Szándéknyilatkozat
Alulírott Garadnai Erika Csilla ezennel kijelentem, hogy a Miskolci Egyetem BTK Irodalomtudományi Doktori Iskola által a TÁMOP-4.2.2/B-10/1-2010-0008 projekt keretében kiírt „predoktori ösztöndíj” elnyerése esetén, a miskolci Szent Benedek
Gimnázium
és
Szakképző
Iskolában
fennálló
részmunkaidős
munkaviszonyomat szüneteltetem.
Miskolc, 2012. 07. 12.
Garadnai Erika Csilla
Garadnai Erika Csilla Szakmai önéletrajz 1984. június 9-én születtem Miskolcon. 2003-ban érettségiztem a miskolci Fráter György Katolikus Gimnázium és Kollégiumban. A Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karának magyar és történelem szakos hallgatója voltam 2003–2008-ig. Egyetemi tanulmányaim során többször részt vettem a diákok számára meghirdetett szakmai versenyeken:
2005. május: III. Interkulturális Diákkonferencia, versenydolgozat címe: Virág Benedek, és a jeremiádköltészet, mint formaalkotó erő. Témavezető: Dr. Porkoláb Tibor
2006. május: IV. Interkulturális Diákkonferencia, I. helyezés. Versenydolgozat címe: „Hitvita-rekonstrukció” – az 1970-es évek irodalmában (egy jelenség vetületei). Témavezető: Dr. Heltai János
2006. október: helyi OTDK konferencia, két versenydolgozat:
I. helyezés (megosztott): „Hitvita-rekonstrukció” – az 1970-es évek irodalmában (egy jelenség vetületei). Témavezető: Dr. Heltai János
II. helyezés: A „csinálódó mitológia” Petőfi epikájában és Az apostolban (Egy Világos előtti mitológia-váltás nyomában). Témavezető: Dr. Porkoláb Tibor
E két dolgozatommal vettem részt a 2007. áprilisában Székesfehérvárott megrendezett XXVIII. Országos Tudományos Diákköri Konferencia Humán Tudományi szekcióiban, ahol a XVIII–XIX. Századi magyar irodalom c. szekcióban a zsűri (Szilágyi Márton, Hermann Zoltán, Onder Csaba) A „csinálódó mitológia” Petőfi epikájában és Az apostolban (Egy Világos előtti mitológia-váltás nyomában) című dolgozatomért külön könyvjutalomban részesített.
Konferencia előadások:
2006. augusztus 28–31. Nagyvárad: Későbarokk és klasszicizmus a magyar színpadon: Nemzetközi színház- és drámatörténeti konferencia. Előadás címe: „Hitvita-rekonstrukció”– az 1970-es évek irodalmában (egy jelenség vetületei). Témavezető: Dr. Heltai János 2008. május 6. Miskolc: A politikai diktatúra társadalmiasítása „Nyelv, erőszak, kollaboráció, ellenállás, alkalmazkodás” – Nyelvi erőterek és életvilágok c. szekció. Előadás címe: 1956 képei a forradalmat követő propagandisztikus drámákban. Témavezető: Dr. Ö. Kovács József 2009. február 6. Miskolc: II. Taní-tani Konferencia Miskolci Egyetem Tanárképző Intézet. Előadás címe: Az 1956-os „ellenforradalom” gyermekképe – a múlt ideológiai nevelési stratégiái. Témavezető: Dr. Ugrai János 1
2009. november 5. Miskolc: ME Doktoranduszok Fóruma. Előadás címe: „Képvita” a felső-magyarországi hitvitában: Tipográfia, illusztráció, medialitás. 2009. november 11–12. Budapest: Protestantizmus és medialitás – a reformáció mediális forradalma: „Képvita” a felső-magyarországi hitvitában. Tipográfia, illusztráció, szövegmedialitás. 2010. január 15. Székesfehérvár: Oktatás, nevelés, élethossziglani tanulás: A Neveléstudományi Egyesület 2010. évi konferenciája. Előadás címe: Az oktatás, nevelés, élethossziglani tanulás esélyei a hátrányos helyzetű diákok körében. Társelőadó: Martis Zsombor. 2010. január 29–30. Miskolc: III. Taní-tani Konferencia Miskolci Egyetem Tanárképző Intézet. Előadás címe: Lehetőség vagy kényszer? Vallásos nevelés a világi mátrixban. Társelőadó: Martis Zsombor. 2010. május 14–15. Budapest: Az identitások korlátai. Kollektív traumák, tabusítások, tapasztalattörténetek a II. világháború kezdetétől 1990-ig. A PPKE, BTK Szociológia Intézet (Piliscsaba) rendezésében. Előadás címe: Magyar sors-ének a Don-kanyarból. Gellért Sándor eposza. 2010. augusztus. 27. Kolozsvár: Határátlépések – Doktoriskolák III. Nemzetközi Konferenciája. A Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság és a Kolozsvári Egyetem szervezésében. Előadás címe: Hitvita, avagy ki is a csalárd lélek? A felsőmagyarországi hitvita argumentációiról. 2010. november 10. Miskolc: ME Doktoranduszok Fóruma. Előadás címe: Szövegtekintély és főúri reprezentáció a Három üdvösséges kérdésben. 2011. május 25–28. Miskolc: Filológia és textológia a régi magyar irodalomban. A konferenciát az MTA Irodalomtudományi Intézetének Reneszánsz Osztálya, az ME BTK Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézete és Irodalomtudományi Doktori Iskolája, az MTA Miskolci Területi Bizottságának Nyelv- és Irodalomtudományi Szakbizottsága és az MTA I. Osztályának Textológiai Munkabizottsága szervezte. Előadás címe: Metatextualtás felső-magyarországi hitvitában. 2011. november 8. Miskolc: ME Doktoranduszok fóruma. Előadás címe: Olvasói bejegyzések Sámbár Mátyás Három üdvösséges kérdésének 1672-es kiadásában.
Egyéb tevékenység:
2005–2006 között a Miskolci Egyetem Tollforgatók Irodalmi Köre öntevékeny csoportjának alapító és szervező tagja voltam. Számos kortárs irodalmi-kulturális est szervezésében és lebonyolításában vettem részt.
2007 nyarától a MŰUT című irodalmi, művészeti és kritikai folyóiratban működő Műgond kritikai műhely alapító tagja vagyok.
2007–2008 szeptemberéig a Miskolci Egyetem Történettudományi Intézetéhez kötődő öntevékeny csoport, a Miskolci Jelenkortörténeti Műhely elnöke voltam. Tevékenység: Tudományos Konferencia: 2008. május 6. (szervező, előadó).
2007 szeptemberétől a szemeszter végéig a Miskolci Egyetem Modern Magyar Irodalomtörténeti Intézeti Tanszékén voltam demonstrátor, Dr. Sziliné Dr. B. Juhász Erzsébet tanárnő vezetése alatt. Tevékenységi körömhöz tartozott az évente
2
megrendezésre kerülő, abban az évben a VI. Interkulturális Diákkonferencia (2008. május 8.) szervezése, pályamunkák összegyűjtése.
2007–2008 az IHÖCS (Interkulturális Hallgatói Öntevékeny Csoport) tagja voltam.
Diplomamunka:
Irodalom dolgozat: Intertextualitás a felső-magyarországi hitvitában Témavezető: Dr. Heltai János Opponens: Dr. Kecskeméti Gábor Történelem dolgozat: 1956 képei a forradalmat követő propagandisztikus drámákban Témavezető: Dr. Ö. Kovács József Opponens: Dr. Fazekas Csaba
Nyelvismeret: Német középfok (C) Angol alapfok (C) Angol középfok (B) Ösztöndíj: 2009. szeptember 01-től a Miskolci Egyetem Irodalomtudományi Doktori Iskolájának nappali ösztöndíjas hallgatója vagyok. Kutatási területem: barokk hitvitázó irodalom. Munkahely: 2009 őszétől a Miskolci Bencés Gimnázium részmunkaidős irodalom–történelem tanáraként dolgozom.
3
Publikációs jegyzék Tanulmányok:
1956 képei a forradalmat követő propagandisztikus drámákban = A jelenkortörténet útjai 3. kötet: A politikai diktatúra társadalmiasítása: Nyelv, erőszak, kollaboráció, ellenállás, alkalmazkodás, szerk. Ö. KOVÁCS József, Miskolc, Bíbor Kiadó, 2009, 193–211. „Hitvita-rekonstrukció” az 1970-es évek irodalmában: egy jelenség vetületei = Dráma – múlt, színház – jelen: Tanulmányok a dráma- és színháztörténet köréből, szerk. CZIBULA Katalin, EMŐDI András, JÁNOS-SZATMÁRI Szabolcs, Kolozsvár, Erdélyi Múzeum Egyesület–Partium Kiadó, 2009 (Régi Magyar Színház, 4), 383–402. Az 1956-os „ellenforradalom” gyermekképe, Taní-Tani: Alternatív Iskolai Folyóirat 2009/2, 9–17. „Képvita” a felső-magyarországi hitvitában: Tipográfia, illusztráció, medialitás = Miskolci Egyetem Doktoranduszok Fóruma, Miskolc, 2009. november 5.: Bölcsészettudományi Kar szekciókiadványa, szerk. SZŐKE Kornélia, Miskolc, ME Tudományszervezési és Nemzetközi Osztály, 2010, 64–70. Szövegtekintély és főúri reprezentáció a Három üdvösséges kérdésben = Miskolci Egyetem Doktoranduszok Fóruma, Miskolc, 2010. november 10.: Bölcsészettudományi Kar szekciókiadványa, szerk. FEKETÉNÉ Pál Enikő, Miskolc, ME Tudományszervezési és Nemzetközi Osztály, 2011, 22–28. GARADNAI Erika, MARTIS Zsombor, Országtükör és hitvita: Czeglédi István Az országok romlásárúl írott könyvnek első része = Bibliotheca et Universitas: Tanulmányok a hatvanéves Heltai János tiszteletére, szerk. KECSKEMÉTI Gábor, TASI Réka, Miskolc, Miskolci Egyetem BTK Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézet, 2011, 57–70. Hitvita, avagy ki is a csalárd lélek? Gúnynév és szerzői szerepjáték a felsőmagyarországi hitvitában, Iskolakultúra, 2011/8–9, 34–41. Hitvita, avagy ki is a csalárd lélek? Gúnynév és szerzői szerepjáték a felsőmagyarországi hitvitában = Határátlépések: A doktoriiskolák III. nemzetközi konferenciája, Kolozsvár, 2010. augusztus 26–27, szerk. DOBOS István, BENE Sándor, Bp., Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság, 2011, 95–101. Olvasói bejegyzések Sámbár Mátyás Három üdvösséges kérdésének 1672-es kiadásában = Miskolci Egyetem Doktoranduszok Fóruma, Miskolc, 2011. november 8.: Bölcsészettudományi Kar szekciókiadványa, szerk. GARADNAI Erika, PODLOVICS Éva Lívia, Miskolc, ME Tudományszervezési és Nemzetközi Osztály, 2012, 21–30. Metatextualitás a felső-magyarországi hitvitában = Filológia és textológia a régi magyar irodalomban: Tudományos konferencia Miskolc, 2011. május 25–28, szerk. KECSKEMÉTI Gábor, TASI Réka, Miskolc, Miskolci Egyetem BTK Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézet, 2012, 315–322. Magyar sors-ének a Don-kanyarból: Gellért Sándor eposza = Az identitások korlátai: traumák, tabusítások, tapasztalattörténetek a II. világháború kezdetétől, szerk: BÖGRE Zsuzsanna, KESZEI András, Ö. KOVÁCS József, Bp., L’Harmattan, 2012, 215–228.
Kötet szerkesztés: Miskolci Egyetem Doktoranduszok Fóruma, Miskolc, 2011. november 8.: Bölcsészettudományi Kar szekciókiadványa, szerk. GARADNAI Erika, PODLOVICS Éva Lívia, Miskolc, ME Tudományszervezési és Nemzetközi Osztály, 2012. 4
Idézettség: RMNy 2831 = Régi Magyarországi Nyomtatványok: negyedik kötet 1656–1670, szerk. P. VÁSÁRHELYI Judit, Bp., Akadémiai Kiadó–OSZK, 2012, 239. Hivatkozott tanulmány: GARADNAI Erika, MARTIS Zsombor, Országtükör és hitvita: Czeglédi István Az országok romlásárúl írott könyvnek első része = Bibliotheca et Universitas: Tanulmányok a hatvanéves Heltai János tiszteletére, szerk. KECSKEMÉTI Gábor, TASI Réka, Miskolc, Miskolci Egyetem BTK Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézet, 2011, 57–70.
Kritika: Málnaszörp és Halálos fegyver: (Lovas Ildikó: Spanyol menyasszony), MŰÚT, irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat, 2007/2, 67–68. Saját viszony – prózatételek: (Solymosi Bálint: Életjáradék), MŰÚT, irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat, 2008/6, 81–82. Irodalom-geometriai alapvetés: (Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete), MŰÚT, irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat, 2009/11, 77–79. Leleplező bokréta: (Onder Csaba: Illetlen megjegyzések), MŰÚT, irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat, 2009/15, 61–62.
5
Garadnai Erika I.
Témavázlat
A felső-magyarországi hitvita szövegkapcsolati rendszerének vizsgálata Bevezetés A felekezetileg és politikailag megosztott 17. századi Magyarországon az 1610–20-as esztendők tekinthetők a hazai hitvitázó irodalom virágkorának. Az 1650-es évek után azonban már Európában és hazánkban is egyre kevesebb egyházpolitikai és vallási tétje volt a polemikus irodalomnak, és a vitairatok száma jelentősen csökkent. Kutatásra érdemes, ám a szakirodalom által eddig alig tárgyalt jelenség, hogy a Magyar Királyság területén 1657-től kezdve ismét felélénkült a hitvitázás. Ennek hátterében elsősorban azok a politikai változások álltak, amelyek felborították azt a viszonylagos egyensúlyt, amely a század közepén a magyar katolikus és protestáns rendek között fennállt.1 Erdély államiságának az 1657-es sikertelen lengyelországi hadjáratot követő meggyengülése és az erősödő katolicizmus egy „ütközőzónában”, az addig elsősorban protestáns túlsúlyú felső-magyarországi régióban éreztette leginkább hatását. A térségben jelentős változásokat hozott az özvegy fejedelemasszony, Báthori Zsófia rekatolizációja és fia, I. Rákóczi Ferenc katolikus hitre térése, amellyel megindult a jezsuita missziót támogató földesúri ellenreformáció. 2 Ennek eredményeként a szembenálló egyházak képviselői ismét polemikus szövegeket tettek közzé. Az 1660-as évekre kibontakozó, mintegy 13 hitvitát és több mint 100 vitairatot számláló hitvitázó irodalom azonban számos, csak az adott időszakra jellemző sajátosságot mutatott fel. A Kassa–Sárospatak–Eperjes tengelyhez köthető hitvitázás során ugyanis kialakult egy olyan belső irodalmi élet, amely szorosan kapcsolódott a felekezetek meglévő intézményeihez. Ebben az időben a jezsuitáknak és a protestáns felekezeteknek is voltak iskoláik a térségben, Kassán és Sárospatakon pedig nyomda is működött. Mindez alapfeltétele volt annak, hogy a vitázók sokszínű, írói tehetségüket is jobban felszínre hozó, gyakran személyes jellegű, intellektuális csatározásnak tűnő vitairatokat hozzanak létre.3 1
HELTAI János, Hitviták és irodalmi élet Kassán az 1660-as évtizedben – Vieroučné polemiky a literárny život v Košiciach okolo roku 1660 = 350. vyročie Košickej univerzity: jubilejny zborník príspevkov z medzinárodnej vedeckej konferencie Košice 27. februára 2007, ed. Cyril HIŠEM, Košice, 2007 (Katedra Histórie), 39–48, 39–43. 2 PÉTER Katalin, A református gyülekezet első száz esztendeje Sárospatakon = A tudomány szolgálatában: Emlékkönyv Benda Kálmán 80. születésnapjára, szerk. GLATZ Ferenc, Bp., MTA Történettudományi Intézet, 1993, 113–122; PÉTER Katalin, A jezsuiták működésének első szakasza Sárospatakon = Az értelmiség Magyarországon a 16–17. században, szerk. ZOMBORI István, Szeged, Csongrád Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1988, 103–117. 3 HELTAI, Hitviták és irodalmi…, i. m., 41.
1
A disszertációmban vizsgált 1663 és 1672 között zajló felső-magyarországi hitvita az ekkoriban
kibontakozó
polemikus
irodalom
legjelentősebb
és
legösszetettebb
szövegkorpuszának tekinthető.4 A vita résztvevői katolikus és református oldalról is a térség egyházi-, iskolai- és közéletének meghatározó személyiségei voltak. A hitvitázást kezdeményező, provokáló félnek a jezsuita missziót vezető Sámbár Mátyás tekinthető, aki 1661-ben a győri jezsuita kollégiumban működött és a nagyszombati nyomdában adta ki Három üdvösséges kérdés5 című traktátusát, melyet aztán az 1663-ban induló sárospataki missziós munka során a régió református lakossága körében terjesztett. Protestáns részről 1664-ben bocsátottak ki Sámbár műve ellen egy rövid feleletet: Tudja-e kiki maga felől minden bizonyosan, hogy Isten kedvében vagyon? címmel.6 Ebből példány nem maradt fenn, és csupán Sámbár harmadik kérdése második részének hetedik paragrafusával foglalkozott. A következő esztendőben, 1655-ben Dömötöri György, Vitnyédi István tübingeni alumnusa Christoph Wölflin ottani teológiaprofesszor számára latinra fordította a Három üdvösséges kérdés 1661. évi kiadását, amelyre Wölflin három teológiai disputációval válaszolt. Dömötöri célja az volt, hogy Wölflin vizsgatételeinek magyarra fordításával szolgálja hazáját. A fordítás elkészültéről azonban nem maradtak fenn adatok.7 A vita következő, már intenzívebb szakaszában Sámbár legkésőbb 1665 tavaszán Kassán – nyomdahely megjelölése nélkül – ismét kinyomtattatta némi átdolgozással a Három üdvösséges kérdést.8 Erre az újabb kiadásra írt feleletet 1666-ban Pósaházi János sárospataki tanár Summás választétel címmel.9 Sámbár erre azonnal válaszolt: A három kérdésre lött summás választételre írott felelet című irattal, ám ebből példány nem ismeretes.10 Pósaházi újabb viszontválasza még ugyanebben az évben, tehát 1666-ban napvilágot látott: A három kérdésre való summás választételnek egy arra lött alkalmatlan felelettel való megerősödése és azon feleletnek megrázogatása.11 Pósaházi viszontválaszai után még szintén 1666-ban jelent meg Matkó István felsőbányai prédikátor Sámbár ellen írt felelete: Fövenyen épített ház romlása, avagy Három 4
A vita részletes filológiai leírását lásd: HELTAI János, A 16–17. századi magyarországi hitviták adattárának tervezete = „Tenger az igaz hitrül való egyenetlenségek vitatásának eláradott özöne…”: Tanulmányok XVI–XIX. századi hitvitákról, szerk. HELTAI János, TASI Réka, Miskolc, Miskolci Egyetem BTK Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék, 2005, 251–299, 275–299; ZOVÁNYI Jenő, Sámbár Mátyás és Kis Imre hitvitái s az ezekkel egyidejű hitvitázó művek, TheolSz, 1925, 264–271; UŐ, Szóbeli hitviták Sárospatakon és Kassán, TheolSz, 1933/34, 139–148. Újabb könyvészeti leírása az RMNy IV. kötetének vonatkozó tételeiben. 5 RMNy 2997. 6 RMNy 3157. 7 RMK III, 2295; RMK III, 2362. 8 RMNy 3205. 9 RMNy 3288. 10 RMNy 3289. 11 RMNy 3310.
2
kérdések körül gőgösen futkározó Sámbár Mátyás jezsuita ina szakadása.12 Ennek oka, hogy Sámbár 1665 derekán küldött Matkónak egy példányt a Három üdvösséges kérdésből, s válaszolásra szólította fel a református prédikátort. Habár Pósaházi és Matkó egymástól függetlenül írták műveiket, a vita első intenzív szakaszának lezárásaként Sámbár 1667-ben ellenfeleinek egy összevont válaszirattal felelt: A három üdvösséges kérdésre a lutter és kálvinista tanítók, mint felelnek?... X, ut Tök… Matkó hazugságinak megtorkolása és Pósaházi mocskainak megtapodása.13 Sámbár e könyvének előszavában ismertette a vita addigi menetét, s leírásából követhetővé vált a polémia alakulása. A vita következő nagyobb szakaszában 1668–1669-ban négy Sámbár ellen írt református vitairat látott napvilágot. Szöllősi Mihály beregsurányi prédikátor, korábban kassai tanár úgy tűnik, hogy Matkó és Pósaházi válaszainak ismerete nélkül, még 1666 folyamán készítette el feleletét a Három üdvösséges kérdés harmadik kérdése ellen, de csak 1668 folyamán tudta kinyomtattatni Debrecenben a Sion leánya ártatlan ügyét védő Hitnek Paissa, avagy a győri kollégium harmadik kérdése ellen… kikelő bajnok Dávidka című munkáját.14 Ez a munka azonban katolikus részről nem kapott feleletet. Az X, ut Tökre viszont – a személyes megszólítottság okán – Matkó és Pósaházi egyaránt rövid időn belül válaszolt. Matkó István az X, ut Tök könyvnek eltépése, avagy bányász csákány15 című munkájával 1668-ban, Pósaházi János pedig a Görcsös bot, amaz déceges fekete Bonasusnak a hátára című művével 1669-ben folytatta a polémiát.16 Még 1668-ban megjelent Kassán egy szintén Sámbárral vitázó névtelen református vitairat: Az ötödik evangélistának Sámbár Mátyás káplánnak zenebonája.17 Ez Sámbár 1667. évi X, ut Tök című művének ismeretében készült, ennek ellenére nem foglalkozik ezzel a munkával, csupán a Három üdvösséges kérdés első két kérdésére válaszol. Viszontválaszt nem kap katolikus részről. A következő esztendőben, 1669-ben Czeglédi István kassai prédikátor egy másik vita, az úgynevezett kassai hitvita keretében kiadott munkájában a Redivivus Jáfetkében18 reagált az X, ut Tök őt személyében érintő részleteire. Az egész polémiát két katolikus vitairat zárta le. Illyefalvi István kassai jezsuita teológus hallgató, Sámbár tanítványa 1669-ben A három üdvösséges kérdés igassága ellen
12
RMNy 3323. RMNy 3347. 14 RMNy 3419. 15 RMNy 3481. 16 RMNy 3590. 17 RMNy 3424. 18 RMNy 3513. 13
3
költ Bányász csákánynak tompítása19 című apologetico-polemikus értekezésében professzora helyett válaszolt főként Matkó Bányász csákányára, de egyúttal Pósaházi Görcsös botjára és a felső-magyarországi hitvitát távolabbról érintő más református vitairatokra. Majd végezetül 1672-ben Sámbár harmadszor, megjobbítva, jelentős átdolgozásokkal bocsátotta ki a Három üdvösséges kérdést,20 amelynek Szegedi Ferenc egri püspökhöz címzett előszavában összegzően reflektált az egész vitára. A polémia végső lezárulásának gyakorlati oka azonban az volt, hogy a Wesselényi összeesküvés felszámolását követően 1671-ben a császári katonaság bevonult a térség városaiba. Ekkor a Habsburg megtorlás és a kezdődő protestánsüldözés miatt a reformátusoknak el kellett menekülniük Sárospatakról és Kassáról, s így helyzetük már nem tette lehetővé a polémia folytatását. Mint látható, az elveszett, fordított, újra kiadott művekkel együtt a felső-magyarországi hitvita összességében 17 iratból állt, s ezzel nemcsak a korszak, de az egész magyar hitvitázó irodalom legtöbb elemből álló polemikus alkotása volt. Pusztán ez a filológiai tény, rövid könyvészeti leírás is rámutat arra, hogy az 1660-as évek irodalmiságában milyen meghatározó szerepet játszhatott ez a – talán mondhatom – hosszú időre méltatlanul elfeledett, s csak az utóbbi években kutatott szövegkorpusz. Disszertációmban e polémia iratait vizsgálva igyekszem betekintést nyújtani a korszak hitvitázó irodalmának szövegvilágába. Úgy vélem, a hazai hitvitázó irodalom e kései, lezáró szakaszában keletkezett vitairatok szövegkapcsolati rendszerének, belső intertextuális viszonyrendszerének vizsgálatával, és a
kortárs
irodalomelméleti megközelítések érvényesítésével teljesebb képet kaphatunk a barokk kor irodalmi alkotásmódjának mechanizmusairól, irodalmi gondolkodásáról. I. A hitvita jelenség kérdései és a felső-magyarországi hitvita Disszertációm első fejezetében szükséges röviden számot vetnem azzal a kérdéssel, hogy mit is érthetünk hitvita alatt, ha a korszak irodalmiságát vizsgáljuk. Illetve mi jellemzi azt az irodalmi, kulturális jelenséget, amelyet hitvitázó irodalomnak nevezünk.21 A problémát talán részben az okozza, hogy mai irodalomértésünk jelentősen különbözik a korábbi, a modernséget megelőző századok irodalmiságától, amikor is a mainál sokkal kiterjedtebb szöveguniverzum, a litterae értelemben vett irodalom magában foglalta a korabeli kultúra
19
RMNy 3515. RMK I, 1127. 21 A kérdéskört legteljesebben Heltai János tárgyalta: „a hitviták a reformáció és a katolikus megújhodás korának tipikus kommunikációs formáját jelentik, amelyben a keresztyén hittel kapcsolatos vitás kérdéseket tárgyalnak.” HELTAI, A 16–17. századi magyarországi hitviták adattárának…, i. m., 254. 20
4
teljes nyomtatott, írott anyagát.22 A szövegek „középkori” létmódja,23 az emberi életben betöltött használati, funkcionális szerepe, 24 a tematikusan sokrétű kommunikációs tereket betöltő változatos műfajisága jelentősen különbözött a modern irodalmi alkotásokétól.25 A korszak irodalmában való tájékozódás és kutatás alapfeltétele, hogy számolunk ezekkel a „különbözőségekkel”, s a belletrisztikus, a modernség esztétikai szempontjait érvényesítő értékrendet nem vetítjük rá teljes egészében a 16–17. századi irodalomra. Bár megjegyezném, hogy éppen a hitviták kapcsán világított rá Balázs Mihály a fikciós, irodalmias írásmódnak e vallásos irodalmi műfaj körében történő megjelenésére.26 S hipotézisem szerint a felsőmagyarországi hitvita szövegei szintén alkalmasak arra, hogy a teológiai, dogmatikai problémák vizsgálata helyett a polémiában felfedezhető, esztétikai, poétikai tartalommal bíró jelentést tárjuk fel. Mindenesetre, ha a modernség felől szemlélnénk, akkor a polemikus irodalom termései inkább az egyház- és teológiatörténet kutatói számára volnának érdekesek, holott a hitviták jelentős irodalmi művek voltak a maguk idejében, s a vallásos kommunikáció közösségi dimenzióit megjelenítő szövegek legmeghatározóbb és számszerűleg is jelentős csoportját alkották. Meghatározni, leírni már csak formai (prózai, verses, drámai) sokszínűsége miatt is nehéz e jelenséget. Ám a kora újkori27 embereknek – úgy vélem – a formai szempontoktól függetlenül egyértelmű lehetett, hogy a nagy litteraeben mikor, milyen szóbeli vagy írásbeli megnyilatkozást tekintsenek polemikus műnek – vagy bármilyen más „műfajba” tartozónak –, s valószínűleg az volt a hitvita, amit a befogadók annak olvastak / értettek, illetve azzá olvastak / értettek, alakítottak.28 Ez az „alakítás” gyakorlatilag a hitvita létmódjához
22
TARNAI Andor, A magyar irodalomtörténeti hagyomány kialakulása = Tanulmányok a magyarországi historia litteraria történetéről, szerk. KECSKEMÉTI Gábor, Bp., Universitas, 2004 (Historia Litteraria, 16), 5–31. A kérdés újabb kifejtése: SZENTPÉTERI Márton, Eszmetörténet és irodalomtudomány, Hel, 2009/1–2, 5–21. 23 Richard H. ROUSE, Mary A. ROUSE, A kéziratos irodalom hét évszázada, Hel, 1989/2–3, 351–362; Bernard CERQUIGLINI, Szerzői variánsok és másolói variancia, Hel, 1989/2–3, 363–377; HELTAI János, A szöveg tekintélyének forrásai Magyarországon a barokk kor elején = Hatalom és Kultúra: Az V. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus (Jyväskylä, 2001. augusztus 6–10.) előadásai II., szerk. JANKOVICS József, NYERGES Judit, Bp., Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság, 2004, 678–694, 678. 24 HELTAI János, Műfajok és művek a XVII. század magyarországi könyvkiadásában (1601–1655), Bp., Universitas–OSZK, 2008 (Res Libraria, 2), 21–34. 25 BENE Sándor, KECSKEMÉTI Gábor, Javaslatok egy új irodalomtörténet elvi alapvetéséhez és régi magyar irodalomtörténeti részének felépítéséhez, Hel, 2009/1–2, 201–225, 209–210. 26 BALÁZS Mihály, Fikció és valóság Jacobus Paleologus Disputatio scholastica című művében = B. M., Felekezetiség és fikció, Bp., Balassi, 2006 (Régi Magyar Könyvtár Tanulmányok, 8), 175–192. 27 Habár a jelenkori eszmetörténeti kutatás elveti az „Early Modern” használatát a 16–17. századra, s a reneszánszt mint a középkort betetőző szakaszt tárgyalja, úgy vélem a magyarországi irodalomtörténeti diskurzusban használt „kora újkor” kevésbé félrevezető tartalmisággal bír, ezért is használom. John MONFASANI, A reneszánsz mint a középkor betetőző szakasza, ford. DOBOZY Nóra, Hel, 2009/1–2, 183–200. 28 Heltai János műfajelméleti monográfiájában összegzi az 1600 és 1655 közötti hitvitákat, s adatai szerint 168 nyomtatvány tartozik a vitairatok körébe, „ebből 99 a valódi vitairat, 69 pedig egyéb műfajú hitvitázó munka: 8 prédikáció, 21 vallási tanítás, 35 iskolai vizsgatétel és öt katekizmus”. Tehát az ún. valódi vitairatok mellett a
5
tartozik.29 Egy vitairat nem hitvita, még akkor sem, ha nyilvánvalóan egy már létező, a felekezetek között állandóan folyó polemikus teológiai diskurzus elemeként jön létre. Annak, aki bele akar szólni a felekezetek közötti vitába nyilvánvalóan ismernie, tudnia kell azt a kontroverzteológiai kontextust, amelyben szövege érvényesül. Ugyanakkor a hitvita akkor jön létre, amikor egy vitairat kiprovokál egy célzottan a szövegre és szerzőre irányuló választ, megteremtve a dialogicitáson alapuló vitaszituációt. A Sámbár Mátyás által kezdeményezett hitvita sem a jezsuita szerző saját iratával, hanem az első kiprovokált református válaszirattal jött létre. Így talán azt mondhatnám, hogy az írásbeli hitvita az egymásra válaszoló vitairatok, vagy hitvitázó, polemikus hangvételű művek dialógusából, egy adott dogmatikai, egyházügyi kérdés körül létrejövő szövegek együttese. Modern értelemben vett irodalmi műfaj helyett a hitvitát inkább korjelenségnek, vallási, eszmei, politikai tanok kifejtésére alkalmas dialogicitást kívánó vallási kommunikációs formának lehet tekinteni, ami írásban és szóban is létezett. Dolgozatom e fejezetében tehát összegzem a hitvitázó irodalom írásbeli (verses, drámai prózai) és szóbeli megnyilatkozási formáinak főbb jellegzetességeit, s felvázolom azt a hitvitázó irodalmi hagyomány-kontextust, amelynek tükrében a felső-magyarországi hitvita szövegei is értelmezhetőek. Szintén az első fejezet részét képezi a térség konfesszionális viszonyrendszerének felvázolása, a kassai és sárospataki protestáns egyházak létrejöttének és a később megszerveződő jezsuita misszió kialakulásának áttekintése. 30 Munkámban kitérek a rendkívül intenzív írásbeli vitázás alapfeltételét jelentő nyomdák történetére, a kassai és a sárospataki tipográfiának a hitvitával összefüggésben álló, a nyomtatást már nem felekezeti, hanem üzleti alapon működtető műhelyek működésére.31 E fejezet utolsó szakaszában magukról a vitázókról közlök egy-egy rövid életrajzot, amely a szakirodalom eddigi megállapításai mellett a vita szövegeiből kiszűrhető, s a korábbi adatokat megerősítő vagy korszak vallásos irodalmi műfajainak nagy részében megjelenhetett a hitvitázás, azaz különböző műfajokba tartozó kiadványokat is hitvitaként olvashattak. HELTAI, Műfajok és művek… i. m., 108. 29 Ennek a hitvitává „alakításnak” lehet példája Pázmánynak a Magyari ellen írt Felelete. THIMÁR Attila, „Halhacza mit mond zent Bernard ti felőletec” – gondolatok Pázmány Feleletéről = Pázmány Péter és kora, szerk. HARGITTAY Emil, Piliscsaba, Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar, 2001, 205–218. 30 RÉVÉSZ Kálmán, Százéves küzdelem a kassai református egyház megalakulásáért 1550–1650, Bp., Hornyánszky Viktor Könyvnyomdája, 1894; VELICS László, Vázlatok a magyar jezsuiták múltjából, második füzet 1610–1690, Bp., A Szent István Társulat Kiadója, 1912; MAKKAI László, A kollégium története alapításától 1650-ig = A Sárospataki Református Kollégium: Tanulmányok alapításának 450. évfordulójára, szerk. A Tiszáninneni Református Egyházkerület Elnöksége, Bp., A Református Zsinati Iroda Sajtóosztálya, 1981, 17–58. 31 V. ECSEDY Judit, A könyvnyomtatás Magyarországon a kézisajtó korában 1473–1800, Bp., Balassi, 1999, 87; GALLI Katalin, PAVERCSIK Ilona, Fejezetek a kassai könyvnyomtatás történetéből, OSzk Évk, 1981, 309–352; TAKÁCS Béla, A sárospataki nyomda története, Magyar Helikon, 1978, 5–57; GALLI Katalin, PAVERCSI Ilona, Az ellenreformáció győzelme a kassai könyvnyomtatásban: Kassa és nyomdászata az 1660-as és az 1670-es években, OSzk Évk, 1981, 353–377.
6
azokat kiegészítő információkat tartalmaz.32 Az első fejezet végén a polémia részletes filológiai, könyvészeti leírását végzem el. A felső-magyarországi hitvita szövegkapcsolati rendszerének vizsgálata II. Az intertextualitás lehetőségei: az ekkléziológiai vitától a fikcióig Mivel az írásbeli hitvita több szövegből áll, ezért talán ezen irodalmi jelenséggel kapcsolatos következő kérdésünk arra irányulhat, hogy hogyan is jön létre? Illetve hogyan épül fel a hitvita szövege? Létrejön-e a különböző felekezetű, egymással vitatkozó szerzők által mégis közösen alkotott, írt, megteremtett hitvita szöveg? A korszakban létező szövegalkotói gyakorlat, az imitáció33 és kompiláció mellett,34 megfigyelhető-e a hitvitákban az egymás szövegeit használó, belső szövegkapcsolati rendszert létrehozó szerzői módszer? A kérdés, amely a vita belső intertextuális viszonyrendszerére vonatkozik, alapvetően a hitvita létmódjából indul ki. Éppen ezért úgy vélem, hogy a disszertációm vizsgálati anyagát képező felső-magyarországi hitvita mint szöveg alkalmas arra, hogy a vita belső kapcsolatrendszerét, intertextualitását vizsgáljam.35 E fejezetben elsőként a vita környezetét, értelmezési és kommunikációs terét létrehozó szövegrészeket, prelimináriákat (paratextusokat), mint például a címeket, a mottókat és ajánlásokat tárgyalom. Ezek közül részletesebben érintem a vita nyitóiratának tekinthető Három üdvösséges kérdés című jezsuita traktátus Nádasdy Ferenc országbírónak írt ajánlását. E szövegrész véleményem szerint az egész mű és a később létrejövő vita egyik legfontosabb paratextusa volt, amely retorikai megformáltsága révén lényeges többlettartalommal látta el az iratot. A katolikus főúrnak szóló ajánlás felkínálja a vita szélesebb, politikai diskurzustérben való értelmezésének lehetőségét. Éppen ezért a korszak politikatörténeti összefüggésrendszerében is érdemes tárgyalni a hitvitát, s a szövegek azon részeit vizsgálni, amelyek a politikatörténeti, eszmetörténeti kontextusra utalnak.36 A dolgozat ezen részében igyekszem a
32
HORVÁTH Lajos, Sámbár Mátyás élete és munkái, Bp., 1918; MAKKAI Ernő, Pósaházi János élete és filozófiája, Kolozsvár, 1942 (Acta Philosophica, 3). 33 BÁN Imre, Az imitatio mint a reneszánsz arisztotelizmus esztétikai kategóriája = B. I., Költők, eszmék, korszakok, Debrecen, Kossuth Egyetemi Kiadó, 1997, 23–64. 34 HARGITTAY Emil, Pázmány és a kompiláció = Pázmány Péter és kora…, i. m., 251–260; MACZÁK Ibolya, A kanonikus plágium (Szövegalkotás barokk prédikációinkban), ItK, 2003, 261–276. 35 Gérard GENETTE, Transztextualitás, Hel, 1996, 82–90, 85; KULCSÁR-SZABÓ Zoltán, Intertextualitás: lét-mód és / vagy funkció? = K.SZ.Z., Hagyomány és kontextus, Bp., Universitas, 1998, 5–58. 36 GARADNAI Erika, Szövegtekintély és főúri reprezentáció a Három üdvösséges kérdésben = Miskolci Egyetem Doktoranduszok Fóruma, Miskolc, 2010. november 10.: Bölcsészettudományi Kar szekciókiadványa, szerk. FEKETÉNÉ PÁL Enikő, Miskolc, ME Tudományszervezési és Nemzetközi Osztály, 2011, 22–28.
7
vitának a politikai nyilvánosságban betöltött szerepét, valamit a fejedelmi család katolizálásával mint politikai aktussal fennálló kapcsolatát feltárni.37 E fejezet további részeiben a hitvitaszövegek intertextualitásával foglalkozom. Hipotézisem szerint az általam vizsgált hitvitában a szövegkapcsolat két szintjét is meg lehet különböztetni. Az elsőben természetesen ezek a szövegek is az egyházi / vallásos szöveghagyományhoz kapcsolódnak, arra épülnek, s az alteritás szövegvilágához kötődnek. A vita teológiai kérdése ugyanis az ekkléziológia ügye körül forog. 38 Ugyanakkor úgy vélem, e szövegekben létezik egy új, csak a hitvitázók szövegkapcsolati rendszere által létrehozott, szinte modern irodalmi játéknak tekinthető szövegvilág is. A szerzők megteremtenek egy irodalmi, fikciós vitateret, amely újszerű poétikai, esztétikai tartalommal bír. Ez a második, fikciós szövegvilág rátelepszik a teológiai vitára, s szinte fontosabbá válik, mint maguk a dogmatikai kérdések. Az irodalmias játék alapja, hogy a református szerzők gúnyt akarnak űzni a katolikus tanokból és a térségben térítő jezsuitákból. Mivel a jezsuita szöveg azt fejti ki, hogy a katolikus egyház hegyként emelkedik a világban, s a tradicionális hegy attribútumot használja érvként, a protestánsok ebből igyekeznek gúnyt űzni. A fikció része, hogy a hitvitázók gúnyneveket és szerepeket adnak egymásnak, beleírják egymást a hitvitába.39 Szerzői szerepeket vesznek fel, s kialakul egy belső narratíva és szövegvilág, amely fokozatosan épül fel az egymásra felelő iratokban. Elemzésemben tehát szeretném bemutatni, példákkal szemléltetni a szövegkapcsolati rendszer által létrehozott fiktív szövegvilágot. Véleményem szerint a katolikusok által használt hegy szimbólum kigúnyolása egyrészt szinte modern irodalmi játék, másrészt egy fontos egyháztani, ekkléziológiai vitát is közvetít és szemléltet. A hegy mint az egyház szimbóluma a katolicizmus régiségét, egyetemességét fejezi ki. Ennek a kigúnyolása tehát fontos egyháztani / ekkléziológiai ügy, ilyen értelemben pedig a hitvitában létrejön egy „valódi” dogmatikai vita és egy katolikus teológia-paródia.
37
BENE Sándor, Theatrum Politicum: Nyilvánosság, közvélemény és irodalom a kora újkorban, Debrecen, Kossuth Egyetemi Kiadó, 1999 (Bibliotheca Studiorum Litterarium, 19). 38 BITSKEY István, Ekkléziológia és retorika Pázmány Péter műveiben, ItK, 2000, 294–310; HARGITTAY Emil, Pázmány Péter a Szentírásról és az Anyaszentegyházról = „Tenger az igaz hitrül…”, i. m., 79–84. E kérdést részben érintettem egy korábbi dolgozatomban: GARADNAI Erika, Metatextualitás a felső-magyarországi hitvitában = Filológia és textológia a régi magyar irodalomban: Tudományos konferencia Miskolc, 2011. május 25–28, szerk. KECSKEMÉTI Gábor, TASI Réka, Miskolc, Miskolci Egyetem BTK Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézet, 2012, 315–322. 39 GARADNAI Erika, Hitvita, avagy ki is a csalárd lélek? Gúnynév és szerzői szerepjáték a felső-magyarországi hitvitában, Iskolakultúra, 2011/8–9, 34–41.
8
III. Hitvita és medialitás A kilencvenes évek kultúratudományi kutatásai a protestantizmus és a medialitás viszonyrendszerét új megvilágításba helyezték. 40 Úgy vélem a hitvitázó irodalom, illetve a kutatásra kijelölt szövegek – amelyek kivételes sokszínűséggel jelenítik meg az írásbeli és a „szóbeli” polémiát – gazdag forrásai lehetnek az ilyen jellegű vizsgálatoknak is. Újszerű megnyilatkozási formákra lehetünk figyelmesek, ha a vizuális alkotóelemek szövegben való szerepeltetését, a tipográfiai elemek befogadóra gyakorolt hatásmechanizmusait vagy a korszak nyomdászati lehetőségeit elemezzük. Disszertációmnak ebben a fejezetében a felsőmagyarországi hitvita optikai, vizuális elemeinek, illetve elsősorban a díszítőelemeknek és fametszeteknek a hitvita argumentációjával való összefüggéseit tárgyalom.41 A medialitás szerteágazó kérdéskörét leszűkítve, a szövegek tipográfiai sajátosságait, az iniciálék, könyvdíszek, illusztrációk, fametszetek szövegekkel való összefüggéseit igyekszem feltárni. Ezek ugyanis többek voltak egyszerű díszítő elemeknél, fontos szövegértelmezési szerepet töltöttek be, és a felekezetek egymástól eltérő képfelfogását is megjelenítették az érintett hitvitában.42 A medialitás kérdésköre természetesen már e fejezeten belül is bővíthető. Gondolok itt a hitvitákban gyakran megjelenő, a szóbeli vitákat leíró részek vizsgálatára. A polémia résztvevői mindannyian nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy a sokszor spontán, véletlen találkozások alkalmával létrejött, vagy a fejedelmi tekintély előtt lezajlott disputákat megörökítsék. Beszámolóik természetesen jelentős különbségeket mutatnak, hiszen saját felekezetük győzelmét igyekeznek megörökíteni nyomtatott szövegeikben is. E hitvita tehát alkalmas forrása annak, hogy a továbbiakban feltárjuk a hitvitázás szóbeli és nyomtatott változatának összefüggéseit.43 Leírásaik betekintést nyújtanak az 1660-as évek sárospataki és kassai polemikus életébe, és rávilágítanak, hogy milyen társadalmi jelentősége volt a 17. század végén a vallási hovatartozásnak, felekezeti különbözőségeknek. Emellett pedig a
40
Asa BRIGGS, Peter BURKE, A média társadalomtörténete: Gutenbergtől az internetig, ford. GELLÉRI Gábor, Bp., Napvilág Kiadó, 2004; Szerep és Közeg: Medialitás a magyar kultúratudományok 20. századi történetében, szerk. OLÁH Szabolcs, SIMON Attila, SZIRÁK Péter, Bp., Ráció, 2006 (Ráció–Tudomány, 9). 41 GARADNAI Erika, „Képvita” a felső-magyarországi hitvitában: Tipográfia, illusztráció, medialitás = Miskolci Egyetem Doktoranduszok Fóruma, Miskolc, 2009. november 5.: Bölcsészettudományi Kar szekciókiadványa, szerk. SZŐKE Kornélia, Miskolc, ME Tudományszervezési és Nemzetközi Osztály, 2010, 64–70. 42 Hans BELTING, A hiteles kép: Képviták mint hitviták, ford. HIDAS Zoltán, Bp., Atlantisz Könyvkiadó, 2009, 285–296. 43 Walter J. ONG, Szóbeliség és írásbeliség: a szó technologizálása, ford. KOZÁK Dániel, Bp., AKTI–Gondolat, 2010 (A kommunikációkutatás klasszikusai).
9
hitvitázás „szóbeli” argumentáltságára vonatkozó adatokkal is szolgálnak. 44 A szóbeli hitvita mint a korabeli nyilvánosság egyik fontos fóruma, amely felölelte a kor társadalmának minden rétegét, megkövetelte a résztvevőktől, hogy mindenkit megszólítsanak, mindenkinek mondjanak valamit, hiszen az egyedül üdvözítő hitnek, mindenkihez el kellett jutnia, ráadásul ugyanolyan hatásfokkal és egyidejűleg. Ez a többszólamúság – vagy ahogy Thimár Attila fogalmaz – polifonikusság a hitvita műfajának egyik sajátossága volt, s általában három olvasó / befogadó típusra kellett hatnia a szövegnek: a vitapartnerre, a világi joggyakorlóra és a hívekre.45 A többszólamúság persze teljesen érthető, ha szóbeli disputáról van szó, hiszen a vitázó fel tudja mérni, hogy milyen közönség előtt beszél, kik azok, akiket szavaival el kell, hogy érjen. A nyomtatott iratoknál viszont, amelyeket eleve csak egy bizonyos műveltséggel rendelkező réteg tudott befogadni, elvileg nem lett volna szükség a többszólamúságra. Mégis, a vitairatok hitelesen jelenítik meg azt a retorikai bravúrt, amellyel a szóbeli megszólalásokkor is éltek a felek. A szerzők feltehetően az olvasásos hitvita-élményben is igyekeztek a befogadóban a szóbeli látványélményt ismételten felkelteni, előhívni, megerősíteni. Mivel a vitázók alapvetően a hallgatósághoz, illetve a vélt / feltételezett olvasóközönséghez igazodtak, ezért a szövegelemzések arra is rámutathatnak, hogy az 1660as években milyen nyilvánosság előtt zajlódtak e viták, milyen társadalmi rétegeket vontak be a polémiába. Így a hitvita médiumának működését, a szóbeliség és írásbeliség „egyidejűségét” lehet kutatni a polifonikus szövegrétegek vizsgálatával. IV. A hitvita identitásközvetítő szerepe és a recepciótörténet kérdései A felekezetiség, a konfesszionális hovatartozás a 16–17. század talán legmeghatározóbb identitásképző tudata volt. A múltról, a jelenről és a jövőről való gondolkodást, a történeti és nemzeti önszemléletet, vagy akár az aktuálpolitikai események értékelését, értelmezését a felekezetiség határozta meg. Gondolhatunk itt például a romlás toposz katolikusok és protestánsok által egyaránt használt, ám eltérő jelentéstartalmú történeti narratívájára, vagy akár a mohácsi csatavesztés felekezetileg különböző értelmezésére.46 A hitvita műfaja eleve alkalmas volt arra, hogy előhívja az olvasók identitásának megjelenítését. Sőt, talán mondható, hogy a nyomtatott hitvita nem elsősorban a meggyőzést, sokkal inkább a saját felekezeti identitás felismerését, megerősítését, a konfesszionális öntudat tanbeli és érzelmi 44
HELTAI János, Hitvita a bibliai konzekvenciákról 1665–1666-ban = Biblia Hungarica Philologia: Magyarországi bibliák a filológiai tudományokban, szerk. HELTAI János, Bp., Argumentum Kiadó, 2009 (A Magyar Könyvszemle és a Mokka–R Egyesület Füzetei, 3), 161–170. 45 THIMÁR Attila, Pázmány Péter a vitapartner?, ItK, 1999, 114–127. 46 IMRE Mihály, „Magyarország panasza”: A Querela Hungariae toposz a XVI–XVII. század irodalmában, Debrecen, Kossuth Egyetemi Kiadó, 1995 (Csokonai Könyvtár, Bibliotheca Studiorum Litterarium, 5), 7–11.
10
felvértezését szolgálta. Ennek hátterében az áll, hogy a hitvita beszédmódja abból a sajátos kommunikációs stratégiából fakad, hogy a vitázó önmagát valamivel szemben, kontroverz módon értelmezi. A kiinduló kommunikációs helyzet tehát az ellenkező nézettel való szembehelyezkedés, amely kialakítja és meghatározza a vita diskurzusát. Ez az ellenféllel szembeni fellépés az önmeghatározásra, önszemléletre és a szerző által a nyilvánosság felé közvetíteni kívánt énkép, illetve a képviselt közösség / felekezet identitásának megkonstruálására is alkalmas.47 A felvállalt közösség, felekezet, egyház alapvetően a szerző személye felett áll, de felette áll az az egész vallásos szöveghagyomány is, amelyből műve táplálkozik, merít, idéz, amelyet mozgat, használ, citál, imitál. Ezért a sokszor felmerülő kérdés, amely a hitviták és egyáltalán a korszak vallásos irodalmi alkotásai kapcsán a szerzőség szempontjait boncolgatva felmerül, tulajdonképpen némileg anakronisztikusnak tűnik. A modern értelemben vett szerző ugyanis a kor irodalmában kis túlzással: nem létezik. Ugyanakkor jellemzően a hitvitázó irodalomban figyelhető meg az a szinte modern irodalmi, névrejtéses játék, melyet a polémiák taktikai elemeként, s a térítést szolgáló szerzői magatartásként
szoktak értelmezni. Éppen ezért
a
felső-magyarországi
hitvitában
megfigyelhető, a vita „mikro-irodalmi” közegében létrejövő öntudatos szerzői névhasználat, prédikátori szerep, ál- és gúnynév alkalmazása külön elemzés tárgyát képezi.48 Továbbá a szerzők által felvállalt és a szövegekben megjelenő felekezeti, nemzeti, „regionális” identitás közvetítése is a vizsgálat egyik területe lehet.49 Mivel a hitvédelem retorikája olyan beszédmódot hoz létre, amelyben a hitvitázó egy közösség tagjaként szólal meg, természetes emberi reakció, hogy a megszólítottságban, akár az egyetértés, akár a vitatkozás hangján maga az olvasó is szükségét érzi a megszólalásnak. Ám ha ez a megszólítottság az írásbeliség, illetve egy nyomtatott könyv olvasása során válik személyes élménnyé, kézenfekvő, hogy a befogadó is az írásbeli kultúra feltételrendszerében ad hangot, illetve teret véleményének. Disszertációmnak ebben a fejezetében azt mutatom be, hogy ez a mentalitás-artikuláló hatás milyen nyomokat hagyott a felső-magyarországi hitvita nyomtatványain. Több olyan, a vita részét képező irat lelhető ugyanis fel, amelyekben olvasói bejegyzések, margináliák, glosszák, vagy éppen az olvasói kéz kitörlései találhatók.50 Ezek antropológiai
megközelítésű
elemzésével
a
hitvitának
az
egyéni
és
közösségi
47
TASI Réka, „Könnyű vólna meg-torkolni”: Polemikus hang a 17–18. század fordulóján megjelent katolikus prédikációgyűjteményekben = „Tenger az igaz hitrül…”, i. m., 199–215, 199. 48 GARADNAI Erika, Hitvita, avagy ki is a csalárd…, i. m., 34–41. 49 BITSKEY István, Az identitástudat formái a kora újkor Kárpát-medencében = Humanizmus, religio, identitástudat: Tanulmányok a kora újkori Magyarország művelődéstörténetéről, szerk. BITSKEY István, FAZAKAS Gergely Tamás, Debrecen, 2007 (Studia Litteraria, 45), 11–23. 50 TÓTH Zsombor, Hitvita és marginália: Megjegyzések a „(hit)vita antropológiájához” (Esettanulmány) = „Tenger az igaz hitrül…”, i. m.,175–197.
11
vallásgyakorlatban betöltött szerepe, a szövegek mentalitás-artikuláló hatása; valamint a polémia tanbeli reflektáltságát és a felekezeti identitás performálását előhívó műfaji sajátossága is kutatható.51 Szintén e fejezet részét képezi annak tárgyalása, hogy a vita 1672-es lezárulása után – amikor a szövegek már kiléptek a zárt, mikro-irodalmi hitvita-kontextusból – mikét olvasták a műveket, érvényesült-e a később újra kiadott iratokban a polemikus tartalom, illetve megfigyelhető-e a 18. századi szövegkiadásokban a vita részét képező szövegek más jellegű, inkább a kegyességi irodalomban való használata. Dolgozatom e részében összegzem a művek 18. századi kiadástörténetét, s a hitvita befogadástörténeti összefüggéseit is igyekszem feltárni. V. Textológiai kérdések és szövegközlés Mivel a disszertáció egyik célkitűzése, hogy az interpretáció mellett szövegkiadást is létrehozzon, ezért a szövegekkel kapcsolatos és a szövegkiadás feltételét jelentő legfontosabb textológiai kérdésekkel is számot kell vetni. A felső-magyarországi hitvita szövegeinek nagy része megtalálható az OSZK gyűjteményében. Ezekről a kiadványokról, valamint az egyéb gyűjteményekben található könyvekről is részletes könyvészeti leírást készített Heltai János. 52 Ez nagymértékben megkönnyíti a kiadványokkal kapcsolatos további munkát. Jelen tervezet szerint a felső-magyarországi hitvita egyik legfontosabb szövegének, Pósaházi János Görcsös bot című iratának modernizált szövegközlését végzem el. Mivel ebből a könyvből csak 1669ből ismert kiadás, így megállapítható, hogy alapszövegnek is ez tekinthető. Ugyanakkor a szövegközlés nélkülözhetetlen feltétele, hogy valamennyi, a különböző gyűjteményekben megtalálható példányt összevessem, s az esetleges eltéréseket, nyomtatásbeli hibákat, különbségeket regisztráljam. A vitairatból példány található:
Országos Széchenyi Könyvtár: teljes példány ép címlappal
Kolozsvári Egyetemi Könyvtár: teljes példány ép címlappal
Alsókubin (Dolný Kubín): csonka példány, legfeljebb 10% hiányzik
Pápai Református Gyűjtemény: teljes példány ép címlappal
Teleki–Bolyai Könyvtár Marosvásárhely: teljes példány ép címlappal
51
GARADNAI Erika, Olvasói bejegyzések Sámbár Mátyás Három üdvösséges kérdésének 1672-es kiadásában = Miskolci Egyetem Doktoranduszok Fóruma, Miskolc, 2011. november 8.: Bölcsészettudományi Kar szekciókiadványa, szerk. GARADNAI Erika, PODLOVICS Éva Lívia, Miskolc, ME Tudományszervezési és Nemzetközi Osztály, 2012, 21–29. 52 Lásd: az RMNy IV. kötetének vonatkozó tételeit.
12
E vitaszöveg tervezett kiadása azért lényeges, mert a polémiában elfoglalt helye, valamint stiláris megformáltsága is érdemessé teszi arra, hogy közzétegyük. Mivel a disszertációmban végzett szövegvizsgálatok egyik alapvető célja az, hogy rámutassak az 1660-as években kiadott hitvitázó művek irodalmi, fikciós és a teológiai diskurzuson túllépő sajátosságaira, így a szövegközlésben is egy olyan iratot igyekszem bemutatni, amely az egyik legszemléletesebb példája a hitvitázó irodalom e késői szakaszában létrejövő, a polemikus szöveghagyományt szétfeszítő, azt felülíró, pamfletszerű, irodalmi játékot létrehozó darabjának. Jelenleg a szöveg modern, mai helyesírás szerinti átírása folyamatban van, s a vitairat töredékes latin szövegrészeinek fordítása Darab Ágnes docens asszony és témavezetőm, Heltai János egyetemi tanár szakmai segítségével jelentős részben elkészült. A szövegek modern helyesírás szerinti átírása, valamint a latin szövegrészek fordítása is azt a célt szolgálja, hogy a mai olvasók egy nyelvileg könnyebben befogadható, ugyanakkor tudományos igénnyel készülő szöveget vehessenek a kezükbe. A tervezett munka része egyrészt ezen átírás befejezése, másrészt a szöveg jegyzetekkel való ellátása.
13
II. Tartalomjegyzék
A felső-magyarországi hitvita szövegkapcsolati rendszerének vizsgálata Bevezetés I.
A hitvita jelenség kérdései és a felső-magyarországi hitvita a) műfajelméleti kérdések b) a protestáns felekezetek és a jezsuita misszió létrejötte, kassai és sárospataki egyház- és várostörténet c) a hitvita résztvevői, életrajzi adatok d) az intézményi, nyomdai háttér szerepe e) a vita filológiai, könyvészeti leírása
A felső-magyarországi hitvita szövegkapcsolati rendszerének vizsgálata
II.
Az intertextualitás lehetőségei: az ekkléziológiai vitától a fikcióig a) a paratextusok szerepe a vitában b) a kommunikációs helyzet kialakítása: az egyházak történetiségére vonatkozó felekezeti álláspont közvetítése c) az ajánlószövegek elemzése: a vita mint a főúri reprezentáció eszköze d) politikatörténeti összefüggések: a fejedelmi család katolizálásának tétje e) szövegkapcsolat, forrás, tradíció szerepe: Pázmány és Pécsváradi vitája f) az ekkléziológiai vita szövegbeli artikulációja g) hermeneutikai különbségek és olvasati lehetőségek: a jezsuita szimbólumrendszer kialakítása h) a metatextualitás rétegei: az egymás szövegeit érintő kritikai módszer: summázás, szillogizmuskritika, idézéstechnika i) a jezsuita szimbólumrendszer protestáns olvasata: a fikció létrejötte j) a hitvita mint irodalmi játék és paródia
14
III.
Hitvita és medialitás a) az extratextusok szerepe: képvita a hitvitában b) a hitvita műfajának mediális sajátosságai: technikai / hermeneutikai c) a felekezetek közötti eltérő mediális felfogás megjelenése a vizsgált hitvitában d) a szóbeliség–írásbeliség sajátosságai a hitvitaszövegek tükrében e) a gyülekezet megszólítása és a hitvita nyilvánossága
IV.
A hitvita identitásközvetítő szerepe és a recepciótörténet kérdései a) identifikáció és mentalitás artikuláció b) szerzői / prédikátori szerepek jellemzői c) kortárs olvasói reflexiók, a margináliák, bejegyzések nyomai d) a szövegek 18. századi ismertsége, használati köre e) a vita mint művelődéstörténeti forrás f) a hitvita szépirodalmi / irodalomtörténeti értéke: az alteritás–modernitás határvidékén: összegzés
V.
Textológiai kérdések és szövegközlés a) a közlésre alkalmas szövegrészek kijelölése: Pósaházi János Görcsös bot című iratának textológiai problémái b) az átírási elvek rögzítése c) szövegközlés
15
III. Fejezettervek
I.
A hitvita jelenség kérdései és a felső-magyarországi hitvita
Disszertációm első fejezetének jelentős része már készen van. Így a pályázat elnyerése esetén a 2012. év szeptemberében ennek a résznek a véglegesítését tervezem. E fejezet első részében felvázolom a hitvita műfajával kapcsolatos elméleti problémákat, tájékozódva a hazai polemikus irodalommal foglakozó szakirodalomban, s a korszak periodizációjával, irodalomelméleti kérdéseivel dolgozó munkákban.53 E fejezet célja, hogy felvázolja a hitvita szövegeihez szükséges megfelelő értelmezési kontextust.54 Eddigi kutatásaimat szeretném kibővíteni a német és angol nyelvű szakirodalomban való tájékozódással, hogy nemzetközi kontextusban is értékelhető és elhelyezhető legyen a felső-magyarországi hitvita. A fejezet további részeiben a kassai és sárospataki református egyházak létrejöttét tárgyalom, s a jezsuita rendtörténeti adatok felhasználásával a rend missziós tevékenységének elindításával kapcsolatos adatokat összegzem. Lényegesnek tartom annak ismertetését, hogyan alakult ki Kassán a református egyház, 55 kik voltak a térség egyházi életének vezetői, s hogy milyen szerepet játszott a városok vallási, gyülekezeti életében a jezsuita misszió megjelenése.56 A térség konfesszionális sajátosságainak bemutatása rávilágíthat arra, hogy milyen vallási, politikai vagy akár egzisztenciális tétje volt a tárgyalt hitvitának. 57 E fejezetben rövid életrajzot közlök a hitvitázókról, s úgy vélem e szövegrészben érdemes külön tárgyalni a jezsuita missziót vezető Sámbár Mátyás térítői-, missziós alakjának a jezsuita rendtörténetben kialakult (kialakított), Pázmány hitvédelmező tevékenységével párhuzamba állított jelképes alakját, valamint a személyéhez kötődő „legendáknak” a felsőmagyarországi misszióban és a vitairatokban is megjelenő szerepét. Ebben a fejezetben összefoglalom a korszak nyomdatörténeti hátterének azon részeit, amelyek a felső-magyarországi hitvitával is összefüggésben álltak. Köztudott, hogy a magyarországi könyvnyomtatás 16–17. századi történetében két alapvető tényező határozta meg a nyomdák működését: a területi és a felekezeti megoszlás. A területi megoszlás alapja az ország három részre szakadása volt. A török megszállás miatt a hódoltságban nem 53
BENE Sándor, KECSKEMÉTI Gábor, Javaslatok egy új irodalomtörténet…, i. m., 201–225; BARTÓK István, „sokkal magyarabbúl szólhatnánk és írhatnánk”: Irodalmi gondolkodás Magyarországon 1630–1700 között, Bp., Akadémiai Kiadó–Universitas, 1998. 54 TAKÁTS József, Nyolc érv az elsődleges kontextus mellett, ItK, 2001, 316–324. 55 RÉVÉSZ, A kassai református…, i. m. 56 PÉTER, A jezsuiták…, i. m. 57 BITSKEY István, Kultúrák metszéspontján: Felső-Magyarország a 17. században = B. I., Mars és Pallas között: múltszemlélet és sorsértelmezés a régi magyar irodalomban, Debrecen, Kossuth Egyetemi Kiadó, 2006 (Bibliotheca Studiorum Litterarium, 37), 123–140.
16
működött nyomda, s a 17. század folyamán a királyi Magyarországhoz tartozó nyugatdunántúli helyiségek közül kilencben, Felső-Magyarországon szintén kilenc helyen, az erdélyi fejedelemséghez tartozó kelet-magyarországi helységek közül háromban, magában Erdélyben pedig nyolc városban, összegezve tehát 29 helyen működött nyomda hosszabb-rövidebb ideig.58 Felekezeti megosztottság tekintetében a nyomdák többsége a katolikus megújulás ellenére még a 17. században is protestáns jellegű maradt, s valóban jelentős katolikus nyomda csak Nagyszombatban és Pozsonyban volt.59
A kassai városi nyomda 1610-től
működött. A korszak legismertebb kassai nyomdásza Daniel Schultz volt, aki 1623–1629-ig dolgozott Kassán, majd özvegye vitte tovább a műhelyt, és annak 1640-ben bekövetkezett halálával a tipográfia a város tulajdonába került.60 A nyomda 1640 és 1652 között nem is működött, bár ebben talán az is közrejátszott, hogy az erdélyi fejedelemséghez való csatolással inkább a gyulafehérvári és a váradi tipográfiák kaptak támogatást, a Habsburgországrészben pedig Lőcse nyomdája tudta a megrendeléseket teljesíteni. Az 1653-as újraindulás Valentin Gavers könyvkötő nevéhez fűződik, aki haláláig, 1657-ig vitte a műhelyt, majd őt követte a lőcsei Brewer nyomdából érkező Marcus Severini (1657–1663) és özvegye Susanna. Johann David Türsch neve 1663-ban szerepel először kassai nyomtatványon s biztosan 1665 és 1668 között működött, majd őt követte 1669–1674-ig a svéd származású Eric Ericson.61 A kassai műhely a város felekezeti hovatartozásának megfelelően jellemzően evangélikus és református munkákat adott ki, de megfigyelhető, hogy a jezsuiták megjelenésének következtében 1661-től egyre nagyobb számban jelentettek meg katolikus műveket. A sárospataki fejedelmi nyomda (1650–1671) alapítása Lorántffy Zsuzsanna nevéhez fűződik, de már I. Rákóczi György is tervezte az iskola mellett egy tipográfia létrehozását, s 1633-ban elkezdte a felállítandó műhely betűinek beszerzését. Báthori Zsófia 1661-ben bekövetkező rekatolizációja miatt a kollégium jobbnak látta a pataki nyomda felszerelését elmenekíteni a városból, s 1663–1665-ig a református eklézsia egyik fő patrónusának, Bocskai István zempléni főispán valamelyik birtokán rejtették el a tipográfiát. Ebben az időben nem is működött. Habár 1665-ben a nyomda visszakerült Patakra, működése mindvégig bizonytalan maradt.62
58
V. ECSEDY Judit, A könyvnyomtatás Magyarországon…, i. m., 87. UO., 131–137. 60 GALLI, PAVERCSIK, Fejezetek a kassai…, i. m., 309–352. 61 V. ECSEDY, A könyvnyomtatás Magyarországon…, i. m., 92–93. 62 TAKÁCS Béla, A sárospataki nyomda…, i. m., 5–57. 59
17
A térség nyomdászatában jelentős fellendülést hozott az 1660-as években megújuló hitvitázás, s a korábban inkább protestáns műveket kiadó tipográfiák a jezsuita térítés nyomdai igényeit is igyekeztek kiszolgálni. A vizsgált vita iratainak egy jelentős része azonban nyomdahely feltüntetése nélkül látott napvilágot, így e fejezetben azt is igyekszem tisztázni, hogy milyen szerepe lehetett a nyomdahelyek elrejtésének a vita irodalmi játékterében.
II.
Az intertextualitás lehetőségei: az ekkléziológiai vitától a fikcióig
Munkatervem szerint e fejezet adja a disszertáció központi részét. Ezért a megírásához tervezett időkeret: 2012. október–december. Ebben a fejezetben a hitvita valamennyi fellelhető iratát feldolgozva először a paratextusokat, majd az iratok szövegkapcsolati rendszerét vizsgálom. Dolgozatom elméleti alapját a Gerard Genette által kidolgozott, a szövegek intertextualitását feltáró módszertan adja.63 Mivel a vita témája szorosan kapcsolódott a korszak kiemelt jelentőségű teológiai problémáihoz, ezért az ekkléziológia és az exegézis témakörét is igyekszem tágabb kontextusban felvázolni, és bemutatni, hogy milyen tétje volt a kérdésnek a 17. századi polémiákban.64 Tekintettel arra, hogy a felső-magyarországi jezsuita térítésnek egy döntően kálvinista többségű vidéken kellett teret nyernie, a missziót vezető Sámbár Mátyás az ekkléziológia kérdését tárgyaló vitairattal lépett be a helyi felekezeti és szellemi diskurzustérbe. Az ekkléiológiai kérdésnek a hitvita teológiai
problémáját megalapozó
sajátossága miatt megvizsgálom, hogy milyen, szövegszerűen is kimutatható kapcsolat fedezhető fel Sámbár Három üdvösséges kérdése és Pázmány Péter 1626-ban kiadott Két rövid könyvecskék című munkája között.65 A katolikus szöveghagyománynak megfelelően a jezsuita szerző iratában megjelenik egy szimbolikus szövegvilág. A szerző az egyház közismert attribútumának (catholica) és szimbólumának (eklézsia = Úr házának hegye) segítségével alapozta meg érvelését. Sámbár szövegében a catholica, azaz egyetemes, minden időben, minden helyen, jól látható, hegyként kiemelkedő katolikus egyház képe jelent meg. A Három üdvösséges kérdésre válaszként létrejött református iratok természetesen vitatkoznak a katolikus tanítással, és a jezsuita mű 63
GENETTE, Transztextualitás…, i. m., 82–90. Genette az alapjelenséget transztextualitásnak nevezi, amelyen belül öt fő kategóriát különböztet meg. Létezik intertextualitás (idézet, plágium, célzás), paratextualitás (az irodalmi mű formálta egységben jön létre a szöveg, és pl. a cím, alcím, belső cím, mottó között), metatextualitás (kritikai kapcsolatot jelöl), hypertextualitás (transzformációs művelet eredményeként létrejövő kapcsolat) és architextualitás (rendszerbeli hovatartozásra utal). KULCSÁR-SZABÓ, Intertextualitás…, i. m., 5–58. Az intertextualitásról bővebben: Helikon, 1996/1–2 tematikus száma. 64 BITSKEY, Ekkléziológia és retorika…, i. m., 294–310; HARGITTAY, Pázmány Péter…, i. m., 79–84. 65 RMNy 1351.
18
cáfolása, értelmezése, idézése során metatextuális, kritikai szövegkapcsolatot hoznak létre a szövegek között. Válaszirataikban kialakítanak egy sajátos metanyelvet, amelyben vitamódszerüknek, kritikai gyakorlatuknak jól elkülöníthető típusai figyelhetők meg. Elméletileg minden olyan szöveg, amely egy másik szövegről kritikai szándékkal beszél, és célzásszerűen, vagy szövegszerűen idézi azt, metatextuális kapcsolatot hoz létre az idézett szöveggel. Ez a szövegkapcsolat az egymásra felelő hitvitákban természetesnek tűnik, hiszen jelölten az ellenfél szövegeire reflektálnak a szerzők, vitatják, cáfolják egymás írását. Nyilván itt nem maga az intertextualitás, hanem az a szövegalkotási mód lehet a lényeges, ahogy a szövegidézéssel már értelmezik is, illetve új értelmezői közegbe helyezik az eredeti szöveget (amely egyébként is egy értelmezői hagyományt közvetít); kritikai viszonyt hoznak létre és szándékosan kialakítanak egy olyan metanyelvet, kritikai nyelvet, amely által a megcáfolt szöveg teljesen elveszti relevanciáját. Kérdés lehet, hogy az ekkléziológia és az exegézis témája, amely a jezsuita szövegben megjelent, a létrejövő metatextuális kapcsolat során hogyan nyer választ, kialakul-e egy olyan metanyelv, amely saját nyelviségével értelmezi, és egyben cáfolja, elutasítja a vitaindító iratot. Ilyen metanyelvi elemnek tekinthető a református szerzők szövegében megjelenő, a vita módszertanát megalapozó: summázás, a szillogizmusok átrendezése, az egymás szövegeiből vett idézetek szándékolt módosítása, tartalmi átalakítása. Dolgozatom e fejezetében tehát a paratextusok elemzése mellett a vita metatextualitását szeretném bemutatni, s felvázolni azt a szövegekből kimutatható, a szerzőkre egyénileg jellemző kritikai módszert, amellyel a vitázók a polémia során dolgoznak. E fejezet további részében a vitában létrejövő, elsősorban a katolikus szöveg szimbólumrendszerének kigúnyolásán alapuló, a protestáns szerzők műveiben kiépülő fiktív szövegvilág
létrejöttét,
annak
szövegről-szövegre
való
kiépülését
mutatom
be.
Dolgozatomnak e része a már korábban megírt szakdolgozatomra alapul, s annak továbbdolgozásával készülne. Az intertextualitásnak a vitában felfedezhető típusa szorosan összefügg a korszak paródia-felfogásával.66 Úgy vélem, hogy a vitában megjelenő katolikus szimbólumrendszernek a kigúnyolására a reformátusok az allegória költői eszközét használják. Ennek hátterében véleményem szerint a korabeli paródia és imitációelméletek állnak,67 illetve az a felekezetek között jelenlévő eltérő hermeneutikai álláspont és esztétikai tudat, amely fontos különbséget tesz a szimbólum és az allegória között. Míg a szimbólum a 66
TARNAI Andor, A paródia a XIV–XVIII. századi Magyarországon, ItK, 1990, 444–469; Umberto ECO, Az intertextuális irónia és az olvasat szintjei = U. E., La Mancha és Bábel között – irodalomról , ford. BARNA Imre, Bp., Európa, 2004, 317–352. 67 TARNAI, A paródia…, i. m.
19
totalitárius végtelenségre utal, s így a katolikus egyház egyetemességének közvetítésére a szövegben például a hegy szimbóluma szerepel, addig a protestáns szerzők szövegében a konkrét jelentésre utaló allegória jelenik meg, amely profanizálja, s jelentésében megsemmisíti a szimbólumot.68 E megsemmisítés végpontjai például a Sámbár iratát kigúnyoló Pósaházi János művei, amelyekben a katolikus hegy szimbólum nyomán a református professzor a jezsuita szerzőt az antikvitás mitológiai hegyén bóklászó ökörnek és bikának titulálja, s a katolikus fél teológiai érvelését a bika ürülékének tekinti.
III.
Hitvita és medialitás
Disszertációm harmadik fejezetének tervezett időkerete: 2013. január–február. Munkám e részében elsősorban a hitvitákban megjelenő, a nyomtatványokban található képekkel, illusztrációkkal, vizuális és optikai elemekkel foglalkozom. Véleményem szerint a hitvita egyes nyomtatványaiban fellelhető képek szerves részei a polémiának, kifejezőeszközei a felekezetek képteológiai álláspontjának. Ilyen értelemben pedig a vitairatokban létrejövő „képvita” összefüggésbe hozható a térségben kibontakozó jezsuita térítés módszertanával, a megszervezett társulati élettel, katolikus vallásgyakorlással, illetve a reformátusoknak a képek tiszteletére vonatkozó elutasításával, a képtiszteletnek mint „bálványimádásnak” a kigúnyolásával.69 A képteológiai vita megjelenésének legszemléletesebb példái a következők: 1.) Matkó István Bányász csákány című iratának illusztrációja, amelyben egy négyzet alakú fametszet látható, felső részén babérkoszorúba foglalt, keresztbe fektetett bányász csákányok vannak, alul pedig két csákányos bányász között egy jezsuita egy asztalon sárgombócokat gyúr. Az egyik bányász „Gyúrjad Sámbár” szavakkal bíztatja. A másik csákányával döngeti, mondván: „Rád verem gyúrjad” – mely felirat tükörírással olvasható. A reformáció nyilvánosságára jellemző illusztrációs gyakorlat, amely már a 16. században vizuális és verbális jeleket egyaránt tartalmazó hibrid médiumokat hozott létre, s amely nem ritkán használta a karikatúrát, tehát a felső-magyarországi hitvitában is megjelent.
68
Paul DE MAN, A temporalitás retorikája = Az irodalom elméletei, I., ford. BECK András, szerk. THOMKA Beáta, Pécs, Janus Pannonius Tudományegyetem–Jelenkor, 1996, 5–60; Hans Georg GADAMER, Igazság és módszer, ford. BONYHAI Gábor, Bp., Gondolat, 1984, 72. 69 BITSKEY István, Képtisztelet vagy bálványozás? = „Tenger az igaz hitrül való…”, i. m., 67–78, 68.
20
2.) Erre a vitairatra és képecskére való feleletként jött létre a katolikus képteológiát közvetítő, a szentképek tiszteletét erősítő „válaszkép”, amely a vita befejező szakaszában Illyefalvi Istvánnak a polémiát lezáró iratában található. Címlapján egy kálváriát ábrázoló kis fametszet állt. A képen látható két alak, János evangélista és Mária, akik a megfeszített Krisztus keresztjénél imádkoznak. A metszet mellett két verssor volt olvasható. Baloldalt: „Krisztusnak sz. képét / mint illik tisztellyed”, jobboldalt: „De csak akit jelent / imádással illyed”. Az ábra a katolikus tanítást, a képek tiszteletét és az imádságot közvetítette, s szövegében a teológiai magyarázatot, tant foglalta össze az olvasóknak.
Disszertációm e fejezete egy már korábban a témában megjelent tanulmányomra épül, így a pályázat elnyerése esetén a vitában fellehető vizuális elemek vizsgálatát valamennyi, a vita mellékszálának tekinthető polemikus iratra is kiterjesztem.70 A medialitással foglalkozó fejezet további részében összegzem és elemezem a vitairatokban található, a szóbeli hitvitázást tárgyaló szövegrészeknek a polémia nyilvánosságára, mediális sajátosságaira vonatkozó fejtegetéseit. Dolgozatom e részében elsősorban arra keresem a választ, hogy a polémia résztvevői hogyan viszonyultak a hitvitához mint médiumhoz, és hogy a nyomtatott vitairatok vizualitása, valamint a szóbeli disputákról szóló beszámolóik argumentációja miként közvetíti a felekezetek eltérő képfelfogását, a döntően egyháztani vitát megjelenítő polémiában.
70
Ugyancsak
e
fejezet
részeként
tárgyalandó
a
hitviták
szövegének
GARADNAI, „Képvita”…, i. m.
21
többszólamúsága, és a viták szóbeli hagyományát a nyomtatott szövegekben megjelenítő retorikai sajátossága. A disszertáció további fejezeteinek tervezett időbeli beosztása:
IV.
A hitvita identitásközvetítő szerepe és a recepciótörténet kérdései
Disszertációm negyedik fejezetének tervezett időkerete: 2013. március–április. Úgy vélem a hitvita műfaja alkalmas arra, hogy az antropológiai megközelítésű, a szövegek mentalitás-artikuláló, identitásközvetítő szerepével kapcsolatos kérdéseket is tárgyaljam a vizsgálati anyag kapcsán.71 A felekezeti identitás megjelenítését, s a konfesszionális tudat felerősödését közvetítő, közösségformáló és a gyülekezetet folyamatosan megszólító vitairatokban megfigyelhető – elsősorban a református szövegekben – egy sajátos, a felsőmagyarországi térséghez kötődő regionális identitástudat kifejeződése. 72 Úgy vélem, ezen identitástudat megjelenése és tartalma összevethető a korszak politikai felfogásával, a katolikus szellemű nemzettudatnak az egyházi műfajokban megjelenő, Mária szimbolikus alakjához köthető, és a felső-magyarországi térítésben a misszió nyomán a társulati életben is fontos szerepet játszó formációival.73
V.
Textológiai kérdések és szövegközlés
A disszertáció végső munkafázisa: 2013. május–június. Ezekben a hónapokban Pósaházi János Görcsös bot című művének az eddigiekben 70%-ban kész modernizált átiratának befejezését tervezem. Az átírási alapelvek a következők: •
a központozás modernizált
•
a magánhangzók hosszúságát / rövidségét modern változatban közöljük
•
a mássalhangzók hosszúságát / rövidségét modern változatban közöljük (pl. vallyon = vajon; beszéllik = beszélik; tűlle = tűle)
71
TÓTH Zsombor, Hiányzó paradigmák?, Korunk, 2008/5, 38–50. A kulturális antropológia és irodalomtudomány kapcsolatáról bővebben: Helikon, 1999/4 tematikus száma. 72 BITSKEY, Az identitástudat… , i. m. 73 KNAPP Éva, Vallásos társulatok, rekatolizáció és társadalmi átalakulás Kassán a 17–18. században, Századok, 1995, 791–812. A témával kapcsolatban lásd még: Gyulai Éva, A jezsuiták sárospataki Agoniakongregációja a 17. században I., Egyháztörténeti Szemle, 2009/1, 3–32; TÜSKÉS Gábor, KNAPP Éva, Egy történelmi toposz az egyházi irodalomban: Magyarország – Mária országa = T. G., K. É., Az egyházi irodalom műfajai a 17–18. században: tanulmányok, Bp., Argumentum, 2002, 11–54.
22
•
a szóalakok hangzását megőrizve a régies írásmódot modernizáljuk (szüllyön = szüljön; porczogatására =porcogatására; tellyesen = teljesen; uttzán = utcán)
•
a szótövekben és a toldalékokban előforduló nyelvjárásias alakot megőrizzük (zártság / nyíltság) pl. -tul, -tül
•
a latin szavakat latinos formában tartjuk meg
•
ha a szöveg értelmezése szempontjából van funkciója a kis és nagybetűnek, akkor megőrizzük, ha csak nyomdai hiba, akkor javítjuk
•
az elválasztásban a modern helyesírási szabályokat követjük
23
Ajánlás Garadnai Erika predoktori ösztöndíjra benyújtott pályázatához
A jelölt alkalmassága, eddig elvégzett munkája Garadnai
Erika
a
2003/4-es
tanévtől
kezdve
látogatta
a
hitvitákról
tartott
szakszemináriumomat. Már végzett hallgatóként munka mellett is rendszeresen bejárt az órákra. A szeminárium az 1656–1670 közötti évek magyarországi hitvitáival foglalkozott. Szoros szövegolvasásra támaszkodva foglalkoztunk a korszak hitvitáinak történelmi körülményeivel,
a
bennük
tárgyalt
teológiai
kérdésekkel,
módszertani
elveikkel,
argumentálási metodikájukkal. A szemináriumi munkából több TDK- és szakdolgozat nőtt ki. Garadnai Erika a szemináriumi megbeszéléseken mindig igen aktívan vett részt, kreatív ötletei gyakran segítették egy-egy probléma tisztázását. Irodalomelméleti kérdésekben való elmélyült tájékozottsága pedig sokszor adott új szempontokat az elemzésekhez. Ezek után természetes volt, hogy szakdolgozati témáját is a hitviták tárgyköréből választotta. Garadnai Erika a 2009/10-es tanévben nyert el a Miskolci Egyetem Irodalomtudományi Doktori Iskolájában hároméves ösztöndíjat. Témájának szakdolgozata folytatásaként a Sámbár Mátyás kassai jezsuita, Pósaházi János sárospataki református professzor és Matkó István nagykárolyi református prédikátor között 1663 és 1672 között lezajlott ún. felsőmagyarországi hitvitát választotta. E polémia talán legösszetettebb „hitvitabokra” a magyarországi vallási vitáknak. Feldolgozása csak következetes, rendszeres munkával végezhető el. Garadnai Erikának meg kellett ismerkednie a 17 darabból álló vita valamennyi szövegével, a szöveget hordozó kiadványok mindegyik ismert példányával, a hozzájuk kapcsolódó irodalmi, történeti, egyháztörténeti és könyvészeti szakirodalommal. Mivel a szóban forgó művek példányai az egykori Magyarország
különböző
könyvtáraiban
szétszórtan
találhatóak
meg,
a
nyugodt
munkavégzéshez másolatokat kellett beszereznie valamennyi szövegről. Ehhez a doktoriskola vezetése minden segítséget megadott. Ezt a feladatot Garadnai Erika a három év alatt fokozatosan teljesítette. Ma másolatokban rendelkezésére áll minden szöveg, amely munkájához szükséges. Mindezzel kellő jártasságot szerzett a muzeális könyvtárakban folytatandó kutatómunkában, a régi könyvek feldolgozásában, kezelésében. A XVII. századi hitviták egyik szembetűnő jelensége, hogy az alapvetően magyar nyelvű szövegek számos latin nyelvű idézetet és hivatkozást tartalmaznak. Garadnai Erika főként
1
Darab Ágnes docens asszony, s részben a magam segítségével három évig tartó rendszeres munkával képessé vált a felső-magyarországi hitvita latin vendégszövegeinek értelmezésére. E feladatok teljesítése azonban csak az érdemi kutatómunka előfeltételeit teremtette meg. Az érdemi kutatómunkára elsősorban az nyújtott inspirációt, hogy Garadnai Erika rendszeresen részt vett a Doktoriskola beszámolóin, a Miskolci Egyetem doktorandusz fórumain, és más konferenciákon, köztük országos, sőt nemzetközi szempontból is jelentős rendezvényeken. Előadásai közül többet is rangos szakmai fórumokban publikált. Mindez kitűnik szakmai életrajzából és publikációs jegyzékéből. Garadnai Erika hasznosan és eredményesen dolgozott PhD ösztöndíja időszaka alatt. Munkabírását, a tudomány iránti elkötelezettségét tanúsítja, teljesítményének értékét emeli, hogy a fent leírt feladatok elvégzése mellett a három év alatt részmunkaidőben tanárként is dolgozott a Miskolci Bencés Gimnáziumban.
A disszertáció témavázlata A hitvita-kutatás utóbbi évtizedeinek három alapfeladata volt és van. 1. Alapkutatások végzése a hitviták történetére vonatkozóan. 2. Tovább vinni a hitvita-irodalomhoz kapcsolódó egyház- és teológiatörténeti kutatásokat. 3. Meghaladni a korábbi időszak sokszor felekezeti szempontú kérdésfeltevéseit. A korábbiakhoz képest fokozottabban kapcsolni be a vizsgálatokba eszme- és politikatörténeti szempontokat, retorikai, stilisztikai kérdéseket, általánosabb antropológiai és filozófiai megközelítéseket. Garadnai Erika témavázlata elsősorban a harmadiknak említett kérdésirányból ígér fontos disszertációt. Szemléletileg újat jelent, hogy a témavázlatban a 17 darabos hitvita egyetlen önmagát építő szövegműként jelenik meg. Ez számos kérdés friss megközelíthetőségének lehetőségét teremti meg. Elméletileg is tisztázandóvá válik a szerzőség kérdése. Ehhez meg kell ragadni a korpuszban tetten érhető szerzői önértelmezéseket, az anonimitással, álnevekkel folytatott szerepjátékokat, a szerzői individualitás megnyilvánulásait. Ezek vizsgálata elvezet a szövegek funkcióinak kérdésköréhez, a szöveg tekintélyének vizsgálatához, a felekezeti önmeghatározás és identitástudat képződésének problematikájához, a recepciótörténet feltárásához, alteritas és modernitás egymásba-játszásának felismeréséhez. Lehetségessé válik a modern irodalom in statu nascendi megfigyelése.
2
Azaz Garadnai Erika témavázlata számos olyan problémakört érint, amelyre a mai irodalomtudományi gondolkodás irányította a figyelmet, s amelyeket hasonló történeti anyag alapján még alig vagy egyáltalán nem vizsgált az eddigi kutatás.
A munkaterv A disszertáció a benyújtott munkaterv alapján öt fejezetet foglal majd magában. Mindegyik fejezethez komoly előmunkálatokat végzett el a pályázó. Az alábbiakban felsorolom az egyes fejezetek címeit, és áttekintem az elvégzett előmunkálatokat. 1. A hitvita jelenség kérdései és a felső-magyarországi hitvita A fejezet alapját a 2011/12-es tanév végén benyújtott írásos év végi beszámoló képezheti. 2. Az intertextualitás lehetőségei: az ekkleziológiai vitától a fikcióig Ez lesz a disszertáció értekező részének törzse. Alapjául a jelölt 2008-ban megvédett szakdolgozata szolgál. E fejezetből a pályázó több komoly tanulmányt is publikált már: Metatextualitas a felső-magyarországi hitvitában. Megjelent a Filológia és textológia a régi magyar irodalomban (Miskolc 2012) című tanulmánykötetben. Továbbá: Hitvita, avagy ki is a csalárd lélek? Gúnynév és szerzői szerepjáték a felső-magyarországi hitvitában. Megjelent: Iskolakultúra 2011/8-9, 34-41. Továbbá: Szövegtekintély és főúri reprezentáció a Három üdvösséges kérdésben. Megjelent: Miskolci Egyetem Doktoranduszok Fóruma, Miskolc, 2010. november 10. című kiadványban. 3. Hitvita és medialitas E témából jelent meg a pályázó Képvita a felső-magyarországi hitvitában: Tipográfia, illusztráció és medialitas című tanulmánya a Miskolci Egyetem Doktoranduszok Fóruma, Miskolc, 2009. november 5. című kiadványban. 4. A hitvita identitásközvetítő szerepe és a recepciótörténet kérdései E fejezet anyagából készen áll az Olvasói bejegyzések Sámbár Mátyás Három üdvösséges kérdésének 1672-es kiadásában című dolgozat, amely előadásként elhangzott a 2011. évi miskolci doktorandusz fórumon. Megjelent: Miskolci Egyetem Doktoranduszok Fóruma, Miskolc, 2011. november 8. című kiadványban. 5. Textológiai kérdések és szövegközlés A jelölt 60–70 százalékban elkészítette a hitvita egyik kiemelkedő darabjának Pósaházi János Görcsös bot (Patak 1669) című művének közlésre alkalmas átírását.
3
Megállapítható, hogy a jövendő disszertáció öt fejezetének mindegyikéből jelentős részletek készültek el. A jelölt anyaggyűjtése minden esetben meghaladta a publikációkban, konferencia
előadásokban foglaltakat. A pályázatban tervezett
ütemezést
szigorú,
fegyelmezett munkával tarthatónak látom, abban az esetben, ha a jelölt az ösztöndíj tartamának idejére jelenlegi tanári részmunkaidős foglalkozását szünetelteti. Erre nézve a pályázó egyértelmű ígéretet tett. A fentieket figyelembe véve elérhető, hogy az ösztöndíj időtartamának legvégén a disszertációt munkahelyi vitára lehessen bocsátani. A doktorjelölti időszak második évében kerülhetne sor a munkahelyi vita ajánlásainak alapján a disszertáció esetleges kiegészítésére, átdolgozására és a nyilvános vitára. Garadnai Erika felkészültsége, munkabírása, eddigi kiváló teljesítménye és szorgalma alapján alkalmas és méltó a predoktori ösztöndíj elnyerésére. Pályázatának elfogadását egyértelműen támogatom és javaslom. Miskolc, 2012. július 11.
Heltai János egyetemi tanár témavezető
4
