SZAKDOLGOZAT. Farkas Gergely földrajz szak. Témavezető: Dr. Munkácsy Béla egyetemi adjunktus ELTE TTK Környezet és tájföldrajzi Tanszék 2008

A Bátaapáti közelében megvalósuló kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékok végleges tárolójának természetföldrajzi környezete és a kivitelezés tájformáló következményei

SZAKDOLGOZAT

Farkas Gergely földrajz szak

Témavezető: Dr. Munkácsy Béla egyetemi adjunktus ELTE TTK Környezet és tájföldrajzi Tanszék 2008.

Tartalomjegyzék Bevezetés 1. Nemzetközi példák és a hazai viszonyok 1.1. Felszíni és felszín közeli tárolók 1.2. Felszín alatti tárolók 1.3. Radioaktív hulladékok gyűjtése és elhelyezése Magyarországon 1.4. A kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékok elhelyezését szolgáló Nemzeti Projekt 2. Az Atomerőműben keletkező kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékok 2.1. A kis és közepes aktivitású hulladék fajtái és mennyisége 3. A kutatási tevékenység története 4. Geológiai és hidrológiai viszonyok, a térség éghajlata 4.1. Felszínalaktan 4.2. Földtani felépítés, fejlődéstörténet 4.3. Bátaapáti környékének talajföldrajza 4.4. Hidrológia 4.4.1. A Geresdi-dombság hidrológiája 4.4.2. A telephely környezetének hidrológiája 4.5. Meteorológia 4.5.1. Hőmérséklet 4.5.2. Csapadék 4.5.3. Szél 5. Jogszabályok 6. Ellenvélemények 7. A tároló-komplexum működése 7.1. Koncepció 7.2. Kivitelezés 7.3. A létesítmény felszíni objektumai és működési modellje 7.4. A technológia lényege 8. A táj jellemzése és változásai 8.1. Beavatkozás előtt 8.2. Beavatkozás után 1

8.3. Mikroklíma-változás és depressziós hatás 8.4. Levegő és porszennyezés 8.5. Bátaapáti településen megfigyelhető változások 9. A Hilda-völgy 9.1. A kitermelt ásványi nyersanyag mennyisége 9.2. Elhelyezkedés 9.3. Beavatkozás előtti állapot 9.4. A beavatkozás következményei Összefoglalás Irodalomjegyzék Köszönetnyilvánítás Melléklet A radioaktív hulladékokat tartalmazó tárolóhoz kapcsolódó jogszabályok gyűjteménye Tanári szakdolgozat

2

Bevezetés Az atomenergiáról szóló 1996. évi CXVI. törvény az alapelvek között rögzíti, hogy az atomenergia alkalmazása során a tudomány legújabb igazolt eredményeivel, a nemzetközi elvárásokkal, valamint tapasztalatokkal összhangban biztosítani kell a keletkező radioaktív hulladék, például a kiégett üzemanyag biztonságos elhelyezését oly módon, hogy ne háruljon az elfogadhatónál súlyosabb teher a jövő generációkra. A fosszilis, nem megújuló energiahordozók világpiaci árának folyamatos és tartós emelkedése, valamint a növekvő energiatermelésből származó globális környezeti problémák miatt előtérbe kerültek alternatív energiahordozók. A nem megújuló energiahordozók közül a nukleáris energia-termelés tűnt az egyik ilyen lehetőségnek. Ezért az 1970-es és 80-as években a világ fejlettebb országaiban nőtt az atomerőművek száma. A nukleáris erőművek – balesetmentes működés esetén – nem járnak látványos környezetterheléssel. De működésük során jelentős mennyiségű, a környezetre veszélyes, radioaktív hulladék keletkezik, melynek nem szakszerű tárolása súlyos és hosszú távú környezetszennyezést eredményezhet. Ezért fokozott figyelmet kell fordítani az erőmű működése során keletkezett hulladék tárolására és fel kell készülni az erőmű leszerelésekor keletkezett szennyezőanyagok elhelyezésére is. Magyarország egyelőre nem nélkülözheti a paksi atomerőmű által termelt energiamennyiséget – az ország energiatermelésének 40%-át biztosítja – és amíg nem váltja ki más, költséghatékony és környezetkímélő energiahordozó, addig a működését biztosítani kell. Ezért az Országgyűlés 2007-ben elvi engedélyt adott az erőmű élettartamának meghosszabbítására, időt adva a szakembereknek, hogy a megújuló energiahordozók felhasználását jelentősen növeljék. A kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékok végleges elhelyezésének jogszabályban rögzített célja a hulladékban lévő – az emberre és a környezetre potenciális veszélyt jelentő – radioaktív izotópok elszigetelése a bioszférától, és ezáltal a jelenlegi és jövendő nemzedékek, valamint a környezet védelme.

3

Hazánkban a kis és közepes sugárszennyezett radioaktív anyagoknak és a kiégett fűtőelemeknek

külön

tároló

építését

határozták

el.

Az előbbi

kivitelezése

előrehaladott stádiumban van Bátaapáti szomszédságában, míg a nagy aktivitású radioaktív hulladékok és a kiégett fűtőelemek lehetséges tárolójának alkalmas helyszín kutatása még csak most kezdődött. A tárolók kialakításáról csak 1993-ban hoztak végleges döntést, annak ellenére, hogy akkor már 10 éve működött az atomerőmű, és újabb 15 évnek kellett eltelnie, amíg a kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékok végleges tárolójának felszíni létesítményei elkészültek. A késedelem nehezen magyarázható a pénzhiánnyal és a rendszerváltással járó gazdasági nehézségekkel. A hulladékok elhelyezéséről már az atomerőmű építésekor gondoskodni kellett volna. A Bátaapáti szomszédságában megvalósuló tározó felszíni létesítményeinek beüzemelése 2008 októberében megkezdődött, annak ellenére, hogy a földalatti, végleges

tárolótereket

legkorábban

2010-ben

lehet

használatba

venni.

A

megvalósítás szerint addig egy felszín feletti épületben tárolják majd átmenetileg a hulladékot. A sietséget az indokolta, hogy az atomerőmű ideiglenes tárolói megteltek. A szakdolgozatom mellékletében felsorolt jogszabályok pontosan előírják a tároló tervezésének és megvalósításának technológia lépéseit. Ezért a tervezőknek és kivitelezőknek pontosan látniuk kellett volna, hogy az atomerőmű tárolói mikor fognak megtelni, meddig kell a végleges tárolót megépíteni. Ha betonkonténerekben évekig lehet a felszínen, zárt térben tárolni a hulladékokat, akkor nincs szükség költséges felszín alatti tároló kiépítésére, hiszen ez a néhány év (átmeneti) tárolás cáfolja a mélységi tároló létének szükségességét. Szakdolgozatomban a kis és közepes aktivitású radioaktív hulladék tárolására szolgáló terület geológiai adottságait igyekszem bemutatni abból a szempontból, hogy mik azok a paraméterek, melyek mentén az alkalmasságról végleges döntést hoztak. A kis és közepes aktivitású radioaktív hulladék tárolójának tervezett üzemideje 60-80 év, ezért felszíni létesítmények tervezésénél és kivitelezésénél fontos cél volt olyan 4

környezet létrehozása, ami a tájba való beavatkozást és maradandó változásait a legminimálisabbra

csökkenti.

Dolgozatom

második

felében

a

domborzattal

összekapcsolva ezeknek a tervezett beavatkozásoknak a hatásait vizsgálom meg a kivitelezés előtti állapotok és a jelenlegi állapot összehasonlításával. Nem tisztem eldönteni, hogy a helyszín alkalmas-e a tároló kiépítésére, azt azonban hiányolom, hogy nem születtek vitaanyagok az eltérő álláspontok bemutatására, nem voltak olyan tudományos konferenciák, melyeken az ellenvélemények kifejtésre kerülhettek volna. Ezek elmaradása az érintett lakosság tájékozottságát is befolyásolhatta. A kivitelezés megkezdése előtt a törvényi előírásoknak megfelelően készültek hatástanulmányok, de ezekben sem tisztázódott megfelelően a telephelynek helyet adó táj átalakulásának folyamata és a kivitelezéssel együtt járó következmények. Az eredeti – kivitelezés előtti – és a mostani állapotot rögzítő, saját készítésű fényképek összehasonlításával meglepő és a hatástanulmányokban nem rögzített átalakulások történtek, amiknek a bemutatására vállalkozom.

5

1. Nemzetközi példák és a hazai viszonyok 1.1. Felszíni és felszín közeli tárolók A rövid élettartamú radioaktív hulladékokat több országban felszín közeli tárolóban helyezik el. A felszín közeli tervezés alapelve az, hogy meg kell akadályozni az elhelyezett

hulladékok

hozzáférését

egyrészt

a

szándékolatlan

emberi

beavatkozásoktól, másrészt pedig a vízbehatolástól egészen addig, amíg a hulladékok aktivitásszintje nem csökken a környezetet már nem veszélyeztető szint alá. A hulladéktárolót a lezárását követő intézményes megfigyelési időszak alatt folyamatosan ellenőrzik, ami a szabályozó hatóságok előírásaitól függően általában 100-300 év. Ezen ellenőrzési időszakra vonatkozó követelmények kiegészülnek a hosszú

és

rövid

élettartamú

izotópokra

vonatkozó

telephely-specifikus

izotópkoncentráció-határokkal is. (RKHT 1-32) A világ legnagyobb felszín közeli tárolója Franciaországban található, melynek teljes befogadó kapacitása 1 000 000 m3, évente 30 000 m3 kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékot fogad (a francia energiatermelés 80%-át atomerőművek biztosítják). Nagy-Britanniában a természetes agyagba vájt árokban alakították ki az első tárolót. Ma már betonmedencés, fémkonténeres megoldást alkalmaznak. Hasonló található Japánban és Spanyolországban is. (RKHT 1-33) 1.2. Felszín alatti tárolók A felszín alatti tárolók lényege, hogy néhány száz méter mélyen, stabil geológiai formációkban helyezik el a hulladékot, mely a végleges tárolás drágább módja ugyan, mint a felszín közeli elhelyezés, ennek ellenére a módszer egyre inkább terjed. Ennek oka a mélységi tárolók biztonságosságában rejlik: az ilyen létesítmények jobb védelmet biztosítanak a külső hatásokkal szemben és a földrengésekre is kevésbé érzékenyek. Ráadásul úgy lehet őket megtervezni, hogy a hulladék izolálására hosszú távon, felügyelet nélkül is képesek legyenek.

6

A megvalósítás alapos és költséges előkészítést igényel. Gondosan ki kell választani és felmérni, megkutatni a megfelelő helyszínt. Majd bányászati technológiával ki kell alakítani azokat az aknákat és tárolókat, melyek a hulladék tárolására szolgálnak. Ilyen tárolók készültek Svédországban, Finnországban és Norvégiában. Ezekben az országokban a geológiai adottságokból következően kristályos metamorf kőzetben, ill. gránitban építettek 60-100 m mélyen tárolót. (RKHT 1-34)

Finnországban

1992

óta

Olkiluotóban

üzemel

kis

és

közepes

aktivitású

hulladéktároló, mely alig 1 km-re van az atomerőműtől. A hulladékokat betonfalú silókban helyezik el, amelyeket a kristályos alapkőzetben képeztek ki a felszíntől 70100 m mélységben. A tárolót az atomerőmű 40 év üzemeltetési hulladékának befogadására tervezték, ami 40 000 db 200 l-es hordót jelent. Az üzemeltetés befejeztével az alagutakat és az aknát tökéletesen lezárják, ezt követően nincs szükség a tároló ellenőrzésére. A hulladék szilárdított formája, az acélhordók, a betonkonténerek, a vasbeton silók, a tömedék-anyag, a lőtt beton és a szilárd kőzet alkotja a védelmi gátrendszert. A tároló kialakítása lehetővé teszi a bővítést az atomerőmű leszereléséből eredő hulladék befogadására. (RKHT 1-34) Érdekes megoldást alkalmaznak Németországban, ahol mélygeológiai formációkban helyeznek el mindenfajta radioaktív hulladékot. A volt NDK területén, Szász-Anhalt tartományban,

Morsleben

mellett

egy

felhagyott

kálisó-

és

kősóbányában

(sódómban) 500 m mélyen alakítottak ki mélységi tárolót a rövid élettartamú, kis és közepes aktivitású hulladék elhelyezésére. A hőt nem termelő radioaktív hulladékok elhelyezésére egy új tárolót építettek az egykori vasércbánya helyén. (Ormai P. 55. p.)

7

1.3. Radioaktív hulladékok gyűjtése és elhelyezése Magyarországon Amikor

radioaktív

hulladékról

beszélünk,

akkor

atomerőművek

hulladékára

gondolunk, pedig jelentős mennyiségű radioaktív hulladékok képződnek kutató intézetekben,

egészségügyi,

de

ipari

és

mezőgazdasági

intézményekben,

laboratóriumokban is. Hazánkban jelentős (évi 15-20 m3) hulladékmennyiség keletkezik

például

a

Központi

Fizikai

Kutató

Intézet

reaktorában,

BME

oktatóreaktorában, valamint a debreceni ciklotron és a Debreceni Egyetem Izotóplaboratóriuma által. (http://www.rhk.hu/tevekeny/natomer.htm)

Magyarországon a radioaktív hulladékok gyűjtését 1960-ban kezdték meg, de az ez irányú tevékenység jogszabályi hátterét csak néhány évvel később, 1964-ben Kormányrendelettel teremtették meg. Érdekes, hogy a feladat végrehajtására a Fővárosi Közegészség- és Járványügyi Állomást (azaz a KÖJÁL-t) jelölték ki. Kezdetben az izotóp-felhasználás során keletkezett radioaktív hulladékokat az Országos Atomenergia Bizottság (rövidítve OAB) beruházásában, 1960-ra elkészült solymári kísérleti izotóptemetőben helyezték el. 1970-ben az OAB új radioaktív hulladék-feldolgozó és - tároló létesítéséről döntött. A püspökszilágyi telephelyen létesült Radioaktív Hulladék Feldolgozó és Tároló (továbbiakban RHFT) beruházása 1976-ban fejeződött be, az üzemeltetési engedélyt 1980 júliusában kapta meg az Egészségügyi Minisztériumtól. A tároló kezdeti tárolókapacitása 3540 m3 volt. Az RHFT által tárolásra vagy végleges elhelyezésre átvehető hulladékfajtákat, aktivitáskoncentrációt és az összes-aktivitás értékeket az engedélyokmányokban nem rögzítették, ezért az RHFT elhelyezésre átvette az izotópalkalmazásból származó valamennyi hulladékot, így a hosszú élettartamú komponenseket tartalmazó hulladékokat (sugárforrásokat) is. (RKHT 1-2) Az atomerőmű létesítése kapcsán újra napirendre került a radioaktív hulladékok elhelyezésének az ügye. A végleges elhelyezést az atomerőmű telephelyén már a létesítés időszakában kizárták, a püspökszilágyi tároló atomerőművi hulladékok fogadására történő bővítését pedig a földtani és az egészségügyi szakhatóságok nem engedélyezték, valamint a lakosság is tiltakozott, így új telephely és módszer 8

kijelölésére volt szükség. Itt elakadt az új tároló létesítése. Elsősorban pénzhiány miatt, bár Ófalu mellett szóba jött egy felszín közeli tároló megépítése, de ez elsősorban lakossági tiltakozás és a felmerült geológiai problémák miatt – meghiúsult. Ezért az OAB és az egészségügyi hatóság engedélyével a Paksi Atomerőmű a szilárd, kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékait 1983 és 1996 között az RHFT-be szállította. 1997-ig az RHFT-ben 1580 m3 (csomagolással együtt m3)

2500

hulladékot

szállítottak

a

Paksi

Atomerőműből.

(www.rhk.hu/tevekeny/projekt1.htm) A püspökszilágyi létesítmény szabad tárolókapacitása 2004 végére 10 m3-re csökkent a folyamatos beszállítások következtében, annak ellenére, hogy 1997-től nem

történt

szállítás

az

atomerőműből.

1998-ban

megalakuló

Radioaktív

Hulladékokat Kezelő Közhasznú Társaság (RHKKT) átvette a tároló működtetését az Állami Népegészségügyi és Tisztifőorvosi Szolgálat Pest megyei Intézetétől. A társaság nagy beruházásokba kezdett. Korszerűsítette az épületkomplexumot, megkezdte a hulladékok átcsomagolását, tömörítését és bővíti a tárolókapacitást. Mindezek

eredményeként

2015-ig

meghosszabbították

a

tároló

működési

engedélyét. A további fejlesztések célja, hogy a tároló 40-50 évig fogadja a nem atomerőművi

eredetű

kis

és

közepes

aktivitású

radioaktív

hulladékokat.

(www.rhk.hu/tevekeny/projekt1.htm) 1.4. A kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékok elhelyezését szolgáló Nemzeti Projekt A Radioaktív Hulladék Feldolgozó és Tároló tehát nem alkalmas a paksi hulladék befogadására, ezért a hosszú távú tárolására egy kifejezetten Paks igényeire méretezett tárolóra van szükség. 1993 februárjában - az Országos Atomenergia Bizottság javaslatára - új telephely-kiválasztási program indult állami pénzügyi alappal,

Nemzeti

atomerőműből

Célprojekt

származó

kis

(később és

Nemzeti

közepes

Projekt)

aktivitású

megnevezéssel hulladékok

az

végleges

elhelyezésének megoldására. Ennek jelentősége, hogy a magyarországi radioaktív hulladék-elhelyezés történetében először fogalmazódott meg az igény egy olyan komplex stratégia elkészítésére, ami a hulladékkezelés és elhelyezés műszaki, sugárvédelmi, gazdaságossági, jogi, társadalmi aspektusait összefüggéseiben 9

vizsgálja, és prioritások meghatározását célozza. A projekt célkitűzései között szerepelt az is, hogy a sokrétű tudományos, műszaki, gazdasági, jogi és társadalmi tevékenységet egy komplex stratégia kidolgozása előzze meg, ami felvázolja a közép- és hosszú távú feladatokat, kijelöli a fontossági sorrendet, és meghatározza a munkák feltételrendszerét. Ez a stratégiai terv, amelyet az Országos Atomenergia Bizottság is jóváhagyott, az érvényben lévő törvények mellett figyelembe vette a nemzetközi szabványokat, irányelveket és ajánlásokat. (RKHT 1-3)

A projekt legfontosabb alapelvei: − A tároló biztonságát annak teljes létezési ideje alatt (üzemelés, lezárás, lezárást követő ellenőrzés) garantálni kell. − A műszaki feladatot a ma élő generációnak kell megoldania; nem hagyhatók indokolatlan terhek a jövő nemzedékekre. − Nem feltétlenül a legjobb megoldást kell megtalálni, hanem egyet a több lehetséges jó közül. − A telephely kiválasztásánál a helyi közösség befogadó szándéknyilatkozata nélkül nem érdemes részletes telephelykutatásba kezdeni. (RKHT 1-3) Az első lépés a megfelelő telephely kiválasztása volt. Ennek keretében 1993-94-ben a Magyar Állami Földtani Intézet (MÁFI) irányításával országos felmérés készült a hulladék-elhelyezésre alkalmas helyszínekről. 1997-ben az OAB döntése értelmében Bátaapáti (Üveghuta) térségében folytatódtak a kutatások. 1997-1998-ban részletes telephelyjellemzés folyt, fúrásokkal, földtani és geofizikai mérésekkel. 1999-ben a MÁFI összefoglaló jelentést készített a kutatás eredményeiről. Ennek alapján 2000ben előzetes biztonsági elemzés készült, melyben további kutatási feladatok elvégzését vázolták fel. A Nemzeti Projekt irányító testületének 1995. október 2-i ülésén a Szakértői Bizottság által támogatott előterjesztés alapján Pakstól nyugatra egy kb. 5000 km 2 kiterjedésű területet jelöltek ki részletesebb felmérésre. Helyszíni kutatásokra (geológiai fúrásokra) csak ott került sor, ahol azzal a helyi önkormányzatok egyetértettek. Két felszíni helyszínt választottak ki Udvari és Diósberény közelében, valamint egy felszín alattit Bátaapáti közigazgatási területén. Alkalmatlanság, vagy egyéb akadály esetére három tartalék területet is kijelöltek (Udvari, Mórágy és 10

Sárszentlőrinc). Ezeken a településeken előzetesen helyi népszavazást vagy aláírásgyűjtést tartottak, hogy a lakosság így erősítse meg az önkormányzatok együttműködési szándékát. (RKHT 1-4) A befogadó településekkel 1995 végén a Paksi Atomerőmű Rt. hosszú távú együttműködési megállapodást kötött. A kutatófurások 1996 januárjában kezdődtek. A földtani kutatásokat és biztonsági elemzéseket, valamint a lakossági fogadtatást figyelembe véve felszín alatti elhelyezésre Üveghuta térsége, felszíni elhelyezésre pedig Udvari térsége minősült a legalkalmasabbnak. Az Országos Atomenergia Bizottság 1997 elején hozott döntése alapján Bátaapáti (Üveghuta) határában kezdődtek meg a részletes kutatások. (RKHT 1-4) Az Országos Atomenergia Hivatal (OAH) 1999 májusában felkérte a bécsi székhelyű Nemzetközi Atomenergia Ügynökséget (NAÜ), hogy az Ügynökség hulladékkezelés értékelési és technikai felülvizsgálati programjának (Waste Management Assessment and Technical Review – WATRP) keretében szervezze meg a hulladéktároló telephelyének kiválasztásával és alkalmasságával kapcsolatos kutatások nemzetközi szakértői felülvizsgálatát. A neves nemzetközi szakemberekből álló bizottság jelentésében megfelelőnek tartotta a kutatások szakmai színvonalát és az üveghutai telephelyet potenciálisan alkalmasnak tekintette, de a további tennivalókra is tett javaslatokat. (Ormai P. 56. p.) Az RHK Kht. a további munkákra kutatási programot dolgozott ki, amit a Projekt Szakértői Bizottsága 2000-ben elfogadott. A következő években az RHK Kht megbízásából, az alvállalkozók megkezdték Bátaapáti térségében a műszaki és környezetvédelmi vizsgálatokat. A 2001 - 2003-ban lezajlott felszíni földtani kutatásokból készített zárójelentés alapján a Magyar Geológiai Szolgálat a telephelyet földtanilag alkalmasnak találta. 2004-ben elkészült a felszín alatti földtani kutatás terve, 2005-ben a hulladéktároló Előzetes Környezeti Tanulmánya, majd 2006-ban a Környezeti Hatástanulmány. (RKHT 1-6)

11

A kutatási eredmények alapján az Országgyűlés 85/2005. (XI. 23.) határozatában előzetes, elvi hozzájárulását adta a kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékok tárolójának létesítését előkészítő tevékenység megkezdéséhez. A kutatási folyamat után a hulladékok végleges elhelyezésének további fázisai: − létesítés (a felszín alatti tároló és a felszíni kiszolgáló létesítmények felépítése), − megvalósulás (a tároló üzemelése), − fenntartás-pihentetés (az üzemelés megszüntetése, ellenőrzés), − esetleges bővítés, − tömedékelés, lezárás (tulajdonképpeni felhagyás). (RKHT 3-1)

12

2. Az Atomerőműben keletkező kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékok A közvélemény nem tesz különbséget kis és nagy aktivitású radioaktív hulladék között, pedig ezeket együtt nem is lehet tárolni, ezért érdemes néhány gondolattal megemlíteni, a radioaktív hulladékok osztályozásának szempontjait, és azt, hogy mekkora mennyiséget kell majd tárolni. A 47/2003. számú ESzCsM rendelet a radioaktív hulladékok átmeneti tárolásának és végleges elhelyezésének egyes kérdéseiről tartalmazza az osztályozás szempontjait. Ez alapján a kis és közepes aktivitású hulladékok azok az anyagok, melyek hőtermelése gyakorlatilag elhanyagolható (2 kW/m 3-nél kisebb). Ezen belül megkülönböztetünk rövid és hosszú élettartalmú hulladékokat. Rövid élettartamú hulladékokban a meghatározó radioaktív anyagok felezési ideje 30 évnél rövidebb, a hosszú élettartamú hulladékokban 30 évnél nagyobb a felezési idő. A radioaktív hulladékok aktivitásának az alapja, hogy bennük egységnyi idő alatt hány atommag bomlik el. Az aktivitás mértékegysége a becquerel [Bq]. Egy becquerel az anyag aktivitása, ha benne egy másodperc alatt egy atommag bomlik el. Kis aktivitású anyagok felső értéke 500 000 Bq/kg. Ilyenek például az atomerőműben beszennyeződő ruhák, kesztyűk,

védőfelszerelések. Közepes

aktivitásúak értéke 500 000-5 000 000 Bq/kg lehet. Az atomerőműben tisztítására használt szűrők, gyanták tartoznak ide. (energiaklub.hu/hulladekok/) A kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékok tárolási idejénél figyelembe vett radioizotópok (137Cs-izotóp és

90

Sr-izotóp) felezési ideje 30 és 29 év. Ezért a

figyelembe vett és ellenőrzött tárolási idő ezek hússzorosa, azaz 600 év. (RKHT 1-9)

13

2.1. A kis és közepes aktivitású hulladék fajtái és mennyisége Az atomerőművi kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékok egyik nagy csoportja a technológiai folyamatok során keletkező szilárd (légszűrők), és nedves szilárd (víztisztító, ioncserélő gyanták, bepárlási maradékok). A légszűrőket szétszerelik, tömörítik és 200 l-es fémhordókba helyezik. Így az elhasznált légszűrőktől eredő mennyiség kb. 20 m3/év hulladék. Nedves szilárd hulladéknak minősülnek az üzem közben a tartályokból kiemelt iszapok, melyek képződési mennyisége 5 m3/év. A tartályiszapokat gyöngykovafölddel felitatják és szintén 200 l-es hordókba csomagolják. (RHKT 1-7) A nagy sótartalmú technológiai vizeket bepárlással tisztítják. A visszamaradt ún. bepárlási maradék éves mennyisége a négy blokk üzeme során közel 250 m 3. A tisztított víz vagy visszakerül a folyamatba, vagy pedig szigorú ellenőrzés mellett a Dunába bocsátják. Az egyéb radioaktív folyékony hulladékok (olajok, szerves oldószerek, stb.) mennyisége kb. 0,5 m3/év. (http://www.rhk.hu/tevekeny/akiskoz.htm) Az ioncserélő gyantát és a bepárlási maradékot az erőmű területén lévő tartályokban tárolják. A későbbiek során azonban ezeket is feldolgozzák, mivel a kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékokat végleges elhelyezésük előtt szilárd állapotúvá kell átalakítani, ezzel erősen korlátozva a radioaktív izotópok mozgását. Az ioncserélő gyanták – melynek sugárzási szintje a legnagyobb - feldolgozására speciális, mobil cementező berendezéssel, 200 l-es egyedi hordók felhasználásával történik. Ebből az anyagból évente 5 m3 képződik. A hulladékokat 200 l-es, belül műanyag bevonattal ellátott, 1,2 mm falvastagságú acélhordókba csomagolják. (RHKT 1-9) A kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékok másik nagy csoportját az üzemi területen

képződő

tisztítóeszközök

elhasznált

képezik,

védőeszközök,

melyek

szerszámok,

többé-kevésbé

radioaktív

alkatrészek, anyaggal

szennyeződhettek. A szerszámok, alkatrészek sugárszennyezése a legkisebb, kb. 50 14

év tárolás után tisztának tekinthetők, ugyanakkor jelentős tárolókapacitást kötnek le. Ez a szakemberek számára a tárolás megszervezésénél külön probléma, mert a hulladékokat fajtánként külön kell tárolni, így felmerül annak lehetősége is, hogy a tároló megtelése esetén ezeket az anyagokat visszanyerjék és más hulladéktelepre szállítsák. Az erőművet az üzemidő lejárta után leállítják és leszerelik. Az ekkor keletkezett kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékok mennyisége a teljes üzemviteli térfogattal közel azonos lesz, (kb. 20 000 m3) de más anyag-összetételű lesz, elsősorban a fém és építőanyag hulladék fogja alkotni. (http://www.rhk.hu/tevekeny/akiskoz.htm) A hulladékok éves várható mennyiségét az 1. táblázat mutatja: Hulladék típusa műanyag, fém, textília, hőszigetelő anyagok, gumi, fa,építészeti törmelék, papír, üveg (vegyes szilárd) légszűrők tartályiszapok radioaktív hulladékvizek bepárolt sűrítményei, bepárlási maradékok ioncserélő gyanták ioncserélő gyanták lazítására, átmosására és regenerálására szolgáló oldatok elhasznált dekontamináló oldatok bepárló berendezések periodikus tisztításából keletkező savazó oldatok

m3/év 350 20 5 250 5 200 5 15

1. táblázat: Az elhelyezésre kerülő hulladékok becsült mennyisége az erőmű 3 30 éves üzemidejének végére (m ) (forrás: Környezetvédelmi Engedély)

A szilárd hulladékokat tömöríthetőség alapján (tömöríthető – nem tömöríthető) dolgozzák fel és 200 l-es belül műanyag bevonattal ellátott, 1,2 mm falvastagságú acélhordókba csomagolják. Tömörítés utáni együttes mennyiségük 125 m 3/év. A folyékony hulladékokat 400 l-es hordókba cementezik, ami szintén a bruttó mennyiség növekedését eredményezi. (RHKT 1-9) A Paksi Atomerőmű 30 éves üzemidejének végére és az atomerőmű leszerelésekor várható összes kis és közepes aktivitású hulladék mennyiség kb. 40 000 m 3. A tervezett felszín alatti tárolót folyamatos bővítéssel kívánják ekkora mennyiségű 15

hulladék befogadására kialakítani, de a számítások szerint a potenciális kapacitás a 60 000 m3-t is elérheti.

16

3. A kutatási tevékenység története A Nemzeti Projekt, első szakasza az alkalmas telephely kiválasztására 1993-ban indult. A kutatás első fázisában áttekintő felmérést folytattak az ország egész területén a meglévő földtani-geofizikai ismeretekre alapozva, egy egész sor kizáró és kedvező feltétel alkalmazásával. Kizárták azokat a területeket, melyek veszélyesek a tároló számára (árvíz és belvízveszélyes területek), és azokat, melyekre a tároló veszélyes (pl. karsztos területek). Biztonsági okokból nem jöhetett szóba az országhatár mentén egy 30 km-es sáv sem. A földtani ismeretek alapján felszíni elhelyezésre potenciálisan alkalmas területeket csak a Mezőföldön találtak, felszín alatti elhelyezésre esetleg alkalmas területeket azonban jóval nagyobb számban, elsősorban a hegységek (Bakony északi lába, Mecsek és környéke, Gödöllői-dombság területén), de a Nyírségben és a Kiskunságban is akadtak lehetőségek. (www.atomeromu.hu) Az alkalmas területek a Mezőföldön és környékén fedték egymást, ezért itt folytatták az előzetes vizsgálatokat tovább szűkítve az alkalmas terület kiválasztását. Kizáró kritériumok voltak többek között

a

települések és 1

km-es környezetük,

robbanásveszélyes anyagokat előállító vagy tároló létesítmények, kőolaj- és földgáz vezetékek, településen kívüli műemlékek, védett természeti értékek (köztük borvidékek), ásványi nyersanyag lelőhelyek. Az objektumkijelölés során 128 felszíni és 193 felszín alatti objektumot találtak előzetesen alkalmasnak. Ezzel 1996-ban lezárult a kutatás első szakasza. Majd következett az érintett települések megkérdezése és az objektumkijelölés. 1997 és 1999 között, a kutatás második szakaszában - a telephely-kiválasztás fázisában - már a Bátaapáti (Üveghuta) környéki területen folyt intenzív földtani kutatás. Földtani és vízföldtani térképezés és előzetes helykiválasztás történt sekélyfúrásokkal és geofizikai mérésekkel, amit a kiválasztott területen telephelyi mélyfúrások, a tágabb körzetben sekélyfúrások, kútpárok létesítése követett. (RHKT 2-17)

17

A kutatások során tisztázták a fiatal, laza fedőüledék települési viszonyait, litológiai sajátosságait. Vizsgálták a befogadó kőzettestként szóba jövő gránittest felszínét, szerkezeti és kőzettani sajátosságait, és a tároló szempontjából elsődleges fontosságú hidrogeológiai viszonyait. Az átfogó kutatások ellenére, számos lezáratlan kérdés maradt, ami a kutatás folytatását igényelte. Ezért 2002-2003-ban egy intenzív földtani kutatási program zajlott felszíni kutatások újabb sorozatával. A kutatás során 23 fúrást mélyítettek, közülük 8 fúrás mélysége 300–411 m közötti, a többié 101 m-nél kisebb volt. 2 kutatóárkot hajtottak ki 1490,3 m összhosszban, és 3 ásott kutat mélyítettek 73,3 m összhosszban A fúrásokon mélyfúrás-geofizikai méréseket, kútvizsgálatokat és különböző lyukgeofizikai méréseket folytattak le. A fúrásokról és az árkokról földtani és tektonikai, az ásott kutakról földtani dokumentációt készítettek. A felszínről nagy volumenben végeztek geofizikai méréseket. Anyagvizsgálatot sokféle módszerrel, különféle laboratóriumokban folytattak le. A felszíni kutatásban összesen 11 kutatóintézet és 26 magáncég vett részt, 2002 - 2003 folyamán a hosszabb-rövidebb ideig foglalkoztatottak száma megközelítette a 400-at. (Balla Z. 88. p. /1/) A felszín alatti tároló konkrét elhelyezésére azonban további részletes felszín alatti vizsgálatokra volt szükség. Ezért kezdődött meg 2005 februárjában a két lejtősakna (főfeltáró vágatrendszer) kialakítása, melyek majd a tároló működését is kiszolgálják. A tároló lehetséges helyét olyan felszín alatti területen jelölték ki, amelyet gyakorlatilag valamennyi, telephely-kutatási és bővítési céllal lemélyített fúrás magában foglalt. A terület felszínen mért nagysága 872 637 m 2. (Balla Z. 88. p. /1/)

18

1. kép: Eszter-lejtősakna (keleti, szellőztető akna)

19

4. Geológiai és hidrológiai viszonyok, a térség éghajlata Magyarország kistájainak katasztere (szerk. Marosi Sándor) és az általam megtekintett térképek szerint Bátaapáti és a Nagymórágyi-völgy teljes egészében és geológiai, morfológiai szempontokból is a Geresdi-dombsághoz tartozik. Ezért érdemes a Geresdi-dombság fejlődéstörténetét és geológiáját áttekinteni. 4.1. Felszínalaktan A Geresdi-dombság a Baranyai-dombság keleti részén elterülő, környezetétől elütő felépítésű és domborzatú kistáj. A tájegység északi határát a Rák-patak völgye, keleti határát a Lajvér-patak, illetve a Duna által feltöltött Sárközi-síkság, nyugati határát a Mecsek nyúlványai jelentik. Délen enyhe dőlésű lejtőkkel fokozatosan simul bele a Duna mohácsi árterébe. A központi, jelleget adó gránitmagot északi határa kivételével minden irányból miocén és pliocén rétegek keretezik. A rög féloldalasan aszimmetrikus kiemelkedése következtében völgyhálózata DK-i lefutású. (RKHT 4329) Szerkezetföldtani szempontból minden oldalról markáns törésvonalak határolják, melyek a felszínmorfológiai viszonyokban is tükröződnek. Jól látható ez a Mecsekalja–vonal diszlokációs zónájánál, melynek lefutását híven követi a Rákpatak és a Bátaapátin átfolyó Hutai-patak iránya. Ívelt medervonaluk a nyugat felé eltolódó kőzettömeg mozgásakor keletkezett vonszolódásos szerkezetet követi. Ugyanakkor jött létre az a K–Ny-i törésvonal, mely a Feked – Lovászhetény között húzódó Karasica-völgyet ―preformálta‖, és morfológiai szempontból egy északi (Erdősmecske–Mórágy közötti) és egy déli (Fazekasboda–Geresdlak közötti) részre osztja a dombság területét. Keletről a területet szintén jelentős törésvonal, egy keletre dőlő vető határolja, melynek lefutását a Duna mai és hajdani medreinek vonala jelzi. A déli és nyugati szerkezeti zónák a gránittömeg asszimetrikus, kibillent helyzete miatt a felszínen alig felismerhetők, de a gránit felszíni kibúvásai jól behatárolják a tájegységet. (RKHT 4-329)

20

A domborzatot hármas alaki sajátság jellemzi: az É-i peremen a paleozoós kibukkanásokon meredek lejtők, szálban álló sziklák, rövid völgyek, ritkán gránit lepusztulás-formák fordulnak elő. A völgyek erózióbázisa a gránit. Ezek a völgyek keskenyek, meredekfalúak, ellentétben a szomszédos Szekszárdi-dombság széles, löszalapú völgyeivel. A központi, legmagasabb fennsíkot vastag lösz fedi és csaknem völgyhálózat nélküli. A D-i peremterület az említett sűrű DK-ies völgyhálózattal, széles völgyközi hátakkal, a nagyobb völgylejtőkön számos kis deráziós völggyel, tállal rendelkezik. (RKHT 4-329) A dombságot pleisztocén kori lösz borítja be. Legmagasabb pontjain a lösztakaró vastagsága eléri a 60 m-t. Ez a 300 m körüli tengerszint feletti magasságú dombsor a Mecsek DK-i előterében elterülő, ma már nagyrészt lepusztult hegylábfelszín maradványa. Geológiai léptékkel mérve gyors lepusztulását a lösz fizikai és kémiai jellemzői magyarázzák. A típusos lösz fakó okkersárga színű, homogén szemcseszerkezetű, túlnyomórészt kőzetliszt frakcióból álló, porózus, vertikálisan jó vízáteresztő-képességű, hullóporos származású üledékes kőzet. Karbonátos kötőanyaga miatt jellemző rá a nagyfokú vertikális állékonyság, laza szerkezete, könnyen kioldódó mésztartalma miatt azonban erősen hajlamos az erodálódásra. A Geresdi–dombság eredeti vastagságú lösztakarója ma már csak a 2–4 km (helyenként alig 500 m-es) szélességű dombhátakon maradt meg. A csapadék által okozott erózió minden formája (csepp-, lepel-, barázdás és vízmosásos erózió) előfordul ezen a viszonylag nagy reliefenergiájú (70–130 m/km²) területen. A mind jobban hátravágódó patakvölgyek a gránit felszínéig, sőt gyakran még abba is bevágódva erodálják a dombság felszínét. (Koloszár L. 148. p.) A tájegység lejtőkategória–tartománya 12–25% közé esik. Az erodálódott, lankás domboldalakon deluviális (áthalmozott) kevert, rétegzett lejtőlösz, míg a széles völgytalpú vízfolyások árterén proluviális lösz–eredetű üledékek (finomhomok, iszap, agyag) rakódtak le 2–5 m-es vastagságban. A völgysűrűség 8–13 km/km².

21

Bátaapáti környékének domborzata

4.2. Földtani felépítés, fejlődéstörténet A Geresdi–dombság földtani környezetétől élesen elkülönülő tájegység. A kb. 200 km² kiterjedésű terület patakvölgyeiben előbukkanó kristályos és metamorf kőzetek Magyarország egész területén előfordulnak ugyan, de (a Velencei– és a Soproni– hegység kivételével) csupán több száz, vagy több ezer méter mélységű kutatófúrásokkal érhetők el. E kőzetek koráról a múltban sok vita zajlott. Egzakt módszer hiányában, csupán kőzettani analógiák alapján régebben egymilliárd évesre becsülték korukat. Az 1970-es évek végén születtek meg azok a radioaktív kormeghatározó módszerek (pl. kálium-argon módszer), melyek segítségével megállapíthatóvá vált a kőzetek képződésének ideje. Ez a módszer azonban a metamorf kőzetek esetében csak a legutolsó átalakulási fázis idejét képes megadni. A Geresdi–dombság kristályos kőzetei pedig ilyen, többszöri átalakuláson átesett képződmények. Eredetileg szilur–devon időszaki üledékes kőzetek (agyag, homok, 22

mészkő) voltak, melyek eltemetődve nagy mélységbe kerültek. (Juhász Á. 22. p.) Ezt követően olyan globális tektonikai hatások érték őket (leginkább a földkéregbe nyomuló forró magma hatására), melyek során a magas hőmérséklet (kb. 580ºC) és a hatalmas nyomás (6–8 kilobar) hatására különböző mértékben megolvadtak. A kismértékben megolvadt üledékek még őrzik üledékes bélyegeiket, a mészkő márvánnyá, az agyag csillámpalává, ill. fillitté, a homok metahomokkővé alakult át. A nagyobb mértékű, ultra-metamorfózis hozta létre az eredeti kőzetrészből és a megolvadt kőzetrészek keverékéből a szalagos–gyűrt szövetű migmatitot, gneiszet és amfibolitot. (Némedi V. Z. 219. p.) A teljesen megolvadt kőzetanyag végleg elveszítette eredeti kőzettani jellegét, és a lassú lehűlés során durvakristályos porfíros - finomszemű alapanyagba ágyazott nagyobb ásványokból álló - gránittá, illetve apróbb kristályméretű gránittá és gránitaplittá alakult át, mely sötétszürke biotit- és amfiboldús zárványokat tartalmaz. Ez az átalakulási folyamat a radioaktív kormeghatározás szerint mintegy 349-304 millió évvel ezelőtt zajlott le, így tehát a Geresdi–dombság metamorfitjai és gránitjai alsó-karbon korúak, és a variszkuszi hegységképződési periódusnak köszönhetik mai kőzettani jellegüket. (Juhász Á. 22. p.) Maga a gránitosodás, illetve az enyhébb fokú átalakulás azonban nem itt játszódott le, ahol ma a (földtani nevén) Mórágyi Gránit Formáció található. ((RKHT 4-155) Ez a kőzettömeg akkoriban még valahol a Föld déli féltekéjén helyezkedett el, és a következő 150 millió év során fokról–fokra, több orogén fázison keresztül közelítette meg a mai Európa térségét. Közben a felszínére a földtani középkorban nagy vastagságú tengeri üledékösszlet rakódott. Az Alföldön lemélyített kutatófúrások a mórágyihoz hasonló kristályos kőzetek felett nagy vastagságú mezozoós (triász, jura és kréta időszaki) rétegösszletet tártak fel. A kréta időszak elején azonban minden addiginál hevesebb (vulkáni működéssel is kísért) tektonikai erőhatás következtében az összetört kőzettömeg egyik tömbje magasan a tengerek szintje fölé emelkedett, és mintegy 120 millió éven keresztül szárazföldként létezett. E hosszú idő alatt a felszínpusztító folyamatok (a hőingadozás által okozott aprózódás és mállás, majd az azt követő erózió) letarolták a gránit felszínét borító több ezer méter vastagságú mezozoós üledéktömeget, sőt 23

magát a kristályos aljzatot is lapos felszínű tönkhegységgé, ún. peneplénné változtatták. Ekkor keletkezett az üde gránitfelszínen a mállott gránit kb. 50 m vastagságban. Mintegy 20 millió évvel ezelőtt, a miocén kor ottnangi–kárpáti korszakainak határán ezt a letarolt gránitfelszínt egy nagy folyam durva homokos–kavicsos mederüledékei borították be. Ennek maradványai megtalálhatók a Geresdi–dombság DNy-i részén a felszínen is (pl. a Pécs–Bátaszék (megszüntetett) vasútvonal bevágásában). A gránittömeg ezután lassan tovább süllyedt, és hamarosan elöntötte a miocén kor tengere, mely egyre finomabb szemcséjű és egyre meszesebb üledékek lerakódását eredményezte. Az éghajlat is melegebbé, mediterrán jellegűvé változott, ekkor keletkeztek azok a bádeni korszakú meszes homokkövek és homokos mészkövek, melyek tengeri élőlények (mészvázú mohaállatok, kagylók, csigák, tengeri sünök) maradványait őrizték meg. A tengeri üledéktakaró egyre vastagodott a gránit felett. A miocén kor végén azonban ismét jelentős változás történt. Az újalpi hegységképződési ciklus ―lajtai‖ fázisában, kb. 10–16 millió évvel ezelőtt, amikor a Kárpátok felgyűrődésének utolsó szakasza zajlott, a Kárpát–medencén belül is hatalmas erők törték össze és mozdították meg a kőzettesteket. A mórágyi kőzettömeg, akkor még a mai helyétől ÉK-re helyezkedett el a tengerrel borított medencealjzatban. Ekkor azonban egy DNy-ra irányuló hatalmas erőhatás a tömb egy szeletét két ÉK–DNy-i lefutású törésvonal között a mai helyére tolta. Az északi törésvonal az ún. Mecsekalja–vonal, mely a Mecsek déli szegélyén húzódik, éles geológiai határt vonva a Mecsek mezozoós üledékei és a tőle délre elterülő ősibb kristályos–metamorf alaphegységi képződmények között. A Mecsekalja–vonal tulajdonképpen egy olyan, egymással közel párhuzamos, csaknem függőleges elmozdulási síkokból álló, 1–1,5 km szélességű zóna, mely mentén a földtörténet évmilliói során többször megismétlődő vertikális és horizontális elmozdulások történtek. (Koloszár L. 147. p.) A déli törésvonal a felszín alatt húzódik Geresdlak–Szebény–Véménd–Kövesdpuszta vonalában, létét kutatófúrások és geofizikai mérések igazolják. A két törésvonal között

lévő

10–15

km

szélességű

sávba

beékelődött

kőzettest

erősen 24

megemelkedett, és közben déli irányban kissé megbillent. Szárazra került felszínéről a következő, pannóniai korszakban, 2–3 millió év alatt a miocén üledékek lepusztultak, csupán DNy-on maradtak meg foltokban. Ezt az ismét letarolódott felszínt kb. 6 millió évvel ezelőtt újra elöntötte a tenger. Ez a tenger a felső-pannóniai alemelet homokos–agyagos üledékeivel borította be a térséget. A pannóniai tenger később lefűződött, kiédesedő beltengerré alakult, és lassan feltöltődött. Ekkor (kb. 2,5 millió évvel ezelőtt) a terület mindmáig szárazra került, és a jégkorszak elejének szélsőségesen hideg, csapadékos időjárása a gránit nagy részéről letarolta a laza pannóniai üledékeket. /Zárójelentés/ A letarolt gránitfelszínre a pleisztocén első felében tavi eredetű, limonitfoltos– konkréciós agyagrétegek rakódtak le foltokban, változó vastagságban. A legutolsó üledékképződési ciklus a pleisztocén utolsó harmadában, kb. 500–300 ezer évvel ezelőtt zajlott le. A száraz, hideg éghajlat alatt egész Európát belepte az eolikus eredetű lösz, mely a Geresdi–dombság területét min. 60–70 m vastagságban borította be, meghatározva a táj mai arculatát. A Mórágyi-rög gránitjának térbeli kiterjedése a felszínen kb. 18*7 km. A gránitvonulatnak csak nagyon kicsi tömege bukkan a felszínre, a vonulat a felszín alatt a horvát-magyar határ közeléből indul és a medencealjzatban egészen az Északkeleti-Kárpátok flisvonulatáig követhető. (Balla Z. /3/ 496. p.) A kis és közepes aktivitású felszín alatti tároló kialakításánál kiemelten fontos földtani követelmény a tektonikai alkalmasság és a dinamikus követelmények. A tektonikai alkalmasságnál a földrengés-kockázat a legfontosabb. A földrengéskockázatot a telephely 300-400 km-es körzetére összeállított új földrengés-katalógus alapján értékelték. Megállapították, hogy a Mórágyi-rög környezetében található potenciálisan aktív töréseken elmozdulás az utóbbi 100 000 évben nem mutatható ki. Földrengés esetében a gránitban 250 m-es mélységben maximum 0,1 g talajgyorsulási csúcsérték jelezhető. (Balla Z. /3/ 498. p.) A szakemberek véleménye a tektonikai kérdésekben tér el egymástól leginkább, ezt az Ellenvélemények című fejezetben mutatom be. 25

Dinamikusnak azokat a követelményeket nevezzük, amelyek a jövőbeli változások előrejelzését igénylik. Ilyen például a terület várható emelkedése vagy süllyedése. A felső-pannóniai tengerparti üledékek ma tszf. 150-200 m körül találhatók, azaz a Mórágyi-rög területe emelkedett az elmúlt 2-3 millió évben. Ebből kiszámítható, hogy a kiemelkedés sebessége 0,03-0,08 mm/év. Ha ezt az értéket a lösz képződéséhez kötjük - a lösz települési vonalán mérve a Mórágyi-rög pereme a környezetéhez képest 25-30 m-rel emelkedik ki. – akkor a kiemelkedés sebessége 0,03-0,04 mm/év értékre jön ki. Ez azért fontos, mert a tervezett tároló biztonsági ideje, azaz 600 év alatt a kiemelkedés mértéke nem lehet fél méternél nagyobb. (Balla Z. /3/ 499. p.)

2. kép: porfiros monzogránit

4.3. Bátaapáti környékének talajföldrajza Az 1997 óta zajló kutatási tevékenységek jelentősen megbolygatták a környék felszínét. A kutatófurások a terület megtisztítását (erdőirtások, fakivágás), nagy gépkocsi-forgalmat,

a

szükséges

felszerelés

mozgatását

igényelték.

Ez

megbolygatta a kutatási terület felszínét, módosította a lösz fedőkőzet állékonyságát. A Nagymórágyi-völgyben, a felszíni telephely területén az építési munkálatok első lépése a talaj felső, humuszos részének letermelése és deponálása volt. A kivitelezési munkák teljesen átrendezték a talajföldrajzot, megváltoztatták felszíni 26

vízrajzot, átalakították az eróziót. Ezért érdemes kitekinteni az érintett terület talajviszonyaira. A Geresdi-dombság jelentős vastagságú lösztakarója kiváló, gazdag ásványos összetételű talajképző kőzet. Összetételében 50–70% a kőzetliszt, kb. 15% az agyag, nem elhanyagolható a finomhomok (10%) és a karbonáttartalom (15%). Tartalmaz még vasat, mangánt, fluort, káliumot és egyéb, a növények számára igen fontos nyomelemet is. (Marsi I. 365. p.) A jégkorszak utolsó szakaszán időszakonként csapadékosabbá, enyhébbé vált az éghajlat. Ezekben az interglaciálisokban vörösbarna színű, 0,5–1,5 m vastagságú fosszilis talajszintek képződtek, melyek túlnyomórészt agyagfrakciókból állnak. (3. kép) A későbbiekben a felmelegedési intervallumok gyakoribbakká váltak. Ilyenkor a fagyott lösztömeg felszíni, felengedett rétege a lejtőkön megcsúszott, majd újra megfagyott, és ez a folyamat többször megismétlődött. (Zilahi-Sebbes L. 186 p.) Az ilyen, ún. periglaciális szoliflukciós löszökre a kevert, néha réteges szerkezet, a különböző alakzatú zsákos begyűrődöttség, cserepes–leveles megjelenési formák a jellemzőek. Ezekből az áttelepített löszökből még a típusos lösznél is jobb talaj képződik. Bátaapáti térségében Ramann–féle barna erdőtalaj, illetve a legmagasabb dombhátakat agyagbemosódásos barna erdőtalaj borítja. A Ramann–féle barna erdőtalaj humuszos felső szintje 20–30 cm vastag, színe barnás, szerkezete morzsás, kémhatása gyengén savanyú vagy semleges. Átmenete az alatta lévő felhalmozódási szint felé fokozatos, rövid, a felhalmozódási szint agyagtartalma csak kissé magasabb a felső talajszintnél. Erdő alatt a talaj humusztartalma 6–8 % is lehet, szántóföldi művelés esetén 2 % körüli. Gyenge termőképességű, leginkább rét- és legelőgazdálkodásra alkalmas. Az agyagbemosódásos barna erdőtalaj felső szintje 10–20 cm vastag, színe fakó sárgásszürke vagy barnásszürke. Szerkezete szárazon poros. Az alatta lévő felhalmozódási szint sötétebb színű, többnyire vörösesbarna, agyagtartalma nagyobb a felső szintjénél. Ebben a szintben gyakran találunk limonitos kiválásokat, apró limonitkonkréciókat. Humusztartalma hasonló a barna erdőtalajéhoz. 27

3. kép: Homok foszilis talajszinttel. (Bátaapáti: felhagyott homokbánya)

A talaj és a genetikai bázisát képező lösz az erodálódásra erősen hajlamos. A jelentős szintkülönbségek és lejtőmeredekségek miatt is nagy az erózió veszélye. A természetes eróziós folyamatot az antropogén hatások gyakran felerősítik. A szakszerűtlen szántóföldi művelés és különösen a szőlőkultúra jelentősen felgyorsítja a lösz lepusztulását. Nagyobb esők, hóolvadás alkalmával a növényzettel nem borított területrészekről valóságos sárfolyam alakjában mosódik le a lösz a patakok medrébe és ártereire. A meredek szekérutak pár évszázadnyi idő alatt 10–30 m-es falmagasságú mélyutakká változhatnak, erre számos példát találunk a területen (pl. a Bátaapáti D-i végétől nyugatra vezető földút, amely mellett a ma már járhatatlan, 20– 30 m mély horhosokká alakult egykori szekérutak sorakoznak). /Zárójelentés/ Az erózió ellen az egyetlen hatásos védelmet az erdőtakaró nyújtja, ezért az építési munkák és tereprendezés befelezése után az érintett területeken elengedhetetlen a szakszerű és előrelátó erdőgazdálkodás, a meredek rézsűkön az eróziót csökkentő füvesítés, a megbolygatott területek fásítása.

28

4.4. Hidrológia A felszín alatti tároló egyik legnagyobb ellensége a víz. Ezért a vízföldtani kutatásoknak és jellemzőknek nagy szerepük van a végleges tároló helyének megállapításában. A 62/1997. (XI. 26.) IKIM rendelet alapján három szempontot kell figyelembe venni: -

legyen olyan földtani gát, amely megakadályozza vagy eltereli a tároló felé irányuló vízmozgást (rendelet: 1. sz. melléklet 4. pont)

-

jellemzően leszálló vízáramlások legyenek, így kisebb az esélye radioaktív szennyeződés felszínre jutásának (rendelet: 5. sz. melléklet 4. pont)

-

a geológiai és hidrológiai rendszer az esetlegesen kikerülő radioaktív szennyezés felszínre jutását lassítsa és koncentrációját hígítsa (11. § (5) c) pont), aminek a megállapítására a legjobb módszer a vízkorok vizsgálata (Horváth I. 442 p.)

4.4.1. A Geresdi-dombság hidrológiája A kistáj nagyobb részét a Karasica forráságai hálózzák be, de ÉK-en a Lajvér-patak, DK-en a Csele-patak felé is van lefolyása. (RKHT 4-329) Igen mérsékelt vízfeleslege van. A tájegységen Mecseknádasdtól Harsányi–pusztáig K–Ny-i irányban, majd Harsányi–pusztától északra, Mőcsény felé fordulva egy elsőrendű vízválasztó dombvonulat húzódik végig, mely a Sió és a Duna közvetlen vízgyűjtő területét választja el egymástól. A gránittömeg kibillent helyzetét jól jelzi, hogy ettől a vízválasztótól északra tartó patakok rövidebbek, nagyobb esésűek, a lejtők meredekebbek. A déli peremterületre a hosszú, egyenes patakvölgyek és az ezek közötti széles, lankás dombhátak jellemzőek. A vízfolyások esésgörbéje északon 1– 5 m/km, délen 30–40 cm/km. 4.4.2. A telephely környezetének hidrológiája A telephely környezetének vizeit a Hutai-patak és a Nagymórágyi-völgyben futó Mórágyi-víz gyűjti össze, melyek kelet felé haladva a Lajvér-patakba torkollanak.

29

A térségre jellemző évi átlagos csapadék (666 mm) kb. 92%-a elpárolog a felszínről, a talajzónából, ill. a növényzeten keresztül, így az átlagos beszivárgás 24 mm/év. A gránitot borító lösz vízáteresztő képessége közepesen jó. (Balla Z./4/ 466 p.) A lösz alatti, töredezett–mállott gránitkéreg kiváló vízvezető képességű. A talajvízszint ebben a mállott gránitban van. A talajvíztükör alatt, a mállási kéreg alsó részén másodlagos hematit, kalcit és illit-montmorillonit feldúsulásával cementációs zóna alakult ki, amelyben a szivárgási tényező a repedések eltömődése következtében lecsökken. A cementációs zóna elterelő hatást fejt ki, mert felette a talajvíz 90-95%-a oldalirányban, a völgyek felé áramlik, és a beszivárgó víz csak elenyésző hányada jut a mélybe (4-5%). Ezért az üde gránit gyakorlatilag tökéletesen vízzáró. A csapadék leszivárgó hányada (kb. 8%) a lösztakarón áthaladva a laza, mállott gránitrétegben szinte akadálytalanul áramlik a dombság D-i lábai felé a felszín alatt. (Balla Z. /4/ 467 p.) Ez a körülmény okozza az itt fúrt kutak kiemelkedően nagy vízhozamát, amelyek általában pozitív nyugalmi vízszintűek, mivel a felszín alatti víz utánpótlódási bázisa a +300 m tszf. magasságú központi dombvonulat, ahol +230 mben van a felszín alatti víz nyugalmi vízszintje. A Geresdlak–Szebény–Véménd– Leperdpuszta vonalában húzódó gránitmurvás vízadó zóna perspektivikusan jelentős vízbázist jelent a térség számára, ezért védelmére a felszíni szennyeződésekkel szemben fokozottan kell figyelni (a dombság egész területével együtt). (Balla Z. /4/ 467 p.) Az üde gránit hasadékos víztartó képződmény: a vízáramlás főleg nyitott repedések, hasadékok mentén történik. A gránit repedésrendszere hierarchikus szerveződésű, amelyben a több száz méter kiterjedésű fő vízvezető elemekhez kiterjedt háttérrepedéshálózat kapcsolódik. Üde gránitnak a gránittest mállási kérge alatti képződményt nevezzük. Az „üde‖ kifejezés itt csupán a mállott gránittól való megkülönböztetést szolgálja: az üde gránit erősen zúzott, repedezett, hidrotermálisan bontott, agyagásványosodott zónákat is tartalmazhat. (Balla Z. /4/ 467 p.) Itt válnak jelentőssé azok az agyagásványos kitöltésű töréses övek, melyeket már a felszíni kutatófurások is kimutattak, de rendszerüket csak a lejtős aknák kihajtásával lehetett pontosan megismerni.

30

Ezek a zónák néhány méter vastagságúak, torlasztó-szigetelő zónaként viselkednek. Elhelyezkedésükben

nincs

semmiféle

rendszer,

de

környezetükhöz

képest

nagyságrendekkel csökkentik a víz áramlását. Jól elkülöníthető egységekre tagolják az üde gránitot, az egyes egységek között pedig gátolják a hidraulikai kapcsolatot és az áramlási sebességet. (Balla Z. /4/ 468 p.) A 1. számú ábrán is látszik, hogy egyfajta kádként lehet jellemezni a torlasztó zónák által létrejött egységeket. A tároló kiépítésénél ügyelni kell, hogy ezek a zónák minél kevésbé sérüljenek, majd a végleges bezárásánál, a visszatöltésnél fokozottan figyelni kell ezeknek a zónáknak a leszigetelésére. Mivel a torlasztó zónák a kutatási terület déli részén gyakoribbak, a vízkorok itt idősebbek. Radio-karbon módszerrel néhány 10 000 éves vizeket lehetett kimutatni, ami szintén a felszíni vizek nagyon lassú bejutását, ill. az bizonyítja, hogy az esetleges radioaktív szennyezést szállító mélységi vizek nagyrészt több ezer vagy több tízezer év alatt érnek a felszín közelébe és a 20-30 éves felezési idejű radioelemek már a forrás (a tároló) közeléből sem jutnak ki, s szinte helyben elbomlanak. (Horváth I. 446 p.)

1. ábra: A felszín alatti telephely hidrogeológiai szelvénye a torlasztó zónákkal és vízmélységekkel (Készítette: Tungli Gyula /Bátatom Kft/ 2007) _________- torlasztó zónák

31

4.5. Meteorológia A Bátaapáti térségében létesülő radioaktív hulladékok végleges tárolójánál mind környezeti, mind műszaki biztonsági szempontok miatt fontos a térség meteorológiai jellemzőinek megismerése. A hőmérséklet és csapadék alakulása a hulladékszállítás ütemezését befolyásolhatja, így elkerülhetőek az időjárásból adódó közlekedési balesetek. A felszíni telephely vízelvezetésének tervezésénél figyelembe kellett venni a környék csapadék-viszonyait, ezzel is csökkentve a vízbeszivárgás veszélyét. 4.5.1. Hőmérséklet Bátaapáti hőmérséklet-járása a mérsékelt éghajlatnak megfelelően, szabályszerű változást mutat. Rendellenességek azonban gyakoriak. A térség legmelegebb hónapja a július (középhőmérséklete: 21,1°C), a leghidegebb hónap január (középhőmérséklete: -1,2°C). Bátaapáti évi középhőmérséklete 9,6°C, az abszolút maximumok és minimumok közötti ingás 62,3°C. A fagymentes időszak április 10– 12. körül kezdődik, és 201–204 nap után október 30. körül ér véget. (RKHT 4-350) 4.5.2. Csapadék A térségre jellemző évi átlagos csapadékösszeg 666 mm. Ez beilleszkedik a Geresdi-dombság átlagába (660-700 mm), de a térségben 24 óra alatt lehullott csapadékmaximumot éppen Bátaapátiban jegyezték fel, 93 mm-t. Bátaapáti térségében a csapadék időbeli eloszlásának jellemzője, hogy júniusban és augusztusban hullik a legtöbb csapadék, a legszárazabb hónap pedig a február. (RKHT 4-358) A nyári csapadék inkább intenzív, rövid ideig tartó kiadós záporokból, zivatarokból származik. Az őszi hónapokra inkább tartós, csendes esős idő jellemző.

A

domborzat

változatossága

következtében

a

csapadék

időbeli

eloszlása

egyenlőtlen, főként a nyári félévben igen gyakoriak a csapadékmentes, száraz időszakok. Rövid vagy hosszú száraz időszakok és különböző, esetenként nagy 32

mennyiségű csapadék-hullások váltják egymást, gyakran szeszélyes területi eloszlásban. Bátaapáti térségében évente átlagosan 32 zivatar jelenik meg, ami jelentősen meghaladja az országos átlagot (20–25 zivataros nap) sőt egyes években még 20– 25%-os többlet is előfordul. A zivataros idény áprilistól októberig tart, a főidény pedig a május–júliusi időszak. (RKHT 4-359) 4.5.3. Szél A szennyezőanyagok elszállítódását elsősorban az uralkodó szélirány befolyásolja, hiszen megszabja a szennyező anyagok terjedésének irányát. Ugyanakkor a szélsebesség nagyságától is függ, hogy a kibocsátott szennyezőanyagok a forrástól mekkora távolságra jutnak el. Bátaapáti térsége a viszonylag erős légáramlású éghajlati körzetek közé tartozik. Az országos viszonylatban legszelesebb időszak a tavasz eleje. A nyári hónapok között június a legszelesebb. A közepes szélsebesség évi menete szerint decembertől márciusig általában erősebbek, augusztustól októberig gyengébbek a légáramlások. A legszelesebb hónap az április, legcsendesebb a szeptember. A szélcsend leggyakrabban szeptemberben, majd januárban és decemberben jellemzőbb. A térségben évente átlagosan 169 szeles és 53 viharos nap van. Mind a szeles, mind a viharos napoknak legnagyobb gyakoriságát áprilisban, a legkisebbet az őszi hónapokban találjuk. A 20 m/s-ot túllépő szélvihar évente legfeljebb 11 napon fordul elő, elsősorban februárban és márciusban. A térségben viszonylag ritka a gyenge (amikor a legerősebb széllökés sem haladja meg a 4 m/s-ot) légáramlás, Bátaapáti térségében, a kismedencékben a szélirány-gyakoriság gyenge szeleknél a változatos domborzat befolyása alatt áll, erősebb szelek főleg észak, északnyugat felől fújnak. (RKHT 4-372)

33

5. Jogszabályok Dolgozatomnak nem témája a jogszabályi háttér bemutatása és elemzése, inkább néhány érdekességre és ellentmondásra szeretném felhívni a figyelmet. Az I. számú mellékletben felsorolt jogszabály-gyűjtemény áttekintéséből kiderül, hogy mennyire összetett, bonyolult, egymással kölcsönhatásban lévő rendelkezéseknek kell

megfelelnie

a

hulladéktároló

tervezőinek

és

kivitelezőinek.

A

hazai

szabályozásnak a nemzetközi irányelveket is követnie kell. A hulladékkezelés egészére

vonatkozó

Atomenergia

egységes

Ügynökség

nemzetközi

gondozásában

ajánlásrendszer

készült

el.

Az

a

Nemzetközi

alapelveket

és

követelményeket Magyarországon is érvényesíteni lehet. Csatlakozásunk után az Európai Unió irányelveit és szabványait is szükséges alkalmazni. A Magyarországon keletkezett kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékokat az ország határain belül kell elhelyezni. Erre vállalt kötelezettséget az ország, amikor a Magyar Országgyűlés az elsők között ratifikálta a radioaktív hulladékok biztonságos kezeléséről a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség égisze alatt kidolgozott nemzetközi egyezményt. Az Országgyűlés az egyezményt a 2001. évi LXXVI. törvénnyel hirdette ki. A csatlakozási tárgyalások során a Magyar Kormány az Európai Unió kérdőíveinek kitöltésekor vállalta a kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékok végleges elhelyezésének megoldását. Az Európai Unió ajánlása szerint a tagországoknak az ilyen típusú hulladék elhelyezését legkésőbb 2013-ig kell megoldaniuk. A

radioaktív hulladékok

elhelyezésére

szolgáló

létesítmények

telepítéséhez

szükséges geológiai és bányászati követelményeket a 62/1997. (XI. 26.) IKIM rendelet határozza meg. A rendelet megalkotását egy sor egyéb jogszabállyal együtt az Atomtörvény írja elő. Már a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség WATRP-vizsgálatának is fontos megállapítása volt, hogy a rendeletben tükröződő magyar engedélyezési előírások – különösen a geológiai követelmények – a nemzetközi követelményekkel és irányelvekkel való összehasonlításban nagyon előíró jellegűek. E téren a rendelet 34

rugalmasabbá tételét javasolták, hangsúlyozva, hogy a teljes rendszer biztonságát a mérnöki és természetes gátak együttesére alapozva kell elérni. A rendelet általános és különleges földtani alkalmassági követelményeket ír elő. A földtani alkalmasság fogalma lehetővé teszi, hogy a radioaktív hulladékok elhelyezésével kapcsolatos földtani kutatást és annak eredményeit a Magyar Geológiai Szolgálat hatóságként, és nem tisztán szakmai, hanem valamilyen, közvetlenül a radioaktív hulladékok elhelyezését érintő szempontból bírálja el. (Balla Z. 496. p. /3/) A radioaktív hulladékok elhelyezésének nemzetközi gyakorlata nem ismeri a földtani alkalmasság fogalmát. Egységes alkalmasságot ismer, amelyet a biztonsági értékelés határoz meg. (Balla Z. 496. p. /3/) A jogszabályi definíció szerint a földtani alkalmasság „a létesítmény biztonsági követelményei szempontjából meghatározó földtani adottságok kedvező minősítése‖ (2. § c. pont), a földtani adottságok pedig „a földtani környezet ásvány-kőzettani, geokémiai, geomechanikai, geofizikai, tektonikai, rétegtani, hidrogeológiai, radiometriai, fejlődéstörténeti jellemzői, melyek meghatározóak a tervezett létesítmény és a tevékenység szempontjából”. (2. § b. pont) A rendelethez legszorosabban kapcsolódó jogszabály, amely a radioaktív hulladékok tárolásával és a tárolás biztonsági kérdéseivel foglalkozik, azonban csak 2003-ban jelent meg (47/2003. (VIII. 8.) ESzCsM rendelet). Ez az időbeli különbség eredményezte, hogy a geológusoknak kellett véleményezni a földtani környezet és tároló kölcsönhatását, akkor, amikor utóbbiról még alig volt információ és annak ellenére, hogy ez nem tartozik a feladataik közé, mert ezzel a biztonsági értékelésnek és nem a földtani kutatásnak kellene foglalkoznia. A nagy aktivitású hulladéktároló tervezésénél ezeket az anomáliákat már érdemes lenne kiküszöbölni. Az IKIM rendelet előírja a kőzettani homogenitást (11. § (5) a) pontja), de tartalmára nincs semmiféle definíció. Nem pontosítja, hogy milyen adottságok milyen mértékű homogenitását kívánja meg. Az előírásban az a furcsa, hogy a természetben abszolút homogén kőzet nem létezik. A kőzetek döntő többsége különböző összetételű ásványokból áll, vagyis eleve inhomogén, maga a kőzettömeg is tele van 35

résekkel és törésekkel, amik jelenléte természetes tulajdonsága a kőzetnek, tehát ebből a szempontból sem homogén. A homogenitás követelménye a nemzetközi és hazai gyakorlatban a kőzettani összetételre vonatkozik. (Balla Z. 497. p. /3/) A rendelet az általános földtani követelmények között írja elő, hogy a telephely nem jelölhető ki olyan törésszakaszon, ahol az utolsó százezer évben felszíni elmozdulás volt. Azt is megfogalmazza, hogy „a földtani gátnak a műszaki védelem meghibásodása vagy megsemmisülése esetén a radioaktív izotópok kiszabadulását és terjedését gátló vagy megakadályozó visszatartó képessége” legyen. Véleményem szerint a műszaki és természetes, földtani gátnak együtt kell a védelmet biztosítania. A két védelmi rendszer

nem

működhet

egymástól

függetlenül.

A

műszaki

védelem

megsemmisülését okozó folyamatok a földtani gátat is károsítani fogják. A rendelet előírja, hogy a telephely hidrogeológiai rendszerének biztosítania kell a radioaktív

izotópok

hosszút

ideig

késleltetett

felszínre

jutását,

illetve

koncentrációjának sugárterhelési szempontból elfogadható hígulását (11. § (5) c) pont). A különleges földtani alkalmassági követelmények pontos határértékeket is előírnak pl. a földrengésveszély meghatározásában és a talajvíz elhelyezkedésében. Meghatározzák a részletes földtani alkalmasságot (nem lehet kasztosodott kőzet, nem lehetnek vetők, aktív törésvonalak, földalatti üregek). A hidrogeológiai alkalmasság feltétele, hogy leszálló vízáramlások jellemezzék a telephelyet. A jogszabályokat áttekintve megállapítható, hogy a hazai szabályozásban az egyes területek összehangolásában hiányok jellemzőek, a rendeletek időben elcsúszva és egymást nem kiegészítve jelennek meg. Bár az atomtörvény felhatalmazza az egyes minisztériumokat a rendeletek megalkotására, de az nehezen érthető, hogy hulladéktárolással miért foglalkozik az Egészségügyi Minisztérium. Sok félreértést és jogharmonizációs problémát el lehetne kerülni, ha egy minisztérium felügyelete alá tartozna az egész radioaktív hulladék-tárolás kérdésköre.

36

6. Ellenvélemények Szakmai körökben teljes az egyetértés, hogy a kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékok biztonságos elhelyezése műszaki és tudományos szempontból a tökéletesen megoldott feladatok közé tartozik. Ma már a világban nemcsak számos üzemelő, hanem megtelt, lezárt tároló is létezik. A hazai szakmai körökben nem a hulladék elhelyezésére irányuló Nemzeti Projektet, hanem a végrehajtást, a kutatási eredmények végkövetkeztetéseit és a lakossági tájékoztatás elégtelen módját bírálták, kifogásolták az ellenzők. Az Országos Atomenergia Hivatal által kért NAÜ-vizsgálat részben a hazai kritikusok megnyugtatására történt, de a vizsgálat lefolytatásakor (1999-ben) még nem állt rendelkezésre minden adat, aminek a segítségével az Ügynökség teljes körű véleményt mondhatott volna, ezért a vizsgálat nem a helyszínt minősítette, hanem a kiválasztási folyamat észszerűségét állapította meg. A tároló megépítésének lehetőségeiről, a kivitelezésről és a helyszínről azonban nem bontakozhatott ki széleskörű szakmai vita, nem voltak „véget nem érő‖ konferenciák, amik mindenki számára megnyugtató módon feltárták és rendezték volna a nézetkülönbségeket, illetve alternatívákat nyújtottak volna. Ezt a Projekt kivitelezői nem tartották szükségesnek – a nemzetközi bizottság vizsgálatára hivatkozva - az ellentábor pedig kilátástalannak ítélte meg a küzdelmet és úgy érezte, hogy olyan erő nehezedik rájuk a másik oldal részéről, amivel szembe menni nem tudnak, ezért elhallgattak. (Horváth Ferenc egyetemi tanár, ELTE TTK véleménye) A megvalósítás ellen konkrét, jogi lépéseket csak az Energia Klub tett. Az Energia Klub a kezdetektől fogva figyelemmel kísérte a Bátaapátiban folytatott kutatásokat. A felszíni kutatási szakaszt követően a kutatásban részt vevőkével ellentétes vélemények kommunikációjában segédkeztek. De a legkomolyabb problémának

a

lakosság

meggyőzésének

módját

tartották.

(/www.energiaklub.hu/hu/antinuklearis/alapinfo/hulladekok/) Véleményük szerint a hivatalosan tájékoztatásra adott százmilliók jelentős részének infrastrukturális és egyéb célokra való elköltése nem etikus és jogszabályellenes. Ezt 37

az utóbbi véleményt erősítette az Állami Számvevőszék két jelentésében (2001, 2005) megfogalmazott kritika, mely aggályosnak tartotta az eljárást. Ezt a problémát végül az Országgyűlés az atomenergiáról szóló törvény 2005. évi módosításával legalizálta. A Közép-Dunántúli Természetvédelmi és Környezetvédelmi Felügyelőség által (első fokon) megadott környezetvédelmi engedély ellen fellebbeztek. Véleményük szerint a részletes környezeti hatástanulmány (RKHT) alapján környezetvédelmi engedélyt nem lehetett volna kiadni. A fellebbezésben formai és tartalmi kifogásokat egyaránt megfogalmaztak. A legfontosabb formai kifogásuk az volt, hogy a felszíni telephelyet már 2008-ban ideiglenes tárolóként üzembe akarják helyezni. Az ide érkező hulladékot pedig (3000 hordó) ismeretlen ideig itt akarják tárolni (betonkonténerekben). A végleges felszín alatti tároló üzembe helyezésének céldátuma 2010. (Környezetvédelmi engedély 2007) Ez azért fontos, mert az átmeneti tároláshoz külön környezeti hatásvizsgálat lefolytatását kellene megtenni. Véleményük szerint, az átmeneti tárolásról úgy döntöttek, hogy a felszín alatti telephely alkalmasságáról nem lehet teljes bizonyossággal meggyőződni, további kutatásokra lenne szükség, az RKHT elkészítése korai volt. /Energia Klub észrevételei, 2007/ Megjegyzem:

A

környezeti

hatástanulmányban

és

a

hozzákapcsolódó

dokumentumokban nincs az ideiglenes felszíni tárolás technológiája részletezve, erről az érintett lakosság sem lett tájékoztatva. Az is érdekes, hogy a geológiai és hidrológiai alkalmasság bizonyítása csupán 50 oldal a hatástanulmányban ábrákkal, térképekkel együtt, kevesebb, mint a monitoring-vizsgálatok módszertana és leírása. A hatástanulmány részletesen foglalkozik az eredeti környezeti állapot és a részletes felszín alatti kutatási fázis (lejtősaknák építése) alatt bekövetkező változások összehasonlításával, ezekből igyekszik a tároló működésével kapcsolatos hatásokat leírni. A kivitelezési fázisban olyan nagyok a változások, hogy azok alapján az üzemelés és az esetleges bővítés alatt bekövetkező hatások eltörpülnek, tehát – véleményem szerint – a kutatás-építés folyamata okozza a legnagyobb és nem pozitív változásokat.

38

Az Energia Klub észrevételeiben kifogásolja, hogy a szeizmológiai, hidrogeológiai változások nincsenek részletesen tárgyalva, holott egyes szakvélemények szerint a terület földrengés tekintetében aktív zóna. Kifogásolják a klímaváltozás hatásainak hiányát (pl. hogyan változhatnak a hidrogeológiai viszonyok), bár ezt előrelátni nagy bátorság lenne. /Energia Klub észrevételei, 2007/ A környezetvédelmi egyesület hiányolja a haváriák (balesetek) részletes vizsgálatát, a különböző típusú balesetek esetén bekövetkező folyamatokat, a kárelhárítás menetét. Szerintem ezek pótlása a tároló üzemeltetésével megtörténhet, részletesen lehet szabályozni, csakúgy, mint a hulladékszállítmányok feldolgozásának pontos menetrendjét, időigényét, aminek hiányát az egyesület szintén kifogásolja. A geológusi ellentáborból egy markáns véleményt emelek ki. Horváth Ferenc professzor úr 1997-1999 között részt vett azokban a szakértői bizottságokban, amelyek a kutatás második szakaszában – a telephely-kiválasztás fázisában elért eredményeket elemezte. Szerinte nagy rizikót jelent az egész gránit test repedezettsége és a különböző vetők által létrehozott széles nyírási zónák jelenléte. Ezek a zónák kritikus mértékben lecsökkentik a gránit mechanikai szilárdságát és hidraulikus vezetőképességét, ami az egész tárolás folyamatát veszélyezteti. Horváth professzor évtizedek óta kutatja a Kárpát-medence tektonikáját. A megszerzett kutatási eredmények alapján arra a következtetésre jutott, hogy a Mórágyi Gránit Formációt határoló Mecsekalja öv/zóna egy olyan töréses rendszer része, amely mentén a földrengés-veszély jóval nagyobb. 1999 májusában írt szakvéleményében és az Országgyűlés Környezetvédelmi Bizottságának 1999. május 19.-i ülésén azt hangsúlyozta, hogy a bátaapáti kutatások hiányosak, az eredményei ellentmondásosak, ezért nem deklarálható a telephely alkalmassága. Szerinte alternatív telephely kutatásába kell fogni, hogy legyen választási lehetőség Bátaapáti mellett, ha az véglegesen alkalmatlannak bizonyul. Alternatívaként Püspökszilágy környezetében található felszín közeli agyagkőzetet javasolt. Szakvéleményében arra hívta fel a figyelmet, hogy a kutatás eredményei hol ütköznek a kutatás és tárolás alapelveit szabályozó 62/1997. (XI. 26.) IKIM rendelettel. (Szakvélemény, Környezetvédelmi Bizottság jegyzőkönyve/

39

A jogszabályok problémájáról az előző fejezetben már szóltam, itt csak azt ismételném meg, hogy a rendeletek rugalmatlansága, a fogalmak értelmezési problémája sok félreértésre adott okot, például a kőzettest homogenitása és a földtani gát értelmezése. Nem gondolom, hogy a 62/1997. (XI. 26.) IKIM rendelet szószerinti betartása megvalósítható lenne hazánk területén a viszonylag kis terület és a csekély geológiai különbségek miatt. A földtani gátnak a technológiai, mechanikai gátakkal kiegészítve kell ellátnia feladatát. Szakdolgozatomnak nem feladata a hozzáértő szakértői vélemények bírálata, de azt szeretném megjegyezni, hogy már maguk a kutatófúrások is károsítják a kőzettesteket, így azok veszítenek esetleges kedvező adottságaikból, tehát tökéletes eljárás nem lehetséges. 1998/99-ben lefolytatott szakértői viták egyik eleme az alkalmasság kérdése volt. Az 1998-ban készített – kutatási szakaszt lezáró – MÁFI Zárójelentés szerint „a kijelölt telephely alkalmasnak

látszik

kis

és

közepes

radioaktivitású

erőművi

hulladékok végleges elhelyezésére”. A kutatásokat véleményező Szakértői Bizottság óvatosabban fogalmazott: „… az értékelés során nem merült fel olyan körülmény, amely a telephely alkalmatlanságát bizonyítaná”. /Idézi Horváth F.: Szakvélemény/ A Zárójelentés alkalmasnak tartja, az utóbbi vélemény nem tartja alkalmatlannak a telephelyet. Horváth Ferenc és más ellenzők is a két megfogalmazás közötti ellentétet emelték ki, arra hivatkozva, hogy a „nem alkalmatlan‖ megjelölés nem jelenti automatikusan, hogy a telephely alkalmas, inkább bizonytalanságot fejez ki. Szerintem nyelvészeti feladat ennek tisztázása. A viták tanulsága, hogy a földtani kérdések megítélésében mindig jelentősek a szakértők, kutatók véleményeltérése, ami a földkéreg heterogén felépítéséből, a kutatások által kapott képek modellszerű ábrázolásából származik. A viták eldöntése vagy a többségi vélemény elfogadásával vagy külföldi szakértők bevonásával történhet. A telephely kiválasztása és megvalósítása azonban a politikusok döntésén alapul. A bátaapáti megvalósítás legerősebb motiválója a biztonság kérdése volt, a felszín alatt 300 méterrel elhelyezett sugárzó anyagok tárolásánál nagyobb a lakosság biztonságérzete, mintha a felszín közelében, ill. a felszínen valósulna meg egy tároló. Ráadásul a beszállított hulladékok radioaktivitásának felezési ideje maximálisan 30 év, így kb. 100 év elteltével a tároló háttérsugárzása eléri a környezete természetes háttérsugárzását. Így az ellenvéleményeket megfogalmazó 40

szakemberek

és

környezetvédők

aggodalma

a

600

év alatt

bekövetkező

változásokért túlzásnak tűnik. 2008 első hónapjaiban borzolta a politikai és szakmai közéletet egy politikusi vélemény, amely a lejtősaknákban felhalmozott vízre, a vízbetörésre hívja fel a figyelmet. A véleménnyel azért érdemes néhány szóban foglalkozni, mert az ilyen típusú, minden szakmaiságot nélkülöző pánikkeltés sokat árthat a tároló építésének és az ezzel foglalkozó geológusszakmának. A kőzetek repedéseiből, pólusaiból folyamatos a vízszivárgás, mert a tároló tervezett mélysége felszín alatt, 200 m-rel a talajvízszint alatt van. Ezért a szakemberek a fúrási adatok és modellszámítások alapján meghatározták a kutatóvágatokba várható vízbeáramlás mértékét. A vízbelépés intenzitása a fő vízvezető zónák előzetes elcementezésével azonban jelentősen mérsékelhető. A kivitelezési engedélyek szerint a vízbeáramlás mértékét 100 m-enként 10 liter/perc alatt kell tartani. Ennek érdekében a fő vízvezető zónákat injektáló anyaggal elcementezik. Erre eddig a vágatok teljes hosszának 15%-án volt szükség. A beszivárgó vizeket ún. zsompokban gyűjtik össze, ahol ülepítik és tisztítják, majd szivattyúkkal emelik a felszínre. A tárolókamrák kialakításánál 100 m-enként legfeljebb 5 liter/perces vízbeáramlás engedélyezett, amit a kamrák helyének megfelelő kiválasztásával, a vízvezető zónák injektálásával megoldható. (Balla Z. 467 p. /2/)

41

7. A tároló-komplexum működése Szakdolgozatomnak nem célja bemutatni a tároló kivitelezését és a komplexum működését, de a geológiai környezet bemutatása és a felszíni telephely környezetés tájformáló, átalakító szerepének megértése miatt az alapok bemutatására szükség van. 7.1. A koncepció Az elsődleges tárolási cél a Paksi Atomerőmű 30 éves normál üzemmenete során keletkező, kondicionált (tömörített) és hordózott állapotban mintegy 20 750 m 3 térfogatú, a bátaapáti felszíni üzemterületen konténeresített kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékának végleges elhelyezése. A megvalósítás feladata a későbbi bővítés lehetősége is, gondoskodva az esetleges élettartam-hosszabbításból és az atomerőmű majdani leszereléséből származó kis és közepes aktivitású hulladékok elhelyezéséről. (RKHT 2-1) Fontos feladat annak figyelembevétele, hogy a különböző típusú és aktivitású hulladékokat egységenként (kamránként, kamramezőnként) kell elhelyezni. A tároló építését több fázisban, ütemezetten valósítják meg. Az első fázisban 6 kamra megépítésére kerül sor (eredetileg 4 kamrát terveztek, de a legfrissebb szabályozás szerint töltés alatt lévő, üzemelő tárolókamra mellett nem lehet kőzetkitermelést folytatni), majd ezekben megindul a radioaktív hulladékok betárolása. Az ezt követő időszakban a betárolás és a további kamrák építése párhuzamosan fog folyni. Ennek megfelelően a felszín alatti létesítményeket egy ellenőrzött (tárolási) és egy felügyelt (építési) zónára osztják fel.(3. ábra) 7.2. Kivitelezés A felszín alatti létesítmény kialakítására és üzemeltetésére (beleértve a radioaktív hulladékok leszállítását is) ún. főfeltáró vágatrendszer (két párhuzamos lejtősakna) szolgál. A két lejtősakna kialakítását 2005 februárjában kezdték meg és 2008 április végén fejezték be, a lejtősaknák talpdőlési értéke átlagosan 10%. Ez alól csak az első 30 illetve 60 m hossz a kivétel, ahol a felszíni elárasztás-veszély elkerülése 42

érdekében a lejtősaknákat 10%-os emelkedéssel hajtották ki. (RKHT 2-4) A nyugati lejtősakna (Mária lejtősakna) 1772 m hosszú, a felügyelt zónához fog tartozni. Ezen keresztül történik majd a tároló aknák kialakítása és a második kamramező megépítése. A keleti (Eszter lejtősakna) 1723 m hosszú és az ellenőrzött zónához fog tartozni, azaz, ezen keresztül történik majd a tároló kiszolgálása és a hulladék leszállítása. A lejtősaknák nyitópontjai 159 m-en, a talppontjai a Balti-tenger szintjén (0mBf) vannak. A vágattengelyek távolsága a nyitópontoknál 103,6 m. Ez a távolság a K-i kutatóvágat 130. fm-e után csökken le 32,2 m-re, amely távolság a lejtősaknák talppontjáig megmarad. A két lejtősakna a szállítási és légvezetési szempontoknak megfelelően átlagosan 250 m-enként összekötő vágatokkal kapcsolódik egymáshoz. A lejtősaknák elkészítése után kezdődik az alapvágatok készítése, melyek célja a tároló helyének végleges meghatározása. (RKHT 2-4) A lejtősaknát, a kutató kamrákat és az alapvágatokat 21 m 2 szabad szelvénnyel hajtják ki. Felmerül a kérdés, hogy ha eredetileg a lejtősaknák kutató vágatok, akkor miért

kell

ilyen

nagy

szelvényben

kialakítani

őket,

amikor

a

bányászati

technológiákban 12 m2 a kutatóvágatok nagysága. Ennek oka a költségmegtakarítás, ill. az a kutatói magabiztosság, hogy a terület földtanilag biztos alkalmas, ezért célszerűbb a végleges méreteket kivitelezni, mert a bővítés jóval drágább lenne. Ebből a felfogásból az is következik, hogy a tároló elhelyezése csak itt történhet, erre utalnak a felszíni kiszolgáló létesítmények gyors felépítései is.

43

7.3. A létesítmény felszíni objektumai és működési modellje A felszíni telephelynek 4 nagy épülete van: a központi épület, a betonkonténer előregyártó üzem, a technológiai épület és a látogató központ. Ezekből az első hármat rohamtempóban építették fel, hiszen az eredeti tervek szerint 2008 augusztusában fogadja a telephely az első hulladékszállítmányt, mert a paksi tároló megtelt. (Valójában 2008 október 6-án adták át a felszíni létesítményeket.) A központi épületben van a főbejárati beléptető porta, valamint a kiszolgáló helyiségcsoportok (villamos kapcsoló helyiség, kazán, műhelyek, garázs, inaktív labor, irodák, vezénylő, stb.) is. (RKHT 2-54) A betonkonténer előregyártó üzemben fognak készülni azok a vasbeton konténerek, melyekben a radioaktív hulladékokat tartalmazó hordókat helyezik el. A technológiai épület a telephely déli részén helyezkedik el, legközelebb a felszín alatti tároló bejáratához. A hulladék beszállítása az atomerőműből 200, illetve 400 les hordókban történik. Az épület a sugárellenőrző zónába tartozik ezért a zóna határán sugárvédelmi beléptető rendszert építenek ki. (RKHT 2-55) Itt, a technológiai épületben alakították ki az ideiglenes tárolóteret, melyben a 200 les hordókat négyesével 1300x1300 mm alapterületű, 1000 mm magas hord keretben, egymásra rakva tárolják majd, 4 hordó magasságig. Ugyanebben az épületben történik majd a beérkező vasbeton konténerek tárolása, hordókkal való megrakása és betonnal való térkitöltése. A látogató központ célja a tároló és környékének megismertetése, a technológia elfogadtatása. Ezért helyének megtervezésénél figyelembe vették a tájba való illeszkedést és a rálátást az üzemi területre, a környező területekre. Az épület Bátaapáti település határában, a Rác-hegy Nagymórágyi-völgy felőli oldalában épül majd egy későbbi fázisban 183 m tengerszint feletti magasságban. A hosszú távú tervek szerint ez lesz az egyetlen épület, melyet messziről is lehet majd látni. (RKHT 2-57)

44

Az épületek elrendezésének látványtervét az alábbi 2. ábra mutatja.

Technológiai épület

Betonüzem

Központi épület

2. ábra: Épületek elrendezésének látványterve (RKHT 2-53)

7.4. Technológia lényege A tervek szerint a tárolási technológia méretezése igazodni fog a Pakson egy év alatt keletkezett hulladék mennyiségéhez, ami kb. 100 m3 tömörített és tömörítetlen szilárd hulladék (kb. 500 db 200 l-es hordó), 250 m3 folyékony hulladék – bepárlási maradék (kb. 1300 db 400 l-es hordó) és 2,5m3 kimerült ioncserélő gyanta (kb. 40 db 200 l-es hordó). A beérkezett, vonalkóddal ellátott, minősített, dokumentált hordók a technológiai épület ideiglenes hulladéktároló részébe kerülnek, itt az állandósult üzemhez 3-4 havi mennyiségű beérkező hordómennyiség elhelyezéséhez kell helyet biztosítani (kb. 600 hordó). A hordók tárolása acél hord keretben rögzített 4 db-os egységekben történik, egy szinten. A hordókat daru segítségével behelyezik az üres vasbeton konténerbe. Ezután a konténert térkitöltő anyagokkal feltöltik és lezárják. Minden konténert azonosítóval látnak, ezután speciális targoncával a felszín alatti tárolótérbe szállítják. (RKHT 2-62)

45

A konténeres megoldás következménye, hogy a nettó hulladékmennyiség 3,5szeresére fog növekedni. A tervezésnél figyelembe vett kb. 20 000 m3 hulladék tehát mintegy 70 000 m3-re növekszik meg. Ez azt jelenti, hogy elrendezéstől függően 13, de inkább 17 kamrára lesz szükség. Azt is figyelembe kell venni, hogy egy-egy kamrába csak egyféle hulladékot lehet csak tenni. Így várhatóan előfordulhat, hogy nem lehet minden hulladéktípusból teljesen megtölteni a tárolókamrákat. Ezért a kamrák száma tovább növekedhet. Az atomerőmű leszerelésekor keletkező kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékok

tárolására

szükség

lesz

egy

második

kamramezőre,

melynek

elhelyezkedési koncepcióját a további felszín alatti kutatások fogják pontosítani. A hulladékszállítás Ny-i lejtősaknán keresztül fog történni, míg a K-i lejtősakna a tárolási tevékenységgel párhuzamosan haladó építést fogja kiszolgálni. A konténerek az

alapvágatból

nyíló

kamramező

tárolókamráiban

lesznek

elhelyezve.

A

tárolókamrák teljes hossza 21 m2-es szelvényben 110 m lesz, melyekben a konténereket

3

vagy

4

sorban

fogják

elhelyezni

kamránként

egyfajta

hulladéktípussal. (RKHT 2-62)

46

3. ábra Tároló létesítmények elrendezési vázlata (forrás RKHT 2-2)

47

8. A táj jellemzése és változásai A felszíni telephely a Nagymórágyi-völgyben épül ki, mely Bátaapáti és Mórágy községek között DK-DNy irányban húzódik, mintegy 1,5 km hosszan. A völgy bejárata Bátaapáti községtől 600 m-re DK-re található, a község külterületi részén. (4. kép) A völgytalp szélessége a völgykapunál kb. 50 m. A völgyfő felé haladva katlanszerűen mintegy 70-100 m-re tágul, majd a völgyszakasz felső végén kb. 30 m-re szűkül. A völgy nyugati oldalában, a mállott gránit alsó vonalában indul a két lejtősakna.

4. A Nagymórágyi-völgy bejárata 8.1. Beavatkozás előtt A Nagymórágyi-völgy a felszín alatti kutatások megkezdése előtt a természetszerű táj és a rurális (vidéki) táj közötti átmenetet tükrözte, mert egyszerre volt jelen a természetes tájfejlődés és a vidéki tájra jellemző gazdálkodás. A völgy északi kijárata felé lejt, vizeit egy kis patak gyűjti össze, amely a Hutai-patakba torkollik. A völgyet magas, meredek falak határolják, a völgy vége szurdokszerűen elkeskenyedik. A völgybe

érkező

vizek

szurdokszerű

vízmosásokat

alakítottak.

A

meredek

domboldalak felett mezőgazdasági művelés alatt álló kis fennsíkok rendszere alakult

48

ki. A domboldalakat 30-40 m vastagságban lösz borítja, mely alól csak a szurdokoldalakban bukkan elő a mállott gránit. (RKHT 4-525) A völgy talpa eredeti állapotában nagyrészt nedves-tocsogós magas sásos rét volt, melyet régi, már elhagyott gyümölcsfák tarkítottak, mutatva az egykori művelési ágat. (RKHT 5-61) A magas sásos mocsárréten a nedvesebb időszakokban áll a víz, ami kedvező körülményeket teremt ennek a magas termetű, dús és nagy levélzetű, évelő lágyszárúakból álló társulásnak. A völgy alján jellemző finom homokos-kavicsos üledéken tud kialakulni. Mocsári és lápréti növények gyakoriak benne. Többek között a sövényszulák (Calystegia sepium), a posvány sás (Carex acutiformis), a réti sás (Carex distans), a karcsú sás (Carex gracilis), a borzas sás (Carex hirta), a parti sás (Carex riparia). (RKHT 4-200) (5. kép)

5. Magas sásos a Nagymórágyi-völgyben

6. Kaszáló rét (RKHT 4-200)

A Nagymórágyi-völgy látnivalója az Anyák-kútja, mely a völgy keleti domboldalában a völgyi patakot tápláló kis forrás. A nyugatra lévő domboldalon másodlagos kaszáló rét alakult ki, mely az erdő kivágásával és a terület rendszeres kaszálásával jött létre. (6. kép) A völgy elkeskenyedő végét szurdokerdő borítja, ami a Geresdi-dombság területén többfelé található értékes és változatos növényvilággal. Őserdő jellegű társulás 25 méter magas lombkoronaszinttel, sok bedőlt korhadó öreg fatörzzsel, a sziklás oldalakon mohákkal és páfrányokkal, völgyaljakban magaskórós növényzettel

49

rendelkezik. Az uralkodó fafajok között elsődleges a bükk (Fagus sylvatica), a gyertyán (Carpinus betulus), és az ezüsthárs (Tilia tomentosa). (RKHT 4-203) (7. kép)

7. Szurdokerdő (RKHT 4-201) Bátaapáti területének mintegy 79%-a áll természeti értékvédelem alatt, melyek részei a Natura 2000 európai ökológiai hálózatnak. A terület különleges értéke, hogy néhány

száz

találkozhatunk.

méteren A

belül,

különböző

jellegében kitettségű

és

hatásában

völgyoldalak

eltérő

eltérő

összképpel

vegetációja

és

hasznosítása a Nagymórágyi-völgyre is jellemző. A völgy felső részén, az északi oldalon bükkel elegyes gyertyános tölgyes, innen alig 100 m-re a déli oldalon legelő valamint egy gyümölcsös maradványai voltak. (RKHT 4-344) A völgy azonban nem természetvédelmi terület, a környezetvédelmi engedély is előírja, hogy a telephely kiépítése és működése nem érintheti a szomszédos védett területeket. 8.2. Beavatkozás után A táj átrendezése 2004-ben kezdődött erdőirtásokkal. A Nagymórágyi-völgy és a tervezett látogatóközpont közötti területen vágták ki a fákat, majd a felszíni létesítmények elhelyezése érdekében megtörtént a terület vízrendezése és feltöltése. Letermelték 20-40 cm vastagságban a humuszos feltalajt és a Hilda-völgy bejáratánál deponálták. A vízrendezését keretében kiváltották a völgy patakját 300 m hosszan és bevezették azt egy nagyméretű betoncsőbe. Feltöltötték a Nagymórágyivölgy déli harmadát az ideiglenes telephely felépítéséhez. A feltöltés területén a talajvizet drén-rendszer segítségével vezetik el.

50

Az építési munkálatok során a völgy keleti oldalán a domboldalakat levágták, hogy az utat el tudják vezetni. Ezeken a részeken, a teljes növényzet, valamint a talaj felső rétege eltűnt. Ezért felerősödött az erózió, amit féligáteresztő fóliák és jutaszövetek lefektetésével próbálnak megakadályozni. Füvesítéssel is többször próbálkoztak, de nem sok sikerrel, mert a mállott grániton a fű nem marad meg. Ezért itt 2008-ban új hálót terítettek le, hogy arra talajt telepítsenek.(8. kép) A keleti domboldal levágása során „áldozatul esett‖ az Anyák-kutya is. Ezt az út alatt átvezették és többszöri áttervezés után esztétikusan kiépítették. A völgy nyugati oldalában, a telephely széléig az építési terület teljes hosszában kivágták az erdőt. A domboldal fáit és a rönköket, valamint az aljnövényzetet is többé-kevésbé meghagyták. (RKHT 5-61)

8. A K-i oldal rézsűje (2005 óta nem nő itt a fű) A felszíni telephelyen megépültek az ideiglenes kiszolgáló létesítmények (őrzésvédelem, műhelyek, raktárak, tárgyaló és irodaépület, szociális helyiségek, stb.), valamint kiépültek a földalatti feltárás megindításához szükséges infrastrukturális ellátó rendszerek (elektromos energia-, ivó-, és technológiai víz, sűrített levegő, hírközlés, víztisztító létesítmény, robbantóanyag-raktár, stb.).

51

2005-ben a völgy középső és északi részét is feltöltötték a végleges telephely számára. A feltöltés mértéke átlagosan 3-4 m, amit a lejtésviszonyok is befolyásolnak. (Az eredetileg tervezett 1-1,5 m helyett). (9. kép)

9. A fű szintje az eredeti, természetes völgytalp A Nagymórágyi-völgyben az elfoglalt területek az ideiglenes és a végleges telephellyel együtt összesen 7 hektár kiterjedésűek. (RKHT 5-66) A 2008-as esztendő gyökeres változásokat hozott. Amikor 2007. december 12.-én a helyszínen jártam, nyoma sem volt annak, hogy készültek volna azokra a változásokra, amiket 2008 április végén tapasztaltam. 2008 februárjában megkezdődtek az ideiglenes telephely által elfoglalt 2 hektár terület szomszédságában a tárolót kiszolgáló végleges felszíni telephely kivitelezési munkálatai. A folyamat rendkívül gyors és jól szervezett, hiszen hatalmas apparátussal építették a három jelentősebb épületet (központi épület, betonüzem, technológiai épület).(10. kép) 52

10. A lázas építkezés (középen a technológiai épülettel) A munkálatok kezdetén lehordták a völgy középső szakaszának nyugati domboldalát (a kaszáló rét területén). A letarolt felszínen kisebb teraszokat képezték ki és vízelvezető betonárkokat építettek, hogy megakadályozzák az eróziót. A keleti oldallal szemben nagy különbség, hogy itt vastagabb a lösztakaró, ezért a füvesítés is jobban sikerült. A gyors építési tevékenység miatt jelentős a zaj –és a porszennyezés. A sietséget az indokolta, hogy 2008 augusztusára tervezték üzembe helyezni a telephelyet. (11. kép) Az építkezési munkálatok során a Nagymórágyi-völgy korábbi növénytakarója – a déli végének szurdokerdeje kivételével – megsemmisült. A magas sás társulás a vízrendezés és a völgy feltöltése miatt elpusztult, és erre a sorsra fog jutni a látogató központ felépítésekor a kaszáló rét is. Az itt élő állatok elmenekültek. A felszíni építési munkálatok befejezése után – a tervek szerint – a területet füvesítik és fatelepítéssel a tájba illesztik. A völgy bejáratát fasorokkal fogják eltakarni. Az egyetlen, messziről is látható építmény a látogató központ lesz. Ezek a tervek az emberi beavatkozás káros hatásait igyekeznek tompítani, az egész komplexum esztétikai megjelenése és környezetének rendbetétele is ezt hivatott szolgálni.

53

11. A Nagymórágyi-völgy Ny-i oldalán kialakított rézsű

Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy az emberi tevékenység a tároló egész élettartama alatt folyamatos lesz és egyes időszakokban (pl. lezárás) növekedni fog. Ezek a folyamatok időben annyira kitolódnak, hogy az általuk okozott változások nehezen kiszámíthatóak. Az alábbiakban azokat a változásokat vizsgálom meg, melyek megbízhatóan előrejelezhetők. 8.3. Mikroklíma-változás és depressziós hatás Mind a felszíni, mind a felszín alatti munkák befolyásolják az érintett terület vízrajzi viszonyait. A felszíni építési munkák (utak, rézsűk) és a tereprendezés átalakította az erózióbázist, a vízelvezető rendszer összegyűjti és a völgyi patak betonmedrébe vezeti a vizeket. Ide folyik ülepítés és tisztítás után a lejtősaknákból kitermelt víz is, amely elérheti a percenkénti 200-300 litert is, ez háromszorosa a patak korábbi vízhozamának. (RKHT 5-61) Ez a vízmennyiség a patak alsó, szabályozott medrében új ökoszisztémát eredményezett.

54

A felszín alatti vizek vízhozama a tároló környezetében érzékelhetően csökkent. Ezt elsősorban a vízfolyásokra telepített bukók és a kutatófurásokban mért adatok támasztják alá. A kialakult depressziós tér várhatóan módosítja a talajvíz-domborzatot. Ennek mértéke a vágat kezdeti szakasza és legmélyebben lévő üregek feletti területeken a legjelentősebb. A gerincek alatt húzódó vágat- és tároló-szakaszokon permanens állapotban a talajvízben várható depresszió mértéke meghaladhatja a 8-16 méteres értéket. A mélyebb üregek feletti depresszió kialakulása évtizedekig elhúzódó lassú folyamat. A tároló és a vágatok hatására a szomszédos hegyközi völgyek magasabb szakaszain várható a talajvíz vízhozamának kismértékű csökkenése. A Hutai-patak, a Cserdűlői-völgy és a Nagymórágyi-völgy területén a talajvízszinteknél várható depresszió kisebb lesz 0,25 méternél. De a hegyközi völgyek közül a Cserdűlői-völgy déli és kelet ágának felsőbb szakaszain akár 2-4 méteres talajvízszint-süllyedés is lehetséges, ami már jelentősen át fogja alakítani a völgy növényvilágát. (RKHT 5-71) A Nagymórágyi-völgy mikroklímájában a levegő páratartalmának csökkenése lesz a legfontosabb változás. Ennek oka a növényzet megváltozása és a terület feltöltése. A korábbi vizenyős térszín megszűnésével a párolgás lecsökkent, amit csak kis mértékben ellensúlyoz, hogy a vágatokból a szellőztetésen keresztül is eltávozik a víz egy része. A mikroklíma változását fogja eredményezni a völgy felszínének átalakulása miatt az albedo változása, az építmények pedig a szelek futását fogják akadályozni. 8.4. Levegő és porszennyezés Bátaapáti

az

ország

egyik

tiszta

levegőjű

régiójában

fekszik.

A

község

környezetében jelentős ipari szennyező forrás nincs. A községen átmenő forgalom nincs, a közlekedési eredetű szennyezettség a kutatási munkák megkezdése előtt kizárólag csak a helyi forgalomból adódott.

55

A levegő és porszennyezést a kutatási munkák 2001-2003. évi fázisa nem befolyásolta jelentősen, bár a gépkocsiforgalom jelentősen megnőtt, ez inkább a zajterhelésnél jelentkezett. Az építési munkák megkezdésével, 2004-től azonban érezhetően megnőtt a nitrogén-dioxid, szén-monoxid és az ülepedő por terhelés koncentrációja, ami az intenzív tereprendezés, bányászat, és a kapcsolódó nagyobb közúti forgalom szennyező hatását mutatja. A mért értékek ugyan csak a munkaterületen voltak határérték felett, de a lakókörnyezetben a porterhelés mértéke – főleg száraz időszakokban – érezhetően megnőtt. A következő években a szennyezések mértéke az egyre intenzívebb munkálatok miatt nem csökkent. A telephelyen folyó munkák (a robbantás, kőzetkitermelés, belső szállítás és ideiglenes deponálás) összesített hatásai tehát jelentősen emelték a porszennyezést mind a telephelyen, mind Bátaapáti völgybejárat közeli lakóterületén. A 2006-ban kezdődő kőzetszállítások pedig tovább fokozták és rendszeressé tették/teszik a határérték-túllépéseket. A porszennyezés fokozódásához hozzájárul a terület megbolygatása is. A nyitott, növényzettől mentes területekről a por folyamatos felverődése jelentkezik. A végleges telephely kiépítése, a terület rendezése, növényzettel való beültetése is komoly eredményt jelenthet majd néhány év múlva a porterelés tekintetében. Az üzemelés

időszakában

már

a

leginkább

porkeltő

munkafázisok,

mint

a

kőzetkitermelés, deponálás, szállítás megszűnik, tehát a levegőminőségi helyzet is kedvezőbbé válik. Addig azonban porfogók alkalmazásával, rendszeres locsolással csökkenteni kell a porszennyezést. A kőzetszállítások levegőszennyező hatásai Bátaapáti keleti végét érintik a legerősebben. A szállítások 5603-as (Bonyhádot Bátaszékkel összekötő) utat és az útmenti településeket (Bonyhád-Börzsöny, Mőcsény, Palatinca, Kismórágy), valamint Bátaapáti 56103-as bekötőútjának a nagymórágyi-völgyi bejáratig terjedő szakaszát terhelik. A 40 tonnás teherautók 5 percenként követik egymást. Ez jelentős zaj –és rezgésterhelést is eredményez. A lakosság által bejelentett kárigény több 10 millió forint.

56

Már 2006-ban felismerték, hogy a Bátaapátit terhelő szennyezést jelentősen lehetne csökkenteni egy elkerülő úttal, ami Bátaapáti külterületén az 56103-as utat és a felszíni telephelyet kötné össze. A kivitelezést már 2007. évre tervezték, de 2008 áprilisáig csak kisebb földmunkákat végeztek (12. kép), majd nyáron két hónap alatt elkészítették a 600 m hosszú bekötőutat.

12. A tervezett mentesítő/bekötőút helye 8.5. Bátaapáti településen megfigyelhető változások A projekt helyi támogatottságát népszavazással biztosították. A 2005 júliusában tartott helyi népszavazáson Bátaapáti lakosságának 75 százaléka vett részt. A leadott szavazatok 90 százaléka a hulladéktároló létesítését támogatta. (RKHT 4-84) A Társadalmi Ellenőrző Tájékoztató Társuláshoz (TETT) tartozó településeken (Bátaapáti, Bátaszék, Cikó, Feked, Mórágy, Mőcsény, Véménd) történt változások mind a kutatási munkálatok társadalmasítását szolgálták. A térség érintett településeinél a TETT keretében különös hangsúlyt fektetnek a

lakosság

tájékoztatására. Ennek egyik eszköze az immáron kilenc éve havonta megjelenő térségi közös hírlapban, a Térségi Krónikásban rendszeresen megjelenő cikkek, 57

melyek a kutatási munkálatok előrehaladásával és egyéb kapcsolódó hírrel foglalkozik. A TETT megkapja a tároló kivitelezési költségeinek 6%-át, ami jelentős fejlesztések megvalósítását tette és teszi lehetővé. A térség minden faluja látványosan fejlődik. Mivel a legérintettebb település Bátaapáti, itt a legnagyobb a fejlődés. A település útjai 100%-ban burkoltak, teljes a vezetékes ivóvíz és áramellátás. Az elmúlt években elkészült a csapadékvíz-elvezetés, a falu közterületeit újjá építették (játszótér, pihenőpark, új buszmegálló stb.). A TETT támogatásával megújultak a középületek és a lakóházak jelentős része is. A fejlesztésekkel Bátaapáti településképe gyökeresen megváltozott, a korábbi romos, „lepusztult‖ utcaképi megjelenés most nyugat-európai színvonalú látképet mutat. A fejlesztések óta a lakosság és a lakásállomány kismértékben (2,9%) nőtt. A falu alsó tagozatos iskolával rendelkezik, az ide járó gyerekek után a szülők beiskolázási támogatást kapnak. A kutatási munkálatok és az építési tevékenység is jelentős számú helyi munkaerőt alkalmaz (kutatásokban 35 helyi lakos dolgozott). (RKHT 485) A

Nagymórágyi-völgyben

folyó

kutatási

munkák

miatt

máris

megnőtt

az

idegenforgalom, ezt új panziók működése is érzékelteti. Az építési munkák mellett más lehetőségekkel is igyekeznek a helyiek a turistákat idecsábítani. Felújították az Apponyi-kúriát,

helytörténeti

kiállítást

hoztak

létre

és évente

rendszeresen

megrendezett programokat, falunapokat tartanak. (RKHT 4-88)

58

9. A Hilda-völgy 9.1. A kitermelt ásványi nyersanyag mennyisége A földalatti (geológiai) tárolótér létesítéséhez közel 700 ezer m3 üregtérfogatot kell kiképezni becslések szerint 8-8,5 km hosszúságú vágat kihajtásával. Ez 1 millió m3 kőzettérfogatot (tonnában 1,8 millió t) jelent. A kitermelt mennyiség 2/3-a a tárolókamrák kiképzéséből fog származni. A lejtős aknák kihajtásakor keletkezett mennyiség jelentős részét a Nagymórágyi-völgy feltöltéséhez használták fel (kb. 230 000

tonnát).

A

tárolókamrák

visszatömedékelése,

majd

a

létesítmény

bezárásakor a lejtős aknák feltöltéséhez várhatóan 500 ezer t (280 000 m3) kitermelt kőzetre lesz szükség. A szükséges mennyiséget deponálni kell. A fenti számokból következik, hogy a kitermelt kőzet jelentős része, közel kétharmada, a számítások szerint 1 100 ezer t (622 ezer m3) feleslegessé válik. Ennek a mennyiségnek a végleges elhelyezéséről vagy értékesítéséről gondoskodni kell. A kitermelt kőzet monzonitos típusa nagy pirittartalma miatt tömedékelésre nem használható, de jó útépítő alapanyag. Így 2006 őszén megkezdődött ennek az értékesítése (főleg M6 autópálya építéséhez). (RKHT 5-45) A kitermelt kőzetmennyiség válogatása, ideiglenes és átmeneti deponálása a közeli Hilda-völgyben történik. 9.2. Elhelyezkedés A Hilda-völgy a Nagymórágyi-völgy É-i bejáratának közelében, K-i irányba ágazik el. Tengerszint feletti magassága a bejáratánál 145 m, a környező domboké 200-260 m. A völgy vízgyűjtő területén a vizek a domboldalakról érkeznek és különböző nyomokon keresztül a Nagymórágyi-völgybe futnak. (13. kép) 9.3. Beavatkozás előtti állapot A völgyben

változatos élőhelyek jellemzőek. A völgyoldalakon üde erdők

(gyertyános-tölgyes, bükkös, szurdokerdő), illetve száraz gyepek, bokrosok, helyenként félszáraz és száraz erdők (cseres és molyhos tölgyesek) élnek. A völgy 59

alján időszakos vízfolyás mentén gyomosodó mocsárrét, fehér fűz csoportok és fehér nyár csoport található. A völgy északi oldalain és végében, D-i, Ny-i kitettségben száraz, sok helyen erőteljesen gyomos, cserjésedő száraz gyepek vannak. Ezeket egykor valószínűleg legeltették, illetve — gyomosságuk és az itt-ott látható elvadult szőlő és gyümölcsfák miatt — feltételezhető, hogy területükön korábban szőlő és gyümölcsös lehetett. Mára a művelés megszűnt, csak kis részen folyik rendszeres kaszálás. Gyomosabb, rosszabb állapotú részek a Hilda-völgy É-i felén vannak. Jobb állapotú, bár helyenként szintén gyomos száraz gyep, védett növényfajokkal (borzas len, Szent László-tárnics) a völgy végén. A völgy keleti részében tájidegen akácerdők és természetes tölgyes van. (RKHT 7. melléklet 32. p.)

13. Hilda-völgy már feltöltés alatt (forrás: RKHT 7. melléklet 29. p.)) 9.4. Beavatkozás következményei A kőzetdepónia tervezett helye a kevésbé értékesnek tűnő északi oldal, ahol 185 m mBf-ig tervezik a

depóépítést 4 m-es munkaszintek kialakításával 26°-os

végrézsűvel. A kitermelt kőzet elhelyezése után a depóniát 1 m vastag talajréteggel fogják lefedni. Lehetőség van arra is, hogy a kőzetdepónia tájrendezett felszínét átmenetileg hasznosítsák, például gazdasági erdő vagy legelő létesítésével. A természeti környezet visszaállítása, a völgy rekultiválása 40-50 év múlva lehetséges.

60

A völgy részleges feltöltése a kőzetelhelyezéssel érintett területeken a növényvilág és részben az állatvilág teljes pusztulását fogja eredményezni. A kőzetelhelyezés jelentős tájképi változást fog okozni, amit a depónia lefedése, hasznosítása csökkenthet, de az eredeti tájkapcsolatok így is sérülni fognak. A völgy vízrendezése pedig szárazodást eredményezhet. (14. kép)

14. Kőzetdeponálás a Hilda-völgyben Az elkészített tervek a deponálásra és a majdani rekultivációra bíztatóak és fontosak, csak a mai képeket megnézve, nehezen kivitelezhetőek. Az utolsó felmérések a Hilda-völgyről 2006-ban készültek, akkor, amikor még a lejtősaknákból kikerülő kőzetanyagot

a

Nagymórágyi-völgy

feltöltésére

használták.

A

felmérések

következtetései nem számoltak az azóta meginduló kőzetértékesítéssel. A kitermelt gránitot felaprítják, osztályozzák, majd teherautókra rakják. Mindez hatalmas porral, zajjal jár és elfoglalja az egész völgyet. A felszín alatti tároló tervezett ütemű bővítése során a kitermelt kőzetet is ide fogják szállítani. Tehát nehezen elképzelhető, hogy a völgyben az átmeneti deponálás és pihentetés meg fog valósulni.

61

15. Kőzetválogatás a Hilda-völgyben

62

Összefoglalás Szakmai körökben jelenleg már teljes az egyetértés, hogy a kis és közepes aktivitású hulladékok biztonságos elhelyezése műszaki és tudományos szempontból a tökéletesen megoldható problémák közé tartozik. Ma már a világban nemcsak – több mint 100 – üzemelő tároló létezik, de bezárt telephelyek is. A hulladék elhelyezéssel kapcsolatos – elsősorban társadalmi indíttatású – viták a fejlett országokban nem a kis és közepes aktivitású hulladékok, hanem a nagy aktivitású és hosszú élettartamú radioaktív hulladékok nagyon távoli jövőre prognosztizált viselkedésének megítélése körül folynak. Szakdolgozatomban azt a folyamatot igyekeztem bemutatni, amely során hazánkban is rendeződik a kis és közepes aktivitású hulladékok tárolásának problémája. A tároló tervezésétől az üzemelés megkezdéséig eltelt 15 év annak bizonysága, hogy egy alaposan megtervezett, minden szempontot mérlegelő megvalósítási folyamat játszódik le. Olyan hatalmas és összetett folyamatot kellett koordinálni a projekt irányítóinak (az üzemelés kezdetéig csak a költségek összege kb. 15 milliárd Ft), amibe akaratlanul is hibák csúsztak. Ilyennek tartom az érintett lakosság és az ország közvéleményének sokáig jellemző elégtelen tájékoztatását és a kutatási eredmények széles szakmai körökben való megvitatásának elmaradását. A projekt megvalósulásának folyamata jó gyakorlás a tervezett nagy aktivitású, kiégett fűtőelemek felszín alatti tárolójának létrehozására. Ha a szakemberek felhasználják

a

megszerzett

tapasztalatokat,

akkor

várhatóan

mindenki

megelégedésére fog megvalósulni ez a sokkal több veszélyt magában rejtő folyamat. A kutatási tevékenységet folytatóktól a felszíni telephely kivitelezőéig mindenhol jól megfigyelhető a terület nagyfokú rendezettsége, bár a műszaki célokra igénybevett terület minimalizálására való törekvést is célul tűzték ki, az építkezéssel járó szállítási folyamat ezen túlnő. A felszíni telephely felépülése után a munkálatokkal érintett terület és az alatta lévő völgyszakasz rendezett, esztétikus képe fog létrejönni. A területhasználat teljesen megváltozott. A változás a Nagymórágyi-völgy esetében nem a használat részleges változását vagy átmenetét jelentik, hanem teljesen új 63

területhasználat alakul ki. Ez a területhasználat megszünteti a korábbi használat és funkció sajátosságait, annak még elemei is megszűnnek. A változások a Hilda-völgy egészét is érintik. Avatatlan számára talán riasztónak tűnhet egy ilyen hulladéklerakó létesülése, de az ezzel kapcsolatos kutatásoknak köszönhetően valósultak meg különböző ökológiai és tájvizsgálatok, élővilág-védelmi koncepció megfogalmazása és az egyedi tájértékek számbavétele. Az sem elhanyagolható eredmény, hogy a kis eldugott, szegény falu, Bátaapáti országos ismeretségű lett. A tároló megvalósulásával megoldódtak azok a problémái, amik korábban a térség falvait jellemezték és a következő évtizedekben az idegenforgalom révén várhatóan tovább fejlődik.

64

Irodalomjegyzék Hivatkozott irodalom: Kis és közepes radioaktivitású atomerőművi hulladékok végleges elhelyezése a Bátaapáti

térségében

tervezett

felszín

alatti

tárolóban

-

KÖRNYEZETI

HATÁSTANULMÁNY (RKHT) Hortobágyi Tibor és Simon Tibor: Növényföldrajz, társulástan és ökológia, Tankönyvkiadó, Budapest 1991 Magyarország kistájainak katasztere

- Szerk. Marosi Sándor, 1990, MTA

Földrajztudományi Kutató Intézet, Budapest Juhász Árpád: Évmilliók emlékei. Magyarország földtörténete és ásványkincsei, Gondolat, Bp. 1987 Némedi Varga Zoltán: Általános és szerkezeti földtan, Tankönyvkiadó, Bp. 1991 Bátaapáti

kis-

és

közepes

radioaktivitású

atomerőművi

hulladék

végleges

elhelyezésére alkalmas földalatti tároló környezetvédelmi engedélye (KözépDunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség) 2007. Horváth János és társai: Kis és közepes radioaktivitású atomerőművi hulladékok végleges elhelyezése a Bátaapáti térségében tervezett felszín alatti tárolóban – ELŐZETES KÖRNYEZETI HATÁSTANULMÁNY 2005. (EKH) Az Energia Klub Környezetvédelmi Egyesület észrevételei a kis és közepes radioaktivitású

atomerőművi hulladékok végleges elhelyezésére

a

bátaapáti

térségében tervezett felszín alatti tároló környezeti hatástanulmányáról (RKHT) /Bp. 2007/ A geológiai kutatásokat a Magyar Állami Földtani Intézet (MÁFI) koordinálta és az eredményeket feldolgozva számos tanulmányt és összefoglalást készített Balla Zoltán szerkesztésében. Ezeket az 1999. és 2003. évi jelentésekben publikálták, amelyekből az alábbiakat használtam fel: Balla Zoltán: A Bátaapáti (Üveghutai) telephely általános jellemzése - A Magyar Állami Földtani Intézet Évi Jelentése, 2003 (2004) 87–91 p. /1/ Balla Zoltán: Kis és közepes radioaktivitású hulladékok elhelyezését célzó földtudományi kutatás, 1993–1996. — A Magyar Állami Földtani Intézet Évi Jelentése,1996/II. 27–45 p. 65

Balla Zoltán: Az üveghutai telephely kutatása és összesítő ismertetése. — A Magyar Állami Földtani Intézet Évi Jelentése 1999-ről, 59–90 p. /2/ Balla

Zoltán:

A

Bátaapáti

(Üveghutai)

telephely földtani

alkalmassága

és

továbbkutatási koncepciója. — A Magyar Állami Földtani Intézet Évi Jelentése, 2003 (Bp. 2004) 487–502 p. /3/ Balla Zoltán, Horváth István, Tóth György, Benedek Kálmán, Mező Gyula, Molnár Péter: A Bátaapáti (Üveghutai)- telephely vízföldtani képe — A Magyar Állami Földtani Intézet Évi Jelentése, 2003 (2004), 465–472 p. /4/ Balla Zoltán és társai: A Bátaapáti (Üveghutai) telephely földrengéskockázatának értékelése. — A MÁFI évi Jelentése 2003 (2004) 481–486 p. /5/ Marsi István és társai: A Mórágyi-rög ÉK-i részének negyedidőszaki üledékei — A Magyar Állami Földtani Intézet Évi Jelentése 2003 (2004), 361–369 p. Bérci Károly, Takács Tamás, Greschik Gyula, Mester József, Muhel József, Verbőci József: A kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékok elhelyezési koncepciója a Bátaapáti (Üveghutai)- telephelyen — A Magyar Állami Földtani Intézet Évi Jelentése 2003 (2004), 529–532 p. Goldsworthy, Martin, Dankó Gyula, Fodor János: A Bátaapáti (Üveghutai)-telephely valószínűségi és fuzzy-módszerrel történő biztonsági értékelése. — A Magyar Állami Földtani Intézet Évi Jelentése 2003 (2004), 513–518 p. Gyalog László, Szegő István: Fúrások mélyítése a Bátaapáti (Üveghutai) telephelyen. — A MÁFI évi Jelentése 2003 (2004), 109-117 p. Gyalog László, Szegő István és társaik: Bányászati és műszaki létesítmények mélyítése és vizsgálata a Bátaapáti (Üveghutai) telephelyen. — A MÁFI évi Jelentése 2003 (2004), 211–217 p. Horváth István és társai: A víz-geokémiai viszonyok és a vízkorok alakulása a Bátaapáti (Üveghutai) telephelyen. — A MÁFI évi Jelentése 2003 (2004), 441–447 p. Király Edit, Koroknai Balázs: A Mórágyi-rög ÉK-i részének magmás és metamorf fejlődéstörténete. — A MÁFI évi Jelentése 2003 (2004), 311–318 p. Koloszár László, Marsi István, Chikán Géza: A Mórágyi-rög keleti részének kainozoos fedőképződményei – A MÁFI évi Jelentése 1999-ről Bp. 2000 137-148 p. Maros Gyula, Koroknai Balázs és társaik: A Mórágyi-rög ÉK-i részének tektonikája és szerkezetalakulása. — A MÁFI évi Jelentése 2003 (2004), 387–394 p. Rotárné Szalkai Ágnes, Horváth István és társaik: Vízföldtani megfigyelő-hálózat a Bátaapáti (Üveghutai) telephelyen. — A MÁFI évi Jelentése 2003 (2004), 231–238 p. 66

Ormai Péter: A radioaktív hulladékok felszín alatti elhelyezésének nemzetközi tapasztalatai és azok alkalmazhatósága a kis és közepes aktivitású hulladékok hazai elhelyezési programjában – A MÁFI évi Jelentése 1999-ről Bp. 2000 49-57 p. Zilahi-Sebbes

László,

Lendvay

Pál,

Szongoth

Gábor:

A

negyedidőszaki

képződmények tagolása és jellemzése fizikai tulajdonságok alapján az üveghutai telephelyen – A MÁFI évi Jelentése 1999-ről Bp. 2000 185-191 p. Felhasznált irodalom: Bárdossy György: A radioaktív hulladékok elhelyezése, Magyar Tudomány, 2001/11 Bárdossy György: Globális energiafelhasználás és a klímaváltozások. Magyar Tudomány 2001/3. sz.,316-319 p. Bátaapáti település rendezési terve, örökségvédelmi hatástanulmány 2002 Göcsejtől Mohácsig. A Dél-Dunántúl természeti értékei - Szerk.: Rakonczay Zoltán Mezőgazda Kiadó Bp. Dr. Lehmann Antal: Földrajzi tanulmányutak a Mecseken és környékén. Janus Pannonius Tudományegyetem, Pécs, 1995 Stefanovits Pál: Talajtan. Mezőgazda Kiadó, Budapest, 1999 Viszlay József: Kis és közepes aktivitású folyékony radioaktív hulladékok tervezett feldolgozása Fizikai Szemle 1990/10. 305. p. Kéziratban tanulmányoztam az alábbi dokumentumokat: Molnár Péter (Golder Associates (Magyarország) Kft.) 2003: Várható vízbeáramlás a kutatóvágatba. Jelentés. — Kézirat, Budapest Szűcs István és társai: A felszín alatti földtani kutatás terve, Bátaapáti (Üveghuta), 2004–2007. Az atomerőművi kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékok végleges elhelyezésére irányuló program. — Kézirat, Bátatom Kft., Budapest Tóth Gyula (Golder Associates (Magyarország) Kft.): A tároló depressziós terének előrejelzése. Jelentés. — Kézirat, Golder Bátatom Kft., Budapest Turczi Gyula és társai: Az atomerőművi kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékok végleges elhelyezésére irányuló program. A felszíni földtani kutatás zárójelentése, Bátaapáti (Üveghuta), 2002–2003 /Zárójelentés/ Horváth Ferenc: Szakvélemény a Paksi Atomerőmű kis és közepes radioaktivitású hulladékainak végleges elhelyezését biztosító telephely kutatásainak eredményeiről /Bp. 1999/ 67

Elektronikus formában elérhető dokumentumok, hivatkozások: http://www.energiaklub.hu http://www.energiaklub.hu/hu/antinuklearis/alapinfo/hulladekok/#teit http://www.atomeromu.hu/ a Paksi Atomerőmű Zrt. honlapja http://www.atomeromu.hu/kornyezet/uveghuta.htm http://www.haea.gov.hu az Országos Atomenergia Hivatal honlapja http://www.haea.gov.hu/web/v2/portal.nsf/html_files/hulladekkezeles http://www.rhk.hu a Radioaktív Hulladékokat Kezelő Kht. honlapja http://www.rhk.hu/tevekeny/akiskoz.htm http://www.mafi.hu/ Magyar Állami Földtani Intézet honlapja http://www.mafi.hu/mafi/hu/%252Fnode/2333 A Környezetvédelmi Bizottság 1999. május 19.-i üléséről készült jegyzőkönyv http://emil.alarmix.org/eco1999/jegyzokonyv1999may19III.htm

68

Köszönetnyilvánítás Köszönettel

tartozom

témavezetőmnek,

Dr.

Munkácsy

Bélának

a

téma

összeállításában nyújtott segítségéért és értékes tanácsaiért. Hálás köszönettel tartozom Molnár Péter hidrogeológusnak (Bátatom Kft.) azokért az értékes gondolatokért, információkért és idegenvezetői tevékenységért, amikkel segítette munkámat. Köszönettel

tartozom

Tungli

Gyulának

(Bátatom

Kft.)

tanácsaiért

és

a

nélkülözhetetlen dokumentumok biztosításáért. Köszönettel tartozom Szegő István (Bátatom Kft.) idegenvezetői tevékenységéért.

69

melléklet A radioaktív hulladékokat tartalmazó tárolóhoz kapcsolódó jogszabályok gyűjteménye Nemzetközi szabályok 1997. évi I. törvény a nukleáris biztonságról a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség keretében Bécsben, 1994. szeptember 20-án létrejött Egyezmény kihirdetéséről 1999. évi XXXV. törvény az Európai Energia Charta Konferencia Záróokmánya, az Európai Energia Charta Egyezmény, Döntések az Energia Charta Egyezmény tekintetében, valamint az Energiahatékonyságról és a kapcsolódó környezeti vonatkozásokról szóló Energia Charta Jegyzőkönyv kihirdetéséről 2001. évi LXXVI. törvény a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség keretében a kiégett fűtőelemek kezelésének biztonságáról és a radioaktív hulladékok kezelésének biztonságáról létrehozott közös egyezmény kihirdetéséről Hazai jogszabályok tervezés, kivitelezés 1996. évi CXVI. törvény az atomenergiáról 62/1997. (XI. 26.) IKIM rendelet A földtani és bányászati követelmények a nukleáris létesítmények és a radioaktív hulladék elhelyezésére szolgáló létesítmények telepítéséhez és tervezéséhez

47/2003. (VIII. 8.) ESzCsM rendelet a radioaktív hulladékok átmeneti tárolásának és végleges elhelyezésének egyes kérdéseiről, valamint az ipari tevékenységek során bedúsuló, a természetben előforduló radioaktív anyagok sugár-egészségügyi kérdéseiről 70

85/2005. (XI. 23.) OGY határozat a kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékok tárolójának létesítését előkészítő tevékenység megkezdéséhez szükséges előzetes, elvi hozzájárulásról és a paksi atomerőmű üzemidejének meghosszabbításáról

257/2006. (XII. 15.) Korm. rendelet a Bátaapátiban létesülő kis és közepes aktivitású radioaktív hulladéktároló projektjéhez kapcsolódó egyes közigazgatási hatósági ügyek kiemelt jelentőségű üggyé nyilvánításáról

14/2005. (VII. 25.) IM rendelet a Központi Nukleáris Pénzügyi Alap működéséről és eljárásrendjéről Hulladékgazdálkodás

213/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet a nukleáris létesítmény és a radioaktív hulladék tároló biztonsági övezetéről

240/1997. (XII. 18.) Korm. rendelet a radioaktív hulladékok és a kiégett üzemanyag elhelyezésére, valamint a nukleáris létesítmények leszerelésére kijelölt szerv létrehozásáról és tevékenységének pénzügyi forrásáról (RHK Kht)

114/2003. (VII. 29.) Korm. rendelet az Országos Atomenergia Hivatal feladatáról, hatásköréről és bírságolási jogköréről, valamint az Atomenergia Koordinációs Tanács tevékenységéről

164/2003. (X. 18.) Korm. rendelet a hulladékkal kapcsolatos nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettségekről

7/2007. (III. 6.) IRM rendelet a nukleáris anyagok nyilvántartásának és ellenőrzésének szabályairól

71

Egyéb, a témához tartozó jogszabályok 1995. évi LIII. törvény A környezet védelmének általános szabályairól 1996. évi LIV. törvény erdőről és az erdő védelméről 132/2003. (XII. 11.) OGY határozat a 2003-2008. közötti időszakra szóló Nemzeti Környezetvédelmi Programról

14/1997. (IX. 3.) KHVM rendelet a radioaktív anyagok szállításáról, fuvarozásáról és csomagolásáról 15/2001. (VI. 6.) KöM rendelet az atomenergia alkalmazása során a levegőbe és vízbe történő radioaktív kibocsátásokról és azok ellenőrzéséről

72

EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM

TANÁRI KÉPZÉS SZAKDOLGOZATA

A Bátaapáti közelében megvalósuló kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékok végleges tárolójának természetföldrajzi környezete és a kivitelezés tájformáló következményeinek alkalmazása a gimnáziumi földrajz-oktatásban

Témavezető: Dr. Munkácsy Béla egyetemi adjunktus

Készítette: Farkas Gergely földrajz szak

Budapest, 2008

73

Bevezetés Ebben a fejezetben azt kívánom bemutatni, hogy a szakdolgozatom témája a középiskolai tanítási-tanulási folyamatban hova illeszthető és hogyan tanítható. A kis és közepes aktivitású radioaktív hulladék-tároló geológiája és tájformáló szerepe ugyan összetett téma, a földrajz tantárgy tematikájában azonban több tananyagba is beilleszthető. Segítségével új ismereteket nyújthatunk a diákoknak, illetve meglévő tudásukat alkalmazva új ismereteket szerezhetnek mind egyéni mind csoportos foglalkozások keretében. Szakdolgozatom témája több területen is beilleszthető a tanítás során. A Geresdidombság geológiája, a kőzetek bemutatása a kőzetburok földrajza témánál a kőzettannál alkalmazható, a Mórágyi-rög gránitjának összehasonlítása például egy velencei-hegységi gránittal az azonos típusú kőzetek eltérő felépítését és keletkezését szemlélteti. A fejlődéstörténettel a földtörténeti folyamatokat lehet szemléltetni. Bár a középiskolában kevés lehetőség van Magyarország földtörténetét és tájföldrajzát tanítani, de a témát lehet alkalmazni akár érettségire való felkészítés keretében is. Nem elhanyagolható a téma környezetvédelmi aktualitása mind a geoszférák földrajzában alkalmazva mind az emberiség globális problémáinál felhasználva. -

milyen hulladékok származnak az atomenergia felhasználásából

-

a hulladékkezelés –és tárolás problémái

-

mennyire körültekintően kell bármilyen hulladék tárolását elvégezni stb.

-

az emberi építmények tájba illesztése és táj jellegét megváltoztató szerepének tanulmányozása

Szakdolgozatom hulladékokról szóló fejezete alkalmazható fizikaórán, az élővilág bemutatása pedig biológiaórán. Ebből is látszik, hogy a földrajz mennyire összetett, megértéséhez sokrétű ismeretekre van szükség a biológiától a fizikán át a kémiáig. A téma egyik lehetséges feldolgozása a projektmódszer lehet, melynek először ismertetem általánosságban a lényegét, majd a szakdolgozatom témájáról készítek egy projekt-tervet. 74

Mi a projekt?

A pedagógiában azokat a tanulásszervezési formákat nevezzük projektnek, amelyek során a tanulók közösen, egymással együttműködve, belső indíttatásból és valamely a tágabb közösség érdekeit szolgáló produktum, termék létrehozása érdekében dolgoznak. A projektmódszer egyik jellemzője, hogy tudományok közötti (interdiszciplináris), viszont az elsajátítandó tudásanyag mindig szorosan kapcsolódik valamely megoldandó gyakorlati problémához. A projektmódszer lényeges elemei: A tanulásnak a személyes tapasztalaton kell alapulnia. A tanításnak figyelembe kell vennie a tanulók fejlődési szükségleteit. A tanulónak aktívan részt kell vennie saját tanulási folyamatainak alakításában. A tanulót a közösség ügyeiben való aktív részvételre, a közösségért felelősséget érző polgárrá kell nevelni. A módszer alkalmazásának a nehézsége, hogy gyakran átlépi az osztálykereteket, sőt az évfolyamok által megszabott életkori kereteket is. Tudományokon átívelő jellegénél fogva áttöri a tantárgyi választóvonalakat és hagyományos osztályzással nehezen vagy egyáltalán nem értékelhető. Egy iskolában nagyon sokfajta projekt lehetséges: Technikai, művészeti, de lehet gazdasági ismereteket nyújtó és környezeti nevelési projekt is. A földrajz tantárgyhoz a környezeti nevelési projekt áll legközelebb. Környezeti

nevelési

projektek.

Napjainkban

előszeretettel

alkalmazza

a

projektmódszert a környezeti nevelési mozgalom. Egy folyó szennyezettségének vizsgálata vagy a közeli kiserdő ―kitakarítása‖ könnyen belátható haszonnal jár a közösség

számára,

társadalomismereti

miközben tudás

egyszerre

megszerzésére.

nyílik

lehetőség

Idesorolhatók

a

természettermészet

és saját

tapasztalaton alapuló megismerésére szervezett projektek is: pl. egy erdő élővilágának dokumentációja. Tulajdonképpen az erdei iskola is projektmódszer, amely során a diákok az erdei környezet minden aspektusát megvizsgálhatják.

75

A projektszervezés állomásai: A témaválasztás A projekt klasszikus leírása szerint olyan tevékenységet kell választani, amit a tanulók szívesen és saját elhatározásból végeznek. Ebből következik, hogy a tanulók részt vesznek a téma kiválasztásában. Ezt persze korlátozhatják egyéb szempontok, így elsősorban a tanárnak az az érthető törekvése, hogy a projekt témája kapcsolódjék a tantervi anyaghoz. Ilyenkor lehet a kompromisszumos megoldást alkalmazni, amikor a fő témát a tanár határozza meg, a megvalósítás konkrét módját, az altémákat azonban a gyerekekkel közösen alakítják ki. Ehhez természetesen előre tisztázni kell, hogy pontosan milyen célokat is szolgál az adott projekt: miben kell ragaszkodni a tanárnak az eredeti elképzeléséhez, és miben engedhet szabad utat a tanulói ötleteknek. Célkitűzés A projekt sajátossága, hogy mindig kettős célmeghatározásban kell gondolkodnunk. A külső cél a produktum, amelyet a tevékenységgel létre akarunk hozni: a közönségnek szóló bemutató, kiállítás, az osztálykuckó, a vállalkozás nyeresége stb. A projekt csak akkor működik, ha ezt a külső célt komolyan veszik a résztvevők, és valóban el akarják érni, sőt magas színvonalon akarják megvalósítani. Nem beszélhetünk azonban pedagógiai projektről, ha nem gondoltuk végig a tanulási célokat is. Tervezési, szervezési feladatok Ebben a fázisban fel kell mérnünk, hogy mire van szükségünk: pl. kell-e pénz a megvalósításhoz, milyen eszközökre van szükség, kik segíthetnek nekünk. A feladatok kiosztása, munkacsoportok szervezése A

projektszervezésnek

mindig

van

egy

csoportdinamikai

oldala.

Amikor

megszervezzük a közösen dolgozó csoportokat, figyelni kell arra, hogy olyanok kerüljenek össze, akik várhatóan nagy konfliktusok nélkül tudnak egymással dolgozni. Egy másik pedagógiai probléma a feladatok kiosztásával kapcsolatban, hogy testhez álló feladatokat adjunk, vagy inkább a fejlesztés szempontjait tartsuk szem előtt. Az időterv készítésével a projekt időkeretével is jól tudunk gazdálkodni. 76

Az értékelés Miután lezajlott a projekt, sort kell keríteni az értékelésre. az értékelésnek egy hármas szempontrendszert érdemes követnie. Értékelni kell a munkát az eredmény szempontjából: mennyire volt eredményes a munka

annak

a

szükségletnek

a

kielégítése

szempontjából,

amelyre

szerveződött. Értékelni kell a munkát a tanulás szempontjából: milyen tanulási folyamatok zajlottak le a projekt megvalósítása során? Erre a kérdésre persze aligha lehet valamiféle tesztelés nélkül válaszolni. Végül értékelni kell a munkát a társas kapcsolatok alakulása szempontjából: hogy tudott együttműködni a csapat, voltak-e konfliktusok, és képesek voltak-e azokat kezelni? Természetesen minél konkrétabb és személyre szólóbb az értékelés, annál jobb. Másfelől biztos, hogy a projektben való részvétel a hagyományos módon nem osztályozható. A projekt integrálása a normál iskolai munkába A

projekt

nehezen

a

hagyományos,

megszokott

iskolai

viszonyokba,

de

változatosságot hozhat alkalmazása. A hagyományos oktatásba való beillesztésére több lehetőség van. Ilyenek például a tanítást kísérő és az órai projektek. A tanítást kísérő projekt. A projektet az órákon kívül, részben vagy egészben a tanulók szabadidejében szervezik meg. Órai projekt. Bár nem könnyű megvalósítani, nem is lehetetlen, hogy a projekt teljes egészében a tanítási órákon bontakozzon ki. Különösen lehetséges ez, ha több tantárgy is részt vesz ugyanabban a projektben.

A kis és közepes aktivitású radioaktív hulladék-tároló projekt a földrajzórán A mai közoktatási helyzetben, amikor az iskolák többsége folyamatos anyagi nehézségekkel küzd és a szülők pénztárcája is karcsú, nem látok esélyt, hogy egy erdei iskola kereteiben, a helyszínen tanulmányozva, valósuljon meg a projekt. Ezért

77

két földrajzórára tervezek. A projektet a gimnáziumi 10. évfolyamon, napjaink globális problémái témakörnél alkalmaznám. 1. Témaválasztás és célok A megelőző órákon a hulladék-tárolóról szóló képek mutatásával ráhangolódnánk a témára. Cél: az eddig megszerzett ismeretanyag belső összefüggéseinek felismerése, több témakör

ismeretanyagának

logikai

összekapcsolása,

környezeti

jelenségek,

folyamatok magyarázata, értelmezése, szövegértés és szövegalkotás fejlesztése, földrajzi tartalmú ábrák, táblázatok elemzése (mindegyik érettségi kompetencia). 2. Tervezési és szervezési feladatok, a munkacsoportok megszervezése 5 munkacsoportot alakítok ki: 1. csoport: atomerőműben keletkezett hulladékok fajtái források felkutatása a csoport feladata 2. csoport: a radioaktív hulladéktárolókra vonatkozó jogszabályok a jogszabályokat a szaktanár válogatja 3. csoport: a Geresdi-dombság komplex bemutatása források felkutatása a csoport feladata 4. csoport: a tároló kivitelezésének folyamata néhány háttéranyagot a tanárnak szükséges biztosítani 5. csoport: a táj és az élő környezetben bekövetkező változások fényképek biztosítása a szaktanár feladata A csoportokon választanak egy szóvivőt és maguk osztják szét a feladatokat, a tanárnak célszerű tanácsokat adni. Az első órán a források felkutatása és ismertetése lenne a feladat, míg a konkrét munka bemutatása a második órán történne meg.

78

A fejezethez felhasznált irodalom Az érettségi vizsga részletes követelményeiről szóló 40/2002. (V.24) OM rendelet Hortobágyi Katalin: A projekt-módszer. Iskolakultúra, 1991. 5. sz. 66–67. o. Hortobágyi Katalin: Projekt-módszer a környezeti nevelésben. Iskolakultúra, 1994. 19. sz. 12-15. o. Knausz Imre: A tanítás mestersége. Budapest, 2001. Iskolafejlesztési Alapítvány Földünk és környezetünk tantárgy kerettanterve a gimnáziumok számára 2003. Hortobágyi Katalin: Projekt-módszer a környezeti nevelésben. Iskolakultúra, 1994. 19. sz. 12-15. o.

79