SZAKNYELV ÉS SZAKFORDÍTÁS

SZAKNYELV ÉS SZAKFORDÍTÁS Tanulmányok a szakfordítás és a fordítóképzés aktuális témáiról 2013 Szerkesztette: Dróth Júlia Lektorálta: Fata Ildikó és Heltai Pál

ISSN 1587-4389

Szent István Egyetem, Gödöllő, Nyelvi Központ 2013. szeptember

Tartalom ELŐSZÓ 5

I. A FORDÍTÁS OKTATÁSÁNAK MÓDSZERTANA

7

Mudriczki Judit AZ ÜZLETI ÉLET SZERZŐDÉSTÍPUSAINAK ALKALMAZÁSI LEHETŐSÉGEI A GAZDASÁGI SZAKFORDÍTÓ- ÉS TOLMÁCSKÉPZÉSBEN 7 Pusztai-Varga Ildikó MŰFAJI SOKSZÍNŰSÉG A MINŐSÉG TÜKRÉBEN A TERMÉSZETTUDOMÁNYI SZAKFORDÍTÓKÉPZÉSBEN 13 Zachar Viktor VALÓS FORDÍTÁSI FELADATOK, VALÓS FORDÍTÁSI PROBLÉMÁK – MŰFAJOK ÉS FELADATTÍPUSOK AZ ELTE FORDÍTÓ ÉS TOLMÁCS MESTERKÉPZÉSÉN 23 Kovalik Deák Szilvia FORDÍTÓKÉPZÉS: SOKASODÓ KOMPETENCIAMODELLEK ÉS VÁLTOZÓ PIACI IGÉNYEK KÖZÖTT 31 Ábrányi Henrietta ÚJ TECHNOLÓGIÁK A FORDÍTÁSOKTATÁSBAN: VIRTUÁLIS VAGY ONLINE TANULÁS 46 Dróth Júlia A SZAKFORDÍTÁS ELSŐDLEGES KÖVETELMÉNYE: A TARTALMI PONTOSSÁG ÚTMUTATÓ A 2013. ÉVI KÉPESÍTŐFORDÍTÁSOKBÓL VETT PÉLDÁK ALAPJÁN 60

II. A TOLMÁCSOLÁS OKTATÁSÁNAK MÓDSZERTANA

Bendik József A GYAKORLATTAN „MŰFAJA” A NYELVI KÖZVETÍTÉSBEN – AVAGY CSAK FÚJOM A MAGAMÉT... Fata Ildikó – Veresné Valentinyi Klára FELADATTÍPUSOK A SZAKFORDÍTÓKÉPZŐS HALLGATÓK SZÁMÁRA OKTATOTT „TOLMÁCSOLÁSI GYAKORLAT” CÍMŰ TANTÁRGYBAN Horváth Ildikó GÉPI TOLMÁCSOLÁS

82 82

94 106

III. TERMINOLÓGIA 114 Tóth Zsuzsanna TERMINOLÓGIA A FORDÍTÁSBAN, A FORDÍTÓKÉPZÉSBEN ÉS EGYÉB OKTATÁSI PROGRAMOKBAN

114

IV. A FORDÍTÓK KIVÁLASZTÁSA A MUNKAERŐPIACON

126

Babos Gábor PRÓBAFORDÍTÁS AZ EURÓPAI BIZOTTSÁGNÁL Veresné Valentinyi Klára A FELVÉTELI ELJÁRÁS A FORDÍTÓIRODÁK GYAKORLATÁBAN: A PRÓBAFORDÍTÁSOK TRÓNFOSZTÁSA

126

129

Előszó

Folyóiratunk fő célkitűzése 2013-ban is az, hogy elősegítsük a fordítóképzés, a fordítószakma és a fordításkutatás párbeszédét. Idén a fordítóképzés képviselői a fordítástechnika-órákon alkalmazott feladatfajtákat, valamint ezen belül a fordítandó szövegtípusokat, műfajokat mutatják be. A fordítóirodákat pedig arról kérdeztük, milyen fordítási feladat, milyen műfajú szöveg várja a munkapiacra lépő fordítókat, és ezeket a próbafordításokat konkrétan hogyan értékelik a cégek. A tanulmányok egy részét a Szent István Egyetem gödöllői szakfordító szakmai napján, 2013. január 24-én, csütörtökön hallhattuk előadás formájában, illetve egyik írásunk a rendezvényen elhangzott információkat összegzi. A többi a fordításkutatás egyik műhelyéből, az ELTE BTK Fordítástudományi Doktori Programja hallgatóinak, illetve oktatóinak tollából származik.

A szerkesztő

I. A FORDÍTÁS OKTATÁSÁNAK MÓDSZERTANA AZ ÜZLETI ÉLET SZERZŐDÉSTÍPUSAINAK ALKALMAZÁSI LEHETŐSÉGEI A GAZDASÁGI SZAKFORDÍTÓ- ÉS TOLMÁCSKÉPZÉSBEN Mudriczki Judit Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Kar Jelen tanulmány témája a fordítástudomány elmélete, illetve a szakfordítóképzés gyakorlatorientált területe metszéspontjában áll, s olyan kérdéssel foglalkozik, amelyről szakmai fórumokon ritkán esik szó. Ezt egyrészt tárgyának multidiszciplináris volta indokolja, hiszen az üzleti életben tevékenykedő fordítónak, illetve tolmácsnak jogi, közgazdasági és alkalmazott nyelvészeti háttérismeretekre egyaránt szüksége van. Ez az összetettség viszont a szakmai fórumokon nehezebben körvonalazható, mint egy szűkebb és egyértelműen behatárolható fordítástudományi terület. Másrészt az érintett forrás-, illetve célnyelvi szövegek tartalma jogi értelemben üzleti titoknak minősül, amely egyúttal meglehetősen biztos és hatékony védelmet jelent a tudományos igényű vizsgálódással szemben is. Jelen összefoglalóban arra teszek kísérletet, hogy felvázoljam, oktatásmódszertani szempontból miként lehet ezt a területet feltárni a képzésben részt vevő hallgatók minél eredményesebb felkészítése érdekében. Először azt ismertetem, hogy a szakfordítók az üzleti élet különböző dokumentumai közül mely szövegtípusokkal dolgoznak leginkább; majd arról igyekszem képet adni, hogy a szakfordító- és tolmácsképzésben részt vevő hallgatókat erre a feladatra milyen tantárgyi modulok készítik fel a Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Karán, illetve milyen formában kell az elsajátított ismeretekről számot adniuk a szakfordítói minősítővizsgán. Végül a napjainkban egyik leggyakoribb szövegtípusnak számító, magyarról angolra fordítandó, munkaviszonyra, illetve adásvételre irányuló szerződések fordításának oktatási szempontjairól esik szó.

Az üzleti élet leggyakrabban fordított szövegtípusai A fordítástudomány terén a szövegtipológiai osztályozás főként a német szövegnyelvészeti kutatások eredményein alapul. A szövegtípusok alkalmazásának elsősorban az a célja, hogy elősegítse a fordítások optimalizálását (Vincze 2004: 29–30). Beaugrande és Dressler (2000) definíciója alapján a szövegtípus „mércehalmaz a szövegbeli jelentések előállításához, megjósolásához és megmunkálásához, ennélfogva elsőrendű meghatározója a szöveg hatékonyságának, hatásosságának és helyénvalóságának” (Vincze 2004: 31). Annak érdekében, hogy teljesen reális és átfogó képet kapjunk az üzleti életben előforduló leggyakoribb szövegtípusokról, kétségtelenül a fordítóirodák, illetve

I. A FORDÍTÁS OKTATÁSÁNAK MÓDSZERTANA 7

szabadúszó fordítók körében végzett részletes vélemény felmérésre lenne szükség. Ilyen irányú kutatásokra néhány kivételtől eltekintve (Dróth 2001: 21–39) ritkán volt példa, és talán éppen a terület üzleti titkokat is érintő volta miatt nem is valószínű, hogy erre a közeljövőben sor kerülhet. Így az alábbi felsorolás sem számadatokkal igazolható kutatás alapján jött létre, hanem a Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Karán folyó Társadalomtudományi és Gazdasági Szakfordító- és Tolmács Szakirányú Továbbképzésben 2012-ben részt vevő, valamint már végzett hallgatók visszajelzésein, illetve az ott tanító oktatók tapasztalatain, informális adatközlésén alapul.1 Az üzleti élet fordításra szánt dokumentumait alkalmazási területük szerinti felosztásban a következő négy csoportba sorolhatjuk: (1) A marketingtevékenységek elősegítése érdekében főként termékismertetők és közvélemény-kutatási kérdőívek fordítására van szükség; (2) a PR területén viszont a hivatalos levelek, illetve a cégek honlapjainak fordítása, továbbá lokalizálása miatt keresik meg a fordítókat. (3) A cégek pénzügyi és számviteli részlegében létrehozott dokumentumok közül a különböző üzleti jelentések (például mérlegek, eredménykimutatások, pénzügyi beszámolók), illetve a nemzetközi pályázatok benyújtásához szükséges ajánlati vagy más néven tenderdokumentáció anyagai jutnak el az egyéni fordítókhoz, illetve a fordítóirodákhoz; (4) a jogi vonatkozású szakszövegek közül pedig leginkább a gazdasági és üzleti tevékenység szabályozására irányuló törvényi szövegek, valamint szabadalmi leírások, illetve különféle szerződések fordítására tartanak igényt a megrendelők.

A fordító- és tolmácsképzés gyakorlata a Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelemi Karán A Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Karán folyó társadalomtudományi és gazdasági szakfordító- és tolmácsképzés jelenleg másoddiplomás szakirányú továbbképzés keretein belül zajlik levelező munkarendben, költségtérítéses formában. A 2012–2013-as tanévben a hallgatók többsége bölcsész alapképzettséggel rendelkezik, és három féléven át, félévenként 12 alkalommal vesz részt kontaktórán, amelyek száma a képzés időtartama alatt összesen 360 óra. A gyakorlatorientált képzés célja az, hogy a végzett hallgatók a verseny- és a non-profit szférában, valamint a közigazgatásban egyaránt alkalmassá váljanak az ún. nyelvigényes munkakörök ellátására. A képzés erősen gyakorlati jellegét az is jól mutatja, hogy az óráknak mindössze 10%-át teszik ki a hallgatók tájékozottságának és gazdasági, valamint üzleti ismereteinek bővítését célzó, elméleti tudást közvetítő szaktárgyak, amelyek alapvető közgazdasági, európai uniós, jogi és közigazgatási, világgazdasági és nemzetközi politikai ismeretek elsajátítását teszik lehetővé. A nyelvi, fordítási, illetve tolmácsolási készségének fejlesztését célzó tárgyak között három olyan tanegység található, amelynek keretén belül nagy hangsúlyt kap a különböző szövegtípusok sajátosságainak felismerése, illetve a célnyelven való megfelelő visszaadása. A Fordítástechnika tantárgy 80, a Szövegtípusok elemzése, illetve a Tárgyalási szituációban való tolmácsolás Ezúton szeretnék köszönetet mondani Tömöry Annának, Pozsár Katalinnak és Kónyi Juditnak, hogy megosztották velem többéves, a szakfordítás és tolmácsolás órákon szerzett oktatói tapasztalatukat. 1

8


gyakorlata pedig 44-44 kontaktórában szerepel a tanmenetben, ezzel a három legnagyobb óraszámot jelentő tanegység a többi tantárgyi modulhoz képest, és a szakdolgozati konzultációval együtt az összóraszám 50%-át fedi le. A Fordítástechnika tantárgy kiemelten magas óraszáma egyébként jól tükrözi a szakma és a fordítói piac által támasztott igényeket, hiszen a Fordítópiaci körkép című 2011-es felmérés alapján a megkérdezettek 92%-a ezt a tárgyat tartotta az „oktatásban igényelt ismeretek” kategóriában a legfontosabbnak (Pásztor 2011: 22). Az elsajátított szövegtani ismeretekről és azok alkalmazásáról a szakfordítói minősítővizsgán egyrészt az előre elkészített szakdolgozatuk megvédésével, másrészt egy zárhelyi fordítási vizsgafeladat megoldásával tesznek bizonyságot a hallgatók. A szakdolgozat esetében szabadon választják ki mind az idegen nyelvről magyarra, mind a magyarról idegen nyelvre fordítandó szövegeket, amely lehet akár egy hosszabb szöveg részlete is. A kétirányú fordítás elkészítésén túl elemzést is kell írniuk egyrészt a forrásnyelvi szövegek sajátosságairól, másrészt a fordítás során elvégzett átváltási műveletekről. Az objektív adatgyűjtés érdekében megvizsgáltam az utóbbi három félévben benyújtott és sikeresen megvédett szakdolgozatokat. Fontos azonban kiemelni, hogy az összesített eredmény természetesen nem a piaci megrendelők igényeit, hanem a szakdolgozatokat készítő 34 hallgató és gyakran szakdolgozati konzulenseik preferenciáit tükrözi. Annak ellenére, hogy a felmérés korántsem tekinthető reprezentatívnak és mindenre kiterjedőnek, azt jól tükrözi, hogy elsősorban mely szövegtípusok fordításában szereznek gyakorlatot a hallgatók a szakfordító- és tolmácsképzés során. Szövegtípus

Magyarra Idegen nyelvre Összesen

Újság- vagy folyóiratcikk

9

17

26

Tudományos igénnyel készült tanulmány (könyvben vagy folyóiratban publikált)

7

6

13

Honlap (cég vagy szervezet tevékenységének ismertetője)

5

3

8

Szakmai szabályzat/tájékoztató

4

3

7

Pénzügyi jelentés

3

2

5

Hivatalos szerv kommunikációja

3

1

4

Szerződés

1

2

3

Projektdokumentáció

2

-

2

A minősítővizsga másik része, a zárthelyi fordítás esetében a hallgatóknak négy óra alatt kell lefordítaniuk egy-egy konkrét, koherens és teljes szöveget angolról magyarra 3000 leütés, magyarról angolra pedig 1500 leütés terjedelemben; a feladat elvégzéséhez bármilyen segédeszközt felhasználhatnak. A terjedelmi, illetve időbeli korlátok miatt az itt meglehetősen kevés szövegtípus alkalmazható: általában egy-egy szakfolyó-


irat cikkét vagy ismertetőjét, illetve szakmai vagy érdekvédelmi szervezetek jelentését választjuk ki erre a célra.

A leggyakoribb szerződéstípusok oktatásának módszertani szempontjai Annak ellenére, hogy arányait tekintve kevés hallgató választ szerződésszöveget szakdolgozati témájául, az üzleti életben, különösen a vállalati kultúrában ennek a szövegtípusnak a fordítására van leginkább szükség (Dróth 2001: 25). Az informális felmérés alapján a szerződések közül elsősorban a magyarról angolra fordítandó, munkaviszonyra, illetve adásvételre irányuló, az EU belső piacán részt vevő partnerek között kötött szerződések a leggyakoribbak. A továbbiakban ennek a szövegtípusnak a fordításával kapcsolatos oktatás-módszertani szempontokat igyekszem számba venni.

A fordító szerepe és felelőssége

Egy 2007-es felmérés alapján a jogi szövegek fordítói között egyaránt találunk jogász, illetve nem jogász végzettséggel rendelkező fordítókat, és Magyarországon inkább az utóbbi kategória képviselői végzik az ilyen típusú szövegek főként magyarról idegen nyelvre történő fordítását (Várnai 2007). Ez a gyakorlat azért tűnik szakmailag is elfogadhatónak, mert ahogyan a Magyar Fordítóirodák Egyesületének meghatározásából is kiderül, a szerződésszövegeket fordító feladata abban rejlik, hogy a forrásszöveget egy másik nyelvre és nem egy másik jogrendszerre fordítsa. Vagyis a szakfordító feladata, hogy nyelvi átváltási műveletek segítségével koherens szöveget hozzon létre az adott célnyelven a forrásnyelvi szöveg tartalmi elemeinek és kommunikatív funkciójának megőrzésével, az egyértelmű beazonosítás miatt „tükörszerű” elrendezésben.

A szöveg funkciója és a fordítás célja

A szerződések szövegének van néhány olyan sajátossága, amely más szövegtípusokhoz képest nagyfokú eltérést mutat. Egyrészt a szövegezőjük nem feltétlenül nyelvész, és különösen a nemzetközi érdekeltségű vállalatoknál nem feltétlenül anyanyelvi beszélő. Gyakran előfordul az is, hogy időhiány miatt a forrásnyelvi szöveg hiányos vagy pontatlanul megfogalmazott mondatokat is tartalmaz, és ez megnehezítheti a fordító munkáját (Várnai 2007). További nehézséget jelenthet, hogy a fordító rendelkezésére bocsátott referenciaanyagban nem feltétlenül konzisztens a terminológiahasználat. A fordítások egy jelentős részére az üzleti egyeztetések és tárgyalások során elsősorban tájékoztatási okokból van szükség. Mivel ezen esetekben az írásbeli szerződés legtöbbször a szóbeli megállapodás eredményét rögzíti, a szöveg fordításának pontossága elsősorban az esetlegesen felmerülő jogi viták rendezése során válik jelentőssé. Amennyiben üzleti konfliktusra, illetve jogvitára nem kerül sor, a szöveg pontos tartalma és a fordítás nyelvi igényessége elsősorban az üzleti attitűdöt jelzi a szerződő felek számára.

A forrásnyelvi szöveg sajátosságainak és tartalmi elemeinek felismerése

A fordítónak azonban a fordítás elkészítése érdekében fel kell ismernie a forrásszöveg elemzése során a szöveg azon elemeit, amelyek a szövegtípus sajátosságainak számí-

10


tanak. Ez jelenti azt a szaktudást, amelyet a hallgatók a szakfordító- és tolmácsképzésen könnyen és biztosan elsajátíthatnak. Ilyen sajátosság például a szerződés állandó tartalmi elemeinek számító szerződő felek azonosító adatai, a szerződés tárgya, az ellenszolgáltatás teljesítésének módja és a fizetésnek feltételei, vitarendezés, irányadó jog és fórum, szerződés hatálybalépése, időtartama. A tartalmi elemeken túl vannak a szövegnek olyan jellemzői is, amelyek elsősorban a szerződések nyelvezetét határozzák meg. Az egyes szófordulatok (például „mint akaratukkal mindenben megegyezőt” vagy „jelen szerződésben nem szabályozott kérdésekben a … rendelkezései az irányadók”) célnyelvi megfelelői szintén megtanulhatóak a szakfordító- és tolmácsképzés keretein belül.

Az interneten rendelkezésre álló fordítási segédeszközök

Napjainkban már több olyan, az internet révén rendelkezésre álló segédeszköz is létezik, például online adatbázisok, szótárak és glosszáriumok, amelyek oktatás-módszertani szempontból fontos segédletet jelentenek a szakfordító- és tolmácsképzésben a jogi szakterminológia és a szerződések nyelvezetének oktatásában. A teljesség igénye nélkül felsoroljuk a legfontosabb ilyen honlapokat és azok elérhetőségét: 1. EurLex – az EU joganyagának többnyelvű adatbázis, illetve N-Lex – a nemzeti jogszabályok portálja: http://eur-lex.europa.eu/en/index.htm, illetve http:// eur-lex.europa.eu/n-lex/ 2. EuroTermBank – többnyelvű szótár és glosszárium: http://www.eurotermbank. com/ 3. IATE (InteractiveTerminology for Europe) terminológiai adatbázis: http://iate. europa.eu/ 4. Hunglish Korpusz – a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének kétnyelvű mondattára, amely a jogi szövegekhez külön szűrőfunkcióval rendelkezik: http://szotar.mokk.bme.hu/hunglish/search/corpus 5. itranslate4.eu – ingyenes, online gépi fordítást nyújtó szolgáltatás: http://itranslate4.eu/en/ 6. GoogleTranslate – ingyenes, online szolgáltatás, amely főként a transzkripciót és transzliterációt érintő kérdések esetébe jelent hasznos segítséget: http:// translate.google.com/

Irodalom Beaugrande, R. – Dressler, W. (2000): Bevezetés a szövegnyelvészetbe. Budapest: Corvina Kiadó. Dróth Júlia (2001): Igényfelmérés a fordítási szokásokról és elvárásokról az angolról magyarra fordított szakszövegek tekintetében. Fordítástudomány III. 2. sz., 21–39. Pásztor Tamás (2011): Fordítópiaci körkép 2011. espell Fordítás és Lokalizáció Zrt., fordit.hu Fordító és Tolmács Közösség. Budapest: espell. Várnai Judit Szilvia (2007): Jogi szövegek fordítása és fordítója. (Konferenciaelőadás.) Elhangzott: Szent Jeromos-napi találkozások. Fordítók és Tolmácsok


Őszi Konferenciája. 2007. szeptember Egyetem – Magyar Fordítók Egyesülete.

28.

Budapest:

Budapesti

Corvinus

Vincze Katalin (2004): Szövegtípusok és fordítás. Fordítástudomány VI. 1. sz., 28–35.

12


MŰFAJI SOKSZÍNŰSÉG A MINŐSÉG TÜKRÉBEN A TERMÉSZETTUDOMÁNYI SZAKFORDÍTÓKÉPZÉSBEN Pusztai-Varga Ildikó Szegedi Tudományegyetem Idegennyelvi Kommunikációs Intézet

Bevezetés Gyakorlati képzés soha nem létezett, ma sem létezhet elméleti oktatás nélkül. Ugyanez igaz az alapvetően gyakorlatorientált szakfordítóképzésekre is (Pusztai-Varga 2010). Természettudományi szakfordítóképzésünk2 jellegéből adódóan még hangsúlyosabban kívánja meg, hogy hallgatóink előzetes ismereteire, tapasztalataira építve tervezzük meg az egyes kurzusok tartalmát, és válasszuk ki az alkalmazott oktatási módszereket. Képzésünkre kizárólag természettudományi végzettséggel rendelkezők jelentkezhetnek. A korábbi években, amikor még kétszakos rendszerben tanultak az egyetemi hallgatók, előfordult, hogy olyan hallgatók is részt vettek szakfordítóképzésünkben, akik a természettudományi szakjuk mellett angol szakot is végeztek. Ma ilyennel már nem találkozunk. Féléves tanmeneteink megtervezésekor tehát figyelembe kell vennünk, hogy hallgatóink nem rendelkeznek kellő nyelvészeti, anyanyelvi, idegen nyelvi, illetve filológiai ismeretekkel. Gondosan kell tehát kiválasztanunk, milyen mélységgel közelítjük meg az adott terület legfontosabb tudnivalóit. Így a magyarnyelv-órán, a szövegértésórán és a fordításelmélet-órán az alapoktól kell elindulnunk. Hasonlóképpen a Bevezetés a fordítás gyakorlatába általános fordításgyakorlat szemináriumon már az első alkalommal tisztázni kell a legfontosabb alapfogalmakat, és meg kell határozni a fordítási tevékenység tárgyát: a szöveg mibenlétét. A fordítástudomány az elmúlt évtizedekben jelentős elméleti következtetéssekkel járult hozzá a fordítási folyamat és a fordítói gyakorlat megismeréséhez. A Bevezetés a fordítás elméletébe kurzus során ezek közül a legfontosabbakkal ismertetjük meg a hallgatókat. Ezek azok az ismeretek, amelyek véleményem szerint közvetlenül alkalmazhatóak, kamatoztathatóak a gyakorlati fordítói munka során.

Szövegtan és fordításkutatás Első lépésként fontosnak tartom, hogy meghatározzuk a szöveg kritériumait. Sorra vesszük a belső szerveződés elemeit: jellemezzük az információs és tematikus strukA cikk szerzője a Szegedi Tudományegyetem Idegennyelvi Kommunikációs Intézete és Természettudományi és Informatikai Kara által közösen indított Angol–magyar Természettudományi Szakfordító Szakirányú Továbbképzés oktatója. 2


túrát, definiáljuk a kohéziót és a koherenciát (Klaudy 2006: 53–71, Halliday 1985). Tapasztalatom szerint a hallgatók számára szinte teljesen ismeretlenek ezek a fogalmak. Nélkülük azonban a fordításról sem tudunk érdemben beszélni. Beaugrande és Dressler (1983) szövegkritériumait áttekintve olyan szélsőséges példákat is érdemes bemutatni a hallgatóknak, amikor egy mondat- vagy szóhalmaz csak azért tekinthető szövegnek, mert az adó, azaz a szöveg írója annak szánja; illetve a vevő, azaz a diskurzusközösség, akinek az adó a szövegét szánja, szövegként fogadja el azt. Ezekben az esetekben a szándékoltság és az elfogadhatóság szövegkritériumai a hangsúlyosak. A fentieket követően a szövegtípus és a műfaj felől is meghatározzuk a szövegtani kritériumokat. Ez utóbbihoz kapcsolódva Katharina Reiss (2004) szövegtipológiáját ismertetjük meg a hallgatókkal, mivel ez kézzelfoghatóan világít rá a szövegtípus és a nyelv funkciójának kapcsolatára, illetve egészen konkrétan határozza meg a fordító feladatát az általa felállított négy alapvető szövegtípus esetében. Reiss a nyelv leíró funkciójához rendeli az ún. tartalomközpontú szövegeket, amelyek elsődleges funkciója az információátadás. Ilyen szövegek fordításakor a fordítónak arra kell elsődlegesen figyelnie, hogy miről szól a szöveg, azaz hogy mit fordít. A nyelv kifejező funkciójához az ún. formaközpontú szövegeket rendeli, amelyek elsődleges célja valamilyen esztétikai hatás kiváltása. Főként irodalmi műfajok tartoznak ide. Ilyen szövegek fordításakor a fordítónak arra kell elsődlegesen figyelnie, hogy hogyan fordít. A nyelv felhívó funkciójához Reiss a felhívásközpontú szövegek kategóriáját rendeli, amelyek elsődleges funkciója, hogy meggyőzzék és cselekvésre késztessék a vevőt. Idesorolhatók a reklámszövegek, a politikai propagandaszövegek és a vallási térítő szövegek. Ilyen szövegek fordításakor a fordítónak arra kell elsődlegesen figyelnie, hogy miért fordít. Reiss negyedik, az előzőektől elkülönülő kategóriaként határozza meg az ún. audiomediális szövegeket, mert véleménye szerint ezek a szövegek a sajátos közvetítő csatorna jellege miatt eltérő fordítói hozzáállást kívánnak meg. A fordításoktatásban jól használható ez a könnyen felidézhető elmélet a fordítói prioritások kiemelésével. Kiemelten fontosnak tartom, hogy a hallgatókat megismertessük a műfaj kommunikációalapú definíciójával, amely Swales nevéhez fűződik. Ez a definíció a résztvevők közös kommunikációs célját emeli ki, illetve azt, hogy az egyes műfajpéldányok szerkezete, stílusa, tartalma és célközönsége is hasonlóságot mutat (Swales 1990: 58). A fordítónak nincs más feladata, mint a célnyelvi szöveg műfaji identitásának megőrzése. Ha erre képes, akkor műfajtranszfer-kompetenciáról beszélünk. Tapasztalatom szerint ez a műfajszempontú megközelítés adja a fordításelméletek közül a legkonkrétabb, a gyakorlatban legközvetlenebbül alkalmazható tudást. Hiszen a szakfordító munkája során az általa jól ismert szakmai műfajokkal dolgozik, és munkája akkor lesz sikeres és magas színvonalú, ha jól ismeri mind a forrás-, mind a célnyelvi műfajokra jellemző stílust és szerkezetet. Ez az a terület, ahol a hallgatók mozgósíthatják természettudományos képzésük és tapasztalataik során szerzett szakmai ismereteiket, eddigre már kiegészülve a képzés során elsajátított nyelvészeti, szövegtani ismereteikkel. Károly Krisztina kiemeli, hogy a fordító a műfajátviteli kompetenciája révén konkrét stratégiákat használ a műfaji identitás megőrzése érdekében. E lehetséges műfajátviteli stratégiák részletes ábráját mutatja be Szövegtan és fordítás című munkájában, amely újfent

14


rávilágít a fordítási folyamat összetettségére, a fordító előtt álló lehetséges stratégiák sokféleségére, ismételten aláhúzva a tényt: nem adható kontextustól független, általánosan érvényes tanács, útmutatás a fordítás gyakorlatában (Károly 2007: 128–152). Tapasztalatom szerint ennek az ábrának a bemutatása, az egyes stratégiák példákkal illusztrált részletes megvitatása, illetve alkalmazásuk lehetséges következményeinek tisztázása fejleszti a szakfordító hallgatók tudatosságát és értékelési készségeit. Ekkor szembesülnek azzal, hogy fordítóként mekkora felelősségük van az egyes fordítói megoldások során alkalmazott stratégiák kiválasztásában, és ezáltal milyen mértékben befolyásolják magát a fordítási folyamatot és annak végtermékét, azaz a célnyelvi szöveget. Ezen elméleti megközelítés után a konkrét gyakorlati munkához, valamint a fent vázolt szövegtani kiinduláshoz szorosan kapcsolódva érdemes megismertetni a hallgatókat a fordításszempontú szövegelemzés szempontjaival. Ezen szempontrendszerek végül is konkrét receptet nyújtanak a hallgatók számára arra vonatkozóan, hogyan fogjanak egy szöveg fordításához, lépésről lépésre sorra véve a forrásszöveg elemzésének szempontjait. Ha elegendő idő áll rendelkezésünkre, Christiane Nord (1991) hárompólusú, igen részletes szempontrendszerét is ismertethetjük. Nord elsőként hívta fel a figyelmet arra, hogy a szövegen kívüli tényezők – adó, adó szándéka, címzett, médium, hely, idő, a kommunikáció oka, szövegfunkció – nemcsak befolyással vannak egy szöveg fordítási folyamatára, hanem prioritásukban megelőzik a szövegen belüli tényezők – a szöveg tematikája, tartalom, előfeltevések, a szöveg felépítése, nonverbális elemek, lexika, szintaxis, szupraszegmentális elemek – befolyásoló erejét, hiszen a forrásnyelvi szöveg funkciója, illetve a kommunikáció oka elsődlegesen határozzák meg a fordító stratégiáit. Harmadik pólusként Nord a szöveg hatását említi, amely szintén befolyásoló tényező a fordítói munka során. Tapasztalatom szerint jó szembesíteni a fordítójelölteket a döntéseiket befolyásoló tényezők nagy számával. Kevesebb szempontot sorol fel, ugyanakkor a gyakorlatban haszonnal alkalmazható Bart–Klaudy– Szöllősy (2003) négy szempontú megközelítése. Elsőként vizsgáljuk meg a szöveg tág kontextusát (Kinek szól a szöveg? Mi a célja?), majd nézzük meg a szöveg tartalmát (Miről szól?), illetve elemezzük a szöveg szerveződését (például: Milyen a bekezdések felépítése, a bekezdések viszonya? Hogyan kapcsolódnak a mondatok egymáshoz?). Végül fontos a lexikai előkészítés, amely magában foglalja a terminusok megfeleltetésének kérdését is. Ezt a négylépcsős előkészítő folyamatot minden egyes fordításgyakorlat-órán elvégezzük a házi feladatként adott szövegek kapcsán. Így, amikor a hallgatók otthon leülnek elvégezni a fordítási feladatot, már tisztában vannak mind a forrásnyelvi, mind a célnyelvi szöveg funkciójával, célközönségével, a kettő közötti időbeli, térbeli és kulturális távolsággal; a szöveg tartalmával és információs struktúrájával; a szöveg felépítésével, az átszervezés lehetőségeivel és a forrásnyelvi szövegben szereplő terminusok fogalmi definícióival, megfeleltetési lehetőségeivel. Azt viszont, hogy ezekhez igazodva milyen konkrét fordítási megoldásokat választanak, már maguk döntik el. Tapasztalatom szerint ezeknek a szempontoknak a következetes és rendszeres áttekintése növeli a fordítói tudatosságot, és abban segíti a hallgatókat, hogy majd fordítóként valódi fordítási szituációkban tudatosan tudják vállalni döntéseiket, és professzionálisan tudjanak válaszolni az esetleges megrendelői kritikákra, számonkérésekre.


Összegezve tehát elmondhatjuk, hogy a fordítás szövegszempontú megközelítése, az egyes szövegtípusok és műfajok áttekintése, a lehetséges műfajtranszfer-stratégiák számbavétele közvetlenül alkalmazható a gyakorlati fordítói munkában, egyúttal felhívja a figyelmet arra, hogy a fordító akkor tud jól fordítani, ha jól tud fogalmazni, azaz jó szövegalkotási kompetenciával rendelkezik a célnyelven, és képes a műfaji identitás megőrzésére.

Műfajok a fordításgyakorlat-órákon – hármas megközelítés Természettudományi szakfordító képzési programunkat intézetünk, a Szegedi Tudományegyetem Idegennyelvi Kommunikációs Intézete a Szegedi Tudományegyetem Természettudományi és Informatikai Karával közösen viszi oly módon, hogy a kétéves képzés során az első két félévben kizárólag intézetünk tanárai oktatják a hallgatóknak a magyar és angol nyelvet, a fordításelméletet és az általános fordításgyakorlatot, valamint a szövegértést és az EU-s ismereteket. A harmadik és negyedik félévben a különböző természettudományi intézetek oktatói tartanak a hallgatóknak szaknyelvi és terminológiai kurzusokat. Ezenkívül képzésünk szoros együttműködésben dolgozik a szegedi Hunnect Kft.-vel, melynek munkatársai a fordítástámogató szoftverek használatát, a projektmenedzsmentet oktatják, illetve a praxisukban leggyakrabban előforduló biológiai szakmai ismereteket feltételező műfajok fordítási kérdéseit mutatják be. Ez a hármas irányultság jellemzi tehát képzésünket, és ezen belül is azokat a konkrét műfajokat, amelyekkel a hallgatók a két év során találkoznak akár fordítási, akár lektorálási, akár kommunikációs feladatok keretében. Eltérő fordítói stratégiákat vár el, és különböző minőségi követelményeket támaszt a nyelvész-fordító oktató, a természettudományi tanszéken oktató tanár és a piaci szereplő. A következőkben erről szólok részletesen.

Nyelvészeti-fordításelméleti megközelítés A képzés első két félévében a Bevezetés a fordítás gyakorlatába kurzus során heti 1×2 órában általános fordításgyakorlat órákat adunk. Mivel az órák heti rendszerességűek, és fontosnak tartjuk a személyes visszajelzést minden egyes hallgató számára, a hallgatók praktikus okokból rövid szövegeket kapnak házi fordításra. A feladat elvégzésére pár nap áll rendelkezésükre, majd legkésőbb a következő óra előtti napon visszakapják az általuk beküldött, majd (általam) korrektúraprogrammal javított és kommentált szövegeiket. Nem osztályozzuk, nem pontozzuk a munkát – különösen fontos ez az első félévben, amikor még nem éreznek rá a fordítás ízére –, hanem javítjuk a hibákat, és kommentárablakban magyarázzuk el minden egyes hibánál, hogy a választott megoldás miért nem működik. Rendkívül fontos emellett a pozitív visszajelzés is: nemcsak a hibás részeket, hanem a kiemelkedően jó megoldásokat is jelölöm és kommentálom. Ez viszont munkaigényes folyamat, ezért csak rövid szövegeket alkalmazunk. A terjedelem egyúttal behatárolja a választható műfajok skáláját is, hiszen a forrásnyelvi szövegek kiválasztásánál fontos szempont az is, hogy egységes

16


szöveg legyen, ne pedig csak egy szövegrészlet vagy rövidített, összevágott szöveg. Olyan műfajú szövegeket választunk, amelyekkel a hallgatók majd fordítóként is találkozhatnak pályájuk során. A szövegeket legtöbbször valós fordítói megbízásokból válogatjuk, vagy valós megbízásokhoz hasonló fordítási kontextusokat adunk meg. Ez azért nagyon fontos szempont, mert csak egy valós, vagy azt imitáló fordítási szituációban van értelme a forrásnyelvi és a célnyelvi szöveg funkciójáról, a célnyelvi olvasóközönségről vagy az időbeli, térbeli és kulturális különbségekről beszélni. Ezekre a paraméterekre már az oktatás során fel kell hívni a hallgatók figyelmét. Képzésünk angol–magyar szakfordító képzés, ahol a hallgatók A nyelve a magyar, B nyelve az angol. Az első félévet éppen ezért angolról magyarra fordítási feladatokkal kezdjük. Ebben magabiztosabbak és felszabadultabbak a hallgatók: B nyelvről A nyelvre fordítani viszonylag könnyebb, akár kreatívabb fordítási feladat esetén is. Ennek megfelelően úgy építjük fel a kurzus első felét, hogy négy különböző műfajt fordítanak a hallgatók angolról magyarra. A műfajok egy elképzelt skálán úgy helyezkednek el, hogy először olyan szöveget fordítunk, amelyhez nagyfokú kreativitás szükséges, és fontos a szép és gördülékeny magyar megfogalmazás. A skála másik végéhez közel olyan szövegek helyezkednek el, amelyek fordításánál nem a kreativitás a legfontosabb készség, hanem a műfaji konvenciók – a tipikus szófordulatok, a megfelelő regiszter, szakmai lexika stb. – alapos ismerete, azaz kötöttebb műfajokról van szó. Ennek megfelelően kezdünk egy turistabrosúrával, ahol a gördülékeny fogalmazásnak fontos szerepe van egy-egy tájegység, múzeum vagy látogatóközpont bemutatásakor. Ezután könyvajánlót fordítunk, ahol már erősebbek a konvenciók, és ügyelni kell ezek megtartására. Az ajánlónak a könyvet bemutató részei viszont teret engednek a kreativitásnak, és fontos az igényes, gördülékeny fogalmazás. Mivel minden esetben olyan könyvajánlót választunk, amely a hallgatók szakmai ismereteihez közel áll – például az állatvilágot vagy természeti értékeket bemutató kiadványok –, a terminológiai pontosság, illetve a szakmai tartalom pontos megértése és átvitele a célnyelvi szövegbe szintén fontos paraméter a fordítás során. Ennyiben tehát már kötöttebb műfajról van szó. Ugyanakkor mind a brosúra, mind a könyvajánló a tájékoztatáson túl felhívó jellegű szöveg is, hiszen látogatókat, illetve olvasókat szeretne megnyerni. Tehát a szövegek marketing jellegűek is, ami fordítói kreativitást kíván meg. Harmadikként rövid újságcikket, illetve újsághírt fordítunk. Ez minden esetben szakmai jellegű szöveg, a hallgatók szakterületéhez tartozó, a szakmai és a laikus érdeklődő közönségnek egyaránt szóló színes folyóirat rövid, tájékoztató jellegű írása. Itt elsősorban a tartalom pontos átvitele a fordítói feladat, és bár a szép megfogalmazás is szerepet kap, a kreativitásnak nincs akkora tere, mint az előző két műfaj esetében. Utolsóként tudományos tartalmi összefoglalót fordítunk. Az absztraktok szigorú konvenciók betartásával alkotott szövegek, pontos tartalmi és szerkezeti, információelrendezési elvárásokkal. Emellett sajátos regiszterük van, bevett szófordulatokkal, pontos terminushasználatot követelnek meg. Az ehhez hasonló kötött műfajok előnye a szakfordító számára az, hogy amennyiben mind a forrás-, mind a célnyelven jártas a tudományos írás konvencióiban, illetve magát az absztrakt műfaját jól ismeri,


rövid idő alatt és pontosan fogja tudni elvégezni a fordítási munkát. Valójában nem is fordít, hanem a műfaji elvárásokat követve megfogalmazza a forrásnyelvi absztrakt tartalmát a célnyelven. Így olyan szöveget alkot, amely a célnyelvi diskurzusközösség számára ismerősen hat, talán észre sem veszi, hogy fordítást tart a kezében. Tapasztalatom szerint hallgatóink jól ismerik szakterületük tudományos írásmódját, így ezt a kötött műfajt érzik magukhoz a legközelebb, és a brosúra vagy a könyvajánló fordításával több gondjuk akad. Ugyanakkor azt is tapasztalom a gyakorlatban, hogy azok a hallgatók, akik még fiatalok, tanulmányaik elején járnak, és egyébként is kevésbé elemző, töprengő alkatúak, az absztrakttal is nehezen birkóznak meg, hiszen még a szakmai tapasztalatuk is hiányzik, vagy legalábbis nem elég elmélyült. Számukra az újságcikkfordítás a legkönnyebben megoldható feladat, mert annak a nyelvezete áll a legközelebb a hétköznapi nyelvhasználathoz, és nem is igényel különösebb kreativitást. Ezek a tapasztalatok egybeesnek a fordítói kompetencia kutatóinak következtetéseivel, amelyek szerint távolról sem elég egy idegen nyelv felsőfokú ismerete ahhoz, hogy valaki egyáltalán fordítani tudjon, hiszen széles enciklopédikus tudás, kulturális érzékenység és bizonyos személyiségjegyek is szükségeltetnek hozzá (PACTE 2005). Ezek természetesen a gyakorlattal megszerezhetőek, és a fordítás is rutinfeladattá fejleszthető. A rövid képzési idő miatt nem tudunk külön órákat szentelni az egyes fordítási problémák tárgyalásának, így a felsorolt műfajok fordítása kapcsán mindig a konkrét fordítási szituációban beszélünk a kulturálisan kötött elemek fordításáról, illetve a lokalizációról vagy a terminusok megfeleltetési lehetőségeiről, illetve a fordítás pragmatikai aspektusairól. Olyan műfajú szövegeket választunk, amelyekben ezekkel a feladatokkal is szembesülnek a hallgatók. A magyarról angolra fordítási feladatokat a fent vázolt menetrend tükörképeként végezzük. Mivel B nyelvre hallgatóink általában nehezebben fordítanak, mint anyanyelvükre, ezért az angolra fordítást a legkötöttebb műfajjal, az absztrakttal kezdjük. Ehhez éppen a műfaji kötöttség miatt nem feltétlenül szükséges az angol nyelv bravúros, kreatív használata, inkább arra van szükség, hogy ismerjék az angolul írt tartalmi összefoglalók nyelvezetét, tipikus szófordulatait, regiszterét, és a szóban forgó magyar forrásnyelvi terminusok angol megfelelőit. Ebben az esetben az angol megfogalmazásnak világosnak, egyértelműnek, érthetőnek kell lennie, a tartalmat kell a lehető legpontosabban átadni. Akkor a leglátványosabb ez a „tükrözési” feladat, ha sikerül olyan magyar forrásnyelvi absztraktot találnunk, amelyben pontosan azok a szófordulatok szerepelnek, amelyek angol megfelelői a (korábban) angolról magyarra fordított tartalmi összefoglaló szövegében is előfordultak. Ilyen esetben látszik a legvilágosabban, hogy ezeket a fordulatokat nem is igazán fordítjuk, hanem átvesszük a diskurzusközösség azonos funkcióra használt tipikus fordulatait. Ezekből a gyakran előforduló, tudományos írásra jellemző szófordulatokból külön glosszáriumot is készíthetnek a hallgatók, amelyet kiválóan tudnak alkalmazni a következő absztraktfordításnál. A tükrözés módszerénél maradva következőként egy magyar újsághírt kell angolra fordítaniuk a hallgatóknak, szintén szakmai témában. Itt továbbra is az információ átadása az elsődleges funkció, tehát kevésbé kell az angol nyelv kreatív használa-

18


tára törekedniük, annál inkább fontos viszont az érthetőség és egyértelműség, az angol mondatszerkesztés szabályainak betartása. Harmadikként egy könyvajánlót fordítanak a hallgatók, ahol az absztrakthoz hasonlóan a könyvészeti adatok megadásának konvencióit visszakereshetik a korábban forrásnyelvi szövegként szereplő angol könyvajánlóban, viszont egyúttal a kreatív, meggyőző nyelvhasználatra is törekedniük kell. Csakúgy, mint az utolsóként fordított turistabrosúra esetében. Mindkét műfajnál fontos hangsúlyozni, hogy amennyiben nem uralja a fordító a B nyelvet olyan szinten, hogy bátran vállaljon bonyolultabb, cizelláltabb, kreatívabb nyelvi szerkezeteket, akkor inkább ne próbálkozzon ezzel, és törekedjen arra, hogy olyan célnyelvi szöveget alkosson, amely világos, egyértelmű, és az angol anyanyelvi lektor számára megfelelő alapul szolgál (Szöllősy 2007). Ő majd ebből a célnyelvi szövegből készíthet egy kreatívabb nyelvhasználatot tükröző, a marketinges funkciót is jobban betöltő angol fordítást. A nyelvi tudás fejlesztésével, illetve a fordítói gyakorlat során a hallgatók egyre könnyebben tudják majd megoldani a hasonlóképpen kreatívabb nyelvhasználatot igénylő fordítási feladatokat is. Mind a könyvajánlónál, mind a turistabrosúránál fontos a párhuzamos szövegek használata. Minél több, eredetileg angol nyelven íródott műfajpéldányt olvasnak el a hallgatók, annál hamarabb feltérképezik, milyen regiszter és nyelvi fordulatok jellemzik az ilyen műfajú szövegeket. A harmadik és negyedik félévben a hallgatókkal a Szakfordítás gyakorlat órák keretében már olyan műfajú és tematikájú szövegeket fordíttatunk, amelyek a szakterületükhöz kapcsolódnak, lehetőség szerint aktuálisak az adott időszakban, és valós fordítási szituációban is elképzelhetőek. Absztraktokat, tanulmányokat, posztereket, előadások diáit, terepi határozók bevezetőit és meghatározásait, folyóiratcikkeket, műszerek használati utasításait, turistabrosúrákat és különböző témájú honlapszövegeket fordítanak. Egyéni fordítási feladatokon kívül csoportos fordítási munkát is végeznek. Egy hosszabb, körülbelül 14-15 oldalas tudományos folyóiratcikket felosztunk részekre, majd a terminológiai és a stílus összehangolása után a hallgatók lefordítják a megfelelő részeket. Fontosnak tartom, hogy ők is aktívan részt vegyenek a terminuslista kialakításában, egymással is konzultálva a célnyelvi megfelelők kiválasztásáról. A forrásnyelvi és célnyelvi szöveg funkciója, célközönsége, időbeli, térbeli és kulturális távolságának figyelembevételével a fordítás egységességének biztosítása érdekében együtt hozzuk létre a stílusmutatót. A beküldött fordításokat értékelem, javítom, majd mindenki megkapja a javaslatok alapján javított, átírt teljes szöveget. Ezek után együtt értékeljük az elkészült közös fordítás egységességét, minőségét. Ez a feladat nemcsak a műfaji jellemzőkre és a terminológiai pontosságra hívja fel a hallgatók figyelmét, hanem a csapatmunka, az együttműködés, az érvelés és a meggyőzés fontosságára is.

Természettudományi megközelítés Képzésünk második évében a Természettudományi Kar oktatói szóbeli és írásbeli szakmai kommunikációs és szakmai terminológiai kurzusokat tartanak. A szakfordító hallgatók végzettségük és szakmai tapasztalatuk szerint hallgatják a különböző intézetek kurzusait, ahol a szaknyelv minél alaposabb elsajátítása a cél. Elsősorban


tankönyvrészletekkel, ismeretterjesztő filmsorozatok szövegével, műszerleírásokkal, pályázati-kutatási összefoglalókkal, szakkönyvrészletekkel, szakmai cikkekkel ismerkednek meg. Előadásokat tartanak, fogalmazásokat és absztraktokat írnak, glosszáriumokat készítenek, és fordítási feladatokat is végeznek. Az oktatók azonban a fordítási feladatokban a nyelvészeti-fordításelméleti megközelítéstől eltérő szempontokat követnek: a gördülékenység, a kreatív fordítás háttérbe szorul, és a tartalmi pontosságra, a szószerinti fordításra és a terminológiai megfelelésre kerül a fő hangsúlyt. Így van ez még azokban a műfajokban is, ahol megengedhető lenne az explicitálás, és a fordítói értelmezésnek, kreativitásnak nagyobb tere lehetne. Ezekben a feladatokban a fentebb taglalt műfajátviteli stratégiákból csak néhányat alkalmaznak a fordítójelöltek. Elsajátítják viszont az adott szakterület terminológiáját, nyelvezetét és regiszterét, amelyeket szakfordító munkájuk során kamatoztathatnak.

Fordítópiaci megközelítés Képzésünk szoros együttműködésben dolgozik a szegedi székhelyű Hunnect Kft.-vel. Ennek keretében az iroda projektmenedzsere hatórás kurzust tart hallgatóinknak a cégüknél leggyakrabban előforduló műfajok fordítási kérdéseiről. Ezeknek a műfajoknak a fordításához biológusi szakmai ismeretek szükségesek, illetve hasznosak. A kurzus keretében a hallgatók megismerkednek a műszerek használati utasítása, a betegnapló, a medical study (klinikai vizsgálatok, spontán, nemkívánatos reakciók és események, szabályozó beadványok, szabályozott termékinformáció) és a zárójelentés műfajának, illetve a gyógyszertörzskönyvezés során előforduló műfajok (alkalmassági előirat, betegtájékoztató, címkeszöveg) jellemzőivel, célközönségével, funkciójával, valamint speciális fordítási kérdéseivel. Nemcsak a műfajok sokszínűsége és jellege fontos itt, hanem a hozzájuk kapcsolódó, eltérő feladattípusok is, amelyeket a hallgatóknak házi feladatképpen el kell végezniük. Olyan feladatokról van szó, amelyekkel a hallgatók az általános és szakfordítás-órákon nem, vagy csak ritkán találkoznak, viszont egy fordítóiroda kínálatában szolgáltatásként szerepelnek, így gyakorlásukra nagy szükség van. Ilyen feladattípus többek között a visszafordítás, amely a fordítói piacon bevált minőségellenőrzési gyakorlat. A hallgatók egy angolról magyarra korábban lefordított szöveget kapnak visszafordításra: angolra kell (vissza)fordítaniuk a magyar szöveget. A visszafordítással tudjuk leellenőrizni, hogy a fordítás – elsősorban tartalmi szempontból – megfelelő minőségű-e. Célja a fordítói hiba és figyelmetlenség kiküszöbölése, a félreértelmezések és félrefordítások feltárása. Az eredeti forrásfájlt összehasonlítjuk a visszafordított fájllal, és akkor mondhatjuk, hogy a fordítás megfelelő minőségű, ha a két fájl tartalmában megegyezik. Figyelembe kell venni ugyanakkor, hogy tökéletes egyezés nem valószínű, illetve a visszafordítás is lehet hibás. Egy másik feladat során a hallgatóknak rövid frissítést kell elvégezniük. Kapnak egy magyar nyelvű és egy angol nyelvű sablont (template-et), és ezek felhasználásával kell egy magyar nyelvű betegtájékoztató szövegét korrektúrázva átírniuk, aktualizálniuk egy javított, korrektúrázott angol nyelvű fájl alapján.

20


Minőségellenőrzési feladatot is kapnak a hallgatók. Egy magyar és egy lengyel zárójelentés angol célnyelvi fordításait kell ellenőrizniük. A feladat elsőre meghökkentőnek tűnik számukra, hiszen nem beszélnek lengyelül, viszont a feladat lényegét megértve kiderül, hogy elvégezhető. Pontos utasításokat, részletes stílusútmutatót és terminuslistát kapnak, amelyeket követniük kell az ellenőrzés során. Ebben a szakaszban már nem a nyelvhelyesség ellenőrzése a feladat, hanem a helyesírás ellenőrzése, az instrukciók betartása és a formai összehasonlítás. Arra kell figyelniük, hogy a célnyelvi fordításban se több, se kevesebb ne legyen, mint a forrásnyelvi zárójelentésekben. Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a fordítóiroda projektmenedzsere által bemutatott műfajok fordítása olyan szempontok alkalmazását kéri a fordítótól, amelyek az általánosfordítás- és a szakfordító-órákon kevésbé hangsúlyosan jelennek meg, és minden esetben valós fordítási szituációt takarnak, így a képzés elengedhetetlen részét képezik. Ezek a feladatok a referenciák fontosságára, az instrukciók betartásának elsődlegességére (például annak követésére, hogy a mondatvégi írásjelek és a nagybetűs szavak a forrással megegyezzenek, akár a nyelvi konvenciók ellenére is), a nyelvek sajátosságainak kisebb jelentősége, a glosszáriumok pontos követésére és a sablonok szigorú követésére hívják fel a szakfordító hallgatók figyelmét. Ezek a valós fordítási feladatok rávilágítanak arra, hogy a nyelvészeti-fordításelméleti szempontú fordításgyakorlat-órákon hangsúlyozott gördülékenység és kreatív nyelvhasználaton, valamint a természettudományi szaknyelvi órákon elvárt terminológiai pontosságon túl egy-egy műfaj esetében más-más elvárások kerülnek előtérbe. A zárójelentés fordításakor a megbízó által megadott stílusútmutató és instrukciók pontos betartása az elsődleges, a gyógyszerhez mellékelt betegtájékoztató esetében a megadott sablont kell szigorúan követni, a betegnapló fordításakor a lokalizációs szabályokat is figyelembe kell venni, míg a medical study fordításakor nagyobb teret kap a gördülékeny fogalmazás készsége. Ami azonban minden műfaj esetében kiemelten fontos, az a helyesírási szabályok betartása, a megbízó által megadott terminuslista alkalmazása, a referenciák prioritása és a célközönség, a szövegfunkció figyelembevétele.

Összegzés E fent vázolt hármas szempontrendszer együttesen rajzolja ki a szakfordítóktól elvárt műfaji és minőségi követelmények tudatosításának és elsajátításának lehetőségeit a képzés során, felvértezve egyúttal a szakfordító-jelölteket a valós fordítási szituációkban szükséges készségekkel, ismeretekkel, tapasztalatokkal. Reményeink szerint hallgatóink ezeket kamatoztatva a fordítói piacon is sikerrel állják meg majd a helyüket.

Irodalom Bart István – Klaudy Kinga – Szöllősy Judy (2003): Angol fordítóiskola. Fordítás angolról magyarra és magyarról angolra. Budapest: Corvina Kiadó. Beaugrande, R. – Dressler, W. U. (1983): Introduction to Text Linguistics. London: Longman. 1–29.


Halliday, M.A.K. (1985): An introduction to functional grammar. London: Edward Arnold. 187–318. Károly Krisztina (2007): Szövegtan és fordítás. Budapest: Akadémia Kiadó. Klaudy Kinga (2006): Bevezetés a fordítás elméletébe. Budapest: Scholastica. Nord, C. (1991): Text analysis in translation. Theory, method, and didactic application of a model for translation-oriented text analysis. Amsterdam/Atlanta GA: Rodopi. PACTE (2005): Investigating translation competence: conceptual and methodological issues. Meta. Vol. 50. No. 2. 609–619. Pusztai-Varga Ildikó (2010): (F)elszabadító fordításelmélet. A fordításelmélet oktatása a szakfordítóképzésben. In: Dróth J. (szerk.) Szaknyelv és szakfordítás. Tanulmányok a szakfordítás és a fordítóképzés aktuális témáiról 2009–2010. Gödöllő: Szent István Egyetem 75–86. Reiss, K. (2004): Type, kind and individuality of text: Decision making in translation. In: Venuti, L. (ed.) The translation studies reader. New York: Routledge. 169–179. Swales, J. M. (1990): Genre analysis. English in academic and research settings. Cambridge: Cambridge University Press. Szöllősy, J. (2007): Hunglish into English. The elements of translation from hungarian into English. Budapest: Corvina Kiadó.

22


VALÓS FORDÍTÁSI FELADATOK, VALÓS FORDÍTÁSI PROBLÉMÁK – MŰFAJOK ÉS FELADATTÍPUSOK AZ ELTE FORDÍTÓ ÉS TOLMÁCS MESTERKÉPZÉSÉN Zachar Viktor Eötvös Loránd Tudományegyetem BTK Fordító- és Tolmácsképző Tanszék

Bevezetés Az ELTE BTK Fordító- és Tolmácsképző Tanszékén a korábbi egyéves, posztgraduális képzési formát követően 2009-től már négy féléves MA-szintű képzés keretében zajlik a szakfordítók és tolmácsok képzése, társadalomtudományi és gazdasági szakirán�nyal. A szakra angol, német és francia nyelvből lehet jelentkezni angol–német, német– angol, angol–francia és francia–angol nyelvi kombinációkban. Tanulmányomban röviden bemutatom azokat a gyakorlatokat és műfajokat, amelyeket az oktatók a leggyakrabban alkalmaznak a négy félév fordítási és tolmácsolási kurzusain, valamint röviden kitérek a képesítővizsga jellemzőire is. Dolgozatomban Károly (2007) nyomán a továbbiakban a műfaj – és nem a szövegtípus – kifejezést használom, az alábbiaknak megfelelően: Szövegtípusnak nevezzük tehát a közlés módjára jellemző speciális retorikai stratégia nyomán létrejött olyan szövegeket, mint például az elbeszélő, leíró, érvelő, összehasonlító, okfeltáró stb. típusú szövegek […]. Ezzel szemben műfajnak a szövegek azon konkrét megvalósulási formáját hívjuk, amely […] már adott céllal, adott társadalmi kontextusban, meghatározott közönség számára hajt végre egy konkrét retorikai cselekedetet […]. (Károly 2007: 134)

Fordítástechnika az első félévben A fordításhoz minimálisan három dolog szükséges: nyelvtudás, tárgyi tudás és fordítói készség (Klaudy 2005: 57). A fordítóképzés első két félévében a hallgatók a Fordítástechnika kurzus keretében a fordítás gyakorlati alapjait sajátítják el AB, BA és CA irányban. A kurzus során a három legfontosabb fejlesztendő készségcsoport a percepciós készségek (vagyis a forrásnyelvi szöveg megértése), a produkciós készségek (vagyis a célnyelvi szöveg megformálása) és az átváltási készség (Klaudy 2005: 57–58). A legfontosabb módszertani alapelv ennek során az, hogy a fordítást csakis fordítás közben lehet megtanulni. Ehhez valós fordítási feladatok szükségesek,


valós fordítási problémákkal, döntési helyzetekkel és természetesen megfelelő értékeléssel a fordítást oktató tanár részéről (Klaudy 2005: 59). A percepciós készségek esetén a kezdő fordítók nehézségei abból fakadnak, hogy még nem rendelkeznek megfelelő globális szövegértési stratégiákkal, vagyis „nem a szövegből akarják megérteni a szavakat, hanem a szavakból a szöveget” (Klaudy 2005: 57). A produkciós készségek esetén szükség van „a magyar nyelv és az idegen nyelv mondatszerkesztési és szövegépítési sajátosságainak tudatosítására” (Klaudy 2005: 58). Az átváltási készség körében pedig a másodlagos szövegalkotás miatt „a célnyelvi eszköztár tudatosabb, invenciózusabb használata” szükséges (Klaudy 2005: 58), szemben azzal az esettel, ha saját gondolatainkat vetjük papírra. AB irányban, vagyis anyanyelvről az első idegen nyelvre a készségek fejlesztése kezdetben elsődlegesen a nyelvfejlesztésben testesül meg, mert tapasztalataink alapján az első idegen nyelv a hallgatók többségénél sajnos még nincs az idegen nyelvre fordításhoz szükséges szinten. Ennek oka, hogy sokan a hároméves BA-szintű alapképzésről jönnek, ahol zömében nyelvészetet, illetve irodalmat tanultak. Ez az anyanyelvi lektorok vezetésével történő nyelvfejlesztés többek között különböző nyelvtani feladatok, szókincsbővítés, valamint szövegépítési stratégiák és retorikai ismeretek elsajátítása révén történik. BA és CA irányban – az első, illetve második idegen nyelvről magyarra fordítás során – azonban már az első félévtől kezdve tényleges fordítási feladatok kerülnek elő. A fordítást oktató tanárok által alkalmazott módszereket két nagy csoportra lehet osztani: egyrészt az összefüggő szövegek fordítására, másrészt a fordítástechnikai gyakorlatokra. Az összefüggő szövegek az első félévben zömében sajtószövegek, amelyek színvonalas napi- és hetilapokból származnak (a német fordítási órákon például Der Spiegel, Frankfurter Allgemeine Zeitung, Süddeutsche Zeitung), és valamilyen aktuális, érdekes vagy éppen kultúraspecifikus témát tárgyalnak. A hallgatók ezeknek a kb. háromnegyed–egyoldalas szövegeknek a fordítását készítik el házi feladat formájában, majd ezek közös megbeszélése, megvitatása, javítása képezi az órai munka nagy részét. A kurzust vezető tanár óráról órára kijavítja a hallgatók által benyújtott fordításokat. Jogosan merülhet fel az a kérdés, vajon van-e létjogosultsága a sajtófordításnak a szakfordítók képzésében? Véleményünk szerint igen, bár kétségtelenül igaz, hogy nem épülhet kizárólag erre a képzés. A fordítói tanulmányok elején végzett sajtófordítási gyakorlatok azonban egyrészt alkalmasak arra, hogy a hallgatók az újságcikkek segítségével bővítsék ismereteiket egy-egy témával kapcsolatban, megismerjék az adott nyelvre jellemző különböző stílusokat, a szóhasználatot, a nyelvi repertoárt. Tapasztalatunk szerint a fordítóképzést választó hallgatók a képzés megkezdése előtt nem, vagy csak alig olvasnak napi- és hetilapokat. Az általunk alkalmazott gyakorlat nem csupán a fentiekben nyújt nekik támaszt, de segíti őket a tolmácsolásórákra való felkészülésben is, amire később még kitérek. A sajtófordításnak azért is helye van a képzésben, mert a való életben is rendszeresen előfordulnak sajtófordítási helyzetek. Például akkor, amikor magyar érdekeltségű vállalatok fordíttatják le a róluk megjelenő tudósításokat, híreket, vagy éppen belső

24


terjesztésű vállalati lapot, munkatársi újságot jelentetnek meg, amelynek nagy része azonos a két nyelven, és emiatt van szükség a fordításra. A fordítástechnikai feladatok ezzel szemben olyan különböző témakörökhöz kapcsolódhatnak, amelyek valamilyen nehézség elé állítják a fordítókat. Ezek a rövidebb feladatok jellemzően végigvonulnak a négy féléven, és különösen alkalmasak arra is, hogy változatosságot nyújtsanak a szemináriumok során, illetve kitöltsük velük a lefordított hosszabb szöveg megbeszélése után esetlegesen fennmaradó időt. Így például az alábbi témakörökkel foglalkozunk rendszeresen: leiterjakabok (félrefordítások), reáliák (kultúraspecifikus kifejezések) és magyarázó fordítások, címek, idézetek, rövidítések, nemzetközi kultúrszavak (latin, francia, angol eredetű kifejezések), terminus technikusok, szótévesztés, szószaporítás, interferencia (germanizmusok, anglicizmusok), köznyelv és diáknyelv, neologizmusok, illetve olyan, például a német nyelvre különösen jellemző fordítástechnikai problémák, mint az összetett szavak és a főneves szerkezetek fordítása, valamint a névelőhasználat. Az ezekhez kapcsolódó feladatlapok rövid példákat tartalmaznak, amelyek állhatnak egy-egy kifejezésből, mondatrészből, mondatból, de akár egy-egy bekezdésnyi szövegből is. A hallgatók feladata az, hogy lefordítsák az adott kifejezést, mondatot vagy bekezdést, illetve megkeressék a probléma forrását. Adott esetben természetesen feltüntetésre kerülhet egy helytelen, korrigálandó fordítási megoldás is. Ebben az esetben először szintén meg kell találni a rossz fordítás okát, majd a hallgatóknak ki kell javítaniuk a hibás szöveget.

Fordítástechnika a második félévben A második félévben a fent ismertetett gyakorlat annyiban változik, hogy a sajtószövegek helyét átveszik olyan szövegek és műfajok, amelyek napi rendszerességgel fordulnak elő a fordítói praxisban. Az ELTE FTT nagy előnye, hogy kivétel nélkül olyan tanárok oktatják a fordítást és tolmácsolást, akik maguk is gyakorló szakfordítók, tolmácsok és lektorok. Így napi szinten szembesülnek azzal, milyen jellegű megbízások vannak jelen a fordítói piacon, mit érdemes gyakoroltatni, fordíttatni. A második félévben olyan műfajok kerülnek elő, amelyek szigorúan véve nem sorolhatók egyetlen szakterülethez sem. Azért nem az „általános jellegű szövegek” kifejezést használom, mert ilyenek véleményem szerint nem léteznek a gyakorlatban. Például a következő műfajokra kell itt gondolni: szórólapok, prospektusok, katalógusrészletek (turisztikai, művészeti stb.), sajtóközlemények, meghívók, konferenciabeharangozók, egyszerűbb használati utasítások, önéletrajzok, étlapok, receptek, majd a félév vége felé már speciálisabb ismereteket is igénylő műfajok, amelyek átvezetik a hallgatókat a harmadik és negyedik félév anyagához: cégfilozófia, vállalati irányelvek, promóciós és marketinganyagok, valamint honlapszövegek.


Szakmai terminológia fordítóknak, illetve tolmácsoknak A harmadik és negyedik félévben egy-egy félév áll rendelkezésre a kétéves képzés két fontos szakterületére, a gazdasági és a jogi szakfordítási kurzusokra. Ebből a megállapításból következik, hogy az ELTE FTT-n műszaki, orvosi, természettudományi stb. szakszövegekkel nem, vagy csak érintőlegesen foglalkozunk, ahogyan nem térünk ki kifejezetten az irodalmi szövegek fordítására (műfordításra) sem. A gazdasági és jogi szakfordítás oktatásának területe egyrészt egy magyar nyelvű előadássorozatot takar ebből a két szakterületből (Gazdasági alapismeretek és Jogi alapismeretek), másrészt az alábbi szemináriumokat: gazdasági és jogi szakfordítás (AB, BA és CA irányban különkülön) és szakmai terminológia (AB és BA irányban egyben). Ezek közül a kurzusok közül az előadást és a terminológiaszemináriumot a fordítás- vagy tolmácsolásspecializáció hallgatói együtt végzik. A diákok egyébként az első év végén döntenek arról, melyik specializációt szeretnék választani. A terminológiaszeminárium keretében a hallgatók a félév elején három dupla óra keretében áttekintést kapnak a terminológiai alapfogalmakról, a terminológiai harmonizációs kérdésekről, a konkrét adatbázisokról, ezek működéséről és felépítéséről – nyelvtől független formában, vagyis közös csoportban. Ez a gyakorlati bevezető zárthelyi dolgozattal zárul. Ezt követően kezdődik meg a nyelvspecifikus terminológiai munka, vagyis különböző szakszövegek terminológiai feldolgozása, a terminusok kigyűjtése, meghatározása. Ez kiegészülhet szövegértési, a szakszókincset alkalmazó feladatsorokkal. Ezek közé tartoznak például a következő gyakorlatok: szövegolvasás, gondolkodtató kérdések, definíciókra rákérdező feladatok, szövegkiegészítő feladatok, glosszáriumkészítés, párhuzamos szövegek keresése és használata, szinonimákkal, poliszém kifejezésekkel kapcsolatos feladatok stb., természetesen minden esetben a másik nyelvre is vonatkoztatva. Végül meg kell említeni a blattolási feladatokat is, amelyek kiválóan alkalmazhatók a terminológiakurzus keretében is a különböző készségek fejlesztésére és az ismeretek bővítésére. Ezek közül a feladatok közül némelyik (például a szövegkiegészítő feladat betűkkel vagy teljes szavakkal) első hallásra egyszerűnek tűnhet, de ne felejtsük el, hogy szakszövegekről és szakkifejezésekről van szó. Tapasztalataink szerint ezek esetében messze nem olyan könnyű a megoldásuk, mint azt elsőre gondolnánk.

Gazdasági szakfordítás Ahogyan fent említettem, külön szakfordítás-szeminárium is része a képzésnek AB, BA és CA irányban. Az idegen nyelvről magyarra fordítás során együtt tanulnak BA és CA nyelvpárban a hallgatók. Ez a tény némi nehézség elé állítja a kurzust vezető tanárokat, hiszen olyan szövegeket kell választaniuk, amelyek megfelelő kihívást jelentenek az első idegen nyelvről magyarra fordító hallgatóknak, de nem túlságosan nehezek a második idegen nyelvükről fordító diákoknak. A harmadik félévi gazdaságiszakfordítás-órán jellemzően megint csak a fordítói praxisban leggyakrabban előforduló műfajok jelennek meg. A tematikát igyekszünk úgy kialakítani, hogy párhuzamosan hasonló műfajokkal találkozzanak a hall-

26


gatók a magyarra és az idegen nyelvre való fordítás során. Így például az alábbi műfajok fordítására kerül sor: pénzügyi tájékoztatók, jelentések, beszámolók, igazolások (adóigazolás, munkaügyi igazolás, bérigazolás stb.), eredménykimutatás, mérleg, majd a félév végén a negyedik félévre felkészítésként például cégkivonat is. Ennek során igyekszünk a viszonylag egyszerűbb szövegektől haladni a nehezebbek, összetettebbek felé. A szövegek terjedelme óráról órára itt sem haladja meg a kb. egy oldalt. Amennyiben hosszabb a forrásnyelvi szöveg, úgy azt több részletben adjuk ki fordításra, vagy csupán egy részét fordítják le a hallgatók, és a szöveg többi részét csupán közösen megbeszéljük.

Jogi szakfordítás A negyedik félévben szintén a gyakorlatban leggyakrabban előforduló műfajok jelennek meg mindkét nyelvi irányban, a fentiekben említett alapelveket követve. Ebben a félévben is előadás és terminológiai szeminárium kíséri a fordítási kurzust. Az általánosabb ügyvédi levelezés és jogsegélyforgalom bemutatását követően a hallgatók alapító okiratot, társasági iratokat és cégkivonatot fordítanak. Ezt követően a munkaszerződés, az általános szerződési feltételek és az egyéb üzleti szerződések megbeszélésére kerül sor, például bérleti szerződés, építési szerződés (egyszerűbb változatban, hiszen műszaki szakfordítást kifejezetten nem oktatunk) és különböző vállalkozási, szolgáltatási szerződések. Végül néhány, a büntetőjoghoz sorolható műfajra, vagyis egy-két egyszerűbb bírósági jegyzőkönyv, határozat, végzés és ítélet fordítására kerül sor. Ez utóbbiak – saját fordítói praxisom alapján állítom – már nem csupán az Országos Fordítóés Fordításhitelesítő Irodán (OFFI Zrt.) keresztül kerülhetnek a szabadúszó fordítókhoz, hanem más fordítóirodáktól is érkezhet megbízás ilyen jellegű dokumentumokat fordításra, amennyiben nincs szükség hiteles fordításra. A gazdasági, de főként a jogi szakfordító kurzus során helyenként természetesen ki kell térni az angol és az amerikai, valamint az osztrák, német és svájci nyelvhasználat közötti eltérésekre, kezdve az olyan alapvető különbségekkel, mint például az, hogy a német nyelvben a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) megnevezése a németeknél a Bürgerliches Gesetzbuch (BGB), az osztrákoknál az Allgemeines Bürgerliches Gesetzbuch (ABGB), a svájciaknál pedig a Zivilgesetzbuch (ZGB) stb. Az oktatásra felhasznált anyagok zömében tehát korábbi éles megbízások szövegei, vagyis olyan dokumentumok, amelyeket a fordítást oktató tanár maga vagy éppen egy kollégája fordított vagy lektorált. Természetesen ezek a bizalmasság és a titoktartás miatt minden esetben általánosított mintaszövegeknek tekintendők. Ez azt jelenti, hogy minden beazonosításra alkalmas adatot, nevet, cégnevet, címet, helyiséget, konkrét bíróságot, számadatot stb. törölni kell, mielőtt abba a hallgatók betekinthetnek. Így a végén olyan standardizált szöveget kapnak kézhez, amilyennel bármelyik fordítóirodánál vagy cégnél találkozhatnak a későbbiekben, még akkor is, ha az egy konkrét ügyre vonatkozik.


Irányított fordítói projektmunka A fordítási órák kapcsán meg kell még említeni a harmadik és negyedik félévben zajló irányított fordítói projektmunkákat. Ezek célja, hogy szimulálják a valós munkahelyzetet egy-egy nagyobb lélegzetvételű projekt lebonyolításával. A hallgatók a két félév során több projekt keretében fordítóként, lektorként, szuperlektorként, terminológusként és projektmenedzserként próbálhatják ki magukat. A megbízó szerepét a kurzust oktató egyik tanár látja el, akivel a projektmenedzser tartja a kapcsolatot. Ő koordinálja a fordítók és lektorok munkáját is. A projektmunkák keretében a hallgatók fordítástámogató szoftvereket használnak (Trados és MemoQ), és ezek segítségével készítik el a több részből álló nagyobb fordításokat. Ezek műfaja a korábban ismertetettek közül kerül ki. A leadott szövegeket a kurzust vezető tanárok javítják ki (sok esetben ők sorrendben már a harmadik lektorok az adott szövegrészt lektoráló „sima” lektor és a valamennyi szövegrészt lektoráló szuperlektor után), és ebben az esetben részletesen értékelik a teljes fordítási folyamatot is a megbízás fogadásától a fiktív számlázásig. Azt is meg kell azonban említeni, hogy már több esetben dolgoztak valóban éles fordítási megbízáson a hallgatók. Ebben az esetben a tanszéket vagy egy tanárt kerestek meg egy-egy nagyobb projekt levezénylésével, amelyben a hallgatók végezték a munka nagy részét a fentieknek megfelelően, majd természetesen a nevük is megjelent a kész publikációban. Ilyen volt a Karták könyve (Fejérdy 2011), amelynek bővített kiadásában segédkeztek a hallgatók Horváth Ildikó kolléganőm révén.

Képesítővizsga Mielőtt röviden rátérnék a tolmácsolásórákra, összefoglalom a képesítővizsga fordítási feladatát. Az ELTE Fordító- és Tolmácsképző Tanszékén a fordítói képesítővizsga a negyedik félévben csupán a BA nyelvi irányra terjed ki. Ez azt jelenti, hogy az első nyelvre és a második idegen nyelvre csak a fordítói szemináriumok keretében van fordítási feladat (órai munka, házi feladat és adott esetben zárthelyi dolgozat) négy féléven keresztül. A képesítővizsga fordítási feladata egy fiktív fordítási szituáció leképezése, vagyis egyrészt egy 30 000 leütésnyi angol, német vagy francia szakszöveg magyarra fordítása. Ehhez be kell mutatni a fiktív fordítási helyzetet: az elképzelt megbízót, feltételezett célját a szöveg lefordíttatásával; az eredeti szöveg szerzőjét; utalást a szöveg keletkezésének vagy megjelenésének körülményeire, helyére és idejére; a szöveg és a fordítás célját; jellemeznie kell a szöveg és a fordítás várható célcsoportját; a szöveg nyelvezetét, stílusjegyeit; össze kell foglalnia a szöveg témáját; hivatkoznia kell forrásnyelvi és célnyelvi párhuzamos szövegekre. A bevezetésből egyértelműen ki kell derülnie, hogy a fordító megvizsgálta a forrásnyelvi szöveg környezetét, „mindent tud a szövegről”, hasonló szövegeket keresett a forrás- és a célnyelven egyaránt. A fordításhoz kapcsolódóan fel kell tárnia a kapcsolódó terminológiát olyan formában, hogy minimum 20 kifejezésből álló szójegyzéket készít a fordításhoz, felhasználva a párhuzamos szövegeket is. Végül részletesen be kell mutatnia a fordítás során felmerülő nehézségeket úgynevezett fordítói kommentárok keretében, a fordítást köve-

28


tően. Ezekben azt írja le a hallgató, miért döntött az adott fordítói megoldás mellett (például lexikonokban, kézikönyvekben, interneten való utánanézés, párhuzamos szövegek, illetve szakemberrel folytatott konzultáció alapján stb.). Leírhatja, miért okozott nehézséget az adott szövegrész fordítása, és hogyan próbálta azt megoldani. Azt is meg kell fogalmaznia, mennyiben volt a fordítás nehezebb vagy könnyebb, mint ahogyan azt a szöveg első elolvasása után gondolta (Klaudy 2003: 6). Ennek a diplomafordításnak a műfaja változó. A kötelező előírás csupán az, hogy szakszövegnek kell lennie, vagyis szakember által írt és szakmai közönségnek szóló szövegnek, amelynek nem áll még rendelkezésre magyar fordítása, és amely nem régebbi öt évnél. A hallgatók jellemzően könyvrészletet, tanulmányt, szakfolyóiratban megjelent cikket vagy valamilyen szakmai jelentést választanak (amely akár az interneten is hozzáférhető, nem csak nyomtatott formában jelent meg), de többen választanak forrásnyelvi szövegnek általános szerződési feltételeket vagy valamilyen szerződést.

Konszekutív tolmácsolás A konszekutív tolmácsolási szemináriumokon (Tolmácsolástechnika, Konszekutív tolmácsolás és Irányított tolmácsolási gyakorlat) felhasznált szövegek két nagy csoportba sorolhatók. Egyrészt vannak sajtószövegek, amelyeket blattolásra használunk, illetve amelyekből tolmácsolásra alkalmas forrásnyelvi szöveget készítenek a tanárok vagy éppen a hallgatók egymásnak. Ez nem feltétlenül egyetlen újságcikkből történik, lehetőség van több, egy bizonyos témában készült cikk feldolgozására és beszéddé, előadássá alakítására. Ily módon több különböző nézőpont, vélemény megjelenhet egy beszéden belül. A feldolgozás során rendkívül fontos, hogy „emészthető” szövegek szülessenek, hiszen az írott és szóbeli szövegek információsűrűsége nagyban eltér: „[A]z írásbeli szövegnek nagyobb a verbalizációs foka. Megfogalmazása nyelvileg tömörebb, hiszen a szemnek szól, így a mondatszerkezetek feszesebbek, bonyolultabbak és fegyelmezettebbek” (Szabari 2002: 76). Ezért nem lehet ugyanazokkal a szavakkal, szófordulatokkal, mondatszerkesztési technikákkal beszédet készíteni, mint ahogyan az az írásbeli szövegek esetében történik. A tolmácsolásgyakorlatokra alkalmas szövegek másik csoportját tényleges beszédek alkotják, amelyeket a tolmácsolást oktató tanár hoz a saját praxisából, illetve az interneten keresgélve is találhatunk olyan oldalakat, ahol közölnek teljes autentikus beszédeket (a német nyelv vonatkozásában például a www.bundesregierung. de, magyar nyelvűek például a www.kormany.hu internetes címen). Ezek sem vehetők azonban át egy az egyben, hiszen az ilyen beszédek nehézségi foka többnyire meghaladja a tolmácsolást tanulók képességeit (szóhasználat, mondatszerkesztés stb.). Ezzel kapcsolatban külön ki kell emelni az adott beszéd vagy előadás előtti kétnyelvű terminológiai feldolgozás jelentőségét, például párhuzamos szövegek feldolgozásával, glosszárium készítésével vagy éppen ötletbörze keretében.


Irodalom Fejérdy Tamás (2011, szerk.): Karták könyve. Műemlékvédelmi dokumentumok gyűjteménye. 2. bővített kiadás. Budapest: ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság. 587 p. Károly Krisztina (2007): Szövegtan és fordítás. Budapest: Akadémiai Kiadó. Klaudy Kinga (2003): Fordítástechnikai minimum. Budapest. [Kézirat.] Klaudy Kinga (2005): Általános fordítástechnika idegen nyelvről magyarra. Módszertani útmutató a tantárgy oktatásához. Modern Nyelvoktatás XI. évf. 1. sz. 57–64. Szabari Krisztina (2002): Tolmácsolás. Bevezetés a tolmácsolás elméletébe és gyakorlatába. Budapest: Scholastica.

30


FORDÍTÓKÉPZÉS: SOKASODÓ KOMPETENCIAMODELLEK ÉS VÁLTOZÓ PIACI IGÉNYEK KÖZÖTT Kovalik Deák Szilvia ELTE BTK Fordítástudományi Doktori Program

Bevezetés A fordítástudományt régóta foglalkoztató kérdés, hogy milyen tudásra, képességekre és készségekre van szüksége a fordítónak ahhoz, hogy feladatát sikeresen elvégezhesse. A válaszon azonban nem csupán a fordítás sikeressége múlik. A fordítóképzés eredményessége szempontjából is döntő jelentőségű, hogy az intézmények rendelkeznek-e a képzési programjuk kidolgozásához szükséges kompetenciamodellel, és azt képesek-e hatékonyan kiaknázni annak érdekében, hogy a fordítási piacra korszerű tudással rendelkező szakembereket bocsássanak ki. De vajon milyennek szeretné látni a korszerű tudással rendelkező szakembert a piac, és milyennek látja a tudomány? Jelen dolgozat azt vizsgálja, hogy a folyamatosan alakuló, új elemekkel bővülő fordításikompetencia-modellek, a szabályozás és a gyorsan változó piaci igények alakította környezet milyen elvárásokat támaszt napjainkban a fordítóképzéssel szemben. A kérdés megválaszolásához először azt vizsgálom, hogy a fordítási kompetenciáról való tudományos gondolkodás különböző szakaszaiban milyen tudást, képességeket és készségeket tekintettek a kutatók a kompetencia részének. Elemzésemet a kezdeti, jobbára intuitív elgondolásokra alapozott kompetenciadefinícióktól indítva az empirikus kutatások eredményeire épülő, pedagógiai célú kompetenciamodellekig terjesztem ki, melyeket a fordításoktatásban szerzett tapasztalataimat is felhasználva igyekszem áttekinteni. Ezt követően azokat a tényezőket (törvényi szabályozás, szabványok, piaci igények) veszem sorra, amelyek a tudomány szempontjaitól eltérően határozzák meg a fordítással foglalkozók számára szükséges kompetenciákat. Ezt azért tartom szükségesnek, mert véleményem szerint közvetve vagy közvetlenül ez utóbbiak is részei annak a keretrendszernek, melyen belül a fordításoktatással foglalkozó intézmények kialakítják a programjaikat.

A fordítási kompetencia kutatásának eddigi eredményei A fordítási kompetencia definiálásának kérdésében – a fordítástudomány sok más kérdéséhez hasonlóan – máig nem alakult ki egységes álláspont a kutatók között. Ez Campbell (1991) szerint elsősorban azzal magyarázható, hogy a különböző szerzők kompetenciamodelljei különböző célokat szolgálnak. Campbell megállapítását elfo-


gadva azzal a kiegészítéssel élhetünk, hogy előbbi mellett a fordítástudomány fejlődése, interdiszciplinaritása, a fordítói szakma fejlődése és fragmentálódása, valamint az intézményesített fordítóképzés sajátos szempontjai is szerepet játszhattak a definíciók sokszínűségében.

A fordítási kompetencia kezdeti meghatározásai

A fordítási kompetenciáról való gondolkodás egyik első lépéseként Wilss (1976) megállapítja, hogy a fordítási kompetencia mint a fordító tevékenységéhez szükséges tudás nem létezik, és nem is definiálható. Tartózkodását azzal indokolja, hogy Chomsky kompetencia-performancia és Saussure langue-parole dichotómiája miatt a fordítási kompetencia terminus azt a téves képzetet kelthetné, hogy a fordító aktuális performanciája egy szisztematikus kompetenciára épül, a beszéd mögött ott álló nyelvtan példájára. Később Koller (1979) a fordítási kompetenciát és a nyelvi kompetenciát a langue-parole szembeállítás mintájára értékelve megállapítja, hogy a fordítási kompetenciának az aktuális nyelvhasználathoz (performancia) van köze. A fentiekből is látszik, hogy Chomsky generatív grammatikájának óriási sikere némileg nehezítette a fordítási kompetenciáról való gondolkodást, és a mai napig arra ösztönzi a kutatókat, hogy definícióikban kerüljék a kompetencia terminus használatát. Az „übersetzungsprozessuales Wissen” (Wilss 1988), a „skills” (Wilss 1989), a „proficiency” (Wilss 1992), a „strategies” (Lörscher 1991), a „mapping abilities” (Shreve 1997), a „translatorial competence”, az „expertise” (Risku 1998) terminusok is ezt a törekvést és egyben a társdiszciplinák (pszicholingvisztika, pedagógia, kognitív nyelvészet) hatását tükrözik.

Fordítási kompetencia és kétnyelvűség

A fordítási kompetenciát tehát mégis létezőnek, méghozzá a kétnyelvűség természetes velejárójának kezdik tekinteni a kutatók. Wilss (1976) szerint a fordítási kompetencia összegződése mindannak, amit a fordító két nyelven tud, szuperkompetencia, melybe a hallás-, a beszéd-, az olvasási és az íráskészség tartozik. Harris (1977) a fordítási készséget a kétnyelvű gyerekek természetes adottságaként értékeli. Koller (1979) pedig úgy határozza meg, mint a két nyelven birtokolt kompetenciák egyszerre történő működtetésének képességét. Wilss (1982) újabb kompetenciameghatározása, mely forrásnyelvi szövegelemzési és célnyelvi szövegalkotási képességet feltételez, már a későbbi komplex modellek előfutárának tekinthető.

Komplex kompetenciamodellek

Az 1980-as évektől kezdve a nyelvészet egyéb területei (szövegnyelvészet, kontrasztív nyelvészet, pszicholingvisztika, szociolingvisztika) és más tudományterületek (pedagógia, pragmatika) is bekapcsolódnak a fordítási kompetencia vizsgálatába. Közben egyre sokasodnak a fordítóképzésre szakosodott intézmények, és a képzőhelyeknek alapvető érdekévé válik, hogy pedagógiai programjaikat, módszertani elképzeléseiket megfelelő kompetenciamodellekkel támasszák alá. Eközben állandóan változik a külső

32


környezet is. A fordítási piac szereplőinek (megrendelők, fordítók, fordítóirodák stb.) nemcsak a robbanásszerű technológiai fejlődés kihívásaival, hanem saját szerepük bővülésével, piaci helyzetük átrendeződésével is szembe kell nézniük, miközben nem mentesülhetnek a globális áramlatok (például globalizáció, multikulturalizmus) hatásaitól sem. Mindez a kompetenciáról való gondolkodást is befolyásolja. A más-más (kutatási, pedagógiai, funkcionalista, szakmai) célokat szem előtt tartó kutatók egyre komplexebb kompetenciamodelleket alkotnak. 1. Nyelvészeti alapú komplex modellek A fordítási kompetencia nyelvészeti megközelítésű komplex modelljeinek közös magját a forrásnyelvi és célnyelvi kompetencia jelenti, melyet az egyes kutatók a téma- és transzferkompetenciával (Neubert 1994), a szövegfeldolgozási és szövegszerkesztési kompetenciával (Hatim–Mason 1997), a kontrasztív nyelvészeti ismeretekkel és a kommunikatív kompetencia körébe tartozó ismeretekkel (Bell 1991) kiegészítve szerveznek rendszerré. 2. Technológiai, szakmai vonatkozásokkal bővített komplex modellek Az elsősorban a szövegtől szövegig végbemenő transzferfolyamatokra összpontosító nyelvészeti megközelítések később a fordító szerepének és tevékenységének megváltozásából eredő, újabb tényezőkkel bővülnek. Az általános szakmai készségek (Hurtado 1996) vagy a szótárhasználatot, a dokumentációt, a háttérismereteket, a megrendelői utasítások értelmezését és a technikai eszközök használatának képességét feltételező, ún. periférikus kompetenciák (Presas 1997) jelennek meg a definíciókban. Az egyre összetettebb kompetenciamodellekben a fordítás piaci viszonyai is tükröződnek. Kautz (2000) transzlatorikus kompetenciája például a megrendelői utasítás és a forrásnyelvi szöveg elemzésének képességét, a fordítási stratégiákat, a célnyelvi prezentációt, a dokumentációt, a terminológiai ismereteket és a gyakorlati szakmai ismereteket foglalja magába. A modellekből kirajzolódó fordító a megrendelői igényeket szem előtt tartó, technikailag képzett, sokoldalú nyelvi közvetítő, akinek tevékenységi köre már nemcsak szövegtől szövegig, hanem embertől emberig terjed. Gouadec (2002: 68) az új fordítót egyenesen az « ingénieur en communication multilingue et multimedia » elnevezéssel illeti, mely egy több nyelven és több csatornán folyó kommunikációban jártas mérnök alakját rajzolja elénk, aki egyszerre kutató, technikus, terminológus, frazeológus, szó szerint fordító, adaptációs szakember, korrektor, lektor, minőségellenőr, utószerkesztő, kiadó, szükség esetén számítógépes grafikus, szerkesztő, webmester, weblaptervező, fájlkezelésben jártas operátor, projektmenedzser, a fordítási projektben előforduló termékek minőség-ellenőrzésében jártas ergonómus, a szoftverek világát jól ismerő informatikus, adott esetben videotechnikus, filmszövegfordító, lokalizációs szakember, nyelvész, egy szemernyit etnológus, az informatikai eszközök terén jártas sokoldalú felhasználó, minőségbiztosítási szakember, és végül jó vezető.


3. Módszertani kifogások a komplex modellekkel szemben A komplex modellekben felsorakoztatott kompetenciaelemek egyre növekvő számát látva egyes kutatókat foglalkoztatja a kérdés, valójában honnan tudható, hány tényezőből is álljon a fordítási kompetencia (Waddington 2000). Mások az empirikus kutatásokat hiányolják (Toury 1995, Göpferich 2009). Megint mások megállapítják, hogy az ideális fordítási kompetenciát meghatározó modellek, a tanulási folyamat modellje nélkül hiányosak (Toury 1995, Pym 2003). Sőt, a komplex modellek nem definiálják a fordítást, oktatásának mikéntjét, és nem tájékoztatnak a képzés időtartamáról sem, vagy arról, hogy a képzési folyamat melyik szakaszában induljon a speciális ismeretek megszerzése (Pym 2003). A kompetencia elsajátításának kérdése foglalkoztatja Nordot (1991) is, amikor különbséget tesz a professzionális fordító számára szükséges kompetencia és a fordítás oktatása során fejlesztendő kompetencia között. Kiraly (2000) is hasonló úton jár, amikor a fordítási kompetenciát a fordítói kompetenciától megkülönböztetve előbbit úgy határozza meg, mint képességet, melynek birtokában elfogadható szöveg létrehozására vagyunk képesek, utóbbit pedig úgy, mint azt a képességet, mely a nyelveket beszélő tanult emberek csoportjától a különféle szakterületeken jártas személyeken át egészen a szakszerű interlingvális kommunikáció céljából hagyományos eszközöket és új technológiákat alkalmazó szakemberekig mindenkire kiterjed.

Empirikus kutatásokra alapozott, pedagógiai célú kompetenciamodellek

A fordítóképzés szempontjából mindenesetre hasznosabbnak tűnik azokat a szerzőket idézni, akik pedagógiai céllal vizsgálták a fordítási kompetencia kérdését. 1. Pym minimalista modellje Pym (1991) a fentebb említett komplex modellekkel ellentétben kifejezetten minimalista, kétlépcsős, funkcionális kompetenciamodellt hoz létre. A fordítóképzést interperszonális tevékenységként határozza meg, mely különféle terjedelmű szövegekre irányul. A fordítási kompetenciát pedig mint képességet egy adott forrásnyelvi szöveg egynél több lehetséges célnyelvi megfelelőjének létrehozására, valamint az egyetlen lehetséges célnyelvi változat gyors és tudatos kiválasztására. A képzés bármely szakaszába integrálható modelljének mindkét összetevője, melyek közül az előbbi Hönig (1991) rendszerében az asszociatív kompetenciának, az utóbbi pedig a makrostratégia kialakítására irányuló képességnek felel meg, és kizárólag a legszűkebb értelemben vett fordításra vonatkozik. Pym a fordító tevékenységéhez elengedhetetlenül szükséges tudást (grammatika, retorika, terminológia, a számítógép és az internet használata, széleskörű általános műveltség stb.) fontosnak tartja, de a fordítást nem nyelvészeti, nem is kereskedelmi jellegű tevékenységként, inkább problémamegoldó folyamatként fogja fel, melynek során a hipotézisalkotások és a hipotézisek közti szelekció többnyire automatizáltan zajlik. Pym komplex modelleket alkotó elődeitől eltérő gondolkodásmódja abban áll, hogy a külvilág sokasodó elvárásainak megfelelni akaró „multikompetens fordító” (Gouadec 1991) helyébe az interaktív fordítót állítja, aki elsősorban a fordítani tudás különleges képességével kíván hozzájárulni a különböző interkulturális és technológiai közösségek életéhez. A fordítás ekvivalens alapú felfogásának elutasításával, a tanár

34


autoritásának gyengülésével az interakció a képzésben is nagyobb szerephez juthat. Ez nem csupán a csoportösszetétel heterogenitását ellensúlyozhatja, de a megrendelőkkel, kollégákkal való együttműködés miatt a professzionális fordító életének is fontos részét képezi. A technológia szerepét elsősorban az ilyesfajta együttműködések erősítésében látja a szerző, a képzésben betöltött szerepével kapcsolatban pedig a helyes arányok megtalálására biztat. Ezen a ponton szükségesnek tartom megjegyezni, hogy tapasztalataim szerint a képzés kezdeti időszakában, legalábbis amíg a hallgatók el nem kezdik felépíteni saját makrostratégiáikat, és kellő önbizalmat nem szereznek a problémamegoldás terén, addig a fordítási folyamat bizonyos szakaszaiban az interakció túlzott hangsúlya inkább elbátortalanító, mintsem motiváló tényező lehet, és megakadályozhatja a kezdő fordítók egyéni kreativitásának fejlődését. Ez a megállapítás a fordításelőkészítés fázisára nem vonatkozik. 2. A PACTE-csoport fordításikompetencia-modellje A barcelonai egyetem kutatóiból alakult PACTE-csoport első kompetenciamodellje 1998-ban született, azóta többször is átdolgozták. Ez a modell a fordítási kompetenciát olyan alapvető ismeretek és készségek rendszereként határozza meg, amelyek elengedhetetlenül szükségesek ahhoz, hogy fordítani tudjunk. A hat alkompetenciából álló modell központi eleme a stratégiai kompetencia, melynek a problémamegoldásban és a fordítási folyamat hatékonyságának biztosításában van szerepe. A fordítási feladat végrehajtásának megtervezése, a részeredmények értékelése, a többi alkompetencia mozgósítása, a veszteségek kompenzálása, a fordítási problémák beazonosítása és a megoldások keresése erre a kompetenciára alapozva történik. A stratégiai kompetencia kialakítása elsősorban „operatív tudást” (Anderson 1983, idézi Göpferich 2009: 19) igényel. A kétnyelvű kommunikatív kompetencia mindkét nyelven megnyilvánuló pragmatikai, szociolingvisztikai, szövegismereti és szövegnyelvészeti „operatív” (procedurális) tudás, amelyhez még a két nyelv közötti interferencia kiszűrésének kontrollja társul. A nyelven kívüli tényezők ismeretét magába foglaló alkompetencia főként deklaratív, implicit és explicit tudáshalmaz. Forrásnyelvi és célnyelvi kultúraismeretet, enciklopédikus tudást és szaktudást feltételez. Az instrumentális alkompetencia a fordításhoz szükséges dokumentációs források, az információs és kommunikációs technológiák ismeretét magába foglaló, elsősorban procedurális tudás. A fordítással kapcsolatos ismereteket tömörítő transzferkompetencia főként deklaratív, implicit és explicit ismerethalmaz arról, hogy mi a fordítás (a fordítás egysége, stratégiák és technikák, problématípusok), hogyan dolgozik a professzionális fordító, mi jellemzi a fordítási piacot (fordítási utasítások, megrendelők, közönség). A pszicho-fiziológiai alkompetencia olyan kognitív összetevőket tartalmaz, mint a memória, a percepció, a figyelem és az érzelem, olyan attitűdtényezői vannak, mint az intellektuális kíváncsiság, a kitartás, a pontosság, a kritikai szellem, az önbizalom, az önértékelés, a motiváció, és végül olyan képességekre épít, mint a kreativitás, a logikus érvelés, az elemzés és a szintetizálás. A fordítási kompetencia fejlesztésének útja a hiányzó alkompetenciák kialakítása, a már birtokolt alkompetenciák átstrukturálása és integrálása a stratégiai kompetenciába.


A fentiekből is kitűnik, hogy a fordítási kompetencia deklaratív és operatív tudáshalmazokra épül. A PACTE-csoport kutatásai szerint a professzionális és a kezdő fordító elsősorban az operatív tudás tekintetében különbözik egymástól. Egy, a kognitív pszichológia eredményeire alapozott megállapítás szerint a szakértők az adott szakterületre vonatkozó deklaratív tudásukat procedurális (operatív) tudássá alakítják, méghozzá úgy, hogy a saját területük jellemző problémáira adott leghatékonyabb válaszlépéseket megismerve gyűjtik és automatizálják a különféle stratégiákat (Anderson 1990, idézi Göpferich 2009: 25). A fenti kompetenciamodell hangsúlyai a fordítást elsősorban problémamegoldó folyamatként láttatják. A fejlesztés fő irányaként tehát a hallgatók stratégiai kompetenciájának fejlesztését, operatív tudásuk kialakítását jelölik ki, elsősorban fordítási problémákon keresztül. A fordítási problémák a fordító szakmai életének legnehezebb és egyben legszebb pillanatait jelentik, ugyanakkor a legtöbb fejfájást okozzák a kezdő fordítók számára. Ezért a képzési folyamatban mindenképpen érdemes figyelmet fordítani a megoldandó nehézségek fokozataira. Továbbá fontosnak tartom megjegyezni azt is, hogy tapasztalataim szerint míg a stratégiai kompetencia, az instrumentális kompetencia és a fordításra vonatkozó ismeretek a fordítóképzés során sikeresen fejleszthetőek, a kétnyelvű kommunikatív kompetencia, a pszicho-fiziológiai kompetencia, illetve az általános háttértudás terén megnyilvánuló bizonyos mértékű deficit nem minden esetben leküzdhető. A képzés sikeressége tehát azon is múlik, hogy az adott intézmény milyen alkompetenciák meglétét szabja meg bemeneti feltételként. 3. Göpferich modellje A grazi egyetem kutatója, a TransComp longitudinális kutatás keretében három éven át (2007 és 2011 között) vizsgálta fordító hallgatók és tízéves tapasztalattal rendelkező gyakorló fordítók fordítási kompetenciáját. A kutatás eredményei alapján az alábbi alkompetenciákból építette fel fordításikompetencia-modelljét. Kommunikatív kompetencia legalább két nyelven. A megfogalmazásból érzékelhető, hogy manapság a fordítási piac igényei a kettőnél több nyelven birtokolt kommunikatív kompetencia felé mutatnak. Ez a legalább kétnyelvű kommunikatív kompetencia lexikai, grammatikai és pragmatikai tudást foglal magába. A szerző hangsúlyozza, hogy a pragmatikai tudás az adott szituációra jellemző viselkedésmódok ismeretét is jelenti, mindkét kultúrára vonatkoztatva. E tekintetben modellje túlmutat a PACTE-modellben megfogalmazott pragmatikai tudáson, és azokra a globális tendenciákra hívja fel a figyelmet, amelyek a fordító tevékenységi körének bővülését eredményezték. Tárgyi tudás, mely általános és szaktudást is jelent, illetve annak felismerését, hogy milyen egyéb információkra lenne szükség a fordítási feladat kivitelezéséhez. Instrumentális és kutatási kompetencia, mely valamennyi hagyományos és elektronikus fordítási segédeszköz használatát jelenti, a szótáraktól az enciklopédiákon át a terminológiai adatbázisokig és párhuzamos szövegekig, de a szövegszerkesztő programok és a számítógépes fordítástámogató eszközök használata is idetartozik. A fordítási rutint aktiváló kompetencia az a tudás és képesség, amely többnyire nyelvpárspecifikus transzferfolyamatok felidézését és alkalmazását teszi lehetővé, melynek eredménye többnyire az elfogadható célnyelvi ekvivalens. A pszichomotorikus kompetencia azokat a pszichomotorikus képességeket takarja,

36


amelyek az írás és olvasás kivitelezéséhez szükségesek. Új elemként jelenik meg, és nyilvánvalóan a munkakörülmények megváltozását jelzi, hogy számítógépes írásról és olvasásról van szó. Göpferich szerint minél fejlettebb ez a képesség, annál kevesebb kognitív energiát köt le. A számítógép kezeléséhez szükséges pszichomotorikus készségek olyan kognitív kapacitásokat vehetnek igénybe, amelyek fordítási problémák megoldásához szükségesek. Minél kevésbé jártas valaki a számítógép kezelésében, annál több kognitív energiát köt le a pszichomotorikus tevékenységek kivitelezése. A stratégiai kompetencia Göpferich rendszerében is metakognitív kompetenciát jelent, amely hierarchiát alakít ki a fordító egyéni makrostratégiájának kialakításához szükséges alkompetenciák között, és prioritásokat állapít meg. A makrostratégiák alkalmazása minden fordító egyéni stratégiai kompetenciájától és szituációspecifikus belső (a fordítás öröme) és külső (fizetség, félelem a károkozástól) motivációjától függ. A fenti kompetenciaelemek alkalmazását három tényező befolyásolja: (1) a fordítási utasítás és normák, (2) a fordító egyéni és szakmai világképe, (3) a fordító pszicho-fiziológiai állapota (intelligencia, ambíció, kitartás, önbizalom stb.). A fordító pszicho-fiziológiai állapota hatással lehet fordítási kompetenciája fejlődésére: kritikai szelleme és kitartása a fordítási problémák megoldásában felgyorsíthatja fordítási kompetenciája fejlődését. Megállapíthatjuk, hogy Göpferich modellje alapjaiban nem tér el a PACTE-csoport rendszerétől, legfeljebb olyan elemekkel bővül, amelyek a két modell keletkezése között eltelt időben felerősödő kulturális és technológiai tendenciákat jelzik. 4. Nord funkcionalista modellje Nord (2011) úgy határozza meg a fordítási kompetenciát, mint a fordításhoz szükséges képességek, tudás és készségek hatékony alkalmazását, használható célnyelvi szöveg (functional target text) létrehozása érdekében. Megállapítását a képzésre és a fordítói gyakorlatra egyaránt érvényesnek tartja. Nord „funkcionális” fordítója tisztában van azzal, hogy munkája során számtalan kommunikációs feladatot kell ellátnia; tudja, hogy a forrás- és célnyelvi szöveg felépítésében részt vevő jelek létrejöttében szituatív és kulturális tényezők is szerepet játszanak; észreveszi azokat a kritikus pontokat, ahol a különböző kultúrákat képviselő felek között a kommunikáció megakadhat; képes kulturális konfliktusok elsimítására; tudja, hogy két nyelv azonos vagy hasonló struktúráit az adott kultúrák képviselői saját kultúrájuk szabályainak engedelmeskedve, eltérő helyzetekben és eltérő gyakorisággal használják; tudja, hogy a hibás jelsorrend súlyosan károsíthatja a szöveg használhatóságát, és a kommunikáció megakadásához vezethet; képes a funkcióját betöltő célnyelvi szöveget létrehozni még hibásan írott vagy rosszul reprodukált forrásnyelvi szöveg alapján is; megfelelő általános és szaktudással rendelkezik a forrásnyelvi szöveg témájával kapcsolatban; ha pedig nem így lenne, tudja, hol nézzen utána; gyorsan és költséghatékonyan dolgozik. Nord szerint a fordítás folyamata a fordítási utasítás értelmezésével indul, majd az ebből következő megállapítások és a forrásnyelvi szöveg összevetésével folytatódik. A forrásnyelvi szöveg elemzésétől döntések sorozatán át a fordítói stratégia kialakításához vezet az út, melynek segítségével a fordító végrehajtja a szükséges transzfereket, és létrehozza a célnyelvi szöveget, amelyet minőség-ellenőrzés céljából ismét összevet a fordítási utasítással. A folyamat minden lépését folyamatos kutatómunka kíséri. A fordítási folyamat egymást követő


lépéseivel szoros összefüggésben Nord fordításikompetencia-értelmezésének összetevői a következők: a fordítási utasítás értelmezéséhez szükséges szaktudás, a forrásnyelvi szöveg értelmezéséhez elengedhetetlen nyelv- és kultúraismeret, illetve forrásnyelvi téma és terminológia ismerete, a fordítási stratégia kialakítását megalapozó elméleti tudás, a célnyelvi szöveg létrehozásához szükséges nyelv- és kultúraismeret, valamint célnyelvi téma- és terminológiaismeret. A fordítási utasítás értelmezése és összevetése a forrásnyelvi szöveggel absztrakciós készséget, a forrásnyelvi szöveg értelmezése után a stratégia kialakítása döntéskészséget, a stratégia mentén végrehajtott transzfer kreativitást, a célnyelvi szöveg összevetése a fordítói utasítással az értékelés képességét igényli a fordítótól. A korábbi pedagógiai célú kompetenciamodellekkel (PACTE 1991, Göpferich 2009) összehasonlítva Nord is a kétnyelvű kommunikatív kompetenciát, a nyelven kívüli tényezők ismeretét/tárgyi tudást, a transzfer/fordítási rutint aktiváló kompetenciát, a stratégiai kompetenciát és a pszicho-fiziológiai kompetenciát sorolja a fordítási kompetencia elemei közé. Meglepő viszont, hogy mindaz, amit a PACTE is és Göpferich is az instrumentális kompetencia körébe sorol, közvetlenül nem, csak a „funkcionális” fordító gyors és hatékony munkavégzése vagy a fordítási folyamat kutatási tevékenysége mögé rejtett utalásként jelenik meg. Rendkívüli hangsúlyt nyer viszont a fordító interkulturális közvetítő, sőt konfliktuskezelő szerepe; annak jeleként, hogy napjainkban a kultúrák konfliktusmentes együttélése és párbeszéde elsőrendű kérdéssé lépett elő.

Az európai fordítóképzés egységesítésének céljával kidolgozott fordításikompetencia-modell

A DGT3 2007-ben kutatócsoportot hozott létre azzal a céllal, hogy konkrét javaslatokkal segítse az Európai Unió területén zajló mesterfokú fordítóképzés egységes európai rendszerének kialakítását. Az EMT4 elindításának és az európai fordítóképzés egységesítésének szándékát a Főigazgatóság a következőkkel indokolta: a globalizáció nyomán megváltozott piaci viszonyok és a technológiai fejlődés a fordítószakma és a fordítással kapcsolatos minőségi kritériumok megváltozását eredményezték; az unió bővítése számos kérdést vetett fel a később csatlakozó országok nyelveit ismerő, képzett fordítók toborzásával kapcsolatban; a szakma belső szabályozatlansága miatt hiányoztak a kiválósági kritériumok; szükségessé vált a fordítók munkakörülményeinek és bérezésének megvizsgálása és szabályozása; végül pedig a különböző fordítóképző intézetek által beindított programok számának ugrásszerű megnövekedése (285 program 2006-ban) felvetette a minimális minőségi követelmények és a kompetenciák meghatározásának szükségességét. Az EMT kompetenciamodelljének célja, hogy elsajátítandó kompetenciák formájában fogalmazzon meg képzési célokat, amelyekre konkrét képzési programok épülhetnek az adott kontextusban rendelkezésre álló (emberi, pénzügyi, intézményi, technikai) erőforrások függvényében. A modell a képzés második ciklusának tetszés szerinti szakaszában alkalmazható, és a munkanyelvek C1 szintű ismeretét feltételezi. Kidolgozói Directorate General for Translation: az Európai Bizottság Fordítási Főigazgatósága European Master’s in Translation: az Európai Bizottság és a mesterfokú fordító- és tolmácsképzést folytató felsőoktatási intézmények partnerségi programja 3 4

38


kompetencián azokat a képességeket, ismereteket, viselkedésmódokat és személyiségjegyeket értik, amelyek meghatározott feltételek között, adott feladat végrehajtásához szükségesek. A hat kompetenciaelem egymással szoros összefüggésben áll. 1. A fordítás mint szolgáltatás kivitelezéséhez szükséges kompetencia. Ez a kompetencia az interperszonális kapcsolatokra vonatkoztatva minden olyan tudást magában foglal, amely a fordító társadalmi szerepével, a piac igényeivel, a megrendelőkkel való kapcsolattartással, az önálló munkaszervezéssel, a fordítói szakma szabályaival, a többnyelvű vagy akár virtuális környezetben megvalósuló együttműködéssel, az önértékeléssel és a felelősségvállalással függ össze. A fordításra mint tevékenységre vonatkozóan pedig minden olyan tudást magában foglal, amely a célnak megfelelő fordítás létrehozásával, a fordítói stratégiákkal, a tudatos döntésekkel, a fordítási metanyelv alkalmazásával, az utószerkesztési és korrektúrázási stratégiákkal, a minőségellenőrzéssel áll kapcsolatban. 2. A nyelvi kompetencia az anyanyelv (A) és a munkanyelvek (B, C) grammatikai, lexikai és idiomatikus szerkezeteinek, valamint grafikai és tipográfiai hagyományainak ismeretét, alkalmazását, a nyelvi változások, a nyelvek fejlődésének nyomon követésére való nyitottságot foglalja magában. 3. Az interkulturális kompetencia szociolingvisztikai vonatkozásai a nyelvváltozatok, az adott nyelvközösségre jellemző viselkedésformák, a nonverbális megnyilvánulások ismeretét, az adott dokumentum vagy diskurzus regiszterére irányuló reprodukciós képességet takarja. A szövegre vonatkozóan ugyanez a kompetencia adott dokumentum makrostruktúrájának, koherenciájának megértését és elemzését, a dokumentumban megnyilvánuló utalások, rejtett mondanivalók, célzások megragadását, a fordítási problémákra adandó válaszokat, a szintetizációra való készséget, a kultúraspecifikus elemek felismerését, a kulturális vonatkozások és eltérő megfogalmazások közelítését, a műfaji és retorikai hagyományok figyelembevételét, a mindkét nyelven való gyors és jó színvonalú fogalmazást, átfogalmazást, újraszerkesztést, tömörítést, utószerkesztést jelenti. 4. A háttér-információ megszerzésére vonatkozó kompetencia a fordítói feladat kivitelezéséhez szükséges információs és dokumentációs szükségletek meghatározását, a kutatási és terminológiai stratégiák kifejlesztését, az adott feladat megoldásához helytálló információk megszerzését, az internetes és egyéb források kritikus szemléletét, a keresőmotorok és egyéb informatikai eszközök (elektronikus szótárak, korpuszok, terminológiakezelő szoftverek), a saját dokumentáció archiválását jelenti. 5. A tematikus kompetencia az adott dokumentum tematikus vonatkozásainak mélyebb megértését szolgáló információk megszerzését, a szakterületi ismeretek bővítését, az önképzésre való képességet, a kíváncsiságot, az elemző és szintetizációs készséget foglalja magában. 6. A technológiai kompetencia az eszközhasználatra vonatkozó tudást foglalja magában. A javítást, a fordítást, a terminológiakezelést, a tördelést, a háttérinformáció felkutatását segítő szoftverek gyors és hatékony alkalmazását, adat-


bázisok és fájlok létrehozását és kezelését, az új (például multimédia- és audiovizuális fordításhoz szükséges) eszközök használatának elsajátítását, különféle formátumú fordítások elkészítését különböző adathordozókra, a technológia előnyeinek és korlátainak ismeretét jelenti. A fenti kompetenciamodell esetében jól látszik, hogy a kutatók a kor európai fordítójának mindennapi gyakorlatát alapul véve alakították ki rendszerüket. E tekintetben azt az utat követik, amelyet Albert (2003: 25) javasol, aki szerint a fordítástudománynak jellemzően „praxeológiának” kellene lennie. Tehát a gyakorlatból kell kiindulnia, és a gyakorlat példáiból kell elméleteket alkotnia. Később a tudomány az elméleteket visszafelé, a gyakorlatra alkalmazva, szükség szerint módosíthatja, finomíthatja. Albert (2003: 23) szerint a fordításelmélet esetében nem a tudományos kutatásra jellemző két irányt, az indukciót vagy a dedukciót érdemes alkalmazni, hanem egy harmadikat, az „abdukciót”, amely megfelel az előbb leírt folyamatnak. Könnyen belátható, hogy a fordítási kompetencia esetében – melynek mibenléte kizárólag a fordítói gyakorlattal összefüggésben értelmezhető, amelynek viszont inherens tulajdonsága a folyamatos átalakulás – az elméletalkotás legcélravezetőbb útja az Albert által javasolt lehet. Ebben a tekintetben az EMT-modell a tudományosság és gyakorlatorientáltság szempontjainak egyaránt megfelel, és alkalmas alapot nyújthat bármely korszerű képzési program kidolgozására.

Fordítási kompetencia a magyar törvényi szabályozás, a szabványok és a piaci elvárások tükrében Az MSZ EN 15038: 2006 szabvány

Az Európai Bizottság Fordítási Főigazgatóságának egyik fő érve a fordítási kompetenciára irányuló vizsgálatok elindítása mellett a fordítói szakma szabályozatlansága volt. Legyen szó bármely területről, a szükséges rendezőelvet a szabványok biztosíthatják. A szabvány egy elismert szerv által jóváhagyott, közmegegyezéssel elfogadott dokumentum, amely tevékenységekre vagy azok eredményére vonatkozik, és olyan általánosan és ismételten alkalmazható szabályokat, útmutatókat vagy jellemzőket tartalmaz, amelyek alkalmazásával a rendező hatás az adott feltételek között a legkedvezőbb. A szabványnak a tudomány, a műszaki gyakorlat és a tapasztalat letisztult eredményein kell alapulnia, és a közösség érdekeit optimálisan kell szolgálnia. Magyarországon utoljára az Európai Szabványügyi Bizottság által 2006. április 13-án jóváhagyott és hazánkban 2006. december 1-jén közzétett MSZ EN 15038: 2006 szabvány foglalkozott a fordítók tevékenységének szabályozásával. „A fordítók felkészültsége legalább a következők szerinti legyen: a) Fordítási felkészültség: A fordítási felkészültség a szövegek kívánt szintű, azaz az 5.4. szakasz szerinti lefordításának képességét jelenti. Magában foglalja a szöveg megértésével és létrehozásával kapcsolatos problémák felmérését, valamint a célnyelvi szövegnek az ügyfél és a fordításszolgáltató megál-

40


lapodása szerinti (lásd a 4.4. szakaszt) elkészítésének, valamint az eredmények igazolásának a képességét. b) Nyelvi és szövegalkotói felkészültség a forrás- és a célnyelven: A nyelvi és szövegalkotói felkészültség a forrásnyelv megértését és a célnyelv beható ismeretét jelenti. A szövegalkotói felkészültség megkívánja a szövegtípus-konvenciókra vonatkozó szabályok ismeretét az általános és szakmai szövegek lehető legszélesebb skálájára, valamint e tudásanyag alkalmazásának képességét a szöveg megfogalmazása során. c) Felkészültség a kutatásban, az információszerzésben és -feldolgozásban: A kutatási felkészültség magában foglalja a forrásnyelvi szöveg megértéséhez és a célnyelvi szöveg létrehozásához szükséges kiegészítő nyelvi és szakmai tudásanyag hatékony megszerzésének képességét. Tartalmazza a kutatási eszközök használata terén szerzett jártasságot, valamint a megfelelő stratégiák kialakításának képességét is a rendelkezésre álló információforrások hatékony felhasználása érdekében. d) Kulturális felkészültség: A kulturális felkészültség magában foglalja a forrás- és célkultúrák helyi jellegzetességeire, viselkedési normáira és értékrendszereire vonatkozó adatok felhasználásának képességét. e) Technikai felkészültség: A technikai felkészültség magában foglalja a fordítások szakszerű előkészítéséhez és kivitelezéséhez szükséges képességeket és jártasságot. Emellett idetartozik a 3.3. szakasz szerinti technikai erőforrások felhasználásának képessége. Ezeket a felkészültségeket a következő egy vagy több módon kell megszerezni: -- felsőoktatásban szerzett fordítói képesítés (elismert diploma); -- ezzel egyenértékű képesítés bármely más szakterületen, emellett legalább kétéves, igazolt fordítói gyakorlat; -- legalább ötéves, igazolt szakmai fordítói gyakorlat.” A fenti európai szabvány minden bizonnyal kiindulópontként szolgált az EMT-kutatásokhoz, melyek nyomán egy sokkal korszerűbb és átfogóbb kompetenciamodell született.

Törvények

A szabványok mellett a törvényi szabályozás lehet a másik eleme annak a keretrendszernek, amely a fordítóképzés főbb irányait hivatott megrajzolni. Magyarországon a szakfordítás és tolmácsolás törvényi szabályozásával legutoljára a 24/1986. (VI. 26.) Minisztertanácsi rendelet, valamint az annak végrehajtásáról szóló 7/1986. (VI. 26.) IM rendelet foglalkozott. A rendelkezések kizárólag a szakfordítás mibenlétének meghatározására, a szakfordítói és tolmácstevékenységet végzőktől elvárt képesítésre és a hiteles fordítások, fordításhitelesítések, valamint az idegen nyelvű hiteles másolatok készítésével kapcsolatos jogosultságokra terjed ki. 2005-ben elkészült „A szakfordításról és a tolmácsolásról, valamint a Hiteles Fordítói és Hatósági Tolmács Kamaráról” szóló törvényjavaslat, amely átfogóan kívánta újraszabályozni a fordítási tevékenységet.


A kormány a törvényjavaslatot a mai napig nem tárgyalta meg. Az érvényben lévő 1986-os rendelkezéssel kapcsolatban megállapíthatjuk, hogy elnagyolt és elavult.

A fordítási piac elvárásai a fordítókkal és a képzéssel szemben

Egy 2007-ben készült piackutatás eredményei (Vígh 2007) szerint a magyarországi fordítópiacon a megrendelők jelentős része, mintegy 60,29%-a fordítóiroda. A vizsgált fordítóirodák tevékenységük legnagyobb hányadát, 67,71%-át a fordítás, 14,71%-át a tolmácsolás, 11,57%-át a lektorálás, 3,43%-át a kiadványszerkesztés, 2,38%-át a szoftverlokalizálás és 0,2%-át egyéb tevékenység tesz ki. A feladatok 44%-ban a műszaki, 23%-ban a gazdasági, 23%-ban a jogi, 6%-ban az orvosi és 10%-ban egyéb szakterületre koncentrálódnak. A fordítóirodák 60%-ában használnak Tradost. A fordítóirodák alkalmazottjai a fordításon kívül fordításszervezéssel, belső ellenőrzéssel, korrektúrázással és helyesírás-ellenőrzéssel foglalkoznak. A megrendelők 40%-ban a minőséget, 23%-ban a határidők pontos betartását, 20%-ban a versenyképes árat, 17%-ban a korszerű fordítástechnológiai tudást, például a fordítómemóriák alkalmazását várják el a szolgáltatóktól. A fordít.hu 2010ben készült vizsgálata szerint a szabadúszó fordítók megbízói fordítóirodák, magányszemélyek, illetve szervezetek. A fordítók 25%-a legfeljebb egy fordítóirodával áll kapcsolatban, 51%-uk tíz vagy annál kevesebb irodával dolgozik együtt egy teljes év alatt, míg a fennmaradó 16% tíznél több irodával tart kapcsolatot. Az adatokból látható, hogy mára a fordítóirodák a fordítási piac megrendelői oldalán, meghatározó tényezőként vannak jelen. Ezért a fordítóképzés számára a fordítóirodák elvárásai is fontos szempontként jelenhetnek meg a képzés megtervezésénél. A Magyar Fordítók Egyesületének 2012-ben tartott konferenciáján a fordítóirodák képviselői ismertették a fordítási piacon tapasztalható tendenciákat, és új szempontokat fogalmaztak meg a fordítóképzés számára. Hangsúlyozták a fordítástechnológiai ismeretek fontosságát és azt, hogy a testreszabott gépi fordítási rendszerek korában a fordító feladatainak súlypontja inkább a célnyelvi utószerkesztés, lektorálás, újraírás, átdolgozás felé tolódik el. Jelezték, hogy a folyó szövegekkel szemben egyre nagyobb arányban táblázatok, strukturált adatbázisok alkotják a forrásnyelvi kiindulópontot. Felhívták a figyelmet a speciális szakmai ismeretek, egy-két szakterületen való jártasság megszerzésének fontosságára, mert a piacon a specializált fordítóirodák megjelenése várható. Kiemelték a csapatmunka fontosságát, mert a fordítóirodák a fordítás, lektorálás és a célnyelvi korrektúra feladatait egyre inkább az általuk megbízott kisebb fordítói csoportokra bízzák, míg az irodák elsősorban a technológia, a projektmenedzsment, a nyelvi vezetés, a megrendelőkkel való kapcsolattartás feladatait tartják maguknál. Végül a gyors és hatékony munkavégzés, az újdonságokra nyitott szolgáltatói attitűd elvárása fogalmazódott meg. Megállapíthatjuk, hogy a fordítóirodák által vázolt új tendenciák és igények a fordítóképzést elsősorban a technológiai és szakterületi ismeretek bővítése felé orientálják, miközben megfeledkeznek a nyelvileg jó minőségű célnyelvi szövegek előállításáról, amely nélkül a gépi fordítás minőségi adatbázisának megteremtése elképzelhetetlen.

42


Összegzés és kitekintés A dolgozat célja annak vizsgálata volt, hogy a folyamatosan alakuló, új elemekkel bővülő fordításikompetencia-modellek, a szabályozás, valamint a gyorsan változó piaci igények alakította környezet milyen elvárásokat támaszt napjainkban a fordítóképzéssel szemben. A kompetenciamodellek vizsgálatából kiderült, hogy az elsősorban intuitív alapú komplex modelleket felváltó, főként empirikus kutatásokra alapozott pedagógiai célú modellek mindegyike az adott kor jellemző tendenciáit integrálva alakítja ki saját rendszerét, és hangsúlyaik ennek megfelelően hol az interaktivitás, hol a fordítási stratégiák, hol pedig az interkulturális vonatkozások irányába tolódnak el. Az Európai Bizottság Fordítási Főigazgatósága által kezdeményezett kutatás az unió területén működő mindennapi fordítói gyakorlat vizsgálatával olyan kompetenciamodell létrejöttét eredményezte, amely megfelelő elméleti alapot biztosít a korszerű fordítóképzés megvalósításához. A kor követelményeitől jelentősen elmaradó szabályozás ezen a téren nem tud új információval szolgálni az intézmények számára. Úgy tűnik, a jövő fordítóképzésének perspektívái a fordítóirodákkal való együtt gondolkodás révén rajzolódnak ki. Ennek alapján úgy véljük, a hangsúly egyértelműen a fordítástechnológia felé tolódik el. Ahhoz azonban, hogy a képzés megtalálja az egyensúlyt a fordító fordítástechnológiai ismereteinek és egyéb kompetenciáinak fejlesztése között, további kutatások szükségesek.

Irodalom Albert Sándor (2003): Fordítás és filozófia. Budapest: Tinta Könyvkiadó. http://www. mszt.hu (Letöltve: 2013. 01. 14.) Anderson, J. R. (1983): The architecture of cognition. Cambridge/Mass.: Harvard University Press. Anderson, J. R. (1990): Cognitive psychology and its implications. New York: Freeman Bell, R. T. (1991): Translation and translating. Theory and practice. London and New York: Longman. (Idézi Pym 2003.) Campbell, S. (1991): Towards a model of translation competence. Meta 36, 2–3, 329–343. Gouadec, D. (1991): Guide de gestion des traductions et de mise en place de formations de traducteurs; Ministčre des Affaires étrangčres, Paris 1991 (diffusion auprès des BALCE ál’étranger), 62 pp. Gouadec, D. (2002): Profession: Traducteur. Paris: La Maison du Dictionnaire. Göpferich S. (2009): Towards a model of translation competence and its acquisition – the longitudinal study TransComp. In: Coppenhagen studies in language 37, 11–37. Groupe d’expert EMT (2009): Compétences pour les traducteurs professionnels. http:// ec.europa.eu/dgs/translation/programmes/emt/key_documents/emt_competences_ translators_fr.pdf (Letöltve: 2012.11.15.) Harris, B. (1977): The importance of natural translation. Working Papers in Bilingualism 12, 96–114. (Idézi Pym 2003.)


Hatim, B. – Mason, I. (1997): The translator as communicator. London/New York: Routledge. Hönig, H. G. (1991): Holmes ’Mapping Theory’ and the landscape of mental translation processes. In: Van Leuven-Zwart, K. – Naajkens, T. (eds). Translation Studies: The State of the Art. Proceedings from the First James S. Holmes Symposium on Translation Studies. Amsterdam: Rodopi, 77–89. Hurtado Albir, A. (1996): La enseñanza de la traducción directa ‘general.’ Objetivos de aprendizaje y metodología. In: Hurtado Albir, A. (ed) La enseñanza de la traducción. Castelló: Publicacions de la Universitat Jaume I. 31–55. (Idézi Pym 2003.) Kautz, U. (2000): Handbuch Didaktik des Übersetzens und Dolmetschens. München: Iudicum, Goethe-Institut. (Idézi Pym 2003.) Kiraly, D. (2000): A social constructivist approach to translator education. Empowerment from theory to practice. Manchester: St. Jerome. Koller, W. (1979): Einführung in die Übersetzungswissenschaft. Heidelberg: Quelle & Meyer. (Idézi Pym 2003.) Lörscher, W. (1991): Translation performance, translation process, and translation strategies. A psycholinguistic investigation. Tübingen: Gunter Narr. (Idézi Pym 2003.) MSZ EN 15038:2006 szabvány. http://www.mfe.hu/az_msz_en_15038:2006_ szabvanyrol_-_tanusitott_forditasszolgaltatok_listaja. (Letöltve: 2013. 01. 14.) Neubert, A. (1994): Competence in translation: A complex skill, how to study and how to teach it. In: Snell-Hornby, M. – Pöchhacker, F. – Kaindl, K. (eds) Translation Studies: An interdiscipline. Amsterdam/Philadelphia: John Benjamins, 411–420. Nord, C. (1991): Textanalyse und Übersetzen. Heidelberg: Julius Groos. (Idézi Pym 2003.) PACTE (2005): Investigating translation competence: Conceptual and methodological issues In: Meta 50/2, 609–619. Presas, M. (1997): Problembestimmung und Problemlösung als Komponenten der Übersetzungskompetenz. In: Fleischmann, E. – Kutz, W. – Schmitt, P. A. (eds) Translationsdidaktik. Grundfragen der Übersetzungswissenschaft. Tübingen: Gunter Narr, 587–592. (Idézi Pym 2003.) Pym, A. (1991): A definition of translational competence, applied to the teaching of translation. In: Mladen Jovanovic (ed) Translation: A creative profession: 12th World Congress of FIT. Proceedings, Belgrade: Prevodilac, 541–546. Pym, A. (2003): Redefining translation competence in an electronic age. In: Meta 48: 4, 481–497. Nord C. How to become a good translator trainer? Functional translators need functional training. Jekaterinburg. (Elhangzott: 2011. április 1–5.) Risku, H. (1998): Translatorische Kompetenz. Kognitive Grundlegen des Übersetzens als Expertentätigkeit, Tübingen: Stauffenburg. (Idézi Pym 2003.) Shreve, G. M. (1997): Cognition and the evolution of translation competence. In: Danks, J. H. et al. (eds) Cognitive processes in translation and interpreting. Thousand Oaks, London, New Delhi: Sage. (Idézi Pym 2003.)

44


Szabadúszó fordítók 2010. http://www.felelosfordito.hu/images/forditok_kutatas_2010. pdf (Letöltve 2013. 12. 12.) Toury, G. (1995): Descriptive translation studies and beyond. Amsterdam/Philadelphia: Benjamins. Vígh Katalin (2007): A fordítási tevékenység Magyarországon, piacelemzés 2007. http:// www.mfe.hu (Letöltve: 2013. 01. 13.) Waddington, C. (2000): Estudio comparativo de diferentes métodos de evaluación de traducción general (inglésespañol). Madrid: Publicaciones de la Universidad Pontificia Comillas. (Idézi Pym 2003.) Wilss, W. (1976): Perspectives and limitations of a didactic framework for the teaching of translation. In: Brislin, R. W. (ed) Translation. Applications and research. New York: Gardner Press, 117–137. (Idézi Pym 2003.) Wilss, W. (1982): The science of translation. Problems and methods. Tübingen: Gunter Narr. (Idézi Pym 2003.) Wilss, W. (1988): Kognition und Übersetzen. Tübingen: Niemeyer. (Idézi Pym 2003.) Wilss, W. (1992): Übersetzungsfertigkeit, Annäherungen an einen komplexen übersetzungspraktischen Begriff. Tübingen: Gunter Narr. (Idézi Pym 2003.)


ÚJ TECHNOLÓGIÁK A FORDÍTÁSOKTATÁSBAN: VIRTUÁLIS VAGY ONLINE TANULÁS Ábrányi Henrietta ELTE BTK Fordítástudományi Doktori Program

Bevezetés Az elmúlt évtizedek technológiai fejlődése és az egyre globalizálódó világ hatására folyamatosan változik a fordítói szakma, újabb és újabb elsajátítandó kompetenciák jelennek meg (Pym 2012). A folyamatos változás és az egyre növekvő „tananyag” a fordító- és tolmácsképző intézmények számára is kihívást jelent, így a figyelem – ahogy sok más területen is – egyre inkább az új technológiák adta lehetőségek kiaknázása felé irányul (Dobos 2011). A virtuális vagy online tanulást egyre nagyobb érdeklődés övezi a fordításoktatásban (Pym 2001), a lehetőségek kihasználtsága azonban még felületes, korlátozott és nem hatékony (Byrne 2008). Dolgozatomban a virtuális vagy online tanulás alkalmazási lehetőségeit vizsgálom a fordításoktatásban. Rövid fogalmi bevezetőt követően jellemzem a virtuális vagy online lehetőségeket és típusait (aszinkron/késleltetett és szinkron/valós idejű módszerek), majd kitérek előnyeikre és hátrányaikra is, amelyek tulajdonképpen iránymutatásként is értelmezhetők az említett eszközök alkalmazásakor. Ezt követően egy rövid kérdőíves kutatást ismertetek, amelyben első- és másodéves számítógépes órákra járó szakfordító hallgatóimat kérdeztem meg a virtuális/online eszközökről alkotott véleményükről. Végül két új technológiát mutatok be és jellemzek alkalmazhatóságuk szempontjából. A tanulmány célja annak vizsgálata, mely eszközöket alkalmazzák már jelenleg is a fordítóképzésben, mely eszközöket lehetne még alkalmazni, és mely eszközökre van igény a megkérdezett hallgatók válaszai alapján. Célom tendenciák keresése, valamint gondolatok megfogalmazása a témával kapcsolatban.

Fogalmak meghatározása Jelen tanulmány központi fogalma az online vagy virtuális tanulás, más néven e-learning, amely a webalapú interaktív képzések gyűjtőfogalma (Dobos 2011). Byrne (2008) alapján két altípusát különböztethetjük meg: (1) a jelenléti oktatást helyettesítő virtuális/online tanulást és (2) a jelenléti oktatást kiegészítő virtuális/online tanulást. Előbbit gyakorta nevezik távoktatásnak (distance learning, d-learning) is, ugyanakkor ez a fogalom olyan oktatási módra is vonatkozhat, amelyben nem alkalmaznak elektronikus eszközöket, de a résztvevők között térbeli és/vagy időbeli távolság van (Felvégi 2009). Így a virtuális vagy online tanulás a távoktatás altípusaként értelmez-

46


hető. A jelenléti oktatást kiegészítő virtuális tanulást vegyes vagy hibrid tanulásnak (blended learning) is szokták nevezni. Radácsi és Benedek (2005) meghatározása alapján olyan tanulási formáról van szó, amely elegyíti a hagyományos, jelenléti oktatást a virtuális tanulás egyes elemeivel. Virtuális vagy online tanulásról beszélünk tehát, ha az elektronikus eszközöket képzési – esetünkben fordításoktatási – célokra használjuk fel (Pym 2001), függetlenül attól, hogy kiegészítő vagy helyettesítő módon alkalmazzuk-e. Mivel az e-learning kifejezés napjainkban képzésenként, intézményenként eltérő definíciót kap, így kerülöm használatát, és a homogénebb online vagy virtuális tanulás kifejezést alkalmazom.

A virtuális vagy online tanulás jellemzői A virtuális vagy online tanulás lehet valós idejű (szinkron) vagy késleltetett (aszinkron). Az interaktivitás mindkét módban lehetséges, ugyanakkor a résztvevők között térbeli (aszinkron módban térbeli és időbeli) távolság van. Emellett az interakció közvetett, mivel egy közvetítő eszközön, a számítógépen keresztül valósul meg, és a résztvevők rendszerint nem látják egymást (Dobos 2011), legfeljebb egymás nevét vagy becenevét. A virtuális vagy online tanulás fogalmának egyik kulcsfontosságú aspektusa a tanulás kifejezés, amely – a hagyományos, tanárközpontú oktatással szemben – a tanulót helyezi az oktatás középpontjába (Pym 2001). A fordításoktatásra vonatkozva Kiraly (1995 és 2000) dolgozta ki az ún. „kollaboratív” (közös, illetve csoportos munkán alapuló), hallgatóközpontú oktatási módszert. A hagyományos, tanárközpontú (frontális) oktatás során az oktató az általa fontosnak vélt tudást adja át a többnyire passzív befogadóként jellemezhető hallgatóknak, akik lejegyzetelik a hallottakat, majd megtanulják a vizsgára. Az említett módszer hátránya, hogy az ismeretszerzés nem aktív, így nem is tartós. A hallgatóközpontú oktatást ezzel szemben az ismeretek (inter)aktív elsajátítása és elmélyítése jellemzi folyamatos és ismételt gyakorlással, valamint a felmerülő problémák önálló vagy csoportos megoldásával. Fontos szerepet kap továbbá a realisztikus fordítói helyzetek megteremtése is, így a hallgatók a tanultak hasznával is tisztába kerülnek. Ezt az oktatási módszert mély, tartós ismeretszerzés jellemzi, mivel a hallgatók maguk építik fel a tudást, emellett – a csoportos munka és problémamegoldás révén – fejlődik együttműködési készségük, valamint kreativitásuk is. Az oktató szerepe a hallgatók támogatása, segítése és „helyes útra terelése”. A fentiek alapján a virtuális/online lehetőségek alkalmazása hozzájárulhat a hallgatóközpontúság, illetve a kollaboratív tudásépítés eléréséhez is.

A virtuális vagy online tanulás típusai A virtuális vagy online tanulás aszinkron (késleltetett) módjának jellemző módszerei a digitális formában elérhető könyvek/tananyagok/feladatlapok, az interaktív webes tananyagok, az e-mail, a fórumok vagy az oktatófilmek (Bujdosó 2011), illetve napjainkban már a blogok is. Az aszinkron módszerek előnye, hogy az időbeli késleltetés révén a tanuló egyéni ütemben tanulhat, lehetőség van önálló és csoportos munkára,


valamint számonkérésre/visszacsatolásra is. Emellett az anyagok bármikor elérhetők online vagy offline (például CD) módon. Hátrányuk, hogy alacsonyabb szintű interakció jellemzi őket, mivel a résztvevők között időbeli távolság van (Bujdosó 2011). A szinkron módszerek közé sorolhatjuk például a csevegést (egy vagy több személlyel – vö. konferenciabeszélgetés), a videocsevegést, illetve az ún. webináriumot és webcastinget (meghatározás lásd lent) (Bujdosó 2011). A szinkron módszerek előnye a nagyfokú interakció, hiszen – bár térben elkülönítve – a tanulás/oktatás egy időben zajlik, így személyesebb kommunikációt tesz lehetővé. Ugyanakkor az időbeli kötöttség miatt a tanulók nem saját tanulási ütemükben haladnak (Bujdosó 2011). Bár a szinkron módszerek esetében is lehetőség van csoportos munkára, kivitelezése nehézkesebb, hiszen minden résztvevőnek egyszerre kell „jelen lenni”. A fent említett módszerek közül elterjedtebbnek tűnnek az aszinkron módszerek, az oktatók több lehetőséget alkalmaznak az oktatás támogatásához/kiegészítéséhez (például e-mailen küldik ki a tananyagot, segédanyagokat tesznek elérhetővé az interneten, stb.), ám a lehetőségek kiaknázása továbbra is korlátozott (Bain– McNaught 2006), valamint nem rendszerezett vagy rendszeres. A szinkron módszerek közül a csevegőprogramok használata leginkább a hallgatók egymás közötti kommunikációjára jellemző, oktatóikkal ritka. A videoalapú lehetőségeket jelenleg főként a vállalati képzésekben alkalmazzák, használatuk a felsőoktatásban egyelőre gyerekcipőben jár, holott számos előnyt hordozhatnak. Erről a későbbiekben lesz szó.

A virtuális vagy online tanulás előnyei és hátrányai A virtuális/online eszközök alkalmazása a hallgatók és az oktatók szempontjából is számos előnnyel jár. A hallgatók számára a legnagyobb előny, hogy bárhol és bármikor hozzáférhetnek az interneten közzétett tananyagokhoz, valamint akár gyorsabban, akár lassabban haladnak, saját ütemben sajátíthatják el az anyagot és építhetik fel tudásukat (Ibrahim-González 2011). Ez igaz lehet a szinkron módszerekre is, hiszen rendszerint marad „nyomuk”, visszanézhetők egy későbbi időpontban akár többször is (például csevegési napló, élőben sugárzott videó mentése stb.). Így csökkenthető a stressz, a tanulók magabiztossá és motiválttá válhatnak (Kruse 2004, idézi Ibrahim-González 2011). A hallgatók egy része ugyanakkor nem mindig áll készen az önálló tanulásra és tudásépítésre, így kezdetben nagy szükségük lehet az oktató segítségére (Santally–Raverdy 2006, idézi Byrne 2008). Kiraly (2000) éppen erre hívja fel a figyelmet: kezdetben a hallgatóknak nagyobb oktatói „felügyeletre” lehet szükségük, tehát a hallgatóközpontú oktatási módszer fokozatosan alkalmazandó, az oktató fokozatosan húzódik a háttérbe. Így az esetlegesen lassabban haladók vagy hiányos ismeretekkel rendelkezők is felzárkózhatnak, gyorsabban haladó társaik pedig mindeközben segíthetik őket, így a közös munkára való hajlam is fejlődhet. Santally és Raverdy (2006, idézi Byrne 2008) ezzel kapcsolatos másik fontos megjegyzése a számítógépes ismeretek korlátozottságával függ össze: bár ma már mindenkinek az életében szerepet játszik a számítógép, és a legtöbb hallgatónak vannak is alapvető ismeretei, ezek legtöbbször csak az általánosabb eszközökre terjednek ki (például e-mail, böngészés, szövegszerkesztés, táblázatkezelés stb.), és nem elengedőek az új

48


eszközök megismeréséhez. Ezért elengedhetetlenek az alapozó kurzusok, az itt megszerzett tudásra a későbbiekben építeni is lehet. Az oktatók szempontjából is előnyös lehet a virtuális/online eszközök alkalmazása, mivel segítségükkel friss, megbízható és pontos információt tehetnek közzé, a meglévő anyagok könnyedén és gyorsan frissíthetők, illetve bővíthetők (Ibrahim-González 2011). Ezáltal kevesebbet kell nyomtatni, és az anyagok kiosztása is egyszerűbbé válik. Az online elérhető tananyagok létrehozása ugyanakkor alapos tervezést igényel, a tananyagnak koherensnek, logikusan felépítettnek, rendszerezettnek kell lennie, és tartalmaznia kell a segédletek és a gyakorló feladatok mellett többek között önellenőrző, illetve csoportos munkát is magában foglaló részeket (IbrahimGonzález 2011). Emellett a tananyagok létrehozása és folyamatos karbantartása, a problémák kiküszöbölése és megoldása, valamint a segítségnyújtás időt és energiát követel meg az oktatók részéről (Pym 2001, Ibrahim-González 2011). Pym (2001) külön hangsúlyozza az oktatók és hallgatók előzetes képzését: mindkét felet előzetesen ki kell képezni az eszközök használatára, és a kezdeti nehézségeken átsegíteni, valamint az útközben felmerülő nehézségek okozta elbizonytalanodást, motiválatlanságot is kezelni kell. A fordításoktatásra vonatkoztatva Pym (2001) a következő három érvet emeli ki a virtuális vagy online tanulás mellett. Egyrészről segítségükkel kifejleszthetők és fejleszthetők a hallgatók fordítói szakmához elengedhetetlen kommunikációs készségei, és elsajátíthatják a fordításhoz szükséges számítógépes eszközök használatát, amelyet „éles” környezetben gyakorolhatnak. Ide sorolható például az e-mailen történő kommunikáció, a csatolmányok kezelése, az internetes keresés, a fájlkezelés, illetve a fordításspecifikus szoftverek (fordítómemória, terminológiai adatbázis stb.) használata is. Emellett csoportos munka esetén fejlődik a hallgatók együttműködési készsége is (Pym 2001). Amennyiben jelenléti órát egészítünk ki virtuális feladatokkal, a hallgatók rákényszerülnek az otthoni tanulásra, ismétlésre, így kiderülhet, hol van még kérdéses, problémás pont, valamint egymáshoz is fordulhatnak, megbeszélhetik az órán tanultakat. Az online elérhető segédanyagokkal kapcsolatban néhány nehézség is felmerülhet. Saját oktatói tapasztalatom alapján a hallgatók hajlamosak túlzottan ragaszkodni a segédanyagokhoz, akár szöveges, akár videó formájában elérhető anyagokról van szó. Ez azonban éppen az önálló tudásépítés ellen hathat, hiszen előfordulhat, hogy például a számítógépes eszközök otthoni gyakorlása során a leírt pontokon mennek végig, és nem mernek kísérletezni, nem merik felfedezni az adott programot. Emellett úgy tűnik, hajlamosak a vizsgára is a leírt pontokat megtanulni, így viszont nem elsajátítják az adott program használatát, hanem „bemagolják” az egyes funkciókat. A fentiekben felsorolt előnyök és hátrányok tulajdonképpen iránymutatásként is szolgálhatnak egy kiegészítő vagy helyettesítő jellegű virtuális tanulási felület létrehozásához. Véleményem szerint azonban ugyanilyen fontos az előzetes igényfelmérés is, azaz hogy a hallgatók és az oktatók valóban igénylik-e a fenti eszközök bármelyikének bevezetését, illetve használatát, látnak-e benne lehetőséget, és tudnák-e használni a képzés során.


A kutatás bemutatása Az alábbiakban egy rövid kutatást ismertetek, amely csak az első lépés a tényleges igényfelmérés irányába. A kutatás egy kifejtős kérdésekből álló kérdőíven alapult, amelyet két, az ELTE BTK Fordító- és Tolmácsképző Tanszékén mesterképzésben részt vevő csoportnak továbbítottam. Az első csoportból tíz fő küldte vissza a kérdőívet, mindegyikük elsőéves, és magyar–német–angol nyelvkombinációban tanul. A második csoportot magyar–francia–angol (öt fő) és magyar–német–angol (öt fő) nyelvkombinációban tanuló másodéves hallgatók képezték. A kérdőíves kutatás során arra kerestem a választ, hogy a fent ismertetett aszinkron és szinkron módszerek közül a hallgatók mely típusokat ismerik és használják, melyekkel találkoztak már egyetemi képzésük, illetve más képzés során, valamint jelenlegi képzésükben mely típusok a legelterjedtebbek. Ezt követően arra kértem őket, fejtsék ki véleményüket az egyes típusokról, és sorolják fel előnyeiket és hátrányaikat. Végül arra kérdeztem rá, mely eszközöket látnák szívesen jelenlegi képzésükben, és hogyan képzelik el használatukat. Az eredmények ismertetése során lehetőség szerint kerülöm a számszerűsítést, mivel általánosabb jellegű tendenciákat keresek, amelyek egyfajta kiindulási alapként is szolgálhatnak (például mely eszközök okozhatnak nehézséget, melyeket kell elsajátítania a hallgatóknak, stb.).

A kutatás eredménye Az alábbiakban kérdésenként ismertetem az egyes csoportok válaszait. Ahol szükséges, ott az első- és másodéves hallgatók válaszaira külön térek ki. Bár csak egy év választja el egymástól a két évfolyamot, a másodévesek több olyan kurzust is elvégeztek, ahol a fent említett eszközök közül többel is találkozhattak (szakirányú tárgyak, például a Nyelvtechnológiai alapismeretek kurzus, ahol megismertek három fordítástámogató szoftvert, illetve a Fordítói projektmunka kurzus, ahol komplett fordítási feladatokat hajtanak végre önállóan vagy csoportban), így az eredmények is árnyaltabbak lehetnek. Az utolsó blokkban a fordításoktatásban való hasznosíthatóságra is kitérek.

Milyen szinkron és aszinkron eszközöket ismernek?

Az első, általánosabb jellegű kérdés két részből állt: (1) mennyiben ismerik a hallgatók a felsorolt eszközöket (mindegyikhez meghatározást kellett írniuk saját szavaikkal), és (2) melyiket milyen rendszerességgel használják. Az utóbbi kérdésre adott válaszok hagytak némi kívánnivalót maguk után, ugyanis néhány hallgató csak „igen/ nem” választ adott, a gyakoriságot nem jelölte meg (átlagosan tízből két hallgató). Ami a kérdés első felét illeti, az aszinkron (késleltetett) eszközök tekintetében egységes a kép: az összes hallgató ismeri és meg tudja határozni a felsorolt eszközöket. Mivel spontán válaszokat kértem, a meghatározások nem mindig pontosak, néhányszor felületesek. Így azonban lehetőségem volt kiszűrni, hogy az adott hallgató tényleg saját tudását vagy elképzelését írta-e le, vagy esetleg utánanézett az adott eszköznek. A szinkron módszerek már több fejtörést okoztak. Bár a csevegést és a kapcsolódó eszközöket (konferenciabeszélgetés és videokonferencia) két hallgató kivételével

50


mindegyik hallgató ismeri, és meg is tudja határozni, a videoalapú módszerek megosztották a válaszokat: a webinárium módszert négy elsőéves és négy másodéves, a webcasting módszert pedig két elsőéves és egy másodéves hallgató ismeri és tudja definiálni. A használatot illetően az aszinkron módszerek közül a legelterjedtebb az e-mailes kommunikáció, ezt kivétel nélkül minden hallgató használja. Ezt követik a digitális formában elérhető tananyagok, a többség gyakorta alkalmazza ezt a lehetőséget. Árnyaltabb a kép a fórumok és a blogok esetében: a hallgatók, bár ritkábban, de használják ezeket a módszereket. Többen ugyanakkor arra hívták fel a figyelmet, hogy az utóbbi két lehetőség nem mindig megbízható, így körültekintően kell eljárni használatuk során. A többi eszköz (oktatófilmek és interaktív webes tananyagok) használata ritka a megkérdezett hallgatók körében, rendszerint önálló tanulás vagy nyelvtanulás során használják. A szinkron (valós idejű) eszközök közül a legelterjedtebb a csevegés, általában egymás között magán vagy tanulási célra, többségben napi szinten alkalmazzák. A válaszokból kitűnik, hogy a konferenciabeszélgetés, illetve a videokonferencia nem jellemző, összesen három hallgató válaszolta azt, hogy volt már példa használatukra. A videoalapú eszközök a legkevésbé elterjedtek, összesen egy hallgató használta már ezeket.

Mely szinkron és aszinkron eszközökkel találkoztak tanulmányaik, képzéseik során, különös tekintettel a jelenlegi képzésükre?

A második kérdés az előzőhöz hasonlóan több részből állt. A kérdés első része arra vonatkozott, hogy a hallgatók találkoztak-e oktatási környezetben az említett eszközökkel, és ha igen, milyen típusú képzésben (középiskolai, OKJ-képzés, nyelvi kurzus, egyetem stb.). A kérdés második része pedig arra kérdezett rá, hogy a jelenlegi képzésükben (fordító- és tolmácsképzés) mely eszközöket használják oktatóik. Az aszinkron módszerek közül oktatási környezetben is az e-mail használata a legelterjedtebb, a hallgatók többsége már a középiskola óta kap ilyen formában tananyagokat. Többen ugyanakkor az egyetemi képzés kezdetétől látják rendszeresnek használatát, és jelenlegi képzésük során is ezt a módszert jelölték meg legelterjedtebbnek. A digitálisan elérhető tananyagok főként egyetemi (és jelenlegi) tanulmányaikban használatosak, de néhányan már középiskolában és egyéb képzésben is találkoztak vele. Érdekes eredményt hozott a fórumok és a blogok használata: bár a hallgatók magán, illetve tanulási célra gyakorta használják ezeket a lehetőségeket, oktatói használatuk ritka, és leginkább az egyetem tanulmányi rendszerében jellemző. Az oktatófilmek és az interaktív webes tananyagok jelentősen megosztották a hallgatókat: egy részük már középiskola óta használja ezt a lehetőséget, és egyetemi képzése során is többször találkozott velük, másik részük egyáltalán nem használta még őket. Jellemzően nyelvi és egyéb (például autósiskolai) képzés során fordult elő. Jelenlegi képzésükben egyik módszer sem használatos. A szinkron eszközök közül egyedül a csevegés tekinthető viszonylag elterjedtnek, ugyanakkor jellemzően csak egymás közötti kommunikációra (magán és tanulási célra) használják. Összesen három hallgató használta már ezt a lehetőséget oktatóval


való kommunikációra (az oktató kezdeményezésére). A többi eszköz egyáltalán nem jellemző a megkérdezett hallgatók válaszai alapján. A fentiek alapján úgy tűnik, egyfajta szakadékkal van dolgunk az oktatók és a hallgatók között: míg a hallgatók több eszközt egymás között és tanulási célokra folyamatosan alkalmaznak, oktatóikkal kapcsolatban ez ritkán vagy egyáltalán nem jellemző. A hallgatók válaszai alátámasztják Bain és McNaught (2006) feltételezését, hogy bár az oktatók használnak online lehetőségeket az oktatásban, illetve az oktatás kiegészítésére, mégis korlátozott módon teszik ezt. Ez igaz a használt eszközök korlátozott számára és több esetben a rendszertelennek mondható használatra is.

Milyen előnyöket és hátrányokat tudnak társítani az egyes eszközökhöz? Mely eszközöket látnának szívesen a jelenlegi képzésben? Hogyan látják alkalmazásukat megvalósíthatónak?

Mivel az utolsó három kérdés összefügg, együttesen mutatom be a válaszokat. Bár az egyes válaszok jelentősen eltérnek egymástól, az ismertetés során általánosabban járok el, és a főbb pontokat emelem ki. Aszinkron eszközök – az e-mail A hallgatók a legelterjedtebb eszköz legfőbb előnyének azt látják, hogy bármikor felkereshetik oktatóikat, és feltehetik kérdéseiket. Emellett hasznosnak látják, ha e-mailen kapják meg a tananyagokat, illetve a feladatokat, hiszen így minden (dátum szerint!) visszakereshető. Többen azonban arra hívták fel a figyelmet, hogy több oktató egyáltalán nem válaszol a levelekre, és visszajelzést sem küld ilyen formában. Ennek hátránya egyrészt, hogy a hallgató így nem tudja, vajon megérkezett-e a levele az oktatóhoz (különösen dolgozat/fordítás leadásakor fontos ez), másrészről pedig kérdésével meg kell várnia a következő jelenléti órát, így az e-mail kiegészítő mivolta sem érvényesülhet. Ami a kiegészítő jelleget illeti, a hallgatói válaszok alapján az oktatók leginkább a tananyagok és a feladatok kiosztására alkalmazzák ezt a módszert. Alkalmazása azonban kiterjeszthető lehet: (1) féléves menetrend, heti bontás kiosztása a félév elején; (2) emlékeztető e-mailek küldése a félév során (például aktuális határidők, elkövetkező témakörök stb.); (3) visszajelzés/értékelés e-mailben. Utóbbi esetében azt is előnynek látják a hallgatók, hogy bár az e-mail személytelenebb kommunikációs csatorna, hamarabb kapják meg az értékelést, kérdéseiket azonnal feltehetik, vagy pedig megvárhatják velük a jelenléti órát is, és addig felkészülhetnek (például érvekkel egy-egy fordítási döntés esetén). A fordító- és tolmácsképzésre vonatkoztatva hasznosnak tartják, ha a fordítási feladatot/utasítást előzetesen megkapják e-mailben, illetve ha tolmácsolás előtt felkészülést segítő linkeket, tananyagokat kapnak. Az oktató részéről nehézséget okozhat a sok e-mail cím kezelése. Byrne (2008) arra hívja fel a figyelmet, hogy levelezőlista létrehozásával megkönnyíthető az oktató feladata, azonban annak használata során olyan problémák merülhetnek fel, mint a fájlméret korlátozottsága vagy a túl sok résztvevő okozta káosz.

52


Aszinkron eszközök – elérhető digitális tananyagok Az elektronikus tananyagok megosztották a hallgatókat. A hallgatók többsége hasznosnak és kényelmesnek látja, ha elektronikus formában is elérhetők a képzésükhöz szükséges tananyagok és könyvek, főleg akkor, ha a könyvtárban csak korlátozott mennyiség áll rendelkezésre, illetve egyáltalán nem hozzáférhető az adott tananyag. Néhány hallgató arra is felhívta a figyelmet, hogy a biztonságos hozzáférés is megoldható lenne, például jelszóval védett felületen. A hallgatók közül hárman azonban hátrányként jelezték, hogy: (1) jobban szeretik kézbe venni a könyvet; (2) nem mindig megbízható a forrás; (3) ha gépen dolgoznak, többször elvonja a figyelmüket más tevékenység. A digitális tananyagok esetén is fontos szempont lehet a fájlméret, ugyanis a levelezőrendszerek egy megadott méret felett általában nem továbbítják az üzeneteket, megint csak fejtörést okozva az oktatónak. Ez a későbbiekben ismertetett, feltöltésre alkalmas fórumokkal megoldható. További aszinkron módszerek A hallgatók a fórumok hasznát leginkább az információátadásban, a blogok előnyét pedig a tematizálhatóságban látják. Hátrányként mindkét forma esetén a megbízhatóságot említik, bár azt is hangsúlyozzák, hogy zártkörű megoldás esetén ez a probléma megszüntethető. Fórumokat a hallgatók jellemzően csak egymás között használnak, holott hasznosnak találnák, ha egy közös fórumon feltehetnék kérdéseiket az oktatónak és egymásnak, beírhatnák problémáikat, megoldási javaslatokat tehetnének, vagy egyszerűen egy adott fordítási feladatot beszélnének meg. Az oktatónak ez esetben lehetősége nyílik a beszélgetés irányítására, és arra, hogy nem megoldást, hanem iránymutatást adjon (vö. hallgatóközpontú oktatás, Kiraly 1995). Blogok esetében nyomon követnék gyakorló tolmácsok és fordítók blogjait, illetve egy adott kurzus webes felületeként is szívesen látnák ezt a lehetőséget. Ebben az esetben az oktatónak lehetősége van kérdéseket, problémákat felvetni, tehát egy adott témában beszélgetést indítani. A fenti megoldások alkalmazásakor azonban fontos a megfelelő választás: a kellemetlenségek elkerülése végett jelszóval védhető felületre van szükség, emellett azt is figyelembe kell venni, hogy nem minden felület teszi lehetővé fájlok feltöltését. Fontos a folyamatos karbantartás is: különböző témák nyitása, nem odaillő válaszok törlése stb. (Byrne 2008). Az oktatófilmeket általában azért tartják hasznosnak, mert szemléltetik az adott tananyagot, és ha jó és alapos munkával készültek, nagyon sokat segíthetnek az elsajátításban. Előbbi magában foglalja a hátrányukat is: ha nem jól felépített oktatófilmről van szó, nem segít a tanulásban. Fontos szempont lehet a videó gyorsasága, magyarázat alámondása vagy feliratozás, illetve szemléltetőeszközök bevetése (például adott terület kiemelése). Ez azonban az oktató részéről alapos tervezést, gyakorlatot és időráfordítást igényel (Byrne 2008). A számítógépes eszközök használatának szemléltetése mellett a hallgatók szívesen látnának tolmácsolási feladatokat is oktatóvideók formájában. A hallgatók egy része az interaktív webes tananyagokban is lát lehetőséget, például fordítástechnikai kérdéskörök gyakorlásában. Többen példaként korábbi nyelvi képzéseiket említették.


Szinkron módszerek A hallgatók a szinkron módszerek közül a csevegést és a kapcsolódó eszközöket tartják leginkább hasznosnak. Véleményük szerint így felgyorsítható a kommunikáció, több ember is részt vehet a beszélgetésben, ráadásul a videolehetőség alkalmazásával személyesebbé tehető a kommunikáció. Néhányan főként az ösztöndíjjal külföldön tartózkodó hallgatókra nézve látják hasznosnak. Hátránynak tartják egyrészről, hogy jelenleg nagyon ritkán és leginkább egymás között alkalmazzák. Másrészről hangsúlyozzák, hogy ha túl sokan vannak egy beszélgetésben, az egy idő után kaotikussá és átláthatatlanná válhat. Hasznosíthatósága az e-mailes kommunikációhoz hasonlítható, azonban a kommunikáció gyorsabbá és személyesebbé válhat, valamint valós időben zajlik (Byrne 2008). A visszakereshetőség szempontjából azonban az e-mailes kommunikáció tűnik reális választásnak, hiszen csevegés esetén az emberek hajlamosak „elengedni” magukat, így jóval nagyobb mennyiségű szöveg közül kell kikeresni a releváns információkat (vö. emotikonok használata, túlzott enterhasználat). Ugyanakkor a gyorsaság miatt az információk sem lehetnek annyira részletesek, mint az e-mail üzenet vagy a fórum- és blogbejegyzés esetén (Byrne 2008). A szinkron módszerek közül a webcasting és a webinárium módszerek a kérdésekre adott válaszok bemutatása előtt további magyarázatot igényelnek. A hallgatók a kérdőív harmadik részében definíciót kaptak a két módszerhez, így abban az esetben is véleményt tudtak alkotni, ha egyébként nem ismerték ezeket az eszközöket. Webcast(ing) Az angol webcasting kifejezés a web és a broadcast szavakból tevődik össze, jelentése webalapú „közvetítés”, jelenléti megfelelője az előadás, így nagyobb létszámú csoportok esetén alkalmazható. Jellemzője, hogy az ismerettovábbítás egyirányú, a közvetítés során a résztvevők az előadót és prezentációs anyagát látják. Interakció jellemzően nem jön létre, legfeljebb az előadás után feltett kérdések formájában (Dobos 2011). A fordításoktatásban jellemzően a nagyobb létszámú előadások közvetítéséhez és utólagos hozzáférhetővé tételéhez lehetne alkalmazni. Ennek előnye egyrészről, hogy a hallgatók a vizsgára készülés során visszanézhetik az előadásokat, és kipótolhatják jegyzeteiket, tisztázhatják a kérdéses pontokat. Különösen jó megoldás lehet az ösztöndíjjal külföldön tartózkodó hallgatók számára, akik így közvetlenebbül férnek hozzá a tananyaghoz. Mindemellett az interneten elérhető előadásokkal nagyobb közönséghez is el lehet jutni, és például bemutatni a képzést. Így külföldön tanuló, esetlegesen magyar munkanyelvvel rendelkező hallgatók is bekapcsolódhatnának. A megfelelő alkalmazáshoz azonban korszerű és karbantartott eszközökre van szükség (szerver, videokamera stb.), és előzetesen ki kell képezni a hallgatókat és az oktatókat ezek használatára. További hátrány az interakció hiánya, a nem jelenlévő hallgatók ez esetben is kívülállók maradnak, és csak utólagosan tehetik fel kérdéseiket az oktatónak. Az interakció hiánya miatt gyakorlati órák céljára nem lehet alkalmazni.

54


Webinárium A webinárium kifejezés a web és a szeminárium szavakból áll, valós időben zajló órát jelent. A résztvevők távolról kapcsolódnak be a megadott időben, egymást nem, csak egy névlistát látnak, ugyanakkor bármikor kapcsolatba léphetnek egymással és az oktatóval (szóban és írásban is!). Jelenléti megfelelője lehet előadás vagy gyakorlati óra, bármely létszámú hallgatónál alkalmazható (Dobos 2011). A fordításoktatásban a webcastinghez hasonlóan alkalmazható lehet előadások esetén. A hallgatók így viszont kapcsolatba is léphetnek az oktatóval, aki vagy a csevegőmodulon keresztül vagy szóban kaphat kérdéseket. Gyakorlati órák esetén is használható, a távol lévő hallgatók nyomon követhetik az órát, és be is kapcsolódhatnak, így ha elakadnak, vagy kérdésük van, valós időben választ kaphatnak. A módszer előnye elsősorban az interakcióban rejlik: a távollévők is ténylegesen bekapcsolódnak az órába. Különösen jó ez a módszer, ha egy képzőintézménynek több központja van: az oktatók két órát tarthatnak egyszerre, így kevesebbet kell utazniuk. Mivel a videók és a tananyagok elmenthetők, a webcastinghoz hasonlóan bármikor visszanézhetők. A webnináriumhoz használatos szoftvereken5 keresztül korlátozható a létszám, a hozzáférés biztonságos. Az oktató számára egyszerűbb katalógust bevezetni, hiszen a névlistán látja, ki elérhető a hallgatók közül. Hátrányként ebben az esetben is a korszerű technika és a karbantartás, valamint az előzetes képzés igénye sorolható fel. Emellett az oktatónak meg kell osztania a figyelmét: miközben beszél a jelenlévőkhöz, figyelnie kell a számítógépet, nincs-e felszólalni kívánó hallgató vagy kérdés. Mindkét módszer esetén felmerül a kérdés, hogy az interneten elérhető és visszanézhető videók hogyan hatnak a jelenlétre az órákon. Erre azonban csak a gyakorlat adhatna választ. E két lehetőség jelentősen megosztotta a hallgatókat. Többségük szívesen kipróbálná a fenti eszközöket, mivel időtakarékosak, kényelmesen otthonról, akár utólagosan és a saját tanulási ütemükben tudják átvenni a tananyagot. Emellett azok sem maradnak le, akik az adott félévben ösztöndíjjal külföldön tartózkodnak, vagy például hosszan tartó betegség miatt nem tudják látogatni az órákat. Többen utalnak a teremproblémák kiküszöbölésére, és megjegyzik, hogy nagy létszám esetén különösen jól alkalmazhatóak ezek a módszerek, és használatukkal más egyetemeken tanító vagy akár külföldi oktatók előadásai is megtekinthetők (vö. Nádasdy Ádám előadásai6). A webinárium emellett véleményük szerint interaktivitása révén előnyös, ugyanakkor előadások esetén többségben nem tartják hátránynak, ha csak utólag tehetik fel kérdéseiket. Hátrányként a hallgatók jelentős többsége a szükséges infrastruktúrát látja, szerintük ennek kiépítése költséges és időigényes. Emellett többen az esetlegesen felmerülő technikai problémákat is felsorolták. A hallgatók többsége továbbá igényli a személyes kapcsolatot az oktatóval és a hallgatótársaival, többen a közösség hiánya miatt nem tudnák elfogadni az otthonról tanulást. Ilyen például a Microsoft Lync, további információk: http://www.microsoft.com/hun/lync/ Nádasdy Ádám: Bevezetés a nyelvtudományba című előadássorozata, amely elérhető az alábbi linken: www. nytud.hu/archiv/nadasdy/bevnyelvtud.html 5

6


Az eredmények összefoglalása Mint azt korábban említettem, a kutatás célja az volt, hogy megtegyük az első lépést a tényleges igényfelmérés felé. Arra voltam kíváncsi, hogy a hallgatók milyen eszközöket ismernek és használnak, és melyeket látnák szívesen tanulmányaik során. Előbbi alapján kiderül, mely eszközöket kell még elsajátítani, illetve melyeket kell gyakorolni, elmélyíteni, utóbbiból pedig megtudhatjuk, igénylik-e egyáltalán bármely eszköz alkalmazását. Érdekes tapasztalat, hogy a válaszok alátámasztják Santally és Raverdy (2006, idézi Byrne 2008) meglátását, hogy a hallgatók többnyire alapvető eszközöket ismernek és használnak. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy nyitottak az újdonságokra, és a fent említett szinkron és aszinkron módszerek közül többet szívesen látnának jelenlegi képzésükben, többeknek konkrét elképzeléseik is vannak a megvalósítást illetően. Jellemzően az aszinkron módszerek elterjedtebbek az oktatásban, ugyanakkor ezek használata korlátozott mértékű. Ez alátámasztja Bain és McNaught (2006) feltételezését. A szinkron módszerek egyelőre csak a hallgatók között terjednek, oktatói alkalmazásuk még kezdetleges. Külön kiemelendő, hogy a válaszok alapján az oktatásban valóban hiányzik a rendszeresség és a rendezettség a fenti eszközök használatát illetően. Kiegészítő vagy helyettesítő virtuális/online tanulás? A hallgatói válaszok alapján ki kell térni a virtuális/online eszközök alkalmazásának mikéntjére is. A diákok válaszai alapján úgy tűnik, igénylik a jelenléti oktatást, ahol az oktató mögöttük áll, és segít, ha elakadnak, illetve megválaszolja kérdéseiket. Ugyanakkor szívesen veszik az online elérhető anyagokat, legyen az írásos vagy videoformában elérhető, főleg otthoni gyakorlásra, illetve a vizsgára való felkészüléshez. Emellett megmarad számukra a személyes kapcsolat is hallgatótársaikkal és oktatóikkal. Többen arra is rámutattak, hogy a fordítói, illetve tolmácsszakma megköveteli a sokrétű kapcsolati hálót, és véleményük szerint ezt az egyetemi kereteken belül a legjobb elkezdeni. A hallgatók további fontos megállapítása volt, hogy az órák egy részét véleményük szerint azok jellegéből fakadóan nem lehetne csak interneten keresztül megtartani, szükség van a személyes találkozóra is. Ide sorolhatjuk a fordításórákat, ahol szövegeket dolgoznak fel közösen, de részben a számítógépes órákat is. A tapasztalat is azt mutatja, hogy hiába vannak segédanyagok, többeknek szükségük van arra, hogy a jelenléti órán a tanárral közösen oldják meg a feladatokat, sőt, gyakorta a többszöri ismétlést is igénylik az órai kereteken belül. Érdekes lenne megvizsgálni, mennyiben változik ez, ha az írott segédanyagok mellett oktatófilmeket is kapnak. Az, hogy a virtuális/online eszközök alkalmazása egy adott egyetemen/intézményben, sőt egy adott szakon kiegészítő vagy helyettesítő legyen-e, véleményem szerint az adott szaktól/egyetemtől függ, a döntést a helyi igények felmérése alapján érdemes meghozni. Mindkét módra van példa a világban: a Bécsi Egyetem például 2004 óta üzemeltet e-learning felületet, amely a jelenléti kurzusok kiegészítőjeként szolgál7, a spanyol7

További információk: http://zid.univie.ac.at/services/fuer-studierende/e-learning-streaming/

56


országi Tarragonában pedig már a 2000-es évek elejétől létezik kizárólag webalapú fordítóképzés (Pym et al. 2003). Bármelyik mellett is dönt egy adott szak/egyetem/ intézmény, a lényeg, hogy ezekkel a módszerekkel is támogassa a hatékony tanulást, illetve a tudásépítést. Kezdeti lépések a virtuális oktatás felé Ahhoz, hogy a virtuális eszközök valóban segítsék, kiegészítsék, illetve pótolják a jelenléti oktatást, első lépésként el kell szakadnunk attól, hogy az online/virtuális lehetőségekre csak „tananyaglerakatként” tekintünk (Folaron 2003). Következő lépésként az egyes eszközöket rendszeresen és rendszerezetten kell használni: így például, ha az első három óra anyagát elérhetővé tettük, akkor a további órák anyagaival is érdemes így tenni. Ugyanígy, ha elkezdünk egy fórumot vagy blogot működtetni, érdemes legalább a félév végéig „életben tartani”. Ehhez nyújthatnak segítséget az úgynevezett tananyagkezelő rendszerek (Learning Management Systems – LMS vagy Course Management Systems – CMS), mint például a Moodle8 vagy a Blackboard9 (korábbi nevén WebCT) (Fictumova 2004). Megjegyzendő, hogy többnyire az egyetemi tanulmányi rendszereknek is van saját e-learning felületük, azonban esetünkben általában ritkán használják őket az oktatók, illetve korlátozott rendszerekről van szó (például óravázlatok vagy segédanyagok feltöltésére alkalmasak, de az interaktív elem hiányzik). Az említett tananyagkezelő rendszerek előnye, hogy több különböző eszközt is magukban foglalnak, így egy helyen érhetjük el például a feltöltött tananyagokat, a fórumot (Byrne 2008), illetve létrehozhatunk adatbázisokat, valamint egy sor számonkérési lehetőség is rendelkezésünkre áll (Fictumova 2004). Ezek az eszközök ugyanakkor költségesek lehetnek (például a Blackboard), így nem feltétlenül éri meg egyetlen intézet számára, hogy bevezesse használatukat (Byrne 2008). Léteznek azonban ingyenesen elérhető eszközök is, mint például a Moodle (Fictumova 2004). Hogyan hasznosítható mindez a fordításoktatásban? A fordítási órák esetében feltölthetők az adott szöveghez generált korpuszok, párhuzamos szövegek, terminológiai listák, illetve fordítómemória is. Ezeket nem feltétlenül az oktatónak kell létrehoznia, kiadhatók feladatnak is. Így nemcsak a közös munkához járulhatunk hozzá, hanem a hallgatók gyakorolhatják a fordításspecifikus eszközök használatát, amelyekre nagy szükségük lesz fordítói munkájuk során (Fictumova 2004). A tolmácshallgatók esetében megoszthatók videók, amelyekről beszélni lehet, amelyek kielemezhetők, a hallgatók közösen felkészülhetnek egy-egy témakörre, például szószedetek létrehozásával. A példákat még folytathatnánk, hiszen a fent említett eszközök rengeteg lehetőséget hordoznak magukban, specifikusan, a fordítás- és tolmácsolásoktatásra vonatkoztatva is. Bármely rendszer vagy eszköz használata azonban nagy türelmet, idő- és energiaráfordítást, valamint rendszerezettséget, rendszerszemléletet igényel mind az oktató, mind a hallgatók részéről. A kezdeti nehézségek áthidalása után azonban idővel (remélhetőleg) megtérül a befektetett munka, és ezeknek az eszközöknek az alkalmazása valóban hozzájárul a fordító- és tolmácshallgatók készségeinek fejlődéséhez. 8 9

További információk: https://moodle.org További információk: http://www.blackboard.com


Összegzés és kitekintés Tanulmányomban a virtuális/online tanulás aszinkron és szinkron módszereinek jelenlegi alkalmazását és alkalmazhatóságát vizsgáltam. Hallgatók által kitöltött kérdőíves kutatással megpróbáltam alátámasztani, hogy az oktatásban – esetünkben a fordításoktatásban – viszonylag korlátozottan és jellemzően rendszertelenül alkalmazzák az említett eszközöket. Bár az aszinkron módszerek terjedőben vannak, a szinkron módszerek alkalmazása még nem jellemző, vagy kísérleti fázisban van, ugyanakkor ezek is számos lehetőséget hordoznak magukban. Mindennek oka egyrészről a megfelelő infrastruktúra és a képzettség hiánya lehet, másrészről pedig a még mindig jelenlévő bizalmatlanság az internetes eszközökkel szemben. Emellett sok esetben alapos tervezést és körültekintést igényel bármely fordítási vagy tolmácsolási kurzus kidolgozása, és ezt nehezíti az is, hogy nyelvterületenként eltérő lehet az oktatási módszertan. Ahhoz, hogy a virtuális/online lehetőségeket rendszerezetten és rendszeresen alkalmazzuk, további sokrétű kutatások szükségesek. Egyrészről előzetesen fel kell mérni, hogy az oktatók és a hallgatók igénylik-e a fenti lehetőségeket (például oktatófilmek fokozatos bevezetése, kérdőív), és természetesen azt is, hogy rendelkezésre állnak-e a szükséges eszközök, mennyiben kell fejleszteni az infrastruktúrát. Emellett érdekes lenne megvizsgálni, milyen hatással van a hallgatókra, ha kizárólag virtuális alapú, illetve jelenléti és hibrid módszerű kurzuson vesznek részt, és milyen különbségek fedezhetők fel a hallgatók fejlődési mértékében, tempójában, az előrehaladás jellegében. Ebből kiindulva következtetéseket lehet megfogalmazni azzal kapcsolatban is, hogyan tehető a lehető leghatékonyabbá az oktatás. Fontos kérdés lehet az is, hogyan lehet az egyes esetekben a leginkább hatni a motivációra, illetve elkerülni, áthidalni az esetleges elbizonytalanodást – mindkét fél részéről.

Irodalom Bain, J.D. – McNaught, C. (2006): How academics use technology in teaching and learning understanding the relationship between beliefs and practice. In: Journal of Computer Assisted Learning Vol. 22. 99–113. Bujdosó Gyöngyi (2011): Az e-learning fogalma, tárgya, alapjai [online tananyag]. http://www.inf.unideb.hu/~bujdoso/kurzusok/elearning_n/ea/elearning_1_Bevezeto. pdf (Letöltve: 2013. január 4.) Byrne, J. (2008): Learning technology in the translation classroom [online]. http://www. jodybyrne.com/769 (Letöltve: 2013. január 5.) Dobos Ágota (2011): Új felnőttképzési tendenciák kérdőjelekkel – amerikai tapasztalatok nyomán [online]. In: Felnőttképzési Szemle 5. évf. 1–2. szám. 18–24. http://epa. oszk.hu/01200/01251/00005/pdf/fef_szemle_2011_1-2_018-024.pdf (Letöltve: 2013. január 3.) Felvégi Emese (2009): Távoktatás, e-learning és nyitott oktatás Anglia, az Egyesült Államok, Finnország, Németország, Svédország oktatási rendszerében. In: Új Pedagógiai Szemle [online] 9. évf. 11. szám. http://www.ofi.hu/ tudastar/tavoktatas-learning (Letöltve: 2013. január 3.)

58


Fictumova, J. (2004): Technology-enhanced translator training [online]. http://www. aclweb.org/anthology-new/W/W04/W04-1405.pdf (Letöltve: 2013. január 9.) Folaron, D. (2003): Notes on translator training (replies to a questionnaire). In: Pym, A. Fallada, C., Biau, J.R., Orenstein, J. (eds.) 2003. Innovation & e-learning in translator training. Reports on online symposia. Tarragona: Universitat Rovira i Virgili. http://isg.urv.es/library/papers/innovation_ book.pdf (Letöltve: 2013. január 8.) Ibrahim-González, N. (2011): E-learning in interpreting didactics: Students’ attitudes and learning patterns, and instructor’s challenges. In: The Journal of Specialised Translation [online] Vol. 16. http://www.jostrans.org/issue16/art_gonzalez.php (Letöltve: 2013. január 4.) Kiraly, D.C. (1995): Pathways to translation. Pedagogy and process. Kent/Ohio: The Kent State University Press. Kiraly, D. (2000): A Social constructivist approach to translator education. Empowerment from theory to practice. Manchester: St. Jerome Publishing. Kruse, K. (2004): The benefits and drawbacks of e-learning [online]. http://www. corebiztechnology.com/software_article_elearning_d.htm (Letöltve: 2013. január 9.) Pym, A. (2001): E-Learning and translator training [online]. http://usuaris.tinet.cat/ apym/on-line/training/2001_elearning.pdf (Letöltve: 2013. január 5.) Pym, A. (2012): Translation skill-sets in a machine-translation age [online]. http:// usuaris.tinet.cat/apym/on-line/training/2012_competence_pym.pdf (Letöltve: 2013. január 3.) Pym, A. – Fallada, C. – Biau, J.R. – Orenstein, J. (eds.) (2003): Innovation & e-learning in translator training. Reports on online symposia. Tarragona: Universitat Rovira i Virgili. http://isg.urv.es/library/papers/innovation_ book.pdf (Letöltve: 2013. január 8.) Radácsi Imre – Benedek Andrásné (2005): Az e-learning a felnőttképzésben (trendek, perspektívák, európai környezet) [online]. Kutatási zárótanulmány. Budapest: Nemzeti Felnőttképzési Intézet. http://mek.oszk.hu/06500/06555/06555.pdf (Letöltve: 2013. január 3.) Santally, M. – Raverdy, J. (2006): The master’s program in computer-mediated computer communications: A comparative study of two cohorts of students. In: Education Technology Research & Development Vol. 54. 312–326.


A SZAKFORDÍTÁS ELSŐDLEGES KÖVETELMÉNYE: A TARTALMI PONTOSSÁG ÚTMUTATÓ A 2013. ÉVI KÉPESÍTŐFORDÍTÁSOKBÓL VETT PÉLDÁK ALAPJÁN Dróth Júlia Szent István Egyetem Nyelvi Központ Szinte valamennyi felmérés szerint a megbízók legfontosabb elvárása a tartalmi pontosság. Tudományos és szakmai szövegek esetében ez azt jelenti, hogy a célnyelvi szöveg ne tartalmazzon más, több vagy kevesebb információt, mint a forrásnyelvi. Előfordul azonban, hogy a fordítási feladat jellegéből adódóan vagy egy konkrét kifejezés (például kulturális reália) fordításakor mégiscsak meg kell szegni a fenti hármas tiltás valamelyik elemét. Tanulmányunkban annak kívánunk utánajárni, mi indokolhatja ezt, mikor fordulhat ez elő, és mikor nem? Példáinkat elsősorban a SZIE Társadalomtudományi és Gazdasági Szakfordító Szakirányú Továbbképzésének 2013. évi képesítőfordításaiból merítjük, néhány esetben pedig a tanév során az órai munkában alkalmazott szövegekre, illetve a hallgatók által hozott példákra hagyatkozunk.

Szakmai szövegek pontos fordítása A szakszövegek többnyire az információközpontú szövegtípusba tartoznak, az elsődleges feladat tehát az információtartalom pontos megőrzése. Egy-egy fordítás átvételekor a megbízó (ma már főleg gépi eszközökkel) ellenőrzi, hogy nem maradt-e ki valami a szövegből (adat, szó, sor, szövegrész, illusztráció), pontosak-e a számok, adatok, a terminológia, illetve nincs-e feleslegesen betoldott/otthagyott információ. A gépi ellenőrzés érdekében olykor azt kérik a fordítóktól, hogy lehetőleg ne változtassanak a mondathatárokon. Természetesen előfordul, hogy a szöveg funkciójából adódóan vagy a megbízó kérésére a fordítóirodák mégis kifejezetten kérik a sokszorosan összetett mondatok felbontását. Szakszövegek fordításakor tehát indokolni kell, ha a célnyelvi szövegben több, kevesebb vagy más információ található, mint a forrásnyelviben. Ha ezek a változtatások szándékosak, lehetnek célszerűek, de tévesek is. Gyakran azonban véletlenszerűek, téves értelmezésen vagy figyelmetlenségen, esetleg olvasási hibán alapulnak. A szöveg célnyelvi funkciójának ellátása és az érthetőség érdekében olykor szándékosan változtatunk a nyelvi kifejezésmód szerkezetén. Ilyenkor alkalmazzuk az ún. jelentésbeli és grammatikai átváltási műveleteket. Az alábbiakban azt rendszerezzük, mi indokolja, ha a célnyelvi szövegben több, kevesebb vagy más információ található, mint a forrásnyelviben.

60


A jelentéskihagyások oka a forrásnyelvi és a célnyelvi olvasók háttérismereteinek eltérő volta (Klaudy–Simigné 1996: 54). Gyakran a reáliák esetében (ha a célnyelvi kultúrában úgyis ismeretlen, ugyanakkor jelentéktelen az információ) vagy a redundancia (szószaporítás) elkerülése végett hagyunk ki egy vagy több lexikai egységet. Ez utóbbira példa az alábbi tudományos szövegrészlet. (Ha a példában nem szerepel a köznévi rövidítés feloldása, az azért van, mert a szöveg korábbi, itt nem idézett részében, az első említéskor olvasható.) EN: The combination of CFD and activated sludge modelling of wastewater treatment processes is applied to three reactor configurations, a perfectly mixed reactor, a pilot scale activated sludge basin (ASB) and a real scale ASB. HU: A CFD – ASM kapcsolt modellt három reaktorelrendezésre – teljesen elkevert reaktorra, félüzemi és valós méretű eleveniszapos medencére – használjuk fel. (Háttér-információ: activated sludge modelling of wastewater treatment processes = ASM) Jelentésfelbontásra akkor kerül sor, mikor a fordító csak több szóval tudja visszaadni egy forrásnyelvi szó értelmét (Klaudy–Simigné 1996: 49). Példa egy műszaki szakszövegből: EN: ...whereas activated sludge models (ASM) represent the global methodology. HU: …addig az eleveniszapos modell (ASM) a teljes telepre kiterjedő tervezési módszertan. Jelentés-összevonásáról akkor beszélünk, mikor a fordító egyetlen szóval vissza tudja adni két vagy több forrásnyelvi szó értelmét (Klaudy–Simigné 1996: 44). Az alábbi példák egy áramlástani tudományos írásból egyben grammatikai cserét is rejtenek: EN: A first step in the evaluation of the potential of the combined CFD–ASM model is performed using a full scale oxidation ditch system as testing scenario. HU: A CFD–ASM kapcsolt modellben rejlő lehetőségek kezdeti értékeléséhez valós méretű levegőztető medencében végeztünk modelltesztelést. EN: It is illustrated how and for what circumstances information obtained via CFD (computational fluid dynamics) analysis, residence time distribution (RTD) and other experimental means can be used. HU: Bemutattuk, hogy milyen módon és milyen feltételek mellett használhatjuk fel a numerikus áramlástani modell (CFD), az átfolyási kísérlet (RTD) és más kísérleti eszközökkel nyert eredményeket. (Háttér-információ: RTD= tartózkodásiidőeloszlás-elmélet, melyet kísérleti úton ún. átfolyási kísérlettel határoznak meg) Az alábbi bonyolult szerkezetű mondat jelentés-összevonása grammatikai cserével is jár: EN: Well, how can you put a price on the national pride and confidence in staging such a huge global event so successfully? HU: Nos, hogyan is lehet megfelelően beárazni a nemzeti büszkeséget és magabiztosságot egy ilyen világszínvonalú eseménynél?


61

A jelentésbetoldás oka, akárcsak a kihagyásoké, a forrásnyelvi és a célnyelvi olvasók háttérismereteinek eltérő volta, gyakran a reáliák kezelésére alkalmazzuk. Márkanevek, utcanevek, történelmi korszakok nevei stb., melyek közismertek a forrásnyelvi kultúrában, esetleg semmit sem jelentenek a célnyelvi olvasó számára. Ha ezek fontos információt hordoznak az olvasó számára, és ezért a fordító kihagyni nem akarja, akkor magyarázó betoldásokat alkalmazhat. Ez az egy-két szavas betoldás szervesen is illeszkedhet a reáliához, de tudományos szövegben olykor tipográfiailag elkülönülhet a szövegtől (zárójel, lábjegyzet, szövegvégi jegyzet) (Klaudy–Simigné 1996: 63, 70). Szakszövegek fordításakor kerüljük a lábjegyzetet, szövegvégi jegyzetet, ehelyett kiegészítő szöveges megjegyzés készülhet a megrendelő számára. EN: We knew that the nation would enjoy the festival of sporting excellence once it started. HU: Tudtuk, hogy a brit nemzet első perctől élvezni fogja a sportkiválóságok ünnepét. EN: And most of the claims of a boost to British business from the six weeks of the events themselves were a mirage. HU: S az állítások, melyek szerint a hathetes eseménysorozat majd fellendülést hoz a brit gazdaság számára, merő délibábnak bizonyultak. Jelentéscsere és teljes átalakítás: A jelentések felcserélése egészen más jelentések segítségével próbálja meg visszaadni a forrásnyelvi mondat értelmét. Oka gyakran a nézőpont megváltozásában keresendő. A teljes átalakítás lényege szintén a jelentések felcserélése, de a forrásnyelvi jelentést ilyenkor olyan célnyelvi jelentéssel cseréljük fel, mely látszólag semmiféle értelmi, logikai kapcsolatban nincs az eredetivel (Klaudy–Simigné 1996: 70, 77, 82). Például egy kanadai vonatutazásról szóló szövegben, majd egy áramlástani tudományos írásban: EN: stop-start journey > HU: szabadon megválasztott megállók (’bárhol le- és felszállhatunk, folytathatjuk az utazást’) EN: making a deep, westward plunge into true wilderness > HU: mélyen, nyugatra bemerészkedni az igazi vadonba (jelentés-összevonást is tartalmaz) EN: A first step in the evaluation of the potential of the combined CFD-ASM model is performed using a full scale oxidation ditch system as testing scenario. HU: A CFD–ASM kapcsolt modellben rejlő lehetőségek kezdeti értékeléséhez valós méretű levegőztető medencében végeztünk modelltesztelést. (jelentés-összevonást is tartalmaz) A grammatikai összevonás (lesüllyesztés) eredményként két vagy több forrásnyelvi mondatból egyetlen célnyelvi mondat lesz, illetve egy önálló mondategységből főnévi vagy igenévi szerkezetet hoz létre a fordító (Klaudy 1997: 205). Az alábbi példában az angol tagmondatból a magyarban szószerkezet lesz, tehát lesüllyesztéssel jár a grammatikai csere: EN: One of the wonderful things about this journey is the ability to disembark along the way, picking up the trail when the next Canadian rolls through.

62


HU: Csodálatos lehetőség ezen az utazáson, hogy az út során bárhol le lehet szállni, és a következő arra haladó Canadiannal továbbutazhatunk. Ennek ellentéte a grammatikai felbontás (felemelés), amikor egy mondatot két (tag) mondattá, egy igeneves szerkezetet mondattá alakítunk. Például: EN: There is nothing but the Rockies, white spruce trees and a palpable sense of what it must have felt like to be a fur trapper here in the 19th century. HU: Körös-körül semmi egyéb, csak a Sziklás-hegység és fehér fenyőfák. Átérezzük, milyen volt itt a 19. századi szőrmevadászok élete. Grammatikai csere: A következő átváltási műveletek sorolhatók a grammatikai cserék közé: a szó ragozásának, a szófajnak, a mondatrészi szerepnek, a mondatok típusának, a mondathatároknak a megváltoztatása (Klaudy–Simigné 1996: 154). Két példa jogi szakszövegből, szerződésekből, ahol a kell, illetve a nyomatékos kijelentés fordítása a shall segédigével történik: HU: Ezeket a rendelkezéseket a kármegelőzési kötelezettség megszegésére is alkalmazni kell. EN: These specifications shall likewise be applied for the violations of the obligations for damage prevention. HU: A Biztosító csak abban az esetben nyújtja a szerződés szerinti szolgáltatást, amen�nyiben a Szerződő eleget tesz a szerződésre vonatkozó biztosítási feltételek és záradékok előírásainak. EN: The Insurance Company shall provide services under the contract provided that the contracting party complies with the specifications of the terms and conditions and clauses. A következő példában az igei állítmány kihagyásával a névszói szerkezet veszi fel az állítmányi funkciót: EN: ...whereas activated sludge models (ASM) represent the global methodology. HU: …addig az eleveniszapos modell (ASM) a teljes telepre kiterjedő tervezési módszertan. Máskor a csere oka a konkretizáció (itt a reáliák kezelésére), az alábbi példában névmás helyett főnevet olvashatunk: EN: [It is worth a delay in Jasper to see the crystal vista of stars in the world’s largest dark-sky preserve;] a festival celebrates it each October. HU: ... fesztivállal ünneplik az univerzumot

Hogyan járjunk el, ha a forrásnyelvi szöveg hibás? Tartalomközpontú szöveg esetében azt tekintjük hibának, ami az információ feltárását akadályozza (mértékegységek elírása, a tizedesvessző téves elhelyezése, betűhiba vagy téves hivatkozás stb.); felhívásközpontú szöveg esetében azt, ami a szöveg hatását befolyásolja (stílus stb.); formaközpontú szöveg esetében pedig azt, ami téves képet


63

ad a forrásnyelvi formáról. Ezeket, megfelelő dokumentáljuk, de csupán nyilvánvaló elírás esetén javítjuk. A forrásnyelvi szöveg hibáit három csoportba sorolhatjuk:

Elírások

Ide az egyértelmű betűtévesztések tartoznak, illetve szakszövegek esetében az olyan tévedések, amelyeket az adott szakterület szakembere általában észrevesz. A „kézenfekvő” hibák felismerése gyakran szaktudást igényel, ez a képesség a szakmai ismeretekkel rendelkező szakfordító előnyei közé tartozik. Ilyenkor kijavítjuk a hibát, és dokumentáljuk, hogy hol kellett változtatnunk a forrásnyelvi szöveg információtartalmán vagy jelölésein. Például az alábbi adóügyi szakszövegben a forrásnyelvi szöveg utolsó tagmondatában szereplő it névmás grammatikailag indokolatlan, ezért nem fordítjuk: EN: The capacity of VAT to raise revenue in a neutral and transparent manner has drawn all OECD member countries to adopt this broad-based consumption tax, except the United States, which continues to employ retail sales taxes at the state level (and below) rather than apply a federal consumption tax. Its neutrality principle towards international trade has also made VAT the preferred alternative to customs duties in the context of trade liberalisation. VAT it has now been implemented by more than 15 countries with several more considering implementation. HU: A héa semleges és világos bevételnövelő képessége, ennek a széles körben elterjedt fogyasztási adónak a bevezetésére ösztönözte az összes OECD-országot, az Egyesült Államok kivételével, amely továbbra is állami (és annál alacsonyabb) szintű kiskereskedelemi forgalmi adót alkalmaz egy szövegségi szintű fogyasztási adó helyett. A nemzetközi kereskedelemben irányadó adósemlegességi alapelve miatt a kereskedelem liberalizációjával összefüggésben a vámok alternatívájaként is megjelent. A héát mára több mint 150 ország vezette be, és számos további állam is fontolóra vette a bevezetését. A következő példában a szövegkörnyezetből szintén belátható, hogy a forrásnyelvi szöveg hibás: EN: … the Tourism Industry is the 5th of 6th biggest sector of our economy… Lehetséges, hogy csupán a the névelő hiányzik a szerkezetből, s a megfelelő fordítása ez lenne: HU: …a turisztikai ipar az ötödik a hat legnagyobb gazdasági ágazatunk közül… A forrásnyelvi szövegben azonban korábban már voltak olyan adatok, amelyek arra utalnak, hiba van a fenti forrásnyelvi mondatban. Például: EN: In most years it’s the 5th or 6th biggest sector of our economy… HU: A legtöbb évben az ötödik vagy hatodik legnagyobb gazdasági ágazatunk… Ennek megfelelően a fordító javítja a forrásnyelvi szöveget (és ezt jelzi a megbízónak is): EN: …the Tourism Industry is the 5th or 6th biggest sector of our economy… HU: …a turisztikai ipar az ötödik vagy hatodik legnagyobb gazdasági ágazatunk…

64


Szakmai vagy kulturális tévedések

Előfordul, hogy a forrásnyelvi szöveg nem egyértelmű, felszíni hibát tartalmaz, hanem csak komoly szakértelemmel felfedezhető tévedést. Ide tartoznak a forrásnyelvi szövegnek azok az elemei is, amelyekről csupán a fordító gondolja azt, hogy hibásak. Ezeket a valós vagy vélt hibákat nem javítjuk ki, csupán jelöljük a fordítói végjegyzetben, hogy az adott szövegrész véleményünk szerint hibás, mit tartanánk megfelelő információnak, és milyen forrásra hivatkozunk. Nem javíthatjuk ki az ilyen hibákat a szövegtesten belül, mert előfordulhat, hogy eltérő szakmai tapasztalatokról, esetleg nézetkülönbségről van szó a forrásnyelvi szöveg írója és a fordító között. Érdekes példa irodalmi fordításból: Murakami Haruki, japán író Norwegian Wood című regényét Norvég Erdő címmel fordította magyarra Erdős György. Ez a cím a Beatles együttes dalának címére utal (Norwegian Wood, a dal megjelenik a regényben), de abban a műben sincs szó erdőről, csupán rossz minőségű norvég tűzifáról. A dal címét annak idején azonban a japánok szintén ’Norvég erdőnek’ fordították, míg a magyar olvasó számára Márton András fordításából (Yesterday, 1990) Nyers fa címmel lehet ismerős a szám. Bár a japánok szempontjából egy korábbi fordítási hiba indokolja a japán mű címét, magyar szempontból a magyar kulturális hagyományok szerinti könyvcímfordítás születhetett volna. Igaz, kevés magyar ismerte a dal címét magyarul.

A forrásnyelvi szöveg nem tölti be kommunikációs célját

A globalizálódó, nemzetközivé váló világban egyre több olyan angol nyelvű szöveg készül, melyet más nyelvet beszélők, más kultúrából érkezők hoznak létre. Jellemző ez a szaknyelvi szövegekre is. Ezek a művek esetenként nyelvi lektorálás, szerkesztés révén végül beilleszkednek az angolszász hagyományokat és normákat követő írások közé, és így kerülnek a fordító asztalára is. A szakmai és közélet különféle területein azonban számos olyan szöveg marad, amely nem megy át ilyen folyamaton. Ezek esetében fordítás előtt a fordítónak kell végiggondolnia a forrásnyelvi szöveg hiányosságait (például műfaji jegyek, regiszter) és azt, hogy a célnyelvi szövegnek milyen környezetben, milyen funkciót kell ellátnia, s eszerint milyen műveletekre van szükség.

Hibás olvasás mint a félrefordítás oka

A fordító olvasási műveletei (a forrásnyelvi szöveg értelmezése érdekében történő áttekintő, ismeretszerző, élményszerző, elemző és kereső olvasás, illetve a fordítás végén végzett javító, ellenőrző, valamint korrektúraolvasás) alapvetően meghatározzák a fordítási produktum minőségét (Dudits 2010). Ezt a megállapítást gyakorlati tapasztalataink is alátámasztják: a félrefordítások oka gyakran a hibás vagy felületes olvasás, egy-egy lexikai egység összetévesztése egy másikkal (például: Georgian – Gregorian). Előfordul, hogy az egész mondat jelentését félreviszi az ilyen téves fordítás.


65

Az információ átvitelének sajátos esetei A reáliák fordítása

A „reália” terminus kettős értelmű. Jelentheti magát a tárgyat, azaz az egy-egy nyelvközösségre sajátosan jellemző jeltárgyat, és jelentheti magát a szót, amivel ezt a tárgyat megnevezzük (Klaudy 1997: 60). Olyan tárgyat, fogalmat stb. és annak megnevezését jelöli tehát, amely nincs meg a célnyelvi kultúrában, társadalomban, a fordítás olvasójának azonban a szükséges mértékben képet kell kapnia róla. A reáliák fordításakor ezért tekintettel kell lennünk a szöveg funkciójára (műfajára), a célnyelvi olvasó igényeire, ismereteire, kultúrájára. Például: EN: It is a Norwegian spruce of some twenty metres, usually between fifty and sixty years of age – it stands in the square until Twelfth Night, whereupon it is taken for recycling. HU: Nagyjából húszméteres norvég lucfenyő, általában ötven-hatvan éves, Vizkeresztig áll a téren, amikor is újrahasznosítás céljából elviszik. (Forrás: Jacquie Lewis London Advent Calendar) Ahhoz, hogy a célnyelvi szöveg jól szolgálja a funkcióját, egyértelmű képet kell kapnunk az információtartalmáról. Ennek érdekében fel kell kutatnunk a reáliákat is, hiszen csak a háttér-ismeretek birtokában tudjuk megfelelő módon a szövegbe helyezni, például értelmező beoldással ellátni vagy teljesen átalakítani őket. Példa: EN: I am lost without my Boswell. HU: Hű krónikásom nélkül elveszettnek érzem magam. (Forrás: Sir Arthur Conan Doyle: Adventures of Sherlock Holmes I. A Scandal in Bohemia – Botrány Csehországban. Bilingvaport Könyvespolc. Fordította: Szolga Emese, 2006) (Háttérismeret: James Boswell (1740–1795), Doktor Samuel Johnson angol író híres krónikása, a Doktor Johnson élete című műve az angol irodalom legismertebb biográfiája.) Nem csupán a szépirodalmi fordítások állítanak bennünket ilyen feladat elé: a jogharmonizáció, a nemzetközi közösségek dokumentumai, a számítógépes lokalizáció és természetesen a turizmus szakirodalma és promóciós eszköztára egyaránt tartalmaz ilyen elemeket. A szaknyelvi és tudományos szövegeken keresztül érkeznek hozzánk a külföldi technikai újítások, tudományos eredmények, s egyre nagyobb mértékben a nemzetközi besorolások, előírások, rendeletek is. Szakszövegben gyakori reália az intézmények, programok, stratégiák, egyezmények, szerződések stb. neve, illetve ezek rövidítése (lásd 7. pont). Ezek elfogadott vagy hivatalos fordítását a fordítónak fel kell kutatnia. Ha a hivatalos fordítás még nem született meg, a fordító pragmatikai és szövegtani jegyek alapján dönt arról, hogy melyik lexikai fordítási műveletet (általánosítás, jelentésbetoldás, kihagyás stb.) alkalmazza. Tagadhatatlan, hogy a nyomtatásban már olvasható fordításokban is sok a bizonytalanság a szervezetek, intézmények és a nemzetközi egyezmények fordításában és célnyelvi helyesírásában. Kutatáskor azt az alakot kell kiválasztanunk, amelyik az adott szakterület hivatalos forrásából származik. Ezt az alakot sajnos akkor is használnunk kell, ha nyelv-

66


helyességi hibát észlelünk benne, de a megbízónak szánt fordítói végjegyzeteiben hívjuk fel a figyelmet a problémára, és tegyünk javaslatot egy elfogadhatóbb alakra. Az alábbi példákkal illusztráljuk, mennyi változatot találhatunk különféle forrásokban például egy nemzetközi egyezmény fordítására: EN: Kyoto Protocol > HU: Kyotói Jegyzőkönyv (ez a hivatalos magyar fordítás, helyesírási hiba található benne!) / Kyotói Egyezmény / Kyotói Protokoll / Kiotói Egyezmény / kiotói Megállapodás / kiotói Protokoll Szerencsére az I. részben ismertetett korpuszalapú szótárprogramokban is pillanatok alatt megtaláljuk a hiteles forrásból származó adatokat. Ha ezeken a helyeken nem járnánk sikerrel, keressük a célnyelvi megfelelőt a hivatalos honlapokon! Például: EN: The Kyoto Protocol is an international agreement linked to the United Nations Framework Convention on Climate Change, which commits its Parties by setting internationally binding emission reduction targets. (Forrás: http://unfccc.int/kyoto_protocol/items/2830.php) HU: A Kiotói Egyezmény az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményének (UNFCCC vagy FCCC) jegyzőkönyve, amely a globális felmelegedés elleni küzdelmet segíti. (Forrás: http://www.botanoointernational.eoldal.hu/cikkek/nemzetkozi-egyezmenyekmegallapodasok.html) A reáliák fordítására alkalmazott leggyakoribb műveletek a) Általánosítás (jelentések bővítése/generalizáció): A jelentések bővítése (generalizálása, általánosítása) azt jelenti, hogy a fordító tágabb jelentésű szóval adja vissza valamely forrásnyelvi szó értelmét (Klaudy–Simigné 1996: 36). Példa a mezőgazdasági reáliák közül: EN: Some hill slopes have been converted into terrace farms. HU: Ahol lehet, a teraszos művelési módszert alkalmazzák. (Forrás: http://en.wikipedia.org/wiki/Sikkim#Geography) b) Konkretizálás (jelentések szűkítése/differenciálás): A lexikai rendszerek különbségeivel, a valóság eltérő lexikai tükrözésével indokolható művelet (Klaudy–Simigné 1996: 35). Példa építészeti szövegből: EN: Georgian > HU: V. György korabeli (Forrás: MobiMouse – Akadémiai Nagyszótár) c) Jelentésfelbontás (lásd fent): EN: Elizabethan > HU: Erzsébet-kori/Erzsébet korabeli (Forrás: Országh L.– Magay T.: Angol–magyar nagyszótár. Akadémiai Kiadó, 1998) d) Jelentésbetoldás (lásd fent) Irodalmi szövegben: EN: The lengthened sheet of the Champlain stretched from the frontiers of Canada. HU: A hosszúkás alakú Champlain-tó mélyen benyúlt Kanada határai felől [a szomszédos New York tartományba]. (James Fenimore Cooper: The last of the Mohicans)


67

e) f)

g)

h)

i)

Szakmai dokumentumban: EN: Eurostat Tourism Statistics 2008 HU: Az Eurostat által készített, 2008-ra vonatkozó turisztikai statisztika (Forrás: http://ec.europa.eu/eurostat/; http://www.ons.gov.uk/ons/index.html; http://epp.eurostat.ec.europa.eu/portal/page/portal/eurostat/home/) Jelentéscsere (lásd fent): EN: Remembrance Day > HU: Fegyverszünet napja (Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Fegyversz%C3%BCnet_napja) Analógiás jelentéscsere: Az analógia az a jelenség, amely során egy nyelvi elem egy vele azonos nyelvi szinten található másik elem hatására alakul ki vagy változik meg (Tolcsvai Nagy 2000: 29). Példa: EN: employed by the South Wales Miners’ Federation HU: vezető volt a Dél-walesi Bányászszakszervezetben (Forrás: Ken Follett: Fall of Giants) Idegen szó átvétele: Az idegen szó olyan szó, amely egy másik nyelvből viszonylag rövid ideje került be a szókincsbe, és még nem honosodott meg az átvevő nyelvben: nem illeszkedett be az alakrendszerébe, idegenségét pl. írásmódjában is őrzi (Tolcsvai Nagy 2000: 88). EN: And the chutney, it’ s really tangy! HU: És a chutney, az tényleg csípős! (Forrás: http://glosbe.com/en/hu/chutney) Körülírás: EN: On the evening of Boxing Day Philip sat in the dining-room with his uncle. HU: Karácsony másnapján Philip az ebédlőben üldögélt nagybátyjával. http://hunglish.hu/search?huSentence=&enSentence=boxing+day&doc. genre=-10 A célnyelvbe illeszkedő tükörfordítás: EN: sandstone cliff > HU: homokkőszikla (’érdekes formájú, gyakran nagyon meredek homokkő szikla képződmények Angliában’) (Forrás: http://www.british-history.ac.uk; http://www.google.hu/imgres)

Példa a reáliák kezelésére (a Canadian Pacific Railway szórólapjáról): Az idegenforgalmi prospektus műfajára például jellemző, hogy olyasmit ábrázol, ami csak a másik országra, a másik kultúrára jellemző, és a célnyelvi kultúrában esetleg nincs is rá kifejezés. Ezeket a földrajzi, történelmi, társadalmi, néprajzi, ipari stb. jelenségeket, valamint az őket megnevező szavakat reáliáknak nevezzük. A műfaj másik jellemzője azonban az is, hogy ezeket a reáliákat úgy tolmácsoljuk, hogy a célnyelvi olvasónak legyen fogalma arról, mire számíthat az utazás során, sőt, kedve is támadjon a vidék megtekintéséhez. A reáliákat tehát közel kell vinni az olvasóhoz. Ennek érdekében ki kell választanunk azt az eljárást, amelyik az adott műfaj és az adott olvasóközönség szempontjából célszerű. Választhatunk például a fent említett általánosítás, konkretizálás, jelentésfelbontás, jelentésbetoldás, analógiás jelentéscsere, idegen szó átvétele, körülírás közül. Az alábbi példával azt mutatja, milyen megfontolások érvényesülhetnek a döntésünkben egy utazási prospektus fordításakor:

68


EN: This legacy remains plainly visible: filled with ski-hire stores and seasonal workers, the town huddles around its station, memorably marked by a Haida totem pole named Two Brothers. HU: ... a Két testvér elnevezésű haida indián totemoszlop (elfogadott megoldás: a „beszélő név” hangulata jól szolgálja az idegenforgalmi prospektus funkcióját) Más, (a fordítás céljától függően) elfogadható eljárások a fenti fordításra: • egy indián totemoszlop (általánosítás, olyan műfajokban, ahol a nép megnevezésével nem szükséges terhelni az olvasót) • Two Brothers nevű haida totemoszlop (idegen szó átvétele, előnye: visszakereshető, ami pl. a tudományos földrajzi leírás műfajánál szükséges szempont) • Gyakori helyesírási hiba: • Haida indián (helyesen haida – kis kezdőbetűs, melléknév) • Két Fivér/Két Testvér (helyesen Két testvér/fivér – a tulajdonnévként kezelt megnevezésnek csak az első tagja nagy kezdőbetűs)

Személy- és helységnevek átírása

Fő szabály: neveket nem fordítunk; fő szempont: az azonosíthatóság. A helységnevek kezelése azzal okoz nehézséget, hogy a legtöbb helységnévnek nyelvenként eltérő változata van. Például Ausztria fővárosa esetében: -- Számos nyelven Vienna/Viena; franciául Vienne, hollandul Wenen, oroszul Ве́на, csehül Vídeň, horvátul Beč, magyarul Bécs – hivatalos neve azonban Wien. -- Általában a városnév célnyelvi megfelelőjét alkalmazzuk, hiszen a célnyelvi kultúrában ismert névvel a helység egyértelműen azonosítható: Bécs. -- Bizonyos okiratok azonban (pl. születési anyakönyvi okiratok): a helységnév hivatalos neve szükséges: Wien. Alapelv: az okirat keletkezésének időpontjában hatályos hivatalos helységnevet kell feltüntetni a fordításban (a történelmi változások miatt). A Magyarországtól elcsatolt területek helységneveinek mind a magyar, mind pedig a hivatalos külföldi változatát szerepeltetni kell a fordításban. Helységnevek nyelvenként eltérő átírása A fentiekből is következik, hogy nem csupán a földrajzi helyek megnevezése, hanem a helyesírása nyelvenként változó lehet, hiszen az átírás szabályai is eltérőek. Például a japán nyelv nemzetközi (angolos) átírása az ún. Hepburn-féle átírás, s bár a magyaros átírás erre épül, számos hang jelölése eltérő: ch – cs, j – dzs, s – sz, sh – s, ts – c, w – v, y – j, z – dz. Tehát ha például angolból fordítunk magyarra, nem vehetjük át a latin betűsre átírt japán neveket, hanem a magyaros átírás szabályait kell alkalmaznunk. Például: Okinawa > Okinava, tamagotchi > tamagocsi, Fuji > Fudzsi. Ennek értelmében a japán főváros nevének magyaros írásmódja Tókjó vagy Tókió (Laczkó–Mártonfi 2004: 182), és hasonlóképpen járunk el Kiotó nevével is a már említett reália fordításában.


69

A személynevek kezelése főleg akkor bonyolult, amikor a szövegben a forrásnyelvin és célnyelvin kívüli, harmadik kultúrából származó személynév található. Alapvetően két probléma adódhat: a személynév átírása és a személynév elemeinek sorrendje. Problémát jelent, hogy a személynevet magyarra átírni csak az MTA átírási szabályainak megfelelően szabad, nincs lehetőség a különböző nyelvközi névváltozatok kölcsönös megfeleltetésére (például Sztepan = Stephen = Stefan = István). A személynevek átírására két módszer használatos: a. Transzliteráció (íráskép, betű szerinti átírás): az átírásnak az a módszere, mellyel két különböző betű- vagy szótagírású ábécé közül a forrásírás minden egyes betűjelét az átvevő írásban egy-, két- vagy háromjegyű betűvel, illetve mellékjellel vagy ezek kombinációjával ábrázoljuk. A magyar átírás általános szabálya szerint a nem latin betűs forrásnyelv átírása a kiejtés és/vagy az íráskép alapján történik. A transzliteráció előnye, hogy lehetővé teszi az eredeti név visszaállítását, ezért jellemzően a dokumentációban használják. (Lásd fent a helységnevek átírását.) Gyakran okoz gondot az orosz nevek angol átírásának (transzliterációjának) magyarra fordítása, mivel eltérőek az oroszból magyarra és az oroszból angolra átírás szabályai. A cirill betűk angol átírására jelenleg párhuzamosan több szabályrendszer van érvényben, ennek következtében ugyanazt a nevet több alakváltozatban is láthatjuk a sajtóban, például: Zhukovsky, Zhukovski, Zhukovskiy, Jukovsky (Жуковский). Bizonyos betűk átírása azonban rendszerességet mutat (például х > kh, я > ya, й > y, ж > zh). Ezzel szemben a magyar alak közvetlenül az orosz név kiejtése, illetve írásképe alapján történik: Zsukovszkij. További példák gyakran említett nevekből (orosz–angol–magyar): Михаил Тихонов – Mikhail Tikhonov – Mihail Tyihonov Яна Смелянская – Yana Smelyanskaya – Jana Szmeljanszkaja Сергей Толстой – Sergey Tolstoy (a korábbi franciás átírás szerint: Sergei Tolstoi) – Szergej Tolsztoj Анжела Жаркова – Anzhela Zharkova – Anzsela Zsarkova Михаил Сергеевич Горбачёв – Mikhail Sergeyevich Gorbachev – Mihail Szergejevics Gorbacsov (Forrás részben: http://usefulenglish.ru/vocabulary/russian-names-in-english-en) Ha azonban az orosz név tulajdonosa angol nyelvterületen vált ismertté, esetleg ő maga alakította ki nevének latin betűs átírását, természetesen az angol átírás szerinti alakot vesszük át, például: Igor Stravinsky, Roman Jakobson. b. Transzkripció (fonetikus, kiejtés szerinti átírás): az átírásnak az a módja, amely a hangzás hű visszaadására törekszik. A szavak hangalakjának nemzetközileg egységes átírása speciális jelkészlettel (például IPA – nemzetközi fonetikai ábécé). Szótag- vagy fogalomírású nyelveknél ezt alkalmazzák. A hiteles (okmány)fordítás szempontjából meg kell említenünk a közigazgatásban a világon általánosan használt átírási módszert: a név kiejtés szerinti átírását a célnyelvi írásrendszer alapkészletének segítségével. Itt nincs szükség speciális írásmódra és nyelvészeti képzettségre, az átírt név pedig minden szempontból

70


kompatibilis lesz az adott ország hivatalos nyelvével, ezért az MTA is ezt írja elő mint hivatalos átírási módszert. Hátránya, hogy a név átírás előtti eredeti alakja nem állítható helyre, mert a transzkripció révén egyes hangokat egynél több jellel (pl. magánhangzó megnyújtására szolgáló néma jellel), míg más hangokat adott esetben egyetlen jellel jelölnek, így jelmegfeleltetéssel az eredeti név betűi, jelei nem állapíthatók meg. Például Tóth Lőrinc nevének átírása oroszra, majd ennek latin betűs, angol átírása a nemzetközi okiratokban: Tót > Товт [Tovt] (Az orosz nem ismeri a hosszú „o”-t, így a hangnyújtást az oroszban szokásos „v”-nyújtóhang közbeiktatásával érték el) > angol átírással: Tot Lőrinc > orosz: Левринц [Levrinc] > angol átírással: Levrints (Nemzetközi okiratba bizonyos esetekben mindhárom bekerül.) (Galli 2011) (A külföldi ábécék és átírások táblázatát lásd Gyurgyák 2007: 327–330, Laczkó– Mártonfi 2004: 246–275.) c. A névelemek sorrendje, a személynevek struktúrája kultúránként változó. Kezelésükkor fő szempont a személy azonosíthatósága, mely nem mindig egyszerű feladat. Az európai nyelvek esetében az utónév megelőzi a családi nevet, de például a japán nyelv a magyar sorrendet követi. Bizonyos országokból származó okiratok esetében nem könnyű eldönteni, a személynévnek melyik eleme a magyar fogalmak szerinti családi név, és melyik az utónév. Hasonló kérdéseket vet fel az apai utónév, mely bizonyos kultúrákban (például az oroszban) középső névtagként szerepel, az arabban pedig nemcsak az apa, hanem a nagyapa utóneve is a személynév része. A fordítói társadalom felfogása a névelemek sorrendjét illetően nem egységes. Két irányzat létezik: a forrásnyelvi és a célnyelvi sorrendet követők. A forrásnyelvi sorrendet követők érvelése szerint a neveknek a forrásszövegben való azonosíthatósága biztosított. A célnyelvi sorrendet követők a fordítás felhasználását tartják szem előtt: az okiratban szereplő névelemeknek a célnyelvi kultúrkörbe illeszkedő sorrendje lényegesen könnyebben értelmezhető az olvasó számára. Mindkét irányzat megközelítésben van igazság, és mindkét esetben szükségessé válhat, hogy a fordító lábjegyzet vagy zárójeles megjegyzés formájában magyarázatokat, illetve kiegészítéséket fűzzön a fordításában alkalmazott megoldáshoz. A magyar házassági névviselési hatályos jogszabályok nem illeszthetők bele egyik irányzatba sem: a fordító szinte biztosan magyarázó megjegyzésekre szorul. Nagy Emese és Kovács Béla házasságkötése esetén hét névviselési lehetőség adódik Nagy Emese számára: Nagy Emese, Kovács Emese, Nagy-Kovács Emese, Kovács-Nagy Emese, Kovács Béláné, Kovács Béláné Nagy Emese, Kovácsné Nagy Emese. Az 1–4. névváltozattal mindkét fordítói irányzat megbirkózik, de az 5–7. névváltozat: értelmezést segítő magyarázatra szorul. A tudományos fokozatot (doktorátus) jelölő alábbi névváltozatokhoz fordítói megjegyzés szükséges: dr. Kovács Béláné Nagy Emese, Kovács Béláné dr. Nagy Emese, dr. Kovács Béláné dr. Nagy Emese (a tudományos fokozat birtokosa: 1. a férj, 2. a feleség, 3. mindketten) (Galli 2011).


d. Az idegen személynevek melléknévi képzője (kezdőbetű és képzőválasztás szempontjából) téves célnyelvi alakhoz vezethet. Például: EN: Keynesian > keynesi (téves alak: *Keyneziánus) But he governed as a Keynesian, pushing through large tax cuts and a huge run-up in defense spending. (Tax cuts are just as Keynesian as government spending; both pump money into the economy and increase aggregate demand.) HU: Könnyű a politikusokat okolni az efféle egysíkú keynesi gazdaságpolitikáért, de a lakosságot ugyancsak terheli felelősség. Háttérismeretek: Reália

Keynes, John Maynard [kéjnz]

Megjegyzés

(1883-1946) British economist whose ideas have fundamentally affected the theory and practice of modern macroeconomics. His ideas are the basis for the school of thought known as Keynesian economics.

Forrás

http://en.wikipedia.org/wiki/John_Maynard_Keynes

Reália

Keynesian economics

Definíció

A demand-side economic policy, first presented by John Maynard Keynes after World War I, that encouraged deficit spending by governments during economic recessions in order to provide jobs and boost income.

Forrás

http://www.sparknotes.com/us-government-and-politics/glossary/ terms.html

Magyar kifejezés

keynesizmus [kénzizmus]

Definíció

(20. század második harmadától számítjuk, megalkotója Keynes) az a közgazdaságtani irányzat, amely szerint a „magára hagyott gazdaság” az elégtelen kereslet és a gazdaság szereplőinek pszichológiája (a jövő bizonytalan) miatt működésképtelen, ezért az államnak kell megteremtenie az egyensúlyt.

Forrás

Tolcsvai Nagy Gábor: Idegen szavak szótára. Budapest: Osiris Kiadó, 2007

Tulajdonnévi rövidítések

Vállalatok, szervezetek, de akár országok, városok nevét is gyakran rövidítve használja a sajtó, de maguk az érintettek is. Sőt, a jogszabályszerkesztésről szóló rendeletben a rövidítések használatáról külön rész rendelkezik (http://www.njt.hu/cgi_bin/njt_ doc.cgi?docid=125097.209109). Ha a forrásnyelvi szöveg a rövidítés első említésekor

72


nem tartalmazza a tulajdonnév teljes alakját is, fordításkor fel kell oldanunk, a következő szabályok szerint: a) Ha a betűszónak van ismert, elfogadott vagy hivatalos magyar megfelelője, akkor arra cseréljük le például (UNO > ENSZ). (Természetesen a teljes alakkal is így járunk el, ha a rövidítés mellett megjelenik, és van hivatalos célnyelvi fordítása.) b) Ha csak a teljes alaknak van elfogadott fordítása, akkor azzal helyettesítjük a forrásnyelvi rövidítést (DG > Főigazgatóság). c) Ha sem a rövidítésnek, sem a teljes alaknak nincs magyar megfelelője, akkor általánosítást, értelmezést toldunk be az angol teljes alak mellé (A.I. > Amnesty International emberjogi szervezet). d) Ha a betűszó használata elterjedt a célnyelvben, akkor az áll elől, ha nem közismert a rövidítés, akkor a teljes alak áll elől. Például: IMF (Nemzetközi Valutaalap), Amerikai építésügyi és városfejlesztési minisztérium (Department of Housing and Urban Development, HUD) e) Az országos szervezeteket, programokat stb. jelölő betűszók forrásnyelvi alakját megtartjuk, vagy csak a teljes alakot célnyelvi megfelelőjét írjuk ki, attól függően, hogy a jelölt intézmény stb. mennyire fontos a célnyelvi kultúrában. Általában csak a célnyelvi fordítást közöljük. (TUC > Szakszervezetek Kongresszusa). f) Magánvállalatok nevét megtartjuk a forrásnyelvi rövid alakban, amen�nyiben az illető vállalat közismert a célnyelvben (IBM), egyébként kiírjuk a teljes alakot. g) A földrajzi neveket és könyvcímeket kiírjuk (LA – Los Angeles; EB – Encyclopedia Britannica), kivéve, ha a rövidítés közismert a célnyelvben (Newmark 1993:138–9). Néhány példa szaknyelvi szövegekből: a) ponthoz: EN: European Fisheries Fund (EFF) à HU: Európai Halászati Alap (EHA). c) ponthoz: EN: CRA policy and forced the GSEs to compete with FHA and banks for the same mortgages. HU: A közösségi újrabefektetési törvény (CRA) politikája kényszerítette a kormányzat által támogatott vállalatokat, hogy versenyezzenek a szövetségi lakáshivatallal (Federal Housing Administration, FHA) és a bankokkal ugyanazokért a jelzálogokért. (Forrás: www.penzugyiszemle.hu) e) ponthoz: EN: The framework of scenarios WP2 assumes four futures. HU: Svájc klímakutatással foglalkozó intézetének a jövő klímájával foglalkozó tanulmánya (WP2) négy különböző jövőt tételez fel. (Forrás: http://www.nccr-climate.unibe.ch/work_packages/index_en.html http://www. snf.ch/nfp/nccr/E/Pages/home.aspx)


Könyv- és cikkcímek, illusztrációk, hivatkozások, jegyzetek, kiemelések fordítása

A tudományos vagy műalkotások címének fordításakor meg kell tudnunk, van-e a műnek publikált célnyelvi fordítása. Ha igen, akkor ezzel helyettesítjük be az idegen nyelvű címet (a magyarban általában dőlt betűs kiemeléssel), és a lektornak, szerkesztőnek, megbízónak szánt fordítói végjegyzetben közöljük a cím forrását. Például: EN: Fareed Zakaria is the host of Fareed Zakaria GPS on CNN, Editor-at-Large of Time, and the author of The Post-American World. HU: Fareed Zakaria a CNN Fareed Zakaria GPS című műsorának házigazdája, a Time magazin állandó publicistája, A poszt-amerikai világ című könyv szerzője. A fenti példában a műsor címét, mivel magyar megfelelője nincs, értelmező betoldással látta el a fordító. A könyvnek azonban van publikált magyar nyelvű fordítása, így ezt emeli a szövegbe a fordító, és a végjegyzetben közli a kiadót, a kiadás helyét és évét (Budapest: Gondolat Kiadó, 2009). Ha a könyvnek nincs publikált célnyelvi fordítása, akkor a forrásnyelvi címet kell közölni, és mellette informálja az olvasót a cím tartalmáról. Ennek két módja van: -- Szögletes zárójel jelzi, hogy nincs hivatalos magyar fordítása a könyvek címének, csak az értelmezés miatt közli a fordító. -- Jó megoldás az is, amikor az angol cím után csak néhány szavas betoldással jelzi a fordító a könyv címének tartalmát. Például: EN: „Reweaving the Fabric: How Congregations and Communities Can Come Together to Build Their Neighborhoods” by Ron Nored and „Dry bones Rattling” by Mark Warren also provide examples of what people can accomplish when they band together over time and develop a vision and a base of community leaders who can also function beyond community or neighborhood boundaries. HU: Ron Nored Reweaving the Fabric: How Congregations and Communities Can Come Together to Build Their Neighborhoods [Az anyag újraszövése: Vallási gyülekezetek és közösségek összefogása lakóhelyük újjáépítéséhez] címmel megjelent könyve szintén remek példaként szolgál arra, hogy összefogással milyen eredményeket lehet elérni, ahogy egy közösség emberei időről időre találkoznak, megbeszélik elképzeléseiket, megválasztják a közösség vezetőit, akik a közösség vagy lakóhelyük határain kívül is képviselni tudják érdekeiket. vagy: HU: Ron Nored Reweaving the Fabric: How Congregations and Communities Can Come Together to Build Their Neighborhoods című, vallási gyülekezetekkel foglalkozó könyve szintén remek példaként szolgálnak arra, hogy összefogással milyen eredményeket lehet elérni, ahogy egy közösség emberei időről időre találkoznak, megbeszélik elképzeléseiket, megválasztják a közösség vezetőit, akik a közösség vagy lakóhelyük határain kívül is képviselni tudják érdekeiket. Az illusztrációk szövegét, címét és a jegyzeteket le kell fordítani. A szöveg nyomdai tagolását és a kiemeléseket meg kell tartani.

74


A forrásnyelvi szövegben szándékosan szereplő (3. nyelvű) idegen szavak fordítása

Ezeket a szavakat csak akkor hagyjuk a szövegben, ha a célnyelvi kultúrában is (hasonló szituációban) használt kifejezésről van szó. Ezeket általában dőlt betűvel emeljük ki. Ha azonban a célnyelvi olvasó számára feltételezhetően nem ismert, illetve hasonló szituációban nem alkalmazott harmadik nyelvi kifejezésről van szó, le kell fordítanunk magyarra. EN: Climate change has also gradually become an important raison d’etre for the European project, at a time when European citizens and their governments are becoming more sceptical about deeper and faster European integration. HU: A közös klímapolitika egyre inkább az európai összefogás egyik fő mozgatórugójává válik, miközben Európa polgárai és kormányai egyre szkeptikusabbá válnak a szélesebb körű és gyorsabb európai integrációval szemben. RAISON D’ETRE def., kontextus: The claimed reason for the existence of something or someone; the sole or ultimate purpose of something or someone. (literally „reason to be”) http://en.wiktionary.org/wiki/raison_d%27%C3%Aatre mozgatórugó (alkalmi jelentés: az EU-t a közös célok tartják mozgásban) def., kontextus: A célkitűzés lépései a mozgatórugók feltárása, az egyediség azonosítása és a jövőkép megalkotásával együtt a küldetés megfogalmazása. A mozgatórugók azok a tényezők, melyek cselekvésünket meghatározzák. Nem motivációról van szó, hanem annál mélyebb, az értékek talaján gyökeredző irányultságokról, melyek nehezen, lassan változnak. Az egyediség azonosítása az egész tervezési folyamat kulcsmomentuma. http://www.polgariszemle.hu/app/interface.php?view=v_article&ID=403

Idiómák fordítása: veszteség és kompenzáció 1. Idiómák fordítása jelentéscserével A játéknevekre, népszokásokra utaló idiómák fordításakor is jó eszköz a jelentéscsere, hiszen a forrásnyelvi idiomatikus kifejezés elemeinek jelentése vagy képszerűsége csak ritkán illeszkedik a célnyelvi környezetbe. Példa egy politikai szakszövegből: EN: game of chicken > HU: kötélhúzás Indoklás: A game of chicken az Egyesült Államokban elterjedt játék, melyben eredetileg két autó versenyzik, amelyek megpróbálják leelőzni, leszorítani egymást. Ezt a reáliát olyan kifejezéssel helyettesítjük, amely szintén játék, és csak egy nyertese lehet. A kötélhúzás klasszikus, erőt és némi taktikázást kívánó népi játék, amelyet gyakran használunk jelzőként vagy irónia kifejezésére akkor, ha mindkét fél ereje hasonló, és ragaszkodik a saját igazához. A kutatás forrásai:


Reália

game of (budgetary) chicken

Definíció

The principle of the game is that while each player prefers not to yield to the other, the worst possible outcome occurs when both players do not yield.

Forrás

http://en.wikipedia.org/wiki/Chicken_%28game%29

Kontextus

Top congressional Republicans on Sunday predicted that deep, across-the-board spending cuts will take effect March 1, dismissing a Democratic proposal to avert them as dead on arrival and setting the stage for a high-stakes political game of chicken — just as Congress‘ weeklong recess gets under way. (http:// www.washingtontimes.com/news/2013/feb/17/sequestrationbecomes-partisan-game-of-political-c/#ixzz2QfPxbTYQ )

Magyar kifejezés

nincs célnyelvi megfelelője

Fordítási művelet

jelentéscserével oldom meg a megfeleltetést: kötélhúzás

2. Stiláris veszteségek kompenzálása szakmai szövegekben A szaknyelvi szövegek kulturális utalásait, idiomatikusságát nehéz visszaadni a célnyelven, de megpróbálhatjuk kompenzálni a kényszerű egyszerűsítéseket. Kétféle fordítási kompenzációról beszélhetünk. A globális kompenzáció a nyereségeknek és a veszteségeknek az egész műben megvalósuló egysége. Amikor a szöveg lehetőséget ad a célnyelvi eszköztár jobb kihasználására, a fordító él ezzel annak érdekében, hogy a fordítás összességében éppolyan színes lehessen, mint a forrásnyelvi szöveg. A lokális kompenzáció során az idegen nyelvi egyéni – tájnyelvi vagy rétegnyelvi – beszédsajátosságokat adja vissza a fordító a célnyelvben rendelkezésre álló eszközökkel (lásd Klaudy–Simigné 2006: 94–101). Például a filmek dialógusainak fordításakor, ahol az egyéni nyelvhasználat is a jellemzés eszköze, gyakran előfordul ez a nehéz művelet. Olykor a szaknyelvi szövegben is elkerülhetetlen a stiláris veszteség. Ezeket más helyen és más eszközökkel próbáljuk pótolni. Az alábbi példánkban fordító kénytelen lemondani a Holy Grail kifejezésről annak érdekében, hogy a célnyelvi olvasó számára egyértelmű maradjon a szaknyelvi szöveg üzenete. Később azonban lehetősége nyílik a kompenzálásra egy bibliai idézettel: EN: The combination of new technology, megacomputers, and the newly formed scientific disciplines has enabled us finally to achieve the Holy Grail of neurological research. HU: Az új technológia, a megaszámítógépek és az újonnan alakult tudományágak segítségével az ideggyógyászati kutatás végül rábukkant a titok nyitjára. Más példa: EN: Watching the brain ”light up”… > HU: És „lőn világosság”…

76


3. Képszerűség és képzavar Amikor arra törekszünk, hogy megőrizzük a (szakmai) szöveg idiómáit, képszerűségét, könnyen képzavarba bonyolódhatunk. Ezt elkerülhetjük teljes jelentéscsere, esetleg kompenzáció alkalmazásával. Az alábbi példában megváltozik a természeti kép, de hasonló üzenetet hordoz a gazdasági tartalom szempontjából: EN: With at least the electoral uncertainty out of the way, attention quickly turned to how the country’s lawmakers would address the immediate crisis known as the fiscal cliff – the impending end-of-year tax increases and government spending cuts mandated by earlier legislation. […] Looming past the cliff, however, is a deep chasm that poses a much greater challenge. HU: Ezzel legalább elmúlt a választói bizonytalanság, és a figyelem gyorsan afelé fordult, vajon az ország jogalkotói miként kezelik magát a költségvetési lavinaként definiált válságot, a küszöbön álló év végi adóemeléseket és a kormány kiadáscsökkentéseit, amelyekre a korábbi törvények adtak felhatalmazást. […] A most lassan csúszó lavina azonban még lendületet vehet, ha netán meredekebb szakaszra ér, amely minden korábbinál nagyobb kihívással állítja majd szembe Amerikát. Fordítói jegyzet: A szerző a cliff és a chasm összehasonlításával illusztrálja azt, hogy a válság annak ellenére tovább mélyülhet, hogy a jelenlegi folyamatok most éppen pozitív irányba tartanak. A cliff, mint meredek falú, szakadékban végződő szikla, és az ennél sokkal mélyebb chasm, mint törésvonal, szakadék érzékelteti a különbséget. A mondatrész fordítása lehet: A szikla mögött azonban egy mély szakadék körvonalazódik. Mivel én a fiscal cliff kifejezést költségvetési lavinaként definiáltam, a szerző által használt szójátékot meg kell változtatnom. A teljes átalakításkor arra törekedtem, hogy a lavina mozgásával illusztráljam a válság esetleges kimenetelét. A fordító kutatásainak dokumentációja:

Angol kifejezés

fiscal cliff

Definíció

This refers to the simultaneous expiry of tax breaks and the introduction of tax increases and spending cuts that were due at the end of 2012, the cumulation of which were expected push the US back into recession.

Forrás

http://lexicon.ft.com/Term?term=fiscal-cliff

Kontextus

Cuts in discretionary spending and entitlements have therefore become even more essential, but the fiscal cliff deal has postponed negotiations over spending for at least another couple of months. (http://business.time.com/2013/01/02/why-the-fiscalcliff-deal-should-have-included-social-security/#ixzz2Po7HdjkI)

Magyar kifejezés

költségvetési lavina vagy pénzügyi lavina (költségvetési szakadék)


Megjegyzés

Gazdasági területen a pénzügyi folyamatok negatív tendenciáit, főleg, ha ezek drasztikus mértékben vagy ütemben mennek végbe, gyakran illetik a lavinaszerű jelzővel. Sokkal kifejezőbb az amerikai folyamat illusztrálására, mintha szakadékként, meredek sziklafalként definiálnám, mert ez hirtelen zuhanás képzetét kelti, míg a lavina több, egymásra ható esemény láncolatát sejteti. Az Egyesült Államokban ez utóbbi történik. Továbbá a pénzügyi lavinánál beszédesebbnek tartom a költségvetési lavinát, mivel előbbi nem feltétlenül utal az állam szerepére, pedig az adók növelése és a költségcsökkentések is az állam részvételét feltételezik, még akkor is, ha magát a pénzügyi helyzetet a gazdasági válság idézte elő. A magyar sajtóban leggyakrabban költségvetési szakadék, költségvetési bomba, fiskális szakadék fordításokkal találkoztam, de sok esetben használják a lavina szót is a helyzet további jellemzésére.

Kontextus

A világban jelenleg az egyik legnagyobb potenciális veszélynek a közelgő amerikai költségvetési szakadékot tartják a szakemberek, mely egyes várakozások szerint ismét recesszióba taszíthatja az USA gazdaságát.

Forrás

http://www.portfolio.hu/vallalatok/kozelgo_amerikai_szakadek_ mi_lesz_a_reszvenyekkel.176087.html

4. Tükörfordítás A tükörfordítás lehet a kulturális átvitel egyik formája, amikor is a célnyelvi kifejezést a megfelelő forrásnyelvi kifejezés nyelvtani szerkezetére építjük (Hervey–Higgins– Loughridge 1995: 228), illetve amikor a célnyelv átveszi a forrásnyelv szavának jelentését. Ez lehet tudatos nyelvalakítás, de inkább mindennapi szövegfordítások, idegen szövegek megértése során alakul ki (Tolcsvai Nagy 2009). Fordítási hibához akkor vezet, ha szolgai módon a célnyelvi szövegben a forrásnyelvi szöveg sajátosságait követjük, annak ellenére, hogy ez a célnyelvi hagyományoknak, szabályoknak nem felel meg. A tükörfordítás (a fenti idézetek szerint is) lexikai és grammatikai egyaránt lehet. Lexikai tükörfordításra példa: EN: substitution towards natural gas Hibás fordítás: a természetes gázokkal való helyettesítést Javított fordítás: [a jelenlegi technológiák] kiváltása földgázzal A grammatikai tükörfordítás gyakori esete a forrásnyelvi szórend követése, tekintet nélkül arra, hogy a magyar nyelv eltérő szórenddel emeli ki a mondat fókuszát. Másik esete a forrásnyelvi vonzatok, névutók szó szerinti fordítása. Például: EN: uncertainty about future electricity demand and climate variability Hibás fordítás: a jövőbeli elektromosságigény és klímaváltozás feletti bizonytalanság Javított fordítás: a bizonytalanság, mely a jövő elektromosenergia-igényét és a klíma változékonyságát jellemzi

78


A tükörfordítás olykor hiányos utaláshoz is vezethet. Előfordul ugyanis, hogy egy kifejezésnek az angol nyelvben nincs vonzata, a magyar nyelvben azonban van. Például: EN: One of the greatest failings is the lack of adequate ex ante baselines from which it would be possible to estimate the impacts of policies, against those of other contingent factors. Hibás fordítás: A legnagyobb kudarcok egyike az előzetes értékek meghatározásának hiánya, mely lehetővé tehetné a szabályozás hatásainak becslését más esetleges faktorokhoz mérten. Javított fordítás: Az egyik legnagyobb hiányosság, hogy még nem határozták meg az előzetes értékeket, melyek pedig lehetővé tennék a szabályozás hatásainak becslését más esetleges faktorokhoz mérten. 5. Hamis barátok (false friends/faux amis) Ez a kifejezés olyan forrásnyelvi és célnyelvi egységeket ír le, amelyeknek formája azonos, vagy nagyon hasonló, de jelentésük részben vagy teljesen különböző. Ebből adódóan fordítási problémákhoz vezethetnek. A jelenség oka általában nyelvtörténeti, mivel bizonyos szavak eltérően fejlődtek a különböző nyelvekben. Többnyire az egymáshoz közel álló nyelvekben fordul elő, de távolabbi nyelvek esetében is tapasztalható. Érdekes módon, ha egy hamis barátot sokszor használunk forrásnyelvi jelentésében a célnyelvben, egy idő után a célnyelvben is felveszi a forrásnyelvi jelentést (Shuttleworth 1997: 57–58 alapján). Példa erre a critical szó magyar fordítása: kritikus – ’döntő, vmely ügyre v. folyamatra alapjaiban ható’ jelentését ma már a szótárak is tartalmazzák (Tolcsvai Nagy 2007: 593). Példa: EN: For consumer products company SC Johnson, a critical part of its sustainability strategy is to continuously improve the formulation, and packaging design of its household products. HU: A fogyasztási termékeket gyártó SC Johnson vállalat fenntarthatósági stratégiájának egyik kritikus eleme a háztartási termékek összetételének és csomagolásának folyamatos fejlesztése. Érdekes módon a practical jelző is lehet hamis barát, ha a praktikus szóval fordítjuk, hiszen gyakran ’célszerű’ jelentésben szerepel. További példák angol–magyar viszonylatban: administrator – adminisztrátor helyett olykor: (ügy)vezető; dedicated – dedikált helyett: odaadó; partisan – partizán helyett: vknek/vmnek híve; pathetic – patetikus helyett: szánalmas; solid – szolid helyett: szilárd, tömör. Két példa: EN: Barack Obama is a highly partisan Democrat > HU: Barack Obama mélyen elkötelezett demokrata EN: Obama could easily choose a partisan strategy > HU: Obama egyszerűen dönthetne egy támogatóihoz hű stratégia mellett Hamis barátok a terminológiában is akadnak. Például az exotic szó jelentése egzotikus helyett különböző kollokációkban többféle is lehet: EN: exotic species > HU: betelepülő fajok / idegen fajok EN: exotic rabbits in Australia > HU: ausztrál üregi nyulak (Dróth–Turcsányi 2006).


Számos hamis barát felsorolását a különféle nyelvek és a magyar között lásd: http:// hu.wikipedia.org/wiki/Hamis_bar%C3%A1tok_a_magyar_%C3%A9s_m%C3%A1s_ nyelvek_k%C3%B6z%C3%B6tt#Angol

Számok, mértékegységek, jelek fordítása

Ezeknek az adatoknak a pontos fordítása elsődleges követelmény a szakfordításban. Kezelésükre hasznos útmutatást és billentyűkombinációkat találunk a Szerkesztők, szerzők kézikönyvében (Gyurgyák 2007: 335–339), valamint az alábbi honlapon: http://mmi.elte.hu/szabadbolcseszet/index.php?option=com_tanelem&id_ tanelem=349&tip=0 Néhány példa: EN: tizedes pont > HU: tizedes vessző EN: 2 ounces water > HU: 60 ml víz A szorzókereszt nem azonos az x betűvel. Helyes használata a × (ALT+0215) jel alkalmazása. Például: Ez a lap 21 × 29 cm felületű. Százalékjel: szóköz nélkül tapad a számhoz: 5%

Összegzés A szakfordító a kommunikációs helyzetnek megfelelő döntéseket hoz: a műfajnak, retorikai célnak megfelelő regisztert, kohéziós eszközöket, grammatikai és lexikai elemeket választja ki (bővebben lásd Dróth 2011). Ennek értelmében nem minden tekintetben ekvivalens fordításra, hanem a fordítási feladatnak megfelelő fordításra törekszik. Ezen belül azonban fontos szempont, hogy főleg a reáliák és a terminológia terén, de dokumentum jellegű fordítási igény esetén más egységek vonatkozásában is, megtalálja a szükséges ekvivalenseket. A 2013-ban végző estis hallgatóink képesítőfordításukban jól átgondolt szakmai döntéseket hoztak ennek érdekében.

Irodalom Dróth Júlia (2011): Fától az erdőt. Kérdések és válaszok a fordítás technikájáról. Budapest: Magyarországi Fordítóirodák Egyesülete, Fordítói ABC-sorozat, 4. kötet, Dróth Júlia – Turcsányi Gábor (2006): Az üregi nyúl mint egzotikus európai állat. Gondolatok a természet- és környezetvédelmi terminológia fordításáról. In: Szaknyelv és szakfordítás. Gödöllő: SZIE GTK. 54–61. Dudits András (2010): A fordítói olvasás kognitív és gyakorlati mechanizmusai. Doktori értekezés tézisei. Budapest: Eötvös Loránd Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar, Nyelvtudományi Doktori Iskola, Fordítástudományi Doktori Program. Galli Péter (2011): Az okiratfordítás gyakorlati problémái. In: Szaknyelv és szakfordítás 2010–2011. Gödöllő: SZIE GTK. 26–39. Gyurgyák János (1997): Szerkesztők és szerzők kézikönyve. Budapest: Osiris Kiadó.

80


Hervey, S. – Higgins, I .– Loughridge, M. (1995): Thinking German Translation. New York/London: Routledge. Klaudy Kinga (1997): Fordítás I. Budapest: Scholastica. Klaudy Kinga – Simigné Fenyő Sarolta (1996): Angol–magyar fordítástechnika. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó. Laczkó Krisztina – Mártonfi Attila (2006): Helyesírás. Budapest: Osiris Kiadó. Newmark, P. (1993): Paragraphs on Translation. Clevedon, Philadelphia, Adelaide: Multilingual Matters. Shuttleworth, M .– Cowie, M. (eds., 1997): Dictionary of Translation Studies. Manchester: St.Jerome. Tolcsvai Nagy Gábor (szerk., 2000): Nyelvi fogalmak kisszótára. Budapest: Korona Kiadó. Tolcsvai Nagy Gábor (2007): Idegen szavak szótára. Budapest: Osiris Kiadó. Tolcsvai Nagy Gábor (2009): A tükörfordításról, kognitív szemantikai nézőpontból. In: Menyhárt J. – Presinszky K. (szerk.): Fordítás – kétnyelvűség. Nyelvészeti tanulmányok a fordítás elméletéről és gyakorlatáról, valamint a magyar–szlovák kétnyelvűségről. Nyitra: Konstantin Filozófus Egyetem. 7–15.


II. A TOLMÁCSOLÁS OKTATÁSÁNAK MÓDSZERTANA A GYAKORLATTAN „MŰFAJA” A NYELVI KÖZVETÍTÉSBEN – AVAGY CSAK FÚJOM A MAGAMÉT... Bendik József Budapesti Corvinus Egyetem és Pázmány Péter Katolikus Egyetem Tíz éve a Fordítástudomány 5/2-es számában közzétettem A „praxeológia” rovat indítása elé című írásomat. Az idézőjelben szereplő szakmai zsargonszó a nyelvi közvetítés gyakorlattanát jelöli. A gyakorlattan (GYT) – szakmai tevékenységek tényezőinek (folyamatának, összetevőinek, szereplőinek) átfogó tanulmányozása, leginkább az adott szakmát művelők/oktatók által. Az indíttatást az íráshoz a Fordítók és Tolmácsok Őszi Konferenciáján (2003. október 3.) elhangzott, a magyar tolmácsolásszabvány létrehozására vonatkozó javaslat adta. A folyóirat főszerkesztőjével egyetértésben felszólítottam az érintetteket – gyakorló fordítókat, tolmácsokat, fordítóirodákat, rendezvényszervezőket, oktatókat, kutatókat –, hogy vegyünk részt a szabvány előkészítésében a lap hasábjain. Vitaindítónak javasoltam, hogy a szabvány a tolmácsolás optimális minősége érdekében írja elő a tolmácsolt események előtti ismertető kihirdetését. Példaként, kiindulási pontként közöltem az Európa Tanács erre vonatkozó dokumentumát (Council of Europe Interpretation Guide for Optimum Interpretation Quality). Hozzám nem érkezett reagálás a felhívásra, a lap szerkesztősége sem jelentkezett. Jómagam folytattam a tolmács életpályát, oktattam is, előbb a Miskolci Egyetemen (ME), majd a Budapesti Corvinus Egyetemen (BCE) és a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen (PPKE). A tolmácsolás praxeológiája tananyagként alakult, a képzés folyamatában gyarapodott, kikristályosodott. Az alábbiakban azt a változatát szeretném bemutatni, amelyet jelenleg alkalmazok a PPKE mesterképzésén. Teszem ezt azért is, mert tapasztalatom szerint a hazai nyelvi közvetítői pálya környékén aggodalomra okot adó állapotok uralkodnak, még inkább, mint tíz évvel ezelőtt. A GYT empirikus modelljeit, fogalmi keretét alkalmasnak tartom arra, hogy hasznosítható legyen egy átfogó, minden szereplőt érintő szakmai egyeztető folyamatban. Ennek egyik állomása lehetne a nyelvi közvetítői szabvány (NYKSZ) és/vagy etikai kódex létrehozása. Kezdjük egy alapvető meghatározással. A mai társadalomban a nyelvi közvetítés (NYK) javarészt piaci alapon működő szakmai szolgáltatás. Az a rendeltetése, hogy eltávolítsa a nyelvek és nyelvhasználati módozatok (Braille-írás, siketek jelrendszere) különbözőségéből adódó kommunikációs akadályokat, a nyelvhasználók igénye-

82


inek megfelelően. Az NYK legismertebb szakágai a fordítás, a tolmácsolás, a jeltolmácsolás, a lektorálás, valamint egyre inkább a különböző neveken (editing, editálás) ismert gépi szerkesztés. Az NYK a gyakorlatban többszereplős jelenség. Ennek bemutatását szolgálhatja a tolmácsolás átfogó gyakorlattani modellje (ÁGYTM, 1. ábra). Az NYK-i jelenség főszereplői nyilvánvalóan a fordítók, tolmácsok, jeltolmácsok, nyelvi és szaklektorok, szerkesztők, hiszen nélkülük a szolgáltatás lehetetlen. Az ábrán a működési környezetébe helyezett „növény” jelképezi a professzionális tolmácsot, a főszereplőt. Körülötte a jelenség további szereplői. A tolmács a szakmai tevékenységét egyéni vállalkozóként vagy alkalmazottként végezheti, a jogalkotók, szabályozók által működtetett keretekben, érdekképviseletek esetleges közreműködésével. A tolmács szakképzését, oktatását oktatók végzik, szinte kizárólagosan felsőfokú oktatási intézményekben. A képzett tolmács szolgáltatását rendezvényszervezők veszik igénybe, közvetlen alkalmazással vagy közvetítők, fordítóirodák beiktatásával. Munkája során a tolmács munkakapcsolatba kerül a tolmácstársakkal, lebonyolítókkal, technikusokkal, résztvevőkkel (szónokokkal és hallgatókkal). Képzése, továbbképzése során megismerkedhet a nyelvi közvetítést kutatók munkásságával.

1. ábra. A tolmácsolás átfogó gyakorlattani modellje

II. A TOLMÁCSOLÁS OKTATÁSÁNAK MÓDSZERTANA 83

A modellben feltüntetett elemek a tolmácsolás-gyakorlattan tartalomjegyzékeként is felfoghatók. Az empirikus modellnek a hipotetikus modellhez képest az az előnye, hogy a valóság áttekinthető tükre, azt ábrázolja, ami a gyakorlatban létezik, történik. Akár egy térképen, feltüntethetők az adott jelenségben tapasztalható újabb elemek. Az átfogó modell egyszerre láttatja az ábrázolt jelenség valamennyi szereplőjét, lényeges összetevőjét, a tolmácsolási szolgáltatás folyamatának szerepköreit, az azon belül zajló műveleteket. A NYK alapvető meghatározásából adódik a tolmácsolás gyakorlattani meghatározása: nyelvi közvetítői szolgáltatás, amelynek az a rendeltetése, hogy a forrásnyelvi közlemény elhangozzék a célnyelven. Mivel a modell elsődleges célja a tolmácsok képzésének az elősegítése, a szereplők közül csak az ő személyiségmintájára és szolgáltatására vonatkozó részletes elemek találhatók meg benne: 1. A tolmács teljes szakmai kapacitása (TSZK): a professzionális tolmács a szolgáltatás alanya, végzője, kínálója, „vendora”; sikeres munkája, életpályája érdekében fel kell építenie és karban kell tartania szakmai tudását, „kapacitását”. 2. Jellem, nyelvtudás, szaktudás, műveltség: a TSZK gyökerei, alkotó elemei. A jellem magában foglalja a fizikai és a szellemi képességeket, a temperamentumot, a hozott és a szerzett tulajdonságokat. A nyelvtudás legalább két nyelv vagy nyelvhasználati módozat magas fokú tudását feltételezi. 3. Motiváció, nyelvtanulás, szakképzés, művelődés, eseti felkészülés, pihenés: a TSZK tápanyagai. A kapacitás a tolmácsolás folyamatában, valamint a pálya során apad, elhasználódik. A „táptalaj” biztosítása nélkül elmarad a feltöltődés, akadozik a szakmai teljesítmény. 4. A modell négy ága ábrázolja azokat a szerepköröket, amelyek betöltését a tolmácséletpálya során a TSZK hivatott biztosítani. A tolmács vállalkozói szerepkörében kapcsolatba kerül a jelenség folyamaton kívüli szereplőivel. A hallgatói, fordítói, előadói szerepköröket a tolmácsolás folyamatában kell vállalnia. Összpontosítás, memóriaműveletek, a TSZK beosztása: erre a három szellemi erőfeszítésre azért van szükség a tolmácsolási folyamat mindhárom szerepkörében, mert a tolmács szellemi munkájában az agykutatók szerint alig lelhető fel automatikus művelet. A kapacitás beosztásának a fontossága leginkább a szimultán tolmácsolás folyamatában nyilvánvaló: ha a tolmács leragad egy közleményszakasz értelmezésénél, aligha marad ideje, kapacitása gondosan megfogalmazni azt, vagy kapkodás nélkül artikulálni a célnyelven. A rugalmasság erőfeszítésére a professzionális tolmácsnak munkavállalói, vállalkozói szerepében van leginkább szüksége, hogy a piacra bekerüljön, és benne maradjon. 5. Szervezés, működtetés, kapcsolattartás: ezek lennének a szabadúszó tolmács életpályáját biztosító vállalkozói tevékenységfélék. Biztonságos alkalmazásban működő tolmácsoktól sem idegenek a felsorolt tevékenységekhez szükséges készségek. 6. Észlelés (hallás, látás), értelmezés, jegyzetelés: a tolmácsolási folyamatban elsőként sorra kerülő hallgatói szerepkör műveletei. A számítógépes prezentációk korában a bejövő forrásnyelvi közleményt a tolmács nemcsak füllel, hanem

84


látás és olvasás útján is észleli, esetleg egy harmadik nyelven. Emiatt a tolmácsképzésben fontosabb lett a blattolási készség fejlesztése. 7. Jegyzetelés, értelmezés, átkódolás, fogalmazás: a fordítói szerepkör műveletei. Míg hallgatóként a konszekutív módban dolgozó tolmács forrásnyelven jegyzetel, fordítóként a célnyelven teszi azt. Az utóbbi készségét megéri kialakítani, mert a célnyelvi jegyzet megszólaltatásához kevesebb feldolgozókapacitás szükséges. Az értelmezés művelete is átnyúlik a hallgatói szerepkörből, mikor a tolmács összeveti az észlelt forrásnyelvi lexikai vagy mondattani egységeket a számításba vehető célnyelviekkel. Az átkódolás művelete ahhoz szükséges, hogy a különböző csatornákon (a szónok hangja és mimikája, a kivetített ábrák, a szöveg) érkező jeleket a fordító átváltsa verbálisan megszólaltatható jelekké. Ezt követi a célnyelvi fogalmazás művelete, amely során a tolmács dönt a megfelelő terminológiai, szemantikai és nyelvtani formák mellett. 8. Artikulálás, „tálalás”, önellenőrzés, korrigálás: a tolmács előadói szerepét alkotó műveletek. Az artikulálás a beszédtagolást, a beszédtempót, a beszédhangok felismerhetőségét jelenti. A tálalás művelete során látjuk el az elhangzó termékünket beszédprozódiai tulajdonságokkal, hogy célnyelvi közleményünk lehetőleg ilyen szempontból is megfeleljen a tolmácsolt szónok metanyelvi tulajdonságainak. Például, ha egy forrásnyelvi közleményszakasz gúnyosan hangzik, a célnyelvi ne szóljon lelkesen. Az önellenőrzés és korrigálás műveletei arra valók, hogy a tolmács folyamatosan figyelje, amit kiejt a száján, javítsa az esetleges elszólásokat, kiejtési hibákat. A következőkben a tolmácsolási szolgáltatás válfajait ábrázoló modellt (2. ábra) mutatom be, mivel ez szintén részét képezhetné annak a fogalmi keretnek, amelyet használhatónak vélek a szabvány/etikai kódex előkészítésében. Gyakorlattani szempontból a tolmácsolás tipológiája nyitott, hiszen a megrendelők változó igényei, valamint a megújuló technológiák hatására új tolmácsolási válfajok alakulnak ki, míg a korábbiak háttérbe szorulnak.


2. ábra. A tolmácsolási szolgáltatás válfajai A „virágfej” (a modell egyik hallgatómtól kapta a becenevét) külső szirmain azon ismérvek találtak helyet, amelyek mentén az adott tolmácsolási megbízás meghatározható, azonosítható: a tolmácsolás módozata, kereti jellege (amelyre angolul inkább a „settings”, nem a „function” illik), tárgyköre, valamint a megbízó esetleges egyéb igényei. A korszerű tolmácsolási szolgáltatásnak két alapvető módja a szimultán (vagy szinkron) és a konszekutív (vagy követő) tolmácsolás. Ezek változataiból, kombinációjából alakulnak a további módozatok. A munka jellegét a tolmácsolt esemény keretei, típusa határozza meg, a legelterjedtebbek a kísérő, tárgyalási, közösségi, konferencia-, bírósági, tantermi tolmácsolás. A tolmácsolandó közlemények tárgyköre az emberi tevékenység bármely területéről származhat. A legismertebb tárgykörök (közélet, politika, gazdaság, jog, tudományok stb.) szerint szakosodnak a tolmácsok és a fordítók is. Az egyéb igényekhez tartozhat minden, a protokolltól a titoktartásig. A fenti ismérvek alapján történő besorolás segíti a konkrét megbízás részletes tárgyalását a modell közepén található négy szempont szerint: időtényező, résztvevői és témakör, szerződési feltételek, kapcsolattartás és félkészülés. A virágfej-modell nem csak szemléltetőeszköznek vált be. Felhasználtam a tolmácsolási munkalap (3. ábra)

86


kialakításához, amelyet évek óta használok. Egységesebb, teljesebb lett a vállalt megbízásaim nyilvántartása. A rendszerezett nyilvántartás a tolmácsolási esettanulmányaim közös nevezőjévé vált. MUNKALAP, 2012 Mi/Mikor/Hol/Mennyi Nyelvek/Mód Megbízó/Társ Résztvevők Esemény(ek) Témakörök Felkészülés Különleges igények Érékelés/Tanulságok 3. ábra. Tolmácsolási munkalap A tolmácsolás-gyakorlattan az alábbi forrásokból gyarapítható (fontossági sorrend nélkül): a valóságot leképező modellek; tolmácsolási munkák során rögzített hang- és képfelvételek; esettanulmányok; a nyelvi közvetítésre/tolmácsolásra vonatkozó jogszabályok; a szolgáltatás szereplői közötti szakmai/üzleti levelezés; szakmai tanácskozások anyagai; a képzésben/oktatásban alkalmazott tananyagok; a fordítás-, tolmácsoláskutatás eredményei. A felsoroltakból számomra az esettanulmányozás bizonyult kézenfekvőnek és hasznosnak. A tolmácsolási megbízásra való felkészülés során, a munka folyamatában, utólagos elemzésekor igényel némi többletkapacitást, de idővel akár motiváló tényezővé is válhat. A sikeres munka érdekében a szolgáltató tolmács céltudatosan figyeli és meg/feljegyzi a szereplők teljesítményét, a folyamat sajátosságait, tanulságait. Az alábbiakban egy jelenleg még folyamatban lévő esettanulmányt másolok be. A nevek, megnevezések elhagyása adatvédelmi okok miatt szükséges. X tolmácsnő és Y tolmács kontra A cég vezetője Eset: multinacionális farmakológiai cég rendezvénye Hol/mikor: külföldi nagyváros, 2012 Tolmácsolás módja: kétnyelvű, kétirányú, szimultán Esettanulmányozás indítéka: a szervező és a közvetítő ügynökségek szereplése miatt keletkezett sérelem


Történések összefoglalása: A rendezvény első napján, tucatnyi prezentáció keretében a tolmácsok 356 power pointos ábra („pép”) kommentált bemutatását közvetítették sikeresen. A korszerű szóbeli nyelvi közvetítés fenti válfajára az jellemző, hogy a tolmácsnak nemcsak a füllel észlelt bemenetet kell feldolgoznia, hanem a kivetített, illetve a fülkében elhelyezett monitoron láthatókat is. Sok esetben a két bemenet tartalma eltér egymástól (az előadó magyarázza, kiegészíti a látható ábrákat, szöveget), ezért a tolmács az észlelésre és az értelmezésre szánt kapacitását megosztja, többletkapacitást mozgósít. Ebben az esetben szigorúan szakmai, elnevezésekkel, adatokkal, számokkal alátámasztott szövegről volt szó, amely nem tolmácsolást, hanem szinte szó szerinti fordítást igényel. Nehezítette a tolmácsok dolgát az is, hogy az előadó orvosok, gyógyszerészeti kutatók javarésze nem anyanyelvű volt. A latin eredetű elnevezéseket anyanyelvük akcentusával ejtették angolul, nehezen azonosítható módon. Az anyanyelvű előadók viszont nehezen követhető tempóban olvastak fel és beszéltek. A második napra való felkészülés (további 300 „pép” alapján) késő éjszakába nyúlt, a szövegek lebonyolítási protokoll vagy használati utasítás jellegűek voltak, még inkább igényelték a terminológiai precizitást. A munka kezdete előtt a tolmácsok megállapodtak, hogy az összpontosítás fenntartása érdekében a szokásos félóra helyett 15–20 perces váltásokban dolgoznak. Az ülésszak délelőtti szünete előtt X tolmácsnő, miután átadta a szót társának, úgy döntött, hogy a pihenési idejét a fülkében tölti, hogy ne veszítse el az előadás fonalát. A fejét a pulton nyugvó alkarjaira hajtva figyelt. A résztvevők ezt nem láthatták, mivel háttal vagy oldalt ültek a fülkétől 10 méternyi távolságra, és a teremben nagyobb volt a fényerő, mint a fülkében. A szünetben a technikusok figyelmeztették X tolmácsnőt, hogy a teremfelügyelő észrevette, hogy „alszik a fülkében”, és telefonon bepanaszolta a szervező cég alvállalkozójának. Perceken belül érkezett a hívás Budapestről. Az üzletember, a berendezést szállító cég vezetője, akit a tolmács nem is ismert, szabályszerűen leteremtette. A tolmácsnő kizökkent a munka ritmusából, társa csak nehezen tudta megnyugtatni. Az eset meglepő folytatására a tolmácsok hazaérkezése után került sor. Erről a leghitelesebben a nem számottevő rövidítésekkel és a nevek kiiktatásával idemásolt e-üzenetváltás tanúskodik. A szereposztás: A cég – a tolmácsok közvetlen megbízója. B cég – a technikát és technikusokat biztosító vállalat. C cég – a teremfelügyelőt alkalmazó külföldi rendezvényszervező. Y tolmács – X tolmácsnő fülketársa. 1. üzenet (B-től A-nak) Szia (az A cég vezetőjének a neve), Legy szives, kuldd at az elszamolast/szamlat a (helyszín megnevezése) bulira, ugy hogy a noi tolmacs ketnapi dijat levonod belole a sajnalatos incidensre valo tekintettel, en sem szamlazom ki a kliensnek, ahogy beszeltuk, mivel ez elfogadhatatlan, ahogy mar mondtam/irtam neked. Csatoltam a kepet, ez nem elfogadhato, sot!! Erre semmilyen indokot nem tudok elfogadni, akarmit mond a tolmacs, de azt hiszem, a kep magaert beszel. A kovetkezmenyet majd jovo heten megbeszeljuk, de hogy tolunk ezert fizetest nem fog kapni, az biztos.

88


(Aláirás, B cég) 2. üzenet (A-tól X-nek) Szia, (X tolmácsnő neve)! A magam részéről még most is örülök, hogy végül el tudtad vállalni a (helyszín megnevezése) kiküldetést, de – mint biztosan tudod – az ügyfél (B cég) már egyáltalán nem így gondolja. Természetesen nekem is megvan a véleményem az esetről, de mivel hiányosak az információim, csak arra tudok hagyatkozni, amit az ügyfelemtől kaptam telefonon, írásban és képben. Te nem jeleztél semmit sem a helyszínről, sem hazaérkezésetek után, de még azóta sem, csak (a tolmácstárstól) jött tegnap egy e-mail. Na most, mint minden közvetítő, én is két tűz között vagyok. Ahogy illik, érdeklődtem, de nem kaptam infót arról, hogy legalább a szakmai teljesítményetekkel mennyire voltak megelégedve. Azért nem, mert annyira el voltak szállva az eset kapcsán. Mint fent írom, van véleményem, de nem fejtem ki, mert még mindig inkább vagyok kollégátok, mint észosztó megrendelő, hogy bárkit is kioktassak. Egy biztos: én jobban vigyáztam volna... Mint lent olvasod majd, az ügyfél (a magyar rendezvényszervező) nekem NEM térít semmit veled kapcsolatban, vagyis se repülőjegyet, se ellátást, sem pedig honoráriumot. Egyébként erről IS megvan a véleményem, és ezt le is írom: nincs teljesen igaza, hiszen nem engem kellene anyagilag büntetni mások hibája miatt. Mivel viszont jelen esetben a hibáztatott fél sajnos te vagy, én nálad érdeklődöm: mi a véleményed/álláspontod, a nullára zsugorodott keretből mennyire tartasz igényt annak fényében, ami történt? Másképpen fogalmazva: én NEM fogok keménykedni, és levonni, meg érvelgetni, mert annak úgysincs semmi értelme. Tőled viszont azt várom, ítéld meg te, mi a helyes eljárás, és számszerűsítsd azt, kérlek! Sajnálattal: (Aláírás, A cég vezetője) 3. üzenet (X-től A-nak) Kedves (A cég vezetőjének a neve)! Az előző levelet akkor írtam, amikor ezt még nem olvastam. 1. Pótolom a hiányos információidat. Pénteken egy alkalommal, amíg (Y) dolgozott, lehajtottam a fejem a kabinban kb. 15 percre, ami a képen is látszik. Nem aludtam, csak pihentem, hallgattam a szöveget, és időben átvettem (Y-tól) a tolmácsolást. 2. Nem hittem, és most sem hiszem, hogy ez „esemény” lehetne bárkinek is bármilyen tolmácsolás alkalmából. Szóval, neked sem „jelentettem”. És nem hiszem, hogy jobban kellett volna vigyáznom. Mert hogy mi is a vétkem? 3. Szakmai teljesítményünkről annyit, hogy a résztvevők közül többen is odajöttek megköszönni, és meg is dicsértek minket. (A teremfelügyelő) is elismerte, hogy jól dolgoztunk, belenézett az értékelő lapokba: ott is jónak minősítették a tolmácsolást. 4. Semmire sem tartok igényt, sem tőled, sem a (B cégtől). Üdvözlettel:


(X tolmácsnő aláírása) 4. üzenet (Y-tól A-nak) Szia (az A cég vezetőjének a neve)! Az „ügy” az emberi gyarlóság és egy sor szakmai hibának a következménye. (X tolmácsnő) egyet se követett el. Azt, hogy nem hagyta el a fülkét pihenési idejében, hogy ne maradjon ki a szöveg sodrásából, inkább szakmai erénynek, igyekezetnek tartom. Általában a tolmácsnak háttal ülnek a résztvevők, nem láthatják, hogyan pihen, vagy figyeli a kollégája munkáját. (Egy ismert tolmácsnő) kötögetett, én néha hátradöntöm a széket, és felrakom a lábam a pult szélére. A jelen esetben a résztvevők kerek asztalok mögött ültek, de elegendő távolságra ahhoz, hogy ne lássanak be az üveg mögé. A távolságot a fülke és az asztalok között – nagyon szakszerűen – maximálisra mérték (kb.10 méter volt), hogy a tolmácsok hangja ne zavarja a legközelebbi asztalnál ülőket. Csakhogy ebben a térben mozgott (a teremfelügyelő, C cég), aki észrevette, hogyan pihen a tolmács. Nos, az első hibát a teremfelügyelő követte el, amikor nem jött oda, hogy szóljon: ezen a rendezvényen így nem szabad pihenni. (Oda tudott jönni, amikor észrevette, hogy a fülke ajtaja nyitva maradt, és ránk csapta azt!). A második hibája: felhívta az alvállalkozóját (B cég) ahelyett, hogy véglegesen rendezte volna az „ügyet”, mondjuk a szünetben. A harmadik hibája: lefényképezte a tolmácsot kiszolgáltatott helyzetben, és továbbította, közzétette a képet, megkérdezése nélkül. A következő hibát (B cég) úr követte el, amikor azon melegében felhívta a tolmácsot, hogy számon kérje rajta a „sajnálatos incidenst”. Ezek azért szakmai hibák, mert kibillentették a tolmácsot a lelki egyensúlyából és a munkaritmusából. Ezzel rontották a tolmács esélyét, hogy ugyanolyan jól dolgozzon, mint a zaklatása előtt. Voltaképpen (C cég) és (B cég) a saját megbízójukkal (a farmacéggel) szemben mulasztást követtek el, hiszen annak érdekeit tették kockára: közvetlenül veszélyeztették a tolmácsolás minőségét. Nekem az lenne a logikus – és igazságos – következmény, ha a (rendezvényt szervező C cég) megrendelője megróná annak munkatársát (a teremfelügyelőt), mert nem szakszerűen végezte a munkáját, azaz a konferencia zavartalan lebonyolítását. Örülök, hogy Te „inkább vagy kollégánk”. Nem tudom, (a tolmácstárs) tagja-e szakmai szervezetnek, én ahhoz fordulnék, a Te helyedben is. Biztos van a közvetítőknek kamarája, egyesülete, Te erről többet tudsz. Fogjunk össze. Tisztázni kell, hogy a (rendezvényszervező, C cég) nem hajlandó a tolmácsnak járó munkadíjat kifizetni, költségeit fedezni, vagy (a B cég) úr ezt maga ajánlotta fel, hogy megtartsa a külföldi ügyfelét? Az utóbbi esetben a helyedben perre vinném az ügyet, ha (a B cég) nem hajlandó belátni, hogy bődületes szakmai hibát követett el (az emberi gyarlóságot most hagyjuk). Ami a munkánk minősítését illeti, azt viszont számon kérheted rajtuk (a C cégen). (A teremfelügyelő) – egy hálálkodó résztvevő jelenlétében – közölte, hogy jó a teljesítményünk értékelése. (A B cégnek) többé nem dolgozom, még a Te közvetítéseddel se! A részleteket majd személyesen, Aláírás: (Y tolmács)

90


Tanulságok: • A tolmácsolt rendezvényeken megjelent egy újabb szereplő: a teremfelügyelő. • A közvetítő mindenekelőtt üzletember. • A tolmács ne vállaljon munkát szerződés nélkül, és ne mondjon le a jogos munkadíjáról küzdelem nélkül. • A tolmács legyen tagja a szakmai egyesületnek. • A szakmai egyesület legyen képes – és hajlandó – a tagság érdekvédelmére.

A fenti esettanulmány folytatása Történések összefoglalása: A pórul járt X tolmácsnő mégis úgy dönt, hogy követeli a munkabérét. Kapcsolatba lép az A cég vezetőjével, döntő érvként azt használja, hogy az utóbbi visszaélt az ő személyiségi, adatvédelmi jogaival, amikor az internetre feltett „inkrimináló” fotót más kollégáknak is továbbította. Az A cég megígéri, hogy fizet, de levon 10 000 forintot a tolmácsnő munkabéréből. Az elutasítja a javaslatot, további lépéseket fontolgat, hogy teljes mértékben megkapja a neki járó javadalmat. Időközben Y tolmács hiába vár választ a (4.) üzenetére. Egy véletlen találkozás során sem tudja megbeszélni az ügyet az A cég vezetőjével, aki más tárgyú üzenetekre, telefonhívásokra is csak késve, vagy egyáltalán nem válaszol. Amikor Y tudomására jut, hogy ugyanazon a rendezvényen vele azonos munkát végző társainak az A cég évek óta kevesebbet fizet, mint neki, úgy dönt, hogy megszakítja vele a munkakapcsolatot, amit üzenetében közöl, a kommunikálás lehetetlenségére hivatkozva. Mivel több mint 10 éve az A cég közvetítésével egy rendszeres megrendelőnek dolgozik, Y azt is értesíti a szándékáról, jelezve, hogy a megrendelőnek készséggel tolmácsol a jövőben is. A megrendelő egyik programkoordinátora a feletteseire hivatkozva értesíti, hogy a közvetlen alkalmazásnak nincs akadálya, személyesen meg is beszélik a teendőket. Ezután Y tolmácsot telefonon invitálják a megrendelő intézményből az idei munkák megbeszélésére. A programkoordinátor a könyvelő jelenlétében közli vele, hogy minden, az Y-re vonatkozó nyelvi kombinációhoz közvetlenül ő szervezi a tolmácsokat, átadja a tolmácsolandó események naptárát. A megrendelő intézmény ajánlata alapján megállapodnak a változatlan munkabérben, abban, hogy Y értesíti a fülketársait az első, hamarosan kezdődő munkáról. Másnap megdöbbentő fordulat következik be. A programkoordinátor jelentkezik telefonon, és zaklatott hangon közli, hogy a felettesei utasítására Y tolmács tekintse semmisnek a szóbeli megállapodásukat. Arra a kérdésre, hogy ki fog tolmácsokat biztosítani, a válasz: az A cég. Y e-mail üzenetet ír a két programkoordinátornak, akikkel több mint 10 év folyamán panaszmentesen együttműködött a megbízónál, és a következő kérdésekre kér választ a feletteseiktől: 1. Mi az oka a méltatlan pálfordulásnak? 2. Tekintse-e véglegesnek az elutasítását? Az egyik munkatársnő (nem az, aki telefonált) azt válaszolja, hogy tolmácsszolgáltatás igénybevételére vonatkozó döntésekben nyilatkozni nem kompetens. A másik munkatársnő nem reagál, Y tolmács egy héttel később felhívja telefonon. A hölgy közli, hogy az intézmény igazgatója, akinek továbbította volna Y kérdéseit, elutazott. Tisztázzák, hogy a feletteseinek nem Y teljesítményével vagy személyével


van gondja, hanem „kényelmesebb”, ha minden tolmácsot az A cég biztosít. Y tolmács levélben személyes kihallgatást kér az igazgatótól. Várja a válaszát. Tanulságok: • Y tolmácsnak ragaszkodnia kellett volna az írásos szerződéshez a megrendelővel történt megállapodás eredményeként. • A nyelvi közvetítői pályán is előfordul, hogy a farok csóválja a kutyát! Az eset végkimenetelétől függetlenül a tanulmány elemzése lehetővé teszi az alábbi kérdések felvetését: 1. Miért fordul elő a nyelvi közvetítői pályán, hogy a „farok csóválja a kutyát”, azaz a tolmácsolási szolgáltatást igénybe vevő intézmény nem a teljesítmény alapján, hanem egy közvetítő ügynök (A cég) nyomására dönthet? 2. Ha lenne a tolmácsolást szabályozó szabvány, amely előírná az írásos szerződést a megbízás feltételeként, előfordulhatott volna, kétszer is a tanulmányozott esetben, hogy a szolgáltatást nyújtó tolmácsok, saját kárukra, nem ragaszkodnak a szerződéshez? 3. Ha lenne nyelvi közvetítési szabvány, amely előírná, hogy a fordítóirodák vezetői rendelkezzenek nyelviközvetítő-ügynöki képzettséggel, minősítéssel, előfordulhatna, hogy az A, B, és C cég úgy avatkozik be egy tolmácsolt rendezvény folyamatába, hogy veszélyezteti annak zökkenőmentességét? 4. Ha lenne NYK szabvány, amely előírná/ajánlaná a nyelvi közvetítők számára a szakmai egyesületi tagságot, valamint az egyesületeknek az érdekvédelmet, mernének a fordítóirodák/ügynökségek így bánni a nyelvi közvetítés főszereplőivel? A szakmától távol álló nyelvhasználó is tapasztalhatja, hogy gondok vannak, például a köznapi igényeket kielégíteni hivatott fordítások terén, annak ellenére, hogy létezik fordításszabvány (MSZ EN 15038). Erről tanúskodik az alábbi „esettanulmány”. Egy ismerősöm átküldött egy linket, amely magyar tájak, városok érdekességeit mutatja be. Gondoltam, továbbítom a hazánk iránt érdeklődő külföldi barátomnak, a képaláírásokat majd az ICT-cég által kínált fordításban olvashatja. Kíváncsiságból rákattintottam a „fordítás” menüre. A reklám helyén büszkén ez áll: „A (cég neve) Eszköztár (így, nagybetűvel) automatikusan lefordította ezt az oldalt.” Nézem a tartalomjegyzéket, nem hiszek a szememnek: „Tata – Az Eszterházy kastély volt pálmaháza” – angolul: „House of Eszterházy Palace was a palm”; „Miskolc – Református Deszkatemplom” – „Delhi – Reformed Church Board”; „A Liceum könyvtára – Eger” – „The High School Library Mice”; Sárospatak – Muddy Creek; Kecskemét – Mumbai, Békés – Bangalore. Beleolvasok egy összefüggő szövegbe: „A lengyel koniktól eltérően a hucul fajta csak ritkán kereszteződött háziasított lovakkal”. Angolul: „Unlike the Polish koniktól Hutsul breed domesticated horses are rarely crossed”. Minden mondatnál kékszínű szöveg jelenik meg: „Küldjön be egy jobb fordítást.” Mármint ki? A külföldi ismerősöm, aki azért használná az angol szöveget, mert nem tud magyarul? Vagy én, aki történetesen megtehetném? Biztosan vannak, akik meg is teszik, hazafias buzgó-

92


ságból vagy szakmai hiúságból. Az ICT-cég jól jár, mert egy idő után használhatóra cseréli az angol szöveget. És – megtakarítja a fordítás, lektorálás költségeit. Más szögből nézve – növeli a profitját. A nyelvi közvetítői szakma szempontjából nézve elveszi az egyetemeken évekig oktatott, szolgáltatásukat kínáló vendoroktól a kenyeret (hosszú távon az oktatók, a „revendor” fordítóirodák többségétől is). Mert nem csak a fenti cég avanzsál a piacon keresletiből kínálati tényezővé „ferdítőgépek” segítségével. Tanulságos kérdések: • Vajon a fordítási, fordításközvetítő szakmából valaki összeveti a fenti gyakorlatot a szabvánnyal? • Ez kinek lenne a feladata?

Összegzés Nem a kárörvendés, hanem a keserűség mondatja velem, hogy ha tíz évvel ezelőtt beindul az a bizonyos rovat, talán nem itt tartunk. Természetesen, tolmácsolásszabványt vagy NYK-szabványt, etikai kódexet, a hazai szakmai és gazdasági érdekeket jobban védő törvényi szabályozást, valamint érvényesítési mechanizmust még mindig érdemes létrehozni. Sőt!


FELADATTÍPUSOK A SZAKFORDÍTÓKÉPZŐS HALLGATÓK SZÁMÁRA OKTATOTT „TOLMÁCSOLÁSI GYAKORLAT” CÍMŰ TANTÁRGYBAN10 Fata Ildikó – Veresné Valentinyi Klára Szent István Egyetem Nyelvi Központ

Bevezetés A Szent István Egyetem Nyelvi Központjában immár 2005 óta folyik szakfordító szakirányú továbbképzés. 2010 őszén indítottuk először az Oktatási Hivatalnál OH-FRKP/1397-6/2007 számú létesítési határozattal szereplő A felvétel alapjául szolgáló diplomához kapcsolódó szakfordító szakirányú továbbképzésünket, amelyet jelenleg nappali képzési formában kínálunk. A képzés három féléves, 560 kontaktórás, 90 kredites. Jelen tanulmányunk tolmácsolásdidaktikai tárgyú: középpontjában a fenti szakfordító szakirányú továbbképzés keretében oktatott „Tolmácsolási gyakorlat” című tantárgy néhány feladattípusának bemutatása, kiválasztásuk szempontjainak indoklása és az oktatás során szerzett tapasztalatok összegzése áll.

A szeminárium helye a képzésben, tantárgyi célkitűzések A szakfordító szakirányú továbbképzésre – ahogy arra elnevezése is utal – azokat a bármely szakos alapdiplomával rendelkező hallgatókat várjuk, akik megfelelő idegennyelv-tudással rendelkeznek, és kellő motivációt, elhivatottságot éreznek a szakfordítói pálya iránt. A nappali képzési rend elsősorban a SZIE különböző karain MSc/MA-képzésekben tanuló hallgatók számára kedvező lehetőség, ők és a nálunk végzett BA/BSc-hallgatók, illetve a SZIE doktori iskoláinak hallgatói alkotják a hallgatói létszám többségét. A „Tolmácsolási gyakorlat” tantárgyat a szakfordítóképzés harmadik, utolsó félévében oktatjuk. A záróvizsgás félévek hagyományosan csak nyolc hétből állnak a SZIE-n, így a szeminárium időkeretei nem nevezhetők ideálisnak. Ahogy az a tantárgystruktúrából11 is kitűnik, maga a szeminárum is meglehetősen egyedi, marginális helyet foglal el a képzés tantárgyainak sorában. A rendelkezésre álló A tanulmány a 2013. január 24-én, a Gödöllői szakfordító szakmai napon azonos címmel elhangzott előadásunk szerkesztett és bővített változata. 11 http://tti.gtk.szie.hu/datadir/content/file/idegen_nyelvi_k%C3%A9pz%C3%A9s_%C3%A1llom%C3%A1 nyai/szakfordito_kepzes_2011/nappali_szakf_afelv_alapj_szolg__2012tanterv.pdf (Letöltve: 2013. augusztus 6.) 10

94


időkeret és a tárgyi feltételek miatt a szeminárium csupán propedeutikus, azaz a későbbi tolmácstanulmányokra előkészítő jellegű lehet. A szemináriumra való oktatói felkészüléskor azokra – a szakirodalomban is tárgyalt – aktiválandó vagy tanulható ismeretekre és készségekre koncentráltunk, amelyek viszonylag szűkös időkorlátok között is elsajátíthatók, ugyanakkor a tolmácsolási tevékenység széles spektrumát fedik le. Oktatói felkészülésünk és a hallgatói motiváció felkeltése szempontjából különösen hasznosnak bizonyult Alexievának (1997) a tolmácsolási eseményt hat paraméter alapján meghatározó multiparaméteres tipológiája, Csernov (1985) előrejelzés-modellje (idézve mindkettő Szabari 2006 alapján), illetve a tolmács speciális személyiségjegyeit tárgyaló tanulmányok (lásd bővebben Fáber 2009, Szabari 2006, Válóczi 2010). A „Tolmácsolási gyakorlat” tantárgy fentieknek megfelelően hármas célkitűzést követ: 1. Elméleti ismeretek közvetítése a tolmácsoláshoz kapcsolódó alapfogalmakról (tolmácsoláselméletek, tolmácsolásfajták, a jó tolmács személyiségjegyei stb.); 2. A tolmácsolás szempontjából releváns idegen nyelvi és anyanyelvi ismeretek (műfaj- és stílusismeret, nyelvi panelek, frazeológiai egységek) közvetítése; 3. Az elméleti és gyakorlati ismeretekre épülve: blattolás és konszekutív tolmácsolási feladatok megoldása.

A tantárgy keretében alkalmazott feladattípusok A feladattípusok kiválasztásánál két fontos szempont érvényesült: A) az ismertség és B) az elsajátíthatóság. Míg előbbi esetében igyekeztünk olyan feladattípusokat választani, amelyek támaszkodnak a hallgatók alapdiplomája, illetve korábbi szakfordító tanulmányaik során megszerzett szakmai, szaknyelvi, idegen nyelvi ismereteire, utóbbinál a tolmácsoláshoz szükséges speciális személyiségjegyek, készségek, ismeretek fejlesztése és közvetítése (lásd a fentiekben idézett szakirodalmat) álltak a középpontban. Az órákon tárgyalt feladatok két típusba sorolhatók: A) szövegfüggetlen és B) szövegfüggő feladatok. Előbbit azért neveztük el így, mert az ennek kapcsán elsajátítandó ismeretek, készségek nem köthetők konkrét tolmácsolási feladathoz, nem egy konkrétan tolmácsolandó szöveget készítenek elő, mégis meghatározóak a tolmácsoláshoz szükséges képességek, személyiségjegyek sorában. Ide tartozik a hallás utáni szövegértési stratégiák elemzése és speciálisan a tolmácsoláshoz szükséges változatok fejlesztése, a jegyzeteléstechnika (számok, nevek, statisztikák) tanítása, heti sajtófigyelő választása stb. Ebbe a csoportba sorolhatók továbbá a műfajismeretet megcélzó feladatok, valamint az összefoglaló néven nyelvi paneleknek nevezett retorikai egységek elsajátítását szolgáló feladatok. A szövegfüggő feladatok sorába pedig olyan feladatok tartoznak, amelyek immár egy konkrét szöveg blattolásra, illetve tolmácsolásra való előkészítését és feldolgozását célozzák meg. Jelen tanulmányunkban a szövegfüggetlen feladatok közül kettőt, míg a szövegfüggő feladatok közül (a blattolásra szorítkozva) hármat közlünk.


Szövegfüggetlen feladatok

A szövegfüggetlen feladatok sorában elsőként egy műfajismeretet megcélzó komplex feladatsort közlünk, amelyre két szemináriumi órát szánunk. Választásunk a tudományos-ismeretterjesztő előadásra esett, mert ennek a szövegfajtának a szakmai, anyanyelvi és szaknyelvi aspektusaival már találkozhattak a hallgatók saját, korábbi egyetemi tanulmányaik alatt (előadások, kiselőadások, prezentációk formájában), szakfordító tanulmányaik során pedig már fordítottak a szakterületüknek megfelelő tudományos-ismeretterjesztő szövegfajtát (absztrakt, tanulmány, tankönyvrészlet). Ezáltal több szempontból is biztosított a fentiekben leírt ismertség mint a szemináriumi feladat(típus)ok kiválasztásának egyik fontos szempontja. A feladat kiindulópontját a Mindentudás Egyetemének keretében elhangzott előadássorozatok interneten is elérhető adatbázisa alkotja (lásd Források). Az adatbázis lehetőséget biztosít az előadások szakterületenkénti keresésére, így első feladatként minden hallgató kiválaszt egy, a szakmai előképzettségének és érdeklődésének megfelelő előadást. A következő feladat, hogy – még a konkrét előadás meghallgatása előtt, csak az előadás szakterületének, témájának és konkrét címének ismeretében – Alexieva (1997, idézve Szabari 2006: 89ff. alapján) multiparaméteres tipológiájának hat paramétere alapján megfogalmazzuk elvárásainkat, feltételezéseinket a szöveggel, az elhangzás körülményeivel és az előadó személyével kapcsolatban. A következő körben pedig meghallgatjuk az előadást (az előadások terjedelme átlagosan 45 perc, ezért ezt otthoni feladatnak kapják a hallgatók). A második órán megbeszéljük, hogy az előadással kapcsolatos „előrejelzéseink” (Csernov 1985, idézve Szabari 2006: 59 alapján) mennyiben igazolódtak be, majd több előadás első néhány percének közös megtekintésével arra keressük – immár a tolmács szemszögéből – a választ, hogy milyen az előadó metakommunikációja, milyen a beszéd típusa, illetve, hogy az előadás szövege és az eladó által készített prezentáció között mennyi átfedés mutatkozik. A beszédtípusok meghatározásánál röviden ismertetjük az irodalmi hivatkozások között is megadott Lanstyák-féle tipológiát a beszélt és az írott nyelv jellemzőiről, illetve az egyes beszédtípusok átmenetiségéről a beszélt és az írott nyelv között. Joggal merülhet fel a kérdés, hogy miért magyar nyelvű előadásokat választottunk a fenti szövegfajta bemutatására és a velük való munkára, hiszen egy B-nyelvi előadás A-nyelvre való tolmácsolása minden bizonnyal valósabb, reálisabb tolmácsolási feladatnak tűnhet, különösen EU-s kontextusban. Válaszunk kettős: egyfelől kár lett volna lemondani a magyar nyelvű előadássorozat adatbázisként való felhasználásáról, hiszen jól kereshető, megfelel a hallgatók szakmai érdeklődésének, ezáltal kiváló motiváló erővel bír; továbbá a képi és hangi megjelenítés egyidejűségének lehetősége biztosítja a „real-life”-szituációt. Másfelől a feladat célja nem az, hogy a kiválasztott, alaposan előkészített előadást tolmácsoljuk (ha ez lenne a célunk, akkor minden bizonnyal a szövegfüggő feladatok bemutatását megcélzó tanulmányrészben kapott volna helyet), hanem a szövegfajta apropóján lehetőségünk van olyan kérdések, tolmácsolási problémák felvetésére, amelyek helye egy kifejezetten propedeutikus jellegű szemináriumon van. A későbbi tolmácsolási feladatok esetében nincs már idő és mód az egyes események ilyen mélységű elemzésére, de a fenti ismeretekre akkor már lehet támaszkodni.

96


A nyelvi panelek szeminárium keretében való oktatása szintén szövegfüggetlen feladattípusnak tekinthető, hiszen 1. csupán problémafelvető jellegű, de az elsajátíthatóságra, a hallgatói sikerélményre koncentrál, 2. nem teljes tolmácsolandó szövegeket tematizálunk, csak a beszédek néhány neuralgikusnak tekinthető pontjára koncentrálunk. Bár a tolmács teljesítményének megítélése a tolmácsolási eseményben részt vevő egyes szereplők szempontjából különböző lehet (lásd Szabari 2006: 106ff.), abban egyetérthetünk, hogy a tartalmi pontosság mellett a határozott fellépés, a jó kiállás, az egyenletes beszédtempó, illetve a folyamatos beszéd legalább olyan fontos szerepet játszanak. Somos (2009: 87) disszertációjában rámutatott arra, hogy bár a képzőintézmények nagy hangsúlyt fektetnek a tolmácsolandó beszédek terminológiai előkészítésére, viszonylag kevés figyelmet fordítanak a rövid üdvözlő és köszöntő beszédek retorikai elemeinek (megszólítások, intézménynevek és üdvözlések) oktatására, pedig a beszédek rövidsége miatt a beszédekben elhangzó retorikai egységek a tartalmiakhoz hasonló súllyal esnek latba. A megszólítások mint a beszédalkotási stratégiák retorikai aktusai (Somos 2009: 89), valamint az üdvözlés, a köszöntés mint retorikai cél, határozza meg a tolmácsolandó beszédet, amelyben formai, felhívásközpontú és tartalomközpontú elemek keverednek. Ez jelenti egyben a nyelvi közvetítés nehézségét is. A fenti megállapítás adta az ötletet és az indíttatást ahhoz, hogy a propedeutikus jellegű tolmácsszeminárium keretében tematizáljuk ezeket a nyelvi paneleket, állandósult szókapcsolatokat, hiszen véges számúak, és ily módon jól áttekinthetők és elsajátíthatók. Erre a célra egy kis kétnyelvű (magyar–német) korpusz összeállítása mellett döntöttünk a hallgatókkal közösen, mert bár a szakirodalomból több tolmácsolási tevékenységet és tolmácsolásdidaktikát támogató korpusz ismert, nem találtunk köztük olyat, amelyik kifejezetten csak a tolmácsolandó beszédek retorikai elemeire koncentrált volna. A beszédek kiválasztásának fő szempontja az volt, hogy azok szóbeli közlésre szánt magyar és német beszédek legyenek, még ha nem is mindegyik létezik audiovizuális formában. A korpuszba felvett beszédeket a tanulmány Források része tartalmazza, a Mellékletek pedig az elsajátítandó nyelvi panelek táblázatos megjelenítését kínálják abban a formában, ahogy azokat a hallgatók kézbe kapják. A nyelvi paneleket tematizáló szövegfüggetlen feladattípus célja, hogy – a fokozatosság elvét vallva – minél több kommunikációs helyzetben előforduló megszólítási formát mutasson be a hallgatóknak, stratégiát kínáljon a reáliaszámba menő magyar intézménynevek fordításához/tolmácsolásához, és végül hogy ezeket a tanulók teljes, autentikus szövegpéldákban elhelyezve elsajátíthassák valamennyi munkanyelvükön.

Szövegfüggő feladatok

A blattolás mint szövegfüggő feladattípus az alábbi tolmácsolási fajták és készségek fejlesztésére alkalmas: 1. a szinkrontolmácsolás előkészítésére, oktatására (a percepció, produkció egyidejűsége miatt) (Weber 1990, Viaggio 1995); 2. a konszekutív tolmácsolás oktatására (Weber 1990); 3. a jegyzetírás és jegyzetolvasás fejlesztésére (Weber 1990); 4. az általános szövegértés és értelemközpontú tolmácsolás fejlesztésére (Láng 2002, 2005); 5. a szóbeli kifejezőkészség, az előadói készség fejlesztésére, a szép és természetes beszéd, valamint a megfelelő intonáció, hangszín, hangerő kialakítására (Láng 2002, Valentinyi 2006, 2007); 6. a mondatfűzés és a mondatfókusz kifejezésének


fejlesztésére (Láng 2002, Valentinyi 2006, 2007); 7. a megfelelő testbeszéd, kommunikáció, stresszkezelés és az egészséges önbizalom kialakítására (Láng 2005, Valentinyi 2006, Válóczi 2010).

Miért alkalmas a blattolási feladat a konszekutív és szinkrontolmácsolás előkészítésére? A blattolással felkészíthetjük hallgatóinkat a konszekutív és szinkrontolmácsolási feladatok végzésére, mivel a három közvetítési típusban több hasonlóságot is találunk. Blattoláskor, akárcsak a szimultán tolmácsoláskor, egyidejűleg történik a szövegértés (analízis) és a szövegprodukció (szintézis), ezért ezzel a feladattal fejlesztjük az egyidejű percepcióra és beszédre való (performációs) készséget (Valentinyi 2006, 2007, Válóczi 2010). Mindkét tolmácsolási típusban nagy hangsúlyt kap a megfelelő előadásmód, a kommunikáció a célközönséggel (lásd fent), amelynek gyakorlására a blattolás alkalmas feladattípus. A blattolással több olyan készség is fejleszthető, amellyel a szinkrontolmácsnak rendelkeznie kell. A szinkrontolmácsoláskor a tolmácsnak az előadó által diktált tempót kell követnie, ám ez a kezdők számára nehézséget jelent. A blattolással fokozatosan hozzászoktathatjuk a hallgatót a gyors tempóhoz az alábbi módon. Kezdetben a hallgató maga választja meg a tempót: blattolhat lassan, és közben a számára nehezebb fázisokra, például a szöveg értelmére vagy akár a prezentációra koncentrálhatja energiáját (Gile 1995). A blattolás ezáltal lehetőséget kínál az egyéni fejlesztésre, az egyénileg nehézséget okozó készségek korrigálására. Később azonban a tanár kopogással megadhatja a tempót, amelyet tetszés szerint gyorsít vagy lassít. Mindeközben a szöveg a hallgató előtt van, memóriája kevéssé van terhelve, ami nagy segítséget jelent, elsősorban a kezdők számára: a hallgató előre és hátra tud ugrani a szövegben, ezáltal jobban át tudja fogni a szöveg teljes üzenetét, értelmét, kialakíthatja szövegértési stratégiáját. A memória tehermentesítése miatt a blattolás alkalmas a különböző tolmácsolási stratégiák gyakoroltatására, elsajátítására (kivárás, vattázás, approximáció, szalámitechnika, anticipáció, interferencia kerülése, monitoring, prevenciós stratégiák [Láng 2002, Válóczi 2010]) is. Ezekre a stratégiákra a konszekutív és a szinkrontolmácsoláskor egyaránt támaszkodik a tolmács.

Mit nem lehet megtanítani a blattolással? A fentiekben láttuk, hogy a blattolás pedagógiai szempontból jó előkészítés a konszekutív és a szinkrontolmácsolásra. Hangsúlyoznunk kell azonban azt is, hogy mivel egyfajta kommunikatív szimulációs pedagógiai gyakorlatról van szó, a tantermi blattolás bizonyos tekintetben eltér a valódi szinkrontolmácsolási helyzettől. Ezt érdemes a tanulókban tudatosítani. Az eltéréseket az alábbiakban foglaljuk össze: 1. nem teremtünk valódi konferenciaszituációt, csak imitálni tudjuk a valódi tolmácsolási szituációt; 2. a szöveg már befejezett, a hallgató előre ismeri a szöveget, míg a valóságban a szöveg folyton változik, az adott szituációban születik meg; 3. a szegmentálást (értelme-

98


zési egységekre bontást ) segíti az, hogy a hallgató előre megkapja és látja a szöveget, ami a valódi tolmácsolási szituációban nem mindig fordul elő (igaz, többnyire igen); 4. lehetőség van arra, hogy a hallgató „csaljon”, azaz vissza-, illetve előremenjen a szövegben, amely tolmácsolás esetében nem valósítható meg, hiszen elhangzott szöveget tolmácsolunk; 5. nincsen szóbeli input, azaz nem kell megosztani a figyelmet az előadó és az írott szöveg között, amely a tolmácsok számára sokszor nehézséget jelent, hiszen össze kell vetnie a hallott és az olvasott szöveget; 6. mindig az előre leírt szöveget blattoljuk, a szöveg nem tartalmaz a valódi előadásokra jellemző változtatásokat, mint például kihagyásokat, ismétléseket, parafrazálásokat stb.; 7. nincsenek külső, zavaró tényezők, mint például zaj, közbeszólás (Valentinyi 2006).

A blattolási feladat előkészítése A blattolási feladat előkészítésére az alábbi lépéseket javasoljuk. Először is tudatosítsuk a hallgatókban, hogy a blattolás komplex feladat: az írott üzenet pontos megértése, majd közvetítése, esetleg tömörítése mellett az írott szöveget szóbeli szöveggé kell átalakítaniuk, amely más jellemzőkkel rendelkezik. A tudatosítást az írott és beszélt szöveg tulajdonságainak összevetésével végezzük, az alábbiak hangsúlyozásával: „1. A blattolásnál a hallgató az implicit tartalmat, összefüggéseket tegye explicitté, azaz fejtse ki a tartalmat a célközönség elvárásainak, szakmai háttértudásnak figyelembevételével! Az explicitációt azonban ne vigye túlzásba, azaz ne magyarázza túl a szöveget! 2. A tartalom logikus kifejtése érdekében a kapcsolóelemeket tegye hangsúlyozottabbá, az implicit kapcsolatokat akár szövegszervező kötőszavak betoldásával is hangsúlyozhatja. 3. A komplex mondatszerkezeteket bontsa rövidebb mondatokra! A beékelt szerkezeteket tegye külön mondatba! Törekedjen a természetes szóhasználatra, gördülékeny, folyamatos, természetes és szép beszédre!” (Láng 2002: 170). 4. Fontos a megfelelő intonáció, hangszín és hangerő kialakítása. 5. Mindeközben kommunikáljon a hallgatósággal, tartson folyamatos szemkontaktust.

Blattolási feladattípusok A következő blattolási játékkal (Viaggo 1995, Valentinyi 2003) jól fejleszthető a szövegértés és az értelemközpontú blattolás, a tömörítés, a lényegkiemelés, a helyes mondatfűzés (tematikus progresszió), a szép beszéd és előadásmód. A blattolási játék lépései a következők: A hallgató megkapja a szöveget (akár otthoni előkészítésre), majd az órán: 1. aláhúzza a kulcsszavakat, 2. a régi információt hordozó szavakat (téma) kékkel, 3. az új információt hordozó szavakat (réma-fókusz) pirossal, a fókuszt be is karikázhatja, 4. majd blattolja a teljes szöveget. A következő lépésben 80%-ban, majd 30%-ban tömörít, végül saját szavaival, néhány mondatban összefoglalja a szöveg fő mondanivalóját. A rendelkezésre álló idő függvényében természetesen az egyes lépések kihagyhatók. Egy másik blattolási feladattípussal a szövegértés és értelemközpontú blattolás, tömörítés, valamint a szép beszéd, prezentáció és lényeglátás mellett a hallgató


szókincse is fejleszthető. A hallgató először blattolja a szöveget, majd lerajzolja a szöveg logikai vázát, a kötőszavak és/vagy kulcsszavak feltüntetésével. Majd a szöveg logikai váza alapján ismerteti a szöveget: először forrásnyelven, a. a szövegben használt szavakkal vagy b. szinonimákkal, amelyeket a feladat előtt brainstorming gyakorlattal (ötleteléssel) összegyűjtünk. Ilyenkor tartalmi összefoglalót, tömörítést kérünk, miközben fejlesztjük a hallgató szókincsét. A szöveg logikai váza alapján a hallgató célnyelven is ismertetheti a szöveg tartalmát, így a feladat előkészítő gyakorlatnak is tekinthető a jegyzetelés oktatásához (Valentinyi 2006). A következő blattolási feladattal kimondottan a jegyzetelést fejleszthetjük: az egyik hallgató blattolja a szöveget, miközben a többiek jegyzetelnek, majd a jegyzetek alapján „visszamondják” a szöveg tartalmát. Kezdetben lassabb blattolást kérjünk, később gyorsítjuk a tempót, így könnyítjük, illetve nehezítjük a szövegértést és a jegyzetelést is. Ne felejtsük el, hogy jegyzetolvasáskor is tulajdonképpen jegyzeteinket blattoljuk (Valentinyi 2006). Fontos, hogy a feladat előtt tanítsuk meg a jegyzetelés alapjait!

Módszertani variációk A blattolásnak nagy előnye, hogy nincsen költséges eszközigénye: például tolmácskabin, előadó, csupán egy nyomtatott szövegre van szükség. A blattolási feladattípusokat ráadásul gazdagon variálhatjuk: blattolhatunk anyanyelvről idegen nyelvre is, és az egyes lépések kihagyhatók vagy tetszőlegesen kombinálhatók. A szöveget azonnal, felkészülés nélkül is blattoltathatjuk, vagy kérhetjük annak tömörítését, ilyenkor nehezítjük a feladatot, de kiadhatjuk a szöveget házi feladatként terminológiai előkészítésre és a szükséges szakmai háttérismeretek felkutatására is, amely minden tolmácsolási munkához elengedhetetlen. A módszerek is színesek, hiszen a blattolás végezhető: 1. egyénileg, fejhallgatóval, teremben; 2. egyénileg, egymás után, frontális osztálymunkában; 3. egyénileg, csoport előtt felállva, ilyenkor a megfelelő testbeszéd is fejleszthető, sőt segíti a hallgatókat abban, hogy megszokják az alkalom szertartásosságát és az ezzel járó stresszt (Weber 1990); 4. párban; 5. kiscsoportban; 6. tanteremben vagy tolmácsfülkében. Lényeges, hogy a blattolási feladat után mindig értékeljük a hallgató munkáját. Az értékelés történhet: a) tanári értékeléssel egyénenként; b) tanári értékeléssel összefoglaló, csoportos visszacsatolással; c) hallgatói értékeléssel: páros vagy kiscsoportos blattolás esetén; d) a hallgató naplót is vezethet hibáiról. A hallgató blattolását felvehetjük CD-re vagy DVD-re, és visszahallgatjuk. Ilyenkor a hallgatók szembesülnek saját blattolásukkal és azokkal a készségekkel, amelyeket fejleszteniük szükséges. Az óra megtervezésénél azonban mindig tartsuk szem előtt, hogy ezek a feladatok rendkívül időigényesek.

Összegzés Tolmácsolásdidaktikai tárgyú tanulmányunkban bemutattuk a szakfordítóképzésünkben részt vevő hallgatók számára kínált „Tolmácsolási gyakorlat” néhány szövegfüggetlen

100


és szövegfüggő feladattípusát. Már a tanulmány elején hangsúlyoztuk, hogy ez a szeminárium a szakfordítóképzésben csupán marginális helyet foglal el, valamint a tárgyi és időbeli feltételek sem nevezhetők ideálisnak. Ennek ellenére törekedtünk arra, hogy a hallgatók előzetes szakmai, nyelvi és szaknyelvi ismereteire támaszkodva érdekes, színes, valós tolmácsolási eseményeket és a tolmácsoláshoz szükséges speciális személyiségjegyeket legalább részben leképező feladatokat adjunk a hallgatóknak, olyanokat, amelyek segíthetik őket későbbi tolmácstanulmányaik során. Bízunk benne, hogy ha a hallgatók közül néhányan úgy döntenek, szeretnének a jövőben is tolmácsolással foglalkozni, akkor a „Tolmácsolási gyakorlat” szeminárium jó alapot nyújt nekik szakirányú tanulmányaikhoz.

Irodalom Források http://mindentudas.hu/eloadasok/tudomanyteruletek/termeszettudomany. html = A Mindentudás Egyeteme előadásainak szakterületenként kereshető adatbázisa. (Letöltve: 2013. augusztus 6.) http://www.bundeskanzlerin.de/SiteGlobals/Forms/Webs/BKin/Suche/DE/Solr_ aktuelles_formular.html?nn=614852 = Angela Merkel német szövetségi kancellár beszédeinek kereshető adatbázisa. (Letöltve: 2013. augusztus 6.) http://www.miniszterelnok.hu/beszedek/ = Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke beszédeinek kereshető adatbázisa. (Letöltve: 2013. augusztus 6.) www.guardian.co.uk (Letöltve: 2013. augusztus 6.) http://www.ft.com/home/europe (Letöltve: 2013. augusztus 6.) http://www.economist.com/ (Letöltve: 2013. augusztus 6.) Idézett irodalom Alexieva, B. (1997): A typology of interpreter-mediated events. The Translator. Volume 3, Number 2. 153–174. Csernov, G. V. (1985): Interpretation research in the Soviet Union: Results and prospects. In: Bühler, H. (ed.): Translators and their position in society: Proceedings of the Xth World Congress of FIT. Vienna: Wilhelm Braunmüller, 142–156. Fáber András (2009): Speciális személyiségvonások a tolmácsolásban és a fordításban. Elhangzott: A Fordítók és Tolmácsok Őszi Konferenciáján, 2009. szeptember 30-án. [nem publikált előadás.] Gile, D. (1995): Basic concepts and models for interpreter and translator training. Amsterdam-Philadelphia: John Benjamins. Horváth Ildikó (2006): Autonóm tanulás és tolmácsképzés. Pécs: Pécsi Tudományegyetem. [kiadatlan PhD-dolgozat.] Lanstyák István (2009): A magyar beszélt nyelv sajátosságai. Pozsony: STIMUL. http:// ht.nytud.hu/download/Lanstyak_Istvan_Besznye.pdf (Letöltve: 2013. augusztus 6.) Láng G. Zsuzsa (2002): Tolmácsolás felsőfokon. A hivatásos tolmácsok képzéséről. Budapest: Scholastica.


Láng G. Zsuzsa (2005): A blattolás tanítása. Elhangzott: Budapest: ELTE, FTK. Fordítók és Tolmácsok Napja Konferencia. Somos Edit Csilla (2009): A szónok és tolmácsa bilaterális és transznacionális (EU) kulturális kontextusban. A német üdvözlőbeszédek fajtái és a német nyelvű tolmácsolási megbízások eseménytípusainak pragmatikai, retorikai és kommunikatív elemzése. [kiadatlan PhD-dolgozat.] Szabari Krisztina (2006): Tolmácsolás. Bevezetés a tolmácsolás elméletébe és gyakorlatába. Budapest: Scholastica Kiadó. Valentinyi Klára (2003): A blattolás tanítása. In: Fordítástudomány. 2003. V. évf. 1. szám. 93–103. Valentinyi Klára (2006): Blattolás a fordító- és tolmácsképzésben. Pécs: Pécsi Tudományegyetem. [kiadatlan PhD-dolgozat.] Valentinyi Klára (2007): A blattolás tanítása egy felmérés tükrében. In: Nyelvi Modernizáció, szaknyelv, fordítás, terminológia. A XVI. Magyar Alkalmazott Nyelvészeti Kongresszus előadásai. Gödöllő: Szent István Egyetemi Nyomda. 737–743. (CD). Válóczi Marianna (2010): A tolmácsoláshoz szükséges képességek és a tolmácsszemélyiség alakulása napjainkban. Elhangzott: BGF, Magyar Tudomány Ünnepe 2010. http://elib.kkf.hu/okt_publ/tek_2010_03.pdf (Letöltve: 2013. augusztus 6.) Viaggio, S. (1995): The praise of sight translation (and squeezing the last drop thereout of) In: Gran et.al.: The Interpreters’ Newsletter. Vol 1. 33–42. Weber, K. W. (1990): The importance of sight translation in an interpreter training program. ATA Interpreting – Yesterday, Today and Tomorow, Vol. IV. 1990.

Mellékletek Magyar nyelvű megszólítások

Német nyelvű megfelelőjük

Tisztelt Köztársasági / államelnök úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! T. Házelnök úr! Képviselőtársak! T. Ház! T. Államtitkár-helyettes úr! Nagykövet úr/asszony! Őszentsége! Őfelsége! T. Alelnök úr! T. Igazgató úr! T. (Kongresszus)küldöttek!

102


Magyar nyelvű megszólítások


T. Kormányszóvivő/Sajtószóvivő/Sajtóügyeletes! Rektor úr! T. Kiállítók/Szervezők! T. Eskütevők! T. (Fő)polgármester úr! T. Képviselőtestületi tagok! Excellenciás Bíboros Úr! Tisztelt Tartományfőnök Úr! Tisztelt Oktatók! Kedves Piarista Öreg és Fiatal Diákok! Tisztelt ünneplők / ünneplő egybegyűltek! T. Püspök úr! Excellenciás Nagykövet Hölgyek és Urak! T. Alkotmánybírák/Alkotmányjogász urak! 1. melléklet. Megszólítások kis korpusza Magyar nyelvű intézménynevek

Német nyelvű fordításuk

Veszprém megyei Ipari és Kereskedelmi Kamara Nemzeti Eszközkezelő Alap Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete Kínai–kelet-közép-európai Gazdasági és Üzleti Fórum Megyei Jogú Városok Szövetsége Külügyminisztérium európai uniós ügyekért felelős államtitkára Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet Üzleti és Ipari Tanácsadó Bizottsága Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala


Magyar nyelvű intézménynevek

Német nyelvű fordításuk

Politikai Foglyok Országos Szövetsége 2. melléklet. Intézménynevek kis korpusza Magyar nyelvű üdvözlések


Excellenciás Bíboros Úr! Tisztelt Tartományfőnök Úr! Tisztelt Oktatók! Kedves Piarista Öreg és Fiatal Diákok! Nagy örömömre szolgál, hogy jelen lehetek Nyílt napjukon! Excellenciás Nagykövet Hölgyek és Urak! Az Európai Unió Tanácsának soros elnökeként nagy tisztelettel köszöntöm Önöket Közép-Kelet-Európa minden bizonnyal legszebb fővárosában! Tisztelt ünneplő egybegyűltek, kedves magyar barátaim! Örömmel fogadtam el meghívásukat a 168. Anna-bálra, amelynek fővédnökségét Dr. X.Y. polgármester úr vállalta! Tisztelettel köszöntöm a Magyar Bankszövetség elnökét és elnökségi tagjait! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A Politikai Foglyok Országos Szövetsége elnökségének nevében tisztelettel köszöntöm Önöket. A POFOSZ elnöke egyéb irányú elfoglaltsága miatt nem tud ma köztünk lenni, ezért engedjék meg, hogy én, a POFOSZ alelnöke köszöntsem Önöket! Tisztelt Konferencia-résztvevők, Dékán urak, kedves Kollégák! Engedjék meg, hogy tolmácsoljam Rektor úr üdvözletét, aki egyéb irányú elfoglaltságai miatt nem tud ma köztünk lenni, de sikeres konferenciát és eredményes tanácskozást kíván nekünk!

104


Magyar nyelvű üdvözlések


Tisztelt Kollégák, kedves Barátaim! Tisztelettel köszöntöm Önöket a Megyei Jogú Városok Szövetségének éves közgyűlésén! Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Barátaim! Engedjék meg nekem, hogy a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkáraként köszöntsem Önöket a Magyar Köztisztviselők Napja alkalmából! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelettel köszöntöm a körünkben megjelent Veszprém megyei Ipari és Kereskedelmi Kamara elnökét és elnökségi tagjait! Tisztelt Bíboros úr! Tisztelt Rektor úr, tisztelt ünneplők! Nagy tisztelettel köszöntöm G. H. bíboros urat dékáni hivatalunk nevében, díszdoktorrá avatása alkalmából! 3. melléklet. Megszólítások és intézménynevek kombinálása üdvözlések formájában


GÉPI TOLMÁCSOLÁS Horváth Ildikó Eötvös Loránd Tudományegyetem BTK Fordító- és Tolmácsképző Tanszék

Bevezetés A tolmácsolás történetében az új technológiák alkalmazása viszonylag új jelenség, hiszen a technikai eszközök használata a tolmácsolás során a szinkrontolmácsolás megjelenésével, a 20. század második felében terjedt el. Ezt megelőzően a tolmácsok csupán tollat és jegyzettömböt használtak a munkavégzés során. Egy másik nagy, a technológiai fejlődés által előidézett lépést pedig a távtolmácsolás 1970-es évek végén, 1980-as évek elején való megjelenése jelentette. A technológiai fejlődés azonban nem állt meg. Napjainkban a teljesen automatizált gépi tolmácsolás egyre gyakoribb téma, jóllehet a tolmácsolás automatizálása ma még elmarad a gépi fordítás fejlettségi szintjétől. A tolmácsolás ugyanis az automatizált nyelvi közvetítés területén lassabban reagált a nyelvtechnológiai fejlődésre, mint a fordítás. Ennek egyik oka talán abban rejlik, hogy a fejlődés általában a meglévő kereslet függvénye, és az írásban fordítandó szövegmennyiség jóval meghaladja a tolmácsolandó szövegek mennyiségét. Egy másik ok pedig abban keresendő, hogy a tolmácsolás automatizálása során számos, valós időben bekövetkező tényezőt is figyelembe kell venni, amely nem merül fel az írott nyelvi közvetítés során. Mára tehát a gépi vagy automatizált tolmácsolás mind a technológiai, mind a tolmácsolástudományi konferenciák gyakori témájává vált, valamint gyakran felmerül a tolmácsok beszélgetései során is. Ezenfelül a sajtóban is egyre gyakrabban olvashatunk róla (Deák 2012). A továbbiakban először a gépi tolmácsolás történetéről lesz szó. Ezt követően a tolmácsolás során alkalmazott új infokommunikációs technológiákat és a számítógéppel támogatott tolmácsolás néhány alkalmazási területét mutatjuk be. Végül a gépi tolmácsolás működési alapelve, a konszekutív és szinkrontolmácsolási megoldások ismertetése következik.

A gépi tolmácsolás története Az elmúlt 60 év egyik informatikai törekvése az emberi beszédmegértés és -fordítás automatizálása volt. Az első, az emberi hang felismerésére kifejlesztett számítógépes programok a hanglenyomatok mintaazonosításán alapultak. Ez a módszer azonban több okból sem bizonyult sikeresnek. Egyrészt azért, mert egy adott nyelv beszélőközösségének tagjai eltérő módon beszélnek. Másrészt pedig azért, mert egy adott beszélő

106


is a kommunikációs helyzettől, annak résztvevőitől függően, különböző módon beszél (Rashid 2012). A beszédfelismerés területén az 1970-es évek végén került sor áttörésre. Ekkor sikerült ugyanis statisztikai beszédmodelleket megalkotni nagyszámú beszélő hangjának felvétele által. 1979-ben a Carnegie Mellon Egyetem egy valószínűségi modell, az ún. rejtett Markov-modell (Hidden Markov Model) segítségével alkotott nagyméretű beszédmodellt. Az elmúlt 30 évben a statisztikai alapon működő hangfelismerő rendszerek igen nagy fejlődésen mentek át. Ennek a technológiának köszönhetően olyan egynyelvű interfészek jöhettek létre, mint például a telebanking során alkalmazott hangfelismerő rendszer, amikor is, ha az ügyfél betelefonál a bankba, akkor nem ember, hanem gép „veszi fel” a telefont, és a géppel egyezteti az adatokat (Rashid 2012). Az elmúlt tíz évben a nagyobb teljesítményű számítógépek és a jobb szoftverek segítségével sikerült újabb eredményeket elérni a hangfelismerés területén. A Microsoft és a Torontói Egyetem megalkotta az ún. Deep Neural Networks beszédfelismerő rendszert, amely sokkal több adatot képes kezelni, mint a rejtett Markov-modell, és amelyben „a processzorok úgy kapcsolódnak össze, mint az emberi és állati agysejtek” (Deák 2012). Az ilyen jellegű szoftvereket „be kell tanítani”. Ez azt jelenti, hogy minél több adatot visznek be a rendszerbe, az annál kevesebb hibaszázalékkal működik (Rashid 2012, Waibel 2012). Az automata tolmács megalkotására tett első kísérletekre az 1980-as évek végén, az 1990-es évek elején került sor. Az akkori technológiai, nyelvtechnológiai fejlettségi szint azonban csak igen kezdetleges és korlátozott teljesítménnyel rendelkező gépi tolmácseszköz működését tette lehetővé, mely kapacitása jellemzően 200 szó felismerésére terjedt ki. A gépi tolmács kifejlesztésére tett kísérletek a 2000-es évek elején kaptak új lendületet, amikor is számos tolmácsszoftver jelent meg a piacon (Waibel 2012). Azonban mielőtt rátérnénk a gépi tolmácsolás működési alapelveire, érdemes röviden ismertetni a számítógéppel támogatott tolmácsolási megoldások közül néhányat.

Az új infokommunikációs technológiák alkalmazása a tolmácsolásban A tolmácsok sikeres munkavégzésének egyik feltétele a tolmácsolási eseményre való alapos és gyors felkészülés, amelynek során az adott esemény témájának terminológiai és tartalmi feldolgozásához keresnek információkat (De Manuel Jerez 2003, Sandrelli– De Manuel Perez 2007). Ehhez egyrészt a szervezők által rendelkezésre bocsátott anyagokat, másrészt egyáb forrásokat használnak fel. Korábban az információkat könyvtárakban, szaklapokban vagy szakemberek segítségével találták meg a tolmácsok. Manapság mindez az interneten történik, ahol az online enciklopédiáknak, a többnyelvű elektronikus szótáraknak, terminológiai adatbázisoknak és párhuzamos szövegeknek köszönhetően a tolmácsolási esemény tartalmi és terminológiai előkészítése sokkal könnyebb és hatékonyabb. Az elmúlt néhány évben a számítógép a tolmácsok életében még fontosabb munkaeszközzé vált: a konferenciatolmácsok már nemcsak a felkészüléshez, hanem tolmácsolás közben is használnak számítógépet vagy táblagépet az előre megkapott ppt-anyagok követésére, a frissen megszerzett előadások előkészítésére, illetve az újonnan felme-


rülő szakkifejezések célnyelvi megfelelőjének felkutatására valós időben, az internet segítségével. Az új információs és kommunikációs technológiák fejlődése lehetővé tette továbbá a videokonferenciák és a távtolmácsolás nagyobb térnyerését. A videokonferencia nem számít szigorú értelemben véve új technológiának: az első ilyen konferenciát már az 1970-es években megrendezték, amikor is az ENSZ New York, Nairobi és Genf között létesített távkapcsolatot. Ez a kezdeményezés azonban hosszútávon sikertelennek bizonyult a rossz hang- és képminőség, valamint amiatt, hogy a kapcsolat gyakran megszakadt. Az új technológiák fejlődésével ezek a problémák már kiküszöbölhetővé váltak (De Manuel Jerez 2003). Ma már nemcsak az ENSZ vagy az Európai Unió alkalmaz rendszeresen távtolmácsolást, hanem Magyarországon is találkozhatunk ezzel a megoldással.

Számítógéppel támogatott tolmácsolás Az új technológiáknak egy további alkalmazási területe nem más, mint a számítógéppel támogatott tolmácsolás. Ez annyiban különbözik a fenti alkalmazásoktól, hogy itt az új technológiák már nem segédeszközként vagy a tolmácsolás médiumaként szerepelnek, hanem a tolmács munkájának egy részét is „átvállalják”. Ez olyan jól lehatárolt kommunikációs helyzetekben működik már az 1990-es évektől, mint például a telefontolmácsolás, a távtolmácsolás egyik formája esetén, biztosítási vagy orvosi témakörben. Ennek a tolmácsolási helyzetnek az egyik alapvető tulajdonsága, hogy a kommunikáció résztvevői közül az egyik fél többnyire előre látható, jól körülhatárolható kérdéseket tesz fel, a másik fél pedig ezekre válaszol. Másik jellemzője pedig, hogy a tolmács a számítógépe előtt dolgozik, tehát valós időben hozzá tud férni előre megírt konverzációs mintaszövegekhez, amelyeket felolvas, és csupán a válaszokat tolmácsolja. Így tehát egy irányban tolmácsol (Kelly 2009). A szinkron-konszekutív vagy – Hamidi és Pöchhacker (2007) szavaival – technológiával támogatott konszekutív tolmácsolás egy másik példa az új technológiák szóbeli nyelvi közvetítésben való alkalmazására. Ezt a tolmácsolási módot először Michele Ferrari, az Európai Unió főállású tolmácsa alkalmazta 1999 márciusában egy római sajtótájékoztatón, amelyet Neil Kinnock, az Európai Bizottság akkori alelnöke tartott. Ferrari zsebszámítógépére felvette a konszekutív módon tolmácsolandó szöveget. Amikor tolmácsolásra került a sor, a rögzített szöveget egy fejhallgatón keresztül hallgatta, és szinkron módon tolmácsolta. Tehát nem készített tolmácsjegyzeteket, hanem kétszer hallgatta meg a konszekutív módban tolmácsolandó szöveget (Ferrari 2001). Lombardi (2003) az Egyesült Államokban bírósági tolmácsként próbálta ki a „digitális felvevőkészülék által támogatott konszekutív tolmácsolást” (DRAC – digital recorderassisted consecutive) tanúvallomások tolmácsolására. Camayd-Freixas (2005) a tolmácsolást forradalmasító jelenségként említi a DRAC-tolmácsolást. A Floridai Nemzetközi Egyetemen végzett kísérletében összehasonlította a hagyományos, jegyzeteléssel kísért és a DRAC konszekutív tolmácsolást, és azt találta, hogy ez utóbbi magasabb tolmácsolási pontosságot eredményezett.

108


Hamidi és Pöchhacker (2007) a Bécsi Egyetem Fordítástudományi Központjában végzett kísérletet a szinkron-konszekutív tolmácsolás témakörében három hivatásos tolmács bevonásával. A kísérlet során vizsgálták a részt vevő tolmácsok visszajelzéseit, a közönség értékelését és olyan tényezőket, mint a tolmácsolás folyamatossága, a forrásnyelvi és a célnyelvi megfelelés pontossága, a beszédprozódia, a hallgatósággal fenntartott szemkontaktus, az önbizalom és a professzionalizmus. A szerzők konklúzióként megállapították, hogy a háromból két tolmács jobban teljesített a szinkron-konszekutív tolmácsolás során, mint a hagyományos módon. Ez tükröződött a folyamatosabb előadásmódban, a pontosabb forrásnyelvi és célnyelvi megfelelésben és a kisebb fokú prozódiai eltérésben. A kísérlet másik eredménye, hogy mindhárom tolmács könnyen elfogadta ezt a „technológia által támogatott” tolmácsolási módot, és a gyakorlatban is alkalmazható technikának tartotta. Ezen eredmények ellenére nem lehet kijelenteni, hogy az 1999-es első alkalmazása óta a szinkron-konszekutív tolmácsolási mód széles körben elterjedt volna.

A gépi tolmácsolás működési elve Jekat és Klein (1996) elemzése szerint az automata tolmácseszközök működésük szempontjából két nagy csoportba oszthatók. Az egyik csoportba olyan rendszerek tartoznak, amelyek a gépi fordítást próbálják meg a beszédre is alkalmazni, tehát a gépi fordítást kiterjesztik a beszélt inputra és outputra. A beszélt nyelv sajátosságai, illetve a beszédfelismerés nehézségei miatt a beszédnek írott szöveggé való átalakítása azonban problematikus. A másik csoportba azok a rendszerek tartoznak, amelyek a beszédfelismeréshez fordítói komponenst rendelnek hozzá. Az ilyen rendszerek releváns információt, azaz tartalmat próbálnak kinyerni a beszédből. A tartalomkinyerő rendszerek esetében a forrásnyelvi szöveggel körülbelül ekvivalens célnyelvi megfelelő megadása a cél, nem pedig pontos fordítás nyerése. Alex Waibel (2012) szintén kétféle gépi tolmácseszközt említ meg. A gépi tolmács megalkotására tett első kísérletek alkalmával ezt a feladatot számítógépes rendszerek programozásával próbálták megoldani. Ez azonban az emberi beszéd megértéséhez szükséges szabályok nagy száma miatt lehetetlennek bizonyult. A modern gépi tolmácsok ezzel szemben automata „tanulógépek”. A modern rendszereket betanítják, azaz nagy mennyiségű adatot táplálnak beléjük. Manapság az internetnek köszönhetően hatalmas mennyiségű beszédadat és fordítási adat, párhuzamos szöveg áll rendelkezésünkre, amely alapján folyamatosan gyarapodó adatbázisokat hoznak létre. A „tanulógépeket” kontextualizált memóriákként, illetve nyelvi modellként lehet elképzelni, amelyek meg tudják tanulni, hogyan használunk nyelveket kontextusban, és hogyan fordítunk.

Gépi tolmácseszközök A gépi tolmácsolásnak két fajtáját különböztetjük meg: a konszekutív és a szinkrontolmácsolást. A konszekutív gépi tolmácseszköz korai példája a Német Szövetségi Oktatási, Tudományos, Kutatási és Technológiai Minisztérium által finanszírozott projekt keretén


belül 1993 és 2000 között megalkotott VERBMOBIL eszköz, amely üzleti kommunikációs helyzetekben segíti a többnyelvű kommunikációt. A rendszer angol, német és japán nyelvek között alkalmas spontán párbeszédek tolmácsolására (Wahlster 1993). A konszekutív gépi tolmácsolás másik példája az IBM által kifejlesztett MASTOR elnevezésű S2S (speech-to-speech, tehát beszédet beszéddé alakító) szoftver, amelyet az iraki háborúban használtak. A MASTOR 50 ezer angol és 100 ezer arab szavas szókinccsel rendelkezik, tudja kezelni a háttérzajt és a különböző dialektusokat is. Egy másik példa a Voxtec hangtechnológiai cég által kifejlesztett Phraselator készülék, amelyet szintén gyakran használnak katonai környezetben. A Voxtec Phraselator legújabb modellje 70 nyelven működik (Kelly 2009). A Microsoft is kifejlesztette gépi tolmácseszközét angol és mandarin kínai nyelvek között a Deep Neural Networks rendszerének alkalmazásával. Ennek az eszköznek az a különlegessége, hogy az angolul beszélő előadó saját hangján szólal meg kínaiul (Rashid 2012). Egy további példa a Carnegie Mellon Egyetem Nyelvtechnológiai Intézete közreműködésével kifejlesztett Jibbigo, amely jelenleg tíz nyelvvel működik, de hamarosan tizenöt nyelvet lát majd el. 40 ezres szókinccsel rendelkezik, mobil eszköz, és nincs hozzá szükség internetkapcsolatra. A Jibbigo olyan sikeres lett, hogy az Apple az Egyesült Államokban letölthető applikációként reklámozza külföldre utazó fiatalok számára (Waibel 2012). Az Egyesült Államokban a lakosság egyre nagyobb hányada beszél csupán korlátozott szinten angolul (Limited English Proficiency), ami például az egészségügyben komoly kommunikációs gondokat eredményez (Kelly 2009). Ezek orvoslására fejlesztette ki a Polyglot Systems cég ProLingua webalapú szoftverét, amely 7000 gyakori kérdéssel és orvosi környezetben tipikusan előforduló kifejezéssel hatékonyan segíti az orvosi rendelőben vagy akár a kórházi ápolás során a kommunikációt a betegfelvételtől a laboratóriumi vizsgálatokon át a zárójelentés kiadásáig. A betegellátásban az orvosi konzultációk alkalmával azonban általában nem gépi tolmácsot alkalmaznak. Az automatizált tolmácsolásnak egy másik fajtáját alkotják a szinkrontolmácsolásra is alkalmas eszközök. Ahhoz, hogy a gépi szinkrontolmácsolás például a magyar és a francia nyelvek között megvalósuljon, három lépésre van szükség. Elsőként egy beszédfelismerő rendszer a magyar beszédet magyar írott szöveggé alakítja. A második lépésben egy fordítórendszer a magyar írott szöveget francia írott szöveggé alakítja. A harmadik lépés során az írott francia szöveget hangzó szöveggé alakítja a rendszer egy program segítségével. Az EU-BRIDGE projekt keretében pedig jelenleg az első két fázis megvalósításáig jutottak el egyetemi előadások tolmácsolása céljából németről angol nyelvre egy webalapú rendszer segítségével. A német előadó mondanivalóját a hallgatók saját számítógépükön olvashatják néhány másodperces késéssel. A fent említett gépi tolmácseszközök közös jellemzője, hogy korlátozott számú, egy konkrét kommunikációs helyzetben tipikusan a leggyakrabban elhangzó, előre betáplált kifejezéseket, kérdéseket tolmácsolnak különböző nyelvek között. Ilyen kontextus például az utazás, a humanitárius küldetések, az orvosi ellátás, az egyetemi előadások, a háborúk, olyan események, amelyek során nem mindig elérhető emberi tolmács.

110


Konklúzió: a gépi tolmácsolás jövője A tolmácsokat, a tolmácstanárokat és a laikusokat leginkább foglalkoztató kérdés természetesen az, hogy a gépi szinkrontolmács helyettesítheti-e az embert, illetve, hogy a technológiai fejlődés eljut-e valaha olyan szintre, hogy ez bekövetkezzen. A témát kutatók (Jekat–Klein 1996) és maguk a fejlesztők (Waibel 2012) között is találkozhatunk olyan határozott állításokkal, miszerint az automata tolmács soha nem fogja helyettesíteni az embert, nem is ez a célja, hanem az, hogy az olyan helyzetekben, ahol fizikailag vagy anyagilag nem elérhető az emberi tolmács, valamilyen szinten megkönnyítse a kétnyelvű kommunikációt. Jelenleg a technológia még nem érte el az emberi tolmácsteljesítmény (konszekutív, illetve szinkron) biztosításához szükséges fejlettségi szintet. Rashid (2012) szerint a Microsoft által kifejlesztett eszköz már sokkal kisebb hibaszázalékkal működik, mint elődei, és a kötetlen beszélt nyelv 86–88%-át felismeri, de még így is messze van a tökéletestől. Az Alex Waibel (2012) által bemutatott rendszer pedig a demonstráció során is hibázott. Olsen (2012) sem gondolja reális veszélynek, hogy gép váltsa fel az embert a tolmácsfülkében. Kakaes (2012) a számítógép általi szemantikai címkézést (semantic tagging) tartja az egyik legnehezebben megoldandó problémának. Ray Kurzweil az ember által végzett folyamatok és feladatok automatizálása területén számos találmányt alkotott meg, mégis úgy gondolja, hogy a fordítási (és tolmácsolási) tevékenység teljes automatizálása soha nem valósul meg (Kelly–Zetzsche 2012: 231). Mindebből kitűnik, hogy ugyan alkalmaznak új technológiai megoldásokat a konferenciaszervezés során (videokonferenciák), ez azonban nem azt jelenti, hogy ne lenne továbbra szükség jól képzett konferenciatolmácsokra. A fent bemutatott példákból az is kitűnik, hogy jelenleg a gép csak igen jól körülhatárolt kommunikációs helyzetekben helyettesíti valamennyire az embert, és csak akkor, amikor minden a terv szerint halad. A gép ugyanis nem tudja kezelni az előre nem látható helyzeteket, nem ismeri az adott nyelvhez kötődő kultúrát, és nem veszi figyelembe a tolmácsolás társas, kommunikációs aspektusát. További problémát jelent a különböző regiszterek, stílusok, egyéni beszédszokások, a hezitációk, a kétértelműség, a gyors beszéd kezelése, illetve az írott szöveg hangzóvá alakítása. Ezenfelül a gépek nem rendelkeznek emberi intuícióval, kognitív rugalmassággal és ítélőképességgel. Ezek tennék lehetővé, hogy a gépek kognitív kontrollt gyakoroljanak a kommunikációs helyzet felett, és az előbb említett hiányosságokat vagy az esteleges technikai, illetve szemantikai interferenciák által okozott problémákat kezeljék (Horváth 2012). A gépi tolmácsolásnak jelenleg nincs olyan nagy hatása a tolmácsszakmára, mint amilyen nagy hatással az automatizált fordítás a fordítói szakmára volt: nem alakultak ki olyan részfeladatok, mint például a fordítás esetében a szöveg-előkészítés vagy az utószerkesztés, amelyeket a fordítástól függetlenül lehetne végezni. Ez valószínűleg nem is fog kialakulni, mert ha a gép egyszer mégiscsak helyettesíti az embert, a célnyelvi hangzó szöveget nem lehet majd utószerkeszteni, hiszen azonnali felhasználásra készül. A tolmácsolásra való előkészítést pedig nem feltétlenül tolmácsoknak kell végezniük, hanem nyelvtechnológusoknak vagy terminológusoknak. A technológiai fejlődés folytatódni fog, és a teljesen automatizált tolmácsgép megalkotására tett törekvések sem állnak le, sőt valószínűsíthető, hogy fokozódnak.


Természetesen a jövőt nehéz előre látni, viszont a gépi fordításnak a fordítói piacra gyakorolt hatásából valószínűsíteni lehet, hogy a tolmácspiac is két részre szakadhat: egy rosszabb minőségű, minimális, géppel automatikusan és olcsóbban vagy ingyen előállított tolmácsolásra, illetve egy jobb minőségű, hivatásos tolmácsok által végzett tevékenységre. Ha megakadályozni nem is lehet a gépi tolmácseszközök terjedését, azt azonban talán el lehet érni, hogy minél kisebb szeletet szakítson ki a tolmácsolási piacból a gép. Ebben egyrészt nagy felelőssége van magának a szakmának, mely azáltal érvényesülhet, hogy a gépi tolmácsolásnál jóval magasabb színvonalú és sokrétűbb szolgáltatást nyújtunk. Másrészt a tolmácsképző programok is igen jelentős szerepet játszanak ebben a folyamatban azáltal, hogy a minőség tekintetében nem tesznek kompromisszumokat, és így garantálják a magasan képzett hivatásos tolmácsok utánpótlását.

Irodalom Camayd-Frexia, E. (2005): A revolution in consecutive interpretation: Digital voicerecorder-assisted CI. The ATA Chronicles 34. 40–46. http://dll.fiu.edu/people/fulltime-faculty/erik-camayd-freixas/a_revolution_in_consecutive.pdf (Letöltve: 2013. január 22.) Deák Miklós (2012): Mesterséges tolmácsot villantott a Microsoft. it.business.hu, 2012. november 12. http://www.itbusiness.hu/Fooldal/hirek/ict_n/microsoft_ tolmacsszoftver.html (Letöltve: 2013. január 22.) De Manuel Jerez, J. (szerk.) (2003): Nuevas tecnologías y formación de intérpretes. Granada: Atrio. Gépi szinkrontolmácsolás. Index.hu, 2006. október 21. http://index.hu/tech/biztonsag/ tolmacs06102?token=69f5f5e81fd28d7b00cdf7a3d46878d4 (Letöltve: 2013. január 22.) Ferrari, M. (2001): Consecutive simultaneous? SCIC News 26, 2–4. http://iacovoni.files. wordpress.com/2009/01/simultaneousconsecutive-1.pdf (Letöltve: 2013. január 22.) Hamidi, M. – Pöchhacker, F. (2007): Simultaneous consecutive interpreting: A new technique put to the test. Meta LII, 2. 276–289. Horváth, I. (2012): Interpreter behaviour. A psychological approach. Budapest: Hang Nyelviskola Bt. Jekat, S. J. – Klein, A. (1996): Machine interpretation. Open problems and some solutions. Interpreting. 1. évfolyam. 1. szám. 7–20. Kakaes, K. (2012): Why computers still can’t translate languages automatically? http:// www.slate.com/articles/technology/future_tense/2012/05/darpa_s_transtac_bolt_ and_other_machine_translation_programs_search_for_meaning_.html?tid=sm_tw_ button_chunky (Letöltve: 2013. január 22.) Kelly, N. (2009): Moving toward machine interpretation. http://www.tekom.de/index_ neu.jsp?url=/servlet/ControllerGUI?action=voll&id=2682 (Letöltve: 2013. január 22.) Kelly, N. – Zetzsche, J. (2012): Found in translation. How language shapes our lives and transforms the world. New York: Penguin.

112


Lombardi, J. (2003): DRAC Interpreting: Coming soon to a courthouse near you? Proteus 12. évfolyam. 2. szám. 7–9. http://www.najit.org/membersonly/library/Proteus/2003/Proteus%20Spring%202003.pdf (Letöltve: 2013. január 22.) Machine translation. Conquering Babel. Simultaneous translation by computer is getting closer. The Economist, 2013. január 5. http://www.economist.com/news/science-andtechnology/21569014-simultaneous-translation-computer-getting-closer-conqueringbabel (Letöltve: 2013. január 22.) Olsen, B. S. (2012): Interpreting 2.0. http://aiic.net/page/6336/interpreting-2-0/lang/1 (Letöltve: 2013. január 30.) Rashid, R. (2012): Speech recognition breakthrough for the spoken, translated word. http://www.youtube.com/watch?v=Nu-nlQqFCKg (Letöltve: 2013. január 22.) Sandrelli, A. – De Manuel Jerez, J. (2007): The impact of information and communication technology on interpreter training: State-of-the art and future prospects. The Interpreter and Translator Trainer (ITT). 1. évfolyam. 2. szám. 269–303. Simonite, T. (2012): Microsoft brings Star Trek’s Voice Translator to life. Software turns English into synthesized Chinese almost instantly. 2012. november 8. http://www. technologyreview.com/news/507181/microsoft-brings-star-treks-voice-translator-tolife (Letöltve: 2013. január 22.) Wahlster, W. (1993): Verbmobil. Translation of face-to-face dialogs. In: Herzog, O., Christaller, T., Schütt, D. (szerk.): Grundlagen und Anwendungen der Künstlichen Intelligen. Berlin: Springer. 393–402. http://citeseerx.ist.psu.edu (Letöltve: 2013. január 22.) Waibel, A. (2012): Simultaneous machine interpretation – utopia? (Elhangzott: 2nd Rectors’ Conference, Európai Parlament, 2012. október 18–19.) http://www.europarl. europa.eu/ep-live/en/other-events/video?event=20121019-0938-SPECIAL (Letöltve: 2013. január 22.)


III. TERMINOLÓGIA TERMINOLÓGIA A FORDÍTÁSBAN, A FORDÍTÓKÉPZÉSBEN ÉS EGYÉB OKTATÁSI PROGRAMOKBAN12 Tóth Zsuzsanna ELTE BTK Fordítástudományi Doktori Program

Bevezetés Jelen tanulmány a terminusok meghatározásából kiindulva vizsgálja azok szerepét a fordítási folyamatban, valamint a terminológia oktatásának – a fordítóképzésbe illeszthető vagy azon kívül eső – bizonyos gyakorlati lehetőségeit tárgyalja. Az első rész a terminus definíciójával és keletkezésével foglalkozik, a releváns szakirodalmat véve alapul. A szemléltetés céljából beillesztett példákat olyan szövegekből gyűjtöttem, amelyekkel szakfordítóként sokat dolgoztam. Ezen belül két tudományterületet választottam: az építőipart és a filozófiát. Remélem, hogy e két egymástól távol álló területről hozott példák – amellett, hogy szemléltetik a megállapításokat – színesítik majd a tanulmányt (a példákat az egyértelmű elkülönítés kedvéért dőlt betűvel jelölöm). Szeretném azonban megjegyezni, hogy a szakemberek között egyik téren sincs teljes körű konszenzus, és – az építőipari szövegek esetében – elképzelhető, hogy a megrendelő által kért és a céges nyelvhasználatban elterjedt kifejezések nem azok, amelyeket e területen általában a legelfogadottabbnak tartanak. A második fejezetben szaknyelvi kurzusok oktatása során szerzett tapasztalataimat ismertetem, továbbá vázolom, hogy ha a jövőben ilyen kurzusokon oktatnék, akkor az első fejezetben tárgyalt információk fényében az eddigiektől mennyiben eltérő módszereket alkalmaznék.

A tanulmány buddhista filozófia terminilógiájára vonatkozó része kibővített formában elhangzott a XXIII. Magyar Alkalmazott Nyelvészeti Kongresszuson tartott előadásban, 2013. március 26–28., Budapest: Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar. Az előadás írásbeli változata a XXIII. Magyar Alkalmazott Nyelvészeti Kongresszus előadásainak gyűjteményében jelenik meg 2014-ben. 12

114

III. TERMINOLÓGIA

I. Terminológia a fordításban A terminusok szerepe

A terminusok egyik legfontosabb szerepe – amellett, hogy szakmai-tudományos szempontból pontosan hivatkoznak a jelölt tárgyra – a szövegkohézió biztosítása, azaz annak garantálása, hogy a szöveg belső szerkezete a fordításban is megjelenik. Nagyobb (esetenként több fordító által fordított) szövegtesteknél pedig a többi szöveggel vagy szövegrésszel való kapcsolat jelölése miatt is elengedhetetlen. Ebből a szempontból a műfordítás és a szakfordítás nagyban különbözik, hiszen a műfordítás során a fordító nagyobb szabadságot élvez, míg a szakszövegeknél egyértelmű elvárás a pontos terminológiahasználat: „Általában bármely szakszöveg saját koherenciájának és az egy szakterülethez tartozó szakszövegek egymás közötti koherenciájának egyik legfontosabb tényezője a szakmai nyelvhasználat egységessége, vagyis alapvetően az egységes terminológiahasználat” (Várnai 2004: 64). Kis (2004: 48) szerint a terminusok létrehozása és alkalmazása a zárt rendszerekben gondolkodó szakemberek kogníciós folyamatainak terméke, és e szakemberek szövegekhez fűződő pszichés viszonya határozza meg a szövegekkel (és a fordított szövegekkel) szembeni elvárásokat (ilyen elvárás a terminológia igénye is). Véleményem szerint ezzel azt implikálja, hogy a terminológia a szakszöveg természetes része, és ugyanígy a fordítókkal szemben támasztott természetes igény is. Ezt az igényt azonban a felhasználók nem mindig fogalmazzák meg tudatosan, vagy tisztában vannak ugyan a következetesen használt terminológia szükségességével, de azzal már nem, hogy ennek megvalósulásához milyen segédanyagokat kellene a fordító rendelkezésére bocsátaniuk. Dróth (2004: 53–54) felhívja a figyelmet arra, hogy a szakfordítás esetében a nyelvi megformálás nem választható el a kommunikáció funkciójától és tartalmától, majd a közigazgatási/jogi szaknyelvet említi különösen jellemző példaként. Várnai (2004: 65) ezzel kapcsolatban kiemeli, hogy a jog esetében – mivel a jog csak nyelvileg létezik – a nyelvi (terminológiai) eltérések jogi eltérések formájában jelenhetnek meg. Szakfordítói tevékenységem során azt tapasztaltam, hogy a szakfordítás és a műfordítás közötti különbségek szempontjából különösen érdekes terület a buddhista filozófiai szövegek fordítása. Úgy figyeltem meg, hogy a fordítók között nincs konszenzus arról, hogy műfordításról vagy szakfordításról van-e szó. Véleményem szerint vannak olyan szövegek (például többek között a történelmi Buddha beszédeit tartalmazó páli nyelvű kánon), amelyek filozófiai-pszichológiai szakszövegként értelmezendők, azaz egy pontosan strukturált gondolati rendszer termékei, és ennek megfelelően szükséges lenne a pontos terminológia kialakítása szakértők bevonásával. A fordítóknak mindenképpen el kell tudniuk különíteni egyfelől a terminusokat, másfelől pedig a szavakat és neveket (a név egy bizonyos személyt vagy tárgyat jelöl, a szó pedig általános fogalmakat; a terminusok ezzel szemben bizonyos fogalmakat jelölnek egy bizonyos témakörön belül, és így minden esetben az adott fogalmi rendszeren belül tanulmányozandók (Sager 19981: 259). Heltai (2004: 25) felhívja a figyelmet arra, hogy a terminusok és köznyelvi szavak között a legnagyobb

III. TERMINOLÓGIA 115

különbség az, hogy a terminusok jelentése – a köznyelvi szavakéival szemben – pontosan meghatározható. Első olvasásra talán túlságosan általánosnak tűnhet ez a definíció, azonban véleményem szerint nagyon is pontos. Buddhista szövegek fordításánál sokszor tapasztaltam olyan problémákat, amelyeknek gyökere az volt, hogy a páli nyelvű eredeti szó terminusnak minősült, azaz pontosan meghatározható jelentése volt, míg a magyar (köznyelvi) megfelelő jelentése már jóval elmosódottabb volt. (A példákat lásd lentebb, a poliszémia eltérő szerveződésének szemléltetésénél). Az ilyen jellegű szövegek fordító általi értelmezése, lefordítása, majd az olvasó általi értelmezése során gondot jelenthet, ha a szöveg olvasói számára nem egyértelmű, hogy nem köznyelvi szóval, hanem terminussal van dolga. Ennek valószínűségét növeli az a – keleti filozófiai rendszerekkel kapcsolatban gyakran megfigyelhető és többnyire téves – sztereotípia, amely szerint nem pontosan strukturált és megragadható rendszerről van szó, hanem homályos gondolatok összességéről, amelyre nem is lehet jellemző a nyelvi pontosság, és így a terminológiai pontosság igénye sem merülhet fel. A fentiekből kitűnik, hogy a fordítóknak munkájuk során sokszor kell ad hoc terminológusként dolgozniuk, hiszen fel kell ismerniük a terminusokat, valamint meg kell találniuk a több lehetséges változat közül a legmegfelelőbbet (vagy ennek hiányában neologizmusokat kell létrehozniuk) (Sager 19982: 259). Kis (2004: 47) e jelenség másik aspektusára hívja fel a figyelmet, amikor kijelenti, hogy – jóllehet a terminusok hagyományosan definiálás révén jönnek létre – a technológiai fejlődés felgyorsulása miatt „a terminológiaalkotás kényszere nem hagy időt a terminológiarendezésre, de voltaképpen a definiálásra sem”.

A terminusok keletkezése vagy létrehozása

A terminusok létrehozása lehet elsődleges: ilyenkor egy újonnan létrehozott fogalomhoz kell jelet rendelni (ideiglenes vagy állandó megoldásként), majd hozzá kell rendelni a definíciót is. Vonatkozhatnak rá többé-kevésbé szigorú szabályok, de „precedense” nincs. Másodlagos terminuslétrehozás abban az esetben történik, ha egy már meglévő egynyelvű terminológiát tekintenek át, vagy ha egy másik nyelvi közösség felé irányuló tudástranszfer folyik, azaz a célnyelven hozzák létre a már meglévő terminus megfelelőjét, az új terminust (Sager 19981: 252–253). A buddhista terminusok használata során azt tapasztaltam, hogy precedens jelenléte nem minden esetben garantálja a jó megoldást; domináns közvetítő nyelv esetében előfordulhat, hogy a precedens olyan erős hatással van az új terminus létrehozásának folyamatára, hogy a terminust létrehozó szakemberek nem aknázzák ki a célnyelv lehetőségeit. Jó példa erre az angol nyelvű buddhista szövegekben előforduló filozófiai szakkifejezések esete. Ezeknek mindig van egy keleti nyelvű (szanszkrit, páli, tibeti stb.) „eredetijük”, amelyeket az angol szöveg szerzője általában zárójelben, lábjegyzetben vagy függelékként csatolt szószedetben jelöl. A fordítóknak érdemes lenne „visszanyúlni” az eredeti keleti nyelvű szóhoz – így elkerülhető lenne a dupla fordítás és az azzal járó hibalehetőség, és adott esetben a keleti nyelvű szó olyan sajátosságai is megjelenhetnének a magyar szövegben, amelyek az angol terminusban az angol nyelv sajátosságai miatt „elvesztek”.

116

III. TERMINOLÓGIA

Az elsődleges és másodlagos terminus alkotására egyaránt jellemzők a variációk és a szinonimák. Ezek létrejöhetnek véletlenszerűen (például párhuzamos fejlesztések eredményeként) vagy szándékosan (ha a szakemberek a célközönség elvárásainak ismeretében módosítanak egy már létező terminust) (Sager 19981: 253). Kis (2004: 47) szerint – érdekes módon – a terminus megalkotása nem szükségszerűen akkor történik, amikor megjelenik a fogalom; a terminusalkotás akkor válik elkerülhetetlenné, amikor a kívülállók felé kell kommunikálni az eredményeket, addig például számkódokat, általános kifejezéseket vagy „dzsókerszavakat” használnak a fejlesztők.

Terminusok kezelése a fordítási folyamat során A potenciális terminusok felismerése A fordítónak fel kell tudnia ismerni azokat a szavakat, amelyek nagy valószínűséggel terminusok. Ez a folyamat első és talán legkritikusabb szakasza, amelyet Kis (2004: 49) a terminológiai szerep és terminológiai helyzet felismerésének nevez. Az előbbi olyan kollokációs egység a szövegben, amelyet az olvasó azáltal érzékel, hogy „különlegesnek” tapasztalja, és ugyanakkor hiátus is, amelyet aztán maga a terminus tölt be. Heltai (2004: 29, idézi Heltai 1979, 1981, 1985, 1988-at) a következőképpen foglalja össze a köznyelvi szó és a terminus közötti különbséget (hangsúlyozva, hogy e különbségek a köznyelv rugalmasságát, nem pedig tökéletlenségét mutatják):13 A köznyelvi szavak …

A terminusok …

… referenciális jelentése meghatározatlan

… referenciális jelentése kidolgozott fogalomrendszerre vonatkozik (nincs egyéni variabilitása)

referenciális jelentése implicit

referenciális jelentése explicit módon meghatározott vagy meghatározható

esetében a referenciális jelentés terén jelentős az egyéni variabilitás

a referenciális jelentés nem függ egyéni felfogástól, tapasztalattól (nincs egyéni variabilitása)

jelentése függ a kontextustól és pragmatikai tényezőktől

jelentése kontextustól független, pragmatikai tényezők nem módosítják

jelentéskapcsolatai között a szinonímia fontos szerepet játszik

jelentéskapcsolataiban nem játszik szerepet a szinonímia

esetében jellemző a poliszémia és a kollokációs jelentések

jelentéskapcsolataiban nem játszik szerepet a poliszémia és a kollokációs jelentések

13

A jellemzőket a jobb áttekinthetőség kedvéért rendeztem táblázatba.


A köznyelvi szavak …

A terminusok …

esetében a hiponímia szerepe kevésbé jelentős

jelentéskapcsolataiban döntő szerepet játszik a hiponímia

Ezt a képet árnyalja Heltai (2010: 10), amikor felhívja a figyelmet arra, hogy a terminológiában éppúgy léteznek hiányosságok, mint az általános szókincsben, és hogy a terminusok sem feleltethetők meg egy az egyben egymásnak. Ilyen tökéletes megfeleltetés szerinte akkor lenne lehetséges (és még így is csak bizonyos korlátok mellett), ha a fejlett tudományágakban megvalósulna a standardizálás, és a terminológiai rendszereket folyamatosan karbantartanák (Heltai 2010: 8). E tökéletes állapot hiánya miatt azonban a poliszémia, a szinonímia vagy egyes kifejezések hiánya a szaknyelvben is éppúgy létezik, mint a köznyelvben. Erre a jelenségre Kis (2004: 49) is felhívja a figyelmet, amikor megállapítja, hogy a gyakorlatban a terminológiai egyalakúság nem valósul meg, ami viszont szerinte nem okoz zavart. A magyar és német nyelvű matematikai terminológia vizsgálata során Czékmán (2010: 8) pedig – ellentétben azzal a elképzeléssel, hogy a szaknyelvekben minden fogalomhoz szigorúan csak egy terminus társulhat – arra a következtetésre jut, hogy „a szinonimák száma nyelvenként eltérő módon, esetlegesen változik”. Rámutat, hogy a „forrásnyelv és célnyelv szinonimáinak ismerete az oktatásban, a fordítás során elengedhetetlenül fontos.”

A terminusok fordítása

A célnyelvi terminus forrásnyelvi megfelelőjének megtalálása mindenképpen tartogat kihívásokat a fordító számára, mivel a forrásnyelvi terminusnak nem feltétlenül van célnyelvi megfelelője, vagy nem feltétlenül egy célnyelvi megfelelője van; ugyanakkor azt is figyelembe kell venni, hogy az adott terminus lehet-e egyúttal azonos alakú köznyelvi szó is, és ha igen, akkor a kettő jelentése között milyen kapcsolat van. Heltai (2004: 30–42) – többek között – az alábbi kihívásokat sorolja fel. (1) A poliszémia eltérő szerveződése, vagyis az, amikor a forrásnyelven az adott terminusnak vannak szinonimái, de célnyelven nincsenek, vagy vice versa. Építőiparból vett példa az eltérő szerkezetű poliszémiára: a „manhole” kifejezés egyaránt jelent ’búvónyílás’-t (azaz például egy nagyméretű tartályon azt a nyílást, amelyen szerelésekor megközelíthető a szerkezet belseje) és ’akná’-t, azaz a földfelszín alatti (például az útfelületből nyíló) függőleges nyílást. Buddhista szövegek fordítása során hasonló jelenséggel szembesül a fordító, amikor azt látja, hogy a páli nyelv megkülönbözteti a „csitta”, „manasz” és „vinnyána” szót. Ezek esetében a magyar nyelv a „tudat/tudatosság” vagy az „elme” szót tudja alkalmazni, azaz a három kifejezésre csak két célnyelvi megoldás van. Tovább nehezíti a fordító dolgát, hogy forrásnyelvi terminusok állnak szemben köznyelvi szavakkal: az előbbiek jelentése pontos, míg az utóbbiaké nincs pontosan körülhatárolva. Mi több, a magyar „tudat” és az „elme” szavak jelentése sem különíthető pontosan el, így a fordító döntése majdnem szükségszerűen önkényes lesz, vagy a fordítótársadalom konvencióin alapul majd. A poliszémiához kapcsolódó kérdéssel találkozik a fordító akkor is, amikor azt kell eldöntenie, hogy a forrásnyelvi szövegben szinonimnak tűnő terminusok valóban szino-

118

III. TERMINOLÓGIA

nimák-e, vagy sem. Az építőiparhoz kapcsolódó munkavédelem területén végzett fordítások során szembesültem azzal, hogy – jóllehet a szóbeli kommunikáció során ezeket több esetben az angol anyanyelvi szakember is szinonimaként használta – a „fire blanket” és a „fire retardant blanket” nem azonos jelentésű: az előbbi „tűzoltó takaró”, amellyel a kisebb tüzet letakarják, és az oxigéntől elzárva eloltják, az utóbbi pedig „tűzálló ponyva”, amellyel például a csiszoláskor keletkező szikráktól védik meg a felületeket. (2) Heltai (2004: 30–42) meglátása szerint terminológiai kérdés akkor is felmerül, amikor ugyanaz a szó köznyelvi szóként és terminusként is használatos. Ilyenkor a fordítónak meg kell különböztetnie a köznyelvi szót a terminustól, és ennek megfelelően rendelni hozzá célnyelvi megfelelőt. A két jelentés között különböző lehetséges viszonyok vannak: a két jelentés teljesen elkülönülhet; a köznyelvi jelentés átveheti a terminusjelentés egyes összetevőit, vagy vice versa; a köznyelvi jelentés fölött dominálhat a terminusjelentés, vagy vice versa. Buddhista szövegek fordításakor ez komoly problémát jelent, hiszen e kifejezések jóval nehezebben felismerhetők, mint „kézzelfoghatóbb” jelöltekkel rendelkező társaik. Szemléletes példa a „homeless” és a „selfless” kifejezés. A „homeless” köznyelvi jelentése jól ismert, sok esetben magyarul is használjuk a „hajléktalan” személyek jelölésére, buddhista szövegekben azonban a legtöbbször a szerzetesi, azaz „otthontalan” létformát jelöli. Hasonló problémát jelenthet a tapasztalatlan fordító számára a „selfless” szó, amelynek köznyelvi jelentése „önzetlen”, azonban buddhista szövegekben szinte mindig az úgynevezett „éntelenség” jelenségét írja le (páli: anattá), vagyis azt az alapvető tézist, hogy a személyiség (vagyis az egó) nem abban a formában létezik, ahogy azt a hétköznapi tapasztalásban észleljük, hanem puszta projekcióként.14 Néhány hasonló példa az építőiparból (az előbbi példákkal ellentétben itt a kontextus annyira speciális, hogy szinte kizárt, hogy a fordító ne vegye észre azt, hogy terminusokkal van dolga): „core” – köznyelvi jelentése: ’mag’, jelentése terminusként: ’magminta’ (betonmunkálatoknál); „curing”– köznyelvi jelentése: ’pácolás’, jelentése terminusként: ’utókezelés’ (betonmunkálatoknál). (3) Heltai (2004: 30–42) rámutat, hogy a gyakorlati és az elméleti tudományok ugyanazt a terminust használhatják más-más jelentésben. Például a „depressziós” kifejezés jelentése az építőiparban: „alacsonyabb légnyomású”. Itt jegyzem meg, hogy – ahogy arra Dróth (2004: 60) felhívja a figyelmet – a forrásnyelvi kifejezést nem minden esetben kell lefordítani, hiszen a szaknyelv átvesz köznyelvi szavakat az idegen nyelvből, és azt terminusként, más értelemben használja. Az építőipar területén úgy tapasztaltam, hogy ez természetes folyamat, amely során olyan érdekes poliszémia-struktúra is létrejöhet, ahol a célnyelvben használt két (vagy több) azonos jelentésű szó közül az egyik maga az eredeti forrásnyelvi terminus. Főleg a tolmácsolás során éreztem, hogy nem minden esetben érdemes ragaszkodni az egyébként szakmailag pontos magyar megfelelőhöz, ha a felhasználók szívesebben alkalmazzák az angol kifejezést. Például: „New Jersey element”: „útterelő”, de a felhasználók egyszerűen az angol rövidített szót („New Jersey”) haszA két kifejezés egyértelmű használata érdekében az angolul író buddhista szerzők az „önzetlen” jelentés visszaadására általában az „altruistic” szót használják. 14


nálták. A multinacionális cégek belső nyelvhasználata ebből a szempontból izgalmas kutatási terep: itt a pontos szakmai szóhasználatot sokszor „felülírja” a kényelmesség, azaz a fordítás/tolmácsolás felhasználói célnyelvi kommunikációban akkor is szívesebben használják a forrásnyelvi kifejezést, ha van bevett és pontos célnyelvi megfelelő. Ennek az az oka, hogy a céges kommunikáció egy része a forrásnyelven folyik, és egyszerűbb onnan „átemelni” a terminust, mint megkeresni a célnyelvi megfelelőt. Ezen a ponton felmerül a nyelvi igényesség – vagy akár a nyelvművelés igényének – kérdése is, de úgy gondolom, hogy az ilyen jellegű ítéletalkotás nem feladata a tolmácsnak vagy a fordítónak.

Terminológia oktatása a fordítóképzésen kívül: a szakszövegolvasás és -értelmezés oktatása Ahogy a terminológia felismerésére és értelmezésére való képesség természetes követelményként jelentkezik a fordítás során, ugyanúgy felmerül abban az esetben is, amikor felsőoktatásban tanuló hallgatóknak idegen nyelvű szakszövegekkel kell dolgozniuk – márpedig csaknem minden szakterületre igaz, hogy a megbízható források többsége idegen nyelven (főként angolul) érhető el. Ebben az esetben természetesen nem követelmény a pontos fordítás, annál inkább a jól megalapozott értelmezés.

A kurzus általános leírása és bevezetése

A Tan Kapuja Buddhista Főiskolán tanársegédként 2004-től 2011-ig tartottam „Angol nyelvű buddhista szakszövegolvasás” címen kurzusokat. Az órák célja az volt, hogy a hallgatók megtanulják értelmezni a filozófiai szakszövegeket; azaz nem nyelvórák voltak, hanem a szakmai nyelvhasználat megismerését célozták, valamint azt, hogy a hallgatók már a középfoknál alig magasabb nyelvtudással is merjenek szakszövegekkel ismerkedni és szükség esetén dolgozni. Elviekben minimum középfokú nyelvismeret volt a belépési követelmény (jóllehet azokban az években, amikor a tantárgy kötelező volt, nem minden hallgató felelt meg ennek a kritériumnak). A kurzusok során feldolgozott szövegek három kategóriába sorolhatók (mindegyik kategóriához külön kurzus tartozott): 1) a páli kánonból származó, úgynevezett théraváda (a korai buddhista iskolához köthető) szövegek (páli nyelvű szutták angol fordítása); 2) mahájána (azaz a később kialakult buddhista iskolákhoz köthető, eredetileg szanszkritul íródott) szútrák angol fordítása; 3) angol nyelvű szakcikkek, tanulmányok. A továbbiakban az első kategóriába tartozó szövegek oktatása során szerzett tapasztalatokat közlöm. A féléves kurzus bevezetéseként a hallgatók ábécé-sorrendbe állított listát kaptak a főbb terminusokról (angol nyelven), amelyeket közösen (csoportmunkával vagy frontális munka során) be kellett illeszteniük a filozófiai alaptanítások szerkezetét mutató üres vázlatba. A lista tartalmazta a homonim terminusokat is – ennek feltárása szintén a hallgatók feladata volt. A vázlatban a magyar megfelelők mellett szerepeltetni kellett a páli nyelvű kifejezéseket is, mivel e szövegek esetében a páli a lingua franca, hiszen a magyar fordítók között nincs konszenzus. A bevezető órán esett szó a terminológiai és fordítástechnikai kérdésekről is; az erre szánt időt a hallgatók érdeklődé-

120

III. TERMINOLÓGIA

sének mértéke szabta meg. Szintén a bevezető órákon tárgyaltuk a keleti szavak mellékjeles és magyaros átírásának kérdését is, valamint a páli kánon szövegeinek jellemzőit (például egész bekezdések megismétlése, sok szinonima használata, versbetétek stb.)

Módszertan

A félévek során rendkívül sokat alakult a módszertan; a változást elsősorban a tapasztalataim szabták meg, de az is előfordult, hogy a hallgatók igényének és képességeinek ismeretében változtattam a megközelítésen. Az alábbiakban azt a módszertant tárgyalom, amelyet mai ismereteim birtokában a leghelyesebbnek tartok. A bevezetés után a szövegek feldolgozása frontális módszerrel történt. Az otthoni áttekintésre kiadott szöveg egy összefüggő részletét az órán egy hallgató közelítő pontossággal lefordította; ezt a többi hallgató bevonásával véleményeztem. Ezután került sor a következő hallgatóra. Bár a kurzusnak nem volt célja a nyelvtan oktatása, e viszonylag összetett szövegek olvasásakor minden esetben találkoztunk olyan nyelvi jelenségekkel (speciális szórend, ritkábban használatos igeidők, a páli nyelvben használt „magázás” visszaadása az angol nyelv eszközeivel stb.), amelyeket még a középfokú nyelvtudással rendelkező hallgatók sem ismertek. Ilyenkor röviden kitértünk az adott nyelvi jelenség magyarázatára is. A kurzusnak szintén nem volt kimondott célja a filozófia oktatása, de ha a szöveg olyan terminust vagy gondolatot tartalmazott, amelyet a hallgatók nem ismertek, akkor röviden ezt is tárgyaltuk, a már ismert alaptanítások keretébe illesztve. A félév közepén a hallgatók zárthelyi dolgozatot írtak, amely a terminusok passzív ismeretét mérte fel. Ennek tárgya a félév elején kiadott terminuslista volt, kiegészítve az addig olvasott szövegekben előforduló terminusokkal. Ezt a hallgatók egy héttel a zárthelyi dolgozat megírása előtt megkapták. A zárhelyi dolgozat angol nyelvű terminuslista volt; e terminusok magyar (vagy páli nyelvű) megfelelőjét kellett a hallgatóknak megadniuk. A lapok kiosztása során felhívtam a hallgatók figyelmét arra, hogy sok esetben több helyes magyar kifejezés is lehetséges (akár olyan is, amely az általam összeállított listán nem szerepelt). A félév végén vizsga következett. Ennek első feladata az első zárthelyi dolgozathoz hasonló feladat volt: a félév során kialakított terminuslista passzív ismeretét felmérő szólista. A második feladat három olyan szövegrészletet tartalmazott, amely a félév során részletesen tárgyalt szövegekből származott. A hallgatók a három szövegrész közül választottak egyet, majd szótár és egyéb segédeszköz használata nélkül megadták a közelítő pontosságú magyar fordítását. A „közelítő pontosság” a feladat kulcsszava volt, hiszen a cél az volt, hogy a hallgató nagy vonalakban, komoly tévedések nélkül vissza tudja adni egy szakszöveg-részlet jelentését. A feladat ugyanakkor az órai munka intenzitását és az órákon tanúsított figyelmet is mérte. A tapasztalat az volt, hogy azok a hallgatók, akik rendszeresen látogatták az órákat, és aktívan részt vettek a munkában, minden komolyabb nehézség nélkül meg tudták oldani ezt a feladatot. Már a félév elején pontos információkat adtam a hallgatóknak arról, hogy milyen típusú vizsgafeladatok lesznek; így módjukban állt olyan jegyzeteket készíteni, amelyeket a vizsgára való felkészülés során jól tudtak használni.


Értékelés

A kis szemináriumi csoportoknak köszönhetően pusztán az órai munka megfigyelésével, könnyen nyomon követhető volt az egyes hallgatók személyes fejlődése. A tanári visszajelzés gyakorlatilag folyamatos volt. Az alapelv az volt, hogy a jelen lévő diákok mindegyikének részt kellett vennie az órai munkában, függetlenül attól, hogy arra otthon felkészült-e. Úgy gondolom, hogy ez sokaknál motivációként is szolgált az otthoni előkészítő munkák elvégzéséhez. A hallgatók számára talán szokatlan megoldás volt, hogy – tekintettel arra, hogy a bemenetnél sokszor komoly eltérések voltak a hallgatók nyelvtudásában – úgy döntöttem, hogy az értékelés során nem egymáséhoz hasonlítottam vagy egy objektív kritériumrendszer alapján ítéltem meg a teljesítményüket, hanem azt vizsgáltam, hogy egy adott hallgató saját félév eleji teljesítményéhez képest mennyivel teljesít jobban a félév végén. A visszajelzéseket mindenkinek eszerint adtam. A félév végi érdemjegyet a (fent leírt módon értékelt) órai teljesítmény, valamint a zárthelyi dolgozatra és a vizsgára kapott jegyek alapján határoztam meg.

Lehetséges változtatások, fejlesztések

Az alábbiakban a következő három területet tárgyalom: (1) az alapvető terminusok ismertetése és felfedezése, (2) a fordítás szerepe a kurzus során), (3) a terminológiai lista (szakszószedet) kialakítása. 1. Rendkívül hasznosnak tartom, hogy a terminológiát ne a fordítóképzés elején vezessék be (lásd Martínez–Faber [2009]), hiszen ekkor még csak elméletnek tűnhetne a hallgatók számára. Célszerűbb kis csúszással kezdeni, azaz akkor, amikor a hallgatók már érzékelik, hogy a jó minőségű fordítás előfeltétele a terminusok megfelelő kezelése. A terminológiai jártasság gyakorlati hasznának belátása biztosítja a hallgatók motiváltságát, és teret nyit az aktív, hallgatóközpontú tanulási folyamatnak. Ennek fényében az egy féléves szakszövegolvasás-kurzuson nem a terminológiai kérdések tárgyalásával indítanám a félévet, hanem olyan, páli nyelvből fordított angol nyelvű szövegek áttekintésével, amelyek magyar nyelvű (szintén páli nyelvből fordított) változatának ismerete felvételi követelmény, de legalábbis az első félév bevezető kurzusainak anyaga. Mivel a szövegolvasási kurzus bemeneti követelménye a buddhista alaptanításokat ismertető kurzus elvégzése, a hallgatók ismereteikre támaszkodva valószínűleg túl tudnának lendülni a nyelvi-terminológiai hiányosságok okozta kezdeti nehézségeken.

122

III. TERMINOLÓGIA

További feladat lenne, hogy az angol szövegrészletekből csoportmunka keretében próbálják kiszűrni a terminusokat. A kurzus leírásakor említett strukturált terminológiai listát tehát csak a második vagy harmadik órán ismertetném meg velük, mégpedig a fent említett, eddig is használt formában: vagyis az ábécé-sorrendben szereplő szakkifejezéseket csoportmunka keretében kellene rendszerezniük a megadott üres struktúra segítségével. 2. Visszatekintve úgy gondolom, hogy a kurzus során indokolatlanul fontos szerepet kapott a fordítás, annak ellenére, hogy a cél az volt, hogy a hallgatók elsajátítsák a szakszövegek értelmezésének képességét. A jövőben mindenképpen nagyobb hangsúlyt fektetnék arra, hogy a fordítás önálló készség, és hogy a szöveg korrekt értelmezése nem jelenti szükségszerűen azt, hogy az adott szöveget le kellene tudni fordítani. Ezért a szövegeket a hallgatóknak otthoni munka keretében kellene feldolgozniuk, és az órai munka során a szöveget értelmeznénk, nem pedig lefordítanánk/ blattolnánk. Valószínűleg kihívást jelentene a hallgatók motiválása arra, hogy hétről hétre készüljenek otthon, hiszen komoly mennyiségű anyag áttekintéséről van szó, de hatékony értékelési rendszerrel és motiváló szövegek kiválasztásával ez valószínűleg elérhető lenne. 3. A terminológiai listát nem én hoznám létre a fenti két lépésben (1. a félév elején az alapvető terminusok listájának kiadása; 2. ennek kiegészítése a félév során feldolgozott szövegekből származó terminusokkal, és ezzel a vizsgaanyagként szolgáló végleges lista létrehozása), hanem a hallgatók is aktívan részt vennének a folyamatban. Úgy vélem, ez jó hatással lenne a motivációra, és a tanulási folyamatot is megkönnyítené. Ahogy az alábbi módosított tanterven is látszik, a félév során minden hallgató két hosszabb szöveget dolgozna fel: ez magában foglalná újabb terminológiai listák készítését. A terminusokat közösen értékelnénk; kérdéses esetekben a hallgatónak elő kellene vezetnie az érveit. Az így három lépésben kialakuló lista a zárthelyi dolgozat anyagát képezné. Ez az eljárás jóval inkább hallgatóközpontú lenne, a hallgatók megtapasztalnák, hogy kreatív folyamatról van szó, és valószínűleg az eredményekre is pozitív hatással lenne, hogy a hallgatók „magukénak érezhetik” a szakszólistát.

A módosított kurzus menete 1. Bevezetés 1–3. óra (szövegek használatával): ismerkedés a terminus fogalmával, terminológiai kérdések felvetése, összefüggések keresése az ismert magyar/páli nyelvű és az újonnan megismert angol nyelvű terminusok között, a poliszémia definíciója, felismerése és kezelése. Az így meghatározott alapvető terminusok rendszerbe rendezése. 2. Angol nyelvű szövegek feldolgozása 4. és 8. óra: A hallgatók kapnak egy-egy (körülbelül 20000–25000 n hosszúságú) szövegrészt, amelynek témáját a hallgatók preferenciája szerint választom ki, természe-


tesen a kurzus címében megjelölt témakör szabta határokon belül (azaz a páli kánonból származó szövegrésznek kell lennie). Csoportmunka keretében kiszűrik a terminusnak tűnő kifejezéseket, provizórikus megoldásokat keresnek rájuk. Az otthoni feladat ezek véglegesítése. 5–7. és 9–11. óra: A hallgatók 15 perces előadás keretében összefoglalják az általuk feldolgozott szövegeket, kitérve a terminusokra és a javasolt magyar megfelelőkre. 8. és 12. óra: az előadások és az új terminusok értékelése (formatív értékelés a tanár részéről) 13. óra: Zárthelyi dolgozat: a terminusok passzív ismeretének ellenőrzése; egy, a páli kánonból származó, körülbelül 20–30 soros angol nyelvű szöveg értelmezése és összefoglalása magyar nyelven.

Esetlegesen felmerülő problémák

A fent leírt tervezett kurzus megvalósítása során valószínűsíthetők bizonyos problémák, éspedig: 1) a hallgatók eltérő szintű nyelvismerete a bemenetnél, 2) a hallgatók motiválása a viszonylag sok otthoni munka elvégzésre és 3) a jó fordítás kritériumainak tudatosítása. A bemenetnél a hallgatók nyelvismerete igen eltérő lehet. Ez kevésbé volt jellemző azokban az években, amikor a kurzus szabadon választható volt, hiszen eleve azok a hallgatók érdeklődtek a tantárgy iránt, akik bíztak nyelvtudásukban, viszont komoly gondot jelentett akkor, amikor kötelezően teljesítendő tárgyként szerepelt a kurzuskínálatban. Ez a probléma azonban idővel enyhült, mivel az újonnan érkező érettségizettek nyelvtudása érezhetően javult. További nehézség lehet a hallgatók motiválása a viszonylag nagy mennyiségű otthoni feladat elvégzésére. Véleményem szerint a motivációt erősítheti a megfelelően alkalmazott, folyamatos visszajelzés és értékelés, valamint az, ha az órán végzett munka (és következésképpen annak előkészítése, vagyis az otthon végzett munka) a félév végi jegy meghatározásakor legalább olyan súllyal esik latba, mint a zárthelyi dolgozat eredménye. További motivációerősítő tényező, hogy a hallgató – természetesen a kurzus tematikája által megszabott kereteken belül – maga választhatja ki azt a két szöveget, amel�lyel a félév során dolgozni fog. A választás során mindenképpen arra biztatnám őket, hogy lehetőség szerint szakdolgozatuk (de legalább az egyik beadandó esszéjük) témájához kapcsolódó szöveget válasszanak. Az eddigiek során – valószínűleg a fordítás/blattolás aránytalanul nagy szerepe miatt – nem volt teljesen egyértelmű a hallgatók számára, hogy a fordítás külön készség, és hogy az mennyiben mutat túl a szöveg értelmezésén. Úgy tűnik, a legtöbb hallgató nincs tisztában a jó fordítás kritériumaival és az ahhoz szükséges képességekkel, így feltételezik, hogy pusztán a forrásnyelv ismerete elégséges lehet. A módosított kurzus keretein belül erre mindenképpen felhívnám a figyelmet, és ezzel párhuzamosan a fordításról az értelmezésre kerülne a hangsúly.

124

III. TERMINOLÓGIA

Irodalom Czékmán Orsolya (2010): Vizsgálatok a magyar matematikai terminológia tárgykörében. (Doktori értekezés; témavezető: Fóris Ágota.) http://konyvtar.uni-pannon.hu/ doktori/2010/Czekman_Orsolya_theses_hu.pdf (Letöltve: 2013. szeptember 6.) Dróth Júlia (2004): A magyar szaknyelvi terminológia egységesítésének igénye a szakfordításokban. In: Szaknyelv és szakfordítás. Tanulmányok a Szent István Egyetem Alkalmazott Nyelvészeti Tanszékének kutatásaiból és kutatási témáiról (szerk. Dróth Júlia). Gödöllő: Szent István Egyetem, Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar. Heltai Pál (2004): Terminus és köznyelvi szó. In: Dróth Júlia (szerk.): Szaknyelv és szakfordítás. Tanulmányok a Szent István Egyetem Alkalmazott Nyelvészeti Tanszékének kutatásaiból és kutatási témáiról. Gödöllő: Szent István Egyetem, Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar. Heltai Pál (2010): Terms in English and Hungarian Specialized Texts. In: Dróth Júlia (szerk.): Szaknyelv és szakfordítás. Tanulmányok a szakfordítás és a fordítóképzés aktuális témáiról 2009–2010. Gödöllő: Szent István Egyetem, Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar. Kis Ádám (2004): Gyakorlati terminológia. In: Dróth Júlia (szerk.): Szaknyelv és szakfordítás. Tanulmányok a Szent István Egyetem Alkalmazott Nyelvészeti Tanszékének kutatásaiból és kutatási témáiról. Gödöllő: Szent István Egyetem, Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar. Martínez, S. M. – Faber, P. (2009): Terminological Competence in Translation. Terminology 15:1, 88–104. http://lexicon.ugr.es/pdf/monterofaber2009.pdf (Letöltve: 2013. augusztus 15.) Sager, J. C. (1998): Terminology, Applications. In: Baker, M. (ed): Routledge Encyclopedia of Translation Studies. London and New York: Routledge, 251–255). [Sager 19981] Sager, J. C. (1998): Terminology. Theory. In: Baker, M. (ed): Routledge Encyclopedia of Translation Studies. London and New York: Routledge, 258–262). [Sager 19982] Várnai Judit Szilvia (2004): Az európai uniós terminológia magyar nyelvű egységesítése. In: Dróth Júlia (szerk.): Szaknyelv és szakfordítás. Tanulmányok a Szent István Egyetem Alkalmazott Nyelvészeti Tanszékének kutatásaiból és kutatási témáiról. Gödöllő: Szent István Egyetem, Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar.


IV. A FORDÍTÓK KIVÁLASZTÁSA A MUNKAERŐPIACON PRÓBAFORDÍTÁS AZ EURÓPAI BIZOTTSÁGNÁL Babos Gábor Európai Bizottság, Fordítási Főigazgatóság

Bevezető gondolatok Amikor az Európai Bizottság fordítókat vesz fel, akkor köztisztviselőket alkalmaz, akiknek a feladata a fordítás. Ez azt jelenti, hogy a fordítók nagy vonalakban ugyanolyan versenyvizsgán mennek végig, mint az összes többi tisztviselő. A próbafordítás „mindössze” a több lépcsős felvételi eljárás (versenyvizsga) egy része. Ha fordítók szeretnénk lenni az Európai Bizottságnál, akkor az EPSO (European Personnel Selection Office) honlapjáról kell elindulnunk (http://eu-careers.eu). A (kellemetlen) meglepetések és a fölösleges kérdésfeltevések elkerülése végett először is érdemes elolvasnunk az EU Hivatalos Lapjában évente megjelenő Útmutató a nyílt versenyvizsgákhoz című írást, valamint célszerű megismerkednünk a bizottsági fordítók (és esetleg más tisztviselők) életének bemutatására hivatott tartalmakkal is (leírások, videók, rádióriportok stb.). Miután néhány órát eltöltöttünk az „ismerkedéssel”, regisztrálhatjuk magunkat az oldalon, és jelentkezhetünk egy konkrét versenyvizsga-felhívásra, amelynek szövegén természetesen szintén alaposan el kell gondolkodnunk. (Magyar anyanyelvű fordítók számára ilyent 2015 előtt sajnos aligha fogunk találni.) Az alábbiakban leírt eljárások folyamatosan változnak, ezért csak tájékoztató jellegűek. Ha valóban meg szeretnénk pályázni egy állást, nélkülözhetetlen, hogy alaposan megismerkedjünk az adott versenyvizsga-felhívás pontos paramétereivel.

A versenyvizsga-eljárás A tulajdonképpeni versenyvizsga első lépése, amikor behívnak az előválogató tesztre. Ezt világszerte sok helyen megírhatjuk (akár más kontinenseken is, e sorok olvasóihoz azonban valószínűleg a budapesti Baross utca van a legközelebb). Az előválogatás általában öt számítógépes tesztből áll, ahol egy-egy kérdésnél öt lehetséges megoldásból kell kiválasztanunk a helyeset. A tesztek: három szövegértés (anyanyelvünkön, továbbá az általunk választott két idegen nyelven), egy matematikai és egy absztrakt logikai

126


teszt. A feladatok nem túl nehezek, viszont az idő rendkívül szűkre szabott, tehát gyorsan kell gondolkodnunk. Az előválogató teszt azért fontos, mert a fordítói és egyéb képességeink megcsillogtatására csak akkor van esélyünk, ha itt jó eredményt érünk el. Ehhez nagyjából a legjobban teljesítő 2–4%-ban kell lennünk. Az értékelőközpont (assessment centre) feladatsora egész napos program, tulajdonképpen szerepjáték. Részei: strukturált interjú, egyéni kiselőadás (prezentáció), csoportos gyakorlat, két próbafordítás. Az utóbbiakra még kitérünk, a többi az illető személyiségének megismerését szolgálja: mennyire vagyunk csapatjátékosok, mennyire tudunk kommunikálni, mennyire bírjuk a gyűrődést, képesek vagyunk-e prioritásokat felállítani munkavégzésünk során stb. A gyakorlat után néhány héttel kapunk egy „competency passportot”, amelyben részletesen le van írva, milyennek látta személyiségünk egyes jellemzőit a vizsgabizottság, illetve hogyan sikerültek a próbafordításaink. Az értékelőközpontban legjobban teljesítők (kb. a jelöltek harmada, a pontos számot mindig az adott versenyvizsga-felhívás tartalmazza) kerül fel az ún. tartaléklistára. Az uniós intézmények vezető beosztású tisztviselői hozzáférnek a listához, és üresedés esetén a listán (még) szereplők közül hívhatnak be embereket munkainterjúra Luxemburgba vagy Brüsszelbe. Sikeres interjú esetén a pályázó kilenchónapos próbaidővel megkezdheti uniós köztisztviselői pályafutását. (A próbaidő határozott idejű szerződés esetén természetesen jóval rövidebb.) A versenyvizsga meghirdetésétől kezdve eddig a pontig nagyjából egy szűk esztendő telik el.

A próbafordítás Térjünk át a próbafordításokra. A szövegeket öt-hat fős csoportok választják ki. Ezek tagjai többek között olyan fordítók, akik az adott nyelvről fordítanak. Az írások általában újságcikkek, többnyire (valamennyire) aktuális témával foglalkoznak, gyakran (de nem feltétlenül) az EU-val kapcsolatosak. Típusuk lehet riport, de vélemény, publicisztika is, ez utóbbi különösen francia szövegeknél nem ritka. Fontos, hogy jó minőségű, összetett szövegek legyenek, viszonylag hosszú mondatokból (ne csupa tőmondatból) álljanak, nyelvileg gazdagok legyenek, hétköznapi ember számára érthető terminológiával (de ne „kemény” EU-zsargonnal). Hosszuk másfél oldal, és egy óra alatt kell lefordítani őket. A határozatlan idejű köztisztviselői állásra pályázók használhatnak nyomtatott szótárt, a határozott idejű állásra pályázók nem – cserébe az ő szövegeik valamivel rövidebbek és könnyebbek. A próbafordításokat két bizottsági fordító értékeli. Ha nagy a különbség az értékelések között, akkor egy harmadik fordító is elvégzi az értékelést. A javítók szigorú titoktartási nyilatkozatot írnak alá, és egyikük sem tud a többiekről, valamint azt sem tudják, kinek a szövegét javítják (a lapon csak egy azonosító szám van). A pontozás hibánként történik, és egy hiba csak egyszer vétetik figyelembe. Vannak súlyos és enyhe hibák, illetve különféle kategóriák (értelem, helyesírás, központozás, stílus [„magyarosság”], regiszter, kihagyás stb.). A pontozó a szövegben és egy táblázatban jelöli a hibákat. A táblázatban a kiemelkedően elegáns megoldások is jelölhetők, amelyek

IV. A FORDÍTÓK KIVÁLASZTÁSA A MUNKAERŐPIACON 127

pluszpontot érhetnek. Az összpontszám annak függvényében alakul ki, hogy a maximális pontszámból mennyi lett levonva, illetve mennyi pluszpontot adtak hozzá. Mint már említettük, a pályázó az értékelőközpontban elért eredményeivel együtt kapja meg próbafordításai értékelését is, mégpedig egy tízfokozatú skálán (extremely weak, very weak, weak, insufficient, fair but not entirely sufficient, acceptable, good, strong, very strong, excellent). Ha sikertelen volt, és fellebbez, és a fellebbezésének helyt adnak, akkor egy részletesebb értékelést is kaphat fordításáról, magát az értékelt fordítást azonban nem láthatja. Végül néhány tanács: pár korábbi szöveget és egy-két előválogató teszt részletét megtaláljuk az EPSO fent említett honlapján. Amennyiben bármilyen uniós állásra is szeretnénk pályázni, az a legfontosabb, hogy nagyon gyorsan forogjon az agyunk, és az előválogató teszteken sikeresek legyünk, hiszen a jelentkezők 96–98%-a itt esik ki a versenyből. A vizsgára felkészítéssel foglalkoznak vállalkozások (akár távoktatás formájában is), illetve olykor egyetemek is kínálnak felkészítő tanfolyamokat. Az előválogató részen sikerrel túljutó jelölteknek olykor a brüsszeli magyar állandó képviselet is tart egy kis felkészítést. Ezekről az EPSO honlapján tájékozódhatunk. Kifejezetten a fordítás gyakorlásához érdemes először az EPSO-weboldalon található szövegeket lefordítanunk otthon egy óra alatt, majd adjuk oda a fordítást egy ismerősünknek, hogy javítsa ki. Ha ez nem elegendő, akkor különféle hetilapok európai vagy más aktuális témákkal foglalkozó cikkeivel kísérletezhetünk.

Záró gondolatok A legvégére pedig egy kis lélektan. Az EU intézményeinél dolgozni jó. A munka biztonságos, nyugodt, értelmes és becsülettel meg van fizetve. Vannak ugyanakkor hátulütői is: nem mindenki élvezi, hogy távol kell laknia hazájától, családjától, barátaitól, be kell tartania egy hatalmas szervezet bürokratikus szabályait, és így tovább. Rengeteg tényező van pro és kontra, amelyeket mérlegelnünk kell. További nehézség, hogy az állások rendkívül áhítottak, vagyis nagyon nehéz (és egyre nehezebb) bekerülni. A verseny sokszor olyan szoros, hogy a tudás mellett elkél némi szerencse is, amely pedig forgandó. A végkövetkeztetés talán úgy fogalmazható meg, hogy ha valóban kedvet érzünk, érdemes komolyan venni és alaposan felkészülni – de azt már aligha éri meg egy uniós állás, hogy lelki békénket kockára tegyük érte, és álmatlan éjszakákon forgolódva százalékszámításos matematikai feladatokon töprengjünk. Szép dolog Luxemburgban vagy Brüsszelben dolgozni, de jó élet másutt is van.

128


A FELVÉTELI ELJÁRÁS A FORDÍTÓIRODÁK GYAKORLATÁBAN: A PRÓBAFORDÍTÁSOK TRÓNFOSZTÁSA15 Veresné Valentinyi Klára Szent István Egyetem Nyelvi Központ A Szent István Egyetem 13. Szakfordító szakmai napján a délutáni kerekasztalbeszélgetés keretében a magyarországi fordítóirodák képviselői számoltak be próbafordítási gyakorlatukról. Előadóink16 az előre megadott szempontokat követve beszéltek a próbafordításokról, így az előadások tartalmilag összehasonlíthatók, tanulságaik pedig a szakfordítóképzés számára összegezhetők. Jelen tanulmányunk célja nem csupán az egyes fordítóirodák próbafordítási gyakorlatának bemutatása, hanem az előadások összefoglalása, a szakfordítóképzés számára használható tanulságok levonása. Ezért csak indokolt esetben tüntetjük fel, hogy adott esetben melyik fordítóiroda konkrét gyakorlatáról beszélünk. Írásunk alfejezetei az előadók számára előzetesen megadott szempontok köré rendeződnek.

A próbafordítások helye, szerepe A szakfordításórákon arra törekszünk, hogy végzett hallgatóink minél jobban megfeleljenek a fordítói piac elvárásainak, amelyekkel a próbafordításoknál szembesülnek először. Ezért a kerekasztal-beszélgetés első kérdése arra irányult, hogy mi a próbafordítás célja, és a fordítóirodák milyen jellegű szöveget adnak próbafordításra. A próbafordítások célja annak megállapítása, hogy kiből lehet jó fordító. Igaz, erre a kérdésre az igazi választ nem a felvételi eljárás végén, hanem csak a próbaidő után kapják meg a fordítóirodák, miután a jelölt éles helyzetben, valódi fordítási munkák elvégzésével bizonyított. A jelölt alkalmasságát egyetlen próbafordítás alapján nem lehet megítélni, ezért több irodánál is komplex felvételi eljárást követnek. Ilyen komplex felvételi eljárást láthatunk az Európai Bizottságnál (EB): a jelentkezők alkalmasságát nem csupán a próbafordítások alapján döntik el, sőt a próbafordítás csak

Ezúton szeretnék köszönetet mondani a kerekasztal-beszélgetés előadóinak (lásd lent) és Bán Miklósnak, az espell Fordítás és Lokalizáció Zrt. ügyvezetőjének, a kerekasztal-beszélgetés moderátorának, akiknek kreatív és lelkes közreműködése nélkül jelen cikk nem született volna meg. 16 A kerekasztal-beszélgetés résztvevői voltak: Babos Gábor, igazgató, Európai Bizottság Fordítási Főigazgatóság magyarországi képviselete; Bán Miklós, ügyvezető, espell Fordítás és Lokalizáció Zrt.; Gál-Berey Tünde, ügyvezető, Villámfordítás Fordítóiroda; Kovács László, ügyvezető, TEK Localizations Kft.; Kulcsár Gergely, HR és Vendor Manager, Euroscript Magyarország Kft.; Riesz Zoltán, ügyvezető, Moravia IT Hungary; Urbán Miklós, cégvezető, Consell Pannonia Kft.; Zelenák János, ügyvezető-tulajdonos, Language Expert Group; Wagner Veronika, nemzetközi vendor manager, espell Fordítás és Lokalizáció Zrt. 15


egy kis szegmense a vizsgának17. Komplex kompetenciamérési programot dolgoztak ki, mely több részből áll: először előválogatáson esnek át a fordítójelöltek is (a magyarok esetében ez Budapesten zajlik), ahol számítógépes tesztet oldanak meg (három szövegértéses, egy matematikai, egy absztrakt-logika feladatot). Itt már az eljárásban résztvevők 95%-a kiesik, többek között a feladatok megoldására adott idő rövidsége miatt. Majd egész napos szerepjáték, strukturált interjú, előadástartás és csoportos gyakorlat következik, ahol többek között a jelentkező személyiségét (például mennyire csapatjátékos), elkötelezettségét és kifejezőkészségét, logikus érvelését, kommunikációját és prezentációs készségét tesztelik. A próbafordításra történő behívást a fordítóirodáknál is szűrési folyamat előzi meg: átolvassák az önéletrajzokat, referenciát kérnek korábbi munkahelyekről, előzetesen telefonos és személyes interjút folytatnak a jelölttel. Van, ahol ezt a munkát a titkárnő végzi, ő szűri ki és utasítja el a jelentkezők 5%-át. Ezt azért is ésszerű elvégezni, mert a próbafordítás igen drága a fordítóirodák számára, akár 15 000 forintra is rúghat a költsége, és csak a valóban potenciális fordítót „éri meg” tesztelni. Hasznos javaslatként merült fel a fordítóirodák között működő referenciahálózat kialakítása, melynek keretében az irodák ajánlást kérhetnének egymástól a pályázók személyiségéről, munkájáról (espell Fordítás és Lokalizáció Zrt.). A fordítócégek ezáltal növelnék a felvételi eljárás megbízhatóságát, hatékonyságát, következésképpen pénzt, időt és energiát takaríthatnának meg. Ennek hiányában alkalmazzák jelenleg a fent említett előzetes vizsgálódást, személyes interjút, amely során elsősorban a jelölt személyiségére kíváncsiak: tudnak-e majd együtt dolgozni, képes lesz-e beilleszkedni a csapatba, milyen szerepe lesz a csapatban. Csak ezután következik a próbafordítás, és – néhol – az esszéírás (az espell Fordítás és Lokalizáció Zrt. gyakorlatában). Az esszéírással a jelölt kreativitását, eredetiségét, fogalmazási készségét és kulturális tájékozottságát mérik. Az esszé általában nem szakmai témájú, általános tartalmakról kell a jelöltnek kifejtenie gondolatait magyarul.

A próbafordítások szakmai tartalma, nyelvi jellemzői, műfaja De térjünk rá eredeti kérdésünkre, a próbafordítás témájára, műfajaira. Fordítókat általában egy adott szakterületre keresnek, így a próbafordítás témája is mindig egy szakterülethez kapcsolódik. A fordítóirodák többnyire 1. az adott szakterületen felbukkanó tipikus, rendszeresen ismétlődő vagy aktuális témákból, szövegekből adnak ki próbafordítást; 2. a már leadott, lefordított, de nyilvánosan nem elérhető szövegrészletek, folyamatban lévő projektek, válogatott dokumentumok vagy 3. olyan szövegek fordításával teszik próbára a jelentkezőket, amelyeket azok a jövőben fordítani fognak, de az is előfordul, hogy 4. a jelölt által megadott szakterületről választanak szöveget; 5. olyan irodák is vannak, ahol mindig ugyanazt a preparált, tipikus problémákat halmozottan tartalmazó rövid szöveget adják ki a jelentkezőknek. Így a jelölt a fordítóiroda profiljától függően kaphat marketing, pénzügyi, informatikai, orvosi stb. témájú szöveget. A nem csupán fordítóknak szervezett válogatóvizsgáról részletesen lásd Babos Gábor írása folyóiratunk jelen számában. – A szerk. 17

130


Minden esetben szakszöveget fordíttatnak, amelynek szakmaisága a közepestől az erősig terjed. A próbafordítás mindig igényesen megírt, nyelvileg „gazdag” és összetett szöveg, amely „lehetőséget biztosít a típushibák elkövetésére”. Többnyire egy szöveget fordíttatnak, de van olyan hely (Consell Pannonia Kft. vagy az EB Fordítási Főigazgatósága), ahol két szöveg próbafordítását kell a jelöltnek elvégeznie. Utóbbi esetben egy öt–hét fős csoport választja ki a szövegeket, amelyek kevésbé szakmai jellegűek: többnyire aktuális politikai-gazdasági ismeretterjesztő szöveget (vélemény, riport, újságcikk) fordíttatnak. A próbafordítás műfaját minden esetben a szakterület és a piaci igény határozza meg, így például EU-s szövegek esetén rendeletek, irányelvek; gazdasági szövegeknél jelentések, kimutatások; jogi szövegeknél szerződések, megállapodások, tervezetek; üzleti szövegeknél pályázatok, céginformációk, vállalati kommunikáció, egyéb üzleti dokumentumok; marketinges szövegeknél termékleírások, reklámanyagok, termékcsomagolás, hírlevelek; műszaki szövegeknél gyártói dokumentációk, használati utasítások, felhasználói útmutatók, informatikai tájékoztató anyagok; orvosi szövegeknél betegtájékoztatók, műszerleírások, klinikai anyagok; pénzügyi szövegeknél mérleg és kimutatások fordításával tesztelik a fordítót.

A próbafordítások hossza, időtartama, a fordításhoz használható eszközök A második kérdés a próbafordítások hosszára és a segédeszközökre vonatkozott. A próbafordítások hossza változó, de a szöveghosszúság egyik fordítóirodánál sem mérési szempont: a szöveg olyan hosszú, hogy annak fordítása „különösebb erőfeszítést nem igényel a jelölttől”. Így a fordítás hossza 1000–2000 karakter, de lehet ennél kicsit hosszabb is, 2200–2300 karakter szóköz nélkül, illetve szószám alapján 250, 300–500, de 400–600 vagy akár 2000 forrásszó is lehet. Valójában nem cél a hosszú szövegek fordítása, hiszen ha a szöveg jól van megírva és kiválasztva, akkor a rövidebb szöveg is alkalmas a megfelelő szűrésre. A fordítandó szöveget e-mailben lehet kérni (például TEK), már ez is méri a fordító hajlandóságát, eltökéltségét. Ez esetben a fordító az otthonában készíti el a fordítást, de van lehetőség a fordítóirodában végzett próbafordításra is. Amint fent láttuk, van olyan iroda, ahol két próbafordítást kell írni: egyet otthon, egyet pedig ellenőrzött körülmények között az irodában, mert így kiderül, hogy tényleg a jelölt készítette-e a fordítást, illetve az, hogy egy egészen más, „valós” élethelyzetben, adott idő alatt milyen minőségű munkavégzésre képes a fordító. A fordítás közben többnyire bármilyen segédeszközt használhat a jelölt: lehet használni internetet (bár van, ahol nem), párhuzamos szövegeket, elektronikus és papíralapú szótárat, és akár fordítástámogató szoftvert is, bár ez utóbbi használata nem elvárás (igaz, van, ahol erősen javasolt). Megjegyzendő, hogy az EB Fordítási Főigazgatóságánál csak nyomtatott szótárt használhat a jelölt, de a határozott idejű állásra pályázók még azt sem. A fordítást többnyire Word-ben kérik az irodák, igaz, a formátum általában nincsen kikötve.


A legtöbb esetben anyanyelvről idegen nyelvre és idegen nyelvről anyanyelvre egyaránt kell fordítani a jelöltnek, de az EB Fordítási Főigazgatóságnál és némely fordítóirodánál csak anyanyelvre. Otthoni próbafordítás esetén a beküldési határidő változó: egy óra, néhány óra, néhány nap, de akár egy hét is lehet.

Konkrét szövegek, helyes és helytelen fordítások bemutatása A próbafordítás-mintákat és a próbafordításokon elkövetett tipikus hibákat a fordítóirodák által bemutatott konkrét példákon, tematikus csoportosításban mutatjuk be.

Példa a visszatérő, tipikus szóhasználati hibákkal kapcsolatos tanácsokra (Moravia IT Hungary Rt.)

• Kerülendő a bevezetésre kerül típusú szerkezet. • Mellőzzük a ha és azonban politikusi fordulatot! • Kerüljük a felesleges igekötők használatát: felnagyít, elment, lekicsinyít stb.

Mondatszintű hibák (Moravia IT Hungary Rt.)

• Find pictures taken on different dates Különböző dátumokon készített képek keresése (helytelen) Különböző időpontban készített képek keresése (helyes) • Suitable for offices of up to 50 people. 50-nél nem több alkalmazottat foglalkoztató hivatalok számára ajánlott. (helytelen) Ötvennél kevesebb alkalmazottat foglalkoztató irodáknak. (helyes) • Great way to display cards in multi-person office. Nagyszerű lehetőség több személyes irodákban kártyák láthatóvá tételére. (helytelen) Nagyszerű lehetőség a névjegyek rendszerezéséhez többszemélyes irodákban. (helyes) • With SkyDrive on Windows Live and Office Web Apps you can store and share documents and then enable others to view and work on them in a web browser. A Windows Live-ról elérhető SkyDrive és Office Web Apps alkalmazások segítségével Ön tárolhatja és megoszthatja dokumentumait, majd hozzáférhetővé teheti őket mások számára, hogy webböngészőn keresztül megtekinthessék őket és dolgozhassanak rajtuk. (helytelen) A Windows Live-ról elérhető SkyDrive és Office Web Apps alkalmazások segítségével Ön tárolhatja és megoszthatja dokumentumait, majd böngészőn keresztül elérhetővé teheti őket mások számára megtekintés és munkavégzés céljából. (helyes) • These technical guides help you plan and perform a rapid deployment, and help ensure a secure handoff to your operations and maintenance teams.

132


Az útmutatók segítséget nyújtanak a gyors központi telepítés megtervezéséhez és végrehajtásához, alkalmazásukkal biztonságosan oldható meg a rendszer átadása a műveletekhez és a karbantartó teameknek. (helytelen) Az útmutatók segítséget nyújtanak a gyors központi telepítés megtervezéséhez és végrehajtásához, alkalmazásukkal biztonságosan oldható meg a rendszer átadása az üzemeltető és karbantartó csoportoknak. (helyes)

Próbafordítás-minták

Az alábbiakban a TEK Localizations Kft. szövegeit közöljük. Ez a fordítóiroda a próbafordításokhoz minden esetben ad Általános fordítási utasítást, Speciális fordítási utasítást, szószedetet, és közlik az értékelési szempontokat is: Általános fordítási utasítás A próbafordítás négy különböző területről (informatikai szöveg, marketinganyag, felhasználói útmutató és szórakoztató tartalom) tartalmaz rövid szövegeket összesen megközelítőleg 500 szó terjedelemben. A speciális utasítástól való eltérés negatívan esik latba az értékelésnél. Az egyes fordításokhoz szószedeteket is biztosítunk, ezek használata (ahogy a mindennapi fordítói munkában is) kötelező. Amennyiben egy-egy ismeretlen kifejezés fordítása nem szerepel a szószedetben, annak fordítása a fordító feladata, ugyanakkor a kérdéses, esetleg problémát jelentő kifejezésekről ajánlott visszajelzést adni (javasoljuk az adatoknál található Megjegyzés mező használatát). Szöveg marketing szakterületről Általános fordítási utasítás: Az anyag célja a figyelemfelkeltés, a tárgyalt téma minél kedvezőbb színben való feltüntetése, annak „reklámozása”. Így néha lehetőség van – az eredeti jelentés megtartása mellett – szabadabb fordításra. Szószedet: nincs Speciális utasítás: nincs Fordítandó szöveg: Virtual Reality Kitchen The Kitchen Hideaway is a virtual reality concept that allows the inhabitants of a communal building to imagine being in a kitchen, preparing a particular meal rather than having to actually do this for themselves. The thoughts of the user are then transmitted to robotic chefs within the building who then prepare the visualized meal in a real kitchen and with real ingredients. In effect, the headset replaces the need for kitchen appliances in individual dwellings, saving space through creative thinking. Print & Wear


The In-home clothing printer knits, unravels and stores threads on demand, allowing users to print and recycle their own clothing. The interface allows the user to pick their outfit and have it printed to their size based on measurements taken by a camera. Joshua Harris also predicts that fashion designers will release designs to be downloaded to the device and printed with materials stored in replaceable cartridges, depending on the desired fabric. As well as revolutionizing the fashion industry, the In-home removes the need for space-wasting closets. Szöveg szórakoztató tartalommal (számítógépes játék) Ezeknél a szövegeknél a jelölt kreativitását, fordítói „talpraesettségét” is mérik: a szellemes, ötletes és egyéni megoldások, elnevezések pluszpontokat jelentenek az értékelésnél, és ezt az Általános fordítási utasításban fel is tüntetik, amint azt a következőkben olvashatjuk. Általános fordítási utasítás: Az anyag célja egy számítógépes játék párbeszédeinek honosítása. Az anyagban lehetőség van kreatív, szabad fordításra, ugyanakkor az eredeti jelentés megtartása, az átadott szószedet követése kötelező, valamint fontos visszaadni az eredeti szöveg sajátosságait (például az egyes karakterek személyiségére jellemző jegyeket). Szószedet: hammer kalapács desert sivatag relic relikvia Speciális utasítás: nincs Fordítandó szöveg: Place is falling apart. Hitting it with a hammer should help though. If you heard a yell around an hour ago, it was me. Not that I hit my thumb or anything. It was just the overwhelming despair, see. I’m the only person in the regiment with a hammer. That’s how I got my nickname: Trevor. If you stand there long enough you can probably see me develop repetitive strain injury. Try not to distract me, mate. One wrong hit and this plank of wood is gone forever. Oh! You’re the new ruler aren’t you? Perhaps you can help. The temple here in Aurora commissioned me – Himilcar, Archaeologist extra-ordinaire – to retrieve a holy relic of theirs that was lost in the desert centuries ago. I’ve found the general area in which the relic is said to lie but, brave though I am, I just can’t deal with the terrible creatures that infest the desert these days.

134


Szöveg tagekkel (informatikai tájékoztató szöveg) Általános fordítási utasítás: Az anyag célja a tárgyalt szoftver bemutatása, fontos tényező a pontosság és a következetesség. A szoftver elemei (mind a fogalmi, mind a tényleges elemek, például gombok vagy menük) általában rendelkeznek fordítással, ezeket szigorúan követni kell. Szószedet: search keresés Doors Doors (egy operációs rendszer neve) box mező search folders keresési mappák file fájl advanced search speciális keresés Speciális utasítások: A szövegben különleges címkék, úgynevezett tagek ( közé írt szövegek) találhatók, ezeket az anyag feldolgozása (például nyomtatásra való előkészítése) során formázási céllal használják fel, így módosításuk a fordítás idején tilos. Egyes tagek rendelkeznek ugyanakkor fordítható tartalommal, ilyen például egy-egy oldal esetében a rövid, összefoglaló nevet tartalmazó tartalom a <summary> és nyitó és záró címke között. Fordítandó szöveg: Searching and organizing <embedObject targetVerification=”false”>< objectUri href=”mshelp://windows/?id=8464b360-2a10-459b-9b94-cdfdae10347f” mimeType=”image/png”> <summary>Picture of the Search icon <para>In every folder in <notLocalizable>Doors, the Search box appears in the upper right corner. When you type in the Search box, <notLocalizable>Doors filters the view based on what you’re typing. <notLocalizable>Doors looks for words in the file name, tags that you’ve applied to the file, or other file properties. To find a file in a folder, type any part of a file name in the Search box to find what you’re looking for. You can also use Search folders when you don’t know where a file is located or when you want to do an advanced search using more than just a single file name or property. A következőkben az Euroscript Magyarország Kft. próbafordítását mutatjuk be, javítással, amelyet lábjegyzetben közlünk. A próbafordításhoz ők is minden esetben adnak fordítói utasítást, amelyben bemutatják a kommunikációs helyzetet, a célnyelvi olvasót, a fordítás célját, műfaját, és ismertetik az elvárásokat. Az iroda a fordítás dokumentálását is kéri, mellyel a fordító szakmai gondolkodását, felkészültségét értékeli.


18

Szövegszintű példa, fordítói utasítással, javítással Fordítási utasítás / Context The following text form is a CEO-level letter. Its target audience consists of the heads of the company’s various business units. Please translate the entire text paying special attention to the quality of your translation. Please maintain the same formatting in your translation as in the original. It is advisable to read through your translation carefully once you are ready. We wish you success! Optional information You are also welcome to write a short commentary about your translation in your native language. In your commentary you can, for example, tell about the translation problems you experienced and your solutions to them, the reference material you used (if any), why you chose to translate certain phrases the way you did, etc. You can give examples from your own translation. This will help us assess your professionalism and experience. Fordítandó szöveg Kedves Üzletágvezetők! Az elmúlt évek során a külső partnerekkel való együttműködés kockázatkezelési és szerződéses gyakorlatában jelentős minőségbeli változás ment végbe. Mára az üzleti gyakorlat részét képezi, hogy azokban az esetekben, ahol a külső partner közvetítőként lép fel értékesítési tevékenységünk során egy harmadik féllel szemben, vagy a céges termékek és szolgáltatások továbbértékesítése esetén a piacon megszokottól eltérő díjazásban vagy feltételekben részesül, illetve konzorciális vagy joint-venture partnerünk, a külsős partnert olyan üzleti partnerként kezeljük, akivel az együttműködés ténye miatt egy intranetes adatbázisban, a Compliance Tool-ban történő regisztráció szükséges, és ezt követően Compliance átvilágításra kerül sor. Fordítás Dear Division Managers, Over the recent years, a significant quantum leap18 has been implemented in terms of the quality of our risk management and contractual practice of cooperation with our external partners.

Megjegyzés: Surely some exaggeration compared with the original, perhaps explained by the translator’s notes referring to the „marketing anyag”? 18

136


To present day, it has become part of our business practice to treat external partners acting as intermediate parties between us and a third party in our sales activity, or receiving upon resale of the company’s products and services remuneration or being subject to conditions other than those generally used in the regular market practice, or who are our consortial or joint venture partners, as business associates for whom – due to the fact of cooperation – registration is necessary in our intranet database, i.e. the Compliance Tool, followed by Compliance screening.

A próbafordítások értékelési szempontjai, a fordítóirodák egyéb elvárásai

A fordítások értékelési szempontjai szakfordító szakmai napunk visszatérő témája, legutóbb a 2011. évi szakfordító szakmai nap programjának középpontjában álltak. Az előadások szövege és összegzése a Szaknyelv és Szakfordítás az évi kötetében (Dróth 2011) olvasható. A próbafordításoknál sem hagyhatjuk ki az értékelési szempontok tárgyalását, hiszen a próbafordítások értékelése is tanulságos számunkra, szakfordítóképző intézmények számára. Minden fordítóiroda hangsúlyozta, hogy a próbafordítások értékelésénél az elvárások magasak. A próbafordítást komolyan veszik az irodák, és ezt várják el a fordítóktól is. Az elvárásokat, értékelési szempontokat az alábbiakban tematikusan összegezzük.

Szövegértés, értelemközpontú fordítás

Alapvető elvárás a fordító jó szövegértése, a forrásszöveg megértése és megfelelő értelmezése; a félrefordítás, egyéb pontatlanságok elfogadhatatlanok. Minden fordítóirodában elvárás az értelemközpontú fordítás, a lényeglátás, kiemelés. („Ne a szavakat, hanem a gondolatokat adja vissza a fordító!”) Ez triviális szempontnak tűnik, de nehéz szövegeknél sok gondot okozhat a bizonytalan vagy félreértelmezés. Ha az értelmezési hiba könnyebb szövegben fordul elő, akkor arról árulkodik, hogy a pályázó forrásnyelvi tudása gyengébb az elvártnál. A pontos szövegértés többek között úgy mérhető, hogy a forrásszöveg minden információja megjelenik-e a célszövegben, vannak-e kihagyások.

Megfogalmazás

Az értékelés kiemelt szempontja a fordított szöveg gördülékenysége, olvashatósága, „magyarossága”, érthetősége, a bonyolultabb gondolatok minél egyszerűbb és pontosabb visszaadása. Alapvető elvárás, hogy a lefordított szövegnek hitelesen kell hangzania a célnyelven, „úgy, mintha azon a nyelven írták volna”, „ne legyen furcsa”. Akkor ígéretes a fordítás, ha az ugyanúgy hat, mint a forrásnyelvi szöveg. A megfogalmazásnál a legtöbb gondot a helytelen mondatszerkesztés okozza.

Stílus, regiszter

További értékelési szempont a megfelelő stílus: az odaillő szó- és nyelvezet kiválasztása.


Helyesírás, nyelvhelyesség

A leginkább hangsúlyozott elvárás a magabiztos magyar helyesírás. A próbafordításokban gyakori az alapvető helyesírási hiba, a betűkihagyás, a helytelen kis- és nagybetűs írásmód és központozás. Amellett, hogy ez rossz színben tünteti fel a jelöltet, azért is gond, mert a „beidegződött hibákról” nehéz leszoktatni a fordítót. Ráadásul a jelölt egyéb személyiségjegyeire is utal. Ezeket a hibákat például a helyesírás-ellenőrző program többnyire jelöli, következésképpen a helyesírási hiba azt jelzi, hogy a pályázó nem használta a szövegszerkesztő beépített helyesírás-ellenőrzőjét. Ez azt az üzenetet hordozza, hogy „nem vette komolyan a feladatot”, tehát nem fontos neki az állás. Ehhez hasonló az is, ha nem egyeztetett toldalékokat és hasonló szerkesztési hiányosságokat tartalmaz a kész szöveg, ez arról árulkodik, hogy a kész munkát a pályázó nem olvasta át. A nem megfelelő helyesírás azonnali elutasítást, kizárást von maga után.

Terminológia

A helyesírás mellett alapelvárás a megfelelő terminológiahasználat: a helytelen terminus használata szintén azonnali elutasítást jelent.

Szakmai háttértudás

Értékelési szempont a jelölt szakmai tudása, affinitása. Ez az aspektus is fontos, bár itt kissé engedékenyebbek az irodák, hiszen ez könnyebben fejleszthető, mint a gördülékenység. Igaz, a lexikális tudás megszerzéséhez is időre van szükség, nem mindegy, hogy már rendelkezik-e vele a jelölt, vagy a fordítói munka során sajátítja el.

Kutatás

A próbafordítás során értékelik azt is, hogy a jelölt mennyire mélyedt-e el a szakterületben, illetve elvégezte-e az elvárt szakmai háttérkutatást, használta-e a szükséges referencia-anyagokat, ráfordította-e a kívánt időt, illetve dokumentálta, kommentálta-e fordítói döntéseit.

Fordítási utasítás, a kommunikációs helyzet ismerete, egyéb szakmai elvárások

A próbafordítások értékelésénél figyelembe veszik, hogy a fordító követte-e a fordítási utasításokat, például megfelelő-e a szöveg formázása. A fordítási utasítás többnyire kitér az olvasóközönség elvárásaira, háttértudására, ezért értékelési szempont, hogy a célnyelvi szöveg a megadott célközönség számára befogadható, jól érthető-e.

138


Értékelési rendszerek Az EB Fordítási Főigazgatóságnál az értékelés az aktuális kiírás szempontjai szerint történik. Összesen 80 pontot lehet szerezni, és az elért pontok alapján az értékelés tíz fokozatú: extremely weak, very weak, weak, insufficient, fair but not entirely sufficient, acceptable, good, strong, very strong, excellent. A fordítóirodák egy része szintén előre kialakított értékelési szempontrendszer alapján értékel, ilyen például a LISA értékelési rendszer. Vannak azonban olyan irodák, ahol nem vált be a LISA merev, formalizált (formatív) rendszere, ők saját értékelési rendszert dolgoztak ki. Hibapontokat adnak a téves fordítói megoldásokra a hibák jellege (a fordítói utasítás nem követése, nyelvtani, stilisztikai, terminológiai stb.) és a hibák száma alapján, és ezeket levonják az összpontszámból. A hibákat – különös tekintettel az ún. „beépített aknákra” – súlyozottan értékelik: a legsúlyosabb hibának a félrefordítás, a terminológiai hiba és a speciális utasítások figyelmen kívül hagyása minősül. Egy hibát csak egyszer pontoznak. Ugyanakkor pluszpontokat lehet szerezni egy váratlan, kreatív fordítói megoldással, a lényeglátó és pontos fordítással. A legtöbb irodánál az egyéni hibák javításán kívül értékelik az összbenyomást, amelyet összegző, írásos értékelésben foglalnak össze. A fordításokat általában két értékelő, a fordítóiroda belső lektorai és/vagy a projektmenedzserek javítják. Az alábbiakban a TEK Localizations Kft. értékelési rendszerét mutatjuk be. Az egyes szövegrészekre egyenként 10–10 pont kapható, az értékelés során pontlevonások (hibapontok) járnak a következőkért: Körülmény

Hibapontszám

1 tetszőleges nyelvtani hiba

1

2–4 tetszőleges nyelvtani hiba

3

5 vagy több tetszőleges nyelvtani hiba

5

1 stilisztikai hiba

1

2 vagy több stilisztikai hiba

3

Félrefordítás

3 minden egyes hibáért

technikai hiba (pl. tagek hibás kezelése)


terminológiai hiba


a speciális utasítások figyelmen kívül hagyása


A hibapontok mellett pluszpontok adhatók a következő esetekben:


Körülmény

Pluszpontszám

váratlanul kreatív, találó megoldás

1 minden egyes megoldásért, max. 3

pontos, lényegi fordítói visszajelzés

1, maximum 2

Egy-egy szövegrész fordítása akkor megfelelő, ha pontszáma legalább hat. A teljes próbafordítás akkor felel meg, ha a négy szövegrész összesített pontszáma eléri a 21-et. A fentiekben szóltunk arról, hogy a formatív értékelési rendszerek nem mindenütt váltak be, van olyan iroda, ahol nem is kísérleteznek rendszerszerű értékeléssel. Sőt olyan kisebb fordítóiroda is működik Magyarországon, ahol egyáltalán nincsen próbafordítás: a fordító azonnal „éles fordítást” kap, amelyet természetesen lektorálnak (Villámfordítás Fordítóiroda). A „valódi” munka során a fordítói készségek mellett képet kapnak a fordító személyiségéről, fordítói találékonyságáról, stressztűrőképességéről, a különleges feladatok kezeléséről, a fordító rendelkezésre állásáról („hajlandó-e este nyolckor néhány kiegészítő mondatot lefordítani”), megbízhatóságáról stb. Ahol van felvételi (a legtöbb helyen van), a próbafordítások eredménye alapján adott pozitív válasz ott sem jelenti feltétlenül és automatikusan azt, hogy hosszú távon valóban alkalmazzák a fordítót, hiszen a sikeres felvételi után kezdődik a próbaidő, amely úgynevezett „utófelvételi” időszaknak minősül. Ezalatt mentori rendszerben a mentor valódi, „éles” megbízásokat ad a jelentkezőnek, amelyet „rövid határidőre, instrukciók alapján, csapatban” kell elvégeznie, közben tanítják, „fogják a kezét”, és továbbra is folyamatosan értékelik a teljesítményét. Ez a felvételi eljárás utolsó szakasza, és csak nagyon kevés jelentkezőnek sikerül a harmadik szűrőn is átjutnia.

A próbafordításokra adott visszajelzések A fordítóirodák gyakorlata szerint a próbafordításokra a jelentkező írásban kap visszajelzést, amelyben a próbafordításokat és az értékelő(k) megjegyzéseit, a szakvéleményt változtatás nélkül kiküldik. Az értékelést időnként részletesen kifejtik, a lényeges szempontok kiemelésével (minőség jellemzése, pozitív és negatív vonások), javaslatok megfogalmazásával. A visszajelzés során természetesen minden esetben közlik a jelölttel, hogy megfelelt-e, vagy nem, kedvező válasz esetén az alkalmazás részleteinek egyeztetése is megtörténik. A sikeres pályázók ezután tréningeken vesznek részt (általános, projektspecifikus, fordítástámogató szoftver használata stb.), némely fordítóiroda mentorálási program keretében képezi ki fordítóit (lásd fent). A próbafordítás részletes értékelését az EB Fordítási Főigazgatóságnál nem automatikusan kapja meg a jelölt: csak akkor kaphat részletesebb értékelést, ha a pályázó sikertelen volt, és fellebbez, és a fellebbezésnek helyt adnak. A jelölt a saját fordítását azonban még ekkor sem nézheti meg. Ugyanakkor ún. „competency passport”-ot állítanak ki számára, amelyben a személyiségét komplexen értékelik: milyen gyorsan gondolkodik, mennyire rugalmas, milyen a kommunikációja, csapatjátékos-e, stb.

140


A fordítóirodák egyéb elvárásai Amint a fentiekben már előrevetítettük, a felvételi eljárás eredménye nem csupán attól függ, mennyire jól sikerült a próbafordítást elkészítenie a jelöltnek: a fordítónak egyéb jellemzőkkel, „(szoft)kompetenciákkal” is rendelkeznie kell, amelyek legalább annyira fontosak az elbírálásnál. Ezeket az alábbiakban összegezzük:

Nyelvi- és szakmai tudás

Stabil idegennyelv-tudás, magyar nyelvtudás, fordítói affinitás, szakmai affinitás (szakmai végzettség, szakmai ismeretek, csak szakember fordít) Előny: szakfordítói végzettség

Személyiségjegyek:

Alaposság: figyelemmel végzett, pontos munka; igényesség; konzisztens (következetesen jó minőség, egyenletes teljesítmény); megbízhatóság (például határidők tartása); kreativitás; talpraesettség („Ne legyen ijedős: ne ijedjen meg a nehéz szövegektől, váratlan fordítási szituációktól, például a tagektől!”)

Egyéb kompetenciák:

Logikus, lényeglátó gondolkodás; gyors reakcióképesség; lelkes, pozitív hozzáállás; kitartás („Ha kidobnak az ajtón, menj be az ablakon!”); képesség a csapatjátékra („A »tánckarba« keresünk tagokat!”); jó kommunikációs képesség; visszajelzések megfelelő kezelése; szabályok, előírások betartása; az utasítások követése; folyamatos rendelkezésre állás, elérhetőség; üzleti készségek, pénzügyek kezelésének ismerete; szerződés értő olvasása

Tanácsok felvételizőknek, azaz kiből lehet jó fordító A fentieket összegezve elmondhatjuk, hogy a jó fordító nemcsak minőségi fordítást ad ki a kezéből, de a munkához, a szakmához és a csapathoz való hozzáállása is rugalmas, alkalmazkodó (Consell Pannonia Kft). Ezenkívül törekszik a fordítói gyakorlat mielőbbi megszerzésére („t”apasztalat), képes használni a fordítástámogató eszközöket („t”echnikai felkészültség), folyamatosan továbbképzi magát („t”ovábbképzés), és lépést tart a legújabb trendekkel és elvárásokkal (megfelelés a „t”udásalapú szektor elvárásainak) (az Euroscript Magyarország Kft. „4T”-elmélete).

Összegzés A próbafordítások gyakorlata a komplex felvételi eljárásnak csupán az egyik, igaz, fontos szegmense. A felvételi eljárás helyenként több napos, sőt több hetes tesztelés is lehet, ahogyan ezt az EB Fordítási Főigazgatósága gyakorlatából láthattuk, sőt valójában a fordítóirodánál eltöltött próbaidő is a felvételi eljárás része. A fordítóirodák


ugyanis nemcsak arra kíváncsiak, hogy ki mennyire jó fordító az adott pillanatban, és tudja-e használni a ma már alapkövetelménynek tekinthető fordítástámogató eszközöket, hanem arra is, hogy milyen egyéb (szoft)kompetenciákkal rendelkezik a pályázó. Ezeknek a személyes tulajdonságoknak a hiánya miatt a jelentkezők többsége (70–90%) már az első szűrőn kiesik, el sem jut a próbafordítás megírásáig. Tehát fontosabb lenne, hogy milyen személyiségű a fordító, mint az, hogy milyen fordító? Valójában a válasz erre egyértelműen nemleges, de ezen jegyek alapján következtetnek az irodák arra, kiből válhat jó fordító a jövőben specifikus képzéssel, a fordítói rutin, gyakorlat megszerzésével; valamint arra, képes lesz-e a fordító beilleszkedni a fordítóiroda kialakult csapatába, megfelelni a szakma által támasztott hihetetlenül magas és időnként emberpróbáló elvárásoknak, munkakörülményeknek, mint például a rövid határidő, az éjszakázás, a stressz, amely az iparágban egyre erősödő versenyhelyzet következménye. Ezeket a kompetenciákat és tulajdonságokat azonban nem lehet csak a próbafordítással mérni. A kerekasztal-beszélgetés eredeti célja az volt, hogy használható tanulságokat vonjunk le a szakfordítóképzés számára, és az eredményeket felhasználva sikeresen készítsük fel hallgatóinkat a fordítóirodák által kiírt fordítói állásokra. A tanulságok összegzése után úgy gondoljuk, hogy a szakfordítóképzések tanterveiben szereplő tárgyak felkészítik tanulóinkat a próbafordítások megfelelő elkészítésére, a fordítói pályára. Ezen azt értjük, hogy a képzések lefedik a szakmai kompetenciákra vonatkozó elvárásokat: tanítunk magyar nyelvet, idegennyelv- és stílusgyakorlatot, kontrasztív és funkcionális nyelvtant, szakmai nyelvet, fordítástechnikát, szakfordítást, számítógéppel támogatott fordítást, a terminológiakezelés számítógépes eszközeit, projektmendzsmentet, prezentációt, érveléstechnikát. Ugyanakkor nincsenek olyan tárgyak, amelyek az egyéb készségeket fejlesztik: sajnos a rövid képzési idő alatt (2–4 félév) személyiségfejlesztésre nincs lehetőség, vagy csak kevés idő jut rá. Mi lenne hát a megoldás? A válasz a szakmai nap előadásait és hozzászólásait összegezve a következő lehet: az egyetemeken komplex felvételi eljárással már a képzés elején szűrjük ki, hogy rendelkezik-e a felvételiző a fordítói piac által elvárt készségekkel, jellemvonásokkal, személyiségjegyekkel. Tehetjük mindezt esszéírással, vagy egy hosszabb, akár többnapos felvételi eljárás, úgynevezett alkalmassági vizsga bevezetésével. Ez azonban egy szigorúbb felvételi eljárást jelentene, melynek következtében – vélhetőleg – csökkenne a felvett szakfordító hallgatók száma, ami nem kívánatos. Ráadásul elvennénk az esélyt azoktól a jelentkezőktől, akik képesek a fejlődésre, tanulásra.

Irodalom Dróth Júlia (szerk., 2011): Szaknyelv és szakfordítás 2010–2011. Tanulmányok a szakfordítás és a fordítóképzés aktuális kutatási témáiról. Gödöllő: Szent István Egyetem, Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar.

142


KÖTETÜNK SZERZŐI Ábrányi Henrietta, ELTE BTK Fordítástudományi Doktori Program; [email protected] Babos Gábor, Európai Bizottság, Fordítási Főigazgatóság; [email protected] Bendik József, Budapesti Corvinus Egyetem és Pázmány Péter Katolikus Egyetem; [email protected] Dróth Júlia, Szent István Egyetem, Nyelvi Központ; [email protected] Fata Ildikó, Szent István Egyetem, Nyelvi Központ; [email protected] Horváth Ildikó, Eötvös Loránd Tudományegyetem BTK Fordító- és Tolmácsképző Tanszék; [email protected] Kovalik Deák Szilvia, ELTE BTK Fordítástudományi Doktori Program; [email protected] Mudriczki Judit, Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Kar; [email protected] Pusztai-Varga Ildikó, Szegedi Tudományegyetem Idegennyelvi Kommunikációs Intézet; [email protected] Tóth Zsuzsanna, ELTE BTK Fordítástudományi Doktori Program; [email protected] Veresné Valentinyi Klára, Szent István Egyetem, Nyelvi Központ; [email protected] Zachar Viktor, Eötvös Loránd Tudományegyetem BTK Fordító- és Tolmácsképző Tanszék; [email protected]

KÖTETÜNK SZERZŐI 143

SZAKNYELV ÉS SZAKFORDÍTÁS

Recommend Documents