SZABOLCS-SZATMÁRI SZEMLE

SZABOLCS SZATMÁRI

SZABOLCS-SZATMÁRI SZEMLE

SZERKESZTŐ BIZO TTSÁG : Gulyás Emilné dr. (a szerkesztő bizottság elnöke), Horváth Gabriella, Horváth M ik­ lós, dr. Klenczner Imre, Koncz Károly, Kopka János, Lábass Menyhért, dr. Margócsy József, Szilágyi Imre.

FELELŐS SZERKESZTŐ: H á r s f a l v i

P é t e r

SZABOLCS-SZATMARI SZEMLE Gazdasági, társadalmi és kulturális folyóirat A Szabolcs-Szatmár Megyei Tanács lapja Megjelenik negyedévenként Kiadja a Szabolcs M egyei Lapkiadó Vállalat. Felelős

kiadó: Farkas Pál Igazgató

Szerkesztőség: Nyíregyháza, Vasvári Pál utca 1(1. Telefon: 32—40, 32—47 Kiadóhivatal: Szabolcs Megyei Lapkiadó Vállalat, Nyíregyháza, Zrínyi Ilona u. 3-5. Telefon: 30-'» Kéziratot nem érzünk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a Posta Központi Hírlapíródénál (Bp V.. József nádoi tér 1.) és bármely kézbesítő postahivatalnál. Évi előfizetési d íj: .48, Ft. Csekkszám lái -• egyéni Cl 200. közüleU 61 060, vagy utalás az MNB 47. számú folyószámlára. — Befizetéskor min­ den esetben kérjük feltüntetni a folyóirat nevét: SZABOLCS-SZATMARI s z e m l e K észült a Szabolcs-Szatmár megyei Nyomdaipari Vállalatnál Felelős vezető: Iloléczi István. 1067. VIII. 2533. Index: 25 793.

II

s z a b o l c s -s z a t m

Ari

Gazdasági, társadalmi és kulturális folyóirat II.

É V F O L Y A M , 3. S ZÁ M 1967. A U G U S Z T U S

TARTALOM: Javaslat Szabolcs-Szatm ár m egye kulturális elmaradottságá­ nak fe ls z á m o lá s á ra -----------------------------------1 g

a z d

a s á g i

é l e t

A C É L B É L A : S zövetkezetein k a fejlődés ú t j á n -------------- 15 S Z IL Á G Y I IM R E : G ondolatok a településfejlesztésről

21

B Ú Z Á S L Á S Z L Ö — JÓ Z S A E N D RE: A burgonyatermesztés kom plex gépesítésének szükségessége — — — — 32 V A R G H A L Á S Z L Ó : A nagyüzem i gazdálkodás település és tá jfo rm á ló s z e r e p e -------— — — — — — — 40 P O R T R É F Á B IÁ N G Ú L A :

M árván ytábla h e l y e t t ----------------------- 47

H A G Y O M Á N Y M E R É N Y I O S Z K Á R : Ism eretlen Bessenyei-dokumentumok --------------------------------------------------------------------------- 59 S Z IL Á G Y I B É L A : A datok a nyíregyházi színjátszás k e z d e t é r ő l ----------------------------------------------------------73 S A R L Ó S -S A L Z M A N N O T T Ó ; Fiatalok irodalm i kísérletei N yíregyházán a harmincas é v e k b e n ---------------------- 78 M Ű V É S Z E T

— I R O D A L O M

G Y A R M A T I B É L A : T íze ze r n a p ------------------------ — — K O P K A J Á N O S : G ondolatok egy szabolcsi drám áról —

81 85

B O R Y Z S O L T : V e r s e k ------------------------------------------------- 88 D Ö M Ö TÖ R Á K O S : E gy nyírturai mesemondó és egy m e s é je ----------------------------------------------------- 91 B A L O G H IS T V Á N : V in cze L ajos és m ű v é s z e te ------------ 101 BERECZ A N D R Á S : V incze L a jos nyíregyházi grafikai kiál­ lításáról — 104 |B A B U S J O L A n | é

S. —

------------------------------------- 106

III.

K Ö N Y V E K R Ő L Z A L K A M Á TÉ : A z éneklő börtön (Pál G y ö rg y )------------103 M ÓRICZ V IR Á G : Móricz Zsigmond szerkesztő úr (Margócsy J ó zs e f)-------------------------------------------- 115 M ARGÖCSY JÖZSEF: Szabolcs-Szatmármegye irodalmi hagyományai (Bálint M ih á ly )---------------------------- 121 BÉRES A N D R Á S : Rozsályi népmesék (Erdész S á n d o r)-----------------------------------------------122 K E P E K BERECZ A N D R Á S : Népdalillusztráció------------------------- 20 VINCZE LAJOS: M a n ci-h íd -------------------------------------- 46 BERECZ A N D RÁS: Népdalillusztráció------------------------- 57 K O K A S IG N Á C : O rfeu sz------------------------------------------ 58 V IN CZE LAJOS: Dzsunkásoka Gyöngy fo ly ó n -------------- 80 PÁSZTO R GÁBOR: L it o g r á fia ----------------------------------100 VINCZE LAJOS: H álófoltozók---------------------------------- 102 V IN CZE LAJOS: O rs zá g ú to n -----------------------------------105

E S ZÁ M U N K M U N K A T Á R S A I

Acél Béla, a MÉSZÖV Igazgatóságának elnöke, Nyíregyháza; dr. Balogh István kandidátus, levéltárigazgató, Nyíregyháza; Bálint Mihály kereskedelmi dolgozó, Nyíregyháza; Berecz András festőművész, Nyíregyháza, Bory Zsolt főkönyvtáros, költő, Nyíregyháza; Búzás László tudományos kutató, Nyíregyháza; Döm ötör Ákos tanár, Budapest; dr. Erdész Sándor muzeológus, Nyíregyháza; Fábián Gyula, a K or­ társ munkatársa, Budapest; Gyarmati Béla újságíró, Nyíregyháza; Józsa Endre tu­ dományos kutató, Nyíregyháza; Kokas Ignác festőművész, Budapest; Kopka János újságíró, Nyíregyháza; dr. Margócsy József főiskolai docens, Nyíregyháza; dr. Me­ rényi Oszkár kandidátus, Budapest; Pál György főiskolai adjunktus, Nyíregyháza; Pásztor Gábor grafikus, Budapest; Sarlós-Salzmann Ottó nyugdíjas, Nyíregyháza; Szilágyi Béla inézeti tanár, Nyíregyháza; Szilágyi Im re a KSH Megyei Igazgatósá­ gának vezetője, Nyíregyháza; dr. Vargha László főiskolai adjunktus, Nyíregyháza; Vincze Lajos festőművész, Budapest. Technikai szerkesztő: •Pristyák József.

IV.

J a v a s la t S z a b o lc s-S z a tm á i m e g y e kulturális e lm a r a d o tts á g á n a k fe ls z á m o lá s á r a ' I. Szabolcs-Szatmár az ország egyik legnagyobb megyéje. Néhány termelési ágban, főleg a mezőgazdasági termelés terén fontos szerepet tolt be az ország gazdasági eleteben. (A z ország gyümölcstermelésének 60, burgonyatermelesenek 40%-at ad.ia. Számottevő dohánytermelése is.) Ipara — a kezdeti lépések ellenére is — fejletlen. Nagy létszá­ mú munkást foglalkoztató üzeme nincs, a meglévők is inkább idényjellegűek. (Alm a­ tároló, konzervgyár, dohányfermentáló stb.). A mezőgazdasági termelőszövetkezetek egyharmada gyenge kategóriába tartozik. Nem jöttek még létre mindenütt magasabb típusú termelőszövetkezetek. Magas a népszaporulat. A természetes szaporodás 8,5% 0 (az országos 2,5°/oo). Sok az elvándorló (5 év alatt kb. 50 ezer fő) és ingázó (kb. 30—35 ezer fő.) Főleg a munkaképes korúak számíthatók ide, akikre a tsz-tagságban ta­ pasztalható elöregedési folyamat enyhítése miatt is nagy szükség lenne. Súhosgondez ezért is, mert a termelés fejlesztése nem választható el a dolgozók műveltségének fo­ kozásától, viszont az ingázók többsége kiesik a kulturális hatás alól. Sok a kis község és a tanya. Sok gondot kellett megoldani vagy vár még meg­ oldásra. A kommunális, egészségügyi problémák nagy összegeket kötnek le. Úgyszól­ ván megoldatlan az ivóvízellátás, csatornázás, kevés helyen van járda stb. A megye erejét meghaladva vállalkozott a gondok enyhítésére. Az utolsó 10 évben !)8 művelődési otthon jellegű intézmény épült saját erőből. Az 5 éves tervidőszakban létrejött 600 művelődési otthonból megyénkre 50 — az összes építkezések 8Co-a esett, holott a megye népességének csak 5,4%-a az ország lakosságának. A könyvtárhálózat 84 kölcsönző hellyel gyarapodott. A z egy lakosra jutó könyvállomány 10 év alatt 0,2-ről l,4-re emelkedett 18 milliós költséggel, amiből 6 m illió volt a társadalmi ráfordítás. Ebben kiemelkedett a SZÖVOSZ segítsége — mintegy 3,5 millió Ft értékben. A z erő­ feszítések eredményességét mutatja, hogy amíg a könyvellátás mértéke a II. 5 éves tervidőszak alatt országosan 196,5%-os emelkedést ért el, Szabolcsban ez 249,5%-os, megelőzve Hajdú (159,4) és Pest (245,7%) megyét is. A múzeumok létesítése — egy Ifivételével az utóbbi évekre esik. A moziüzemi hálózat kiterjed valamennyi község­ re és a tanyák egy részére is, fejlődése 10 év alatt 40%-os. K ét új zeneiskola el­ helyezése oldódott meg központi támogatás nélkül. A megye egyetlen színháza 17 mill ós költséggel készült, jelentős helyi hozzájárulással. Öt év alatt 50%-os emelke­ dés következett be a középiskolák fejlesztésében, ami tetemes áldozatvállalással járt a helyi szervek részéről. Iskolaépítésekre helyi erőkből 5 év alatt 40 millió került felhasználásra. Az áldozatvállalás mértékét jelzi az is, hogy országosan népművelésre saját forrásból a költségvetések alig több, mint kétszeresét áldozták a II. ötéves A Megvel Népművelési Tanács Ut közölt Javaslatát — Hajdú és Pest megyék anyagával ., ■■ az Országos Népművelési Tanács 1967, május 31-1 ülésén megtárgyalta. Az ONT állás­ foglalását a javaslat után közöljük.

í

tervben, (ágazati 280 699 m Ft, saját forrás 602 436 m Ft.) megyénkben ez meghaladja az ötszörösét. (Ágazati 7795/m Ft, saját 40 519 m Ft.) A tárgyi feltételek javítására való törekvés a műveltségi szint emelkedésében is érezteti hatását — a sok visszahúzó erő ellenére is. A z előző tervidőszakban 60 ezer lakos vett részt iskolarendszerű oktatásban. A múzeumokat 100 ezer, a színházakat 120 ezer, az ismeretterjesztő előadásokat 333 ezer ember látogatta, a könytáraknak 96 ezer olvasója volt az előző évben (17,5%). Emelkedett a könyvvásárlás is: a leg­ utóbbi évben 12 milliót költött a lakosság egyéni vásárlásra. (Egy lakosra átlagosan 22 Ft jut.) A legnagyobb jószándék mellett sem sikerült minden vonatkozásban felzárkóz­ ni az országos színvonalhoz. A művelődési otthonok, könyvtárak, mozik hálózata ma sem éri el az országos szintet. A 10 ezer lakosra jutó kultúrotthonok száma 3,9 (orsz. 4,6), a könyvtáraké 9,4 (orsz. 10.5), a falusi mozik száma 5,3 (orsz. 6,3). Az elmaradás felszámolásának sikertelenségében nagymértékben közre játszott az, hogy a központilag nyújtott kulturális hozzájárulások nem voltak megfelelő ará­ nyúak, más fejlettebb megyéknek adott támogatáshoz képest. Am íg pl. egy lakosra országosan 37,49 Ft jut a népművelésre fordított kiadásokból, ez Szabolcsban csupán 28,36 Ft — beleértve a megye egyetlen járási jogú városát is. Ez a hátrányos helyzet sok tekintetben érezteti hatását. Pl. egy zeneiskolai tanulóra a megyében csak 792 Ft jut, az 1233 Ft-os országos átlaggal szemben. Még javuló tendenciát sem tapasztal' tünk bizonyos vonatkozásban. Több megyei intézmény korszerűtlensége gátolja a la­ kosság igényeinek megfelelő kielégítését. A megyei könyvtár építkezése csak a III. ötéves lervidőszak végén indulhat, holott hiánya évek óta súlyos gond. Egyes terü­ leteken még visszaesés is tapasztalható: a művelődési otthonok felszerelésének pót­ lására évek óta egyáltalán nincs költségvetési fedezet; a közművelődési könyvtárak költségvetési, beszerzési kerete is fokozatosan csökkent az utolsó három évben. Az ellátási szint az 1962. évi színvonalon van.

]I. A gondok közül elsősorban a) a tanyai lakosság kulturálódásának nehézségeit, b) az intézményhálózat fejlesztésének egyenetlenségeit és c) az eljáró munkásság kulturális gondozásának problémáit emeljük ki. a) A külterületi települések kulturális ellátottsága

„

A lakosság 14%-a él tanyán (83 000 f.). Ezek nagyrésze 4 járásra (illetve N yír­ egyháza városra) esik, de másutt is számottevő. A z 1359 külterületi településből 232 száz lakoson felüli, de köztük nem ritka az 500 és ezer lakosú. A tanyák fele nincs villamosítva, útjaik az év jelentős részében járhatatlanok. A kulturális elmaradott­ ság a külterületeken a legszembetűnőbb. Ezeket a településeket négy csoportra osz­ tottuk. ' 1) Az első típusba azokat a településeket soroltuk, amelyeknek lakossága nem ha­ ladja meg a 100 főt. Ilyen települési formákban — sokszor egy-két házból álló tanyacsoportokban — él mintegy 18 ezer ember. A települések felszámolása megkezdődött, fejlesztést nem igényelnek. A lehetőségekhez mérten segítjük ezek kulturális ellátottságát a művelődési autók szolgáltatásaival.

2

2i Mintegy 16 ezren laknak a kétszáz főt elérő tanyákon. Csak 20%-át lehet meg­ közelíteni. 30%-ában villany van, 25%-ában iskola. A z ilyen települések tizedrészében van tv, rádió, negyedrészében könyvtár, és jár ki a művelődési autó. A 118 ilyen település közül csupán 25 van fejlesztésre kijelölve. 3) A 200— 500 lakosú kategóriába kb. 25 ezer ember sorolható. A települések 60 % -a megközelíthető, 80%-ban van villany, 50%-a tv-vel, filmvetítési lehető­ séggel, rádióval el van látva. Háromnegyed részben fiókkönyvtár van. Felet látogatják a művelődési autók. 4) A legmagasabb lélekszámú kategóriában kb. 22 ezer lakos él. (500 lakoson felüliek). Ezekben csaknem mindenütt van filmvetítési lehetőség, könyvtár, 80%-ban villany, tv. A külterületi települések lakosságából kb- 20 ezer kapcsolódik be a kulturális hálózatba. A legnagyobb gond a második és a harmadik kategóriába tartózó lakosság művelődésének clöseRltréc. A mozihálózat 75 külterületi települést fog át, a művelődési autók 43 településre járnak rendszeresen, azonban egyes tanyákat csak havonta egyszer látogathatnak. A könyvtárhálózat 129 tanyára terjed ki. Kevés a népművelési célra alkalmas helyiség (40), azokat is meg kell a népművelésnek osztania más tevékenységgel. (Orvosi ren­ delés, dohánycsomózás stb.). A kulturális munka főleg iskolai termekben folyik (138 iskola). A z utóbbi években különösen a nyíregyházi tanyavilágban épültek művelő­ dési termek (6). Folyamatban van Koczog, Perked, Görénypuszta tanyákon egész­ ségház és művelődési klub építése egyenként 200 ezer forintos költséggel. A tanyák felszámolása lassú. A 200 főt meghaladó településeken biztosítani kell a tárgyi feltételeket a kulturálódáshoz. A klubépítési mozgalmat tovább kell fejlesz­ teni. Erre alkalmasnak látszik olyan típus, amely 100 fh-es klubból, könyvtárból es egészségházból áll. Felépítése megoldható kb. 200 ezer Ft-ból, a községek 20—25%os hozzájárulásával — elsősorban azokon a helyeken, ahol tanterem nincs, vagy az nem megfelelő. — Mintegy 35— 40 ilyen épületre van szükség (évente 5 épület — 750 ezer forint), melynek költsége kb. 6 millió forint. így 8— 10 év alatt biztosítani lehet a tanyák legszükségesebb tárgyi feltételeit. A z iskolákhoz csatlakozva kb. 45— 50 helyen könyvtári szobák építése szükséges. Összköltsége — kb. 30— 35 ezerFt-ot véve egységként alapul, — 1,5— 2 m illió Ft. (Évente 5 helyiség — 200 ezer Ft). A tanyai lakosság könyvellátása minimális. (Egy lakosra 0,5 kötet jut). 85— 90 fiókkönyvtár létesítésére van szükség. A könyvállomány bővítéséről a termelőszövet­ kezetek, földművesszövetkezetek, állami gazdaságok és tanácsi könyvtárak vásár­ lással, letéti anyag kihelyezésével gondoskodhatnak. Ahhoz, hogy a tanyai lakosság a legszükségesebb tömegkommunikációs eszközökhöz is hozzáférhessen, szükség van 70 db hálózati, 100 db telepes rádióra, 100 db tv-készülékre, 100 db magnetofonra, vagy lemezjátszóra, 50 db filmvetítőre és mintegy 8— 10 db agregátorra. Vélemé­ nyünk szer.nt rádióval, tv-vel 3 éven belül, lemezjátszóval, film vetítővel, agregátorral 5 éven belül kellene ellátni az ilyen eszközöket nélkülöző településeket. Végretiajio bizottságunk évente saját erőből 10— 15 rádiót és tv-t, 4— 5 lemezjátszót, 5— 6 filmvetítőt biztosít. (100— 110 000 Ft.) A művelődési autók számát sürgősen növelni kell. 7—8 művelődési autó további ■h. 90 tanyát tudna bevonni a művelődés körébe. A tanyák megközelítése a jelen !egi gépkocsi típusokkal rossz idő esetén igen nehéz. Ezért négykerékmeghajtású te­ repjáró gépkocsik alkalmazása, úgynevezett G AZ 69-es típus előnyösebb lenne. A művelődési autópark kiszélesítését indokolja az előadók, a műkedvelő csoportok szál­ lításának igénye is.

3

A lakosság lélekszáma több helyen szükségessé teszi ügyvezető és fiókkönyvtá­ ros beállítását. 50 népművelési ügyvezető és 90 tiszteletdíjas könyvtáros beállításá­ nak költségkihatása (az ügyvezetőknél 200 Ft-ot, a könyvtárosoknál 140 Ft-ot véve alapul) 270 ezer forint. Évente 5— 10 fő megbízása 20 ezer Ft tiszteletdíjat igényel. Ennek előteremtésében fokozottabban támaszkodunk az üzemekre (állami gazdaság, tsz), amelyek a területükön működő ügyvezetőket dotálják majd. (Munkaegység­ juttatás, vagy tiszteletdíj.) A tárgyi feltételek javításában nagyobb mértékben támaszkodunk a társadalmi erőforrásokra (Kofa, kulturális alap, füldművesszövetkezetek támogatása stb.), va­ lamint a tsz-ek áldozatkészségére, bár az S ZTK az eddigiektől nagyobb összegeket köt le a szociális és kulturális alapból, a Kofát pedig a villamosítás költ­ ségei terhelik. 10 év alatt kb. 15— 20 millióra számítunk társadalmi erőforrásokból. Sokféle akadályt kell még elhárítani. A z anyagi eszközök koordinálása ritkán hozza meg a megfelelő eredményeket, mert gyakran ütközik a gazdasági vezetők el­ lenállásba. Több illetékes szerv esetén a tanyák anyagi helyzetéről való gondoskodás felelőssége elsikkad (pl. tanács, állami gazdaság vonatkozásában). A kulturális helyzet gyökeres megváltoztatásához szélesebb körű társadalmi öszszefogás szükséges. Sokat segíthetnének az üzemek, gyárak egyes cikkek juttatásá­ val — amint arra már megyénkben volt példa. Célszerű lenne országosan akciót in­ dítani pl. egyes tanyai klubok felszerelésének biztosítására. Egyes gyárak rádióval (főleg telepes), tv-vel, lemezjátszóval és más hasonló cikkekkel segíthetnék a tele­ püléseket. A tárgyi és személyi feltételek javítása mellett erőteljesebben gondolunk a tar­ talmi feladatok megoldására. Fokozottabban támaszkodunk a népművelés sajátos eszközeire, módszereire Hangsúlyozzuk a már bevált tanyanapok gyakrabban tör­ ténő rendezését is. A gyorsabb ütemű előrelépés azonban csak nagyobb mérvű központi támogatás­ sal valósítható meg. b) I n té z m é n y h á ló za tl go n do k

A társadalom, az állam és a szervek nagyarányú összefogásának eredménye, hogy a községek 57%-a rendelkezik művelődési otthon jellegű épülettel. Nagyrészük azon­ ban további bővítésre, átalakításra szorul, mert legtöbbjük valamilyen régi épület­ ben kapott helyet. Ezek 30%-a felel meg a követelményeknek, nagyrészük szinte egyetlen teremből áll. Ennek érzékeltetésére megjegyezzük, hogy — egybevetve épü­ leteink alapterületét a korszerűbb igényeket kielégítő típusok követelményeivel _ a meglévő 50 ezer nv alapterülettel szemben kb. 120 ezer mJ volna a kívánalom. Még rosszabb a helyzet a könyvtáraknál. Ezeknek csak 30%-a kapott helyet önálló helyi­ ségben, nagyobb részükben sem a helybenolvasás, sem a szabadpolcos rendszer nem valósítható meg. A z önálló helyiségek is zsúfoltak, alapterületük 2600 nv, ennek több­ szöröse szükséges (12 700 m!). A módszertani irányító munkát befolyásolja, hogy — főleg megyei szinten — elhelyezési gondokkal küzdenek az intézmények, korszerűtlen, elavult épületekben dolgoznak, amelyekben képtelenek olyan intenzitású munkát végezni, amely megfe­ lelő hatást gyakorolhatna a falvak, a tanyák kultúrájára. Egyelőre semmi kilátás n.ncs a Megyei Művelődési Ház és a Megyei Múzeum jobb elhelyezésére. Néhánv já­ rásban és községben megvalósíthatatlan saját erőből a könyvtár és a művelődési ott­ hon felépítése (Mátészalka, Vásárosnamény művelődési otthona, Kisvárda, Baktalórántháza, Vásárosnamény és néhány nagyobb község könyvtára). A megye 29 köz-

4

gégében nincs még művelődési ottnou jellegű épület. A községek egy-egy épület költ­ ségeinek kb. harmadát tudják vállalni. Megoldandó feladat a nagytermek szétválasz­ tása és a művelődési termekhez építése. Egyes típusterveket felül kell vizsgálni és célszerűbb, olcsóbb terveket kell készíteni. A művelődési intézmények felszerelésének jórésze évek folyamán elhasználódott, utánpótlásukra az utóbbi években alig volt lehetőség. A fejlesztést nehezítette a költségvetésileg engedélyezett ráfordítás alacsony mértéke. Egyes megyékben 2— 300 ezer forint jutott beszerzésre, Szabolcsban 192 ezer forint. A 224 művelődési otthon je l­ legű intézményben csak mintegy 104 tv, 130 lemezjátszó, 66 magnetofon, 26 film ve­ títő, 76 diavetítő, 50 zongora van. Legsürgősebben a következő felszerelési, bútorzati tárgyak szükségesek: 100 db klubasztal, 200 db fotel, 2000 db szék, 30 db szekrény, 1000 m előfüggöny, 2500 m körfüggöny. Az eredményesebb népművelési tevékenységet nehezíti, hogy a népművelők nagy része tiszteletdíjas, a kiemelt községi művelődési otthonokban 22, a községi könyv­ tárakban 12 függetlenített népművelő dolgozik. Hátrányos a helyzetük, mert orszá­ gosan egy függetlenített könyvtárosra 7600 lakos jut, Szabolcsban 8350. A 3000 lakoson felüli községek több mint felében nincs még függetlenített nép­ művelő. 24 főfoglalkozású és 24 részfoglalkozású könyvtárosra lenne szükség. A 10 000 lakoson felüli intézményeknél (kultúrotthon, könyvtár) második népművelői állást kell létesíteni (Pl. Üjfehértó, Tisza vasvári). Kevés a megfelelően képzett, hosszú gyakorlattal rendelkező népművelő. Fele nem rendelkezik szakképesítéssel. A pedagógus illetményrendezés okozta bérfeszült­ ség tovább növelte a fluktuációt körükben. Különösen a kisebb településeken és a tanyákon okoz ez nehézséget. Kevés a tanyán lakó nevelő, vagy más értelmiség, egyes tanyák körzetesítése folytán még a meglévők is beköltöznek a falvakba. Más­ kor az ügyvezetőhálózat bővítését a bérkeretek korlátái akadályozzák. Kívánatosnak tartanánk a művelődési dolkozók bérhelyzetének rendezését, a megyei lemaradások kiegyensúlyozását is. Még vannak, akiknek havi illetménye 1200 — 1300 Ft. A z igényesebb módszertani munkára kötelezett járási művelődési házi előadók illetményátlaga sem haladja meg az 1500 Ft-ot. Javasoljuk: a megyék kap­ janak lehetőséget arra, hogy ezeket a differenciákat a központilag biztosított bér­ alaptartalék rugalmasabb alkalmazásával küszöbölhessék ki. c) Az utazó munkásokkal, ingázókkal kapcsolatos problémák A megyéből az elmúlt két évtized alatt 135 000 ember vándorolt el. A z elvándor­ lók 70%-a 40 éven aluli, az idősebb korosztályok maradnak a megyében. A munkásság egy része a megyén kívül keres megélhetési lehetőséget. Többsé­ gük Budapestre (50%), Pest (4%), Komárom (2,6%), Fejér (1,2%) és Hajdú megyébe M%), valamint a borsodi üzemekbe (32,5%) jár, de eljutnak az ország legtávolabbi részeibe is. A nagy távolságok miatt csak kis részük tér haza naponta állandó lak­ helyére, legtöbben havonként 1— 2 alkalommal keresik fel családjukat. Ilyen körül­ mények miatt nem valósítható meg, hogy a lakóhely biztosítsa számukra a művelő­ dési lehetőségeket. Célravezetőbb, ha a munkahely gondoskodik művelődésükről. Erre kötelezni kell

a vállalatokat. Ezen kívül gondoskodni kell arról is, hogy utazásuk közben is hasznos kulturális hatások alá kerülhessenek. Nagyobb vasúti csomópontokon redszeresíteni lehetne is­ meretterjesztő kisfilmek vetítését a továbbutazásra várakozók számára, különösen hét végi csúcsforgalom idején. Ennek gyakorlati megvalósításában a nagy bejáró

5

munkáslétszámmal rendelkező üzemek, a M Á V és a helyi művelődési intézmények működhetnének közre. Hasznos lenne egyes várótermekben televíziós készülékek mű­ ködtetése. Hatékonyabban kell együttműködniük a M ÁV-nak és a helyi művelődési intézményeknek a nagyobb csomópontokon lévő kulturális programok propagálásá­ ban is (Színház, mozielőadások, múzeum nyitvatartás, egyéb rendezvények stb.). Le­ hetőséget kell adni a M ÁV-nak arra is, hogy a helyi könyvtár olyan helyeken, ahova naponta állandó munkásréteg jár be, esetenként az állomáson kölcsönözhessenek könyvet (Pl. Nyíregyháza, Záhony, Mátészalka). A közlekedési intézményeknek (MÁV, A K Ö V ) nagyobb lehetőséget kell adniok az utazó közönségnek — főleg a munkásságnak — a művelődésre.

III. A z emberek tudatának formálásáért, műveltségének emeléséért érzett felelősség, a termelés előtt álló feladatok sürgősen követelik az erők teljes összefogását, a nívó­ különbségek megszüntetését, a „fehér foltok” felszámolását. Ennek érdekében:

6

—

széles körű társadalmi mozgalmat kell indítani a felnőttek műveltségi szín­ vonalának emelése érdekében a társadalmi és tömegszervezetek, gazdasági szervek közreműködésével; a népművelő munka kapja m eg a legteljesebb er­ kölcsi és anyagi megbecsülést;

—

kötelezni kell a kulturális alappal rendelkező szerveket, hogy dolgozóik kul­ turális gondozását erejük maximális kihasználásával végezzék, a dolgozók mű­ velődését szolgáló eszközöket (könyvtár, klub, tv, stb.) teljes mértékben hasz­ nosítsák és az igényeknek megfelelően fejlesszék;

—

kiemelten kell kezelni a hátrányos helyzetben lévő rétegek művelődésének se­ gítését; az ingázó munkásság művelődésének biztosításáért a munkáltatókat kell felelőssé tenni;

—

a M ÁV, az üzemek és a népművelők szoros együttműködésével kell megvaló­ sítani, hogy az utazó munkásság megfelelő módon művelődhessen, részükre kul­ turált körülményeket kell teremteni (mozgó könyvtárak, filmvetítések az ál­ lomásokon, szeszes ital mellőzése munkásvonatokon stb.).

—

a nagyobb külterületi településeken meg kell teremteni a legszükségesebb mű­ velődési körülményeket; állami gazdaságok, tsz-ek közreműködésével népmű­ velési ügyvezetőket, könyvtárosokat kell megbízni, könyvtárakat létesíteni; ja­ vítani kell a kulturális tömegközlő eszközökkel való ellátásukat; gyárak, üzemeg segítsék egy-egy tanya gondjainak enyhítését (klub berendezés, tv, rádió, könyv, agregátor-juttatás stb.), ezt segíthetnék kisebb hibával rendelkező esz­ közök juttatásával, melyek javítását társadalmi úton végeznék el; iskolával nem rendelkező helyeken a legszükségesebb helyiségeket (klubkönyvtár) biz­ tosítani kell; a művelődési autók számának gyarapításánál elsődleges szem­ pont legyen a tanyák ellátása; ebben az állami gazdaságok és más, terepjáró gépkocsival rendelkező szervek segítségére is szükség van;

—

a termeléssel való szorosabb kapcsolat érdekében a bemutató gazdaságok szék­ helyén lévő kultúrotthonok (kb. 20— 25) részére kiemelten kell kezelni a ter­ melési ismereteket elősegítő eszközök biztosítását; a termelőszövetkezeti tag­ ság művelődésének előmozdítása érdekében szükség van a tsz népművelési ügyvezetők helyzetének rendezésére; számukra egységes követelményeket és díjazási rendszert keli kidolgozni;

—

egyes művelődési célt szolgáló épületek létesítéséhez — a helyi erőktől füg­ gően — a belekerülési összeg 20— 30%-ának megfelelő központi támogatás, il­ letve központi kulturális alap képzése szükséges;

—

az építkezést kezdeményező szerveket olcsó, célszerű, kipróbált típustervekkel, berendezésekre, nagytermek felosztására vonatkozó tájékoztatással kell se­ gíteni.

Számotvetve azokkal a nehézségekkel, amelyekkel intézményhálózatunk jelenleg küzd, és amelyek megvalósítása a legsürgősebb, az alábbiak megoldását tartjuk leg­ fontosabbnak :

1970-ig:

járási művelődési ház építése Vásárosnaményban 8 mill. Ft járási múzeum építése Mátészalkán

1 mill. Ft

járási könyvtár építése Kisvárdán községi könyvtár építése 5 községben

2 mill. Ft

a: 0,8 mill. összesen

4 mill. Ft

Nyíregyházán kiállítási terem építése Nyíregyházán 4 műtermes lakás építése 20 tanyai klub építésére évente 5— 5 épület a: 200 000 Ft

1 mill. Ft 1,2 mill. Ft 4 mill. Ft

25 tanyai könyvtárrszoba építése évente 5—5 épület a: 40 000 Ft 1 mill. Ft 45 fiókkönyvtár könyvvel való ellátására A műv. intézményeid legszükségesebb felszerelési hiányainak pótlására (tv, rádió, szék stb.)

1 mill. Ft 3,3 mill. Ft

25 tanyai népműv. ügyvezető és 45 fiókkönyvtáros havi 200, il. 140 Ft tiszteletdíja 1,5 mill. Ft 400 000 kötet tárolására alkalmas 12 ezer folyóméter polc beszerzésére 5 mill. Ft Tiszteletdíjas könyvtárosok díjazásának kiegészítésére 5 db műv. autó

^975-ig;

Megyei műv. ház építése kb. járási műv. ház építése Mátészalkán megyei múzeum építése

10 mill. Ft 0,5 mill. Ft

25 mill. Ft 8 mill. Ft 10 mill. Ft

járási könyvtár építése Baktalórántházán

2 mill. Ft

járási könyvtár építése Vásárosnaményban

2 mill. Ft

5 községi könyvtár építése a: 0,8 20 tanyai klub építésére évente 5— 5 épület a: 200 000 Ft

4 mill. Ft 4 mill. Ft

7

25 tanyai könyvtárszoba építésére évente 5—5 épület a: 40 000 Ft

1 mlll. Ft

45 fiókkönyvtár könyvvel való ellátására

1 mlll. Ft

25 tanyai népműv. ügyvezető és 45 fiókkönyvtáros 1,5 mlll. Ft havi 200, 111. 140 Ft tiszteletdíja 400 000 könyv tárolására alkalmas 12 000 folyóméter polc beszerzésére 5 mlll. Ft 3 műv. autó Összesen:

0,3 mlll. Ft 107,3 mlll. Ft

Figyelembe véve anyagi helyzetünket, a feladatok megoldásához előreláthatólag kb. 15—20 millió Ft-ot tudunk biztosítani. Megyénk súlyos örökséggel küzd. A terhek nagyrésze az elmúlt két évtizedben sem szűnt meg, egyes maradványok ma is éreztetik hatásukat. Végleges felszámolá­ suk, vagy enyhítésük érdekében sokkal nagyobb erőfeszítésre volt szüksége megyénk­ nek, mint a jobb gazdasági adottságú, magasabb kultúrával rendelkező tájak né­ pének. Lakosságunk igényli a kulturáltabb életet, a magasabb műveltséget. Ennek meg­ valósításáért az elmúlt évtizedekben is sokat tett, de áldozatkészségét napjainkban is állandóan bizonyítja. A tennivaló azonban olyan sok és szerteágazó, hogy csak szé­ leskörű állami és társadalmi összefogással oldható meg. Ügy érezzük, hogy egy ilyen összefogás jelentősen tudná gyorsítani a lakosság műveltségbeli színvonalának emel kedését. Nyíregyháza, 1967. április 27. G ulyás Em ilné dr. ik., a Megyei Népművelési Tanács elnöke a vb. elnökhelyettese,

8

•J

03

ti*

w

Sorszám -

I

1— 100

100— 200

1

200—500

Összesen:

£

(D ST &

B

j

1

1

1

1

1

1

-O

-

1127

1

118

1

w yi

79

tO C0 to

Külterületi települések száma

1

1

1359

1

19

11

4-

to

4* 03

to CJI

1

tO W to

tO -O

03 00

OO 03

i

1

w 03

03 k—*

-3 CJi

oo

CJ1

1

•c* o

4* O

1-*

tO 4*

CO

03

03

o

tO

k—1 -0

4* CJI

o

CJl

k—* r+ O '□ o o

CJI 00

to o

tO 4^

1—1 to

to

-J •o

to to

CO 03

03

1-*

to

k-k

to

1 1

!

k—< o o

•0

o

1

to

-4

4*

o

CJ1 03

-0

to

oo

to

CJi

CO

Villannyal

4h

to

1

k—1

o o

k—* o

1

k—*

1

1

1

CJI

1

1

00

4*

CJI

to CJ

•—

oo

1

03

W

cn

to

»-*

to

©

129

1

1

40

k-»

m

1

1

► —*

1

03

02

oo

12

1

w

33

o

l

—•

-o

1

1—* 4*

oo 03

I—* CO

I-*

-3

tO

Klub­ helyiséggel Népművelési ügyvezetővel rádióval

televízióval lemez­ játszóval film ­ vetítéssel

|

02

s z á ma

1

Iskolával

közületi

o

Jó úton megközelíthető

t e l e p ü l é s e k

‘ o

.

4k> 03

r e n d e l k e z ő

a

Fejlesztésre kijelölt

1

Művelődési autó jár ki Agregátorral Fiók. v. letéti könyvtárral Művészeti együttessel Népművelési tevékenységgel

Szabolcs-Szatmár megye kfilterületi településeinek kulturális ellátottságáról

Hiány (csak a 2— i. sz. alattit figyelembevéve)

Saját erőből évente tervbevett létesítmény, beszerz.

Központi támogatás szükséges évente

m 0 ©

|

>

172

k ie m e lt k ö z sé g i 22

8“

342

o

12

QQ

ö ssz e se n

75

Szak szer­ v e z e ti (tá rs.)

3 n s.

224

9

14

F

282

tU

Járási §

Szabolcs-Szatmár megye népművelési intézményhálózatának legfontosabb adatairól m egyei

261

9

I n té z m é n y t íp u s

10

©

< a*' Cl

o* e

M ű v e lő d é s i o tth o n

K ö n y v tá r 1 | M ú zeu m .

S z ín h á z

J

j

10

j Z e n e is k o la F ilm s z ín h á z

9

b>

<

-q

Cl

CjJ

1

1

1

U1 1 to

w

-

*-*

i i

ORVOSI REND,

-i 3

raj

í- ,

a *

S?

to

5> Vo

u

*C3

o

CÍ

5 * uj •*#

s *

£$-

ca ^

1

^

15t 35 m.. 3. &z. melléklet- Száz férőhelyes klubkönyvtár

II

Az O NT á l l á s f o g l a l á s a HAJDÚ,

PEST ÉS SZABOLCS MEGYÉK NÉPMŰVELÉSI T AN ÁCSAINAK TÁJÉKOZTATÓIVAL KAPCSOLATBAN

Előadók: Kiss Imre, a Hajdu-Bihar Megyei Tanács VB. elnökhelyettese, Horváth Miklós, a Szabolcs-Szatmár Megyei Tanács VB. Művelődés ügyi Osztályának vezetője, dr. Csicsay Iván, a Pest Megyei Tanács VB. elnökhelyettese. A vita során a felszólalók ismételten hangsúlyozták a napirend jelentőségét. Megállapították, hogy a három megye jelentése valamennyi szervet arra osz­ tozni, hogy hatékonyabb segítséget nyújtsanak az elmaradott megyéknek. A statisztikai elemzésekből kiderül, hogy a három megye mellett kiemelten kell foglalkozni a hasonló nehézségekkel küzdő Borsod-Abaúj-Zemplén megye prob­ lémáival is. Az új gazdasági mechanizmus során kialakított tervezési rendszer elsősorban a távlati tervek összeállításánál teszi lehetővé a hatékonyabb tá­ mogatás megvalósítását. Figyelembe kell azonban venni azt is, hogy a kultu­ rális területen jelentkező nehézségek több vonatkozásban összefüggésben van­ nak azzal, hogy e megyék egyéb területen is nehézségekkel küzdenek. Mégis indokolt a kulturális terület problémáinak külön elemzése, mivel e megyék a mezőgazdasági és ipari fejlesztés tekintetében igen jelentős szerepet játsza­ nak. Egyes területeken, mint pl. televízióval való ellátás, agregátor beszerzés, széleskörű társadalmi akciók is elképzelhetők. A vitában felszólalók a köz­ ponti erőforrások mozgósítása mellett hangsúlyozták a helyi erőforrások, ha­ tékonyabb mozgósítását és a rendelkezésre álló helyi eszközök összehangolt felhasználását. A vita alapján az O NT a következő állásfoglalást alakította ki: Az ONT megköszöni Hajdu-Bihar, Pest és Szabolcs megye népművelési tanácsai­ nak a gondosan előkészített, elemző tájékoztatót. A tanács megállapította, hogy a megyék állami és társadalmi szervei, szervezetei nagy erőfeszítéseket tettek a fel­ szabadulás előtti időszakból visszamaradt kulturális elmaradottságuk felszámolásá­ ra. A feltételek javulása, a fejlődés számottevő eredményei ellenére, e megyék kul­ turális ellátottsága elmarad az országos színvonaltól. Helyzetük is alátámasztja az ONT 5 éves tervezési irányelveinek azt a megállapítását, hogy a helyi népműveléssel szemben támasztott igények és az anyagi, személyi ellátottság között ellentmondás van. A z a veszély, hogy a nehezebb körülmények között dolgozó megyékben az igé­ nyek és a feltételek közötti távolság az igények gyorsabb növekedése következtében nem csökken, hanem növekszik. 1. A z ONT szerint a kulturális szempontból hátrányos helyzetben lévő megyék­ nek fokozottabb támogatást kell kapniuk a központi, országos állami és a tár­ sadalmi szervektől. A z O N T úgy véli, hogy ilyen fokozott figyelm et kívánó me­ gyék: Pest, Hajdu-Bihar, Szabolcs-Szatmár és Borsod-Abauj-Zemplén megyék. A kiemelt támogatásnak érvényesülnie kell a társadalmi segítség többféle for­ májában de különösen — egyetértve a megyék ilyen irányú sürgető kérésével

12

— az anyagi javaknak a lehetőségekhez mért fokozott juttatásában. Az Orszá­ gos Tervhivatal, valamint a pénzügyminisztérium a megyék fejlesztési alapjá­ hoz. illetve pénzügyi tervéhez szükséges állami támogatás összegének kialakí­ tása során — a Művelődésügyi Minisztériumnak a kulturális ellátási szint eme­ lésére vonatkozó javaslatai alapján — a megyék részére nagyobb mérvű anya­ gi támogatást vegyen figyelembe, illetve fokozott lehetőséget biztosítson. En­ nek a támogatásnak külön meghatározott módon a kulturális területre kell ér­ vényesülnie. A z intézmények felszereltségének megjavítása érdekében első­ sorban a könyvbeszerzés, könyvtári felszerelés, klubberendezés és a szakköri felszerelések fejlesztését célszerű szorgalmazni. A költségvetés területén ezt az elvet már az 1968—70. évekre történő tervezés kapcsán a fejlesztési keretek megyék közötti elosztásakor érvényesíteni kell. Emellett kívánatos, hogy a helyi erőforrásokat továbbra is hatékonyan mozgó­ sítsák. mert ez az alapvető forrás. 2. A népművelési intézményhálózat (művelődési otthon, könyvtár, mozi) szükség­ le éktől elmaradott fejlettsége, hiányos felszereltsége mellett ezekben a m e­ gyékben az a probléma, hogy több — főként tanyai — település, néhány je ­ lentősebb község és város sem rendelkezik intézménnyel. A z O NT különösen fontosnak tartja, hogy az illetékes állami és társadalmi szervek a fehér foltok megszüntetéséhez járuljanak hozzá társadalmi mozgalom kialakításával, az anyagi javak megfelelő átcsoportosításával, növelésével. A z O NT javasolja a művelődési autóhálózat e területeken való fokozottabb fejlesztését. Mindamel­ lett az ONT úgy véli, hogy a megyéknek reálisabb fejlesztési, létesítési terve­ ket kell készíteniük, nehogy az anyagi eszközöknek az új létesítésekre való egyoldalú koncentrálása miatt a meglévő és nem javított létesítmények telje­ sen leromoljanak. 3. Az ellátatlan, vagy a nem megfelelően ellátott települések helyezetének ja ví­ tása érdekében az ONT felkéri a szövetkezetek, termelő üzemek irányító szeiveit. hogy a hozzájuk tartozó vállalatok, szövetkezetek vezetőinél szorgalmaz­ zák a vállalati, szövetkezeti kulturál's alapnak a terület igényeivel és szükség­ leteivel összehangolt felhasználását. Ennek módjáról, lehetőségeiről az ONT Ti'kórsága készítsen tájékoztatót az üzemek, szövetkezetek, vállalatok vezetői és ezen intézményekben működő társadalmi szervek számára. Az ONT javasolja, hogy Borsod-, Hajdú-, Pest- és Szabolcs megyék népmű­ velési tanácsai kerekasztal beszélgetés keretében vitassák meg az üzemek, szö­ vetkezetek vezetőivel közreműködésüket a megye kulturális életének fejlesz­ tésében. 4. Szorosabbá kell tenni a függe'lenített népművelési dolgozók kapcsolatát a te­ lepülések értelmiségével, különösen a pedagógusokkal. Nagyobb társadalmi gon­ doskodással növelni kell súlyukat, szerepüket a falvak, városok kulturális éle­ iében. Az ONT ajánlja annak megvizsgálását, hogy a káderfluktuáció csök­ kentese érdekében a pedagógus lakásépítési akcióhoz hasonlóan a népművelők megtelepedését is tegyéK lehetővé. Kívánatos, hogy a helyi függetlenített nép­ művelési dolgozók száma a szükségletekkel egybehangzóan tovább növekedjék. r> Az ONT kéri Borsod-, Hajdú-, Pest- és Szabolcs megyék tanácsának végrehajtó bizottságát, megyei népművelési tanácsát, hogy az új gazdasági mechanizmus

13

nyújtotta lehetőségek és kötelezettségek figyelembe vételével továbbra fs se­ gítsék a megyék gyorsabb ütemű kulturális felemelkedését. A z O N T kéri a Fővárosi Népművelési Tanácsot, Debrecen mj. Városi Tanács VB-t, Miskolc mj. Városi Tanács VB-t, hogy Pest-, Hajdú-, illetőleg Borsod megyék viszony­ latában nyújtson fokozottabb támogatást kulturális kisugárzó szerepének nö­ velésével, szervezettebb segítségnyújtással a megyék előtt álló nehéz felada­ tok megoldásához. 6. Az ONT javasolja a megyéknek, hogy fordítsanak nagyobb figyelm et az in­ tézmények közös fenntartásából eredő új lehetőségekre, bővítsék ki a közös fenntartásban működő intézmények számát, vonják be jobban a kulturális el­ látás megjavításába az iskolák adta lehetőségeket. 7. A z ONT felkéri az illetékes megyei képviselő csoportokat, hogy tárgyalják meg a kulturális fejlesztés megyei programját. A z ONT kéréssel fordul az Ország­ gyűlés Kulturális Bizottságához, hogy tűzze napirendre a kulturális szempont­ ból elmaradott megyék megsegítésének kérdését. 8. A Tanács 'kéri a művelődésügyi minisztert, hogy szervezzen megbeszélést az or­ szágos hatáskörű szervek vezetőivel az elmaradott megyék fokozottabb támo­ gatásának lehetőségeiről és szükség esetén adjon tájékoztatást a Kormánynak. !). A z ONT Titkársága a számításba vehető szervek bevonásával vizsgálja meg és 1967. október 1-ig terjessze az O NT plénuma elé, milyen lehetőségek vannak az elmaradott megyék egyes problémáinak megoldásához társadalmi akció meg­ szervezésére.

Acél B éla :

Szövetkezeteink a fejlődés útján A SZÖVOSZ VI. kongresszusa, amely május 15— 17 kopott ülésezett, értékelte az V. kongresszus óta eltelt időszak szövetkezeti munkáját és az MSZM P IX. kongreszszusának határozatai alapján megszabta az általános fogyasztási és értékesítő szövet­ kezetek feladatait. A kongresszus megállapította, hogy „a földművesszövetkezeti szer­ vek alapjában eredményesen végrehajtották az V. kongresszus határozatait és mun­ kájukban lépést tartottak a társadalmi és gazdasági fejlődés által támasztott új kö­ vetelményekkel.” A gazdasági tevékenység bővülése és fejlődése alapján a szövetke­ zetek társadalmi befolyása is erősödött. Mindaz, amit a kongresszusi beszámoló, a be­ számoló feletti vita és nem utolsó sorban a határozat tartalmazott, adják meg a szö­ vetkezetek számára a következő 4 évre a mindennapi munkaprogramot. A kongresszusi beszámoló tükrében vizsgálva megyénk földművesszövetkezeteinek az eltelt 5 év időszakában végzett munkáját, megállapíthatjuk, hogy az jelentős fe j­ lődésen ment keresztül. A fejlődést a megye gazdasági, társadalmi és politikai életé­ ben végbemenő változások alapozták meg. Ebben az időszaftban jelentősen fejlődött megyénk ipara. A mezőgazdaság szocialista átszervezését követően a tsz-ek nagyrésze megszilárdult, a termelés erőteljesen fellendült, megváltoztak a falusi lakosság élet­ körülményei. Mindez kihatással volt a földművesszövetkezetek tömegpolitikai, keres­ kedelmi és felvásárlási tevékenységére is. Létrejöttek a nagyobb, szervezetileg erő­ sebb földmüvesszövetkezetek és megteremtődött a feltétele gazdasági önállóságuknak. Megszilárdult, színvonalasabb lett a földművesszövetkezetek választott testületéinek, felügyelő- és ellenőrző bizottságainak munkája is. Növekedett a tagság érdeklődése a löldművesszövefkezetek munkája iránt és aktívabban közreműködtek a feladatok megoldásában. A tagok anyagi hozzájárulásukkal és egyre nagyobb számban szemé­ lyes munkájukkal is részt vesznek a szövetkezeti életben. Ezt bizonyítja, hogy a tag­ ság által befizetett részjegy és társadalmi munka értéke meghaladta a 10 millió fo­ rintot, és a tagok a szövetkezetek gyűlésein is tevékenyen gyakorolják tagsági jo­ gaikat. A földművesszövetkezetek a falu fontos tömegszervezetei. A megye felnőtt la­ kosságának mintegy 40%-át kitevő taglétszám hatalmas társadalmi erő, amely az el­ múlt években meghatározó szerepet töltött be a falu szocialista arculatának kialakí­ tásában, és minden bizonnyal hasonló szerepet fog betölteni a jövőben is. A termelőszöv. tUeZetek erősödésével, a tagok anyagi helyzetének javulásával párhuzamosan nö­ vekvőéi a földmüvesszövetkezetek kiskereskedelmi forgalma is. Ez a forgalomnöve­ kedés több mint 50%-°s volt. A zöldség, gyümölcs és egyéb cikkek felvásárlása'pedig 31%-ka! volt magasabb. A vendéglátóipari áruforgalom 52,8%-os emelkedésében kü­ lönösen említésre méltó, hogy az ételforgalom kétszeresére növekedett. A szolgáltatá­ sok területén is sokat fejlődtek földművesszövetkezeteink. Ma már a megye majdnem minden lakott helységében megtalálhatók a kölcsönzőhelyek, amelyek a falusi dolkozo nők házimunkáján könnyűének. Jelentős segítséget adtak a földművesszövetke-

15

zetek a háztáji gazdaságok termeléséhez, a növényvédelemhez. A növényvédelmi mun­ kát 40 földmüvesszövetkezeti brigád segítette. A földművesszövetkezetek a lakosság szükségleteinek jobb kielégítése érdekében jelentős anyagi hozzájárulással több gáz­ cseretelepet is létesítettek. A z öt év alatt elért fejlődés bizonyítja: szélesedett a földművesszövetkezeti moz­ galom tömegbázisa. A kiskereskedelmi áruforgalom jelentős emelkedése mellett ja­ vult a kiszolgálás színvonala, kulturáltabbá vált a kereskedelmi hálózat, szélesedett az ipari és szolgáltató tevékenység és az fmsz-i szervek mezőgazdasági termelésszer­ vező, felvásárló és értékesítő tevékenysége. Mindezek az eredmények hozzájárultak ahhoz, hogy földművesszövetkezeteink gazdálkodási eredményeiket ez időszakban megduplázták. Az állóalapok növelése érdekében mintegy 265 millió forintot fordí­ tottunk hálózatfejlesztésre. (Pl. a nyírbátori, fehérgyarmati áruházak és több, kissebb szakbolt.) Javult a vagyonvédelem és mind kevesebb azoknak a földművesszö­ vetkezeti dolgozóknak a száma, akik hozzányúlnak a társadalmi tulajdonhoz. Növe­ kedett az ellenőrzés hatékonysága mind a választolt testület, mind a hivatali appará­ tus részéről. Az elért eredmények alapja pártunk és kormányunk helyes, következetes gazda­ ságpolitikája. a földművesszövetkezeti tagság aktív részvétele az fmsz-i mozgalom előtt álló feladatok végrehajtásában. Hosszan lehetne még sorolni az eredményeket, ugyanakkor fel kell tárni azokat a problémákat, nehézségeket is, amelyek jelentkez­ nek a megye szövetkezeti mozgalmának terűié'én. Az elkövetkezendő időben a VI. SZÖVOSZ kongresszus határozatából adódó célkitűzések és feladatok végrehajtására kell irányítanunk figyelmünket. E kongresszus határozatai alapján az általános fo ­ gyasztási és értékesítő szövetkezeteknek tevékenységük különböző területein a kö­ vetkező irányelveket és fő feladatokat kell végrehajtaniuk: Az általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetek — mint a lakosság jelentős részét egyesítő társada'mi és gazdasági szervezetek — a következő időszakban is azt tekintsék fő feladatuknak, hogy falun és a városban egyaránt tagjaik és a lakosság életkörülményeit javítsák, társadalmi, gazdasági és kulturális felemelkedésüket szol­ gálják. Fejleszteni kell kereskedelmi munkájukat és magasabb színvonalon kell ki­ elégíteni tagjaik és a lakosság fogyasztási igényeit. Elő kell segíteni a termelőszövet­ kezetek közös, valamint a tagok háztáji és kisegítő gazdaságának termelését és ter­ mékeik értékesítését. Szélesíteni kell a tagok személyi szükségleteit kielégítő és a termelést elősegítő szolgáltatásokat, a falusi könyvterjesztést, támogatni a lakásszövetkezést. Feladatain­ kat gazdaságosan, a tagok közreműködésére, anyagi részvételére alapozva, a szö­ vetkezeti demokrácia érvényesítésével oldjuk meg. Az általános fogyasztási és érté­ kesítő szövetkezeteknek bolti kiskereskedelmi és vendéglátóipari tevékenységükkel falun és városon törekedniük kell tagjaik és a lakosság, a termelőszövetkezetek és közülctek áruszükségleteinek jobb kielégítésére, az ellátás és a vendéglátóipari szol­ gáltatás színvonalának növelésére és a kiskereskedelmi munka gazdaságos megszer­ vezésére. Figyelembe véve az általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetek tagjai össze­ tételének megváltozását, lehetőség van arra, hogy a városban is mind jobban kielé­ gítsük a lakosság igényeit. Élve a kormányrendeletben biztosított lehetőséggel, amely megszünteti a területi elhatárolást, Nyíregyházán is bővíteni kívánjuk a lakosság el­ látását szolgáló tevékenységünket. 1967. második felében megkezdjük a nyíregyházi Búza-téren korszerű szövetkezeti ABC áruház építését. Ebben húst, tejet, tejterméket, zöldségféléket is forgalomba hozunk az egyéb élelmiszercikkek mellett. Javítani tud­ juk Nyíregyháza város ellátását füstölthúsfélékkel is. Szövetkezeteink ez évben mint-

16

egy 2600— 2800 db sertést hizlalnak, amelyből segíteni tudjuk a város húsellátását. A Tiszavasváriban működő húsfeldolgozó üzemünkből hetenként 150 kg vegyes hús­ ipari terméket hozunk Nyíregyháza ellátására. Szövetkezeteink fordítsanak nagy figyelm et a falusi lakosság élelmiszerekkel és a mindennapi fogyasztást szolgáló iparcikkekkel való ellátására. Ezért elsősorban c cikkekben kell törekedni arra, hogy az ellátás folyamatossága, az áruk választéka és minősége a lakosság igényeinek megfeleljen. Jobban kell törődni a lakosság ruház­ kodási igényeinek kielégítésével, a korszerű öltözködési módok továbbfejlesztésével. Fontos kereskedelmi és egyben társadalmi feladatnak kell tekinteni a lakosság mű­ velődését szolgáló cikkek: könyv, rádió, televízió, stb. kínálatának fokozását. A szövetkezeti kereskedelem az eddiginél jobban részt kíván venni a termelő­ szövetkezetek és állami gazdaságok termelést szolgáló áruszükségleteinek kielégítésé­ ben, a háztáji es kisegítő gazdaságok termelésének fejlesztéséhez szükséges anyag- és eszközellátásban. Tovább korszerűsítjük és ahol szükséges, bővítjük a napi fogyasztási cikkeket árusító élelmiszer- és vegyesbolt hálózatot. A tanyai és kisebb településeken az ed­ digiektől szélesebb körben alkalmazzuk a háziboltokat és a mozgóárusítást. A z ellátási körzetek kereskedelmi központjaiban és alközpontjaiban — ahol an­ nak feltételei kialakulnak — nagyobb szaküzleteket, ABC és iparcikk áruházakat hoznak létre. Ez évben kezdődik a csengeri ABC áruház építése, Nagyecseden át­ adásra kerül az ABC áruház, megkezdjük a tiszalöki és a mátészalkai iparcikk áru­ ház építését is. Tovább kell fejleszteni és vonzóbbá kell tenni a szövetkezeti vendéglátást, fi­ gyelemmel arra, hogy a vendéglátó egységek fontos, szinte egyedüli szórakozást nyúj­ tó létesítményei a falusi lakosságnak cs ezen belül a fiatalságnak. Ezért részükre kul­ turált, bensőséges, családias szórakozási lehetőségeket kell nyújtani, együttműködve a művelődési házakkal, a kultúrotthónokkal és a KISZ-szervezetekkel. Szélesíteni kell az ételkínálatot, törekedni az ételválaszték bővítésére. Reszt kell venni a megyénk nö­ vekvő idegenforgalmával kapcsolatos vendéglátó feladatok ellátásában. A hálózatfej­ lesztésnél továbbra is gondot kell fordítani az italboltok korszerűsítésére. Ahol a gaz­ dasági feltételek megvannak, továbbfejlesztjük az expresszók, kisvendéglők hálóza­ tát. A falusi lakosság jobb ellátását hivatja szolgálni a megépítésre váró nyirmadai vcndéglatóipari kombinát, a fehérgyarmati hűsítőital, szikvíz- és jéggyár. A z árualapok és a választék bővítése céljából — az állami nagykereskedelem melleit — a kisipari termelőszövetkezetektől és a helyi pari vállalatoktól szerzünk fce minden olyan terméket, amellyel egységeink az áruk választékát bővíthetik, a la­ kosság ellátását javíthatják. Fel kell használni minden olyan kedvező lehetőséget, aiv.áy a helyi áruforrások feltárására, a kiegészítő ipari termelés, ós a helyi ellátás­ ra val felvásárlás növelésére irányul. Ez évben a ruházati cikkek választékosabb készletének biztos, lása érdekében szerződéses alapon helyes munkakapcsolatot léte­ sítettünk a nagykállói, nyírbátori, fehérgyarmati, kisvárdai és a nyíregyházi ktszc-Kkel. a lnknicjjt bútorszükségletének kielégítésére több ktsz-szcl és gyártó vállalat­ tal működünk együtt, N’íigy gondot kell fordítani a piackutatásra, a fogyasztók igényeinek rendszeres tanulmányozására es ismeretére. A fogyasztók tájékoztatására és az értékesítés elő-Mtést-re fejlesztjük az árupropagandát, szélesítjük az eladás kiegészítő formáit, az előrendelést, a házhozszállítást stb. A z iparcikk üzletek tevékenységét kiegészítjük a fogyasztók számára előnyös különféle szolgáltatásokkal, biztosítjuk a fogyasztók gyors, előzékeny kiszolgálását, reklamációik intézését.

17

A z általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetek, a gazdaságirányítási refsrm elveinek megfelelően továbbfejlesztik felvásárlási cs értékesítési tevékenységüket.! Az előírt szabvány betartásával a termelőktől minden olyan terméket felvásárolnak, amely a lakosság ellátására alkalmas és azt gazdaságosan értékesíteni lehet. A szö­ vetkezetek, a MÉK a különféle mezőgazdasági termékek cs termények termeltetését, felvásárlását és értékesítését a kétoldalú, kölcsönös előnyökön nyugvó termelési szer­ ződések alapján a szükségletnek megfelelően szervezik. Ennek eredményességét bi­ zonyítja, hogy 1967. évben több mint 11 és fél ezer vagon almára, közel 300 vagon egyéb gyümölcsfélére kötöttünk szerződést. Burgonyából több mint 20 ezer kh-ra, zöldségféléből közel 3,5 ezer kh-ra volt szerződésünk. Ez azt is bizonyítja, hogy a ter­ melőszövetkezetek továbbra is ezen az úton látják a termelési biztonság cs az anyagi érdekeltség megvalósulását, ösztönözni kell a termelőszövetkezeteket és termelőket a jobb minőségű, exportképes áruk, valamint a korai és kései fajták, primőrök ter­ melésére. Az eddigitől jobban elő kell segíteni megyénk önellátását, ezen belül a községek helyi ellátását szolgáló termelést. Ez évben a M ÉK és szövetkezeteink a helyi ellátás biztosítására 603 vagon árura kötöttek szerződést. Továbbra is segítjük a vegyes cikkek termelését és értékesítését, valamint a ház­ táji és ház körüli gazdaságok termelési lehetőségeinek kihasználását, a gazdaságos árutermelésre irányuló kezdeményezéseket. Nagy gondot fordítunk a háztáji gaz­ daságokban a baromfiállomány cseréjének szervezésére, a naposbaromfi ellátás ja­ vítására és más, kisállattenyésztési ágak fejlesztésére. A z árualapok bővítése érde­ kében a MÉK-nek és a szövetkezeteknek törekedniük kell a termelő üzemekkel való kapcsolat fejlesztésére, kétoldalú megállapodások alapján. Erre már van példa. A MÉK és a vencsellői mezőgazdasági termelőszövetkezet megállapodást kötött hajtó­ ház létesítésére, amely a város primőrellátását fogja majd segíteni. A vásárosnaményi Vörös Csillag Mg. Tsz és az fmsz közös beruházásával hajtóház épül. Együttmű­ ködés van a tiszaszalkai fmsz és a termelőszövetkezet között seprűcirok termelésére és feldolgozására. Ilyenekben igen nagy további lehetőségek vannak, s ezeket a la­ kosság ellátása érdekében fel kell használni. Emellett javítanunk kell a felvásárlás technikai ellátottságát, a feldolgozó- és értékesítő raktárhálózat fejlesztését, a szál­ lítás- és tárolás szervező munkát és csökkentenünk kell a szállítási és tárolási költ­ ségeket. A feldolgozó és tartósító kisegítőipari tevékenység fejlesztésével is elő kell segí­ teni a tsz-ek és a háztáji gazdaságok termékeinek jobb értékesülését, a termelőszö­ vetkezeti tagok és a falusi lakosság foglalkoztatását. A z általános fogyasztási és ér­ tékesítő szövetkezetek a lakosság ellátását szolgáló árualapok bővítése érdekében, va­ lamint a falusi lakosság foglalkoztatásának elősegítésére fejlesztik az ipari és szol­ gáltató tevékenységüket, a helyiipari termelést, s öntevékenyen fokozzák erőfeszíté­ seiket az inari tevékenység szélesítésére, új üzemek beindítására. Szövetkezeteink ez irányú tevékenységéi példázza a mándoki fmsz-nél a mozaiklap készítés, a csengeri fmsz-nél beinduló új betonüzem megépítése, a nyírbátori fmsz-nél a fafeldolgozó üzem, a mátészalkai fmsz-nél a virágcserép készítés, a tiszavasvári fmsz-nél a könyv­ kötészet, stb. E téren a lehetőségek nagyok, amelyeket a jövőben jobban ki kell használnunk. «■ Ezek mellett szélesítjük mindazokat a szolgáltatásokat* amelyek elősegítik a la­ kosság háztartási és személyi szükségleteinek kielégítését. Különös gondot fordítunk ’ a házimunkát megkönnyítő különféle eszközök kölcsönzésére, továbbá a javítóipari szolgáltatások szélesítésére, a növényvédelemre, a lakosság szamóca, szőlőoltvány, málna, cpersarj stb. szaporítóanyagokkal való ellátására. A szolgáltatások fejlesztése igen jelentős a nők munkájának megkönnyítésében cs a tagsággal való kapcsolat

18

fejlesztésében. A szolgáltatások megszervezésében szövetkezeteink együttműködnek a nőtanácsokkal, a MÉSZÖV Igazgatósága és a K ISZ Megyei Bizottsága együttes határozata alapján a KISZ-szervezctekkel, ktsz-ekkel, a termelőszövetkezetekkel, va ­ lamint a helyi ipari vállalatokkal. A szövetkezeteknek fontos feladatuk a szövetkezeti demokrácia továbbfejleszté­ se. a vezetés színvonalának emelése, a társadalmi tevékenység szélesítése. A gazda­ sági feladatok megoldása érdekében, a döntésekbe, a szövetkezeti munkába, az el­ lenőrzésbe mind jobban be kell vonni a tagságot, a küldötteket, a választott testüle­ teket. Tovább kell szélesíteni a helyi szervek önállóságát, hatáskörét. A szövetkeze­ teknek a jövőben minden területen jobban kell támaszkodniuk a tagok aktív' közre­ működésére, anyagi hozzájárulására. Fontos feladatunk a tagok kulturális, szociális igényeinek mind teljesebb kielégítése, a szövetkezeti tagok nevelése, kulturált, szo­ cialista emberré formálása. Szövetkezeteinknek támogatni kell a dolgozók körében mind szélesebben kibontakozó versenymozgalmat, különösen a szocialista brigád­ mozgalmat. Jelenleg a szövetkezeteknél 225 szocialista brigád működik 1561 taggal. A vezetés és a munka színvonalának további növelése érdekében a szövetkeze­ teknek tovább kell fejleszteniük a dolgozók szakmai képzését, nagyobb gondot kell fordítani arra, hogy a szövetkezeti vezetők és dolgozók minden szinten megismerjék a gazdasági reform célkitűzéseit és hatékonyan közreműködjenek megvalósításában, Szövetkezeteinknek együtt kell működniük a gazdasági és társadalmi feladataik meg­ oldásában a Hazafias Népfronttal, a tanácsokkal, a KISZ-el, szakszervezetekkel cs a Nőtanáccsal, valamint a különböző állami intézményekkel. Tevékenységük során fo­ kozottabban érvényesíteni kell a gazdaságosság követelményeit, növelni a gazdasági munka hatékonyságát, a nyereséget. A z fmsz-i szervek legyenek kezdeményezők, ön­ tevékenyek, éljenek az önállósággal, használják ki a lehető legjobban az új gazda­ sági reform bevezetésével kibontakozó lehetőségeket, önállóságukat használják fel a tartalékok feltárására. Növelnünk kell a munka termelékenységét és nagyobb gon­ dot fordítunk a beruházások gazdaságosságára, meggyorsítására, a meglévő lehető­ ségek jobb kihasználására és egységeink gazdaságos üzemeltetésére. Az fmsz-i szervek vezetőinek, a választott testületeknek a nagyobb hatáskör és felelősség tudatában erősíteniük kell az ellenőrzést. Szilárdítani a vagyonvédelmet, a szövetkezeti tagok és lakosság érdekvédelmét. Nagyobb gondot fordítunk minden szinten a választott szervek által hozott határozatok végrehajtásának ellenőrzésére, a beszámoltatásra, a munka színvonalas, elemző értékelésére. A gazdasági reform következtében a M ESZöV-nél is fejleszteni kívánjuk az irányító- és ellenőrző mun­ ka színvonalát. Szövetkezeteinket tanácsadással, ajánlások készítésével, közgazdasági szabályozó eszközök érvényesítésével, a választott testületeknek nyújtott támogatás­ sal kívánjuk segíteni amellett, hogy ellátjuk az önálló gazdálkodást folytató szövet­ kezetek gazdasági és társadalmi érdekképviseletét. A szövetkezetek széleskörű gaz­ dasági tevékenységének megoldása érdekében a MESZÖV-nél létrehozzuk a beru­ házási. leltározási, árubeszerzési irodákat. Ezeken keresztül segítünk a szövetkeze­ teknek a gazdaságosság hatékonyságában, a lakosság igényeinek kielégítésében, az uj lehetőségek kihasználásában, a gazdasági reform célkitűzéseinek megfelelően. A szövetkezeti mozgalom fejlődése azonban — akár egész népgazdaságunké — a tagok, a dolgozók érdekében cs velük együtt, közösen alkotva valósulhat meg. Ne felejtsük: mindenben a szövetkezeti demokratizmus továbbfejlődése, tagságunk irá­ nyító tevékenységének meg erőteljesebb érvényesülése a legfőbb erőnk, és ez egy­ ben a jövő feladatai teljesítésének záloga is. A szocializmus teljes felépítéséért fo­ lyó munkában és a gazdaságirányítás reformjának megvalósításában nagy feladatok hárulnak megyénk szövetkezeti mozgalmára cs ugyanakkor fejlődésünkhöz az eddi-

19

giektöl is kedvezőbb feltételek alakulnak ki. Bízva a szövetkezeti tagság, a válasz­ tott vezetötestületek és a szövetkezeti szervek dogozói odaadó munkájában, az előt­ tük álló nagy feladatokat, a SZÖVOSZ VI. kongresszusának határozatait végrehajt­ va hozzájárulnak a népünk egységét, további társadalmi cs gazdasági felemelkedé­ sét szolgáló célok megvalósításához.

Bereez András: Népdalillusztráció („Hegyek-vÖIgyek között állok” )

20

Szilágyi Imre :

Gondolatok a településfejlesztésről Hazánkban az elmúlt évtizedben, de különösen az utóbbi évek során egyre job­ ban az érdeklődés középpontjába került a településhálózat fejlesztésének ügye. Ezzel a kérdéssel a múlt év végén a Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusa is behatóan foglalkozott. A Központi Bizottság beszámolója — többek között — meg­ állapította, hogy még számottevő a különbség a fővárosi és a vidéken élő lakosság ellátási színvonala és életkörülményei között, A kongresszus ezért úgy határozott, hogy a meglévő különbségeket az eddiginél nagyobb ütemben kell csökkenteni. M ég­ pedig oly módon, hogy tovább javuljanak a fővárosban, de még fokozottabban a v i­ déken él6 lakosság életkörülményei. A kongresszus után megkezdődött a határozat megvalósítása. Ennek során elő­ ször a fenti célkitűzéseknek megfelelő szellemű állami intézkedések és rendeletek meghozatala történt meg. Ezek közé tartozik — a ma már széles körben ismert — intézkedés, amely szerint a különböző szintű (elsősorban megyei, városi és járási! tanácsok az eddiginél jóval nagyobb hatáskört fognak kapni a települések fejleszté­ sével kapcsolatban. így többek között a célkitűzések megválasztásában, és az eszkö­ zök felhasználásában is. így a helyi szerveknek (a tanácsoknak) mindjobban mód­ jukban fog állani, hogy az adottságaiknak és lehetőségeiknek leginkább megfelelő­ en fejlesszék az irányításuk alatt álló településeket. 1968. január 1-e után az illeté­ kes Megyei Tanács dönthet arról, hogy mely településeken, mit és milyen sorrend­ ben kíván fejleszteni. Ez még abban az esetben is jelentős dolog, ha esetleg nem is áll több pénz rendelkezésre, mint az előző években volt. Ugyanis ezután nem „kere­ teket kell elkölteni, felhasználni” , hanem céltudatos fejlesztést lehet, illetve kell vé­ gezni. Ez pedig nagy különbség. Ez a döntési lehetőség lényegesen megnöveli a helyi szervek önállóságát, cselek­ vési szabadságát, de a felelősségét is. Hiszen a több évre — egyelőre 1968— 1970. évekre — előre megállapított költségvetési (beruházási) összegek ismeretében, to­ vábbá a különböző kötöttségek nagy részének' feloldása után valójában lehetővé vá­ lik megfelelő tervek — elképzelések — kialakítása. De lehetővé válik ezeknek a cél­ tudatos megvalósítása is. Nagy felelősség ez, mert helyesen kell megválasztani mind a fejlesztésre kerülő települések sorrendjét, mind pedig a fejlesztési alapok felosz­ tási arányát az egyes települések között. Jól kell eldönteni azt is, hogy a már kije­ lölt településeken mit és milyen sorrendben kell fejleszteni. Ezeknek a kérdéseknek a tisztázása és eldöntése alapvető jelentőségű. Nem nélkülözhető cs nem elodázható feladat ez, Ugyanis megfelelő döntés esetén erőteljes, helytelen döntés következtében nem kielégítő lehet a fejlődés, a spontaneitás pedig azzal a veszéllyel jár együtt, hogy később feleslegessé válnak létesítmények a nem kellő előrelátás következtében. M ivel a jövő év cieje már nincs messze, úgy gondolom nem lesz haszontalan, ha e kérdések néhány vonatkozását — legalább nagy vonalakban — áttekintjük.

21

Mindenekelőtt — talán — az volna a legjobb, ha megnéznénk, hogy betöltött sze­ repüknél, fejlettségüknél fogva, hogyan indokolt besorolni a településeket. Ez ugyan­ is később segitheti a megfelelő döntést. Ilyen szempontból a következőket állapíthat­ juk meg: 1.

Vannak olyan települések, amelyek lakóinak, illetve azok nagy részének rend­ szeres foglalkoztatást, magas színvonalú kereskedelmi, egészségügyi, kulturális ellátást tudnak biztonítani (áruházuk, kórházuk, színházuk, sok közép-, esetleg főiskolájuk van stb.). A helyi közlekedésben, a közművesítésben, a lakások fe l­ szereltségében stb. a technika vívmányait széles körben alkalmazzák. Fejlettsé­ güknél, intézményekkel való ellátottságuknál, kialakult, vagy kialakuló félben lévő hagyományuknál fogva egy-egy nagyobb terület (pl. megye, vagy megyék) lakosságának, illetve azok jelentős részének igazgatási, gazdasági, szociális és kulturális központjai. Redszerint évtizedek, esetleg évszázadok óta jogilag is vá­ rosok.

2.

A települések egy másik csoportja a saját lakossága igényeit általában az előző csoportba tartozóknál valamivel alacsonyabb — de az átlagosnál magasabb — színvonalon elégíti ki. Rendszerint középiskolával, szakrendelővel, esetleg kór­ házzal is rendelkeznek, bolthálózatuk sűrű és kellően szakosodott. A „vonzás­ körzetükbe” tartozó (környező) községek lakosainak száma is kevesebb. Sok kö­ zülük jogilag is város, közös jellemzőjük, hogy kisebb-nagyobb mértékben vala­ mennyien városi funkciót is ellátnak, vagy a városiasodás útját járják. E telepü­ lések jelentős része járási székhely.

3.

Viszonylag jeientős azoknak a községeknek a száma is, amelyek területén 10 ezer körüli, vagy annál több ember cl. Ezek is többé-kevésbé kiemelkednek környe­ zetükből. A saját területükön élők részére rendszerint jó kereskedelmi ellátást biztosítanak, számos kisebb egészségügyi, kulturális intézménnyel is rendelkez­ nek. A környező településekre gyakorolt vonzásuk azonban — általában — nem számottevő.

4.

A z úgynevezett „aprófalvas” tájakon számos olyan község alakult ki, amely szin­ tén rendelkezik kisebb vonzással. Ugyanis általános iskolai körzeti központok, körzeti orvosi székhelyek, szakboltokkal, gyógyszertárral stb-vel rendelkeznek. Néhány közel fekvő község lakosságával szoros kapcsolatuk alakult ki, mivei azok igényeinek egy részét is kielégítik.

5.

Sok kis település — jelenleg — csak olyan adottságokkal rendelkezik, hogy a saját területén élők részére az alapvető szükségleteket tudja biztosítani. (Élelmi­ szerellátást, általános iskolai — főként alsó tagozatos — oktatást stb.). így la­ kosságuk magasabb színvonalú szociális, kulturális igényét rendszerint fejlettebb településen elégítheti ki.

Ezek után először azt kellene megnéznünk, hogy milyen is Szabolcs-Szatmár me­ gye településhálózata. A nem egészen G ezer km’ területen jelenleg 233 község és 1 város található. A megye egyetlen városa Nyíregyháza, amely tájközpont szerepe mellett megyei és járási központ feladatot is betölt. További kilenc település igaz­ gatási központ (járási székhely). • Feltétlenül szükséges annak a megvizsgálása, hogy milyen a települések lélekszám-nagyság szerinti megoszlása. (Hiszen könnyen belátható, hogy a kisebb lélek­ számú települések közül sok már most sem, a későbbiek során még kevésbé tudja kielégíteni a lakosság, főként a fiatalság egyre növekvő igényeit.) A megyére leg-

22

inkább a közepes és az aprófalvak a jellemzők. Mindössze 16 olyan településünk van, amelynek a lakossága meghaladja az ötezer főt. Zsurktól— Vásárosnamcnyig a Tisza mindkét oldalán, továbbá a Szatmár-beregi síkságon — néhány településtől eltekint­ ve — többnyire aprók a falvak. Nagyobb községek leginkább a nyíregyházi, a nagy­ kallói, a kisvárdai és a tiszaiöki járásban találhatók.

Szabolcs-Szatmár megye községeinek népcsscgszám nagyság szerinti csoportosítása járásonként 1966. január 1.

járások

1 200 ' 200— sno— 1000— 2000— 5000— ínnoo- Össze­ 999 1999 4999 0999 19999 alatt 499 sen

1

1 Baktalórántháza

—

—

2

10

7

—

Csenger

—

7

9

5

3

—

—

24

1

7

17

9

1

1

—

36

—

1

6

13

13

1

1

35

Fehérgyarmat Kisvárda

2

—

Mátészalka

4

4

19

12

1

1

24

1

8

Nagykálló

—

—

—

1

4

2

Nyírbátor

—

—

2

8

9

1

—

20

Nyíregyháza

—

—

2

8

16

4

1

31

Tiszalök

—

—

—

—

3

1

1

5

2

11

14

3

—

—

31

19

53

72

71

11

5

233

22,7

30,9

30,5

2,1

100,0

1

Vásárosnamény

1 !

2

A MEGYE ÖSSZESEN Százalékos megoszlás

í i

ÖJ

8,2

»

4,7

A szakemberek véleménye szerint a megye településhálózata korszerűtlen, kevés az olyan község, amely a lakosság jelenlegi igényeit megfelelően képes kielégíteni. Ennek a nézetnek az igazolását lehet felismerni abban is, hogy nagyszámú, főként fiatal hagyta es hagyja el a falvakat. Különösen a kis és közepes nagyságú falvak azok. amelyek — érthető okoknál fogva — az új igényeket csak nagyon kismérték­ ben tudják kielégíteni. Ha figyelembe vesszük az ország és az egyes községek anyagi erejét és lehetőségeit, nem látszik valószínűnek, hogy a közeljövőben az egyre in­ kább növekvő igényeket a kis települések ki tudnák elégíteni. Ez a megállapítás még olyan alapvető dolgokra is vonatkozik — jelenleg —, mint a villany és a jó ivóvíz. Ennek igazolására bemutatom a megyében 1966. év folyamán épült lakások felsze­ reltségére vonatkozó adatokat:

23

A Szabolcs-Szatmár megyében épült lakások felszereltsége lélekszám-nagyság szerint 1966. év

E b b ő 1 Népesség kategória

Épült lakások száma

VÍZvezetékkel

villannyal

|

fürdőszobával

ellátott lakások aránya, %

200 lakosú települések 200— 499 lakosú települések 500— 999 lakosú települések 1 000— 1 999 lakosú települések 2 000— 4 999 lakosú települések 5 000— 9 999 lakosú települések 10 000— 19 999 lakosú települések 20 000— 49 999 lakosú települések 50 000—99 999 lakosú települések —

A megye összesen:

__

5

80,0

35

82,9

2,9

2,9

169

84,6

1,8

5,9

343

84,0

4,1

7,6

884

90,7

10,7

15,2

207

98,6

10,1

20,3

298

88.6

20,1

22,1

—

—

91,8

91,8

.31,7

34,9

— 699

2640

— 99,9

92,í

1

Eléggé egyértelműen bizonyítják ezek az adatok, hogy a kellően felszerelt laká­ sok aránya a kis településeken nagyon alacsony, különösen a vízvezetékkel és für­ dőszobával rendelkező lakások száma kevés. Ennek érthető okai vannak. A közmű­ vesítés — akár egyedileg, akár a település számára készül — drága, igen sokba ke­ rül az üzemeltetése is. Általában csak több ezer lakosú településen közelítheti meg a gazdaságosság határát. Úgy gondolom, soká jön el az az idő, — ha egyáltalán el­ jön — amikor valamennyi kis községben biztosítani lehet a közművesítést és e mellett a helyben lakó orvost, a gyógyszertárat, és mindenféle szakboltot, stb-t. Van azonban a megye vonatkozásában egy — még az előbb felsoroltaknál is sokkal nyomosabb — ok, ami miatt feltétlenül gyorsítani kell a nagyobb és fejlet­ tebb települések kialakulását. Ez az ok a megye népességi és foglalkoztatási helyze­ te Szabr.lcs-Szatmár megye az ország legsűrűbben lakott területei közé tartozik és — magyarországi viszonylatban — évtizedek óta nagyon magas a természetes szapo­ rodás. Ezt mutatják az utóbbi évek adatai is. '

24

\ természetes szaporodás aránya Szabolcs-Szatmár megyében és Magyarországon 1960— 196Gw években

1000 lakosra jutó természetes szaporodás Év Szabolcs-Szatmár megyében

1960 1961 1962 1963 1964 1965 1966

12,3 11,3 9,6 10,2 9,4 8,6 9,8

Magyar­ országon

4,5 4,4 2,1 3,2 3,1 2,4 3,6

Szabolcs-Szatmár megye Magyar­ ország %-ában

273,3 256,8 457,1 318,8 303,2 358,3 272,2

A megyében élő családok még most is igen népesek. Ugyanakkor a foglalkozta­ tási lehetőség, a rendszeres és megfelelő nagyságú — legalább havi 1000— 1500 Ft — jövedelem sok ember számára nincs a megyén belül biztosítva. Elsősorban ennek kö­ vetkeztében kellett közel 160 ezer embernek (véglegesen, ill. ideiglenes jelleggel) e l ­ hagynia a megyét. 1949. január 1. és 1966. december 31. között több mint 121 ezren véglegesen cs 36 ezren ideiglenes jelleggel távoztak el főként Budapestre és Borsod megyébe. Ha ezt az egészségtelen arányú vándorlást legalább csökkenteni akarjuk — márpedig feltétlenül akarnunk kell, mivel ez az országnak és az itt élőknek is érd e­ ke. — mind több községet kell fejlődésre képesnek tennünk, hogy lényegesen több embert tudjanak foglalkoztatni, megyén belül helyhezkötni.

Szabolcs-Szatmár megye népességének alakulása területenként 1949. január 1. — 1966. december 31. (Táblázat a 26. oldalon) Nem nehéz belátni, hogy a fejlettebb települések viszonylagosan is több' ember fo lalkoztatását teszik szükségessé, mint a fejletlenek. Hiszen magasabb színvona­ lon kell kielégíteniük lakosságuk igényeit cs olyanok is jelentkeznek (parkosítás, köztisztaság, közműellátás stb.), amelyek a kisebb településeken fel sem merülnek Ha az elmúlt két évtized eredményeit vizsgáljuk, akkor világosan látszik, hogy érzékelhető fejlődés leginkább ott volt, ahol iparosítás történt. Bár — talán — némi változás be fog következni, és a mezőgazdasági területek is jobban fejlődésnek in­ dulhatnak, úgy vélem továbbra is az iparosítás (a beruházások) lesz a fő fejlesztő erő. Ezért településeink közül néhányat nagyobb ipari létesítmény megvalósítására is alkalmassá kell tennünk. Ennek első lépcsője az, hogy ezeket a településeket közművesíteni kell! önkéntelenül is felmerül a kérdés: vannak-e Szabolcs-Szatmár megyében olyan települések, amelyek fejleszthetők? Ha igen, melyek azok? De meg kell válaszolni

Természetes szaporodás Járás, város

Népesség száma, fő (1949. jan. 1)

1949. január 1— 1966. december 31. között (-|-----)

Baktalórántháza Csenger Fehérgyarmat Kisvárda Mátészalka Nagykálló Nyírbátor Nyíregyháza Tiszalök Vásárosnamény

36 209 28 214 38 033 80 181 62 169 37 848 51 556 105 377 30 063 40 052

11 882 7 557 8 514 23 081 14 751 11 584 14 318 28 475. 5 252 9 439

Járások összesen

509 702

134 853

48 382

10 359

558 084

145 212

Nyíregyháza Megye összesen

Vándorlási különbözet a)

— — — — — — — — —

13 083 9 856 10 414 24 824 17 372 13 798 19 546 34 415 7 221 12 682

Népesség száma 1966. december 31-én

35 008 25 915 36 133 78 438 59 548 35 634 46 328 99 437 28 094 36 809 •

— 163 211

481 344

6 000

64 741

— 157 211

546 085

+

> a) Állandó és ideiglenes jellegű együtt. azt a kérdést is, hogy miket és milyen sorrendben kellene fejleszteni az egyes köz­ ségekben? A kérdés első részére egyértelmű választ lehet adni: vannak — megpe. dig szép számmal — fejleszthető települések. Felhasználva az előbbi csoportosítást, a településeket az alábbiak szerint lenne célszerű csoportosítani: 1.

Nyíregyháza. Már most is számos vonatkozásban az egész megyére, egyes ese­ tekben (pl. felsőfokú tanintézményei révén) ennél is nagyobb körre terjed ki vonzása. A z a tény, hogy az ország külkereskedelmi főútvonala mentén helyez­ kedik el, jelene és jövője szempontjából is rendkívül kedvezőnek tekinthető.

2.

ö t olyan település van a megyében, amely erősen centrum jellegű. Földrajzi fek­ vésénél fogva közúti és vasúti csomópont. Igazgatási központ jellege mellett je­ lentős számú lakossal is rendelkezik. Ezek: Kisvárda, Mátészalka, Nyírbátor. Sze­ repüket növeli az is, hogy jelentős a kereskedelmi, a középiskolai és Nyírbátor kivételével az egészségügyi vonzásuk is. Fehérgyarmatnak és Vásárosnaménynak az előzőeknél kevesebb lakosa van, és vonzásuk is valamivel kisebb, kétségtelenül meg lehet azonban állapítani, hogy ez a két település is elindult a fejlődés útján. A helyben és a környéken lakók kereskedelmi, egészségügyi és kulturális igényeit igen jó színvonalon képesek már most is kielégíteni. Vásárosnamény fejlődését nemcsak jó földrajzi fekvése (a Tisza mellett, közvetlen vasúti összeköttetés Záhonnyal), de az is lényegesen gyorsítja, hogy törpe vízművel rendelkezik. Nagyszámú lakosánál, továbbá elég jó földrajzi fekvésénél fogva lényegében eb­ be a csoportba sorolható Nagykálló, Tiszavasvári és Üjfehértó is. Intézményeik jelenleg — a járási székhely Nagykálló kivételével — leginkább a helyben lakók

26

számára biztosítanak több-kevesebb városias jellegű szolgáltatást. Szaküzleteik, középiskoláik révén vonzásuk még növelhető. Adottságaik — általában — jók, így a helyi, a megyei és az országos szervek segítségével nagyot léphetnének előre. 3.

A felsoroltakon kívül minden járás területén van néhány olyan község, amely számos olyan adottsággal, illetve lehetőséggel rendelkezik, amely kiemelésüket teszi lehetővé. A teljesség igénye nélkül felsorolok ezek közül néhányat: pl. Baktalórántháza, Balkány, Csenger, Demecser, Kölese, Nagyecsed, Nagyhalász, Nyírmada, Porcsalma, Rakamaz, Szatmárcseke, Tarpa, Tiszalök, Záhony, stb. Mielőtt a települések fejlesztési sorrendje kérdésében állást foglalnék, úgy gon­ dolom, néhány kérdésről még beszélnem kell. Ezek a következők:

1

A megyére nem fog a tézkedések csökkenést.

2.

A megye mezőgazdasági jellegű, ennek vegyes jellegűvé tétele is hosszú időt igé­ nyel, különösen, ha az iparfejlesztés lényegesen meg nem gyorsul. A z új gazda­ sági mechanizmus bevezetése lehetővé teszi a még belterjesebb gazdálkodást, a segédüzemági tevékenység bővülését, segíteni fogja azonban a műszaki-techni­ kai színvonal emeléséi is. Ezeknek az összhatását lényegében úgy lehet összegez­ ni, hogy távlatokban legfeljebb ennyi, vagy valam ivel kevesebb embert igényel a mezőgazdaság, mint amennyit jelenleg foglalkoztat. A mezőgazdasági dolgozók foglalkoztatása és jövedelme azonban rendszeresebb és magasabb színvonalú lesz.

évtizedek óta jellemző nagy természetes szaporodás — várhatóan — közeljövőben csökkenni. Feltételezésem szerint a nemrég hozott in­ (családi pótlék emelése, anyasági segély, stb.) megállítják a születés­ (Ezt igazolják már az 196G. évi adatok is.)

3.

Különösen az apró, de még a közepes nagyságú falvak többsége sem lesz képes az ott élők egy részének foglalkoztatását biztosítani. Mindezek együtt azt eredményezik, hogy nem lehet továbbra sem biztosítani ipa­ rosítás nélkül az itt élők egy jelentős részének a foglalkoztatását. Szembe kell nézni ezzel a ténnyel — akár tetszik ez nekünk, akár nem — és ke­ resnünk kell a lakosság itt tartásának és foglalkoztatásának minél jobb megoldását is. Kétségtelen, hogy a lakosság szolgáltatásokkal való jobb ellátása több száz, esetleg néhány ezer ember számára is biztosíthat foglalkoztatást. Hiszen jelenleg még sok településen, de hozzá könnyen elérhető közelségben sem találunk elegendő számú, illetve kapacitású cipész, fodrász, szabó, lakatos, műszerész, rádió, televízió-szerelő stb. kisiparost, illetve üzemet. A kereskedelmi és vendéglátói hálózat is további bő­ vítésre szorul. Hiszen ma még kevés a kulturált kisvendéglő, étterem, cukrászda stb. ahol a felnövő fiatalság igényeinek megfelelően szórakozhatna. Ezek azonban csak kismértékben javíthatnak a foglalkoztatási lehetőségeken. Az előzőekből következik, hogy belássuk: itt az ideje annak, hogy saját magunk, de akiket érinteni fog, azoknak a gondolkodásmódját úgy befolyásoljuk, illetve ala­ kítsuk át, hogy az emberek számoljanak a reális lehetőségekkel. Nem nehéz bebizo­ nyítani, hogy az itt élő felnőttek, de gyermekeik érdeke is azt kívánja, hogy — a kisebb települések lakóinak látszólagos érdeke ellenére — a fejlesztés során kiemel­ ten járjunk el jó néhány településsel. S azokat olyan központokká fejlesszük, ame­ lyek nagyobb ipar- befogadására — s így több ember foglalkoztatására — képesek. Ez esetben elérhetővé válhat az, hogy napi 1— 3 órás oda-visszautazással a családok tag­ jai elérhetik munka-, illetve lakhelyüket. így jóval kisebb számú ember kényszerül arra, hogy családját ideiglenes, vagy végleges jelleggel elhagyja, illetve csak hosszabb (1—4 hetes) időközönként láthassa.

27

A családok együtt tartása jövedelmi, kulturális és erkölcsi szempontból is* fe l­ mérhetetlen előnyökkel járna. Hiszen a különélés költséges, a jövedelem elaprózó­ dik, ezért a gyermekek ellátása, nevelése sok esetben nem kielégítő. Sokat kell ten­ nünk még azért is, hogy a közgondolkodásban természetessé váljék az a felismerés, hogy növekvő igényeik kielégítése végett a. lakosság egy jelentős részének — meg­ felelő közlekedési eszközök felhasználásával — rendszeresen kisebb-nagyobb távol­ ságra kell utaznia. (Ez egyébként így van a nagyobb városok lakosai esetében is. Fő­ ként a külvárosokban élők a kulturális, egészségügyi stb. igényük kielégítése végett autóbusszal, villamossal jutnak el a megfelelő intézményhez, illetve a munkahelyük­ re.! Ügy vélem, hogy a településeknek az előzőekben alkalmazott csoportosítása lé­ nyegében meghatározza a fejlesztési sorrendet is. Első helyen feltétlenül a megye­ székhely Nyíregyháza áll. Kétségtelenül kiemelkedő szerepet tölt be sok évtizede e tájon belül, természetes központja e tájegységnek. Széles körben ismert, hogy táj­ központ szerepe a Balsa— kenézlői Tisza-híd megléte id e jé n ------ a keskeny nyomközü vasúton keresztül — a Bodrogköz egy jelentős részére is kiterjedt, s ma is van e tájjal némi kapcsolata. Lakosainak egészen a közelmúltig kevés városias jellegű szolgálta'ást tudott nyújtani. A közművesítésnek befejezésével, a gázellátás bővítésével, a tisztasági fürdő megépítésével, az egészségügyi ellátás javításával stb. az itt élők részére lehet, illetve kell valóban városias körülményeket teremteni. Erősíteni kell még gazdasági vonzását is a további iparosítással. Növelni szük­ séges tudományos és kulturális „kisugárzását.” Ügy vélem, hogy a nyíregyházi kó ház valóban megyei kórházzá válása, a Tanárképző Főiskola teljes létszámmal történő beindulása, a korszerű, új üzemek létesítése stb. ezt a „kisugárzást” erősíteni és nagy­ mértékben gyorsítani fogja. Megítélésem szerint földrajzi fekvésüknél fogva, de már a kialakult igazgatási, gazdasági, szociális és kulturális stb. adottságaik miatt Nyíregyháza után elsősorban Kisvárda, Mátészalka és Nyírbátor erőteljes fejlesztése az indokolt és lehetséges. Mindhárom kulcs-szerepet tölt be a maga környezetében. A z általuk — leginkább Kisvárda és Mátészalka által — vonzott népesség száma többszöröse — általában öt­ hatszorosa — a saját területükön élőknek. Központi vízellátásuk — várhatóan — v i­ szonylag rövid időn belül nagyjából megoldódik. A vízellátás teljes megoldása és legalább a részbeni csatornázás nemcsak a saját lakosság körülményeinek javítását, de a fokozott iparosítást, a lényegesen olcsóbb emeletes házépítést is lehetővé tenné. (A z épületenkénti vízvezeték és derítő szikkasztó készítése nagymértékben drágítja az építkezést.) Véleményem szerint a valóban fejlődni akaró települések vezetői és la­ kossága mindenekelőtt a közművesítésre kell hogy fordítsák figyelmüket, anyagi ere­ jüket és társadalmi jellegű munkájukat! E három és a hozzájuk hasonló adottságú településeken — nézetem szerint — ez a sorrendben legfontosabb fejlesztési feladat és fejlesztő erő. Ez a felismerés esetenként szükségessé teheti az eddigi elképzelések felülvizsgálatát és módosítását, de ezzel — szerintem — nem szabad tovább késle­ kedni! Elsősorban ennek a három településnek van meg a lehetősége arra, hogy rö­ vid időn belül nagymértékben növelhessék városias jellegüket és jogilag is a városok sorába lépjenek, ami többek között a magasabb költségvetési juttatásnál fogva is segíthetné még gyorsabb fejlődésüket. A 2. csoportba sorolt községek közül számos az eddiginél lényegesen gyorsabban fejlődhet. Jelenleg legmegalapozottabbnak Tiszavasvári és Vásárcsnamény fejlődése tekinthető. A célok és módszerek helyes felismerése, az öntevékenység, a helyi kez­ deményezés azonban még e csoporton belül nagy változásokat hozhat. Különösen, ha azokat a járási, a megyei és az országos szervek is kellően támogatják.

-28

A 3. csoportba tartozó felsorolt és fel nem sorolt — lényegében azonos adottságú — községek a későbbiek során, mint fő faluközpontok tölthetik be szerepüket, egész­ ségügyi, általános iskolai (egyes esetekben középiskolai) és kereskedelmi vo n a tozá s­ ban, Felmerül az a kérdés is, hogy milyen műdön menjen -'égbe a települések fejlesz­ tése, és a településhálózat korszerűsítése. Már a bevezetőben utaltam rá, hogy a jövő évtől kezdve a tanácsok hosszabb időre — első ízben 1968— 1970. évekre — előre fog­ ják ismerni azt az összeget, amely felett rendelkeznek. (Megjegyzem, hogy ez az összeg kedvező gazdálkodás esetén az előre meghatározottnál több, kedvezőtlen eset­ ben kevesebb is lehet.) Meglesz tehát annak a lehetősége, hogy több évre előre meg­ határozzák a fejlesztési célok helyét és sorrendjét. A minél megalapozottabb döntések érdekében mind a Megyei Tanács szakosztá­ lyai, mind a hét Állandó Bizottság tevékenységét tovább kell javítani és minden ed­ diginél jobban összhangba kell hozni. Ugyanis a gazdasági, a szociális, a kulturális és kommunális fejlesztés — valamennyi összehangolható részét — össze kell ban­ góin , úgy, hogy a fejlesztések minél centralizáltabban történjenek. Ne aprózódhassanak el r. rendelkezésre álló alapok. Biztosítani kell azt is, — a jó kiválasztással — hogy a fejlesztések ott cs úgy valósuljanak meg, hogy azok közül — lehetőleg — egy se váljék később feleslegessé. A megye vezetőinek, a tanácsi állandó bizottságoknak mindent meg kell tenni­ ük. hogy a felmerült kérdéseket, a fejlesztés problémáit kölcsönös összefüggésükben vegyék mindenhol figyelembe Rendkívül fcn'nsnak, hasznosnak és szükségesnek látom, hogy az úgynevezett „ágazati" szemlélet helyébe a „komplex” szemlélet lépjen. Nagymértekben gyortBar.á a települések fejlődését, ha az egyes ágazatok fele­ lősei nem egymástól függetlenül, hanem összehangoltan végeznék a fejlesztést. Azaz, ha a lehetőségeken belül azonos kiemelt település tökené be egy-egy kisebb terüle­ ten a gazdaság:, a kereskedelmi, a szociális, a kulturális „alközpont” szerepét. Ez mmcsak az eszközök, hanem a szakemberek kisebb központosítását is jelentené, ame­ lyek együttvéve gyorsabb fejlődést biztosíthatnának. Hiszen az eszközök elaprózása lehetetlenné teszi a fejlesztések hatásának teljéi? érvényesülését, amely nagyobb anyagi és szellemi erő, nagyobb igény és növekvő fizetőképes kereslet alakjában is jelentkezik. Nem tekinthe ő teljes értékűnek az a kép, amelyet a televízió előfizetők arányának bemutatásával adni tudok, úgy gondolom tendenciáját illetően mégis he­ lyes képet adnak az adatok. Tízezer lakosra jutó előfizetők száma Járás

a székhely településen

l.talóránihaza CsengetFehérgyarmat

710

C

a járásban 30,’5

665

334

771

295

K ’.sv á rd a

974

411

M i é s z a lk a

908

370

N a g y k á lló

516

276

N y ír b á t o r

806

316

N y ír e g y h á z a

Tiszalök Vásárosnamény Szabolcs-Szatmármcgye

1267 714

544

982

302

—

470

29

Milyen tendenceiák jutnak kifejezésre az előbbi számokban? Többek között ket­ tő feltétlenül. Egyrészt kifejeznek bizonyos fokú igényt, hiszen a vásárláshoz elsősor­ ban ez kell, de kifejeznek bizonyos nagyságú jövedelmet is, ugyanis a televízió vá­ sárláshoz jelentős megtakarítható pénz is kell. A z adatok azt mutatják, hogy — ál­ talában — a fejlettebb településeken mindkettő jobban jelen van. Érdemes ezt egy másik oldalról is megnézni: Nyíregyházán lakik a megye népességének A járási székhelyen lakik a megye népességének A többi községben lakik a megye népességének

11,9%-a 12,5%-a 75,6%-a

Ugyanakkor a televízió készülékek 31,9%-a van Nyíregyházán 21,2% -a a járási székhelyeken 46,9%-a a többi községben. Hasonló összefüggések nagyon sok más esetben is bebizonyíthatok lennének. A félreértések elkerülése végett szeretnem hangsúlyozni, hogy ennek az írás­ nak és a javasolt intézkedéseknek nem az a célja, hogy a kis községeket hátrá­ nyos helyzetbe hozzuk. Milyen cél lebeg előttünk? Röviden talán így lehetne m egfo­ galmazni: Üjabb igények felkeltése, s a kielégítés anyagi és egyéb feltételeinek meg­ teremtése. Miután az igényeknek és kielégítésüknek bizonyos fokozatai vannak, sze­ retnénk azokat minél jobban figyelembe venni a gyakorlati munka során. Arra tö­ rekednénk, hogy az úgynevezett alapvető igényeket a legkisebb települések is ki tud­ ják elégíteni. A többi igényt minél kevesebb utazással, idő felhasználásával tudják kielégíteni. Végül a realitás halárán belül fokozatosan növelni az egész lakosság igé­ nyét és a kielégítés színvonalát. Amikor a hogyan tovább kérdéseire gondolunk, a már elmondottakon túlmenően keresni kell egyéb utakat is a fejlődés meggyorsítására. Ezek közé lehet sorolni pl. a községfejlesztési alapot is. Nem az illendőség, hanem az igazság kedvéért kell azt a megállapítást tennem, hegy általában igen jól gazdálkodtak eddig ezzel a tanácsok. Mégis felvetném, hogy jó néhány helyen célszerűnek látszik az elképzelések újbóli felülvizsgálata, abból a szempontból, hogy melyik vinné jobban előre az adott tele­ pülés fejlődését. Nem kívánok a nagyobb községek ügyébe beleszólni — de úgy érzem köteles­ ségem — ismét felvetni, hogy első helyre a közművesítést kellene helyezniük. Nem véletlen az, hogy ezt az állam hitellel is kívánja segíteni. Szakértő tervezők'részé­ ről felmerült az a gondolat is, hogy célszerű lenne az építésre kijelölt telkeket köz­ művesítés után értékesíteni. A megyében számos olyan település van, amelyek szinte már összenőttek. (Gáva— Vencsellő, Mérk—Vállaj, Vásárosnamény— Vitka stb.) Ügy tűnik, az ilyen községek az eddiginél jobban összehangolhatnák számos célkitűzésüket. Biztos, hogy jóval több előny származna ebből mindkét községre, mint hátrány. ' Most készül a megye átfogó terve, amelyet módjukban áll az illetékeseknek meg­ vitatni, majd később ez a cselekvés alapját is képezheti. Ügy gondolom, hogy a helyes fejlesz'esi elvek megvalósítása e terv alapján nagyon előrevihetné a települések fej­ lődését. Eddig is nagy szerepet játszott a fejlesztésben az öntevékenység, a helyi kezde­ ményezés. Elsősorban azok a települések fejlődtek, amelyek vezetőiben meg voltak

30

ezek a tulajdonságok. Ez a jövőben méginkább így lesz. Szinte lehetetlen lesz meg­ élni a felülről városból. Még magasabb színvonalon kell megvalósítani a községek vezetőinek és lakosságának együttműködését is. A z előbb felsoroltak segíthetik a lakosság életkörülményeinek gyorsabb javítását, azonban a főként felszabadulás előttről származó elmaradottságot lehetetlen foko­ zott közpon'i támogatás nélkül felszámolni. A lakosság nagyobb részének megyén belüli foglalkoztatásához, a települések gazdasági erejének növeléséhez, a szociális, a kulturális és kommunális színvonal emeléséhez több vállalatra, több munkahelyre, egyszóval több beruházásra van szükség. 1950. és 1960. között az egy lakosra jutó beruházás értéke körülbelül 30%-a volt az országosnak. 1061. óta javult valamit, n helyzet, de ma sem kielégítő.

Az egy lakosra jutó beruházás összege (Ft)

Év

A megyék közül a legmagasabb megyei adat

1961 1962 1963 1964 1965

8247 6675 7344 7621 7556

Országos átlag

Szabolcs-Szatmár megye

3409 3929 4519 4727 4721

1579 2139 2665 2851 2569

A z öt év alatt háromszor ebben a megyében volt a legalacsonyabb az egy lakos­ ra jutó beruházás értéke. A második ötéves terv során az iparba beruházott 89,4 mil­ liárd Ft-'ból Szabolcs-Szatmár megye részesedése mindössze 827 millió Ft volt. A tennivalók nagyságára utalva még egy adatot említek meg. 1965-ben a 100 lakosra jutó vízcsőhálózat hossza orsizágosan 116,9 méler, az utolsó előtti HajduBihar megyében (Debrecen nélkül) 69,5 méter, nálunk 15,7 méter. Ezek az adatok he­ lyettünk is beszélnek. ☆ Írásom végére jutottam. Remélem, hogy sikerült másokban is néhány gondolatot ébreszteni. Ennél is fontosabb lenne azonban az okos, céltudatos cselekvés, az itt élő több mint 550 ezer ember érdekében.**

A sz er k es z t ős é g szeretné, ha a S z i l á g y i I m r e c i k k é h e z h a so n ló ír á s o k a t k ö zö l h e t n e

Józsa Endre—Búzás László:

A burgonyatermelés komplex gépesítésének szükségessége Hazánkban a burgonya a kenyérgabona után a legáltalánosabban és legnagyobb mennyiségben fogyasztott, alapvető élelmiszer. Ezért a mezőgazdaságnak egyik igen fontos feladata a szükségletek olcsó és folyamatos kielégítése. Megyénk burgonyatermesztése fontcs szerepet tölt be az ország étkezési és vető­ burgonya előállításában, mert az ország burgonya vetésterületének mintegy 20%-a megyénkben van. A korábbi években jelentős szerepe volt a korai burgonyaexport­ ban, 196G-ban pedig számottevő őszi érésű burgonyaexportot tudott biztosítani. A burgonya vetésterülete világviszonylatban csökken. A fokozott igényeket kisebb területről, intenzívebb termelési eljárások alkalmazásával elégítik ki. A termésátla­ gok emelését elősegíti a korszerű mezőgazdasági technika, a burgonya igényének megfelelő tápanyagellátás, az öntözés, a vegyszeres gyomirtás, az egészséges vetögumó-ellátás és a komplex gépesítés. A munkafolyamatok gépesítésével és az 1 kh-ra eső termésátlag emelésével a burgonya termesztés mind gazdaságosabbá válik. A teljes gépesítés nemcsak költség­ megtakarítást jelent, hanem a műveletek optimális időben való elvégzésével a ter­ mésátlagok növeléséhez is nagymértékben hozzájárul. A gépesítést szorgalmazza az a kényszerítő körülmény is, hogy a mezőgazdaságban dolgozók száma fokozatosan csökken, az átlag életkor növekszik. Különösen a nehezebb körülmények között vég­ zett mezőgazdasági munkákra, mint pl. a burgonyabetakarítás, nem biztosítható idő­ ben elegendő kézi munkaerő. A télialmások nagyarányú telepítésével és az ültetvények termőre fordulásával a kézi munkaerő-ellátottság helyzete még kedvezőtlenebbé fog válni. Várható, hogy az almások termőre fordulása után az üzemek a kézi munkaerőt ősszel a gyümölcsbcta'karításbcn fogják foglalkoztatni. Ez indokolt, hiszen 1 kh télialma hozama lé­ nyegesen nagyobb termelési értéket képvisel, mint a burgonya, a betakarításnál elő­ forduló késedelem pedig komoly üzemi veszteséget jelent. Vizsgálataink azt igazol­ ják, hogy a megye burgonya-aktív területén (7 járás) az intenzív burgonyatermelő tsz-ek 75—öO"'.)-ban azonosak a nagy gyümölcsültetvénnyel rendelkező tsz-ekkel. Ezért, ha el akarjuk kerülni, hogy pár éven belül jelentős betakarítási károsodás ne érje bármely kultúránkat, a jelenleginél lényegesen nagyobb ütemben szükséges a burgonyatermelés és betakarítás gépesítésének megoldása. Az 1965. évi KSH felmérés adatai alapján megyénkben 59 517 kh gyümölcsös, 17 01G kh szőlőterület van. A z üzemi gyümölcsterületeknek 90%-a télialma, melynek betakarítása az őszi munkák csúcsidőszakára esik. A korábbi évek 7— 12 ezer vagonos almatermésével szemben az Ultetvénytervező és Kivitelező Vállalat 1965. évi üzemi felmérései alap-

32

ján, 1970— 1972-ben valamennyi szektor várható almatermése mintegy 36 ezer vagon lesz. A betakarítás kézi munkaerőszükséglete tehát 230—250%-kal megnövekszik. A jelentősen megnövekedő kézi munkaerőszükségletre fedezet csak úgy biztosítható, ha a besegítók (családtagok, diákok) bevonásán túl, üzemeinkben gépesíteni fogjuk mindazokat a kézi munkaigényes munkafolyamatokat, amelyek az alma betakarítás időszakában jelentkeznek. M ivel a gépesítés jelentős előrehaladása néhány éven be­ lül még nem oldja meg az. almabetakarítás gépesítési problémáit, így azokat a szán­ tóföldi kultúrákat kell gépesíteni, amelyekre kialakultak a gépesítés lehetőségei, ilyen többek közt a megyénket nagy területtel érintő burgonya. Megyénkben a bur­ gonya vetésterülete 19B5-ben összesen 73 380 kh volt. Ebből a nagyüzemek vetéste­ rülete 38 013 kh. A nagyüzemi vetésterületeken a kemizálás és gépesítés általános alkalmazása indokolt és gazdaságos lenne. Csupán a burgonyabetakarítás 880—900 ezer kézi munkanapszükségletet jelent. Ez a munka 22—24 ezer fővel 50—60 napon át végezhető el. A burgonyabelakarítás gépesítése lehetőséget ad arra, hogy a gépe­ sítés bevezetése ulán 350— 390 ezer kézi munkanap a burgonyabetakarítástól felsza­ badul. az így felszabadult kézi munkaerő a hozamoktól függően, 11—15 ezer kh-on tudja biztosítani az almaszüret időben történő elvégzését. A közölt számok alapján tehát megállapítható, hogy az almabetakarítási mun­ kák veszteségmentes megoldása érdekében, Szabolcs-Szatmár megyében a különböző szántóföldi növények gépi bctakarílásónak fejlesztése kiemelten fontos és indokolt. A következőkben ismertetni fogjuk azokat a technológiai eljárásokat, amelyek al­ kalmazása révén, a burgonyatermesztés gépesítése megyénk gazdaságainak döntő többségében megoldható. Talajelőkészités, tápanyagellátás A burgonya a laza szerkezetű, tápanyagban gazdag homokos vályog és lnszös talajokat szereti. Előveteménykcnt azok a növények a legalkalmasabbak, amelyek szer­ ves anyagban és tápanyagban gazdaggá teszik a talajt és jó talaj szerkezetet biztosí­ tanak. Legalkalmasabb elővetemény-növények az évelő és 1 éves pillangósok, me­ lyek jó talajerő állapotot hagynak vissza. A talajelőkcszítést leggyakrabban tarlóhántással kezdjük, s mivel a gabonafélék után szerves anyag visszapótlást is kell eszközölni, nyár végén trágyázással, majd mélyszántással folytatjuk. A mélyszántást legkésőbb október vé g é ig el kell végezni. Célszerű az istállótrógyával az alapműtrágya mennyiséget is a talajba dolgozni. A szántás mélységét a művelt réteg vastagsága határozza meg. Amennyiben ezt a réteget növelni kívánjuk, célszerű altalajlazítást végezni. Ta­ vaszi szántást burgonya alá nem javasolunk. A z őszi szántást célszerű ősszel lezárni, így az ültetés előtti tavaszi munka a nitrogén műtrágyázásra és kultivátorral 12— 15 cm mély lazításra korlátozódik. Tápanyagellátásnál figyelembe kell venni, hogy a burgonyatermés 1 q-jához 0,45—0,50 kg nitrogén, 0,15—0,20 kg foszfor és 0,7—0,8 kg kálium szükséges. Ennek alapján kiszámítható, hogy a gazdaság által tervezett khkénti hozam hány kg tiszta hatóanyaggal érhető el. Ezután meghatározható a külön­ böző műtrágyák felhasználandó mennyisége. Ültetés előtti vetőgumó-előkeszítés A vetési célra termelt hazai rózsa burgonyafajták gumóit ültetés előtt célszerű clöhajtatni. Az előhajtatásra hajtatóházak és egyéb átalakított épületek, vagy fólia­ sátrak is alkalmasak. A hajtató ládák legkedvezőbb mérete 60x40x10 cm. A sarok-

lócek 10 cm hosszúak legyenek az oldaldeszka fölött, hogy az alatta elhelyezett lá­ dák is kellő fényt kapjanak. Ezekben a ládákban kell az ültetőgépekhez kiszállítani a burgonyát, hogy a kifejlődött csírák a legkevesebb károsodást szenvedjék. A normál vetőburgonyát méretre kell válogatni, mert az ültetőgépek munkáját kedvezőtlenül befolyásolják, ha a vetőgumók méretei nem azonosak. Ültetés A burgonyaültetés mindig meghatározza a többi műveletek gépesíthetőségét. Ezért az ültetésnél követelmény, hogy a sortávolság, a csatlakozó soroknál is, a be-

1. sz. ábra: 4—SaB—62,5 burgonyaültetőgép állított legyen és a sorok egyenesek legyenek. Az ültetési melység ne haladja meg a 6—8 cm-t. A vegyszeres gyomirtásra szánt területen az ültetéssel egyidőben a töltögetést is ei kell végezni. A z ültetőgepek sortávbeállítása gyárilag, a KG ST szab­ vány szerint, 62,5 cm-re történik. A burgonyaültető-gepek^két féle ültetési mód e l­ végzésére készülnek, egyik a hajtatott, a másik a normál vetőgumó ültetés. Előhajta­ tott burgonya ültetésére a TPb-t, a 4—SaB— 62,5 gépeket alkalmazzák. A TPb—4 gépek egy vízszintesen forgó cellás adagolóval vannak ellátva, a 4— SaB— 62,5 gépek pedig egy függőlegesen forgó serleges adagolóval, így az egyenletes tőtávolságot ma­ guk a gépek biztosítják. A holdankénti tőszám beállítását a TPb— 4-nél egy lépegető kerék, míg a 4—SaB—62,5 gépnél a talajkerekröl hajtott, cserélhető láncfogaskerék

34

szabályozza. Működtetésükhöz UE—28, ill. Zetor S traktor szükséges. (Lásd 1. sz. áb­ ra). A normál vetőgumó ültetésére kiválóan bevált gép a 4—SaBP— 62,5 csehszlovák gyártmányú burgonyaültetőgep. Ez a gép szorítóujjas rendszerű. Meghajtását egy ta­ lajkerékről kapja, a tőszám szabályozása láncfogaskerék cserével lehetséges. A normál vetőburgonya ültetésére használhatók az előhajtatott burgonya ülteté­ sére alkalmazott gépek is, ezeknek kisebb ugyan a teljesítményük, s több kézi mun­ kaerőt igényelnek, de kisebb ültetési hiba %-kal dolgoznak, mint a Bü—2 gépek. Vegyszeres gyomirtás és növényvédelem A vegyszeres gyomirtásra használt Aresin és „Burgonya G ” szereket frissen töl­ tött. vagy nedves felszínű talajra, kelés előtt kell kipermetezni, a száraz talajfelszín­ re kipermetozett vegyszerek nem érvényesülnek minden esetben. A kedvező gyomirtó hatás elérése érdekében kh-ként 300—400 1. vízben feloldva, az említett két vegyszerből az alábbi mennyiségek felhasználása indokolt: 1. „Burgonya G ” (a talaj kötöttségétől függően) 2. Ares'n (a talaj kötöttségétől függően

2,6— 4,— kg/kh 2,7— 3,— kg kh

Nem szabad a talajt permetezés után bolygatni, csak abban az esetben, ha az aszályos tavasz miatt a vegyszerek nem érvényesülnének. Permetezésre a Rapidlox család magasnyomású szántóföldi berendezései, az RS— 0!), vagy a So—50 3 gépek alkalmasak. A z egyéb növényvédelmi munkákra, burgo­ nyabogár, phytoflóra elleni védekezésre, karbamidos lombtrágyázásra is ezek a gé­ pek használhatók. Szárpcrzselés, szárcltávolítás A vetőgumónak termesztett burgonyák szárát, a vírusfertőzés megelőzése végett, július közepéig el kell távolítani. A szármegsemmisítés történhet: 1. kézi, 2. gépi, 3. vegyszeres módon. 1

A kézi szárcltávolítás, a magas élőmunka igénye miatt nagyüzemileg gazdaság­ talan, ezért e módszert ma már nem is nagyon alkalmazzák.

2 A mechanikai száréi távolítás hazánkban a vetőgumótermesztésben nem vált be. mert nem végzett tökéletes szártalanítást. A mechanikai száreltávolítás után • ,sszamaradt zöld szárcsonkok levelet hajtottak és ezáltal lehetőséget nyújtottak a m ; usfertezésre. A burgonyalomb és gyom mechanikai eltávolításának a gépi betaka­ rítási munkák megkezdése előtt van nagy jelentősége. A mechanikai szár és gyom­ eltávolítás a szedőgép zavartalan, eltömődésmentes működését tudja biztosítani, amely a betakarító gépek teljesítményét jelentősen növeli. A száreltávolítást két hét■■■i a betakarítás előtt, R L Z — 4 szárzúzóval, vagy más alkalmas géppel, (Okrán 1,5, ZKS—3, stb.) kell elvégezni. A z R L Z —4 szárzúzógép két függőleges tengelyen víz-

35

szintes forgólánccal roncsolja össze a szárrészeket, a töltés tetejétől 3—5 cm •maga­ san. Teljesítménye 20—25 kh műszaknaponként. Működtetéséhez UE—28, vagy Zetor K —25 erőgép szükséges. 3. A vegyszeres száreltávolítás a Régióné nevű herbiciddel történik. A Reglone-ból kh-ként 300— 400 liter vízben oldva, 3— 4 kg-ot használunk.' A szárperzselést a har­ mat felszáradása után, napos időben kell végrehajtani. A Régióné a levél cs szárrészékét 3— 5 nap alatt teljesen elpusztítja anélkül, hogy a gumókon bármiféle káro­ sodás jelentkezne A vegyszer kipermetezésére magasnyomású permetezőgépeket al­ kalmazunk. (Lásd 2. sz. ábra.)

2. sz. ábra: Reglone-val permetezett burgonyaparcellák Betakarítás és osztályozás A burgonya betakarítása jelenleg a mezőgazdaságban végzett munkák közül egyik legnehezebb, legtöbb időt és munkaerőt igénylő munka. Amennyiben a munka­ erőhiány miatt elhúzódó szedési munkákat még tovább gátolja egy esős ősz, vagy egy korán beköszöntő fagyos időszak, akkor a késő őszi hónapokra eltolódott szedés miatt tetemes kár érheti a gazdaságokat. A betakarítási nehézségek még fokozottab­ ban jelentkeznek azokban a nagyüzemekben, ahol a télialma termőterülete több száz holdat tesz ki. A betakarítás gépesítésére kezdeti fokon legmegfelelőbbek szedő-rakodógépek. Ezek a gépek 1967. évben beszerezhetők burgonyakombájnok az egyes kijelölt gazdaságokban nagyon goztak, nagyobb tételben azonban nem kerülnek behozatalra, években. (Lásd 3. sz. ábra.)

36

nz E—5611 típusú fellesznek. A z E—675 1 jó eredménnyel dol-f majd csak a későbbi

A z E-GGO szedögép forgótárcsás kiemelővel rendelkezik, ezért az üzembiztonsá­ ga jobb mint a merev késes gépeknek. A felszedett és megtisztított burgonyát egy szallitoszalag pótkocsira továbbítja.

3. sz. ábra: E—675 1 burgonyakombájn Az E—675/1, vagy a később behozatalra kerülő E—G65 burgonyakombájnok ha­ sonló felépítésűek, mint az E—GGO-as gép, csak egy körrostával és válogató asztallal egészülnek ki. A válogató asztaluk nem a méretre válogatást szolgálja, hanem a bur­ gonya jobb megtisztítását a szennyeződésektől. Ezek a kombájnok is pótkocsira rak­ ják a burgonyát, ezért mind a kct géptípus jól beilleszkedik a burgonyatermelés komplex gépesítési folyamatába, mely abból áll, hogy a burgonyát minimális kézi munkaerő felhasználása mellett, a földből egy gépsor alkalmazásával egyenesen a prizmában tárolásra, vagy eladásra kész állapotba hozzuk. A burgonyát eladás, vagy téli tárolás előtt osztályozni, a hibás burgonyától es szennyeződéstől megtisztítani egyik nagyon fontos feladat. Az osztályozatlanul tá­ rolt burgonyából tavaszra nagyon sok lesz a veszteség. Különösen abban az esetben, ha szedéskor sok romlott burgonya és föld kerül a burgonya közé. Legkedvezőbb megoldás gépesítési szempontból, ha a szedőgép által pótkocsira lakott burgonyát a telephelyen kézi munkaerő alkalmazása nélkül, az osztályozógép adapterébe öntjük, s az osztályozógépen áteresztve szállításra, ill. fémzárolásra kész aliapotban tároljuk. .'z osztályozásra legalkalmasabb, ill. a komplex gépsorba legjobban beillő gé­ pé- az adapterrel ellátott KSzP—15 és K —711 osztályozógépek Ezek óránkénti tel­ jesítménye 120 150 q A z adapter biztosítja a burgonya folyamatos betáplálását az '•sztályozógépbe. Az eddig beszerzett RKSz— 10 osztályozógépek a prizmából oszLánzasra alkalmasak, de a gépsorba is beilleszthetők, ha a burgonya beszállítására fezzel billenthető pótkocsit alkalmazunk és egy szállítószalagot. Ebben az esetben

37

a szállítószalag viszi a fokozatosan billentett pótkocsiról az osztályozógép adapteré­ be a burgonyát. így egy kézi munkaerővel többet kell foglalkoztatnunk, mint az előbb említett gépeknél. Órateljesítménye 60— 80 q. 1967-ben beszerezhető lesz egy mozgó adapter, mely a szállítószalagot helyettesíti és jól használható az RKSz— 10 osztályozógéphez. A K SzP— 15 és K —711 osztályozógépek egy műszakban 2 db burgonyaszedő kombájnt, vagy két felszedő-rakodógépet ki tudnak szolgálni, míg az RKSz— 10 osz­ tályozógép prizmából osztályozás esetén napi 350—400 q-út tud osztályozni, míg szállíLószalag hozzászerelése esetén 450— 500 q-át, így kb. másfél szedőgépet szolgálhát ki. A z osztályozott és átválogatott burgonyát az osztályozógópektől a prizmáig célszerű szállítószalagokon továbbítani, vagy RS—09-es traktorral elszállítani. Tárolás A burgonya tárolása jelenleg a régi bevált prizmás tárolással történik. A kor­ szerűbb tárolóházas megoldásra még csak most épül az országban 2 db, a megyénk­ ben a Balkányi Állami Gazdaságban 1 db tárolóház. A tárolóházakban a külső hőmérséklettől független, a tárolásra legalkalmasabb hőfokot lehet biztosítani. A z állandó figyelemmel kísérés lehetősége — a prizmákra olyan jellemző, túlmelegedés, vagy lehűlés által keletkezett — nagyarányú burgonya­ károsodást van hivatva kiküszöbölni. A burgonya prizmában tárolásánál a prizma, méreteket úgy kell megválasztani, hogy a túlmelegedési megakadályozzuk, hogy az esetleges fertőzött burgonyák körül kialakult góc nagymennyiségű burgonya romlá­ sát ne idézhesse elő. A legkedvezőbb prizmaméretek étkezési burgonya tárolásánál, szélesség 1,10—1,20 m, magasság 0,60—0,80 m, hosszúság 15—20 m, vetőburgonya tárolásánál szélesség 0,80— 1,0 m, magasság 0,50— 0,60 m, hosszúság 15—20 m. A priz­ mák földelésére az O K Z— 120 prizmaföldelő gépet kell üzemeltetni, leföldelés előtt azonban célszerű a prizmában lévő szalmát, átnedvesedés esetén kicserélni, s olyan vastagságban elhelyezni, hogy a beleszúrt villa ne érje a burgonyát. így biztosítjuk a burgonyaprizmák jó szigetelését. A földelés előtt a prizmák körül a szalmát össze kell takarítani, hogy a földelőgép zavartalan munkája biztosítható legyen. A gép jobb kihasználása érdekében több prizmát ajánlatos elhelyezni egymás végébe, hogy a fordulási időt, ami a gép munkájának nagy részét teszi ki, a minimálisra csökkent­ sük. A prizma végek kiigazításához kézi munkaerő alkalmazása szükséges. Gazdaságosság A burgonyatermelés gazdaságossága mindig a terméshozam, s a termesztéshez szükséges kézi munka és egyéb ráfordítások értékviszonyától függ. Gyakorlati ered­ mények azt mutatják, hogy a kh-kénti 35—40 q terméshozam mellett a burgonya­ termesztés ráfizetéses. A komplex gépesítés ugyan többletberuházást igényel, de ez a beruházás — ha csak a felszabaduló kézi munkaerő munkabér megtakarítását veszszük figyelembe — W oit I. szerint 6,5 év alatt megtérül. A gépesítés egyéb hatásait, mint p l: az optimális időben végzett ültetés, betakarítás^ osztályozás, stb. közvetle­ nül nem lehet mérni, mégis mint kedvező tényezővel számolnunk kell. Intézetünk 10 mezőgazdasági nagyüzemben költségelemzést végzett. Ezek az üze­ mek a gépesítés alapfokán állnak, a munkaidő ráfordítás, az anyagfelhasználás, a talaj más és más, ezért nehéz összehasonlítást tenni köztük és egy jól gépesített nagyüzem között, mégis szükséges ezt megtenni. Az összehasonlításból megbízható következtetéseket lehet levonni.

38

A 10 üzem (tsz) 1965.évben 1 q burgonya előállítására átlagosan ráfordított 202,50 Ft-ot, míg a teljesen gépesített nagyüzem azonos költsége csak 144,— Ft volt. A teljesen gépesített gazdaságban végzett egyes műveletek költségösszehasonlí­ tását figyelembe véve, a következő eredmény közölhető: A teljesen és félig gépesített burgonyalermcsztési mód költségmegtakarítása a kézi termesztési módhoz viszonyítva összes költség Művelési mód

1 Kézi Félgépi Gépi

Ft./kh

Ft/q

2

3

1568,4 910,9 625,9

20,9 12,2 8,4

összes megtakarítás A hagyományos művelési kts %-ban 4 100 58 40

Ft kh

Ft/q

5

6

—

657,5 942,5

—

8,7 12,5

A gépi meg­ takarítás %-ban 7 —

69 100

A 100 kh burgonya vetésterületre szükséges közvetlen munkagép beruházás 159 110 Ft-jából egy kh-ra eső kb. 1600 Ft még a félig gépesített termesztési eljárás­ nál is, 3 év alatt megtérül. Egyes gyengén gépesített) gazdaságokban az erőgépek be­ szerzése is szükséges, ezért a megtérülés ideje megnövekedhet. A csak kézi munkaerőt és lófogatot alkalmazó gazdaságok — az új gazdasági mechanizmusban — hátrányos helyzetbe kerülnek az ésszerűen gépesítettekkel szem­ ben. Mivel az áru értékét az előállításhoz szükséges társadalmi munka határozza meg, azok a gazdaságok, amelyek kevesebb munkaráfordítással tudják megtermelni árui­ kat, termékeiket, versenyképesebbek lesznek azoknál, amelyek több munkával ter­ melik meg. Külföldi és hazai tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a komplexen gépe­ sített mezőgazdasági nagyüzemek sokkal olcsóbban termelnek, mint a sok élő mun­ kaerőt alkalmazó üzemek. összefoglaló A Gépkísérleti Intézet és a Nyírségi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet több éve folyó kísérleti eredményei alapján a burgonyatermesztés komplex gépesítése megol­ dott. Megyénkben a Balkányi Állam i Gazdaságban kialakított komplex gépsor több éves, eredményes munkája ezt teljes mértékben bizonyítja. Indokolja a szántóföldi növények termelésének gyorsabb arányú komplex, vagy részleges gépesítését az a körülmény, hogy néhány éven belül több tízezer kh szőlő es gyümölcsültetvény fordul termőre, amelyek jelentősen megnövelik a mezőgazdaság elő munka igényeit. Az említetteken túl a gépesítés szélesebb körű bevezetése mellett szól a munka n-rmelékenységének javítása. A munka termelékenysége a termék és a ráfordított munka mennyiségi viszonya, amely szorosan kapcsolódik a hozamok és ráfordítások színvonalához. A hozamok növelésével párhuzamosan csökkentenünk kell az élő munka ráfordítást, ehhez pedig nagyrészt a gépesítés segít hozzá és így kedvező eredmény érhető el.

3P

Vargha László:

A nagyüzemi gazdálkodás település- és tájformáló szerepe A megjelölt témához fűződő gondolataimat hazánk két megyéjének — Fejérés Szabolcs-Szatmár — vizsgálata alapján kívánom előadni. A címből következik, hogy a megyéken belül csak a falusi településsel foglalko­ zunk. Falusi településnek az olyan településeket nevezzük, amelyeknek nincs központi szerepköre, lakossága túlnyomó részt a mezőgazdaságban dolgozik. Meg kell említe­ ni, hogy kis számmal ismeretesek ipari vagy bányászfalvak is. A különböző országokban a falutípusok kialakulását a termelő erők színvonala és a termelési viszonyok jellege döntő módon befolyásolja. A településeket különbö­ zőképpen osztályozhatjuk, de ezzel most nem kívánunk foglalkozni, inkább azt sze­ retnénk megv zsgálni, hogy a nagyüzemi gazdálkodással a termelő erők fejlődése so­ rán hogyan változhat meg a falu eddig ismert sajátos arculata. Szeretnénk röviden azt is bemutatni, hogy a természetföldrajzi környezet által nyújtott helyi építőanya­ goknak milyen hatása van a település objektumainak összetételében. Vázlatosan érintjük a mezőgazdasági tsz-szakosítás lényegét, bár általánosan ez a kérdés kevés­ bé tisztázódott. A szakosítás nem jelent monokultúrát, hanem minden esetben a ‘ter­ melés komplex tagolását jelenti egy megadott súlyponti termelési ág mellett. Messzemenő szakosítás lehetséges az azonos adottságú területen lévő. tsz-eknél is. Amennyiben több tsz alkalmas a szarvasmarha, sertés, baromfi, hal stb. tenyész­ tésére, úgy a takarmánybázisnak, a tradícióknak stb. megfelelően az egyik területen a szarvasmarhát vagy egy másik tsz-gazdaság területén a sertést kell előnyben ré­ szesíteni, vagy esetleg egyenlő arányban tenyészteni. Ezen belül is lehetséges a spe­ cializáló. Egy-egy üzemben bizonyos termék előállítása is szerepelhet célként: fő profil lehet a tej vagy a vágómarha, tenyészállat-hízósertés stb. Ezek közül egyik a szakosítás fő ágazata, a többi a mellékágazat lehetne. E gazdasági tevékenység táj­ formáló hatása is kétségtelen. A termelés célszerű elhelyezése azt jelenti, hogy a természeti adottságok alapján a legkedvezőbben folytatható termelési ágakat mennyiségi és minőségi szempontból kialakítják vagy tovább fejlesztik. így mindegyik „mg. területtípus” meg tudja olda­ ni, hogy a mezőgazdaság összes terményeivel ellássa a területén élő lakosságot, a specializált ágazat termékeiből pedig az ország más tájaira, esetleg exportra is jut­ tathat. E tevékenység hatásai a táj és a települések változásain is kimutathatók lesz­ nek. »

40

A mezőgazdasági termelés fellendítése fontos hatással lesz — s bizonyos mér­ tékig máris van — az élelmiszeriparra, többek között a konzervipar fejlesztésére. Pl. a Nyírség esetében ez vonatkozik a Nyíregyházi Konzervgyárra is, ilyen vonatko­ zásban bizonyos mértékig még a városi település alakulására is hathat. A nagyüzemi gazdálkodás tájformáló hatása, tekintettel a tsz-specializációra Az mg. nagyüzemi gazdálkodás tájformáló hatásának vizsgálata a földrajztudo­ mánynak olyan része, amely országosan még alig került kidolgozásra. Jelentőségé­ nek növekedése folytán érdemes lesz a későbbiekben vizsgálatával bővebben foglal­ kozni. A szakosítás tájformáló hatását teljességgel csak akkor lehetne jellemezni, ha a szakosítás már előrehaladottabb stádiumban lenne. E cikk célja főképpen magának a problémának a felvetése, és ezen alakító hatás felismerésének közreadása. Az eddig végrehajtott tsz-fúzionálásokkal létrejött változások alapján viszgáltam ogy nagyobb értekezés témájaként szereplő Fejér megyei járásokat. Ezek alapján is bizonyos fokig hipotetikusan kell jellemezni a tsz-ek tájformáló hatását. A mezőgazdaság, vagyis a huzamosabb időn át gyakorolt növénytermesztés is az állattenyésztés valamilyen formában mindig hatással van a környezetre, a községek­ re vagy azok határára. Azt is mondhatjuk, hogy különböző mértékben valósággal a szemünk láttára is megváltozhat a felszinforma vagy az egész táj is. A tsz-ek műkö­ désűk folytán különbözőképpen hatnak. A gazdasági élet alakitó hatása lehet köz­ vetlen vagy közvetett. A halastavak, víztárolók, öntözőcsatornák, utak vagy gátak létrehozása a szakosítással kapcsolatosan közvetlenül hat a táj alakulására. A közvetett hatásra példát említhetek a dombosabb löszvidókekről. Pl. ilyenek a „löszmelyutak” , mert ezeket a gazdasági élet nem szándékosan, hanem közvetve alakította ki. Pontosabban a lineáris (vonalas) erózió és a közlekedés hozza ezeket létre. Erózió a vizek pusztító munkája a földkéregben. A szőlőspincék felé több löszmélyutat találni, mint más gazdasági ágazat területén. Ez is bizonyítja a gazdasági élet közvetett szerepét. Ugyanis a borospincék felé a kocsik gyakrabban jártak, és a csapadékvízzel együtt kimélyítették az utat. Ez erőteljesen tapasztalható a Nymezőíöldi Dég és környékén, továbbá a Tolnai-MezőCöldön. A szakadékok 90%-a itt löszmélyutakból keletkezett. Ma nemegyszer 15 méteres függőleges falak között ha­ ladnak ezek az utak. Többségükben már 5 méter mélyre hatoltak a felszínbe ott is, ahol a X V III. századi térképek még semmiféle útmegjelölésre nem utalnak. A tsz-specializációval a kis szőlőparcellák megszűnhetnek, és ennek folytán a nem használás következtében a löszmélyutak eltűnhetnek, vagy direkt be is temet­ hetik ezeket. Ezzel is módosul a táj. A település is módosulhat, mert többfelé a „prés­ hazakat” is le fogják bontani. A mikromorfológiai formáknál (kisformák) a társadalom, jelen esetben a tsz alakító hatása gyorsabb, mint a természetes erózióé. Azonban a természetes és a hu1 aneróziót teljesen szétválasztani nem lehet. A humán erózió az ember tevékeny­ ségere vonatkozik. Bár a nagyfelszín-formáknál kevésbé, de még ott is észrevehető a társadalomban szervezett ember szerepe. A jövőben ez utóbbi jelentősége még tonövekszik. A specializáció ebben nem kis mértékben játszik szerepet. Régebben, amikor a szántóföldi művelés elterjedi, annak is volt környezetformá­ ló halála. Kiirtották az erdőket, s a települések körül kialakították a kisparcellákat. A lás növények helyébe a termesztett szántóföldi kultúrnövények kerültek. A tsz-ek egyesülése, a szakosítás kezdeti foka máris érezteti más irányú tájformáló hatását a Mezólöldön, a Nyírségben, de másutt is az országban. A nagy táblás műveléssel dű­ lőket szüntetnek meg, a fákat kivágják a dűlők mentén, mert akadályozza a gépi

41

művelést. Ugyanakkor új mezővédő erdősávokat, gyümölcsösöket alakítanak ki föld­ rajzilag más helyen. A sok parcellájú területek helyén szabályos sáncokkal alakított térszin jön létre, ahol az elhanyagolt talajvédelem helyett intenzívebb lehet az ag­ rotechnika, pl. a Mezőföldön és a Rétközben a lösz pusztulása megakadályozható lesz, megmarad a felszínen a termékeny lösz, ennek következtében a növénytakaróval is periodikusan formálódik a tá'j. A nagyüzemi gazdálkodás következtében új utak megépítése válik szükségessé. Több tsz-hez bekötőutakat kell építeni, A szövetkezetek gazdálkodása bizonyos épü­ letigényt támaszthat. A szakosítással járó melléküzemágak vagy éppen a tsz-tagok kulturális igényeinek kielégítése könyvtárak, művelődési házak és más egyéb épü­ letek beruházását teszi szükségessé. Leszögezhetjük, hogy ez előre nem látott tereprendezéseket fog eredményezni. A specializáció folyamán olyan új lehetőségek adódnak, amelyek alakító hatással lesz­ nek a felszín és az egész táj formálására. Arról azonban, hogy pontosan milyen kö­ vetkezményekkel járnak, még nehéz lenne jóslásokba bocsátkozni. Egy azonban bi­ zonyos: a komplex módon ható tényezők révén az eddigi táj módosul, sőt sok helyen át is alakul. A specializáció távlati megvalósulásával elképzelhető, hogy a jelenlegi korszerűt­ len faluk helyett úgynevezett „tsz-városok” alakulnak ki. A nagyüzemi gazdálkodás adta lehetőségek módot nyújtanak új tereprendezésre és tervezésre. A tsz-város belterületét egy közművesített jó kocsiúttal és beton gyalogutakkal ellátott, modern parkokkal körülvett, egyemeletes lakó- és üzleti területre (emeletes tömb a közművesítés megkönnyítése végett) és ezt körülvevő kertes (gazdasági) öve­ zetre lehetne osztani. Erre szükség lesz a háztáji gazdaságok még hosszú ideig tartó szerepe miatt. E településeken kívül következnének a tsz közös gazdaságának major­ jai. A z állattenyésztés átcsoportosításával a szakosítás folyamán máris új majorokat hoznak létre. A régi településeket a majorok mellett megszüntetik, és így eltüntetik a meglévő tanyákat. A tanyákról beköltözött lakosság új településeket formál, vagy a régieket újszerű résszel bővíti. Ott, ahol a társadalmi rend olyan, mint Magyaror­ szágon, ezt nem lehet utópiának nevezni, hanem a nagyüzemi gazdálkodás reális táj­ formáló tényezői közé kell sorolni. Természetesen ezek megvalósulásáig még igen hosszú az út. A különböző építőanyagok hatásának vizsgálata Az előző fejezetben foglaltak igazolására nem lesz érdektelen áttekinteni az alább közölt adatokat, hogy a közelmúltban és jelenleg milyen anyagokat használ a felszabadulás előtt legelmaradottabb megye, Szabolcs-Szatmár megye lakossága a települések építkezéseinél. Ebből is következetethetünk arra a sok tennivalóra, ami az előzőekben vázolt „tsz-városok” kialakulásáig előttünk áli, különösen nehéz fel­ adat hárul e téren is Szabolcs-Szatmár megyére. Szabolcs-Szatmár megye lakóházai

KSH-adat (1960. év)

Tégla, beton, kő alapon tégla falazatú beton falazatú kő falazatú vályog falazatú összesen

42

4,7% 0,0% 0,4% 64,0%

.

100%

Vályog és egyéb alapon 0,0% 0,0% 0,0% 30,9%

Hasonlítsuk ezt össze a hazai lakások %-os megoszlásával: Tégla, beton, kő alapon tégla falazatú

41,8%

beton falazatú

0.6%

kő falazatú

6.6%

vályog falazatú

Vályog és egyéb alapon 6.1% 0.0% 0.0% 23.5%

27,4%

Csszesen

100%

A tégla, stb alapon a téglafalazatú házak lényegesen kevesebbek Szabolcs-Szatmár megyében, mint Magyarországon általában. Ahhoz, hogy korszerű tsz-városok alakuljanak ki, bizonyos mértékig szükséges a korszerű építőanyagok használata is, Ezek tömegesebb felhasználása szintén hatással lesz a táj formálására. A települések fejlődésében Magyarországon az építőanyag felhasználását tekint­ ve az alábbi változás történt: (KSH 1960. év i 11. sz. adatok) A lakóházak lakásai, az építés éve, az alapozás és falazat szerint Magyarország rületén (% ):

te­

1900— 44 között

1945—4B között

24.—

54,3

2,6

19,1

3,5

27,7

Kőfalazatú lakóház

5,1 36,5

63,7 46,4

2,7

14,4

Vályog és egyéb lakóház

23,5

50,2

5,6

20,7

24.— 44,4

52,2 44,8

3,4 4,2

20,4 6,6

Tégla beton,

kő alapon

1900 előtt

Téglafalazatú lakóház Betonfalazatú

lakóház

1949—59 között

Vályog és egyéb alapon Tégla-, kő-, betonfalazatú Vályog és egyéb falazatú

Az alábbiakban hasonlítsunk össze két olyan megyét, ahol főleg lösz és homok áll rendelkezésre helyi anyagként: A lakott lakások nagysága Fejér és Szabolcs-Szatmár megyében (% ); (1960.) Megye neve

KSH

1 szobás konyhás 2 szobás konyhás 3 szobás 4 szobás szoba konyha konyha nélk. nélkül nélkül

Fejér

4,5

50,6

0,3

41,1

2,9

0,3

0.3

Szabolcs-Szatmár

5,4

63,5

0,9

26,8

2,2

0,4

0,6

43

A

lakóházak alapozása és falazata Fcjcr és Szabolcs megyében (%):

Megye neve

Fejér Szabol cs-Szatmár

kő

tégla,

beton,

tégla,

beton, kő, falazatú

25 4,7

alapzat vályog

vályog

alapzat

tégla, vályog falazatú

0,2

4,1

48,6

0,0

22,1

0,0

0,4

64,0

0,0

30,9

Ha a két megye viszonyait az országossal vetjük össze, akkor láthatjuk, hogy I mindkét megyében a léglaalapú és falú házak aránya kisebb, 'ászont Fejér megye- I ben kevesebb a vályog alapzaton készült ház, mint hazánkban átlagosan, Szabolcs- I Szatmárban pedig több.

A két megye adatait összehasonlítva láthatjuk, hogy az építőanyag-forrás szem- I pontjából kb. azonos adottságú megyékben eltérő a beépített építőanyag, százalékos aranya. Szabolcs megyében 15,4%-kal több a vályogfalazatú ház, mint Fejér megye- J ben. Továbbá kitűnik az is, hogy Fejér megyében több a kétszobás, konyhás lakással rendelkezők száma, vagyis a lakosság többsége jobb lakásviszonyok közóit él. E számok megmutatják, hogy a gazdasági élet fejlettsége pozitív módon hat ki a te­ lepülések fejlődésére, a modernebb építőanyagok alkalmazására, ugyanis közismert Fejér megye korábban megindult gazdasági fejlődése. A település mindkét megyében fejlődött, és fokozottan fejlődik napjainkban, mert új formák mellett mindig újabb I anyagok alkotják az egyes települési összetevőket, vagyis az épületeket. A települő- I sek külső képén kívül az épületék struktúrája is változik. Országszerte új lakótelepek [ emelkednek egyre mondernebb formában. A szűk utcák, a régi nádfedeles vályog- ^ házak helyett napsugaras, egészséges lakóépületek kellemes hangulatot váltanak ki az emberből. Mas forma, más épületanyag, más szociális adottság, más település, és ez más hangú- 1 latot, életkedvet szül. A korszerű építőanyag a falu népének egészségére is hatással lesz a száraz, esztétikusabb lakások révén. Régebben ennek kibontakozását az építőkő szálli- ■ tusa drágította meg, ezért a földrajzi adottságoknak, a helyszínen rendelkezésre álló építő anyagoknak sokáig meghatározó jellege volt, de egyes gazdaságilag fejletlen orszá­ gokban még napjainkban is az van. Természetesen fejlett országokban is kifizetődő, ha a település helyéhez legközelebb lévő építőanyagot használják fel. Ezért így min­ den tájnak megvolt és bizonyos fokig meg is van a jellegzetes települése, építészeti struktúrája, amely nemcsak az épületek milyenségéből, de a települések útháló­ zatánál felhasznált anyagokból is kitűnik. Ez valószínűleg a mg-specializáció kiala­ kulásának idején is, az esetleges tsz-városok képén is észrevehető lesz. Vidékenként különböző nehézséget jelent az építési anyagok előteremtése, eset­ leg még drága a szállítás stb. Magyarországon az 1940-es évek végén a paraszlok úgy segítettek magukon (házhelyjuttatáskor), hogy a volt urasági tanyákat többfelé lebontották, s a bentott anyagból új településeket létesítettek. A régi urasági épüle­ tek főleg téglából és egyes vidékeken kőből készültek. Pl. Göncöl-járáson a felszaba­ dulást követő években 78 új családi ház épült a homokba vájt viskók helyén bon- 1 tasi anyagból. Nagy hiány van Magyarországon épületfában, ez sürgette az áttérést va­ lami más anyag alkalmazására, amely helyettesíti az cpiiletfát. így kap helyet majd a ■ lalusi településeknél is a legmodernebb építőanyagok alkalmazása.

44

A település közelében rendelkezésre álló anyag hatása a falu külső képén — a fentiekből is következik — mindig megmutatkozott, és a jövőben is érezteti hatását, de jóval kisebb mértékben

Összefoglalás: Feladatoka tsz-városok kialakításához: 1

A jövendő tsz-városoknak biztosítani kell a közösségi elet tevékenységét és az egyéni szabadságot is.

2.

A lakásoknak a majorokhoz viszonylag közel kell lenni, de a kettőt függetlení­ teni kell egymástól.

3.

A következő időkben a fejlődéshez mindig képes legyen igazodni.

4.

A tsz-városok tervezésénél tanulmányozni kell a funkcionális szerepet (profilo­ kat) és figyelni kell az érzelmi hatásokra, hogy az architektúrában ez is kifeje­ zésre kerüljön.

5.

Közlekedési lehetőségeknek nemcsak a majoroknál, de a lakótelepnél is meg kell lenni.

6.

Gondolni kell a háztáji gazdaságok közeli elhelyezésére a majoron kívül a lakó­ telepnél.

7.

Közművesítés és a modern építéstechnikai megoldások miatt városias épületek szükségesek, a házak körül zöld környezetet kell kialakítani.

Megközelítőleg ilyen feladatok megoldását tűzi rövidesen napirendre a nagyüze­ mi gazdálkodás folytán megváltozott élet. Ebben fog tükröződni településformáin szerepe. Az itt felsorolt adatok és jelenségek csak néhány fontosabb részét világítják meg annak a nagyszabású átalakításnak, amely falvainkban a nagyüzemi gazdálkodás folytán kialakulóban van. A földrajz, helyesebben a modern marxista földrajz aktív dinamikus tudomány, amely nemcsak egyszerűen leírja és jellemzi a település és a táj képét, de kutatja azt, hogy hol mit kellene tenni, vagyis átalakítani. Vizsgálatai eredményével fel is hívja a társadalom figyelmét a feladatokra. Kötelessége, hogy tu­ datosítsa minden ember számára a mezőgazdasági nagyüzemi gazdálkodás településcs tájformáló szerepének fontosságát.

4

’

Vincze Lajos: Manci-hid.

46

Fábián Gyula:

Márványtábla helyett Emléksorok Túri Sándor paszabi tanítóról

Aprócska gyerek voltam még, apám kézenfogva vezetett, amikor Nagyszalontán, egy szűk kis sikátorban összetalálkoztunk egy ősz öregemberrel. Apám nagyot köszönt, a bácsi fogadta. Én néztem, amint közelebb hajlik hozzá édesapám s kérdez valamit. Talán azt kérdezhette: hogy tetszik lenni, tanító bácsi? Nem hallottam a választ s édesapám még közelebb hajtotta fejét az öreghez s akkor kezdtem újra figyelni a sut­ togásra, amely így szólt: Jól vagyok, gyermekem, csak beszélni nem tudok már. Oda­ adtam a hangomat, nektek. Azóta is mindig eszembe villan a történet, ha öreg tanítókkal, tanárokkal fogok kezet, ha vallatom őket az életükről, mert olyan munkásai a hétköznapoknak a taní­ tók, olyan napszámosai az életnek, amilyenek kevesen akadnak. Egyik a hangját adja oda, beszéde erejét, másik az egészségét, de valahogy szétszórja, szerteszórja mindenét Ilyenek voltak ők, mát- a XVI., X V II. századtól, hiszen kire volt bízva e nép, ha nem a magyar tanítóra, aki több-kevesebb sikerrel olykor saját szabadsága kockáztatásával (ha a földesúrnak nem tetszett) tanította, művelte, gyomlálta, serkentette a nép e le jé t— a gyermekeket. Ilyen volt Túri Sándor is, akiről az emlékezet szól, hiszen keze fogásának erejét, melegét nem is olyan távoli múltban magam is éreztem. 1956 késő nyarán találkoz­ tunk utoljára. Ott volt — ahol szokott, az iskolában. Váratlan látogatók voltunk, még­ is olyan fogadtatást kaptunk, mintha régi szép ismeretségből bukkantunk volna elé Baráti jó szót, olyat, amelyre mindig visszaemlékszik az ember, képet az életsorsról amely neki jutott, valóságos kis összefoglalót arról, hogyan is kell az életet végigküz­ deni — mindig felelősséggel. — Az életemet kérdezed? Megpróbálom elsorolni, ahogy életrajzok írják, idézve egyszer önmagamat. ,,A magyar falu fejlődésében és megújhodásában a külső terüle­ ten megindult újszerű gazdálkodás módszerével együtt kell haladni a műveltségi vo­ nalon megindult minőségi munkának. Kinn, a határban, a hangoskodó traktor szánt mélyebb barázdát, benn a tervszerű, felvilágosító szándék épít boldogabb világot. A paszabi állami általános iskolában tehát lelki területen végzek traktori munkát, már 42 év oLa. A 42 évet nem adják ingyen. En így külsőleg nem sokat mutatok, de ben­ nem a motor meg nagyon jó. Ha a munkaellenőrzők meglátogatnak, csak egy-két csa­ varon igazítanak, megszokásból és azt állítják, hogy a további szántásra generáljavílás nélkül is alkalmas vagyok. így a 42-ik év végén olyan a visszatekintés, mintha egy igen nagy mező szélén állnék és végig kell szaladni rajta: emlékezetben. Sietségben, csak a rikító virágokból tépek, a zöldjét és a töviseket nem szedem csokorba.” Hadd merüljön ide az életrajzból is egy-cgy fejezet és az életútból is, vagy a napokból is egy egy ritkább óra, kedvesebb és maradandóbb perc.

47

Túri Sánndor lflfll június 12-én született, Nagykállóban. Apja Őrösről került Kal­ lóba, napszámos volt egy fakereskedésben. Anyja is szegény földművescsaládból való. aki mindig jókedvű volt, sok nótát tudott és csodaszépen mesélt. Vagyontalan embe­ rek voltak, édesanyja írni sem tudott, s nyolc gyermeket neveltek fel. Írni sem tu­ dott... Talán ez a motívum határozta meg a tanító úr életútját, aki nemcsak írni— ol­ vasni, de élni is tanította egy falu népét, hosszú négy évtizeden át. A pataki tanító­ képzőbe került, szegény kisdiákként, úgy, ahogy talán meséből lehetne idézni. Nyír­ egyházától Tokajig vonaton, onnan egy apjáról rámaradt katonaládával, gyalogszerrel. Szegény diák szekere volt a gyaloglás. S hányán jutottak el gyalog a kollégiumba saz Alma Materbe, s hányán tértek vissza gyalog az elküldő szülőfaluba, hogy generáció­ kat neveljenek fel! 1910 szeptemberében kezdte el Paszabon a tanítást. Ahogy ő vallja: „már akkor sem az iskolát kerestem, hanem a népet. Az iskola csak az a része a falunak, ahol a kisebb magyarokat neveljük, de igazi munkahelyünk mindig az egész község. A tár­ sadalmi tagozódás, a gazdasági helyzet alakulása, a falu története, fejlődése és a n?p érdekes lelkivilága kezdettől fogva megfigyelési területem volt. Meg akartam érteni azt a magyar életet, amibe kerültem és ami a vízi világból földművelő tájjá tudott alakítani egy darabot, a magyar földből. Éveken át jegyeztem a nép mesé't, nótáit, összegyűjtöttem a kézi munkákban kifejezett érzéseit. A népi életről írt beszélgeté­ sek, babonák, történetek gyűjteménye a sárospataki főiskola faluszcmináriumában von elhelyezve.” így- indult az élete 1910-ben, a kezdet kezdetén. De egyéb gondok is tornvosodtak elé, szép számmal, az. iskola és a tanító nemcsak nevelő volt, abban az időben: minden. Orvos, patika? Arra ennek a szegény falunak nem tellett. Hogyan vagy mi­ ből? M it csináljon a tanító? Orvoshiány miatt évekig bejárt Nyíregyházára, a kórház­ ba. hogy az akkori idők haladó gondolkodású orvosaitól ellesse, megtanulja a beteg­ ápolást, hogy szükség esetén egészségügyi tanácsokat is adhasson a falu népének, le­ vőit természetes — az ö életében. Oly sokszor mosTnrsolyegták legkedvesebb barátai is, mikor a legkellemesebb beszélgetések közepette rákopogtatlak s hívták a tanító urat: szüléshez. Sohasem volt képes elhordozni azt a felelőtlenséget, hogy többszáz esztendős hagyományokból fakadón avatkoztak be avatatlanok a gyermek- vdágrajöttébe s nagyon sokszor tragikusan. Ezért töltötte ő szombat délutánjait, évek során át a nyíregyházi kórházban s ezért volt található könyvespolcán minden fontos orvosi szakkönyv vagy szaklap. A z ő receptjeit a városi gyógyszertárakban is ismerték. Hiányzott ugyan az alá­ írásról az orvost fémjelző „déer” , ő mégis enélkül kérhette a legfontosabb életmentő gyógyszereket is. Egyszóval, orvos is volt, évtizedeken át. A néprajzi gyűjteményt egy gondolattal már érintettük. De ehhez még hozzátai tozik az életrajzi vallomásból néhány sor. „A szünidőkben kerékpáron utazgattam Szabolcs tájain és a Bodrogköz területén, saját költségemen bejártam az országot, dél­ vidéki, felvidéki néprajzi utakról tartalmas beszámolókat írtam, erdélyi néprajzi ta­ nulmányaim is komoly értéket jelentettek. Mindig kerestem magas képzettségű és nép iránt érdeklődő emberek társaságát, az ezektől kért útmutatások alapján dolgoz tam. A z ilyen összeköttetések olyanok, mint mikor a Tisza medrében a nagy, darabos kövek összeütődnek, sod-ódnak, törik-zúzzák egymást, s mire a síkságra érnek, sírna, formás kövecske lesz mindegyikből. Sárospatak és Nyíregyháza volt a fő tanácsai helyem, Nyíregyházán többek között bekapcsolódtam a múzeumi munkába is. A me­ gye területén évtizedeken át végzett néprajzi tárgyú gyűjtések alatt, aztán a régésze í ásatások vezetéseinél megismerkedtem a népi élet érdekességeivel és szokásaival, a táj történetével és múltjával, aztán a táj és a nép együttes munkáján keresztül a ki­

43

alakuló jövendő terveivel. A gyűjtőjcllegű munkán felül sok szakembert tájékoztat­ tam. segítettem, Mai tudósok közül sokan emlékezhetnek a paszabi „kis szobára” . Eb­ ben a tanítói szobában sok neves ember megfordult 42 év alatt. Legtöbbet mégis a néptől tanultam. Nagyon értékes volt nekem mindig a falu gondolata és beszédben megnyilatkozása, Nem én alakítottam a falut, hanem kölcsönösen neveltük egymást. En csak a helyes meglátásra neveltem tanítványaimat és hagytam a különféle meg­ látások kialakítását. Ezekből a tarka és sokszínű gondolkodásokból csapódtak össze egy szép egésszé a népi élet virágai.” Pedig hogy mennyire nem volt könnyű az élete, arra elég csak azt felemlíteni, hogy 1914-ben megnősült, négy gyermeket nevelt s 1940-ben felesége, 12 évi beteges­ kedés után meghalt. Özvegyen, egyedül állt és élt s hogy hogy tellett mégis mindenre idejéből, erejéből, azt talán az a csodálatosan fegyelmezett munkatempó példázza, amely ezen az életúton végigkísérte. Minden reggel pontosan négy órakor kelt. Télen úgy, mint nyáron. Harminchét esztendőn át a községi takarékpénztárnak volt pénztá­ rosa,— sokáig „társadalmi munkában.” A z életrajzi utat úgy is össze lehetne állítani, hányszor kapott kitüntetést, soron kívüli előléptetést, mennyi és mennyi tudományos egyesület vagy tanácsadó testület sorolta tagjai közé, hiszen 19 36-ban a Sárospatakon szervezett népfőiskolának egyik alapító főmunkatársa volt, és a Szabolcsban „csizmás deákoknak” címzett iskolát Nyíregyházán maga szervezte meg. Családi élet! Milyen is lehetett? Minden gyermek ebben a szellemben nőtt — a szolgálat szellemében. Két fiú tanító lett — édesapja nyomán — egyik lányából, Túri Margitból pedig a külföl­ dön is ismert paszabi szőttes kézimunka megteremtője, szervezője cs irányítója. M ég­ is, legnagyobb munkaterülete, az iskola, a gyermek maradt. A z iskoláért minden ál­ dozatra hajlandó volt. Tisztaságért, díszítéséért, rendességéért rendkívül sokat áldo­ zott. De ezek után mindig jól érezte magát, otthon érezte magát az iskolájában. És ahogy magáról vallotta: Mindig jókedvvel dolgozott. Derűs életlátása volt számára a legnagyobb jutalom s az a bizalom, amit mindenkitől megkapott, kora reggeltől késő estig, ahányszor rákopogtattak, ahányszor segítségül hívták. Voltak pedig számára is nehéz, embert próbáló évek, események, százharminc-százötven gyereket tanítani és ismét az ő szavait kérem kölcsönbe, mert azt fejezte ki, minden vallomásában, hogy': „ha újra kellene kezdeni az életet, megint paszabi tanító szeretnék lenni.” ★ Életének három motívumát érzem ide rögzíteni valónak, azt a mindent, amelyet magából szórt szét, iskolától, énekkaron át, orvosi szerszámok kezelésén keresztül, a néprajzi gyűjtő lélekmérő tevékenységéig. Apró kis jellemzésekből próbálom felépíte­ ni azt a felépíthetetlent, amely akkor zárult, mikor nyugdíjazása után három hónap­ pal egyszer fölutazott Budapestre s nem tért többé vissza, — csak koporsóban. 1944, háború, front. A német hadvezetőség három kis falut, közöttük Paszabot is áttelepíti. A Tisza vonalán áll a harc s Túri Sándor tanító úr négy gyerekkel, két ké/■táskát visz magával. Egyikben sebkötöző szerszámok, orvosi műszerek találhatók, másikban a takarékszövetkezet összvagyonát, s a könyvelés adatait rejti el, úgy érkez k az áttelepített faluba. Ebben az időben látták csak szótlannak és szomorúnak, sok­ juk minden rémítette meg akkor, emberek sorsa, faluja sorsa és az ország gondja. A íront dúlt, a sebesülteket hozták, s ő éjjel-nappal ment, ahová hívták. Olyan sebeket gyógyított, kötözött, varrt vagy operált, amelyekre emlékezni is jó, mert emberek ke­ zet vagy lábát mentette meg gyors, hozzáértő beavatkozással. S a tragédiák kellős kö­ zepén, mikor sokan elveszítették a fejüket, csendes szóval tanított, magyarázott, nem­ csak a sebesülteknek, egyformán mindenkinek. „Minden változás megrázkódtatásokat h-.z, minden új vérbe kerül, minden teremtődésnél, szülésnél ott van a fájdalom. Ne

49

felejtsétek el" — mondta a fejüket vesztetteknek, s csöndesen tovább vitte a táskát, hogy idejében odaérjen, ahol segíteni kell. Aztán visszatelepült a falu s a régi falak között elkezdődött az új élet. Gyerekek... Ügy tanított, úgy nevelt, hogy érezze minden tanítványa az élet foly­ tonosságát s mindenki a jelenből, a mából induljon el s a dolgok értelmét megérezze kicsi gyerekfejjel. Mintegy anekdotát mondta el a helyesírásról szót* példázatot, ho­ gyan kell azt megtanítani a gyerekeknek. Sokszor ért be nagy veszekedésre, vereke­ désre. Ilyenkor rájuk szólt: no, hogy is volt? K i kezdte? K i folytatta? Szabjuk csak a büntetést. A kezdők és a folytatók holnapra pontosan leírják, miért rendetlenked­ tek. De ilyen tegnapról is maradt, hallgassuk csak a beszámolót. S kiszólított egy gye­ reket, a tegnapi renitcnskedők közül s föliratta a táblára az első mondatot, amelyből néhány helyesírási hiba rögtön kivirított. No, ilyen-olyan adták! Verekedni könnyebb, mint helyesen írni! Hát hogy is mondjuk azt, hogy odahitta? Paszabon úgy, ahogy én most elmondom nektek, de hogyan írjuk? Bizony, hogy odahívta és bizony hogy egy­ be írjuk. De vegyük csak tovább. Azt, hogy osztán — azt aztúnnak kell írni is, jó, nem bánom, mondjátok úgy, ahogy otthon halljátok, de a különbséget meg kell tanul­ ni. Mert az élet nehezebb leckével tanít majd meg benneteket, ha nem figyeltek! Másképp mondjuk, másként írjuk. És ezt itt, az iskolában tudjátok megtanulni, soha többet máshol. És itt is milyen kevés az idő. Ahogy jön a tavasz, a ti kezetek munká­ ja is fontos lesz. Kevesebbet kerül kézbe a könyv, azért jó minden percet megragad­ ni. Mert hová lett a világ, mi minden történt azóta, hogy a Tisza, ez a rakoncátlan folyó a hegyekről erre tört utat magának, s máig is a mi falunk alatt jár. Nem volt tele a Tisza-part falvakkal, ősapáink is kövekkel, köbaltákkal jártak, hiányzott a kés, s még a tűzrevaló is, vagy a tűzgerjesztés is nagy gondot adott A z írást, a kiáltás helyettesítette s hová lett ez a világ? Rétegekben a por fedi, azoknak csontjain ba­ rázdát húzunk, — búza nő. S hogy fordult az élet, ti is mehettek majd tovább, előt­ tetek kinyitották a gimnáziumok szárnyas kapuit, fogadnak benneteket. De ahhoz itt kell megtanulni, itt kell lerakni minden alapot. Évezredekben kell gondolkozni, min­ dig a holnapot látni s a tegnapot sohasem felejteni. Egy-egy ilyen óra után aztán előkerültek a tegnapok is, jeles mondásokban, ver­ sekben, történetekben, ahogy az öregek emlegetik. Mert Túri Sándornak az volt egyik életelve, talán legfontosabb tanítói módszere, hogy a szülői ház is kapcsolódjék be az iskola munkájába, hogy a kallódó értékek, amiket öregek őriznek, beleépüljenek min­ den gyermek lelkivilágába, mesék, szólásmondások ismerősök legyenek, hogy ponto­ san érezze minden gyermek, honnan indult, s vele is merre tart a világ. Egy-egy ilyen óra közepette kerültek jegyzetfüzetbe a tanító úrnál az úgynevezett örökszép mondá­ sok. „Akinek esze nincs, annak a kovács se tud csinálni” — vagy: „ A ködmöft vágja a fát, a palást melegszik nála” vagy: „Zsák megleli foltját, kürtő a dugóját.” S ezeknek a népi bölcsességeknek jelentését fejtette meg egy-egy órán vagy ve­ lük, vagy saját magával előttük Túri Sándor, ő is tele volt mondásokkal, bölcsessé­ gekkel, s beleivódtak ezek lelkivilágába, tanítási módszerébe egyaránt. Egyszer, egyik találkozásunk alkalmakor meg is kértem, mondjon néhányat csak úgy, kapásbólMegint az iskola ötlött eszébe, én ugyan nem tudtam, mégis valami ilyen kerekedett ki belőle. „Ebben van a nép bölcsessége, figyeld csak. — Nincs ám megírva, hogy a menyasszony sírjon, mikor az esküvőre megy, mégis'megleszi. — A z áldomásivás sém törvény — mégis megtartják. Sokmindenre nincsen törvény, amit csinálunk, mégis úgy teszünk, ilyenek: Halotti torba elmenni, pohárt összeütni, asszonyt megverni, de a veszekedés se törvény, mégis csinálják, hát nem arra megyek be én is mindennap az iskolába, a helyett hogy egymást segítenék — egymást pofozzák.”

50

De túl ezen, sáros volt a falu, gyöngyszemekért, értékekért sárba, vagy porba kellett hajolni. Hányán nem tették meg! O mindig ezt tette, pontosan, következetesen. Végiglapoztam a kötetekbe hagyott, de kötetekbe nem nyomatott hagyatékot. K i­ csit keserűen, kicsit szomorúan. Túri Sándor élete példa volt, olyan erőforrás, amely­ ből meríteni kellene és nem gondoztuk eddig kellő tisztelettel. Egy-egy mesegyűjte­ ményünk ugyan feltünteti, hogy lejegyezte a többi között Túri Sándor, de kevés ab­ ból a sokból, amely ott van most hagyatékként, fiáknál, leányoknál. Egyetlen egy szomurú statisztikát szeretnék közreadni itt, csupán néhány mondatban, hogy mi min­ denre tellett erejéből, idejéből. Kevés ember készített oly pontos felmérést, faluja egészségügyi helyzetéről, az akkori idők pusztító népbetegségéről, a tbc-ről, olyant, mint Túri Sándor hagyott. A tüdőbaj egy éves kortól 53 éves korig legtöbb esetben végez gyerekekkel, fel­ nőttekkel. Minden család, falualapító családok, Nevelősök, Horváthok, Kocsisok, — mind tele vannak szomorú halottakkal. Fél évszázadot dolgoz fel családok története­ ként Túri Sándor statisztikájában, olymódon, hogy ez alatt a fél évszázad alatt há­ nyán, milyen idős korban vesztették életüket. Például a századforduló idejében a Nevelős családból János 19 évesen, Mária 16 éves korában, György 22 éves korában halt meg. 1896-ban a fényes milleneumi esztendőben, ebben a pici faluban, ahol összesen 1531 lélek élt, 91-en pusztultak el tuberkulózisban. Ennek az egy magyar falunak ál­ dozatai mint a sors fekete könyve vetítik elénk a megrázóbbnál megrázóbb adatokat. Milyen értékes volna a többi között ezt is közreadni, egy falu történetét, mai mo­ dern szociográfiáját úgy elkészíteni, hogy ez legyen a törzs, a mag, az anyaghalmaz, amit Túri Sándor egybeszerkesztett, hosszú, fáradtságos munkával. Milyen kjönnyü lenne kiolvasni a következtetéseket idők, életváltozásról, életmódról, hiszen csak oda kell hozzá rakni a mai pontos, mérhető adatokat. ★ Mindenütt ott volt, ahol a pedagógiában sorsdöntő tanácskozások, viták zajlottak, hogy a maga tapasztalatát, véleményét, legmagasabb fórumok előtt is hangoztassa. Egyetlen ilyen felszólalását, melyet a Pedagógiai Közlöny rögzített, ide szeretnénk ír­ ni tanuságtételként, hogy mi mindenre gondolt, mi mindenre épített, milyen körül­ ményekkel számolt és hogyan ontotta önmagából a legjobb szándékkal, a legtisztább érzésekkel a módszerbeli tényeket, életeseményeket. A pedagógiáról mondja: „Az eddigi hozzászólások után (ez a felszólalása egy országos konferencián esett) az az érzésem, hogy olyan lett a pedagógia, mint az a bizonyos gyümölcs, amelyről kérdezte a gyerek, mi a neve. Azt mondták, hogy veres szilva. Akkor pedig megkér­ dezte, hogy akkor miért olyan kék? Azt a választ kapta: mert még zöld. Lehet ez a tanácskozás forrása a vitatkozásoknak, lehet krónikása a tanítók bántalmainak, szenvedéseinek, de én tudom, hogy lehet, — és legyen is — a magyar pedagógia új­ jáépítésének kezdete. A magyar pedagógiát nekünk, pedagógusoknak kell megterem­ teni. Azt is látjuk, hogy van rá anyag, bőven. Sokat hangoztatjuk most is, hogy a pe­ dagógia új útszakaszához érkeztünk és amikor néztem ezt az útszakaszt, olyannak lá'om, mint azt az országutat, amelyen ki van írva: javítás alatt áll. Igv aztán legtöbb­ ször nem rajta, hanem mellette megyek. De arra is tessék vigyázni, hogy a pedagógia utján éppen úgy megvannak a figyelmeztető jelek, mint a vasútnál, vagy az ország­ úton, Ne feledjük el, hogy a tanító olyan lett a falun, mint az autón az úrvezető, aki nagy gyorsasággal és felelősség nélkül vezet, de ha annak az autónak valami baja an, nem tudja kijavítani, mivel nem ismeri a szerkezetét. Mi sokat beszélünk mindenről, csak éppen egyről nem beszélünk, a népről, ame­ lyet alakítani akarunk. A nép lelkének ismerete a legtöbb tanító előtt valami nagy új-

51

,ság és elérhetetlen dolog, pedig ahogy a földművelésben rájöttek arra, milyen Vég­ zetesen fontos a talajvizsgálat, éppen úgy idejében meg kell kezdeni a mi területün­ kön is ezt a bizonyos talajvizsgálatot. A magyar falu olyan a nemzet életében, mint a [balkezem. Éppen annyi eledelt meg mindent kap, mint a jobb, de mivel eddig nem dolgoztam vele, gyakorlatlan. Tanítói munkánkat a nép körében azért találjuk olyan nehéznek, — nem a módszerben vagy nem tudom, miben a hiba, — mert a nép egé­ szen másként lát, mint mi. A nép a földet nem hullámzó térségnek nézi, hanem mun­ kahelynek, a,hol születésétől kezdve haláláig dolgoznia kell. A tanító távol áll a falu lelkületétől. A falu emlegeti a régi tanítókat és amikor megkérdezem, hogy miért’, mit tett az a régi tanító, azt mondják, azért emlegetik, mert az állam rendelkezéseit, a ré­ gi törvényeket úgy hajtotta végre, hogy abból a népnek is legyen valami haszna. A nép szemben állt a törvényhozó hatalommal. Ma például sokat beszélünk arról, hogy a szocializmust építjük. Dehogy Íspítjük! Teremteni akarjuk máról holnapra. Türel­ metlenek vagyunk. A zt hisszük, hogy egy-két esztendő alatt mindent meg lehet csi­ nálni. Nem vizsgáljuk meg azt a paraszti lelket, amelyet alakítani akarunk, nem néz­ zük meg, hogy miféle alkatrészekből van összerakva, és ugyanakkor azt mondjuk, hogy építünk. A z építkezéshez nemcsak mi kellünk, vezetők, kell ahhoz a ncp is, amely tulajdonképpen az anyagot adja hozzá. Az iparosodás nagy lázában az iskolá­ ból is tudomány-gyárat csináltunk, ahol az ismeretet tettük meg tartó erőnek. A z a község, amelyben én lakom, Bessenyei György szülőfaluja és működésének területe volt. Bessenyei élete végén meggyőződött arról, hogy a tudás magában még nem bol­ dogít. A magyar ember igen hajlamos arra, hogy a kezdés nagy feszültsége elveszi a helyes ítéletét és a kezdeti sikert sokszor célbajutásnak könyveli el. A látszatot mi sokszor összetévesztjük a valósággal, illetve a lényeggel, a pedagógia területén összeté­ vesztjük a kultúrát a civilizációval.” Tudományos fejtegetésében "saját élete példájára hivatkozik pontosan ismerve a valóságot, a népet, ahol nevelőmunkát fejt ki, és egy kicsit kritikus éllel mondja „hogy mi célkitűzéseink szerint a népért dolgozunk, mégis szembenállunk egy nagy erővel, — a népi kultúrával.” Észreveszi, hogy a nép kultúrája nem a tudományra, a művé­ szetekre épült, ugyanakkor a nép művészi ösztöneit ez fejlesztette mindig, érzelmeit ez teljesítette egésszé. Világosan látja abban a népellenes társadalomban, hogy a né­ pi kultúra, a nemzeti kultúra alapja kellene, hogy legyen, hiszen az a nemzet nem tud erős lenni, amelynek kultúrája nem a nép kultúrájára van felépítve. Leírja maga is, hogy a nyugati államokban a magasabb művészetek évszázadokkal ezelőtt magukba szívták a népi kultúrát, s így teljesedtek modernné, hatékonnyá. Nálunk az elmúlt századokban az uralkodó osztály idegenből másolt mindent, a másolattal szemben a nép ugyancsak idegen maradt, hiszen semmi összefüggést nem tudott találni a kettő között. Ezért zárult be a magyar parasztság előtt a fejlődés útja, s ezért élt 3 mi né­ pünk nagy része, még a két évszázaddal ezelőtti életformák között. Hiába keressük a nép kultúrájában a modern filozófia, természettudomány vagy történettudomány ha­ jtásait, ezek mesékben, mintákban, dalokban élnek — lehet mélyebb ugyan a magas­ nak állított kultúránál — mégis tökéletesebben fejezi ki a maga szimbólumrendszeré­ ben azt a kultúrát, amelyben él és mozog. Nem állítja és nem is állította, hogy az új modern élethez, szocialista formák ki­ teljesítéséhez elegendő az az alap, amelyre építeni kellene és lehetne, de ha ezt az alapot nem vesszük figyelembe, ismét fölépíthetünk valamit, fundamentum nélkül. Azért sorvad el a népi kultúra, írja le gondolatait egyik kis eszmefuttatásában Túri Sándor, mert a régi népdal helyett nem hatolhatott be a klasszikus muzsika, a nép­ balladák világát nem egészíthette ki Petőfi, Arany, vagy Ady, ezért az utolsó évtize­ dekben — különösen 1930— 1944-ig— mert sok csúfság, bántás érte a népet dalai, szoká-

52

«ai. gondolkodásmódja miatt, elhallgattak, beburkolóztak és ma beteg a falu — írja 1938-ról — , nem dalolnak, nem énekelnek az emberek. A régi kultúrát visszacsinálni nem lehet, mert a nép az egyszer levetett viseletét a testére sem, a leikébe sem veszi vissza. Ezért mondta 6 gondolatait „a hozzáértő nép okos gyülekezetében” , hogy a ta­ nítóságnak az a nagy feladata, hogy a nép életét mesékből, szokásokból, hagyomá­ nyokból megismerje, ezzel nyeri meg a magyar falut, s benne az embert. ö maga is ezt kereste, ezt kutatta, köteteket megtöltő kéziratlapokon ezt hagyta hátra. Tallózásként, mutatóba hadd idézzünk gyűjtéseiből.

KÖSZÖNTŐ RIGMUS — A K Á R M IL Y E N A L K A L O M R A : „Isten éltesse a magyart Tartson élte, míg a föld tart! Paradicsom hazájában Éljen, mint hal a Dunában. Töltse békével napjait, Egyezve lássa fiait. Bölcs vénekkel a tanácsba Tűz ifjakkal a csatába... Gyönyörködjünk szép szüzekben, Deli, karcsú menyecskékben. Tisza, Duna minden habja Ízes halát bőven adja. Erdeinkben őz, dámvadak Seregenként tanyázzanak. Gulya, ménes nyárban, őszben Térdig járjon a jó fűben. Adná Isten a juh nyájak Mind selymekké változnának. Csűrök, pajták, búzás vermek Csordultig tömve legyenek. Miskolc, Debrecen, Komárom Süssön cipót olcsó áron. Hulljon az erdő fájáról Tíz itce makk minden ágról. Egy fa alatt kilenc cikka Meghízhassák egy éccaka. De még az se maradjon el, Am i keblünket gyújtsa fel. Bor öntsön el minden halmot A víz nem kell! — hajtson malmot! Jó bort ide és hát nem mást! Köszöntsük fel az áldomást!

A magyar gondolkozásmódról ilyen anekdotát jegyzett fel: „Magas a TisJa — őrizni kell. A z egyik vészőr, Szikszai Péter. Hasal az öreg a padka oldalában, nézi a vizet, jönnek a mérnökök. Megállnak, meglátják Szikszait, s egyikük csak úgy fog­ hegyről odaszól neki: — Na öregem mit szól, nagy a Tisza? (Az öreg Szikszai soha­ sem titulált senkit, és nagy nyersen visszakiabált.) — Hogy mondhat olyat a mérnök úr, hogy nagy a Tisza. Éppen az a baj, hogy kicsi. Nem látja, hogy most sem fér el benne a víz?” Öreg pásztorról jegyezte föl: „A vén Borza. Nyolcvanhat évet élt az öreg, s amikor egyszer meglátogattam, így mesélte el az életét: Hamar lettem árva. őseim is mind pásztorok voltak, főleg kondások. A téllel kint laktak a bükkösökben. Tizennyolc éves koromig nadrágot sem láttam, kék gatya, iobogós kék ing! Pásztormellény, szűr. bocskor, nagyszélű kalap. Szűr volt a takaróm is. Nyolcvanhat esztendőt megéltem, kapcám soha nem volt, minden reggel friss szal­ mát tettem a ványolt csizmába. Csak egyet tudtam — , hogy a jószágért felelős az em­ ber, ma orvos á ll a tehén mellett is. zsiványokkal sincs gond. A régi pásztóroknak jobb elpihenni.” Talán senki sincs, aki olyan nagy szeretettel gondozta volna falujában s a kor­ nyéken a cigányokat, mint éppen ő. Rendszeresen kijárt kunyhóikba, nemcsak gyó­ gyított, nemcsak sebeket kötözött, — sokszor még ' köszönömöt sem kapott érte, — de ott is jegyezgette, írogatta ez akkor félvadnak elkönyvelt nép életmódját, s pontosan igyekezett bemutatni, miben tér el a falusi ember életmódjától, mi benne ősibb, pallérozatlanabb és milyen megoldásokat lehetne keresni, hogy kisegítsék őket az „ázsiai állapotokból.” Nem véletlen, hogy az 1930-es esztendőkben járdát vezettek a cigány­ sorra, új lakásokat, új épületeket emeltek a vályogputrik helyett — és ebben a mun­ Kában is nagy része volt a falu tanítójának, Túri Sándornak. ★

Rendkívül nehéz összefoglalni azt is, hogy az ország tudósait is beleértve írókkal, politikusokkal, levélbeli kapcsolatban állt élete végéig, ugyanakkor pontosan és rend­ szeresen azoknak életét kísérte figyelemmel, akikért — úgy érezte — küldetett. Egyetlen mondattal céloztam már — az ő szavait idézve —, hogy hányán és há­ nyán fordultak meg abban a bizonyos paszabi kis szobában, a tanítói lakásban. Volt ott vendég Móricz Zsigmond, Móricz Miklós, Kiss Lajos, Orlulay Gyula — de nehéz volna névsort készíteni a vendégekről. A névsort a hátramaradt levelek pótolják, amit ugyanolyan gonddal őrzött meg, rakott félre, amikről ugyanúgy tudott pontos szám­ adást készíteni, mint a rábízott gyermekekről. Hosszan, éveken ál kapcsolatban állott — a barátságon túl — Móricz Miklóssal úgy is, hogy Móricz Miklós gyűjtötte és küldte a falukutató mozgalom során a nyom­ dászok filléreit, hogy egy-egy jófejű gyereket iskolára küldhessenek az istenhátamögütti szabolcsi falvakból. Átnéztem a számadásokat, belepillantottam a levelekbe. ím e egy töredék: „Ked­ ves Miklósom! Nem győzöm elégszer köszönni azt a sok'segílséget, amik ropogós pen­ gők formájában érkeznek az én majdnem elhagyott falum kicsinyeinek felsegélyezé­ sére. Nem, soha nem jutnának iskolára, felsőbb iskolára, hiszen olyan nagy itt a sze­ génység. A zt meg én hadd tegyem hozzá, hogyan sáfárkodok a küldött javakkal, mire fordítom. Legyen hát a címe mostani közlésemnek: elszámolás. Dr. Móricz Miklósto. érkezett 00+200+60, összesen 320 pengő. 1943 december 14-én ismét jött 400 pengó. Majd 944 márciusában 150 pengő, összesen 870. Kifizettem belőle 1943 július 15-től ha:

54

hónapra Bodnár Margit polgári iskolai tanuló előkészítéséért I. és II. osztály 240 pen­ gőt. M iliő Máriáért 120 pengőt. Katona Veronért első osztályra való előkészítéséért 240 pengőt. Balog József mezőgazdasági szakiskolai tanulóért 180 pengőt. Ez összesen 780 pengő. A két első tanuló a 2. polgári iskolai vizsgáit elvégezte. Katona Verőn 1. és 2. osztályból vizsgázik júniusban. Balog József a mezőgazdasági iskola — tudod a nagykállói iskola — elsőosztályú jó tanulója. A z új tanítási idő február elsején kez­ dődött és fizettem február és március hóra Bodnár Margitért 90, M iiló Máriáért 50, Katona Veronért 90, — összesen 230 pengőt. Ezzel a tanulókért március végéig járó tanítási díjakat kifizettem, a tervezett havi 150 pengős adományt tíz pengővel pótol­ va a fenti módon segíthetjük a pártfogolt tanulókat. Paszab, 1944. március 27. Túri Sándor igazgató." Tegyük mellé rögtön Móricz Miklós válaszát: „Bolon’ ken' sógor! Hogy azt hiszi, hogy csak az szeret tanulni, aki utálta, mikor csinálta. Én szerelném, ha mindenkinek kedve volna, bárha ingyen is kapja a tudo­ mányt. Abban szeretnék még egy kicsit tevékenykedni, hogy a népnek jusson tanu­ lás, és minél több tanulás. De azért is bolon’ ken’ sógor, hogy nekem köszönőlevele­ ket irkái. Tudjuk ezt mi... harmadjára meg azért is bolon' ken- sógor, mert küldi eze­ ket a nagyszerű, remek nagy kenyereket. Lívia kórházban, nekem nincs háztartásom, a, mai kenyeret meg sem kóstoltam. Persze azért van, aki örüljön neki, a nyomda mindig igen hálásan fogadja. Pedig mikor a kenyér megjött, még nem is reggeliztem. De aztán se ettem, nem értem rá. Lívia azt mondja, — ezt itt írom mellette a kórház, bán —, hogy egy fél kiló gríznek jobban örülne, mint egy ilyen szép nagy remek ke­ nyérnek. Hát aztán most rámrakhatod amit akarsz, hogy így beszélek az isten áldásá­ ról. Ilyenek ezek az istentelen városiak... Egyébként azt gondolom, ha Debrecenben felveszik Andrist, akkor minden szó nélkül fel kellene vetetni. Aztán, ha elvégzi, a helye ismét meglesz ott a mai gazda, jánál. Haladhat majd tovább. S hogy vájjon királyi tanácsosokra van-e a faluban szükség? De hiszen én nem rangokra akarom a fiúkat tanítani, hanem arra, hogy an­ nak vegyék hasznát, ami bennük lakik, és ami bennük is reked mindörökre. Andris levelét örömmel fogom olvasni. Minden sorát örömmel veszem a kezembe. Egyelőre pedig megelégednék annyi közoktatási reformmal, hogy minden falusi fiúnak adjanak alkalmat a polgári 4. osztályának az elvégzésére, és akkor küldjék haza. Mert akkor, az fog majd kiválogatódni a felsőbb iskolákra, akinek van is rávaló képessége. Az természetes, hogy amíg nem a tanulásnak van haszna, hanem a bizonyítványnak, a nép nem azért fogja neveltetni a gyerekét, hogy az tanuljon, hanem hogy állásba men­ jen. A z a baj, hogy kivételesen kevesen vannak a középfokú iskolát végzők, és így nem jut belőlük otthonra a faluba, mind elviszi a város és az ipar, a mezőgazdaság­ nak vagyis a legnemesebb iparnak, nem jut belőlük, — meg az otthonnak se jut. Ennyit akartam. Szeretettel öleljük az egész családot. Móricz Miklósék.” S hogy hová jutottak, milyen iskolát jártak a nyomdászok filléreiből tanulók, ar­ ról Varga Bandi, paszabi kisfiú, illetve Varga András tudományos kutató sorai val­ lanak híven. „Kedves Sándor bátyám! Ma feladtam a Sándor bátyám címére 15 féle magmin­ tát. Különlegességek ezek, nem annyira a szemnek, mint inkább a zsebnek, ugyanis a legjobb termőképességű és minőségű, nemesített fajtából csomagoltattam, amelyek már országosan el vannak terjedve, vagy most vannak szaporítás alatt. Az általunk dunántúli viszonyok közé nemesített BánkúM 1201-es búza az idei országos kisérletek-

55

ben mindenütt első lett, és a lisztjéből hártyavékonyságú rétest lehet nyújtani* Az F 481-es a legjobb sziki búza. A Béta 242-es cukorrépafajta a Viharsarok kivételével az egész országban, sőt Osztrákiában is a legjobb. A rózsaszínű Béta-takarmányrépa fa j­ táról azt hiszem nem kell semmit sem mondanom, a paszabiak jobban tudják jelle­ mezni, mint cn. A tavaszi bükkönynek pillanatnyilag nagy jelentősége van, de a ne­ mesítésnek még csak az elején vagyunk. Egyébként január elsejével előléptettek, tu­ dományos kutató lettem. Ennek igazán örülök, de nem a pénz, a megbecsülés miatt. A többit már, a debreceni útbainditást, és minden mást megköszöntem. Nem győzöm elégszer. Őszinte tisztelettel: Varga Bandi.” S még egyetlen egyet emeljünk ki a sokszáz vagy sokezer közül. Erdei Ferencel, aki szintén felkereste soraival Túri Sándort. „Engedje meg, hogy így hívatlanul kapcsolatba kerülve kérjek valamit. M egjegy­ zem, hogy Ortutay Gyulától én már régen és sokat hallottam Tanító úr tevékenysé­ géről, s mindez úgy él az emlékezetemben, mint nemcsak tapasztalt és öreg pedagó­ gus munkája, hanem mint kitűnő pedagógus munkája is. Miután felveti a gyermekek napi tízórai tanulását, ezzel kapcsolatban azt, hogy több játékot, és jobb kedvet ad­ junk a gyerekeknek, örülnék, ha részletesebben kifejtené pedagógiai tapasztalatait. Különösen jólenne, ha a gyakorlati oktatás kérdéseire térne ki, szóval arra, hogy mi­ lyen játékos vagy nagyobb gyerekeknél kevésbé játékos mesterségbeli oktatást lehet és kell adni helyesen a gyermekeknek. Ebben a kérdésben még nagyon sok vita van, és hasznos lenne, ha sok és komoly tapasztalatát e téren fel tudnánk használni. Mindez nemcsak mint magánembert és mint apát érdekel, — tíz és 9 éves gyerekeink vannak — , hanem úgy is, hogy ezekkel a kérdésekkel újabban hivatalosan is foglal­ kozom. Jó egészséget kívánva üdvözlöm és várom a kért reflexióit. Erdei Ferenc” •

A reflexió megiródott, mint ahogy minden kérésre, kérdésre választ adott,- mert élete folyamatos munka, örökös tevékenység volt. Mennyi mindent akart még elkészí­ teni, s akármilyen furcsa, hogy nagy időt élt, szép kort, hogy mindig emlegetni fog­ ják, mégsem tudott mindent oly igazán befejezni, mint ahogy szerette volna’. Leányá­ nak és vejcnck utolsó levelében arról ad számot, hogy „persze nem nyugszom most sem, azon gondolkodok, hogy magnetofonszalagra mondom, a nyugdíjazás kezdetén, azaz a tanítói munka végén előjött gondolataimat, és felküldöm nektek a szalagot. Ott majd Ortutay Gyulánál lehallgathatjátok, ti is, Gyula is. Pár nap múlva meg is történt, ez is egy újítás, mert ilyen még nem volt.” A magnetofon felvétel elmaradt, a nyugdíjas tanító úr nem egészen harcgi hóna­ pot töltött a megérdemelt pihenésből s annak is utolsó napjait már kórházi ágyon. Sem a gyűjtések rendszerezése, sem új levelek, sem új beszélgetések nem kerülhettek többé sorra, akkor már olyan előrehaladott volt betegsége, — amiről szakavatott or­ vos létére szinte nem is vett tudomást, — hogy késő volt a kórházi beavatkozás. Tevékenységét kötetekbe lehetne sűríteni, kiadásával adós vagy a Néprajzi Múze­ um vagy a Népművelési Intézet, vagy a Eötvös Lóránd ^Tudomány Egyetem néprajz szakja, vagy megyéje, vagy faluja, egyszóval adósak vagyunk mi. Minden cselekedete tudatos volt, pontos, precíz, nem tanítós: tanári.' Élete példa, s híre, neve maradt. Jó szokását, humorát, mondásait ma is emlege­ tik, s márványtábia helyett ő maga ott él egy kicsi faluban — mintha még ma is él­ ne, hiszen hatását sokáig fogja érezni felnőtt és gyerek egyaránt. Utolsó beszélgetésünk során Ady versét idézte nekem a magyar tanítóról, mert ezt vallotta hitclvcnck.

56

„Gyujtatott, lelkek víg mécsesének Ott, hol sötét ül várost és falut... Bús ébredők, a naphoz az arccal, Pusztul ez ország, s az idő repül S kik hivatottak vezérül e népnek Ne maradjatok gyáva csőcseléknek, Úri gazságok jobbágy őreiül.” „Ezt akartam — hallom még most is a szavát. Abban az időben ilyen tanítóra volt szükség. Ezt szolgáltam, ha gyarlón, ha szépen, ha olykor hálásan, ha hálátlanul — de mindig.” Nem is lehetne másként emlékezni róla, minthogy minden szava őszinte volt mindent komolyan értett és gondolt, s hogy a népnek igaz értelemben orvosa, tanító­ ja, a népi élet ismerője, gyűjtője, a valóság pontos számadója s a kornak avatott tu­ dósa is volt. A kis iskola falán nem áll márványtábla — még nem emeltek, de több a már­ ványba vésett szónál, az emlegetés, hogy úgy emlékeznek rá ma is, mintha most is itt élne.

Berccz András: Népdalillusztráció’ („Csillagom révészem”),

Kokas Ignác: Orfeusz.

58

HAGYOMÁNY Merényi Oszkár:

Ismeretlen Bessenyei-dokumentumok 1 7 8 3 -8 7 A nyíregyházi Állami Levéltár anyagában egész sor ismeretlen Bessenyei-dokurr.cntumot találtam, amelyek főleg Bessenyei György társadalmi és anyagi helyzetére nézve jellemzőek. 1. Olasz Lajos jobbágyai Főleg Olasz Lajos berceli földesúrral pereskedett sokat a Bcssenyci-család, első­ sorban Bessenyei György és Bessenyei Boldizsár. Vitájuk egyik pontja Olasznak az a vádja, hogy Bessenyei György erőszakkal elrabolta Olasz Lajosnak több jobbágyát, s azokat a földesúr követelése ellenére nem adta vissza. A vádirat szerint: „Olasz Lajos úr Vass Pál nevezetű convenlionálus1**- kocsissal, ki károkat tett és három lóval el szökött, Simon István nevezetű Gulyásának felesé­ gét Tekintetes Bessenyei Urak a magok udvarába erőszakossan be vivén. azokat fent nevezett Olasz Lajos Urnák ki adni nem akarják” . Továbbá: „Bessenyei Uraimék Olasz Lajos Űrhöz küldötték Farkas Györgyöt, hogy öreg Vas Istvánt, Ugrayné Asszonyom volt Jobbágyát, ccssiot1 adván Ugrayne / ijszonyim Bessenyei Uraknak az ki váltására, Bessenyei György Ur a rajta lévő summát, négy aranyakat megküldötte ugyan, de fel nem vévén Olasz Lajos Uram a négy aranya­ kat. azt üzente vissza Bessenyei Uraknak, hogy Vas Istvánt különben ki nem bocsáltya. hanem ha egész jussát ki váltják Ugrayné Asszonyomnak, s azt meg küldik érette, amennyiben Olasz Lajos Urnák át van adva. Melyre Bessenyei György Uram az' felelte, hogy most a többi jussára nincs szüksége, hanem az midőn szüksége lesz reá, azt is ki fogja váltani, de most csak Vas Istvánt akarja kezéhez venni.” Végül: „Pap Mihály fia István, úgy Albert János és Gönczy György fia Péter, s Tóth Lajos Jobbágyok Osztály szerént mind Gyulay Juliánná Asszonynak jutottak, kiket egyébb itt lévő Örökségével ezelőtt mint egy 2 esztendőkkel meg nevezett Gyulay JuLiánna asszony Olasz Lajos Urnák el adván, ezólta sokszor említett Olasz Lajos Ur mindenkor békességessen bírta. Jelenben Bessenyei Uraimék foglalták el.” E vádakkal szemben Bessenyei György a következőképpen válaszolt: „Tekintetes Deputatio! 1. o. Mi illeti Olasz Uram panaszszát a Vas István el vételében, ebben áll: Vas István Pignus Judiciale2 volt, a rajta fekvő Summát meg küldöttem, de a Pénzt fel nem vévén Jobbágyomat kezemhez vettem, kit ő magánál tartóztatni kívánt.

59

2. o. Vas Pált, kit conditionatusának23 mondott, fel vévén, hogy szolgálatban állyon hozzá reá erőltette, s meg is csapatta, ez pedig Conventioját4 soha nem acceptálván, az Attya ki vételével haza jött, és nem én. vettem el erővel a conventiobul, hanem maga nem akarja szolgálni. 3. o. Vas András mint Pásztornának osztály szerént jutott Jobbágy csak azért szolgált Olasz Lajosnak, hogy Attyának elfoglalt Telkén lakott, de a Vas István Tel­ ke ki váltódván az a szolgálat önként cessált,5 különben sem Jobbágya nem volt Olasz Lajosnak, sem nem bírta senki más solidált Jusson.6 4. o. Papp Pista, Kövér Péter Uram Jobbágyának a Fia, soha Birodalmában ö Kelmének nem volt, sem Pacifice, sem usuáltan,7 mivel ezt Dombrády váltotta ki Papp János Esküt Uramtól, s Birodalmát eránta fennt is tartotta, most pedig az én Telkemen lakik apjostól. 5. o. Hogy Olasz Lajos ezen embereknek igaz Jussában nem lehetett, próbállya a maga Pásztornának tett Deklarációjával,8 kinek részit itt megvévén, mind ez üdőig ezen okon ki nem fizette, hogy ő mond: Nembírhattya a Pásztorné Jószágát egész­ len, hanem vegye ki elébb másoktól s resignállya9 neki egészlen, melly dolgot bizo­ nyíthatunk. 6. o. A törvényes procedurátul idegen Olasz Lajos ezen okból, hogy ha convincális,10 nincs mit exequálni, de ebben az elégséges cautionak11 meg mutatására maga­ mat ajánlom. 7. o. M ivel Olasz Lajos Ur ad publicam notitiam12 nálla lévő Jószágait minden felé adja, és keze alatt lévő örökségeink veszedelemben forognak, ezért nehéz Eő Kegyelmével procedálni,13 hogy ott az executiora való fundus14 nem bizonyos. 8. o. M ivel ezért én csupán Pignus Judicialét vettem ki, a Summával Olasz La­ jos Uramat meg kínálván, a többi pedig a Dombrády producált Contractus szerént nem Olasz Uram Jobbágyai, s itt e szerént igen kicsin Praetensio subsistál,15 méltóztasson a Tekintetes Deputátio ezeket consideratiában vévén,16 e dolgot ezeknél fogva tekénteni s referálni, melly dolgok Bizonyságokra időt és Tanúimnak meg hallgatásokat instállom. Alázatos szolgájok Sig. Bérezel 20-ik Juni 1784. Bessenyei György mpr.” 2. Perek Beregben és Ugocsában A Szabolcs-Szatmári Szemle I. számában (1956) Bessenyei György bihari jószá­ gaival kapcsolatos ismeretlen periratait ismertettük. A z alábbiakban kiszélesedik a perek topográfiája. Beregben és Ugocsában is voltak hatalmas perlekedések Besse­ nyei György és családja birtokai miatt. Az egyik ilyen perben a kiküldött deputátio kérdései a következők voltak: „1. Tudja-e á Tanú, hogy azon Jószág, mellyet Nemes és Nemzetes Bessenyei György úr bír most, Tekintetes és Nemes Beregh és Ugocha Vármegyékben az mind Nemes Illosvay Famíliát illető Jószág légyen? 2. Igaz-e az, hogy azon egész Illosvay Jószág nem illet Leány ágat, és hogy azon okból már egyszer ki is estek volt tlált Bessenyei Urak az említett Jószág Birodal­ mából, s hány esztendeig nem bírták azt, vallya meg a Tanú.

60

3. Letett hiti szerént azt is v a llja meg a Tanú, hogy igaz-e, hogy minek előtte az tll17 Illosvay Família a Férfi dg között fel osztotta volna azon jószágokat, Administratort rendeltetett abban, és ki volt benne Administrator, nevezze meg a Tanú, úgy azt is, ha Bessenyei Urak erőszakossan verték-é ki belőlle az említett Administratort és hatalmassan foglalták-e el azon Jószágot, s úgy bírják-e mai napiglan is? 4. Igaz-e az mindazáltal, hogy a fent említett Jószág eránt az tlált Illosvay Fa­ mília az Tekintetes K irálj'i Táblán Pesten Törvénykezik a Bessenyei Urakkal és tellyes remensege vagyon annak vissza nyerésében? 5. K i bírja most azon Tekintetes Nemes Beregh Vármegyében lévő s Nemes Illosvay Famíliát illető Jószágot Bessenyei Urak közzül? 6. Vallya meg azt is a Tanú, ha Bessenyei Boldizsár Uramnak vagyon-é valami különös Jószága avagy Gazdasága ezen Tekintetes Nemes Beregh vagy Ugocha Vár­ megyékben, avagy nincsen? 7. Hát az igaz-c, hogy Bessenyei György Uram az Leövey László úgy Leövey István és Fejér János Uraimék Jobbágj’ait erőszakossan el foglalta, és maga szolgálaltyára fordította? 8. Igaz-e, hogy az egész Bessenyei Família eleitől fogva mindenkor erőszakos cs törvénytelen cselekedetű lett légyen és ollyan emberek, kik Törvénnyel soha nem éltek, hanem amire reá feküdtek, azt mint hatalmas emberek erőszakossan véghez vitték, és a kiktől s hol mennyi pénzt ki tsalhattak, fel vették, soha arról nem gon­ dolkozván. mi képpen kellessék azt megfizetni cs ugyan azért számlálhatatlan adós­ ságok is minden felé? 9. Hát az Tekintetes Nemes Ugocha Vármegyében Rákóczon lévő Jószág illet-e Leány ágat. bírják-c azt actualiteria Bessenyei Urak? Hány Telekből álló? Kinek van el zálogosítva és mennyi Summában, vallya meg azt is a Tanú. Primus Testis Perilluslris generosus Dominus Franciscus Illosvay de eadem, Annorum 44, compossessor Fülpöicnsís locutus Szattmár Tabulae Judicariae Assessor Primarius deposito iuramenti fatetur:* •k

Ad 1-um. Bizonyossan tudja Fatens Ur,** hogy azon Jószág, mellyet Tekintetes Nemes Beregh és Ugocha Vármegyékben az Nemes Bessenyei Família édes annyok, Nemes Illosvay Maria Asszony után pretendál19 és most bizonyos Transactio20 mellett ideiglenesen Nemes Bessenyei György Ur által bírattatik, mind az Illosvay Famíliát illető Jószág légyen. Ad 2-urn. Azon Illosvay Jószág hogy Leány ágat nem illet, az fent említett N e­ mes Vármegyékben onnan is bizonyíthattya Fatens Ur, mivel hogy az Nemes Illos1ay Família azon Jószágból soha még egy Leány ágnak sem adott részt; igaz ugyan, hogy Tekintetes Illosvay Mária és Susánna Asszonyok Bessenyei Zslgmond és Leövey Adam Hitves Társai az Édes Annyok, Néhai Tekintetes Ignéczy Krisztina Asszony
61

látván, hogy az Nemes Illosvay Familia kezeknél mint magáét hagyni nem akárja, ki költözvén a Jószágból magok önként ottan hagyták a Fiú ágnak. Azomban ad 3-um. Minek előtte az Tekintetes Illosvay Familia a Fiú ág között fel osztotta azon Jószágot, hogy ne láttasson a Leány ágat minden igaz ok nélkül excludálni,2® addig is míg meg mutatná világossan, hogy azon Jószág egyedül Fiú ágat illet, az Tekintetes Nemes Vármegyétől különös Administratort kért azon Jószágnak, amint hogy Nemes Tűzess Abdrás Ur rendeltetvén négy esztendők alatt eő Kigyelme által adminisíráltatott, de a Tűzess Ur Administratioja is nem helyesen menvén, az Tekintetes Illosvay Familia (részéről) Bessenyei és Leövey Uraknak bizonyos Transactio m elle't tsak Törvény ki meneteléig bocsájtatott által. Ad i-um. Mindaz által tugyja bizonyossan a Fatens Ur, hogy az Tekintetes IIlosvav Familia elégséges lévén annak meg mutatására, hogy azon Jószág egyedül tsak Fiú ágat illessen, ugyan attól Bassenyei és Leövey Urak minden bizonyai el esnek. Ad 5-um. Úgy hallva Fatens Ur, hogy azon Illosvay Famíliát illető Jószágban, most Bessenyei Pál vagyon az György Ur neve alatt. Ad 6-um. Soha semmi nemű különös possessoriumát24 avagy gazdálkodását nem halottá Fatens Ur ezen Tekintetes Nemes Vármegyékben Bessenyei Boldizsár Urnák. Ad 7-um. nihil. Ad 8-um. A z mennyiben observálhatja Fatens Ur az Bessenyei Familia eleitől fog­ va mindenkor erőszakos és törvénytelen cselekedetű emberekbúi állott, és ollyan emberek voltak, akik Törvénnyel soha nem élvén, amire reá feküttek, azt mind erőszakossan szokták véghez vinni, és kitől, s hol, mennyi pénzt fel kérhettek, fel vet­ ték, annak valaha leendő megfizetésérül soha nem gondolkodván. Ad 9-um nihil." Illosvay László vallomása még lobban színezi az anyagot; ki is úgy adja. elő a dolgot, hogy Tűzess András Administrator Bessenyei és Leövey Urak által „erőszakossan ki vetteteti, s a Jószágot magok között fel osztották, s máig is bírják, a kit el nem zálogosítottak benne." „M elly eránt a Tekintetes Nemes Illosvay Falóiba Ne­ mes Beregh Varmegye Generális Gyűlésén protestátiot adott be, de mint hatalmas embe­ rekkel semmire sem mehetvén, végre olly transactiora kénszerült az Illosvay Familia a Bessenyei Famíliával, melly mellett usque eventum litis25 kezén hagyatott azon Jó­ szág az Bessenyei Famíliának.” A 7. pont, vagyis Bessenyei Györgynek „jobbágy-bitorlása” ügyében vall a kö­ vetkező tanú. Stephanus Fejér: „A d 7-um. Tudja bizonyossan Fatens Ur, hogy Bessenyei György Fejér János Ur­ nák Nemes Beregh Vár megyében lévő Iloncza nevű Helységben lakozó Plustyán nevezetű három Jobbágyait hatalmasul el foglalta, maga szolgálattyára hajtatta, és sok ideig mindaddig, úgy usuálta,26 valameddig Nemes Fejér János Ur a Fatens által okát hatalmasságának meg tudni akarván keményen reá nem üzent, úgy annak utánna maga is látván igazságtalanságát, Bessenyei György úr élált Fejér János Urat hogy le csendesítse, 18 v. Forint árendákat ígért érettek esztendőnként, s most mar a sze­ rént bírja.” . E vallomásokat Bárány János még azzal egészíti ki, hogy: „A z egész Ttes Nemes Ugocha Vármegyében sehol semmi féle actuabs possesoríurna27 nintsen az egész Nemes Bessenyei Familiának, nem hogy Bessenyei Boldizsái Urnák magának külön volna.”

62

Továbbá: „Illet-e Leány vagy Fiú ágat ezen Jószág, azt nem tudja (a Bereg megyei jószá­ gokról van szó — M.) Fatens Ur, hanem hogy mind öszve Tíz colonicális sessiobul28 i l l és hogy Fatens Ur bírja Kilencszáz Forintokért Bessenyei Uraktól, azt vallya Fatens Ur igaz Lelki ösmérete szerént.” Érdekes Tűzess András későbbi vallomásából a következő részlet: „Fatens Ur Restans29 maradván és exequáltatván30 maradtak mint egy 250 Rforintok-tal adóssok némely Árendások Fatens Urnák, mely számadás üdéjén azon okból nem vétetett ki, mivelhogy az adóssokkal nem comportálhatott,31 s jelen nem létök miatt ami Summát tehát Fatens Ur az magáéból ki fizetvén a Famíliának, mint hogy azt az adóssokon akarta meg venni, de azt Bessenyei Uramék már ez előtt maguk részéről meg vették, s most már a Ttcs Nemes Vármegye Commissioja mellet sem vehető meg rajtok.” Ugyancsak érdekes Liptscy Sándor vallomásából ez a rész: „Ad 3-um. Hogy Leány ágat illetne az Nemes Ugocha Vármegyében Jószágok Bessenyei Uraknak, azt nem hallotta Fatens Ur, hanem azt tudja biztossan, hogy azon Jószág Rákóczon és cgyebüt az Nemes Vármegyében 10 Telkekből álván mind öszve, azt Tisztelendő Bárány János U r Rákóczi orosz Parochusnak elatták Kilencven Forintokban és annak birodalmában nintsenek, noha azon Jószág is Bessenyei Urak­ nál csak zálogba volt, és így semmi birodalma nints itt sehol ezen Nemes Bessenyei Famíliának, mert az ki van Ilosván. Lóczán és egyebütt, az mind Illosvay Famíliát illeti. Sign. Rákócz die 8 va Augusti 1784 Inclytae Tabulae Regiae Judicaria Juratus Nótárius Nicolaus Tajkly” **’ 3. Bessenyei György és Boldizsár pereskedése Olasz Lajos berceli földesúrral A nyíregyházi Állam i Levéltár anyagában talált ismeretlen Bessenyei-iratok közötta legvastagabb, legterjedelmesebb az Olasz Lajos és Bessenyei György és Bol­ dizsár közötti per. Terjedelmessége ellenére sem teljes, de ennek a pernek minden lényeges eleme rekonstruálható az iratok szerint. A periratok jelentősége az, hogy alapjában bepillantást engednek a nemesi osztályon belül egyre inkább jelentkező harcba, amely a tehetősebbek (újgazdagok, m int pl. Olasz Lajos) és az elszegénye­ dett nemesség között kifejeződött; de jellemző a jobbágyok akkori helyzetére is. Természetesen, nehezen lehet eldönteni az igazságot a két fél teljesen ellenkező tanúvallomásai között, annál inkább, mert a döntő ítélet irományai hiányoznak. De a békülési kísérletből, amely a per indítója, Olasz Lajos részéről indult meg, arra kell következtetni, hogy Olasz is érezte hibáit, helyzete kellemetlen oldalait, s a nehéz helyzetből végre is önszántából, béküléssel akart menekülni. A lényeg azon­ ban abban van, hogy e periratok friss életképet adnak az akkori nemesség életéről, helyzetéről, aminek, — tekintettel, hogy a pereskedés egyik fő hőse Bessenyei György, — irodalmolöriéneti jelentősége is van. (B. Boldizsár és György e peres esetekben együtt szerepelnek). ;i) A Bizottság első kérdés-komplexuma Olasz vádaskodása alapján a következő: .1. Jelen voltak-é a Berczeli Nemes Uraimék azon hatalmasságba, mikor Besse­ nyei Boldisár Uram a Dinye Föld szántásakor Olasz Lajos Uramat le vonatván ke­ ményen meg verte és nevezetessen kik voltak ott?

63

2. Igaz-e hogy említett Nemes Uraimék a Falubul is együtt mentek ki Bessenyei Urammal, még pedig fegyveres kézzel, egy értelemben lévén mindnyájan? 3. Igaz-e hogy a Dinnye Föld meg határozása fel bontásának eő Kigyelm ei vol­ tak okai? és Bessenyei Uramat is ugyan eő Kigyelm eik Ösztönzőtök, s vallya meg mi képpen ingerelték mind Olasz Uramra, mind a többi Emberre, a kik a Fekete földön szántani akartak? 4. Hát mikor Bessenyei Uram verte Olasz Uramat, igaz-é, hogy akkor a Neme­ sek is fenyegették az Olasz Uram Embereit, hogy oltalmazására nem merjenek lenni. 5. Minek utánna fel bocsajtatott Olasz Uram, miilen nemű becstelenséggel il­ lették e Nemes Uraimék eő Kigyeim ét és nevezetessen kik? C. Mikor a Körtvélycs szegbe lévő tengeriét az Olasz Uram szegény Embereinek el gazolták Bessenyei György és István Uraimék, akkor kik voltak velük Nemes Uraimék közzül cs hajtották-c azok is a Csordát es sertéseket a tengeri pocsékolá­ sára vagy sem? és igaz-é, hogy kapával is vagdalták ki fele a tengerit? 7. Hát igaz-e, hogy Olasz Lajos Uram az említett Körtvélyes szeg nevezetű sza­ kaszt ez előtt mintegy 5 vagy (j esztendőkkel T. Szbiró Ur jelenlétében a Lakosok meg egyezéséből ragasztotta a Csekes Ere járáshoz, azon okból, mivel azon járás magába kicsiny legelő, mező volt, és így ettől az időtől kezdve úgy tartatik és bíratta tátik. 3. Hasonló képpen igaz-é az is, hogy midőn mostani nyáron el pocsékoltatott és el gázoltatott az említett szakasz földbe vetett Tengeri, akkor ugyan azon Csekes Ere mezejében is Tavasz volt vetve következő képpen az is tilalmas volt? Egyébkor pcd'g ha Csekes Ere Járás nyomásba vagy ugarba volt, ezen darab Körtvélycs szeg nevezetű szakasz is nyomásba vagy ugarba volt, és olyankor Olasz Uram se nem szántotta, se nem vetette, se nem kaszálta, sem pedig nem tilalmazta azt külömben, hanem ha az igavonó Marha számára egyenlő akarattal el fogták? 9. Igaz-e azomban, hogy Berczelen, mind a Faluban mind a Határban Olasz Uram és a Jászai Prépostság leg többet bírnak és Bessenyei Uraiméknak, kivált Magoknak allodiális Földök ctcet, sincsen. Mert ami volt, azt mind el adogatták, 10. Igaz-é, hogy a Kereszt völgy és Pályinkás környéke mind nyomás és ugar alá való föld lett volna az el múlt nyáron, és azt ámbár a Helység beli Tengerivel töbnyiremind bevetették és ámbár az őszön mind az Ugart, mind pedig némellyek a Tengeri földjüket is le szántván bé vetették, mégis Olasz Uram nem ellenezte sem pedig azokat Bessenyei Uraimék el nem gázoltatták, hanem csak az Olhsz Uram Körtvélyes szegben veteti szegény emberei Tengeriét. 11. Hány köböl alá való Födje lehetett a Körtvélyes szegen Olasz Uramnak és mennyi Kaszállója, akit elgázoltak? Hány Embernek volt ott Tengerije, mennyi együt egynek?" Kóti Péter vallomása: „A d 1-um. Jelen lévén a Tanú azon alkalmatossággal, midőn a múlt Tavaszon Dinnye Földek szántásakor Bessenyi Boldisár Ur Olasz Lajos Uramat le vonván ke­ ményen meg verette, azért is bizonyosnak vallya, hogy azon alkalmatossággal Bessenyi Boldisár Urammal egy néhány Berczeli Nemes Emberek is voltak, nevezetessen N. Bakó András, Mihály, György, Ferencz, Dombrády László cs Máthé János Uram

64

Eü Kigvelmék cs valamint a verekedésben együtt voltak, úgy a Helységbül is együt mentek ki Bessenyei Boldisár Urammal Ásókkal kapákkal lévén fel készülve. Ad. 2-um, 3-um. Amint annak utánna a megesett dolognak ki menetele bizonyí­ totta, egy értelembe is voltak Bessenyi Urammal, lég inkáb azon okból igyekeztek Olasz Lajos Uramat meg .szenvedtetni, hogy már azelőtt a mostani Berczeli Prédi­ kátort, aki Nemes Bakó András eő Kigyelm e Irá n yát tartja és ezáltal majdnem az egész Nemességnek Attyafia, Olasz Uram sok cxcessusiért a maga útján Berczelről ki akarta tettetni. Ezen igyekezete Olasz Uramnak adott okot arra, hogy a Berczeli Nemesekkel, de lég fő képpen Bakóékkal haragba jővén, másképpen Olasz Lajos Uramon bosszújokat nem tölthettek, hanem ezen alkalmatossággal Bessenyei Boldi­ sár Uramat ösztönözték ellene, s innét eset lég inkáb meg verettetése Olasz Uram­ nak és a Fekete Földeken ki osztott Dinnye földek fel osztása bontásának is eő K igvelmeik voltak lég főbb okai. Ad 4-um. 5-um. Mely onnan is ki teezhetik, hogy minekutánna Olasz Uram meg ’.erőltetvén fel bocsájtoE, meg látván Nemes Bakó Andrást így szólott neki: Várj, F.akó, mindte vagy ennek az' oka! M ellyre Bakó András akkor is így felelt: De soha sem félek én tetülled, és akkor is kiteczett, hogy indulattal vagyon Olasz Uram ellen". Legérdekesebb Szabó Mihály vallomása a 7. ponthoz, mert itt Bessenyei György a vallomásban is szerepel: „A z Deutralis32 Tengeri Földeknek el gázoltatásának idején végbevitt hatalmas­ ságban Bessenyei György és István Urakkal voltak a Berczeli Nemes Emberek közöl ezek: ncvezetessen úgy mint Bakó András, Ferencz, György és Dombrády László, akikkel minek előtte ki ment volna, az előtt való este fel hivatván Bessenyei György Uram a Tanút, meg parancsolta, hogy másnap jó Reggel a Körtvélyes szeg torkába a falusi csordát hajtsa ki és ott várja addig Bessenyei Uraiinékat, mag másnap oda nem mennek. Tudván pedig már az előtt közhírből a Tanú, hogy Olasz Uram oUar, lévő Tengeriét eL akarják gázoltatni, másnap jó Reggel az Olasz Uram házához jő ­ vén, Palkó nevezető Hajdújának meg mondotta Bessenyei Uram szándékát. Azután a Tanú a csordát ki hajtván, mingyárt a Falu alatt Olasz Lajos Uram füves kertje mellet a csordát meg állította, az alat érkeztek meg csak hamar Bessenyei György és István Uraimék kocsin, akiket fent tlált Berczeli Nemes Emberek gyalog kísérvén, mihelyest a Csordához érkeztek, Bessenyei György Uram azonnal parancsolta a T a ­ núnak, hogy a Körtvélyes szeg felé hajtaná rá a csordát. A Tanú pedig minthogy a marha körül fel és alá járván hirtelen el nem indíthatta, Bessenyei György Uram Nagy Ferenc nevezetű Emberét a Tanú segítségére el küldölte, akivel is nagy siet­ séggel el indítván a csordát, a Berczeli Nagy Töltésen fent nevezett Bessenyei Uraim-’ rte- aholott Bessenyei Uraimék meg állapodván, amennyiben a Tanú ezen 1 n c^e ekedetnek ki menetelétül méltán félhetett melléje kérezkedet Bes■ei C ó< i; ’ Uramnak, akképpen szólván: Ugyan, édes Uram, hogy kíván engemet c jt ni? Mellyre Bessenyei György Uram egy darab papirost k vevőn Sebéből n em eik mi. a a a Tanúnak, de azon felül azt is mondotta: Ne félyen semmit, mivel c :í n ! él most érkezet kezemhez a Vármegyétől, mellyben a vagyon írva, hogy a Körtvei n lévő Tengerit szabadon el gázoltathatom. Azalat a csorda a Tölvég mihelyst eszre vette, hogy a tilalmashoz közel vagyon, azonnal sessebbni. hajtás nélkül is ment a marha, a Tanú pedig Bessenyei György és István ■'ráírnék és a fent nevezett Berczeli Nemesek terelték el. El lepvén tehát a Berczeli "ia a kérdésben forgó Tengeri Földeket csak hamar isméi parancsolt Bessenyei Uram, hogy a B-rc.--.eli két r.vaj Sertést is oda hajtanák; kit is azonnal reá hajivan cs egész nap mind a csordát mind a sertéseket rajta legeltették. Való ugyan,

65

hogy Bakó Andrásnál kapa is lévén a Körtvelycs szegbe piszkálta a Földet, de vág. dalta-e kifelé a Tengerit, a Tanú észre nem vehette.” A dinnyeföldeken történt jellemző feudális epizódot egy másik tanú így mondja el: „Valya igaznak a Tanú, hogy minek előtte a fent nevezett Nemes Emberek Bes­ senyei Boldisár Urammal a Faluból ki mentek volna, még bent a Helységben lévén, szüntelen arra disponálták és késztették Bessenyei Boldisár Uramat, hogy ne engedje a Fekete Földeken lenni a Dinye földeket, és arra kénszerítse mind közönségessen a népet, hogy a Laput szegbe legyenek a Dinnye földek. Ugyancsak ennek végben vi­ tele véget reggeli templom után a fent nevezett Berczeli Nemes Emberek több Pa­ raszt Emberekkel együt, de leginkáb Bessenyei Uraimék Berczeli Jobbágyaival és társaival öszve csoportozván, midőn Bessenyei Boldisár Uram a Laput szegbe a ma­ ga házától el indult, a feliül meg írt emberek Bessenyei Uramhoz csatolván magokat egyszersmind a mezőre ki mentek; és ki érkezvén a Laput szegben, ahol Berczeli Bakó nevezetű Embernek lég inkáb akarattvával a Dinnye földek meghatároztattak, minek előtte a Dinnye földek osztályához fogtak volna, Bessenyei Boldisár Uram a Fekete Földekre által menvén mező Bírói hatalommal, mellyet eő Kigyelm e pretendált magának, tiltotta az ott Szántó Népet, hogy továbbá 50 páleza büntetés alatt a paraszt Emberek, a Nemes Emberek pedig 12 forint büntetés alat ottan szántani ne merészeljenek. Azzal vissza fordulván útjába N. Márty Mihály Uramnak ekéjére ta•lálván, mingyárt M árty.Urat először meg támatta, azt mondván: Hogy mer kend itt szántani, avagy nem tugya-e, hogy mit tart a Transactio33, hogy aki annak nem engedelmeskedik, 12 forint a büntetése; de csak ugyan mingyárt parancsolván most nevezet Márty Uram szolgáját le vonatni, kettőt vagy hármat üttetett rajta Már­ ty Mihály Uram ekéjét pedig a földből ki hajtotta, azzal Bessenyei Boldisár Ur a Laput szegbe mingyárt vissza jött es ottan a Dinnye földeknek osztályát folytatta. Mikor már majd egészlen véghez ment volna a földek osztálya, fent nevezett Bakó András Bessenyei Uramat meg szólítván, ekképpen ösztönözte: Nczze az Ur már, az Olasz Lajos Uram ekéi egy földet ki szántottak, és a másikba is be állottak, ha én ollyan Ur lennék, mint az Ur, én ezt nem engedném. Ezen ösztönző szavaira Bakó Andrásnak Bessenyei Boldisár Uram a Maga Embereihez szólván, fennszóval azt mondotta: Haljátok e ti Mindnyájan, akik az én Embereim vagytok, jöjjetek után. nam, de a Nemes Emberekre nézve azt is hozzá tette, hogy ők is menjenek utánna, eképpen szólván: De Kendtek is jöjjenek. Azonnal el indulván Bessenyei Boldisár Uram mind Maga Emberei, mind pedig a fent írt Nemesek a Fekete Földekre által kísérték és egyenesen az Olasz Lajos Uram ekéihez menvén, azokat meg állították; de minek utánna Olasz Uram is el érkezet volna s parancsolta volna, hogy cseléggyei az ekével csak menjenek és száncsanak, Bessenyei Boldisár Uram tehát nagyobb in­ dulatban jővén, ismét eképpen szólította meg az Olasz Uram cselédjeit: Megálljatok ti Lélek k... az anyátok,.mert mingyárt 50 botot vágatok rajtatok. Ha bajotok lesz, meg felelek én érettelek a Nemes Vármegyének is. Parancsolván egyszersmind a vele levő Embereknek is, hogy az ekét ne bocsájcsák. A z alatt Bessenyei Boldisár Uram ismét Olasz Uramhoz fordulván így szólította meg: Hallya Kend, mit tart magában a Transactioról, mellynek hatalma mellet én mingyárt behajthatnám a Kend ekéit, és 12 forinton alul ki sem adnám. M ellyre Olaisz Uram eképpen felelt: Nem te bizony, Bósi, s azzal Bessenyei Boldisár Uram a kezeben levő botot felemel­ vén így fenyegette Olasz Uramat: No te, mingyárt meg ütlek! Erre Olasz Lajos Uram is fel emelvén a kezében lévő nád pálezát, egyszersmind egymáshoz olly se­ bessen öszve csaptak, hogy melyik ütötte volna meg eléb egyik a másikat, a Tanú nem tugya. Az összecsapás után Olasz Lajos Uramat Bessenyei Boldisár Uram derékon

66

állal fogván a fél karjával, így szólott Embereinek: Húzzátok el tőlem Lélek k... anyátok, és fordítsátok fel, mellyre aztán Farkas Péter, Gönczy György, Pap M i­ hály. Nagy Ferenc, Akoss Mihály meg fogván Olasz Uramat, a földre le húzták, és kezét lábát meg nyomván maga Bessenyei Boldisár Uram mind addig verte, míg a ... ében lévő bot nemcsak öszve hasaduzot, de darabonként el is szakadozot, mellyeket onnan tud a Tanú illyen világossan mivel mind ezekben jelen volt, szemeivel így látta és hallotta.

a_-

Ad 4-um. Ezen eset alatt hallotta azt is a Tanú, hogy ugyancsak akkor a körül álló Emberek közzül egy valaki nagy furkóval tiltotta a Népet s azok között az Olasz Uram embereit is, hogy senki Olasz Uramnak segítségére ne menjen, mert külömben rossz lesz a dologból, de ki lehetett az, a ki ezen szókat mondotta, a Tanú meg ne­ vezni nem tugya. Ad 5-um. Igaz az, hogy Berczelen, mind a Faluban mind a Határban a Jászai Prépostság és Olasz Lajos Uram lég többet bírnak, Bessenyei Uraiméknak pedig ki­ váltó magok majorságbéli földjük semmi sincsen. A z Embereiknek is alig vagyon több egy-egy járáson egy-két köbül alá valónál, mert a ki majorságbeli földjük volt, azt az itt lakó Nemes Embereknek el adogatták. ★ Érdekesen egészíti kii ezeket a vallomásokat, s nyilván összefügg a fenti pana­ szokkal Olasz Lajos jobbágyainak ugyanebben az iratcsomóban található következő panasza: „Tekintetes Nemes Vármegye! Minemű bizalmas Panaszinkat kénteleníttetünk a Ttes Nemes Vármegye színe előtt ki ontani, meltóztassék kegyessen szívükre venni. 1- ször. Ttes Bessenyei György Ur kukoriczánkat a csordával tapostatla. 2- szor Dinnyénket is holnapi napon el gázoltatni igyekszik. Instállyuk a Ttes Nemes Vármegyét alázatossan illyen nagy kárunkat s veszedelmünket méltóztassék kegyessen szívére venni, külömben éhhel halókká tétettünk ezen méltó okokból: a) Mert minthogy itt a Határ Szűk, kevés gabonát vethetünk, nagvob részint kukoriczából szoktuk enni Kenyerünket, b) hogy Pornónkat úgy Ruházatunkat is Dinnyéből szoktuk, amikor ideje van, meg keresni, nem lévén ezen a Földön más pénz keresetnek módja. Sig. Bérezel 18 júni 1784. A Ttes Olasz Lajos Urnák Berczeli Szegény Jobbágyai közönségessen. A Tekintetes Nemes Vármegyéhez alázatos Instanliojuk a fent ír­ taknak.'' ★ Mindezeket mintegy összefoglalja Olasz Lajosnak a megyéhez benyújtott második instanciája (Bessenyei György és Boldizsár ellen): „Tekintetes Nemes Vármegye! Alább írt alázatossan jelentem, hogy előbbeni alázatos Instantiámban Bessenyei raimék által erőszakossan el foglalt Jobbágyaimnak vissza adatása és magam sze­ mélyének Hatalmasul való megverésére igyekvő szándékok meg gátolása s orvoslása iránt folyamodván az ottan ki tett okokból a Tekintetes Vármegyéhez, minek előtte

a ki küldetett Tekintetes Deputatio által effectusban vévödött33 volna, most a múlt Május havának 27-ik napján Bessenyei Boldisár Ur Nemes Bakó Andrással, Ferencczel, Mihállyal, Györgygyel, úgy Márki Ferenccel és Jánossal, nem külömben Nagy Ferencz, Farkas Péter, Albert István, Gölczi György, Ákoss, Mihály és János, Görömbei István és György, Rohodi Mihály, ö reg Vas István és András, sőt több annak idejében elő számlálandó Berczeli Paraszt Emberekkel az már annak előtte való napokban meg határozott és a Lakosok között egyenlőképpen fel oszlatott Diny- ' nye földek szántásában munkálódó Ekéimre nagy tumultuosítással34 fegyveresseri reá rohanván, mivel azoknak be hajtását engedni nem akartam, elsőbben Bessenyei Boldizsár Ur hallatlan és rendkívül való mocskai között nála lévő dorong forma bot­ jával tőlle ki telhető erejéből reám ütött, azután a Parasztok azért, hogy további ütése ellen magamat oltalmazni akartam, reám csődülvén le vontak, tlált Ur pedig mind addig kínozott, míg nálla levő veresgyűrű dorong forma bottyát rajtam öszve nem törte, ölessel fenyegetvén védelmezésemre igyekező embereimet. Ezen iszonyú hatalmasságnak erőszakos törvénytelenségnek és zenebona indí- ’ társalj méltó cs illendő orvoslását instállcm az aláb írt okokból úgy mint:

1. Mivel miint a most múlt napokon ki volt Ttes Deputatio Relatiojából is ki teczik, Bessenyei Boldisár Urnák semmi nemű Jószági vagy gazdasága nincs sehol. Ép ugyanabba való bizodalmából, hogy semmijét el nem veszti, valamint eddig számlálhs'iatlan törvénytelenségeket és hatalmasságokat sőt még támadásokat is csele­ kedet’ . bizonyítván azt az itten annectált Protocollatio.33 Úgy azokat ez után is kö- ' vetni telyes fel tétele légyen: a népnek fel lázadása is pedig nem első dolga, mellv Eő Felségénél való bejelentést érdemel.

2. M vei a mostani és felyebb említett T'.es Deputatio előtt is utcza hallatára . meg' nem szűnik kiabálni, hogy mihelyst meg kaphat, ismét meg ver, és meg veret, > ■ valamikor teczik, sőt a mi fájdalmasabb, még a Parasztokat is arra ösztönzi, mellv > ismét jele a zenebona indításnak.

3. A follebb valók szerint kétség kívül azon méltatlan gyötrődéstől viseltetvén, hogy engemet meg lehetős állapotban, magokat pedig igen csekély sorsban lenni | tapaszlallyák, Berczelen egy bizonyos jó kerítésbe levő és közel ezer Rft:okat érő > füves halastó kertemnek deszkáját, mellynek ember emlékezetitül fogva birodalmába l vagyok, erőszakossan be akarják vonatni, s azzal énnékem tetemes kárt okozni szán­ dékoznak.

4. A határban egyik járás hiános lévén, mellette lévő mintegy 40 köbölös tábla i földemet Tetes Szbiró Komjáthy Ur jelen létében ez előtt öt vagy hat esztendőkkel hozzéf ragasztottam minden sértődés nélkül, a mint jelen lévő Tanács is akkoron helybe hagyta. S most tlált Bessenyei Uraimék az abba vetett szegény emberei:" Tengerieket is legázoltatni akarják és szándékozzák. 5. Hasonló képpen azon Dinnye földbe vetett szegény Embereim Dinnyéjeket, mellyen engemet soha élném felejthető csúfsággal és sérelemmel meg vert, gázoltatással fenyegetik.

6. Úgy a szabad nyomásba lévő Erdőn járó Sertéseimet azon okon, hogy magok- * nak rend szerint lévő Kaszállójuk nem lévén, az erdőbe található tiszta Helyeket kaszálhassák, puskákkal kergetik, Pásztoraimat majd meg öléssel fenyegetik. 7. A Helység népét azzal lázítják ellenem, hogy úgymond a Portio terhet egyedül én hozom rájok, holott a világos, hogy az én rajtam nem áll.

68

8 Ezen Lázadásnak bátorítására ezt is hozzá teszik, hogy eő Kigyelm ek juris aladialusok30 legyenek, és akik meg ölni akarnak, véghez viszik, a kit felszabadítani. ...■i is meg lehetik. M elly szerint kezükből Embert sem Király, sem Vármegye ki nem veheti, azért a Lakosok semmit se félyenek, és senkitül ne rettegjenek. 8 Innen következet aztán az, hogy meg verettelésem után találkoztak olly vak­ merő Emberek, kik azt beszélték, hogy ha fejem vagy nyakam eshetett volna ke­ zekbe, soha se szállottam vc.lna többet. Melly abból is meg teíúszik, 10. hogy mihelyst indulatját tapasztalták tlált Bessenyei Boldisár Uramnak ezen ha'la‘,lan casusban is, azonnal reám rohanván, meg ragadtak és a földre le vontak, holott azt külső képpen is által láthatták, hogy Bessenyei Boldisár Uram engemet erővel az eő segedelmek nélkül is meggyőzhetett. 11. Már ugyan azon Parasztok, kik által le vonattattam, azt beszélik és olly fel­ tétellel vágynak, hogy ha Bessenyei Uram parancsolja, még a tulajdon házambul is hajamnál fogva ki húznak s arra készen vannak, mivel 12. ezelőtt is mindenkor ollyan támadó Emberek voltak, hogy a földes uraknak mind magok mind tisztjeik ellen fel támadtak, és ellenek fegyvert fogni bátorkod­ tak. Mind ezekre nézve alázatossan esedezem, hogy ezen vakmerő Parasztokat efféle támadásokért példássan meg büntetni, hogy a közönséges bátorság félelem és vesze­ delem nélkül meg tartassák, a nemeseket pedig, de kivált képpen Bessenyei Uraimékat, úgy a mint ezen példa nélkül való hallatlan cselekedetek érdemli, meg zabo­ lázni s addig is a fen említett törvénytelenségeknek végbe viteleiül MagisLralis2 3' hatalmával tiltani méltóztassék. Dátum Kalló die 16 juni 1784 Marussi Olasz Lajos.’’ 4. Olasz Lajos jellemrajzához Ki volt ez az Olasz Lajos, aki ilyen elkeseredett harcot folytatott Bessenyeiék, elsősorban Bessenyei György és Boldizsár ellen? A z iratok mint Tiszabercel egyik leggazdagabb földesuráról emlékeznek meg, tehát a minden áron szerző, kapzsi föl­ desúr feudális típusa volt a Bessenyeiekkcl szemben, akiknek lába alól ebben az időben már nagyon kezdett a föld kicsúszni. Szinte nem volt olyan birtokuk, bár­ mily csekély is volt az, amely ne leli volna per alatt nemcsak Szabolcsban, hanem Biharban is. A bihari birtokok peres megtámadtatásáről másutt szóltam. Maruss Olasz Lajos volt talán legelszántabb ellenfelük Szabolcsban. De voltak eiegen a Bes­ senyei családon belül is, különösen Bessenyei Anna.58 Olasz Lajos valósággal ördögöknek igyekezett Bessenyeiéket feltüntetni. De az ö arcát — úgy látszik — nem az ő pártján levő tanuk hízelgéseiből, hanem az ellenfél tanúinak vallomása szerint kell megítélnünk. Ebből nyújt részleteket az alábbi „bűn­ lajstrom”, amely szintén a periratokhoz tartozik. „Olasz Lajos Uram cxcessusainak3'3 lajstroma. 1. o. A z egcsz Helységnek Ország szerint való szokás által ki rendeli nyomását, télül maga Dinnye földnek, másfélül kertnek, 3-i felül Tengeri földnek el fogta, hol t.tes Ur a Sertéseket agyon lövöldözi, s contribuens43 Népnek Marhájokat pedig najtatván, márjással, Forinttal taksálja, Magokat pedig kinoztatja. melly dolgok bizonyságául: 2. o. Nagy Mihály nevű Lakosnak ökreit az útról behajtván, 3 márjással tak­ sálta

69

3. o. Szűcs Györgyöt, hogy az ötsónek, Olasz Józsefnek forspontot nerrf állított, egy hónapig fekvő beteggé verte. 4. o. Nagy Istvánt háromszor erősen meg kínozta, végre magánál láncra tette hol ültében Jobrul Balrul erőssen pofozta, csak azért, hogy a Bírót eléb kinoztatván ez az Esküit Ember a Bírót a földön tetszés szerént nem eléggé nyomta. 5. o. Ifjú Hegedűs Mihályt, midőn Zsidója Házát éjjel a tűztől mentette volna, hátulról néki kerülvén egy rúddal le verte. 6. o. Rohodi Mihályt meg kínozta azért, mivel Magának jelentette, hogy lovait a tilalmasba látta. 7. A z Olasz Ur cselédjei lopni mentek a Dinnyére, kiket a Csősz ott meg fogván, büntetni akart, a Csőszt magoktól le verték, ki Olasz Lajos Úrhoz menvén panasz­ ra, feliül reá jól megveretett, úgy hogy kővel is hajigáit utánna, midőn tőlle e! szaladt. 8. o. Oláh Pétert úgy meg kínoztatta, hogy sokáig halálát vártuk, csak ugyan meg élt, de holtig nyomorult maradt,' 9. o. Oláh Istvánt máir több ízben öszve törte, s Kezét is cl nyomorította. 10. o. Oláh Mihálnét addig kínzotta, míg a nehéz nyavalya ki nem törte, az olta nyomorult maradt. 11. o. Székely Mihail erősen meg verte. 12. o. Hegedűs Mihált, 78 esztendős öreg embert erőssen meg kínozta. 13. o. Gencsi Györgyöt az úton a Gáton találván, úszó víznek ugratta, élete ve­ szedelmével, honnan csónakon ki fogatván, valami láncossal a vizes Gatyára addig verette, míg vére testébül ki nem jött. 14. o. Rohodi Mi hálnak Szánkóját ,hogy száraz fát tűzre hozolt erdórül el vei. te, s most is oda van. 15. o. A Bírónkat, Görömböly Istvánt egy rúddal le verte, úgy hogy ha fejét is taláhatla volna, hová igyekezett, egy ütéssel minden bizonnyal agyon ütötte volna, de a Biró feje a mint elsőben le ütötte a Sövény karó közé esvén agyon üttetésétül meg szabadult, de egyébb testében öszve törettetett. 16. s. Bene Andrásnak a Borját a maga jegyére jegyezte. 17. o. Hogy egy Nyíregyházi Lakosnak a Gát töltésénél nap lemente után lova el állott s tovább nem dolgozhatott, a maga Házához bé vitette, s 60 erős pálcával büntette. 18. s. Simon Juhászt a Gávai Földrül állal híván a Berczeli Határra, ámbár sémi Juhot a Gabonába nem lelt, ott Gatyára 80-at veretett Simon Juhászon, úgy hogy a Gatyán a vér locsogott ki, melly véres Gatyáját Tekintetes V. Ispány Uramnak eí Tekintetes Jármy Mihál és Elek László Uraiméknak is meg mutogatta. ■> 19. o. Két lovát döglő félen egy Contribuens,(1 Jobbágynak erővel által adta Do­ logra, a ló meg döglött, mellyért a szegény Emberiül 3 lovat exekvála.”

70

5. Bckülési kísérlet: feudális „barátkozás" Az Olasz Lajos kontra Bessenyei György és Boldizsár-ügy évtizedekig húzódott. Még 1793-ból is fennmaradt Olasz Lajos egyik petíciója ebben a tárgyban. De köz­ ben kísérletek történtek a megegyezésre is, és pedig éppen Olasz Lajos részéről. Ezekre a békülési „punctumokra” felelnek egy szerencsésen fennmaradt válaszban Bessenyeiék, és pedig Boldizsár aláírásával. „Tekintetes Deputalio! Olasz Lajos kedves Eötsém így felelek:

Uram (!) által békesség végett ki tett Punctumaira

1. A Majoris Potentiae actus41 Homagiumát42 nem fizetem, mivel törvéntelen Agressorral volt ügyem. Magam oltalmára, a törvény engedelmébül cselekedtem, amit cselekedtem. 2. Következés képpen a sérelmet nem fizethetem, mert nem én, de maga okozta megverettetését. 3. A nyomás helyre vettetett s pretensive43 el pocsékoltatott Tengeri s Kaszállóért sem fizethetek, nemcsak azért (amint az egész Helység bizonságot teszen róla) hogy a Tengeri és Kaszálló minden kár nélkül megmaradtak; de azért inkább, hogy a közönséges birtokú Nyomás sokunk prejudiciumára44 tilalmasnak fogatott. Azért is még, hogy a több földes urak fölgyeit, azok között a miénket is, magának apropriálni45 kívánta. Sőt annak felette hogy marháink legeltetésekben károsíttattunk, Pascuum45 elegendő nem lévén, refugioját4? méltán pretendálom. 4. A mi nézi a négy Emberek el vételét: azoknak ketteje, úgy mint Vass András, Papp Pista csak pretensive43 voltak Olasz Uram Emberei, ususába48 sem voltak; de igazán Dombrúdi András Uraimé lévén, ezen örökös földes urok adta Bessenyei Györgynek, de nem Olasz Lajos Uramnak, azért tovább is Bessenyei Györgynél ma­ radnak. Vass István Palkó fijával exekválva49(!) lévén Olasz Uram részire, ezen két Jobbágyok örökös földes Asszonyától, Gyulai Anna Asszonytól két ízbe kínáltatott meg az ekzecutionalis Summával50 Olasz Uram, de Olasz Uram fel sem vette; melly okon kénteleníttetett a tilt. Asszony Besenyei Györgynek Vass Istvánt Palkó fijával által adni. Bessenyei Györgynek pedig adóssa lévén Olasz Uram, azon adóssághoz hozzá tett még 2 Körmöczi aranyakat, hogy az ekzecutionalis (!) Summa ki telyék egészlen, mellyekkel meg kínáltatott Olasz Uram, de Olasz Uram ezen pótolék pénzt sem vette fel, sem az adósságát meg nem fizette, s eszerént (ha talán a Törvénnek hevés formája ellen) kénteleníttetett a fellyebb írt két emberéhez nyúlni, mint örö­ kös Jobbágyihoz. Úgy de in rei essentia51 igaz jussa lévén Bessenyei Györgynek a Jobbágyhoz, ha a formalitásnak kevés sérelmében hozzá nyúlt, s el vette a maga Jobbágyát, micsoda prejudiciumára52 lehet a barátságos Tractának, hogy a violenciális53 büntetést meg nem fizeti. .. 5. A tumultus éppen nem recognoscáltatik.54 J 6. Valamint az első Punctumba, úgy itt is az actus majoris potentiae41 hasonló rppen nem recognoscáltatik. 7. Ha Olasz Uraim a meg ütésben első volt, a meg követésben is légyen első. 8. A proportionalis Processus55 fogja közöttünk el igazítani a Tallókat.55

71

9. Nem tartozik a mi Tractánkhoz a Pap dolga.51 Ezeken kívül a közöttünk va békesség iránt, valamint szóval a Tekintetes Vármegyei Deputationak magamat dec- ! laráltam, úgy most is, tekintvén mind a keresztényi, mind a felebaráti szeretetnek becsit, és Tekintetes Deputátus Urak közbevetését, magamat ajánlom a Békességre. Úgy pedig, hogy ha Olasz Lajos kedves Eöcsém Uram minden injuriáltatásoknak53 okaitól örökössen prescindál,53 mellyek szoktak származni Embereim verettetésekbüi, károsíttatásokbul, tilalmas rontásokbul; én is Eő Kegyelme ellen való panaszomat, Vádolásomat nem hogy továbbra terjeszteném, de azokrul még csak meg emlékezni sem kívánok, olly örökössen el temetem. A Tekintetes Deputationak alázatos Szolgája Bessenyei Boldisár.”

J E G Y Z E T E K

la. Szerződéses. 1. Másra átruházás. 2. Törvényes zálog. 3. Szerződéses szolga. 4. Megegyezés, jj 5. Szünetelt. G. Megalapozott jogon,1. 7. Használatba vett. 8. Nyilatkozat. 9. Utalványoz. 10. Meg- ( cáfolt. 11. Óvadék. 12. Nyilvánosság előtt. 13. Pereskedni. 14. Alap. 15. Előre feltételezett Jogos igény áll fenn. 1 6 . Figyelembe véve. 17. Tisztelt, titulált. 18. Gyakorlatilag, ténylegesen. 1 9 . Elő­ jogot formál. 20. Egyezkedés. 21. Szerzemények lránt. 22. Tisztázva. 23. Kizárni. 24. Birtok. 23. A per befejeztéig. 26. Használta. 27. Tényleges birtok. 28. Jobbágytelek. 29. Adós. 30. Végrehajtatván. j l . Értekezhetett. 32. Kérdésben lévő. 33. ,/Végrehajtatásba vevődött” (végrehajtásra került.) 34. Zenebona. 35. Mellékelt Jegyzökönyvbevétel. 36. Pallosjoggal bírók. 37. Hatósági, hivatalos. 38. Jellemző a feudális családi gyűlölködésre Bessenyei Anna rágalma Bessenyei Györggyel es Boldizsárral kapcsolatban, amire az egyik pörösködésük alkalmával került sor. Itt a bírósái egyik kérdése így hangzik Bessenyei Anna tanúihoz: ,,18. kérdés. Mlnémű híreket hallott Bessenyei Boldisár és György Urak fellől, hogy Testvér Attyokfia Bessenyei Sigmond Ur Leányával vétkessen élnének? Felelet: Hallotta közönséges hírből a Tanú, hogy Bessenyei Boldisár és György eggy Testvér Attyafijak, ugyan más Testvéreknek, úgymint Bessenyei Sigmond Urnák Leányával mind a kétten rosszul élnének. Valamint a7t is hallotta másoktól, hogy megírt Bessenyei Ufóknak Testvérnénjek, Bessenyei Juliánná Asszony mind a Leányt, mind a férjfi Attyafijakat, úgy mint Boldi'..iri es Györgyöt öszve is mocskolta és szemtől szembe öszvc is k.....ta, szemekre hányván rút cselekedeteket. 39. Kihágás, erőszakoskodás. 40. Adózó. 41. Erőszakos cselekedet. 42. Bírság. 43. Állítólagosán. 44. Tiltakozása ellenére. 45. Kisajátítani. 46. Legelő. 47. Mentegetését. 48. Használatába, tulajdoná­ ba. 49. Végrehajtás útján tulajdonná lett. 50. Végrehajtási összeg. 51. A dolog lényégét tekintve. 52. Előzetes akadálya. 53. Erőszakosság miatt járó. 54. Nem ismertetik ei. 5 5 . Az elosztásról in­ tézkedő eljárás. 56. A legelők elosztásáról van szó. 57. A berczcli pap volt egyik oka a Bessenyeiek és Olasz Lajos közötti ellenségeskedésnek, mert Olasz a papot — állítólag meg nem felelő magatartása miatt — ej akarta helyeztetni a faluból, amelynek nemeseivel pedig a pap — fele­ sege révén — rokonságban volt. 58. Jogtalan cselekedeteknek. 59. Eláll. •Az első tanú Nagytekintetű Nemes Illosvay Ferenc úr, 44 éves, fülpösi birtokos, (Szatmár megye) táblabíró, az eskü letétele után vallja: ••Tanú úr. •••Tajkly Miklós, a királyi tábla jegyzője.

72

Szilágyi Béla:

Adatok a nyíregyházi színjátszás kezdetéről Nyíregyházán a reformkorban rohamos gazdasági fejlődés figyelhető meg. A polgárosodás erős törekvései vágyakat ébresztettek a szellemi, a kulturális élet ki­ bontakozása terén is. Mint polgári törekvés jelentkezik a színház, a színjáték utáni vágyakozás is. Ez ?, vágy és óhaj hozza létre 1844-ben a „Nyíregyházi Műkedvelő Társulatot.” Megalapítójának Nagy Sámuel helybeli tanítót tekinthetjük, aki 1844. augusztus havában néhány iskolai szünidejét itthon, szülédnél töltő diákot hív össze azzal a szerény célkitűzéssel, hogy a Nyíregyházán felállítandó kisdedóvó intézet ja­ vára színjátékokat rendezzenek. E nem igen messze mutató törekvéstől hamar tovább juthattak a nyíregyházi Thália első önkéntesed. Még 1848-ban is működött a diákok­ ból álló és az évek során más helybeli értelmiségiekkel kiegészülő alkalmi és önkén­ tes színjátszó csoport. A z évek során eljátszották a korabeli magyar drámairodalom legjobb, legnépszerűbb darabjait: Szigligeti: Szökött katonáját, Vac'not Imre: Far­ sangi iskola, Szigeti József: Jegygyűrű és Nagy Ignác: Tiszlújítás című vígjátékát, és Kisfaludy Károly darabjait is. A nyíregyházi megyei levéltár őrzi Jurányi Hugó egyleti titkár „Emlékirat” -át, melyet 1864-ben készített a társulat fennállásának 20. éves jubileumára. Ebből az emlékiratból értesülhetünk a társulat első évtizedében kiemelkedő érdemeket szer­ zett tagjairól is. A már említett Nagy Sámuel tanítón kívül Jurányi Sámuel és Posony János a vezetők. A színpadi készletek összeállítása körül legtöbb érdemet Máté János, Borsitzky Károly és Huszár Imre szerzett. A z alapító tagok közül kiemeli Czupra Endrét, Mráz Károlyt, Vad Andrást, Súlyán Dánielt, Suták Salamont, Tregyár Ernő:. Kralovánszky Lászlót, Oltványi Endrét, Tersztyánszky Lajost, Szénfy Gyulát, Humolay Lászlót, Enyingy Lajost, Orbán Károlyt, Kralovanszky Lajost, Dómján Sá­ muelt, Palicz Mihályt, Sexty Józsefet és Jurányi Hugót. A ncéagok közül Kralo­ vánszky Lajosnét, Kobilicz Saroltát, Fábián Zsuzsannát, Fábry Rozáliát és Saroltát, Kollmann Vilmát és Júliát, Posony Paulinát, Takács Alajosnét, Tóth Zsanettet, Kőmives Lilát, Jurányi Málit, Bukov nszky Terézt, Vitéz Károlynét, Tersztyánszky Te­ rézt, Jármay Elizt, Blahurtka Teréziát és Nyíri Terézt említi mint alapítókat és ér­ demeket szerzetteket. Az 1848 19. szabadságharc idején minden bizonnyal szünetelt a társulat tevé­ kenysége, de 1850-ben újra élednek és működni akarnak: A „Nőtlen maradok” című vígjáték színrehozatalára kémek engedélyt, „de a szomorú emlékű korszakban kivi. leiében rendőri beavatkazás által megakadályoztatott” — jegyzi meg Jurányi Hugó emlékiratában. Az 1851. év nyári hónapjaiban Jurányi Hugó és Színi Pál ismét fel akarta ele­ veníteni a társulat működését a „Szerelem és Champagnei” című vígjáték színrehozatalával, de akkor meg a „megyei főnöki titkár a társulattól minden ok nélkül a

73

már egyszer kiadott engedélyt részrehajlásból visszavonta.” A z 1853. évben végre si­ került báró Jósika Miklósné „közreműködése folytán” színre hozni az „Utolsó segéd­ eszköz” című háromfelvonásos vígjátékot. A szabadságharc után azonban csak 1859töl válik zavartalanná a társulat működése, amikor is az alapító Nagy Sámuel pad­ lásán heveri színpadi készleteket kijavíttatják, s a társulatot is újra szervezik. A társulat tagjai szamosodtak. E másik korszaklépviselői: Vad András, Steiger Alajos Jurányi Hugó, Papp Károly, Szakay Endre, Farbaky Lőrinc, Kálmáncselyi János. Gönczy László, Krajcsovics Pál, Bégányi Ferenc, Marsalkó Gusztáv, Kovács Sándor, Virányi Ferenc, Krasznai Gábor, Bállá Gusztáv, Vargha Antal és Balánszky Sámuel. Nőtagok voltak: Steiger Alajosné, Jurányi Amália, Ferlicska Amália, Juhász Emma, Krajnyák Györgynó, Inczédi Boriska, Vadászi Karolina, Szabó Ilon, Sztruhár Paulin, Dómján Róza és Lirrka, Benczúr Gizella. A második évtized indulása új korszakot teremteti a társulat éleiében. Nem csupán tagjainak száma gyarapodott, hanem 1862. július havában „Egyletté” ala­ kultak, s működésükben a fejlettebb színházi törekvéseknek is nyomait találhatjuk. A z egylet alapszabályt dolgoz ki és tisztikart is választanak tagjai a jó és eredmé­ nyes működés érdekében. A z egylet elnökévé Dómján Sámuelt választották. Titkára Jurányi Hugó lett, aki figyelem re méltó alapszabályt dolgozott ki, mely alapszabály több részletében a hivatásos színészek működésének szabályaiból merít, éppen a fej­ lettebb színházi, színi törekvések szolgálata érdekében. Ez alapszabály a műkedvelő egyletet „egyszer s mindenkorra megalakulnak je­ lenti ki azon kötelezettséggel, hogy tagjai becsületszavuk adása mellett az egylet alapszabályait híven megtartandják, — az egylet virágzását lelkesen elősegítik, s eloszlását önként nem idézik elő.” Az egylet céljául jelöli, hogy „városunkban a közszellem és a társasélet emelésére kíván hatni, — e végből jótékony célok előse­ gítésére színi előadásokat, vagy hangversenyeket minden évben legalább két ízben rendezni.” Kimondta az alapszabály, hogy „az egylet tagja lehet minden művelt szellemű, s kifogás nélküli egyén, ki a társulat céljának előmozdítására magát könynyelműen adni nem szokott becsületszavával és sajátkezű aláírásával lekötelezi.'1 Megkülönböztettek alapító vagy pártoló tagokat és úgynevezett „működő” tagokat. A pártoló tagok tanácsadással és évdíjak fizetésével segítették az egylet fennállását. A működő, vagyis rendes tagok „a rendezendő előadásokban mint közreműködők, tettlegesen, annyiszor, ahányszor kívántatik résztvenni szigorúan kötelezletnek.” A próbákon minden tag pontosan tartozik megjelenni: „A z e körű mulasztásokat kö­ vető büntetéseknek aláveti magát.” Minden tag köteles a neki kiosztott szerepet ellentmondás és minden kifogás nélkül elfogadni, s a kitűzött határidőre betanulni. A próbákon és az előadás alkalmával a rendezőség utasításait minden tag köteles figyelembe venni, szívesen fogadni és azt teljesíteni: „ A próbán kitűnhetvén a sze­ repnek néha nem tehetséghez mért kiosztása, ez esetben mindenki ellenmondás nél­ kül tartozik a szerep cserébe bélényugodni.” A szerephez illő ruházatot, kosztümöket maguk a tagok voltak kötelesek sajat költségükön előállítani. Ennek biztosításiára így szól az alapszabály szigorú rendel­ kezése: „Minden tag köteles az előadás előtti napon öltözetét a rendezőség vagy mű­ bizottság előtt élőszóval elmondani, s az előadás előtt legalább egy órával azt fel­ mutatni is, ha pedig abban hiány vagy egyébb igazítani való találtatnék, köteles azt azonnal kipótolni és helyre hozni.” A z egylet szervezetén belül egyik legfontosabb teendőt és szerepet a négytagú „választmány” kapta. Feladata volt „az előadandó színmű kiszemelése, s a szerepek­ nek méltányos, de tehetséghez mért kiosztása.” E választmány a színi előadásokhoz saját köréből „művezető" vagyis műbíráló bizottságot nevez ki, mely bizottmány „a

74

betanítás és alkalmazkodás körüli szükségleteket megtenni köteles.” Ez a „bizott­ mány” töltötte be tehát a mai értelemben vett színházi rendező szerepét és feladatát. A Műkedvelő Egylet ügyeit, igazgatását köz- és választmányi üléseken intézték. A közgyűlés egy évre titkos szavazattal választotta tisztviselőit (elnököt, négy v á ­ laszmányi tagot, — ezen belül három rendezőt, — négy póttagot, titkárt és pénztár­ nokot.) Az elnök egyéb teendői mellett képviselte az egyletet a hatóságok előtt. A titkár a szerepek kiírásán, vagyis a szerepkönyvek elkészítésén kívül kezelte a társulat könyvtárát is. Külön „rendezőség” foglalkozott a darabokhoz vágó díszletek elkészíttetésével, a kellékek megszerzésével. Ök gondoskodtak a színpad felállításá­ ról, majd elbontásáról. A rendezőség alkalmazott jegyszedőket és helymutatókat is. Az egylet pénztárának jövedelmeit a következő források jelentették: 1. Minden rendes tag egyszer s mindenkorra 2 osztrák forintnyi felvételi vagy alapítói díjat fizetett. 2. Minden tag, ha a próbán félórát késett 40 krajcárt fizetett. Ha a próbát el­ mulasztotta, 1 forintot fizetett. 3. Aki a gyűlésről elmaradt, 20 krajcárt fizetett. 4. A pártoló tagok külön-külön „meghatározott” évdíjjal járultak hozzá az egy­ let fenntartásához. 5. Ha vándor színtársulatok érkeztek, a színpadot díszletek nélkül 1 forintért, díszletekkel 2 forintért engedték használatul. 0. A társulat által rendezett előadások bruttó jövedelmének öt százalékát von­ ták le a társadalmi célra juttatandó összegből, melyet az egylet könyvtáránok fe j­ lesztésére fordítottak. A belépti dijak — mint a korabeli színlapokról kiderül — általában ülőhely 60 kr, állóhely 40 kr és a karzat 20 kr voltak. A Szabolcs-Szatmár Megyei Levéltár őrzi az „Emlékkönyv” -be gyűjtött közgyű­ lési és választmányi jegyzőkönyveket. E jegyzőkönyvekből értesülhetünk arról, hogy az egyletté alakulás után (1862-től) a legnépszerűbb és többször is játszott darabok a következők voltak a kor ízlésének és divatjának megfelelően: Szigligeti: A csikós, A czigány, a Mama, Liliom fy, Dallos Pista — Szigeti József: A vén bakancsos, Sze­ relem örökség, Fehér Othello, A kísértet. Kisfaludy Károly darabjai is népszerűek (Kérők, Pártütők, Mátyás deák.) Feltűnnek még Csepreghy, Vachot Imre és Kövér Lajos darabjai. Néhány németből és franciából „magyarított” darab is tarkítja mű­ sorukat. A z előadásokat ízléses, színes és díszes plakátokon hirdették, melyeket előbb Debrecenben, majd később Nyíregyházán nyomattak. 1863 óta bélyegzővel is ren­ delkezett a társulat. A június 21-i közgyűlésen elhatározták: „ A debreceni rézmet­ szőktől egy prés szereztessék be, amellyel a kifizetendő jegyekre kinyomtatható le­ gyen: Nyíregyházi Műkedvelő Társulat.” A jegyzőkönyvek arról is tanúskodnak, hogy működésüket nehezítő körülmé­ nyekkel is kellett időnként küzdeniük. Egyszer a szükséges kellékeket nem tudták előteremteni, máskor „dalos nő” hiányában nem készítették elő játszásra Szigligeti: Nagyapó című zenés darabját. 1864-ben a társulat feloszlásának veszélye is felüti a fejét. A tagok száma is fogyott, s az akikori elnök szatirikus hangú levelében le­ mondást emlegetett. E nehézségek és bajok ellenére a műkedvelő társulat még 1876ban is él és tovább működik. Előzőleg 1872-ben (január 14-én) tisztújító közgyűlést tartanak, ahol a tagok egyhangúlag kijelentik a társulat fennállásának megmaradá-

75

sát. Felkérik a lemondott elnököt, Dómján Sámuelt, vigye tovább az ügyeket. A lel­ kes és agilis Jurányi Hugó titkár is a helyén maradA fennmaradt korabeli színlapok cs jegyzőkönyvek világosan beszélnek arról is, hegy e. műkedvelő társulat bevételeit mindenkor eredeti céljainak megfelelően jó ­ tékony célok" szolgálatába állította. 'A korabeli megoldandó társadalmi problémák javarésze leolvasható a színi apókról: „ A kisdedóvó intézet javára” — „A nyíregy­ házi kórház javára” — „A szárazság által károsultak felsegélésére” — „A helybeli közinséggel sújtott lakosok javára” — ,.A helybeli reformata egyház temploma ja­ vára" — „A z árvaintézet javára” — ,,A szegény iskolás gyermekek csizmájára” stb. K társadalmi bajokat tükröző célokat szolgálták leginkább az. egyes előadások bevé­ telei. De működésükkel, bevételeikkel országos jellegű ügyek megoldásához is hoz­ zájárultak. Az 1863. január G-i közgyűlés például arról határozott, „hogy az eddigi jövedelemből 60 forint a budai népszínház javára küldessék el.” Hasonlóképp áldoz­ tak az Kgressy Gábor szoboralap javára és az aradi vértanúk emlékszobra javára is. Az előadások leggyakoribb színhelye a korabeli nagyvendéglő tenne volt (a mai Lenin téren állott „Hars” i vendéglő). Gyakran vettek azonban igénybe a csizmadia céh és a szűcs céh árusító színét is, ahol azonnal összeállítható és lebontható szín­ padot tudtak építeni. Hogy az ifjúkorát élő város polgárságában már ebben az időben élt a színházi éle fejlettebb megteremtésének, sőt a színházalapításnak a gondolata és törekvése iv. ennek bizonyítéka a megyei levéltárban fellelhető Suták-féle örökséghagyó levél. Suták Antal városi orvos 18G4-t3n kelt végrendeletében a városi Műkedvelő Társu­ latnak hagyományozott „egv városunkban felépítendő állandó színház alaptőkéjének kezdeményezéséül felajánlott és helybeli takarékpénztári betéti könyvecskében le­ írd 10Í! fit 30 kr hagvományi összeget, ,s felszaporodott kamatait színházi részvé­ nyekbe leendő befektetés céljából." A társulat ezen alapítványt a városnak adja á1 azzal, hogy az alapítványi összeget az egykor felépítendő színház alaptőkéjéhez kell csatolni. A Műkedvelő Társulat célkitűzéseinek megfelelően betöltötte hivatását. Érdeme, hogy a színházi élet megteremtésének vágyát felkeltette. Közönséget teremtett. S tár ez a közönség,teremtés még nem az egész lakosságra terjedt ki, — de a polgár­ tág érdeklődését a magasabb kulturális törekvések felé irányította. Az igényesebb színházi élet megteremtése, s a szinházalapítás felmerült gondolatának megvalósí­ tása a későbbi korok eredménye lesz. A „Műkedvelő Társula!” -ban szereplő önte­ vékeny színjátszók ér, a társulat irányítását végzők munkáját a nyíregyházi szín ­ házi elet kezdetének, úttörő munkájának tekinthetjük.

77

Sctrlós-Salzmann Ottó:

Fiatalok irodalmi kísérletei Nyíregyházán a harmincas években Az elmúlt hónapokban többször szóba került a Forrás című irodalmi folyóirat, amelyet barátaimmal szerkesztettem és kiadtam a harmincas evek elején. Kun Ist­ ván a Kelet-Magyarországban riportszerű beszélgetésben ismertette a folyóirat ha­ ladó jelentősegét (1966. november 27-i sz.), dr. Merényi Oszkár pedig e folyóirat ha­ sábjain foglalkozott három és fél évtizeddel ezelőtti irodalmi munkásságunkkal (Fia­ tal szabolcsi írók lázadása 1933/34-bc-n — 1967: 1. sz.). A z alábbiakban röviden arra szeretnék rámutatni, hogy milyen körülmények között keletkezett maga a folyóirat. A Forrás a Nyíregyházán működött Benczúr K ö r haladóbb gondolkodású, iro­ dalommal foglalkozó tagjainak munkásságát gyűjtötte egybe. Maga a kör 1932-ben szerveződött: fiatal képzőművészek, festők, szobrászok, keramikusok voltak a tagjai, mint Komlóis Miklós, Komlós István, Berky Nándor, Berky András és mások. Állás­ talan diplomások is voltak a tagok között, így a város vezetősége is fontosnak tartcéta, hegy a gazdasági válság miatt elhelyezkedni nem tudó értelmiségiek valame­ lyes foglalkoztatásáról gondoskodjék. A polgármester így bocsátotta rendelkezésre az u. n. Vadász-ház (ma MESZÖV-központ a K álvin tér cd a Szabadság tér sarkán) egy-két helyiségét, majd az egész emeletét. A z sem látszott veszélyesnek, hogy az össze-összegvűiő művészek a nyíregyházi születésű, elismert, konzervatív festőművész nevét választották „jelszóul.” Komlósék és Berkyék tanították a fiatalokat-s főleg kerámiában hamarosan siker is mutatkozott: a kiállítások is ezt bizonyították. Az irodalomkedvelő fiatalok külön szakosztályt alakítottak később, és 1932/33. telén vasárnap délutánonkénti üléseiken aktuális irodalompolitikái kérdések is fel­ vetődtek. A z Ady-kérdésről Országh Ödön, Szabó Dezső szerepéről Sarlós Ottó tar­ tolt előadást; a finn—magyar barátság eszméjét és a Kalevalát Margócsy Erzsébet ismertette; Baráth Ferenc a kapitalizmus válságáról beszélt, s a Károlyi Imre köny­ ve alapján készült haladó szellemű ismertetést követő vitában a város munkásmoz­ galmában részvevő vezetők is felszólaltak, de az egyik bank igazgatója is jelen volt s a szenvedélyes vitára a rendőrség is felfigyelt. Saját verseiből olvasott fel egy-egy alkalommal Bálint Mihály, Csáky Lajos, Szabolcsy Lajos, W alter Ede, prózai mű­ veit ismertette Kovács Lajos, Mariss József, Sarlós Ottó. Egyik előadásunk a Kos­ suth gimnázium nagytermében hangzott el: Fehér Gábor nagyobb közönség előtt, merész hangú előadásában tiltakozott Ady igazságtalan értékelése és „fehérre szelidítésc” ellen. — Hamarosan alakult egy szimfonikus zenekar is, Németh Sándor ve­ zetésével. Szemléletüket mi sem bizonyítja jobban, hogy az 1933. február 21-i hang­ versenyen a Koronában több Bartók-művet is műsorukra tűztek, ami ebben az idő­ ben nem volt gyakori. A Kör szélesedő tevékenysége azt is magával hozta, hogy ellentétek léptek fel a tagok között, elsősorban világnézeti okokból. A keramikusok irányítását egy új

78

vezér ragadta magához, Vidovics Ferenc, aki erősen támadta az irodalmi kör hala­ . tbb és merészebb kiállását — s nem is eredménytelenül. 1932 decemberében meg .1 Kör Irodalmi Szakosztályaként jelentetik meg írások c. antológiájukat a fiatalok, iir 1933-ban, amikor már folyóiratra gondolnak, elszakadnak a jobbra tolódott K ör­ től és saját lábukra állanak. Az írások szabályszerű vidéki antológia: mentegetőző bevezetéssel, hangulatot keltő előszóval, a Kör tagjainak névsorával (205 név!) — alapító, pártoló és rendes tag minőségben. Ebben a százoldalas kis kötetben jelentkezett a későbbi Forrás törzs­ gárdája: Bálint Mihály, Csáky Lajos, Hajnal (Országh) Ödön, Kovács Lajos, Rudas Jenő, Sarlós Ottó, Szabolcsv (Veress) Lajos; az idősebb generációból Arany György, Fiák András, Rolkó Géza. Radványi Sándor, Szabó Antal, Urbán Ferenc, Silberstein Géza. Részt vettek még írásaikkal: Berky Emil, Kazár Gábor, Klein (Kádár) Eta, Kováts Erzsébet, Róna Miklós, Várnai Jenő. A z érdekes címlapot Somogyi Ferenc készítette. Ai kötetet 500 példányban adtá/k ki: hamarosan el is fogyott. (A szépiro. dalmi írások között jelent meg Bálint Mihály hosszabb tanulmánya: „A z (olvasó mint kritikus” címmel.) Az antológia nem elégítette ki az írni szerető tagak igényét, s mivel a Körön belül nem nézték jó szemmel haladó megnyilatkozásaikat, kiváltak a Körből és ön­ álló folyóiratot indítottak. Több címet indítványoztak: Űj írás, Szabad írás. Fáklya. Vcg’ o a Forrás címet választották: ahogy a Föld belsejéből előtör a tiszta vizű for­ rás, a folyóirat szerzőiből is tiszta, szép. igaz eszmék törnek elő. A Somogyi Ferenc tervezte szürke fedéllel 1933. november 5-én jelent meg először a folyóirat, társszer­ kesztői: Mariss József, Kovács Lajos, Országh Ödön és Sarlós Ottó. 300 előfizetői gyűjtöttek az 500 példányhoz; a nyomdai munka költségeit Orosz Károly előlegezte nagy türelemmel a szerkesztőség tagjainak. Már az első szám nagy érdeklődést keltett: a maradi körök azonban — termé­ szetesen — ellenségesen néztek a folyóiratra; a Nyírvidék egyik újságírója cikkben hívja fel a figyelm et a lap haladó, modern hangjára és türelmet kér a fiatal szer­ kesztők számára. A rendőrség azonban nem volt ilyen megértő: formai akadályokat akart támasztani, a beidézett szerkesztőket igyekezett az ügyeletes rcndőrfogalmazó meggyőzni, hogy „nem jó téma” a munkanélküliség, a dolgpzók nyomora, nem kel­ lene ilyenekről írniuk, A következő szám megjelenése után Mikecz Ödön, az akkori főispán hivatta a szerkesztőket s „tanácsolta” , hogy7 a társadalmi kérdések helyréi ..tiszta” irodalommal foglalkozzanak a folyóiratban. A konzervatív gondolkodású olvasók az 1. számban főleg Kovács Lajos: Har­ mincévesek és Sarlós Ottó: A napok tovább masíroznak c. írásait kifogásolták. A 2. számban is voltak felhördülést kiváltó művek. W alter Ede Pondró c. verse egy pro­ letár gyerek sorsáról szól, Kovács Lajos Kaland c. elbeszélése miatt az ügyészség sajtó útján clköve'ctt szeméremsértés miatt emelt vádat s csak később ejtették el az indítványt. Csáky Lajos a Kérdések kérdése c. versében „testet sorvasztó, lelketlen robotra” jövő, menő „bús emberseregek” szerepelnek; Országh Ödön pedig amiatl panaszkodik, hogy egy nagy irodalmi múlttal rendelkező nemzet, mint Németország lezetői egy tehetségtelen alkalmi költőt, Horst Wessclt emelik Goethe és Schiller mellé a német Parnasszusra — paranncsszóval. A 3. számban Sztempák (Arató) Mária verse (Holtbeteg a Sárgapán) kelt nagy fi-liünést. Nem csuda, hiszen a Sárgapán (*= az. arany) esztelen pusztítását kéri szá­ mon, ahogy az ember értékeit teszi tönkre. Rudas Jenő Nihil c. versének már a címe * utal a kor elleni tiltakozás merészségére.

79

A 4— 5. számban olvasható a sokat emlegetett Munkanélküliek c. elbesiélés is. Kovács Lajos írása. (Megjegyzendő, hogy Merényi Oszkár említett cikkében, a 97 lap 21— 42. sorában szereplő idézet teljes egészében Kovács fenti novellájából szár­ mazik, lehat n e m Mariss József írásából idézte Merényi.) Itt jelent meg Szabolcsy Lajos Szólítom őket c. tanulmánya is. mely szerint „Ha a magyar magvetés és a ma­ gyar őszinteség: kommunizmus, akkor mi kommunisták vagyunk.” íg y dolgoztunk mi annak idején a Forrásban, amelyiknek már nem jelent meg (i. száma, mert a mind erősebben reakcióvá, fasizmussá vált tespedt konzervativiz­ mus megölte az egykori egyszerű kezdeményezést. Irodalmi estünket a rendőrség nem engedélyezte. BaráU körünket nem tudtuk összetartani, a megélhetési gond i$ szétszórta társaságunkat, az ország különböző tájai felé. Ma már csak kevesen élünk a hajdani munkatársak közül, de így is örömmel gondolunk arra, hogy fiatal ko­ runkban sikerült valami szépet, haladót s így maradandót is alkotnunk. Nem volt hiábavaló.

Étlil •

•

.■■

Vinczc Lajos: Dzsunhások a Gyöngy folyón

a

Gyarmati Béla:

TÍ ZEZER N A P A film és alkotója A Tízezer napról beszélve már megszoktuk a felsőfok használatát. A z utolsó iuény legfigyelemreméltóbb, legtöbbet vitatott, leghosszabb magyar filmje. Alkotó­ ja a legfiatalabb magvar rendező. KÓSA FERENC egv áprilRi éjszakán miközben vacsorára vártunk a Lucullusban, így mondta el a film tartalmát: „V o lt egy ember, akinek nem volt semmije, cs mivel nem volt semmije, emberi méltósága sem volt. A zt hitte, hogy a szerzés­ ben, a vagyongyűjtésben megtalálja ezt a méltóságot. És volt egy másik ember, akinek ugyancsak nem volt semmije. Ö a társadalmi politikai tevékenységével akar­ ja kiharcolni emberi méltóságát. A sors úgy hozta, hogy barátok lettek és ellenfelek. A történelem pedig úgy hozta, hogy mindkettőnek neiiéz volt az elmúlt 30 észtén, dőt végigküzdeni, úgy, hogy tisztességes maradjon.” Egy kies t ünnepeltünk akkor ott a Lucullusban. K ét nappal előbb jelent meg az M TI híre: A magyar filmművészetet a Tízezer nap képviseli Cannesban. Este a B’ilmgyárban néhány ismerősnek, barátnak, szakmabelinek levetítette a rendező a filmet. Az előadáson résztvevők életkora aligha lehetett több, mint 30— 32 év. A T íz­ ezer nap a fiatalok film je, az ifjú müvésznemzedék ügye. Több, mint egy évig járta az országot a rendező munkatársaival. Vitték a magnetofont. Százak és százak va l­ lottak sorsukról, mondták elrejtett gondolataikat, gyötrődésüket. Ahogy a szöveget figyeli az ember, érzi, hogy itt a szerzők valami olyasmire vállalkoztak, mint Bartók, es Kodály. Ű jjá teremtették, az egyetemes filmművészet szintjére emelték a folklórt. A nép értése, szeretete, ismerete nélkül képtelenek lettek volna erre. Kosa Ferenc filmje — sajátos alkotómódszerével — a magyar filmművészet új útját jelentheti, melyre a Balázs Béla stúdió fiataljai találtak rá. Ma már nem titok, hogy a film elkészülte után heves vitákat váltott ki. Két évig húzódott a bemutatása. Az alko­ tóknak sok harcot kellett vívni másokkal, és persze önmagukkal is. Akkor áprilisban, amikor elbúcsúztam Kosa Feritől, a Színház és Filmművészeti Főiskola kollégiumának kapujában, (most is ott lakik) megjegyezte: tudod, hogy még most sincs diplomám! Nem sokkal később, a Magyar Nemzet április 30-i szá­ mában így kezdődött a cannesi tudósító telefonjelentése: „Kosa Ferenc a legfiata•abb magyar filmrendező szerda este diplomázott a Színház és Filmművészeti Fő­ iskolán, onnan egyenesen a Puskin moziba rohant, hogy részt vegyen első és egy­ ben diplomafilmje, a Tízezer nap bemutatóján. Másnap, csütörtök reggel pedig re­ pülőgépre szállt — irány Cannes. Harmadnap, pénteken már a világ egyik legfinynyasabb közönsége, a cannesi fesztivál nyilvánossága előtt mutatta be filmjét. A Tízezer nap őszinte nagy sikert aratott.” Milyen lassan és gyorsan őrölnek nálunk a malmok. A rról a két évről senki sem beszél — tehát a közvélemény is vajmi keveset tudhat — mialatt Kosa Ferenc zak-

81

látott idegekkel várta, s akarta kikényszeríteni a diplomát — a film elfogadását, elismerését. Már úgy volt, hogy hátat fordít a rendezésnek, és elmegy segédmunkásnak egy I pesti üzembe.

— Anyáimék még mindig nem hiszik, hogy bemutatják a filmet — mondta ne- I kém Cannes előtt. 1962. novemberében kezdtük a forgatást Ajakon, nagyon hosszú volt ez az öt év... A fiatal rendező soha nem tud a munkájáról, terveiről, emlékeiről beszélni, hogy na említené a családját. A film gyári vetítés ulán megkérdezte: Emlék- j .szel erre? „A vénség elveszi az embertől eszét, a haját, a fogát, és a szemevilágát. De­ liét, ami a természete! Akit földre szültek, nem tud ágyon meghalni.” A filmbéli öreg., asszony megrendítő monológja, megjegyeztem. — A nagyanyám szavai — mondta a rendező, aztán sorra idézte a jeleneteket, és szóról-szóra minden párbeszédet, amit mégegyszer akartam hallani.

— Kívülről tudod az egész forgatókönyvet? — Azt hiszem, a többiek is tudják: Csoóri Sándor meg Gyöngyössy Imre, akik társszerzőim voltak. Ettől kezdve jobbá­ ra többesszámban beszélt. Kik vannak a többesszám mögött? Mindenki, akinek része va.i a filmben, aki hitt benne, és vállalta. Sára Sándor operatőr, a színészek: Mól- | nár Tibor, Bűrös Györgyi, Koltai János és Kozák András, aki itt nőtt fel a szabolcsi tanyák egyikén. Munkatársai kezdettől fogva hittek a filmben. Egy kicsit megszállotvak voltunk, — meséli Bűrös Gyöngyi. Naphosszat hordtuk a követ a márványbányá- I bán, hogy olyan legyen a kép, mint amelyet a rendező, meg az operatőr elképzelt. Sok volt a natúr szereplő. Hónapokon át együtt éltünk velük. Nemcsak a mozgásúkát, a gondolkodásukat is elsajátítottuk. így alakult ki az a nagyon egyszerű, vissza- | fogott játékstílus, amit a film megkövetelt.

J

A műfaj — ahogy legjobb lelkiismerctcm szerint megfogalmazhatom — nagy ! epika. Balladai töltésű elbeszélés. Tiszta, világos kompozíció, magas művészi szintű fogalmazás. Sajátos magyar atmoszféra, egyetemes emberi mondanivalóval. Dehát ezek csak szavak. Talán túl nagy szavak. A z alkotásról nehéz beszélni, végig kell nézni a főhős, vagy inkább a főhősök — két szegényparaszt, — 30 esztendős élet- j sorsát, melyet Tízezer nap sugarának fényében láthatunk.

A cannesi filmvetítés végén — ezt is Bűrös Gyöngyitől tudjuk — , a közönség összegyűlt a magyar filmdelegáció páholya előtt, és lelkesen tapsolt. Az az igényes | és sokszor szertelen publikum, mely füttyel és közbekiáltásokkal szokott véleményt ; nyilvánítani. Aztán megjelentek a kritikák. Talán nem árt, ha idézünk néhányat: „Első kisérlet, telitalálat — írja az Humanité. Kosa Ferenc egycsapásra mesterként mutatkozott be.” A z „A va n li” drámai költeménynek nevezi a Tízezer napot. „B^psületes, szilárd és szomorú mű” — mondja a Giorno kritikusa. Margucrita Duras kiváló francia írónő, aki az első interjút készítette a magyar filmküldöttséggel, nagydíjat kíván és jósol a filmnek. És végül idézzük a L e Nouvelle Observateur május 10-i kritikáját. Michel Cournot így fejezi be lelkendező sorait: „ A Tízezer nap a film 'történetének nagy klasszikusai közé tartozik, nem egy, hanem húsz nagydíjat érdemel.”

I 1

. I |l l|>

Mint ismeretes, a nagydíjat Antonioni „Blow up” •című film je nyerte. De nem i maradt el a Tízezer nap elismerése sem. Kosa Ferennc film je „a rendezés díjat érdemelte ki. Akkor reggel egymás kezéből kapkodtuk ki az újságot. SehoL nem örülhettek úgy a filmnek, mint a rendező szülővárosában, Nyíregy- I házán. Vártuk a nyíregyházi bemutatót. Ezt az alkalmat nagyon várta Kósa Ferenc ^ is. Cannes előtt így beszélt róla: lefoglalok egy sort az Urániában — tudod így ne”

vezték régen a Béke mozit. — Milyen érdekes, hogy éppen ott lesz a bemutató. A z Urániában láttam az első film et életemben. Hat éves lehettem — még kinn laktunk egy tanyán — apám biciklire ültetett, s bevitt a moziba. Soha nem felejtem el. Ki hitte volna még akkor, hogy valaha film et csinálok. Hanem a mozi varázsát már ott megéreztem. Hogy örülnék, ha ott lehetne a bemutatón Papp Mihály bácsi (Mó­ ricz Zsigmondi „Boldog embere” is szerepel a filmben), meg a tarpai Bánó Fülöp, ..kiről a film kommunistáját mintáztuk. A család eljön, és remélem sokan ott lesz­ nek a bujtosiak közül... Kosa Ferenc nemcsak nyíregyházi, hanem bujtosi! Ez pedig bizonyos rangot je ­ lent nálunk! Bujtos... jóízű lubickolások a kis vadvízű tóban, meccset nézni a fák tetejéről, s esténként a „banda” rejtett tanyáján tervezgetni, hogy meghódítjuk a világot. Kosa Feri sokszer mesélt nekem a régebbi Bujtosról, a proletárgyerekek szi­ getéről. Egyszer majd filmet csinálok rólatok — mondta egyik pajtásának, mikor együtt feküdtek a tó partján. — A filmbeli május elseje bujtosi élmény ugye? — kérdeztem. — Persze. A gom­ bócevés, a focimeccs, meg a krepp-papirral díszített biciklik. Dehát ezek csak kül­ sőségek. Ha nem látom a bujtosi májusokat, meg sokmindent, ami körülvett, nem tu­ dom megfogalmazni egy felszabadult nép belső örömét, erejét, tartását. Ott vagyunk mi is a filmen, a pajtásaim, meg én. A 20 évvel ezelőtti mezítlábas srácok. A régi emlékek, meg az újabb benyomások együttesen késztettek arra, hogy mindent el­ mondjak, amil hallottam, éltem, láttam. Belső szükséglet ez. A vágyak nem mindig úgy válnak valóra, ahogy szeretnénk. A nyíregyházi dísz­ előadás tulajdonképpen elmaradt. A rendező nem jöhetett haza Franciaországból, hiányoztak a szereplők is. De az édesanya óit ült a nézőtéren. Súlyos beteg volt. N é­ hány órára megszökött a kórházból, hogy láthassa a fiát... Aztán itthon is megkezdődött a — valljuk be nem mindig ízléses — vita. Dósai István — aki az első lelkendező tudósítást küldte Cannesból — kínos precizitással magyarázta (Film, Színház, Muzsika, május 26.), hogy Kosa nem a rendezés nagy­ diját, hanem csak a rendezés díját kapta és, hogy ez is a „Szegénylegények tavalyi sikerének köszönhető, meg személy szerint Jancsn Miklósnak, akit az idén meghívtak a zsűribe. Dósai elsősorban azt igyekszik megmagyarázni, hogy tavaly mért nem ka­ pott Jancsó Miklós film je kellő elismerést. Egy kicsit furcsa módon, az akkori siker­ telenségből vezeti le a magyar film mostani sikerét. A „Szegénylegények” esélyes volé — hangoztatja —1„hogy mégsem mi nyertük a nagydíjat, az a szerencsétlen körűimé, nyék konglomerátumának köszönhető.” Nézzük csak ezeket a szerencsétlen körülményeket Dósai szavaival: „Utolsó na­ pon vetítették a „Szegénylegények” -et — mindenki halálosan fáradt volt. A tavalyi zsűri tagjai az idősebb generációból kerültek ki.” A filmdelegáció vezetője így tesz pontot magyarázkodására: „A z idei díjazás a zsűri nyilvános bocsánatkérése.” Az utolsó mondat inkább mosolyra késztet, mint bosszant. A Tízezer nap köz­ ügy lett, többen hozzászóllak] A vitát — véleményünk szerinl — Rénvi Péter (Nép­ szabadság június 7.) zárja le helyesen. A kitűnő kritikus elsősorban nem arról beszél, hogy mi a díj pontos neve, hogy bocsánatot kér-e ezzel a zsűri vagy sem, hanem azt taglalja, hogy hogyan és mennyire értették meg nyugaton a filmet, s mit mond nekünk az alkotás, akik közelről ismerjük Magyarország elmúlt 30 esztende­ inek társadalmi és történelmi körülményeit. Rényi számos nyugati kritikus felvo­ nultatásával bizonyítja, hogy a film képi megoldásait mindenki dicséri, a szöveg ér•cléscbcn megoszlanak a vélemények, ami pedig a tartalmat illeti, ...,,A Tízezer nap őszinteségén, a dezilluzionáltság, a megtört hitek és a múlt iránti nosztalgiák Kendőzetlen ábrázolását értették.” Kosa törekvése a kommunista megoldás felkuta-

83

tása — hangsúlyozza Rényi Péter, de megjegyzi, hogy nyugaton parasztságunk há­ rom évtizedes életútjából, múltjából, és jelenéből csak ennyit értenek: „Kezdetnek ott volt a nyomor, a kiszolgáltatottság, a félelem, azután jött a remény, utóbb pedig az elkeseredés és a kiábrándulás.” Egyszóval kevés látszik az épülő, megváltó újból. Kevés a dialektika. E'fogadjuk azt az állítást, hogy nyugaton ez a vélemény kristályosodott ki — ami nem éppen hízelgő nekünk. De itthon — éppen azért, mert ismerjük és éljük a mai magyar valóságot — jobban kell értenünk az alkotói szándékot is. A filmre semmi sem jelemzőbb, mint az ellentétek egysége és harca. És legyünk őszinték, annak a generációnak, m ely az elmúlt 30 esztendőt végigjküzdötte, már kevesebb az ideje, mint a gondja. A fiatalokra különös örökség maradt, különös felelősség! Nincs ebben semmi pesszimizmus. „Élni egyetlen út és egyetlen menekülés” — mondja Paul Eluard. Nem véletlenül lett ez a mondás a film mottója. A Tízezer nap szocialista alkotás. Meglátszik rajta, hogy az az új nemzedék hoz­ ta létre, melynek nincsenek előítéletei, korlálai, amelynek erős és tiszta a hite. És nyugodtan leírhatjuk: erős és tiszta a mi jövőnkbe vetett hite!

84

Kopka János:

Gondolatok egy szabolcsi drámáról A Kiállás bemutatója után Öl hónapja, hogy egy elsűműves színpadi szerző, de régen ismert és kitűnő sze­ mű hírlapíró, H. Barla Lajos pályadíjnyertes drámával lépett a fővárosi közönségeié. A dráma országos siker volt bemutatása előtt is, hiszen rangos zsűri eiött vizsgázott kitűnőre. A szerző és azok szorongása, akik a művet szinpadra — méghozzá hazánk legnagyobb társulatának színpadára, a Nemzeti Színház kamarájának színpadára — vitték, mégsem volt alaptalan. Hogy fogadja a kritika, megerti-e a közönség? Nos, az azóta eltelt százötven nap azokat igazolta, akik bíztak a sikerben. Igaz, a bemutató után erősen megoszlott a kritikusok véleménye. Abban minden kritikus — és a darab mellett nem mehetett el számottevő lap, folyóirat vélemény nél­ kül — egyetértett, hogy a szerző abból indult ki: nincs tabu téma. „A kényesként ke­ zelt társadalmi problémákon nem segít a szemérmes hallgatás. Ha az örökletes bajo­ kon segíteni akarunk, beszélni kell róluk.” Ezt írta akkoriban Dersi Tamás, s mcst, a bemutatót követő száz és száz hivatalos véleményt így összegezte a televízió Gong cí­ mű műsora: „Szikár, száraz előadású ténydráma, va&v dokumentumdráma, Oratórium, vagy társadalmi dráma — de hiszen végtére mindegy, hogy minek nevezzük a K iá l­ lást. A színmű és színrehozása olyan érdem, amely mellett nem lehet elmenni. Sem azoknak, akik ellenérzéssel, sem azoknak, akik szimpátiával viseltetnek. A heves kri­ tikai viták ellenére is azt állapíthatjuk meg, hogy a Kiáltás kiváló mű, kitűnő tol­ mácsolásban.” H. Barta Lajos színműve egy Nyíregyháza szélén lévő tanya juhászcsaládjának drámáját vitte a közönség elé. Csernyi András juhász elete, szokásai, egész emberi lénye a tegnapban gyökereztek, nem volt képes a mában megkapaszkodni, indulatai, konfliktusai drámában csúcsosodtak. Végülis fia anyja védelmében megölte az apját. A bíróság felmentette ifjabb Csernyi Andrást és egy család megszabadult — ha ilyen módon is — rettenetesen nyomasztó terhétől. Am az élet közel sem ilyen egyszerű — íz indulatok, a gyűlölködés szálai tovább is élnek — mostmár a rokonokban. Tulajdonképpen ez a mondanivaló magva. A társadalmi mondanivaló, amit az ■kitűnő szemmel látott meg és nagy feszültséggel adott vissza, ennél lényegesen -öbb. Nem egyszerűen egy család tragédiája a Csernyiéké, hanem társadalmi tanu•állomás és közjáték, amely náluk, e családnak a keretében zajlik le. Hadd idézzem enhez Pándi Pál kritikájának néhány mondatát, amely a leginkább felismerte, megJtUi az ország északkeleti sarkában megtörtént esemény hátterét: „A rról esik kemény ■- a budapesti belváros színpadán, hogy az ország egy távoli megyéjében, Szabolcs­ on, mélyről indult el a társadalmi eszmélkedés, elmaradót! viszonyok között kezdett épülni a szocializmus, nehéz örökséget hordozva, kedvezőtlen körülményekkel bírkóz' a. A tanyavilágban, a homokvilágban városoktól távol, munkalehetőségektől távol ■uszködtek itt tízezrével az emberek. A z országban itt a legnagyobb a természetes szaporodás, s évente csaknem annyian vándoroltak el a megyéből, munkaalkalmat kc-

85

resve, mint amennyi a természetes szaporodás embertöbblete. Néhány év előtti ada­ tok ezek, jelezvén, hogy itt nem csupán a régmúlttal kell számolni, hanem a Közel­ múlttal, da még a tegnappal és a mával is, Ezen a nehéz múltú tájon nehéz embe­ rek, gondokkal gyötört, gondoktól torzult lelkek is nőttek, csapatostól. A z elrontott életek, a megnyomorított életformák, a befulladt képességek és rosszra fordult szen­ vedélyek itt a társadalmi jelenségek népsűrűségével mutatkoztak — itt, illetve itt is...” Jól látja Pándi: Szabolcsban húsz év alatt sokat változott a világ, de a jelentős és jó változások ellenére sem oldottuk még meg a bajokat. S azt is, hogy az elmara­ dottságot megtörő új létesítmények, új lehetőségek olyan egyenlőtlenséget, olyan vég­ leteket produkálnak, amelyek közt nem egyhamar találnak magukra a tegnap, vagy tegnapelőtt neveltjei. El kell itt mondanom, hogy ez így igaz. Szabolcsban volt tegnap a legnagyobb nyomorúság, itt volt a legtöbb kastély és a legsápadtabb gyermekek itt éltek, de itt voltak a legtunyább, cselédeiket kutyának tekintő és állati sorban tartó, hetes vigas­ Ságokat rendező birtokosok, vadul kiabáló csendőraltisztek és kiskirálykodó szolgabírák. Ez a megye olyan súlyos örökséget kapott a múlttól, amelyet még ma sem birt kiheverni és felszámolni. Negyedszázada szinte a feudalizmus mocsarában vergődtek itt az emberek, népbutító tévhitek, analfabétizmus és betegség szedte bőtermő áldo­ zatait. Ezért is mondjuk, itt van ma is a legélesebb összeütközése a tegnapnak és a mának, itt a legkeményebbek a kontúrok, amelyek családi, társadalmi ellentmondá­ sokban jelentkeznek. A megyéből elkerült íróink, költőink írják le újra és újra kitartó maka Sággal j ezt a képet. A z utóbbi hónapokban ezt a következetes „felfedező” munkát segíti egy-1 beilleszteni a rádió, a televízió szabolcsi dokumentum — és riportműsoraival, ame­ lyek mindinkább a lényegre törnek, s a mélyre hatolnak, s ezt véljük kiteljesedni a filmgyártástól is: a Cannesban rendezői díjjal kitüntetett nyíregyházi születésű Kosa Ferenc Szabolcsból szerezte nyersanyaga jelentős részét. Ennyi kitérő után jobban látjuk, hogy a Kiáltás része a nyírségi embereket fel­ emelni akaró országos küzdelemnek. A művészet jelentős eszközeivel ez a dráma is nagy hozzájárulás ahhoz, hogy — mint az író mondta — felismerjük, hogyan éltünk. , s miután ezt az utalt megtettük, innen már csak egy lépés ahhoz, hogy azt is felismer­ jük, hogyan kell élnünk. H. Barta súlyos tények nyomán bizonyít: a paraszti sors rettenetes volt, s bár- I milyen nagy utat is tettünk meg a felszabadulás óta eltelt két évtized során, ez még közel sem elég — főképpen a tanyákon és az emberi fejekben — ahhoz, hogy meg­ elégedjünk az eddigiekkel. A dráma hiteles képet ad arról, hogyan árulták nem is olyan régen nálunk a földet, a birkát — s a leánygyermeket. Igaz, ma már nagyon sokat változott az élet abban is, hogy az iskoláztatás, a gyerek taníttatása nem reked- i hét meg a föld munkálása és a birkák őrzése miatt. De az is úgy van, hogy nem rit­ kaság a családoknál: az asszonynak hallgass a neve, az asszony kötelessége hűségesen I „szolgálni az urát” . És Csernyiné drámai vallomása fáklyaként világítja meg a rejtett, vagy nekünk kevésbé észrevehető zugokat. Ami felhívja a figyelmet, az itt éppen az, ] amivel a tragikus véggel ért férj nélkül maradt asszony egy gondolatát zárja: „Így volt és jó volt...” A z író említette az egyik beszélgetésen: az ember kilencven százalékig akarva-aka- j ratlan belül, a tudatban a múltból táplálkozik, ö t százalékig a jelenben és öt százalé­ kig a jövőben. Ha a számokat nem is lehet így elfogadni, igaz tényként rögzíthetjük, hogy az emberben — tudatában és érzelmében — rengeteg az ellentmondás, s sok a dolguk a kommunistáknak, a népművelőknek, sok időnek kell eltelnie, amig ez a ma-

gántulajdonon alapuló, farkaslársadalomból ittmaradt sok-sok visszahúzó maradvány, megcsontosodott hagyomány végképp odakerül, ahol a helye van, s teljesen, tisztán, s végérvényesen győz a szocialista, az új. Budapest előadásai között; — köszönet érte a megyei tanács vb-nek, a megyei nép­ hont bizottságnak, a Művelődésügyi Minisztérium színházi főosztályának, de külö­ nösen a Katona József Színház önzetlen társulatának, — a nyíregyházi közönség is há­ rom este láthatta a drámát. Három forrósikerű estén, a nyíregyházi színház kimagas­ ló műsoraként. Kár, hogy csak ezerötszáz néző láthatta. Nem csupán azért kár, mert a Kiáltás nagyon sokat elmondott és nekünk szabolcsiaknak a darab itteni ihletésé­ nél fogva is többet mondott, mint a megyétől távol lakóknak, hanem azért is, mert kimagasló művészi teljesítménynek lehettek, tanúi az ottlévők. Kohut Magda kivéte­ les művészi tolmácsolásban, ritka színésznői erélyekkcl és mély átéléssel olyan él­ ményt jelentett, amilyenhez foghatót keveset kaphattunk eddig. Ötven perces mono­ lógja megfogta az agyakat es a szíveket, s méltán mondhatjuk, az ehhez nemigen szo­ kott néző sem érezte még pillanatra sem, hogy nem klasszikust lát és hall. Sokat vitáztak a formán is. Dráma, vagy dokumentum, oratórium, vagy riport megjelenítve — de hiszen olyan mindegy, minek nevezzük — ezt is leszűrtük az elő­ adások után. A fontos, amit mondott, amit adott. A húsz évet egy család életében nem igen lehetett volna jobban megmutatni. S baj az, ha nem a hagyományos módon je ­ lenik meg a dráma a színpadon? A shakespeare-i drámához szokottak talán túlságo­ san merész újításnak tartották H. Barta és Both Béla rendező formabontását. A lé­ nyeg mégiscsak az, s elképzeléseiket tökéletesen igazolta: a nézők, itt, a nyíregyház, színpadon, s a pesti belváros színpadán is egyformán megértették az előadás lénye­ gét. _ Úgy gondolom egy dráma esetében nincs ettől fontosabb követelmény. A társjelenetekről is szóltunk korábban és másutt: a piricsei parcellaper, a szckelyi vénember, akit a fia kitett az istállóba és a bihari öreg paraszt, aki már csak akkor juthatott el a falujából világot látni, amikor már hályog volt a szemén — nem is nevezhetők társjeleneteknek. Egységes egésszé olvadtak a nézőben a dráma magvaval, a Csernyi család élettörténetével, hisz ugyanabból a talajból fakadtak, s ugyan­ abban a talajban burjánozhattak: egy letűnt világ maradványai ezek az esetek, de még itt vannak közöttünk, s még sokat kell tennünk, hogy ne legyenek itt sokáig. Elményszámba menő előadás, tökéletes, tiszta mondatok, ragyogó zsurnalizmus, ugyanakkor magas hőfokú irodalom — ezt ismertük meg a Kiáltásban, A színésznő ezt mondta a műről: „Am iért ez a szerep engem először megfogott, az volt, az a jó és örök oldal, hogy ez a nő anya, aki nélkül nincs élet, nincs világ nincs szerelem, nincs szeretet. Ennek az asszonynak a végtelen tűréséről, szenvedéséről ismeretlenül is csak meghatottan tudok beszélni. A rossz, hogy még vannak, akik így élnek. Tanul­ nunk kell, hogy becsüljük egymást, hogy fejünkbe véssük: a barbárságot, a múltat el kell dobni, bármi is legyen az ára, mert nem lehet így élni. Ügy éreztem, ehhez hoz­ zájárulni, életem egyik legnagyobb, legtisztább munkája...” És végezetül kanyarodjunk vissza a vitára, amely a Kiáltást fogadta és kísérte, kíséri ma is kritikusok és nézők körében: mi ez a mű tulajdonképpen? Kállai Ferenc — az ügyész megjelenítője azt mondta: ez a darab nem más mint a címe, mint az, amilyennek a szerzője szánta, Kiáltás. Ez egy élő mű. A nyíregyházi ankélon, amely az első előadást követte, Hevesi Sándort idézték: „A kritika nem árthat annak, ami szabálytalan, de élő, mint ahogy nem támaszthatja fel azt, ami szabályos ugyan, de halott...” Ez a dráma, ez a Kiáltás szabálytalan. De élő.

87

BÜRY ZSOLT V ER SEI:

SÍNEK — Földünk tündöklő pántjai, sínek! örök pararel táncukat lejtik, vajon kinek? váltók labirintusán törtek át a vakmerők, s csak a tengernél torpannak meg, a part előtt; egymás mellett szaladnak alig másfél méternyire, nem volt még egymáshoz két szerető hű ennyire; régen gyanítják, hogy több ez, mint futó kaland: másfél méterre szögezték le a két boldogtalant; pedig hogy tudnának ők ketten szeretni! gyönyörű szép vágyban rúgnának kavicságyat, kapcsot, fát szerteszét! borzongva lesnéd, a pompás gerendapár ahogy zuhan, buja pipacsok közt fonódva össze iszonyúan; én láttam már szerelmes síneket: rémült vonat alatt Kráter nyílt, s ott csókolózott fölötte két sínszalag! — Pályatest, talpfa, ormótlan csavar: mindez mire? vágtatnak a suhogó sínek másfél méternyire; egymástól épp egy ölelésnyire járnak, is nem merik soha magukra hagyni egymást a tengerig; éjjel szerelvények kavarnak álmaikra viharszelet,

Tódorként nyargalásznak rajtuk a Dieselok; de hajnaltájban a katángvirág szépen felül, kiakasztja kék lámpácskáját intő jelül. — Világítsatok még, katángok szelíd színek, hadd fussatok ti is tovább, sínek!

KÉSŐI VERS A KEDVESRŐL Eleget sütött rám a nap, de még 1|öbbet borzongatott az árnyék. Most már szeretném szépen tölteni az időt, ami vár még. Én nem bánom, hagyjon el mind, aki akar, csak a kedvesem, ő ne, mert ő akkor is rám gondol, ha messze van ■ olyankor mintha roppant nagyra nőne, talán a csillagokat is megérinthetné, ha akarná, a fázósan keringő földgolyót biztosan betakarná, mert ő a szájából etet minden mezőt, és elcsöndesíti a veréblármát, itatja dús melléből a folyók lusta hullámát, hullajtja a homokba csöndesen könnye szépséges gyöngyét, pillantásával termővé teszi az utak kiszikkadt göröngyét, a lázadozó dombokat gyógyítja gyöngéd ölelése, elrejti nekem szánt üzenetét a fák gallyába, gyökerébe vésve. Viszi, füröszti dallamos nevét a verssorok szeszélyes sodra. Látod-e már végre te is a kedvesem? Ott áll az égig magasodva, így emlékezem rá majd, amikor én már csak alszom egyre, mezők, gyökerek, dombok és vizek alatt homokkal keveredve.

EMLÉKEZÉS A MADÁRRA Hányszor pihentél itt a vállamon, és milyen jó volt veled szállanom! Hol van fehér szárnyad, a verdeső? nem hull a fehér pehelytoll-eső. Dühösen űzlek, kutatlak arany tűskéjű erdőn, hűtlen madaram. Vad futásban telnek napok, hetek, mert madár nékül én nem élhetek. Mert ha nincsenek itt a karmaid, gőgös hegyek gerince lehajít. Ha negyvenfokos lázadat nem érzem, nem süvíthetek az égig merészen! Fényes madaram, mesebeli griffem, nincs, aki hátadra visszasegítsen? Itt állok csöndesen, szárnyatlanul a talpam gyalogolni megtanul. A z utak ellen mégse lázadok, mert elmúlnak ám az évszázadok, Csodás főnix, te akkor újraéledsz, és én újra felrepülök véled. Várj addig rám valami lombos ágon, életem szép madara, ifjúságom!

Dömötör Á kos:

Egy nyírturai mesemondó és egy meséje Sáros út vezet Nyirturáról a Béke-tanyáig. A térképen ez az elnevezés szerepel, do a helyi lakosok még régi nevén emlegetik. Csak úgy, hogy Propper-tanya. 1959 szeptemberében és a következő év januárjában több ízben végigbotladoztam ezen a göröngyös úton. Erdész Sándor, a Nyírség szorgalmas és megszállott folkloristája hív­ ta fel figyelmemet a környék felettébb egyéni mesemondójára, Farkas Károlyra. Első találkozásunk alkalmával bizalmatlanul nézegetett ez a nálam is alacso­ nyabb ember. Összehúzta szemét, és úgy hallgatta, hogy mit szeretnék megtudni. Le­ telepedtünk a fűbe. Körülöttünk juhok legeltek. A m íg jegyzetfüzetembe róttam a so­ rokat, Farkas bácsi botjával néha-néha a juhok felé vágott. Később ezeket a feljegyzett meséket magnószalagra is felvettem. Csodálkozva vettem észre, hogy mennyi fogalmazási hibát ejtett a mesemondó, mikor már sokai elmondoit meséit hangfelvételkor újraalkotta. Egy idő kellett mindenesetre Farkas bácsinak, míg a magnetofonnal, ezzel a számára ismeretlen technikai eszközzel meg­ barátkozott. „Milyen ügyesen mondja vissza az a kis ember a szöveget’ !! — csodálko­ zott az öreg. — „Milyen kis emberről beszél” ? — kérdeztem. — „H át abban a do­ bozban egy kis ember guggol, és az mondja vissza" — felelte Farkas bácsi és rámu­ tatott a magnetofonra. Mikor jó egynéhány tündérmesét elmondott, amelyekre akár Fedics Mihály is büszke lehetett volna, kíváncsian kérdeztem, hogy mi a véleménye ezekről a mende­ mondákról, hisz-e vajon ezekben? „Ezek a mesék régebben mind megtörténtek. Ezer év múlva a tsz meg az egész mai világ mese lesz. A mai dolgok, események már mind mesékké válnak, ha mon­ dani kezdjük, mert meséljük" — állapította meg bölcselkedően a nyirturai mesefa. Farkas bácsi többször hangoztatta, hogy politika nélkül nem lehet beszélni. Életéről nem szívesen ejtett szót a mesemondó, Feleségétől tudtam meg férje élet­ rajzi adatait. Farkas Károly Kemecsén 1888. január 14-én született. Árva gyermek­ ként nőtt fel, mert apját vonat ütötte el, és anyja is korán halt meg. Gyerekkorában Kemecsén lakott, majd mint cseléd sokfelé dolgozott. Bár a sorozáson nem felelt meg, mert nagyon alacsony növésű volt, az első világháborúban mégis négy évig tel­ jesített katonai szolgálatot. Nagygazdáknál, báróknál, grófoknál dolgozott cselédként. Első feleségével 17 évet élt együtt, majd második feleségével csak egy rövid ideig, s harmadik feleségével jelenleg is együtt él már húsz éve. Azelőtt Vasmegyerre nő­ sült, ott élt, mert odavaló volt az első felesége. Azután folyton csak vándorolt tanyá­ ról tanyára. A vasmegyeri Likmán-tanyán, a Mikec-tanyán, a tiszaháti Dombócon. a pátrohai Bajorhegyen az apagyi Györkehegyen, a kemecsei Dobos-tanyán, a demecseri Szántóföldön, Gégényben egy-két évig tartózkodott. 1945 után nyolc hold fö l­ det kapott. Azóta nem vándorol Farkas bácsi. Nem hagyta el ettől fogva a nyugalmat adó Béke-tanyát. Farkas Károly a vándorlás éveiben tanulta legértékesebb és legterjedelmesebb tündérmeséit. Sok népi elbeszélést hallott egy gégényi hetvennyolc éves cigánylól, akit több alkalommal látott vendégül fiával együtt azzal a szigorú kikötéssel, hogy mesél-

91

'nie kell az öregnek. A cigányok sok román motívummal gazdagították a nyírségi me­ sekincset, de jócskán vittek sok magyar folklorisztikus történetet, tündérmesét román és kárpátaljai területekre. Farkas Károly egyéni élményeinek beleszövésével és a ha­ gyományos magyar népi próza ismert elemeinek felhasználásával sajátosan nyírségivé kristályosította a heterogén elemekkel tarkított tündérmeséket. Hosszú meséiből csak egyet adok közre mintaképpen. Figyeljük meg az érzékletes stílus mélyén meghúzódó eszmei mondanivalót, amely szorosan tapad az ő küzdelmes életének motívumvilágához.

★ Egyszer volt, hol nem volt, volt egy szegény ember. Ennek a gazdaembernek volt egy beteges felesége és egy kilenc-tízéves fiúgyermeke. A feleség azt mondta halála előtt az urának: — Kedves férjem, kérnék tőled valamit. A kis bikaborjút fiamnak hagyom örök­ be. Senki másnak ne add! Az csak legyen az övé. — Jól van — nyugtatta meg a feleségét az ember. M ikor meghalt az asszony, nehezen élt az özvegyember a fiával. A rokonok m in­ den edényt, bútort elvittek tőlük, pedig nekik is szükségük lett volna ezekre. Végszükségben azt mondta az apa a fiának: — Eredj el, fiam ! Lakik itt közelünkben egy özvegyasszony. K érjél tőle fazeka­ kat, hogy főzzünk valamit, mert különben éhen halunk. Már mindenünk kifogyott. A fiú elment. Azt mondta az asszonynak: — Nénikém, nagyon kéri az édesapám, adjon nekünk egy fazekat! — Nem adok — mondta az asszony. — Mondd meg az apádnak, hogy ha elvesz, lesz fazeka, és lesz, m it ennie. Hazement a fiú. Mindent elmesélt az édesapjának. Az ember csóválgatta a fejét Már nem akart megházasodni. Az éhség azonban tovább gyötörte őket. — Eredj el ahhoz az asszonyhoz! Adjon egy sütőteknöt! Sütünk majd kenyeret. Amilyen kenyeret sütünk, olyan lesz. Megint elment a fiú. A szomszédasszony újból ridegen utasította vissza kérésüket. — Idehallgass! Mondd meg az apádnak: ha elvesz, teknője is lesz. Nem tudott mit tenni, elment az ember, és megkérte az asszony kezét. Az em­ ber elvitte az asszonyt a saját házához. Velük jött a három lány is. Am íg az ember odajárt az erdőbe dolgozgatni, fát hordani, a fia addig egyedül maradt a mostohájával. Az apa szombat esténként tért haza. Akkor mindig kifag­ gatta a kisfiát: — Hogy bánik veled az új mama? — Jól, édesapám. Tejbe-vajba füröszt. Eltelt a vasárnap. Hétfőn reggel megint elment az ember az erdőre fát szállítgatni. V itt magával ennivalót az útra. Egész héten ott volt. Szombat este megint meg­ érkezett. Kérdezte a kisfiát: — Hogy bánik veled az új mama? — Nem a legjobban — nyögte a gyerek bánatosan. Mostohaanyám minden nap egy kötelet áztat csuporba. Akár reggel, akár délben megyek be enni, kötélből kapok reggelit vagy ebédet. Elszomorodott a szegény ember, hogy ilyen rossz módban részesült az ő gyerme­ ke. Mindig csak arra gondolt, hogy az asszony nem viseli gondját, üti, veri, de nem szólt a feleségének semmit. Egyszer a fiú az udvaron vágta a gallyat, kazalba hányta, hogy nyárra készen le­ gyen, és be lehessen vinni innen a konyhába.

92

Az asszony gyanúi fogott, amint nézte a fiút, és így szólt a lányainak: — Jól viselkedik ez a fiú, hiába éheztetjük. Még be sem nyit a konyhába, hogy ne verjem meg! Délben húzták a tizenkettőt, harangoztak a templomban. A fiú bement az istálló­ ba. ledűlt a dikójára, és szomorkodott. Egyszer csak emberi hangon szólalt meg a kis bikaborjú: — M it szomorkodol, édes gazdám? — Jaj, de nagyon éhes vagyok, de nem merek a konyhába bemenni, mert félek, hogy mostohaanyám összever. — Ne szomorkodjál! Ne éhezz! — nyugtatta a kis bika. Kapd le csak a bal szar­ vamat, aztán mondjad neki: „terülj, asztal"! Akkor majd kiugrik egy kis asztal. A m i csak létezik a világon, minden lesz azon. Egyél, igyál! Ne bosszankodjál! Ügy is volt. Jóllakott a fiú, és a bika szarvát visszatette a helyére. A m ikor este­ felé vacsorázni indult a fiú az istállóba, így szólt az asszony az egyik lányának: — Eredj csak, egyszemű lányom, nézd meg, m it csinál az a fiú ott magában? A lány bement az istállóba, és bebújt a szénatartóba. Azt mondta akkor a fiú: — Aludj el, egyszemű! Elaludt a lány. Azon nyomban lekapta a kis bika szarvát, és azt mondta: — Terülj asztal! A bika szarvából kiugrott egy kis asztal, és ami csak a világon létezett, jó ételek, italok, sütemények, pogácsák, mind volt azon az asztalon. A m ikor jóllakott a fiú újra feltette a szarut. Am ikor a lány felébredt, bement a házba. — Mit láttál, édes lányom? — kérdezte kíváncsian az asszony. — Nem láttam, édesanyám, semmit! Erre jó l összeverte vizes kötéllel az asszony az egyszemű lányát. Másnap nyolc órakor reggelizni ment a fiú az istállóba. Észrevette ezt a gonosz asszony, és nagy hamarjában küldte a másik lányát: — Eredj csak, lányom, nézd meg, m it csinál az a fiú ott egymagában! Be sem konyít a házba. Bement a kétszemű lány az istállóba. Bebújt a szénatartóba. — A ludj el, egyszemű! Aludj el, kétszemű! Elaludt a lány. A fiú akkor lekapta a kis bika bal szarvát. — Terü lj asztal! Megtérült az asztal. A szaruból mindenféle ételek, italok ugrottak ki. Rajta, evett, ivott a fiú. ami csak jólesett neki. Akkor visszatette a szarut, ment vissza gallyat vc.gni. Miután felébredt a lány. bement a konyhába. — M it láttál, édes lányom? — Nem láttam, édesanyám, semmit sem. Az ördöngös asszony jól összeverte a lányát vizes kötéllel. Húzták a tizenkettőt. Ment a fiú délben ebédelni. így szólt az asszony a háromszemű lányának: — Eredj csak, lányom, lesd meg, m it csinál az a fiú az istállóban, mert ez a kettő nem látott semmit! Bement a háromszemű lány. Azt mondta neki a fiú: — A ludj el, egyszemű! Aludj el, kétszemű! A harmadik szemének nem mondta, hogy aludjon el. Elaludt a lány a két sze­ mére, de a harmadikkal nézett. Egye a fene a szemét! A fiú levette a kis bika bal

szarvát. Megtörölte az asztalt. Akkor aztán étel, ital, ami csak létezett, minden jó volt rajta. Jóllakott a fiú. Azt a pogácsát pedig, ami a szénatartóhoz gurult, a lány felkapta A fiú feltette a kis szarut. A lány bement a konyhába az anyjához. — M it láttál, édes lányom? — Édesanyáin, ez a fiú levette a kis bikájának a bal szarvát, és azt mondta neki: ..terülj asztal!’’ Azon mindenféle volt, ami csak létezik a világon. Ebből is evett, abból is evett. Egy pogácsa odagurult a szénatartóhoz, és meg fölkaptam. Nézze csak édesanyám! Négyfelé törte az asszony a pogácsát, odaadta a lányainak, és megették. Nagyon jóízű pogácsa volt. Eljött a szombat este. A asszony óriási betegnek tettette magát. Pedig olyan be­ teg volt, mint maga vagy én. Odament hozzá az ura: — M i lelt hát, kedves feleségem? — Jaj, meghalok! — Hívjam az orvost? — Nem kell nekem orvos. Ha én a kis bikának a tüdejéből, májából nem eszem meghalok. — Jaj, kedvesem, azt ne mondjad! Azt a fiúnak hagyta örökbe az édesanyja. Nem lehet azt levágni. Nem ehetsz a tüdejéből, a májából. — Hát akkor én meghalok. Annyira jajgatott az asszony, hogy megsajnálta az ember. Az asszony ott hengergőzött, vergődött az ágyban. Pedig olyan beteg volt, m int maga vagy én. — Ide hallgass! Csak türtőztesd magad, meg ne halj! Reggelre elhívom a mé­ szárost. és levágatom azt a kis bikát — mondta a férje. Így megadta magát az ember. A fiú kiment az istállóba, és sírni kezdett. — M i lelt, édes gazdám? Ne búsulj, ne bánkódj! Itt a bal szarvam, kapd le. mondjad neki: „terülj asztal!" Egyél, igyál, ne törődj semmivel! — Jaj, megölnek téged. — Dehogy ölnek. Ide hallgass! Ha eljön a mészáros, engem bocsáss szabadon. Én megyek és megkötöm!" Bejössz, felülsz a szarvam közé, én kiugrók, aztán isten áldja meg! Elviszlek én téged örökre, de mégsem eszi meg a szívemet, májamat a mosto­ hád. Ha jössz holnap, egy fésűt meg egy kefét tegyél a farkam alá! Így is volt. A mészáros meg az apa félrtált. A m ikor felült a fiú a szarva közé kiugrott vele a kis bika. Egyszer égette valami a fiúnak a hátát. — Mit mozgolódol? Leesel — mondta a bika a fiúnak. — Jaj, süti valami a hátamat. — Nézz csak hátra! Egy tüzes kerék ment utánuk, de már nem is volt olyan messze. A boszorkányos asszony tüzes kerékké változott. — Vedd ki azt a fésűt a farkam alól, és hajítsd át a fejeden, de ne nézz hátra! Olyan sűrű erdő keletkezett, mint annak a fésűnek a foga. A tüzes kerék nem tudott továbbmenni. Hánynia kellett kifelé a fát a földből. Egy idő múlva kiért a síkra, és megint sütötte a fiú hátát a tüzes kerék. — M it mozgolódol? — Nézz csak hátra! — mondta a kis bika. Hátranézett a fiú. — Jaj, jön a tüzes kerék! — Vedd ki csak azt a kefét, és hajítsd keresztül a fejeden, de ne nézz hátra!

94

Akkor olyan sűrű erdő keletkezett, mint a kefe. Hát, ugye, a kefében mennyi szőr van? Akkor tehetetlen dühében nagyot kiáltott a boszorkányos asszony: — M egállj! Nagyobb ördög vagy, mint én! Az isten ne segítsen! Mentek, mendegéltek, hetedhét országhatárokon túl, egyik határon keresztül, a másik határon által. Beletelt vagy öt-hat év. Egyszer megtaláltak egy rézerdőt. — Kedves gazdám, vágjál egy szál vesszőt! — mondta a kis bika. A fiú vágott egy szál vesszőt. Mentek mendegéltek. Találtak egy rézhidat a rézfolyón. — Kedves gazdám, ezzel a vesszővel vágjál rá erre a hídra. Egy rézbika kijön az alól a híd alól, és az meg fog velem verekedni. Ha látod, hogy gyengülök, akkor kapd le a bal szarvamat! Dugatlan ne hagyd a szarul! Köss rá egy madzagot, és a nyakadba hordjad! Kijött a rézbika. Összeverekedtek. A kis bika visszavágta a rézbikát a híd alá. Megint tovább vándoroltak. Egy ezüsterdőre bukkanlak. A fiú itt is vágott egy szál vesszőt. Nemsokára megtalálták az ezüsthidat. — Vágjál ezzel a hidra! — mondta a kis bika. Itt is megmenekültek. A kis bika bevágta az ezüslbikát a híd alá. Mentek, men­ degéltek, és találtak egy aranyerdőt. Vágott a fiú egy gyönyörű szép vesszőt. — Kösd a derekadra ezt a vesszőt! — mondta a kis bika. — Erre szükségünk lesz. Hamarosan megtalálták az aranyhidat. — Vágj rá evvel az aranyvesszővel a hídra, de most már vigyázz! Hogyha gyen­ gülni találok, akkor kapd le a bal szarvamat! Dugatlunul nem hagyd! Mindig hozzátette a kis bika: — Dugatlanul ne hagyd a szarut! A fiú látta, hogy gyengül a kis bika, és hirtelen lekapta a bal szarvát. Az arany­ bika erősebbnek bizonyult. Bevágta a kis bikát a híd alá. A fiú lement utána, és a gulyások megkötötték az állatot. Ment, mendegélt a fiú. Egyszer ráesett az éhség, leült a hűvösre, és hozzáfogott enni. Megterült a kis asztal. M ikor jóllakott a fiú, rájött az álom. A szarut elfelejtette bedugni. M ikor felébredt, annyi marha volt kint, hogy a fiú a szélet sem látta a nyájnak. Annyi marha jött ki a szarun, m int a hangya. Kongós marhák, tinók, te­ henek döfték egymást. Jézus Mária, hogy hajtsa be ö ezt a sok marhát a szaruba? Ezen siránkozott a fiú, amikor megjelent előtte a vasfejű ördög. — M it siránkozol te, kisfiú? — Jaj, bácsika, nem tudom ezt a sok marhát behajtani a szaruba. Mind jön kifelé. — M it fizetsz nekem, ha behajtom? Van itt a nyakamba egy karikás, behajtom én mindjárt. — M it fizessek, bátyám? — Ígérd meg, hogy nekem adod magadat. — Jól van. Beleegyezem. Legyek a magáé. A vasfejű ördög kettőt cserdített a karikásával. Úgy zúdult befelé a marha a izaruba, mint a baj. Bement az összes. — Dugd be most már a szarut! Ügy tett a fiú. — Most mehetsz, fiam. Ha nekem szükségem lesz rád, jelentkezem nálad. Szomorúan ballagott tovább a gyerek, hogy a vasfejű ördögnek fia lesz ezentúl Mit fog ez a félelmetes ember vele csinálni? Ment, mendegélt. Talált estére egy nagy falka juhot. Egy öreg ősz ember őrizte a juhokat. Ennek az öregembernek tizénké l messzelátó kutyája volt.

95

— Jó eset. öregapám — köszönt neki a fiú. — Adjon isten, fiam ! Hol jársz itt, ahol a vasfejű ördögtől még a madár sem járhat? — Megengedi-e, bácsika, hogy itt háljak az éjszaka? — Megengedem, fiam. — Kié ez a juh? — Ez a vasfejű ördögé. — A bácsi annak a juhásza? — Igen, annak. De nem tud hozzám jönni. Tizenkét kutyám van. Akár hat mérföldnyire van, akár tizenkét mérföldnyire, a kutyák már látják és ugatnak. Idehall­ gass! Nagyon szegény vagyok, nincsen m it enni, hanem sütök egy kis pogácsát a hamuban itt, ezen a parazson. — Ö, ne babráljon vele, kedves bácsi. Jóltartom én magát meg a tizenkét kutyái, de még magamat is. Letette a tarisznyából a szarut, kihúzta belőle a dugót: „terülj asztal” ! Kiugrott oelőle az asztal. Terült a juhászra meg a tizenkét kutyára meg a fiúra. Jóllaktak. Az öreg úgy bepálinkázott, úgy teleitta magát a jó itallal, hogy berúgott. — Fiam, már hetven éves vagyok, de még ennyire nem rúgtam be. — Bácsi, itt van mit enni. El nem fogy soha. A fiú reggel is jóltartotta az öreget. Kutyástól együtt. Jóllaktak. — Fiam, amiért jóltartottál, adok neked egy messzelátó kutyát és egy sípot. Ha a vasfejű ördög közeledik feléd, fú jj ebbe a sipba! Ha vaskemencébe teszik ezt a ku­ tyát, kiront, és széjjeltépi a gazfickót. Megköszönte a fiú az ajándékot, és továbbment. A kutya mindig mellette volt, ?>’ a fiú kezét nyalogatta. Ügy szerette kis gazdáját. Mentek, mendegéltek, majd egy esztendő múlva talált a fiú egy másik juhászt. Akkorra már igen beesteledett. — Adjon isten, apám! — Adjon isten neked is, kedves fiam ! Hol jársz itt, mikor a vasfejű ördögtől a madár sem járhat? — En attól bújkálok éppen. — Gyere a kunyhómba, fiam. Nincs m it ennem, de sütök hamuban egy kis po­ gácsát. — Ó, ne babrálj vele, bácstkám. Jóltartom én magát kutyástól együtt, meg ma­ gam is jóllakom. Mindjárt letette a szarut, kihúzta a dugót belőle. Ott is megterült a kis asztal. Alaposan bevacsoráztak kutyástúl együtt. Akkor aztán a fiú visszatette a szarut a tarisznyájába. Reggel felvirradtak, megfrüstököltek. A fiú megint bepálinkáztatta az öregei A bácsika egy messzelátó kutyát adott ajándékba. — Fiam, ha vaskemencébe is teszik ezt a kutyát, kiront, és nem hagy téged a vasfejü ördöggel szemben alulmaradni. Neked ajándékozom ezt a kutyát, amiért jól tartottál. Elmeat a fiú. Megint egy nagy idő múlva estére talált egy harmadik juhászt. — Itt meghálok — gondolta magában a fiú. Odament és köszönt neki. — Adjon isten, fiam! Hol jársz, ahol a vasfejű ördögtől még a madár sem jár­ hat? Még elpusztít, bennünket. — Csak itt járok. — Fiam. gyere be a kunyhóba! Csináljunk egy kis vacsorát!

96

— Sose babráljon azzal, apám! Jóltartom én kutyástól együtt, meg én a kutyá­ immal együtt jóllakom. Letette a szarut a fiú. Terü lj asztal! Megterült az asztal tizenkét kutyára meg a fiú kutyáira is. Jóltarlotta az öreget kutyástól együtt Az öreg csak meresztette a két szemét, mert ú olyan ételeket még sosem evett. A m ikor jóllaktak, akkor lefeküdtek. Reggel früstököltek. Jól bepálinkáztatta, beboroztatta az öreget. A z is adott egy kutyát a fiúnak. Ügy hívták, Nehézdomb. Ha ráugrott az emberre, pornak válott a szerencsétlen, olyan nehéz volt a kutya. A fiúnak már három kutyája volt. Egy esztendő múlva talált útjában egy erdőt. Estére járt az idő, és a fiú úgy gondolta, hogy nem megy tovább. Bement a házba. Egy öregasszony volt ott. Azt kérdezte az öregasszony a fiú tól: — Hol jársz itt, fiam? — Azért járok itt — mondta a fiú — , m ert bujkálok a vasfejü ördögtől. — Hallod-e fiam? Szokott az erre is idejárni. Eredj el, van nekem egy vaspin­ cém. Azt a három kutyát zárjuk be oda. Teszünk rá egy nagy lakatot, m ert különben ellopják a kutyáidat, és a házba nem viheted be őket. — Jó lesz, mamám — mondta a fiú —, tegyük be! Bement a fiú. Adott neki az öregasszony vacsorát. Jobban mondva, csak akart neki adni, mert a fiú az öregasszonyt is jóltartotta a terüljasztallal. — Feküdj a sutba, m ert ha ide talál jönni a vasfejü ördög, nagy baj lesz. B újj gyorsan a sutba! Bebújt a fiú a sutba. Egyszer éjszaka tizenkét óra felé hazafelé ment a vasfejü ördög. Az öregasszony, aki a fiút fogadta, volt a felesége. — De idegen szagot érzek én itt. Itt valami idegen van. — Nyavalya van — mondta az öregasszony kelletlenül. Biztosan valami szagot koztál valamerröl. Vacsorázzál meg, aztán feküdj le! Am int ott mocorgalt az öreg vasfejű ördög, egyszer meglátta a fiút a sutban. — Aha, itt vagy?! — kiáltott fel meglepetten. — Na, nem bántalak. — Idehallgass! — fordult a vasfejü ördög a feleségéhez. — M i már öregek va­ gyunk. Jó lesz ez a fiú neked segítségnek. Fát fog hordani az erdőből, tüzet rak itt c. konyhában. — Hallod-e te, rossz kölyök? Nem bántlck. Megvacsorázott az öreg, és lefeküdt. Azt mondja reggel a vasfejű ördög a fiú ­ nak: — Itt van egy kötél, fiam. Eredj, hozzál egypár gallyat az öreg maminak! A fiú kiment az erdőbe, de nem gallyat szedett, hanem azt kereste, hogy melyik a legvastagabb fa, melyik a legmagasabb. Felmászott oda, hogy ne bántsa a vasfejü ördög. Kereste a vasfejű ördög a fiút, hogy elpusztítsa. Ahogy ment, lekintgetett az egyik Ji’a is, másikra is. Egyszer meglátta a fiú t a fán. — Hé, gyere le a fáról! — Nem megyek, m ert bántani fog a bácsi. A vasfejű ördög erre beleharapott a fába, és a felél elharapta. — Gyere le, m ert úgyis kidűl veled! — Jaj, ne döntse ki a fát! Inkább lemegyek. Ahogy mászott lefelé a fiú, a három sípot a szájába kapta. Belefújt. A három 1utya egy ugrásra tört ki a pincéből. Mind a három egyszerre term elt ott. Egyik ku1un megfogta a vasfejű ördög karját, a másik kutya a lábát, Nehézdomb meg rá'-B'ott. Pornak válott a szörnyeteg.

97

— Eredjetek a házba! — szólt a fiú a három kutyának. — A vénasszonyt pusztítsátok el meg a macskáját is.

is

A kutyák mindent összetörtek a házban. Elpusztították a vénasszonyt. Törött bú­ torok hevertek szanaszéjjel. Akkor aztán örömmel mentek visszafelé. A fiú meglátta a nehézdombos juhászt. — Bátyám, most már ne féljenek a vasfejű ördögtől. Nehézdomb pornak vágta össze. — Jól tette. Most már mienk a juh, nem az övék. Akkor a fiú 'megköszönte a juhász szívességét, amiért a kutyát nekiadta. Jól­ tartotta az öreget reggel, majd ment visszafele a másik juhászhoz. Nagyon sok idő telt ebbe. Nem egy-két esztendő, mert olyan tagok voltak, hogy esztendeig kellett menni, míg megtalálta a másik juhászt. Visszaadta a messzehalló kutyát. Megfrüstököltetle a harmadik juhászt, és átadta neki a messzelátó kutyáját. Így ment aztán az aranyhídhoz. Bömbölt az aranybika, mert már egy m érföldről érezte, hogy közeledik a kis bika gazdája. — Bömbölj, a baj jöjjö n rád — dörmögte a fiú. Akkor az aranyvesszővel odavágott a hídra. Kiugrott mind a két bika. össze­ csaptak. A kis bika bevágta az aranybikát a híd alá. Már a sok idő alatt annyira megerősödött a kis bika, hogy legyőzte ellenfelét. — Édes gazdám, tedd fel a szarvamat a helyére. Most már menjünk hazafelé. Elértek a másik hídhoz. Ott az ezüstbikát vágta be a hídba vissza. Onnan is meg­ szabadultak. Elértek a rézhídhoz. A fiú rávágott a vesszővel a rézhidra. Kiugrott a rézbika. összecsapott a két félelmetes állat. A rézbika nagy ívben csúszott vissza a híd alá. Végtére hazaérkezett a fiú. Akkorára a mostohaanyja már meghalt. Megint öz­ vegyember lett az apja. — Adjon isten jó napot, édesapa! — Adjon isten, fiam, neked is! Hazajöttél, kedves fiam? — Haza. — Megvan a kis bikád? — Megvan. Aztán beszélgettek, dolgozgattak erre, arra. Még most is élnek, ha meg nem haltak.

★ Farkas Károly meséit magnetofonnal gyűjtöttem. A szöveget szószerinti hűséggel adtam vissza, azonban az olvashatóság kedvéért a fonetikus lejegyzést mellőztem. Meg­ jegyzem azonban, hogy Farkas Károly az észak-keleti nyelvjárást beszéli, melyre többek .között a kemény „ j ” , a nyitódóó (vout) és az „ü” -zés (ő helyet üi.) jellemző. E nyelvi sajátosságoktól eltekintve a nyírségi dialektus egyébként is közel áll az iro­ dalmi nyelvhez. A Vasfejű farkas meséje az egész magyar nyelvterületen ismert, Sajátosan ma­ gyarrá éppen az teszi, hogy a világszerte elterjedt Veres tehén (vagy ökör) (The Littie Red Ox) mesetípusához egy, eddig más népnél teljesen ismeretlen bevezetés kapcso­ lódik. Bár Farkas Károly meséje nagy vonalakban tökéletesen megegyezik a magyar mesék menetével, mégis számtalan egyéni részlet, a mesemondó életéből megmagya­ rázható szemléletes kép bukkan elő. Elgondolkoztató, hogy miért rajzolja meg annyi­ ra érzékletesen a mesemondó a szegény árva fiú szomorú sorsát. A mese általános

98

tipusképe (Bcrze Nagy 340* = AaTh 511A, 361+, 313) erre választ nem ad. A mese­ mondó életének motívumait kell összehasonlítani a mese részleteivel. \ csodálatos kis bika meséjének főhőse a kilenc-tízéves fiúgyermek. Nem vélet­ len ez, mert ahogy Farkas bácsi visszaemlékezett, kilencéves korától szolgált. Kilenc­ éves volt, mikor anyja másodszor ment férjhez. „M i is voltunk hatan, annak a fér­ finak is volt sok pulyája. Az én testvéreimet azok bántották. Én erre testvéreimet megvédtem” — emlékezett vissza Farkas bácsi a rég elmúlt időkre. Azért szerette a csodálatos bika meséjét, mert életéhez közel állónak érezte egész cselekményét. A mesét egy vasmegyeri öregembertől hallotta a fonóban. Farkas bácsi elmondásában a csodálatos történet részleteiben tovább alakult, tovább formálódott, bár lényegében nem változott meg. Erre nem volt szükség. Gyűlöletes a mesében az özvegyasszony, aki mostohafiát vízbe áztatott kötéllel verte meg. A mesei özvegyasszony alakjának megmintázásában Farkas Károly má­ sodik feleségével kapcsolatos élményei játszhattak lényegesen közre. ,,A második fe ­ leségem mindig csak nézegette magát a tükörben, és vette a kendőjét, oszt el akart menni. — Hová mész? — kérdeztem. — Mi közöd hozzá? — De igenis van közöm hozzá, mert én a férjed vagyok. A z asszony meg csak-csak eljárt. Erre otthagytam.” A mesében híven tükröződik Farkas Károly környezete. A hős az udvaron galyIvazott, hogy nyáron a konyhába könnyen be lehessen tenni a fát. Farkaséknak otthon sparhertjuk volt, és a gallyazott fa példás rendben sorakozott az udvaron. „El kelleti ezt már előre készíteni” — mondta Farkas bácsi, amikor látta, hogy elismerően né­ zegetem a szép farakást. Az öreg nagyon szerette a pogácsát. Felesége többször sütött neki. A mesehős terüljasztaláról nem hiányozhatott az ételek, italok, sütemények mellől a pogácsa sem. A mesei ö/.vegyasszonynak azért sikerült olyan jól a betegség tettetése, mert Károly bácsi életében sohasem volt beteg. Nem ismerte a betegséget. Legfeljebb má­ sokat látott betegen feküdni. A színlelést azonban második feleségétől sajnos meg­ ismerte, és ezt a mesében a boszorkányos asszony színészi játékában sűrítette össze. A mesehős akadályokat állít üldözője elé. A z eldobott fésűből, keféből sűrű érdé keletkezik. A mágikus menekülés motívumát a nyírségi mesemondó hasonlattal teszi szemléletessé, kérdéssel teszi élénkké: „Akkor olyan sűrű erdő nőtt, mint a kefe olyan sűrű volt. Hát, ugye, a kefében mennyi szőr van?” A juhokat őrző öregemberek mögött élményforrásként azok a cselédek, pásztorok húzódnak meg elfojtott vágyaikkal, akiket a fiatal Farkas Károly ismert meg tanyá­ ról tanyára való vándorlása alkalmával. A vasfejű farkas alakját a nyírségi mesemondók rendszerint vasfejű ördöggé vál­ toztatják. Így tesz a helyi mesemondók hatására Farkas bácsi is. A vasfejű ördög vagy farkas a földbirtokos, zsírosparaszt szimbóluma. Házának berendezése alapján ■i.y puritán, öreg nagygazdát sejtenénk benne, aki éppen bérest vagy szolgát keres Mikor a fiú megviszi a hírt a juhászoknak, hogy elpusztult a vasfejű ördög, akkor a juhászok azon örvendeznek, hogy övék a juh és nem a szörnyetegé. A mesei csodaszörny és a juhászság magántulajdonhoz való viszonya világosan »< gmutatja, hogy a nyírségi parasztmesében alapvető osztályellentétről van szó. A nyírségi mese szimbólumrendszerében ezúttal a kisfiú fejezi ki a nincstelenek törek­ véseit, amikor a cselekmény második részében szembeszáll a dolgozókat, a juhászokat Megnyomorító vasfejű ördöggel. A szegényekért csak úgy tud vándorútra kelni, har­ colni, ha megszabadul mostohaanyjától. Egyedül nem tudna kikerülni egyéni elnyo­ mójának karmai közül, de anyja jó szelleme, a kis bika csodás módon táplálja, ta­ nácsokkal látja éi

99

A túlerő egyre növekszik a népi hős mellett. Míg a boszorkány alakjába? meg. jelenő egyéni elnyomónak három lánya van, akik a mesehős ellen mesterkednek, ad dig a vasfejű ördög alakjában megjelenő társadalmi elnyomót a három öreg pásztor három csodálatos kutyája pusztítja el. A mesei számok szimmetriája azt fejezi ki hogy a mesehősnek az ereje megsokszorozódik, mihelyt már nem egyéni elnyomója, hanem a társadalom zsarnoka ellen küzd. Mindvégig magas erkölcsi szinten marad a mesehős. Mostohaanyjának a meggyil­ kolására még gondolni nem gondol. A történet végén tudjuk meg, hogy az asszony már meghalt, mikor a hős hazatér vándordíjáról. A zsarnok vére sem tapad kezéhez A vasfejű ördögöt a mágikus kutyák pusztítják el, hogy megmentsék gazdájuk életét ★

A nyáj, a fold tulajdona a mesében cs a valóságban is — 1945 után, a felszaba­ dulás után — a dolgozóké lett, amint ahogy a Béke-tanya a Farkas Károlyoké és a több: ottlakó egykori nincsteleneké ma már. A népi hatalom elűzte a nyírturai tár­ sadalmi valóság „vasfejű ördögét” , a földbirtokos Proppert, akié volt a tanya, és aki miatt éheztek a múltban a nyírségi zsellérek.

Pásztor Gábor: Lite gráfia

100

Balogh István:

Vincze Lajos és művészete Vincze Lajos neve nem ismeretlen a fővárosi, sőt újabban már a nemze'.közi grafikusművészetben sem. Illusztrátorként az utóbbi másfél évtizedben számos szép­ irodalmi mű belső címlapjára felkerült a neve. A z irodalmi művek rajzos illusztrá­ lása mindenkor jó iskola volt a művészek számára — a legjobb nevek sem vona­ kodtak vállalni e műfajt, — de nagy csábítás is. Az illusztráció csak akkor jó, ha a mű belső átélésén alapszik, a külsőleges, technikai eszközök felhasználása önmagá­ ban nem emeli a szövegképet a művészi ábrázolás színvonalára. De az írói mű — főleg a jó mű —, óriási csábítást is jelent, mert az író látásának bűvöletébe esett illusztrátor könnyen az írói szemlélet önállótlan tolmácsolójává válik. Vincze Lajos sokkal önállóbb karakter annál, hogy e csábításnak áldozatul es­ sék, az írói mondanivaló mindig a festő látásmódján átszűrődve kerül kartonjára. Ta­ lán azért is van ez, mert tőle magától sem idegen az írás. Nagyon is pontosan tud­ ja, meddig lehet írásban és mikor kell képpel kifejezni a világ valóságát. Művészeti fejlődése nem volt könnyű és nem is kitérők nélkül való. Máriapócson született, a Nyíregyházi Kossuth Gimnáziumban érettségizett 1935-ben. A kép­ zőművészeti főiskola helyett katonának kellett mennie, 1936 óta jóformán megsza­ kítás nélkül katonáskodott, 1945 után a Honvédelmi Minisztérium kulturális cso­ portjánál, majd a demokratikus hadsereg stúdiójában dolgozott. A képzőművészeti főiskolát 1945—48 között végezhette el, mestere Domanovszky Endre volt. A raj­ zosság és színhatások mesteri és tudatos összehangolását látásmódja és mestere pél­ dája egyaránt elősegítette. Közel egy évtizedig csak szűkebb szakmai körökben ismerték a nevét, 1957-ben Debrecenben, a Déri Múzeumban kiállított, az 1956-i kínai útjáról hazahozott, toll, tus és tempera rajzai, színes akvareljei nemcsak a festési technika fölényes értőjé­ nek, hanem kialakult szemléletű, határozott és egyéni látású művésznek is mutat­ ták. A debreceni bemutatkozást még azon évben a szegedi, a következőben pedig a budapesti kiállítása követte. Ha a szakmai körökben tudták is, a szélesebb műértő közönségnek nem sok tu­ domása volt arról, hogy ezek mögött az igazán magas fokú művészi alkotások mögött közel két évtized állandó és megfeszített munkája áll. A z első 6—8 év termése 1941 szilveszterén bombatámadás következtében maradék nélkül megsemmisült, a kiállí­ táson levő legkorábbi képek, az alig újjáéledő Budapest napjait mutató rajzok' 1945ből valók. Nehéz lenne megállapítani, hogy az új utakat kereső, de ugyanakkor az évezredes hagyományokat is őrző kínai művészet megismerése mennyiben hatott Vincze Lajos kínai tárgyú műveire. Ezek a képek nemcsak tárgyuk miatt érdekesek, még csak nem is a színellentétekre felépített szerkezetük miatt, hanem azért is mert arról ta­ núskodnak, festőjük magas értelmi fokon is behatolt a kínai művészet szemlélet és ábrázolásmódjának titkaiba. Vincze Lajos nemcsak festő, hanem kiváló megfigyelő

101

Vincze Lajos: Hálófoltozók,

102

és intellektuális útirajz író is. (Kínai útjáról szóló írása „Napkelte a Jangce part­ ján” 1958-ban jelent meg). írásának tanúsága szerint nem elégszik meg a jelensé­ gek felszínes meglátásával, a benyomás lerögzítésével, a meglátott dolgok lénye­ géig akar behatolni. A Mai Ling-röX festett akvareljc nemcsak a kínai nő törékeny, finom és jelleg­ zetes kifejező szépségét adja maradéktalanul vissza, hanem a kínai festőművészet ábrázolásmódjának elsajátítását is tanúsítja. A mandzsu császár sírok bejárata, A dzsunkák a Gyöngy folyón (színes ecsetrajzok), A tintakék Sárgatenger (akvarel), egyszínűnek látszó, mégis a legjobb mestereket is próbára tevő technikai megoldá­ sukkal, valószínűtlen könnyedségükkel az európai és keleti ábrázolásmód legjobb ha­ gyományainak szerencsés egybeolvasztásáról tanúskodnak. A művész azóta több utat tett meg Európában, útjain számos vázlatot, akvarelt és rajzot készített. 1959-ben Németországban, 1961-ben és 1962-ben Lengyelomzágban, a következő évben Olasz-, és Németországban, Ausztriában, 1966-ban Lengyel­ országban Varsóban, Krakkóban, Gdanskban, Wejherowoban nagysikerű kiállításo­ kon mutatta be a képeit. E kiállítása a legnagyobb lengyel grafikai gyűjtemények­ ben biztosított helyet számára. Az útiélményeket megörökítő alkotásaiból — egyáltalán nem értékelés szándé­ kával — meg kell említenünk néhányat. A varsói öregváros, A sopoti csónakok, Gdansk tegnap és ma, a W eimari Cranach-ház c. tusrajzok és temperák egyszerre érzékeltetik az anyagjszerű látványt és a történeti hangulatot. Vincze Lajos tudatos művészi hitvallása szerint nem elégszik meg a látvány va ­ lósághű visszaadásával, — az ő rajzbeli tudása mellett ez lenne a legkönnyebb — , hanem mindig igyekszik a történelmi hangulat vagy az emberi együttérzés felidé­ zésére is. így alakjai valóságos élőként hatnak, tesznek-vesznek; táj- és városképei pedig a sablonos ábrázolásmódtól eltérően a hely történeti múltját is érzékeltetik. A festők legtöbbje megelégszik az impresszió, — a látvány által kiváltott hatás — megörökítésével, kevesen választják a fáradságos és sok időt igénybe vevő, e l­ mélyült stúdium útját. Sok esetben igaz, hogy a részletekbe való elmerülöd szárazzá, részletezővé, sőt akadémikussá és merevvé teszi a művet, megfosztja az első benyo­ más frisseségétől. Ez a veszély azonban az igazi alkotót nem fenyegeti, ési Vinczét a fölényes technikai tudása mellett az értelemnek a lényegig ható kíváncsisága, a mű­ vek tanúsága szerint ilyen művésznek mutatja. Az akvarel, a színes és színtelen gra­ fika mindig bensőséges hatású műfaj volt, éppen azért voltak korszakok, amikor nem sokra becsülték, legfeljebb a többi műfaj járulékaként kezelték. A festők nagy része u csak szórakozásként, szabad időben művelte. Vincze Lajos számára azonban e műfaj művelése több mint pihenés és szóra­ kozás. Mind jobban gépiesedő világunk mindennapjaiban meglátja a mozgalmassá­ got. a színességet. Tustolla, ecsetje nyomán távoli vidékek embereinek élete, tájak es épületek kerülnek hozzánk mindennapi közelségbe. Nem a távoli tájak emberei­ nek és éleiének exotikuma, hanem mieinkkel rokon vonása érdekli. Ez emeli magas fokra, — technikai tudásán túl — , művészetét.

10.1

Berecz András:

Vincze Lajos nyíregyházi grafikai kiállításáról Érdekes élménybeszámolónak is vehetjük Vincze Lajos festőművész TIT-beli kiállítását. Egy ember, — egy művész — elszánja magát országrészeket, országokat, sőt világrészt átutazni. Idő és lehetőségek adta helyzetében bepillant idegen emberi közösségek, különös egyének világába, arcába. A föld karakteres táj-arcvonásai, embercsinálta műves környezet, mind-mind kínálkozó alkalom, hogy a velük való találkozások azonnal idomuló véleményt kényszerítsenek ki egy érzékeny emberből. A kiállított mintegy ötvenegynehány kép között nézelődve az érdeklődő látogató elfogulatlanul gyönyörködhet, keresgél, — a kolléga pedig válogat. Nagyon szubjek­ tív dolog ez a válogatás, de nem is vállalkozhat egyébre e sorok írója. S ezt bizo­ nyára elnézi nekem a kiállított művek alkotója, és a tárlat élményében részesült kö­ zönség is. Nem szükséges ismételni a kiállítással egyidoben. megjelent hivatalos kritika so­ rait, de azt alá kell húzzam én is, hogy a grafikák együttesében valóban nem volt sem stílúsban, sem technikai megoldásban egyöntetű hatásra törekvés. Ez a kiállí­ tás sajátos és céltudatos jellegéből is következett. A lengyel, és némethoni kis vá­ roskák utcáinak intim hangulatú kis képecskéi nem igen kívánhattak a szemlélőtől sem nagyobb elmélyülő belefeledkezést, mint amilyen „könnyű” volt azokon maga a megjelenítő formai kivitel, a képek megoldási módja. A kínai bivaly portréja, vagy a könnyed, ügyes rajzú „Kínai apa” , bizonyára igen hiteles látványi rögzítések. Pontos feljegyzések, melyeket nem lehet kikerülni, sőt kihagyni sem, ha most ta­ lálkozunk velük először. Néha azonban egészen a bravürosságig artisztikusak némely karakterfigurái, jellegzetes nagyvárosi jelenségek: bárok, sétányok lovagjai. Már majdnem karika­ túrák, de annál többek, nagyobb igényűek, a megjelenítés rajzi kvalitásaiért. Vonalrajz tónusos alapon a finoman fogalmazott „Meisseni porcelánfestő lány” című lap. Itt meg kell állni és egy kicsit tovább nézni a képet. A z egész kompozíció szép lendületű, vonalvezetése zárt, finom rajzú. Bizonnyal a munka múltjának ma­ gas szintű művesség emléke fegyelmet kényszerített a rajztollra. A fej és kezek ki­ fejező mozdulatán, gondos) rajzi megmunkálásán hangsúly van. Biztos ízlésű, mér­ téktartó líra jelenlétét érezzük itt. A művész mélyebbről jövő szemléletvilágát, egyéniségét igazán megmutató va­ lóságlátását, mondhatni: lényeglátását, a Kasubiában készült nagyobb méretű gra­ fikai lapok mutatják meg legjobban. Ezek konzekvensek a gondolati-tartalmi közlé­ sekben és az őket hordozó formai, technikai megoldásokban. Teljes kompozíciók ezek, tartalmi mondanivalóik o látott valóság magasabb szintű áttevésében jelennek meg. Ezeknél a kép, a kompozíció értéke abban rejlik, hogy a látott, a kapott él­ ményekből a művész a megtalált, a felfedezett jellegzetességeket, tehát a lényeget

104

Vincze Lajos: Országúton, ragadja meg és azt munkálja, alakítja. Mint az olvasztó munkás, aki a nyers érc­ ből a femet olvasztja ki. „Kasub táj” , mindjárt az első ablakközben: a megjelenített táji motívum tárgyísága feloldódik itt. A szerencsésen alkalmazott technikai megol­ dás: a szálkás, foltos fehér-fekete tömegek együttes alkalmazása, melyben nincsen oldott, lazúros szürke átmenet, csak tisztán fehér és fekete, — atmoszférikus hatást teremt anélkül, hogy a műfaji síkszerüsegét elvesztené. „Kasub m ese’ : jelképpé vált, sejtelmesen kuporgó alakok, különös hangulatú létezést, keleti álmokat rejtegetnek maguk körül. A kompozíció szokatlan, egyensú­ lya billenőnek látszik az első pillanatra, de ebben a formában teremti meg sajátos feszültségét a foltok szétszórt, helyenként különös, bizarr gondossággal való meg­ munkálása. „Halászmunka” : itt tovább kell állni, s ha elmentünk, még egyszer visszajönni. A kép megfogalmazásában, megkomponálásában a dolgok egyszerű magától értetődöttsége rejlik. Az ember, ki hálóján babrál valamit, a mozdulata, tárgyai csupa kö­ tetlenség, tömör jellegzetesség. A kompozíció tagolása: két nagy sík felület, ökono­ mikusán egymás alá helyezett vízszintes fehér és fekete síkok találkozása. Ezek egy­ ségében búvik meg az ember, s a tárgyak kevés eszközzel kifejezett formai játéka. Bekességes, nyugalmas, csendes itt a világ. A művésszel beszélgetve megkérdeztem, hol van. ez a Kasubia, ahol ennyi öl­ tönyt kaphatott. „Barangolások közben egyszer csak ráakadtam — mondta ő. Bizonyára meg lehet találni a térképen. De az is lehet, hogy sokkal hamarabb, ha i negyünk túl az Óperenciás tengeren, a népmesék valóságának birodalmába. S ha ■ .. i akarjuk, a magunk körében is megtalálhatjuk ezt a világot, ha néha kinyita szemünket azokra a dolgokra is, melyek a körülöttünk lévő világ felszíne alatt lózkodnek. Csak azokat egy kicsit tovább kell nézni, nem kell elrohanni mellet­ tük.”

1(15

Búcsú a beregi Tiszahát kutatójától Megdöbbenéssel vettük a hírt: Babus Jolán muzeológus, a szekszárdi Balogh Adám Múzeum tudományos munkatársa, 1967. május 5-én életének 50. évében eltávozott az élők sorából. A búcsúzás sohasem könnyű. Nekünk, akik itt ólünk Szabolcs-Szatmárbán, akik­ nek (Jolika szemében) megadatott, hogy itt dolgozhatunk, különösen nehéz búcsút mon­ danunk. Tudni kell, hogy Babus Jolán Tolna megyében is beregi ember volt, ott is egyremásra a beregi Tiszahátról írta nagyszerű néprajzi tudományait. A z volt a ter­ ve, hogy „A beregi Tiszahát néprajza” című monográfiájában a fanatikusan szeretett lónyai népének örök emléket állít. A terv nem válhatott valóra, a gyönge test egy­ szerűen nem bírta az erős szellemi megterhelést. A monográfia pótolhatatlan, sajnos örökre hiányozni fog a magyar néprajtudomány épületéből. Talán idejében kellett volna, lehetett volna lenni valamit haza kerüléséért, talán, otthon, a beregi nép kő* rében vagy közelében többre telt volna a2 erejéből. A halál alkotóerejének teljében, az egyre felfelé ívelődő tudományos pályájának, sikereinek derekán vágta el élete fo­ nalát. Babus Jolán 1917. október 14-én született Kassán. Édesapját 1920-baft, a lónyai ref. egyház lelkipásztorává választották. Édesanyja oki. tanítónő volt, aki ettől kezd­ ve 1953-ig a helyi iskolában dolgozott. Babus Jolán számára Lónya nem csupán ihlet, írói élményanyag volt. „ Itt ismerkedtem meg már kora gyermekkoromban a néppel, elsősorban a beregi emberrel, iít tanultam meg becsülni, szeretni és értékelni mun­ káját és szellemi kincseit, hiszen a nép között éltem, megismertem életének, munká­ jának nehézségeit, együtt örültem és együtt bánkódtam vele. Azóta az életem örökre összeforrot a nép, elsősorban a beregi nép életével: egész életemet népem kultúrájá­ nak szolgálatába szeretném állítani! — írja az önéletrajzában. Elemi iskoláit odahaza Lónyán, középiskolai tanulmányait Debrecenben végezte 1936-ban érettségizett a Dóczi leánygimnáziumban. Érettségi után beiratkozik a deb­ receni egyetem bölcsészettudományi karára. Itt találkozik először a népraj^tudománynyal, s ez a találkozás döntő hatást gyakorolt egész életére. Mar egyetemi hallgató korában bekapcsolódik a Magyar Néprajzi Múzeum önkéntes néprajzi gyűjtőhálóza­ tának munkájába. Néprajzi kutatómunkáját folytatta akkor is, amidőn új fehértói pol­ gári iskolában gyakorló tanárként, majd a nyireg3'házi Kálvineumban felügyelő ta­ nárként működött. 1942/43-as tanévében Lónyán tanított, majd a budapesti Erzsébc Nőiskola főiskolás leánykollégiumának felügyelő tanáig lett, in , anakkor (fizetés nél kuli , másodállásban”) a Néprajzi Múzeumban próbaszolgálatos lisztviselőjelöltként alkalmazták. Tele ambícióval és lelkesedéssel doktori disszertációján dolgozott, a ren des hallgatókat megszégyenítő szorgalommal járt az egyetem néprajzi tanszékének, különösen Viski Károly és Gunda Béla professzorok előadásaira. A II. világháboi 1 azonban Babus Jolán életébe is beleszólt. 1944. tavaszán kénytelen-keletien hazatér1 Odahaza Lónyán, a háborús viharok közepette nagyszabású néprajzi gyűjtőmunkából

106

látott. Ennek a kutatómunkának eredménye lett többek között „ A lónyai vizek nép­ rajza” című, nagy meglepetést keltő tanulmánya is. Erről a könyvről írja Sólymos Ede kandidátus: „Babus Jolán éles szemre valló leírásaival tűnik ki. A lónyai vizek nép­ rajza az egész falunak a vízhez való viszonyát mutatja meg, s ezzel ad újat módsze­ rében és követésre méltó példát.” (Ethnographia 1961. 4(13.— 484.) Babus Jolán 1947. szept. 1-töl öt éven át a lónyai általános iskolában tanított. A z itt töltött évek kutatómunkájában igen jelentősek, nagy és értékes néprajzi témaanya­ got gyűjtött egybe. Ezzel egyidejűleg hozzálát a feldolgozómunkához is több dolgoza­ tot publikál, azonban mégtöbb kéziratban marad. 1952-ben a vásarosnaményi gimná­ zium tanárává nevezik ki. 1953 .szeptemberében, a sokirányú pedagógiai munkássága mellett néprajzi szakkört szervez, melyet II. Rákóczi Ferencről neveznek el. A szak­ kör első ténykedéseként megalakul az iskolamúzcuni azzal a gondolattal, hogy táj­ múzeummá fejlesszék. Ez sikerül is. Ebből a muzeális gyűjteményből nőtt ki az egy­ re nagyobb hírnévnek örvendő vásárosnaményi Beregi Múzeum, mely alapítójának emlékét kegyelettel őrzi. Babus Jolán 1957. októberétől a vásárosnaményi Járási Könyvtárhoz kerül, ahol töretlen lendüllettel folytatja néprajzi munkásságát. Evről-évre mind nagyobb siker­ rel rész vesz az Országos Néprajzi és Nyelvjárási Gyűjlöpályázatokon. 1960-ban e l­ fogadja a szekszárdi múzeum muzeológus állását. Szekszárdon dolgozott — betegsé­ ge miatt egyre nagyobb kiesésekkel — haláláig. Munkáját ott is lelkiismeretesen vé­ gezte. Dr. Mészáros Gyulának, a Tolna Megyei Múzeumok igazgatójának jellemzése szerint: „Babus Jolán a szekszárdi múzeum néprajzi anyagának gyűjtése területén ki­ magasló eredményeket ért el. Az ö gyűjtő munkájának köszönhető, hogy a múzeum új állandó kiállítása európai nívón áll.” Babus Jolán tanulmányait nemcsak az etnográfusok, hanem a helytörténészek, honismereti kutatók is nagy haszonnal forgathatják. Babus Jolánnak minden mon­ datát, minden sorát a szűkebb pátriájának, népének szeretete hatja át. A kutatóra, a tudósra emlékezünk, midőn publikációit felsoroljuk; 1. Csáki bíró lánya. Országos Néprajzi Múzeum Adattárának Értesítője. 1953. 2—3. sz. 68—69. 2. Tiszaháti falucsúfolók. Népünk hagyományaiból. Bp., 1953. 149— 154. 3. Nádvágás cs tetőfedés a Bcreg megyei Lónyán. Ethnographia 1954. 231— 239. t Adatok a vásarosnaményi és gergelyiugornyai halászathoz. Országos Néprajzi Mú­ zeum Adattárának Értesítője. 1956. 82— 85. 5. Kender és lenmunkák a beregmegvei Lónyán. Néprajzi Közlemények 1957. 1— 2. sz. 204—234.; 3—4. sz. 202—247.
107

KÖNYVEXMÖX, Zalka Máté:

Az éneklő börtön Zalka Máté ízíg-vérig forradalmár volt: internacionalista forradalmár a szó legszorosabb értelmében. Életének cél­ ját és értelmét a szocializmus győzelmé­ be vetett hit határozta meg, ennek az ügynek szentelte életét: azért élt, har­ colt és küzdött, hogy a szocialista fo r­ radalom és a szocializmus eszméje m i­ előbb megvalósuljon szerte a világon, s ami számára legfontosabb volt, szűkebb hazájában is. Irodalmi működését, művészi pá­ lyáját is ez határozta meg. Művészi cél­ ja Is gyakorlati, politikai cél; a művé­ szet, az irodalom erejével is bizonyíta­ ni a szocializmus igazát, a szocialista forradalom időszerűségét és történelmi szükségszerűséget. Írásaival nem egy­ szerűen csak krónikása volt korának — a világháború, a szocialista forradal­ mak és a polgárháború történetének—, hanem a világháború poklában öntu­ datra, emberi mivoltára ébredő, önesz­ mélő emberiségnek az élő lelkiismcrete is. Igen fiatalon, még az I. világhábo­ rú előtt kezdett írni; főképpen a natu­ ralizmus és a szimbolizmus hatása alatt állt, drámaírói ideálja pedig Molnár Ferenc volt. Később azonban teljesen szakított ezekkel az irányokkal. íg y ír erről János, a katona című írásában: „A z én egész kezdődő irodalmi repertációm, az egész francia iskola a ka­ szárnya kapuján kívül maradt. Nekem az a mélységes meggyőződésem, hogy az írás alapja nem a mesterség, hanem a folytonos belső inger, amely a mű­ vészt, mint társadalmi lényt az alko­ tásra ösztökéli. A mesterség kérdése

108

a gyakorlottság, a figyelem, a tudatos, önmagán végzett becsületes munka... Alapja pedig az, hogy a társadalmi élet problémái közül mi és hogy ingerli írás­ ra a művészt... Mert az igazi írás igazi értéke a társadalmi értelmében, a tár­ sadalmi jelentőségében rejlik... A V aii pour 1’ art az mese.’’ János, a katona szimbólummá, a vérontást, az idegen érdekekért folyó háborút elítélő nyomorgó m illiók szim­ bólumává vált, Zalka számára pedig az igazi társadalmi témára találást je­ lentette: „ím e, ez az az alak, akin ke­ resztül én ki tudom fejezni mindazt, amit a háború iránt éreztem, pmin ke­ resztül'leleplezem ezt az egész manipu­ lációt. Egyszerre úgy éreztem, hogy van már miről beszélnem... És van, akin keresztül elmondhatom mindazt, ami té­ pi és izgatja a bensőmet.” Zalka tehál a hagyományos realista epika tenden­ ciáit szándékozik követni, amely ten­ denciára hovatovább mind nagyobb ha­ tást gyakorol a szovjet realista fejlődés új iránya. Azt az utat követi, amelyen Karikás Frigyes és Illés Béla is elin­ dult írói pályáján ebben az időben. írá­ sai a huszas évek második felétől je ­ lennek meg rendszeresen a K M P emig­ rációban szerkesztett lapjaiban: az Űj Márciusban meg a Sarló és Kalapács­ ban. A huszas és harmincas evekben több önálló kötete is megjelent a Szov­ jetunióban. orosz és magyar nyelven egyaránt. Hazájában — itthon azonban csak a felszabadulás után jelenhettek meg írásai. A z 1910-es évek végén és az 50es években jelent meg a Doberdó c.

regénye és több elbeszéléskötete, az el­ múlt évben pedig nagy regénye, A boly­ gók visszatérnek. Most, halálának 30. évfordulóján jelentette meg a Magvető Kiadó az 1910— 1936 között írt novellá­ it két kötetben, Az éneklő börtön cím­ mel. Ehhez Hidas Antal írt meleg, lírai hangvételű előszót. A kötet több mint hetven novellát cs egy kisregényt tartalmaz, mintegy 1400 oldalnyi terjedelemben. Címét egy, a kötetben olvasható hasonló című no­ velláról kapta a szerkesztőtől. Ezek a novellák a történelemnek abból a kor­ szakából származnak, amikor a Szov­ jetunió kivételével szinte egész Euró­ pában — szerte a világon — a muníkásosztaly legjobbjainak, a kommunis­ táknak börtön volt az osztályrészük, amikor az egész kommunista mozgalom föld alá kényszerült. A forradalmi gon­ dolatot azonban nem lehetett többé el­ fojtani. Föld feletti és föld alatti folyo­ sókon át mindenütt tért hódított a szo­ cializmus eszméje, s a börtönök mé­ lyéből is az Internacionálé hangja csen­ dült fel. A kommunista mozgalom ille­ galitásban volt, de az illegalitás szűrő­ in át is kiszivárgott a jobb, az igazibb jövőbe vetett hit legyőzhetetlen szózata; a börtönök mélyéből is ellenállhatatla­ nul tört fel, nyomult előre és hódított meg újabb cs újabb tömegeket a szo­ cializmus eszméje. Ezt jelképezi az ének­ lő börtön, u cimadó novella. Szinte meghökkentő az író cselek meny vezeté­ se; egészen véletlenszerűnek, hihetetlen­ nek tűnik az olvasó számára a művé­ sz; megoldás is. A politikai foglyok ré­ me, a hírhedt detektívíonök nemcsak ■túri. hogy az egész börtön az Internac.onálcl énekli, hanem ő maga is — na kimondatlanul is — a szocializmus eszméje mellé áll. A z író ezzel a mego'dással is azt akarja érzékeltetni, hogy a kommunista eszme terjedésének nem ■net útját állni, ez az eszme előbbutóbb meghódítja az egész világot. A kötet novelláinak témáit az I. -lágháború és a polgárháború történe­

téből, valamint a békés szocialista épí­ tés korszakából meríti, bár az utóbbi témakör is tele van az előbbi két té­ makör élményeivel, emlékeivel; ezek jó­ részt együttesen, összefonódva jelent­ keznek. Novelláinak anyagát elsősorban a harcokban szerzett tapasztalatok, él­ mények, anekdotaszerű történetek ad­ ják. Művészi szempontból ez a téma­ kör látszólag szegényesnek tűnik, de csak látszólagosan, mert témái rendkí­ vül sokrétűek, „írásai a leglevenebb fan. táziát js felülmúló kalandosság, esemé­ nyesség, az alakok sokasága és változa­ tossága, s a színterek szinte egzotikus monumentalitása jellemzi.” Fantáziája KclefrSzibériálól a Krímen át Spanyol­ országig, Arhangelszktől Calcutiáig csapong, a szereplők szédítő sokaságát moz­ gatva keresztbe-kasba az említett terüle­ teken, Novelláiban szóhoz jutnak leí­ rnak cs szibirjá'kok, oroszok és lengye­ lek, magyarok és németek, angolok és franciák, bolgárok, olaszok, osztrákok, csehek, es mindenféle más náció fiai a világháború, a polgárháború, az orosz és az európai forradalmak jellem for­ máló kohójában. Hősei többnyire egyszerű emberek. Elsősorban a harcok szürke közkatonái, s a dolgos, a munkásélet még szürkébb Kis Jánosai érdekelték az írót: az ő sorsukat, vágyaikat és győzelmüket — feltétlenül bekövetkező győzelmüket — írta meg. A történelmi személyiségek kevésbé érdeklik, bár a harmincas évek­ ben írott novelláiban egyre többet ta­ lálkozunk velük; elsősorban Frunzc, Vorosilov, Bugyonnij és Sztálin alakjával, főhőssé azonban nem lépnek elő. Sze­ repeltetésük nyilván kapcsolatban van a proletár-realizmus új irányvonalával, amely bizonyos mértékig az ebben a korszakban kibontakozó személyi kul­ tusz jegyeit is magán viseli már. Mint említettük, novellái egy részé­ nek ( Verecke, A kisdobos, Adoma, Szabadságos nóta, Hegyekben, Ragadozók stb.) világháborús élmény az alapja. A Verecke c. novellája, első jelentősebb

109

írásainak egyike, még 1918-ból való. Hő­ se névtelen katona. A z író még szemé­ lyét sem jelöli meg. Áldozat ő, egy a sokszázezer névtelen áldozat közül. Mintha a személytelenséggel is azt akarná jellemezni az író, hogy a hábo­ rú elesettjei, áldozatai az egyszerű, szürke munkásemberek. A z író névte­ len hőse is becsületes, szorgalmas mun­ kásember, aki szép, békés terveket ko­ vácsol a fejében. Rozoga cséplőgépet \ásárol összekuporgatott pénzéből, de mire elkészül a gép, mire eljön a cséplés ideje, behívják katonának, s az első szuronyos kozákroham végez vele. A Verecke „hősei” az izgalom és a félelem mellett még dalolva mennek a vágóhídra. A z első tűzkeresztségen át­ eső katonák „derűs örömmel estek neki egymásnak. Átestek az első tűzpróbán, mind bizonyította, hogy ő lőtte le a kozákokat. Dicsekedtek. — Na most vé­ ge is a háborúnak — nevetett az egyik és úgy tett, mintha hitte volna.” A háború elhúzódásával az egyre na­ gyobb és súlyosabb vérveszeséggel pár­ huzamosan nő az elégedetlenség a há­ borúval szemben nemcsak az egysze­ rű katonák, hanem a tisztek egy részé­ nek körében is. A Szabadságos nóta cí­ mű novella hőse, Géza végrehajtatja ugyan a karrierista őrnagy szinte lehe­ tetlen parancsát, de ő is ott kúszik ka­ tonájával az ellenség árka felé, hogy az­ tán végleg kiábránduljon az emberte­ len öldöklésből. A lírai alkatú tiszt ver­ set ír a kétheti szabadságról, amit K a ­ nalas honvéd nem kapott meg az őr­ nagy ígérete ellenére sem, a feladat si­ keres végrehajtása fejében. A verset a halott tiszt zsebében találják meg, amelyhez a katonák költenek fájdal­ mas melódiát, és a dal békét áhító el­ keseredett katonanótává vált. Az Adoma Karikás Frigyes típusú hő­ se már nem tekinti szentségnek a trón­ örököst sem. Tóth András a hadiszem­ lét tartó trónörökösnek már nem az elő­ re betanított választ adta az „Es miért is fogok én veled kezet?” kérdésre, ha­

110

nem egyszerűen csak ennyit: „Hát*trónörökös uram csak azért, mert háború van.” „...És el is vitte a patrul.” A Hegyekben és a Miroszláv harcol hősei már továbbjutnak a néma ellen­ állásnál. Rájönnek arra, hogy nekik nem az egyszerű orosz vagy olasz katona az igazi ellenségük, hanem saját tisztjeik. Viola (Miroszláv harcol) szemrebbénés nélkül lelövi az értelmetlen rohamot ve­ zénylő ifjú Frei hadnagyot, és néhány társával együtt otthagyja az állásokat. Orosz katonákkal találkoznak, akik szintén megcsömörlöttek a háborútól, és közös erővel semmisítik meg Ember Pétert, aki le akarja őket leplezni tiszt­ jeik előtt. A Hegyekben hasonló jelle­ gű történet. Egy nagyobb létszámú olasz felderítő csoport egy kisebb magyar csoportot üldöz az Olasz Alpokban. A hajtóvadászatnak egy lavina vet véget. A természeti csapás miatti közös riada­ lom és közvetlen halálveszély .".kibékí­ ti” őket és megoldja nyelvüket. Tiszt­ jeik megpróbálnak a barátokká vált cso­ portban zavart kelteni, de ez nem si­ került nekik, és jobbnak látták,, ha ön­ ként távoznak; egyik jobbra, a másik balra. A katonák elhatározzák,' hogy számukra véget ért a háború, és egy svájci finánc előtt lerakják a fegyvert. A z író kíméletlenül lerántja a leplet a háború igazi okozóiról, vámszedöiról és úszítóiról (Ragadozók, A kisdobos), akik milliók szenvedése és vére hullá­ sa árán akarnak meggazdagodni. A Ra~ gadozók „hőse” Hans Korn, a hadiszál­ lító, aki a háború idején gazdagodott meg milliók nyomora és pusztulása árán: .Mert ebben az időben a Kornművek látta cl a hadsereg zsír-, kon­ zerv-, és szappanszükségletét, amihez nyersanyagul az elesett lóállomány igen kiválónak bizonyult. Mellesleg megkell jegyezni, az ellenséges sajtó olyan ne­ vetséges híreket hozott forgalomba, mintha Korn emberei tévedésből elesett katonák, különösen pedig ellenséges ka­ tonák hulláit is felhasználták volna kémiai célokra. Amint mondani szokta:

Kisajtolja a világ zsírját! És pont! Sze­ rette ezt mondani: És pont! Szavajárása lelt és jellegzetessége egyszerű, köz­ vetlen bcszédmodorónak.” A novella, mint Zalkának minden novellája opti­ mista kicsengésű. A ragadozót elérte végzete. Elsöpörte a tömegek forradal­ mi ereje. De Zalka nemcsak a Hans Kormokról, hanem lakájaikról is lerántja a leplet. A Kisdobos szerepelője, a karrierista újságíró, lelkesítő, dicsőítő, hősi harcba hívó cikkeket ír a háborúról, „Most fi­ zetünk vissza a muszkának 48-ért!” — jelszóval. Mellesleg, őt is kiküldik a frontra, még összeköttetései révén sem tud kibújni a hadbavonulás elől. A lűzvonalban kezd a véleménye megvál­ tozni a háborúról, de ekkor már késő. Csak a „hősi” halottak számát szapo­ rítja. Zalka novelláinak másik, nagyobb témaköre a szocialista forradalom és a •polgárháború élményeiből, emlékeiből sarjadt ki, (A hős szabócska, Lovaska­ land rádióval. Huszárok, M ikor a né­ ma megszólal, A tábornok, A parancs­ nok, Ivanov stb.) Ezekben a novellái­ ban az író főképpen azt kutatja, hogy a viláháborút átélt, öntudatra ébredő emberek nagy közössége hogyan válik szocialistává, a szocialista forradalom harcosává. A z írót leginkább a hadi­ foglyokból lett internacionalista vörös­ gárdisták srsa és fejlődése érdekli, az ó útjukat kíséri megkülönböztetett fi­ gyelemmel, természetesen összefüggés­ ben az orosz munkásosztály hősies har­ cával. A hős szabócska központi alakja Gyesze Feri. Egyszerű pesti szabólegeny, aki faluról került a fővárosba, hadbavonulása előtt. Végigszenvedi a háború poklát, a hadifogoly élet min­ den kínját. Útja törvényszerűen a bol­ sevikokhoz, a vörösgárdistákhoz vezet. Hősiesen harcol a moszkvai forrada•omban. Mindig a legveszélyesebb he'yekre küldik, és ő bátran teljesíti in­ ternacionalista küldetését. Végül Szverd-

lov vonatparancsnoka lesz, de érezni, hogy itt még nem ér véget Feri történe­ te. Rá még újabb, nehéz feladatok vár­ nak. Ezekben a novelláiban az alakok egész sokaságát vonultatja fel; azokat, akik még tegnap eldobálták fegyverei­ ket, nem akarván harcolni, tőlük ide­ gen érdekekért, s az októberi napok­ ban és a polgárháború éveiben pedig már oroszlánként küzdenek, harcolnak a szovjet győzelemért. Karlusa (A sír­ nál), az osztrák internacionalista, hogy megmentse bajtársait, az ellenforradal­ márok közé megy megadást színlelve, és köztük robbantja fel a magával vitt gránátokat, jóllehet ez egyben az ő pusztulását is jelentette. Aljosa Andrjasa (A tábornok) Zalkának talán leg­ jobban megformált, legeredetibb novel­ la-alakja, aki sebesülten, leromlott egészségi állapotban is a tűzvcmalba akar menni a krími hadjárat idején, és nagyon nehezére esik, amikor egy, a frontokat járó vándorszíntársulat ko­ miszárjának nevezik ki, és csak a tá­ bornokkal. Frunzéval való külön be­ szélgetés után fogadja el a kinevezé­ sét. Annyira megszereti ezt a munka­ kört, hogy később, a háború után az egyik állami moszkvai szinház igazga­ tója lett. Nagyszerű érzékkel, markáns voná­ sokkal villantja fel és rajzolja meg a Bugyonnij csapatához szegődött két ma­ gyar huszár (Huszárok) alakját. Pónya Sándorban (M ikor a néma megszólal), a magyar értelmiség útkeresését mu­ tatja be a háborús lelkesedéstől a kom­ munista egyetemi tanárrá válásig. S folytathatnánk a sort tovább a lengyel és kínai, az angol és türkmén tisztek és katonák életében bekövetkezett, sorsdöntő fordulatok bemutatásával. Különös gonddal és figyelemmel raj­ zolja meg azoknak a hőseinek az alak­ ját, akik a polgárháború befejezése után visszatérnek Magyarországra. Ezek a novellái módot és lehetőséget adnak az írónak arra, hogy bemutassa az el­

111

len forradalmi Magyarország, társadal­ mi és politikai életet, leleplezze a fehér terror gaztetteit. (Zsuzsa, A cárért, Rö­ vid mondatokban, Nem olyan könnyű, slb.). A Zsuzsa című novellájában a Ma­ gyar Tanácsköztársaság hőseinek állít emléket. A novella hőse egy egyszerű, tizennégy eves kis proletárlány. Apját, a volt vöröskatonát, a Tanácsköztársa­ ság egyik szervezőjét az ellenforradal­ mi terror felakasztatta. Halála után a felesége folytatja a harcot férjének ba­ rátaival együtt. A csendőrség felgön­ gyölíti a szervezkedést és anyját le akarják tartóztatni. Ekkor lép közbe Zsuzsa; az egyik csendőrre támad, és dulakodás közben sikerül anyjának el­ menekülnie, ő pedig súlyos sérülésekkel a kórházban ébred fel Itt mondja el apja és anyja történetét két érdeklődő asszonynak. A cárért c. novella Kis Gáborénak a sorsa megdöbbentő történelmi doku­ mentum. Kis Gábor a Vörös hadsereg bátor katonája volt.akit „dolgavégeztévcl"’ hazahúzott a szíve, bár tudta, hogy az ellenforradalmi Magyarorszá­ gon nem fogják virágcsokorral várni. A csóti fogolytáborban végzik ki áruló csendőrök tanúskodására, akik annak idején befurakodtak az internacionalis­ ta ezredbe. Azzal vádolják, hogy részt vett a cári család kivégzésében, s a fehérlerror pribékjei vadállati kegyet­ lenséggel pusztítják cl. A Rövid mondatokban hőse névtelen. Szovjet-Oroszországból való hazatérte u'án 8 évi börtönbüntetést kapott. En­ nek letöltésével került haza tiszamenti falujába, s keservesen kellett tapasztal­ nia, hogy Magyarországon semmi sem változott. A z író nagyszerűen érzékel­ teti az itthoni fojtott, várakozó, de még­ is bizakodó hangulatot; „Reggelinél a 1'a árnyékában körülülik. Csendesen rágja a kenyérhéjat. A többiek arcán is gépiesen szaladgál a rágóizom. Senki sem beszél, de a hallgatás mögött nagy az ólálkodás... A fűszálat az újjai közé

112

csavarja és a földre néz. Egyszerre j á r ­ mán is melléje húzódnak, úgyhogysut­ togva is lehet beszélni."’ Hasonló jellegű a Nem olyan könynyü c. novellája is. Hőse, Sós Dani szintén vörösgárdista volt. Hazatérte után egy falusi malomban helyezkedik el es hosszú évek fáradtságos munká­ jával megszervezi a járási kommunista pártsejtet. Olyan hangulat árad a no­ vellából mintha József Attila sorait ol­ vasnánk: „Retteg a szegénytől a gaz­ dag, S a gazdagtól fel a szegény...” A no­ vella a pártsejt alakuló értekezletével fejeződik be, s az író érzékelteti, hogy ennek a kis csoportnak — és a ha­ sonló közösségeknek — még szava lesz a falu sorsának — a magyar faivak torsának — irányításában. Elég szép számmal vannak a kö­ tetben olyan novellák is, amelyekben elsősorban a közép- és nyugat-európai tömegek forradalmascdását, forradalmi mozgalmát és az orosz forradalom rá­ juk gyakorolt hatását vizsgálja. A leg­ jellemzőbb példái ennek: Hans adóssá­ ga, amelynek középpontjába a hambur­ gi munkásfelkelés áll, s ezen keresztül alkalma van az írónak az 1918— lS-es németországi forradalmi mozgalom be­ mutatásara ; Goldobin Jefim indítványa, amelyben — Jefim álma keretében — a bolgár forradalmi mozgalom hőseinek állít emléket. Hasonló jellegű a Pánya Pausner szabadsága, a Csalhatatlan je­ lek stb. című novella is. A kötetnek jelentős részét teszik ki azok a novellák, amelyekben a békés építő munka, az alakuló szocialista tár­ sadalmi rendbe való beilleszkedés, a re­ akció elleni harc áll a középpontban. (Lanyha lázadás, Orvtámadás, Purgatórium, Vendégségben halhatatlanoknál)■ Lelkesedéssel ír a vörös hadsereg kato­ náinak életéről, a gyermekek, az úttör rők megváltozott életéről (Lázadás), a felserdült ifjúságról, a komszomolisták munkájáról (A z ifjúság, A pilóta szüle­ tése, A hadjárat vége, stb.)

Zalka az 1920-as évek végén az el­ sők között jelzi írásaiban a fasiszta ve­ szélyt (A bécsi kék Duna, Frank Gesche háborúba készül), félti a szocia­ lista társadalmi rendet, a munkás em­ beriséget, az emberiség békéjét, és for­ radalmi helytállásra buzdít (Mese az örök békéről). Megrázó erejű, lírai te­ lítettségű dialógusában (Dialógus a hu­ manizmusról — és egyről-másról) egy világháborús hadirokkant nevében til­ takozik az új, az előzőnél sokkal barbárabb világégés előkészítése ellen: „Én kivégzett alak vagyok... Engem kicsinál” a háború, Én roppant hasonlítok ko­ romra. A világ így néz ki mint én- Csö­ pög. gennyes és bűzlik. Látja, kész té­ mával jövök... A fegyverkezés folyik. Hiszen a világ szeme láttára készülnek megint a világ urai... A jövendő hábo­ rúban nem lesz civil és katona. Nem lesz front és hinterland...” És Zalka nemcsak írt erről. Cselekedett is. Az elsők között vezette rohamra a spanyol munkásokat és parasztokat Fraaco fa­ siszta diktatúrája ellen. ★ Zalka Máté kitűnő megfigyelő volt. írásait sokoldalúság és a helyzetek pontos körvonalazása jellemzi, bár rész­ letes jellemzésekbe nem bocsátkozik. Hőseit markánsan, sokszor csak nagy­ vonalakban, de lényegretörően jellemzi. Elbeszéléseit nagyfeszüli ségű líraiság, frisseság, derű, népi humor és a köz­ vetlen élmény szerűség hatja át. Stílusá­ ra mindenekelőtt a cselekményesség és kalandosság, az anekdotikus frisseség a jellemző. Szereti a rövid, tömör mon­ datokat, amelyekben az intellektuális hangvétel szerencsésen ötvöződik né­ pies elemekkel. Novelláiból közvetlenül bukkan elő az eszmei tendencia, a po­ litikai célzatosság, a kommunista esz­ meiség. bár néhányban (A pók és mé­ hek, a Ragadozók) közvetett formában s nagyszerűen tudja gondolatait kife­ jezni. <3 maga sem tekintette novelláit művészi tökéletességüeknek.

Az elbeszélést csak előtanulmány­ nak, erőpróbának tekintette tervezett nagy műveihez. Véleménye szerint: „Ez csak nyersanyag, csak vázlat. De ha ezt a vázlatot én nem írom meg, azok az elvtársak, akik holnap nálam sokkal gondosabban fognak írni, ezeket a kér­ déseket, ezeket a hősöket nem ismer­ nék. A történelcmírás majd megállapít­ ja, hogy százezer magyar harcolt a vö­ rös hadseregben... De ki tudja majd holnapután, hogy mi fájt Kovács Já­ nosnak, mialatt Szibériában harcolt és ki tudja majd, mit remélt Nagy István, amikor Taskent alatt ment szuronyro­ hamra? És ezt mégis tudniuk kell majd másoknak, akik az új Magyarországot építik.” Nagy irodalmi terveinek csak töredékét válthatta valóra, pedig vala­ mennyi irótársa közül az övé volt a legmonutálisabb elképzelés: a magyar vörös katonák útjának átfogó ábrázolá­ sa a háborútól a forradalmakon és az illegalitáson át az emigrációig. Öt hatal­ mas kötetre tervezte munkáját, amely­ nek csak az első része (Doberdó) s to­ vábbi köteteinek (A bolygók visszatér­ nek) csak a vázlata, nyers fogalmazvá­ nya készült cl, amely csak évtizedek múlva, az író születésénesk 70. évfor­ dulóján, 19üö-ban jelent meg. Kétségtelen tény, hogy Zalka no­ velláit előkészületnek, erőpróbának te­ kintette nagy terjedelmű, szélesen höm­ pölygő epikus műveihez, tervezett nagy regényeihez. Ezt több jelenség is bizo­ nyítja. Először: nemcsak hősei életé­ nek döntő fordulatát motiválja, ha­ nem számos más eseményt is érint, ame­ lyekből arra lehet következtetni, hogy az író nem mondott el hőséről mindent amit akart, illetve sokoldalúbban szán­ dékozott megrajzolni alakjait. (A szabadságos nóta, Az ezredes elbeszélése, A falak alatt stb.) Másodszor: a har­ mincas években írt novelláinak egyikemásika nagy epikus művei fejezeteként íródott, melyeknek motívumait bele is szőtte regényeibe (A kisdobos, János a katona, A szabadságos nóta stb.)

113

Mindezek ellenére Zalka novellái mégis többet jelentenek számunkra egyszerű esemény-dokumentációknál, előkészületnél. Legjobb novellái a mű­ vészi elmélyültség, a jellemzés és a szerkesztés formái, a lélekrajz, a stílus szempontjából is tudatos és érett alko­ tások. Novelláinak jó része kerek, le­ zárt írás, amely a klasszikus értelem­ ben vett novellaforma követelményei­ nek is megfelel. Hősei életének döntő fordulatát mutatja be bennük. (Csalha­ tatlan jelek, Csoda a Dnyeperen, Zsu­ zsa, Miroszláv harcol, Hegyekben stb.) Hőseit sokoldalúan jellemzi, lélektani­ lag is analizálva készíti elő a döntő változásra, a döntő fordulatra: „Shulz megállt. Hallgatózott. Néha-néha össze­ rezzent. Ilyenkor ráeszmélt, hogy ő őr­ szem, nemsokára letelik az ideje, le­ váltják, bemegy a fülledt őrszobába, a katonák közé, ismert, jó vaskos vadászbajtársak társaságába. Nem lesz egye­ dül gondolataival és lázadó lelkét la­ posra fagyasztja az őrmesteri vezényszó. Shulz az utolsó napokban nem mert az emberekre nézni. Utálta, kerülte őket. Kínozta értük önmagát, a durva sötét­ ségük végeit. Szerette volna nekik oda­ kiáltani: Gyertek velem ! Párizs hív!... És azok csodálkozva nézlek volna rá... Katonák... Fiai... dolgozó, verítékes apáknak... proletáranyáknak...” Ez az írása (Franz Shulz) egyike legjobban kidolgozott novelláinak. Már az első

soroktól kezdve érezni a feszültséget, azt, hogy Shulz életében döntő fordulat következik be. A z író hosszan, részlete­ sen készíti elő ezt a fordulatot a hős érzelem- és gondolatvilágában végbe­ menő tcpelődő és viaskodó gondolatok leírásával. írásainak művésziségét, sok­ oldalúságát a csaták füzében (A hős szabácska, Az ezredes elbeszélése), és a békét építő munkában (Ivanov, A had­ járat vége) szövődő megkapó és meg­ ható, lírai telítettségű szerelmek ábrá­ zolása is bizonyítja. Zalka tudatos művész akart lenni Tanulmányozta a klasszikus irodalmat, Jókait és Flaubert-t, Tolsztojt és Csehovot és a tőlük tanultakat igyekezett kamatoztatni írásaiban is. A z ő útjukon, a hagyományos realizmus útján indul el (Verecke) és élményeinek, tapaszta­ latainak s nem utolsó sorban a kibonta­ kozó proletár realizmusnak a hatására útja a proletárírók népes családjába ve­ zetett. Irodalomtörténeti helyét a ma­ gyar kommunisla emigráns irodalom legjobb képviselői — Illés Béla, Hidas Antal, Lengyel József, Karikás Frigyes stb. — között jelölhetjük meg. Életmű­ ve minden töredékessége ellenére is ko­ moly művészi értéket képvisel. Nem rajta múlott, hogy nagy irodalmi ter­ veit nem válthatta valóra. A tragikus hirtelcnéggel bekövetkezett halál kiü­ tötte kezéből a kardot is, a tollat is. Pál György

>

114

Móricz Virág;

Móricz Zsigmond szerkesztő úr Éppen huszonöt esztendeje halt meg Móricz. Az elmúlt negyedszázad alatt eléggé sok cikk jelent meg, több könyv készült el, hogy életét, munkásságát megismertesse, elemezze. A monografi­ kus feldolgozások, emlékezések sarában igen jelentősek azok a művek, amelye­ ket az író családjának tagjai írtak. Első­ sorban M óricz Virág Apám regénye c. kötetére kell gondolnunk, amely több kiadásban, az elsőhöz képest némi javí­ tásokkal és bővítésekkel mutatja be a nagy író életét — belülről, a család felől nézve. M óricz L ili, a legkisebb leány, rövidebb lélegzetű, kisebb terjedelmű ,.levelekben” írta meg mozaikszerű visszaemlékezéseit (Fecskék a veran­ dán.) Tavaly halt meg az utolsó fiútest­ vér, M óricz Miklós: ő két kötetet bocsá­ tót a nyilvánosság elé (M. Zs. indulása, 1959; M. Zs. érkezése, 1966). Ezek a könyvek túlmutatnak az egyszerű emlé­ kezés műfaján. Igen alapos dokumen­ tációval, a korviszonyok és az életmű teljes összefüggésében vizsgálják az író gyermekkorát és íróvá fejlődését 1914ig. Ha kell, vitatkozik is Móricz Mik­ lós: adatokat állít egymással szembe; megkeresi az egyes események — eset­ leg jóval későbbi — jelentkezését vala­ melyik novellában vagy regényben s idézeteiben gyakran támaszkodik Móricz házi feljegyzéseire; a függelékekben válogatott közlésben adja ezeket s szin­ te naptárszerüen nyomon követi Móricz útját, minden napját. Minden összefoglalás segít abban, hogy fény derüljön egy-egy rész kidol­ gozatlanságára s ezzel serkent is az

ilyen hiányosságok pótlására. Ezen túl azonban egy kötet, bármennyire nagy is a terjedelme, kénytelen bizonyos ará­ nyokhoz alkalmazkodni, s ez a szerkesz­ tési szükségszerűség teszi lehetetlenné néha fontosabb részek alaposabb tár­ gyalását. M óricz Virág régebbi nagy­ sikerű könyvében apja életének, mun­ kásságának egyes életszakaszait nagy­ jából szimmetrikusan tárgyalja: így ka­ pott félszáz oldalnyi terjedelmet pél­ dául a Nyugat szerkesztésével eltöltött jó három esztendő is; ekkor tárgyalta azokat az érdekesebb, a regényes elbe­ szélésbe jobban illő levél- és naplórész­ leteket, amelyek az életrajzírás folya­ matosságát nem gátolták, hanem segí­ tették. Kevés dátum, néhány puszta adat, nem sok pontos utalás. Ebből az ötven oldalból, az Apám regénye egy fejezetéből nőtt ki most Móricz Virág legújabb kötete: Móricz Zsigmond szer­ kesztő úr, hogy alaposabban bemutat­ hassa az író életének ezt a fontos és ér­ dekes életszakaszát. A majdnem 500 oldal terjedelmű kötethez rövid előszót ad Móricz Virág, s ebben ezt írja: „Most a Nyugat szer­ kesztésével töltött három évet illesztet­ tem össze. Mindent elkövettem, hogy a lehető legkevesebb kötőanyaggal zavar­ jam a termésnek szépségét.” Nem pusz­ tán szerénykedő formula ez az írónő­ nél: valóban erősen háttérbe vonul s ez nem kis önfegyelmet és a téma irán­ ti alázatot jelent. Hiszen Móricznak a Nyugat szerkesztése közben gyermekei­ nek a foglalkoztatása pedagógiai és anyagi szempontból egyaránt fontos tö­

115

rekvése. így éppen Móricz Virág volt a szerkesztőség és a kiadóhivatal leg­ mozgékonyabb, a külföldön is legtöbbet tevékenykedő munkatársa. Megírhatta volna ezt a korszakot sokkal több szub­ jektivitással, önéletrajzírói szándékkal, hiszen ezek az évek azok, amikor nem­ csak gyermekként nézi a családfő éle­ tét, nemcsak a családi házban láthatja a szülő tevékenységét, magatartását, hanem aktív munkatársként, megbízott­ ként is dolgozik, — tehát apja életében neki is fontos szerepe van, az ő munká­ jától függ egy kicsit az apja sikere is. Rokonszenves háttérbe vonul azonban az írónő és megtartja az előszóban tett ígéretét: dokumentumokat közöl, leg­ többször igen szoros időrendben és egy­ másutánban tárgyalja az eseményeket, apja életének napjait, s közben — más számára szinte elképzelhetetlen mun­ kát végez: a napi eseményeket nyomon követi a szépirodalmi írásokban s ez­ zel keletkezéstörténeti szempontból fon­ tos filológiai feladatokat is teljesít.

+ A könyv öt nagy fejezetre oszlik. A z elsőben — ötven év, ötven könyv — a fejezetcím utal arra, az Atheneum ál­ tal kibocsátott reklámfüzetre, amely az ötvenéves író Péter-Pól napi jubileu­ mára készült és azt hirdette, hogy a fél­ évszázad alatt 50 könyvet írt Móricz. A fejezet tehát 1929 története, a napló­ bejegyzések és a levelezés sodrában: aféle előkészület a szerkesztői munká­ hoz és a színpadi sikerekhez. Lassan­ ként feledésbe merült már a forradal­ mak alatti szereplést követő megtorlás­ sorozat, megnyílik előtte a lehetőség, hogy majd a Nemzeti Színházban is játsszák darabjait; már az irodalmi tár­ saságok is szégyellik, hogy Móricz nem tartozik tagjaik közé: békekövetek óva­ toskodnak Leányfalu körül, hogy ma­ guk közé édesgessék az egyszer már el­ riasztott kizárt írót. Nem találnak meg­ értésre: világosan látja Móricz, hogy a hivatalos írói körökben, a kormány tá­

116

mogatta és irányította társulatokba va­ ló belépése teljesen ellentétben áll el­ veivel nem vállalhatja azok tagságát, ezért barátságosan, de határozottan el­ utasít minden ilyesfajta közeledést. 1928 márciusában volt az Ú ri muri bemutatója a Vígszínházban. Az új asszony, a színésznő feleség számára kínnal-keservesen átírt darab viszony­ lagos sikere egyre inkább megérleli benne azt az elhatározást, hogy a to­ vábbiakban elsősorban a színdarabok­ kal kell fenntartania magát, mert azok biztosíthatják az anyagi lehetőséget ah­ hoz a nyugodt munkához, amely a mondanivaló igazi megformálását a re­ gényekben biztosíthatja. („Móricz Zsigmond 12 darabon dolgozik s ezentúl csaknem kizárólag a színpadnak szerel­ ne írni” — hirdeti egy interjú hangza­ tos címe a Magyarország egyik 1929ben megjelent számában.) Megírja előbb az eredeti Szépasszony kocsisát; ezért készül a Légy jó mindhalálig dramatizálására, majd pedig a Nem élhe­ tek muzsikaszó nélkül színpadra állítá­ sára. 1929 vége meghozza a Légy jó óriási sikerét (az összes Móricz-darabok közül ez az egyetlen, igazi siker), s a darab hozta anyagi eredmény rábírja arra is, hogy a nehéz helyzettel küsz­ ködő és a csőd szélén álló Nyugat mel­ lé álljon: elvállalja a foyóirat szerkesz­ tését egy sereg anyagi teherrel, kifi­ zetetlen váltóval. Ez a fejezet mondja el, bár eléggé röviden a Csecsén és Tiszabecsen le­ folyt jubileumi ünnepség történetét is. Kissé rezignált derűvel számol be Mó­ ricz Virág arról, hogy a kiadó tulajdon­ iképpen azért csinált olyan nagy reklá­ mot az ünnepségnek, hogy a raktáron levő könyvek forgalmát növelje; a ke­ rület országgyűlési képviselője, a pesti gyógyszerész-földbirtokos pedig politi­ kai céljainak érdekében kevert az ün­ nepségbe irredenta, demagóg jelszava­ kat, határmenti tábortüzet és tárogató muzsikát. A falu megdöbbent tartózko­ dása, a nép hűvös magatartású jelenlé-

• ‘ azonban mindenkiben rossz érzést kelt, de a megjelent újságírók erről ,'tn vesznek tudomást, csak „ettek-itti , meg ők voltak a legnaivabbak. Őket elkápráztatta a potya és a látvá­ nyosság és a szokatlan eset” — írja ké­ sőbbi feljegyzésében az „ünnepelt.” A jelenvoltak sem nyilatkoztak másképp, - - ha nem is nyilvános vallomásokban. (A legjellemzőbb Nagy Endre magatar­ tása: a Nyugat július 15-i számában Száraz riport” címmel tartózkodó, szo­ ciologikus cikkben számol be — az ün­ nepség „fénye” helyett; de a fiához írt levélben az egész ünnepség keserű han­ gulatát ismerteti részletesen. Lásd: a levelezés 282. darabjának jegyzetét.)

lásokkal tarkított nagyszerű taktikája is, amikor Pintér Jenőt, Hegedűs Ló­ rántot és Klebersberg Kunót épp úgy igyekszik cikkírói közé toborozni, mint az akkor induló fiatal Illyést és Kodolányit vagy a nemrég felfedezett két fiatal pesti prózaírót: Pap Károlyt és Gelléri Andor Endrét. Egyikükre azért van szükség, hogy néhány példány ere­ jéig állami megrendelést biztosítson elő­ fizetések formájában, a másikra azért, hogy a bankoktól egy kis „kulturális segélyt” szerezzen, hogy a lap megje­ lenhessen — és a Nyugat nagyobb ré­ szében az igazi tehetségek kaphassanak publicitást, a nép sorskérdései kerül­ hessenek az olvasó elé.

A Nyugat új szerkesztője a címe a könyv' második fejezetének. Móricz el­ készíti a Nyugat Naplót — saját kezű­ leg, összehajtott ívpapirokból fűzi egy­ be —. hogy majd idekerüljenek a folyó­ irattal kapcsolatos jegyzetek, számadá­ sok; 1929. december 1-én pedig már Móricz szerkesztésében jelenik meg a nagy múltú folyóirat. Móricz Virág pon­ tosan összeszedett adataiból világosan látható, hogy m ily hatalmas „kezdő­ sebességgel ” indította meg ezt a mun­ kát Móricz. Hogyan szerelte volna azonnal széles alapra helyezni azt a bel­ ső programot, amelyet eddig csak utakat-eszközöket keresve, megfelelő szó­ cső nélkül igyekezett és tudott hangoz­ tatni: a magyar nép felemelkedésének széles körű összefogáson alapuló bizto­ sítását, kiverekedését az ellenforradal­ mi korszak ellenére. Megdöbbentőek az újabb adalékok, hogy milyen diplomalikusan, célratörően fogalmazott leve­ lekben igyekezett szövetkezni — oly­ kor már majdnem az ördöggel is, hogy távoli céljait elérhesse, megvalósíthas­ sa. Szemünk láttára alakul ki a Nyugat szerkesztésének távlati stratégiája •amely lényegében majd csak a Kelet íú-pében, az önálló saját tulajdonban levő folyóirat hasábjain bontakozhatott -gázán, tíz évvel később), s az ennek ■■■aekében támadásokkal és visszavonu­

A z 1930-as év munkáiról számol be A remény kora c. harmadik fejezet. Megindulnak a nagy szervező utak: a Nyugat munkatársaiból alakult csopor­ tok járják az országot — Móriczzal az élükön, hogy megismertessék a folyó­ iratot és az élő, haladó irodalomnak barátokat gyűjtsenek. Egy-két író, né­ hány előadóművész (néha Simonyi M á­ ria, többször Ascher Oszkár) adja a mű­ sort, és ott van a kiadóhivatal munka­ társa is, aki az előfizetéseket gyűjti össze. (Szabolcsi szívünk sajnálja, hogy a körutak felsorolásából ezúttal is ki­ maradt a nyíregyházi Nyugat-nap, pe­ dig az alighanem egyike lehetett a leg­ elsőknek. 1930. február 1-én, a Kos­ suth gimnázium dísztermében folyt le az előadás: a műsoron két író szere­ pelt. Móricz beszélt a Nyugatról és fel­ olvasta a folyóirat épp akkor megje­ lent, legújabb számából A tiszazugi méregkeverők c. megdöbbentő erejű írá­ sát. A műsor másik reprezentánsa, eb­ ben az időben Móricz legközelebbi mun katársa és barátja. Nagy Endre, aki A d y Endréről tartott nagysikerű elő­ adást.)

*

Többszörösen is a „remény kora” ez az 1930-as esztendő: a Nyugat nagy­ ra növesztésének reménye é l benne, de magánéletében is új remények ébred­ nek. Világossá válik, hogy Simonyi Má­

117

riával kötött házassága nemigen vált­ ja be a hozzá fűzött reményeket, s újra előtérbe kerül a debreceni asszony, akiért a szabolcsi Laskodra is eljön, hátha sikerül ott a közös ismerősöknél találkozniuk, kibékülniök és aki azzal is megmutatja hajlandóságát, hogy Deb­ recenben — a hivatalos urak helyett és ellenére — segédkezik a Nyugat-est megrendezésében. (Csak mellékesen kell megjegyezni, hogy itt is, — mint e folyóiratban nemrég írt cikkében is — Móricz Virág úgy emlékszik vissza, hogy apja nem szerelte az akácvirág­ zást. Pedig a hátrahagyott művek köte­ tében épp a Nyíregyházi körkép c. rá­ dióelőadásában ennek ellenkezőjét á llít­ ja Móricz igen részletesen és meggyő­ zően.) 1931-re megszervezte Móricz a Nyu­ gat Barátok Körét, hogy az előző évi reményeket tovább növelje, óriási ener­ giával, határtalan optimizmussal — kevesebb eredménnyel, s Olga asszony, a debreceni ideál sem kerül közelebb hozzá. Ezt az évet ismerteti a könyv negyedik fejezete. A sok szervezési munka, országépítési terv szinte „hiva­ talos egyensúlyozására” indul meg az az otromba támadás Ls, amelyet a szél­ sőjobboldali, fajvédő reakciós kormány­ emberek intéztek Móricz ellen, amikor Hegedűs Lóránt védelmére sietett egyik cikkében. Szemére vetették felvidéki út­ jait, amikor előadásaiban az új rend­ hez al Icai ma/.kod ó, élő magyarságot emelte ki a Szlovenszkóban élő magyar fiatalok életéből és egyszersmind elítél­ te a hazai konzervatív, üres formákhoz ragaszkodó, minden újtól és haladótól idegenkedő, a bajtársi szervezetekben hangoskodó fiatalokat. Ezért írja: A nemzeti érzés nem azt jelenti, hogy elm últ életek kihalt formáihoz ragasz­ kodjunk, hanem azt, hogy a mai élet, az egyre fejlődő élet ura legyen az em­ ber... U j eszmékre, ú j célkitűzésekre van szükség: ú j igékre és ú j érzések­ re... Nem üres és sivár messianizmus­ ra van itt szükség, hanem életre és

118

igazságra. S munkára. Okos, embersé­ ges és céltudatos munkára. — Amikor a támadás a Petőfi Társaság nevében hangzik fel, akkor nyugodt öntudattal beszél arról, hogy a társaság tagjai meghamisítják Petőfi haladó elveit, s nagyon is kérdéses, hogy egyáltalában „beválasztanák-e a Petőfi Társaságba! magát, Petőfit. Hiszen a Társaság tagjai „soha nem foglalkoznak a Petőfi esz­ méinek terjesztésével, m ert sokkal könnyebb őrizni a Petőfi-házban egy ágyat, amiben Petőfi született, mint az Apostol gondolataival kiállni a tömeg elé.” Közismert ma már ennek a haj­ szának szinte minden részlete, de na­ gyon helyes, hogy e könyv is részlete­ sen foglalkozik a hecc-per sok vonat­ kozásával. Ekkoriban készül Móricz az Erdély befejezésére és a Rokonok bővítő át­ írására. Közben megismerkedünk azok­ kal a számadásokkal, tervekkel, költség­ vetésekkel is, amelyek részint a Nyugat, részint a növekvő családi gondok anya­ gi ügyeit veszik számba. Nem megy minden úgy, ahogy Móricz szeretné: a kiadóhivatalban ügyetlen és csakis bel­ ső munkára alkalmas tisztviselők ülnek; ezért előbb Virág, majd Gyöngyi, a két idősebb leány is a folyóirat munkatársa lesz — a szó szoros értelmében. Virág Ausztriában és Németországban tanul: de idejének nagy részét sok fordítás, a Nyugat és Móricz ügyeinek intézése ve­ szi igénybe; amikor hazakerül Berlin­ ből, apja a Felvidékre küldi, hogy a művészettörténeti disszertáció írása közben előfizetőket gyűjtsön a'Nyugat számára, hogy városról városra járja végig a magyar értelmiség legjobbjait. Gyöngyit — közgazdasági tanulmányai­ val párhuzamosan — a kiadóhivatal számadásainak vitelével bízza meg. — Harc folyik a színpadért

is:

meg

kellene. írni azt a darabot is, amelyik elismerést és ezzel némi anyagi megkönyebbülést is hozhatna, — de siker itt sem érkezik.

A könyv utolsó, ötödik fejezetének címe. Szakíts, ha tudsz. Beszámoló ez arról a majdnem egy évnyi időszakról, amikor sok-sok fejfájással valamilyen hnet&zú bódulatban élt Móricz, így igazi írói alktásokra alig volt képes. Termé­ szetes, hogy a Nyugat körül is összekuszálódtak az ügyek szálai; mind na­ gyobbak a fizetési nehézségek, s végül ív 193.1 februárjában már csak egyet­ len választás marad: megszabadulni a Nyugattól — még tetemes anyagi vesz­ teségek árán is. Tovább feszül a v i­ szony a szerkesztőség munkatársaival: elsősorban Gellértékkel (Oszkárral és unokaöccsével, Hugóval.) Nem sikerül pénzt szerezni; az Athenaeum is viszszavonul: egyre szűkíti a Móricz szá­ mára addig biztosított anyagi és pub­ likációs kereteket. Még megpróbálkozik a baráti társaság felelevenítésével: az új cégérű Nyugat Irodalmi Társaság keretében előadássorozatokat rendez­ nek Budapesten. De végül is minden ellene fordul. Csak az a reménység él­ teti, hogy a Nyugattól való visszavonu­ lás talán visszaadja írói munkakedvét, ha már szerkesztőként kudarcba kény­ szerült. De csak átmenetileg hagyta ab­ ba a szerkesztői munkát: hat és fél év múlva a Kelet Népe újra felvillantja a nagy lehetőséget. Erről azonban nyil­ ván majd egy újabb kötet fog részlete­ sen beszámolni. * Fontos és értékes könyvet adott kezünkbe Móricz Virág. Lehet, hogy a későbbiek során nem pontosan úgy lógják majd rögzíteni az irodalomtörté­ nészek a Nyugatnak ezt a fontos három esztendejét, ahogy itt, most, ezt Móricz Virág elmondja. Például Gellert Oszkár rCTjic könyvében is eltérően emlékszik •iMza: nem is értékeli ilyen magasra Móricz szerepének jelentőségét. Móricz Vsrag nem vitatkozik mások állításai­ val: ő a rendelkezésre álló dokumennokat ismerteti; elmondja emlékeit, anéiKül, hogy bármiképpen erőszakolná

az ismertetett érvek elfogadását. Ezt rábízza másokra: de így is sikerül meggyőzően megmutatnia azt a vég­ telen erős és kitartó harcot, amelyet — lényegében önzetlenül — a Nyugat érdekében folytatott Móricz Zsigmond. Mindenki megírta már erről az ügyről, hogy erre a szerkesztési munkára M ó­ ricz súlyos ezreseket fizetett rá, hiszen nemcsak saját pénze maradt benn a vállalkozásban, hanem ugyanakkor nem tudott dolgozni az Est-lapoknak sem a korábbi mértékben, ahol pedig minden sorát igen. magas tiszteletdíjjal honorál­ ták. Lehet tehát, hogy a végső értéke­ lésben nem mindenki fogadja el az itt olvasott adatokból következő beállítást, de a Közölt dokumentumokat, eddig nem ismertetett naplójegyzeteket, nagy hevülettel megírt (és végül el nem kül­ dött) leveleket, naptári bejegyzéseket a további kutatás már sohasem hagyhat­ ja figyelmen kívül. Ez a tény azonban már most fe l­ veti annak szükségességét, hogy általá­ ban ki kellene adni M óricz naplójegy­ zeteit, naptárának napi munkájára vo­ natkozó bejegyzéseit — együttesen, kö­ tetben. Móricz Miklós már említett könyveiben eléggé alaposan nyomon követi, nagyjából közli is a függelékben ezt a „munkanaplót.” De ezeket önál­ lóan is közre kellene bocsátani. (A z egész Jókai-filológiának új utat szab most az a két kötet, amely közzéteszi az álmodozó író két tucat noteszának feljegyzéseit, pedig ezek nem rendsze­ res, hanem hevenyészett jegyzetek, leg­ többször egy-egy mű írásának címsza­ vas fogalmazványai stb. Mennyivel in­ kább jelentősek lennének ezek Móricz esetében, hiszen ő szenvedélyes jegyze­ telő volt, nemcsak magányosabb kor­ szakaiban, hanem szinte szakadatlanul vezetett naplót, feljegyzéseket.) A z itt közöltek nem teljes szövegek: a kötet célja, hogy Móricz szerkesztői munká­ ját mutassa be, sokszor bírta arra Mó­ ricz Virágot, hogy csak részleteket, sze­ melvényeket közöljön a dokumentum-

119

ból, átugorjon egy-cgy bekezdést, k i­ hagyjon olykor napokat, heteket is. E kötet jellegének ez így megfelelhetett, de nagyon kívánatos lenne a teljes do­ kumentációs anyag közzététele. A z is nyilvánvalóvá vált, hogy még nagyon sok Móricz-levél nem közis­ mert. A z F. Csanak Dóra féle gyűjte­ mény megjelenése óta több cikkben, fo ­ lyóiratban (nem utolsósorban a SzaboIcs-Szatmári Szemlében is) közöltek számos publikálatlan Móricz-Ievelet. Itt lenne már az ideje, hogy az öt éve öszszeállitott első két kötelet kövesse egy újabb levélgyűjtcmény — nagyrészben éppen Móricz Virág segítségével. A dokumentumerények mellett kü­ lön ki kell emelni azt a finom elem­ zéssorozatot, amely keletkezéstörténeti szempontból fontos és érdekes. Elsősor­ ban az Erdély c. regény szövegének alakulására gondolhatunk: ahogy egyegy aktualitás, korabeli levél, találko­ zás részlete, mozzanata belekerül a X V II. századi regény anyagába. Történ­ tek erre utalások már régebben is; a szakirodalom beszélt már sokszor arról, hogy Bethlen két asszony közötti verg— dése valójában magának az írónak a tépelődését mutatja, harcát Janka em­ lékével és Simonyi Mária élő valósá­ gával; az első asszony lehetett a házi

120

tűzhely puritán őrizője, de nem tudta követni a nagyra törő férfit repülésé­ ben, a második asszony azonban ép­ pen azt az erkölcsi tartást és emberi értéket nélkülözte, amit az első birto­ kolt, de a második vonzó szépsége nem tudott feledtetni. Móricz Virág könyve most egy sereg szövegszerű utalással nemcsak a két asszony ábrázolásának közvetlen forrásaira, hanem a Nyugat harcainak konkrétumaira is rámutat; ahogy a szerkesztő erőfeszítései, tárgya­ lásai a regény lapjain Bethlen gazda­ ságpolitikai intézkedéseiben, elgondo­ lásaiban újra jelentkeznek. És ugyanezt teszi az írónő apjának legkiemelke­ dőbb társadalmi regényével is, ahogy a kis terjedelmű Rokonok a hírlapi köz­ lésből jelentős regénnyé izmosodik. Azt mutatják ezek a részletek is, hogy majd annak idején Móricz kritikai kia­ dásának előkészítői nehéz feladatra fognak vállalkozni, s egyáltalában nem boldogulhatnak majd Móricz Virág el­ igazításai és az itt megmutatott doku­ mentumok teljes ismerete nélkül. E könyv elolvasása után. lázas iz­ galommal várjuk a Kelet Népe korsza­ kának elkövetkező ismertetését, és a fentebb már említett további dokumen­ tum-kötetek megjelentetését is. Margócsy József

Margócsy József;

Szabolcs-Szatmár m egye irodalmi hagyományai Szükebb hazánk: Szabolcs-SzatmárBereg megye irodalmi múltjáról, gaz­ dag örökségéről kapunk átfogó, részle­ tező képet Margócsy József legújabb ta­ nulmányából, amely a T IT Irodalmi és Nyelvi Közleményeinek legújabb szá­ mában jelent meg (19G7. 1. sz. 90— 133. 11.) A tanulmány rádöbbent bennünket arra, hogy mennyi elvégzetlen felada­ tunk van még megyénk irodalmi múlt­ jának feltárásával kapcsolatban. A dol­ gozatnak szinte minden oldalán találko­ zunk erre utaló szavakkal: fel kellene kutatni, össze kellene gyűjteni, fel kel­ lene tárni, el kellene végezni stb. stb. Igaz: ezt a feltáró munkát most kelle­ ne elvégeznünk, amikor még a régi iro­ dalmi élet részesei, tanúi élnek; ez el nem hanyagolható kötelességünk. A közölt anyaghoz — ismertetés helyett — hadd fűzzek néhány meg­ jegyzést, annak tudatában, hogy az em­ lített tanulmány két és fél iv terjede­ lemben nem vállalhatta a teljesség szerepét. Túri Sándor közei ötven éven át tanított Paszabon, miközben lelkesen, nagy hivatástudattal gyűjtötte a nép • létének megnyilatkozásait. Nagy terű­ ben tudják róla, hogy ottani tevé­ kenysége gazdag néprajzi világot tár tel, azonban a gyűjtött anyagból keve­ set ismer a közvélemény. Szellemi haVntéka — tudomásom szerint — tu­ dás és kezekben Budapestre ke­ rül*. azonban- azok feldolgozásáról, kia­ dásáról semmi hír. Népmesegyűjtemé­ nye is kiadatlan. Megírta Paszab köz­

ség történetét is, annak a publikálásá­ ról sem tudunk semmit. A néprajzi leí­ rások, történetek, népmesék százait kö­ szönhetjük neki. A zO rtu lay—Budai fé ­ le „N y íri és rétközi parasztmesék” meseanyagáfiak tekintélyes része az ő munkájának eredménye. A z e kötetben megjelent népmeséknek Ortutay Gyu­ la adott irodalmi zománcot s tudomá­ nyos értékelést. A kötet bevezetőjében Túri Sándor munkásságát is méltatja: „örvendetes kötelességünk megemlé­ kezni segítőtársunkról, akinek e mese­ kötet fele anyaga köszönhető, aki oly szeretettel és buzgólkodással gyűjtött népmese-könyvünk számára: a paszabi tanítóról, Túri Sándorról. A Paszabról és Tiszabercelről való mesé­ ket a múlt év őszén ő jegyezte le szá­ munkra ezernyi más elfoglaltsága, gondja közepette. Nemcsak az a jelen­ tősége, hogy olyan gazdag mesefát fe ­ dezett fel, mint az öreg Korpás Lász­ ló, s hogy olyan értékes anyagot segí­ tett megrögzíteni, hanem talán még nagyobb érdeme fáradozásának az, hogy fáradozott, hogy kedve volt fáradozni.” Valóban: Korpás László földmives m e­ semondót, volt tiszaberceli dohányvá­ gót, s a többieket, a kilenc évtizedet élt Lacza Mihályt, is neki köszönheti a magyar népmese-irodalom. Sokat hallunk róla, sokat olvasunk Túri Sán­ dorról vissza-visszatérően, de gyűjte­ ményének, életművének teljes kiadása késik. L effler Béla, a Kossuth gimnázium volt tanára nemcsak A z ember tragé­

121

diáját fordította le svéd nyelvre, ha­ nem svédből magyarra is fordított. Selma Legarlöf, Nobel-díjas svéd író­ nőnek „ A halál kocsisa” c. kisregényét is ő fordította. Továbbá: kevesek által ismert tény, hogy szerkesztője vo lt an­ nak a skandináv sorozatnak, melyet az 1929—31 években adott ki Kner Izidor Gyomán (Sigrid Undset, Peter, Egge. Artúr Möller, Selma Lagerlöf stb.) Le nem rótt adósságunk van Vietórisz József költészetével kapcsolatban is. Verseskötetei (Giuseppe, A sóhajok hídján, Orgonazúgás, Senki Pál stb.) gazdag érzelmi és gndolati világot tar­ talmaznak s 'köteteiből nem lenne ér­ demtelen egy válogatást összehozni. A 30-as években egy sóstói dombon (a mostani tanácsüdülő helyén) egy, a tér mészet szépségeit feltáró költeménye volt egy fatáblán olvasható. Érdemes lenne ezt felújítani: kedves élményt szerezhetünk vele a sétálók számára. Nem tesz említést a tanulmány Komócsy Józsefről, aki szabolcsi szárma­ zású. Vencsellőn született 1836-ban s 1894-ben halt meg. Legszámottevőbb műve: A szerelem könyve, mely három kiadást ért meg, s ez az akkori viszo­ nyok között komoly sikernek számított. Nem tesz említést a tanulmány Tarnavölgyi (Fiák) Andrásról sem. Ö Nagy-

kállóban működött mint pedagógus, o t is halt meg 1944-ben. K ét verseskötete jelent meg (K i1ismer engem? Én is él­ tem), s ezenkívül különböző lapokban mintegy 500 verssel jelentkezett. A csa­ ládi élet, az emberek mindennapos gondja-öröme volt költészetének ural­ kodó témája. Luby M argit gazdag néprajzi mun­ kálkodásának egy tekintélyes része a Fogyó legelőkön c. kötetben jeleni meg. A Szamos- és Tiszahát pásztor­ életét mutatja be, magukat a pászto­ rokat beszélteti élményeikről, szoká­ saikról, az élettel vívott harcaikról. A pásztorság a legősibb népi foglalkozás s életük eseményeiből igen gazdag anya­ got kapunk itt. Végezetül megjegyezni való, hogy Margócsy nagy körültekintéssel, az ügy iránti odaadó szeretettel megírt tanul­ mányának olyan helyen kellett volna megjelennie, ahol többen olvashatják. Bálint Mihály A szerkesztő megjegyzése: Ez az ismertetés is azt mutatja, hogy mennyi még az ismeretlen adat megyénk iro­ dalmát, történelmét illetően. A szer­ kesztőség szívesen várja az ilyen tár­ gyú, cikk formában megfelelőn össze­ állított kutatási, gyűjtési eredménye­ ket.

Béres András;

Rozsályi népmesék Mielőtt a Rozsályi népmesék-ről szólnék, szeretnék egy kicsit a magyar népmesekutatás eddigi útjára vissza­ pillantani, talán ezáltal a jelent is jobban megértjük. Nemzeti kultúránk értékeinek, nép­ költészetünk legszebb alkotásainak in­ tenzív feltárása a múlt század közepén

122

indult meg. A néphagyományok fele fordulás egybeesett a nemzeti törek­ vésekkel. A z ősköltászettel az egyenépcsoportok a saját történelmi múlt jukat, kultúrájukat és főleg létjogo sultságukat bizonygatták. Már a X ’ 111. század végétől, kissé félénken fel-telbukkannak a magyar népdalok, nép-

mesék es balladák, mint kurióziumok, primitív érdekességek a bel- és külföl­ di napilapokban, füzetecskékben és Winyvecskékben. Majd K riza János: Vadrózsák (1863) és Ipolyi Arnold: M aUi*ar mithológia (1854) című könyvei­ nek megjelenése után egyre többen gondolnak arra, hogy a népköltészet megismertetéséről, rendszeres publiká­ lásáról gondoskodni kell. A

Kisfaludy

Társaság

Népköltési Gyűjtemény”

„Magyar

sorozatának

első kötetét Arany László és Gyulai Pál állította össze

Elegyes gyűjtések

Ma­

gyarország és Erdély különböző részei­ ből címmel — mely 1872-ben

látott

napvilágot. A sorozatban 1924-ig még 13 kötet jelent meg. A népmese és nép­ dalgyűjtők között szerepel többek kö­ zött Kriza János, Orbán Balázs, Bene­ dek Elek, Sebesi Jób. Vikár Béla, Mailand Oszkár, Sebestyén Gyula, Berze Nagy János, Horger Antal és Szendrey Zsigmond, tehát az irodalomtörténet és néprajztudomány vezető alakjai. A Ma­ gyar Népköltési Gyűjtemény azonban elmaradt a lejegyzés módszerével, az egyes népköltészeti műfajok értékelé­ sével stb. kapcsolatban a nemzetközileg elfogadott tudományos követelmények­ től. Az Uj Magyar Népköltési Gyűjte­ mény (röviden: UM NGy) Ortutay Gyu­ la: Fedics Mihály mesél (Bp. 1940.) cí­ mé könyvével indul el. A z U M NGy szerkesztője, ugyancsak Ortutay Gyula aj célt tűzött e sorozat elé: a mesei ihagyomány és a mesemondó, a mesélő és a mesehallgató közösség közötti öszszefüggés feltárását. Lényeges itt az rr*»ber szerepének előtérbe helyezése, a mesemondó egyéniségének vizsgálata, a mese mondanivalójának meg­ értése érdekében. Ma már — az UM NGy tizenkét kötete után .— a magyar népmeaeioi lato* módszerét, mint a mar­ xizmus—leninizmus alapján álló ma­ gyar néprajzi iskolát tartja számon a nemzrtkozi szakirodalom.

Nagy öröm számunkra, hogy az U M NG y ismét a megyénkből meríti az anyagát. A bátorligeti Fedics Mihály meséinek közreadása óta 27 esztendő telt el. Béres András kötetéig szabolcsszatmári gyűjtésekből mindössze 130 népmese látott napvilágot, holott tud­ valevő, hogy Szabolcs-Szatmár a nép­ mese legnagyobb lelőhelye, a mesekin­ csünk nagy része ma is kiadatlan. Dr. Béres András, a Debreceni Dé­ ri Múzeum igazgatója jól ismeri Sza­ bolcs-Szatmár folklórját. Nemcsak szü­ lőfalujában, Rozsályon végzett széles­ körű néprajzi kutatásokat, hanem más községekben is; itt elsősorban a hermánszegi és nyírbátori gyűjtéseire gon­ dolok. Mint szakképzett tudományos kutatót, nemcsak a szövegek, hanem a hagyományozódás, a népköltészet közös­ ségi életének, a mesék változásának, a mesélési alkalmaknak kérdései is érdekelték. Barátságos természetének, közvetlen modorának, a jelen esetben a rokoni kapcsolatainak is köszönhette, hogy a népi hitvilág titkolt és legrej­ tettebb emlékeit is sikerült felszínre hoznia. A kötetet egy tanulmány vezeti be. Ebben a gyűjtő ismerteti a szülőfalu­ ját, a mese gyűjtéseit, röviden utal a rozsályi meseanyag jellegzetességeire (pl. a mese kapcsolata a mindennapi élettel), a mesélés elevenségére, a me­ semondás alkalmaira (fonó, egyéb tár­ sasmunkák, katonaság), bemutatja a 36 mesemondóját. A tanulmányt, min­ den erénye mellett kissé rövidnek ta­ láljuk, a meseanyag értékelésére, a mondái műfajokra, a mesélők meseal­ kotó készségére, a közösség szerepére, a mese színterére, új elemeire stb. ta­ lán több teret kellett volna szentelni. Úgy érezzük, hogy az elődökhöz hason­ lóan szót kellett volna ejteni arról, hogy e kötet hogyan illeszkedik az UMNGy-sorozathoz, hogyan követi, ho­ gyan valósítja meg annak célkitűzéseit, esetleg további lépést jelent-e, vagy sem az eddigi kötetekhez képest?

123

A meseanyagot a szerző műfajilag jól elhatárolva csoportosítja. A kötet­ ben — nyilván jóval nagyobb gyűjte­ ményéből — 28 tündérmesét, 6 legenda­ mesét, 18 novellamesét, 27 tréfás me­ sét, 8 állatmesét és 37 hiedelommondát, valódi történetet mutat be. Természe­ tesen a tündérmesék itt is a legszeb­ bek, olvasásuk kedves élményt nyújt. Észrevehetően a magnetofonnal gyűjtött mesék színesebbek, gördülékenyebbek és változatosabbak a kézírással jegy­ zett szövegekkel szemben. Éppen ezért a 7—9 éves szünet után megismételt 6. és 23- sz. mesék, véleményünk szerint, a két elmondási idő között nem csupán az emlékezet változása miatt variálódtak. Jól látja a szerző, hogy a mai me­ sem ondásbán a novellamesék és tréfás mesék egyre inkább tért hódítanak, eb­ ből kifolyólag egyetértünk e műfajok erőteljesebb bemutatásával is. Mivel a kötet válogatott meséket tartalmaz, azonban nem egészen értjük, miért volt szükséges a kifejezetten obscén tartal­ mú, szinte trágárnak nevezhető „mesék"-et is közölni, illetőleg ezek közlé­ sét milyen pedagógiai elvek indokol­ ják? A hiedelemmondák anyaga igen változatos és egyúttal jellemző is a szatmári területre. A z ördüngps kocsis (Köcsöm Péter) közismert alakja a né­ pi hedelemvilágunknak, e mondakör keletkezését két kutató is (László Gyu­

124

la, Ferenczi Imre) a hnfoglalás előtt korra vezeti vissza. A rozsályi népi hit világ természetfeletti képességek!-^1 rendelkező alakjai, a boszorkányok, ár. döngősök, tudós kocsisok sokkal inkább primitív papokhoz (sámánokhoz), gy gyítókhoz hasonlítanak, mint a rossz akaratú, seprűn lovagoló boszorkányok­ hoz, vagy egyéb ártó lényekhez. A gyűjtő a mcscszöveg lejegyzése­ kor a helyi dialektust igyekezett hűen visszaadni, a fonetikus lejegyzési mód­ ja azonban (és ez természetes is!) nem a nyelvészet követelményeit, hanem a néprajzi hitelességet tartotta szem előtt A kötetet bő jegyzetanyag, szójegy­ zék, irodalomjegyzék és fénykepanyag kíséri. A z egyes meséket Kovács Ág­ nes az Aarne-Thompson-féle nemzetkö­ zi típuskatalógusba sorolja, ismerteti a mese jellemző vonásait és szakszerűen felsorolja annak variánsait. Ezzel nagy­ mértékben hozzájárul ahhoz, hogy a Rozsályi népmesék hasznos kézikönyv­ vé váljék. Végezetül szabad lesz talán meg­ említenem, hogy az U M NGy soronkövetkező X I I I —XV . kötete tartalmazza majd a szamosszegi nagy mesemondó A m i Lajos meséi-t, e sorok írójának összeállításában. Reméljük, hogy a jö­ vőben egyre több szaboles-szatmári népköltészeti kiadvánnval találkozha­ tunk. Erdész Sándor

MINDENT MEGVÁSÁROLHAT A SZÖVETKEZETEK ÁRUHÁZAIBAN É S SZAKÜZLETEIBEN ÁRUHÁZAINK: N Y ÍR B Á T O R - F E H É R G Y A R M A T - V A S A R O S N A M É N Y - U IF E H É R TÖ - N A G Y E C S E D

A SZÖVETKEZETEK VEND ÉG LÁTÓ

EG YSÉG EI A Z EGÉSZ M EGYÉBEN

jó ellátást és szórakozást NYÚJTANAK

125

NYÍRSÉGI

ŐSZ

RENDEZVÉNYSOROZAT Széleskörű összefogás eredményeként a nemzetközi idegenforgalmi év jegyében

október 1—15 között idegenforgalmi jellegű rendezvénysorozatra kerül sor Szabolcs-Szatmár megyében mintegy hetven programponttal

Kiállítások: „A magyar vendéglátás története” a Magyar Vendéglátóipari Múzeum és a megye múzeumainak anyagából Nyíregyházán. Presszótárlat, szabolcsi művészek alkotásaiból Nyíregj'házán. „10 éves a Magyar Dohányipar” c. kiállítás Nyírbátorban.

Főbb vendéglátóipar! Cukrászati, hidegkonyhai bemutatók Vadászvacsora Nyíregyházán és vidéken Éttermi rendezvények Nyíregyházán: Nemzetközi konyha „Sárguló receptek” „Száz szál gyertya” — vacsoraest Törzsvendégek és sportbarátok vocsorája Szüreti bál Zenés tábortűz Baktalórántházán a Fenyves csárdában

126