Szakellátásban élő gyerekek Nógrád megyében február

Szakellátásban élő gyerekek Nógrád megyében

A Gyerekesély Közhasznú Egyesület kutatása 2016. február

A kutatási jelentést írták: Darvas Ágnes, Farkas Zsombor, Kende Ágnes, Vígh Katalin Az adatlapok és interjúk felvételében közreműködött: Berki Judit, Bíró Adrienn, Hadházy Ágnes

1

Tartalom Vezetői összefoglaló .............................................................................................................................. 3 Bevezetés ............................................................................................................................................... 6 1. A kutatás alapjai ................................................................................................................................. 7 1.1. A kutatás célja ............................................................................................................................. 7 1.2. A kutatás módszerei, eszközei ..................................................................................................... 8 2. A gyermekvédelem rendszere és a gyerekes családok helyzete .......................................................... 9 2.1. Előzmények és néhány előzetes adat ........................................................................................... 9 2.2 A gyermekvédelem szabályozása ............................................................................................... 14 2.2.1. A szabályozás általános bemutatása ................................................................................... 14 2.2.2. Vélemények a gyermekvédelem szabályozásáról az interjúk tükrében .............................. 17 2.3. A gyerekes családok helyzete Magyarországon......................................................................... 18 2.4. Országos tendenciák a gyermekjóléti és gyermekvédelmi rendszerben ..................................... 20 3. Nógrád megye .................................................................................................................................. 33 3.1. Általános helyzetkép Nógrád megyéről ..................................................................................... 33 3.2. A gyermekjóléti alap- és szakellátás intézményrendszere Nógrád megyében ........................... 37 4.. A szakellátásban élő gyerekek Nógád megyében ............................................................................ 42 4.1. A szakellátásban részesülő gyerekek, családjaik és a rendszer jellemzői az adatlapos vizsgálat alapján .............................................................................................................................................. 42 4.1.1. A szakellátásban nevelkedő gyerekek és az érintett családok jellemzői ............................. 44 4.1.2. A szakellátásban nevelkedő gyerekek bekerülésének életkora és körülményei .................. 49 4.1.3. A szakellátásban nevelkedő gyerekek útja és helyzete a rendszeren belül .......................... 53 4.1.4. A szakellátásban nevelkedő gyerekek hazakerülési esélyei, a szülő-gyerek kapcsolat jellemzői ....................................................................................................................................... 58 4.1.5. Az adatlapos vizsgálat eredményeinek összegzése ............................................................. 61 4.2. Nógrád megyei alap- és szakellátásban dolgozó szakemberekkel készült interjúk elemzése ..... 63 4.2.1. Családok helyzete ............................................................................................................... 64 4.2.2. A kiemelés okai, a szakellátásban élő gyerekek jellemzői .................................................. 66 4.2.3. Az alapellátás és szakellátás működése .............................................................................. 72 4.2.4. A szakemberek a szakellátásban élő roma gyerekekkel kapcsolatos véleményei ............... 79 4.2.5. Az interjúkból levonható következtetések összefoglalása ................................................... 84 Összefoglalás ....................................................................................................................................... 86 Bibliográfia .......................................................................................................................................... 91

2

Vezetői összefoglaló A Gyerekesély Közhasznú Egyesület az Európai Roma Jogok Központja (European Roma Rights Centre, ERRC) pályázati kiírásának nyerteseként a szakellátásba került, szakellátásban élő gyerekek helyzetéről készített kutatást Nógrád megyében. Az alábbi tanulmány a kutatás eredményeit és tanuláságait foglalja össze. A gyerekek családból történő kiemelése az 1997-es gyermekvédelmi törvény alapján nem történhet kizárólag anyagi okok miatt. Ennek ellenére, ha nem is explicit módon jelenik meg a kiemelési határozatokban, hanem sokkal inkább háttértényezőként, a jövedelmi szegénység egyértelműen jellemző szakellátási beutalási ok maradt. A kutatás Nógrád megye gyermekjóléti és gyermekvédelmi alap- és szakellátásának helyzetének, a családból történő kiemelés körülményeinek és okainak, valamint a gyerekek szakellátáson belüli elhelyezése jellegzetességeinek feltárására irányult. A kutatás során kvantitatív és kvalitatív módszerekkel dolgoztunk: statisztikai és intézményi adatok másodelemzésével feltérképeztük az országos és a megyei gyermekvédelmi alap- és szakellátás helyzetét; a szakellátásban elhelyezett gyerekek (0-17 évesek) alapvető jellemzőinek vizsgálatához adatbázist alakítottunk ki a TEGYESZ dokumentációja alapján, amit a nyilvántartási rendszert kezelő munkatársak és a gyermekvédelmi gyámok1 által kitöltött adatlapokkal valósítottunk meg; néhány előzetes beszélgetés és az adatlapok területi mintázatra vonatkozó adatainak feldolgozása után interjúkat készítettünk a gyermekvédelem rendszerének legkülönfélébb szereplőivel. A kutatás előzményének tekinthető az ERRC két előzetes kutatása, melynek legfőbb megállapításait azóta is gyakran idézik más tanulmányok, miszerint a szakellátásba bekerülő roma gyerekeknek kevés esélyük van arra, hogy családjuk helyzete rendeződjön, többségük kapcsolati hálója jelentősen beszűkül és a nagykorúság elérése után a rendszert elhagyva kevés támogatásra számíthatnak. A gyermekjólét és gyermekvédelem szabályozásának területén számos lényeges változás történt és történik az elmúlt években és jelenleg is. A kutatás ideje alatt hatályos helyzet, illetve a folyamatban lévő változások általános jellemzőit mutatjuk be, hisz ezekre irányult a szakemberekkel készített interjúk kérdéseinek meghatározott köre is. A szakellátás egy folyamat ’végállomása’. Az, hogy hány család esetében történik meg a gyermek kiemelése, nem független a jövedelmi és foglalkoztatási helyzettől, a lakáspolitikától, a gyermekes családokat célzó támogatási rendszerektől (jövedelem-transzferektől, gyerekjóléti és szociális szolgáltatásoktól), a gyermekjóléti alapellátás működésétől (elérhetőségétől és hozzáférhetőségétől, az egyes szolgáltatási típusok kiépültségének jellemzőitől), és még további fontos tényezőktől (csak példaképpen: az egészségügyi és oktatási szolgáltatások feltételeitől, működésétől). Tanulmányunkban a gyerekes családok helyzetében tapasztalható 1

Egy gyermekvédelmi gyámhoz 30 szakellátásban élő gyerek és fiatal tartozik.

3

változások néhány alapvető jellemzőjét emeltük ki az elmúlt évekre és a jelenlegi helyzetre vonatkozóan. Az országos tendenciák elemzésekor a gyermekvédelmi statisztikákban megjelenő, az anyagi nehézségekre utaló nyilvántartások alakulására, az alapellátás szakellátásba kerüléssel közvetlenül összefüggést mutató intézkedéseinek, intézményeinek helyzetére, valamint a szakellátás alapvető tendenciáira tértünk ki tanulmányunkban. Nógrád megye szinte minden makrostatisztikai adat alapján a legkedvezőtlenebb helyzetben lévő megye, amelyre az ERRC két korábbi, összesen öt megyét és Budapestet érintő kutatása nem terjedt ki. A megye lakosságának csaknem 20%-a roma. A gyermekjólét, gyermekvédelem különböző nyilvántartásainak adatai alapján is az egyik legkedvezőtlenebb helyzetű megyék közé tartozik. A kedvezőtlen anyagi helyzetre, illetve a kedvezőtlen családi körülményekre (alacsony iskolázottság, kedvezőtlen munkaerő-piaci helyzet, rossz lakásviszonyok) utaló nyilvántartások alapján (rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre jogosultság, hátrányos, illetve halmozottan hátrányos helyzet) ezek a problémák sűrűsödnek Nógrád megyében. Ugyanakkor a gyermekjóléti rendszer, az alapellátás valamilyen fokú beavatkozását valószínűsítő nyilvántartásokban (veszélyeztetettség, védelembe vétel) már sokkal inkább a középmezőnyben találjuk a megyét. A többpillérű kutatás elemeként a Nógrád megyei gyermekvédelmi szakellátásban nevelkedő összes kiskorú (nem utógondozott, 0-17 éves) gyerekről adatlapot vettünk fel 2015 szeptemberében-novemberében (az adatfelvétel a 2015 szeptemberében szakellátásban lévő gyerekek teljes körét érintette). Ezeket a megyei TEGYESZ-ben dolgozó, a nyilvántartás rendszerét kezelő munkatársak, valamint a gyermekvédelmi gyámok töltötték ki zárt és nyitott kérdésekre válaszolva, illetve a személyes találkozások során további információkkal segítették munkánkat. Utóbbiak azok a szakemberek, akik 2014 óta „esetfelelősei” az ellátottaknak. Az elhelyezés típusától függetlenül folyamatosan nyomon kísérik a gyerekek útját a rendszerben, hazagondozásukon dolgoznak; tehát közvetlen, részletes ismeretekkel rendelkeznek a gyerekekről. Az anonim, sorszámozott adatlapokból (összesen 308 gyerekről készült adatlap) adatbázist hoztunk létre, amelyből egy kisebb – a nevelésbe vett gyerekek családjának néhány jellemzőjét tartalmazó – családi szintű adatállományt is előállítottunk. Az interjúk során igyekeztünk a megyei gyermekvédelem teljes spektrumát lefedni: az alapellátás rendszeréből védőnőkkel, családgondozókkal, gyermekjóléti szakemberekkel interjúztunk; a szakellátás rendszeréből gyermekotthon vezetővel, speciális otthon vezetőjével, nevelő szülői hálózat szakemberével, befogadó otthon vezetőjével, gyámügyi osztály és a megyei gyermekvédelem vezetőivel; illetve egy iskolaigazgató és egy polgármester is bekerült az interjúalanyok körébe. Annak érdekében, hogy a kutatás alapkérdésére – miszerint a roma gyerekek kiemelésénél szerepet játszhatnak a romák elleni előítéletek – választ kaphassunk, az alapellátáson keresztül a szakellátásig minden olyan területet igyekeztünk lefedni interjúkérdéseinkkel, amelyek ezt a nagyon nehezen mérhető és bizonyítható feltételezésünket legalább illusztráció szintjén alá 4

tudják támasztani. Az interjúkérdések a családok helyzetére, a rendszer működésére (beleértve az alap és szakellátás együttműködését, a jelzőrendszer működését, a családokkal való együttműködést és a hazagondozás lehetőségeit), végül pedig a romasággal kapcsolatos véleményekre irányultak.

5

Bevezetés A Gyerekesély Közhasznú Egyesület az Európai Roma Jogok Központja (European Roma Rights Centre, ERRC) pályázati kiírásának nyerteseként végzett kutatást Nógrád megyében a szakellátásba került, szakellátásban élő gyerekek helyzetéről. A tanulmány a kutatás eredményeit, tanuláságait foglalja össze. A gyerekek családból történő kiemelése az 1997-es gyermekvédelmi törvény alapján nem történhet kizárólag anyagi okok miatt. Ennek ellenére, ha nem is explicit módon jelenik meg a kiemelési határozatokban, hanem sokkal inkább háttértényezőként, a jövedelmi szegénység egyértelműen jellemző szakellátási beutalási ok maradt. A 2008-ban kezdődő válság és az annak hatásait nem kezelő szociálpolitikai ellátórendszer ezt a jellegzetességet felerősítette. Nőtt a szegénységben élő gyerekek aránya és növekedtek az egyenlőtlenségek is, a legrosszabb helyzetű családok leszakadása markánsabbá vált. A tartós jövedelmi szegénység jelentős területi egyenlőtlenségeket is mutat Magyarországon, az egyik leginkább leszakadó terület az Észak-Magyarországi régió, és abban Nógrád-megye. Ez és a szolgáltatások – területi egyenlőtlenségeket nem figyelembe vevő - szabályozási-finanszírozási jellegzetességei számos területen kedvezőtlenül befolyásolják az érintett családok helyzetét. Szolgáltatáshiányok, kapacitáshiány, a szolgáltatások minőségének problémái jellemzik a hátrányos helyzetű régiókat és településeket. Mindez azzal jár együtt, hogy az itt élők esetében a prevenciós lehetőségek jóval korlátozottabbak, mint az a hatályos gyermekvédelmi törvény és az ahhoz kapcsolódó szabályozási dokumentumok alapján elvárható lenne, és mint amit a szükségletek megkívánnának. Az ERRC korábbi kutatásai2 már rámutattak arra, hogy Magyarországon a roma származású gyermekek - a teljes lakossághoz viszonyított arányukat figyelembe véve - felülreprezentáltak a gyermekvédelmi szakellátási rendszerben. A kutatások azt is megállapították, hogy a leszakadó térségekben nagyobb a kiemelések száma és, hogy a roma gyermekek nagy része anyagi okok miatt kerül kiemelésre a családjából, annak ellenére, hogy a gyermekvédelmi törvény szerint gyermeket kizárólag anyagi körülményei miatt családjából kiemelni nem lehet. A kutatások azt is feltárták, hogy a veszélyeztetett családok számára nem áll rendelkezésre megfelelő számú szociális munkás, hiányoznak a preventív programok és szolgáltatások, ez különösen jellemző a kisebb vidéki településekre és szegényebb városrészekre, ahol a romák nagyobb számban élnek. A szegénység és a marginalizáció kumulatív hatása, valamint a családokat segítő szolgáltatások hiánya gyakran leküzdhetetlen akadályt képez az állami gondoskodásba került roma gyermekek családjukba való visszakerülése elé.

Fenntartott érdektelenség: Roma gyermekek a magyar gyermekvédelmi rendszerben (2007): http://www.errc.org/article/fenntartott-erdektelenseg-roma-gyermekek-a-magyar-gyermekvedelmirendszerben/3865; Életfogytiglan: Roma gyermekek a magyar gyermekvédelmi rendszerben (2011):http://www.errc.org/cms/upload/file/eletfogytiglan-20-june-2011.pdf) 2

6

1. A kutatás alapjai 1.1. A kutatás célja Az Európai Roma Jogok Központja Alapítvány (ERRC)a kutatás segítségével meg szeretné ismerni egy, a kutatócsoport által kiválasztott megyében a magyar gyermekvédelmi rendszer helyi működését és azoknak a korábbi kutatásokon alapuló feltevéseknek vizsgálatát várja, melyek szerint: 1. a roma gyermekek aránytalanul magas számban kerülnek be a gyermekvédelmi szakellátásba; 2. a roma gyermekek kiemelésének indoklásában túlnyomórészt az anyagi körülményekre visszavezethető okok szerepelnek; 3. a roma gyermekeket és családjaikat a rendszer hátrányosan megkülönbözteti etnikai hovatartozásuk és/vagy társadalmi helyzetük (mélyszegénység) miatt. A kutatás a feljebb említett feltevések vizsgálatán túl célul tűzte ki:   

 

A gyermekvédelmi rendszer működésének feltérképezése az adott megyében. A családjukból kiemelt roma gyermekek aránya az összes kiemelt gyermek körében az adott megyében. A roma gyermekeknél feltüntetett főbb bekerülési okok feltárása, különös tekintettel az indoklásokban szerepelő ’anyagi veszélyeztetettségre’, valamint az erre visszavezethető okokra, mindezt összehasonlítva a nem roma gyermekeknél megjelölt bekerülési okokkal. Mi befolyásolja a gondozásban lévő gyermekek létszámát, mi lehet a magyarázata a kiemelt gyermekek száma viszonylagos állandóságának? Az elhelyezés vizsgálata során hangsúlyos kérdés, hogy tapasztalható-e bármilyen megkülönböztetés etnikai hovatartozás és/vagy társadalmi helyzet alapján abban, hogy családi vagy intézményes nevelési körülmények közé kerül a gyerek.

A kutatás Nógrád megye gyermekjóléti és gyermekvédelmi alap- és szakellátásának helyzetének, a családból történő kiemelés körülményeinek és okainak, valamint a gyerekek szakellátáson belüli elhelyezése jellegzetességeinek feltárására irányult. Nógrád megye szinte minden makro-statisztikai adat alapján a legkedvezőtlenebb helyzetben lévő megye, amelyre az ERRC két korábbi, összesen öt megyét és Budapestet érintő kutatása nem terjedt ki. Nógrád megye a fejlesztések területén is jelentős elmaradásban van a többi megyéhez képest, erre utalnak például az elmúlt évek EU-s támogatási adatai is. Az egy főre jutó vásárlóerő terén a megyék sorában Nógrád a hatodik legrosszabb helyzetű.

7

A megye lakosságának csaknem 20%-a roma. A 2011-es Népszámlálás adatai3 szerint ennél kisebb az érintett lakosság aránya, Hablicsek László számításai4 alapján viszont ennél kicsit nagyobb. Néhány Nógrád megyei településen a roma lakosok aránya közelíti a 80-100%-ot. Néhány településen viszont egyáltalán nem élnek romák. A megyében megközelítőleg 27 ezer 0-24 éves gyerek és fiatal él. A szakellátásban élő gyerekek és fiatalok (0-24 év) száma évek óta 300 fő körül van. A szakellátás intézményrendszere 10-12 telephellyel rendelkezik. Ezek a nagyságrendek lehetővé teszik a szakellátásban nevelkedő gyerekek és fiatalok teljes körű vizsgálatát. A családi, illetve az intézményes körülmények között elhelyezett gyerekek és fiatalok aránya megközelítőleg 5050%, tehát az elhelyezés különbözőségeinek okai is vizsgálhatóak. A kutatásra 2015. szeptember és 2016. január között került sor. A tervezett megvalósítás ütemét jelentősen lassította a szükséges fenntartói engedélyek megszerzése, a felettes hatóságok és intézmények, valamint a helyi intézmények között néha akadozó kommunikáció, illetve a helyi szakemberek jelentős leterheltsége. A kutatás során felvett adatok – a szakellátás jellemző tendenciáinak feltárásán és a megyei, illetve országos jellemzők összehasonlításán túl – arra is lehetőséget adnak, hogy képet kapjunk a megelőzést szolgáló alapellátási intézmény- és szolgáltatási rendszer megyei működéséről, a gyermekvédelmi jelzőrendszer szerepéről, illetve a családba történő visszagondozás helyzetéről, eredményességéről.

1.2. A kutatás módszerei, eszközei A kutatás során kvantitatív és kvalitatív módszerekkel dolgoztunk. Ezek a következők voltak: 



Statisztikai és intézményi adatok másodelemzésével feltérképeztük az országos és a megyei gyermekvédelmi alap- és szakellátás helyzetét. Elektronikus adatbázisokból (elsősorban a TEIR rendszerből, a KSH adatait kigyűjtve, illetve részben az NRSZH és az SZGYF adatainak felhasználásával) és helyi adatgyűjtésből származó információk alapján mutatjuk be az alap-és szakellátás főbb jellemzőit. Az intézményi adatok elemzése lehetővé teszi az országos tendenciák megismerését, a megyei szolgáltató-rendszer feltérképezését, a szolgáltatásokhoz való hozzáférés és az elérhetőség vizsgálatát, valamint annak feltárását, hogy a rendelkezésre álló szakellátási kapacitások mennyiben felelnek meg a családjukból kiemelt gyerekek szükségleteinek. A szakellátásban elhelyezett gyerekek (0-17 évesek) alapvető jellemzőinek vizsgálatához szükséges adatbázis kialakítását a TEGYESZ dokumentációja alapján, a nyilvántartási rendszert kezelő munkatársak és a gyermekvédelmi gyámok5 által kitöltött adatlapokkal valósítottuk meg (l. 1. sz. melléklet: Adatlap). Az eredeti, az ERRC-vel és az EMMI

KSH (2013): 2011. évi Népszámlálás, Országos adatok, http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/nepsz2011/nepsz_orsz_2011.pdf 4 Hablicsek László (2007): A roma népesség iskolázottságának területi alakulása: tények és becslések. Kisebbség – kutatás, 2007. 16. évf. 4. sz. 729–766. p. 5 Egy gyermekvédelmi gyámhoz 30 szakellátásban élő gyerek és fiatal tartozik. 3

8



Gyermekvédelmi és Gyámügyi Főosztályával egyeztetett adatlapot a helyi lehetőségek megismerése után jelentősen módosítanunk kellett. A megyei TEGYESZ nyilvántartási rendszerére vonatkozó információk, illetve a gyermekvédelmi gyámok véleménye alapján alakítottuk ki a végleges adatlapot. Az adatokat részben a nyilvántartási rendszert működtető helyi munkatársak, részben pedig a gyermekvédelmi gyámok töltötték ki. Mind a tíz gyermekvédelmi gyámtól személyesen vették át az adatokat a kutatásban résztvevő munkatársak. Ennek az általában több órás beszélgetésnek keretében néhány a gyerekre és a családra vonatkozó további kérdést is feltettünk (l. 2.sz melléklet – Adatlaphoz kapcsolódó kérdések). Célunk a kutatás tényleges megkezdésének időpontjában (2015. szeptember-október) szakellátásban élő gyerekek alapvető adatainak felvétele volt. (Az érintett gyerek életkora, szakellátásba kerülésének időpontja, annak okai, az őket nevelő család alapvető szociodemográfiai jellemzői, a család lakóhelye és lakáshelyzete, a jelenlegi kapcsolattartás jellegzetességei, a szakellátáson belüli elhelyezési adatok stb.) Az etnikai hovatartozás, valamint a társadalmi helyzet alapján történő elemzésekhez a TEGYESZ gyermekeket ismerő szakembereit, a gyermekvédelmi gyámokat kértük arra, hogy sorolják be a gyerekeket roma - nem roma, illetve mélyszegénységben élő - nem mélyszegénységben élő kategóriákba. Ezek a kérdések az előzetes megbeszélések során teljes elutasításra találtak, az adatlapok átvételének időpontjára azonban sikerült a félreértések és félreértelmezések tisztázása, a kérdések nem okoztak gondot. Összesen 308 gyerekről készült adatlap. Az adatlapok felvétele során nyert adatokat – anonim és aggregált módon SPSS programmal dolgoztuk fel. (l. 3.sz. melléklet – adatbázis) Néhány előzetes beszélgetés és az adatlapok területi mintázatra vonatkozó adatainak feldolgozása után került sor a tervezett interjúk felvételére. A szakellátásba nagyobb arányban beutaló két járás mellett, a megyei összehasonlításban kedvező helyzetben lévő járás jelzőrendszereinek tagjaival, valamint a gyerekjóléti szolgálatoknál, a járási gyámhivataloknál és szakellátás telephelyein készítettünk interjúkat. Interjú készült a megyei TEGYESZ volt és jelenlegi vezetőjével, a nevelőszülői hálózat vezetőjével, valamint egy kisebb, jelentős arányú roma lakossággal és szegregált lakónegyeddel rendelkező település polgármesterével is. A 20 félig strukturált interjú segítségével tártuk fel, milyen kép él a szakemberekben a szakellátásban élő gyerekekről és fiatalokról, családjaikról, a gyerekek és fiatalok helyzetéről és lehetőségeiről. Az interjú kitért a megelőzés lehetőségeire, a jelzőrendszer működésére, a szakellátásba történő bekerülés jellegzetes útjaira, az intézményrendszeren belüli elhelyezés jellemzőire, a hazagondozás lehetőségeire. (l. 4.sz. melléklet: Interjúterv) Az interjúk hanganyagát rögzítettük, amelyek alapján írásos összefoglalók készültek; ezek adták az elemzés alapját. (l. 5.sz. melléklet: Interjú-összefoglalók)

2. A gyermekvédelem rendszere és a gyerekes családok helyzete 2.1. Előzmények és néhány előzetes adat A vizsgált témában az ERRC két előzetes kutatásán és tanulmányán túl kevés adat, kutatási eredmény, elemzés áll rendelkezésre. „2007-ben az ERRC kutatása során azt találta, hogy az 9

általa megkeresett gyermekvédelmi intézményekben a roma származású gyermekek aránya 58% volt, ami messze meghaladta a roma gyermekeknek a magyar gyermeknépességen belüli arányszámát.4 2010-ben az ERRC újabb kutatása során Budapest, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Borsod-Abaúj-Zemplén, Baranya, és Győr-Moson-Sopron megyében a meglátogatott szakellátási intézményekben a roma gyermekek aránya 65,9% volt. A 2007-es ERRC vizsgálat a szakellátásban élő gyerekek között 32%-ban talált roma származású gyerekeket.”6 Az azóta született, a kérdést érintő tanulmányok gyakran idézik a két jelentés megállapításait, kiemelve azt is, hogy a szakellátásba bekerülő roma gyerekeknek kevés esélyük van arra, hogy családjuk helyzete rendeződjön. Többségük kapcsolati hálója jelentősen beszűkül, nagykorúan elhagyva a rendszert kevés támogatásra számíthatnak. „Miután bekerültek, szinte biztosan ott is maradnak 18 éves korukig. A bekerülés után minimálisra csökken a kapcsolattartás a vér szerinti szülőkkel. A gyermekvédelmi gondoskodás elhagyásakor az ott sok évet eltöltő roma gyermekek jó része minimális támogató kapcsolati hálóval rendelkezik. Erre vonatkozóan azonban empirikus adatok nem állnak rendelkezésre.”7 A roma gyerekek családi otthonon kívüli elhelyezéséről szolgál adatokkal a KSH átmeneti gondozással foglalkozó 2014-es kiadványa. Egy meghatározott időpontban, 2011. októberében családok átmeneti otthonaiban és gyermekek átmeneti otthonaiban tartózkodó gyerekek esetében éltek az abban az időben folyó Népszámlálás adta lehetőségekkel. Ennek alapján állapítják meg a roma gyerekek felülreprezentáltságát a gyerekjóléti alapellátásnak ebben a két intézményében. „2011. október 1-jén 269 gyermek tartózkodott gyermekek átmeneti otthonában, 1989 gyermek lakott családok átmeneti otthonaiban. Az otthonokban tartózkodó gyermekek valamivel több, mint negyede 0–3 éves, 12%-uk 4–5 éves, kétötödük 6–13 éves, míg közel negyedük 14–17 éves volt. Az otthonokban tartózkodó gyermekek többsége magyar állampolgár volt, mindössze hét gyermek rendelkezett kizárólag külföldi állampolgársággal, míg hatan kettős vagy többes állampolgársággal. A gyermekek ötödénél nem rendelkezünk információval a nemzetiségükről, mivel erre a kérdésre nem volt kötelező válaszolni. Azon gyermekeknek, akiknek etnikai hovatartozása ismert, 95 százaléka első- vagy másodsorban magyar etnikumúnak vallotta magát, míg 22 százaléka első- vagy másodsorban a roma kisebbséghez tartozott. Ezzel összhangban, az anyanyelv és a családban beszélt nyelv tekintetében a magyar után a cigány nyelv fordult elő a második leggyakrabban. 70 gyermeknek első vagy második anyanyelve a cigány nyelv volt, 64 gyermek használta a cigány nyelvet családi, baráti közösségében. Eközben a teljes népességre vonatkozó népszámlálási adatok alapján a 0–17 éves magyarországi népesség 6,9 százaléka tartozott a cigány nemzetiséghez a nemzetiség, az anyanyelv, illetve a családi, baráti közösségben használt nyelv válaszok legalább egyike szerint. Úgy tűnik tehát, hogy a roma kisebbséghez tartozó gyermekek nagyobb

Életfogytiglan: Roma gyermekek a magyar gyermekvédelmi rendszerben (2011), 7.oldal, http://www.errc.org/cms/upload/file/eletfogytiglan-20-june-2011.pdf 7 Rácz A. – Hodosán R. – Korintus M.: Dokumentumok, szakirodalmak a gyermekvédelmi rendszerben élő fiatal felnőttek továbbtanulásáról és felsőoktatási részvételéről, Esély 2009.3. 109.old., http://www.esely.org/kiadvanyok/2009_3/05racz.pdf 6

10

eséllyel kerülnek átmeneti otthonokba. Ennek oka lehet a roma népességet nagyobb mértékben érintő szegénység és elégtelen lakhatási körülmények.”8 A KSH adatai különösen elgondolkodtatóak, hiszen ismert a roma népesség és így a roma gyerekes családok felülreprezentáltsága azokon a hátrányos helyzetű régiókhoz, járásokhoz tartozó kistelepüléseken, ahol a gyerekjóléti alapellátás körében megvalósított átmeneti gondozás intézményei csak igen korlátozott számban érhetők el. A roma gyerekek szakellátáson belüli diszkriminációjának speciális területére, az örökbefogadások során tapasztalt kedvezőtlen helyzetre hívja fel a figyelmet egy az elmúlt években folytatott kutatás, mely dokumentumelemzésen (a fővárosban örökbefogadásra jelentkezők adatai, valamint az eljárás adatai, eredményei) és kvalitatív interjúkon (örökbefogadással foglalkozó szakemberek, örökbefogadó és potenciális örökbefogadó szülők) alapult. A kutatás eredményei között markánsan megjelenik a roma gyerekeket érő diszkrimináció. „Egy év örökbefogadási kérelmeit elemezve megállapítható, hogy az előzetes szelekció elsősorban a roma és a beteg gyermekeket sújtja, és az örökbe fogadó szülők elfogadó vagy elutasító magatartása összefüggést mutat a szülő(k) „hagyományos” vagy „rendhagyó” helyzetével. Diszkrimináció tehát több szinten történhet: a törvény által, mely bizonyos családformákat eleve kirekeszt; az örökbefogadásban közreműködő hivatalos személyek útján, akik az alkalmassági döntést meghozzák; az örökbefogadásra készülő szülők részéről, akik elutasítják az idősebb, egészségkárosodott, illetve roma gyermekeket; és végső soron osztályalapú diszkrimináció figyelhető meg abban, ahogy a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok gyermekei a jobb módú, akár a hagyományostól eltérő családformában élő személyekhez kerülnek.”9 Az állam szülői feladat- és felelősségvállalásához kapcsolódó elveket, szakmai koncepciókat és mentalitást vizsgálta egy szintén kvalitatív és kvantitatív módszereket ötvöző kutatás. A szakellátás intézményeinek megközelítőleg felére kiterjedő kérdőíves vizsgálat, valamint az egyéni és a fókuszcsoportos interjúk eredményei felhívják a figyelmet a gyermekvédelmi szakma identitásválságára és az ennek következtében a szakemberek körében megjelenő, erősödő előítéletes attitűdökre. A tanulmány a szakellátásban élő gyerekekkel és családokkal szemben megfogalmazódó előítéletekkel foglalkozik, nem helyez külön hangsúlyt a roma gyerekekre, vagy a szakellátásban élők más csoportjaira. „A tanulmány arra keresi a választ, hogy miért fogalmazódhatnak meg a szakmában a gyermekvédelem elsődleges (gyermekek és fiatal felnőttek) és másodlagos (családok) célcsoportjáról előítéletes vélemények. A jelenség mögött több ok is húzódhat: (1) a gyorsan változó gyermekvédelemben a szakemberek eszköztelennek érzik magukat, sztenderdizált gyakorlatok nélkül nem beszélhetünk professzionális működésről; (2) a szociális szakemberek középosztálybeli értékrendje nagyon eltérő a kliensek értékrendjétől, a kirekesztés szocializációjukból is eredhet; (3) a romló gazdasági és társadalmi környezetben a szakemberek maguk is elnyomottnak, elesettnek KSH (2014): Gyermekek átmeneti gondozása. Statisztikai Tükör, VIII. évf. 11. szám, 2014. február 17., 4-5. oldal, http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/stattukor/gyermekekgondozasa.pdf 9 Neményi Mária – Takács Judit: Örökbefogadás és diszkrimináció Magyarországon, Esély, 2015. 2. 67. oldal, http://www.esely.org/kiadvanyok/2015_2/2015-2_2-1_Nemenyi-Takacs_Orokbefogadas.pdf 8

11

érezhetik magukat, a kliensekhez hasonlóan többjük nehéz anyagi körülmények között él; (4) az előítéletes gondolkodást az aktuális (köz)politikai irányok is felerősítik.” 10 Az ENSZ Gyermek jogairól szóló egyezménye (továbbiakban: Gyermekjogi egyezmény) 10 év előkészítő munkát követően, 1990. szeptember 2-án lépett hatályba, Magyarország 1991-ben ratifikálta. Az Egyezmény 44. cikke alapján ötévenként minden állam jelentésben köteles beszámolni az egyezménnyel összefüggő helyzetről és az egyezmény végrehajtását segítő rendelkezésekről. A jelentéseket az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosságához tartozó Gyermekjogi Bizottság értékeli, elemzi. Eddig három magyar jelentés készült, az 1998-as első beszámolót követően 2006-ban és 2014-ben. A három jelentésre adott Bizottsági Záró észrevételek mindegyike tartalmazta a valamennyi gyerekcsoportra kiterjedő adatgyűjtés, statisztika hiányát, valamint az Egyezmény általános elveinek végrehajtásával összefüggő problémákat, különösen a diszkrimináció tilalmának érvényesítésében tapasztalható kedvezőtlen jelenségeket. Az utolsó két dokumentumban a Bizottság ajánlásai kiemelten foglalkoznak a gyerekszegénységgel, a gyermekvédelmi intézményekben élők magas számával, a szolgáltatás színvonalával összefüggő kérdésekkel, valamint a roma gyerekek integrációjának problémáira, a szegregáció jelenségére, a roma gyerekek integrációjának helyzetére hívják fel a figyelmet. „A fentiekben összefoglalt ajánlások jelentős része, folytatásos teleregényként ismétli önmagát a jelentéstételünk során.”11 Az utolsó Bizottsági anyag közvetlenül a témához kapcsolódó konkrét javaslatai: „8. A Bizottság sürgeti a részes államot, hogy tegyen meg minden szükséges intézkedést a záró észrevételek (CRC/C/HUN/CO/2) eddig végre nem hajtott vagy nem kellőképpen végrehajtott javaslatainak végrehajtására, továbbá különösen javasolja és sürgeti a részes államot az alábbiak tekintetében: biztosítson elegendő költségvetési forrást a gyermekek gazdasági, szociális és kulturális jogai tekintetében, különösen a szűkös anyagi lehetőségek között élő családok gyermekeire vonatkozóan, „ ... a rendelkezésükre álló erőforrások határai között, és szükség esetén nemzetközi együttműködés keretében”; és alaposan vizsgálja felül azokat a hatályban lévő törvényeket és rendeleteket, amelyek akadályozzák az adatok részletes bontásban való gyűjtését, annak érdekében, hogy az etnikai származás szerint lebontott adatok gyűjtése és publikálása az emberi jogok teljes tiszteletben tartásával legyen megvalósítható, valamint, hogy jelentős mértékben javítható legyen az Egyezmény végrehajtásával kapcsolatos adatok gyűjtése. 36. A Bizottság sürgeti a részes államot, hogy tartassa be a különböző módokon marginalizált és hátrányos helyzetű – például fogyatékossággal élő, házasságon kívül született, vagy azonos nemű szülőkkel élő, roma vagy zsidó kisebbségekhez tartozó, migráns és kísérő nélküli, leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszexuális, illetve női nemű – gyermekekkel szembeni diszkriminációt tiltó törvényeit, valamint tegyen intézkedéseket a közvélemény egyenlőséggel és a hátrányos megkülönböztetés tilalmával kapcsolatos tájékoztatása és iskolai programjainak bővítése érdekében. A Bizottság javasolja továbbá, hogy a részes állam a következő időszakos jelentésében adjon tájékoztatást az Egyezményhez kapcsolódó, illetve a 2001. évi, a rasszizmus, a faji megkülönböztetés, az idegengyűlölet és az azzal kapcsolatos intolerancia elleni világkonferencián elfogadott nyilatkozat és cselekvési program, valamint a 2009. évi durbani felülvizsgálati konferencián elfogadott záródokumentum vonatkozásában a részes állam által végrehajtott intézkedésekről és programokról. 37. A Bizottság nyugtázza a részes államtól kapott tájékoztatást, miszerint a gyermekek számára átmeneti gondozás biztosítható családoknál történő átmeneti elhelyezéssel. A Bizottság mindazonáltal aggodalmát fejezi ki a szegénységben élő, vagy munkanélküliségük miatt hajléktalanná vált szülőktől elszakított gyermekek növekvő száma, a szociális lakhatás megoldatlansága és az átmeneti otthonokban tapasztalható helyhiány miatt . 38. A Bizottság sürgeti a részes államot, hogy gondoskodjon arról, hogy a gyermekeket ne szakíthassák el szüleiktől szegénység vagy a lakhatás hiánya miatt, valamint javasolja, hogy a részes állam tiltsa a gyermekek Rácz Andrea (2014): Az előítéletes gondolkodás megjelenése a gyermekvédelemben. Esély, 2014. 3. 24. oldal, http://esely.org/kiadvanyok/2014_3/2004-3_1-2_Racz_eloiteletes_gondolkodas.pdf 11 Lux Ágnes: Tükör és/vagy görbe tükör? Magyarország a Gyermekjogi Bizottság előtt. Esély, 2015. 4. 18. oldal 10

12

gyermekvédelmi gondoskodásban való elhelyezését a család gazdasági helyzete miatt, és azt az Egyesült Nemzetek 2009. november 20-án elfogadott, a gyermekek alternatív gondozásáról szóló útmutatásaival összhangban csak végső esetben alkalmazza. A Bizottság javasolja továbbá, hogy a részes állam tegyen meg minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy a rászoruló családok számára megfelelő szociális lakhatást és támogatásokat biztosítson, valamint növelje az alacsony bevételű családokhoz juttatott szociális segély mértékét a gyermekek otthonukon kívüli elhelyezésének megelőzése érdekében. 39. A Bizottság nyugtázza a gyermekvédelmi törvény 2014. január 1-jei módosításait, amelyek tiltják a 12. életévüket be nem töltött gyermekek intézményben való elhelyezését, ugyanakkor sajnálattal jegyzi meg, hogy a módosítások nem biztosítják a fogyatékossággal élő, krónikus betegségben szenvedő vagy több testvérrel rendelkező gyermekek nevelőszülőnél történő elhelyezését. A Bizottság aggodalmát fejezi ki továbbá a következők miatt: (a) a roma gyermekek továbbra is felülreprezentáltak az intézményekben; (b) a gyermekek a helyzetük mérlegeléséhez szükséges bonyolult és bürokratikus eljárások miatt hosszú időt töltenek ideiglenes elhelyezésben; (c) a különleges ellátási igényű gyermekek a nevelőszülők speciális képzésének hiánya miatt ritkán kerülnek nevelőszülőkhöz; (d) a nevelőszülői státusz nem esik pozitív megítélés alá; (e) a nevelőszülői és intézményi gondozást a gazdasági válság miatt számos megyében megfelelő ellenőrzés nélkül az egyházra bízták; (f) a gyermekvédelmi gondoskosdásban lévő gyermekeken túlzott mértékben alkalmaznak pszichotróp gyógyszereket megfelelő indok nélkül; valamint (g) számos gyermeket helyeznek el hosszú időre „problémás” gyermekekre specializálódott otthonokban, és e gyermekek korlátozott panasztételi lehetőségekkel rendelkeznek. 40. Emlékeztetve az ENSZ Közgyűlésének 2009. december 20-i, 64/142. sz. határozatához csatolt, a gyermekek alternatív gondozásáról szóló útmutatásokra, a Bizottság javasolja, hogy a részes állam: (a) tegyen intézkedéseket annak érdekében, hogy valamennyi, gyermekotthonokban elhelyezett gyermek – köztük a roma, a fogyatékossággal élő, a krónikus betegségben szenvedő és a több testvérrel rendelkező gyermekek – számára családon és közösségen alapuló gondozást biztosítsanak, és hogy csak végső esetben válasszák e gyermekek intézményi elhelyezését; (b) gondoskodjon arról, hogy a gyermekek a lehető legrövidebb időt töltsék ideiglenes elhelyezésben, valamint tartós családi és közösségi típusú gondozásban részesüljenek; (c) biztosítson rendszeres képzést a nevelőszülők számára – ideértve a különleges szükségletű gyermekek gondozásához szükséges készségekről szóló oktatást; (d) segítse elő a nevelőszülői státusz pozitív megítélését; (e) tegyen sürgős intézkedéseket a családi környezettől megfosztott gyermekek gondozása terén nyújtott valamennyi egyházi szolgáltatás állami ellenőrzésének biztosítása érdekében; (f) tegyen intézkedéseket – például tanácsadás és más támogatási formák révén – a pszichotróp gyógyszerek gyermekvédelmi gondoskodásban élő gyermekeken történő alkalmazásának visszaszorítása, illetve e szerek felírásának szigorú felügyelete érdekében; valamint (g) gondoskodjon a gyermekeknek a „problémás” gyermekekre specializálódott otthonokban történő elhelyezésének ellenőrzéséről és felügyeletéről, valamint biztosítsa, hogy ezek az elhelyezések csak végső esetben és a lehető legrövidebb ideig jelentsenek megoldást, továbbá alakítson ki független panasztételi mechanizmust az ilyen intézményben elhelyezett gyermekek számára. 41. A Bizottság aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a részes államban a családi környezettől megfosztott gyermekek örökbefogadása hosszas, gyakran több évet igénylő folyamat. A Bizottság aggodalmát fejezi ki továbbá amiatt, hogy hiányoznak az idősebb, a fogyatékossággal élő, a krónikus betegségben szenvedő és a roma gyermekek örökbefogadását elősegítő intézkedések. 42. A Bizottság javasolja, hogy a részes állam tegyen intézkedéseket az intézményben elhelyezett gyermekek örökbefogadása előtt álló szükségtelen akadályok elhárítása érdekében, és – ezzel egyidejűleg – biztosítsa az örökbefogadó családok megfelelő szűrését. A Bizottság javasolja továbbá, hogy a részes állam folytasson széles körű tájékoztató és figyelemfelkeltő tevékenységet annak érdekében, hogy előmozdítsa az idősebb, a fogyatékossággal élő, a krónikus betegségben szenvedő és roma gyermekek örökbefogadását, hogy ezáltal lehetővé tegye e gyermekek számára azt, hogy családi környezetben nőjenek fel. 43. A Bizottság aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a részes államban nincsenek a várandós anyákra kiszabott börtönbüntetés elkerülését vagy elhalasztását szolgáló mechanizmusok. A Bizottság ezenkívül aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a részes állam nem rendelkezik a gyermekek azon jogának érvényesítéséről, hogy börtönbüntetésüket töltő szüleiket meglátogathassák.

13

A Bizottság javasolja, hogy a részes állam tegyen meg minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy a várandós anyákra kiszabott börtönbüntetés helyett egyéb büntetőintézkedést foganatosítsanak, illetve lehetővé tegyék a gyermekek számára, hogy látogassák bebörtönzött szüleiket.” 12

2.2 A gyermekvédelem szabályozása A gyermekjólét és gyermekvédelem szabályozásának területén számos lényeges változás történt, történik az elmúlt években és jelenleg is. Az alábbiakban a kutatás idején hatályos helyzet általános jellemzőit mutatjuk be, ezekre irányult a szakemberekkel készített interjúk kérdéseinek meghatározott köre is. 2.2.1. A szabályozás általános bemutatása 2016. január 1-jétől a családsegítő és gyermekjóléti szolgáltatások egy intézményen belül, a Család- és Gyermekjóléti Szolgálat13 keretein belül működnek. Ez az intézmény látja el az 1993. évi III. törvényben meghatározott családsegítői feladatokat, így az életvezetési, mentálhigiénés tanácsadást; az ellátásokhoz, szolgáltatásokhoz való hozzáférést, készség- és közösségfejlesztő programok szervezését; a családon belüli konfliktusok, nehézségek megoldására irányuló szociális segítőmunkát valamint a munkanélküli, fogyatékossággal élő, pszichiátriai beteg, szenvedélybeteg, szociálisan rászoruló emberek számára nyújtandó tanácsadást. A Szolgálat a családsegítés feladatai mellett a gyermekjóléti szolgáltatás feladatait is ellátja, melyek különösen: a gyermek saját családjában való nevelkedésének segítése, tanácsadás, szolgáltatásokhoz és ellátásokhoz való hozzájutás segítése, jelzőrendszer működtetése, veszélyeztetettség megelőzése, megszüntetése. A Szolgálatok lakosságszámtól függetlenül minden településen biztosítandók, működtetésének feladata a települési önkormányzatoké. 2016. január 1-jétől a járásszékhelyek által lakosságszámtól függetlenül működtetendő Család- és Gyermekjóléti Központok 14 speciális szolgáltatásokat, ellátásokat biztosítanak – kórházi, lakótelepi szociális munkát, pszichológiai tanácsadást, családterápiát, családkonzultációt. A Központ szükség esetén kezdeményezi a gyermek védelembe vételét, ideiglenes hatályú elhelyezését valamint nevelésbe vételét. A családjából kiemelt gyermek hazagondozása érdekében segíti a gyermek és szülő közötti kapcsolattartást, együttműködik a gyermekotthonnal, nevelőszülővel.15 Veszélyeztetettséget észlelő és jelző rendszer16 A jelzőrendszer működtetése a Családsegítő- és Gyermekjóléti Szolgálatok feladata. Az 1997. évi XXXI. törvény17 17. §-a meghatározza a gyermekvédelem azon szereplőit, akik kötelesek jelzéssel élni illetve hatósági intézkedést kezdeményezni a gyermek veszélyeztetettségének, A gyermek jogairól szóló egyezmény – a Gyermek Jogainak Bizottsága - A Bizottság hatvanhetedik ülésszakán (2014. szeptember 1–19.) elfogadott, Magyarországról szóló harmadik, negyedik és ötödik összevont időszakos jelentésre vonatkozó záró észrevételek, CRC/C/HUN/CO/3-5, 2014. szeptember 19. 13 továbbiakban: Szolgálat 14 továbbiakban: Központ 15 Gyvt. 39. §, 40. §, 94. § 16 továbbiakban: jelzőrendszer 17 továbbiakban: Gyermekvédelmi törvény (Gyvt.) 12

14

elhanyagolásának, bántalmazásának észlelése esetén. A jelzésre kötelezett szereplők köre az elmúlt évek során egyre bővült többek között a gyermekjogi képviselő személyével, a javítóintézettel, a munkaügyi hatósággal, egyesületekkel, alapítványokkal, egyházi jogi személyekkel, köznevelési intézményekkel. 2015-től a gyermek veszélyeztetettségét, bántalmazását, elhanyagolását észlelő személy vagy intézmény anonim módon tehet jelzést. A jelzések fogadása a Család- és Gyermekjóléti Szolgálatok feladata, továbbá tájékoztatja és felhívja a jelzőrendszeri tagok figyelmét jelzési lehetőségükre vagy kötelezettségükre; jelzés esetén felkeresi az érintett családot és tájékoztatást ad az igénybe vehető szolgáltatásokról, ellátásokról; a jelzésekről értesíti a Család- és Gyermekjóléti Központot, továbbá esetmegbeszélőt szervez a jelzőrendszeri tagok együttműködése érdekében.18 Hátrányos helyzet, halmozottan hátrányos helyzet A hátrányos és halmozottan hátrányos helyzet definícióját korábban a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény, 2013. szeptemberétől már a Gyermekvédelmi törvény szabályozza. A Gyermekvédelmi törvénybe való átkerüléssel párhuzamosan a kategóriába tartozás feltételei is szigorodtak. Hátrányos helyzetű az a gyermek, aki rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre való jogosultság mellett a következő három szempont közül egynek megfelel: a szülő alacsony iskolázottsága, a szülő alacsony foglalkoztatottsága vagy elégtelen lakókörnyezet. Halmozottan hátrányos helyzetű az a gyermek, aki a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre való jogosultság mellett a hátrányos helyzet legalább két szempontjának megfelel vagy nevelésbe vették vagy utógondozói ellátásban részesül.19 Gyermekek átmeneti gondozása, gyermekvédelmi szakellátás A települési önkormányzatok lakosságszámtól függően kötelezendők az alapellátások körébe tartozó átmeneti gondozás intézményeinek működtetésére. Húszezer főnél több állandó lakosú településen gyermekek átmeneti otthonát, harmincezer főnél több állandó lakosú településen családok átmeneti otthonát köteles működtetni. A gyermekvédelmi szakellátás feladatainak megszervezése, intézményeinek fenntartása korábban a települési önkormányzatok feladata volt. 2013. január 1-jétől a feladatellátást, valamint az intézmények fenntartását az állam vette át. A gyermekvédelmi szakellátás otthont nyújtó ellátásának, területi gyermekvédelmi szakszolgálatainak és utógondozói ellátásának biztosítása az állam által kijelölt Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság feladata.20 A gyermekvédelmi gondoskodás hatósági intézkedései A személyes gondoskodást nyújtó gyermekvédelmi szakellátások otthont nyújtó ellátásaiba – gyermekotthon, nevelőszülő – a törvény által meghatározott hatósági intézkedéseken keresztül vezet út. Ezek az intézkedések az ideiglenes hatályú elhelyezés, valamint a nevelésbe vételi eljárás. A nevelésbe vételi eljárás a korábban külön értelmezett átmeneti és tartós nevelésbe Gyvt. 17. § (1), (2); 15/1998. (IV.30.) NM rendelet 9.§ Gyvt. 67/A. § 20 Gyt. 94-95. §; 2012. évi CXCII. törvény 1.§ 18 19

15

vétel összefoglaló elnevezése, amely a 2013. évi XXVII. törvény21 hatályba lépésével jelent meg. A törvény 79. §-a rendelkezik a Gyermekvédelmi törvényben átmeneti és tartós nevelésbe vétel helyett alkalmazandó nevelésbe vétel fogalmáról. Intézményi elhelyezések kiváltása A Gyermekvédelmi törvény 1997-es hatályba lépése óta felállít egy prioritási sorrendet22 a gyermekek gondozási helyének kijelölésére vonatkozóan. Eszerint a családi alapú ellátások korábban is előnyt élveztek az intézményi gondozási formával szemben. A magyar törvénykezésben 2014. január 1-jétől megjelent a befogadó szülő23 fogalma. A Gyermekvédelmi törvény átmeneti rendelkezései alapján a 2013. december 1-jét követően átmeneti gondozásba, gyermekvédelmi szakellátásba kerülő 12 év alatti gyermekeket befogadó szülőnél kell elhelyezni. Eszerint az átmeneti gondozás esetében a gyermekek átmeneti otthona helyett a helyettes szülői ellátásra, gyermekvédelmi szakellátás esetében gyermekotthonok helyett nevelőszülői családban való gondozásra kell törekedni. A jogalkotó a már átmeneti gondozásban, gyermekvédelmi szakellátásban nevelkedő gyermekek intézményi elhelyezésének kiváltásához korcsoportok szerint különböző határidőket rendelt:   

3 év alatti gyermekeket 2014. december 31-ig, a 3 és 6 év közötti gyermekeket 2015. december 31-ig, valamint a 6 és 12 év közötti gyermekeket 2016. december 31-ig kell befogadó szülőnél elhelyezni.

A befogadó szülőnél való elhelyezés elsőbbségét csak a testvérpárok, testvérsorok együtt tartása, a gyermek tartós betegsége, súlyos fogyatékossága illetve egyéb okok – például férőhelyhiány – írhatják felül. Ezekben az esetekben a fent említett korú gyermekek intézményben való elhelyezése is megengedett.24 Gyermekvédelmi gyámság A gyermekvédelmi gondoskodásban nevelkedő gyermekek gyámi feladatait a törvény 1997-es hatálybalépésétől fogva a gyermekotthonok vezetői, a gyermek nevelőszülője, egyéb esetekben a Gyámhivatal által kirendelt hivatásos gyám látta el. 25 A gyermekotthonokban vagy nevelőszülőnél elhelyezett gyermekekkel kapcsolatos gyámi feladatokat 2014. január 1-jétől az erre a feladatra a gyámhatóság által rendelt, a területi gyermekvédelmi szakszolgálatok által javasolt és foglalkoztatott gyermekvédelmi gyámok látják el. A korábbi gyakorlattal szakítva, 2013. évi XXVII. törvény a szociális és gyermekvédelmi tárgyú törvények Magyary Egyszerűsítési Programmal összefüggő módosításáról, valamint egyéb törvények módosításáról http://mkogy.jogtar.hu/?page=show&docid=a1300027.TV 22 Gyvt. 72. § (1), 77.§ (1), az 1997-ben hatályos állapota szerint http://mkogy.jogtar.hu/?page=show&docid=99700031.TV 23 befogadó szülő lehet a helyettes szülő, a nevelőszülő, a speciális nevelőszülő és a különleges nevelőszülő 24 Gyvt. Átmeneti rendelkezések, 161./M § 25 Gyvt. 84. §, a törvény 1997-ben hatályos állapota szerint http://mkogy.jogtar.hu/?page=show&docid=99700031.TV 21

16

gyermekvédelmi gyám gyermekotthon vezetője vagy a gyermek nevelőszülője nem lehet. Egyes gyámi feladatok ellátására bizonyos feltételeknek megfelelve, úgynevezett osztott gyámság keretein belül a nevelőszülő is. Egy gyermekvédelmi gyám egyidejűleg legfeljebb 35 gyermek gyermekvédelmi gyámi, eseti gyámi vagy vagyonkezelői eseti gyámi feladatát láthatja el, de egyidejűleg legfeljebb 30 gyermek gyermekvédelmi gyámja lehet. A gyermekvédelmi gyám a gyermek mielőbbi hazagondozása érdekében kapcsolatot tart és együttműködik a gyermekkel, a szülővel, a gondozási hellyel, a család- és gyermekjóléti szolgálattal, valamint segíti a gyermek és a szülő közötti kapcsolattartást. A 15/1998. NM rendelet 2003-as módosítását követően a családgondozói feladatokat a területi gyermekvédelmi szakszolgálatok nevelőszülői tanácsadói látták el, a Gyermekvédelmi törvény 2014-es módosítása óta ez a feladat a gyermekvédelmi gyámoké lett.26 2.2.2. Vélemények a gyermekvédelem szabályozásáról az interjúk tükrében Az alap-és szakellátás, valamint a gyámhivatalok szakembereivel készült interjúkban többször megfogalmazódtak az elmúlt évek jogszabály-módosításaival kapcsolatok vélemények, meglátások. A 2016. január 1-jétől a Család-és Gyermekjóléti Szolgálatokra valamint a Családés Gyermekjóléti Központokra való áttérés nem volt zökkenőmentes. Az érintett szakemberek elmondták, hogy nem volt egyértelműen tisztázott kinek milyen feladat jut, mik a kompetenciahatárok. „Kaotikus a helyzet, az anyagok átvétele, meg ilyesmi. Folyamatosan kérdezgetjük egymást, hogy hova iktassam, meg mit csináljak vele.” (gyerekjóléti alapellátás, munkatárs) A jogszabály módosítását és megvalósítását elhamarkodottnak érzik, az új működésre való szakaszos áttérést hatékonyabbnak tartották volna. Vannak olyan alapellátásban dolgozó szakemberek, akik az összevonást a kezdeti nehézségek ellenére pozitívumként ítélik meg, ettől a szakma professzionálisabb működését várják. A Szolgálatok és Központok kialakításának köszönhetően a gyermekekkel, különösen a családból kiemelésre kerülő gyermekekkel több szakember foglalkozik majd, amitől azt várják, hogy a felelősség is jobban megoszlik majd a gyermekekkel kapcsolatban álló szakemberek között. Másrészt azt remélik, hogy az új rendszer kialakulása a kiemelések számának csökkenéséhez vezet majd. Fontosnak tartják, hogy a Szolgálatok és a Központok munkatársai között ne hierarchikus, hanem sokkal inkább együttműködő, egyenlő partneri kapcsolat alakuljon ki. Nógrád megyében a gyermekvédelmi gyámságra való áttérés átmeneti időszaka nagy terhet jelentett a Gyermekvédelmi Központnál korábban gyámi, utógondozói tanácsadóként foglalkoztatott munkatársak számára. Problémát jelent, hogy jogszabályi szinten nincsenek egyértelműen körülhatárolva a feladatok, kompetenciahatárok. Ezek tisztázására szakmai műhelyek létrehozását tervezik, a gyermekjóléti alapellátás, az otthont nyújtó ellátás, a területi gyermekvédelmi szakszolgálat és a gyámhivatal munkatársainak részvételével. A gyermekvédelmi gyámok 30-as esetszámát magasnak ítélik. Az egy gyámra jutó kevesebb esetszámmal az előírt feladatok is teljesíthetőbbek lennének, másrészt ezzel elkerülhetnék, hogy testvérpárok, testvérsorok a magas esetszám miatt különböző gyermekvédelmi gyámokhoz kerüljenek.27 A jogszabály által előírt gyámi feladatok a heti 40 órás munkaidőbe 26 27

Gyvt. 84-85 §; 15/1998. (IV.30.) NM rendelet 89. §, 152/A. § Azokban az esetekben, ha a testvérpárok, testvérsorok tagjait különböző időpontokban emelik ki a családból.

17

nehezen zsúfolhatók be, különösen azért, mert a gyermekkel való kapcsolattartás lehetőségét az egész napos iskolában tartózkodás bevezetése 28 erősen korlátozza, a szülőkkel pedig javarészt hétvégente kerül sor a személyes találkozásokra. 29 A 2014. január 1-jétől bevezetett gyermekvédelmi gyámságban megfigyelhető fluktuációt egyrészt a leterheltséggel, magas esetszámokkal magyarázzák, másfelől pedig azzal, hogy a gyámok nem kaptak pedagógus besorolást. „A jogszabály szerint a gyermekvédelmi gyám, nem pedagógus státusz. Ellentétben a nevelőszülői tanácsadóval, (akinek a nevében is benne van, hogy a nevelőszülőt segíti!), amely pedagógus státusz.” (gyerekvédelmi szakellátás, vezető) Korábban a nevelőszülői tanácsadók jellemzően sokkal gyakrabban tartottak kapcsolatot a családokkal, mint jelenleg a gyermekvédelmi gyámok, akikkel maguk a családgondozók is ritkábban találkoznak. Ezt szintén a gyámok leterheltségével magyarázzák.

2.3. A gyerekes családok helyzete Magyarországon A szakellátás egy folyamat ’végállomása’. Az, hogy hány család esetében történik meg a gyermek kiemelése, nem független a jövedelmi és foglalkoztatási helyzettől, a lakáspolitikától, a gyermekes családokat célzó támogatási rendszerektől (jövedelem-transzferektől, gyerekjóléti és szociális szolgáltatásoktól), a gyermekjóléti alapellátás működésétől (elérhetőségétől és hozzáférhetőségétől, az egyes szolgáltatási típusok kiépültségének jellemzőitől), és még további fontos tényezőktől (csak példaképpen: az egészségügyi és oktatási szolgáltatások feltételeitől, működésétől). Az alábbiakban nem célunk részletes és átfogó képet adni a gyerekes családok helyzetében tapasztalható változásokról, csupán néhány alapvető jellemzőt emelünk ki az elmúlt évekre és a jelenlegi helyzetre vonatkozóan. A gyerekek és a gyerekes családok helyzetének alakulásáról több forrásból lehet tájékozódni. EUROSTAT adatok, KSH anyagok, a TÁRKI Háztartásmonitor felvételei, a Habitat immár rendszeressé váló éves jelentései, a Civil Jelentés a Gyerekesélyekről 2 évente megjelenő elemzései, az ENSZ gyermekjogi egyezményhez kapcsolódó ország és civil jelentései30 (a sor

2011. évi CXC. törvény – a nemzeti köznevelésről, 27. § (2); 46. § (1)a Székely László: Az alapvető jogok biztosának jelentése a az AJB-1380/2014. számú ügyben (előadók: dr. Győrffy Zsuzsanna, dr. Kozicz Ágnes) Budapest, 2014. szeptember (http://goo.gl/hPC0Gr) 30 teljes körű felsorolás igénye nélkül: Bass László (2014): Gyerekes családok Magyarország válságövezetiben. In: Ferge – Darvas (szerk.) (2014): Civil jelentés a gyerekesélyekről, 2012-2013. Budapest: Gyerekesély Közhasznú Egyesület. 97-116. http://gyere.net/downloads/Civil_jelentes_2012-2013.pdf; Ferge Zsuzsa (2015) Kettő az egyben: Konferencia a magyarországi szegénységről. HVG, 2015. február 20., http://hvg.hu/velemeny/20150220Ketto_az_egyben_Konferencia_a_magyarorsza; Ferge Zsuzsa – Farkas Zsombor (2014): A gyerekes családok életkörülményei. In: Ferge – Darvas (szerk.) (2014): Civil jelentés a gyerekesélyekről, 2012-2013. Budapest: Gyerekesély Közhasznú Egyesület. 71-95. http://gyere.net/downloads/Civil_jelentes_2012-2013.pdf; Gábos András – Szivos Péter – Tátrai Annamária (2015) Jövedelmi szegénység és társadalmi kirekesztettség jellemzői Magyarországon. In. Szivos, Tóth (szerk.) (2015) Jól nézünk ki (…?!) Háztartások helyzete a válság után. Tárki Monitor Jelentések 2014. Budapest: TÁRKI. 44-71., http://www.tarki.hu/hu/research/hm/monitor2014_teljes.pdf; Koltai Luca (2014): Éves jelentés a lakhatási szegénységről – 2013. Budapest: Habitat for Humanity Magyarország, 2014. http://www.habitat.hu/files/Lakhatasi_Jelentes_2013_hosszu.pdf; Központi Statisztikai Hivatal (2015): Szociális segélyezés, 2013. Statisztikai Tükör 2014/143. 2015. február 2. 28 29

18

folytatható). Számos adat áll így rendelkezésre, de mindeközben nagyon hiányoznak a gyerekekre, gyerekes családokra vonatkozó részletesebb jellemzők vizsgálati adatai. Témánk szempontjából például a hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek, a veszélyeztetettként nyilvántartott gyerekek és a védelembe vett gyerekek és családjaik szociodemográfiai adatai alapvető fontosságúak lennének, hiszen ezek azok a csoportok, melyek köréből feltételezhetően nagyobb arányban kerül sor a családból történő kiemelésre, és a szakellátásban való elhelyezésre. Ugyancsak fontos lenne a gyermekjóléti alapellátásokat (gyermekjóléti szolgáltatás, napközbeni ellátások, átmeneti gondozás) igénybe vevők helyzetének ismerete, illetve annak vizsgálata, hogy az ezeket a szolgáltatások igénylő családok mennyiben jelennek meg ezekben a szolgáltatásokban, milyen szükségletekkel és arra mennyiben képes az alapellátás hatékony válaszokat adni. A gyermekes családok helyzetének alakulásában megfigyelhető főbb jellemzők: Jövedelmi helyzet alapján vizsgálva a gyerekek és a gyerekes családok a népesség legkedvezőtlenebb anyagi helyzetű, alsó huszadában jelentősen felülreprezentáltak. A szegénység által érintett 0-17 évesek aránya az elmúlt években nem csökkent.31 A szegénység hátterében álló meghatározó ok, a gyerekeket nevelő felnőttek munkaintenzítása – hosszú évek után, amikor is mindig az utolsó helyek egyikét foglaltuk el az EU országok között – az elmúlt években javuló arányokat mutat. A statisztikai adatok alapján örvendetes elmozdulás azonban szinte kizárólag a közmunka ’számlájára’ írható, tartós megoldást nem jelent.32 A gyerekes családok jövedelmi helyzetét befolyásoló állami támogatások körében a transzferjövedelmek szerepe folyamatosan csökken (családi pótlék, GYES, GYET, segélyezés), a kedvezőtlen anyagi helyzetben élőket egyáltalán nem vagy kevésbé elérő támogatási formák révén elérhető anyagi támogatás (adókedvezmény, GYED, lakhatást segítő támogatások stb.) nő.33 A szegénység és kirekesztettség arányának megállapításához használt mutatók közül a súlyos anyagi depriváció területén tapasztalható javulás a legrosszabb helyzetben élő gyerekeket és gyerekes családokat nem érintette.34

http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/stattukor/szocsegely13.pdf; Központi Statisztikai Hivatal (2014): A háztartások életszínvonala. 2014. november., http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/hazteletszinv/hazteletszinv.pdf 31 EUROSTAT: People at risk of poverty or social exclusion, January, 2015. http://ec.europa.eu/eurostat/statistics-explained/index.php/People_at_risk_of_poverty_or_social_exclusion 32 Gábos András – Szivos Péter – Tátrai Annamária (2015) Jövedelmi szegénység és társadalmi kirekesztettség jellemzői Magyarországon. In. Szivos, Tóth (szerk.) (2015) Jól nézünk ki (…?!) Háztartások helyzete a válság után. Tárki Monitor Jelentések 2014. Budapest: TÁRKI. 58.old. 33 Civil jelentés a gyerekesélyekről, 2012-2013, Gyerekesély Egyesület, 2014. 34 Farkas Zsombor (2015): Tényleg minden rendben? A gyerekes családok jövedelmi helyzetének, szegénységének és kirekesztettségének néhány jellemzője, Esély, 2015. 4.,

19

A gyerekes családok, és így a gyerekek lakhatási mutatói kedvezőtlenek.35 A lakhatás feltételeit és a szolgáltatásokhoz való hozzáférés szempontjából egyaránt súlyos deprivációt jelentő szegregátumokban megközelítőleg 300 ezer ember él, közöttük jelentős számban (60-80 ezer) gyerekek.36 A roma lakosság és így a roma gyerekek is sokszorosan felülreprezentáltak a szegénységben és/vagy kirekesztettségben élők között. A használt indikátortól függően, a teljes népességhez viszonyítva háromszor-ötször nagyobb kockázatú csoportot alkotnak.37,38 A fenti megállapítások az országos helyzetre vonatkoznak. Magyarország területi egyenlőtlenségei ismertek, a hátrányos helyzetű régiók leszakadása az elmúlt években sem csökkent. Részletes adatok ilyen közelítésben nem állnak rendelkezésre, a kedvezőtlen helyzetű régiókban, járásokban jellemző folyamatokról célzott, kisebb elemszámú kutatásokból kaphatunk képet. Ezek alapján a hátrányos helyzetű kistérségekben a szegénységben élő gyerekek, gyerekes családok aránya az országos szintet jelentősen meghaladja, mértéke az átlag kétszerese-háromszorosa.39

2.4. Országos tendenciák a gyermekjóléti és gyermekvédelmi rendszerben Az országos tendenciák áttekintését két szempontból tartjuk megkerülhetetlennek. Egyrészt fontos látni, hogy az 1997-ben/1997-től alapjaiban megváltozott gyermekjóléti – gyermekvédelmi ellátórendszer milyen utat járt be, mennyiben tükrözik az adatok az előzetes célok megvalósításának közelítését. Másrészt ahhoz, hogy a vizsgált megye helyzetét értelmezni tudjuk, látnunk kell a környezetet, az országos folyamatokat. A gyermekjólét és a gyermekvédelem nem teljes körű, csupán néhány, a témánk szempontjából kiemelt területén látható tendenciák bemutatására irányul a fejezet. A gyermekvédelmi statisztikákban megjelenő, az anyagi nehézségekre utaló nyilvántartások alakulására, az alapellátás szakellátásba kerüléssel közvetlenül összefüggést mutató intézkedéseinek, intézményeinek helyzetére, valamint a szakellátás alapvető tendenciáira térünk ki az alábbiakban.

Habitat: Éves jelentés a lakhatási szegénységről 2014, 18. oldal, http://www.habitat.hu/files/HABITAT_2014_lakhatasi_jelentes_hosszu_1109.pdf 36 Domokos Veronika – Herczeg Béla (2010): Terra Incognita: magyarországi szegény és cigánytelepek felmérése – első eredmények. Szociológiai Szemle, 2010.3., 89-90.oldal, http://www.szociologia.hu/dynamic/szocszemle_2010_3_all.pdf; Domokos Vera (2010): Szegény- és cigánytelepek, városi szegregátumok területi elhelyezkedésének és infrastrukturális állapotának elemzése különböző (közoktatási, egészségügyi, településfejlesztési) adatforrások egybevetésével. NFÜ, 37 Farkas Zsombor (2015): Tényleg minden rendben? A gyerekes családok jövedelmi helyzetének, szegénységének és kirekesztettségének néhány jellemzője, Esély, 2015. 4., 37.oldal 38 Decade of Roma Inclusion Secretariat Foundation (2015): Roma Inclusion Index, 47. oldal, http://www.romadecade.org/cms/upload/file/9810_file1_roma-inclusion-index-2015-s.pdf 39 Bass László (2014): Gyerekes családok Magyarország válságövezetiben. In: Ferge – Darvas (szerk.) (2014): Civil jelentés a gyerekesélyekről, 2012-2013. Budapest: Gyerekesély Közhasznú Egyesület. 108.oldal, 8. táblázat, http://gyere.net/downloads/Civil_jelentes_2012-2013.pdf 35

20

a) veszélyeztetettség A gyermekvédelem tradicionális indikátora a veszélyeztetettként nyilvántartott gyerekek száma. A veszélyeztetettség megállapítása a prevenció szempontjából egyértelműen fontos, az 1997-ben létrehozott gyermekjóléti alapellátások kiemelt feladata a törvény szövege alapján a veszélyeztetettség megelőzése és a veszélyeztetett gyerekek helyzetének javítása. A fogalom meghatározása, pontosabban meghatározatlansága körül folyamatosak a szakmai viták, a törvényben szereplő meghatározás változtatására csupán egyszer került sor az elmúlt években, kiegészült a definíció, mely jelenleg így szól: „olyan - a gyermek vagy más személy által tanúsított - magatartás, mulasztás vagy körülmény következtében kialakult állapot, amely a gyermek testi, értelmi, érzelmi vagy erkölcsi fejlődését gátolja vagy akadályozza”. 40 A veszélyeztetett gyerekek számának alakulásában két tendencia figyelhető meg. Egyrészt csökkent a nyilvántartott gyerekek száma, de ez nagyrészt a 0-17 éves népesség csökkenésével párhuzamosan ment végbe. Drasztikus csökkenés történt az anyagi okokból történő veszélyeztetetté nyilvánítás gyakoriságában. Ez utóbbi tendencia több éve kezdődött és részben követi a szegénységben élő gyerekek segélyezésének változásait, a gyerekszegénység alakulásának tényeivel azonban nincs összhangban. A csökkenés hátterében valószínűleg két tényező áll. A veszélyeztetettség fogalom értelmezésének változása („a gyermek vagy más személy által tanúsított” rész bekerülése a definícióba), valamint az, hogy a segélyezés igénybe vételének segítésével és kiterjesztésével a gyerekjóléti alapellátás feladatai szempontjából „megoldottnak”, kezeltnek tűnt/tűnik a probléma. 1. ábra Veszélyeztetettként nyilvántartott gyerekek és az anyagi okból történő nyilvántartás arányának változásai - országos adatok (1997, 2000, 2005, 2010, 2012) 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0

80,8 70,1 56,4 46,5 19,3

12,9

11,6

11

10,8

veszélyeztetett kiskorúak a 0-17 évesek között (%) 1997

43

2000

2005

anyagi okok miatt veszélyeztetettek az összes veszélyeztetett között (%) 2010

2012

forrás: KSH STADAT és KSH Tájékoztatási adatbázis

40

2009.IX.1-től hatályos

21

A 2012 utáni adatok a nyilvántartásban bekövetkezett két alapvető változás miatt nem vethetőek egybe az előző évek adataival.41 A 2014-es statisztikákban már „csak” 139 819 veszélyeztetett gyerek szerepel, a megfelelő korú népesség 7,1%-a van ebben a rendszerben nyilvántartva. Az anyagi okok miatt történő nyilvántartásba vétel aránya lényegesen kisebb, mint a 2012-ben és azt megelőző években, a 20%-ot sem éri el.42 b) védelembe vétel A védelembe vétel az 1997-es gyermekvédelmi törvény óta működő hatósági intézkedés. „Ha a szülő vagy más törvényes képviselő a gyermek veszélyeztetettségét az alapellátások önkéntes igénybevételével megszüntetni nem tudja, vagy nem akarja, de alaposan feltételezhető, hogy segítséggel a gyermek fejlődése a családi környezetben mégis biztosítható, a gyámhatóság a gyermeket védelembe veszi.”43 „A gyámhatóság - kérelemre bármikor, hivatalból legalább évente - felülvizsgálja a védelembe vétel indokoltságát. A gyámhatóság haladéktalanul megteszi a szükséges intézkedést, ha a) a védelembe vétellel a gyermek veszélyeztetettségét megszüntetni nem lehet, és alaposan feltételezhető, hogy segítséggel sem biztosítható a gyermek családi környezetben történő megfelelő gondozása, nevelése vagy b) a védelembe vétel már két éve fennáll és a védelembe vétellel a gyermek veszélyeztetettségét nem sikerült megszüntetni44.”45 A védelembe vételek száma 2000 óta megduplázódott. Ennek a családtámogatási törvény, családi pótlék/iskoláztatási támogatás folyósításának formájára, illetve később szüneteltetésére vonatkozó 2009-2012 közötti módosításai állhatnak háttérben46, de úgy tűnik, hogy ez a hatás időszakos, nem tartós, az utóbbi egy-két évben fokozatosan visszaáll a 2009 előtti szintre a hatósági intézkedésben érintettek száma és az érintett népességre jellemző aránya.

Változott a statisztikai nyilvántartás ún. eszmei időpontja (a tárgyév december 31. helyett december 1.), valamint – és ez a lényegesebb változás: a „2012-ig a települési önkormányzatok jegyzőitől, 2013-tól a gyermekjóléti szolgálatoktól származó adat. Az idősoros adatok összehasonlítása módszertani eltérések miatt is fenntartásokkal kezelendő.” (KSH STADAT) 42 Ezt az adatot a KSH februárban megjelent Statisztikai Tükre tartalmazza, és következőkre hívja fel a figyelmet: „A gyermekjóléti szolgálatok jelentése alapján ezek az arányok átrendeződtek. Kiemelkedően megnőtt a környezeti okok aránya, míg az anyagiaké hasonló mértékben csökkent. Ennek elsődlegesen módszertani oka van, azonban feltehetően az is közrejátszott, hogy korábban a segélyek megállapításának feltételeit is a jegyző vizsgálta, így az anyagi tényezők ismerete dominált a veszélyeztetettként történő nyilvántartásba vételnél is. A gyermekjóléti szolgálatok szociális dolgozói komplexebben látják a problémákat és jobban fókuszálnak a gyermek környezetében fellelhető, őt közvetlenül befolyásoló nehézségekre is. Például a szülők anyagi problémájából adódó nem megfelelő fűtést a gyermek szempontjából már lakhatási problémaként értékelik.” KSH (2016): Gyermekesély – A gyermekvédelmi jelzőrendszer működése, 2014, Statisztikai Tükör, 2016.február 6., 2. oldal, http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/stattukor/gyermekvedelem14.pdf 43 gyvt 68.§ (1) 44 2009. évi LXXiX. tv. 51. §-a alapján bekerülő módosítás 45 gyvt 68.§ (5) 46 Először a szülői elhanyagolás miatt védelembe vett gyerekek esetében történt változás, az ellátás természetben történő folyósításával, majd az iskolai hiányzásokhoz kapcsolódóan változott a szabályozás, ez ugyancsak érintette a védelembe vételi gyakorlatot 41

22

2. ábra A védelembe vett gyerekek számának és 0-17 éves népességre vetített arányának változása, 2000-2014 35000 30000 25000 20000 15000

5,7 6,5

10000 5000

20,0

16,6

11757

7,6

9,8 10,1 10,5 8,6 9,1

11,4 12,0

14,7

13,4

10,9 11,7

10,0 29451

17075 13292 15327

17735 18813 19162 19681

15,0

21223 21938

24027

25755

21399 22884

0

5,0 0,0

2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 védelembe vett gyerekek száma védelembe vett gyerekek 1000 0-17 évesre számítva

forrás: KSH Tájékoztatási adatbázis

A védelembe vételek számának alakulása, növekedése vagy csökkenése, a gyerekjóléti alapellátás alapvető szolgáltatásának, a gyermekjóléti szolgáltatásnak/gyermekjóléti szolgálatnak a működését, esetszámát, leterheltségét jelentősen befolyásolja. A 2016 januárjában életbe lépő változások47 hangsúlyosan érintik ezt a területet. c) gyermekjóléti szolgálatok Az 1997-es gyermekvédelmi törvény egyik alapvető új intézménye a prevenciót szolgáló gyermekjóléti szolgáltatás kötelező, minden települést érintő bevezetése volt. A gyermekjóléti szolgáltatások elérhetősége lényegében minden olyan településen biztosított, ahol gyerekek élnek. A hozzáférés már közel sem alakul ilyen kedvezően. Az önálló szolgáltatást nem működtető kisebb településeken a gyerekjóléti szolgáltatás munkatársa csak heti 1-2 napon és minimális óraszámban érhető el, ráadásul gyakran „hivatali” környezetben 48. A hazai gyerekszegénység területi megoszlásának ismeretében, ismételten csak azt tudjuk hangsúlyozni, hogy:

A járási család- és gyermekjóléti központok felállítása Számos településen a polgármesteri hivatal valamelyik íróasztalának ’sarkán’ fogadja a szülőket és a gyerekeket 47 48

23

„Bár a legszegényebbeknek és a legkiszolgáltatottabbaknak van szüksége a legmagasabb szakértelemre, a legjobb minőségű szolgáltatásokra, e helyett sokszor a minimumforrásokból létező, félmegoldást jelentő szolgáltatási lehetőségek, kvázi-szakmai segítségek jutnak nekik.”49 „Különösen súlyos helyzetben vannak a roma családok gyermekei. (…) A roma gyermekek szegénysége és kirekesztettsége különösen mély lehet olyan okok miatt, mint (…) a jó intézményekhez és szolgáltatásokhoz való egyenlőtlen hozzáférés.”50 Az igénybevétel növekedése az első években a szolgáltatás folyamatos beérésére utal (2002 volt a működés 5. éve), a következő növekedési időszak pedig egybeesik a válság éveivel. 2014ben a szolgáltatást igénybe vevő gyerekek száma a 140 ezer főt közelítette (a legnagyobb igénybevétel idején, 2002-ben, meghaladta a 206 ezret). „A gondozottak többsége a 6–13, illetve a 14–17 éves korcsoportba tartozott. Minden harmadik gyermek alapproblémája családi konfliktusból, életvezetési gondokból, minden ötödik megélhetési nehézségekből fakadt, tehát a család helyzete és nem a gyermek viselkedése a probléma kiváltója. Az esetek 16%-a vezethető vissza gyermeknevelési gondokra, de ugyanilyen arányú az elhanyagolás, vagy a lelki bántalmazás is.” 51 3. ábra Gyerekjóléti szolgálatok - igénybevétel és terhelés, 2000-2014 12,00 10,00

52,1 53,0 44,4

44,1 43,0

8,00 6,00 4,00

7,58

9,41 10,24 8,76 8,72

39,3 37,2 39,6 38,8

49,2 48,5 47,6 43,7 45,7

60,0 50,0 40,0 30,0

6,77 6,45 6,46 6,82 6,96

8,09 8,53 8,27 7,17 7,11

2,00

20,0 10,0

0,00

0,0 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 a szolgáltatász igénybe vevők aránya a 0-17 évesek körében (%) Az egy foglalkoztatottra jutó igénybe vevők átlagos száma (fő) (2005-re nincs adat a foglalkoztatottak számáról)

forrás: KSH STADAT

A gyerekjóléti szolgáltatások működésére vonatkozó statisztikai adatsorok alapján lényeges változások a keretfeltételekben (létszám, igénybe vétel) nem történtek. Kérdés, hogy a 2016.

47/2007. (V. 31.) OGY határozat a „Legyen jobb a gyermekeknek!” Nemzeti Stratégiáról, 2007-2032 47/2007. (V. 31.) OGY határozat a „Legyen jobb a gyermekeknek!” Nemzeti Stratégiáról, 2007-2032 51 KSH (2016): Gyermekesély – A gyermekvédelmi jelzőrendszer működése, 2014, Statisztikai Tükör, 2016.február 6., 3. oldal, http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/stattukor/gyermekvedelem14.pdf 49 50

24

január 1-től érvénybe lépő, az alapellátásokat érintő új szabályozás52 milyen változásokkal fog együtt járni, és mennyiben tudja a szolgáltatáshoz való hozzáférésben és a szolgáltatás minőségében ma jellemző – a statisztikai adatok alapján nem feltérképezhető - területi és települési egyenlőtlenségeket csökkenteni. d) átmeneti gondozás Az 1997-es gyermekvédelmi törvény új ellátási formaként vezette be az átmeneti gondozás intézményeit. A családok átmeneti otthonai, a gyermekek átmeneti otthonai, valamint a helyettes szülői intézmények az alapellátás keretében, többségében a szülő/k kérésére, a szülői felügyeleti jog érintetlenül hagyásával célozták a kedvezőtlen családi helyzetek vagy krízisek idején történő átmeneti elhelyezést, támogatást, ellátást. Ezek az 1997 előtt nem működő intézmények, szolgáltatások egyértelműen a megelőzést, a családból történő kiemelés elkerülését célozzák. Igénybe vételük az intézményrendszer kiépülésével párhuzamosan nőtt, időközben a törvényi szabályozás is többször változott (pl. hosszabb ideig vált lehetővé az igénybevétel, az állami normatíva csökkent). A működési tapasztalatok azt támasztják alá, hogy az átmeneti gondozás fontos eleme a gyermekjóléti alapellátásának, azonban a működés az alapvető – gyermekvédelmen kívül álló – problémákra (lakáspolitika hiánya, szociális bérlakások hiánya, a lakhatás biztonságának megrendülése) éppúgy felhívja a figyelmet, mint az alapellátás problémáira (hiányzó speciális szolgáltatások – foglalkoztathatóságot segítő, adósságkezelő, jogi, pszichológiai, pszichiátriai stb. szolgáltatások). „Évente több mint 7000 gyermek szorul lakhatási, elhelyezési, magatartási vagy bántalmazásával összefüggő problémák miatt átmeneti gondozásra. Sok esetben a családok együttes elhelyezése is indokolt. Az érintettek 70 százaléka kevesebb, mint fél évig részesül gondozásban, ugyanakkor a gyermekek és családjaik 10 százaléka két éven belül visszakerül az ellátó helyre, az ő problémájukat nem sikerül megnyugtatóan rendezni. Az alacsony iskolai végzettségű, aktív munkaviszonnyal nem rendelkező, sokgyermekes szülők gyermekei nagyobb eséllyel kerülnek átmeneti otthonokba.”53 A törvényi szabályozás a helyettes szülői ellátás biztosítását minden településen előírta, a családok átmeneti otthonai és a gyermekek átmeneti otthonai csak a nagyobb települések (20, illetve 30 ezer lakos) esetében teszik kötelezővé a szolgáltatás működtetését. A törvény megszületésétől számított sokadik év elteltével is az átmeneti gondozás intézményrendszerének igen egyenlőtlen kiépítése jellemző. „Az otthonok területi előfordulása a jogszabályban kötelezett településtípusokon jellemző, az ellátások elérhetőségét tekintve azonban jelentős különbségek mutatkoznak. A két otthontípusból az elmúlt 6 évben rendelkezésre álló 3500–4500 férőhely 90 százalékát a családok átmeneti otthonai biztosították az igénybe vevők számára. Ennek elsődleges oka, hogy

a családsegítő szolgálatok és a gyerekjóléti szolgálatok összevonása, az alapellátás két szintjének létrehozása: települési szinten család- és gyermekjóléti szolgáltatás, járási szinten család- és gyermekjóléti központ 53 KSH (2014): Gyermekek átmeneti gondozása. Statisztikai Tükör, VIII. évf. 11. szám, 2014. február 17., 1.old., http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/stattukor/gyermekekgondozasa.pdf 52

25

a működtetésre kötelezett önkormányzatok inkább a több funkció ellátására is alkalmas családok átmeneti otthonának fenntartását választják. A kétféle otthontípusból 2012 végén az ország minden régiójában működött legalább egy, a családok átmeneti otthonainál ez megyei szinten is igaz. Hat megyében – Bács-Kiskun, Somogy, Tolna, Vas, Veszprém és Zala – egyáltalán nem működött gyermekek átmeneti otthona, míg Budapesten és Pest megyében található a gyermekek és a családok átmeneti otthonainak fele. A törvényi rendelkezés ellenére sem működött minden 20 ezer főnél népesebb településen gyermekek átmeneti otthona. Közülük csak minden harmadik működtetett ilyen intézményt, ugyanakkor az előírtnál kisebb települések fogadták be az otthonok 10 százalékát. A családok átmeneti otthonait a 30 ezernél nagyobb népességszámmal bíró települések 80 százaléka biztosította.”54 A GYÁO-k és GYÁO-k túlnyomó többsége 10 ezer lakos feletti településeken érhető el (Budapesten található a CSÁO férőhelyek csaknem fele, a GYÁO férőhelyek csaknem harmada), a kisebb településeken élők ellátását célzó helyettes-szülői ellátás alacsony férőhelyszámmal bír és ez a szolgáltatás is a nagyobb településeken elérhetőbb (a 10 ezer lakos alatti településeken a férőhelyek aránya nem éri el a 30%-ot). 55 4. ábra Átmeneti gondozás adatai - elhelyezési típusonként, 2000-2014 (fő) 8000 6000 4000 2000 0

6167 6167 6189 5962 6245 6263 4183 4702 5385 5387

4444 4182 2008 2046 1365 1469 1073 999 998 1023 1173 1225 1185 988 518 614 602 628

2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 családok átmeneti otthonában elhelyezett gyerekek száma gyermekek átmeneti otthonában elhelyezett gyerekek száma helyettes szülőnél elhelyezett gyerekek száma

forrás: Farkas Ágnes 2015:102

Az ábra mutatja a három ellátási forma arányait 56, az első időszakban folyamatosan bővülő férőhelyeknek köszönhető létszámnövekedést, és láthatóvá teszi a gazdasági válság óta KSH (2014): Gyermekek átmeneti gondozása. Statisztikai Tükör, VIII. évf. 11. szám, 2014. február 17., 2.old., http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/stattukor/gyermekekgondozasa.pdf 55 KSH (2014): Gyermekek átmeneti gondozása. Statisztikai Tükör, VIII. évf. 11. szám, 2014. február 17., 1. tábla, http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/stattukor/gyermekekgondozasa.pdf 56 A helyettes-szülői ellátás minimális arányát látva különösen elgondolkodtató a törvényalkotó által megfogalmazott célkitűzés, melynek alapján az átmeneti gondozás során is arra kell törekedni, hogy a 12 éven aluli gyerekek ellátása ne intézményes keretek között, hanem családi-alapú ellátásban valósuljon meg. 54

26

tapasztalható igénybe vételi növekedést is. Az átmeneti gondozást évek óta megközelítőleg 7 ezer gyermek veszi igénybe, néhány szolgáltatónál jelentős várakozási idő is tapasztalható az utolsó években. Az egy-egy évben átmeneti gondozásban élő gyerekek köréből 4-5% kerül végül a szakellátás intézményrendszerébe (a helyettes-szülői ellátásból a legnagyobb százalékú a sikeres „hazagondozás”, a szakellátásba való bekerülés esélye pedig ugyancsak a helyettes-szülőtől, illetve a gyerekek átmeneti otthonaiban élőknél a legnagyobb). Az átmeneti gondozásban élők több mint fele „egyéb” helyre távozik, ami nagy valószínűséggel egy következő/további átmeneti gondozást biztosító intézmény. 57 Amennyiben figyelembe vesszük, hogy ez az alapellátási forma a szakellátásba történő bekerülést tekintve lényeges prevenciós elem, szolgáltatásainak elérhetőségében és a hozzáférés lehetőségeiben fokozottan kellene törekedni a területi és települési egyenlőtlenségek csökkentésére. További fejlesztések azonban nem láthatóak.58 e) szakellátásban elhelyezett gyerekek Az 1997-es törvény fontos célkitűzése volt a prevenció megerősítése, az alapellátások kiépítésével a szakellátásban elhelyezett gyerekek számának és arányának csökkentése. A statisztikai adatok arra utalnak, hogy a törvény bevezetése utáni években – még nem vagy kevéssé az alapellátás hatékony működésével magyarázhatóan, sokkal inkább talán a törvényben megfogalmazott elvárásokra való figyelemnek köszönhetően - csökkent a szakellátásban részesülő gyerekek száma és aránya. (1997-ben 20955 gyerek élt szakellátásban, tízezer megfelelő lakosra számítva az arány 94,6 volt.) A válság éveitől ezen a területen is romló tendenciát figyelhetünk meg. 5. ábra

21000 20000 19000 18000 17000 16000 15000

Szakellátásban részesülő gyerekek (0-17 évesek) száma és aránya, 2000-2014 86,9

87,7

88,1

90,0

90,1

90,6

90,1

91,2

94,5

96,2

107,9 115,3 99,0 103,2 105,1

100,0 20135

18103 17994 17813 17844 17568

17456 17145 17145 17532 17562

150,0

18464 18674 17792 18287

50,0 0,0

gyermekvédelmi szakellátásban részesülő 0-17 évesek száma arányuk 10000 azonos korú lakosra számítva

Farkas Ágnes (2015): Átmeneti gondozás. In: A gyermekvédelem megújulási alternítívái. Gyermek-és Ifjúságvédelmi Tanulmányok V., Rubeus Egyesület, 2015. http://rubeus.hu/wpcontent/uploads/2015/08/gyermek_es_ifjusagvedelmi_tanulmanyok_otodik_kotet.pdf 58 A helyzethez képest meglepő, hogy az EMMI hivatalos közleménye alapján az átmeneti gondozás egyik intézménytípusában sincs a 2016. évre befogadható kapacitás http://www.kormany.hu/download/7/97/90000/Kozlemeny_szocialis_kapacitasok.pdf 57

27

forrás: KSH STADAT (*2014-ben 875 fő külföldi gyerek élt a szakellátásban)

Ma csaknem annyi gyerek él szakellátásban, mint a törvény bevezetését megelőzően, a megfelelő korú népességre számított arány pedig nagyobb, mint 1997-ben vagy az azt megelőző években volt. A rendszerváltás évétől (1990) kezdődően a 2014-es adatok a legkedvezőtlenebbek. (A szakellátásban élő 0-17 évesek aránya – a külföldi állampolgárságú gyerekeket nem számítva - 10 ezer azonos korú népességre számítva 110,3, 1990-ben – a létszámot tekintve jóval több gyerek élt a szakellátásban, a népességen belüli arány viszont kisebb volt: 102,959.) A szakellátásban élő gyerekek körében a legnépesebb korcsoport a 15-17 éveseké. A legidősebb és a legfiatalabb (0-3 éves) gyerekek száma egyaránt jelentősen nőtt 2010 óta. 6. ábra

Gyermekvédelmi szakellátásban élő 0-17 éves gyerekek száma korcsoportonként, 2000-2005-2010-2014 7 000

5 926

6 000

5 223

5 000 4 000 3 000

3 270

2 874

4 065 4 229

3 571 2 122 2 095

2 066 1 357 1 440

2 000 1 000 0 0–3

4–5

6–9 2000

2005

10–11 2010

12–14

15–17

2014

forrás: KSH STADAT

A szakellátásban élő gyerekek korcsoport szerinti összetételét vizsgálva kiugró adat a 0-3 évesek arányának jelentős növekedése is. Hogy milyen tényezők állnak ennek hátterében, az egy másik kutatás témája kell legyen. A 2010 utáni kedvezőtlen tendencia a gyerekes családok helyzetével kapcsolatos állami szerepvállalás, annak több jogszabályban is megjelenő célkitűzése – a családok védelme-segítése, a családi nevelés feltételeinek biztosítása – megvalósításának kudarcára utal. Ez a tendencia, ami az érintett korcsoport gyereknépességen belüli arányának csökkenése mellett ment végbe, a gyermekvédelem deklarált célkitűzéseivel egyértelműen ellentétes.

59

forrás: KSH STADAT

28

7. ábra

2. ábra: Szakellátásban elhelyezett 0-17 éves gyerekek megoszlása, életkori csoportok, 2000-2005-2010-2014, % 35 28,8

30 22,4

25 20

16,9

15 10

10,9 10,8 8,2

10,7

13,0

12,9

28,8

21,2

15,4

5 0 0-2 éves

3-5 éves

6-8 éves 2000

2005

9-11 éves 2010

12-14 éves

15-17 éves

2014

forrás: KSH STADAT

f) a szakellátáson belüli elhelyezés A 2000-es években a szakellátáson belüli elhelyezésben lényegesen növekedett a nevelőszülői elhelyezések aránya. A gyermekotthoni férőhelyek folyamatos csökkenése mellett egyre több gyerek került családi-alapú ellátásba. 8. ábra

A szakellátáson belüli elhelyezés arányainak alakulása, 2000, 2005, 2010, 2014 (%) 120,0 100,0

9,8

2,4

3,2

3,7

44,2

51,8

57,9

61,2

46,1

45,9

38,9

35,1

2000

2005

2010

2014

80,0 60,0 40,0 20,0 0,0

gyermekotthonokban elhelyezettek

nevelőszülőknél elhelyezettek

egyéb helyen elhelyezettek

forrás: KSH Tájékoztatási adatbázis

A szakellátáson belüli elhelyezés típusai közül egyértelműen preferált a nevelőszülői elhelyezés. Ennek jogosságát nemzetközi és hazai szakirodalmak sora támasztja alá, a nemzetközi ajánlások is a nevelőcsaládban történő elhelyezést tekintik az alternatív gondozás leghatékonyabb, a gyerek szükségleteihez legjobban igazodó formának. A nemzetközi 29

módszertani anyagok és ajánlások az alternatív (a hazai terminológiában: szakellátásban történő) gondozás keretében megkülönböztetnek családi- és közösségi-alapú és intézményes elhelyezéseket. 60 A családi-alapú elhelyezés mellett ugyancsak preferált közösségi-alapú megoldások közé sorolják a kis létszámú, családias környezetben és szomszédságban megvalósított lakásotthoni formákat. Ez a hazai ellátórendszer fejlesztésében egy rövid ideig ugyancsak kiemelt prioritást kapott, az utóbbi években azonban a fejlesztések elmaradtak, a lakásotthoni férőhelyek száma nem változik, néhány megyében egyértelműen csökken. Az idősoros statisztikai adatokból az is látható, hogy a nevelőszülők száma hosszú évek óta nem változik számottevően. 9. ábra

A nevelőszülők számának alakulása, 2000, 2005, 2010, 2014 6000

5500 5000

5323

5416

5531

2005

2010

2014

4858

4500 2000

forrás: Állami gondoskodástól a mai gyermekvédelemig, 2012, KSH, https://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/pdf/allamigondoskodas.pdf - 2. tábla és KSH OSAP 2014-es adatok

A nevelőszülői jogviszony foglalkoztatási jogviszonnyá alakításának hatásait még nem ismerjük, a 2015-ös adatok fognak erről többet mondani, de előzetes információk alapján, nincs számottevő növekedés. Ennek következtében a nevelőcsaládoknál elhelyezett gyerekek száma csak úgy növelhető, hogy egyre több gyerek nevelkedik egy-egy családban. Ez a tendencia már a 2010-es évek statisztikai adatai alapján is látható.

UNICEF (2012): Moving forward: Implementing the ’Guidelines for the Alternative Care of Childrens’, http://www.unicef.org/ceecis/UN_Handbook_(English)_FINAL_22_02_13.pdf 60

30

10. ábra

A nevelőszülők megoszlása a nevelt gyerekek száma alapján, % 120 100

80

7,9 17,1

9

9,9

23,7

29

60 40

74,9

67,2

61,1

2005

2010

20

13,1 37,2

49,8

0 2000 1-2 gyerek

3-4 gyerek

2014

5 vagy több gyerek

forrás: Állami gondoskodástól a mai gyermekvédelemig, 2012, KSH, https://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/pdf/allamigondoskodas.pdf - 2. tábla és KSH OSAP 2014-es adatok

A nevelőszülői családok szociális helyzete, lakáskörülményei nem feltétlenül vannak összhangban a család folyamatos bővülésével. Egy 2009-ben végzett kutatás adatai alapján a nevelőszülők csaknem fele hátrányos helyzetű régiók kistelepülésein él. 61 Az ország legfejletlenebb régióiban, kistelepüléseken él a nevelőszülők 35%-a.62 Ezeknek a településeknek az infrastruktúrája, közintézményekkel és közszolgáltatásokkal való ellátottsága ismerten kedvezőtlen. A kutatás eredményei alapján úgy látszik, hogy a család anyagi helyzete, deprivációs szintje tekintetében a nevelőszülőknél nevelkedő gyerekek nagyobb hasonlóságot mutatnak a magyarországi átlagos helyzetű gyereknépességgel, mint a szegénységben élőkkel. A nevelőszülők iskolázottsága, munkaerő-piaci helyzete, a gyerekek iskolai pályafutásának adatai és jövőképük viszont sokkal inkább a szegénységben élő gyereknépességgel mutat hasonlóságot. Ugyanez a kutatás azt is jelezte, hogy a nevelőszülői családokban nevelkedő roma és nem-roma gyerekek helyzetében vannak eltérések. A roma gyereke esetében kedvezőtlenebb a nevelőszülő iskolai végzettségének szintje, és a roma gyerekek messzebb, nagyobb távolságra kerülnek elhelyezésre, mint a nem roma társaik, és ennek hatása a kapcsolattartás gyakoriságában is megmutatkozik. 63 Az alapellátás és a szakellátás néhány, a fentiekben áttekintett adata és tendenciája alapján összefoglalóan az látszik, hogy az utóbbi éveket ellentétes folyamatok jellemzik. Míg a gyerekek „problémáira” utaló nyilvántartások (veszélyeztetettség) alapján az állami beavatkozás iránti szükséglet csökkenni látszik, addig az ellátórendszer másik oldalán Babusik Ferenc: A nevelőszülői rendszer kutatása – Pilot, MTA Gyerekprogram Iroda, Delphoi Consulting, 2010, www.gyerekesely.hu 62 ebben a 33 leghátrányosabb helyzetű kistérségben élt a kutatás idején a teljes népesség 10%-a 63 Darvas Ágnes (2013): Egy nevelőszülői kutatás tapasztalatai, előadás ppt, http://www.tegyesz.hu/file/Gyermekvedelmi_napok/GYVN_2013/honlapra/konferencia/Darvas_Agnes_Egy_ne veloszuloi_kutatas_tapasztalatai.pdf 61

31

(szakellátás) az utóbbi időszakban megnövekedett a „kereslet”. Az anyagi okok szerepe is fokozatosan csökken a nyilvántartásban, a legdrasztikusabb csökkenés akkor következett ebben be, amikor a nyilvántartás átkerült a gyerekjóléti szolgálatokhoz. Különösen nagy figyelmet érdemel a legkisebbek egyre növekvő számban történő bekerülése a szakellátásba. Eközben az alapellátás családon kívüli nevelkedést biztosító, területileg feltűnően egyenlőtlen férőhelyei (családok átmeneti otthonai, gyermekek átmeneti otthonai) is telítettek (és ott is jelentős a 0-3 évesek aránya). A szakellátáson belüli ellentmondás a nevelőszülőknél nevelkedő gyerekek számának dinamikus növekedése, miközben a nevelőszülők számában közel sem tapasztalható ilyen intenzitású fejlődés. Az alapellátás meghatározó szolgáltatásának (gyermekjóléti szolgálat) működése lényegében változatlan mutatószámokkal írható le, de valószínűleg az esetforgalom belső összetétele nem független a gyerekekkel, gyerekes családokkal kapcsolatos folyamatoktól. Alapvető változást a 2016-os év fog hozni a január 1-én életbe lépett új szabályozással, szervezeti felépítéssel. Mindezekkel a folyamatokkal párhuzamosan a gyermekjóléti-gyermekvédelmi szektorra irányuló központi költségvetési források szűkülnek és nagyobb beruházások és fejlesztések nem történnek.

32

3. Nógrád megye 3.1. Általános helyzetkép Nógrád megyéről

Terület

2545 km2

Lakónépesség A megyéhez tartozó járások (lakónépesség, terület)

198392 fő Balassagyarmati (39352 fő, 533 km2) Bátonyterenyei (21383 fő, 215 km2) Pásztói (31172 fő, 552 km2) Rétsági (23599 fő, 435 km2)

A megyéhez tartozó települések száma

Salgótarjáni (63470 fő, 525 km2) Szécsényi (19416 fő, 285 km2) 131 (6 város, 125 község)

Társadalmi, gazdasági és infrastrukturális szempontból kedvezményezett települések száma [105/2015. (IV. 23.) Korm. rendelet]

52

Jelentős munkanélküliséggel sújtott települések száma [105/2015. (IV. 23.) Korm. rendelet]

36

Nógrád megye szinte minden makrostatisztikai adat alapján a legkedvezőtlenebb helyzetben lévő megye64, amelyre az ERRC két korábbi, összesen öt megyét és Budapestet érintő kutatása nem terjedt ki. Nógrád megye a fejlesztések területén is jelentős elmaradásban van a többi megyéhez képest, erre utalnak például az elmúlt évek EU-s támogatási adatai is.65 Az egy főre jutó vásárlóerő terén a megyék sorában Nógrád a hatodik legrosszabb helyzetű. A megye lakosságának csaknem 20%-a roma.66 A 2011-es Népszámlálás adatai szerint ennél kisebb az érintett lakosság aránya 67, Hablicsek László számításai alapján ennél kicsit nagyobb68. Ismert, hogy néhány Nógrád megyei településen a roma lakosok aránya közelíti a 80-100%-ot. Néhány településen viszont egyáltalán nem élnek romák. „A megyében élő romák nagy része az apró falvakban él, kisebb részük a városokban. A falusias környezetben, többnyire KSH: Fókuszban a megyék, 2014.1-III. negyedév, http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/megy/143/index.html Az Új Széchenyi Terv és az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében Nógrád megye részesült a legkevesebb megítélt támogatásban, 113 Mrd forintban. A következő Tolna megye 119 Mrd forinttal; a legtöbb támogatás (nem számítva Budapestet) Hajdú-Bihar megyébe érkezett (577 Mrd Ft). Forrás: http://emir.palyazat.gov.hu/nd/kozvel/?link=umft_3_2 66 Nógrád megye területfejlesztési programja, 2014-2020, Egyeztetési változat, 2014. január 31., 38.old. 67 KSH, Népszámlálás 2011, 3. Területi adatok, 3.13 Nógrád megye 68 Hablicsek László (2007): Kísérleti számítások a roma lakosság területi jellemzőinek alakulására és 2021-ig történő előrebecslésére, Demográfia, 2007. 1. 7-54. 64 65

33

szegregáltan, rossz lakáskörülmények között élnek. A megye több településén látszólag megállíthatatlan folyamat a település „elcigányosodása”, szegény-cigánnyá válása. A roma kisebbség foglalkoztatási rátája igen alacsony, ezen belül is a roma nőké 10%. Ez adódik egyrészt az alacsony iskolázottsági szintből és a korai gyermekvállalásból.” 69 Ami a megye népesedési trendjeit illeti a megye természetes fogyása jóval erőteljesebb, mint az Észak-Magyarországi régióban, illetve az országos adatokhoz képest, ahogy mindkét referencia csoporthoz képest több idős jut a 0-14 éves korosztályra. 11. ábra

Természetes szaporodás/fogyás (ezrelék) Az élveszületések és a halálozások különbözete

Öregedési mutató Állandó népességből a 100 0-14 évesre jutó 60-x évesek száma

Forrás: TEIR-Helyzet-Tér-Kép

A megyében élők társadalmi helyzetének elemzéséhez fontos mutató a foglalkoztatási, illetve a munkanélküliségi ráta alakulása. A foglalkoztatottak aránya a megyében alacsonyabb az országosnál (57,22), viszont megfelel a régióban lévő arányoknak (49,3%). „A foglalkoztatási, munkanélküliségi mutatók alapján Nógrád az egyik legkritikusabb térség hazánkban. A foglalkoztatás szintje folyamatosan alacsonyabb, mint országos átlagban, miközben a munkanélküliségi ráta rendre magasabb értéket mutat. A megye helyzetét jellemzi, hogy 2011-ben a foglalkoztatás szintje országos viszonylatban itt volt a legalacsonyabb, miközben a munkanélküliségi ráta a legmagasabb. Az elmúlt években jelentősen romlottak a gazdasági aktivitást jelző mutatók, a folyamat intenzívebb volt mind a magyarországi térségeket, mind az európai unió tagállamait jellemzőnél. (…)A pénzügyi-gazdasági válság jelentősen rontotta a megye egyébként is rossz foglalkoztatási helyzetét. A gazdasági folyamatokat azóta is többnyire stagnáló, illetve negatív tendenciák jellemzik a térségben, melyek munkaerőpiacra gyakorolt kedvezőtlen hatása megmutatkozik a megye foglalkoztatási mutatóiban.”70

Nógrád Megyei Területfejlesztési Koncepció (2014-2020) területi hatásvizsgálat 2013, https://www.nth.gov.hu/hu/media/download/165 70 Nógrád Megyei Területfejlesztési Koncepció (2014-2020) területi hatásvizsgálat 2013, https://www.nth.gov.hu/hu/media/download/165 69

34

12. ábra:

Foglalkoztatottsági ráta (százalék)71

Forrás: TEIR-Helyzet-Tér-Kép

A munkanélküliek és a tartós munkanélküliek aránya mindkét esetben közel van a régiós arányokhoz (a megyében 9,88% (munkanélküli) és 32,73 fő 1000 lakosra vetítve (a tartós munkanélküli)), viszont ezek jóval rosszabb értékek, mint az országos átlag (ahol 66,5% a munkanélküli és 20,94 fő 1000 főre vetítve a tartós munkanélküli). 13. ábra

Munkanélküliségi ráta (százalék) Regisztrált munkanélküliek száma száz 15-59 éves állandó lakosra

Tartós munkanélküliség (ezrelék) A 180 napon túli nyilvántartott álláskeresők ezer lakosra vetített száma

Forrás: TEIR-Helyzet-Tér-Kép

A megyében élők jövedelmi helyzete szintén rosszabb a régiós és az országos átlagnál is. Míg országosan 674.902 Ft nettó jövedelem jut egy lakosra, addig ez a régióban 614.392 Ft, a megyében pedig csak 584.032 Ft. A megyében jóval kevesebb magas jövedelmű adózó jut alacsonyan adózókra. Míg ez országosan 13,1 adózó, régiós szinten 10,5, addig a megyében ez a szám 7,6 adózó.

Foglalkoztatottak aránya a 15-64 éves népességből. Foglalkoztatott, aki a referencia-időszakban (ún. vonatkozási héten), legalább 1 óra, jövedelmet biztosító munkát végzett, vagy munkájától csak átmenetileg (szabadság, betegség stb. miatt) volt távol. 71

35

14. ábra

Egy lakosra jutó összes nettó jövedelem (Ft) SZJA alapot képező nettó jövedelemmel száz állandó lakosra vetített összege

Magas-illetve alacsony jövedelműek aránya (fő) Az 5 millió Ft feletti adósávon adózók száma száz, 1 millió Ft alatti adósávon adózóra vetítve

Forrás: TEIR-Helyzet-Tér-Kép

Nógrád megye iskolázottsági mutatói nem sokkal maradnak el a megyei, illetve az országos adatoktól, ugyanakkor fontos megemlíteni, hogy amíg az alacsonyabb iskolai végzettségűek aránya magasabb a régiós és országos adatoknál, addig a magasabb iskolai végzettségűek aránya alacsonyabb a két referenciacsoporthoz képest. (Budapestet azért tettük bele, mert jól illusztrálja, hogy mind megyei, mind a régiós és mind az országos adatoktól mennyire el vannak szakadva a fővárosi iskolázottsági mutatók). „Általános tapasztalat, hogy a felsőoktatásba beiratkozott nógrádiak több mint 90%-a nem tér vissza lakhelyére (!), mivel elhelyezkedésükre minimális az esély. Ugyanakkor a megfelelő vezetési- és munkatapasztalattal rendelkező értelmiség pedig a központi centralizáció okán fokozatosan veszíti el pozícióit és lehetőségeit a megye területén. Döntően a jól képzett, mobil középkorú munkavállalók vándorolnak el. A tömegesen elterjedt, sokszor államilag is támogatott OKJ-s képzések nagy többségükben nem illeszkednek a munkaerő-piaci elvárásokhoz, így tényleges hasznosításukra nem – vagy csak nagyon korlátozottan – kerül sor.”72

Nógrád Megyei Területfejlesztési Koncepció (2014-2020) területi hatásvizsgálat 2013, https://www.nth.gov.hu/hu/media/download/165 72

36

15. ábra A 7 éves és idősebb népesség a legmagasabb befejezett iskolai végzettség szerint, 2011

Forrás: Népszámlálás 2011, KSH

„Nógrád minden mutató tekintetében utolsó helyen áll 2011-ben a megyék rangsorában. Pozíciója leszakadó, növekedése az utóbbi hat évben nem számottevő. Meglepő, hogy mindez Közép-Európa egyik legdinamikusabban fejlődő térségének szomszédságában történik, amelynek hatásai nem érződnek, illetve annak húzóereje nem érvényesül, vagy nem tudja azt a megye kihasználni. Mára egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy megfelelő és hatékony beavatkozás nélkül Nógrád megye végképp periférikus helyzetbe kerül, és leszakadása visszafordíthatatlanná válik. (…) A társadalmi térképek azt jelzik, hogy Nógrád megye társadalmi tere két jól elkülönülő részre oszlik. A Rétsági és a Balassagyarmati kistérség által alkotott nyugati rész társadalmát a Budapesti agglomerációéhoz és Észak-Dunántúléhoz hasonló társadalmi mutatók jellemzik, míg a Szécsényi, Salgótarjáni, Bátonyterenyei, Pásztói kistérség által alkotott keleti felét jellemző társadalmi indikátorok Észak-Magyarország hátrányos helyzetű térségeiéhez hasonlóak.”73

3.2. A gyermekjóléti alap- és szakellátás intézményrendszere Nógrád megyében A gyermekjólét, gyermekvédelem különböző nyilvántartásainak adatai alapján Nógrád a legkedvezőtlenebb helyzetű megyék közé tartozik. A kedvezőtlen anyagi helyzetre, illetve a kedvezőtlen családi körülményekre (alacsony iskolázottság, kedvezőtlen munkaerő-piaci helyzet, rossz lakásviszonyok) utaló nyilvántartások alapján (rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre jogosultság, hátrányos, illetve halmozottan hátrányos helyzet) SzabolcsSzatmár-Bereg és Borsod-Abaúj-Zemplén megye után Nógrád megyére jellemző ezeknek a problémáknak a sűrűsödése. A gyermekjóléti rendszer, az alapellátás valamilyen fokú beavatkozását valószínűsítő nyilvántartásokban (veszélyeztetettség, védelembe vétel) már sokkal inkább a középmezőnyben találjuk a megyét.

Nógrád Megyei Területfejlesztési Koncepció (2014-2020) területi hatásvizsgálat 2013, https://www.nth.gov.hu/hu/media/download/165 73

37

16. ábra

forrás: az ábra megegyezik a KSH (2016) Gyermekesély – A gyermekvédelmi jelzőrendszer működése, 5. ábrájával, http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/stattukor/gyermekvedelem14.pdf (az ábra alapjául szolgáló adatsorok a KSH adatszolgáltató rendszereiben még nem érhetőek el)

A megye a törvényi előírásoknak megfelelően működteti a gyermekjóléti ellátások szolgáltatásait és intézményeit, kivételt csak a bölcsődei ellátás képez. Salgótarján évtizedek óta nem működteti a napközbeni gondozás 10000 lakos feletti településeken kötelező formáját, a bölcsődét. Ellátási kötelezettségét részben családi napközik működtetésével oldja meg.74 A többi kötelező szolgáltatás működik a megyében. A hatályos szabályozás alapján családok átmeneti otthonát és a gyermekek átmeneti otthonát a lakónépesség száma alapján csak Salgótarján városának kötelező működtetnie.

ezen a területen jelentős törvénymódosítások történtek az elmúlt időszakban, a családi napközik 2016-ban működnek utoljára, a bölcsődék intézményrendszerében viszont új típusú ellátások megjelenésével jár együtt a gyvt módosítása, mely 2017. január 1-től lép életbe, http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=99700031.TV×hift=20170101 74

38

Az alábbi táblák a NRSZH ún. Igénybevevői Nyilvántartása alapján mutatják be a megye intézményrendszerének kiépültségét egy adott időpontban (2014 áprilisában).75 1. táblázat: Gyermekjóléti alapellátás – napközbeni ellátások - szolgáltatások száma Nógrád megye járásaiban KENYSZI adatok alapján - 2014. április 20-án (db) Járás Bölcsőde Családi gyermekCsaládi felügyelet napközi Balassagyarmati járás 1 0 3 Bátonyterenyei járás 2 0 0 Pásztói járás 0 0 8 Rétsági járás 0 0 0 Salgótarjáni járás 0 0 12 Szécsényi járás 1 0 0 Nógrád megye összesen

4

0

23

Ország - összesen

717

22

818

76

forrás: NRSZH, http://nrszh.kormany.hu/riport-az-igenybevevoi-nyilvantartas-2014-aprilis-14-20-kozottiadatai-alapjan-3-szam 2. táblázat: Családsegítés - Gyermekjóléti szolgáltatás - szolgáltatások száma Nógrád megye járásaiban KENYSZI adatok alapján - 2014. április 20-án (db)

Járás

családsegítés

Balassagyarmati járás

4

gyermekjóléti szolgálat 4

Bátonyterenyei járás Pásztói járás Rétsági járás Salgótarjáni járás Szécsényi járás

1 5 1 1 2

1 9 1 1 2

Nógrád megye összesen

14

18

Ország - összesen

599

611

forrás: NRSZH, http://nrszh.kormany.hu/riport-az-igenybevevoi-nyilvantartas-2014-aprilis-14-20-kozottiadatai-alapjan-3-szam 3. táblázat: Gyermekjóléti alapellátás – átmeneti gondozás - szolgáltatások száma Nógrád megye járásaiban KENYSZI adatok alapján - 2014. április 20-án (db)

Járás

gyermekek átmeneti otthona

Balassagyarmati járás

családok átmeneti otthona 1

Bátonyterenyei járás Pásztói járás Rétsági járás

0 1 0

0 0 0

0

„Az Igénybevevői Nyilvántartás (Központi Elektronikus Nyilvántartás a Szolgáltatást Igénybevevőkről KENYSZI) egy országosan egységes nyilvántartási rendszer. Az elektronikus rendszer használatát a szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi szolgáltatók, intézmények ágazati azonosítójáról és országos nyilvántartásáról szóló 226/2006. (XI. 20.) Korm. rendelet írja elő a szociális és gyermekvédelmi ágazat intézményeinek. Az Igénybevevői Nyilvántartást a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal (NRSZH) működteti.” http://nrszh.kormany.hu/riport-az-igenybevevoi-nyilvantartas-2014-aprilis-14-20-kozotti-adatai-alapjan-3-szam 76 az országos adatokat csupán a tájékoztatás, az egyes szolgáltatások nagyságrendjének érzékeltetése kedvéért tartalmazzák a táblák, összevetésre, Nógrád helyzetének megítélésére ezek az adatok nem alkalmasak 75

39

Salgótarjáni járás Szécsényi járás

2 0

1 0

Nógrád megye összesen

3

1

Ország - összesen

153

32

forrás: NRSZH, http://nrszh.kormany.hu/riport-az-igenybevevoi-nyilvantartas-2014-aprilis-14-20-kozottiadatai-alapjan-3-szam 4. táblázat: Gyermekvédelmi szakellátás - szolgáltatások száma Nógrád megye járásaiban KENYSZI adatok alapján - 2014. április 20-án (db)

Járás Balassagyarmati járás Bátonyterenyei járás Pásztói járás Rétsági járás

gyermek otthon 4 3 3 4

nevelőszülői hálózat 0 0 0 0

utógondozó otthon 0 0 0 0

Salgótarjáni járás Szécsényi járás

3 0

2 0

0 0

Nógrád megye összesen

17

2

0

Ország - összesen

719

85

31

forrás: NRSZH, http://nrszh.kormany.hu/riport-az-igenybevevoi-nyilvantartas-2014-aprilis-14-20-kozottiadatai-alapjan-3-szam

A gyermekjóléti alapellátás intézményei és szolgáltatásai legnagyobb számban a Salgótarjáni járásban vannak jelen, ez részben a népességszámmal, részben a járási központtal, Salgótarján városának ellátórendszerével magyarázható. Az alapellátások szempontjából legkevésbé fejlett járás a megyén belül a Szécsényi járás, ahol lényegében csak a kötelező családsegítő és gyermekjóléti szolgáltatások, valamint 1 bölcsőde működik. Érdekes még a Pásztói járás, ahol a megye többi járásával ellentétben a gyermekjóléti szolgáltatás több társulás, illetve több települési szolgáltatás keretében valósult meg, míg máshol a járásonkénti 1-2 intézmény a jellemző.77 A szakellátás intézményei elsősorban megyei szinten értelmezhetőek, mind az intézményes, mind a nevelőszülői elhelyezés – függetlenül a szolgáltatás telephelyétől – az egész megye számára nyújt szolgáltatásokat. Ebben az esetben is, ahogy az alapellátás átmeneti gondozást nyújtó intézményei esetében is, azért fontos mégis a szolgáltatás helye, mert felveti annak kérdését, hogyan tud az ellátás megfelelni a gyermekvédelmi törvény egyik alapelvének, hogy tudja a gyerek családközeli elhelyezését biztosítani. A szakellátásba bekerülést megelőzően az érintett gyerekek többségénél alapellátás vagy védelembe vétel formájában megjelent a gyermekjóléti rendszer prevenciós intézményrendszere, szolgáltatása. Nógrád megye adatai ebből a szempontból más megyékhez képest kedvező helyzetet mutatnak.

mindez természetesen már a múlt, 2016. januárjától minden településen működtetni kell a család- és gyermekjóléti szolgálatot, a járási központokban pedig az ugyanilyen nevű központot 77

40

17. ábra

A 2014-ben nevelésbe vett gyerekek száma, gyermekjóléti alapellátásban történő gondozás, illetve védelembe vétel körükben 15 28

Csongrád megye Békés megye

21

Bács-Kiskun megye

54

Szabolcs-Szatmár-Bereg megye

51

Jász-Nagykun-Szolnok megye

40

Hajdú-Bihar megye

56

Nógrád megye

54

Heves megye

29

Borsod-Abaúj-Zemplén megye

134

57

Somogy megye

52

Baranya megye

35

91 127 50

Vas megye Veszprém megye

180 260 166

106

339 185

63 101

61

96

14

Fejér megye

31

Pest megye

92

163 134

144

149

0

568

169

Komárom-Esztergom megye

Budapest

221

89 94

36 40 29 36

Győr-Moson-Sopron megye

406

126

64

27 36 16 40

Zala megye

321

173

185 8 33

Tolna megye

136

99

85 90

100

200

376 666 300

400

500

600

700

A tárgyévben nevelésbe vettből: védelembe vétel keretében gondozták (fő) A tárgyévben nevelésbe vettből: gyermekjóléti alapellátásban gondozták (fő) A tárgyévben nevelésbe vett kiskorúak száma (fő)

forrás: KSH – OSAP, 2014

A szakellátás 2010-2014 közötti megyei adatai alapján a helyi tendenciák lényegében megegyeznek az országosakkal. Nőtt a szakellátásban nevelkedők száma, és egyre nagyobb körükben a 0-2 éves kisgyerekek, és általában a különleges szükségletűek aránya, ami nincs összhangban a megyei intézményrendszer jellemzőivel (különleges és speciális szükségletű gyerekeket fogadó nevelőszülők nincsenek, csak egy nem általános jellegű lakásotthon működik a megyében). Az országos tendenciáknak megfelelően Nógrád megyében is nőtt a nevelőszülőknél elhelyezett gyerekek száma (arányuk 2014-ben érte el a szakellátásban élők 50%-át). Nevelőszülői családban élő gyerekek számát tekintve az országosnál jobb helyzetre utalnak a megye 2014-es adatai. 47 nevelőszülő nevel 1-2 gyereket, ez a nevelőszülők 50%-a, és csupán 5 nevelőszülőnél van 4-6 gyerek elhelyezve.

41

5. táblázat: Gyermekvédelmi szakellátás néhány adata a 2010-2014-es a Nógrád megyei TEGYESZ adatszolgáltatás alapján

2010

2011

2012

2013

2014

dec.31-én szakellátásban élő kiskorúak száma

247

251

261

267

286

változás 2010-2014 (index, 2000=100) 116

közülük 0-2 éves korú gyerekek száma

21

30

36

34

32

152

a szakellátásban élők közül különleges szükségletű gyerekek száma

105

107

113

104

139

132

a szakellátásban élők közül speciális szükségletű gyerekek száma

22

23

17

17

18

82

nevelőszülőknél élő gyerekek száma 95 98 100 110 139 146 forrás: Jelentés a területi gyerekvédelmi szakszolgálatok helyzetéről adatlap, KSH adatgyűjtés – Nógrád megye

4.. A szakellátásban élő gyerekek Nógád megyében 4.1. A szakellátásban részesülő gyerekek, családjaik és a rendszer jellemzői az adatlapos vizsgálat alapján A többpillérű kutatás elemeként a Nógrád megyei gyermekvédelmi szakellátásban nevelkedő összes kiskorú (nem utógondozott, 0-17 éves) gyerekről adatlapot (l. 1.sz. melléklet – Adatlap) vettünk fel 2015 októberében - novemberében. Ezeket a megyei TEGYESZ-ben dolgozó, a nyilvántartási rendszerét kezelő munkatársak, valamint a gyermekvédelmi gyámok töltötték ki zárt és nyitott kérdésekre válaszolva, illetve a személyes találkozások során további információkkal segítették munkánkat. Ők azok a szakemberek, akik 2014 óta „esetfelelősei” az ellátottaknak. Az elhelyezés típusától függetlenül folyamatosan nyomon kísérik a gyerekek útját a rendszerben, hazagondozásukon dolgoznak; tehát közvetlen, részletes ismeretekkel rendelkeznek a gyerekekről. Az anonim, sorszámozott adatlapokból (összesen 308 gyerekről készült adatlap) adatbázist hoztunk létre, amelyből egy kisebb – a nevelésbe vett gyerekek családjának néhány jellemzőjét tartalmazó – családi szintű adatállományt is előállítottunk. A kutatás a 2015. szeptemberi állapotot tükrözi (ezt nem jelöljük külön a táblázatok, ábrák címében). Az adatfelvétel eredményeit négy alfejezetben foglaljuk össze: vizsgáljuk a szakellátásban részesülő gyerekek életkorát, lakóhelyét és etnikai származását, illetve családjuk szociális hátterét, életkörülményeit (2.3.1.). A második alfejezetben a gyerekek szakellátásba kerülésének életkorát és a beutalás indokait (2.3.2.), a harmadik részben szakellátáson belüli útját és helyzetét, ezen belül – többek között – a gondozási hely típusát és a rendszeren belüli előzményeket elemezzük (2.3.3.). A negyedik alpontban a gyerekek és szüleik (rokonaik) közötti kapcsolattartás jellemzőit és a hazagondozás esélyeit mutatjuk be (2.3.4.). A fejezet zárásaként összegezzük az adatlapos vizsgálat főbb következtetéseit (2.3.5.). Vizsgálatunk hangsúlyos iránya a cigány és nem cigány gyerekek helyzetének, bekerülésük körülményeinek összevetése; ezek a szempontok minden alfejezetben megjelennek. Leíró 42

elemzésünkben – különböző dimenziók mentén – bemutatjuk az ellátott kiskorúak etnikai származás szerinti megoszlásait, kismintás kutatásunk azonban nem alkalmas statisztikailag megalapozott összefüggések feltárására (ugyanakkor a cigány gyerekek szakellátáson belüli jelentős felülreprezentáltsága számos háttértényezőre, a rendszer rögzült működési mechanizmusaira utal). Összesen 308 szakellátásban nevelkedő gyerekről, illetve 177 érintett családról vannak adataink. Az utógondozottakra (18-25 évesek) nem terjedt ki a kutatásunk, KSH adatok szerint a megyében utógondozottak száma 26 fő volt 2014-ben, a kutatásunkat megelőző évben. A KSH és kutatásunk adatai szerint a megyei szakellátásban nevelkedő 0-17 évesek száma folyamatosan nőtt, a 0-25 éves ellátottak száma ingadozott 2010-2015 között. A 2010 - 2014 közötti időszakban a családjukból kiemelt kiskorúak száma a megyében nagyobb mértékben (17%-kal) emelkedett, mint az országban (13%-kal); 2014-2015 között a megyei létszám további 9 százalékkal (26 fővel) nőtt. A 0-25 évesek esetében fordítottak a „területi tendenciák”: Nógrád megyében alig két százalékkal, az országban ennek négyszeresével nőtt a gondozottak száma 2010 és 2014 között (a megyében 2010-2012 között valamelyest csökkent létszámuk). 18. ábra: A Nógrád megyei gyermekvédelmi szakellátásban lévő kiskorúak (0-17 évesek) és az összes (0-25 éves) gondozott száma, 2010-2015, fő

350 300 250

306

303

299

245

251

261

312

308

286

200 150 100 50 0 2010

2011

Kiskorúak (0-17 évesek)

2012

2014

2015*

Összesen (utógondozottakkal együtt)

Forrás: KSH Tájékoztatási adatbázis (tárgyév december 31-i állapot), http://statinfo.ksh.hu/Statinfo/haViewer.jsp *Forrás: saját adatfelvétel (2015. szeptemberi állapot)

19. ábra: A Nógrád megyei és az országos gyermekvédelmi szakellátásban részesülő kiskorúak és az összes gondozott (0-25 éves) számának változása különböző időszakok között, %

43

20

17

16

13

12

7

8

7

8

8

8

6

7

4 4

2 2010-2014

-4

0,5

-3

0

2010-2012 2013-2014 2014-2015* 2010-2014 2010-2012 2013-2014 Nógrád megye

0-17 évesek

Ország

összesen (0-25 évesek)

Forrás: megyei adatok: KSH Tájékoztatási adatbázis (tárgyév december 31-i állapot), http://statinfo.ksh.hu/Statinfo/haViewer.jsp, országos adatok: KSH STADAT 2.5.12. tábla (tárgyév december 31-i állapot), http://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_fsg001.html *Forrás: saját adatfelvétel (2015. szeptemberi állapot).

4.1.1. A szakellátásban nevelkedő gyerekek és az érintett családok jellemzői A gyerekek demográfiai, lakóhelyi és etnikai jellemzői Nógrád megye gyermekvédelmi szakellátásában 308 kiskorú nevelkedett a 2015 őszi állapotot tükröző adatfelvétel szerint; többségük fiú (arányuk 56% 306 adatlap alapján). A gyerekek születési éve és hónapja alapján a kiskorú ellátottak átlagos életkora 10,5 év volt 2015 novemberében. A 0-17 éves korcsoporton belül három évet átfogó életkori csoportokat hoztunk létre. Ezek részaránya a teljes mintán belül az életkor emelkedésével párhuzamosan nő: 10-14 százalék a 0-2, a 3-5 és a 6-8 évesek, 16 százalék a 9-11 évesek aránya. A két legnépesebb korcsoport (a 12-14 és a 15-17 évesek) aránya 22-25 százalék. A legidősebbek (15-17 évesek) két és félszer annyian vannak (78 fő), mint a legfiatalabbak (0-2 évesek, 32 fő) (egy gondozott 2015 októberében lett nagykorú, őt a 15-17 évesekhez soroltuk). A KSH korcsoportos bontása mentén – megyei életkori adatainkat csak a születési évből számolva – nincs jelentős eltérés a szakellátásban nevelkedő kiskorúak országos (2014) és megyei (2015) korstruktúrája között. 6. táblázat: A szakellátásban nevelkedő kiskorúak száma és megoszlása korcsoportok szerint (születési év és hónap alapján)

Korcsoport

Gyerekek száma, fő

megoszlása,%

0-2 éves

32

10,4

3-5 éves 6-8 éves 9-11 éves 12-14 éves 15-17 éves

38 44 49 67 78

12,3 14,3 15,9 21,8 25,3

308

100,0

Összesen

44

20. ábra: A szakellátásban nevelkedő kiskorúak számának megoszlása korcsoportok szerint Nógrád megyében és az országban (2014)*, %

Ország (KSH, 2014)

14,3

7,2

Nógrád megye (2015*)

14,1

8,0

0%

0-3 éves

4-5 éves

10%

20%

6-9 éves

17,7

10,4

20,2

30%

9,3

40%

50%

10-11 éves

21,0

29,4

22,1

60%

26,3

70%

12-14 éves

80%

90%

100%

15-17 éves

Forrás: KSH STADAT 2.5.12. táblázat alapján (külföldi 875 fő), (tárgyév december 31-i állapot). https://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_fsg001.html *Forrás: saját adatfelvétel (2015. szeptemberi állapot).

A szakellátásban nevelkedők közel fele Salgótarjánban (45%), majdnem harmada (30%) a megye második legnépesebb városában, Balassagyarmaton született (7% a fővárosban, 19% a megyén kívül születettek aránya) (303 adatlap alapján). A gyerekek nevelésbe vételük előtt Nógrád megye hat járásának 62 településén éltek (ez a megye összes településének csaknem fele). A legtöbben a salgótarjáni (95 fő, 32%), majd a jóval alacsonyabb lélekszámú Szécsényi járásból (63 fő, 21%) származnak. A Bátonyterenyei és a Balassagyarmati járásban 45-46 gyerek (15-15%), a Rétsági és a Pásztói járásban 25-27 gyerek (8-9%) élt, mielőtt kiemelték családjából. (Hárman a megyén kívül éltek korábban, négy esetben nincs adatunk.) 21. ábra: A szakellátásban nevelkedő kiskorúak száma és megoszlása bekerülésük előtti lakóhelyük járása szerint (N=305 fő) és a járások kedvezményezett települései

45

Térkép forrása: www.terport.hu (TEIR, Tematikus térképek)

A gondozottak több mint fele (160 fő) a megye nyolc településén (3 városban, 8 községben) élt a gyermekvédelmi rendszerbe kerülése előtt. A kiskorú ellátottak és a 0-17 éves népesség (KSH, 2013) egymáshoz viszonyított létszáma alapján a „kiemelési mutató” a Szécsényi járás két kistelepülésén (Ludányhalásziban és Magyargécen) a legmagasabb (8%, 4%). A két községből származó összesen 33 gyerek – a sok testvér miatt – „csak” nyolc családot jelent. Salgótarjánban (42 fő) és Bátonyterenyén (22 fő) laktak a legtöbben nevelésbe vételük előtt, de a két város „kiemelési mutatója” csak egy százalék körüli. 22. ábra: A szakellátásban nevelkedő kiskorúak nevelésbe vétel előtti lakóhelye (az első 11 település), fő (a 0-17 éves népesség száma, 2013, fő*)

Salgótarján (5924 fő) Bátonyterenye (2185 fő) Ludányhalászi (217 fő) Mátraverebély (423 fő) Magyargéc (260 fő) Nógrádmegyer (448 fő) Etes (284 fő) Drégelypalánk (299 fő) Szirák (295 fő) Rétság (495 fő) Karancskeszi (385 fő)

42 22 17 16

11 10 9 9 8 8 8 0

10

20

30

40

50

* Forrás: KSH TSTAR 2013.

Nógrád megye érintett településeinek népességszáma alapján (KSH, 2015) a szakellátásban részesülő gyerekek több mint ötöde (22%) legfeljebb ezerfős, kétharmada legfeljebb (66%) kétezer fős községben élt nevelésbe vétele előtt. A rendszer jellemzője tehát, hogy az ellátottak jelentős többsége kistelepülésről kerül a szakellátásba (alapvetően olyan falvakból, ahol magas a cigány népesség aránya, kiterjedt és mély a szegénység). 7. táblázat: A szakellátásban nevelkedő gyerekek száma és megoszlása bekerülésük előtti lakóhelyük népességszáma szerint (csak a Nógrád megyei települések)

Település népessége, 2015*

Családok száma, db.

megoszlása, %

500 fő alatt 501-1000 fő 1001-2000 fő 2001-3000 fő 5000-10 000 fő

18 47 133 28 5

6,0 15,6 44,2 9,3 1,7

10 000 fő felett

70

23,3

Összesen 301 100,0 * Forrás: KSH Tájékoztatási adatbázis, 2015. alapján (továbbvezetett népesség).

46

A gyermekvédelmi gyámok megítélése alapján a szakellátásban részesülő kiskorúak kétharmada (67%, 187 fő) roma, további tizede (11%, 31 fő) „félig cigány” (az egyik szülő roma, a másik nem); a nem roma gyerekek aránya 22 százalék. A gyámok 27 gondozottról nem tudták eldönteni, hogy roma vagy sem; velük nem számolva, a megye gyermekvédelmi szakellátásában nevelkedő gyerekek háromnegyede (78%) cigány vagy „félig cigány” (az elemzés során a két csoportot összevonjuk). Nógrád megyében az országos átlagnál jóval magasabb a romák (és a szegények, munkanélküliek) aránya, adataink azonban így is a cigány gyerekek rendszeren belüli felülreprezentáltságát jelzik. 8. táblázat: A szakellátásban nevelkedő roma és nem roma gyerekek száma és megoszlása

Roma/nem roma roma

Gyerekek száma, fő

megoszlása,%

187

66,5

nem roma

63

22,4

„félig roma”

31

11,0

281

100,0

Összesen

Az ERRC kismintás, nem reprezentatív, de az ország több megyéjére (Nógrád megyére nem) és a fővárosra kiterjedő kutatásai szerint a gyermekvédelmi szakellátásban élő gyerekek mintegy 60-66 százaléka volt roma (2007, 2011). „(…) a kutatások adatai alapján megállapítható, hogy nincs szoros összefüggés a roma lakosság arányszáma és a roma származású állami gondozott gyermekek arányszáma között megyei lebontásban.” 78 Egy szélesebb körű – 1866 gyerek mintáját elemző – 2005-ös kutatás szerint a szakellátásba került gyerekek 38 százaléka volt roma (úgy, hogy több megyéből nem sikerült erre vonatkozó adatokat gyűjteni); Nógrád megyében az arány 42 százalék, miközben a megye 0-14 éves népességének negyede (24%) volt cigány. A kutatók az ERRC-hez hasonló megállapításra jutottak: „a lakosságon belüli magas roma-arány magával vonja, hogy a gyermekvédelmi szakellátás hatókörébe is rendkívül magas számban – és az országos átlaghoz képest kimagasló arányban – kerülnek be roma gyermekek (…), mégis, a roma gyerekek bekerülésének esélye éppen azokban a megyékben a legmagasabb, ahol a romák lakossági aránya nem éri el az országos átlagot”.79 A Nógrád megyében gondozott kiskorúak közel 40 százaléka (119 fő) különleges nevelési szükségletű (többségük fogyatékosság, sajátos nevelési igény miatt), 28 százaléka (70 fő) sajátos nevelési igényű (307, ill. 255 adatlap alapján). A KSH OSAP adatai szerint 2014-ben az országosan szakellátásban részesülő (0-24 éves) gyerekek és fiatalok 34 százaléka különleges szükségletű, három százaléka speciális szükségletű volt. Megyei adatbázisunk alapján ezen a téren nincs különbség a roma és a nem roma gyerekek között: 35-40 százalékuk az előbbi, 26-29 százalékuk az utóbbi kategóriába tartozik. Az országos mutatók s

Életfogytiglan: Roma gyermekek a magyar gyermekvédelmi rendszerben (2011), p. 11. http://www.errc.org/cms/upload/file/eletfogytiglan-20-june-2011.pdf 78

Neményi Mária – Messing Vera (2007) Gyermekvédelem és esélyegyenlőség. Kapocs 28: 1-47. p. 11 http://www.ncsszi.hu/download.php?file_id=1139 79

47

Az érintett családok alapvető jellemzői és életkörülményei A családi szintű adatbázis elemzése szerint a 2015 őszén szakellátásban nevelkedő 308 kiskorú gyerek 177 családból származik; a családok 74 százaléka (118 család) cigány (vagy „félig cigány”). A családok több mint fele (90 család) Nógrád megye 13 településén él: a legtöbben Salgótarjánban (30 család) és Bátonyterenyén (11 család) laknak; Balassagyarmaton és további tíz községben 4-6 család érintett. A megyében élő családok többsége – ahogy ez a szakellátásban nevelkedő gyerekek bekerülés előtti lakóhelyéből is látszik – kistelepülésen él (62%-uk legfeljebb 2000 fős községben). 9. táblázat: A Nógrád megyében élő érintett családok száma és megoszlása lakóhelyük népessége szerint

Település népessége, 2015*

Családok száma, db. megoszlása, %

500 fő alatt

12

6,9

501-1000 fő 1001-2000 fő 2001-3000 fő 5000-10 000 fő 10 000 fő felett

31 64 14 5 47

17,9 37,0 8,1 2,9 27,2

Összesen 173 100 * Forrás: KSH Tájékoztatási adatbázis, 2015. alapján (továbbvezetett népesség).

A szakellátásban nevelkedő gyerekek testvéreinek száma alapján az érintett családok 15-18 százaléka egy-, illetve kétgyerekes, 28 százaléka háromgyerekes, közel 40 százaléka négy-és többgyerekes; az átlagos gyerekszám 2,9 fő (143 család adatai alapján, 33 család esetében nincs információnk a testvérek számáról). A roma családok körében magasabb a négy-és többgyerekesek (43%), de alacsonyabb a háromgyerekesek (25%) aránya, mint a nem cigány családok között (29%, ill. 38%). Az átlagos gyerekszám viszont alig magasabb (3,0 fő) a roma, mint a nem roma családokban (2,7 fő) (127 adatlap alapján). Az összes érintett családot tekintve, a sokgyerekesek erősen felülreprezentáltak országos arányukhoz képest: a 2011-es népszámlálás adatai alapján a háromgyerekes családok aránya 14 százalék, a négy-és többgyerekesek aránya mindössze 5 százalék.80 A gyermekvédelmi gyámok az adatlapok személyes átvételekor válaszolták meg a gyerekek családjára vonatkozó néhány kérdésünket. Szakértői véleményük alapján rendelkezünk információkkal az érintett családok szocio-ökonómiai hátteréről és a szülők egészségügyi problémáiról (amelyek meghatározó tényezői voltak a gyerekek családból történő kiemelésének). A gyámok hat kategória mentén „jellemezhették” a családokat: több mint hetven (72-79) család esetében említették a szülők kedvezőtlen foglalkoztatási helyzetét, a rossz lakáskörülményeket és a szegénységet, a nyomort (ezek a problémák a családok 40-45 százalékát érintik, ami nem jelenti azt, hogy a többiek ebből a szempontból jó helyzetben lennének; a gyámok itt a leghangsúlyosabb gondokra utaltak zárt kérdés keretében). A családok

80

KSH, Népszámlálás 2011. http://www.ksh.hu/nepszamlalas/docs/tablak/haztartas/05_02_02_01_04.xls

48

egyaránt negyedében (43-44 család) fordul elő a szülő valamilyen fizikai-mentális betegsége, fogyatékossága, 17 százalékánál (30 család) a szabadságvesztés (17%). 10. táblázat: A különböző problémák által érintett családok száma és aránya

Érintett családok száma, db. aránya, %

A gyermekvédelmi gyám szerint a családot érinti szülő kedvezőtlen foglalkoztatási helyzete, közfoglalkoztatás rossz lakáskörülmények szegénység, mélyszegénység, nyomor szülő tartós, krónikus betegsége, fogyatékossága szülő szenvedélybetegsége, pszichiátriai betegsége szülő szabadságvesztése

79 74 72 43 44 30

N=

45 42 41 25 25 17

174 176 176 175 176 175

A fenti tényezők természetszerűleg szorosan összefüggnek egymással, illetve gyakran együttes jellemzői a mélyszegénységben élő családoknak. A „szociális” problémák legalább egyike (kedvezőtlen foglalkoztatás, rossz lakáskörülmények, szegénység és nyomor) a családok mintegy kétharmadát (64%, 113 család), a „betegségek és szabadságvesztés” több mint felét (57%, 101 család) érintik. A hat „mutatóból” képzett index szerint a családok 80 százaléka küzd egy vagy több nehézséggel. Közel negyedük esetében (23%, 40 család) egy, harmaduk esetében (36%, 64 család) két-három problémát neveztek meg a gyermekvédelmi gyámok; a családok ötöde (20%, 36 család) „súlyosan, halmozottan deprivált” (4-5 problématípussal). A cigány családokra nem jellemzőbb a problémák előfordulása és halmozódása, mint a nem cigány családok körében. Előbbiek ötödét, utóbbiak tizedét egyetlen nehézség sem érinti; a roma és nem roma családok egyaránt mintegy ötöde „súlyosan deprivált” (nem szignifikáns összefüggés, alacsony esetszámok mellett). 11. táblázat: Az érintett családok száma és megoszlása a jellemző problémák száma szerint

A gyermekvédelmi gyámok által említett problémák előfordulása nincs probléma 1 probléma 2-3 probléma 4-5 probléma („halmozott depriváció”) Összesen

Az érintett családok száma, db. megoszlása, % 37 20,9 40 22,6 64 36,2 36 20,3 177 100,0

4.1.2. A szakellátásban nevelkedő gyerekek bekerülésének életkora és körülményei A gyerekek életkora szakellátásba kerülésük idején Születési és szakellátásba kerülésük éve, hónapja alapján a gondozott kiskorúak harmada (32%, 97 fő) csecsemőként, kisgyerekként (0-2 éves korban), közel ötöde (18%, 56 fő) óvodáskorúként (3-5 éves kor között) került a rendszerbe. (A gyerekek 15%-a legfeljebb hathónapos, 18%-a 12 hónapos volt, mikor kiemelték őket családjukból.) Az idősebb korban 49

(6-14 évesen) bekerülők aránya 14-16 százalék; a 15-17 évesen nevelésbe vetteké mindössze 5 százalék. (A bekerülés átlagos életkora 6,5 év.) 12. táblázat: A szakellátásban nevelkedő gyerekek száma és megoszlása bekerülésük idején betöltött életkoruk szerint(év, hónap alapján)

Korcsoport

Gyerekek száma, fő

megoszlása,%

0-2 éves

97

31,7

3-5 éves 6-8 éves 9-11 éves 12-14 éves 15-17 éves

56 48 48 42 15

18,3 15,7 15,7 13,7 4,9

306

100,0

Összesen

A fenti hat korcsoportot három – hat-hat évet magában foglaló – életkori csoporttá vontuk össze, és roma - nem roma bontásban vizsgáltuk. A szakellátásban nevelkedő cigány gyerek fiatalabb korban (átlagosan 6 évesen) kerültek ki családjukból, mint a nem cigány gyerekek (átlagosan 8 évesen). Az elemszámok kicsik, de a cigány gondozottak több mint felét (55%), a nem cigányok harmadát (31%) vették nevelésbe 0-5 évesen. (Megfordítva: a 0-5 éves koruk között szakellátásba kerülő gyerekek 86%-a roma.) 23. ábra: A szakellátásban nevelkedő roma és nem roma gyerekek megoszlása nevelésbe vételük életkora szerint 100%

18,4

22,6

80%

26,3 60%

46,8

40%

55,3 20%

30,6

0%

Roma (N= 217 fő)

0-5 éves

Nem roma (N=62 fő)

6-11 éves

12-17 éves

A szakellátásban nevelkedő gyerekek tizede (10%) 1999-2005 között, ötöde (21%) 2006-2010 között, 28 százaléka a 2011-2013 közötti időszakban került gyermekvédelmi nevelésbe. A gyerekek 42 százalékát (128 fő) az utóbbi két évben (2014-2015) emelték ki családjukból. Adatfelvételünk idejéig (2015. november) – a rendszerbe kerülés éve, hónapja alapján – a gyerekek átlagosan 4 évet töltöttek szakellátásban; a roma gyerekek átlagosan öt hónappal kevesebbet (3,8 év), mint a nem romák (4,3 év). A nevelésbe vétel háttere és indokai

50

Az érintett családok mintegy 80 százalékának van valamilyen „szociális” és/vagy „egészségügyi” problémája (esetleg börtönben van a szülő). A családból történő kiemelést gyakran több tényező együttes és tartós fennállása okozza, ugyanakkor bizonyos esetekben (főként szexuális bántalmazás, életveszély miatt) azonnal nevelésbe veszik a gyereket. A gyermekvédelmi gyámok – kategóriáink mentén – megnevezték a családok hangsúlyos, a kiemeléssel szoros kapcsolatban álló jellemzőit. A családok 27 százalékában (48 család) tapasztalható a gyerekek elhanyagolása, tizedében (11%, 19 család) fizikai, 5 százalékában (8 család) szexuális bántalmazása. A gyámok szerint mindössze három családban „gondoskodnak fokozottan” a gyerekekről. (A kategóriák elemszámai roma – nem roma bontásban minimálisak.) 13. táblázat: Az érintett családok száma és aránya a kiemeléssel összefüggő jellemzők szerint

A gyermekvédelmi gyám szerint a családban történt/ a családra jellemző Gyerek elhanyagolása Fizikai bántalmazás Szexuális bántalmazás Gyakran változó partner Fokozott szülői figyelem, gondoskodás

Érintett családok száma, db.

aránya, %

N=

48 19 8

27 11 5

176 176 176

7

4

175

3

2

175

A fővárosi Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat (TEGYESZ) 2009-ben – több szakember bevonásával – készített módszertani ajánlást a szakellátásba utalás lehetséges indokairól. Pontosabban: „… egy helyzet indokolásáról van szó, és nem a beutalás okáról, hiszen az esetek nagy többségében azonnali intézkedést követelő állapot nem ad alkalmat a mélyebb elemzésekre. Tudjuk, hogy egy-egy indok mögött a valóság sok rétege és formája állhat, de mégsem lehet eltekinteni az egységesítés ilyen módjától”81. A TEGYESZ által koordinált munkacsoport a beutalás 47 kategóriáját alakította ki; „… elődlegesen az volt a cél, hogy minél elemibb információkat gyűjtsünk össze, határozzunk meg, és ezt követően próbáljunk meg egy működtethető rendszert kialakítani. (…) A jelenlegi indokgyűjtemény 47 elemből áll. Ezek között vannak a korábban említettek alapján tünetek, körülmények, okok. Vannak technikai jellegű elemek (pl. UTG ellátásra beutalva, tiltott határátlépés) is. Vannak olyan elemek, amelyek önmagukban nem tekinthetők a beutalás indokának, csak más elemekkel együtt (pl. elégtelen jövedelmű háztartás)”82 Adatlapos vizsgálatunk során arra kértük a gyermekvédelmi gyámokat, hogy a gyerekek kiemelésének indokait a 47 kategória alapján nevezzék meg. A részletes válaszok fontos háttér információkkal szolgálnak, amelyeket azonban – elemezhetőségük érdekében – hét csoportba vontunk össze. A szakellátásba utalás hét összevont indoka (a 47 kategória alapján) Kiss Máté (2010) Hogyan határozhatóak meg a szakellátásba kerülés okai? Együttműködés a gyermekvédelemben I. Család, Gyermek, Ifjúság XIX. évf. 2010/3. p. 11. http://www.csagyi.hu/images/stories/kiadvanyok/folyoirat/CsaGyI_2010_3.pdf 82 Kiss Máté (2010) Hogyan határozhatóak meg a szakellátásba kerülés okai? Együttműködés a gyermekvédelemben I. Család, Gyermek, Ifjúság XIX. évf. 2010/3. p. 12. 81

51

(1) Szülői - családi problémák, szülői magatartás, elhanyagolás: a szülők (nagyszülők) nem gondozzák megfelelően, elhanyagolják, veszélyeztetik a gyereket; a család nem funkcionál, a gyerek fejlődése – különböző okok miatt – nem biztosított (jellemző válaszok: „fejlődést akadályozó szülő”, a szülő nem akarja, nem tudja ellátni, illetve nem gondozta, elhanyagolta a gyereket.) (2) Szülők jövedelmi - szociális helyzete, lakáskörülményei: a szülők lakhatása megoldatlan, nem ritkán hajléktalanok; nincs jövedelmük, hiányoznak az anyagi erőforrások (jellemző válaszok: „a szülő hajléktalan, a szülő lakásproblémái, szociális problémák”). (3) A szülők fizikai-pszichikai állapota: jellemzően alkoholizmus, szenvedélybetegség, kisebb mértékben fogyatékosság, betegségek következtében a szülők nem képesek ellátni gyerekneveléssel kapcsolatos feladataikat (jellemző válaszok: „a szülők alkoholfüggők, anya középsúlyos értelmi fogyatékos, szülő veszélyeztető magatartása (fogyatékosság miatt), anya beszámíthatatlan, gondnokság alatt áll, a szülő italozik”). (4) A szülő bűncselekményt követett el, börtönbüntetését tölti. (5) A szülő bántalmazta gyerekét, megverte vagy szexuális abúzust követett el ellene. (6) Nincsenek szülők: a szülő elhagyta gyerekét, „ismeretlen helyen” van, a szülő meghalt. (7) A „gyerek problémái”: a gyerek magatartása „nem megfelelő”, deviáns, agresszív, iskolakerülő; a gyereknek valamilyen tartós pszichikai-fizikai betegsége van.

A gyermekvédelmi gyámok a kiemelés öt indokát jelölhették meg az adatlapon: az első helyen szinte minden szakellátásban nevelkedő gyerek (306 fő), a második lehetőségnél már csak harmaduk (113 fő) esetében rögzítették a beutalás okát; a harmadik helyen a gyerekek tizedéről (28 fő), a negyedik és ötödik indoknál senkiről nem találtunk információt. Az első indok alapján a gyerekek többsége (60%, 182 fő) „szülői-családi problémák” (főként elhanyagolás, veszélyeztetés), egyaránt mintegy tizede (10-12%) a „szülő fizikai - mentális állapota” (29 fő), illetve a „gyerekkel kapcsolatos” nehézségek (38 fő) miatt került a rendszerbe. A gyámok meglepően ritkán említették első helyen a család „szociális helyzetét” (7%, 20 fő). A másodikként megnevezett bekerülési indokok között – 113 adatlap alapján – szintén a „szülői magatartás, elhanyagolás” (48%, 54 fő) a legjellemzőbb, majd a „gyerek problémái” (20%, 22 fő) és a „jövedelmi - szociális” helyzet (11%, 12 fő) következnek. A szakellátásba utalt cigány gyerekek közel kétharmadánál (63%, 136 fő), a nem roma ellátottak felénél (50%, 31 fő) jelölték meg a gyámok a „szülői-családi problémákat” a bekerülés indokaként (279 adatlap alapján). 24. ábra: A szakellátásban nevelkedő gyerekek számának megoszlása a beutalás indoka 1. és 2. indoka szerint, %

1. bekerülési indok (N= 306 fő)

59,5

2. bekerülési indok (N= 113 fő)

47,8

0%

20%

10,6

40%

6,5

9,5 2,3 5,9 3,9

9,7

6,2 3,52,7

60%

80%

12,4

19,5

100%

1. Szülői - családi problémák, szülői magatartás, elhanyagolás

2. Jövedelmi - szociális helyzet, lakhatás 3. Szülő fizikai-pszichikai állapota 4. Szülő börtönbüntetése 5. Szülői bántalmazás, szexuális abúzus 6. "Nincsenek” szülők 7. „Gyerek problémái”

52

4.1.3. A szakellátásban nevelkedő gyerekek útja és helyzete a rendszeren belül A gondozási hely típusa A 2015. őszi állapot szerint a megyei gyermekvédelmi szakellátásban nevelkedő kiskorúak fele (50%, 153 fő) nevelőszülőnél, másik fele intézményben élt. Közel azonos a lakásotthonban (23%) és gyermekotthonban (26%) élők aránya, öten ápoló-gondozó intézetben voltak. A KSH megyei adatai szerint 2010-2012 között a szakellátásban nevelkedő kiskorúak mintegy 60 százalékát (138-148 fő) gyermekotthonban, 40 százalékát (94-100 fő) nevelőszülőnél helyzeték el. 2013-ban a két gondozási típusban lévők száma és aránya kismértékben közeledtek egymáshoz; 2014-ben először voltak többen nevelőszülőnél (51%, 138 fő), mint gyermekotthonban (49%, 133 fő). Kutatásunk szerint – a gyermekotthonban és lakásotthonban élőket összevonva – 2015-ben ezzel megegyezők a számok (50-50%; 153 - 150 fő). 14. táblázat: A szakellátásban nevelkedő gyerekek száma és megoszlása a gondozási hely típusa szerint

Gyerekek

Korcsoport

száma, fő

nevelőszülői elhelyezés gyermekotthoni elhelyezés lakásotthoni elhelyezés

153

49,7

80 70

26,0 22,7

5

1,6

308

100,0

ápoló-gondozó intézet Összesen

megoszlása,%

25. ábra: A gyermekotthonban és a nevelőszülőnél nevelkedő gyerekek száma, 2010-2015, fő 200

160 138

140

148

150

133

120 80

153 138

142 109

94

95

100

40 0

2010

2011

2012

gyermekotthon

2013

2014

2015*

nevelőszülő

Forrás: KSH Tájékoztatási adatbázis (tárgyév december 31-i állapot). http://statinfo.ksh.hu/Statinfo/haDetails.jsp?&mkod=FSAC002 *Forrás: saját adatfelvétel (2015. szeptemberi állapot).

Az ápoló-gondozó intézetben élőkkel (5 fő) nem számolva (277 adatlap alapján): a cigány ellátottak nagyobb arányban (52%) kerültek nevelőszülőhöz, mint a nem cigányok (37%), de a gyermekotthoni és lakásotthoni elhelyezés terén közel azonosak az arányok (23-25%, ill. 3132%). A roma gyerekek által felülreprezentált megyei szakellátásban a nevelőszülőnél lévő kiskorúak több mint 80 százaléka (112 fő), a gyermekotthonban és lakásotthonban nevelkedők 53

73 százaléka cigány. Szignifikáns kapcsolat nincs a vizsgált változók között, de az bizonyosnak tűnik, hogy a cigány gyerekek nem kerülnek kevésbé nevelőszülőhöz, mint a nem romák (ezzel együtt, a nevelőszülők lehetőségeiben és felkészültségében lehetnek különbségek). 15. táblázat: A szakellátásban nevelkedő roma és nem roma gyerekek száma és megoszlása a gondozási hely típusa szerint*

Korcsoport Nevelőszülői elhelyezés Gyermekotthoni elhelyezés Lakásotthoni elhelyezés

Roma gyerekek Nem roma gyerekek Összes gyerek száma, megoszlása, száma, megoszlása, száma, megoszlása, fő % fő % fő % 23 37,1 135 48,7 112 52,1 20 32,3 73 26,4 53 24,7 19 30,6 69 24,9 50 23,3

Összesen

62 215 100,0 *Az ápoló-gondozó intézetben élőkkel (5 fő) nem számolva.

100,0

277

100,0

16. táblázat: A nevelőszülők száma és megoszlása a szakellátásban lévő nevelt gyerekek száma szerint*

Nevelt gyerekek száma (utógondozottakkal együtt)

Nevelőszülők száma, fő

Nincs nála gyerek

megoszlása,% 4

5,3

Egy-két gyerek

43

57,3

Három-négy gyerek Öt-hat gyerek

23 5

30,7 6,7

Összesen

75 100,0 Forrás: a nevelőszülői hálózat vezetőjének tájékoztatása szerint, 2016. február

Előzmények a rendszeren a belül A 2015. szeptemberi állapot szerint a szakellátásban nevelkedő kiskorú gyerekek 85 százaléka (257 fő) először volt a rendszerben. A gondozottak mintegy tizede (12%, 36 fő) korábban egy alkalommal, három százaléka (9 fő) többször került beutalásra (esetükben tehát történt hazagondozás, azonban ez nem volt sikeres). A gyermekotthonban és lakásotthonban élők negyede (22-26%), a nevelőszülőnél elhelyezett gyerekek hat százaléka nevelkedett előzetesen gyermekvédelmi szakellátásban. 17. táblázat: A szakellátásban nevelkedő gyerekek száma és megoszlása aszerint, hogy nevelkedtek-e előzetesen szakellátásban

Nevelkedett-e előzetesen szakellátásban nem igen, egy alkalommal igen, több alkalommal Összesen

Gyerekek száma, fő

megoszlása,%

257

85,1

36 9

11,9 3,0

302

100,0

A kiskorú gondozottak közel harmada (31%, 95 fő) a szakellátáson belül egy, fele (49%, 150 fő) két gondozási helyen fordult meg 2015. szeptemberig. Nem elhanyagolható azok aránya (20%), akik több (3-6) gondozási helyen is nevelkedtek (60 fő). Az előzetes gondozási helyek száma – elemzésünk szerint – leginkább a jelenlegi gondozási hely típusával függ össze (de az 54

elemszámok itt is kicsik): a nevelőszülőnél lévő gyerekek kevesebb, mint tizede (9%, 13 fő), az intézményben (gyermekotthonban és lakásotthonban) élő ellátottak közel harmada (31%, 2125 fő) 3-6 gondozási helyen fordult meg. 18. táblázat: A szakellátásban nevelkedő gyerekek száma és megoszlása a korábbi gondozási helyek száma szerint

Korábbi gondozási helyek száma Egy hely Két hely 3-6 hely Összesen

Nevelőszülőnél száma, fő 55 85 13 153

megoszlása, % 35,9 55,6 8,5 100,0

Gyermekotthonban elhelyezett gyerekek száma, megoszlása, % fő 25 31,3 30 37,5 25 31,2 80 100,0

Lakásotthonban száma, fő 13 33 21 67

megoszlása, % 19,4 49,3 31,3 100,0

A szakellátásban részesülő gyerekek mintegy kétharmada (63%, 194 fő) mostani gondozási helyét megelőzően gyermekotthonban, 17 százaléka (52 fő) nevelőszülőnél, 7 százaléka (22 fő) lakásotthonban nevelkedett (307-308 adatlap alapján). A roma gondozottak 13 százaléka, a nem romák 22 százaléka nevelkedett korábban nevelőszülőnél. Ennél kisebbek a különbségek a két intézményi ellátási forma esetében: a cigány gyerekek 62 százaléka (135 fő), a nem cigányok 57 százaléka (36 fő) fordult meg korábban gyermekotthonban; lakásotthoni elhelyezésben hathat százalékuk részesült jelenlegi gondozási helye előtt (281 adatlap alapján). A jelenleg nevelőszülőnél lévő ellátottak közül 108 gyerek, a gyermekotthonban és lakásotthonban nevelkedők közül 75, illetve 81 gyerek esetében jelöltek meg korábbi gondozási helyet a gyermekvédelmi gyámok. Ez összesen 264 fő (a teljes minta 85%-a), ami több mint ahány esetben a gyámok 2-6 közé tették a korábbi gondozási helyek számát (210 fő). Mindhárom jelenlegi gondozási típusban a gyermekotthon a leggyakrabban előforduló korábbi gondozási hely: a nevelőszülőknél 77 százalék (83 fő), az intézményekben 69 százalék (52-56 fő). Az elemszámok kicsik, de annyi talán látszik, hogy lakásotthonokból – ahol a gondozottak közel háromnegyede roma – nem vezet út nevelőszülőhöz; onnan jellemzően gyermekotthonba vagy másik lakásotthonba kerülnek a gyerekek. Nem elhanyagolható azok aránya sem (1719%), akik nevelőszülőtől kerültek gyermekotthonba vagy lakásotthonba (14-14 fő). 26. ábra: A különböző gondozási helyen nevelkedő gyerekek megoszlása a korábbi gondozási hely típusa szerint 100%

1,9

12,0

13,6

69,3

69,1

21,3

18,7

17,3

nevelőszülő (N= 108 fő)

gyermekotthon (N= 75 fő)

lakásotthon (N= 81 fő)

80% 60%

76,8

40% 20% 0%

Jelenlegi gondozási hely típusa korábban nevelőszülő

korábban gyermekotthon

korábban lakásotthon

55

Szakellátásban nevelkedő testvérek A 177 család adatait tartalmazó minta alapján 89 családból (50%) vannak testvérek Nógrád megye gyermekvédelmi szakellátásában; a családok másik feléből (88 család) egy-egy gyerek került nevelésbe. A családok ötödéből (35 család) kettő, 15-16 százalékából három, illetve négy vagy több testvér volt a rendszerben a 2015. szeptemberi állapot szerint. A roma családok több mint feléből (64 család), a nem roma családok harmadából (13 család) kerültek be testvérek a rendszerbe; egyaránt 60-70 százalékukból (44, ill. 8 család) azonos gondozási helyen nevelkednek a gyerekek (összesen 160 család). Minél több testvér van szakellátásban, annál kisebb az aránya azoknak, akik azonos gondozási helyen nevelkednek (a nevelőszülői elhelyezés során gyakori nehézség, hogy „testvérsorokat”, három vagy több testvért alig vállalnak a nevelőszülők). 19. táblázat: Az érintett családok száma és megoszlása a szakellátásban nevelkedő testvérek száma szerint

A családból szakellátásban lévő testvérek száma Egy gyerek (nincs testvér) Két testvér Három testvér Négy és több testvér Összesen

A családok megoszlása, száma, db. % 88 49,7 35 19,8 26 14,7 28 15,8 177 100,0

A szakellátásban nevelkedő gyerekek köznevelése – közoktatása A szakellátásában részesülő 0-17 évesek 85 százaléka (258 fő) járt nevelési-oktatási intézménybe (egyetlen gyerek volt bölcsődés) 2015 őszén. A 0-2 év közötti gyerekek közül egy-egy fő bölcsődés és óvodás; a többiek nincsenek beíratva intézménybe. A 3-5 évesek 90 százaléka (34 fő), a 6-8 évesek harmada (15 fő) óvodás, utóbbiak kétharmada (29 fő) iskolás. A 9-14 éves ellátottak közül – egy kivétellel – mindenki (111 fő) általános iskolai tanuló (egy gyerek tanul középiskolában). Idősebb korban szembetűnőbb a családi hátrányok közvetlen hatása: a 15-17 éves gondozottak több mint tizede (10 fő) kihullott az oktatási rendszerből (az EDUMAP adatai szerint a „tanköteles koron túli mulasztás miatt lemorzsolódott” tanulók aránya országosan 0,6%, Nógrád megyében 0,8% volt 2014-ban)83 A korcsoport alig több mint harmada (37%, 28 fő) középiskolában, közel fele (47%, 36 fő) általános iskolásban tanul (302 adatlap alapján). Másként: a szakellátásban nevelkedő, de intézménybe nem járó gyerekek (44 fő) túlnyomó többsége 0-2 éves, de nem elhanyagolható közöttük a 15-17 évesek aránya sem (23%, 10 fő).

83

Forrás: http://edumap.ofi.hu/hu/?id=eed4fa8f36a6743e7fb02efa29d4816c/2014/table

56

27. ábra: A szakellátásban nevelkedő gyerekek megoszlása korcsoportok (születési év, hónap alapján) és intézménytípus (bölcsőde, óvoda, iskola) szerint 15-17 éves (N= 76 fő)

13,2%

47,4%

36,8%

12-14 éves (N= 64 fő)

98,4%

9-11 éves (N= 48 fő)

100,0%

6-8 éves (N= 44 fő)

65,9

10,5%

89,5% 3,1%3,1%

0-2 éves (N=32 fő)

93,8% 0%

nem jár

1,6%

34,1

3-5 éves (N=38 fő)

2,6%

bölcsőde

20%

óvoda

40%

60%

általános iskola

80%

középiskola

100%

OKJ-s tanfolyam

A szakellátásban nevelkedő cigány gyerekek mintegy ötöde (19%, 40 fő), a nem cigány gyerekek 3 százaléka (2 fő) nem járt óvodába, iskolába adatfelvételünk idején. Az intézménybe nem járó gondozottak (42 fő) közül szinte mindenki roma (40 fő). 20. táblázat: A szakellátásban nevelkedő roma és nem roma gyerekek száma és megoszlása aszerint, hogy járnak-e intézménybe (bölcsődébe, óvodába, iskolába)

Intézménybe Összes gyerek Etnikai származás

(bölcsődébe, óvodába, általános-és középiskolába) nem járó gyerekek járó gyerekek száma, fő

Roma

aránya, %

száma, fő

aránya, %

száma, fő

megoszlása, %

40

18,7

174

81,3

214

100,0

Nem roma

2

3,3

59

96,7

61

100,0

Összesen

42

15,3

233

84,7

275

100,0

A mintába került összes ellátott negyede (26%, 81 fő), az intézménybe járók (258 fő) 30 százaléka (76 fő) – különböző okok miatt – óvodát, iskolát váltott a 2014/2015-ös tanév során. Utóbbiak jelentős többsége (70%, 52 fő) roma, ugyanakkor – adataink szerint – az intézményváltást nem befolyásolta érdemben az, hogy roma vagy nem roma gyerekről van szó (alacsony elemszámok alapján előbbiek 24%-a, utóbbiak 37%-a került másik intézménybe; 280 adatlap alapján). Az intézményt váltók között legtöbben azok vannak (71%, 54 fő), akik gondozási helyük megváltozása miatt kerültek új óvodába, iskolába; helyük tehát nem stabil a rendszeren belül. Tagozatváltás és „egyéb okok” következményeként hét-hét, a „gyerekkel kapcsolatos problémák” miatt hat ellátottat írattak új helyre a tanév alatt. Az életkori csoportokat tekintve, a középiskolás korúak (15-17 évesek) körében a legmagasabb (40%), a 314 év közötti korosztályokban 21-29 százalék az „átkerülők” aránya.

57

28. ábra: A 2014/2015-ös tanévben intézményt (óvodát, iskolát) váltó ellátottak száma az intézményváltás oka szerint, fő (N=76 fő) 60

54

50 40 30 20 10

7

6

7 1

1

0

4.1.4. A szakellátásban nevelkedő gyerekek hazakerülési esélyei, a szülő-gyerek kapcsolat jellemzői Kapcsolattartás a gyerekekkel, együttműködés a családgondozóval A szakellátásban nevelkedő kiskorúak harmadának (32%, 99 fő) nincs, vagy alig van kapcsolata a szülővel (vagy más rokonnal); kétharmaduk esetében (68%, 209 fő) a szülők rendszeresen tartják a kapcsolatot. Csak azokat tekintve, akiknek van kapcsolattartásra jogosult családtagjuk (246 fő; nem számolva az „egyébhez” sorolt 19 főt): kétharmaduk (171 fő) hetente-havonta, 15-15 százalékuk ennél ritkábban, illetve egyáltalán nem találkozik szülőjével (rokonával). A teljes minta (308 fő) alapján a gyermekvédelmi gyámok az ellátottak ötödének (22%, 67 fő) esetében jelezték a gyerek (családjának) otthonában történő kapcsolattartást. 21. táblázat: A szakellátásban nevelkedő gyerekek száma és megoszlása a szülővel, rokonnal való kapcsolattartás szerint

Kapcsolattartás jellemzője nincs kapcsolattartásra jogosult rokon

Gyerekek (0-17 évesek) száma, fő

megoszlása,%

42

13,7

soha nem élt rendszeresen a kapcsolattartás lehetőségével folyamatosan él a kapcsolattartás lehetőségével

55

18,0

209

68,3

Összesen

306

100,0

A szülő - gyerek kapcsolattartás, annak gyakorisága és az ellátottak gondozási helynek típusa valamelyest összefüggnek egymással: a lakásotthonban nevelkedők 40 százaléka esetében nincs szülői kapcsolat, a feljogosított kapcsolattartó nélküli gyerekek aránya viszont körükben a legalacsonyabb; a nevelőszülőnél élők negyedének (25%), a gyermekotthonban elhelyezett gondozottak harmadának (33%) nincs kapcsolata szülőjével (rokonával).

58

29. ábra: A szakellátásban nevelkedő gyerekek száma és megoszlása a jelenlegi gondozási hely típusa és a szülővel (rokonnal) való kapcsolattartás szerint

nevelőszülői elhelyezés (N= 153 fő)

15,0 10,5

lakásotthoni elhelyezés (N= 69 fő) 5,8

gyermekotthoni elhelyezés (N= 80 fő)

74,5

34,8

59,4

17,5 15,0 0%

20%

67,5 40%

60%

80%

100%

Nincs kapcsolattartásra jogosult szülő, rokon Soha nem élt rendszeresen a kapcsolattartás lehetőségével Folyamatosan él a kapcsolattartás lehetőségével

A kapcsolattartás jellemzői és a gyerekek etnikai származása között nincs kapcsolat. Egyfelől a roma gyerekek között magasabb azoknak az aránya, akiknek nincs kapcsolattartásra jogosult családtagjuk (16%, 34 fő), mint a nem roma gyerekek körében (6%, 4 fő). Másfelől a cigány ellátottak között kevesebben vannak azok, akiknek szülei (rokonai) soha nem éltek a kapcsolattartás lehetőségével (17%, 36 fő), mint a nem cigány gyerekek körében (27%, 17 fő). 22. táblázat: A szakellátásban nevelkedő roma és nem roma gyerekek száma és megoszlása a szülővel, rokonnal való kapcsolattartás szerint

Kapcsolattartás jellemzője nincs kapcsolattartásra jogosult rokon soha nem élt rendszeresen a kapcsolattartás lehetőségével folyamatosan él a kapcsolattartás lehetőségével Összesen

Roma gyerekek megoszlása, száma, fő % 34

15,7

36

16,6

147

67,7

217

100,0

Nem roma gyerekek száma, fő

megoszlása, %

Összes gyerek száma, megoszlása, fő %

4

6,3

38

13,6

17

27,0

53

18,9

42

66,7

189

67,5

63

100,0

280

100,0

A gyermekvédelmi gyámok szerint – 295 adatlap alapján – a szakellátásban részesülő gyerekek háromnegyede esetében (76%, 224 fő) van kapcsolat a szülőt gondozó családgondozóval. Az ennek jellemzőit feltárni hivatott nyitott kérdésre a teljes minta harmadában (101 fő) válaszoltak a gyámok: leggyakrabban a „szükség szerinti” (26 fő), a „rendszeres” (17 fő) és a „telefonos” (15 fő) kapcsolat fordul elő szöveges megjegyzésként. A cigány és nem cigány gyerekek 70-80 százalékánál működik a kapcsolat a családgondozóval (268 adatlap alapján). A gondozási hely típusa szerint szintén elhanyagolhatók a különbségek: a nevelőszülőnél és gyermekotthonban elhelyezett igénybevevők 77-78 százaléka (115 fő, 58 fő), a lakásotthonban élők 70 százaléka (48 fő) esetében tartják a kapcsolatot a családgondozóval (291 adatlap). (A családi adatbázis szerint a családok 70 százalékánál van együttműködés a szakemberrel.) 59

Változások a nevelésbe vétel óta és a hazagondozás esélyei A gyermekvédelmi gyámoktól azt is megkérdeztük, hogy történt-e a szakellátásban nevelkedő gyerekek családjában valamilyen változás (a gyámok három ilyet fejthettek ki röviden az adatlapon). A válaszokat – elemezhetőségük érdekében – négy kategóriába soroltuk. Ezek szerint alig vannak olyan családok, amelyeknél voltak változások: a gyámok: az első helyen tíz, a másodikon hat, a harmadik lehetőségnél mindössze egy családnál jeleztek kedvező változást (5,4, ill. 1 esetben nem derült ki a változás iránya). Az első-második válaszlehetőség alapján a roma és nem roma családok egyaránt mintegy 90 százalékának helyzete nem változott 2015 őszéig. 23. táblázat: Az érintett családok száma helyzetük változása szerint, db.

Változás a család helyzetében

Nincs változás Kedvezőtlen változás Kedvező változás Nem derül ki a változás iránya Összesen

az első helyen

143 17 10 5 175

A családok száma (db.) a második a harmadik helyen helyen

160 6 6 4 176

173 1 1 1 176

A gyermekvédelmi gyámok alig néhány gondozott esetében látnak esélyt a hazagondozásra. Szöveges válaszaik alapján a családból kiemelés indokai, a család körülményei nem változtak meg, sőt gyakran rosszabb lett a helyzet. A gyámok a szakellátásban részesülő gyerekek és az érintett családok háromnegyede (74-77%) esetében nem fogalmaztak meg javaslatot az ellátottak közeli jövőjével, illetve elhelyezésével kapcsolatban. A szakellátásból hazakerülés ritka: mind a gyerekek, mind a családok kevesebb, mint tizedénél (15 család, 29 gyerek) javasolják a gyámok a nevelésbe vétel megszüntetését. (A 30. ábra – alacsony esetszámok mellett – a javaslatok alakulását jelzi a roma és nem roma gondozottak között.) 24. táblázat: A szakellátásban nevelkedő gyerekek és az érintett családok száma és megoszlása a gyermekvédelmi gyámok szakmai javaslata szerint

Javasolja-e, hogy a közeljövőben… Nincs javaslat Örökbefogadás kezdeményezése Nevelésbe vétel megszüntetése Egyéni elhelyezési terv módosítása Gondozási hely megváltoztatása Összesen

Családok száma, megoszlása, db. % 130 74,3 19 10,9 15 8,6 1 ,6 10 5,7 175 100,0

Gyerekek megoszlása, száma, fő % 234 76,5 31 10,1 29 9,5 1 0,3 11 3,6 306 100,0

60

30. ábra: A roma és nem roma gyerekek számának megoszlása a gyermekvédelmi gyámok szakmai javaslata szerint Roma (N=216 fő)

75,5%

Nem roma (N= 63 fő)

12,5% 7,9%3,7%

82,5%

Együtt (N= 279 fő)

3,2%11,1%3,2%

77,1% 0%

20%

40%

10,4% 8,6%3,6% 60%

80%

Nincs javaslat

Örökbefogadás kezdeményezése

Nevelésbe vétel megszüntetése

Egyéni elhelyezési terv módosítása

100%

Gondozási hely megváltoztatása

4.1.5. Az adatlapos vizsgálat eredményeinek összegzése A Nógrád megye gyermekvédelmi szakellátását több eszközzel vizsgáló kutatás egyik elemeként valósítottuk meg az adatlapos felvételt. A célunk az volt, hogy a megyei rendszerben lévő kiskorúakról teljes körű és részletes képet kapjunk azoktól a szakemberektől, akik „esetfelelősként” ismerik a gyerekek bekerülésének körülményeit, rendszeren belüli útjukat és hazagondozási esélyeiket. Összesen 308 gyerek (és 177 család) szakellátással kapcsolatos jellemzőit elemeztük több szempont szerint, illetve kiemelt elemzési irány volt a cigány és nem cigány ellátottak közötti különbségek feltárása (amelyek – sokszor hangsúlyoztuk – nem jelentenek szignifikáns összefüggéseket). A vizsgálat eredményei alapján azonban tehetünk megállapításokat a megyei rendszer működésének bizonyos aspektusairól és működési mechanizmusairól. 





Egyfelől a családból történő kiemelés viszonylag kiterjedt probléma Nógrád megyében (a megye összes településének közel feléből vannak szakellátásban gyerekek). Másfelől az is látszik, hogy elsősorban a megye leszakadó községei a „kibocsátó települések”, a kiskorú gondozottak kétharmada legfeljebb kétezer fős faluban élt nevelésbe vétele előtt. A relatíve jobb helyzetű városok „bekerülési mutatói” jóval alacsonyabbak, mint az érintett falvaké, ami nem lehet független utóbbiak társadalmi-gazdasági állapotától és a megelőző szolgáltatások minőségétől, kapacitásától. Az érintett családok etnikai és gyerekszám szerinti összetétele szintén arra utal, hogy a mélyszegénység, a súlyos nélkülözés és a gyerekek szakellátásába kerülése között szoros a kapcsolat. A kiugróan magas szegénységi kockázatú cigány és sokgyerekes családok (gyerekei) erősen felülreprezentáltak a megyei szakellátásban. A családok kétharmadára jellemző a vizsgált „szociális problémák” legalább egyike (amelyek persze nem nagyon elválaszthatók egymástól); ötödük minden szempontból „súlyosan deprivált”. A megye szakellátásában nevelkedő kiskorúak fele kisgyerekként (legfeljebb 5 évesként) került a rendszerbe, közöttük többségben vannak azok, akiket kétéves korukig vettek nevelésbe (ez alátámasztja a szakemberek által tapasztalt megyei tendenciát). A gyerekeket 61











átlagosan hat és fél évesen emelték ki családjukból; ők nagy eséllyel nem kerülnek haza. Az ellátottak tizede 1999-2005 között, további ötöde 2006-2010 között vált gondozottá (az évek múlásával egyre reménytelenebb a hazagondozás). A gyermekvédelmi gyámok szerint a szakellátásba utalás magasan vezető indoka – kissé önkényes összevonásunk alapján – a gyerekek elhanyagolása, veszélyeztetése, a „szülői alkalmatlanság”. Ennél jóval ritkább kiemelési érv a szülők fizikai - mentális állapota, szenvedélybetegsége, a gyerekek deviáns magtartása, a szociális és lakáshelyzet, illetve a fizikai bántalmazás. 2014 előtt a megye szakellátásában részesülő gyerekek többsége intézményben élt; 2014től – az aktuális szakpolitikai iránynak megfelelően – közel azonos a nevelőszülőnél és a gyermekotthonban vagy lakásotthonban nevelkedők száma. 2016 februárjában közel 160 kiskorú volt nevelőszülőnél, a megyei hálózat 90 százalékos kihasználtsággal működött (ugyanakkor tudható, hogy a gyakorlatban komoly problémát okoz a 12 éven aluli gyerekek kötelezően nevelőszülőnél történő elhelyezése). A gyerekek több mint kétharmadának rendszeres a kapcsolata a szülővel (rokonnal), ami előfeltétele, de közel sem garanciája a hazakerülésnek. Ahhoz szükség lenne arra is, hogy a kiemelés indokaként rögzített helyzet kedvezően változzon. Kedvező változást viszont alig néhány családnál tapasztaltak a gyermekvédelmi gyámok, akik a gyerekek mindössze tizede esetében javasolják a nevelésbe vétel megszűntetését. Kutatásunk szerint a szakellátásban gondozottak közel 80 százaléka cigány (vagy „félig cigány”). Ez olyan mértékű felülreprezentáltságot jelent, amelyet önmagában nem magyaráz sem a cigány népesség megyén belüli magas aránya, sem az érintett falvak cigány népességének többségére jellemző mélyszegénység. A már többször jelzett korlátokkal, de adataink alapján az érintett családok helyzete, a különböző problémák elfordulása közel azonos mértékű a cigány és a nem cigány családok körében, ugyanakkor a szülői elhanyagolás, veszélyeztetés (a „szülői-családi probléma”) valamivel gyakoribb kiemelési indok a roma, mint a nem roma családok között. A cigány gyerekeket átlagosan mintegy két évvel fiatalabb korban (hatévesen) vették nevelésbe, mint a nem roma ellátottakat. A megyei szakellátásban a roma gyerekek nagyobb arányban élnek nevelőszülőnél, és közel azonos arányban laknak intézményben, mint a nem romák. Előbbiek ötöde, utóbbiak töredéke nem jár köznevelési-közoktatási intézménybe (ami összefüggésben lehet azzal is, hogy a cigány gyerekeket jellemzően fiatalabb korában veszik nevelésbe, mint a nem cigányokat). A hazagondozás esélyei terén nincsenek különbségek: a cigány és nem cigány családok egyaránt 90 százalékánál nem történtek változások, a nevelésbe vétel megszüntetését mintegy tizedük esetében javasolják a gyermekvédelmi gyámok. Vizsgáltunk hangsúlyos irányáról összességében elmondható, hogy a rendszerbe kerülés, a családból kiemelés során lehetnek olyan körülmények és működési mechanizmusok, amelyek a cigány gyerekek súlyos felülreprezentáltságát okozzák. A cigány és nem cigány gyerekek szakellátáson belüli elhelyezése, gondozása és kikerülési esélyei között – kis mintás kutatásunk szerint – nincsenek jelentős különbségek, illetve nem mutatható ki, hogy az etnikai származás befolyásolná ezeket.

62

4.2. Nógrád megyei alap- és szakellátásban dolgozó szakemberekkel készült interjúk elemzése Az interjúk elemzése komoly kihívás elé állítja a kutatót, mivel a kvalitatív módszertan jellegzetességei miatt inkább illusztrálja, mintsem reprezentálná a megyei helyzetet. Ennek ellenére igyekeztünk a megyei gyermekvédelem teljes spektrumát lefedni: az alapellátás rendszeréből védőnőkkel, családgondozókkal, gyermekjóléti szakemberekkel interjúztunk; a szakellátás rendszeréből gyermekotthon vezetővel, nevelő szülői hálózat szakemberével, gyámügyi osztály és a megyei gyermekvédelem vezetőivel; illetve egy iskolaigazgató és egy polgármester is bekerült az interjúalanyok körébe. Bár a gyermekvédelmi törvény alapszellemiségének ez ellentmond, az összes interjút egybevetve kijelenthető, hogy a kiemelés felsorolt okainak közös nevezője leginkább az, hogy ma Magyarországon a gyermekek döntő többsége a család mélyszegénysége miatt kerül szakellátásba. Az interjúalanyok kivétel nélkül azt is megerősítették, hogy a gyerekek túlnyomó többsége roma származású: körülbelül 80%-ra becsülik a roma gyerekek arányát a szakellátásban, ehhez képest alig kevesebbre becsülik a védelembe vett gyerekek arányát, és legfeljebb az alapellátás látókörébe került gyerekek arányánál csökken valamelyest a roma gyerekek becsült aránya.84 Figyelembe véve a romák arányát a társadalomban, ez súlyos felülreprezentáltságot jelent, ugyanakkor figyelembe véve a mélyszegénységben élőkön belül a romák arányát, már kevésbé szembeszökő az aránybeli eltolódás. Ugyanakkor létezik egy ennél egy sokkal nehezebben megfogható szempont is, a romák etnikai kisebbségi léte, ami nem írható le pusztán szociális kategóriaként, tehát nem tekinthetünk a problémára csupán szegénységi kérdésként. A többségi társadalomban a romákkal szemben tapasztalható előítéletesség mélyen begyökereződött természete az interjúkban életmódként, felelőtlenségként, szélsőséges esetben élősködőként (azért szül gyereket, hogy kapjon pénzt) jelenik meg, és a többségi középosztálybeli értékrend megfellebbezhetetlen igazságaként határozza meg azokat az okokat, amelyek egyértelművé teszik a roma családokból a gyerekek kiemelését. Az interjúk alapján úgy tűnik, mintha pontosan leírható lenne az az állapotot, amikor a kiemelés már elengedhetetlen, és egyáltalán nem merül fel az a szempont, hogy egy másik társadalmi csoporthoz tartozó embernek eltérő stratégiái lehetnek a (túl)éléshez. Ugyanakkor az interjúkból mégis az derül ki, hogy ezek nem valami normatív módon megragadható jellemzők, hisz maguk az interjúalanyok is elmondják, hogy a családgondozó személyétől függ, hogy történik-e kiemelés vagy nem. A kutatás szűkös keretei miatt a családokkal egyáltalán nem, csak a szakemberekkel interjúztunk, így a fentebb felvetett hipotézis, miszerint konfliktus lehet az alapellátás szereplői és a roma családok szemlélete között a szegénység, illetve az ebből származó elhanyagolásról való elképzelésekről, illetve kezeléséről, korábbi kutatói és szakirodalmi tapasztalatokból vonhatóak le. Az interjúk alapján inkább úgy tűnik, hogy a kiemeléshez a szegénység mellett az elhanyagolás és a (vélt) nem együttműködő viselkedés vezet, mely utóbbi kettő eléggé Ez persze másképp nézne ki, ha a családok számát néznénk, a kiemeléseknél különösen jellemző a kis családszám-nagy gyerekszám jelenség, de a szakellátásban lévő gyerekek magas aránya szempontjából ez nem számít. 84

63

szubjektíven megítélhető. Mivel sokkal alacsonyabb arányban emelnek ki gyerekeket bántalmazásért vagy családon belüli súlyos konfliktusokért, amelyek nem kötődnek szorosan a család társadalmi helyzetéhez, ezért indokolt az a feltevésünk, hogy a kiemelés a szegénységgel és gyakran az egymás meg nem értésével, bizalmatlansággal, akár előítélettel is párosulva történik. Az interjúkban elhangzottak közös jellemzője, hogy a megkérdezettek túlnyomó többsége a rendszert olyan adottságként fogadja el, amelyben kisebb-nagyobb működésbeli átalakításokra azért szükség van, de alapvetés az, hogy az érintett családoknak és gyermekeiknek kell a rendszerhez igazodniuk és nem a rendszernek ő hozzájuk. Ez úgy is megfogalmazható, hogy nagyon sok esetben a többségi társadalom normarendszeréhez való meg nem felelés vezet a kiemeléshez. Ezt több interjúalanyunk által elmondott példák is igazolják, azaz miután a kiemelés után a családok a rendszer által megfogalmazott követelmények szerint rendezték körülményeiket, a gyerekek hazakerülhettek (annak ellenére, hogy hazagondozás amúgy nagyon ritkán történik). Ez egyértelműen azt mutatja, hogy a kiemelés okai a nem megfelelő szociális körülmények voltak (nem pedig például bántalmazás), ami felveti azt a kérdést, hogy kinek mi számít megfelelő, még nem veszélyeztető környezetnek, és hogy az alapellátáson belül miért nem történhetett meg az a gondozás, ami megakadályozhatta volna a kiemelést. Végül pedig le szeretnénk szögezni, hogy az állami rendszerek diszkriminatív jellege nem a gyermekvédelemnél jelentkezik először. A gyerek kiemelését alapvetően a mélyszegénységből való kikerülés reménytelensége idézi elő. A mélyszegénységet pedig tovább mélyíti a romákat sújtó, az élet minden területén jelenlévő megkülönböztetés és egyenlőtlenség: a lakhatási szegregáció, a foglalkoztatási diszkrimináció, az oktatási szegregáció, a különböző ellátásokhoz való hozzáférés egyenlőtlensége, az egészségügyben tapasztalható megkülönböztetés, a hivatalokban történő minden napos diszkrimináció, stb. 85 4.2.1. Családok helyzete A gyerekes családok helyzetében beállt változásokkal kapcsolatban a legtöbb interjúalanyunk azt erősítette meg, hogy a helyzet rosszabbodott az elmúlt években, a családok még szegényebbek, mint voltak. A válaszokat tipizálhatjuk aszerint, hogy a családok mélyülő szegénysége rajtuk kívül eső rendszerprobléma, illetve hogy maguk a családok okolhatóak-e a romló feltételek miatt. A megkérdezett szakemberek egyikében sem merült fel, hogy az utóbbi évek szociálpolitikai intézkedéseinek, a szegényeket kriminalizáló szabályozások bevezetésének szerepe lenne a családok romló helyzetében, sokkal inkább - különösebb konkrétumok nélkül - a „régen azért jobb volt, és az élet egyre nehezebb” általános Példa kutatásokból: Neményi Mária (2004) Kultúra és kommunikáció, in: Pilling János (szerk.): Orvosi kommunikáció. Medicina, Budapest Kertesi Gábor – Kézdi Gábor: Általános iskolai szegregáció Magyarországon az ezredforduló után, Közgazdasági Szemle, LVI. évf., 2009. november (959–1000. o.) Virág Tünde: Kirekesztve. Falusi gettók az ország peremén, Akadémiai Kiadó, Budapest, 2010. Tardos Katalin (2015). Halmozódó diszkrimináció. Kirekesztés és integráció a munkaerőpiacon. Szeged: Belvedere Meridionale 85

64

közhangulatot mutatták be az interjúkban. Szintén általános tapasztalat, hogy miközben valamennyire elismerik a családok szegénységét és reménytelen helyzetét, sőt a kiemelés okait firtatva a legtöbb szakember egyértelművé teszi, hogy a családok döntő többsége nagyon szegény, a kiemelés okairól beszélve - ellentmondva önmaguknak is - már azt az álláspontot képviselik, hogy meg lehet élni abból, amit a családok kapnak az államtól és végső soron a családok felelnek azért, amiért a kiemelés megtörtént. Ennek ellenére megjelentek azok a vélemények is, amik az egyenlőtlenül működő társadalmi rendszer áldozatának látják a családokat. „A közmunka szart sem segít a dolgokon (…) ez pont arra jó, hogy ne haljál éhen, de semmit nem tudsz belőle érdemben letenni az asztalra. (…) Vannak olyan családjaink, akiknél bizony nehézséget okoz az, nem az, hogy hazagondozzuk a gyereket, hanem egyszerűen még az iskolai szünetekben sem tudják biztosítani sajnos azt az ellátást, ami kellene nekik. (…) Hiába dolgozik apa is, anya is közmunkán (…) Nem tudom, hogyan lehetne azon segíteni, hogy ha az ember dolgozik, akkor abból el tudja magát, a családját tartani. Ezen mi nem tudunk változtatni. (gyerekjóléti alapellátás, munkatárs) Az elszegényedésért többen is a munkalehetőségek hiányát teszik felelőssé. “Generációk nőttek fel úgy, hogy a szülőknek nem volt munkájuk. A roma családok közül egyet sem tudunk mondani, akinek rendes munkája van, inkább csak a közmunka jellemző.” (gyerekjóléti alapellátás, munkatárs) A legtöbb interjúalanyunk azonban a családok felelősségének látják, és a családokat hibáztatják azért az életért, ahogy élnek. „Aki akar, és becsületesen akar élni, az meg tud élni. Az egyik legnagyobb probléma az, hogy a szegénységet összetévesztik az elhanyagolással. És amíg szegény az ember, és rend van körülötte, és igyekszik terelni a gyerekét, addig nincs probléma. (…) Mindenkinek van rendszeres jövedelme, mivel már jövedelemnek számít a családi pótlék, a családtámogatási rendszer, a rendszeres gyermekvédelmi kedvezmény, az Erzsébet-utalványokkal, az ingyen étkeztetéssel ezeken belül, tankönyvek; és akkor ő azt mondja, nem kap semmit.(…) Van egy ilyen stratégia, van egy pár gyerek, és akkor abból valahogy kigazdálkodják. Nem biztos, hogy arra van éppen igény, hogy benti vécé legyen, folyóvíz legyen, nekik másra van igény. (…) Átlagban jellemző a szegénység, de aki már ilyen nagyon-nagyon mélyszegénységben él, hát az, mondjuk, száz százalékban roma.” (gyerekjóléti alapellátás, munkatárs) Visszatérő vélemény, hogy a mélyszegénységgel mentális problémák is társulnak, illetve a szülők teljesen elveszítik a motivációjukat. Többen úgy látják, hogy ez utóbbiak nem a szegénység következményei, hanem épp ellenkezőleg, ezek vezetnek a még mélyebb nyomorhoz.

65

„Egyre nagyobb az elszegényedés, lecsúszás. A szülők mentális állapota egyre inkább romlik. Sok pszichiátriai kezelés alatt álló szülővel van kapcsolatunk.” (gyerekjóléti alapellátás, munkatárs) Sok olyan szülővel vannak most is kapcsolatban a szakemberek, akikkel korábban gyermekként foglalkoztak. „Ezek a szülők nem fognak tudni értéket adni az ő saját gyerekeiknek sem, és ha ezt hagyjuk, hogy így menjen tovább, akkor nagyon rossz vége lesz. A gyerekek 16 éves koruk után ki is kerülnek az iskolarendszerből, korán vállalnak gyermeket.” (gyerekjóléti alapellátás, munkatárs) 4.2.2. A kiemelés okai, a szakellátásban élő gyerekek jellemzői A kiemelés okainak elemzésénél több (ön)ellentmondásba is beleütköztek interjúalanyaink. Az önellentmondás leginkább az intézményi hiányosságok és a családok felelőssége között húzódik. A legtöbb – különösen az alapellátásban dolgozó – szakember szerint a megyében az alternatív szolgáltatások (átmeneti gondozás, helyettesítő szülő) teljes hiányával is magyarázható, hogy több gyerek is úgy kerül szakellátásba, hogy az alternatív megoldások elengedőek lennének, miközben ugyanezek az interjúalanyok – alkalmazkodva a rendszer adottságaihoz - a kiemelést teljesen normális következményként látják. De ugyanilyen példának tekinthető az, amikor a problémák eszkalálódása vezet a kiemeléshez, holott lettek volna még olyan pontok, ahol be lehetett volna avatkozni (pl. pszichológiai segítség a gyereknek az iskolai problémák elkerülése végett). Itt is ugyanaz az ellentmondás mutatkozik meg: maga a szakember véleménye, hogy kellett volna hathatósabb segítség a családnak, a kiemelést mégsem tekinti méltatlannak vagy igazságtalannak. Továbbá szakemberenként eltérő, hogy a kiemelés kapcsán a családokat a körülményeik áldozatainak vagy a körülményeik okozóinak látják, abban ugyanakkor mindenki megegyezik, hogy a legtöbb esetben a kiemelés visszavezethető az aluliskolázottsággal és munkanélküliséggel párosuló teljes depriváltságra és mélyszegénységre. Az alábbi idézet tökéletesen illusztrálja, ahogy a szakember a saját nézőpontjára, mint megfellebbezhetetlen igazságra tekint, amihez képest a roma családok vélt nézőpontja elfogadhatatlan, sőt oka lesz a kiemelésnek. „A gyerekek kiemelése ellen a szülők teljes mértékben tiltakoznak. Ők nem érzik magukat abban hibásnak, hogy a gyereket be kellett utalni. (…) Mert nem érti azt, hogy az a lakás miért nem lehet koszos? Mert ő neki az nem kosz, azt nem éli meg piszkosnak. Azt nem éli meg, hogy azzal a gyerekkel foglalkozni kell, vagy el kell járni iskolába.” (gyerekvédelmi szakellátás, munkatárs) A gyermekvédelmi törvény 1997-es bevezetése óta a szakellátás egyik vezető szakembere szerint nagy figyelmet fordított az alapellátás a családban való megtartásra. A törvény bevezetését követően jelentősen csökkent a szakellátott gyerekek száma (5-700-ról 100-200 66

fővel kevesebbre), de ezt a törvény bevezetésével járó bizonytalanságokkal (kinek mi is a valódi feladata) magyarázza. Idővel két tipikus korosztály, az újszülöttek és egy-két évesek közül, illetve a 10-14 éves korosztályból került ki a szakellátott gyerekek zöme. A megye gyermekvédelmi szakellátási rendszerének egyik vezetője szerint a szakellátásban nevelkedő gyerekek 90-94%-a roma. Véleménye szerint a szakellátott gyerekek nagyjából 15%-a az, akiket kizárólag mélyszegénység miatt emelnek ki. „15%, de ez is összetett, lehet egy abúzus mögött is mélyszegénység, szülői elhanyagolás mellett is lehet mélyszegénység, de kifejezetten emiatt bekerülők száma kevés. Ha nem bekerülési okok szerint nézzük, akkor azért a családokat jelentős mértékben jellemzi a szegénység.” (gyerekvédelmi szakellátás, vezető) Az alapellátásban dolgozó szakemberhez képest ő sokkal alacsonyabbra teszi a szakellátott gyerekek kiemelése mögött húzódó, végső okként megjelenő szegénység arányát. „Az anyagi ok kevés százalékban van, a jogszabály sem engedi, a háttérben olyan 4050%-ban van ott a szegénység. Sokan saját jogon kerülnek be, például drog miatt tizenéves korban és egyre többen kerülnek be saját kérésre is, nem sokan, de egyre jellemzőbb.” (gyerekvédelmi szakellátás, vezető) Ehhez képest az alapellátásban dolgozóknak más a benyomásuk, ők a háttérben a szegénységet, illetve az ezzel párosuló „felelőtlen és elhanyagoló” életmódot tekintik a kiemelés legfőbb okának. 86 Ritka kivételnek számít az a több falut is ellátó családgondozó, aki a családokat helyzetük áldozataként látja, aki szerint nem a szülő viselkedése, hozzáállása a legmeghatározóbb oka a szakellátásba kerülésnek. “Az csak része [felelőtlenség, elhanyagolás], abszolút nem mindenki ilyen. Tehát valaki tényleg nem önhibájából: nem iszik, eljár arra a nyomorult, rohadt közmunkára, mégsem bír egyről a kettőre előre menni, se ő, se a párja nem bírnak. Ilyenből is van, hogyne lenne, egyértelmű. Meg olyanból is van, aki bizony nem biztos, hogy mindent megtett a gyerekeiért; van ilyen is. A két fő ok, a körülmények, amelyek anyagi okokra vezethetők vissza és a szülői „magatartás” közül a szülői veszélyeztetés a gyakoribb.” (gyerekjóléti alapellátás, munkatárs) Mindössze két olyan alapellátásban dolgozó szakember volt, aki azt fogalmazta meg, hogy a családok és szakemberek között húzódó meg nem értés, az élettel és a gyerekek biztonságával kapcsolatos eltérő percepciók is lehetnek az okai annak, ha a szakember végül a kiemelés mellett dönt.

Az eltérő vélemények a szakellátásban élő gyerekek szegénységével kapcsolatban azért is alakulhatnak ki, mert a legtöbb bekerülő gyerek nem részesült korábban alapellátásban, és vélhetően a kiemelés okai is differenciáltabbak, mint amit az alapellátás munkatársa a munkája során tapasztal. 86

67

„Én ezt nem tartom problémának [mármint, hogy nincs kiságy, kiskád, stb.], mert ez az ő kultúrájuk. Ők így élnek már évszázadok óta, így nevelik a gyerekeiket. (…) Sok családnál, hogy nincsenek meg azok az eszközök (kiságy, fürdető kád) amik elvártak lennének, már emiatt is kiemelésre tesznek javaslatot, ezek viszont anyagi jellegű problémák, amire mi nem kiemelés kezdeményezésével reagálunk, hanem segítjük a szülőket abban, hogy a gyermeket a legmegfelelőbb módon el tudják látni. (…) Hogy valaki szakellátásba kerül vagy sem, a szakember (a családgondozó) személyiségétől, személyétől függ. Mindegyik máshol érzi a tűréshatárt, hogy meddig tartható meg a gyermek a családjában.” (gyerekjóléti alapellátás, munkatárs) Egy másik családgondozó is hasonló véleményt fogalmazott meg a szakemberekkel kapcsolatban. Szemléletformálására lenne szükség a szociális területen. Olyan szociális szakembereket kellene képezni, akik nem a gondozott családokat teszik felelőssé azért a helyzetért, amiben élnek, és nem a saját elvárásaikat próbálják meg számon kérni rajtuk, hanem megpróbálják magukat egy kicsit belehelyezni a család jelenlegi helyzetébe, és ahhoz képes próbálnak meg kisebb sikereket elérni. (gyerekjóléti alapellátás, munkatárs) A szakellátásban dolgozó szakemberekkel készült interjúkból az derül ki, hogy míg a bekerülő gyermekek száma nőtt az elmúlt években, különösen 2015-ben volt ez érezhető, a családba történő visszahelyezések lehetősége minimálisra csökkent. Alapvetően szociális okokkal, anyagi körülmények miatt kialakult családi elszegényedéssel magyarázzák, ami hozza magával a gyermekek veszélyeztetését minden területen (testi, érzelmi, értelmi). „Nagyon nehéz. Most az utóbbi időben, legalábbis a nevelőszülői hálózatban, a legtöbb gyerek a kórházból került be csecsemőként. Tehát megszülettek, és otthagyták a szülők. Korábban ez nem volt jellemző. Van olyan csecsemő, akinek már a testvérei itt vannak, és már őt sem engedték haza. Vagy éppen otthagyta az anya a kórházban, vagy az első gyerek mégsem kellett, de még nem tudom. Igazából még nem néztünk utána, mert ez friss, hogy ilyen sok újszülött van. (…) De egyébként az elhanyagoltság, sok gyerek, munkanélküliség, ez a jellemző, ami miatt bekerülnek. (…) Ugye, azt mondja a törvény is, hogy anyagi ok miatt nem kerülhetne be gyerek a rendszerbe. De összefüggés van benne, mert ha nincs pénz, akkor nem tudja a gyógyszert megvenni, nem tudja etetni. (…) Bár azt mondják, hogy az óvoda, az iskola biztosítja az étkezést, de hétvégeken hogyan.” (gyerekvédelmi szakellátás, vezető) Bár a bántalmazás is előfordul olykor, de abban szintén hasonlóan vélekedtek a szakemberek, hogy arányaiban sokkal kevesebben kerülnek be ilyen okok miatt. „A bántalmazás is megjelent, akár az érzelmi bántalmazás, a fizikai, a szexuális bántalmazás, de ez most inkább nem jellemző. És akkor ugye, testvérsorok kerülnek ki a családból. Tehát akkor egy időszak erről szólt, hogy testvérsorok vagy testvérpárok 68

jöttek be. Most nem, most a csecsemők (…) Hogy mi lehet ennek az oka, nem tudom. (gyerekvédelmi szakellátás, vezető) Voltak olyan szakemberek, akik szerint a bekerülés okaiban nem történtek változások az elmúlt évtizedekben, de a szakellátás egyik megyei szintű volt vezetője cáfolja ezt a véleményt. „A tendencia szerint, gyermekvédelmi törvény megjelenésétől a szakellátásba bekerülő gyermekek száma eleinte csökkent. Az elmúlt 2 év során emelkedést mutat. A bekerülési okok is lényegesen megváltoztak, összetettebbek. A szülők részéről a szegénység, az elhanyagoló életmód, az abúzus valamilyen formája nagyon sokszor együtt van jelen. A saját jogán bekerült fiatalok nagy része már valamilyen bűncselekményben részt vett, náluk nem ritka a kábítószer használata. (…) Lényegesen nagyobb a száma a bekerültek között a beteg, pszichésen sérült gyermekeknek.” (gyerekvédelmi szakellátás, vezető) Az egyik gyermekotthon vezetője szintén alátámasztja, hogy az utóbbi években megnőtt a kiemelések száma (250-ról 310-350-re nőtt a számuk megyei szinten), amit a problémák jobb felderítésével magyaráz. Úgy látja, hogy a bekerülési okok azonosak cigány-nem cigány gyermekek esetében. A bekerülések legfőbb okának anyagi, életmódbeli problémákat fogalmazott meg, amit ő elhanyagolásként értelmez. A gyerekek állapota az elhanyagolások okán egyre rosszabb. Úgy gondolja, hogy jelenleg, ha kiemelésre kerül sor, az már nagyon súlyos problémát feltételez. Korábban hamarabb reagált a rendszer a problémákra kiemeléssel. „Nehéz azt megmondani, hogy milyen társadalmi probléma vezetett el odáig, hogy már nem is gondolkodnak abban, hogy dolgozni kéne meg a higiéniára vigyázni kéne (…) Az, hogy neki az a normális, hogy koszban él és hogy ez miért probléma, azt ő nem érti. (…) Vagy ha van pénz, akkor azt be kellene osztani. Nem lehet elvárni egy mélyszegénységben élő roma családtól, hogyha kap pénzt, akkor ő azt majd beosztja. Nem. Azt ő azonnal elkölti, lehet, hogy még aznap.” (gyerekvédelmi szakellátás, munkatárs) A rosszul működő rendszerre példa, miképp tud eszkalálódni a helyzet, ami aztán végső soron kiemeléshez is vezethet. Az egyik alapellátásban dolgozó gyerekjóléti szakember véleménye szerint az elhanyagolás a lakáshelyzettel indul, majd miután a például a gyermeknek szükséges pszichológiai segítséget nem tudják megadni, így az iskolában is felhalmozódnak a problémák, ami kiemeléshez is vezethet. Itt több ponton is elmaradt a szükséges beavatkozás. “(…) a ruházatuk, a gyerekek ellátása, vagy hogy hogy néznek ki az iskolaszerei az iskolás gyereknek, az még úgy hozzáadódik. (…) És itt megállunk, adunk nekik időt, hogy próbáljon változtatni, és ha nem tud változtatni, mert jönnek olyanok, hogy a gyerek iskolában egyszerűen kezelhetetlen, nem jut el szakemberhez. Mert bizonyos esetekben nincs más megoldás, csak a gyógyszer sajnos. Egy (gyemek)pszichiáter van tudomásom szerint a megyében. Őneki terápiára szerintem ideje nincs. Annyi, hogy beszélget egy szülővel, ha megtudja, hogy a gyereknek mi a problémája, akkor megírja 69

a megfelelő gyógyszert, és ez bizonyos szinten tompítja a magatartási problémát. De ha nem viszi el, ha nem kapja meg a gyerek ezt a megsegítést, akkor az iskolában ott vannak a gondok, összejött az igazolatlan, a lakhatása rossz, és közben az anyukát nem érdekli semmi: majd valahogy lesz, majd megígérem, majd megcsinálom, és semmi sincs megcsinálva, amit ígér. (…) Tehát ez így komplexen.” (gyerekjóléti alapellátás, munkatárs) A megyében megnövekedett csecsemő kiemelések kapcsán is többször elhangzik, hogy úgy emelnek ki csecsemőket a körülményeik miatt, hogy az a szülők teljes ellenállása mellett történik, ahogy ők fogalmaznak „érzelmileg mégis kötődnek a szülők a gyermekeikhez”. Ezekben az esetekben sem képes az ellátó rendszer a körülmények megváltoztatására, így kiemeléssel oldják meg a problémát. Ezért persze nem az eszköztelen alapellátás felel egyedül, hanem - ahogy már fentebb is írtuk - a diszfunkcionális rendszerek a romákat még súlyosabban érintik a megkülönböztetések miatt kialakult egyenlőtlenségeken keresztül, ami azt eredményezi, hogy akkor sem maradhatnak a családban a gyermekek, ha a szüleik ehhez ragaszkodnak. „Ennek mindig az az előzménye, hogy az anyukának már az előző gyerekei is bent vannak. (…) Végig gondozatlan volt, nem látta az anyukát például, csak szüléskor a nőgyógyász, azt ikreket szült. És másnap fogja magát, és elballag. És akkor még nem is akar lemondani a gyerekről. (…) Nem tudnak mérlegelni, tehát érzelmileg kötődnek a gyerekeikhez annak ellenére, hogy nem tud megtenni mindent, ami szükséges lenne.” (gyerekjóléti alapellátás, munkatárs) Az egyik települési védőnő ki is mondja, hogy egyszerűbb nem hazaengedni, mert utána még nehezebb kiemelni. Ő feltételekhez köti a hazaengedést, és már a szóhasználat is nagyon árulkodó arról a paternalista szemléletről, amiről fentebb írtunk. “(…) ha már itthon van a családban a gyermek, és onnan, akármilyen rossz a helyzet, nagyon nehéz valahogy azt elintézni, hogy őt onnan elvigyék. Így meg, ha meghúzzuk a határt, hogy igen, ezek a feltételek. Ha a szülésig megvan, akkor lehet, de ha nem, akkor megy a gyerek tovább, ahova neki kell menni. (…) Nincs az, hogy, na jó, alkudunk még két hetet, mert épp most, mert dolgozott, mert nem volt itthon, nem tudott kimeszelni (…) és igen, ahhoz már kőkeményen kell tenni, hogy a gyerek hazajöjjön. (…) Hogy ezt a szülő hogy veszi, az a szülőtől függ, én következetes próbálok ebben lenni. Felépítek egy rendszert, amit az elejétől fogva kell, hogy teljesítsen. Ami nálam úgy kell, hogy legyen, az a vizsgálatok. Terhesség alatt minden vizsgálatra el kell, hogy menjen, többé-kevésbé akkor, amikor mondom. (…) Az, hogy én nyomon tudjam őt követni a terhesség alatt. (…) A másik, hogy a lakáskörülmények megfelelőek legyenek. (…) Minimum legyen kimeszelve, hát az ágyak száma, az már annyira nem, mert gyerekágy, az mondjuk, eléggé ritka, babaruhák, babakelengye, tehát, ami a babaváráshoz szükséges, az minden legyen meg. Legyen tüzelő, az összes többi gyereknek legyen kaja. Meg úgy összességében, hogy is mondjam, hogy úgy együttműködjön a család. (…) Ilyeneken szokott megcsúszni a dolog, hogy vagy egyáltalán nincs babaruha, vagy egyáltalán 70

nincs kimeszelve, vagy még a kiskönyvet is lehet, hogy elhagyta. Én összességében szoktam nézni a dolgot. (…) Nyilván nem az utolsó héten szoktam bejelenteni, hogy ezek a feltételek, és ha nem teljesülnek, nem jön haza a gyerek. Szembesülnek ők már ezzel előtte is, hogy mik az elvárások. Igazából akkor úgy fellángol a dolog, amikor tényleg arról van szó, hogy nem hozhatják haza a gyereket, megkeresnek akkor napjában többször.” (védőnői szolgálat, munkatárs) Miközben ugyanez a szakember teljesen tisztán látja, hogy a védelembe vétel, és végső soron a kiemelések mögött rossz életkörülmények állnak, a család problémái az anyagi körülményekből adódnak. „De az egy nagyon tág fogalom, hogy anyagiak miatt nem emelünk ki. (…) Ezek a sokgyerekes családok úgy működnek, hogy mielőtt a gyerek jön, akkor megint kifestünk. Tehát rendbe kapjuk. Ha kell, kér kölcsön. (…) Semmilyen tartaléka nincs a szerencsétlennek, ő maga terhesen is éhezik. (…) Ez többnyire romáknál fordul elő.” (gyerekjóléti alapellátás, munkatárs) A szegénységről beszél egy másik szakember is. „Biztos, hogy a gyerekek többsége mélyszegénységben él, mert abból kiindulva, hogy amikor bekerülnek a nevelőszülő otthonába, és rácsodálkoznak dolgokra. Egy ételre, ami nekünk mindennapos, és rácsodálkoznak, mondjuk, egy fasírtra, egy rántott húsra vagy egy pörköltre, tehát innen leszűrhető, hogy otthon azért nem volt nekik ez. Tehát nagyon mélyszegénységben élhettek ezek a gyerekek.” (gyerekjóléti alapellátás, munkatárs) Az egyik, romák által magas arányban lakott falu polgármestere szerint ott van nagyon sok ilyen jellegű probléma és tennivaló, ahol leginkább szegények az emberek. „Ez a kettő sajnos így függ össze. (…) Szerinte a családokban nincs felelős gazdálkodás, a problémák megoldására nincs eszköz, „jelen esetben pénzeszköz”. Ennek egyik fő oka a korai gyerekvállalás, nagyon sok gond ebből adódik, hogy a szülő maga is gyermek és a szülői gondoskodás a gyerek irányába nem olyan szinten van meg (…) nem alakult ki benne az a felelősség, hogy ő egy gyerek életéről és jövőjéről kell, hogy gondoskodjon és legyen felelős, mikor még őróla is gondoskodni kell.” (polgármester) A szakemberek természetesen úgy érzik, hogy a gyerekek kiemelése mindig indokolt. Ha beszélnek is az intézmények diszfunkcióiról, ezt nem kötik a kiemelés okaihoz, a felelősséget a családokra hárítják. Úgy érzik, hogy a kiemelést megelőzte a lehető legszélesebb körű segítségnyújtás és támogatás, és ha ez nem hozott eredményt, akkor történik meg a kiemelés. „Nem cigány családokból inkább nagyobb gyerekek kerülnek ki a kamaszkorral járó konfliktusok, problémás viselkedések miatt, de valamilyen szinten ott is bekúszik a munkanélküliség, vagy a nem akarok dolgozni, vagy a nem tudok dolgozni. Illetve mentális problémái vannak ott is a szülőknek. Vagy alkoholizmus, vagy lelki 71

összetörtség.(…) A munkanélküliség mindig ott van a háttérben, vagy az alulképzettség (…) A védelembe vett gyerekek száma egyre magasabb, az elhanyagolás, a rossz anyagi helyzet és a rossz szülői minta miatt és hogy nincs születésszabályozás, és csak születnek, és ahogy beszéltünk róla, a 4. vagy 5. gyereknél már képtelen ellátni az anya a gyerekeket.” (gyámhivatal, vezető) Természetesen nem lehet elvitatni azt sem, hogy van, amikor nincs más lehetőség, mint a kiemelés. Az amúgy a szociális szakemberek szemléletmódjának alakítását sürgető szakember szerint a kiemelések oka nagyon komplex. “Nyilván sok mindent vissza lehet vezetni a szegénységre, de M-ben nem a szegényég miatt lettek a gyerekek kiemelve. Általában a szülők bűnöző életmódja, prostitúció, a drogfogyasztás, alkoholizálás vezetett végül a gyerekek kiemeléséhez.” (gyerekjóléti alapellátás, vezető) Másik – jóval reflektálatlanabb és meglehetősen paternalista – vélemény, mely szerint abból a sok támogatásból, amit a gyerekes családok kapnak, valójában meg lehet élni és egy kis fenyegetőzéssel, kiemeléssel, móresre lehet tanítani a családokat. „Szegénység miatt ma Magyarországon nem lehet kiemelni gyermeket a családjából, hiszen annyiféle támogatást megkapnak és tényleg minden úton és formában. És ezt nem is fogadják el oknak, hanem amikor már a gyermek tényleg veszélyeztetve van. Majdhogynem ilyen huzamos iskolai hiányzás kicsit többet nyom a latba én azt látom, például a B-ben élőknél az volt, hogy mivel állandóan tetvesek voltak, hónapokat nem jártak iskolába, óvodába a gyerekek… tényleg, csótányok potyogtak a falról, ahogy kint voltunk, meg ott az egér szaladozott, hát ott minden volt. (…) A hiányzások miatt az iskola jelzést tett, a gyermekeket kiemelték, később visszakerültek. A kiemelés után a szülők támogatással rendbe hozták a házat, a lakhatási körülményeket. Úgy érzi, hogy szükség volt fenyegetőzni és végül kiemelni a gyermekeket, máskülönben nem változtattak volna a szülők. Eljutottak odáig, hogy a szobában szőnyeg volt és a cigányasszony levette a papucsát és úgy ment be a szobába.” (védőnői szolgálat, munkatárs) 4.2.3. Az alapellátás és szakellátás működése Az előző alfejezetben említettük, hogy a megkérdezettek többsége szerint, ha megfelelően működne az alapellátás, legalább is csökkenhetne a kiemelt gyerekek száma. „Az alapellátást is fejleszteni kéne, mert az a helyzet, hogy sokszor szembesülünk olyannal, hogy miért van ez a gyerek itt bent. Hát ezt alapellátás keretében meg lehetett volna oldani, nem kellett volna ideiglenes hatályú elhelyezésbe benyomni. (…) Ott is lyukas a háló, itt is lyukas a háló. (…) Azért kellene fejleszteni az alapellátást, hogy nagyon kevés százaléka jusson már be szakellátásba.” (gyerekvédelmi szakellátás, vezető)

72

Ennek épp ellenkezőjét mondja el egy másik szakellátásban dolgozó munkatárs, aki szerint a gyerekek túl későn kerülnek be a szakellátásba és visszasírja azokat az időket, amikor még szerinte időben emelték ki a gyerekeket. Ez a nem egyedi szemlélet úgy tekint a gyerekre, mint egy megszerelni való órára, ahol az időbeni kiemelésnek még van esélye, hogy a gyereket megfelelő szocializációban részesítse, míg ha otthon marad a családjával, az káros lesz rá nézve. „Sokkal kevesebb gyerek kerül be a szakellátásba, mint amennyinek be kellene

kerülni.(…) Addig tartják a problémát az alapellátásban, amíg nem lesz belőle óriási nagy baj, és majd, amikor óriási nagy baj lesz, és amikor már szakmailag gyakorlatilag nem lehet értük tenni semmit, akkor emelik ki őket. (…) (Régen) a GYIVI-ből jöttek ki a kollegák, és szedték össze a gyerekeket, ha jelzés érkezett. Lehet azt mondani, hogy az embertelen volt, de legalább időben. Sokkal inkább időben, mint most. (gyerekvédelmi szakellátás, munkatárs) Amikor a gyermekvédelmi rendszerről magáról kérdeztük a szakembereket, leginkább a tehetetlenséget és az eszköztelenségüket emelték ki. „Végül is segíteni mi sem tudunk nekik, mert hogy ez társadalmi probléma. Innentől kezdve így végigasszisztáljuk a nyomort.” (gyerekjóléti alapellátás, munkatárs) Ugyanez a szakember úgy fogalmazott, hogy olyan szakembernek tartják magukat, “akik szembemennek a törvénnyel is, ha az a gyermek érdekét szolgálja”. Jelenleg úgy érzi, hogy a gyermekvédelmi törvény nem a gyermekek legjobb érdekét szolgálja. Példának mondja, hogy megszűnt az adósságkezelési szolgáltatás, a segélyezettek kikerültek a családgondozók látképéből, korábban a kötelező együttműködés miatt volt kapcsolatuk ezekkel a családokkal. Véleménye szerint az alapellátás intézményhiányai miatt előfordul, hogy gyermekek indokolatlanul kerülnek szakellátásba, mivel szülő-gyermek együttes elhelyezését nem tudják megoldani. “Ami van intézmény, teltházzal működik. Ez jellemző egész megyei szinten.” (gyerekjóléti alapellátás, munkatárs) A gyerekvédelmi szakellátás egyik megyei vezetője is kritikus a rendszerrel kapcsolatban, szerinte az eltérő fenntartói struktúra is nehezíti a minőségi működést. „A települési önkormányzat nem érdekelt az alapellátás fenntartásában, ha egység lenne, akkor jobban működne.” (gyerekvédelmi szakellátás, vezető) Szerinte kedvezőtlenek a személyi és a tárgyi feltételek az alapellátásban. A szakértői bizottság korábban többször is jelezte az alapellátás hiányát, hogy családok átmeneti otthona, gyermekek átmeneti otthona alig van a megyében és helyettes szülő változatlanul nincs. Az alap- és a szakellátás közötti kapcsolat „többnyire személyfüggő, sok az esetszám és kevés a szakember.” Szerinte a szakemberek közötti jó személyes kapcsolathoz több szakember és több tárgyi feltétel kellene (kapcsolattartási helyszínek, amiket a megye több pontján kéne kialakítani.)

73

A többi megkérdezett szakellátásban dolgozó vezető ugyanezeket fogalmazta meg: több férőhely kellene az átmeneti gondozásban és egy jobb finanszírozási rendszerrel lehetne helyettes szülőt is találni, ami most egy sincsen a megyében. Ha gyereknevelési problémák miatt kerül be a gyerek, a nevelőszülő nem is vállalja gondozását, de a lakásotthonban sem kap különösebb segítséget. „A gyerekotthonból nehezebb iskolába járni, a nevelőszülő vagy a családi elhelyezés sokkal jobb lenne, de ha az iskolai problémák miatt kerül a gyerek szakellátásba, 12 év felett, akkor már nem kerül nevelőszülőhöz, így nehezen fogja elérni az iskolát, akkor pont azt nem érjük el, amiért a gyerek szakellátásba került.” (gyerekvédelmi szakellátás, munkatárs)

Jelzőrendszer Az alapellátáshoz tartozó gyermekjóléti szolgálattal leginkább a jelzőrendszeri tagok által tett jelzések (pl. iskolai hiányzás) okán kerülnek kapcsolatba a családok, és nem önkéntesen jelentkeznek be a szolgáltatások igénybevételének szándékával. A jelzőrendszer minőségének komoly felelőssége van a kiemelések kapcsán, így annak működése nem közömbös a kutatásunk szempontjából sem. Volt olyan családgondozó, aki komoly hiányosságait látja a jelzőrendszernek, ami pedig véleménye szerint, ha nem megfelelő szemlélettel működik, azért is felelhet, ha a roma gyerekeket indokolatlan arányban emelik ki egy-egy településen. Ugyanakkor ezt a jelenséget interjúzással nem lehet tetten érni, és mivel az interjúk nem a jelzőrendszeri tagokat célozták meg, ezt a jelen kutatás módszereivel nem tudjuk igazolni. A jelzőrendszeri anomáliákat megfogalmazó interjúalanyaink ugyanakkor hihetővé teszik azt, hogy a fenti helyzet előállhat bármely településen. A családgondozó szerint az egészségügy részéről (védőnő, háziorvos, gyerekorvos) van a legkevesebb visszajelzés, míg a legtöbb jelzés az óvoda és az iskola részéről jön, ezek a jelzések viszont alig használhatóak. “Az iskolai jelzések többsége fejtetvesség, illetve magatartási probléma, használható jelzés nem nagyon érkezik. A védőnőt sokszor kifejezetten kérni kell, hogy egy konkrét esetben hivatalosan, írásban is jelezzen. Komoly problémát jelent, hogy a rendőrség, vagy az ügyészség is nagyon lassan jelez, még családon belüli bántalmazás esetében is. Sokszor a gyerekjóléti szolgálat informális úton már tud az esetről, amiben feljelentés történt, de hiába várják, a rendőrség részéről a jelzés nem történik meg.” (gyerekjóléti alapellátás, munkatárs)

74

Volt olyan szakellátásban dolgozó szakember, aki a hozzájuk érkező gyerekeken keresztül nagyon lesújtóan nyilatkozott a jelzőrendszer működéséről, szerinte mindenki ide-oda tologatja a problémát, és nem vállal senki rendesen felelősséget egy-egy döntésért. „Ha a jelzőrendszer működik, ha az alapellátás működik, (…) akkor nem itt kéne tartani. De így? Mindenki fél, mindenki dobálja a problémát a másikra, és akkor a végén csapódik le nálunk, amikor már semmit nem lehet csinálni, akkor nesztek. (…) Félnek a szülőtől, félnek a rendőrségtől, félnek az ombudsmantól, hogy följelenti őket a szülő. Marhára nagyon ki lettek okosítva a jogaikról, nagyon” (gyerekvédelmi szakellátás, munkatárs) Más szakemberek alapvetően megfelelőnek látják a jelzőrendszeri működést, bár az többször is elhangzik, hogy a minősége személyfüggő. „Ha nem működünk együtt, akkor én megszakadhatok a családdal. Az iskolával, a jegyzővel, szükség esetén a védőnővel vagy a háziorvossal, tehát, aki a gyerekkel foglalkozik. (…) Ha mindannyian ugyanazt fújjuk, ugyanazt kérjük, akkor van megoldás. Ha csak én kezdem el vakargatni, hogy itt gond van; azt mondja az iskola, hogy nincs gond, mert a gyerek tünetmentes, ne foglalkozzunk vele, akkor nem tudok lépni. És a szülő sem.” (gyerekjóléti alapellátás, munkatárs) Az iskola jelzőrendszeri szerepével más családgondozók is kritikákat fogalmaztak meg, szerintük az általános iskola kerüli a konfrontációt, így papíron jelzés nem érkezik, inkább szóban teszik meg. Véleményük szerint az iskola tart a családoktól. „Azt egyik iskola sem vállalja fel, hogy miatta elvegyék a családi pótlékot.” (gyerekjóléti alapellátás, munkatárs) Ugyanakkor pozitívumként emelte ki egyik interjúalanyunk, hogy a tagok közé bekerült a gyerekjogi képviselő is. Alapellátás-szakellátás kapcsolata Vegyesen nyilatkoztak a megkérdezettek az alapellátás és a szakellátás kapcsolatáról. A kutatás szempontjából talán a legérdekesebb vélemény egy gyermekotthon vezetőé, aki szerint az alapellátás családgondozói tevékenysége már nem terjed ki és nehézkesen működik a szakellátásba került gyerekek családjai esetében. “Inkább azokra koncentrálnak, ahol a gyermekek otthon vannak még. A hazagondozásra pedig már kevesebb hangsúlyt fektetnek.” (gyerekvédelmi szakellátás, munkatárs) Szerinte az alapellátás nincs jól összefogva és nagy a fluktuáció. Úgy érzi, az alapellátás munkatársai számára nem biztosított minden szakmai segítség olyan mértékben, mint egy szakellátásban dolgozó számára. 75

“Azok a gyermekjóléti szolgálatok működnek hatékonyan, ahol van egy szakmai team, ahol megkapják a lehető legtöbb szakmai segítséget, biztosított egy pszichológus, mentálhigiénés szakember, akik mind a családokat mind pedig a szakembereket támogatni, segíteni tudják.” (gyerekvédelmi szakellátás, munkatárs) Kapcsolat a szülőkkel A szülőkkel való kapcsolattartásról szóló vélemények kapcsán jelenik meg legélesebben a szakemberek szemléletmódja. A paternalizmus, a saját többségi szemléletük megkérdőjelezhetetlen fölénye nagyon erősen átüt az interjúkból. Nevesítés nélkül is egyértelmű, hogy roma családokról beszélnek, hiszen más kérdések kapcsán már kiderült, hogy klienseik nagy része roma család, és ők azok a családok, ahol hosszabb gondozásos előzmény előzi meg a kiemelést. Szinte minden megkérdezettnek az első szempont a sikerhez, ha együtt tudnak működni a családdal. Itt ugyanakkor már úgy tűnik, hogy ez az együttműködés egyoldalú és egyedül a családon múlik, hogy sikeres lesz-e. “Akkor tudunk segíteni, ha elfogadnak minket. (…) Ha azt mondja, hogy már megint minek jöttem ki, meg az utcán utánam ordít, hogy ide többet ne gyere. Ez amúgy nem jellemző; előfordul. (…) A jellemző az, hogy meghallgatnak az ügyfeleink, és a saját észjárásuk után kimagyaráznak dolgokat, megmondanak dolgokat, és ugyanott maradunk. (…) Ha nem tudom neki megértetni, hogy te benned van a baj, kedves szülő, mert ezt és ezt nem csinálod jól, és a gyerek ezért ilyen, akkor ott egyszerűen megfeneklik a dolog, megállunk, stagnál a dolog.” (gyerekjóléti alapellátás, munkatárs) „Ha az jön le, hogy én személy szerint elvittem a gyerekét, mert így jön le, nem az, hogy a gyámhivatal viszi el, meg nem én, hanem az összes jelzőrendszer, az egész falu azt mondja, hogy titeket már rég el kellett volna, hogy vigyenek. (…) Akkor nem tudunk együtt dolgozni.”(védőnői szolgálat, munkatárs) „Az a baj, hogy azokon lehet segíteni, akik hagyják. Olyan eszköz nincs énszerintem a kezünkben, senkinek a kezében, ez a szülőknek a kezében lenne, amivel hosszú-távon és tartósan tudnánk segíteni. Persze nyilván vannak jobb periódusok, amikor azt látjuk, hogy hát lehet, hogy majd ez jó lesz, de gyakorlatilag hosszú-távon semmi. Én azt gondolom, hogy amíg kontroll alatt van a dolog, addig nagy nehezen, nyögvenyelősen valahogy működik, de egyébként, amikor ez megszűnik, összedől az egész.” (védőnői szolgálat, munkatárs) Kapcsolattartás a gyerekekkel Az interjúkból kirajzolódó egyik legfontosabb ellentmondás, hogy míg szinte minden szakember megerősítette, hogy hazagondozás alig történik, addig szintén szinte minden szakember hangsúlyozta, hogy a családok nagyon is élnek a kapcsolattartás lehetőségével (kivéve ahol erőszak volt, ebben az esetben tilos a szülővel való kapcsolattartás). Ez tovább erősíti azt a feltételezésünket, hogy a szakemberek által vélelmezett elhanyagolás és veszélyeztetés egyszerűen a szegénységből és ennek minden vele járó pszichés terhéből ered, 76

és nem a szeretetlenségből vagy érzelemnélküliségből. Ezt azért érezzük nagyon súlyos összefüggésnek (mely teljes összhangban áll eddigi megállapításainkkal), mert ezeknek a gyerekeknek egyszerűen nem lenne szüksége intézményi elhelyezésre, hanem sok szolgáltatással és komplex támogatással az otthonukban lenne a helyük. „Azok a szülők, akik szeretnék, hogy hazakerüljön a gyerek, mennek, élnek a kapcsolattartás lehetőségével. „Azok mindent megmozgatnak; olyan szinten, hogy csodálkozunk. Kikelnek önmagukból.” (gyerekjóléti alapellátás, munkatárs) „Ha családon belüli erőszak volt, ez tiltva van, de minden más esetben jellemző a kapcsolattartás, ragaszkodók a szülők és a gyerekek is, nem akarják teljesen megszakítani a kapcsolatot (…) Nekem nagyon ritka az, és talán nincs is ilyen, aki ne élne a szabályozott kapcsolattartással. De van olyan, hogy mindegyikre elmegy, de nem tudja kérni, hogy jöjjön haza tavaszi szünetre, mert a körülmények nem olyanok.” (gyerekjóléti alapellátás, munkatárs) „Van olyan gyerek, akinek heti rendszerességgel van kapcsolattartása, van olyan, akinek kéthetente, van, akinek havonta, és van negyedéves is.” (gyerekvédelmi szakellátás, vezető) És egy szomorú leírás a börtönben lévő szülők és a szakellátásban élő gyerekek kapcsolattartásáról, amiből az is kiderül, hogy a testvérek együttartásának elve is sokszor sérül. „Ez a negyedéves a börtönös láthatás, mi csak így hívjuk, mikor az apuka meg az anyuka kéri, és akkor egy azon napon, de különböző időpontban hozzák az anyukát a börtönből, hozzák apukát a börtönből, és akkor megvan a kapcsolattartás. Elég sok gyereknek van így. (…) Nehézséget okoz, mert ilyenkor zajlik a testvéreknek a találkozása is, mert ekkor van lehetőség, mert a testvérsorokat igyekezünk úgy elhelyezni, hogy egy településen vagy szomszédos településen, hogy a meghatározott kapcsolattartáson kívül is tudjanak találkozni hét közben is. De ilyenkor ugye, találkoznak együttesen, szülőkkel, meg a gyámhivatali határozatban rögzített személyekkel” (gyerekvédelmi szakellátás, vezető) Többször felbukkant az a probléma is, hogy vagy a családtól nagyon távolra kerülnek a gyerekek nevelőszülőkhöz, ami nehezíti a kapcsolattartást, és ezzel összefüggésben az is problémát jelent, hogy nincs elegendő helyiség a találkozásra, vagy messze vannak a kapcsolattartási szobák. “Nagyon sok gyerekünknek van kapcsolattartása, tele van a kapcsolattartási rendszerünk. Hivatalosan, vagyis nem hivatalosan van egy kapcsolattartási szobánk, azt mi alakítottuk ki itt S-ben az épületben. B-ben is van egy kis kapcsolattartó helység, az lassan már kicsi is, mert annyi a kapcsolattartás, de működik kapcsolattartásunk gyermekjóléti szolgálatnál, például K-ban, ahol besegít a gyermekjóléti szolgálat családgondozója, mivel K-n nagyon sok a nevelőszülő és a kicsi gyerek is, és hogy ne kelljen utaztatni, mert ugye amúgy S-ben lett volna a legközelebbi kapcsolattartó hely.” (gyerekvédelmi szakellátás, vezető) 77

„Nem igazán értik, hogy mi alapján kerül ki milyen messze a családjától. Tudnak olyan eseteket, akiket nagyon messze helyeztek a családtól, pedig közelebb is lett volna nevelőszülői férőhely, így a kapcsolattartás is nehezített volt.” (gyerekjóléti alapellátás, munkatárs) Hazagondozás Ami a hazagondozásokat illeti, ezt mindenki nagyon kevésnek tartja, az okait pedig leginkább a családok helyzetének reménytelenségében látják, illetve többen is rendszerproblémát, illetve az alapellátás hiányosságát feltételezik a hazagondozás alacsony számában. „A rendszerből való kikerülés, a hazagondozás nem jellemző. Nem mondom, hogy lehetetlen, de nagyon nehéz. (…) Volt arra példa egyébként, hogy két hónapon belül többé-kevésbé rendbe kapták a lakást, de addigra már mellette olyan problémák is halmozódtak, hogy hiába oldották meg az alapproblémát, de mellette meg halmozódott több kicsi, hogy nem mehettek haza a gyerekek.” (védőnői szolgálat, munkatárs) „Akik ide bekerülnek gyerekek, nagyon-nagyon kevés az, aki hazagondozhatóvá válik, mert nincs hova hazagondozni. Akkora a szegénység, olyan mélyszegénység van, hogy azalatt a pár hónap alatt, amíg itt tartózkodnak a gyerekek, nem oldódik meg (…) három hónap alatt lesz munkája, lesz üveg az ablakán, vagy lesz egyáltalán háza, fedél feje fölött? Nem.” (gyerekvédelmi szakellátás, munkatárs) Többen az alapellátást is felelőssé teszik a hazagondozások reménytelensége miatt. „Hogy miért kerültek ilyen kevesen haza? Hát nem tudom. Esetleg az alapellátás egy kicsit tudna segíteni azon, hogy a szülőknek, akiknek bekerült a gyereke, és még hazagondozható lenne, hogy mit lehetne, hogy munkahely vagy lakás, vagy bármi.” (gyerekvédelmi szakellátás, vezető) „Sajnos egyre kevesebb gyermeket tudunk a családba visszahelyezni, a család nem tud hosszú távon sem változtatni életkörülményein, életvitelén (ezt én egy kicsit alapellátásbeli kudarcnak is gondolom).” (gyerekvédelmi szakellátás, vezető) „A gyerekek bekerülése után az első félév az, amikor érzékelik, hogy a család is igyekszik, hogy a gyerek minél hamarabb visszakerülhessen. Ha ez nem következik be fél éven belül, az igyekezet egyre inkább elhalványul. Nagyon intenzív családgondozás kellene az alapellátásban ahhoz, hogy több eredményes hazagondozás valósulhasson meg.” (gyerekvédelmi szakellátás, munkatárs) A megváltozott családi viszonyok is szerepeltek a hazagondozás kudarcának okai között. (…) És az is érdekes, hogy az sem jellemző, hogy családba fogadás, tehát mintha eltűnt volna a rokonság. Pedig régebben azt mondták, hogy próbálja mindenki, hogy a saját berkein belül segíteni, és ez mintha most eltűnt volna; hogy odaállok, felkarolom, hogy 78

ne kerüljön be, hogy hazaviszem. Eltűntek a nagyszülők, eltűntek a nagynénik, nagybácsik… mintha a család le is mondott volna róla. Nagyon ritka, hogy megjelenik egy nagynéni vagy egy nagyszülő, és ő azt mondja, hogy vállalom az unokámat. Nem is tudok ilyet mondani, nincs is… harmadik személynél került elhelyezésre egy, az semmi. (gyerekvédelmi szakellátás, vezető) 4.2.4. A szakemberek a szakellátásban élő roma gyerekekkel kapcsolatos véleményei Az interjúkérdések egy egész blokkja a szakellátásba kerülő gyerekek romaságáról szólt. Arra voltunk kiváncsiak, hogy mivel magyarázzák, hogy a roma gyerekek ilyen magas arányban vannak bent a szakellátásban, illetve fontos-e számon tartani az identitásukhoz fűződő jogaik alapján, hogy a gyerekek romák-e vagy sem. A válaszok nagyon zavarosak, a kérdés szinte zavarbaejtő volt a számukra, ahogy a roma identitáshoz fűződő jogokat szinte nem is értették (többen is úgy reagáltak erre, hogy akik nem öltöznek hagyományosan és nem beszélik a nyelvet, azoknak ez nem is számít, hogy romák-e). A válaszokból következtethető, hogy a képzésük, továbbképzésük, illetve a szakmai munkájuk során a kisebbségi létből eredő kérdésekkel, a többség-kisebbség viszonyának szociálpszichológiájával (vagy kulturális antropológiai megközelítésével) soha életükben nem találkoztak, az ezzel kapcsolatos ismereteknek egyáltalán nincsenek a birtokában. A “színvak” képzés, a “színvak” szociálpolitika, a “színvak” szociális szakma betakarja és elfedi az előítéletességet és felmentést ad az elismerés politikájának gyakorlása alól, ami a válaszadók (akik ennek egyáltalán nincsenek tudatában) megfogalmazásainak folyamatos csúszkálásában mutatkozik meg, ahol a romák hol szociális kategóriaként (mélyszegény társadalmi csoport), hol etnikai kategóriaként jelölődnek, attól függően, hogy mivel igazolható jobban az adott érvelés. A romák pusztán szociális problémaként történő megjelölése hosszú évtizedek óta a közbeszéd része, már az 1961-es párthatározat is szociális problémaként kezelte a romák helyzetét (megtiltva az etnikai kategória használatát), és már akkor „felzárkóztatni” szeretették volna őket a többségi társadalom normáihoz. Eközben a romák (mint etnikai csoport) elleni előítéletesség semmit nem változott, ahogy érdemben sem történtek olyan politikai lépések, amelyek egymás elfogadását, a kisebbségi lét megértését a társadalmi közfelfogás részévé tették volna. Ha mégis kísérletet szeretnénk tenni a válaszok tipizálására, akkor az alábbi táblázatban tudjuk összefoglalni, milyen válaszokat fogalmaztak meg interjúalanyaink azzal kapcsolatban, miért a roma gyerekek kerülnek leginkább szakellátásba, illetve mit gondolnak ezeknek a gyerekeknek az etnikai identitáshoz fűződő jogairól. 25. táblázat: Lehetséges válaszok a romák felülreprezentáltságáról a szakellátásban és roma származás figyelembe vételéről a gondozásnál

Miért felülreprezentáltak a romák a szakellátásban?

szegénységük miatt (A)

romaságuk miatt (C)

Kell-e az elhelyezésnél, gondozásnál figyelemmel lenni a roma származásra?

semmi jelentősége (B)

van jelentősége (D): - joguk van rá - a családoknak fontos

79

Bár a válaszokból nehéz lenne típusokat alkotni a válaszadók romákkal kapcsolatos attitűdjei szerint, ennek ellenére annyit el lehet mondani, hogy: 



akik a bekerülést a romák szegénységével (A) magyarázzák, illetve elismerik a romák etnikai identitáshoz fűződő jogaikat (D), azok vélhetően kevésbé gondolkodnak előítéletesen, mint azok, akik szerint a romák értékrendje (C) a bekerülés fő oka, viszont nem tulajdonítanak jelentőséget (B) a romák identitásához fűződő jogainak.

A romák szegénysége, mint kiemelési ok jóval ritkábban fordult elő, mint az a magyarázat, amely a romasággal hozza összefüggésbe a kiemelést. Ez azért figyelemre méltó, mert mindeközben arra a kérdésre, hogy fontos-e számon tartani a roma származást az etnikai identitáshoz fűződő jogok miatt, a döntő többség viszont azt válaszolta, hogy nem fontos. Tehát amíg a kiemelésnél jelen van a roma származás, mint ok, ott a válaszadók tudomást vesznek az etnikai különbségekről, addig a szakellátásban már feleslegesnek tartják a megkülönböztetést, az etnikai identitásához való jog helyett a színvak bánásmódot tartják megfelelőnek. Egyszerűbben fogalmazva, addig létezik számukra a romaság, amíg az az előítéleteiket támasztja alá (kiemelés során), amikor már pozitív értelemben van szó a romaságról az identitásukhoz fűződő jogaik alapján (szakellátásban nyújtandó többletként), megszűnnek romák lenni, akiknek nincs is ilyen identitásuk (csak életmódjuk). A válaszok mennyiségét figyelembe véve jóval többen vannak azok, akik az előítéleteik mentén magyarázzák a roma gyerekek kiemelését, miközben az etnikai identitásukat nem tartják létezőnek, mint azok, akik a szegénységet látják a kiemelés okának, és elismerik a romák kisebbségi identitáshoz fűződő jogait. Az alábbi idézetek a modell egyes típusait illusztrálják. Szegénységük miatt emelik ki a roma gyerekeket „A cigány gyerekek szakellátásbeli felülreprezentáltsága azzal magyarázható, hogy ezek a családok javarészt mélyszegénységben élnek. (gyerekjóléti alapellátás, munkatárs) „Több valamivel, ez most engem is elgondolkodtat, de valószínűleg azért van {több roma a rendszerben}, mert testvérsorok kerülnek be. (…) Meg a szegénység.” (gyerekvédelmi szakellátás, vezető) „Sokszor az anyák egyedül maradnak a roma családokban, mert a nők feladata a gyerekkel foglalkozni, és 4-5 gyerek esetében sokszor már nem bírják egy idő után. A kevés pénz és annak beosztása jelenti sokszor az i-n a pontot, másrészt az anyák sokszor nem tudnak mit kezdeni a gyerekeikkel, mert nincsen segítségük.” (gyerekvédelmi szakellátás, munkatárs) 80

Romaságuk miatt emelik ki a gyerekeket „Igazából nem a szegénység az ok. Én szerintem nem az anyagi okokat kell keresni, itt inkább emberi hozzáállás, a nem kellő felelősség. Sajnos, hogy mondjam, ez így generációkról generációra öröklődik, és nem tudom, hogy jót teszünk-e, hogy minél inkább gondoskodunk a családról.” (polgármester) „(…) kultúrájukból fakadóan egy 14 éves lány már felnőtt, tehát azt mondják, férjhez megy, bár jogilag nem megy férjhez, de náluk a hagyományból eredően ő már férjhez adható, ezért nem járnak iskolába, úgy gondolják, hogy ha terhes lesz a kislány az már egy nagy öröm a családban, ugyanakkor egyfajta megélhetést nyújt nekik, mert azért ez is fontos.” (gyerekvédelmi szakellátás, munkatárs) „A roma családokban több a bűnöző apuka vagy anyuka, tehát a családi minta szerint az apuka olyan jó helyen van a börtönben és ebből kifolyólag az első fiúgyermek az úgy felnéz az apára, hogy nekem börtönben van az apukám (…) ez is egy lényeges kérdés, hogy a cigány családoknál milyen mértékben van jelen a bűnözés és az a bűnözés a családban hogy fogadódik el. (…) Szabály nélküli világot képzelnek el maguknak, ahol azt tesznek, amit akarnak, korlátaik nincsenek.” (védőnői szolgálat, munkatárs) „Koszosak a gyerekek, vagy nem járnak rendszeresen iskolába, és ez pedig a kultúrájukban van benne; hát, hogy ha a gyerek azt mondja, hogy nem akarj járni, akkor nem.”(gyermekjóléti szakember) Az alábbi három idézetben ugyanakkor felmerülnek árnyaló szempontok is, például annak felismerése, hogy a romáknak, mint hátrányosan megkülönböztetett sérülékeny csoportnak gyenge az érdekérvényesítési képessége: „Az értékrendjük miatt is felülreprezentáltak a roma gyerekek a szakellátásban, a szülőktől nem kapnak megfelelő mintákat. Nincs senki, aki megszervezné őket, hogy együttesen fel tudjanak lépni az érdekeik képviseléséért.” (gyerekvédelmi szakellátás, vezető) Másrészt elismerik, hogy a roma családok különbözősége nem feltétlenül rosszabb, csak más, mint a többségi társadalomhoz tartozók életmódja, amit nehezen tolerál a rendszer, illetve a legtöbb szakember. “Az, hogy a szakellátott gyermekek javarészt cigányok a gyermeknevelési stílusukkal, életmódbeli különbséggel magyarázható. Ők a gyereknevelést másképp értelmezik, mint ahogy én egy könyvbe megtanultam. Tanácsot adunk a gyermekneveléshez, de nehéz megváltoztatniuk a hozott mintákat. A napi rutin, rendszeresség nincs meg az életükben. Ezt a rendszerességet az iskola nem tudja felépíteni. (...) Az ő közegükben ez így elfogadható, de ezen változtatni nagyon nehéz. A szülők nagyon fiatalok, sok gyermek jön egymás után és a szülők nincsenek erre igazán felkészülve. Ezekhez még további problémák is hozzáadódnak (iskolai hiányzás, drog, bűncselekmény), és ezután kerülnek 81

a gyermekek szakellátásba. Ezeknek a megelőzése nagy nehézséget jelent a családgondozók számára. Ha a szülő is azzal küszködik, hogy az ő szülői szerepe még nem teljesedett ki, akkor nagyon nehéz feladatunk van. Az, hogy a cigány gyermekek felülreprezentáltak a szakellátásban, úgy érzik a családgondozók személyiségének is a függvénye. Vagy elfogadom a roma kultúrát úgy, ahogyan ez van, vagy nem. (…) Vagy elfogadjuk, hogy ez az ő életük és ők ezt így akarják élni (…) Nálunk is volt olyan családgondozó, akivel kimentünk (egy családhoz) és azt mondta, hogy nem, én ezt nem csinálom, én innen elviszem mindet! Sok szakember nem tudja elfogadni, hogy a cigányoknak más az életformájuk. (…) Nem is azzal van a legnagyobb baj, hogy a gyerekek hogyan nevelkednek, hanem azzal, hogy a szülőknek nincsen meg a lehetőségük. Ő nem azért olyan, mert ő egy felelőtlen és nemtörődöm szülő. Odafigyel ő a maga módján, figyeli ő a gyerekét, csak egyszerűen nincs benne több. Nem is veszélyezteti a gyerekét. A cigányok esetében komplett családok vannak kiemelve, testvéreket/testvérsorokat egyszerre emelnek ki. Ahol azt mondják, hogy nem volt befűtve, én ezt még mindig nem tartom indoknak, hogy nincs befűtve. Szerzek fát! Ha megtalálja velük az ember a hangot, (…) akkor nagyon ragaszkodnak.” (gyerekjóléti alapellátás, munkatárs) Harmadrészt a többségi társadalom összezár, ha nem romákkal van a probléma, tovább küzdenek az otthontartásért, mint egy roma család gyermekének az esetében. „A szakellátásba azért roma gyerekek kerülnek többségében, mert őket talán jobban ki is dobja az a falu közössége, ha nem oda való. Általában azok kerülnek kiemelésre, akiknek nincsenek megfelelő támogató családi, vagy egyéb kapcsolatai.” (gyerekjóléti alapellátás, munkatárs) Nem kell számon tartani a szakellátásban, hogy a gyermek roma származású Az alábbi idézetek jól mutatják a tudatlanságot és a fejekben lévő zavaros, néha misztifikáló képeket, melyeket a romasághoz fűznek akkor, amikor nincs helye az előítéletes gondolatoknak, hiszen arra kellene válaszolniuk, hogy járhat-e valami plusz vagy valami más azért a gyerekeknek, mert ők romák. Jellemző, hogy fogalmuk sincs az identitás természetéről, nincsenek tudatában annak, hogy egy kisebbségi csoporthoz tartozás nem(csak) külsőségekben látszódhat, ahogy nem ismerik a szakemberek a szégyenérzetet, ami ahhoz társulhat, amikor az ember egy lenézett, megvetett és előítéletektől sújtott társadalmi csoport tagja. Emiatt nem tudják értelmezni azt sem, hogy ha valaki romának érzi is magát, attól még egy hatóság előtt ezt megpróbálhatja elfedni, majd egy idő után - a szakember szemében ellentmondásosan, sőt tudatlanságnak tulajdonítva -, a szülő mégis igényli a romaságához fűződő lehetőségeit a gyereke szakellátásában. A hagyományos roma értékekhez fűződő romantikus elképzelésekre álljon itt egy példa: „Akkor lenne értelme más típusú ellátást biztosítani a roma gyerekeknek, ha ezek a kulturális különbségek még élesen élnének, de ez a gyerekekre már nem jellemző. Ahol 82

ilyen hagyományok vannak, akár egy öltözködés, akár egy viselkedés, azt annyira szigorú szabályokhoz kötik, hogy azt ott nem engedik meg, hogy piszkos legyen a gyerek, vagy ne egyen a gyerek.” (védőnői szolgálat, munkatárs) A szakember, aki szerint nyelvi és hagyományos kultúra nélkül nem is roma a roma ember: „Roma nyilvántartás felesleges, mert úgyis benne van a gyerek nevében. Igazán az lenne a cigány, aki tud cigányul, én azt mondom.” (gyerekjóléti alapellátás, munkatárs) “A gyerekek cigány származásának nyilvántartása nem fontos, ahogy az identitás ápolása miatt sem fontos, mert a nyelvüket, kultúrájukat egyébként sem ismerik a térség cigány családjai, így ezt nem is nagyon tudnánk erősíteni.” (gyerekjóléti alapellátás, munkatárs) Álljon itt egy példa a tudatlanságra, amikor az intergrációt a teljes beolvadásként értelmezi a válaszadó, és ha egyszer az a cél, hogy beolvasszuk (ő szerinte intergráljuk) őket, akkor mi értelme lenne a megkülönböztetésnek. “Nem jellemző, hogy cigány gyermeket inkább cigány nevelőszülőhöz, nem cigány gyermek inkább nem cigány nevelőszülőhöz helyeznének. Nem is lenne szabad ezt így megkülönböztetni. (…) Akkor, amikor azt mondjuk, hogy teljes integráció van minden vonalon, akkor ez teljesen felesleges (a különbségtétel az elhelyezésben). Akkor most vagy integrálunk valakiket, vagy nem.” (gyerekjóléti alapellátás, munkatárs) „Folyamatosan ezt halljuk, hogy nem lehet megkülönböztetni, meg stb, stb. Tehát hogy ők ugyanolyan emberek kvázi, mint mi. Viszont mit tanultál, meg ők mit szajkóznak? Hogy de ők másak, mások az értékrendek, meg így kell őket elfogadni… ez elég skizofrén helyzet.” (védőnői szolgálat, munkatárs) Az alábbi idézet példa a szégyenre, a kisebbségi lét letagadására, ahol a szakember nem ismeri fel, hogy nem tudatlanság, hanem félelem párosul az identitás felvállalásához. “Korábban a gyerekek elhelyezési értekezletén volt kérdés a gondozási helyre vonatkozó adatlapon, hogy a szülő igényli-e a gyermeke etnikai származása szerinti nevelést. Ezt mindig megkérdeztük a szülőktől. Megkérdezte, hogy miért, ez mit jelent? Hát mondom maga cigány, szeretné-e, hogy cigány nevelőszülőhöz kerüljön (a gyerek) és hogy cigány szokásokra neveljék. És azt mondta, hogy hát ő magyar. És ez nagyon sokszor. És akkor aztán mondta, hogy jó, ha van cigány nevelőszülő, akkor inkább legyen nála, de hogy ő magyar. Szerintem a szülő sincs tisztában igazán azzal, hogy ő neki miért fontos az, hogy cigány vagy nem cigány.” (gyerekvédelmi szakellátás, munkatárs) Voltak olyan nézetek is, hogy a kérdés nem fontos, és csak akkor jön ez elő, ha a romák előnyhöz akarnak jutni, vagy a sérelmeiket úgy állítják be, mintha diszkrimináció áldozatai lennének. 83

„Ez a cigány-nem cigány, roma vagyok, nem vagyok roma, ez akkor hangzik jól, amikor valami előnyhöz kell jutni. És akkor lehet verni az asztalt, hogy persze mert én cigány vagyok, azért nem kapom meg. És ez számtalanszor. Az elhelyezések kapcsán sokszor tapasztaltam ugyanezt, hogy a szülők szerint azért kellett beutalni a gyereket, mert cigány.” (védőnői szolgálat, munkatárs) Számon kell tartani, hogy a gyerek roma származású Az ebbe a csoportba tartozó vélemények megfogalmazói jóval árnyaltabban ismerik fel a kisebbségi helyzetből fakadó sérülékenységet, jobban átérzik a kisebbségi léthez gyakran párosuló szégyenérzetet, ami annál erősebb lehet, minél erősebben jelen van az adott környezetben az előítéletesség vagy megkülönböztetés. „Elhelyezésnél figyelnek arra, hogy lehetőség szerint roma gyerek roma nevelőszülőhöz, nem roma gyerek pedig nem roma nevelőszülőhöz kerüljön. Nehezen fogadták el azt a vér szerinti szülők, hogy mi az, hogy nevelőszülőhöz megy, miért nem gyerekotthonba?(…) Sokszor érzékeljük, hogy a szülők a nevelőszülőséget nem átmeneti megoldásnak, hanem véglegesnek gondolják, úgy, mint az örökbefogadást.” (gyerekvédelmi szakellátás, munkatárs) „A roma családok szégyenként élik meg, ha kikerül egy gyerek a családjukból, ezért fontos, hogy lehetőség szerint roma nevelőszülőhöz kerüljön, mert a szégyenérzet így mérséklődik, másrészt jobban el tudják fogadni a roma nevelőszülőket.” (gyerekvédelmi szakellátás, munkatárs) „A roma családokban vannak bizonyos hagyományok. Ha mondjuk kikerül az egyik a családjából és mondjuk roma nevelőszülőhöz kerül a gyermek, akkor az a nevelőszülő jobban ki tudja javítani a rossz hozott mintát.” (gyerekvédelmi szakellátás, munkatárs) „Kulturális különbözőségek, a gondozás, nevelés, előtörténet megismerése miatt szerencsés lehet tudni, ugyanakkor sokszor lehet, hogy maguk a szülők sem vallják magukat romának.” (gyerekvédelmi szakellátás, vezető) 4.2.5. Az interjúkból levonható következtetések összefoglalása Annak érdekében, hogy a kutatás alapkérdésére - miszerint a roma gyerekek kiemelésénél szerepet játszhatnak a romák elleni előítéletek - választ kaphassunk, az alapellátáson keresztül a szakellátásig minden olyan területet igyekeztünk lefedni interjúkérdéseinkkel, melyek ezt a nagyon nehezen mérhető és bizonyítható feltételezésünket legalább illusztráció szintjén alá tudják támasztani. Az interjúkérdések a családok helyzetére, (alap- és szakellátás) rendszer működésére (beleértve az alap és szakellátás együttműködését, a jelzőrendszer működését, a családokkal való együttműködést és a hazagondozás lehetőségeit), végül pedig a romasággal kapcsolatos véleményekre irányultak.

84

A családokkal kapcsolatos kérdések segítettek abban, hogy képet kaphassunk a szakember szemléletmódjáról azzal kapcsolatban, hogy a családok helyzetét gazdasági-társadalmi problémákkal (áldozat), vagy a saját felelősségükkel (hibáztatás) hozzák összefüggésbe. A rendszerről alkotott véleményük azt az Allport-i állítást igazolta, mely szerint „az előzetes ítéletek akkor válnak előítéletekké, ha ellenállva a tapasztalatnak és a józan megfontolásnak, akkor is ragaszkodunk hozzájuk, ha valóságérvényüket megcáfolják”.87 Hiába erősítette meg szinte kivétel nélkül mindenki azt, hogy mindkét terület tele van diszfunkcionális működésmódokkal, sőt elismerték többen, hogy egy jól működő rendszerben nem kellene ennyi gyereknek a szakellátásba kerülnie, illetve érzékelték a kiemelés természetének személyfüggő jellemzőit, ez nem befolyásolta a legtöbb válaszadót abban, hogy végső soron a roma családokat a romaságukért okolják a gyerekek kiemelése kapcsán. A romasággal kapcsolatos kérdések nyílt terepet jelentettek az előítéletesség meglétének feltárásához. Ebben az alfejezetben arra az összefüggésre világítottunk rá, hogy miközben legtöbben a romaságra vélelmezetten jellemző okokra vezetik vissza a kiemelést, addig véleményük szerint a szakellátásban az elismerés politikájának egyáltalán nem kell érvényesülnie, magyarán: a roma gyerekek identitáshoz fűződő jogait ugyanezek a válaszadók már egyáltalán nem ismerik el. Bár az előítéletesség és diszkrimináció mérése nehéz feladat, bizonyos alapállítások ismertek a szakirodalomból.88 Amennyiben egy kisebbségi csoport bármely területen diszkriminációt szenved el, a hátrányos megkülönböztetés meghatározza az egyén későbbi lehetőségeit is. A romák megkülönböztetése nem a gyermekvédelemnél kezdődik, viszont ismert az az összefüggés, hogy az egyik terepen elszenvedett diszkrimináció negatívan hat másik terepen elérhető lehetőségekre is (pl. az oktatási diszkrimináció a későbbi munkaerő-piaci lehetőségeket korlátozza). A szülők korábbi hátrányos megkülönböztetése pedig még akkor is meghatározza a gyerekek lehetőségeit, amikor akár már nem is működnek a korábbi diszkriminációs gyakorlatok.89 A fent leírt körbezáruló kör jól jellemzi a magyarországi romák helyzetét, benne a gyerekes családokét, illetve a legsúlyosabban azokét, ahol már a kiemelés is megtörténik. Függetlenül az interjúalanyok által megfogalmazott fontossági sorrendtől, az interjúkból levonható, mindenkinél megjelenő ok, amiért ma gyermeket kiemelnek, a család mélyszegénysége. Az is kiderül az interjúkból, hogy hazagondozás gyakorlatilag nem létezik, a szülők viszont szinte kivétel nélkül élnek a kapcsolattartás lehetőségével. Mindeközben a rendszer diszfunkciói lehetetlenné teszik a családok megfelelő komplex segítségét, ami megakadályozhatná a gyerekek kiemelését, vagy legalább is átmeneti gondozását. Tehát van egy rendszer, amely sok szempontból alulfinanszírozott, eszköztelen, szakember hiányos, ahol az alapellátás hiányosságait legtöbbször a szakellátás sem tudja pótolni, magyarán a bekerülő gyerekek sokszor a családjukénál alig jobb körülmények közé kerülnek, szintén szakemberektől Gordon W. Allport: Az előítélet, Gondolat Kiadó, 1977 Blank et al. (2004): Measuring Racial Discrimination, National Academies Press, 2004 89 Blank 2004 87 88

85

és megfelelő intézményektől és szolgáltatásoktól távol. Viszont minden rendszerkritika ellenére, egyik megkérdezett szakemberben sem merül fel az, hogy a rendszer alkalmazkodjon a családok szükségleteihez és ne a családoknak kelljen a rosszul működő rendszerhez igazodniuk, illetve abban gyakorlatilag végleg elveszniük. A szakemberek előítéletes szemlélete – megfelelő képzés és támogatás nélkül – alig tér el a többségi társadalomban mérhető attitűdöktől. A kiemelés gyakran szubjektíven megítélhető szempontok alapján történik, a legtöbb interjúalany a saját, többségi társadalmi normáinak megfelelő értékrendjét felsőbbrendűnek látja, mint a romáknak tulajdonított értékrendet, ez pedig az ebben a viszonyrendszerben nélkülözhetetlen megértés és a kölcsönös bizalom hiányához vezet. Az interjúkból levonható tanulság nem csupán az, hogy a gyermekvédelemben etnikai megkülönböztetés történik, hanem az, hogy alapvető emberi jogok sérülnek azzal, ahogy a legtöbb gyereket úgy emelik ki a családjukból, hogy onnan – a legtöbb család minden erőfeszítése ellenére – gyakorlatilag nincs visszaút az otthonukba.

Összefoglalás A konkrét kutatási eredmények összefoglalása előtt fontosnak tartjuk azoknak a tapasztalatoknak a megosztását, amelyeket a kutatás alapkérdésével – roma gyerekek felülreprezentáltsága – összefüggésben tapasztaltunk a munka előkészítése során. Az a tervünk, hogy a gyerekek etnikai hovatartozásáról is kérdést teszünk fel a velük foglalkozó szakembereknek, a gyermekvédelmi intézmények fenntartója részéről a kutatáshoz történő hozzájárulásra vonatkozó kérésünk elutasításához vezetett. A gyermekvédelem minisztériumi szinten felelős államtitkársága, bár a kérdés konkrét megfogalmazásával nem értett egyet, támogatásával lehetővé tette a kutatási engedély megszerzését. Ennek eredményeképpen olyan tájékoztatást kaptak a megyei munkatársak, amely alapján munkánk támogatását engedélyezte számukra a főhatóság, arra azonban a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság felhívta a figyelmüket, hogy a gyerekek etnikai hovatartozására vonatkozó kérdésre nem kell válaszolniuk. A kezdeti tartózkodást, részben elutasítást követően azonban a helyi szakemberek szinte már kérdezés nélkül is beszéltek erről a témáról. A helyzet elég ellentmondásos. Miközben az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága évek óta ajánlja a megfelelő, etnikai kérdésekre is érzékeny nyilvántartást, a magyar gyermekvédelmi rendszerben semmilyen erre irányuló törekvés nem tapasztalható (miközben például a közoktatás intézményei az ún. kompetenciavizsgálatok során már nyilatkoznak arról, hogy az adott iskolában, telephelyen a tanulók hány százaléka roma). A gyermekvédelem arra hagyatkozik, hogy a szülő a kiemelés során említi-e a gyerek vallási vagy egyéb, pl. etnikai identitását. Mindeközben minden munkatárs ’megítéli’ a gyereket és a családot, és ez természetesen, bár egyáltalán nem feltétlenül, előítéletes bánásmód formájában szerepet is kap a gyerekhez való viszonyában, a vele való foglalkozásban. Nem tudományos fogalom, de ennek a gyakorlatnak a lényeget talán legjobban az ’álságos’ szóval minősíthetnénk, ami fogalom a rendszerre, és nem a benne dolgozókra vonatkozik. Ez a gyakorlat vezet a más kutatások által is feltárt diszkriminatív örökbefogadási 86

gyakorlattól kezdődően a cigány gyerekként szakellátásban való felnövekedés lényegében megszokottá, elfogadottá vált tényéig. A kutatás körülményei kapcsán megfogalmazottakat maga a kutatás is megerősítette. Miközben legtöbben a ’romasággal’ vélelmezetten összefüggő okokra vezetik vissza a kiemelést, addig véleményük szerint a szakellátásban az elismerés politikájának egyáltalán nem kell érvényesülnie, magyarán: a roma gyerekek identitáshoz fűződő jogait ugyanezek a válaszadók már egyáltalán nem ismerik el. Ez az egyik olyan pont, ahol a rendszer ’színvaksága’ ún. nem szándékolt következményekhez vezet, hiszen elvileg az identitásnak megfelelő külön szolgáltatások, foglalkozások meglétéről, biztosításáról rendszeresen be kellene számolniuk a gyerekkel foglalkozó szakembereknek. Adatlapos kutatásunk szerint a Nógrád megyei szakellátásban gondozottak közel 80 százaléka cigány vagy „félig cigány”, volt olyan interjúalany, aki 90-95 százalékos arányt említett. Ez mindenképpen olyan mértékű felülreprezentáltságot jelent, amelyet önmagában nem magyaráz sem a cigány népesség megyén belüli magas aránya, sem az érintett falvak cigány népességének többségére jellemző mélyszegénység. Ez a helyzet, a roma gyerekek felülreprezentáltsága a szakellátási rendszerben, a helyi szakemberek véleménye szerint nem új fejlemény, lényegében hosszú évtizedek óta ez a jellemző. Adataink alapján a mélyszegénység, a súlyos nélkülözés és a gyerekek szakellátásába kerülése között is szoros a kapcsolat. A kiugróan magas szegénységi kockázatú cigány és sokgyerekes családok (gyerekei) erősen felülreprezentáltak a megyei szakellátásban. A családok kétharmadára jellemző a vizsgált „szociális problémák” legalább egyike, ötödük minden szempontból „súlyosan deprivált”. Bár a gyermekvédelmi törvény szellemiségének alapvetése, hogy szegénység miatt gyereket kiemelni nem lehet, ennek ellenére a családok szegénysége, mélyszegénysége a legtöbb kiemelés esetében megragadható. Ez arra is felhívja a figyelmet, hogy komplex támogatással, megfelelő szolgáltatásokkal sok esetben megakadályozható lenne a kiemelés. A szakellátásba utalás egyértelműen vezető indoka a gyerekek elhanyagolása, veszélyeztetése, a „szülői alkalmatlanság”. Ennél jóval ritkább kiemelési érv a szülők fizikai - mentális állapota, szenvedélybetegsége, a gyerekek deviáns magtartása, a szociális és lakáshelyzet, illetve a fizikai bántalmazás. A szakellátásba kerülő gyerekek legnagyobb része soha nem kerül hazagondozásra. Ugyanakkor az adatok elemzése és az interjúk is azt támasztották alá, hogy a kapcsolattartás nagyon erős a gyerekek és a szülők között. Ennek alapján egyértelműnek látszik, hogy itt nem a szülők és a gyerekeik közötti kedvezőtlen kapcsolatokról van elsősorban szó, hanem olyan környezeti körülményekről (az elégtelen jövedelemtől, a kedvezőtlen munkaerőpiaci helyzettől kezdve, a nem megfelelő lakáskörülményeken át, a sokszor hiányzó vagy elérhetetlen szolgáltatásokig), amelyek megváltoztatása messze túlmutat egy-egy család saját erőforrásokat mozgósító lehetőségein. Ennek alapján megalapozottnak látjuk azt az állítást, hogy a gyermekek jogai – függetlenül etnikai hovatartozásuktól, illetve tágabb értelemben az emberi jogok mindenképpen sérülnek a rendszerbe kerülő gyerekek és családjaik meghatározó része esetében. 87

Ennek okait és a változtatás lehetőségeit is a tágabb társadalmi folyamatokban találhatjuk. Köztük abban a szociálpolitikai rendszerben, ami nem reagál a valós szükségletekre. Egyre nehezebb és kilátástalanabb helyzetbe hozza a szegényeket, egyre bizonytalanabbá teszi a lakhatást, egyre több családot taszít tartós és nem csupán jövedelemhiánnyal, hanem súlyos, halmozott deprivációval együtt járó kirekesztettségbe. Ennek a folyamatnak a következménye, hogy a gyermekvédelem rendszerében, a szakellátásban (országos és megyei adatok alapján egyaránt) az utóbbi években folyamatosan növekvő számban jelennek meg a gyerekek és feltehetően az sem független ezektől a társadalmi folyamatoktól, hogy közülük egyre többen különleges, illetve speciális szükségletűnek minősülnek. Adataink alapján az érintett családok helyzete, a különböző problémák előfordulása közel azonos mértékű a cigány és a nem cigány családok körében, ugyanakkor a szülői elhanyagolás, veszélyeztetés (a „szülői-családi probléma”) valamivel gyakoribb kiemelési indok a roma, mint a nem roma családok között. Hiába erősítette meg szinte kivétel nélkül minden interjúalany azt, hogy egy jól működő rendszerben nem kellene ennyi gyereknek a szakellátásba kerülnie, ez nem befolyásolta a legtöbb válaszadót abban, hogy végső soron a roma családok esetében a „romaságot” tegyék felelőssé a gyerekek kiemelésének szükségességéért. Az etnikai megkülönböztetés megragadása a kiemelések szintjén szinte lehetetlen vállalkozás, hisz a roma családokat érő megkülönböztetés az életük szinte minden területén jelen van, így az egymást erősítő diszkriminatív folyamatok nem a gyermekvédelemnél jelentkeznek először. Fogalmazhatnánk úgy is, hogy a kiemelés már annyira súlyos tünete a család helyzetének, a jéghegy csúcsa, amikor már valóban nagyon nehéz megragadni, hogy valós veszélyeztetettségről vagy diszkriminatív bánásmódról van-e szó, hisz az odavezető utat övezi a diszkrimináció minden fajtája, és már a szülők maguk is mind gyerekként, mind felnőttként elszenvedtek megkülönböztetést. Kutatásunk során azt tapasztaltuk, hogy a szakemberek jobban vagy rosszabbul palástolt előítéletességét könnyebb megragadnunk – különösen az interjúk kapcsán - mint a kiemelés folyamatánál a hátrányos megkülönböztetést, és az előítéletes gondolkodásmódból következtethetünk arra, hogy a kiemelések kapcsán történhet megkülönböztetés vagy eltérő bánásmód. Ugyanakkor azt sem jelenthetjük ki, hogy az előítéletes gondolkodásmód és a kiemelések kapcsán történő hátrányos megkülönböztetés között egyenes arányosság lenne. Az a kérdés mindenképpen megfogalmazódik, hogy a szakember saját értékrendjének megkérdőjelezhetetlensége szemben a roma családok eltérőnek vélt, a szakemberek által gyakran hiányosnak, hanyagnak, nem törődőmnek stb. tartott értékrendjével, milyen szerepet játszik a folyamatban. Nem arról van szó, hogy a mélyben súlyos bizalmatlanság feszül? A szakemberek nem bíznak ezekben a családokban, nem látják alkalmasnak őket gyerekeik felnevelésére, nem „merik” rájuk bízni a gyerekeket. Különösen egy olyan társadalmi környezetben, amely tragikus esetekhez kapcsolódva szinte kizárólag a gyermekvédelemben dolgozók személyes felelősségét keresi. Az adatok alapján a gyerekek elsősorban a megye leszakadó községeiből kerülnek szakellátásba, a kiskorú gondozottak kétharmada legfeljebb kétezer fős faluban élt a családjából 88

történő kiemelést megelőzően. A relatíve jobb helyzetű városok „bekerülési mutatói” jóval kedvezőbbek, mint az érintett falvaké, ami nem lehet független utóbbiak társadalmi-gazdasági állapotától és a megelőző szolgáltatások minőségétől, kapacitásától. A megye alapellátási rendszere a jogszabályi előírásoknak megfelelően kiépült, a megye gyerek lakosságának szükségleteihez képest azonban a kapacitások nem elegendőek. Különösen igaz ez a szakellátási elhelyezés megelőzéseként is funkcionáló átmeneti gondozás intézményeire. A megyei statisztikai adatok arra utalnak, hogy viszonylag sok szakellátásba kerülő gyerek esetében történik előzetes gyerekjóléti alapellátás keretében gondozás és közel ugyanennyi gyerek esetében védelembe vételre kerül sor. Az interjúk tapasztalatai alapján a szakemberek egy része azonban úgy látja, hogy ez nem elegendő, az alapellátás kedvezőbb működése esetén kevesebb gyerek kerülne kiemelésre családjából. Az alapellátás súlyos hiányokkal küzd mind a szakemberek, mind a megfelelő eszközök, illetve szolgáltatások hiánya miatt. A jelzőrendszer minőségi problémáira is felhívták a szakemberek a figyelmet, miszerint gyakran nem vagy nem olyan jelzéseseket kapnak a legkülönbözőbb területekről, amelyek segítenék a hatékony beavatkozást. Az alapellátás és szakellátás kapcsolata esetleges és személyfüggő, illetve sokszor azokkal a családokkal foglalkozik legkevésbé az alapellátás, amelyeknek a gyerekeit már kiemelték, hisz épp elég energiájukat kötik le azok a családok, ahol még otthon vannak a gyerekek. Kérdés, hogy a 2016 januárjától életbe lépő új alapellátási rendszer mennyiben tud majd választ adni ezekre a problémákra. A megyei szakellátásban a roma gyerekek nagyobb arányban élnek nevelőszülőnél, és közel azonos arányban laknak intézményben, mint a nem romák. A gyerekek elhelyezésében gondot okoz a nevelőszülői hálózat már nagyon korlátozott fejlesztési lehetősége, illetve a különleges, valamint speciális szükségletű gyerekek nevelését vállaló nevelőszülői családok hiánya. Ugyancsak a megyei szakellátási rendszer problémáira utal a különleges szükségletű gyerekek elhelyezését biztosító lakásotthonok, gyermekotthonok hiánya. Ez egyformán érinti az összes gyereket. A cigány és nem cigány gyerekek szakellátáson belüli elhelyezése, gondozása és kikerülési esélyei között nincsenek jelentős különbségek, illetve nem mutatható ki, hogy az etnikai származás befolyásolná ezeket. Egyaránt bekerülnek egy rendszerbe, amely sok szempontból alulfinanszírozott, eszköztelen, szakember hiányos. Az alapellátás hiányosságait legtöbbször a szakellátás sem tudja pótolni, a bekerülő gyerekek sokszor a családjukénál alig jobb körülmények közé kerülnek, segítő szakemberektől és megfelelő intézményektől, szolgáltatásoktól távol. Ha az alapszükségletek valóban jobban ki is vannak elégítve, attól még igazi esélyük a mélyszegénységből való kitörésre nem tud megvalósulni az alacsony színvonalú, gyakran szegregált iskolákban, a gyermekotthonok és lakásotthonok intézményi világában, illetve a szolgáltatás hiányos kisfalusi nevelőszülői környezetben. Viszont minden rendszerkritika ellenére, egyik megkérdezett szakemberben sem merül fel az, hogy a rendszer alkalmazkodjon a családok szükségleteihez és ne a családoknak kelljen a rosszul működő rendszerhez igazodniuk, illetve abban gyakorlatilag végleg elveszniük. A szakellátásban alapvető feszültséget okoz a 2014-es törvénymódosítás. Egyrészt az utóbbi években növekedés tapasztalható a bekerülő 0-2 éves korú gyerekek számában. Elhelyezésükhöz különleges szükségletű gyerekek nevelésére hivatott nevelőszülői családokra lenne szükség, ilyen család jelenleg nincs a megyei rendszerben. A másik nehézség az egész – 89

ahogy a törvény nevezi - „testvérsorok” kiemelése, elsősorban roma családokból. 4-5-6 gyereket nem tud egy nevelőszülő vállalni, és a szakemberek véleménye alapján ez nem is lenne feltétlenül kedvező megoldás. A törvényalkotó természetesen tisztában volt ezzel a problémával, erről szólnak a jogszabályban felsorolt kivételek. A gond az, ahogy arra a helyi szakemberek is felhívják a figyelmet, hogy a lakásotthoni vagy a gyermekotthoni közös elhelyezés sem mindig megoldható, sokszor szét kell választani a testvéreket. A kutatás során az adatlapok felvétele, illetve az interjúk során megkérdezettek szinte kivétel nélkül alapos és magas szintű szakmaisággal jellemezhető szakemberek. Az érintett gyerekeket és családokat alaposan ismerik, jól azonosítják azokat a körülményeket, amelyek egy-egy konkrét gyermekvédelmi eset alakulásában, illetve a rendszer működésében meghatározó jelentőségűek. Az interjúk tapasztalatai alapján azonban a rendszerben megjelennek az előítéletek, a szakemberek előítéletes szemlélete sem mutat eltérést a többségi társadalomban mérhető, illetve a politikai közbeszédben egyre markánsabban megjelenő negatív attitűdöktől. Amennyiben egy kisebbségi csoport bármely területen diszkriminációt szenved el, a hátrányos megkülönböztetés meghatározza az egyén későbbi lehetőségeit is. A romák megkülönböztetése nem a gyermekvédelemnél kezdődik, viszont ebben az esetben is működik az az összefüggés, hogy az egyik terepen elszenvedett diszkrimináció negatívan hat más téren elérhető lehetőségekre is. A szülők korábbi hátrányos megkülönböztetése pedig még akkor is meghatározza a gyerekek lehetőségeit, amikor akár már nem is működnek a korábbi diszkriminációs gyakorlatok. A fent leírt körbezáruló folyamat jól jellemzi a magyarországi romák és a mélyszegénységben élők helyzetét egyaránt, benne a gyerekes családokét, és a legsúlyosabban azokét, ahol már a kiemelés is megtörténik.

90

Bibliográfia A gyermek jogairól szóló egyezmény – a Gyermek Jogainak Bizottsága - A Bizottság hatvanhetedik ülésszakán (2014. szeptember 1–19.) elfogadott, Magyarországról szóló harmadik, negyedik és ötödik összevont időszakos jelentésre vonatkozó záró észrevételek, CRC/C/HUN/CO/3-5, 2014. szeptember 19. Babusik Ferenc: A nevelőszülői rendszer kutatása – Pilot, MTA Gyerekprogram Iroda, Delphoi Consulting, 2010, www.gyerekesely.hu Bass László (2014): Gyerekes családok Magyarország válságövezetiben. In: Ferge – Darvas (szerk.) (2014): Civil jelentés a gyerekesélyekről, 2012-2013. Budapest: Gyerekesély Közhasznú Egyesület. 97-116. http://gyere.net/downloads/Civil_jelentes_2012-2013.pdf Blank et al. (2004): Measuring Racial Discrimination, National Academies Press, 2004 Civil jelentés a gyerekesélyekről, 2012-2013, Gyerekesély Egyesület, 2014. Darvas Ágnes (2013): Egy nevelőszülői kutatás tapasztalatai, előadás ppt, http://www.tegyesz.hu/file/Gyermekvedelmi_napok/GYVN_2013/honlapra/konferencia/Darv as_Agnes_Egy_neveloszuloi_kutatas_tapasztalatai.pdf Decade of Roma Inclusion Secretariat Foundation (2015): Roma Inclusion Index, 47. oldal, http://www.romadecade.org/cms/upload/file/9810_file1_roma-inclusion-index-2015-s.pdf Domokos Vera (2010): Szegény- és cigánytelepek, városi szegregátumok területi elhelyezkedésének és infrastrukturális állapotának elemzése különböző (közoktatási, egészségügyi, településfejlesztési) adatforrások egybevetésével. NFÜ Domokos Veronika – Herczeg Béla (2010): Terra Incognita: magyarországi szegény és cigánytelepek felmérése – első eredmények. Szociológiai Szemle, 2010.3., 89-90.oldal, http://www.szociologia.hu/dynamic/szocszemle_2010_3_all.pdf; Életfogytiglan: Roma gyermekek a magyar gyermekvédelmi rendszerben (2011), http://www.errc.org/cms/upload/file/eletfogytiglan-20-june-2011.pdf) EUROSTAT: People at risk of poverty or social exclusion, January, 2015. http://ec.europa.eu/eurostat/statisticsexplained/index.php/People_at_risk_of_poverty_or_social_exclusion Farkas Ágnes (2015): Átmeneti gondozás. In: A gyermekvédelem megújulási alternítívái. Gyermek-és Ifjúságvédelmi Tanulmányok V., Rubeus Egyesület, 2015. http://rubeus.hu/wpcontent/uploads/2015/08/gyermek_es_ifjusagvedelmi_tanulmanyok_otodik_kotet.pdf Farkas Zsombor (2015): Tényleg minden rendben? A gyerekes családok jövedelmi helyzetének, szegénységének és kirekesztettségének néhány jellemzője, Esély, 2015. 4. Fenntartott érdektelenség: Roma gyermekek a magyar gyermekvédelmi rendszerben (2007): http://www.errc.org/article/fenntartott-erdektelenseg-roma-gyermekek-a-magyargyermekvedelmi-rendszerben/3865; 91

Ferge Zsuzsa – Farkas Zsombor (2014): A gyerekes családok életkörülményei. In: Ferge – Darvas (szerk.) (2014): Civil jelentés a gyerekesélyekről, 2012-2013. Budapest: Gyerekesély Közhasznú Egyesület. 71-95. http://gyere.net/downloads/Civil_jelentes_2012-2013.pdf Ferge Zsuzsa (2015) Kettő az egyben: Konferencia a magyarországi szegénységről. HVG, 2015. február 20., http://hvg.hu/velemeny/20150220Ketto_az_egyben_Konferencia_a_magyarorsza Gábos András – Szivos Péter – Tátrai Annamária (2015) Jövedelmi szegénység és társadalmi kirekesztettség jellemzői Magyarországon. In. Szivos, Tóth (szerk.) (2015) Jól nézünk ki (…?!) Háztartások helyzete a válság után. Tárki Monitor Jelentések 2014. Budapest: TÁRKI. 44-71., http://www.tarki.hu/hu/research/hm/monitor2014_teljes.pdf Gordon W. Allport: Az előítélet, Gondolat Kiadó, 1977 Hablicsek László (2007): Kísérleti számítások a roma lakosság területi jellemzőinek alakulására és 2021-ig történő előrebecslésére, Demográfia, 2007. 1. 7-54. Kertesi Gábor – Kézdi Gábor: Általános iskolai szegregáció Magyarországon az ezredforduló után, Közgazdasági Szemle, LVI. évf., 2009. november (959–1000. o.) Kiss Máté (2010) Hogyan határozhatóak meg a szakellátásba kerülés okai? Együttműködés a gyermekvédelemben I. Család, Gyermek, Ifjúság XIX. évf. 2010/3. http://www.csagyi.hu/images/stories/kiadvanyok/folyoirat/CsaGyI_2010_3.pdf Koltai Luca (2014): Éves jelentés a lakhatási szegénységről – 2013. Budapest: Habitat for Humanity Magyarország, 2014. http://www.habitat.hu/files/Lakhatasi_Jelentes_2013_hosszu.pdf Központi Statisztikai Hivatal (2014): A háztartások életszínvonala. 2014. november., http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/hazteletszinv/hazteletszinv.pdf Központi Statisztikai Hivatal (2015): Szociális segélyezés, 2013. Statisztikai Tükör 2014/143. 2015. február 2. http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/stattukor/szocsegely13.pdf KSH (2014): Gyermekek átmeneti gondozása. Statisztikai Tükör, VIII. évf. 11. szám, 2014. február 17., http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/stattukor/gyermekekgondozasa.pdf KSH (2016): Gyermekesély – A gyermekvédelmi jelzőrendszer működése, 2014, Statisztikai Tükör, 2016.február 6., http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/stattukor/gyermekvedelem14.pdf KSH, Népszámlálás 2011, 3. Területi adatok, 3.13 Nógrád megye KSH: Fókuszban a megyék, 2014.1-III. negyedév, http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/megy/143/index.html Lux Ágnes: Tükör és/vagy görbe tükör? Magyarország a Gyermekjogi Bizottság előtt. Esély, 2015. 4. 18. oldal

92

Neményi Mária – Messing Vera (2007) Gyermekvédelem és esélyegyenlőség. Kapocs 28: 147. http://www.ncsszi.hu/download.php?file_id=1139 Neményi Mária – Takács Judit: Örökbefogadás és diszkrimináció Magyarországon, Esély, 2015. 2. 67. oldal, http://www.esely.org/kiadvanyok/2015_2/2015-2_2-1_NemenyiTakacs_Orokbefogadas.pdf Neményi Mária (2004) Kultúra és kommunikáció, in: Pilling János (szerk.): Orvosi kommunikáció. Medicina, Budapest Nógrád megye területfejlesztési programja, 2014-2020, Egyeztetési változat, 2014. január 31. Nógrád Megyei Területfejlesztési Koncepció (2014-2020) területi hatásvizsgálat 2013, https://www.nth.gov.hu/hu/media/download/165 Rácz A. – Hodosán R. – Korintus M.: Dokumentumok, szakirodalmak a gyermekvédelmi rendszerben élő fiatal felnőttek továbbtanulásáról és felsőoktatási részvételéről, Esély 2009.3. 109.old., http://www.esely.org/kiadvanyok/2009_3/05racz.pdf Rácz Andrea (2014): Az előítéletes gondolkodás megjelenése a gyermekvédelemben. Esély, 2014. 3. 24. oldal, http://esely.org/kiadvanyok/2014_3/2004-3_12_Racz_eloiteletes_gondolkodas.pdf Székely László: Az alapvető jogok biztosának jelentése a az AJB-1380/2014. számú ügyben (előadók: dr. Győrffy Zsuzsanna, dr. Kozicz Ágnes) Budapest, 2014. szeptember (http://goo.gl/hPC0Gr) Tardos Katalin (2015). Halmozódó diszkrimináció. Kirekesztés és integráció a munkaerőpiacon. Szeged: Belvedere Meridionale UNICEF (2012): Moving forward: Implementing the ’Guidelines for the Alternative Care of Childrens’, http://www.unicef.org/ceecis/UN_Handbook_(English)_FINAL_22_02_13.pdf UNICEF (2012): Moving forward: Implementing the ’Guidelines for the Alternative Care of Childrens’, http://www.unicef.org/ceecis/UN_Handbook_(English)_FINAL_22_02_13.pdf Virág Tünde: Kirekesztve. Falusi gettók az ország peremén, Akadémiai Kiadó, Budapest, 2010.

93