Köszöntő. Kedves Gyerekek, Tisztelt Vendégek!

Köszöntő Kedves Gyerekek, Tisztelt Vendégek! Nyolcadik alkalommal szólunk hozzátok, köszöntve Benneteket a Dunamenti Tavasz verse­ nyeinek döntőjén. Köszöntve, elsősorban Tite­ ket, versenyzőket, akiknek munkája ebben az illatozó májusban, Csallóköz szívében érik gyümö l c s é. A természet is első terméseit hoz­ za. A zamatos földi eper, a pirosló cseresznye, a savanykás egres és a ribizli, akárcsak egyegy színpadi produkció, életünk nélkülözhetet­ len tartozékai. Az egyik étekként a testet lát­ ja el szükséges vitaminnal, a másik a szelle­ met gazdagítja, pénzben, kincsekben kifejezhetetlen értékekkel. Nincs szebb és értékesebb annál, ha valaki szükségét érzi ennek a táplá­ léknak és keresi a kultúra számára legízletesebb terméseit. De még szebb és dícséretre-méltóbb az a diák, aki magában hordja és ápolja a mű­ vészetek fáját, hogy másoknak adjon annak gyü­ mölcséből, Köszöntelek hát Benneteket így, ez­ zel a jelképes gondolattal, és azokat is, akik szellemiségtek

talajába elhintették a "Szép

Szó" művészetének magvait. Ha tevékenységtek dicséretére a természeEv.č.bl. 678/83/OOS

tét hoztam jelképnek, hasonló tisztelet és meg­ becsülés tisztelet és megbecsülés illeti azt az évfordulót is, amelynek jegyében a VIII. Dunamenti Tavasz zajlik, A Győzelmes Február 35.é v ­ fordulója különösen számunkra jelentős. A jég­ törő február oldotta fel - többek között - a Csehszlovákiában élő népek és nemzetek közti bizalmatlanság jegét, szüntette meg a kizsákmá­ nyolást és hozta meg az anyanyelvi oktatás lehe­ tőségét részünkre, Neki köszönjük, hogy a Duna, melynek bölcsességét és békére hajló folyam-kar­ ját oly sok költőnk megénekelte - ismét egymást tisztelni és megbecsülni akaró nemzetek fiait ringatja hullám-ölén. Hiszem, hogy azok, akik most Dunaszerdahely vendégei, még fokozottabban érzik az évforduló történelmi jelentőségét és ez tevékenységükben kamatozik maj . d

Magasabb

művészi igénnyel, a friss élmények és tapaszta­ latok serkentő légkörében viszik tovább február szellemi hagyatékának fáklyáját és valósítják meg a rendezvény politikai, szakmai és pedagó­ giai küldetését. Töretlen lekesedéssel és munkab í r ással - amelynek most is csodájára járunk - oltják a jövő nemzedékbe a népek és nemzetek testvériségének gondolatát, egymás tiszteletét, a szocialista hazafiság, eszméjét éppúgy, mint

az anyanyelv szeretetét. E gondolatok jegyében köszöntöm a CSEMADOK Központi Bizottsága nevében a VIII. Dunamenti Tavasz minden résztvevőjét, azokat is, akik a járási és kerületi fesztiválokon az egyes műfajok versenyében részt vettek és tevékenysé­ gükkel gazdagították mozgalmunkat. Köszöntöm a "magvető" pedagógusokat, a kísérő kollegákat, a szülőket és minden kedves vendégünket. Kívá­ nom, hogy az idei Dunamenti Tavasz művészi színvonalában legyen méltó az otthont adó város meleg vendégszeretetéhez, legyen sikerekben, tapasztalatokban és élményekben

rendhagyó.

a Rendezőség

Ev.č.bl,777/83/OOS

AZ ALÁBBIAKBAN MILAN RÚFUS, JELES SZLOVÁK KÖLTŐ LEVELÉT OLVASHATJÁTOK. EZT A PÁR JÓ SZÍVVEL ÍRT SORT A VIII. DUNAMENTI TAVASZ RÉSZTVEVŐINEK KÜLDI. FOGADJÁTOK SZERETETTEL.

Milí mladí priatelia, milé deti, dovoľte mi pozdraviť Vás i Vašu 8 . Podunajskú jar. Chcel by som Vám len toľ­ ko povedať, že sviatky poézie sú svojou podstatou sviatkami ľudskosti. A ľudskosť je len jedna, nedeliteľná. Podľa toho,ako a či sa ľudia budú správať v dejinách ako ľudia, podľa toho sa bude vyvíjať osud ľudstva i jednotlivých národov v ňom. Sme v jednej Škrupinke, v jednom hniezde, ob­ darovaní spoločným darom života. Urobme z toho daru niečo pekného a poézia kiež nám pri tom pomáha. Prajem Vám všetko dobré. Váš

Kedves fiatal barátaim, kedves gyerekek,

engedjétek meg, hogy köszöntselek Benneteket és a VIII. Dunamenti Tavaszt. Csupán annyit szeretnék mondani, hogy a költészet ünnepei lényegük szerint az emberség ünnepei. Az emberség pedig egy és oszthatatlan. Aszerint, hogy az embe­ rek a történelem során hogyan viselkednek és emberként viselkednek-e aszerint ala­ kul az emberiség, s ezen belül az egyes nemzetek sorsa. Ugyanabban a tojáshéj­ ban vagyunk valamennyien ugyanabban a fé­ szekben, s mindannyian az élet közös ajándékát élvezzük. Tegyük széppé ezt az ajándékot, s bárcsak a költészet segítségünk­ re lehetne ebben. Minden jót kíván

W eöres S á n d o r e z t a g y ö n y ö r ű v e r s e t 1 9 7 8 -b a n k ü ld te a D u n q m e n ti T a v a s z r é s z t ­ v e v ő in e k . B izo n y é ra jó le s ik v is s za e m lé ­ ke zn i rá« %

HÁROM VÁLTOZAT A

m eséhez m ennyi

hogy k a vic s -m ó d és

a m o n d o tt

és

n y is s o n

Á

m eséhez

m ennyi

az

a

végül

jó

A m eséhez

és

a k in c s ,

illa to zzé k , k ilin c s »

s zá n a lo m

m in d

k e ll,

s ze re le m , p o k o lb a

g yő ze lm e s

m ennyi

k e ll,

le g y e n

á lm o d o tt

g y ű lö le t

a gonosz

sok

rozsa

m ennyi

hogy

b iza lo m

vesszék,

le g ye n *

fé le le m

k e ll, %

k á ly h a

m e lle tt,

hol

m in d e n

z u g b ó l manó

to rk o t

tá tso n

semmi v e s z é l y , le s k e lö d jé k ,

o d a k in n

az

é j*

A műkedvelő tevékenység mint személyiség for­ máló tényező a gyermekkorban A gyermek személyiségének formálása a ne­ velés, tehát a család és az oktató-nevelő intézm ények fontos feladata. Nem könnyű ez a feladat, amely a felnőttek részéről sokrétű odafigyelést és nagyfokú felelőségérzetet igényel. Mindannyiuk célja, érzelmileg gazdag, a világgal szemben nyitott, fogékony, a szépet,a

jót befogadni tu-

dó embereket neveljünk. A személyiség formálás egyik fontos eszközének tekinthetjük a különböző szakkörökben, irodal­ mi színpadokon, bábcsoportokban folyó tevékenysé­ get. Az alábbiakban megpróbáljuk összefoglalni azokat a szempontokat, amelyek a pszichológia törvényszerűségeit figyelembe véve ilyen fon­ tosságot kölcsönöznek ezeknek a tevékenységek­ nek. Ismeretes, hogy a gyermek életében milyen nagy szerepe van a játéknak mint tevékenységi formá­ nak. Maga a színjátszás, a bábozás egy óriási lehetőség a játékra. A játéknak van egy csodála­ tos sajátossága, mégpedig az, hogy örömöt nyújt. Olyan örömöt, amely semmiféle más módon elő nem idézhető. Magában foglalja a tevékenység jó érEv.č.bl.676/83/OOS

zését, a létrehozás örömét, a ritmus kellemes­ ségét, az ismétlés felismerés boldog biztonsá­ gát és az illúzió izgalmát. A játék során a gyermek egyrészt újraélheti azt, amit már átélt, ta­ lálkozik olyan dolgokkal, amelyekkel kapcsolat­ ban már van bizonyos élményanyaga másrészt vi­ szont valami újjal ismerkedik, valami olyannal, ami eddig hiányzott az életéből. A játék öröme ösztönzi az újabb és újabb játékos felfedezések­ re. A színpadon való játék bizonyos értelemben alko­ tó tevékenység. Napjainkban sokat foglalkozunk az alkotóképesség /kreativitás/ kialakításának, fejlesztésének kérdéseivel. A gyermek alkotó személyiséggé válásában számos tényező játszik szerepet, de alkotó képességei kifejlesztésének egyik legfontosabb eszköze az alkotó

tevékeny­

ség. Ennek során kialakul a gyermekben a dolgok iránti érzékenység, fogékonyság, az odafigyelés, a jelenségek és tények közötti összefüggések ke­ resésének a képessége. Ha ezt sikerül kifejlesztenünk a gyermekekben, bizonyosak lehetünk ab­ ban, hogy ennek következményeképpen személyisé­ gük, erkölcsi magatartásuk, akaratuk is harmonikusabban fog fejlődni. Az alkotás fontos mozza­ nata az emocionális /érzelmi/ részvétel, amely

egy bizonyos fokú belső feszültség kialakulá­ sához vezet. Ez a feszültség tevékenységben, játékban vezetődik le, amely során helyreáll a belső egyensúly. Ez adja tulajdonképpen az öröm, a megelégedettség, a sikerélmény érzését. A sikerélmény a gyermek harmonikus személyiség-

fejlődésének az egyik legfontosabb alapfeltéte­ le. A színpadi játék megteremti a sikerélmény elérésének lehetőségét azon gyermekek számára is, akik esetleg az iskolai munkában vagy az élet más területein ezt nem képesek elérni. További lényeges vonása ennek az alkotó tevékenységnek, hogy lehetőséget ad az önmegvalósításra, hogy közelebb viszi a gyermeket a művé­ szet megértéséhez, alapját képezi a művészet­ hez való érzelmi közelítésnek. E tevékenység során megtanulja az élethez való közelítés po­ zitív formáit is. N em elhanyagolható lélektani szempont az sem, m

hogy a mű kedvelő tevékenység során kielégítődik a gyermek megismerés utáni természetes vá­ gya, amely idővel kialakítja benne a művészet iránti érdeklődést, majd a művészet iránti szük­ ségletet. E szükséglet kielégítése újabb és újabb érdeklődést vált ki, amely végső soron a gyer­ mek személyiségét gazdagítja és egyre egyénibEv.č.bl.677/83/OOS

bé formálja. A műkedvelő tevékenység egyben jellformáló te­ vékenység is. Csoportmunka, amely során a gye­ rekek egymásra vannak utalva. Tudatosítják,hogy csak akkor érhetnek el siker, ha egymást segítik munkájukban, ha mindannyian a legjobb teljesítményre törekednek. Mindez kialakítja ben­ nük az összetartozás, az egymás iránti felelő­ ség csodálatos érzését. Megtanulják, hogy a si­ ker csak kitártó munkával érhető el. Ezeket a pozitív jellemvonásokat magukkal viszik későbbi felnőttkori életükbe. Játék közben megtanulnak gymáshoz közelíteni, nyilvánosság előtt sze­ e repelni. Megtanulják észrevenni és kiválaszta­ ni az értékeset, a szépet, értékítéletet sajátí­ tanak el. Az újjal való ismerkedés során új fo­ galmakkal találkoznak, ami által gyarapodik passzív és aktív szókincsük, fejlődik beszéd­ kultúrájuk. Adjunk tehát minél több lehetőséget a gyermekek számára, hogy bekapcsolódhassanak ebbe az alkotó tevékenységbe, amely mint láttuk ilyen sokrétű­ en formálja, gazdagítja a gyermek lelkét, csi­ szolja, finomítja jellemét és egyéniségét. PhDr. Németh Margit pszichológus

Soóky László *

l e r ö j n a y g o H

Mama udvarába

a reggel

kakashangon érkezik először a piros kakas jelzi utána rögvest a kendermagos addig kukorékolnak vitatkozva míg a domb mögül előcsalogatják a Napot persze igazából a reggel csak akkor van itt ha a papa kiáll a kiskapuba s így szól: jó reggelt szomszéd

Apám ezt a szórakozás haszontalan módjának tar­ totta, egyfajta lustálkodásnak, amit egy pa rasztházban nem lehet megengedni. így nem maradt számomra más, mint lopva olvasni. S ebben mi, családunk nőtagjai, egyaránt fellázadtunk a ke­ mény férfiakarat ellen. Nagyanyám titokban hordtta nekem a könyvet, édesanyám pedig kieszközöl­ te mindig az alkalmat az olvasásra.

MILÁN RÚFUS: Mindenkiben továbbél gyermekkorának vilá­ ga. Álomszerűen tüneményes, valahogy mégis va­ lóságosabb, mint a valóság maga. Birodalom, amelyben elkezdődik az ember érzékileg benső­ séges ismerkedése a világ jelenségeivel. Ez az ismerkedési folyamat rendkívül intenzív, ezért a jelenségek titkainak lényegéhez a gyermek sokkalta közelebb áll, mint a felnőtt. Az a gyermek, aki bár nem tudja értelmezni, megne­ vezni felismerését, de aki egész testével, élő, üde, nyugtalan vérének utolsó cseppjével is ér­ zi azt. A felnőtt gyakran jut olyan helyzetbe, amikor meglepetten be kell ismernie: ezt a dol­ got, jelenséget mint gyermek, jobban

"értet-t m e

", közelebbről viszonyultam hozzá ; ma ugyan

Apám ezt a szórakozás

haszontalan módjának

tartotta, egyfajta lustálkodásnak, amit egy parasztházban nem lehet megengedni. így nem ma­ radt számomra más, mint

lopva olvasni. S ebben

mi, családunk nőtagjai, egyaránt fellázadtunk a kemény férfiakarat ellen. Nagyanyám titokban hordta nekem a könyvet, édesanyám pedig kiesz­ közölte mindig az alkalmat az olvasásra.

Ev.č,bl.774/83/OOS

Kulcsár Ferenc Hogyan

szabadították ki a gyerekek

a Napot? Egyszer egy dölyfös, telhetetlen kavics lenyelte a Napot, és nagy peckesen kifeküdt a tengerpartra. Arra kószált egy éhenkórász kő, meglátta a peckes, fénylő kavicsot, s igen megörven-de zett a jó falatnak. Hamm! - be is kapta a ka­ vicsot azonnal, s a kavics helyére telepedett szundítani egyet. De kisvártatva megérkezett a szikla, neki is korgott a gyomra az éhségtől hát nem sokat teketóriázott, megette a követ, s elterült jólakottan a fövenyen. Akkor arra cammogot szuszogva egy hegy. Megpillantotta az alvó sziklát, több se kellett neki, azonmód a gyomrába hengerítette. Állt, állt szundikálva a hegy a tenger partján, a nagy világ végi sötétségben. Örök éjszaka lett, mert a kavics gyomrá­ ban feszengett a Nap, a kő bendőjében kocogott a kavics, a szikla hasában lötyögött a kő, a hegy pocakjában szűrkéllt a szikla.

A hegy meg hangosan szuszogva szundikált, roppant kőbörtönében rabul tartva a Napot. Valamit tenni kellett halaszthatatlanul. Ekkor egy kisfiú elkiáltotta magát: —

A hegy pocakjában szürkéll a szikla ,

a szikla hasában lötyög a kő, a kő bendőjében kocog a kavics, a dölyfös kavics gyomrában kucorog a Nap. Ki kell őt azonnal szabadíta­ nunk, mert örök sötétségben nem élhetünk. Több sem kellett a koromsötét éjszakánál is sötétebb éjszakában várakozó, türelmetlen gyerekseregnek. Lángra lobbantották a fáklyákat, s a fák­ lyák fényénél szétszerelték a szuszogó begyet, felvágták a szikla bendőjét, szétpattintották a követ, s a telhetetlen, dölyfös kavicsra meg ráripakodtak: —

Azonnal add elő a Napot!

A megszeppent kavics erre visszaadta a Napot a gyerekeknek. Azóta világos van a földön.

Ev.č.bl.674 /83/OOS

A mai nap szereplői

CSÁNGALÓK - Párkány Új rendezőt, újy csoportot láthatunk idei fesz­ tiválunkon a Csángálók együttest, Népmese-dramatizációt zene-, táncbetétekkel mutatnak be. Hogy többhónapos munkájukat milyen siker koro­ názza, döntse el a közönség é s a zsűri.

MÁJUS 1. - Lég A kisherceg története tizenéves korunktól egész életünk végi gkísérbennünket. Ez a gazdag hagyomá­ nyokra, tíz éves múltra visszatekintő irodalmi színpad az idén Exupéry halhatatlan müvét vá­ lasztotta alapanyagul. Sajátos feldolgozásban hozzák elénk a varázslatos kishercegi világot.

MANDIKÓ - Rozsnyó Bábjátékok gyermekszínjátszóink repertoárján ritkán szerepelnek. Ez rozsnyói specialitás. Már másodszor nyúltak ehhez a műfajhoz, ezért külön dicséret illeti a csoportot és rendezőgárdáját. A szokásos három kívánságtól eltérően produkciójukban négy kívánság szerepel. A mese vegén ki­ derül - miért.

PÖTTÖMS Z Í N H Á Z - S zenc Rettentő csapás egy népmesében, ha bajúsztalan a hős. Mi mindenre képes, hogy mindez másként legyen, és hősünk tömör, hatalmas bajússzal álhasson az eddig őt csúfoló világ elé. Hogy sikerül-e, majd meglátjuk.

KAZINCZY SZÍNPAD - Fülek

A középszlovákiai csoportok képviseletében a fülekieket köszönthetjük. Összeállításuk a pá­ lyaválasztás, a különböző szakmák szépségeit szeretné bemutatni. Mindezt játékos közegben, kellemes stílusban.

Ev.č.bl.760/83/00S

VISSZHANG

Bemutatkoztak a legkisebbek Az ünnepi megnyitók után kezdetét vette a játék. Hangulatkeltésképpen a kultúrház halljában és az épület előtt ének-tánc előadást rögtönöztek a gyerekek, vidám csengő hangjuk el­ oszlatta a felhőket, mert ilyen édesszép kaca­ gásra a Nap is kiváncsi. De megálltak a járóke­ lők is, és aki még nem tudta, hogy milyen nap van ma, most megtudhatta: Tavasz van, Dunamenti Tavaszi! A gyermekek virágzó tavasza. A színházteremben már komolykodóbb volt a hangulat. Sürögtek-forogtak a nézőtéren a gyerekek, felszabadultak voltak ugyan, de fél sze­ mükkel minduntalan a színpad felé tekintgettek, s várták, hogy felgördüljön a függöny. Előbb azonban Szabó Ildikó jelent meg, aki köszöntötte a nézősereget, bemutatta a zsűrit, aztán a fény a közönség közt megjelenő ”kisbíróra" villant, s már mindenki tudta, hogy megkezdődött az elő­ adás.

Ev.č.bl.730/83/OOS

Egy tudósító feljegyzései: A párkányi Csángálók népmesefeldolgozása ismert motívumokra épül. A király nyulai-ban a játék, az előadás módja a lényeges. Megfigye­ lésem szerint, nehezen bontakozott ki az első kép. A darab ott lendült meg, amikor a nyulak "színre" léptek. Jó ötlet volt a közönség közé ültetni őket, s a csalogató dallal előhívni. A későbbie k során is többet lehettek volna a színpadon a nyulak, elevenségükkel, fürgeségük­ kel élénkítették volna a vontatottan kibontako­ zó cselekményt. A folyton színen levő három por­ koláb /ördög?/ kedves jelenség volt. A légi Május 1 kisszínpada komoly feladatot tűzött maga elá. A kis herceg közismert alakját nehéz színpadon megjeleníteni. A bolygójáróban még több külső eszközt, esetleg színpadi kellé­ ket lehetett volna alkalmazni, hogy a helyzetek jobban fölismerhetők, elkülöníthetők legyenek. Jó volt a kis keretjáték, az abba ágyazott mese a megjelenítés már kevésbé talán a második bolygó szépelgő, hiú figurája volt a leghite­ lesebb. Itt a közönség bekapcsolása is jól si­ került. A negyedik kívánság a rozsnyóiak műsora.

Bájos gyerekek játszották bájos tájszólással. Marci igyekezett jó favágó

lenni, felesége szint­

úgy /kissé sok volt a jajgatásból/ A Csillagfénye mellett az erdei manók vitték a főszerepet. A leggyönyörűbb jelenség ebben a darabban a Bundi kutya volt; igazi "átéléssel" játszotta sze­ repét. Meglepő színészi talentumot észleltem a szomszéd szerepét alakító fiúban. A két részre tagolt történetben a második rész volt a jobb és hitelesebb. A negyedik kívánságot nem dombo­ rították ki oly harsányan és érthetően, mint a többit. A végső konklúzió, a hűség és a szeretet sem volt kinagyítva, így kissé elsiklott. Ugya­ nis a darabban a kapzsiság jutott nagyobb sze­ rephez. A szenci Pöttömszínház bajusztalan gazdája végig egyenletesen és meglehetősen jól játszotta szerepét. Ugyancsak dicsérhető a Julcsi nénit alakító lány, és a cigánylányt is jól formálta meg a szereplője. Az egy pont felé haladó tör­ ténetben nem voltak kilengések, s bár a mondani­ valója nem éppen sok, de a közönséget a kiváló szereplők - magukkal ragadták. A negatív hős a szinte naiv hitéért és kitartásáért, de szükség­ szerű elbukásával csaknem pozitív hős lett. A sok gyermeket mozgató darabot a kiválóságok emelték Ev.č.bl.781/83/OOS

magasba, s ezzel méltán nyerték el a közönség tetszését, méltán arratak sikert. A fülekiek a felnőttebb kategóriát képvi­ selték. A Vannak-e medvéid? izig-vérig mai da­ rab akar lenni, mai problémákkal, mai helyze­ tekkel és helyzetfoglalásokkal. Sikerült-e? Nohát, lássuk a medvét! Sok-sok jó ötletet "dob­ tak" be a játékba. Ezek közül is a legsikerülte bbnek vélem a csecsemő felnövekedését és a fö­ lötte bábáskodók túlkapásait és ellentmondásait. Jónak mondhatók a bemutatott rajzok, képek;sokszor többet mondtak mint a szavak. A szülő /ro­ konság/ és a gyermek, /ezúttal kislány/, ellen­ tétének kinagyítása már közhelyszerűbbé sike­ redett. Ötletesek voltak a beépített tréfás já­ tékok, versikék; könnyedén, vidáman adták elő ezt a nem éppen könnytű témát. Hiszen mindez vádirat volt a rossz szemléletek ellen. Rámu­ tattak arra is, hogy a gyermek elhelyezkedése, beilleszkedése világunkba, a társadalomba mily buktatókkal jár. Mindez elhangzott, a szöveg logikus és csaknem hibátlan volt. Viszont hatá­ sában mégsem oly erős, mint mondanivalójában. Talán sokszor csak a szöveg maradt a levegőben, hidegen, szárazon, a hangsúly ás a kiejtés is rontotta az előadást. Azt hiszem, aki mai témá-

hoz nyúl, errefelé kell tapogatóznia, de talán még mélyebben. Ne vegyék rossznéven egy tudósító észre­ vételeit, aki első ízben látja, hallja ezeket a bemutatott darabokat; "irkál-firkál", hogy segítse a szereplőket, a rendezőket a még jobb munka, bemutatók felé. Ezért született meg ez a tudósítás is, no meg azért, hogy nehezebbé te­ gye a zsűri munkáját, /Mé/

Ev.č.bl.782/83/OOS

Konczol László Birtokba venni a világot... / részlet egy hosszabb tanulmány­ ból/ Akár a népmesét, akár a klasszikus műmese-irodalmat nézzük, akár a gyermekirodalommá honosult mítoszokat, mondákat és legendákat, akár a világirodalom gyermekirodalommá honosult alkotásait, Vernét,Defoe-et, Cérvantest, Swiftet, Saint-Exupéryt, meg kell bennük látnunk, hőseik kalandjaiban, az általuk bejárt terek­ ben és időkben, alakváltuztatásaikban, fölfe­ dező szenvedélyükben- mindenben, ami külsődle­ gesen izgalom és fordulat - az ismert és adott, éppen azért szűk, szorongató és tökéletlen vi­ lág kitágításának, átalakításának, megjobbításának rituális mozdulatát, a lehetetlen megkísértését és megvalósítását: az ugrásokat a tel­ jesség meghódítása felé. Lehet-e véletlen,hogy a patriarkális

Orpheusz-, Apolló, Prométheusz-

Athéné- és Héraklész-mítoszok, a népmesehősök egyrészt, Swift Gulliverje vagy Defoe Robinson­ ja másrészt uyganazt a funkciót töltik be: tá­ gítják, humanizálják - fölfedezik és birtokuk­ ba veszik a világot. Behatolnak a világ még

ismeretlen részeibe, s ezzel, ha jól megnézzük, éppen az emberi értelem lényegét fejezik ki-az ember lényegét, mindig egy-egy mélyen forradal­ mi mozdulatba. Az itt felsorolt és még bőven sorolható műveknek akár a történeti hátterét, akár a lényegét vizsgáljuk, látnunk kell, hogy ez az irodalom mélyen forradalmi, s nem lehet véletlen, hogy éppen itt rezonál legérzékenyeb­ ben a gyermeki lélek. Ebből viszont

az is kö­

vetkezik, hogy amelyik műben, akár gyermekek­ nek írt versben is, nincs jelen a világ kitágí­ tásának, fölfedezésének, a világba nyomulásnak ez a mélyen rituális, forradalmi mozdulata, mű­ vészi képben és formában, nem csak szóban, az nem méltó arra, hogy gyermekirodalomnak nevez­ zük.

Ev.č.bl.673/83/OOS

Kulcsár Ferenc

Nekem nincsen testvérem Nekem nincsen testvérem. A felnőttek azt mondják: —

Nem olyan nagy dol og.

Nekem mégsincs testvérem!

K ulcsár Ferenc Én nem tudom, hogy van ez Én nem tudom, hogy van ez. Apu ül, könyököl, fehér papír van az asztalán, tollat szorongat,cegarettára gyújt, s ha kérdem őt, EZ miért van, és hogyan lehet AZ, mérgesen elzavar: —

Ne zavarj, dolgozom!

Hogyhogy dolgozik? én nem tudom, de titkol valamit.

Batta György Mit eszik ez a gyerek? Mit eszik e z a gyerek?

A szakács most

Pörkölt póklábat

gyöngyöző levest hoz,

gombával, s hozzá

halfül ázik benne

lekváros kenyeret.

meg rókaköröm.

Tányérján máris

Ily finomságot enni öröm.

újabb csemege; párolt kecskemekegés

Aztán:tulipánkocsonya,

újburgonyával,

réti keszeg,

de még nincsen elege,

ha ilyet eszem majd,

jön az elefántormány

boldog leszek.

tormán, szamárfülön tejszínhab vakít,

1978- 79/ 11/

mint hó a kastély tornyán.

Utána: rántott párna, sózott ágyláb, százlábúból csülök; szóhoz sem jutok, csak bámulok, némán ülök. E v.č .b l.6 6 7

/Kis Építő ,

/8 3/OOS

ky László ó o S A szélmalom Egyszer voltunk Komáromban nem volt szél a szélmalomban Molnár úr a molnármester épp szélért volt Kiskövesden kiskövesdi szélboltban szelek állnak nagy sorban Molnár úr ha teheti az északit szereti vásárol is négy garasért három tavalyi szelet bírhatja most már jó széllel a malom a hosszú telet mikor voltunk Komáromban így lett szél a szélmalomban leültünk a garat alá lisz hullott a kalapunkra

Tóth László Naptár - részletek Farsang Tegnap bálban voltam. Á larcos bálban. Aki csak ott volt, mindenki egyetértett abban, hogy valami olyasmi történt azon a bálon, ami nem történik meg mindennap. Sőt jó, ha minden ezer évben megtörténik egyszer. Vagy még inkább a világ fennállása alatt egyszer... Az álarco­ sok között a legszebb ugyanis egy madár volt, egy valóságos madár, amelyik—

nekem öltözött.

Az álarca a legutolsó ragyáig ugyanolyan volt, mint az én arcom, s a ruháját is mintha az én szekrényemből kölcsönözte volna ki. Meg is tapsolta mindenki ezt a madarat. De senki még csak nem is sejtette, még apu és anyu sem, hogy az a madár én voltam.

Ev. č . b l . 660/83/OOS

Április 2. Majdnem ugyanolyan ez a nap, mintha bár­ mely más hónap második napja volna. De mégsem egészen olyan, egy picike különbség azért mé­ gis van a mai nap és valamely más hónap második napja között. A mai nap ugyanis április 1-e után követ­ kezik. És éppen emiatt nem lehet olyan, mint valamely más hónap második napja, mert azon túl, hogy ez a mai nap is a tegnapi után következik, mint a többi, ez a mai nap április 1-e után is következik, mint egyetlen más nap sem a többi közül. Ráadásul tegnaptól kezdve nem az vagyok, aki voltam. Tegnaptól kezdve más vagyok. Április bolondja. Apunak ugyanis sikerült áprilist járatnia velem, s én el is hittem neki, hogy mákos az orrom ás már rohantam is lemosni, s csak a tü­ kör előtt jutott eszembe, hogy aznap még nem is ettünk semmi mákosat, a karácsonyi mákos kalácsból pedig mégse maradhatott mákszem az orromon. Nekem viszont a húgomat sikerült bo-

londdá tennem, a húgomnak anyut, anyunak pedig aput. Azt hiszem, nincs a világon olyan ember, aki ezen a napon is az lenne, aki volt. Aki ne volna április bolondja, én szeretek bolond lenni, mert így úgy vagyok más, mint aki voltam, hogy nem vagyok más mégsem. Szeptember 1. Forró nyár volt, július eleje. Elindult ekkor világgá a LA. Világgá, világgá, világgá ment a LA. Szembejött vele a KO. Ekkor már augusztus eleje volt. Együtt bandukolt hát tovább a KO és a LA. Ha megszomjaztak? -- De jó lenne egy kis kóla —

sóhajtott

KO, LA. Szembejött velük az IS. Ekkor már augusztus vége volt. —

Végre megvan az IS is —

LA, —

örvendezett KO,

Kezdődhet az IS— KO— LA.

De ekkor már szeptember első napja volt, Ev.č.bl.662/83/OOS

Két kérdés - két válasz Tóth László első gyermekeknek írt kötete, az Ákombákom három éve jelent meg. Az ő fordí­ tásában adta ki a Mladé letá az elmúlt eszten­ dőben Jozef Pavlovič Lenke kecske mesekönyve című munkáját, s ő az összeállítója annak a me­ segyűjteménynek is, amely A mullók városa cím­ mel előreláthatólag ez év végén lát napvilágot a Madách Könyvkiadó gondozásában. Tagadhatatlan, hogy a mi tájainkon szokat­ lan ez a munkatempó. Kérlek, mondd el,

mi kész-

tetett rá, hiszen nyilvánvaló, hogy csupán pótcselekvésként nem lehet jó gyermekirodalmat mű­ velni. Érdekelnének a gyermekirodalomra vonatkozó további terveid is... —

Igaz, hogy az Ákombákom három éve jelent

meg, de öt évvel ezelőtt írtam, s így a munka­ tempómról festett képed máris módosul. Módosul még akkor is, ha az általad felsoroltak csupán —

úgymond —

a jéghegy látható részei, s a

felszín alatt, illetőleg íróasztalom bugyrai­ ban akad még néhány olyan kész vagy éppen ké­ szülőben levő munka, amelyeknek elsődleges cím­ zettje a gyermekolvasó volna. Ugyancsak a Mladé letá megbízásából ültettem át magyarra pél-

dául Božena Trilecová Prišlo leto na zelenom vozíčku /Kís zöld kordén jött a nyár/ című me­ sekönyvét; egyelőre nem találtam kiadót a két­ százötven szlovák népi találós kérdés fordítá­ sából készült kis kéziratomnak, s lassacskán összeáll egy válogatásra való azokból a

for­

dításaimból is, amelyeket kortárs szlovák szer­ zők meséi nyomán születtek. Ugyanekkor megírtam egy nagyobb terjedelmű mesekönyvet is, amelyet Lyuk az égen címmel nemrégiben kínáltam föl a Madách Könyvkiadónak. S ha már a terveimről is kérdeztél, elmondom, hogy a csehszlovákiai ma­ gyar szerzők meséire épülő, s ez évben megjele­ nő gyűjteményem összeállítása közben egyre na­ gyobb szükségét éreztem egy olyan antológiának is, amely hazai magyar gyermekirodalmunknak a csúcsértékeit, illetőleg megőrzésre érdemes kí­ sérleteit fogná be. Egy ilyen gyűjtemény tervét már benyújtottam a kiadónak, s most ennek elő­ munkálatainál tartok. Arra a kérdésedre azonban, hogy mi késztet erre a munkatempóra,mégsincs válaszom. Nincs, mert korántsem vagyok elragad­ tatva magamtól, hiszen legalább háromszor annyit szeretnék dolgozni, mint amennyit tudok, bírok. Ez a természetem, ez az életem: a munka. Kedve­ zőbb körülmények között, rosszakarói Ev.č.bl.758/83/OOS

kevesebb

ármánykodása mellett talán többet is dolgozhat­ na az ember, ám - a munkatempó és minőség ügyé­ ben- a végső elszámolásnál senki nem fogja meg­ kérdezni tőlünk, hogy mely táj szülöttei vagyunk és milyen körülmények között dolgoztunk. Az el­ mulasztott, tehát a megíratlan, vagy éppen ér­ vénytelen művekre nincs felmentés. S ha ez így van általában, méginkább így van a gyermekiro­ dalomban: a gyermekirodaimat aligha lehet máso­ dik, harmadik vagy sokadik tevékenységként

mű-

velni. Egyébként nem hinném, hogy volna értelme felosztani az irodalmat

gyermekirodalomra és

"felnőttirodalomra": a gyermekirodaimat is írói munkám egyenrangú részének, leválaszthatatlan elemének tartom. A többit aztán úgyis az olvasó és az idő ítéli meg. Mit üzensz a VIII.Dunamenti Tavaszon résztvevő gyerekeknk? —

Azt, hogy szívesebben hallgatom őket,

mintsem üzengetek bárkinek is. Azt, hogy

amit

a világról tudok, nem utolsó sorban tőlük is tudom —

és természetesen attól a gyermektől, aki

valaha én magam voltam — , s amit a világról tu­ dok, abból igyekszem minél többet elmondani az írásaimban. De ha most még sem tudom megúszni üzenet nélkül, akkor arra szeretném felhívni

a figyelmüket, hogy a mi világunk, tehát az övéké is egyre több és több lehetőséget kínál az embernek személyisége feladására. Éppen ezért a VIII. Dunamenti Tavasz résztvevőinek sem kívánhatok mást, minthogy mindig és minden körülmények között őrizzék meg a saját személyiségüket, mindig és minden körülméynek között legyenek erősek, legyenek önmaguk.

Ev.č.bl.759/53/OOS

TÜNEMÉNYES GYERMEKKOR I. /Szlovák írók vallomásaiból/ MÁRIA ĎURÍČKOVÁ:

A

mese - gyermekéveim legnagyobb eseménye.

Igézetüket ma is magamban hordom. Ez a bűvölet az oka annak, hogy munkásságomban minduntalan visszatérek a meséhez. Akkor váltam szenvedélyes olvasóvá, amikor iskolába kezdtem járni. Igaz, mindez nem ment akadályok nélkül. Elsőül is a könyvek hiányoztak. Az iskolai könyvtár állománya nagyon szerény volt, távolról sem tudta ki­ elégíteni olvasói étvágyamat. S itt sietett segítségemre nagyanyám. Honnan, honnan se - hordta nekem titokban a könyveket. Nem volt számomra nagyobb öröm, mint amikor az ujjával lopva magá­ hoz intett, és megemelte a vánkosát. Ott pihent alatta a könyv. Attól a perctől kezdve én enyhe kábulatban jártam-keltem, a türelmetlenség majd szét vetett. Olvasói szenvedélyemnek ugyanis további akadállyal kellett megküzdenie: édesapám ti-l almával. Apám, a szigorú, kemény, szívós paraszt ember, mindenkori jobbágyok utódja ugyan maga is szívesen olvasgatott, de csak ünnepnapon. Hét­ köznap nálunk nem szabadott a könyv mellé ülni. Ev.č.bl.778/83/OOS

Apám ezt a szórakozás haszontalan módjának tartotta, egyfajta lustálkodásnak, amit egy parasztházban nem lehet megengedni. Így nem maradt számomra más, mint lopva olvasni. S eb­ ben mi, családunk nőtagjai, egyaránt fellázad­ tunk a kemény férfiakarat ellen. Nagyanyám ti­ tokban hordta nekem a könyvet, édesanyám pedig kieszközölte mindig az alkalmat az olvasásra.

A színpadképről A függöny szétnyílik, a nézőtéren nyüzsgő gyermekközönség zsibongása elcsitul és kezdődik a mesejáték: a szemfüles és találékony kisebbik fiúról, az öreg és kapzsi királyról, vagy az igazságról, a jó és a gonosz párharcáról, szín— padra kreált élő vagy kitalált bábfigurák meg­ jelenítésével. A színpadi történés /az életből ellesett történések tükörképe/ színpadi környe­ zet megteremtését igényli, vagyis díszletek, jelmezek, és színpadi kellékek alkalmazását. Itt álljunk meg egy pillanatra. Rendszerint si­ ma az út amíg műkedvelő és iskolai színjátszó eggyütteseink eljutnak a színpadra alkalmasnak vélt darab kiválasztásáig, a szerepk kiosztá­ sáig, még a betanulás is aránylag zökkenőmen­ tes. Zötyögni, nyikorogni kezd az echós szekér, amikor már színpadi művet, "látványt" kell be­ lőle alkotni. Rendszerint az alkotás e legfon­ tosabb szakaszára fordítanak legkevesebb fi­ gyelmet, időt, energiát a rendezők. Pedig a legtöbb odafigyelést, színház és színpadisme­ retet, korszerű és fejlett vizuális ismeretet, esztétikumot igényel. Úgy, ahogy meg kell ta­ nulnunk az ábécé betűit, ugyanúgy ismernünk

kell a színpadi jelrendszer ábécéjét, hogy e jelrendszerrel színpadi művet alkothassunk. Nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy a szín­ pad olyan három dimenziós tér amelyet a rende­ ző a szereplőkkel és egyéb színpadi eszközökkel tölt be. Ebben a három dimenziós térben /szélesség, magasság, mélység/ úgy komponálja meg a színpadi alkotást, hogy a szereplők színpadi játékával egyetemben az irodalmi mű a mozgás­ kultúra, a zenei, hang-és fényefektusok, a kép­ zőművészeti, szobrászati és építészeti, de egyéb művészeti ágak arányos összhangba kapcso­ lásának eredménye alkotja a művet időben és térben. Tehát a rendelkezésünkre álló színpadteret nem csak architektonikusan kell betöltenünk /díszletekkel, kuliszákkal/, de ugyanígy hang­ gal fénnyel színnel,és főleg

mozgással. S e

megszervezett /szerkesztett, rendezett/ látványt keretbe foglalja a színpadnyílást körülhatároló portálé.

A

nézőtéren ülő közönség mintegy keretbe

foglalva látja a plasztikus élő képet, amely folyton változik, átrendeződik. Szemünk előtt pereg a színpadi cselekmény képeinek szakadat­ lan, hosszú sora. Az utca, az otthon, a könyves­ bolt, stb. élete is mozgó képek hosszú sora, Ev.č.bl.783/33/OOS

azonban az ösztönös, nem művészi igényű cselek­ mény látványa. Az összehasonlítást azért emlí­ tem, hogy tudatosítsuk a színpadi alkotás ma­ gasztosságát, bensőséges meghittségét, a művé­ szet egységét, stílusának tisztaságát. Ne feled­ jük el, hogy a színpadon elhangzott szónak súlya van, a nyílt színen megtett akárcsak egyetlen lépés is demonstrál, hát még átgondolt, művészi igénnyel megrendezett színpadi játék milyen óriási hatósugárú. Szerencsére, a színházi, helyesebben a szín­ játszási fesztiválok korában módunkban áll be­ szélni, vitatkozni, eszmét cserélni és harsányan bizonyítani rátermetségünket, szándékaink hite­ lét.

Kopócs Tibor

A mai nap szereplői

PRÜCSÖK - Marcellháza A népmesék Marcellházán a rendező és a gyerme­ kek közös munkájának eredményeként látnak napvilágot évről évre. Baráti légkör, a közös munka öröme, ezek a csoport jellemzői. Az igazságsze­ retet a jóság győzelme sugárzik a produkcióból.

IFJÚ GÁRDA - Szenc Jólismert népi humor uralkodik a színen. Csukáné, három gyermekcsoport vezetője,rendezője sze­ replőire építi feldolgozását. Felszabadult já­ tékuk nem ismer határokat, erről tesz tanúságot Ilók ás Mihók általuk előadott története is.

KINCSKERESŐ - Bély Illyés Gyula nápmesefeldolgozásainak számtalan változatával találkozunk idei fesztiválunkon. A csoportok a műsorválasztás időszakban még nem sejthették, milyen fájdalmasan széptiszteletadás lesz bemutatójuk, hiszen

Illyés Gyula már nincs

közöttünk. Műveiben azonban tovább él. A kópéság, vidámság uralkodik a bélyiek előadá­ sában, A fesztiválon másodszor szereplő csopor­ tot örömmel várjuk.

JÓBARÁTOK - Buzita A keleti jóbarátok újra megjelentek fesztivá­ lunkon. Fellépésük bizonyítéka annak, hogy lé­ pésváltás történt színjátszásukban. Az irodal­ mi színpadi összeállítások, szerkesztett műso­ rok után mesefeldolgozáshoz nyúltak ők is.

NAPRAFORGÓ - Boly A "diftongusok hazáját" két együttes is kápviseli az idén. Szintén népmesével jelentkeztek, a mesevilág kedves, agyafúrt figuráit elevenítik meg a színpadon. Jó választásuk, reméljük ked­ vező visszhangra talál Dunaszerdahelyen.

KIS FÓKUSZ - Dunaszerdahely Újrakezdés, útkeresés és nem utolsó sorban al­ kotókedv a csoport jellemzője. Rendezőjük egyenrangú partnerként kezeli a gyermekeket, célja az ötletgazdag, kimunkált előadás. Idén népme­ sék ötvözete született meg, három mese, mint a címben is utalnak rá: Mese, mese hátán, BODROGKÖZI APRÓSZÍNPAD - Királyhelmec Frissen alakult új csoportot köszöntünk, Esopus,

Ev.č.bl.76l/83/OOS

gyermekek, felnőttek számára egyaránt jól is­ mert, iróniával és jó értelemben vett tanulsá­ gokkal teli meséjét hozta az aprószínpad. Elő­ adásuk bizonyára Dunaszerdahelyen is hálás kö­ zönségre talál.

Az igazi mese nem helyettesíthető Az idén legtöbben népmesefeldolgozásokkal je­ lentkeztek. A tavalyi próbálkozások után most formanyelvében, kidolgozásban is elmélyültebben, tisztábban. Ez nemcsak azért jó és hasznos, mert a mese szerkezetében kiforrott, egységes és lényegében csak a párbeszédek, epizódok gyakor­ lása és színrevitele igényel több munkát, hanem a közönségnek is többet adhat. A mesevilág a gyermekélet legjobb tankönyve: etikai utalásai­ val, nyelvezetével, gazdag fantáziájával, igaz­ ságszolgáltató logikájával. A mesében ott él egy nép lelkülete, egy közösség évezredeken ke­ resztül letisztult tapasztalata, a felnőtté érő nemzedék számára átadandó örökség: útravaló. Nincs szánalmasabb látvány, mintha ez megszakad. A mesehősökkel azonosulás ösztönzője a belső alkotó erőknek, a helyes magatartásformáknak ezáltal kihat az egész személyiségre, öntudatára.A hovatartozás meghatározója, az Én-kép fel­ m -érő tükre. Tudjuk, fogyatkoznak a mesélési alkalmak. Kékes fény világítja meg a hosszú téli estéket és a napos nyári délutánokat. A gombnyomásra ki-bekapcsolható mese nem pótolja a közvetlen-

lenséget, variációkat. M iért mondanánk le erről az élményről? S helyettesítheti-e valami a játék örö­ mé t?... Mihályi Molnár László

Visszhang Prücsök - Marcelháza Miden színpadi produkció célja az örömteli felszabadult játék kell legyen. A marcelháziak görcsmentesen, felszabadultan játszottak a pro­ dukció elejétől a végéig. Rendezőjük, Gál László nem kényszerítette szereplőit - a gyermeki világtól különben is idegen - "színészkedésre" érzésem szerint ezért váltak szervezhetőkké /természetesen a szó jó értelmében/ a színpa­ don. A végig egységes produkcióban "olvasható" volt minden ötlet nem keveredtek különböző stí­ lusjegyek a sokkal kultúráltabb színpadi beszéd tovább emelhette volna az előadás értékeit.

-kar-

Ev.č.bl.787/83/OOS

Ifjú gárda —

Szenc

Kópéságban és derűben a magyar népmesekincs igencsak bővelkedik, de az Ilók és Mihók bájos esetlenségével e tulajdonságok terén kiemelke­ dik a többi közül. Csuka Mária értelmezésében Ilók és Mihók is ostoba, szellemileg erősen visszamaradott, primitív lényecskék szüleik ügyeskedése kapcsán mégis összeboronálódnak, s eljutnak egészen a házasságig. A népmesei juta­ lom szerint tehát egymáséi lesznek, csak éppen azt nem tudjuk meg az előadásból, hogy melyikük, az a JÓ aki szerénységéért, jóságáért, talpraesetteségéért elnyeri a jutalmát. Márpedig nép­ meséink egyik legfőbb erénye az, hogy legalább erkölcsi elismerést ad az arra érdemesnek. Eb­ ben az előadásban talán csak Mihók anyja jó, s úgy vélem nem megfelelő jutalmazás részére az, hogy ostoba fiától megszabadul. Ha a rendező megengedte volna, hogy Ilók okos legyen, sokkal többet kaphattunk volna ettől a produkciótól. Rendezőileg néhány telitalálatnak tetsző meg­ oldást láthatott a közönség, akit a műsor el­ ső része le is kötött, az ismétlések során vi­ szont lassan-lassan a türelmét veszítette.

Kincskereső - Bély Az együgyű csizmadia, mint csodadoktor Illyés csodálatos nyelvű átdolgozásában arra hívja fel a figyelmünket, hogy nincs a földön annyira os­ toba ember akinél ostobábbat már nem találhat­ nánk. A főszereplő csizmadia egy véletlen kap­ csán rájön erre a lehetőségre, s a rendezők /Ronkay Ágnes és Szaxon Anna/ segítségével itt-ott a mai viszonyokra is utalva a lehető legnagyobb mértékben ki is használja azt. Ami számomra - s figyelve a gyermekközönséget is, igazoltnak vélem a meglátásomat—

gondot oko­

zott, az az előadás hangsúlytalansága, egysíkú­ sága és vontatottsága volt. Nem peregtek az események, hanem vánszorogtak, s a szereplők olykor sokáig bizonygatták azt, amit már az első lá­ tásra elhittünk nekik. /pl.a receptírás és az érte elfogadott hálapénz/. Egy tempósabb, rit­ musban lüktetőbb előadás hihetőbbé tette volna a történetet, s a közönséggel is elhitette vol­ na a csodát. Jóbarátok - Buzita Hullámzó, s végtelenül hosszúnak tűnő

előadást

láttunk a buzitaiaktól. Ehhez feltétlenül hozzájárult az is, hogy a gyermekközönség /de a felEv.č.bl.789/83/OOS

nőtt is/ a negyedik előadásra már elfáradt, s nem volt mindig érkezése követni a produkció feléje küldött üzenetét, s a színészek sem te­ ttek meg mindent annak érdekében, hogy felráz­ zák a

közönséget. Az óriási színpadon gyakran

csak két három szereplőt láttunk, s ők nem min­ dig tudták betölteni lényükkel a teret, s halk beszédükkel a már egyébként is mozgolódó néző­ teret. A rendező

/Škvarenina Mária/ több e-

setben nem a legfontosabb részeket húzta alá, amelyek részben elsikkadtak, s ezt ellenpontozva a lényegtelenebb mondandó kidomborodott. Mindent összevetve úgy vélem, a buzitai csoport megállt a lehetőségek kapujában, de azokat ki­ használandó nem volt bátorsága lenyomni a kilincset. Napraforgó - Boly

A hosszú utazás bizony rányomta a bélyegét az előadásra: fáradt színészek dolgoztak a színpa­ don, s a Kacor király című népmesefeldolgozás­ ban alig

alig tudtak kapcsolatot teremteni ön­

maguk között is, még kevésbé a közönséggel.

A

varjú megjelenése és néhány sikerült poénja pillanatokra felrázta a közönséget, de az elő­ adás mindvégig kevés ötletet sorakoztatott fel: egysíkú maradt. A rendezők /Szaniszló Róza és

Mihályi Molnár László/ bátortalanul nyúlt a d ramaturgiai lehetőségek kincsestárába, s az előadásból főként a legfontosabb, a felszaba­ dult színpadi játék hiányzott. Ami dícséretes az a nagyon szép színpadi beszéd. Kisfókusz - Dunaszerdahely Mese mese hátán... Bizarr játékot láttunk a Kis fókusztól, amely a fel-febukkanó rendezői s fő­ ként dramaturgiai következetlenségek ellenére is magával ragadta a közönséget. Az egymástól olykor messzire távolodó etűdöket /két szálon fut a játék/ a széthullástól majdnem mindig időben menti meg a rendező, Jarábik Gabriella. A nehezen nyomonkövethető cselekményt jól ellen súlyozza a színes forgatag: a látvány. A kisszínpadi fesztivál üde színfoltja volt a Kis­ fókusz produkciója. Bodrogközi Aprószínpad - Királyhelmec Sokan báboskodtak az Aprószínpad produkciójá­ nak a születésénél, s úgy tűnik, a régi mondás ma is érvényessé lett: a sok bába között elve­ szett a gyerek. Aesopus meséjét a Szamárvásár-t Nádasdi Hilda, Dusza István és Mihályi Molnár László írta át gyerekszínpadra, a cselekményEv.č.bl.795/83/008

szövés ennek ellenére akadozott, s poénok oly­ kor sutára sikeredte.

A színpadi beszéd szép

volt, de olykor túlságosan lehalkult. S vége­ zetül egy személyes megjegyzés: minden elisme­ résem a szamár fizikai teljesítményéhez!

Így fogalmazunk mi... Nyelvében él a nemzet és a nemzetiség is. Beszédkultúránk és fogalmazáskészségünk azon­ ban az utóbbi időben egyre több kívánnivalót hagy maga után, amiről sajnos a Jókai-napokon is nemegyszer meggyőződhettünk. A Fürge Irka munkatársa az alábbiakban egy csokorravalót nyújt át azokból a nyelvi hajtásokból, amelye­ ket az értékeléseken "szedegetett" össze. Zsűritag: "A maszk átvitt értelmét fel­ akasztotta egy szögre a színpad közepén." Rendező: "Amikor az összes szereplőt meg­ öltem..." Zsűritag: "Olyan kétarcú, mint a többi három szereplő." Néző: "Mért nem lehet elfogadni Lacit, ahogy van? Igaz, hogy kilép a hámból..." Zsűritag: "Soha nem szabad egy rendezőt megerőszakolni." Rendező:"Amikor csináltam a Kísérteteket... " Néző: "Kritika nélküli új színház..." Zsűritag: "Most már befejezem önmagamat." Néző: "Megbánja, amit tett. Természetesen a legközelebbi alkalomig." Zsűritag: "A hozzászólók pontosították a Ev.č.bl.785/83/OOS

mi véleményünket."

Gyűjtötte: Lőrincz Frigyes

Impressziók Szerdán délelőtt négy színjátszó csoport mérte össze tudását. Elsőként a marcelházi Prücsök mutatta be Gál László átdolgozásában és rendezésében a Mátyás király juhásza című mese­ játékot. Ez a csoport már jól ismert a Dunamenti Tavasz közönsége körében. A délelőtt folyamán bemutatott négy előadás közül ez tetszett a legjobban. Az előadás fő pozitívumának tartom, hogy a játékban nincs díszlet és jelmez. Ez lehetővé teszi, hogy a darabot bárhol és bármikor bemu­ tathassák. A gyerekközönség maga képzeli hozzá a díszleteket és jelmezeket az előadáshoz. A délelőtti

szereplők közül kiemelkedő

teljesítményt nyújtott a szenci Ifjú Gárda fő­ szereplője Mihók alakjában. Egy percre sem esett ki a félnótás falusi legény szerepéből. Az előadások után kis közvéleménykutatást tartottam a nézők közt. A gyerekeknek tetszettek a mesék. Négy kisudvarnoki kisiskolást kérdeztem , melyik előadás tetszett a legjobban és miért.

A négy megkérdezett közül háromnak a bélyi Kincskeresők, Az együgyű csizmadia mint csoda­ doktor című előadásának címszereplője volt a legszimpatikusabb. Válaszukat azzal indokolták hogy ez volt a legtalpraesettebb, mert sok pénzt szerzett. Figyelmeztettem őket, hogy ez a csizmadia olyasmiért fogadott el fizetséget, amit nem végzett el, tehát becsapta az embereket. Erre azt felelték, hogy épp azért tetszett... A negyedik kislány, Mátéffy Andrea nem osztot­ ta véleményüket, neki legjobban Mátyás király juhásza tetszett, mert

soha nem hazudott, és

a végén mégis király lett. Cséfalvay Ingrid

Ev.č.bl.786/83/OOS

A nyelv és irodalom megtartó erő

Az alábbi szöveget Zöld Ferenc,a Magyar Könyvkiadók

é s Könyvterjesztők Egyesülésének

igazgatója, megnyitó beszédként mondta el azon a közelmúltban rendezett könyvkiállításon, amelynek - csakúgy mint a Dunamenti Tavasznak - a dunaszerdahelyi művelődési ház adott ott­ hont. A kiállításra a magyarországi könyvkia­ dás legújabb, legszebb termékeit hozták el ba­ rátaink. Számunkra megtisztelő gesztusként, a közel ezer kö nyvet Zöld Ferenc, az általa kép­ viselt vállalat nevében városunknak ajándékoz­ ta. Hisszük, hogy újra felidézett szavai a VIII. Dunamenti Tavasz résztvevőinek is épülésére szolgálnak. A nyelv és irodalom megtartó erő. Összeköt bal­ jós zivataros évszázadokat biztató jelennel, ha néha dadog is, ha néha bozótba, rekettyésbe szórult is fényt ad a hiúz szemű jövő felé. Buzdí­ tást a csüggedőnek, magára találást a sárba-szorultnak, új értelmet, mikor már fogytán a lélek, mikor már szívünk dobbanását csak a hideg elek­ tronika jelzi. A nyelv és irodalom összefog bennünket nemcsak töröktől szétdobta, de hivaEv.č.bl.681/83/OOS

tásos

népnyúzók-nyomorította közösségünket,

még akkor is ha ez a nyelv s ez az irodalom barlangba szorított, mocsárba űzött s csak a káromkodás silánysága

s tehetetlensége hang­

ján, vagy a ki nem mondott imádság sóhaján vesz levegőt. Az erő ekkor is benne van - kitörölhe­ tetlenül.

Megtartó az emberség számára, hogy

azok legyünk mit anyánk gondol legszebb álmai­ ban, felcseperedésünk szilvamag növekedésében.

A nyelv, a kimondott szó nem terül el, mint mocskos pocsolya, néha csörgedezik mint a cser­ mely, csordogál mint a patak, ömlik mint a tiszta kútvíz a mélyből fölhúzott vödörből, de több­ nyire megállíthatatlanul folyik mint ország ütőere, lüktet s táplál, mint az életet adó mindenség. A folyókról e helyt, e környéken tán felesleges beszélnem, hol az ide-oda kanyargók teremtettek zegzugot, berket, nádast, csalitot; menedéket s gondot is egyben. A sok kis apró buzogás alakította gazdagon termővé e földet, e tájékot; tette földművessé az embert, emberivé a földet. Alakítottuk, alakított bennünket év­ századok szilaj történelme, szelíd mosolygás viszonylag ritkán jött, de nőtt az ember, buz­ gárból folyam lett, csalitból ház, ingoványból

zsíros föld, gazból nemes növény, sáncból cu­ korgyár, ösvényből út, gyülevényből dolgos nép esztenásból művelődési otthon - hol ma népes gyülekezet fénylő tekintetétől világlanak a falak. Igen. Leültünk ma itt, hogy ne csak csengő szót halljunk, de azt is az ütőér dob­ banását, értő füleknek s befogadó szíveknek hangzót, de könyveket is lássunk. Könyveket, mik összetartó nyelvünkön iródtak Kölcsey és Vörösmarty, Berzsenyi, Petőfi, Arany nyelvén, mit alig beszélünk többen mint két nagy világ­ város lakói együttvéve. Könyveket láthatnak s foghatnak kezükbe - hiszszük talán szépeket. Szépeket a szellem, a to­ vábbvivő gondolat jegyében s szépeket tárgyi valóságukban is. A könyv is összeköt bennünket, megőrzi és továbbadja századok szellemi kincsét folytonossá teszi az emlékezetet, visszalapozhatóvá és ismételhetővé az élményt - többszöröz­ ve a tudást, hatványozva terjeszt. A nyelv-i­ rodalom legmaradandóbban a könyben valósul meg, a könyben ölt testet a gondolat - mindennél szilárdabban még a komunikációs kultúra oly gyorsan rohanó századában is, mint a miénk. Polcainkon állnak, zsebünkben hordozzuk, miénk a magány óráiban , de közösség teremtő vitáinkEv.č.bl.682/83/00S

ban is láthatóan és láthatatlanul jelen v a n . . ". Anyanyelved a legnagyobb kincsed!

A nyelvművelés szavunk jelentésébe ma és itt sajnos egyre inkább benyomul a nyelvvéde­ lem, a nyelvmegóvás szavak jelentése. A fel­ nőtt társadalom nyelvi igénytelensége szinte megdöbbentő. A közömbösség a világ megismeré­ sének egyetlen hathatós eszköze, az anyanyelv iránt egyre növekszik. Emlékszem: nagyapámmal kukoricát kapál­ tunk. A sor végére érve minden alkalommal le­ ült megélesíteni reszelővel a kapát, s mondta hozzá a szentenciát is: "Jegyezd meg! Jól dol­ gozni csak jó szerszámmal lehet!" Neked magyar az anyanyelved. Olyan természetes, hogy magyarul beszélsz, mint az, hogy kék vagy barna a sze­ med, és hogy két kezed van. A szemeddel látod a körülötted levő világot, a kezeddel megfogod tárgyait, a be­ széddel meg nevet adsz nekik. Így teszed a világot magadévá. Na de miért kell erről beszélni? É s miért kell

mégis folytonosan magyarul tanulni? Mert a nyelv gazdag világ, amelynek megvannak a maga törvényei. Értel­ mes és szép törvények ezek, meg kell ismerni és tisztelni kell őket. Té­ ged is nagyrészt a beszédedből is­ mernek

meg mások. Sokat árul el az

emberről, hogy hogyan tudja kifejez­ ni magát, mennyit tud elmondani ön­ magáról. A gyermek alkotó tevékenysége először épp a nyelv használatában nyilvánul meg. Bizonyos korban mindannyian nagyon gyakran alkotunk új szavakat, használunk olyan új fordulatokat, melyek általában a nyelvi leleményességnek egy­ szeri termékei. Az ösztönösen rímelő gyermek is tulajdonképpen alkotó nyelvi játékot ját­ szik, amikor megalkotja egy szó iker párját, amikor alliteráló szavakat szed össze, akár csak egy éppen születő csúfoló mondóka kedvé­ ért. Anyanyelved tehát nemcsak a világ megismerésének eszköze /s mint ilyent állandóan óvnod, csinosítanod kell/, hanem a legnagyszerűbb játék is. Olyan Ev.č.bl.7 17/83/OOS

játék ez a birtokodban, melyhez nincs fogható: játszhatsz vele egyedül és barátaiddal. A nyelvi játékkal minden­ nap találkozol. A sajtóhiba, amely megváltoztatja egy szó értelmét - nyelvi játék. A hiányos fénycsőfelirat furcsa szö­ vege - nyelvi játék. A betűrejtvény, képrejtvény - nyelvi játék. A versben a rím - nyelvi játék. A kisgyerek szótévesztése - nyelvi játék. A felnőttek szócsavarása - nyelvi játék.

Kulcsár Ferenc Pista bácsi vendégségben Pista bácsi vendégségben járt nálunk nemrégen. Ettek, ittak, nevetgéltek, mindenféléről beszéltek apuval. Én csak tébláboltam

a szobában.

De váratlanul felém fordult, s azt kérdezte Pista bácsi? —

Van-e már szeretőd, Karcsika?

Erre szótlanul kimentem a konyhába. Szerintem ilyen hülye kérdésekre nincs mit válaszolni.

Ev.č.bl.680/83/00S

A báb mint eszköz az óvodai oktató-nevelő mun­ kában. /az óvoda oktató- nevelő munkájában/. Az óvoda sajátos nevelési tényezői közül a bábjáték az egyik, amelyet legsokoldalúbban fel­ használhatunk a gyermek személyisegének megismerésére és formálására. A báb nagy hatással van a gyermek érzelmi életére. Segítségével megköze­ líthetők érzelmei a gyermek megnyílik, formálhatvá válik. Ezért eredményesen alkalmazhatjuk a nevelés egyes feladatainak megoldása során. A kötelező foglalkozásokon a báb akár mint kie­ gészítő, akár mint önálló segédeszköz alkalmaz­ ható az érdeklődés felkeltésére, új ismeretek közlésére, ismétléshez, bizonyos készségek be­ gyakorlásához, vagy más feladatok megoldásához. /Természetesen ilyenkor a bábozásnak csak mód­ szertani, tehát másodlagos jellegét kell figye­ lembe vennünk. A VIII. DUNAMENTI TAVASZ-on megrendezett pedagógiai bábjáték a nevelés, oktatás hatékony­ ságának emelését, a gyermeki megismerés útjait példázza. Sajnos a bábjáték alkalmazása mégsem általánosan elterjedt. Ahhoz, hogy az ovonő és a gyermekek bábozhassanak sok olyan bábra van Ev.č.bl.779/83/OOS

szükség, amelyek által a gyermekek környezeté­ ben előforduló tipizált alakok megszemélyesít­ hető k. Ezek a következők: Férfi, nő, fiú, leány öreganyó, rendőr, orvos stb. Félénk állatfigu­ rák: egér, nyúl, kecske stb. a menekülést szim­ bolizálják. Agresszív támadójátékra: farkas med­ ve, róka. Ezeket a figurákat kiegészíthetjük a népmesék közismert alkajaival, mert ezek igen alkalmassak a különböző vágyak, szorongások, félelmi, hatalmi, agresszív képzetek kiváltásá­ ra és eljátszására, sérelmek feloldására, kon­ fliktushelyzetek megoldására, olyan esetekben amikor a szóbeli magyarázat, utasítás nemsokat ér. Az óvodai nevelésben a példa az élmény az, ami meggyőz. A jó bábdarab meggyőz és művészi élményt nyújt. Olyan élményt, amely hosszú ideig él és hat a gyermekben. Hasonló szituációkban

ő is hasonlóképpen cselekszik, viselkedik. Az ami nem sikerül a felnőttnek, sikerül a bábnak. A pedagógiai bábjátszás rendezői, a fog­ lalkozásokat levezető óvónők igyekezete remélem hozzásegít ahhoz, hogy megnyeri a közönséget a bábjáték és a bábozás módszertani jelentősé­ gének felismeréséhez, alkalmazásának elterjesz­ téséhez. Török Mária

TÜNEMÉNYES GYERMEKKOR II. /Szlovák írók vallomásaiból/ NATAŠA TANSKÁ: Rendkívül vonz a négy év korüli gyermekek világa. Talán furcsán hangzik, hogy konkrétan négyéves gyermekekről beszélek, vagyis kirekesztek egy nagyon rövid életszakaszt, de ez ponto­ san így van; hatéves koráig a gyermeknek csak­ nem minden esztendőben változik a világa, a fejlődése elképesztően gyorsan folytatódik, s úgy a negyedik és ötödik év között tűnik szá­ momra legérdekesebbnek. A gyermek már elég át­ fogóan "megtanulta" a környezetét, aránylag nagy mennyiségű ismertet sajátított el, az ér­ telmezése azonban még "fantasztikus", a valóság és a mese egybeolvad benne, megszemélyesít még élettelen tárgyakat, s a csodák természetesek számára. Mindez elveszik, amikor aztán közbelép az iskola és "leföldeli" a gyermeke t ,de egészen eddig a pillanatig bírja a maga ábrándokból szőtt, tüneményes, sajátos logikájú világát, amely ad abszurdum következetes, s a maga kap­ csolatrendszerével és összefüggéseivel nekünk, felnőteknek soha nem jutna

az eszünkbe. Ezek

a kapcsolatok, amelyek logikusan adódna k gyerEv.č.bl.720/33/00S

mek gondolkodásából, de kívül esnek a realitá­ sok határán, engem mindig csábítottak. RUDO MORIC: Meggyőződésem, hogy a sportnak az irodalmi alkotómunkából való mellőzése kárára van magá­ nak az irodalomnak, nevelő hatásának nemkülönben. A sportolás ugyanis akár kalandként is föl­ fogható. A mi irodalmunk amúgy is szegény kalan­ dokban, az életet mindig a legkomolyabb végéről akarja megfogni. A sportnak nagy társadalmi je­ lentősége van, ereje és vonzása is nagymérvű, márcsak azért is, mert elválaszthatatlanul össze­ függ a fiatal ember minden megtett mozdulatával cselekedetével. A sporttéma révén például egé­ szen jól kifejezhetők a mai ember érzései, ki­ mondhatók minden más egyébről alkotott nézetei. A mai fiatalság jóléte, a tény, hogy min­ den elérhető számára, semmiért nem kell megküz­ denie, mindez /képletesen szólva/ a csontok pu­ hulását okozza. Az ifjúság ölbetett kézzel vár­ ja, hogy megkapja, "ami jár neki". S mindig úgy véli, hogy csekély erőfeszítéséért

is na­

gyon sok jár neki. Ezért sportolás közben sem képes olyan erőfeszítésekre, mint feltételez­ nénk. S minden ugrásért, nekilódulásért nyújtja

a markát. Ezek talán

nem komoly, irodalmi

feldolgozásra méltó problémák? Kár tehát,hogy a sport nem tűnik fel az eddigieknél gyakrab­ ban az irodalomban. MÁRIA JANČOV Á : A szülőföldhöz való visszatérés az élet­ ben is, irodalomban is a legtisztább örömet je— lenti számomra. Nem mondhatom ugyan teljesen Hviezdoslavovval, hogy a gyerekkor volt az élete m nek egyetlen boldog időszaka, éppen ellenke­ zőleg, az én gyerekkorom - mert háború dúlt meglehetősen nehéz volt, de a gyerekkor már ön­ magában is varázslatos azáltal, mert belőle el­ ső ízben nyílik ablak a világra. E gy rövid emlékfoszlány csupán: Édesapánk a háborúban volt, anyánk burgonyát kapált, bá­ tyámmal ott sündörögtünk körülötte. Nagyon éhe­ sek voltunk, hiszen hiába ettünk reggel daraká­ sát, az erős levegőtől nyomban megéheztünk. Ke­ nyeret azóta nem láttunk, mióta apánk elment. És ekkor egy öreganyó jött arra, kétrét görnyed­ ve, nem volt a rokonunk, mégis megállt, szét­ bontotta a kapanyélre akasztott batyuját, egy karéj kenyeret vett elő belőle, s megfelezve Ev.č.bl.721/83/OOS

nekünk adta. Mennyire törtem én egész nap a fe­ jem, hogy honnan sejtette éhségünket, ugyanakkor egész életemre meghatározott a felismerés: menynyire szép a jó ember. Talán annak az öreganyó— mák a lelkiismeretén szárad, hogy annyira meg­ szerettem az idős embereket, s oly nagy szere­ tettel hallgattam mindig szavukat. S az ő jó­ ságos arcát és kék szemeit láttam magam előtt, amikor az öreganyó meséit írtam.

Válogatta és fordította: BERECK JÓZSEF

Ondrej Sliacky Hogyan szegényedett el a szegény ember? Eszébe jutott a szegény embernek, hogy bi­ zony éppen elég bolonddal találkozott már a vi­ lágban. Sarkon fordult hát és egy másik úton elindult hazafelé. De nem jutott messzire, amikor összetalál­ kozott egy szerencsétlen ifjúval. —

Hát te, legény —

szólította meg őt— ,

mért búsulsz oly nagyon? —

Már hogy ne búsulnék —

sóhajtott az

ifjú — , amikor odalett a nyulam, ludam, bárá­ nyom, birkám, borjúm ,tehenem, lovam, sőt még a menyasszonyom is. És a legrosszabb az egészben, hogy mindennek én vagyok az oka. —

Hogy-hogy te? —

—

Hát úgy —

csodálkozott a férfi.

mondta szomorúan az ifjú— ,

hogy kurjantottam egy nagyot, örömömben rácsap­ tam a csizmám szárára, s ugrottam is hozzá egyet. Ám ekkor a nyulam uccu neki, s én itt maradtam, ahogy voltam —

lúd, bárány, birka,

tehén, ló és menyasszony nélkül. A

férfi furcsálkodva csóválta a fejét,

s mit sem értett abból, amit az ifjú mondott. Ezért az ifjú ismét belekezdett, hogy szép

sorjában elmesélje a történetet: —

Ahogy kódorogtam a határban, megpillan­

tottam az egyik mezsgyében egy nyulat. Hűha, hogy nekem mekkora szerencsém van!, gondoltam. A nyulat megfogom és eladom. Azon a pénzen, amit a nyúlért kapok, veszek egy libát. A libát fölnevelem, eladom és veszek érte egy bárányt. A bárányból szép gyapjas birka lesz, s kapok érte egy borjút, A borjúból tehén lesz, azt eladom és veszek érte egy csikót. Amikor a csi­ kó megnő, belefonom a lovam sörényébe a leges­ legszebb szalagot és elindulok, hogy feleségül kérjem a gazdag bíró lányát. Ámde ekkor —

fe­

jezte be mondókáját a siránkozó ifjú — , örömöm ben kurjantottam egy nagyot, s ugrottam is hoz­ zá egyet... —

A nyúl pedig nyakába szedte a lábát! —

nevette el magát a férfi, aki hogy, hogy nem, de megsajnálta az ifjút és szerette volna meg­ vigasztalni őt. De az ifjú

ezt már nem várta

meg, s árkot-bokrot nem kerülve, nyomába eredt a libájának, bárányának, birkájának, borjának, tehenének, lovának és menyasszonyának. Tóth László fordítása

Ev.č.bl.666/83/OOS

A vers - és prózamondók országos versenyének győztesei:

VERSMONDÓK I. kategória 1. Racska Gábor

/Köbölkút/

1. Suloi Péter /Muzsla/ 2. Szarka Klaudia /Deáki/ 3. Urbán Erika /Nagydaróc/

II. kategória 1. Nyúl Péter /Léva/ 2. Horváth /Andrea /Udvard/ 3. Szcsuka Mária /Kecső/

III. kategória 1. Dráfi Emese /Komárom/ 2. Gágyor Zille /Kassa/ 3. Szabó Ildikó /Dunaszerdahely/

PRÓZAMONDÓK

I. kategória 1. Czibor Károly /Marcelháza/ 2. Horváth Mónika /Szenc/ 3. Kreczu Éva /Dunaszerdahely/

II. kategória 1. Stubendek Katalin /Komárom/ 2. Jarábik Imre /Dunaszerdahely/ 3. Barkó Zsolt /Nagykapos/

III. kategória 1. Keszegh Tímea /Marcelháza/ 2. Bognár Péter /Dunaszerdahely/ 3. Tankó Róbert /Jóka/

Ev.č.bl,794/83/00S

Visszhang Villáminterjúk Tegnap a vers-és prózamondók versenynapja volt. A fellépés előtt nem akartam zavarni az izguló résztvevőket, ezért a beszélgetésekre fellépésük után került sor. Elsőnek Gágyor Zille,a Kassai Magyar Tannyelvű Alapiskola hetedikes tanulóját kérdeztem. - Mikor kezdtél verset mondani? - Másodikos koromban indultam először versenyen. - Hányszor szerepeltél a Dunamenti Tavaszon? - Most jutottam el először. - Milyen eredményt értél el eddig? - Két éve harmadik, idén első lettem a kerületi versenyen. - Ki választja az előadandó verset? - Á italában apu segít, de ezt a Nagy László verset én választottam. - Ki segít a vers tanulásában? - Abban is apu. Úgy tudom te vagy az egyetlen, a ki a Dunamenti Tavasz mellett a Jókai napokon is részt vesz. Melyik verseny tetszik jobban? A Dunamenti Tavasz, mert itt sok gyerek van, és a Jókai napokon nem egy helyen laknak a

szereplők, tehát nincs ilyen jó tábori pro­ gram. A másik beszélgetésre már az eredményhirdetés után került sor. Keszegh Tímea ekkor már tudta, hogy a 3. kategóriában megnyerte a pró­ zamondók versenyét. - Mióta mondasz prózát? - Másodikos koromtól járok versenyre. Először két évig verset mondtam, de aztán úgy talál­ tuk, hogy a próza jobban megy. - Eddigi eredményeid? A Dunamenti Tavaszon harmadikos koromban 2., tavaly első lettem. - Ki választja a szöveget? - Gál László. Ő segít a betanulásban is. - Hova készülsz az alapiskola után? - A komáromi gimnáziumba szeretnék járni. - Melyik kategória tetszett a legjobban? - Az 1. és a 3. Mindkettőjüknek gratulálunk.

Cséfalvay Ingrid

Ev.č.bl.7S3/83/OOS

Amit elértünk, az együttgondolkodás eredménye Soóky László, immár évek óta résztvevője országos fesztiváljainknak. A marcelházi "Prücskök" talán valamennyi Dunamenti Tavaszon itt voltak. Vers-és prózamondóik is egyre-másra si­ kerrel szerepelnek. A kisszínpadjuk és a bábosa­ ik Soóky darabokkal lépnek fel. Megkértük őt, beszéljen nekünk a munkamódszeréről, s főként arról-- okulásul népművelőinknek— hogyan lehet állandósítani, mozgalommá erősíteni egy község­ ben a gyermekek szereplési vágyát. - Jóval összetettebb ez a kérdés annál, hogy rö­ viden, receptet diktálva megválaszolhassam. Nem is tudnám, nem is akarom— öntetszelgésnek tűnhetne, hiszen fesztiváljaink végkicsenkése nagyon gyakran a természetes öröm helyett gyűlölködéssé aljasul mert nem csak a mozgal­ munk amatőr, hanem az igazság befogadására szolgáló szerveink is— ez alól minden bizony­ nyal én sem vagyok kivétel; talán csak a hir­ telen föllobanó harag párolog el belőlem ha­ marabb, mint másokból, s van erőm újra elkez­ deni. Minden alkalommal dühbe gurulok, amikor egy-egy iskolában azzal védekeznek a pedagógussok, vagy a kultúrházak vezetői, hogy nem kap­ nak kellő támogatást, elnyomják őket, gátol­ ják a munkában, etc.— aki tudja mit akar, és nem rest kilincselni, verekedni érte, valamit elérhet. Például: az itt fellépő csoportok, szavalók— csak nagyon kevés kivétellel dolgoznak ideális körülmények között. Amit nagyon fontosnak tartok ebben a mun­ kában az a vezető magatartása: nem szabad be­ csapni, s ostobának tartani a gyerekeket. Partnerré kell őket emelni, munkatárssá, s ell kell bennük ültetni a hitet, hogy jó és nemes az, amit együtt csinálunk. Amit elértünk, az együttgondolkodás, az együttalkotás eredménye.

Mert tudnunk kell, hogy nem a fesztiválokon elért eredmény a legfontosabb— bár a siker­ élmény szükséges— hanem az egyes műsorok betanulása alatt a szellem és a lélek feltöltődése. Persze ahhoz, hogy a munkánk folyamatos­ sá válhasson, jónéhány objektív tényező össze hangolására van szükség— ezeket nem sorolom fel, mindössze egyet: kell hozzá egy megértő, együttműködni-tudó feleség, asszonyok eseté­ ben férfiember.

-b-sTábori beszámoló Gyerekkacagástól hangos a Kis-Duna partja. A Dunamenti Tavasz résztvevői már hagyományo­ san az eperjesi úttörőtáborban ütöttek tanyát. Először csak szállásul szolgált a tábor, de a szervezők néhány éve rájöttek, hogy a gyerekek­ nek a versenyeken kívül lehetőséget kell adni az egymással való ismerkedésre, szórakozásra. Szerdán fél hatkor értünk ki. Az autóbusz­ ból kiszálva önfeledten játszó, éneklő gyerek­ had látványa fogadott. A hangszóróból szólt a zene. A gyerekek egy csoportja épp akkor indult szekéren falunézőbe, a többiek csoportokban játszottak, labdáztak. A papírral bevont fala­ kat rajzok, a fák törzsét vidám feliratok díEv.č.bl.796/83/OOS

szítették, mindez arról árulkodott, hogy az itt lakók nincsenek híjján a jó kedvnek, alkotó készségnek. Két órakor fellobant a tábortűz lángja, kezdetét vette a móka, a játék. A műsor rendezője, Szabó Frigyes összeállította a verseny­ ző csoportokat, majd gyorsvetélkedő formájában, néhány kérdést intézett hozzájuk. Minden csoportból három gyerek nevezhetet be a vetélkedőbe,amelyet izgalmas zsákfutó verseny követett. Ezután került sor arra a műsorszámra, amit az éhes gyerekek vártak a legjobban, a lepenyevőversenyre. A dunaszerdahelyi szurkolótábor lelkes biz­ tatásának ellenére a hazai színekben faló Jarábik Imre sajnos nem jutott az élcsoportba. Az első három helyet a bolyi, és a buzitai gyere­ kek szerezték meg. Az ezt követő táncházban a Vadrózsák húzták a talpalávalót. Végül, de nem utolsósorban, hogy a tudománynak se legyünk híjján, Bödök Zsigmonö /akit a gyerekek az Új Szó gyerekrovatából ismerhetnek/ összerakta távcsövét, s megnézhettük közelebb­ ről a Holdat. Kilenckor elsötétültek a lámpák, és megin­ dult a filmvetítés... CSI

A mai nap szereplői

SZÁZSZORSZÉP — Dunas zerdahely Műsoruk címe: Játsszunk! A címmel eleget kell tenni kedves gyerekek. Próbáljunk együtt ját­ szani az "eleven” bábukkal, hiszen százszor­ szép napok várnak azokra akik nem felejtettek el játszani, s akik a játékban mindig új örö­ mökre lelnek. NAPÓRA - Deáki A nővérek mesemotívuma közismert. Aki munka,és másnak segíteni akarás nélkül szeretne meggaz­ dagodni, nem járhat sikerrel. Aki becsületes úton halad a kitűzött cél felé, munkáját megjutalmazzák. így van ez a mesében, s reméljük másutt is. NEVENINCS - Párkány A csoport immár másodszor szerepel fesztiválun. n o k A gólya árulásáról szóló mesét ügyes báb­ mozgatók, színes, tarka bábok és a rendező hó­ napokig tartó fegyelmezett munkája gyümölcse­ ként láthatjuk.

Ev.č.bl.792/83/OOS

PIPITÉR - Dunaszerdahely A dunaszerdahelyi bábcsoportnak múltja van épp úgy mint a járás bábmozgalmának. Darázs úrfiuk szeretetreméltóságát ítéljék meg a gyerekek, s otthon játsszák el újra a látottakat. HÓVIRÁG - Zselíz Népszerű mesét mutatnak be. Aki sokat akar és olyasmit ami őt meg nem illeti, és nem érdemli meg, nem dolgozott meg érte - póruljár. így történik ez a nagyravágyó feleséggel is. A szegény halász pedig tovább élheti békés, nyugodt éle­ tét. Biztosan sok ismerősünkben fellelhetők ilyen jellemvonások, s hogy minél kevesebb le­ gyen belőlük, meséljük el nekik mit láttunk a fesztiválon. MICIMACKÓ - Ekecs Az ekecsi "Micimackók" rászedik a kádárt. Hogyan? Ez bizonyára kiderül a látottakból. A paraván túloldalán dolgozó gyerekek életre keltik a me­ sevilágot, ahol minden lehetetlen valóra válik. PRÜCSÖK - Marcelháza Régi ismerősök a prücskök, akik évről-évre a színházszeretet jegyében, sokoldalúságukat pró-

bára téve, fellépnek a Dunamenti Tavaszon. Idei meséjük a gonosz Bimbóról szól, amelyben a báb­ játszók tudásuk színe-javát adják. Szeretnek játszani a marcelházi gyerekek és szeretnek játék­ ra ösztönözni másokat is. Ez a céljuk, s remél­ jük ez fellépésükön is megmutatkozik majd, mi több a közönség visszhangja sem marad el.

Ev.č.bl.763/83/OOS

Szőke István A bábjátszás művészete - részlet A bábjátékot az alkotók megfelelő érzelmi és értelmi egybekapcsolódása teheti művészetté. A többi művészeti ágtól /műkedvelő élőszínház, irodalmi színpad, táncegyüttes stb./ elhatárolja jellegzetessége: a bábjátékos eltűnik a paraván mögött, de személytelen munkája az átélésen, a közös élményen és annak egyértelmű kifejezésén át az egész produkció szerves részévé válik. Minden más művészeti ágból hiányzik a közvetlen alkotónak az a személytelen jelenléte /amely itt az önfegyelem, szeretet és talán egy kicsit az alázat megnyilvánulása a művészettel szemben/. Az alkotás öröme így nem a személyes siker köz­ vetlen /és a jellemnevelés szempontjából nem mindig előnyös/ élvezetében van, hanem a publi­ kumban felkeltett, közös munkával /primadonnák csillogása nélkül/ a felgyújtott élmény vissza­ verődő fényében. Ez az erkölcsi többlet igénye­ sebb, körültekintőbb és átgondoltabb munkát kö­ vetel a bábegyüttesek működését illetően első­ sorban a csoportok vezetőjétől. Ezzel kapcsolatban felmerül néhány kérdés, amelyet szeretnék s továbbiakban tájékoztatásul megválaszolni. a./ A szakköri művészeti alkotó tevékenység tár­ sadalmi jelentősége A széles tömegek viszonya a "kultúra termékeihez" lényegében és zömében passzív, mivel annak csupán egyszerű fogyasztói /nézői, vagy olvasói/. Merőben más a helyzet az ér­ dekköri művészi alkotó munkát végzőknél, akiknek szerepe, illetve a kultúrához való viszonya már aktív. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy éppen a bábjátszás-mint Ev.č.bl.756/83/OOS

bevált szakköri munkamódszer - a sokoldalú ne­ velés valóban kimeríthetetlen tárháza. Nagy erénye, hogy személyiségformálásra, munkára,fe­ gyelemre és felelőségre nevel és a közösségi szellem még jobb kialakítására ad alkalmat. De ezen túl a bábjátszás a "civilizált" /vagy agyoncivilizált/ ember székhezkötöttségének egyik feloldási lehetősége is, amikor a film, vagy még inkább a televízió passzív bámészkodásából a művészettel való találkozás, majd társulás korlátlan lehetőségeit kínálja kicsi­ nyeknek és felnőtteknek egyaránt. Társadalmunk fejlődése szempontjából ez a lehetőség-kínálat nem közömbös, hiszen az együttesen belüli nevelésen kívül az egyes fellépé­ sek alkalmával megszületik a közönségre gyako­ rolható, s el nem hanyagolható nevelő hatás is. b./ Az amatőr bábjátszás működésének célja A megalakult bábcsoportok működése nem sza­ bad hogy öncélú legyen. Az ilyen tevékeny­ ség az együttes létezésének a keréktörője lehet, csakhamar tagjai kedvét szeghetné és feltételezhetően belső bomlást eredmé­ nyezhetne. Ez a helyzet hasonlít az olyan labdarúgócsapat életéhez, amely ugyan rend­ szeresen edz,de mérkőzést sohasem játszik. Az elmondottakból tehát az következik,hogy a kollektívák elsődleges feladata a heten­ kénti rendszeres munkára /általában kétsze­ ri próbára/ alapozott felelőségteljes fel­ készülés. Ezt követi az új produkció bemu­ tatása és az előadások szervezett ismétlése az együttes székhelyén, de környékén is.Ez a rendszeres szereplés kielégíti az együt­ tes tagjainak játékszomját és megajándékoz­ za őket a fellépéssel összefüggő örömérzet­ tel. Az együttes működése úgy válhat teljesér-

tékűvé, ha részt vesz az évente /vagy kétévente/ kiírt vetélkedőkön. Ezzel illetve az elért eredményeivel párhuzamosan nő erkölcsi értéke, mű­ vészi súlya és társadalmi megbecsülése.

Ev.č.bl.757/83/OOS

Tóth László Mese a világgá ment ceruzáról

Tegnap, amint kihúztam én az asztalfiókot, egy ceruzám nagy sietve onnan, jaj, kilógott. Hirtelen utána kaptam, mégsem értea már el, Így hát hagytam , hadd menjen csak látni, milyen Bábel. Ment is vígan, fütyörészve, jókedvtűn ballagott, s amerre ment, mindent-mindent összefirkálgatott. Bizony, összefirkált mindent, embert, utcát, házat, s mire kiért a városból, csúnyán el is fáradt. De ha csak elfáradt volna, aludna rá legott, ám ennél rosszabb is történt, mert biz' el is kopott.

Magyar könyvek egy szlovák kiadóban Tudni ugyan tudjuk, ám sajnálatos módon mégsem tudatosítjuk eléggé, hogy a Madách Kia­ dón kívül egyik-másik szlovák könyvkiadó —

a

Pravda, a Pedagógiai Könyvkiadó, a Mladé letá stb. —

is jelentet

meg több-kevesebb rendsze-

rességgel magyar könyveket. így aztán ezek a sokszor jobb sorsra érdemes kiadványok rendre elkerülik nemzetiségi publicisztikánk figyel­ mét, s mintha nem épülnének be kellőképpen nemzetiségi írásbeliségünk egészébe. Nincs ez másként azokkal a nemegyszer pompázatos kiállí­ tású gyermekkönyvekkel sem, amelyeket a Mladé letá jelentet meg magyarul. Pedig a kiadó már a megindulásától kezdve feladatának tekintette, hogy a szlovák gyermekirodalom egy-egy jelesebb alkotását magyarul is megjelentesse. Eleinte ugyan csak kevés ám 1965-től egyre több magyar nyelvű gyermekkönyv jelent meg e kiadó gondozás sában, hogy aztán 1975-től ismét csökkenjen ily jellegű kiadványainak a száma, ami elsősorban a magyarországi átvétel csökkenésével magyarázha­ tó. A kiadó ebbéli tevékenységére vonatkozóan Szőke J ózsefnétól, a magyar könyvek szerkesztő­ jétől kértem tájékoztatást. Tőle tudtam meg egyebek közt azt is, hogy 1981-ben Rudo M oric Ev.č.bl.784/83/OOS

két könyvét is kiadták magyarul /a Medvekeresztelőt és a Mesék az orchideák szigetéről címűt/, s A csodálatos fa címmel egy fülöp-szigeti, Kockaházikó címmel pedig egy közép-európai mesegyűjteményt jelentettek meg. Az elmúlt eszten­ dőben immár tizenegyedik kiadásában látott nap­ világot náluk Tóth Tibor fordításában Mária Šindelárová-Voříšková nagysikerű leporellója, a Mint a hinta, leng az inga, s ugyancsak tavaly jelent meg Petrík József fordításában Krista Bendová Verses fa című lapozgatója, továbbá Jozef Pavlovič Lenka kecske mesekönyve című munkája Tóth László, valamint Szépek szépe címmel egy mesegyűjtemény a Szovjetunió népeinek meséi­ ből Ivanics István fordításában. A kiadó ez évi tervei közt Tomáš Janovic két sikeres lapozgatójának, a Miről álmodik a rozmár?és az Egy udvar­ nak sok lakója című leporellóik újrakiadása, va­ lamint Mária Štefková Mit tud már kis Bori? című mesekönyvének a megjelentetése szerepel. h ó -

tüneményes

GYERMEKKOR III.

/Szlovák írók vallomásaiból/ ĽUBOMÍR FELDEK: Első gyermekeknek címzett szövegemet párhuzamosan a felnőtteknek is szántam. A Játék a te kék szemedre a Mladá tvorbában jelent meg 1958 áprilisában, aztán - egy szempillantásnyi időre - mint gyermekkönyv, később felnőtteknek írt versként bekerült Egyetlen sós ízű ottho­ nod /1961/ című első verseskötetembe, és csak azután, lényegesen később a Sliacky-féle gyer­ mek irodalmi antológiákba. Tényleg - miféle "gyermekirodalom?"S ha már, akkor a han gsúly egyedül a szóösszetétel "irodalom" részén. Néha előfordul, hogy a mellé­ kes, kísérő jegyek úgy elszaporodnak és felerő­ södnek, hogy meghatározóvá válnak valamely do­ lognak, melyet a valóságban

alapvetően más, de

e kísérő jegyek által már háttérbe szorítottak határoznak meg. Vegyük akár a "költői stílus" fogalmát. Hiába fosztjuk meg egynéhány, évszá­ zadok óta előszeretettel használt szavától ezek a szavak az egykori versekben olyan gyakran szerepeltek, hogy sokan ma is éppen ezeket tartEv.č.bl.722/83/OOS

ják a költői stílus fő jegyeinek. így van ez a gyermekirodalommal is. Kísérőjelenségei /a kicsi nyítő képzők mértéktelen használata, didaktikusság stb. / tévesen alapvető ismérveivé váltak. Sokak számára ez elegendő ok arra, hogy a gyer­ mekirodalmat ne tartsák a felnőttel egyenrangúnak. A jó gyermekirodalom azonban rangban mindig is egy szinten jár a jó felnőttirodalommal.

VINCENT ŠIKULA: i

Talán így van ez. Természetesen nem azt akartad mondani, mintha a gyermekek okosabbak volnának a felnőtteknél. Egy azonban biztos, a gyerekek mindent közvetlenebbül, természeteseb­ ben fogadnak be, s őszintébbek is. Ezért nem hagyják magukat becsapni. Olykor talán azt gon­ doljuk, hogy bármit összefecseghetünk nekik,de a gyermekek nem dőlnek be a rossz könyvnek, mindig rájönnek, hogyan viszonyul hozzájuk az író, nem alakoskodik-e, nem színlel-e valamit, s nem akarja-e magamagát túlságosan okosnak, őket pe­ dig kis hülyéknek beállítani. Némely írók szán­ dékosan alkalmazkodnak a gyermekekhez, de ezt úgy csinálják, hogy a végén naivnak, mi több, nevetségesnek tűnnek a gyermekek számára. Az

ilyen irodalommal természetesen nem szolgálnak rá a gyermekek hálájára. A gyermek az egyenran­ gú partnert szereti, akitől sok mindent elsajátíthat, s akit csodálhat. A gyerekek ki nem állhatják az unalmat. A felnőttek hamarább elvise­ lik, megszokták már. Ha unalmas könyvet adunk a gyerekek kezébe, nem olvassák el, hacsak nem kényszerítjük rá őket. A felnőttek azonban, merthogy engednek a különböző divatok hatásai­ nak, néha úgy vélik, hogy unalmas, mi több, egyenesen rossz könyveket is kell olvasni, hogy legyen miről diskurálni. Ebben tényleg tanulhatnánk a gyermekektől. A fontosabb persze az, hogy ne mi tanuljunk a gyerekektől, hanem nekik le gye n mit tanulni tőlünk. Mondottuk, hogy a gyermekkönyveknek nem szabad unalmasnak lenniük, nos a humor ilyen élénkítő, s egyáltalán úgy gondolom, hogy a gyermekeknek írt könyvekből nem hiányozhat a humor. Hogy honnan veszem a humoromat? Hát honnan is? Talán bizony nem voltunk elegen hozzá? ha olyan tutyimutyi lennék, szüleim és a testvéreim ta­ lán nem is vállalnának. Vidám családból szár­ mazom. De úgy gondolom, a falunkat és környékét mindig is vidám nép lakta. Szűzanyám, micsoda vidámság volt néha minálunk! Hát én ilyen vaEv.č.bl.724/83/00S

gyok. Néha annyi mindent összefecsegtem, hogy édesanyámnak már feltűnt, pedig mindenre ő és apám tanítottak meg. Ha otthon nem volt mit ennünk, szüleink mindenféle játékokat, huncut­ ságokat eszeltek ki, együtt énekeltek velünk, vagy hajtottak bennünket imádkozni. Mi mást tehettek volna.

Válogatta és fordította BERECK JÓZSEF

Csicsay Alajos: Hová szalad a nyulacska ? Gurult, gurult a Kerekecske, hegynek föl, völgynek le, talán még dúdolgatott is jókedvé­ ben, mikor megbotlott egy kopott kis Gombocskában. -

Hát te miért szomorkodol? - kérdezte Gom-

bocskát. -

Mert csak egy szál cérnám van és az is el­

szakadt - keseregte a Gombocska. -

Egyet se búsulj , szólt a Kerekecske. Ugorj

inkább talpra, és gyere velem világot látni. több se kellett Gombocskának. Billent egyet, talpra állt és gurult-gurult a Kerekecske után. Ahogy így gurultak hegynek föl völgynek le, találkoznak a Csikkmakkmakkal, aki egy pici tenyérben szunyókált. - Nicsak - mondták. Ez meg a Csikkmakkmakk. Nem szégyelled magad, hogy fényes nappal is lustálkodol? - Ah, hát ti vagytok? - ásított nagyot a Csikkmakkmakk. - Már azt hittem visszajöttek az Ujjacskák a nyúlászásból. Mert én most az ő szolgájuk vagyok ám, ha nem tudnátok. -

Szép kis szolga mondhatom - zsörtölődöt

Ev.č.bl.668/83/OOS

a Gombocska. - Gyere inkább, velünk világot látni. Most már együtt gurulásztak hegynek föl völgy­ nek

le. Elől ment Kerekecske, utána Gombocska,

a sor legvégén meg Csikkmakkmakk. Majdnem rájuk esteledett, amikor végre rátaláltak az Ujjacskákra. - Hát titeket mi lelt, hogy itt búslakodtok? kérdezte őket Kerekecske, Gombocska meg Csikmakkmakk. - Nagy a mi bánatunk, kezdte a Hüvelykujj, a legöregebb. Hiába akarunk igazságosak lenni, sohasem sikerül. Valahány nyulat ejtünk, a Kisujjnak sosem marad belőle egy morzsányi sem. - Nem marad? - álmélkodtak a jövevények. - Nem bizony, és nézzétek már milyen kicsi,so­ vány szegényke! Erre úgy elszontyolodtak,hogy sem a Kerekecske sem a Gombocska nem tudták ő ket megvigasztalni. Hanem a Csikkmakkmakk, aki nagyon kíváncsi természetű,megkérte őket ,mondanák el hogyan is nyulásznak. - Én meglövöm -magyarázta a Hüvelykujj. - Én hazaviszem - egyenesedett ki a Mutatóujj.

Ev.č.bl.764/83/OOS

-

Én megsütöm-főzöm - büszkélkedett a Nagy­

ujj. - Én meg mind megeszem - vallotta be piron­ kodva a Gyűrűsujj. -

Aha! - szólt a Kerekecske.

-

Nahát! - álmélkodott a G ombocska.

-

Nem így! - bölcselkedett Csikkmakkmakk.

- Figyeljetek most rám! Mindjárt idevarázsolok egy nyulacskát elétek, s mind, ahányan vagytok, utánairamodtok. De sem­ mi lövöldözés meg sütés-főzés! Értettétek? Aki megfogja, azé a nyúl. - Hoppá! - és azzal a ka­ lapjából hirtelen előrántott egy fürge tapsifü­ lest. Nem kellett neki mondani mi a teendője. Szedte az irháját hegynek föl, völgynek le. A szájtáti népség meg mind utána. Elől gurult a Kerekecske, utána a Gombocs­ ka, majd az öt Ujj szaporán, nehogy hoppon ma­ radjanak. Csak a csalafinta Csikkmakkmakk ne­ vetett a markába, úgy kacagott, hogy egy tapodtat sem bírt mozdulni. Pedig csak egyedül ő tudta hová szaladt a nyulacska.

Ev.č.bl.669/83/OOS

A SZÍNJÁTSZÓK ORSZÁGOS VERSENYÉNEK GYŐZTESEI:

I.kategória

1.

-

2. Pöttömszínház - Szenc 3. Mandikó - Rozsnyó

II. kategória 1. Kisfókusz - Dunaszerdahely 2. Prücsök - Marcelháza 3. Bodrogközi Aprószínpad - Királyhelmec

A BÁBCSOPORTOK ORSZÁGOS VERSENYÉNEK GYŐZTESEI

I. kategória 1. Százszorszép - Dunaszerdahely 2. Nevenics - Párkány 3. Napsugár - Komárom 3. Napóra - Deáki II. kategória

1.

-

Ev.č.bl.797/83/OOS

2. Prücsök - Marcelháza 2. Pipitér - Dunaszerdahely 3. Micimackó - E kecs

A gyermekzsűri díjját a Szenci színjátszók, valamint a dunaszerdahelyi Százszorszép bábcsoport nyerték.

Tóth László Egy nemzetközi labdarugó-mérkőzés sorsdöntő pillanatai

1 —

Van gól, van gól? —

kérdi egy angol. —

Nincs gól, mert a kapus véd,

Svéd. 2 Tobzódik a szurkoló, ha a csatár nagy gólt lő. Gól ezúttal mégsem lett, mert labdához ért öt lett. — Szöglet:

3 Száll a labda befele: —

Hajrá, fiúk, előre!

Kiabál a sarki hentes: —

Tizenegyes, tizenegyes!

A cipész meg:— Ó, te, ó, te!— mert a csatár mellé lőtte.

Vége van a nagy meccsnek: —

Mért nem rúgtak gólt kendtek?

Pedig mi jól szurkoltunk. —

Azért nem, mert nem tudtunk.

Ev.č.bl.663/83/OOS

TÜNEMÉNYES GYERMEKKOR IV. /Szlovák írók vallomásaiból/ KLÁRA JARUNKOVÁ

:

Ha valamit közelről ismerek, akkor az Közép-Szlovákia hegyvidéke /édesapám hegyiházgondnok volt a németek által felégetett Trangoškában/. Hegyvidéki magány... Ebben éltem le egész gyermekkoromat, ifjúságomat. Hegyek és ma­ gány - ezek a Hallgatag Farkas testvére saját megfigyeléseimen alapuló legvalósághűbb rétegei. É s még néhány történet. Az alakok természetesen a fantázia szüleményei. A mi gyermeki

fészek­

aljunkból négy lány és egy fiú röppent ki. Édesanyánk olyan korán meghalt, hogy csupán néhány halvány, gyengéd vonást őrzök róla az emlékeze­ temben. A Hallgatag Farkas testvére ezirányú részei tehát nem saját élményeimből születtek. A serdülőkor és a későbbi beérés ideje, ennek belső viharai, a külvilággal való első ütközések ás azonosulási kísérletek - ez az én kedvelt témaköröm. Legjobban a szenvedélyes életigenlőket, a következetes elemzőket és a forrófejű kritikusokat szeretem, azokat az el­ viselhetetlen emberfiókákát, akik itt-ott már felvillantják a majdani személyiségek, a tárEv.č.bl.725/83/OOS

sadalom oszlopos tagjainak jellemvonásait. Tör­ vényszerűen és megakadályózhatatlanul törik a maguk útját a felnőttek társadalma felé. Lega­ lább is az én könyveimben. Csakhogy - közben szárnyukat szegik, sebeket kapnak, szenvednek, szomorkodnak, rezignálnak. Hiszen az olyannyi­ ra elkoptatott

fogalommal jelölt ifjúság, mint

egyöntetű tömegalany /itt már tényleg harag­ szom/ nem létezik! Az ifjúság ugyanúgy egyének, egyéniségek, változatos sorsok, erős és gyönge jellemek együttese, mint a felnőttek társadal­ ma. Csakhogy ez sokkalta tisztább s az emberi­ ség jövője szempontjából fontosabb személyisé­ geknek az együttese. Tematikai tágassága ennek az alkotási mezőnek szinte behatárolhatatlan. Szűknek csak azok tartják, akiknek az alapállá­ sát erősen befolyásolják /a mi irodalmunkban, sajnos, bőven tenyésző/ "gyermekirodalmi" előíté letek. TOMÁŠ JANOVIC: A játéktól, a gyermeki játékosságtól már csak egy lépés a humor. A játékosság is, humor is olyan életöröm gyümölcse, amely nem ismeri a konvenció bebőrösödött és unalmas törvénye-

it. A gyermekek elültetik a telefont s várják, mikor nő ki a fa, melyen legalább háromszáz te­ lefon

fog osörögni. És boldogan nevetnek hozzá.

A felnőttek meg kinevetik őket, mert azt hiszik, hogy buták. Megközelítőleg ennyi a különbség a gyermekek és a felnőttek humora /világa/ között. Sok ember csodálkozik azon, hogy mért ép­ pen a gyermekirodalomban van annyi durvaság, morbid humor. És tényleg. Dobšinský meséiben a fivérekből hollók lesznek, a király és a jö­ vendőmondó lánggá változik s egymást égeti, a herceg pedig fogta gyermekét, "kettévágta s az­ zal a vérrel a kőoszlopot megöntözé". A matema­ tika professzor Lewis Carrol Királynőjének pe­ dig minden második mondata ez: "Vágjátok le a fejét!" Hát igen, ez mind igaz, én azonban úgy vélem, hogy ez a vérzuhatag egyáltalán nem öncélú. Ugyanis nemcsak a népi bölcsesség, a matemati­ ka professzor is jól tudta, hogy a boldogság s a jónak a rossz fölött aratott minden győzel­ me csak rendkívüli áldozatosság, önzetlenség és önfeláldozás révén érhető el. Éppen ezért nem durvaság és morbid humor, hanem mély erkölcsiség uralkodik ebben az irodalomban. Er-

Ev.č.bl.726/83/OOS

kölcsiség, amely mindadigg érvényben lesz, ameddig szó marad a sző, ember az ember.

Válogatta és fordította BERECK JÓZSEF

Ján Navrátil A halhatatlan napraforgó Megannyi madárcsőrként tapad a napraforgóhoz a számtalan kicsi mag. Egymás mellett tolongva mohón kortyolgatják a drága olajokat, nedűket. Mindegyikük ugyanannyit. Arany virágával mosolyog a napraforgó, örül, hogy ízlik a magoknak, átjárja őt a boldogság, mert adakozhat. Mire aztán lába alatt az ősz az éjszakai fagyokkal bezárja a földet, teljesen kiürült már. Átköltözve a magokba, fügét mutat a halálnak. Tóth László fordítása

Ev.č .bl.665/83/OOS

František Rojček A paradicsom és a szilva Paradicsom a szilvát tartja rémületben: "Gubbaszthatsz majd a télen befőttesüvegben." Ám a szilva szól bölcsen: "Nincs okod kacagni, te meg pajtás, lecsóban fogsz majd gubbasztani." Tóth László fordítása

Daniel Hevier Krimi "Hallgass csak meg, drága Matild," így szólt a nénikém , Klotild, %

"kész krimi, ami történt velem, ha mondom! Valaki szilvával dobott orron. Szétnéztem menten, de csak a szél fújta a fákon a lombot.

Ev.č.bl.664/83/OOS

Menjünk gyorsan, hívjuk ide a híres - neves Colombot!"

Tóth László fordítása

Jozef Pavlovič

A galuska Halló, halló, galuska, hová sietsz? Gyomorba. Messze van az? Nincs is olyan messze, mintha messzebb lenne, csak ugranom kell nagyot, s máris ott vagyok!

Tóth László fordítása

Kulcsár Ferenc

Mese a csallóközi őszről Nagymama szép hárfahangon tud mesélni, mintha ő lenne az elvárázsolt tündér nővére. Azt meséli,hogy a Csallóköz egykor Tündér­ ország volt, s csak fel kell szállni a levegőbe azonnal látni lehet, a sziget ma is olyan, mint az elvarázsolt tündér arca: tükrében édestest­ vére, az égbolt úszik. De nagymama szerint azért mégsincs egészen így, mert ősszel a tündér haj koronáját selymes Ökörnyál szövi át sejtelmesen,s a kényes felhő-menyasszonyok ilyenkor mindannyian féltéke­ nyek lesznek. Ha pedig föltámad a szél, akkor a felhő fátylait elragadja és szétszaggatja, de a csallóközi mezőkön ujjongva nyargal a zizegő, könnyű ördögszekereken. Sőt azt is mondja nagymama: Az ég vizében csillagok úsznak, a Duna viszont mely Csallóköz tündérarcát mossa, halak milliói siklanak, a sziget tavacskáira meg vad­ récék rajzolnak néma hullámokat.

Kulcsár Ferenc

Csak sajnálni tudom Csak sajnálni tudom, hogy nem igazi körtével világítunk ideha za. Titkos tervem így füstbe ment. Elgondoltam ugyanis: a Péterék kertjéből két zseb körtét szerzek, még éretlenek ugyan, de éppen ez *

a pláne a dologban; a csillárba beszerelve ha egy-két este égnének, hamarosan príma, érett és édes körtét majszolhatnék.