Szakmai beszámoló Malcolm Morley Lóversenypálya ( Dél- Afrika),1970 című képének restaurálásáról készítette Farkas Emese restaurátor Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum
Malcolm Morley Lóversenypálya ( Dél- Afrika),1970 technika: akril, vászon méretek: 178 x 228,6 cm méretek kerettel: 182,3 x 233,3 x 6 cm leltári szám: 1989.37.1. A dokumentáció elérhető: http://www.ludwigmuseum.hu/site.php?inc=mutargy&muId=649&menuId=67
A festmény állapota restaurálás előtt
A képhordozó vékony 10x10 cm2 szövésű lenvászon, fehér alapozással. A hátoldalon piros festékkel kézzel írt felirat található. A felirat szerint a festmény akril, viasz és akrilgyantával készült. A vászon hátoldalára egy korábbi javítás során kirojtozott szélű vászon foltot ragasztottak, amelyet zöld színűre festettek. További három helyen megfigyelhető fényes foltok ragasztásra utalnak. A vakkeretet két függőleges és egy vízszintes keresztmerevítővel látták el, nem ékelhető. Az alsó és a felső keretléc két darabból van összeállítva, 5x 35cm fémpánt fogja össze őket. Az illesztés mentén a felső oldalon az alapozás megtört, retusálták. Az L profilú alumínium keret, nincs a széleken összehegesztve. A hátoldalt a sarkokra helyezett alumínium háromszögek tartják össze. A festményhordozó vásznon több mechanikus sérülés is látható, ezek többségét korábbi restaurálások során már kezelték. A vásznat elölről és hátulról is érte benyomódás, ami a vászon megnyúlását okozta és helyenként a festékréteg repedezését is. Ezeket a megnyúlásokat egy korábbi kezelés során vasalták vissza.
A középső téglalap egyenetlen lakkozást kapott. A fehér festék és a kép felület határán egy 1 mm-es perem fut végig. A peremen kívül a fehér felületen sötét foltok jelentkeznek, amelyek valószínűleg a lakkozásból származnak. A belső kép bal alsó sarkában megfigyelhető a kimaszkoló szalag sárgás maradványa. Az egységes fehér felületen szembetűnőek, az élek mentén megsárgult, matt javításnyomok: - a jobb felső saroknál a felső él mentén 20cm hosszan, 1 cm körüli szélességben, - a jobb szélen a fenti éltől 36 cm-re a 13 cm hosszan, - a festmény bal szélén végig pár milliméter vastagságban, - az alsó szélen jobbra a saroktól 40 cm hosszan. A két felső sarokban a húzószegélyen és a sarokcsúcsban lepattogzott az alapozás. A bal felső sarokban a vászon szétválása is megfigyelhető.
A vakkeret élei mentén több 1-2 cm hosszúságú foltban hiányzik a festékréteg: - a bal alsó saroknál és az él mentén egy 25 cm-es szakaszon 1-1 cm-es foltokban, - a jobb alsó saroktól 5 cm-re az él mentén egy rövid 1 cm-es szakaszon, - a függőleges oldalon 25 cm-es magasságban van egy ütődéstől származó festékhiány, - a jobb felső saroknál 5cm-re egy kisebb hiány, - a bal felső él mentén egy 3 cm hosszan húzódó hiány.
Kisméretű függőleges hajszálrepedések találhatók a fehér felületen. Három nagyobb méretű repedésháló is megfigyelhető: - a középső téglalap, bal alsó sarkától 20 cm-re átlós irányban fut egy 4 cm hosszúságú repedésháló, - a kép jobb alsó sarkától 14 cm-re található egy 8 cm hosszú repedés, - a „south” felirat fölött egy 1 cm hosszú retusált repedés. A festmény, a Ludwig Múzeumba kerülését követően számtalanszor utazott kiállításokra. A szállítás alatt a képet érő rezgés okozhatta a feszültség alá került sarkokon a vászon meggyengülését, szakadását. A vászon megerősítése a restaurálás kiemelt célja.
Anyagvizsgálat
Az anyagvizsgálathoz mintákat vettünk a festékrétegből. A vizsgálat elsődleges célja a festmény szerkezetének megismerése valamint a művész által használt festéstechnika tisztázása. A festmény hátoldalán szerepelő felirat szerint a festményt akrillal, viasszal és akrilgyantával festették. A festmény felszínét szabad szemmel vizsgálva nem lehet megállapítani, hogy a kép felépítésében ezek az anyagok hogyan játszottak szerepet. Továbbá a viasz jelenléte nem megszokott egy műgyanta alapú festékkel festett kép esetében. Két mintát vettünk a belső pasztózusan festett képből. Egyet a festékrétegből ahol nem érte lakkozás, egyet a lakkréteg megfolyásából. A széleken használt megsárgult festék mechanikus eltávolítása az eredeti felület károsodása nélkül nem lehetséges, ezért ennek a rétegnek az oldószeres eltávolítását is meg kellett megvizsgálni. Ehhez mintát vettünk az átfestésből és az alapozórétegből. A kötőanyag ismerete lehetővé teszi az oldószer megválasztását. A vizsgálatokat Sándorné Kovács Judit okl. műszeres analitikai szakmérnök végezte.
A vizsgálati módszer
A minták kémiai összetételét Fourier-transzformációs infravörös spektrofotometriai határozták meg. (FTIR) A kaparékokból polírozott fémlapon vékony filmszerű réteget képeznek, melyről abszorbciós/reflexiós módszerrel, infravörös mikroszkóppal készítenek spektrumot. A kapott infravörös spektrumokat digitálisspektrum adatbázisokban lévő spektrumokkal hasonlítják össze. A méréshez Bruker Vertex 70 – HYPERION 2000 infravörös spektrofotométer rendszert használtak.
Vizsgálati eredmények
1. minta - felszíni kaparék a fekete, matt területről
Az 1. minta apró, többnyire két rétegű szemcsékből áll; a szemcséket az alapozásból származó fehér színű réteg és a fekete színű fedőréteg alkotja. Az alapozóréteg és a fedőréteg egymástól tisztán elválasztható: a fekete színű réteg filmszerűen lehúzható. A fekete színű festékrétegről készített infravörös spektrumban jelentkező elnyelési sávok helye és relatív intenzitása megegyezik az akrilműgyanták jellegzetes elnyelési sávjaival. A fekete festékréteg IR- spektrumában továbbá megfigyelhetők a kalcium-karbonátra jellemző elnyelési sávok is (1. ábra).
1. ábra Piros színnel rajzolva: a festmény fekete színű területéről származó – 1. jelű - festékminta IRspektruma Lila színnel rajzolva: akril típusú műgyanta IR-spektruma (spektrumkönyvtárból) Az 1440 cm-1 hullámszámnál megnövekedett intenzitás és a 878 cm-1 hullámszámnál jelentkező elnyelési sáv kalcium-karbonát jelenlétére utal.
2. minta - kaparékminta a fekete területen lévő felületi megfolyásból
A 2. minta sztereo mikroszkóp alatt vizuálisan homogén, fehéres-opálos anyag. A mintáról készített infravörös spektrumban a fehérje típusú anyagokra jellemző elnyelési sávok jelentkeznek. Fentiek alapján a minta fő tömegét fehérje alkotja, mely lehet pl. kazein, enyv stb.; ezen anyagok infravörös spektrumuk alapján biztonsággal nem különböztethetők meg egymástól (2. ábra).
Piros színnel rajzolva: a felületi megfolyást alkotó anyag – 2. jelű minta - IR-spektruma Zöld színnel rajzolva: a kazein IR-spektruma (spektrumkönyvtárból) Kék színnel rajzolva: az enyv IR-spektruma (spektrumkönyvtárból)
3. minta - kaparékminta a kereten lévő megsárgult átfestésből
4. minta - kaparékminta a keret fehérre festett felületéből
A 3. és 4. jelű mintákat egymástól kissé eltérő színárnyalatú, homogén, fehér színű anyag szemcséi alkotják. A mintákról készített infravörös spektrumok a fő elnyelési sávok helye és relatív intenzitása alapján a 3. és 4. jelű minták esetében egymással lényegében megegyeznek. A minták IR-spektrumaiban a poli(etil-akrilát) típusú műgyantákra jellemző elnyelési sávok jelentkeznek.
a/ A 3. jelű mintáról készített IR-spektrum (piros színnel) és 4. jelű mintáról készített IRspektrum (kék színnel) egymásra rajzolva b/ poli(etilén-akrilát) típusú műgyanta IR-spektruma (spektrumkönyvtárból)
A vizsgált festmény különböző részeiből származó minták infravörös spektrofotometriai vizsgálata alapján megállapítható, hogy: - a fekete, matt színű terület festékanyaga akrilműgyanta kötőanyagú, kalcium-karbonát töltőanyagot tartalmazó festék - a fekete területen lévő megfolyás anyaga fehérje típusú anyag pl. kazein, enyv stb. - a keret fehér színű festékanyaga és a kereten lévő megsárgult átfestés anyaga egymással megegyező összetételű, poli(etilén-akrilát) kötőanyagú festékből származik.
Minták kiértékelése A belső képből vett minták azt mutatják, hogy a festményt akrilfestékkel festették, viaszt nem használt a művész, sem a festék sűrűbbé tételéhez sem a lakkozás folyamán. A lakkrétegből vett mintán kimutatott fehérjetartalmú anyag nem illeszkedik egy ilyen korú és technikájú festmény stílusához. Lehetséges, hogy a fehérjetartalmú anyag egy konzerváló kezelés során került a képre. A festékből vett minták analízise azt is kimutatta, hogy a széleken megfigyelhető átfestés kötőanyaga lényegében nem különbözik az alapozó kötőanyagától, ebből kifolyólag a felső réteg oldószeres eltávolítása nem lehetséges az alatta levő károsodása nélkül.
Restaurálás menete
A képet plexibúra védi a porosodástól és sérülésektől. A plexi búrát eltávolítottuk, az L profilú alumínium keret alulról a sarkoknál háromszögeken keresztül van rögzítve a vakkerethez. Az alumíniumkeret oldalanként szétszedhető. A vakkeret vízszintes oldala két fából van összetoldva, a toldást fémlemez rögzíti, a vászon felette megfeszül, kipergett a festék. A festményből Fourier Transzformációs Infravörös Spektrográfiai vizsgálat céljára négy szemcse mintát vettünk. A minták preparálását az analitikai szakember végezte. A festmény felületét száraz radírral megtisztítottam. A festmény jobb felső sarkában lévő szakadás megerősítéséhez a vásznat a vakkerethez rögzítő kapcsokat eltávolítottam a saroktól olyan távolságra, hogy a vásznon alá annak megtörése nélkül be tudjak nyúlni és egy Bevával kezelt vászondarabot be tudjak helyezni, majd átvasaltam. A vásznat kapcsokkal feszítettem vissza. A hiányokat akrilfestékkel kiegyenlítettem és retusáltam. A festmény élein keletkezett hiányokat szintén akril festékkel pótoltam, ott ahol szükség volt a felület kiegyenlítésére krétával kevert Plextol B 500-at használtam. Visszaszereltük az alumínium keretet és a képet visszahelyeztük a plexi védőbúra alá.
A restaurálással kapcsolatos tapasztalatok összefoglalása. A kortárs művészeti alkotások restaurálása konzerválása nagy kihívást jelent a restaurátoroknak. A hagyományos technikákkal készített műtárgyak anyagait és azok viselkedését részletesen ismerjük. A restauráláskor használt kezelések hatásait hosszútávon vizsgálták. A huszadik század első negyedében eleinte a hadiiparban használták az első műgyanta alapú festékeket (akrilokat, alkidokat stb.). Hamarosan megjelentek az iparban, valamint a háztartásokban. Számtalan változatot fejlesztettek ki a különböző használati igények kielégítésére. Olcsóságuk és gyors száradásuk miatt, hamarosan művészek körében is népszerűek lettek. A hosszú távú viselkedésükkel és az öregedési folyamataikkal viszont csak a 90-es években kezdtek el foglalkozni amikor a festék elváltozásai már erősen rontották a műtárgyak esztétikai értékét. A modern festékanyagok meghatározása nehéz feladat. Szabad szemmel nem lehet biztosan megállapítani a festéket összetevő műgyanta típusát. Nehezíti a azonosításukat az adalékanyagok használata, amivel akár olajfestékhez hasonló sűrűségűre lehet alakítani egy akrilfestéket vagy fényesebbé, mattabbá tenni stb. Mikroszkópos analitikai vizsgálatuk nem hoz eredményt, nagyműszeres analitikai módszerekkel azonban be lehet határolni az összetételüket. A minták vizsgálatának eredménye rámutatott, hogy mennyire fontos ezeknél a műveknél az anyagvizsgálat ahhoz, hogy meg tudjuk választani a megfelelő kezelési módszert. A festmény a múzeum Az égbolt másik fele című gyűjteményi kiállításán lesz látható 2012-12-07 – 2013-12-31-ig. A kiállítás jelenleg rendezés alatt van.
