EZ AZ UTOLSÓ KÉZBEVEHETŐ SZÁM
A vasutasok szolgálatában
2015
SZEPTEMBER XXV. évfolyam
AZ UTOLSÓ SZÁM
Elköszön a Szabad Vasutas – végső lapzárta –
A
múlt évben ünnepeltük a VDSzSz negyed százados fennállását és a 2015-ös év pedig az 1991ben alapított Szabad Vasutas 25. évfolyama. Itt az idő, változtatni kell, s igen, ebben minden vasutas egyetérthet. A VDSzSz Szövetségi Tanács éppezért úgy döntött, hogy a mintegy negyedszázadon át havonta, illetve kéthetente megjelenő papíralapú Szabad Vasutas újságnál e mostani lapszámmal lesz a „végső lapzárta”, s a jövő vasúti interaktív érdekvédelmi hírcsatornáit érdekképviseletünk az elektronikus információhordozókra alapozza. (Megjegyz.: volt olyan időszak, mikor több éven át kéthetente jelent meg az újság , s volt úgy is, hogy saját másoló géppel saját magunk nyomtattuk ki!!!) Ám előzze ezt meg egy kis emlékezés a múltra, miközben tekintetünk már a jövőt célozza meg. Egykoron, azaz 1989. szeptember 30-án a MÁV-munkáltatónál megalakult Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezete az elmúlt, immáron 25 éve alatt nem csupán a szakszervezeti munka érdemi vonatkozásaiban igazodott az érdekvédelem kihívásaihoz, de szervezetünk a hatékony tartalmi érdekképviselethez az optimális formai működési kereteket is mindig törekedett megteremteni. E formai és egyben jogi keretek közül ezúttal két fontos pillért emelünk ki. Mindenek előtt szakszervezetünk szervezeti felállását mindig úgy alakítottuk, hogy a VDSZSZ szervezetileg közvetlenül kapcsolódjon a munkáltató, ill. munkáltatók döntési pontjaihoz, s ehhez a szakszervezet Alapítólevelében foglaltak értelmében
mindig megteremtettük a nyilvánosság feltételrendszerét is. Kezdetben csak az országos sajtó lehetőségeivel éltünk, ám 1991-ben létrehoztuk saját papíralapú újságunkat, a népszerű Szabad Vasutast. Nem csak tartalmi munkánkhoz, de a belső és külső kommunikációs tevékenységhez a korábban „szaloncukorosztogató” vasutas szakszervezetben a hozzánk belépők – a kor műszaki fejlődésével lépést tartva – technikailag egyre korszerűbb eszközökkel és módszerekkel találkozhattak. Az újságon kívül működött egy szinte naponta megjele-
nő VDSZSZ-Hírlap, mellette az ugyancsak a legfrissebb hírekkel szolgáló telefonhírmondó. Emellett létrehoztuk informatív honlapunkat és egyre több tisztségviselőnk rendelkezik e-mail elérhetőséggel. Sőt sokaknak már okostelefonja is van, ami szinte minden információ valós időben történő interaktív kommunikációjára is alkalmas. /telefon, e-mail, video, rádió, tv, stb./ Következésképpen, úgy véljük, fölösleges kiadás pluszban egy papíralapú újságra egy szám esetében több, mint félmillió forint kiadás. A VDSZSZ Szövetség Tanácsának döntését azonban sajnos nem pusztán csak ilyen technikai jellegű dolgok indokolják, hanem a VDSZSZ Szövetség életében bekövetkezett más belső és tartalmi változások is. A papíralapú Szabad Vasutas beszüntetetését mindenek előtt az új technikai lehetőségek indokolják. Az utoljára e „kézben tartható” számnak a legfőbb célja, hogy bemutassa a VDSZSZ Szövetség életében történt azon változásokat, melyek új irányt szabnak a vasúti érdekvédelemnek. A tisztségviselők és a tagság reményei szerint az új körülmények között, a tervezett új struktúrában is biztosított lesz a vasutasság érdekvédelme. Újságunk tehát az elkövetkezendő oldalain egyrészt elköszön, s megköszöni Olvasóinak negyedszázados érdeklődését és nem utolsó sorban beszámol az elmúlt 4 hónapban bekövetkezett radikális szervezeti változásokról. Lukácsi Bálint
2
Így kezdtük és így is folytatjuk
Aapítólevél A mai napon, 1989. szeptember 30-án Budapesten megalapítottuk a Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezetét. Alapító tagjaink között vannak a vasúti közlekedés fizikai és szellemi dolgozó egyaránt. Az utóbbi évek egyre mélyülő – és a vasúti dolgozók életét is sújtó – társadalmi válsága, valamint a szakszervezetek működésének alapvető hiányosságai szükségessé tették a Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezetének, mint a magyar szakszervezeti mozgalmon belül új elvekkel és új szervezeti formában működő szakszervezetnek a létrehozását. Küzdeni fogunk a széles értelemben felfogott létbiztonság szavatolásáért, létfeltételeink javításáért, a munkához való jogunkért. Ehhez széles nyilvánosságot akarunk. Ellenezzük, hogy politikai nézeteiért, vallási, etnikai vagy nemzetiségi hovatartozásáért bárkit egzisztenciális következmények sújtsanak. Kiállunk azokért, akikkel ez mégis megtörténik. Küzdeni fogunk egy közös érdekeinket szem előtt tartó közlekedéspolitika következetes érvényesítéséért, a vasúti közlekedést is sújtó pénzügyi korlátozások megszüntetéséért, a vasúti munka megbecsüléséért, a társadalmi közélet tisztaságának demokratikus ellenőrzéséért. A társadalmi szolidaritás szellemében figyelemmel kísérjük valamennyi társadalmi réteg helyzetének alakulását. Szervezeti felépítésünk biztosítja, hogy a tagság a maga érdekeit demokratikusan érvényre juttathassa. A tagság nemcsak megbízottait ellenőrzi, de testületeinek jogait és kötelezettségeit is szabályozza, döntéseit – meghatározott esetekben – érvénytelenítheti és megváltoztathatja. A Szakszervezet a képviseleti demokrácia elvei szerint működik. Az alakuló gyűlésen megjelentek az első Küldöttgyűlés összehívásáig érvényes mandátummal Választmányt bíznak meg a szükséges teendők ellátásával. Mi, az alakuló résztvevői felhatalmazzuk a Választmányt, hogy folytassa a szervező munkát, vegye fel és tartsa fenn a kapcsolatot az állami szervekkel és társadalmi szervezetekkel, (köztük a független demokratikus szervezetekkel, ágazati szakszervezetekkel), dolgozzon ki javaslatokat rövid és hosszú távú programjainkra, hozzon létre munkabizottságokat, valamint hívja össze a szakszervezet első Küldöttgyűlését. Ugyancsak felhatalmazást kap a Választmány arra, hogy kapcsolatba lépjen más országok szakszervezeteivel, s igyekezzék azok tapasztalatait hasznosítani. Az alakuló taggyűlés kinyilvánítja, hogy a Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezete a Magyar Népköztársaság (Megjegyz.: ekkor még nem volt Köztársaság, de már létezett az Egyesülésről szóló 1989. évi II. törvény – a szerk.) Alkotmányának, valamint a szakszervezeti jogokat rögzítő nemzetközi okmányoknak a szellemében kíván ténykedni. Egyben arra kötelezi magát, hogy elősegíti a társadalom öntevékenységének fejlesztését, a demokratikus jogok érvényesülését, az országnak a válságból való kilábalását és tartós fellendülését. Felhívunk mindenkit, aki törekvéseinkkel azonosítja magát, hogy csatlakozzék szakszervezetünkhöz! Budapest, 1989. szeptember 30.
Alakuló Gyűlés
Impresszum Felelős kiadó: Gaskó István H-1146 Budapest, Ajtósi Dürer sor 27/A Főszerkesztő: Lukácsi Bálint, Tel.: +36 20 936 8298 Tervező szerkesztő: Kovács Szilárd, Tel.: +36 1 451 3324, +36 70 420 7647 Nyomdai kivitelezés: Adupress Kft. Cím: 1136 Budapest, Fáy u. 5. Eng.szám: B/SZL/43/91
3
Csak lassan, szépen, hogy senki meg ne hallja…
Alattomos szakszervezeti puccs a VDSzSz Szolidaritásban A VDSzSz jelen történéseit illetően újságunk határozott véleménye, hogy lényegében ez esetben sincs másról szó, minthogy az Orbánék által kiépítés alatt álló despotikus rendszer társadalommegosztó volta „begyűrűzött” a szakszervezetek világába is, s e megosztottság cunamiszerű féktelen indulatokkal rombolja szét a munkavállalói érdekvédelemnek a két és fél évtized alatt nagy erőfeszítésekkel kiépített bástyáit a vasúton, mely hatalmi ármánykodáson minden eddigi szuperlatívuszokkal illetett volta ellenére a szakszervezet tagsága nem tudott úrrá lenni.
a LIGÁ-hoz, nemzetközi relációban szintén nem a VDSZSZ Szolidaritás, hanem a VDSZSZ Szövetség a tagja szinte valamenynyi lehetséges nemzetközi szakszervezeti szövetségnek, így az Európai Közlekedési Szövetségnek, az ETF-nek, a Nemzetközi Szállítási Dolgozók Szakszervezeti Szövetségének, az ITF-nek, továbbá az ETUC-nak, mely az európai szakszervezeteket tömöríti, s nem utolsó sorban a Nemzetközi Szakszervezeti Szövetségnek,az ITUC-nak, melynek a világ mintegy 190 országából 155-ben van tagja. Az elmúlt 25 évben gyakorta nem csak szakszervezetek, hanem szolidáris „üzeneteikkel” egyes kormányok is nyomást gyakoroltak a MÁV vezetésére egy-egy sztrájk vagy épp más szakszervezeti akció kapcsán. Íme, 1-2 példa az érdekvédelmi tevékenységgel kapcsolatban.
A
sajnálatos események felvázolása előtt – ami természetesen nem a teljesség igényével történt – mindenképp előre kell bocsátanom azt a tényt, hogy a történetben magam is személyesen érintve vagyok, hisz a Szabad Vasutas 1991 májusi alapítását követően – a Szakszervezet II. Kongresszusára jelent meg első száma – 1992 júliusától 2003. március 31-ig a VDSzSz Elnöksége a tagság támogatása mellett korábbi újságcikkeim alapján 1998-ban „aranyjelvényes” szakszervezeti tagként elismert „ újságíróként” engem választott meg erre a feladatra. Én azóta is aktív újságíró vagyok, aki folyamatosan figyelemmel kisérem a szakszervezet életének alakulását, és írtam is róla. Mikor értesültem arról a teljesen váratlan eredményről, hogy Gaskó elnök urat 37%-os támogatás mellett a VDSzSz Szolidaritás XIV. Küldöttgyűlése nem választotta meg a szakszervezet elnökének, felhívtam őt, akivel már 2014 októberében rendeztük korábbi konfliktusunkat és érdeklődésemre elmondta, hogy őt is rendkívül váratlanul érte az eredmény, aminek nem voltak érzékelhető előjelei. Mivel azonban nem volt másik jelölt, így az elnökválasztó küldöttgyűlést július 9-re halasztották. A szakszervezethez való kötődésem miatt anyagi ellenszolgáltatás nélkül felajánlott segítségemet Gaskó István rövid meggondolás után elfogadta. Következésképpen személyes érintettségem így direktté vált a szomorú konfliktusban. Megjegyzem, a VDSzSz SZOLIDARITÁS tagszervezet az egész világot átfogó hatalmas szakszervezeti kapcsolatrendszerhez a VDSzSz Szövetségen keresztül kötődött. Hazai relációban a VDSZSZ SZOLIDARITÁS tagszakszervezet a VDSZSZ Szövetségen keresztül tartozik
A rendszerváltás idején az egykor 130140 ezres vasutasság létszámában úgy csökkent le kb. 40 ezer főre, hogy időközben nem volt tömeges elbocsátás, s azok, akiket mégis elbocsátott a munkáltató, adott esetben a munka törvénykönyvéhez képest dupla végkielégítést kaptak, vagy épp kártérítéses konstrukciókban állapodtak meg. A többiek esetében pedig előnyugdíjazási, átképzési, átcsoportosítási, részmunkaidős megoldásokkal éltek. A cafetéria rendszerben juttatott összeget ez évben országosan az egyik legmagasabbat, közel 400.000,- forintot sikerült kiharcolni. Nos, mindezen lehetőségek kezdeményezésében és kidolgozásában a többdiplomás vasúti, közlekedési és közgazdász szakember vezette VDSZSZ SZOLIDARITÁS elnöke vezető tisztségviselő társaival együtt vitathatatlanul a legmeghatározóbb szerepet játszotta. De jó példa a bérezés is.
Az a tény ugyanis, hogy ma a MÁV Zrt.-nél a havi átlag nettókeresetek 160 ezer forint körül vannak, ami bruttóban 240 ezer forint bért takar. A belföldi és külföldi szabadjegy megmaradása szintén a Gaskó elnök úr vezette VDSZSZ Szolidaritás harcosságának tudható be. Gondoljunk csak az egészségügy és közszféra 80-100 ezer forintos béreire. Nos, hát ilyen körülmények között került sor arra a május 7-i küldöttgyűlési puccsra, ahol, miután az Elnökség, a Számvizsgálói-, a Felügyelői- és az Etikai Bizottságok beszámolóit a testületek vezetése megszavazta és ezeket elfogadta maga a Küldöttgyűlés is, Gaskó Istvánt nem választották újra elnöknek. Sőt, hogy a Bárány Balázs és Halasi Zoltán által uszított, felhergelt és feldühített küldöttek mennyire csupán „Gaskó fejét akarták”, azt a VDSZSZ SZOLIDARÍTÁS 2015-2019 közöttire tervezett Program elfogadása támasztja alá tökéletesen. Hozzáteszem, hogy ezt a Küldöttgyűlés előtt több héttel az alapszervezeteknek megküldött tervezetet a vezető ügyvivők irányításával a tagsággal „hivatalosan” meg is vitatták, miközben ténylegesen többen el sem olvasták. A Küldöttgyűlésen a tervezetből azonban lényegében csupán egyetlen pontot módosítottak. Nevezetesen azt, hogy a vasutas szakszervezetek tervbe vett fúziójára ne kerüljön sor. De rendkívül nevetséges és groteszk módon a „megvitatott” tervezetben benne hagyták Gaskó István egekbe emelő „istenítését”, miáltal az egész Küldöttgyűlés önnön magáról állított ki olyan „szegénységi bizonyítványt”, mely tragikomikumon a félvilág szakszervezeti mozgalma is röhöghet. (A szervező hergelők mottója nyilván az lehetett: „Gyerekek, semmi nem számít, kik mibe mit írtak, csupán egy a lényeg, csak a Gaskót tegyétek taccsra!”, mert az egy „gazember”, bár kb.20 éven át a barátomnak tekintetem.) Idézem a Programban benne maradt és megszavazott szöveget: „a MAI HELYZETET AZ JELLEMZI, HOGY A MUNKA VILÁGÁT, A VASUTASSÁGOT ÉRINTŐ JOGSZABÁLYI VÁLTOZÁSOK, ALKUK VONATKOZÁSÁBAN A LIGA-VDSZSZ ELNÖKÉNEK TEKINTÉLYE – ez köszönhető a VDSZSZ SZOLIDARITÁS elmúlt évtizedekben kifejtett harcos,érdekvédelmi tevékenységének – KIJÁRÓ KÉPESSÉGE TÖBBET NYOM A LATBA, MINT AZ EMLÍTETT FÓRUMOK ÖSSZESSÉGE”. Az a tény, hogy 63%-os mértékben nem kapott támogatást az egyetlen elnökjelölt, s egy ilyen szöveg benn maradhatott a május 7-én elfogadott Programban, ez a küldöttek nagyfokú felkészületlenségéről tanúskodott. Az ármánykodás nyilván felveti a Küldöttgyűlést előkészítők felelősségét is, hisz megfelelő előkészítés során kiderült volna, hogy nem elégedettek Gaskó úrral, akkor másik jelölt állításáról is gondoskodniuk kellett volna, de itt „minden” teljesen titokban, alattomos és sunyi módon történt, s nyilvánvaló módon ez a helyzet nem alakulhatott volna ki előzetes szervezkedés nélkül. ***
4
A lincshangulat „főfunerátora”
Bárány-féle szakszervezeti önkény már a kampány alatt is
Rögtön kiderült, hogy már meg is van az új elnökjelölt Halasi Zoltán elnökségi tag személyében, s őt a szélsőjobboldali beállítottságú Bárány Balázs érdekvédelmi alelnök támogatja, valamint kitudódott az is, hogy a „főfunerátor” a háttérben az érdekvédelmi alelnök, aki önkényesen átvette Gaskó volt elnöki posztját. Arra az alapszabályi pontra hivatkoztak, miszerint az elnök akadályoztatása esetén az első számú vezető tisztségviselő státuszát az érdekvédelmi elnök veszi át. Csakhogy itt szó sem volt akadályoztatásról. Az Alapszabály ugyanis arra az esetre nem rendelkezett, hogy mi van akkor, ha az új elnököt a legfelső döntéshozó testület nem tudja megválasztani. Így Bárány Balázs két hónapon át jogalap nélkül bitorolta az elnöki tisztséget és hatáskörét meghaladva intézkedéseket hozott és irányította az Elnökség munkáját. Nyilván a jogszerű megoldás egy ügyvezető elnök megbízása lett volna.
B
árány Balázs egyébként a meghiúsult elnökválasztás után röviddel felkereste a VDSZSZ SZOLIDARITÁS központi munkaszervezetének a munkáltatótól, munkaidőkedvezménnyel állandóra kikért – kvázi a főállásban szakszervezeti munkát végzőket – tisztségviselőit, s megzsarolván megkérdezte Őket, hogy a Gaskó-ellenes táborhoz kívánnak-e csatlakozni vagy nem. A nemmel válaszolóktól azonnal megvonta a munkaidőkedvezményt és mivel a MÁV a szakszervezet központjából kirúgott tisztségviselő munkavállalóknak munkahelyet egynek sem ajánlott föl, így azok gyakor-
latilag munkanélküliként utcára kerültek. Bárány Balázsék intézkedése egyébként 6 főt érintett. Az elkövetkezendő kéthónapos kampány – álláspontom szerint – a magyar szakszervezeti mozgalom történetének egyik legsötétebb korszaka volt. Miközben a Bárány és Halasi által irányított „team” járta az országot és nemtelen, Gaskót lejárató eszközökkel kampányolt, eközben minden lehetségest elkövettek annak érdekében, hogy Gaskó ne tudjon kampányfórumokat szervezni. Céljuk érzékelhetően Gaskó István „karekterlegyilkolása” volt. Eközben Bárány az Ügyészségre és a Rendőrségre különböző feljelentéseket gyártott, hogy általa vélten több tízmilliós nagyságrendű gyanús ügyletei vannak a VDSZSZ SZOLIDARITÁS érdekkörébe tartozó más érdekvédelmi szervezetekkel és intézményekkel. S tette ezt a sajtóban magát „barát”-nak mondó Bárány aközben, hogy a pénzügyek ellenőrzéséért felelős Számvizsgáló Bizottság nem csupán a mostani XIV. Küldöttgyűlés előtti pénzügyi gazdálkodást, de évekre visszamenőleg is mindent rendben talált, s az egyes évek költségvetéseit úgy Halasi Zoltán, mint Bárány Balázs elnökségi tagként kivétel nélkül mindig megszavazták. Bárányék így tulajdonképpen önmagukat is feljelentették. A „főfunerátor”, mint a sajtónak is nyilatkozta „csupán” 60 éves korára való hivatkozással nem jelöltette magát. Azt hangoztatta álszent nagyvonalúsággal, hogy a „stafétabotot” az 54 éves energikus ifjú titánnak kell átvennie. Az egyik feljelentést egyébként az Ügyészség még e kéthónapos kampányidőszakon belül elutasította. De ez sem volt „elég” nekik. A kampány véghajrájában – megspékelve ármánykodásukat – készítettek egy demagóg videót az új szakszervezeti székház korszerű technikai berendezéseit és kúltúrált bútorzatát pazarló költekezésnek beállítva, mely természetszerűleg szintén csak megszavazott költségvetési tétel lehetett, s ezek a berendezések akár több évtizedre is biztosíthatták a mindenkori szakszervezeti munkaszervezet részére
Győzött a „jobbik”?!? A másnapi Küldöttgyűlés 11 órakor kezdődött az egykori Szabadság Hotel konferenciatermében. Azonban egy magát a VDSZSZ biztonsági őrének kiadó, számomra ismeretlen fiatalember az utamat állta, akivel agresszivitása miatt vitába keveredtem, de végül is
a munkavégzés többszörösen megtérülő megfelelő körülményeit. Ezen ellenséges összeállítást egyébként arra a VDSZSZ szövetségi honlapra tették fel, amit kisajátítottak, s Gaskónak nem állt módjában ugyanezen a honlapon közzétenni mondandóját. Továbbá „ezek a fiúk”, akik a megújulás reformzászlaját lengették, arról azonban „elfelejtettek” szólni, hogy Halasi Zoltán elnökjelöltjüknek, több, mint kétmillió forint a szakszervezeti tevékenységéből származó havi jövedelme. Halasi Zoltán jövedelméből különben havi 10 ezer forinttal számolva 150 munkavállalónak telne, s ez estben is még neki maradna félmillió forintos fizetése. Szóval „gyomorforgató” egy kampányt tapasztaltam meg magam is. Akik tisztában voltak Gaskó István tevékenységével – főként a „régiek” – és emlékeztek még rám is, többnyire kiálltak ugyan Gaskó mellett, ugyanakkor azonban őszintén tájékoztattak azokról az elszabadult indulatokról és lincshangulatról, ami a kampányidőszakban még jobban erősödött. Az én kampánytevékenységem ilyen formán a helyzet megfordítására nem volt alkalmas. Egyetlen „szomorú haszna” azonban volt kampánymunkámnak: viszonylag elég pontosan feltérképezhettem, hogy Gaskó május 7-i támogatottsága tovább csappant és nemhogy visszafordítható nem volt ezen folyamat, de oly mély válság alakult ki az egykoron Magyarország, de talán egész Közép-Kelet Európa legerősebb szakszervezetében, amit rémálmaimban sem tudtam volna elképzelni. Meggyőződésemmé vált, hogy rendbetételre egy generális újjászervezésre van szükség szinte a „0”-ról. Így aztán a július 9-i választás elő estéjén Gaskónak segítségem „eredményeképpen” csak erről az állapotokról számolhattam be telefonon és azt javasoltam, hogy szerintem nem hiányzik Neki egy 10-20 % körüli vereség, s ha rám hallgat, azt csinál, amit akar, de véleményem szerint jobb lenne, ha a stafétabot átadásának nemes gesztusával visszalépne a jelöléstől és szakszervezeti elkötelezettségének további súlyát és energiáit a VDSZSZ SZÖVETSÉG és a LIGA SZAKSZERVEZETEK országos konföderációjára koncentrálná. „Gondolkozni fogok azon, amit mondtál” – válaszolta nyugodt higgadtsággal, mint aki mindig reálisan számolt a várható tényekkel. ***
arra a pár méterrel távolabb lévő székre le tudtam ülni, ami már az „őr” hatáskörén kívül esett. Ez a helyzet egyébként már jól előjelezte a várható eredményt, miszerint formálisan ugyan a több szavazatot kapott „jobbik” Halasi Zoltán győzött, de szerintem sajnos realitása van annak, hogy ezen új helyzetnek a vasutasság kárát fogja látni. Folytatás a 5. oldalon •
5
Aki másnak vermet ás, maga esik bele… Folytatás a 5. oldalon •
A
tényszerű eredmény 95,36% kontra 2,12%-es arány volt 2,52 %-os érvénytelen szavazás mellett, de e számok teljesen irreálisnak tekinthetőek, mivel a küldettek túlnyomó többsége nyilvánvaló módon elfogadhatta Gaskó István visszalépését. Visszatérve az elnökválasztó küldöttgyűlésre „szerencsére” a lényeget így is valós időben meghallhattam, mert ebből meglehetősen hangos vita kerekedett a teremben. A küldöttek megrökönyítő módon a választás szempontjából a legfontosabb momentumként arról szavaztak egy küldött ügyrendi javaslatára – amit a puccsisták nyilván már előre megbeszéltek –, hogy a küldöttek nem tartanak igényt az elnökjelöltek „bemutatkozására”, s nem fognak szót kapni. A szervezők dilettáns módon nyilván azt „gondolhatták” hogy minden, amiről szavaznak az demokratikus. Hát nem! Mert a demokráciának vannak leírni sem szükséges axiómaszerű alapnormái. Hisz a szervezők logikája szerint ilyen alapon például szavazhattak volna arról is, hogy a küldöttek köpjenek-e egyet Halasi Zoltán elé, vagy sem. A kialakult helyzetből aztán az is szinte egyenesen következett, hogy Gaskó Istvánnak „hivatalosan” az sem állt módjában, hogy elmondja, visszalép az elnökjelöltségtől és, hogy miért. A küldöttgyűlést magát én egy videofelvételről láthattam. Bár végig néztem, de a látottaktól nem lettem „gazdagabb”. A helyzet igazából itt eszkalálódott, de nem a demokráciára jellemző módon a két jelölt között, hanem Bárány és Gaskó között, azaz a despotizmus és a demokrácia megtestesítői vívtak meg egymással egy csatát. Kétségtelen tény, hogy e csatát most Halasi Zoltán megválasztásával a despotizmus nyerte, a „demokratizmus jegyében”, szerintem azonban kétség nem férhet hozzá, hogy a demokráciáért folyó háborút Gaskó István ellenfelei el fogják veszíteni. Már a gyűlés elején lincshangulat alakult ki. Gelencsér Laszlót – aki eredetileg vezette volna a Küldöttgyűlést – az ellene irányuló indulatok miatti kérésére leváltották és helyette Mózest Tibort választották meg. A hangzavart egyébként két fő írta felül. Egy leányzó hosszasan kiabálta, hogy „Demokráciát! Demokráciát! Demokráciát!” Egy másik pedig azt hangoztatta, hogy ez az „egész”, ami itt folyik, alapszabály ellenes és törvénytelen. Miután a küldöttgyűlés leszavazta az elnökjelöltek hozzászólási jogát, beszélhetett viszont Hangonyi Zoltán a már május 7-i küldöttgyűlésen megválasztott gazdasági alelnök. Előadta, hogy ennek a sajnálatosan antidemokratikus Küldöttgyűlésnek a főpróbája a napokban már megtörtént abban a vezérigazgatósági alapszervezetben, ahol Gaskó István tag. A májusban leszavazott elnök már ott sem kapott szót. E rövid kis „előjáték” után nem sokkal, mivel más napirend nem volt, így Mózes Tibor felkérte a küldötteket, hogy indulhatnak szavazni, miután a mandátumvizsgáló bizottság részéről ismertették a szavazás módját.
Gaskó István még a szavazás megkezdése előtt ismételten ügyrendi felszólásra jelentkezett. A szót azonban ekkor sem kapta meg. A küldöttek egy része ekkor már felállt és egy részük, kezükben a szavazólappal elindult kifele, ahol „zavaró körülmények” nélkül adhatták le voksukat. A „zavaró körülmény” kint a terem előterében csupán én voltam, s oda is jöttek hozzám kb. 8-10-en körülvéve engem – közöttük több ismerős arccal. Nem kevesebbet tettek többen a felbőszült küldöttek közül, minthogy elkezdtek szitkozódni, pocskondiázni, egy-két kolléga nyál nélküli köpést is imitált felém, hogy mi a francot keresek én itt, különösen azután, hogy évekkel ezelőtt „elbánt” velem a Gaskó. Az indulatok különben úgy elszabadultak, hogy azt hittem, a vége lincselés lesz. Hiába védekeztem, hogy én itt most az Amerikai-magyar Hírhatár magyarországi főmunkatárs tudósítójaként vagyok jelen. Szerencsére azonban pár perc múlva egy engem felismerő kolléga érkezett a „társasághoz”, s máris leteremtette az engem „meglátogatókat”: Nem hallottátok? Újságíró! Hagyjátok őt békében dolgozni! Balhét akartok? Hát szégyelljétek magatokat! A kollégát ugyan nem ismertem fel, viszont, ha olvassa újságunkat, ezúton is köszönöm „beavatkozását”. Közbelépése hatásos volt – a társaság gyorsan szétszéledt. Ám közben bent a teremben folytatódott főműsor. A felszólalásától újból megfosztott Gaskó István ekkor megragadta a mikrofont, s hangját előbb a kifele indulók felé irányította, hátha lesznek, akik meggondolják magukat, és visszajőve meghallgatják őt. Mindenek előtt közölte, hogy ő jogérvényesen visszalép az elnökjelöltségétől, amivel egyben meg is kívánja könnyíteni a szavazás menetét. Viszont bejelentette, hogy visszalépését indokolni is kívánja. „Ami itt történik, nem hasonlít a VDSZSZ-re, nem hasonlít egy demokratikus szakszervezetre, melyet 25 éve hoztunk létre együtt. Bárány Balázs, aki most, mint egy diktátor, két hónapon át intézkedett messze meghaladván a hatáskörét. 25 éve még az ellenfélnél (a volt leninista Vasutasok Szakszervezeténél /VSZ/ – a szerk.) küzdött ellenünk, és az elmúlt két hónapban olyan gyalázatos dolgot csinált, ami gyakorlatilag lehetetlenné tette a VDSZSZ demokratikus működését. Önkényeskedett, testületi felhatalmazás nélkül tett intézkedéseket, embereket rúgott ki
az utcára.” A volt elnök rövid beszédében azt is kiemelte, hogy volt Balázs barátja felhozott vádjai – akár pénzügyekben is – alaptalanok, de egyébként pedig évekre visszamenőleg fehéren-feketén bizonyítható, hogy ő is minden döntésben benne volt, s három bizottság, az Etikai, a Felügyelő és pénzügyeket vizsgáló Számvizsgáló mindig mindent rendben lévőnek talált a szakszervezet munkaszervezetében, gazdálkodásában, s az állítólagos milliós ügyek vonatkozásában is, amit ő nem is érthet, hisz a Balázs feljelentgetéseinek tartalmát nem is ismeri. A mikrofon különben szabályos vándorúton volt Balázs és István között. Balázs, sajnáltatva magát, előadta, hogy ő ezt akkor is végigcsinálja, ha rámegy… (neki szinte ez volt az egyetlenegy érve mindenre…) Csupán annyit kellett volna a kételkedőknek tenniük, hogy a megfelelő bizottságokat felkérik vizsgálatra. „Amióta Bárány az Arturo Ui, azóta, akik jelöltek engem, odament hozzájuk és azt mondta Nekik, kirúgja őket, (5 embert) mert jelöltek” – mondta egyik megfogalmazásában Gaskó. A volt elnök a szavazás végeredményét már nem várta meg: néhány kirúgott kolléga társaságában távozott a teremből. Emberi tartással, „úri módon” nem mentek el a többiekkel ebédelni. Az eredményhirdetést követően a patetikus protokolláris új elnök beszéde összegezte az eddig ígérteket. Megköszönte a rászavazóknak a belé helyezett bizalmat, s elmondta, hogy meg kívánják őrizni az elmúlt 25 év értékeit, de különben „minden” meg fog újulni. Az új elnök az egyik küldöttel üzent, hogy most nem ad nekem interjút, mert „ünnepelnek”. Azt nem üzente, hogy ez egy (gyász)ünnep. Így csak néhány nap múlvára beszélhettem meg vele egy interjút. Elmondtam neki az interjúval kapcsolatos jogait, ami kifejezetten irritálta. Közöltem vele: hogy a hangfelvételt én az újságírás szabályainak megfelelően használhatom fel, de utólagos egyeztetésre nem vagyok kötelezett. Ezután pedig tájékoztattam: hogy viszont most jogában áll meggondolni magát. Hát úgy döntött: eláll a nyilatkozattételtől.… Közben szobánkba bejött a Bárány Balázs és különböző mondatokkal elkezdett engem provokálni, amire módjával reagáltam. Jeleztem nekik például, hogy különben három területi vezető a 7 közül nem a Halasi Zolit támogatta.
Folytatás a 8. oldalon •
Íme, akiket valóban le kell váltani
6
Mi így válaszoltunk a „Gaskó fejét” követelőknek a kampány idején Bárány Balázs Péter és védence, Halasi Zoltán, a „tehetséges fiatal srác” elnökjelölt a május 7-i elnökválasztási puccs óta minden fórumon a VDSzSz Szolidaritás megújításáról papolnak. Ők – akik a VDSzSz Szolidaritás elmúlt legalább tizenöt évének valamennyi döntése előkészítésében és megvalósításában aktívan részt vettek – úgy tesznek, mintha most érkeztek volna a Holdról, és semmi közük nem volna ahhoz, amit most olyan nagy vehemenciával támadnak.
N
ézzük csak sorban, mivel újítják meg a VDSzSz Szolidaritást? A munkavállalói érdekvédelem tárgyában egy hatalmas előrelépést és megújulást hozott az a VDSzSz Szolidaritásnál eddig ismeretlen módszer, hogy a küldöttgyűlés után közvetlenül – testületi döntés nélkül – a Központban foglalkoztatott hat munkatársat, köztük a Küldöttgyűlés által megválasztott küldöttgyűlési ügyvezetőt, és magát Gaskó Istvánt is visszaküldték a munkáltatóhoz. Ez egyet jelent az utcára küldéssel, hiszen állásajánlatot egyikük se kapott. Lehet, hogy ez amiatt van, hogy ők a kirúgottak ügyében előzetesen egyeztettek a munkáltatóval? Mindenesetre a megújulóban levő VDSzSz Szolidaritás megmutatta a munkáltatónak – hogyha esetleg eddig nem tudta volna – miként is kell a munkavállalókkal elbánni. Ügyészségi beadványban megtámadták szakszervezeti szövetségüket, a VDSzSz Szövetséget, és a LIGA Szakszervezeteket, amelynek 24 éve a VDSzSz Szövetségen keresztül a tagjai, és amely az országos érdekegyeztetésben mindig előtérbe helyezte a vasutasok érdekeinek messzemenő képviseletét, és a VDSzSz Szolidaritás tagjainak a LIGA tagságból csak előnyük származott. Ugyancsak megtámadták a Munka Világa Alapítványt, amely több száz millió forintos támogatást nyújtott annak érdekében, hogy a VDSzSz társtulajdonosa lehessen az Ajtósi Dürer sori székháznak. Megtámadták a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítványt, amely az üdültetés népszerűsítéséért jelentős díjazást fizetett a VDSzSz Szolidaritásnak és a VDSzSz Szövetségnek, és az érdeklődő tagok mindegyike az Alapítvány segítségével csaknem ingyenes üdülést vehet igénybe, mely az igénybevevők részére több százmillió forintos támogatást jelent. Bejelentést tettek a LIGA Akadémia Alapítvány ellen is, amely amellett, hogy színvonalas képzéseket szervezett a VDSzSz
Íme, ezek a szakszervezet megrontói
Szolidaritás tisztségviselőinek, munkalehetőséget adott a VDSzSz Szolidaritás néhány munkavállalójának is. Tönkre akarják tenni a VDSzSz Szövetséget azzal, hogy a szövetségi tagdíj megfizetését megtagadják, nem fogadták el a Szövetség költségvetését. Megakadályozzák a Szövetség döntéseinek meghozatalát, ellehetetlenítik a Szövetség működését. A VDSzSz Szolidaritás megújulása jegyében Bárány Balázs Péter a LIGA Tanács ülésein botrányos magatartást tanúsított. Az Operaházi Dolgozók Független Szakszervezete mandátumával, minden rendreutasítás ellenére a VDSzSz Szolidaritás lejáratásán munkálkodott. A LIGA Szakszervezetek által elnyert projektek kapcsán tett ügyészségi bejelentésben színlelt munkaszerződésekkel vádoltak meg több munkavállalót. Még szerencse hogy Halasi elnökjelölt havonta nyolcszázezer forint összegű munkabérét nem színlelt szerződés alapján vette fel. Az is örvendetes, hogy Bárány Balázs Péter legalább a lányát nem szerepeltette a támadott munkavállalók sorában. Feljelentést tettek – persze ezt is a VDSzSz Szolidaritás megújítása jegyében, és teljesen jóhiszeműen – ismeretlen tettes ellen a VDSzSz Szolidaritás szerintük elkülönített számlán levő sztrájkalapja eltűnése tárgyában, miközben ők szavazták meg, hogy a VDSzSz Szolidaritás kölcsönt nyújtson a LIGÁ-nak. Rágalmazás miatt feljelentették a 20 éven át Bárány legjobb barátjának mondott Gaskó Istvánt, sőt a vele interjút készítő újságírót is, aki csak lehetőséget teremtett nekik arra, hogy Gaskó István kijelentéseire reagálhassanak. A VDSzSz Szolidaritás életében valóban új jelenség, hogy a VDSzSz Szövetség által üzemeltett honlapon Gaskó István elnökjelölt programja nem jelenhetett meg, ugyancsak merőben új jelenség az is, hogy a tagság
körében csak az egyik elnökjelölt fejtheti ki az álláspontját. Megakadályozzák, hogy Gaskó István védekezni tudjon az őt ért támadások és hazug vádak ellen. Úgy gondolják, hogy a karaktergyilkosság is a megújulás része. A MÁV Zrt. Felügyelőbizottságából Gaskó István visszahívását kezdeményezték a Központi Üzemi tanácsnál. A KÜT azonban indítványukat elutasította. Új az is, hogy félelem és bizalmatlanság uralkodott el azok körében, akik vélt vagy valós függő viszonyban vannak a tisztogató alelnökkel és az elnökjelölttel. A VDSzSz Szolidaritás megújulásának jele lehet az is, hogy az előző küldöttgyűlési puccsot követően – nyilván a következő küldöttgyűlés főpróbájaként – a Vezérigazgatósági Alapszervezet taggyűlését is megpuccsolták. Annyira rettegtek attól, hogy számításukba valami hiba csúszik, hogy az alapszervezet taglétszámát gyorsan megduplázták. Hoztak legalább harminc szavazót, hogy a döntés minden kétséget kizáróan számukra megfelelő legyen. Még azt is megakadályozták, hogy az alapszervezet valódi tagjai az ülésen szót kapjanak. A megújuló VDSzSz Szolidaritás új vezetésének a tagság érdeke már egyáltalán nem fontos, hathatós közreműködésükkel sikerült elérni, hogy éppen azok a célok nem valósulhatnak meg, amelyek elérése érdekében a szakszervezet létrejött. És akkor hab a tortán: A megújulást hirdető, ennek ürügyén mindent és mindenkit feljelentő tiszta kezű érdekvédők csak a saját házuk táján nem söpörtek. Így történhetett meg, hogy a VDSzSz Szolidaritás által elnyert TÁMOP-os projektekben az ő közreműködésükkel megvalósított, visszaéléseket alátámasztó bizonylatokat találtak, amely természetesen nem maradhat kivizsgálás nélkül. ***
7
Egy „szakszervezeti kirúgás” története
„Élmény” volt veletek…köszi....
Á
lmomban sem gondoltam volna, hogy velem is megtörténhet az, amivel az elmúlt huszonöt évben a munkavállalók jogi képviselőjeként nem egyszer szembesültem: azonnali hatállyal kirúgtak. Átélhettem, hogy én is ugyanazt érzem, mint az ügyfeleim: igazságtalan volt a döntés. Az esetek nagy részében – hiába mondott mást a munkavállaló – oka volt az intézkedésnek, de sokszor a munkáltató kicsinyes bosszúja állt az ügy hátterében. Akármi is volt a kiváltó ok, mindig mindet megtettem annak érdekében, hogy a megszüntetett munkaviszonyt sikerüljön helyreállítani, a sérelmet valamilyen módon orvosolni. A sikerélmény nagyon jó dolog, sokszor volt benne részem. Azt hittem, jól végzem a dolgomat, teljes odaadással, sikeresen végeztem a munkám, és azt hittem, hogy mindenki elégedett velem. Hát, nem jól hittem. A május 7-8-i VDSzSz Szolidaritás küldöttgyűlésre ismét jelöltek a Felügyelőbizottság tagjának. A Felügyelőbizottságban már hosszú évek óta elnöki tisztséget láttam el, minden küldöttgyűlésen nagy többséggel választottak meg. Idén a három fős bizottságba öt jelöltet állítottak. Többes jelölés esetén az ember számíthat arra, hogy esetleg nem kapja meg a megválasztásához szükséges szavazatot. Így is történt. Kicsit meglepett, hogy a szavazatok talán negyedét kaptam csak meg: Így járt az Etikai Bizottság korábbi elnöke is, éppen ugyanannyi szavazatot kapott, mint én. Azért az már elgondolkodtatott, hogy is történhetett az meg, hogy még az elnökjelölt sem szerezte meg a szavazatok többségét. Ekkor naivul azt hittem, a jogtanácsosi munkámra a VDSzSz Szolidaritásnak még szüksége van. Hétfőn reggel szembesülhettem azzal, hogy Bárány Balázs ekkor már az elnöki jogkört gyakorolva, igen hűvös hangon közölte, hogy be kell adni a bíróságra a VDSzSz Szolidaritás nyilvántartás módosítás iránti kérelmét, ezt a feladatot azonban már a kolléganőmnek adta ki. Szerdán reggel aztán a Halasi és Bárány duó megjelent az irodámban, és Bárány közölte, vegyek ki szabadságot, mert hétfőtől megszüntetik a kikérőmet. Nincs tovább munkaidő kedvezmény. Irány
vissza a MÁV-hoz, ahol biztos, hogy nem várnak tárt karokkal rám. Indokolás nem volt, a Bárány rögtön telefonálásba kezdett, a Halasi meg nem szólt semmit. Döbbenten álltam, csak annyit tudtam kinyögni, hogy folyamatban levő VDSzSz-es és LIGÁ-s ügyeim vannak, de erre már nem voltak kíváncsiak. Halasi csak annyit szólt, hogy azt majd a LIGA megoldja. A két nap alatt a kolléganőmnek átadtam azokat az ügyeket, amelyekben határidős feladatok voltak, a többi anyagot otthagytam az irodámban a szekrényben. Ez akkor nem érdekelt senkit. Július végén aztán állítólag küldtek nekem egy felszólítást, hogy az iratokat adjam át Bernát Beatrix tisztségviselőjüknek, tételesen, teljességi nyilatkozattal. Vicces! Két hónap után! Bernát Beatrix közben talán jogi diplomát is szerzett, ezért neki! Aztán megtudtam, hogy nemcsak én jártam így, ez a szerda nemcsak nekem, hanem rajtam kívül még öt kikért tisztségviselőnek volt fekete szerdája. A szöveg mindannyiunknál ugyanaz volt. Hétfőn, amikor megjelentünk a munkáltatónknál, ott láttuk Bárányt és Halasit, nyilván azért mentek, hogy az ügyünkben eljárjanak. Hát, sikeres is volt az akciójuk, egyikünket sem tudta a MÁV a munkaszerződés szerinti munkakörünkben foglalkoztatni, és sajnos egyikünk számára sincs a képzettségünknek megfelelő munkakör az egész MÁV csoportban sem. Hát, ilyen a VDSzSz Szolidaritás új érdekvédelmi tevékenysége! Azonnali hatályú felmondás minden ok nélkül! Több évtized odaadó munkavégzés után a minimumot sem adták meg. Indokolás nincs, csak annyi, hogy nem bízik bennünk a tagság. Arra azért kíváncsi lennék, kik tartoznak a tagság körébe. Igazából nem is vagyok kíváncsi, hiszen nagyon jól tudom! Mivel a VDSzSz Szolidaritással nem álltunk munkaviszonyban, a munkaviszony megszűnésére vonatkozó szabályokat nem tudjuk velük betartatni. Nincs indokolási kötelezettség, nincs felmondási idő, nincs végkielégítés, nincs szabadság megváltás, nincs a nyugdíjkorhatárhoz kapcsolódó kedvezmény. Csak arra számíthatnánk, amit a VDSzSz Szolidaritás jóindulatból adna. Abból, köszönjük, nem kérünk! Jól láthat-
ja mindenki, hogy a cél az egzisztenciális megsemmisítésünk, lehet, hogy még ennél több is, és a példa statuálása volt. Aki nem áll be a sorba, nem tesz hűségesküt, nem azonosul az új irányelvekkel, könnyen oda juthat, ahova minket juttattak. Azért nem ártana résen lenni, mert a leghűségesebbek is hamarosan a kegyvesztettek közé kerülhetnek. Van az a mondás, hogy a mór megtette a kötelességét, a mór mehet. Majd a végén meglátjuk, hányan vannak a mórok! Máthéné Dr. Bertók Judit VDSzSz Szolidaritás és VDSzSz Szövetség jogtanácsos, VDSzSz Szövetség FB tag, LIGA Szakszervezetek FB tag, Vasutas Egészségpénztár IT tag, Pannónia Önsegélyező Pénztár EB tag Bizonyára hasonló érzése és története van még annak az öt főnek, akit a Bárány-Halasi duó kirúgott a szakszervezet munkaszervezetéből: • Gaskó István, a VDSzSz Szolidaritás elnöke, a VDSzSz Szövetség elnöke, a MÁV Zrt. Felügyelő Bizottságának alelnöke 2015. augusztus 1-ig, a LIGA Szakszervezetek elnöke, a Vasutas Nyugdíjpénztár Igazgató Tanács elnöke, az ETUC Európai Szakszervezeti Szövetség Végrehajtó Bizottság tagja és az ITUC Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség főtanács tagja • Hangonyi Zoltán, megválasztott, de lemondott VDSzSz Szolidaritás gazdasági alelnök, VDSzSz Szövetség gazdasági alelnök, a Vasutas Nyugdíjpénztár EB tagja • Gelencsér László, a VDSzSz Szolidaritás Küldöttgyűlés ügyvezetője, a Pannónia Önsegélyező Pénztár IT tagja, a LIGA Akadémia Alapítvány Kuratórium elnöke • Dr. Szilágyi Veronika, a VDSzSz Szolidaritás Budapesti Terület jogtanácsosa, a LIGA Ifjúsági Bizottság elnöke, a LIGA Akadémia Alapítvány tagja • Ozsváth Mária, VDSzSz Szolidaritás irodavezető • Somlai Szilárd, LIGA munkavédelmi referens • Rakóczki Lajos, VDSzSz Szolidaritás Kistársasági vezető ügyvivő, LIGA Nyugdíjas Bizottság elnök
Határozat A Szövetségi Tanács a Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezete Szövetség Alapszabálya II. 2.3. pontja alapján a Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezete Szolidaritás elnevezésű tagszervezetet 2015. július 20. napján a Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezete Szövetségből kizárja. Jelen határozat ellen a VDSzSz Szolidaritás a VDSzSz Szövetség Felügyelő Bizottságához fellebbezéssel élhet. A fellebbezésnek a határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya. Indokolás A Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezete Szövetség Szövetségi Tanácsa az alábbiakat állapítja meg: 1. Tagdíjfizetési kötelezettség megtagadása A VDSzSz Szolidaritás tagszervezet tagdíjfizetési kötelezettségének hónapok óta nem tesz eleget. A tagszervezetet a VDSzSz Szövetség Felügyelő Bizottsága, továbbá a Szövetség elnöke a tagdíjelmaradás megfizetésére szólította
Folytatás a 8. oldalon •
Egy új szervezet terve a vasutasság jövőjéért!
8
Folytatás a 7. oldalról • fel, 2015. június 19-én.A VDSzSz Szolidaritás a felszólítás ellenére sem teljesítette a tagdíjfizetési kötelezettségét, sőt annak jelenlegi elnöke 2015. június 21-én közzétett videó nyilatkozatában kijelentette, hogy sem a tagdíjhátralékot, sem az esedékes tagdíjat nem fogják megfizetni a VDSzSz Szövetség részére. A közel hét hónapi tagdíjelmaradás összege 2015. júliusig 33.328.000.-Ft. 3. Ügyészségi vizsgálat és feljelentés A VDSzSz Szolidaritás érdekvédelmi alelnöke a Fővárosi Főügyészséghez több beadványt írt, és büntető feljelentéseket is tett, mellyel a Szövetség törvényes működését megkérdőjelezte. 4. A LIGA Tanács ülésein tanúsított magatartás A LIGA Szakszervezetek legfőbb döntéshozó testületének, a LIGA Tanácsnak ülésein a VDSzSz Szolidaritás képviseletét ellátó érdekvédelmi alelnök, más LIGA tagszervezet képviseletében eljárva, felhatalmazás nélkül a VDSzSz Szövetséget lejárató nyilatkozatokat tett, megzavarva a a LIGA Tanács működését. A VDSzSz Szolidaritás alapszabály ellenes tevékenységének következményei. A VDSzSz Szolidaritás részéről a tagdíjfizetési kötelezettség elmulasztása és a jövőbeni tagdíjfizetés megtagadása, a 2014. évi költségvetési beszámoló, és a 2015. évi költségvetési terv elfogadásának megtagadása a Szövetség céljainak megvalósítását súlyosan veszélyezteti. A VDSzSz Szövetségnek a VDSzSz Szolidaritás taglétszámát is magában foglaló (teljes) taglétszáma alapján - a VDSzSz Szolidaritás tagdíjfizetése megtagadása esetén is - meg kell fizetnie a Vasutas Szakszervezetek Szövetsége, a LIGA Szakszervezetek, az ITF és az ETF tagdíjakat. Mindez megoldhatatlan feladatot jelent a Szövetség többi tagszervezetének, amelyek a VDSzSz Szolidaritás taglétszámának megfelelő tagdíjakat nem tudják és nem is akarják a VDSzSz Szolidaritás helyett finanszírozni. A VDSzSz Szövetség tagjai nem kívánják elveszíteni a fenti szövetségekben meglevő tagságukat, amely a VDSzSz Szolidaritás alapszabálysértő magatartása miatt tagdíj nemfizetés miatt megszűnhet. A VDSzSz Szövetség Alapszabálya kimondja, hogy a tag köteles betartani az Alapszabályt, és a Program szerint dolgozni, továbbá köteles fizetni a tagdíjat.
Folytatás a 5. oldalról •
E
rre a Balázs behívta az épp ott lévő területi vezetőket, s engem pedig felszólított, hogy na, most mondjam meg melyik az a három kollega. No, hát ilyen egy puccsvezér! „Szegény” területi vezető ügyvivők! Maguk is csak meglepetten néztek, azt sem tudták pontosan, hogy miről van szó… Ezek után viszont felkértem Bárány urat, hogy menjen ki a szobából, mert itt a Zolival mi beszélgetést folytatunk. Balázs durrogások közepette végülis kiment. Az új elnökkel ezt követően már nem beszéltünk sokat, arra kért, akkor jelentkezzem újra interjúért, mikor már a kedélyek kissé lenyugodtak a tagság körében. Ám nagyon bennem maradt Zolinak immáron másodszorra mondott mondata az e-mailekkel kapcsolatban, s néhány nap múlva rákérdeztem telefonon, hogy tényleg olvassa-e a másoknak írt leveleimet. Bizonyára ekkorra már „leeshetett” neki s azt válaszolta, hogy persze olvassa azokat, amiket esetleg rosszul címzek, s véletlenül hozzá tévednek, meg amit az info@vdszsz. hu e-mailre írok. Ezt követően több szolgáltatónál és a rendőrségnél is utána érdeklődtem ennek a meghekkelési lehetőségnek. Azt mondták, utólagosan is meg tudják állapítani a meghekkelés megtörténtét, csak elég „macerás” és hogy több hónapig eltart. Egyelőre még nem döntöttem el, hogy ezt az ügyet a MÚOSZ bevonásával (büntető) jogi útra tereljem-e vagy sem. A július 9. óta eltelt időszak hírei, hogy
a VDSZSZ Szövetségi Tanács rendkívüli ülései keretében előbb törölte, majd kizárta a Szövetség soraiból VDSzSz SZOLIDARITÁS tagszakszervezetét. Valamint a VDSzSz Szövetség Szövetségi Tanácsa a VDSzSz Szövetség Kongresszusánál kezdeményezi Bárány Balázs Péter érdekvédelmi alelnök, Halasi Zoltán felügyelő bizottsági elnök, Bernát Beatrix számvizsgáló bizottsági tag visszahívását. A Kongresszus döntéséig a Szövetségi Tanács fenti tisztségviselőket tisztségükből felfüggeszti. E három határozatban a következő főbb indokok szerepelnek: A VDSzSz Szolidaritás felszólítás ellenére már több, mint 30 millió forint tagdíjjal tartozik a szövetségnek; és a tartozás megfizetését Bárány Balázs a továbbiakra nézve is bizonyíthatóan megtagadta. Továbbá: A VDSzSz Szövetség 2015. június 22-én tartott Szövetségi Tanács ülésén a VDSzSz Szolidaritás megakadályozta a 2014. évi költségvetési beszámoló, valamint a 2015. évi költségvetési terv elfogadását, mely a szervezeti működési ellehetetlenülés következményeit vonhatja maga után. Az érdekvédelmi alelnök megalapozatlan büntetőjogi feljelentést és a Fővárosi Főügyészségen vizsgálati kérelemre vonatkozó bejelentést tett. Ügyészségi feljelentést adott be a szervezet ellen, s a LIGATanács ülésén minden felhatalmazás nélkül a VDSzSz- Szövetséget lejárató állításokkal élt.
Kis Vasutas Barátunk! Bocsáss meg nekünk, hogy nem vettük észre: ellenfeleink a kampányban visszaéltek a fotóddal…
Ami Bárány Balázs szövetségi Érdekvédelmi alelnök, Halasi Zoltán Felügyelő Bizottsági elnök és Bernát Beatrix Számvizsgáló Bizottsági tag tisztségeinek felfüggesztését illeti, ezt az indokolja, hogy több, a szervezet működését akadályozó alapszabálysértéseket követtek el. Ezen helyzet következtében a VDSZSZ SZOLIDARÍTÁS gyakorlatilag úgy a hazai, mint a nemzetközi szakszervezeti mozgalom teljes szervezeti hátterét elvesztette. Azokról a szervezetekről van szó, melyeket az újság egyik cikkében már felsoroltam. Fő kérdésem ezek után csupán: Milyen reform és megújítás is kezdődhet így a VDSZSZ SZOLIDARITÁS-nál, miután a VDSZSZ Szövetségből történő kizárattatásával elintézték maguknak, hogy teljes mértékben szövetségesek nélkül maradnak a Nagyvilágban, s a jövőben majd így elerőtlenedve ülhetnek a MÁV-munkáltatóval tárgyalóasztalhoz. A VDSZSZ azonban természetesen sosem hagyja és a jövőben sem fogja magukra hagyni a vasutas munkavállalókat. Érdekeik képviseletére és védelmére a hatékony módszer már a tervező asztalon gyakorlatilag készen van. Ez ügyben a döntés a szeptember végére tervezett szövetségi kongresszuson kerül meghozatalra. A tervezet egyelőre nem nyilvános, de úgy tudjuk, nem kis meglepetés lesz. Lukácsi Bálint
