Kedves Gyerekek! Bízunk benne, hogy szívesen veszitek kézbe az új olvasókönyvet. Nagyon sok verset, mesét, történetet olvashattok belôle, és erre a félévre is készítettünk nektek érdekes, izgalmas feladatokat. Leljétek örömeteket bennük! A tankönyv készítôi
Jégvirág Jégvirág az ablakon: álomszép ezüstvadon. Sûrû törzsek, ág, levél, Ki rajzolta rá? A tél. Fordulsz egyet – szertefoly. Fordulsz kettôt – nincs sehol. Eltûnt; helyén tiszta lap. Ki törülte le? A nap. (Kiss Jenô) 3
00273II Színes olvasókönyv 2II 2010.indd 3
3/8/10 3:47:53 PM
Olvasd el a mesét!
Meddig ér a rigófütty? Megjött Tavasz úr. Leterítette köpenyét, s leült a dombra. Végignézett a kerteken, a réteken, lankákon. Látta a csupasz-kopasz fák és bokrok csupasz, kopár gyülekezetét. Odaszólt a szellônek: – Eredj, szolgám, suttogd közhírré a fák és a bokrok között, hogy aki megmondja, meddig ér el a rigófütty, azt öltöztetem fel elsôként. Aranyvirág ruhája lesz, tetôtôl talpig aranyvirág. Futott a szellô, térült-fordult, s egy szempillantás alatt szétsuttogta a suttognivalóját. Milyen ruhája lesz a gyôztesnek? Rajzold le! Nagy mozgás támadt. Minden fa és bokor azt hitte, hogy ô aztán igazán meg tud felelni Tavasz úr kérdésére. A parti fûzek kihúzták öreg derekukat, és legényesen kezdték pödörgetni pelyhedzô barkáikat. A rekettyebokrok sem akartak lemaradni. Nem is beszélve a gyümölcsfákról. A meggy, a cseresznye, a szilva, az alma, a körte, de kiváltképpen a dió, akin egész nap füttyögni szokott a rigó, ô ne tudná, ôk ne tudnák, hogy meddig ér el a rigófütty? Milyen gyümölcsfák versenyeztek? Rajzold le a gyümölcsüket! De bizony nem tudták. El is csendesedtek valamennyien. – Hát ennek a fele sem tréfa! – kottyantotta el a korán érô cseresznye. 4
00273II Színes olvasókönyv 2II 2010.indd 4
3/8/10 3:47:54 PM
– Kerek egy kérdés! – gondolta az alma s a körte. – Kemény dió! – sóhajtotta el magát a vén diófa. A szilva meg se mukkant. – Ha legalább egy rigónk volna, akinek a hangjáról mértéket vehetnénk! – mondta savanyúan a meggy. Egy rigó, egy rigó! Vagy egy rigófióka! De nem volt. S mert tudták, hogy a rigó a lombos fákat kedveli, elkezdtek csöndben, szorgalmasan rügyezni, levelezni. Mi nôtt a fákon? Rajzold le! – Mi az a nagy csönd odalenn?– kérdezte a szellôtôl a sombokor a domboldalon. – A töprengés csöndje. – Miféle töprengésé? – Azt kell kitalálni, hogy meddig ér el a rigófütty. – S aki kitalálja? – Aranyvirág lesz a jutalma – mondta a szellô szûkszavúan, majd sietett vissza a dombra Tavasz úr mellé. Ültek, és várták az eredményt. Hol ült Tavasz úr és a szellô? Rajzold le! Napok vagy talán hetek múltán, amikor már szépen zöldellt a környék, megjelent az elsô rigó is. És hova szállt volna másra, mint a diófára. El is füttyentette magát. Hegyezték a fülüket a fák. De mind hegyezhették, mert abban a pillanatban innen is, onnan is felharsant a rigófütty. 5
00273II Színes olvasókönyv 2II 2010.indd 5
3/8/10 3:47:54 PM
Zavartan álltak a fák a nagy rigófüttyögésben. Tavasz úr kacagott, kacagott, a szellô meg táncot járt örömében. Mi fütyült a diófán? Rajzold le! Ekkor megszólalt a sombokor a domb oldalában: – Én megmondom, meddig ér a rigófütty. – Kicsoda mondja meg? – néztek föl a kicsi sombokorra. – Én mondom meg! – húzta ki magát a sombokor. – Rigótól rigóig ér. És ilyenkor meg körbeéri a földet. Ki mondta meg a választ? Rajzold le! Nagyot néztek a bölcs fák, hümmögtek, hümmögtek. Aztán belátták, hogy a bokornak igaza van. Látták azt is, hogy maga Tavasz úr is helyeslôen bólogat a sombokor válaszára. S láthatták azt is, amint elnyeri méltó jutalmát, mert abban pillanatban tetôtôl talpig aranyvirágba borult. Milyen ruhája lett a sombokornak? Rajzold le!
6
00273II Színes olvasókönyv 2II 2010.indd 6
3/8/10 3:47:54 PM
Hallgasd meg a verset, majd olvasd el te is!
Tavaszi szél vizet áraszt Tavaszi szél vizet áraszt, virágom, virágom. Minden madár társat választ, virágom, virágom. Hát én immár kit válasszak, virágom, virágom? Te engemet s én tégedet, virágom, virágom. Zöld pántlika, könnyû gúnya, virágom, virágom. Mert azt a szél könnyen fújja, virágom, virágom. De a fátyol nehéz ruha, virágom, virágom. Mert azt a bú nyomdogálja, virágom, virágom. (Magyar népköltés)
7
00273II Színes olvasókönyv 2II 2010.indd 7
3/8/10 3:47:55 PM
Olvasd el a mesét!
A bûvös cipó Tíz lépésre is alig lehetett látni az utcán, olyan nagy köd volt. Az emberek siettek, hogy minél elôbb otthon lehessenek a kályha mellett. Csak Jóskának nem volt hová sietnie. Ott állt a gesztenyesütô mellett, hogy legalább a hátát érje egy kis meleg. Árva gyerek volt, abból éldegélt, amit a jóemberektôl kapott. Bizony nehéz sors volt ez. Cipôje lyukasan didergett a lábán, vékony kabátján meg átfújt a szél. S ha még legalább ennivalója lett volna rendesen! Jóska szemébôl kibuggyantak a könnyek. Szomorúan indult hazafelé. Jóska nagyon szegény / vidám / gazdag volt. Az egyik saroknál egy öregasszonnyal találkozott. – Miért sírsz, kisfiam? – kérdezte tôle szelíden az öregasszony. – Hogyne sírnék – mondta Jóska –, mikor se apám, se anyám, se ennivalóm, se ruhám. Az öregasszony megcsókolta a fiú arcát. Azután elôvett a kendôje alól egy jókora cipót, és Jóska kezébe tette. – Lakjál jól belôle! – mondta. Jóska egy nagy almát / táskát / cipót kapott. Azzal, mintha ott se lett volna, eltûnt. Jóska egyedül maradt, kezében az illatos, ropogós cipóval. Meg se várta, míg hazaér, máris tört belôle egy jókorát. Ilyen jó kenyeret soha életében nem evett. Még egy jókora darabot tört belôle. De csodák csodája, a cipó nem fogyott el, épp akkora volt, mint azelôtt. Nem fogyott el a sütemény / a cipó / a gesztenye. 8
00273II Színes olvasókönyv 2II 2010.indd 8
3/8/10 3:47:55 PM
Mikor elaludt, egy jóságos arcú öreg néni hajolt föléje mosolyogva. Megismerte ôt. Az az öregasszony volt, aki korábban a cipót adta. – Légy jó és okos! – mondta, aztán felhôvé változott. Reggel azt hitte Jóska, hogy mindent csak álmodott, de a cipó ott volt mellette. Hirtelen jó kedve kerekedett. Elôvette a cipót, vágott belôle egy nagy darabot, aztán még egyet, még egyet, míg egy nagy kosárra való nem lett. Akkor a hátára vette, és járta a házakat: – Friss kenyeret vegyenek, friss kenyeret! Egy óra sem telt bele, üres lett a kosár. Akkor Jóska hazament, s újra telerakta finom, friss kenyérrel. Jóska kenyeret / gesztenyét / sajtot árult. Hej, szép napok virradtak Jóskára! Nem volt már rossz a cipôje, széllel bélelt a kabátja! Szép új ruha feszült rajta, tán Szibériában se fázott volna benne. Mindenki az ô kenyerét vásárolta, mert ahhoz hasonló jó nem volt a városban. Minden jól ment. Jóska már el is feledte hajdani nyomorúságát. Jóskának jó / rossz / nehéz sora lett. Egy este, mikor a gesztenyesütô mellett haladt el, egy koldus nyújtotta feléje a kezét könyörögve. De Jóska rá sem hederített. Sietett haza, hogy a másnapra való kenyeret kosárba rakja. Nagy volt a csodálkozása, mikor az elsô darab levágása után a cipó jóval kisebb lett. Még egy darabot vágott. 9
00273II Színes olvasókönyv 2II 2010.indd 9
3/8/10 3:47:56 PM
Ekkor már megijedt, mert a cipóból alig maradt valami. – Szent Isten! – kiáltott fel kétségbeesve –, mi lesz, ha elfogy? A kosár fenekén alig volt kenyér, s alig kapott érte valamit. A cipó megnôtt / elázott / elfogyott. Ennyi pénzbôl bizony hamar felkopik az ember álla. Hamarosan el kellett adni a szép ruháját is. Megint a régi rossz kabátban didergett, s már an�nyija sem volt, amibôl jóllakhatott volna. Sírt, mint a záporesô. De hiába. Nem jött segítségére senki, nem adott neki senki semmit. Jóska újra nagyon boldog / szegény / álmos lett. Eszébe jutott az öreg koldus, aki hiába kért tôle alamizsnát. Bezzeg, adott volna már, de magának sem volt semmije. Így ténfergett naphosszat az utcán, zsebében a csodálatos cipó utolsó darabjával. Nem volt akkora se, mint egy fél zsemle. Alig mert belôle enni, hogy minél tovább tartson. Arra gondolt, hogy mi lesz, ha ez is elfogy, mikor egy rongyos kisfiút vett észre, aki sóvárogva nézte, hogyan eszik Jóska. Jóska találkozott egy unatkozó / éhezô / alvó kisfiúval. – Ez is olyan éhes és rongyos, mint én – gondolta, és adott neki egy kis darabot a kenyérbôl. – Adj még egy falatot! – kérte a kisfiú, és Jóska gondolkozás nélkül kettétörte a csöpp kenyeret, ami még megmaradt, s odaadta. De mekkora volt csodálkozása, mikor a kenyér, ahelyett, hogy kisebbedett volna, sokkal nagyobb lett, s azontúl minden harapásnál 10
00273II Színes olvasókönyv 2II 2010.indd 10
3/8/10 3:47:56 PM
nôtt, míg csak olyan nagy nem lett, mint mikor az öregasszony nekiadta. Azt se tudta, hová legyen örömében. Szaladt haza boldogan a cipóval, vette a kosarat, s vágta a finom friss kenyeret. Újra megnôtt / elégett / elázott a cipó. Most már tudta Jóska, miért fogyott el a cipó. De nem is ment el mellette kérô kézzel senki anélkül, hogy meg ne ajándékozta volna! Kösd össze a közmondásokat és a magyarázatukat! Ki kicsinyben jó, nagyban is jó.
Az ember a saját lelkiismerete miatt tesz jót.
Ha jó vagy, magadnak vagy jó.
Akire kis baj esetén lehet számítani, az a nagy bajban is segíteni fog.
Hamarabb válik a jóból rossz, mint a rosszból jó.
Könnyebb rossz szokásokat felvenni a jók helyett, mint fordítva.
Mindent jóra visz a köszörû.
Minden tévedést, hibát ki lehet javítani.
11
00273II Színes olvasókönyv 2II 2010.indd 11
3/8/10 3:47:56 PM
