SZABAD MUNKAVÁLLALÁS AZ EURÓPAI UNIÓBAN A SPORTOLÓK SZEMSZÖGÉBŐL

BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR Nemzetközi Kommunikáció Szak Nappali Tagozat Szakdiplomácia Szakirány

SZABAD MUNKAVÁLLALÁS AZ EURÓPAI UNIÓBAN A SPORTOLÓK SZEMSZÖGÉBŐL

Kötél Zsanett

Budapest, 2008. december

Tartalomjegyzék BEVEZETÉS ......................................................................................................... - 5 1. MI A SPORT? ................................................................................................... - 9 1.1. A SPORT SZINTJEI: ..........................................................................................- 9 1. 2. A SPORT FUNKCIÓI .......................................................................................- 11 1. 3. SPORT GAZDASÁGI JELENTŐSÉGE ................................................................- 14 1.3.1. A sport, mint munkahelyteremtés eszköze ........................................... - 17 2. A SPORT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ VISZONYÁNAK ALAKULÁSA ..... - 18 2. 1. ELSŐ LÉPÉSEK .............................................................................................- 18 2. 2. EURÓPAI SPORTMODELL ..............................................................................- 19 2. 3. HELSINKI JELENTÉS ÉS NIZZAI NYILATKOZAT .............................................- 21 2. 4. AZ EURÓPAI SPORT NAPJAINKBAN ...............................................................- 23 2.4.1. Fehér könyv a sportról ........................................................................ - 25 2. 4. 2. A XXI. század kihívásai az európai sportban.................................... - 27 3. MUNKAVÁLLALÁS A SPORTSZAKMÁBAN AZ UNIÓBAN............... - 29 3.1. SZEMÉLYEK SZABAD MOZGÁSA AZ EURÓPAI UNIÓBAN ................................- 29 3.1.1 Magyar munkavállalók az Európai Unióban....................................... - 30 3.2. MOZGÁS SZABADSÁGA ALAPELV ÉRVÉNYESÜLÉSE AZ EURÓPAI SPORTBAN .- 31 3.2.1. Bosman eset......................................................................................... - 32 3.2.2. Lehtonen eset....................................................................................... - 34 3.2.3. Kolpak eset .......................................................................................... - 35 3.2.4. Simutenkov eset ................................................................................... - 35 -

-3-

3.3. DIPLOMÁK KÖLCSÖNÖS ELISMERÉSE ............................................................- 36 3.3.1. Diplomák kölcsönös elismerése a sportszakmában ............................ - 37 3.3.2.Heylens ügy .......................................................................................... - 38 3.4. HONOSÍTÁS ..................................................................................................- 38 3.4.1. Van der Meer ügy................................................................................ - 39 4. A MAGYAR RÖPLABDÁZÓK MUNKAVÁLLALÁSI SZOKÁSAI....... - 41 4.1. A MAGYAR SPORT AZ EU-BAN .....................................................................- 41 4.2. KÉRDŐÍVES FELMÉRÉS .................................................................................- 45 4.3. MÉLYINTERJÚ ..............................................................................................- 53 ÖSSZEGZÉS ....................................................................................................... - 56 ÁBRÁK JEGYZÉKE ......................................................................................... - 61 IRODALOMJEGYZÉK..................................................................................... - 62 MELLÉKLETEK ............................................................................................... - 64 -

-4-

Bevezetés

„A sport elsősorban szellemi fogalom. Egy sportcsapat a társadalomnak kicsinyített képe, a mérkőzés, az életért való nemes küzdelem szimbóluma... A sport a játék alatt tanítja meg az embert rövid idő alatt a legfontosabb polgári erényekre: az összetartásra, az önfeláldozásra, az egyéni érdek teljes alárendelésére, a kitartásra, a tettrekészségre, a gyors elhatározásra, az önálló megítélésre, az abszolút tisztességre, és mindenekelőtt a "fair play", a nemes küzdelem szabályaira.” / Szent-Györgyi Albert /

Szent-Györgyi Albert szavai napjaink rohanó világában is aktuálisak, hiszen a sport a mai napig fontos szerepet játszik az európai társadalomban, az egészséget, az oktatást, a társadalmi integrációt és a kulturális értékeket illetően. Az Európai Unió létrejöttének

köszönhetően

a

tagállamok

számos

területen

(mezőgazdaság,

kereskedelem, környezetvédelem …) gondosan felépített intézményrendszereken keresztül törekednek a közös politikák megvalósítására. Sajnos a sport egy olyan terület az unión belül, melynek „hovatartozása” egyelőre nincs pontosan meghatározva, azonban egyre inkább beigazolódni látszik az a tény, hogy ez egy olyan téma, mellyel mindenképpen érdemes, és kell foglalkozni közösségi szinten is. Témaválasztásom a sportolók Európai Unión belüli szabad munkavállalásának kérdéseire esett. Véleményem szerint a sport helye az uniós politikában még nem tisztázott, ezért a sportolók munkavállalásával kapcsolatos szabályozások jelentős mértékben eltérhetnek a „civil szféra” azonos szabályozásaitól. A hipotézisem tehát az, hogy: a sport tekintetében sajátosan érvényesülnek az Európai Unió által megfogalmazott, a szabad munkavállalásra vonatkozó jogok.

-5-

A dolgozatom első fejezetében meg szeretném fogalmazni először is, hogy mi is az a sport. Az emberek nagy többsége elképzelhetetlennek tartja az életét mozgás nélkül. Ezt nagyon helyesen teszik. Teljesen mindegy, hogy kocogunk naponta 10 percet, fallabdázunk a barátainkkal, vagy netán profi sportolóként egy csapatban vagy egyénileg tevékenykedünk, a lényeg, hogy sportoljunk. Sokan úgy tartják, hogy a sport csak a testmozgásról és az egészségmegőrzésről szól, azonban ez nagy tévedés, hiszen a sportnak bizonyítottan léteznek szociális, kulturális és egyéb lényeges funkciói. A sport segíti a beilleszkedésünket a morális közegekbe, a társadalomba, általa számos pozitív tulajdonságra tehetünk szert és megtanulunk elfogadni másokat. Lényeges feladata természetesen a betegségek megelőzése, a jó közérzet kialakítása, valamint testünk, lelkünk egyensúlyban tartása is. A következő pár oldalban tehát ezekkel a funkciókkal foglalkozom részletesen. A sport gazdaságra gyakorolt hatását külön alfejezetben is kiemeltem, hiszen az én szempontomból talán ennek a funkciónak van a legnagyobb jelentősége. A sport tagadhatatlanul a gazdaság egyik ágazata, mely globális szinten folyamatosan növekszik. A sportrendezvények hatalmas tömegeket vonzanak, és óriási mennyiségű bevételeket generálnak, így az országok egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek erre a területre és több figyelmet szentelnek a sportnak. Bemutatom továbbá azt is, hogy a sport hogyan szolgálhat eszközül a munkahelyteremtésnek. Még mielőtt azonban mindezekre rátérnék, először feltárom, hogy a sportnak milyen szintjei létezhetnek és ezeknek mik a jellemzői. A második fejezet egy rövid történeti áttekintéssel kezdődik, mely részletesen feltárja a sport és az Európai Unió kapcsolatának legfontosabb lépcsőfokait. Látható lesz majd, hogy kezdetben a Közösség nem tartotta szem előtt a sport súlyát semmilyen területen sem, de az idő előrehaladtával egyre több törekvés irányult arra, hogy felismerjék és elfogadják, hogy a sport hatalmas jelentőséggel bír az élet számos területén. Rengeteg fontos fordulópont segítette a történelem során a sport beépülését az uniós politikába az Adonnio-jelentéstől a Nizzai nyilatkozatig. Ez utóbbi talán a legkiemelkedőbb lépés, mely arra irányult, hogy az unió elismerje a sport társadalmi jelentőségét. Az európai sportmodell struktúrája is helyet kapott ebben a fejezetben, melynek segítségével rávilágítok a sportszervezetek és szövetségek felépülésére és ezeknek a pontos feladataira. Természetesen az aktualitások sem maradhattak ki ebből a szakaszból, így kapott helyet az EU mai álláspontja a sporttal kapcsolatban. -6-

Bár a sport alkotmányba való becikkelyezése még nem történt meg, a szándék mindenképpen meg van arra, hogy intézményes kereteket szabjanak neki. Külön kis egységekben tárgyalom még a sportról szóló Fehér Könyvet, - mely az Európai Bizottság által elfogadott legfrissebb kiadvány – mely szélesebb áttekinthetőséget nyújt a sport számára közösségi szinten, valamint megemlítem azokat a veszélyeket is, melyekkel napjainkban meg kell küzdenie az emberiségnek, hogy megvédhesse a sport tisztaságát. A harmadik fejezet már konkrétan kapcsolódik a dolgozatom elején felállított hipotézisemhez, mely szerint a sportolókat - mint munkavállalókat - nem ugyanazok a jogok illetik meg, mint a „normális” munkát végzőeket. Először mindenképpen szeretném tisztázni, hogy mi is az, hogy szabad munkavállalás és, hogy ez mióta is létezik. Kik vállalhatnak szabadon külföldön munkát, egyáltalán hol, mely országokban és milyen feltételek mellett tehetik ezt meg. Majd konkrétan rátérek arra a kérdésre, hogy ezek a jogok miként érvényesülnek a sport területén. Esetjogi eseteken keresztül mutatom be - több sportágat is érintve - , hogy milyen problémákkal találják szemben magukat a sportolók a sport uniós politikában való tisztázatlansága miatt. Az ezen a téren mérföldkőnek számító Bosmann esetet is részletesen megvizsgálom, majd levonom a következtetéseket. A sportolók mellett az edzők sorsával is foglalkozom ebben a szakaszban, hiszen az ő külföldi karrierjük is akadályokba ütközhet. A diplomák kölcsönös elismerésének megvalósulása kulcsfontosságú tényezője annak, hogy az edzők az országaik határain túl is munkát vállalhassanak. A történelem során természetesen ezzel kapcsolatban is akadtak ügyek, melyek az Európai Bíróság elé kerültek, így ezek közül is talán a legjelentősebbet kiemeltem. A fejezet záró szakaszában egy újabb vitás és kényes kérdéssel foglalkozom, mely nem más, mint a sportolók honosítása. A sportszövetségek által megszabott estleges külföldiekkel szembeni diszkrimináció kikerüléséhez nyújt segítséget. Ez a fajta megkülönböztetés leginkább a sportban létezik, – mellyel kapcsolatos vegyes érzelmeimet később részletesen kifejtek hiszen ki hallott már olyat például, hogy egy kórházban, vagy egy bankban 3 vagy 4 külföldinél több nem dolgozhat. Számos tagállam, számos sportágában azonban ilyen szabályozások vannak érvényben, s ezek mindenképpen hátráltatják a játékosok külföldre igazolását. Mint ahogy azt az előzőekben tettem, itt is egy bírósági esettel próbálom meg érzékeltetni e kérdéskör lényegességét. -7-

A negyedik és egyben utolsó fejezet bevezetéseként néhány hazai csapatsport játékosállományának összetételét megvizsgálva vonok le általános következtetéseket a magyar sport jelenlegi helyzetére vonatkozva az Európai Unión belül. Majd rátérek egy konkrét sportág vizsgálatára, mely jelen esetben a röplabda lesz. Primerkutatást végeztem a magyar röplabdázók körében, melynek során közel 100 játékossal – köztük edzőkkel is – töltettem ki az általam elkészített kérdőíveket. Természetesen ez a kutatás nem vetíthető ki a magyarországi sportolók összességére, hiszen nem véletlenszerű kiválasztás történt. Azért ezt a sportágat választottam, mert én is ezekben a körökben mozgok, másrészt pedig, mert itt nagyon jól megfigyelhető a játékosok mozgása az országok között hazánk uniós csatlakozása előtti, illetve utáni időkben. A vizsgálódásaim során fényt derítek arra a kérdésre, hogy vajon a magyar röplabdázók kizárólagosan a sportból élnek-e és, ha igen mennyire elégedettek a munkájukkal. Lényeges kérdés továbbá, hogy játszottak-e már külföldön, illetve ha nem, hajlandóak lennének-e ezt megtenni és, hogy mik lennének azok a tényezők melyek a távozásra, illetve a maradásra bírnák őket. Ezen kérdésekre adott válaszok arányait a könnyebb áttekinthetőség érdekében grafikonokon, illetve diagramokon keresztül szemléltetem majd. A kérdőívem alanyai között természetesen szerepeltek külföldön játszó légiósok is, akiket a kinti viszonyokról, illetve az azokkal való megelégedettségükről faggattam. A harmadik csoport akik körében kitölttettem a kérdőívet azok az edzők voltak, és nekik is ugyanazokat a kérdéseket tettem fel mint az előzőeknek. A kérdőív mellett egy mélyinterjút is készítettem egy – ma már nem aktív – magyar női klasszis röplabdázóval, Nyári Virággal. Az ő tapasztalatai és emlékei segítségemre lesznek abban, hogy jobban átlássam a magyar röplabdázók egykori és mai helyzetét az uniós viszonylatokban. Végezetül a mellékletben csatolok néhány táblázatot, illetve dokumentumot, melyek a dolgozat egyes fejezeteihez véleményem szerint lényegesnek tekinthetőek, illetve a teljes kérdőív, valamint az egész mélyinterjú is megtalálható itt. A válaszok és a többi általam végzett kutatás alapján ki fog derülni, hogy a fentebb felállított hipotézisem beigazolódik, avagy megdől a dolgozat végére.

-8-

1. számú ábra

1. Mi a sport? A sport az emberiséggel egyidős világszerte elterjedt mindennapos tevékenység, melyet emberek milliói végeznek meghatározott céllal, rendszeresen vagy alkalomszerűen. A sport, illetve a sportolás célja lehet a versenyzés, avagy minél jobb eredmények

Illusztráció

elérése, a képességek fejlesztése, és persze csupán kedvtelésből is űzhetjük. Az Európai Sport Charta1 megfogalmazása szerint a sport a fizikai, valamint a szellemi erőnlét fejlesztését együttesen szolgálja és az egészségre gyakorolt jótékony hatása mellett kiemelkedő gazdasági és szociális jelentősége is van. A sport erkölcsi értékek teremtésére késztet (fair-play, csapatszellem, egészséges életmódra nevelés), segít a társadalmi beilleszkedésben, ösztönzi a kulturális cseréket és nem utolsó sorban álláshelyeket teremt szerte a világban. Mivel a sport különböző szintekre tagolható, ezáltal számos eltérő funkcióval rendelkezik.

1.1. A sport szintjei: „Sporttevékenységnek minősül a meghatározott szabályok szerint, a szabadidő eltöltéseként kötetlenül vagy szervezett formában, illetve versenyszerűen végzett testedzés vagy szellemi sportágban kifejtett tevékenység, amely a fizikai erőnlét és a szellemi teljesítőképesség megtartását, fejlesztését szolgálja.”2

1

European Sports Charter (Recommendation No. R(92)13 rev of the Committee of Ministers to Member States) (Council of Europe, Strasbourg, 2001)

2

2004. évi I. törvény a sportról I. 1. § (2)

-9-

Ezek szerint tehát megkülönböztethetünk versenyszerűen, illetve szabadidős elfoglaltság céljából űzött sporttevékenységeket. A versenysportot további két szintre oszthatjuk a hivatásos, továbbá az amatőr sportra. •

Tömegsport: „sport for all” vagyis sport mindenkinek. A szabadidőben kikapcsolódás, felfrissülés és az egészség megóvása, a teljesítőképesség megőrzése vagy növelése céljából rendszeresen végzett tevékenység.

•

Versenysport: versenyszerű sportolónak minősül a Sporttörvény szerint az, aki a sportszövetségek által kiírt versenyeken részt vesz. A versenyző lehet amatőr vagy hivatásos sportoló. A jövedelemszerzés céljából végzett sporttevékenységet nevezzük hivatásos sportnak minden mást amatőrnek.3

2. számú ábra A tömegsport és versenysport összehasonlítása Tömegsport

A sport: A sportoló célja: A sportoló közgazdasági

Versenysport

- szabadidős tevékenység

- munka, hivatás

- nem szükséges eleme a

- szükséges eleme a

verseny

verseny

- szabadidő eltöltés

- jövedelemszerzés

- egészségmegőrzés

- előmenetel

- fogyasztó

- munkaerő

- a sportoló maga

- a szórakozni vágyó

szerepe: A sport „fogyasztója”:

közönség A fogyasztó elsődleges

- egészségmegőrzés

- élvezeti érték

célja: Forrás: Nagy Péter - Bevezetés a sport közgazdaságtanába

3

www.oxy-med.hu/2004_evi_I_torveny_a_sportrol.pdf

- 10 -

1. 2. A sport funkciói Mivel a sport önkéntes alapon folytatott társadalmi és kulturális tevékenység ösztönzőleg hat az európai országok és állampolgárok kapcsolataira, megerősíti a kötelékeket a tagállamok között és a kulturális identitás tudatosítását fejleszti. A szakirodalom a sportnak több funkcióját különíti el, a következőkben ezek rövid bemutatását tűztem ki célul4. •

Nevelési funkció: sportban történő aktív részvétel bármely korcsoportban lehetőséget biztosít az egyensúlyos személyiség fejlesztésére. A sport segítségünkre lehet mind a fizikai tökéletesedés, mind a szociális tanulás tekintetében. A sport a nevelési politikák és módszerek számára ideális eszközt képvisel. A sport szerves része az iskolai nevelésnek. Az egyén sokoldalú fejlődését segíti elő. Megtanít elfogadni másokat, betartani a szabályokat, erősítheti bennünk a céltudatosságot és a fegyelmet. A sport közösségi életmódra nevel. Újraéleszthet olyan fogalmakat, mint a gondosság, körültekintés, közösségiesség. Formálja az identitástudatot, és erősíti az emberek összetartozás-érzését. Ahhoz, hogy a sport szerepet kaphasson az egyének pozitív fejlődésében elengedhetetlen tényező a testnevelők és edzők folyamatos továbbképzése. A tudomány és technika fejlődésének köszönhetően napjainkban az emberek nagy része „ülőmunkát” végez nap, mint nap a számítógép előtt, mely fizikai elszigeteltséggel, valamint a személyes társas kapcsolatok leépülésével jár együtt. Ennek megelőzésében kulcsszerepe van a sportnak. Végül, de nem utolsó sorban a sport révén különböző nemzeti és nemzetközi intézmények közötti cserekapcsolatok jöhetnek létre, melyek a nevelés erősítését szolgálnák multikulturális környezetben.

•

Egészségügyi funkció: rendszeres testmozgással számos betegség elkerülhető, illetve gyógyítható. Prevenciós jelentőséggel is bírhat a sportolás, hiszen az elhízás, a szív- és érrendszeri, valamint a rákbetegségek megelőzésében is szerepet játszik. Továbbá nem elhanyagolható, hogy javítja az életminőséget,

4

dinamic.uw.hu/eu-sport.ppt

- 11 -

főleg az idősebb korosztály körében. A fent említett 21. századi „népbetegség” az irodai munka velejárója, az egész napos ülés fizikai erőnlétünk gyengüléséhez vezethet. Ennek megállításához rendszeres mozgásra van szüksége szervezetünknek. Minden embernek saját érdeke, hogy jó gondját viselje testének, s ehhez a sport a leghatékonyabb eszköz. 3.számú ábra:

Forrás: Eurobaromètre Spécial 213 / Vague 62.0 – TNS Opinion & Social / Les citoyens de l’Union européenne et le sport 2004

•

Szociális funkció: a sport nagyban hozzájárulhat a társadalomba történő könnyebb beilleszkedésünkhöz. A sportnak integráló szerepe van, így hozzájárul a társadalmi kohézióhoz. Kiemelkedő mértékben kap szerepet alapvető emberi értékek kialakításában. A sporton keresztül könnyebben képesek vagyunk elfogadni másokat, hiszen a sport mindenkinek szól kortól, nemtől, vallástól, szexuális és politikai hovatartozástól függetlenül. A sport alkalmas eszköze az erőszak és rasszizmus elleni küzdelemnek, továbbá az alkohol- és kábítószer fogyasztás mértékének csökkentésének, valamint megelőzésének. A sport segít egy összetartó, összekapcsolódó társadalom létrejöttében.

- 12 -

•

Példakép funkció: Az ember ősidők óta társas lény, közösségekben él, mert ez nyújt számára biztonságot, ez ad az életének célt, a szándékainak nagyobb hatékonyságot, és a személyiségének nagyobb kibontakozási lehetőséget. A társadalom egésze, pedig a közösségek hálózata nélkül egyedeire esik szét, tehetetlen tömeggé formálódik. Ha az emberek magukra maradnak feszültségeikkel, nem találnak biztonságot és megerősítést egy-egy közösségben, ha érdekeik beléjük fojtódnak, és csak nehezen válnak érvényesíthetőkké,

ha

körülöttük

mindenki

bizonytalanságban

és

kiszolgáltatottságban érzi magát, akkor a társadalmi együttélés veszélybe kerül. Ha az emberek kisebb-nagyobb mértékben kielégületlenek, ha mindenki bizalmatlan, türelmetlen és ingerlékeny mindenkivel szemben, akkor kialakulhat az az állapot, amikor a közösségképződés szinte ellehetetlenül. „Egy közösséget négy tényező határoz meg. A közös érdekek, a közös célok, a közös értékrendek és ezek meglétének a tudata.”5 Ha ezek a tényezők megvannak, akkor válhat erőssé egy társadalom belső egysége. Az erős társadalmi kohézióban azonban az egyén személyisége a sport által megmarad, sőt esetenként felerősödhet, hiszen a sport által akár kivételes értékelésben is részesülhet. (pl.: az Olimpikonokat akár „nemzeti hősként” is tisztelhetik). Tehát a sport által a fiatal generációk előtt pozitív példák, azaz példaképek mutathatják az utat. A Közösség éppen ezért is tartja fontosnak például a női nemhez kapcsolódó sztereotípiák megszűnését támogatva, női sporttevékenységek médiában való gyakrabb közvetítését. •

Kulturális funkció: a sport által jobban megismerhetjük környezetünket, így jobban meg is tudjuk védeni azt. Különféle sportrendezvényeket más és más helyszíneken rendeznek meg szerte az országban, így ha azokon részt veszünk lehetőségünk nyílik arra, hogy hazánkat bebarangoljuk, s ezáltal jobban

megismerjük.

A

sportban

ugyanúgy,

mint

az

oktatásban

csereprogramokon keresztül lehetőségünk nyílik a külföldi sportklubokkal jól működő

hosszú

távú

kapcsolatokat

létrehozni.

A

sport

által

megismerkedhetünk más etnikumok kultúrájával, szokásaival és a tagjaikra jellemző tulajdonságokkal. A versenyszellem léte az emberiséggel egyidős, a

5

Hankiss Elemér: Társadalmi csapdák/ Diagnózisok 1983.

- 13 -

korai ősközösségekben leginkább a túlélésért folytatott harc kapcsán jelent meg. Napjainkban az élet számos területén meghatározó elem a verseny, hiszen „rohanó világban” élünk, amelyet az egyre magasabb szintre való elérés visz előre. A társadalmak zökkenőmentes életmenetének biztosítását számtalan variánssal próbálták és próbálják ma is megvalósítani, melyek kultúránként eltérőek lehetnek. Közülük azonban a sportot mégis majdnem egyetemesnek tekinthetjük. A civil szerveződések jelentős részét kitevő sportklubok, egyesületek, egyletek több téren megnyilvánuló jelentősége mind egyéni, mind társadalmi szinten nyilvánvaló. Közismert tény, hogy a nemzetközi versenyeknek jelentős erősítő szerepe van a népek egymás közötti

barátságának,

kialakulásában.

A

kölcsönös

nemzetközi

tiszteletének

sportesemények

és

megértésének

olyan

lehetőségeket

biztosítanak, melyek során az egészséges nemzettudat békésen kibontakozhat. •

Rekreációs funkció: a sporttevékenység értékes szabadidős elfoglaltság és lehetőséget nyújt egyéni, valamint közösségi szórakozásra. A munkában elfáradt ember aktív kikapcsolódását, pihenését szolgálhatja a sport. Célja lehet egészségünk megszilárdítása, vagy a fizikai és szellemi képességeink növelése, illetve szinten tartása. A sport olyan pozitív magatartási forma lehet az életünkben, mely jó közérzetünk és optimális teljesítőképességünk megteremtésére irányul.

1. 3. Sport gazdasági jelentősége

A sport jól jövedelmező iparág, az összfogyasztási kiadások elég jelentős részét – 1990-ben átlagosan 2-2,5%-ot  fordítják sportra, ennek túlnyomó többségét a sportban történő közvetlen részvételre, a fennmaradó részt pedig passzív részvételre.

A

fogyasztói

kiadásokban

milliárdos

tételt

jelentenek

a

sportesemények és az azokkal foglalkozó közvetítések, magazinműsorok, nem beszélve mindazokról a termékekről, melyek valamiféle kapcsolatban állnak a sporttal.

(sportszerek,

sportruházat,

ajándéktárgyak…stb.)

A

sport

a

kereskedelemmel együttműködve jelentős szerepet játszik a világban. Mivel a

- 14 -

sport mára szinte teljesen egybefonódott a szórakoztatóiparral, a médián keresztül egy-egy sportesemény emberek millió számára vált egy időben elérhetővé bármely kontinensen. A vállalati szféra felismerte a sportban rejlő lehetőségeket, s hatalmas nagyságú tőkét áramoltat ebbe az iparágba. Ezen a részpiacon szinte kizárólag csak sportvállalatok tevékenykednek. 4. számú ábra A sport világkereskedelmi megoszlása 22% 42%

USA Európa Más országok

36%

Forrás: Finding the right balance for sport, Stephen Townley, in GAIFS Sportvision magazine, January 1998

A sport egy olyan mindennapos tevékenység, mely tömegeket vonz akár nézőként, akár résztvevőként. Egy 2006-ban készült tanulmány szerint, 2004-ben a sport 407 milliárd eurót – azaz az Európai Unió GDP-jének 3,7%-át - termelt ki uniós szinten, továbbá 15 millió embernek ad munkát, mely a munkaerő 5,4%-át jelenti6. Gazdasági jelentősége tagadhatatlan, hiszen rengeteg pénz összpontosul ezen a területen, a sportrendezvények belépő díjától kezdve az igazolt sportolók által fizetett tagdíjig. A sport határokon átívelő gazdasági ágazat. Az élsport képviselői, mint fontos gazdasági tényezők képesek egy-egy kereskedelmi cég arculatát hatékonyan javítani, mely tevékenységért cserébe nem kis összegeket kapnak. A sport gazdasági értelemben rohamosan fejlődik, világkereskedelmi megoszlásban Európa jelentős részét teszi ki, csak az Amerikai Egyesült Államok részesedése nagyobb ezen a

6

D. Dimitrov - C. Helmenstein - A. Kleissner - B. Moser - J. Schindler: Die makroökonomischen Effekte des Sports in Europa, Studie im Auftrag des Bundeskanzleramts, Sektion Sport, Wien, 2006

- 15 -

területen. Ami pedig az Európán belüli részesedést illeti, Németország, Anglia, Olaszország, valamint Franciaország sorolható a vezető sportnagyhatalmak közé.7

A sport többnyire önfinanszírozó tevékenység, éppen ezért van szükség a népszerűsítésére, hogy ez által sokkal többen fektessenek be ebbe az ágazatba. A sporttevékenységbe történő befektetés a jövőben megtérül, mert általa jelentős egészségügyi tőke felhalmozására nyílik lehetőségük az embereknek. Ez a felhalmozott egészségügyi tőke pedig lehetővé teszi számunkra, hogy évekkel meghosszabbítsuk munkaképességünket, munkabírásukat. 5. számú ábra:

Forrás: Európai Unió és a sport c. könyv alapján saját szerkesztés

A

sport

eszköze

lehet

a

város-,

és

vidékfejlesztésnek.

Kisebb-nagyobb

sportlétesítmények felépülésével fejlődik az infrastruktúra, melynek eredményeként megnövekedhet a turizmus ezeken a területeken. A sport segíthet az urbanizáció csökkentésében, hiszen, ha falvakban és kisebb városokban létesítenek szabadidős elfoglaltságra alkalmas komplexumokat az ottani lakosság nem akar majd a városokba költözni. Azt nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy bár a sport gazdasági fontossága globális szintű, a sportesemények nagy többsége a non-profit szektoron keresztül kerül megrendezésre, melyek nagyban függnek a nyilvánosság támogatásától. 7

Nádori László-Bátonyi Viola: Európai Unió és a sport

- 16 -

1.3.1. A sport, mint munkahelyteremtés eszköze A sport a legnagyobb polgári szerveződés az unión belül. Körülbelül 700 000 szervezet űz sporttal kapcsolatos tevékenységeket, s emellett emberek milliói kötődnek valamiféleképpen egy-egy sportszervezethez. Ezen adatok alapján ébredhetünk rá arra, hogy a sport a munkahelyteremtés egyik fontos eszköze.8 Gondoljunk csak például, arra, hogy egy sportlétesítmény felépítéséhez és későbbi működtetéséhez, mennyi embert kell foglalkoztatni. Az építésztől kezdve a szertárosig különféle képzettségű embereknek képes munkát adni közvetve a sport. A sport érdekeinek képviselete kiváló szakemberek kezébe kell, hogy kerüljön, hiszen a szabadidő kitöltéséért folyó harcban sok a konkurencia. Fontos, hogy ebből a versengésből a sport kerüljön ki győztesen. Az EU-s országokat sújtó magas munkanélküliségi arány csökkenésében nagy jelentőséggel bírhat, hiszen az elmúlt tíz évben, a sportban foglalkoztatottak száma a duplájára nőtt. A fejlett országokban a sport a vezető szabadidős elfoglaltság, azonban a televízió, a mozi és természetesen a számítógép erős ellenlábas. Szükséges tehát lépéseket tenni a sport és munkahelyteremtés viszonyában, hiszen ennek, egyre magasabb szintre emelése elengedhetetlen tényező a gazdaság dinamizálásának szempontjából.

8

Nádori László-Bátonyi Viola: Európai Unió és a sport

- 17 -

2. A sport és az Európai Unió viszonyának alakulása

Az unió alapszerződéseiben, így sem az 1952-es Párizsi Szerződésben, sem az 1958as Római Szerződésben nem találunk rendelkezéseket kifejezetten a sportra vonatkozóan, hiszen a sport irányítása és szervezése a tagállamok és a sportszövetségek hatáskörébe tartozik. Azonban a sport érintkezik bizonyos uniós politikákkal, melyek felvetették a sport becikkelyezésének szükségességét az Európai Unió Alkotmányos Szerződésébe. Amennyiben a sport gazdasági tevékenységként jelenik meg, a közösségi jog hatálya alá tartozik, tehát a professzionális sporttevékenységeknek az unió gazdasági, illetve jogi szabályainak megfelelően kell működniük.

Ennek

értelmében

természetesen

az

amatőr

és

szabadidős

sporttevékenységeket az unió nem szabályozza.

2. 1. Első lépések A sport társadalmi jelentőségének és kommunikációs képességének felismerésében történt első lépés az Európai Unió Bizottsága által 1985-ben elfogadott „Adonniojelentés” volt, melyet a milánói csúcstalálkozón olvastak fel. „A sport kiváló eszköz arra, hogy az európaiak összetartozás érzését erősítse” áll a jelentésben. Azóta az EU- Bizottság törekszik arra, hogy munkájába a sportot is bevonja, hiszen a sportnak méltó helyre kell kerülnie az uniós politikában. Ezt bizonyítva a ’90-es évek elején létrehozta az – főként tanácsadó funkcióval rendelkező - Európai Sportfórum intézményét. Az 1991 óta minden évben ősszel megrendezésre kerülő találkozókon lehetőség nyílik a párbeszédre a tagországok kormányzati és civil szervezetei számára. A következő lépcsőfokot az 1997-es Amszterdami Szerződéshez csatolt sportról szóló nyilatkozat jelentette. Ez az első olyan EU alapokmány, mely említi a sportot:

- 18 -

„Nyilatkozat a sportról: A Konferencia aláhúzza a sport társadalmi jelentőségét, különösen az emberek között az identitás és szövetség kialakításában és elősegítésében játszott szerepét. Ennél fogva a konferencia felhívja az Európai Unió intézményeit, hogy konzultáljanak a sportegyesületekkel, amennyiben a sportot érintő fontos kérdések kerülnek napirendre. Ebben a tekintetben különösen érdemes figyelembe venni az amatőr sport sajátosságait.”9 Ebben a nyilatkozatban a sport gazdasági jelentősége mellett a sport társadalmi jelentősége is elismerésre került. A sportnak fontos küldetése van, hiszen általa leküzdhetők az etnikai és kulturális különbségek Európa szerte. Nem elhanyagolható az a tény sem, hogy a drogfogyasztás és szexuális zaklatás visszaszorításában a sportnak kulcsszerepe lehet. A sportnak szórakoztató funkciója is jelentős résztvevőként és nézőként egyaránt, valamint életmódszervező hatását továbbra is erősíteni kell.

2. 2. Európai sportmodell A Bizottság következő lépésként 1998. szeptemberében kiadott egy konzultációs dokumentumot, melyben az európai sportmodellt mutatja be.10 A második világháborútól a ’80-as évek közepéig többféle sportmodell létezett Európában, melyeket fel lehetett osztani keleti, illetve nyugati modellekre. Előbbit főként politikai propaganda, valamint diktatórikus jellege jellemezte – ez azonban a sport területén nem jelentett feltétlenül negatívumot  , utóbbiban a kormányzati és nonprofit szektor szereplőinek sporttevékenysége együttesen jelentkezett. Az állami befolyás a kulturális különbözőségek miatt Európa egyes területein eltérő lehet. Míg a déli országokban erőteljesebb az állam szerepe addig északon ez kevésbé megfigyelhető. Amit viszont egyértelműen megállapíthatunk, hogy az európai országokban a sport felépítése piramis alakú.

9

Az Európai Unió Alapszerződései 2. The European Model of Sport. Consultation Document of DG X, European Commission, 1998

10

- 19 -

1. Sportegyesületek, klubok: a piramis alapjait alkotják. A sportegyesület autonóm társadalmi szervezet, melynek égisze alatt a sportolók a tényleges napi munkát végzik. A klub lehet egy szakosztályos, azaz egyetlen sportággal foglalkozó és lehet klasszikus, régi típusba tartozó több szakosztályt működtető nagy egyesület, amelyben, több sportágban tevékenykednek. Az egyesület feladata a környezetében élő polgárok számára megfelelő színvonalú sportolási lehetőségek biztosítása a verseny-, és szabadidősportban egyaránt. Az utánpótlás-nevelés bázisai a sportegyesületek, hiszen ők nevelnek ki sportolók újabb és újabb generációit. 2. Területi sportszövetségek, sportszervezetek: tevékenységük egy meghatározott régióra, közigazgatási szintre terjed ki. Feladatuk az adott térségre vonatkozó versenynaptár létrehozása. 3. Nemzeti sportági szövetségek, országos sportszövetségek: feladatuk a nemzeti bajnokságok megszervezése, szabályok megalkotása és betartatása, valamint az ország képviselete nemzetközi fórumokon. A sportági szakszövetségek szervezik és irányítják a sportáguk területén folyó verseny- és szabadidős sporttevékenységet, képviselik a sportág és tagjai érdekeit, valamint részt vesznek a nemzetközi sportszervezetek tevékenységében. Kötelezettségei közé tartoznak a nemzeti válogatottak és az utánpótlás felkészítése és versenyeztetése. Rendkívül fontos szerep jut neki a tiszta verseny támogatásában, a doppingmentes versenyzés biztosításában.

Folyamatos

statisztikai

adatok

gyűjtésével

és

vizsgálatával

megalkotja az adott sportág hosszú távú céljait. 4. Európai szövetségek: az európai sportpiramis tetején állnak. Minden országból csak egy szövetség lehet tagja. Feladatuk olyan szabályok megalkotása, melyek kötelező érvényűek az összes szövetséges tagra, - ezek eltérhetnek a nemzeti szövetségek szabályozásaitól - versenynaptár kiírása, valamint kvalifikációs tornák, Európa-bajnokságok megszervezése, s ami talán a legfontosabb, hogy a nemzeti szövetségeknél szervezettebben küzdenek a sport tisztaságáért.

- 20 -

6.számú ábra Az európai sportmodell felépítése

Forrás: Európai Unió és a sport c. könyv, saját szerkesztés

2. 3. Helsinki jelentés és Nizzai nyilatkozat A sport és az Európai Unió viszonyának alakulásában mérföldkőnek számított a Helsinkiben (1999) rendezett csúcson előterjesztett jelentés a sportról. A jelentés az uniós országokban működő sportstruktúrák megőrzéséről - különös tekintettel a kormányzati és nem kormányzati intézményekre - és a sport társadalmi funkciójának érvényesítéséről, illetve megerősítéséről szól. A jelentés legfontosabb céljai között szerepelnek: •

az iskolai sport, valamint a testnevelés fejlesztése

•

a

sportolók

átképzésének,

továbbá

munkaerő-piaci

integrációjuknak

támogatása •

sportszakemberek képzésének összehangolása a tagországok között

•

a sportot negatívan érintő jelenségek elleni fellépés (korrupció, dopping, nézőtéri erőszak, fiatal sportolók kihasználása)

- 21 -

Egy évvel a Helsinki jelentés11 után újabb fejezet jutott a sportnak az unió történelmében

a

2000

decemberében

Nizzában

elfogadott

nyilatkozatnak

köszönhetően, melyet az Európai Tanács hagyott jóvá.12 Bár ez a nyilatkozat az uniós kötelezettségek körét nem szélesíti, mégis jelentős, hiszen első ízben ismeri el a sport szerepét, fontosságát. Annak ellenére, hogy a Közösség nem rendelkezik ezen a területen közvetlen hatáskörrel a szerződés különböző rendelkezéseit érintő akcióiban figyelembe veszi a sport lényegéhez tartozó szociális, nevelési és kulturális funkciókat. Az Európai Tanács hiszi, hogy a sport megőrizheti társadalmi jelentőségét az összefogás, szolidaritás, becsületesség és erkölcsösség mentén. A bizottság további előterjesztései között szerepelnek: •

Amatőr sport és mindenki sportja

A sport alapvető szociális értékekre támaszkodik. Megtanít a szabályok betartására, a másság elfogadására és erősíti az összetartozás érzését. Éppen ezért van szükség arra, hogy a sport bárki számára elérhető legyen. A testi és szellemi fogyatékkal élők körében különösen fontos a sportolás lehetőségének megteremtése, hiszen elősegíti az egyénben rejlő tehetség feltárását, a rehabilitációt és megkönnyítheti a beilleszkedést a társadalomba. A tagállamok támogatják a sport önkéntes pártfogóit ösztönözve őket a cselekvésre. •

Sportszövetségek szerepe:

Az Európai Tanács fontosnak tartja a sportszövetségek önállóságának támogatását és megadni nekik a jogot saját szervezeti struktúrájuk kialakítására. A sportszövetségek kötelessége saját sportáguk fejlesztése, versenyszabályok meghirdetése, valamint a nemzeti válogatottak kiállítása. Gondoskodniuk kell arról, hogy nők és férfiak, gyermekek és felnőttek minél szélesebb köre kapcsolódjon be a sportba, továbbá személyi és financiális támogatást kell nyújtsanak az amatőr sportnak. A sportszervezeteknek különös figyelmet kell fordítaniuk megfelelő számú és „minőségű” sportszakember biztosítására valamint a fiatal sportolók védelmére. Ösztönözni kell a fiatalokat az egészségük megőrzésére, és hangsúlyozni kell számukra a sport tisztaságát, a doppingmentes felkészülést. Az Európai Tanács kéri a 11 12

COM (1999) 644 final dinamic.uw.hu/eu-sport.ppt

- 22 -

sportszervezeteket, hogy vizsgálják ki azokat az eseteket, melyek esetlegesen szóba hozhatóak harmadik világból érkezett fiatal sportolók kizsákmányolásával. •

Fiatal sportolók védelme:

Az Európai Tanács hangsúlyozza a sport előnyeit, különös tekintettel a fiatalokra gyakoroltakat. Nagy figyelmet kell szentelni a kiemelkedő fiatal sportolók oktatására és szakképzésére, azért, hogy sportkarrierjük ne akadályozhassa szakmai integrációjukat. Fontos a pszichológiai egyensúly, a családi kapcsolatok és a fizikai egészség. Aggodalomra adnak okot azonban a kiskorúakat célzó kereskedelmi tranzakciók, beleértve a harmadik országbeliek kihasználását is, hiszen ezek veszélyeztetik a fiatal sportolók jólétét és épségét. Számos sportszövetség törekszik az utánpótlásuk megvédése érdekében intézkedéseket hozni, hiszen ha ezt nem teszik meg

fiatal

tehetségeik

áldozatul

eshetnek

a

„profithajhász”

klubok

kizsákmányolásának. •

Sport és szolidaritás gazdasági összefüggése:

Azonos sportágban, ugyanazon a versenyen résztvevő sportklubok veszélyeztethetik a tiszta versenyt, amennyiben azok egy kézben összpontosulnak, avagy pénzügyi ellenőrzésük

közös

felügyelet

alatt

áll. Manapság az

egyik legnagyobb

jövedelemforrást a sport területén a televíziós közvetítési jogok jelentik. Az Európai Tanács azon az állásponton van, hogy ezen bevételek bizonyos részének kölcsönös felhasználása jótékonyan hat a sport szintjei és területei közötti szolidaritás elvére.

2. 4. Az európai sport napjainkban A Közösség a sportban elért eredményeit intézményes keretek létrehozásával kívánja megtartani. Európa csak a tagállamok és az unió együttes erejével képes a világ egyik vezető sporthatalmává előlépni. Sokan a tagállamok közül, úgy gondolják, hogy a sport szabályozása kizárólag nemzeti hatáskörben kell, hogy maradjon, azonban vannak olyan problémák melyeket csak közös fellépéssel lehet megoldani. A sport becikkelyezésének szükségességét az uniós alkotmányba mi sem bizonyíthatja jobban, mint, hogy az Európai Bíróság 1974-ben kijelentette a Walrave

- 23 -

ügy kapcsán13, hogy a sport gazdasági tényezőként tárgya a jogalkotásnak. Ettől az évtől kezdve több vitás sportügyben kellet döntenie, melyek sok esetben – éppen a sport helyének tisztázatlansága miatt – érdeksérelmeket okoztak. A Közösség gazdasági versenypolitikája ugyan vonatkozik a sportra, mégsem képes megszüntetni a sportban történő anyagi visszaéléseket ez pedig gyengítőleg hathat a sportgazdaságra. Az Európai Unió szigorúan ragaszkodik saját törvényeinek betartásához, akár a sportot illetően is, ha annak gazdasági vonatkozása bizonyított. Azonban e szigorúság mellett jelen van a kompromisszum készség is, hiszen a sportot előre lendítő kérelmek elbírálásában igen előzékeny. Bizonyos sportágak esetében azonban látható, hogy nem az unió jogrendszere, illetve intézményeinek döntései szabják a legnagyobb gátat a fejlődésnek, hanem a közvetítési jogok tulajdonosai a befektetők, valamint a sportszervezetek nem megfelelő tájékozottsága. Az EU-nak egyelőre nem áll szándékában egységesíteni a tagállamok sportját érintő joganyagot, mivel rendkívül eltérő elképzelések uralkodnak a területet illetően a tagok között. (Egyik országban az államnak rendkívül befolyásos szerep jut a sportban, a másikban viszont a sport a civil szférához tartozik.) Nagy szükség lenne azonban egyfajta jogharmonizációra, hogy megvédhessék a sportot az üzleti befolyások kedvezőtlen, torzító hatásaitól. Ennek érdekében azonban tett a Közösség lépéseket, hiszen a Bizottság által 2007 nyarán elfogadott Fehér Könyv a sportról, illetve a tagok által 2007. december 17-én aláírt Lisszaboni Szerződés megnyitja az utat a sport európai dimenziójának kialakulása felé. Új rendelkezések segítségével fogja az Európai Unió támogatni, koordinálni és kiegészíteni a tagállami szintű kezdeményezéseket, szervezettebben lép fel a sportversenyek tisztaságáért és átláthatóságának védelméért, továbbá ösztönzi az együttműködést a sportszervezetek között. Napjaink állandóan fejlődő világában természetes, hogy a sport is egyre gyorsabban fejlődik, ezáltal alkalmazkodásra késztetve a Közösséget is. Mióta a Közösség

13

Robert Siekmann előadása (2007. március 19. Testnevelési Egyetem)

- 24 -

elismerte a sport társadalmi súlyát, azóta az uniós döntések növekvő súllyal hatnak a sport szerepének megszilárdítására.

Három terület említhető meg, melyekben az uniós rendelkezések közvetlenül érintik a sportot14: •

a mozgás szabadsága: a Bizottság számos esetben lépett fel sportolók mozgás és munkahelyvállalás szabadságának korlátozása ellen. A diplomák kölcsönös elismerésének biztosítása szintén fontos szempont az unión belül.

•

verseny és audiovizuális politika: a televíziós közvetítési jogok jelentik a legnagyobb bevételi forrást a sportban, így ezeknek a pénzmozgásoknak a folyamatos ellenőrzése elengedhetetlen.

•

közösségi politikák és akciók: mivel a sport nagyon sok embert érint, ezért vannak olyan általános politikák, melyek kapcsolatban állnak a sporttal. Ilyenek például az egészség- és oktatásügy vagy a környezetvédelem. Ami pedig az akciókat illeti, a sport eszköze lehet az önkéntes munka népszerűsítésének.

2.4.1. Fehér könyv a sportról 2007. június 11.-én az Európai Bizottság elfogadta a sportról szóló Fehér Könyvet, mely az első egyetemes kezdeményezés ezen a területen.15 Ez a dokumentum a sport unióban betöltött szerepének stratégiai iránymutatása. A könyv évek hosszas értekezéseinek eredményeképpen jött létre sportszövetségek, egyesületek, olimpiai bizottságok, tagállamok és az Európai Bizottság között. A munkát Ján Figel az Európai Bizottság oktatásért, szakképzésért, kultúráért és ifjúságért sportért - felelős biztosa ellenőrizte:

14

Nádori László-Bátonyi Viola: Európai Unió és a sport

15

www.europa.eu.int

- 25 -

- valamint

„E Fehér Könyv a Bizottság hozzájárulása a sport mindennapi életünkben betöltött szerepéről folyó európai vitához. Nagyobb láthatóságot biztosít a sport számára az uniós politikaalkotásban, felhívja a közfigyelmet a sportágazat igényeire és sajátosságaira, és további, uniós szintű intézkedéseket fogalmaz meg. A Fehér Könyv végrehajtása segíthet a sportágazat útjának egyengetésében a jövőbeli támogató EU intézkedések felé, mivel az Európai Tanács legutóbbi ülésén felmerült a Szerződés sportról szóló rendelkezései újratárgyalásának a lehetősége.”16 A Fehér Könyv szem előtt tartja a szubszidiaritás elvét, a sportszervezetek függetlenségét, és a Közösség ma érvényben levő jogi kereteit. Bevezeti a sport sajátos jellegének fogalmát a meglévő EU hatáskörök korlátain belül. A kezdeményezés hozzájárul a jogi egyértelműség megteremtéséhez az érintett felek számára. A Bizottság első alkalommal veszi számba az Európai Bíróság esetjogát és a bizottsági döntéseket a sport területén. E Fehér Könyvvel kapcsolatban azonban ez év (2008) májusában jelentés formájában módosításokat eszközöltek, melyeket az Európai Parlamentben vitattak meg. Ez nagyon jelentős eseménynek számított, hiszen ez volt az első alkalom, hogy az EU sportügyekkel próbált meg foglalkozni. Rengeteg képviselőnek akadt támogató, illetve ellenző hozzászólása a témával kapcsolatban mind szóban, mind írásban egyaránt. Erre szükség is van, hiszen a sport fontos része mindennapi életünknek, és oly mértékben globalizálódott, hogy megérdemli az Európai Unió intézményeinek figyelmét. A sportban előforduló negatív jelenségek elleni küzdelem hatékonyabban valósítható meg, ha a tagállamok közös erővel lépnek fel ellenük. A vitából világosan kiderül, hogy a sport milyen összetett jelenség a modern társadalmak életében. E jelentés elfogadásának köszönhetően szilárd alappal rendelkezünk egy jövőbeni következetes európai sportpolitika kiépítéséhez, melynek alapjait a Fehér könyv és a Parlament jelentése fektet le.

16

Ján Figel, Brüsszel, 2007. július 11.

- 26 -

2. 4. 2. A XXI. század kihívásai az európai sportban

A sport hagyományos értékeivel szemben

7. számú ábra

egyre inkább hangsúlyossá válik a lehető legnagyobb

profit

megszerzése

való

törekvés. Már nem a részvétel a fontos, hanem a győzelem, s még inkább az ezzel járó magas jutalom. Elkeserítő az a tény, hogy

egy-egy

sportágakban

ország előrelépni,

úgy hogy

próbál más

nemzetek kiváló sportolóit honosítja, nem kis ellenjutalom fejében. Kínai versenyzők szerepelnek

a

holland

asztalitenisz

válogatottban, kenyai fut dán színekben, valamint – hogy egy magyar példát is említsek – kubai kézilabdázik a magyar Forrás: www.europarl.europa.eu

lobogó alatt.

Sokan gondolják úgy, hogy globális piac van, s a munkaerő felvásárlása más szakmák esetében is elfogadott, miért ne legyen ez így a sportban is. Arra azonban nem gondolnak, hogy ez nem tesz jót a sportnak. Sőt, ha ez a tendencia így folytatódik lassan nem lesz értelme Európa Bajnokságokat rendezni, hiszen bármely kontinensről érkező sportoló részt vehet majd rajta, ha sikerül állampolgárságot kapnia, valamely európai országban. Az emberfeletti eredményekre való törekvés továbbá belekényszeríti a sportolókat tiltott szerek fogyasztásába, mely sajnos mára oly mértékben elterjedt a világban, hogy az egyik legjelentősebb globális problémát jelenti. A doppinggal szembeni fellépésre egyre nagyobb a követelés uniós szinten. S ha ez még nem lenne elég, említést kell tennünk a nézőtéri erőszakról, futball huliganizmusról, valamint a vesztegetési botrányokról. A sport elüzletiesedése olyan komoly problémákat

- 27 -

generálhat, melyek során a kevés hasznot termelő sportágak perifériára kerülnek. Komoly kihívást jelent ugyanakkor a fiatal sportolók megfelelő védelme is a sportegyesületekkel szemben, melyek megpróbálják kizsákmányolni az ifjú tehetségeket, s adásvételükből kívánnak hasznot húzni.

- 28 -

3. Munkavállalás a sportszakmában az Unióban Bár az Európai Unió létrejöttével elviekben megvalósult a 4 alapszabadság – köztük a személyek szabad mozgása alapelv – a gyakorlatban ez nem mindig van így. Mivel a sport nem tartozik a közösségi jog hatálya alá, így az ezen a területen tevékenykedő munkavállalók mozgásának megítélése nem ellentmondásoktól mentes. Kutatásaim során kiderült, hogy a sport piacán sokszor akadályokat gördítenek a munkaerő szabad áramlásának, vagy ami még rosszabb, belekényszeríthetik a sportolókat olyan döntések meghozatalába, amit később megbánhatnak. Mindezek mellett azonban látnunk kell azt is, hogy az Európai Unió ragaszkodik saját törvényeinek és szabályainak betartásához, így minden esetben úgy jár el, hogy azokon csorba ne eshessen.

3.1. Személyek szabad mozgása az Európai Unióban

Az Európai Gazdasági Közösség létrehozásának célja elsősorban a tagok közötti közös

piac

megvalósítása

volt.

Az

európai

integráció

működtetésének

továbbfejlesztett céljává vált később egy egységes, úgynevezett belső piac kialakítása. 1987-ben az Egységes Európai Okmány megalkotásával létrejöttek a belső piac alapjai, melynek egyik célja a közös piac létrejöttekor már napirendre tűzött munkaerő szabad mozgásának gyakorlatban történő megvalósítása. 1993-ban végül ez a belső piac meg is valósult. Ez a közös szféra tette lehetővé az áruk, szolgáltatások, a tőke és nem utolsó sorban a munkaerő korlátozások nélküli szabad áramlását az uniós tagállamok állampolgárai számára. Így valósult meg tehát a „négy alapszabadság”. 17 Az eredeti szerződés szerint a munkaerő fogalomkörébe csak a gazdaságilag aktív személyek tartoztak, valamint azok családtagjai. Számukra engedélyezte a szabad mozgás lehetőségét, ezzel biztosítva a közös piac megfelelő működését. (Gazdaságilag aktív személynek tekintették a munkavállalókat, az önálló 17

Bernek Ágnes-Kondorosi Ferenc-Nemerkényi Antal-Szabó Pál: Az Európai Unió

- 29 -

tevékenységet folytatókat, valamint a szolgáltatást nyújtókat.) Később a Schengeni Egyezmény létrejöttével megvalósult a személyek szabad mozgása alapelv, melyet azon tagállamok összes állampolgárára értelmezni kell, melyek ezt az egyezményt aláírták. (Az egyezmény aláírásának nem feltétele az EU-s tagság.) Az Európai Unió terminológiája szerint ez utóbbi csoportba esnek a munkavállalók és családtagjaik, diákok, nyugdíjasok, valamint a magukat önerőből eltartók és családtagjaik. Kijelenthetjük tehát, hogy a „szabad mozgás” univerzális jog a Schengeni tagországok polgárainak tekintetében. A Közösség tagállamainak állampolgárai ezen egyezménynek köszönhetően – melyet az Egyesült Királyságon és Írországon kívül minden EU-tag alkalmaz, továbbá Norvégia és Izland is – az országokat mindenféle határátlépési formalitások betartása nélkül átlépheti. Eltérő szabályok vonatkoznak azonban továbbra is a gazdaságilag

aktív

kereső,

illetve

inaktív

nem

kereső

személyekre.

A

szabadfoglalkozásúak – orvosok, építészek, ügyvédek – valamint a vállalkozók, mint önálló tevékenységet folytatók, külön kategóriát képeznek. Ezeket a polgárokat megilleti a szabad vállalatalapítás joga, valamint, önálló tevékenységbe kezdhetnek az unió bármely tagországában.

3.1.1 Magyar munkavállalók az Európai Unióban Magyarország és az Európai Közösségek tagállamai között létrejött Európai Megállapodás – melyet 1991. december 16-án írtak alá – tekinthető az első lépésnek, a magyar állampolgárok számára a szabad munkavállalás megvalósulása felé a Közösségen belül. Hazánk 2004. május. 1-jén történt Európai Unióhoz való csatlakozása után sem érvényesül maradéktalanul a szabad munkavállalás joga. Az EU/EGT tagállamok aktuális munkaerő-piaci magatartása magyar munkavállalókkal szemben a következő18: •

Korlátozás nélkül juthat be a munkaerő piacra, vagyis nem szükséges a munkavállalási engedély kiváltása az alábbi országokban: Bulgária, Ciprus, Csehország, Egyesült Királyság, Észtország, Finnország, Franciaország,

18

Állami Foglalkoztatási Szolgálat adatai alapján

- 30 -

Görögország, Hollandia, Izland, Írország, Lengyelország, Lettország, Litvánia,

Luxemburg,

Málta,

Olaszország,

Portugália,

Románia,

Spanyolország, Svédország, Szlovákia, Szlovénia •

Nem korlátlanul, de jelentős könnyítések mellett vállalhat munkát egy magyar

az

alábbi

országokban:

Belgiumban

a

munkaerőhiányos

foglalkozások esetén, munkaerő piaci vizsgálat nélkül adják ki a munkavállalási engedélyt. Dániában egyes hiány szakmák esetében szintén munkaerő piaci vizsgálat nélkül adják ki a munkavállalási engedélyt. Norvégiában is hasonló a helyzet. •

Korlátozásokat fenntartók, vagyis munkavállalási engedélyezési rendszert alkalmazó országok: Németország, Ausztria, Lichtenstein. Németország, Ausztria

és

Svájc

esetében

államközi

egyezmények

(gyakornoki

egyezmények) vannak érvényben, amelyek lehetővé teszik, hogy akik az egyezményekben meghatározott feltételeknek eleget tesznek, könnyített eljárással (munkaerőpiac vizsgálata nélkül) szerezzék meg a munkavállalási engedélyüket.

3.2. Mozgás szabadsága alapelv érvényesülése az európai sportban

A sport egy rendkívül kényes, tisztázatlan terület a Közösségen belül. A sportolók, mint munkavállalók szabad mozgásának értelmezése nem teljesen tisztázott uniós szinten. A sport hosszú éveken keresztül önálló szabályozási utat járt be, s csak azóta foglalkozunk vele közösségi szinten, mióta gazdasági jelentősége bizonyított. A történelem során az Európai Bíróság kulcsfontosságú sportesetekkel19 találkozott, melyek felszínre hoztak addig tisztázatlan kérdéseket ezen a területen, s melyek megoldása mindig egy kicsit előrelendítette a sport jogi kérdéseinek tisztázását. A továbbiakban olyan eseteket fogok bemutatni, melyek lefektették a sportolók, mint munkavállalók 19

szabad

mozgásának

megvalósulásához

www.sportmenedzsment.hu/roberto_branco_martins_eloadasa.doc

- 31 -

szükséges

minimum

követelményeket, valamint az újonnan társult EU tagállamokból és az unióval társulási, illetve együttműködési megállapodást kötött országokból származó sportolók Európai Unión belüli jogaira vonatkoznak.

3.2.1. Bosman eset Az európai sporttörténelem, valamint a munkavállalók szabad mozgása elv történetének talán legjelentősebb ügye Jean Marc Bosman belga futballista nevéhez fűződik. Nem nagyszerű cselei és hatalmas góljai tették Bosman nevét híressé, azonban az Európai Unión belüli átigazolási szabadság írásba foglalását kétségkívül neki köszönhetjük. 1990-ben mikor Bosman szerződése lassan lejárt, klubja a belga RC Liege egy új szerződést ajánlott fel neki, melyben jóval kedvezőtlenebb feltételeket kínáltak fel a sportolónak, mint korábban. (Korábbi munkabérének 25%át lettek volna hajlandóak kifizetni!) A focista természetesen visszautasította az ajánlatot, így rákerült a klub szabadon igazolható játékosainak listájára. Miután szerződése lejárt talált egy új egyesületet Franciaországban, amely szerződtetni akarta. Az RC Liege azonban keresztül húzta a számításait, ugyanis átigazolási díjként 291 000 Eurót követelt a Bosmant szerződtetni kívánó US Dunkerque nevű másodosztályú francia csapattól. A két klub megegyezett és a nemzetközi átigazolási szabályoknak megfelelően a belga klubnak egy átigazolási igazolást kellett volna küldenie a francia klubnak, hogy az átigazolás valóban megtörténhessen. Ez azonban nem valósult meg, ugyanis Bosman korábbi klubja máig tisztázatlan okok miatt kétségbe vonta a franciák fizetőképességét, így nem bocsátotta ki az igazolást, mellyel Bosman Franciaországban folytathatta volna sportpályafutását. Mivel régi csapatánál már, az újnál pedig még nem volt szerződése, így abban a szezonban már nem játszhatott. Miután Bosman megjárta a belga igazságszolgáltatást az Európai Bírósághoz fordult sérelmével. Az 1995-ös bírósági döntés ráébresztette a sportvilágot arra, hogy nem vonhatja ki magát az uniós szabályozások alól. Az Európai Bíróság döntése szerint tehát:

- 32 -

•

a sportolóval kötött szerződés lejárta után a klub nem kérhet korábbi alkalmazottjáért átigazolási díjat,

•

a szerződés lejártakor a játékosokat anyagi kötelezettség nem terheli, amennyiben egyik uniós tagállamból a másikba kíván igazolni,

•

továbbá a Bíróság hatályon kívül helyezte azt a rendelkezést is, mely szerint egy csapatban csak három külföldi játékos játszhat.

Az eset végső tanúsága tehát az, hogy a munkavállalók szabad mozgását biztosítani kell a sportban is. Bosman ugyan megnyerte a pert, mégsem lehetett boldog, hiszen hatalmas port kavaró tettét követően egyik klub sem akarta már alkalmazni, így gyakorlatilag számkivetetté vált a futball világában. Érdekes, hogy a ’95-ben bevezetett szabály legfontosabb pontja nem az volt, hogy hány idegen nemzetiségű focista játszhat egy csapatban, a jövő szempontjából mégis ez lett a leglényegesebb. Ma már bárki számára természetesnek tűnhet, hogy a lejárt szerződésű játékos oda igazol el, ahova akar. Sokkal érdekesebb, hogy napjainkban olyasmi is megtörténhet, amire tíz évvel ezelőtt nem volt példa, hogy egy klub kezdőcsapatában tizenegy külföldi játékos kapjon helyet. Ez a folyamat gyakorlatilag visszafordíthatatlannak tűnik azonban a sportági szövetségek megpróbálnak harcolni ez ellen, s ellent mondanak az EU-nak.20 A FIFA21- kongresszuson 2008 tavaszán megszavazták a már régóta tervezett hat plusz ötös szabályt, amely az egyszerre pályán lévő külföldi játékosok számát limitálná. Ennek tényleges megvalósulása érdekében azonban a FIFA elnökének, Sepp Blatternek még az EU-val is meg kell küzdenie. A FIFA svájci elnöke, már évek óta meg akarja akadályozni, hogy ne lehessen akár 11 külföldi játékos egyszerre egy csapatban a pályán. A 6+5-ös szabály értelmében egyszerre öt külföldinél több nem is játszhatna. A FIFA a 2012/2013-as szezontól vezetné be ezt a rendelkezést. A Labdarúgó Szövetség elnöke még azt is el szeretné érni, hogy 2010-től legalább négy hazai játékos helyet kapjon egy csapatban. A FIFA-tagok ugyan megszavazták ezt az 20 21

http://hvg.hu/sport/20080530_hat_plusz_ot_szabaly_blatter_platini_fifa.aspx FIFA = Fédération Internationale de Football Association, vagyis

Szövetség

- 33 -

Nemzetközi Labdarúgó

ötletet, de Blatter komoly ellenállásba ütközhet az EU részéről, mivel az Uniónak az álláspontja szerint a tagországok között szabadon kell áramolnia a munkaerőnek, és ez a futballra is érvényes kell hogy legyen.(Az Európai Unió egyébként máris rosszallását fejezte ki a döntéssel kapcsolatban, szerintük ez a szabály diszkriminatív lenne és nem legális.) 22

3.2.2. Lehtonen eset A belga Castors Namur-Braine ASBL kosárlabda klub munkaszerződést kötött a finn Jyri Lehtonennel. Belgiumban a kosárlabdázók átigazolására vonatkozóan más és más határidők vannak érvényben, aszerint, hogy az adott sportoló honnan kíván átigazolni egy belga klubhoz. Amennyiben egy európai egyesülettől kívánnak egy belga klubhoz szerződni, úgy az átigazolás április 15-e és február 28-a között engedélyezett. A Castor azonban az április 3-án szerződött finn játékossal állt ki a szintén belga Belgacom-Quaregnon csapata ellen. Az ellenfél természetesen panaszt tett a választott bíróságnál, melynek az lett az eredménye, hogy őket kiáltották ki a mérkőzés győztesének, arra a tényre hivatkozva, hogy a Castor nem megfelelő időpontban igazolt, így jogtalanul állította pályára légiósát. A bíróság szerint a finn játékosnak nem szabadott volna pályára lépnie, azonban, ha ezt tette volna, akkor megszegi szerződéséből eredő kötelezettségeit. Az ügy a későbbiekben az Európai Bíróság elé került, mely kimondta, hogy az átigazolást csak akkor kell érvénytelennek tekinteni amennyiben az kívül esik a nem európai országokból érkező játékosokra vonatkozó átigazolási határidőn. E döntés az európai és nem európai munkavállalók közötti diszkriminációt kívánja megszüntetni. Tehát ebben az estben is biztosítani kell a sportolók szabad munkavállalásának lehetőségét, azonban itt kivételt képezhetnek azok az esetek, amelyekben objektív indokokra támaszkodva szükséges különbséget tenni európai és Európán kívüli sportolók között.

22

http://sporthirado.hu/cikk-sportpolitika-a_fifa_elfogadta_a_6_5_os_szabalyt-2168

- 34 -

3.2.3. Kolpak eset A szlovák kézilabdázó Maros Kolpak a német TSV Ostringen kézilabda csapat kapusa volt. Kolpak szerződését 2003. június 30-ig meghosszabbították, azonban a szlovák játékos nem tudott eleget tenni a szerződésében vállalt kötelezettségeinek, tehát nem tudott pályára lépni. Hogyan történhetett ez? A válasz nagyon egyszerű. A német kézilabda szövetségnek akkoriban érvényben volt egy olyan szabályozása, amely limitálta az egy meccsen szerepeltethető „A” licenszel rendelkező játékosok számát. „A” licenszel rendelkeztek ugyanis azok a játékosok, akik nem uniós tagállamokból, illetve EGT államokból érkeztek. Kolpak a harmadik ilyen tag volt a csapaton belül, így nem vehetett részt a mérkőzéseken. Kolpak az ügyet az Európai Bíróság elé vitte, s arra hivatkozott, hogy jogtalanul jártak el vele szemben, hisz a Közösség és Szlovákia között létrejött társulási megállapodás alapján őt is ugyanazok a jogok illetik meg, mint bármely más uniós állampolgárt. A Bíróság helyt adott Kolpak keresetének. Ez az eset tehát konkretizálta az EU-val társult országokból származó munkavállalók jogait az Unión belül.

3.2.4. Simutenkov eset Az orosz futballista esete az Európai Unión kívüli harmadik országból érkező játékosok helyzetét tisztázza. Az említett labdarúgó egy spanyol klubnál volt szerződtetve és regisztrálva „nem EU játékosként”. Abban az időben a spanyol szövetségnek – úgy, mint sok más állam szövetségének – érvényben volt egy olyan szabálya, mely korlátozza a nem-uniós sportolók pályára állítását. Simutenkov az Európai Bírósághoz fordult Kolpakkal azonos indokokra hivatkozva. (Az Unió és Oroszország

között

létrejött

együttműködési

megállapodásra.)

A

Bíróság

természetesen az ő javára döntött, s megbüntette a spanyol szövetséget. Az utóbbi két eset tisztázza tehát, a jogszerű munkaviszonnyal rendelkező ám de nem uniós állampolgárok státuszát. Bár nem élvezik a mozgás szabadsága elv előnyeit, azért munkavállalóként ugyanazok a jogok illetik meg őket, mint bármely tagállam polgárát.

- 35 -

3.3. Diplomák kölcsönös elismerése Az Európai Parlament és a Tanács irányelve: „(1) A Szerződés 3. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében a személyek és a szolgáltatások tagállamok közötti szabad mozgását gátló akadályok eltörlése a Közösség egyik célkitűzése. Ez a tagállamok állampolgárai számára biztosítja különösen azt a jogot, hogy önálló vállalkozóként vagy munkavállalóként valamely szakmát egy attól eltérő tagállamban gyakoroljanak, mint ahol szakmai képesítésüket megszerezték. Ezenkívül, a Szerződés 47. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy irányelveket kell kibocsátani az oklevelek, a bizonyítványok és a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványok kölcsönös elismerése céljából.”23 A diplomák és szakképesítések kölcsönös elismerése nem volt kezdettől fogva kötelező a tagállamok számára24. Ez azonban nagyban megnehezítette a munkavállalók dolgát, hiszen ha egy munkavállaló magasabb anyagi megbecsülés reményében külföldön kívánt dolgozni, akkor kénytelen volt a célállam szabályainak megfelelő új képesítést szereznie. Nem érte meg az embereknek külföldön munkát vállalni, hiszen a hazájukban „letöltött” 3-5 egyetemi év után, ugyanennyi várt rájuk a munkavállalás szempontjából megcélzott országban is. A Közösség természetesen változtatni akart ezen a helyzeten, így irányelveket dolgozott ki. Ezek az irányelvek úgy próbálnak meg általánosan alkalmazható szabályokat kimondani, hogy a diplomák és szakképesítések egyenértékű elfogadásához alapvető követelményeket és azonos képzési tárgyak meglétét írják elő. E tekintetben az egyenértékűség kimondása két csoportra osztható: •

ágazati irányelvek: ebben a csoportban szakmák szerint garantálják a diplomák elismerését. Ide tartoznak többek között például az orvosok, gyógyszerészek, építészek, valamint a vendéglátóiparban dolgozók.

23

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2005/36/EK IRÁNYELVE (2005. szeptember 7.) a szakmai képesítések elismeréséről (EGT vonatkozású szöveg)

24

Bernek Ágnes-Kondorosi Ferenc-Nemerkényi Antal-Szabó Pál:Az Európai Unió

- 36 -

•

horizontális megközelítésű irányelvek: legalább hároméves képzésben megszerzett felsőoktatási képesítést el kell ismerni. Ugyanez a szabály van érvényben az egy évnél rövidebb felsőfokú képesítést adó tanfolyamok tekintetében is. Ettől függetlenül a rendszer engedélyezi a tagállamoknak, hogy a jelölteket alkalmassági tesztnek vessék alá, ha ez indokoltnak látszik.

3.3.1. Diplomák kölcsönös elismerése a sportszakmában A második irányelvet – melyet a Tanács bocsátott ki 1998-ban – alkalmazzák a sporttanulmányok esetében is. (testnevelő tanár, sportmenedzser) Azonban ha azt nézzük, hogy a legtöbb sportfoglalkozás szabályozott, úgy érvényes rájuk mind a két irányelv. A lefektetett irányelvek szerint tehát, akik hazájukban megszerezték a szakmájuknak megfelelő szakképesítést, a vendéglátó országban is jogukban áll foglalkozásuk gyakorlása, ezáltal elkerülhetők a bizonyítványok elismerésével járó hosszas procedúrák. A diplomák kölcsönös elismerésére vonatkozó generális szabályozás elismeri az egyes országokban létező sportfoglalkozásokra vonatkozó képzési

struktúrát. Az elmúlt években az irányelvek ellenére számos probléma

adódott a diplomák kölcsönös elismeréséből, melyek leginkább az oktatás és a sport területén jelentkeztek. A sportszakmák és ezeknek gyakorlásához elengedhetetlen képzettségi szintek eltérően fejlődtek a tagországokban. Ennek következményeként előfordul

sajnos,

tevékenykedhetnek.

hogy Szinte

Európában

alacsonyan

lehetetlen

feladat

képzett

lenne

egy

munkavállalók egységes

is

képzés

elfogadtatása sportágakra lebontva uniós szinten, így a szakképzés szabályozása a sportot illetően nemzeti hatáskörben maradt. Amíg viszont ez így marad a képzettségi színvonalak közötti eltérések sem fognak változni. Az Európai Bizottság tervei között szerepel egy, a tagállamok szakmai kvalifikációit összehasonlító áttekintést szolgáló katalógus kibocsátása.

- 37 -

3.3.2.Heylens ügy

Az Európai Közösségek Bíróságánál már 1986-ban pereskedésre került sor a diplomák elismerésének problémájával kapcsolatban. Heylens úr belga állampolgár volt és belga labdarúgóedzői diplomával büszkélkedhetett. Egy francia csapatnál Lille-ben szeretett volna edzősködni, ám ez a terve csak álom maradt. Belgiumban kiváló szakembernek számított, azonban Franciaországban nem engedélyezték, hogy munkába álljon, mivel nem rendelkezett hivatalos francia diplomával, melyet az ott elvégzett tanulmányok után lehetett megkapni. A Francia Sportminisztérium indoklás nélkül elutasította diplomájának egyenértékűségét. Heylens erre válaszul pert indított a hivatásos edzők és a Francia Labdarúgás Alkalmazottainak Nemzeti Egyesülete ellen, mert véleménye szerint elfogadható ok nélkül fosztották meg munkavállalói jogaitól. A Bíróság döntése alapján – mely kimondta, hogy minden képzettség, melyet valaki a hazájában szerzett meg, minden más EU-s tagállamban is érvényes – Heylens került ki győztesen az esetből.

3.4. Honosítás A sportban léteznek olyan kiskapuk, melyeken keresztül kikerülhetők azok a szabályozások, melyek megszabják a különböző sportágakban az egy mérkőzésen pályára léphető külföldiek számát. Az egyik ilyen kiskapu lehet a honosítás. Magyarországon például a sportolók közérdekű honosítással válhatnak magyar állampolgárrá. Ennek az a lényege, hogy, akik az országra tekintettel meghatározó tevékenységeket folytatnak, – ide tartozhatnak a sportolók – azok a köztársasági elnök és az igazságügyi és rendészeti miniszter engedélyével mentesülhetnek bizonyos követelmények teljesítése alól. A honosítás fogalma a sport területén a ’90-es évek elejétől vált ismertté. A Szovjetunió, majd később Jugoszlávia szétesésével indult meg a sportolók nemzetek közötti vándorlása. Egyrészt az utódállamok versenyeztek a jobb sportolókért, másrészt a gyengébb orosz sportolók nagyobb eséllyel indultak egy-egy kisebb

- 38 -

ország zászlaja alatt. A labdarúgás tekintetében a nemzetközi sportági szövetség úgy próbálja meg kiszűrni a honosítás elterjedését, hogy egy focista csak egy nemzet színeiben léphet pályára egész életében. Ezek szerint tehát, ha csak egy percet is játszott nemzete valamelyik korosztályos válogatottjában, nem teheti ezt meg a későbbiekben más nemzet színeiben. E szabályt kikerülve játszanak Franciaország nemzeti 11-ében az egykori gyarmatokról bevándorolt játékosok, a dél-amerikai futballisták pedig olasz, spanyol, vagy portugál őseikre hivatkozva próbálnak meg állampolgárságot szerezni. Más sportágakban azonban nincs ilyen szigorú szabály lefektetve,

maximum

1-2

évet

kell

kihagyni

a

különböző

nemzetiségű

válogatottakban való szereplések között. Létezik azonban a kettős állampolgárság fogalma is, így jogosan merülhet fel az a kérdés, hogy ők vajon mindkét nemzet válogatottjában szerepelhetnek-e. Nos a válasz a legtöbb esetben nem. Ezek a sportolók választhatnak ugyan, hogy melyik ország válogatottjában kívánnak szerepelni, a döntés azonban életre szóló, hiszen az egyik ország válogatottjában történő szereplésről végleg lemondanak. Akadnak azonban olyan sportágak is, melyek szövetségei nem állítanak ilyen szigorú szabályokat s engedélyezik egy-két év kihagyás után a váltást. A honosításnak rendkívül sok hátulütője van, melyeket korábban említettem, azonban annyi pozitívumot meg kell jegyeznem, hogy az én álláspontom szerint a hazát változtató sportolók fellendíthetik a fogadó ország sportéletét. Ezt oly módon tudják elérni, hogy az általuk képviselt magasabb tudást és mentalitást átmentik az ország adott sportágába, s tőlük tanulva kiváló utánpótlás képződhet.

3.4.1. Van der Meer ügy25 Ez az eset a nemzetiségi klauzula használatával kapcsolatos az olasz vízilabdában, mely Harry Van der Meer holland vízilabdázóval történt meg 2002-ben. Van der Meer 1997-ben igazolt el egy olasz vízilabdacsapathoz. Már öt éve élt és sportolt itt, 25

www.sportmenedzsment.hu/roberto_branco_martins_eloadasa.doc

- 39 -

amikor az olasz Savona klub felkínált neki egy nagyon csábító három éves szerződést. A probléma ott kezdődött, hogy az olasz klubok abban az évben hoztak egy szabályt, mely három főre limitálta a külföldiek számát egy csapaton belül, s a Savona már rendelkezett három ilyen játékossal. Harryn nagy volt a nyomás, hiszen, ha nem veszi fel az olasz állampolgárságot, felajánlják másnak az állást, olyannak, aki hajlandó azonnali áldozatot hozni. Ahhoz azonban, hogy Olaszországban munkához juthasson engednie kellett a kényszernek. A probléma tulajdonképpen ott csúcsosodott ki, hogy Van der Meer-nek a holland válogatottban kellett volna szerepelnie, de ezt már nem tehette, meg hiszen nem volt holland állampolgár többé. Később többször próbálkozott a holland állampolgárság visszaszerzésére, azonban a bíróságok ezt mindannyiszor elutasították. Ez az eset jól bizonyítja, hogy a sport szektor munkaadói mekkora nyomással lehetnek, egy-egy sportolóra. Nagyon sok játékos képes lemondani veleszületett állampolgárságáról magasabb anyagi megélhetés reményében és persze azért is, hogy elkerüljék azt, hogy számkivetetté váljanak az adott ország sportéletében, hiszen az végzetes lenne számukra.

- 40 -

4. A magyar röplabdázók munkavállalási szokásai Dolgozatom fő célkitűzése, hogy bemutassam a magyar sportolók szabad munkavállalásának megvalósulását illetve, hogy az ennek útjában álló esetleges akadályokat feltárjam. Mindezt egy adott sportágon keresztül – röplabda – vetítem ki a magyar sport egészére. A sportágak különbözőségéből adódó eltérések miatt a kutatásom

eredményei

nem

általánosíthatóak

minden

sportágra.

(Például:

labdarúgás)

4.1. A magyar sport az EU-ban Magyarország élsportja legalább olyan szerves része az ország imázsának, mint tudománya vagy művészete, ezért érdemes vele foglalkozni. Mivel hazánk 2004-ben csatlakozott az Európai Unióhoz, az általa meghatározott stratégiai főirányokat kell követnünk a sport tekintetében is, hiszen mára a sport az egyik legjelentősebb társadalmi és gazdasági jelenséggé vált, s ezt a sportszférának figyelembe kell vennie. A Közösséghez való csatlakozás segítséget jelenthet abban, hogy az elmúlt bő másfél évtizedben olyan gyakran emlegetett, „rendszerváltozás” végére pontot tehessünk és a változások végre a sportszférában is érezhetőbbé váljanak. Bár az uniónak nincsenek, kifejezetten a sportra vonatkozó jogszabályai, azért bizonyos irányadó rendelkezései vannak-e témát illetően. melyeket hol betartanak, hol nem. Az egyik ilyen

rendelkezés szerint nem diszkriminálhatók a külföldi

sportolók a tagállamokban, s ezt hazánk hellyel-közzel figyelembe is veszi. Az utóbbi pár évben a légiós sportolók elárasztották egész Nyugat-, majd KeletKözép-Európát. Az EU csatlakozás után pedig már Magyarországon sem gördíthető szinte semmilyen korlát a szerződtetésük elé, bár a szakértők nem kifejezetten támogatják ezt a folyamatot. - 41 -

A Nemzeti Sporthivatal közjogi osztályának légiós ügyekben kiadott állásfoglalása egyértelmű: "Az Európai Bíróság határozottan tiltja az úgynevezett nemzeti kvóta alkalmazását a tagállamokban, vagyis azt, hogy az egyes nemzeti bajnokságokban a másik EU-tagállam állampolgárságával rendelkező sportoló részvételét bármilyen módon, közvetlen vagy közvetett eszközökkel korlátozni lehessen.26" A kézilabda-szövetség tartja is magát ehhez, mivel bajnoki mérkőzéseken az EU-ból érkezett sportolók megszorítás nélkül nevezhetők a 14 fős keretbe. Ám hozzájuk hasonló elbírálás alá esnek azok a "kézilabda-magyarnak" minősítettek is, akik legalább három éve folyamatosan hazánkban játszanak, továbbá azok a nem magyar állampolgárságú, ám magyar nemzetiségű játékosok is, akik bevándorlási vagy letelepedési engedélyt, esetleg magyarigazolványt tudnak felmutatni. A kézilabdában az

EU-val

együttműködési,

partneri

megállapodást

kötött

országokból

-

Oroszország, Románia - érkezőket sem különböztetik meg. Korlátozás hatálya alá kizárólag a "maradék" nemzetek képviselői esnek: közülük egy-egy találkozóra legfeljebb három sportoló nevezhető. (Az viszont már egy másik kérdés, hogy vajon használ-e a sportágnak, hogy az élcsapatok mind nagyobb mértékben légiósokra építve érik el sikereiket?) A jégkorongozók esetében egyszerűbb megoldást választottak a döntéshozók. A hokisok egyáltalán nem korlátozzák a külföldiek szereplését; olyannyira nem, hogy az EU-, illetve az EU-n kívüli tagországokból ideszerződő játékosok egyaránt létszámmegszorítás nélkül vethetők be egy-egy meccsen. Régebben fölvetődött ugyan, hogy még az uniós sportolók esetében is kvótát szabjanak meg, ám a jogszabályok tanulmányozása után kiderült: erre semmiféle törvényes lehetőség nincs. A magyar kosárlabda helyzete sem könnyű, népszerűsége azonban nem elhanyagolható Magyarországon. Mivel a kosárlabda egyik nemzetközi bázisa az USA, ezért fordulhat elő, hogy a magyarországi légiósok elég nagy hányadát az Államokból érkező játékosok adják. Mivel a sportág népszerűnek mondható hazánkban, ezért szponzorációs bázisa is van, melynek következtében nem meglepő, hogy szinte minden csapatban megtalálhatók a külföldi játékosok. 26

http://nol.hu/archivum/archiv-392829

- 42 -

8.számú ábra Magyar Férfi Kosárlabda Bajnokság légiósainak száma 2008-ban

Magyar Férfi Bajnokság Légiósai 14

13

14

14

12

12

12

4

4

4

4

3

4

13

12

6 4

5

14

13

5

6 4

3

Csapat létszáma (fő)

Zalakerámia ZTE KK

UniverKecskemét

Szolnoki Olaj

Soproni sÖrdögök

PVSKPanthers

Polaroid Lami-Véd-

Planet Leasing

Marso Vagép NYKK

Kaposvári KK

Falco KC Szombathely

EnterNetNTE

0 Albacomp

4 2 0

13

Debreceni Egyetem KE

12 10 8 6

16 14

Atomerőmű SE

18 16 14

Ebből légiósok létszáma (fő)

Forrás: saját ábra a Kosárlabda Szövetség 2008-as adatai alapján

Bár többségben vannak azok a sportvezetők, akik tisztelik az EU-rendelkezéseit, kivételek mindig akadnak. Az asztalitenisz-szövetség esetében olyan szabályozás van életben, mely szerint a csapatbajnokságban szereplő négyfős együttesek két magyar állampolgárt kötelesek „tartalmazni”, s csak a másik két helyet tölthetik fel külföldiekkel: vagy két európai pingpongozóval, vagy egy európaival és egy kontinensen kívülivel. Ahogyan nem gördíthető többnyire semmilyen akadály a külföldi játékosok hazánkban történő leigazolása elé, úgy igaz ez az állítás a magyar sportolókra is. Vizsgálataim szerint azonban inkább a csapatsportokat űző magyar játékosok igazolnak külföldre. Felmérésem során öt hazai csapatsport válogatott kereteinek  vízilabda, kézilabda, labdarúgás, kosárlabda és röplabda  férfi és női vonalán vizsgáltam meg, hogy a válogatott sportolók milyen arányban vállalnak külföldön munkát. Természetesen nem törvényszerű az, hogy kizárólag a válogatott sportolók sportolnak külföldön, csupán arról van szó, hogy a nemzeti válogatottakban előszeretettel szerepeltetik légiósainkat, az itthoniakkal szemben.

- 43 -

9.számú ábra Külföldön játszó válogatott sportolók aránya 2008-ban Férfi Sportág

Női

Bő Ebből Keretlétszám légiós

%

Bő Ebből Keretlétszám légiós

%

Vízilabda

20

4

20

18

5

28

Kézilabda

16

5

31

28

8

29

Labdarúgás

18

16

89

18

3

17

Kosárlabda

17

3

18

12

4

33

Röplabda

17

8

47

18

8

44

Forrás: A vízilabda esetében a 2008-as olimpia előtti adatok alapján, a többi sportág esetében 2008. őszi adatok alapján saját ábra

Ami a táblázatból számomra leginkább meglepő adat volt, az az, hogy bár a magyar labdarúgást jelenleg nem jegyzik a világ, sőt még Európa élcsapatai között sem, a sportolók 89%-a mégis el tudott igazolni külföldre (sőt, ha a bővebb 49 fős keretet vizsgáljuk meg, ott is érdekes adatokra bukkanhatunk, hiszen 49 labdarúgóból 36-an játszanak valamely külföldi csapat színeiben. Ez is 73 %-a a teljes létszámnak!). A világ élvonalába tartozó vízilabdások körében viszont nem tekinthető annyira vonzónak egy esetleges külföldi légiós élet lehetősége (Betudható ez a magyar vízilabda bajnokság erős színvonalának és az ebből fakadó megfelelő anyagi támogatottságnak is.), hiszen a válogatott keretnek mindösszesen férfi vonalon 20 %a, női vonalon pedig 28 %-a játszik külföldön.

- 44 -

4.2. Kérdőíves felmérés

Dolgozatom ezen fejezetében be fogom mutatni egy adott sportágon keresztül, a magyar sportolók munkavállalásával kapcsolatos tapasztalatokat. Kutatásaim során kerestem a választ arra a kérdésre, hogy vajon hazánk uniós csatlakozását követően mennyire nőtt meg a mobilitási hajlandóság a magyar röplabdázók körében, milyen színvonalon zajlik a munka itthon és külföldön és érdemes-e az országhatáron túl szerencsét próbálni? Mivel 15 évnyi röplabdás múlttal a hátam mögött van némi rálátásom az ügyre, úgy gondoltam nagyon is érdemes foglalkozni ezzel a témával, hogy rávilágíthassak azokra a problémákra, melyek hátráltatják a magyar sport fejlődését. A röplabda a világon az egyik legnépszerűbb csapatsportnak számít, csak sajnos hazánkban, - mint oly sok más sportág esetében is - , az érdeklődés iránta jóval kisebb, mint általában a sportok iránt. Mi sem bizonyítja jobban a röplabda népszerűségét a nagyvilágban, mint hogy a Nemzetközi Röplabda Szövetség (FIVB – Fédération Internationale de Volleyball) napjainkban a három legnagyobb sportszövetség egyikének számít, a 220 Nemzeti Szövetséget számláló FIVB 500 millió játékost és ebből 33 millió igazolt versenyzőt foglal magában. Mindez öt nagy szövetségre épül, Afrika, Ázsia, Európa, Észak-Közép Amerika és Dél-Amerika szövetségeire.27 Magyarországon nagyon nehéz professzionális sportról beszélnünk, hiszen ez nálunk csak elviekben létezik. Legalábbis a röplabdában biztosan. A hazai röplabdázók csakis kizárólag amatőr sportolói szerződéssel rendelkeznek. Ennek értelmében a játékosok vagy ösztöndíj formájában – természetesen, aki még tanuló  , vagy az egyesülettel kötött reklám, megbízási, illetve egyéb szerződések keretében kaphatják meg az őket megillető béreket. Tekintve, hogy hazánkban a röplabda nem rendelkezik nagy és tekintélyes múlttal, nem tartozik a legnépszerűbb sportágak közé, így a támogatottsága is igen csekély. Ez természetesen valahol érthető is, hiszen a mai világban minden az üzletről szól, így a nagyobb cégek, vállalatok nem 27

http://www.fivb.org/EN/FIVB/Cp_theNewEra.htm

- 45 -

fognak olyan sportágba fektetni, melynek nincs megfelelő nézettsége. Ám ha mégis befektetnek, akkor azt elsősorban a nagyobb és nevesebb klubok élvezik, melyek más szakosztályokat is működtetnek. Ilyenek például a Vasas, BSE vagy a Dunaferr. Ők megengedhetik maguknak, hogy „profi” sportolókat foglalkoztassanak, sőt akár azt, hogy külföldi játékosokat igazoljanak. A kisebb vidéki városokban működő egyesületek kis  ugyanakkor több helyről érkező – szponzori pénzekből, valamint az önkormányzati támogatásokból tartják fenn magukat. Ezek a bevételek utóbbiaknak csak a „létfenntartásra” elegendőek, melyek többek között a terembérlés díját, az utazásokat és a nevezési költségeket fedezik, így nem marad arra keret, hogy a játékosok „munkáját” megfizessék. Magyarországon két osztályba nevezhetnek a klubok. A másodosztályban szereplő csapatokról – 18 női és 9 férfi csapat  majdnem kivétel nélkül elmondható, hogy hobby szinten űzik ezt a sportágat, ami azt jelenti, hogy semmiféle anyagi megélhetést nem jelent számukra a sport. Ami még elkeserítőbb, hogy az első osztályban szereplő 16 női és 13 férfi csapatból mindössze 8 olyan van, amelyikben a játékosok megengedhetik maguknak, hogy csak a sportból éljenek. Számomra ez azért olyan elszomorító, mert más sportágakban akár még a harmadosztályban is keresnek pénzt a sporttal az emberek, arról nem is beszélve, hogy külföldön mi a helyzet. Kérdőíves felmérést végeztem a röplabdázók, valamint a röplabda edzők körében, melyben számos, olyan kérdést tettem fel, amelyből kiderülhet, hogyan is gondolkodnak ők a hazai, illetve külföldi munkavállalásról e sportágat tekintve. Próbáltam nőket és férfiakat egyaránt megkérdezni ezekben a kérdésekben, azonban tekintve, hogy Magyarországon a röplabda inkább a nőies sportok közé tartozik, valamint, hogy a nők válaszadási hajlandósága magasabb mint a férfiaké, így nem meglepő, hogy a kérdőívet kitöltők 73%-a nő volt. Az életkor tekintetében megfigyelhető, hogy ezt a sportágat magasabb szinteken a 21 és 35 év közötti korosztály űzi döntő többségben. A 20-as éveik elején járó röplabdázók még a kissé rutintalan, de tanítható, míg 26 éves kor felettiek a rutinos, kiforrott játékos kategóriájába esnek. A 21 éves korig terjedő intervallumban is akadnak azért jó páran, akik profi körökben mozgnak, ők az úgynevezett „nagy - 46 -

tehetségek”. A 36 és 50 év közötti játékosok száma elenyésző, 50 év feletti igazolt röplabdajátékos pedig csakis kizárólag szabadidős elfoglaltság céljából működő klubnál fordul elő. (De ott is csak nagyon ritkán.) 10. számú ábra Magyar röplabdázók megoszlása az életkor függvényében 5%

1%

20% 0-20 év 21-35 év 36-50 év 51- év

74%

Forrás: saját kutatás alapján, saját szerkesztés

Nagyon lényeges kérdésnek tartottam a kérdőív során azt, hogy vajon a megkérdezettek közül hányan folytatnak, illetve folytattak iskolai tanulmányokat a sport mellett, hiszen ez megmutathatja számomra, hogy a játékosok, vajon teljes mértékben a sportra alapozzák-e az életüket. Természetesen az általános iskola és az érettségi szinte kivétel nélkül alapkövetelmény minden megkérdezett számára. A felsőoktatásban való továbbtanulás terén azonban eltérőek a vélemények. A megkérdezettek több, mint fele rendelkezik egyetemi, vagy főiskolai diplomával, illetve tervezi ezek megszerzését, a fennmaradó rész azonban nem tervez ennyire előre és csak a sportra koncentrál, számítva arra, hogy pályafutásuk befejeztével az itt eltöltött évek alatt szerzett kapcsolatok révén el tud majd helyezkedni akár a sport, akár az élet más területein. Azok között, akik viszont szereztek diplomát körülbelül fele-fele arányban voltak, akik nappali, illetve levelező tagozaton végeztek, ami azt bizonyítja, hogy sokan feladják a „gondtalan” egyetemi éveiket azért, hogy napi két edzésen részt tudjanak venni.

- 47 -

A kérdőívet kitöltők között szerepeltek természetesen itthon és az országhatáron túl tevékenykedők is. Kutatásom legfőbb célja, hogy kiderítsem, vajon hazánk uniós csatlakozását követően többen mentek-e ki külföldre játszani, mint azt megelőzően, valamint, hogy az igazolások mely országokba irányultak. A magyar röplabdázók háromnegyede itthon játszik, 20%-uk az Európai Unión belül a többiek pedig a közösségen kívül az Egyesült Államokban, vagy a Távol-Keleten próbálnak szerencsét. Jelenleg a Magyar Röplabda Szövetség jelentése szerint 19 férfi és 20 női magyar játékos, valamint 3 férfi edző dolgozik külföldön.28

11. számú ábra Magyar röplabdázók eloszlása külföldön a 2008/2009-es szezonban

3%

3% 3%

3%

10%

10% 14%

5% 5%

13% 3%

15%

13%

Ausztria Németország Olaszország Franciaország Anglia Finnország Románia Oroszország Dél-Korea Görögország Szlovénia Törökország USA

Forrás: A Magyar Röplabda Szövetség adatai alapján, saját szerkesztés

A diagramon látható tehát, hogy a célállamok túlnyomó többsége az Európai Unió tagállamai közül kerül ki, hiszen a környező országok színvonalas bajnokságai, továbbá a biztosabb anyagi megélhetés attraktív tényező a magyar röplabdázók körében. A legnépszerűbb ország ebben az évben Anglia volt, de Németország, Franciaország és Olaszország sem maradt le a sorból. Utánuk Ausztria, Románia és Szlovénia következik a sorban. Ezek az országok azért is olyan keresettek, mert nincsenek túl messze és a mai modern közlekedési technikáknak és ezek egyre kedvezményesebb árainak köszönhetően a játékosok egy évben többször is haza 28

A mellékletben olvasható a 2008/2009-es szezonban külföldön röplabdázó magyar légiósok névsora

- 48 -

tudnak látogatni. Az unión kívül eső országok közül pedig az Egyesült Államok áll előkelő helyen, melyet Oroszország és Dél-Korea követ. A magyar röplabda színvonala jócskán le van maradva Európa él-, de sajnos középmezőnyétől is. A kontinensviadalra utoljára majdnem 20 évvel ezelőtt jutott ki magyar csapat. A tehetséges magyar játékosok külföldi csapatoknál próbálnak meg elhelyezkedni, így megcsappan az amúgy is szegényes hazai játékos létszám. (Romlik a hazai színvonal) Ami pedig az itthon játszó külföldieket illeti, nos a női mezőnyben egy kubai játékosról van tudomásom, a férfiaknál pedig három légiós szerepel, mely bizonyítja, hogy sem a hazai színvonal nem megfelelő, sem pedig a klubok nem engedhetik meg maguknak, hogy külföldi játékosokat foglalkoztassanak. Megállapíthatjuk tehát, hogy hazánk nem foglal el előkelő helyet az országhatáron túlról érkező röplabdázók igazolása tekintetében, ugyanakkor a magyar tehetségek egyre inkább külhonba vágynak sportolni. Természetesen a kérdőív alanyai legnagyobb többségben felnőtt csapatban szerepelnek, akadtak azonban olyanok is, akik koruknál fogva nem csak a felnőtt, hanem az utánpótlás korosztályába is beletartoztak. A első és másodosztályban szereplők aránya közel azonos volt, a harmadosztályt senki sem képviselte. Ez azért történhetett meg, mert Magyarországon nem létezik ilyen, a külföldre igazoló játékosok pedig az ambícióik révén első, de maximum is csak másodosztályba hajlandóak kimenni. Lényeges pontnak tartottam felmérni azt a kérdést, hogy vajon a játékosok a sport mellet vállalnak-e egyéb munkát, mivel a válaszok rávilágítanak arra, hogy lehet-e kizárólag a sportból élni ma Magyarországon. A válaszok sajnos beigazolták az előzetes várakozásaimat, illetve tapasztalataimat, hiszen többségben voltak azok a válaszadók, akik azt állítják, hogy kizárólag a röplabdázásból nem tudják fenntartani magukat és családjukat! Sokaknak van másik állása a sport mellett, illetve jócskán akadtak olyanok is akik még tanulók. Erre a kérdésre adott válaszok aránya be is bizonyítja számomra, hogy Magyarországon a röplabda sportág majdnem teljesen amatőr szinten létezik, hiszen nem lehet teljes erőbedobással a sportra koncentrálni, és maximálisan csak ennek az egy dolognak átadni magunkat, ha mellette az iskolapadban vagy egy másik munkahelyen is teljesítenünk kell. A magyar légiósok, - 49 -

egy-két kivétellel, - akik elsősorban az egyetemi tanulmányaik miatt mennek külföldre – kizárólag a sportból élnek. 12. számú ábra

Forrás: saját kutatás alapján, saját szerkesztés

Itt jön a képbe a következő két kérdés, hogy ezt miért is tehetik meg. A válasz nagyon egyszerű. Kapnak fizetést a sportban végzett tevékenységeikért, melyből jól megélnek és még félre is tudnak tenni. Nem kényszerülnek arra, hogy másodállást vállaljanak elvonva ezáltal teljes figyelmüket a sportról. A klubok megfizetik a játékosaikat azért, hogy profi szinten tudják űzni a tevékenységüket, s ha profi szinten sportolnak színvonalasabb lesz a bajnokság, ami vonzza a közönséget ezáltal a szponzorokat is. Egyszóval tudatosabb sportkoncepciót folytatnak sok külföldi országban, hazánkkal ellentétben. Ezzel szemben azonban csak minden ötödik Magyarországon röplabdázó kap pénzt a munkájáért és ráadásul csak minden tízedik elégedett a kapott összeggel. A többiek válaszai alapján a fizetésük csak a mindennapokra elegendő, vagy talán még arra sem. Ezek a tényezők ösztönzik leginkább arra a játékosokat, hogy külföldre igazoljanak. A biztosabb anyagi megélhetés, az új kihívások és a szakmai fejlődés lehetősége csábító lehet egy hazai viszonyok között röplabdázó számára. Ez az elmélet be is igazolódott számomra a kitöltött kérdőívek elemzése során. - 50 -

A diagramon nagyon jól látható, hogy a legfőbb szempont a külföldre történő igazolásoknál a nagyobb fizetés reménye összességében 34%-kal, de nem marad el tőle jelentős mértékben a szakmai fejlődés lehetősége, mely 31%-kal, és az új kihívások iránti érdeklődés sem, mely 25%-kal áll. A sorban a legutolsó helyen az unió adta lehetőségek kihasználása áll, mellyel úgy tűnik csak az edzők élnek leginkább, kihasználva a fentebb említett – diplomák kölcsönös elismerésére irányuló – egyezményt. Láthatjuk tehát, hogy nem csupán az anyagi megélhetés a legfőbb szempont – bár sokan gondolják úgy, hogy itthon nem tudják megfizetni a tudásukat - mert emellett sokakat motivál a tudásbeli előrelépés reménye is. Mindezen pozitívumok ellenére melyek arra ösztökélnek, hogy hazánkon kívül próbáljunk meg profi szinten röplabdázni  mert megéri – , azt láthatjuk, hogy a magyar röplabdázók majdnem háromnegyede nem játszott még külföldön. Ami emellett még meglepőbb számomra, hogy ezek fele továbbra sem szeretne külhonba igazolni. A válaszok alapján azonban egyértelműen kiderül, hogy ez nem amiatt van, mert elégedettek a hazai viszonyokkal. Csupán arról van szó, hogy a hazai sportolók nem szívesen válnak meg családtagjaiktól, és nehezen szakadnak ki az itthoni rokoni és baráti szálak kötelékéből. Ezt olyannyira biztosan állíthatom, hogy a válaszadóim 100%-a! ezt jelölte meg legfőbb indokként, arra a kérdésre, hogy miért nem röplabdáznának egy külföldi csapatban. Akik viszont szívesen sportolnának valamely EU-s tagállamban azoknak is a többsége – 61 %-uk – csak ideiglenesen vállalna külföldön munkát, 32% maradna kinn hosszútávon és mindössze 7% telepedne le véglegesen. A játékosokról már bőven esett szó, azonban az edzőkkel csak érintőlegesen foglalkoztam. Egy országos felmérés szerint 2005-ben e foglalkozási körben átlagosan havi bruttó 140 ezer forintot, átszámítva átlagosan évi 6700 eurót kerestek. Ez az összeg 10 ezer forinttal marad le az összes foglalkozási ág éves átlagától. Így kijelenthető tehát, hogy a szakirányító-foglalkozásúak mezőnyében sereghajtó szerepet töltenek be a szakképzett edzők, sportszervezők és irányítók, melyek az Európai Unió 2003-as és 2004-es statisztikái szerint 11 000 euró/fő átlagos keresettel szerepelnek.

- 51 -

13.számú ábra: A Magyarországon dolgozó edzők keresetének alakulása 2000-2005 között 280 000 Ft 260 000 Ft 240 000 Ft 220 000 Ft 200 000 Ft 180 000 Ft 160 000 Ft 140 000 Ft 120 000 Ft 100 000 Ft

Havi bér Bruttó kereset

2000

2001

2002

2003

2004

2005

Forrás: www.hvg.hu

A grafikonon jól látható, hogy a Magyarországon tevékenykedő edzők és sportszervezők havi bére 5 év alatt a másfélszeresére, a nettő keresetük pedig mintegy 40%-kal nőtt meg. Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat adataiból továbbá az is kiderül, hogy megyénként is hatalmas különbségek tapasztalhatóak az országban ezen a téren. A kevés rendelkezésükre álló adatokból továbbá az is szembetűnő, hogy a nők jobban keresnek ezeken a szakterületeken, mint a férfiak. A szakképzett edző, sportszervező, és - irányító foglalkozási körbe tartozók 2005-ben nagyjából kétharmad részben alkalmazottak voltak. A foglalkoztatottaknak nagyjából negyede volt nő, ez az arány a fiatalok körében 40 százalék volt.29 Nos, a röplabda sportág keretein belül végzett kutatásom, megerősíti ezeket az adatokat, mely szerint az hazai viszonylatokban az edzők fizetése nem kielégítő. Az általam megkérdezett edzők 90%-a csak másodállásként tekint az edzői pályájára, legtöbbjük főállású testnevelő tanár gimnáziumokban, egyetemeken, délutánonként pedig egy-egy csapatnál edzőként funkcionálnak. A tapasztalataim azt mutatják, hogy kevés szakképzett edző tevékenykedik itthon ebben a sportágban, hiszen sokan vannak olyanok, akik az aktív sportolói éveik után mindenféle főiskolai illetve 29

http://hvg.hu/karrier/20080728_mennyit_keres_edzo_szakmak_konyve.aspx

- 52 -

egyetemi képesítés nélkül ülnek le a kispadra. Azok, akik viszont magas szinteken alapozták meg karrierjüket, az itthoni alacsony színvonal miatt külföldön próbálnak meg elhelyezkedni. Ez nem túl egyszerű feladat egy magyar röplabdaedző számára. Míg itthon szakemberhiánnyal küszködünk, addig külföldön egyre több és több kiváló edző kerül ki a fiatal generációk közül is így nem igazán van szükség arra, hogy más országokból „importáljanak”. Nem beszélve arról, hogy a magyar röplabda alacsony színvonala miatt sem túl keresettek a hazai trénerek. (Bár 74%-uk szívesen dolgozna külföldön!)

4.3. Mélyinterjú A témával kapcsolatban, hogy a látókörömet bővítsem, interjút készítettem30 a magyar röplabda sport egyik legendájával a körülbelül 150-szeres magyar válogatott Nyári Virággal. 1978-ban kezdett sportolni, 1983-tól már első osztályú felnőtt csapatban szerepelt és 2007-ben fejezte be aktív pályafutását. Így az ő sportkarrierje felöleli a rendszerváltás és az uniós csatlakozás előtti, illetve utáni időket is, ezért találtam őt alkalmas interjú alanynak. Nyári Virágról tudni kell, hogy pályafutása során csak és kizárólag első osztályú csapatoknál fordult meg itthon és külföldön egyaránt. Az általam vizsgált egyik fő témakör az volt, hogyan valósult meg a sportolók anyagi finanszírozása. Az interjúból megtudtam, hogy amikor először bekerült egyesülete felnőtt keretébe - 1983-ban - tanulmányi segélyt és kalóriapénzt kapott havonta, illetve eredményességi prémiumból részesült a bajnoki év végén. Ezeket a juttatásokat addig kapta, amíg gimnáziumi tanuló volt. Az érettségi után levelező tagozaton tanult tovább egy felsőoktatási intézményben, és sportállásban helyezkedett el a klubjánál, így havi rendszerességgel fizetést, kalóriapénzt illetve eredményességi prémiumot kapott. Fizetése az akkori viszonyok között (’80-as évek vége) hazai viszonylatban és a röplabda sportágat tekintve kielégítő volt, ezért nem kellett a sport mellett másik állást vállalnia.

30

A Nyári Virággal készített interjú teljes szövege a mellékletben olvasható

- 53 -

1996-ban ment ki külföldre, Franciaországba profiként játszani, ahol 4 szezont töltött el idegenlégiósként. Itt profi sportolói szerződése volt, melynek értelmében havi rendszerességgel kapott fizetést, egy 2 szobás lakást – melynek rezsiköltségét az egyesület fizette – így anyagi okok nem indokolták, hogy a röplabda mellett munkát vállaljon, még úgy sem, hogy gyermekét egyedülálló anyaként nevelte. Tapasztalatai szerint a kinti körülmények már akkor is sokkal jobbak voltak az élsporthoz, mint itthon. A klub profizmusát és anyagi helyzetét hűen tükrözi az a tény, hogy 10 játékos közül 7 idegenlégiós volt. (Közülük azóta már két játékost honosítottak!) Franciaország akkor már az EU tagja volt, és ugyan Magyarország még nem, de Virág, mint játékos, nem számított külföldinek, hiszen akkoriban már hazánk és az Unió az első társulási megállapodásokat megkötötte, melynek következtében a munkavállalási lehetőségek a sportolók számára is elérhetővé váltak. Az interjú során arra is kíváncsi voltam, vajon mi motivál arra egy hazánkban viszonylag jól kereső játékost arra, hogy külföldre igazoljon. Virág három okot nevezett meg. Családi okok miatt környezetváltozást és önálló életet akart, csábították a külföldi légiós sors kihívásai, s emellett nem elhanyagolhatóak a jobb anyagi feltételek sem. 1988 és 1992 között nehézkes volt a kijutás, egyrészt a rendszerváltás előtt nem is lehetett külföldre menni, másrészt a szövetség (még ma is!) és a kiadó klubok függetlenül attól, hogy a sportoló szerződése lejárt-e vagy sem - nagyon sok pénzt kértek a játékosokért. A rendszerváltás után azonban, egyre gyakoribb lett az, hogy a jó játékosok külföldre mentek játszani, aminek elsősorban anyagi okai voltak. Virágnak is viszonylag könnyű volt ’96-ban kimenni, mivel a magyar röplabda színvonala akkor még nem maradt el az európai elittől. Napjainkban viszont hazánkban az állami támogatás lecsökkenésével vagy szinte teljes megszűnésével eltűntek a régi nagyobb és kisebb klubok. A sportág médiaszereplése és ezzel népszerűsége egyre csökkent, ami magával vonta azt, hogy egyre kevesebb gyerek röplabdázik, alig van utánpótlás nevelés, egyre kevesebb edző van, a továbbképzés le- és elmarad a világtól. Ebből következik, hogy a válogatott egyre gyengébben szerepel a nemzetközi porondon, így a mai

- 54 -

játékosoknak

egyre

nehezebb

kijutni

külföldre,

mivel

nagyon

nagy

a

konkurenciaharc. Bár a Nyári Virággal készített interjúból az a következtetés vonható le, hogy röplabdásként manapság nehezebb külföldre kijutni, a Magyar Röplabda Szövetség adatai nem ezt igazolják. A tendencia azt mutatja, hogy egyre több magyar röplabdázó kívánja kihasználni az unió adta lehetőségeket és más országban próbál szerencsét, lecsökkentve az így is kis létszámú magyarországi igazolt játékosok számát. A röplabda színvonala mellett természetesen fontos tényező a sportolók szemében az anyagi biztonság megszerzése, melyet jelenleg csak az ország határain kívül tudnak elérni.

- 55 -

Összegzés Dolgozatom megírásakor az volt a célom, hogy a felállított hipotézisem megerősítéséhez vagy cáfolatához megfelelő mennyiségű és minőségű információt gyűjtsek. A hipotézisemet egy olyan téma kapcsán állítottam fel, mely érdeklődési körömnél fogva közel áll hozzám. Mivel „profi” sportoló vagyok és talán a későbbi pályafutásom során szeretném magam külföldön is kipróbálni, nem hagyott nyugodni az a kérdés, vajon rám, mint sportolóra ugyanazok az esélyek várnak-e a külföldi munkavállalás során (tehát ha légiósként végzek sporttevékenységet), mint egy átlag hétköznapi emberre, aki úgy határoz, hogy az Unió valamely országában akar dolgozni. Most, hogy megnyíltak előttünk az Unió tagállamainak határai, vajon könnyebb lesz-e a helyzetem. A kutatásaim kezdetén eléggé pesszimistán álltam ehhez a kérdéshez, hiszen a feltevésem az volt, hogy a sportolókat negatív diszkrimináció

éri

–

szakmájuknál

fogva

–

az

Európai

Unióban

való

munkavállalásuk során, tehát a sportban nem érvényesülnek megfelelően az Európai Unió által megfogalmazott, a szabad munkavállalásra vonatkozó jogok. Ahhoz persze, hogy tisztán lássam a kérdéskörrel kapcsolatos helyzetet, az alapoknál kellett kezdenem a kutatásokat, vagyis mint azt az első fejezetben olvasni lehet, meg kellett ismernem a sport pontos jelentését. Bemutattam, hogy a sportnak mely szintjei létezhetnek, ezeket mi jellemzi és, hogy miért fontos az emberek számára, hogy szabadidejükben mozogjanak. A sport közösségi jellegénél fogva egyfajta kohéziós erőt képezhet a társadalomban, továbbá rengeteg pozitív emberi tulajdonság megszerzésében segíthet. A kultúrák közötti együttműködés és kölcsönös törődés eszköze lehet (lásd: pingpong-diplomácia31), nem beszélve arról, hogy az egészségmegőrzésben milyen fontos szerepe van. Ami miatt azonban - ezek mellett a rendkívül fontos funkciók mellett – az országok egyre nagyobb figyelmet szentelnek neki, az nem más, mint az egyre növekvő gazdasági súlya. A sport részesedése a tagállamok GDP-jéből évről-évre növekszik. 31

„A pingpong-diplomácia kifejezés akkor vonult be a köztudatba, amikor 1971-ben egy amerikai asztalitenisz-csapat látogatott Kínába, amellyel akkoriban az Egyesült Államoknak nem volt diplomáciai kapcsolata, a két ország hivatalos viszonya kifejezetten ellenséges volt.” (http://olimpia.origo.hu/peking-2008/20080723-szazeves-alom-valosul-meg-pekingben.html)

- 56 -

Presztízskérdést jelent ki rendezhet ma olimpiát. Egyre több ember helyezkedik el a sportszektorban, ezáltal a munkahelyteremtés és a munkanélküliség csökkentésének egyik meghatározó eszköze lehet. A városokban és vidéken épülő sportlétesítmények az infrastruktúra bővülését eredményezik, s emellett vonzzák a szakképzett munkaerőt. Természetesen az EU is felfigyelt erre az ágazatra, s elismerték, hogy közösségi szinten is kell ezzel foglalkozniuk. A történelem során kis lépésekben haladtak afelé, hogy a sport éppoly elismert legyen az unió politikái között, mint mondjuk az agrár-, vagy a szociálpolitika. Kezdeti lépésként az Európai Bizottság elfogadta a sport gazdasági súlya mellett, annak társadalmi jelentőségét is. Ettől a ponttól kezdve egyre több törekvés irányult a sport pozitív funkcióinak megfogalmazására illetve azok beépítésére. A Helsinki jelentés, valamint a Nizzai nyilatkozat pedig már konkrét, tudatos lépés volt, melyet a sport értékeinek elismerése érdekében tettek. A tagállamok felismerték, hogy napjainkban olyan komoly veszélyek fenyegetik a sportot, melyek ellen kizárólag közös erővel lehet fellépni. Említettem a dopping elleni harcot, a fiatalok kizsákmányolása elleni küzdelmeket s végül, de nem utolsó sorban, a sport rendkívüli mértékű elüzletiesedését. A Bizottság által idén előterjesztett Fehér Könyv is ezen negatív tényezők megállításában, illetve visszaszorításában kíván irányt mutatni. A dolgozatnak ebben a szakaszában leírtam továbbá hogyan épülnek egymásra a sportszervezetek, annak érdekében, hogy jobban átlátható legyen kiknek a kezében van a tényleges hatalom és ki végzi valójában az érdemi munkát. Hazánk 2004. évi uniós csatlakozásával minden magyar állampolgár számára lehetőség nyílt a szabad munkavállalásra az EU tagországaiban. Azonban láthatjuk, hogy bizonyos országok, mint Németország, Ausztria, Svájc – melyek egyébként népszerű

cél-országnak

számítanak

a

magyar

munkavállalók

körében

–

korlátozásokkal, illetve megszorításokkal akadályozzák meg a „külföldieket” jogaik gyakorlásában. A harmadik fejezet számomra arra szolgált, hogy kiderítsem a sportolók hogyan tudnak szabadon munkát vállalni külföldön. Sajnos azt kellett, hogy lássam, számos estben akadályoztatva vannak, ha el akarnak igazolni hazájukból egy másik országba. Különféle eseteken keresztül tártam fel, milyen sokféle problémával találhatják szemben magukat a sportolók egy-egy átigazolás - 57 -

során. Közülük kétségkívül a Bosman - ügy a leghíresebb, hiszen ez volt az első olyan komoly „sportper”, melyre Európa felfigyelt. Az említett bírósági esetek rávilágítanak arra a tényre, milyen nagy szükség lenne közösségi szinten jogharmonizációra a sport tekintetében is. Itt jön képbe az, hogy ennek hiányában viszont az egyes sportági szövetségek olyan szabályokat hoznak meg, amelyek ellentétesek a közösségi elvekkel. (Például: korlátozott számú más tagállambéli sportoló részvételét engedélyezik) E korlátozások kapcsán esett szó a honosításról. A klubok úgy próbálják megkerülni ezeket a szabályokat, hogy a kiszemelt játékosokat arra ösztönzik, hogy vegyék fel az adott ország állampolgárságát. Ennek érdekében vonzóbbnál vonzóbb ajánlatokkal „bombázzák” a kiszemelteket, hogy kárpótolják őket azért a hatalmas áldozatért, amit sok esetben hajlandóak a siker érdekében megtenni. Az uniós szabályozások és az ezzel szemben felállított sportági szövetségek szabályozásai kettős érzelmeket ébresztenek bennem. Míg egyfelől támogatom azt, hogy a sportolók is szabadon vállalhassanak munkát a Közösségen belül bármely egyesületnél, addig azt is szem előtt kell tartanom, hogy ennek milyen negatív vonzatai lehetnek. A nagy méreteket öltött honosítások ugyanis sajnos nemhogy a sport előnyére, inkább hátrányára válhatnak, hiszen lassan nem létezik majd az a fogalom, hogy nemzeti válogatott, mert a népek teljesen összekeverednek a sporttársadalomban. Látható tehát, hogy a sport bonyolult terület, s egyelőre még nem létezik olyan átfogó szabályozás, mely mindenkinek kielégítő lehet. Az arany középút megtalálása így még a jövő feladata. Az EU-tagság ezzel szemben mindenképpen pozitívumot jelent a diplomák kölcsönös elismerése szempontjából, mely révén az edzők munkavállalása könnyebbé vált. A sportszakmában ez nem minden esetben jelent automatikus elismerést, hiszen az egyes tagállamok különbözőféleképpen rendelkeznek ezen szakmák gyakorlásához szükséges követelményekről. Azonban mindenképpen könnyítést jelent a kölcsönös elfogadás szabályának bevezetése, mert a tagállamok nem utasíthatják el a munkavállalók képesítését, „csak” bizonyos kiegészítő feltételeket írhatnak elő, mint a szakmai gyakorlat igazolása, alkalmazkodási időszak teljesítése, vagy alkalmassági vizsga letétele.

- 58 -

Miután áttekintettem, hogy globálisan mi jellemzi a sport, és a sportolók helyzetét Európában, rátértem a magyar vonatkozásokra, hiszen ezek érintenek minket valójában. Rövid áttekintéssel indult az utolsó fejezet, melyben több csapatsportágon keresztül mutattam be, a magyar sport, hogyan áll az uniós csatlakozások óta, tartjuke a lépést a fentebb említett „sportolóexport”, illetve import területén. Az egyes szövetségek aktuális adatai alapján táblázatok, illetve diagramok segítségével mutattam be, az egyes klubok, illetve nemzeti válogatottak milyen százalékban tartalmaznak idegenlégiósokat, illetve ugyanezt fordított helyzetben, hány magyar játszik kint külföldön. A tapasztalatok azt mutatják, hogy azokban a sportágakban, melyek itthon nem igazán sikeresek, nem népszerűek, azokban a sportolók próbálnak inkább külföldre „menekülni” az előrelépés, a jobb körülmények és a biztosabb anyagi megélhetés reményében. Azok a sportágak viszont, amik világviszonylatban is eredményesek, azok nem nélkülözik a magyar tehetségeket. Mindenki döntse el, hogy ez jó-e vagy sem, azonban az én véleményem az az, hogy ha a befutott sportágak itthon marasztalják a magyar játékosokat és kitűnő eredményeket is érnek el, akkor ha lépéseket tennénk azért, hogy a többi sportág is némiképp fejlődjön, itthon maradnának a jó játékosok, és hoznák az eredményeket. (Ez persze egy ördögi kör, hiszen ahhoz, hogy egy sportág fejlődni tudjon, nemcsak pénzre van szükség, hanem fiatal ambiciózus sportolókra is.) Hazánkban sajnos – oly sok más sportág mellett - a röplabda sem az utóbb említett csoportba tartozik. Kevés a „profi” csapat, alacsony a színvonal, ritkán szerepel a médiában, ezáltal kevesebb a szponzori támogatás, amivel együtt jár, hogy alacsonyak a bérek. Mindezeket látva nem kérdéses tehát, hogy egy ma Magyarországon röplabdázó játékos inkább külföldön próbálna szerencsét. Persze nem szerettem volna elhamarkodott ítéleteket hozni, így hát kérdőívet töltettem ki itthon és külföldön játszó játékosokkal, valamint edzőkkel. A kérdőív eredményei nagyjából igazolták az előzetes várakozásaimat. Sokan röplabdáztak már más országokban, a többiek pedig akik még nem azok többsége is szeretne a jövőben kimenni. Ami viszont kissé meglepő volt számomra azok az okok voltak. Kiderült, hogy a válaszadókat nem csak a jobb anyagi megélhetés motiválja mikor arról döntenek, hogy külföldre igazoljanak, hiszen e tényező mellett majdnem ugyanolyan fontosak a szakmai fejlődés és az új kihívások reménye. Továbbá a tapasztalat azt mutatja, hogy az Európai Unió adta lehetőség – melynek értelmében szabadon - 59 -

vállalhatunk munkát Európa számos országában  nem motiválja a sportolókat, hiszen ezt ma már természetesnek vesszük, hogy ez létezik. Egy neves röplabdással készített mélyinterjú segítségével – betekintést nyerve az ő személyes tapasztalataiba – nem csak külső megfigyelőként, hanem egy hazai és külföldi élvonalat megjárt tapasztalt játékos szemszögéből is megértettem a sportszférában lezajlódó folyamatokat. A sportszektor és az Európai Unió közötti kapcsolat tanulmányozása után rá kellett, hogy jöjjek, a sportolók külföldre igazolása már évekkel ezelőtt bevett gyakorlatnak számított, azonban a Közösség létrejöttével könnyebbé vált az egyes tagállamokba az átigazolás, illetve a sportolóként, edzőként való munkavállalás.

Az a hipotézisem, mely szerint a sportolókat nem ugyanazok a jogok illetik meg, mint a civil szférában dolgozókat, részben megdőlt. Ugyanazok a jogok illetnek meg egy sportolót, mint egy eladót, vagy kőművest, aki munkát szeretne vállalni egy másik országban, hiszen minden európai uniós állampolgároknak jogában áll, hogy szabadon mozogjon, illetve tartózkodjon a tagállamok területén. Ezt a tényt az is alátámasztja , hogy egyre többen vállalkoznak arra, hogy külföldön sportoljanak. Az állításom azonban megállja a helyét abból a szempontból, hogy számos esetben kisebb-nagyobb megszorításokkal találják szemben magukat a sportolók, melyek akár diszkriminációnak is minősülhetnek, s melyek a már említett Közösségen belüli tisztázatlanságból fakadnak. Véleményem szerint szükség lenne a szabályok egységesítésére az unión belül, hogy több olyan vitás kérdés ne merülhessen fel a jövőben, mint a példa nélkül álló Bosman ügy.

- 60 -

Ábrák jegyzéke •

1.számú ábra: Illusztráció (9. oldal)

•

2. számú ábra: A tömegsport és a versenysport összehasonlítása (10. oldal)

•

3. számú ábra: Hetente legalább egyszer sportol – Az EU teljes népességének százalékában (12. oldal)

•

4. számú ábra: A sport világkereskedelmi megoszlása (15. oldal)

•

5. számú ábra: A sportkereskedelem megoszlása Európában (16. oldal)

•

6. számú ábra: Az európai sportmodell felépítése (21. oldal)

•

7. számú ábra: Illusztráció (27. oldal)

•

8. számú ábra: Magyar Férfi Kosárlabda Bajnokság légiósainak száma (43.oldal)

•

9. számú ábra: Külföldön játszó válogatott sportolók aránya (44.oldal)

•

10. számú: A magyar röplabdázók megoszlása az életkor függvényében (47. oldal)

•

11. számú ábra: A magyar röplabdázók eloszlása külföldön a 2008/2009-es szezonban (48. oldal)

•

12. számú ábra: A magyar röplabdázok külföldi munkavállalásának legfőbb indokai (50.oldal)

•

13. számú ábra: A Magyarországon dolgozó edzők keresetének alakulása 2000-2005 között (52. oldal)

- 61 -

Irodalomjegyzék

1. Bernek Ágnes – Kondorosí Ferenc – Nemerkényi Antal – Szabó Pál: Az Európai Unió, Cartographia Kft, 2004, Budapest 2. Bokorné Szegő H. – Mavi V. : Emberi jogok a nemzetközi jogban, Emberi Jogok Magyar Központja Közalapítvány, 1994, Budapest 3. Fazekas Judit: Az európai integráció alapszerződései 2., KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft, 2002, Budapest 4. Fóti Péter: Az üzlet behatolása a magyar sportba, Valóság, 1996/5, pp.14-28 5. Hankiss Elemér: Társadalmi csapdák/Diagnózisok, Magvető Könyvkiadó, 1983, Dabas 6. Hegedüs Dóra: A magyarországi munkaerő-áramlás átmeneti korlátozása az EU egyes tagországaiba, EU Working Papers, 2002/V. évf./3, pp. 47-56 7. Hernádi Eleonóra: Az Európai Unió a változó világban – Az Európai Unió intézményei, Press Publica, 51. kötet, első kiadás 8. http://elib.kkf.hu/edip/D_10737.pdf (2008.11.04) 9. http://hvg.hu/karrier/20080728_mennyit_keres_edzo_szakmak_konyve.aspx (2008.09.15.) 10. http://hvg.hu/sport/20080530_hat_plusz_ot_szabaly_blatter_platini_fifa.aspx (2008.07.30) 11. http://nol.hu/archivum/archiv-392829 (2008.08.04) 12. http://olimpia.origo.hu/peking-2008/20080723-szazeves-alom-valosul-megpekingben.html (2008.10.01) 13. http://sporthirado.hu/cikk-sportpolitika-a_fifa_elfogadta_a_6_5_os_szabalyt2168 (2008.09.11) 14. http://www.afsz.hu 15. http://www.fivb.org/EN/FIVB/Cp_theNewEra.htm (2008.11.13) 16. http://www.hunvolley.hu/index.php?option=com_content&view=article&id= 308:magyarok-kuelfoeldoen&catid=1:latest-news&Itemid=95 (2008.11.10) 17. http://www.sportmenedzsment.hu/roberto_branco_martins_eloadasa.doc (2008.09.11)

- 62 -

18. Nádori László – Bátonyi Viola: Európai Unió és a sport – Uniós csatlakozás a sportban, Dialóg Campus Kiadó, 2003, Budapest-Pécs 19. Nagy Péter: Bevezetés a professzionális sport közgazdaságtanába, Új utak a közgazdasági, üzleti és társadalomtudományi képzésben, BKE Jubileumi Konferencia, első kötet, 1995, Budapest 20. Weller M. : EU-integráció és emberi jogok, Emberi Jogok Magyar Központja Közalapítvány, 2000, Budapest 21. www.europa.eu.int. (2008.07.28) 22. www.europarl.europa.eu (2008.10.23) 23. www.oxy-med.hu/2004_evi_I_torveny_a_sportrol.pdf (2008.08.05)

- 63 -

Mellékletek

- 64 -

1. számú melléklet SPORTTÁMOGATÁS EURÓPÁBAN, MILLIÓ ECU-BEN, 199832 Ország, lakosság száma

Állami

Önkorm.

Szerencse- Szponzori Összesen játék

Ausztria 8 millió

12,47

68,75

31,730

30,00

142,95

Belgium 10,13 millió

35,00

65,00

17,000

45,00

162,00

Csehország 10,5 millió

32,62

9,50

19,200

22,10

83,42

Dánia 5,22 millió

-

289,90

81,400

-

371,30

Egyesült Királyság 58,4 millió

84,25

1100,00

308,800

371,00

1864,00

Észtország 1,5 millió

2,77

4,89

-

4,07

11,73

Finnország 5 millió

-

344,10

68,820

34,41

447,33

Franciaország 58,1

1140,00

3810,00

120,000

880,00

5950,00

Hollandia 15 millió

21,60

470,70

30,573

232,50

755,37

Izland 270 ezer

0,72

11,04

0,004

3,59

15,36

Izrael 5,7 millió

8,14

32,57

40,710

-

81,42

Lengyelország 39 millió

48,85

-

97,700

-

146,55

Litvánia 3,75 millió

4,48

5,80

0,150

6,51

16,94

Magyarország 10,2 millió

16,28

13,51

2,170

5,45

37,41

Norvégia 4,3 millió

28,50

61,97

-

61,07

152,44

Olaszország 56 millió

31,96

1,26

568,000

978,00

2837,96

Portugália 10 millió

41,04

215,44

30,780

10,26

297,52

Svájc 7,3 millió

38,89

394,11

39,410

164,21

637,32

Svédország 8,5 millió

64,64

422,90

120,830

21,14

629,51

Szlovákia 5 millió

7,84

-

6,530

-

14,37

Szlovénia 2 millió

4,20

14,70

0,740

42,55

62,19

32

Chris Gratton, Sport Industry Research Centre, Sheffield Hallam University, UK

- 60 -

2. számú melléklet Honosított magyar sportolóink: •

Asztalitenisz: Li Bin

•

Atlétika: Miklós Éva, Staicu Simona, Vaszi Tünde (Eb-bronzérmes, olimpiai 8. helyezett)

•

Birkózás: Elekes Endre

•

Gyorskorcsolya: Baló Zsolt

•

Jégkorong: Csibi József, Rajz Attila, Rajz Tamás, Sándor Szilárd, Kovács Frank, Sille Tamás, Ondrejcik Rastislav, Ennafatti Omar

•

Kajak-kenu: Janics Natasa

•

Kézilabda: Diaz Ívo, Pérez Carlos, Ilyés Ferenc (mind olimpiai 4. helyezett), Bartók Csaba, Hernandez Vladimir, Zubjuk Igor, Zsitnyikov Jurij, Kuzmicsov Szergej, Mátéfi Eszter (vb-ezüstérmes, olimpiai bronzérmes), Radulovics Bojana (olimpiai és vb- ezüstérmes), Sirina Irina (vb-ezüstérmes), Ilyés Annamária, Orbán Annamária

•

Kosárlabda: Dzunics Braniszlav

•

Labdarúgás: Vasile Miriuta, Leandro da Almeida

•

Sakk: Hoang Thanh Trang, Vajda Szidónia

•

Súlyemelés: Czanka Attila (Európa-bajnok), Farkas Zoltán (Eb-ezüstérmes ), Feri Attila (világbajnok, olimpiai bronzérmes), Adrian Popa (Eb-bronzérmes, olimpiai 5. )

•

Tenisz: Marosi Katalin

•

Torna: Schupkégel Károly

•

Vízilabda: Gergely István.

- 61 -

3. számú melléklet KÜLFÖLDÖN RÖPLABDÁZÓ MAGYAR LÉGIÓSOK LISTÁJA Név (Csapat neve, csapat nemzetisége) FÉRFIAK Berndt Attila (Leeds VC,angol) Dávid Zoltán (Fiorese Spa Bassano, olasz) Demeter András (Leeds VC,angol) Fehér Tamás (Leeds VC,angol) Geiger András (SG Eschenbacher Eltmann, német) Jánosi Gábor (Salon Piivolley, finn) Ifj. Laszczik Iván (Rennes Volley 35, francia) Maksa Zoltán (Union Arbesbach, osztrák) Mészáros Dömötör (Gazprom-Ugra Szurgut, orosz) Mózer Zoltán (Hypo Tirol Innsbruck, osztrák) Németh Szabolcs (Aon hotVolleys Wien, osztrák) Nagy Péter (Canadiens Mantova, olasz) Szabó Dávid (Marmi Lanza Verona, olasz) Szalai Szabolcs (Moerser SC, német) Tomanóczy Tibor (Union Arbesbach, osztrák) Toronyai Miklós (CVM Tomis Constanta, román) Tóth Milán (Leeds VC,angol) Veres Péter (Ural Ufa, orosz)

- 62 -

NŐK Bérczes Judit (TSV Sonthofen, német) Dambendzet Nathalie (Le Cannet Rocheville, francia) Dégi Barbara (USC Münster, német) Dobi Edina (New Orleans Privateers, amerikai) Farkas Virág (Leeds VC,angol) Filipovics Anita (Tena Santeramo, olasz) Geiger-Lengyel Laura (VfL Nürnberg, német) Héjjas Valéria (Istres Sports VB, francia) Horváth Dóra (Riso Scotti Pavia, olasz) Józsa Zsuzsanna (1. VC Wiesbaden, német) Kovács Eszter (Dinamo Bucuresti, román) Kriegel Éva (RC Villebon 91, francia) Kun Dorottya (Leeds VC,angol) Liliom Rita (Kansas State University Wildcats, amerikai) Meléndez-Pál Beatrix (Ageco CV Marineda, spanyol) Pethő Anita (OK Nova KBM Branik Maribor, szlovén) Szívós Mária (New Orleans Privateers, amerikai) EDZŐK Botos Ferenc (Union Arbesbach, osztrák) Demeter György (Fenerbahce, török) Forman József (New Orleans Privateers, amerikai)

- 63 -

4. számú melléklet

Kérdőív Szakdolgozatom - melynek témája a sportolók munkavállalási szokásai az Európai Unió tükrében - elkészítéséhez kutatást végzek, melyhez segítségét szeretném kérni. A teszt rövid, kitöltése csak néhány percet igényel! Segítségét köszönöm! Az ön által megjelölni kívánt válasz kérem x-szelje be! 1. Neme? Férfi Nő 2. Életkora? 0-20 év 21-35 év 36-50 év 50- év 3. Sporttal kapcsolatos státusza? Edző Játékos Egyéb: ………………………………………………………………………… 4. Végzettsége? Általános iskola Gimnáziumi, szakközépiskolai érettségi Főiskolai diploma Egyetemi diploma Egyéb: …………………………………………………………........................ 5. Jelenleg hol dolgozik? Magyarországon Magyarországon kívül, de az Európai Unióban Európai Unión kívül

- 64 -

6. Melyik osztályban szerepel a csapata? Első osztály Másodosztály Harmadosztály 7. Milyen korosztályú csapatban / csapat mellett tevékenykedik? Utánpótlás Felnőtt Senior 8. A sport mellett van másik állása? Igen, van Nem, csak a sportból élek Nem, jelenleg még tanuló vagyok 9. Kap fizetést a sportban végzett tevékenységéért? Igen Nem 10. Meg van elégedve a fizetésével? Igen, megélek belőle és még félre is tudok tenni Csak a mindennapokra elég Nem vagyok megelégedve 11. Sportolt / edzősködött valaha külföldön? Igen Nem 12. Ha igen, hol és mikor? (Ország, évszám) …………………………………………………………………………………. ………………………………………………………………………………….

- 65 -

13. Ha nem, kimenne-e? Igen Nem 14. Ha kimenne, miért menne ki? Nagyobb fizetés reményében Szakmai fejlődés lehetősége reményében Az új kihívások miatt Hogy kihasználjam az unió adta lehetőségeket Egyéb: ………………………………………………………………………… 15. Mennyi időre vállalna munkát külföldön?  Ideiglenesen  Hosszú távon  Le is telepedne 16. Ha nem menne ki, miért? Elégedett a hazai színvonallal Elégedett a hazai fizetéssel Nehezen lehet külföldön elhelyezkedni Családi és egyéb kötelékek miatt Egyéb: ……………………………………………………………………….

- 66 -

5. számú melléklet

Mélyinterjú

► Jó napot kívánok, szeretnék bemutatkozni, Kötél Zsanett vagyok. ◄ Üdvözlöm, Nyári Virág. ► Köszönöm, hogy elfogadta a felkérésemet. Először is szeretném néhány szóban összefoglalni, miért is kerestem fel Önt. A Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Karán, nemzetközi kommunikáció szakon végzős hallgató vagyok. Ez év végéig kell leadnom a szakdolgozatom, melynek keretében a sportolók Európai Unión belüli szabad munkavállalásával foglalkozom. A röplabdázókat külön fejezetben elemzem, ennek kapcsán merült fel az Ön neve. Fel szeretném kérni, hogy válaszoljon néhány kérdésemre mellyel nagyban segítené a munkámat. Az interjú időtartama körülbelül 20 perc lesz. ◄ Természetesen örömmel segítek, kérdezzen nyugodtan! ► Az első kérdésem az lenne, hogy mióta röplabdázik és hogy hozzávetőlegesen hányszor szerepelt a nemzeti válogatottban? ◄ 1978-ban kezdtem el röplabdázni a korosztályomnak megfelelő csapatokban, majd 1983-ban bekerültem a felnőtt keretbe. Az aktív pályafutásomat 2007-ben fejeztem be és körülbelül 150-szer szerepeltem a magyar felnőtt női válogatottban. ► Gratulálok, ez igen figyelemre méltó teljesítmény. Most egy kissé személyesebb kérdést tennék fel. Mely osztályokban játszott és a játékáért kapott-e fizetést? ◄ Csak első osztályú csapatban röplabdáztam. Míg gimnazista voltam tanulmányi segélyt és kalóriapénzt kaptam havonta, illetve részesültem az év végi prémiumból, melyet az eredményesség alapján határoztak meg. Az érettségi után sportállásban helyezkedtem el a klubomnál, ennek értelmében havonta fix fizetést, kalóriapénzt illetve eredményességi prémiumot kaptam.

- 67 -

► Mennyire volt elégedett akkoriban a fizetésével? Volt-e másodállása a sport mellett? ◄ A fizetésemmel - hazai viszonylatban és a röplabda sportágat tekintve –nagyjából meg voltam elégedve. Nem kellett és nem is dolgoztam a röplabda mellett. Jól meg lehetett élni belőle, de félretenni (lakásra, kocsira, stb.) viszont csak nagyon keveset tudtam. ► Továbbtanult az érettségi után? Mennyire tartotta ezt fontosnak? ◄ Természetesen továbbtanultam az Államigazgatási Főiskolán. Nagyon fontosnak tartottam, hogy legyen felsőfokú végzettségem, hiszen gondolnom kellett a sport utáni éveimre. Azonban figyelembe véve, hogy a sport volt a munkám, csak is kizárólag a levelező tagozat jöhetett szóba, hogy tudjak napi két edzésre járni. ► Játszott valaha külföldön? ◄ Igen, 1996-ban mentem ki a francia első osztályba profiként játszani és 4 szezont töltöttem el itt idegenlégiósként. ► Mi volt az oka annak, hogy külföldre igazolt? ◄ Három okból választottam azt, hogy külföldre menjek játszani. Kislányom 3 éves volt és én éppen akkor mentem keresztül a válásomon. Környezetváltozást, és mindenképpen önálló életet akartam kezdeni. A másik ok az volt, hogy kipróbáljam magam mint játékos, egy másik országban: hogyan tudok megfelelni, újat tanulni, illetve átadni azt, amit én tudok. A harmadik ok a pénz volt és a körülmények. ► Mennyire volt elégedett a kinti viszonyokkal és az anyagi juttatásokkal? ◄ Havi rendszerességgel kaptam fizetést, illetve béreltek nekem egy 2 szobás lakást, melynek rezsiköltségét is az egyesület fizette. Nem kellett dolgoznom a röplabdázás mellett, de egyrészt sem időm nem lett volna rá (napi 2 edzés volt délelőtt és délután), sem pedig anyagilag nem szorultam rá. Kint jobban lehetett keresni, mint itthon bármelyik csapatban. Elégedett voltam a fizetésemmel, lányomat egyedül tartottam el és mellette tudtam félretenni is. A körülmények sokkal jobbak voltak az élsporthoz, mint itthon.

- 68 -

► Volt-e arra példa, hogy nem tudott átigazolni egy csapathoz mert abban már volt elég külföldi? ◄ Szerencsére nem. Mivel Franciaország akkoriban már EU tag volt (s bár Magyarország még nem) nem számítottam külföldinek. Egyébként csupán 2 külföldi játékost igazolhatott le akkoriban egy csapat. ► Szóba került-e, hogy honosítanák Önt. ◄ Nem köztünk soha nem került szóba, azonban két akkori csapattársam azóta már francia állampolgár. ► Végül utolsó kérdésem. Mi a véleménye könnyebb volt korábban, az EU csatlakozás előtt kimenni külföldre játszani, vagy most könnyebb a csatlakozás után? ◄ Nekem anno könnyű volt kimennem, mert színvonalasabb volt a hazai mezőny, így keresettebbek voltak a magyar játékosok, mint ma. Viszont korábban, 1988 és 1992 között nehézkes volt a kijutás. Egyrészt a rendszerváltás előtt nem is lehetett külföldre menni, másrészt a szövetség (még ma is!) és a kiadó klub (függetlenül attól, hogy lejárt-e a sportoló szerződése vagy sem) nagyon sok pénzt kért a játékosokért. Úgy gondolom, hogy a rendszerváltás után egyre gyakoribb lett az, hogy a jó játékosok külföldre mentek játszani, aminek elsősorban anyagi okai voltak és vannak, de a körülmények és a fejlődés lehetősége is sokkal jobb a nyugati, de ma már azokban az országokban is, ahol népszerűbb a röplabda, mint hazánkban. ► Köszönöm szépen az őszinteségét, nagyon sokat segített! ◄ Nagyon szívesen segítettem! ► Viszontlátásra! ◄ Viszontlátásra!

- 69 -