Szakdolgozat
Cseri Petra Patrícia 2016
Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Civilisztikai Tudományok Intézete Agrár- és Munkajogi Tanszék
A nyugdíjkoordináció aktuális kérdései Szakdolgozat
Konzulens: dr. Mélypataki Gábor tanársegéd
Szerző: Cseri Petra Patrícia OTA4D8
Miskolc 2016
2
University of Miskolc Faculty of Law Institute of Private Law Department of Agricultural and Labour Law
The actual questions of the pension coordination Thesis
Consultant: Gábor Mélypataki dr. Professor assistant
Author: Petra Patrícia Cseri OTA4D8
Miskolc 2016
3
Tartalomjegyzék Bevezetés .......................................................................................................................... 5 I/1. A szociális ellátórendszer fő vonásai ......................................................................... 6 I/2. A legfontosabb alapelvek ........................................................................................... 8 I/3. A szociális biztonsági koordináció definíciója, feladata és elvei ............................. 11 I/4. Szabad mozgás elve.................................................................................................. 15 I/5. Az öregségi nyugdíjra vonatkozó koordinációs szabályok ...................................... 17 I/6. A szociális ellátások (segélyek) rendszere ............................................................... 19 I/7.A pénzbeli ellátások fajtái és jellemzői ..................................................................... 20 I/8. Időskorúak járadéka ................................................................................................. 22 I/9. Saját jogú ellátások ................................................................................................... 22 II/1. Nyugdíjszámítás ...................................................................................................... 29 II/2. A nyugdíjszámítás folyamata .................................................................................. 31 III/1. A nyugdíjrendszer jelenlegi kihívásai és a nyugdíjreform szükségessége ............ 36 III/2. Konklúzió .............................................................................................................. 42 IV.Jegyzékek................................................................................................................... 44 Táblázatok jegyzéke: ................................................................................................... 44 Diagramok jegyzéke: .................................................................................................. 44 Jogszabályok jegyzéke: ............................................................................................... 44 V.Hivatkozások jegyzéke ............................................................................................... 44 Magyar nyelvű hivatkozások jegyzéke: ...................................................................... 44 Idegen nyelvű hivatkozások jegyzéke: ........................................................................ 45 Internetes hivatkozások jegyzéke:............................................................................... 45
4
Bevezetés A nyugdíjbiztosítás lényeges feladata, hogy az egyénnek meghatározott munkával eltöltött időszak után keresetével arányban álló nyugdíjat biztosítson. Az értekezés célja a címéből adódóan nem más, mint a magyarországi nyugdíjbiztosítás aktuális kérdéseinek nagyító alá vétele. Napjainkban az egész világon a nagy társadalmi biztonsági rendszerek –
köztük
a
nyugdíjrendszer
–
átalakításának
lehetünk
tanúi.
Az
elmúlt
évtizedben Magyarországon is nagyon sok változás történt ezen a téren. Mivel a nyugdíjrendszer hosszú időre, alapvetően befolyásolja a népesség túlnyomó részének életfeltételeit, jelentős hatást gyakorolva a gazdaságpolitikára és az állami költségvetésre, ezért nagyon fontos, hogy azt gondosan tervezzék meg. Ez a tervezés csak akkor lehet eredményes, ha a lehetséges alternatívákat – a történelmi hagyományokat, gazdaságitársadalmi adottságokat, nemzetközi trendeket, prognózisokat is figyelembe véve – többoldalú szakmai vitákban alaposan körüljárják, megvitatják. Ennek hazánkban azért is van különös jelentősége, mert Magyarországon a nyugdíjrendszer reformja még messze nem zárult le. Ugyanakkor abban nincs egyetértés, hogy a jövőben milyen változtatásokat kellene még eszközölni. Ennek a tanulmánynak nem célja, hogy e jövőbeni kérdéseket tisztázza, csupán – a magyarországi rendszer kialakulásának, elmúlt évtizedben végrehajtott reformjának, az európai országokban végbement változásoknak a felvázolásával – a jelenlegi nyugdíjrendszer neuralgikus pontjaira kíván rámutatni. A dolgozatból kitűnik, hogy a nyugdíjbiztosítási ellátások a társadalombiztosítás rendszerében súlyos részt foglalnak magukba. Ma hazánkban a szociális jog intézményei által
nyújtott
ellátásokat
alapvetően
négy
nagy
csoportba
sorolhatjuk:
a
társadalombiztosítás ellátásai; a családtámogatások és a gyermekes családok egyéb ellátásai; a foglalkoztatáspolitikai eszközök, ellátások; és a szociális igazgatási rendszer által nyújtott ellátások.1 A nyugdíjrendszer 1997-ben lezajlott reformját követően 10 évvel a nyugdíjrendszer szakértői Nyugdíj és Időskor Kerekasztal címmel tárgyalások keretében elkezdtek ismételten foglalkozni a nyugdíjrendszer problémájával, fenntarthatósági kérdéseivel. Ennek oka volt, hogy tíz évvel a reform után ismét reformra szorult a nyugdíjrendszer. A több éven át működő szakmai műhely célja a nyugdíjrendszer alakításának koncepcionális előkészítése és a kapcsolódó hatásvizsgálatok közül a legfontosabbak elkészítése. A vizsgálat kiterjed a nyugdíjrendszert meghatározó
1
Czúcz Ottó: Szociális jog I. Unió Kiadó. 2003. 163-178. oldal
5
tényezőkre, kiemelt figyelmet fordítva a társadalom elöregedéséből keletkező, a nyugdíjrendszert érintő hatásokra, valamint az aktuális nyugdíjkalkuláció problémáira. Az értekezésben azonban nem vállalkozok arra, hogy a nyugdíjrendszer valamennyi elemét vizsgáljam, talán ez nem is lenne lehetséges, már a terjedelmi korlátok miatt sem.
I/1. A szociális ellátórendszer fő vonásai A szociális jogok alapvető állampolgári jogként való felfogása általános vélekedés szerint a XX. század terméke, alkotmányba foglalásukra első ízben mégis már a francia forradalomban (az 1793. évi alkotmányozással) sor került. 2 A támogatás rendszere a magyar szociálpolitika talán leginkább „politikafüggő” területe annak ellenére, hogy az ellátások alapstruktúrája 1990 óta mindvégig stabil maradt. A támogatások (családi pótlék, gyermekgondozási segély, gyermekgondozási díj, gyermeknevelési támogatás, anyasági támogatás, rendszeres és rendkívüli gyermekvédelmi támogatás, családi adókedvezmény) 1912 és 1999 közt fokról fokra, különböző jogalkotási hullámokkal épültek be a magyar jogba, aminek eredményeképp az 1990-es évek végére az ellátórendszer rendkívül széttagolttá vált.3 A szociális ellátórendszer egyfajta gyűjtőfogalom, ide tartozónak tekintjük a társadalom keretei között megszervezett összes olyan tevékenységet, amelynek az a rendeltetése, hogy a társadalom tagjai által megtermelt anyagi javak egy részének az elvonásával képzett alapból támogatást nyújtsanak minden olyan személynek, akik önhibájukon kívül nem tudnak a saját megélhetésükről gondoskodni. A szociális ellátás feltételeinek biztosítása, a nemzetközi egyezményekben, így különösen az ENSZ Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Egyezségokmányában, továbbá a szociális jogok érvényre juttatása érdekében, a társadalmi szolidaritás alapján, valamint a jövő nemzedékért és a szociális segítségre szorulókért érzett felelősségtől vezérelve az Országgyűlés megalkotta az 1993. évi III. törvényt. E törvény célja, hogy a szociális biztonság megteremtése és megőrzése érdekében meghatározza az állam által biztosított egyes szociális ellátások formáit, szervezetét, a szociális ellátásokra való jogosultság feltételeit, valamint érvényesítésének garanciáit. 4 A törvényben meghatározott feladat- és hatáskörök egy részét centrális alárendeltségben működő, más részüket pedig decentralizált közigazgatási szervek gyakorolják. Központi Czúcz Ottó (2003.): Szociális jog I.; Unio Kiadó, Budapest 30. o. Czúcz Ottó (2003) 63-73. o. 4 1993. évi III. törvény a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról (továbbiakban Szociális tv.) 1.§ (1) bekezdés. 2 3
6
alárendeltségű szerv a települési önkormányzat jegyzője és a szociális hatóság. Központi irányítástól független decentralizált közigazgatási szervként pedig egyes ügyekben a települési önkormányzatok képviselőtestületei és polgármesterei járhatnak el. A települési önkormányzat képviselőtestületét a törvény nem csak arra hatalmazza fel, hogy meghatározott esetekben hatósági döntéseket hozzon, hanem arra is, hogy a törvény keretei között helyi szociális rendeletet alkosson. A helyi rendeletek szabályai természetesen nem lehetnek ellentétesek a Szt. rendelkezéseivel. A Szt. ugyanis jellemzően csak azokat a minimumokat rögzíti, melyeknél nem lehet alacsonyabb szintű az ellátás.5 Az egyéb szociális támogatásokra az elmúlt években fordított összegeket a KSH alábbi kimutatása foglalja össze. 1. számú táblázat6 Egyéb szociális támogatások (2010-2014) – EFt-ban Támogatás Támogatásban részesítettek tárgyévi száma Lakásfenntartási támogatás Adósságcsökkentési támogatás Rendkívüli gyermekvédelmi támogatás Temetési segély Átmeneti segély Önkormányzati segély Felhasznált összeg, ezer Ft Lakásfenntartási támogatás Adósságcsökkentési támogatás Rendkívüli gyermekvédelmi támogatás Temetési segély Átmeneti segély Önkormányzati segély Egy főre jutó átlagos összeg, Ft Lakásfenntartási támogatás Adósságcsökkentési támogatás Rendkívüli gyermekvédelmi támogatás Temetési segély Átmeneti segély Önkormányzati segély Egy esetre jutó átlagos összeg, Ft Lakásfenntartási támogatás Adósságcsökkentési támogatás Rendkívüli gyermekvédelmi támogatás Temetési segély Átmeneti segély Önkormányzati segély
2010
2011
2012
2013
2014
361 076 19 857 186 912 44 991 426 057 –
486 113 19 892 152 517 38 526 353 259 –
498 931 13 450 139 529 34 920 341 557 –
454 438 10 463 126 663 31 544 349 497 –
412 416 8 924 – – – 411 605
19 284 419 1 876 160 2 108 588 1 037 095 5 318 654 –
20 303 608 1 885 710 1 586 252 889 758 4 156 088 –
22 199 264 1 419 965 1 385 394 818 419 3 921 926 –
21 085 711 1 121 545 1 317 795 755 823 4 285 184 –
19 476 851 1 011 854 – – – 5 980 377
53 408 94 484 11 281 23 051 12 483 –
41 767 94 797 10 400 23 095 11 765 –
44 494 105 574 9 929 23 437 11 482 –
46 400 107 192 10 404 23 961 12 261 –
47 226 113 386 – – – 14 529
– – 6 303 22 917 7 219 –
– – 5 797 23 005 6 714 –
– – 6 031 23 329 6 659 –
– – 5 870 23 826 7 232 –
– – – – – 8 018
5
C.O.(2003) 74-77 https://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_fsp011b.html?down=62 2016.04.26. 18:45) 6
(utolsó
megtekintés:
7
I/2. A legfontosabb alapelvek Az alapelvek jelentősége, mint a többi jogágban a társadalombiztosítási jogban is kettős. Egyrészt a jogalkotás során vezérfonalul szolgálnak a részletszabályok egységes elvek alapján történő kidolgozásához. Másrészt a szabályok alkalmazását segítik elő azzal, hogy tájékozódási pontokat nyújtanak a vitás esetek megoldásához, továbbá az esetleges joghézagok kitöltéséhez. A magyar jogrendszerben az alapelvként megfogalmazott rendelkezések két nagy csoportját különböztethetjük meg. Beszélhetünk alkotmányos illetve törvényi szintű alapelvekről. A kettő között alapjában véve az a különbség, hogy míg az alkotmányos alapelvek a társadalombiztosításnak a társadalmi berendezkedésben elfoglalt helyét írják körül, addig a törvényi alapelvek a koherens szabályozás és az egységes jogalkalmazási gyakorlat kialakítását szolgálják. A társadalombiztosításban való részvétel a törvényben meghatározott szabályok szerint kötelező. A kötelező társadalombiztosítás rendszerében a biztosított az egyéni felelősség elvének megfelelően, meghatározott járulékfizetési kötelezettség alapján szerezhet jogot saját
maga
és
törvényben
meghatározott
hozzátartozója
javára
az
egyes
társadalombiztosítási ellátásokra. A pénzbeli társadalombiztosítási ellátás összege – ha törvény kivételt nem tesz – arányban áll a biztosítottnak az ellátás fedezetére szolgáló járulék alapjául szolgáló jövedelmével. A biztosítás az annak alapjául szolgáló jogviszonnyal egyidejűleg, a törvény erejénél fogva jön létre. Ennek érvényesítése érdekében a foglalkoztatót bejelentési, nyilvántartási, járulék-megállapítási és levonási, járulékfizetési, valamint bevallási kötelezettség terheli. E kötelezettség kiterjed arra a külföldi foglalkoztatóra is, aki Magyarország területén biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony keretében foglalkoztat munkavállalót, továbbá arra a külföldi foglalkoztatóra, aki Magyarország területén kívül foglalkoztat olyan munkavállalót, aki a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló közösségi rendelet alapján e törvény hatálya alá tartozik. A társadalmi szolidaritás elvének megfelelően – a szociális biztonsághoz, valamint a testi és lelki egészséghez való jog érvényesítése, valamint az egységes állami nyugdíjrendszer fenntartása érdekében – törvény a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak költségvetését egészben vagy részben megillető olyan fizetési kötelezettséget is megállapíthat, amelynek megfizetése társadalombiztosítási ellátásra való jogot nem
8
keletkeztet. Az állam a társadalombiztosítási ellátások fedezetét akkor is biztosítja, ha a társadalombiztosítás kiadásai a bevételeket meghaladják.7 Az Alaptörvényben két helyen található a szociális biztonságot érintő rendelkezés. A Magyar Köztársaság társadalmi berendezkedéséről szóló fejezet 17. §-a a következőket írja elő:„A Magyar Köztársaság a rászorulókról kiterjedt szociális intézkedésekkel gondoskodik.” A másik alapvető fontosságú rendelkezés a XII. fejezetben található. A 70/E.§ arról szól, hogy: „A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz: öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak.” A (2) bekezdés szerint: „A Magyar Köztársaság az ellátáshoz való jogot a társadalombiztosítás útján és a szociális intézmények rendszerével valósítja meg.” E rendelkezés kettős jelentőséggel bír. Az egyik az, hogy az Alaptörvény önálló, az ellátáshoz
való
jog
intézményeként
nevesíti
a
társadalombiztosítást;
a
társadalombiztosítás, mint intézmény elkülönül az egyéb szociális ellátórendszerektől. A másik jelentősége, hogy a társadalombiztosításnak, mint önálló intézménynek, önálló tulajdonságokkal, saját belső struktúrával kell rendelkeznie. A törvényi szintű alapelveket elsősorban három törvény szabályozza. Az 1997. évi LXXX. törvény,
A
társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről, amelynek 2. §-a kimondja, hogy a társadalombiztosítási rendszerben a biztosítási elv, a társadalmi szolidaritás, illetve a tulajdonhoz fűződő jogok együttesen érvényesülnek. A biztosítási jogviszony az alapjául szolgáló jogviszonnyal egyidejűleg ex lege jön létre. Továbbá az 1997. évi LXXXI. törvény, A társadalombiztosítási nyugellátásról 1. §-a szerint „A kötelező társadalombiztosítási nyugdíjrendszer működtetése és fejlesztése az állam feladata. A társadalombiztosítási nyugdíjrendszer öregség, megrokkanás, megrokkanással járó baleset esetén a biztosított részére, elhalálozása esetén a hozzátartozója részére egységes alapelvek alapján nyugellátást biztosít. A 3.§ szerint az 1997. december 31-én hatályos jogszabályok alapján megszerzett jogosultságot megszüntetni, illetőleg korlátozni nem lehet. Ugyanez a bekezdés biztosítja a nyugellátással összefüggő jogot vagy kötelezettséget érintő intézkedéssel szemben a jogorvoslat lehetőségét. Irányadónak tekintendő még az 1997. évi LXXXIII. törvény A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól.
7
1997. évi LXXXI. törvény a társadalombiztosítási nyugellátásról (továbbiakban: Tny.)
9
Az állam az elmúlt húsz évben nehezen volt képes kialakítani azt, hogy igazából mit is gondol az „öngondoskodási” kérdésről, hogyan kívánja kezelni, támogatni. A kedvezményrendszer gyakran változik, nem is mindig konzekvensen. Így tehát újra és újra előkerül az öngondoskodás kérdése. Márpedig az öngondoskodásnak nagyobb szerephez kell jutnia, hiszen ez nem más, mint a jövő iránt viselt felelősség, ezért mindenkit érint. Az elmúlt időszak számos eseménye és tendenciája mutatott rá az öngondoskodás fontosságára. A globális gazdasági válság, a világszerte növekvő munkanélküliség a váratlan helyzetekre való felkészülés jelentőségére hívta fel a figyelmet. Az öngondoskodás az egyének önkéntes erőfeszítéseinek összefoglaló megjelölése az egészségügyi és szociális kockázatok leküzdése, csillapítása érdekében. 8 A szervezett öngondoskodásnak két fő formáját különíthetjük el. Az egyik a kockázatközösségen alapuló öngondoskodás, mint például az önkéntes kiegészítő biztosítások, és önkéntes pénztárak. Míg a másik az egyéni számlás rendszerek csoportja, mint a Nyugdíj Előtakarékossági Számla, vagy a Medical Savings Account. A jövendő magyar nyugdíjas többé-kevésbé ismeri az öngondoskodási formákat, inkább külső hatásra és nem tudatosan mérlegelve választ közülük. Az átlagnyugdíjas tisztán látja, hogy a reálisan várt nyugdíját csak előtakarékoskodással, megtakarítással tudja a kívánt szintre emelni. Átlagnyugdíjas azonban kevés van. A fiatalabb korosztály kevesebbet vár a nyugdíjrendszertől, tagja többféle pénztárnak, él az öngondoskodás adta lehetőségekkel. Az idősebbek viszont nem néznek szembe a fokozatosan emelkedő várható élettartammal, és az indokoltnál kevesebb megtakarítást vállalnak a nyugdíjuk kiegészítése érdekében. Nem állíthatjuk, hogy közvetlen ok-okozati kapcsolat van a várható élettartamok és a megtakarítási szándékok között.9
http://fogalomtar.eski.hu/index.php/%C3%96ngondoskod%C3%A1s utolsó megtekintés: 2016.04.05. 15:45 9 Közgazdasági Szemle, LIV. évf., 2007. június Ágoston Kolos Csaba – Kovács Erzsébet A magyar öngondoskodás sajátossága 18. o. 8
10
I/3. A szociális biztonsági koordináció definíciója, feladata és elvei A szociális biztonsági koordináció területét jelenleg a 883/2004/EK rendelet, valamint az ezt végrehajtó 987/2009/EK rendeletek szabályozzák. Mindkét rendelet a 2010. május 1-jei hatálybalépést követően már módosításra került a 988/2009/EK rendelettel, a 1244/2010/EU bizottsági rendelettel, valamint a 465/2012/EU rendelettel. Az Európai Unió (EU) szociális biztonsági rendszerek koordinációjáról szóló jogszabálya nem váltja fel a nemzeti rendszereket egy egységes európai rendszerrel. A nemzeti jogszabályok irányadóak az olyan szempontok tekintetében, mint például a szociális biztonsági rendszerek kedvezményezettjei, az ellátás szintje és a jogosultsági feltételek.10 Mielőtt a szociális biztonsági koordináció fogalmát tisztáznám, szükséges magának a szociális biztonság fogalmának a tisztázása is, hiszen, hazánkban leginkább a társadalombiztosítás fogalmát használjuk. Meg kell határozni a szociális jog, a szociális biztonsághoz való jog, a szociális védelem és a társadalombiztosítási jog fogalmát. Czúcz Ottó szavait idézve: „e területen túl sok – és gyakran egészen rosszul definiált – fogalom van forgalomban. Mindezek egyáltalán nem könnyítik meg, hogy a kutatók megértsék egymás szavát. 11 Czúcz Ottó felvetése óta eltelt 25 évben pedig a helyzetet tovább nehezítette a nemzetközi színtér, azon belül is az Európai Unió szerepének az erősödése. A 883/2004/EK rendelet szerint ugyanis a szociális biztonsági rendszer azt jelenti, hogy az állam bizonyos, jól meghatározott szociális kockázatok bekövetkezése esetére védelmet biztosít a jogrendszer hatálya alá tartozóknak; azaz a betegség, anyaság, gyermeknevelés, foglalkozási megbetegedés, munkahelyi baleset, rokkantság, öregség, munkanélküliség, hátramaradottak védelme, haláleset bekövetkezésének kockázatára ellátásokat nyújt.12 Fontos magának a nyugdíjnak a meghatározása, nemcsak a nyugdíjakat foglalja magában, de azokat az átalányösszegű ellátásokat is, amelyek azokat helyettesíthetik, valamint a járulékok visszatérítésének formájában történt kifizetéseket, illetve az értékállóságot
biztosító
növekményeket
vagy
kiegészítő
támogatásokat.
Európai Parlament és a Tanács 883/2004/EK rendelete (2004. április 29.) a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról 11 Czúcz Ottó: Társadalombiztosítás a változó világban, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1989., 21. o. 12 Gellérné Lukács Éva: Munkavállalás az Európai Unióban KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft. Budapest, 2004. 231. oldal 10
11
E bővebb fogalom-meghatározás lefedi a változó társadalombiztosítási jogszabályok szerint nyújtott ellátásokat is, amelyek az öregségi nyugdíjhoz kapcsolódnak.13 A fogalom-meghatározó rendelkezések között összesen huszonhat fogalom kerül részletes meghatározásra. A nyugellátások szempontjából ezek közül a legfontosabbat az 1. cikk t) pont alatt találjuk, a "biztosítási idő": az a járulékfizetési időszak, szolgálati idő vagy önálló vállalkozóként folytatott tevékenységi időszak, amelyet azok a jogszabályok, amelyek szerint az adott időszakot megszerezték vagy az megszerzettnek tekintendő, biztosítási időként határoznak meg vagy ismernek el, valamint más hasonló időszak, amelyet az említett jogszabályok a biztosítási idővel egyenértékűnek tekintenek. A fogalom meghatározás következményeként tehát az adott tagállamban megszerzett ilyen időszakokat biztosítási időnek kell tekinteni a többi tagállamban, ha azt az adott tagállam jogszabályai szerint szerezte meg az érintett személy. 14 A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy nem kell vizsgálni, hogy abban a tagállamban is biztosítási időnek számítana-e az adott időszak, ahol egy ellátásra való jogosultsághoz figyelembe veszi a tagállami intézmény, ha az a szerzés tagállamában annak számít. A koordináció rendelkezései meghatározzák az alkalmazandó jogot, amelyek nemzetközi ügyekre alkalmazandóak, és az „illetékes intézmény‖ kijelölésével megoldják a jogszabályok összeütközését.
15
A rendelet az alkalmazandó jogszabályok
maghatározásakor azt az elvet követi, hogy egy személy mindig csak egy tagállam jogszabályai szerint lehet biztosított, függetlenül attól, hogy több tagállamban végez munkát, egyik tagállamban munkavállaló a másik tagállamban vállalkozó, ellátásban részesül, vagy a lakóhelyétől eltérő tagállamban dolgozik. Az alkalmazandó jog meghatározásának az a célja, hogy megakadályozza két, vagy több tagállam szociális biztonsági jogszabályainak együttes alkalmazását, de ugyanakkor azt is meggátolja, hogy a migráns személyek két szék közül a földre essenek, tehát, hogy a különböző tagállami szabályok miatt egyik tagállam joga se legyen alkalmazható.16 A rendelet kötelező erejéből fakadóan az érintett személyeket nem illeti meg a választás lehetősége, tehát csak ott tud járulékot fizetni, és onnan jogosult ellátásra, ahol, és ahonnan a rendelet meghatározza. Azt, hogy a munkavállaló, vagy önálló dr. Fürjes Annamária: Öregségi nyugdíjak az Európai Unió szociális biztonsági koordinációjának tükrében, Budapest 2013. 61.oldal 14 dr. Fürjes Annamária: Öregségi nyugdíjak az Európai Unió szociális biztonsági koordinációjának tükrében, Budapest 2013. 61.o. 15 S. Chardon Coordination of Social Security Schemes in Connection with the Accession of Central and Eastern European States, Riga, 2004. 66. oldal 16 Yves Jorens, Filip Van Overmeiren: General Principle of coordination IN: European Journal of Social Security Volume 11 (2009) Nos. 1-2, 72. oldal 13
12
vállalkozó személyek kötelezően (ex lege) vagy önkéntes alapon válnak-e a szociális biztonsági rendszer alanyává, a vonatkozó tagállami szabályok határozzák meg. 17 A 883/2004/EK rendelet személyi
hatály kiterjed
az
Európai
Unió
állampolgáraira, akik egy vagy több tagállam jogszabályainak hatálya alá tartoznak, vagy tartoztak, beleértve tehát a gazdaságilag aktív és inaktív személyeket. Az európai integráció eredeti határai csak a közös piacra terjedtek ki, a négy szabadságjog koncepciója – áru, tőke, személyek, szolgáltatások – mind gazdasági motiváción alapult.18 A Bíróság a munkavállaló fogalmát széles értelemben használta, nem szűkítette le a hagyományos szerződéssel rendelkező munkavállalókra, ugyanakkor visszautalt a nemzeti jogra is, hiszen azok tekinthetők munkavállalóknak, akik egy tagállam joga szerint biztosítottak, vagy azok voltak. Nemzeti jog alapján biztosított lehet olyan személy is, aki nem, mint munkavállaló, hanem, mint szabadfoglalkozású, sportoló, vagy művész végez tevékenységet. A szociális biztonsági koordinációs rendeletek tárgyi hatálya, ugyanúgy, mint a személyi hatálya, egy hosszú fejlődés eredményeként alakult ki. A szociális biztonsági koordináció
tárgyi
hatályának
mind
a
huszonhét
tagállamban
fennálló
társadalombiztosítási rendszerekben létező ellátásformát le kell fednie. Mint tudjuk, a nemzeti
társadalombiztosítási
rendszereknek
folyamatos
kihívásokkal
kell
szembenézniük, követni kell a demográfiai változásokat, a társadalmak öregedésének a kérdéseit, illetve kezelni kell a családok felépítésének a változását is. Tekintettel arra, hogy a rendeletet kezdetekben csak a munkavállalókra kellett alkalmazni, a személyi és tárgyi hatály kérdésének egyik nagyon fontos pontja azon esetek elemzése, amelynél a tagállam jogszabályai alapján egy munkavállaló külföldi (harmadik ország) munkavégzése esetén önkéntes biztosítás alapján fizet járulékot az adott tagállamban.19 Véleményem szerint ebben az esetben az érintett személy munkavállalónak tekintendő a 1408/71/EGK rendelet 1 cikk a) pontja és a 2. cikk (1) bekezdése alapján, követve a Bíróság munkavállaló definíciójának kiterjesztő értelmezését és tekintettel arra, hogy munkavállalóként fizetett járulékot az adott tagállam rendszerébe a tagállam Hajdú József – Homicskó Árpád Olivér: Társadalombiztosítási alapismeretek Patrocinium Kiadó, Budapest 2012. 69.oldal 18 Rob Cornelissen: 50 years of European Social Security Coordination, European Journal of Social Security, Volume 11 (2009), Nos. 1-2. 18. oldal 19 dr. Fürjes Annamária: Öregségi nyugdíjak az Európai Unió szociális biztonsági koordinációjának tükrében, Budapest 2013. 62. o. 17
13
jogszabályai szerint. Mivel a munkavállaló a rendelet hatálya alá tartozik, ebből következően az ilyen személy hátramaradottja túlélő hozzátartozónak minősül a rendelet 1. cikk g) pontja szerint, és így a rendelet személyi hatálya alá tartozik. A szociális biztonsági rendszerek koordinációja meghatározott alapelvek érvényre juttatásával biztosítja a szociális jogok széles körű védelmét. Ezek az alapelvek a következők, egyenlő elbánás elve, amely azt jelenti, hogy állampolgárságuktól függetlenül az Európai Unió és az Európai Gazdasági Térség országainak állampolgárai a tagállamok szociális biztonsági rendszereiben egyenlő elbírálás alá tartoznak. Ez mind a jogosultságok, mind pedig a kötelezettségek szempontjából érvényesülő szabály. Aztán az egy tagállam joghatósága alá tartozás elve, aminek célja, hogy kiküszöbölje az egyidejűleg fennálló többes biztosítási kötelezettség eseteit, valamint azt a nemkívánatos helyzetet, hogy valaki biztosítás nélkül maradjon. Erre a tagállamok szociális biztonsági rendszereinek eltérő biztosítási elvei miatt van szükség. Az összeszámítás elve az érintett személy által szerzett biztosítási idők összeadását jelenti. Vagyis az a tagállam, ahol az igényérvényesítésre sor kerül, köteles figyelembe venni a más tagállamban szerzett biztosítási időt. Az ellátások exportálásának elve biztosítja, hogy a jogosult az egyszer megszerzett és elismert jogosultságokat az Európai Unión belül korlátozás nélkül élvezhesse. Ez magában foglalja azt is, hogy az ellátások jogosultjai szabadon választhatják meg lakóhelyüket bármely tagállamban, és nem kell attól tartaniuk, hogy más tagállamba költözésük esetén a koordinációs rendeletek által védelemben részesített ellátásaikról le kell mondaniuk.20 Az összeszámítás elvét juttatja érvényre az alábbi eset, ami az Európai Bírósághoz került. Az 1929-es születésű belga állampolgárságú Lustig asszony a 60. életévének betöltésekor belga öregségi nyugdíjat igényelt. Dolgozott 1946-1968-ig Hollandiában is, így a 65. életévének betöltését követően Hollandiából is nyugellátásra volt jogosult. A belga hatóság a Belgiumban megszerzett biztosítási ideje szerint állapította meg az ellátást nem számítva bele a holland biztosítási időt, mivel Lustig asszony nem érte le az ottani nyugdíjkorhatárt. A holland nyugdíjkorhatár elérését követően újraszámították az ellátását, de nem alkalmazta a belga garantált nyugdíjminimumra vonatkozó szabályokat. Az Európai Bíróság ítéletében kimondta, hogy az illetékes intézménynek figyelembe kell venni a másik tagállamban megszerzett biztosítási, illetve szolgálati időt, hiszen a
20
http://www.bmeip.hu/download/engemiserint/Nyugdij%20az%20EU-ban.pdf 2015.11.18. 15:20)
(utolsó
megtekintés:
14
megállapítandó öregségi nyugdíj összegének nagyobbnak kell lennie még abban az esetben is, ha az adott személy nem felel meg az ottani nyugdíjfizetési feltételeknek.
I/4. Szabad mozgás elve Amikor a fentiekben a szociális biztonsági koordinációra vonatkozó jogalkotás során érvényesülő szubszidiaritás elvét kellett megemlíteni, akkor ugyanolyan jelentőséggel bír a szabad mozgás elve. A szociális biztonsági koordináció rendeleteinek célja egyrészről az EUMSZ 48. cikke szerint a munkavállalók szabad mozgásának biztosítása, másrészről viszont a személyek szabad mozgásának keretébe tartoznak, és hozzá kell járulniuk az életszínvonal és az alkalmazási feltételek javításához. A személyek szabad áramlásának biztosítása tehát a fő cél a rendeletek megalkotása és alkalmazása szempontjából, tehát szükséges annak átfogó ismerete, vajon e szabadság jog mit is takar. A koordináció szorosan kapcsolódik a személyek szabad áramlásának egyre bővülő köréhez, hiszen a koordinációs rendeletek személyi hatályának bővülése is erre épül. Az Európai Unión belül a személyek szabad áramlásának biztosítása a Római Szerződés egyik sarokköve és szociális szempontból az elsődleges és másodlagos jogszabályok szintjén az egyik legkidolgozottabb terület. Az alapító atyák szeme előtt egy
gazdasági
unió
létrehozása
lebegett.
21
Mindenek
előtt
a
gazdaság
versenyképességének növelését kívánták elérni a Szerződésben lefektetett alapelveknek megfelelően. A versenyképesség és a gazdasági közösség egyik előfeltétele, hogy a tagállamok
munkaerőpiacának
résztvevőit
a
lehető
leghatékonyabban
tudják
foglalkoztatni. A munkavállalók szabad mozgásának biztosítása tehát alapvető feltétele a közös munkaerőpiac létrehozatalának, a kereslet-kínálat elvének érvényesülése érdekében. A személyek szabad mozgása a közösségi jog négy fő szabadságelvének egyike, de nem emberi jogként fogalmazódik meg: csak az egyének egy behatárolt csoportját és csak a Római Szerződés alkalmazási körén belül illeti meg, azaz a gazdasági tevékenységhez kapcsolódik.22
Gyulavári Tamás - Könczei György: Európai Szociális Jog. Osiris Kiadó, Budapest, 2000., 86. oldal dr. Fürjes Annamária: Öregségi nyugdíjak az Európai Unió szociális biztonsági koordinációjának tükrében, Budapest 2013. 64. o. 21 22
15
A szabad mozgásra vonatkozó elsődleges jogi szabályok a Római Szerződés 3942. cikkében lelhetőek fel, felsorolva azokat a konkrét jogosultságokat, amelyek a tagállamok között mozgó munkavállalókat megilletik. A 39. cikk elemzésénél nem szabad megfeledkeznünk arról a tényről, miszerint a Római Szerződés nem egy minden embert egyaránt megillető jogot alapított, hiszen csak a tagállamok munkavállalói, önfoglalkoztatói és szolgáltató számára biztosított szabad mozgás. 23 A szabad mozgás területén nagyon fontos a Bíróság joggyakorlata is, mely az elsődleges és másodlagos jogforrásból származó tagállami állampolgárokat megillető jogosultságokat részletesen értelmezte. A szabad mozgás jogát, mint minden szabadságjogot a Bíróság rendkívül tágan értelmezi. A munkavállalók szabad mozgása magába foglalja az állampolgárság alapján történő minden megkülönböztetés megszüntetését a tagállamok munkavállalói között a javadalmazás, foglalkoztatási feltételek és maga a foglalkoztatás tekintetében. Tehát elmondható, hogy az uniós polgárok számára biztosítani kell az egyenlő bánásmódot, így joguk van arra, hogy tényleges állásajánlatokra jelentkezzenek, ezért a tagállamok területén szabadon mozoghatnak és munkavállalás céljából valamely más tagállamban tartózkodhatnak, valamint az alkalmazásukat követően a Bizottság általi rendeleteknek megfelelően a tagállam területén maradhatnak. Az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében a Gazdasági és Szociális Bizottsággal konzultálva rendeleteket és irányelveket alkotnak, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a munkavállalók szabad mozgása megvalósulhasson. Fokozott figyelmet fordít a Bizottság a nemzeti foglalkoztatási szolgálatokkal való együttműködés során például a szabad álláshelyeket tartalmazó adatbázis működtetésére. A Bíróság hangsúlyozta továbbá azt is, hogy a közösségi rendeleteknek biztosítaniuk kell a szabad munkaerő- áramlást, és meg kell óvni a migráns munkavállalókat attól, hogy hátrányt szenvedjenek amiatt, hogy csak az egyik tagállam jogait élvezhetik. A nemzeti jogszabályok természetükből fakadóan csak a nemzeti jog alapján szerzett jogosító időszakot tudják figyelembe venni ellátásnyújtásuk során, így a migráns munkavállalók egyértelműen hátrányosabb helyzetbe kerülnek, mint azok a munkavállalók, akik csak egy tagállam jogának hatálya alá tartoznak. Ennek a területi elv alkalmazásának az ellensúlyozását célozzák meg a koordinációs rendeletek. Így a migráns munkavállalók számára biztosítják a megszerzett jogosultságok fenntartását, ezáltal a szabad mozgás elve sértetlen marad. Ennek megfelelően a rendeletek azon szabályait, amelyek nem szolgálják a Szerződés 39-42.
23
Gyulavári Tamás - Könczei György, Európai Szociális Jog. Osiris Kiadó, Budapest, 2000., 87. o
16
cikkének elérését, érvénytelennek kell tekinteni.
24
A Bíróság számos jogesetben
nyilvánította ki ezen véleményét. Továbbá igen fontosnak tekinthető a Petroni elv megfogalmazása, miszerint a kedvezményezettet nem lehet hátrányosabb helyzetbe hozni annál, mint ami a nemzeti jogszabályok egyszerű alkalmazásából fakadna. Leggyakoribb alkalmazására akkor kerül sor, amikor a nyugdíjakat és családtámogatásokat kell összehangolni. Személyek szabad mozgásán belül a szabad munkaerő-áramlás azonban nem egy korlátozhatatlan alapjog. Jó példa erre a 2004-ben újonnan csatlakozott tagállamok esetében bevezetett átmenti korlátozások intézménye, aminek az volt az oka, hogy a hasonló fejlettségi szinten álló „régi” tagállamok között a munkaerő-migráció viszonylag alacsony, ezzel szemben az új tagállamoknál nagyobb mértékű elvándorlás volt várható, a magasabb bérek és jobb munkafeltételek miatt. A tagállamok fő szabályként kötelesek biztosítani a munkavállalás szabadságát, ez alól azonban kivételt képeznek azok az esetek, amikor az állam érdekei felülírják az integrációs célkitűzéseket. A közösségi szabályozás célja, hogy kiküszöbölje a tagállami rendszerek közötti különbségekből adódó hátrányokat, és garantálja a megszerzett biztosítási idők elismerését, illetve beszámítását a különböző tagállamokban. A koordinációs szabályozás biztosítja, hogy senkit ne érjen hátrány amiatt, hogy életpályája során nem csupán egy tagállamban volt biztosított.
I/5. Az öregségi nyugdíjra vonatkozó koordinációs szabályok A koordinációs rendeletek a hosszú távú ellátásokat – amelybe beletartozik az öregségi, rokkantsági és a túlélő hozzátartozói ellátás – a rövidtávra nyújtott ellátásoktól eltérően szabályozzák. Rövid távú ellátások esetében a fő vezérelv az, hogy csak egy tagállam nyújtson ellátást a saját belső jogszabályainak megfelelően. Az ellátás nyújtásáért általában az a tagállam felelős, ahol az ellátást igénylő legutoljára biztosítási időt szerzett, ahol a szükséges járulékokat megfizette. Az ellátás megállapításakor hozzá kell számítani a korábbi, más tagállamokban szerzett biztosítási, szolgálati, munkavállalási, vagy ilyenként elismert időszakokat is. Ilyen rövid távú ellátás tipikusan a munkanélküli ellátás, ahol már egy napi biztosítási idő megszerzése is megalapozhatja
dr. Fürjes Annamária: Öregségi nyugdíjak az Európai Unió szociális biztonsági koordinációjának tükrében, Budapest 2013 26.o. 24
17
valamelyik tagállam joghatóságát, így ellátásra való jogosultságot keletkeztet. A hosszú távú ellátások esetében a más tagállamban szerzett biztosítási időszakok összeszámítása súlyos terhet róna az utolsó biztosítási hely szerinti tagállamra, tehát ebben az esetben az arányosság (pro rata) elvét kell érvényre juttatni. Minden tagállam csak annyi ellátást kell, hogy nyújtson, amennyi biztosítási/szolgálati időt, a munkavállaló/önálló vállalkozó vagy egyéb módon biztosított személy szerzett az adott tagállamban meghatározott jogszabályok szerint. Kivételt képez e szabály alól az egy évnél rövidebb időszakok összeszámítása, ahol az adminisztráció könnyítése okán nem a szerzés helye szerinti tagállam veszi azt figyelembe. Ennek megfelelően egy öregségi ellátás csak a minden érintett tagállamtól folyósított részellátások összeadásával nyújt teljes ellátást a migráns munkavállalóként nyugdíjba vonuló részére. A nyugdíjrészek megállapításának a kötelezettségét a 883/2004/EK rendelet 50. cikke rögzíti, mely kimondja, hogy az illetékes intézményeknek a kérelem benyújtását követően meg kell állapítaniuk az ellátásra való jogosultságot minden esetben, ha a migráns munkavállaló biztosítási időt szerzett. A rendelet módosítások leginkább az ellátások kiszámítását és az ellátások halmozódásának a szabályait érintették. A Bíróság jogfejlesztő tevékenysége körében kimondta, hogy az öregségi ellátások és a túlélő hozzátartozói ellátások odaítélése tekintetében egy sajátos rendszer kidolgozására van szükség abban az esetben, ha az érintett személy egy vagy több tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozott. Azért, hogy a migráns munkavállalók ne kerüljenek hátrányos helyzetbe, mert a nyugdíj alapjául szolgáló idejüket nem csak egy tagállamban szerezték, szükség volt egy adott, az összesítés és arányosítás módszere alapján számított és a közösségi jog által garantált nyugdíj összegének meghatározására abban az esetben, ha a csak a nemzeti jogszabályok alkalmazása – beleértve a csökkentésre, felfüggesztésre vagy visszavonásra vonatkozó szabályokat – kedvezőtlenebb, mint a nemzeti jogszabályok szerint számított arányos összeg. Magyarország uniós csatlakozását követően a nemzetközi nyugdíjügyek köre lényegesen megváltozott. Míg korábban a nemzetközi nyugdíjügyek kb. 95%-át a kétoldalú szociálpolitikai, vagy szociális biztonsági egyezmények alapján elbírált ügyek képezték, addig 2004. május 1-jétől az ügyek kb. 51%-át már az EU szociális biztonsági rendelkezései szerint lefolytatott eljárások teszik ki.25
Kiss Sándor (szerk.): Amit a nyugdíjügyintézésről tudni kell HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. Budapest, 2006. 17. oldal 25
18
I/6. A szociális ellátások (segélyek) rendszere A pénzbeli és természetbeni szociális ellátások rendszere 2015. évben jelentős mértékben átalakult. Az állam és az önkormányzat segélyezéssel kapcsolatos feladatai élesen elválasztásra kerültek, egységesedtek a segélyezéssel kapcsolatos hatáskörök, módosult a szociális törvény alapján kötelezően biztosítandó ellátások köre, bővült az önkormányzatok mozgástere az általuk nyújtott ellátások meghatározásában valamint átalakult a finanszírozás rendszere. A helyi önkormányzatok felelőssége növekedett a helyi közösség szociális biztonságának erősítésében, a szociális segélyek biztosításában. A kötelezően nyújtandó ellátásokat a járási hivatalok állapítják meg. Ezek az ellátások a következőek, aktív korúak ellátása, időskorúak járadéka, ápolási díj, közgyógyellátás mind a normatív és mind az alanyi, egészségügyi szolgáltatásra való jogosultság. 26 A hatáskörváltozás tehát az aktív korúak ellátását érintette, a felsorolt többi ellátást az eddigiekben is a járási hivatalok állapították meg. Egyéb támogatás biztosításáról a települési önkormányzatok döntenek. Az önkormányzatok által nyújtható támogatás neve egységesen települési támogatás lett, amelynek jogosultsági feltételeit, típusait az önkormányzatok határozzák meg.
Tájékoztató a pénzbeli és természetbeni szociális ellátásokat érintő, 2015.március 1-jétől hatályos változásokról, Emberi Erőforrások Minisztériuma, Segélyek és Támogatások Főosztálya, Budapest, 2015. január 21.,1.oldal 26
19
A települési támogatások ezer lakosra jutó számát az Emberi Erőforrások Minisztériuma megyékre lebontva az alábbiak szerint mutatta ki.
1. számú diagram27
I/7.A pénzbeli ellátások fajtái és jellemzői A pénzbeli ellátások alapvetően két csoportra oszthatók: a normatív, illetve a diszkrecionális ellátásokra. A normatív ellátások szabályait a Szociális törvény részletesen meghatározza, a jogalkalmazónak a feladata, mint azt vizsgálni, hogy a kérelmező
megfelel-e
a
törvényben
meghatározott
jogosultsági
feltételeknek,
amennyiben igen, meg kell állapítania a részére a törvényben meghatározott ellátást. Az ellátás tehát a törvényben meghatározott feltételekkel jár. Diszkréciót engedő szabályozás esetén a törvény rendelkezései csupán keretjellegűek, amit tartalommal a helyi képviselőtestület rendelete tölt ki. Az ellátás nem jár, hanem adható. A jogosultság közelebbi feltételeit helyben alakítják ki. Ha helyben egységesen érvényesülő szabályokat 27
http://images.slideplayer.hu/24/7340789/slides/slide_24.jpg (utolsó megtekintés: 2016.04.16. 18:11)
20
alkotnak – helyi szinten normatívvá teszik az ellátást – akkor adminisztratív diszkrécióról beszélünk. Teljes diszkréciónak nevezzük ellenben azt, ha a helyi szabályozás a kérelem egyedi mérlegelését teszi lehetővé a jogalkalmazó számára. A módosítások iránya az, hogy a megélhetést biztosító ellátások szabályozása normatív legyen, s csak egyes kötött felhasználású, illetve krízissegélyek elbírálásakor nyíljon tere az egyéni mérlegelésnek. A pénzbeli ellátások jogosultság-elvű átalakítása indokolttá tette a szociális igazgatási hatáskörök újratelepítését is. A normatív ellátásokkal kapcsolatos jogalkalmazói tevékenységre tekintettel indokolttá vált, hogy az ilyen ellátásokat centrális alárendeltségben működő szervekhez telepítsék, és csak azoknak az ellátásoknak a megállapítását hagyják meg a járási hivatalok képviselőtestületének hatáskörében, amelyek tekintetében jelentősége van a helyi viszonyok nagyobb ismeretén alapuló egyéni mérlegelésnek. Így a járási hivatalok jegyzőjének, mint a központi közigazgatás „kihelyezett” szervének hatáskörébe tartozik az időskorúak járadékának, aktív korúak ellátása, ápolási díj, közgyógyellátás, egészségügyi szolgáltatásra való jogosultság. Az erre irányuló kérelmeket a járási hivatal polgármesteri hivatalában kell benyújtani. 28 Rendszeres
szociális
segély
nevű
ellátás
2015.
március
1-től
megszűnt.
A korábban erre a támogatásra jogosult személyek más ellátásokra szerezhetnek jogosultságot. Az új rendszer bevezetésének lépései az alábbiak, a rendszeres szociális segélyre jogosult személyek ellátásra való jogosultságát a jegyző 2015. január 1. és 2015. február 28. között felülvizsgálta. A felülvizsgálat eredményeként a jegyző határozatban megállapította, hogy az ügyfél 2015. március 1-től milyen ellátásra lett jogosult. A szociális rászorultságtól függő pénzbeli ellátásokról szóló határozatot a bíróság nem változtathatja meg. A járási hivatal képviselő-testülete rendeletben szabályozza a hatáskörébe tartozó pénzbeli ellátások megállapításának, kifizetésének, folyósításának, valamint ellenőrzésének szabályait. A kérelmet az a szociális hatáskört gyakorló szerv bírálja el, amelynek illetékességi területén a kérelmező lakóhelye, vagy ha a kérelmező életvitelszerűen a bejelentett tartózkodási helyén lakik, a tartózkodási helye van.29
28 29
Szoc. tv. 25.§ Szoc. tv. 32. /A§
21
I/8. Időskorúak járadéka Abban az esetben, ha az egyéneknek nem jogosultak saját jogon járó ellátásra, akkor lép életbe az időskorúak járadék rendszere. A járási hivatal időskorúak járadékában részesíti a reá irányadó nyugdíjkorhatárt betöltött személyt, akinek saját és vele együtt lakó házastársa, élettársa jövedelme alapján számított egy főre jutó havi jövedelme nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 80%-át, vagy az egyedülálló, a reá irányadó nyugdíjkorhatárt betöltött, de 75 évesnél fiatalabb személyt, akinek havi jövedelme nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 95%-át, vagy az egyedülálló, 75. életévét betöltött személyt, akinek havi jövedelme nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 130%át. Azonban nem állapítható meg az időskorúak járadéka, illetve a folyósítást meg kell szüntetni, abban az esetben, ha a személy előzetes letartóztatásban van, elzárás, illetőleg szabadságvesztés büntetését tölti, valamint, ha 3 hónapot meghaladó időtartamban külföldön tartózkodik. A hajléktalan személynek megállapított időskorúak járadéka esetén az erről rendelkező határozatot közölni kell a fővárosi kormányhivatal külön jogszabályban kijelölt fővárosi kerületi hivatalával (a továbbiakban: kijelölt kerületi hivatal). A kijelölt kerületi hivatal az időskorúak járadékában részesülő hajléktalanról nyilvántartást vezet, és gondoskodik az időskorúak járadékának a hajléktalan személy által meghatározott, határozatban foglalt címre történő folyósításáról. Ha ugyanazon hajléktalan személy részére két vagy több járási hivatal döntése szerint egyidejűleg kellene járadékot folyósítani, csak az utóbb megállapított járadék folyósítható. Ilyen esetben a kijelölt kerületi hivatal közli a járadékot korábban megállapító járási hivatallal az általa megállapított ellátás folyósításának megszüntetéséről hozott határozatát.30
I/9. Saját jogú ellátások Azon személyeknek jár, akik az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötték, valamint a nők 40 év jogosultsági idővel vehetik igénybe a kedvezményes nyugdíjat. Az öregségi nyugdíjra jogosultságot több feltétel egyidejű teljesítése esetén lehet szerezni. Ide tartozik az előírt nyugdíjkorhatár betöltése, az előírt minimális szolgálati idő megszerzése, a fennálló biztosítási jogviszony megszüntetése. Tehát a fent felsorolt jogosultsági 30
Szoc. tv. 32. /B-D §
22
feltételekkel rendelkező személy, ha legalább 20 év szolgálati időt szerzett jogosulttá válik az öregségi teljes nyugdíjra. Öregségi résznyugdíjban részesíthető az a személy, aki eleget tesz a feltételeknek és legalább 15 év szolgálati időt szerzett. A korhatáremelés születési évjáratonként 6 hónapos fokozatos emeléssel valósul meg. Felmerül tehát a kérdés, hogy miért vált indokolttá a nyugdíjkorhatár emelése. A válasz az, hogy a nyugdíjrendszer hosszabb távú fenntarthatóságának egyik legfontosabb eszköze, hogy legalább a várható élettartam emelkedésével arányosan emelkedjen a nyugdíjkorhatár is. Korhatár előtti nyugdíjakban és korhatár előtti ellátásokban jelentős változásokat hozott a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvény, amelynek nyomán megszűntek a korhatár előtti nyugdíjak, s a korhatár alatti nyugdíjasok nyugdíjas státusza is módosult. A továbbiakban az ellátásukat többségében változatlan összegben ugyan, de szociális ellátásként kapják az öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig. 2. számú táblázat A nyugdíjkorhatár fokozatos emelkedése születési korosztályonként
Születési év
Életkor 2012-ben
Öregségi nyugdíjkorhatár
Öregségi nyugdíjra jogosultság időpontja
1950
62
62
2012
1951
61
62
2013
1952
60
62,5
1953
59
63
1954
58
63,5
1955
57
64
1956
56
64,5
1957
55
65
2014. II. félév 2015. I.félév 2016 2017. II. félév 2018. I. félév 2019 2020. II. félév 2021. I. félév 2022
23
A változások a következő nyugdíjakat érintették; előrehozott öregségi nyugdíj, csökkentett
összegű előrehozott
öregségi
nyugdíj, korkedvezményes
nyugdíj,
bányásznyugdíj, korengedményes nyugdíj, művésznyugdíj, polgármesterek korhatár előtti öregségi nyugdíja, országgyűlési és európai parlamenti képviselők korhatár előtti öregségi nyugdíja, fegyveres szervek és a Magyar Honvédség hivatásos állományának szolgálati nyugdíja. Ezek az ellátások 2012. január 1-jétől megszűntek, az ilyen címen már megállapított ellátásokat a jogosító feltételekben megfogalmazottak alapján korhatár előtti ellátás, átmeneti bányászjáradék, balett művészeti életjáradék illetve szolgálati járandóság formájában kell továbbfolyósítani, új megállapításokra – néhány esetkör kivételével – már nem lesz mód.31 Korhatár előtti ellátásokra és szolgálati járandóságra jogosult, akinek 2012. január elsejét megelőzően a fent említett korhatár előtti nyugellátások valamelyikét megállapították. Továbbá még az, aki 2011. december 31-éig az előrehozott, csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíj igénybevételéhez a 2012. január 1-jét megelőzően hatályos szabályok szerint szükséges életkort betöltötte, és szolgálati időt megszerezte, az az 1953. évben született nő, aki 59. életévét betöltötte és a korhatár előtti ellátás kezdő napjáig, de legkésőbb 2012. december 31-éig legalább 37 év szolgálati időt szerzett, valamint az, aki a korhatár előtti ellátás kezdő napjáig, de legkésőbb 2012. december 31-éig korkedvezményre
jogosultságot
szerzett,
és
az,
aki
2011.
december
31-ig
bányásznyugdíjra való jogosultságot megszerezte, továbbá az, aki 2011. december 31-éig művésznyugdíjra jogosultságot szerzett, aki esetében a biztosítással járó jogviszonyának megszüntetéséhez szükséges egyoldalú jognyilatkozatot 2012. január 1-jét megelőzően a másik féllel írásban közölték, vagy a jogviszonyt megszüntető megállapodást 2012. január 1-jét megelőzően írásban megkötötték, feltéve, hogy a biztosítással járó jogviszony megszűnését követő nap 2012. évben van, és a jogosult a biztosítással járó jogviszony megszűnését követő napon a 2011. december 31-én hatályos szabályok szerint előrehozott öregségi nyugdíjra, csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíjra, bányásznyugdíjra, korengedményes nyugdíjra, vagy művésznyugdíjra jogosult lett volna. Feltéve, hogy a korhatár előtti ellátás kezdő napjáig az öregségi nyugdíjkorhatárt nem töltötte be, a korhatár előtti ellátás kezdő napján biztosítással járó jogviszonyban nem áll, átmeneti bányászjáradékra vagy balett művészeti életjáradékra nem jogosult, és a 31
2011. évi CLXVII. törvény a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti
ellátásról és a szolgálati járandóságról (Továbbiakban 2011. évi CLXVII.tv)
24
korhatár előtti ellátás kezdő napján rendszeres pénzellátásban nem részesül. A korhatár előtti ellátás társadalombiztosítási szempontból nem minősül nyugellátásnak. Az ellátásban részesülő személyek egészségügyi szolgáltatásra jogosultak, továbbá az ellátások emelésére a nyugdíjakéval azonos módon kerül sor. Az új ellátások – a nyugdíjjal ellentétben –kérelemre megszüntethetők.32 Ugyanakkor a korkedvezményes időszerzés új, már 2007. január 1-jétől hatályos feltételét a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény módosítása rögzíti. Eszerint ekkortól a foglalkoztatónak a korkedvezményre jogosító munkakörben foglalkoztatott után a társadalombiztosítási járulék alapjának alapulvételével – a társadalombiztosítási járulékon felül – korkedvezmény-biztosítási járulékot kell fizetnie, kivéve, ha e kötelezettsége alól külön jogszabály szerint mentesítették.33 Kiemelkedő fontosságú a nők 40 év jogosultsági idővel igénybe vehető kedvezményes nyugdíja is, amelyet az alábbi diagram is alátámaszt.
2. számú diagram34 Igénybe veheti a teljes nyugdíjat életkorától függetlenül az a nő, aki legalább 40 év jogosultsági idővel rendelkezik és azon a napon, amelytől a nyugdíjat megállapítják,
2011. évi CLXVII. tv. Dr. Varga Zoltán (2013) A magyar nyugdíjrendszer pénzügyei, PhD Értekezés, Miskolc, 192. oldal 34 http://www.portfolio.hu/img/upload/2015/07/nok40-20150726.png (utolsó megtekintés: 2016.04.26. 17:52) 32 33
25
biztosítási jogviszonyban nem áll. A kedvezményes nyugellátás megállapítható, azon esetekben, amikor a 40 éves kedvezményes nyugdíjra nem jogosult, tehát ha a kereső tevékenységgel szerzett szolgálati idő nem éri el a 32 évet, valamint még olyan nő, akinek a súlyosan fogyatékos vér szerinti vagy örökbefogadott gyermekére tekintettel ápolási díjat állapítottak meg (a 30 évet).35 Jogosultsági időnek minősülő tényezőket taxatíve fel lehet sorolni, mint például a kereső tevékenységgel járó biztosítási jogviszonnyal, valamint terhességi- gyermekágyi segélyben,
a
gyermekgondozási
díjban,
a
gyermekgondozási
segélyben,
a
gyermeknevelési támogatásban, és a súlyosan fogyatékos vér szerinti vagy örökbe fogadott gyermekére tekintettel megállapított ápolási díjban eltöltött idővel szerzett szolgálati idő. A jogosultsági idő – ha a jogosult a saját háztartásában 5 gyermeket nevelt – 1 évvel, minden további gyermek esetén további 1-1 évvel, de összesen legfeljebb 7 évvel csökken. Azonban szükséges definiálni a saját háztartásban nevelt gyermeket, aki nem más, mint az a vér szerinti vagy örökbe fogadott gyermek, aki a jogosulttal életvitelszerűen együtt élt és annak a gondozásából rendszeres jelleggel legfeljebb csak napközbeni időszakra került ki, vagy személyére tekintettel családi pótlékot folyósítottak. A fentiek alkalmazása során, kereső tevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonnyal szerzett jogosultsági időnek tekintjük az 1997. december 31-ét követően az 1997. évi LXXX. törvény. 5. § (1) bekezdés a), b) és e)-i) pontjában, valamint (2)-(3) bekezdésében meghatározott jogviszonyban töltött időt (pl. munkaviszony, köztisztviselői, közalkalmazotti jogviszony); és az 1998. január 1-jét megelőzően a 168/1997. (X. 6.) kormányrendelet 12.§-ában felsorolt jogviszonyokban töltött időtartamokat (ilyenek például a kisiparosként, a magánkereskedőként, a gazdasági munkaközösség tagjaként, az ipari és szolgáltató szövetkezeti szakcsoport tagjaként, a kisszövetkezet tagjaként, a külföldi munkavállalóként, az ügyvédi, illetőleg a jogtanácsosi munkaközösség tagjaként szerzett szolgálati idők.). 36 Azonban jogosultsági időként nem vehető figyelembe a munkanélküli ellátás folyósításának időtartama, az egyébként szolgálati időként elismerhető tanulmányi idő, a passzív, vagyis a biztosítási jogviszony megszűnését követően folyósított táppénz időtartama, az 1998. január 1-jét megelőzően - nem gyermekgondozás, vagy - ápolás miatt igénybevett - fizetés nélküli szabadság szolgálati időnek minősülő első 30 napja,
35 36
http://www.fszek.hu/50_plusz/ugyes-bajos/?article_hid=15091 (utolsó megtekintés: 2015. 11.18. 9:45) Tny. 5.§ (1-3)
26
18. életévét betöltött tartósan beteg közeli hozzátartozó gondozása miatt folyósított ápolási díj időtartamát.37 A kedvezményre jogosultak nyugdíjának összegét az általános szabályok szerint számítják ki, részükre csökkentés nélküli öregségi nyugdíjat állapítanak meg. Felmerülhet a kérdés, hogy a nők 40 éves kedvezményes öregségi nyugdíjazási lehetőségén túlmenően van-e mód az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése előtt nyugdíjat igénybe venni. Erre a választ a 2012. január 1-től a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságokról szóló 2011. évi CLXVII. törvény adja meg, miszerint a nyugdíjkorhatár betöltése előtt nyugellátás megállapítására nincs lehetőség. Tény azonban, hogy az előrehozott öregségi nyugdíjra korábban jogot szerzett személyek a jogosultságukat bármikor érvényesíthetik. Az öregségi nyugdíj összege az elismert szolgálati időtől és az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset összegétől függ. Szolgálati időnek tekintjük azokat az időszakokat (pl. munkaviszony tartama, egyéni vagy társas vállalkozás folytatása), amely alatt a biztosított (foglalkoztatott magánszemély, egyéni vagy társas vállalkozó, őstermelő) nyugdíjjárulék fizetésére kötelezett volt, illetve megállapodás alapján nyugdíjjárulékot fizetett. A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló Tny. tételesen meghatározza azokat az időtartamokat, melyek nyugdíjszerző szolgálati időként figyelembe vehetők. Részletesen meghatározza továbbá azokat az időszakokat, melyek a nyugellátás megállapítása szempontjából szolgálati időként nem vehetők figyelembe. Azonban mégis van rá mód, hogy arányosan csökkentsék a szolgálati időt. A 2003. december 31-éig hatályos szabály szerint, az 1996. december 31-ét követő időszakban, ha a biztosított – nyugdíjjárulék alapjául szolgáló – keresete a minimálbérnél kevesebb volt, akkor olyan arányban csökkent a szolgálati idő, ahogy a kereset aránylott a minimálbérhez. Ha például a kereset a minimálbér fele volt, akkor 1 napi keresettel félnapi szolgálati idő volt szerezhető. 2004. január 1-jétől az arányos szolgálatiidőszámítást csak a nyugdíj összegének kiszámításánál kell alkalmazni, a nyugdíjra való jogosultság
megállapításánál
már
nem.
Ez
kedvező
változás,
különösen
a
részmunkaidőben foglalkoztatottak részére, ugyanis nyugdíjjogosultság szerezhető 20 évi biztosítási jogviszonnyal akkor is, ha az – akár teljes mértékben – részmunkaidős foglakoztatás volt és csak pl. a minimálbér fele után történt járulékfizetés. Továbbra sincs arányos szolgálati idő csökkentés a Munka Törvénykönyve alapján teljes munkaidőben 168/1997. (X. 6.) kormányrendelet a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtásáról 12.§ 37
27
foglalkoztatottaknál, illetve azoknál a személyeknél, ahol a munkakörre irányadó meghatározott munkaidőben történik a foglalkoztatás (pl. az egészségre ártalmas munkakörülmény miatt csökkentett idejű foglalkoztatás az előírás). Szolgálati időként kell figyelembe venni az öregségi nyugdíjra jogosultság szempontjából az 1998. január 1- e előtt a felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytatott – legfeljebb azonban a képesítés megszerzéséhez a tanulmányok folytatása idején szükséges – tanulmányok idejét. Az 1997. december 31-e utáni időszakban a nappali tagozaton folytatott tanulmányi idők beszámítására akkor kerülhet sor, ha az ellátást igénylő a járulék megfizetésére, vagy a tanulmányok alatt vagy a nyugdíjigény beadásáig megállapodást köt és a fizetéskor érvényes minimálbér alapulvételével számított nyugdíjbiztosítási egyéni és munkáltatói járulékot megfizeti. A felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytatott tanulmányok címén a tanulmányi időszak (tanulmányi év, tanulmányi félév) kezdetét magában foglaló hónap első napjától a végét magában foglaló hónap utolsó napjáig eltelt idő számít szolgálati időnek. Szolgálati időként kell figyelembe venni a két egymást követő tanulmányi időszak közötti tanulmányi szünet idejét is. Több képesítés megszerzésére irányuló tanulmányok folytatása esetén legfeljebb az egyik képesítés megszerzéséhez szükséges idő vehető figyelembe. A szakmunkástanulóknak kötelezően járó ösztöndíj után a foglalkoztatójuk járulékfizetésre volt kötelezett, sőt a tanulók a tanulmányaik utolsó évében már általában szakmunkás bért kaptak, amely után szintén járulékot kellett fizetni, ez alapozta meg biztosításukat, szolgálati idejüket. A szakképzésről szóló jogszabály változása következtében a korábbi szakmunkásképző intézet és szakmunkástanuló elnevezés is megváltozott. Az oktatás általában szakképző iskolákban folyik. A szakképzési törvény a gyakorlati oktatást nyújtó foglalkoztató és a tanuló között szerződési kötelezettséget ír elő. E szerződésben kell meghatározni a tanuló részére járó díj összegét, amely a minimálbér 20 %-ánál kevesebb nem lehet, s ennek alapján kell a foglalkoztatónak járulékot fizetnie. E járulékfizetés alapozza meg az ő esetükben a tanulóidő beszámítását a szolgálati időbe.38 A hosszú szolgálati idővel rendelkezők teljesítményének magasabb fokú elismerését biztosítja, hogy 2008. január elsejétől 40 év szolgálati idő felett minden további szolgálati év az addigi 1,5 % helyett 2,0 %-os többletet biztosít az ún. nyugdíjskálán. Vagyis míg előtte pl. 42 év esetén a megállapított nyugdíj, 83 %-a volt a
38
Tny tv. 41. §
28
nyugdíj alapjául szolgáló átlagkeresetnek, addig 2008. január elsejétől ez a mérték 84 %. Ez az érintetteknek (kb. évi 20-25 ezer fő) 1 %-os nyugdíjnövelést jelent.39
II/1. Nyugdíjszámítás A nyugdíj számítása az elismert szolgálati idő hosszán és a figyelembe vehető időszak havi átlagkeresetének nagyságán alapul. 40Minél hosszabb az elismert szolgálati idő, annál nagyobb lehet a kiszámított nyugdíj összege. Tehát az öregségi nyugdíj összegének kiszámítása egy stabil módszer szerint történik, amelyben két változó elem található. A nyugdíjszámítás folyamatában évről-évre változik az úgynevezett valorizációs szorzószám, mely szintre hozza a nyugdíjazást megelőző évek kereseteit a nyugdíjazáskori jövedelemmel, és változhat (nem minden évben történik meg) az úgynevezett degressziós sávhatár, amely felett már csak meghatározott mértékben, sávosan vehető figyelembe a kereset a nyugdíjhoz. 2015-ben a két változó számítási elem közül csak egy modul, a valorizációs szorzószám változik.41 Röviden megfogalmazva a biztosításban töltött idő azon napjainak számát, amelyre jövedelme volt a biztosítottnak, osztószámként határozzák meg. A heti pihenőnapokat, munkaszüneti napokat is be kell számítani, viszont a fizetés, díjazás nélküli időszakokat, mint pl. a fizetés nélküli szabadságot, a táppénzt, a gyes és gyed időszakát nem. A kiszámított jövedelem összegét el kell osztani az osztószámmal, azaz az átlagszámítási időszak azon napjainak számával, amelyeken jövedelmet szerzett a biztosított. Így egy napi átlagot kapunk, amelyet miután 365-tel szoroznak, megkapják az éves átlagot. Az éves átlag 1/12-e a havi átlag. Adott összeghatár felett sávosan csökkentve lehet a havi kiszámított átlagkeresetet figyelembe venni, ezt nevezzük degressziónak. Azt, hogy melyek ezek a jövedelemhatárok, és hogy milyen korlátozás érvényesül, kormányrendeletben határozzák meg évről évre. Jelenleg ezek a számok: a 372 ezer és a 421 ezer forint közti átlagkeresetnek csak a 90%-át, az e fölötti átlagkeresetnek csak a 80%-át lehet figyelembe venni. A szolgálati idők számításának problematikáját támasztja alá a C. Salgado Alonso ügy is. Ugyanis C. Salgado Alonso számára a spanyol bíróság az 52. életévüket betöltött személyek számára nyújtandó különleges munkanélküli- járadékot állapított meg. A járadék alapja volt többek között a német jogszabály szerinti 74 hónap, a svájci jogszabály
http://www.fszek.hu/50_plusz/ugyes-bajos/?article_hid=15091 (utolsó megtekintés 2015.07.25. 18:20) Tny. 20.§(1) 41 http://ado.hu/rovatok/tb-nyugdij/mennyi-lesz-a-nyugdij (utolsó megtekintés 2015. július 24. 7:50) 39 40
29
szerinti 26 hónap és a spanyol jogszabály szerinti 182 nap. A spanyol szerv a nemzeti jogszabályok szerinti előírt 15 éves minimum időszakhoz vette figyelembe a német és svájci időszakot is. 2001.májusában 65. életévét betöltött Salgado Alonso kérelmezte a német, a svájci és a spanyol szociális biztonsági rendszer szerint járó öregségi nyugdíjának megállapítását. Azonban a spanyol szerv elutasította kérelmet – miközben Svájc és Németország folyósította a nyugdíjat – aminek oka a nyugdíjjogosultság megszerzéséhez szükséges minimális járulékfizetési idő hiánya volt. Indoklásában elmondta, hogy a 1408/71 rendelet 46. cikkének a biztosítási idő összesítését szabályozó 2 bekezdése nem alkalmazható, mivel Spanyolországban megszerzett biztosítási idő nem érte le az egy évet, tekintettel arra, hogy a spanyol nemzeti jog szerint a különleges munkanélküli ellátás időszaka nem alkalmas a minimális járulékfizetési idő igazolására. Arra tekintettel, hogy a nemzeti jogszabályban található szabályozás mind a hazai, mind a migráns munkavállalókat egyformán kezeli, nem sérti az EK 39. cikk szerinti közvetett megkülönböztetés tilalmát. A Bíróság úgy vélte, hogy az EK 39. és az EK 42. cikk, valamint a 1408/71/EGK rendelet 45. cikke úgy értelmezendő, hogy azokkal nem ellentétes a nemzeti jog olyan rendelkezése, amely nem engedi meg valamely tagállam illetékes hatóságai számára, hogy a nemzeti öregségi való jogosultság megszerzésének szempontjából figyelembe vegyenek bizonyos biztosítási időket, amelyeket valamely munkanélküli munkavállaló ennek az államnak a területén szerzett meg és amelyeket tartama alatt a munkanélküli- biztosítási intézmény fizette az öregségi nyugdíjjárulékokat azzal a feltétellel, hogy ezeket az időszakokat kizárólag az öregségi nyugdíj összegének kiszámításánál vehetők figyelembe.42
42
http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=CELEX:62011CC0619 2015.11.17. 9:40)
(utolsó
megtekintés
30
II/2. A nyugdíjszámítás folyamata A nyugdíjjárulék alapot képező jövedelmek úgynevezett nettósítást követően kerülnek figyelembe vételre – ez az első lépés. A nettósítás jelenleg két lépcsőben történik. Először a kifizetés időpontjában hatályos jogszabályokban meghatározott járulékmértékekkel történik a csökkentés. Figyelembe veendő járulékok a természetbeni és pénzbeli egészségbiztosítási járulék, a nyugdíjjárulék, a magán nyugdíjpénztári tagdíj, a munkavállalói járulék, és a vállalkozói járulék, 2010. január 1-től az egészségbiztosítási és munkaerőpiaci járulék – azaz teljeskörűen az egyéni járulékok. A járulékokkal történő csökkentést követően az így fennmaradó összeget csökkenteni kell a személyi jövedelemadó adott időszakra vonatkozó szabályai szerint képzett összegével. Az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset összegét az 1988. január 1-jétől a nyugdíj megállapításának kezdő napjáig elért (kifizetett), a kifizetés idején érvényes szabályok szerint nyugdíjjárulék alapjául szolgáló kereset, jövedelem havi átlaga alapján kell meghatározni. Tehát keresetként, valamint jövedelemként kell figyelembe vennünk az 1988. január 1-je és 1996. december 31-e közötti, illetőleg az 1988. január 1-je előtti keresetek, jövedelmek esetén az 1996. december 31. napján érvényes társadalombiztosítási szabályok szerint a főfoglalkozásban elért jövedelmet, az ezen időszak alatt kifizetett év végi részesedést, prémiumot, jutalmat és a keresettel, jövedelemmel azonos időre járó baleseti járadékot. Míg az 1997. január 1-jétől az 1998. január 1-je előtti rendelkezések szerinti, illetőleg 1998. január 1-jétől a Tbj.-ben meghatározott biztosítással járó jogviszonyból vagy jogviszonyokból származó, nyugdíjjárulék-alapot képező keresetet, jövedelmet és 1997. évben a keresettel, jövedelemmel azonos időre járó baleseti járadékot kell beszámítani. 43 Abban az esetben, ha a nyugdíjjárulékot a biztosítási jogviszony keretében meghatározott összeg után kellett fizetni, az alábbi szabályok érvényesek. Az adott
összeget,
az
Európai
Unió
tisztviselőinek
és
más
alkalmazottainak
nyugdíjbiztosítási átutalásáról és visszautalásáról szóló törvény alapján határozzuk meg. A nyugdíjbiztosítási visszautalás során meghatározott beszámított jövedelmet, ha a Nyugdíjbiztosítási Alapot megillető összeget a Nyugdíjbiztosítási Alapnak átutalták, a felszolgálási díj 81%-át, a vendéglátó üzlet felszolgálójaként a fogyasztótól közvetlenül kapott borravaló 81%-át, azon egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás (ekho) alap 50
43
Tny. 22.§ (1)
31
százalékát, 2008. január 1-jétől 61 százalékát, amely után a magánszemélyt terhelő ekho mértéke 15 százalék. Többek között idetartozik még a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény szerinti munka-rehabilitációs díja, Tbj. 30/A. § (2) bekezdésében meghatározott mezőgazdasági őstermelő esetében az éves bevételének 6 százaléka, a főállású kisadózó társadalombiztosítási ellátásainak alapjául szolgáló, törvényben meghatározott összeg.44 Az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset meghatározásánál az álláskeresési járadék, a munkanélküli-járadék, a vállalkozói járadék, a nyugdíj előtti munkanélküli-segély, az álláskeresést ösztönző juttatás, a keresetpótló juttatás összegét kell figyelembe venni. Azonban csak abban az esetben, ha ez kedvezőbb az igénylő számára- a kifizetésük, folyósításuk időpontjától függetlenül. Ebbe a kategóriába tartozik még továbbá a gyermekgondozási segély, a nyugdíjjárulék-köteles szociális és gyermekvédelmi, 2004. évi CXXII. törvény szerinti prémiumévek program, a rehabilitációs ellátás. Az öregségi nyugdíj összegének az alapjául szolgáló havi átlagkereset melletti másik meghatározó része a szolgálati idő hossza. Az öregségi teljes nyugdíjhoz szükséges 20 év szolgálati idő esetén a havi átlagkereset 53 %-a lesz az ellátás összege. A 25-36 év szolgálati idő esetén évenként 1-1 százalékkal, 37-40 év szolgálati idő esetén évenként 1,5 százalékkal, 40 év feletti szolgálati idő esetén évenként 2-2 százalékkal növekszik a havi átlagkeresetből figyelembe vehető rész. 2012. december 31-ig volt hatályban az úgynevezett nyugdíjjárulék fizetési felső határ, amely azt jelentette, hogy meghatározott összegű jövedelem feletti kereseteknél nem történt nyugdíjjárulék fizetés, ez a jövedelem természetesen a nyugellátás összegénél sem kerülhetett figyelembe vételre. 2013-tól, így ebben az évben is, már nincs felső határa a nyugdíjjárulék köteles keresetnek. 2015-ben az öregségi teljes nyugdíj legkisebb összege havi 28.500 Ft. Ez a nyugdíjminimum szabály azt biztosítja, hogy öregségi teljes nyugdíj esetén (azaz legalább 20 év szolgálati idő meglétekor megállapítható ellátásnál) a nyugellátás összeg érje el ezt a minimum összeget. Előfordulnak olyan esetek is, amikor a teljes nyugdíjhoz szükséges 20 év szolgálati idő ugyan megszerzésre kerül, de a nyugdíjhoz figyelembe vehető jövedelem olyan alacsony, hogy a fentiek szerint kiszámított, a nyugdíjhoz figyelembe vehető havi átlagkeresetnél nem éri el az öregségi nyugdíj legkisebb összegét. Ez esetben a havi átlagkeresettel azonos összegben történik a nyugdíj megállapítása, amely így alacsonyabb az öregségi nyugdíj legkisebb
44
Tny. 22.§ (1-2)
32
összegénél. Hátrány ez esetben mégsem keletkezhet, nem történik ugyanis a havi átlagkeresetből a szolgálati idő hossza szerinti meghatározás, a szolgálati évek számától függetlenül a teljes havi átlagkereset lesz a nyugdíj összege. További kedvezmény alkalmazása azonban már nem történik, az alacsony összeg nyugdíjminimumra történő felemelése elmarad. Résznyugdíj (20 évnél kevesebb, de legalább 15 év szolgálati idő esetén megállapítható ellátásnál) nincs nyugdíjminimum szabály. Az ellátás összege, bármilyen alacsony is, nem kerül felemelésre a nyugdíj minimum összegéhez, mely csak a teljes nyugdíjakat illeti meg garanciaként.45 Ezt követően kerül sor a valorizálásra. Amikor a havi átlagkereseteket a nyugdíjazás éve előtti évekre vonatkozóan az országos nettó átlagkereset egyes években történt növekedése alapján igazítják a nyugdíjazást megelőző év kereseti szintjéhez. A valorizációs számokat a kormány kormányrendeletben teszi közzé, február-március hónapban. Hiszen sok esetben a nyugdíj alapjául szolgáló jövedelmek több mint két és fél évtizedben kerültek megszerzésre, amikor igen nagy változáson mentek keresztül a munkabért meghatározó tényezők. Nem lehet azonosan „egy az egyben” beszámítani a nyugellátásba egy 1988-ban kifizetett munkabért egy 2013-ban elért jövedelemmel és a szükséges kiegyenlítést, szintre hozást a valorizációval lehet elérni. Aki húsz év szolgálati idővel rendelkezik és a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltése után a nyugdíj megállapítása nélkül legalább 30 naptári napra szolgálati időt szerez, nyugdíjnövelésben részesül. A nyugdíjnövelés mértéke minden 30 nap után az öregségi nyugdíj 0,5 százaléka.46 A szorzószámok 2014. és 2015. évi változását az alábbi táblázat foglalja össze. 3. számú táblázat 2014-es szorzószám év
45 46
szorzószám
2015-ös szorzószám év
szorzószám
1950.
231,316
1950.
238,255
1970.
73,665
1970.
75,875
1980.
40,089
1980.
41,292
2000.
2,716
2000.
2,798
2012.
1,049
2012.
1,080
2013.
1,030
http://ado.hu/rovatok/tb-nyugdij/mennyi-lesz-a-nyugdij (utolsó megtekintés 2015. július 24. 11:00) Tny. 21.§ (2)
33
A 2015. január 1-től benyújtott nyugdíjkérelmek esetén a valorizációs szorzók meghatározásáig nyugdíjelőleg kerül folyósításra, az ellátás végleges összege a valorizációs szorzók kihirdetését megvalósító jogszabály hatálybalépését követő tíz munkanapon belül kerül kiszámításra.47 Ezt követően a degresszióról kell beszélnünk. A nyugdíjrendszerünkben az ellátás összegének meghatározásához nem minden nyugdíjjárulék-köteles jövedelem vehető figyelembe. Egy bizonyos összeghatár feletti - ez az ún. degressziós sávhatár jövedelmek már csak sávosan meghatározott része számítható be a nyugellátásba. A Tny. 22. § (11) bekezdése szerint, ha a nyugellátás alapját képező havi átlagkereset 372.000 Ft-nál több, a 372.001 – 421.000 Ft közötti átlagkereset kilencven százalékát, a 421.001 Ft feletti átlagkereset nyolcvan százalékát kell a saját jogú nyugellátás megállapításánál figyelembe venni. Nagyon fontos megjegyezni, hogy a szociális biztonsági koordináció szabályait a nyugdíjak számítása során csak akkor kell alkalmazni, ha az érintett személy a saját tagállamát elhagyja és az ellátás alapjául szolgáló biztosítási időt másik tagállamban is szerez. Ez csak abban az esetben következik be, ha a migráns munkavállaló át is kerül a másik tagállam joghatósága alá az alkalmazandó jogszabályokra vonatkozó cikkek szerint, tehát például nem, mint kiküldött munkavállaló jelenik meg az adott tagállamban. Ezt a személyt hívjuk migráns személynek, vagy migráns munkavállalónak.48 A migráns munkavállalók a nyugdíjkorhatár eléréséig, több tagállamban is szerezhetnek szolgálati vagy biztosítási időt, amely időszakokat minden tagállam a saját belső jogszabályai szerint tartja nyilván. Abban az esetben, ha az érintett munkavállaló, önálló vállalkozó az adott tagállam joghatálya alá tartozik, a tagállamok nyugdíjalapjaihoz szükséges járulékok mértékének meghatározása, behajtása is az adott tagállam nemzeti jogszabályai alapján történik. A biztosított személy által egy adott tagállamban befizetett járulékot nem utalják tovább a biztosított aktuális (következő) járulékfizetési tagállam biztosítójához, illetve nem fizetik vissza a biztosítottnak, hanem mindaddig megőrzik, amíg a biztosított a nyugdíjkorhatárt eléri. A nyugdíjkorhatár betöltésekor, illetve a kérelem beadásakor a 883/2004/EK rendelet 50. cikke alapján minden tagállamnak kötelessége lesz nyugdíjat megállapítani az általa alkalmazott jogszabályok szerint a megszerzett biztosítási idő vagy szolgálati idő arányában, feltéve, ha ez az időszak elérte az egy évet. Az egyes http://ado.hu/rovatok/tb-nyugdij/mennyi-lesz-a-nyugdij (utolsó megtekintés 2015.07.24. 8:15 ) Hajdú József: Coordination of old-age pension in the European Union, In: Emlékkönyv Román László születésének 80. évfordulójára, Kiss György-Berke Gyula - Bankó Zoltán Kajtár Edit (szerk.) Studia Iuridica Auctoritate Universitatis Pécs Publicata, Pécs, 2008.pp. 120. oldal 47 48
34
tagállamok nyugdíjbiztosítási rendszereiben megszerzett szolgálati idők alapján járó nyugellátás megállapításához az érintett tagállamokban érvényes jogszabályok által meghatározott életkori, szolgálati idő és, ha van, egyéb feltétel teljesítése szükséges. Ilyen feltétel például Magyarországon, hogy azon a napon, amikortól az érintett személy jogosult nyugellátásra biztosítási jogviszonyban nem állhat, illetve, hogy a vonatkozó jogszabályok a nyugdíjasként munkavégzésre további részletszabályokat írnak elő. 49 A nyugdíj elméleti összegének számításával kapcsolatban a Bíróság a 46. cikk (2) bekezdésének (a) pontját a Stinco és Ciro-esetben50 értelmezte és kimondta, hogy azt úgy kell értelmezni, hogy az illetékes intézménynek az elméleti összeg számításakor, amely az arányos nyugdíj alapja, figyelembe kell vennie azon kiegészítést, amely a nyugdíjminimum elérését célozza. Az ilyen jellegű kiegészítés nem tekinthető a 1408/71/EGK rendelet 46. cikk hatálya alól kivett ellátásnak, a rendelet 10a. cikkének elfogadását követően, amely kimondja, hogy az ellátások, amelyek a II. mellékletben felsorolásra kerülnek (különleges nem járulékalapú ellátások) nem vihetők át azon másik tagállam területére, ahol a munkavállaló tartózkodási helye található. Ahogyan a 10a. cikk eltér a rendelettől, amelynek célja, hogy a munkavállalók, önálló vállalkozók és családtagjaik helyzete javuljon, úgy e cikket szigorúan kell értelmezni. A kiegészítések exportálhatósága, amelyek a nyugdíjminimum elérését biztosítják az érintett tagállamban, semmi esetben sem érinthetik a nyugdíj elméleti összegének meghatározását. Ezen túlmenően a rendelet 46. cikk (2) bekezdés (a) pontja szerinti számítás, amely a nyugdíj elméleti összegének meghatározásához tartozik, különbözik a rendelet 50. cikke szerinti esettől, amely a kiegészítések általános megállapítására vonatkozik a nemzeti jog szerint. Az esetben az érintett személyek az olasz illetékes intézménynél öregségi nyugdíj iránti kérelmet nyújtottak be. Ugyanazon időponttól kezdve Franciaországtól és az Egyesült Királyságtól is részesültek öregségi nyugdíjban. Az olasz intézmény arányos nyugdíjat állapított meg részükre, mely számításakor figyelembe vették a másik tagállam által folyósított nyugdíj összegét, ugyanakkor nem alkalmazták az olasz nyugdíjminimumra történő kiegészítés szabályát.
Tny. 18. § Judgment of the Court (Sixth Chamber) of 24 September 1998. Antonio Stinco and Ciro Panfilo v Istituto nazionale della previdenza sociale (INPS). Case C-132/96. Reports of Cases 1998 I-05225 49 50
35
III/1. A nyugdíjrendszer jelenlegi kihívásai és a nyugdíjreform szükségessége A nyugdíjrendszerek fenntarthatósága és megfelelősége azon múlik, hogy milyen mértékben támaszkodnak a foglalkoztatásban állóktól származó járulékokra, adókra és megtakarításokra. A finanszírozási szabályokat, a jogosultsági és munkaerő-piaci feltételeket úgy kell kialakítani, hogy a járulékok és jogosultságok, valamint az aktívan foglalkoztatott járulékfizetők és a nyugdíjas kedvezményezettek száma között egyensúly jöjjön létre. A nyugdíjrendszerek pénzügyi fenntarthatóságának biztosítását említeném először. A nyugdíjak az állami kiadások igen nagy és egyre nagyobb részét, jelenleg átlagosan a GDP több, mint 10 %-át teszik ki. Bár az országok hasonló demográfiai kihívásokkal néznek szembe, mégis igen különböző helyzetben vannak. Az utóbbi évtizedben a nyugdíjrendszerek megreformálásában jelentős előrelépés mutatkozott. A tagállamok többsége kiigazította nyugdíjrendszereit, hogy fenntarthatóbb alapokra helyezze őket, és lehetővé tegye, hogy átvészeljék a közelgő demográfiai változásokat. Magyarország is több változtatást vezetett be ennek érdekében. Azonban további reformokra van szükség, valamint a pénzügyi és gazdasági válság hatására nehezebben lehet megbirkózni a demográfiai változásokkal, sőt a válság a nyugdíjrendszerben újabb hiányosságokra irányította a figyelmet. A Stabilitási és Növekedési Paktum költségvetési keretével összhangban hiteles költségvetési stratégiát kell szigorúan végrehajtani, kellőképpen figyelembe véve a nyugdíjreform végrehajtásának nettó költségeit. A népesség elöregedése által jelentett kihívás tekintetében a stockholmi Európai Tanács 2001-ben három pilléren nyugvó stratégiát határozott meg, ezek az államadósság csökkentése, a termelékenység, valamint a foglalkoztatás növelése, különösen az idősebb munkavállalók esetében, illetve a szociális biztonsági rendszerek megreformálása. Ez a hárompilléres stratégia, amely az idősödő népességek kihívásával kíván megbirkózni.51 A második és egyben az egyik legfontosabb kihívásnak a nyugellátások megfelelőségének fenntartását tekintjük. A nyugdíjrendszerek alapvető célja valójában a megfelelő nyugdíjjövedelmek, valamint annak biztosítása, hogy az idősödő korosztály tisztességes körülmények között és gazdasági függetlenségben éljen, a nyugdíjaknak Európai Bizottság (2012) Fehér könyv a megfelelő, biztonságos és fenntartható európai nyugdíjak menetrendje, Brüsszel, 4-5. oldal 51
36
egyfajta
stabilizáló
szerepet
szánva.
Ezt
nagyjából
sikerült
megvalósítani
Magyarországon is, persze fellelhetőek még hiányosságok. A 65 év felettiek az össznépesség átlagjövedelmének csaknem 94 %-ában részesülnek, de a 75 év feletti nők kb. 22 %-a mégis a szegénységi küszöb alatt él. A kiegészítő nyugdíj-megtakarítások szintén segíthetik később a megfelelő bérpótlási arányok biztosítását. Ehhez azonban arra lenne szükség, hogy a magán tőkefedezeti rendszerek biztonságosabbá és költséghatékonyabbá váljanak, valamint összeegyeztethetőbbek legyenek a rugalmas munkaerő-piacokkal és a mobilitással. Megjegyezném, hogy a felosztó- kirovó nyugdíjrendszer szempontjából az volna az ideális, ha minden időben enyhén növekvő népszaporulat jellemezné a társadalmat, hiszen ebben az esetben több fiatalnak kellene kevesebb számú nyugdíjast eltartani, vagyis alacsonyabb járulékszint mellett lenne a rendszer finanszírozható. A felosztókirovó nyugdíjrendszerek világszerte gondokkal küszködnek, amelynek egyik alapvető oka, hogy a legtöbb fejlett országban a társadalmak elöregedőben vannak. Az elöregedésnek csak az egyik oka, de kétség kívül a legfontosabb is, hogy a népszaporulat drasztikusan csökken. Ebből kiindulva joggal merülhet fel bennünk a kérdés, hogy „a mi nyugdíjunkat ki fogja megtermelni”… Hiszen hosszabb távon, 30-50 év múlva adott lélekszámú nyugdíjas generáció ellátását sokkal kisebb lélekszámú generáció lesz kénytelen finanszírozni. 52Nem elhanyagolható azonban, hogy ez a vízió csak a felosztókirovó rendszer esetében érvényes. A nők és az idősebb munkavállalók munkaerő-piaci részvételének növelését is célul tűzte ki Magyarország is. Az idősödés jelentette kihívást gyakran az időskori demográfiai függőségi ráta megkétszereződésével szemléltetik, a 2010-es 26 %-ról ez 2034-re 50 %-ra nő, amelyet az alábbi diagram is megmutat.
Dr. Menyhárt Szabolcs: Az öregségi nyugdíjrendszer a reformfolyamatok tükrében, különös tekintettel az öregségi nyugdíjra, Miskolc 2009, 94.o. 52
37
3. számú diagram53 Az igazi kérdés azonban a gazdasági függőségi ráta, amelyet a munkanélküliek és a nyugdíjasok foglalkoztatottakhoz viszonyított százalékos arányát fejezi ki. Számos ország esetében, így hazánkban is a foglalkoztatottság arányának növelésével jelentős lehetőség adódhat a nyugdíjrendszerek megfelelőségének és fenntarthatóságának javítására, és ez nemcsak az idősebb korosztályra igaz, hanem az alacsonyabb foglalkoztatottságú más csoportokra is, mint pl. a nőkre, a migránsokra és a fiatalokra. A nyugdíjrendszerek befolyásolják a nyugdíjba vonulás módozatait, ezáltal a munkaerő kínálatot is. Jelenleg az emberek felnőtt életük mintegy egy harmadát töltik nyugdíjban, és változatlan szakpolitikák mellett ez az arány a várható élettartam növekedésével összhangban tovább nőne. A rögzített nyugdíjkorhatár a munkaerő-piacról való könnyű, korai kilépési lehetőségekkel együtt egyre jobban fel fogja borítani az egyensúlyt az aktív évek és a nyugdíjban töltött évek között. A
munkaerő-piaci
részvétel
növelése
érdekében
a
nyugdíjrendszerek
megreformálása kulcsfontosságú a gazdasági növekedés fellendítéséhez, valamint a fenntartható és megfelelő nyugdíjak számára szilárd alap megteremtéséhez. A nyugdíjjogosultsági korhatár emelésére irányuló reformok sikere (ideértve a korengedményes nyugdíjrendszerek eltörlését is) azonban azon múlik, hogy az idősebb
53
http://www.portfolio.hu/img/upload/2015/12/idoskorirata_4-20151216.png 2016.04.26. 20:50)
(utolsó
megtekintés:
38
nőknek és férfiaknak jobb lehetőségei lesznek-e a munkaerőpiacon maradáshoz. Ebbe beletartozik a munkahelyek és a munkaszervezés átalakítása, az egész életen át tartó tanulás előmozdítása, a munka, a magánélet és a családi élet összeegyeztetésére irányuló költséghatékony szakpolitikák, az egészséges időskort támogató intézkedések, valamint a nemek közötti egyenlőtlenségek és a kor szerinti megkülönböztetés elleni küzdelem. Ugyanakkor, főként a XXI. században nem hagyhatjuk figyelmen kívül a nem természetes népmozgás, azaz a migráció hatását. Magyarország integrációja az euroatlanti térségbe intézményi értelemben maradéktalanul megvalósultnak tekinthető. A 2004-es Európai Unióhoz való csatlakozásunk után 2007. december 21-én Magyarország teljes jogú tagként sikeresen csatlakozott a schengeni térség országaihoz.
A csatlakozás után fontos változást hoztak kontinensünkön az Észak-Afrikában és a Közel-Keleten kirobbant társadalmi, politikai események migrációs hatásai. A migráció, vagy népvándorlás fogalma az egységesülő Európában kettős jelentéssel is bír.54 Egyrészt jelenti az EU-n belüli migrációt, valamint jelöli még az EU tagállamaiba harmadik államokból érkezők bevándorlását is. Összességében elmondható, hogy a nyugdíjrendszerek működése szempontjából elhanyagolható a különbség a külső és belső
Dr. Menyhárt Szabolcs: Az öregségi nyugdíjrendszer a reformfolyamatok tükrében, különös tekintettel az öregségi nyugdíjra, Miskolc 2009. 95.o. 54
39
migráció között, hiszen végeredményben az egyik kifelé irányul a másik befelé. Ezt a kifelé és befelé irányuló migráció egyenlegét az adott ország migrációs mutatójaként szokták megnevezni. A migráció ellentétben a születésszámmal és a várható élettartammal viszonylag nehezen jelezhető előre. Egy adott esetben akár a természeti katasztrófák, politikai-gazdasági tényezők vagy helyi konfliktusok napról napra felülírhatják az addigi migrációs jóslatot. Tekintettel a migráció kiszámíthatatlan voltára, sokkal nagyobb kockázatot rejt magában, mint a természetes népmozgás. Kétségtelen, hogy adott esetben a bevándorlás elengedhetetlen a munkaerőhiány leküzdésére, hosszútávon feltétlenül szükséges az összeurópai népesedés és családpolitika létrehozása, nem
csak
a saját
fenntarthatóság biztosítása érdekében,
ha nem
az
EU
versenyképességének megmaradása érdekében is. A nyugdíjpolitika előtt álló kihívás egy pénzügyileg fenntartható rendszer működtetése, amely eléri a nyugdíjrendszer alapvető célját, vagyis megfelelő nyugdíjjövedelmeket nyújt, valamint biztosítja, hogy az idősebb emberek tisztességes körülmények között és gazdasági függetlenségben éljenek. Európában 2060-ra várhatóan megkétszereződik a nyugdíjasok száma, ma négy munkaképes korú esik egy 65 év feletti európai polgárra, öt évtized múlva már kettő az egyhez lesz az arány. A Zöld könyvből az is kiderül, hogy a nyugdíjkorhatár kitolása önmagában már nem jelent megoldást. A foglalkoztatásért, szociális ügyekért és társadalmi befogadásért felelős magyar EU-biztos szerint választani kell, vagy a nyugdíjasok lesznek szegényebbek, vagy emelni kell a munkavállalók által fizetett nyugdíjjárulékokat, vagy pedig többen, többet és tovább fognak dolgozni. A probléma megoldásánál építeni kell az uniós gazdaság- és szociálpolitika, valamint a pénzügyi piaci szabályozások közötti szinergiákra, átfogó és egységes módon érdemes közelíteni a szolgálati idő, a nyugdíjak belső piaca, mobilitása, a nyugdíjalapok jövőbeni fizetőképességi szabályozása, a szolgálati idő és a nyugdíjban eltöltött évek közötti egyensúly
témájához.
Az
Európai
Bizottság
elképzeléseiben
a
megfelelő
nyugdíjjövedelmek biztosítása és a nyugdíjrendszerek hosszú távú fenntarthatóságának szavatolása mellett a munkában és nyugdíjban töltött időszak közötti egyensúly elérése és a hosszabb aktív élet ösztönzésére is kitér. Szorgalmazza a több uniós országban dolgozó munkavállalók előtt álló akadályok elhárítását és a nyugdíjtermékek belső piacát korlátozó nehézségek felszámolását, a válságából levont tanulságok nyomán a nyugdíjak biztonságosabbá tételét már most is, hosszú távon egyaránt, és a nyugdíjak, az egész
40
rendszer átláthatóbbá tételét, hogy a munkavállalók kellő tájékozottsággal tudjanak dönteni. 55 A Bizottság konkrétan a következőket javasolta: a nyugdíjkorhatár összekötése a várható élettartam növekedésével, a korkedvezményes nyugdíjrendszerekhez való hozzáférés és a munkaerőpiacról való más korai kilépési lehetőségek korlátozása, a munkában eltöltött idő meghosszabbítása az egész életen át tartó tanuláshoz való könnyebb hozzáférés, a munkahelyeknek a még sokfélébb munkaerő igényeihez való igazítása, az idősebb munkavállalók számára foglalkoztatási lehetőségek biztosítása. Továbbá az aktív és egészséges öregkor támogatása révén a nők és férfiak nyugdíjkorhatárának egyenlővé tétele, valamint a nyugdíjjövedelmek fokozása érdekében a kiegészítő nyugdíj-megtakarítások támogatása.56 E célkitűzések mentén a nyugdíjreform sikeres végrehajtása hozzájárul ahhoz, hogy a nyugdíjrendszer fenntarthatóbb pályára kerüljenek, és ezáltal segít abban, hogy állampolgáraiknak öregkorukban még sokkal kedvezőtlenebb demográfiai körülmények között is megfelelő jövedelmet biztosíthassanak. A nyugdíjkorhatár hozzáigazítása a várható élettartam meghosszabbodásához hozzájárul a 2011 júliusában elfogadott ország specifikus ajánlás. Az idősebb munkavállalókat a munkapiacon kell
tartani,
nevezetesen a nyugdíjkorhatár
megemelésével és a várható élettartam meghosszabbodásához való igazításával. Először is a tényleges nyugdíjkorhatár megemelése bizonyos mértékben kompenzálná az élettartam
korábbi
megnövekedését,
amelyet
még
nem
számítottak
bele
a
nyugdíjkalkulációkba. A nyugdíjkorhatár várható élettartamhoz való kötése elősegítené a ledolgozott és a nyugdíjban töltött évek közötti egyensúly helyreállítását. Ez különösen fontos a későbbi fenntarthatóság szempontjából. A tényleges nyugdíjkorhatár megemelése nem a fiatalok és az idősek érdekeinek ütköztetését jelenti, hanem inkább a köztük lévő megfelelő egyensúly megtalálását. A néhány plusz életév alatti aktivitás nem azt jelenti, hogy az idősebbeket a fiatalok javára megfosztják a jól megérdemelt nyugdíjuktól. Nem jelenti azt sem, hogy az idősebb munkavállalók olyan állásokat tartanak meg, amelyek egyébként a fiatalok rendelkezésére állnának. Valójában az idősebb munkavállalók legnagyobb foglalkoztatási arányát mutató tagállamokban a fiatalok munkanélküliségi aránya is a legalacsonyabbak között van. Hosszabb távon a
55
http://europaiunio.network.hu/blog/europai_unio_klub_hirei/eu-ketyeg-a-nyugdijbomba megtekintés 2015.11.17. 12:45) 56 Európai Bizottság (2012) Fehér könyv, 6- 10. o.
(utolsó
41
munkahelyek száma nincs rögzítve, de a szakképzett munkavállalók számától függ, ami a gazdasági növekedés mozgatórugója. Most a nők és férfiak nyugdíja közötti különbségek megszüntetéséről szeretnék pár szót ejteni. A nők és férfiak nyugdíjkorhatárának kiegyenlítése jelentősen hozzájárulhat az idősebb munkavállalók munkaerő-piaci részvételének növeléséhez, és hozzájárulhat a nők jövedelmének növeléséhez, ezért a kiegyenlítést minél hamarabb végre kell hajtani. A nyugdíjkorhatárok kiegyenlítését a nemek közötti szélesebb értelemben vett a nyugdíjbeli egyenlőtlenségek összefüggésében kell vizsgálni, amelyek a nők és férfiak közötti különbségekből fakadnak a foglalkoztatás, a bér, a járulékok, valamint a munkaviszony gondozási feladatok miatti megszakítása vagy ezért végzett részidős munka szempontjából. A munkaerőpiacon a nemek közötti egyenlőtlenségek tartós fennállása ahhoz vezet, hogy a nők kisebb nyugdíjakra jogosultak. A megfelelő és fenntartható nyugdíjhoz tehát olyan nyugdíj és foglalkoztatási politikák elegye szükséges, amely a nemek közötti különbségek megszüntetését célozzák a nyugdíjjövedelmek terén. Olyan hatékonyabb megoldásokra van szükség, amelyek nem az előre kiszabott nemi szerepek feltételezésén alapulnak – például a nők és férfiak számára egyaránt elérhető lenne a gondozásra szoruló személynek nyújtott gondozásért járó jóváírás – amelyek megőriznék a nyugdíjrendszerek fenntarthatóságát, ideértve az újbóli munkába állás megkönnyítését is. A munka és a magánélet összeegyeztetésének megkönnyítésével a nemek közötti egyenlőtlenségek csökkentésének hosszú távú, közvetett pozitív hatásai is lehetnek a nyugdíjrendszerekre, ugyanis könnyebbé válik a családalapítás, így megnő a születési arány, és hosszú távon mérséklődik a munkaképes korú népesség hanyatlása.57
III/2. Konklúzió Számos országban, mint például Magyarországon a nyugdíjrendszert bizonyos mértékig ki kell igazítani annak biztosítására, hogy fenntartható módon megfelelő nyugdíjakat tudjanak nyújtani. Ezt emelte ki a Bizottság 2011-es éves növekedési jelentése is. Az átfogó nyugdíjreform szükségességét – olyan munkaerő piaci intézkedésekkel megerősítve, amelyek lehetővé teszik a nők és férfiak számára, hogy
57
Európai Bizottság (2012) Fehér könyv, 12-14 o.
42
tovább dolgozzanak. A Fehér könyv megfelelő, fenntartható és biztonságos nyugdíjakra irányuló stratégiát fogalmaz meg a következő évtizedekre. Új ellátásokkal kell kezelni a felmerült problémákat, vagy a régi ellátások más formájával, amely már több társadalombiztosítási alrendszer jegyeit is magában hordozhatja. Tipikusan ilyen új ellátásformaként jelent meg a tartós ápolás, vagy a munkanélküliség csökkentésére a nyugdíjhoz közel állóknak igénybe vehető előnyugdíjak, vagy nyugdíj előtti munkanélküli segélyek bevezetése, vagy például Magyarországon a rehabilitációs járadék, amely a munka világába próbálja visszavezetni a még munkaképes személyeket. A reformok kapcsán az új feltételhez kötött ellátások bekerültek
a
tagállamok
szociális
biztonsági
rendszereibe,
megkérdőjelezhetetlenül a koordináció hatálya alá kell tartozniuk.
amelyeknek 58
Az elmúlt
évtizedekben ugyanakkor az európai jog, illetve elsősorban a belső piaci jog is jelentős hatást gyakorolt a tagállamok szociális biztonsági rendszereire. Kétségtelen, hogy a kihívások jelentősek, de jó módszerekkel kezelhetőek.
dr. Fürjes Annamária: Öregségi nyugdíjak az Európai Unió szociális biztonsági koordinációjának tükrében, Budapest 2013.,103.o. 58
43
IV. Jegyzékek Táblázatok jegyzéke: 1. számú táblázat
Egyéb szociális támogatások 2010-2014.
2. számú táblázat
A nyugdíjkorhatár fokozatos emelkedése születési korosztályonként
3. számú táblázat
A nyugdíj összegének növekedési mértéke
Diagramok jegyzéke: 1. számú diagram
A települési támogatások ezer lakosra jutó száma
2. számú diagram
A nők40 programban résztvevők száma
3. számú diagram
Az időskori függőségi ráta alakulása
Jogszabályok jegyzéke: 1993. évi III. törvény a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról 1997. évi LXXXI. törvény a társadalombiztosítási nyugellátásról 168/1997. (X. 6.) kormányrendelet a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtásáról 2004. évi CXXII. törvény a prémiumévek programról és a különleges foglalkoztatási állományról 2011. évi CLXVII. törvény a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló
V. Hivatkozások jegyzéke Magyar nyelvű hivatkozások jegyzéke: Czúcz Ottó: Szociális jog I. Czúcz Ottó: Társadalombiztosítás a változó világban dr. Fürjes Annamária: Öregségi nyugdíjak az Európai Unió szociális biztonsági koordinációjának tükrében Gellérné Lukács Éva: Munkavállalás az Európai Unióban Gyulavári Tamás - Könczei György, Európai Szociális Jog Hajdú József – Homicskó Árpád Olivér: Társadalombiztosítási alapismeretek Kiss Sándor (szerk.): Amit a nyugdíjügyintézésről tudni kell
44
Dr. Menyhárt Szabolcs: Az öregségi nyugdíjrendszer a reformfolyamatok tükrében, különös tekintettel az öregségi nyugdíjra Dr. Varga Zoltán (2013) A magyar nyugdíjrendszer pénzügyei, PhD Értekezés, Miskolc Európai Parlament és a Tanács 883/2004/EK rendelete Európai Bizottság (2012) Fehér könyv a megfelelő, biztonságos és fenntartható európai nyugdíjak menetrendje Közgazdasági Szemle, LIV. évf., 2007. június Ágoston Kolos Csaba – Kovács Erzsébet A magyar öngondoskodás sajátossága Idegen nyelvű hivatkozások jegyzéke: Hajdú József: Coordination of old-age pension in the European Union S. Chardon Coordination of Social Security Schemes in Connection with the Accession of Central and Eastern European States Yves Jorens, Filip Van Overmeiren: General Principle of coordination IN: European Journal of Social Security Volume Rob Cornelissen: 50 years of European Social Security Coordination, European Journal of Social Security, Volume Judgment of the Court (Sixth Chamber) of 24 September 1998. Antonio Stinco and Ciro Panfilo v Istituto nazionale della previdenza sociale (INPS) Internetes hivatkozások jegyzéke: http://www.bmeip.hu/download/engemiserint/Nyugdij%20az%20EU-ban.pdf http://www.fszek.hu/50_plusz/ugyes-bajos/?article_hid=15091 http://www.fszek.hu/50_plusz/ugyes-bajos/?article_hid=15091 http://ado.hu/rovatok/tb-nyugdij/mennyi-lesz-a-nyugdij http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=CELEX:62011CC0619 http://europaiunio.network.hu/blog/europai_unio_klub_hirei/eu-ketyeg-a-nyugdijbomba http://fogalomtar.eski.hu/index.php/%C3%96ngondoskod%C3%A1s http://www.portfolio.hu/img/upload/2015/07/nok40-20150726.png http://images.slideplayer.hu/24/7340789/slides/slide_24.jpg https://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_fsp011b.html?down=62 http://www.portfolio.hu/img/upload/2015/12/idoskorirata_4-20151216.png http://www.arsboni.hu/wp-content/uploads/2014/08/citizen.jpg?b40a84 http://m.ujszo.com/sites/default/files/styles/large/public/schengen_terkep2ujszo_0.png?itok=3PXpmEhQ
45
