SZAKDOLGOZAT
ANTAL DIÁNA 2003
1
BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR KÜLGAZDASÁGI SZAK LEVELEZŐ TAGOZAT
Export-import menedzsment szakirány
A SZABAD KERESKEDELEM KORLÁTOZÁSA A FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS ÉRDEKÉBEN
KERESKEDELMI ÉS KÖRNYEZETVÉDELMI ÉRDEKEK ÉRVÉNYESÍTÉSÉNEK VIZSGÁLATA A ROTTERDAMI KONVENCIÓ PÉLDÁJÁN
KÉSZÍTETTE: ANTAL DIÁNA
Budapest, 2003 2
TARTALOMJEGYZÉK 1.
Bevezetés........................................................................................................4
2.
Az áruk szabad áramlása.............................................................................5
2.1.
Kereskedelmi szabályzások..........................................................................5
2.2.
Kivételek ........................................................................................................7
3.
A Rotterdami Konvenció .............................................................................9
3.1.
A nemzetközi környezetvédelmi egyezmények szükségessége..................9
3.2.
Stockholmtól a Riói Csúcsig ......................................................................10
3.3.
A FAO Kódex – 1985 .................................................................................11
3.4.
Az UNEP Londoni Irányelvek – 1987 ......................................................14
3.5.
UNEP/FAO közös program a PIC eljárásra ............................................16
3.6.
Önkéntes vállalás helyett a Rotterdami Konvenció.................................17
3.7.
A Rotterdami Konvenció lényege és aláírása ...........................................22
4.
A Rotterdami Konvenció bevezetése, alkalmazásának folyamata .........30
4.1.
A ratifikálási folyamat................................................................................30
4.2.
A Rotterdami Konvenció megjelenése az EU joganyagában..................32
4.3.
A Rotterdami Konvenció megjelenése a magyar joganyagban ..............33
4.4.
Magyarország szerepvállalása...................................................................35
5.
A Rotterdami Konvenció alkalmazhatóságának elősegítése...................37
5.1.
A DDT eset...................................................................................................38
5.2.
A DNOC eset ...............................................................................................38
5.3.
Az alkalmazhatóság elősegítése .................................................................39
5.4.
A CEUREG szerepe....................................................................................43
6.
Összefoglalás ...............................................................................................46
7.
Fogalom meghatározás...............................................................................48
8.
Rövidítések ..................................................................................................49
9.
Irodalomjegyzék .........................................................................................50
10.
Hivatkozott EU jogszabályok ....................................................................53
11.
Hivatkozott magyar jogszabályok.............................................................54 1. melléklet 2. melléklet
3
1.
BEVEZETÉS Az utóbbi néhány évtizedben megnőtt a veszélyes anyagok forgalma és nemzetközi kereskedelme. Mindez olyan feltételek mellett zajlott le, hogy a felhasználásukat és kereskedelmüket figyelő és jelentő rendszerek szinte egyáltalán nem épültek ki. Szabad áramlásuk, forgalmazásuk hosszú távú, nagy szennyezéseket is okozhatna, ennek
elkerülésére
például
Magyarországon
1970-ben
betiltották
a
DDT
felhasználását. A globális környezetvédelmi problémára az egyes országokban érvényes tiltások, korlátozások csak részleges megoldást hoznának. Az ENSZ 1972-ben, Stockholmban hívott össze egy konferenciát az ember egészségét és a környezetet veszélyeztető anyagok kezelésének világméretű szabályozására. Ezen tanácskozás eredményeként összeállították a világ országaiban korábban betiltott vagy korlátozott vegyi anyagok listáját, és kialakították az ezen anyagokra vonatkozó nemzetközi információcsere rendszerét. Az ezzel kapcsolatos feladatokat az UNEP és a FAO koordinálta. Több mint 25 évnek kellett eltelnie, hogy az elvileg egyet értő nemzetek önkéntes vállalásából az aláíró tagokra kötelező érvényű megállapodás, a Rotterdami Konvenció (1998. szeptember 10.) létrejöjjön, mely egyes veszélyes anyagok és készítmények nemzetközi kereskedelmét úgy korlátozza, hogy ezen anyagok behozatalával és kivitelével összefüggő bejelentési és előzetes tájékoztatási kötelezettséget szabályozza. Dolgozatomban azt vizsgálom, a Rotterdami Konvenció létrejöttét elemezve, hogy: − milyen módon lehet az áruk szabad mozgását korlátozni az ember életének és környezetének védelme céljából? − Összeegyeztethetők-e a kereskedelem és a fenntartható fejlődés érdekei? − Kell-e, lehet-e ezt a sok egyeztetést igénylő folyamatot gyorsítani hatékonyabbá tenni az áruforgalmazás szükségszerű korlátozását segíteni a kereskedelem bővítésére bevált marketing eszközökkel: marketing kommunikáció, PR, reklám, oktatás és képzés, szegmentáció. A folyamat gyorsítását egy magyar kezdeményezés, (regionális együttműködés) a CEUREG Fórum is segítheti…
4
2.
AZ ÁRUK SZABAD ÁRAMLÁSA
2.1. Kereskedelmi szabályzások Az áruk szabad, korlátozás nélküli áramlása a „négy alapszabadság” egyike. Ennek biztosítása a Közösségek egyik legfőbb célja, mivel a közös, illetve egységes piac működésének ez az egyik alapelve, az ezzel kapcsolatos közösségi jogalkotás adja az acquis communautaire gerincét. Mind a Szerződés1, mind a másodlagos közösségi jogalkotás elsődlegesen a közös piac (1993-tól egységes piac) hatékony működésének megvalósítására koncentrál. Az áruk szabad áramlását az EU-n belül a vámunió felállítása és a tagállamok közötti mennyiségi korlátozások eltörlése biztosítja. A Római Szerződés a vámunió létrehozása érdekében nemcsak a vámok, de a vámjellegű, azokkal egyenértékű hatású díjak (például a diszkriminatív jellegű adóztatás) kivetését is megtiltja. Hasonlóan rendelkezik a Római Szerződés a mennyiségi korlátozásokat illetően, mivel nemcsak azokat, de az ún. mennyiségi korlátozásokkal egyenértékű intézkedések alkalmazását is tiltja. Az EK Szerződés 30. cikke (korábbi 36. cikk) ugyanakkor meghatározza azokat az eseteket, amelyek kivételt képeznek a mennyiségi korlátozásokra és a velük egyenértékű intézkedésekre vonatkozó tilalom alól. Ennek értelmében ezek megengedettek, amennyiben a közerkölcs, a közbiztonság, az emberek, állatok, növények egészsége, a nemzeti kincsek, valamint az ipari és kereskedelmi tulajdon védelmére szolgálnak.2 Ez alapján megengedett, hogy a felelős minisztériumi tárcák rendeletekkel szabályozzák az EK Szerződés 30. cikke (korábbi 36. cikke) alá tartozó eseteket, így azokat, amelyek esetében az emberek, állatok, növények egészségének, vagy a környezet védelmének megóvása a cél. Ezt teszi például a 6/2001. (I. 16.) FVM rendelet a növényvédő szerek forgalomba hozatalának és felhasználásának engedélyezéséről, valamint a növényvédő szerek csomagolásáról, tárolásáról és szállításáról. Ez a rendelet a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai közötti társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a Megállapodást
1 2
A Római Szerződés, illetve módosított változatai Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról, Magyar Országgyűlés 1999. Budapest 5
kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban a következő közösségi jogszabályokkal összeegyeztethető szabályozást tartalmaz: a) a Tanács 91/414/EGK irányelve a növényvédő szerek forgalomba hozataláról, b) a Tanács 79/117/EGK irányelve a bizonyos hatóanyagokat tartalmazó növényvédő szerek forgalmazásának és használatának betiltásáról. Hasonlóképpen rendelkezik a 41/2000. (XII. 20.) EüM-KöM együttes rendelet az egyes veszélyes anyagokkal, illetve veszélyes készítményekkel kapcsolatos egyes tevékenységek korlátozásáról. E rendelet hatálya az 1. számú mellékletében felsorolt, a lakosság egészségének, illetve a környezet védelme érdekében korlátozni indokolt egyes veszélyes anyagok és veszélyes készítmények forgalomba hozatalára és felhasználására terjed ki. A veszélyes anyagokra vonatkozó kritériumokról a Kémiai biztonságról szóló 2000. évi XXV. törvény rendelkezik. A 41/2000. (XII. 20.) EüM-KöM együttes rendelet a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai közötti társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3 §-ával összhangban, a Kémiai biztonságról szóló 2000. évi XXV. törvénnyel együtt összeegyeztethető szabályozást tartalmaz az Európai Közösségnek a következő jogszabályával: a Tanács többször módosított 76/769/EGK irányelve az egyes veszélyes anyagok és készítmények forgalmazásának és felhasználásának korlátozására vonatkozó tagállami jogszabályok, rendeletek és igazgatási intézkedések összehangolásáról. A 112/1990. (XII. 23.) Korm. rendelet az áruk, szolgáltatások és anyagi értéket képviselő jogok kiviteléről, illetőleg behozataláról. Ennek 1/c számú mellékletének 1/e. pontjába tartoznak PIC eljárás anyagai, azaz: „Az egyes veszélyes anyagok és veszélyes készítmények behozatalával, illetve kivitelével összefüggő bejelentési és előzetes tájékoztatáson alapuló jóváhagyási (PIC) eljárásról szóló 46/2000. (XII. 29.) EüM-FVMKöM-GM együttes rendelet hatálya alá tartozó export, illetve import engedélyköteles vegyi anyagok kivitele, illetőleg behozatala.”3 A vegyi termékek forgalmából kis hányadot képviselő veszélyes vegyi anyagok szabályozott áramlása, biztonságos felhasználása akkor valósulhat meg, ha a nemzeti, regionális szintekkel összhangban globálisan is egységes, kötelező érvényű előírásokat alkalmaznak, ezt szeretné elérni a Rotterdami Konvenció. 6
2.2. Kivételek Az EK Szerződés 30. cikkelye szerint a kereskedelem korlátozását tiltó intézkedések alól kivonhatók az emberek, állatok, növények egészségét veszélyeztető anyagokra vonatkozó szabályzások, az élet védelme érdekében korlátozások tehetők. A veszélyes vegyi anyagok törvényi értelemben szokásos definícióját a fogalom meghatározás témakörben szerepeltetem, de gazdasági, kereskedelmi jelentőségük és potenciális
veszélyességük
miatt
részletesebben
ismertetem
ezekkel
kapcsolatos
törvényeket és gazdasági szerepüket. Az embert és környezetét potenciálisan károsító, veszélyes anyagokat a veszélyes anyagok jegyzékében tarják nyilván4, két fő csoportra szokták osztani a veszélyes növényvédő szerekre és a veszélyes vegyi anyagokra. A hivatkozott Kémiai Biztonság törvényének 3 - 5§-a veszélyesnek minősíti azt az anyagot, készítményt, amely az osztályozás során a törvényben meghatározott veszélyességi kategóriák valamelyikébe besorolható: − -tűz- és robbanásveszélyes − -mérgező − -környezetkárosító A növényvédő szerekről a 2000. évi XXXV. Növényvédelmi törvény rendelkezik.5 Ez a két törvény tartalmazza a veszélyes anyagok osztályozására, kezelésére, csomagolására, címkézésére vonatkozó előírásokat is. Növényvédő szerek gazdasági jelentősége: A növényi károsítók megjelenésétől függően a hatásos növényvédelem gazdasági haszna rendkívül változó lehet. Legnagyobb eredmény járvány esetén mérhető az egésztermés elveszhet védekezés nélkül. Több éves kísérletek átlagaként megállapítható, hogy a védekezés költségének 3-4 szerese térül vissza a többlettermésben a kontrolhoz képest.
3
http://www.gkm-ekh.hu/tev/forgalmi 2000.évi XXV. Törvény a kémiai biztonságról 5 2000. évi XXXV. Törvény a növényvédelemről 4
7
A növény védelem haszna nem csak a gazdálkodónál jelentkezik, hanem az egész emberiség szempontjából is fontos növényvédő szerek használata nélkül lényeges mennyiséggel csökkenne a világ gabona és élelmiszer termelése, nőne az alul táplált, éhező (éhhalált szenvedő) emberek száma. A növényvédő szerek veszélyes anyagok. A növény védőszerek nagy hatékonyságú biológiailag aktív anyagok nem megfelelő használatuk esetén komoly károkat okozhatnak, például: − Gyomirtó szerek helytelen kijuttatása védett növényeket ,vízbe kerülve az egész vízi élet-közösséget veszélyeztetheti, előírt védő felszerelés használata nélkül pedig a kijuttatást végző személyzet egészségét károsíthatja. − A gomba betegségek elleni kevésbé veszélyes szerek is okozhatnak károsodást, ha nem az előírásoknak megfelelően alkalmazzák, például virágzó növényeknél jelentős méh pusztulást okoznának. − A növény védőszerek harmadik fő csoportjába a rovarölő szerek tartoznak. Rovarölő szer a már betiltott szerek készítmények egy része például a DDT is. A jelenleg forgalomba lévő készítmények emberre, környezetére már kevésbé veszélyesek, de helytelen (nem az előírásoknak megfelelő) használatuk a hasznos rovarokat, mezei állatokat, madarakat is veszélyeztetheti.
8
3.
A ROTTERDAMI KONVENCIÓ
3.1. A nemzetközi környezetvédelmi egyezmények szükségessége Az utóbbi három évtizedben drámaian megnövekedett a vegyipari termékek kereskedelme. Ma mintegy 1-2 millió vegyipari készítmény van forgalomban a világon. A vegyipar, a gépgyártás után, a világon a legnagyobb iparág, 1,6 billió USD éves forgalommal, a nemzetközi kereskedelemben az eladások 480 milliárd USD-t tesznek ki6. A világ számos országában szinte teljesen hiányzik az ezen termékek felhasználását és exportját – importját nyomon követő rendszer. A hiányos jelentési és monitoring rendszernek köszönhetően nehéz megbecsülni, hogy a kemikáliák mekkora hányada veszélyes az emberre és a környezetre. A világon mindenhol történhetnek szennyezések és okozhatnak problémát a veszélyes növényvédő szerek és kémiai anyagok, pl. a DDT hatékony rovarölő szer, de felhalmozódik például a halak májában, zsírszöveteiben és az élelmiszer láncon keresztül bekerül az emberi szervezetbe. Ezért, főleg a fejlett ipari országokban, egyes veszélyes anyagokat betiltottak, illetve forgalmazásukat és felhasználásukat szigorúan korlátozták. A problémát azonban az jelenti, hogy a fejlettebb országok ugyan tisztában vannak a környezeti és emberre irányuló kockázattal, de a veszélyes anyagok gyártását nem szüntetik be, hanem a világ fejletlenebb országaiba folyamatosan exportálnak. A fejlődő országokban élők sokszor nincsenek tudatában a veszélynek, nincsen tudomásuk a készítmény veszélyes voltáról. Nem ismerik a veszélyes anyagok biztonságos kezelésének szabályait, nincsenek ellátva megfelelő védőfelszereléssel. A dolgozók és az adott anyaggal kapcsolatba kerülő emberek (a táplálékláncon keresztül akár nagyobb tömegek) egészségének veszélyeztetésén túl szennyezik a környezetüket is. Tekintettel arra, hogy a mezőgazdasági termékek, élelmiszerek jelentős része a fejlődő országokból származik azokban is hasonló szabályzásokat kellene bevezetni. Az ENSZ felismerve a probléma globális jelentőségét az UNEP-en7 és a FAO-n8 keresztül már 1972-től lépéseket tett a megoldás irányába, a veszélyes vegyi anyagok 6
FAO adatok alapján United Nations Environment Programme (az Egyesült Nemzetek Szervezetének Környezetvédelmi Programja) 8 Food and Agriculture Organization of the United Nations (az Egyesült Nemzetek Szervezetének Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Szervezete) 9 7
információs
rendszerének
megszervezésével
és
a
veszélyes
anyagok
listájának
összeállításával. Ezzel az önkéntes vállalással főleg a fejlődő országok veszélymentes vegyszerhasználatát igyekeztek elősegíteni. Azonban a szabályzások világméretűvé válása helyett a forgalmazás bővült, az északdél probléma mára már kiszélesedett az iparosodottabb és a fejletlenebb dél problémájával is. Az újonnan fejlődésnek indult országokban a vegyipari termelés is növekedett és az északi országok mintájára a betiltott anyagok forgalmazását tovább folytatták külföldön is. A probléma világméretűvé válása, környezeti katasztrófa kialakulása előtt, szükségessé vált egy kötelező érvényű globális szabályozás, melynek fontos lépcsője a Rotterdami Konvenció.
3.2. Stockholmtól a Riói Csúcsig A környezetvédelem, mint fogalom már az ötvenes években megjelent, sőt jogi szabályozásának is fellelhetők egyes kezdeményei akár a múlt században is, mégis e szabályozási terület tényleges felerősödése az elmúlt harminc évet jelenti. Nemzetközi téren az ENSZ 1972-es Stockholmi környezetvédelmi világértekezlete számít sorsdöntő lépésnek.9 1983-ban az ENSZ Közgyűlése, a Földet veszélyeztető környezeti válság hatására, felkérte Gro Harlem Brundtland asszonyt, az akkori norvég miniszterelnököt egy, a szükséges változás irányait kijelölő, átfogó program kidolgozására. A Brundtland asszony vezette bizottság (World Commission on Environment and Development = Brundtland Bizottság) 1987-ben Közös jövőnk címmel készítette el jelentését, rögzítve azokat az elveket és követelményeket, amelyek betartása esetén a Föld megmenthető volna a jövő generációk számára. Ezek az elvek azóta a fenntartható fejlődés (Sustainable Development) elveiként váltak ismertté a világon.10 Húsz évvel a Stockholmi környezetvédelmi világértekezlet után az ugyancsak ENSZ égisze alatt szervezett Környezet és Fejlődés Világértekezlet 1992-ben Rio de Janeiro-ban egy alapvetően megváltozott szemléletű környezetvédelmet tükrözött, melynek jellemző kulcsfogalma a „fenntartható fejlődés” volt, tehát a gazdasági fejlődés olyan formája, 9
Bándi Gyula: Környezetvédelmi kézikönyv pp. 15-25 Kerekes – Szlávik: A környezeti menedzsment közgazdasági eszközei pp. 47-68.
10
10
amely tekintettel van a környezet érdekeire, sőt azokkal együtt értelmezhető csupán. A riói konferencián teljes polgárjogot nyert tehát a fenntartható fejlődés” gondolata, melynek fő elve az, hogy a fejlődés és a gazdasági növekedés nem feltétlenül jelent azonos fogalmakat, hiszen minőségileg is lehet fejlődni.11 A Világbank 1992. évi Fejlődés és a környezet című jelentésének a szerzők szándéka szerint a fő üzenete az, hogy a környezet védelme a fejlődés meghatározó része. A környezet védelme nélkül lehetetlen a fejlődés, és a fejlődés nélkül nem biztosíthatók a környezet védelméhez szükséges beruházások.12
3.3. A FAO Kódex – 198513 Mintegy 25 évvel ezelőttre nyúlik vissza a FAO azon kezdeményezése, hogy az illetékes ENSZ szervekkel és más szervezetekkel konzultálva létrehozza a Növényvédő szerek Forgalmazására és Felhasználására vonatkozó Szabálygyűjteményt (Code of Conduct). Ennek az volt a célja, hogy a nemzetközi közösség javát szolgálják és elősegítsék nemzetközi méretekben a bizalom fokozását a növényvédő szerek gyártását, szabályozását, értékesítését és alkalmazását illetően a mezőgazdaság, a közegészségügy és a személyes jólét javítása érdekében. Az önkéntes szabálygyűjtemény egyik alapvető funkciója az volt, hogy referenciaként szolgáljon elsősorban addig, amíg az egyes országok ki nem alakítják a növényvédő szerekre vonatkozó szabályozási rendszerüket. A FAO Főigazgatója 1981-ben javasolt egy ilyen szabálygyűjteményt, mely számos, a növényvédő szerekkel kapcsolatos nehézség leküzdéséhez adott segítséget. A FAO Növényvédő szerek Specifikációival, Engedélyezési követelményeivel és Kijuttatási szabványaival foglalkozó szakértői bizottsága 1982-ben tartott ülésén megállapította, hogy a növényvédő szerek biztonságos alkalmazásával, valamint exportjával és importjával kapcsolatos tevékenységeket leginkább egy ilyen szabálygyűjtemény elfogadásával lehetne kézben tartani. Az erre a célra készült tárgyalási anyagot a Növényvédő szerek Engedélyezési követelményeinek Nemzetközi Összehangolásával foglalkozó második FAO Konzultáció vitatta meg Rómában 1982. október 11-15 között. A szabálygyűjtemény 11
Bándi Gyula: Környezetvédelmi kézikönyv pp. 219-225. World Development Report 1992, Development and the Envvironment. Oxford University Press, May 1992. alapján Kerekes – Szlávik: A környezeti menedzsment közgazdasági eszközei II. fejezet 13 International Code of Conduct, FAO, Rome, 1985 és Amended International Code of Conduct, FAO, Rome, 1990 12
11
kidolgozására vonatkozó hivatalos határozatot ez a Konzultáció fogadta el, javasolva, hogy a FAO, a megfelelő ENSZ szervekkel, testületekkel és az ENSZ-en kívüli nemzetközi szervezetekkel konzultálva készítse el a szabálygyűjtemény tervezetét. Magát a szabálygyűjteményt a FAO Konferencia 23. ülésszaka fogadta el 1985-ben a 10/85 számú határozattal. A szabálygyűjtemény nagy lépést jelentett a növényvédő szerek forgalmazásának és használatának
fejlesztésében
részt
vevő
különböző
érdekeltek
felelősségének
meghatározása és tisztázása felé. A szabálygyűjtemény különös értéket képviselt azon országok számára, amelyek még nem rendelkeztek az ellenőrzéshez szükséges eljárásokkal. Ha egy országban már kidolgozták a növényvédő szerek jogi szabályozását, ott a szabálygyűjteményre kisebb szükség volt, mint ott, ahol ilyen eljárások még nem léteztek. A szabálygyűjtemény nem egy egyszerű rövid dokumentum, főleg azért, mert a növényvédő szerek természete, tulajdonságai, alkalmazási módjai és hatásai különbözőek, ennek megfelelően terjedelmesek lehetnek a szakemberek által készített kezelési felhasználási útmutatók, előírások. Ezen felül, a közvélemény részéről megnyilvánuló erős követelés, hogy tiltsák be néhány hatékony és nagyon szükséges növényvédő szer használatát, gyakran abból ered, hogy nem ismerik biztonságos kezelésük szabályait. E dokumentum célja tehát az is volt, hogy a közvélemény részére ismertesse a készítmények alapvető tulajdonságait és útmutatást adjon helyes használatukra. A szabálygyűjtemény szól a nemzetközi szervezetekhez, az exportáló és importáló országok kormányaihoz, az iparhoz – beleértve a gyártókat, kereskedelmi társulásokat, formálókat és elosztókat –, a használókhoz, a nyilvános szervezetekhez, mint például a környezetvédő csoportok, fogyasztói csoportok és szakszervezetek. A kormányoknak intézkedést kell tenniük a szükséges jogi szabályozás bevezetésére a növényvédő szerekkel kapcsolatos szabályozás érdekében, beleértve az engedélyezést is, és gondoskodniuk kell a szabályok hatékony betartásáról, beleértve a megfelelő oktatási, szaktanácsadási és egészségvédelmi szolgálatok létesítését is; lehetőség szerint követni kell a növényvédő szerek engedélyezésére és ellenőrzésére vonatkozó FAO irányelveket (Guidelines for the registration and control of pesticides /including a model scheme for the establishment of national organizations/ - A növényvédő szerek engedélyezésének és 12
ellenőrzésének útmutatója /beleértve a nemzeti szervezetek létesítésének modell-sémáját/ Rome, FAO, 1985), teljes mértékben figyelembe véve a helyi igényeket, a társadalmi és gazdasági feltételeket, az általános műveltség szintjét, az éghajlati viszonyokat, valamint a növényvédő gépek és felszerelések elérhetőségét. Minden országban gyűjteni és rögzíteni kell a növényvédő szerek tényleges importjára, formálására és felhasználására vonatkozó adatokat annak érdekében, hogy fel lehessen becsülni az emberi egészségre vagy a környezetre gyakorolt bármely esetleges kihatás mértékét, és közgazdasági vagy egyéb célokra nyomon lehessen követni a felhasználás szintjének alakulását. A FAO Kódexet 1989-ben módosították, így a módosított FAO Kódexbe bekerült az információcseréről szóló 9. fejezet. Ezen fejezet 9.1. pontja kimondja, hogy „azon növényvédő szer exportáló ország kormányának, amely a hazai környezet és egészség védelme érdekében betiltja vagy szigorúan korlátozza egy növényvédő szer használatát vagy kezelését, közvetlenül vagy közvetve értesítenie kell a megtett lépésekről más országok erre kijelölt nemzeti hatóságait”. Erre az eljárásra vonatkozik az UNEP által 1984-ben Nairobiban elfogadott, a betiltott vagy szigorúan korlátozott vegyszerekkel kapcsolatos ideiglenes értesítési séma (Provisional notification scheme for banned or severly restricted chemicals). A korlátozó intézkedésekkel kapcsolatos értesítés célja az, hogy más országok illetékes hatóságainak alkalmuk legyen a növényvédő szerrel kapcsolatos veszélyek értékelésére, és hogy kellő időben tájékozott döntést tudjanak hozni a szóban forgó szer importjára és használatára vonatkozóan, figyelembe véve a helyi közegészségügyi, közgazdasági, környezeti és adminisztratív viszonyokat. A szabálygyűjtemény bevezetése előtt betiltott vagy szigorúan korlátozott növényvédő szerek esetében a korábbi korlátozó intézkedések jegyzékét meg kell küldeni a Potenciálisan Toxikus Vegyszerek Nemzetközi Nyilvántartásának (International Register of Potentially Toxic Chemicals, IRPTC), amennyiben ez még nem történt meg. A FAO Kódex kimondja, hogy ezt a szabályrendszert közzé kell tenni és be kell tartani a kormányok (egyedileg vagy regionális csoportokban), az ENSZ rendszeréhez tartozó illetékes szervezetek és testületek, a nemzetközi kormányzati szervezetek és a növényvédő szer ipar együttes tevékenysége révén. A szabálygyűjteményre fel kell hívni mindazok figyelmét, akik a növényvédő szerek gyártásában, értékesítésében és 13
használatában érintettek, vagy e tevékenységek ellenőrzésében részt vesznek, hogy a kormányok (egyedileg vagy regionális csoportokban), az ipar és a nemzetközi intézmények megértsék a rájuk háruló felelősséget azért, hogy együtt dolgozzanak a szabálygyűjtemény célkitűzéseinek eléréséért. Ez a szabálygyűjtemény hangsúlyozza az exportáló és importáló országok kormányai közötti együttműködés szükségességét olyan gyakorlat kialakítása érdekében, amely biztosítja a hatékony és biztonságos alkalmazást, ugyanakkor minimálisra csökkenti a helytelen kezelésből vagy használatból adódó egészségügyi vagy környezeti veszélyeket, és megelőzi a véletlen mérgezéseket. A szabálygyűjtemény által rögzített magatartásbeli szabványok(a növényvédő szerek reklámozási lehetőségeit, módját is meghatározza) felelősségtől áthatott és általánosan elfogadott kereskedelmi gyakorlat kialakítására ösztönöznek.
3.4. Az UNEP Londoni Irányelvek – 198714 A Londoni Irányelvek célja az volt, hogy segítsék a kormányokat a kémiai biztonság növelésének folyamatában a nemzetközi kereskedelemben részt vevő kémiai anyagokra vonatkozó információcserén keresztül. A Londoni Irányelveket a már létező bilaterális, regionális és globális egyezményekben és nemzeti szabályozásokban megtalálható közös elemek és elvek alapján fejlesztették ki, ezek elkészítése és alkalmazása során nyert tapasztalatok alapján fogalmazták meg őket. Az Irányelvek a vegyi anyagok megfelelő kezelését hivatottak elősegíteni a tudományos, technikai, gazdasági és jogi információk cseréjével. Speciális rendelkezéseket tartalmaznak a betiltott vagy szigorúan korlátozott vegyi anyagok nemzetközi kereskedelmével kapcsolatos információcserére vonatkozóan, ami megkívánja az exportáló és importáló országok közötti együttműködést az emberi egészség és a környezet globális szinten történő védelme közös felelősségének fényében. Az Irányelvek felismerték a szakmai és pénzügyi segítségnyújtás fontosságát is a vegyi anyagok biztonságos kezelésére vonatkozó képzés és a döntéshozatal erősítésében.
14
London Guidelines, UNEP, 1989 14
Ezek az Irányelvek lehetőséget adnak az importáló országoknak ahhoz, hogy hivatalosan is be tudják jelenteni, és tudják terjeszteni a betiltott, vagy szigorúan korlátozott kemikáliák jövőbeli importjára vonatkozó döntéseiket. Ezek az Irányelvek kiegészítik az ENSZ és a WHO által kifejlesztett, már létező egyezményeket, és a FAO által kifejlesztett Code of Conduct-ot, ami a növényvédő szerek kezelésére vonatkozó elsődleges nemzetközi irányelv/útmutató. A Londoni Irányelveket nem szabad duplikát módon alkalmazni a már létező egyezmények által lefedett különböző fajtájú vegyi anyagokra. Például a gyógyszerekre - bár többségük veszélyes vegyi anyag – más szabályok érvényesek. Habár ezeket az Irányelveket nem speciálisan a fejlődő országok helyzetére fejlesztették ki, mégis egy keretet biztosítottak a vegyi anyagokra vonatkozó információk hatékony felhasználásáról szóló eljárás kialakításához. Így az Irányelvek alkalmazása segíthet ezeknek az országoknak a vegyi anyagok – különösen a más országokban betiltott vagy szigorúan korlátozott – használatához kapcsolódó veszélyek nem ismeréséből adódó komoly és költséges egészségügyi és környezeti problémák elkerülésében. A Londoni Irányelvek első rendelkezései, melyeket 1987-ben fogadott el az UNEP Kormányzó Tanácsa, a nemzetközi kereskedelemben előforduló vegyi anyagokra vonatkozó információk cseréjéről szóltak. A második változata az 1989-ben hozzáadott PIC eljárást tartalmazta, az ember egészségének vagy a környezet védelmének érdekében betiltott vagy szigorúan korlátozott, nem kívánatos kemikáliák importjának az ellenőrzéséről. A PIC eljárás („előzetes tájékoztatáson alapuló eljárás”) azt az eljárást jelenti, hogy az importáló országok hivatalosan kiadják és terjesztik a döntéseiket arra vonatkozóan, hogy a jövőben kívánnak-e fogadni betiltott vagy szigorúan korlátozott vegyi anyagot tartalmazó szállítmányt. Létrehoztak egy speciális eljárást a vegyi anyagok kiválasztására a kezdeti PIC eljáráshoz. Ez az eljárás azokat a vegyi anyagokat tartalmazta, amik már korábban be lettek tiltva, vagy szigorúan korlátozták forgalomba hozatalukat. A Londoni Irányelvek rendelkeztek arról, hogy a FAO-nak és az UNEP-nek egy infromációcsere rendszert kell kifejlesztenie azért, hogy az importáló és az exportáló országok kijelölt nemzeti hatóságainak biztosítsanak egy egységes bázist, ahonnan 15
információhoz juthatnak, illetve ahova bejelenthetik a PIC eljárás tárgyát képező vegyi anyagokra vonatkozó döntéseiket. A nemzetközi kommunikáció érdekében minden államnak ki kell jelölnie nemzeti hatóságot (hatóságokat), amely (amelyek) a PIC eljárásba tartozó kemikáliák importjára vonatkozó határozatokkal és az információcserével kapcsolatos adminisztratív funkciókat hivatott ellátni. Az államoknak minél előbb el kell juttatni ezen kijelölt nemzeti hatóságok neveit és címeit az IRPTC-hez.
3.5. UNEP/FAO Közös Program a PIC eljárásra A London Irányelvek elfogadását követően a FAO és az UNEP felhívással fordultak a világ kormányaihoz, hogy az információcsere rendszerbe való bekapcsolódásukkal regionális és globális szinten is segítsék elő a kémiai biztonságot. 1989-ben a két szervezet együttesen kialakította az önkéntes információcserén alapuló PIC (Prior Informed Consent) Eljárást. Ez a program segítséget nyújt a kormányoknak ahhoz, hogy felbecsüljék a veszélyes anyag által okozható kárt és ahhoz, hogy megfelelő döntést tudjanak hozni ezen anyagok importálásáról. A PIC Eljárás két előzménye tehát − A Londoni Irányelvek (Amended London Guidelines for the Exchange of Infomation on Chemicals in International Trade) és − A FAO Code (International Code of Conduct on the Distribution and Use of Pesticides) volt. Ezt a két okmányt az ENSZ szervezetei fejlesztették ki, ezért egymáshoz igazodó szabályozást tartalmaztak, a FAO és az UNEP alkotott egy közös programot, hogy a két eljárás minden elemét alkalmazni tudják.15 Ennek keretén belül működik az UNEP/FAO közös adatbázis, mely tartalmazza a betiltott vagy szigorúan korlátozott kemikáliák bejelentéseit, a jövőbeni importjukra vonatkozó határozatokat és az ezekre vonatkozó információkat. Ez az adatbázis a Potenciálisan Toxikus Vegyszerek Nemzetközi Nyilvántartásán (International Register of Potentially Toxic Chemicals – IRPTC) alapszik, mely az UNEP által működtetett kémiai adatbázis. Az új közös adatbázist az IRPTC komputerizált központi adatbázisának szerves részeként alakították ki.
15
Letter from J.W.Huismans, Director, UNEP/IRPTC, Geneve, 5 March 1993 Ref. AT/bm, File:5.0.4.-4.64 16
A közös adatbázis távlati fejlesztését célzó első lépés a már létező, a nemzeti szinten betiltott vagy szigorúan korlátozott vegyi anyagokat tartalmazó IRPTC adatbázis felülvizsgálata és frissítése volt. A nemzeti kormányok már korábban megküldték az IRPTC részére a Londoni Irányelvek vagy a FAO Kódex alapján betiltott vagy szigorúan korlátozott kemikáliáik jegyzékét. Ezen bejelentések mellett az IRPTC adatbázis az országokra vonatkozó más, szabályozó intézkedéseket is tartalmazta. Az ilyen anyagokat nem a Londoni Irányelveknek vagy a FAO Kódexnek megfelelően tiltották be vagy korlátozták felhasználásukat és forgalmazásukat, hanem más eljárás szerint nyújtották be őket az ENSZ-hez, hogy felvegyék őket a „a fogyasztásukban és/vagy forgalmazásukban betiltott, visszavont, szigorúan korlátozott, vagy államilag nem támogatott termékek konszolidált listájára”. Ezen ellenőrző intézkedések eredményeit a PIC adatbázisba addig nem lehetett bevenni, amíg ezeket a bejelentéseket az említett két előírásnak megfelelően be nem nyújtották. A FAO Tanács az önkéntes PIC eljárás megalkotásáról a 25. FAO Konferencián döntött (Róma, 1989. november 11-29.) a 6/89 számú Határozattal. Az UNEP Kormányzó Tanácsa egy párhuzamos eljárást alkotott 1989 májusában. A FAO Tanács kijelentette, hogy a FAO és az UNEP egy közös programot alapított a PIC eljárás alkalmazására. A PIC eljárás alkalmazásához segítséget nyújtott a kormányoknak a FAO és az UNEP azzal, hogy összeállított egy, az eljárás működtetéséről szóló útmutatót. 1993-ban a PIC listán már 12 peszticid volt és a Londoni Irányelvek által lefedett 5 ipari kemikália. A PIC eljárásba tartozó kemikáliák azonosításáról a Londoni Irányelvek a következőket ajánlják: elsőként a 10-nél több országban betiltott vagy szigorúan korlátozott anyagokat kell felvenni a PIC Listára. Az első 5 kemikália kiválasztására azért került sor, mert ezek egészségügyi vagy környezeti szempontok miatt az Európai Közösségben betiltottak vagy szigorúan korlátozottak voltak, és emiatt legalább 12 országban szabályozták a felhasználásukat és forgalomba hozatalukat.
17
3.6. Önkéntes vállalás helyett a Rotterdami Konvenció − 1992 – UNCED (Rio de Janiero) – 1994 – Róma Az UNCED16 az Agenda 21 14. fejezetében ajánlásokat tett a törvényi alapon működő PIC eljárás megalkotására/megkötésére. Ehhez segítségül hívtak olyan fontos nemzetközi szervezeteket, mint például az UNEP, a GATT17, a FAO és a WHO18. A Fenntartható Fejlődés Bizottságának (CSD19) második ülésén 1994 májusában azt ajánlották, hogy az UNEP a FAO-val és más nemzetközi szervezetekkel szoros együttműködésben folytassa az önkéntes PIC eljárás alkalmazásával járó problémák elemzését, és a PIC-re vonatkozó, jogi alapon kötelező eljárás hatékony kialakítását. Javasolták, az 1994 decemberében, a kormányok által kijelölt környezetvédelmi és mezőgazdasági szakértők részvételével megtartott ülés lefolytatását a törvényi alapon kötelező eljárás továbbfejlesztésére. A törvényi alapon kötelező folyamat megalkotása számos kormányközi tárgyalást feltételezett, ezért a főigazgató az okmány létrehozásának költségét 2,5 millió USD körülire becsülte, a FAO-ra és az UNEP-re együttesen. A FAO 107. ülésén (Róma, 1994. november 15-24.) a FAO Tanácsa egyetértett abban, hogy a FAO/UNEP közös program részeként, más nemzetközi és nem-kormányzati szervezetekkel együttműködve, tovább kell folytatni a PIC eljárás működéséről szóló jogi alapon kötelező egyezmény előkészítését. A Tanács megvitatta az egyezmény megalkotásához szükséges időkeretet. Ekkor még több tag is úgy vélte, hogy az okirat tervezetnek elfogadásra késznek kell lennie 1997-re. Megállapították, hogy a törvényileg kötelező eljárás megalkotásánál a tárgyalások kiindulópontjának az önkéntes PIC eljárást kell tekinteni. Az egyéb egyezményekkel – vegyi hulladékokra, gyógyszerekre vonatkozókkal – való átfedést el kell kerülni. Az exportáló és importáló országok kötelezettségeinek egyensúlyban kell lenniük, és az egyezménynek nem szabad jogtalanul korlátoznia a kereskedelmet. A jogilag kötelező PIC eljárásnak a növényvédő szer használat összes módjára vonatkoznia kell, és el kell érni, hogy a Konvenciót annyi országban ratifikálják, amennyiben csak lehetséges. Ezen kívül kimondták, hogy új, komplex információs rendszert nem állítanak fel, az információk biztonságos úton hozzáférhetők. 16
UNCED = UN Conference on Environment and Development General Agreement of Tariffs and Trade = Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény 18 World Health Organization = Egészségügyi Világszervezet 19 CSD = Commission on Sustainable Development 17
18
A FAO Tanácsa egyetértett abban, hogy a FAO-nak az UNEP-el közösen kell pénzügyi forrásokat találnia és finanszíroznia az egyezmény előkészítésének folyamatát, és elfogadta, hogy az előrehaladás a pénzügyi források hozzáférhetőségétől függ. Az egyezmény előkészítése során szoros együttműködés fenntartását javasolta a CSD-val. A Tanács arra ösztönözte a FAO-t, hogy folytassa az egyéb szervezetekkel, ideértve a privát szektorban lévőket is, való kapcsolatainak megerősítését, hogy biztosítsa a nagyobb komplementaritást, hatékonyságot és együttműködést, különösen abban az esetben, ha konkrét cselekvést kell végrehajtani egy adott ország szintjén. Ezzel összefüggésben a Tanács üdvözölte a különböző együttműködési megállapodásokat, amiket a FAO az UNDP-vel (United Nations Development Programme) és a Világbankkal kötött a FAO az élelmiszerbiztonság területén20. − 1995 – Felhatalmazás az UNEP és a FAO Igazgató Testületeitől Mivel a FAO és az UNEP szükségét érezte egy felhatalmazott ellenőrző szervnek, ezért úgy döntöttek, hogy a 2000-dik évre a törvény erejénél fogva kötelező alapokra fektetik a PIC eljárást, ezért az 1992-es Riói Föld Csúcson az Agenda 21-nek a 19 fejezetében ezt elfogadták. A FAO Tanács (1994-ben) és az UNEP Kormányzó Tanácsa (1995-ben) felhatalmazta az ügyvivő testületüket, hogy tárgyalásokat kezdjenek. A megbeszélések 1996-ban kezdődtek, és 1998-ban fejeződtek be a PIC Eljárásra vonatkozó Konvenció szövegének véglegesítésével. A Kormányközi Tárgyaló Bizottság (INC = Intergovernmental Negotiating Committee) Brüsszelben 1998. március 9-14. között megtartott ötödik ülésszakán az elfogadott Konvenció szövegének véglegesítésével kapcsolatban megállapodott abban, hogy a Titkárság valamennyi nyelven elkészült fordítást ellenőrzi, hogy minden szöveg egyaránt hiteles legyen. A Titkárság a képviselők közreműködését kérte ebben a folyamatban 1998. április 1-ig21. A nemzetközi kereskedelemben forgalmazott egyes veszélyes vegyi anyagok és növényvédő szerek előzetes tájékoztatáson alapuló bejelentési és
jóváhagyási
eljárásról
szóló
Konvenció
Meghatalmazottainak
Konferenciája
Rotterdamban, 1998. szeptember 10-11-én volt.
20 21
Report of the Council of FAO, 107th Session, Róma 1994. november 15-24., CL 107/REP UNEP/FAO/PIC/INC.5/3, 95. paragraph 19
A Konvenciót 1998. szeptember 10-én Rotterdamban fogadták el és nyitották meg aláírásra. Hivatalos ünnepség keretében 1998. szeptember 11-én írta alá 61 állam és 1 regionális gazdasági szervezet. A Konvencióhoz 1998. szeptember 12-től kezdve egy éven keresztül lehetett aláírással csatlakozni az ENSZ New York-i Székhelyén. A megállapodás 90 nappal azután lép hatályba, hogy 50 állam ratifikálja. A PIC eljárás a továbbiakban a Konvenció szövegében meghatározott módon működik, de hatályba lépéséig továbbra is önkéntes alapon. A Konvenció feletti felügyeletet a FAO és az UNEP közösen látja el, mind a hatályba lépés előtt, mind pedig utána. A Konvenció végleges szövege közvetlenül a bevezető rész után tartalmaz egy külön fejezetet, amely a törvény szövegezéseknél szokatlan módon marketing kommunikációs, PR célokat is szolgál. A Konvenció létrehozásának okairól, jelentőségéről, a környezetvédelem – kereskedelem együttműködés szükségességéről győzi meg a csatlakozandó országok képviselőit. Ezt a részt, jelentősége miatt, magyar nyelven idézem (az angol szöveg sok esetben kifejezőbb a marketing célt illetően, mint a magyar, ez az 1. mellékletben megtalálható). „A jelen Konvencióban részes felek Tudatában lévén a nemzetközi kereskedelemben forgalomban lévő egyes veszélyes vegyi anyagoknak és növényvédő szereknek az emberi egészségre és a környezetre gyakorolt káros hatásának; Emlékeztetve
a
„Környezet
és
fejlődés”
című
riói
deklaráció
idevágó
rendelkezéseire, valamint a „Mérgező vegyi anyagok környezetvédelmi szempontból megalapozott kezeléséről, beleértve a mérgező és veszélyes termékek illegális nemzetközi kereskedelmének megakadályozását” szóló 21. Agenda 19. fejezetére; Szem előtt tartva az Egyesült Nemzetek Környezetvédelmi Programja (UNEP), valamint az Egyesült Nemzetek Élelmiszer és Mezőgazdaságügyi Szervezete (FAO) által az önkéntes előzetes tájékoztatáson alapuló egyetértési eljárás működtetésében vállalt feladatot, ahogy az a nemzetközi kereskedelemben forgalomban lévő vegyi anyagokra vonatkozó
információcserét
szabályozó
Módosított
Londoni
UNEP-Irányelvekben
(Módosított Londoni Irányelvek) szerepel, valamint a FAO által kidolgozott, a növényvédő szerek forgalmazása és felhasználása során tanúsítandó magatartásról szóló Nemzetközi Kódexet (Nemzetközi Magatartási Kódex); 20
Figyelembe véve a fejlődő országok és az átmeneti gazdaságú országok körülményeit és sajátos szükségleteit, különösen az egyes országok vegyi anyag kezelési képességeinek és kapacitásainak erősítését, beleértve a technológiaátadást, pénzügyi és szakmai segítség nyújtását, valamint a Felek (Részes Államok) közötti együttműködés előmozdítását; Megállapítva egyes országok sajátos szükségleteit a tranzitszállításokra vonatkozó információ tekintetében; Felismerve, hogy a vegyi anyagok helyes kezelési módszereit valamennyi országban el kell terjeszteni, figyelembe véve egyebek között a Nemzetközi Magatartási Kódexben és a Vegyi Anyagok Nemzetközi Kereskedelméről szóló, az UNEP által kidolgozott Etikai Kódexben szereplő önkéntes normákat; Gondoskodni kívánva arról, hogy a területükről exportált veszélyes vegyi anyagok csomagolása és feliratozása oly módon történjen, amely megfelelően védelmezi az emberi egészséget és a környezetet, a Módosított Londoni Irányelvekkel és a Nemzetközi Magatartási Kódex elveivel összhangban; Felismerve, hogy a kereskedelmi és környezeti politikáknak kölcsönösen támogatniuk kell egymást abból a célból, hogy meg lehessen valósítani a fenntartható fejlődést; Hangsúlyozva, hogy a jelen Konvenció nem értelmezhető oly módon, mint amely bármilyen változást idézne elő a Feleknek (Részes Államoknak) a nemzetközi kereskedelemben forgalmazott vegyi anyagokra vagy a környezetvédelemre vonatkozó meglévő nemzetközi szerződések alapján meglévő jogaiban vagy kötelezettségeiben; Megállapítva, hogy a fenti ismertetésnek (kifejtésnek) nem célja, hogy hierarchiát állítson fel a jelen Konvenció és egyéb nemzetközi szerződések között; Abból az elhatározásból kiindulva, hogy védelmezzék az emberi egészséget, beleértve a fogyasztók és a dolgozók egészségét, valamint a környezetet a nemzetközi kereskedelemben forgalmazott egyes veszélyes vegyi anyagok és növényvédő szerek potenciálisan káros hatásai ellenében, A következőkben állapodtak meg:”22
22
Rotterdam Convention on the PIC procedure for Certain Hazardous Chemicals and Pesticides in International Trade 21
3.7. A Rotterdami Konvenció lényege és aláírása A Konvenció célja az ember egészségének és környezetének védelme a lehetséges veszélyektől, és ezen vegyi anyagok környezetre nem veszélyes használatának elősegítése az anyagok jellegzetes tulajdonságairól szóló információcsere elősegítésével és azzal, hogy az importjukról és az exportjukról született határozatokat segítenek eljuttatni a Felekhez. Minden Fél elfogad végleges szabályozási intézkedést (final regulatory action) a veszélyes vegyi anyagok betiltásáról vagy forgalomba hozataluk szigorú korlátozásáról. Erről tájékoztatnia kell a PIC Titkárságot.23 A tájékoztatást a lehető legrövidebb időn belül, de a végleges szabályozási intézkedés hatályba lépésének időpontjától számított 90 napon belül meg kell adni. Akik a Módosított Londoni Irányelvek vagy a Nemzetközi Magatartási Kódex (FAO Kódex) értelmében már adtak tájékoztatást végleges szabályozási intézkedéseikről, nem kötelesek ismét benyújtani ezeket. A Titkárság a lehető legrövidebb időn belül, de mindenesetre a tájékoztatás kézhezvételétől számított hat hónapon belül ellenőrzi, hogy a tájékoztatás tartalmazza-e az előírt adatokat (ezeket a Konvenció I. melléklete tartalmazza). Ha tartalmazza, akkor ennek összefoglalóját a Titkárság továbbítja minden Félnek, ha nem, akkor értesíti a küldő Felet. Ha a Titkárság legalább két PIC régióból kap egy-egy értesítést valamely vegyi anyag tekintetében, és azok megfelelnek az említett I. melléklet előírásainak, akkor a Titkárság az értesítéseket továbbítja a Vegyi Anyag Felülvizsgáló Bizottságnak. Ez a bizottság áttekinti a kapott tájékoztatást, és ajánlást tesz (a II. mellékletben leírt módon) a Konferenciának (Felekből álló Konferencia = Conference of the Parties), hogy az anyagot a PIC eljárás alá kell-e vonni, és fel kell-e venni a PIC listára (III. melléklet). A Rotterdami Konvenció jelenleg − a betiltott vagy szigorúan korlátozott vegyi anyagokra és növényvédő szerekre; és − a fokozottan veszélyes növényvédő szer készítményekre vonatkozik. Az utóbbiakra vonatkozó bejelentések követelményeit a Konvenció IV. melléklete tartalmazza. Az ezekre vonatkozó eljárás megegyezik a vegyi anyagokra vonatkozó eljárással.
23
A PIC Titkárságot a FAO és az UNEP közösen látja el, FAO – növényvédő szerekre és növényvédő szer készítményekre, UNEP – ipari kemikáliák 22
A veszélyes anyagok felvételét a PIC eljárásba nem egyfajta ajánlásként kell értékelni az anyag felhasználásának betiltására vagy szigorú korlátozására, hanem jelzésként arra vonatkozólag, hogy egyes országoknak problémáik voltak ezen anyagok használatával kapcsolatosan. Minden anyagról – amelyről a Vegyi Anyag Felülvizsgáló Bizottság úgy dönt, hogy javasolja felvételét a PIC listára – készül egy döntési útmutató dokumentum tervezet (Decision Guidance Document = DGD). Ebben megtalálható az anyag toxikológiai és környezeti jellemzőinek összefoglalása, az ismert felhasználási módok, az expozíció lehetséges módjai, az expozíció csökkentésére tett intézkedések, a kormányok által alkalmazott szabályzások és ezek okai. Ezt a dokumentumot a Felek Konferenciája elé kell terjeszteni. A Konferencia dönt arról, hogy a szóban forgó vegyi anyagot alá kell-e vetni a PIC eljárásnak és fel kell-e venni a listára, és jóváhagyja a döntési útmutató dokumentum tervezetet. A döntési útmutató és a benne található információk segítenek a kormányoknak abban, hogy a helyi, a közegészségügyi, a gazdasági, a környezeti és az adminisztratív feltételek figyelembe vételével elemezzék a kemikália használatával kapcsolatban felmerülő lehetséges veszélyeket, és segítenek a döntéshozatalban, hogy engedjék, korlátozzák vagy beszüntessék-e az anyag további importját. Minden egyes Félnek a döntési útmutató dokumentum kézhez vételétől számított kilenc hónapon belül döntést kell hoznia az adott vegyi anyag jövőbeli importjára vonatkozólag (importing country response). Ez a döntés 3 féle lehet: − engedélyezi a további importot; − nem engedélyezi a további importot; vagy − bizonyos feltételekkel engedélyezi. Az egyes anyagok betiltására vagy szigorú korlátozására vonatkozó információk minden döntési útmutató mellékletében vannak és a beérkezett szabályozó intézkedéseknek megfelelően frissítik őket. Minden 6 hónapban kiadnak egy, a veszélyes anyagok importhelyzetéről szóló kiadványt (PIC Circular), és elküldik az összes Kijelölt Nemzeti Hatóságnak. Ennek a listának az a célja, hogy az exportáló országok meg tudjanak bizonyosodni arról, hogy ezen anyagok exportja nem ellenkezik az importáló országok rájuk vonatkozó döntéseivel. 23
Minden Félnek meg kell neveznie egy Kijelölt Nemzeti Hatóságot (Designated National Authority = DNA), amely a PIC eljárás működtetése során kapcsolattartóként szolgál. Néhány tagállam egy ilyen nemzeti hatóságot nevez meg, míg mások kettőt, egyet a növényvédő szerekre, egy másikat pedig az összes többi vegyi anyagra. A növényvédő szerek esetében általában az engedélyező, vagy azzal egyenértékű hatóságot neveznek meg. Az, hogy egy vagy több Kijelölt Nemzeti Hatóság működik egy országban, azt az adott ország adminisztratív és jogi szervezete határozza meg. A hatodik Kormányközi Tárgyaló Bizottság ülésén (Róma, 1999. július 12-16.) 7 PIC régió kialakításáról döntöttek, ezek: Afrika, Ázsia, Európa, Közel-Kelet, Észak-Amerika, Csendes-Óceáni Szigetvilág, Latin-Amerika és a Karib-térség. Az előzőekben ismertetett bonyolult és hosszantartó (6+9 hónap) eljárás módot ad a felszólalásra, ellenmérések, kísérleti eredmények beadására, hogy indokolatlan esetben ne kerüljön a készítmény PIC listára. Így kivédhetővé válnak a „zöldek” néha elsietett intézkedései, és a nagy cégek piacnyerési, illetve piackiszorító taktikái. A PIC listán jelenleg 32 vegyi anyag van, ebből 22 növényvédő szer, 5 ipari vegyi anyag, és 5 darab kifejezetten veszélyes növényvédő szer kombináció.24 1. ábra: A PIC eljárásba bekerülő anyagok számának alakulása 12
11
10
db
8 6
6
5
5
4
3
3
3
2
2 0
1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004
Évek PIC listán lévő anyagok
24
kész DGD az INC-10-re
készülő DGD az INC-11-re
http://www.pic.int 24
Az ábrán szereplő megnevezések: − PIC listán lévő anyagok = a Rotterdami Konvenció III. mellékletében megtalálható vegyi anyagok; − kész a DGD az INC-10-re = döntési útmutató dokumentum tervezet készült, és a 10-dik Kormányközi Tárgyaló Bizottság ülésére beterjesztették (2003-ban); − készülő DGD az INC-11-re = döntési útmutató dokumentum tervezet jelenleg készül, és a 11-dik Kormányközi Tárgyaló Bizottság ülésére tervezik beterjeszteni (2004-ben). Lehetőség van arra is, hogy egy – már a listán lévő – anyagot töröljenek, ha valamely Fél olyan információt bocsát a Titkárság rendelkezésére valamely vegyi anyagról, amely az anyag listára történő felvételekor még nem állt rendelkezésre. Ehhez a fenti eljárást kell ugyanígy végigvinni. Ajánlást kell a Vegyi Anyag Felülvizsgáló Bizottságnak benyújtani, aki döntési útmutató dokumentum tervezetet készít, a Felek Konferenciája elé terjeszti, a Konferencia dönt, a Titkárság pedig tájékoztatja az összes Felet. Ha olyan anyagot exportálnak valamely Fél területéről, amelyet a szóban forgó fél betiltott vagy szigorúan korlátozott, akkor a szóban forgó fél exportértesítést küld az importáló félnek. Az exportértesítést a megfelelő végleges szabályozási intézkedés elfogadását követő első exportot megelőzően kell megküldeni. A továbbiakban pedig exportértesítést kell küldeni minden naptári évben az első exportot megelőzően. A különböző országokban megalkotott nemzeti jogszabályok eltérő sajátosságokkal bírnak, de néhány alapvető elemet minden, a Rotterdami Konvenciót alkalmazó nemzeti jogszabálynak tartalmaznia kell. Így például: 1)
Minden félnek rendelkeznie kell a nemzeti szinten betiltott vagy szigorúan korlátozott vegyi anyagok listájával (ez az ún. Nemzeti Szabályozó Lista);
2)
Minden Félnek hozzáférésének kell lennie az aktuális PIC listához, és a Titkárság által közzétett, a különböző országoknak a PIC anyagokra vonatkozó határozataihoz. Ezek a határozatok a többi Félnek szólnak, és azt jelzik, hogy az adott anyagot az ország a jövőben importálja-e, csak bizonyos feltételekkel, vagy egyáltalán nem.
3)
A Nemzeti Szabályozó Listán található anyagok exportálásakor kell értesíteni az importáló országot, ennek az eszköze az exportértesítés. 25
4)
Az exportértesítés nem kötelező, ha az anyag rajta van a PIC listán, és az importáló Részes Állam a PIC eljárásban, hiszen ekkor közzétette a döntését az adott vegyi anyag importjára vonatkozóan (tehát az exportáló Félnek azt ismernie kell).
5)
A Konvencióban Részes Államok lemondhatnak arról a követelményről, hogy más Részes államoktól exportértesítést kérjenek.
6)
Ha az exportértesítés kötelező az adott ország számára az adott vegyi anyag vonatkozásában, akkor azt minden naptári évben el kell küldeni még az első export előtt (ez az éves exportértesítés).
7)
Minden országnak ugyanazon eljárás szerint kell eldöntenie, hogy ki kell-e adnia az éves exportértesítést. Adott vegyi anyag és rendeltetési ország esetében ezt az eljárást a következőképpen lehet leírni: − Ellenőrizni kell, hogy az anyag exportértesítési kötelezettség alá tartozik-e; − Ellenőrizni kell, hogy az anyag a PIC eljárás alá tartozik-e; − Ki kell adni, ha az anyagot lehet exportálni; − Ki kell adni, ha az új éves exportértesítés kiadása kötelező. Az Európai Unión belül a 2455/92/EEC Tanácsi Rendelet, még a Konvenció hatályba
lépése előtt jogilag kötelezővé tette a PIC eljárást, és ezzel együtt az exportértesítések rendszerét is. A lejelentett exportértesítéseket adatbázisban gyűjtik. Az adatbázis az EDEXIM Adatbázis (European Database on EXport and IMport), karbantartója a European Chemical Bureau (Ispra, Joint Research Center, DG-JRC).25 Az exportértesítések rendszerének megismerése az eljárásban részt vevő országok kötelezettségeinek megértésében segít.
25
A computer-based system for the implementation of the Rotterdam Convention on the PIC Procedure, European Chemical Bureau, DG-JRC, Ispra, EXPORT/10/99 26
2. ábra: Az exportértesítések rendszere
Vonatkozik valamilyen szabályozás az anyagra?
n
Nem kell exportértesítés Az idei évben már történt exportértesítés
i n n
Részt vesz az ország a PIC eljárásban?
Létezik már az idei évben exportértesítés?
i
i n
A PIC eljárás alá tartozik az anyag? i
n
nincs döntés
El akarja kerülni az ország az értesítést?
i
Lehet exportálni
engedélyezi feltételekkel engedélyezi,
Mi az importra vonatkozó döntés?
érvényes érvénytelen
megtiltja
Tilos exportálni
Az éves exportértesítések nyomon követése nagyon fontos, hiszen ebből kaphatunk információt arra vonatkozóan, hogy mennyi betiltott, vagy szigorúan korlátozott vegyi anyagot szállítanak Európán keresztül. Az EDEXIM Adatbázis azonban csak az esetek számát regisztrálja, az exportált vegyi anyagok mennyiségeit nem – legalábbis nyilvánosan hozzáférhető változatban nem. Ugyanígy nem tudható meg az sem az adatbázisból, hogy ezeket a vegyi anyagokat a célországban mire használták fel.
27
3. ábra: Az éves exportértesítések száma: 180 157
160 140 120
db
100 80 60
60 40 20
10 1
0
46
46 36
0
17 2
2
1
4
1
6
6
2
3
8
9
1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 Évek Exportértesítések száma
Magyarországra érkezett exportértesítések száma
A Rotterdami Konvencióban a Felek vállalták, hogy a gyakorlatilag megvalósítható mértékben gondoskodnak arról, hogy a közvélemény megfelelő információhoz jusson a vegyi anyagok kezelésével és a balesetek elhárításával kapcsolatban. Megállapodtak abban is, hogy közvetlenül, vagy az illetékes nemzetközi szervezetek útján együttműködnek a Konvenció szubregionális, regionális és globális szinten történő végrehajtásában. Kimondták, hogy ezen Konvenció tartalma nem értelmezhető úgy, mint amely korlátozza a Feleknek azt a jogát, hogy olyan intézkedéseket hozzanak, amelyek szigorúbban védelmezik az emberi egészséget és a környezetet, mint a Konvencióban szereplő rendelkezések, feltéve, hogy az ilyen intézkedés összhangban áll a jelen Konvenció rendelkezéseivel és megfelel a nemzetközi jognak. A Konvencióban a Felek megállapodtak abban is, hogy a vegyi anyagokkal kapcsolatos szabályozás tekintetében fejlettebb programokkal rendelkező országok szakmai segítséget nyújtanak a többi félnek, különösen a fejlődő országok és az átmeneti gazdaságú országokra tekintettel. A szakmai segítségnyújtáson belül kiemelik az oktatást. 28
A Rotterdami Konvenció aláírás céljából nyitva állt valamennyi állam és Regionális Gazdasági Integrációs Szervezet számára − Rotterdamban 1998. szeptember 11-én, és − Az Egyesült Nemzetek Szervezetének New York-i Központjában 1998. szeptember 12-től 1999. szeptember 10-ig.
29
4.
A ROTTERDAMI KONVENCIÓ BEVEZETÉSE, ALKALMAZÁSÁNAK FOLYAMATA
4.1. A ratifikálási folyamat A Rotterdami Konvenció az államok és a Regionális Gazdasági Integrációs Szervezetek csatlakozására attól az időponttól kezdve áll nyitva, hogy a Konvenció aláírására megszabott időszak lezárult. A Konvenciót államok vagy Regionális Gazdasági Integrációs Szervezetek ratifikálják, fogadják el vagy hagyják jóvá. A ratifikációra, elfogadásra, jóváhagyásra vagy csatlakozásra vonatkozó okmányokat a Letéteményesnél kell letétbe helyezni. A Konvenció letéteményese az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkára. A Konvenció a ratifikálásról, elfogadásról, jóváhagyásról vagy csatlakozásról szóló 50. okmány letétbe helyezésének napjától számított 90. napon lép hatályba. Minden olyan állam vagy Regionális Gazdasági Integrációs Szervezet szempontjából, amelyek a Konvenció hatályba lépése után csatlakoznak, az okmány letétbe helyezésének napjától számított 90. napon lép hatályba. Aláírás: általában feltétele a ratifikációnak, elfogadásnak vagy jóváhagyásnak. A Rotterdami Konvenció esetében az egy éves aláírási periódus letelte után már nem volt lehetőség a Konvenció aláírására, de ettől függetlenül lehet a Konvenciót ratifikálni. Az aláírás itt inkább csak egyfajta szándéknyilatkozatot jelentett az országok részéről. Ratifikálás, elfogadás, jóváhagyás: mindegyike egy határozat, ahol az állam kinyilvánítja, hogy a szerződés hatálya alá kíván tartozni. Mindegyik két lépésből áll − A ratifikálási, elfogadási vagy jóváhagyási okirat végrehajtása az államfő, a kormányfő vagy a külügyminiszter által, kifejezve azt a szándékot, hogy az állam elkötelezi magát a Konvenció felé; − Az okirat letétbe helyezése a Letéteményesnél (az ENSZ Főtitkáránál). Csatlakozás: egy határozat, ahol az állam – amely nem írta alá a Konvenciót – kinyilvánítja azt a szándékát, hogy az egyezmény részes állama kíván lenni, „csatlakozási nyilatkozat” letétbe helyezésével. A csatlakozásnak ugyanaz a jogi hatása van, mint a ratifikálásnak, elfogadásnak vagy jóváhagyásnak. A csatlakozást általában akkor alkalmazzák az államok, ha az aláírási határidő már lejárt.
30
A Rotterdami Konvencióban jelenleg részt vevő államok listáját, és státuszukat a 2. melléklet mutatja be. A Konvenció 2003. április 25-i állapotának megfelelően: − még mindig nincs hatályban; − az aláírók száma: 73; − a Részes Államok száma: 42.26 1. táblázat: A Rotterdami Konvenció aláírásának és ratifikálásának alakulása Évek 1998 1999 2000 2001 2002 2003
Aláírás 57 16
Ratifikálás
Elfogadás
2 4 3 8 1
Jóváhagyás
Csatlakozás
1 1
5 1 11 4
1
4. ábra: A Rotterdami Konvenció aláírásának és ratifikálásának alakulása 60 50 Aláírás
40 db
Ratifikálás Elfogadás
30
Jóváhagyás Csatlakozás
20 10 0 1998
1999
2000 2001 Évek
2002
2003
Lehetőség van a Rotterdami Konvencióból való kilépésre is. Valamely fél kiléphet a Konvencióból, attól az időponttól számított 3 év elteltével, amelyben a Konvenció az adott Fél tekintetében hatályba lépett. Kilépni a Letéteményeshez intézett írásbeli értesítés útján 26
http://www.pic.int 31
lehet. A kilépés, a kilépésről szóló értesítésnek a Letéteményes által történő kézhez vételétől számított egy év elteltével, vagy a kilépésről szóló értesítésben esetleg meghatározott későbbi időpontban lép hatályba.
4.2. A Rotterdami Konvenció megjelenése az Európai Unió joganyagában Az EU 15 tagországa részét képezte azoknak az országoknak, amely hivatalosan aláírta Rotterdamban 1998. szeptember 11-én a veszélyes növényvédő szerek nemzetközi kereskedelmével foglalkozó kötelező érvényű egyezményt.27 Egy új rendelet megalkotását jelentette a Rotterdami Konvenció ratifikálása. Ez az új rendelet a már meglévő 2455/92 számú rendelet helyébe lépett, címe: a Tanács 2455/92/EGK rendelete egyes veszélyes vegyi anyagok exportjáról és importjáról, módosításai: − a Tanács 3135/94/EK rendelete (1994. december 15.) a Tanács 2455/92/EGK rendelete (a veszélyes anyagok exportjáról és importjáról) I. mellékletének módosítása; − a Bizottság 1492/96/EK rendelete (1996. július 26.) a Tanács 2455/92/EGK rendelete (a veszélyes anyagok exportjáról és importjáról) II. és III. mellékleteinek módosítása; valamint − a Bizottság 2247/98/EK rendelete (1998. október 13.) a Tanács 2455/92/EGK rendelete (a veszélyes anyagok exportjáról és importjáról) II. mellékletének módosítása. Az Európai Unió területén a Tanács 2455/92/EGK rendelete a veszélyes anyagok exportjáról és importjáról már a Rotterdami Konvenció hatályba lépése előtt jogilag kötelezővé tette a PIC Eljárást. Ezen rendelet I. melléklete tartalmazza a betiltott vagy szigorúan korlátozott anyagok listáját (amely a Konvenció III. melléklete). Jelenleg a Rotterdami Konvenció jóváhagyására vonatkozó 2003/106/EK Tanácsi Határozat van érvényben. 2003. január 28-án elfogadták az Európai Parlament 304/2003 rendeletét a veszélyes vegyi anyagok exportjáról és importjáról.
27
Böszörményi Ede: Az EU hivatalosan is aláírta a PIC-egyezményt. Növényvédelem 35 (1) 1999. p. 42. 32
A peszticidek forgalomba hozataláról szóló Közösségi jogszabályok a 91/414/EEC Direktíva (a növényvédő szerekről) és a 98/8/EC Direktíva (a biocidekről). Ezek kimondják, hogy hatóanyagot az egységes együttműködési eljárás során kell értékelni, az elfogadható hatóanyagokat fel kell venni egy pozitív listára (mely a 91/414/EEC Direktíva I. melléklete), a tagállamok csak olyan készítményeket engedélyezhetnek forgalomba hozatalra, melyek pozitív listán található hatóanyagokat tartalmaznak. Az ipari kemikáliák betiltásáról és korlátozásáról szóló Közösségi jogszabályok a 76/769/EEC Direktíva (a forgalmazásról és a használatról) és a 793/93/EEC Rendelet (a kockázatbecslésről). Az ezekben lefektetett eljárás hasonló a peszticidekéhez.
4.3. A Rotterdami Konvenció megjelenése a magyar joganyagban A Rotterdami Konvencióban szereplő minden félnek nemzeti jogszabályt kell alkotnia a Konvenció ratifikálásáról, és ezt jogilag kötelező érvényűvé kell tennie az adott országban. Magyarországon a PIC Eljárás elfogadására és nemzeti jogszabály megalkotására egy PIC Bizottság alakult, tagjai: az egészségügyi miniszter, a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, a környezetvédelmi miniszter, a gazdasági miniszter, az országos tiszti főorvos – illetve az általuk kijelölt egy-egy személy –, valamint a Gazdasági Minisztérium Engedélyezési és Közigazgatási Hivatalának főigazgatója, a „Fodor József” Országos Közegészségügyi Központhoz tartózó Országos Kémiai Biztonsági Intézet igazgatója. A PIC Bizottság feladata az egységes nemzeti álláspont kialakítása. A kormányközi egyeztető bizottság ülésein magyar szakértők is részt vettek, azonban a Magyar Köztársaság szakértői képviselete nem kapott felhatalmazást a szeptemberi konferencia keretében a Rotterdami Konvenció aláírására, csupán a Konvenció szövegének és eljárásrendjének elfogadására. A veszélyes anyagokkal és a veszélyes készítményekkel kapcsolatos eljárás szabályairól szóló 233/1996. (XII. 26.) Korm. rendelet felhatalmazása alapján az uniós jogharmonizációs feladatok teljesítése során került volna kiadásra a PIC eljárás elveit is követő rendelet (az Európai Unió joggyakorlatával harmonizáló, egyben a Londoni Irányelvekre is figyelemmel levő szabályozás). A Korm. rendelet felülvizsgálata – 33
egyidejűleg a kémiai biztonságról szóló törvény előkészítésével és hatályba léptetésével – kis mértékben elhalasztotta a PIC rendelet előkészítését és hatályba léptetését. A Konvenció kormány szintű elfogadásának aláírására az EüM és az FVM közös kormány előterjesztése alapján a 2219/1999 (VII.31.) Korm.határozat rendelkezik, a nemzetközi kereskedelemben forgalmazott egyes veszélyes vegyi anyagok és növényvédő szerek előzetes tájékoztatáson alapuló egyetértési eljárásáról szóló Rotterdami Konvenció aláírására való felhatalmazásról. Ebben a Kormány felhatalmazta a Magyar Köztársaság New York-i képviseletének vezetőjét, hogy a Konvenciót aláírja; felhívta a külügyminisztert, hogy az aláíráshoz szükséges meghatalmazási okiratot adja ki; és felhatalmazta a külügyminisztert, hogy a jóváhagyási okiratot az Egyesült Nemzetek Főtitkáránál helyezze letétbe az aláírás után. Felhatalmazta továbbá az egészségügyi minisztert, hogy a Konvenció Magyar Köztársaság tekintetében történő hatálybalépése után tegyen előterjesztést annak kormányrendelettel történő kihirdetésére. A PIC eljárásról szóló rendelet 2000 év végén született meg, a kémiai biztonságról szóló 2000. évi XXV. törvény után. A magyar PIC rendelet a 46/2000. (XII. 29.) EüMFVM-KöM-GM együttes rendelet egyes veszélyes anyagok és veszélyes készítmények behozatalával, illetve kivitelével összefüggő bejelentési és előzetes tájékoztatáson alapuló jóváhagyási (PIC) eljárásról. Az aláírással az egyezmény még nem lép hatályba a Magyar Köztársaság tekintetében, csak elvi jelentőségű nyilatkozatnak számít, figyelemmel a Konvenció hatályba léptetési eljárási rendjére. A hatályba lépést követően kormányrendelettel kell kihirdetni a Konvenciót. Az Európai Uniós csatlakozáskor felül kell vizsgálni a nemzeti szabályozást, annak fényében, hogy az Európai Unióban hatályos jogszabály létezik a Rotterdami Konvencióhoz való csatlakozásról. Magyarország a Rotterdami Konvenciót 1999. szeptember 10-én írta alá, és 2000. október 30-án ratifikálta.
34
4.4. Magyarország szerepvállalása A Résztvevő Államok 1999. július 12-16. között Rómában tartott átmeneti kormányközi konferenciáján (INC) megállapodás született a PIC régiókról (a 7 közül az egyik Európa) és az Ideiglenes Vegyi Anyag Felülvizsgáló Bizottság (ICRC) létrehozásáról. A megállapodás alapján az európai régió számára biztosított hat hely egyikére Magyarország Kormánya jelölhetett szakértőt. A szakértők feladata, hogy döntésre előkészítsék azokat az anyagokat, amelyek a tiltást, vagy korlátozást jelentő PIC listára kerülnek. Az Egészségügyi Minisztériummal történt megállapodás alapján a szakértőt a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter jelölte ki, és tájékoztatta erről a Konvenció Titkárságát. Erre a feladatra Dr. Kömíves Tamást az MTA Növényvédelmi Kutató Intézetének Igazgatóját jelölték ki. A monokrotofosz nevű hatóanyag magyar javaslatra került fel a PIC listára. A monokrotofosz rovarölő növényvédő szer hatóanyaga. Ezt a rovarölő szert sok fejlődő országban használják, elsősorban Ázsiában. Jelenleg is több mint egy tucat cég gyártja és forgalmazza, szinte kivétel nélkül mind Ázsiában. A többi szerves foszforsavészterhez hasonlóan több száz farmon dolgozó munkást veszélyeztet, különösen a fejlődő országokban, ahol nincsen védőöltözet, és az emberek közvetlen kapcsolatba kerülhetnek a peszticiddel. A mérgezés tünetei: hányinger, hasmenés, homályos látás, és számos esetben légzési nehézség, görcsök és halál. A monokrotofosz az emlősökre és a madarakra is rendkívül mérgező hatású.28 A monokrotofosz betiltott volt Magyarországon és Ausztráliában, amit mindkét ország jelentett a PIC Titkárságnak. A monokrotofosz betiltott volt az Európai Unióban és az USA-ban is, de az értesítés benyújtásának idején még több mint 60 országban forgalmazták. A PIC Titkárság jóváhagyta a bejelentéseket és továbbította a mindkét országból beérkezett értesítést. Az Ideiglenes Vegyi Anyag Felülvizsgáló Bizottság értékelte a dokumentumokat és javaslatot tett az anyag PIC listára történő felvételére. Az anyag betiltását két eltérő PIC régióból is jelentették, ezért ez már elég volt a vizsgálat megindítására. A döntési útmutató dokumentum tervezetet Ausztrália és Magyarország 28
Three deadly pesticides and asbestos targeted for trade controls, ICRC-3, Geneva, 17-21 February 2002, http://www.fao.org/WAICENT/FAOINFO/AGRICULT/AGP/AGPP/Pesticid/Events/n.htm 35
közösen készítette el. A másodszorra összehívott Ideiglenes Vegyi Anyag Felülvizsgáló Bizottság értékelte az elkészített döntési útmutató dokumentum tervezetet, és szétküldte a részt vevő országoknak véleményezésre. A javaslatok beérkezése után, 2002 február 17-21 között harmadszor is összeült az Ideiglenes Vegyi Anyag Felülvizsgáló Bizottság, és elfogadta a döntési útmutató dokumentumot. 2002 szeptember 30 és október 4 között megrendezett Kormányközi Tárgyaló Bizottság elfogadta a monokrotofosz felvételét a PIC listára.2930 Ennek a növényvédő szernek a szabályozása már önmagában nagy cselekedet. Ezen kívül rávilágít az olcsó szerves foszforsavészterek általános problémájára. Ezeket a növényvédő szereket általában széles körben gyártják, de folyamatos használatuk növeli a betegség és a halál valószínűségét. Szerepvállalásunkat a Rotterdami Konvencióban a következőképpen lehetne összefoglalni: − Magyarország aláírta a Rotterdami Konvenciót 1999. szeptember 10-én; − Ratifikálta a Rotterdami Konvenciót 2000. október 30-án; − Tagja a Vegyi Anyag Felülvizsgáló Bizottságnak; − Választott tagja a Vegyi Anyag Felülvizsgáló Bizottság Hivatalának; − Képviseli a régiót; − Nemzeti szinten szabályzást adott ki a Konvencióról és elfogadásáról. A Konvencióhoz való csatlakozásunkat nem lehet önmagában értékelni. Mind az OECD tagság, mind az Európai Unióhoz való csatlakozás kiemelt jelentőségű feladata az egyezmény aláírása. A Rotterdami Konvenció 1998. szeptemberi aláírása során az EU minden tagállama aláírta a Konvenciót, ami Magyarország számára azt jelentette, hogy az integrációs folyamat részévé vált a Konvenció elfogadása.
29
Dr. Kömíves Tamás előadásai, CEUREG Fórum VII. 2001 október 24-26; CEUREG Fórum VIII. 2002 október 15-18. 30 Dr. Adamis Zoltán előadása CEUREG Fórum VIII. 2002 október 15-18. 36
5.
A ROTTERDAMI KONVENCIÓ ALKALMAZHATÓSÁGÁNAK ELŐSEGÍTÉSE Az előzőekben részletezett FAO Kódex, a Londoni Irányelvek, a PIC eljárás és a
Rotterdami Konvenció előkészítő munkáit, dokumentumainak szövegezését elemezve a hosszadalmas egyeztetési folyamat számtalan okát találtam: − Szerteágazó, interdiszciplináris téma, szakmai igényesség; − A résztvevők, érdekeltek nagy száma, különbözősége; − Az illetékes hivatalok kezdeti túlzott önállósága, az együttműködés hiánya; − A bürokraták a szakembereket alkalmanként vonták be a munkákba annak folyamatossága, lendülete megszakadt; − A közvélemény nem sokat tudott a témáról, jelentőségéről, így markáns igényük a megoldás iránt hiányzott; − A kormányok döntéshozói sem ismerték eléggé részletesen; − Egymással versengő ellentétes politikai szempontok; A fentieket figyelembe véve várható, hogy a Konvenció jogerőssé tétele, széles körű megismertetése és alkalmazása is nagyon hosszadalmas folyamat lesz. A Konvenciót 1998 szeptemberében fogadták el, hatályba lépéséhez 50 tagállam ratifikációja szükséges, ami az ENSZ tagállamok alig harmadát jelenti (ENSZ-nek több mint 150 tagállama van), a Konvenció ma, 2003-ban, még mindig nem hatályos. Vajon, hogy lehet ezt a hosszú évekig tartó folyamatot meggyorsítani? Ez az egyezmény kereskedelmünket nem (több más ország kereskedelmét sem) fogja befolyásolni, se az exportot, se az importot. A PIC listán lévő anyagokat nem gyártjuk és nem is hozunk be ilyeneket, a Konvenciót aláírtuk, de ezzel nem tekinthetjük befejezettnek a kérdést. Szorgalmazni kell, hogy más országok is ratifikálják, alkalmazzák, különösen a közeli, intenzív kereskedelmi kapcsolatokkal rendelkező régiókban, még akkor is, ha esetenként revideálni kell a korábbi álláspontot, mint az alábbi példákban.
37
5.1. A DDT eset A DDT-t és egyéb többszörösen klórozott-szénhidrogén hatóanyagú készítményeket széles körben használták az 1960-as években rovarölő szerként. Betiltásuk oka, hogy a halak, békák zsírszöveteiben, májában felhalmozódnak. Mivel ezek nehezen bomlanak, megjelentek a táplálék lánc végén álló emberekben, egyre növekvő mennyiségben. Magyarországon forgalmazásukat, a DDT felhasználását 1970-ben betiltották. A PIC lista összeállításakor a DDT a kezdeti 12 anyag között volt. Afrikában azonban újra felmerült az alkalmazásának igénye, mivel a több éves nem használat során kiderült, hogy a malária szúnyogok ellen más készítmények kevésbé hatásos szerek. A világ ezen régiójában pénz sincs drágább készítményekre. Most újra népegészségügyi probléma a malária terjedése Afrika több államában. A malária azért szaporodott el, mert a lárváikat fogyasztó békákat összegyűjtötték, exportálták őket főleg Franciaországba (a volt gyarmatokról). Ha viszont újra bevetik a DDT-t, akkor újra számítani lehet arra, hogy a DDT-szermaradék ismét megjelenik a nyugat-európai országokban is, és a világ más tájain, hiszen bekerül a világ keringésébe. Az egyedi használat is globális méretű problémát okozhat. Szigorúan ellenőrzött feltételek, szabályok betartása esetén, informálva a szomszédokat, kapcsolódó régiókat, stb., esély lenne arra, hogy a problémát lokalizálják. Ennek elősegítését szolgálná a PIC eljárás kötelezővé tétele. 5.2. A DNOC eset Hazai példa a Novenda mérgezés, áprilisban somogyi gyerekeket kellett kórházba szállítani. A bizonytalan eredetű, állítólag hibátlan csomagolású DNOC hatóanyagú Novenda (sárga méreg) növényvédő szerrel, garázsajtót festettek. A csomagoló anyagon feltüntetett figyelmeztetések, kezelési útmutatások ellenére a fokozottan veszélyes növényvédő szert védőruházat, kesztyű és védőszemüveg nélkül kenegették. A DNOC betiltását és a PIC eljárásba való bevételét régóta tervezik. Valószínű, hogy betiltása esetén csökkent volna annak esélye, hogy gyerekek kezébe kerül a mérgező anyag. Ez a példa inkább azt mutatja, hogy a felhasználó képzése, tájékoztatása révén elkerülhető lett volna a baleset. 38
5.3. Az alkalmazhatóság elősegítése Az előző példák/esetek is bizonyítják a Rotterdami Konvenció sürgős bevezetésének igényét. Ha regionális szinten való alkalmazását elősegítjük, például a CEUREG keretében meggyőzünk néhány tagot a csatlakozás fontosságáról akkor előbb elérjük a törvényerőre emelkedés minimumát (50) és ezzel egyúttal a globális alkalmazást is támogatjuk. A globális (és regionális is) folyamat marketing eszközök felhasználásával gyorsítható, hatékonyabbá tehető.
!
A lakosság képzése a vegyi anyagokra és a kémiai kockázatra vonatkozóan a kémiai biztonság növelése érdekében A Föld népességének létszáma 2025-re várhatóan megközelíti majd a 8,3 milliárd főt.
A megnövekedett népességnek a táplálékigénye is nagyobb. A fejlődő országokban már most is körülbelül 800 millió alultáplált ember él. Élelmet biztosítani a számukra növényvédő szerek igénybe vétele nélkül elérhetetlen cél marad. Az utóbbi években több vegyszer mentes növényvédelmi technológiát fejlesztettek ki. Ezekbe beletartozik a biológiai védekezés és a génmódosított szervezetek módszere is. Ezek bevezetése és kiterjedt alkalmazása nem mindig egyszerű vagy zökkenőmentes, jövőbeni hatásaik nem ismertek. Néhány módszer, amely ma még megoldásnak tűnik, széleskörű alkalmazása során sajátos problémákhoz vezethet. Látható tehát, hogy a jövőben, rövid távon legalábbis nem nélkülözhetjük a vegyszereket, ezért feltétlenül szükség van a lakosság tájékoztatására, képzésére. Megismertetni őket a helytelen használatból, tárolásból adódó veszélyekkel, a balesetek megelőzésének módszereivel, a már bekövetkezett balesetek esetén a tennivalókkal. Ebben a folyamatban segítségünkre lehet néhány ismert marketing eszköz: A hétköznapi emberek képzése, a közvélemény jobb tájékoztatása. − Különböző
rendezvényeken
rendezvényeken,
hanem
a
való
megjelenés,
szélesebb
nemcsak
rétegeknek
szóló,
a
szakmai
bemutatkozó
rendezvényeken, pl. egészség napon; − Ismeretterjesztő műsorok készítése; − Kampányok (mint mostanában láthattuk egészségügyi kampányokat is, például arról, hogy milyen egészséges az anyatej). 39
!
Szubregionális és regionális együttműködési tapasztalatok átadása Számos területen léteznek már jól működő regionális együttműködések. A PIC
eljárás szélesebb körű bevezetését is segítené, ha az egy földrajzi régióba tartozó, egymáshoz közel lévő, hasonló problémákkal küzdő országok rendszeresen tapasztalatot cserélnének. −
A PIC eljárás keretén belül ilyen regionális együttműködésnek tekinthetjük az Európai Unió tagállamainak együttműködését is, hiszen a PIC eljárás alkalmazására közös szabályozást vezettek be;
−
Ilyen regionális együttműködésnek lehet tekinteni az EFTA országokkal való együttműködést is, hiszen az EU és az EFTA országok között az együttműködés jogilag szabályozott, az Európai Gazdasági Térség létrehozásával. Az EGT tagországai ugyanúgy részt vehetnek a folyamatban, a végső döntéshozatalt leszámítva (hiszen nem szavazhatnak);
−
EU-n túlmutató együttműködésként értékelhetjük az OECD tagországok közötti együttműködést. Ide tartozik Európán kívüli országok is, pl. USA, Kanada, Mexikó, Japán, Ausztrália, és több csatlakozásra váró ország is, pl. Magyarország, Lengyelország, Cseh Köztársaság. Az OECD egy kiváló fórum az összes tagország számára, hogy a vegyi anyagokra vonatkozó kockázatbecslési módszereket harmonizálják.
−
Együttműködés a csatlakozó országokkal. Itt speciális segítséget és együttműködési lehetőséget kínál mind a PHARE (minden ágazatban, így a vegyi anyagokkal foglalkozót is ideértve – ennek speciális területe a Twinning programok), mind a SAPARD (a környezetvédelem és a mezőgazdaság területén), mind pedig az ISPA (a környezetvédelem és a szállítás területén) program.
Az országok közötti regionális együttműködések a környezetvédelem területén sikeresek és hatékonyak. Az együttműködések nyilvános eredményeit más országok is felhasználhatják. Az információforrások és a kapcsolattartók ismerete nagyon fontos. A regionális együttműködés
különösen
fontos
a
fejlődő
országok
számára,
leszakadásukat
megakadályozandó.
40
!
A fejlődő országoknak több képzés és szakmai segítség kell annak érdekében, hogy képesek legyenek a PIC eljárást alkalmazni31 Becslések szerint 2005-re már a világ népességének 83% lakik majd a fejlődő
országokban.32 Sok, a fejlett országokban már betiltott vagy szigorúan korlátozott peszticidet még mindig használnak a fejlődő országokban. A kifejezetten veszélyes növényvédő szereket a fejlődő országokban élő farmerek nem tudják biztonságosan alkalmazni, különösen azok nem, akik trópusi körülmények között élnek. Ezek a vegyi anyagok komoly veszélyt jelentenek nem csak a felhasználók egészségére, hanem általában a népesség egészének az egészségére és a környezetre. A
világ
népessége
továbbra
is
növekszik.
Ebből
következően
az
élelmiszertermelésnek is nőnie kell ezekben az országokban. A mezőgazdasági termelésnek, különösen Afrikában, meg kell haladnia a népesség növekedését, hogy elegendő élelmiszer jusson mindenkinek. Ennek egy fenntartható növekedésnek kell lennie, ami olyan mezőgazdasági körülményeket követel meg, amelyek biztosítják az ott élő emberek egészségének és a környezet védelmét. A Rotterdami Konvenció hozzájárul ahhoz az erőfeszítéshez, ami a mezőgazdaság fenntartható módon történő növelését jelenti a fejlődő országokban.33
!
Civil szervezetekkel, nem kormányzati szervezetekkel (non-governmental organization = NGO) való együttműködést erősíteni kell Az UNEP NGO-kal együttműködve tudja végigvinni a programot. A nem
kormányzati szervezetek hiánya mindenhol probléma. A nem kormányzati szervezetek sok mindenben tudnak segíteni, így például − Hozzá tudnak járulni a szabályzások fejlesztéséhez, alkalmazásához és monitoringjához; − Támogatni tudják az átláthatóságot; − Riadóztatni tudják a szervezeteket a szabálysértésekről;
31
7th session FAO/UNEP Joint Group of Experts on PIC Agenda 21 Chapter 14, Rio de Janeiro 1992 33 Jacques Diouf, Director-General FAO, Opening Statement, Conference of Plenipotentiaries on the Convention on the Prior Informed Consent Procedure for Certain Hazardous Chemicals and Pesticides in International Trade, Rotterdam 10-11 September 1998 41 32
− Új szereplőket tudnak bevonni a folyamatba, ha szükséges (élelmiszeripari cégek, fogyasztók); − Össze tudják gyűjteni és tudják terjeszteni az információkat; − Új ötleteket és módszereket tudnak kifejleszteni; − A véleményformálást segítik.34 A civil szervezetek közül ki kell emelni a környezetvédelmi civil szervezetekkel való együttműködést. Magyarországon is számos tevékenykedik, például: Levegő Munkacsoport, Rügyecskék Alapítvány, HUMUSZ Hulladék Munkaszövetség, REFLEX Környezetvédő Egyesület, Ökológiai Stúdió Alapítvány. Ezek inkább a nemzeti álláspont befolyásolásán keresztül tudnak hatást kifejteni. A civil szervezetek között megemlíthetjük a női érdekvédelmi szervezetek bevonását. Különösen a fejlődő országokban lehet ez fontos, hiszen ezekben az országokban a nők nagyon fontos szerepet játszanak a mezőgazdasági munkaerő piacon. A nők nagy része vásárol növényvédő szert, és alkalmazza is őket, ismereteik azonban hiányosak. Az expozíciós veszély igen magas. Ezekben az országokban azonban nem fordítanak akkora figyelmet a felhasználók védelmére. Védőfelszerelések használatára sokszor nincs lehetőség. Ennek részben a védőfelszerelések hiánya, sok esetben az éghajlati viszonyok teszik ezt lehetetlenné (trópusi körülmények között nehezen várható el a teljes védőruházat használata), a növényvédő szerek által okozható mérgezéseket rendszeresen alábecsülik.35
!
Kormányokat segíteni kell népszerűsítő anyagokkal, hogy tájékoztassák a törvényhozókat, a közvéleményt a szükségességéről. Két éve kezdte el a FAO és az UNEP közösen „workshop-ok” szervezését. Minden
PIC régiót végiglátogatnak egy évben egyszer, és az adott régióban továbbképzést tartanak a PIC eljárás alkalmazásáról. Ezen továbbképzések fő céljai: −
Ösztönözni a PIC eljárás alkalmazását és a Konvenció ratifikálását;
−
Növelni a tudatosságot a Rotterdami Konvencióhoz kapcsolódó előnyök terén;
34
Sub-Regional Workshop on the Implementation of the Rotterdam Convention, Kiev, 25-29 November 2002. Carina Weber (PAN Germany) előadása
42
−
Gyakorlati oktatást biztosítani a Konvenció működtetéséről;
−
Elősegíteni, hogy az országok jobban megértsék szükségleteiket és kötelezettségeiket a Rotterdami Konvenció kapcsán.
!
Professzorok, tudósok és egyetemek, főiskolák bevonása akik független szakmai tanácsadó testületként tudnák segíteni a munkát. Számos
területen példa van a független tanácsadó testület munkájának az igénybe vételére, akik mintegy kívülről tudják szemlélni a folyamatot.
5.4. A CEUREG szerepe A CEUREG a közép- és a kelet-európai, növényvédő szer engedélyezéssel foglalkozó hatóságok szakmai fóruma. Ez egy regionális fórum, mely egyben nemzetközi együttműködés is. A fő gondolat az együttműködés, az információcsere elősegítése volt, és a különböző szakmai problémák azonos megközelítésének előmozdítása. A legfontosabb cél, a növényvédő szerek használatából adódó veszélyek csökkentése, a közös áruforgalom egységes kezelése. A Fórum Magyarország kezdeményezésére alakult 1994-ben. A Magyar Kormány (a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium) pénzügyi támogatást ad a Fórum megrendezéséhez. A CEUREG Fórum évente egyszer kerül megrendezésre, a rendezvények helyszíne Budapest, mint a Fórum adminisztratív központja. A részt vevő országok: Albánia, Belorusszia, Bulgária, Cseh Köztársaság, Észtország, Horvátország, Lettország, Lengyelország, Litvánia, Oroszország, Románia, Szlovákia, Szlovénia, Ukrajna. Az országok 1994 októberében, Budapesten, az első fórumon rögzítették a részvételi szándékaikat a CEUREG Fórumban, és aláírásukkal látták el a jegyzőkönyvet.
35
Sub-Regional Workshop on the Implementation of the Rotterdam Convention, Kiev, 25-29 November 2002, Tatyana Stefanovska és Valentina Pidlisnyuk előadása 43
A hetedik fórum óta, 2001. Októberétől az Európai Unióba csatlakozók részére CEUREG Working Group Meeting-t is szerveztek. A tanácskozás sikerét jelzi, hogy a nyolcadik, 2002 októberi fórum első napján a csatlakozásra készülők részvételével megtartották a Second Working Group Meeting-et, majd a második naptól kibővülve, az első körben az Európai Unióhoz nem csatlakozó résztvevőkkel folytatták a tanácskozást. A közép-kelet európai országok közül hatan ratifikálták a Rotterdami Konvenciót, hárman az 1998-1999 évi aláírást követően, hárman pedig később csatlakoztak, tehát ők lemaradtak az egy éves aláírási időszakról, ezért csak a csatlakozási eljárással tudtak kapcsolódni a ratifikálókhoz. 2. táblázat: A CEUREG országok helyzete a Rotterdami Konvencióban CEUREG országok Aláírás Ratifikáció Albánia Belorusszia Bulgária 2000. július 25. Cseh Köztársaság 1999. június 22. 2000. június 12. Észtország Horvátország Lengyelország Lettország Litvánia 2003. április 23. Magyarország 1999. szeptember 10. 2000. október 31. Oroszország Románia Szlovákia Szlovénia 1998. szeptember 11. 1999. november 17. Ukrajna 2002. december 6.
Megjegyzés
csatlakozás
csatlakozás
csatlakozás
Látható tehát, hogy a régióban is van bőven tennivaló a Rotterdami Konvenció ratifikálásának előmozdítása érdekében. Az Európai Unióhoz együtt csatlakozó országok azonos problémákkal küzdenek. A problémák megvitatása közös tanulási és közös álláspont kialakítási folyamat is. A képzést neves nemzetközi, EU-s szakemberek előadásai, és „workshop-ok” biztosítják.
44
A közel jövőben (a bővítés jelenlegi lépcsőjében) nem csatlakozó országokkal együttműködve a Fórum megakadályozza azt, hogy ezek az országok leszakadjanak, hiszen 1994 óta rendszeres az információcsere, a részt vevők megvitatják az ágazat aktuális kérdéseit. A fórum nem csak a csatlakozási folyamatban lemaradt, ebből a szempontból még fejlődő résztvevők számára fontos, hanem a régió minden államának, hiszen kereskedelmük nagy részét a földrajzi közelség miatt egymással bonyolítják. A CEUREG révén tehát Magyarország: −
a regionális együttműködési tapasztalatok átadásában nagy tapasztalatra tett szert a vele azonos helyzetben lévő (csatlakozó), és hasonló problémákkal küzdő államokkal együtt;
−
erősíti a regionális együttműködést a fejlődő országokkal – a régióba tartozó, de az Európai Uniós csatlakozás szempontjából kissé lemaradt országokkal. Ezzel segíti őket abban, hogy együtt tudjanak haladni, és megakadályozza a leszakadásukat;
−
képzéseket biztosít a régió országainak, ideértve a régió kevésbé fejlett országait, ezzel szakmai segítséget is biztosít a többi országnak;
−
nagy tapasztalatra tett szert a képzések szervezése terén, ami a későbbiek folyamán lehetővé teszi, hogy felkérésre a Titkárság bizonyos munkáihoz is segítséget nyújtson. (2002-ben két regionális tanácskozás szervezését tervezte a FAO/UNEP közös PIC Titkárság, az egyiket Kievben, a másikat Budapesten. Végül csak az egyik megrendezésére kerülhetett sor, így Magyarország nem szervezhetett ilyen tanácskozást – rajta kívül álló okok miatt.) Az együttműködésekre a jövőben is nagy hangsúlyt kell fektetni, hiszen a közös
akciók mindig hatékonyabbak, mint az egyedi kezdeményezések. A sikeres regionális együttműködéseink révén több szerephez juthatunk a későbbiek folyamán. Ezeket az együttműködéseket mindig örömmel fogadják, és hagyják az országokat közösen cselekedni.
45
6.
ÖSSZEFOGLALÁS Dolgozatomban bemutattam, hogy hogyan alakult ki, egy jogilag kötelező érvényű,
az ember égészségének és környezetének védelmét szolgáló nemzetközi egyezmény, a Rotterdami Konvenció. Az egyre növekvő vegyipari termelés, veszélyes vegyi anyag forgalma hívta fel a figyelmet szerte a világon a környezetvédelem fontosságára. Az első jelentős nemzetközi konferenciától – 1972 Stockholm – eljutottak az 1992ben Rio de Janeiróban rendezett Környezet és Fejlődés Világértekezlet, a fenntartható fejlődés fogalmáig. Eközben szembesült a világ a növekvő népességgel, a növekvő ellátási igényükkel, ennek lehető legteljesebb kielégítése miatt a mezőgazdaságban sem lehet lemondani a kemikáliák használatáról. Továbbá azzal, hogy a fejlődő régiók fokozatosan leszakadnak, és olyan problémákkal küzdenek, amiket ugyan a fejlettebb országokban már megoldottak, szabályoztak, de az információk nem jutottak el ezekbe a régiókba. Jelentős nemzetközi szervezetek, a FAO és az UNEP tettek kísérletet arra különkülön (FAO Kódex-Londoni Irányelvek) majd együtt működve, hogy a veszélyes vegyi anyagok forgalmát szabályos keretek közé szorítsák. Közös munkájuk a PIC eljárás, melyet jelenleg csak az önkéntességet vállaló országok alkalmaznak. Később az eljárás globális, törvényerejű bevezetése érdekében a FAO és az UNEP az ENSZ további szervezeteivel együtt működve létre hozták a Rotterdami Konvenciót. A Konvencióval egyetértő országok 1998 szeptemberében alá is írták annak szövegét, azonban a ratifikáló, jóváhagyó aláírások száma még nem érte el az érvénybe lépéshez szükséges ötvenet. A Konvenció és a PIC eljárás ismertetése során azon fejezeteket részleteztem, amelyek reprezentálják a munkák sokrétűséget, a környezetvédelem és a kereskedelem együttműködésének szükségességet.
46
Bemutattam, hogy: − a korlátozás nem érint túl sok vegyi anyagot, ismertettem néhány példát a téma sürgősségének, fontosságának igazolására; − a korlátozás, szabályozás folyamatát globálissá tenni időigényes, rendkívül összetett, ezért körültekintő munkát igényel; − továbbá az eddigi tévékénységeknél tapasztaltak alapján megállapítottam, milyen eszközökkel lehet a ratifikálási folyamatot segíteni, az eljárás alkalmazását globális méretűvé tenni – így például regionális együttműködések, civil szervezetekkel való szorosabb együttműködés, fejlődő országoknak szakmai segítség és képzések biztosítása. A legfontosabbat kiemelve egy magyar kezdeményezésű, regionális együttműködés, melynek szervezésében, munkáiban magam is részt veszek.
47
7.
FOGALOM MEGHATÁROZÁS
Veszélyes vegyi (kémiai) anyag: természetes eredetű vagy vegyipari eljárással szintetizált anyag, amely nem megfelelő használat esetén kis mennyiségben is károsodást okozhat, az élőlények létét veszélyeztetheti. Általában a veszélyes növényvédő szerek (készítmények) és veszélyes ipari vegyszerek összefoglaló megnevezésére használják. Készítmény: növényvédő szer(ek) és adalék(ok) keveréke, azok kereskedelmi forgalomban megjelenő formája, rendszerint márka vagy fantázia néven kerül forgalomba. Szigorúan korlátozott vegyi anyag: olyan vegyi anyag, amelynek egy vagy több kategóriában való alkalmazását végleges szabályozási intézkedés betiltotta az emberi egészség vagy a környezet védelme érdekében, de amelynek egyes specifikus felhasználásai továbbra is engedélyezettek. Betiltott vegyi anyag: olyan vegyi anyag, amelynek egy vagy több kategóriában való mindennemű használatát végleges szabályozási intézkedés betiltotta az emberi egészség vagy a környezet védelme érdekében. Hatóanyag: a növényvédő szerben/készítményben jelenlevő biológiailag aktív vegyi anyag.
A felelős hatóság: az az állami hivatal vagy hivatalok, amelyek feladata a növényvédő szerek gyártásának, forgalmazásának vagy használatának szabályozása, általánosabban fogalmazva a növényvédő szerek jogi szabályozásának végrehajtása. Regionális Gazdasági Integrációs Szervezet: valamely régió szuverén államai által alkotott olyan szervezet jelen, amelyre a tagállamok átruházták jogkörüket a Konvenció által szabályozott kérdések tekintetében, és amely a belső eljárásainak megfelelően kellő felhatalmazással rendelkezik a Konvenció aláírására, ratifikálására, elfogadására, jóváhagyására vagy az ahhoz való csatlakozásra. Részes Állam vagy Fél: olyan államot vagy regionális gazdasági integrációs szervezetet jelent, amely magára nézve kötelezően elfogadta a Konvenciót és amelynek tekintetében a Konvenció hatályban van.
48
8.
RÖVIDÍTÉSEK
CSD
Commission on Sustainable Development Fenntartható Fejlődés Bizottsága
FAO
Food and Agriculture Organization of the United Nations Az Egyesült Nemzetek Szervezetének Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Szervezete
GATT
General Agreement of Tariffs and Trade Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény
UNCED
UN Conference on Environment and Development ENSZ Konferencia a Környezetről és a Fejlődésről
UNDP
United Nations Develpment Programme Az Egyesült Nemzetek Szervezetének Fejlesztési Programja
UNEP
United Nations Environment Programme Az Egyesült Nemzetek Szervezetének Környezetvédelmi Programja
WHO
World Health Organization Egészségügyi Világszervezet
49
9.
IRODALOMJEGYZÉK
1)
7th Session FAO/UNEP Joint Group of Experts on PIC
2)
A computer-based system for the implementation of the Rotterdam Convention on the PIC Procedure, European Chemical Bureau, DG-JRC, Ispra, EXPORT/10/99
3)
Adamis Zoltán: UNEP/FAO/PIC/INC Ninth Session, CEUREG Forum VIII., Budapest, 15-18 October 2002
4)
Agenda 21 Chapter 14, Rio de Janeiro 1992
5)
Bándi Gyula: Környezetvédelmi kézikönyv, Környezetvédelmi kiskönyvtár 1., Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1998
6)
Blahó András (szerk.): Európai integrációs alapismeretek, Aula Kiadó, BKÁE, 2003
7)
Böszörményi Ede: Az EU hivatalosan is aláírta a PIC-egyezményt. Növényvédelem 35 (1) 1999. p. 42.
8)
Carina Weber (PAN, Germany): Pesticide risk reduction, Cornerstones for success & non-profit NGO contributions. Sub-Regional Workshop on the Implementation of the Rotterdam Convetion, Kiev, 25-29 November 2002
9)
FAO Conference Resolution 10/85: International Code of Conduct on the Distribution and Use Pesticides, Adopted 28 November 1985
10) Guidelines for the registration and control of pesticides /including a model scheme for the establishment of national organizations/ - A növényvédő szerek engedélyezésének és ellenőrzésének útmutatója /beleértve a nemzeti szervezetek létesítésének modell-sémáját/ Rome, FAO, 1985 11) Halm Tamás (szerk.): Európáról a katedrán – Középiskolai tanári kézikönyv az Európai Unióról és Magyarország csatlakozásáról, Euro Info Service, 1996 12) Halmai Péter (szerk.): Az Európai Unió agrárrendszere, Mezőgazda Kiadó, Budapest, 1995 13) Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról, Magyar Országgyűlés, 1999 14) http://ecb.jrc.it 15) http://edexim.ei.jrc.it 16) http://www.europa.eu.int 17) http://www.fao.org/ag/agp/agpp/pesticid/pic/dna.htm 18) http://www.fao.org/WAICENT/FAOINFO/AGRICULT/AGP/AGPP/Pesticid/Events/n.htm 19) http://www.gkm-ekh.hu/tev/forgalmi 20) http://www.pic.int
50
21) International Code of Conduct on the Distribution and Use of Pesticides, Food and Agricultural Organization of the United Nations, Rome, 1985 22) International Code of Conduct on the Distribution and Use of Pesticides, Amended Version, Food and Agricultural Organization of the United Nations, Rome, 1990 23) Jacques Diouf, Director-General FAO, Opening Statement, Conference of Plenipotentiaries on the Convention on the Prior Informed Consent Procedure for Certain Hazardous Chemicals and Pesticides in International Trade, Rotterdam 10-11 September 1998 24) Kerekes Sándor – Szlávik János: A környezeti menedzsment közgazdasági eszközei. Környezetvédelmi kiskönyvtár 2., Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 2001 25) Klaus Berend (DG Environment): Existing Mechanisms of regional co-operation: Within the EU and beyond… Sub-Regional Workshop on the Implementation of the Rotterdam Convetion, Kiev, 25-29 November 2002 26) Kömíves Tamás: PIC, Rotterdam Convention, CEUREG Forum VII., Budapest, 24-26 October 2001 27) Kömíves Tamás: The 9th session of the Intergovernmental Negotiating Committee (INC-9) for an International Binding Instrument for the application of the Prior Informed Consent Procedure (PIC) for Certain Hazardous Chemicals and Pesticides in international Trade, CEUREG Forum VIII., Budapest, 15-18 October 2002 28) Letter from J.W.Huismans, Director, UNEP/IRPTC, Geneve, 5 March 1993 Ref. AT/bm, File:5.0.4.4.64 29) London Guidelines for the Exchange of Information on Chemicals in International Trade, United Nations Environment Programme, 1989 30) Palánkai Tibor: Az európai integráció gazdaságtana. Aula Kiadó, BKÁE, 1998 31) PIC, Rotterdam Convention on the Prior Informed Consent Procedure for Certain Hazardous Chemicals and Pesticides in International Trade, January 1999 32) Provisional notification scheme for banned or severly restricted chemicals – A betiltott vagy szigorúan korlátozott vegyszerekkel kapcsolatos ideiglenes értesítési séma, Nairobi, UNEP, 1984 33) Report of the Council of FAO, 107th Session, Rome, 15-24 November 1994 CL 107/REP 34) Tatyana Stefanovka – Valentina Pidlisnyuk: Pesticide reduction in Ukraine: Two sides of a coin, SubRegional Workshop on the Implementation of the Rotterdam Convetion, Kiev, 25-29 November 2002 35) Three deadly pesticides and asbestos targeted for trade controls, ICRC-3, Geneva, 17-21 February 2002 36) UNEP/FAO/PIC/INC.5/3, 95. paragraph
51
10. HIVATKOZOTT EU JOGSZABÁLYOK
37) Council Regulation (EEC) No 2455/92 of 23 July 1992 concerning the export and import of certain dangerous chemicals – No longer in force 38) Council Regulation (EC) No 3135/94 of 15 December 1994 amending Annex I to Regulation (EEC) No 2455/92 concerning the export and import of certain dangerous chemicals – No longer in force 39) Commission Regulation (EC) No 1492/96 of 26 July 1996 amending Annex II and Annex III to Council Regulation (EEC) No 2455/92 concerning the export and import of certain dangerous chemicals – No longer in force 40) Commission regulation (EC) No 2247/98 of 13 October 1998 amending Annex II to Council Regulation (EEC) No 2455/92 concerning the export and import of certain dangerous chemicals 41) Council Directive 91/414/EEC of 15 July 1991 concerning the placing of plant protection products on the market 42) Directive 98/8/EC of the European Parliament and of the Council of 16 February 1998 concerning the placing of biocidal products on the market 43) Council Directive 76/769/EEC of 27 July 1976 on the approximation of the laws, regulations and administrative provisions of the Member States relating to restrictions on the marketing and use of certain dangerous substances and preparations 44) Council Regulation (EEC) No 793/93 of 23 March 1993 on the evaluation and control of the risks of existing substances 45) Council Decision 2003/106/EC of 19 December 2002 concerning the approval, on behalf of the European Community, of the Rotterdam Convention on the Prior Informed Consent Procedure for certain hazardous chemicals and pesticides in international trade 46) Regulation (EC) No 304/2003 of the European Parliament and of the Council of 28 January 2003 concerning the export and import of dangerous chemicals
52
11. HIVATKOZOTT MAGYAR JOGSZABÁLYOK
47) 112/1990 (XII. 23.) Korm. rendelet az áruk, szolgáltatások és anyagi értéket képviselő jogok kiviteléről, illetőleg behozataláról 48) 2000. évi XXV. törvény a kémiai biztonságról 49) 2000. évi XXXV. törvény a növényvédelemről 50) 2219/1999 (VII. 31.) Korm.határozat a nemzetközi kereskedelemben forgalmazott egyes veszélyes vegyi anyagok és növényvédő szerek előzetes tájékoztatáson alapuló egyetértési eljárásáról szóló Rotterdami Konvenció aláírására való felhatalmazásról 51) 233/1996. (XII. 26.) Korm.rendelet a veszélyes anyagokkal és a veszélyes készítményekkel kapcsolatos eljárás szabályairól 52) 41/2000 (XII. 20.) EüM-KöM együttes rendelet az egyes veszélyes anyagokkal, illetve veszélyes készítményekkel kapcsolatos egyes tevékenységek korlátozásáról 53) 46/2000. (XII. 29.) EüM-FVM-KöM-GM együttes rendelet egyes veszélyes anyagok és veszélyes készítmények behozatalával, illetve kivitelével összefüggő bejelentési és előzetes tájékoztatáson alapuló jóváhagyási (PIC) eljárásról 54) 6/2001 (I. 16.) FVM rendelet a növényvédő szerek forgalomba hozatalának és felhasználásának engedélyezéséről, valamint a növényvédő szerek csomagolásáról, tárolásáról és szállításáról
53
KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS
Ezúton fejezem ki köszönetemet mindazoknak, akik szakdolgozatom elkészítéséhez segítséget nyújtottak, külön kiemelve Dr. Szabóné Kükedi Gabriellát, a Növény- és Talajvédelmi Központi Szolgálat munkatársát, és külső konzulensemet, Dr. Ocskó Zoltánt.
54
