II. ÉVFOLYAM 2. SZÁM
2004. OKTÓBER
SZÁZSZORSZÉP HÍRADÓ Óvodai tájékoztató
Paripám csodaszép pejkó, ide lép, oda lép, hejhó! Hegyen át, vizen át vágtat, nem adom, ha igérsz százat.
Amikor paripám ballag, odanéz valahány csillag. Amikor paripám táncol, odanéz a Nap is százszor.
(Weöres Sándor: Paripám csodaszép pejkó)
Kedves Szülık! A Százszorszép Óvoda nevelıközössége nevében nagyon sok szeretettel és tisztelettel köszöntöm Önöket és gyermeküket a 2004-2005-ös tanév kezdetén. Régi és újonnan érkezett gyermekeinknek és családtagjaiknak remélem kellemesen telt a nyár és újult erıvel kezdik a korán kelıs, munkába szaladós hétköznapokat. Izgalommal teli napok ezek, különösen akkor, ha elıször engedjük gyermekünket, féltett kincsünket új, idegen környezetbe. Nagy felelısség, izgalom, sokszor fájdalom az óvodában hagyni a sírdogáló csöppséget. Vitathatatlan tény azonban, hogy a gyermeknek általában szüksége van a kortárs csoportra. Így formálódik személyisége, így alakulnak ki a csak rájuk jellemzı személyiségjegyek. Nem megoldás, ha megvédjük minden konfliktustól, megrázkódtatástól, inkább segítsük, hogy küzdelmeit
sikerrel
vívhassa
meg
az
életben.
Keresse,
találja
meg
helyét
a
gyermektársaságban. Ehhez biztos háttérre, támogatásra van szüksége. Nagy segítség számára, ha elıször rövidebb idıt tölt az óvodában, majd fokozatosan tovább marad. Még a legnagyobb (6-7 éves) gyermeknek is maximum 10 óra tartózkodást javaslok az óvodában. A legideálisabb eset, ha ebéd után, a csendespihenı elıtt hazamehet a gyermek az óvodából. A szülı-gyermek kapcsolat, a család viselkedési mintái, a nıi-férfi szerepek megfigyelése, elsajátítása, az ıszinteség, bizalmon alapuló emberi kapcsolatok jelentik a gyermek számára a biztos hátteret. Ha ez tökéletesen biztosított, akkor is gyakori gond a szeptember elsı heteiben jelentkezı szorongás, félelem megjelenése. Elıfordulhat, hogy a gyermek nem akar otthonról elindulni, esetleg reggelente fel sem szeretne kelni. A gyermek számára megnyugtató lehet, ha egy kedves játékot, apró tárgyat magával hozhat otthonról. Ez megnyugvást jelenthet számára, hisz ez egy darabka, az otthoni biztonságból. A nap végén mindig teremtsenek lehetıséget arra, hogy a gyermek élményeirıl meséljen. Ilyenkor kibeszélheti magából esetleges félelmeit, szorongásait is. Legfontosabb tehát elfogadni ha a gyermek eleinte szorong, és keresni a feloldás lehetıségit. A szülı nyugalmát látva a gyermek is hamarabb megnyugszik és megtalálja helyét az új közösségben. Higgyék el, kiváló pedagógus és nevelést segítı munkatársaim mindent megtesznek azért, hogy gyermekük jól érezze magát óvodánkban, és szívesen járjon közösségünkbe. Kívánom,, hogy sikeres legyen gyermekük óvodába szoktatása, visszaszoktatása és elégedettek legyenek nevelımunkánkkal. Üdvözlettel: Béres Károlyné óvdavezetı
2
A beszoktatás története
A jelekrıl még a nagycsoportos Mókusok nevei jutnak eszünkbe, akik már az iskolapadot koptatják, de az ajtó elıtt már ott toporognak édesanyjuk mögé bújva, kíváncsiságtól és félelemtıl tágra nyílt szemmel az új kis Mókusok. Nehéz, erıt próbáló idıszak veszi kezdetét, ami ilyenkor gyermeknek, szülınek, óvó néninek egyaránt nehéz. A sok síró aprósághoz kevés a kezünk, hiába a megnyugtató babusgatás, a vigasztaló szavak, napok, hetek telnek el mire elhiszik, megértik: „Anya nem hagy itt örökre, ebéd (alvás) után érted jön!” Nekünk is nehéz a félve, könnyes szemmel távozó anyát meggyızni, hogy itt jó helyen van legféltettebb kincse és ez csak egy átmeneti idıszak. Közösen, összefogva, sok szeretettel, türelemmel segíthetjük a kicsiket, hogy minél zökkenımentesebb legyen a beszokás, hogy a legkisebb lelki sérüléssel vészeljük át ezt az idıt. A folyamatos napirend megszokása, az óvó néni meséi, közelsége, hogy bármikor oda lehet hozzá bújni, mind a beszokást segíti. Lassan-lassan már csak kicsit könnyes a szemük, aztán már mosolyogva válnak el reggel. Alakulnak a társas kapcsolatok, körülnézve felfedezik, hogy itt más gyerekek is vannak, akikkel jókat lehet játszani. Az együtt játszás, közös tevékenység érzése egyfajta érzelmi biztonságot nyújt és lassan kialakul majd az együttmőködés. Az egyéni örömök mellett szerepet kapnak a közösen megélt örömök is. Mi is elindultunk ezen az úton, de hosszú még a táv amit meg kell tennünk. Gyakorolunk rendet rakni, öltözni-vetkızni, kezet mosni. Most még sírdogálunk egy kicsit reggelente, de már egyre kevesebbet. Sokszor csak pár perc az egész, amíg anya mögött becsukódik az ajtó, de a könnyes szemek már a játékokat nézegetik, hol és mivel kezdjen el játszani. Azután belefeledkeznek a játékba és már nem is olyan szörnyő ez az óvoda! Sok szeretettel köszöntünk ezúton is minden kis Mókust és szüleiket! Mindent megteszünk azért, hogy rászolgáljunk bizalmukra.
Varga Zoltánné Mókus csoport
3
Középsısök lettünk 2004-2005 év
Gyöngy az idı vándoroljunk, Nincs szekerünk, bandukoljunk, Lassú folyó ága mellett Járjuk a halk főzfa berket.
Este a láb gyönge, fáradt, Lombok alatt nézünk ágyat. Szöcske-bokán jı az álom Száll a világ lepke szárnyon .
( Weöres Sándor: Barangolók )
Kedves Anyukák, Apukák! Elmúlt a nyár, középsı csoportosok lettünk. Már nincs sírás reggel. Gyorsan egy pár puszi. (lehet, hogy anyu vagy apu szíve jobban fáj?) De hosszú lesz ez a nap! Ki nyugodtabban búcsúzik, másnak sietni kell. Már van olyan gyermek aki egyedül öltözik át. Közben megérkeznek a barátok. Megvárják egymást, meg is beszélik gyorsan mi történt velük tegnap óta. Gyorsan eltervezik, hol szeretnének játszani. Elıször még be kell tartaniuk egy fontos szabályt: érkezéskor, távozáskor odajönnek az óvó nénikhez, köszönnek. Reggel még van idı egy kis beszélgetésre, igényük szerint. Már tudjuk ki mivel szeret játszani, milyen tevékenységet szeret. Olyan lehetıséget, eszközöket biztosítunk a játékhoz., hogy személyiségük fejlıdjön, ötleteiket segítjük megvalósítani, ha segítséget kérnek segítünk. Ez nem mindig könnyő, a magas létszám miatt. Nagyon sokat fejlıdtek, nıttek, ügyesedtek a nyáron, figyelmesek. Nem gyızöm hangsúlyozni, hogy aki korábban érkezik, még reggeli elıtt többet játszhat, önállóan, kezet mos, hozza a tányérját, poharát, kényelmesen reggelizik, többnyire azzal, akivel addig játszott. Az egész délelıtt vidámabban telik el. Gyorsan elrámolják a játékokat egy körjáték, vagy zenés torna, vagy egy mese, esetleg bábozás kedvéért. Persze olyan is elıfordul hogy ilyenkor jön meg az étvágy, hiszen nem mindent szeretnek egyformán. Van aki alig várja az éneklést, mesét, van aki nem nagyon szeret rendet rakni, olyan is van aki egész délelıtt rajzolgat, vagy a szınyegen játszik. Az óvó néniknek úgy kell cselekedni, hogy a gyermekeknek kedve legyen azt csinálni ami fejleszti ıket beszédükben, zenei feladatokban, vizuális tevékenységekben, logikai gondolkodásukban. Erısödjenek testben, lélekben. Rengeteg új feladat várja ıket. Bevezetjük a naposi rendszert, felelısök lesznek több dologban,
4
kiveszik a részüket segítséggel, különbözı munkafolyamatokból. Ápoljuk a barátságot. Próbáljuk egyes gyermekkel megértetni hogy ne verekedjen. Elıfordul, hogy hangosak. Az óvó néni abba hagyja a mesét, körül néz. Ki hangos? Külön-külön senki. Csak sokan vannak, és mindenki felszabadultan játszik. Kihasználjuk az ısz utolsó meleg napjait. Szép rendet rakunk Irénke néni segítségével, irány az udvar. Gyorsan „befalják” a gyümölcsöt. Kinıtték a motorokat, kicsit szomorkodtak, de nem nagyon, sok csoportos szerepjátékot játszanak. Ki-ki megtalálja párját. Csendes a csendeset, pajkos a pajkosat. Most lehet kiabálni, rohanni. Szebbnél szebb várak, torták készülnek a homokozóban. A délelıtt gyorsan eltelik, jó étvággyal ebédelnek, gyakorlottan készülıdnek a lefekvéshez. Nagyon szeretik a mesét. Az új gyermekek hamar beilleszkedtek több kevesebb sikerrel. Sok feladatunk van erre az évre, melyet az Önök segítségével biztosan sikerül elérni. Bevált receptünk a következı: Nagy adag törıdés, türelem, segítés, meghintve sok- sok szeretettel. Minden kedves szülınek és gyermeknek sikeres évet kívánunk, tisztelettel:
A Pillangó csoportos felnıttek nevében: Weinreich Antalné
Gyerekszáj Reggeli közben felkiált a kiscsoportos: „Óvoda néni, kérek még teát!”
**************
Csendespihenı elıtt visszatérı momentumaival A répa mesét meséli az óvó néni: „Húzták, húzták, ráncigálták, de a répa meg sem mozdult!” A harmadik szereplı után a kicsi megunja és közbeszól: „Miért nem ássák már ki?!”
************** Séta közben a nagyok balkáni gerlét látnak. Peti örömmel nevezi meg: „Az egy galamb!” Eszti kijavítja: „Nem! Ez gereble!”
5
Óvoda, óvoda, napi varázspalota ….
Szeptember lett. Megkezdıdött a tanév. A volt Gomba csoportos nagyok már az iskolapadot koptatják, de a csoport nagy része itt maradt még egy évig „gyerekként játszani”. Jöttek hozzánk a Mókus csoportból, a Méhecskébıl, másik óvodából és otthonról is. Elıször mindenki a saját csoportbéli társával játszott, az újak szemlélıdtek, ízlelgették az itteni óvodai életet. Majd ahogy múltak a hetek, új barátságok szövıdtek, s a régi és új lurkók mint egy nagy csapat együtt játszottak, szaladgáltak, nevetgéltek. „Hamar összeszoktak.” - mondogattuk. Jó érzés volt így rájuk nézni, s belılünk is elmúlt az „őr”, amit az elballagó nagyok maguk után hagytak. De mindennap meglátogatott minket valamelyik „régi óvodásunk”. S a szokásos kérdések közepette ık csak a csoportszobánk ajtaján lévı gombát fürkészték elmélyülten. Mit néztek rajta?! Tudom már! A nevüket, jelüket keresték, azt, ami már nem az ı „kis birtokuk”. Amit már másnak adtunk oda, hiszen új gyermekek jöttek a Gomba csoportba. Kicsit szomorúak voltak, amikor ezt elmondtuk nekik, de hamar megvigasztalódtak és már csillogó szemekkel újságolták, hogy hány piros pont egy csillag, hány csillag egy nyomda, melyik bető farkincáját írják éppen. Közben eltelt egy röpke hónap, s megtartottuk az idei elsı szülıi értekezletünket. Nagyon sok ötletet, s fıként támogatást kaptunk a szülıktıl. Szinte mindenki eljött, csak egy-két üres szék maradt. Mi pedig újra megállapítottuk, hogy nem csak a gyermekek, hanem a felnıttek is egy igen jó közösséget alkottak. Így tudjuk a legeredményesebben megvalósítani céljainkat, vágyainkat, álmainkat jó gyermekközösségben, jó szülıi csapattal a háttérben…
Antalné Balla Ágnes Pádárné Tóth Andrea Gomba csoport
6
Segítség óvodások lettünk!
Úgy gondolom most már minden szülınek van tapasztalata, új, szép és bizony néha fájdalmas élménye is gyermeke óvodába lépésérıl. Megvallom Önöknek ez az idıszak bizony óvónıként is nagyon nehéz. Sokszor mi kollégák is bíztatjuk egymást és felidézzük azokat a pillanatokat, amikor az elızı csoportunk síró apróságait sírva indítottuk az iskolába. Közben eltelt 3-4 év tele sok-sok élménnyel, játékkal, nevetéssel és szerencsére csak ritkán sírással. Mégis mivel bíztatjuk Önöket? Néhány kedves szóval, egy félmosollyal, azzal, hogy mindnyájan átéltünk sok nehéz percet saját gyermekeink mellett és sok kisóvodásnak segítettünk a beilleszkedésbe. Sok-sok türelem, idı, gondoskodás, szeretet és eddigi gondjaink egyszerre tovaröppennek, hogy új és más feladatoknak adják át a helyet. Gondoljunk csak bele! Csemetéink, ha otthonról érkeztek, hogyan is foghatnák fel egyik percrıl a másikra, hogy nem csak körülöttük forog a világ? Hányféle szokást és szabályt kell megismerniük, megtanulniuk? Mindezek tetejében csak az az egy óvó néni jut Zsófira, Petire, Ancsára és a huszonnyolcadik kisgyerekre is. Pedig ık most akarják megmutatni az új ruhájukat, a most felfedezett gesztenyét, és rögtön, de legalábbis azonnal kérik a leves után a fızeléket és az ágyba a megnyugtató cumit, vagy alvókát. Ha bölcsibıl érkeztek a gyerekek, nekik egy kicsit könnyebb, de: - Hol az én kedves gondozó nénim? - Mi ez a szörnyőség a tányéromban? /Teljesen más az étkezetés/ - Olyan sok gyerek van! És miért bıgnek? Ez a szokás? Akkor én is rázendítek! - Miért nem öltöztetnek fel? Rossz voltam? /A bölcsiben 12 fı a csoportlétszám, az óvodában 28-33/ - Miért veszik el a többiek az összes játékot és fıleg a babakocsit? Aztán telnek a napok, a hetek, a hónapok. Mi történik ezalatt?! Gyerekszemmel: - Megismerkedünk az óvoda épületével, csoportszobáival, mosdóival, öltözıjével. - Megismerjük a szokásokat, szabályokat. Jó, hogy mindig ugyanaz történik, hiszen napirend szerint éljük mindennapjainkat. - Megismerjük a velünk foglalkozó felnıtteket. „Urambocsá” meg is szeretjük ıket. - Találunk magunknak játszótársakat, akik olyan jó dolgokat találnak ki, amit jó utánozni. - Az óvó néni mindig csinál valami érdekeset. /gyurmázik, mesél, fest, együtt tornázunk, és bármit kérdezek tıle, ı mindig tud valami vicces választ. Megmutatta a bodobácsot, amelyik olyan, mint a katica. Berakta egy pohárba a pókot, amitıl megnıtt. Tud falovacskát készíteni dugóból és cicát pingpong labdából. Anya! Meséld el te is a kiscipót! Na jó, ha azt nem tudod, jó lesz a kiskakas! És lassan-lassan gyermekünk igazi, boldog óvodássá válik.
Bíróné Peltz Angéla Méhecske csoport
7
Élményeink (Nyári természetismereti tábor –Visegrád 2004. július 24-július 31.)
Az egész a szervezéssel kezdıdött: aggódtam, hogy a lefoglalt 36 helyre nincs elég jelentkezı. Májusban már attól féltem, hogy nem tudunk mindenkit fogadni. Végül a szerencse is közrejátszott abban, hogy 48-an indultunk a kánikulát ígérı szombat reggel a Nyugati pályaudvarról Nagymarosra. Innen komppal jutottunk át Visegrádra, majd csapatunk gyalog vágott neki a nem túl hosszú hegyi túrának, melynek végcélja a mogyoróhegyi Jurta-tábor. Ezen a napon azonban rekkenı volt a hıség, hamar csappant a lendület. Még szerencse, hogy Adél szülei (nekik ezúton is köszönjük a csomagok szállítását!)
végig
követtek
bennünket,
s
általuk
félúton
a
hátizsákoktól
is
megszabadulhattunk. Végül célba értünk! A gyerekeknek ez megkönnyebbülés volt, de a felnıttekre még várt néhány megpróbáltatás: szobaelosztás, csomagcipelés a cseppet sem bizalomgerjesztı svéd-lépcsıkön felfelé, ágynemőhúzás… A tábornyitó után játszótéri programot „szerveztünk” jutalmul, hogy túléltük a mai napot. Vasárnap csapatunkat két részre osztottuk, hogy a másnaptól kezdıdı programokon kényelmesebben elférjünk, majd felfedeztük a környéket, ismerkedtünk a növényekkel, állatokkal, a mogyoróhegy, a Kis- és a Nagy Villám történetével. Este bátorságpróbát tartottunk, melynek során apró mécsesek (erre nem vonatkozott a tőzgyújtási tilalom) mutatták az utat a bátor vállalkozóknak. Minden mécses egy-egy felnıtt, vagy sok éve velünk táborozó iskolásunk kezében volt, ık várták az esti vándorokat. Annyira vonzó volt ez a játék, hogy az akkor még ismeretlen tihanyi iskolások is bekéredzkedtek a kicsik közé, vagy mellé és kicsinyeink többször is végigjárták a sötét réten az állomásokat. Akár egész éjszaka folytatták volna, de az idı elszaladt, s ideje volt lefeküdni. Sajnos a próbák ideje csak ezután kezdıdött – legalábbis az 1-es ház tagjainak. A tetı alatt egy lódarázs fészek lógott, melynek lakói beszálltak a szobákba, s csak ádáz küzdelem után sikerült megszabadulni tılük! Hajnalban újabb riadalom: leesett az egyik mennyezeti lámpa. Szerencsére senki nem sérült meg, de úgy éreztük, ennyi izgalom egész hétre elég volt.
8
Hétfın eleredt az esı. Igazán kellemetlen volt, de mi nem hagytuk magunkat. Programjainkat fedett helyen tartottuk, s a kisebb távokat esıkabátban tettük meg. Sajnos csomagolásnál legtöbben az elızı hetek kánikuláját vették figyelembe, így hamarosan elfogytak a meleg ruhák, beáztak a cipık, sıt elszakadtak az esıkabátok. Akiknél vészhelyzet állt elı, azonnal telefonáltunk a szülıknek, s a „postás” hamarosan meg is érkezett. Márkó anyukája is összegyőjtött egy jókora csomagtartónyi ruhát, s szállította a rászorulóknak. Igazi öröm volt, hogy meglepetést is rejtettek a küldemények: nasi, levél az otthoniaktól. Az esı tovább esett, de hangulatunk semmit nem romlott. Túráztunk, gyógynövényeket győjtöttünk, gyógyteát ittunk pitypangmézzel, idıjósok lettünk, majd vízbiológusok. Már különbséget tudtunk tenni az ız és a szarvas között. Játszva ismerkedtünk a fákkal, barkácsoltunk a természet kincseibıl. A lovaglás is fantasztikus élmény volt, fıleg azoknak, akik elıször ültek lovon. Az íjászat mindenkit elvarázsolt, bár Virág az íjból és vesszıbıl manöken-frizurát tervezett magának. Jártunk a Fekete-hegy kilátójánál, egy este pedig a csillagokban gyönyörködtünk. Emellett persze a születésnapi, névnapi buli sem maradhatott el. A táj szépsége, a hegyek varázsa nyugalomra, békére intette a gyerekeket is. Szabadon, önfeledten tevékenykedhettek. „Igazi” kis család voltunk! Büszkék voltunk gyermekeinkre, mert szépek, okosak, jól neveltek voltak. Reméljük, ennek a nyárnak az emléke elraktározódik bennük. Valahogy úgy, ahogy egy 17 éves táborozónak, aki az idén már nem készült velünk jönni, saját életét szerette volna élni, egy hétig, anya nélkül. Két nap múlva már velünk volt – kerékpárral jött! S a régi barátok, talán kamaszkori szerelem végig velünk tartotta…
Dósa Katalin Süni csoport
A kis idıjósok a Nádas-tónál
9
Kedves Szülık!
Akik október 2-án eljöttek az állatok napja alkalmából szervezett programunkra, a sokféle program között állatismereti totóval mérhették fel tudásukat. Ezalkalommal újságunkban is megjelentetünk egy csalafinta kérdéssort, melyben igaz és hamis állításokat kevertünk össze. Az Önök teendıje nem más, minthogy kitalálják, igaz, vagy sem az adott állítás, s ha elkészültek, ellenırizhetik is magukat. A helyes megfejtéseket az utolsó oldalon találják. Kellemes idıtöltést kívánunk!
IGAZ, VAGY HAMIS?
1. Minden katicabogár szárnya piros, és hét fekete pötty van rajta. 2. Minden madár tud repülni. 3. A lány szarvast ıznek nevezzük. 4. Macskák már a fáraók idejében is éltek. Az uralkodók kedves állatainak számítottak. 5. Elıfordul, hogy madarak (feketerigó, szajkó, …) beleülnek a hangyabolyba, és hagyják, hogy a hangyák hangyasavat spricceljenek rájuk. 6. A teve púpja olyan, mint egy kulacs. Vizet tartalmaz, amit a hosszú sivatagi út során lassanként a teve megiszik. 7. A szarka vékony faágakból építi fészkét, melynek teteje is van. 8. A jegesmedve talpa szırös, ujjait úszóhártya köti össze. 9. A jegesmedve fehér bundája fekete bırt takar. 10. A szajkó erdıt ültet azáltal, hogy a makkokat összeszedi, majd eldugja egy-egy földbe vájt lyukba. 11. A madárkalács kenyérbıl és főszeres eleségbıl áll. 12. Az ökörnyál az ökrök szájából kicsorduló folyadék. A szél a rárakódott porral nagy távolságokra elfújja.
10
11
İszi versek
Lisa Wein: Apám és én
Tarbay Ede: İsz-anyó
Az én apám óriás A zoknija felemás Ha nyakába vesz engemet, Elérhetem az eget.
Kontyos-kendıs İsz-anyó söpröget a kertben, vörös-arany falevél ripeg-ropog, zörren.
Anya keze érintette -Vigyázz fiam a gyerekre! Így jövünk az oviba Apa és az ı fia.
Reggel-este ruhát mos, csupa gız az erdı, mosókonyha a világ, a völgy mosóteknı.
Csukás István: Dalocska
Radnóti Miklós: Október
Csengı szól : gingalló, röppenj már, pillangó! Pillangó messze jár, volt-nincs nyár, vége már.
Hővös arany szél lobog, leülnek a vándorok. Kamra mélyén egér rág, aranylik fenn a faág. Minden aranysárga itt, csapzott sárga zászlait eldobni még nem meri, hát lengeti a tengeri.
Züm-züm-züm, zúg a szél, táncol a falevél, züm-züm-züm, ez a szél! Egy reggel itt a tél.
Az IGAZ, VAGY HAMIS? – totó helyes válaszai: Igaz: 4, 5, 7, 8, 9, 10 Hamis: 1, 2, 3, 6, 11, 12 Aki nem hiszi, járjon utána!
Százszorszép Híradó – megjelenik évente háromszor (tavasz, ısz, tél) Szerkeszti: a Százszorszép Napközi Otthonos Óvoda munkatársi közössége Felelıs szerkesztı: Bıti Sándorné óvodapedagógus Weinreich Antalné óvodapedagógus Szövegszerkesztés és nyomdai munkák: Petrik Istvánné óvodapedagógus Készült: A Százszorszép Napközi Otthonos Óvodában
