Szakoly Alapszolgáltatási Központ 4234 Szakoly, Bercsényi utca 2. Család-és Gyermekjóléti Szolgálat Intézkedési terve 2016
Készítette: Csordás Lajosné családsegítő 1
A jelzőrendszeri tagok írásos beszámolójának tanulságai Az észlelő és jelzőrendszer alapvető feladata nevéből is kiolvasható: észlel, vagyis felismer, és jelez, vagyis segítséget kér a probléma megoldására. Le kell szögezni, hogy a tagok feladata nem az, hogy mindig azonnal jelezzenek a Család-és Gyermekjóléti szolgálat felé, amennyiben problémát érzékelnek. A tagok alapvető feladata az, hogy a gyermeket érintő, veszélyeztető probléma észlelésekor saját szakmai eszköztárukat mozgósítva avatkoztak be, saját szakterületük szabályait és a gyermek legjobb érdekét szem előtt tartva! Amennyiben olyan, a gyermeket veszélyeztető problémát érzékeltek, melynek megoldásában nem kompetensek, jelzéssel éltek a Család-és Gyermekjóléti szolgálat felé, akkor is, ha annak csak a gyanúja állt fenn. A jelzés és felelősség témaköre összefüggésbe hozható az együtt működés, jó kapcsolat kérdésével is. Ezért az észlelő-és jelzőrendszernek nagyon fontos feladata a megelőzés. A személyes munkakapcsolat kialakításában segített, hogy a jelzőrendszer tagjai megismerték egymás munkáját, tevékenységét. Egyértelműen érzékelhető, hogy a jelzőrendszeri tagok számára fontossá vált a velük kapcsolatba kerülő veszélyeztetett gyermekek sorsa. Ez jó alap az együttműködéshez. Egymás munkájának megismerése, a különböző szakmák más-más problémaközelítése, ötlete gazdagította és formálta, közelebb hozta az eltérő álláspontokat. Az a jelentős szaktudás, amely összeadódik olyankor, amikor esetmegbeszélő csoporton találkoztunk, és együtt gondolkodtunk a megoldásokon. A gyakran nyomasztó felelősségvállalás kérdése egy-egy olyan ügy kapcsán is megosztható lett, amely már a jelzés megadáskor, illetve meg nem adásakor felmerült, akár egy előzetes esetmegbeszélésen. Ez több jelzőrendszeri tag esetében már működik (védőnő, háziorvos, iskola gyermek és ifjúság védelmi felelőse) és már a jelzést megelőzően tájékoztatjuk egymást, ezáltal időben megkapta a segítséget a család vagy gyermek. Arra a tényre támaszkodtunk az együttműködés során, hogy a potenciális vagy veszélyeztetett klienskörre egyetlen szakember sem láthat rá teljes mértékben, viszont mindenki rálát bizonyos mértékben. A hálózati működés mintegy keretbe foglalja a helyi gyermekvédelmi szereplők észlelő- jelzőrendszerként való működésének folyamatát. Eredmények A gondozásban részesülő gyermekek, családok érdekében rendszeres esetmegbeszélésekre és esetkonferenciákra került sor, amelyen a családdal kapcsolatban álló szakemberek kerültek meghívásra. A jelzőrendszer tagjai írásos tájékoztatóban számoltak be gyermekvédelmi tevékenységükről, valamint a Család-és Gyerekjóléti szolgálattal történő együttműködésről. Ezek alapján megállapítható, hogy a Család-és Gyermekjóléti szolgálat mind belső, intézményen belüli, mind külső társintézmények vonatkozásában a koordinációs feladatokat eredményesen látta el. A szakmaközi tanácskozások, esetmegbeszélések témái érintették mindazokat a területeket, amelyek a jelzőrendszerben résztvevő társintézmények speciális problémáira vonatkoznak. A jelzőrendszer tagjainak írásos beszámolói visszajelezték az adott intézmények sajátos problémáit, a gyermekvédelmi tevékenységet illetően megfogalmazódtak olyan észrevételek is, melyek a kihelyezett koordinációs értekezletek lehetőségét, illetve az esetkonferenciák helyszínen történt megtartását szorgalmazzák (Általános Iskola). A jelző 2
rendszer működése az utóbbi évek hagyományainak és tendenciáinak megfelelő mértékben folyamatosan tartós színvonalon működik. Szükséges azonban, hogy a jelzőrendszerben résztvevő tagintézmények markánsabban fogalmazzák meg esetleges szakmai igényeiket és kezdeményezzék adott esetben saját területükön is ilyen típusú tanácskozások megszervezését. A szakmaközi tanácskozások hatékonysága és hasznosíthatósága érdekében javasolja a Szolgálat, hogy a jelzőrendszeri tagok bátran éljenek témajavaslatokkal. A szakemberek kezdetben nehezen voltak bevonhatók a munkába, lassan azonban kialakult a résztvevők állandó köre. Konkrét kérés, kérdés esetén már működik a párbeszéd. Alapvetően a nyílt kommunikáció jellemzi a megbeszéléseket. Tapasztalható az együttműködésre való hajlam. Az iskola, az óvoda, a védőnő, a háziorvos, Gyerekház, Polgárőrség nagyon együttműködő. A megbeszéléseken nem csak a sikertelenség, tehetetlenség a főmotívum. Az intézmények közötti együttműködésre és kölcsönös elismerésre szép példák akadnak. A megbeszélésen elhangzottak valamennyi résztvevő esetében a közös cselekvést tették lehetővé. Több olyan dolgot sikerült együttes erővel megoldanunk, ami valamennyink számára láthatóvá tette az együttműködés, és a közös gondolkodás előnyeit. Az érintett családok körében a gyermekekre sokkal több figyelem jutott. Sokat változott a szemléletmód, sokkal érzékenyebbé vált a szakma a problémák iránt. Több alkalommal volt esetmegbeszélés, de a helyi intézményekben is történtek esetmegbeszélések. A szakmaközi megbeszélések rendszere beépült a munkakultúrába a szakemberek elfogadják, és fontosnak tartják. Az együttműködés, közös gondolkodás elkezdődött. A közös rendezvények, egyeztetések, családlátogatások támogatják ezt a folyamatot. Elkezdett kialakulni egyfajta együtt gondolkodás, a másik szakemberre való támaszkodás képessége. „Meghallgatom az ő véleményét is, figyelek, és nem csak saját magamra.” Egészségügyi szolgáltatók, mint jelzőrendszeri tagok: A településen nagyon jó kapcsolat alakult ki a védőnővel, a jelzés-visszajelzés oda-vissza működik, szóban, írásban és telefonon egyaránt. A jelzőrendszer első lépcsőjét ő alkotja, ugyanis ő találkozik először a kisgyermekek körül kialakult problémával. A személyes beszélgetések információ cseréje kapcsán többször közösen látogatják a családgondozóval a családokat, mely a kapcsolattartás gyakoriságának és rendszerességének eredménye, így még a probléma elmélyülése előtt látókörükbe kerülnek a gyermekek. A gyermekjóléti és a védőnői szolgálat szorosan együttműködve, egymás munkáját segítve működik közre a veszélyeztetettség megelőzéséért. Hetente legalább egyszer beszélgetés során a szóban forgó családokkal kapcsolatos újabb információkat közösen megbeszélik. Az iskolában végzett iskolai egészségügyi munkát a háziorvossal együtt végzik: valamennyi tanuló szűrővizsgálata: látásélesség, hallás, színlátás, vérnyomás, testsúly, testmagasság, mozgásszervi elváltozás. kiszűrt gyermekek szakrendelésre irányítása, gondozásba vétele. tisztasági szűrővizsgálat Sikerült jó munkakapcsolatot kialakítani a háziorvosokkal, szakmaközi tanácskozásokon lehetőségeikhez mérten részt vesznek. A gyermek veszélyeztetése miatt megtartott 3
esetkonferenciákon, érintettség esetén meghívást kapnak, a gyermek érdekeit szem előtt tartva észrevételeiket elmondják, felvállalják döntéseiket. A jelzőrendszer második lépcsője az óvoda, ami a gyermekvédelem egyik legfontosabb jelzőrendszere, hiszen a gyermekek minden problémája itt érzékelhető a legjobban, mert a gyermekek „a családból először kikerülve” itt töltik a nap legnagyobb részét. Az óvodák beszámolói alapján a pedagógusok munkájának köszönhetően kevés a megoldandó probléma, ami gyermekvédelmi intézkedést vonna maga után. Valamennyi problémát helyi szinten meg tudnak oldani, mivel a szülőkkel napi szinten kapcsolatban állnak és megteszik a szükséges intézkedéseket, amiben a szülő partner, hajlandó az együttműködésre. Az esetkonferenciákon rendszeresen részt vett az intézményvezető, óvodapedagógus, gyermek- és ifjúságvédelmi felelős. Az óvoda, mint jelzőrendszer szorosan együttműködik a Család-és Gyermekjóléti Szolgálattal. A kölcsönös információáramlás és tájékoztatás, hatékony és eredményes munkát biztosít az intézmények között (esetmegbeszélések, egyéni konzultációk). Családlátogatást sok esetben a családsegítő jelenlétével közösen szervezik az óvodás gyermekek családjánál. Ebben az óvodában is emelkedőtendenciát mutat a hátrányos, halmozottan hátrányos gyermekek száma, e miatt odafigyelésre és együttműködésre van szükség a jelzőrendszer tagjaival. A jelzőrendszer harmadik lépcső az iskola, szintén nagyon fontos jelzőrendszeri tag, szoros kapcsolatban áll szolgálatunkkal. Az együttműködés eredményesnek, szakmailag megalapozottnak és rendszeresnek ítélhető meg. Folyamatos az információcsere az intézmények között, ami segítette az intézmény és a szolgálat munkatársának munkáját. A jelzett eseteik mindegyikében elsődleges veszélyeztetettségi tényező az igazolatlan hiányzás, továbbá a szülők elhanyagoló, következetlen nevelési módszerei miatt fordult elő. Az észlelt problémák jellege: iskolai hiányzás, magatartási problémák, agresszív magatartás, a tanítási óra rendjének megzavarása, szökés. A jelzések döntő többsége ebből az intézményből érkezik. De nemcsak jelzéseikkel fordulnak hozzánk, hanem a megelőzés érdekében információik alapján már a jelzést megelőzően tájékoztatást nyújtunk egymásnak, ezáltal időben megkapja a segítséget a család vagy gyermek.(tanulóval kapcsolatban tartózkodási hely, elköltözés, ideköltözés, magatartási probléma, igazolást nem viszik időben). Jellemzőek a közös családlátogatások a problémás családoknál. Írásos jelzésükre a szolgálat megteszi a szükséges intézkedést, amelyről visszajelzést küld. Éves célkitűzések Szakmaközi megbeszélések évi hat alkalommal, a jelzőrendszeri tagok hatékonyabb és következetesebb együttműködése. A család, mint közösség erősítése. Az esélyteremtés, esélynövelés javítására, minél korábbi életszakaszban figyelünk fel a problémára, annál nagyobb eséllyel küszöbölhetőek ki. A korai fejlesztő vizsgálat, egyénre szabott terápia, logopédia, mozgásterapeuta, mind azt a célt szolgálja, hogy a hátránnyal induló gyermekek behozzák lemaradásukat. A szülők, családok partnerként kezelése lehetőséget nyújt arra, hogy megértessük, beláttassuk, a gyermekek érdekei az együttműködést kívánják mindkét fél részéről. Alapvetően a partneri viszony kialakítása a cél, mindig egyenrangú félként kezelve őket. A szülők számára indított szolgáltatások elsősorban azt a célt szolgálják, 4
hogy minden kisgyermeket nevelő család egyensúlya megmaradjon, kialakuljon azáltal, hogy a szolgáltatások által nyújtott plusz többlet megerősíti a szülőket felelős szülői szerepeikben. Esetmegbeszélések többszöri tartása a jó döntések meghozatala érdekében. Minden szolgáltatás helyi képviselőjének folyamatosan tájékoztatnia kell a szakmaközi megbeszélés résztvevőit az aktuális történésekről, tervezett fejlesztésekről. Ez megalapozhatja a közös gondolkozást a munka leghatékonyabb folytatásáról és az esetleges közös tevékenységekről. Kapjon további prioritást az együttműködés fontossága, közös családlátogatások Közösségi rendezvények elsődleges célja az ünnepekre készülődés, ünnepvárás fontosságának elmélyítése, a családi vagy állami ünnepek, hogy a gyerekekben alakuljon ki az ünnepre hangolódás, amely olyan érzelmi töltetet ad, amely segíti a hétköznapok nehézségeinek átvészelését, tudatosítja, hogy a család olyan háttér mögötte, amelyből mindig tud meríteni. Az alkotó jellegű rendezvények az önbizalom, önértékelés erősítésében játszik szerepet. (Nyári programok jó alkalmat jelenthetnek a közös felelősségvállalásra.)
A helyi szükségleteknek megfelelően meghatározott tevékenységek: Alapfeladaton túli védőnői tanács Lehetőség szerint adományok osztása a szociálisan hátrányos helyzetben lévő klienseknek, családoknak lehetőség szerint ruhaneműt, de bútor, egyéb használati tárgyakat is. Ezekhez felajánlás útján jutunk. Információval is segítjük őket abban, hogy hol tudnak adományokhoz jutni. A háztartások pénzügyi ismereteinek bővítése céljából programszervezés háziasszonyoknak. Ezen belül hozzáállást, módszereket adunk, valamint elősegítjük a tapasztalat cserét. A helyi szükségletekhez igazodó fejlesztésekben támogatni kell a településeket (egészségügyi szűrőprogram, csellengő projekt, gyerekház szolgáltatást igénybevevők körének folyamatos bővítése), szerepet kell kapniuk a tervezésben is. A jelzőrendszer tagjai erőteljesen vegyék ki részüket a családok gyerekházba irányításában (védőnő, háziorvosok, óvoda, család-és gyermekjóléti szolgálat munkatársa, pedagógusok), ha olyan családdal állnak kapcsolatban, akinek valamilyen okból indokolt lenne a gyerekház életében részt vennie. A korai felismerés, esetleges fejlődési elmaradások kezelése érdekében elengedhetetlen a szakmák közötti együttműködés. A családsegítő munkatárs továbbra is járjon el gyakran az óvodába, iskolába, gyerekházba, tájékozódjon az aktuális problémákról, illetve a megoldási lehetőségeket vitassa meg a pedagógusokkal, gyermekvédelmi felelősökkel, vezetéssel. Ezeket a látogatásokat a hatékonyság érdekében igénytől függően lehetne (heti, havi) rendszeresíteni.
Úgy érezzük, amit teszünk, csak csepp a tengerben, de enélkül a csepp nélkül sekélyebb lenne a tenger!” Teréz anya
5
