Széchenyi István Egyetem Regionális- és Gazdaságtudományi Doktori Iskola
Vápár József okleveles villamosmérnök, mérnök-közgazdász, MBA A külföldi működőtőke-befektetések regionális hatásai és befektetésösztönzés Magyarországon az 1989-2009 közötti időszakban
Doktori értekezés
Témavezető: Prof. Dr. Rechnitzer János az MTA doktora Győr - Düsseldorf 2011. február
2 Tartalomjegyzék ÁBRAJEGYZÉK……………………….………………………………………………… …6 TÁBLÁZATOK JEGYZÉKE……………………………………………………….………9 KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS………………………………………………………………12 1. BEVEZETÉS………………………………………………………………………….…13 1.1. A TÉMAVÁLASZTÁS INDOKLÁSA……………………………………………………………… 13 1.2. A DOLGOZAT CÉLKITŰZÉSE, A KUTATÁS SORÁN MEGVÁLASZOLANDÓ KÉRDÉSEK, HIPOTÉZISEK ELÁLLÍTÁSA………………………………………………………………………..15
1.3. A KUTATÁS MÓDSZERTANA…………………………………………………………………… 30 1.4. A DOLGOZAT FELÉPÍTÉSE…………………………………………………………………….…..32 2. GLOBALIZÁCÓS FOLYAMATOK, A GAZDASÁG TÉRBELISÉGE, A KÜLFÖLDI MŰKÖDŐTŐKE ÁRAMLÁS ELMÉLETEI …………………………34 2.1. GLOBALIZÁCIÓS FOLYAMATOK…………………………………………………………………34 2.1.1. A globalizáció előzményei, folyamatai…………………………………………… 34 2.1.2. A nemzetállamok és a transznacionális vállalatok……………….………………37 2.2. A GAZDASÁG TÉRBELISÉGE, TELEPHELYELMÉLETEK, REGIONÁLIS NÖVEKEDÉSI ELMÉLETEK……………………………………………………………………..……………………41
2.2.1. A gazdaság térbelisége………………………………………………………………41 2.2.2. Telephelyelméletek, telepítő tényezők, telephelyválasztás………………………45 2.2.3. Regionális gazdasági növekedési elméletek………………………………………49 2.3. A KÜLFÖLDI MŰKÖDŐTŐKE-ÁRAMLÁS ELMÉLETI KÉRDÉSEI……………………….……50 2.3.1. A külföldi működőtőke definíciói és mérésének módszertana……………..……50 2.3.2. A külföldi működőtőke-befektetések makroszintű elméletei………………..……55 2.3.3. A külföldi működőtőke-befektetések mikroszintű elméletei………………...……59 2.4. ÖSSZEGZÉS……………………………………………………………………………………......…63
3 3. GLOBÁLIS ÉS MAGYARORSZÁGI MŰKÖDŐTŐKE ÁRAMLÁS, A MŰKÖDŐTŐKE REGIONÁLIS MEGOSZLÁSA MAGYARORSZÁGON………66 3.1. GLOBÁLIS KÜLFÖLDI MŰKÖDŐTŐKE-ÁRAMLÁS ÉS A KÜLFÖLDI MŰKÖDŐTŐKEÁRAMLÁS KÖZÉP-KELET-EURÓPÁBAN AZ 1989-2009 IDŐSZAKBAN………………………66
3.1.1. A globális külföldi működőtőke-áramlás………………………………….………66 3.1.2. A külföldi működőtőke-beáramlás Közép-Kelet-Európába………………….…73 3.1.3. A kelet-közép-európai országok tőkekihelyezése…………………………………83 3.2. A KÜLFÖLDI MŰKÖDŐTŐKE-BEÁRAMLÁS MAGYARORSZÁGRA AZ 1989-2009 IDŐSZAKBAN, TŐKEKIHELYEZÉS MAGYARORSZÁGRÓL………………………….…85
3.2.1. A Magyarországra történő működőtőke-beáramlás az 1990-es években ……86 3.2.2. A Magyarországra történő működőtőke-beáramlás a 2000-es években………94 3.2.3. Tőkekihelyezés Magyarországról…………………………………………………105 3.3. A KÜLFÖLDI MŰKÖDŐTŐKE-BEFEKTETÉSEK REGIONÁLIS MEGOSZLÁSA MAGYARORSZÁGON, A KÜLFÖLDI MŰKÖDŐTŐKE SZEREPE MAGYARORSZÁG TÉRSZERKEZETÉNEK ALAKULÁSÁBAN………………………………………………………106
3.3.1. A külföldi működőtőke regionális megoszlása Magyarországon…………… 106 3.3.2. Magyarország térszerkezete, a működőtőke-áramlás hatása a térszerkezetre…………………………………………………………………………..118 3.4. ÖSSZEGZÉS ………………………………………………………………………………………..124 4. A MAGYARORSZÁGI RÉGIÓK TŐKEVONZÁSI VERSENYKÉPESSÉGE, REGIONÁLIS GAZDASÁGFEJLESZTÉS SZEREPE A TŐKEVONZÁSBAN…128 4.1. AZ OSZÁGOK ÉS RÉGIÓK VERSENYKÉPESSÉGE……………………………..………..……128 4.1.1.
Nemzetközi- és regionális versenyképesség, a külföldi működőtőke-áramlás és
a versenyképesség……………………………………………………………………..128 4.1.2. A magyar régiók versenyképessége a tőkevonzás szempontjából……….……139 4.2. A REGIONÁLIS GAZDASÁGFEJLESZTÉS SZEREPE A TŐKEVONZÁSBAN, IPARI PARKOK ÉS KLASZTEREK, VALAMINT A TUDÁSALAPÚ GAZDASÁG, MINT TŐKEVONZÁSI VERSENYKÉPESSÉGI TÉNYEZŐK………………………………………………………………142
4.2.1. Ipari parkok és klaszterek Magyarországon, szerepük a tőkevonzásban……142 4.2.2. A regionális innovációs potenciál és a tudásalapú gazdaság Magyarországon, mint tőkevonzási versenyképességi tényezők………………………………….……150
4 4.3. MAGYARORSZÁG VERSENYKÉPESSÉGI HELYZETE A VILÁGBAN, ILLETVE KÖZÉPKELET-EURÓPAI VERSENYTÁRSAIVAL ÖSSZEHASONLÍTVA ……………………….….…157
4.4. ÖSSZEGZÉS………………………………………………………………………………………164 5. BEFEKTETÉSÖSZTÖNZÉS MAGYARORSZÁGON ÉS ANNAK VERSENYKÉPESSÉGE, TELEPÍTÉSI TÉNYEZŐK AZ AUDITÓL A MERCEDESIG………………………………………………………………………168 5.1. A MAGYARORSZÁGI BEFEKTETÉSÖSZTÖNZÉSI RENDSZER ÉS ANNAK VERSENYKÉPESSÉGE……………………………………………………………………………168
5.1.1. A magyarországi befektetésösztönzési rendszer, annak cél- és eszközrendszere………………………………………………………………………..169 5.1.2. Az ITDH szerepe a befektetésösztönzésben, illetve a nagyberuházások egyedi támogatásának hatékonysága………………………………………………………180 5.1.3. A magyarországi befektetésösztönzési rendszer versenyképessége, összehasonlítva a visegrádi országokkal, valamint Romániával és Bulgáriával……………………………………………………………………………188 5.2. A MAGYARORSZÁGI TELEPÍTÉSI TÉNYEZŐK ÉS AZOK VERSENYKÉPESSÉGE………191 5.2.1. A telepítési döntések szempontjai, a magyarországi befektetési környezet legfontosabb elemei……………………………………………………………………191 5.2.2. A magyarországi telepítési tényezők és azok versenyképessége………………194 5.2.3. Német befektetői felmérés a magyar befektetési környezetről, a DISI mutató…………………………………………………………………………………...209 5.3. AZ AUTÓIPAR HELYZETE, A KÜLFÖLDI MŰKÖDŐTŐKE TERELÉSE KELETMAGYARORSZÁGRA, AZ AUDI ÉS A MERCEDES MAGYARORSZÁGI TELEPHELYVÁLASZTÁSA………………………………………………………………………214
5.3.1. Az autóipar és a beszállítói háttér helyzete Magyarországon…………..……215 5.3.2. A beruházásösztönzés hatékonysága a járműipari ágazatban………….……222 5.3.3. Az Audi és a Mercedes telephelyválasztása Magyarországon………….……225 5.4. ÖSSZEGZÉS……………………………………………………………………………….……….232
5 6. KÜLFÖLDI MŰKÖDŐTŐKE A NYUGAT-DUNÁNTÚLI RÉGIÓBAN, A RÉGIÓ TÉRSZERKEZETE, A REGIONÁLIS GAZDASÁGFEJLESZTÉS SZEREPE A TŐKEVONZÁSBAN …………………………………………………………………236 6.1. KÜLFÖLDI MŰKÖDŐTŐKE A NYUGAT-DUNÁNTÚLI RÉGIÓBAN, RÉGIÓ TÉRSZERKEZETE …………………………………………………………………………………236
6.1.1. Külföldi működőtőke a Nyugat-dunántúli régióban, a működőtőke területi eloszlása, a régió térszerkezete………………………………………………………236 6.1.2. Az ipari ágazat súlya a Nyugat-dunántúli régióban, külföldi működőtőke az iparban………………………………………………………………………………….246 6.1.3. Az osztrák-magyar határrégió szerepe a tőkevonzásban………………………250 6.2. REGIONÁLIS GAZDASÁGFEJLESZTÉS A NYUGAT-DUNÁNTÚLI RÉGIÓBAN A TŐKEVONZÁS SZEMPONTJÁBÓL, A RÉGIÓ TELEPÍTÉSI TÉNYEZŐI ……………………252
6.2.1. A Nyugat-dunántúli régió telepítési tényezői, ipari parkok, klaszterek és logisztikai központok a Nyugat-dunántúli régióban………………………………252 6.2.2. A Nyugat-dunántúli régió innovációs potenciálja, mint tőkevonzó tényező…257 6.2.3. A Nyugat-dunántúli régió területfejlesztési stratégiája a tőkevonzás szempontjából…………………………………………………………………..………259 6.3. ÖSSZEGZÉS………………………………………………………………………………………....264 7. ÖSSZEFOGLALÁS……………………………………………………………………268 7.1. A HIPOTIZISEK KIÉRTÉKELÉSE…………………………………………………………………268 7.2. A KUTATÁS EREDMÉNYEI, KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK………………………....275 7.3. TOVÁBBI KUTATÁSI IRÁNYOK…………………………………………………………………281 IRODALOMJEGYZÉK………………………………………………………….……….283 MELLÉKLET…………………………………………………………………….……….296
6 ÁBRAJEGYZÉK 3.1. ábra: FDI áramlás és a bruttó állótőke alakulása országcsoportok szerint 1990-2003 (milliárd dollár)…………………………………………………………………………..68 3.2. ábra: Külföldi működőtőke-beáramlás globálisan és országcsoportok szerint 1980-2003 (milliárd dollár)…………………………………………………………………………..69 3.3. ábra: Globális FDI beáramlás országcsoportok szerint 1980-2008 (milliárd dollár)………………………………………………………………….………70 3.4. ábra: Befektetési projektek Európában 1997-2005……………………………….…………71 3.5. ábra: A globális külföldi működőtőke-áramlás alakulása 2000-2009……………………72 3.6. ábra: Egy főre jutó működőtőke-beáramlás Közép-Kelet Európában 1997-2004 (euró)………………………………………………………………………………………75 3.7. ábra: A nem rezidensek egy főre jutó közvetlen tőkebefektetés állománya Közép-Kelet-Európában 1995-2004 (euró)…………………………………………………………75 3.8. ábra: Közvetlen külföldi tőkebeáramlás és privatizációhoz kötődő FDI a visegrádi országokban, 1993-2003……………………………………………….………………77 3.9. ábra: Az FDI állomány és az összes, valutában realizált privatizációs bevétel, 2003 (millió dollár)……………………………………………………………………………………77 3.10. ábra: A visegrádi országokba irányuló működőtőke-beáramlás 1999-2008 (millió euró)……………………………………………………………………………………………79 3.11. ábra. A visegrádi országokba és Romániába irányuló működőtőke-beáramlás 2005-2009 (millió euró)………………………………………………………………………………80 3.12. ábra. Egy főre eső működőtőke-beáramlás Közép-Európába 2008-2009 (euró)………80 3.13. ábra. Egy főre eső működőtőke-állomány Közép-Európában 2009. dec. 31-én (euró)………………………………………………………………………………81 3.14. ábra. Külföldi közvetlen tőkebefektetések állománya a kelet-közép-európai országokban, 2004-2009 (millió euró, időszak végi állományok)………………………………………………82 3.15. ábra: Kihelyezett közvetlen tőkebefektetések állományának alakulása a közép-kelet-európai országokban, 2004-2009 (millió euró)……………………………………83 3.16. ábra: A privatizáció részesedése a működőtőke-beáramlásból 1991-2004 (millió euró)………………………………………………………………………………90 3.17. ábra: A privatizációs működőtőke-beáramlás alakulása 1999-2008……………………95 3.18. ábra: A nem rezidensek magyarországi közvetlen tőkebefektetés állományának (egyéb tőke nélkül) a befektetők országa szerinti megoszlása 1998-2004……………………96
7 3.19. ábra: A nem rezidensek közvetlen tőkebefektetés állományának (egyéb tőke nélkül) a befektetés ágazata szerinti megoszlása………………………………………………………………96 3.20. ábra: A külföldi közvetlen tőkebefektetések forgalmi összetevői 1995-2004…………….97 3.21. ábra: A működőtőke-beáramlás alakulása 1999-2008……………………………………..97 3.22. ábra. A külföldi működőtőke-befektetések állománya 1995-2009…………………………99 3.23. ábra. A működőtőke-beáramlás alakulása 2000-2009……………………………………100 3.24. ábra. A működőtőke-befektetések (részvény és egyéb részesedés) jövedelmeinek alakulása 1999-2008 (millió euró)…………………………………………………………………100 3.25. ábra. A külföldi működő tőke állományának megoszlása származási országok szerint 2008. december 31-én…………………………………………………………………………..……101 3.26. ábra. A külföldi működő tőke állományának megoszlása ágazatok szerint 2008. december 31-én……………………………………………………………………….………101 3.27. ábra: az Ernst and Young bizalmi index felmérése a Magyarországon már beruházást megvalósító befektetetők körében…………………………………………………………….……104 3.28. ábra: A közvetlen tőkebefektetések állománya a befektetés iránya szerint, 1995-2004 (millárd euró)……………………………………………………………………………105 3.29. ábra. Magyarországi rezidensek tőkekihelyezésének alakulása, 2001–2009 (millió euró)……………………………………………………………………….……106 3.30. ábra. Tőkekihelyezést megvalósító magyarországi vállalatok fő célországai, 2008. december 31-én (%). (Részvény, részesedés vásárlása és újrabefektetett jövedelmek állománya alapján.)…………………………………………………………………………………106 3.31. ábra: A legnagyobb autóipari befektetők Magyarországon…………………………….115 3.32. ábra: A legnagyobb befektetők az elektronikai iparban Magyarországon……………116 4.1. ábra: Az ipari versenyt meghatározó öt versenytényező (The Five Competitive Forces that Determine Industry Competition)…………………………132 4.2. ábra: A nemzeti előnyök determinánsai (The Determinants of National Advantage)…133 4.3. ábra: Porter rombusz modellje (The Complete System)……………………………………133 4.4. ábra: A piramis-modell logikai szerkezete…………………………………………………..136 4.5. ábra: A területi egységek versenyképességének piramis-modellje………………………136 4.6. ábra: A globális-lokális paradoxon főbb jellemzői…………………………………………138 4.7. ábra: A regionális / helyi gazdaságfejlesztés logikai szerkezete…………………….……143 4.8. ábra: Rombusz-modell: a lokális mikrogazdasági üzleti környezet………………………143 4.9. ábra: Magyarország helyezése az IMD WYC világ versenyképességi rangsorban 2006-2010, Overall Performance…………………………………….…………………….………158
8 4.10. ábra: Magyarország helyezése az IMD WYC világ versenyképességi rangsorban 2006-2010, Economic Performance………………………………………………………..………159 4.11. ábra: Magyarország helyezése az IMD WYC világ versenyképességi rangsorban 2006-2010, Government Efficiency…………………………………………………………………159 4.12. ábra: Magyarország helyezése az IMD WYC világ versenyképességi rangsorban 2006-2010, Business Efficiency…………………………………………………………….………160 4.13. ábra: Magyarország helyezése az IMD WYC világ versenyképességi rangsorban 2006-2010, Infrastructure……………………………………………………………………………160 5.1. ábra: EKD-s támogatások alapján az autópályák mentés megvalósuló beruházások Magyarországon, 2003-2010………………………………………………………………….……187 5.2. ábra: Négy pán-európai folyosó kereszteződése Magyarországon………………………193 5.3. ábra: Magyarország meglévő és tervezett autópálya és gyorsforgalmi út hálózata……194 5.4. ábra: Autóipari gyártók és beszállítók Magyarországon………………………………….200 5.5. ábra: Elektronikai befektetők területi elhelyezkedése Magyarországon…………………201 5.6. ábra: Ma ismét Magyarországot választaná befektetési helyszínnek?(%)………………210 5.7. ábra: A DISI mutató és a magyar GDP alakulása…………………………………………212 5.8. ábra: Német működő tőkebefektetések kiválasztott országokban (millió euróban, 2008 végén (közvetlen és közvetett befektetések)…………………………………………………213 6.1. ábra: A Nyugat-Dunántúli régió részesedése a magyarországi külföldi működő tőke befektetésekből; 1995-2004………………………………………………………………….………242 6.2. ábra: Ipari parkkal rendelkező települések Magyarországon, 2004………….………….254
9 TÁBLÁZATOK JEGYZÉKE 2.1. táblázat: A fordizmus és a posztfordizmus főbb jellemzői……………………………………34 2.2 táblázat: A globalizáció két oldala………………………………………………………………41 2.3. táblázat: A földrajzi koncentrációra ható erők…………………………………………….…43 3.1. táblázat: A világ bruttó hazai termelése, exportja és működőtőke-kivitele a 20. század végén (milliárd dollár)…………………………………………………………………70 3.2. táblázat: Külföldi működőtőke (FDI) áramlás megoszlása…………………………………74 3.3. táblázat: Külföldi tőke állománya 1997 közepén…………………………………………..…74 3.4. táblázat: FDI beáramlás 2001-2009 (millió euró)……………………………………….…78 3.5. táblázat: FDI beáramlás állomány 2001-2009 (millió euró)………………………………78 3.6. táblázat: FDI egy főre jutó beáramlás állomány 2001-2009 (euró)………………………79 3.7. táblázat. Bejelentett projektek a régióban (projektek száma), 2008-2009………………81 3.8. táblázat. A magyarországi FDI-beáramlás jellemzői 2007-2009…………………………83 3.9. táblázat: FDI kiáramlás 2001-2009 (millió euró)……………………………………………84 3.10. táblázat: FDI kiáramlás állomány 2001-2009 (millió euró)………………………………84 3.11. táblázat: Az egyes országok részesedése a hazai működőtőke-állományból (%)………88 3.12. táblázat: A privatizációs befektetések országonkénti megoszlása 1995-1997 (milliárd forint, %)……………………………………………………………………………………89 3.13. táblázat. A külföldi működőtőke állomány legfontosabb mutatói, 2008-2009…………99 3.14. táblázat: A 10 legnagyobb export-árbevételű magyarországi cég 2009-ben…………102 3.15. táblázat: A beáramló működőtőke és összetevői alakulása Magyarországon, 1995-2009 (millió euró)……………………………………………………………………….……103 3.16. táblázat: Magyarországon újrabefektetett jövedelmek megoszlása az anyavállalat országa szerint 1999-2008, kumulált összegek (millió euró)……………………………………104 3.17. táblázat: Külföldi közvetlen tőkebefektetések állománya Magyarországon származás szerint, 2008. december 31-én………………………………………………………………………104 3.18. táblázat: A külföldi működő tőke (jegyzett tőke) állománya Magyarországon régióként 1992-2000 (folyó áron, milliárd Ft)……………………………………………………….………108 3.19. táblázat: Külföldi működőtőke megyei bontásban 2000 – 2007 állomány (egyéb tőke nélkül, fő/év végén/euró)…………………………………………………….………109 3.20. táblázat: Külföldi működőtőke állománya Magyarországon régiónként (milliárd Ft)110 3.21. táblázat: A külföldi működőtőke állományának aránya Magyarországon régiónként (%)………………………………………………………………………………….……110
10 3.22. táblázat: A külföldi érdekeltségű vállalkozások……………………………………………112 3.23. táblázat: A külföldi tőkebefektetések megoszlása (%)……………………………………..113 3.24. táblázat: Működőtőke-állomány/megyei GDP, 2001 (%)…………………………………114 3.25. táblázat: A külföldi működőtőke beruházás területi szerkezete 1998-ban………………117 3.26. táblázat: Budapest súlya az ország térszerkezetében, 1995, (%)………………………..120 4.1 táblázat: A termékegységre jutó munkaerőköltség alakulása néhány országban (1995=100)……………………………………………………………………………………………129 4.2. táblázat: A K+F potenciál és gazdasági fejlettség típusai…………………………………141 4.3. táblázat: Az innováción alapuló bevételek százalékos arányának centrális statisztikái a foglalkoztatottak száma szerint……………………………………………………………………...142 4.4. táblázat: Az ipari parkok területi megoszlása……………………………………………..…146 5.1. táblázat: Átlagos havi bruttóbérek (Euróban, 1 Euro=254HUF)…………………………173 5.2. táblázat: A német külföldi beruházások motivációi…………………………………………177 5.3. táblázat: Az egyedi kormányzati döntésen alapuló támogatások évenkénti alakulása 20042007…………………………………………………………………………………………………….185 5.4. táblázat: Kemény és puha telepítési tényezők………………………………………………..195 5.5 táblázat: Külföldi közvetlen tőkebefektetések Magyarországon, Állomány 2008. dec. 31-én…………………………………………………………………..………210 5.6. táblázat: Mennyire vonzóak a következő országok, mint befektetési helyszín?..................................................................................................................................211 5.7. táblázat: A DUIHK Befektetői Hangulat Mutató (DISI) alakulása………………….……212 5.8. táblázat: DUIHK Befektetői Hangulat Mutató – DISI (Részletes eredmények összetevők szerint)……………………………………………………………………………….……212 5.9. táblázat: Ma is ugyanazt az országot választaná befektetése helyszínéül? (%)…………214 5.10. táblázat: A legfontosabb autóipari befektetők Közép-Európában a 2000-es évek közepén………………………………………………………………………………221 5.11. táblázat: A legnagyobb autóipari beszállítók Magyarországon 2008-ban…….………221 6.1. táblázat: A Nyugat-dunántúli régió és a magyar régiók elhelyezkedése az Európai Unió régiónak sorrendjében………………………………………………..…………237 6.2. táblázat: A régiók fejlettségének hosszú távú változása, részesedésük az országos GDP-ből…………………………………………………………………………………238 6.3. táblázat: A saját tőke összetétel és tulajdon szerint a Nyugat-dunántúli régióban, 2004 (%)………………………………………………………………………………………..………239
11 6.4. táblázat: Külföldi érdekeltségű vállalkozások a Nyugat-dunántúli régióban, 2004……239 6.5. táblázat: A külföldi működőtőke alakulása, 1996-2004………………………….…………240 6.6. táblázat: A külföldi működő tőke volumene regionális bontásban; 1995-2004, (állomány, kumulált érték, ezer euróban)………………………………………………….………241 6.7. táblázat: A külföldi működő tőke megoszlása regionális bontásban; 1995-2004, %-ban……………………………………………………………………………………241 6.8. táblázat: Külföldi érdekeltségű ipari vállalkozások a Nyugat-dunántúli régióban, 2004……………………………………………………………………………………………………246 6.9. táblázat: Az ipari termelés megoszlása a régiók között, 1991-2001, %.........................247 6.10. táblázat: A GDP ágazati megoszlása, 1995, 2003, %..................................................248 6.11. táblázat: Ipari vállalkozások gazdálkodási forma szerint Nyugat-dunántúli régióban, 2004…………………………………………………………………………………………….………249 6.12. táblázat: A külföldi érdekeltségű vállalkozások az osztrák-magyar határ menti megyékben (1994, 1997)…………………………………………………………………………..…251 6.13. táblázat: Az osztrák érdekeltségű vállalkozások az osztrák-magyar határ menti megyékben (1989-1994 között)………………………………………………………………...……252 6.14. táblázat: Ipari parkok a Nyugat-Dunántúli régióban, 2006……………………..………255
12 KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS
A dolgozat elkészítéséért köszönettel tartozom témavezetőmnek, Dr. Rechnitzer János professzornak, aki szakmai irányításával lehetővé tette számomra kutatási témám folyamatos pontosítását, a súlypontok és a helyes arányok megtalálását. A befektetői motivációk kutatása tekintetében köszönettel tartozom számos multinacionális befektető vállalat és tanácsadó cég vezetőjének, akik nyílt és egyenes válaszaikkal segítették a befektetői motivációk feltárását, amely a befektetésösztönzési politika továbbfejlesztésének elengedhetetlen feltétele. Végül hálával tartozom a családomnak, akik segítő türelemmel lehetővé tették dolgozatom elkészítését és tolerálták szinte minden szabadidőm kutatásra, a dolgozat megírására fordítását. Külön köszönet édesanyámnak, akinek emléke mindig erőt adott a folytatáshoz.
13 1. BEVEZETÉS
„A külföldi működőtőke beruházás a gazdasági növekedés egyik legfontosabb katalizátora Magyarországon.” Barta Györgyi (2000, 279.p.)
1.1. A témaválasztás indoklása
Kutatási témaválasztás Disszertációm témájául azért választottam a külföldi működőtőke-áramlás kutatását, mert Magyarország nemzetgazdasága számára a rendszerváltástól kezdődően kiemelkedő jelentőséggel bír az országba beáramló külföldi működőtőke-áramlás nagysága. A külföldi vállalatok eddig több mint 64 milliárd euró működő tőkét fektettek be Magyarországon. A külföldi beruházások meghatározó szerepet játszottak, illetve játszanak a magyar gazdasági fejlődésben, a versenyszférában alkalmazottaknak mintegy 30%-át ők foglalkoztatják, ők állítják elő a GDP közel 30%-át és ők adják a teljes magyar export mintegy 70%-át. A külföldi müködőtőke-beáramlás az elmúlt 20 évben Magyarországon kiemelt fontosságú volt a költségvetési hiány és az államadósság csökkentése, illetve a technológiai modernizáció szempontjából. Az országnak nagyon hatékony befektetésösztönzési rendszert kell működtetnie abból a célból, hogy helytálljon a külföldi tőkevonzásért - különösen a középkelet európai versenytársakkal - folytatott nemzetközi versenyben.
Négy működőtőke-áramlási periódus az 1989-2009 időszakban Dolgozatomban az 1989-2009 időszakot elemzem a külföldi működőtőke-áramlás szempontjából, mert fontosnak tartom már a rendszerváltás kezdetétől kezdődően összefüggéseiben elemezni a külföldi működőtőke-áramlás folyamatait globálisan, KözépKelet-Európában és Magyarországon. 1989. január 1-én lépett hatályba Magyarországon a külföldiek magyarországi befektetéséről szóló törvény, a jogi szabályozás nagymértékű liberalizálásával. Álláspontom szerint az azóta eltelt 20 éves periódus folyamatait és tendenciáit együtt szükséges vizsgálni, hiszen ebben az időszakban meghatározó változások zajlottak le globálisan és közép-kelet-európai szinten is, amelyek alapvetően meghatározták a magyarországi működőtőke-áramlási folyamatokat. A 20 éves periódust lényegében négy
14 szakaszra bontva vizsgálom a magyarországi működőtőke-beáramlást illetően. Először elemzem az 1989-1997-ig tartó folyamatokat, ez az időszak a privatizáció folyamata. Azután az 1998-2003 időszak következik, azaz a privatizáció utáni és az Európai Unióhoz történő csatlakozás előtti folyamat. Ezt követi a 2004-2009 időszak, azaz Európai Unióhoz történő csatlakozástól 2009-ig tartó időszak, amelyen belül külön elemzem a 2008. októberben kezdődött világgazdasági válság hatásait a működőtőke-áramlási folyamatokra.
Szakmai tapasztalatok A külföldi működőtőke-beáramlás makro- és mikrogazdasági jelentőségén túl, szakmai pályafutásom során szerzett gyakorlati befektetésösztönzési-, területfejlesztési- és európai uniós projektvezetői tapasztalataim is alátámasztották a témaválasztásomat. Közvetlen befektetésösztönzési tapasztalatokat szerezhettem a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium Befektetési Főosztályának főosztályvezetőjeként – ezt a pozíciót 2005-től 2007-ig töltöttem be -, ahol napi feladatként, „főállásban” foglalkoztam a külföldi befektetők Magyarországra történő vonzásával, a külföldi működőtőke-vonzás gyakorlati feladataival, a multinacionális vállalatok Magyarországra történő betelepítésével. 2007 óta a Külügyminisztérium alkalmazásában gazdaságdiplomataként Németországban dolgozom, 2009-ig a Magyar Köztársaság Düsseldorfi Főkonzulátusa Külgazdasági Osztálya vezetőjeként, azóta pedig Magyarország Berlini Nagykövetségének Esseni Külgazdasági Osztályát vezetem, gazdasági konzuli beosztásban.
Külgazdasági szakdiplomataként egyik fő feladatom továbbra is a
külföldi tőkevonzás, a német befektetők Magyarországra történő vonzása. Illetékességi területem Észak-Rajna-Vesztfália és Hessen tartományok, ezek a tartományok Bajorország és Baden-Württemberg mellett Németország gazdaságilag legfejlettebb tartományai közé tartoznak. Korábbi szakmai pályafutásom során is volt módom gyakorlati tapasztalatokat gyűjteni a multinacionális vállalatok magyarországi tevékenységéről, illetve külföldi tőke Győr-MosonSopron megyébe történő beáramlásáról.
2001-től 2004-ig a budapesti Siemens Rt.
üzletfejlesztési igazgatójaként egy Magyarországon működő multinacionális cég befektetésiés üzletfejlesztési tevékenységét ismerhettem meg. Ezt megelőzően, 1991 és 2000 között a Győr-Moson-Sopron Megyei Kereskedelmi és Iparkamara igazgatójaként egyik feladatom az volt, hogy Nyugat-Európában - elsősorban Ausztriában és Németországban - Győr-MosonSopron Megye gazdaságáról tartsak előadásokat abból a célból, hogy a külföldi vállalatok betelepedjenek a megyébe. Így a rendszerváltás után a kezdetektől figyelemmel követhettem a
15 multinacionális cégek megyében történő letelepedését, működését, illetve a szervezhettem a multinacionális cégek és a magyar vállalatok közötti üzleti kapcsolatokat. 1998 és 2007 között Ausztria tiszteletbeli konzulja voltam Győr-Moson-Sopron Megyében, ebben a diplomáciai pozíciómban az egyik fő küldetésem az osztrák cégeknek a megyében, illetve az osztrákmagyar határrégióban történő letelepítésének segítése volt. Ezt megelőzően 1987-től 1991-ig a győri Rába Rt beszerzési igazgatójaként szereztem gyakorlatot a külföldi – elsősorban német és osztrák - cégek Magyarországra történő alkatrész beszállításának menedzselésében. A gyakorlati befektetésösztönzési szakmai tapasztalatokon kívül területfejlesztési szakmai tapasztalatokat is sikerült szereznem, miután az 1997-1998-as alapítási időszakban a GyőrMoson-Sopron Megyei- és a Nyugat-Dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács alelnöke voltam a Győr-Moson-Sopron Megyei Kereskedelmi és Iparkamara képviseletében, a
kamara
igazgatójaként. Ebben a pozíciómban részt vettem a gazdaságfejlesztési pályázatok elbírálásában,
illetve
a
regionális
területfejlesztési
stratégiák
kidolgozásában
és
elfogadásában. További területfejlesztési szakmai tapasztalatom, hogy szakértőként 2001-ben közreműködtem „A Nyugat-dunántúli régió gazdasági és közlekedési tengelyének területfejlesztési programja” elkészítésében, ezen belül a régió észak-déli gazdasági tengelyterületének gazdasági vizsgálata, illetve az ágazati homogenizálódás, a tőkebeáramlás és a klaszteresedés feltételeinek elemzése volt a feladatom. Az előzőekben vázolt befektetésösztönzési és területfejlesztési szakmai tapasztalatokon kívül európai uniós projektvezetői tapasztalatokat is sikerült szereznem, 1997-2000 között projektvezetője voltam a mintegy 3 millió euró költségvetésű, 1 millió eurós Phare CBC támogatással felépült, Győri Nemzetközi Kereskedelmi Központ (Trade Center) projektnek. A projekt egyik fő célja a gazdasági-üzleti együttműködés infrastruktúrájának megteremtése volt az osztrák-magyar határrégióban. Az előzőek alapján az eddigi, több mint 20 éves üzleti-, államigazgatási- és gazdaságszervezési szakmai pályafutásom szinte mindegyik pozíciójában foglalkoztam a külföldi működőtőke-áramlással, illetve a tőkevonzási- és befektetésösztönzési feladatokkal. A
külföldi
befektetők
Magyarországra
történő
vonzásának,
illetve
magyarországi
tevékenységének alapos gyakorlati megismerése után 2004. februárban kezdtem meg tanulmányaimat
a
Multidiszciplináris
Széchenyi
István
Egyetem
Társadalomtudományi
Jog-
Doktori
és
Gazdaságtudományi
Iskolában,
a
Kar
Regionális-
és
Gazdaságtudományi Doktori Iskola elődjében. Kutatási témaként tehát a külföldi működőtőke-áramlás jelenségeit, hatásait és a befektetésösztönzést vizsgálom, a szakmai konferenciákon tartott előadásaimnak, illetve publikációimnak is nagyrészt ez volt a témája.
16 1.2. A dolgozat célkitűzése, a kutatás során megválaszolandó kérdések, hipotézisek
A kutatás célja annak bemutatása, hogy a külföldi működőtőke-befektetések milyen szerepet játszottak Magyarországon a rendszerváltás után a gazdasági szerkezetváltásban, illetve a gazdaság térszerkezetének alakításában. Megvizsgálom, hogy a külföldi működőtőkebefektetéseknek milyen hatásai vannak regionális dimenzióban, ennek megfelelően vizsgálom a külföldi működőtőke Magyarországra történő beáramlását, illetve a külföldi működőtőkebefektetések regionális megoszlását. Célul tűztem ki a helyi telepítési tényezőrendszerek felértékelődésének-, valamint a regionális dimenziók növekvő jelentőségének bemutatását a külföldi működőtőke-vonzásban, valamint a tudástársadalom, az innováció és a kutatásfejlesztés növekvő szerepének bemutatását a befektetői motivációkban. A dolgozatban megvizsgálom a magyarországi régiók versenyképességét a tőkevonzás szempontjából,
valamint
a
regionális
gazdaságfejlesztés
eszközeit.
Bemutatom
a
magyarországi befektetésösztönzés cél- és eszközrendszerét, illetve annak versenyképességét közép-kelet európai összefüggésben. Elemzem a magyarországi befektetési környezetet, ezen belül a legnagyobb befektető német vállalatok befektetői elégedettségét, illetve a telepítési tényezők versenyképességét, különös tekintettel a tudásintenzív befektetések vonzására. Megvizsgálom a Magyarországon a legtöbb befektetést vonzó autóipar és a beszállítói háttéripar helyzetét. Célul tűztem ki annak vizsgálatát, hogy milyen eszközökkel terelhetők a külföldi befektetések Kelet-Magyarország irányába a befektetésösztönzés, valamint a regionális fejlesztés segítségével. Esettanulmányként vizsgálom a Nyugat-dunántúli régióban a külföldi működőtőke-beáramlást, a külföldi működőtőke regionális eloszlását és a régió térszerkezetét. Megvizsgálom továbbá a regionális gazdaságfejlesztést, illetve annak eszközeit a Nyugat-dunántúli régióban a tőkevonzás szempontjából, ennek keretében elemzem a telepítési tényezőket, az ipari parkok, klaszterek és logisztikai központok helyzetét, valamint a régió innovációs potenciálját és területfejlesztési stratégiáját. A dolgozatban feltételezem, hogy a regionális funkciók az idő előrehaladásával felértékelődnek a makro funkciók rovására, illetve hogy a sikeres tőkevonzás feltétele a helyi, illetve a regionális dimenziók fejlesztése. Feltételezem, hogy a befektetői motivációkban az innováció és a kutatás-fejlesztés egyre nagyobb jelentőséggel bír. Feltételezem, hogy a helyi telepítési tényezők fejlesztésével a működőtőke-befektetések eredményesen terelhetők Nyugat-Magyarországról Kelet-Magyarország irányába, ehhez az Audi 1993-ban megkezdett győri,
illetve
a
Mercedes
2008-ban
indított
kecskeméti
beruházását
vizsgálom
17 esettanulmányként. Feltételezem továbbá, hogy a külföldi működőtőke meghatározó szerepet játszott
a
Nyugat-dunántúli
régió
ágazati
struktúrájának,
illetve
térszerkezetének
átalakításában.
A dolgozatban a fenti célkitűzésekkel összhangban a következő kutatási kérdéseket válaszolom meg: 1. A dolgozat fő és általános célkitűzése megvizsgálni azt a kérdést, hogy a külföldi működőtőke-befektetéseknek milyen hatásai vannak regionális dimenzióban? (K1) Erre a kérdésre dolgozatom mindegyik fejezetében adok rész-válaszokat. A következő kutatási kérdést a második fejezetben az elméleti szakirodalmat kutatva vizsgálom meg, elemezve a kérdés elméleti összefüggéseit regionális vonatkozásban, nevezetesen a gazdaság térbeliségét, a telephelyelméleteket, a regionális növekedési elméleteket, illetve a működőtőke befektetések motivációit. (K2) 2. Milyen módon erősítette a globalizáció a lokalizációt, illetve a helyi telepítési tényezőrendszerek felértékelődését a külföldi működőtőke-áramlás szempontjából? A következő kutatási kérdéseket a harmadik fejezetben vizsgálom meg, elemezve a működőtőke áramlás mellett a működőtőke magyarországi regionális megoszlását, illetve a külföldi működőtőke szerepét is vizsgálom a magyarországi térszerkezet alakításában. 3. Melyek Magyarország meghatározó ágazatai, illetve a legnagyobb befektető országok a külföldi működőtőke befektetések szempontjából? (K3) 4. Milyen szerepet játszott a külföldi működőtőke a Magyarország gazdasági fejlődésében, illetve térszerkezetének alakításában? (K4) 5. Milyen szerepet játszott a befektetők vonzásában az autópálya-hálózat fejlesztése Magyarországon a vizsgált periódusban? (K5) A negyedik fejezetben következő kutatási kérdéseket a válaszolom meg, megvizsgálva a regionális versenyképességet és a magyar régiók szerepét a tőkevonzás szempontjából, valamint elemezve a regionális gazdaságfejlesztés eszközeit, az innovációs potenciált, valamint a tudásalapú gazdaság tőkevonzási képességét. 6. Milyen
Magyarország
összehasonlításban? (K6)
versenyképességi
pozíciója
Közép-Kelet-Európai
18 7. Megfelelően vonzó –e a magyar befektetésösztönzési rendszer a tudásintenzív, kutatás-fejlesztéssel kapcsolatos projektek szempontjából ? (K7) 8. Javíthatja –e Magyarországon a klaszterszervezés erősítése a magyar vállalakozások beszállítói pozícióját a multinacionális vállalatok irányában? (K8) Az ötödik fejezetben a következő kutatási kérdéseket válaszolom meg, megvizsgálva a magyarországi befektetésösztönzés regionális vonatkozásait, esettanulmányként elemezve a magyarországi Audi és Mercedes beruházás telepítési tényezőit, illetve a működőtőke terelhetőségét Nyugat-Magyarországról Kelet-Magyarország irányába. 9. Megfelelő hatékonysággal működik –e a magyar befektetésösztönzési rendszer, ill. milyen módon lehetne azt hatékonyabban működtetni a kitűzött gazdaságfejlesztési célok elérése céljából? (K9) 10. Melyek a Magyarország által kínált legattraktívabb telepítési tényezők, különös tekintettel a regionális vonatkozásokra? (K10) 11. Megfelelően versenyképes –e a magyarországi befektetésösztönzési rendszer a visegrádi országok, ill. Románia és Bulgária befektetésösztönzési rendszereihez viszonyítva? (K11) A hatodik fejezetben a működőtőke szerepét vizsgálom a Nyugat-dunántúli régió gazdasági fejlődésében, illetve térszerkezetének alakításában, választ keresve a következő kérdésre. 12. Milyen szerepet játszott a külföldi működőtőke a Nyugat-dunántúli régió gazdasági fejlődésében és térszerkezetének alakításában? (K12)
Felállított hipotéziseim – amelyeket a kutatás célkitűzéseivel, illetve a fenti kutatási kérdésekkel összhangban a dolgozatban vizsgálok - a következők: H1: Alap hipotézisem, hogy a makro elemek egy átmeneti gazdaság kezdeti szakaszában erősek - mint Magyarországon is a rendszerváltozás után -, de ez változik az idő előrehaladásával, a regionális funkciók lassan felértékelődnek a makro funkciók rovására: a munkaerő, logisztika, telephely, regionális politika, tudásalapú gazdaság, klaszterek jelentősége megnő. Ezt az általános hipotézist a dolgozatom mindegyik fejezetében, átfogóan vizsgálom. Az egyes fejezetekben különböző szempontokból közelítem meg azt a feltételezést, miszerint egy
19 átmeneti gazdaságban – elsősorban Magyarországra fókuszálva – a regionális funkciók lassan felértékelődnek a makro funkciók rovására. Enyedi megállapítása szerint a városokba betelepülő transznacionális nagyvállalatok elsősorban beszállítói hálózatokat hoznak létre (Enyedi 2000). Ez a tendencia is alátámasztja azt a feltételezést, miszerint a globalizáció előrehaladásával a regionális funkciók is erősödnek. A globalizáció felerősíti a nemzetközi versenyt, ezért a vállalatok globális szempontok alapján optimalizálják költségeiket és helyi immobil tényezőkre, például a tömeges szakképzett munkaerőre gyártási kapacitásokat telepítenek (Lengyel-Rechnitzer 2004). Krugman megállapította, hogy számos fejlődő országra jellemző a gazdasági dualizmus, amelyben egy relatív magas bérű, magas jövedelmű gazdaság működik egy sokkal kevésbé fejlett gazdaságban, és ez a dualizmus egy nagyon erős földrajzi dimenzióval rendelkezik (Krugman 1999). A regionális funkciók felértékelődését a makrofunkciók rovására a telephely választási elemzés is alátámasztja. A telepítési döntések meghozatala során a vállalatok egy összetett szempontrendszer alapján mérlegelnek, amelyben a gazdasági tényezők mellett a gazdaságon kívüli szempontokat is figyelembe veszik (Lengyel-Rechnitzer 2004). A globalizáció korában sokféle telepítő tényezővel versenyeznek a külföldi befektetésekért a potenciális telephelyek. Megkülönböztethetők kemény telepítő tényezők, mint például a munkabér és a telekár és a puha telepítő tényezők, mint például a telephely imázsa, vagy az ott működő oktató és kutató intézetek. A kemény tényezők között olyan tényezők is szerepelnek, mint például a helyi adó mértéke, vagy a telephely közlekedési elérhetősége. Puha telepítő tényező a helyi önkormányzat magatartása vagy a felsőoktatási, illetve kutatási intézmények megléte (Cséfalvay 2004). Ezek a telepítő tényezők is azt erősítik, hogy a regionális funkciók idővel felértékelődnek a makro funkciók rovására. A telepítési tényezők súlyát illetően a kemény telepítési tényezőkkel szemben a befektetési döntésekben egyre nagyobb súlyt kapnak a puha telepítési tényezők. Ez a tendencia NyugatEurópában már egyértelműen megfigyelhető, a kemény telepítési tényezők vonatkozásában a földrajzi hely kivételével szinte alig tapasztalhatók különbségek, a vállalatok mindinkább a puha tényezők alapján döntenek a telephelyről. Magyarországon ezzel ellentétben még jelentős területi különbségek figyelhetők meg. A nemzetközi vállalkozások a rendszerváltás után elsősorban azokon a helyeken telepedtek le, ahol a kemény telepítési tényezők megfelelőbbek voltak. A befektetett tőke hatására ezeken a területeken lezajlott fejlődés és a járulékos hatások következtében a puha tényezők is feljavultak, amely erősítette a települések vonzerejét (VÁTI 2007). A puha telepítési tényezők relatív felerősödése is azt mutatja, hogy a regionális funkciók az idő előrehaladásával felértékelődnek a makro funkciók rovására. A
20 telepítési tényezők jellege a gazdasági egységek igényeiknek megfelelően folyamatosan változik, de a térségek kínálata is folyamatosan bővül, mint például a munkaerő költségei, a közlekedési tényezők, a települések infrastrukturális ellátottsága, a helyi gazdaság aktivitása, illetve a lokális és regionális piac (Rechnitzer 2001). Fentiek alapján feltételezem, hogy a makroelemek egy átmeneti gazdaságban változnak az idő előrehaladásával és a regionális funkciók lassan felértékelődnek a makrofunkciók rovására. A munkaerő, logisztika, telephely, regionális politika, tudásalapú gazdaság és klaszterek jelentőségének növekedését elemezve feltételezhető ez a hipotézis. További hipotéziseim: A következő hipotézisek dolgozatom egyes fejezeteihez kapcsolódnak, mindegyik fejezetben egy-egy hipotézist vizsgálok.
H2: A globalizáció erősödésével a helyi telepítési tényezőrendszerek felértékelődnek a külföldi működőtőke-áramlás szempontjából. Ezt hipotézist a második, elméleti fejezetben vizsgálom a globalizációs folyamatokkal és a gazdaság térbeliségével kapcsolatban, a működőtőke-áramlás elméleteit is áttekintve. Megvizsgálom a
helyi
telepítési
tényezőrendszerek szerepét
a
működőtőke-vonzás
szempontjából, feltételezve a helyi telepítési tényezőrendszerek felértékelődését a globalizáció folyamatának előrehaladásával. A globalizáció nemcsak egy irányban ható folyamat, a világméretű és a helyi, a globális és a lokális elemek szoros kölcsönhatásban vannak egymással. A globalizációt a hazai piacot védő, protekcionista gazdaságpolitika, illetve a hazai piacot a külső konkurencia előtt megnyitó szabad külkereskedelemmel jellemezhető gazdaságpolitika közötti döntést is jelenti. A jóléti állam és a szociális biztonság lehetővé tette, hogy a fejlett országok a nyolcvanas évtizedtől kezdődően megnyissák piacaikat a külső konkurencia számára (Cséfalvay 2004a). A működőtőke befektetéseket illetően a telephely választás fő célja a vállalat versenyképességi pozíciójának erősítése. A modern gazdaság elhelyezkedése főleg térhálózatokkal írható le. A világgazdaságot a globális városok hálózata irányítja, a transznacionális vállalatok elsősorban ezekbe a városokba települnek, ezek a nagyvállalatok döntéshozó központjai. A termelő vállalatok sem ipari körzeteket, hanem beszállítói hálózatokat hoznak létre (Enyedi 2000). A globalizáció hatására formálódó gazdaságban markánsan megfigyelhető jelenség a lokalizáció felerősödése. Amíg a nemzetgazdaságok és
21 kormányzati intézmények befolyása leértékelődik, addig a régiók, nagyvárosok gazdasági szerepe megnő. A globalizáció-lokalizáció ugyanazon gazdasági-társadalmi folyamat két vetülete. A gazdasági folyamatok a globális-lokális paradoxonnal jellemezhetők, amely szerint a globalizációs folyamatokkal egyidejűleg a lokális tényezők is felerősödnek. A globális versenystratégiák alig vannak tekintettel nemzeti vagy regionális határokra (LengyelRechnitzer 2004). Krugman szerint a gazdasági tevékenységek gazdaságföldrajzában a legjellemzőbb tulajdonság a koncentráció. Krugman a földrajzi koncentráció alapmodelljénél a növekvő megtérülések, a szállítási költségek és a kereslet egymásra hatását veszi figyelembe (Krugman 1991a). Ezen hipotézis keretében fentiek alapján feltételezem, hogy a globalizáció erősödésével a helyi telepítési tényezők felerősödnek a külföldi működőtőke áramlás szempontjából.
H3: A külföldi működőtőke-beáramlásnak meghatározó szerepe volt Magyarországon a térszerkezet alakításában, a működő tőke egyenlőtlen regionális elhelyezkedése felerősítette a regionális térbeli egyenlőtlenségeket. Ezt hipotézist a harmadik fejezetben a magyarországi működőtőke-beáramlási folyamatokkal összefüggésben vizsgálom, elemezve a működőtőke magyarországi regionális eloszlását. Célom a működő tőke egyenlőtlen regionális elhelyezkedésének elemzése Magyarországon, illetve annak vizsgálata, hogy a működő tőke beáramlása milyen szerepet játszott a regionális térbeli egyenlőtlenségek alakulásában. „A folyamatok hajtóerőt keresve a nemzetközi szakirodalom egybehangzó megállapítása az is, hogy a hosszú távú térfolyamatok alakulásában-alakításában a tőkemozgás, a gazdasági hatékonyság hatása egyértelműen dominál a demográfiai, migrációs és foglalkoztatottsági tényezőkhöz képest” (Nemes Nagy 2009b, 43-44.p.). Míg a korábbi időszakban a gazdaság térszerkezetét belső gazdasági viszonyok alakították, 1990-től a külső befolyás felerősödött, a globalizáció, illetve a külföldi tőkebefektetések Magyarországon is térformáló tényezőkké váltak (Antalóczy-Sass 2005). A külföldi közvetlen befektetések magyarországi állománya 2009 végén már meghaladta a 64 milliárd eurót (NGM 2010). Magyarországon a rendszerváltás utáni gazdasági növekedés és az újraiparosodás motorjai a külföldi működőtőke befektetések voltak, ezek a befektetések a gazdasági átalakulás következteében kialakult válság után gyors növekedést biztosítottak és modernizálták a gazdaságot. A külföldi működőtőke szerepe az újraiparosodás mellett a tercierizáció fejlődésében is meghatározó (Barta-Czirfusz-Kukely 2008). A külföldi működőtőke beáramlása jelentős hatást gyakorolt a
22 területi gazdaságra és átalakította a gazdaság szerkezetét. A kilencvenes években Budapest, Pest megye, valamint Észak-Dunántúl vonzotta az összes külföldi befektetés több, mint kétharmadát (Árva-Diczházi 1998). Az 1990-es évek második felében a zöldmezős külföldi beruházások tekintetében Magyarországon három fő terület különböztethető meg: az északdunántúli ipari térség, amely elsősorban zöldmezős befektetéseket vonzott; a SzékesfehérvárVeszprém-Szombathely-Győr-Tatabánya által határolt térség, amelyben főként a nyugati exportra termelő üzemek koncentrálódnak; Budapest és térsége, mint pénzügyi, kereskedelmi, üzleti és logisztikai központ (Árva-Diczházi 2001). A külföldi működőtőke beruházások jelentős térségformáló tényezőnek számítottak, mivel ezek a beruházások területileg erőteljesen koncentrálódtak. A budapesti agglomerációba került a beruházások 60-65%-a, az észak-dunántúli térségbe a 16%-a, így az ország területének mintegy egynegyedén helyezkedett el a külföldi beruházások 80%-a. Barta hipotézise szerint a gazdasági, illetve ipari struktúrában kialakult dualizmus térbeli dualitásként is megjelenik Magyarországon (Barta 2000). A befektetések területi terjedése és az autópálya hálózat térbeli elhelyezkedése között szoros kapcsolat volt kimutatható a kilencvenes években (Rechnitzer 2001). A külföldi működőtőkét kiemelten vonzó régiók Magyarországon: Közép-Magyarország, NyugatDunántúl és Közép-Dunántúl (KSH 2005c). A magyarországi autóipari zöldmezős beruházásokat vizsgálva megállapítható, hogy ezek a beruházások a fő közlekedési útvonalak és az autópályák mentén helyezkednek el (Árva-Ivicz-Katona-Schlett 2003).A beruházások térszerkezetét illetően a kilencvenes évek közepén egyértelműen Észak-Dunántúl a domináns, amelyet a központi régió követ, de az ország többi része még nem került be a befektetők látókörébe (Nagy 1998). Az átmenet első éveiben a területi gazdaságra a megosztott térszerkezet volt a jellemző. A térszerkezet már átalakulóban volt, de már egyes fejlődési és leszakadási irányok is megfigyelhetőek voltak. 1995-re a fejlődési pályák már határozottan elkülönültek, az állami vagyon értékesítése közvetlenül befolyásolta a területi gazdasági szerkezetet, azt vagy stabilizálta, vagy módosította (Rechnitzer 1998). A működőtőke befektetések mind az alapított vállalatok számát, mind a befektetett tőkét illetően erősen koncentrálódnak Közép-Magyarországon – ezen belül főleg Budapesten -, valamint Közép- és Nyugat-Dunántúlon. A működőtőke befektetések területi elhelyezkedése 1994 és 2002 között csak kis mértékben módosult. Szoros statisztikai kapcsolat mutatható ki a a működőtőke állomány, valamint a GDP nagysága, illetve egy főre jutó értéke között. Az egy főre vetített GDP alakulása egyértelműen azt mutatja, hogy 1994-2001 között nagy regionális különbségek
voltak
jellemzőek
Magyarországon,
amelyek
tovább
növekedtek.
A
gazdaságpolitikának ezért a jövőben elő kell segítenie, hogy a működőtőke befektetések a
23 fejletlenebb régiókban is letelepedjenek. A területi különbségek kiegyenlítése céljából fontos az EU regionális támogatásainak sikeres igénybevétele is, a támogatások egy része a területi kiegyenlítődést célozza (Antalóczy-Sass 2005). A munkahelyek számát illetően a külföldi vállalatok tovább növelték a regionális különbségeket, mivel ezek a cégek nagy tömegben teremtettek új munkahelyeket és főként Magyarország fejlettebb régióiban fektettek be (Sass 2004). A későbbi időszakot vizsgálva Budapest túlreprezentáltsága a külföldi tulajdonból történő részesedést illetően megmaradt, a második legnagyobb befogadó Pest megye, majd Nyugat-Dunántúl és Közép-Dunántúl következik. A többi térség megközelítően azonos arányban vonzotta a külföldi működőtőkét. A legkevesebb működőtőke Dél-Dunántúlra érkezett. A külföldi működőtőke-beáramlás tovább erősítette az egyébként is meglévő területi különbségeket Budapest és a vidék között (Katona 2007). A területi különbségeket tovább növelte, hogy az autóipari beruházások a már meglévő autópályák közelébe települtek, de az elektronikai befektetések is a jó logisztikai lehetőségeket keresték (Vápár 2005). A rendszerváltás az átmeneti országokban a regionális egyenlőtlenségek trendjére történő visszatérést is jelentette. A versenyképes gazdasági szerkezet megteremtése az átmeneti országokban fontos feladat, mivel megvan az esélye annak, hogy a polarizáló erők hosszabb távon tartják fent a regionális különbségeket (Nemes Nagy 2009a). Horváth szerint 1990 után a differenciáló erők felerősödtek Magyarországon. Az átalakulás térben is jelentős különbségeket alakított ki, a modern gazdasági struktúrák térben egyenetlenül terjedtek. A piacgazdaság kiépülése Magyarországon megerősítette a centrum-periféria viszonyokat, Magyarország túlzottan egypólusú országgá vált (Horváth 2003). A kilencvenes években Budapest és a vidék gazdasági fejlődése eltérő strukturális átalakulásokhoz kötődött, Budapesten a tercier ágazat, vidéken a feldolgozóipar jelentette a fejlődés húzóerejét. Magyarországon a külföldi működőtőke-beruházás ágazati szerkezetében az ipar meghatározó súlyt képvisel. A külföldi tulajdonú cégek részesedése a feldolgozóipari termelésből mintegy 70%. A külföldi működőtőke-beruházás területileg koncentrálódott,
a budapesti
agglomerációba került 60-65%-a, az észak-dunántúli térségbe 16%-a, így a külföldi tőke több mint 80%-a koncentrálódott az ország területének egy negyedén. A budapesti és az északdunántúli agglomeráció egyre inkább egy összefüggő térséggé fejlődött. Így a dualitás a külföldi működőtőke-beruházásokhoz kötődően térben is megjelent, nemcsak mint Budapest és a vidék viszonylatában, hanem a Budapest és Észak-Dunántúl, valamint az ország többi része között (Barta 2000). Ez a dualitás tartósan fennmaradt a magyar gazdasági szerkezetben. A dualitás kialakulása a régiókon belül is megfigyelhető. A régiókon belül a régióközpont és megyéje jobban fejlődött, mint a régiók többi megyéi.
24 Az előzőek alapján feltételezem, hogy Magyarországon a külföldi működőtőke-beáramlás meghatározó szerepet játszott a térszerkezet alakításában, a működőtőke egyenlőtlen regionális elhelyezkedése felerősítette a regionális térbeli egyenlőtlenségeket.
H4: A működőtőke-vonzás szempontjából a jövőben a tudástársadalom, az innováció és a kutatás-fejlesztés egyre nagyobb jelentőséggel bír, ezt a befektetői motivációk változása is alátámasztja. Ezt hipotézist a negyedik fejezetben vizsgálom, célom a tudástársadalom, az innováció és a kutatás-fejlesztés erősödő tőkevonzó hatásának bemutatása. Ezzel összefüggésben áttekintem a
magyarországi
regionális
innovációs
potenciált,
illetve
a
tudásgazdaságot
Magyarországon, mint tőkevonzó tényezőket. „Az innovációnak meghatározó szerepe van a versenyképesség és a gazdaság növekedésében, valamint a foglalkoztatás bővülésében. A vállalati innováció a gazdasági fejlődés kulcskérdése” (Barta, 2006, 107.p.). Magyarországon a kutatás-fejlesztés számára megfelelő befektetési környezet áll rendelkezésre a következő tényezők alapján: a tudományos kutatás Magyarországon világszínvonalon áll; a multinacionális cégek erőteljesen jelen vannak a K+F szektorban Magyarországon és a vállalati K+F folyamatosan növekszik; jelentős számú kutatóintézet működik Magyarországon (ITDH 2010d). Magyarország térszerkezetének modernizálásában a regionális kutatás- és fejlesztéspolitika meghatározó jelentőségű. A regionális innovációs hálózatok nélkül nem lehetséges a termelési rendszerek
fejlesztése,
illetve
a
régiók
jövedelemtermelő
képességének
javítása.
Magyarországon a K+F szektor regionális szerkezetében meghatározó a főváros súlya, Budapestre és agglomerációjára koncentrálódik a magyar K+F kiadások 70%-a, a foglalkoztatottak 60%-a (Horváth 2003). A globalizáció és a regionalizmus az érem két különböző oldalát jelenti. A fejlődő infrastruktúra egyrészt lehetővé teszi a gazdaság globalizálódását, másrészt a városok és a régiók a gazdasági specializáció egyre fontosabb színterei lesznek. Az innovatív termékekre és szolgáltatásokra épülő fejlődésben a helyi vállalkozások fontos szerepet játszanak (Dőry 2000). A tudásalapú gazdaság folyamatos innovációra épül, a tudásalapú gazdaság ténylegesen szolgáltató gazdaság, hiszen a modern piacgazdaságokban a szolgáltató ágazat súlya egyre inkább növekszik. A regionális innovációs rendszerek kialakulásának legfontosabb tényezője a regionális innovációs potenciál. Az innovációs rendszer nemcsak az egyetemeket, kutatóintézeteket és az innovatív vállalkozásokat foglalja magában, hanem az innovációs szolgáltatásokat és a tudástranszfer
25 szervezeteket is (Dőry 2005). A regionális innovációs potenciál átfogja azokat a faktorokat és szereplőket, amelyek egy adott régió innovációs teljesítményét meghatározzák. Az innovációs szereplők közé tartoznak a vállalkozások, a regionális tudásbázis intézményei, de a szélesebb értelemben vett innovációs potenciál is, mint például a régiók infrastruktúrája (Rechnitzer 2006). A külföldi működőtőke jelenléte nem egyértelműen járul hozzá a kutatási szint növekedéséhez. Általában a csúcstechnológiai ágazatokban a vállalati központon kívülre csak a tömegtermelést helyezik, a stratégiai fontosságú kutatás-fejlesztés továbbra is az anyaországban működik. Az elemzések azt mutatják, hogy Magyarországon
a külföldi
működőtőke az innovációs modellváltásban jelentős szerepet játszott. Az innovációbarát környezet további kiépítése elősegítené a külföldi befektetők fejlesztésének megvalósítását (Dőry 2005). A tudásintenzív tevékenységek az egyetemi városokban koncentrálódnak, egyrészt azért, mert a vállalatok igényeinek megfelelően felkészített fiatalok tömegei állnak rendelkezésre potenciális munkavállalóként, másrészt a kreatív vállalkozók is megjelennek tudásintenzív cégeikkel (Lengyel 2007). Az előzőek alapján feltételezhető, hogy a működőtőke vonzás szempontjából a jövőben a tudástársadalom, az innováció és a kutatásfejlesztés egyre nagyobb jelentőséggel bír és azt is feltételezhetjük, hogy ez a tendencia a befektetői motivációkban is megjelenik. Ez azt is jelenti, hogy kiemelten fontos a tudástársadalom feltételeinek megteremtése, mert ezzel a tényezővel lehet fogadókész környezetet teremteni a működőtőke-áramlás újabb szakaszának.
H5: Megfelelő befektetésösztönzési eszközrendszerrel és a telepítési tényezők fejlesztésével hatékonyan
orientálhatók
a
külföldi
befektetők
Magyarországon
belül
Kelet-
Magyarországra. Ezt a hipotézist az ötödik fejezetben vizsgálom, feltételezve, hogy fennálló magyarországi nyugat-
és
kelet
orientálhatók
a
magyarországi külföldi
regionális
befektetők
egyenlőtlenségek
Magyarországon
belül
ellenére
hatékonyan
Kelet-Magyarországra,
esettanulmányként elemezve az Audi 1993-as Győr és a Mercedes 2008 évi Kecskemét melletti befektetői döntését. Az előzőekkel összefüggésben vizsgálom a magyarországi autóipari beszállítói háttéripar, illetve az önkormányzatok szerepének jelentőségét a befektetővonzás szempontjából. Magyarországon 1997-ig a befektetések jelentős hányada a privatizációhoz kapcsolódott, majd 1998-99 körül a zöldmezős beruházások, majd a pótlólagos befektetések kerültek előtérbe (Antalóczy 2003). Az Audi és a Mercedes is zöldmezős beruházást valósított, illetve
26 valósít meg Magyarországon. Az Audi megalapítása óta folyamatosan bővít, a bővítésekkel együtt a győri befektetés 2008-ban meghaladta a 3,6 milliárd eurót (ITDH 2010e). Beszállítói szempontból is jó lehetőségeket jelent a nagy autógyártók betelepülése. Azonban nem mindegyik nagy autóipari beruházás jelent új lehetőségeket a magyar beszállítók számára, a korábban betelepült három nagy autógyártó, a Suzuki, az Audi és az Opel közül a Suzuki több, a másik két gyártó viszont relatíve kevesebb magyar beszállítót foglalkoztat. Ennek egyik oka, hogy a Suzukit nem követték Magyarországra japán beszállítói. Magyarország jellemzően az első körös, ún. integrátor cégek számára vált vonzóvá, a nagy gyártó cégek befektetései az őket követő beszállítók miatt is fontosak (Antalóczy – Sass 2010). Középkelet-európai kitekintésben ehhez hozzá kell tenni, hogy a Szlovákiában letelepedett három nagy autógyár, a Volkswagen, a Hyundai-Kia, valamint a Peugeot-Citroen autógyártókkal együtt a magyar autógyártók – 2012-től a Mercedes-szel is kiegészülve – rendkívül jó beszállítói lehetőségeket biztosítanak a Szlovákia és Magyarország régiójában (Grosz – Tilinger 2008). A Magyarországon befektető német cégek vonatkozásában fontos jegyezni, hogy a 2008 évi adatok szerint a származási országokat tekintve Németország 22,2%-os részesedéssel, 13,9 milliárd eurós állománnyal a legnagyobb befektető (NGM 2010). Másrészt a befektető német cégek vonatkozásában fontos mutató, hogy a DUIHK 2010 évi felmérése szerint a német cégek között 80%-os azon beruházók aránya, amelyek újból Magyarországon valósítanák meg befektetésüket, másrészt a német cégek befektetői hangulatát jól tükrözi a DUIHK által kifejlesztett DISI, Befektetői Hangulat Mutató (DUIHK 2010a). Magyarország a külföldi tőkevonzásban rendkívül nagy jelentőségű eredményként mutathatja fel, hogy az Audi 1993-as győri letelepedése után 15 évvel 2008-ban egy hasonlóan világszínvonalú német autógyártó céget, a Mercedes-t tudta letelepíteni Kecskeméten. KeletMagyarországnak az 1990-es években az autópályák nélkül nem volt esélye nagyobb beruházásokat vonzani, a befektetések elsősorban Budapesten és agglomerációjában, valamint a nyugat-dunántúli és közép-dunántúli régiókban települtek meg. Úgy ítélem meg, hogy a kecskeméti Mercedes befektetés követhető példa lehet a nagybefektetések vonzását illetően Magyarország más, elmaradott térségei számára is, elsősorban Kelet-Magyarország, illetve Dél-Magyarország vonatkozásában. Kecskemétnek sikerült a Mercedes fogadásához olyan telepítési tényezőket biztosítania, mint a már meglévő autópálya – ehhez kapcsolódóan a jó logisztikai helyzet – és a szakképzett munkaerő, amely egyaránt vonatkozik a szakképző intézmények által képzett szakmunkásokra, illetve a kecskeméti műszaki főiskola által biztosított mérnök munkavállalókra. A tudásbázisnak a vállalat későbbi működése szempontjából is nagy jelentősége van, az Audi a győri egyetemmel, illetve a Bosch miskolci
27 egyetemmel történő együttműködés példáját követve valószínűleg a Mercedes is hasonló együttműködést alakít ki a kecskeméti műszaki főiskolával. A helyi telepítő tényezőket tekintve fontos kiemelni, hogy a kecskeméti önkormányzat példaszerűen szolgálta ki a Mercedes projekt vezetőit, a város egyik alpolgármestere személyesen volt felelős a projekt segítéséért. Egy bonyolult nagyberuházást Magyarország más, elmaradottabb térségeiben is csak úgy lehet megtelepíteni, ha a helyi önkormányzat ezt megfelelően támogatja, egy az önkormányzati szervezeten belüli felelős befektetési szakemberrel. A multinacionális vállalatok döntéshozatali folyamata megköveteli, hogy a helyi szereplők rövid határidőn belül a megfelelő idegen nyelven biztosítsák a befektető által kért információkat. Ha a megfelelő önkormányzati fogadókészség nincs kialakítva, akkor hiába állnak rendelkezésre a fizikai infrastrukturális feltételek, vagy a szakképzett munkaerő, a nem megfelelő önkormányzati szolgáltatás meghiúsíthatja a nagyvállalkozás megtelepítését.
A befektetők fogadására
történő önkormányzati felkészítést illetően jó példa volt ITDH 2009-ben indított „Befektetőbarát önkormányzatokért” programja, amelynek keretében az önkormányzatok elkészítették többek között telephelyi marketing tervüket, valamint befektetésösztönzési stratégiájukat. Meghatározták
feladataikat a befektetési döntés és helyszínkiválasztás
folyamatában, illetve a megvalósítási- és az aftercare időszakban (ITDH 2008). A felkészülés során az integrált városfejlesztési stratégiához kapcsolódó, a településfejlesztésre koncentráló befektetésösztönzési stratégia elkészítése során meghatározásra kerülnek a befektetésekre hatást gyakorló belső és külső tényezők, a versenyképességi elemzések pedig segítenek meghatározni az önkormányzat helyzetét a versenytársakhoz képest (ITDH 2009). Az előzőek alapján feltételezhető, hogy megfelelő befektetésösztönzési eszközrendszerrel és a telepítési
tényezők
fejlesztésével
hatékonyan
orientálhatók
a
külföldi
befektetők
Magyarországon belül Kelet-Magyarországra.
H6: A külföldi működőtőke a rendszerváltás utáni időszakban meghatározó szerepet játszott a Nyugat-dunántúli régió ipari ágazati struktúrájának, illetve a régió térszerkezetének átalakításában.
Ennek a hipotézisnek a vizsgálata a hatodik fejezetben történik, elemezve külföldi működőtőke régióbeli területi elhelyezkedését és a külföldi működőtőke hatását a Nyugat-dunántúli régió térszerkezetének átalakításában. Megvizsgálom a külföldi működőtőke súlyát az ipari ágazatban, valamint az osztrák-magyar régió szerepét a tőkevonzásban. Elemzem továbbá a
28 régió gazdaságfejlesztését és telepítési tényezőit, azon belül az ipari parkok és klaszterek szerepét. Megvizsgálom a Nyugat-dunántúli régió innovációs potenciálját és területfejlesztési stratégiáját a tőkevonzás szempontjából. A Nyugat-dunántúli régió, azon belül különösen az északi terület, vonzó célpontja a külföldi befektetőknek. A földrajzi elhelyezkedés, a jó infrastruktúra, valamint a munkaerő piaci adottságok jó vonzerőnek bizonyultak a külföldi működőtőke beáramláshoz (KSH 2005e). A Nyugat-Dunántúlon a privatizációs és vállalatalapítási folyamatban a működőtőke szerepe meghatározó volt. A nemzetközi cégek korszerű termelési folyamatokat, új technológiákat honosítottak meg, innovációs magatartásukkal a fejlődés és a gazdasági szerkezetváltás meghatározó szereplőivé váltak. A Nyugat-dunántúli régión belül Győr-Moson-Sopron megye a legfejlettebb (Vápár 2007). A régió gazdaságába történt működőtőke regionális eloszlását jellemzi, hogy a külföldi működőtőke 94%-a az ipari vállalkozásokba történő befektetés volt, melynek 70%-a Győr-Moson-Sopron, 20%-a Vas, 10%-a pedig Zala megyébe irányult (Vápár 2006b). A Nyugat-dunántúli régión belüli külföldi működőtőke területi elhelyezkedését vizsgálva nagy különbségeket láthatunk, de egyértelműen megállapítható az, hogy a külföldi működőtőke befektetések formájában érkező gépipari beruházások első számú célpontja a nagy ipari hagyományokkal, képzett munkaerővel és jó infrastruktúrával rendelkező Győr volt, továbbá Vas megyében Szombathely, Szentgotthárd és Sárvár volt a befektetők kiemelt célpontja (Vápár 2007). A gazdasági szerkezetváltásban az egyik legfontosabb gazdaságfejlesztési eszköznek az ipari parkok bizonyultak. Az országban úttörő szerepet játszó Győri Ipari Parkot követően megindult a régióban a sárvári, a szentgotthárdi, a soproni és a szombathelyi park fejlesztése, időközben már az egész régióban jól kiépített ipari infrastruktúra áll a befektetők rendelkezésére (Grosz 2009b). A Nyugat-dunántúli régió versenyképességének megőrzésében is fontos szerepet játszanak az ipari parkok. A régióban működő ipari parkokat jó közlekedési helyzetük, valamint a nyugati exportpiacokhoz való közelségük miatt részesítették előnyben a külföldi befektetők. A fejlődést az is mutatja, hogy az elmúlt években a nagyvállalatok mellé a kis- és középvállalkozások is betelepültek az ipari parkokba (KSH 2005d). A logisztikai parkok szintén fontos befektetésvonzó telepítési tényezőknek bizonyultak. A győri logisztikai központ vonatkozásában az elmúlt 10 évben jelentős fejlesztések valósultak meg. Ebben a vonatkozásban kiemelhető a péri repülőtér fejlesztése, amelynek költségeit az Audi Hungária Motor cca. 1/3 részben finanszírozta, illetve európai uniós támogatásban is részesült a projekt. Nagy fejlesztések valósultak meg a gönyűi kikötőben is, szintén jelentős európai uniós támogatással, a kikötőben a vasúti összeköttetés kiépítése is folyamatban van. A soproni
29 logisztikai központ legfontosabb része a GYSEV által üzemeltetett vasúti-közúti átrakó kombi terminál. Ezeket a logisztikai parkokat egészíti ki a nyugat-dunántúli régió déli részében a Nagykanizsai Ipari Park fejlesztése, amelynek alapját szintén a kedvező földrajzi fekvés, illetve a jó közlekedési kapcsolatok képezik (Grosz 2007a). A Nyugat-dunántúli régióban a befektetések szempontjából a klaszterek megalapítása is fontos tényező volt. A klaszterek iparág-specifikus szolgáltatások nyújtásával igyekeznek támogatni a vállalkozások egymás közötti, illetve a vállalkozások és a felsőoktatás közötti kapcsolatokat, növelve ezáltal az adott iparág versenyképességét. A Nyugat-dunántúli régióban már több mint 10 klaszterkezdeményeződés indult útjára, némelyikük már 6-7 éves múlttal rendelkezik. A legfontosabb klaszterterületek a gépipar, elektronika, informatika, megújuló energia, illetve a turizmus területeihez kapcsolódik (Grosz 2009b). A klaszterek kialakulása és fejlődése Magyarországon elősegíti a kis- és középvállalkozások beszállítói kapcsolatainak fejlődését, illetve a regionális versenyképesség javítását, így a kialakult duális szerkezet oldását is (Grosz 2005c). A külföldi működőtőke fogadása szempontjából fontos tényező tudásbázis, a felsőfokú intézmények működése is. A soproni székhelyű NyugatMagyarországi Egyetemnek 2004-2005 tanévben 14 ezer, a győri Széchenyi István Egyetemnek mintegy 11 ezer hallgatója volt, amelyből 9 ezer fő főiskolai, 1.500 hallgató pedig egyetemi képzésben vett részt. A régió iparának szempontjából fontos, hogy a győri egyetem műszaki képzése összhangban van a térség ipari szerkezetével, mivel elsősorban a járműgyártás, a logisztika, az informatika és a telekommunikáció területén képeznek szakembereket (Smahó 2007). A tőkevonzás tekintetében a Nyugat-dunántúli régióban ki kell emelni a határrégió ösztönző hatását, mivel elsősorban ezekben a térségekben telepednek meg a befektetők, majd innen építik tovább gazdasági kapcsolataikat más térségek irányába (Rechnitzer 1999a). A nyugati határrégióban meghatározó az osztrák vállalkozások aránya. Ezen belül Győr-Moson-Sopron megyében jellemző a nagyobb vállalkozásokban való külföldi részvétel, mint például az építőanyag iparban, míg Vas megyében a kis és közepes vállalkozásokban történő osztrák befektetés a jellemző (Rechnitzer 1999b). A térszerkezeti hatásokhoz kapcsolódóan ki kell emelni a Bécs-Pozsony-Győr-Sopron városi együttműködési hálózat fejlődését, amelyhez a Bécs-Budapest innovációs tengely is kapcsolódik (Rechnitzer 1999a). A Nyugat-dunántúli régióban innovációs zónának volt tekinthető a Hegyeshalom-Győr közlekedési és gazdasági tengely, de Sopron térségében megtelepedtek az innovációt képviselő befektetések. Potenciális innovációs zónának volt tekinthető az osztrák-magyar határrégió, Soprontól Körmend-Szentgotthárd térségéig cca. 30-50 km-es sávban (Rechnitzer 2007).
30 A Nyugat-dunántúli régióban fontos lenne, hogy a Hegyeshalom-Győr közlekedési és gazdasági tengely mellett a régió észak-déli közlekedési és gazdasági tengelye is kiépüljön. A közlekedési tengely kiépítése egy Sopron-Győr-Szombathely-Nagykanizsa-Zalaegerszeg útvonalon megépített gyorsforgalmi út - esetleg egy autópálya – megépítésével lenne megvalósítható. A közlekedési tengely mellett egy gazdasági tengely is kialakulna, a tengely mentén a több vállalkozás tudna megtelepedni. A Hegyeshalom-Győr innovációs tengely mellett egy észak-déli innovációs tengely is kialakulhatna. Ezt a jelenlegi, irányonként nagyrészt egysávos közlekedési útvonal nem teszi lehetővé. Az észak-déli közlekedési és gazdasági tengely fejlődéséhez régió klaszterei is hozzájárulnának a vállalatok közötti északdéli kapcsolatok fejlesztésével (Vápár 2000). Az előzőek alapján feltételezem, hogy a külföldi működőtőke a rendszerváltás utáni időszakban meghatározó szerepet játszott a Nyugat-dunántúli régió ipari ágazati struktúrájának, illetve a régió térszerkezetének átalakításában.
A dolgozatban igyekszem a fenti feltételezéseket, hipotéziseket igazolni, bizonyítani. Szándékaim szerint ennek megfelelően egy átfogó jellegű, elemző dolgozatot készítettem a rendszerváltás utáni Magyarország működőtőke-áramlási folyamatairól, az ezzel összefüggő térszerkezeti változásokról, illetve az ország befektetésösztönzési politikájáról.
1.3. A kutatás módszertana
Kutatásom módszere szekunder kutatásként egyrészt a működőtőke-befektetések nemzetközi és hazai szakirodalmának áttekintése és feldolgozása, másrészt a témakör már meglévő nemzetközi és hazai statisztikai adatbázisainak feldolgozása, illetve elemzése volt. Primer kutatásként személyes tárgyalások, interjúk révén szerzett információkat dolgoztam fel, illetve empirikus, tapasztalati megfigyeléseket végeztem a különböző befektetési projektek esetében.
Szekunder kutatásként két évtizedes befektetési és területfejlesztési tapasztalataimnak, kutatásaimnak az elméleti alapjait tanulmányoztam, igyekeztem széleskörűen feldolgozni a külföldi működőtőke-áramlás, a befektetésösztönzés, a regionális gazdaságfejlesztés és az ezzel
összefüggő
területfejlesztés
nemzetközi
és
hazai
szakirodalmát.
Igyekeztem
folyamatosan továbbfejleszteni elméleti ismereteimet ezekben a témakörökben. Az
31 adatgyűjtést és feldolgozást illetően meglévő adatbázisok újrafeldolgozását végeztem el, az UNCTAD, EUROSTAT és más nemzetközi szervezetek, illetve a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium
(később
Nemzetgazdasági
Nemzeti
Minisztérium),
Fejlesztési a
Magyar
és
Gazdasági
Befektetési
és
Minisztérium,
majd
Kereskedelemfejlesztési
Közhasznú Társaság (ITDH), MNB, KSH és más hazai intézmények adatbázisait dolgoztam fel. A feldolgozott adatokat rendszereztem, az adatbázisok vizsgálatával igyekeztem a lényeges folyamatokat, tendenciákat feltárni, igazolni.
Primer kutatásom részeként egyrészt interjúkat készítettem a befektetési motivációk, illetve a telephelykínálat hatékonyságának kutatására vonatkozóan, másrészt empirikus, tapasztalati megfigyeléseket végeztem a befektetési projektek előkészítésének és lebonyolításának tekintetében, erre jó lehetőséget kínáltak szakmai tapasztalataim. A befektetésösztönzés vonatkozásában
2005-2007
időszakban
a
Gazdasági
Minisztériumi
befektetési
főosztályvezetőként, majd a 2007-2010 közötti periódusban Németországban külgazdasági szakdiplomataként összességében mintegy 50 nagybefektetési projekt esetében személyes tárgyalásokat folytattam, interjúkat készítettem a Magyarországon befektető multinacionális vállalatok és tanácsadó cégeik felsővezetőivel befektetői motivációikról, a befektetési projektek fejlesztésének folyamatáról. A tárgyalásokat, interjúkat – azok jellegénél fogva a tárgyalópartnereket nem megnevezve - feldolgoztam, az eredményeket beépítettem a dolgozatba. Folyamatosan figyelemmel követtem ezeknek a projekteknek az előkészítését és megvalósítását, empirikus megfigyeléseim eredményeit szintén beépítettem a dolgozatba. A Győr-Moson-Sopron Megyei Kereskedelmi és Iparkamara igazgatójaként 1991 és 2000 között szintén számos külföldi és velük üzleti kapcsolatban álló magyar cég vezetőjével volt módom tárgyalni és vállalataik fejlődését elemezni, ezeknek a vállalati elemzéseknek, cégvezetői tárgyalásoknak és interjúknak az eredményei is visszatükröződnek a dolgozatomban. Beépítettem továbbá a dolgozatba Nyugat-dunántúli Területfejlesztési Tanács 1997-1998 évi alelnökeként a regionális stratégiai területfejlesztési célok megvalósításában szerzett megfigyeléseimet és tapasztalataimat, valamint a Nyugat-dunántúli régió észak-déli gazdasági tengelyterületének vizsgálatára, a tőkebeáramlásra és a klaszteresedésre vonatkozó 2001 évi kutatási eredményeimet. Az 1997-2000 időszakban a
„Győri Nemzetközi
Kereskedelmi Központ (Trade Center)” Phare-CBC projekt vezetőjeként szerzett európai uniós projekt tervezési-, és megvalósítási tapasztalataimat is igyekeztem a dolgozatban megjeleníteni a regionális gazdasági infrastruktúra fejlesztés vonatkozásában.
32
Dolgozatom alapja tehát, hogy egyrészt részese, aktív közreműködője is voltam a befektetésösztönzési- és területfejlesztési folyamatoknak a rendszerváltás utáni időszakban Magyarországon, másrészt igyekeztem egyidejűleg kutatni is ezeket a folyamatokat.
1.4. A dolgozat felépítése
A dolgozat bevezetését képező első fejezetben részletezem a kutatás célkitűzését, a kutatási kérdéseket, hipotéziseket, illetve a módszertant. A második fejezetében – amely dolgozatom elméleti fejezete - bemutatom disszertációm elméleti alapjait, ennek keretében a globalizációs folyamatokat, a gazdaság térbeliségére vonatkozó elméleteket, a telephelyelméleteket, a regionális növekedési elméleteket, valamint a külföldi működőtőke-áramlás elméleteit. Az működőtőke-áramlási elméleti alapok bemutatása után a harmadik fejezetben megvizsgálom a külföldi működőtőke-áramlást globálisan, Közép-Kelet-Európában, illetve Magyarországon. Megvizsgálom a külföldi-működőtőke magyarországi regionális eloszlását, illetve a külföldi működőtőke hatását Magyarország térszerkezetére. Ebben a fejezetben a működőtőke-áramlás adatait mutatom be, egy globális-, közép-kelet-európai-, illetve magyarországi tőkeáramlási helyzetképet mutatok be. A tőkeáramlási helyzetkép bemutatása után a negyedik fejezetben versenyképességi elemzést végzek a tőkevonzás szempontjából, bemutatva Magyarország pozícióit a világ versenyképességi rangsoraiban, illetve összevetve Magyarország paramétereit közép-kelet-európai versenytársaival. A versenyképesség elméleti fogalmait is áttekintem.
Elemzem
a
magyarországi
régiók
tőkevonzási
versenyképességét
is.
Megvizsgálom a magyarországi regionális gazdaságfejlesztési tényezőket, ezen belül az ipari parkok és klaszterek szerepét, valamint az innovációs potenciált és a tudásalapú gazdaságot, mint versenyképességi tényezőket, áttekintve a regionális gazdaságfejlesztés elméleti kereteit is. Bemutatom Magyarország gyengülő versenyképességi pozícióját, azt elsősorban a globális versenyképességi rangsorok segítségével szemléltetve. Az ötödik fejezetben a bemutatom a magyarországi befektetésösztönzési rendszert, elemezve annak cél és eszközrendszerét, közép-kelet-európai összehasonlításban is vizsgálva a magyar befektetésösztönzési rendszer hatékonyságát. A telepítési tényezőket is elemzem és vizsgálom a legnagyobb működőtőkét invesztáló német vállalatok befektetői elégedettségét. Megvizsgálom az autóipar és a beszállítói háttér helyzetét az autóiparban és a beruházásösztönzás hatékonyságát a járműipari ágazatban. Esettanulmányként elemzem az Audi 1993-as győri és a Mercedes – az
33 Audi döntés után 15 évvel megszületett - 2008 évi, Kecskemét mellett szóló beruházási döntését, a két nagy autóipai beruházás példáján bemutatva, hogy a magyarországi befektetések hatékonyan terelhetők Nyugat-Magyarországról Kelet-Magyarország irányába. A hatodik fejezetben a Nyugat-dunántúli régióba történő működőtőke-beáramlást, a működőtőke elhelyezkedést a régióban, a régió területi szerkezetét, valamint a Nyugatdunántúli régió innovációs stratégiáját mutatom be. Bemutatom továbbá, a tőkevonzás szempontjából domináns gépipar szerepét, valamint a tudás és innováció helyzetét a a Nyugat-dunántúli régióban. A hetedik, összefoglaló fejezetben a kiértékelem a hipotéziseket, bemutatom
a
kutatás
eredményeit,
hipotézisekből
levont
következtetéseit,
a
befektetésösztönzés javítására vonatkozó javaslatokat, valamint a további lehetséges kutatási irányokat. Mindegyik fejezetben részletesen foglalkozom a külföldi működőtőke-áramlás regionális
hatásaival,
a
regionális
funkciók
makro
funkciók
rovására
történő
felértékelődésével, valamint a helyi- és regionális dimenziók fejlesztésével, feldolgozva a témakör nemzetközi és hazai szakirodalmát is. Álláspontom szerint a dolgozat egyes fejezetei a külföldi működőtőke-befektetések regionális hatásainak vizsgálatát, és a magyarországi befektetésösztönzés cél- és eszközrendszerének elemzését illetően egymáshoz logikusan kapcsolódnak, a felvetett témakör minden lényeges vonatkozását elemzik a rendszerváltás óta eltelt húsz éves időszakban.
34 2. GLOBALIZÁCÓS FOLYAMATOK, A GAZDASÁG TÉRBELISÉGE, A KÜLFÖLDI MŰKÖDŐTŐKE-ÁRAMLÁS ELMÉLETEI
A második fejezetben – amely dolgozatom elméleti fejezete - bemutatom disszertációm elméleti alapjait, ennek keretében áttekintem a globalizációs folyamatokat, a gazdaság térbeliségére vonatkozó elméleteket, a telephelyelméleteket, a regionális növekedési elméleteket, valamint a külföldi működőtőke-áramlás elméleteit. A fejezetben vizsgált hipotézis a következő: A globalizáció erősödésével a helyi telepítési tényezőrendszerek felértékelődnek a külföldi működőtőke-áramlás szempontjából. (H2) A fejezetben a következő kutatási kérdést vizsgálom meg: Milyen módon erősítette a globalizáció a lokalizációt, illetve a helyi telepítési tényezőrendszerek felértékelődését a külföldi működőtőke-áramlás szempontjából? (K2)
2.1. Globalizációs folyamatok
2.1.1. A globalizáció előzményei, folyamatai
A külföldi működőtőke-áramlás elemzése során elengedhetetlen a globalizáció folyamatainak áttekintése.
Mindenekelőtt tekintsük át a globalizáció előzményeit, a fordizmus és a
posztfordizmus fő jellemzőit. A fordizmus az 1920-as évektől az 1970-es évek közepéig működő társadalmi-gazdasági rendszer volt, amelyet a posztfordizmus követett. Ezt a rendszert Henry Ford amerikai nagyiparos után nevezték el, aki 1908-ban kezdte gyártani „Tmodell” nevű autóját. Ford elsőként gyártott autót nagy tömegben és megfizette munkásait abból a célból, hogy ezáltal fizetőképes keresletet is teremtsen az általa gyártott autóknak. A fordizmus és a posztfordizmus főbb jellemzőit, különbségeit a következő táblázat foglalja össze a gazdaság, a munkaerőpiac és az állam szempontjából.
35 2.1. táblázat: A fordizmus és a posztfordizmus főbb jellemzői Fordizmus
Posztfordizmus gazdaság
- Standardizált tömegtermelés („economy of scale”) - Kisszériás, rugalmas termelés („economy of scope”) - Vertikális nagyvállalati integráció - Horizontális integráció - Vállalat mint a verseny autonóm szereplője - Vállalaton belüli és a vállalatok közötti kooperáció munkaerőpiac - Komplex munkafolyamatok feldarabolása - Összetett munkafeladatok („multiple task”) (taylorizmus) - Munkakör szerinti bérezés - Teljesítmény szerinti bérezés - Bürokratikus hierarchiák - „Lapos” hierarchiák - Foglalkozás szerinti specializálódás - Tevékenység szerinti specializálódás - A képzési és a foglalkozási időszak elkülönülése - Folyamatos képzés („on the job-training) - Munkások csekély személyi felelőssége - Csoportmunka, egyéni felelősséggel - Duális munkaerőpiac - Szegmentált munkaerőpiac - Szabályozott munkaidő - Flexibilis munkaidő állam - Kollektív (nemzeti, közösségi) cselekvés - Individuális (lokális vagy vállalkozási vonzatú) cselekvés - Jóléti állam - Állam, mint a vállalkozások „felügyelője” - Nemzetállam centralizáció - Regionális decentralizáció - Szolgáltató állam és város - Vállalkozó állam és város - Hierarchikus területfejlesztési politika - Rugalmas területfejlesztési politika - Közvetlen állami részvétel a gazdaságban - Projektorientált állami részvétel a gazdaságban - Nemzeti struktúrapolitika - Regionális struktúrapolitika
Forrás: Cséfalvay 2004b, 39.p.
A fordizmus és a posztfordizmus szempontjából tekintve az elmúlt évszázadot, a fordizmus korszakát a nemzetállami területi szerveződési szint, a posztfordizmus időszakát pedig a globális, a regionális és a lokális területi szerveződési szint jellemzi (Cséfalvay 2004b). A kapitalizmus fejlődése a növekedési cikluselmélettel írható le, melynek lényege, hogy a kapitalista gazdaság fejlődése mintegy ötven éves, ismétlődő ciklusok formájában zajlik le. A kapitalizmus fejlődése folytonos megújulási ciklusok keretében játszódik le, a válságokat mindig újabb növekedési ciklus követi (Cséfalvay 1999). A mintegy ötvenéves növekedési ciklusok, az úgynevezett „hosszú hullámok” létezését először az orosz Nyikoláj Kondratyev mutatta ki az 1920-as években, aki megállapította, hogy a gazdasági fejlődésben különböző ciklusok követik egymást. Kondratyev azt is megfigyelte, hogy az egyes ciklusokban a tőkejavakba történő befektetések és az innovációk megjelenése között összefüggés áll fenn. A cikluselmélet másik megalkotója, Joseph Alois Schumpeter már a növekedési ciklusok okát is kutatta, és úgy megállapította, hogy minden hosszú hullámhoz technikai újítások, úgynevezett bázisinnovációk kapcsolhatók és ezek a technikai újítások az adott ciklusban meghatározzák a
36 termelés módját. Ilyen például a harmadik Kondratyev-ciklushoz kapcsolódó automobilfelfedezés. A Kondratyev-ciklusok elmélete két szempontból is magyarázza a gazdasági tevékenységek nemzetközi és regionális átrendeződését, egyrészt az egy cikluson belül végbemenő területi differenciálódás folyamatára, másrészt pedig az egyik ciklustól a következő megjelenéséig az innovatív tevékenységek területi súlypontjainak átrendeződésére, a térbeli szerkezet változásaira is magyarázatot ad (Lengyel-Rechnitzer 2004). A globalizáció ma már alapvetően meghatározza mindennapjainkat, folyamatait, hatásait meg kell értenünk, az államoknak alkalmazkodniuk kell a globalizáció által teremtett új feltételrendszerhez. Különösen igaz ez egy olyan mértékben nyitott gazdaságú ország, mint Magyarország esetében, amelynek külgazdasági kapcsolatai mintegy 80%-ban az Európai Unió országaival bonyolódnak. Gazdasági nyitottságunk magas szintje miatt a konjunktúrálisdekonjunktúrális hatásoknak is nagyobb mértékben vagyunk kitéve, a válságok is erőteljesebben érintik az ország gazdaságát. Tekintsük át a globalizáció jellemzőit. A világgazdaság a XXI. század elejére integrált, komplex rendszerré alakult át, a kommunikáció, a szállítás fejlődése, az áru- és tőkepiaci liberalizáció és más makrogazdasági reformok megvalósulásával a világgazdasági integráció mértéke is minden korábbit meghaladott. A globalizáció hatásai ezen új körülmények között érvényesülnek a legerőteljesebben (Simai 2000). A globalizáció a világgazdaság lassan két évtizede zajló átalakítását jelenti. A világgazdasági átalakulási folyamatot tovább gyorsítja a globalizmus, amely a neoliberális eszmerendszer dominanciáját, illetve a piac és a gazdaság mindenek fölé helyezését jelenti (Cséfalvay 1999). A globalizáció azonban nem csak egy irányban ható folyamat, a világméretű és a helyi, a globális és a lokális elemek szoros kölcsönhatásban állnak egymással. A globalizáció a hazai piacot védő, protekcionista gazdaságpolitika, illetve a hazai piacot a külső konkurencia előtt megnyitó, szabad külkereskedelemmel jellemezhető gazdaságpolitika közötti politikai döntést is jelenti. A jóléti állam és a szociális biztonság lehetővé tette, hogy a fejlett országok a nyolcvanas évtizedtől kezdve liberalizálják külkereskedelmüket, megnyissák piacaikat a külső konkurencia számára (Cséfalvay 2004a). A globalizáció egyik leggyakrabban alkalmazott mérőszáma a világ egyik legnagyobb tanácsadó cége, az A.T. Kearney és a Foreign Policy Magazine által évente közzétett globalizációs index. A globalizációs index a globális kapcsolódás, illetve integráció mértékét határozza meg a szociális, a technológiai, a kulturális, a politikai és az ökológiai szférákban. Az index azt mutatja, hogy az adott ország – más országokkal összehasonlítva - milyen mértékben kapcsolódott be a világ folyamataiba.
A 2006-os globalizációs index listán
37 Magyarország a 20. helyen található, eszerint Magyarország az erősen globalizálódott országok közé tartozik. Ugyanezen a listán Magyarország 2004-ben a 26., 2005-ben a 25. helyet foglalta el, tehát a 2004-2006, Európai Unióhoz történő csatlakozást követő időszakban megfigyelhető volt Magyarország erősödő globalizálódása (A.T. Kearney 2006). A külföldi működőtőke-beruházások és a globalizáció kapcsolata azzal jellemezhető, hogy a külföldi működőtőke-beruházások gyors ütemű növekedése alapvetően megváltoztatja a világ gazdasági szerkezetét. A gazdaságszerkezeti változásokat az is jól mutatja, hogy a világgazdaság megközelítette azt az állapotot, amelyben a világ összes termelőkapacitásának felét külföldi, mégpedig a világ legfejlettebb térségeiben bejegyzett tulajdonosok irányítják (Árva–Diczházi 1998). A működőtőke-kivitel jelentőségének növekedését mutatja, hogy a huszadik század végére a működőtőke-kivitel vált a nemzetközi tőkemozgás legjelentősebb és legdinamikusabban növekvő tételévé. A működőtőke-kivitel növekvő jelentőségét mutatja az is, hogy növekedési üteme a nyolcvanas évek közepétől másfélszeresen múlja felül a világexport növekedését, és közel háromszorosan a világtermelés bővülését. A világgazdaság globalizációjának alapvető jellemzője az is, hogy az a fejlett országok, azon belül is elsősorban az Egyesült Államok, az Európai Unió és Japán nemzetközi társaságainak növekvő dominanciája mellett valósul meg (Árva 1999).
2.1.2. A nemzetállamok és a transznacionális vállalatok
Mindenekelőtt tekintsük át a transznacionális vállalatok definícióit. A transznacionális vállalat definíciója az UNCTC, illetve az OECD szerint a következő: „Az ENSZ Transznacionális Vállalati Központja (UNCTC) meghatározása szerint transznacionálisnak nevezhetők azok a vállalatok, amelyeknél a következő három kritérium megvalósul: a, gazdálkodási tevékenységüket két, vagy több országban folytatják; b, centralizált döntéshozó rendszerük van és globális stratégiát alkalmaznak; c, különböző országokban levő vállalatok között az információkat, a forrásokat és az eszközöket megosztják. Az OECD meghatározása szerint pedig a „transznacionális vállalatok olyan cégek, amelyek különböző országokban működő leányvállalatokat, vagy más egységeket foglalnak magukba (legyenek azok magán-, állami-, vagy vegyes tulajdonban). Ezek közül egy, vagy több képes arra, hogy döntő befolyást gyakoroljon a többiek tevékenységére és elossza az ismereteket és
38 a forrásokat. ….A lényeg tehát, hogy van a vállalatkomplexumon belül egy olyan központ, amely birtokolja és ellenőrzi a termelés, a szolgáltatás és elosztás rendszerét, azaz bizonyos mértékig irányítja a gazdálkodást” (Simai 1996, 14.p.). Simai definíciója szerint „transznacionálisnak tekinthető az a vállalat, illetve társaság, amelynek működése - külföldi leányvállalatai révén - egyszerre több nemzetgazdaságra terjed ki,
üzletpolitikája
pedig
a
vállalat
összműködésének
eredményességére,
globális
optimalizálásra orientált, és elsősorban az „anyagazdaságban” lévő bázis, illetve irányító csoport érdekei által meghatározott. Magát a folyamatot, amely a transznacionális társaságok globális terjedését jelzi, transznacionalizálódásnak nevezzük” (Simai 2000d, 18.p.). Simai a transznacionalizálódást a tőke és munkaerő, valamint más erőforrások nemzetközi transzferálásaként jellemzi, melynek során az egyik országból kiemelkedő vállalat egy másik országban, vagy országokban a termelési-, szolgáltatási- és értékesítési rendszer egy részének közvetlen irányítójává válik. A folyamat alapvetően a nemzetközi vállalati döntési centrumokból indul ki és a globális vállalati érdekeknek alárendelve, különböző nemzetgazdaságokban zajlik, függetlenül az államok érdekeitől. Eredményeként a világgazdaságban globális vállalati irányítási rendszerek alakultak ki. 1998-ban mintegy 60.000 globális vállalati döntéshozó központ működött a világ 173 országában, amelyek több, mit 500.000 vállalatot irányítottak. A transznacionális kapcsolatok súlyának mérésére szolgáló mutatók például a külföldi beruházások belföldiekhez viszonyított aránya, vagy a külföldi szektor súlya a termelésben, illetve a foglalkoztatásban (Simai 2000d). 2007-ben már 79.000 transznacionális társaság tulajdonában mintegy 790.000 vállalat működött a világban, amelyeknek üzleti forgalma 31.000 milliárd dollárt tett ki, ez az érték a világtermék 56%-val volt egyenlő (Simai 2008). 2008-ban pedig már 82.000 transznacionális vállalat működtetett 810.000 külföldi leányvállalatot világszerte. Ezek a vállalatok főszerepet játszanak a világgazdaságban, és ez a szerep egyre növekszik. Például ezeknek a külföldi leányvállalatoknak az exportja teszi ki a javak és szolgáltatások világexportjának egy harmadát és 77 millió embert foglakoztattak 2008-ban, több mint kétszer annyit, mint a Németország összes munkavállalója (WIR 2009). A globalizáció következtében a nemzetállamok szerepe jelentősen megváltozott. Az államok szerepe a globalizálódó világban annak figyelembevételével elemezhető, hogy az államok politikai és gazdasági határokkal definiált egységekként működnek, és versenytársak, valamint együttműködő partnerek is lehetnek. A világgazdaság a 21. század elejére integrált és komplex rendszerré fejlődött, a világgazdaság szereplői eltérő hatalmi pozícióval,
39 érdekekkel rendelkező döntési központok, államok, transznacionális társaságok és nemzetközi szervezetek (Simai 2000a). A versenyállam a globalizáció új körülményei között alakul ki. A versenyállam céljai is módosulnak a globalizáció által teremtett új körülmények között, új célkitűzések például a pénz és a tőke szabad áramlása, a vámok és más kereskedelmi korlátok lebontása. Ezek erősen korlátozzák az állami ellenőrzés szerepét a gazdasági kapcsolatokban (Simai 2006). Cséfalvay kiemelése szerint a transznacionális vállalatok és a nemzetállamok egymáshoz viszonyított arányában jelentős világgazdasági fordulat történt 2000-ben, amikor a világ 100 legnagyobb gazdaságából 51 már a transznacionális vállalatok köréből került ki és a nemzetállamok köréből csak 49. Ezen összehasonlítás alapja a vállalatok esetében az értékesítési árbevétel, a nemzetállamoknál pedig a bruttó hazai termék volt (Cséfalvay 2004a). Soros szerint a kapitalista világgazdaság nemcsak az áruk és a kereskedelem szabad áramlásával jellemezhető, hanem a tőke szabad áramlásával is. A pénztőke az országok sorsának
alakításában
döntő
szerepet
játszik,
oda
áramlik,
ahol
a
legnagyobb
profitlehetőségeket látja. Ez a globális pénztőke további növekedéséhez vezet. Az eredmény egy hatalmas körforgás, amelyben a tőke a pénzpiacoktól és a központi intézményektől felvételre kerül és vagy közvetlenül hitel formájában, vagy közvetett módon a multinacionális vállalatokon keresztül a perifériákra kerül kihelyezésre. A tőke hatalmas profitokat termel, és ezt nemcsak egy magasabb produktív teljesítmény által éri el, hanem magasabb szintű termelési eljárásokkal, a vagyonok növekedésével, a nagyobb szabadság által. Ezért versenyeznek az országok azért, hogy a tőkét magukhoz vonzzák, az a törekvés, hogy a tőkének vonzó feltételeket teremtsenek, minden más célkitűzést megelőz. Soros álláspontja alapján a kapitalista világrendszer fő jellemzője a tőke szabad mozgása. A pénzpiacok mobilak, el tudják hagyni azokat az országokat, amelyekben magasak az adók és a terhek. Mikor azonban egy gyárat felépítenek, akkor azt már csak nehezen lehet elköltöztetni (Soros 1998). A tőke szabad áramlása viszonylag új jelenségnek tekinthető. A második világháború végén a világ főként nemzeti népgazdaságokból állt, a nemzetközi kereskedelem lehetőségei csaknem teljesen zárva voltak és alig valósítottak meg közvetlen befektetéseket, vagy pénzügyi tranzakciókat. A Bretton-Woods-i Egyezménnyel létrehozott intézményeknek - IMF és a Világbank - kellett lehetővé tenniük a nemzetközi kereskedelmet egy olyan helyzetben, amikor a tőkemozgás alig volt jellemző. A Világbanknak a feladata az volt, hogy kiegyenlítse a közvetlen befektetések hiányát, az IMF-nek pedig a hiányzó hiteleket kellett nyújtania. Ezen
40 intézmények tevékenysége hamarosan a közvetlen befektetések növekedéséhez vezetett. Az amerikai cégek először léptek be Európába és terjesztették ki tevékenységüket világszerte, más országok vállalatai csak később bővítették működőtőke-kihelyezési tevékenységüket. Több iparág, mint például az autóipar, a vegyipar és az informatika erőteljesen terjeszkedtek a multinacionális vállalatok tevékenysége révén (Soros 1998). Albrow vélekedése szerint a nemzetállam fragmentációjához a konszernek, a piac és a tudomány is hozzájárult. Az 1960-as években a konszernek, multinacionális vállalatok határon túli tevékenysége a modernizáció terjedését is jelentette, azonban az is láthatóvá vált, a gazdasági kapcsolatok az állami korlátozásoktól viszonylag függetlenül fejlődnek. A piac is biztosítéka volt a gazdasági kapcsolatok államtól való függetlenségének. A belső piacok fejlődése az állam erősödését jelezte, de később a piac bővítése céljából az állam leépítette a külkereskedelem korlátait. A tudomány univerzalizmusa is hozzájárult a nemzetállam határainak leépítéséhez (Albrow 1998). Albrow úgy látja, hogy a gazdasági globalizáció egyik jellemzője a nemzeti határokat túllépő és globalizálódó vállalatok számának növekedése. Ezek a vállalatok döntéseikben már nem egy, hanem több kormányhoz orientálódnak, globális méretekben gondolkoznak. A gazdasági szervezeti formákat és folyamatokat fontosságuk szerint súlyozva első helyen a transznacionális vállalatokat kell említeni, majd az új termelési technológiákat, a termékmintákat, a tőke mobilitását, a nemzetközi pénzügyi intézményeket, a munka mobilitását, végül pedig a kereskedelmi korlátok lebontását. A transznacionális vállalatok stratégiáiba beletartoznak a határon átlépő fúziók, a külföldön történő leányvállalat alapítások, a vegyesvállalatok és a teljesen integrált, országokon átlépő termelési folyamatok (Albrow 1998). Altvater és Mahnkopf szerint a globalizáció azzal is jellemezhető, hogy az „államnép”, az „államhatalom” és az „államterület” egyre inkább eltűnik, többek között a világkereskedelem kibővülése, a gazdasági kapcsolatok határokon történő átlépése, illetve a növekvő közvetlen befektetések következményeként. Így egy olyan gazdasági tér jön létre, amely már nem írható le a nemzetállami határokkal és a nemzetállamra érvényes szabályozórendszerrel (AltvaterMahnkopf 1999). Altvater
és
Mahnkopf
Közép-Kelet-Európa
átmeneti
időszakának
jelenségeivel
összefüggésben megállapítja, hogy a nemzetállami szabályozók deregulációjának velejárói azok a globális szabályok, amelyeket a nemzetközi szervezetek keretei között alkotnak meg, például a kereskedelemre, a pénzügyi kapcsolatokra és a befektetésekre. A társadalmak
41 átalakulása nem egyszerűen a „régi” formák „újra” történő felváltásáról ismerhető fel, hanem az „informalitás” hosszú köztes fázisairól. Az „informalitás” az átmenet jellemzője, ez volt a tapasztalat Közép-Kelet-Európában az átalakulási folyamatokat illetően. Nyugat- és KözépKelet-Európa integrációjáról és transzformációjáról Altvater és Mahnkopf úgy vélekedik, hogy a kilencvenes években az európai kontinensen két, egyrészt egymással ellentétes, másrészt egymást befolyásoló folyamat játszódott le, mégpedig Közép-Kelet-Európa átalakulása és Nyugat-Európa integrációja. A közép-kelet-európai átalakulási folyamat csak egy nyitott világgazdaságban tud sikeres lenni, amennyiben az átalakítási folyamat a pénzgazdaság funkcionális feltételeit teljesíti (Altvater-Mahnkopf 1999). A globalizáció két oldalának jellemzőit Altvater és Mahnkopf csoportosításában a következő ábra szemlélteti.
2.2. táblázat: A globalizáció két oldala A nemzetállam határai
↔
Korlátlan világpiac
A terület feletti szuverenitás
↔
A terület szuverenitás eróziója
Politika és hatalom
↔
Gazdaság és pénz
A társadalomba „beágyazott” gazdaság
↔
A társadalomból „kiágyazódott” gazdaság
Jog és szabályozás
↔
Dereguláció
A társadalom territorialitása
↔
Absztrakt, gazdasági társadalmatlanítás
Konkrét hely és helyi önkormányzatok
↔
Absztrakt tér és globális kormányzatok
Telephely
↔
Világpiac
Helyi versenyképesség
↔
Versenyképesség a globális térben
Használati érték
↔
Csereérték
A nemzetállam politikai formációja: pártok
↔
Pártok válsága
A nemzetállamok kormányzóképessége
↔
Globális kormányzat
Forrás: Altvater – Mahnkopf 1999, 40.p.
42 2.2. A gazdaság térbelisége, telephelyelméletek, telephelyválasztás, regionális növekedési elméletek
2.2.1. A gazdaság térbelisége
Egy gazdaság térstruktúrája a térrel foglalkozó gazdaságtudományok, így a regionális közgazdaságtan, a városgazdaságtan, a gazdaságföldrajz és telephely elmélet magyarázataiban a centrifugális és centripetális erők összejátszása, illetve az ez által generált visszacsatolásos folyamat révén kap magyarázatot (Varga 2009). Enyedi a globalizáció hatásairól úgy vélekedik, hogy a globalizáció nem zárja ki a helyi gazdaság, vagy a helyi kultúrák fennmaradását, de a világgazdaság egységesülési folyamata a domináns, amelyben a nemzetközi pénzügyi szféráé és a transznacionális vállalatoké és nem a nemzetgazdaságoké a vezető szerep. A távolság jelentősége mérséklődik, a telephelyválasztás során a nyersanyag, félkész
termék
vagy
késztermék-szállítás
igénye
kevésbé
lényeges
szempont,
a
telephelyválasztás fő célja a vállalat versenyképességi pozíciójának erősítése. A regionális differenciálódásban döntő tényező az innovációk létrehozásának, befogadásának és elterjesztésének képessége, a fő versenyképességi elem a tudás és tanulási képesség. A modern gazdaság elhelyezkedése főleg térhálózatokkal jellemezhető. A világgazdaságot a globális városok hálózata irányítja, elsősorban ezekbe a városokba települnek a transznacionális nagyvállalatok és a nemzetközi pénzügyi szervezetek döntési központjai. A termelő nagyvállalatok sem ipari körzeteket hoznak létre, hanem elsősorban beszállítói hálózatokat (Enyedi 2000). A globalizáció hatására formálódó gazdaságban markánsan megfigyelhető jelenség a lokalizáció felerősödése. Amíg a nemzetgazdaságok és a gazdaságpolitikát irányító kormányzati intézmények befolyása leértékelődött, addig a régiók, nagyvárosok gazdasági szerepe felértékelődött. Egyre inkább elfogadottá válik az a nézet, amely szerint a globalizáció-lokalizáció ugyanazon gazdasági-társadalmi folyamat két vetülete. A gazdasági folyamatok a globális-lokális paradoxonnal jellemezhetők, amely szerint a vállalatok működésében a globalizációs folyamatokkal egyidejűleg felerősödnek a lokalizációs tényezők is. A globalizáció a versenyt is rendkívüli mértékben felerősíti, a globális vállalatok többsége olyan globális versenystratégiát alakít ki, amelyben elsősorban az üzleti szempontokat és a piacok méretgazdaságosságát veszi figyelembe és alig van tekintettel a nemzeti vagy regionális határokra. A vállalatok globális szempontok alapján optimalizálják költségeiket,
43 szinte bármelyik országból beszerezhetik inputjaikat és bárhol eladhatják termékeiket. Az immobil tényezőkre, például a tömeges szakképzett munkaerőre pedig gyártási kapacitásokat telepítenek (Lengyel-Rechnitzer 2004). Mivel Krugman munkássága a gazdaság térbeliségének vizsgálata szempontjából kiemelkedő jelentőségű, ezért munkásságát részleteiben is áttekintem a következőkben. Krugman a gazdaságföldrajz alatt a termelés térbeli helyzetét, valamint a regionális gazdaságtan legnagyobb részét és a városgazdaságtan egy részét érti. Szerinte a gazdasági tevékenységek gazdaságföldrajzában a legjellemzőbb tulajdonság a koncentráció. Krugman a földrajzi koncentráció alapmodelljénél a növekvő megtérülések, a szállítási költségek és a kereslet egymásra hatását veszi figyelembe. Ha egy megfelelően nagy méretgazdaságosság elérhető, akkor minden termelő a nemzeti piacot akarja kiszolgálni egy telephelyről. A szállítási költségek minimalizálása céljából a gyártó egy nagy helyi kereslettel rendelkező telephelyet választ. Viszont a nagy helyi kereslet azt is előidézi, hogy ezt a telephelyet több gyártó is választja. Tehát egy olyan körforgás áll elő, amely ezt a gyártó térséget fenntartja, miután az egyszer már kialakult. A térben léteznek szállítási költségek és a termelésben létezik méretgazdaságosság, ez a két kulcstényező Krugman elméletében (Krugman 1991a). Krugman úgy látja, hogy az elméleti ipari szervezetekből származtatott modellek és technikák alkalmazása megengedi a gazdasági földrajz felülvizsgálatát. Egy egyszerű, szemléletes modellt fejlesztett ki a telephellyel, mint fő kérdéssel kapcsolatosan: miért és mikor koncentrálódik a feldolgozóipar egy bizonyos régióba, viszonylag fejletlenül hagyva más régiókat? Modelljét a feldolgozóipar földrajzi koncentrációjára, a méretgazdaságosság és a szállítási költségek egymásra hatására alapozta (Krugman 1991b). A térgazdaságtanon belül a telephely elméletben a fő feltételezés, hogy vannak olyan skálahozadékok, amelyek implicit vagy explicit módon a tevékenységek földrajzi koncentrációját kényszerítik ki. A skálahozadék miatt vállalatok koncentrálni akarják a termelésüket, mégpedig a szállítási költségek miatt a piacok és a szállítók közelében, azonban a piacméret hatásai miatt a piacokhoz és a szállítókhoz való a hozzáférés a legjobb ott, ahol más cégek is megtelepednek (Krugman 1998). Földrajzilag számos gazdasági tevékenység koncentrálódik. A fejlett országokban és az egyre nagyobb számú fejlődő országban a legtöbb ember nagy kiterjedésű, sűrűn lakott nagyvárosi régiókban lakik. Számos iparág – beleértve az olyan, ipart kiszolgáló szolgáltatásokat is mint a bankszektor – szintén földrajzilag koncentrálódik, ezek a klaszterek fontos forrásai a nemzetközi specializációnak és kereskedelemnek. A földrajzi koncentrációra ható centripetális és centrifugális erőket a következő táblázat foglalja össze (Krugman 1999):
44 2.3. táblázat: A földrajzi koncentrációra ható erők Centripetális erők
Centrifugális erők
Piaci nagyság hatása
Inmobil tényezők
Sűrű munkaerőpiac
Földbérlet
Tiszta külső gazdasági hatások
Tiszta külső gazdaságtalan hatások
Forrás: Krugman 1999, 143.p.
Krugman szerint a táblázat első oszlopában felsorolt centripetális erők a külső gazdasági hatások klasszikus marshalli forrásai. A nagy helyi piac létrehozza egyrészt a beszállítókhoz történő kapcsolódást, mivel a nagy piacokhoz jó hozzáféréssel rendelkező telephelyek preferálják a méretgazdaságos termelést lehetővé tevő gyártást, másrészt a kereskedelmi hálózatokhoz történő kapcsolódást, mivel a nagy helyi piac támogatja a közbenső termékek helyi gyártását, csökkentve a költségeket a beszállítói termeléshez. Az ipari termelés elősegíti a nagy sűrűségű helyi munkaerőpiac kialakulását, különösen a képzett munkaerőt illetően. A táblázat második oszlopában felsorolt centrifugális erők kevésbé standardok, de ezek is hasznos csoportosítást kínálnak. Az immobil tényezők, mint a föld és a természeti erőforrások a termelés koncentrációja ellen hatnak, nemzetközi összefüggésben a munkaerő is így viselkedik. Egyrészt a beszállítói oldalról, mivel bizonyos termeléseket oda kell telepíteni, ahol munkaerő van, másrészt a kereslet oldaláról, mivel a szétszórt tényezők szétszórt piacot teremtenek, és bizonyos termeléseknek ösztönzőkre van szükségük, hogy a felhasználók közelébe telepedjenek. A gazdasági tevékenység koncentrációja növeli a keresletet egy hazai országban, felhajtja a földbérletet, és így visszafogja a további koncentrációt (Krugman 1999). Krugman fontos megállapítása, hogy számos fejlődő országra jellemző a gazdasági dualizmus, amelyben egy relatíve magas bérű, magas jövedelmű gazdaság működik egy sokkal kevésbé fejlett gazdaságban, és ez a dualizmus egy nagyon erős földrajzi dimenzióval rendelkezik. A megfelelően alacsony költségek vezethetnek az ipar szétterüléséhez (Krugman 1999). Lengyel és Rechnitzer szerint Krugman és követői a növekedéselméletek, valamint a regionális tudomány, főleg a regionális gazdaságtan eredményeiből indulnak ki. Fő megállapításuk, hogy a kereskedelem és a munkamegosztás kialakításában a növekvő
45 skálahozadék, a méretgazdaságosság és a monopolisztikus verseny fontosabbak, mint az állandó skálahozadék, a tökéletes verseny és a komparatív előny. A növekvő skálahozadékot előidéző piaci- és technológiai externáliák nem nemzetközi vagy nemzeti szinten, hanem regionális, illetve lokális folyamatokon keresztül, földrajzilag koncentráltan hatnak, a városi gazdaságokban vannak jelen. Krugman alapgondolatai, amelyek a gazdaság térbeliségét írják le, visszavezethetők egy kétszektorú gazdaságra, az egyik a térben immobil, a másik a mobil szektor. Az immobil szektor, például a mezőgazdaság, bányászat azon gazdasági tevékenységek összessége, amelyek csak a tér megadott helyein végezhetők, míg a mobil szektor tevékenységei, mint például a feldolgozóipar, szolgáltatások, a térben bárhol folytathatók. A mobil szektorbeli gazdasági tevékenységek térbeli eloszlását két ellentétes gazdasági hatás, a térben ható centripetális és centrifugális erők befolyásolják. A centripetális erők a mobil tevékenységek földrajzi koncentrációját idézik elő, mivel a tevékenységek koncentrációjával növekvő hozadék érhető el. Földrajzi koncentráció esetén viszont megnő a szállítási költség, mivel a piac általában térben eloszlik, így a megnövekedett szállítási költségek miatt centrifugális erők is felléphetnek. A centripetális erők erősebbek, mint a centrifugálisak, ezért a globalizáció a városi gazdaságok gyors növekedésével jár együtt (Lengyel-Rechnitzer 2000).
2.2.2. Telephelyelméletek, telepítő tényezők, telephelyválasztás
A telephelyelméletek fő célja a gazdasági tevékenységek térbeli elhelyezkedését meghatározó tényezők elemzése. A telephelyelmélet nem a régiókat kutatja, hanem a piaci szereplőket, azok működésének térbeli jellemzőit vizsgálja. A hagyományos telephelyelméletek a feldolgozóipar működésének térbeli jellemzőit modellezik, ahol a legfontosabb cél a költségek minimalizálása. Napjainkban a városi gazdaságok váltak meghatározóvá, a globalizáció által meghatározott gazdaság további jellemzői a regionális specializáció, a klaszterek, iparági körzetek kialakulása. A telephelyelméleten belül külön részt képez a telephely, azaz a gazdasági tevékenység végzésére alkalmas földrajzi hely kiválasztása. A telepítési döntések meghozatala során a vállalatok egy összetett szempontrendszer alapján mérlegelnek, amelyben a gazdasági tényezők mellett a gazdaságon kívüli szempontokat is figyelembe veszik (Lengyel–Rechnitzer 2004).
46 Telephelyelméletek fejlődése A telephelyelméletek a gazdasági tevékenységek térbeli elhelyezkedését és működését vizsgálja. A telephelyelmélet fejlődését Lengyel és Rechnitzer nyomán áttekintve a következő öt alapvető szakasz különböztethető meg (Lengyel –Rechnitzer 2004): 1. Mezőgazdasági
területhasználat:
Johann
von
Thünen
nevéhez
fűződik
a
mezőgazdasági termelés térbeli elhelyezkedésének vizsgálata a 19. század első harmadában.
Thünen a mezőgazdasági termelés térbeli elhelyezkedésének,
telephelyének és a kapcsolódó járadéknak a magyarázatára tett kísérletet. Fontos gondolatokat fogalmazott meg az ipari forradalom előtti, illetve az alatti mezőgazdaság térbeliségéről, alapvetőnek véve a szállítási költségeket. 2. Iparosítás: főbb képviselői Alfred Weber, Andreas Predöhl és Tord Palander, akik az ipari telephelyelméletek főbb kidolgozói voltak a 19. század utolsó, illetve 20. század első évtizedeiben. A szabadversenyes kapitalizmust vették alapul, a nagyipari üzemek működésének optimális földrajzi helyét analitikusan a főbb termelési költségeket minimalizálva kísérelték meghatározni, minimalizálva a szállítási és bérköltségeket. 3. Térbeli verseny és egyensúly: főbb kidolgozói a két világháború között August Lösch, Edgar
M.
Hoover
és
Harold
Hotelling.
Ők
a
telephelyválasztást
a
profitmaximalizálásra vezették vissza, figyelembe vették a szállítási költséget, valamint a versenytársak és fogyasztók térbeli elhelyezkedését is. 4. Telepítések optimalizálása: főbb kidolgozói Walter Isard és William Alonso, az 1950es évektől az 1980-as évekig tartó időszakban. A gazdasági tevékenység térbeliségére ható tényezőket próbálták figyelembe venni, a településekkel és az infrastruktúrákkal is foglalkoztak. Területi termelési függvényeket is kidolgoztak, az általános térbeli egyensúlyelméletet is vizsgálták. 5. Globális gazdaság: nevesebb kutatói napjainkban Paul Krugman, Michael Porter, Alen J. Scott és Michael Storper, valamint Alfred Marshall, akit az irányzat képviselőinek jelentős része szellemi mesterének is tart. Ennek az elméletnek a főbb háttérjellemzői
már
a
számítógépes
hálózatok,
informatikai-kommunikációs
technológiák alkalmazása, a felkészült munkaerő tömeges jelenléte, az innovációk és csúcstechnológiák alkalmazása. Lengyel és Rechnitzer fontos megállapítása a telephelyelméletekkel kapcsolatban, hogy azok egyrészt az adott korszakhoz kötődnek, mivel a szállítási-kommunikációs háttérfeltételek, a technológiai-technikai tényezők meghatározóak, másrészt a telephelyelméletek függnek az
47 uralkodó közgazdaság-tudományi irányzatoktól, mivel azok térbeli kiterjesztésére törekszenek (Lengyel –Rechnitzer 2004). A következőkben Cséfalvay nyomán összefoglalom a telepítő tényezők, illetve a mobil és immobil tényezők lényegét. Telepítő tényezők: A globalizáció korában a sokféle telepítő tényezővel versenyeznek a külföldi befektetésekért a potenciális telephelyek. Megkülönböztethetők a kemény telepítő tényezők, mint például a munkabér és a telekár és a puha telepítő tényezők, mint például a telephely imázsa, vagy az ott működő oktató- és kutatóintézetek. A kemény telepítő tényezők az adott telephelynek azokat az adottságait és erőforrásait jelenítik meg, amelyek a befektetési költségszámításokban közvetlenül és mérhető módon jelennek meg. Ilyen például a helyi adó mértéke, a bérszínvonal, vagy a telephely közlekedési elérhetősége. A puha telepítő tényezők közé azok az adottságok és erőforrások tartoznak, amelyek nem jelennek meg közvetlen és számszerűsíthető formában, azonban közvetett módon befolyásolják az adott telephelyre telepített üzem működését, vagy a telephely versenyképességét. Ilyen tényező például a helyi önkormányzat magatartása, vagy felsőoktatási-, illetve kutatási intézmények megléte (Cséfalvay 2004). Mobil és immobil tényezők: Egy régió a telepítő és a termelési tényezők komplex rendszerének tekinthető. A termelési tényezők egy része helyhez kötött, immobil, másik részük viszonylag könnyen mozgatható, ezek a mobil tényezők. A termelési tényezők mobilitását a térben történő mozgatás költségei határozzák meg. A földrajzi térben egyáltalán nem, vagy csak magas költségek árán mozdítható termelési tényezők az immobil termelési tényezők, míg az alacsony költségekkel, vagy költségek nélkül mozgatható tényezők a mobil termelési tényezők. Immobil termelési tényező például a helyhez kötött munkaerő, a befektetett tőke, a telek, az infrastruktúra, és a puha telepítő tényezők, mint például a helyi munkakultúra, a vállalkozásbarát önkormányzat, és a helyi oktatási intézmények. Mobil termelési tényezőknek tekinthetők a vállalatok, a tőke és a magasan képzett munkaerő, ezek a tényezők gyorsan és alacsony költségek mellett mozgathatók, főként a közlekedési és kommunikációs technika fejlődése következtében. A mobil termelési tényezők a globalizálódó világgazdaságban azokra a telephelyekre települnek, ahol a számukra legjobban kihasználható immobil termelési tényezőket találják, így az adott telephely számukra a legnagyobb hasznot biztosítja (Cséfalvay 2004). A következőkben a telepítési tényezők szempontjait vizsgálom meg.
48 Rechnitzer a telepítési tényezőkkel kapcsolatban kiemeli annak fontosságát, hogy az egyes térségek milyen feltételeket kínálnak a letelepedéshez. A telepítési tényezők jellege a gazdasági egységek igényeinek megfelelően folyamatosan változik. A térségek kínálata is bővül, ami további vállalkozások vonzását eredményezi, növelve a versenyt a befektetésekért (Rechnitzer 2001). A gazdasági egységek által a letelepedésnél és a tartós működésnél figyelembe
vett
telepítési
tényező
elemek
Rechnitzer
szerint
a
következők:
a
népességaktivitás, a munkaerő költségei, a képzettség, a közlekedési és kommunikációs tényezők, a települések infrastrukturális ellátottsága, a szociális infrastrukturális felszereltség, a helyi gazdaság támogatottsága, a helyi gazdaság aktivitása, az életkörülmények, illetve a lokális és a regionális piac (Rechnitzer 2001, 46-50.p.). Erdey rendszerezte a működőtőke-áramlás telephelyválasztás-alapú kereskedelemelméleti magyarázatait. Meglátása szerint a globalizáció radikálisan átalakította a termelés szerkezetét, a nemzetközi tőkeáramlás révén nagy változások zajlottak le a termelési folyamatokban, illetve a vállalatokon belüli és kívüli kapcsolatokban. Jelentősen megváltozott a termelési folyamatok földrajzi elhelyezkedése is, a vállalati tevékenységek fokozódó mértékben szétszóródtak. A termelés globalizációja – amely működőtőke-áramlással, illetve globális termeléskihelyezéssel valósult meg – gazdasági súlya túlnőtte a kereskedelem globalizációját, elsősorban a transznacionális vállalatoknak köszönhetően. Erdey a működőtőke-áramlás kereskedelemelméletével kapcsolatosan a megállapítja, hogy az 1980-as évek elejéig mintegy 40 éven keresztül a neoklasszikus Heckscher-Ohlin elméletben feltétel volt a termelési tényezők immobilitása, ez azonban a második világháború után a Bretton Woods-i és a kereskedelmi (GATT) megállapodások következtében jelentősen megváltozott. Az első elméleti kísérlet Mundell nevéhez fűződik, aki megkísérelte a termelési tényezők kereskedelmének beillesztését a Heckscher-Ohlin elméletbe. Mundell fő állítása, hogy a kereskedelem és a tényezőmozgások egymás helyettesítői, az árumozgás korlátai erősítik a tőkeáramlást, és ez megfordítva is igaz (Erdey 2004). Erdey vélekedése szerint a kereskedelemelméleti modellek azt igazolják, hogy a működőtőkeáramlás jelentőségét több tényezővel együttesen lehet magyarázni. Az áruk és szolgáltatások külföldi piacokra történő átvitelében a működőtőkének ma már jelentősebb a szerepe, mint a kereskedelemnek. A működőtőke-áramlás nemcsak a piacokat kapcsolja össze, hanem a termelési rendszereket is, az erőforrások nemzetközi allokációját összekapcsolja a helyi erőforrásokkal (Erdey 2004). Horváth megállapítása alapján a nemzetközi felmérések tanúsága szerint a külföldön beruházni szándékozó vállalkozó az alábbi telepítési tényezőket tartja kiemelt jelentőségűnek:
49 „az infrastruktúra minősége; az általános ipari adottságoknak; a piacra jutás feltételei; az engedélyezési adminisztráció hatékonysága; a makrogazdasági szabályozás” (Horváth 2003, 191-192.p.). Horváth szerint az első három endogén tényező kifejlesztésében a helyi és a regionális kormányzatok, míg a további tényezők esetében kizárólag a központi kormányzatok rendelkeznek kompetenciával (Horváth 2003). Regionális kockázatlehetőség szempontjából Simai felvetése nyomán érdemes megvizsgálni, hogy a világ legnagyobb 300 társasága miképpen súlyozta az egyes tényezőket (az egyes tényezők 0 és 10 pont között kerültek súlyozásra): „a távközlési rendszer fejlettsége (8,48); stabil politikai környezet (7,91); a bérszínvonal (7,80); az energiaellátás biztonsága (7,54); a piacok közelsége (7,23); a gazdaság stabilitása (7,15); a szakképzett munkaerő megléte (7,04)” (Simai 2000, 356-357.p.).
2.2.3. Regionális gazdasági növekedési elméletek
A regionális gazdasági növekedési elméletek főbb irányzatait illetően három olyan elmélet különböztethető meg, amely kiemelt fontossággal bír a regionális gazdaságfejlesztés szempontjából, ezek a következők: keynesi regionális növekedési elmélet, neoklasszikus exogén regionális növekedési elmélet és a neoklasszikus endogén regionális növekedési elmélet. Ezeket az elméleteket Lengyel nyomán foglalom össze a következőkben (Lengyel 2010). Keynesi regionális növekedési elmélet: A keynesi gazdaságfejlesztési politika lényege az, hogy a beruházásokat, kormányzati kiadásokat és a nettó exportot növelni kell, amelyek multiplikátor hatást váltanak ki, mégpedig a növekvő foglalkoztatással együtt járó kereslet növekedést. A keynesi exportbázis elmélet szerint aktív kormányzati politikával az export tevékenységeket kell támogatni, valamint annak elérése is cél, hogy az exportáló cégek minél több helyi áruszolgáltatást vásároljanak, hogy ezáltal az import csökkenjen. Neoklasszikus exogén regionális növekedési elmélet: A növekedési modellek exogének, ha a technológia mindegyik régióban hasonló fejlettségű és endogének, ha a régiókban a technológia különböző fejlettségű. A neoklasszikus exogén növekedési modellek elfogadják az önszabályozó piaci mechanizmusokat. Az ilyen típusú modellek három alapvető tényezőre vezetik vissza a gazdasági növekedést: a tőkeállomány növekedésére, a munkaerő forrás bővülésére és a technikai fejlődésre. Az exogén növekedési
50 elméletből az következik, hogy ahol magas a munkabér, oda odaköltöznek más régiókból a munkások, azonban ezekből a régiókból a magas bérek miatt kitelepül a tőke. Az alacsony munkabérű régiókból elköltözik a munkaerő, viszont odatelepülnek a munkaigényes tevékenységek. Ezekből következően az önszabályozó piaci mechanizmusok működnek, mérséklik a régiók közötti különbségeket, mert a kevésbé fejlettekbe áramlik a tőke és ott felgyorsul a gazdasági növekedés, viszont a fejlettebbekből elmegy a tőke, ezáltal a gazdasági növekedés lassú lesz. Eszerint a modell szerint nincs szükség kormányzati beavatkozásokra, csupán a termelési tényezők, azaz a munkaerő és a tőke térbeli mobilitásának akadályait kell leépíteni, illetve javítani kell a kevésbé fejlett régiókban a tőkevonzó képességet. Neoklasszikus endogén regionális növekedési elmélet: A neoklasszikus endogén növekedési modell a technológiai fejlődést és a munkaerő minőségét tartja elsődlegesnek, amelyek ha egy bizonyos szintet elérnek, akkor generálják a gazdasági növekedést. Az endogén növekedési modellek négy alaptényezőre vezetik vissza a gazdasági növekedést, ezek a következők: a tőkeintenzitás, a technológia fejlettsége, a régióban kifejlesztett technológiák és innovációk, valamint a humán tőke színvonala. A technológia és a
tudás a modell szerint endogén tényezők, amelyek fejlődése az adott régió belső
tulajdonságaitól függ. Az endogén növekedési elmélet szerint a régiók termelékenységi szintje
közötti különbség elsősorban a tőke és a munka arányának, a tudásbázis és a
tudásalapú üzletágak regionális különbségeitől függ. A munkatermelékenység növekedését a helyben kifejlesztett technológiák és innovációk térbeli terjedése válthatja ki. Az endogén növekedési elmélet szerint szükség van az állami kormányzati beavatkozásra, támogatni kell azt, hogy az alacsonyabb termelékenységű régiók át tudják venni a magasabb termelékenységű régiók tapasztalatait. A kedvezőtlen térbeli folyamatokat mérsékelni lehet a tudásbázis megerősítésével, oktatással, klaszterek ösztönzésével, valamint a növekedési pólusokban az innovatív intézményi környezet támogatásával (Lengyel 2010). 2.3.
A külföldi működőtőke-áramlás elméleti kérdései
2.3.1. A közvetlen külföldi működőtőke definíciói és mérésének módszertana
A közvetlen külföldi működőtőke elméleti kérdéseinek tárgyalását a közvetlen külföldi működőtőke definícióinak áttekintésével célszerű kezdenünk. Az intézményi definíciók közül az OECD (1996), illetve az 1996-os OECD és az US Department of Commerce definíció
51 alapját képező IMF (1993), valamint az UNCTAD (2002) által kiadott közvetlen külföldi működőtőke (Forign Direct Investment) definíciók meghatározóak. Mivel Dunning, valamint Krugman és Obstfeld meghatározó alkotói a külföldi működőtőke elméleteknek, ezért az általuk megfogalmazott közvetlen külföldi működőtőke definíciókat is áttekintem a következőkben. A közvetlen külföldi működőtőke definíciók a következők: •
„OECD Benchmark Definition of Foreign Direct Investment” külföldi működőtőke definíció (OECD, 1996):
A leggyakrabban használt FDI definíció a Fizetési Mérleg (Balance of Payment) elszámolásával van összefüggésben és az IMF-től (1993) származik, a későbbiek során (1996) az OECD által hitelesítésre került. A definíció a „tartós érdek” és a „menedzsment befolyás” meghatározásokon alapul. Az OECD által 1996-ban kiadott OECD-IMF Foreign Direct Investment benchmark definíció a következő: „A közvetlen külföldi működőtőke befektetés egy bizonyos gazdaságban működő rezidens („közvetlen befektető/direct investor”) által tartós érdek alapján megszerzett olyan tárgyra vonatkozik, amely egy másik gazdaságban működő rezidens („közvetlen befektetés vállalkozás/direct investment enterprise”). A tartós érdek magában foglalja egy hosszú távú viszony fennállását a közvetlen befektető és a vállalkozás, valamint vállalkozás menedzsmentjére vonatkozó szignifikáns befolyás között. A közvetlen befektetés magában foglalja a két entitás közötti a kezdetben és ezt követően realizált tőke tranzakciókat, közöttük, valamint a kapcsolt vállalkozások között is, a társaságon belül, vagy azon kívül” (OECD, 1996). •
UNCTAD Foreign Direct Investment definícója az FDI összetevőire és a saját tőke tulajdonlás alsó határára vonatkozóan a következő (UNCTAD 2002):
„Az FDI összetevői: Az FDI összetevői a következők lehetnek: saját tőke, újrabefektetett tőke és más tőke, főként belső kölcsöntőke. A saját tőke tulajdonlás alsó határa: Az országok különbözőképpen határozzák meg a külföldi működő tőke azon határát, amelyet a közvetlen befektetés határértékeként kezelnek. Ez a saját tőke aránynak az alsó határa, amelynél vagy ennél magasabb értéknél a közvetlen befektető már hatékony beleszólással rendelkezik a vállalkozás menedzsmentjébe. A közvetlen külföldi működőtőke befektetés alsó határértéke általában 10%, a transznacionális vállalatok működése esetében ez az érték a 10 és 50 % között van. Néhány ország nem specifikál határértéket és teljesen más elvek szerint értelmezést alkalmaznak, pl. a vállalat saját eszközeit tekintik, vagy azt a szempontot, hogy a vizsgált vállalat elegendően erős
52 befolyással rendelkezik –e a abban a vállalatban, amelyben tőkerészesedéssel bír.
A
különbségek mennyiségi hatása a határértékre viszonylag alacsony, köszönhetően külföldi működő tőke magas arányának, illetve a többségi tulajdonú külföldi leányvállalatoknak” (UNCTAD 2002). •
USA Kereskedelmi Minisztériuma Foreign Direct Investment definícója (U.S. Bureau of Economic Analyses 2004):
Az Amerikai Egyesült Államokban az USA Kereskedelmi Minisztériuma (US Department of Commerce) az IMF 1993-as definíciót használja - amelyen a fentiekben bemutatott OECD Benchmark Definition of Foreign Direct Investment 1996-os verziója is alapul - és a külföldi ellenőrzés vonatkozásában a 10 % kritériumot alkalmazza a külföldi részesedés birtoklásának alsó határaként (U.S. Bureau of Economic Analyses 2004). •
Dunning közvetlen külföldi működőtőke befektetés definíciója:
1. „A befektetés a befektető vállalat országán kívül, de a befektető vállalaton belül történik. A befektetések átadott forrásainak használata feletti ellenőrzés a befektetőnél marad. 2. Az eszközök és a közbenső termékek „csomagja” olyan elemeket tartalmaz, mint például a tőke, technológia, menedzsment képességek, hozzáférés a piacokhoz és a vállalkozás” (Dunning 1993a, 5.p.). •
Krugman és Obsfeld közvetlen külföldi működőtőke definíciója:
Krugman és Obstfeld szerint „külföldi működőtőkén az olyan típusú nemzetközi tőkeáramlást értjük, amelynek során az egyik országbeli cég egy másik országban leányvállalat alapításával terjeszkedik. A megkülönböztető tulajdonság a külföldi működőtőke befektetés esetében az, hogy az nemcsak a források transzferálását jelenti, hanem az ellenőrzés megszerzését is. Ez azt jelenti, hogy a leányvállalatnak nem csupán egyszerű pénzügyi kötelezettsége van az anyavállalat felé, hanem egyúttal ugyanannak a szervezeti struktúrának a része” (KrugmanObstfeld 2008, 163.p.). A közvetlen külföldi működőtőke definícióknál feltétlenül meg kell említenünk a vertikális és a horizontális külföldi működőtőke beruházás fogalmát is. Hozzá kell tennünk, hogy ennek a kettőnek a keveréke is gyakran előfordul a működőtőke befektetések során. A vertikális külföldi működőtőke esetében a vállalat „feldarabolja” termelését, és csak azokat a termelési lánc elemeket allokálja, amelyek esetében a termelési költségek alacsonyabbak lesznek. Elsősorban a telekommunikáció és az adatmenedzsment területén történt fejlődés tette lehetővé a vállalatok számára a termelési folyamatok egyes elemeinek allokációját, amelyet a
53 „supply chain management” fejlődése is elősegített. A horizontális külföldi működőtőke esetében a vállalat „duplikálja” termelési láncát, abból a célból, hogy termelése közelebb legyen a piachoz. A nagy piacok így versenyképesebbek lesznek és kevésbé lesz attraktív az import. A helyettesítő kereskedelemként működő horizontális külföldi működőtőke beruházás stratégiai piacok megszerzését és a szállítási idők csökkentését teszi lehetővé (European Union foreign direct investment yearbook 2006). A közvetlen külföldi működőtőke definíciói után fontos annak áttekintése is, hogy a külföldi működőtőke-beruházások milyen módon realizálódhatnak. A külföldi működőtőkeberuházások a következő formákban valósulhatnak meg: új vállalat alapításával (zöldmezős beruházás); már működő vállalkozásban való meghatározó tulajdonszerzésben (acquision); vállalatok egyesülése révén (merger); a leányvállalatban termelt nyereség újbóli, a leányvállalatban történő befektetésében; valamint az anyavállalat és a leányvállalat közötti tartós hitelezés, vagy tőkeemelés formájában” (Árva –Ivicz –Katona–Schlett 2003, 7.p.). A külföldi befektető a következő háromféle módon folyósíthat tőkét a másik országban működő leányvállalata számára: jegyzett tőke, újrabefektetett tőke, illetve tulajdonosi hitel révén. Az egyes tranzakciók jellemzői a következők: „A jegyzett tőke rendelkezésre bocsátása alapvetően háromféle módon valósulhat meg: 1) a működőtőke beruházó egy külföldön már meglévő vállalatban részesedést szerez, 2) külföldön új vállalatot alapít, 3) meglévő külföldi vállalatában alaptőkét emel. Újrabefektetés esetén az anyavállalat a leányvállat által megtermelt profitot nem veszi ki a cégből osztalék címén, hanem mérleg szerinti eredményt, majd eredménytartalékot képez belőle, és újabb beruházásokat eszközöl. A tulajdonosi hitel magában foglalja mind a rövid, mind pedig a hosszú távú kölcsönöket (kötelezettségeket), melyeket az anyavállat nyújt leányvállalata részére” (Katona 2007, 22.p.). A közvetlen működőtőke befektetés számbavétele szempontjából meghatározó az alkalmazott statisztikai módszertan, ezért a következőkben áttekintem a nemzetközi és a hazai statisztikai módszertan lényegét. •
Nemzetközi módszertan
„A fizetésimérleg-statisztika pénzügyi mérlege és az ahhoz kapcsolódó állományi statisztika … mutatja be a külfölddel szembeni követelések és tartozások állományát, illetve az ebben bekövetkező változásokat. A fizetési mérleg pénzügyi mérlegében közvetlen befektetésként, portfólió befektetésként, nemzetközi tartalékként, és egyéb befektetésként jelennek meg a tranzakciók. A nemzetközi fizetésimérleg-statisztikai módszertan szerint a közvetlen tőkebefektetések kategóriájába azok a közvetlen befektetések tartoznak, amelyekre teljesül,
54 hogy a befektetés tartós érdekeltség megszerzésére irányul. …A tartós érdekeltség utal egyrészt a befektetés időtávjára, másrészt a pedig a befektetéssel létrehozott vállalkozás irányításába
való
hatékony
beleszólásra.
A
módszertan
ajánlása
alapján
–
hüvelykujjszabályként - a 10 százaléknyi, és az azt meghaladó tulajdonosi részesedést eredményező befektetéseket kell ebben a kategóriában elszámolni” (MNB 2007, 6.p.). Álláspontom szerint a nemzetközi módszertan bemutatásakor fontos azt is vizsgálni, hogy a melyek a közvetlen tőkebefektetésekhez kapcsolódó jövedelmek hogy jelennek meg a közvetlen működőtőke befektetés statisztikákban. A MNB ezt a következőképpen definiálja: „A közvetlen tőkebefektetésekhez kapcsolódó jövedelmeket a folyó fizetési mérleg tartalmazza. Külön kerülnek kimutatásra a tulajdonosi részesedéshez kapcsolódó jövedelmek, az osztalék és az újrabefektetett jövedelmek, valamint az egyéb tőkéhez kapcsolódó kamatjellegű kiadások és bevételek…. Az újrabefektetett jövedelem az adott időszakban keletkezett pozitív, vagy negatív adózott eredmény és az adott időszakban megszavazott osztalék különbsége. Mivel osztalékot nemcsak az adott időszaki eredmény terhére lehet megszavazni, ezért az újrabefektetett jövedelem pozitív vállalati eredmény mellett is lehet negatív, kifejezve azt a tényt, hogy a tulajdonos a vállalat tőkéjével szemben azt csökkentve növelte a vállalatból kivont jövedelmét. …Az újrabefektetett jövedelmek fizetési mérlegben való kimutatása a nemzetközi statisztikai módszertan által előírt standard követelmény. …. Önmagában a nettó működőtőke-beáramlás alakulása elfedi a gazdaság tőkevonzó képességének és a hazai gazdasági szereplők külföldre történő befektetési hajlandóságának változásait. A befektetési irányokon belül ugyancsak fontos a tulajdonosi részesedés, illetve az egyéb tőkemozgások alakulásának vizsgálata, ugyanis bár a hazai és a nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy közgazdaságilag nincs feltétlenül szigorú határvonal a kétféle finanszírozási forma között, statisztikailag az előző nem, míg az utóbbi növeli az ország külfölddel szembeni adósságát” (MNB 2007, 7.p.). •
A Magyar Nemzeti Bank által alkalmazott hazai módszertan
„Az MNB – a KSH-val egyeztetve – 1999-ben vezette be a vállalati közvetlen befektetések (működőtőke) megfigyelésére szolgáló éves kérdőívet annak érdekében, hogy a nemzetközi módszertannak megfelelő módon az újrabefektetett jövedelem is számbavételre kerüljön, valamint, hogy a nem rezidensek magyarországi és a rezidensek külföldi közvetlen tőkebefektetés állományának értékére a forgalom alapján összegzett adatok helyett vállalati mérlegeken alapuló adatok álljanak rendelkezésre. …. A vállalati kérdőívek alapján a nemzetközi módszertani előírásoknak megfelelő adatokat a fizetési mérlegben és a
55 kapcsolódó állományi statisztikákban az MNB először a 2003. éves adatok publikálásával tette közzé 2004. márc. 31-én. Az új módszertan szerinti közvetlen tőkebefektetések állományi és forgalmi adatait tartalmazó fizetési mérlegek összehasonlítható formában 1995ig visszamenőleg kerültek előállításra” (MNB 2007, 11.p.). Fontos kiemelni, hogy az előzőekben leírt kérdőíves módszer tette lehetővé a befektetésösztönzés szempontjából rendkívül fontos ország- és ágazati bontású adatok pontos elemzését is. Ezek rendelkezésre állásáról a MNB a következőket írja: „A közvetlen tőkebefektetésre vonatkozó statisztikák összeállítása 1999-től vállalati kérdőívek alapján történik, ezért ettől az időponttól állnak rendelkezésre az ország- és ágazati bontású adatok, valamint az újrabefektetett jövedelmekre vonatkozó információk. Míg az újrabefektetett jövedelmeket az MNB 2004-ben, az első közléssel egy időben 1995-ig visszavezette az idősorokon, addig az előbbi bontások csak a statisztikai megfigyelés bevezetésének időpontjától, illetve 2001-től állnak rendelkezésre. A kérdőívek alapján elszámolt legfrissebb adat a 2004. évi” (MNB 2006, 4.p.).
2.3.2. A külföldi működőtőke-befektetések makroszintű elméletei
A külföldi működőtőke-befektetések makroszintű elméletei tekintetében meghatározó Mundell, Kojima, Vernon, valamint hazai viszonylatban Simai munkássága, ezért az alábbiakban áttekintem elméleteik lényegét.
Mundell az 1950-es években egyike volt
azoknak, akik elsőként elemezték a külföldi működőtőke-beruházásokat, munkássága kiemelkedő fontosságú
a működőtőke-elméletben. Tekintsük át ezért először Mundell
munkásságának főbb gondolatait. Mundell elmélete szerint a termékek, illetve a termelési tényezők mozgása helyettesíthetők egymással. A kereskedelmi akadályok megszűnése esetén kiegyenlítődnek a termékek árai, sőt ha a termelési tényezők immobilak, akkor a termelési tényezők árai is kiegyenlítődnek. Ezzel egyenértékű, hogy a tökéletes termelési tényező mobilitás a termelési tényezők árkiegyenlítődését hozza magával, sőt, ha a termékek áramlása nem teljesül, akkor ez a termékek árának kiegyenlítődését hozza magával. Két szélső eset létezik a reálgazdaságban a feltételekre vonatkozóan. Az egyik eset, ha fennáll egy tökéletes termelési tényező mobilitás, kereskedelem nélkül, a másik esetben termelési tényező immobilitás áll fenn, korlátlan
56 kereskedelemmel. A klasszikus közgazdászok általában azt a speciális esetet feltételezik, amikor termelési tényezők nemzetközi szempontból immobilak. Mundell modellje nemcsak áruk mozgását engedi meg, hanem bizonyos mértékig a tényező mobilitást is. Megmutatja, hogy a kereskedelmi akadályok növelése ösztönzi a tényező mobilitást, és a tényező mobilitásra vonatkozó restrikciók ösztönzik a kereskedelmet (Mundell 1968). Mundell monetáris egyensúly feltételeire vonatkozó modellje két piac kiegyenlítődését teszi szükségessé: az egyik piacon a követelések pénzre válthatók, a másikon a pedig a tőke a pénz ellenében cserélhető. A modell abból indul ki, hogy egy tipikus befektető a döntést a különböző befektetési lehetőségek, a pénz, az értékpapírok és a tőke között hozza meg úgy, hogy a jövedelmezőség mindegyik vagyontípusra azonos legyen (Mundell 1976). A korábbi időszakban a költségvetési politika hatását egy hazai ország szempontjából úgy vizsgálták, mintha a „világ maradék része” monolitikus lenne. A két országos modell legfőbb korlátja az volt, hogy a kiegészítő jelleget hangsúlyozta a hazai ország és a világ maradék része között, és nem vette figyelembe a versenyt. Mundell új modellje a világ országait versenytárs és partner országokra osztja. Két ország versenytárs, ha ugyanazt a terméket exportálják vagy importálják, és két ország partner, ha az egyik ország exportálja a termékeket, egy másik ország pedig importálja azokat. Figyelembe véve az idők változását, két ország versenytárs, ha mindketten vagy kölcsönfelvevők vagy kölcsönadók, és partnerek, ha az egyik ország kölcsönfelvevő a pedig másik kölcsönadó (Mundell 1992). A külföldi működőtőke-befektetések makroszintű elméleteivel összefüggésben feltétlenül szükséges megemlíteni a Heckscher-Ohlin elméletet, amely Krugman és Obstfeld szerint a nemzetközi kereskedelem egyik legnagyobb hatású elmélete. A Heckscher-Ohlin elmélet azt mondja ki, hogy a nemzetközi kereskedelem hajtóerejét jelentős mértékben az egyes országok erőforrásaiban meglévő különbségek adják. Mivel az elmélet hangsúlyozza a különböző arányok közötti kapcsolatot, egyrészt azokra az arányokra vonatkozóan, amelyekben a termelési tényezők a különböző országokban rendelkezésre állnak, másrészt azokat az arányokat illetően, amelyben ezek a javak előállításában felhasználásra kerülnek, ezért az elméletet a tényezőarányok elméletének is nevezik. Az elmélet szerint az egyik ország, amely az egyik tényezőből nagy kínálattal rendelkezik a másik országhoz képest és bőségesen el van látva ezzel az erőforrással, viszonylag többet állít elő azokból a termékekből, amely intenzíven használja fel a nála bőségben lévő erőforrásokat. Az eredmény a Hechscher-Ohlin kereskedelmi elmélet alapja, amely szerint az országok egyre inkább olyan termékeket
57 exportálnak, amelyek intenzíven használják fel azokat az erőforrásokat, amelyből az ország bőségesen el van látva (Krugman-Obstfeld 2008). Mundell külföldi beruházások külkereskedelem-helyettesítési elméletének lényegét a Heckscher-Ohlin elmélettel összefüggésben Árva és Diczházi a következőképpen foglalja össze. Mundell feloldotta a Heckscher-Ohlin modell külkereskedelmi kötöttségeit és így próbálta
működőtőke-kivitelt
a
neoklasszikus
közgazdaság-tudományba
illeszteni.
Elméletében a működőtőke-beruházások a javak és szolgáltatások szabad áramlását akadályozó tényezőket igyekeznek megkerülni, vagy másként fogalmazva a működőtőkekivitel tulajdonképpen a javak és szolgáltatások kereskedelmét helyettesíti. Mundell szerint a hatvanas években a fejlett országok közötti működőtőke-áramlás válasz volt a fejlett piacgazdaságok által bevezetett protekcionista intézkedésekre. A mennyiségi kvótákon alapuló protekcionizmus a hatvanas évek elejétől kezdve váltotta ki a külföldi leányvállalatalapításokat, illetve a már meglévő vállalatok átvételét, azaz a fejlett országok között zajló külföldi működőtőke-kivitelt. A termékek és szolgáltatások szabad áramlását akadályozó mennyiségi korlátozások, kvóták megkerülése céljából leányvállalatokat alapítottak a vámhatárokon belül, amelyek már belföldi termelővállalatnak minősültek, és így nem vonatkoztak rájuk azok a kvóták, amelyeket a külföldi termelőkre szabtak meg a termékek értékesítésére vonatkozóan. Mundell elméletét a külföldi beruházások külkereskedelemhelyettesítési elméletének is nevezik. Az elmélet szerint a javak és szolgáltatások fejlett államok közötti áramlását egyrészt a működőtőke-áramlás, másrészt a különböző országokban létesített leányvállalatok közötti, a vállalaton belüli történő termékáramlás váltja fel (ÁrvaDiczházi 1998). Kojima szerint a nemzetközi pénztőke mozgások először szükségszerűen eredményezik az árucikk kereskedelem csökkenését a Heckscher-Ohlin-Samuelson tételnek megfelelően, két ország között, amelyek vagy azonos, vagy különböző termelési funkciókkal rendelkeznek. Sőt azon külföldi működőtőke-befektetés, amely a befektető ország iparának komparatív előnye alapján kerül megvalósításra, szintén az árucikk kereskedelem csökkenését eredményezi. Az a külföldi működőtőke-befektetés, amely a befektető ország iparának komparatív hátránya alapján kerül megvalósításra, kiegészíti az árucikk kereskedelmet és kiegyensúlyozott kereskedelmet teremt a fogadó országgal. Ezért, a külföldi működőtőke-befektetés megvalósításának legfontosabb kritériuma, hogy figyelembe kell venni a komparatív előnyök jelenlegi és a potenciális formáit a befektető és a fogadó ország között, és a külföldi működőtőke-befektetést a befektető ország iparának komparatív hátránya alapján kell megvalósítani. Ez kereskedelem-orientált befektetés, amely mindkét oldalon struktúrális
58 kiigazítást hoz magával, kiegyensúlyozott kereskedelem-reorganizációt eredményez (Kojima 1975). Kojima külkereskedelem-fejlesztő tőkekivitel elméletét Árva és Diczházi a következőképpen foglalja össze. A működőtőke-kivitel új sajátossága az 1970-es évek elején az volt, hogy a fejlett országok közötti, a külkereskedelmi akadályok megkerülését célzó külkereskedelemhelyettesítési működőtőke-kivitel mellett ismét megjelent a fejlett térségekből a fejletlen országok feldolgozóiparába irányuló tőkekivitel. A jelenség a hetvenes évek elején a japán működőtőke-kivitelre annyira jellemző volt, hogy sajátos japán modellnek tekintették és egyik első leírójáról Kojima-típusú tőkekivitelnek nevezték el. Kojima a hetvenes évek során a következő két fő különbséget írta le a japán és az amerikai tőkekivitel között: egyrészt a japán tőkekivitel elsősorban fejlődő országokba és nem a fejlett országokba irányult, másrészt a japán tőkekivitel nem a valamilyen módon korlátozott külkereskedelmet helyettesítette, hanem ellenkezőleg, külkereskedelmet generált. Ez úgy zajlott, hogy a korábban Japánban gyártott, de már lassan elavuló, vagy erősen munkaigényes termékek gyártását a japánok vállalatok a működőtőke-kivitellel kihelyezték az olcsó munkabérű délkelet-ázsiai országokba és onnan importálták vissza azokat Japánba, vagy exportálták harmadik országba. Közben Japánban a vállalatok új, magasabb színvonalú termékeket kezdtek gyártani, illetve exportálni (Árva-Diczházi 1998). A működőtőke befektetések elméletében fontos szerepük van a versenyelőnyök által dominált fázis modelleknek, amely sorában Vernon termékciklus hipotézise volt az első, amelynek lényegét Oszlay nyomán tekintem át a következőkben. Vernon modellje szerint a versenyhelyzet folyamatos innovációra készteti a vállalatokat. Az innováció képzett munkaerőt, az igényes termékek iránti erős keresletet, a legújabb technológiai szintet követeli meg, amelyek együttesen a fejlett országokban állnak rendelkezésre. Az innovációt végrehajtó cég egy ideig monopolhelyzetben van az új termékkel, így a kizárólag a hazai piacra való termelés is gazdaságos. Később már a versenytársak is előállítanak hasonló terméket. Ebben a versenyhelyzetben az innovációt először végrehajtó cégnek versenyelőnye megtartása érdekében csökkentenie kell költségeit. Mivel a termék egyre inkább standardizált lesz, ahhoz már nem szükséges a legképzettebb munkaerő alkalmazása, a termelést a fejlődő országokba érdemes telepíteni, ahol a képzetlen munkaerő bőséges, és olcsó. Ebben a fázisban kap szerepet a külföldi működőtőke-befektetés. Ilyenkor a termelést úgy allokálják, hogy amikor a versenyhelyzet már élesebb, akkor a relatív tényezőköltséget alapul véve döntenek a termelés helyszínéről. A relatív tényezőköltségek pedig standardizált termékek esetén már a fejlődő
59 országok esetében lesznek kedvezőbbek, amelyek komparatív előnyként tudják felmutatni a viszonylagosan olcsóbb tényezőköltségeket (Oszlay 1999). Simai a tőkeáramlást a határtermelékenységi koncepcióval magyarázza. Álláspontja szerint a neoklasszikus elmélet nemzetközi gazdaságtanában a termelési tényezők nemzetközi mobilitása
és
így
a
tőke
exportja
a
tényezőárak-
és
jövedelmek
nemzetközi
kiegyenlítődésének nem feltétele, azonban az elmélet egyik fontos részét képező határtermelékenységi koncepció alapján magyarázhatóak a nemzetközi tőkeáramlás okai is. A tökéletesen versenyző piacok vonatkozásában a termelési tényezők árát és jövedelmét a tényezők határtermelékenységének értéke határozza meg, ezért a viszonylagos tőkebőséggel rendelkező országokban a tőke, a viszonylag tőkeszegény és munkában gazdag országokban pedig a munka határtermelékenysége és ebből következően azok relatív ára és tulajdonosaik jövedelme is
alacsonyabb. Ebből következően a tényezőáramlás az adott tényezővel
viszonylag jobban ellátott országok felől a kevésbé ellátott országok irányába történik. A tőketulajdonosok érdeke természetesen az, hogy a tulajdonukat képező termelési tényező felhasználásával legnagyobb jövedelmet érjék el, amit a tökéletes verseny feltételei mellett csak úgy valósíthatnak meg, hogy az adott termelési tényezőt abba az országba telepítik, ahol annak határtermelékenysége és ebből következően ára is nagyobb (Simai 1996).
2.3.3. A külföldi működőtőke-befektetések mikroszintű elméletei
A külföldi működőtőke elmélet mikroszintű megközelítéseinek vizsgálata előtt tekintsük át a multinacionális vállalat definícióját Krugman és Obstfeld, valamint Simai meghatározásai alapján. •
Krugman és Obstfeld multinacionális vállalat definíciója
Krugman és Obsfeld szerint az USA statisztikában egy USA-beli vállalat akkor tekinthető külföldi ellenőrzésűnek, és a leányvállalat külföldi bázisú multinacionális vállalatnak, ha a külföldi vállalat 10%-os vagy annál magasabb részesedést birtokol. Az elv az, hogy 10% már elegendő
a
hatékony
ellenőrzéshez.
Egy
USA-beli
vállalat
akkor
tekinthető
multinacionálisnak, ha külföldi vállalatokban ezzel az ellenőrzési részesedéssel rendelkezik (Krugman-Obstfeld 2008). •
Simai multinacionális vállalat definíciója
60 Simai szerint a „multinacionálisnak tekintjük mindazokat a szervezeti intézményi, vállalati képződményeket, amelyeken belül kettőnél több nemzet, állam, illetve az azokhoz tartozó természetes vagy jogi személyek szervesen összefonódott részvétele a jellemző. Multinacionális tehát az olyan vegyes tulajdonú vállalat, amelynek tulajdonosai különböző nemzetgazdaságokhoz tartoznak, a vállalat működésében viszont ez a tulajdonosi elkülönülés nem érvényesül, annak irányítása és üzletpolitikája – az „egynemzetiségű” vállalatokéhoz hasonlóan – egységes (Simai 1996, 15.p.). •
Cséfalvay multinacionális és transznacionális vállalat definíciója
Cséfalvay úgy fogalmaz, hogy a „multinacionális” kifejezés „nem több, mint egy vállalattípus megnevezése – olyan vállalaté, amely több országban is tevékenykedik” (Cséfalvay 2004b, 205.p.). A transznacionális vállalat – ellentétben a multinacionális vállalattal – egy sok telephelyből álló, széles nemzetközi és földrajzi munkamegosztásba ágyazódó funkcionális vállalati hálózat. Ebben a hálózatban már elmosódnak az anyaország és a külföld közti határok, a vállalat számára a Föld egésze jelenik meg mint lehetséges telephely és lehetséges piac…. Korunk transznacionális nagyvállalatai már globális bázison termelnek, a vállalati funkciókat globális keretben szervezik és telepítik, termékeiket globális piacon értékesítik” (Cséfalvay 2004b, 206.p.). A transznacionális vállalat fogalmát Cséfalvay kétféleképpen, egy szűkebb, statisztikai és egy tágabb, stratégiai megközelítésben. A szűkebb, statisztikai megközelítés szerint „transznacionális az a vállalat, amely a vállalat anyaországán kívül is birtokol – akárcsak részlegesen – valamely vállalati egységet.… A tágabb, stratégiai jellegű definíció alapján a transznacionális vállalat elhatárolásához nem a tulajdonosi viszony az elsődleges szempont, hanem a vállalat hatalma és képessége arra, hogy gazdasági tevékenységeit más országban is kontrollálja, koordinálja és irányítsa” (Cséfalvay 2004b, 207.p.). Krugman és Obstfeld szerint a multinacionális vállalatok gyakran a nemzetközi hitelfelvételek és kölcsönök eszközei. Az anyavállalatok gyakran ellátják külföldi leányvállalataikat tőkével és elvárják annak visszafizetését. A közvetlen külföldi befektetés tulajdonképpen egyfajta kiterjesztése annak, hogy a multinacionális vállalat ellátja pénzügyi eszközökkel külföldi leányvállalatát, így az végső soron a nemzetközi kölcsöntőke egy alternatívájának tekinthető. Azonban tévedés lenne az értelmezés, amely szerint a közvetlen külföldi tőke elsődlegesen egy alternatívája lenne az országok esetében a kölcsönvételnek és a hitelezésnek. Ellenkezőleg, az a leglényegesebb, hogy a közvetlen külföldi tőke lehetővé teszi a
61 multinacionális szerveződéseket. Az ellenőrzés kiterjesztése az alapvető célkitűzés (KrugmanObstfeld 2008). A külföldi működőtőke-befektetések mikroszintű elméleteinek meghatározó alkotója Dunning, aki leírta a multinacionális vállalatok külföldi tevékenységének négyféle alapvető típusát, és megalkotta az úgynevezett OLI (Ownership-Location-Internalization) paradigmát. A következőkben ezeket az elméleteket elemzem. Dunning a multinacionális vállalatok külföldi tevékenységének tágabb értelemben négyféle típusát különbözteti meg, amelyek a következők (Dunning 1993a, 56.p.): 1. Erőforráskereső (resource seekers) 2. Piackereső (market seekers) 3. Hatékonyságkereső (efficiency seekers) 4. Stratégiai eszközöket kereső (strategic asset seekers) Az 1990-es években a multinacionális vállalatokra a plurális motiváció volt a jellemző, a legtöbb külföldi működőtőke befektetés a fenti célok valamilyen kombinációját valósította meg. A multinacionális vállalatok négyféle típusú külföldi tevékenységének lényege a következő: 1. Erőforráskereső befektetések Ezeknek a vállalkozásoknak a külföldi befektetéssel az a célja, hogy különleges és speciális erőforrásokat szerezzenek be, alacsonyabb reál költségen, mint azt a saját országukban be tudnák szerezni. Ezeknél a beruházásoknál a külföldi működő tőke fő motivációja, hogy befektető vállalkozás profitábilisabb, illetve versenyképesebb legyen azokon a piacokon, ahol működik. 2. Piackereső befektetések Ezek a multinacionális vállalkozások olyan országokban invesztálnak, ahol az ország piacát, illetve a szomszédos országok piacát el tudják látni termékekkel, vagy szolgáltatásokkal. Piackereső befektetéseket abból a célból valósítanak meg a vállalatok, hogy fenntartsák, vagy védjék meglévő piacaikat, vagy új piacokat szerezzenek, vagy elősegítsék azok megszerzését. 3. Hatékonyságkereső befektetések A hatékonyságkereső befektetéseknél a multinacionális vállalatok fő célja, hogy racionalizálják erőforrás-, vagy piackereső befektetéseik struktúráját oly módon, hogy a befektető vállalat előnyöket realizáljon földrajzilag szétszórtan működő tevékenységeinek
62 közös irányításából. Az ilyen előnyök alapvetően a skála- és méretgazdaságosságból, illetve a kockázatok diverzifikálásából realizálhatók. 4. A stratégiai eszközöket kereső befektetések A multinacionális vállalatok negyedik csoportja azokat az eszközöket kereső befektetéseket foglalja magában, amely közvetlen külföldi befektetéseik révén, általában más külföldi vállalatok eszközeinek megszerzésével igyekeznek elősegíteni hosszú távú stratégiai céljaik megvalósítását, és különösen nemzetközi versenyképességük fenntartását és fejlesztését. A befektető vállalatok újonnan alapított vállalatokat is felhasználtak integrált globális és regionális stratégiájuk megvalósítására, és először próbálkoztak versenyképes erősségek vásárlásával ismeretlen piacokon (Dunning 1993a). A paradigma közgazdaságtana Egy ország vállalatának gazdasági bevonása egy másik ország gazdaságába célozhatja egy külföldi, vagy a hazai piac kiszolgálását, vagy egyidejűleg mindkettőt. A termelés valamely különleges külföldi piacra történhet részben, vagy teljes egészében a hazai országban, a külföldi piacon, vagy egy harmadik országban, vagy a három valamilyen kombinációjában. Hasonlóképpen, a hazai piacra történő termelést kiszolgálhatja egy hazai, vagy egy külföldi telephely. A multinacionális cégek tevékenysége kombinálja a félkész termékek exportját, illetve olyan inputok beszerzését, olyan erőforrások használatát, amelyekből a hazai piac viszonylagosan jól el van látva (Dunning 1993a). A paradigma fő elvei A nemzetközi termelés eklektikus paradigmájának legfontosabb hipotézise, amelyen a nemzetközi termelés eklektikus paradigmája alapul az, hogy egy cég külföldi hozzáadott érték tevékenységeinek szintje és struktúrája a következő négy feltétel kielégítésétől függ: 1. Tulajdonosi (O) előnyök (Ownership advantages). Addig a mértékig előny, amíg más nemzetiségű cégek fenntartható tulajdon-specifikus (O) előnyöket birtokolnak azon a különleges piacon, amelyet a cég kiszolgál, vagy kiszolgálni szándékozik. 2. Internalizációs (I) előnyök (Market internalization advantages). Feltéve, hogy az első feltétel teljesül, addig a mértékig előny, amíg a vállalat úgy érzékeli, hogy a tulajdonosi előnyökhöz érdemes értéket hozzátenni, ahelyett, hogy eladnák azt,
63 vagy annak használati jogát egy külföldi cégnek. Ezeket az előnyöket nevezik internalizációs (I) előnyöknek. 3. Telepítési (L) előnyök (Location advantages). Feltéve, hogy az első és a második feltétel teljesül, addig a mértékig előny, amíg a vállalat globális érdekét szolgálja az O tulajdonosi előnyök létrehozása, vagy hasznosítása egy külföldi telephelyen. 4. OLI konfigurációs előny Amennyiben a tulajdonlás, a telephely, illetve az internalizációs (OLI) konfigurációs előny adott egy bizonyos cég számára, akkor az addig a mértékig előny, amíg a cég megítélése szerint a külföldi termelés konzisztens a cég hosszú távú menedzsment stratégiájával (Dunning 1993a). Az eklektikus paradigma leírása Dunning szerint a multinacionális vállalatok tevékenységének eklektikus paradigmája szerint egy adott időpontban a cég külföldi termelésének (foreign production, FP) szintje és összetétele a cég stratégiai válaszait tükrözi. Először a speciális tulajdonosi (ownership, O), vagy kompetitív előnyök szintjére és szerkezetére, másodsorban az ország telephelyi (location, L), vagy kompetitív előnyeire, azon országokra vonatkozóan, amelyben ezek az előnyök keletkeznek és megszerzésre, kiaknázásra kerülnek, harmadsorban pedig azokra lehetőségekre, amelyek megnyitják piac internalizálási lehetőségét a cég a tulajdonosi (O) előnyei számára a hazai és a választott új helyszín között. Feltételezve, hogy bizonyos idő szükséges a cég stratégiájának a megvalósításához, a fentiek következőképpen írhatók le: FP(t) = (f) OLI (t-1), ahol (f) a cég stratégiai válaszát reprezentálja (Dunning 1993b).
2.4. Összegzés
A
második
fejezetben
a
globalizációs
folyamatokat,
a
gazdaság
térbeliségét,
a
telephelyelméleteket, a regionális növekedési elméleteket vizsgáltam, illetve a külföldi működőtőke-áramlás elméleti kérdéseivel foglalkoztam. A fejezetben vizsgált hipotézis a következő volt: A globalizáció erősödésével a helyi telepítési tényezőrendszerek felértékelődnek a külföldi működőtőke-áramlás szempontjából. (H2)
64
A
globalizáció
hatására
formálódó
gazdaságban
markáns
jelenség
a
lokalizáció
felértékelődése. A nemzetgazdaságok és a kormányzati intézmények befolyása leértékelődött, a régiók, nagyvárosok gazdasági szerepe pedig felértékelődött. A globalizáció-lokalizáció ugyanazon társadalmi-gazdasági folyamat két vetülete. Ezt leginkább a globális-lokális paradoxonnal lehet kifejezni. A paradoxon fő jellemzője, hogy a vállalatok működésében a globalizációs folyamatokkal egyidejűleg a lokalizációs tényezők is felerősödnek. A globális vállalatok többsége globális versenystratégia alapján működik, amely alig van tekintettel a nemzeti vagy regionális határokra és elsősorban az üzleti szempontokat, illetve a méretgazdaságosságot veszi figyelembe. Krugman és követőinek fő megállapítása, hogy a kereskedelem és a munkamegosztás kialakulásában a növekvő skálahozadék, a méretgazdaságosság és a monopolisztikus verseny fontosabbak, mint az állandó skálahozadék, a tökéletes verseny és a komparatív előny. Krugman alapgondolatai a gazdaság térbeliségét írják le és egy kétszektorú gazdaságra, a mobil és az immobil szektorra vezethetők vissza. A mobil szektorbeli gazdasági tevékenységek térbeli eloszlását a térben ható centripetális és centrifugális erők befolyásolják. A centripetális erők a mobil tevékenységek földrajzi koncentrációját idézik elő, de a földrajzi koncentráció esetén a szállítási költségek növekedése miatt centrifugális erők is felléphetnek. A telephelyelméletek fő célja a gazdasági tevékenységek térbeli elhelyezkedését meghatározó tényezők elemzése. Napjainkban a városi gazdaságok meghatározóvá váltak a globalizáció által meghatározott gazdaság további jellemzői a regionális specializáció, a klaszterek, iparági körzetek kialakulása. A telephelyelmélet részét képezi a telephely, azaz a gazdasági tevékenység végzésére alkalmas földrajzi hely kiválasztása. Megkülönböztethetők kemény telepítő tényezők, mint például a munkabér és a telekár és a puha telepítő tényezők, mint például a telephely imázsa és az ott működő kutatóintézetek. A kemény telepítő tényezők a telephelyek
azon
adottságait
és
erőforrásait
jelenítik
meg,
amelyek
befektetési
költségszámításokban közvetlenül mérhetők. Ilyen a helyi adó mértéke, a bérszínvonal, vagy a telephely közlekedési elérhetősége. A puha telepítési tényezők azon adottságokat és erőforrásokat jelentik, amelyek nem jeleníthetők meg közvetlen és számszerűsíthető formában, viszont közvetett módon befolyásolják az adott telephelyre telepített üzem működését. Ilyen tényező lehet a helyi önkormányzat magatartása vagy kutatási és felsőoktatási intézmények működése. A regionális gazdasági növekedési elméletek kiemelt fontossággal bírnak a regionális gazdaságfejlesztés szempontjából. Ezek az elméletek a következők: a keynesi regionális
65 növekedési elmélet, a neoklasszikus exogén regionális növekedési elmélet, valamint a neoklasszikus endogén regionális növekedési elmélet. A keynesi gazdaságfejlesztési politika lényege, hogy a beruházásokat, kormányzati kiadásokat és a nettó exportot növelni szükséges, mivel az növeli a foglalkoztatást és a keresletet is. A növekedési modellek exogének, ha a technológia mindegyik régióban hasonló fejlettségű és endogének, ha a régiókban a technológia különböző fejlettségű. A külföldi működőtőke-áramlás elméleteit illetően a legfontosabb definíció az „OECD, Benchmark, Definition of Foreign Direct Investment”. A külföldi működőtőke-áramlás mikroszintű elméleteit illetően máig meghatározó Dunning munkássága, különösen az OLI (ownership-location internalization) paradigma. A fejezet összességében megmutatta, hogy a globalizáció felerősödésével a külföldi működőtőke-áramlás szempontjából a helyi telepítési tényezőrendszerek egyre nagyobb szerepet kaptak és mára már meghatározóak a telepítési döntések meghozatalakor. A globalizáció előrehaladásával a lokalizációt is erősítette, illetve előmozdította a helyi telepítési tényezőrendszerek felértékelődését.
66 3. GLOBÁLIS ÉS MAGYARORSZÁGI MŰKÖDŐTŐKE-ÁRAMLÁS, A MŰKÖDŐTŐKE REGIONÁLIS MEGOSZLÁSA
A harmadik fejezetben elemzem a külföldi-működőtőke áramlást globálisan, Közép-KeletEurópában, illetve Magyarországon. Megvizsgálom a külföldi-működőtőke magyarországi regionális eloszlását, illetve a külföldi működőtőke hatását Magyarország térszerkezetére. A fejezetben vizsgált hipotézis a következő: Azok az országok tudtak sikeresen előrehaladni a külföldi működőtőke-vonzás tekintetében, amelyek megfelelő válaszokat tudtak adni a nemzetközi kihívásokra, regionális fejlesztést tudtak kínálni a helyi-, illetve a regionális dimenziók fejlesztésével. (H3) A fejezetben következő kutatási kérdéseket vizsgálom meg, elemezve a működőtőke-áramlás mellett a működőtőke magyarországi regionális megoszlását, illetve a külföldi működőtőke szerepét is vizsgálom a magyarországi térszerkezet alakításában. • Melyek Magyarország meghatározó ágazatai, illetve a legnagyobb befektető országok a külföldi működőtőke befektetések szempontjából? (K3) • Milyen szerepet játszott a külföldi működőtőke a Magyarország gazdasági fejlődésében, illetve térszerkezetének alakításában? (K4) • Milyen szerepet játszott a befektetők vonzásában az autópálya-hálózat fejlesztése Magyarországon a vizsgált periódusban? (K5)
3.1.
Globális működőtőke-áramlás és külföldi működőtőke-áramlás Közép-KeletEurópában az 1989-2009 időszakban
3.1.1. A globális külföldi működőtőke-áramlás
Az 1970-es és 1980-as évtized a működőtőke-kivitel gyors növekedésével és a földrajzi szerkezet átalakulásával jellemezhető. 1970 és 1980 között a működőtőke-beruházások évente átlagosan 14,5%-kal, 1980 és 1990 között pedig évi 17,2%-kal növekedtek, kétszer olyan gyorsan, mint a világ összes exportja, s közel két és félszer gyorsabban, mint a világ össztermelése. A nemzetközi működőtőke-áramlás felgyorsulásában fontos szerepe volt a
67 közlekedés és a kommunikációs technológia fejlődésének, valamint a nyolcvanas években világszerte felerősödő privatizálási hullámnak (Árva-Diczházi 1998). A világgazdaságban az 1980-as évek közepétől a működőtőke vált a fő hajtóerővé. A világgazdaságban áramló működőtőke 1970-ben 12 milliárd dollárt tett ki, 1990-ben pedig majdnem 18-szorosára, 211 milliárd dollárra növekedett. Az 1980-as évek közepétől a nemzetközi működőtőke-áramlás új szakaszba lépett, melynek főbb jellemzői a következők voltak: a működőtőke-áramlás növekedési ütemének gyorsulása, amely tartósan meghaladta a világ termelésének és kereskedelmének bővülését; a termelés méretének növekedése és a piaci koncentráció; a transznacionális vállalatok főszereplővé válása; a tőkevonzás megerősödése, az egyes országok a tőke korlátozása helyett tőkevonzó képességüket igyekeztek erősíteni (Antalóczy– Sass 2000). A kilencvenes évek jellemzője volt, hogy az infrastruktúra és a szolgáltatások terén nyíltak nagy lehetőségek a külföldi közvetlen befektetések számára. Egyrészt azért, mert az államok nagyobb figyelmet fordítottak az infrastrukturális fejlesztésekre, másrészt a multinacionális vállalatok szolgáltatási tevékenységeiket igyekeztek kihelyezni (Csáki 2004). A külföldi közvetlen befektetések regionális koncentrációja 1998-ban nagyjából megfelelt a kereskedelmi kapcsolatok arányainak. A közvetlen befektetések állományát vizsgálva a következő kép látható, az egyenlőtlen eloszlás a globális fragmentációt jelzi. 1997-ben az USA és az EU-térség foglalják el az első helyezéseket úgy a külföldi közvetlen befektetések belföldi állománya esetében, a világméretű állomány cca. 70%-ával, mint a közvetlen befektetések külföldi állománya esetében, a világméretű állomány cca. 90%-ával. A befektető vállalatok származási országát tekintve a hatvanas években mindenekelőtt az amerikai vállalatok szervezték termelésüket külföldre, majd a kilencvenes évek elején csatlakoztak ehhez a folyamathoz az európai és japán cégek is (Altvater-Mahnkopf 1999). 1990 és 2000 között a világgazdaságban a beáramló működő tőke értéke dinamikusan növekedett. Különösen kiemelkedő volt az 1997-1999 közötti növekedés, amely 25-50%-os volt évente, és amely elsősorban a határon átnyúló egyesülések és felvásárlások ugrásszerű növekedésének volt köszönhető.
1990 és 2000 között a működőtőke-beáramlás értéke
összességében a világgazdaságban 6,3-szorosára nőtt (GKM 2005). A globális külföldi működőtőke-áramlás volumene a 2000-2003 időszakban csökkent, ezért szükség volt a hazai beruházások növelésére. Az egyes országoknak a beruházások volumene fontos tényező volt – a növekedés, valamint a jövedelmek és a foglalkoztatás szintjének magasan tartása miatt -, tekintet nélkül annak külföldi vagy hazai eredetére. Az 1990-2003 időszakban a bruttó állótőke (gross fixed capital formation) 8%-át tette ki a világ külföldi működőtőke-áramlása, amely megerősíti azt, hogy a külföldi működőtőke csak kiegészítője volt a hazai
68 beruházásoknak. Ez az arány jóval magasabb volt a fejlődő- és a közép-kelet-európai országokban, mint a fejlett országokban (WIR 2004).
3.1. ábra: FDI áramlás és a bruttó állótőke alakulása országcsoportok szerint 1990-2003 (milliárd dollár)
Forrás: WIR 2004, 4.p. 2003-ban a globális külföldi működőtőke-beáramlás újra visszaesett 2002-höz képest 18%-kal 560 milliárd dollárra, követve a 2002 évi 17%-os csökkenést 679 milliárd dollárra, valamint a 2001 évi nagymértékű 41%-os csökkenést, melynek során a 2000 évi 1,4 milliárd dollárról 818 milliárd dollárra csökkent a globális működőtőke-beáramlás. A 2002 évi rekord után amikor 31 milliárd dollárt ért el a Közép-Kelet-Európába történő külföldi működőtőkebeáramlás -, 2003-ban jelentősen, 21 milliárd dollárra esett vissza a Közép-Kelet-Európába történő külföldi működőtőke-beáramlás (WIR 2004). Az 1980-2003 időszak külföldi tőkeáramlását globálisan és országcsoportok szerint az alábbi ábra szemlélteti.
69 3.2. ábra: Külföldi működőtőke-beáramlás globálisan és országcsoportok szerint 1980-2003 (milliárd dollár)
Forrás: WIR 2004, 3.p. 2004-ben a globális külföldi működőtőke-beáramlás kismértékben emelkedett a 2001 évi 41%, a 2002 évi 13% és a 2003 évi 12%-os csökkenéshez képest. 2004-ben a globális külföldi működőtőke-beáramlás értéke 648 milliárd dollár volt, amely 2%-kal magasabb volt, mint 2003-ban. Ez a növekedés elsősorban a fejlődő országokba, valamint a Dél-Kelet-Európába és a FÁK-Államokba történt működőtőke-beáramlás növekedésének volt köszönhető (WIR 2005). 2005-ben a globális működőtőke-beáramlás értéke 916 milliárd dollárra nőtt, amely egy 29%-os növekedés volt, összehasonlítva a 2004 évi 27%-os növekedéshez képest. Ennek a növekedésnek az oka – hasonlóan, mint az 1990-es évek második felében – az egyesülések és felvásárlások számának növekedése volt (WIR 2006).
2006-ban a globális külföldi
működőtőke- beáramlás elérte az 1.306 milliárd dollárt, ez a második legmagasabb érték volt az addigi történelmi csúcs, a 2000 évi 1.411 milliárd dollár után (WIR 2007). 2007-ben a globális külföldi működőtőke-beáramlás a 2000 évi csúcs után egy újabb történelmi rekordot ért el, 1.833 milliárd dollárt tett ki az értéke. A pénzügyi és a hitel válság 2007-ben már számos gazdaságra hatott, de a globális működőtőke-beáramlás növekedését még nem befolyásolta (WIR 2008). 2008-ban a pénzügyi és a hitel válság kiéleződése következtében a globális külföldi működőtőke-beáramlás a 2007 évi történelmi csúcsot jelentő 1.979 milliárd dollárról 14%-kal, 1.697 milliárd dollárra esett vissza, tehát a 2008-ban globális működőtőkebeáramlás értéke visszaesést mutatott a 2003 és 2007 között mért folyamatos növekedéshez képest. A három fő gazdasági csoport – fejlett országok, fejlődő országok, és Dél- és Kelet Európa és a FÁK-Államok átmeneti gazdaságai – különbözőképpen reagáltak a 2008 évi válság hatásaira. A fejlett országokban, ahonnan a válság kiindult, a külföldi működőtőke-
70 beáramlás esett 2008-ban, míg a fejlődő országokban és az átmeneti gazdaságokban a működőtőke-beáramlás növekvő tendenciája folytatódott ebben az évben (WIR 2009). 3.3. ábra: Globális FDI beáramlás országcsoportok szerint 1980-2008 (milliárd dollár)
Forrás: WIR 2009, 4.p. A külföldi működőtőke ágazati megoszlása tekintetében is új korszak kezdődött a 21. században. A 90-es évek befektetéseit nagymértékben a feldolgozóipari beruházások uralták, azonban ez a trend a 21. század elején megfordult, jellemzővé vált a szolgáltató ágazati beruházások világméretű előretörése. Ez a tendencia a kelet-közép-európai térségben, azon belül Magyarországon is érvényesült (Katona 2007). A világgazdasági rendszer 1990 utáni új jellemzője volt, hogy a világgazdasági modell hárompólusúvá alakult, a triád három csúcsát Észak-Amerika, Japán és Nyugat-Európa alkotja. A külföldi működőtőke-beruházások mintegy 60%-a piacvásárló beruházások révén a három centrum-terület között folyt. A fennmaradó 40% a perifériák felé áramlik, az alacsony hozzáadott értékű, nagy tömegű olcsó munkaerőt kívánó tevékenységek a fejlődő országokba települnek ki. A 21. század elején a külföldi működőtőke-beruházások mintegy 95%-a származott a fejlett országokból - ÉszakAmerika, Nyugat-Európa és Japán térségéből - és a működőtőke mintegy 60%-a fejlett térségekben került beruházásra. Ezeket a beruházásokat a magas vásárlóerő, a dinamikusan bővülő piac vonzotta a fejlett országokba. A külföldi működőtőke mintegy 40%-a elmaradott országokban került befektetésre, ezeket az energiahordozók, nyersanyagok és az olcsó munkaerő vonzotta ezekbe az országokba (Árva–Ivicz–Katona-Schlett 2003).
71 3.1. táblázat: A világ bruttó hazai termelése, exportja és működőtőke-kivitele a 20. század végén (milliárd dollár) A külföldi működőtőke-beruházások éves volumene (flow)
Világ export
Világ GDP
1970
12
288
3124
1980
47
1901
11572
1985
63
1807
13347
1986
93
1990
14551
1987
136
2348
15139
1988
168
2686
17018
1989
213
2892
19981
1990
243
3421
23251
1991
199
3502
23530
1992
190
3700
24212
1993
222
3706
24182
1994
228
4184
25960
1995
355
5008
28760
1996
392
5246
29515
1997
466
6533
29696
1998
712
6769
29430
1999
1006
8337
30876
2000
1300
10050
31000
Forrás: Árva – Ivicz – Katona – Schlett 2003, 23.p. Az közvetlen külföldi működő tőke a 2000-es évek közepén már kulcsszerepet játszik a globalizációs folyamatokban, mint a nemzetközi gazdasági kapcsolatok fejlődésének meghatározó eleme, amely közvetlen és szoros kapcsolatokat alakít ki a nemzetgazdaságok között. Az külföldi működőtőke-beáramlás újabb tőkeforrást jelent, támogatja a hatékony termelést, elősegíti a technológia transzfert és a management know-how terjedését, javítja a termelékenységet, versenyképesebbé teszi a nemzetgazdaságokat (Eurostat 2006). Európában a befektetési projektek számát illetően 2005 rendkívül erős év volt, több projektet regisztráltak, mint bármikor a megelőző években. A projektek száma 2005-ben 3.066 volt, amely 5%-kal haladta meg a 2004 évi értéket, amely korábban a rekord év volt (Ernst & Young 2006).
72 3.4. ábra: Befektetési projektek Európában 1997-2005
Forrás: Ernst &Young 2006, 1.p. Európában az 1997-2005 időszakban minden évben az USA-ból realizálták a legtöbb projektet, a második legnagyobb származási ország 1997 óta minden évben Németország volt. A német gazdaság csökkenő teljesítménye ellenére a német vállalatok 2005-ben rekordszámú, összesen 419 projektet realizáltak, ez cca. 50%-a volt az USA által 2005-ben megvalósított 811 projektnek. 1997 óta az összes projektet figyelembe véve Japán a harmadik helyet foglalta el az európai befektetők rangsorában (Ernst & Young 2006). A válság évében, 2008ban megtört a 2004 óta tartó lendület a globális külföldi működőtőke áramlásban. A külföldi működőtőke-áramlás 2007-ben rekordértéket ért el, 1.980 milliárd dollárra nőtt, majd 2008ban 14%-kal csökkent, 1.700 milliárd dollárra. A válság hatására a működőtőke-áramlás leginkább a fejlett országokban mutatott jelentős csökkenést, ez 29% volt, míg a fejlődő országok csak 2009-ben érezték a hanyatlás hatását. 2008 közepe óta a profit repatriálás növekedett, az újrabefektetett jövedelmek és a zöldmezős beruházások erősen csökkentek, a vállalatközi hitelek pedig egyre nagyobb arányban az anyacégek felé irányultak. Az ágazatok közül a feldolgozóiparra hatott a leginkább a válság, kisebb hatása volt a telekommunikációsés az üzleti szolgáltatások területén (ITDH 2010a). Az UNCTAD becslése szerint 2009-ben a pénzügyi-gazdasági válság, illetve az egyesülési-felvásárlási tranzakciók értékének jelentős, 66%-os visszaesése következtében 39%-kal, 1.040 milliárd dollárra csökkent a globális működőtőke-áramlás (NGM 2010).
73
2 000 1 800 1 600 1 400 1 200 1 000 800 600 400 200 0
2009*
2008
2007
2006
2005
2004
2003
2002
2001
* UNCTAD-becslés
2000
milliárd dollár
3.5. ábra: A globális külföldi működőtőke-áramlás alakulása 2000-2009
Forrás: NGM 2010, 4.p.
3.1.2. A külföldi működőtőke-áramlás Közép-Kelet-Európában
Az átalakulási folyamatban – ezen belül a térbeli átalakulásban is – a külföldi működőtőke beruházások meghatározó szerepet játszottak. A külföldi tőke alapvetően pozitív hatást gyakorolt a térség országainak fejlődésére, mivel a befektetők nagy része transznacionális nagyvállalat volt. Mivel a világkereskedelem mintegy 60%-a transznacionális vállalatokon belül zajlik, ezért a térség országai bővíteni tudták exportjukat a transznacionális vállalatokba történt integráción keresztül. A külföldi működő tőke megjelenése magával hozta a technológiai fejlődést is (Illés 2002). A külföldi működő tőke azonban a várakozásokat kevésbé váltotta be úgy az átmeneti gazdaságokba történő beintegrálódás tekintetében, mint a regionális politikai célok megvalósítása szempontjából. A külföldi tulajdonú cégek ugyanis jellemzően szigetszerűen működnek az adott országokban, a helyi beszállítók száma alacsony. A külföldi tőke azokat a térségeket preferálta, ahol a fizikai és az üzleti infrastruktúra fejlett, munkaerő pedig képzett volt, ezek a feltételek általában a fővárosokban és azok környékén álltak rendelkezésre. A jellemző arány ebben a tekintetben 60% volt, a külföldi beruházásoknak mintegy 60%-a koncentrálódott a fővárosra és környékére Csehországban, Szlovákiában, Magyarországon, Romániában, Bulgáriában. Lengyelországban ez az arány valamivel kisebb, de szintén meghatározó volt (Illés 2002). A 2000-es évek elején Kelet-Közép-Európában - a világtendenciákkal ellentétben - növekvő mértékű külföldi befektetés történt. A 2000 évi 27,5 milliárd dollárral szemben 2004-ben már 43 milliárd dollárt tett ki a külföldi működőtőke-beáramlás értéke, ebből 15,9 milliárd dollár a visegrádi országokba érkezett. A régió növekvő tőkevonzása nagyrészt a felgyorsuló privatizációnak, másrészt a gazdaság világátlagnál gyorsabb növekedésnek, a javuló gazdasági környezetnek a következménye volt (GKM 2005). Az UNCTAD adatai szerint a
74 globális külföldi működőtőke-áramlás 2008-ban a 2007 évi rekordértékről, 1.979 milliárd dollárról 14%-kal, 1.697 milliárd dollárra esett vissza. A visegrádi országokba irányuló működőtőke-beáramlás 2008-ban összességében 27%-kal csökkent 2007-hez képest, Lengyelországba 42%-kal, Magyarországra 27%-kal, Csehországba 4%-kal kevesebb, Szlovákiába pedig a 2007 évivel azonos mennyiségű tőke áramlott. Az egy főre eső beáramlást tekintve 2008-ban Magyarország az egy főre jutó 305 euró értékkel csak Lengyelországot előzte meg a régióban, amelyben 263 euró volt az egy főre jutó érték. 2007ben nem volt lényeges különbség Lengyelország, Szlovákia és Magyarország között. Csehország mindkét évben messze megelőzte a többi visegrádi országot (NFGM 2009). 3.2. táblázat: Külföldi működőtőke (FDI) áramlás megoszlása FDI (milliárd USD) Összes ország 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997
204 158 168 208 226 315 338 400
Beáramlásból való részesedés (%) Fejlett Fejlődő Közép-Keletorsz. orsz. Európa 83,4 16,5 0,1 72,2 26,2 1,6 67,8 30,0 2,2 62,2 35,2 2,7 58,2 39,3 2,4 63,9 31,9 4,2 57,9 38,4 3,7 58,2 37,2 4,6
Kiáramlásból való részesedés (%) Fejlett Fejlődő Közép-Keletorsz. orsz. Európa 91,2 8,7 0,0 94,3 5,6 0,1 87,4 12,5 0,1 84,0 15,9 0,1 85,0 14,9 0,1 86,9 12,9 0,2 85,1 14,7 0,2 84,8 14,4 0,8
Forrás: Oszlay 1999, 13.p. Közép-Kelet-Európa részesedése az 1990-es években az összes befektetett külföldi működőtőke-befektetésekben alacsony arányú, de növekvő tendenciájú volt. 1996-ban KözépKelet-Európában a külföldi működőtőke-állománya a régió tőkéjére vetítve még csak 6%-os volt, szemben a 11%-os világátlaggal, az egy főre jutó külföldi működőtőke-állomány pedig 140 dollár volt Közép-Kelet-Európában, szemben az 528 dolláros világátlaggal (Oszlay 1999). A Közép-Kelet-Európába áramló külföldi működőtőke befektetések tekintetében az 1990-es években Magyarországé volt a vezető szerep, az 1997-es állapotot a következő táblázat mutatja (Diczházi 1999a).
75 3.3. táblázat: Külföldi tőke állománya 1997 közepén Országok
Összesen (millió dollár) 739 7 755 776 6 727 14 583 1 782 923 966
Bulgária Csehország Horvátország Lengyelország Magyarország Románia Szlovákia Szlovénia
Egy főre (dollár) 88 753 162 174 1 430 79 171 483
Forrás: Diczházi 1999a, 96.p.
Az egy főre jutó működőtőke-beáramlást Közép-Kelet-Európában az 1997-2004 időszakban, illetve a nem rezidensek egy főre jutó közvetlen tőkebefektetés állományát Közép-KeletEurópában 1995-2004 időszakban a következő ábrák szemléltetik.
3.6. ábra: Egy főre jutó működőtőke-beáramlás Közép-Kelet Európában 1997-2004 (euró) 1000 900 800 700 euró
600 500 400 300 200 100 0 1997
1998
1999
2000
2001
Csehország
Lengyelország
Szlovákia
Szlovénia
2002
Forrás: MNB 2006, 16.p.
2003 Magyarország
2004
76 3.7. ábra: A nem rezidensek egy főre jutó közvetlen tőkebefektetés állománya Közép-Kelet-Európában 1995-2004 (euró) 4500 4000 3500
euró
3000 2500 2000 1500 1000 500 0 1995
1996
1997
Lengyelország Szlovénia
1998
1999
2000
2001
2002
Csehország Magyarország
2003
2004
Szlovákia
Forrás: MNB 2006, 16.p. A privatizáció hatását a működőtőke-beáramlásra Közép-Kelet-Európában a következőkkel lehet jellemezni. Kelet-Európába a 80-as évek végén megvalósult társadalmi-gazdasági átalakulásokat követően kezdett dinamikusan beáramlani a külföldi tőke. Magyarország már közvetlenül a rendszerváltást követően lehetővé tette a külföldi működő tőke beáramlását a készpénzes privatizáció révén. Lengyelország és Csehország esetében, ahol a kuponos privatizáció volt a meghatározó, a 90-es évek első felében gyakorlatilag nem történt tőkebeáramlás. 1996-ban az FDI/GDP mutató Kelet-Közép-Európában csak 6 % körül mozgott, míg ezzel szemben a világátlag ennek majdnem kétszerese, 11 % volt. Jelentős változás a cseh és a lengyel FDI állományban csak a 90-es évek második felében következett be. 1998-at követően Csehország került az első helyre, majd Csehország mellé Szlovákia is felzárkózott (Katona 2007). A működőtőke-bevitel
Közép-Kelet-Európában
országonként
különböző
mértékben,
de
mindenütt az állami vállalatok privatizációja során kapott lendületet az 1990-1991-es időszakban. Magyarországra a 90-es évek első felében az összes külföldi beruházás mintegy 60%-a érkezett a privatizáció során, míg Lengyelországban mintegy 30%-ot, Csehország esetében pedig körülbelül 50-55%-ot tett ki a privatizáció aránya a külföldi működőtőkebeáramláson belül. A privatizáció Magyarországon kezdődött meg a legkorábban. Az első, központi elhatározás és ellenőrzés nélküli vállalati önprivatizációra 1989-ben került sor, majd 1990-ben, az Állami Vagyonügynökség megalakulása utáni évben kezdődött meg az államilag szabályozott privatizáció. A magyar privatizáció fontos állomása volt az állami vállalatok részvénytársasággá
történő
alakítása
1992-93-ban.
Bulgáriában,
Csehszlovákiában,
77 Lengyelországban és Romániában az első privatizációs döntések ugyan 1990 végén, illetve 1991 elején megszülettek, de gyakorlatilag csak 1991-ben kezdődött el a privatizálás ezekben az országokban (Árva-Diczházi 1998). A közép-kelet-európai régióban a külföldi működőtőke-áramlást az egyes országokban egyértelműen befolyásolta a privatizációs hullám időbeli eltolódása. A Csehországba, Szlovákiába és Szlovéniába beáramló közvetlen tőkebefektetések 2002-ben érték el csúcspontjukat, azonban 2003-ra a beáramlások drasztikusan csökkentek, ami a régió szintjén a cseh és a szlovák privatizációs korszak 2002es befejeződésével magyarázható (MNB 2006). A 2000-es évek közepén Szlovákiában, Csehországban és Magyarországon már elérte a 80 százalékot a magántulajdon aránya, ez az arány európai összehasonlításban is magasnak számított. A magántulajdon a 2000-es évek elején az összes többi közép-kelet-európai országban is többségbe került. A magántulajdon arányának növekedése jelentős részben a működőtőke-import felfutásának eredménye volt. A külföldi működőtőke beáramlása a hetvenes években kezdődött meg a közép-kelet-európai országokba, ebben az időszakban Magyarország, Románia és Jugoszlávia már engedélyezte vegyes-vállalatok alapítását saját területén, majd később Lengyelország is követte őket (Török 2008). A visegrádi országokban a privatizációban jelentős szerepet is játszott a külföldieknek történő értékesítés, amely a teljes működőtőke-beáramlás jelentős részét tette ki, jórészt a határon átnyúló felvásárlások formájában. Az állami vállalatok értékesítése mellett a tőkeintenzív infrastruktúra-projektek is jelentős külföldi tőkét vonzottak, így a telekommunikációs vállalatok, közszolgáltatók privatizációjában, vagy az autópálya építésben meghatározó szerepet játszottak a külföldi befektetők. A privatizációs külföldi működőtőke részesedése átlagosan egy-harmad körüli a négy visegrádi országban eszközölt összes befektetésben. A közvetlen külföldi tőkebeáramlást és privatizációhoz kötődő külföldi működőtőkét vizsgálva a következő ábrán látható, hogy a 2003 körül a privatizáció szerepe a visegrádi országok vonatkozásában jelentősen csökkent a tőkevonzásban (Sass 2005).
78 3.8. ábra: Közvetlen külföldi tőkebeáramlás és privatizációhoz kötődő FDI a visegrádi országokban, 1993-2003
Forrás: Sass 2005, 10.p. Míg a visegrádi országokban a régió egészét tekintve változatlanul fontos szerepet játszik a tőkevonzásban a privatizáció, az egyes országokban jelentős mértékben eltér a privatizációhoz kapcsolódó tőkebeáramlás részesedése az összes FDI-beáramlásból. Számottevő a különbség a privatizációhoz kapcsolódó FDI értéke között is (Sass 2005). 3.9. ábra: Az FDI állomány és az összes, valutában realizált privatizációs bevétel, 2003 (millió dollár)
Forrás: Sass 2005, 10.p. Az Európai Unió 10 új közép-kelet európai tagországának esetében az FDI beáramlási-, beáramlás-állományi- és beáramlás egy főre jutó adatokat a következő ábrákon láthatjuk. A működőtőke-beáramlási állományt illetően 2009-ben Lengyelország, Cseh Köztársaság és Magyarország állt a lista első 3 helyén, az egy főre jutó beáramlás értékben pedig Észtország, Cseh Köztársaság és Magyarország foglalta el az első 3 pozíciót.
79 3.4. táblázat: FDI beáramlás 2001-2009 (millió euró) Bulgária Cseh Köztársaság Észtország Magyarország Lettország Litvánia Lengyelország Románia Szlovákia Szlovénia NMS-10
2001 903 6296 603 4391 148 499 6372 1294 1768 412 22686
2002 980 9012 307 3185 269 772 4371 1212 4397 1722 26227
2003 1851 1863 822 1888 271 160 4067 1946 1914 271 15051
2004 2736 4007 771 3633 513 623 10237 5183 2441 665 30809
2005 3152 9374 2307 6172 568 826 7112 5213 1952 473 37148
2006 6222 4355 1432 5609 1326 1448 12711 9061 3733 513 46410
2007 9052 7634 1998 3956 1698 1473 15902 7250 2382 1106 52451
2008 6697 4415 1317 4752 863 1223 9601 9496 2323 1313 42001
2009 3213 1965 1204 1021 52 190 8251 4556 -36 -48 20369
Forrás: wiiw 2010, 22.p., saját szerkesztés 3.5. táblázat: FDI beáramlás állomány 2001-2009 (millió euró) Bulgária Cseh Köztársaság Észtország Magyarország Lettország Litvánia Lengyelország Románia Szlovákia Szlovénia NMS-10
2001 3129 30717 3573 31045 2648 3023 46686 8656 6495 2940 138912
2002 3530 36884 4035 34575 2676 3818 46139 7482 8563 3948 151649
2003 4946 35852 5553 38329 2630 3968 45896 9661 12617 5047 164499
2004 7421 42035 7374 45881 3324 4690 63332 15040 16068 5580 210745
2005 11756 51424 9561 52370 4159 6921 75231 21884 19968 6134 259408
2006 17830 60621 9665 61774 5702 8377 91072 34512 25517 6822 321892
2007 25770 76338 11433 67022 7466 10283 115980 42771 29058 9765 395885
2008 31526 81302 11315 62701 8126 9149 110178 48798 32606 10996 406697
2009 35380 84615 11268 64185 8159 9639 126827 51692 34000 11000 436764
Forrás: wiiw 2010, 24.p., saját szerkesztés 3.6. táblázat: FDI egy főre jutó beáramlás állomány 2001-2009 (euró) Bulgária Cseh Köztársaság Észtország Magyarország Lettország Litvánia Lengyelország Románia Szlovákia Szlovénia New Member States-10
2001 397 3010 2625 3051 1129 870 1221 396 1207 1474 1350
2002 450 3615 2975 3409 1148 1103 1207 344 1592 1979 1477
2003 634 3511 4110 3789 1134 1151 1202 445 2345 2528 1604
2004 956 4113 5473 4544 1441 1369 1659 694 2984 2793 2059
2005 1523 5016 7110 5197 1813 2034 1972 1013 3705 3062 2537
2006 2322 5893 7200 6137 2499 2475 2389 1600 4731 3394 3152
2007 3373 7354 8526 6672 3288 3055 3043 1987 5380 4858 3877
2008 4145 7767 8441 6251 3594 2731 2889 2270 6024 5411 3982
2009 4670 8049 8407 6410 3628 2895 3323 2408 6300 5400 4300
Forrás: wiiw 2010, 31.p., saját szerkesztés A visegrádi országokba irányuló működőtőke-beáramlást a 1999-2008 időszakban a következő ábra mutatja, a csúcs-év 2007 volt a régióba történő beáramást illetően.
80 3.10. ábra: A visegrádi országokba irányuló működőtőke-beáramlás 1999-2008 (millió euró) 35 000 30 000
millió euró
25 000
Szlovákia Lengyelország Csehország Magyarország
20 000 15 000 10 000 5 000
2008
2007
2006
2005
2004
2003
2002
2001
2000
1999
0
Forrás NFGM, 2009a A 2009-es válságév jellemzése A 2009-es válságévben a visegrádi országokba és Romániába irányuló működőtőkebeáramlás összességében 48%-kal csökkent 2008-hoz képest. Szlovákiában nettó tőkekivonás történt -36 millió euró értékben, Magyarországra 74%-kal (1.251 millió euró), Csehországba 57%-kal (1.935 millió euró), Romániába 52%-kal (4.556 millió euró), Lengyelországba pedig 16%-kal (8.442 millió euró) kevesebb tőke áramlott. Magyarország pozíciója 2009-ben romlott 2008-hoz képest, a teljes beáramlás 7,7%-a irányult Magyarországra. Az egyéb tőkemozgásoknak a régió minden országában meghatározó szerepük volt a működőtőkebeáramlás visszaesésében. Az egy főre eső beáramlási sorrendben az első Lengyelország (221 euró/fő) volt, majd Románia (212 euró/fő), Csehország (186 euró/fő) és Magyarország (125 euró/fő) következett. Szlovákiában (-7 euró/fő) ugyanakkor nettó tőkekivonás volt tapasztalható. Magyarországon a külföldi közvetlen tőkebefektetések állománya 2009 végén 64,6 milliárd euró volt, ebből 59,8 milliárd eurót tett ki a részvény, egyéb részesedés és újrabefektetett jövedelem formájú működőtőke-befektetések állománya, 4,8 milliárdot pedig az egyéb tőke állománya. A 6.447 eurós egy főre eső magyarországi működőtőke-állomány – a csehországi 8.084 euró után – a második legmagasabb a közép-európai térségben, Szlovákiával holtversenyben, ahol ez az érték 6.446 euró volt. Lengyelország (3.338 euró) és Románia (2.389 euró) lemaradása továbbra is jelentős maradt (NGM 2010).
81 3.11. ábra. A visegrádi országokba és Romániába irányuló működőtőke-beáramlás 2005-2009 (millió euró) 45 000 40 000
Magyarország Lengyelország Románia
Csehország Szlovákia
35 000 millió euró
30 000 25 000 20 000 15 000 10 000 5 000
2009
2008
2007
2006
2005
0
Forrás: NGM 2010, 5.p.
3.12. ábra. Egy főre eső működőtőke-beáramlás Közép-Európába 2008-2009 (euró) 700
647
600 473
500
433
441
429
euró
400 300
263 221
212
186
200
125
100 0 -100
-7
-24
2008 2009 2008 2009 2008 2009
Lengyelország
Románia
Szlovákia
2008 2009 Szlovénia
2008 2009 Csehország
2008 2009 Magyarország
Forrás: NGM 2010, 5.p.
8 084 6 447
6 446
Forrás: NGM 2010, 5.p.
Magyarország
Csehország
3 338
Szlovákia
2 389
Lengyelország
9 000 8 000 7 000 6 000 5 000 4 000 3 000 2 000 1 000 0
Románia
euró
3.13. ábra. Egy főre eső működőtőke-állomány Közép-Európában 2009. dec. 31-én (euró)
82 Az UNCTAD szerint Lengyelország egyike annak a 15 országnak, amely a levonzóbb a külföldi tőkebefektetések számára, 2009-ben Lengyelország külföldi működőtőke forgalma kimagaslott a régióban. 2009-ben Románia is javította pozícióját, és közel 5 milliárd euró tőkét fogadott. A Financial Times bejelentett projekteket gyűjtő adatbázisa alapján 2009-ben Magyarországon 20%-kal csökkent a projektek száma, amely a régióban a legkisebb mértékű csökkenés. Ez azt jelzi, hogy regionális viszonylatban Magyarország iránt csökkent a legkisebb mértékben az érdeklődés 2009-ben (ITDH 2010a).
3.7. táblázat. Bejelentett projektek a régióban (projektek száma), 2008-2009 Ország Lengyelország Románia Szlovákia Csehország Bulgária Magyarország
Projektek 362 356 85 142 145 146
2008 Munkahelyek 30654 13753 3220 5412 6415 9963
2009 Projektek 130 (-65%) 111 (-70%) 34 (-60%) 65 (-55%) 70 (-52%) 118 (-20%)
Munkahelyek 7705 5337 3619 5289 1713 11015
Forrás: ITDH 2010a, 4.p. 2008-ban a kelet-európai régióban 9%-kal, míg 2009-ben 50%-kal csökkent a beáramló tőke nagysága, de ez arány jóval elmaradt a fejlett országokban mért visszaeséstől. Ennek ellenére, mivel az autóipari beruházások az elmúlt években dominálták a régió piacait, a válság jelentősen éreztette a hatását (ITDH 2010a). Az EU 10 országaiba irányuló működőtőkebeáramlás jelentősen visszaesett 2009-ben. 2009-ben 2008-hoz viszonyítva Csehországban kevesebb mint a felére, Magyarországon kevesebb mint a negyedére zsugorodott a beérkezett összeg, Szlovákiában negatív lett az egyenleg, míg Lengyelországban csak mintegy 15%-os volt a csökkenés (wiiw 2010).
83 3.14. ábra. Külföldi közvetlen tőkebefektetések állománya a kelet-közép-európai országokban, 2004-2009 (millió euró, időszak végi állományok)
Forrás: ICEG 2010, 4.p. Az állományi adatokból látható, hogy 2009-ben a közép-és kelet-európai országok között Lengyelország után még mindig Csehország az, amelynek sikerült megerősítenie pozícióját az élmezőnyben. Csehországot közvetlenül Magyarország követi a maga 64 milliárd eurójával, majd Románia 52 milliárd euróval, végül pedig Szlovákia 34 milliárd euróval. A legnagyobb volumenű növekedési dinamikát Lengyelország mutatta 2009-ben a 2008 évi állományi adatokhoz képest. A régióba áramló külföldi közvetlen tőkebefektetések szempontjából a legjelentősebb származási országok Németország, Hollandia és Ausztria, amelyek jellemzően az újrabefektetett jövedelmek területén meghatározóak (ICEG 2010). Az induló projektek számát illetően Magyarországon 2009-ben 2008-hoz képest 36%-os csökkenés volt tapasztalható. Csehországban 30%-os, Lengyelországban 42%-os volt a visszaesés a projektek számát illetően. A 2009-ben induló 64 projekt 7.112 munkahelyet hozott létre Magyarországon, ez a 6. helyet jelenti az európai országok listáján a létrehozott munkahelyek szempontjából. Románia a 7., Szlovákia a 8., Csehország a 11. helyen áll ebben a
rangsorban,
Magyarországot
2009-ben
a
közép-kelet-európai
régióból
egyedül
Lengyelország előzte meg az 5. hellyel, a 102 projekt által létrehozott 7.491 munkahellyel. 2008-ban Magyarországon 100 projekt 11.829 munkahelyet létesített, a közép-kelet-európai régióból ebben az évben is egyedül Lengyelország előzte meg Magyarországot a 176 projekt által létrehozott 15.512 munkahellyel (Ernst & Young 2010). 2007-ben Magyarországon 135 projekt 11.104 munkahelyet létesített, ez a 7. helyet jelentette Magyarországnak az európai országok listáján a létrehozott munkahelyek szempontjából. Ezen a listán Magyarországot a közép-kelet-európai régióból a 2. helyen lévő Lengyelország, a 3. helyen lévő Csehország és a 6. helyen lévő Románia előzte meg 2007-ben (Ernst & Young 2008).
84 3.8. táblázat. A magyarországi FDI-beáramlás jellemzői 2007-2009 A magyarországi FDI-beáramlás létrehozott munkahelyek/megvalósított projektek száma Létrehozott munkahelyek száma Létrehozott munkahelyek száma alapján helyezés az európai listán Megvalósított projektek száma Megvalósított projektek száma alapján helyezés az európai listán
2007
2008
2009
11.104 7.
11. 829 5.
7.112 6.
135 9.
100 12.
64 13.
Forrás: Ernst & Young 2010, Ernst & Young 2008, saját szerkesztés 3.1.3. A kelet-közép-európai országok tőkekihelyezése
A legnagyobb tőkekihelyező 2009-ben Lengyelország volt 2 milliárd eurót meghaladó külföldi befektetésével. Csehország 2009 első három negyedévi teljesítménye visszaesett, és alig 1 milliárdot ért el. Magyarország 2009-ben több mint 1,2 milliárdos külföldi befektetést valósított meg. Szlovákia 2009 évi mérlege negatívba fordult, -310 millió euró volt a kihelyezés értéke. Románia továbbra is elsősorban tőkeimportőr pozícióban van, tőkekivitele mindössze 32 millió eurót tett ki. A kihelyezett tőkeállomány abszolút nagysága tekintetében Lengyelország vezet, amely volumenét Magyarországgal ellentétben 2008-hoz képest növelni tudta. Csehország 2006 és 2008 között egyre gyorsabb ütemben közelítette meg a magyar kihelyezett tőkeállomány szintjét, 2009-ben a Csehország által kihelyezett tőke elérte a magyar adat 74%-át, vagyis 10 milliárd eurót. A 2005-2009 időszakban a magyar tőkekihelyezés több mint kétszeresére nőtt, míg a cseh tőkekihelyezés megháromszorozódott (ICEG 2010).
85 3.15. ábra: Kihelyezett közvetlen tőkebefektetések állományának alakulása a közép-kelet-európai országokban, 2004-2009 (millió euró)
Forrás: ICEG 2010, 8.p. Az egy főre jutó tőkekihelyezést illetően Magyarország továbbra is őrzi elsőbbségét (1.300 euró/fő), Csehország (950 euró/fő), Lengyelország (470 euró/fő) és Szlovákia (330 euró) előtt. Románia tőkekihelyezése továbbra is csak elhanyagolható nagyságrendeket mutat (50 euró/fő körüli érték) (ICEG 2010). Az Európai Unió 10 új közép-kelet európai tagországának esetében az FDI kiáramlási-, kiáramlás-állományi adatokat a következő ábrák mutatják. 3.9. táblázat: FDI kiáramlás 2001-2009 (millió euró) Bulgária Cseh Köztársaság Észtország Magyarország Lettország Litvánia Lengyelország Románia Szlovákia Szlovénia NMS-10
2001 11 185 226 399 20 8 -97 -18 72 161 965
2002 29 219 140 296 3 18 228 18 12 166 1128
2003 23 183 137 1463 44 34 269 36 219 421 2829
2004 -166 817 217 892 89 212 757 56 -17 441 3297
2005 249 -15 556 1756 103 278 1549 -24 120 516 5087
2006 141 1170 881 3127 136 232 4092 337 407 687 11210
2007 206 1184 1273 2643 270 437 2680 204 280 1317 10493
Forrás: wiiw 2010, 35.p., saját szerkesztés
2008 483 2959 722 2020 166 229 1617 187 176 932 9492
2009 -98 966 1053 1228 -16 78 2071 157 311 625 6374
86 3.10. táblázat: FDI kiáramlás állomány 2001-2009 (millió euró) Bulgária Cseh Köztársaság Észtország Magyarország Lettország Litvánia Lengyelország Románia Szlovákia Szlovénia NMS-10
2001 110 1288 500 1763 45 54 1309 132 574 1120 6894
2002 120 1405 645 2068 58 57 1390 138 522 1445 7849
2003 81 1808 816 2782 92 96 1700 165 663 1880 10083
2004 -129 2760 1040 4412 175 310 2188 200 618 2224 13799
2005 105 3061 1639 6601 238 608 3750 181 504 2789 19474
2006 344 3810 2731 9394 363 793 6393 668 1006 3452 28953
2007 552 5812 4198 11801 638 1072 9113 842 1267 4917 40211
2008 1026 9002 4725 13603 742 1413 10232 1053 1350 5661 48806
2009 913 9958 4537 13507 700 1610 18186 1176 1800 6300 58687
Forrás: wiiw 2010, 28.p. saját szerksztés 3.2.
Külföldi közvetlen működőtőke-beáramlás Magyarországra az 1989-2009 időszakban, a tőkebeáramlás formái
1989. január 1-én lépett hatályba az 1988. évi XXIV. törvény a külföldiek magyarországi befektetéseiről, amely a jogi-adminisztratív szabályozás kiemelkedő mértékű liberalizálásával és a külföldiekre vonatkozó tulajdonszerzési korlátok lebontásával új alapokra helyezte a külföldi működőtőke befektetések jogi kereteit Magyarországon (Vértes-Losoncz 2004). Katona az 1989 – 2004 időszakban történő működőtőke-áramlás folyamatát Magyarországra három korszakra osztja. Az első szakaszban 1987-től 1992-ig a jogi, törvénykezési és intézményi háttér létrejötte volt a meghatározó. Ebben a tekintetben Magyarország megelőzte versenytársait, a piacgazdasági átmenet és a külföldi befektetések miatt általában Magyarországon került sor elsőként fontos törvények bevezetésére. A második szakasz, 1993től 1997-ig a privatizáció időszaka. 1997-ig 4,6 milliárd euró bevételt realizált a külföldi befektetők részvételéből a privatizációs folyamatban, 1998-ig befolyt a teljes magyar privatizáció bevételeinek 74%-a. A magyar privatizációs folyamat 1997-ben gyakorlatilag lezárult. A harmadik szakaszban 1998-tól 2004-ig Magyarországon a zöldmezős beruházások és az újrabefektetések voltak jellemzők. Az újrabefektetések a teljes külföldi működőtőkeállomány 2/3-át tették ki az évezred végére. Az ezredfordulón felerősödött a profit repatriálás és a tőkekivonás, 2002 után a profit repatriálás egy milliárd euró feletti éves értékre állt be. A tőkekivonás fő oka az volt, hogy az olcsó termelési tényezőkre építő befektetések alacsonyabb költségű országokba tették át telephelyeiket. Magyarország a magasabb hozzáadott értékű beruházásokat kezdte vonzani, egyre több multinacionális vállalat tette át
87 Magyarországra kutatás-fejlesztési-, valamint regionális szolgáltató központját (Katona 2007). A Katona által megállapított időszakokkal egyetértek, alapvetően ezen időszaki felosztás alapján vizsgálom meg a magyarországi működőtőke-beáramlás folyamatait, kiegészítve a 2004-2009 időszak elemzésével, amely a 2004 évi Európai Unióhoz történő csatlakozástól a napjainkig tartó időszakot jelenti. A csatlakozás utáni időszakban már Magyarországra, mint az Európai Unió tagországára vonatkozott az Európai Unió támogatási feltételrendszere, ami a befektetések vonzásában is új körülményeket teremtett. Először megvizsgálom a működőtőke áramlás első két szakaszát az 1990-es években. A két szakasz közül részletesebben elemzem az 1993-1997 időszakot, a magyarországi privatizáció folyamatát. 3.2.1. A Magyarországra történő külföldi működőtőke-beáramlás az 1990-es években A magyar működőtőke-import az 1970-es években még nem volt jelentős, de a szabályozási feltételrendszer már ebben az időszakban fokozatosan javult. Kereskedelmi és termelési célú vegyes vállalatok működését is engedélyezték, a 80-as évek közepétől pedig már lehetséges volt a többségi külföldi részesedés megszerzése is. Az 1990 előtt szerzett előnyöket Magyarország a közép-kelet-európai régióban az 90-es évek közepéig meg tudta tartani. Ezek az előnyök elsősorban a gyorsabban megkezdett gazdasági átalakulásnak, a készpénzes privatizációnak, a jó nemzetközi politikai megítélésnek és a kedvező földrajzi helyzetnek volt köszönhető Magyarország vonatkozásában. A multinacionális vállalatok magyarországi megjelenése alapjaiban változtatta meg a gazdaságot. A magyar áruexport kétharmadát 2005ben már a legalább részben külföldi tulajdonban lévő vállalkozások termelték. A magyarországi befektetői kör nem lett volna képes a termelés olyan mértékű korszerűsítésére, illetve az export olyan mértékű felfuttatására, mint amire a külföldi tulajdonú vállalatok (Török 2008). Magyarországon a rendszerváltás utáni gazdasági növekedés és az újraiparosodás motorjai a külföldi működőtőke befektetések voltak. A külföldi befektetések segítettek túljutni az átmeneti időszak válságán, tartós és gyors növekedést biztosítottak, nagy szerepet játszottak a gazdaság modernizálódásában. A külföldi tőke meghatározó tényezővé vált a magyar gazdaság tulajdoni-, ágazati- és területi szerkezetében, a technológiai fejlődés motorja lett. A külföldi vállalkozások súlya a nemzetközi arányokat tekintve is kiemelkedő a magyar gazdaságban. A külföldi érdekeltségű vállalatok állítják elő a GDP közel 50%-át és az export több mint 80%-át. A külföldi beruházások mintegy fele a feldolgozóiparba irányult, a
88 feldolgozóipari termelés 70%-át külföldi cégek állítják elő. A külföldi tőke az újraiparosodás mellett a tercierizációban is növekvő szerepet játszik, elsősorban a budapesti régióban (Barta-Czifrusz-Kukely 2008). Mivel a külföldi működőtőke szerepe meghatározó volt az 1993-1997 közötti, a privatizációhoz köthető időszakban Magyarországon, ezért ezt az időszakot részletesen is megvizsgálom a következőkben. A visegrádi országokban a privatizációs formák jelentősen különböztek. Magyarországon a privatizáció időzítése gyorsította a külföldi működőtőke-beáramlást, mivel Magyarország a visegrádi országok között elsőként tette lehetővé a privatizációs készpénzes vásárlásokat. Ennek azonban egy olyan következménye is volt, hogy a magasabb kockázat miatt csak alacsonyabb privatizációs bevételeket lehetett realizálni. A régióban a privatizációs időszak 2003-ban zárult le. Utoljára Szlovákia tette lehetővé a külföldieknek történő privatizációt, itt 1999 és 2003 között zajlott le a privatizáció jelentős része. Magyarország, Csehország és Lengyelország tekintetében ebben az időszakban már nem volt meghatározó a privatizációs értékesítés a működőtőke-beáramlás szempontjából (Sass 2007). A privatizációs befektetések meghatározó
szerepet
játszottak
Magyarországon
a
nem
rezidensek
közvetlen
tőkebefektetéseinek első hullámában, 1991-1997 között 4,6 milliárd euró befektetés történt Magyarországon a privatizáció keretében, ennek mintegy fele 1995-re koncentrálódott, ebben az időszakban zajlott le a Matáv, a gázszolgáltatók és az erőművek privatizációja (MNB 2007). Az összes külföldi befektetés mintegy kétharmada az 1990-es években a privatizációhoz kötődött Magyarországon (Diczházi 1999a). A működőtőke áramlás növekedésének fontos jellemzője „a globalizációs felezési pont”, mikor egy régióban, vagy egy országban az összes megtermelt érték nagyobbik részét már nem a nemzeti, hanem a külföldi tulajdonban lévő vállalatok állítják elő. Magyarországon a feldolgozóipar 1994-ben, a gazdaság egésze pedig 1995-ben lépte át „a globalizációs felezési pontot”, amikor a külföldi tulajdonban lévő vállalatok kibocsátási aránya túllépte az 50%-ot (Árva–Diczházi 1998). Sass megállapítása szerint a zöldmezős beruházások elméletileg ugyan nagyobb arányban járulnak hozzá a tőkevonzáshoz és a foglalkoztatáshoz, mint a privatizációhoz kötődő beruházások, azonban az átmeneti gazdaságokban ez a különbség kisebb. Ennek oka, hogy a privatizációhoz kötődő beruházások valószínűleg több beszállítói kapcsolatot teremtenek a külföldi és a hazai cégek között, mint a zöldmezős beruházások.
Ez a jelenség a
magyarországi autóiparra is jellemző volt. Magyarországon a Suzuki, az Opel/General Motors, az Audi és a Ford személyautó gyártók hoztak létre termelőüzemeket, amelyek
89 többnyire zöldmezős beruházások voltak. A termelői beszállítói hálózat a külföldi autógyártó cégek körül gyorsan fejlődött, ez a hálózat azonban túlnyomórészt a külföldi beszállítókat jelentette, amelyek követték a külföldi autógyártókat Magyarországra, kevés volt közöttük a hazai beszállító (Sass 2004). Az 1990-es évek közepére duális vállalati szerkezet alakult ki, egyrészt a nagyvállalati szektort alapvetően a külföldi tulajdonban lévő vállalatok alkották, a hazai kis- és középvállalkozások alig tudtak kapcsolódni beszállítóként a nagy multinacionális cégekhez (Árva 1999). A privatizáció formáját illetően Magyarország a rendszerváltozást követően a készpénzes privatizációt alkalmazta, amely 1996-ig, vagyis a privatizációs folyamat végéig a Magyarországra irányuló működőtőke növekedési üteme meghaladta a világ működőtőke bővülésének ütemét. 1996 után a zöldmezős beruházások kerültek túlsúlyba, viszont ekkor már a beruházások növekedésének üteme a világ működőtőke bővülési üteméhez képest csökkenő tendenciát mutatott. Ebben az időszakban Magyarországon az is nagy szerepet játszott, hogy melyik ipari parkok tudták vonzani a befektetéseket, illetve, hogy az állam milyen szerepet vállalt az ipari parki infrastruktúra kiépítésében, mivel ez csökkentette a befektetők beruházási költségeit (Ivicz-Katona-Schlett 2004). Magyarországon 1995 második felétől gyorsult fel a nagyvállalatok, az energiaszolgáltatók és a bankszektor privatizációja. Német, francia, olasz szolgáltatók és termelők vásárolták meg a gáz és villamos energia szolgáltatókat (Árva-Diczházi 1998). A legnagyobb külföldi befektetők az 1993-1996 időszakban Magyarországon az Egyesült Államok, Németország és Ausztria voltak, mint ahogy azt a következő táblázat szemlélteti. Az 1995-1996 időszakban Németország már egyértelműen átvette a vezető szerepet (Nagy 1998). 3.11. táblázat: Az egyes országok részesedése a hazai működőtőke-állományból (%) Ország Németország USA Ausztria Franciaország Olaszország Hollandia Egyéb
1993 19,5 29,0 13,5 7,0
31,0
1995 28,0 24,0 11,0 9,0 4,0 4,0 20,0
1996 28,0 26,0 10,5 10,0
25,5
Forrás: Nagy 1998, 61.p. A német és a magyar gazdaság a privatizáció révén összefonódott. Németország szerepe a magyar
privatizációs
bevételekben
meghatározó
volt,
Németország
Magyarország
szempontjából vezető kereskedelmi és beruházási partner maradt a kilencvenes évek elején. 1996 végén a német befektetések értéke 4,5 milliárd dollárt tett ki. A termelés kihelyezés
90 ugyanakkor
tovább
javította
a
befektető
német
vállalatok
versenypozícióját
a
világgazdaságban, mivel a befektetések által a vállalati költséghatékonyság növekedett. A német cégek érdeklődése elsősorban az ipar felé orientálódott, lassúbb német részvétel volt megfigyelhető a pénzügyi szektorban, viszont az energetikai privatizációból jelentősen részesedtek a német cégek. A német befektetések jellemzően a nyugati országrészre koncentrálódtak Magyarországon, ebben az is közrejátszott, hogy itt jóval magasabb volt a német nyelvet beszélők aránya. Jelentős befektetők voltak még az amerikai cégek, amelyek elsősorban a technológia transzferben voltak érdekeltek. A nyugati országrészben élesedő verseny miatt az osztrák vállalatok keletre húzódó stratégiával válaszoltak, ahonnan könnyebben voltak elérhetők Románia, illetve a FÁK országok piacai (Nagy 1998). 3.12. táblázat: A privatizációs befektetések országonkénti megoszlása 1995-1997 (milliárd forint, %) Ország Németország USA Franciaország Ausztria Olaszország Belgium Hollandia Nagy-Britannia Svájc FÁK Svédország Egyéb Összesen
1995 milliárd Ft 188,85 80,03 80,95 4,21 20,58 20,66 3,41 0,00 0,08 5,21 0,07 32,87 436,92
% 43,22 18,32 18,53 0,96 4,71 4,73 0,78 0,00 0,02 1,19 0,02 7,52 100,00
1996 milliárd Ft 288,14 167,82 102,30 52,06 34,76 33,93 24,86 19,64 18,41 10,46 5,73 77,31 835,12
% 34,50 20,10 12,21 6,23 4,16 4,06 2,98 2,35 2,20 1,25 0,69 9,27 100,00
1997 milliárd Ft 292,35 168,80 103,17 53,01 34,76 33,93 50,37 20,04 18,41 10,46 5,73 258,51* 1049,54
% 27,86 16,08 9,83 5,05 3,31 3,23 4,80 1,91 1,75 1,00 0,55 24,63* 100,00
* Ebből: Nemzetközi kibocsátás 244,53 Mrd Ft (23,3%), Finnország 4,62 Mrd Ft (0,44%), Izrael 2,32 Mrd Ft (0,22%), Görögország 1,92 Mrd Ft (0,18%), egyéb 5,12 Mrd Ft (0,49%).
Forrás: Nagy 1998, 71.p. Közép-Kelet-Európában a privatizáció jellegét illetően magyar specialitás volt, hogy az ország először a nagy iparvállalatokat kínálta nagy tömegben a külföldi befektetők számára. A privatizáció jellege a feldolgozóipar kiemelt szerepét erősítette a külföldi működő tőke beruházásaiban. A rendszerváltás után 10 évvel már jelentős eltolódás volt megfigyelhető a tercier szektor irányában. A feldolgozóipar jelentősége a külföldi működő tőke beruházásokon belül még mindig domináns volt, de aránya már folyamatosan csökkent (Barta 2000). A külföldi cégek részvétele a magyarországi működő tőkebefektetésekben származási országok szerint a következőkkel jellemezhető. Az állami vagyon privatizációja során a legtöbb tőkét
91 Németország fektette be Magyarországon. A német cégek az energiatermelés- és elosztás, a gépipar, távközlés és a biztosítás ágazatban szereztek meghatározó tulajdoni részesedéseket. Az amerikai cégek elsősorban nagy zöldmezős beruházásokba invesztáltak,
főként a
alumínium feldolgozásba, az élelmiszeriparba és a fényforrás gyártásba fektettek be. A francia cégek a szállodaiparban, gyógyszeriparban, a gáz és villamos energia szolgáltatásban, valamint a gumiiparban játszottak vezető szerepet. Az osztrák cégek az építőanyag iparban, illetve az élelmiszeriparban vásároltak vállalatokat. A holland befektetők mindenekelőtt a bankszektor, a biztosítási ágazat és a tejipar vállalatainak megvásárlására koncentráltak. Számos Egyesült Államokbeli cég holland székhelyű leányvállalatán keresztül fektetett be Magyarországon, ez megnövelte a holland cégek magyarországi befektetési részesedését (Árva-Diczházi 2001). A multinacionális vállalatok, illetve globális cégek számára a magyarországi nagyméretű privatizáció azt a lehetőséget jelentette, hogy zöldmezős beruházás, vagy új vállalat alapítása nélkül az állami kapacitások megvásárlásával új piacokhoz lehetett hozzáférni. Ezen kívül a magyar vállalatok megvásárlásával a FÁK-beli és egyéb közép-kelet-európai piacok is hozzáférhetővé váltak (Árva-Diczházi 1998).
6000 5500 5000 4500 4000 3500 3000 2500 2000 1500 1000 500 0
2004
2003
2002
2001
2000
1999
1998
1997
1996
1995
1994
1993
1992
Privatizációs működőtőke-beáramlás Nem privatizációs működőtőke-beáramlás
1991
millió euró
3.16. ábra: A privatizáció részesedése a működőtőke-beáramlásból 1991-2004 (millió euró)
Forrás: GKM 2005, 1.p. Magyarországon az 1998-ban befejeződött tömeges privatizáció lezárulásától a 2004-es Európai Uniós csatlakozásig évente átlagosan 3 milliárd euró külföldi tőke érkezett. Ezekben az években Magyarország már a külföldi cégek újrabefektetései révén tudta megtartani vezető tőkevonzó pozícióját. Az Európai Unióhoz történő csatlakozás után a működőtőke-áramlás megnőtt, elérte a mintegy 4 milliárd euró éves értéket. A növekedés motorját ebben a periódusban is az újrabefektetések képezték. Összességében 2005 évre vonatkozóan
92 megállapítható volt, hogy a külföldi működőtőke-beáramlás meghatározó részét a már Magyarországon működő külföldi vállalatok újrabefektetései tették ki, illetve a tulajdonosi hitel állomány is jelentős méreteket öltött. Az új befektetések vonatkozásában Magyarország lemaradt, ennek az egyik oka az volt, hogy a korábban attraktív alacsony bérekre, illetve képzett munkaerőre épülő beruházások elmaradtak, illetve a 2005-öt követő időszakban ezeket egyre inkább Kínába, Indiába, illetve Romániába és Bulgáriába telepítették. Mivel Romániában és Bulgáriában a bérek alacsonyabbak voltak, mint Magyarországon és a privatizációs folyamat is zajlott még ezekben az országokban, Románia és Bulgária egyre nagyobb vetélytársává vált Magyarországnak a tőkevonzás tekintetében (Antalóczy 2007). Magyarországon a külföldi tulajdonú cégek részesedése a feldolgozóiparban kiemelkedően magas, közel 70%-os, ennek okai a következők: • Magyarország a rendszerváltást követően azonnal vonzó feltételeket kínált a befektetőknek; • a fő vonzerőt elsősorban az alacsony termelési költségek jelentették, ezen belül főleg az alacsony bérszínvonal; • magyar specialitás volt a privatizáció jellege, amelynek keretében először nagy tömegben nagy iparvállalatokat kínáltak eladásra a külföldi befektetőknek; • a privatizáció jellege a feldolgozóipar dominanciáját erősítette a külföldi működőtőkeberuházásokban (Barta 2002). A privatizációs időszak elemzése után vizsgáljuk meg a külföldi működőtőke hatásait Magyarországon az 1990-es években. A külföldi működőtőke-beáramlás a rendszerváltást követően alapvető hatásokat gyakorolt a magyar gazdaságra. A külföldi tulajdonú cégek jelentősen megváltoztatták az export szerkezetét és jelentősen hozzájárultak a munkahelyteremtéshez is, mivel az export tevékenység jelentős része közbenső termékek termelésén és összeszerelésén alapult (Sass 2004). A külföldi működőtőkének jelentős szerepe volt a magyar adósságállomány csökkentésében. A rendszerváltás után az egy főre jutó adósság összege messze Magyarországon volt a legnagyobb a régióban, a hosszú távú fejlődési kilátásokat leginkább az adósságtörlesztés terhelte meg (Illés 2002). A privatizáció révén pótlólagos tőkét lehetett bevonni azokba az átmeneti gazdaságokba, amelyekben korábban az állami tulajdonlás aránya magas volt. A magyar gazdaságpolitika az 1991-1996 közötti időszakban beáramló privatizációs bevételeket az ország külföldi adósságának csökkentésére fordította (Oszlay 1999). Magyarország adósságállományát illetően fontos fejlemény volt az adósságállomány
93 átütemezése, a Magyar Nemzeti Bank és a kormány 1990-1993 között átalakította a magyar adósságállomány szerkezetét rövid lejáratúból közép- és hosszú lejáratú hitelekké. Magyarország számára a külföldi adósságállomány állandó nyomást jelentett a piacnyitás és a privatizáció irányában (Matolcsy 1998). Matolcsy az 1990-es évtizedben megvalósított magyar gazdaságpolitikát úgy jellemzi, hogy a piacgazdaságba történő átmenet veszteségei és a modernizációs beruházások deficitessé tették a külkereskedelmi mérleget, a deficitet kisebb részben a turizmus, nagyobb részben a külföldi működőtőke-beáramlás mérsékelte. Ehhez a külföldiek részére történő gyors privatizációra, valamint zöldmezős külföldi befektetésekre volt szükség. A 90-es évtizedben követett gazdasági stratégia a külföldi működőtőkétől várta a gazdaság modernizálását és nem kezelte a külföldi működőtőkével azonos modernizáló tényezőként a kis- és középvállalati szektort, a turizmus és a fizikai infrastruktúra fejlesztését. A gazdasági stratégia nem célozta meg egy önállóan exportálni képes kis- és középvállalati réteg kialakítását és nem segítette elő egy középvállalati beszállítói réteg megerősödését Magyarországon (Matolcsy 1999). Az export bővülésben és az ipari termelés növekedésében domináns volt a vámszabad területek szerepe. Az új munkahelyek létrehozásában már kisebb volt a külföldi zöldmezős ipari beruházások jelentősége. Az országban letelepült multinacionális és nemzetközi középvállalkozások szigetszerűen működtek és csak kis mértékben integrálódtak a hazai gazdaságba. Rendkívül alacsony volt a hazai beszállítások aránya, inkább az volt a jellemző, hogy a multinacionális cégek nemzetközi beszállítói létesítettek magyarországi gyártóbázist, ezek a külföldi beszállítók egyre jobban beépültek a gazdaságba (Diczházi 1999b). Az Opel esete a Vernon-típusú termelési ciklus elméletre is példa a 90-es években Magyarországon. Az Opel hálózatán belül a Magyarország az Astra gépkocsik összeszerelési bázisa, majd a motorgyártás és a karosszéria gyártás egyik központja lett. Azonban csak az összeszerelési tevékenység került telepítésre az olcsó bérű Magyarországra, míg a tervezési-fejlesztési tevékenység továbbra is az Opel németországi központjában maradt (Árva-Diczházi 1998). A külföldi
befektetések
kiemelt
szerepet
játszottak
a
magyarországi
feldolgozóipar
termelékenységének növekedésében, ez azzal is jellemezhető, hogy a külföldi érdekeltségű vállalatok egy főre jutó hozzáadott értéke 2001-ben 120%-kal haladta meg a kizárólag hazai érdekeltségű vállalatok átlag termelékenységét (Vértes-Losoncz 2004). A beáramló működötőke vonatkozásában a szolgáltatói ágazat előretörése nemcsak világtendencia, hanem a közép-kelet-európai térségre és Magyarországra is jellemző volt. Az UNCTAD felmérése alapján a Magyarországra áramló működőtőkéből 50% a szolgáltató ágazatba irányuló külföldi működőtőke aránya. Az 1995 és 1999 közötti időszakban éves átlagban ez
94 az arány már meghaladta a 72%-ot. Ezzel Magyarország külföldi működőtőke szerkezete a legfejlettebb országok ágazati szerkezetéhez vált hasonlóvá (Katona 2007). Az 1990-es évek magyarországi működőtőke-beáramlás összefoglaló áttekintése a GKM tanulmánya alapján a következő (GKM 2005). Az állami vállalatok külföldi stratégiai befektetők számára történő privatizálás mellett már az 1990-es években jelentős mértékű zöldmezős beruházás történt Magyarországon. Az évtized első felében az első befektetési hullámban Magyarország fő vonzerejét a nagy számban rendelkezésre álló képzett és olcsó munkaerő jelentette. A már az 1980-as évek végén a megindult reformoknak köszönhetően viszonylag gyorsan kiépült a piacgazdaság jogi szabályozási intézményrendszere, a bel- és külpolitikában stabilitás volt a jellemző, ez is motiválta a befektetőket. A beáramlás szerkezetét tekintve a feldolgozóipar dominált, azon belül is elsősorban a viszonylag alacsony hozzáadott értéket előállító összeszerelő tevékenységek, illetve a bérmunka. 1990 és 1995 között több mint 5 milliárd euró értékű zöldmezős beruházás realizálódott Magyarországon. A zöldmezős beruházások nyomán növekvő termelés döntően nyugat-európai exportra irányult, 1995-ben már az export 51%-át külföldi érdekeltségű vállalatok bonyolították Magyarországon. Később egyre inkább a magas hozzáadott értéket termelő tevékenységek betelepülése volt a jellemző a magyar munkaerő termelékenységére alapozva. 2000-ben már az export 73%-át bonyolították külföldi érdekeltségű vállalatok, a multinacionális végtermék gyártó befektetők mellett a külföldi alkatrészgyártó beszállítók is megjelentek, illetve a magyar kis- és középvállalkozások is egyre növekvő számban lettek beszállítók. Elsősorban az autóipari, elektronikai, illetve növekvő mértékben a pénzügyi szolgáltatási befektetések jellemezték ezt az időszakot A betelepedett külföldi működőtőke ugyanakkor nem tudott kellő mértékben beágyazódni a magyar gazdaságba. A multinacionális vállalatok szigetszerűen működtek és a magyar kis- és közepes vállalkozások beszállítóként nem játszottak jelentős szerepet (GKM 2005). 1995 végéig az ágazati megoszlást tekintve a külföldi működőtőke 47%-a feldolgozóiparban, 14%-a pedig az energiaszektorban összpontosult. A területi eloszlás erőteljesen koncentrálódott, Budapest részesedése 57%, Nyugat-Dunántúlé pedig 12% volt. A legalacsonyabb részesedés Dél-Dunántúlé volt, ami nem érte el a 4%-ot. Az ország központi és nyugati régiójában a kedvező földrajzi elhelyezkedés és a fejlett infrastruktúra nagymértékben segítette a befektetések realizálását. A 2000 végéig beáramlott működő tőke állományából ágazati szempontból a villamos gép, műszer gyártása ágazat 8,3%-kal, a járműgyártás 7,9%-kal, a szállítás-raktározás-távközlés 16,6%-kal, az ingatlanügyletek,
95 gazdasági szolgáltatás 12%-kal, a pénzügyi tevékenység ágazat pedig 10,1%-kal részesedett. A területi koncentráció lényegében változatlan maradt, 2000 végén Közép-Magyarországon működött a külföldi tőke 67%-a – illetve ezen belül Budapesten az 58%-a -, a második Nyugat-Dunántúl 11%-kal, míg az utolsó a leszakadó Dél-Dunántúl volt 2%-kal. A befektetők származási országát illetően 2000 végén a legnagyobb befektető Németország volt, az állomány 37,4%-ával, a második Hollandia 14,6%-kal, a harmadik Ausztria 8,9%-kal, míg a negyedik az Egyesült Államok volt 7,6%-kal. A csökkenő mértékű privatizáció és a felfutó zöldmezős beruházások mellett a 90-es évtized végére egyre növekvő szerepet játszott a működőtőke-áramlásban a külföldi közvetlen tőkebefektetések által megtermelt jövedelmek újbóli befektetése. A Magyarországon működő külföldi cégek a nyereségük jelentős részét újra befektették Magyarországon. 1997-2000 között már évente több mint 1 milliárd euró befektetés történt újrabefektetett jövedelmek formájában. A nyereség újrabefektetése mögött nemcsak horizontális, hanem vertikális tevékenységbővítés is megfigyelhető volt, a visszaforgatott
jövedelem
felhasználásával
ugyanis
magasabb
hozzáadott
értékű
tevékenységek, például a kutatás-fejlesztés Magyarországra telepítése kezdődött meg számos nagyvállalatnál. Ezt a kormányzati befektetésösztönzési politika is támogatta (GKM 2005). 1999 végéig közel 19,3 milliárd dollár működőtőke áramlott Magyarországra. Ez az érték kiemelkedő volt Közép-Kelet-Európában, egy főre vetítve pedig a régió legmagasabb értéke. Az 1990-es években a legtöbb működőtőke 1995 és 1998 között érkezett Magyarországra, ez az ebben az időszakban befektetett összes tőkevolumen mintegy 60%-a. A befektetések jelentős része ezen belül 1997-ig privatizációhoz kapcsolódott, azonban 1998 után a privatizáció fokozatosan befejeződött. Ezután is évi mintegy 2 milliárd dollár értékű működőtőke érkezett Magyarországra, de már inkább zöldmezős beruházások keretében (Antalóczy 2003). 3.2.2. A Magyarországra történő külföldi működőtőke-beáramlás a 2000-es években
A 2000-es években történő működőtőke-beáramlás a következőkkel jellemezhető. Magyarországon a 2001-2003-as időszakban gyakorlatilag nem történt privatizáció, a működőtőke-beáramlás forrása nagyrészt zöldmezős beruházás és újrabefektetett jövedelem volt. A 90-es évek első felére jellemző befektetési előnyök Magyarország szempontjából erre az időszakra jórészt elvesztek. A bruttó bérköltségek területén gyors növekedés volt megfigyelhető, amit nem követett kellő ütemben a hatékonyság, illetve a termelékenység javulása. Ezek következtében az első hullámos zöldmezős befektetések területén az ország
96 vonzereje jelentősen csökkent. A multinacionális cégek egyes termelő tevékenységeiket keletebbre, vagy Kínába helyezték át. A magyar befektetésösztönzési politika ebben az időszakban a második hullámos zöldmezős befektetések ösztönzésére, a magasabb hozzáadott értékű termelés betelepítésére és a regionális szolgáltató cégek vonzására törekedett. Ebben a periódusban a beszállítói kapcsolatok erősödése is megfigyelhető volt. Autóipari klaszterek alakultak, illetve számos, Magyarországon termelő cég vált beszállítóvá a régió autógyárainál. Az elektronikai termékgyártókat követték az ipari parkokba az alkatrész előállító partnerek. Az újonnan létesülő beruházások már a korábbihoz képest nagyobb mértékben építettek a magyar cégek beszállítói kapacitásaira. Az exportorientációt illetően erősödött az a korábbi koncentráció, 2003-ban már a magyar kivitel 80%-át bonyolították külföldi érdekeltségű vállalkozások (GKM 2005). 3.17. ábra: A privatizációs működőtőke-beáramlás alakulása 1999-2008 Nem privatizációs működőtőke-beáramlás Privatizációs működőtőke-beáramlás
7000 6000
millió euró
5000 4000 3000 2000 1000 2008
2007
2006
2005
2004
2003
2002
2001
2000
1999
0
Forrás: NFGM 2009, 1.p. Az 1998-2004 időszakot tekintve Magyarországon a legnagyobb befektetők Németország, Hollandia, Ausztria, az Egyesült Államok és Franciaország voltak. Magyarországon hagyományosan erősek a Németországgal kialakított gazdasági kapcsolatok. A német befektetések részesedése volt a legmagasabb a külföldi befektetők között, a német befektetett tőke állománya 1998 óta közel megkétszereződött és 2004-ra megközelítette a 12 milliárd eurót. Második legnagyobb részaránya a Hollandiából érkezett befektetéseknek, ehhez hozzá kell azonban tenni, hogy – részben a kedvező holland adószabályok miatt – a Hollandiából érkezett tőke sok esetben az Egyesült Államokból származik. Ezzel is magyarázható, hogy a statisztikák szerint az Egyesült Államok mindössze a negyedik legnagyobb befektető ország, az innen érkező befektetések 2004-ben 1,8 milliárd eurót tettek ki. Az osztrák vállalatok is fontos partnerek voltak a szomszédság és a történelmi hagyományok révén, 2004-ben az Ausztriából érkezett tőke befektetés állománya 4,6 milliárd eurót tett ki (MNB 2006).
97
3.18. ábra: A nem rezidensek magyarországi közvetlen tőkebefektetés állományának (egyéb tőke nélkül) a befektetők országa szerinti megoszlása 1998-2004 45 40 milliárd euró
35 30
USA
25
Németország
20 15
Hollandia
10
Franciaország Ausztria
5 0 1998
1999
2000
2001
2002
2003
2004
Ausztria
Belgium
Ciprus
Finnország
Franciaország
Hollandia
Luxemburg
Németország
Amerikai Egyesült Államok
Japán
Egyéb
Forrás: MNB 2006, 22.p. Az ágazati megoszlást illetően az 1995-2004 időszakban a külföldi közvetlen befektetések közel fele a feldolgozóiparba áramlott, ezen belül a legdinamikusabban a járműiparban befektetett tőke emelkedett, 1998 és 2004 között a tőkebefektetés állománya több mint ötszörösére nőtt, 2004-ben 4,4 milliárd eurót tett ki. Ezt az ágazatot a villamosgép- és műszergyártás követi, amelyben a befektetett tőkeállomány 1998 és 2004 között megháromszorozódott és megközelítette a 3,5 milliárd eurót (MNB 2006). 3.19. ábra: A nem rezidensek közvetlen tőkebefektetés állományának (egyéb tőke nélkül) a befektetés ágazata szerinti megoszlása
25
Ingatlanügylete k, gazdasági szolgáltatás Pénzügyi tevékenység Távközlés
20
Kereskedelem
45 40 35 milliárd euró
30
15
Feldolgozóipar
10 5 0 1998
1999
2000
2001
2002
2003
2004
Feldolgozóipar
Villamosenergia-, gáz-, gőz-, vízellátás
Építőipar
Kereskedelem, javítás
Szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás
Szállítás, raktározás, posta, távközlés
Pénzügyi tevékenység
Ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatás
Nem-rezidensek ingatlan vásárlása M agyarországon
Egyéb
Forrás: MNB 2006, 22.p.
98 A nem rezidensek közvetlen tőkebefektetéseit vizsgálva a nemzetközi tendenciának megfelelően Magyarországon is megfigyelhető volt a 2001-es évet követő közvetlen tőkebefektetés forgalom csökkenés, majd 2004-et követően a növekedés. A forgalom egyes összetevőit vizsgálva a részvény és egyéb részesedések aránya az összforgalmon belül csökkenő részarányú, ugyanakkor az újrabefektetett jövedelmek nagysága és részaránya növekvő. Az egyéb tőkemozgások nagysága az ezredfordulót követően nem változott jelentősen (MNB 2006). 3.20. ábra: A külföldi közvetlen tőkebefektetések forgalmi összetevői 1995-2004 5
milliárd euró
4 3 2 1 0 -1 1995
1996
1997
1998
1999
2000
2001
2002
2003
2004
R észesed és
Ú jrab efek tetett jö v ed elem
E g yéb tő k em o zgá s
K ö zv etlen tő k eb efek tetések ö sszesen
Forrás: MNB 2006, 18.p. Tekintsük át a magyarországi tőkebeáramlást 2008-as világgazdasági válságévben. 2008-ban a működőtőke beáramlás egyenlege 3.067 millió euró volt, ami 1,1 milliárd euróval volt alacsonyabb a 2007 évi beáramlásnál. A nem adósság generáló beáramláson belül a részvény formájú befektetések egyenlege 1.865 millió euró, az újrabefektetett jövedelemé 1.545 millió euró volt. 2008-ban a 2007 évinél több mint 1 milliárd eurónál magasabb nettó 1.865 millió eurós részvénytőke beáramlás a bruttó 5.379 millió beáramlás és a 3.514 millió kiáramlás eredőjeként alakult ki. A 2007. december 31-i adatok szerint a Magyarországon végrehajtott külföldi tőkebefektetések állományának legnagyobb hányada, 14,7 milliárd euró Németországból érkezett, ez 24,9%-os részesedést jelentett. Meghatározó szerepe volt még Hollandiának, a holland tőke állománya 8,5 milliárd euró volt, amely 14,3%-os arányt képviselt. A harmadik helyen Ausztria szerepelt, amelynek befektetési tőkeállománya 7,8 milliárd euró volt és 13,1%-os arányt képviselt. Összességében a működőtőke befektetések 77%-a származott az Európai Unióból (NFGM 2009).
99 3.21. ábra: A működőtőke-beáramlás alakulása 1999-2008 7 000
Egyéb tőkemozgás Újrabefektetett jövedelem Részvény és egyéb részesedés Működőtőke-beáramlás összesen
6 000
millió euró
5 000 4 000 3 000 2 000 1 000 0
2008
2007
2006
2005
2004
2003
2002
2001
2000
1999
-1 000
Forrás: NFGM 2009, 1.p. A külföldi befektetések több mint fele a szolgáltató ágazatokba áramlott. A befektetett állomány értéke a 2007. december 31-i adatok szerint 32,5 milliárd euró volt, amely 54,8%-os arányt képviselt. A feldolgozóiparba a befektetések 36,5%-a áramlott, az állomány értéke 21,6 milliárd euró volt. Ezen belül a legversenyképesebb ágazatok a gépipari ágazatok voltak, a járműgyártás, illetve a villamosgépgyártás vonzották a legtöbb tőkét. A járműgyártásban a befektetett tőke állományának értéke 6,5 milliárd euró volt, amely 11%-os részesedést képviselt. A villamosgépgyártás ágazatban a befektetett állomány 3,6 milliárd euró volt, amely 6,2%-os arányt képviselt (NFGM 2009). A teljes magyar áruexport 68,8%-át, 11.936 milliárd forint értékben adták 2007-ben a külföldi érdekeltségű vállalkozások, az áruimportra vonatkozóan 73,8% volt a részesedésük, 12.818 milliárd forint értékben. A külföldi tulajdonú vállalkozások a versenyszférában alkalmazásban állók
30,3%-át
foglalkoztatták
a
külföldi
érdekeltségű
vállalkozások.
A
teljes
nemzetgazdaságban, azaz a költségvetési és versenyszférában együttesen alkalmazásban állók 21,2%-át foglalkoztatták a külföldi vállalkozások 2007-ben. 2007-ben az összes nem adóssággeneráló működőtőke állomány 55%-a Budapest székhelyű vállalkozások saját tőkéjéből tevődött össze. Pest megye részesedése 13,4%, Nyugat-Dunántúlé 10,4%, KözépDunántúlé 8,3%, Észak-Alföldé 3,3%, Észak-Magyarországé 3,1%, Dél-Alföldé 2,8%, DélDunántúlé 1,1% volt 2007 végén. A műkőtőke állománynak regionális eloszlása az elmúlt években lényegében változatlan maradt. 2008 végén a külföldi közvetlen tőkebefektetések magyarországi állománya 60,8 milliárd eurót tett ki. Ebből 56 milliárd eurót tett ki a részvény, egyéb részesedés és az újrabefektetett jövedelem formájú működőtőke befektetés állománya, 4,8 milliárd eurót pedig az egyéb tőke állománya. Az egy főre jutó magyarországi működőtőke állományt illetően 2008-ban Magyarország egy főre jutó 6.057 eurós állománya a csehországi 7.849 eurós érték után a második legmagasabb volt a közép-európai térségben.
100 A harmadik helyen Szlovákia következett 6.024 euró egy főre jutó értékkel, ezt Szlovénia követte 5.411 euróval, majd ezután Lengyelország következett 3.041 euró/fő értékkel (NFGM 2009). Az alábbiakban a válság kitörését követő 2009-es év működőtőke-beáramlását elemzem. A beáramló külföldi közvetlen tőkebefektetéseket illetően a 2009-es adatok jelentősen elmaradnak a 2008. évi beáramlásoktól, a 2008-as 4,8 milliárd eurós beáramláshoz képest a válság következményeként mintegy 80%-os visszaesés következett. A 2009 végi állomány már ismét elérte a válság előtti szintet (ICEG 2010). A külföldi közvetlen tőkebefektetések magyarországi állománya 2009. december 31-én 64,6 milliárd euró volt, ebből 59,8 milliárd euró volt a részvény, egyéb részesedés és újrabefektetett jövedelem állománya, 4,8 milliárd euró pedig az egyéb tőke állománya. 2009-ben a sokévi átlag közel egyharmadának megfelelő értékű 1.251 millió eurónyi külföldi közvetlen tőkebefektetés áramlott Magyarországra. A nem adóssággeneráló beáramláson belül a részvény formájú befektetések egyenlege 2.083 millió euró, az újrabefektetett jövedelemé 811 millió euró volt. Az adóssággeneráló egyéb tőkemozgások egyenlege -1.642 millió euró volt. A 2008 évinél 843 millió euróval alacsonyabb nettó 2.083 millió eurós részvénytőke beáramlás a bruttó 6.478 millió eurós beáramlásnak és 4.395 millió euró kiáramlásnak az eredményeképpen alakult ki. A részvénytőke kivonások a következőképpen alakultak. 2009-ben a feldolgozóiparból nettó 475 millió euró értékű részvénytőke kivonására került sor, míg a szolgáltató ágazatokba 2.494 millió euró működőtőke-beáramlás történt. A feldolgozóiparon belül a gépgyártásból nettó 1.037 millió euró tőke kivonására került sor. Az adóssággeneráló egyéb tőkemozgások egyenlege -1.730 millió euró volt 2009-ben, ami több mint 1,9 milliárd euróval volt kedvezőtlenebb a 2008 évi értéknél (NGM 2010). 3.13. táblázat. A külföldi működőtőke állomány legfontosabb mutatói, 2008-2009 Fontosabb mutatók FDI-állomány (millió euró) 1
2008
2009
62 701
64 553
FDI-beáramlás (millió euró)
4 752
1 251
Globális FDI-áramlás (milliárd dollár)
1 697
1 040 2
Megjegyzés: 1: Időszak végén; 2: Előzetes becslés
Forrás: NGM 2010, 1.p.
101 3.22. ábra. A külföldi működőtőke-befektetések állománya 1995-2009 80 000
Módszertani változás
Egyéb tőke
70 000
millió euró
60 000
Részvény, egyéb részesedés és újrabefektetett jövedelem
50 000 40 000 30 000 20 000 10 000
2009
2008
2007
2006
2005
2004
2003
2002
2001
2000
1999
1998
1997
1996
1995
0
Forrás: NGM 2010, 4.p. 3.23. ábra. A működőtőke-beáramlás alakulása 2000-2009 7 000
Egyéb tőkemozgás Újrabefektetett jövedelem Részvény és egyéb részesedés Működőtőke-beáramlás összesen
6 000 5 000 millió euró
4 000 3 000 2 000 1 000 0 -1 000
2009
2008
2007
2006
2005
2004
2003
2002
2001
2000
-2 000
Forrás: NGM 2010, 1.p.
3.24. ábra. A működőtőke-befektetések (részvény és egyéb részesedés) jövedelmeinek alakulása 1999-2008 (millió euró) 8 000
Módszertani változás
7 000
Megszavazott osztalék
millió euró
6 000
Újrabefektetett jövedelem
5 000 4 000 3 000 2 000 1 000
2008
2007
2006
2005
2004
2003
2002
2001
2000
1999
0
Forrás: NGM 2010, 2.p.
A befektetett állomány ország bontását illetően 2008. december 31-i értékek szerint Németország rendelkezett a legmagasabb állománnyal, amely 13,9 milliárd eurót tett ki, ez 22,2% részesedést jelentett. A második helyen Ausztria szerepelt, az osztrák tőkebefektetési állomány 9,1 milliárd euró volt, amely 14,5%-os részesedési hányadot képviselt. A harmadik
102 helyen Hollandia következett, a holland tőke állománya 8,4 milliárd eurót tett ki, amely 13,4%-os részesedést jelentett. Ezután Luxemburg következett 6,7 milliárd euró értékkel, illetve 10,7%-os részesedéssel, majd Franciaország következett 3,8 milliárd euróval, illetve 6,1%-os részesedéssel, majd az USA foglalta el a következő pozíciót 2,6 milliárd euró értékű befektetéssel és 4,1%-os részesedéssel. Itt szükséges megjegyezni, hogy a magas holland, illetve luxemburgi befektetett összeg sok esetben visszavezethető arra, hogy számos vállalat valósította meg magyarországi befektetését ottani leánycégén keresztül. Összességében megállapítható, hogy 2008. december 31-én a működőtőke befektetések 75%-a származott az Európai Unióból (NGM 2010). 3.25. ábra. A külföldi működő tőke állományának megoszlása származási országok szerint 2008. december 31-én
Ausztria Belgium
14,5%
Ciprus
2,9%
21,5%
Franciaország
3,2%
1,6%
Hollandia
6,1%
4,1%
Luxemburg Németország USA
13,4% 22,2%
Japán
10,7%
Egyéb országok
Forrás: NGM 2010, 3.p.
A külföldi befektetések ágazati állományának több mint 60%-a kötődött a 2008. december 31-i adatok szerint a szolgáltató ágazatokhoz, ez az állomány 40 milliárd euró értéket tett ki, amely 63,4%-os részesedési hányadot képviselt. A feldolgozóiparban a befektetések 27,7%-a realizálódott, ebben az ágazatban a befektetési állomány 17,4 milliárd eurót tett ki. A feldolgozóiparon belül a járműgyártásba 4 milliárd euró befektetési állomány érkezett, amely 6,4%-os részesedést képviselt, illetve ezután a villamos-gépgyártás következett, amely ágazatba az állományt illetően 3,2 milliárd eurót fektettek be, ez 5,1% részesedést képviselt.
103 3.26. ábra. A külföldi működő tőke állományának megoszlása ágazatok szerint 2008. december 31-én Élelmiszeripar
2,8% 2,5%
Vegy- és gyógyszeripar Fémipar
5,1% 2,4% 6,4%
21,1%
Villamosgép-gyártás Járműgyártás
4,2%
Energiaszektor Kereskedelem, javítás
8,4%
Szállítás, távközlés Bankszektor Ingatlanügyletek Vagyonkezelés Egyéb feldolgozóipar
14,0% 5,7% 9,2% 8,8%
9,4%
Egyéb ágazatok
Forrás: NGM 2010, 3.p.
2008-ban az összes magyar működő társas vállalkozás 7,9%-a, 28.994 darab volt külföldi érdekeltségű. A külföldi érdekeltségű vállalkozások 82,1%-ának valamilyen szolgáltatás volt, illetve 12,4%-nak az ipar volt a fő tevékenysége a fő tevékenysége. Az összes magyar vállalkozás bruttó hozzáadott értékének 41,8%-át, 5 946 milliárd forintot termelték a külföldi érdekeltségű vállalatok. A teljes nemzetgazdasági bruttó hozzáadott érték 26,3%-a termelődött e körben 2008-ban. A teljes ipari termelés 67,4%-át, illetve az ipari export 82,1%át adták a 49 fő feletti létszámú külföldi érdekeltségű vállalkozások. A teljes nemzetgazdasági beruházás 32,6%-át valósították meg a külföldi vállalatok 2008-ban. A magyar áruexport 67,3%-át 12.418 milliárd forint értékben adták a külföldi érdekeltségű vállalkozások, az áruimport vonatkozásában pedig 73,2%, illetve 12.818 milliárd forint volt a részesedésük. A versenyszférában alkalmazásban álló 31,2%-át foglalkoztatták a külföldi érdekeltségű vállalkozások. A teljes nemzetgazdaságot illetően, azaz a költségvetési és a versenyszférában együttesen alkalmazásban állók 22,1%-át foglalkoztatta a külföldi tulajdonú vállalati kör 2008-ban (NGM 2010). A következő táblázat a 10 legnagyobb export-árbevételű magyarországi cég 2009-évi export árbevételét mutatja, amely szerint a TOP 10-es export listában 8 külföldi tulajdonú cég található.
104 3.14. táblázat: A 10 legnagyobb export-árbevételű magyarországi cég 2009-ben Helyezés 2009 2008
Cégnév
Ágazat
1. 1. Mol Magyar Olaj- és Gázipari Nyrt.** 2. 3. Nokia Komárom Kft. 3. 2. Audi Hungária Motor Kft. 4. 4. GE Hungary Kft. 5. 6. Samsung Electronics Magyar Zrt. 6. 5. Philips Industries Magyarország Kft. 7. 9. Vertis Zrt. 8. 7. Magyar Suzuki Zrt. 9. 8. Flextronics International Kft. 10. 10. sanofi-aventis/Chinoin* Megjegyzés: *Konszolidált adatok.; **IAS/IFRS-adatok.
energiaipar elektronikai ipar autógyártás elektronikai ipar elektronikai ipar elektronikai ipar tanácsadás autógyártás elektronikai ipar gyógyszeripar ; n.é. = nem értelmezhető
Exportárbevétel millió Ft változás (%) 2 086 744 -6 1 046 376 -17 1 044 025 -29 820 609 29 573 265 -2 549 945 -12 482 748 n.é. 378 508 -27 360 384 -8 271 644 18
Forrás: CREDITREFORM KFT., HVG Trend (2010) Az újrabefektetett tőke szerepe 2009-ben Az újrabefektetett jövedelmek szerepét érdemes külön megvizsgálni, az újrabefektetett jövedelmek 2001-2008 között beáramlás 43%-át tették ki, de megfigyelhető, hogy a külföldi cégek nyereségük egyre nagyobb hányadát utalják haza osztalékként, amely folyamatosan csökkenti az újrabefektetési hányadot (ITDH 2010a). 3.15. táblázat: A beáramló működőtőke és összetevői alakulása Magyarországon, 1995-2009 (millió euró) Részvény és egyéb részesedés
Újrabefektetett jövedelem
Egyéb tőkemozgások
Összes közvetlen tőkebefektetés
1995.
3,562.7
-163.6
296.5
3,695.7
1996.
1,745.9
397.3
481.8
2,625.0
1997.
2,010.2
1,155.0
515.9
3,681.1
1998.
1,371.8
1,009.2
607.1
2,988.1
1999.
1,434.9
1,054.2
617.3
3,106.3
2000.
1,509.6
1,135.0
353.8
2,998.4
2001.
1,096.3
1,478.7
1,815.7
4,390.7
2002.
1,156.7
1,911.4
116.9
3,185.1
2003.
-664.1
1,787.6
764.0
1,887.5
2004.
1,081.6
2,227.4
324.3
3,633.3
2005.
3,966.2
1,917.9
288.0
6,172.1
2006.
1,475.3
1,358.6
2,775.0
5,609.0
2007.
844.0
2,274.5
837.9
3,956.4
2008.
2,925.7
1,607.3
219.4
4,752.4
2009.
1,931.6
819.2
-1,729.5
1,021.3
Forrás: ITDH 2010a, 3.p.
105 Az újrabefektetett tőke vonatkozásában érdemes kiemelni, hogy az Ernst & Young 2009-es tanulmánya szerint a megkérdezett cégek 43%-a arra számít, hogy Magyarország versenyképessége 3 éven belül javulni fog (Ernst & Young 2009). A megkérdezés eredményét más országokkal összehasonlítva a következő ábra mutatja. 3.27. ábra: az Ernst and Young bizalmi index felmérése a Magyarországon már beruházást megvalósító befektetetők körében Confidence in the future attractiveness of Hungary ►
Confidence that the attractiveness will improve over the next three years
Hungary
43%
Portugal
39%
Germany
37%
France
37%
Belgium
29%
Respondents: 202 Source for other countries: country specific Ernst & Young attractiveness survey 2009
Page 22
Forrás: Ernst & Young 2009 3.16. táblázat: Magyarországon újrabefektetett jövedelmek megoszlása az anyavállalat országa szerint 1999-2008, kumulált összegek (millió euró) Befektető országok Németország Ausztria Egyesült Államok Luxemburg Franciaország Japán egyéb Összesen
Újrabefektetett tőke 1999-2008 (millió euró) 8327 2792 1418 1135 1009 179 1893 16753
Forrás: DUIHK 2010b Az előzőek alapján az újrabefektetett jövedelmek a német befektetések alakulásában is fontos szerepet játszottak 2009-ben. A német vállalatok bővítő beruházásai a 2005-2009 időszak 5 éves átlagát tekintve 73%-át adták a német tőkeexportnak Magyarország irányában. Lengyelország esetében ez az arány 54%, míg Csehország esetében 97% volt (DUIHK 2010b). A következő táblázatból megállapítható, hogy a magyar tőkeimport több mint 75%-a az Európai Unióból érkezett 2008. december 31-ig (DUIHK 2010b). 2009-ben a részvény és
106 egyéb részesedés európai koncentrációja is nőtt a 2008. évi értékhez képest. Míg 2008-ban a beérkező működőtőke 80%-a jött európai országból, ez a koncentráció a válság évében 90%ra nőtt (ICEG 2010). 3.17. táblázat: Külföldi közvetlen tőkebefektetések állománya Magyarországon származás szerint, 2008. december 31-én Milliárd euró 62,70 49,33 47,06 13,93 9,06 8,39 6,70 3,83 9,48 2,59 0,97
Mindösszesen Európa Európai Unió Németország Ausztria Hollandia Luxemburg Franciaország Nem-európai országok USA Japán
Részesedés 100.0% 78.7% 75.1% 22.2% 14.5% 13.4% 10.7% 6.1% 15.1% 4.1% 1.6%
Forrás: DUIHK 2010b 3.2.3. Tőkekihelyezés Magyarországról A magyarországi rezidensek külföldre történő tőkekihelyezését a következő ábra szemlélteti a 1995-2004 időszakban. Látható, hogy 2004-ben az MNB szerint a mintegy 46 milliárd euró értékű beáramlási állománnyal szemben mintegy 4 milliárd euró volt a kihelyezett tőke, ez a beáramlási állomány 9%-a alatt maradt (MNB 2006). 3.28. ábra: A közvetlen tőkebefektetések állománya a befektetés iránya szerint, 1995-2004 (millárd euró) 50 45 40 milliárd euró
35 30 25 20 15 10 5 0 1995
1996
1997
1998
1999
2000
2001
2002
Közvetlen tőkebefktetések külföldön Közvetlen tőkebefektetések Magyarországon
Forrás: MNB 2006, 14.p.
2003
2004
107 A magyarországi vállalatok tőkekihelyezésének alakulása a 2009-es válságévben A válság hatására a magyarországi cégek külföldi beruházási tevékenysége 2009-ben csökkent a korábbi évek átlagához viszonyítva. 2009-ben összesen 1,2 milliárd euró értékben helyeztek ki külföldre tőkét a magyarországi vállalkozások, ez az elmúlt 5 évben a legalacsonyabb érték volt és a 2008-as értékhez képest közel 40%-os visszaesést jelentett. 2009-ben a részvény és egyéb részesedés vásárlása 760 millió euró értékben, újrabefektetett jövedelem formájában pedig 31 millió euró értékben valósítottak meg tőkekihelyezést a magyarországi vállalkozások. A magyarországi kihelyezett tőkeállomány 2009. december 31én nem változott jelentősen a 2008. december 31-i adathoz képest, a kihelyezett tőkeállomány értéke 13,5 milliárd eurót tett ki 2009. december 31-én. Ezen belül a részvény, egyéb részesedés és újrabefektetett jövedelmek aránya 83%-os volt, ez az összeg 11,2 milliárd eurót tett ki (ICEG 2010). 3.29. ábra. Magyarországi rezidensek tőkekihelyezésének alakulása, 2001–2009 (millió euró)
Forrás: ICEG 2010, 6.p. 3.30. ábra. Tőkekihelyezést megvalósító magyarországi vállalatok fő célországai, 2008. december 31-én (%). (Részvény, részesedés vásárlása és újrabefektetett jövedelmek állománya alapján.)
Forrás: ICEG 2010, 7.p.
108 3.3. A külföldi közvetlen működőtőke regionális megoszlása Magyarországon, a külföldi működőtőke szerepe Magyarország térszerkezetének alakulásában 3.3.1. A külföldi működőtőke regionális megoszlása Magyarországon A külföldi befektetések kétharmada a privatizációhoz kötődött az 1990-es években. A privatizációs külföldi befektetések alapvetően a korábbi területi–gazdasági szerkezethez igazodtak. Ez a privatizáció előtt is működő vállalatok megvásárlását jelentette, az ellenérték az állami, vagy önkormányzati tulajdonoshoz került, a részvény vagy üzletvásárlásra fordított deviza nem a vállalat székhelyén hasznosult. Regionális gazdaságfejlesztő hatást akkor gyakoroltak ezek a működőtőke-befektetések, ha a privatizált cégnél kapacitásbővítő beruházásokat valósítottak meg. A külföldi zöldmezős beruházások jelentős hatást gyakoroltak
a
területi
gazdaságra,
átalakították
a
gazdaság
szerkezetét,
a
munkatermelékenység növelésével fokozták a gazdasági versenyt. A 90-es években Budapest, Pest megye, valamint Észak-Dunántúl vonzotta az összes külföldi befektetés több mint kétharmadát (Árva-Diczházi 1998). Az 1990-es évek második felében a zöldmezős külföldi beruházások következtében Magyarországon három fő fejlődési terület különböztethető meg: az észak-dunántúli ipari térség, amely elsősorban zöldmezős befektetéseket vonzott; a Székesfehérvár-Veszprém-Szombathely-Győr-Tatabánya által határolt térség, amelyben főként a nyugati exportra termelő üzemek koncentrálódnak; Budapest és térsége, mint pénzügyi, kereskedelmi, üzleti és logisztikai központ (Árva-Diczházi 2001). A gazdaság területi átstrukturálódását, térbeli folyamatait alapvetően a következő gazdasági folyamatok befolyásolták: a gazdasági növekedés következtében kialakult területi differenciálódás, amelynek Budapest, illetve a budapesti agglomeráció, valamint a nyugatdunántúli régió volt a nyertese; az ipar húzóereje a vidéki gazdaság fejlődésében; a tercier ágazatok húzóereje Budapest gazdasági fejlődésében. A külföldi működőtőke beruházások jelentős térségformáló tényezőnek számítottak, miután ezek a beruházások területileg erősen koncentrálódtak. A budapesti agglomerációba került a beruházások 60-65%-a, az északdunántúli térségbe 16%-a, így az ország területének mintegy egynegyedén helyezkedett el a külföldi beruházások 80%-a. A gazdasági-, illetve ipari struktúrában kialakult dualizmus térbeli dualitásként is megjelenik, nemcsak mint a Budapest-vidék kettősség, hanem mint az Észak-Dunántúl és a budapesti agglomeráció gazdasági körzetének és az ország többi területének az összessége. Ezen kedvezőtlen térbeli dualitás feloldása a magyar gazdaság- és területfejlesztés nagy kihívása (Barta 2000).
109 Az egy lakosra jutó külföldi működőtőke állomány 1991-es bázison vizsgálva jól jellemzi a külföldi
befektetések
ugrásszerű
növekedését
és
terjedésének
megyék
szerinti
differenciálódását. Ennek alapján a legkedvezőbb befektetési hely a főváros, melyet NyugatDunántúl – ezen belül Vas és Győr-Moson-Sopron megye -, az M1-es autópálya környéke, Budapest nyugati agglomerációs térsége, valamint Fejér megye követnek. A fejlettebb térségekben a telepítési és üzemeltetési költségek növeknek és munkaerőhiány is kialakul, ennek következtében a külföldi és a nemzeti tőke tovább terjed a térben. Ebben a folyamatban a gazdaságpolitika is jelentős szerepet játszik, amely adókedvezményeket és más letelepedési támogatásokat is biztosít a befektetőknek. A 90-es évek közepén már a regionális politika is szerepet játszott a tőkevonzásban, elsősorban az ipari parkok kialakításának ösztönzésével. A befektetések területi terjedése és az autópálya hálózat térbeli elhelyezkedése között szoros kapcsolat volt kimutatható a 90-es években (Rechnitzer 2001). A tőke a gazdaság motorja, regionális eloszlása határozza meg a munkahelyi kínálatot és erőteljesen befolyásolja a gazdaság területi szerkezetét. (Lengyel-Rechnitzer 2004). 3.18. táblázat: A külföldi működő tőke (jegyzett tőke) állománya Magyarországon régióként 1992-2000 (folyó áron, milliárd Ft) 1992
1993
1994
1995
1996
1997
1998
1999
2000
Közép-Magyarország
257,5
453,2
574,3
837,9
1002,1
1318,5
1523,8
1744,0
2049,8
Közép-Dunántúl
28,7
52,3
65,9
89,6
121,3
151
159,6
179,2
226,1
Nyugat-Dunántúl
34,3
53,4
73,4
134,0
143
183,7
223,0
236,1
210,3
Dél-Dunántúl
15,2
23,7
29,1
49,7
51,7
61,3
74,0
51,5
52,1
Észak-Magyarország
27,6
28,2
32,8
66,8
138,6
148,1
169,4
176,5
167,4
Észak-Alföld
16,3
20,0
24,0
58,9
70,4
89,3
103,2
116,2
105,8
Dél-Alföld
22,2
32,2
34,0
57,7
75,8
94,3
111,0
121
124,0
Összesen
401,85
663,0
833,5
1294,7
1602,9
2046,2
2364
2624,5
2935,5
Forrás: Lengyel–Rechnitzer 2004, 217.p. A befektetett külföldi működőtőke-állomány közép-magyarországi koncentrációja 2004 évben közel 64% volt, a második helyen Nyugat-Dunántúl állt 12%-kal, majd Közép-Dunántúl következett 10%-kal. A dél-dunántúli és az észak-magyarországi régió részesedése 1,5%, illetve 4,2% volt (KSH 2006b). 2008 végén az összes nem adóssággeneráló működőtőke állomány 52,4%-a budapesti székhelyű vállalkozások saját tőkéjéből tevődött össze. NyugatDunántúl
részesedése
12,9,
Közép-Dunántúlé
9,0%,
Észak-Alföldé
3,7%,
Észak-
110 Magyarországé 3,1%, Dél-Alföldé 3,0%, Dél-Dunántúlé 1,1% volt 2008 végén. Ezen adatok alapján a külföldi működőtőke regionális eloszlása lényegileg nem változott az előző évekhez képest. A külföldi érdekeltségű vállalkozások számát tekintve is hasonló regionális megoszlás volt megfigyelhető 2008-ban. (NGM 2010). A külföldi érdekeltségű vállalkozások magyarországi koncentrációját 2006-ban regionálisan, a következő táblázat szemlélteti. A külföldi működőtőke koncentrációjának tendenciája a 2000-es években is folytatódott, mint ahogy azt a következő táblázat szemlélteti. 3.19. táblázat: Külföldi működőtőke megyei bontásban 2000 – 2007 állomány (egyéb tőke nélkül, fő/év végén/euró) Területi egység
2000
2001
2002
2003
2004
2005
2006
2007
Budapest
6 938
7 791
9 000
9 087
11 671
14 411
17 501
19 350
Pest
1 849
2 566
3 055
4 588
5 257
5 450
6 498
6 734
Közép-Magyarország
5 011
5 779
6 674
7 299
9 089
10 779
12 995
14 146
Fejér
1 752
1 930
1 896
3 276
4 240
4 577
4 777
5 003
Komárom-Esztergom
1 403
2 933
3 891
4 643
5 737
6 937
5 765
6 666
Veszprém
752
889
1 103
1 114
1 305
1 488
1 760
1 928
Közép-Dunántúl
1 318
1 866
2 198
2 948
3 697
4 230
4 067
4 470
Győr-Moson-Sopron
3 501
5 046
5 645
6 548
7 695
8 500
9 752
11 055 4 802
Vas
2 322
2 975
3 186
3 330
4 290
4 361
6 406
Zala
401
437
495
524
627
643
790
1 038
Nyugat-Dunántúl
2 257
3 117
3 463
3 912
4 706
5 095
6 239
6 487
Baranya
434
569
631
562
430
555
458
570
Somogy
449
540
868
850
1 113
1 273
1 360
1 048
Tolna
327
354
373
364
247
243
247
283
Dél-Dunántúl
412
505
646
610
616
721
711
661
Dunántúl
1 330
1 835
2 113
2 518
3 049
3 405
3 717
3 933
Borsod-Abaúj-Zemplén
795
1 027
1 185
1 684
1 336
1 567
1 436
1 270 2 424
Heves
863
1 132
1 189
1 357
1 700
1 825
2 030
Nógrád
354
497
589
656
701
775
917
926
Észak-Magyarország
737
963
1 085
1 426
1 320
1 498
1 499
1 507
Hajdú-Bihar
710
898
1 523
1 585
1 656
1 481
1 714
2 069
Jász-Nagykun-Szolnok
597
825
1 218
1 267
1 438
1 554
1 733
1 191
Szabolcs-Szatmár-Bereg
230
308
364
446
670
613
572
619
Forrás: NFGM 2009 A külföldi működőtőke befektetések a területi gazdaság átalakításában jelentős szerepet játszottak. Az összes ipari működőtőke több mint egyharmada a Közép-magyarországi régióba került, a fővárosi térségben a tercier beruházások voltak a meghatározók. Minden más régióban a feldolgozóipar volt a külföldi befektetések célpontja, Nyugat- és Közép-
111 Dunántúlon a külföldi befektetések 90%-a a feldolgozóiparba került, de Észak-Magyarország és Dél-Alföld is jelentős energetikai és ipari beruházási tőkét vonzottak. A külföldi tőke ipari orientáltságát mutatja, hogy az ipari beruházások minden vidéki régióban elérték a külföldi befektetésekben a 75%-os arányt. Összességében a három legfejlettebb régióba került az összes külföldi feldolgozóipari beruházás 80%-a, így a külföldi tőke által vezérelt újraiparosodási folyamat tovább erősítette a regionális különbségeket (Barta-Czifrusz-Kukely 2008). A külföldi tőkeáramlás régióbeli eloszlása növelte a területek közötti gazdasági egyenlőtlenségeket. Három fő fejlődési terület alakult ki, melyek a következők voltak: az észak-dunántúli ipari térség elsősorban az alacsonyabb termelési költségek alapján vonzotta a zöldmezős ipari befektetéseket; a Székesfehérvár-Veszprém-Szombathely-Győr-Tatabánya városok által határolt térségben koncentrálódó, a nyugati exportra termelő üzemek működését a nyugati konjunktúra határozta meg. Ágazati szempontból alapvetően a gépjárműipar és az elektronikai ágazat termelési kapacitásainak bővítése volt jellemző, de a budapesti pénzügyi, kereskedelmi és logisztikai központ működését is elősegítette a külföldi tőkeáramlás. A Budapest-Gyöngyös-Kecskemét városok által meghatározott térségben elsősorban a belföldi és a közép-kelet-európai piacokra termelő vállalatok telepedtek meg (Árva-Diczházi 1998). 3.20. táblázat: Külföldi működőtőke állománya Magyarországon régiónként (milliárd Ft) 1992
1993
1994
1995
1996
1997
1998
1999
2000
Közép-Magyarország
257,5
453,2
574,3
837,9
1002,1
1318,5
1523,8
1744,0
2049,8
Közép-Dunántúl
28,7
52,3
65,9
89,6
121,3
151
159,6
179,2
226,1
Nyugat-Dunántúl
34,3
53,4
73,4
134,0
143
183,7
223,0
236,1
210,3
Dél-Dunántúl
15,2
23,7
29,1
49,7
51,7
61,3
74,0
51,5
52,1
Észak-Magyarország
27,6
28,2
32,8
66,8
138,6
148,1
169,4
176,5
167,4
Észak-Alföld
16,3
20,0
24,0
58,9
70,4
89,3
103,2
116,2
105,8
Dél-Alföld
22,2
32,2
34,0
57,7
75,8
94,3
111,0
121
124,0
Összesen
401,8
663,0
833,5
1294,7
1602,9
2046,2
2364
2624,5
2935,5
Forrás: Árva–Ivicz–Katona–Schlett 2003, 29.p.
112 3.21. táblázat: A külföldi működőtőke állományának aránya Magyarországon régiónként (%) 1992
1993
1994
1995
1996
1997
1998
1999
2000
Közép-Magyarország
64,09
68,36
68,90
64,72
62,52
64,44
64,46
66,45
69,23
Közép-Dunántúl
7,14
7,89
7,91
6,92
7,57
7,38
6,75
6,83
7,70
Nyugat-Dunántúl
8,54
8,05
8,81
10,35
8,92
8,98
9,43
9,00
7,16
Dél-Dunántúl
3,78
3,57
3,49
3,84
3,23
3,00
3,13
1,96
1,77
Észak-Magyarország
6,87
4,25
3,94
5,16
8,65
7,24
7,17
6,73
5,70
Észak-Alföld
4,06
3,02
2,88
4,55
4,39
4,36
4,37
4,43
3,60
Dél-Alföld
5,53
4,86
4,08
4,46
4,73
4,61
4,70
4,61
4,22
Összesen
100,0
100,0
100,0
100,0
100,0
100,0
100,0
100,0
100,0
Forrás: Árva–Ivicz–Katona–Schlett 2003, 29.p. 1990-1993 között a külföldi működőtőke részéről célirányosan történt az állami vagyon megvásárlása, amely a következőkkel volt jellemezhető: • fontos szerepet játszott a korábbi szakmai gazdasági kapcsolat, illetve egy-egy ágazat jelentős termelőbázisainak megvásárlási lehetősége; • a vásárlásokban a területi szempontok nem játszottak szerepet, döntő volt a kívánt részesedés megszerzése; • a tradicionális kapcsolatokkal rendelkező befektetőknél megfigyelhető volt bizonyos regionális elrendeződés, ami szoros kapcsolatban állt a korábbi állami vállalatok piaci részesedésével; • a külföldi működőtőke országok más csoportjánál egyáltalán nem volt megfigyelhető regionális elrendeződés, ezekre egyértelműen a szakmai befektetés, a multinacionális vállalatok piac- és kapacitásbővítése volt a jellemző (Rechnitzer 1998). A vállalati szektor beruházásainak több mint négytizedét külföldi befektetők valósították meg. A külföldi befektetők jelentős szerepet játszottak a magyar gazdaságban egyrészt méretük, másrészt magas jövedelmezőségi és hatékonysági színvonaluk miatt. A feldolgozóiparban az átlagosnál magasabb, 60% körüli a külföldiek jelenléte. A külföldiek fokozódó szerepvállalását
mutatja,
hogy
Magyarországon
2000-től
a
külföldi
működőtőke
növekményének egyre nagyobb része a visszaforgatott jövedelemből származik, míg korábban az újonnan beáramló tőke növekedése volt a domináns. A külföldi tőke eloszlása rendkívül egyenlőtlen, a tőke több mint hattizede Közép-Magyarországra koncentrálódik. (KSH 2005b).
113 A gazdaság szerkezetének átalakításában is meghatározó szerepe volt a külföldi tőkének. A tőkevonzást illetően a közép-európai térségben Magyarország volt a legsikeresebb, ez a piacgazdasági intézményrendszer korábban megkezdett kiépítésére és a privatizációra vezethető vissza. A külföldi érdekeltségű vállalkozások 2003-ban a teljes vállalati kör nettó árbevételének 44,7%, bruttó hozzáadott értékének 43,3%-át állították elő. A külföldi érdekeltségű vállalkozások száma a közép-magyarországi régióban kiemelkedő, Budapest központi szerepéből következően. A külföldi befektetőket különösen azok a területek vonzották, ahol kedvező volt a földrajzi elhelyezkedés, a közlekedési és infrastrukturális helyzet, jók voltak a munkaerő piaci adottságok, illetve megfelelő volt a gazdaság szerkezete (KSH 2005c). 3.22. táblázat: A külföldi érdekeltségű vállalkozások Vállal-
Saját
Egy vállal-
A külföldi befektetés aránya a saját
kozások
tőke,
kozásra
tőkéből, %
száma
milliárd
jutó külföldi
Ft
befektetés
Régió
millió Ft 1993
1995
2003
Közép-Magyarország
57,8
67,2
85,0
16 292
6 358,7
331,9
Közép-Dunántúl
59,7
71,1
92,5
1 736
930,5
495,7
Nyugat-Dunántúl
72,0
70,7
94,2
2 557
1 091,9
402,5
Dél-Dunántúl
67,7
64,1
84,2
1 339
186,9
117,6
Észak-Magyarország
62,8
54,7
76,8
775
623,1
617,5
Észak-Alföld
49,0
53,3
92,4
2 606
470,1
166,7
Dél-Alföld
70,3
64,7
78,3
1 488
259,5
136,6
Ország összesen
59,5
66,0
86,6
26 793
9 920,7
325,0
Forrás: KSH 2005c, 19.p. A telephelyi tényezőket illetően az autóipari külföldi zöldmezős beruházások esetében két fontos tényező játszott szerepet a telephely kiválasztásában, egyrészt a képzett, olcsó munkaerő, másrészt a szállítási feltételek. A magyarországi autóipari zöldmezős beruházásokat vizsgálva megállapítható, hogy ezek a beruházások a fő közlekedési útvonalak és autópályák mentén helyezkednek el (Árva-Ivicz-Katona-Schlett 2003). A legnagyobb elektronikai külföldi beruházások esetében a szállítás jelentősége kisebb, az elektronikai
114 termékeket nem elsősorban közúton, hanem inkább légi úton szállítják. Az ilyen típusú beruházásoknál speciális tudásra is szükség van. Mindezek hatására az elektronikai külföldi beruházások inkább Budapesten, illetve a budapesti régióban koncentrálódnak. A szállítási problémák kisebb jelentősége miatt az elektronikai beruházások könnyebben választanak olyan telephelyeket, amelyek távolabb vannak az autópályáktól, viszont a befektetők nagyobb kedvezményeket kapnak (Árva-Ivicz-Katona-Schlett 2003). A külföldi tőkebefektetések megoszlását illetően az 1990-es évek közepén az összes külföldi befektetés több mint kétharmada Budapest, Pest megye és Észak-Dunántúl térségében koncentrálódott, ezt szemlélteti a következő táblázat. 3.23. táblázat: A külföldi tőkebefektetések megoszlása (%) Régió Központi Észak-Dunántúl Alföld ÉszakkeletMagyarország Dél-Dunántúl
1993. május 51,0 25,0 13,0 6,0 5,0
1994. december 49,0 27,0 12,0 7,0
1995. december 46,0 27,5 13,0 7,5
5,0
6,0
1996. december 46,0 26,0 12,0 10,5 5,5
Forrás: Nagy 1998, 59.p. Az átmenet első éveiben a területi gazdaságra a megosztott térszerkezet volt a jellemző. A térszerkezet még átalakulóban volt, de már egyes fejlődési és leszakadási irányok megfigyelhetőek voltak. 1995-re a fejlődési pályák már elkülönültek egymástól. A főváros előnye már behozhatatlan, Győr-Moson-Sopron megye részesedése 6%. Az állami vagyon értékesítése közvetlenül befolyásolta a területi gazdasági szerkezetet, azt vagy stabilizálta, vagy módosította az egyes térségektől függően (Rechnitzer 1998). 1989-1990-től Magyarországon is megkezdődött a liberalizáció, az áru- és tőkemozgás folyamatosan szabaddá vált. Míg a korábbi időszakban a gazdaság térszerkezetét belső gazdasági erőviszonyok alakították, 1990-től a külső befolyás felerősödött, a globalizáció, illetve a külföldi tőkebefektetések Magyarországon is térformáló tényezőkké váltak. A külföldi tőkeállomány magyarországi regionális elhelyezkedése a külföldi érdekeltségű vállalatok száma, illetve a befektetett-, a saját- és a jegyzett tőke alapján vizsgálható. 1994-ben a külföldi érdekeltségű vállalatok 58%-a Közép-Magyarországon tevékenykedett. A Közép-Dunántúlon és a Nyugat-Dunántúlon alapított cégekkel együtt 1994-ben a külföldi vállalatok 75%-a működött ebben a három régióban. Ezek az arányok 2002-re alig változtak, a középmagyarországi részesedés 60%-ot ért el, a három régió együttes aránya pedig megközelítette a 77%-ot. A jegyzett tőke alapján még nagyobb a koncentráció. 1994-ben Közép-
115 Magyarországon összpontosult a külföldi részesedéssel működő vállalatok jegyzett tőkéjének 71%-a, Közép-Dunántúllal és Nyugat-Dunántúllal együtt 85%-a. 2001-ben ugyanez az arány gyakorlatilag változatlan maradt, 84%-ot tett ki. Az egy főre jutó külföldi jegyzett tőke mutatóját tekintve ugyanez a koncentráció látszik, megfigyelhető a közép-magyarországi régió rendkívül erős pozíciója és az időbeni változatlanság, amely szerint alig történt változás 2002-re 1994-hez képest (Antalóczy-Sass 2005). Antalóczy és Sass megvizsgálták a működőtőke és a GDP közötti összefüggést is. Megállapították, hogy a fejlettebb területeken több működőtőke-befektetés realizálódott, és ez az összefüggés még erőteljesebb volt 19942001 között. A működőtőke növekedésnek jelentős szerepe volt a regionális gazdasági kapcsolatok erősödésében, ezt az összefüggést igazolja a működőtőke-befektetések egyes megyék gazdaságában játszott szerepének vizsgálata. Az alábbi táblázatból megállapítható, hogy Budapest és Pest-megyében, valamint Vas, Győr-Moson-Sopron és KomáromEsztergom megyékben a működőtőke állomány GDP-ben mért aránya az országos átlagnál alacsonyabb (Antalóczy-Sass 2005). 3.24. táblázat: Működőtőke-állomány/megyei GDP, 2001 (%) Megye 1. Budapest 2. Vas 3. Győr-Moson-Sopron 4. Komárom-Esztergom 5. Pest Országos átlag 6. Borsod-Abaúj-Zemplén 7. Hajdú-Bihar 8. Heves 9. Jász-Nagykun-Szolnok 10. Fejér 11. Veszprém 12. Nógrád 13. Csongrád 14. Somogy 15. Békés 16. Baranya 17. Zala 18. Bács-Kiskun 19. Szabolcs-Szatmár-Bereg 20. Tolna
Működőtőke/GDP (%) 96,14 82,93 79,21 72,05 66,46 58,86 43,64 35,11 33,47 32,63 32,09 23,94 22,42 22,42 20,97 19,58 17,09 15,24 12,18 10,45 7,38
Forrás: Antalóczy–Sass, 2005, 505.p. Az exportorientáció növekedése valamennyi régiót jellemezte, azonban a leginkább exportorientált régió 2002-ben 70% feletti aránnyal Nyugat- és Közép-Dunántúl volt, élén
116 Győr-Moson-Sopron, Vas és Fejér megyékkel, amelyekben ez az arány 75-80%-ot tett ki. Az export értékesítés 75,6%-a 2002-ben 3 régióból, Közép-Magyarországról, Közép-Dunántúlról és Nyugat-Dunántúlról származott. A megyék között a három legnagyobb exportőr Fejér, Győr-Moson-Sopron és Komárom-Esztergom megyék voltak, amelyek 2002-ben a magyar ipari export 43,5%-át adták (Antalóczy-Sass 2005). A kezdeti gyors működőtőke beáramlás részben oka volt a gyors szerkezeti átalakulásnak, amely során sok munkahely szűnt meg. A külföldi cégek tovább növelték a regionális különbségeket is, mivel ezek a cégek nagy tömegben teremtettek új munkahelyeket és főként Magyarország fejlettebb régióiban fektettek be (Sass 2004). Katona úgy látja, hogy Közép-Magyarország és ezen belül Budapest túlreprezentált a külföldi tulajdonból történő részesedést illetően. A második legnagyobb befogadó Pest megye, majd Nyugat-Dunántúl és Közép-Dunántúl következik. A többi térség megközelítően azonos arányban vonzotta a külföldi tőkét. A legkevesebb működőtőke Dél-Dunántúlra érkezett. A külföldi működőtőke beáramlás tovább erősítette az egyébként is meglévő területi különbségeket Budapest és a vidék között. A gazdaságpolitika és ezen belül az adópolitika révén a magyar kormányok megkísérelték, hogy a külföldi befektetőket az elmaradott régiókba tereljék, ez azonban kevés sikerrel járt. A következő időszak nagy kihívása, hogy az elmaradott régiók felzárkóztatását a működőtőke terelésével is elősegítse a mindenkori kormányzat (Katona 2007). Magyarországon a legjelentősebb feldolgozóipari lehetőségek az autóiparban és az elektronikai iparban valósultak meg. Az autóipari beruházások a már meglévő autópályák közelébe települtek, mint ahogy azt a következő ábra is szemlélteti. Az autóipari befektetések szempontjából tehát az autópálya közelsége döntő fontosságú telepítési tényező. Az autóipari szektorban Magyarországon 117 külföldi társaság tevékenykedik, amelyek 2,7 milliárd eurót fektettek be és összesen 28 ezer alkalmazottat foglalkoztatnak (Vápár 2005).
117 3.31. ábra: A legnagyobb autóipari befektetők Magyarországon
Forrás: Vápár 2005 Magyarországon az autóipar után a legtöbb külföldi befektetésre az elektronikai iparban került sor. A befektetések magyarországi elhelyezkedése a következő ábrán látható. Az elektronikai és az optikai berendezés-gyártó szektorban 470 külföldi társaság tevékenykedik, amelyek 2,3 milliárd eurót fektettek be és összesen 105 ezer alkalmazottat foglalkoztatnak (Vápár 2005). 3.32. ábra: A legnagyobb befektetők az elektronikai iparban Magyarországon
Forrás: Vápár 2005
118 Az előzőek alapján is látható, hogy az autópályák építésének kitüntetett szerepe van a feldolgozóipari beruházások letelepedése, valamint a logisztikai központok létesítésének szempontjából is (Vápár 2005). A magyar gazdaság a politikai rendszerváltás időszakában súlyos gazdasági helyzetben volt és a leginkább eladósodott közép-kelet-európai országok közé tartozott. A külföldi működőtőke politikai elfogadását illetően Magyarországon ez kényszerítő körülmény volt. Az ezredfordulóra a külföldi működőtőke a magyar mikro- és makrogazdaságban is meghatározó tényezővé vált. Alapvetően befolyásolta az ágazati, foglalkoztatási és területi szerkezetet, valamint a technológiai fejlődést is. Az átmeneti gazdaságban megváltoztak a telephelyet kereső gazdasági szereplők, más tényezők jelentik a telephely választás feltételeit. Megváltozott a gazdaság és a tér viszonya, kialakult a gazdaság duális szerkezete, amely alapvetően a külföldi nagyvállalati és a hazai kis- és középvállalati kettősségben fejeződik ki. A külföldi működőtőke azonnal meghatározó tényezővé vált a magyar gazdaságban. Alapvetően két részre osztotta a magyar gazdaságot, az 1990-es évek közepére már a dualitás volt a jellemző Magyarországon (Barta 2002). 3.25. táblázat: A külföldi működőtőke beruházás területi szerkezete 1998-ban Régió
A jegyzett tőkeállomány külföldi
Zöldmezős beruházások
befektetéseinek megoszlása (%)
megoszlása (%)
Közép-Magyarország
65
18
Észak-Dunántúl
15
67
Alföld
9
7
Észak-Magyarország
7
4,5
Dél-Dunántúl
4
3,5
Összesen
100
100
Forrás: Barta 2002, 180.p. Barta-Czifrusz-Kukely elemezte az újraiparosodás folyamatait, melynek legfontosabb elemei a következők: új információs technológiai iparágak megjelenése; az ipari szerkezetváltás folyamatának folytatása, melynek során a nagyobb hozzáadott értéket termelő ágazatok kiszorítják a kisebb hozzáadott értékű ágazatokat; a korszerű high-tech termékek gyártására való törekvés; növekvő termelékenység, amely az új technológiáknak köszönhető (BartaCzifrusz-Kukely 2008). A magyarországi újraiparosodásban meghatározó szerepet játszott a delokalizáció, azaz a fejlett országokból Magyarországra áthelyezett ipari tevékenység. A
119 delokalizáció legfontosabb tényezői az alacsony termelékenységi költség, valamint az, hogy Magyarország a külföldi vállalatok számára vonzónak viszonyult stabil gazdasági-politikai rendszerrel jellemezhető uniós országként. A fejlett országokból sok cég jelentős beruházásokat hozott létre Magyarországon oly módon, hogy ezzel párhuzamosan Európa más térségeiben megszüntette, vagy csökkentette termelését és a magyarországi termelés jelentős hányada exportra került (Barta-Czifrusz-Kukely 2008). Grosz és Tilinger a gazdasági szerkezetváltást vizsgálta, illetve hasonlította össze Magyarország és Szlovákia vonatkozásában. Kutatásuk abból a szempontból is jelentős, hogy Szlovákia Magyarország egyik legnagyobb vetélytársa az autóipari és elektronikai befektetések vonzásában. kapott
a
külföldi
Megállapították, hogy mindkét ország esetében fontos szerepet
működőtőke
a
gazdasági
szerkezetváltásban
és
a
gazdaság
versenyképességének javításában. A gazdasági növekedés motorja mindkét országban a külföldi beruházások által dominált, exportorientációjú feldolgozóipar volt, különösen a járműipar és az elektronikai ipar vonatkozásában. Szlovákia a három nagy autógyár Volkswagen, Hyundai-Kia és Peugeot-Citroen - letelepedésének köszönhetően Közép-KeletEurópa egyik legnagyobb autógyártó központja lett. Szlovákia és Magyarország között az autóipari külföldi működőtőke befektetések telephelyválasztása szempontjából csak kis különbség van, elsősorban a földrajzi közelség, illetve a gazdasági folyamatok hasonlósága miatt (Grosz–Tilinger 2008).
A magyarországi külföldi működőtőke határmenti
telephelyválasztása szempontjából érdekes vizsgálatokat végzett Hardi az osztrák-magyar és a szlovák-magyar határtérségek vonzáskörzetére vonatkozóan. Az osztrák-magyar határtérséget vizsgálva a nyugati határszakasz mindkét oldalán az országok legfejlettebb területei találhatók. Szlovákiában a határos három nyugati kerület - Pozsony, Nagyszombat és Nyitra míg Magyarországon a Budapest és három megye - Pest, Komárom-Esztergom és GyőrMoson-Sopron - az adott állam GDP-jének felét állítja elő. A dunai városok övezete, például Győr, valamint a dunai várospárok Révkomárom - Komárom, illetve Párkány- Esztergom városok térsége, közlekedés-földrajzi helyzete jó feltételeket kínál egy határon átnyúló vonzáskörzet kialakulásához. A dunai határszakasz kiemelkedik fejlődési lehetőségeivel, a magyarországi határszakaszokat tekintve itt van a legnagyobb esélye egy integrált határrégió megszületésének. Ennek központjai, Pozsony, Győr, Komárom és Esztergom városok fontos földrajzi-közlekedési tengelyek metszéspontjában helyezkednek el, hiszen az észak-dél irányú, európai jelentőségű szállítási útvonalak itt kereszteződnek olyan nyugat-kelet irányú közlekedési tengelyekkel, mint például a Duna, vagy a Bécs-Budapest közúti és vasúti tengely (Hardi 2008).
120 3.3.2. Magyarország térszerkezete, a működőtőke-áramlás hatása a térszerkezetre A rendszerváltás az átmeneti országokban nemcsak a piacgazdasághoz való visszatérést jelenti, hanem a regionális egyenlőtlenségeknek a piacgazdaságokra jellemző trendjére való visszatérést is. Ez egyes országokban a regionális fejlettségi, jövedelmi egyenlőtlenségek növekedésével jár együtt. A fejlett országokban a kiegyenlítődést segítő tényezők egyike a tercierizálódás, amely az átmeneti országokban is kifejti hatását. A versenyképes gazdasági szerkezet megteremtése fontos feladat, mivel a polarizáló erők hosszabb távon tartják fenn a regionális különbségeket. Magyarország esetében valószínűsíthető, hogy az ország egészének relatív felzárkózása egy a korábbiaknál polarizáltabb térszerkezetben valósul meg (Nemes Nagy 2009). A rendszerváltás előtt a térbeli különbségek növekedése, vagy csökkenése a központi tervezés során dőlt el, így születtek meg a döntések az új beruházásokra, az ágazati- és a vállalatfejlesztésekre vonatkozóan. A rendszerváltás után a döntések szintje a térségben alapvetően megváltozott. A működőtőke-beruházásokra vonatkozó döntések a nagy transznacionális cégeknél, külföldön születnek meg. A kormányok igyekeznek ezeket a döntéseket kedvezményekkel befolyásolni, de ezeket a törekvéseket a nemzetközi egyezmények jelentősen behatárolják. A térbeli folyamatokat illetően a nemzeti szint relatíve le-, a transznacionális és a helyi szint pedig felértékelődik. A térbeli differenciálódásra ható gazdasági tényezők közül a külföldi működőtőke-beruházások a legszelektívebb tényezők (Illés 2002). Enyedi szerint a magyar gazdaságnak az átmenet időszakában három változáshoz kellett alkalmazkodnia. Az egyik az átmenet az államszocialista gazdaságból a piacgazdaságba, a másik a gazdaság szerkezeti és technológiai átalakítása, a harmadik a globalizációs folyamathoz való alkalmazkodás. A magyar területi fejlődést erőteljesen befolyásolják a nemzetközi hatások. Ezeknek a hatásoknak három szintje különböztethető meg, a globális-, a kontinentális- és a határmenti regionális szint. Globális szinten a világgazdasági hatások és a transznacionális vállalatok tevékenysége különbözőképpen érintik az ország egyes térségeit. A kontinentális szintet tekintve az Európai Unió a magyar gazdaság legfontosabb piaca, a magyar területfejlesztési politika az EU előírásait is igyekszik követni. A határmenti regionális együttműködésben a magyar kezdeményezések fontos szerepet játszhatnak, mivel a magyar régiók mindegyike és a megyék nagy része országhatárokkal rendelkezik. A globalizált gazdaságban a nemzeti területfejlesztési politikának fontos feladata egyrészt a
121 globális hálózatba bekapcsolt települések és régiók versenyképességének javítása, másrészt a globális hálózatból kimaradt települések bekapcsolása (Enyedi 2000). Vizsgáljuk meg a területi folyamatokat Magyarországon, a magyar gazdaság és a társadalom átmeneti időszakában. Átmeneti gazdaságnak és társadalomnak Rechnitzer értelmezése szerint az államszocialista tervgazdaság lebontása és a piacgazdaság teljes kiépülése közötti időszakot tekintjük. Az átmenet időszakában a területi hatások felerősödnek. A korábbi egypont gazdaságot felváltotta a térgazdaság. A piacgazdaság már térgazdaságnak tekinthető, hiszen a költség- és árszintek a tér egyes pontjain különböznek. Az állam szerepe is megváltozik. Az államszocialista tervgazdaság az állami tulajdon meghatározó súlyával, illetve a gazdaság és a társadalom központi irányításával jellemezhető, területi szinten csak a végrehajtás történik. Az átmenet térszerkezetét a megosztottság jellemzi, kialakulnak a területi különbségek, a térségek közelednek, vagy távolodnak egymástól (Rechnitzer 2001). A differenciáló, szelektáló gazdasági erők 1990 után felerősödtek Magyarországon. Az átalakulás a térben is jelentős különbségeket alakított ki, a modern gazdasági struktúrák a térben egyenetlenül terjedtek. Horváth a „Budapest-vidék” összehasonlításról úgy vélekedik, hogy a piacgazdaság kiépülése Magyarországon megerősítette a centrum-periféria viszonyokat. A piacgazdasági átalakítás a fejlett területeknek, főleg Budapestnek és közvetlen környékének jobban kedvezett, mint az elmaradott térségeknek, az átalakítás felerősítette a korábbi különbségeket. Magyarország térszerkezetét már közel nyolc évtizede jellemzi a gazdasági erőforrások koncentrációja a fővárosban és közvetlen környékén. Ez nem egyedülálló jelenség Európában, azonban más országokban a centrumok túlsúlyának mérséklése a nemzeti regionális politikák egyik fő célkitűzése. A piacgazdaság kiépülése tovább növelte Budapest és a centrum térség súlyát, Európa fejlett országaival összehasonlítva Magyarország túlzottan egypólusú ország (Horváth 2003). Budapest túlsúlyát az ország térszerkezetében a következő táblázat szemlélteti.
122 3.26. táblázat: Budapest súlya az ország térszerkezetében, 1995, (%) Tevékenység
Budapest
Az ország többi része
Üzleti K+F helyek ráfordításai
75,5
24,5
K+F intézetek ráfordításai
70,4
29,6
Kutatási-fejlesztési ráfordítás
66,0
34,0
Közigazgatási foglalkoztatottak száma
60,8
39,2
K+F foglalkoztatottak száma
60,2
39,8
Külföldi tőkebefektetések
58,1
43,8
Exportbevétel
53,5
46,5
Üzleti szolgáltatásokban foglalkoztatottak száma
49,7
50,3
GDP
33,4
66,6
Népesség száma
18,7
81,3
Ipari foglalkoztatottak száma
16,6
83,4
Forrás: Horváth 2003, 382.p. Különböző oldalak alapján a szerző szerkesztése A versenyképes gazdasági helyzet megteremtésének fontos előfeltétele az erőforrások integrált egyesítése, ezért felértékelődött a regionális dimenzió szerepe. A nemzetközi versenyhelyzet éleződése a külföldi befektetések alakulásában is megnyilvánul (Horváth 2003). Az ország nemzetközi környezetében végbemenő gyors változások a magyar régiók helyzetében is rövid időn belül éreztették hatásukat. A határok felnyitása és a politikaigazdasági kapcsolatok irányának megváltozása az ország nyugati térségeit értékelte fel a keleti országrészekkel szemben. Elsősorban Budapest és agglomerációja, a nyugati határszél, a Bécs-Sopron és a Mosonmagyaróvár-Győr-Budapest tengely környéke dinamizálódott, a térszerkezetben kitüntetett szerepet nyertek a pólusok (Beluszky 2000). A városok versenyképességét illetően Lengyel és Rechnitzer a 18-19. századtól két fő szakaszra osztják a városok vetélkedését. Az első szakasz az 1970-es évekig tartott, amikor a nemzetállamokon belül folyt a rivalizálás. A második szakasz 1970-től figyelhető meg, ez a globális folyamatokkal is jellemezhető szakasz már városversenynek is tekinthető. Ebben a posztfordista korszakban a városok versenyképességének javítása került előtérbe. A globalizáció nemcsak a városok szerepét értékelte fel, hanem a versenyképességet is a középpontba helyezte (Lengyel - Rechnitzer 2000). A globalizáció háttérbe szorította a nemzetgazdaságokat, az új gazdasági tér alapegységei főleg a városi gazdaságok lettek. A globalizáció mellett a regionalizáció és a lokalizáció is felerősödött, a gazdasági
123 tevékenységek földrajzi koncentrációi előtérbe kerültek. Ez a városi gazdaságok előretörését jelentette. A globális verseny nemcsak a globális vállalatok, hanem azok székhelyét biztosító térségek, városok versenye is. (Lengyel - Rechnitzer 2000). Az európai kontinensen regionalizációt a globalizáció, illetve az Európai Unió régiókkal kapcsolatos stratégiája befolyásolja leginkább, a Maastrichti Szerződésben rögzített szubszidiaritás elve pedig felgyorsította a decentralizációt (Pálné 2000). A nemzetgazdaság területi szerkezetét a gazdasági szervezetrendszer, a foglalkoztatottság és a gazdasági teljesítményérték területi hatásai alakítják leginkább. A külföldi tőke megjelenése Magyarországon a területi gazdaságban két fontos hatást fejtett ki. Egyrészt, mivel a gazdasági szervezeti átalakításra a tőkeszegénység volt a jellemző, a külföldi tőke beáramlása és térszerkezete jelentős hatással volt a területi potenciálra. Másrészt a külföldi tőke a fejlettebb technológia alkalmazásával modernizálta a gazdasági tevékenységet (Hrubi 2000). A volt szocialista országok rendszerváltását a következőképpen lehet jellemezni a területi különbségek szempontjából. Míg a modern piacgazdaságokban jellemző volt a gazdaság tercializálódása, illetve a népességarányokhoz a primer és szekunder szektornál a jóval erősebben kötődő ágazatok térnyerése, addig a volt szocialista országokban nem ez volt a jellemző helyzet. Ennek a fő oka az volt, hogy éppen a tágabban értelmezett infrastruktúra volt a legfejletlenebb szektor. Az átmeneti országokra jellemző volt, hogy
a regionális
fejlettségi egyenlőtlenségek mindenhol növekedtek (Nemes Nagy 2009a). Enyedi szerint a magyar regionális fejlődés tekintetében a területi egyenlőtlenségek növekedésére vonatkozóan 1990 után három alapvető változás következett be, amelyek a következők: • a piacgazdaság kialakulása, ami a helyi gazdaságokat versenykényszerbe hozta; • a gazdaság szerkezeti és technológiai átalakulása, melynek során a korábban a fejlettséget jelző ágazatok, például a nehézipar hátrányba kerültek, ezzel szemben mások, például a tudásalapú ipar, üzleti szolgáltatások felülemelkedtek, így a gazdasági fejlettség térképe is módosult; • globalizációs hatások, ez általában a külső gazdasági hatásokhoz való alkalmazkodás kényszerét jelenti (Enyedi 2004). Enyedi szerint a modern gazdaság elhelyezkedése főleg térhálózatokkal írható le. A világgazdaságot globális városok hálózata irányítja, amely városokban a transznacionális vállalatok és a nemzetközi pénzügyi szervezetek döntéshozó központjai működnek. A termelő nagyvállalatok beszállítói hálózatokat hoznak létre. A hálózatok megjelentek a magyar
124 gazdaság térszerkezetében is, ezt a térszerkezetet hármas osztatúnak lehet minősíteni. Az első szint a globális hálózat benyomulása a magyar településhálózatba. A legfontosabb térelem itt a magyar főváros, amely az európai és globális hatásokat befogadó és az ország más részeibe azokat továbbító kapuváros funkcióval jellemezhető. A második szintet a kisebb regionális hálózatok jelentik, amelyek a helyi kis- és középvállalkozások piaci kapcsolataiból és beszállítói kapcsolatokból épülnek fel. A harmadik szintet a hálózatból kimaradó, elmaradott falusi térségek alkotják (Enyedi 2009). A külföldi működőtőke-beruházás ágazati szerkezetét illetően Magyarországon az ipar kiemelkedő jelentőségű, de aránya folyamatosan csökken. A kilencvenes években kialakult a duális gazdaság, ami egyértelműen a külföldi működőtőke jelenlétéhez köthető. A duális gazdaság Magyarországon történő kialakulása a következőképpen jellemezhető. A privatizáció készpénzes jellege felerősítette a feldolgozóipar szerepét Magyarországon a külföldi működőtőke-beruházásokban. A magyar gazdaságban kialakult a duális struktúra, a gazdaság egy része - a feldolgozóipar és a szolgáltató szektor egyes ágazatai - termelési értékben, hozzáadott értékben, exportorientáltságban és termelékenységben kiemelkedik a magyar gazdaság egészéből. Ez a dualitás tartósan fennmaradt a magyar gazdasági szerkezetben (Barta 2000). Szanyi a regionális dualitásra is felhívja a figyelmet, amely 2004-ben ez tovább erősödött Magyarországon és ez nemcsak fejlettségi szint tekintetében volt megfigyelhető, hanem termelékenységben, tőkeellátottságban és más paraméterekben is. A dualitás a régiókon belül is megfigyelhető volt, a régióközpont és megyéje jobban fejlődött, mint a régiók többi megyéi. Ez leginkább Miskolc, Debrecen, Pécs és Szeged esetében volt megfigyelhető, azonban a legszemléletesebb példa Közép-Magyarország és Budapest kiemelkedő szerepe (Szanyi 2007). A külföldi vállalatok pozitívan hathatnak a befogadó ország gazdasági teljesítményére. Ez a hatás azonban nem érvényesül automatikusan, amennyiben nem sikerül a beszállítói kapcsolatok fejlesztése a multinacionális vállalatok irányában, úgy ezek a nagyvállalatok szigetszerűen működnek. Az is konzerválhatja a fogadó ország gazdaságát, ha nem a fejlett technológiát, hanem csak az alacsony hozzáadott értékű tevékenységeket honosítják meg az adott országban. Egy átalakuló gazdaságban a külföldi tőkebefektetésnek a helyi gazdaságra gyakorolt hatása meghatározó fontosságú (Sass–Szanyi 2004). Szanyi szerint annak, hogy a magyar tulajdonú vállalkozások nem tudtak beszállítóként a Magyarországra települt multinacionális cégekhez kapcsolódni, alapvető oka a műszaki képességekben rejlő gyengeség, a magyar cégek gyakran nem képesek a szükséges
125 sorozatszámot legyártani, minőségi garanciákat nyújtani, és a finanszírozási képességük is gyenge. Ehhez kapcsolódó probléma, hogy a magyar gazdaságból gyakorlatilag hiányoznak a középvállalkozások. A középvállalkozások műszaki problémái következményeként az átgyűrűző hatások a beszállítói rendszerekben nem tudnak érvényesülni, mivel a feldolgozóipari szektorban csak kevés magyar vállalat volt megtalálható (Szanyi 2004). Barta szerint a külföldi működőtőke a fogadó ország szempontjából a következők miatt kiemelkedő jelentőségű: működőtőkét hoz a tőkeszegény gazdaságokba; felgyorsítja a gazdasági fejlődést; elősegíti a gazdaság strukturális átalakítását és a technológiai fejlődést; lehetővé teszi a fogadó országok intenzívebb integrálódását a világgazdaságba. A külföldi működőtőke a fogadó országban fejlődő, vagy függő helyzetet hoz létre. A fejlődő modell esetében a külföldi vállalatok fogadó országok vállalataival történő együttműködés megvalósul, a külföldi vállalatok mélyen beágyazódnak a helyi gazdaságba. A függő modellben a külföldi működőtőke csak lazán kapcsolódik a helyi gazdasághoz, nem történik meg a beágyazódás. Magyarországon a külföldi és a hazai vállalatok közötti együttműködés még nem kielégítő. A betelepült külföldi vállalatok input-output kapcsolataikban csak fokozatosan illeszkednek Magyarország gazdaságába. Sok esetben a hazai kis- és középvállalkozások műszaki felkészültsége nem felel meg a multinacionális vállalatok minőségi követelményeinek. Ezek a függőmodell esetek erősítik a magyar gazdaság duális szerkezetét. Ahhoz, hogy a magyar vállalkozásoknak ebben a munkamegosztásban jelentősebb szerep jusson, aktív gazdaságpolitikát szükséges folytatni (Barta 2000). Miután a külföldi befektetések telephelyválasztása elsősorban városok versenye, ezért a rendkívül fontos a városok versenyképességének folyamatos fejlesztése, illetve kutatása. Rechnitzer megvizsgálta a magyar városszerkezetet, kutatásának főbb eredményei a következők. Magyarországon 40 nagy, illetve 50 középváros képes és alkalmas a tudásbázisok kialakítására. Ennek a városkörnek lehet térségi szervező szerepe és ezek közül kiemelkedik 8-10 központ, ahol a funkciók koncentrációja megvalósul, rendelkezésre áll a megfelelő intézményrendszer. Ezek a központok alkalmasak lehetnek a régiók szervezésére egy nagyobb térség egybetartására. Az európai integrációval a magyar városhálózatnak is új kihívásokkal kell szembenéznie. Az országon belüli városverseny kiéleződik, de az országhatárok menti szomszéd országok nagyvárosainak hatása is érvényesül, például Bécs és Pozsony térségformáló hatása egyre erőteljesebb. Az európai területi fejlődés fókuszába ismét a város került, ebben a területi egységben koncentráltan zajlanak a térségi folyamatok. (Rechnitzer 2000).
126 3.4. Összegzés A harmadik fejezetben elemeztem a külföldi működőtőke-áramlást globálisan, Közép-KeletEurópában, illetve Magyarországon. Megvizsgáltam a külföldi működőtőke regionális megoszlását Magyarországon, illetve a külföldi működőtőke szerepét Magyarország térszerkezetének alakulásában. A fejezetben vizsgált hipotézis a következő volt: Azok az országok tudtak sikeresen előrehaladni a külföldi működőtőke-vonzás tekintetében, amelyek megfelelő válaszokat tudtak adni a nemzetközi kihívásokra, regionális fejlesztést tudtak kínálni a helyi-, illetve a regionális dimenziók fejlesztésével. (H3)
Magyarország a közép-kelet-európai országok között a rendszerváltást követő első időszakban a legsikeresebb volt a működőtőke-vonzás tekintetében. Ez elsősorban a privatizáción keresztül valósult meg, Magyarország készpénzes privatizációt hajtott végre, közvetlenül értékesítve az állami vállalatokat a külföldi befektetők számára. Csehország, Szlovákia és Lengyelország kuponos privatizációt hajtott végre, ebben a konstrukcióban a külföldi befektetők csak közvetve tudtak tulajdonrészt szerezni. Magyarország a kilencvenes évek első felében élen járt a tőkevonzásban, ez az előnye azonban a kilencvenes évek végére elfogyott. A kilencvenes évek második felében, illetve a 2000-es évtized első felében Magyarország Közép-Kelet-Európában több jelentős zöldmezős beruházást is elveszített. Magyarország további tőkevonzási potenciálját az erősítette, hogy fejlesztette a helyi dimenziókat, például elindította az Ipari Park Programot. Magyarország további regionális infrastruktúrafejlesztéseket is végrehajtott, ebben a tekintetben mindenekelőtt az autópálya-hálózat fejlesztését szükséges kiemelni. A nyugat-magyarországi autópályák fejlesztésén túl elkészültek a kelet-magyarországi autópálya szakaszok is, mára már autópályán közelíthető meg Miskolc, Nyíregyháza, Debrecen és Szeged is. A helyi dimenziók fejlesztését jelentette továbbá, hogy Magyarország kedvező feltételeket teremtett a felsőoktatási intézmények mellett kutatásfejlesztési kapacitások kiépítésére, bár ebben a tekintetben alapvetően nem sikerült feloldani a budapesti régió mintegy 70%-os koncentrációját. Jelentős változásokat hoztak viszont a Magyarországon működő multinacionális cégek abban a tekintetben, hogy egyetemekkel szorosan együttműködve új oktatási formákat honosítottak meg. Erre két kiváló példaként említhető az Audi motorfejlesztési tanszéke győri egyetemen, illetve a Bosch mechatronikai tanszéke a Miskolci Egyetemen. Ezek a képzések nemcsak elmélyítették a vállalatok és az egyetemek közötti kapcsolatot, hanem a mérnök utánpótlás nevelésében is
127 rendkívül fontos szerepet játszottak. Mindkét egyetemi együttműködés időközben megkapta a Gazdasági Minisztérium kiváló befektető kitüntetését. További regionális tényező fejlesztésnek tekinthető, hogy nemcsak az autópályák, hanem a Regionális Operatív Program (ROP) forrásokból az alsóbbrendű utakat is sikerült fejleszteni, de arra is több példa akadt, hogy a Gazdasági Minisztérium egyes ipari parkokban hozzávezető utak építésével könnyítette meg az adott befektető üzemeinek megközelítését. Erre jó példa a győri Audi üzemek megközelítését szolgáló, az ipari parkot, illetve az autópályát az Audi üzemekkel összekötő út megépítése, vagy a dunaújvárosi Hankook számára megépített hozzávezető útvonal, de említhető a jászfényszarui Samsung gyár megközelítését lehetővé tevő hozzávezető út megépítése is. A magyarországi térszerkezet átalakulását illetően a budapesti régió és NyugatMagyarország fejlettebb színvonala konzerválódott, egyes gazdasági tengelyek NyugatMagyarországon megerősödtek. Erre legjobb példaként a Budapest-Győr-Hegyeshalom, az M1-es autópálya nyomvonala által meghatározott tengely említhető, amelynek környezetében sok nyugati befektető telepedett meg, kihasználva a kiváló logisztikai körülményeket. Ellenpéldaként említhető a Győr-Sopron-Szombathely-Nagykanizsa-Zalaegerszeg észak-déli közlekedési és gazdasági tengely fejlődésének elmaradása. Ezt az észak-déli közlekedési útvonalat nem sikerült megépíteni a rendszerváltás utáni 20 évben, emiatt a közlekedési tengely nyomvonalában a vállalkozások is lassabban fejlődtek összehasonlítva az M1-es autópálya közelében megtelepedett vállalkozásokkal. Az autópálya Kelet-Magyarországon történő bővítése Kelet-Magyarország számára nagy lehetőségeket hozott, nagy befektetők települtek meg a közlekedési hálózat fejlesztésével. Erre példaként említhető az M3-as autópálya mellett fejlesztő Bosch befektetések, a vállalat Gyöngyösön, Hatvanban, illetve Miskolcon hozott létre újabb és újabb termelő kapacitásokat, ma már a legnagyobb német foglalkoztatónak számít Magyarországon. Említhető azonban a Coloplast dán multinacionális orvosi fecskendő gyártókapacitás Nyírbátorba történő telepítése, a Deutsche Telekom cégcsoporthoz tartozó T-Systems debreceni fejlesztése, valamint a Mercedes M6-os autópálya mellé, Kecskemétre telepített gyártó üzeme. Az említett példák bizonyítják, hogy Magyarország térszerkezet formálásában a külföldi működőtőke-befektetések meghatározó szerepet játszottak. A legnagyobb befektető országok Magyarországon a rendszerváltás után Németország, Ausztria és Hollandia voltak. Németország Magyarországon befektetett tőkeállománya 2008. dec.31-én 13,9 milliárd euró volt, ez 22,2% részesedést jelentett. 2008-ban Ausztria 1 556, Németország pedig 1 220 milliárd eurót fektetett be Magyarországon. Ausztria részesedése
128 2008 végén 14,5 % volt, Hollandiáé pedig 13,4 %, ezek az országok 9,1, illetve 8,4 milliárd eurót invesztáltak Magyarországon. Ehhez hozzá kell tenni, hogy a holland részesedést az is megemeli, hogy számos amerikai és más multinacionális vállalat holland leánycégen keresztül hajtotta végre magyarországi befektetéseit. Fontos megállapítani, hogy a rendszerváltás óta a befektetett tőke 75%-a az Európai Unió országaiból érkezett. Az USA és Japán részesedése a magyar befektetési állományban 4,1, illetve 1,6% volt Magyarországon 2008 végén. Fontos megállapítás, hogy az 1999-2009 időszakban az újrabefektetések mintegy 50%-át német cégek valósították meg Magyarországon, ez a német cégek bizalmának erősítését mutatja, hiszen a megtermelt nyereség 50%-át 10 éves átlagban visszaforgatták. A budapesti NémetMagyar Ipari és Kereskedelmi Kamara befektetői felmérése ezt még inkább megerősíti, a 2010 évi kamarai felmérés szerint a befektetők 80%-a, azaz 5 cégből 4 nyilatkozott úgy, hogy ismételten Magyarországon valósítaná meg befektetését. A fejezetben elemzett tendenciák alapján látható volt, hogy azok az országok voltak sikeresek a külföldi működőtőke-vonzást illetően és tudtak egyre több működőtőkét vonzani, amelyek regionális fejlesztést tudtak kínálni a helyi és a regionális dimenziók fejlesztésével, a regionális tényezők egyre nagyobb szerepet játszottak a befektetési döntésekben. Ez különösen látható volt Közép-Kelet-Európában, ahol egymás erős versenytársaivá váltak a régió országai a tőkevonzás szempontjából. Magyarország a régióban sokáig meg tudta tartani éllovas szerepét a működőtőke-vonzást illetően a rendszerváltás után, különösen a német befektetések vonzásában volt sikeres. A külföldi működőtőke Magyarország gazdasági fejlődésében, a technológiai modernizálásában meghatározó szerepet játszott, A működőtőke beáramlás az ország
térszerkezetének alakításában is domináns szerepet játszott, a
működőtőke a fejlettebb régiók preferálásával egyenlőtlen térszerkezetben telepedett be Magyarországra. Az épülő autópálya-hálózatnak látványos szerepe volt a tőkevonzásban.
129 4. A MAGYARORSZÁGI RÉGIÓK VERSENYKÉPESSÉGE, A REGIONÁLIS GAZDASÁGFEJLESZTÉS SZEREPE A TŐKEVONZÁSBAN
A negyedik fejezetben versenyképességi elemzést végzek, Magyarország paramétereit összevetve
közép-kelet-európai
versenytársaival,
elemezve
a
magyarországi
régiók
versenyképességét is. A versenyképességi elméleti fogalmait is bemutatom. Megvizsgálom a regionális gazdaságfejlesztési tényezőket, ezen belül az ipari parkok és klaszterek szerepét, valamint az innovációs potenciált és a tudásalapú gazdaságot, mint versenyképességi tényezőket. Bemutatom Magyarország gyengülő versenyképességi pozícióját, azt elsősorban a globális versenyképességi rangsorok segítségével szemléltetve. A fejezetben vizsgált hipotézis a következő: A működőtőke-vonzás szempontjából a jövőben a tudástársadalom, az innováció és a kutatás-fejlesztés egyre nagyobb jelentőséggel bír, ezt a befektetői motivációk változása is alátámasztja. (H4) A fejezetben következő kutatási kérdéseket a válaszolom meg, megvizsgálva a regionális versenyképességet és a magyar régiók szerepét a tőkevonzás szempontjából, valamint elemezve a regionális gazdaságfejlesztés eszközeit, az innovációs potenciált, valamint a tudásalapú gazdaság tőkevonzási képességét: •
Milyen
Magyarország
versenyképességi
pozíciója
Közép-Kelet-Európai
összehasonlításban? (K6) •
Megfelelően vonzó –e a magyar befektetésösztönzési rendszer a tudásintenzív, kutatásfejlesztéssel kapcsolatos projektek szempontjából ? (K7)
•
Javíthatja –e Magyarországon a klaszterszervezés erősítése a magyar vállalakozások beszállítói pozícióját a multinacionális vállalatok irányában? (K8)
130 4.1.
Az országok és régiók versenyképessége
4.1.1. Nemzetközi és regionális versenyképesség, a külföldi működőtőke-áramlás és a versenyképesség A versenyképesség erősödése a régiók felemelkedését egyértelműen befolyásolja, ez a piacon a termékek és a szolgáltatások értékesítési képességének javulását jelenti. A versenyképesség fő mutatói a következők: megfelelő számú nagyvállalat, amelyek követik az új technológiai trendeket és húzóhatást gyakorolnak a háttérvállalatokra; innovatív és dinamikus kis- és középvállalatok; hatékony, hálózatos jellegű együttműködés a különböző típusú vállalatok között (Horváth 2003). A makrogazdasági versenyképesség összefüggésében a működőtőkebeáramlást nagyon sok tényező befolyásolja. Ilyen tényezők például a globális működőtőke kínálat, a belföldi privatizációs kínálat, illetve az országok befektetés ösztönzési politikája, beruházási környezete. A működőtőke erőteljesebb vagy gyengébb beáramlása nem azonosítható a nemzetgazdasági versenyképességi pozíció javulásával vagy romlásával, függetlenül attól, hogy a versenyképesség is befolyásolhatja a működőtőke-beáramlást (Oblath-Pénzes 2004). Egy kis, nyitott, a működőtőke-befektetések által modernizálódó gazdaságban a versenyképesség egyik mutatója a működőtőke-vonzási képesség. A működőtőke-vonzási képességként értelmezett versenyképesség fogalma a következő: „versenyképes az a gazdaság, amely képes arra, hogy a nemzetgazdaságok közötti versenyben a nemzetközi tényezőáramlás egyik mobil tényezőjéből, a tőkéből minél többet magához vonzzon, és határai között megtartson, illetve képes a saját immobil termelési tényezőinek jövedelmezőségét és versenyképességét emelni” (Csáki–Szalavetz 2004, 47.p.). A működőtőke-vonzási képesség összefügg a termékegységre jutó munkaerőköltség mutatójával is (ULC, Unit Labor Cost). Egy transznacionális társaság beruházási döntése egy telephely választási probléma megoldásának folyamata, a döntés előkészítése során a befektető egyenként kiértékeli a nemzetgazdasági szintű mutatókat. Az egyes mutatók különböző mértékben befolyásolják a telephelyválasztást, attól függően, hogy a befektető milyen motivációval valósítja meg beruházását, például az ULC nagysága kulcsfontosságú tényező a hatékonyságkereső befektetések esetében. Az eredeti, indító befektetés a folyamat kezdete, egy kis, nyitott gazdaság számára fontos a fenntartható fejlődés biztosítása, azaz, hogy a nemzetgazdaságban megtelepedett transznacionális társaságokat további befektetésekre ösztönözzék (Csáki-Szalavetz 2004).
131 4.1. táblázat: A termékegységre jutó munkaerőköltség alakulása néhány országban (1995=100) Ország Ausztria Belgium Portugália Írország Finnország Cseh Köztársaság Lengyelország Szlovákia Magyarország
1996 102,0 94,7 91,3 99,1 93,8 107,1 102,7 107,7 92,5
1997 91,9 87,9 92,9 91,7 88,0 104,9 102,4 125,7 92,6
1998 82,0 89,1 94,7 85,3 89,0 115,2 108,0 133,9 85,5
1999 79,1 89,3 97,0 81,5 87,5 116,6 101,0 132,2 85,5
2000 72,1 85,6 97,9 74,3 77,9 115,8 100,4 146,7 78,2
2001 70,5 87,3 100,5 72,1 81,5 119,1 104,7 153,5 86,2
2002 70,2 89,8 102,4 75,4 82,6 125,3 93,8 163,4 97,8
Forrás: Csáki – Szalavetz 2004, 52.p. A munkatermelékenység fontos mutatója a nemzetgazdasági hatékonyságnak. Azt mutatja, hogy mennyi output keletkezik egy órai munka, vagy egy foglalkoztatott tevékenységének eredményeként
a
eredményeképpen.
műszaki A
technológiai
termelékenység
fejlődés,
vagy
növekedésének
a
növekvő
ösztönzése
tőkeintenzitás az
országok
gazdaságpolitikai cél- és eszközrendszerében egyre fontosabb szerepet tölt be. A termelékenység javításának az általános eszköze a versenypolitika, nemzetközi tapasztalatok szerint a nemzetgazdasági szintű munkatermelékenységet alapvetően befolyásolja az egyes vállalatok termelékenységi javulása (Losoncz 2002). A működőtőke és a versenyképesség kapcsolata főként a külföldi tőke gazdasági növekedésre gyakorolt hatásával értékelhető. A neoklasszikus növekedési elméleti modell alapján a közvetlen külföldi befektetések nem befolyásolják a hosszútávú gazdasági növekedést. A külföldi működőtőke a hosszútávú gazdasági növekedést két exogén tényezőre, a technológiai fejlődésre és a foglalkoztatott munkaerő mennyiségének változására hatóan befolyásolja, azaz a tőkebefektetés hatása csak abban az esetben pozitív a növekedés szempontjából, ha emeli a technológia szintjét, illetve a foglalkoztatottságot (Sass 2003). Az endogén növekedéselmélet, amelynek már nem feltétele a tökéletes verseny, már megengedi a működőtőke növekedésre gyakorolt hatását. Ezen elmélet szerint a működőtőke a kutatásfejlesztésre, illetve a humántőkére gyakorolt hatásán keresztül befolyásolja a növekedés ütemét. A működőtőke olyan externáliákon keresztül fejti ki hatását, mint a leányvállalatokon keresztül a helyi gazdaságba kiszivárgó tudás, a leányvállalatok, illetve más helyi vállalatok között kialakult technológiatranszfer, valamint a leányvállalatok jelenléte révén kialakult verseny. Ezen tényezőkön keresztül a leányvállalatok, valamint a kapcsolódó beszállítók körében is megnő a termelékenység. A működőtőke-befektetést megvalósító multinacionális vállalatok végzik a legtöbb K + F tevékenységet, ezáltal az adott gazdaságban ők a technológiatranszfer hordozói
132 is. A kormányok felismerték a működőtőke versenyképességre gyakorolt hatásait és ezért az utóbbi évtizedekben jelentősen csökkentették a befektetések akadályait. Másrészt a globalizáció és a regionalizáció folyamatai is olyan helyzetet teremtettek, hogy a kormányzatok szemében felértékelődött a beruházás-ösztönzés szerepe (Sass 2003). Az átalakuló országok gazdasági modernizációjára vonatkozóan megállapítható, hogy az exogén és nem endogén folyamatok eredményeként változott. Ugyanis nem az játszódott le, hogy bizonyos iparágakban megélénkült az innováció és a gazdasági szereplők növekedtek, vagy kutatóintézetekből új vállalkozások váltak ki, hanem az hogy a gazdasági folyamatokba új, külföldi szereplők léptek be. A magyarországi tényezőellátottság kisebb mértékben befolyásolta a működőtőke-befektetések eloszlását, mint fordítva, azaz a működőtőkebefektetések változtatták meg a korábbi tényezőellátottsági arányokat. Ez a tőkeintenzív iparágak telepítése révén következett be. Magyarország gazdasági nyitása és a külföldi működőtőke-befektetésekre alapozott világgazdasági integrálódása kedvező időpontban történt, ebben az időszakban intenzívvé váltak a hatékonyságkereső külföldi működőtőkebefektetések. Ez jelentős gazdaságszerkezeti változásokat tett lehetővé a működőtőkét fogadó országokban, mivel ezek az országok azonnal a fejlett technológia magas szintjére kerültek. (Csáki-Szalavetz 2004). Porter munkásságának elemzése a versenyképesség tekintetében alapvető fontosságú, ezért a következőkben áttekintem Porter főbb gondolatait. Porter szerint egy nemzet legfontosabb gazdasági célja, hogy magas és növekvő életszínvonalat biztosítson polgárai számára. Ez a cél leginkább a termelékenység fogalmával írható le, a nemzeti források, azaz a munkaerő és a tőke paramétereinek felhasználásával. A termelékenység egy kibocsátási érték, amelyet a tőke vagy a munka egy egysége állít elő. Nemzeti szinten a versenyképesség koncepciója a nemzeti termelékenység. Egy nemzet emelkedő életszínvonala úgy valósítható meg, ha magas és növekvő a termelékenység szintje, a termelékenység pedig a vállalatok kapacitásától függ (Porter 1990). A globalizáció sok iparágat nemzetköziesített, nemcsak a feldolgozóiparban, hanem a szolgáltatóiparban is. A cégek globális stratégiával versenyeznek, világméretű értékesítési hálózatokat alakítottak ki, az alkatrészeket és a nyersanyagokat világméretekben szerzik be. Tevékenységüket abba az országba telepítik, ahol az alacsony költségtényező előnyét tudták érvényesíteni. Ez az iparági globalizáció le is választotta a vállalatokat a nemzetek tényezőellátottságáról, a nyersanyagok és alkatrészek globális feltételekkel állnak a cégek rendelkezésére (Porter 1990). Egy nemzet meghatározó jellemzőinek kutatása annak vizsgálatát jelenti, hogy egy nemzet hogyan teszi
133 lehetővé vállalatai számára a kompetitív előnyök (competitive advantage) megteremtését és fenntartását, ez pedig a nemzetek kompetitív előnyeinek (competitive advantage of nations) kialakítását is jelentik. Az ipari globalizáció és a cégek nemzetköziesedése révén a nemzet egyre inkább elveszíti szerepét vállalatainak sikeres tevékenysége által. Ugyanakkor az is igaz, hogy a verseny globalizációja a nemzetet erősíti (Porter 1990). A sikeres nemzetközi vállalatok gyakran versenyeznek globális stratégiával, amelyben integrálva van a kereskedelem és a külföldi befektetés. A korábbi elméletek vagy a kereskedelemre, vagy a külföldi befektetésre adtak magyarázatot. Az új elméletnek viszont arra kellett választ adnia, hogy a mindkettőben érintett sikeres nemzetközi versenyző vállalatnak miért szükséges a hazai bázis (home base). A hazai bázis maga a nemzet, amelyben a vállalatok kompetitív előnye kialakítható, illetve fenntartható. A nemzetközi piacokon nem a nemzetek, hanem a vállalatok versenyeznek egymással. A vállalatok nincsenek bezárva egy hazai nemzetbe (home nation), globális stratégiával versenyeznek, tevékenységüket számos országban folytatják (Porter 1990). Porter elemzéseinek fő területe az ipar volt. Szerinte egy iparágban a verseny öt tényezőben tesetül meg: (1) az új belépők fenyegetése (threath of new entrants); (2) a helyettesítő termékek, vagy szolgáltatások fenyegetése (threath of substitute products or services); (3) a beszállítók üzleti ereje (bargaining power of suppliers); (4) a vásárlók üzleti ereje (bargaining power of buyers); (5) a működő versenytársak közötti rivalizálás (rivalry among existing competitors) (Porter 1990). 4.1. ábra: Az ipari versenyt meghatározó öt versenytényező (The Five Competitive Forces that Determine Industry Competition)
Forrás: Porter 1990, p.35. A legtöbb globális stratégiában integrálva van a kereskedelem és a külföldi működőtőkebefektetés kombinációja. A külföldi működőtőke-befektetések visszatükrözik a termelés és a
134 marketing tevékenységek szétterülését. A kereskedelem és a külföldi működőtőke-befektetések nem szükségszerűen helyettesítik, hanem kiegészítik egymást. A hazai bázis az, ahol a stratégia szerint a termelés legfontosabb része és a fejlesztés zajlik, ahol a leglényegesebb és szabadalmaztatott képességek vannak. A hazai bázis az alapja egy ipari globális stratégiának, amelyben a hazai bázisból származó előnyöket kiegészítik az integrált világméretű pozíciókból származó további előnyökkel (Porter 1990). Arra a kérdésre, hogy egy nemzet egy iparágban milyen determinánsokkal tud nemzetközi sikereket elérni, Porter a következőket nevezi meg: 1. tényezőellátottság (Factor conditions), 2. keresleti feltételek (Demand conditions), 3. kapcsolódó és támogató iparágak (Related and supporting industries), 4. vállalati stratégia, szerkezet és rivalizálás (firm strategy, structure, and rivalry). A determinánsok egyenként és rendszerben is kontextust képeznek, amelyben a nemzet vállalatai születnek és versenyeznek, a szükséges források és képességek rendelkezésre állását, amelyek egy iparágban szükségesek a kompetitív előnyökhöz (Porter 1990). 4.2. ábra: A nemzeti előnyök determinánsai (The Determinants of National Advantage)
Forrás: Porter 1990, 72.p. Porter rombusz modellje - a kormányzat és a véletlen szerepével kiegészítve, a komplett rendszert ábrázolva - a következő ábrán látható.
135 4.3. ábra: Porter rombusz modellje (The Complete System)
Forrás: Porter 1990, 127.p. A külföldi működőtőke-befektetés, a globális verseny és a globális stratégiák részei annak a folyamatnak, amelynek révén egy gazdaság növeli termelékenységét. Ahol a külföldi működőtőke-befektetés termelési kapacitások formájában, vagy a hazai cégek akvizíciójában nyilvánul meg, vagy termelési ágakba áramlik szét, az annak megnyilvánulása, hogy a külföldi vállalat kompetitív előnyökkel rendelkezik az iparágban.
Az export, vagy a
közvetlen külföldi befektetés azokban az iparágakban jelenik meg, amelyben a verseny globális (Porter 2006). Simai szerint az elmúlt évtizedek során a nemzetközi gazdaságpolitikai gyakorlatban három fő koncepció alakult ki a nemzeti versenyképesség erősítésére vonatkozóan. Az egyik a komparatív előnyökre épülő feltételezett versenyképességből indul ki, a másik a nemzetközi piaci résekre épít, a harmadik gazdaságpolitikai koncepció a nemzetközi vállalkozásokra alapozza a nemzeti versenyképesség növelését. A harmadik koncepció a tőke-, vagy a szakember hiány miatt bízza a nemzetközi vállalkozásokra a versenyképesség növelését, feltételezve, hogy a transznacionális társaságok állandóan szem előtt tartják versenypozícióik erősítését és ezáltal a vállalataiknak otthont adó nemzeti gazdaságok versenypozícióit is erősítik. Simai úgy látja, hogy a magyar gazdaságban a kilencvenes években a privatizáció során megvalósult külföldi befektetések a túlnyomórészt versenyképes, vagy az azzá tehető vállalatokat, illetve a rajtuk keresztül elérhető belső piacot célozták meg és ez által, valamint a zöldmezős befektetéseken keresztül a magyar gazdaság jelentős részei integrálódtak a nemzetközi társaságok globális termelési, illetve értékesítése hálózatába (Simai 2000d).
136
Az alábbiakban megvizsgálom a versenyképesség fogalmának a régiókra történő alkalmazhatóságát, alapvetően Lengyel regionális versenyképességről írt meghatározásaira támaszkodva. A regionális versenyképesség közgazdasági vizsgálata során a regionális tudomány három tradicionális régió típusát célszerű megkülönböztetni: politikai régió, más néven közigazgatási-statisztikai régió; csomóponti régió, amely a gazdasági tevékenységek térbeli sűrűsödéséből indul ki és általában egy vagy több nagyvárost és vonzáskörzetét tartalmazza; homogén régió, amelynek részei nagyon hasonló természeti, társadalmi, vagy gazdasági jellemzőkkel bírnak (Lengyel 2000a). Lengyel szerint a versenyképesség Krugman és Porter esetében nem makroökonómiai kategória, ezáltal a régiókra nem alkalmazható. Krugman és Porter a termelékenységet, a termelékenységi szintet és a növekedést tartja alkalmasnak azon közgazdasági kategória leírásra, amit egyébként termelékenységnek neveznek. A másik szemlélet szerint a makrogazdaságok nemzetközi versenyképessége mérhető és ezt a módszert a régiókra is lehet alkalmazni. Az ex post versenyképesség a gazdaság múltbeli mérhető teljesítményére utal, mutatói például a GDP növekedési üteme, egy lakosra jutó GDP, exportpiaci részesedés stb. Ezt a megközelítést tradicionális, regionális versenyképességnek is nevezik. Az ex ante versenyképesség nem a gazdasági teljesítmény mutatóját, hanem a vállalati versenyelőnyöket biztosító tényezőket, az üzleti környezet elemeinek fontosságát hangsúlyozza. Ez a felfogás elsősorban az üzleti feltételekre, az inputra koncentrál és csak másodsorban a gazdasági teljesítményre (Lengyel 2000a). Az OECD több dokumentuma és az EU hatodik regionális jelentése alapján a versenyképesség egységes fogalma a következő: „a vállalatok, iparágak, régiók, nemzetek és a nemzetek feletti régiók képessége relatíve magas jövedelem és relatíve magas foglalkoztatottsági szint tartós létrehozása, miközben a nemzetközi (globális) versenynek ki vannak téve” (Lengyel 2000a, 974.p.). A globalizáció a piaci verseny feltételeit átalakította, a globális verseny hatására a gazdaság korábban jellemző térfolyamatai módosultak, egy globális térgazdaság látszik kialakulni. A gazdasági szereplők mozgásterét főleg makroökonómiai szempontok határozták meg. Ez átalakult és jelenleg már a mikrogazdasági alapok, a lokális üzleti környezet befolyásolják a gazdasági növekedést, illetve egy ország fejlődését. Továbbra is fontosak a kormányzati gazdaságpolitikák, de ezek hasonlókká váltak a különböző országokban, például az EU országaiban közös szabályozórendszerek érvényesülnek. A kormányzati gazdaságpolitikák szerepe visszaszorult a globális tőkepiacok fejlődése, illetve a transznacionális vállalatok térnyerése következtében. Ennek az új helyzetnek megfelelően a gazdaságpolitika is alapvetően megváltozott a fejlett
137 országokban, a hagyományos beruházás ösztönzés, iparpolitika helyett inkább a megfelelő üzleti környezet kialakulását támogatják. Ennek lényege, hogy az innovációs képességeket fejlesztik és segítik az új üzleti ötletek megvalósítását (Lengyel 2006). A nemzetgazdaságok mellett a nemzetgazdaságokon átívelő szupranacionális gazdaságok, mint például az Európai Unió, valamint a regionális/lokális gazdaságok dominálnak. Ennek megfelelően, a globális vállalatok versenyelőnyeinek forrásai alapvetően lokálisak, a helyi környezetbe vannak beágyazva. Erre a globális átalakulásra a legnagyobb hatást a fejlett országok gyakorolták, döntő fontosságúvá váltak a globális vállalatok stratégiai érdekei, amelyek meghatározó befolyással rendelkeznek a globális gazdaság térbeli jellemzőire. A globális folyamatok dominálják a kevésbé fejlett országok gazdaságát, többek között az átmeneti országok, így Magyarország régióinak gazdasági szerkezetét is (Lengyel 2006). A regionális versenyképesség mérése három közgazdasági kategóriára vezethető vissza, amelyek között az alábbi összefüggés áll fenn: Fajlagos regionális jövedelem ≈ Munkatermelékenység x Foglalkoztatottsági ráta (Lengyel 2000a, 976.p.). „Egy régió versenyképességét meghatározó jellemzők és tényezők három egymásra épülő szintje
adható
meg:
1.
az
alapkategóriák:
jövedelem,
munkatermelékenység
és
foglalkoztatottság, 2. az alaptényezők: az alapkategóriákat közvetlenül meghatározó tényezők, 3. a sikeresség faktorai: az alapkategóriákat és alaptényezőket közvetetten befolyásoló tényezők” (Lengyel 2000a, 978.p.). Lengyel a versenyképességet meghatározó jellemzőket egy ábrában megjelenítve megalkotta a regionális versenyképesség piramis-modelljét (Lengyel 2000a, 2003, 2010). „A modell talapzatát a hosszú távú fejlődéshez elengedhetetlen társadalmi, gazdasági, környezeti és településszerkezeti sikerességi faktorok alkotják. A piramis középső részén a gazdaságfejlesztéshez alkalmazható alaptényezők találhatók, amelyekre épülnek az egységes versenyképesség definíciójában szereplő alapkategóriák (versenyképességi mutatók). Míg a piramis csúcsán a végső cél, a régió lakosságának életszínvonala, életminősége található” (Lengyel 2003, 292.p.).
138 4.4. ábra: A piramis-modell logikai szerkezete
Forrás: Lengyel 2003, 291.p. 4.5. ábra: A területi egységek versenyképességének piramis-modellje
Forrás: 2003, 292 .p. A piramis-modellben szereplő alapkategóriák a következők: a regionális GDP egy lakosra jutó nagysága; a régióban a munkatermelékenység; a régióban a foglalkoztatottsági ráta (Lengyel 2003, 309.p.). A piramismodell alaptényezőinek fejlesztése rövidtávon javítja a régiók versenyképességét, ezek a tényezők a következők: •
A kutatás-fejlesztés (K+F) a vállalatok versenyképességét döntően meghatározza, mivel az innovációk, új technológiák és új termékek versenyelőnyt jelentenek. Az innovációk a régión kívülről is érkezhetnek, de lehetnek a régión belül működő vállalatok saját fejlesztései is.
139 •
A régióban működő kis- és középvállalkozások (KKV) szerepe jelentős a régiók fejlődésében. A KKV-k a munkahelyteremtésben, a foglalkoztatottságban, azaz a versenyképesség egyik alapkategóriájában meghatározóak. Ez azért is fontos lehet, mert a nagyvállalatok termelékenységük növekedése érdekében csökkentik alkalmazottaik számát.
•
A kívülről jövő befektetések meghatározó része külföldi működőtőke. Ez a tőke azonban érkezhet más fejlettebb régióból is. A régiók gazdasági fejlődése erősen kapcsolódik azokhoz a képességükhöz, hogy odavonzzák és megtartsák a külföldi működőtőkét, illetve a
sikeres
termelési
foglalkoztatottságot
tevékenységet. egyrészt
A
közvetlenül,
befelé saját,
áramló
befektetések
újonnan
létrehozott
növelik
a
termelési
kapacitásaikon keresztül, másrészt indirekt módon, a beszállító alvállalkozói helyi kör számára nyújtott lehetőségekkel. •
Az infrastruktúra és a humán tőke a regionális versenyképesség különbségeinek kialakulásában tölt be fontos szerepet. Ez magában foglalja nemcsak a műszaki, közlekedési és telekommunikációs infrastruktúrát, hanem a humán tőke színvonalát meghatározó oktatási rendszert is.
•
Az intézmények és a társadalmi tőke a régiók gazdasági növekedésében alapvetők, mivel a fejlődésben nemcsak tárgyi javak, hanem nem tárgyi javak is szerepet játszanak. Ide értendő a hatékonyan működő gazdasági kapcsolatrendszer, illetve a társadalmi tőke, amely jellemzi a vállalatok közötti együttműködést is (Lengyel 2010, 127-129.p.).
„A versenyképesség javítása lényegében regionális gazdaságfejlesztést jelent, amelynek célja: az ott élők jólétének növelése; eszköze: az ország/régió versenyképességének javítása; alapja: az innovációs képesség” (Lengyel 2003, 382.p.). Lengyel úgy látja, hogy az empirikus vizsgálatok – többek között Porteré – megállapították, hogy a globális vállalatok tartós versenyelőnyei döntően a központi telephelynek helyet adó országtól, mint hazai bázistól (home base) függnek, a hazai bázisban térben koncentrálódnak
a vállalatok stratégiai
fontosságú tevékenységeit végző részlegek, a mag-kompetenciák (core competencies). Ez az ellentmondás a globális-lokális paradoxonnal írható le, a vállalatok működésében a globalizációs folyamatokkal egyidejűleg a lokalizációs tényezők fontossága is felerősödik (Lengyel 2003).
140 4.6. ábra: A globális-lokális paradoxon főbb jellemzői GLOBÁLIS • A piaci verseny a legtöbb ágazatban egyre inkább globálissá válik: - a vállalatok globális stratégiákat kidolgozva versenyeznek egymással, - a globális stratégiák átlépik a nemzeti és regionális határokat.
LOKÁLIS • A nemzetek, régiók, városok gzadasági teljesítményében: - fennmaradnak a jelentős különbségek, - nem a fizikai és pénztőke, hanem főleg a „nem tárgyi javak” válnak döntővé.
• A hagyományos termelési tényezők bármely vállalat részére elvileg korlátlanul elérhetők: - a mobil tényezők tetszés szerinti helyre szállíthatók, - az immobil tényezőkhöz részlegeket telepíthetnek.
• Bármelyik üzletág vezető globális vállalatainak: - „hazai bázisa” egyértelműen megadható, - A tulajdonosok országa viszont nem mérvadó.
• Az ágazatok többségében a világ vezető versenyző cégeinek: - kulcsrészlegei, innovációs kapacitásai csak néhány országban, azon belül gyakran néhány centrumtérségben koncentrálódnak, - a termelő és kiszolgáló részlegek dekoncentrálódnak a félperifériákon.
• A tudásalapú gazdaságból származó új ismeretek és technológiák globálisan terjednek: - az új eljárások, eszközök szinte mindegyik ország mindegyik ágazatát átalakítják, - a piaci szereplők közötti információk áramlása „egyidejű és határtalan”. → globális verseny és piac → bárhonnan-bármit-bárhol-bárhová
→ új regionális/lokális specializáció → a tartós versenyelőnyök forrásai lokálisak
Forrás: Lengyel saját szerkesztése, Porter műveinek felhasználásával. Lengyel 2003, 11.p. A sikeres vállalatok országok részére történő megnyerése csak fokozott kormányzati szerepvállalással és olyan gazdaságpolitika megvalósításával érhető el, amely a vállalatok számára az adott országban előnyösebb lehetőségeket kínál, mint a versenytárs országokban. A központi és helyi kormányzatok a piaci folyamatokba ugyan nem tudnak beavatkozni, azonban a kedvező üzleti környezet kialakításában fontos szerepük van (Lengyel 2006). Lengyel úgy foglalja össze a területi egységek között folyó verseny lényegét, hogy az gazdasági célkitűzések megvalósításáért folyik, a jólétet kívánja elsősorban emelni. Ebben a versenyben a régiók és a vállalatok számára fontos, hogy vonzó és kiszámítható üzleti környezetben versenyezzenek, mivel ezzel lehet a térségbe vonzani, de el is riasztani a külföldi befektetőket (Lengyel 2006). 4.1.2. A magyar régiók versenyképessége a tőkevonzás szempontjából A regionális jellemzőkről, illetve a 2002 évi versenyképességi térszerkezetről összefoglalóan elmondható, hogy kialakult a magyarországi centrum-periféria rendszer az új térfelosztási keretek között. Ezen belül megkülönböztethető a központi mag és a belőle kiágazó fejlődési
141 tengelyek, mint Budapest és az autópályák vonala, a dinamikus perem, mint az osztrák határterület, valamint a külső- és a belső perifériák, mint az északkeleti határmenti térségek, illetve az Alföld és a Dunántúl középső zónái (Nemes Nagy 2006). A globalizációs folyamat felgyorsítja a posztmodern gazdaság szerkezeti átrendeződését. A globalizáció mellett a másik nagy alakító tényező csoportot a gazdaság szerkezeti és szervezeti rendszerei képezik. A nagy szerkezeti átalakulások Európa legtöbb országában már befejeződtek, kivéve a kelet-európai térséget. Magyarország térszerkezetét a gazdasági és infrastrukturális egyenlőtlenségek jellemzik, Közép-Kelet-Európában egyedülálló évszázados trend Magyarországon Budapest és térségének kivételes pozíciója. Budapestet és térségét leszakadva követi a középmagyarországi régió, valamint a Nyugat-Dunántúl (Horváth 2006). Az innovációs hálózatot a vállalatok, pénzügyi szervezetek, politikai intézmények és a K+F intézmények közötti kapcsolatok alakítják. A hálózat akkor innovatív, ha saját erejéből képes megújulni és folyamatosan kreatív is marad. Az ipari-gazdasági terek Magyarországon az ipar és a gazdaság területi agglomerációi. Ezekbe az agglomerációkba a nagyvárosi központok mellett az agglomeráció kisebb települései is beletartoznak, ahol az ingázók jelentős része lakik (Barta 2006). Magyarországon a regionális centrumoknak mindössze öt városból álló csoportja alakult ki. Ezek a nagyvárosok Debrecen, Szeged, Pécs, Miskolc és Győr. Budapest a nagyvárosi funkciók ellátását illetően monopolhelyzetbe került, a város súlya meghatározó a nemzetközi, az országos és a regionális funkciók tekintetében is. Budapest túlsúlya a magyar városi hierarchiában csak korlátozott szerepet tesz lehetővé az öt regionális centrum város számára. Győr az ezredfordulón még nem töltött be regionális szerepkört, ezért az Északnyugat-Dunántúlon nem is jött létre regionális centrum. Győr csak Trianon után kezd regionális szerepkört felvenni, ténylegesen csak az utóbbi években vált a legjelentősebb pénzintézeti, vállalkozási és gazdasági regionális központtá. Ezen funkciói révén Győr felzárkózott a többi regionális centrum város mögé (Beluszky 2006). A fenntartható gazdasági növekedéshez az egyetemek, kutatóközpontok, beszállítói hálózatok és vállalkozások közötti együttműködések nélkülözhetetlenek. Az ipari termelés, illetve a gyártási folyamatok az olcsó munkabérű országok irányába tolódtak el, azonban nemcsak a termelés telephelyeinek, hanem a vállalatok K+F központjainak telephelyi kijelölése is nehéz feladat elé állítja a vállalatok döntéshozó vezetőit. Korábban a fejlesztő központok a termelés közvetlen közelében működtek a leghatékonyabban, az ezredfordulóhoz közeledve azonban ez megváltozott az információs és kommunikációs technológiák elterjedésével. A termelő üzemek az olcsó munkabérű országokba történő kitelepítésükkel távolabb kerültek a vállalati fejlesztő központoktól (Rechnitzer 2006). Olyan példa is található azonban, mint a közép-kelet–európai
142 átalakuló gazdaságú térségben a győri Audi esete, ahol a kitelepített gyártás mellé került a fejlesztés egy része is. Az Audi esetében a vezetők elégedettek voltak a győri termelés feltételeinek fejlődésével, de - a magyar kormány kérésére - lehetőségként megvizsgálták a tervezett K+F központ miskolci régióba történő telepítését is. Azonban kiderült, hogy a fejlesztő központ – többek között Miskolc Győrből történő nehéz megközelíthetősége miatt a termelési kapacitás közvetlen közelében, vele állandó együttműködésben működik a leghatékonyabban, így az Audi K+F központja Győrbe került (Dőry 2005). A regionális politika egyik feladata az innováció ösztönzése. Ennek okai a következők: pozitív kapcsolat mutatható ki az innováció és a regionális fejlődés között; a regionális politika az innováció ösztönzésével csökkentheti a regionális fejlettségbeli különbségeket; a fejletlenebb régiók állami és strukturális támogatásokat fogadó abszorpciója alacsonyabb a kevesebb innovációt megvalósító régiókban. Az ipari termelés globalizációja új esélyeket jelent a vállalati K+F tevékenységek specializációjára vonatkozóan, az információs és kommunikációs technológiák felgyorsították a tudás terjedésének folyamatát (Rechnitzer 2006). Rechnitzer megállapítja, hogy a magyar városhálózatban a Budapest és az egyetemi városok – Debrecen, Gödöllő, Keszthely, Sopron, Szeged és Veszprém – pozíciója javult, viszont a K+F szektor koncentrációja továbbra is Budapesthez kötődik. Ennek oka, hogy a fejlettebb megyékben a kilencvenes évek közepén a betelepült külföldi tőke megvalósította a versenyképesség növeléséhez szükséges beruházásokat, a tőkeszegény megyék viszont kevésbé részesültek a külföldi tőke beáramlásából. A főváros, egyetemi városok és a többi település relációban a lényeges szerkezeti változások a kilencvenes évek közepére lezajlottak, a kialakult arányok ezután már csak kis mértékben módosultak. Így a K+F szektornak az átalakulás kezdetekor meglévő fővárosi koncentrációja – a K+F helyek 50%-a, a kutató-fejlesztő létszám kétharmada, illetve a K+F ráfordítások 70%-a kötődött Budapesthez – mérséklődött és a fenti egyetemi városok pozíciója általában javult (Rechnitzer 2006). 4.2. táblázat: A K+F potenciál és gazdasági fejlettség típusai Mérsékelt K+F tevékenység
Erős K+F tevékenység
Erős gazdaság Fejér, Győr-Moson-Sopron, Vas Gyenge gazdaság
Baranya, Bács-Kiskun, Békés, Borsod-AbaújZemplén, Heves, Jász-Nagykun-Szolnok, Komárom-Esztergom, Pest, Nógrád, Somogy, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Tolna, Veszprém, Zala
Forrás: Rechnitzer 2006, 311.p.
Budapest Csongrád, Hajdú-Bihar
143 A magyar területi szerkezet megújítása a kilencvenes években nem kapcsolható össze kutatásfejlesztéssel és felsőoktatással. Ezek a magyarországi tudásbázisok nem befolyásolják a telephelyválasztást, a külföldi működőtőke letelepedését, vagy a gazdasági szerkezet megújítását. A területi politika és a tudománypolitika az elmúlt tíz évben nem talált kapcsolódási pontokat, a területi politikának nem voltak üzenetei a tudomány és a felsőoktatás felé és a tudománypolitika sem tudott mit kezdeni a változó területi szerkezettel (Rechnitzer 2006). 4.3. táblázat: Az innováción alapuló bevételek százalékos arányának centrális statisztikái a foglalkoztatottak száma szerint A külföldi tőke aránya, % 11-50 50-250 251-nél több Összes
Átlag 28,33 15,93 29,47 23,51
Maximális érték 95 75 100 100
Medián 20,00 10,00 22,00 15,00
Range 95 75 100 100
Forrás: Rechnitzer 2006, 322.p. 4.2. A regionális gazdaságfejlesztés szerepe a tőkevonzásban, ipari parkok és klaszterek, valamint a tudásalapú gazdaság, mint versenyképességi tényezők 4.2.1. Ipari parkok, klaszterek Magyarországon, szerepük a tőkevonzásban Lengyel a globális verseny tekintetében két fő trendet emel ki, egyrészt a földrajzi koncentrációk és agglomerációs előnyök elsődlegessé válását, másrészt az innovációk kiemelkedő szerepét. Az agglomerációs előnyöknek alapvetően két fajtáját különbözteti meg, egyrészt a lokalizációs előnyöket, másrészt az urbanizációs előnyöket. A lokalizációs előnyök külső előnyök egy vállalat és belső előnyök az iparág számára, azaz egyetlen iparág vállalatainak térbeli sűrűsödéséről van szó. Az urbanizációs előnyök külső előnyök az iparág, és belső előnyök a térség szempontjából, ebben az esetben több iparág vállalatai koncentrálódnak és a nagy piac miatt gazdaságosabbak lesznek szolgáltatásaik, emiatt főleg nagyvárosokra jellemzőek ezek az előnyök (Lengyel 2002). A globalizáció következtében a régiók gazdasága csak néhány iparágra szakosodik, amelyek a versenyelőnyeihez hozzájárul a lokális környezet. A hazai térségi bázisban (home base) nem a teljes értéklánc jelenik meg, hanem csak az alaptevékenységek és a döntő kompetenciák (core competencies) koncentrálódnak, mint például a pénzügyek, a marketing és a K+F. A kevésbé termelékeny tevékenységek a legtöbb esetben alacsony munkabérű fejlődő országokba kerülnek
144 kitelepítésre. A helyi gazdaságfejlesztés a valóságban csak egy lokális térségben tudja kifejteni hatását, ez általában egy várost és a hozzá tartozó munkaerő vonzáskörzetet jelenti. Egy ilyen lokális térségre jellemző, hogy azon belül úgy válthatnak munkahelyet a munkavállalók, hogy közben nem kell más lakóhelyre költözni (Lengyel 2002). Lengyel
Porter
nyomán
elemezte
egy
régió,
illetve
térség
regionális/helyi
gazdaságfejlesztésének szerkezetét, amely szerint „egy régió, térség regionális/helyi gazdaságfejlesztésének
célja: az
ott
élők
jólétének
növelése,
eszköze:
a térség
versenyképességének javítása, alapja: a térség innovációs képessége (Lengyel 2002). 4.7. ábra: A regionális / helyi gazdaságfejlesztés logikai szerkezete
Forrás: Lengyel saját szerkesztése Porter alapján. Lengyel 2002, 27.p. A vállalaton kívüli lokális üzleti környezetet Porter nyomán a rombusz modellel lehet leírni, amely iparáganként készíthető el és a vállalati versenyelőnyökre ható tényezőket négy determinánsba rendezi (Lengyel 2002).
145 4.8. ábra: Rombusz-modell: a lokális mikrogazdasági üzleti környezet
Forrás: Lengyel saját szerkesztése Porter alapján. Lengyel 2003, 56.p. „A rombusz-modell lényegében egy regionális klaszter versenyelőnyeinek forrásait rendszerezi, mivel egy adott iparág cégei, valamint a földrajzilag koncentrált kapcsolódó és támogató iparágak egy regionális klasztert alkothatnak, kihasználva a dinamikus agglomerációs előnyöket” (Lengyel 2003, 58.p.). Lengyel az országok és régiók fejlődését magyarázó Porter-féle kompetitív fejlődés elméletről megállapítja, az négy egymásra épülő szakaszból áll: 1. tényező-vezérelt egy nemzetgazdaság, ha a versenyelőny általános termelési tényezőkből származik, például természeti erőforrások, vagy alacsony képzettségű olcsó munkaerő áll rendelkezésre; 2. beruházás-vezérelt gazdaság, amelynél az általános termelési tényezők mellett a fejlett tényezőkbe jelentős beruházások történnek; 3. innováció-vezérelt gazdaság, amelyben a vállalatok globális versenystratégia szerint dolgoznak és a kapcsolódó, támogató iparágak is kiépülnek;
146 4. klaszter-alapú gazdaságfejlesztés, amelynél a klaszterek pozícióinak megerősítése a legfontosabb célkitűzés (Lengyel 2002). A kormányzat ennek megfelelően nem az egyes cégeket, hanem a stratégiai csoportokat támogatja, gazdaságfejlesztési stratégiáját a kulcságazatok, illetve klaszterek által kidolgozott javaslatok alapján készíti el. Az ipari parkok innovációs parkokká alakulnak, ahol a kutatásfejlesztés, illetve az egyedi termékek előállítása történik (Lengyel 2002). A gazdasági szerkezetváltás sajátossága, hogy a fordista termelést a hetvenes, nyolcvanas évektől kezdődően felváltják a posztfordista gazdálkodási rendszerek. A fordista nagyvállalatok mellett a kis- és középvállalkozások is megjelennek. A nagyvállalati működési terek megváltozása, a kis- és középvállalkozások tömeges megjelenése, valamint a gazdasági szerkezetváltás együttesen gyakorolt hatást a telephelyekkel szemben támasztott igényekre. A közép-kelet-európai átmeneti gazdaságokban a gazdasági szerkezetváltás robbanásszerűen zajlik le, nemcsak a foglalkoztatási szerkezetet alakítja át, hanem a helyi és központi intézményrendszer funkcióit is. Az ipari parkok létesítése – amely alapvetően a befektetésszervezéshez tartozik - elindíthatja egy településrész önálló fejlődését (Rechnitzer 2002). A vállalkozások számára a technológia átvételét az teszi szükségessé, hogy általa növelhetik versenyképességüket, megőrizhetik piaci pozíciójukat. A vállalatok a technológiatranszfer által úgy részesülhetnek mások eredményeiből, hogy nem kell saját maguknak finanszírozniuk a K+F tevékenységeket. Olyan vállalkozások szereznek így külső forrásból technológiát, amelyeknek nincsen lehetőségük K+F részleg kialakítására, viszont szükségük van új termékre és technológiára. A saját know-how-t külső technológiával kell kombinálniuk annak érdekében, hogy új piacokhoz jussanak (Buzás 2002). A globalizáció új gazdasági teret hozott létre, a globális vállalatok tartós versenyelőnyei földrajzilag koncentrálódnak és az értéklánc kevésbé hatékony elemeit sok esetben kihelyezik, például magyarországi ipari parkokba. A helyi beszállítók tekintetében további fontos célkitűzés kell, hogy legyen a beszállítók minél magasabb aránya a helyi beágyazódás tekintetében. A magyarországi ipari parkokban a vertikális nagyvállalati beszállítói hálózatok folyamatosan épülnek ki, viszont a horizontális beszállítói hálózatok kialakulása még nem jellemző. A további fejlődést illetően fontos lehet az ipari parkok innovációs központként, vagy integrátor parkként történő továbbműködése. Ezzel a fejlődéssel az ipari park a helyi gazdaságfejlesztés egyik pólusa lehet
(Buzás-Lengyel
2002).
A
dinamikus
növekedésnek
köszönhetően
2001-re
Magyarországon az ipari parkok már jelentős tényezőivé váltak az ipari termelésnek. 2001ben már az ipari parkokban működő vállalkozásokban dolgozik az ipari foglalkoztatottak 14%-a és itt állítják elő az ipari árbevétel 26%-át. 2002-ben már 155 ipari központ
147 rendelkezik „Ipari Park” címmel. Az ipari parkokról bebizonyosodott, hogy fontos gazdaságpolitikai célok elérésében hatékony gazdaságfejlesztési eszközként funkcionálnak. Ilyen gazdaságpolitikai célok például a munkahelyteremtés, a gazdasági növekedés, illetve a befektetésvonzás. Az ipari parkok fejlesztése továbbra is fontos kormányzati feladat, melynek stratégiai célja például a vállalkozások ipari parkokba történő betelepítése (Nikodémus 2002). 4.4. táblázat: Az ipari parkok területi megoszlása Régiók Megyék Nyugat-Magyarország Győr-Moson-Sopron Vas Zala Közép-Dunántúl Veszprém Fejér Komárom-Esztergom Dél-Dunántúl Baranya Tolna Somogy Közép-Magyarország Budapest Pest Észak-Magyarország Nógrád Heves Borsod-Abaúj-Zemplén Észak-Alföld Szabolcs-Szatmár-Bereg Hajdú-Bihar Jász-Nagykun-Szolnok Dél-Alföld Békés Csongrád Bács-Kiskun ÖSSZESEN
1997
1998
1999
2000
2001
2002
5 2 3 0 9 2 4 3 3 1 1 1 2 1 1 5 1 1 3 2 1 1 0 2 0 1 1 28
2 0 0 2 6 4 0 2 6 1 2 3 8 2 6 6 1 1 4 9 6 1 2 10 2 5 3 47
5 1 1 3 3 1 1 1 5 2 2 1 5 0 5 3 0 1 2 8 0 3 5 8 5 0 3 37
3 1 0 2 4 2 1 1 1 0 0 1 3 0 3 5 2 1 2 1 0 1 0 4 1 3 0 21
1 0 0 1 1 0 1 0 3 2 0 1 6 2 4 1 0 1 0 1 0 0 1 0 0 0 0 13
0 0 0 0 1 0 0 1 0 0 0 0 2 0 2 0 0 0 0 3 0 0 3 3 0 2 1 9
Összesen 16 4 4 8 24 9 7 8 18 6 5 7 26 5 21 20 4 5 11 24 7 6 11 27 8 11 8 155
Forrás: Nikodémus 2002, 9.p. Az ipari parkok elindíthatják egy-egy térség gazdasági fejlődését, amennyiben a bennük működő vállalkozások tartós versenyelőnyeinek javulásához képesek hozzájárulni. Fontos, hogy a parkban működő vállalkozások a parkon belül egymással, illetve a parkon kívüli más vállalkozásokkal és helyi intézményekkel is kölcsönösen előnyös kapcsolatokat tudjanak kialakítani. Az ipari parkok fejlesztése fontos regionális gazdaságfejlesztési eszköz, általa regionális és lokális gazdaságfejlesztés, illetve helyi vállalkozásfejlesztés is megvalósítható (Lengyel 2002).
148
Porter meghatározása szerint a klaszter egymással földrajzilag közvetlenül összekapcsolt vállalatok és kapcsolódó intézmények csoportja egy ágazatban, amelyet a hasonlóságok és a kiegészítő jelleg kötnek össze. A klaszterek magukba foglalnak végtermékgyártó vállalatokat, részegység- és más speciális input beszállítókat, szolgáltató vállalatokat, de kormányzati hivatalokat és olyan intézményeket is, amelyek a képzést, oktatást, információt, kutatást biztosítják, például egyetemeket, szakképző intézményeket (Porter 1998a). Porter meglátása szerint egy fejlődő klaszter vonzza a betelepülő külföldi működőtőke befektetéseket, gyártási-, vagy szolgáltatási tevékenység és beszállítói lehetőségek formájában. A vállalatok áttelepítenek termelőkapacitásokat a kevésbé termelékeny helyekről, vagy befektetnek leányvállalatokba egy speciális ágazatban meglévő klaszter szakértelemhez való hozzáférés céljából. A beszállítók is áttelepülnek a fejlődő térségekbe a jobb szállítási lehetőségek és a szélesebb partnerkapcsolatok megszerzése céljából. Porter fontos megállapítása, hogy a klaszter fejlesztés erősíthető a beáramló külföldi működőtőkével. A külföldi működőtőke vonzás leghatékonyabb módszere a hasonló ágazatban működő multinacionális vállalatok betelepítése, illetve ennek képzéssel, infrastruktúrával és az üzleti környezet más elemeivel történő támogatása (Porter 1998a). Porter a klaszterek és a termelékenység viszonyáról megállapítja, hogy a klaszter tagvállalatainak sokkal termelékenyebb működést tesz lehetővé, az inputok keresésében, illetve a munkavállalókhoz, a beszállítókhoz, a technológiákhoz, az információkhoz és a szükséges intézményekhez való hozzáférést illetően. A termelékenység növekedését segíti az is, hogy a lokális verseny folyamatosan erősíti a motivációt. A klaszterek és az innováció kapcsolatát Porter úgy látja, hogy termelékenységen növelésén túl a klaszterek alapvető szerepet játszanak a vállalatok folyamatos innovációs képességének fenntartásában, mivel azok állandóan látják a versenytársakat és a klaszter a kapacitást és a rugalmasságot is biztosítja a gyors cselekvéshez (Porter 1998b). Porter szerint a klaszternek még az is előnye, hogy klaszterek képezhetik az állami és a helyi gazdaságpolitika fontos részét, mivel az általános üzleti környezet javításának eszközei lehetnek a térségben (Porter 2000. Porter klaszter koncepciója fontos része versenyképességi elméletének, amely a komparatív előnyök helyett a kompetitív előnyök fogalmát helyezi előtérbe. Egyik legfontosabb mondanivalója, hogy a globális versenyben a multinacionális cégektől származó versenyre a regionális összefogás az adható válasz, amelynek a klaszter fontos elemét képezi. Tapasztalati tény, hogy a klaszterekben működő vállalatok teljesítménye nagyobb, a klaszterek ösztönzik az innovációt, illetve az ehhez kapcsolódó versenyelőnyök megszerzését (Sass-Szalavetz-Szanyi 2008).
149 A klaszterek jellemzően olyan gazdasági ágazatban jöhetnek létre, amelyek alapvetően exportra termelnek. A klaszter a helyi gazdaság tartós szerveződése, nem települ át másik országba, hanem beágyazódik a helyi társadalomba. A klaszterhez tartozó fontosabb cégek hazai bázisa (home base) a térségben van, ott élnek a döntéshozók, ott működnek a fontos részlegek és ott történik a kutatás-fejlesztés. A klaszter gazdasági dimenzióját a munkamegosztás jelenti, a vállalkozások számos másik vállalkozással állnak kapcsolatban, mint például az alkatrész beszállítók és a szolgáltató cégek. A regionális klaszter olyan iparági klaszter, amelynek vállalatai földrajzilag koncentráltan működnek, azaz egyszerre beszélhetünk iparági és földrajzi koncentrációról. A regionális klaszter egymással szoros és tartós kapcsolatban működő gazdasági szereplők térbeli koncentrációja. A klaszterek fejlesztése Magyarországon a regionális politika és a területfejlesztés hatékony eszköze lehet, rajta keresztül megvalósulhat az alulról-felfelé történő gazdaságfejlesztés (Lengyel-Deák 2002). A klaszterek térbeli koncentrációkat jelentenek, amelyek meghatározó szerepet játszanak a cégek versenyképessége szempontjából, mivel az egyre inkább a cégek helyi üzleti környezetének minőségétől függ. A vállalatok nem elszigetelten vesznek részt a piaci versenyben, a globális versenyben vállalatcsoportok, stratégiai szövetségek, üzleti hálózatok versenyeznek (Lengyel 2010). A klaszter általános gyűjtőfogalma a következő: „egy adott iparághoz tartozó független vállalatok és velük kapcsolatban álló üzleti partnereik, valamint a hozzájuk kapcsolódó gazdasági szektorok és intézmények egy adott térségben tömörülő olyan halmaza, amelyek relatíve nagy arányban használják egymás termékeit és szolgáltatásait, ugyanazon tudásbázisra és infrastruktúrára támaszkodnak, valamint hasonló innovációkat tudnak hasznosítani” (Lengyel 2010, 227.p.). A klaszterek létrehozásának igénye regionális szinten először a közép-dunántúli és a nyugat-dunántúli régióban merült fel. Ennek az volt a fő oka, hogy Budapest és agglomerációja után ez a két térség volt a kilencvenes évek elejétől kezdődően a Magyarországra érkező külföldi működőtőke legfontosabb célpontja. A kilencvenes évek végére nyilvánvalóvá vált, hogy a kínálatorientált telepítési tényezők – például adókedvezmények és a jól képzett olcsó munkaerő – rövid időn belül kimerülnek. Ebből következően a gazdaságfejlesztésben fokozott figyelmet kell fordítani a munkaerő képzésére, a vállalati hálózatok létrehozására, a gazdasági szereplők és a felsőoktatás, valamint a kutatóintézetek együttműködésére, illetve az iparági és regionális innovációs környezet megteremtésére, klaszterek létrehozására (Rechnitzer 2006). A klaszterek létrehozásában úttörő szerepet vállaltak a Magyarországon működő multinacionális vállalatok. Ez különösen jellemző az autóiparra, először 2000 novemberében esztergomi székhellyel alakult meg a Magyar Suzuki Rt. köré szervezet Közép-Magyarországi Autóipari
150 Klaszter, majd nem sokkal később, 2000 decemberében győri székhellyel megalakult a Pannon Autóipari Klaszter is, amely az Audi Hungária Motor Kft. és az Opel Magyarország Járműgyártó Kft. köré szerveződött. Nikodémus a hazai klaszterek felosztását illetően megkülönbözteti a külföldi közvetlen tőkebefektetési vagy FDI-klasztereket, amelyeknek legfontosabb jellemzője, hogy tagjai többségében exportorientált gépgyártó (járműipar, elektronika) multinacionális vállalkozások. Ilyen típusú klaszterek a Közép-Magyarországi Autóipari Klaszter és a Pannon Autóipari Klaszter is. Az FDI alapú klasztereket az jellemzi, hogy a külföldi tulajdonban lévő nagyvállalatok a klaszterek segítségével próbálnak meg maguk köré egy beszállítói kört kialakítani. (Rechnitzer 2006). A szerveződő dinamikus gazdasági klaszterek tényleges mozgatórugója az innováció, versenyképességüket a klaszter tagok tudásbázisán alapuló externális hatások biztosítják. A beszállítói hálózatok alacsonyabb lépcsőfokain kis- és középvállalkozók találhatók, amelyek nem alkalmasak széles termékskála kibocsátására, viszont egy tartós beszállítói kapcsolat biztos megélhetést kínál számukra. Azonban az erősödő verseny a nagyobb beszállítókat is állandó fejlesztésre kényszeríti, így érdekük a beszállítók műszaki fejlődésének segítése. A multinacionális vertikális dezintegráció nem csak a termelés kihelyezést foglalja magában, hanem jelentős mértékben az innovációt is kihelyezi (Buzás 2000). Mezei empirikus kutatása azt a hipotézist igazolta, miszerint a helyi gazdaságfejlesztési beavatkozások megvalósítására csak a nagyobb településeknek, illetve nagyvárosoknak vannak meg igazán az eszközei, a kisebb települések csak korlátozott módon képesek a speciális gazdaságfejlesztési kezdeményezésekben történő részvételre (Mezei 2006). Az 19982004 között készült regionális és megyei tervekben kiemelten jelent meg az európai regionális politikához való illeszkedés, valamint a térségek innovációs- és versenyképességének erősítése. A gazdasági szerkezet átalakításán belül kiemelten jelennek meg a falusi turizmus versenyképességének javítását célzó elemek, illetve a kis- és középvállalkozások kapacitásainak fejlesztésére vonatkozó elképzelések. Ritkán jelennek meg viszont a beszállítói
hálózatok
kialakítására,
illetve
klaszterek
szervezésére
vonatkozó
kezdeményezések. Ezen programok többsége továbbra is a külföldi tőkevonzó képesség növelését tűzi ki célként maga elé (Korciszky 2006). A kilencvenes évek elején a területi különbségek kiéleződtek Magyarországon. Megszűnt 1,5 millió munkahely, az ipari termelés visszaesett és elkezdődött a gazdasági szerkezet átalakítása. Az országban a regionális különbségek nem mérséklődtek, a keleti országrészek elmaradottsága megnőtt. Az ország megosztottsága tovább folytatódott, a következő főbb területi egységek különültek el: Budapest és környéke, a nyugati országrész, valamint a keleti országrész, Közép- és Dél-
151 Magyarország. A jövedelmi különbségek tartóssá váltak a településhálózaton belül. Jellemző volt a főváros innováció fogadási képességének elsődlegessége a többi térséggel szemben (Rechnitzer 2000). A globalizáció a hetvenes évek végétől átalakította a piaci verseny feltételeit, előtérbe került a versenyképesség javítása. A globális vállalatok között mindenütt megfigyelhetővé vált a verseny, még a helyi regionális piacokon is. A termelés nemzetközivé vált, sok telephely került külföldre és a nemzetközi kereskedelem jelentős része ugyanazon cég különböző országokban történő telephelyei között történik. Erősödik az összefüggés a globális részfolyamatok között, a közvetlen külföldi befektetések, az árukereskedelem, a technológiatranszfer
és
a
tőketranszfer
összekapcsolódva
kiegészítik
egymást.
versenyképesség a globális versenyben elért vállalati vagy országos pozíciót,
A
a globális
versenyben való helytállás képességét fejezi ki. A versenyképesség a globalizáció kiteljesedésével került előtérbe, a gazdasági növekedés és a gazdasági fejlettség mérésének eszközévé vált. A versenyképesség javítása a gazdaságpolitika egyik fő célja lett (Lengyel 2000b).
4.2.2. Regionális innovációs potenciál, tudásalapú gazdaság Magyarországon, mint tőkevonzási versenyképességi tényezők Porter meglátása szerint egy nemzet versenyképessége iparának innovatív és megújuló képességétől függ. A vállalatok versenyelőnyöket szereznek az innováció által. Az innováció új termék tervezésében, új termelési folyamatokban, új marketing felfogásban testesül meg (Porter 1998a). Drucker a posztkapitalista társadalomról úgy vélekedik, hogy
a döntő
termelési tényező már nem a tőke, nem a föld és nem a munka, a posztkapitalista társadalom már nem tőkésekre és proletárokra osztható, hanem „fejmunkásokra” és „szolgáltatókra”. A tudástársadalom előretört, az utolsó száz év uralkodó társadalmi ideológiáját, a marxizmust kiváltja egy új társadalmi forma, a posztkapitalista társadalom. Az alapvető termelési forrás már nem a tőke vagy a föld, vagy a munka, hanem sokkal inkább a tudás. Az értéknövekedés a termelékenységből és az innovációból keletkezik, mindkettő a tudás munkában történő alkalmazását jelenti (Drucker 1993). A nemzetállam a jövőben jelentéktelenné válik, annak ellenére, hogy még hosszú ideig a politika leghatalmasabb szerve marad, azonban egyre gyakrabban meg kell osztania a hatalmát más szervezetekkel, illetve döntéshozókkal. A regionalizmus előtérbe kerül, a regionalizmus kormánya nem lép a nemzeti kormány helyébe, de regionális kormányhivatalokat alkot és növeli saját jelentőségét. A regionalizmus az
152 Európai Közösségből indult ki és az észak-amerikai gazdasági közösség megalakításához vezetett. A tudás termelékenysége egyre fontosabb szereppel bír a versenypozíciók kialakításában minden ország, ipari ágazat, illetve vállalat esetében (Drucker 1993). Magyarország
térszerkezetének
modernizálásában,
a
regionális
versenyképesség
fejlesztésében a regionális kutatás- és fejlesztéspolitika meghatározó jelentőségű. A regionális innovációs hálózatok nélkül nem lehetséges a regionális termelési rendszerek fejlesztése, illetve a régiók jövedelemtermelő képességének javítása. A magyar K+F szektor alapmutatói jelentősen elmaradnak az Európai Unió hasonló átlag paramétereitől, regionális szerkezetében pedig meghatározó a főváros súlya. Budapestre és agglomerációjára koncentrálódik a magyar K+F kutatások 70%-a, a foglalkoztatottak 60%-a. Az üzleti jellegű kutatásokat illetően még dominánsabb a főváros, illetve a központi régió súlya, a ráfordítások 80%-a, illetve a foglalkoztatottak 75%-a koncentrálódik erre a régióra. Magyarország 63 kutató-fejlesztő intézetéből 18 működik vidéken, a 183 vállalati kutató-fejlesztő helyből 108 található a fővárosban (Horváth 2003). Strukturális probléma, hogy a Magyarországon előállított termékek általában egyszerű összeszerelés eredményei, a kutatás-fejlesztés vonatkozásában Magyarország egyértelműen rossz pozícióban van. A GDP arányos kutatásfejlesztési ráfordítás az Európai Unió átlagának a felét sem éri el Magyarország esetében. Különösen rosszul alakul a K + F mutató a vállalati K + F ráfordításokat tekintve. Az EU átlagában az üzleti szféra GDP-re vetített K + F aránya 1,07, míg ez Magyarországon csak 0,33. Ebből következően növelni kellene a K + F ráfordításokat, a rendelkezésre álló uniós és hazai költségvetési forrásokat egyre nagyobb mértékben szükséges az innováció ösztönzésére fordítani (Antalóczy 2007). A külföldi befektetések hatásait vizsgálva Novák arra a következtetésre jutott, hogy a külföldi tulajdonos közvetlen technológiai transzferhatása a vállalati teljesítményre alacsony. Jelentős pozítív szerepet játszó tényező, hogy a külföldi tőke növekvő jelenléte termék- és technológiafejlesztésre kényszeríti a hazai vállalatokat is. A külföldi tulajdonú vállalkozások közvetett hatása jelentős a vállalati teljesítmény sikeressége szempontjából, a növekvő verseny, vagy a beszállítói kapcsolatok miatt. Összességében a magyar
feldolgozóipar
teljesítményének
javulásában
nem
a
külföldi
tulajdonos
technológiatranszfere, hanem a külföldi vállalkozások növekvő általános jelenléte játszott kulcsszerepet (Novák 2003). A globalizáció és a regionalizmus az érem két különböző oldalát jelenti. A fejlődő infrastruktúra egyrészt lehetővé teszi a gazdaság globalizálódását, másrészt a városok és a régiók a gazdasági specializáció egyre fontosabb színterei lesznek. Az innovatív termékekre és szolgáltatásokra épülő fejlődésben a helyi vállalkozások fontos szerepet játszanak, ugyanis
153 ezek sok szálon kötődnek régiójukhoz és eredményes működésük szempontjából a regionális tényezők meghatározó szerepet játszanak. Ily módon hat a regionális innovációs potenciál a térség fejlődésére (Dőry 2000). A tervgazdaságból a piacgazdaságba történő átmenet nyertes és vesztes régiói leképezik Közép-Kelet-Európa hagyományos nyugati-keleti fejlődésbeli megosztottságát. A vesztes térségek Lengyelország, Szlovákia és Magyarországi keleti határvidékein egy összefüggő elmaradott térséget alkotnak, míg a nyertes régiók általában Közép-Kelet-Európa nyugati felén találhatók. Magyarországon a gazdaság nagy ágazatai közül a legnagyobb átrendeződést az ipar térszerkezeti átalakulása hozta magával. Vas, GyőrMoson-Sopron és Fejér megye ipari dinamikája meghatározóan exportorientált, ezekben a térségekben az export az ipari értékesítés 80%-át közelítette meg 1998-ra, míg ez az érték országosan 50% körül volt (Növekedéskutató Intézet 2000). Az ország legdinamikusabb térsége a főváros, Győr-Moson-Sopron és Vas megye, amelyek mellé az évtized második felében Fejér megye is felzárkózott. A leginkább fejletlen megyék Borsod-Abaúj-Zemplén, Nógrád és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyék voltak. A Nyugat-Dunántúl kiemelkedik a vidéki térségből, elsősorban kedvező földrajzi fekvésének köszönhetően. Jól érzékelhetőek a nyugati országrész dinamikus tengelyei a Budapest – Győr – Mosonmagyaróvár – Sopron – Pozsony – Bécs vonal, illetve Budapest – Székesfehérvár – Balaton tengely is. A fővárosból kiinduló két tengelyt mintegy összekapcsolja az osztrák határrégió térsége, ahol mind a nagyobb, mind a kisebb városok a legjobb helyzetű térségek közé sorolhatók (Növekedéskutató Intézet 2000). Az innovációt befolyásoló környezet jelentős változáson ment át az elmúlt egy-két évtizedben. A tudásalapú gazdaság ténylegesen szolgáltató gazdaság, hiszen a modern piacgazdaságokban a szolgáltató ágazat súlya egyre inkább növekszik. Az iparilag fejlett államokban a nemzeti jövedelemnek mintegy fele köthető a szolgáltatásokhoz és az újonnan létrejött munkahelyek szinte kizárólagosan a szolgáltatási szférában keletkeznek. A regionális innovációs rendszerek kialakulásának legfontosabb tényezője a regionális innovációs potenciál. Az innovációs rendszer nemcsak az egyetemeket, kutatóintézeteket, az innovatív vállalkozásokat foglalja magában, hanem a tudást előállító közösségeken kívül ide soroljuk az innovációs szolgáltatásokat, valamint a különböző tudástranszfer szervezeteket is, de még a gazdaság- és területfejlesztési politika is ide sorolható (Dőry 2005). Rechnitzer a regionális innovációs potenciálról úgy vélekedik, hogy az átfogja azokat a faktorokat és szereplőket, amelyek egy adott régió innovációs teljesítményét meghatározzák. Az innovációs szereplők a következők lehetnek: vállalkozások, ezek lehetnek ipari nagyvállalatok és termelési tevékenységek folytató kis- és középvállalkozások; az innováció diffúzióját segítő cégek, például tanácsadó cégek, kockázati tőketársaságok; a regionális tudásbázis intézményei,
154 például egyetemek, főiskolák, kutatóintézetek (Rechnitzer 2006). Mivel a magyar gazdaságban a külföldi működőtőke meghatározó szerepet játszik, Dőry szerint fontos áttekinteni annak a kutatás-fejlesztésre, illetve az innovációra gyakorolt hatását. Több nemzetközi példa is mutatja, hogy a külföldi tőkét befogadó ország a tőke jelenléte ellenére sem járult hozzá a kutatás-fejlesztési szint növekedéséhez. Ez annak is köszönhető, hogy a csúcstechnológiai ágazatokban a vállalati központon kívülre csak a tömegtermelést helyezik, a stratégiai fontosságú kutatás-fejlesztés továbbra is az anyaországokban működik. Az alacsonyabb technológiai színvonalú ágazatokban pedig általában nincs is szükség magas színvonalú K+F-re, ezekben az ágazatokban ténylegesen csak a termelési folyamatok hatékonyságának növelésére és a minőség javítására koncentrálnak a vállalatok. Amennyiben viszont a fogadó ország kutatás-fejlesztési infrastruktúrája és innovációs aktivitása magas színvonalú, az tovább ösztönzi a külföldi működőtőke-áramlását, illetve a megtermelt profit visszaforgatását. A külföldi tőkét a kutatás-fejlesztésbe leginkább a nagy felvevőpiacok, a képzett szakemberek, a tudósok nagy száma, illetve általában az innovációbarát környezet vonzzák leginkább, ebből a szempontból Magyarország nem tekinthető jelentős célpontnak. Viszont a külföldi működőtőke jelentős szerepet játszik Magyarországon az innovációs modellváltásban, a magyar tudomány- és technológiapolitika fontos feladata lenne olyan innovációbarát környezetet teremteni, amely elősegíti a külföldi befektetők fejlesztéseinek megvalósítását (Dőry 2005). A gazdasági tevékenységek földrajzi koncentrációja, főként a tudásalapú gazdaság megnövekedett súlyának köszönhető. Döntő tényező a globális versenyben résztvevő tudásintenzív vállalatok telephely választási stratégiájában, hogy szakmailag felkészült munkaerő álljon rendelkezésre, ez a réteg elsősorban fiatal diplomásokból áll. Emiatt felértékelődnek az egyetemek, illetve azok a térségek is, ahol ezek az oktatási intézmények működnek. A tudásintenzív tevékenységek az egyetemi városokban koncentrálódnak, elsősorban két okból: egyrészt a vállalatok igényei szerint felkészített fiatalok évente újratermelődő tömegei állnak rendelkezésre potenciális munkavállalóként, másrészt a kreatív vállalkozók is megjelennek tudásintenzív cégeikkel ezekben a városokban (Lengyel 2007). A tudásalapú gazdaság alapján Budapesten kívül Szegednek, Debrecennek és részben Pécsnek vannak lehetőségei arra, hogy be tudjanak kapcsolódni a nemzetközi munkamegosztásba. Budapestet kiemelt fejlesztésű pólusnak lehet tekinteni, mert kialakulhat a térségben egy nemzetközileg versenyképes gazdaság. A többi magyar pólusnál a kisebb magyar városokban és térségükben az innovatív klaszterek fejlesztése eltér a budapesti klaszterekétől, mivel ezeknél a városoknál a nemzetközi versenyben való részvétel miatt a gazdaság általában
155 specializálódik egy-két tevékenységre. A fejlesztési pólusok a regionális gazdaság szempontjai és az EU-s irányelvek alapján elsősorban tudásalapú gazdaság- és vállalkozásfejlesztést jelentenek és magukba foglalják az innovatív klaszterek ösztönzését. Az innovatív klasztereknek a globális verseny miatt innovatív versenystratégia alapján kell működniük, gyorsan kell reagálniuk a piaci versenyre és csak a vállalkozások és az egyetemek partnerségén alapulva lehetnek sikeresek (Lengyel 2007). A regionális innovációs potenciál átfogja azokat a tényezőket és szereplőket, amelyek egy régió innovációs teljesítményét segítik vagy akadályozzák. Ennek bázisát elsősorban az adott régió innovációs szereplői alkotják, amelyeket a következő csoportokba sorolhatunk: termelést folytató vállalkozások; az innovációk létrehozását és diffúzióját segítő vállalkozások; a regionális tudásbázis intézményei, ezen belül az egyetem, főiskolák, illetve kutatóintézetek (Rechnitzer-Dőry 2005). A felsőoktatás szerepe meghatározó a humán erőforrások képzésében. A piaci hatásokra egyes intézmények képesek voltak reagálni, míg mások nem voltak ennyire sikeresek. A térben egy egyenletesebbnek mondható felsőoktatási szerkezet alakult ki, aminek megfelelő keretet teremtett az állami felsőoktatás intézményi integrációja. A 90-es évek végére több mint háromszorosára emelkedett a felsőfokú képzésben részesülők száma, ezzel párhuzamosan azonban az oktatói létszám lényegében változatlan maradt. A napi gyakorlat szerint a fővárosból ingáznak a vezető oktatók az új intézményekbe. Ez a főváros szellemi irányító dominanciáját konzerválta, az új vidéki felsőoktatási központok ebből következően csak nehezen tudnak térségük szellemi centrumává válni (Rechnitzer–Smahó 2005). A kutatás-fejlesztési erőforrások fővárosi koncentrációja nem csökkent, az újdonságokat megjelenítő tevékenységek továbbra is Budapesten koncentrálódnak. Míg a gazdasági szerkezetváltás az ország nyugati és északnyugati térségeiben sikeresen megtörtént, addig ezekre a térségekre is jellemző, hogy a kutatás-fejlesztés és a felsőoktatás kedvezőtlen helyzetben maradt. A 90-es években a magyar területszerkezet megújulása nincs kapcsolatban a kutatás-fejlesztéssel és a felsőoktatással. A külföldi és a hazai működőtőke letelepedését egyelőre nem ezek a tényezők motiválják, a jövőben várható a gazdasági egységek és a tudományos felsőfokú erőforrások eredményesebb együttműködése (Lados–H. Barsi 2005). Grosz szerint Magyarországon a nemzeti innovációs rendszer legfontosabb részeként a magát innovációt létrehozó és megvalósító vállalati szférát lehet kiemelni. A vállalati szféra mellett a felsőoktatási, elsősorban egyetemi-intézményi, illetve a kutatóintézeti szféra is jelentős szerepet játszik, ténylegesen ez nevezhető tudományos szférának. A tudományos rendszer és a vállalkozások
közötti
kommunikáció
erősítését
a
transzfer
intézmények
segítik.
156 Magyarországon a vállalkozásfejlesztési és az innovációt segítő intézményrendszerhez az államigazgatás
és
a
különböző
érdekcsoportok
képviselőiből
álló
szervezetek,
minisztériumok, kamarák, vállalkozásfejlesztési központok hálózata, illetve a műszaki fejlesztést segítő szervezetek sorolhatók. A vállalatok innovációs tevékenységének eredményét a vállalkozásokhoz közvetítő folyamatban a közvetítő-, vagy hídképző szervezeteknek kiemelt szerepet kellene játszaniuk. Magyarországon a kutatás-fejlesztési innovációs szolgáltatásokat nyújtó intézményrendszerbe elsősorban az akadémiai intézetek, műszaki egyetemek és főiskolák, vállalati kutatóintézetek, a mérnöki irodák, az innovációs és technológiai transzfer központok, valamint inkubátor házak tartoznak. Magyarországon azonban a hídképző szervezetek többségére a forráshiány a jellemző, pedig ezeknek a szervezeteknek éppen a kutatóintézetek és az egyetemek, illetve a vállalati szféra közötti kapcsolatok erősítése lenne a fő feladata. Az ipari parkok önmagukban nem képesek technológiai transzfer szolgáltatásokat biztosítani, a magyarországi klaszter kezdeményezések is csak az innovációs központokkal, technológiai transzfer központokkal és a felsőoktatási intézményekkel kialakított kapcsolatrendszerükön keresztül képesek a közvetítő szerep betöltésére (Grosz 2005a). A magyar gazdaság duális szerkezetű, amelynek az egyik oldalán szereplő multinacionális cégek hozzák létre a GDP és az export döntő többségét és valósítják meg a K+F tevékenység közel 50%-át. A duális szerkezet oldásának, a hazai KKV-k beszállítói szerepének növelése céljából Magyarországon is egyre több kezdeményezés indul útjára. A regionális, illetve az iparági klaszter fogalma az elmúlt évtized végén Magyarországon is ismertté vált, Magyarországon az elmúlt években több klaszter kezdeményezés is született az autóipar, faipar, bútoripar, elektronikai ipar, termálturizmus és egyéb területeken. Szinte minden régió területfejlesztési politikájában megtalálható a klaszter fejlesztésének igénye, mint a sikeres gazdaságfejlesztés egyik eszköze. Ennek ellenére megállapítható, hogy a magyarországi klaszterpolitika jelenleg még kezdeti fázisban van. A klaszterorientált fejlesztési politikában fordulópont volt a 2000-es év, amikor a Gazdasági Minisztérium bekapcsolódott a Pannon Autóipari Klaszter megalakítását célzó tárgyalásokba és a 2000 decemberében aláírt együttműködési megállapodásához végül támogató nyilatkozattal csatlakozott és 50 millió forinttal pénzügyileg is támogatta a PANAC megalakítását. A klaszterek létrehozásának igénye regionális szinten először a Középdunántúli és a Nyugat-dunántúli régiókban merült fel, aminek az elsődleges oka az volt, hogy Budapest és térsége után ez a két régió volt a 90-es évek elejétől kezdődően a Magyarországra érkező működőtőke fő célterülete (Grosz 2005b).
157 Az átalakulás időszakában a gazdaság talpra állításában jelentős szerepe volt a külföldi tőkének, a gazdasági fejlődés fontos feltétele volt az új külföldi tőkeerős cégek megjelenése és munkahelyteremtése. Az erősen exportorientált külföldi tőkebefektetők viszont azokat a térségeket preferálják, ahol a jó közlekedési feltételek mellett gyorsan kapcsolódhatnak a nyugat-európai piacokhoz, illetve rendelkezésre áll a jól képzett, viszonylag olcsó munkaerő. Különösen a rendszerváltást követő években játszott meghatározó szerepet Magyarországon a külföldi tőkebefektetések vonzásában egy-egy nagyváros kedvező földrajzi elhelyezkedése, ez különösen jellemző volt Győr és Székesfehérvár városokra. A kedvező földrajzi helyzet mellett fontos volt az autópálya elérhetősége is (Nárai 2005). Az autópályák erőteljes hatást gyakoroltak Magyarországon a külföldi működőtőke beáramlásra, különösen igaz a feldolgozóipari befektetések vonatkozásában. A befektetések földrajzi elhelyezkedését vizsgálva látható, hogy az autópályák befektetésvonzó hatása miatt a pályák nyomvonala környezetében szinte mindenhol megtelepedtek a befektetések, miközben például Dél-Dunántúl, illetve Bács-Kiskun megye azokon a területein, ahol nem épült autópálya, a külföldi befektetések messze elmaradtak az országos átlagtól (Barta – Klauber 2001). Magyarországon
a
kutatás-fejlesztés
számára
megfelelő
befektetési
környezet
áll
rendelkezésre a következő tényezők alapján (ITDH 2010b): •
A tudományos kutatás Magyarországon világszínvonalon áll, Közép- Kelet-Európában Magyarország a 4. helyet foglalja el.
•
A multinacionális cégek erőteljes jelenléte jellemző Magyarországon a kutatásfejlesztés
szektorban.
Sok
K+F
intézmény
működik
az
autóiparban,
az
élettudományokban és a szoftverfejlesztésben. •
A vállalati kutatás-fejlesztés folyamatosan növekszik, az összes K+F befektetések 50%-a a gazdasági szektorból származik.
•
Jelentős számú nemzetközi kutatóintézet működik Magyarországon, amelyekre az erőteljes nemzetközi kooperáció a jellemző. Több mint 15 tudományos központ – amely jó munkalehetőségeket kínál tudományos kutatóknak – kínálja a piacnak tudományos és innovációs szolgáltatásait.
•
A kutatás-fejlesztés területén hatékony ösztönző rendszer működik. Amennyiben 10 millió euró felett van a kutatási és fejlesztési berendezések értéke, úgy egy speciális ösztönző csomagot kaphat a befektetés.
158 •
Az egyetemi városokban működő technológiai parkokra gyors fejlődés jellemző (ITDH 2010b).
Magyarországon a kutatás-fejlesztésben 2008-ban a kiadások 8,4%-kal 266,4 milliárd forintra nőttek. A növekedés jelentősebb, mint a 2007 évi 3% volt, de kisebb, mint 2005-ben és 2006ban, amikor az emelkedés évenként 15%-os volt. A kutatás-fejlesztési kiadások 2008-ban a GDP-nek csak 1%-át tették ki, de a 2000-2008 időszakban ez az összeg megduplázódott. A vállalati kutatás-fejlesztési költségek aránya 2007-ről 2008-ra 44%-ról 48,3%-ra nőtt. A kutatás-fejlesztési szektorban foglalkoztatottak száma 2007-ről 2008-ra 1,6%-kal 50 300-ra növekedett. Az egész Magyarországon foglalkoztatottak számához képest ez 1,3%-ot képvisel. A kutatás-fejlesztési szektorban a vállalati munkatársak száma 6,9%-kal, 14 ezerre növekedett, ez a kutatás-fejlesztési szektorban foglalkoztatottak számát illetően 2007-ben 26,5%-ról 27,9%-ra nőtt. A kutatóintézetek foglalkoztatottjainak száma csökkent, míg az egyetemeken foglalkoztatott kutatók száma változatlan maradt (ITDH 2010b). Az 1990-es évek óta Magyarország az autóipari termelés egyik központja lett. A globális szereplők, mint például az Audi, GM, ZF, Knorr-Bremse és Bosch, Magyarországon K+F centrumokat rendeztek be. A vezető egyetemek egyre hatékonyabban együttműködnek ezekkel a kutatásfejlesztési intézetekkel. Győrben, Veszprémben, Székesfehérváron és Budapesten számos kisés középvállalkozás végez K+F tevékenységet. Az egyetemi együttműködésre két jó példát lehet megemlíteni, az egyik a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen működő Elektronikai Járműtechnikai Kutatási Központ, amely elsősorban az autóipari és vezérlési területen végez kutatásokat. Együttműködik a Knorr-Bremse, ThyssenKrupp és TÜV Nord cégekkel. A másik jó példa a győri Széchenyi István Egyetemen működő Regionális Tudásközpont. Ez a központ a környéken működő kutatás és fejlesztési megbízásokat igyekszik kielégíteni a győri régióban. A kutatási központtal a Rába Futómű Kft., Borsodi Műhely Kft. és a Sapu Bt. működik együtt. Ennek a központnak a kutatásai az előgyártásra, illetve a végmegmunkálásra koncentrálnak, fókuszálva elsősorban olyan formázási folyamatokra, amelyek az öntvényekkel és a műanyag alkatrészekkel kapcsolatosak (ITDH 2010b).
159 4.3. Magyarország versenyképességi helyzete a világban, illetve közép-kelet-európai versenytársaival összehasonlítva A következőkben Magyarország világban elfoglalt versenyképességi helyzetét értékelem a legjelentősebb
világ-versenyképességi
jelentések
alapján,
közép-kelet-európai
versenytársaival összehasonlítva. A világon ismert versenyképességi jelentések a következők: az IMD World Competitiveness Yearbook, amely a világ több mint 50 országát minősíti, mintegy 300 indikátor segítségével. A második a Világgazdasági Fórum Globális Versenyképességi Programja keretében megjelenő WEF Global Competitiveness Report, a harmadik pedig a Világbank Doing Business adatbázis, amely a vállalatok üzleti szabályozási környezetének nemzetközi összehasonlítását végzi el (GKI 2008). Az alábbiakban áttekintem Magyarország világban elfoglalt versenyképességi pozícióit a fenti versenyképességi listák alapján. IMD World Competitiveness Yearbook Az IMD World Competitiveness Yearbook 2010 szerint Magyarország az IMD WYC által értékelt 58 ország rangsorában a „2010 évi világ versenyképességi rangsorban” (world competitiveness scoreboard 2010) a 2009 évi 45. helyről 2010-ben előrelépett a 42. helyre. A versenytárs országokat tekintve 2010-ben Csehország a 29. (ugyanez volt a helyezése 2009ben) Lengyelország pedig a 32. helyet (a 2009 évi 44. helyről előrelépve) szerezte meg, tehát jóval versenyképesebbnek bizonyultak Magyarországnál. A többi versenytárs országot illetően 2010-ben Szlovákia a 49., Bulgária az 53., Románia pedig az 54. helyet szerezte meg, azaz Magyarország mögött foglaltak helyet az 58-as világrangsorban. Magyarország ezt megelőző helyezései 2006 és 2007 évben egyaránt a 35-35. hely, majd 2008 időszakban a 38. hely a rangsorban, tehát megállapítható, hogy Magyarország versenyképessége sokat romlott a 2009-ben 2008-hoz képest, amikor 7 hellyel csúszott hátrébb a rangsorban (IMD WYC 2010).
160 4.9. ábra: Magyarország helyezése az IMD WYC világ versenyképességi rangsorban 20062010, Overall Performance
Forrás: IMD WYC 2010 A következő ábrából megállapítható, hogy az IMD WYC 2010 értékelése szerint Magyarország helyezése a gazdasági teljesítményt illetően 2010-ben 2009-hez képest 7 helyzéssel, a 33. helyről a 40. helyre csúszott vissza, ez nagymértékű visszaesést tükröz vissza (IMD WYC 2010). 4.10. ábra: Magyarország helyezése az IMD WYC világ versenyképességi rangsorban 20062010, Economic Performance
Forrás: IMD WYC 2010 A következő ábrából megállapítható, hogy az IMD WYC 2010 értékelése szerint Magyarország helyezése a kormányzati hatékonyságot illetően 2010-ben 2006 és 2010 között jelentős mértékben, folyamatos romlással összesen 6 pozícióval esett vissza, ezzel 2009-hez képest 7 helyezéssel, a 33. helyről a 40. helyre csúszott vissza, ez a kormányzati hatékonyság csökkenő megítélését tükrözi vissza.
161 4.11. ábra: Magyarország helyezése az IMD WYC világ versenyképességi rangsorban 20062010, Government Efficiency
Forrás: IMD WYC 2010 A következő ábra az üzleti hatékonyság megítélését mutatja, amely a 2006-2009 időszakban folyamatosan romlott, de 2010-ben 2009-hez képest 5 helyezéssel javult Magyarország pozíciója, az 52. helyről a 47. helyre lépett előre (IMD WYC 2010).
4.12. ábra: Magyarország helyezése az IMD WYC világ versenyképességi rangsorban 20062010, Business Efficiency
Forrás: IMD WYC 2010 A következő ábra az infrastruktúra megítélését mutatja, amely a 2007-2010 időszakban folyamatosan romlott, 2007-hez képest 2010-ig 10 helyezéssel csúszott vissza Magyarország pozíciója, a 25. helyről a 35. helyre esett vissza (IMD WYC 2010). 4.13. ábra: Magyarország helyezése az IMD WYC világ versenyképességi rangsorban 20062010, Infrastructure
Forrás: IMD WYC 2010
162 Az IMD World Competitiveness Yearbook 2010 szerint Magyarország a követlen beáramló befektetés (direct investment flows inward) 2009-ben a GDP százalékában számított 5,88% volt, ez a világ ranglistán a 8. helyet jelentette. A követlen beáramló befektetés állomány (direct investment stocks inward) 2008 évi pozíció pedig abszolút összegben a 39. hely, illetve 63,67 milliárd dollár, az állományt a GDP százalékában számítva 19. hely, illetve 41,38% volt a világon (IMD WYC 2010). WEF Global Competitiveness Report A World Economic Forum (WEF) által kiadott Gobal Competitiveness Report versenyképességi listáján a Global Competitiveness Index (GCI) 2009-2010 rangsorban Magyarország a 133 értékelt ország között az 58. helyet foglalja el, ami 4 hely előrelépést jelent a GCI 2008-2009 listán elfoglalt 62. helyezéshez viszonyítva. Ezen a listán Csehország jóval Magyarország előtt, a 31. helyen, Lengyelország a 46., Szlovákia pedig a 47. helyen található, tehát a visegrádi országok mindegyike Magyarország előtt foglal helyet. Magyarország mögött Románia a 64., illetve Bulgária a 76. helyet foglalja el (WEF 2009). A Global Competitiveness Index (GCI) 2008-2009 rangsorában a 134 értékelt ország között Magyarország által elfoglalt 62. hely 15 hely visszacsúszást jelent a GCI 2007-2008-as listán elfoglalt 47. helyezéshez képest, ami erős pozícióvesztést jelentett. Ezen a listán Csehország jóval szintén előttünk, - hasonlóan a 2009-2010-es listához – a 33. helyen, Szlovákia a 46., Lengyelország pedig az 53. helyen található, tehát a visegrádi országok mindegyike a 20082009-es listán is megelőzi Magyarországot. Magyarország mögött Románia a 68., illetve Bulgária a 76. helyen található (WEF 2008). Világbank Doing Business kiadvány A World Bank által összeállított, a világ 183 országának üzleti környezetét értékelő Doing Business kiadványának 2010 évi üzleti környezetet (Ease of Doing Business) értékelő versenyképességi
listáján Magyarország a 47. helyet foglalja el, a közép-kelet-európai
versenytársak közül Szlovákia a 42., Bulgária a 44. Helyet foglalja el Magyarország előtt, míg Lengyelország a 72., Csehország a 74. helyen Magyarország mögött található a listán. Magyarországnak relatíve jó helyezése van még a Doing Business 2010 évi üzlet indítását (Starting of Business) értékelő versenyképességi listán, amelyen a 39. helyen található, azaz a cégalapítás is megfelelő gyorsasággal hajtható végre Magyarországon.
A befektetők
szempontjából szintén fontos építési engedélyek megszerzése (Dealing with Construction
163 Permits) listán viszont meglehetősen lemaradott pozícióban, a 88. helyen található Magyarország a Doing Business 2010 évi rangsorában (World Bank 2009). A World Bank Doing Business 2008 kiadványának a világ 178 országának üzleti környezetét (Ease of Doing Business) értékelő versenyképességi listáján Magyarország a viszonylag kedvező 45. helyet foglalja el, az üzlet indítását (Starting of Business) értékelő listán a 67. helyet, az építési engedélyek megszerzése (Dealing with Construction Permits) listán a meglehetősen hátrányos 87. helyezést kapta. A kelet-közép-európai versenytárs országok az előző kategóriákban rendre a következő – váltakozó erősségeket és gyengeségeket tükröző eredményeket érték el: Szlovákia 32., Románia
az üzleti környezet listán Csehország 56.,
Lengyelország 74.,
48., Bulgária a 46; az üzlet indítása listán: Csehország
91.,
Lengyelország 129., Szlovákia 72., Románia a 26., Bulgária 100.; az építési engedélyek megszerzése listán Csehország 83., Lengyelország 156., Szlovákia 50., Románia a 90., Bulgária 103. helyezést ért el (World Bank 2007). A következőkben áttekintem Magyarország versenyképességi helyzetét közép-kelet-európai összehasonlításban a GKI 2008. évi Versenyképességi Évkönyv releváns megállapításait alapul véve (GKI 2008).
•
A társadalmi jólét legáltalánosabb mutatószáma az egy főre jutó GDP. 2000-ben Magyarországon az egy főre jutó GDP vásárlóerő paritáson 10.700 euró volt, az EU-27 átlagának 56%-át érte el, míg 2007-ben a 15.700 euróra növekedett érték az EU-27 átlagának 63%-át tette ki. Ezzel Magyarország a világ 177 országa között mind 2000-ben, mind 2007-ben a 38. helyet foglalta el. Magyarországot közvetlen versenytársaival összehasonlítva vegyes a kép. A cseh és szlovák gazdaság GDP növekedése 2000 és 2007 között gyorsabb volt a magyarnál, míg Lengyelország gazdasága lassabban bővült mint Magyarországon.
•
Magyarország
gazdasági
teljesítményének
jelentős
része
Közép-Magyarországra
koncentrálódott. 2000-ben a GDP 43%-a került előállításra ebben a régióban, 2005-ben pedig már 47%-a. A leggyengébb gazdaságú régiók – Észak Alföld és ÉszakMagyarország – leszakadása megállt, elsősorban az M3-as autópálya további kiépítésének köszönhetően. A legfejlettebb vidéki régió, a Nyugat-Dunántúl helyzete viszont relatíve romlott, ennek oka valószínűleg az, hogy egyes cégek az ipari munkahelyek egy részét alacsonyabb költségű országokba, például Romániába helyezték át.
164 •
Magyarország az elmúlt években sikeres volt a nemzetközi versenyképesség javításában kiemelkedő fontosságú külföldi működőtőke-beáramlásban. Különösen eredményes volt Magyarország a német működőtőke-befektetések vonzása terén. A német működőtőkebefektetések elsődleges célpontja a szomszédos Csehország, majd Magyarország és Lengyelország, a régió többi országában a német működőtőke a magyarországinak egyharmadát sem éri el. Magyarországon 2006-ban a német jegybank adatai szerint a német működőtőke-befektetések meghaladták a 16 milliárd eurót, ez csehországi 18 milliárd eurót meghaladó érték után a második helyet jelentette Magyarország számára. Fontos annak felismerése, hogy a német befektetésekért történő verseny elsősorban a közép-kelet-európai régión belül zajlik. A régióban Magyarország élen jár a külföldi működőtőke-kivitelben is, ami nem csekély mértékben járult hozzá a világexportban történő részesedéséhez, illetve a magyar kivitel szerkezetének korszerűsítéséhez.
•
Magyarország 2006-ban 0,7%-ban részesedett a világ működőtőke-importjából, ami majdnem megkétszereződött 2000 óta. Magyarország Csehországhoz, Ausztriához, és Portugáliához hasonló pozíciót foglal el a világ működőtőke-importjából. A működőtőkekivitelt szintén a globális világgazdaságba történő bekapcsolódás fontos csatornája. A magyarországi vállalatok tőkekihelyezése a legjelentősebb a térségben. A tudás alapú üzleti szolgáltatások gyors globalizációja további potenciális lehetőséget jelent Magyarország számára.
•
A magyar export versenyképesség javulásának a 2000 és 2007 közötti időszakban is a termelékenység emelkedése volt a legfőbb forrása. Magyarországon a termelékenység elsősorban az exportra termelő feldolgozóipari ágazatoknak abban a körében magas, ahol jelentős a külföldi működőtőke, magas a technológiai színvonal, és ahol a szakképzett munkaerő koncentrálódik, mint például a járműgyártás és elektronikai berendezések gyártása. Azonban ennek következményeként a nagyvállalatok és a KKV-k hatékonysága között nagy különbség a Magyarország esetében nemzetközi összehasonlításban.
•
Az olyan időszakban, amikor a munkavállalók heti munkaideje nem növelhető és a foglalkoztattak száma csak lassan nő, a GDP növekedési ütemének alakításában meghatározó a termelékenység alakulása. A termelékenység alakulása fontos mutatója a vállalatok gazdálkodásának is, az egy óra alatt létrehozott hozzáadott értéket méri. Magyarországon ez megfelel a legfejlettebb közép-kelet európai országok szintjének. A munkatermelékenység mutatói (GDP/munkaóra, illetve az egy foglalkoztatottra jutó GDP) fontos
paraméterek
a
befektetők
számára.
Nemzetközi
összehasonlításban
a
termelékenységgel kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy míg régi EU-tagországok
165 közül Ausztriában és Németországban a KKV szektor működése hatékonyabb a nagyvállalatokénál, addig az új tagországok legtöbbjére az jellemző, hogy a nagyvállalatok hatékonyabbak. Magyarország esetében nemzetközileg is egyedülálló a kis- és középvállalati szektor hatékonyság szempontjából történő lemaradása a nagyvállalatitól, ráadásul a két vállalatcsoport közti különbség 2000 óta tovább nőtt. Ez a hatékonysági különbség akadályozza a KKV szektor foglalkoztatási és innovációs potenciáljának növelését. •
A befektetők szempontjából fontos a bérfelzárkózás gyors üteme. 2007-ben gyorsan, 2033%-ban nőttek a minimálbérek Bulgáriában, Romániában, valamint a balti államokban. Magyarországon és Szlovákiában ez kisebb volt, 3-7% körül alakult. A magyar és a német bérek között mintegy négyszeres a különbség. Az euróban kifejezett egy munkaórára jutó munkaerőköltségek nem különböznek lényegesen Magyarországon, Csehországban és Lengyelországban, kis mértékben alacsonyabbak Szlovákiában. Tehát a visegrádi országok között a versenyelőnyt ma már kevésbé a bérkülönbségek, inkább más típusú tényezők jelentik. Még mindig magas viszont Románia és Bulgária bérelőnye.
•
Magyarországon a külföldi befektetések állami ösztönzése nagyon erős. A 2000-2008 évi időszakban azonban Magyarországon a befektetés ösztönzés gyengülése látszik, hogy ellentétben például Csehországgal és Szlovákiával. Az EU-csatlakozással erősen csökkentek a befektetésösztönzés lehetőségei, minden nagyobb támogatáshoz ki kell kérni az EU illetékes hatóságainak véleményét, és csak jóváhagyásuk esetén lehet támogatási kedvezményt adni a nagy beruházásoknak. Magyarország nem használja ki eléggé a puha ösztönzők
szerepét,
mint
például
a
képzés
átalakítása,
a
telephely-kialakítás
költségtámogatása. •
Az infrastruktúrát illetően a közúthálózat Magyarországon sűrű – Csehországhoz hasonlóan – és ez versenyképességi előnyt jelent például Lengyelországhoz, Szlovákiához és Romániához képest. A magyarországi úthálózat viszont jelentős részben felújításra szorulna. A gyorsforgalmi úthálózat fejlesztése Magyarországon kiemelt program volt az elmúlt években, ez élénkíti a gazdaságot, a forgalom jelentős része ezen az úthálózaton zajlik. Az autópálya a Mercedes kecskeméti beruházásában is fontos motiváció volt, de például Észak-Magyarország fejlődése szempontjából is kiemelt szerepe volt az autópályának.
•
Az Európai Unióban a K+F ráfordításokat illetően a Lisszaboni Stratégia célkitűzése, hogy 2010-re az EU K+F ráfordításai elérjék a GDP 3%-át. A fejlett országok K+F ráfordításai 2-3% között találhatók, Csehország és Szlovénia mutatói meghaladják az
166 1,5%-ot, Kína is megközelíti ezt az értéket. Magyarországon a K+F ráfordítások a GDP 1%-a körül vannak, hasonlóan Lengyelországhoz.
Azok az országok képesek az
innovációra alapozott fejlődésre, ahol a KKV-szektor is képes az innovációra, képes a fejlesztésekre költeni. A megfelelő innovációs miliő kialakulása fontos a hatékony befektetési környezet szempontjából, ezt a globalizáció kihívásaihoz való alkalmazkodás is megköveteli a gazdasági környezettől (GKI 2008). 4.4. Összegzés A negyedik fejezetben versenyképességi elemzést végeztem, Magyarország paramétereit összevetve
közép-kelet-európai
versenyképességét
is
a
versenytársaival
tőkevonzás
és
szempontjából.
elemeztem
a
magyar
Megvizsgáltam
a
régiók
regionális
gazdaságfejlesztő tényezőket, ezen belül az ipari parkok és klaszterek szerepét, valamint az innovációs potenciált és a tudás alapú gazdaságot, mint versenyképességi tényezőket. Bemutattam Magyarország gyengülő versenyképességi pozícióját, azt elsősorban a globális versenyképességi rangsorok segítségével szemléltetve. A fejezetben vizsgált hipotézis a következő volt: A működőtőke-vonzás szempontjából a jövőben a tudástársadalom, az innováció és a kutatás-fejlesztés egyre nagyobb jelentőséggel bír, ezt a befektetői motivációk változása is alátámasztja. (H4) A versenyképességi rangsorok alapján megállapítható, hogy Magyarország versenyképességi pozíciója az utóbbi években romlott. Közép-kelet-európai versenytársainkkal – elsősorban a visegrádi országokkal – összehasonlítva Magyarország szinte valamennyi rangsorban hátrébb került a 2000-es évek második felében a különböző rangsorokban. Csehország és Lengyelország, de Szlovákia is a legtöbb rangsorban Magyarország elé került. Ebből következően fontos feladat versenyképességünk javítása, különösen azon szempontok tekintetében,
amelyben
Magyarország hátrányba
került
vetélytársaival
szemben
a
tőkevonzásért folytatott küzdelemben. Ilyen például az üzleti környezet javítása, az adózási rendszer egyszerűsítése, illetve az adók csökkentése, valamint a munkabérekre rakódó járulékok csökkentése. A magyar régiók versenyképessége a tőkevonzás szempontjából rendkívül különböző. A kilencvenes években megszerzett előnyüket tartva Budapest, illetve a közép-magyarországi
167 régió, valamint a nyugat-magyarországi és közép-dunántúli régió ma is tartják vezető pozíciójukat, az üzleti tevékenység koncentrációja miatt Budapest vezető szerepe megkérdőjelezhetetlen. A szolgáltatások és a kutatásfejlesztés egyértelműen Budapesten koncentrálódnak, Közép-Magyarországon és a Nyugat-Dunántúlon a feldolgozóipari tevékenység tovább erősödött. A magyar gazdaságpolitika fontos feladata a magyarországi régiók között hátrányosabb helyzetben lévő régiók segítése, felzárkóztatása Budapesthez, illetve a két vezető dunántúli régióhoz. A regionális gazdaságfejlesztés fontos eszközei az ipari parkok és klaszterek, ma már Magyarországon mintegy 300 ipari park működik, a külföldi vállalatok elsősorban ezekbe az ipari parkokba települnek. A klaszterek rendkívül fontos további fejlődési lehetőséget jelentenek a magyarországi potenciális beszállító vállalatok számára, mivel a duális gazdaság kialakulása volt jellemző a rendszerváltás utáni húsz éves periódusra. A magyar beszállító vállalatok - műszaki és financiális problémák miatt - nem tudtak kellő mértékben rákapcsolódni a magyarországi multinacionális vállalatok tevékenységére, ezek a nemzetközi vállalatok többnyire azokkal a külföldi beszállítókkal dolgoznak együtt Magyarországon, amelyekkel az anyaországokban is együttműködtek. A klaszter szervezetekben történő együttműködés kiváló lehetőséget teremt arra, hogy a magyar beszállítók a fejlett technológiákat megismerjék és elsajátítsák és az egyszerűbb termékek gyártásától haladni tudjanak a bonyolultabb termékek gyártása, illetve beszállítása felé. A klaszterek magját alkotó multinacionális vállalatoknak is fontos a klaszterekben történő együttműködések révén feltérképezhetik a magyar beszállítókat, akikkel egyre szorosabb együttműködéseket tudnak kialakítani. A klaszterekben a magyar kis- és középvállalkozások elsajátíthatják a hálózatban együttműködni tudás képességét, amely a globális versenyt egyre inkább jellemzi. A felsőfokú oktatási és kutatási intézményekkel történő együttműködés számára is kiváló lehetőséget jelentenek a klaszterek, Magyarországon is egyre inkább tartalommal lehet megtölteni az egyetemek, illetve a vállalkozások közötti együttműködéseket. Ehhez további segítséget jelenthetnek a multinacionális vállalatok által a magyar egyetemeken létrehozott tanszékek, valamint a multinacionális vállalatok és a szakközépiskolák között megvalósult együttműködések. Ezek révén az oktatás egyre inkább a gazdaság számára szükséges munkaerőt tudja képezni úgy a szakközépiskolai, mind az egyetemi színvonalon. A regionális innovációs potenciál további fejlesztése a gazdaságpolitika megoldandó feladata, szükséges megerősíteni az úgynevezett hídképző intézeteket, amelyek révén a tudás az egyetemekről, illetve a kutatóintézetekből tovább tud terjedni a vállalkozások irányába. A
168 tapasztalatok szerint a regionális innovációs potenciál fejlesztése csak állami források segítségével valósítható meg, erre a magyar állami, illetve az Európai Uniós források is jó lehetőségeket biztosítanak. Ez azt is jelenti, hogy a tudás budapesti koncentrációját oldani szükséges Magyarországon a vidék javára. A tudásalapú gazdaság kialakulása a tőkevonzás szempontjából is meghatározó, Magyarországnak már a termelésorientált, olcsó szakképzett munkaerőt igénylő tevékenység helyett egyre inkább a magasabb hozzáadott értékű, illetve tudásalapú tevékenységeket kell vonzania. Fontos cél, hogy egyre több multinacionális vállalat hozza Magyarországra kutatás-fejlesztési központját, jó lehetőséget kínálva ezzel egyrészt a magyar fiatal mérnököknek, másrészt pedig hosszabb távon és fenntartható módon erősítik és szélesítik a magyarországi tudásbázist. A fejezetben vizsgált tendenciák igazolták, hogy a működőtőke-vonzás szempontjából a tudástársadalom, illetve a felsőoktatás helyzete, az innováció és a kutatás-fejlesztés egyre nagyobb jelentőséggel bír, ez a befektetői motivációk változásában is érzékelhető. A befektetők számára az oktatás, a kutatás-fejlesztés helyzete, az innovációs potenciál állapota egyre fontosabb tőkevonzási tényező, a kutatás-fejlesztési projektek, fejlesztő központok vonzása egyre nagyobb jelentőséggel bír a befogadó országok szempontjából is. Magyarország versenyképességi helyzete az utóbbi években meggyengült a közép-keleteurópai
régióban,
a
regionális
gazdaságfejlesztés
eszközeivel
a
magyar
régiók
versenyképesességét a jövőben erősíteni szükséges. A tudásalapú gazdaság mellett az ipari parkok,
logisztikai
központok
fejlesztése,
valamint
a
klaszterszervezés
is
fontos
gazdaságfejlesztési eszközök, illetve tőkevonzási tényezők. A klaszterszervezés magyar beszállítók jelenleg nem kielégítő helyzetét jelentősen javíthatja.
169 5. BEFEKTETÉSÖSZTÖNZÉS MAGYARORSZÁGON ÉS ANNAK VERSENYKÉPESSÉGE, TELEPÍTÉSI TÉNYEZŐK AZ AUDITÓL A MERCEDESIG
Az ötödik fejezetben a bemutatom a magyarországi befektetésösztönzési rendszert, elemezve annak cél és eszközrendszerét, közép-kelet-európai összehasonlításban is vizsgálva a magyar befektetésösztönzési rendszer hatékonyságát. A telepítési tényezőket is vizsgálom. Javaslatokat teszek arra vonatkozóan, hogy milyen módon lehetne a befektetésösztönzés segítségével
Magyarország
meggyengült
tőkevonzási
versenypozícióját
javítani.
Esettanulmányként elemzem az Audi 1993-as győri és a Mercedes 2008 évi – az Audi döntés után 15 évvel megszületett - Kecskemét mellett szóló beruházási döntését, a két nagy autóipai beruházás példáján bemutatva, hogy a magyarországi befektetések a helyi telepítési tényezők fejlesztésével hatékonyan terelhetők Nyugat-Magyarországról Kelet-Magyarország irányába. A fejezetben vizsgált hipotézis a következő: Megfelelő befektetésösztönzési eszközrendszerrel és a helyi telepítési tényezők fejlesztésével hatékonyan
orientálhatók
a
külföldi
befektetők
Magyarországon
belül
Kelet-
Magyarországra (H5). A fejezetben a következő kutatási kérdéseket válaszolom meg, megvizsgálva a magyarországi befektetésösztönzés regionális vonatkozásait, esettanulmányként elemezve a magyarországi Audi és Mercedes beruházás telepítési tényezőit, illetve a működőtőke terelhetőségét NyugatMagyarországról Kelet-Magyarország irányába. •
Megfelelő hatékonysággal működik –e a magyar befektetésösztönzési rendszer, ill. milyen módon lehetne azt hatékonyabban működtetni a kitűzött gazdaságfejlesztési célok elérése céljából? (K9)
•
Melyek a Magyarország által kínált legattraktívabb telepítési tényezők, különös tekintettel a regionális vonatkozásokra? (K10)
•
Megfelelően versenyképes –e a magyarországi befektetésösztönzési rendszer a visegrádi országok, ill. Románia és Bulgária befektetésösztönzési rendszereihez viszonyítva? (K11)
170 5.1. A magyarországi befektetésösztönzési rendszer, illetve annak versenyképessége
5.1.1. A magyarországi befektetésösztönzési rendszer, annak cél- és eszközrendszere
Az 1990-es évek befektetésösztönzési rendszerének jellemzése Magyarországon Antalóczy és Sass a 90-es éveket a befektetésösztönzési rendszer szempontjából két szakaszra osztja: az egyik a 1980-as évek végétől 1995-ig, a másik pedig az 1996-tól kezdődő időszak. Az első időszakban a befektetésösztönzést az jellemezte, hogy Magyarország nem pénzügyi támogatásokat adott, hanem adókedvezményeket. Az állam ebben az ösztönzési rendszerben a fiskális ösztönzőknek biztosított elsőbbséget az adómentességek, adókedvezmények, illetve a vámszabad területi cégeknek adott kedvezmények révén. Másik fontos jellemzője volt ennek az időszaknak, hogy Magyarország nagynevű multinacionális vállalatokat, „zászlós hajókat” próbált megszerezni, így fektetett be Magyarországon a 90-es évek első felében a General Motors, a Suzuki és a Ford. Az állam mindhárom befektető esetében tíz éves adómentességet biztosított és vámszabad terület létesítését engedélyezte, amellyel mentesítette a vállalatokat az import utáni vám és ÁFA kötelezettség alól. Ebben az időszakban a financiális eszközök szerepe korlátozott volt, a támogatásokat nem normatívan, hanem egyedi alkuk révén kapták a cégek. Ezt az időszakot az is jellemezte, hogy a magyar privatizációban kezdettől részt vehettek a külföldi befektetők (Antalóczy–Sass 2003a). Magyarország a 90-es években Magyarország önálló befektetésösztönzési politikát alkalmazhatott, amelyben kiemelt szerepe volt a privatizációnak. Ebben az időszakban közel 20 milliárd dollár értékben fektettek be külföldi működőtőkét Magyarországon (Antalóczy–Sass 2000). 1996-ban új időszak kezdődött Magyarországon a befektetésösztönzés szempontjából.
A befektetésösztönzési rendszer
átalakításra került, a normativitás és a regionalitás került előtérbe. Megszűntek az egyedi alkuk révén odaítélt támogatások és megjelentek a regionális elemek, azonban a fiskális eszközök még mindig meghatározóak voltak. A legnagyobb fiskális kedvezmény az volt, azok a
legalább
3
milliárd
forint
értékű
feldolgozóipari
befektetések,
amelyeket
a
Pénzügyminisztérium által regionális fejlesztésre kijelölt térségekben valósítottak meg, tíz évre 100 százalékos adókedvezményt kaptak. Financiális kedvezményekben úgy részesültek a befektetők, hogy a kiemelt régiókban kedvezményes hitelt kaptak, a kutatás-fejlesztési támogatásokhoz pedig munkahelyteremtő és képzési támogatásokat biztosított az állam. A Széchenyi-terv vállalkozásélénkítő-, gazdaságfejlesztési-, illetve infrastrukturális programokat tartalmazott. Ebben az időszakban a magyarországi befektetésösztönzési rendszer nem volt
171 EU-konform, mivel Európai Unió szabályai szerint a beruházási költség százalékában lehetett volna támogatást nyújtani, de ez Magyarország esetében nem mindig így történt. Magyarország azonban 2003. januártól hozzáigazította támogatási rendszerét az Unió rendszeréhez, ezután a nyújtott kedvezményeket már a beruházási összeg százalékának megfelelően állapították meg (Antalóczy–Sass 2003a). Szalavetz befektetésösztönzés és területfejlesztés kapcsolatáról megállapította, hogy Magyarországon a fejlesztési célok prioritás sorrendje az egyes megyékben összefügg a megyék fejlettségi szintjével. Azokban a megyékben, ahol a feldolgozóipari tevékenység viszonylag fejlettebb volt, ott a befektetésösztönzés hangsúlyosabb volt, mint azokban a megyékben, ahol a feldolgozóipari tevékenység kevésbé volt fejlett. A befektetésösztönzés azokon a területeken volt sikeresebb, ahol a gazdasági tevékenység már fejlettebb volt, míg az elmaradottabb megyékben az infrastruktúra és a közlekedési hálózat fejlesztése elsőbbséget élvezett a befektetésösztönzési tevékenységgel szemben. A befektetésösztönzés és az infrastruktúra fejlettsége között összefüggés áll fenn, a külföldi befektetők telephely választási döntéseiben a térség jó közlekedési hálózata kiemelt szempontként szerepel. Egy multinacionális vállalat térségbe történő betelepülése is hozzájárulhat az infrastruktúra fejlesztéséhez, ugyanis ezek a vállalatok gyakran infrastrukturális feltételek teljesüléséhez kötik pozitív telephelyi döntésüket, például feltételként szabják a telephelyre vezető bekötőút (Szalavetz 2000). A befektetésösztönzés jellemzése Magyarországon a 2000-es évek első felében A 90-es évtized végére Magyarországon a tőkevonzás első szakasza lezárult, a 2000-es évektől új időszak kezdődött, Magyarország befektetésösztönzési rendszerének új feltételeket kellett teljesítenie, különös tekintettel a WTO és OECD tagságokra és az EU csatlakozásra (Antalóczy–Sass 2000). Magyarország ebben az időszakban a befektetésösztönzők komplex rendszerét alkalmazta, amely a működőtőke szektorális és regionális elhelyezkedését igyekezett befolyásolni. A 2000-es évek első felében az is jellemző volt, hogy a 80-as évek végétől nyújtott adókedvezmények konstrukciók jelentős része lejárt ebben az időszakban, új adókedvezményeket ekkor már csak a preferált régiókban megvalósított beruházások kaphattak. Pénzügyi eszközöket az úgynevezett célelőirányzatok keretében kaphattak a befektetők. Az ipari parkok ekkor már teljes infrastruktúrát, a főbb közlekedési utakhoz való kapcsolódási lehetőséget kínáltak a befektetőknek, akik helyi adókedvezményekben is részesültek. Magyarországon is alkalmazásra kerültek a vámszabad területi befektetési kedvezmények, a vámszabad területek a vám- és külkereskedelmi szabályozások szempontjából külföldinek minősültek (Antalóczy 2003).
172
A befektetésösztönzés szabályainak változása Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozása után Antalóczy és Sass áttekintése szerint a befektetésösztönzés formái a következőképpen változtak az Európai Unióhoz történő csatlakozása után. A 80-as években egyre több befektetésösztönzési eszközt alkalmaztak, adókedvezményeket és más pénzügyi ösztönzőket biztosítottak a befektetők számára. A támogatási kedvezmények a költségvetési források szűkössége miatt elsősorban adómentességi konstrukciók voltak, ebben az időszakban a pénzügyi
támogatások
kevésbé voltak
jellemzőek.
A 90-es
években
a külföldi
tőkebefektetések szabályozására vonatkozóan a liberalizálás volt a jellemző. A 2000-es években előtérbe került a működőtőke-befektetések aktív ösztönzése. Az Európai Unióban történő befektetésösztönzési lehetőségekre közösségi szintű jogszabályok vonatkoztak. Az EU-Alapszerződés szerint az állami támogatás elvileg ellentétben áll a Közös Piaccal, a tagállamoknak előzetesen be kell jelenteniük támogatási szándékukat, a Bizottságnak pedig ellenőriznie kell az állami támogatásokat. Az EU-Alapszerződés meghatározza azokat az eseteket, amikor állami támogatást lehet nyújtani. A kivételek három csoportba sorolhatók, a regionális-, a horizontális- és a szektorális támogatások kategóriájába. Magyarország EU-hoz történő csatlakozása, 2004. május 1. után Magyarországon is érvényessé váltak az EUszabályok a nagy befektetési projektek támogatására vonatkozóan. Az új szabályok alapja a regionális támogatási térkép, amely előírja, hogy az egyes támogatott régiók esetében mekkora a maximális támogatási intenzitás (Antalóczy–Sass 2003a). A közösségi hatáskör szabályozási hátterét Havasi a következőképpen foglalja össze. Az EU szabályozása abból az alapelvből indul ki, hogy az európai gazdaság nyitott piacgazdaság, amelyben a szabad verseny érvényesül. Az állami támogatások korlátozzák a szabad versenyt, akadályozzák a piaci folyamatok érvényesülését, ugyanis gyakran a kevésbé hatékony vállalkozások életben maradását segítik, a jól működő, eredményes vállalkozások rovására. A közép-kelet-európai államokkal folytatott csatlakozási tárgyalásokon az egyik legnehezebb témakör éppen az állami támogatások kérdésköre volt. A beruházások, azon belül is kiemelten a külföldi tőkebefektetéseket ösztönző adókedvezmények témaköre volt a legvitatottabb kérdés, az EU ezeket ellentétesnek ítélte a közösségi szabályozással. Azonban a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a kevésbé fejlett, vagy nagy munkanélküliségű térségekbe irányuló tőkebefektetések, új munkahelyek létrehozását ösztönző regionális támogatások esetében el lehet tekinteni azok versenytorzító hatásaitól, ez Magyarország számára is fontos állásfoglalás volt (Havasi 2003). Az Európai Unióban a befektetésösztönzés vagy a termelő
173 beruházásokat igyekszik támogatni, vagy a munkahelyteremtés ösztönzésére irányul. Az ilyen típusú befektetések akkor támogathatók, ha a kedvezményezett legalább 25%-ban finanszírozza a költségeket, ez az önrész nem tartalmazhat támogatási elemeket. A támogatásoknak különböző formái lehetnek, például szubvenció, alacsony kamatozású, illetve kamatmentes hitel, kormánygarancia, vagy adómentesség. A támogatás nagyságát az intenzitás-mutató határozza meg, amely a beruházás értékének százalékában van meghatározva. A tagállamok regionális támogatási térképeket kötelesek készíteni, amelyeknek tartalmazniuk kell a támogatható régiókat, valamint az egyes régiók támogatási maximumát, ezeket az elemeket az Európai Bizottság hagyja jóvá (Havasi 2003). A működőtőke ösztönzésére alkalmazott eszközök csoportosítása Antalóczy és Sass a működőtőke ösztönzésére alkalmazott eszközöket két nagy csoportra osztja. Az egyik a szűkebb értelemben vett, csak a külföldi működőtőkére vonatkozó csoport, a másik pedig az általános befektetési klímát alakító gazdaságpolitikai módszerek csoportja. Tekintsük át a két csoport jellemzőit. Szűkebb értelemben vett ösztönzők Ebbe a csoportba azok a gazdaságpolitikai eszközök tartoznak, amelyek célja a külföldi befektetések megtérülésének javítása, illetve költségeinek csökkentése. Ide sorolhatók az adókedvezmények, pénzügyi szubvenciók és az egyéb hasonló típusú támogatások. A 80-as évek közepétől az országok egyre szélesebb körben alkalmaztak szűk értelemben vett befektetésösztönzőket, igyekeztek szektorok, illetve régiók szerint terelni a befektetéseket. A szűkebb értelemben vett ösztönzőkre az adókedvezmények különböző formái a jellemzőek, például az adó- és vámmentességek és más kedvezmények, ennek a támogatási formának az általános jellemzője, hogy kevesebb pénzügyi támogatást jelent. A kedvezmények általában öt éves időszakra vonatkoznak az adó elengedés tekintetében, míg a vámkedvezmények 5-10 éves időszakra vonatkoztak (Antalóczy–Sass 2000). Tágabb értelemben vett ösztönzők A tágabb értelemben vett ösztönzők meghatározóak abból a szempontból, hogy egy ország mennyire vonzó a külföldi befektetések szempontjából. A monetáris és fiskális politika határozza meg az ebbe a csoportba tartozó ösztönzőknek a körét, mivel olyan gazdasági stabilitási mérőszámok jellemzik ezeket az ösztönzőket, mint az infláció, a külső-, illetve a költségvetési egyensúly. A költségvetési politika határozza meg az általános adószintet, azon belül a nyereség szintjét, mely kiemelkedően fontos a befektetők számára. Fontos tágabb értelemben vett ösztönző továbbá az ipari szerkezet alakulását, térbeli elhelyezkedését és K+F
174 helyzetét befolyásoló gazdasági strukturális politika (Antalóczy–Sass 2000). Sass fontos megállapítása, hogy a globalizáció-regionalizáció előrehaladása azzal a következménnyel járt, hogy a piaci verseny színtere egyre inkább áttevődött regionális szintre. A regionalizáció és a globalizáció előrehaladásával az egyes helyszínek is egyre fejlettebbé, illetve hasonlóbbakká válnak és ebben a helyzetben felértékelődnek a befektetésösztönzési elemek (Sass 2003). A külföldi működőtőke befektetések motivációi Katona regressziós modell keretében vizsgálta a Magyarországra áramló külföldi közvetlen tőke motivációit az 1990-es években. Megállapította, hogy a felsőfokú képzésben részt vevők száma, az egy főre jutó GDP nagysága és a telefonvonalak száma alapvetően befolyásolta a külföldi befektetők hosszú távú döntéseit Magyarország esetében. Az újrabefektetéseket is magába foglaló működőtőke állomány esetében ez a három tényező alapvetően meghatározta a vizsgált tíz éves periódus magyarországi befektetéseit. A vizsgálat további megállapítása, hogy Magyarország hosszú távú tőkevonzási versenyképességéhez a képzett munkaerő kiemelten járul hozzá. A képzett munkaerő már akkor is kiemelkedő szerepet töltött be magyarországi befektetők döntéseiben, amikor még nem a hatékonyságkereső, hanem a piackereső befektetések voltak jellemzőek a magyarországi tőkebeáramlást illetően (Katona 2006). Katona egy másik vizsgálatában megállapította, hogy a privatizáció a magyar tőkeberuházásokat illetően meghatározó tényezőnek bizonyult, a privatizáció időszakában minden más tőkevonzó tényező háttérbe szorult Magyarországon. (Katona 2005). A következő ábra a német és a magyar munkabérek közötti különbségeket mutatja az 1990-es években. 5.1. táblázat: Átlagos havi bruttóbérek (Euróban, 1 Euro=254HUF) 1992
1993
1994
1995
1996
1997
1998
1999
Németországban
2129
2236
2325
2426
2461
2511
2573
2688
Magyarországon
88
107
131
153
184
225
267
304
Társadalombiztosítási
127
154
189
220
265
324
371
404
járulékkal együtt Magyarországon
Forrás: Katona 2005, 254.p. Antalóczy megvizsgálta az autóipari, illetve az elektronika ipari ágazatba tartozó vállalatokat 1999-ben. A befektetések motivációi között a legfontosabbak a politikai és gazdasági
175 stabilitás, az átlátható jogrendszer, a képzett munkaerő, illetve a munkaerő alacsony költségei voltak. További motivációs tényezők voltak az EU-piacra jutási lehetőségek, a leányvállalatok földrajzi, logisztikai elhelyezkedése, valamint az infrastruktúra állapota. Magyarország legnagyobb
befektetői
elsősorban
exportorientált
cégek,
amelyek
magyarországi
beágyazottsága nagyon alacsony szintű, kevés magyar beszállító tudott integrálódni a multinacionális vállalatok termelési folyamataiba. Ezek a nagy befektetők elsősorban bérmunka jellegű összeszereléseket végeznek, fő motivációjuk az olcsó munkaerő volt (Antalóczy 2003). Diczházi a rendszerváltozás időszakában, illetve a kilencvenes években megvalósult külföldi zöldmezős ipari beruházások motivációit úgy látja, hogy azok egyrészt piacszerző befektetések voltak, másrészt az alacsony termelési költségek miatt jöttek Magyarországra (Diczházi 1999b). Sass szerint a befektetők motivációinál a makrogazdasági politikák által alakított mutatószámok is meghatározó szerepet játszanak. Ilyen mutatók például a GDP/fő, a GDP növekedési üteme, az inflációs ráta, a folyó fizetési mérleg, a munkanélküliségi ráta, a munkaerő versenyképessége, a piac nagysága, illetve az infrastruktúra
állapota.
Meghatározó
tényezők
még a
bankrendszer minősége,
a
kereskedelem- és versenypolitika elemei, a korrupció, az oktatás minősége, valamint az életminőség. Az általános befektetési klímát a makrogazdasági politikák közül leginkább a monetáris és a fiskális politika befolyásolja, ezek határozzák meg a gazdasági stabilitást azon belül az inflációt - és a kamatlábakat, amelyek alapvető szempontok a befektetéseknél. A költségvetési politika alapvetően befolyásolja az általános adószintet, azon belül a nyereségadó szintjét, amelyet a befektetők szintén meghatározó szempontnak tartanak. Az egyéb strukturális politikák által befolyásolt területek az iparszerkezet alakulása, a térbeli elhelyezkedés, valamint a K+F helyzete. További meghatározó elem a privatizációs politika (Sass 2003). A külföldi tőke telephely választási-, illetve értékelési módszereire vonatkozóan Losoncz megállapítja, hogy a beruházás értékelési módszerek közül a külföldi befektetők a nettó jelenérték módszerét tartják a legmegfelelőbbnek. A nettó jelenérték módszer a projekttől a jövőben várható jövedelmeket hasonlítja a jelenleg befektetett tőkével. Ha a nettó jelenérték pozitív, akkor a beruházás elfogadható. Minél nagyobb a nettó jelenérték, annál kedvezőbb a projekt megtérülése. A várható jövedelmezőség kiszámításánál a politikai-, az árfolyam- és az egyéb kockázatokat is figyelembe veszik (Losoncz 2004). A multinacionális cégek befektetési motivációiról az Európai Uniós csatlakozási időszakában Hamar megállapítja, hogy azok hasonlóak voltak Magyarország és a többi csatlakozó ország esetében. Valamennyi csatlakozó országra jellemző volt az olyan komparatív előnyök kihasználása, mint az olcsó, jól képzett
176 munkaerő, illetve a jó földrajzi elhelyezkedés. További hasonlóság volt, hogy a külföldi működőtőke-beáramlás korai szakaszában jellemző volt a piacszerzés, beleértve a befogadó ország, valamint a környező országok együttes piacait. Később a hatékonysági szempontok is előtérbe kerültek, különös tekintettel a viszonylag olcsó munkaerőre. A külföldi működőtőkebeáramlás volumenét alapvetően befolyásolta a privatizációs programok időzítése a különböző országokban, illetve a privatizációval kapcsolatos jogalkotás. Magyarországon például a társasági törvény már 1988-89-ben elfogadásra került (Hamar 2004). Éltető és Sass vizsgálatai szerint a Magyarországon működő vegyes vállalatok befektetési motivációi nem voltak homogének, a legfontosabb motiváció a nem exportorientált cégek esetében a piacon minél nagyobb részesedés megszerzése, az exportorientált cégeknél pedig a munkaerő szakképzettsége volt (Éltető –Sass 1997). Szalavetz megállapítása szerint a gyorsan növekvő iparágakra történő szakosodás látványos, gyors, de csak felszíni szerkezeti modernizációval járt. A megfelelő szakosodás segítségével felzárkózó országoknak szembe kellett nézniük azzal, hogy az exogén, transzfervezérelt technológiai fejlődés modernizációs képessége folyamatosan csökken, az új iparág megjelenésére visszavezethető szerkezetátalakulásos növekedés időszaka fokozatosan befejeződik. A fejlett országok gazdaságai időközben már a technológiai komplementaritásra visszavezethető szerkezetátalakulásos növekedés fázisába kerültek. A centrumon kívül felzárkózó országoknak is ügyelniük kell arra, hogy ne csak befogadják az új technológiákat, hanem a technológiák egyes ágazatok közötti áramlását, a technológiai komplementaritást is kihasználják (Szalavetz 2004a). Szalavetz a világgazdaság versenyképes szereplőire vonatkozóan megállapítja, hogy a versenyképesség nem a legmagasabb technológiai szintet képviselő iparágakban, hanem az érett, esetlegesen a hanyatló szektorokban válik meghatározó tényezővé. Nem az számít elsődlegesen, hogy mire specializálódott egy ország, hanem hogy megfelelő hatékonysággal tudjon termelni azokban az ágazatokban, amelyre az adott ország specializálódott (Szalavetz 2004b). Külföldi befektetésekre alapozott fejlődési modell Magyarországon Az 1990-es években, illetve a rendszerváltást követő gazdaságpolitika hatására a magyar gazdaság a telítettség állapotáig vonzotta a külföldi tőkét. Ebben az időszakban a piacszerzési motiváció mellett döntő tényező volt az olcsó helyi munkaerő. Több nagy zöldmezős beruházás esetében az egységnyi kibocsátásra jutó alacsony munkabér költség volt a befektetői motiváció. Alapvető változás volt a 2000-es évek elején, hogy a munkaintenzív tevékenységek gazdaságossága erőteljesen csökkent. A rendszerváltást követő időszak legfontosabb mozgatóerői a külföldi cégek voltak, amelyek tevékenysége révén bekövetkeztek
177 a makro-, illetve mikrogazdasági szerkezetváltások (Szanyi 2004). 2000 után a magyarországi tőkebefektetések szerkezete alapvetően megváltozott. A külföldi működőtőke állomány elsősorban a már letelepedett cégek pótlólagos beruházásai révén bővült. Számos cég elhagyta Magyarországot, a főként szakképzetlen, olcsó munkaerőt alkalmazó cégek kivonultak az országból. Pozitív jelenség volt ugyanakkor, hogy a képzettebb munkaerőt alkalmazó cégek továbbfejlesztették magyarországi tevékenységüket, például egyre több esetben létesítettek kutatás-fejlesztési bázisokat (Szanyi 2004). Szanyi szerint a magyar gazdaság rendszerváltást követő fejlődését a külföldi befektetések alapvetően befolyásolták. A fejlődés két központi szereplője már korábban is a gazdaság fejlesztését ösztönző állam, illetve a nagyvállalati szektor volt. A nagyvállalati szektoron belül a külföldi befektetések meghatározó szerepet játszottak. A működőtőke-befektetések szerkezetét illetően a befektetők egyre nagyobb hányada a szolgáltató szektorba fektet be, azon belül pedig a magasabb hozzáadott értékű üzleti és pénzügyi szolgáltatások a dominánsak. Az is jellemző, hogy a multinacionális cégek egyre több belső vállalati szolgáltatást telepítenek Magyarországra (Szanyi 2007). Bevan és Estrin 1994 és 1998 közötti időszakban 18 piacgazdaságból 11 átmeneti gazdaságba áramló működőtőke-áramlás adatait vizsgálta meg.
Megállapításuk
szerint a Közép-Kelet-Európába irányuló külföldi működőtőke-beáramlás fő motivációi az országkockázat, a munkaerő költsége és a piacnagyság voltak.
Az átmeneti országok
hitelképességét erősen meghatározta a magángazdaság, az ipari fejlődés, a kormányzati mérleg, valamint a korrupció. Azt is megállapították, hogy az EU-n kívüli országokba kevesebb működőtőke áramlik, amely tovább fékezi ezen országok átalakulási folyamatait (Bevan-Estrin 2000). Molnár és Lőrincz úgy látja, hogy mivel Magyarországon is a multinacionális vállalatok valósítják meg a legnagyobb befektetéseket, kedvező befektetési feltételeket szükséges biztosítani számukra. Magyarország szempontjából elsősorban Németország érdekei a döntőek, hiszen a legnagyobb befektetők Magyarországon a német nyelvű országok az USA, illetve Japán előtt. A privatizációs folyamat befejeződése után új helyzet állt elő Magyarországon. A privatizáció kezdetben az olcsó munkaerőt alkalmazó termelés megszerzését tette lehetővé, ez azonban később elveszítette a fő mozgatórugó szerepét. A működőtőke-áramlás csökkenését részben kompenzálja az újrabefektetési volumen növekedése. Egyre inkább a tudásintenzív ágazatok kerülnek előtérbe, amelyek magasabb szintű szolgáltatást állítanak elő magasabb szintű tudás felhasználásával. Erre példa a nemzetközi call centerek, adminisztrációs központok létrehozása, ahol nem kiválóan képzett munkaerőre van szükség, azonban nyelveket beszélő, minőségileg magasabb szintű munkaerőt alkalmaznak (Molnár–Lőrincz 2004).
178 5.2. táblázat: A német külföldi beruházások motivációi sorrend
Motívum
Fontosság
1
piac szerzése
3,39
2
piac biztosítása
3,03
3
Piacápolás
2,68
4
a piac mérete és növekedési potenciálja
2,51
5
a közös piac előnyeinek kihasználása
2,17
6
alacsony bérek
1,78
7
a telephely használhatósága, mint exportbázis
1,69
8
alacsony adóterhek
1,6
9
importkorlátok áthidalása
1,57
10
magasabb megtérülés
1,41
11
árfolyam rizikó csökkentése
1,22
12
jobb beszerzési lehetőségek
1,2
13
kevesebb adminisztratív korlátozó tényező
1,16
14
a munkapiac rugalmassága
1,12
15
közbeszerzésekhez való hozzáférés biztosítása
1,01
16
magasabb termelékenység
0,94
17
technológiai vagy kutatási előny szerzése
0,87
18
állami támogatás
0,45
19
a munkavállalók kvalifikáltsága
0,45
20
jobb infrastruktúra
0,38
Forrás: Molnár-Lőrincz 2004, 24.p. A relokáció Közép-Kelet-Európába és Magyarországra, különös tekintettel a német kihelyezésekre A relokáció egy cégen belül megvalósított, másik országba történő termelés kihelyezés, illetve külföldi működőtőke-befektetés. Az alapvető különbség más működőtőke-áramlási formákkal szemben, hogy míg az egyik ország területén új kapacitások épülnek, addig a másikban hasonló kapacitások megszűnnek, tehát a termelőtevékenység nem szűnik meg, csak áthelyezés történik. A folyamatokat Közép-Kelet-Európa szempontjából vizsgálva a kilencvenes években elsősorban piacorientált befektetések valósultak meg. A kilencvenes évek második felében már a korábbi kapacitások bővítése zajlott, illetve az új, hatékonyságkereső, exportorientált zöldmezős beruházások voltak a jellemzőek. Ezek között már egyre több volt a relokációs konstrukció (Szanyi 2007). Közép-Kelet-Európa az autóipar a legfőbb befogadója volt a működőtőke-befektetéseknek. A külföldi működőtőke aránya
179 Kelet-Közép-Európában az üzleti szolgáltatások és a kutatás-fejlesztés vonatkozásában is emelkedett. A működőtőke kihelyezésében a magasabb munkaerő képességek dominanciája az EU-hoz csatlakozó országokat más telephelyek erős versenytársaivá tette. Jellemző volt az is, hogy Kelet-Közép-Európa a 2000-2001-es időszakban a cégegyesülések és akvizíciók vonatkozásában sikeresebbnek bizonyult, mint a világ más régiói (Kalotay 2004). Hunya és Sass szerint a nemzetközi munkamegosztás egyre fontosabb elemét képezi a termelő és szolgáltató kapacitások relokációja, a más országokba történő áttelepítések. Az Európán belüli helyzetre elsősorban az volt jellemző, hogy a régi EU-tagok befektetői az új EUországokba telepítették át kapacitásaikat. A relokáció a közvetlen külföldi működőtőkeáramlás egyik legfontosabb eleme a határon átnyúló vállalati egyesülések, felvásárlások, piacszerzési befektetések mellett. A kereskedelem és a befektetések nemzetközi szabályozásának liberalizációja lehetővé teszi, hogy a termelést áthelyezzék azokba az országokba, ahol az hatékonyabban folytatható. A relokáció formájában megjelenő nemzetközi munkamegosztás mindkét fél számára előnyös, ez a komparatív előnyök elméletéből is következik. A relokáció a költségcsökkentés egyik formája, versenyképességi tényező. Megvalósítási módja, hogy a termelést és a szolgáltatásokat a vállalat felosztja telephelyei között a különböző országokban, és ez a folyamat lehetővé teszi, hogy a vállalat több telephely komparatív előnyét egyidejűleg kihasználja (Hunya–Sass 2006). Magyarországra irányuló relokációk Hunya és Sass 2003-2005 közötti időszakban
vizsgálta a magyarországi relokációkat.
Összesen 299 közvetlen külföldi működőtőke projektet azonosítottak, ebből 65 esetben állapították meg, hogy relokációs befektetés történt, ebből 58 esetben külföldről Magyarországra, 7 esetben pedig Magyarországról külföldre. Hunya és Sass megállapította, hogy a Magyarországra érkező relokációk meghatározó része az EU-15 országokból érkezett, elsősorban Németországból és Ausztriából. A befektetések származási országát illetően az USA és Németország a leggyakoribb befektető. A magyarországi relokációk elsősorban az elektronikai iparban, másodsorban pedig az autógyártásban realizálódtak. A regionális megoszlást illetően a relokációk követték a külföldi működőtőke-áramlás regionális tendenciáit, azaz Közép-Magyarország – elsősorban Budapest és környéke –, illetve NyugatDunántúl és Észak- Magyarország vonzották a legtöbb relokációs projektet. Az ágazati relokációkat vizsgálva az autóipari relokációk eredményeképpen létrejött új kapacitások meghatározó része Nyugat-Dunántúlon és Észak-Magyarországon valósult meg (Hunya – Sass 2006).
180
Német működőtőke-befektetések Kelet-Közép-Európában, relokációk a német iparból Tüselmann megállapította, hogy a német működőtőke állományának Kelet-Közép-Európában történő növekedése gyakran összekapcsolódott a termelési kapacitások relokalizációjával. Németország a világ negyedik legnagyobb működőtőke kihelyezője az USA, Japán és Anglia után. A német külföldi működőtőke kihelyezések Kelet-Közép-Európában csak néhány országra koncentrálódtak, elsősorban a Cseh Köztársaságban, Magyarországon és Lengyelországban valósultak meg. Annak ellenére, hogy a mintegy 350 milliós kelet-középeurópai népességnek csak mintegy 15%-a él ezekben a országokban, a német befektetésekből mégis több, mint 90%-ban részesedtek. A német kelet-közép-európai működőtőkebefektetések elsősorban piacorientáltak, másrészről azonban a jelentős mértékben költségorientáltak is voltak. Az elsősorban a feldolgozóiparban megvalósított német befektetések nemcsak tőkét, hanem know-how-t, termelési módszereket és új technológiákat is transzferáltak, kombinálták kelet-közép-európai alacsony béreket a nyugati technológia magas termelékenységi szintjével. Ennek következményeként az egységre jutó munkabérek (labour unit
cost)
Kelet-Közép-Európában
folyamatosan
csökkentek.
A
munkabér,
mint
költségtényező döntő faktor volt a német vállalatok telephely-választási döntéseiben, mivel a német vállalatok döntően munkaerő-igényes tőkebefektetéseket valósítottak meg. A teljes német működőtőke kihelyezést vizsgálva annak mintegy 60%-a volt piacorientált befektetés, és mintegy egyharmada volt költségorientált befektetés (Tüselmann 1999). A befektetésösztönzés célrendszerének változása az 1990-es években és a 2000-es évek első felében Vértes és Losoncz megállapítása szerint a külföldi működőtőke Magyarországra történő beáramlása az 1990-es évek első felében a piacgazdaságba történő átmenetre volt visszavezethető, a privatizáció és a liberalizáció voltak a legfőbb hajtóerők. Az 1990-es években a magyar gazdaságpolitika számos eszközzel ösztönözte a külföldi befektetéseket, kiemelkedő szerepet játszottak a különböző adókedvezmények. Kiemelkedő ösztönzőnek bizonyultak Magyarországon az ipari parkok. Az EU-csatlakozással a kilencvenes években alkalmazott ösztönző rendszert alapjaiban kellett módosítani. Az adható adókedvezmény mértékét a régiók fejlettségi szintje határozta meg egy támogatási térkép alapján, amely a támogatható régiókat és a maximális támogatás intenzitás mértékeket is meghatározta. Az 1990-es évek végén szükségessé vált a kormányzati befektetésösztönzés stratégiai célrendszerének
módosítása,
az
elsősorban
a
nagyvállalatok
számára
nyújtott
181 kedvezményeket nyújtó befektetésösztönzési stratégia már nem volt elég hatékony. Az új stratégiai célrendszer legfőbb elemei a külföldi működőtőke-befektetések célkitűzései, a vállalati méretek, a vállalatok közti munkamegosztás, a külföldi befektetések motivációi, valamint az iparági jellemzők szerint csoportosíthatók. A vállalati munkamegosztás szempontjából fontos jelenség volt, hogy a Magyarországon megtelepedett külföldi nagyvállalatokat hamarosan követték beszállítóik, ebből következően több figyelmet kell fordítani a letelepedett külföldi nagyvállalatok beszállítói kapcsolataira, elsősorban a közúti gépgyártó ágazatban. A külföldi működőtőke-import ösztönzésének célrendszerét szükséges kiterjeszteni a zöldmezős beruházásokról az újrabefektetési formákra is. Nagyobb figyelmet kell fordítani a közepes cégek Magyarországra történő vonzására. A tevékenységi területek szerint a kutatás-fejlesztési, a regionális szolgáltatási és irányítási funkciók, illetve a helyi beszállítói kapcsolatok fejlesztését fontos ösztönözni (Vértes–Losoncz 2004). Véleményem szerint a 2000-es évek második felében magyar befektetésösztönzésnek sikerült előmozdítania a külföldi közepes cégek magyarországi befektetéseit, a származási országokat tekintve elsősorban Németországból. Jelenleg a Budapesten működő Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi
Kamara
adatai
szerint
mintegy
4000
aktív
német
cég
működik
Magyarországon, ezek túlnyomó többsége közepes méretű cég, amelyek elsősorban a feldolgozóiparban tevékenykednek. Hozzá kell tenni azonban, hogy ezen cégek meghatározó arányban a német multinacionális cégek beszállítói, amelyek követték az összeszerelővégfelhasználó nagyvállalatokat Magyarországra. Ez a jelenség tovább erősítette azt a tendenciát, miszerint a nemzetközi nagyvállalatok ugyan nem ágyazódtak be megfelelő mértékben a magyar gazdaságba, viszont megteremtették a lehetőségét annak, hogy a magyar kis- és közepes vállalatok ezeknek az első, vagy második körös német beszállítóknak a beszállítóivá válhattak. 5.1.2. Az ITDH szerepe a befektetésösztönzésben, illetve a nagyberuházások egyedi támogatásának hatékonysága Az
ITDH befektetésösztönzési tevékenységének áttekintése, különös tekintettel a 2008-as
válság utáni időszakra A magyar befektetésösztönzési rendszer operatív működtetésében, illetve célrendszerének megvalósításában a Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Közhasznú Társaságnak (ITDH) – amely a Gazdasági Minisztérium befektetésösztönzési és kereskedelemfejlesztési
182 ügynöksége – meghatározó szerepe van, ezért indokolt az ITDH befektetésösztönzési tevékenységének rövid áttekintése. Az ITDH befektetésösztönzési gyakorlata szerint a 2000-es években a következő szolgáltatásokat nyújtotta a befektetőknek a beruházások előkészítése során: •
Általános, jogi, adózási, pénzügyi információk a befektetési környezetről
•
Partnerkeresés és közvetítés
•
Telephely-keresés Magyarországon
•
Zöldmezős beruházások döntéseinek támogatása
•
Vállalati adatban működtetése különös tekintettel a potenciális beszállítókra
•
Részvétel az ipari parkok hasznosításában
•
Regionális projektek elindítása és menedzselése
•
Szemináriumok és képzések önkormányzatok részére
•
Folyamatos tanácsadási tevékenység a befektetők számára a döntés-előkészítési folyamatok során
A 2008 októberében bekövetkezett pénzügyi- és világgazdasági válság következtében a nemzetközi befektetési környezet alapvetően megváltozott, ez a magyarországi befektetési környezetet is jelentősen befolyásolta. A befektetésösztönzési politika a 2008. októberi válság után bekövetkezett változásoknak megfelelően átalakításra került, a válság utáni időszakban a befektetésösztönzés szerepe felértékelődött. A nemzetközi befektetési környezet változásai a következőkkel jellemezhetők: •
Megerősödtek
a
versenytársak,
Lengyelország,
Csehország,
Szlovákia
is
exportorientált, hatékonyságnövelő beruházásokat valósított meg. Románia és Bulgária 2007-ben az Európai Unió tagja lett, általuk további gazdasági potenciállal erősödött az Európai Unió. India és Kína egyre több munkaintenzív és call center beruházásokat vonzott. A FÁK országokba egyre több piacszerző beruházás települt. •
Megnövekedett az újra befektetett tőke jelentősége.
•
A magas hozzáadott értékű ágazatok a korábbiakhoz képest nagyobb versenyelőnyt jelentettek.
•
A kis és közepes vállalatok száma radikálisan emelkedett, ezek a vállalatok újabb tőkebefektető országokból is megjelentek.
A nemzetközi befektetési környezet változásainak megfelelően a befektetésösztönzésben a következő új igények merültek fel:
183 •
A pozitív beruházási döntést követő projektmegvalósítás támogatásának igénye megnövekedett, szélesebb körű és szervezettebb támogatást igényeltek a befektetők.
•
Az akvizíciós tevékenység szükségessége is felerősödött, a korábbiaknál nagyobb proaktivitás
és
koncentráltabb
információszolgáltatás
vált
szükségessé
a
befektetésösztönzés részéről. •
A befektetésösztönzési trendeket, vállalati stratégiákat a korábbiaknál hatékonyabban kellett elemezni és felhasználni és az üzleti környezetet hatékonyabban kellett javítani.
•
A külpiaci hálózat szűkülő kapacitásait a korábbiakhoz képest jobban kellett koncentrálni.
Az ITDH új befektetésösztönzési kihívásokra a következő válaszokat adta: •
Az ITDH megvalósította a támogatási egyablakot, melynek során a befektetők minden szükséges információt egy helyen, az ITDH-nál kapnak meg.
•
Az ITDH felerősítette az implementációs tevékenység támogatását, különösen a hatósági engedélyek beszerzése, illetve a befektetési helyszínekre vonatkozó információk beszerzésének vonatkozásában. Az ITDH törekszik a hatósági egyeztetések megfelelő ütemezésére és szervezésére, abból a célból, hogy a hatósági engedélyeket a befektető idejében megkapja. Az ITDH tehát a pozitív döntés és a megvalósulási pont közötti intenzív szakaszban is igyekszik folyamatosan kiszolgálni a befektetőt, azaz nemcsak a pozitív döntés meghozataláig, hanem azt követően is segítik a befektetőt.
• Az újra befektetett tőke növelésének érdekében megerősítésre került az aftercare tevékenység, amelynek keretében az ITDH igyekszik a projekt megvalósítása után is megismerni a befektetők véleményét, magyarországi céglátogatásokkal és az anyavállalatok
döntéshozóinak
interjúztatásával,
kérdőíves
felmérésekkel.
Az
aftercare tevékenység célja, hogy a megvalósított projekt problémamentesen működjön és bekövetkezzen egy újra beruházási pont, ahol a befektetők ismételten befektetik megtermelt jövedelmük egy részét. •
Az ITDH a külgazdasági hálózat szorosabb bevonására törekszik, aminek fő célja a multinacionális befektetők döntéshozóihoz történő közelebbi kapcsolódás, a potenciális befektetőket már származási országban, az anyacégek központjaiban is ki kell szolgálni már abban a fázisban is, amikor a befektetési projektek megfogalmazódnak.
184 A külföldi működőtőke vonzásban a szakképzett munkaerő kulcsfontosságú telepítési tényező, ezért az ITDH befektetés-ösztönzési stratégiája részeként humán erőforrás politikájával is igyekszik a magyarországi munkaerőképzést, szakképzést a megfelelő irányba befolyásolni. Ennek fő céljai a képzési rendszer átalakítását illetően a következők: •
A képzési rendszer és a tananyag fejlesztése a versenyszféra igényeinek megfelelően kell, hogy kialakításra kerüljön.
•
Az új technológiáknak megfelelően új képzési szakterületeket kell meghonosítani.
•
Az egyetemi-főiskolai, valamint a szakiskolai képzéseknek is összhangban kell lenniük a gazdaságfejlesztési prioritásokkal, a kiemelt iparágak igényeivel.
•
A megfelelő munkaerőt is biztosítani kell a hiányszakmákban is.
A fenti célokhoz az ITDH a következő eszközökkel igyekszik hozzájárulni: •
Összegyűjti és elemzi a vállalati igényeket.
•
Együttműködik az állami intézményekkel a szakképzési források optimális felhasználása érdekében.
•
Együttműködik a felsőfokú oktatási intézményekkel a jövőbeni vállalati igényeknek, iparági trendeknek megfelelő képzés kialakítása céljából.
Az ITDH a humán erőforrás fejlesztési politikájával a következő eredményeket kívánja elérni, a működőtőke-vonzás szempontjából is fontos, a megfelelően képzett munkaerő rendelkezésre állása céljából: •
A hiányszakmákban elinduljanak a megfelelő képzések.
•
Az új beruházásokhoz, illetve bővítésekhez megfelelően képzett munkaerő álljon rendelkezésre, például a szolgáltató központok, gyártó kapacitások, illetve kutatásfejlesztési projektek megvalósítása során.
•
Az új iparágak meghonosításához szükséges feltételek biztosítása, mint például a repülőgépipar, napelem gyártás, mikroelektronikai befektetések megvalósítása.
Az
átalakított
befektetésösztönzési
politika
új
ágazati
prioritásokat
is
kijelölt
Magyarországon. A feldolgozóipar magasabb hozzáadott értéket termelő ágazatai lettek az új ágazati prioritások, ezen belül az autóipar, elektronika, informatika és kommunikáció, biotechnológia és gyógyszergyártás fejlesztését célzó intézkedések kerültek előtérbe. Az ágazati prioritások közé tartozott továbbá a következő tevékenységek megerősítése: kutatásfejlesztés, nemzetközi szolgáltató központok, logisztika, környezetvédelem és megújuló energia-, illetve bioüzemanyag-előállítás.
185 Véleményem szerint az ITDH a 2008 évi válság előtt megfelelő szolgáltatásokat nyújtott a nemzetközi nagy és közepes vállalatok magyarországi befektetéseihez, a projektek előkészítési-, döntési-, és megvalósítási szakaszában. A válság után megfelelően alkalmazkodott a megváltozott új külgazdasági körülményekhez, különösen a humán erőforrás képzési politika alakítását illetően, melynek elsődleges célja a megfelelően képzett munkaerő biztosítása volt a befektetők számára. Az after care tevékenység felerősítése is sikeres programnak minősíthető, a már megtelepedett befektetők tapasztalatainak kiértékelése előmozdíthatja a bővítési jellegű befektetéseket, illetve újrabefektetéseket és hasznos információkat nyújt az újabb befektetések vonzásához is. Az önkormányzatok befektetésfogadási tevékenységének erősítése is javítja a regionális befektetésösztönzési rendszer hatékonyságát. A támogatások hatékonysága Magyarországon, az egyedi kormánydöntéssel támogatott beruházások esetében Magyarország gazdaságfejlesztési célkitűzéseinek megvalósulása szempontjából célszerű megvizsgálni a 2008 évi válság előtti időszakot. Ehhez jó alapot nyújt az Állami Számvevőszék 2008-ban elvégzett vizsgálata, amely ellenőrizte a gazdaságfejlesztés állami eszközrendszerét abból
a
szempontból,
hogy
az
mennyire
hatékonyan
támogatta
Magyarország
gazdaságfejlesztési célkitűzéseinek megvalósulását. Az ÁSZ kiemelten vizsgálta a fejlesztés jellegű támogatásokat és adókedvezményeket. A vizsgálat megállapítása szerint az alkalmazható állami eszközöket az Európai Unió versenyjoga egyértelműen meghatározza. Az EU konkrét szabályozást nyújt az olyan célok támogatására, hogy milyen területeken adható támogatás állami forrásból, beleértve ebbe az adó- és kamatkedvezményeket is. A közösségi versenyjog elismeri, hogy szükség lehet a nemzeti vállalatoknak és iparágaknak nyújtott támogatásra, de tiltja az olyan tagállami támogatásokat, amelyek torzítják a versenyt. A közösségi versenyjog meghatározza azokat a területeket, ahol szabályozott mértékű támogatás megengedett. Ilyen területek például a foglalkoztatás javítása, képzés, energia megtakarítás, regionális célok, környezetvédelem, kutatás-fejlesztés, valamint kis- és középvállalatok támogatása (ÁSZ 2008). A magyar gazdaságfejlesztés feltételrendszerében az ÁSZ megállapításai szerint a hosszú távú gazdasági stratégia hiányában a fejlesztési hullámok, illetve megtorpanások váltogatták egymást. A stratégiai megközelítés hiánya nemcsak a támogatásokat illetően, hanem az adórendszerben is megmutatkozott. Számos intézményi átalakulás következtében az intézményi feltételrendszerekben jogi szabályozási bizonytalanságok mutatkoztak az átfogó
186 gazdaságfejlesztési stratégiák vonatkozásában. Az uniós és a hazai támogatási források tervezésének és felhasználásának harmonizációs problémáit mutatja, hogy elkülönült, párhuzamos intézményrendszerek működtek egymás mellett. Ez késleltette a magyarországi támogatási rendszer EU konformmá alakítását és rontotta a támogatásközvetítő folyamatok hatékonyságát (ÁSZ 2008). A termelőszektor fejlesztésének a támogatására a 2004-2007 időszakban a GKM által felügyelt beruházás-ösztönzési célelőirányzat szolgált. Az egyedi kormánydöntéseken (EKD) alapuló támogatások kifizetési kötelezettségének súlypontja a következő évekre esik. A 20042007 közötti időszakban az egyes EKD szerződésekben 9.475 millió forint és 34.531 millió forint értékhatárok között vállaltak támogatási kötelezettségeket. A támogatott szerződő partnerek a megkötött 42 darab EKD beruházási szerződésben 2004-ben 5.090, 2005-ben 4.109, 2006-ban 7.366 és 2007-ben 4.801, azaz összesen 21.366 új munkahely létrehozására vállaltak kötelezettséget. Az EKD támogatási szerződések nem tartalmaztak feltételeket a hazai beszállítói hányad előírására vonatkozóan, ennek oka az volt, hogy a hazai beszállítói hányad előírását a WTO tiltja, emiatt a GKM erre nem látott lehetőséget. Ez a tény is szerepet játszott abban, hogy a multinacionális vállalatok csak alacsony szinten ágyazódtak be a magyar gazdaságba, kevés magyar beszállítói kapcsolat alakult ki (ÁSZ 2008). 5.3. táblázat: Az egyedi kormányzati döntésen alapuló támogatások évenkénti alakulása 2004-2007.
Vállalat
Helyszín
Robert Bosch Elektronika Kft. Samsung Electronics Payer Denso2 RÁBA Delphi Vodafone Európai Divat Szolg. Kft. Citibank Összesen: Borsodchem Linde Bridgestone GSK LUK Savaria (Schaeffler) FAG (Schaeffler) Grundfos Elcoteq Zoltek Coloplast GE
Támogatás (M HUF) 2007-ben aláírt támogatási szerződések Hatvan (Heves) 2 277,00 Jászfényszaru (Jász-Nagykun3 600,00 Szolnok) Ajka (Veszprém megye) 140,00 Székesfehérvár (Fejér) 653,00 Győr (GYMS) 142,00 Balassagyarmat (Nógrád megye) 126,00 Budapest 1 337,00 Pápa (Veszprém) 900,00 Budapest 300 9 475,00 2006-ban aláírt támogatási szerződések Kazincbarcika (BAZ) 1 000,00 Tatabánya (Komárom-Esztergom) Gödöllő (Pest) Debrecen (Hajdú-Bihar), Szombathely (Vas) Tatabánya, Székesfehérvár (Komárom-Esztergom) Pécs (Baranya) Nyergesújfalu (KomáromEsztergom) Tatabánya (Komárom-Esztergom) Budapest
1 új munkahely létesítésének értéke M Ft
Munkahely (fő) 900 1 000
2,53 3,6
50 1 100 52 51 746 600 302 4 801
2,8 0,59 2,73 2,47 1,79 1,5 0,99 1,97
95 10,5 10,8 7,9
2 000,00 810,00 1 200,00
185 102 556
1 960,00
667
2,2 2,9
1 800,00 2 900,00
688 389
2,6 7,5
5 000,00 321,00
1 200 125
4,2 2,6
187 Harmann Diageo SAP Getronics (Cisco) Convergys EDS
Ács (Komárom) Budapest Budapest Budapest Budapest Budapest, Vasvár, Rábahídvég, Miskolc, Dél-Alföldi régió Budapest Budapest
IBM II. Morgan Stanley Összesen
320,00 1 154,00 979,00 1 166,00 350,00 2 376,00
110 302 310 510 282 1 150
2,9 3,8 3,2 2,3 1,2 2,1
490,00 1 000,00 24 826,00
245 450 7 366
2 2,2 3,4 1 új munkahely
Vállalat
Helyszín
Támogatás
Munkahely (fő)
(M HUF)
létesítésének értéke M Ft
2005-ben aláírt támogatási szerződések Michelin
Nyíregyháza (SZSZB)
Hankook Tire
Rácalmás (Fejér)
Asahi Glass
Tatabánya (Komárom-Esztergom)
Ibiden1
Dunavarsány (Pest)
2 142,00
700
3,1
Suzuki
Esztergom (Komárom-
3 500,00
400
8,8
1 450,00
217
6,7
15 881,00
1 508
10,5
7 343,00
400
18,4
Esztergom) Alcoa
Székesfehérvár (Fejér)
2 415,00
184
13,1
IBM
Budapest
1 800,00
700
2,6
34 531,00
4 109
8,4
3 762,00
2 040
1,8
Összesen:
2004-ben aláírt támogatási szerződések Bosch (4db) Bosch Rexroth Robert Bosch Energy and
Miskolc (BAZ), Hatva (Heves),
Bodysystems
Eger (Heves)
Robert Bosch Elektronika Robert Bosch Power Tool Denso 1
Székesfehérvár (Fejér)
2 800,00
1 100
2,5
Electrolux
Nyíregyháza (SZSZB)
8 000,00
1 050
7,6
ExxonMobil
Budapest
3 906,00
900
4,3
18 468,00
5 090
3,6
Összesen
Forrás: Állami Számvevőszék 2008, 10. sz. melléklet Az önkormányzatok gazdasági önállóságának egyik eszköze a helyi adók rendszere, amely lehetőséget nyújt a helyi adópolitika kialakítására, alkalmazására. A helyi iparűzési adókedvezmények 2004-ben 22 milliárd forintot, 2005-ben 20 milliárd forintot, 2006-ban 22 milliárd forintot tettek ki, azaz az önkormányzatok ennyivel kevesebb iparűzési adót szedhettek be. Ezekben az években ezek az adókedvezmények a befizetett adó 7, illetve 6%-át tették ki. A kedvezményeket elsősorban a nagyvállalatok vették igénybe, mivel csak ők tudtak megfelelni az önkormányzati rendeletekben meghatározott feltételeknek (ÁSZ 2008).
A
beruházás-ösztönzést szolgáló EKD támogatások rendszerén belül beruházási támogatást, képzési és foglalkoztatási támogatást és társasági adókedvezményt nyújtottak a támogatást
188 igénybe vevő külföldi vállalatoknak. 2007-ben kialakításra került az egyablakos támogatási ügyintézési rendszer, azóta az ITDH közvetíti az ilyen típusú támogatási formákat. Az ITDH 2007-től az EKD szerződések kezelője, valamint a GKM egyes célelőirányzatainak felhasználója is (ÁSZ 2008). Az ÁSZ vizsgálata alapján megállapítható, hogy az egy munkahelyre jutó létesítési költségek a 2005-2007 időszakban összességében csökkenő tendenciát mutattak, ami az EKD támogatási rendszer hatékonyságának növekedését jelzi. Az ÁSZ vizsgálata azonban számos olyan jelenségre is rámutatott, amelyet a jövőben javítani szükséges a gazdaságfejlesztési célok hatékony megvalósítását illetően, különös tekintettel az ellenőrzés hatékonyságának növelésére. 5.1. ábra: EKD-s támogatások alapján az autópályák mentén megvalósuló beruházások Magyarországon, 2003-2010
Egyedi kormánydöntés alapján nyújtott fejlesztési támogatással autópályák mentén megvalósuló beruházások Magyarországon, 2003-2010 Megkötött támogatási szerződések Folyamatban lévő nagyberuházási projektek
SAP (szoftver-fejlesztő központ) 6,5 Mrd Ft, 310 új munkahely
ZF (autóalkatrész gyártás) 15,4 Mrd Ft, 750 új munkahely
IBM (regionális szolg.központ) 6,4 Mrd Ft, 700 új munkahely
Bosch (autóalkatrészgyártás) 18,2 Mrd Ft, 985 új munkahely
ExxonMobil (regionális szolg.központ) 11,2 Mrd Ft, 900 új munkahely
Eger
Borsodchem-Linde (vegyipar) 33 Mrd Ft, 95 új munkahely
Bosch (autóalkatrészés késziszerszám-gyártás) 16,1 Mrd Ft, 780 új munkahely
Kazincbarcika
Tisza
Miskolc
Nyíregyháza
Duna Nokia (mobiltelefongyártás) 20,8 Mrd Ft, 1.200 új munkahely
Esztergom
Komárom
Hatvan
Tatabánya Székesfehérvár
Suzuki (autógyártás) 49 Mrd Ft, 400 új munkahely
Dunavarsá Dunavarsány Michelin (gumiabroncsgyártás) 14,5 Mrd Ft, 300 új munkahely
Bosch (autóalkatrész gyártás) 4,2 Mrd Ft, 275 új munkahely
Asahi (síküveggyártás) 14,7 Mrd Ft, 200 új munkahely
Hankook (gumiabroncsgyártás) 132 Mrd Ft, 1.500 új munkahely
Bridgestone (gumiabroncs-gyártás) 49 Mrd Ft, 185 új munkahely
Pécs
Denso (autóalkatrész gyártás) 23,3 Mrd Ft, 1.100 új munkahely
www.gkm.hu
Electrolux (hűtőgépgyártás) 16,3 Mrd Ft, 600 új munkahely
Ibiden (autóalkatrész gyártás) 24,5 Mrd Ft, 700 új munkahely
Elcoteq (elektronikai alkatrész gyártás) 13,5 Mrd Ft, 688 új munkahely
Forrás: GKM 2006
Autópálya hálózat 2015-ben Gyorsforgalmi úthálózat 2015-ben Építés alatt álló autóút 2015-ben
189 5.1.3. A magyarországi befektetésösztönzési rendszer versenyképessége, összehasonlítva a visegrádi országokkal, valamint Romániával és Bulgáriával
Magyarországon 2005-ben közép-kelet-európai összehasonlításban egy kedvező befektetési környezet volt jellemző, amelynek főbb elemei a következők voltak: dinamikus makrogazdasági növekedés; földrajzi szempontból hídszerep Kelet és Nyugat között; m legmagasabb egy főre jutó termelékenység
a
külföldi működőtőke állomány és a legmagasabb élőmunka
közép-kelet-európai
régióban;
pénzügyi
stabilitás;
kedvező
befektetéssztönzési rendszer (Vápár 2005). A visegrádi országok rangsorában Magyarország az 1997-2005 időszakban az egy főre jutó GDP, valamint a 2004 évi egységnyi GDP munkaerőköltsége, illetve az 1995 évi volumenhez viszonyított 2004 évi ipari termelési növekedés tekintetében is megelőzte régióbeli versenytársait. Ezek az eredmények a különböző versenyképességi rangsorokban is visszatükröződtek, Magyarország a rangsorok többségében megelőzte visegrádi versenytársait. 2005-ben az egy főre jutó külföldi működőtőke állomány tekintetében a visegrádi országok között Magyarország mintegy 5.000 eurós értékkel az első helyen állt (Vápár 2006a). Ezek a versenyképességi előnyök az évtized végére elfogytak.
A visegrádi országok, valamint a 2007-ben csatlakozó Románia és Bulgária befektetési szolgáltatásainak és beruházás-ösztönzési rendszereinek áttekintése és összehasonlítása
Az EU-hoz történő 2004 évi csatlakozás jelentősen szűkítette a közép-kelet-európai régión belül a támogatási tényezők közötti különbségeket. A visegrádi országok igyekeztek ennek megfelelően átalakítani befektetésösztönzési támogatási rendszerüket, ehhez az élesedő versenyhez a 2007-ben csatlakozó Románia és Bulgária is csatlakozott. Abból kiindulva, hogy a befektetések szempontjából a közép-kelet-európai régió egy befektetési régiónak minősül, célszerű áttekinteni és összehasonlítani a visegrádi országok, valamint a 2007-ben csatlakozó Románia és Bulgária befektetési szolgáltatásainak és beruházás-ösztönzési rendszereit. Románia és Bulgária 2007 évi EU-hoz történő csatlakozásával már összesen hat ország alkotja azt a közép-kelet-európai régiót, amelynek országai versenytársnak számítanak a régióban a külföldi befektetéseket illetően. A visegrádi országok, valamint a Románia és Bulgária befektetési szolgáltatásainak és beruházás-ösztönzési rendszereinek összehasonlítást a GKM 2007 évi összehasonlító
190 vizsgálatának felhasználásával végzem el. Vizsgálom a befektetéspolitikai prioritásokat, a támogatási célokat, illetve azok mértékét, valamint a fiskális-, pénzügyi- és egyéb támogatási kedvezményeket. Az összehasonlítás szempontjai a következők: • Kiemelt beruházási célok • A támogatás mértéke • Beruházási kedvezmények • Adók/járulékok és adójellegű ösztönzők • Munkahely-teremtés és képzési támogatás • Telephely-juttatás (GKM 2007) Kiemelt beruházási célok A visegrádi országok mindegyikében a magas hozzáadott értéket előállító, magas technológiai színvonalat képviselő szektorokat, a K+F tevékenységet, valamint a szolgáltató-, és logisztikai központok megvalósítását kezelik kiemelt beruházási célként. Romániában és Bulgáriában ezek mellett néhány egyéb hagyományos terület, mint például a textilipar és az infrastruktúra is a kiemelt beruházási célnak minősül.
A támogatás mértéke A támogatás mértéke Csehországban a beruházás-ösztönzési törvény alapján, normatív módon kerül meghatározásra, stratégiailag fontos beruházások esetében azonban a kormány egyéb EU-konform támogatásokról is jogosult megállapodást kötni. Lengyelországban a közvetlen támogatás összege az EU által meghatározott intenzitás szerint szabályozott, a kiemelt, nagy volumenű beruházásoknál általában a beruházás értékének 10-15%-át kapja meg a befektető. Szlovákiában a kategóriákba sorolt projekt-típusoktól és a munkanélküliség alapján kialakított zónáktól függően, általában a beruházás értékének 20-50%-át kapja meg közvetlen támogatásként a befektető, a kiemelt nagyprojektek esetében pedig
külön
megállapodást kötnek a befektetővel. Romániában nem működik egyedi támogatási rendszer, itt elsősorban a 2005-ben bevezetett, részben egykulcsos adórendszer és az olcsó munkaerő jelenti a vonzó telephelyi tényezőket a külföldi befektetők számára, ezenkívül normatív támogatási lehetőségek is a befektetők rendelkezésére állnak. Bulgáriában a kiemelt befektetetések alsó befektetési érték összeghatára 36 millió euró. Magyarországon a
191 Beruházás-ösztönzési Célelőirányzatból nyújtott vissza nem térítendő támogatás mértéke a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházások esetében, az egyedi kormánydöntésen alapuló támogatások eljárásrendje alapján, – a többi országtól eltérően – egy pontozásos értékelő rendszer alapján kerül meghatározásra. Beruházási kedvezmények A visegrádi országban mindegyikben egyaránt alkalmazzák az adójellegű kedvezményeket és a vissza nem térítendő támogatásokat, ezen kívül kedvezményes telephely-juttatással, valamint ipari parki fejlesztésekkel is igyekeznek kedvező telephelyi feltételeket kínálni a befektetőknek. A támogatási intenzitás mértéke mindegyik visegrádi országban az EU jogszabályok által előírt módon kerül meghatározásra, azt egyik ország sem lépi túl. Adók, járulékok és adójellegű ösztönzők A társasági adó szintje a másik három visegrádi országgal összevetve Magyarországon a legalacsonyabb 16%-os, azonban a 4%-os különadó bevezetése ezt az előnyt jelentősen csökkentette.
Gyakorlatilag ez 20%-os társasági adó szintet jelent Magyarországon a
befektetők szempontjából. Egyes további adónemek viszonylag magas mértékei, mint például az osztalékadó, az iparűzési adó esetében és általában az élőmunka relatíve magas adó- és járulékterhei is negatívan befolyásolják Magyarország versenyképességét. Összesítve a béreket terhelő közterheket, míg a másik három visegrádi országban az átlagkereset teljes bérköltségéből 44,2-46,5%-ot tesznek ki a közterhek, Bulgáriában pedig csak 39,5%-ot, addig Magyarországon ugyanez az arány a legmagasabb, 51% fölött van. A fejlesztési adókedvezmény mértéke Magyarországon a társasági adónak csak 80%-a, a többi visegrádi országban pedig 100%, - tehát teljes mértékben elengedésre kerül a társasági adó fizetése miközben az előírt minimális beruházási összeg Magyarországon a legmagasabb. Jelentős hátrány továbbá az is, hogy csak Magyarország ír elő munkavállalói létszámnövelési kötelezettséget a beruházási támogatás feltételeként, a többi ország esetében nem írnak elő létszámnövelési kötelezettséget. Romániában 2005 januárjában, a 16%-os nyereségadó bevezetésével
egyidejűleg
gyakorlatilag
megszüntették
az
adókedvezmények
és
adómentességek igénylésének lehetőségét. Bulgáriában adókedvezményt, vagy legfeljebb 5 éves adómentességet kaphatnak a nagy munkanélküliségű régiókban beruházók, azonban az így megtakarított adót eszközvásárlásra, vagy munkabér-fizetésre kell fordítani. Kötelező munkavállalói létszám előírás egyik országban sincs érvényben.
192
Munkahely-teremtési és képzési támogatás A munkahely-teremtési támogatás mértéke Csehországban és Szlovákiában magasabb, mint Magyarországon, ugyanakkor Magyarországon kedvezőbb, hogy nincs érvényben minimális beruházási
értékre
vonatkozó
előírás.
Romániában
és
Bulgáriában
meghatározott
munkavállalói csoportok foglalkoztatása esetén lehet támogatást kapni. A képzési támogatásnak a képzési költségekhez viszonyított aránya Magyarországon alacsonyabb szintű, mint Csehországban és Szlovákiában – azaz kevesebb képzési támogatást kaphat a befektető - és azonos a román és bolgár szinttel. Telephely-juttatás A telephely kedvezmények nyújtásában Csehország és Szlovákia biztosítja a legnagyobb kedvezményeket a befektetőknek a területek állami kisajátításával, valamint a piaci ár alatti, esetenként jelképes áron történő értékesítésével. Bulgáriában a 36 millió euró értékűnél magasabb kiemelt befektetések esetén a kormány, vagy a helyi hatóságok versenytárgyalás nélkül, illeték- és díjmentesen juttathatnak tulajdont vagy tartós bérleti jogot a befektetőknek (GKM 2007).
Fentieket összefoglalóan elmondható, hogy 2007-ben a befektetés-ösztönzés legfontosabb elemeit tekintve Magyarország a munkabéreket terhelő járulékok és közterhek, a nehezen átlátható és különadót is bevezető adórendszer, a fejlesztési adókedvezmény mértéke, valamint a befektetők kedvezményes, egyszerűsített módon történő telephelyhez juttatása vonatkozásában versenyhátrányban volt közép-kelet-európai versenytársaihoz képest. Románia és Bulgária 2007 évi, Európai Unióhoz történő csatlakozása pedig a munkaerő költség szempontjából újabb erős konkurenciát jelentett Magyarországnak a fontos telepítési tényezők tekintetében.
193 5.2. A magyarországi telepítési tényezők és azok versenyképessége
5.2.1. A telepítési döntések
szempontjai, a magyarországi befektetési környezet
legfontosabb elemei
Elsőként tekintsük át a telepítési döntések alapvető szempontjait, valamint a magyarországi befektetési környezet legfontosabb elemeit. A telepítési döntések alapvető mérlegelési szempontjai a telepítési feltételeket illetően Lengyel és Rechnitzer szerint a következők: 1. Szállítási lehetőségek 2. Nyersanyagok 3. Piacok 4. Munkaerő 5. Extern hatások (a: urbanizációs előnyök; b:lokalizációs előnyök) 6. Energia 7. Közösségi infrastruktúra (a: társadalmi tőke (emberekben, közösségekben); b: fizikai tőke (utak, épületek)) 8. Tőke (a: műszaki; b: pénzügyi) 9. Föld/épületek 10. Környezet (a: miliő; b: politika) 11. Kormányzati politika (Lengyel-Rechnitzer 2004, 102.p.) Diczházi szerint a zöldmezős ipari befektetők szempontjai a telephely kiválasztásában Magyarországon a következők voltak az 1990-es években: •
„A nyugati exportpiacokhoz való közelség, minél rövidebb szállítási útvonal.
•
Ipari hagyományok az adott városban (pl. Székesfehérvár – Videoton, Győr – Rába, Veszprém – Bakony Művek).
•
Gyors telekszerzési lehetőség, támogatásszerzés az infrastruktúra kiépítésében, elegendő áram-, gázellátás legyen.
•
Települési önkormányzat rugalmas, gyors hozzáállása.
•
Munkaerő rendelkezésre álljon.
194 •
Relatíve jó közlekedési útvonal (pl. az Audi vasúton szállít).
•
A különböző szolgáltatások színvonala (pénzügyi, oktatási, lakás-, kulturális, vendéglátás stb.).” (Diczházi 1999b, 110.p.)
Diczházi fontos telephely kiválasztási szempontként kiemeli még, hogy a multinacionális társaságok után azok beszállító cégei is betelepülnek Magyarországra, a külföldi kis és közepes beszállító cégek a multinacionális cégek telephelye közelébe települnek. Ezt elősegítendő, a multinacionális cégek sok esetben saját szükségletüknél lényegesen nagyobb területet vásárolnak befektetésüknek, hogy a későbbiekben telket tudjanak biztosítani beszállítóik letelepedéséhez is (Diczházi 1999b). A tényezőmozgásokat illetően a multinacionális vállalatok a legnagyobb mozgatóerők, mivel saját leányvállalataikon keresztül realizálják a gyártáskihelyezés legnagyobb részét. Ezt az is igazolja, hogy a világkereskedelem leggyorsabban bővülő része a vállalaton belüli kereskedelem. Azokra az esetekre vonatkozóan, amikor termeléskihelyezés történik, a multinacionális vállalatok többnyire a velük régóta szoros üzleti kapcsolatban álló beszállítókat foglalkoztatják. A hagyományos beszállítók jellemzően követik a multinacionális nagyvállalatokat külföldi terjeszkedésük folyamatában (Szanyi 2007). Magyarországon a kedvező befektetési környezet legfontosabb elemei a következők voltak a 2000-es évek közepén (Vápár 2006b): •
Politikai és gazdasági stabilitás
•
Dinamikus makrogazdasági növekedés
•
Pénzügyi stabilitás, deregulált üzleti környezet
•
Kedvező földrajzi elhelyezkedés az Európai Unióban: híd Kelet és Nyugat között, 4 pán-európai közlekedési folyosó kereszteződésében
•
Jól kiépített közlekedési- és telekommunikációs infrastruktúra
•
A legmagasabb termelékenység a régióban
•
Kiemelkedően jól képzett munkaerő
•
Kedvező és hatékony befektetés-ösztönzési rendszer
•
Tudatos
befektetés-ösztönzési
politika;
preferált
ágazatok
kijelölése:
ICT,
biotechnológia, gyógyszergyártás, gépjárműipar, szolgáltató központok, logisztika, specializált turizmus, alternatív energia •
Erős tőkevonzó-képesség, a legmagasabb egy főre jutó FDI állomány a régióban (Vápár 2006b).
195 A kedvező földrajzi-közlekedési helyzetet a következő ábra érzékelteti, feltüntetve a Magyarországot keresztező 4 pán-európai folyosót. A kedvező földrajzi helyzet különös jelentőséggel bír abból annak a célkitűzésnek a szempontjából, hogy Magyarország Európa egyik logisztikai központja legyen és minél több nemzetközi jelentőségű logisztikai központ létesüljön Magyarországon (Vápár 2006b). 5.2. ábra: Négy pán-európai folyosó kereszteződése Magyarországon
Forrás: Vápár 2006b, GKM alapján A befektetési környezet fontos elemének minősülő autópálya hálózat a Magyarországon 2000-es években jelentősen fejlődött, ez különösen erőteljes volt a Kelet-Magyarország vonatkozásában, amely így közelítette a nyugat-magyarországi autópálya hálózat színvonalát. A magyarországi autópálya hálózatot a következő ábra szemlélteti.
196 5.3. ábra: Magyarország meglévő és tervezett autópálya és gyorsforgalmi út hálózata
Forrás: ITDH 2009 5.2.2. A magyarországi telepítési tényezők és azok versenyképessége
A befektetésösztönzéssel, illetve azon belül a telephelyválasztással összefüggésben feltétlenül szükséges elemezni a telepítési tényezőket. A magyarországi telepítési tényezőket a VÁTI (2007) vizsgálata alapján tekintem át. Telephelyi tényezők elméleti szempontjai A külföldi befektetők telephelyválasztása kétféle típusú tényezővel magyarázható. Az egyik csoportba az úgynevezett kemény tényezők tartoznak, amelyek mérhetők és általában a helyi gazdaság, munkaerőpiac, infrastruktúra - ezen belül közlekedés, telekommunikáció és energiaellátás - helyzetét jellemzik. A másik csoportba az úgynevezett puha tényezők tartoznak, amelyek nem közvetlenül kapcsolódnak a gazdasághoz, inkább társadalmi, vagy kulturális vonatkozásúak, azonban mégis befolyásolják a telephelyválasztást. Ilyenek például a helyi gazdasági és társadalmi elit fogadókészsége a külföldi befektetők irányában, de ebbe a csoportba tartozik például az idegen nyelvű óvoda, iskola, színház, golfpálya megléte. A kemény telepítési tényezők általában az üzemgazdaságtan kategóriái felől közelítik meg a telephelyválasztást, ezért mérhetők, a puha tényezők nem mérhetők, csak közvetett hatásuk van. A telepítési tényezők meghatározzák egy hely, illetve régió vonzerejét a már letelepedett, illetve a jövőben letelepedni szándékozó vállalkozások számára. A már letelepedett vállalkozások szintén a telepítési tényezők közé sorolhatók, hiszen például egy beszállító cég jelenléte a következő beszállító számára minőségi garancia lehet az újabb letelepedés
197 szempontjából. A telephely minőségének javítása így nemcsak az újabb letelepedők vonzásának eszköze, hanem a már letelepedett cégek megtartásának eszközéül is szolgál (VÁTI 2007). 5.4. táblázat: Kemény és puha telepítési tényezők Kemény telepítési tényezők •
• • • • • •
Beszerzési- és felvevőpiacokhoz viszonyított fekvés Közlekedési kapcsolatok Munkaerőpiac Telephelykínálat, telephelyek ára/bérleti díja Energia- és környezeti költségek Helyi adók Támogatások
• • • • • • •
Puha telepítési tényezők vállalati tényezők személyi tényezők Helyi/regionális gazdasági környezet • Lakás/lakókörnyezet Közigazgatás minősége és • Környezet rendelkezésre állása állapota,minősége Város/régió image • Iskolák, képzés Iparági kapcsolatok, kommunikációs• Szociális infrastruktúra és kooperációs lehetőségek • Szabadidő értéke (sport, Felsőoktatási intézmények, kutatás kulturális kínálat) Innovációs miliő • A város és a régió varázsa Gazdasági szövetségek teljesítőképessége
Forrás: VÁTI 2007, 23.p. A telepítési tényezők súlyát illetően a kemény telepítési tényezőkkel szemben a befektetési döntésekben egyre nagyobb súlyt kapnak a puha telepítési tényezők. Ez a tendencia NyugatEurópában már megfigyelhető, a kemény telepítési tényezők vonatkozásában a földrajzi hely kivételével kis mértékűek a különbségek, a vállalatok jellemzően egyre inkább a puha telepítési tényezők alapján döntenek a telephelyről. Magyarországon ezzel ellentétben még jelentős területi különbségek figyelhetők meg. A nemzetközi vállalkozások a rendszerváltás után elsősorban azokon a helyeken telepedtek le, ahol a kemény telepítési tényezők kedvezőbbek voltak. Ezeken a területeken a befektetett tőke hatására bekövetkezett fejlődés következtében a puha tényezők is feljavultak, amely növelte az egyes települések tőkevonzási erejét. Ezek eredményeként Magyarországon mind a kemény, mind a puha tényezők vonatkozásában jelentősek a területi különbségek, a hasonló kemény tényezőkkel bíró települések között éles verseny zajlik a befektetésekért (VÁTI 2007). A kemény és a puha telepítési tényezők Magyarországon a következők: Kemény telepítési tényezők: •
Beszerzési és felvevőpiacok A vállalkozások egy olyan értékesítési láncban helyezkednek el, amely a nyersanyag termelőtől az iparvállalaton át a nagy- és kiskereskedelmen keresztül vezet el a végső
198 fogyasztóhoz. Ebben a láncban minden vállalkozás részt vesz vevőként és eladóként is a különböző piacokon. Magyarországon erre jó példa a bevásárlóközpontok megjelenése. A 90-es évek első felében elsősorban Budapest és agglomerációja volt a cél, később vidéken, illetve Budapest belső területein építettek újabb hipermarketeket. •
Közlekedési kapcsolatok Ez a telepítési tényező Nyugat-Európában az utóbbi időszakban vesztett jelentőségéből, mivel kisebbek lettek a közlekedésben korábban mutatkozó különbségek. Ennek az oka, hogy időközben a hátrányos helyzetű régiók javították ezt a tényezőt és jelentős beruházásokat valósítottak meg a közlekedési kapcsolatok javítása érdekében. Magyarországon azonban a közlekedés még mindig fontos telepítési tényező, ez már az ország kiválasztásakor is fontos szerepet játszik. Például a Nyugat- és ÉszaknyugatEurópából származó befektetők szempontjából Csehország jobb közlekedési helyzetben van, mint Magyarország. Magyarországon a telephelyválasztásban az úthálózatnak meghatározó szerepe van, fontos az autópályától mért távolság, illetve, hogy mennyit kell alsóbbrendű utakon közlekedni a telephely eléréséhez. Az ipar és kereskedelem számára idő- és költségmegtakarítási tényező az autópálya közelsége, a jobb elérhetőség a szállítási költségek csökkenése révén javítja a versenyhelyzetet.
•
Munkaerőpiac A befektetők szempontjából fontos letelepedési szempont a telephelyen, illetve környékén rendelkezésre álló munkaerő mennyisége és minősége. A műszaki fejlődés következtében folyamatosan növekszik a képzett munkaerő iránti igény, ez abból is következik, hogy a gazdasági szerkezet egyre inkább a tudásigényes ágazatok felé tolódik el. Magyarországon a potenciális befektetők a munkaerőpiacról a következő információkat szerzik be egy befektetés
előkészítésekor:
a
munkaerő
ára;
foglalkoztatottság,
ezen
belül
munkanélküliségi ráta, munkaerő képzettsége, bérszínvonal; a munkaidő szabályozása és rugalmassága, ezen belül a heti munkaidő, a lehetséges műszakszám; szakszervezetek, illetve a létszámgazdálkodás szabályai. Később már a munkanélküliséget, az egyes szakmai rendelkezésre állását, illetve az esetleges átképzés lehetőségeit is vizsgálják. A magyar munkaerő már nem olcsó a közép-kelet-európai régióban, versenyképességét elsősorban magas termelékenysége jelenti. •
Telephelykínálat A
telephelykínálat
a
megfelelő
közlekedési
lehetőségekkel
rendelkező
terület
rendelkezésre állítását jelenti. A telepítési döntéseknél a telephely ára és bérleti díja meghatározó szerepet játszik, de a terület kiválasztásánál a talaj korábbi használatából
199 származó szennyezettség is fontos szempont. Az energia és környezeti költségek meghatározóak az energiaintenzív iparágak telepítési döntéseinél. Magyarországon a barnamezős és a zöldmezős telephelykínálat is jellemző. A barnamezős telephelyek többségükben volt szovjet laktanyák és korábbi iparterületek, amelyek kihasználása a jelentős talajszennyezettség miatt korlátozott mértékű. A befektetők döntéseiknél figyelembe veszik az elvégzendő környezetvédelmi beruházások költségének nagyságát is. •
Helyi adók, támogatások Ebbe a kategóriába tartoznak a telekrendezési költségek támogatása, a központi és helyi adókedvezmények, valamint a beruházási támogatások, képzési programok támogatásai. Magyarországon elsősorban a beruházási támogatások, illetve a központi és helyi adókedvezmények jelentik a legfontosabb támogatási formákat.
Puha telepítési tényezők: •
Puha vállalati tényezők. A puha vállalati tényezők legfontosabb elemei a következők: a város és a régió gazdasági környezete, imázsa; iparági kapcsolatok; felsőoktatási intézmények; kutatás helyzete; innovációs környezet; gazdasági szövetségek, érdekképviseletek.
•
Puha személyi tényezők A puha személyi tényezők a foglalkoztatottak életminősége szempontjából is fontos tényezők, amelyek a már letelepedett vállalatok szempontjából is fontosak, mivel romlásuk esetén felgyorsul a mobilitás és elvándorol a munkaerő.
A puha személyi tényezők
legfontosabb elemei a következők: lakás és lakókörnyezet; környezet állapota, minősége; iskolák, képzési színvonal; szociális infrastruktúra; szabadidő eltöltési lehetősége, ezen belül a sport és kulturális lehetőségek. Magyarországon a puha személyi tényezők jelentősége kisebb, mivel egyre inkább jellemző, hogy magyar menedzserek vezetik a külföldi vállalkozásokat, a külföldi menedzserek és szakemberek egyre rövidebb ideig, betanítási céllal vannak jelen a vállalkozások elindításakor (VÁTI 2007). A telepítési tényezőket ágazatai szempontból – a feldolgozóipart, illetve azon belül a két legjelentősebb ágazatot, az autóipart és az elektronikát vizsgálva - a VÁTI a következőket állapította meg: •
Feldolgozóipar
200 A feldolgozóipari ágazat dominánsan Közép-Magyarországon van jelen, illetve a Dunántúl északi részén és Miskolc, valamint Szeged vonzáskörzetében koncentrálódik. Dél- és Kelet-Magyarországon a nagyobb városok - mint például Pécs, Debrecen, Nyíregyháza – kivételével nem történt jelentős feldolgozóipari beruházás. A Dunántúl esetében megállapítható, hogy a működőtőke eloszlása nem homogén, egyértelmű az osztrák és szlovák határ közelségének fontossága. Osztrák vonatkozásban nyilvánvalóan a felvevőpiac és a tőketulajdonos közelsége a meghatározó szempont, a szlovák határ esetében pedig a könnyen elérhető szlovák munkaerő, valamint az M1-es autópálya szerepe domináns (VÁTI 2007). •
Járműgyártás A járműgyártásban a megtelepedett működőtőke tekintetében Magyarországon kismértékű átstrukturálódás tapasztalható. A korábbiakhoz hasonlóan a 2005-ben is az ország északnyugati részére és a közép-magyarországi országrészre koncentrálódott a járműgyártás,
azonban ezekhez az országrészekhez – minden bizonnyal az M5-ös
autópálya átadása következtében – Kecskemét is csatlakozott (VÁTI 2007). Egyébként jellemzően egyes cégek, illetve szorosan egymás közelében működő cégcsoportok dominálják a hazai járműgyártást. További jellemző, hogy a foglalkoztatottak egy része az ország északnyugati részén a határon túlról ingázik. •
Elektronika Ebben az ágazatban a korábbi koncentráció szintén nem változott jelentősen 2005-ben. Érdekesség azonban, hogy a Budapest – Dunántúl északi része koncentráció mellett az elektronikában jelentős termelési kapacitások épültek ki a Budapest – Szeged vonalon, illetve Dél-Dunántúlon is, valamint növekvő kapacitások működnek az észak-keleti országrészben is. Azonban az elektronikai szektorban a külföldi vállalatok által létesített munkahelyek esetében megállapítható, hogy a keleti országrész jelentős része fehér folt maradt a befektetések szempontjából, összességében a keleti országrészt leszámítva mindenhova települtek kisebb-nagyobb elektronikai termelő kapacitások (VÁTI 2007).
A beszállítók helyzete Magyarországon Magyarországon a magyar kis-és középvállalkozások közül csak viszonylag kevés vállalkozás tudott az országban megtelepedett nemzetközi nagyvállalatok beszállítóivá válni, ezért ezt a problémakört célszerű áttekinteni a befektetésösztönzés feltételrendszerének vizsgálatakor.
201 A beszállító fogalma az ITDH szerint a következő: „A nagyvállalatok a részegységek és alkatrészek előállítását, a kiegészítő tevékenységeket egyre nagyobb mértékben a vállalaton kívüli, tulajdonilag független kis- és középvállalkozások részére adják át, míg saját tevékenységüket a végtermék összeszerelésére koncentrálják. A vevők és beszállítók között vertikális együttműködés alakul ki, létrejön a többszintű beszállítói piramis, melynek csúcsán a végterméket előállító nemzetközi nagyvállalatok állnak, az alsóbb szinteken pedig a beszállító kis- és középvállalkozások helyezkednek el. … Beszállításnak tekinthető minden olyan tevékenység, amely valamilyen végtermék előállításához szükséges alkatrészt, vagy végterméket gyárt, vagy szolgáltatást nyújt más vállalkozás számára” (ITDH 2007, 9.p.). A beszállítói tevékenység legerőteljesebben a feldolgozóiparban jelenik meg, azon belül is elsősorban az autóiparban és az elektronikai iparban. Ezekben az ágazatokban a beszállítói szinteket a következőképpen lehet elkülöníteni: •
Elsőkörös beszállítók: a multinacionális vállalatok közvetlen beszállítói, általában szintén multinacionális cégek. Ezek a cégek beszállítói integrátorok, amelyektől részegységeket vásárolnak a globális gyártó cégek.
•
Második körös beszállítók: az integrátor beszállítók általában középvállalkozás méretű beszállítói.
•
Harmadik körös beszállítók: a második körös beszállítók általában kisvállalkozás méretű beszállítói (ITDH 2007).
A beszállítói kapcsolatok kialakulása szempontjából fontos szempont, hogy a multinacionális vállalatok milyen módon kerültek Magyarországra. Ez jellemzően kétféleképpen történt, egyrészt a magyar cégek privatizációja révén, másrészt zöldmezős beruházásokkal. Ha a privatizáció révén történt a befektetés a magyar gyártóbázisba, akkor a magyar beszállítók kedvezőbb helyzetben voltak, mert a multinacionális vállalat a korábbi állami vállalat üzletibeszállítói kapcsolatait is megörökölte. A zöldmezős beruházások estében nehezebben fejlődtek a beszállítói kapcsolatok (ITDH 2007). Az infrastruktúra mellett az EU országok gyors elérhetősége is szerepet játszott abban, hogy a multinacionális cégek „banán”- alakban telepedtek le az országban, elsősorban az Északnyugat-Dunántúl, Budapest és környéke, valamint a Kecskemét által határolt sávban.
A beszállítók többségének földrajzi
elhelyezkedése is ezt a földrajzi vonulatot követi, azonban azt is hozzá kell tenni, hogy ebben a térségben egyre nagyobb gondot jelent a képzett munkaerő hiánya, alacsony munkanélküliségi ráta jellemzi ezeket a területeket (ITDH 2007).
202 A beszállítói helyzetkép különösen vizsgálata különösen fontos Magyarországon az autóipari és az elektronikai befektetések szempontjából, mivel egyrészt ezekben az ágazatokban történtek a legnagyobb feldolgozóipari befektetések Magyarországon, másrészt ezekben az ágazatokban különösen fontos a beszállítói háttér. A következő két ábra az autóipari és az elektronikai ágazatban mutatja a magyarországi gyártókat és beszállítóikat, illetve azok területi elhelyezkedését. 5.4. ábra: Autóipari gyártók és beszállítók Magyarországon
Forrás: ITDH 2007, 10.p.
5.5. ábra: Elektronikai befektetők területi elhelyezkedése Magyarországon
Forrás:
ITDH
2007,
10.p.
203 Az autóipari és elektronikai gyártók és beszállítók területi elhelyezkedéséről megállapítható, hogy az autóipari gyártó-összeszerelő cégek és beszállítóik – a nagyobb súlyú alkatrészek közúti szállítási igénye miatt – inkább az autópályák közelében helyezkednek el, míg az elektronikai befektetések – amelyek a kisebb súlyú alkatrészek szállítása miatt inkább a légi szállítást részesítik előnyben – inkább Budapestre és környékére koncentrálódnak. A befektetői szempontok jobb megismerése céljából 2009-ben interjúkat készítettem egy Magyarországon is aktív, amerikai tulajdonú, nagy nemzetközi tanácsadó cég németországi és magyarországi vezetőjével. A cég németországi vezetője felelős a kelet-európai – azon belül a magyarországi – autóipari befektetési tevékenységért és többéves tapasztalata van a magyarországi befektetéseket illetően. A magyarországi vezető elsősorban az amerikai befektető cégeket képviseli Magyarországon. Az interjúkat azzal a szándékkal készítettem, hogy megismerjem a nagybefektetők döntéshozatali szempontjait Magyarországról, illetve a származási országok szerint legnagyobb befektető Németországból tekintve. Olyan nagy múltú amerikai tanácsadó cég vezetőit választottam interjúalanyoknak, amely több évtizede jelen van Európában, illetve Németországban, és Magyarország vonatkozásában is több éves tapasztalatuk van. Így az interjúalanyok véleménye egyszerre reprezentálja az amerikai és németországi befektetői véleményeket Magyarország irányában. A Magyarországon főként az USA-beli nagybefektetőknek megbízásokat végző nemzetközi tanácsadó cég magyarországi vezetőjével 2009-ben készített interjúim szerint a magyar befektetésösztönzési rendszer továbbfejlesztése céljából a következő változtatásokat kellene végrehajtani a további befektetők megnyerése érdekében: •
A külföldi befektetők számára az alacsony költségstruktúra nagyon fontos, mivel a befektetők számára nem az egyes költségelemek érdekesek, hanem a munkára rakódó teljes költséget veszik figyelembe és ez alapján hozzák meg döntéseiket. A befektetők számára a legfontosabb motiváció a várható termelékenységi mutató, illetve az egy munkaórára rakódó költség. A költség-termelékenység arány döntő tényező egy befektetés előzetes elemzése során.
•
A külföldi befektetőknek fontos, hogy Magyarországról Kelet- és Dél-Európa irányába tovább tudjanak terjeszkedni, illetve új piacokat keresni. Ennek oka, hogy a külföldi befektetések Közép-Kelet-Európában elsősorban piackereső befektetések, de mivel a magyar piac – például a lengyel piachoz képest – kicsinek minősül, ezért a befektetőknek szükségük van arra, hogy Kelet- vagy Dél-Európa irányába tovább tudjanak terjeszkedni.
204 •
Magyarországon a logisztika, az infrastruktúra és a szolgáltatások a leginkább befektetésvonzó ágazatok, ezekben az ágazatokban kellene újabb befektetési kínálatot biztosítani. A „szárazföldi” logisztika önmagában nem elegendő, repülőtéri, kikötői, logisztikai projekteket is ki kellene alakítani a külföldi befektetők számára.
•
Fontos lenne, hogy a nemzetközi nagybefektető cégekkel interjúkat készítsenek Magyarország kompetens képviselői arra vonatkozóan, hogy a nagybefektetők milyen feltételekkel fektetnének be Magyarországon. Célszerű lenne megismerni a nemzetközi multinacionális cégek döntéshozóinak a véleményét a magyar befektetésösztönzési politika átalakítása céljából. Magyarországnak kellene a potenciális befektető cégeket megkeresnie, nemcsak arra várni, hogy a cégek közelítsenek Magyarországhoz.
•
Általában jellemző, hogy a befektetők konkrét projektek miatt jönnek Magyarországra, a jövőben jobban kellene fókuszálni arra, hogy a konkrét magyarországi befektetői projekt ajánlatok eljussanak a multinacionális cégek döntéshozóihoz.
•
Eddig jellemzően azok a nagybefektetők jöttek Magyarországra, akik maguk határozták el magyarországi
befektetéseiket,
nem
igazán
sikerült
a
befektetőket
vonzani.
Magyarországnak a befektetők vonzásában sokkal aktívabbnak kellene lennie, mint korábban, mivel Közép-Kelet-Európában, Ázsiában, illetve a világ más részein kemény konkurenciával kell megküzdenie az egyes befektetésekért. •
Magyarországon belül akkor lehet Kelet-Magyarország felé orientálni a befektetőket, ha már Magyarország mellett döntöttek.
•
A megváltozott gazdasági feltételrendszernek köszönhetően már az alkalmazott kutatás is jellemzi a befektetőket, ehhez megfelelő egyetemi-, illetve kutatóintézeti partnereket kellene találni Magyarországon a befektetők számára.
A nemzetközi tanácsadó cég Kelet-Közép-Európáért felelős németországi vezetője 2009-ben készített interjúm szerint a következő döntéshozatali szempontokat javasolja figyelembe venni a magyar befektetésösztönzési politika átalakítása során. Ez a vélemény abból a szempontból érdekes, hogy a nagybefektetők milyen szempontok alapján hozzák meg döntéseiket. A befektetők döntéseinek a meghozatala, a telephely kiválasztás három szakaszra bontható: 1.
Az ország kiválasztása: Az ország kiválasztás szempontjából egy ügyfél specifikus listát állítanak össze a befektetés szempontjából érdekes ország paraméterekről; kiértékelik a kulcs indikátorokat az egyes országokra vonatkozóan, mint például az oktatás színvonala, a költségszínvonal emelkedése, infrastruktúra, stb.; egy-egy döntés esetén a befektetők 3-4 országot elemeznek ki.
205 2.
A régió kiválasztása: Először az országon belüli attraktív régiók kerülnek kiválasztásra; ezután telephely analízis készül az egyes régiókra vonatkozóan; ezt követően az elsődleges „durva” kiértékelés készül el; a folyamat végén országonként 1-3 konkrét régió kiválasztására kerül sor.
3.
A telephelyek kiértékelése: Konkrét megbeszélések zajlanak a befektetők részéről a politikai és gazdasági döntéshozókkal; egy „semleges” projekt-csapat tanulmányokat készít az egyes telephelyek infrastrukturális feltételeiről; ezután kerül sor a „durva” értékelés finomítására, a végső értékelés elkészítésére; a telephely kiértékelési folyamat zárásaként az egyes telephelyekből egy rövid listát alkotnak, amelyen már csak 2-3 lehetséges konkrét befektetési telephely szerepel.
A befektetők telephely-választási folyamata Az egyes országok kiválasztásánál a befektetők mindig megvizsgálják a piac nagyságát, a politikai stabilitást, a korrupció helyzetét, a kulturális színvonalat, a jogbiztonságot, a közbiztonságot. Konkrétan kiértékelik az energia, a logisztika helyzetét az illető országban, valamint a GDP, illetve az életszínvonal alakulását. Ezután az egyes paraméterekből egy csomagot állítanak össze. Mivel a befektetők rugalmasan kezelik befektetési szándékaikat, ezért a fogadó országnak is rugalmasnak kell lennie, például a befektetés-ösztönzési csomag kialakításakor. Az egyes befektetőkre specifikusan kellene összeállítani a fogadó ország részéről a befektetés-ösztönzési csomagot, de azon belül rugalmasan kellene kezelni a készpénzes és adócsökkentési támogatásokat. A befektetők az adott vizsgált paraméterek alapján befektetési csomagokat állítanak össze az egyes országokra vonatkozóan, majd azokat összehasonlítják. Az egyes tárgyalások során ezért van jelentősége a rugalmasságnak, fontos lehet az ösztönző csomagon belül az egyes elemek rugalmas kezelése. Az Európai Unió számára is érdekes lenne a jelenlegi befektetés-ösztönzési feltételek átalakítása, amelynek során az EU-nak is figyelembe kellene vennie, hogy mód legyen a befektetés-ösztönzési elemek rugalmas kezelésére az egyes nagybefektetők igényeinek megfelelően. A befektetők számára a logisztika kiemelten fontos egy országban, ennek megfelelően az autópálya hálózat sok befektetés szempontjából döntő tényező. Ehhez kapcsolódik a légi szállítás biztonsága, regionális repülőterekre is szükség van a logisztikai feltételek javítása során. Mivel Magyarország, mint piac viszonylag kicsi, ezért a fizikai befektetési feltételek, illetve az állami befektetés-ösztönzési csomagok területén is jobbnak kell lennie versenytársainál. A befektetők humánpolitikai szempontból azt is kiértékelik, hogy a munkavállalókat illetően mekkora a fluktuáció, meddig maradnak az emberek átlagosan egy
206 cégnél, mivel a befektetők a magas képzési költségek miatt hosszú távon számítanak munkavállalóikra. Azt is vizsgálják a befektetők, hogy az egészségügyi rendszer mennyire alkalmas a munkavállalók egészségügyi állapotának megvédésére, hogy a munkavállalás hosszú időn keresztül zavartalan legyen egészségügyi szempontból. Az életszínvonal alakulása is fontos a befektetőknek, ha a munkavállalók magasabb életszínvonalon tudnak élni, akkor az a befektetők számára is kedvező tényező. Az életszínvonal abból a szempontból is fontos, hogy a befektető cégek menedzserei milyen életkörülmények között tudnak lakni és élni az adott országban. A befektetés gazdaságossága mellett ez is fontos tényező, hiszen a menedzserek általában 2-4 évre vállalják a külföldi kiküldetést családjukkal együtt egy új befektetés idegen országba történő letelepítése során. Az autópálya hálózat a menedzserek életszínvonala szempontjából is fontos, de ide tartozik például az is, hogy van-e nemzetközi iskola az adott városban, ahol a külföldi menedzserek gyermekei tanulhatnak. A befektetők döntésük meghozatala előtt mindig igyekeznek személyes tapasztalatokat is szerezni az adott potenciális befektetési helyszíneken. A befektetői elégedettséget az is befolyásolja, hogy az adott önkormányzatnál megfelelően fogadták-e őket és elegendő, illetve korrekt információkat kaptak-e a város részéről. A befektetők általában városokat választanak befektetéseik helyszínéül, tehát a telephely választás városok versenyeként fogható fel. A befektetők az egyes városok, illetve azon belül az egyes telephelyek konkrét kiértékelését elvégzik, összehasonlítják egymással az előnyöket, illetve hátrányokat. Ebben az önkormányzatoknak meghatározó szerepe van, beleértve azt is, hogy a befektetőknek van-e olyan személyes kapcsolattartója az adott önkormányzatnál, akihez bármikor fordulhatnak kérdéseikkel, problémáikkal. Mindezek után készül el az úgynevezett rövid-lista, amin már csak 2-3 konkrét befektetési helyszín szerepel. A telephely kiértékelésen kívül az állami ösztönző csomag szerepe is fontos. Meghatározó kérdés, hogy milyen mértékű támogatásokat hajlandóak adni a kormány részéről a helyi támogatások mellett. A kapcsolattartó személy megléte nemcsak az önkormányzatnál, hanem kormányzati szinten is fontos, már a projektek előkészítési szakaszában is. A nemzetközi tanácsadó cég németországi vezetője szerint egy befektetési projekt megvalósításának számos lépése alapvetően három szakaszra osztható: a támogatási szakaszra, az engedélyezési szakaszra és az infrastruktúra tényleges megvalósításának szakaszára. Az első támogatási szakaszban a szándéklevél megfogalmazása, az állami támogatások letárgyalása és az EU engedélyezési procedúra végrehajtásával kapcsolatos tárgyalások tartoznak. A második, engedélyezési szakaszban elkészülnek a környezeti tanulmányok, a konkrét projektterv engedélyezésre kerül, valamint elkészülnek az
207 infrastruktúra-engedélyezési kérelmek. A harmadik, tényleges megvalósítás szakaszában már a beszállítókkal való tárgyalásokra is sor kerül, megszületnek a konkrét hatósági engedélyek, illetve lezajlik a konkrét gyártókapacitás tendereztetés. A Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Kht. (ITDH) befektetésösztönzési tevékenysége A Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Kht. (ITDH) a gazdasági minisztérium befektetésösztönzésért felelős háttérintézménye, amely a külföldi beruházók informálása során egyablakos információs rendszerként működik, és a támogatási lehetőségekről, a lehetséges telephelyekről, a telephelyválasztással összefüggő munkaerőpiaci-, energetikai-, infrastrukturális- és egyéb engedélyezési kérdésekről és más befektetési feltételekről is informálja a befektetőket. A telephelyválasztással kapcsolatosan a befektetőknek nyújtott szolgáltatásai miatt indokolt áttekinteni az ITDH ez irányú tevékenységét. Az ITDH befektetésösztönzési feladatkörének keretében a következő alapvető témakörökről informálja a befektetőket: általános jogi, adózási, pénzügyi stb. információk a befektetési környezetről; partnerkeresés és közvetítés; telephelykeresés külföldi befektetésekhez Magyarországon; zöldmezős beruházások és vegyesvállalatok beruházási döntéseinek előkészítése; hazai beszállító és szolgáltató vállalatok nyilvántartása és ismertetése; megfelelő ipari parkok keresése; regionális befektetési projektek feltárása, menedzselése; tanácsadási szolgáltatás a befektetetőknek (Vápár 2006b). Az ITDH befektetésösztönzési gyakorlatában a külföldi befektetők részéről a leggyakrabban vizsgált kérdéskörök, illetve az azokon belül vizsgált
telephelyválasztási
szempontok
a
következők;
általános
üzleti
környezet;
jogszabályozási-törvényi háttér; munkaerő mennyiségi és minőségi jellemzői; oktatás – szakképzés;
szállítmányozás;
infrastruktúra;
helyi
életkörülmények;
szolgáltatások
elérhetősége (Vápár 2006b): Az ITDH önkormányzatok befektetésösztönzését támogató tevékenysége A befektetések hatékony fogadása céljából, illetve a befektetővel történő későbbi sikeres együttműködés érdekében döntő fontosságú, hogy a helyi önkormányzatok megfelelően felkészültek –e a befektetések fogadására. Az ITDH ezt felismerve igyekezett a helyi önkormányzatokat felkészíteni a külföldi befektetésekért folytatott versenyre, illetve a külföldi befektetők megfelelő fogadására. Ebből a célból az ITDH egyrészt megszervezte a „Befektetőbarát Településekért Program” keretében történő önkormányzati képzéseket,
208 másrészt folyamatosan benevezte a magyar régiókat és településeket a nemzetközi telephelyi ranglista-versenyekbe. Az ITDH „Befektetőbarát Önkormányzatok Programja” Az ITDH álláspontja szerint attól „befektetőbarát” egy település, hogy tisztában van a saját adottságaival, lehetőségeivel és korlátaival, tisztában van a befektető igényeivel és preferenciáival, valamint stratégiákban képes befektetési ajánlatát megfogalmazni és professzionális módon bemutatni. A „befektetőbarátság” egy komplex szemléletmód, amely a befektetési érdeklődések kezelésének hatékony és professzionális módját eredményezi. A befektetői érdeklődés folyamatos, a külföldi tőkéért folytatott verseny célja a befektetők Magyarországra történő vonzása. A verseny nemzetközi, a kiajánlott magyar települések jellemzően a világ más településeivel versenyeznek. Az önkormányzatok szerepe, hozzáállása, pro-aktivitása, felkészültsége ebben a versenyben felértékelődik.
Ezért fontos az
önkormányzatok felkészítése a professzionális potenciális befektető-kezelésre. Az ITDH első „Befektetőbarát Önkormányzatok Programja” c. programja 2008-2009-ben zajlott le, amelynek a gazdasági válság adott aktualitást. A programban 63 önkormányzat vett részt, amelyek egyrészt - a településmarketingre fókuszálva – feltöltötték befektetési információikat a webportáljukra, másrészt elkészítették befektetésösztönzési stratégiáikat. 2010-ben 30 önkormányzat részvételével újra indult az ITDH-nál a program, a képzés során a részt vevő önkormányzatok ismét elkészíthették befektetésösztönzési stratégiájukat és bekerülhettek egy települési befektetési adatbázisba is. Az önkormányzati felkészítésen túl az ITDH nagy hangsúlyt fektet a magyarországi települések, régiók mint befektetési helyszínek globális marketingjére is. Ennek érdekében többek között a külföldi szaksajtó és a befektetési tanácsadók cégek által meghirdetett versenyképességi felmérésekbe rendszeresen benevezi a magyarországi helyszíneket. Ilyen típusú versenyképességi felmérések például a Site Selection Magazine, Ernst&Young, European Attractiveness Survey, fDi Magazine által rendezett típusú felmérések. Az ITDH szerint a befektetésösztönzés vonatkozásában az önkormányzatok részéről a következő főbb tendenciákat szükséges figyelembe venni (ITDH 2008): Magyarország fő versenytársai a működőtőke-befektetőkért folytatott versenyben a középkelet-európai régióban: • a térség országai, Lengyelország, Csehország és Szlovákia, amelyekkel szemben Magyarország versenyelőnye jelentősen csökkent, • Románia és Bulgária, amelyeknek megítélése az EU-hoz történő csatlakozásuk óta jelentősen javult, és kapu szerepet töltenek be a teljes balkáni térség felé (ITDH2008).
209 A közép-kelet-európai régióban a külföldi befektetéseket illetően a legnagyobb befektető származási országok, illetve az ágazati célszektorok a következők: • Közép-Kelet-Európában
a
legnagyobb
befektetéseket
megvalósító
országok:
Németország, USA, Ausztria, Hollandia és Japán, • A működőtőke-befektetések legfontosabb célszektorai a közép-kelet-európai régióban: üzleti szolgáltatások, a számítás- és infokommunikációs technológia, vállalati funkciók áttelepítése – ezen belül a logisztika, disztribúció, ügyfélszolgálat, regionális központ, értékesítés és kutatás-fejlesztés -, az autóipar, az elektronika, a megújuló energiák és a biotechnológia (ITDH 2008). A befektetésösztönzést illetően a következő lehetőségek kínálkoznak Magyarország számára: •
Újrabefektetések ösztönzése,
•
Kis- és közepes vállalatok befektetőnek történő megnyerése,
•
Magasabb hozzáadott értékű termelés és szolgáltatások magyarországi megtelepítése,
•
Új tőkeexportőr országok feltérképezése (ITDH 2008).
Az önkormányzati teendők a befektetések segítése területén: •
Helyi befektetésvonzási stratégia kialakítása
•
Telephely-fejlesztés
•
Idegen nyelvű önkormányzati marketing anyagok elkészítése
•
Helyi koordináció a helyi kapcsolatokat és információkat illetően
•
Részvétel a helyszín kiválasztás folyamatában
•
Folyamatos kapcsolattartás a már letelepedett befektetővel (ITDH 2008).
Az ITDH szerint az önkormányzatoknak a külföldi befektetők vonzásához tudatosan befektetésösztönzési stratégiát kell készíteniük befektetésösztönzési stratégia fontos tartalmi elemei a következők (ITDH 2009): •
A befektetési szükségletek és potenciálok értékelése és elemzése
•
Az iparágak és a földrajzi területek meghatározása
•
A marketingstratégia megalkotása
•
A befektetési szükségletek meghatározása során elemezni kell a befektetési trendeket, SWOT elemzést kell készíteni, elemezni kell a versenytársakat és ki kell dolgozni az egyedi ajánlatot („unique selling proposition” – USP). Az egyedi ajánlat azt tartalmazza, hogy miben jobb az adott önkormányzat a versenytársainál, Az iparágak
210 és a földrajzi területek szegmentációját is el kell végezni, pontosan fel kell mérni, hogy a település milyen termelési tevékenységek fogadására képes. •
A marketingstratégia keretén belül meg kell határozni a marketing célokat és a marketing kommunikáció eszközeit. A befektetői érdeklődés felkeltése szempontjából fontos a település általános megítélésének folyamatos javítása. A marketing tevékenység fő célja a konkrét befektetői érdeklődések felkeltése, illetve konkrét befektetési projektek generálása.
•
A településfejlesztésre koncentráló befektetésösztönzési stratégiát kell kialakítani, ennek kapcsolódnia kell egy integrált településfejlesztési stratégiához, amelynek lényeges eleme a gazdasági szereplők, az érdekeltek és a lakosság bevonása a településfejlesztési folyamatba. A befektetésösztönzési stratégiát az integrált településfejlesztési stratégia kiegészítéseként célszerű megtervezni, ugyanis így a befektetésösztönzési stratégia az integrált településfejlesztési stratégia adataira épülhet (ITDH 2009).
5.2.3. Német befektetői felmérések a magyarországi és a közép-kelet-európai befektetési környezetről, a DISI mutató
A Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara (DUIHK) 2010 évi magyarországi konjunktúra-felmérése A Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara (DUIHK) 2010 évi konjunktúra-felmérése üzleti tevékenységük feltételrendszeréről és eredményeiről kérdezte meg kamara tagvállalatait Magyarországon, a felmérésben 182 magyarországi székhelyű vállalat vett részt. A felmérés alapján készült „Konjunktúra-jelentés” hangulatképet ad a beruházók gazdasági helyzetéről és a magyar gazdaságra vonatkozó várakozásaikról, valamint információkat nyújt a magyarországi befektetési feltételrendszer alakulásáról is. Mivel a felmérés a német befektetők magyarországi befektetési feltételrendszerről alkotott véleményét is tükrözi, célszerű áttekinteni a felmérés befektetésösztönzési szempontból is releváns eredményeit. A német befektetők körében a végzett felmérés eredményei a következőkben foglalhatók össze Magyarországgal, illetve a régióval kapcsolatban: A külföldi közvetlen befektetések súlya Magyarországon
211 A külföldi vállalatok 2008 végéig összesen mintegy 63 milliárd euró értékű működő tőkét fektettek be Magyarországon. Az összes beruházás 75%-a az Európai Unióból származott, az Egyesült Államok és Japán együttesen nem egészen 6%-kal részesedett. A nemzetgazdaság méretéhez viszonyítva Magyarországon a külföldi beruházók átlagon felüli szerepet játszanak a gazdasági fejlődésben. A külföldi vállalatok súlya meghatározó a magyar gazdaságban, a versenyszférában dolgozók mintegy 30%-át foglalkoztatják, a GDP 29%-át termelik, a teljes magyar kivitel mintegy 70%-át adják és a nemzetgazdasági beruházásoknak mintegy 30%-át valósítják meg (DUIHK 2010). 5.5. táblázat: Külföldi közvetlen tőkebefektetések Magyarországon. Állomány 2008. dec. 31-én Mindösszesen Európa Európai Unió Németország Ausztria Hollandia Luxemburg Franciaország Nem-európai államok USA Japán
Milliárd euró 62,70 49,33 47,06 13,93 9,06 8,39 6,70 3,83 9,48 2,59 0,97
Részesedés 100,0% 78,7% 75,1% 22,2% 14,5% 13,4% 10,7% 6,1% 15,1% 4,1% 1,6%
Forrás: DUIHK 2010, 7.p. Befektetői helyszín választása német cégek részéről A német befektetők véleménye szerint az előző évhez hasonlóan 80%-os azon beruházók aránya, amelyek ma is újból Magyarországon valósítanák meg beruházásaikat, azaz 5 vállalat közül 4 ismét Magyarországot választaná beruházási helyszínnek, megegyezően az utóbbi 13 év átlagával. Ez az eredmény megerősíti, hogy a német beruházók hosszú távra terveznek Magyarországon. Az alternatív beruházási helyszínek rangsorában Magyarország 2010-ben a 4. helyen szerepel a választható 19 közép-kelet-európai ország között. Az első helyet Lengyelország szerezte meg, 2010-ben először (DUIHK 2010).
212 5.6. ábra: Ma ismét Magyarországot választaná befektetési helyszínnek?(%)
Forrás: DUIHK 2010, 16.p. Hozzá kell tenni azonban, hogy a közép-kelet-európai versenytárs országokra vonatkozó 2010 évi hasonló felmérésekben Szlovákiát a német cégek 92,0%-a, Lengyelországot pedig 90,3%a választaná ismét beruházási helyszínnek, Csehország 79,1%-os mutatóval kismértékben elmarad Magyarország mögött ebben a tekintetben. A közép- és kelet európai versenytárs országok vonzerejére rákérdező rangsorban Lengyelország végzett az 1., Csehország a 2., Szlovénia a 3. helyen, Magyarország pedig a 4. helyet érte el, Szlovákia előtt (DUIHK 2010). 5.6. táblázat: Mennyire vonzóak a következő országok, mint befektetési helyszín? Átlagos értékelés* 2010 2,68 2,71 2,81 2,83 2,86 3,03 3,12 3,32 3,59 3,63 3,74 3,81 3,92 4,13 4,17 4,17 4,24 4,67 4,73
Rang**
2009 2010 Lengyelország 4 1 Csehország 1 2 Szlovénia 3 3 Magyarország 7 4 Szlovákia 2 5 Horvátország 5 6 Románia 6 7 Észtország 8 8 Litvánia 9 9 Lettország 10 10 Oroszország 11 11 Szerbia 13 12 Bulgária 12 13 Bosznia-Hercegovina 17 14 Montenegró 14 15 Macedónia 15 16 Ukrajna 16 17 Fehéroroszország :: 18 Albánia 18 19 Jelölések: :: az adott évben nem szerepelt a választható lehetőségek között *1 = nagyon vonzó … 6 = nem vonzó. ** A nyugateurópai országok és Kína nélkül.
Forrás: DUIHK 2010, 30.p.
2008 5 2 4 9 3 7 1 6 10 8 12 15 11 17 16 14 13 :: 18
2007 6 1 2 4 3 7 5 9 10 8 11 15 12 17 16 14 13 :: 18
2006 6 2 4 3 1 9 10 5 8 7 12 14 11 :: :: :: 13 ::
213 A DISI – a DUIHK befektetői hangulat mutatója „A DISI – a DUIHK Befektetői Hangulat mutatója (DUIHK Investoren Stimmungsindikator) – egy mutatószámban mutatja azokat a tényezőket, amelyek rövid és középtávon befolyásolják a beruházók üzleti döntéseit” (DUIHK 2010, 20.p.). A DISI értéke 2010-ben nagymértékben javult 2009-hez képest, azonban jelentősen elmarad korábbi évek értékétől, mint azt a következő táblázat mutatja. A mutató 2009-ben, a gazdasági válság évében rendkívüli mélypontot mutatott. A DISI először 2010-ben került meghatározásra, de a DUIHK visszamenőleg a 2005-2010 közötti időszakra is kiszámította (DUIHK 2010). 5.7. táblázat: A DUIHK Befektetői Hangulat Mutató (DISI) alakulása DISI
2005
2006
2007
2008
2009
2010
17.9
17.4
9.9
7.9
-29.5
-2.5
Forrás: DUIHK 2010, 20.p. A következő ábrából megállapítható, hogy a DISI értéke erőteljes korrelációt mutat a gazdaság, illetve a GDP tényleges alakulásával. Az elmúlt 5 évben a magyarországi GDP változását szinte párhuzamosan lekövette a DISI mutató. 5.7. ábra: A DISI mutató és a magyar GDP alakulása
Forrás: DUIHK 2010, 20.p. A DISI mutató módszertana, összetevői A mutató a gazdasági helyzet, a gazdasági várakozások, az üzleti környezet és a megismétlési hajlandóság összetevőkből áll, az alábbi táblázat szerinti súlyozással.
214 5.8. táblázat: DUIHK Befektetői Hangulat Mutató – DISI (Részletes eredmények összetevők szerint) Súlyozás Gazdasági helyzet 10% Gazdasági várakozások 50% Üzleti környezet 35% Megismétlési hajlandóság* 5% 100% DISI *A felmérés 21. kérdése alapján
2005 27,4 28,3 -5,3 57,2 17,9
2006 19,9 28,3 -4,6 56,6 17,4
2007 16,6 16,7 -7,5 49,7 9,9
2008 9,5 17,4 -11,5 46,2 7,9
2009 -9,1 -51,0 -17,6 60,9 -29,5
2010 -34,3 5,2 -13,3 61,0 -2,5
Forrás: DUIHK 2010, 32.p. A német külkereskedelmi kamarák közép-kelet-európai konjunktúra-jelentése A közép-kelet-európai térségben működő német külkereskedelmi kamarák (Deutsche Auslandshandelskammern) 2010-ben közös konjunktúra-felmérést készítettek, 15 ország 974, túlnyomórészt német vállalata adott információt az ország konjunkturális helyzetének és beruházási környezetének értékeléséről. A felmérés átfogó hangulatképet ad vizsgált országok vonzerejéről a már jelen lévő német beruházók szempontjából (Deutsche Auslandshandelskammern 2010). A Közép-Kelet-Európába áramló német beruházások A német vállalatok 2008 végéig mintegy 77 milliárd eurót ruháztak be az Európai Unió 10 kelet-európai tagállamában, így a térség Németország külföldi működő tőkebefektetéseinek már több mint 8%-át képviseli. Az egyes országokba történt német befektetések állományát egyes kiválasztott közép-kelet-európai országokban a
következő ábra mutatja (Deutsche
Auslandshandelskammern 2010). 5.8. ábra: Német működő tőkebefektetések kiválasztott országokban (millió euróban, 2008 végén (közvetlen és közvetett befektetések)
Forrás: Deutsche Auslandshandelskammern 2010, 4.p.
215 A kiválasztott beruházási helyszínek értékelése A felmérés egyik kérdése az volt, hogy az adott országban működő vállalatok ismét a jelenlegi országot választanák-e, ha újból a beruházásról kellene dönteniük. Másrészt a felmérés az alternatív beruházási helyszínek vonzerejének megítélésére is rákérdezett. A beruházási helyszínre vonatkozó kérdésre 14 ország átlagában a vállalatvezetők 84 százaléka nyilatkozott úgy, hogy ismét a jelenlegi országukban valósítanák meg befektetésüket. Ez az az érték jelentősen magasabb, mint a 2009 évi 77% volt, ez az eredmény azt bizonyítja, hogy a közép-kelet-európai országokkal elégedettek a német befektetők (Deutsche Auslandshandelskammern 2010). 5.9. táblázat: Ma is ugyanazt az országot választaná befektetése helyszínéül? (%) 2010
2009
2008
2007
2006
Igen
Nem
Igen
Nem
Igen
Nem
Igen
Nem
Igen
Nem
Összes ország
84,2
15,8
76,9
23,1
77,3
22,7
73,7
26,3
78,3
21,7
AL
85,7
14,3
85,7
14,3
::
::
::
::
::
::
BA
78,4
21,6
85,0
15,0
::
::
::
::
::
::
BG
92,8
7,2
76,9
23,1
83,9
16,1
88,0
12,0
84,0
16,0
CZ
79,1
20,9
81,7
18,3
80,7
19,3
83,2
16,8
71,0
29,0
EE
92,9
7,1
80,6
19,4
78,6
21,4
55,6
44,4
91,0
9,0
HR
88,9
11,1
73,3
26,7
::
::
57,9
42,1
87,0
13,0
HU
80,5
19,5
80,4
19,6
73,1
26,9
74,8
25,2
78,3
21,7
LT
81,0
19,0
50,0
50,0
77,8
22,2
57,1
42,9
66,0
34,0
LV
84,1
15,9
63,6
36,4
79,5
20,5
81,8
18,2
87,0
13,0
MK
65,6
34,4
55,6
44,4
55,0
45,0
58,3
41,7
47,0
53,0
PL
90,3
9,7
89,6
10,4
60,8
39,2
52,6
47,4
66,0
34,0
RO
80,6
19,4
88,5
11,5
77,8
22,2
94,5
5,5
84,0
16,0
RS
87,3
12,7
82,4
17,6
96,8
3,2
92,0
8,0
84,0
16,0
SK
92,0
8,0
82,9
17,1
86,4
13,6
88,3
11,7
89,0
11,0
Forrás: Deutsche Auslandshandelskammern 2010, 22.p. Az országok közötti összehasonlítást illetően a rangsor élén 2010-ben is – az elmúlt öt évhez hasonlóan – Csehország végzett az élen. Lengyelország, a 2009 évi 4. helyről a 2. legvonzóbb helyszínek 2. helyére lépett elő, amihez nyilvánvalóan hozzájárult, hogy a lengyel gazdaság helytállt a gazdasági válságban. A 3. és a 4. helyen Szlovénia és Szlovákia következik, pontosan ezek az országok végeztek a megelőző felmérésekben is rendszeresen a második és harmadik helyen. Az elmúlt öt év során Oroszország elismertsége folyamatosan nőtt, így a
216 2006-os felmérésben elfoglalt 13. helyről 2010-ben már a 6. végzett. Magyarország – Oroszországot követően – a 7. helyen végzett az egyes országok vonzerejének rangsorában (Deutsche Auslandshandelskammern 2010). 5.3. Az autóipar helyzete Magyarországon, a külföldi működőtőke terelése KeletMagyarországra, az Audi és a Mercedes telephelyválasztása 5.3.1. Az autóipar és a beszállítói háttér helyzete Magyarországon Magyarországnak eddig még nem sikerült a külföldi működő tőke országon belüli egyenlőtlen területi elhelyezkedését alapvetően befolyásolnia, illetve a működő tőke letelepedési trendjét Kelet-Magyarország irányába fordítania, befektetéseket a keleti országrészbe terelnie. A 2008 évi Kecskemét mellett döntő Daimler beruházás - mint „zászlóshajó” nagybefektetés remélhetően segít ennek a helyzetnek az oldásában, ezért
ezt a beruházást részletesen
elemzem, összehasonlítva az Audi 1993-as Győr melletti beruházási döntésével, illetve annak regionális hatásaival. Mivel esettanulmányként autóipari ágazati nagybefektetéseket vizsgálok, ezért elsőként tekintsük át a magyarországi autóipar helyzetét. Az autóipar helyzete Közép-Kelet-Európában és Magyarországon Közép-Kelet-Európa fontos autóipari centrummá vált 2008-ra. Ebben az évben ebben a régióban 3,3 millió személyautót gyártottak és ezzel a terület fontos termelő bázisává vált az Európai Unió autóipari piacának. Amíg 2008-ban a járműgyártás Nyugat-Európában 9,1%-kal csökkent, a közép-kelet-európai térségben 7,5%-kal nőtt, a magyar 18,5%-os növekedés a 2. legnagyobb volt Európában. Az autóipari szektor kulcságazattá vált Magyarországon, a teljes magyar kivitelben 20%-os részesedést képvisel. 2008-ban Magyarországon kívül 8,3 milliárd euró értékű járművet és 5,3 milliárd euró értékű motort értékesítettek. Több mint 600 vállalat tevékenykedik az autóiparban Magyarországon, amelyek összesen 100.000 munkatársat foglalkoztatnak. A Magyarországon gyártott járművek export rátája 94%, a motor és részegység gyártás export rátája pedig 88%-ot tesz ki. A Tier-1 és a Tier-2 beszállítók és alkatrészgyártók száma folyamatosan növekszik. A kilencvenes évektől számítva olyan autógyártók, mint a Suzuki, az Audi és a General Motors, valamint 14 vezető TIR-1-es beszállító vállalat nyitotta meg termelő üzemeit Magyarországon. Magyarország EUtagságának köszönhetően az országban megtelepedett befektetők egy 493 millió lakosságú piacra tudnak szállítani. Számos nemzetközi cég telepítette Magyarországra termelését,
217 szolgáltatási telephelyét, európai központját, valamint kutató és fejlesztési központjait. Magyarországon a közvetlen működőtőke befektetések értéke meghaladta a 60 milliárd eurót, a teljes működőtőke befektetéseknek több mint 36%-a a feldolgozóiparba irányult, amelyben az autó- és a beszállító ipar meghatározó részt képvisel. A világszerte vezető 20 Tier-1-es beszállítóból 14 már jelen van Magyarországon, közöttük olyan cégek, mint a Robert Bosch, ThyssenKrupp, Denso, Michelin, Valeo, Bridgestone, Magna Steyr, Borg Wagner, Visteon, Delphi, Continental, Lear, Siemens és Sumitomo. Ezek a nemzetközi vállalatok klaszterekben dolgoznak együtt a magyarországi termelő és szolgáltató kis- és középvállalkozásokkal. Magyarország jelentős és globálisan elismert egyetemi és tudományos infrastruktúrával rendelkezik. Egyre több egyetem végez autóipari kutatómunkát, és a vezető globális gyártók, mint például az Audi, Bosch, Knorr-Bremse, Magna Steyr és a ThyssenKrupp kutató- és fejlesztő központokat hoztak létre Magyarországon. Magyarország időközben a közép-keleteurópai régió vezető motorgyártójává vált (ITDH 2010c). A járműipar GDP-hez történő hozzájárulása tekintetében Magyarország az EU-27-ek élmezőnyébe tartozik, a GDP 3,1%-át adja a járműipar, az EU-ban ennél csak Németország, illetve Csehország esetében magasabb ez a ráta, mindkét országban 3,7%. A közúti járműgyártó ágazaton belül Magyarországon a fő termék személygépkocsi, amely az iparág termelésének túlnyomó részét adja. Az autógyárakra jellemző, hogy csak néhány alapvető alkatrészt – például motort vagy karosszériát – gyártanak, a többi alkatrészt a külső beszállítóktól vásárolják. A késztermék-gyártás lényege az összeszerelési tevékenység. Magyarországon 2007-ben mintegy 300.000 járművet állítottak elő, ennek 98%-a személygépjármű volt (Klauber 2008). Az alábbiakban tekintsük át a magyarországi autóipar, illetve a legnagyobb magyarországi autóipari nagybefektető vállalatok legfontosabb adatait: A magyarországi autóipar főbb adatai: •
Termelés: 16,7 milliárd euró
•
Export: 15 milliárd euró
•
Export ráta: 90%
•
Szakmunkások bruttó átlagos havi bére: 384 euró/hó
•
A külföldi tőke részesedése: 75%
•
A vállalati tulajdon szerinti felosztás: belföldi 54%, külföldi 25%, vegyes tulajdonú: 21%
•
Az Audi, Suzuki, GM Powertrain részesedése a magyar exportból: 11%
218 •
Az autóipari vállalatok száma (OEM, Tier-1 és Tier-2): 620
•
A minőségbiztosítási rendszerrel rendelkező autóipari vállalatok száma: 240
•
Foglalkoztatottak száma: 100.000
•
A rendszerek gyártásában foglalkoztatottak aránya: 12%
•
A részegység gyártásban a foglalkoztatottak aránya: 88% (ITDH 2010c).
Az Audi Magyarországon (2008-as adatok): •
1,9 millió motor
•
60.359 (+6%) gépjármű, Audi TT, Audi TT-Roadster és Audi A3 Cabriolet
•
5.617 millió euró forgalom
•
5.879 fő foglalkoztatott
•
A teljes beruházás értéke 3.600 millió euró
•
Magyarország legnagyobb exportőre
•
A világ harmadik legnagyobb motorgyártó telephelye
A Suzuki Magyarországon (2008-as adatok): •
281.681 (+21,3%) gépjármű (Swift, SX4; Ignis; Splash)
•
2,4 milliárd euró forgalom
•
4.300 fő foglalkoztatott
•
A teljes beruházás értéke 1,3 milliárd euró
A General Motors Powertrain Magyarországon (2008-as adatok): • 392.378 motor •
605.643 hengerfej
•
20.437 sebességváltómű Allison erőátvitel
•
640 fő foglalkoztatott
•
A teljes beruházás értéke 700 millió euró
A Daimler tervezett beruházása Magyarországon: • A beruházás értéke: 800 millió euró • A gyártás tervezett kezdete: 2012 (jelenleg építés alatt) • Tervezett alkalmazotti létszám: 2.500 •
Gyártandó típusok: Mercedes A és B osztály (ITDH 2010c).
219 Mivel a járműiparban a beszállítói háttéripar meghatározó fontosságú, ezért a következőkben tekintsük át a magyarországi járműipari beszállítói hálózat helyzetét. A magyar beszállítói hálózat jelentős méretű hálózatot és gyártmány választékot képvisel, azonban a beszállítók száma évek óta csökken. A már működő beszállítók a kereslet növekedésekor csak lassan tudják bővíteni beszállítási volumenüket, elsősorban a tőkehiány miatt. Emiatt a beszállítóvá válás folyamata is lassú, Magyarországon átlagosan két év szükséges, amíg egy cég beszállítóvá válik.
Magyarországon a beszállítók mennyiségi
kínálatát nagyszámú vállalat biztosítja, ezek megfelelően strukturáltak, illetve motiváltak. A kínálat azonban nem követi elég gyorsan a vásárlók változó elvárásait, elsősorban a kis- és középvállalkozások gyakori forgóeszköz hiánya és a K+F tevékenység vonatkozásában fennálló felkészületlenség miatt. Szlovákiával összehasonlítva a magyar beszállítói hálózat jóval nagyobb létszámú és strukturáltabb kisvállalati hálózat (Klauber 2008). A magyarországi - nem kielégítő - beszállítói helyzet javítása érdekében ismeretében fontos annak vizsgálata, hogy mitől függ a beszállítások alakulása. Tekintsük át ezt a témakört Sass – Czakó – Oszlay – Szanyi - Bakács vizsgálatai alapján. •
A beruházások típusa: Jelentős különbségek lehetnek a külföldi vállalatok között a helyi beszállítók alkalmazása tekintetében, attól függően, hogy a beruházás zöldmezős befektetés, vagy privatizáció keretében valósult meg. A privatizált vállalatokra jellemző, hogy megtartották az eredeti hazai beszállítókat, ha elsősorban hazai piacra termelt a vállalat, hasonlóan történt ez a „mergers and acquisitions – M & A” beruházások esetében is. A zöldmezős beruházások viszonylag kevesebb számú beszállítót foglalkoztatnak, mivel ott hosszabb időt vesz igénybe a beszállítói kapcsolatok kialakulása. A privatizált vállalatokra példaként említhetők a GE Lighting Tungsram Rt., az Elekrtolux Kft. és a Rába BPW Kft. cégek, míg a zöldmezős beruházásokra az Audi, a Flextronics és a Nokia vállalatokat lehetne említeni.
•
A beruházások ágazata: A feldolgozóiparon belül a gépipar egyes alágazatai, mint az autóipar vagy az elektronikai ipar, viszonylagosan kevesebb beszállítót foglalkoztatnak, ennek okai többek között a technológia védelme, illetve az exportorientált cégek esetében a beszállítók irányában támasztott magas műszaki követelmények. A beszállítói oldalon is meg kell különböztetni a beszállítói képességet, egyes feldolgozóipari alágazatok, mint például a gumi- és
220 műanyagipar, vagy a fémipar, több gépipari alágazat, mint – például elektronika, járműipar - számára is képesek alkatrészeket szállítani. A beszállítói piramisok felépítése is különböző az egyes, beszállítókat foglalkoztató ágazatok esetében. Magyarországon a gépiparon belül a jármű- és az elektronikai iparban jelen vannak a piramis csúcsát képviselő végszerelő multinacionális vállalatok, erre példaként az Audi, a Suzuki, a Philips és a Nokia végtermék-összeszerelő cégek említhetők. Itt szükséges megjegyezni, hogy ezeknek a végtermék-összeszerelő cégeknek, illetve azok elsőkörös beszállítóinak kevés közvetlen kapcsolata van a magyar beszállító kis- és közepes vállalkozásokkal, amelyek jellemzően a második és harmadik körös beszállítókkal vannak kapcsolatban. •
Exportorientált és hazai piacra orientált befektetők: A beruházás fő motívuma is számít az alkalmazott beszállítók számának tekintetében, attól függően, hogy exportorientált, vagy a hazai piacra termelő vállalkozásokról van –e szó. A nagy exportorientált zöldmezős beruházások általában kevesebb ponton kapcsolódnak a helyi gazdasághoz, mint a hazai piacra termelő vállalatok. Az erősen exportorientált cégek közé tartozik például az Audi, Flextronics, Samsung és a Nokia.
•
„Túlzottan eltérő” fogadó gazdaság: Ez is differenciáló faktor lehet az alkalmazott beszállítók számának tekintetében. Ha a külföldi és a hazai szektor túlságosan nagy mértékben különbözik egymástól, akkor ez negatívan hat a két szektor közötti kapcsolatokra, így a beszállítói kapcsolatokra is. Hosszabb ideig tartó együttműködés alatt a között ez a különbség csökkenhet. Magyarországon jelentős a különbség a két vállalati kategória között.
•
A potenciális hazai beszállítások minősége és mennyisége: A beszállítások megvalósulásának esélye és azok minősége a helyi vállalati szektor nagyságától és minőségétől is függ. Ebben a tekintetben jellemző Magyarországon a középvállalati szektor hiánya. Csehországban az integrálni képes középvállalatok száma viszonylagosan magasabb, mert ott másféle privatizációs technikát alkalmaztak. Magyarországon hiányoznak a megfelelő minőséget gyártani képes potenciális beszállítók. További probléma, hogy a magyarországi kis- és középvállalati réteg nem mindig képes stabil, biztonságos beszállításra. A helyi vállalatok tőkehiánya is akadályozó tényező.
•
A beruházó származási országa: Ebben a tekintetben jellemzően elkülönülnek az EU-n kívüli, export-orientált, zöldmezős beruházások a többi leányvállalatoktól. Ezek elsősorban USA-beli, japán, vagy dél-koreai multinacionális vállalatok leányvállalatai, amelyeket azzal a céllal hoztak létre, hogy az EU-piacot földrajzilag viszonylag közeli, olcsó telephelyről lássák el. Ezek a
221 leányvállalatok kénytelenek voltak viszonylag magasabb számú helyi beszállítót alkalmazni, hogy ezáltal teljesítésék a helyi hozzáadott érték követelményeket a kedvezőbb vámok szempontjából. Erre a kategóriára jó példa Magyarországon a Suzuki esete. Az ilyen típusú leányvállalatok aktívabbak is a beszállítók keresése tekintetében (Sass – Czakó – Oszlay – Szanyi - Bakács, 2006). A 2008-ban bekövetkezett világgazdasági válság alapvetően befolyásolta a járműipar helyzetét, ezért indokolt a válság magyar beszállítói piacra történő hatásának vizsgálata. Antalóczy és Sass ezeket a hatásokat a következők szerint foglalja össze. Az autóipari ágazatba tartozó vállalatok érzékenyen reagálnak az üzleti ciklusokra és válságokra. A 2008 második felében bekövetkezett gazdasági válság súlyosan érintette az autóipari vállalatokat, csökkent a profit, növekedtek a kihasználatlan kapacitások, később nagy veszteségek keletkeztek. A válság következtében a szerkezetváltás is felgyorsult, átalakult a piaci szerkezet, különös tekintettel arra, hogy a világ autóiparát egyébként már a válság előtt is kapacitás felesleg, illetve a piac telítettsége jellemezte (Antalóczy-Sass 2010). Az autóipari piac globális versenyhelyzetét az ágazat elmúlt két évtizedben kialakult szerkezete határozza meg. Ennek két legfontosabb jellemzője egyrészt a termelési jelleg nemzetközivé válása, másrészt a nemzetközi jelleg. A termelési láncok úgy jöttek létre, hogy a nagy autógyártó cégek (Original Equipment Manufacturer, OEM) egyre több tevékenységet kiszerveztek, később már csak a gépkocsi jellegének kialakítását, gyártásának megtervezését, a piaci márka felépítését és néhány kulcstevékenységet – például a végső összeszerelést -, vagy a legfontosabb részegységek gyártását – tartották meg. Ennek következményeként jelentősen megnőtt a beszállítók száma, megjelentek az integrátor (első körös, Tier 1-es) beszállítók, amelyek részegységek összeszerelését végzik, illetve az ehhez szükséges beszállítói hálózatot működtetetik. Az integrátor cégek tehát gyártanak és kiépítik, fejlesztik az alattuk lévő beszállítói hálózatokat, a második (Tier-2), harmadik (Tier-3) és negyedik (Tier-4) körös beszállítókat (Antalóczy-Sass 2010). Magyarországon a modern autóipar megtelepedése az 1990-es évek elején indult három nagy autógyártó, a Suzuki, az Audi és az Opel betelepedésével. Később a többi közép-kelet-európai ország is vonzó célponttá vált a nagy autógyártók számára. Magyarország az integrátor, Tier1-es beszállítók számára lett vonzó, amelyek a három nagy autógyártó után települtek be, mint például a Robert Bosch, a Knorr-Bremse és a Continental. A három nagy magyarországi autógyártó eltérő beszállítói stratégiát követett. A Suzuki érdekelt volt a fejlesztésben, az Opel és az Audi kevésbé, ennek következtében a Suzuki zöldmezős befektetése elindítása
222 után viszonylag sok magyar beszállítót foglalkoztatott. Az Audi és az Opel zöldmezős beruházása viszont kevesebb beszállítót foglalkoztatott, esetükben a helyi beszállítások aránya nem haladja meg a végtermék értékének 5%-át. A Suzuki esetében a helyi beszállítások értéke a végtermékhez viszonyítva mintegy 30%-ot tett ki és közel 100 magyar vállalkozást foglalkoztatott beszállítóként. A Suzuki esetében a magas beszállítói arány kialakulásában az is szerepet játszott, hogy a japán beszállítók nem követték Magyarországra a nagyvállalatot (Antalóczy-Sass 2010). 5.10. táblázat: A legfontosabb autóipari befektetők Közép-Európában a 2000-es évek közepén Ország Csehország
Magyarország Lengyelország
Szlovákia
Befektető Volkswagen/Skoda TPCA Hyundai Suzuki Audi Fiat Volkswagen Daewoo/FSO Opel/GM Volkswagen PSA Kia
Az indulás éve 1991 2002 2006 1992 1992 1991 1993 1996 1998 1991 2003 2004
Befektetés módja barnamezős** zöldmezős zöldmezős zöldmezős zöldmezős barnamezős n.a. barnamezős zöldmezős barnamezős zöldmezős zöldmezős
Gyártott darabszám* 450 000 300 000 300 000 300 000 40 000 250 000 50 000 35 000 120 000 300 000 450 000 300 000
*Tervezett, 2006-ban **Barnamezős beruházáson a korábban ipari célra hasznosított, de a befektetés időpontjában már használaton kívüli területen megvalósult beruházást értjük.
Forrás: Antalóczy-Sass 2010, 7.p. 5.11. táblázat: A legnagyobb autóipari beszállítók Magyarországon 2008-ban Rangsor
Név
Árbevétel (millió forint)
1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10.
Robert Bosch Elektronikai Kft. Lear Corporation Hungary Kft. Denso Magyarország Kft. Luk Savaria Kft. Visteon Hungary Kft. Borg Warner Turbo Systems Kft. Continental Teves Magyarország Kft. BPW Hungaria Kft. Hammerstein Bt. SMR Automotive Mirror Techn. Hungary Bt.
198 898 142 969 110 788 104 393 82 251 69 721 65 584 61 374 57 484 49 967
Forrás: Antalóczy-Sass 2010, 8.p. alapján, saját szekesztés A világ autóiparát már a válság előtt is a piac telítettsége és a növekvő költségcsökkentési nyomás jellemezte. A piaci egyensúly kialakulását a nagy gyártóknak nyújtott kedvezmények
223 és az állami beavatkozás erőteljesen torzították, az iparág jelentős foglalkoztatási hatása miatt sok esetben állami eszközökkel akadályozták meg a felesleges munkaerő leépítését. A válság által gerjesztett költségnyomás felgyorsította az iparág nemzetköziesedését, kiszervezések és a termelés területi átrendezése formájában. A költségnyomás újraszerveződési folyamatokat is elindított a beszállítók között, sok vállalat cserélt beszállítót, olcsóbb, vagy hatékonyabb partnert keresve. A főképpen beszállítókból álló hazai autóipar erősen beágyazódott ezekbe a nemzetközi folyamatokba, a hazai beszállítók számára tehát adottság a nagyon erős verseny, többnyire nemzetközi versenytársakkal (Antalóczy-Sass 2010). Az autóipart a válság Magyarországon is erőteljesen érintette, az Audi csökkentett munkaidőben termelt, a Suzuki pedig nagy számú bérelt dolgozót küldött el 2008. decemberben. A magyar kis- és középvállalatok egy része sikeresen tudott alkalmazkodni a válság bizonyos körülményeihez, az alkalmazkodás sikeres formái voltak például a költségcsökkentés, a modern vállalatszervezési módszerek bevezetése, a termékek diverzifikálása, vagy új piaci kapcsolatok kialakítása. A válság nyomán kialakult helyzet esélyt is jelenthet a magyar beszállító cégek számára. A válság utáni helyzetben a nagy autógyárak, OEM-ek egyik lehetséges stratégiája lehet ugyanis az ár további csökkentése, amelyhez új, olcsóbb, megfelelő minőségű beszállítókat keresnek. Ebbe a folyamatba a magyar beszállítók is sikeresen bekapcsolódhatnak. Egy másik lehetséges OEM stratégia olyan beszállítók keresése, amelyekkel szorosabb együttműködés valósítható meg, itt is sikerrel szerepelhetnek a magyar beszállítók (Antalóczy-Sass 2010). 5.3.2. A beruházásösztönzés hatékonysága a járműipari ágazatban A befektetésösztönzési stratégia szempontjából érdemes áttekinteni a magyarországi autóipari nagybefektető
vállalatok
csúcsvezetőinek
véleményét
magyarországi
befektetésük
legfontosabb motivációjáról (ITDH 2010c): •
Dieter Zetsche, CEO, Daimler AG: „A jól képzett munkaerő, a sűrű beszállítói hálózat, valamint a kedvező logisztikai feltételek voltak a fő érvek Kecskemét mellett.”
•
Thomas Faustmann, igazgató, Audi Hungária Motor Kft.: „A magas munkakultúra, valamint a magyar dolgozók hatékonysága és rugalmassága tette lehetővé a gyors növekedést. Az elmúlt 15 évben a győri Audi a világ harmadik legnagyobb motorgyártója lett, a logisztikának pedig a bővítéssel együtt lépést kellett tartania.”
224 •
Kazuhisa Toda, korábbi vezérigazgató, Magyar Suzuki: „A döntés stratégiai alapja az volt, hogy elérjük a maximális szinergiát két fontos tényező kombinálásával: a megbízható és gazdaságos termékválaszték, melyeket japán mérnökök terveztek, hogy a folyamatosan fejlődő termékkeresletet kielégítsék, illetve a magyar munkaerő kreativitása, a kiváló problémamegoldó készsége és fegyelmezettsége.”
•
Rudolf Hamp, korábbi vezérigazgató, General Motors Powertrain Hungary Kft.: „A kreatív és rugalmas munkaerő azoknak az erősségekhez az egyike, amely segít a General Motors Powertrain Hungary-nak abban, hogy a napjainkban gyorsan változó autóipari kihívásokat teljesíteni tudja” (ITDH 2010c, 5-6.p.)
A magyarországi járműipari beruházásösztönzés helyzetét, hatékonyságát, illetve a versenyképesség javítására vonatkozó javaslatokat Klauber elemzése alapján tekintem át a következőkben. A beruházásösztönzés helyzete a járműipar szempontjából: A beruházásösztönzés szempontjából jelentős probléma, hogy az OEM és TIR-1-es szinteken gyakorlatilag nem lehetséges megfelelő nagyságú, telephelynek alkalmas területet vásárolni, mivel a telkek sok tulajdonos kezében vannak. A túl bonyolult adórendszer jelentős adminisztrációs költségeket generál, ez szintén fékezi a működőtőke-beáramlást. A pályázatok sokszor nem közérthetőek, túl bürokratikusak, így számos kisebb vállalkozás számára nem elérhetőek. Fontos viszont, hogy a közép-kelet-európai térség a nyugat-európai piacra szánt jármű-, illetve személygépkocsi gyártás relokációs célterületévé vált. Az összeszerelő üzemeket kíséri a globális beszállító cégek betelepülése, illetve a kiválasztott telephelyeken már működő termelő vállalkozások integrálása a beszállítói láncba (Klauber 2008). A beruházásösztönzés hatékonyágának javítására vonatkozó következtetések: A pénzügyi válság következtében fontos a támogatások, limitek megengedett határig történő kihasználása, elsősorban abból a célból, hogy a környező országok ne jussanak viszonylag kedvezőbb pozícióba. Főként az OEM és Tier-1 szinten biztosítani kell megfelelő nagyságú építési telek megvásárlásának lehetőségét a megfelelő helyeken és elfogadható határidőben. További infrastruktúra fejlesztések megvalósítására is szükség van. Egyszerűsíteni kellene a túl bonyolult adórendszert, mivel a túlzott adminisztráció már a működőtőke-befektetéseket is akadályozza. A pályázatokat minél szélesebb körben és közérthetően elérhetővé kell tenni,
225 folytatni kell a beruházásösztönző-, a gazdaságfejlesztési- és klaszterfejlesztési programokat (Klauber 2008). Klauber a következő javaslatokat fogalmazza meg a járműipari ágazati stratégia számára a versenyképesség javítása érdekében •
A Munka Törvénykönyv rugalmasabbá tétele 12 hónap alatt 400 órás, rugalmasan átcsoportosítható munkaidő alapot lenne szükséges létrehozni,
német
mintára.
A
rugalmas
foglalkoztatás
terén
Magyarország
versenyelőnyben van Romániával és Szlovákiával szemben, azonban ennek megőrzéséhez Németországhoz hasonlóan teljesen ki kellene használnunk az Európai Uniós szabályozás által biztosított 400 órás munkaidő mozgásteret. Ehhez az EU bizonyos feltételeket ír elő, például a kollektív szerződés megléte is szükséges hozzá. •
A munkabérekre rakódó munkaadói járulékterhek kulcsának a csökkentése Ezen a téren Magyarország versenyhátrányban van Romániával és Szlovákiával szemben. Figyelembe véve, hogy a működőtőke-beáramlás szempontjából fontos járműipari relokáció végső oka az élőmunkaköltség-különbségek kihasználása, fontos lenne a bérarányos költségelemek csökkentése. Ezt az is indokolja, hogy a magyar bérköltség kismértékben magasabb, mint amit a GDP-vel mért fejlettségi szint indokolna.
•
Célorientált szakképzés és a műszaki felsőoktatás kialakítása A járműipar kívánatos fejlődése a beszállítók számának a növekedésével együtt csak akkor következhet be, ha a termelésüket növelő cégek találnak szabad és képzett munkaerőt. A hiányszakmák ismeretében és a beszállítók növekedési kényszere miatt viszonylag jól prognosztizálható az a képzési struktúra, amelyet a szakképző-, illetve a felsőfokú intézményeknek meg kellene valósítaniuk.
•
Megfelelő nagyságú telkek kialakítása: A potenciális telephely céljára alkalmas telkek kialakítását illetően el kell érni, hogy 300600 hektáros építési területek biztosíthatóak legyenek költségvetési eszközökből a nagyberuházások számára. Érdemi segítség lenne az opciós jogok olyan szabályozása, hogy indokolt esetben egy gyors kisajátítási eljárás lehetőségét megteremtése, gazdaságfejlesztési céllal.
•
A befektetők támogatásáért felelős önkormányzati munkatársak kinevezése: Szükséges lenne az önkormányzatnál egy felelős, döntésekre feljogosított munkatárs, aki eljár a betelepülő cég minden ügyében. A kecskeméti Daimler beruházás sikerének két döntő motívuma volt: egyrészt egy előrelátó ingatlanfejlesztő az építési telkek
226 tulajdonosaival előre megállapodott a telkek adásvételére vonatkozóan, másrészt az önkormányzat egy magas rangú tisztségviselője minden önkormányzati ügyben segítette a beruházót.
Ez
a
befektetőt
különösen
hatékonyan
támogató
megoldás
más
önkormányzatok számára is jó példa lehet a beruházások segítése érdekében (Klauber 2008 ). Klauber szerint a tőkevonzó képesség javítása érdekében Magyarországon az általános befektetési környezetet is javítani kellene, a következő főbb területeken: •
„makrogazdasági egyensúlytalanságok felszámolása;
•
infrastruktúra fejlesztése;
•
oktatás-képzés fejlesztése;
•
a társasági nyereségadó-kulcs csökkentése;
•
egyéb adók és járulékok, beleértve a helyi adókat is, csökkentése;
•
befektetésösztönzés intézményei és rendszere” (Klauber 2008, 26.p.)
Az általános befektetési környezet javítása azért is szükséges, mert az EU-s csatlakozás miatt a befektetésösztönzésben kisebbek lettek Magyarország és közép-kelet-európai versenytársai közötti különbségek, gyengült befektetésösztönzési verseny. Ennek oka, hogy az EU nem a támogatás formáját, hanem a maximumát szabályozza. Másrészt a külföldi tőke a rendszerváltás óta meghatározza a magyar gazdaság teljesítményét, viszont a hazai beszállítói hálózat fejlődését nem mozdította elő a kívánatos mértékben, ezen javítani szükséges. További fontos jellemző, hogy a multinacionális vállalatoknál koncentrálódik a K+F és a technológiatranszfer
is,
amelyek
szintén
kulcsfontosságúak
a
gazdaságfejlesztés
szempontjából, ezért is fontos az általános befektetési környezet javítása (Klauber 2008). 5.3.3. Az Audi és a Mercedes telephelyválasztása Magyarországon Sikeres „zászlóshajó” telepítés Kelet-Magyarországra Magyarország a külföldi tőkevonzásban rendkívül nagy jelentőségű eredményként tudja felmutatni, hogy az Audi 1993-as győri letelepedése után 15 évvel, 2008-ban egy hasonlóan világszínvonalú autógyártó német céget, a Mercedest tudta letelepíteni Kecskeméten. KeletMagyarországnak az 1990-es években nem volt esélye az autópályák nélkül beruházást vonzani, azok a korábbi fejezetekben leírtak szerint elsősorban
Budapesten
és
agglomerációjában, valamint a Nyugat-dunántúli és a Közép-dunántúli régiókban települtek meg. Magyarország befektetésösztönzési politikája a nagyberuházások Kelet-Magyarországra
227 terelésében hosszú időn át nem hozott átütő sikert, 2008-ban a Mercedes beruházással azonban autóipari zászlóshajót sikerült Kelet-Magyarországra vonzani. Az Audi Hungária Motor Kft. több mint 15 éves magyarországi sikertörténetéhez hasonlóan a Mercedes esetében is várható, hogy a gyár fejlődése fellendíti Kecskemét, illetve környékének fejlődését is. További esély Kelet-Magyarország számára, hogy míg a győri Audi ma sem rendelkezik jelentős számú magyar beszállítóval, addig Kecskeméten 130-150 magyar beszállító alkalmazására látszik lehetőség 2013-2014-től. A Mercedes kecskeméti beruházásának elnyerése azt mutatja, hogy egy ilyen befektetés megtelepítéséhez nem elegendő a megengedhető támogatás, valamint néhány alapinformáció nyújtása a térségről, hanem proaktív módon meg kell keresni – akár már a végső telephely kiválasztás fázisában is – a befektetni kívánó céget. Az ITDH bejelentkezése a döntéshozatal záró szakaszában, majd példaértékű adatszolgáltató tevékenysége kulcstényezők voltak a sikerben, bár hozzá kell tenni, hogy Magyarország részéről az Európai Unió által megengedett maximális támogatást is
fel
kellett
ajánlani,
hasonlóan
a
közép-kelet-európai
versenytársakhoz.
A
befektetésösztönzési politika szempontjából tehát a fő tanulság, hogy proaktív módon kell közelíteni a befektetésekhez és a kisebb adatszolgáltatási kérdésektől kezdve a nagyobb térség tanulmányokig rendkívül rövid idő alatt és rugalmasan kell biztosítani a cég számára és közre kell működni az infrastruktúra kialakítási, illetve hatósági engedély beszerzési folyamatokban is. Az is tanulság, hogy ma már nem elegendő a befektetésszervezési ügynökség professzionális hozzáállása, az önkormányzatoknak is fel kell nőniük a feladathoz. Kecskemét esetében a város önkormányzatán belül külön team alakult a Mercedes beruházás kéréseinek teljesítéséhez, a team vezetője a város egyik alpolgármestere volt. Ez a csapat koordinálta a hatósági engedélyezési folyamatokat és minden olyan kérdést, amely az önkormányzatra tartozott. Mivel az ITDH az állami engedélyezési folyamatokat is koordinálta, így gyakorlatilag a Mercedes teljes kiszolgálásban részesült. Nagy esélyt jelent Magyarország számára az a több mint 400 hektárnyi – önkormányzati és ITDH segítséggel – megvásárolt terület, amelyből 200 hektárt eleve a beszállítóknak szán a Mercedes Benz Hungary. Összességében megállapítható tehát, hogy a befektetésösztönzés és a helyi önkormányzat részéről történő összefogásra volt szükség, ezt feltétlenül figyelembe szükséges venni további nagy beruházások Kelet-Magyarországra történő vonzása érdekében. Az Audi gyár győri letelepítésének folyamata Az Audi AG 1992-ben, amikor Európa-szerte telephelyet keresett új motor generációjának gyártásához, 180 lehetséges telephelyet vizsgált meg. 1993-ban végül Győrre esett a
228 választása és 1 millió eurós alaptőkével – az Audi AG 100%-os tulajdonában lévő leányvállalataként - megalapította az Audi Hungária Motor Kft-t (ITDH 2010c). Magyarország befektetési helyszín konkurenciái Közép-Kelet-Európában ebben az időben is Lengyelország, Csehország és Szlovákia voltak. Győr mellett elsősorban a jó logisztikai helyzet, a hatékony szakképzett munkaerő és a gépipari munkakultúra megléte döntött. A logisztikai helyzetet illetően fontos volt, hogy az M1-es autópálya ebben az időben már rendelkezésre állt és a vasúti szállítás feltételei is megvoltak az Ingolstadtban működő anyacéggel történő logisztikai összeköttetéshez. A szakképzett munkaerőt és a gépipari munkakultúrát illetően döntő volt, hogy a Rába Magyar Vagon és Gépgyár már sok évtizede kialakította azt a járműgyártó kultúrát, amely megléte elengedhetetlen egy ilyen csúcstechnológiát alkalmazó cég megtelepedéséhez. Az Audi jelentős számú munkatársat vett át a Rába gyártól, illetve azok beszállítóitól. A gyár létrehozásához nem építettek zöldmezős gyártócsarnokot, hanem a Rába egyik félkész üzemcsarnokát vásárolták meg, amelyekhez további csarnokokat építettek. Az Audi Hungária Motor Kft. 2008-ban 1,9 millió motort és 60.359 személyautót gyártott és 2009-ben a világgazdasági válság ellenére is jól teljesített, 2009-ben közel 1,4 millió motort és 32 600 személygépkocsit gyártott. Az Audi 2008 végén már 5.879 munkatársat foglalkoztatott és a 2009-es válságév végén is 5.694 munkatársa volt. A vállalat 2009-ben elindította 11 új motor sorozatgyártását is, valamint megkezdődött az Audi TT RS sportautó sorozatgyártását. A cég beruházási volumene az 1993-as letelepedést követően 2008 végéig mintegy 3,6 milliárd eurót tett ki. Az Audi állami támogatásai, illetve állami- és önkormányzati adómentességei A magyar kormány közvetlen támogatás és adókedvezmény formájában összesen 14,9 milliárd forint támogatást kíván nyújtani ahhoz 153,4 milliárd forint értékű, csúcstechnológiát képviselő fejlesztéshez a győri Audi számára, amely új generációs motorok és motoralkatrészek gyártását teszi majd lehetővé. A beruházással a 4-12 hengeres benzin- és dízelüzemű motorok és azokban alkalmazott motoralkatrészek új technológiával történő gyártása valósul majd meg a tervek szerint. A támogatás mértéke egyeztetés alatt áll az EU állami támogatásokat vizsgáló szerveivel (index 2009). Az Audi Hungária Motor Kft. 1993-as megtelepedése óta 2006-ig mintegy 3 milliárd eurót invesztált Győrben, ebből az összegből mintegy 600 millió eurót fordítottak kutatás-fejlesztési tevékenységre. Egyébként a győri Audi évente mintegy 250-300 millió eurós fejlesztést hajt végre Magyarországon. A 2006-ban eldöntött, mintegy 157 milliárd forint - közel 610 millió euró - összegű konkrét fejlesztéssel a szerszámgyár került további bővítésre és további autótípusok gyártását szolgáló új
229 technológia bevezetésére is sor került. Az Audi fejlesztései az adókedvezmények ellenére is jelentős bevételeket hoznak Magyarországnak. Az Audi Hungária Motor Kft. társasági adó mentessége - amelyet még Magyarország EU csatlakozása előtt kapott győri beruházásaiért 2011 év végén jár le. Az Audi letelepedésekor 10 éves adókedvezményt kapott a helyi önkormányzattól, 2007 végéig élvezett mentességet a helyi iparűzési adó alól.
További
kedvezményt jelentett az Audi számára a 2006-ban bevezetett – a 16%-os társasági adó struktúrája alapján fizetendő - 4%-os szolidaritási adó alól a kutatás-fejlesztési adókedvezmény. Ez 2006-ban mintegy 4 milliárd forint értékű adókötelezettséget jelentett volna az Audinak, ennek közel 50%-a alól mentesült a vállalat a nagyarányú K+F ráfordításai révén, miután a cégek szolidaritási adó alapjukból levonhatták a kutatás-fejlesztésre fordított kiadásaikat (Figyelő 2006). Az Audi szakember utánpótlása megvalósítása céljából a győri Széchenyi István Egyetemen egy „Audi-tanszéket” hozott létre, amely a motorfejlesztéssel kapcsolatos tárgyakat oktatja. Ezen kívül az Audi a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemmel közös kutatóközpontot alakított Budapesten 2006 novemberében. Az Audi ezzel elérte, hogy megfelelő mérnök utánpótlást kapjon motorfejlesztési központjába, illetve a gyár egyéb termelési folyamataihoz. A szakmunkás képzés megvalósítása érdekében az Audinak több együttműködési szerződése van győri szakmunkásképző intézetekkel. Ezt a mintát a Mercedes kecskeméti beruházása is követni kívánja, akik a kecskeméti Automatizálási Főiskolával alakítanak ki olyan együttműködést, amelynek keretében mérnököket képeznek Kecskeméten a stuttgarti autógyártó cégnek. Az Audi Hungária Motor az Audi és a Volkswagen konszern egyik központi motorszállítója, a Győrben gyártott motorokat világszerte az Audi és a Volkswagen konszern gyártótelephelyeire szállítják és az Audi, Volkswagen, Skoda és Seat modellekbe építik be. Emellett az Audi TT Coupé és a TT Roadster sportautókat, valamint 2007 novembere óta az Audi A3 Cabrio típusú személyautókat is Győrben gyártják. 2006-tól kezdődően az Audi Hungária Motor Kft. jelentős számú alumínium karosszéria elemet szállít az Audi A8-as személygépkocsihoz. Az Audi AG győri üzemével való megelégedettségének, illetve a magyarországi telephely iránti bizalomnak a kifejezéseként 2010 szeptemberben a győri Audi nagyszabású, 900 millió értékű bővítés tervét jelentette be, amelynek során a mintegy megkétszerezik, mintegy 400 hektárra bővítik a győri gyár alapterületét, 1.800 új munkahelyet teremtenek és tovább fejlesztik személyautó gyártást. A győri Audi gyár az egész Volkswagen-csoport számára történő motorgyártás miatt volt fontos. Emellett az Audi TT és az Audi A3 Cabrio tipusú
230 személyautó modelleket szerelték itt össze. Az autókat eddig azonban csak összeszerelték Győrben. Az autó egységeket és az alkatrészeket a németországi üzemekből szállították Győrbe és ott szerelték össze. A győri Audi ezzel a bővítéssel azonban nemcsak összeszerelésre, hanem komplett autógyártásra is képes lesz, sőt a győri gyár egy lakkozó üzemet is kap. A bővítést 3 év alatt, 2013-ig valósítják meg. A magyar állam mintegy 5-10% közötti támogatást nyújt a beruházás megvalósításához (Handelsblatt 2010). A 900 millió eurós – 252 milliárd forintos - bővítésnek köszönhetően 2013-tól több mint 125.000 db személyautót gyártanak majd évente az Audi magyarországi telephelyén. A konszern összes beruházása Győrben 1993 óta 2010-ig közel 4 milliárd eurót tett ki. A győri bővítés a közvetlen és a közvetlenül létrejövő munkahelyek számát tekintve összesen mintegy 4.000 új munkahelyet hoz létre és a magyar gazdaság teljesítményéhez mintegy 2%-ot tesz hozzá (index 2010). A 900 millió eurós személygépkocsi-gyártó beruházást 2011. februárban a magyar kormány kiemelt beruházássá minősítette, ami gyorsabb engedélyezési folyamatokat jelent, kiemelt ügyintézéssel. A beruházás által teremtett 1800 közvetlen munkahelyre várhatóan 11 milliárd készpénz állami támogatás kap az Audi, azaz munkahelyenként mintegy 6 millió forintot (Világgazdaság 2011). A Mercedes magyarországi telephelyválasztásának folyamata A Mercedes 2008. júniusában döntött arról, hogy 800 millió euró értékű beruházását a Mercedes A és B Osztályú személyautók gyártására vonatkozóan Magyarországon, Kecskeméten valósítja meg. A magyar kormánnyal az együttműködési megállapodást 2008 októberében írták alá, 2009 júliusában az EU engedélyezte a beruházás összesen 22,15 milliárd forintos állami támogatását. A Mercedes-Benz Manufacturing Hungary Kft. 2009 februárjában 8,97 milliárd forintos vételárat fizetett a 441 hektáros, eredetileg 170 parcellából álló területért a kecskeméti önkormányzatnak. 2009 júliusában a tereprendezési munkákkal megkezdődött az építkezés, 2009 októberében pedig megtörtént az alapkőletétel. A termelés 2012 elejétől kezdődik, az első típus gyártását 2012 elején, a második típusét pedig 2012 végén indítják. Olyan ütemben veszik fel a munkatársakat, hogy 2010 decemberére elérjék a 700 fős alkalmazotti létszámot a tervezett 2.500 fős teljes állományból. Frank Klein, a kecskeméti Mercedes-Benz Manufacturing Hungary Kft. ügyvezető igazgatója a kecskeméti telephelyet nagyon magas színvonalúnak értékeli. Fontosnak tartotta a helyi önkormányzat támogatását, amelyet alapvető előfeltételnek tartott a gyár sikeres kecskeméti működéséhez. Kiemelte, annak jelentőségét, hogy a magyar munkavállalók mennyire együttműködők a német munkatársakkal és hogy a város milyen nyitottan fogadja be a német munkavállalókat,
231 mivel a német munkatársak integrálódása kulcskérdés a gyár megfelelő működése szempontjából. A Mercedes szándéka, hogy Kecskemét várossal és az oktatási intézményekkel olyan megállapodást kössön, hogy a vállalat Kecskeméten is meg tudja honosítani a Németországban már jól működő, állami és céges képzést kombináló duális rendszert. A magyar műszaki felsőoktatásból érkezők elméleti ismereteit kiválónak tartotta az igazgató, ez a duális rendszerrel kombinálva megfelelő szakember utánpótlást biztosít a Mercedes gyárnak Kecskeméten. A kecskeméti gyár megközelíthetőségét az autópálya közelsége mellett a vasútvonal bevezetésével is teljesebbé kívánja tenni a Mercedes-Benz Manufacturing Hungary Kft. (Manager Magazin 2010). A befektetés megvalósítása során a Mercedes számára a logisztika is fontos szempont volt. A meglévő autópálya csatlakozás mellett a Mercedes számára egy iparvágányt is biztosítanak, amelyen keresztül a Budapest-Szeged vasúti fővonalra is csatlakozhat a magyarországi gyár. Így a kecskeméti gyár közúton és vasúton is szállíthatja az alapanyagokat, illetve a késztermékeket. Erre egy példa, hogy vasúton érkezik a feltekercselt lemez a Mercedes présüzemébe és a kész autók nagy része is vasúton hagyják el a gyárat. Az A és B osztály utódmodelljének
gyártására
alapított
kecskeméti
Mercedes
gyár
szoros
gyártási
együttműködésben valósítja meg a beruházást Rastatt-al, ahol ma ezeket a modelleket gyártják, de ahol a kecskeméti üzem elindulása után is megmarad a szerelősor. Az A és B osztály négy új modelljéből kettőt készítenek Magyarországon. A cég döntése szerint karosszéria – présüzem is működni fog majd Kecskeméten, amely még inkább megvalósítja azt a koncepciót, miszerint „lemeztől az autóig” gyártási képességgel fog rendelkezni a kecskeméti Mercedes (Manager Magazin 2010). A kecskeméti Mercedes állami támogatása Fontos kiemelni, hogy a Mercedes – a győri Audihoz hasonlóan – szintén kapott állami támogatást. Az Európai Bizottság 2009. júliusban kiadott engedélye szerint Magyarország 111,5 millió euró - mintegy 29,7 milliárd forint - támogatást nyújthat a Daimler kecskeméti gyárának létesítéséhez. A 111,5 millió euró pénzbeni és társasági adókedvezmény formájában nyújtott támogatáson felül a Mercedes-Benz Hungary mintegy 214 millió forint - 0,8 millió euró - összegű, az állami vasúthálózatra történő rácsatlakozást megvalósító pénzügyi támogatásban is részesül. A Mercedes-Benz Manufacturing Hungary Kft. saját tőkéjéből és bankkölcsönökből finanszírozza a magyarországi beruházást. Lényeges hozzájárulás volt a Mercedes beruházáshoz Kecskemét város részéről, hogy a város a tulajdonában lévő ingatlanokon 110 lakás megépítését teszi lehetővé, amelyeket majd bérelni tudnak a gyár
232 alkalmazottai. A város részéről az is fontos hozzájárulásnak tekinthető, hogy a város elkészítette a Mercedes gyárhoz vezető 1.108 méter hosszú autópálya minőségű bekötőutat. Ennek az útnak az elkészítése 357 millió forintba került, ebből 250 millió forintot pályázaton nyert az önkormányzat (Origo 2009). Az EU-n belül adható maximális támogatást kínálta a magyar állam a befektetéshez, bár hozzá kell tenni, hogy a versenytárs országok is biztosították volna az EU szabályok által megengedett maximális támogatási mértéket. Az állami támogatás beruházási és képzési támogatásból, valamint adókedvezményből tevődött össze. A társasági adókedvezmény 10 évre szóló, a társasági adó 80%-ig terjedő kedvezmény volt. A lehetséges támogatás mértékét az EU pontosan szabályozta a befektetés százalékában régiókra és iparágakra lebontva. Magyarországnak a Mercedes-befektetésért folyó versenyben Románia és Lengyelország voltak a versenytársai. Magyarországon belül több helyszín is szóba került – köztük Miskolc is – közülük a Mercedes választotta ki a végső helyszínt. A cég vezetése figyelembe vette a jövőbeni balkáni export logisztikai feltételeinek megszervezését is. Fontos megemlíteni, hogy a Daimler igazgatósága egyhangú döntést hozott a magyarországi helyszínt illetően. A kecskeméti gyár a Daimler első kelet-európai üzeme lesz, amely Magyarország történetének legnagyobb zöldmezős beruházása. A Mercedes a beszállítókra is gondolt a gyártókapacitás előkészítése során. Az összesen az új gyár részére megvásárolt 441 hektár területből a tervek szerint mintegy 50%-ot a Mercedes maga fog saját üzemei felépítésére felhasználni, a terület másik 50%-át pedig az ide települő beszállítóknak szánják. A Mercedes nagy gondot fordít a munkatársak megkeresésére is. Először Németországban keresték meg az alkalmas munkatársakat, ezzel párhuzamosan a magyar munkatársak kiválasztását is elkezdték. A felvett magyar munkatársakat képzés céljából Németországba küldik ki, hogy felkészüljenek az A és B osztályú modellek gyártására. A Daimler AG Kecskemét melletti döntésének a fő motivációi a döntés-előkészítésben jelentős szerepet játszó ITDH szerint a következők voltak: •
Megfelelő helyszín és fejlett infrastruktúra
•
Magasan képzett munkaerő
•
Járműipari beszállítók széleskörű jelenléte
•
Trend: „low cost – best cost” irány
A Daimler szerint fontos volt, hogy a befektetést segítő ügynökség, az ITDH milyen szolgáltatásokat kínált a befektetőnek a döntés előkészítés során. A cég a következő szolgáltatásokat tartotta a legfontosabbaknak az ITDH részéről: a kérdések gyors,
233 professzionális megválaszolása; világos célmeghatározás; rugalmasság; motiváció; bizalmas ügykezelés. A befektetés döntési folyamatához hozzátartozik, hogy az ITDH akkor kapcsolódott be az ajánlatadásba, amikor a Mercedes már majdnem véglegesen döntött Románia mellett. A Mercedes gyakorlatilag a tervezés utolsó fázisában váltott befektetési helyszínt. A döntés előtti utolsó hetekben az ITDH minden kérdésben olyan eredményesen kommunikált a Mercedes képviselőivel, hogy végül 2008. június 17-én megszületett a pozitív döntés kecskeméti helyszínről. A Mercedes a befektetés gondozását illetően azt is kiemelte, hogy az önkormányzat, illetve a hatóságok nagyon együttműködőek voltak, amelynek köszönhetően az engedélyezési eljárás viszonylag gyorsan befejeződött. Az ITDH közreműködése valóban példaértékű volt a Mercedes Magyarországra vonzása során. Az ITDH segítséget nyújtott a Mercedesnek a következő projektfázisok megvalósítása során: telekátruházás; környezetvédelmi engedélyezések; állami területek kisajátítása; a megfelelő elektromos légvezeték kialakítása; a közúti infrastruktúra fejlesztése és új vasúti iparvágány kialakítása; építési és más hatósági engedélyek beszerzése; a megfelelő gáz, víz, szennyvíz és csapadékvíz elvezetés kiépítése; tűzvédelmi engedélyek. Kiemelten segítőkésznek bizonyult az ITDH a munkaügyi kérdések segítésében, a megfelelő munkaerő toborzásában és kiválasztásában. Különösen hatékony volt az ITDH szervezési segítsége a megfelelő magyar potenciális beszállítók toborzásában, több beszállítói fórumot is szerveztek, amelyre saját beszállítói adatbankjukból és egyéb jelentkezések alapján toborozták a beszállítóként szóba jöhető magyar cégeket. A Mercedes Magyarországra – és különösen azon belül Kelet-Magyarországra – történő vonzása a 2008-as válságévben sikertörténet az ország számára. Ez a beruházási döntés 15 évvel az 1993-as Audi győri beruházási döntése után született meg, a kiválasztott keletmagyarországi,
kecskeméti
telephely
Magyarország
befektetésösztönzési
politikája
szempontjából is nagy siker. Kelet-Magyarországra az rendszerváltás óta eltelt időszakban nem sikerült megfelelő mennyiségben vonzani a külföldi működőtőkét, ennek egyik oka valószínűleg, hogy kevés újabb autópálya szakasz épült ebben a régióban. Kecskemét esetében döntő volt, hogy az M6-os autópálya már korábban elkészült és így a Budapesttől Kecskemétig terjedő 80 km-es távolságot egy órán belül megtehetik a vállalat közúti szállító járművei, illetve vezetői, akik – különösen a beruházás első fázisában - gyakran utaznak Budapest és Kecskemét között.
234 5.4. Összegzés
Az ötödik fejezetben a bemutattam a magyarországi befektetésösztönzési rendszert, elemeztem annak cél és eszközrendszerét, közép-kelet-európai összehasonlításban is megvizsgáltam a magyar befektetésösztönzési rendszer hatékonyságát. Elemeztem a telepítési tényezőket. Áttekintettem az ITDH befektetésösztönzési tevékenységét, különös tekintettel az önkormányzatok befektetésvonzási tevékenységét támogató programokra. Megvizsgáltam a magyar befektetési környezet legfontosabb elemeit, illetve a magyarországi német vállalatok befektetői elégedettségét. Elemeztem a magyar autóipar és a beszállítóipar helyzetét, valamint a beruházásösztönzés hatékonyságát a járműiparban. Javaslatokat tettem arra vonatkozóan, hogy milyen módon lehetne a befektetésösztönzés segítségével Magyarország meggyengült tőkevonzási versenypozícióját javítani. Esettanulmányként elemeztem az Audi 1993-ban Győr, illetve a Mercedes 2008-ban Kecskemét mellett hozott beruházási döntését, a két nagy autóipai beruházás példáján keresztül igazolva, hogy a magyarországi befektetések a helyi telepítési tényezők fejlesztésével hatékonyan terelhetők Nyugat-Magyarországról KeletMagyarország irányába.
Az ötödik fejezetben a következő hipotézist vizsgáltam: Megfelelő befektetésösztönzési eszközrendszerrel és a telepítési tényezők fejlesztésével hatékonyan orientálhatók a külföldi befektetők Magyarországon belül Kelet-, illetve Dél Magyarországra (H5).
Magyarország befektetésösztönzési cél- és eszközrendszerét megvizsgálva megállapítható,, hogy az Európai Unióhoz történő csatlakozás után Magyarországon is érvényessé váltak az közösségi szabályok a nagy befektetési projektek támogatására vonatkozóan. Az új szabályok alapja egy regionális támogatási térkép volt, amely előírta, hogy az egyes támogatott régiók esetében mekkora a maximális támogatási intenzitás. Az EU-hoz történő csatlakozás után a működő tőke ösztönzésére alkalmazott eszközök két nagy csoportra oszthatók. Az egyik a szűkebb értelemben vett ösztönzők, ezen belül a gazdaságpolitikai eszközöket lehet említeni, mint például adókedvezmények és pénzügyi támogatások. A tágabb értelemben vett ösztönzők abból a szempontból meghatározóak, hogy egy ország mennyire vonzó a külföldi befektetések szempontjából, ebbe a kategóriába tartozik az infláció, a külső és belső költségvetési egyensúly, valamint az általános adószint.
235 Magyarországon a 2000-es években a legfontosabb befektetési motivációk a politikai és gazdasági stabilitás, az átlátható jogrendszer, a képzett munkaerő, valamint az alacsony munkaerőköltségek voltak. Az ITD Hungary (ITDH) a 2000-es években meghatározó szerepet játszott a külföldi tőke vonzásában. Megvalósították a támogatási egyablakot, 2007 után a befektetők minden befektési, támogatási információt egy helyen, az ITDH-ban kaptak meg, az egyedi kormánydöntéses támogatásokat is az ITDH-ban kezelték. Az ITDH igyekezett felkészíteni az önkormányzatokat a befektetők fogadására is, ennek érdekében több önkormányzati képzést bonyolítottak le. A befektetésösztönzési rendszer vonatkozásában a 2000-es évek második felében Magyarország versenyképessége romlott közép-kelet-európai versenytársaihoz képest. A visegrádi országok mellett 2007 évi EU csatlakozásuk után Románia és Bulgária is további konkurenciát jelentettek Magyarországnak a külföldi tőkevonzásban. A magyarországi telepítési tényezők versenyképességét illetően az 1990-es években kialakult versenyelőnyök a 2000-es évek második felére elfogytak. A 2000-es évek második felében a telepítési tényezők között a puha tényezők egyre inkább felértékelődtek a kemény tényezőkkel szemben. Magyarországon a feldolgozóipar és azon belül a két legjelentősebb ágazat, az autóipar és az elektronikai ipar területi elhelyezkedését vizsgálva megállapítható, hogy az 1990-es években a járműgyártásban elsősorban Közép-Magyarországon, illetve Észak-Dunántúlon telepedtek meg a befektetők, míg az elektronikában elsősorban Budapest és környékére, valamint a Dunántúl északi részére volt jellemző a koncentráció, ezt az egyenlőtlen regionális elhelyezkedést a regionális dimenziók fejlesztésével, illetve befektetésösztönzési eszközökkel szükséges kiegyenlíteni. A beszállítók helyzetét értékelve megállapítható, hogy Magyarországon a magyar kis- és középvállalkozások közül csak viszonylag kevés vállalkozás tudott a nemzetközi nagyvállalatok beszállítóivá válni. Az elsőkörös beszállítók általában a multinacionális nagyvállalatok külföldi beszállítói voltak, a magyar cégek jellemzően második vagy harmadik körös beszállítói pozíciót tudtak megszerezni. A budapesti Német-Magyar Ipari- és Kereskedelmi Kamara 2010 évi felmérésének fontos eredménye volt, hogy a megkérdezett német befektetők 80%-ban ismét Magyarországon valósítanák meg befektetésüket. Ez fontos eredmény, különös tekintettel arra, hogy Németország a legnagyobb befektető Magyarországon és az újrabefektetések aránya meghatározó a német befektetéseket illetően.
236 Az autóipari szektor kulcságazattá vált Magyarországon. Az autóipart a beszállítói háttéripar szempontjából vizsgálva azonban megállapítható, hogy kevés magyar beszállító tudott a nagy nemzetközi gyártó cégek beszállítóivá válni, ezt a gazdaságszerkezeti dualitást a jövőben tovább szükséges javítani. A 2008 évi válság új lehetőségeket is teremtett a magyar beszállítóknak, mivel a nagy gyártó multinacionális cégek – a költségcsökkentési kényszer hatására – új, olcsóbb beszállítói forrásokat keresnek. A Mercedes 2008 évi döntése Kecskemét mellett megmutatta, hogy a regionális tényezők fejlesztésével
hatékonyan
terelhetők
a
befektetők
Nyugat-Magyarországról
Kelet-
Magyarország irányába. A kecskeméti régió telepítési tényezőinek fejlesztése azt igazolta, hogy megmutatta, hogy az 1993-as Győr melletti Audi döntés után 15 évvel KeletMagyarországot is vonzóvá lehet tenni egy világszínvonalú német autógyártó számára. A közreműködő ITDH szerint a Daimler Kecskemét melletti döntésének legfontosabb motivációi a megfelelő telephely és infrastruktúra, a magasan képzett munkaerő, a potenciális járműipari beszállítók jelenléte voltak. Összességében a fejezet igazolta, hogy megfelelő befektetésösztönzési eszközrendszerrel és a helyi telepítési tényezők fejlesztésével hatékonyan orientálhatók a külföldi befektetők Magyarországon belül Kelet-Magyarországra. A legattraktívabb tényezők továbbra is a megfelelő elhelyezkedés, a fejlett infrastruktúra és a képzett munkaerő. A kelet-magyarországi befektetési lehetőségek Magyarország egyik új tőkevonzási tényezőjét is jelenhetik, a Mercedes, mint zászlóshajó befektetés Kelet-Magyarországra vonzásával. Közép-európai versenyképességi
összehasonlítással
viszont
megállapítható,
hogy
Magyarország
befektetésösztönzési versenyképessége – a domináns járműipar vonatkozásában is - csökkent, ezen javítani szükséges a tőkevonzás megfelelő szintjének a fenntartása érdekében.
237 6. KÜLFÖLDI-MŰKÖDŐTŐKE A NYUGAT-DUNÁNTÚLI RÉGIÓBAN, A RÉGIÓ TÉRSZERKEZETE, A REGIONÁLIS GAZDASÁGFEJLESZTÉS SZEREPE A TŐKEVONZÁSBAN
A hatodik fejezetben esettanulmányként bemutatom a Nyugat-dunántúli régióban a külföldi működőtőke területi eloszlását, a régió térszerkezetét, valamint a Nyugat-dunántúli régió regionális gazdaságfejlesztési eszközeit. Ennek keretében részletesen elemzem az ipari ágazat és benne a külföldi működőtőke súlyát, az osztrák-magyar határrégió tőkevonzó szerepét, valamint a régió telepítési tényezőit, az ipari parkok, klaszterek fejlődését, a régió innovációs potenciálját és területfejlesztési stratégiáját. A fejezetben vizsgált hipotézis a következő: A külföldi működőtőke a rendszerváltás utáni időszakban meghatározó szerepet játszott a Nyugat-dunántúli régió ipari ágazati struktúra-, illetve a régió térszerkezetének átalakításában. (H6) A fejezetben a következő kutatási kérdést vizsgálom: Milyen szerepet játszott a külföldi működőtőke a Nyugat-dunántúli régió gazdasági fejlődésében és térszerkezetének alakításában? (K12)
6.1. Külföldi működőtőke a Nyugat-dunántúli régióban, régió térszerkezete
6.1.1. Külföldi-működőtőke a Nyugat-dunántúli régióban, a működőtőke területi eloszlása, a régió térszerkezete
Az 1980-as évek végén a Nyugat-dunántúli régióban is jelentős gazdasági problémák merültek fel, a keleti piacok összeomlása miatt számos üzem csődbe jutott és sok vállalkozás nehéz helyzetbe került. A termelés visszaesése a gépiparban és a magasépítő-iparban volt a legnagyobb. Az átalakulási válság az ország többi régiójához képest korábban, 1992 körül érte el mélypontját a régióban, ennek következtében a gazdaság szerkezeti átalakulása is korábban lezajlott. A gazdasági szerkezetátalakításban a külföldi tőkebefektetéseknek is nagy szerepe volt, a régió ebben az időszakban vonzó telephelynek bizonyult (Honvári 2007).
238 A Nyugat-dunántúli régió európai térben való földrajzi elhelyezkedése rendkívül kedvezőnek minősíthető, mivel a
közép-európai térségben új fejlődési zónák, innovációs tengelyek
metszéspontjában fekszik. Két nagyobb erővonal figyelhető meg, az egyik a dél-bajor innovációs tengelyhez kapcsolódik és Prága, valamint a Bécs-Pozsony-Győr háromszög környékén fejlődik, amely térségek innovációs tengelyként folytatódnak Budapestig. A másik a mediterrán „sunbelt övezethez” kapcsolódik, a Velence-Trieszt-Ljubljana vonaltól halad Budapest irányába. A Nyugat-dunántúli régió ennek a két közép-európai fejlődési zónának a metszéspontjában fekszik és ez kedvező hatást gyakorol a régió fejlődésére (Rechnitzer– Lados 2004). A Nyugat-dunántúli régió földrajzi fekvése kedvező, ennek az egyik oka, hogy Magyarország nyugaton az Európai Unióval közvetlenül határos. A szomszédos Ausztriával kialakított jó kapcsolat - amelynek egyik példája a Burgenlanddal létrehozott West/Pannon Eurégió -, már 1995-től erősítette a két ország együttműködését a Phare CBC program által támogatott projektekkel, közös fejlesztési stratégiákkal. Az EU-határok közelsége a régióba történő külföldi tőkevonzásnak is az egyik legfontosabb tényezője és a közlekedési kapcsolatok fejlesztése szempontjából is fontos (Rechnitzer-Lados 2004). A Nyugat-dunántúli régió, mint tervezési-statisztikai régió úgy helyezhető el az európai térben, hogy az Európai Unió 25 országában a 260 hasonló funkcióval rendelkező, de nagyságban és népességben rendkívül különböző régiók sorrendjében helyezzük el a térséget. A magyar régiók a mezőny utolsó harmadában helyezkednek el az Európai Unió régiói között. Közép-Magyarország eléri az Európai Unió átlagát, ez alapvetően Budapestnek köszönhető. Nyugat-Dunántúl pozíciója nem kedvező, a leszakadók csoportját vezeti, az Európai Unió egy főre jutó GDP átlagának 56,6%-át éri el (Rechnitzer 2007). 6.1. táblázat: A Nyugat-dunántúli régió és a magyar régiók elhelyezkedése az Európai Unió régiónak sorrendjében Sorszám
Régió
256 255 251 244 217 210 152
Észak-Alföld Észak-Magyarország Dél-Alföld Dél-Dunántúl Közép-Dunántúl Nyugat-Dunántúl Közép-Magyarország
Egy főre jutó GDP az EU 15 átlagában 1995 2000 1995-2000 változás 32,5 32,1 32,3 33,1 32,1 32,3 37,9 35,7 36,2 37,2 37,2 37,3 41,2 49,9 47,5 46,9 56,6 55,2 65,7 75,6 73,4
Forrás: Rechnitzer 2007, 56.p.
239 A magyar régiók országos GDP-jéből való részesedését tekintve megállapítható, hogy a Nyugat-Dunántúl az a régió Közép-Magyarország mellett, amely nagy átrendeződésekből kedvezően tudott kijönni, ezt a következő táblázat szemlélteti.
Az átrendeződés három
vesztes régiója Észak-Magyarország, Közép-Dunántúl, Dél-Alföld, a két nyertes régió pedig Közép-Magyarország és a Nyugat-Dunántúl. Nyugat-Dunántúl helyzete stabil, folyamatosan képes növelni részesedését a GDP előállításában, míg többi régió részesedése csökken, azaz a regionális különbségek növekedése mutatható ki (Rechnitzer 2007).
6.2. táblázat: A régiók fejlettségének hosszú távú változása, részesedésük az országos GDPből Régió
Közép-Magyarország Közép-Dunántúl Nyugat-Dunántúl Dél-Dunántúl Észak-Alföld Dél-Alföld Észak-Magyarország
Egy lakosra jutó GDP (ország 100%) 1975 1994 1998 114 117 96 88 77 91 102
146 86 101 84 74 83 70
148 98 110 77 68 76 68
2002 161 92 108 72 65 68 64
A fejlettségi helyzet változása (%ban) 19941998200220021975 1975 1975 1994 32 34 47 15 -31 -19 -25 6 5 14 12 7 -4 -11 -16 -12 -3 -9 -12 -9 -8 -15 -23 -15 -32 -34 -38 -6
Forrás: Rechnitzer 2007, 74.p.
A Nyugat-dunántúli régióban a külföldi közvetlen tőkebefektetések aránya magas, a külföldi tőkevonzási, illetve ipari beruházási arányokat tekintve a régió kedvezőbb helyzetben van a többi magyarországi régiónál, ugyanez igaz az ipari exportorientáció vonatkozásában is. A külföldi tőkevonzás eredményességét mutatja, hogy Budapesttől és Pest megyétől eltekintve országos összehasonlításban a Nyugat-dunántúli régióban a legmagasabb a külföldi tőkével alapított vállalkozások aránya, 11,3%ot tesz ki. Hozzá kell azonban tenni, hogy a külföldi tőkevonzás szempontjából megyénként és ágazatonként jelentős eltérések tapasztalhatók a régióban (Rechnitzer–Lados 2004). A Nyugat-Dunántúli régió, azon belül különösen a régió északi területe vonzó célpontja a külföldi befektetőknek. A földrajzi elhelyezkedés, a jó infrastruktúra, valamint a munkaerő-piaci adottságok attraktív tényezőknek bizonyultak a külföldi működőtőke vonzás szempontjából. A Nyugat-dunántúli régióban 2004 végén 2.487 külföldi érdekeltségű külföldi vállalkozást tartottak nyilván, az összes Magyarországon regisztrált külföldi vállalkozás 9,8%-át. A társas formában működők 7,6%-a rendelkezett külföldi működőtőkével, nagy részük Győr-Moson-Sopron megyében működött. A régióban a
240 külföldi tőkével működő vállalkozások saját tőkéje 1.163 milliárd forintot tett ki, melyben a külföldi befektetés aránya 96,2% volt. A megyéket illetően 97-98%-os hányad volt jellemző Győr-Moson-Sopron és Vas megyében, az országos 76,2%-kal szemben (KSH 2005e). 6.3. táblázat: A saját tőke összetétel és tulajdon szerint a Nyugat-dunántúli régióban, 2004 (%) GyőrMegnevezés
Moson-
Vas
Zala
Sopron
Nyugat-
Ország
Dunántúl Megye
Saját tőkén belül a külföldi
97,4
98,1
71,0
96,2
76,2
kizárólag külföldi tulajdonú
88,8
71,6
36,2
83,0
48,6
többségében külföldi tulajdonú
10,4
28,1
45,9
15,7
46,4
többségében belföldi tulajdonú
0,8
0,3
17,9
1,3
5,0
Részesedés arány A külföldi részesedésen belül:
Forrás: KSH 2005e, 10.p. 6.4. táblázat: Külföldi érdekeltségű vállalkozások a Nyugat-dunántúli régióban, 2004 GyőrMegnevezés
Moson-
Vas
Zala
Sopron
Nyugat-
Ország
Dunántúl Megye Összesen
Vállalkozás Saját tőke, millió Ft Ebből: külföldi részesedés
1 108
698
681
2 487
25 506
849 116
255 436
58 818
1 163 369
12 593 877
827 085
250 699
41 770
1 119 554
9 591 939
766,3
366,0
86,4
467,8
493,8
746,5
359,2
61,3
450,2
376,1
Egy vállalkozásra jutó saját tőke, millió Ft Ezen belül: külföldi részesedés
Forrás: KSH 2005e, 21.p. (saját szerkesztés) A Nyugat-Dunántúlon a privatizációs és vállalatalapítási folyamatban a működőtőke szerepe meghatározó volt. A nemzetközi érdekeltségű cégek korszerű termelési folyamatokat, új technológiákat honosítottak meg, innovációs magatartásukkal előmozdították a fejlődést és a gazdasági szerkezetváltást. A külföldi tőkével rendelkező vállalkozások száma az 1990-es
241 évek végéig emelkedett az egész régióban, majd 1998-1999-ben ez a növekedés megtorpant. Azóta Vas megyében 700 körül, Zala megyében jelentős csökkenés után szintén közel 700 körül, míg Győr-Moson-Sopron megyében kismértékű csökkenés után 1.150 körül stagnál a külföldi vállalkozások száma. A régió szintjén az utóbbi években enyhe csökkenés volt tapasztalható, 2003-2004-ben összesen 2.500 körül alakult a régióbeli külföldi vállalkozások száma. Másik jellemző tendencia a Nyugat-dunántúli régióban, hogy a külföldi érdekeltségű vállalkozásokon belül folyamatosan emelkedik a kizárólag külföldi tulajdonban lévő cégek aránya. Ez az 1990-es évek közepén a külföldi cégek kevesebb, mint felét tette ki, 2006-ra már kétharmad fölé került ez az arány (Vápár 2007). Magyarországon a Középmagyarországi régió után a Nyugat-dunántúli régió vonzotta a legtöbb külföldi tőkét. A megyék sorrendjében a vállalkozások saját tőkéje alapján Győr-Moson-Sopron megye Pest megye után a 2., Vas a 7., Zala csupán a 17. helyen állt. A különbségek a multinacionális cégek
befektetéseinek
területi
valamint
egyenlőtlenségeivel,
az
infrastrukturális
különbségekkel magyarázhatók. A régióban az iparon belül a legtöbb befektetés a gépiparba irányult, számos világcég létesített korszerű üzemeket ebben az ágazatban. A legjelentősebb járműipari befektetésként az Audi Hungária Motor Kft. győri és az Opel Magyarország Autóipari Kft. szentgotthádi beruházásait lehet említeni, a legnagyobb elektronikai ipari befektetések a Philips győri, a Jabil szombathelyi, illetve a General Electric nagykanizsai beruházásai voltak.
A külföldi működőtőke területi elhelyezkedését vizsgálva az
újraiparosodás után a régióban nagy különbségeket láthatunk, a régióba érkezett külföldi működőtőke-befektetések, azon belül a gépipari beruházások első számú célpontja a nagy ipari hagyományokkal, képzett munkaerővel és jó infrastruktúrával rendelkező Győr volt, továbbá Vas megyében Szombathely, Szentgotthárd és Sárvár volt a befektetők kiemelt célpontja (Vápár 2007). 6.5. táblázat: A külföldi működőtőke alakulása, 1996-2004
Nyugat-Dunántúl KözépMagyarország Közép-Dunántúl Dél-Dunántúl ÉszakMagyarország Észak Alföld Dél-Alföld Magyarország
Kumulált tőkeállomány, millió euró 1996 2000 2004 931 2 265 4 552 5 856 14 186 25 582
Részesedés az országosból, % 1996 2000 2004 10,2 10,9 11,7 64,0 68,3 65,6
Kumulált tőkeállomány ezer euró/lakos 1996 2000 2004 93,6 225,7 455,1 203,3 501,1 900,5
635 315 572
1 476 411 960
3 942 609 1 551
6,9 3,5 6,3
7,1 2,0 4,6
10,1 1,6 4,0
57,1 31,8 44,3
131,8 41,2 73,7
354,9 62,4 122,0
399 436 9 146
779 686 20 765
1 868 895 39 002
4,4 4,8 100,0
3,8 3,3 100,0
4,8 2,3 100,0
25,9 32,0 89,9
49,8 49,7 203,6
121,2 66,1 386,3
Forrás: Vápár 2007, 186.p.
242 A Nyugat-dunántúli régió kiemelkedő szerepet töltött be az országba érkező külföldi beruházások vonzásában, amelyben a kedvező földrajzi elhelyezkedés mellett a viszonylag jó infrastrukturális helyzet, az ipari hagyományok és a képzett munkaerő is fontos szerepet játszott. Az országban működő külföldi vállalkozások 60%-a Közép-magyarországi régióban található, ezt követi a Nyugat-Dunántúl mintegy 10%-os részesedése, amely több mint 2.500 vállalkozást jelent. Ennek mintegy 50%-a Győr-Moson-Sopron megyében található. A Nyugat-dunántúli régión belül nagy területi különbségek alakultak ki, ezt jól szemlélteti a külföldi saját tőke értékének eloszlása. Míg Győr-Moson-Sopron megyében a külföldi saját tőke 1.100 milliárd forint körül alakult, addig Vas megyében ennek mintegy 50%-a, Zala megyében pedig mintegy 66 milliárd forint volt a külföldi saját tőke (Grosz 2009a). A működőtőke regionális eloszlása a Nyugat-dunántúli régióban az 1995-2004 időszakban nagyon koncentrált volt. Ebben az időszakban a Nyugat-dunántúli régió részesedése a működőtőke-eloszlásból 9,18 és 12,43% között ingadozott, a régió minden évben a második helyet foglalta a 64,03% és 70,26% közötti részesedésű Közép-Magyarországi régió mögött (Vápár 2006). 6.6. táblázat: A külföldi működő tőke volumene regionális bontásban; 1995-2004, (állomány, kumulált érték, ezer euróban) 1995
1996
1997
1998
1999
2000
2001
2002
2003
2004
5122,483
5856,313
9809,833
10413,77
13730,58
14186,23
16348,39
18851,63
20618,54
25582,08
449,6644
635,951
977,1088
1072,35
1087,792
1476,938
2090,691
2447,647
3281,47
3942,585
958,613
931,2314
1301,773
1390,301
2164,601
2265,419
3125,888
3478,169
3924,417
4552,515
305,3691
315,2911
352,2758
344,9355
355,7979
411,0365
501,7659
639,2539
600,2364
609,9297
384,2282
572,0143
637,3029
714,1181
813,1963
960,2174
1249,137
1398,474
1825,115
1551,254
Észak-Alföld
376,3982
399,2386
526,4095
617,5205
751,2161
779,4218
1022,612
1560,407
1656,18
1868,824
Dél-Alföld
398,2103
436,8198
579,8521
580,3676
640,2008
686,1931
811,513
888,5121
775,2736
895,7834
Összesen
7994,966
9146,859
14184,56
15133,36
19543,39
20765,46
25150
29264,09
32681,23
39002,97
Közép-Magyar Ország KözépDunántúl NyugatDunántúl DélDunántúl Észak-Magyar Ország
Forrás: Vápár 2006, 5.p.
243 6.7. táblázat: A külföldi működő tőke megoszlása regionális bontásban; 1995-2004, %-ban 1995
1996
1997
1998
1999
2000
2001
2002
2003
2004
64,07%
64,03%
69,16%
68,81%
70,26%
68,32%
65,00%
64,42%
63,09%
65,59%
5,62%
6,95%
6,89%
7,09%
5,57%
7,11%
8,31%
8,36%
10,04%
10,11%
11,99%
10,18%
9,18%
9,19%
11,08%
10,91%
12,43%
11,89%
12,01%
11,67%
Dél-Dunántúl
3,82%
3,45%
2,48%
2,28%
1,82%
1,98%
2,00%
2,18%
1,84%
1,56%
Észak-
4,81%
6,25%
4,49%
4,72%
4,16%
4,62%
4,97%
4,78%
5,58%
3,98%
KözépMagyarország KözépDunántúl NyugatDunántúl
Magyarország Észak-Alföld
4,71%
4,36%
3,71%
4,08%
3,84%
3,75%
4,07%
5,33%
5,07%
4,79%
Dél-Alföld
4,98%
4,78%
4,09%
3,84%
3,28%
3,30%
3,23%
3,04%
2,37%
2,30%
Összesen
100,00%
100,00%
100,00%
100,00%
100,00%
100,00%
100,00%
100,00%
100,00%
100,00%
Forrás: Vápár 2006, 6.p. 6.1. ábra: A Nyugat-Dunántúli régió részesedése a magyarországi külföldi működő tőke befektetésekből; 1995-2004 Nyugat-Dunántúl 14,00% 12,00% 10,00% 8,00% 6,00% 4,00% 2,00% 0,00% 1995
1996
1997
1998
1999
2000
2001
2002
2003
2004
Forrás: Vápár 2006 A bonni székhelyű Empirica Kutatóközpont „Jövőbeni befektetési helyszínek KeletEurópában” című tanulmánya 1990-1992 közötti adatok alapján 156 kelet-közép-európai régiót vizsgált meg. Megállapították, hogy a kiválasztott jövőbeni befektetési helyszínek többsége a vizsgált országok nyugati felében található, sok esetben a határ menti térség, tehát a szomszédos országokkal kialakult kapcsolatok is erősítették a fejlődési folyamatokat. A Nyugat-Dunántúl is a nyugati határon helyezkedik el, azonban a régión belül a fejlettségi szintet illetően kialakult egy észak-déli lejtő. A Nyugat-Dunántúl északi része a közép-európai fejlődési tengely mellett helyezkedik el, melynek határa a bécsi térség kisugárzásának a határa. Bécs vezető szerepet tölt be ennek a közép-európai térségnek a szervezésében, vezetésével a határos osztrák és határ menti cseh, szlovák és magyar régiók elindították a
244 CENTROPE-együttműködést, amelyhez Győr-Moson-Sopron és Győr, majd 2005-ben Sopron, majd 2006-ban Vas megye és Szombathely is csatlakozott (Hardi 2009). A Nyugatdunántúli régió a rendszerváltás hazai nyertesei közé tartozik. A Nyugat-dunántúli régió a központi régió mellett az egyetlen régió Magyarországon, amelyben az egy főre jutó GDP meghaladja az országos átlagot az 1994-2006 időszakban. A régiót alkotó megyék is jól állnak az egy főre jutó GDP rangsorában, Budapestet követően Győr-Moson-Sopron a második, Vas a negyedik, valamint Komárom-Esztergom és Fejér megyéket követően Zala a hetedik helyen áll. A dinamikus gazdasági szerkezetváltás nem volt azonos mértékű a régión belül, a Nyugat-dunántúli régióban a területi különbségek további növekedtek (Hardi 2009). A Nyugat-dunántúli régió gazdasági teljesítőképessége tekintetében jóval az országos átlag felett van és a Közép-magyarországi régiót nem számítva valamennyi régiót megelőzi. A régió a legmagasabb mutatókkal rendelkezik magyar viszonylatban, akár a külföldi beruházások összegét, a gazdaság jövedelemtermelő képességét, az egy főre jutó GDP értékét, vagy a foglalkoztatottsági adatokat tekintve. A régió azonban nem homogén a területi gazdaság szempontjából, a kisebb területegységek között nagy különbségek tapasztalhatók, egyre markánsabban rajzolódik ki egy észak-déli fejlettségbeli lejtő. A Nyugat-Dunántúl egy gazdaságilag fejlett terület, azonban Nyugat-dunántúli nem egy egységes gazdasági térség, hanem egy viszonylag homogénebb Észak-dunántúli gazdasági egység és egy ugyancsak homogén Dél-dunántúli gazdasági egység körvonalai látszanak. A 90-es évek végétől az országban a dinamikus fejlődés elsősorban a budapesti agglomerációra és a Győr-Budapest közötti térségre tevődött át. A Nyugat-Dunántúlon a fejlődés lelassult, az 1998-2002 időszakban a régió területének nagyobb részére a fejlett stagnálás, míg a belső perifériák, illetve a déli határ vonatkozásában a közepes fejlettség melletti stagnálás volt a jellemző. A legfontosabb ipari központok a régió északi alakultak ki: Győr, Szombathely, Sopron, Sárvár, Mosonmagyaróvár, valamint Szentgotthárd és térségük képviselik ezt a kategóriát (Grosz 2007). Magyarországon a nagyon erős centralizációt jól mutatja Budapestnek, illetve a Közép-magyarországi régiónak a gazdasági szférában betöltött szerepe is. Emellett az is megállapítható, hogy a fővárosi agglomeráció mellett az elmúlt 15 évben a gazdasági átalakulás nyertese volt a Bécs-Budapest tengely mentén fekvő Közép- és Nyugat-Dunántúl, illetve különösen az ezekben a régiókban fekvő Győr-Moson-Sopron, Fejér és KomáromEsztergom megyék. A Nyugat-dunántúli régió bruttó hozzáadott értéke 2003-ban több mint 1.700 milliárd forint volt, ami a Budapestet is magában foglaló Közép-magyarországi régiót nem számítva a legmagasabb érték volt az országban. A Nyugat-dunántúli régió a magyarországi GDP-ből a rendszerváltás óta eltelt időszakban átlagosan 10,5%-kal
245 részesedett. Az egy főre jutó GDP tekintetében a Nyugat-Dunántúli érték a rendszerváltást követően minden évben magasabb volt az országos átlagnál. A Nyugat-dunántúli régió GDPjéből Győr-Moson-Sopron megye a legnagyobb arányban, Zala megye pedig a legkisebb arányban részesedett (Grosz 2007). A Nyugat-Dunántúli régió pozícióját a magyar térszerkezetben alapvetően kedvező földrajzi helyzete határozza meg. A rendszerváltozás után keleti kapcsolatok helyett a nyugati együttműködések domináltak. Az ország térszerkezetében a kilencvenes évek közepére kialakultak az innovációs térségek, amelyekben a piacgazdasági átmenet dinamikusan zajlott le. Ezekben a térségekben a külföldi tőke megtelepedése intenzívebb volt, a privatizáció gyorsabban zajlott, a gazdasági aktivitás nagyobb volt, a települési és a kommunikációs infrastruktúra, valamint az autópálya kapcsolatok is fejlettebbek voltak. A potenciális innovációs térségek már a főbb közlekedési tengelyek mellett alakultak ki, ahol az autópálya építések növelték a telephely kínálatot, és növekedett a gazdasági aktivitás. A NyugatDunántúlon
innovációs zónának volt tekinthető a Hegyeshalom-Győr közlekedési és
gazdasági tengely, de Sopronban és térségében is realizálódtak innovációs befektetések. Potenciális innovációs zónának volt tekinthető országos viszonylatban az osztrák-magyar határrégió, Soprontól Körmend, Szentgotthárd térségéig, egy cca. 30-50 km-es sávban. Azért tekinthető ez a térség potenciális innovációs zónának, mert a kilencvenes évek közepén még nem stabilizálódott a szerkezete. A külföldi tőke például jellemzően bérmunkában jelenik meg, de alacsonyabb szellemi színvonalú tevékenységekben koncentrálódik, majd néhány év múlva továbbvonul a térségből, csak néhány nagyobb központban tudott ténylegesen integrálódni (Rechnitzer 2007). A feldolgozóipari kapacitásokat vizsgálva a Nyugat-dunántúli régióban a járműipar és az elektronikai ipar a két legfejlettebb ipari ágazat. Az autópályáknak kitüntetett szerepe van a feldolgozóipari beruházások letelepedése,
valamint a logisztikai központok létesítésének
szempontjából is. Ebből a szempontból a Nyugat-dunántúli régió kiemelt helyzetet élvezett az M1-es autópálya révén, azonban a régió észak-déli közlekedési kapcsolatait illetően a szükséges
közlekedési
infrastruktúra
–
egy Sopron-Győr-Szombathely-Nagykanizsa-
Zalaegerszeg gyorsforgalmi útvonal – még nem készült el. A legjelentősebb járműipari befektetők a Nyugat-dunántúli régióban az Audi Hungária Motor Kft Győrben, az Opel Magyarország Autóipari Kft Szentgotthárdon, valamint az elektronikai ipari befektetéseket képviselő Philips-beruházás Győrben, a Jabil-gyár Szombathelyen, illetve a GE nagykanizsai gyártókapacitása. A fejlődő logisztikai központok közül ki kell emelni Győrt, amely mind vasúti-közúti, mind hajózási-közúti-vasúti logisztikai központtal is
246 rendelkezik a Győr-Gönyű kikötő fejlesztésével, valamint a Péri és a Sármelléki repülőtereket, a Soproni Ro-La Terminált, Szombathelyt, illetve a déli logisztikai kapcsolatokat biztosító Nagykanizsát (Vápár 2006b). A külföldi működő tőke regionális hatásainak tekintetében a Nyugat-dunántúli régióban a fejlődő beszállítói kapcsolatokat is ki kell emelni. Ez különösen a járműiparra jellemző, a külföldi nagy gyártó cégek, illetve az őket követő első körös beszállítók betelepülése potenciálisan jó beszállítói lehetőségeket jelentenek a helyi kis- és középvállalkozások számára is. Ebben a tekintetben fontos szerepe van a Nyugat-dunántúli régióban 2000-ben megalakult Pannon Autóipari Klaszternek (PANAC), amelynek szervezésében számos, Magyarországon termelő járműipari kis- és középvállalkozás válhat beszállítóvá a régió autó-összeszerelő vállalatainál, illetve azok – túlnyomórészt külföldi – első-, vagy második körös beszállítóinál. A régió másik vezető ágazatát, az elektronikai ipart a beszállítók szempontjából vizsgálva szintén megállapítható az a tendencia, hogy az elektronikai termék-gyártókat követik az ipari parkokba az alkatrészelőállító beszállítók, ez jellemző például a győri Philips, vagy a szombathelyi Jabil elektronikai összeszerelő cégek vonatkozásában (Vápár 2006). A külföldi működőtőke az autóipari K+F központok működését illetően is alapvető változásokat hozott, új autóipari fejlesztési központok létesültek. Az autóipari K+F központok az Audi vonzáskörének megfelelően alapvetően Győr városába koncentrálódtak, az Audi Motorfejlesztő Központján kívül az EDAG és a Magna-Steyr cégek több tíz mérnököt foglalkoztató K+F központjait fontos még megemlíteni ebben a vonatkozásban. Az Audi példaértékűen együttműködik a felsőoktatással is, a győri Széchenyi István Egyetemmel kiemelkedő színvonalú az együttműködése. Az egyetemnek fontos szerepe van abban, hogy a vállalattal kialakított együttműködés keretében képezze az Audi – illetve más régióbeli járműipari gyártó cégek, például a szentgotthárdi Opel - által igényelt, szakképzett műszaki munkaerőt. Az Audi és a Széchenyi Egyetem oktatási kooperációjának keretében a cég szakemberei is előadnak az egyetemen. Ezt a célt szolgálja az Egyetem, az Audi, az Opel, és a Rába által 1996-ban létrehozott PRACTING Alapítvány is, melynek már több mint 40 tagja van. Az alapítvány kettős céllal alakult: egyrészt szolgálja a gyakorlatorientált mérnökképzést, másrészt a kis- és középvállalkozások számára biztosítja a technológiai transzfer lehetőségét, például a termelő kapacitások és szellemi szolgáltatások nyújtása területén.
Fontos megállapítani azonban, hogy a Nyugat-dunántúli régióban a K+F
tevékenység – jelentős fejlődése ellenére - európai uniós és országos összehasonlításban még mindig lemaradásban van (Vápár 2006).
247 6.1.2. Az ipari ágazat súlya a Nyugat-dunántúli régióban, külföldi működőtőke az iparban
Győr-Moson-Sopron megye a nyugat-dunántúli régió legiparosodottabb megyéje. Az ipari termelés, illetve annak egy lakosra jutó értéke ebben a megyében a legmagasabb. 2003-ban az ipar a megyei bruttó hozzáadott érték előállításhoz 41%-ban járult hozzá, ebből a feldolgozóipar részaránya 93%-os volt. A régió ipari tevékenysége során termelt bruttó hozzáadott érték 50%-át Győr-Moson-Sopron megye adta a Nyugat-dunántúli régión belül. A Győr-Moson-Sopron megyébe beáramló külföldi működőtőke 95,5%-a ipari vállalkozásokba történő befektetés volt, amelynek döntő része a feldolgozóiparban realizálódott. A közúti járműgyártásba történő befektetések mintegy 640 milliárd forintot tettek ki. Jelentős, 40 milliárd forintnyi külföldi működőtőke került az élelmiszer, az ital, a dohány, a textília és a villamosgép-készülék gyártásba, a híradástechnikai termék, készülék gyártásba mintegy 30 milliárd forintot fektettek be, a fafeldolgozásba közel 20 milliárd forintot invesztáltak (KSH 2005d). A Nyugat-dunántúli régióban 2004-ben a külföldi érdekeltségű vállalkozások az iparban gazdálkodó szervezetek 7,6%-át tették ki. A külföldi tőke legnagyobb része az ipar versenyképes területére, a feldolgozóiparba áramlott és új technológiák, gyártási kultúrák, bevezetését eredményezte, illetve modernizálta a már meglévő kapacitásokat. A Nyugatdunántúli régióban mintegy 1.120 milliárd forint értékű külföldi tőke került befektetésre, amelynek 94%-a az ipari ágazatba történő befektetés volt. Területi szempontból a külföldi tőke héttizede Győr-Moson-Sopron-, kéttizede Vas megyében, egytizede pedig Zala megyében realizálódott (KSH 2005d). Az alábbi táblázat a külföldi érdekeltségű ipari vállalkozások 2004 évi adatait mutatja a Nyugat-dunántúli régióban. 6.8. táblázat: Külföldi érdekeltségű ipari vállalkozások a Nyugat-dunántúli régióban, 2004 Megnevezés
Kizárólag
Többségében
Többségében
külföldi
külföldi
Belföldi
A régió Összesen
összesen =100,0
Tulajdonban lévő Vállalkozások száma
369
144
63
576
23,2
Saját tőke, millió Ft
887 029
166 710
26 919
1 080 658
92,9
Ebből: külföldi részesedés
887 029
154 937
9 992
1 051 958
94,0
2 403,9
1 157,7
427,3
1 876,1
401,1
2 403,9
1 076,0
158,6
1 826,3
405,7
Egy vállalkozásra jutó saját tőke, millió Ft Egy vállalkozásra jutó külföldi részesedés, millió Ft
Forrás:
KSH
2005d,
19.p.
248 A következő táblázat azt mutatja, hogy az ipari termelésből a régiók milyen mértékben részesednek. A korábban vezető ipari régió Közép-Magyarország pozíciója erősen csökken, ennek oka, hogy a központi régióból az ipar fokozatosan kivonul, a szolgáltatások súlya pedig növekszik. Nyugat-Dunántúl a Közép-Dunántúllal hasonló ütemben növeli részesedését az ipari termelésben. Észak-Magyarország, Dél-Alföld és Dél-Alföld helyzete pedig határozottan romlott, már nincs meghatározó befolyásuk az ipari termelés egészére.
6.9. táblázat: Az ipari termelés megoszlása a régiók között, 1991-2001, % Régió KözépMagyarország KözépDunántúl NyugatDunántúl Dél-Dunántúl ÉszakMagyarország Észak-Alföld Dél-Alföld Összesen
1990
1991
1992
1993
1994
1995
1996
1997
1998
1999
2000
2001
31,9
30,6
30,6
30,8
30,6
29,6
29,2
27,6
25,7
23,7
22,6
23,1
12,1
12,8
12,5
12,6
13,1
13,4
15,4
19,2
20,4
22,1
25,3
24,6
9,8
9,9
11,0
11,6
12,0
14,2
14,7
15,9
18,9
22,0
21,6
21,2
5,9 14,6
6,3 13,7
6,8 13,3
6,8 13,0
6,5 12,9
6,5 12,7
6,5 12,1
5,8 11,6
6,0 10,2
6,1 9,0
6,1 8,4
5,9 8,9
13,1 12,6
13,7 12,9
13,3 12,6
12,9 12,4
12,5 12,4
11,9 11,7
11,5 10,6
10,7 9,3
10,0 8,7
9,1 7,7
8,7 7,2
9,3 7,0
100,0
100,0
100,0
100,0
100,0
100,0
100,0
100,0
100,0
100,0
100,0
100,0
Forrás: Rechnitzer 2007, 76.p.
A Nyugat-dunántúli régió egyértelműen ipari régiónak minősíthető, ez a következő táblázatból is látható. A régió már a kilencvenes évek közepén is a legiparosodottabb térségek közé tartozott Közép-Dunántúl és Észak-Magyarország mellett. 1995-ben mintegy 10%-kal haladta meg az ipar GDP-ből való részesedése az országos átlagot, 2003-ra ez a különbség közel 15%-ra nőtt. Ez annak köszönhető, hogy a Nyugat-Dunántúlon és a Közép-Dunántúlon a külföldi működő tőke továbbra is elsősorban a feldolgozóiparban hozta létre beruházásait ebben az időszakban, míg például Budapesten a külföldi beruházások egyre inkább a szolgáltató szektorhoz kötődtek (Grosz 2007a). Annak ellenére, hogy a Nyugat-dunántúli régióban egyes korábban hagyományosnak számító iparágak – élelmiszer-, könnyűipar, textilipar – fokozatosan leépültek, a szintén komoly tradíciókkal rendelkező gépipar a kilencvenes évtized elején bekövetkezett megtorpanása után - elsősorban a külföldi befektetéseknek köszönhetően - újra megerősödött. Ebben az időben történtek az Audi, GMOpel, Flextronics, General Electric és más multinacionális cégek nagyberuházásai a régióban (Grosz 2007a).
249 6.10. táblázat: A GDP ágazati megoszlása, 1995, 2003, % Terület Győr-MosonSopron megye Vas megye Zala megye Nyugat-Dunántúl KözépMagyarország Közép-Dunántúl Dél-Dunántúl ÉszakMagyarország Észak-Alföld Dél-Alföld Magyarország
1995 mezőgazdaság 8,7
ipar
2003 szolgáltatások 53,5
mezőgazdaság 3,6
ipar
32,0
építőipar 5,7
41,0
építőipar 4,7
szolgáltatások 50,7
7,6 8,2 8,3 1,6
42,5 33,4 35,3 20,3
4,0 4,6 5,0 4,8
45,9 53,8 51,5 73,4
3,6 4,4 3,8 0,7
41,5 34,8 39,6 18,5
4,7 5,1 4,8 4,4
50,3 55,6 51,9 76,3
8,0 11,9 7,3
36,0 25,0 34,6
4,8 4,9 4,0
51,2 58,2 54,1
3,6 7,2 4,1
40,3 21,9 31,6
5,1 5,6 5,4
51,0 65,2 58,9
12,2 14,0 6,7
25,2 26,6 26,3
4,7 3,9 4,6
57,9 55,5 62,3
6,2 8,1 3,3
26,8 22,4 25,5
5,5 5,4 4,9
61,5 64,2 66,3
Forrás: Grosz 2007a, 178.p.
A gépiparon belül a járműalkatrész gyártásnak és a járműgyártáshoz kapcsolódó beszállítói iparnak meghatározó részesedése van a Nyugat-dunántúli régióban. A régión belül az egyes megyékben a különböző gazdasági szektorok azonban eltérő területi koncentrációval és súllyal rendelkeznek. Győr-Moson-Sopron megyében a gépipar, azon belül is a járműgyártás és az ahhoz kapcsolódó beszállítói fémmegmunkálási tevékenységek dominálnak. Vas megyében a feldolgozóiparon belül a járműgyártás mellett az elektronikai ipar, a vegyipar és a textilipar a vezető ágazatok, míg Zala megyében a bányászat, az energetika és az élelmiszeripar játszik vezető szerepet (Grosz 2007a). Barta Győr szerepéről úgy vélekedik, hogy a város súlya olyan mértékben növekedett az elmúlt időszakban, hogy Budapest után egyre inkább önálló szintet jelent a települési struktúrában. A térség vállalatai között sűrűsödő kapcsolati rendszerek alakultak ki, a gépipar ágazati dominancia egyrészt erősíti a versenyt, másrészt szoros munkamegosztást is létrehoz a vállalatok között. A magyar kis- és középvállalatok mellett nagyobb számban jelennek meg a külföldi kis- és középvállalatok is, mint multinacionális vállalatok beszállítói, ez tovább erősíti a vállalati, beszállítói kapcsolatokat (Barta 2000). A Nyugat-dunántúli régióban az ipar a meghatározó ágazat. A nagyobb méretű, jelentős külföldi befektetéssel működő vállalatok a feldolgozóiparban, azon belül döntően a gépiparban működtek. Az ipar eredményességében meghatározó a járműgyártás, illetve az azt kiszolgáló termékek és szolgáltatások előállítása. A gépiparban a
250 járműipar mellett a villamosgép- és
műszer gyártás, valamint a gépek-, berendezések
gyártása a meghatározó rész (KSH 2005e).
6.11. táblázat: Ipari vállalkozások gazdálkodási forma szerint Nyugat-dunántúli régióban, 2004 Száma GyőrGazdálkodási forma
Megoszlása, %
Vas
Zala
Győr-
Nyugat-
Moson-
Nyugat-
Moson-
Dunántúl
Sopron
Dunántúl
Sopron
megye
Vas
Zala
megye
Jogi személyiségű társas vállalkozás
2 313
1 085
570
658
30,6
31,0
32,8
28,4
társas vállalkozás
1 451
664
290
497
19,2
19,0
16,7
21,5
Egyéni vállalkozás
3 788
1 751
878
1 159
50,2
50,0
50,5
50,1
Vállalkozás összesen
7 552
3 500
1 738
2 314
100,0
100,0
100.0
100,0
Jogi személyiség nélküli
Forrás: KSH 2005d, 17.p.
Az ipar dinamikus növekedésének alapját a Nyugat-dunántúli régióban az erőteljes exportorientáció képezi, amely ma már nem csakis idetelepült külföldi vállalkozásokat, de már a hazai cégek egy részét is jellemzi. Szerkezeti probléma, hogy az exportorientált ágazatok többsége magas importigényű, viszonylag alacsony hozzáadott értékű összeszerelés és bérmunka. A 2000-es évek elején elsősorban a textiliparban és az elektronikai iparban egyre gyakrabban előforduló jelenség az alacsony hozzáadott értékű tevékenységek esetében a tőkekivonás, mint például a Flextronix esetében (Grosz 2007a). Grosz szerint a régió gazdasági szerkezetében domináns extenzív fejlődési tényezők fokozatos kimerülése után egyre inkább előtérbe kell kerülniük az intenzív tényezőkön alapuló fejlesztéseknek, és ennek a gazdaságfejlesztési és területfejlesztési politikában is meg kell jelennie.
A magasabb
hozzáadott értékű, illetve a tudáson alapuló tevékenységek fejlődését előtérbe kell helyezni, ebben a folyamatban az innovációt segítő intézményeknek és szervezeteknek központi szerepet kell kapniuk (Grosz 2007a).
251 6.1.3. Az osztrák-magyar határrégió szerepe a tőkevonzásban
Az államszocialista időszakban az osztrák-magyar határrégióban
a hatvanas évekig
lényegében nem léteztek lakossági és gazdasági kapcsolatok. Az enyhülést a hetvenes évek jelentették, amikor megindult a turizmus, ezen belül kiemelkedően a bevásárlóturizmus, élénkültek a gazdasági kapcsolatok. A nyolcvanas éveket már élénk együttműködés jellemzi, dinamizálódnak a lakossági és a gazdasági kapcsolatok. Korszakváltásként értékelhető, hogy 1989-ben megszüntetik a két országot elválasztó drótkerítést, s a világútlevél bevezetése új korszakot nyit az osztrák-magyar határrégió történetében (Rechnitzer 2001). Az osztrákmagyar határ menti együttműködés fejlődését több tényező is befolyásolta. Egyrészt a határ menti térségben osztrák részről egy periféria érintkezett egy magyar részről centrum térséggel. Másrészt Győr-Moson-Sopron megye, de Vas megye gazdasága is rövidebb időn belül volt képes átállni a piacgazdasági viszonyokra, ami a viszonylag privatizációnak is köszönhető volt. További befolyásoló tényezőként említhető a magyar határmenti térségben az erős vállalkozási aktivitás, a népesség magasabb iskolázottsága, valamint a fejlettebb településhálózat, illetve infrastruktúra (Rechnitzer 1999b). A Bécs-Pozsony térség hatása erőteljesen érvényesül az ország északnyugati régióiban, ennek következtében fejlődik a Bécs-Pozsony-Győr-Sopron városi együttműködési hálózat, amelyhez a Bécs-Budapest innovációs tengely is kapcsolódik (Rechnitzer 1999a). Az osztrák-magyar határrégió a külföldi tőkevonzásra is ösztönző hatást gyakorol, mivel itt a termelő vállalkozások gyorsabban szereznek ismereteket a szomszédos ország gazdaságáról, így először ezekben a térségekben telepednek meg, majd innen építik tovább gazdasági kapcsolataikat más térségek irányába (Rechnitzer 1999a). A közép-európai térségben működő regionális multinacionális vállalatok számára egyre nagyobb jelentőségű a térségen belüli kapcsolatok erősítése. Magyarországon azért települt le számos multinacionális vállalat, hogy innen irányítsák Közép- és Kelet-Európában létrehozott egységeiket. Ez a jelenség fel is értékelte a határrégiók központjait, amelyek így hídfőállásai lettek a regionális multinacionális vállalatok irányító, gazdaságszervező tevékenységének. Ez teszi szükségessé a főváros, a nagyközpontok, illetve a határrégiók közlekedési kapcsolatainak fejlesztését (Rechnitzer 1999a). A külföldi tőke a poszt-szocialista országokban főleg a fejlett infrastruktúrával rendelkező térségekben koncentrálódik, amelyek rendszerint a fővárosokban, azok közvetlen környezetében, vagy a nyugati határ menti térségekben találhatók. Fontos letelepedési szempont a nyugat-európai piacok jó elérhetősége (Rechnitzer 1999b). Az osztrák-magyar határ menti térségek gazdasága leginkább a külföldi befektetések alakulásával, illetve a külkereskedelmi
252 kapcsolatok fejlődésével jellemezhető. A külföldi tőkebefektetések egyenletesen nőttek, 1992-ben egy kiemelkedően nagy növekedéssel. A következő években a növekedési ütem mérséklődött, de az 1994-1997 időszakban így is Győr-Moson-Sopron megyében 344%-kal, Vas megyében pedig 181%-kal nőtt a külföldi befektetések volumene. A külföldi befektetők előnyben részesítették a 100%-os tulajdoni arányt, így megnövekedett a zöldmezős beruházások aránya, amely az összes befektetés több mint felét tette ki. A befektetések további egyharmadára a többségi külföldi tulajdon a jellemző, a fennmaradó rész 50% alatti érdekeltség. A külföldi befektetések főleg a feldolgozóiparba koncentrálódtak, új gyártási kultúrákat honosítottak meg, illetve modernizálták a kapacitásokat, például a járműgyártás területén (Rechnitzer 1999b). 6.12. táblázat: A külföldi érdekeltségű vállalkozások az osztrák-magyar határ menti megyékben (1994, 1997) Győr-Moson-Sopron 1994 1997 1 184 1 260 45,8 157,8 32,5 109,6 5,0 4,9 11,0 9,8 3,9 5,6 10,3 12,7
Megnevezés Szervezetek száma (db) Jegyzett tőke (Mrd Ft) Ebből külföldi részesedés (Mrd Ft) Szervezeti részesedés az országból (%) Szervezeti részesedés a vidékból (%) Külföldi tőke részesedése az országból (%) Külföldi tőke részesedése a vidékből (%)
Vas 1994 615 30,5 28,1 2,6 5,7 3,3 8,9
1997 694 55,5 51,6 2,7 5,4 2,0 4,5
Forrás: Rechnitzer 1999b, 88.p. A nyugati határrégióban meghatározó az osztrák vállalkozások aránya. Győr-Moson-Sopron megyében jellemző a nagyobb vállalkozásokban való részvétel, például az építőanyag-, építőiparban, Vas megyében viszont inkább a kis- és közepes vállalkozások voltak jellemzőek az osztrák befektetőkre (Rechnitzer 1999b). 6.13. táblázat: Az osztrák érdekeltségű vállalkozások az osztrák-magyar határ menti megyékben (1989-1994 között) Megyék
Győr-Moson-Sopron Vas
Szervezetek száma (db)
Részesedés a külföldi érdekeltségű szervezetekből (%)
Jegyzett tőke (Mrd Ft)
Részesedés az összes külföldi érdekeltségű jegyzett tőkéből (%)
485 366
40,9 59,5
8,84 4,24
19,7 13,8
Forrás: Rechnitzer 1999b, 88.p.
253 Az osztrák-magyar térségben jelentős projektek valósultak meg rendelkezésre álló PHARE CBC forrásokból az 1995-99 időszakban, például az ipari parkok, vállalkozási övezetek kialakítása tekintetében. Győr-Moson-Sopron megyében olyan, egymással hálózatszerűen kapcsolódó gazdaságfejlesztési projektek valósultak meg, mint a Trade Center és az Innovációs és Technológiai Központ Győrben, illetve az Ipari Park Sopronban (Rechnitzer 1999b). Rechnitzer szerint a magyar regionális szerkezetre jellemző, hogy a nyugat-keleti különbségek tovább nőnek, így az osztrák-magyar határ menti régió tartósan fejlettebb lesz, az ország többi részéhez képest. Azonban az osztrák-magyar határ menti régió megyéit illetően Győr-Moson-Sopron, Vas, illetve Zala megye belső regionális kapcsolatai gyengék, alapvetően csak Győr-Moson-Sopron és Vas, illetve Vas és Zala megye között léteznek kimutatható kooperációk, viszont Zala és Győr-Moson-Sopron megye között gyakorlatilag nem létezik térségi együttműködés. A régió északi része, Győr-Moson-Sopron megye erősen kötődik Bécshez, és egy erős Bécs-Pozsony-Győr-Sopron városrégió kialakulásában érdekelt. Az osztrák-magyar határtérség számára az is fontos körülmény, hogy a kelet-közép-európai regionális átrendeződés egyik új fejlődési tengelye a Bécs-Pozsony-Budapest térség. A kilencvenes évek elejétől megfigyelhető ennek a tengelynek a fejlesztése részben az infrastruktúrák összekapcsolásával, részben pedig a külföldi befektetések telephelyi feltételeinek javításával (Rechnitzer 1999b). 6.2. Regionális gazdaságfejlesztés a Nyugat-dunántúli régióban a tőkevonzás szempontjából, a régió telepítési tényezői
6.2.1. A Nyugat-dunántúli régió telepítési tényezői, ipari parkok, klaszterek és logisztikai központok Nyugat-dunántúli régióban A régió fő erőssége földrajzi elhelyezkedése. A régiót 3 Helsinki-folyosó is érinti - mégpedig a IV., V., és VII. számú korridorok -, Nyugat- és Délkelet-Európa között tranzit útvonalként funkcionál. van. Az ország egyetlen régiója, amely 4 országgal határos, benne 3 EUtagállammal. A régió infrastruktúrája az országos helyzethez képest viszonylag fejlett, uniós összehasonlításban azonban bizonyos területeken jelentős lemaradást mutat, például a közútiés a vasúti hálózat vonatkozásában. Akárcsak az ország egészére, a Nyugat-Dunántúli régióra is vonatkozik, hogy – bár az utóbbi években nagy volt az előrelépés - az információs társadalom kiépüléséig még jelentős további fejlődés szükséges. A 10.000 főre jutó internet
254 hozzáférések száma alig fele az uniós átlagnak, az 1.000 főre jutó személyi számítógépek száma pedig csak a harmada (Vápár 2006b). A Nyugat-dunántúli régió erősségei: •
Előnyös földrajzi elhelyezkedés, mivel dinamikus régiókkal határos, közel fekszik európai növekedési gócpontokhoz, illetve fontosabb tranzitvonalakhoz
•
Képzett munkaerő rendelkezésre állása
•
Magas külföldi működőtőke befektetési- és hazai beruházási arány
•
Erős ipari ágazati koncentráció, klaszterek kialakulása
•
Magas jövedelmi szint
A Nyugat-dunántúli régió gyengeségei: •
Egyre leterheltebb infrastruktúra
•
A külföldi nagyvállalatok és a hazai beszállítók közötti gyenge kapcsolatok
•
Országos és uniós összehasonlításban is alacsony arányú kutatás-fejlesztési tevékenység
•
Felsőfokú képzés szerkezeti problémái (Vápár 2006b).
Ipari parkok Nyugat-dunántúli régióban „A
régióban,
az
1990-es
évek
elejétől
elsősorban
az
olyan
kínálat-orientált
gazdaságfejlesztési és területfejlesztési politikai eszközök kerültek alkalmazásra, amelyek elsődleges célja a hatékony és gyors szerkezetátalakítás, a foglalkoztatási problémák megelőzése és kezelése, egy dinamikus gazdasági fejlődés alapjainak megteremtése. Ennek érdekében különös hangsúlyt kaptak a térségen kívüli erőforrások, a külföldi működő tőke vonzása és a régióban való letelepítése. A külföldi működő tőke letelepítése érdekében egyfelől megindult az ipari és kereskedelmi tevékenységre alkalmas ipari telephelyek (ipari parkok) előkészítése, infrastruktúrával való ellátása és célzott értékesítése, másfelől pedig különböző helyi adókedvezményekkel és egyéb támogatásokkal próbálták megnyerni a beruházni szándékozókat. Így a gazdasági szerkezetváltás szempontjából az egyik legfontosabb gazdaságfejlesztési eszköznek az elmúlt évtizedben az ipari parkok tekinthetők.” (Grosz 2009b, 81.p.). A Nyugat-dunántúli régióban az első ipari parki fejlesztések a következők voltak: az országban is úttörő szerepet játszó Győri Ipari Park, majd ezt követte a sárvári, a szentgotthárdi, a soproni és a szombathelyi ipari parkok kialakítása. 2008-ban már 28 ipari park működött a régióban, amelyek jól kiépített infrastruktúrával várják a befektetőket (Grosz 2009b). Az ipari parkok kialakítása a rendszerváltást követően elsősorban
255 a multinacionális cégek és a helyi önkormányzatok kezdeményezésére kezdődött meg. Az ipari parkok fejlesztésének célja kezdetben főként a külföldi tőke bevonás, a külföldi nagyvállalatok betelepítése volt, később a kis- és középvállalkozások is előtérbe kerültek, ezért a központi támogatások is ösztönözték az ipari parkok kialakítását. Ezt követően az ipari parki szolgáltatások minőségi fejlesztése került előtérbe, ezt az inkubációs jellegű szolgáltatások fejlesztésével, valamint a kutatási és fejlesztési intézmények és innovatív vállalkozások
betelepítésével
igyekeztek
elősegíteni.
A
Nyugat-dunántúli
régió
versenyképessége megőrzésében az ipari parkok fontos szerepet játszottak, illetve játszanak. A Nyugat-dunántúli régióban működő ipari parkokat jó közlekedési helyzetük, valamint a nyugati exportpiacokhoz való közelségük miatt a külföldi befektetők is előnyben részesítették - ez jellemző volt a győri, szombathelyi, soproni és sárvári ipari parkok esetében is – azonban az elmúlt néhány évben az ipari parkok további fejlődését már a betelepült kis- és közepes vállalkozások biztosították (KSH 2005d). 6.2. ábra: Ipari parkkal rendelkező települések Magyarországon, 2004
Forrás: KSH 2005d, 21.p. Magyarországon régiónként jelentősen eltér az ipari parkok száma, de Nyugat-Dunántúlon a gazdasági súlyukhoz képest jóval kevesebb ipari park működik. Országosan 2004 végéig 165 ipari terület nyerte el az ipari park címet, ebből 18 működött a Nyugat-dunántúli régióban. A 2003-as év az ipari parkok gazdasági tevékenységében már stagnálást mutat, amiben néhány multinacionális cég kivonulása tükröződött vissza, mint például a Philips kivonulása Szombathelyről. Az ipari parkokban megvalósított beruházások erősen függenek a külföldi tőkétől, az ipari parkokban működő vállalkozások 2004-ben 1.500 milliárd forintot meghaladó beruházást realizáltak. Kiemelkedően nagy összeget fektettek be Közép- és Nyugat-Dunántúlon. Ennek azért van különös jelentősége, mert az ipari parkok beruházás-
256 hatékonysága jelentősen meghaladja a nemzetgazdasági adatot, mintegy 2,5-szörös a különbség (KSH 2005d). A külföldi működő tőke letelepítése érdekében Nyugat-dunántúli régióban már az 1990-es évek elejétől megkezdődött az ipari telephelyek, ipari parkok kialakítása, helyi adókedvezményeket és más támogatásokat nyújtottak a befektetőknek. A betelepült vállalkozások száma folyamatosan nő, jelenleg megközelíti a 350 céget. Egyes parkok már megteltek, ezért már újabb területeket is be kellett vonni a fejlesztésekbe (Grosz 2007a).
6.14. táblázat: Ipari parkok a Nyugat-Dunántúli régióban, 2006 Ipari Park
Győri Ipari Park Sárvári Ipari Park Soproni Ipari és Innovációs Park Szentgotthárdi Ipari Park Claudius Ipari és Innovációs Park Rédicsi Ipari Park Mura Ipari Park – Letenye MILÜP Mosonmagyaróvári Ipari Logisztikai Park Ganz Ipari Park Zalaegerszegi Ipari Park Celldömölki Ipari Logisztikai Park Kapuvári Ipari Park Nagykanizsai Ipari Park és Logisztikai Központ Térségi Ipari Park (Pacsa) Zalalövő Ipari Park Lébényi Ipari Övezet Türje Ipari Park Lenti Ipari Park Csornai Ipari és Logisztikai Park Rába Ipari Park Körmendi Ipari Park Répcelaki Ipari Park Sopron Dél – Keleti Ipari Park Összesen
Település
Ipari park cím, év
Terület, ha
FoglalKoztatottak száma, fő 6 000 3 030 220
Beruházás összege, millió Ft
156 38 19
Vállalkozáso k Száma, db 65 10 3
Győr Sárvár Sopron
1997 1997 1997
Szentgotthárd Szombathely
1997 1997
145 185
31 41
1 600 8 682
253 000 52 656
Rédics Letenye Mosonmagyaróvár
1998 1999 1999
23 13 93
7 3
80 823
0 121 4 908
Zalaegerszeg Zalaegerszeg Celldömölk
1999 1999 2000
10 28 29
6 8 10
248 5 000 1 329
8 700 3 173
Kapuvár Nagykanizsa
2000 2000
67 131
27 52
1 345 4 091
1 264 426
Pacsa Zalalövő Lébény Türje Lenti Csorna
2000 2000 2001 2001 2002 2003
30 28 36 38 56 24
12 10 3 8 15 6
240 388 395 554 120
340 2819 1 250 660 2 452 855
Győr Körmend Répcelak Sopron
2005 2005 2005 2005
81 65 21 34
13 1 5 7
2 500
32 000
617 627
6 350
1379
343
37 889
423 032
Forrás: Grosz 2007a, 193.p.
55 300 3 350 1 400
257 Logisztikai központok a Nyugat-dunántúli régióban „A gazdasági szerkezetváltásban és a külföldi működőtőke vonzásban kiemelt szerepet játszott a térség – legalábbis északi felének – kiváló közlekedés-földrajzi adottsága, valamint a már meglévő és tervezett logisztikai infrastruktúrák. A régióban….három nemzeti szintű jelentőséggel bíró logisztikai központ kialakítása kezdődött meg a kilencvenes évek közepén. Ez a három központ Győr és térsége, Sopron, valamint Nagykanizsa….A győri logisztikai központ kialakítása érdekében az elmúlt 10 évben igen jelentős beruházások valósultak meg. Ezek közül elsősorban a péri repülőtér fejlesztését kell kiemelni….Ugyancsak jelentős fejlesztések történtek a gönyűi kikötő területén, …amely körül már megindult egy logisztikai központ kialakítása is, amelynek fejlődését segíti a kikötő elkészült vasúti bekötése is. . …A soproni logisztikai központ lelke a GYSEV által üzemeltetett kombiterminál, amely nemcsak a térség, de az ország egyik legjelentősebb vasúti-közúti átrakó állomása. … Nagykanizsán az ipari park speciális logisztikai szolgáltatásokkal való fejlesztése és a kedvező földrajzi elhelyezkedése és közlekedési kapcsolatai képezik a logisztikai központ kialakításának alapjait.” (Grosz 2009b, 82.p.). Klaszterek a Nyugat-dunántúli régióban „A régióban … az országban az elsők között kerültek megalakításra azok a speciális feladatokat ellátó klaszterkezdeményezések, önálló menedzsmenttel rendelkező szervezetek, amelyek megpróbálják a régió egy-egy iparágában a klaszterizációs folyamatot elősegíteni. Ez …elsősorban
iparágspecifikus
szolgáltatások
nyújtásával,
az
információáramlás
gyorsításával, valamint a vállalkozások egymás közötti, illetve a vállalkozások és a nem gazdasági szféra (felsőoktatás, kutatási szféra, szolgáltatók, stb.) közötti együttműködési kapcsolatok elmélyítésével próbálnak meg hozzájárulni, mind az adott iparág regionális versenyképességét, mind pedig …az egyes vállalkozások versenyképességét javítani. Jelenleg már több mint 10 klaszter-kezdeményezés indult útjára… A legfontosabb területek: a gépipar, egyéb feldolgozóipar, az informatika, megújuló energia, illetve a turizmushoz kapcsolódó szolgáltatások területe.” (Grosz 2009b, 90.p.). Magyarországon a Nyugat-dunántúli régió tekinthető talán a legaktívabbnak a klaszterorientált gazdaságfejlesztés területén. A régióban az országban elsők között valósultak meg olyan klaszterkezdeményezések, amelyek önálló menedzsmenttel működnek a régió egy-egy kiemelt iparágában. A Pannon Autóipari Klaszter (PANAC)
2000
decemberében
történt
megalapítása
az
ország
első
klaszter-
kezdeményezésének minősíthető. Az alapítók között megtalálhatók az észak-dunántúli térség járműiparának legnagyobb nemzetközi vállalatai, Audi, Suzuki, Opel, Luk, valamint a hazai
258 Rába, de alapítók közé tartozott többek között a győri Széchenyi István Egyetem is. A PANAC mellett a Nyugat-dunántúli régióban további négy hasonló, ún. Pannon klaszter került megalakításra 2001-2002 időszakban, a fa- és bútoripar, a termálturizmus, az elektronika és a gyümölcstermesztési ágazatokban. Fontos hangsúlyozni, hogy valamennyi klaszter esetében alulról, a gazdasági szféra felől induló kezdeményezés valósult meg (Grosz 2007a). 6.2.2. A Nyugat-dunántúli régió innovációs potenciálja, mint tőkevonzó tényező
Az innovációs fejlődést jelzi, hogy egyes ipari parkokban a kilencvenes évek végétől egyre több innovációhoz kapcsolódó szolgáltatás is igénybe vehetővé vált. Így vidéken az elsők között adták át a győri ipari parkban az Innonet Innovációs és Technológiai Központot, mely egyrészt inkubátor szolgáltatásokat nyújt kezdő vállalkozásoknak, másrészt innovatív szolgáltatásokkal igyekszik segíteni a térségi fejlesztéseket, elsősorban a gépiparban. A győri innovációs központ után hamarosan elkészült a szombathelyi, valamint a soproni innovációs központ is, és a zalaegerszegi innovációs központ tervezése is megkezdődött (Grosz 2007a). A Nyugat-dunántúli régióban két egyetem működik. A soproni székhelyű NyugatMagyarországi Egyetemnek a 2004/2005-ös tanévben 14 ezer hallgatója volt, amelyből 8 ezer fő főiskolai, közel 4 ezer fő pedig egyetemi szintű képzésben vett részt. Erdőmérnököket és faipari mérnököket egyedül itt képeznek az országban. A régió másik egyeteme a győri székhelyű Széchenyi István Egyetem, az intézményben összesen 11 ezer hallgató tanul, ebből több mint 9 ezer fő főiskolai, közel 1.500 hallgató egyetemi képzésben vesz részt. A térség ipari szerkezetével összhangban elsősorban a járműgyártás, a logisztika, az informatika és a telekommunikáció területén képeznek itt szakembereket (Smahó 2007). Az oktatáshoz szorosan
kapcsolódó
tudásbázist
értékelve
Smahó
megállapítja,
hogy
országos
összehasonlításban a Nyugat-dunántúli régió nagy része alapvetően kedvező helyzetűnek tekinthető a népesség birtokában lévő tudás, valamint az oktatási infrastruktúra fejlettségi szintjének szempontjából. A legfejlettebb megyeszékhely Győr, a lakosság relatív magas iskolai végzettségének, valamint az egyetemnek köszönhetően kiemelkedően kedvező helyzetben van (Smahó 2007). A Nyugat-dunántúli régió súlya a kutatás-fejlesztési potenciálja tekintetében messze elmarad gazdasági helyzetéhez képest, a tudományos szféra nagymértékű területi koncentrációja következtében. A régióbeli megoszlást illetően a kutatás-fejlesztés Győr-Moson-Sopron megyében koncentrálódik, a 194 kutatóhely 65%-a található ebben a megyében, és csak 15,
259 illetve 20%-a működik Zala-, illetve Vas megyében. Országos viszonylatban a Nyugatdunántúli régió 194 kutatóhelyével mindössze 7,6%-ot képvisel, míg a lakosság számát tekintve a régió aránya megközelíti a 10%-ot. Ezzel a kutatási kapacitással a régió Magyarország hét régiója közül csak az ötödik helyet foglalja el, megelőzik a nagy egyetemi központoknak, Budapestnek, Debrecennek, Szegednek, Pécsnek otthont adó régiók (Grosz 2007b). A felsőoktatási intézményekben működő kutatóhelyek szempontjából a régióban jelentősebb
szerepe
Sopronban
és
Mosonmagyaróváron
a
Nyugat-Magyarországi
Egyetemnek, valamint Győrben a Széchenyi István Egyetemnek van. A régióban csupán két akadémiai kutatóintézet működik, a soproni MTA Földtudományi Kutatóközpont Geodéziai és Geofizikai Kutatóintézet, valamint a társadalomtudományi kutatásokat folytató, győri MTA RKK Nyugat-magyarországi Tudományos Intézet. Az ipari kutatóhelyek száma alacsonynak minősíthető, ezek a kutatóhelyek döntően multinacionális nagyvállalatoknál találhatók, elsősorban az Audi, General Electric, Luk Savaria, EDAG, Magna Steyr cégekné, amelyek már K+F tevékenységet is telepítettek a régióba (Grosz 2007b). A kutatás-fejlesztés helyzete a Nyugat-dunántúli régióban az országos és az uniós viszonyokhoz hasonlítva is kedvezőtlen. A K+F ráfordítás az országos trendtől eltérően alig növekedett, a régióban foglalkoztatott kutatók, fejlesztők aránya a népesség számához viszonyítva fele az országos, vagy az európai uniós adatnak. Nyugat-dunántúli régió K+F ráfordítás értéke is alacsony, a regionális GDPnek csak 0,26 százalékát teszi ki, szemben az Európai Unióban mintegy 2 százalékos értékével. A Nyugat-dunántúli régió Magyarország egyik legfejlettebb gazdaságú térsége, az Európai Unió országaihoz viszonyítva még sok szempontból lemarad (Rechnitzer–Lados 2004). Nyugat-dunántúli régió innovációs stratégiája „Nyugat-Dunántúl Magyarország nyugati kapuja. Öt ország találkozásánál fekszik, … elhelyezkedése kiemelkedő tényező a gazdaság fejlődési folyamatainak szempontjából és különleges lehetőségeket kínál a regionális szintű innováció terén is. Míg azonban a gazdasági fejlődést tekintve a Nyugat-dunántúli régió a hazai és az újonnan csatlakozott országok régióinak élmezőnyébe tartozik, az innováció főbb jellemzői terén lényegesen szerényebb jellemzőkkel bír. Ezt a helyzetet nevezhetjük úgy, hogy a régió innovációs paradoxona.” (Grosz 2009b, 81.p.). A Nyugat-dunántúli régió innovációs stratégiájának célja a régió innovációs kapacitásainak bővítésén túl a vállalkozások termelékenységének növelése, illetve a régió versenyképességének javítása. A stratégia végső célja a fenntartható fejlődés megteremtésével a jólét növelése és az életminőség javítása. Dőry és Grosz az
260 innovációt úgy határozza meg, hogy „az innováció nem más, mint a tudás transzformációja és hasznosítása új termékek, folyamatok és szolgáltatások előállítása során” (Dőry–Grosz 2005, 248.p.). Az innovációs stratégia eszközrendszerét megtestesítő programokat Dőry és Grosz a következő négy prioritás szerint csoportosítja: „1) a régió innovációs környezetének javítása, 2) a tudásbázis fejlesztése és a tudás terjedésének ösztönzése, 3) az innovációs infrastruktúra fejlesztése, 4) az innováció finanszírozása” (Dőry–Grosz 2005, 253.p.). 6.2.3. A Nyugat-dunántúli régió területfejlesztési stratégiája a tőkevonzás szempontjából
A regionális fejlesztési tanácsok megalakulásának áttekintése A magyarországi területfejlesztési intézményrendszer alapjait a területfejlesztésről és a területrendezésről szóló 1996-ban elfogadott törvény teremtette meg, ennek alapján alakulhattak meg az önálló régiók is. A törvény azonban csak a tanács összetételét szabályozta, a tanács területi összetétele megyék önkéntes társulása alapján alakulhatott ki. „A megyehatárokon
túlterjedő
egyes
területfejlesztési
feladatok
ellátására
a
megyei
területfejlesztési tanácsok regionális fejlesztési tanácsot hozhatnak létre”, írta elő a törvény szövege (Lados 2007). A Tanácsot megalakító megyék szempontjából fontos előzmény volt, hogy az 1995-ben kezdődött Ausztria-Magyarország Interreg IIA–Phare CBC programban megvalósult közös érdekeltség miatt, Győr-Moson-Sopron, Vas és Zala megyék kezdeményezték 1997-ben a Nyugat-Dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács megalakítását. A Nyugat-Dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács 1997. május 27-i alakuló ülésén úgy döntött, hogy elnökét a régiót alkotó Megyei Területfejlesztési Tanácsok elnökei közül választja. A Nyugat-Dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács első elnökévé a Győr-MosonSopron Megyei Területfejlesztési Tanács elnökét választották, ezután az elnöki funkciót a részvevő megyék rotációs alapon látták el. Az alakuló ülésen két alelnököt is választottak, általános alelnöknek a következő soros elnököt választották, míg a másik alelnöki posztot a gazdasági kamarák képviselője tölthette be. 1999-ben jelentős, a partnerség elvét csorbító változás történt a Regionális Fejlesztési Tanácsok személyi összetételében, mivel a gazdasági kamarák törvénymódosítás következtében kikerültek a tagok közül, az ágazati miniszterek képviseletét pedig ettől kezdődően helyi szakemberek látták el. A következő nagy változás 2006-ban következett be a Nyugat-Dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács személyi összetételében, ezután Nyugat-Dunántúlon az ágazati miniszterek képviseletét a régió országgyűlési képviselői és helyi politikusok vették át (Lados 2007).
261 A gazdasági kamarákat képviselő Győr-Moson-Sopron Megyei Területfejlesztési Tanács alelnöki pozíciót jelen dolgozat írója tölthette be 1997-es alakulástól 1999-ig. Meggyőződésem szerint a gazdasági szféra képviselete rendkívül pozitív hatást gyakorolt a Győr-Moson-Sopron Megyei Területfejlesztési Tanács működésére. Elsősorban azért, mert a vállalkozásoknak odaítélhető munkahelyteremtő támogatásokról szóló döntéseket a Megyei Területfejlesztési Tanács így a megfelelő gazdasági információk birtokában hozhatta meg, amelyeket a gazdasági kamarák készítettek elő a tanács döntéshozói számára. Itt szükséges megemlíteni, hogy a kereskedelmi és iparkamarák – mint gazdasági önkormányzatok – már a megalakulásukat
követő
időszakban
igyekeztek
felvenni
a
kapcsolatokat
az
önkormányzatokkal külső gazdasági kapcsolataik bővítése érdekében. Például Győr-MosonSopron megyében a Győr-Moson-Sopron Megyei Kereskedelmi és Iparkamara – 1994. október 24-i megalakulását követően hamarosan - Győr Megyei Jogú Várossal együttműködési szerződést írt alá 1995 februárjában, amelyet hamarosan követtek a GyőrMoson-Sopron megye, valamint Sopron város önkormányzatával aláírt együttműködési megállapodások (Vápár 1996). Ez is mutatta, hogy a gazdasági önkormányzatként működő kamarák fontosnak tartották az együttműködést a területi önkormányzatokkal, ez az együttműködés megalapozta a kamarák későbbi részvételét a területfejlesztési tanácsok munkájában. Lados szerint alapvetően négy főbb szakaszra osztható a regionalizált fejlesztési politika gyakorlata az elmúlt közel tíz évben. Az első szakasz a decentralizált területfejlesztési célelőirányzat (TFC) első három éves működése a régiók szintjén 1998 és 2000 közötti időszakban, amelyet a régiók kizárólag tervezésre használhattak fel. A második szakasz célja a 2000 és 2003 közötti időszakban az EU Strukturális Alapok felhasználására történő felkészülés volt. A harmadik szakaszban, a 2004 és 2006 közötti időszakban már felhasználhatók voltak az EU-források, de annak tényleges felhasználása a régióban nem volt teljesen önálló, a felhasználás egy központilag elkészített Regionális Operatív Program alapján volt bonyolítható. A negyedik szakasz a 2007-2013-as uniós programidőszak, amelyben éves szinten minden korábbi lehetőséget meghaladó, mintegy 20 Mrd Ft forrást lehet fejlesztésre fordítani a Nyugat-dunántúli Operatív Program alapján (Lados 2007). A Phare CBC programok áttekintése A Phare CBC programok keretében az 1995-1999 időszakban egyrészt a regionális fejlesztések megalapozását szolgáló tanulmányok, másrészt a közlekedési
infrastruktúra
javítását célzó projektek, harmadrészt az ipari parkokat, vállalkozási övezeteket létrehozni
262 kívánó projektek kerültek megvalósításra. A harmadik „ipari parkok, vállalkozási övezetek kialakítása
–
egymással
hálózatszerűen
kapcsolódó
vertikális
gazdaságfejlesztési
infrastruktúra kialakítása” projektcsoporton belül következő projektek valósultak meg: „ipari parkok: Szentgotthárd, Sopron, Szombathelyen; Trade Center Győr; Innovációs és technológiai központ Győr; Lenti Inkubátorház” (Rechnitzer–Lados 2004, 134.p.). A harmadik projektcsoporton belül felsorolt projektek álláspontom szerint kiemelten fontosak a külföldi működőtőke letelepítése szempontjából is. Az 1997-2000 között megvalósult Trade Center Győr (Kereskedelmi Központ Győr) projektvezetői pozícióját – a projekt kedvezményezettje, a Győr-Moson-Sopron Megyei Kereskedelmi és Iparkamarai Szolgáltató Közhasznú Társaság, illetve a kamara ügyvezető igazgatójaként - jelen dolgozat írója tölthette be, ezért a projekt általános céljait, vállalkozások számára nyújtott előnyeit, illetve gazdaságélénkítő szerepét a következőkben részletesen is bemutatom. A Trade Center Győr projekt bemutatása (a projekt részletes leírása az 1.sz. melléklet alatt található) „A Győri Nemzetközi Kereskedelmi Központ projekt általános céljai a következők voltak: A Kereskedelmi Központ biztosítja a piacgazdaság kiépítése során létrejött vállalkozások számára az üzleti információkhoz való hozzájutás lehetőségét a megfelelő vállalkozói infrastruktúra megteremtésével és a vállalkozási kultúra emelésével. Az épület Győri Nemzetközi Kereskedelmi Központként (International Trade Center Győr) és a Győr-MosonSopron megyei Iparkamara székházaként, illetve Oktató és Szolgáltató Központjaként is funkcionál (Vápár 2002). A Kereskedelmi Központ segítségével a vállalkozások a stratégia szerint a szolgáltatás és oktatás területén a következő előnyökhöz jutnak: A szolgáltatás területén: •
Kialakul a piaci vállalkozásokat támogató környezet
•
Biztosításra kerül az üzlet információkhoz való jutás lehetősége
•
Könnyebben piacra juthatnak az exportképes vállalkozások
Az oktatás területén: •
Növekszik a vállalkozások innovációs készsége
•
Javulnak a szakképzés, vizsgáztatás infrastrukturális és technikai feltételei
•
Kialakulnak egy szakmai továbbképzési rendszer feltételei
263 A Kereskedelmi Központ gazdaságélénkítő szerepe: •
Számos tájékoztató rendezvény, érdekegyeztető fórum, termékbemutató, tréning, tanfolyam kerül megrendezésre az épületben a helyi gazdasági élet szereplőinek, a vállalkozásoknak a részvételével.
•
A nemzetközi szervezésű konferenciák, szemináriumok újabb üzleti kapcsolatokat jelentenek a régió vállalkozásainak” (Vápár 2002).
Területfejlesztési programok és az észak-déli gazdasági s közlekedési tengely koncepciója „A területfejlesztésről és a rendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény meghatározta a területfejlesztés pénzügyi eszközrendszerét. Ennek régiókra vonatkozó elemeiben három nagyobb szakaszt különíthetünk el. A regionális tanácsok megalakulásának időszakában a tervezésen volt a hangsúly, ezért a régiók differenciálás nélkül ugyanakkora forrást kaptak 1998 és 2000 között. 2000 után a források köre bővült, illetve folyamatosan változott. A harmadik szakaszban még szélesebbé vált a regionális tanácsok által kezelt források köre, mert 2007-től a korábban a megyei területfejlesztési tanácsok által kezelt menedzselt célelőirányzatok kezelése is a régiók szintjére került.” (Lados 2009,114.p.). A
Nyugat-Dunántúlon
már
a
Nyugat-dunántúli
Regionális
Fejlesztési
Tanács
megalakulásának időszakában megkezdődött a hosszú távú, és a 2000-2006 közötti EU Strukturális Alap programidőszakra szóló fejlesztési program kidolgozása. Ennek egyrészt célja volt, hogy a régió 2000-2006 időszakra szóló területfejlesztési programban megfogalmazott intézkedéseit koncepciókkal és operatív programokkal támassza alá, ez a cél 2002-ig meg is valósult. A másik célkitűzés a régió belső kohéziójának erősítése volt. Ennek egyik ága egy a régió társadalmi-gazdasági-közlekedési tengelye, az úgynevezett Észak-Déli tengely kialakulását támogatta. A másik koncepció a Nyugat-Dunántúl határain túlnyúlva, a Közép-dunántúli régióval közösen egy hat megyés közlekedési rendszer kialakításának terveit tartalmazta. „A Nyugat-dunántúli régió és a
Közép-dunántúli régió összközlekedési
hálózatfejlesztési koncepciója” c. dokumentumot 2000-ben, „A Nyugat-dunántúli régió Észak-Déli gazdasági és közlekedési tengelyének területfejlesztési programjá”-t pedig 2001ben fogadta el a Nyugat-dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács (Lados 2009, 114.p.). Az 1998-2000 évi regionális területfejlesztési célelőirányzatból finanszírozott, a regionális programot előállító tervek egyik Dokumentuma a „Régióépítés” prioritás és „Elérhetőség” intézkedés alatt „A Nyugat-dunántúli régió észak-déli gazdasági és közlekedési tengelyének területfejlesztési programja” volt (Lados 2007).
264 A Nyugat-dunántúli régió észak-déli közlekedési tengelyének kialakítása A magam részéről egyetértek azzal az állásponttal, amely szerint a
Nyugat-Dunántúli
régióban a Hegyeshalom-Győr közlekedési és gazdasági tengely mellett szükséges lenne kialakítani a régió észak-déli közlekedési és gazdasági tengelyét is, ezt 2000-ben végzett saját kutatásaim is alátámasztották. A közlekedési tengely kiépítése egy Sopron-GyőrSzombathely-Nagykanizsa-Zalaegerszeg útvonalon megépített gyorsforgalmi út (esetleg a jövőben egy M9-es autópálya) megépítése által lenne megvalósítható. A közlekedési tengely mellett gazdasági tengely is kialakulna, a tengely mentén a jelenleginél több vállalkozás tudna megtelepedni. A Hegyeshalom-Győr innovációs tengely mellett egy észak-déli innovációs tengely is kialakulhatna. Ezt a jelenlegi, irányonként egysávos közlekedési útvonal nem teszi lehetővé. Az észak-déli közlekedési és gazdasági tengely fejlődéséhez a régióban a következő klaszterek tevékenysége is hozzájárulhatna az észak-déli irányban működő gazdasági kapcsolatok tekintetében: PANAC Pannon Autóipai Klaszter, a győri Audi és a szentgotthárdi OPEL autógyárak észak-déli hálózati kapcsolataival, PANEL Pannon Elektronikai Klaszter, a szombathelyi Jabil és a nagykanizsai General Electric cégek bázisával; egy a jövőben kialakítandó Faipari Klaszter, amelyen belül a soproni és a szombathelyi FALCO közötti kapcsolatokat működnének észak-déli irányban; valamint a Termál Klaszter, amely a régióban a már megépült termálfürdőket tömöríthetné észak-déli irányban (Vápár 2000). A Nyugat-dunántúli régió 2007-2013 időszakra vonatkozó regionális átfogó programja hosszú távú céljainak egyik középtávú célkitűzéseként is megfogalmazásra került a Nyugat-dunántúli régió észak-déli közlekedési tengelyének megépítése. Az észak-déli közlekedési tengely megépítésére vonatkozó cél alatt a koncepció a legterheltebb közlekedési szakaszokon gyorsforgalmi út megépítését rögzíti (Lados 2007). A Nyugat-dunántúli régió 2007-2013 időszakra vonatkozó regionális átfogó program prioritás és intézkedésrendszere „Gazdaságfejlesztés” prioritás alatt a következőket intézkedéseket rögzíti: •
„Az innovatív, tudásalapú gazdaság megteremtése
•
A KKV-k jövedelemtermelő képességének erősítése
•
A regionális klaszterek szerepének növelése a régió gazdaságában
•
Regionális és helyi befektetés-ösztönzés, telephelyi infrastruktúrák
•
A
gazdaság
fejlődését
szolgáló
humánerőforrás-fejlesztés
eszközrendszerének fejlesztése •
Regionális információs társadalom kiteljesítése” (Lados 2007, 422.p.).
regionális
265 Fenti intézkedéscsomag mindegyik eleme – a „Regionális és helyi befektetés-ösztönzés, telephelyi infrastruktúrák” c. intézkedés kiemelten – fontosak a külföldi működőtőke fogadása, illetve telephelyi feltételeinek fejlesztése szempontjából is. 2006-ban elkészült a Nyugat-dunántúli régió koncepciójának 2007-2020 időszakra vonatkozó célrendszere, amely újrafogalmazta a régió jövőképét a következők szerint: „NyugatDunántúl az élénk helyi és nemzetközi együttműködési hálózatok régiója, amely európai dinamikus gazdasági, közlekedési, tudás és kommunikációs tengelyek aktív formálójaként, az ember és környezete kiegyensúlyozott kapcsolatára építve Magyarország – gazdaságilag, szervezetileg és kulturálisan is megújulni képes – zöld jövőrégiójává válik.” (Lados 2007, 418.p.). „A koncepció három főbb, mérhető célkitűzést fogalmazott meg a jövőkép elérése érdekében: •
Létrejön az észak-déli gazdasági, innovációs és közlekedési tengely a régió belső gazdasági kapcsolatainak erősítéséért és kohéziójáért – Győr és Nagykanizsa közötti elérési idő 40%-kal csökken, a régión belüli gazdasági együttműködések száma 20%kal nő.
•
A Közép-európai gazdasági tér újraformálásában a régió kezdeményező szerepet lát el – az innovációs és kutatási kapacitások 30%-kal növekednek. A rekreációs lehetőségek európai szinten ismertté és versenyképessé válnak. A ’90-es évek mennyiségi fejlődése után a gazdaság minőségi megújulása jellemzi NyugatDunántúlt.
•
A régió legfejlettebb 10 és legelmaradottabb 10 kistérsége közötti fejlettségi különbségek nem növekednek – belső térségi erőforrások mozgósítása” (Lados 2007, 419.p.).
6.3. Összegzés A hatodik fejezetben elemeztem a külföldi működő tőke elhelyezkedését a Nyugat-dunántúli régióban, illetve megvizsgáltam a régió térszerkezetét. Elemeztem az ipari ágazat súlyát a Nyugat-dunántúli régióban illetve megvizsgáltam a külföldi működő tőke szerepét az ipari ágazatban. Megvizsgáltam továbbá az osztrák-magyar határrégió szerepét a tőkevonzásban. Elemeztem a regionális gazdaságfejlesztés eszközeit a Nyugat-dunántúli régióban a tőkevonzás szempontjából, illetve megvizsgáltam a régió telepítési tényezőit. Ennek keretében elemeztem az ipari parkok, klaszterek és logisztikai központok, mint
266 gazdaságfejlesztési eszközök helyzetét. Megvizsgáltam a Nyugat-dunántúli régió innovációs potenciálját, mint tőkevonzó tényezőt és a Nyugat-dunántúli régió területfejlesztési stratégiáját is a tőkevonzás szempontjából. A fejezetben a következő hipotézist vizsgáltam: A külföldi működőtőke a rendszerváltás utáni időszakban meghatározó szerepet játszott a Nyugat-dunántúli régió ipari ágazati struktúra-, illetve a régió térszerkezetének átalakításában. (H6)
A működő tőke területi eloszlása a Nyugat-dunántúli régióban egyenlőtlen, ezt a régió térszerkezete is tükrözi. A gazdasági szerkezet illetve a térszerkezet alakításban a külföldi tőkebefektetéseknek nagy szerepe volt, mivel a Nyugat-dunántúli régió a rendszerváltás óta vonzó telephelynek minősült a tőkebefektetések szempontjából. Ehhez hozzájárult a Nyugatdunántúli régió rendkívül kedvező földrajzi helyzete is, mivel a régió fejlett infrastruktúrával rendelkezik, több európai uniós korridor halad át rajta, valamint új közép-európai fejlődési zónák metszéspontjában található. A régióban azonban kialakult egy észak-déli fejlettségbeli különbségeket tükröző tengely. Ennek megfelelően a régió északi része, Győr-Moson-Sopron megye a gazdaságilag legfejlettebb terület, ezt Vas megye, majd Zala megye követi. A külföldi működő tőke szerepe meghatározó volt a Nyugat-Dunántúlon a privatizációs és vállalatalapítási folyamatban, a nemzetközi cégek korszerű termelési folyamatokat, új technológiákat honosítottak meg, innovációs magatartásukkal felgyorsították a gazdasági szerkezetváltást. A külföldi működő tőke regionális eloszlása a rendszerváltás óta eltelt két évtizedben viszonylag egyenletes koncentrációt mutatott, a Nyugat-Dunántúl részesedése mintegy 12%-os volt, a 65%-os közép-magyarországi, illetve a szintén 10-11% körüli középdunántúli részesedés mellett. A működő tőke Nyugat-dunántúli régióba történő beáramlását az osztrák-magyar határrégió is elősegítette. Az ipari ágazat súlya a Nyugat-dunántúli régióban meghatározó, a külföldi működő töke is elsősorban a nagy hagyományokkal rendelkező járműiparba és gépiparba áramlott. A járműipari beruházások zászlós hajója az Audi 1993-ban kezdődött győri beruházása volt. A gépipar dominanciája egyrészt erősítette a versenyt, másrészt szoros munkamegosztást is létrehozott a régió vállalatai között. A magyar kis- és középvállalkozások egyre sikeresebben válnak a nagy nemzetközi vállalatok beszállítóivá enyhítve ezzel a korábban kialakult gazdaságszerkezeti dualitás állapotát. Az ipar dinamikus növekedésének alapja a Nyugat-
267 dunántúli régióban az exportorientáció, amely ma már nem csak a nemzetközi nagyvállalatokat, hanem egyre inkább a kisebb vállalkozásokat is jellemzi. A Nyugat-dunántúli régióban fontos tőkevonzó eszközöknek bizonyultak az ipari parkok, a klaszterek illetve a logisztikai központok is. A régióban elsők között alakult meg a Győri Ipari Park, amely nagyon hamar elkezdte vonzani a külföldi befektetőket. Ezt hamarosan követte a sárvári, a szentgotthárdi, a soproni és a szombathelyi ipari parkok kialakítása. Ma már közel harminc ipari park működik, amelyekben már nem csak a nemzetközi nagyvállalatok, hanem a magyar kis- és középvállalkozások is betelepültek. A logisztikai központok szintén fontos tőkevonzó tényezők, a régióban Győr, Sopron és Nagykanizsa térségében alakultak ki jelentős logisztikai bázisok. A Győri Logisztikai Központhoz a péri repülőtér és a gönyűi kikötő is csatlakozott, ezáltal egy fontos tőkevonzó logisztikai centrum alakult ki a Nyugat-dunántúli régió északi területén. A Soproni Logisztikai Központ a GYESEV által üzemeltetett kombi terminálra épül, amely az ország egyik legjelentősebb vasúti-közúti átrakó állomása. A klaszterizációs folyamat is korán megkezdődött a Nyugat-dunántúli régióban, elsőként a Pannon Autóipari Klaszter alakult meg, amelyet a Pannon Elektronikai Klaszter, illetve később a faipari, termál és egyéb klaszterek követtek. Mára közel tíz klaszter működik a Nyugat-dunántúli régióban, amelyek elsősorban iparágspecifikus szolgáltatásokat nyújtanak, gyorsabbá teszik az információáramlást, valamint szervezik a vállalkozások egymás közötti és a nem gazdasági szférával, például a felsőoktatással kialakított kapcsolatait. A Nyugat-dunántúli régió innovációs potenciálja szintén fontos tőkevonzó tényező, a Győri Innovációs Központ után hamarosan elkészült a Szombathelyi valamint a Soproni Innovációs Központ is. A régió két egyeteme, a soproni székhelyű Nyugat-magyarországi Egyetem és a győri székhelyű Széchenyi István Egyetem igyekszik együttműködni a helyi gazdasággal és a számukra megfelelő szakembereket igyekeznek képezni. Ez különösen a győri egyetemre igaz, ahol az Audi motorfejlesztési tanszéket alapított és saját vállalata részére is képezi a mérnököket. Jelentős számban működnek ipari kutatóhelyek, elsősorban a járműipari cégek telepítettek K+F kapacitásokat a régióba. A Nyugat-dunántúli régió területfejlesztési stratégiáiban visszatükröződik a tőkevonzást elősegítő infrastrukturális fejlesztés igénye, a régióban a kilencvenes évek óta egyre hatékonyabban működik a Nyugat-Dunántúli Területfejlesztési Tanács, illetve a Megyei Területfejlesztési Tanácsok. Jövőbemutató területfejlesztési stratégiák is készültek, a 20072020 időszakra vonatkozó hosszútávú fejlesztés is megcélozza az észak-déli közlekedési
268 tengely kiépítését, az innovációs és kutatási kapacitások növelését valamint a régióbeli területi különbségek csökkentését. Összességében a fejezet vizsgálatai megmutatták, hogy a külföldi működőtőke a rendszerváltás utáni időszakban meghatározó szerepet játszott a Nyugat-dunántúli régió ipari ágazati struktúrájának fejlődésében, a gépipar dominanciája mellett. A régió térszerkezetének átalakításában is meghatározó tényező volt a külföldi működőtőke, egyenlőtlen területi szerkezetet kialakítva, észak-déli fejlettségbeli lejtő formájában. A gazdasági fejlődést is dominálta a külföldi működőtőke, például az ország legnagyobb exportőre a győri Audi, de rendkívül jelentős exportőr a régió másik nagy motorgyártója, a szentgotthárdi General Motors/Opel is. Pozitív fejlemény, hogy a gazdasági fejlődést meghatározó exportorientáció ma már egyre inkább a jellemzi a kis- és középvállalkozásokat is, ez oldja a korábban kialakult gazdaságszerkezeti dualitást.
269 7. ÖSSZEFOGLALÁS
7.1. A hipotézisek kiértékelése
Disszertációm bevezető fejezetében hat hipotézist állítottam fel, amelyeket bizonyítani kívántam. Ebből a célból egyrészt szekunder kutatásként áttekintettem a működőtőkebefektetések nemzetközi és hazai szakirodalmát, másrészt feldolgoztam a témakör már meglévő nemzetközi és hazai statisztikai adatbázisait. A feldolgozott adatokat rendszereztem, az adatbázisok vizsgálatával igyekeztem a lényeges folyamatokat, tendenciákat feltárni, igazolni. Primer kutatásként személyes tárgyalások, interjúk révén szerzett információkat dolgoztam fel, illetve empirikus, tapasztalati megfigyeléseket végeztem azon befektetési projektek esetében, amelyek menedzselésében közreműködtem. Primer kutatásom részeként egyrészt
interjúkat
készítettem
magyarországi
befektetési
motivációk,
illetve
a
telephelykínálat vonatkozásában, másrészt empirikus, tapasztalati megfigyeléseket végeztem a befektetési projektek előkészítésének és lebonyolításának tekintetében.
Első, általános – dolgozatom minden egyes fejezetét átfogó - hipotézisem, miszerint „a makro elemek egy átmeneti gazdaság kezdeti szakaszában erősek - mint Magyarországon is a rendszerváltozás után -, de ez változik az idő előrehaladásával, a regionális funkciók lassan felértékelődnek a makro funkciók rovására: a munkaerő, logisztika, telephely, regionális politika, tudásalapú gazdaság, klaszterek jelentősége megnő” (H1). A külföldi működőtőke-befektetések regionális hatásait vizsgáló átfogó elemzéseim, illetve a magyarországi befektetésösztönzésre vonatkozó vizsgálataim azt igazolták, hogy a hogy a regionális funkciók az átmenet időszakában felértékelődnek a makro funkciók rovására. A regionális gazdaságfejlesztési tényezők, mint a munkaerő, logisztika, telephely, regionális politika, tudásalapú gazdaság, klaszterek jelentősége megnőtt, ez a befektetők motivációinak változásában is visszatükröződött. Ezt Magyarországi viszonylatban leginkább a Mercedes 2008 évi, Kecskemét melletti döntése igazolja, amelyet alapvetően már a regionális telephelyi tényezők motiváltak. A regionális funkciók, a helyi telepítési tényezők felértékelődése különösen jól megfigyelhető Magyarország esetében. Magyarország az átmeneti időszak kezdetén - különösen a privatizációs folyamat gyors beindításával – jóval attraktívabbnak bizonyult a működőtőke vonzás szempontjából Közép-Kelet-Európában, mint az elsősorban versenytársainak számító visegrádi országok. Az átmenet első éveiben, az 1990-es évek első
270 felében Magyarország a politikai-társadalmi változások „éllovasának” számított Közép-KeletEurópában, ebben az időszakban elsősorban a makro elemek voltak a dominánsak a befektetők motivációban. Ezek között említhető elsősorban a stabil politikai és gazdasági környezet, a jól képzett, olcsó munkaerő, illetve a viszonylag magas színvonalú infrastruktúra, ez utóbbiba beleértve az autópálya hálózatot, illetve a telekommunikációs, valamint a bankipénzügyi infrastrukturális feltételeket is. Ezek a motivációk lassan leértékelődtek és döntővé váltak a regionális fejlesztések, funkciók elemei, mint például a megtelepedett befektetők igényeinek megfelelően képzett munkaerő, a befektetőket helyben kiszolgáló logisztikai központok, a kutató-fejlesztő központok, illetve a tudásalapú gazdaság fejlődése, amely a felsőoktatással történő együttműködés alapját is képezi, a klaszterek fejlődése, amely a beszállítóknak és a klasztermagot alkotó összeszerelő- és integrátor cégeknek egyaránt fontos, valamint más regionális telephelyi tényező fejlesztések. Döntőnek bizonyult, hogy mely régiókban sikerült a munkaerőt, a regionális politikát, tudásalapú gazdaságot, illetve a klasztereket olyan irányba fejleszteni, hogy az kedvező legyen a külföldi befektetők számára. A helyi önkormányzatok szerepe meghatározó volt ebben a folyamatban, az egyes telephelyek fejlődésében már nagyobb szerepet játszottak, mint a központi kormányzati fejlesztések. Döntő volt az is, hogy a logisztikai feltételeket milyen módon sikerült fejleszteni. Ez egyaránt jelentette a közúti, a vasúti, illetve a vízi útvonalak fejlesztését is. Például egyes nagy befektetők elvárták, hogy az önkormányzat, vagy az állam építse meg számukra a közúti bekötőutat és emellett iparvágányt is biztosítsanak a megfelelő logisztikai kiszolgálás szempontjából. Az előzőek alapján első, általános – dolgozatom minden egyes fejezetét átfogó - hipotézisemet, miszerint „a makro elemek egy átmeneti gazdaság kezdeti szakaszában erősek - mint Magyarországon is a rendszerváltozás után -, de ez változik az idő előrehaladásával, a regionális funkciók lassan felértékelődnek a makro funkciók rovására: a munkaerő, logisztika, telephely, regionális politika, tudásalapú gazdaság, klaszterek jelentősége megnő”, bizonyítottnak tekintem (H1).
Az első, általános hipotézisemet (H1) abból a szempontból is bizonyítottnak fogadom el, hogy disszertációmban fejezetenként, külön tézisekben igazoltam a következő téziseket, amelyek általános tézisem egy-egy vetületét jelentik: a második fejezetben igazoltam a helyi telepítési tényezők felértékelődést a globalizáció erősödésével; a harmadik fejezetben a külföldi működőtőke áramlás szerepét a magyarországi térszerkezet alapításában, a regionális egyenlőtlenségek felerősítésében; a negyedik fejezetben a tudástársadalom, az innováció és a kutatás-fejlesztés regionális fejlődésének fontosságát a külföldi működőtőke vonzás
271 szempontjából; az ötödik fejezetben a Mercedes 2008 évi, Kecskemét mellett szóló döntését, amelyet alapvetően már a fejlett helyi telepítési tényezők motiváltak; végül a hatodik fejezetben azt, hogy a külföldi működőtőke meghatározó szerepet játszott a Nyugat-dunántúli régió ipari struktúrájának és a régió térszerkezetének alakításában. Az előzőeket úgy tekintem, hogy az általános hipotézisem mintegy keretbe foglalja azokat az egyes téziseket, amelyeket dolgozatom egyes fejezeteiben bizonyítok. Az egyes fejezetekben felállított hipotéziseim – a 2.-6. fejezetekben 1-1 hipotézis bizonyítását tűztem ki célul – elfogadását, illetve elvetését a következőkben foglalom össze.
A globalizáció – lokalizáció kérdésének, a helyi telepítési tényezőrendszerek felértékelődése témakörének, illetve a külföldi működőtőke áramlás elméleteinek szakirodalmi áttekintése fontos, megalapozó részét képezik dolgozatomnak, ezt az elméleti kérdéskört a második fejezetben vizsgálom. Ehhez kapcsolódóan második hipotézisem szerint „a globalizáció erősödésével a helyi telepítési tényezőrendszerek felértékelődnek a külföldi működőtőkeáramlás szempontjából” (H2). Ezen hipotézisnek a vizsgálata alapvetően a külföldi működőtőke áramlás elméleti hátterének áttekintését, a regionális funkciók felértékelődésének elméleti vizsgálatát jelenti, amelyet a második fejezetben végeztem el. Az ebben a tekintetben végzett vizsgálataim szerint a globalizáció erősödésével a lokalizáció is felerősödött, ez ugyanazon folyamat másik vetületének tekinthető. Ez azt jelentette, hogy a helyi telepítési tényezőrendszerek felértékelődtek a külföldi működőtőke áramlás szempontjából, ez egyre erősebb befektetési motivációt jelentett. Az elméleti háttér áttekintése azt is mutatta, hogy a nemzetállamok és a transznacionális vállalatok határokon átnyúló tevékenysége, illetve a külföldi működőtőke áramlás az 1970-es évektől kezdődően erősödött fel, ez a nemzetállamok, államhatárok jelentőségét csökkentette, viszont erősítette a helyi telepítési tényezőrendszerek jelentőségét, erősítette a regionális folyamatokat, telepítési tényezők fejlesztését. Ez a tendencia látható például a közép-kelet-európai régió esetében is, amely a külföldi működőtőke befektetések szempontjából egy régiónak minősül, erős regionális befektetésösztönzési versenyre késztetve ezzel a visegrádi országokat. A gazdaság térbelisége elméletének, a telephelyelméleteknek és a regionális gazdasági növekedési elméleteknek, valamint külföldi működőtőke áramlás makro- és mikroszintű elméleteinek áttekintése is igazolta a helyi telepítési tényezőrendszerek felértékelődését, ezért második hipotézisemet, miszerint „a globalizáció erősödésével a helyi telepítési tényezőrendszerek felértékelődnek a külföldi működőtőke-áramlás szempontjából”, bizonyítottnak fogadom el (H2).
272
Az elméleti háttér áttekintése után dolgozatom harmadik fejezetében a vonatkozó adatbázisok áttanulmányozásával megvizsgáltam a külföldi működőtőke áramlását globálisan, KözépKelet-Európában és Magyarországon. Elemeztem a külföldi működőtőke regionális megoszlását Magyarországon, illetve a külföldi működőtőke szerepét Magyarország térszerkezetének alakulásában. Ehhez kapcsolódóan felállított harmadik hipotézisem szerint „a külföldi működőtőke-beáramlásnak meghatározó szerepe volt Magyarországon a térszerkezet alakításában, a működőtőke egyenlőtlen regionális elhelyezkedése felerősítette a regionális térbeli egyenlőtlenségeket” (H3), a hipotézist a harmadik fejezetben vizsgáltam meg. Magyarországon a külföldi működőtőke áramlás az 1989-2009 időszakban egyenlőtlen beáramlásának következtében konzerválta a korábban is fennálló területi egyenlőtlenségeket. A kilencvenes években a beáramló működőtőke elsősorban Budapestre és környékére, KözépMagyarországra és Nyugat-Dunántúlra koncentrálódott, ennek következtében elsősorban ezeken a területeken indult meg a gazdasági fejlődés. Budapesten és környékén a tercier szektor – szolgáltató központok fejlesztése révén – és az ipari szektor is fejlődött, KözépMagyarországot és Nyugat-Dunántúlt pedig egyértelműen az ipari szektor fejlődése jellemezte. Magyarország többi régiója – elsősorban a kelet-magyarországi és délmagyarországi régiók – kevesebb működőtőkét tudtak fogadni és fejlődésük is sokkal lassúbb volt a tőkét jobban befogadni tudó területekhez képest. Az előzőek alapján megállapítottam, hogy harmadik hipotézisem helyes volt, a külföldi működőtőke-beáramlásnak meghatározó szerepe volt Magyarországon a térszerkezet alakításában, a működő tőke egyenlőtlen regionális elhelyezkedése felerősítette a regionális térbeli egyenlőtlenségeket, a hipotézist bizonyítottnak fogadom el (H3).
A
magyarországi
régiók
tőkevonzási
versenyképességének,
illetve
a
regionális
gazdaságfejlesztés eszközeinek továbbfejlesztése elemzése céljából volt fontos a negyedik hipotézisem, amely szerint „a működőtőke vonzás szempontjából a jövőben a tudástársadalom, az innováció és a kutatás-fejlesztés egyre nagyobb jelentőséggel bír, ezt a befektetői motivációk változása is alátámasztja” (H4). E kérdéskört vizsgálva alapvető következtetésem volt, hogy a magas színvonalú egyetemi-főiskolai műszaki képzés, és a külföldi befektetők és a felsőoktatási intézmények között kialakult együttműködés Magyarországon már megfelelő alapot nyújt ahhoz, hogy a multinacionális cégek termelésük egy részének Magyarországra telepítése után - kutatás-fejlesztési központokat is létesítsenek
Magyarországon.
Ez
rendkívül
fontos
abból
a
szempontból,
hogy
273 Magyarországon a magasabb hozzáadott értékű tevékenységek is megtelepedjenek. A magyarországi tudásbázist kihasználó, Magyarországon kutatás-fejlesztési központot létesítő cégek tekintetében példaként említhetjük a győri Audi, a veszprémi Continental, a kecskeméti Knorr-Bremse cégeket, de említhetnénk a hatvani, gyöngyösi, miskolci és budapesti székhelyű Bosch céget is. Ez elsősorban az autóiparra és az annak beszállító elektronikai iparra jellemző, de több kutatási központ települt Magyarországra a gyógyszeripar tekintetében is. Ezek a K+F központok alapvetően a cégek termelési bázisaihoz kapcsolódtak, többnyire fizikailag is a termelőüzemek közvetlen közelében kaptak elhelyezést. A legdominánsabban ez az autóiparban jelentkezik, ahol egyértelműen megfigyelhető volt, hogy a továbblépés útja a termelőüzemek után a kutatás-fejlesztési központok létrehozása. Ez a befektetők számára is egyre fontosabb telepítési tényező, ha biztosítottnak látják kutatóbázis telepíthetőségét a termelő kapacitások létrehozása után, akkor könnyebben döntenek az adott ország mellett. Ez a folyamat azonban a cégektől is függ, a sikeres kutatás-fejlesztési modellek esetében a legtöbb esetben jelen van a műszaki egyetemekkel, illetve főiskolákkal történő együttműködés. A felsőfokú képző intézményekkel történő kooperációk segítik ezt a folyamatot, a kutatási feladatok egy részét a felsőfokú intézmények át tudják venni, és természetesen a képzésben is jelentős szerepet játszanak. Erre jó példa a győri Audi együttműködése a Széchenyi István Egyetemmel, ahol a vállalat egy motorfejlesztési tanszéket hozott létre elsősorban abból a célból, hogy biztosítsa saját mérnök utánpótlását a szintén Győrben működő Audi motorfejlesztő központ, illetve a vállalat termelési egységei részére. Ugyanígy említhetnénk a Bosch vállalat Miskolci Egyetemen létrehozott mechatronikai tanszékét, amely a Bosch budapesti kutatás-fejlesztési központja számára, de a vállalat miskolci, hatvani és gyöngyösi termelő egységei számára is megfelelő felsőfokú szakember utánpótlást biztosít. Fontos látnunk azt az összefüggést, hogy a kilencvenes évek elején és a későbbi időszakban Magyarországra költöző termelő cégek kezdetben csak bérmunka jellegű összeszerelési tevékenységet végeztek, kutatás-fejlesztési tevékenység nélkül. A csak termelő vállalatok nem ritka esetben elköltöztek Ázsiába, Kína, India és a többi ázsiai ország ebből a szempontból nagy versenyelőnyökkel rendelkezik Magyarországhoz képest. A magyar munkaerő ára a betanított munka területén is még mindig kb. egyharmada a nyugat-európai bérszínvonalnak, viszont az ázsiai munkaerő ára Magyarországhoz képest legalább ilyen nagyságrenddel olcsóbb. Ebből következően a működőtőke „megkötésének” megfelelő formája az, ha az adott befektető kutatás-fejlesztéssel tudja termelési tevékenységét kiegészíteni. A befektetői motivációnak ez a változása nagy kihívás elé állítja a magyar felsőoktatási rendszert, folyamatosan alkalmazkodni kell azon vállalatok képzési igényeihez,
274 amelyek ezeket a kutató-fejlesztő központokat létre tudják hozni. A mindenkori kormányzatnak szükséges elősegítenie a tudástársadalom fejlődését más területeken is, meghatározó az innovációs lehetőségek fejlesztése is. Ez abból a szempontból fontos, hogy a kutatásfejlesztési eredmények minél hatékonyabban tovább tudjanak terjedni a gazdaságban, egyrészt az egyetemi kutatási eredmények spin-off cégeken keresztül történő terjedése révén, másrészt a vállalati kutatásfejlesztési központokból történő technológiai továbbgyűrűzés. Az innováció fejlesztésében a mindenkori kormányzatnak döntő szerepe van, pályázati lehetőségekkel támogatni szükséges a fejlesztési vonalakat, valamint a kutatási eredmények termelői szférába történő transzferálását is. A Nyugat-dunántúli régió innovációs stratégiája kitűnő példa volt arra, hogy a helyi önkormányzat – összefogva a helyi kutatóintézetekkel – olyan innovációs stratégiát tud alkotni, amely mentén a folyamatok a gyakorlatban is elindíthatóak, illetve fenntarthatóak. Az előzőek alapján negyedik hipotézisemet, amely szerint „a működőtőke vonzás szempontjából a jövőben a tudástársadalom, az innováció és a kutatás-fejlesztés egyre nagyobb jelentőséggel bír, ezt a befektetői motivációk változása is alátámasztja”, bizonyítottnak fogadom el (H4). Az ötödik fejezetben megvizsgáltam a befektetésösztönzés hatékonyságát Magyarországon, a magyarországi telepítési tényezők versenyképességét, valamint azt a kérdést, hogy terelhetők –e a magyarországi befektetések a helyi telepítési tényezők fejlesztésével. Ehhez kapcsolódott ötödik hipotézisem, amely szerint „megfelelő befektetésösztönzési eszközrendszerrel és a helyi telepítési tényezők eszközrendszerével hatékonyan orientálhatók a külföldi befektetők Magyarországon Kelet-Magyarországra” (H5). Vizsgálataim alapján a Mercedes kecskeméti beruházási döntése igazolja, hogy Magyarországon a helyi telepítési tényezők fejlesztésével meg lehet nyerni világcégeket is újabb befektetésekhez. A Mercedes kecskeméti döntésében szerepet játszott egyrészt a jó logisztikai helyzet, mivel az M6-os autópálya egy órán belüli elérhetőséget biztosított Budapestről Kecskemét irányába. További fontos telepítési tényező volt a szakképzett munkaerő megléte, egyrészt a kecskeméti automatizálási főiskola bázisán a mérnökképzést illetően, illetve a helyi szakképző intézmények is igyekeztek alkalmazkodni a munkaerőpiac változásaihoz, azaz elsősorban autóipari-, illetve gépipari szakmunkásokat képeztek. Harmadrészt fontos telepítési tényező volt a beszállítói ipar erős jelenléte a kecskeméti régióban, ez érvényes a Tier-1-es kategóriára is, például a fékrendszereket gyártó Knorr-Bremse cég meghatározó szereplő ebben a kategóriában, de a Tier-1-es integrátor cégeknek beszállító Tier-2 és Tier-3 kategóriában is számos cég található, köztük egyre több a magyar beszállító. Az előzőek alapján ötödik hipotézisemet, miszerint „megfelelő
275 befektetésösztönzési eszközrendszerrel és a telepítési tényezők fejlesztésével hatékonyan orientálhatók a
külföldi
befektetők Magyarországon
belül
Kelet-Magyarországra”,
bizonyítottnak fogadom el (H5).
A hatodik fejezetben regionális esettanulmányként azt a hatodik hipotézist vizsgáltam, miszerint „a külföldi működőtőke a rendszerváltás utáni időszakban meghatározó szerepet játszott a Nyugat-dunántúli régió ágazati struktúrájának, illetve térszerkezetének átalakításában” (H6). A Nyugat-dunántúli régióban egyértelműen látható a működőtőke beáramlásnak az a hatása, miszerint azok a területek, ahol a befektetők megtelepedtek, erőteljesebben fejlődtek, mint ahova a működőtőkét nem sikerült letelepíteni. A működőtőke megjelenése az adott területen felgyorsította a gazdasági fejlődést, amely azonban azt is jelentette, hogy ezáltal nőttek a regionális különbségek. A nyugat-dunántúli régióban az Audi 1993-as befektetői döntése hosszú időre meghatározta a régió és Győr-Moson-Sopron megye területi szerkezetét. Az időközben közel négy milliárd eurós fejlesztést megvalósító Audi Hungária Motor Kft. egy jövőbeli technológiát telepített le Győrben a motorgyártást illetően. Az Audi befektetői motivációjában meghatározó volt a gépipari tradíció Győr-Moson-Sopron megyében, amelyet a Rába gyár honosított meg sok évtizedes győri tevékenysége alatt. Ezt egyrészt az igazolta, hogy sok munkatársat átvettek a győri Rábából, másrészt pedig fizikailag is a Rába bázisán indult meg az Audi gyárfejlesztése, miután az Audi a Rába egy félkész üzemcsarnokát vásárolta meg és abban indította meg termelését. A fejlődés természetesen tovább zajlott, az elmúlt hónapokban bejelentett 900 millió eurós fejlesztéshez az Audi a meglévő területét közel a duplájára, mintegy 350 hektárra bővítette. Az Audi gyár környékén települtek meg elsősorban a beszállítók, különös tekintettel a Tier-1-es kategóriájú integrátor cégek. Az Audi-nak ez a fejlődése Győr-Moson-Sopron megye számára azt is jelentette, hogy az ipari ágazati fejlődés elsősorban Győrre és környékére koncentrálódott és a megyében a soproni, mosonmagyaróvári és rábaközi régió ipari fejlődése a győri régióhoz képest sokkal kisebb mértékű volt. Sopronban a GYESEV által megvalósított logisztikai beruházások, Mosonmagyaróváron és a Rábaközben a termálfürdő beruházások voltak azok, amelyek elsősorban a fejlődést képviselték, az ipari fejlesztés ezekben a régióban csak később és a győrinél sokkal kisebb mértékben jelentkezett. Győr-Moson-Sopron megye vonatkozásában is igaznak bizonyult, hogy a helyi telepítési tényezők fejlesztésével a többi kis régióban is megindult az ipari fejlődés. Ehhez szükség volt azonban a helyi ipari parkok kiépítésére, amely nélkül a soproni, mosonmagyaróvári és a rábaközi régiók nem lettek volna képesek a
276 kisebb ipari beruházásokat sem fogadni. Különösen igaz a helyi tényezők fejlesztése révén fogadott ipari beruházások fejlődésére Vas megye, ahol, a Claudius ipari park fejlesztése bizonyult döntő tényezőnek. A parkban olyan beruházók telepedtek meg, mint a Jabil multinacionális elektronikai összeszerelő cég, amelyek köré szintén megtelepedtek a Tier-1 és Tier-2, valamint egyéb kategóriájú beszállító cégek. Vas megye többi része – ahol alapvetően a szórványos települések a jellemzőek – kevésbé fejlődött tovább. Zala megyében a Flextronics, valamint a General Electrics fejlődése volt meghatározó, azok a területek Nagykanizsán, ahol ezek a cégek működtek, sokkal erőteljesebben fejlődtek, mint Zala megye más kistérségei. Ennek a negatív példája is látszott, az ipari fejlődés visszaesése nagy mértékű volt, amikor a Flextronics nagyrészt leépítette termelését Nagykanizsán és a General Electrics is csökkentette termelését a városban. Hozzá kell tenni, hogy ezek az elektronikai cégek más ágazatnál sokkal erőteljesebben megérezték a 2008-ban kezdődött világgazdasági válságot. Az előzőek alapján állítható, hogy hatodik hipotézisem, mely szerint „a külföldi működőtőke a rendszerváltás utáni időszakban meghatározó szerepet játszott a Nyugat-dunántúli régió ipari ágazati struktúra-, illetve a régió térszerkezetének átalakításában, bizonyítottnak tekinthető” (H6). 7.2. A kutatás eredményei, következtetések, javaslatok
Kutatási eredményeimet két egységben foglalom össze. Egyrészt az egyes, igazolt hipotézisekhez kapcsolódóan megfogalmazom a levonható következtetéseket, amelyek véleményem szerint Magyarország számára követendő működőtőke-vonzási, illetve területfejlesztési
irányvonalakat
képeznek
a
jövőben.
Másrészt
összefoglalom
a
befektetésösztönzés cél- és eszközrendszerére vonatkozó vizsgálatom eredményét arra vonatkozóan, hogy milyen módon lehetne a befektetésösztönzési rendszer hatékonyságát növelni, Magyarország meggyengült tőkevonzási versenyképességi pozíciójának javítása céljából.
Az egyes, igazolt hipotézisekből levonható következtetések:
A kutatás során összesen hat hipotézist állítottam fel, amelyeket disszertációmban igazoltam. Kutatásom eredményei, főbb következtetései az egyes, igazolt hipotézisekhez kapcsolódóan a következők szerint foglalhatók össze:
277 H1: Alap hipotézisem, hogy a makro elemek egy átmeneti gazdaság kezdeti szakaszában erősek - mint Magyarországon is a rendszerváltozás után -, de ez változik az idő előrehaladásával, a regionális funkciók lassan felértékelődnek a makro funkciók rovására: a munkaerő, logisztika, telephely, regionális politika, tudásalapú gazdaság, klaszterek jelentősége megnő. (Ez mindegyik fejezetre vonatkozó, általános hipotézis.) Ezen hipotézis igazolásával bizonyítottam, hogy Magyarországon is felértékelődtek a regionális funkciók a makro funkciók rovására, az átmeneti időszak előrehaladásával. Megnőtt a munkaerő, a logisztika a telephely, a regionális politika, tudásalapú gazdaság és klaszterek jelentősége. Ennek a hipotézisnek a legfontosabb következtetése, hogy Magyarországnak is tovább kell fejlesztenie a regionális dimenzióit, fejlesztenie kell régióit, erősítenie kell a lokális telephelyi tényezőket, beleértve ebbe a kemény és a puha tényezőket is. H2: A globalizáció erősödésével a helyi telepítési tényezőrendszerek felértékelődnek a külföldi működőtőke-áramlás szempontjából. (A hipotézist a második fejezetben vizsgáltam.) A második hipotézis alapján megállapítottam, hogy a globalizáció erősödésével a helyi telepítési tényezők felértékelődtek a külföldi működőtőke áramlás szempontjából. Ennek teljes elméleti hátterét bemutattam, alapul véve a külföldi és a magyar szakirodalmat. A globalizáció és a lokalizáció jelenségét részletesen elemeztem, eredményeim alátámasztották a hipotézisben foglaltakat. Következtetésként levonható, hogy a jövőben tovább erősödik az a tendencia, miszerint a globalizáció előrehaladásával a helyi telepítési tényezőrendszerek felértékelődnek, tehát Magyarországnak is tovább kell erősítenie regionális telepítési tényezőit. H3: A külföldi működőtőke-beáramlásnak meghatározó szerepe volt Magyarországon a térszerkezet alakításában, a működő tőke egyenlőtlen regionális elhelyezkedése felerősítette a regionális térbeli egyenlőtlenségeket. (A hipotézist a harmadik fejezetben vizsgáltam.) Megállapítottam, hogy a hipotézis bizonyítottnak tekinthető, azaz a külföldi működőtőke áramlásnak meghatározó szerepe volt Magyarországon a térszerkezet alakításában és a működőtőke egyenlőtlen regionális eloszlását vizsgálva bebizonyítottam, hogy az felerősítette a regionális térbeli egyenlőtlenségeket. Láthatóan Magyarország legfejlettebb részeivé váltak a budapesti, közép-magyarországi és nyugat-dunántúli régiók, amelyek leginkább vonzották a szolgáltató ipari-, illetve a feldolgozóipari beruházásokat. Az ország többi része térszerkezeti szempontból az ország többi része a fejlettebb régiókhoz képest egyre nagyobb lemaradást
278 mutat. A hipotézisből következik, hogy a régiók közötti – a működőtőke egyenlőtlen beáramlása következtében is felerősödött - térszerkezeti különbségek kiegyenlítése a jövőben a regionális területfejlesztési politika fontos feladata Magyarországon. Fontos a működőtőke megtelepítése a viszonylag elmaradottabb régiókban is, ezáltal is csökkentve a regionális térbeli egyenlőtlenségeket. H4: A működőtőke vonzás szempontjából a jövőben a tudástársadalom, az innováció és a kutatás-fejlesztés egyre nagyobb jelentőséggel bír, ezt a befektetői motivációk változása is alátámasztja. (A hipotézist a negyedik fejezetben vizsgáltam.) A hipotézis bebizonyításával látható, hogy Magyarország egyik fejlődési útja a jövőben a tudástársadalom, az innováció és kutatásfejlesztés, mivel a befektetői motivációkban is egyre nagyobb jelentőséggel bírnak ezek a tényezők.
Megállapítható, hogy a magyarországi
innovációs potenciál, a kutatás-fejlesztés és a felsőoktatás egyre jobb telephelyi tényezőket biztosít a magasabb hozzáadott értékű, tudásintenzív befektetések vonzásához. Ebből következik, hogy a magyarországi tudástársadalmat, innovációs potenciált a külföldi működőtőke vonzás szempontjából is tovább kell erősíteni, mivel egyre több tudásigényes befektetési projekt megvalósításához keresnek megvalósítási helyszínt a nemzetközi vállalatok. H5: Megfelelő befektetésösztönzési eszközrendszerrel és a telepítési tényezők fejlesztésével hatékonyan orientálhatók a külföldi befektetők Magyarországon belül Kelet-, illetve Dél Magyarországra. (A hipotézist az ötödik fejezetben vizsgáltam.) A hipotézis bebizonyításával megállapítható, hogy a hogy a helyi telepítési tényezők fejlesztésével hatékonyan orientálhatók a befektetők Kelet-Magyarország irányába. Ezt telephelyválasztási esettanulmányként az Audi 1993-as Győr melletti, illetve a Mercedes 2008. évi Kecskemét melletti befektetési döntésén keresztül mutattam be. Következtetésként levonható, hogy ha a kecskeméti régióban az elmúlt években történt telephelyi fejlesztés és a megfelelő önkormányzati befektető gondozás sikeres volt, akkor ez jó példa lehet a jövőben más kelet-magyarországi, illetve észak- és dél-magyarországi régiók számára is a befektetővonzást illetően. A Mercedes befektetői motivációinak megfelelő sikeres telepítési tényező fejlesztés pozitív tapasztalatait a magyarországi befektetésösztönzési politikába is be kell építeni, különös tekintettel az önkormányzati befektető gondozásra.
279 H6: A külföldi működőtőke a rendszerváltás utáni időszakban meghatározó szerepet játszott a Nyugat-dunántúli régió ipari ágazati struktúra-, illetve a régió térszerkezetének átalakításában. (A hipotézist a hatodik fejezetben vizsgáltam.) A hipotézis bebizonyításával bemutattam, hogy a Nyugat-dunántúli régió ipari struktúrájának és térszerkezetének átalakításában a külföldi tőke meghatározó szerepet játszott. Kiemeltem az osztrák határrégió tőkevonzó szerepét. Megállapítottam, hogy a külföldi működőtőke egyenlőtlen területi elhelyezkedése – ezen belül a győri Audi és a hasonló nagyobb külföldi beruházások - a Nyugat-dunántúli régión belül térszerkezeti egyenlőtlenségeket alakított ki, valamint hogy a külföldi működőtőke a régió ipari, illetve gépipari dominanciájának kialakulásában is döntő szerepet játszott. A működőtőke egyenlőtlen elhelyezkedésének következményeképpen Győr és térsége, valamint Szombathely és térsége kiemelkedő fejlődést mutatott fel, viszont Győr-Moson-Sopron megye és Vas megye bizonyos kistérségi részei és Zala megye a fejlődésben tartósan lemaradt. A működőtőke egyenlőtlen területi elhelyezkedése konzerválta is az egyenlőtlen térszerkezetet, az elmaradottabb térségek lemaradását, a fő következtetés, hogy ezen változtatni szükséges. A Nyugat-Dunántúli Területfejlesztési Tanács hosszú távú koncepciói tartalmazzák azt a célkitűzést, miszerint csökkenteni szükséges a legfejlettebb és a legfejletlenebb területek, illetve kistérségek közötti különbségeket, ennek egyik eszköze például a régió észak-déli közlekedési és gazdasági tengelyének fejlesztése. A magyarországi
befektetésösztönzés cél- és eszközrendszerének javítására vonatkozó
javaslatok Dolgozatom egyik fő részét képezte a magyarországi befektetésösztönzés cél- és eszközrendszerének
vizsgálata.
Magyarországon
2005-ben
közép-kelet-európai
összehasonlításban kedvező befektetési környezet volt jellemző, amelynek főbb elemei a következők voltak: dinamikus makrogazdasági növekedés; földrajzi szempontból hídszerep Kelet és Nyugat között; a legmagasabb egy főre jutó külföldi működőtőke-állomány; a legmagasabb élőmunka termelékenység a közép-kelet-európai régióban; pénzügyi stabilitás; kedvező befektetéssztönzési rendszer (Vápár 2005). Ezek a versenyképességi előnyök az évtized végére jórészt elfogytak. A 2008 évben kitört gazdasági válság következtében a külföldi működőtőke befektetések 2009-ben jelentősen visszaestek globálisan és KözépKelet-Európában is. A működőtőke befektetésekért folytatott kiélezett versenyben a befektetésösztönzés szerepe felértékelődött. Magyarország tőkevonzási pozíciója a közép-
280 kelet-európai régióban meggyengült, ezért szükséges versenyképességi pozíciójának, illetve a befektetésösztönzés cél- és eszközrendszerének javítása. A befektetésösztönzés célrendszerében fontos lenne a következő célkitűzések erősítése: • A befektetésösztönzési politika általános célkitűzéseként szükséges lenne az általános befektetési környezet javítása, a befektetői bizalom erősítése, ennek érdekében stabil és kiszámítható makrogazdasági környezetet kell teremteni. Ezt a témakört dolgozatomban az ötödik fejezetben vizsgáltam, elemezve a magyarországi versenyképességi pozíció meggyengülését Közép-Kelet-Európában. A befektetésösztönzési politika fontos része a befektetői bizalom megszerzése a megfelelő makrogazdasági környezet biztosításával, a kedvező befektetési klíma megteremtésével. • Ösztönözni szükséges az elmaradottabb régiókba történő befektetéseket, elsősorban a feldolgozóipar területén. Ezzel a témakörrel dolgozatomban az ötödik fejezetben, ötödik hipotézisem vizsgálatakor - a győri Audi és a kecskeméti Mercedes esettanulmányok elemzésén keresztül
- foglalkoztam,
melynek
során
megállapítottam,
hogy megfelelő
befektetésösztönzési eszközrendszerrel és a telepítési tényezők fejlesztésével hatékonyan orientálhatók a külföldi befektetők Magyarországon belül, KeletMagyarország irányába. A Mercedes beruházás esetében látható volt a megfelelő nagyságú telek rendelkezésre állásának, illetve az önkormányzati befektetőgondozásnak a fontossága. • Erősíteni szükséges magyarországi beszállítói háttéripart annak érdekében, hogy a magyar kis- és középvállalkozások beszállítóként hatékonyabban tudjanak kapcsolódni betelepült külföldi nagyvállalatok termelési folyamataihoz. Ezt a témakört dolgozatomban a negyedik és az ötödik fejezetben vizsgáltam. Szükséges lenne a magyarországi beszállítói háttér erősítésére, mert ez is egyre erősödő tendenciájú tőkevonzó tényező. • Növelni kellene az újrabefektetett tőke arányát, amely a Magyarország esetében egyre jelentősebb hányadát alkotja a külföldi működőtőke állománynak. Ezt a témakört a legnagyobb befektető német vállalatok esetében, az ötödik fejezetben vizsgáltam. Magyarország esetében az elmúlt tíz évben a német és az osztrák
281 újrabefektetések tették ki a az újrabefektetett külföldi működőtőke állomány mintegy 50%-át. Fenti befektetésösztönzés célok megvalósítását a következő eszközökkel lehet segíteni: • Az általános befektetési környezetet javítása céljából fontos eszközök: a bürokrácia csökkentése a cégalapítási folyamatokat és a letelepedési hatósági engedélyezési eljárásokat illetően, az adózási rendszer egyszerűsítése, a vállalatokat terhelő bérterhek és járulékok csökkentése, az oktatási rendszer minél jobb igazítása a piaci szükségletekhez, a vállalatok igényeihez. • A regionális területi különbségek csökkentése érdekében a befektetésösztönzésben, a támogatások odaítélése során
erősíteni kellene a regionális súlypontot. Erősíteni
kellene az önkormányzatok befektetővonzási képességeit, különösen az elmaradottabb régiókban. Az önkormányzatokat további programokkal kellene felkészíteni a befektetők
fogadására,
illetve
az
önkormányzatoknál
erősíteni
kellene
a
befektetőgondozási tevékenységet. • A magyarországi kis- és középvállalatok beszállítói lehetőségeinek javítása, a magyarországi
beszállítói
háttéripar
erősítése
céljából
támogatni
kellene
klaszteresedés folyamatát, beszállítói programokat kellene megvalósítani. A kis- és középvállalkozások műszaki képességeit megfelelőbb és egyszerűsített pályázati lehetőségekkel
kellene
erősíteni.
A
magyarországi
nagybefektetések
egyedi
kormánydöntéses (EKD) támogatása során nagyobb magyar beszállítói arányt kellene elérni, olyan beszállítói megállapodásokat kell kötni a támogatott nagyvállalatokkal, amelyek nagyobb mértékben juttatják beszállítói üzleti lehetőségekhez a magyar kisés középvállalatokat. • Az újrabefektetett tőke állományának tovább növelése céljából erősíteni kellene Magyarországon az aftercare (utógondozási) tevékenységet a már megtelepedett külföldi befektetők esetében. A nyereség minél nagyobb arányú visszaforgatását például a visszaforgatást ösztönző adókedvezményekkel lehetne támogatni.
282 7.3. További kutatási irányok
A jövőben célszerű lenne további kutatásokat folytatni abban az irányban, hogy a befektetésösztönzés cél- és eszközrendszerét Magyarországon milyen módon lehetne versenyképesebbé tenni, tovább fejleszteni a jövőben. Ebből a célból folyamatosan kellene vizsgálni a befektetésösztönzés cél- és eszközrendszerének hatékonyságát. Nemzetközi kitekintésben folyamatosan érdemes lenne elvégezni a versenytárs közép-kelet-európai országok – elsősorban a visegrádi országok, valamint Románia és Bulgária befektetésösztönzési rendszereinek összehasonlító vizsgálatát az egyes ösztönző elemekre vonatkozóan. Érdemes lenne folyamatosan közép-kelet-európai versenyképességi elemzéseket készíteni,
a
versenytársak
befektetésösztönzési
rendszerét
a
magyar
rendszerrel
összehasonlítva vizsgálni. Ennek keretében a befektetők motivációinak változását is vizsgálni kellene, tekintettel arra, hogy az új befektetések esetében a befektetők motivációi változnak. A motivációk változásának befektetésösztönzési politikában is vissza kell tükröződnie. Másrészt figyelembe kell venni, hogy a befektetni szándékozó cégek struktúrája is változik, a multinacionális cégek mellett nő a kis- és középvállalkozások aránya a befektető vállalkozások között. Ez a súlypont- átrendeződés más befektetésösztönzési politikát tesz szükségessé. A befektetői elégedettség mérési lehetőségeit is tovább lehetne kutatni, például a NémetMagyar Ipari és Kereskedelmi Kamara (DUIHK) Befektetői Hangulat Mutató, a „DISI” mintájára. Ezzel összefüggésben érdemes lenne kutatni azt a témát, hogy milyen módon lehetne tovább fejleszteni a befektetői hangulat mutatókat. A Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara „DISI”mutatója a származási ország szerint legnagyobb magyarországi befektető Németország beruházó vállalatainak „hangulatát” méri. Ez a mutató azért is fontos, mert az utolsó tíz évben az újrabefektetések 50%-át német és osztrák bővítő beruházások tették ki Magyarországon, a német újrabefektetések meghatározóak Magyarország szempontjából, ezért irányadó a Magyarországon már megtelepedett német befektetők véleménye. Fontos az ilyen mutatószámok alkalmazása és évenkénti mérése, mivel általuk folyamatosan képet kaphatunk arról, hogy mely pontokon szükséges a magyar befektetésösztönzési rendszert, illetve az üzleti környezetet javítani. A mutatószámot, illetve a felmérést tovább lehetne fejleszteni oly módon, hogy a német befektetőkön kívül más magyarországi befektetők „hangulatát” is mérje, más országok beruházói is bekerüljenek a felmérésbe. A befektetői hangulat mutatószámokkal történő folyamatos mérése nagy
283 jelentőséggel bír a befektetésösztönzési rendszer továbbfejlesztése szempontjából, mivel ez fontos visszacsatolás a befektetők részéről az államigazgatási döntéshozók irányába. Érdekes kutatási téma lehetne az önkormányzatok szerepének vizsgálata működótőkevonzásban az egyes régiókban, különös tekintettel arra, hogy az önkormányzatok mennyire vannak felkészülve befektetők vonzására. Az önkormányzatok befektetővonzási képessége egyre fontosabb telepítési tényező. Érdemes lenne best practice esettanulmányokat elemezni, mint például a kecskeméti önkormányzat szerepe a Mercedes letelepítésében. Érdemes lenne tovább kutatni a külföldi működőtőke befektetések hatását a Nyugat-dunántúli régió gazdasági fejlődésére, térszerkezetének alakulására. Ennek keretében fontos kutatási téma lehetne az észak-déli gazdasági- és közlekedési tengely további fejlődés, a külföldi vállalkozások szerepe. Tovább lehetne vizsgálni az osztrák-magyar határrégióban az osztrák vállalkozások szerepét a régió gazdasági fejlődésérben, a Nyugat-dunántúli régió esetében ez különös jelentőségű gazdaságfejlesztési tényező.
284 IRODALOMJEGYZÉK
Albrow, Martin (1998): Abschied vom Nationalstaat. Edition Zweite Moderne. Suhrkamp Verlag Frankfurt am Main. Altvater, Elmar – Birgit Mahnkopf (1999): Grenzen der Globalisierung. Ökonomie, Ökologie und Politik in der Weltgesellchaft. Westfälisches Dampfboot, Münster. Antalóczy Katalin (2003): Működőtőke-befektetések és befektetés-ösztönzés Magyarországon. In: Botos K. (szerk.) Pénzügypolitika az ezredfordulón. SZTE Gazdaságtudományi Kar Közleményei. 2003. JATEPress, Szeged, 34-46.pp. Antalóczy Katalin (2007): A konvergenciaprogramon túl. Körkérdésre adott válasz. Külgazdaság. LI. Évfolyam. 2007/1-2. 4-41.pp. Antalóczy Katalin – Sass Magdolna (2000): Működőtőke-áramlások, befektetői motivációk és befektetésösztönzés a világgazdaságban és Magyarországon. Közgazdasági Szemle, XLVII. évf., 2000. május. 473-496.pp. Antalóczy Katalin – Sass Magdolna (2003a): Befektetésösztönzés és Magyarország csatlakozása az Európai Unióhoz. Külgazdaság XLVII. Évfolyam 2003/április. 4-29.pp. Antalóczy Katalin – Sass Magdolna (2003b): Működőtőke befektetések és a külkereskedelem modernizációja – nemzetközi kitekintés és hazai tapasztalatok. Külgazdaság, 2003. december. XLVII. évf. 2003. 4-36.pp. Antalóczy Katalin - Sass Magdolna (2005) – A külföldi működödőke-befektetések regionális elhelyezkedése és gazdasági hatásai Magyarországon. Közgazdasági Szemle, LII. évf., 2005. május. 494–520.pp. Antalóczy Katalin — Sass Magdolna (2010) : Válságkezelés előremeneküléssel. A válság hatása a versenyekre a magyarországi autóipari beszállítói a piacon. In: Laki Mihály—Voszka Éva (szerk.): Kaleidoszkóp: versenyhelyzet Magyarországon, 2008-2009. Budapest. Pénzügykutató Rt. Palatinus, 2010. 145-176.pp. Állami Számvevőszék (2008): Jelentés a gazdaságfejlesztés állami eszközrendszere működésének ellenőrzéséről. 2008. március. Árva László (1999): Globalizáció és gazdasági növekedés: kérdőjelek és felkiáltójelek. In: Matolcsy György (szerk.): Növekedés és globalizáció. Kairosz Kiadó, Növekedéskutató. Árva László – Diczházi Bertalan (1998): Globalizáció és külföldi beruházások Magyarországon. Budapest, Kairosz Kiadó / Növekedéskutató. Árva László – Diczházi Bertalan (2001): Globalizáció és külföldi beruházások újabb fejleményei Magyarországon. Budapest, Kairosz Kiadó. Árva László – Ivicz Mihály -Katona Klára –Schlett András (2003): Globalizáció és külföldi működőtőkeberuházások. Szent István Társulat. Budapest. A.T. Kearney (2006): Foreign Policy Magazine, Data for the year 2006. 2006. október 16. Barta Attila – Klauber Mátyás (2001): Regionális fejlődés és autópálya. Kopint-Datorg Konjunktúra-, Piackutató és Számítástechnikai Rt. 2001. november. Barta Györgyi (2000): A külföldi működő tőke szerepe a magyar ipar duális struktúrájának és
285 regionálisdifferenciálódásának kialakulásában. In: Horváth Gyula – Rechnitzer János (szerk.): Magyarország területi szerkezete és folyamatai az ezredfordulón. Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központja, Pécs, 265-281.pp. Barta Györgyi (2002): A magyar ipar terület folyamatai 1945-2000. Dialóg Campus Kiadó, BudapestPécs. Barta Györgyi (2006): Az ipar regionális versenyképessége. In: Horváth Gyula (szerk.): Régiók és települések versenyképessége. 4. fejezet. Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központja. Pécs, 106-153.pp. Barta-Czifrusz-Kukely (2008): Újraiparosodás a nagyvilágban és Magyarországon. Tér és Társadalom 2008/4. 1-20.pp. Beluszky Pál – Győri Róbert (2004): Fel is út, le is út… (városaink településhierarchiában elfoglalt pozícióinak változásai a 20. században). Tér és Társadalom 2004/1. 1-41.pp. Beluszky Pál (2006): A magyarországi városhálózat adottságai a városversenyben. In: Horváth Gyula (szerk.): Régiók és települések versenyképessége. 7. fejezet. Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központja. Pécs, 236-293.pp. Bevan A. A. – Estrin S. (2000): The Determinants of Foreign Investment in Transition Economies. Working Paper Number 342. October 2000. Buzás Norbert (2000): Klaszterek a régiók versengésében. In: Farkas Beáta – Lengyel Imre (szerk.) Versenyképesség – regionális verenyképesség. JATEPress Szeged, 58-66.pp. Buzás Norbert (2002): Technológiatranszfer-szervezetek és szerepük az innovációs eredmények terjedésében. In: Buzás Norbert – Lengyel Imre (szerk.): Ipari parkok fejlődési lehetőségei: regionális gazdaságfejlesztés, innovációs folyamatok és klaszterek. JATEPress Szeged, 93-108.pp. Buzás Norbert – Lengyel Imre (2002): A hazai ipari parkok helyzetéről és továbbfejlesztésük lehetőségeiről. In: Buzás Norbert – Lengyel Imre (szerk.): Ipari parkok fejlődési lehetőségei: regionális gazdaságfejlesztés, innovációs folyamatok és klaszterek. JATEPress Szeged, 201-210.pp. Csáki György (2004): Külföldi közvetlen befektetések 2001 után: egy korszak vége? Fejlesztés és Finanszírozás. 2004/1. 36-47.pp. Csáki György – Szalavetz Andrea (2004): A működőtőke-vonzási képesség, mint a versenyképesség mércéje. Külgazdaság, XLVIII. évf. 2004. március. 47-63.pp. Cséfalvay Zoltán (1999) : Helyünk a nap alatt... Magyarország és Budapest a globalizáció korában. Budapest, Kairosz/Növekedéskutató. Cséfalvay Zoltán (2004a): Globalizáció 1.0 - Érvek és ellenérvek. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. Cséfalvay Zoltán (2004b): Globalizáció 2.0 - Esélyek és veszélyek. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. Deutsche Auslandshandelskammern (Német Külkereskedelmi Kamarák) (2010): Közép-kelet-európai konjunktúra jelentés. 2010. 5. évfolyam. Deutsch-Ungarische Industrie- und Handelskammer (DUIHK) (Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara) (2010a): Konjunktúrajelentés Magyarország. 2010. 16. évfolyam. 2010. április. Diczházi Bertalan (1999a): A külföldi tőke szerepe a privatizációban. Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt., GJW-CONSULTATIO, Budapest. Diczházi Bertalan (1999b): A külföldi zöldmezős ipari beruhások hatása a növekedésre. In: Matolcsy
286 György (szerk.): Növekedés és globalizáció. Kairosz Kiadó, Növekedéskutató. Dőry Tibor (2000): A regionális innovációs potenciál hatása a térségfejlődésre. In: Horváth Gyula – Rechnitzer János (szerk.): Magyarország területi szerkezete és folyamatai az ezredfordulón. Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központja. Pécs, 556-574. Dőry Tibor (2005): Regionális innováció-politika, Kihívások az Európai Unióban és Magyarországon. Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs. Dőry Tibor – Grosz András (2005): A Nyugat-dunántúli régió innovációs stratégiája. In: Grosz András – Rechnitzer János (szerk.): Régiók és nagyvárosok innovációs potenciálja Magyarországon. MTA Regionális Kutatások Központja. Pécs – Győr, 248-271..pp. Drucker P. (1993): Die postkapitalistische Gesellschaft. ECON Verlag, Düsseldorf. Dunning J. H. (1993a): Multinatonal enterprises and the global economy, Reading, Addison-Wesley Publishing Company Inc. UK. Dunning J. H. (1993b): The globalisation of business. Routledge 11 New Fetter Lane, London EC4P 4EE. Enyedi György (2000): Globalizáció és magyar területi fejlődés. Tér és társadalom XIV. évf. 2000. 1. 110.pp. Enyedi György (2009): Regionális folyamatok a posztszocialista Magyarországon. In: Lengyel Imre – Rechnitzer János (szerk): A regionális tudomány két évtizede Magyarországon. Akadémiai Kiadó Budapest, 118-126.pp. Erdey László (2004): A működőtőke-áramlás a telephelyválasztás elméletének tükrében. Közgazdasági Szemle, LI. évf., 2004. május. 472–494.pp. Ernst & Young (2006): European Investment Monitor 2006 Report. United Kingdom Ernst & Young (2008): 2008 European attractiveness survay. An open world. 2008. Ernst & Young (2009): Hungary Attractiveness Survey 2009. 2009. július. Ernst & Young (2010): 2010 European attractiveness survay. Waking up to the new economy. 2010. június Eurostat (2006): European Union foreign direct investment yearbook 2006. Data 1999-2004. European Communities, 2006. Éltető Andrea – Sass Magdolna (1997): A külföldi befektetők döntéseit és a vállalati működést befolyásoló tényezők Magyarországon az exporttevékenység tükrében. Közgazdasági Szemle, XLIV. évf., 1997. június. 531 – 546.pp. Figyelő (2006): Szolidaritásiadó-kedvezmény Lex Audi. 2006. november 16-22. 62-64.pp. Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) (2005): Történeti áttakintés a magyarországi működőtőke áramlásról az 1990-2005 évi adatok alapján. Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) (2006): EKD-s támogatások alapján az autópályák mentés megvalósuló beruházások Magyarországon, 2003-2010. www.gkm.hu Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) (2007): A kelet-közép-európai EU tagországok befektetési szolgáltatásainak és befektetésösztönzési rendszereinek összehasonlító vizsgálata (2007). GKI Gazdaságkutó Zrt. (2008): Versenyképességi Évkönyv 2008. Szerk.: Viszt Erzsébet. Grosz András (2005a): Transzfer intézmények. In: Grosz András – Rechnitzer János (szerk): Régiók és nagyvárosok innovációs potenciálja Magyarországon. MTA Regionális Kutatások Központja, Pécs – Győr. 64-72.pp.
287 Grosz András (2005b): A vállalatközi regionális együttműködések. In: Grosz András – Rechnitzer János (szerk): Régiók és nagyvárosok innovációs potenciálja Magyarországon. MTA Regionális Kutatások Központja. Pécs – Győr. 112-122.pp. Grosz András (2007a): A régió gazdasága. In: Rechnitzer János (szerk.): A Kárpát-medence régiói. 5. Nyugat-Dunántúl. Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központja. Dialóg Campus Kiadó, Pécs-Budapest. 171-183.pp., 186-202.pp. Grosz András (2007b): Oktatás, kutatás-fejlesztés. In: Rechnitzer János (szerk.): A Kárpát-medence régiói. 5. Nyugat-Dunántúl. Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központja. Dialóg Campus Kiadó, Pécs-Budapest. 308-316.pp. Grosz András (2009a): Külföldi működőtőke beruházások. In: Lados Mihály (szerk.): Nyugat-dunántúli régió. Múlt jelen jövő. Nyugat-dunántúli Reionális Fejlesztési Tanács / Nyugat-dunántúli Reionális Fejlesztési Ügynökség. Győr-Sopron. 70-73.pp. Grosz András (2009b): Az innovációs paradoxon. In Lados Mihály (szerk.): Nyugat-dunántúli régió. Múlt jelen jövő. Nyugat-dunántúli Reionális Fejlesztési Tanács / Nyugat-dunántúli Reionális Fejlesztési Ügynökség. Győr-Sopron, 81-96.pp. Grosz András – Tilinger Attila (2008): A gazdasági szereplők határon átnyúló tevékenysége. Tér és Társadalom. 2008/3. 81-96.pp. Hamar Judit (2004): Tőkevonzó képességünk alakulása és a mulktinacionális cégek szerepe a magyar gazdaság technológiai és strukturális felzárkóztatásában. Külgazdaság, XLVIII. évf., 2004, május. 39- 63.pp. Handelsblatt (2010): Audi bekennt sich Ungarn. 2010.szeptember 24-25. Hardi Tamás (2008): A határtérség térszerkezeti jellemzői. Tér és Társadalom 2008/3. 3-28.pp. Hardi Tamás (2009): A Nyugat-dunántúli régió. In: Lados Mihály (szerk.): Nyugat-dunántúli régió. Múlt jelen jövő. Nyugat-dunántúli Reionális Fejlesztési Tanács / Nyugat-dunántúli Reionális Fejlesztési Ügynökség. Győr-Sopron, 25-46.pp. Havasi Éva (2003): Az EU versenypolitikája és a beruházásösztönzési rendszekkel kapcsolatos szabályozásai. Külgazdaság, XLVII. évf. 2003. szeptember. 5-23.pp. Honvári János (2007): A nyugati periféria történeti folyamatai. In: Rechnitzer János (szerk.): A Kárpátmedence régiói. 5. Nyugat-Dunántúl. Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központja. Dialóg Campus Kiadó, Pécs-Budapest, 21-55.pp. Horváth Gyula (2000): Decentralizáció és a régiók – kelet-közép-európai nézőpontból. In: Horváth Gyula – Rechnitzer János (szerk.): Magyarország területi szerkezete és folyamatai az ezredfordulón. Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központja. Pécs, 60-72.pp. Horváth Gyula (2003): Európai regionális politika. Dialóg Campus Kiadó, Budapest – Pécs. Horváth Gyula (2006): Regionális versenyképesség Európában. In: Horváth Gyula (szerk.): Régiók és települések versenyképességeMagyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központja. Pécs, 84-105.pp. Hrubi László (2000): A gazdasági térszerkezet változásai Magyarországon. In: Horváth Gyula – Rechnitzer János (szerk.): Magyarország területi szerkezete és folyamatai az ezredfordulón. Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központja. Pécs, 237-264.pp. Hunya Gábor – Sass Magdolna (2006): Nyer –e Magyarország a termeléskihelyezéssel? Külgazdaság L.
288 évf. 2006/2. 33-54.pp. hvg (2010): A legnagyobb hazai cégek. hvg Trend. 2010. július 24. 43-56.pp. ICEG European Center (ICEG) (2010): 2009 éves külföldi közvetlen tőkebefektetések alakulása Magyarországon, hazai vállalatok tőkekihelyezésének alakulása. 2010. június. Illés Iván (2002): Közép- és Délkelet-Európa az ezredfordulón: átalakulás, integrácó, régiók. Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs. IMD (2010): IMD World Competitiveness Yearbook 2010. Lausanne, Switzerland, June 2010. index (2009): Uniós vizsgálat indul a magyar Audi-támogatás miatt. 2009.október 29. http://www.index.hu/gazdasag/magyar/2009/10/29/unios_vizsgalat_indul_a_magyar_audi_tamogatas _miatt. index (2010): 250 milliárdot költ az Audi a győri fejlesztésre. 2010.szeptember 23. http://www.index.hu/gazdasag/magyar/2010/09/23/250_milliardot_kolt_az_audi_a_gyori_fejlesztesre. ITD Hungary (ITDH), (Hungarian Investment and Trade Development Agency, Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Kht.) (2005): Befektetésösztönzési Kézikönyv. 2005. május. ITD Hungary (ITDH), (Hungarian Investment and Trade Development Agency, Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Kht.) (2007): Beszállítói útmutató. Kézikönyv kis- és közepes vállalkozások számára. ITD Hungary (ITDH), (Hungarian Investment and Trade Development Agency, Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Kht.) (2008): Befektetésösztönzési kalauz a külföldi beruházókkal folytatott tárgyalásokhoz. ITD Hungary (ITDH), (Hungarian Investment and Trade Development Agency, Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Kht.) (2009): Elméleti kézikönyv befektetésödztönzési stratégia készítéséhez önkormányzatok részére – gyakorlati útmutatóval. 2009. szeptember. ITD Hungary (ITDH), (Hungarian Investment and Trade Development Agency, Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Kht.) (2010a): A működőtőke áramlás nemzetközi folyamatai, Magyarország kilátásai. 2010. április. ITD Hungary (ITDH), (Hungarian Investment and Trade Development Agency, Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Kht.) (2010b): R & D in Hungary. With Business In Mind. ITD Hungary (ITDH), (Hungarian Investment and Trade Development Agency, Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Kht.) (2010c): The automotive industry in Hungary. Engine of Growth. ITD Hungary (ITDH), (Hungarian Investment and Trade Development Agency, Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Kht.) (2010d): Támogatási lehetőségek feldolgozóipari beruházáshoz. www.itdh.hu. Ivicz Mihály – Katona Klára – Schlett András (2004): Vonzó –e Magyarország a külföldi működőtőke számára? In: Botos K. (szerk.): Pénzügyek a globalizációban. SZTE GTK. JATEPress, Szeged, 6273.pp. Kalotay Kálmán (2004): The European flying geese. New FDI patterns for the old continent? Research in International Business and Finance 18 (2004). United Nations Conference on Trade and Development, Palais des Nations, 1211 Geneva 10, Switzerland. 27-49.pp. Katona Kára (2005): A Magyarországra irányuló működőtőkét meghatározó tényezők vizsgálata. In: Botos Katalin (szerk.) Pénzügyek és globalizáció SZTE Gazdaságtudományi Kar Közleményei 2005.
289 JATEPress, Szeged, 245-257.pp. Katona Klára (2006): A magyarországi tőkeimportot befolyásoló tényezők újraértelmezése. Közgazdasági Szemle, LIII. évf., 2006. november. 986–1001.pp. Katona Klára (2007): Vonzások és választások a tókepiacon. A külföldi működőtőke-befektetések elmélete és szerepe a magyar gazdasági átalakulásában. Gondolat Kiadó, Budapest Klauber Mátyás (2008): A járműipari ágazati stratégia kiaakítását megalapozó szakmai átvilágító tanulmány. TÁRKI Zrt. – Kopint-Tárki Konjunktúrakutató Intézet Zrt. Budapest. 2008. december. Kojima K. (1975): International Trade and Forein Investment: Substitutes or Compliments. Hitotsubashi Journal of Economics. Vol. 16. 1-21.pp. Korciszky György (2006): Versenyképességi elemek a hazai regionális stratégiákban. In: Horváth Gyula (szerk.): Régiók és települések versenyképessége. Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központja. Pécs, 443-465.pp. Központi Statisztikai Hivatal Győri Igazgatósága (2005a): Közép-európai régiók az Európai Unióban. 2005. június 30. Központi Statisztikai Hivatal Debreceni Igazgatósága (2005b): A gazdasági fejlődés regionális különbségei Magyarországon 2004-ben. Debrecen, 2005. július. Központi Statisztikai Hivatal Győri Igazgatósága (2005c): A gazdasági versenyképesség területi különbségei Magyarországon. Győr, 2005. augusztus 25. Központi Statisztikai Hivatal Győri Igazgatósága (2005d): Nyugat-Dunántúl ipara – ipari parkok. Győr, 2005. október. Központi Statisztikai Hivatal Győri Igazgatósága (2005e): Nyugat-Dunántúl gazdasági szervezetei, TOP 50. Győr, 2005. november. Központi Statisztikai Hivatal (2006a): Külkereskedelmi termékforgalom 2005. Központi Statisztikai Hivatal (2006b): Magyarország 2005. Központi Statisztikai Hivatal Miskolci Igazgatósága (2008): A külföldi érdekeltségű vállalkozások regionális különbségei, 2006. Miskolc, 2008. szeptember. Krugman, P. (1991a): Geography and Trade. MIT Press Cambridge Massachusetts, London England. Krugman, P. (1991b): Increasing Returns and Economic Geography. Journal of Politcal Economy. 99. 483 – 499.pp. Krugman, P. (1998): Space: The final frontier. Journal of Economic Perspectives – Volume 12, Number 2 – Spring 1998. 161 – 174.pp. Krugman, P. (1999): The Role of Geography in Development. International Regional Science Review. 2. 142-161.pp. Krugman, P. R. - Obstfeld, M. (2008): International Economics Theory and Policy. Pearson Education International. Pearson Addision Wesley. Lados Mihály – H. Barsi Boglárka (2005): A kutatás – fejlesztés. In: Grosz András – Rechnitzer János (szerk.): Régiók és nagyvárosok innovációs potenciálja Magyarországon. MTA Regionális Kutatások Központja. Pécs – Győr, 52-64.pp. Lados Mihály (2007): A régió fejlesztési rendszere. In: Rechnitzer János (szerk.): A Kárpát-medence régiói. 5. Nyugat-Dunántúl. Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központja. Dialóg Campus Kiadó, Pécs-Budapest, 401-439.pp.
290 Lados Mihály (2009): Építsük a régiót! – Fejlesztési programok. In: Lados Mihály (szerk.): Nyugatdunántúli régió. Múlt jelen jövő. Nyugat-dunántúli Reionális Fejlesztési Tanács / Nyugat-dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség. Győr-Sopron, 113-126.pp. Lengyel Imre (2000a): A regionális versenyképességről. Közgazdasági Szemle. 2000. december. 962987.pp. Lengyel Imre (2000b): A regionális versenyképesség tényezői, különös tekintettel a Dél-Alföldre. In: Farkas Beáta – Lengyel Imre (szerk): Versenyképesség - regionális versenyképesség. JATEPress Szeged, 39-57.pp. Lengyel Imre (2002): A regionális gazdaság- és vállalkozásfejlesztés alapvető szempontjai. In: Buzás Norbert – Lengyel Imre (szerk.): Ipari parkok fejlődési lehetőségei: regionális gazdaságfejlesztés, innovációs folyamatok és klaszterek. JATEPress Szeged, 24-54.pp. Lengyel Imre (2003): Verseny és területi fejlődés. Térségek versenyképessége Magyarországon. JATEPress Szeged. Lengyel Imre - Rechnitzer János (2004): Regionális gazdaságtan. Dialóg Campus Kiadó, Budapest, Pécs. Lengyel Imre (2006): A terület verseny és versenyképesség elméleti alapjai. In: Horváth Gyula (szerk.): Régiók és települések versenyképessége. Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központja. Pécs. 35-68.pp. Lengyel Imre (2007): Fejlesztési pólusok, mint a tudásalapú gazdaság kapuvárosai. Magyar Tudomány 2007/06. 749.p. Lengyel Imre (2009): A regionális versenyképességről. In: Lengyel Imre – Rechnitzer János (szerk): A regionális tudomány két évtizede Magyarországon. Akadémiai Kiadó Budapest. 233-265.pp. Lengyel Imre (2010): Regionális gazdaságfejlesztés. Akadémiai Kiadó, Budapest. Lengyel Imre – Rechnitzer János (2000): A városok veresnyképességéről. In: Horváth Gyula – Rechnitzer János (szerk.): Magyarország területi szerkezete és folyamatai az ezredfordulón. Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központja. Pécs, 130-152.pp. Lengyel Imre – Deák Szabolcs (2002): Klaszter: a helyi gazdaságfejlesztés egyik sikeres eszköze. In Buzás Norbert – Lengyel Imre (szerk.): Ipari parkok fejlődési lehetőségei: regionális gazdaságfejlesztés, innovációs folyamatok és klaszterek. JATEPress Szeged, 125-153.pp. Losoncz Miklós (2002): A termelékenység alakulása és hajtóerői a kilncvenes években nemzetközi összehasonlításban. Külgazdaság, XLVI. évf. 2002. 3. szám, 58-76.pp. Losoncz Miklós (2004): A külföldi működő tőke áramlását meghatározó néhány tényező és az ösztönzéssel szembeni követelmények az EU-tagság fényében. Külgazdaság, XLVIII. évf. 2004. május. 20-38.pp. Magyar Nemzeti Bank (MNB) (2006): Közvetlen tőkebefektetés statisztika Magyarország 1995 – 2004. 2006. május 31. Magyar Nemzeti Bank (MNB) (2007): Közvetlen tőkebefektetés statisztika Magyarország 1995 – 2005. 2007. április. Manager Magazin (2010): Daruerdő nőtt a pusztában. 2010/06. 24-30.pp. Matolcsy György (1998): Sokk vagy kevés. Budapest. Kairosz Kiadó / Növekedéskutató. Matolcsy György (1999): Globális csapdák és magyar megoldások. In: Matolcsy György (szerk.): Növekedés és globalizáció. Kairosz Kiadó, Növekedéskutató.
291 Mezei Cecília (2006): A települések versenyképességét befolyásoló helyi gazdaságfejlesztési gyakorlat Magyarországon. In: Horváth Gyula (szerk.): Régiók és települések versenyképessége. Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központja. Pécs. 413-442.pp. Mundell, Robert A. (1968): International economics. New York, The Macmillan Company. Mundell, Robert A. (1976): Geld- und Wahrungstheorie. Inflation, Zins und Wirtschaftswachstum in der Weltwirtschaft. Franz Vahlen GmbH, München. Mundell, Robert A. (1992): Fiscal policy and the theory of international trade. In: Money, trade and competition / ed. Herbert Giersch. Springer-Verlag Berlin, Heidelberg. Nagy Gábor (1998): A külföldi kivásárlások térszerkezete. In: Rechnitzer János (szerk.): A privatizácó regionális összefüggései. Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt., Kulturtrade Kiadó Kft. Budapest. Nárai Márta (2005): A megyei jogú városok innovációs potenciálja. In: Grosz András – Rechnitzer János (szerk.): Régiók és nagyvárosok innovációs potenciálja Magyarországon. 3.2 fejezet. MTA Regionális Kutatások Központja. Pécs – Győr. 181-220.pp. Nemes Nagy József (2006): A területi versenyképesség elemzési módszerei. In: Horváth Gyula (szerk.): Régiók és települések versenyképessége. Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központja. Pécs. 69-83.pp. Nemes Nagy József (2009a): Terek, helyek, régiók. Akadémiai Kiadó Budapest. Nemes Nagy József (2009b): Fordulatra várva – a regionális egyenlőtlenségek hullámai. In: Lengyel Imre - Rechnitzer János (szerk): A regionális tudomány két évtizede Magyarországon. Akadémiai Kiadó Budapest. 38-58.pp. Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium (NFGM) (2009): Elemzés a 2007-2008-as működőtőke beáramlási folyamatokról. 2009. dec.30. Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) (2010): Elemzés a 2009. évi működőtőke beáramlási folyamatokról. 2010. július. Nikodémus Antal (2002): Az ipari parkok szerepe a kormány befektetés-politikájában. In: Buzás Norbert – Lengyel Imre (szerk.): 1. fejezet. Ipari parkok fejlődési lehetőségei: regionális gazdaságfejlesztés, innovációs folyamatok és klaszterek. JATEPress Szeged. 7-23.pp. Novák Csaba (2003): A külföldi működőtőke és a technológiai tovagyűrűzés Magyarországon. Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutatóintézet Műhelytanulmányok. 50. szám. 2003. október. Növekedéskutató Intézet (2000): A tudástársadalom kiépítésének forrásai Magyarországon. Oktatási Minisztérium. Budapest. Oblath Gábor – Pénzes Petra (2004): A nemzetgazdaság nemzetközi versenyképessége: értelmezések, mutatók és néhány tanulság. Külgazdaság, XLVIII. évf. 2004. február. 33-64.pp. Organisation for Economic Co-Operation and Development (OECD) (1996): OECD Benchmark Definition of Foreign Direct Investment. Third Edition, Paris. http://www.oecd.org/dataoecd/10/16/2090148.pdf . 2009.05.30. http://www.oecd.org/dataoecd/26/50/40193734.pdf . 2009.05.30. Organisation for Economic Co-Operation and Development (OECD) (2005): International Investment Perspectives. Trends and Recent DEvelopments in Foreign Direct Investment 2005. Organisation for Economic Co-Operation and Development (OECD) (2006): International Investment Perspectives. Trends and Recent Developments in Foreign Direct Investment 2006.
292 Origo (2009): Jóváhagyta az EU a Mercedes-gyár támogatását (2009. július 16). http://origo.hu/uzletinegyed/hirek/20090716-europai-bizottsag-engedely-a-kecskemeti-mercedes-gyartamogatasara.html. Oszlay András (1999): Elméletek és tények a külföldi működőtőke befektetésről. MNB Füzetek 1999/11. Porter M. E. (1990): The Compatitive Advantage of Nations. The Free Press, New York. Porter M. E. (1998a): On Competition. A Harvard Business Review Book. USA. Porter, M. E. (1998b): Clusters and the new economics of competition, Harvard Business Review, November – December: 77-90.pp. Porter, M. E. (2000): Location, Competition, and Economic Development. Economic Development Quarterly, No. 1. Porter M. E. (2006): Versenystratégia. Akadémiai Kiadó Zrt., Budapest. (fordítás, első kiadás: Competitive Strategy, Techniques for Analyzing Industries and Competitors, The Free Press, New York, 1998). Rechnitzer János (1998): A privatizácó regionális összefüggései. Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt., Kulturtrade Kiadó Kft. Budapest. Rechnitzer János (1999a): Határ menti együttműködések Európában és Magyarországon. In: Nárai Márta – Rechnitzer János (szerk.): Elválaszt és összeköt – a határ. MTA Regionális Kutatások Központja. Pécs – Győr. 9-72.pp. Rechnitzer János (1999b): Az osztrák magyar határ menti együttműködés a kilencvenes években. In: Nárai Márta – Rechnitzer János (szerk.): Elválaszt és összeköt – a határ. MTA Regionális Kutatások Központja. Pécs – Győr, 73-127.pp. Rechnitzer János (2000): Területi politika az EU csatlakozás előtt. In: Farkas Beáta – Lengyel Imre (szerk): Versenyképesség - regionális versenyképesség. JATEPress Szeged, 2000. 13-24.pp. Rechnitzer János (2001): Szerkezeti változások a regionális gazdaságban. Pécsi Tudományegyetem Közgazdaság-tudományi Kara. Regionális Politika és Gazdaságtan Doktori Iskola. Habilitációs előadások. 2. Pécs. Rechnitzer János (2002): Az ipari park, mint a regionális politika eszköze. In: Buzás Norbert – Lengyel Imre (szerk.): Ipari parkok fejlődési lehetőségei: regionális gazdaságfejlesztés, innovációs folyamatok és klaszterek. JATEPress Szeged , 77-92.pp. Rechnitzer János – Lados Mihály (2004): A területi stratégiáktól a monitoringig. Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs. Rechnitzer János – Csizmadia Zoltán (2005): A magyar városhálózat innovációs potenciálja. In: Grosz András – Rechnitzer János (szerk.): Régiók és nagyvárosok innovációs potenciálja Magyarországon. MTA Regionális Kutatások Központja. Pécs – Győr. 147-181.pp. Rechnitzer János – Dőry Tibor (2005): A regionális fejlődés és az innováció. In: Grosz András – Rechnitzer János (szerk.): Régiók és nagyvárosok innovációs potenciálja Magyarországon. MTA Regionális Kutatások Központja. Pécs – Győr. 22-43.pp. Rechnitzer János – Smahó Melinda (2005): A felsőoktatás. In: Grosz András – Rechnitzer János (szerk.): Régiók és nagyvárosok innovációs potenciálja Magyarországon. MTA Regionális Kutatások Központja. Pécs – Győr. 47-52.pp. Rechnitzer János (2006): Regionális innovációs potenciál. In: Horváth Gyula (szerk.): Régiók és
293 települések versenyképessége. Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központja. Pécs, 294-351.pp. Rechnitzer János (2007): A Nyugat-Dunántúl térszerkezete. In Rechnitzer János (szerk.): A Kárpátmedence régiói. 5. Nyugat-Dunántúl. Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központja. Dialóg Campus Kiadó, Pécs-Budapest, 56-79.pp. Rechnitzer János (2009): A városhálózat és a régiók formálódása. In: Lengyel Imre – Rechnitzer János (szerk): A regionális tudomány két évtizede Magyarországon. Akadémiai Kiadó Budapest. 317331.pp. Sass Magdolna (2003): Versenyképesség és a közvetlen külföldi működőtőke-befektetésekkel kapcsolatos gazdaságpolitikák. A Gazdasági versenyképesség-helyzetkép és az állami beavatkozás lehetőségei c. kutatás résztanulmánya. PM Kutatás Füzetek 3. szám. 2003. szeptember. Sass Magdolna (2004): FDI in Hungary – the first mover s advantage and disadvantage. EIB Papers. Volume 9. No.2. 2004. Sass Magdolna (2005): Tőkevonzás és privatizáció – a visegrádi országok példája. In: Gazdaság és statisztika. A Központi Statisztikai Hivatal folyóirata. 17. (56.) évfolyam, 6. szám. 2005. december. Sass Magdolna (2007): A konvergenciaprogramon túl. Körkérdésre adott válasz. Külgazdaság. LI. Évfolyam. 2007/1-2. 4-41.pp. Sass Magdolna – Szanyi Miklós (2004): A hazai cégek és a multinacionális vállalatok közötti beszállítói kapcsolatok alakítása. Külgazdaság, XLVIII. évf. 2004. szeptember. 4-22.pp. Sass Magdolna – Szalavetz Andrea - Szanyi Miklós (2008): Klaszterfejlődés: három európai klaszter tapasztalatai. Külgazdaság, LII.évfolyam. 2008/5-6. 4-29.pp. Sass Magdolna - Czakó Veronika – Oszlay András – Szanyi Miklós - Bakács András (2006): A beszállítói kapcsolatokról a klaszter-támogatásig. Nemzetközi tapasztalatok, hazai lehetőségek. ICEG European Center. 2006. szeptember 29. Simai Mihálly (1996): Nemzetközi üzletpolitika. Budapest, Aula Kiadó Kft. Simai Mihály (2000a): A világgazdaság helye a világrendben. In: Simai Mihály – Gál Péter (szerk.): Új trendek és stratégiák a világgazdaságban. Budapest, Akadémiai Kiadó, 27-77.pp. Simai Mihály (2000b): A transznacionális társaságok a világgazdaságban. In: Simai Mihály – Gál Péter (szerk.) : Új trendek és stratégiák a világgazdaságban. Akadémiai Kiadó, Budapest, 247-276.pp. Simai Mihály (2000c): A nemzetközi üzletpolitika és a transznacionális menedzsment a globális versenyben. In: Simai Mihály – Gál Péter (szerk.): Új trendek és stratégiák a világgazdaságban. Akadémiai Kiadó, Budapest, 348-392.pp. Simai Mihály (2000d): Külföldi tőkebefektetések és a nemzeti innovációs-termelési rendszerek. In: MTA Világgazdasági Kutatóintézet: A működőtőke kivitele és a technikai fejlődés a 21. század küszöbén. Oktatási Minisztérium. Simai Mihály (2006): A „láthatatlan kéz”, az állam és a globalizáció. Köz-gazdaság, 2006/1. Simai Mihály (2008): A 2008-as World Investment Report főbb témáiról és következtetéseiről. Magyar Tudományos Akadémia, Világgazdasági Kutatóintézet. Vélemények, kommentárok, információk. 2008. szeptember 26. Soros, George (1998): Die Krise des globalen Kapitalismus. Offene Gesellschaft in Gefahr. Alexander Fest Verlag.
294 Smahó Melinda (2007): Oktatás, kutatás-fejlesztés. In: Rechnitzer János (szerk.): A Kárpát-medence régiói. 5. Nyugat-Dunántúl. Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központja. Dialóg Campus Kiadó. Pécs-Budapest. 171-183.pp., 186-202.pp. Szalavetz Andrea (2000): A befektetés-ösztönzés regionális tapasztalatai. Tér és Társadalom XIV. évf. 2000/1. 69-100.pp. Szalavetz Andrea (2004a): Technológiai fejlődés, szakosodás, komplementaritás, szerkezetátalakulás. Közgazdasági Szemle. LI. évf. 2004. április. 362-478.pp. Szalavetz Andrea (2004b): Gazdasági szerkezet és versenyképesség Magyarországon. Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutatóinzézet. Műhelytanulmányok. 2004. június. Szanyi Miklós (2004): Külföldi tőke és ágazati versenyképesség. Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutatóintézet. Műhelytanulmányok. 63. szám. 2004. október. Szanyi Miklós (2007): Külföldi befektetésekre alapozott fejlődési modell a XXI. század elején Magyarországon. Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutatóintézet. Műhelytanulmányok. 76. szám. 2007. április. Tomcsányi Pál (2000): Általános kutatásmódszertan. Szent István Egyetem, Gödöllő. Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet. Budapest. Török Ádám (2008): Gazdasági átalakulás struktúrális szemléletben. 2008. http://www.talaljuk-ki.hu/index.php/article/articleprint/1017/-1/8/. Tüselmann H. J. (1999): German direct foerign investment in Eastern and Central Europe: relocation of German industry? European Business Review. Volume 99. Number 6. 359-367.pp. United Nations Conference on Trade and Development (UNCTAD) (2002): Foreign Direct Investment Definition. http://www.unctad.org/Templates/Page.asp?intItemID=3146&lang=1 . 2009.05.30. U.S. Bureau of Economic Analyses (2004): U.S Direct Investment Abroad: Final Results From the 1999 Benchmark Survey. Washington, DC: U.S. Government Printing Office, April 2004. http://www.bea.gov/scb/pdf/internat/usinvest/meth/usdia99.pdf . 2009.05.30 Varga Attila (2009): Térszerkezet és gazdasági növekedés. Akadémiai Kiadó Budapest Vápár József (1995) (szerk.): A magyar és a Győr-Moson-Sopron Megyei Kereskedelmi és Iparkamarák története. 105 éves a Győr-Moson-Sopron Megyei Kereskedelmi és Iparkamara 1890-1995. Győr. Vápár József (2001): A Nyugat-dunántúli régió észak-déli gazdasági és közlekedési tengelye vidékének gazdasági vizsgálata Győr-Moson-Sopron és Vas megyében. (1. részanyag); A tengelyterület fejlődési, változási irányai. (2. részanyag); A tengely létrejöttéhez szükséges tennivalók. (3. részanyag). Kézirat. In: Excellence Pénzügyi Tanácsadó és Szervezetfejlesztő Rt.: A Nyugatdunántúli régió észak-déli gazdasági és közlekedési tengelyének területfejlesztési programja (2001). Budapest. Vápár József (2002): A Trade Center- Kereskedelmi Központ-Győr projekt bemutatása. In: Területfejlesztés határok nélkül. Nemzetközi Phare CBC Konferencia. Gazdaságfejlesztés, turizmus szekció. Konferencia ismertető. VÁTI Területfejlesztési Igazgatóság. Sopron, 31.33.pp. Vápár József (2005): A külföldi működőtőke beáramlása Magyarországra, a visegrádi országok versenyképességének összehasonlítása a külföldi befektetések szempontjából. In: Csordás Izabella (szerk.): A magyar gazdaság fenntartható növekedése. A 43. Közgazdász Vándorgyűlés előadásai.
295 Magyar Közgazdasági Társaság, Budapest, 75-88.pp. Vápár József (2006a): A külföldi működőtőke-beáramlás, a befektetés-ösztönzés eszközrendszere, illetve a visegrádi országok versenyképességének összehasonlítása. In: Rechnitzer János (szerk.): Átalakulási folyamatok Közép-Európában. Széchenyi István Egyetem Jog- és Gazdaságtudományi Kar Multidiszciplináris Társadalomtudományi Doktori Iskola Évkönyv 2005. Győr, 405-416.pp. Vápár József (2006b): Nyugat-Dunántúl tőkevonzó képessége. Kézirat. Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központja Győr. Vápár József (2007): Külföldi működő tőke. In: Rechnitzer János. (szerk.): A Kárpát-medence régiói. 5. Nyugat-Dunántúl. Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központja. Dialóg Campus Kiadó. Pécs-Budapest. 184-186.pp. VÁTI Magyar Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai Közhasznú Társaság (2007): A külföldi működőtőke beruházások magyarországi telephelyválasztása. 2007. április. Vértes András - Losoncz Miklós (2004): A befektetések ösztönzésével kapcsolatos magyar érdekek, elképzelések. GKI Gazdaságkutató Rt. Integrációs és Fejlesztési Munkacsoport. Versenyképességi Munkacsoport. 2004. február. Világgazdaság (2011): Hatmillió forint támogatást kap az Audi munkahelyenként. http://vilaggazdasag.hu/vallalatok/ipar/hatmillio-forint-tamogatast-kap-az-audi-munkahelyenkent. 2011.02.15.05:00 Wiener Institut für International Wirtschaftsvergleiche (wiiw) (2006): Database on Foreign Direct Investment in Central, East and Southeast Europe 2006. Wiener Institut für International Wirtschaftsvergleiche (wiiw) (2010): wiiw Database on Foreign Direct Investment in Central, East and Southeast Europe 2010. World Bank (2007): Doing Business 2008. World Bank (2009): Doing Business 2010. Hungary. World Economic Forum (WEF) (2009): The Global Competitiveness Report 2009-2010. World Economic Forum, Geneva, Switzerland 2009. World Economic Forum (WEF) (2008): The Global Competitiveness Report 2008-2009. World Economic Forum, Geneva, Switzerland 2009. UNCTAD (2005): Prospects for Foreign Direct Investment and the Strategies of Transnational Corporations (GIPA) 2005-2008. New York and Geneva. www.unctad.org/fdistatistics. UNCTAD (2004): World Investment Report (WIR) 2004. The Shift Toward Secvices. ww.unctad.org. UNCTAD (2005): World Investment Report (WIR) 2005. Transnational Corporations and the Internationalisation of R & D. www.unctad.org. UNCTAD (2006): World Investment Report (WIR) 2006. FDI from Developing and Transition Economies: Implications for Development. www.unctad.org. UNCTAD (2007): World Investment Report (WIR) 2007. Transnational Corporations, Extracive Industries and Development. www.unctad.org. UNCTAD (2008): World Investment Report (WIR) 2008. Transnational Corporations and the Infrastructure Challenge. www.unctad.org. UNCTAD (2009): World Investment Report (WIR) 2009. Transnational Corporations, Agricultural Production and Develeopment. www.unctad.org.
296
297 MELLÉKLET Mellékletek jegyzéke 1. sz. melléklet: A Trade Center Győr (Győri Nemzetközi Kereskedelmi Központ) projekt bemutatása………………………………………………………………………………………….....297 2.sz. melléklet: Külföldi működőtőke beáramlás, régiónként és kiválasztott országonként 1995-2008 (milliárd dollár, %). (FDI inflows, by region and selected countries)….…..……300 3.sz. melléklet Külföldi működőtőke beáramlás, régiónként és kiválasztott országonként 1995-2008 (milliárd dollár, %). (FDI outflows, by region and selected countries)…………300 4.sz. melléklet: FDI egy főre jutó bruttó állótőke százalékában 2001-2009 (%) (FDI inflow as a percentage of gross fixed capital formation)…………………………….…...301 5.sz. melléklet: FDI beáramlás állomány a GDP százalékában 2001-2009 (%) (Inward FDI stock as a percentage of GDP)……………………………………………………..301 6.sz. melléklet: FDI a beáramlás formája szerint 2001-2009 (millió euró) (FDI inflow by form)…………………………………………………………………………….…..301 7. sz. melléklet: A külföldi érdekeltségű vállalkozások, 2006 (db)……………………….……302 8. sz. melléklet: A külföldi érdekeltségű vállalkozások száma megyénként, 2000–2007 (db)………………………………………………………………………………….…....303 9.sz. melléklet: A külföldi érdekeltségű vállalkozások száma megyénként, 2000–2007 (%)………………………………………………………………………….…………….304 10.sz. melléklet: Külföldi érdekeltségű ipari vállalkozások Győr-Moson-Sopron megyében, 2004………………………………………………………………………………………………..……305 11.sz. melléklet: Külföldi érdekeltségű ipari vállalkozások Vas megyében, 2004………...…305 12.sz. melléklet Külföldi érdekeltségű ipari vállalkozások Zala megyében, 2004…….…..…306 13. sz. melléklet: Az Európai Unió által meghatározott támogatási intenzitás Magyarországon………………………………………………………………………………….…..306
298 MELLÉKLETEK
1. sz. melléklet: A Trade Center Győr (Győri Nemzetközi Kereskedelmi Központ) projekt bemutatása Az 1997-2000 között Győrben, a Phare CBC 1995-1999 program keretében megvalósult Trade Center - Kereskedelmi Központ-Győr (Győri Nemzetközi Kereskedelmi Központ) projekt részletes bemutatása (Vápár 2002): A Győri Nemzetközi Kereskedelmi Központ projekt általános céljai: A Kereskedelmi Központ biztosítja a piacgazdaság kiépítése során létrejött vállalkozások számára az üzleti információkhoz való hozzájutás lehetőségét a megfelelő vállalkozói infrastruktúra megteremtésével és a vállalkozási kultúra emelésével. Az épület Győri Nemzetközi Kereskedelmi Központként (International Trade Center Győr) és a Győr-MosonSopron megyei Iparkamara székházaként, illetve Oktató és Szolgáltató Központjaként is funkcionál. A Kereskedelmi Központ segítségével a projekt stratégiája szerint a vállalkozások a szolgáltatás és oktatás területén a következő előnyökhöz jutnak, illetve a következő gazdasági és nemzetközi célkitűzések teljesülnek: A szolgáltatás területén: • Kialakul a piaci vállalkozásokat támogató környezet • Biztosításra kerül az üzlet információkhoz való jutás lehetősége • Könnyebben piacra juthatnak az exportképes vállalkozások Az oktatás területén: • Növekszik a vállalkozások innovációs készsége • Javulnak a szakképzés, vizsgáztatás infrastrukturális és technikai feltételei • Kialakulnak egy szakmai továbbképzési rendszer feltételei Teljesülnek a Kereskedelmi Központ működése révén elvárt következő gazdasági hatások: • Az exportképes vállalkozások növekedése • A vállalkozások üzleti kapcsolatainak bővülése • Új kereskedelemfejlesztő módszerek alkalmazása
299 • A vállalkozások kooperációs készségének növekedése • A termékek és szolgáltatások minőségének emelkedése • A régió piaci részesedésének és profitjának növelése A nemzetközi együttműködéseket illetően a következő célkitűzések teljesülnek: • Nemzetközi konferenciákat és szemináriumokat lehet rendezni az épület 300 fős konferenciatermében és egyéb termeiben. • A Phare CBC program kitűzéseinek megfelelően a Kereskedelmi Központ elősegíti az osztrák-magyar kapcsolatok fejlődését, a Győr-Moson-Sopron megyei Kereskedelmi és Iparkamara megfelelő infrastruktúrával együtt tud működni a bécsi, burgenlandi, alsó-ausztriai és más osztrák kamarákkal. A Kereskedelmi Központban helyet kapott az Osztrák Tiszteletbeli Konzulátus is. A Kereskedelmi Központ tőkevonzása: • A Phare CBC programból összesen 1.030.000 eurót nyert a Győr-Moson-Sopron megyei Kereskedelmi és Iparkamara Szolgáltató Közhasznú Társasága, mint projektgazda a Kereskedelmi Központ projektre. (A projekt elkészítésére 30.000 ECUt 1996 októberében, a kivitelezésre 990.000 ECU-t 1997 októberében, a berendezésekre pedig 10.000 eurót 2000 júniusában.) Ez az összeg a beruházás költségének a 33 %-át tette ki, 66%-ot a kamara biztosított saját forrásból, illetve bankhitelből. • A Győr-Moson-Sopron megyei Területfejlesztési Tanács 1996-ban a projekt terület vásárlását 15 millió Ft-tal támogatta. • Győr város cca. 1.300 m2 ingyenes telekátadással támogatta az építkezést, melynek becsült értéke 15 millió Ft. • Győr városa mintegy 1,5 milliárd Ft. értékben tervezi a Szolgáltató és Oktató Központ épülete melletti felüljáró építését, mivel ezt az épület környékének építészeti fejlesztése is szükségessé teszi. (Megjegyzés: Győr város 2006-ban megvalósította a Trade Center Győr épülete melletti aluljáró megépítését, mintegy 1,5 milliárd Ft értékben. Ezzel egy új üzleti negyed alakult ki a városrészben)
300 A Kereskedelmi Központ gazdaságélénkítő szerepe: • Számos tájékoztató rendezvény, érdekegyeztető fórum, termékbemutató, tréning, tanfolyam kerül megrendezésre az épületben a helyi gazdasági élet szereplőinek, a vállalkozásoknak a részvételével. • A nemzetközi szervezésű konferenciák, szemináriumok újabb üzleti kapcsolatokat jelentenek a régió vállalkozásainak. A helyi szereplők összefogása a Kereskedelmi Központ megvalósításában: A helyi szereplők, a Győr-Moson-Sopron Megyei Kereskedelmi és Iparkamara, Győr város és a Győr-Moson-Sopron Megyei Területfejlesztési Tanács együttesen tették lehetővé a Kereskedelmi Központ megvalósítását, amely a helyi vállalkozásoknak nyújt szolgáltatásokat. A Kereskedelmi Központ költségvetése: A projekt teljes beruházási költségvetése összesen 746 millió Ft volt. Ebből 255 millió Ft (1.030 ezer ECU) származott EU Phare CBC pályázatokból, 376 millió Ft-ot a kamara saját forrásból fedezett, 100 millió Ft értékben kamara banki hitelt vett fel a projektre, 15 millió Ft értékben a Győr-Moson-Sopron Megyei Területfejlesztési Tanács nyújtott támogatást, Győr városa pedig mintegy 15 millió Ft értékben telket biztosított a projekt számára. A projekt megvalósítása: A Győr-Moson-Sopron Megyei Kereskedelmi és Iparkamara 1995-ben kezdeményezte a Győri Nemzetközi Kereskedelmi Központ létrehozását. A Központ megvalósítását az 1996-os Phare
CBC
program
támogatta.
Az
1996-os
projekt
keretében
jött
létre
egy
megvalósíthatósági tanulmány és egy a központ megépítésének technikai alapjául szolgáló előzetes terv. A projekt előzetes tervek szerinti megvalósításához az 1997-es Phare CBC program biztosított forrást. A Győri Kereskedelmi Központ 2000 augusztusában került átadásra. A négyemeletes épület hasznos alapterülete 5.400 m2, az épületben 30 iroda és 5 konferencia terem - egy 300 fős nagyterem és négy 30 fős kisebb konferenciahelyiség található. A mélygarázsban 46 parkolóhely került kialakításra. A Központ tulajdonosa a Győr-Moson-Sopron Megyei Kereskedelmi és Iparkamara, működtetője – egyben a Phare CBC támogatások kedvezményezettje - pedig a Győr-MosonSopron Megyei Kereskedelmi és Iparkamarai Szolgáltató Közhasznú Társaság. A Kereskedelmi Központba olyan cégek települnek bérlőként, amelyek nem kívánnak ingatlanbefektetést végrehajtani, viszont teljes felszereltséggel rendelkező irodára, illetve központra van szükségük. A Központot teljesen megtöltik a bérlő vállalkozások, amelyek
301 tevékenységi területe széles skálán mozog, az oktatási és tanácsadó területektől az alkatrész raktározásig terjedően. A bérleti díj fedez minden működési költséget és elégséges a banki kölcsönök visszatérítésére. A Kereskedelmi Központ, a Győr Moson-Sporon Megyei Kereskedelmi és Iparkamara tevékenységén belül, szolgáltatói területen a gazdaság fejlődését elősegítő legfőbb eszköznek minősül. Tevékenységével hozzájárul az üzleti kapcsolatok fejlődéséhez, valamint az Ausztria és Szlovákia szomszédos területeivel történő hármas határterület integrálásához. Az Európai Unióval fenntartott kapcsolatok erősítése érdekében a Központ az Euro-Info Központ státuszra is számot tart (Vápár 2002).
2.sz. melléklet: Külföldi működőtőke beáramlás, régiónként és kiválasztott országonként 1995-2008 (milliárd dollár, %). (FDI inflows, by region and selected countries) Region/economy Developed economies Europe European Union Japan United States Other developed countries Developing economies South-East Europe and CIS (Transition economies) World Developed economies Developing economies South-East Europe and CIS (Transition economies)
1995-2000 (Annual average) 534.9 323.3 310.0 4.6 169.7 37.2
2003
FDI inflows 2004 2005 2006
2007
2008
361.3 279.3 259.4 6.3 53.1 22.0
414.2 227.7 223.3 7.8 135.8 42.8
613.1 506.1 498.4 2.8 104.8 -0.6
972.8 631.7 590.3 -6.5 237.1 110.4
1 358.6 899.6 842.3 22.5 271.2 165.3
962.3 518.3 503.5 24.4 316.1 103.4
188.3 7.3
184.0 19.9
290.4 30.3
329.3 30.9
433.8 54.5
529.3 90.9
620.7 114.4
730.5
565.2
734.9
973.3
1 461.1
1 978.8
1 697.4
73.2 25.8 1.0
63.9 32.6 3.5
56.4 39.5 4.1
63.0 33.8 3.2
66.6 29.7 3.7
68.7 26.8 4.6
56.7 36.6 6.7
Forrás: WIR 2009, 14.p. saját szerkesztés 3.sz. melléklet Külföldi működőtőke beáramlás, régiónként és kiválasztott országonként 1995-2008 (milliárd dollár, %). (FDI outflows, by region and selected countries) Region/economy Developed economies Europe European Union Japan
1995-2000 (Annual average) 626.3 446.2 416.9 25.1
2003 507.2 306.9 285.0 28.8
FDI outflows 2004 2005 2006 795.1 411.5 377.3 31.0
742.0 689.9 609.7 45.8
1 157.9 799.6 679.2 50.3
2007 1 809.5 1 270.5 1 192.1 73.5
2008 1 506.5 944.5 837.0 128.0
302 United States Other developed countries Developing economies South-East Europe and CIS (Transition economies) World Developed economies Developing economies South-East Europe and CIS (Transition economies)
125.9 29.2
129.4 42.1
294.9 57.7
15.4 -9.1
224.2 83.8
378.4 87.1
311.8 122.3
74.5 2.0
45.5 10.7
120.4 14.1
122.7 14.3
215.3 23.7
285.5 51.5
292.7 58.5
702.8
536.4
929.6
879.0
1 396.9
2 146.5
1 857.7
89.1 10.6 0.3
90.0 8.1 1.9
85.5 13.0 1.5
84.4 14.0 1.7
82.9 15.4 1.7
84.3 13.3 2.4
81.1 15.8 3.1
Forrás: WIR 2009, 14.p. saját szerkesztés 4.sz. melléklet: FDI egy főre jutó bruttó állótőke százalékában 2001-2009 (%) (FDI inflow as a percentage of gross fixed capital formation) Bulgária Cseh Köztársaság Észtország Magyarország Lettország Litvánia Lengyelország Románia Szlovákia Szlovénia New Member States-10
2001 32.5 32.5 32.7 32.0 6.0 18.2 14.5 13.9 26.3 8.1 20.9
2002 32.3 41.0 13.3 19.5 11.0 25.3 11.1 11.7 61.9 32.3 23.5
2003 53.9 8.6 29.9 11.4 11.0 4.6 11.6 17.2 26.2 4.5 13.7
2004 67.1 17.6 25.8 19.5 17.0 15.4 27.7 39.0 29.9 9.9 25.5
2005 59.6 37.6 64.3 30.2 14.0 17.4 18.7 27.5 19.1 6.5 25.8
2006 95.0 15.5 31.0 28.7 25.0 24.0 29.4 35.2 31.6 6.2 27.5
2007 105.2 23.8 37.0 18.5 24.0 18.2 25.7 19.2 16.6 11.6 24.8
2008 28.9 12.5 28.0 21.5 13.0 15.1 12.5 21.3 14.4 12.2 17.5
2009 38.3 6.3 40.1 5.5 1.0 4.2 13.2 15.4 -0.2 -0.6 10.8
Forrás: wiiw 2010, 32.p. saját szerkesztés 5.sz. melléklet: FDI beáramlás állomány a GDP százalékában 2001-2009 (%) (Inward FDI stock as a percentage of GDP) Bulgária Cseh Köztársaság Észtország Magyarország Lettország Litvánia Lengyelország Románia Szlovákia Szlovénia New Member States-10
2001 20.5 44.5 51.3 52.1 28.4 22.3 22.0 19.1 27.6 12.9 29.1
2002 21.2 46.1 51.9 48.8 27.0 25.4 22.0 15.4 33.0 16.1 29.8
2003 27.8 44.3 63.7 51.7 26.4 24.1 23.9 18.4 42.8 19.6 32.4
2004 37.3 47.6 76.1 55.5 29.7 25.8 31.0 24.6 47.3 20.5 37.9
2005 53.7 51.3 85.5 59.1 32.0 33.2 30.8 27.4 51.9 21.3 40.1
2006 70.6 53.3 73.1 68.7 35.5 34.9 33.5 35.3 57.3 22.0 44.2
2007 89.2 60.0 73.2 66.3 35.4 36.0 37.3 34.3 52.9 28.2 46.7
2008 92.4 55.0 70.4 59.4 35.1 28.4 30.4 34.9 50.3 29.6 42.2
2009 104.4 61.7 82.1 69.0 43.5 36.0 40.9 44.6 53.7 31.5 51.5
Forrás: wiiw 2010, 32.p. saját szerkesztés 6.sz. melléklet: FDI a beáramlás formája szerint 2001-2009 (millió euró)
303 (FDI inflow by form) Bulgária FDI inflow, total Equity capital Reinvested earnings Other capital (loans) Cseh Köztársaság FDI inflow, total Equity capital Reinvested earnings Other capital (loans) Magyarország FDI inflow, total Equity capital Reinvested earnings Other capital (loans) Lengyelország FDI inflow, total Equity capital Reinvested earnings Other capital (loans) Románia FDI inflow, total Equity capital Reinvested earnings Other capital (loans) Szlovákia FDI inflow, total Equity capital Reinvested earnings Other capital (loans)
2001
2002
2003
2004
2005
2006
2007
2008
2009
903 627 7 269
980 632 88 260
1851 1075 222 553
2736 1832 441 463
3152 1789 409 954
6222 3234 957 2030
9052 4765 1547 2740
6697 4129 -184 2751
3213 2204 309 700
6296 3762 1695 839
9012 6676 2088 248
1863 -48 1912 -1
4007 1433 2375 199
9374 6189 2624 561
4355 1496 3076 -218
7634 1837 5062 735
4415 788 1653 1975
1965 977 2856 -1869
4391 1096 1479 1816
3185 1157 1911 117
1888 -664 1788 764
3633 1082 2227 324
6172 3966 1918 288
5609 1475 1359 2775
3956 844 2275 838
4752 2926 1607 219
1021 1932 819 -1730
6372 5921 -1161 1612
4371 4507 -1298 1162
4067 4029 -75 113
10237 5894 4979 -636
8330 3625 2742 1963
15741 5841 4558 5342
17242 5613 5782 4847
10030 6558 -469 3941
8251 2422 4273 1556
1294 1145 . 149
1212 984 . 228
1946 691 572 693
5183 3032 1452 699
5213 2688 1164 1361
9061 4159 2673 2229
7250 2220 1327 3703
9496 5265 -392 4623
4556 2677 151 1728
1768 1419 . 350
4397 4347 . 50
1914 937 1339 -362
2441 936 1299 206
1952 575 702 675
3733 1722 881 1130
2382 808 723 851
2323 914 574 835
-36 839 470 -1344
Forrás: wiiw 2010, 33.p. saját szerkesztés
7. sz. melléklet: A külföldi érdekeltségű vállalkozások, 2006 (db) Területi egység
Hazai többségű
Kizárólag
Külföldi
külföldi
többségű
Összesen
tulajdonban lévő Vállalkozás Közép-
2 079
12 661
2 845
17 585
Közép-Dunántúl
216
1 135
301
1 652
Nyugat-Dunántúl
283
1 736
492
2 511
Dél-Dunántúl
220
803
256
1 279
Észak-
122
351
184
657
Magyarország
Magyarország
304 Észak-Alföld
118
539
155
812
Dél-Alföld
239
801
264
1 304
3 227
18 026
4 497
25 800
Összesen
Értékesítés nettó árbevétele, millió Ft Közép-
3 434 053
11 499 507
7 374 101
22 307 660
Közép-Dunántúl
110 616
2 314 824
2 397 392
4 822 833
Nyugat-Dunántúl
80 076
2 268 144
449 285
2 797 504
Dél-Dunántúl
55 069
178 427
310 816
544 311
372 297
658 951
949 293
1 980 542
23 850
622 716
444 442
1 091 008
145 376
433 106
284 123
862 605
4 221 337
17 975 674
12 209 453
34 406 464
Magyarország
ÉszakMagyarország Észak-Alföld Dél-Alföld Összesen
Alkalmazásban állók száma, fő Közép-
36 261
188 644
119 194
344 099
Közép-Dunántúl
4 174
39 813
39 355
83 342
Nyugat-Dunántúl
4 955
45 459
17 164
67 578
Dél-Dunántúl
3 056
12 095
12 923
28 074
Észak-
4 219
22 448
17 709
44 376
Észak-Alföld
1 317
18 571
9 265
29 153
Dél-Alföld
6 518
18 135
9 632
34 285
Összesen
60 500
345 165
225 242
630 907
Magyarország
Magyarország
Forrás: KSH 2008, 6.p. 8. sz. melléklet: A külföldi érdekeltségű vállalkozások száma megyénként, 2000–2007 (db) Területi egység
2000
2001
2002
2003
2004
2005
2006
2007
Budapest
14 317
14 440
14 117
14 143
14 137
14 926
15 389
16 396
Pest
2 003
2 009
2 152
2 149
2 228
2 220
2 196
2 431
KözépMagyarország Fejér
16 320
16 449
16 269
16 292
16 365
17 146
17 585
18 827
430
423
416
406
413
384
398
412
KomáromEsztergom Veszprém
564
610
569
634
614
597
620
642
809
780
737
696
680
675
634
600
Közép-Dunántúl
1 803
1 813
1 722
1 736
1 707
1 656
1 652
1 654
Győr-Moson-Sopron
1 215
1 142
1 158
1 136
1 139
1 166
1 159
1 241
Vas
730
702
705
700
711
680
692
726
305 Zala
864
812
789
721
697
696
660
636
Nyugat-Dunántúl
2 809
2 656
2 652
2 557
2 547
2 542
2 511
2 603
Baranya
779
715
677
635
590
594
564
557
Somogy
537
531
495
466
465
479
453
428
Tolna
276
251
241
238
250
268
262
258
Dél-Dunántúl
1 592
1 497
1 413
1 339
1 305
1 341
1 279
1 243
Dunántúl
6 204
5 966
5 787
5 632
5 559
5 539
5 442
5 500
Borsod-AbaújZemplén Heves
386
361
372
359
334
342
322
369
300
281
274
268
268
239
223
250
Nógrád
159
161
152
148
139
128
112
114
ÉszakMagyarország Hajdú-Bihar
845
803
798
775
741
709
657
733
299
290
256
273
266
255
246
267
251
246
247
228
216
208
192
193
Jász-NagykunSzolnok Szabolcs-SzatmárBereg Észak-Alföld
682
1 197
1 805
2 105
1 979
802
374
351
1 232
1 733
2 308
2 606
2 461
1 265
812
811
Bács-Kiskun
825
775
698
670
622
623
585
622
Békés
246
232
233
199
179
167
168
171
Csongrád
962
851
703
619
548
570
551
516
Dél-Alföld
2 033
1 858
1 634
1 488
1 349
1 360
1 304
1 309
Alföld és Észak
4 110
4 394
4 740
4 869
4 551
3 334
2 773
2 853
ÖSSZESEN
26 634
26 809
26 796
26 793
26 475
26 019
25 800
27 180
Forrás: KSH, KSH-adatok alapján NFGM-számítás, 2009, saját szerkesztés 9.sz. melléklet: A külföldi érdekeltségű vállalkozások száma megyénként, 2000–2007 (%) Területi egység
2000
2001
2002
2003
2004
2005
2006
2007
Budapest
53,8%
53,9%
52,7%
52,8%
53,4%
57,4%
59,6%
60,3%
Pest
7,5%
7,5%
8,0%
8,0%
8,4%
8,5%
8,5%
8,9%
KözépMagyarország Fejér
61,3%
61,4%
60,7%
60,8%
61,8%
65,9%
68,2%
69,3%
1,6%
1,6%
1,6%
1,5%
1,6%
1,5%
1,5%
1,5%
KomáromEsztergom Veszprém
2,1%
2,3%
2,1%
2,4%
2,3%
2,3%
2,4%
2,4%
3,0%
2,9%
2,8%
2,6%
2,6%
2,6%
2,5%
2,2%
Közép-Dunántúl
6,8%
6,8%
6,4%
6,5%
6,4%
6,4%
6,4%
6,1%
Győr-MosonSopron Vas
4,6%
4,3%
4,3%
4,2%
4,3%
4,5%
4,5%
4,6%
2,7%
2,6%
2,6%
2,6%
2,7%
2,6%
2,7%
2,7%
Zala
3,2%
3,0%
2,9%
2,7%
2,6%
2,7%
2,6%
2,3%
NyugatDunántúl Baranya
10,5%
9,9%
9,9%
9,5%
9,6%
9,8%
9,7%
9,6%
2,9%
2,7%
2,5%
2,4%
2,2%
2,3%
2,2%
2,0%
Somogy
2,0%
2,0%
1,8%
1,7%
1,8%
1,8%
1,8%
1,6%
Tolna
1,0%
0,9%
0,9%
0,9%
0,9%
1,0%
1,0%
0,9%
306 Dél-Dunántúl
6,0%
5,6%
5,3%
5,0%
4,9%
5,2%
5,0%
4,6%
Dunántúl
23,3%
22,3%
21,6%
21,0%
21,0%
21,3%
21,1%
20,2%
Borsod-AbaújZemplén Heves
1,4%
1,3%
1,4%
1,3%
1,3%
1,3%
1,2%
1,4%
1,1%
1,0%
1,0%
1,0%
1,0%
0,9%
0,9%
0,9%
Nógrád
0,6%
0,6%
0,6%
0,6%
0,5%
0,5%
0,4%
0,4%
ÉszakMagyarország Hajdú-Bihar
3,2%
3,0%
3,0%
2,9%
2,8%
2,7%
2,5%
2,7%
1,1%
1,1%
1,0%
1,0%
1,0%
1,0%
1,0%
1,0%
Jász-NagykunSzolnok SzabolcsSzatmár-Bereg Észak-Alföld
0,9%
0,9%
0,9%
0,9%
0,8%
0,8%
0,7%
0,7%
2,6%
4,5%
6,7%
7,9%
7,5%
3,1%
1,4%
1,3%
4,6%
6,5%
8,6%
9,7%
9,3%
4,9%
3,1%
3,0%
Bács-Kiskun
3,1%
2,9%
2,6%
2,5%
2,3%
2,4%
2,3%
2,3%
Békés
0,9%
0,9%
0,9%
0,7%
0,7%
0,6%
0,7%
0,6%
Csongrád
3,6%
3,2%
2,6%
2,3%
2,1%
2,2%
2,1%
1,9%
Dél-Alföld
7,6%
6,9%
6,1%
5,6%
5,1%
5,2%
5,1%
4,8%
Alföld és Észak
15,4%
16,4%
17,7%
18,2%
17,2%
12,8%
10,7%
10,5%
ÖSSZESEN
100%
100%
100%
100%
100%
100%
100%
100,0%
Forrás: KSH, KSH-adatok alapján NFGM-számítás, 2009, saját szerkesztés 10.sz. melléklet: Külföldi érdekeltségű ipari vállalkozások Győr-Moson-Sopron megyében, 2004 Megnevezés
Kizárólag
Többségében
Többségében
külföldi
külföldi
Belföldi
A megye Összesen
=100,0
Tulajdonban lévő Vállalkozások száma
összesen
171
69
32
272
24,5
Saját tőke, millió Ft
714 479
78 394
8 874
801 747
94,4
Ebből: külföldi részesedés
714 479
70 974
4 077
789 530
95,5
4 178,2
1 136,1
277,3
2 947,6
384,6
4 178,2
1 028,6
127,4
2 902,7
388,8
Egy vállalkozásra jutó saját tőke, millió Ft Egy vállalkozásra jutó külföldi részesedés, millió Ft
Forrás: KSH 2005d, 28.p. 11.sz. melléklet: Külföldi érdekeltségű ipari vállalkozások Vas megyében, 2004 Megnevezés
Kizárólag
Többségében
Többségében
külföldi
külföldi
belföldi
A megye Összesen
=100,0
Tulajdonban lévő Vállalkozások száma
109
42
összesen
14
165
23,6
307 Saját tőke, millió Ft
164 076
70 094
951
235 121
92,0
Ebből: külföldi részesedés
164 076
67 500
302
231 878
92,5
1 505,3
1 668,9
67,9
1 425,0
389,4
1 505,3
1 607,1
21,6
1 405,3
391,3
Egy vállalkozásra jutó saját tőke, millió Ft Egy vállalkozásra jutó külföldi részesedés, millió Ft
Forrás: KSH 2005d, 35.p. 12.sz. melléklet Külföldi érdekeltségű ipari vállalkozások Zala megyében, 2004 Megnevezés
Kizárólag
Többségében
Többségében
külföldi
külföldi
belföldi
A megye Összesen
=100,0
Tulajdonban lévő Vállalkozások száma
összesen
89
33
19
139
20,4
Saját tőke, millió Ft
8 474
18 222
17 094
43 790
74,5
Ebből: külföldi részesedés
8 474
16 463
5 613
30 550
73,1
95,2
552,2
1 005,5
315,0
364,6
95,2
498,9
330,2
219,8
358,6
Egy vállalkozásra jutó saját tőke, millió Ft Egy vállalkozásra jutó külföldi részesedés, millió Ft
Forrás: KSH 2005d, 42.p. 13. sz. melléklet: Az Európai Unió által meghatározott támogatási intenzitás Magyarországon
Forrás: ITDH 2010d
