Kedves Gyerekek!
MÚZEUMI MESEFÜZET
1
EMESE ÁLMA
kapott egy birkát, amin lovagolni tanulhatott, és egy gyermek-
(magyar eredetmonda)
íjat, hogy hozzászokjon a használatához. Birkáján ülve követte a nyájak mozgását, míg be nem töltötte a hatodik esztendőt, és apja megajándékozta egy csikós kancával. Megesett, hogy a
Messze keleten, a végtelenbe vesző füves síkságon,
csikóval együtt szopta a kancát a gyerek is. Mire elérte a
békés, szép életet éltek a magyarok. Lassan terelgették
tizedik esztendőt, ismernie kellett harminchárom ősének
nyájaikat legelőről - legelőre a fű növése szerint, s asszonyaik,
nevét. Megtanult lovat pányvázni, vágtató ló hátáról vadat
gyermekeik nehéz, hatkerekű sátorszekereken követték a
nyilazni,
nyájak útjait. Hosszú szarvú, fehér ökrök vonták a szekereket,
értett
a
pásztorkodás
minden
csínjához,
és
futárszolgálatot végzett szükség esetén. Vadászhatott egyedül,
serdülő leányok nógatták az ökröket, s a sátrak likán kék füst
és a csatában apja fegyverét hordozta. A csaták egyre
szállt föl az ég felé, ahogy odabent asszonyok főzték az ételt.
gyakoribbak lettek a síkságon, míg végül is hozzá tartoztak az
Férfiak, legények, serdülő kamaszok a nyájakat ügyelték
élethez.
lóháton, mások vadásztak, halásztak. Ez a nyájait terelgető lovasnép a csillagoktól tanulta a bölcsességet, és a puszták
A régi jó idők elteltek már, amikor mindenki számára
végtelen síkjától a türelmet. Nem építettek házakat maguknak.
volt bőven hely a nagy síkságon, s csak kalandra vágyó
A szellős sátor tisztább volt és sokkal kényelmesebb, mint a
legények
megtelepedett
sötét
megsokasodtak, s harc döntötte el, hogy ki él meg és ki nem. A
kőházai. Sátraikat színes szőnyegek díszítették, s öltözetük is
gyöngébb törzseket észak felé szorították föl az erősebbek,
jobb volt, mint a megtelepedett népeké. Szakértelemmel
ahol rövidebb volt a nyár és szigorúbb a tél, s az élet nehezebb.
cserzett, puha bőrruhát viseltek a magyarok, s alatta vászonból
Pásztorkodó népek számára mindig a váratlan ráütés volt a
készült alsóruhát, amit abban az időben még sem a rómaiak,
legnagyobb veszedelem. A nyílt mezők nem nyújtottak
sem a görögök, sem a germán népek hírből sem ismertek. Ősi
menedékhelyet. Porfelhő jelent meg az ég alján valahol, s még
szokás szerint a fiúgyermek három éves koráig anyja
a birkán lovagló kisgyermek is tudta, hogy csak veszedelmet
sátorszekerén töltötte életét. Mikor betöltötte a három évet,
jelenthettek. Abban az időben a besenyők voltak a magyarok
népek
alacsony
földkunyhói,
vagy
2
portyáztak
csatát
keresve.
Népek
és
nyájak
legádázabb ellenségei. Ez a harcias rokon-nép kelet felől
csákányt markoltak. Tudták, hogy az ellenség túlerőben volt,
nyomult nyugatnak a nagy síkságon, akárcsak századokkal
és csupán a csoda menthette meg őket. De készek voltak
azelőtt a hunok meg a magyarok tették. Támadásuk pusztulást
meghalni, mindannyian. Egyszerre csak új porfelhő támadt
jelentett mindenki számára. A besenyők nem kértek s nem
nyugaton. Szélesebb, nagyobb, mint amit a besenyő lovak
adtak kegyelmet.
vertek föl azelőtt. Gyorsabban is közeledett. Már hallani lehetett a paták dübörgését is. A besenyők megtorpantak, de
Egy szép meleg, nyári napon szokatlanul kis létszámú törzs
már késő volt. Megnyílt a porfelhő és hosszú, gonosz szarvak
vonult lassan a síkságon, keletről nyugatnak. Csaba vezér
hatalmas erdeje jelent meg, sok ezer nyargaló, megvadult
leszármazottjának, Ügyeknek a törzse volt a vándorló csoport.
fehér marha, s kikerülve az ismerős szekereket, rászakadt a
Elöl a fiatal törzsfő maga vezette a harcosok csapatát táncos,
megdöbbent besenyőkre, porba taposva lovat és embert. A
fekete ménjén. Mögöttük, az első sátorszekéren, fiatal
hatalmas ökörcsorda mögött magyar csordások nyargaltak
asszonya, Emese. A szekérsort nem követték nyájak, mint
habzó lovakon, pattogó karikásokkal. Vezetőjük megállította
máskor. Ügyek és Emese útban voltak a táltos szállásához,
ágaskodó lovát Ügyek előtt:
hogy áldást kérjenek házasságukra. Délről gyorsan közeledő porfelhő tűnt föl hirtelen. Jókora besenyőportya támadt
– Hála legyen Úrnak – lihegte az ember –, idejében
reájok.
jövénk!
Nem volt fejveszett kapkodás. Erős karok emelték be a szekerekbe
a
kisgyermekeket.
A
szekéroszlop
– Ki küldött? – kérdezte Ügyek.
megállt.
–
Asszonyok, gyermekek íjak után nyúltak. A lovasok félkörben
A táltos parancsa, uram – felelte a főpásztor –, Attila vérének nem szabad elvesznie!
helyezkedtek el a szekerek és a támadók között. Nyilaik leszedték a nyargaló lovak hátáról a támadók első sorát.
Másnap Ügyek törzse, az utolsó hun törzs, megérkezett a
Gondosan célzott nyilak süvítettek elő a szekérponyvák alól is.
táltos szállására. Hatalmas tömeg gyűlt egybe az oltárkő körül,
De a támadás jött tovább. Ügyek és emberei kardot vontak,
és üdvrivalgás fogadta Ügyeket, amikor leemelte Emesét a 3
sátorszekérről. Ősi szokás szerint a fiatal pár egy tányérból
fölébressze álmából urát, Ügyeket, de nem tudta mozdítani
evett, egy kupából ivott, s utána a talpig fehérbe öltözött táltos
karjait. Az óriási sas, a szent TURUL madár, reáereszkedett, és
rájok adta az áldást:
betakarta széles, fekete szárnyaival. A hatalmas szárnyak alatt Emese álmot látott. Kristálytiszta folyó indult el testéből, és
– Nemzetünk Istene, Úr, áldd meg ezt az embert és ezt az
folyni kezdett nyugat felé, egyre duzzadva, növekedve, míg
asszonyt, hogy sok gyermekük legyen, és Attila vére ne
valóságos áradattá válva áthullámzott hólepte hegyeken, és
pusztuljon ki soha!
elöntötte a hegyeken túli gyönyörű rónaságot. Ott megállt a
Azon az éjszakán a nász-sátor körül égő fáklyákkal a kezükben
folyó s vizéből kinőtt egy csodálatos fa. Tiszta aranyból volt
fiatal harcosok őrködtek, fáklyáikkal tűzfalat képezve a sátor
minden ága és minden levele annak a fának, és ágain
körül, hogy Ármány, a gonosz, be ne osonhasson fiatal
aranygyümölcsök
vezérükhöz és szép asszonyához. Az éjszaka közepén Emese
csodálatos fa alá, a szépséges szép ország kellős közepén, és
fölébredt. Szeme végigjárta a sátor félhomályát, melyet csak a
álomba merült. Amikor fölébredt, ura sátrában találta magát.
kintről beszűrődő fáklyák fénye világított meg. Nézte a sátor-
Napsugaras, szép reggel volt. Tudta, hogy csak álom volt az
oszlopok cifra aranyozását, a padló gazdag, puha szőnyegeit, a
egész, de annak a különös álomnak az emléke vele maradt egy
falakat borító selymek és bársonyok pazar pompáját. Ahogy
életen át. Kilenc hónapra rá fia született Emesének. Az álomra
Emese szeme körüljárta a sátor gazdag kincseit, boldog
való emlékezés miatt ÁLMOS-nak nevezték el a gyermeket, aki
büszkeség töltötte el szívét. Magyarok törvénye szerint
később ÁRPÁD apja lett, azé az Árpádé, aki valóra váltotta
egyetlen
leszármazottjának.
Emese álmát és elvitte a magyarokat síkságokon és hólepte
Egyszerre csak úgy tetszett, mintha hatalmas szárnyak
hegyeken át a hunok hajdani hazájába. Ahol még ma is élnek,
suhogását hallotta volna az éjszaka csöndjében. A sátor
több mint tizenkét évszázad után.
felesége
Ügyeknek,
Attila
bejáratát fedő nehéz szőnyeg mögül mintha két tüzes szem, egy óriási madár szemei néztek volna reá. Sikoltani szeretett volna, de nem jött ki hang a torkán. Mozdulni akart, hogy 4
nőttek.
Álmában
Emese
lefeküdt
a
mindenhova elkísérték. Ízisz már ekkor szíve alatt hordozta kisfiukat, akinek később egy mocsárban adott életet. Az
ÍZISZ ÉS OZIRISZ
újszülöttnek a Hórusz nevet adta.
(Egyiptomi mítosz)
Mindeközben az Ozirisz holttestét tartalmazó láda már a Ozirisz az ókori Egyiptom legnépszerűbb istene volt. A
tengeren hánykolódott és Bübloszban ért partot. A partra
legenda szerint Ozirisz az ősidőkben feleségével, Ízisszel – aki
vetett ládát egy fatörzs kezdte körbefonni, jó erősen, szorosan.
egyben húga is – jóságos királyként uralkodott Egyiptom
Egy alkalommal a szír király arra sétálva épp azon törte a fejét,
felett. Az ország irányítását egy alkalommal a feleségére bízta
hogy honnan kellene fát szereznie az újonnan építtetett
és
embereket
palotájához, megpillantotta az érdekes alakú fát, és rögvest
megtanítsa földet művelni. Megismertette velük a búzát és
utasította szolgálóit, hogy vágják ki és szállítsák házába, ahol
árpát, illetve bevezette az istenek tiszteletét.
azon nyomban díszes oszlopot faragtatott belőle.
Gonosz testvére, Széth azonban megirigyelte a hatalmát és 72
Telt, múlt az idő, Ízisz már kezdte elveszteni hitét, hogy valaha
társával összeesküvést szőtt ellene. Titokban mértéket vett
megtalálja szeretett férjét, amikor hírét vette, hogy a láda a
Oziriszről, és egy éppen akkora pompás ládát csináltatott.
tengeren át Büblosz városába sodródott, fává nőtte ki magát,
Ezután egy lakomán bejelentette, hogy azé lesz a láda, aki
és épp a szír király palotáját díszíti. Ekkor hirtelen ötlettől
pontosan kitölti azt, ha belefekszik. Mikor Oziriszre került a
sarkallva a királyné álruhába bújva szolgálónak állt a szír
sor, rácsapták a fedelet, a ládát a Nílusba vetették, és
király udvarába. Íziszt olyannyira megkedvelték az udvarban,
elhíresztelték széltébe-hosszába, hogy a jóságos uralkodó
hogy a királyfi dajkájává tették meg. Azonban titkára
halott.
hamarosan fény derült. Történt ugyanis, hogy a kis királyfi
elindult,
hogy
alattvalóit,
az
egyiptomi
beteg lett. Kenegették mindenféle gyógyfűvel, de csak nem A királynő, Ízisz, értesülve férje haláláról, gyászruhát öltött és
javult
sírva bolyongta be a szent folyó vidékét, elveszett kedvesét
megszeretvén
keresve. Menekülésében társa csak hét skorpió volt, akik 5
az
állapota. a
Ízisz
ekkor
kisfiúcskát,
úgy
hogy
döntött,
nagyon
meggyógyítja
és
halhatatlanná teszi. Ízisz éjnek évadján belopózva a fiúhoz
újra életet lehelt bele. Majd összehívta a papokat, felszólította
magához ölelve dajkálta, miközben különös olajjal kenegette.
őket, hogy tiszteljék Oziriszt, az istent, és rájuk bízta a kultusz
Az egyik alkalommal az anyakirályné véletlenül megpillantotta
titkait.
Íziszt, amint besurran a kis királyfihoz. Utána lopózott, és mit
A meghalt és felélesztett Ozirisz az Alvilágba jutott, ahol
látott: Ízisz kellemes csengésű hangján énekelve, olajjal
tovább élt és uralkodott a Halottak Uraként.
kenegette a kisfiút. Másnap a fiúcska sokkal jobban lett. Aztán ez történt harmadnapon, meg negyednapon is, mikor már a kisfiúcska kint szaladgált, mígnem ötödnapon a királyné már nem állta szó nélkül és megkérdezte. -
Ízisz, leányom? Mivel kenegeted te a gyermekemet, hogy ilyen hirtelen meggyógyult?
De Ízisz nem válaszolt. Teltek a napok és a királynő egyre jobban kíváncsiskodott. Ízisz végül bevallotta, hogy szerette volna halhatatlanná tenni a királyfit. Ízisz ekkor szolgálataiért, jó tettéért kérte és megkapta a koporsót rejtő oszlopot. Az oszlopból kivágva a ládát, Búto városába vitte, ahol sikerült kinyitnia a koporsót. Egy vadászat alkalmával itt lelt rá Széth, aki nyomban felismerte a testet, és mérgében tizennégy darabra vágta, a részeket pedig szétszórta. Ízisz amint meghallotta, hogy mi történt, csónakba ült, végighajózott a Níluson, s a megtalált darabokat összeillesztgette, a testet vászonlepelbe pólyálta, és 6
Parisz trójai királyfi volt, Priamosz fia, akinek születésekor
A TRÓJAI HÁBORÚ
megjósolták, hogy pusztító veszedelmet fog hozni hazájára.
(Görög mítosz Homérosz Iliásza nyomán)
Ezért kitették az Ida hegyére, itt találtak rá a pásztorok, akik derék férfit neveltek belőle, ki mindig megvédte a nyájat és a pásztorokat,
Néreusz tengeri isten leányát, az ezüstcipellős Tétisz istennőt
hegyi pásztornak, ha neki ítéli Eris almáját. Ez az ígéret
hogy rajta is apja, Kronosz sorsa fog beteljesedni (akinek
zavarta ki Pariszt a békés pásztoréletből. Hajóra szállt, elment
megjósolták, hogy fia, Zeusz fogja letaszítani a trónról, és ezért
Görögországba, ahol a spártai király, Menelaosz látta
gyermekeit sorra nyelte le, Zeusz kivételével, akinek születését a
halandó
Péleusz
is
istennője a világ legszebb asszonyának szerelmét ígérte az Ida
Akhilleusz hatalmasabb lesz apjánál. Zeusz ekkor, attól félve,
eltitkolta),
"Férfivédő"-nek
Pariszt Afrodité ígérete megvesztegette, a szerelem és szépség
emberiség jótevője, megjósolta, hogy Tétisz születendő fia,
Rea
Alexandrosznak,
nevezték. Itt, az Ida hegyén jelentek meg előtte az istennők.
eredetileg Zeusz akarta feleségül venni, de Prométeusz, az
anyja,
ezért
vendégül.
királyhoz
Parisz
amint
meglátta
szépséges
Helénét,
Meneláosz hitvesét, rögtön beleszeretett, és megszöktette.
kényszerítette Tétiszt.
Amint kiderült a szöktetés, éktelen haragra gerjedt a spártai
Péleusz és Tétisz lakodalmán az istenek is megjelentek, isteni
király, azonnal összehívta a csapatait és megindult bátyjával
ajándékokat hozva a házaspárnak, csak Eriszt, a "viszály"
Agamemnónnal és seregével Trója ellen, hogy megbosszulja a
istennőjét tartották volna szívesen távol a fényes lakomától.
hírnevén esett csorbát.
Azonban Erisz aranyalmát dobott az isteni násznép közé, azzal
Először
a felírással: "A legszebbnek." Erre kitört a viszály, három
megpróbálták
szép
szóval,
követséget
küldtek
Priamoszhoz, hogy adja ki Helénét és a Helénével együtt
istennő, Héra, Pallasz Athéné és Afrodité között, vetélkedtek
elrabolt kincseket, de a trójaiak ezt megtagadták, és ezzel
az almáért, míg Hermész az Ida hegyére vezette őket, hogy
magukra szabadították a sok évig tartó pusztító háborút.
Parisz ítélje meg, melyik a legszebb istennő.
7
A vár még a kilencedik évben is dacolt az ostrommal. A
mindennek az istenek az okai a szememben, akik ellenem
görögök oldalán harcolt Akhilleusz is, Tétisz és Péleusz király
indították a görögök háborúját.
fia, akiről tudvalevő volt, hogy anyja születése után sarkánál fogva
belemártotta
a
Styx
folyó
vizébe,
azért
Hektór ekkor sorsot vetett, a sors Páriszt jelölte ki, hogy
hogy
elsőnek vesse el dárdáját. De nem találta el Meneláoszt, s
halhatatlanná tegye.
mikor Meneláoszon volt a sor, Afrodité a szerelem istennője
A trójaiak élén Párisz herceg harcolt, s két érchegyű dárdát
ködbe burkolta Pariszt Meneláosz szemei elől.
rázva a kezében, szólítgatta viadalra a görögök legjobbjait. De
Zeusz azonban a görögök pártján állva úgy döntött, hogy
Meneláosz királyt meglátva, ijedten húzódott félre Párisz, aki
pusztuljon Trója, és az isteneket meggyőzve előkészítette az
csak akkor emberelte meg magát, mikor testvére, Hektor
eskü megszegését. Ezért Pallasz Athénét küldték le. Athéné
rátámadt, és asszonyok bolondjának, elpuhult csábítónak
egy harcost biztatott fel, hogy vegye célba Meneláoszt, de
bélyegezte.
Athéné vigyázott reá, és félrehajlítva az íjat, csak épp súrolta a
- Hektór, megérdemlem, hogy így korholsz - felelte Párisz - ám
király bőrét. Míg Meneláoszt gyógyítgatták, a trójaiak is
ha azt kívánod, hogy most harcba menjek, tedd, hogy álljon
készülődtek, vérszemet kapva újra fegyverbe álltak.
félre a többi trójai, és állítsatok engemet középre, hadd vívjak
A görögök kilenc évig ostromolták hiába a várat, csak a
szemtől szembe Menelaosszal, Helénért és a kincsekért.
tizedikben sikerült bevenni, akkor is cselvetés segítségével.
Amelyikünk győz, azé legyenek a kincsek, az vezesse haza az
Trója városvédő istensége, Pallasz Athéné égből hullott
asszonyt, ti kössetek barátságot egymással, ők pedig térjenek
faszobrát, a Palladiont Odüsszeusz és Diomédész kilopták a
haza, Görögországba.
városból, majd egy hatalmas falovat ácsoltak és beküldték a
Örült Hektor Párisz szavainak, a görögök is elfogadták a
városba, azzal, hogy Pallasz Athéné ajándékaként akarják
feltételeket, csak ahhoz ragaszkodtak, hogy Priámosz király
kiengesztelni a trójaiakat az elrabolt Palladionért.
maga jöjjön a szerződéskötéshez. Priámosz jóságos szavakkal szólította maga mellé a menyét: - Nem téged okollak, 8
Elhitették még velük, hogy már szedik is fel a horgonyt és hajóznak vissza Görögország felé, mert a kilenc esztendeig tartó eredménytelen ostrom meggyőzte őket, hogy úgysem fogják soha bevenni Tróját. Laookónt az öreg jóst, aki figyelmeztette a veszélyre a trójaiakat
, Poszeidón a
tengeristen – aki a görögök pártján állt – a tengerből küldött két kígyó segítségével, a fiaival együtt megfojtotta. Ekkor a trójaiak, az istenek büntetését látva ebben, úgy megijedtek, hogy rögtön kettőzött buzgalommal bontották a falakat, hogy be tudják hozni a várba a falovat. Mikor ez megtörtént, vidám lakomához ülve ünnepelték a kilencéves ostrom megszűnését. De a görögök nem hajóztak messzire, hanem a trójai faló belsejében várták a kellő alkalmat, hogy megtámadják őket. Mikor a trójaiak, a bortól elnehezülten, pihenőre tértek, kimásztak a falóból, és az egész várost felgyújtották, a férfiakat megölték, az asszonyokat rabul ejtették.
9
vízben mossa meg a templom szent eszközeit, letette az
ROMULUS ÉS REMUS
edényt, maga leült a földre, hogy megpihenjen egy kissé.
(római eredetmonda nyomán)
Amint ott pihent, az árnyékos füzek, a csicsergő madarak és a víz könnyed csobogása álmot idéztek szempilláira. Meglátta
Sok - sok év telt el a trójai háború óta, de az istenek által
Mars és megszerette, és a leány nem tudta, hogy álmában az
megálmodott Római Birodalomnak még nyoma sem volt.
isten ölelte meg.
Aeneas utódai békésen uralkodtak Alba Longa városában,
Felébredve így rebegett: - Csodás álmot láttam! Ott álltam az
egészen Numitor király trónra lépéséig. A király öccse,
oltár mellett, a gyapjúszalag leesett homlokomról és két
Amulius ugyanis képtelen volt belenyugodni, hogy ő - mint
pálmafa nőtt ki belőle. Az egyik magasabb volt, mint a másik,
másodszülött - nem kerülhet a trónra.
dús ágaival az egész földet betakarta és lombozatával a
Amulius ezért harcos, fegyverforgató férfiakat toborzott,
csillagokig ért fel. De nagybátyám ki akarta vágni mind a
akiket jól megfizetett, és elűzte bátyját a városból. Attól tartva,
kettőt - a szívem megremegett, amikor ezt láttam. Mégis, Mars
hogy Numitor lánya, Silvia egyszer fiúgyermeket hoz a világra,
madara, a harkály és a farkas megvédte mindkettőt.
aki megfosztja őt a tróntól, megparancsolta, hogy Silviát a
9 hónap múlva Romulus és Remus anyja lett Silvia.
Vesta-papnők közé sorolják, tisztasági fogadalmat téve. Ezután már teljes nyugalommal uralkodott az álnok Amulius,
Amikor ezt a kegyetlen Amulius megtudta, aki bátyjának,
abban a hitben, hogy már senki sem veheti tőle el a trónt.
Numitornak,
Silvia
apjának
a
királyságát
bitorolta,
megparancsolta szolgáinak, hogy öljék a Tiberis folyóba az újszülötteket. De a víz habjai visszariadtak a bűntől és
Az istenek azonban nem nézték jó szemmel, ami a földön
gyöngéden kitették a szárazra a kisfiúkat. És farkas szoptatta
történt, mert félő volt, hogy kárba vész Aeneas küldetése.
őket és harkály hordott nekik eleséget, amíg rájuk nem talált
Végül Mars isten vette kezébe a dolgok irányítását. Amikor egy
Faustulus, a derék pásztor, aki feleségével, Acca Larentiával
nap Silvia korán reggel kiment a folyó partjára, hogy friss
felnevelte mindkettőt. Mikor tizennyolc éves lett a két ifjú, 10
már ők osztottak igazságot a pásztorok között. Bátran
A két testvér egyet gondolt, elmentek Numitor királyhoz és
szembeszálltak
engedélyt kértek tőle, hogy eltávozhassanak, helyet keressenek
a
rablókkal
és
az
elhajtott
barmokat
hazaterelték.
egy új város megalapításához. Numitor beleegyezett, áldását adta rájuk, ők annak rendje és módja szerint édesanyjuktól is
A szóbeszéd azonban az ő vidéküket sem kerülte el, így egy
elbúcsúztak, és néhány társukkal együtt elhagyták a várost.
nap Faustulus elmesélte a fiúknak, hogy ők valóban nem
Elértek a Tiberis partjára, ott is arra a helyre, ahol az ikrek
édesgyermekeik, hanem minden bizonnyal ők az elűzött király
bölcsője megakadt a vén fügefánál. Ott a folyó enyhe kanyarja
lányának gyermekei. Az elűzött király, Numitor, is hallott az
és a hét enyhe hajlású domb megtetszett a fiataloknak és
ikrekről, s miután elment hozzájuk nem volt kétsége afelől,
eldöntötték, hogy a Palatium nevű dombon alapítanak várost.
hogy unokáit látja maga előtt. Nagy volt az öröm, de még
Mint a testvéreknél általában, közöttük is felütötte a fejét a
nagyobb a bánat. Hiszen Silvia immár 20 éve a börtön fogja, a
rivalizálás, történetesen az, hogy ki legyen a város alapítója?
gonosz Amulius pedig a trón bitorlója. Miután azonban híre
Ifjak voltak, bátrak és mindketten dicsőségre szomjasak.
ment, hogy Numitor unokái életben vannak, a nép újra reményt érzett. Titokban mindenki az elűzött király mellé állt,
Ám Romulus így szólt:
így nem volt nehéz bejutni a palotába és ártalmatlanná tenni a
-
gonosz Ameliust. Numitor pedig kiszabadította lányát, Silviát
Nincs ok civakodásra, mi magunk nem tudunk dönteni, bízzuk a döntést az istenekre. Menjünk ki holnap egy-
és mindenről beszámolt a népnek, akik örömujjongásban
egy dombra, és amelyikünknek az istenek több madarat
törtek ki.
küldenek, annak legyen joga várost alapítani.
Numitor ezután még sokáig uralkodott békességben, igazságos
Remus beleegyezett. Kora reggel elindultak, Romulus a
királyként Alba Longa városában.
Palatium, Remus meg az Aventinus dombot választotta.
A város, Alba Longa lakossága egyre szaporodott, sokasodott,
Remusnak hamarosan megjelent hat kiterjesztett szárnyú
már kezdett túlzsúfolttá válni és a város falait kinőni.
keselyű, ám Romulusnak tizenkét sas.
11
Remus belátta, hogy az istenek a testvérének kedveztek.
Romulus a testvére temetése napját szellemének szentelte és elnevezte Remuria ünnepének.
Romulus a városfalak kijelölésének idejét a pásztorok istenének, Palesnak az ünnepnapjára tűzte ki. Hófehér bikákat
Így szól a történet Róma városának megalapításáról.
fogva az eke elé, nekifogott, hogy azzal jelölje ki a városfal helyét. Ahova a kapukat szánta, ott kivette az ekét a földből. Az új város leendő polgárai lelkesen fogtak neki a fal felépítésének, amelynek a munkálatait Romulus hű társa és barátja, Celer vezette. Romulus azt a feladatot adta neki, hogy legyen gondja arra, a most épülő falat senki át ne merészelje lépni vagy ugrani. Aki ezt megteszi, az haljon meg! Épült a fal, de sajnos Remuson erőt vett az irigység és ócsárolni kezdte a leendő város épülő falát: - Gondoljátok, hogy ezekkel a falakkal véditek meg a népünket? És feleletet nem várva máris keresztülugrotta az alig kiemelkedő falat. Celer hirtelen odavágott az ásóval, de olyan szerencsétlenül, hogy Remus holtan maradt ott. Romulus nem tehetett már semmit, elvégre ő maga adta ki a parancsot. Habár a bensője zokogott, mégis megdicsérte testvére gyilkosát: - Így ugorja át minden ellenség az én falaimat! 12
KÍNAI TANMESÉK
- Van jó kocsim, kocsisom is. - Bármilyen jók a lovaid - mondtam -, bármennyi pénzed van, és bármilyen tapasztalt legyen is a kocsisod, egyre csak
A ROSSZ IRÁNY
távolabb kerülsz Chu tartománytól. Wei hercege elhatározta, seregével megtámadja Handant, Zhao tartomány fővárosát. Bár Qiliang utazás közben szerzett tudomást
Wei
hercegének
szándékáról,
haladéktalanul
PÉLDABESZÉD A TANULÁSRÓL
hazatért, s amúgy úti ruhában, rendezetlen hajviselettel járult a herceg elé.
- Hetvenéves vagyok már - mondta Jin hercege Ping vak muzsikusának, Shi Kuangnak. - Pedig még annyi mindent
- Hazafelé tartva - mondta -, a Taihang hegységben
kellene megtanulnom, s oly sok könyvet szeretnék elolvasni!
találkoztam egy emberrel, aki észak felé lovagolt. Azt mondta,
De azt hiszem, már késő.
Chu tartományba tart.
- Miért nem világít a gyertya? - kérdezte Shi Kuang.
- Akkor minek mész északi irányba? - kérdeztem.
A herceg felfortyant.
- Az iránnyal nincs semmi baj - felelte. - Jó lovaim vannak.
- Hogyan engedheti meg magának az alattvaló, hogy
- Az lehet, hogy a lovaid jók, de az útirányod semmiképp sem
tréfálkozzék urával?
az!
- Én, a vak muzsikus hogyan engedhetnék meg magamnak
- Van pénzem bőven.
ilyesmit? - tiltakozott Shi Kuang. - Arra céloztam csupán, hogy ha valaki ifjúkorában szánja rá magát a tanulásra, akkor a
- Lehet, hogy bőven van pénzed, ám az útirányod rossz.
jövője fényes lesz, mint a kelő nap, ha férfikorában mélyül el a 13
tanulmányokban, az leginkább a delelőjén álló naphoz
ugrásra készül, hogy elkapja a kabócát, és nem gyanítja, hogy a
hasonlatos, ha pedig öregkorában tanul, az olyan, mint a
háta mögött, az ágon veréb ül. A veréb azt forgatja a fejében,
gyertyafény. Bár nem túl fényes, mégis jobb, mint sötétben
hogy elcsípi az ájtatos manót, és nem gondol rá, hogy mögötte
tapogatózni.
ott vagyok a hajítógéppel. Mindhárom csöppnyi élőlény annyira el van foglalva azzal, hogy megszerezze magának azt,
A herceg egyetértett vele.
ami közvetlenül előtte van, hogy figyelmen kívül hagyja a háta mögött leselkedő veszélyt. - Jól beszélsz - mondta a herceg, és lemondott a támadás
A KABÓCA, AZ ÁJTATOS MANÓ, MEG A VERÉB
végrehajtásáról.
Wu hercege elhatározta, megtámadja Chu tartományt. Figyelmeztette alattvalóit, hogy aki bármi akadályt gördít a hadjárat elé, az halál fia.
AZ EMBER, AKI JOBBAN SZERETTE A PÉNZÉT, MINT AZ ÉLETÉT
Egyik bizalmasa ellenezte a hadjáratot, de félt nyíltan szembeszegülni urával. Hajítógépet, golyókat készített, elvitte
Yongzhou-ban
az udvar hátsó végébe, s fel-alá kószált, amíg a ruháját a
hirtelen
megáradt
a
folyó.
Hat
ember
szembeszállt a veszéllyel, kis csónakon igyekeztek át a túlsó
harmat átnedvesítette. Így tett három reggel.
partra. A folyó közepén a csónak felborult, az emberek úszni kezdtek. Egyikük, bár erőteljes karcsapásokkal úszott, alig
- Gyere ide - parancsolta a herceg. - Mit csinálsz, hogy a ruhád
haladt előre.
csupa nedvesség?
- Te vagy a legjobb úszó, miért maradsz le? - kérdezték a
- A kert végében azon a nagy fán ül egy kabóca. A kabóca
társai.
ciripel, issza a hajnali harmatot, s mit sem sejt róla, hogy a háta mögött lapul az ájtatos manó. Az ájtatos manó előrehajol, 14
- Ezer aranyat rejtettem az ágyékkötőmbe - felelte. - Oldozd le. Miért nem oldozod le magadról? A férfi nem válaszolt, megrázta a fejét és úszott tovább, holott látható volt, nehezen birkózik az árral. A többiek elérték a túlsó partot, egyre kiáltoztak neki. - Dobd el az aranyaidat, bolond! Mi hasznát veszed, ha megfulladsz? A férfi csak a fejét rázta. Néhány pillanat múlva elmerült.
15
- Ma éjjel már megint esik a hó, és te nem vetted meg a jó meleg dunnát!
A DARU HALÁLA
Karoku
(japán népmese)
azonban
elmagyarázta
neki,
hogy
a
pénzen
megmentette egy daru életét, és az édesanyja erre mosolyogva bólintott:
Réges-régen messze északon volt egyszer egy Karoku nevű fiú. Egy téli napon Karoku elindult, hogy jó meleg
- Az már más! Hiszen nagyon jót cselekedtél! Gyere csak,
dunnát
felezzük meg ezt az egy takarót, és térjünk nyugovóra!
vegyen.
Útközben
azonban,
ahogy
átvágott
a
szántóföldön, talált egy csapdában vergődő darumadarat.
Ám ekkor kipp-kopp: valaki megzörgette az ajtót. Karoku és az
Megsajnálta és kiszabadította, ám ahogy elengedte, megjelent
édesanyja egymásra néztek, lassan kinyitották az ajtót, mire az
az az ember, aki a darucsapdát állította, és dühösen kiáltott:
északi szélben táncoló hópelyhekkel együtt egy leány lépett a
- Mit művelsz, te szerencsétlen? Már éppen örültem, sikerült
szobába. De olyan szépséges leány, amilyet még emberi szem
darut fognom!
nem látott. Szinte tündökölt, az arca és az alakja úgy ragyogott, mintha valami távoli ország királykisasszonya
Karoku erre így válaszolt:
lenne.
- Bocsáss meg! Tessék, a madárért cserébe neked adom a
A leány mélyen és udvariasan meghajolt, majd így szólt:
pénzemet, csak ne haragudj!
- Azért jöttem, mert szeretnék kérni tőletek valamit. Hadd
Így is lett, Karoku számtalanszor bocsánatot kért az embertől,
legyek Karoku felesége!
és odaadta neki a pénzt, amin dunnát akart venni.
Karoku és az anyja igencsak zavarba jöttek, majd egymás
Amikor beesteledett, és Karoku édesanyja kettejük fekhelyét
szavába vágva, olyan gyorsan akartak válaszolni, hogy szinte
készítette elő, így szólt a fiához:
azt se tudták, mit mondjanak. 16
- Még hogy Karoku felesége! Egy ilyen szépséges lány, mint te?
kattogása hallatszott ki a szekrényből, és a negyedik napon
De hiszen te is láthatod, milyen szegények vagyunk! Hidd el,
végül előbújt az asszony. Ahogy Karoku átölelte kissé
itt nagyon keserves sorod lenne! - mondta Karoku anyja, és a
lesoványodott feleségét, az egy vég gyönyörűen megszőtt
fiú is helyeselt:
selymet nyújtott át neki, és így szólt hozzá: - Édes férjem, vidd el ezt a vég selymet az urasághoz, és add el neki kétezer
- Bizony, bizony! Ne is mondj ilyet!
aranyért. Karoku úgy tett és elment az urasághoz.
A leány azonban megrázta a fejét, és leült a hideg padlóra.
Ez aztán a szép munka!- lelkesedett az uraság - Igazán megér
Erre már nem volt mit mondani, Karoku és anyja, akik alig
kétezer aranyat! Sőt, ha hozol még egy végre valót, azért
tértek magukhoz a nagy csodálkozástól, bevezették a vendéget
háromezret fizetek!
a ház legszebb szobájába.
Karokuval még soha életében nem fordult elő, hogy ilyen sok
A szépséges leány végül mégis Karoku felesége lett. Reggeltől
pénz verje a markát, így hát szedte a lábát, sietett hazafelé,
estig szorgalmasan dolgozott, de bizony ugyanolyan szegények
hogy minél előbb tudassa feleségével a jó hírt.
maradtak, mint annak előtte. Mindhárman szinte csak forró vízen éltek, így tengették életüket.
- Az uraság azt mondta, hogy szőj meg egy vég selymet, és háromezer aranyat ad érte!
Egy szép napon azonban így szólt a felesége Karokuhoz:
Az asszony ránézett, majd szomorkás arccal így felelt:
- Én most bebújok a szekrénybe, és három napig szőni fogok odabent. Szépen kérlek, ne nyisd ki az ajtót, amíg magamtól
- Ha így állunk, szövök még egy vég selymet. De most egy
elő nem jövök! Sem vízre, sem ennivalóra nem lesz
egész hétbe telik majd amíg elkészülök. Vigyázz, ne nyisd ki
szükségem.
addig a szekrény ajtaját!
Hiába aggodalmaskodott Karoku, a felesége csak nevetett, és
Ezzel az asszony csöndesen bebújt a szekrénybe, és szőni
rögvest be is bújt a szekrénybe. Három napon át egy szövőszék
kezdett. 17
Kippkopp-kippkopp, hallatszott reggeltől estig a szövőszék
gondoskodtál rólam. Én vagyok a daru, akit megmentettél.
hangja. Ám egy idő múlva Karoku és anyja aggódni kezdtek,
Azért vettem fel ezt az alakot, hogy melletted lehessek, és
hisz az asszony azt mondta, hogy hét napig még ennivalóra
egész
sincs szüksége. Ráadásul a szövőszék kopácsolása is egyre
maradhatok, mert meglestél, amikor daru alakját öltöttem
lassabbnak és fáradtabbnak tűnt.
magamra.
- Azt mondta, nem szabad benéznünk, de vajon mi lehet vele?
- Kérlek, ne mondj ilyet! Én mindig veled akarok lenni! -
- aggódott Karoku, mire édesanyja így bátorította:
mondta Karoku majdnem sírva, mire felesége szépséges
életemben
szolgálhassalak,
de
most
már
nem
szemei is megteltek könnyel:
Óvatosan less be, úgy, hogy ne vegye észre! És ha mégis rájönne, mondd, hogy csak miatta aggódtál! Így biztosan nem
- Én is veled maradnék. Ezért kértelek, hogy semmiképp se
lesz mérges.
nyisd ki a szekrény ajtaját... - alig mondta ki ezt az asszony, egy szempillantás sem telt belé, fölállt, kívül termett az ajtón,
"Ez igaz lehet! Végtére én vagyok a férje!" - gondolta Karoku,
és már repült is az ég felé. Daruvá változott és szállt, szállt
és egy kicsit kinyitotta a szekrény ajtaját. Abban a pillanatban
egyre magasabbra a téli égen. Karoku pedig csak állt ott, és az
a megdöbbenéstől elállt a lélegzete: a szekrényben nem a
eget bámulta, magához szorítva a selymet, melyet a felesége
felesége volt, hanem egy darumadár! Csőrével saját tollait
szőtt.
húzogatta ki, tollaiból fonalat font, így szőtte a selymet. Bizony már sokat kitépkedhetett, mert a testén már alig maradt toll. "Egy daru hát a feleségem!" - Karoku sietve becsukta az ajtót, aztán csak ült és ült nagy csendesen. Kisvártatva nyikorogva kinyílt a szekrény ajtaja, és előbújt elcsigázott felesége, kezében egy vég csodálatos selyemmel. Letette Karoku elé, majd maga is leült, és halkan így szólt: - Köszönöm, hogy idáig 18
A Biblia szerint egy katona lándzsát döfött Krisztus oldalába. Történt ugyanis, hogy Gaius Cassius Poncius
LONGINUS LÁNDZSÁJA
Pilátus római helytartó hivatalos képviselőjeként volt jelen a keresztrefeszítésnél. Az öregedő tiszt mindkét szemét
(bibliai történet)
hályog borította, és mivel légiójának csatáiban már nem vehetett részt, ezért a jeruzsálemi vallási és politikai
„Egy legenda szövődött aköré a Lándzsa köré, amellyel
helyzetről vitt jelentéseket.
Jézus testét szúrták át, és amely szerint, bárkié is a
Gaius Cassius két éven keresztül figyelte egy bizonyos,
Lándzsa, bárki fejtse is meg a titkát, annak kezébe kerül a
önmagát Messiásnak nevező názáreti Jézus cselekedeteit,
világ végzetének jó vagy rossz sorsa."
aki veszélyeztetni látszott az Izraelt megszálló rómaiak hatalmát.
A hagyomány szerint a Lándzsa korlátlan hatalmat és legyőzhetetlenséget
biztosít
tulajdonosának,
ezért
A római százados végignézte, ahogy a katonák végrehajtják
a
a kivégzést. Akárcsak a katonákra, rá is nagy hatással volt a
középkori Európa szinte valamennyi uralkodócsaládja
názáreti
magáénak akarta tudni. Ha valakinek birtokában volt a
bátorsága,
méltóságteljes
viselkedése
és
fegyelmezettsége a kereszten.
Lándzsa, az máris jogot formálhatott a trónra - már
A templomi őrség vezetője vitte Heródes Antipasnak, a
természetesen, ha királyi vér csörgedezett ereiben -, a
zsidók királyának lándzsáját, a tett végrehajtására szóló
babonás nép pedig rögtön isteni kiválasztottat látott benne.
felhatalmazás jelképét, amely nélkül a római katonák nem
Amelyik uralkodónak pedig nem volt a kezében a Lándzsa,
engedték volna, hogy a színhelyre érkezve elvégezze
az csináltatott magának egy hamisítványt. Volt is állandó
megbízatását.
vita az európai uralkodócsaládok között arról, vajon
Ezt a Lándzsát Phienas próféta kovácsoltatta egykor. A
melyikük tulajdonában lévő ereklye a valódi.
már akkor is ősréginek számító, hatalmat hozó talizmánnal adtak jelet a katonáknak a harcra, ezt a lándzsát tartotta 19
kezében Heródes király, amikor elrendelte az ártatlan
Mindeközben a Templomban, ahol a két vádló főpap,
csecsemők lemészárlását Júdea-szerte, hogy elpusztíthassa
Kajafás és Annás, a Messiás csontjai megcsonkításának
a gyermek Krisztust. És most Nagy Heródes fiának nevében
hírét várták, a Szentek Szentjének Leple felülről lefelé
ezt a Lándzsát vitték a Jézus Krisztus keresztrefeszítésére.
végighasadt, felfedve az Ószövetség Fekete Kockáját, amely
Amikor a templomi őrség különítménye a Golgotára,
széleinél elrepedve a Kereszt formáját vette fel.
vagy más néven a Koponyák hegyére megérkezett, a római
Gaius Cassius, aki Jézus Krisztus testét akarta megvédeni
katonák undorodva hátat fordítottak. Egyedül Gaius
harcias
Cassius merte végignézni, miként törik és zúzzák össze a
ismertté. Áttért a keresztény hitre, és az első jeruzsálemi
Jézus Krisztus balján és jobbján álló kereszten levő bűnös,
keresztény közösségek nagy hősként és szentként tisztelték.
Gestas és Dismas csontjait. A római centurio annyira meg
A Lándzsa, melyet Krisztus oldalába döfött, a kereszténység
volt
amellyel
egyik legbecsesebb kincse lett, s különös legenda szövődött
felszegeztetését elviselte, hogy eltökélte, megvédelmezi a
köré. A Lándzsa hegyébe később a kereszt egyik szegét is
názáreti testét. Hirtelen a százados mellé lovagolt,
beleépítették.
rendülve
Krisztus
bátorságától,
cselekedetével,
Lándzsás
Longinusként
vált
kirántotta a kezéből az ősi lándzsát, lovát megugratva pedig
A legenda, amely a századok múlásával egyre nagyobb
átdöfte Jézus jobb oldalát, átszúrva ezzel mellkasát. A
jelentőségre tett szert, azt hirdette, hogy bárki birtokában is
római
van a Lándzsa, függetlenül attól, érti-e, milyen hatalmakat
katonák
jól
ismerték
ezt
a
szúrásfajtát.
A
csatamezőkön használták, ha meg akarták állapítani, hogy a
szolgál: az a világ jó- vagy balsorsát tartja a kezében.
megsebesített ellenség életben van-e még, hiszen az élettelen testből már nem folyik a vér. Jézus testéből viszont „azonnal vér és víz jöve ki"', és ebben a pillanatban, amikor a Megváltó vére csodálatos módon megindult, Gaius Cassius rögvest visszanyerte elromlott látását.
20
hintették be, égi virágokkal ékesítették, majd a közelben levő
BUDDHA SZÜLETÉSE
Ezüst-hegyen, a hegy belsejében, egy aranypalotában égi ágyat
(indiai történet)
vetettek kelet felé fordított fejrésszel, arra fektetve a királynét. Eközben Bódhiszattva pompás fehér elefánt alakjában a közeli
Egy alkalommal Kapilavatthu városban kihirdették a nyári
Arany-hegyen legelészett. Onnét leereszkedve, fellépkedett az
holdtölte
az
Ezüst-hegyre, s észak felől közeledve, ezüstfonadék-színű
ünnepségen. Májá királyné a holdtöltét megelőző hetedik
ormányában fehér lótuszt tartva, elefánttombitálást hallatva,
naptól kezdve megtartóztatta magát a részegítő italoktól, s
belépett az aranypalotába, háromszor jobbról megkerülte
virágfüzérekkel és illatos kenetekkel ékesen vett részt a
anyja nyoszolyáját, majd megbökte a jobb oldalát. Így öltött
holdtölte-ünnepségen. A hetedik nap reggelén felkelt, illatos
újra testet a nyári holdtölte ünnepén.
ünnepségeket.
Nagy
tömeg
mulatozott
vízben megfürdött, bőkezű adakozás során négyszázezer pénzt szétosztott,
minden
ékszerével
felékesítette
magát,
Reggel a királyné felébredt és elmondta a királynak, hogy mit
a
álmodott. A király magához hivatta hatvannégy legbölcsebb
legfinomabb ételeket fogyasztotta, elvégezte az ünnepi
papját. Zöld levelekkel és virágokkal behintett földön
szertartásokat, majd ünnepi öltözetben hálóházába lépett,
kényelmes
lepihent fényes nyoszolyájára, álomra szenderedett és ezt az
ülőhelyeket
készített
nekik
ünnepélyes
szertartással, s mikor a papok helyet foglaltak, arany és
álmot látta:
ezüstedényeket töltetett meg vajban - mézben - cukorban főtt
Négy mahárádzsa nyoszolyástul felemelte, a Himalájára vitte,
tejberizzsel, arany és ezüstfedővel fedve átnyújtotta nekik,
a hatvan mérföld széles Manószila-fennsíkon letették egy hét
viseletlen ruhákkal, barna tehenekkel és egyéb ajándékokkal
mérföld magas szálafa tövében, és távolabb léptek. Ekkor
tisztelte meg őket.
megjelentek a mahárádzsák hitvesei, az Anótatta - tóhoz
Miután mindennemű kívánatos dologgal megtisztelte őket,
vezették a királynét, megfürösztötték minden emberi vétket
elmondta az álmot és megkérdezte:
lemosó vizében, égi köntösbe öltöztették, illatszerekkel 21
-
Mi fog történni?
A két város között, mindkét város lakóinak tulajdonában, volt egy Lumbiní-liget nevű, kies szálaerdő. Ebben az időben
A papok így szóltak:
minden fa virágpompában állt, tövétől az ágak hegyéig, s az
- Ne aggódj mahárádzsa! Magzat fogant királynéd méhében,
ágak között és a virágok körül ötszínű méhek raja és
és a magzat fiú lesz, nem lány. Fiad fog születni, s ha
mindenféle madársereg röpködött, édes daluk zsongott. Az
otthonában marad, világhódító császár lesz belőle. Ha elhagyja
egész Lumbiní-liget olyan volt, mint Indra isten égi kertje,
otthonát, és remeteségbe távozik, világot megvilágosító
mint
Buddha lesz.
mulatócsarnoka. Amikor a királyné megpillantotta, kedve
Kinyújtotta kezét és megfogta az ágat, eközben azonban
rokonaimhoz
szeretnék
menni
Dévadaha
hirtelen rátörtek a szülési fájdalmak. A kísérő sokaság lepelt
városba.
vont köré és visszalépett. A szálafa ágába kapaszkodva pedig megszülte gyermekét.
Rendben van – egyezett bele a király. Kapilavatthuból
felkészített
nádszál meghajló vége, úgy hogy a királyné elérte kézzel.
mahárádzsának:
A
vigalomra
és le akart törni egy ágat. A szálafa ága lehajlott, mint egy
közeledett, szülei házába kívánkozott, és szólt Szuddhódana
-
király
lesegítették a királynét, aki egy hatalmas szálafa tövéhez lépett
mint edényben a szezámolajat. Mikor terhességének végéhez
Felség,
hatalmú
támadt sétálni egyet az erdőben. A tanácsnokok gyorsan
Májá királyné 10 hónapig hordozta méhében a Bódhiszattvát,
-
nagy
Dévadaha
városába
vezető
Ekkor négy szentséges világteremtő Brahmá jelent meg, akik
utat
aranyhálóban kezükkel felfogták a Bódhiszattvát, anyja elé
elegyengette, zászlókkal, lobogókkal és hordókba ültetett
helyezték és így szóltak:
platánfákkal felékesítette, a királynét aranyos hintóba ültette, ezer tanácsosát mellé rendelte és nagy kísérettel útnak
-
indította.
22
Örvendezz királyné, dicsőséges fiad született!
SAJÁT MESÉM A DÉRI MÚZEUMRÓL
23
24
