A szabad március üzenete

Harangszó

A KIRÁLYHÁGÓMELLÉKI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET GYÜLEKEZETI LAPJA ll 2006. MÁRCIUS

A szabad március üzenete Március 15-én büszkén gondolunk arra, hogy a magyar nép 158 évvel ezelõtt lerázta magáról béklyóit annak dacára, hogy porko lábjai minden eszközzel próbálták megakadályozni a turulmadár kitörését a kalitkából. A nemzet egy szólamban választ adott a kérdésre, hogy „rabok legyünk, vagy szabadok”. A magyarság számára ugyanis nem volt mindig kérdéses, hogy érdemel-e ugyanannyit, mint a vén kontinens bármely népe, hogy jár-e a magyarnak szabadság, igazság és függetlenség, mert a nemzet leg nagyobb fiai nem arra biztatták õket, hogy féltsék egymástól munkahelyeiket, nyugdíjukat, és tanuljanak meg kicsik lenni. Csak az utóbbi idõk gyászos termékei azok a kap zsi pojácák, akik fillérekben számolják a magyarság értékét, és a nép hóhéraival is vidáman koccintanak. Mekkora szakadék van a forradalmárok lelkülete és a mai cinikus nacsalnyikok hozzáállása között: akkoriban a 12 pont utolsó passzusában tömören, de határozottan azt kérték, hogy legyen „Unió”, ma pedig kérdezetlenül is világgá kürtölik: „Nekünk nem kell Erdély”. De nem adhat okot a csüggedésre, hogy Széchenyi, Kossuth, Petõfi emlékét és az egész magyar történelem szellemi örökségét meggyalázó módon vannak olyanok, akik aprópénzre váltanának mindent, ami a magyarnak szent. A történelem eleve bukásra ítéli azokat a vezetõket, akikben nem él igazi szeretet az egész nép iránt, csak számokban gondolkodnak, és a múltat, jelent, jövendõt egy gazdasági statisztikán keresztül szemlélik. Akik nem érzékelik azt, hogy hiába kap az ember bármekkora nyugdíjat, vagy fizetést, az anyagi jólét nem orvosol hatja az elmúlt évszázad nemzettépõ igazságtalanságának kínzó érzését, azok maguk alatt nyitják ki a történelem színpadának süllyesztõjét. Annál inkább elszomorító, hogy noha sokan kitûzik a kokárdát ezen a napon, és fáklyásmenetben, szavalatokban, ünnepélyes koszorúzásokban gyönyörködve türel mesen állnak a tömegben a gyakran sem mitmondó szónoklatokat udvariasan hallgatva, mindez csak üres gesztus. Hiányzik az igazi lelkesedés, a vágy, hogy változtassunk a sokszor megalázó helyzetünkön, és ne csak egy napig vagy egy óráig legyünk magyarok, hanem érezzük, tudjuk életünk minden pillanatában: erdélyi, partiumi magyarként teljes értékû emberek vagyunk, és teljes értékû magyarok. Nem megtûrtek itt és fölöslegesek odaát, csodabogarak

A közvélemény asztala a Pilvax Kávéházból (Petõfi Irodalmi Múzeum - Budapest) Európában és idegesítõ szálka a kockafejek szemében, akiknek nagyszabású üzleti ter veibe nem illünk bele, hanem a magyar nemzet határokkal és szögesdróttal, xenofóbiával és árulással ugyan felszabdalt, de lélekben széttéphetetlen testének fontos sejtjei. Tagjai vagyunk egy nemzetnek, amely nyelvében, kultúrájában egyedülálló a Kárpátmedencében, de ugyanakkor az európai kultúra és történelem egyik fontos eleme. Európa egykori védõpajzsaként az osz mán birodalommal szemben, ellentmondásos módon talán épp a muzulmánoktól kellene tanulnunk, akik hitkérdésként és casus belliként kezelnek egy banális karikatúrát is. Mi tûrjük a sárdobálást. Sokszor már önként kenjük magunkra a sarat, annyira megszoktuk. Nemcsak karikatúrát, hanem folytatásos képregényt rajzolhatnának rólunk, közönnyel fogadnánk. Beletörõdtünk. Kétségbe vonhatják történelmünket, elorozhatják kimagasló történelmi személyiségeinket azok, akik rögeszmés módon, koholt históriával ellensúlyozzák nemlétezõ múltjukat. Naponta lefasisztázhatnak, és nyakunkba varrhatják a holocaustot azok, akik mit sem éreztek az újkori történelem legembertelenebb rémuralmának a kegyet lenségébõl. Saját városainkból kitúrhatnak, sõt furfangos módon, hajdan egyetlen tollvonással elvett ingatlanainkért még karbantartási költséget is követelhetnek azok, akik barbár módon tönkretették, lelakták egyko-

XVII. ÉVFOLYAM

5. SZÁM

ri iskoláinkat, kórházainkat, középületeinket. És ezért nemcsak azok a választott vagy önjelölt elöljárók a felelõsek, akik a nemze tet összetévesztik egy deficites kft-vel, akik „sehonnai bitang ember”-ként helyettünk is, önként engednek a negyvennyolcból, hanem mindnyájan, ha közömbösen tûrjük, hogy másodrangú emberek és „kis nép” legyünk. Mindnyájunknak zeng ma az ébresztõ harsona, hogy „talpra, magyar”; ébredjünk évtizedes álmunkból, és ne letargikusan, gyanakvással tekintsünk közös ügyeinkre, akár a Lorántffy Gimnázium jogtalanul elorzott sportpályájáról, akár az önálló magyar egyetemrõl, akár önrendelkezésünkrõl van szó, mert senki nem harcol ki helyettünk semmit. Mint ahogy ’48-ban, vagy ’56-ban sem akadt külföldi segítség, csak a forradalmi láng elfojtására. Deák Ferenc szavait idézve: „Amit erõ és hatalom elvesz, azt idõ és szerencse ismét visszahozhatja, de amirõl a nemzet, félve a szenvedésektõl, önmaga lemond, annak visszaszerzése mindig nehéz és mindig kétséges”. Március 15-e szelleme arra biztat: ne mondjunk le önmagunkról és egymás ról, gondoljunk merészet és nagyot és te gyük rá életünket, mert a meghunyász kodás, a kis lépések politikája lassan, de biztosan a pusztulásba visz. WAGNERERIK

Lapszámunkban olvashatják: l A Lélek Csendje (2. oldal) l Márciusi ifjak (3-4. oldal) l Börtönnapló (4. oldal) l 240 éve született Wolfgang Amadeus Mozart(5. oldal) l Ifjúsági- és gyermekrovat (6. oldal) l Johannita Segítõ Szolgálat küldötteinek Kárpát-medencei találkozója(7. oldal) l Vélemények az énekeskönyvrõl (7. oldal) l Felhívás adakozásra(8. oldal) l KRISZ közgyûlés(8. oldal)

2. oldal llHARANGSZÓ VASÁRNAP „És monda az Úr Gedeonnak: E háromszáz férfiú által szabadítlak meg titeket, akik nyaldosták vala a vizet, és adom Midiánt kezébe; a többi nép pedig menjen el, kiki a maga helyére.“ (Bír 7,7) Ha sikerrõl, gyõzelemrõl van szó, szeret jük azt a magunk erejének, tudásának, ügyességének, hozzáértésének tulajdonítani. Így válunk sokszor elbizakodottá, önteltté. Isten jól ismer minket, tudja, hogy hamar a magunk nagyságának csapdájába esünk, ezért sokszor vezet el olyan helyzetekbe, ahol nem támaszkodhatunk a magunk eszére, erejére, a magunk fölényére - egyedül csak a Tõle jövõ segítség és áldás vezet siker hez, gyõzelemhez. Gedeont és háromszáz emberét is, akik letérdelve kezükbe merítet tek a vízbõl, emberileg kevessé tette, hogy ennyi által váljon naggyá és sokká! Testvérem, a mai napon, az Úr napján, köszönd meg Istennek, hogy sokszorr tett kicsivé, hogy majd az Õ kezében naggyá légy. Légy hálás, amiért megalázott, ha magadat magasztaltad fel, és felmagasztalt, amikor csak Õ reá szorultál, az Õ vezetését kérted és fogadtad el. „...menének hozzá a sadduczeusok, akik a feltámadást tagadják, és megkérdezék õt...“ (Mt 22,23)

A KIRÁLYHÁGÓMELLÉKI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET GYÜLEKEZETI LAPJA

A LÉLEK CSENDJE családja volt (hetven fia), s vallotta, hogy az Úr uralkodik mindenek fölött. Halála után megszûnt a békesség, mert elkezdõdött a bálványimádás. Igaz, Gedeon is áldozott a bálványnak, de visszafordult Istenéhez és istenfélõként halt meg. A nép viszont nem törõdött már sem vele, sem Istennel, mert a Baált kezdték tisztelni. Gedeonnal tehát oda a hûség, a nép hûtlenné vált. Sem az Urat nem tisztelték, sem jótevõjüket. Történelmünk folyamán sokszor elõfordult az, hogy a nép jótevõje ellen fordult, hálátlanul mellõzte, hûtlen lett az igaz vezetõhöz. De nekünk mindenképpen arra kell törekednünk, hogy ne essünk a hûtlenség eme csapdájába, sem jótevõinkkel, sem egyházunkkal és annak fejével, Krisztussal szemben. Ne essünk a kísértés ördögi csapdájába, semmi evilági hírnévért, hatalomért, jobb létért. „... az õ cselekedeteik (írástudók és farizeusok) szerint ne cselekedjetek. Mert õk mondják, de nem cselekszik.“ (Mt 23,2)

SZERDA HÉTFÕ „Elfutott Jóthám és elmenekült, és el„Zéba és Sálmunáh elfutottak; de õ utá- ment Beérbe az õ atyjafia, Abimélek elõl, és (Bír 9,21) nok ment, és elfogta a Midián két királyát: ott telepedett meg.“ Zébát és Sálmunáht, és szétszórta az egész Gedeon gazdagságát bizonyítja, hogy tábort.“ (Bír 8,12) sok feleséget vehetett magának, nagy csa Gedeon legyõzte a midianitákat, s ez a gyõzelem tulajdonképpen az Úr gyõzelme volt a pogányok felett. Gedeon azért üldözte a két midián királyt, mert az élõ Istent gyalázták. Gedeon ezt a megaláztatást nem tûrte, ezért akart vérbosszút állni a két midianitán. Mint Isten kiválasztottja, Gedeon nem hagyhatta szó és tett nélkül a pogányok értelmetlen vérontását, ezért a kor szokásához híven, Isten szolgájaként fogta el a két gyilkost és verte szét a midián hadsereget - ezáltal is magasztalva Isten hatalmát. A vezér ezzel nem a maga tekintélyét növelte, hanem Isten igazságát dicsõítette, nem magának akart elégtételt, hanem bizonyságát adta annak, hogy az Úr igazságos. Krisztus tanítványaiként törekednünk kell arra, hogy Isten dicsõsége és hatalma ér vényre jusson általunk. Nem lehetünk bosszúállók, de kötelességünk hirdetni az Úr igazságosságát. Gedeonhoz hasonlóan nem magunkat kell dicsértetnünk, hanem az Úr isten hatalmáról kell bizonyságot tennünk. „Miképpen vélekedtek ti a Krisztus felõl? kinek a fia? Mondának néki: A Dávidé.“ (Mt 22,42)

ládja volt. Elsõrangú zsidó feleségeitõl több fia származott, kánaáni feleségétõl pedig Abimélek született. Ez a fiú megirigyelte féltestvérei vezetõ pozícióját, azt az esélyt, hogy közülük válik majd ki a következõ bíró, ezért aljas és brutális módon ragadta magához a királyságot. Egyedül Gedeon legkisebb fia maradt életben, aki a gyilkosság idején elbújt. Õ mondja el Sikemben azt a példázatot, hogy ha valaki aljas módon válik trónbitorlóvá, a hatalom ellene fordul, s ez a hatalmaskodás ítéletet von maga után. Jótám élete az igazság kimondásáért is veszélyben volt. De Jótám bátor kiállása példás, hisz Is ten hangjaként mutatott rá Sikem bûnére, arra, hogy nem Isten tetszése szerint válasz tott magának a nép vezetõt. Krisztus tanítványaiként nekünk is vállalnunk kell Isten világának értékrendjét, nem hallgathatjuk és tûrhetjük el az is tentelenséget. „Aki az égre esküszik, esküszik az Isten királyiszékére és arra, aki abban ül.“ (Mt 23,22)

CSÜTÖRTÖK KEDD „Erre az egész népbõl kiki vágott magá„És nem cselekedének irgalmasságot a Je- nak ágakat, és követték Abiméleket, és lerakrubbaál Gedeon házával mind ama jók szerint, ták a fát a vár körül, és tûzzel rájuk gyújtotamelyeket õ tett vala az Izráellel.“ (Bír 8,35) ták a várat, úgy hogy meghaltak a Sikem tor nyának minden férfiai, közel ezer férfi és Gedeon tudta, Isten elhívottjaként elvéasszony.“ (Bír 9,49) gezte azt, amit az Úr reá bízott. Általa szabadult meg a leigázott nép a pogányok kezébõl, s 40 évig, amíg õ bíráskodott béke volt. Az Úr gazdagon megáldotta Gedeont, népes

Ez az igevers Abimélek pusztító akciójának utolsó momentumát rögzíti. Abimélek miután Sikem hûtlenné vált hozzá, a népet

kiirtatta, a várost lerombolta, sóval vetette be a földet, hogy terméketlen és lakatlan marad jon. A bálvány körüli várban levõket is fel gyújtatta, ezer ember veszett oda. Abimélek keze által a cinkos és bálványimádó lakosság kipusztul. Isten megbüntette a bálványimádókat. Jótám példázata a tüskebokorról (Abiméleket jelképezte) beteljesült, tûz csapott le és az erdõ (Sikem) fái mind leégtek. Isten mindig beteljesíti megígért dolgait. Még a gyilkos Abiméleket is fel tudja használni terve megvalósításához. A gyilkos gyilkos keze által vész el, s ez Isten súlyos ítéletének megvalósulása. „Vak farizeus, tisztítsd meg elõbb a pohár és tál belsejét, hogy külsejük is tiszta legyen.“ (Mt 23,26)

PÉNTEK „Így fizetett meg Isten Abiméleknek azért a gonoszságáért, melyet atyja ellen elkövetett, hogy megölte hetven testvérét.“ (Bír 9,56) Abimélek gonoszsága nem maradt büntetlenül, hisz Isten nem hagyhatja büntetés nélkül a testvérgyilkost - mégha csak féltestvérei is azok. Abimélek a csatában sebesült meg, egy asszony által eldobott malomkõtõl, de végül öngyilkos lett, mert fegyverhordozó jától kérte az utolsó halálos döfést. Ez a csúfos halál megmaradt a nép emlékezetében, s ebbõl arra következtetett, hogy ez a gyilkos vezetõ, aki kegyetlen volt családjával, népével, nem tisztelte sem szüleit, sem Istenét, az Úr méltó büntetését kapta. Az az ország, az a hatalom, amelyik Isten akarata ellen cselekszik, az nem maradhat fenn sokáig. Abimélek három évig volt hatalmon, s ez elég volt Jótám jóslatának valóra válásá ra, Isten büntetésére. Így érkezik el mindenki számára a szám adás ideje, és nem mindegy mirõl adunk számot! „Annakokáért ímé prófétákat, bölcseket és írástudókat küldök én hozzátok: és azok közül némelyeket megöltök, és megfeszítetek, másokat azok közül a ti zsinagógáitokban megostoroztok és városról-városra üldöztök.“(Mt 23,34)

SZOMBAT „És bíráskodék (Thóla) Izráelben huszonhárom esztendeig, és meghala, és eltemették Sámirban. Õ utána következett Jáir, a gileádbeli és ítélé Izráelt huszonkét esz tendeig.“ (Bír 10,2-3) Abimélek után 55 évig két olyan bíró tevékenykedett - Thólá és Jáir -, akik munká ján Isten áldása volt, az õ idejükben békességben élt a nép. Kisbíráknak szoktuk nevezni õket a nagybírák mellett, de ez semmit nem kissebbít isteni kiválasztottságukon. Sokszor érezzük mi is azt, hogy életünk nincs tele jelentõs eseményekkel, nagy dolgokkal, látványos, emlékezetes nagy tettek kel. Ám ha életünk és szolgálatunk az Úristen dicsõségét szolgálja, akkor már óriási értéke van munkálkodásunknak. Életünkben Isten akaratában munkálkodva úgy távoz hatunk majd e földi létbõl, hogy magunk után jó emlékezetet hagyunk. Adja Isten, hogy a mi emlékezetünk is majd, mint az igazaké, áldott legyen. „Ímé, pusztán hagyatik néktek a ti házatok.“ (Mt 23,38) BALÁZSNÉ KISS CSILLA

A KIRÁLYHÁGÓMELLÉKI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET GYÜLEKEZETI LAPJA Az utókor nevezte el õket márciusi ifjak nak, hiszen kezdeményezõi és vezetõi voltak az 1848. március 15-ei pest-budai eseményeknek; õk valósították meg a forradalmat. E csoport magát még ifjú Magyarországnak hívta, s teljes joggal, hiszen a forradalom idején alig akadt közöttük harmincévesnél idõsebb. A kortársak pedig találkozóhelyük után a Pilvax köreként emlegették õket. Forradalmárok kávéházban? Igen! De tudnunk kell: nem a jólét, hanem a szükség hozta õket együvé. Kicsiny, sokszor fûtetlen szobák lakói voltak, s melegedõ- és munkahelyük volt a kávéház. Itt találkoztak egymással - itt talál tak egymásra. Egyikük így emlékezik: „Ha beléptél volna esténként ezen kávéházba, azt vélted volna, hogy parlamentbe léptél. Az ifjúságnak értelmes tagjait láttad volna ott hosszú asztalok mellett ülve a világ napi eseményeirõl elmélkedni. A hírlapok elõolvastattak és õk környezve valának a népnek százaitól. A kávéház a szabadság templomává vált, melybe a lelkes ifjúság a szabadság istenének járt áldozni.“ A Pilvax közép pontjában ott állott a „közvélemény asztala“. Kerek márványlapja körül gyûltek össze az ifjak, akik még aligha sejtették, hogy majdan a nevezetes márciusról nevezik el õket. Kik voltak, honnan jöttek, hogyan kerültek együvé? Mindenekelõtt: fiatalok vol tak. A reformkor századelõn született nagy nemzedéke tört utat elõttük. Rájuk már nem az ébresztés feladata várt. Pezsgõ szel lemi légkörû országban nõttek fel, kitaposott úton indulhattak el, s nem csoda, ha gyorsabb haladást óhajtottak. Szinte az iskolapodokból kerültek az irodalmi vagy a politikai életbe. Többen közülük fiatalságuk miatt még képviselõk sem lehettek 1848ban, ehhez ugyanis a törvény huszonnégy éves kort írt elõ. 1849-ben áldozta életét Petõfi Sándor és Vasvári Pál: elõbbi huszonhat, utóbbi huszonhárom évesen! A másik közös vonásuk: nem a kiváltságos osztályból jöttek. Akadt ugyan közöttük nemesi származású, de a birtoktalan nemesek közül, mint például Bulyovszki Gyula. Vasvári apja görög katolikus lelkész, Degré Alajosé francia sebész, Irínyi Józsefé román származású gazdatiszt. Irányi Dániel felföldi német polgárok gyermeke, Petõfi apja mészáros, Erdélyi János szülei jobbágyok, Vajda János apja uradalmi erdész, Vidats Jánosé gépgyártó. Aligha túlzunk, ha megállapítjuk: semmilyen érzelmi vagy

MÁRCIUSI IFJAK anyagi szál nem kötötte õket a régi, feudális Magyarországhoz. Ellenkezõleg: saját irodalmi, újságírói vagy ügyvédi mûködésük során ütköztek a rendi társadalom korlátaiba. Minél elõbb át akartak lépni az új, modern, polgári Magyarországba. S ezért lesz harmadik jellemzõ vonásuk: radikális nézeteik közössége. A radikális kifejezés eredete a latin gyökér szóra vezethetõ vissza. Gyökeres, tehát gyors és követ kezetes változást óhajtottak. Közülük a legmerészebbek nem csak elfogadták, hanem egyenesen kívánták a forradalmat. Kevesen voltak, ez kétségtelen. Elfértek néhány kávéházi asztal körül. De szavukra ott százak figyeltek, írásaikat ezrek olvasták, vezetõjük, Petõfi nevét és verseit tízezrek ismerték. Maga a költõ sem látta másként: Az ellenségé még a hatalom, Kicsiny, kicsiny még a mi seregünk, de Akik vagyunk, mind elszánt férfiak, S ha ott a többség, itten az erõ, Mert a mi fegyverünk az élesebb, Mert az igazság a mi fegyverünk. (Petõfi Sándor: Kazinczy Gáborhoz) De már összejöhettek, találkozhattak, írásaikat megjelentethették. Amikor egy évtizeddel korábban elõször gyûlt együvé még Pozsonyban - az országgyûlési ifjúság, kíméletlenül lecsapott rájuk a hatalom: a vezetõt, Lovassy Lászlót, egy évtizedre, másokat évekre börtönbe zártak, perbe fogás sal fenyegettek. A magyar nemesi liberális reformmozgalom az 1840-es évekre el tudná érni, hogy ilyen terrorhullám újra ne léphessen fel. E nagy mozgalom árnyékában szervezõdhetett meg az ifjú Magyarország köre. Sokan kenyerüket is a „nagy", erõteljes, széles bázisú, a megyékre is támasz kodó reformmozgalomnak köszönhették. Hiszen a Kossuth szerkesztette Pesti Hírlap munkatársa volt például Irínyi József vagy Frankenburg Adolf, a liberális pesti Nem-

3. oldal llHARANGSZÓ b zeti Kör adta ki a nyomorral küszködõ Petõfi verseit. Batthyány Kázmér, a földbirtokos, ám liberális gróf rejtegette birtokán a jobbágyfelszabadítást szorgalmazó Táncsics Mihályt. Nem vetélytársai, hanem élcsapata voltak a forradalom küszöbén a Kossuth vezette liberális reformmozgalomnak. „Ami engem illet - emlékezik Vajda János -, nem ismertem lázasztóbb sérelmet, mintha valaki azt merészelte volna mondani, hogy õ fa natikusabb tisztelõje Kossuthnak, mint én. De nem is emlékszem, hogy valaki ilyesmire vetemedett volna.“ A Pilvax-kör politikai szervezkedését maga a pozsonyi országgyûlésen idõzõ Kossuth is ösztönözte 1848. március elején, amikor Irínyi Józseffel üzent nekik, hogy jó lenne, ha a pozsonyi országgyûlés megre kedéssel fenyegetõ munkáját Pestrõl tömegnyomás támogatná. Az ifjak arra gondoltak, hogy a közelgõ József-napi vásár alkalmával tömeggyûlést szerveznek, amelyen aláírást gyûjtenek a reformok mellett. Ennek érdekében - hogy a legfõbb követeléseket közérthetõ, tömör formában tárják a nép elé - fogalmazták meg a tizenkét pontot, s erre a tervezett gyûlésre írta Petõfi a Nemzeti dalt. Amikor pedig a március 13-ai bécsi forradalom híre is megérkezett Pestre, elhatározták - a Pilvaxban március 14-én es te -: már másnap cselekedni fognak! S ekként következett be március 15-e, a nagy nap, az õ napjuk, amely után „márciusi ifjak“ lettek. S ez a nap kötötte õket össze a börtönébõl kiszabadított Táncsics Mihállyal, aki jóval idõsebb volt a márciusi ifjaknál, s közvetlenül a jobbágysorból, önmagát mûvelve emelkedett a politikai gondolkodók sorába. A maga küzdelmes útját járta, s talán soha nem is járt a Pilvaxban. Mégsem csupá n a történelmi véletlen okán (hogy a nagy napon õ, és nem más, szabadult a börtönbõl) kapcsolja egybe a történelmi emlékezet a márciusi ifjakkal. Fennáll az eszmei rokonság is az ifjak radikalizmusa és Táncsics plebejus, azonnali, következetes jobbágyfelszabadítást követelõ nézetei között. Indokoltnak érezzük tehát, ha nagyjaink között itt, közöttük kap helyet Táncsics Mihály. Mi történt a márciusi ifjakkal a forradalom gyõzelme után? Együtt maradtak, s élve a sajtószabadság biztosította jogaikkal (Folytatása a 4. oldalon)

Forradalmi csarnok – Preiszer József vízfestménye (Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeuma)

4. oldal llHARANGSZÓ

BÖRTÖNNAPLÓ BÖRTÖNNAPLÓ 1959-1964 1959-1964 XII. rész A szamosújvári gyárban töltött utolsó idõszak nagyváradi diákokkal is összehozott. Öcsémnek már túl kellett lennie az érett ségin. Semmi biztosat nem tudtam meg arról, a magyar diákság ellen országosan szervezett szekus-akcióknak nem lett-e õ is áldozata. Közös tanárunk, a teológiát is végzett András Guszti bácsi tanítványom lett a fur nírragasztó mûhelyben. Hazai mustárral et tük a börtöni málét, citromsóval és zaharinnal próbáltuk ihatóbbá tenni a rossz szamosújvári vizet. Vitamindús ételkeverékek receptjeit ötlöttük ki és írtuk meg csomagkérõ levelezõlapjainkon. Csatlós Csaba erõszakot tett magán és a magyar helyesíráson, hogy jól megnyomott ceruzával írt félszavak egybeolvasása menyasszonyának szóló titkos üzenet legyen. Csiha Kálmán a csomagban fényképet kapott kislányáról. Letartóztatása után született. Ezen a képen látta elõször. Volt annyi emberség az õrmesterben, hogy egy délutánra odaadta. Estére kellett visszavinni, amikor a szolgálata lejár. Nem tudom elfe lejteni, hogy Kálmán egész délután kezében tartotta szerettei fényképét, és nézte... Megkezdõdtek a szabadulások. Elõbb csak elvétve egy-két ember. Azután mind nagyobb csoportok. Termelési értekezlete ken vagy politikai nevelõ gyûléseken egyre többször hangzott el a bíztató ígéret, hogy elõbb-utóbb mindannyiunkra sor kerül. Hivatásos hírszerzõ szerb munkatársam súgta meg egyszer a mûhelyben: ne a pletykákra figyeljek, hanem az õ tájékoztatására: „Mi, kémek jobban tudjuk, mi történik!“ És teljesen igaza volt. Név és rang szerint meg tudta mondani, kik érkeztek Bukarestbõl a börtönirodába iratcsomóink tanulmányozása végett.

MÁRCIUSI IFJAK (Folytatás a 3. oldalról) lapot indítottak Marczius Tizenötödike címen; ellenõrizték, s ha indokoltnak látták, bírálták a Batthyány-kormány mûködését. Egyeseket fiatalságuk, másokat szegénysé gük, megint másokat - így Petõfit - ellenfe leiknek aljas mûködése akadályozott meg abban, hogy országgyûlési képviselõk lehessenek. Néhányan közülük, illetve elvbarátaik, bejutottak a parlementbe, s ott a kormány baloldali ellenzékét alkották. A viszonylag békés parlamenti és sajtóbeli ellenzékiség korszakának az ellenforradalom szeptemberi fegyveres intervenciója vetett véget. Ekkor csaknem mindnyájan beléptek az alakuló honvédseregbe, vagy a honvédelem szervezõi lettek, kormánybiztosként,

A KIRÁLYHÁGÓMELLÉKI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET GYÜLEKEZETI LAPJA A gyárat igyekeztek átállítani a változó helyzet miatt. A rengeteg szabaduló politikai fogoly helyére majd olyan elítéltek kerülnek, akik közül vagy kiválasztják, vagy helyben kiképezik a szakembereket. Sok kézzel végzett mûveletet készültek gépesíteni: nem lesz annyi ingyen munkaerõ, mint eddig. Nagy átépítésekkel járt ez a készülõdés. Az építkezést egy brassói tröszt vállalta, szakmunkásai gyergyóiak voltak. Napszámos munkára közülünk is válogattak. A sódert megrostálta helyettem Schell István báró, õ jobb erõben volt. Aztán össze akadtam Virágh Lajossal, halálraítélt biharvajdai elõdömmel, s nagyszerûen eltöltöttük a munkanapot: fogtunk egy homokros tát, s elindultunk vele. Az õr látótávolán kívül leültünk. Ha egyenruhás közeledett, újból elindultunk. Mikor az építkezési terület végére értünk, megfordultunk. Estig néhányszor megtettük mindkét irányban az utat. Minden tiltás ellenére sikerült a gyergyói civilekkel beszélgetnünk. Még üzenetet is vittek hétvégen haza, hétfõn hozták a választ. Egy Csiby nevû magyar csendõrmester családjáról van szó, fogolytársam és a falujából jött kõmûvesek közt én közvetítettem. Azon a napon, amikor a központi napilapokban megjelent az amnesztiarendelet szövege, reggel a börtön kapujában szigorúan megparancsolták az építõknek, hogy - ha eddig meg is szegték volna a szabályokat - ma világért se álljanak szóba a ra bokkal. Félórán belül az egész börtön tudta, hogy mi lesz. Órákkal késõbb a parancsnokság is rájött, hogy tudjuk. Nem lehetett tovább hallgatni. Ebédszünetben kivonult a tisztikar az étkezõudvarra. A viccben is elcsépelt módszerrel (számtantanárok kilépni: írják fel a budira a két nullát!) azt kérdezték: van-e köztünk újságíró? Jelentkezett egy magas szõke szász, a Neuer Weg munkatársa. Markába nyomták a központi román pártlapot, hogy olvassa fel a közleményt. Felállt egy lócára, hogy mindenki lássa. Semmi üdvrivalgás. Mindenki a napokat számlálta csendben. A törvényszöveg úgy fogalmazott, hogy augusztus huszonharmadikáig gyakorlatilag nem lesz politikai fogoly az országban. Hetekrõl van szó. Ki kell bírni. A parancsnok törte meg a csendet. Felszólított, hogy kérdéseinkkel, hozzászólásainkkal jelentkezzünk.

Nem vagyok pszichológus. Nincs rá magyarázatom. Véleményt sem fogalmaz tam róla. Tudomásul vettem, és most továbbadom, ami történt. Bármilyen hihetetlen: egyetlen kérés hangzott el. Hosszú évek megalázottsága után, a bizonyára megváltozott és ezért idegen külvilággal való újratalálkozás elõtt: - Parancsnok úr, engedélyt kérünk, hogy a szabadulásig ne kelljen többé kopaszra nyiratkoznunk! Elõkészítõül nagyobb csomagot kérhettünk, levezõlapon a magunk és családunk hogylétérõl szóló információkat is válthattunk. A csomagküldést nem tették a munkateljesítménytõl függõvé. Utolsó börtönheteimet az udvaron dolgoztam végig, fürdõnadrágban. Félóránként fürödtem a csap alatt, igyekeztem alaposan lebarnulni; egészséges színben hazaérkezni. Az agya mat is egészségesre akartam csiszolni. Meg fogalmaztam, hogyan búcsúzik sokéves rabsága színhelyétõl az, aki odabent tanult mesterségét valószínûleg ugyanúgy nem fogja hasznosítani, mint én a kárpitos szak munkási diplomámat.

szabadcsapatok vezetõiként tevékenykedtek. Volt, aki a csatamezõn, volt, aki a bitón végezte életét. Néhányunknak sikerült emigrációba menekülni, megint mások börtönbe kerültek vagy rejtõzni kényszerültek. Az itthon maradottak lassan-lassan bekapcsolódhattak az irodalmi életbe. Akadt közöttük - igaz, kivétel volt az ilyen -, aki az önkényuralom szolgálatába szegõdött. A legtöbben - már akik megérték - ellenezték az 1867-es kiegyezést, ám egy részük 1875ben az ellenzék egy csoportjával elfogadta a kiegyezési alkut, s evvel kormánypártivá lett, mint például az ünnepelt regényíró: Jókai Mór. De a túlélõk többsége hû maradt elveihez: az emigráns Kossuth híveként a Függetlenségi Párt politikáját támogatták, mint például Irányi Dániel, Vajda János vagy Vidats János.

Mégsem téved a történelmi emlékezet, amikor együtt látja õket; mert együtt voltak a nagy napon:

A szakács Hogy válni kell, most szinte fáj. Megszoktalak, koromba vont, szürkére vált komor falak. Isten veled, jó konyhakés, forró kazán, mert már fogyókúrára vár boldog hazám.

A kõmûves Két emeletnyi cellasort magam építettem, s befalaztam kipusztított galambok otthonát. Így szólt az õsz alezredes, s megdicsérve tettem: „Menj haza, s a kommunizmust építsd: csak így tovább!"

A takarítóember Mostam budát, hordtam ivóvizet. Hûségemért a kormány megfizet: Tizennyolc évbõl elenged tízet. PÉTER MIKLÓS (Folytatjuk)

Magyar történet múzsája, Vésõd soká nyúgodott, Vedd föl azt s örök tábládra Vésd föl ezt a nagy napot! Nagyapáink és apáink, Míg egy század elhaladt, Nem tevének annyit, mint mink Huszonnégy óra alatt. (...) Ott áll majd a krónikákban Neved, pesti ifjúság, A hon a halálórában Benned lelte orvosát. (Petõfi Sándor: 15-dik március, 1848)


5. oldal ll

240 éve született Wolfgang Amadeus Mozart „Az ön fia a legnagyobb zeneszerzõ, akit valaha személyesen vagy hallomásból ism e r t e m . “ (Franz Joseph Haydn: Leopold Mozartnak) 1756. január 27-én született Salzburgban a zenetörténet kiemelkedõ géniusza, Wolfgang Amadeus Mozart. Harmincöt évet élt, ebbõl harminckét éven át összesen több mint hatszáz mûvet, köztük negyvenegy szimfóniát, tizenhat operát, hegedû- és zongoraversenyeket, kamaramuzsikát, valamint egyházzenét szerzett. Zenéje állandóan, valami transzcenden -

fenségében, a Rekviem (Gyászmise) túlvilág-lehelletében, a g-moll szimfónia tragikumában. Mozart egy szebb világ, egy álomvilág géniusza, mely fájdalmas mosollyal szúrós rózsafûzéreket fon életünk köré - írja róla egyik kiváló méltatója. Emlékének adózott a Partiumi Magyar Mûvelõdési Céh Közgyûlése elõtt február 28-án elhangzottak, a fiatal Mozart kamaramuzsikájából válogatott zeneszámok. Lászlóffy Zsolt zeneszerzõ, a PKE tanára által válogatott, szerkesztett és szakszerûen is-

tális, minden földi kötöttségtõl, távoli szférából szól hozzánk, valami olyan mennyei h a r m ó n i a j e g y ében, melynek tisztaságát nem zavarja a világ zaja. Ez a csodálatos átszellemült muzsika azonban n e m e m b e r i e tlen, nem hideg, mert benne reszket az élet és az eszmény forró egyesülésérõl való lemondás mélyen emberi fáj dalma. A Szép ség Kultuszának egyik megalapítója volt, és ez a szépség jelenünk zaklatott, ellentmondásokkal teli, a kultúra egyre sekélyesedõ korában üzenetet közvetít a ma emberének: az évszázadokon átlobogó Szeretetet. Már hétéves korában európai híresség. Szem- és fültanúk írják le, hogy az alig hároméves gyermek mint tipeg a zongorához és keresi össze a konszonáns hangközöket, s hogy a zene az elsõ frázisok felfogása után mily végtelen komoly üggyé válik számára. Életútja a zenei szolgálattól a szabad, önmagára utalt mûvész sorsához vezetett.

mertetett mûsorban fellépett a Varadinum vonósnégyes (Tokaji Ágnes, Costin Szabó Éva, Thurzó Sándor József és Marcuné Si kes Ágnes) Mozart 1773-ban Milánóban írt B-dúr (K 159) kvartettjével. Tolmácsolásukban érzékenyen mintázták meg a szólam vezetés hitelével a mûbõl áradó dallamosságot, a korai alkotó szenvedélyességét, s egyben a rokokó könnyedségét. A Johann Christian Bach és Haydn stílusával rokon Fdúr (1774 - K 250) zongoraszonáta szólamát Lászlóffy Réka tanárnõ példás technikai biztonsággal, kivételesen szép muzikalitással hozta közel a hallgatósághoz. Meglepõ volt a X. osztályos Szõcs Márton játéka, aki a G-dúr hegedûverseny elsõ tételének vára kozásteljes hangulatát megteremtve, korát meghazudtoló elõadásmóddal közvetített. A két-tételes hegedû-zongora szonáta (4. emoll 1778 - K 301) I. tételének hegedûszólamát Costin Szabó Éva tolmácsolásában élvezhettük. Hangszerjátéka felidézte a mû sugallta fáradt lemondás és a féktelen dac közötti szüntelen harcot. Zongorán Lászlóffy Réka mûködött közre. A mû Mozart szerelmi csalódása és anyja halálának megrendítõ hatása alatt keletkezett. A mûsort kiegészítette Mozart-Liszt két átirat a Rekviembõl címû zongoradarab. A

Pályafutását sugárzó sikerekkel kezdte, amikor édesapja, Leopold Mozart mint cso dagyermeket körülvitte az akkori világ kultúrországain, és érlelõdõ mûvészetét bemutatta a zene országhatárokat nem ismerõ bi rodalma közönségének. Kora zenéjének minden mûfaja felfedezhetõ mûvészetében: az olasz barokk stílusa, Bach és Handel világa, s a rokokó irányzata. Az utolsó öt életév termése a mozarti géniusz legtermészetesebb megnyilatkozása. A polifón szövevény egyre sûrûbbé válik, és végül egészen áthatja stílusát. Meg döbbenve riadunk meg erejétõl és szenvedélyes szépségétõl, s megejt egyben dallamainak fiatalos varázsa, elfogulatlan bája - a Kõszoborjelenet (Don Juan) lélegzetelfojtó

mûvet Thurzó Zoltán ötödéves konzervatóriumi hallgató adta elõ. A romantikába ágyazott mû dallamívelése végítéletet kifejezõ kötöttségét, drámai hangsúlyait igen kifejezõen, õszinte átéléssel mintázta meg a fiatal szólista. A G-dúr hegedûversenyt Lászlóffy Réka kísérte zongorán. A mûsorszámok elõadását élvezetessá avatta ifj. Kovács Levente, aki Mozart egyes leveleibõl olvasott fel. Tõkés László püspök a rendezvényt méltató szavaiban kiemelte Mozart Istenbe vetett hitét, amely a felolvasott levelekbõl is sugárzott.

A Mozart család (Della Croce festménye után 1780-ból)

TUDUKA OSZKÁR



Kedves gyerekek! Ma egy rendhagyó számmal jelentkezünk. Azt szeretnénk, ha felkeltenénk az érdeklõdéseteket az 1848-as szabadságharccal kapcsolatban. A forradalom és szabadságharc történetét ol vassátok el a történelem könyveitekbõl, kérdezzétek meg szü leitektõl, tanáraitoktól. Mi most egy olyan történetrõl mesélünk, amely nem annyira ismert a szabadságharc kapcsán. Kellemes böngészést! KURTA-TÕTÖS BEÁTA

Betyárok és ‘48 Az 1848-as forradalomról és szabadságharcról rengeteg szó esik manapság. Ezért én nem szeretném újra elmesélni ezt, hanem szeretnék regélni a sza badságharc kapcsán olyan em berekrõl, akikrõl nem biztos, hogy tudjuk, milyen szerepük volt a forradalomban, vagy egyáltalán volt-e szerepük benne. Õk a betyárok. Ha valaki segíti a szegé nyeket, nem vesz el tõlük, hanem adni tud, azt a közvélemény felemeli és szinte „szent” ként tiszteli. Azt tartották a betyárokról, hogy gyak ran még a gonosz emberek puskája sem találja el õket, legfennebb árulás okozhatja a vesztüket. Ám a valóság nem volt ennyire romantikus. Kik is voltak a betyárok, hogyan lett valakibõl betyár? A napóleoni háborúk idején a Magyar Királyság 64 ezer katonát akart küldeni az osztrák császári hadseregbe (1802-ben vagyunk). Ez jó alkalom volt arra, hogy Magyarországon megszabaduljanak a lázongó hajlamú, nincs telen fiataloktól. Sok legénynek azonban esze ágában sem volt vásárra vinni a bõrét, ezért sokan megszöktek a katonaság elõl, csavarogtak, loptak és raboltak. Így kezdõdött a betyárvilág Magyarorszá gon. Maga a „betyár” szó a perzsa nyelvbõl török közvetítéssel került a magyar nyelvbe, s ere detileg nõtlen férfit, állandó foglalkozás nélküli fiatalembert jelentett. A betyárok nagy része a pásztorok közül származott, öntörvényû, szilaj emberek voltak. Leginkább gyalog vándoroltak az erdõben, esetleg kocsit „béreltek” az úton járó gazdagoktól. Voltak lovas betyárok is, de õk csak az alföldön éltek, õk voltak a címeres betyárok. A betyárok többnyire valóban kímélték a legszegényebbeket, sõt néha juttattak is nekik valamicskét a rabolt javakból. Ez a szegények között valamiféle íratlan szabály volt, hogy egy-

mást nem rabolják meg. Bár nem voltak finom lelkûek, mégsem voltak egyszerû útszéli tolvajok, rablógyilkosok, sõt ezeket meg is vetették. A betyárkodás fénykora az 1830-as években kezdõdött. Fellendülõben volt a mezõgazdaság, s azon belül az állattenyésztés. Sokan jómódúak lettek, mások leszegényedtek és a bûnözést vá lasztották. A pandúrok, üldözõik, akik képzetle nek is voltak, központi irányítás nélkül gyakorla tilag tehetetlenek voltak a betyárokkal szemben. Amikor nem a földbirtokosok állatállomá nyát tizedelték, akkor az utazó nemeseket, plé bánosokat, kereskedõket, kocsmárosokat fosztogatták, minden könnyen mozdítható tárgyat elvettek tõlük, s ha nem adták elõ ezeket azonnal és önként, megkínozták õket. Az emberek több nyire féltek tõlük, és békességet akartak. Ezért a pásztorok, földmûvesek, csárdatulajdonosok kérés nélkül vendégelték meg õket, szállást ad tak nekik, gyakran pénzzel bocsátották újukra. Hogyan kerülnek kapcsolatba a betyárok az 1848-as forradalommal? Az egyik leghíresebb betyár Rózsa Sándor (1813-1878), az 1830-as években lépett színre. „Pályakezdése” tipikus: állatlopásért börtönbe csukták, aztán megszökött, társakat gyûjtött s garázdálkodott. Általában jellemzõ, hogy a betyárok alig néhány évig élhették vad és veszélyes életüket, aztán erõszakos halált haltak. A rendíthetetlen nyugalmáról és vallásosságáról híres Rózsa Sándor a kivételek közé tartozott. 1848 õszén Kossuth Lajos megbízta, hogy alakítson katonai csapatot a dél-alföldi betyárokból. Ennek a kérésnek eleget téve egy 150 fõs betyárcsapat élén jelesül küzdött a szabadságharcban. A lagerdorfi ütközet megnyerésében oroszlánrésze volt, de a csata után a betyárok nem távoztak üres kézzel, elképesztõen sok állatot raboltak össze a harc után. A szabadságharc bukása után az osztrák hatóságok mindent megtettek, hogy elfogják, de ez csak 1857-ben sikerült. 1868-ban amnesztiát kapott, de mivel újabb bûnügyekbe keveredett, egy év múlva újra elfogták.

Rejtvény Ezt a rejtvényt nagyon könnyen megfejthetitek, ha elolvassátok a betyárokról összeállított leírást. A kiemelt sorban, pedig megtudhatjátok mi volt Magyarországon Rózsa Sándor idejében. 1. Ebbõl éltek a betyárok 2. Ennek a császárnak a hadseregébõl szöktek el 3. Sok betyár eredeti foglalkozása 4. Ide kerültek a betyárok, ha elfogták õket (tréfásan) 5. Láp 6. Õk üldözték a betyárokat 7. Olyan betyár, aki nem gyalog járt 8. Éjszaka világít a betyároknak 9. Ez nincs a betyároknak, mert elhagyták 10. Itt bújkáltak 11. Ilyen emberektõl loptak

Rózsa Sándor A betyárvilágot a 19. század vége felé fel számolták. Része volt ebben a megújult központi irányítás alá vont csendõrségnek, valamint annak, hogy a mezõgazdaság kapitalizálódásával egyre több földet vettek mûvelés alá, a legelõket feltörték, s emiatt lassan megszûnt a betyárok utánpótlását adó pásztorok rétege.

Huszárdal Huszárosan vágatom a hajamat, Nagyszalontán nyergelik a lovamat. Három napi széna, szalma porcióba van kötve, Gyere babám, tedd a lovam elébe! Huszár vagyok, nem bakancsos katona, Rám illik a sárgazsinóros ruha. Sárga zsinór s a posztója, hej, de fekete, Szép a huszár, ha felül a nyeregbe.

Forradalmi ki mit tud TUDOD-E, HOGY l 1848-ban Európa szinte minden országá ban tüntetések, zavargások voltak. Kivétel volt: Spanyolország, Oroszország, s a skan dinávországok. l Az 1848-as forradalmak megmutatták, a népnek van ereje, hogy fellázadjon elnyomói ellen, de a kezdeti gyõzelmeket követõen szinte minden próbálkozás meghiúsult. Kivétel volt: Franciaország.

1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

11

l Noha megmozdulások voltak már 1847ben, de a forradalmi hullám 1848. január 12én a szicíliai Palermóból indult. l Az európai forradalmak nagyrészt veresé get szenvedtek, mégis ‘48-nak néhány vívmánya minden országban megmaradt s a modernizációt nem lehetett visszafordítani.


Johannita Segítõ Szolgálat küldötteinek Kárpát-medencei találkozója A Johannita Segítõ Szolgálatok 2006. március 3-5. idõpontban tartották ezévi Kárpát-medencei találkozójukat. A Nagyvárad-rogériuszi Helyi Szervezet melynek elnöke Tõkés László püspök, Johannita Lovag — részérõl Fazakas Éva elnökségi tag és Kerekes József elõadó-tanácsos, Helyi Szervezeti titkár vettek részt. A kiválóan szervezett és testvéri légkörû rendezvény fogadó házigazdája a hódmezõvásárhelyi Helyi Szervezet tagjai voltak. A péntek esti, Fekete Sas kávézóban rendezett ünnepi vacsorán Dr. Lázár János, Hódmezõvásárhely polgármestere, Országgyûlési képviselõ, Johannita lovag is köszöntötte a megjelenteket. Jelen voltak és köszöntõt mondtak továbbá: Bánffy Miklós a Johannita Rend Magyar Tagozata Kommendátora és Porcsalmy László, a Johannita Segítõ Szolgálat Elnöke is. A nyitó alkalmon mintegy 50-re emelkedett a Kárpát-medencébõl érkezett küldött-résztvevõk száma. Másnap reggel 9 órakor Bán Csaba helyi református lelkipásztor áldás mondása után, Dr. Lázár János, Bánffy Péter és Porcsalmy László urak köszöntötték a szakmai értekezlet küldötteit, a Hódmezõvásárhelyi Városháza Dísztermében! Rövid ebéd után következett a Helyi Szervezetek küldötteinek 2005. évi beszámolója. Sorban következtek az anyaországi, kárpátaljai, partiu-

mi és székelyföldi küldöttek tevékenységének a bemutatása. A beszámolókból kiderült, hogy a Johannita Rend Segítõ szolgálatának tagjai, Kárpát-medencei szinten - ott segítettek, ahol ar ra szükség volt. Székelyföldi árvízkárosultakhoz, felvidéki magyar gimnazistákhoz, kárpátaljai bentlakókhoz, partiumi intézményekhez és rá szoruló személyekhez, anyaországi elesettekhez jutott el a támogatás. Minden beszámolónak kimondatlanul is sajátja volt a cselekvésben meg mutatkozó ügyszeretet és hatékonyság! Az Anyaországi Segítõ Szolgálatok gyakor lati és pénzügyi tanácsokat és eligazítást kaptak a 2006. esztendõre nézve. Majd Porcsalmy László Elnök bezárta a rendezvényt. Este Dr. Lázár János polgármester adott fogadást a megjelentek tiszteletére. Másnap a hódmezõvásárhelyi Református Ótemplomban, az is tentiszteletet követõen babérkoszorút helyeztek el a hajlék aspisában, a Johannita Emléktáblánál. Illesse köszönet Hódmezõvásárhely polgár mesterét, valamint dr. Kószó Péter alpolgármes tert, dr. Bálint Péter és Porcsalmy László urakat. Isten áldja meg a szervezõket, hogy áldáshor dozókként tovább szolgálhassák és segíthessék a Kárpát-medencei atyjukfiait. KEREKES JÓZSEF

VÉLEMÉNYEK AZ ÉNEKESKÖNYVRÕL

Egyházi éneklésünkrõl A következõkben szeretnék az egyházi éneklésünkrõl írni annak kapcsán, hogy egy ideje a Harangszóban egy sorozat foglalkozik ezzel a ,,Mi lesz veled új énekeskönyv” c. rovatban, valamint megjelent a Harangszó 2006/2 számában egy másik ezzel kapcsolatos írás is ,,Lassan beérõ termés a kántorszolgálat” címmel. Ezek az írások kimondatlanul érintik a helyes egyházi éneklés módját is. A vallásos éneklés különbözik a világi énekléstõl abban, hogy a l’art pour l’art mûvészettel szemben nem öncélú, hanem Krisztus célú, valamint, hogy többre törekszik a szórakoztatásnál. A vallásos éneklést az imádsághoz lehet hasonlítani, és két alapvetõ szempont határozza meg: az, hogy Istennek szól, és az, hogy az emberi lélek mélyérõl fakad. Akkor van tehát értelme, ha Isten elfogadja, és én õszintén imádkozom. A vallásos énekek hangsúlyos részét maga a szöveg képezi – legalábbis a keresztyénségben. A dallam, mint önálló üzenet elméletileg elképzelhetõ, ha a nyelveken szólásra gondolunk, azonban Pál apostol szavaival szólva ,, a gyülekezetben inkább akarok öt szót szólani értelemmel … hogy nem tízezer szót nyelveken” (I.Kor 14, 19). Az utóbbi években Királyhágómelléki Református Egyházkerületünkben elkezdõdött egy próbálkozás a gyülekezeti éneklés átalakítására. Az éneklésnek eme megújításán az egyházzene

tudományos mûvelõi az énekek eredeti ritmusának (dallamának) visszaállítását, és az 1996ban kiadott egységes énekeskönyv bevezetésé nek sikerét értik: gyorsabb és ritmikus éneklést az új énekeskönyvbõl. Az újítások átlag felülrõl indulnak, esetenként a gyülekezet rosszallásától kísérve, és akkor is célul tûzik ki a gyülekezeti éneklés megújítását, ha a gyülekezet minden tagja buzgón énekel, és benne van az éneklésben a gyülekezet szíve-lelke. A változtatások hátterében ugyanis az a felfogás áll, hogy Istent helyesen dicsérni csak a zenetudományban elfogadott módon lehet. Az éneklés átalakítását az teszi szükségessé, hogy nem lehet Isten dicsérni az un. hagyomá nyos énekléssel, és az olyan énekekkel, mint a ,,Mennyben lakó én Istenem” (100. dics), ami a ,,giccsek koronázatlan királya”. Ezt a felfogást jól tükrözi a következõ történet. Az egyik zenei szaktekintély megrótta az öreg nénit, amiért ,,helytelenül énekel”. Az öreg néni nem értette, hogy mirõl van szó, de azt mondta, hogy ,,mindegy az lelkem, csak felfelé menjen”. Ké sõbb ez az ember találkozott velem, és állította, hogy a formailag tökéletlen éneklést Isten nem fogadja el. Ez pedig éles ellentétben áll azzal, hogy a vallásos zene tulajdonképpen imádság, amelynek helyes módját megszabta Jézus akkor, ami-

7. oldal llHARANGSZÓ b

KÉZNYÚJTÁS A 19 éves FODOR EDINA a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnáziumban érettségizett. Jelenleg Érkeserûben él 17 éves öccsével, Lászlóval és nagymamájával. Szülei elváltak, anyját öt éve vesztette el, nagyapja két éve halt meg. Edina fehér vérûségére (leukémia) alig egy hónapja derült fény. Már részt vett egy ötnapos kemoterápiás kezelésen, de gyógyulást csak a csontvelõ átültetés jelenthetne. Szabó Zoltán kiskereki polgármester bankszámlát nyitott Fodor Edinának: Banca Carpatica, Székelyhíd, R008CARP000ROL0050804369 (lej); R051CARP000EUR0050804369 (euró)

Korszerû

GYÜLEKEZETI NYILVÁNTARTÓ és KÖNYVELÉSI PROGRAMOT MUNKANAPLÓVAL kínálok. EGYBEHANGOLT kezelési módban használható, mely lényegesen leegyszerûsíti és megkönnyíti az egyházi ügyvitelt. A számítógépes program nagy könynyebbsé get jelent az egyházközségi nyilvántartás kétnyelvû (magyar–román) könyvvitelében: l könyvelés; l személyek nyilvántartása, csoportosítása (családonként); l házasságkötések, keresztelések, temetések, konfirmálás stb. nyilvántartása és ezek automatikusan átkerülnek a munkanaplóba. Elérhetõség: Kulcsár Tibor B. Nagyvárad, str. Mihai Sadoveanu, nr. 5. Tel. 0742495006; További részletek a következõ e-mailcímeken igényelhetõek: [email protected], [email protected].

kor az imádság feltételét megszabta a samáriai asszonnyal való találkozásakor (Jn 4,24). A samáriai asszony a formát vitatta: ,,hol kell imád kozni”, a mi esetünkben azt, hogy melyik ének lés helyes a hagyományos vagy az eredeti gyorsritmus? Jézus Krisztus a mindenkori istentisz teleti éneklés formáját, akárcsak az istentiszteleti helyet, sem a samáriai asszonynak, sem nekünk nem szabja meg, ellenben, ,,a kik õt imádják szükség, hogy lélekben és igazságban imádják”! Ne tegyünk hozzá, és ne vegyünk el belõle. Az un. ,,ébredési énekek”, közül sok azért vettetik el, mert zeneileg igénytelen dallamú, és érzelgõs szövegû énekeknek tartatnak. Fõkép pen a Halleluja c. énekeskönyvrõl és a hozsánna énekekrõl van szó, amiket hívõ emberek írtak Isten Lelkének ihletése alatt. Azért ,,amiket az Isten megtisztított, te ne mondd tisztátalanok nak” (Ap Csel 10,15). Hány, de hány embert vitt ezek által az énekek által közelebb Istenhez a Szent Lélek. ,,Ez a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt” (Rm 8,16) ezekrõl az éne kekrõl, hogy hasznosak a feddésre, a megjob bításra és az igazságban való nevelésre. Összefoglalásképpen: A helyes éneklés módját keresve, vagy az énekek közt válogatva az a kérdés, hogy Isten melyiket találja kedvesnek. Ezt a zenetudomány nem tudja megálla pítani. Ne felejtsük el, hogy amikor Augusztinusz a megtérése elõtt elõször vette kezébe a Bibliát, csalódottan tette le, mert olyan egysze rûnek találta irodalmilag. PÁZMÁNY ATTILA



FELHÍVÁS Örömhírt osztunk meg Önökkel! Isten sege delmével a nagyvárad-rogériuszi református templom pompás orgonához jut. Az új templomnak még nincs igazi hangszere. Évszázados tradíciókat ápolunk azzal, hogy olyan orgonát állítunk Nagyváradon, amelyen a legméltóbb módon lehet megszólaltatni az európai orgonairodalom legszebb alkotásait, hiszen váro sunk jeles egyházzenészei között Michael Haydnt és Karl Ditters von Dittersdorfot is számontartjuk. Hiszünk abban, hogy a felépülõ orgona áldására lesz a rogériuszi gyülekezetnek, de jelentõsége a templom falain is túlmutat: a város polgárainak épülésére és az egész Partiumnak örö mére szolgál majd. Terveink között szerepel az I. Nagyváradi Nemzetközi Orgonafesztivál megszervezése, 2006 októberének vasárnapjain. Gyakori orgonakoncertek, egyházzenei áhítatok, mesterkurzusok tervezése is folyik. A megépítendõ orgona Finnországból kerül Nagyváradra. Barátaink közvetítésével kerültünk kapcsolatba Pori városának evangélikus gyülekezetével. A gyülekezet a templom orgonáját eladja. Nem azért, mert elégedetlenek volnának a hangszerrel, hanem azért, mert óriási templomukba ennél is nagyobb hangszert szánnak. A világszínvonalon álló finn orgonaépítészet pro duktuma – a szóban forgó hangszer – 1966-ban épült, de néhány évvel ezelõtt teljesen felújították. Erdély orgonái között egyedinek számít majd ez a hangszer, amennyiben ez az elsõ olyan or gona, melynek spanyol trombita regisztere is van. Korszerû elektronikával felszerelt regiszter kapcsolói, illetve beépített számítógépes rendsze re pedig egyedülállóvá teszik az egész országban. A nagyszerû hangszer sorsa nem közömbös a finnországi gyülekezet számára. Ezért olyan helyen szeretnék tudni, ahol betölti majd azt a

KRISZ KÖZGYÛLÉS A LORÁNTFFY ZSUZSANNA REFORMÁTUS EGYHÁZI KÖZPONT MÚZEUMTERME Nagyvárad, 2006. április 1. 10.00 - Érkezés, regisztráció 10.30 - Áhítat: Fazakas Sándor varsolci lelkipásztor 11.00 - A közgyûlés résztvevõinek köszöntése - Ecsedi Árpád lelkipásztor, a KRISZ elnöke - Elnöki beszámoló - A 2006-os program ismertetése - Hozzászólások, kérdések 12.00 - Tõkés László püspök köszöntése, beszéde az ifjúsághoz 12.30 - Elõadás: A világi filmek ifjúsági bibliaórán - Soós József Tamás lelkipásztor, a Partiumi Ifjúsági Központ igazgatója 13.00 - Ebéd 14.00 - Bibliaóra: Szõnyi Levente szilágylompérti lelkipásztor 15.00 - A nagyváradi vár története - Nagy József Barna EMI-elnök Jelentkezni lehet Soós József Tamás lelkipásztornál a következõ telefonszámokon: 0745-926-516 vagy 0259-312-005. A távolról érkezõknek az útiköltség felét tudjuk téríteni, ha idõben bejelentkeznek. Jelentkezési határidõ: 2006. március 25.

hivatását, amelyre rendeltetett: a musica sacra szolgálatát. Ennek érdekében a hangszer árát igazi értékének töredékében állapították meg. A vételárat a Királyhágómelléki Református Egy házkerület részben már kifizette, illetve a tavasz végéig teljesen kiegyenlíti. Ez azonban csak a költségek egy részét je lenti. A helyszínen szét kell szedni ezt a bonyo lult szerkezetet, gondosan be kell csomagolni, majd Nagyváradra kell szállítani. Ezután a templomban felállítani, intonálni és hangolni. Önma gában ez a munka négy szakember több mint három hónapos munkáját jelenti. Ez sok pénzbe kerül. Ehhez kérjük az Önök segítségét. Aki úgy dönt, hogy áldozni tud és áldozni akar erre a célra, adományát nagyváradi lelkipásztori hivatalainkban, vagy az egyházkerületi Igazgatótanácsi Hivatalban (Nagyvárad, Kálvin János u. 1. szám) fizetheti be, illetve átutalhatja az alábbi bankszámlaszámra: R021BRDEOSOSV03743280500 / RON – (átuta lás kísérõszövege: ORGONA) Kedvezményezett:

A Romániai Református Pedagógiai Intézet FELHÍVÁSA A Romániai Református Pedagógiai Intézet pályázatot hirdet V. VI. IX. XI. osztályos reformá tus vallástankönyv-kéziratok megírására. A kéziratokat az érvényben lévõ curriculum alapján kell elkészíteni. Beküldendõ 10 lecke, ezek közül 3 illusztrációs anyagokkal beszerkesztve. Az anyagot Microsoft Word dokumentum formájában kérjük eljuttatni lemezen vagy interneten a Református Pedagógiai Intézetbe. A beérkezett kéziratok engedélyezésérõl a Zsinati Nevelésügyi Bizottság javaslata alapján a Zsinati Állandó Tanács dönt. A megfelelõ szak referátumokkal és a Zsinati Állandó Tanács en gedélyével ellátott kéziratok vesznek részt a Tan ügyminisztérium által meghirdetett tankönyv pályázaton. Cím: VALLÁSTANKÖNYV PÁLYÁZAT Romániai Református Pedagógiai Intézet 400079 Cluj-Napoca str. I.C. Brãtianu nr. 51-53 Tel: 0264-599-800 E-mail: [email protected] A kéziratok leadásának határideje: 2006. augusztus 1. TONK MÁRIA RRPI igazgató

SZÛCS ÉVA RRPI programfelelõs

Episcopia Reformata Oradea; str. J. Calvin 1. Bank: Banca Romana de Dezvoltare GSG Oradea, str. Regele Ferdinand 4. Mindazok nevét, akik négymillió régi lejt, vagy ennél nagyobb összeget tudnak áldozni e célra, az orgonán elhelyezett emléktáblán örökítjük meg. Valamennyi adakozó nevét, illetve adományát egyházi lapjainkban is megjelentetjük. Bõvebb felvilágosításért kérem, forduljanak bizalommal Antal János elõadó-tanácsoshoz az [email protected] e-mail címen, vagy a következõ telefon-, illetve faxszámon: 0259-414887. Hadd jusson kifejezésre „gazdag szegénységünk“ ennek a rendhagyó, nemes ügynek a támogatásában. Egyházunk Híveit, nagyváradi Gyülekezeteinket, Testvéregyházaink Tagjait, Városunk Polgárait, bel- és külföldi Barátainkat és Testvéreinket ezúton kérjük fel „jókedvû adakozásra“ – Isten gazdag áldását kérve, szeretettel: TÕKÉS LÁSZLÓ püspök

Köszönetnyilvánítás A Nyüvedi Egyházközség ezúton köszöni meg aTenkei, Magyarkeceli, Várasfenesi, Ma gyarkéci és Ippi Egyházközségek adományát. Az összeget a templom tornyának újjá építésére fordítják. Isten áldja meg a jókedvû adakozókat!

Harangszó

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Gyülekezeti Lapja Kiadói- és Sajtóosztály vezetõje: Sándor Lajos Fõszerkesztõ: Csûry István Grafikai szerkesztõ: Radványi Károly Olvasószerkesztõ: Babes Ardai Erika Tördelõszerkesztõ: Kraftsikné Petrikó Ildikó Címünk: HARANGSZÓ szerkesztõsége 410001 - ORADEA - NAGYVÁRAD str. Moscovei nr. 14 Tel: 0259/23-46-64; Tel/fax: 41-60-67; Mobil: 0742/61-18-56 E-mail: [email protected] www.kiralyhagomellek.ro Megjelenikkéthetente. Lapterjesztés a lelkipásztori hivatalokon keresztül történik. Meg nem rendelt kéziratot nem õrzünk meg és nem küldünk vissza. A szerkesztõség fenntartja magának azt a jogot, hogy a beküldött kéziratokat szükség szerint átdolgozza. Lapszámunk szerkesztését és nyomtatását a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Szenczi Kertész Ábrahám nyomdája végezte Ára: 0,8 új lej (8 000 lej)

A szabad március üzenete

Recommend Documents