Szakdolgozat
Márkus Dóra
1
Schola Europa Akadémia Szakközépiskola a Pázmány Péter Katolikus Egyetemmel együttmőködésben
Közösségfejlesztés
Konzulens tanár: Szőcs István
Készítette: Márkus Dóra Ifjúságsegítı szak
Budapest – Piliscsaba, 2009.
2
Tartalomjegyzék I. Bevezetés
4
II. A közösségfejlesztés története
5
II.1. Anglia és Amerika
5
II.2. Magyarország
6
III. Mi a közösségfejlesztés?
8
III.1.
Mit nevezünk közösségnek?
8
III.2.
Ifjúsági közösség
10
III.3.
A közösségfejlesztés alapelvei
12
IV. A közösségfejlesztés módszerei
14
IV.1.
Aktivizáló módszerek
14
IV.2.
Nagyító program
15
V. Miért van szükség közösségfejlesztésre?
19
VI. Összegzés
20
Felhasznált irodalom
21
3
I. Bevezetés Dolgozatomban a közösségfejlesztéssel fogok foglalkozni. Elsı lépésként megvizsgálom kialakulásának történetét, majd ezek után érintem a közösségfejlesztés fontosabb állomásait, igyekezvén definiálni, hogy mit értünk közösségfejlesztés alatt. Ennek eléréséhez úgy vélem fontos, hogy megvizsgáljuk, mi is a közösség, milyen sajátosságokkal rendelkezik és melyek az ismérvei. Ezen belül is megvizsgálom az ifjúsági közösségek jellemzıit, az ifjúsági közösségfejlesztés sajátosságait, és annak hatását mind az egyénre, mind a környezetére nézve. Továbbá kutatom, miért is van szükség arra, hogy az egyén közösségbe tartozzon. Ehhez fontosnak tartom ismertetni azt is, milyen módszerekkel foglalkozik a közösségfejlesztés, hiszen ezen alapszik az egész sikeressége. És minthogy a módszertan esetenként eltérı, konkrét példaként kiemelem a már 1995 óta személyiség- és közösségfejlesztéssel foglalkozó Nagyító Alapítvány metódusait. Az alapítvány „olyan módszereket és eszközöket hív segítségül, amelyek révén beindulnak bizonyos önismereti és csoportdinamikai folyamatok, ezek pedig az egyén személyiségét és a közösség összetartó erejét is képesek növelni, nagyítani”.1 Végül dolgozatom lezárásaként azt vizsgálom, miért van szükség napjainkban közösségfejlesztésre és hogy ez milyen jótékony hatással van az egyénre. Véleményem szerint a közösségfejlesztésre való igény hazánkban is megvan, azonban ez még nem eléggé elterjedt. Fontosnak tartom a közösségfejlesztést, mert úgy vélem, hogy építı hatással van a személyiségre, ezáltal a közösségek életére is, hiszen a kettı folyamatos kölcsönhatásban áll egymással. Úgy gondolom, hogy jelentıs szerepet kellene kapnia hazánkban legfıképpen az ifjúsági közösségfejlesztésnek, ezáltal az egyén életének korai szakaszában elsajátíthat bizonyos önismereti, kommunikációs és együttmőködési módszereket, mellyel hatékonyabbá teheti saját, valamint helyi közösségének életét is.
1
Gesztes Olympia – Vikor Csaba: Nagyító Középiskolások Iskolán Kívüli Képzése, 10. oldal
4
II. A közösségfejlesztés története II.1. Anglia és Amerika A közösségfejlesztés kialakulása és elterjedése elsısorban az angol és az amerikai történethez kapcsolódik. Az angol közösségfejlesztés történelmének fontos kiindulópontja az 1884-ben induló settlement mozgalom volt, melynek székhelyéül az észak-londoni Toynbee Hall szolgált. Ezek a settlement-házak „olyan közösségi-szociális központok voltak, amelyek a kor szintjén fogalmazták meg és szervezték meg a késıbb szakosodó, önálló intézményrendszert kiépítı oktatási, kulturális, szabadidıs, sport-, egészségügyi és szociális tevékenységeket”.2 Az 1930-as, valamint késıbb az 1950-es évek Angliájában a közösségfejlesztés fıként a lakásügyi programokkal volt összefüggésben. Az akkori közösségfejlesztık egyfajta közösségi szellem kialakítását, az új lakónegyedekbe költözött emberek közösséggé formálását tőzte ki célul. A szakma történetében jelentıs szerepe van az Anglia gyarmatain végzett közösségfejlesztı munkának is, hiszen az ott zajló tevékenység eredményei felhasználásra kerültek késıbbi fejlesztési munkákban. A közösségi intézményrendszer Amerikában alulról szervezıdve jött létre, így a kisebb állami befolyásolás eredményeként sokkal önállóbbak és önszervezıdıbbek voltak. A settlement-mozgalmak 1889-tıl Amerikában is meghonosodtak, ennek alapjaként J. Adams és G. Starr megalapították a Hull Házat. Az 1990-es évek elején végzett közösségszervezıi munka hasonlóságokat mutat az angolokéval, mivel a lakóközösségek társadalmi problémáinak megoldására irányuló törekvés volt a fı cél. A XIX. század második felétıl azonban a rohamosan zajló városiasodás okozta a legfıbb problémát, mert a vidékrıl a városokba települt emberek többnyire nyomorban, teljesen elszegényedve éltek. E probléma megoldására új kormányzati szervezetek alakultak, melyek többnyire pénzsegélyek és szociális szolgáltatások formájában segítettek a rászorulókon. Az ENSZ által szorgalmazott közösségfejlesztési programok az 1950-es években indultak a harmadik világ országaiban. Az alapgondolat az volt, hogy az érintettek ébredjenek rá és öntsék szavakba problémáikat. 2
Vercseg Ilona: Közösségfejlesztı leckék kezdıknek és haladóknak, 13. oldal
5
Az 1960-70es években már létrejöttek új intézmények és önkéntes csoportok is tanácsadás céljából. Az 1990es években Európában a szegénység volt a legnagyobb probléma, erre kerestek megoldásokat szociális és közösségfejlesztı programokon, projekteken keresztül. Az elsı, több országot átfogó közösségfejlesztı program az Európai Unió Szegénység Programja, melynek alapelvei: -
multidimenzionális megközelítés
-
partneri viszony
-
részvétel
Mai szakemberek szerint a közösségfejlesztés kialakulásának három eredete van: 1) „Az önsegítés és a szolidaritás mikroszintő világa, melyben a közösségi tevékenység elsısorban a rokonok és a szomszédok körében zajlik. 2) A kölcsönös segítség szervezett, mezoszintő világa, azaz az egyesületek, ipartestületek, civil szervezıdések segítségnyújtásának már formalizált cselekvési tere. 3) A filantrópok tevékenysége, azaz akik beavatkoztak a „kevésbé szerencsések” életébe, azért, hogy közösen együtt dolgozva kialakítsanak egy „szerencsésebb” jövıt”.3
II.2. Magyarország Magyarországon a kulturális és közmővelıdési területrıl indult el a közösségfejlesztıi munka. A magyarországi közösségfejlesztés történetében is megjelentek az 1970-es években az ún. settlement-házak tevékenységéhez hasonló mővelıdési otthonok. Az iparosodás során bekövetkezett városiasodás hazánkban is súlyos problémákat eredményezett csakúgy, mint a fent említett országokban. A problémák felmerülésével egyetemben azonban megszervezıdött a civil társadalom is. Demokratikus társadalom hiányában azonban nem sikerült kellı befolyást gyakorolni a hatalomra, így az újszerő megoldásokat az állam nem ismerte el. A hazai történet hátránya a döntéshozatali szervezetek által támogatott széleskörő alulról építkezés hiányossága. Ez a hiány jobbára mind a mai napig fennáll. Hazánkban civil szervezeteket 1980-tól egyre többen hoztak létre, majd 1987-tıl ismét lehetségessé vált alapítványok létrehozása is. 1989-ben elıször pedig sor került törvényi szabályozásra is. A 3
Kriston Renáta: Közösségfejlesztés története dióhéjban -. Székesfehérvári Civil Érdekegyeztetı Fórum
6
kilencvenes évekre már elfogadottá váltak az önkéntes csoportosulások. Napjainkban pedig egyre inkább megtörténik a felismerés a helyben születı megoldások és az állampolgárok helyi közösségben való aktív részvételének fontossága iránt. A közösségfejlesztés épülı hazai rendszerének alapjaként 1989-ben megalakult a Közösségfejlesztık Egyesülete, mely országosan fejti ki tevékenységét. Hazánkban a közösségfejlesztést képviselık elsısorban „a helyi társadalmak demokratikus önszervezıdésére és együttmőködésére helyezik a hangsúlyt”.4 Ennek célja, hogy megszülessen és megerısödjön a nonprofit szektor, vagyis legyenek helyi közösségek, amelyek strukturálják a helyi társadalmakat. Ezáltal az állampolgárok egyre inkább meg tudják határozni céljaikat, hiszen egyre többször vesznek részt cselekvıen a helyi folyamatokban, ezáltal mind jobban felismerik érdekeiket, s ennek megvalósítása érdekében tudnak cselekedni. Célja elérése érdekében az Egyesület a következı mőködési formákat honosította meg: fórumok szervezése; a nyilvánosság szervezése a Parola-füzeteken és a Civil Rádión keresztül; képzések szervezése; hálózatépítés; közösségi adattár létrehozása; külföldi kapcsolatok kiépítése. A hazai közösségfejlesztés napjainkban növekvı mértékben közelít a nyugat-európaihoz. Ennek okai: az új rendszer kiépülésébıl fakadó új típusú problémák megjelenése; az európai trendek térhódítása; a hazai szociális munkában kifejlıdött nyitás a közösségi munka felé.
4
Kriston Renáta: Közösségfejlesztés története dióhéjban. Székesfehérvári Civil Érdekegyeztetı Fórum
7
III. Mi a közösségfejlesztés? A közösségfejlesztés „olyan társadalomfejlesztési gyakorlat, mely a legkülönbözıbb társadalmi problémákra, lehetıségekre az emberek szőkebb-tágabb csoportjainak közös fellépésében, közösségi problémamegoldások kiérlelésében hisz, ezeket a folyamatokat támogatja”.5 A meghatározásból is látszik, hogy a közösségfejlesztésnek a legalapvetıbb elve és célja az aktív részvétel, az emberek bevonása a problémák megoldásának folyamatába. Így akár iskolai, akár helyi szinten olyan együttmőködés kezdıdhet el, mely egyúttal jobban összekovácsolhatja az embereket, és melynek során szívesebben vesznek részt az ıket érintı problémák megoldásában vagy akár a problémák kialakulásának megelızésében. Ilyen módon minden közösségfejlesztı tevékenység egyúttal hozzájárul a társadalom fejlıdéséhez is, hiszen az emberi jogok, a társadalmi bevonás, az egyenlıség és a sokszínőség elfogadását érvényesíti.
III.1. Mi a közösség? A közösségfejlesztés alapvetı eleme maga a közösség, ami „egy széleskörően használt fogalom, mely kifejezhet embercsoportot (ifjúsági, amatır közösség); minıséget (közösségi, közösséghiányos); … lokalitást (helyi vagy faluközösség); közös alkotást (közösségi színház); érzést, szándékot; … képességet, az együttmőködésre (közösségi ember); gazdálkodási formát; azonos eszmék, célok, azonos értékrend vállalását; … etnikai és kulturális értékekhez tartozást; nemzeti–állami–politikai együvé tartozást”.6 Elsısorban a közösség és a csoport fogalma közti különbségeket szeretném bemutatni. Robert K. Merton szociológus a csoportot szorosabb köteléknek tartja a közösségnél. Ezen vélemény szerint azonban – és ennek alátámasztására a szakirodalomban több meghatározás is található – a közösségnek jelentısebb értéktartalma van, ez a csoportnak már egy magasabb, minıségibb szintjét képezi. Ez jól látszik A.V. Petrovszkij „csoporton belüli személyközi kapcsolatok tevékenységben való közvetítettségének elmélete”-ben is, mely szerint egy csoport fejlıdésében különbözı szintek, rétegek különíthetık el: 1. „Az elsı réteg a diffúz, halmaz jellegő csoportnak felel meg 5 6
Kátai Gábor: Gondolatok az ifjúságpolitikáról és eszközeirıl, 146. oldal Varga A. Tamás – Vercseg Ilona: Közösségfejlesztés, 29. oldal
8
2. A második, középsı réteg, ahol a közösség mérhetı változói, a kollektív önmeghatározás, az értékorientációs alapon létrejött egység, valamint a tényleges csoportalapú érzelmi azonosulás élnek és hatnak 3. Végül a közösségi lét voltaképpeni reprezentáns rétege tárul elénk: a „mag”, melyben a közösség mint az értékek realizálója és közvetítıje teremti és ırzi meg önmagát”
Vagyis egy közösség állhat egy csoportból, de lehet több csoport egysége, mivel egy csoportba véletlenszerően kerülünk be (mint pl. egy iskolai osztályba), míg egy közösség tagjának lenni már tudatos választás eredménye. A közösség további fontos ismérve a mi-tudat, vagyis a közösségi érzés tudatának kialakulása. Ehhez nagymértékben hozzájárulnak a közösen szerzett élmények a társas tevékenység során és ezáltal a közösség összetartó ereje is erısödik. A közösségeknek van egyfajta hiánypótló funkciója is, mivel azzal, hogy egy közösség tagjává válunk, olyan tulajdonságokkal leszünk felruházva, melyek a társadalom fejlesztését, a társadalmi hiányok visszaszorítását szolgálják, valamint a résztvevık és környezetük életét is pozitívan befolyásolja. Ilyen lehet például a minden közösségben szükségszerően elıforduló konfliktus, mely egy jól mőködı közösségben is meglévı jelenség. Ennek legnagyobb haszna abban rejlik, hogy a konfliktusok által fejlıdnek az önismereti és szociális képességek. Egy jól mőködı közösség ismérvei: a kooperáció képessége, hiszen egy közösség akkor mőködhet igazán jól, ha a tagjai összefognak, együtt tudnak mőködni és dolgozni fontos továbbá a nyílt, tiszta kommunikáció annak érdekében, hogy a feladatok és a problémák kellıképpen átláthatóak legyenek, és a felmerülı kérdéseket meg tudják beszélni az egymásért való felelısségvállalás és egymás segítése. „A közösség valóban értéktartalommal bíró fogalom, s számunkra ez a minıség emberek közös és szabadon meghatározott tartalmú cselekvése önmaguk boldogulása, érvényesítése, helyzetük javítása érdekében, mely közvetve a közjót is gyarapítja.” 7
7
Varga A. Tamás – Vercseg Ilona: Közösségfejlesztés, 53. oldal
9
III.2. Ifjúsági közösség Az egyén egyszerre több közösség tagja lehet, így tehát a fiatalok is többfajta közösségbe tartozhatnak, és ezek a közösségek sokfélék lehetnek, ilyenek pl. a baráti közösségek vagy az internetes közösségek stb. Azt, hogy az egyén melyik közösség tagjává szeretne válni nemcsak a közösségbe való tartozás szükséglete befolyásolja, hanem jelentıs mértékben az is, hogy az érdekek és az értékek közösek legyenek. Az ifjúsági közösségeknél figyelhetı meg a legintenzívebben, hogy egy közösség milyen nagy hatással van az egyénre. Ez persze fordítva is igaz, hiszen a közösséget egyének alkotják, személyiségüknek pedig jelentıs formáló ereje van. Az ifjúsági közösségekre jellemzı, hogy megalakulásuk színtere az iskola, mely jelentıs szerepet játszik az egyén életében, de jellemzıen a társadalmi szintő oktatás és nevelés feladatát látja el. Mivel a serdülıkor kezdetén elindul a felnıttektıl való függetlenedés folyamata, ezért egyre jelentısebb szerepe van a kortárscsoportok kialakulásának, és így a kortársakkal eltöltött idı is egyre nı. A szülıktıl való eltávolodást a függetlenségigény és a kortársakkal való kapcsolat erısödése jellemzi. A serdülıkorban megváltoznak a baráti kapcsolattal szemben támasztott igények, egyre fontosabbá válik a szolidaritás, az érzelmi támasz és az elkötelezıdés. A barátság serdülıkorban szinte kizárólag az azonos nemőekre korlátozódik, mivel az azonos nemőek véleménye, viselkedése a fontos minta. A nemi szerepekkel kapcsolatos társas viselkedések nagy része megfigyelés és gyakorlat útján sajátítandó el. A serdülıkorra jellemzı többek között a kortárs csoportok szervezıdése, a kortársi befolyás növekedése, valamint a barátság fontossága. A kortárscsoporthoz való tartozásban jelentıs szerepe van a szabad választásnak, mert ez jelzi leginkább a serdülık megnövekedett önállóságát környezetük megválasztását illetıen. Leginkább olyan társaságot választanak, ahol magukra találhatnak, ahol hasonló emberekkel találkozhatnak, és ahol a saját dolgaikkal foglalkozhatnak. A kortársakkal való együttlét mértékének és jelentıségének megfelelıen azonban lényegesen erısebbé válik a kortárs csoportok befolyása a fiatalok döntéseire. Ezért is fontos, hogy egy osztályban a tanulás mellett lehetıség legyen közös élmények átélésére és a közösségi lét, a közösségi szerepek gyakorlására. Egy osztályközösség nem tekinthetı ifjúsági közösségnek, mivel az egy formálisan szervezett, készen kapott, hagyományos közösség. Az iskolákban az osztályokon kívül létrejövı ifjúsági közösségek spontán módon, alulról építkezve szervezıdnek, összetartó erejük a benne résztvevık hasonló mentalitásából, életkorából, érdeklıdési körébıl fakad.
10
Az ifjúsági közösségekrıl is elmondható, hogy alapvetıen az együttmőködésre épülnek, hiszen ez elengedhetetlen a közösség hatékony mőködéséhez. Ezek a közösségek az ifjúsági korcsoportba tartozók igényei, szükségletei szerint alakulnak meg, és tevékenységein keresztül értékeket közvetítenek a tagok számára. Éppen ezért pozitívan hat a résztvevı tagok személyiségére. Fı értékek közé tartozik a szolidaritás, a civil kezdeményezés, az együttmőködés és az ıszinteség. Ezek az informálisan létrejött közösségek jelentıs közösségi tudattal rendelkeznek, hiszen elmondható róluk, hogy „a fiatalok saját szándékából a fiatalok fiataloknak fiatalokkal alakították ki”.8 Azzal, hogy a fiatalok cselekvıen vesznek részt egy közösség életében, nı az önbecsülésük és magabiztosabbá válnak. A közösség további nagy elınye, hogy biztonságot nyújt a fiatalok számára mind fizikailag, mind lelkileg. Egy helyi ifjúsági közösség is mőködhetne, mint önszervezı intézmény egy település életében, és ebben a folyamatban a tanárok, az iskolák és az önkormányzat közvetítı, segítı szerepet játszana. Ebbıl kifolyólag az alulról szervezıdı kezdeményezés által a helyi fiatalok jobban megismerhetnék városukat, bekapcsolódnának és aktívan részt vennének a település életében, mindezzel erısítve polgári szerepüket és azt az érzést, hogy szükség van rájuk. Az ifjúsági közösségfejlesztés egy olyan fejlesztési folyamat, melynek során a fiatalok az igényeik megvalósításához szükséges lehetıségeket felkutatják, és ebben segítségükre vannak településük irányító szervei, civil szervezetek és segítı felnıttek. „Az ifjúsági közösségfejlesztés célja a fiatalok önbizalmának erısítése, cselekvési kedvük növelése, a közösség/település iránti felelısségérzet kialakítása, közösségeik önszervezıdésének elısegítése és érdekeik nyilvános megjelenítése. Az ifjúsági közösségfejlesztés révén a fiatalok képesek lesznek bekapcsolódni a település életébe, a helyi kérdések alakításába, amely valódi részvételhez vezet”.9 Az ifjúsági közösségfejlesztés egyik fı célja a fiatalok tudatosabb életre való nevelése. Nagyon fontos, hogy ifjúsági közösségek fejlesztésénél megvalósuljon a tapasztalati tanulás – vagyis a tapasztalatok reflexióján keresztül történı logikai híd megteremtése az élmény, a tapasztalás és a hétköznapi élet helyzetei között –, hiszen azt a fajta tudást vagyunk képesek leginkább hasznosítani, melyet a saját tapasztalataink alapján szereztünk, és ezáltal az egyén önmaga számára vonhat le konklúziókat. Ezek a tapasztalatok és az ezekbıl levont tanulságok pedig az egyén személye által beépítıdnek a csoport életébe is, mert hozzásegítenek a hétköznapok mind tudatosabb megéléséhez. 8 9
Kátai Gábor: Gondolatok az ifjúságpolitikáról és eszközeirıl, 25. oldal Az ifjúsági munka fogalomtára, 35. oldal
11
Fontos továbbá, hogy az ifjúsági közösségfejlesztés reális kamaszkori igényekre és problémákra épüljön, mert a fiatalok nyitottabbak és motiváltabbak az aktív szerepvállalásra, ha a meglévı tudásukra alapoz a fejlesztı tevékenység.
III.3. A közösségfejlesztés alapelvei Minden szakmában fontos, hogy legyenek alapelvek, amelyek mentén a szakma kialakul és mőködik. A CDX, azaz az Community Development Exchange, az Egyesült Királyságban mőködı közösségfejlesztı szervezetek győjtıszervezete által megfogalmazott értékek a következık: „Társadalmi igazságosság – az emberek képessé tétele arra, hogy érvényt szerezzenek emberi jogaiknak, kielégítsék szükségleteiket és nagyobb beleszólásuk legyen az életüket befolyásoló döntéshozatali folyamatokba. Részvétel – az emberek demokratikus bevonásának elısegítése az életüket befolyásoló kérdések megoldásába a teljes állampolgáriság, az autonómia és a közösen gyakorolt hatalom, valamint a készségek, tudás és tapasztalat alapján. Egyenlıség – az olyan egyéni megnyilvánulások, illetve intézményi és társadalmi gyakorlatok megkérdıjelezıdése, melyek diszkriminálják és marginalizálják az embereket. Tanulás – az olyan készségek, tudás és szakértelem elismerése, mellyel az emberek hozzájárulnak a társadalmi, gazdasági, politikai és környezetvédelmi problémák megoldásához, illetve melyeket a folyamat során sajátítanak el. Együttmőködés – közös munka a megfelelı tevékenységek meghatározásában és végrehajtásában, a különbözı kultúrák és hozzájárulások kölcsönös tisztelete alapján.”10
A közösségfejlesztés fı alapelvei a részvétel és a bevonás. A részvétel, mint alapelv célja a helyi közösséghez és a társadalomhoz tartozás elısegítése, és hogy az egyén részt vegyen a közös cselekvésben. Hiszen lehetıséget nyújt az emberek számára az, ha tartoznak valahova. Lehetıséget arra, hogy a kialakult kapcsolatok, együttmőködések révén felelısséget vállaljanak, magabiztosak legyenek és cselekvıként vegyenek részt a társadalomban. A részvétel folyamatában az egyén szintjén az egyénnek konkrét céljai vannak, nem csak 10
Paul Henderson: A közösségfejlesztés alapelvei és gyakorlata
12
sodródik, hanem saját maga vesz részt élete irányításában. Ezáltal a közösségben közös normák, bizalom és szolidaritás a jellemzı. „A valahová tartozás a részvételt magát is jelenti: részt veszek annak a helyi közösségnek az életében, ahová tartozom, mert felelısnek érzem magam érte, s alakítom viszonyait, tevékenységét, céljait”.11 A bevonás, mint alapelv lényege, hogy „a bevonás szükségességérıl akkor beszélünk, amikor az adott közösség és tagjai alacsony részvételi aktivitást mutatnak. Tehát akkor van rá szükség, amikor az egymás iránti bizalom és szolidaritás gyenge, a kölcsönös segítés, a cselekvı viszonyok száma csekély, a lakosok nem ismerik jogaikat, kötelességeiket, lehetıségeiket és az intézmények elvben értük, gyakorlatilag azonban nélkülük mőködnek”.12 Mindezeket jól összefoglalja a 2004-ben kiadott Budapesti Nyilatkozat, melynek egy részlete így hangzik: „A közösségfejlesztés oly módon erısíti meg a civil társadalmat, hogy a közösségi cselekvést és a közösségi perspektívákat helyezi elıtérbe a társadalmi-, gazdasági-, és környezetvédelmi irányelvek kialakítása során. A közösségfejlesztés a helyi közösségek képessé tételére törekszik, beleértve a földrajzilag meghatározott, a közös érdekek vagy azonos identitás, illetve a konkrét témák és kezdeményezések alapján szervezıdı közösségeket is. A közösségfejlesztés a közösségi csoportokon, szervezeteken és hálózatokon keresztül fejleszti az emberek képességét arra, hogy aktív tagjai legyenek a társadalomnak, valamint felkészíti az intézményeket és az állami, magán és nem kormányzati szervezeteket arra, hogy párbeszédet alakítsanak ki a lakossággal az ıket érintı változások közös meghatározásában és végrehajtásában”.13
11
Vercseg Ilona: A részvétel mint közösségfejlesztési alapelv Uo. 13 Budapesti Nyilatkozat 12
13
IV. A közösségfejlesztés módszerei A közösségfejlesztés módszertana a közösségfejlesztık különbözı technikáiból áll össze. Az angolok a practical theory kifejezést használják, melynek magyar jelentése gyakorlati elmélet. Ennek lényege, hogy az elmélet a gyakorlatból, a gyakorlat során szerzett tapasztalatokból jött létre. A gyakorlat fontosságát helyezi elıtérbe, mert a jártasság alapozza meg az elméletet és ily módon könnyebb is azt megérteni. Természetes, hogy minden közösségfejlesztınek egy idı után kialakul az egyéni stílusa és eszköztára. Ennek a folyamatnak fontos momentuma, amikor „a fejlesztı már önmaga számára is értelmezni tudja a közösségi munka mire-valóságát, a számára legfontosabb értékeit, és amikor már bárki kérdésére be tudja mutatni és meg tudja magyarázni, hogy milyen tevékenységet végez a közösségben”14 A közösségfejlesztés során hét fázis figyelhetı meg: 1. kapcsolatfelvétel, a résztvevık bevonása, cselekvı tényezık összegyőjtése; 2. a helyzet feltárása; 3. a közösség véleményének feltárása; 4. a feladatok megtervezése, cselekvési terv készítése; 5. technikák elsajátítása, a közösségek megalakulása; 6. a közösség külsı és belsı kapcsolatainak aktivizálása, érdekérvényesítés; 7. a munka koordinálása, a folyamatok értékelése és a továbblépés tervezése.
A közösségfejlesztés fontos elemét képezi az élményszerő egymástól tanulás, melynek során sokkal intenzívebben sajátíthatók el a képességek, mely a résztvevık tudására és tapasztalatára épít. Nagy szerepe van az egyéni ötleteknek és a rögtönzésnek.
IV.1. Aktivizáló módszerek Az aktivizáló módszerek nagymértékben elısegítik a résztvevık közötti együttmőködést. Ilyen aktivizáló módszer például az amerikai-svéd mintájú „svéd tanulókör”, melynek célja a tudásvágy felébresztése. Ezek az önképzıkörök lényegében fórumok, ahol az emberek segíthetnek egymásnak oly módon, hogy megoszthatják tapasztalataikat, tudásukat másokkal azért, hogy közösen változtathassanak nézıpontjaikon, hogy véleményt tudjanak formálni 14
Varga A. Tamás – Vercseg Ilona: Közösségfejlesztés, 103. oldal
14
különbözı kérdésekben, megújíthassák, felfrissíthessék gondolkodásukat. Ezek a tanulókörök az aktív polgári nevelés és az önnevelés eszközei. Megemlíteném továbbá a Tankatalógust, melynek célja bizonyítani, hogy mindenhol van hozzáértés és tapasztalat, melyet a helyi közösségek tagjai egymás között értékesíteni tudnak, így segítve egymást és ezzel növelve önszervezıdésüket. Aktivizáló módszerek közé tartozik továbbá: a helyi jelentıs személyiségekkel készített egyéni interjú, mely egyfajta kezdeményezı beszélgetés; az úgynevezett nyilvános beszélgetések, melynek során asztalra kerülnek a felmerülı problémák; a „jövımőhely” módszere. A módszer elsı fázisában megtörténik az elıkészítés, egyfajta terepszemle. A második fázis a kritika, melynek során röviden meg kell fogalmazni a felmerülı problémákat. Majd következik a fantázia szakasza, amikor is munkacsoportokba rendezıdve fantázia-projektek létrehozása valósul meg. Végül az utolsó fázis a megvalósítás, amikor is a legnagyobb fajsúlyú problémák megoldására kidolgozott projektek létrehozása a cél; a település humán, természeti és gazdasági erıforrásait felmérı és aktivizáló közösségi felmérés.
IV.2. Nagyító program A Nagyító – Középiskolások Iskolán Kívüli Képzése – program 1995-ben indult el, melynek célja „a résztvevı fiatalok személyiségének és közösségi életének fejlesztése, illetve a résztvevık arra való buzdítása, hogy merjenek és akarjanak önálló, gondolkodó emberekké válni, olyanokká, akik saját véleménnyel és célokkal rendelkeznek, és azokért küzdeni is képesek”.15 Ez egy úgynevezett rövididejő tanulási program, melynek témája lehet: önismeret, kommunikáció, reklám, szenvedélybetegségek, szerelem-párkapcsolat, tolerancia, közösségfejlesztés. Az egy hétvége alatt lezajló képzés célja, hogy minél ösztönzıbben hasson, ezáltal mind érzelmileg mind szellemileg nagy hatással legyen a résztvevıkre, és ez az impulzus hosszú távon is maradandóvá váljon. 15
Gesztes Olympia – Vikor Csaba: Nagyító Középiskolások Iskolán Kívüli Képzése, 9. oldal
15
A program menetének elsı fázisa a pályázat útján történı jelentkezési forma. Ezután történik egy elızetes felmérés, melynek során kialakul egy személyesebb kapcsolat az osztály és a szervezık között, valamint megtörténik a képzéssel kapcsolatos igények felmérése és a tevékenység ismertetése. A program elsı napján megérkezéskor megtörténik a körbevezetés, a bemutatkozás, valamint a diákok és a szervezık által közösen létrehozott szerzıdéskötés, mely teret ad a program rendjének, a kívánságoknak és a szankcióknak. A Nagyító képzések jellegzetes módszere a 10-12 fıs, véletlenszerően kialakított kiscsoportokban való foglalkozás. A kiscsoportok kialakítása azért is fontos, mert a képzés során a kevés létszámból adódóan bensıségesebb légkör jellemzi, melynek hatására a résztvevık könnyebben megnyílnak, érzelmeik kifejezése és társaik érzelmeinek megértése egyszerőbbé válik. A bizalmi szféra kialakításához elengedhetetlen a csoportvezetı páros rugalmassága és nagyfokú intuíciója. Lényeges kiemelni, hogy a csoportvezetık mindig egy férfi és egy nı, hiszen így a két nem kiegészíti egymást. Fontos tisztázni, hogy a képzés során életbe lép a csoporttitok, mely a teljes körő bizalom megteremtésének egyik feltétele. A nagycsoportos munka már kevésbé intenzíven hat az érzelmekre, mégsem választható el szervesen a kiscsoportos foglalkozástól, mert kölcsönösen befolyásolják egymást, hiszen „ez terep lehet bizonyos készségek tágabb körben való gyakorlására, bizonyos tapasztalatok megosztására, érzelmi feszültségek levezetésére, de elıkészítheti, tisztázhatja a kiscsoportos eseményeket is”.16 A csoportos módszerek Kaposi László és Rudas János felosztása szerint: az ismerkedési játékok, melyek már egymást ismerı emberek körében is hasznosan mőködhetnek, hiszen a csoport tagjai új dolgokat tudhatnak meg egymásról; a bizalomjátékok során a cél az egymásrautaltság megtapasztalása; a lazítójátékok/relaxáció, vagyis a csoport ráhangolódása a további játékokra; a koncentrációs játékok, melyek a csoportban jelentkezı fáradékonyságkor hatásosan alkalmazhatók; az interakciós játékok nagyban hozzájárulnak a csoporton belüli kölcsönös viszonyok megállapításához; az ön- és csoportismereti játékok során az egyénnek lehetısége van jobban megismerni önmagát egyrészt az átélt tapasztalatokból levont következtetésekbıl, másrészt a társak visszajelzéseibıl;
16
Gesztes Olympia – Vikor Csaba: Nagyító Középiskolások Iskolán Kívüli Képzése, 24. oldal
16
a csoportos feladatmegoldások a résztvevık közötti együttmőködésre alapoznak és ezáltal erısítik a csoport összetartó erejét; a szituációs vagy szerepjátékok lehetıséget adnak a feszültségcsökkentésre, valamint elısegítik a problémamegoldást, kezdeményezıkészséget teremtenek és fejlesztik a kommunikációs készséget; a záró gyakorlatok csoportos feladatok lezárására törekszenek”. A hétvége szerves részét képezi az értékelés, mely több formában történik: egyrészt reflexió útján, mely visszajelzést biztosít mind a diákok mind a szervezık számára; az úgynevezett „Öröm- és Bánatfal” által, mely helyet biztosít mindenkinek aktuális gondolatai, érzelmei, öröme és bánata kifejezésére; minden képzés végén sor kerül egy közös értékelésre, aminek során nagycsoport keretében sor kerül a hétvége közös értékelésére; a szervezık pedig a résztvevık távozása után egy záró megbeszélés keretében megvitatják a tapasztalatokat és a hátralévı feladatokat.
A nap elkezdésének, valamint lezárásának részét képezi az úgynevezett Nap- és Holdköszöntı, melynek során egyfajta ráhangolódás történik az aznapi programokra, valamint este a nap lezárására szolgál.
17
V. Miért van szükség közösségfejlesztésre? Az ember születésétıl fogva társas lény. A személyiségformálódás alapvetı folyamataiként a szocializáció és a perszonalizáció folyamatát nagyban segíti az, hogy életünk folyamán számtalan csoport tagjává válhatunk és válunk is. Éppen ezért fontos az olyan közösség kialakítása vagy éppen fejlesztése, amely a fiatalok érdeklıdésének megfelel, rugalmas, és ahol hasonló korú és érdeklıdéső fiatalok vannak jelen. Egy másik lehetséges választ D.E. Poplin fogalmazta meg „ma is léteznek azért közösségek, melyeknek tagjai ma is teljes emberként szemlélik egymást, olyanokként, mint akiknek lényegi jelentıségük és értékük, személyiségük van, míg a tömegtársadalom közösség nélkül élı emberei mint silány végeredményre tekintenek egymásra, és nem tulajdonítanak lényegi értéket és jelentıséget a személyiségnek”.17 Tehát ez a megállapítás is azt mutatja, hogy azok az emberek, akik valamilyen közösség tagjai, sokkal jobban tisztelik és elfogadják egymást, és értékként tekintenek a személyiségre. Míg a tömegtársadalomban azok az emberek, akik nem tartoznak semmilyen közösséghez, barátságtalanabbak, nem ismerik fel a lényeges értékeket az emberi kapcsolatokban, és saját magukban sem. Annak, hogy valaki nem tartozik semmilyen közösséghez, súlyos társadalmi kockázata lehet, hiszen ezek a perifériára szorult emberek elidegenednek a társadalomtól. Ezért is szükséges közösséget fejleszteni, mivel így azok az emberek, akik eddig valamilyen okból kifolyólag nem ismerték a közösség adta lehetıségeket, a közösségfejlesztés által személyiségüknek, és ezáltal közösségbeli részvételüknek fejlesztése is megvalósulhat. Továbbá abból a célból, hogy megvalósulhasson a társadalmi folyamatokban való aktív részvétel, mely elısegítheti feltárni a közösségek szükségleteit és azok kielégítésének lehetséges módjait. Ez azért is lenne lényeges, mert egy-egy helyi közösség sokkal jobban, hatékonyabban mőködne, ha a tagok mint önsegítı és önszervezı „intézmény” vennének részt a helyi problémák megoldásában, és az önkormányzatnak „csak” egyfajta közvetítı szerepe lenne ebben a folyamatban. És mivel természetesen nem lehet minden helyi problémát helyben orvosolni, ezért az önkormányzat jelentısége sem csökkenne.
17
Varga A. Tamás – Vercseg Ilona: Közösségfejlesztés, 33. oldal
18
Közösségfejlesztést több célból is kezdeményezhetünk, de alapvetıen a közösség megerısödése, magasabb szintre emelkedése a cél, mely eredményez(het)i a társadalmi szolidaritás növekedését is. A közösségfejlesztés egy másik nagy lehetısége, hogy a közösségben való részvétel során az egyén megismeri saját magát és a környezetét. Ez azért fontos, mert ez az egyik feltétele az önálló személyiséggé válásnak. A fejlesztés további célja lehet, hogy kielégítse az egyén közösségbe való tartozás iránti szükségleteit, másrészt valamilyen a társadalom számára fontos feladat teljesítése valósuljon meg. A közösségfejlesztés szükségességét alátámasztandó, hogy hosszú távon: a résztvevık képesek lesznek együttmőködni; formalizálódhatnak a helyi törekvések, tehát létrejöhetnek pl. egyesületet, alapítványt stb.; erısödik a résztvevık közötti összefogás; aktív részvételre ösztönöz; növekedik a helyi tudás; felélénkül az egymással való kommunikáció; nı a közösség kohéziós ereje. A közösségfejlesztés által megszerzett tapasztalatok, élmények hosszantartó és mély hatással bírnak az egyénre és a közösségre egyaránt, hiszen ezek a programok elsısorban érzelmileg és lelkileg nagyban hozzájárulnak a résztvevık közösségben betöltött szerepének letisztulásához és önmaguk jobb megismeréséhez. A csoportos tanulás eredményei pedig rendszerint az önismeret, a kommunikáció és az együttmőködés nagymértékő fejlıdése. A közösségfejlesztés az egyén és a közösség által a társadalomra is hatással van, hiszen ez egy oda-vissza igaz láncreakció. Az egyén önismerete és annak fejlesztése hatással van a környezetére, valamint a közösségekre, amelyekbe tartozik, ezáltal megvalósulhat a társadalomban való aktív részvétel.
19
VI. Összegzés Véleményem szerint a közösség az együttmőködés legmagasabb szintő formája, melyet autonóm személyiségek szabad akaratukból hoznak létre, és amelynek pozitív értéktartalma van. Éppen a közösségnek ez az értéke és maga a fejlıdés az, amely a közösségfejlesztés mozgatórugója. Úgy vélem, fontos lenne a közösségfejlesztés minél szélesebb körben való megismertetése, mert ennek eredményeként megvalósulhatna az emberek aktívabb polgári részvétele a helyi közösségekben, valamint az iskolában is hasznos lenne, hiszen a közösségfejlesztés által az egyének jobban megismerik egymást és önmagukat is. Ezáltal nem csak egyfajta sodródást érezhetnek át, hanem a közösségfejlesztés hozzásegítheti ıket egy tudatosabb életvitelre is. „Napjainkban az iskola vált a serdülıcsoportok legfontosabb szervezıjévé. Ezért lenne nagyon fontos, hogy az iskolák a tanításon kívül is teremtsenek lehetıségeket a fiatalok számára. Így oldódhatnának az osztályban, a teljesítmények kapcsán kialakult sztereotípiák, növekedne az iskola vonzereje”.18 Véleményem szerint fontos lenne, hogy a fiatalok megtapasztalják az iskolán kívüli képzések elınyeit, hiszen az önismereti tevékenységek által hatékonyabban tudnának részt venni mind az iskolában kialakult közösségük, mind a helyi közösség életében. Természetesen a közösségfejlesztés jótékony hatása nemcsak a fiatalokra vonatkozik. Felnıtt lakosoknál is ugyanolyan hatékonyak a módszerek, hiszen elısegíti többek között a hatékony együttmőködést és konfliktuskezelést. Úgy gondolom, hogy ha a közösségfejlesztés nem is nyújt megoldást minden felmerülı problémára, lényegesen sokat segít egy olyan folyamat elindításában, mely társadalmi, helyi vagy egyéni szinten jelentıs változásokat eredményezhet, hiszen „a közösségfejlesztés nem mindenható gyógyír a társadalom problémáira, hanem egyike a lehetséges beavatkozásoknak és erıforrásoknak, amire a közösségeknek szükségük van”19
18 19
Vajda Zsuzsanna: A gyermek pszichológiai fejlıdése, 207. oldal Paul Henderson: A közösségfejlesztés alapelvei és gyakorlata
20
Irodalomjegyzék Cole, Michael – Cole, Sheila R.: Fejlıdéslélektan, Osiris Kiadó, Budapest, 2001. Csepeli György: Szociálpszichológia, Osiris Kiadó, Budapest, 2001. Henderson, Paul: A közösségfejlesztés alapelvei és gyakorlata, Parola folyóirat, 2006/4., 3-7. oldal http://www.pafi.hu/_Kozossegi_Adattar/PAROLAAR.NSF/b84c8c861998671e85256 70c00815721/a146c506ce389576c125722d0033291d?OpenDocument letöltés ideje: 2009/03/23 Kátai Gábor: Gondolatok az ifjúságpolitikáról és eszközeirıl, Belvedere Meridionale, Szeged, 2006. Kriston Renáta: Közösségfejlesztés története dióhéjban – Székesfehérvári Civil Érdekegyeztetı Fórum http://prohalo.hu/files/Kriston%20ren%C3%A1taK%C3%B6z%C3%B6ss%C3%A9gfejleszt%C3%A9s%20t%C3%B6rt%C3%A9nete %20di%C3%B3h%C3%A9jban%20-.doc letöltés ideje: 2009/03/09 Nagy Ádám: Ifjúságügy, Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 2008. SZ.n.: Budapesti Nyilatkozat – Az európai civil társadalom fejlesztése a közösségfejlesztés eszközeivel, 2004. http://www.pafi.hu/_Kozossegi_Adattar/DOKUMENT.Nsf/538d96804d64058885256 6f2006f1ed7/6128a3978c67d2f6c1256e83002d9e12/$FILE/Budapesti%20Nyilatkozat .doc letöltés ideje: 2009/03/23 Vajda Zsuzsanna: A gyermek pszichológiai fejlıdése, Helikon Kiadó, kh.n., 1999. Varga A. Tamás – Vercseg Ilona: Közösségfejlesztés, Magyar Mővelıdési Intézet, Budapest, 2001. Vercseg Ilona: A részvétel, mint közösségfejlesztési alapelv, Parola folyóirat, 2005/3-4., 23. oldal http://www.kka.hu/_Kozossegi_Adattar/PAROLAAR.NSF/b84c8c861998671e852567 0c00815721/5ce178bfbc4da037c1257131004122ad?OpenDocument letöltés ideje: 2009/03/22 Vercseg Ilona: Közösség és részvétel, Parola folyóirat, 2006/4., 12-13. oldal http://www.pafi.hu/_Kozossegi_Adattar/PAROLAAR.NSF/b84c8c861998671e85256 70c00815721/da353dafc6fba390c125722d0035c7ef?OpenDocument letöltés ideje: 2009/03/23
21
