GYERMEKEK RÉSZVÉTELE A VÁROSOK ÉLETÉBEN Szerző: Jáki Monika
− városfogyasztó gyerekek MILYEN LEHET EGY GYERMEKBARÁT VÁROS? TERVEZÉS VAGY SZEMLÉLETVÁLTÁS SZÜKSÉGES? KI NE TUDNA VÁLASZOLNI ÉS SZÁMOS ÖTLETET JAVASOLNI E KÉRDÉSEKRE SZÜLŐKÉNT? ÉS VÁROSFEJLESZTŐKÉNT? VAJON UGYANAZOKAT A VÁLASZOKAT ADJUK-E SZAKEMBERKÉNT ÉS „ÉRINTETTKÉNT” EGYEGY TÉMÁVAL KAPCSOLATOSAN? JELEN ÍRÁSSAL EZT SZERETNÉM KÖRÜLJÁRNI – SZÜLŐI ÉRINTETTSÉGEM ÉS VÁROSFEJLESZTŐI HIVATÁSOM OKÁN – A GYERMEKEK MINT VÁROSFOGYASZTÓK KONTEXTUSÁBAN.
Szülőként megélt városi impulzusok Sokunkkal megtörtént már, hogy kinéztek gyermekünkkel együtt egy-egy helyről. Pedig a gyermekekkel együtt élünk, a gyermekek mint „kisfogyasztók” nagyszámú csoportként, külön igényekkel, külön elvárásokkal jelennek meg
36
társadalmunkban. Ennek ellenére sok helyütt nem látják szívesen őket, sőt megnehezítik a szülők dolgát. Sok helyre nehéz be- és eljutni, hiszen a közlekedési eszközök többségére is nehéz felszállni babakocsival. Vannak játékboltok, ahol szemmel láthatóan nem örülnek, ha gyerekestül bemegyünk nézelődni, és rosszallóan tekintenek a játékokhoz hozzáérő, plüss állatokat tapogató kicsikre. A vendéglőkbe való eljutás, avagy a hétvégi, „főzés nélküli közös élmény” és az „egy asztalnál anyával” program a távoli jövőbe vész, köszönhetően a gyermekbarát éttermek csekély számának. A gyerekek fogadására néhány helyen ugyan fel vannak készülve, de az sem ritka, hogy a vendéglátóhelyeken nem lehet gyerekmenüt vagy etetőszéket kérni. E helyeken a pelenkázó-, szoptatóhelyiségek is hiányoznak. A plázák és néhány gyorsétterem mégis gondol a gyerekek fogyasztói igényeinek kielégítésére. Vajon miért? Talán ők tudják, hogy
a gyerekeken keresztül addicionális célcsoportot is elérnek, például a szülőt, nagymamát? A gyerekbarátságról szinte minden szülőnek az IKEA, a plázák gyerekmegőrzői, a McDonald's játszószobái jutnak eszébe. Nem véletlenül, ezek a vállalkozások ugyanis tudatosan ügyelnek arra, hogy a gyerekes szülőket is programokkal csábítsák, a csemeték pedig nagyon lelkesednek az ilyen típusú élményekért. Vannak előremutató köztéri példák is, gondolok itt a játszóterek felújítására. Ezek legnagyobb hiányossága azonban, hogy sem komplex szolgáltatási szempontból (környezethez való illeszkedés, pótlólagos szolgáltatások biztosítása), sem fogyasztói mix szempontjából nem tekintik át az építtetők a fejlesztések kontextusát. Így például jóformán az összes játszótéren elfelejtenek vécéről gondoskodni. Bizonyára sokunk találkozott már olyan szülői megnyilvánulással, mely szerint egyenesen hátrányba kerül, aki gyereket vállal. Tényleg ez lenne az általános helyzet? Az UNICEF a következőt nyilatkozza a gyermek jogairól: „A gyermeknek meg kell adni minden alkalmat a játékra és szórakozásra, melynek az oktatással azonos célokat kell szolgálnia; a társadalomnak és a közhatóságoknak e jog élvezetének előmozdítására kell
törekedniük.” Hiszem azt, hogy a jobbá tételhez, a változtatáshoz leginkább szemléletformálásra (kis odafigyelésre) van szükség, semmint pénzre. El lehetne és kellene érni például, hogy minél több közintézményben legyen pelenkázó és játszósarok, hogy a kisgyermekes szülők is nyugodtan intézhessék hivatalos ügyeiket. Néhány nemzetközi példa arra, hogyan is néz ki ez a gyakorlatban: • Ausztriában a közintézményekben szinte mindenütt kiraknak egy kosár játékot. • Amerikában az éttermekben rögtön hoznak a gyerekeknek egy kifestőkönyvet meg egy marék színes ceruzát. Washingtonban a járdán nincs padka, rengeteg a zöldterület és minden étterembe, bankba be lehetett menni babakocsival is.
Városfejlesztőként a lehetőségek és a tettek oldaláról A Szociális és Munkaügyi Minisztérium a következőképpen definiálja az UNICEF „Gyermekbarát város” kezdeményezését: „A gyermekbarát város olyan település, illetve olyan helyi kormányzati rendszer, amely elkötelezett a gyermekjogok helyi érvényesítése iránt. Olyan város, ahol a gyermekek véleménye, szükségletei és
37
jogai integráns részei a közpolitikának, a helyi programoknak és döntéseknek.” A települések a helyi viszonyok figyelembevételével a fent idézett elvek alapján kellene, hogy kidol-
beépítése nélkül is megteremthető lehetne az ideális gyermekközpontú, kisfogyasztókra is alapozó városfejlesztés. Hiszen a gyermekek mint fogyasztók respektálása a településfejlesztés területén minimális
„A gyermekbarát város olyan település, illetve olyan helyi kormányzati rendszer, amely elkötelezett a gyermekjogok helyi érvényesítése iránt. Olyan város, ahol a gyermekek véleménye, szükségletei és jogai integráns részei a közpolitikának, a helyi programoknak és döntéseknek.” gozzanak, meghatározzanak egy olyan intézkedési rendszert, amely átszövi a gyermekek mindennapi életét – a forgalmas úttesten való biztonságos átkelésüktől kezdve a szabadidejük hasznos eltöltését biztosító programok megszervezésén keresztül a helyi demokráciában való részvételükig. Jelentős számú érintettről és egyben fogyasztóról beszélünk, ha csak Budapestet tekintjük is. Lássuk a számokat: Budapesten 4060 gyermek született 2006 első negyedévében. A fővárosban több ezer bölcsődés és majdnem 50 ezer óvodás korú gyermek él. Minden település számára adott a lehetőség, hogy gyermekbaráttá váljon, mégis többnyire elmaradnak az ilyen irányú fejlesztések. Egy ideálisan működő társadalomban külön szabályozási rendszer
38
szempontok figyelembevételét követeli a szakemberektől. A gyermekbarát város elvárásai szinte bármely szülői elvárással összhangban állnak: • Különféle tervezett akciókon, eseményeken keresztül bevonja a gyermekeket a városi lét körülményeinek javítását érintő elképzelésekbe, beépíti azokat a városfejlesztési célok közé; • közösségi bevonáson alapuló mozgósítással kikéri a szülők véleményét a várospolitika őket is érintő témáiról; • megteremti a biztonságos gyalogos és kerékpáros közlekedést; • a gyermekeket a számukra veszélyt jelentő helyzetektől óvja; • lehetőséget nyújt számukra a játékra, találkozásra; • gondoskodik a zöldterületről és a tiszta környezetről;
• támogatja és segíti a kulturális eseményeken való részvételüket. A várostervezők, településfejlesztők felelőssége, hogy létrehozzák, illetve segítsék a gyermekbarát városok létrejöttét.
Mit tud tenni a városfejlesztés a „kisfogyasztók”, gyerekek bevonásáért, és milyen hosszú távú eredménye lehet mindennek? Egy egészséges város életéhez a gyermekzsivaj is hozzátartozik. A cél, hogy a gyermekesek is úgy érezhessék, nem kell szükségszerűen elhagyniuk a várost, hiszen az számos lehetőséget, többletet adhat számukra. Ez a tervezésen és a településfejlesztésen túl – a szemléletmód mielőbbi megváltozása mellett – helyi szintű gyermek- és ifjúsági politikával javítható. Egyszerűen: a gyermekek igényeit, szükségleteit és jogait a „várospolitikusok”, a programalkotók és a döntéshozók is messzemenőkig figyelembe kellene vegyék ahhoz, hogy felmutatható eredményt érhessünk el e témában. A városi közterek megújítását célzó kezdeményezések, valamint azon projektek, melyek előkészítési fázisukban társadalmasító események és akciók keretében vonják be
és mozgósítják az összes érintettet (a lakosságot, érdekcsoportokat, a majdani projekt haszonélvezőit) – mindamellett, hogy a kockázatukat csökkentik –, egyfajta közösségformálást, összetartozást, társadalmi kohéziót segítenek elő programjaikkal. A szülők elérése és érintetté tétele azért is fontos, mert véleményük ötvözi a felnőttek és a gyermekek szempontjait is. A szülők a gyerekeken keresztül kiválóan mozgósíthatóak. Ilyenkor a gyermek fogyasztására kell alapozni. Például ha egy szakmai fejlesztési témát egy majális keretében, kreatív játékokba „csomagolva” jelenítünk meg, a gyerekek révén bevonzott szülők véleményére is nagy számban szert tehetünk. Feltéve persze, hogy megfelelően készítjük elő a programot. Tanácsadói tapasztalatomból állítom, hogy a mozgósító események által sok hasznos információhoz juthatunk, és egyben egy „elérhetetlennek” tűnő társadalmi csoportot szólíthatunk meg. Ezen vélemények megismerése nagyban befolyásolja a település jövőjét,
Minden település számára adott a lehetőség, hogy gyermekbaráttá váljon, mégis többnyire elmaradnak az ilyen irányú fejlesztések.
39
esetleges figyelmen kívül hagyása pedig városfejlesztési konfliktusokhoz is vezethet. A terek és utcák, egyben a város megújítására úttörő szakmai kezdeményezés alakult, amely egy jól bevált, a város- és területfejlesztési gyakorlatban alkalmazott interaktív eszközt használ; a különböző érdekelt felek, csoportok közötti érdekharmonizációra, partnerségre és kommunikációra épít. A számos városfejlesztő cég összefogásával létrejött munkacsoport célja, hogy a környezetünkben lévő helyeket élhetőbbé, társadalmi-gazdasági szempontból hatékonyabbá, egyszóval jobbá tegyük.
És mindezt hogyan? Összefüggésében több tényező együttállása biztosíthatná a teljes, megnyugtató választ ezen kérdésre. A diagnózis készen van; a gyógyír összeállítása, alkotórészeinek meghatározása kell, hogy mielőbb megtörténjen. Ehhez azonban a különböző szakterületeken tevékenykedő szakemberek közösen kellene gondolkodjanak, hogy egy átfogó cselekvési tervet „tehessenek le az asztalra” a gyermekbarát városok megvalósulása érdekében. A városfejlesztők által generált – fent leírt – mozgalmak és szakmai kezdeményezések, valamint
40
a városfejlesztők összefogása és jelen téma fontossá tétele által a közeljövőben egyre több gyermekbarát város születhet, ahol a gyerekek és szüleik szeretnek élni, ahol jól érezhetik magukat, és ahol természetessé válik az, hogy ők e társadalom fontos fogyasztói célcsoportjai. A nemzetközi „Gyermekbarát város” kezdeményezéshez jelenleg a világon több mint 800 város csatlakozott. Európában 23 ország közel 300 települése vesz részt a mozgalomban. Létezik egy külön európai szervezet is a kezdeményezés céljainak népszerűsítésére. A Gyermekbarát Városok Európai Hálózata jelenleg a következő országokat öleli fel: Belgium, Hollandia, Spanyolország, Törökország, Németország, Egyesült Királyság, Svédország, Olaszország, Görögország, Svájc, Írország és Csehország. Reményem, valamint szakmai és szülői törekvésem is, hogy Magyarország minél több városa csatlakozhasson a „Gyermekbarát város” nemzetközi kezdeményezéshez, és megvalósulhassanak azon koncepcionális városfejlesztési akciók, melyek megkönnyítik a szülők helyzetét, és egyben kiemelt hangsúllyal kezelik a gyermekeket – mint az egyik legfontosabb jelenlegi és jövőbeni fogyasztói csoportot.
