Az áruk szabad mozgása Útmutató a Szerződésnek az áruk szabad mozgását szabályozó rendelkezéseinek alkalmazásához

NB-31-09-160-HU-C

AZ ÁRUK SZABAD MOZGÁSA Ú T M U TAT Ó A S Z E R Z Ő D É S N E K A Z Á R U K S Z A B A D M O Z G Á S ÁT S Z A B Á LY O Z Ó R E N D E L K E Z É S E I N E K A L K A L M A Z Á S Á H O Z

Az áruk szabad mozgása Útmutató a Szerződésnek az áruk szabad mozgását szabályozó rendelkezéseinek alkalmazásához

ISBN 978-92-79-13484-5

Európai Bizottság Vállalkozás és ipar

HOGYAN JUTHAT HOZZÁ AZ EURÓPAI UNIÓ KIADVÁNYAIHOZ? Ingyenes kiadványok: • az EU-könyvesbolton (EU Bookshop) keresztül (http://bookshop.europa.eu); • az Európai Bizottság képviseletein és küldöttségein keresztül. A képviseletek és küldöttségek elérhetőségeiről a http://ec.europa.eu weboldalon tájékozódhat, illetve a +352 2929-42758 faxszámon érdeklődhet. Megvásárolható kiadványok: • az EU-könyvesbolton keresztül (http://bookshop.europa.eu). Előfizetéses kiadványok (az Európai Unió Hivatalos Lapjának sorozatai, a Bíróság és az Elsőfokú Bíróság Határozatainak Tára stb.): • a Kiadóhivatal forgalmazó partnerein keresztül. A partnerek listája a http://publications.europa.eu/others/agents/index_hu.htm weboldalon érhető el.


Készítette és írta: Vállalkozáspolitikai és Ipari Főigazgatóság, C Igazgatóság – Szabályozáspolitika


Jogi nyilatkozat: Sem az Európai Bizottság, sem más, a Bizottság nevében eljáró személy nem tekinthető felelősnek az ebben a kiadványban található információk felhasználásáért vagy a gondos előkészítés és ellenőrzés ellenére esetleg előforduló hibákért. Ez a kiadvány nem feltétlenül tükrözi az Európai Bizottság véleményét vagy állásfoglalását. Az erre a dokumentumra vonatkozó észrevételek vagy javaslatok az alábbi címre küldhetők: Vállalkozáspolitikai és Ipari Főigazgatóság, C.2. csoport.

The Enterprise & Industry online magazine (http://ec.europa.eu/enterprise/e_i/index_en.htm) covers issues related to SMEs, innovation, entrepreneurship, the single market for goods, competitiveness and environmental protection, better regulation, industrial policies across a wide range of sectors, and more. The printed edition of the magazine is published three times a year. You can subscribe online (http://ec.europa.eu/enterprise/e_i/subscription_en.htm) to receive it – in English, French or German – free of charge by post.

A Europe Direct szolgáltatás az Európai Unióval kapcsolatos kérdéseire segít Önnek választ találni. Ingyenesen hívható telefonszám (*):

00 800 6 7 8 9 10 11 (*) Egyes mobiltelefon-szolgáltatók nem engednek hozzáférést a 00 800-as telefonszámokhoz, vagy kiszámlázzák ezeket a hívásokat.

Az Európai Unióról további információk érhetők el az interneten (http://europa.eu). A katalógusadatok a kiadvány végén találhatók. Luxembourg: Az Európai Unió Kiadóhivatala, 2010 ISBN 978-92-79-13484-5 doi:10.2769/26547 © Európai Unió, 2010 Ellenkező rendelkezés hiányában a forrás megnevezése esetén a sokszorosítás engedélyezett. Harmadik felek szerzői jogi védelem alatt álló szövegei esetében a felhasználás/sokszorosítás engedélyezését a szerzői jog tulajdonosától (tulajdonosaitól) kell kérni. A borítón szereplő kép: Freight containers © Binkski #15628201 – Fotolia.com Printed in Belgium KLÓRMENTES FEHÉR PAPÍRRA NYOMTATVA

Előszó A Szerződésben foglalt, az áruk szabad mozgását szabályozó rendelkezések alkalmazásáról szóló ezen útmutató célja, hogy betekintést engedjen a gyakorló jogász szemszögéből egy, az európai integráció szempontjából alapvető fontosságú terület múltbeli fejleményeibe és új kihívásaiba. Az áruk belső piaca az európai projekt sikertörténeteinek egyikévé vált, és továbbra is az Európai Unió (EU) növekedésének fő katalizátora. Noha az útmutató nem az első a maga nemében, a korábbi kiadások elsősorban a tagjelölt országok és/vagy a nemzeti hatóságok számára készültek az EK-Szerződés 28–30. cikkéhez fűződő koncepció megismerésének gyakorlati eszközeként. A mostani változat részletesebb. Az útmutató tükrözi a Bizottság azon szolgálatának munkatapasztalatát*, amely a Szerződés áruk szabad mozgását szabályozó rendelkezéseinek alkalmazásáért felelős, és képet ad a kereskedelemnek a gyakorlatban még megvolt és meglévő akadályairól. Összefoglalja és megjegyzésekkel kíséri továbbá az idevágó ítélkezési gyakorlatot, de nem állítjuk, hogy a témakört teljes egészében lefedi. A kiadványt sokkal inkább olyan kézikönyvnek szántuk, amely rávilágít a Szerződés ezen rendelkezései alkalmazásának gyakorlati kérdéseire, és válaszokat is nyújt azokra. Az útmutató hasznosnak bizonyulhat a tagállami nemzeti közigazgatások számára a meglévő szabályozási környezet és az új nemzeti jogszabályok megfogalmazása tekintetében egyaránt. A kiadványt a nem harmonizált területre vonatkozó útmutatások miatt haszonnal forgathatják az ügyfeleiknek a belső piaccal kapcsolatos kérdésekben tanácsot adó gyakorló jogászok is. Végezetül, a belső piac mindig is érdeklődésre tarthatott számot olyan harmadik országok részéről, amelyek meg kívánták érteni az európai piac jogi keretrendszerét, és tanulni kívántak az elmúlt 50 év európai tapasztalataiból. Az útmutató e tekintetben is szolgálhat néhány hasznos meglátással. Az útmutató a jogszabályok és az ítélkezési gyakorlat 2009. december 31-i állapotát tükrözi. Az uniós jogszabályok és a Bíróság ítéletei megtalálhatók az EUR-Lexen (http://eur-lex.europa.eu). Az 1997. június 17. óta hozott ítéletek megtalálhatók a Bíróság weboldalán is (http://curia.europa.eu). Az útmutató jogi kötőerővel nem rendelkező dokumentum, amely nem feltétlenül képviseli a Bizottság hivatalos álláspontját. A Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően az EK-Szerződést módosították, amely most már a Szerződés az Európai Unió működéséről (EUMSz.) címet viseli. Az áruk szabad mozgására vonatkozó rendelkezések (EK-Szerződés 28–30. cikk) nem változtak, de új számozást kaptak: az EUMSz. 34–36. cikkévé váltak. A többi cikk számozása is megváltozott. Ez az útmutató gyakorlati okokból az EUMSz. számozását használja, még akkor is, amikor a Bíróság EK-Szerződés alapján hozott ítéleteire hivatkozik.

*

Az útmutató második kiadását készítette és írta: Santiago Barón Escámez, Sylvia Ferretti, Juliana Frendo, Octavien Ginalski, Maciej Górka, Hans Ingels, Christos Kyriatzis, Florian Schmidt, Carolina Stege, Laura Stočkutė és Yiannos Tolias. Az erre a dokumentumra vonatkozó észrevételek vagy javaslatok a Vállalkozáspolitikai és Ipari Főigazgatóság C.2. csoportjához küldhetők.

3

Tartalomjegyzék Előszó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3 1. Az áruk szabad mozgásának szerepe és jelentősége a XXI. század belső piacán . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8 2. A Szerződés rendelkezései . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9 3. Az EUMSz. 34. cikke rendelkezéseinek hatálya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9 3.1.

Általános feltételek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9 3.1.1. 3.1.2. 3.1.3. 3.1.4. 3.1.5. 3.1.6. 3.1.7. 3.1.8. 3.1.9. 3.1.10. 3.1.11.

3.2. 3.3.

Nem harmonizált terület . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9 Az „áru” jelentése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9 Határon átnyúló vagy tranzitkereskedelem . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10 Címzettek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10 Aktív és passzív intézkedések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11 Nincsen de minimis szabály . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11 Területi hatály . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11 Mennyiségi korlátozások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11 Azonos hatású intézkedések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12 Értékesítési módok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12 Használatra vonatkozó korlátozások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14

A kölcsönös elismerés elve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15 A kereskedelem tipikus akadályai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16 3.3.1. 3.3.2. 3.3.3. 3.3.4. 3.3.5. 3.3.6. 3.3.7. 3.3.8. 3.3.9. 3.3.10. 3.3.11. 3.3.12. 3.3.13.

A behozatal tényéhez kapcsolódó nemzeti rendelkezések (behozatali engedélyek, vizsgálatok és ellenőrzések) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16 A behozatal helye szerinti tagállamban képviselő kinevezésére vagy raktározási lehetőségek biztosítására vonatkozó kötelezettségek . . . 16 Nemzeti árszabályozás és visszatérítés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17 Egyes termékekre vagy anyagokra vonatkozó nemzeti tilalmak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18 Típusjóváhagyás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18 Engedélyezési eljárás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19 Az áruk megjelenésére (tömegére, összetételére, megjelenésére, címkézésére, formájára, méretére, csomagolására) vonatkozó követelményeket tartalmazó műszaki szabályok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19 Reklámozásra vonatkozó korlátozások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19 Betétdíj-kötelezettségek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20 Eredetmegjelölés, minőségvédjegyek, hazai termékek vásárlására való ösztönzés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20 Kötelezettség a nemzeti nyelv használatára . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21 A távértékesítésre vonatkozó korlátozások (internetes értékesítés, postai megrendelés stb.) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21 A személyes használatra szolgáló áruk behozatalának korlátozásai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22

4. Az EUMSz. 34. cikke alapján felmerülő egyéb kérdések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23 4.1.

Gyógyszerek és növényvédő szerek párhuzamos importja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23

4.2.

Gépkocsik nyilvántartásba vétele . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23

5. A kivitel korlátozásai (az EUMSz. 35. cikke) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 25 5.1.

„Kivitel” . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 25

5.2.

Mennyiségi korlátozások és azonos hatású intézkedések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 25

5

6. A kereskedelmi akadályok indokai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 26 6.1.

Az EUMSz. 36. cikke . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 26 6.1.1. 6.1.2. 6.1.3. 6.1.4.

6.2.

Közerkölcs, közrend és közbiztonság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 26 Az emberi, az állati és növényi élet vagy egészség védelme (elővigyázatossági elv). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 27 A művészeti, történelmi vagy régészeti nemzeti kincsek védelme . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 28 Ipari és kereskedelmi tulajdonjogok védelme . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 28

Feltétlenül érvényesítendő követelmények . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 28 6.2.1. 6.2.2. 6.2.3.

Környezetvédelem . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 29 Fogyasztóvédelem . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 29 Más feltétlenül érvényesítendő követelmények . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 29

6.3.

Az arányosság vizsgálata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 30

6.4.

Bizonyítási teher . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 30

7. Kapcsolat a többi szabadsággal és a Szerződésben foglalt, az áruk szabad mozgásával foglalkozó egyéb rendelkezésekkel . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 32 7.1.

Az EUMSz. 45. cikke – A munkavállalók szabad mozgása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 32

7.2.

Az EUMSz. 56. cikke – A szolgáltatásnyújtás szabadsága . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 32

7.3.

Az EUMSz. 63. cikke – A tőke szabad mozgása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 33

7.4.

Az EUMSz. 37. cikke – Állami monopóliumok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 33

7.5.

Az EUMSz. 107. cikke – Állami támogatások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 34

7.6.

Az EUMSz. 30. cikke – A vámunió . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 34

7.7.

Az EUMSz. 110. cikke – Adózási rendelkezések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 34

7.8.

Az EUMSz. 114. cikke – Jogszabályok közelítése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 35

7.9.

Az EUMSz. 346., 347. és 348. cikke . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 36

7.10. Az EUMSz. 351. cikke . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 36

8. Kapcsolódó másodlagos jogi aktusok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 37 8.1.

A 98/34/EK irányelv – a műszaki szabványok és szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás és az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó szabályok megállapításáról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 37

8.2.

A 2679/98/EK rendelet – az „eperrendelet” . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 37

8.3.

A 764/2008/EK rendelet – a „kölcsönös elismerési” rendelet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 37

9. Az EUMSz. 34. és 35. cikkének alkalmazása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 38 9.1.

Közvetlen hatály – magánjogi jogalkalmazás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 38

9.2.

Solvit . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 38

9.3.

Az EUMSz. 258. és 260. cikke szerinti kötelezettségszegési eljárások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 38 9.3.1. 9.3.2. 9.3.3.

6

A 258 és 260. cikk szerinti eljárás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 38 Panaszok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 38 A Bizottság prioritásai és az intézkedésre vonatkozó mérlegelési joga . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 39

Mellékletek. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 40 A. Fontos közlemények az EUMSz. 34. cikkének területén . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 40 B. Területi hatály . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 41 Az EUMSz. 34. cikkének hatálya alá tartozó területek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 41 Az EUMSz. 34. cikkének hatálya alá nem tartozó területek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 41

7

1. Az áruk szabad mozgásának szerepe és jelentősége a XXI. század belső piacán Az áruk szabad mozgása az európai projekt sikertörténeteinek egyike. A belső piac kialakításának igen fontos eleme, amelynek előnyeit európai polgárok és üzleti vállalkozások élvezik, és amely az uniós politikák velejét képezi. Ma a belső piacon a 27 tagállam összesen több mint 490 milliós lakossága könnyűszerrel vásárolhat vagy adhat el termékeket. A fogyasztóknak a termékek széles választéka áll rendelkezésre, és lehetőségük nyílik a lehető legjobb elérhető ajánlatot választani. Az áruk szabad mozgása ugyanakkor a vállalkozások számára is kedvező. Az EU-n belüli kereskedelem mintegy 75%-a árukereskedelem. Az elmúlt évtizedekben létrehozott egységes európai piac támogatja az európai vállalkozásokat abban, hogy erőteljes platformot hozzanak létre egy nyitott, változó és versenytől áthatott környezetben. Ez a belső erő támogatja az Európai Unióban a növekedést és a munkahelyteremtést, és megadja az európai vállalkozásoknak az ahhoz szükséges erőforrásokat, hogy sikeresek lehessenek a világpiacon. Az áruk megfelelően működő belső piaca ily módon a globalizált gazdaságban az Unió jelenlegi és jövőbeli jóllétének kritikus eleme1. Jogi szempontból az áruk szabad mozgásának elve a belső piac kialakításának és fejlesztésének kulcsfontosságú eleme volt. Ez az EK-Szerződéssel létrehozott szabadságok egyike. Az elv hatályát és tartalmát az EK-Szerződés 28–30. cikke határozta meg az

1

8

EU-n belüli kereskedelem indokolatlan korlátozásainak megtiltása révén. Manapság a belső piac túlmutat a Szerződés e három cikkén. A harmonizált jogszabályok sok területen pontosították a belső piac jelentését, és ezzel az egyes termékek vonatkozásában megadták az áruk szabad mozgása elvének keretfeltételeit. Mindazonáltal változatlan maradt a Szerződésben lefektetett elv azon alapvető szerepe, hogy a belső piac alapja és biztonsági hálója legyen. Mára sokat eltöröltek az áruk szabad mozgását gátló főbb akadályok közül. Az alapfeladatokat 1993-ban, az egységes európai piac bevezetésével egyidejűleg elvégezték, de a polgárok és vállalkozások Bizottsághoz intézett panaszainak folyamatos áramlása nyomatékosítja azt a tényt, hogy a múlt minden erőfeszítése sem szüntetette meg a kereskedelem összes akadályát. Ezeket leginkább a kis- és középvállalkozások szenvedik meg. Mivel nehezen birkóznak meg a még nem harmonizált termékek műszaki követelményeire vonatkozó nemzeti szabályokkal, ezek a vállalkozások előnyben részesítik tevékenységüknek néhány tagállam, és nem az egész belső piac területére való összpontosítását. Ezen túlmenően a kiskereskedelem vagy árszabályozás más tagállamban tevékenykedő vállalkozások számára nem ismert eltérései is bonyolíthatják a piacra lépést. Ugyanakkor az innovatív új termékek és a technológiai fejlődés új kihívásokat támasztanak.

Az ilyen fejleményekkel lépést nem tartó nemzeti szabályozási környezet előbb-utóbb a határokon átnyúló kereskedelem gátja lesz. Emellett a modern informatika – mint az internet is – megkönnyíti a határon átnyúló vásárlást és fokozza az igényt az áruk egyik tagállamból a másikba történő gyors és egyszerű átszállítására. Ennek eredményeként egyes területeken eddig nem tapasztalt kereskedelmi korlátozások kerülnek napvilágra. Az áruk szabad mozgása azonban nem abszolút értékű. Bizonyos körülmények között fontosabb politikai célok szükségessé tehetnek korlátozásokat vagy akár tilalmakat is, amelyek – a szabad kereskedelem akadályozásán túl – olyan fontos célokat szolgálnak, mint a környezet vagy az emberi egészség védelme. A főbb globális fejlemények fényében nem meglepő, hogy az áruk szabad mozgása az elmúlt években „zöldebb” lett, ami azt mutatja, hogy az idők során az egyes indokok megítélése változhat. Így az uniós jog alkalmazásakor állandó feladat az eltérő – alkalmanként versengő – célok egyeztetése, és a kiegyensúlyozott, arányos megközelítés biztosítása. Az áruk szabad mozgása ma sokféle politikát foglal magában, és a felelős belső piac szerves részét képezi, amely garantálja a kiváló minőségű termékekhez való egyszerű hozzáférést, más közérdekek védelmének magas fokával összekapcsolva.

Vö. A Bizottság közleménye: Az áruk belső piaca: Európa versenyképességének sarokköve (COM(2007) 35 végleges).

2. A Szerződés rendelkezései Az áruk szabad mozgását a Szerződés alábbi rendelkezései szabályozzák: •

az EUMSz. 34. cikke, amely a Közösségen belüli behozatalra vonatkozik és tiltja a tag államok közötti „mennyiségi korlátozások(at), valamint minden más, azokkal azonos hatású intézkedés(t)”;

•

az EUMSz. 35. cikke, amely az egyik tagállamból a másikba irányuló kivitelre vonatkozik és tiltja a „mennyiségi korlátozások(at), valamint minden más, azokkal azonos hatású intézkedés(t)”; valamint

A Szerződés tagállamok közötti mennyiségi korlátozások tilalmával foglalkozó fejezete, így az EUMSz. 37. cikke is, szabályokat határoz meg a kereskedelmi jellegű állami monopóliumok kiigazítására. Az útmutató 7. fejezetében röviden bemutatjuk e rendelkezés szerepét és az

•

az EUMSz. 36. cikke, amely az EUMSz. 34. és 35. cikke szerinti belső piaci szabadságoktól való, egyes sajátos okokkal indokolt eltérésekről rendelkezik.

EUMSz. 34–36. cikkével való kapcsolatát.

3. Az EUMSz. 34. cikke rendelkezéseinek hatálya 3.1.

Általános feltételek

3.1.1.

NEM HARMONIZÁLT

Ahol a másodlagos joganyag a mérvadó, a kapcsolódó nemzeti intézkedéseket a harmonizáló rendelkezésekre, és nem a Szerződés rendelkezéseire figyelemmel kell értékelni2.

TERÜLET

Noha az EUMSz. 34–36. cikke fektette le az áruk szabad mozgása elvének alapjait, nem e cikkek képezik az egyedüli viszonyítási pontot a nemzeti szabályok belső piaci szabályokkal való összeegyeztethetőségének vizsgálatakor. A Szerződés e cikkei nem érvényesülnek, ha az adott termék szabad mozgását egy konkrétabb uniós jogszabály teljes mértékben harmonizálja, azaz különösen akkor, ha az adott termék műszaki specifikációja vagy értékesítési feltételei az Európai Unió által elfogadott irányelv vagy rendelet általi harmonizáció tárgyát képezik. Néhány más esetben a Szerződés specifikusabb szabályai, így az EUMSz. belső piacot esetlegesen hátráltató adózással kapcsolatos, rendelkezésekről szóló 110. cikke elsőbbséget élvez az EUMSz. 34–36. cikkének általános rendelkezéseivel szemben.

Ez azért van így, mert a harmonizációs jogszabályokat lehet úgy értelmezni, hogy az áruk szabad mozgásának elvét az egyes termékek esetében betartandó jogok és kötelezettségek megállapításával támasztják alá. Ezért a harmonizációs jogszabály hatálya alá tartozó problémákat e konkrét rendelkezésekre, és nem a Szerződésben megtestesülő tág elvekre figyelemmel kell elemezni. A Szerződésben foglalt, az áruk szabad mozgására vonatkozó rendelkezések azonban még a közösségi jogalkotó 50 éves elszánt harmonizációs tevékenysége után sem váltak elavulttá; alkalmazási körük még mindig figyelemre méltó. Egyes körülmények és/vagy termékek harmonizálása egyáltalán nem vagy csak részlegesen történt meg. Az EUMSz. 34–36. cikkére minden eset-

2

A C-309/02. sz., Radlberger Getränkegesellschaft és S. Spitz ügy (EBHT 2004., I-11763. o.) 53. pontja.

3

A 7/68 sz., Olaszország kontra Bizottság ügy (EBHT 1968., 425. o.).

4

A 7/78. sz., Thompson-ügy (EBHT 1978., 2247. o.).

ben lehet hivatkozni, amikor harmonizációs jogszabály nem lelhető fel. E tekintetben a Szerződés rendelkezései olyan biztonsági hálóként működnek, amely garantálja, hogy ellenőrizni lehessen a belső piac minden kereskedelmi akadályának az uniós joggal való összeegyeztethetőségét. 3.1.2.

AZ „ÁRU” JELENTÉSE

Az EUMSz. 34. és 35. cikke az áruk és termékek behozatalának és kivitelének minden esetét lefedi. Az ide tartozó áruk köre a létező és gazdasági értékkel rendelkező áruk körével egyezik meg: „(A) ... Szerződés … értelmében áru alatt pénzben kifejezhető értékkel rendelkező termékeket kell érteni, amelyek – mint ilyen termékek – alkalmasak arra, hogy kereskedelmi ügyletek tárgyát képezzék”3. A Bíróság ítéleteiben több alkalommal egyértelművé tette valamely adott termék áruként történő megjelölését. A művészeti alkotásokat árunak kell tekinteni4. A forgalomból kivont érmék ugyanígy

9

az áru fogalmába tartoznak, akárcsak a bankjegyek és a bemutatóra szóló csekkek5, nem tartoznak ide viszont a természetbeni adományok6. A hulladékot árunak kell tekinteni még akkor is, ha az nem

fordul elő, mivel a tagállamok rendszerint nem érdekeltek abban, hogy a területükön előállított árukat hátrányosan kezeljék. Noha az EUMSz.

újrafeldolgozható, de kereskedelmi ügylet tárgya. A villamos energia7 és a földgáz8 árunak minősül, a televíziós jelek9 azonban nem.

34. cikkét alkalmazni kell abban az esetben, ha a belföldi termék elhagyja a tagállamot, de oda azt újból behozzák12, akkor azonban nem érvényesül, ha az újbóli behozatal kizárólagos célja a belföldi szabályok megkerülése13.

Ez utóbbi példa nyomatékosítja azt a tényt, hogy jogilag fontos lehet az áruk és szolgáltatások megkülönböztetése. Noha a hal egyértelműen áru, a halászati jogok és horgászengedélyek nem az áruk szabad mozgása elvének hatálya alá tartoznak, hanem

A határon átnyúló jelleg követelménye teljesülhet akkor is, ha a termék pusztán áthalad a szóban forgó tagállamon. A Bíróság egyértelművé tette, hogy az áruk szabad mozgása

„szolgáltatásnyújtásnak” minősülnek a Szerződés szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó rendelkezéseinek értelmében10. 3.1.3.

HATÁRON ÁTNYÚLÓ VAGY

TRANZITKERESKEDELEM

Függetlenül attól, hogy az áruk eredeti gyártásának helye a belső piacon belül vagy kívül található, a szabad forgalomba bocsátott valamennyi áru tekintetében érvényesül a szabad mozgás elve.

A határon átnyúló elem szükségessége egyben azt is jelenti, hogy az uniós jog nem gátolja a tagállamokat abban, hogy belföldi termékeiket a behozatalnál kedvezőtlenebb elbánásban részesítsék („fordított megkülönböztetés”). A gyakorlatban azonban ez a probléma ritkán

3.1.4.

CÍMZETTEK

Az EUMSz. 34–36. cikke a tagállami intézkedésekkel foglalkozik. Ezzel összefüggésben azonban a „tagállamok” kifejezést tágan kell értelmezni: beleértendő az ország valamennyi hatósága, függetlenül attól, hogy központi, szövetségi vagy más területi illetékességű hatóságról van-e szó15. Az e cikkekben lefektetett feltételek azonos módon vonatkoznak a tagállamok jogalkotó, igazságszolgáltató vagy végrehajtó szerveire16. Ez magától értetődően magában foglalja mindazon szervek intézkedéseit, amelyeket közjogi rendelkezések alapján „közjogi szervként” hoztak létre. A puszta tény azonban, hogy valamely testületet magánjogi alapon hoztak létre, nem gátolja, hogy intézkedéseit az államnak lehessen tulajdonítani. A Bíróság megállapította, hogy:

az EUMSz. 34. cikkének hatálya alá tartozhatnak a nemzeti jogszabályokban szabályozói és fegyelmi jogkörökkel felruházott szakmai szervezetek adott szakmára vonatkozóan hozott rendelkezései17;

•

az áruk EU-n belüli szabad áthaladása általános elvének létezésével jár14.

Az EUMSz. 34. cikke megfogalmazása szerint a „tagállamok közötti” kereskedelemre vonatkozik. A határon átnyúló elem ezért előfeltétel ahhoz, hogy valamely ügyet e rendelkezés alapján lehessen értékelni. A kizárólag belföldi termékeket érintő, tisztán nemzeti intézkedések nem tartoznak az EUMSz. 34–36. cikkének hatálya alá. A határon átnyúló jelleg követelményének teljesülési feltételei egyszerűek. Elegendő, hogy a szóban forgó intézkedés alkalmas legyen arra, hogy közvetve vagy potenciálisan akadályozza az EU-n belüli kereskedelmet11.

•

az államnak tulajdoníthatók a jogszabály alapján létrehozott magánjogi szervezetek azon tevékenységei, amelyeket főként a kormány vagy egy adott ágazat vállalkozásainak kötelező hozzájárulása finanszíroz, és/vagy amely szervezet tagjait a hatóságok jelölik ki, illetve amelyeket a hatóságok felügyelnek18.

Egy közelmúltbeli ügyben a Bíróság még azt is elismerni látszott, hogy valamely tisztviselő nyilvános kijelentései is – bár nem rendelkeznek jogszabályi erővel – a tagállamnak tulajdoníthatók és az áruk szabad mozgásának akadályai lehetnek, ha a kijelentés címzettjei az adott körülmények között ésszerűen feltételezhetik, hogy az álláspontot a tisztviselő hivatalának felhatalmazásával képviseli19. Bár a „tagállam” kifejezésnek tág értelmet tulajdonítanak, az rendszerint nem alkalmazandó „tisztán” magánintézkedésekre, azaz magánszemélyek vagy vállalatok intézkedéseire. Végezetül a bevett ítélkezési gyakorlat erejénél fogva az EUMSz. 34. cikke az uniós intézmények által elfogadott intézkedésekre is vonatkozik. Ezek bírósági felülvizsgálata tekintetében azonban széles körű mérlegelési jogot kell engedni az uniós jogalkotónak. Ebből következően az elfogadott intézkedés jogszerűségét csak az befolyásolhatja, ha az intézkedés az illetékes intézmény által elérni kívánt célkitűzés megvalósítására nyilvánvalóan alkalmatlan20.

5

A C-358/93. sz., Bordessa és társai ügy (EBHT 1995., I-361. o.).

6

A C-318/07. sz., Persche-ügy (EBHT 2009., I-359. o.) 29. pontja.

7

A C-393/92. sz., Almelo kontra Energiebedrijf Ijsselmij ügy (EBHT 1994., I-1477. o.).

8

A C-159/94. sz., Bizottság kontra Franciaország ügy (EBHT 1997., I-5815. o.).

9

A 155/73. sz., Sacchi-ügy (EBHT 1974., 409. o.).

10

A C-97/98. sz., Jägerskiöld-ügy (EBHT 1999., I-7319. o.).

11

A 8/74. sz., Dassonville-ügy (EBHT 1974., 837. o.) 5. pontja.

12

A 78/70. sz., Deutsche Grammophon kontra Metro ügy (EBHT 1971., 487. o.).

13

A 229/83. sz., Leclerc és társai ügy (EBHT 1985., 1. o.).

14

A C-320/03. sz., Bizottság kontra Ausztria ügy (EBHT 2005., I-9871. o.) 65. pontja.

15

A C-1/90. és C-176/90. sz., Aragonesa de Publicidad Exterior és Publivía egyesített ügyek (EBHT 1991., I-4151. o.).

16

A 434/85. sz., Allen & Hanburys-ügy (EBHT 1988., 1245. o.) 25. pontja; a C-227/06. sz., Bizottság kontra Belgium ügy 37. pontja, az EBHT-ban nem tették közzé.

17

Lásd a 266-87 és 267/87. sz., R kontra Royal Pharmaceutical Society of Great Britain egyesített ügyeket (EBHT 1989., 1295. o.); a C-292/92. sz., Hünermund és társai ügyet (EBHT 1993., I-6787. o.). 18

Lásd a 249/81. sz., Bizottság kontra Írország (Buy Irish) ügyet (EBHT 1982., 4005. o.); a C-325/00. sz., Bizottság kontra Németország ügyet (EBHT 2002., I-9977. o.; a C-227/06. sz., Bizottság kontra Belgium ügyet (az EBHT-ban nem tették közzé).

19

A C-470/03. sz., AGM-COS.MET ügy (EBHT 2007., I-2749. o.).

20

A C-154/04. és C-155/04. sz., Alliance for Natural Health és társai egyesített ügyek (EBHT 2005., I-6451. o.) 47. és 52. pontja.

10

értékelték, mivel a tagállamok kötelesek felségterületükön biztosítani az áruk szabad mozgását a szükséges és megfelelő intézkedésekkel

Egyes nemzeti rendelkezésekről megállapították, hogy az EUMSz. 34. cikkének hatályán kívül esnek, ha azok tagállamok közötti kereskede-

Az EUMSz. 34. cikkét gyakorta jellemzik olyan védekezési jogként, amely a határon átnyúló kereskedelemben indokolatlan akadályokat létrehozó nemzeti intézkedésekkel szemben vehető igénybe. Ezért úgy tűnik, hogy az EUMSz. 34. cikkébe ütköző jogsértések az állam részéről valamiféle aktivitást feltételeznek. Ebben az értelemben az EUMSz. 34. cikkének hatálya alá tartozó intézkedéseket elsődlegesen a tagállami jogalkotás kötelező erejű

annak érdekében, hogy meg lehessen előzni a magánszemélyek cselekményeiből eredő korlátozásokat23.

lemre gyakorolt hatása túlságosan bizonytalan és közvetett27. Ez azonban nem tekinthető de minimis szabálynak.

Ezen túlmenően az EUMSz. 34. cikke eredménykötelezettséget is keletkeztethet. Ezt a kötelezettséget szegi meg a tagállam, ha inaktivitása vagy nem kellő aktivitása folytán nem teljesíti a célkitűzéseket. A C-309/02. sz. ügyben – amelynek tárgya az egyszer használatos italcso-

3.1.7.

rendelkezései alkotják, de a nem kötelező intézkedések is az EUMSz. 34. cikkébe ütköző jogsértést jelenthetnek21. Akár közigazgatási gyakorlat is felérhet az áruk szabad mozgásának tiltott akadályával, feltéve, hogy ez a gyakorlat bizonyos fokig állandó és általános jellegű22.

magolás kötelező visszavételének német rendszere volt – a Bíróság az áruk szabad mozgása elvének való megfelelést egy olyan működőképes rendszer meglététől tette függővé, amelyben valamennyi gyártó vagy forgalmazó ténylegesen részt vehet. Bár a visszavételi rendszer kialakításának feladatát magánvállalkozásokra bízták, a tagállamot tették felelőssé az elért vagy el nem ért eredményért24.

kapcsolataiért valamely tagállam felel, illetve akár a valamely tagállamtól függő vagy ahhoz más formában kapcsolódó tengerentúli területekre is.

3.1.5.

AKTÍV ÉS PASSZÍV

INTÉZKEDÉSEK

Figyelemmel a tagállamoknak az Európai Unióról szóló szerződés 4. cikkének (3) bekezdése (az EKSz. 10. cikke) értelmében fennálló kötelezettségeire, amelyek szerint valamennyi megfelelő intézkedést meg kell hozniuk a Szerződés szerinti kötelezettségeik teljesítése és az uniós jog tényleges hatékonysága érdekében, bizonyos körülmények között az EUMSz. 34. cikkébe ütközhet a tagállam inaktivitása is, azaz ha valamely tagállam nem teszi meg azokat az intézkedéseket, amelyek az áruk szabad mozgása akadályainak megszüntetése érdekében szükségesek. Egyes akadályok származhatnak akár magánszemélyek cselekményeiből is. A C-265/95. sz. ügyben például megállapították Franciaország felelősségét a belföldi mezőgazdasági termelők cselekményeiért, akik a mezőgazdasági termékek szomszédos tagállamokból való behozatalát korlátozandó feltartóztatták az ilyen árukat szállító tehergépkocsikat, illetve megsemmisítették rakományukat. A nemzeti hatóságok ilyen cselekmények elleni fellépésének hiányát az EUMSz. 34. cikkébe ütközőnek

21

3.1.6.

NINCSEN DE MINIMIS

SZABÁLY

Az áruk szabad mozgásával foglalkozó cikkek vonatkozásában a de minimis szabály nem létezik. A régóta bevett ítélkezési gyakorlat szerint a nemzeti intézkedések nem kerülnek ki az EUMSz. 34–35. cikkében lévő tilalom hatálya alól pusztán amiatt, hogy az általuk támasztott akadály enyhe, és a termékeket más módon is lehet forgalmazni25. Ezért valamely állami intézkedés azonos hatású tiltott intézkedést jelenthet akkor is, ha: •

gazdasági jelentősége viszonylagosan kicsi;

•

a nemzeti felségterületnek csak igen korlátozott földrajzi részén érvényesül26;

•

a behozatal/kivitel korlátozott számát vagy korlátozott számú gazdasági szereplőt érint.

TERÜLETI HATÁLY

Az EUMSz. 34. cikk rendelkezései betartásának kötelezettsége az EU valamennyi tagállamára vonatkozik, és egyes esetekben olyan európai területekre is vonatkozhat, amelyek kül-

Néhány más ország esetében nem az EUMSz., hanem külön megállapodások rendelkezései vonatkoznak az országok és az EU-tagállamok közötti árukereskedelemre. Például az Izlandról, Liechtensteinből és Norvégiából származó áruk az EGT-megállapodás 11. cikke erejénél fogva, a Törökországból származó ipari termékek pedig az EK-Törökország Társulási Tanácsnak a vámunió utolsó szakaszáról szóló 1/95 határozata28 5–7. cikke erejénél fogva élveznek szabad mozgást az EU területén. Az útmutató B. mellékletében található azon területek részletes felsorolása, amelyekre az EUMSz. 34. cikkét alkalmazni kell. 3.1.8.

MENNYISÉGI

KORLÁTOZÁSOK

A mennyiségi korlátozásokat olyan intézkedésként határozhatjuk meg, amelyek az áruk behozatalának vagy tranzitjának teljes vagy részleges korlátozásával érnek fel29. Példaként említhetjük erre a teljes tilalmat vagy a kvótarendszert30, azaz a bizonyos behozatali vagy kiviteli mennyiségek elérésekor érvényesülő

A 249/81. sz., Bizottság kontra Írország (Buy Irish) ügy (EBHT 1982., 4005. o.); a C-227/06. sz., Bizottság kontra Belgium ügy (az EBHT-ban nem tették közzé).

22

A 21/84. sz., Bizottság kontra Franciaország ügy (EBHT 1985., 1355. o.); a C-387/99. sz., Bizottság kontra Németország ügy (EBHT 2004., I-3751. o.) 42. pontja és a hivatkozott ítélkezési gyakorlat; a C-88/07. sz., Bizottság kontra Spanyolország ügy (EBHT 2009., I-1353. o.). 23

A C-265/95. sz., Bizottság kontra Franciaorzság ügy (EBHT 1997., I-6959. o.) 31. pontja; lásd még a C-112/00. sz., Schmidberger-ügy (EBHT 2003., I-5659. o.) 60. pontját, különösen a lehetséges indokokról (szólásszabadság és gyülekezési szabadság).

24

A C-309/02. sz., Radlberger Getränkegesellschaft és S. Spitz ügy (EBHT 2004., I-11763. o.) 80. pontja.

25

Lásd a 177/82. és a 178/82. sz. Van de Haar egyesített ügyeket (EBHT 1984., 1797. o.); a 269/83. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyet (EBHT 1985., 837. o.); a 103/84. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyet (EBHT 1986., 1759. o.). 26

A C-67/97. sz., Bluhme-ügy (EBHT 1998., I-8033. o.).

27

A C-69/88. sz., Krantz-ügy (EBHT 1990., I-583. o.); a C-93/92. sz., CMC Motorradcenter-ügy (EBHT 1993., I-5009. o.); a C-379/92. sz., Peralta-ügy (EBHT 1994., I-3453. o.); a C-44/98. sz., BASF-ügy (EBHT 1999., I-6269. o.). Vö. még a C-20/03. sz., Burmanjer és társai üggyel (EBHT 2005., I-4133. o.), amelyben a Bíróság megállapította, hogy a szóban forgó nemzeti szabályok, amelyek a folyóirat-előfizetések mozgó árusítását előzetes engedélyhez kötötték, mindenképpen olyan hatást gyakorolnak a más tagállamokból érkező termékek forgalmazására, amely túl jelentéktelen és bizonytalan ahhoz, hogy azt a tagállamok közötti kereskedelem akadályozásának vagy más befolyásolásának lehessen tekinteni.

28

HL L 35., 1996.2.13., 1. o.

29

A 2/73. sz., Geddo-ügy (EBHT 1973., 865. o.).

30

A 13/68. sz., Salgoil-ügy (EBHT 1968., 423. o.).

11

mennyiségi korlátozásokat. E cikk hatálya alá azonban csak a nem tarifális kvóták tartoznak, hiszen a tarifális kvótákra az EUMSz. 30. cikke vonatkozik. A mennyiségi korlátozás alapulhat jogszabályi rendelkezésen vagy lehet éppenséggel közigazgatási gyakorlat is. Ily módon még egy burkolt vagy rejtett kvótarendszer is az EUMSz. 34. cikkébe ütközik. 3.1.9.

AZONOS HATÁSÚ

INTÉZKEDÉSEK

Az „azonos hatású intézkedés” kifejezés sokkal tágabb jelentésű a mennyiségi korlátozásnál. Noha nem egyszerű éles választóvonalat húzni a mennyiségi korlátozások és az azonos hatású intézkedések között, ennek sok gyakorlati jelentősége nincsen, mivel a szabályok egyformán vonatkoznak a mennyiségi korlátozásokra és az azonos hatású intézkedésekre. A Dassonville-ügyben a Bíróság lefektette az azonos hatású intézkedések jelentésének és hatókörének értelmezését31: „A tagállamok minden olyan kereskedelemre vonatkozó szabálya, amely közvetlenül vagy közvetve, ténylegesen vagy potenciálisan akadályozhatja a Közösségen belüli kereskedelmet, mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású intézkedésnek tekintendő.” Ezt a fogalommeghatározást a Bíróság ítélkezési gyakorlata kisebb változtatásokkal megerősítette. A „kereskedelemre vonatkozó szabály” kifejezés manapság rendszerint már nem jelenik meg, mivel a Dassonville-formula már nem korlátozódik a kereskedelemre vonatkozó szabályokra, hanem például kiterjed a műszaki szabályozásra is. A Közösség átmeneti időszakában hivatalosan alkalmazott 70/50/EGK irányelvben32 a Bizottság kijelentette azon szándékát, hogy

31

nem csak a belföldi és az importált áruk között egyértelműen különbséget tevő intézkedéseket vizsgálja, hanem azokat is, amelyek azokra egyformán vonatkoznak. Ezt köve-

alkalmazandó” jelzővel illetik (lásd a Bizottság kontra Olaszország ügyet34). Ennek következtében és a Bíróság Dassonville-

tően a Dassonville-ügyben a Bíróság kihangsúlyozta, hogy a nemzeti intézkedés EUMSz. 34. cikkébe ütközésének meghatározásakor a legfontosabb tényező az intézkedés hatása (…közvetlenül vagy közvetve, ténylegesen vagy potenciálisan akadályozhatja…), ezért az intézkedés megkülönböztető vonatkozása már nem döntő tényező az EUMSz. 34. cikke szempontjából. A Bíróság számára egyértelműnek lát-

ügyben, majd Cassis de Dijon-ügyben hozott ítéletének nyomán nincs szükség a hátrányos megkülönböztetés elemének jelenlétéhez ahhoz, hogy valamely nemzeti intézkedésnek az EUMSz. 34. cikkébe történő ütközése megállapítható legyen.

szott, hogy nem csak a nyilvánvalóan megkülönböztető intézkedések jelenthetnek akadályt a termékek tagállamok közötti kereskedelmében.

A Bíróság a Dassonville-ítélet után csaknem húsz évvel35 szükségesnek találta, hogy bizonyos korlátozásokat jelöljön ki az EUMSz. 34. cikkében megjelenő „azonos hatású intézkedés” kifejezés alkalmazási köre tekintetében.

A Bíróság Cassis de Dijon-ügyben33 hozott ítélete megerősítette a 70/50/EGK irányelv és a Dassonville-ügy korábbi kijelentéseit. A Bíróság annak elismerésével, hogy a tagállami nemzeti szabályok között lehetnek eltérések, és ez hátráltathatja a kereskedelmet, megerősítette azt, hogy a belföldi és importált termékekre egyformán vonatkozó nemzeti rendelkezések is az EUMSz. 34. cikkébe ütközhetnek. Ebben az esetben a tagállamok nem csak az EUMSz. 36. cikkére, hanem a feltétlenül érvényesítendő követelményekre – amely koncepció ebben az ítéletben fogalmazódott meg első alkalommal – is hivatkozhattak. Ezért levonható az a következtetés, hogy az EUMSz. 34. cikke nem csak a behozott termékekkel szemben hátrányos megkülönböztetést alkalmazó nemzeti rendelkezésekre vonatkozik, hanem azokra is, amelyek jogilag látszólag egyaránt vonatkoznak a belföldi és az importált árukra, de a gyakorlatban több terhet rónak az importra (ez a sajátos teher abból a tényből ered, hogy az importált áruknak ténylegesen két szabályrendszernek kell megfelelniük – a gyártás helye szerinti tagállam és az importáló tagállam szabályrendszerének). Ezeket a szabályokat időnként a „megkülönböztetés nélkül

3.1.10. ÉRTÉKESÍTÉSI MÓDOK

A Bíróság a Keck és Mithouard ítéletben36 megállapította, hogy „[t]ekintettel arra, hogy a gazdasági szereplők egyre gyakrabban hivatkoznak a Szerződés [34]. cikkére kereskedelmi szabadságukat korlátozó hatású jogszabályok elleni tiltakozásképpen, még olyan esetekben is, amikor e jogszabályok nem másik tagállamból származó termékekre vonatkoznak, a Bíróság szükségesnek tartja, hogy ismételten megvizsgálja, és pontosítsa e téren kialakított ítélkezési gyakorlatát.” Más szavakkal, úgy tűnik, hogy az ítélkezési gyakorlat felülvizsgálatának eredete és szándéka – egyebek között – abból a szükségletből fakadt, hogy megállítsák azon ügyek áradatát, amelyek a tagállamok belső, a szabad mozgással soha kapcsolatba hozni nem szándékozott nemzeti jóléti és szociális rendelkezéseinek alappilléreit kívánták vitatni37. A Bíróság a Keck és Mithouard ítéletben a Cassis de Dijon-ügyre hivatkozással megállapította, hogy „a [34]. cikk által tiltott, azonos hatású intézkedésnek számítanak… az árukra vonatkozó feltételekkel kapcsolatos szabályok”38. Közvetlenül ezután megállapította azt is, hogy „[u] gyanakkor a korábban ítéltekkel ellentétben az értékesítés egyes módjait korlátozó vagy meg-

A 8/74. sz., Dassonville-ügy (EBHT 1974., 837. o.).

32

A 70/50/EGK irányelv a behozatal mennyiségi korlátozásaival azonos hatású és az EGK-Szerződés értelmében elfogadott egyéb rendelkezések hatálya alá nem tartozó intézkedések megszüntetéséről, HL L 13., 1970.1.19., 29. o. 33

A 120/78. sz., Rewe- (Cassis de Dijon-) ügy (EBHT 1979., 649. o.).

34

A C-110/05. sz., Bizottság kontra Olaszország ügy (EBHT 2009., I-519. o.) 35. pontja.

35

A Keck és Mithouard ítélet [a C-267/91. sz. és a C-268/91. sz., Keck és Mithouard egyesített ügyek (EBHT 1993., I-6097. o.)] indokolása megjelenni látszik a következő korábbi ítéletekben is: a 155/80. sz., Oebel-ügy (EBHT 1981., 1993. o.), a 75/81. sz., Blesgen-ügy (EBHT 1982., 1211. o.); a C-23/89. sz., Quietlynn-ügy (EBHT 1990., I-3059. o.) és a 148/85. sz., Forest-ügy (EBHT 1986., 3449. o.). Ezen indokolással szemben lásd a (Keck és Mithouard ítéletet megelőző) 60/84. sz. és 61/84. sz., Cinéthèque egyesített ügyeket (EBHT 1985., 2605. o.) és a C-145/88. sz., Torfaen-ügyet (EBHT 1989., 3851. o.) (ez volt a vasárnapi árusításra vonatkozó jogszabályokkal foglalkozó első ügy). Az értékelés Torfaen-ügyben történő alkalmazásának nehézsége nyilvánvaló volt az Egyesült Királyság ítélkezési gyakorlatában: például a B&Q plc kontra Shrewsbury BC ügy (CMLR 1990/3., 535. o.) és a Stoke City Council kontra B&Q ügy (CMLR 1990/3., 31. o.). Az EKSz. 28. cikkére vonatkozó, Keck és Mithouard ítélet előtti ítélkezési gyakorlat vázlatos ismertetéséhez lásd Jacob főtanácsnok indítványát a C-412/93. sz., Leclerc-Siplec-ügy (EBHT 1995., I-179. o., I-182. o.) 23–33. pontjában.

36

A C-267/91. sz. és a C-268/91. sz. Keck és Mithouard egyesített ügyek (EBHT 1993., I-6097. o.) 14. pontja.

37

C. Barnard: „Fitting the Remaining Pieces into the Goods and Persons Jigsaw” (EL Rev., 2001/35., 50. o.); J. Schwarze, Europäisches Wirtschaftsrecht, 2007., 72. pont.

38


12

tiltó nemzeti jogszabályok más tagállamokból származó termékekre történő alkalmazása nem alkalmas a Közösségen belüli kereskedelemnek

nyilvántartásbavételi eljárás – amely az üzemeltetőkre és a termékeikre vonatkozóan is a hivatalos nyilvántartásba vétel kötelezettsé-

szik elfogadni, miszerint a gyártási folyamat feltételeit előíró szabályok a termék jellemzőire vonatkoznak47.

a Dassonville-ítélet értelmében vett közvetlen vagy közvetett, tényleges vagy potenciális akadályozására.”39

gével járt – az EUMSz. 34. cikkébe ütközik-e. A nyilvántartásba vételhez az üzemeltetőknek vállalniuk kellett, hogy betartják a műszaki előírásokat, valamint előzetesen beszerzik a nemzeti hatóság műszaki jelentését és az adminisztratív igazolást arról, hogy teljesítették a műszaki és egyéb követelményeket. A Bíróság megállapította, hogy ezek a kötelezettségek az EUMSz. 34. cikkébe ütköznek. Rámutatott, hogy a szóban forgó termékek nemzeti követelményekhez

Ezzel kapcsolatban megemlíthető a Bíróság egy másik közelmúltbeli ítélete, a játékgépekkel foglalkozó Bizottság kontra Görögország ügy48. Az ügy tárgya az a görög jogszabály, amely megtiltotta minden elektromos, elektromechanikus és elektronikus játék – a szórakoztató technikai játékokat és minden számítógépes játékot is beleértve – a játéktermek kivételével bármely nyilvános vagy magánterüle-

Valójában az árukra vonatkozó követelményeket megállapító szabályokat továbbra is a Cassis de Dijon-ítélet értelmében kezelik és eleve az EUMSz. 34. cikkének hatálya alá tartozónak tekintik, függetlenül attól, hogy azok egyben tesznek-e a termék származási helye alapján hátrányos megkülönböztetést40. Ezzel szemben az értékesítési módok csak azzal a feltétellel tartoznak az EUMSz. 34. cikkének hatálya alá, ha a jogsértésre hivatkozó fél bizonyítani tudja, hogy az értékesítési módok a termék származási helye alapján jogi vagy tényleges hátrányos megkülönböztetést tesznek. Jogi hátrányos megkülönböztetés akkor fordul elő, ha az intézkedések nyilvánvalóan hát-

való igazításának szükségessége kizárta, hogy a fenti követelményt értékesítési módra vonatkozó szabályként lehessen kezelni.

rányos megkülönböztetést tesznek41. A tényleges hátrányos megkülönböztetés azonban ennél összetettebb.

kesítését ugyanolyan feltételekhez köti, mint a hagyományos kenyér és pékáruk teljes gyártási és forgalmazási folyamatát. A Bíróság annak alapján jutott erre a következtetésre, hogy a nemzeti jog rendelkezéseinek célja, hogy meghatározzák a pékáruk, köztük a fagyasztott pékáruk gyártási feltételeit46. A fagyasztott pékáruk alapvető jellemzője, hogy azokat a gyártás fő lépéseinek befejezését követően szállítják ki az üzletekbe. Ezért az a követelmény, mely szerint az üzletek rendelkezzenek lisztraktárral, dagasztó berendezéssel és szilárd tüzelőanyag tárolására és adagolására szolgáló helyiséggel, nem veszi figyelembe e termékek sajátos jellegét, és többletköltségekkel jár. A Bíróság megállapította, hogy a szóban forgó jogszabály a behozatal olyan akadálya, amely nem tekinthető az értékesítési mód meghatározásának. A Bíróság a főtanácsnok álláspontját lát-

Azt, hogy mely típusú intézkedések vonatkoznak a termék jellemzőire, viszonylag könnyebb megérteni, mint azt, hogy mely intézkedések képeznek értékesítési módokat. A termék jellemzőire vonatkozó intézkedések lehetnek például a termék formájára, méretére, tömegére, összetételére, megjelenésére, megnevezésére vagy kiszerelésére vonatkozó intézkedések. Vannak azonban olyan esetek is, amikor egyes intézkedések első ránézésre nem tűnnek a termék jellemzőire vonatkozó intézkedésnek, de a Bíróság megállapítja, hogy mégis azok42. A Canal Satélite Digital-ügyben43 azt a kérdést utalták a Bírósághoz, hogy a szóban forgó

A Bíróság az Alfa Vita Vassilopoulos és CarrefourMarinopoulos ügyben44 és a Bizottság kontra Görögország ügyben45 megállapította, hogy az EUMSz. 34. cikkébe ütközik az a nemzeti követelmény, amely a fagyasztott pékáruk érté-

39


40

P. Oliver: Free Movement of Goods in the European Community, 2003., 124. o.

ten történő elhelyezését és használatát. A Bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy ezt a görög jogszabályt az EUMSz. 34. cikkébe ütközőnek kell tekinteni. A Bíróság még azt is hozzátette, hogy ez akkor is igaz, ha a jogszabály nem tiltja meg az érintett termék behozatalát vagy forgalomba hozatalát49. A Bíróság rámutatott, hogy a jogszabály hatályba lépése óta csökkent az ilyen játékok más tagállamokból történő behozatalának száma. A Bíróság azt is megállapította, hogy a játékgépek behozatala ténylegesen leállt, amikor a jogszabályi tilalom hatályba lépett. A Bíróság ezen utolsó megjegyzése döntő lehet abban, miért tartozott az intézkedés az EUMSz. 34. cikkének hatálya alá. Az értékesítési módok listájába a Bíróság felvette a forgalmazás feltételeihez és módszereihez kapcsolódó intézkedéseket50, az áruk értékesítésének idejére vonatkozó intézkedéseket51, az áruk értékesítésének helyéhez kapcsolódó intézkedéseket vagy az arra vonatkozó korlátozásokat, hogy ki értékesítheti az árukat52, illetve az árszabályozási intézkedéseket53. A termékhez vagy csomagolásához nem kapcsolódó egyes eljárások/kötelezettségek is minősíthetők értékesítési módra vonatkozó

41

P. Oliver: Free Movement of Goods in the European Community, 2003., 127. o.; a C-320/93. sz., Ortscheit kontra Eurim-Pharm ügy (EBHT 1994., I-5243. o.) egyértelműen ilyen ügy volt.

42

Lásd például a C-470/93. sz., Mars-ügyet (EBHT 1995., I-1923. o.) és a C-368/95. sz., Familiapress-ügy (EBTH 1997., I-3689. o.) 11. pontját.

43

A C-390/99. sz., Canal Satélite Digital-ügy (EBHT 2002., I-607. o.) 29. pontja; lásd még a C-389/96. sz., Aher-Waggon-ügy (EBHT 1998., I-4473. o.) 18. pontját.

44

A C-158/04. sz. és C-159/04. sz., Alfa Vita Vassilopoulos és Carrefour-Marinopoulos egyesített ügyek (EBHT 2006., I-8135. o.).

45

A C-82/05. sz., Bizottság kontra Görögország ügy (az EBHT-ban nem tették közzé).

46

A C-158/04. sz. és C-159/04. sz., Alfa Vita Vassilopoulos és Carrefour-Marinopoulos egyesített ügyek (EBHT 2006., I-8135. o.) 18. pontja.

47

Poiares Maduro főtanácsnok indítványának 16. pontja.

48

A C- 65/05. sz., Bizottság kontra Görögország ügy (EBHT 2006., I-10341. o.).

49

A C-65/05. sz., Bizottság kontra Görögország ügy (EBHT 2006., I-10341. o.) 28. pontja.

50

Lásd a C-412/93. sz., Leclerc-Siplec-ügy (EBHT 1995., I-179. o.) 22. pontját és a C-6/98. sz., ARD-ügy, (EBHT 1999., I-7599. o.) 46. pontját.

51

Lásd a C-401/92. és C-402/92. sz., Tankstation ’t Heukske és Boermans egyesített ügyek (EBHT 1994., I-2199. o.) 14. pontját; a C-69/93. sz. és C-258/93. sz., Punto Casa és PPV egyesített ügyeket (EBHT 1994., I-2355. o.) és a C-418/93–C-421/93., a C-460/93–C-462/93., a C-464/93., a C-9/94–C-11/94., a C-14/94., a C-15/94., a C-23/94., a C-24/94. sz. egyesített ügyek és a C-332/94. sz., Semeraro Casa Uno és társai ügyet (EBHT 1996., I-2975. o.) 9–11., 14–15., 23–24. pontját. 52

Lásd a C-391/92. sz., Bizottság kontra Görögország ügy (EBHT 1995., I-1621. o.) 15. pontját; a C-69/93. sz. és C-258/93. sz., Punto Casa és PPV egyesített ügyeket (EBHT 1994., I-2355. o.).

53

Lásd a C-63/94. sz., Belgapom-ügyet (EBHT 1995., I-2467. o.).

13

szabálynak, ahogyan az a Sapod Audic-ügyből is kiderül54. A Sapod Audic-ügyben tárgyalt nemzeti intézkedések azt írták elő, hogy minden gyártónak vagy importőrnek hozzá kellett járulnia csomagolási hulladéka ártalmatlanításához, illetve azt meg kellett szerveznie. A Bíróság megvizsgálta az intézkedés EUMSz. 34. cikkével való összeegyeztethetőségét az ügyben, amelyben az intézkedés csak „az ártalmatlanításra jóváhagyott vállalkozás által összegyűjtött csomagolás azonosítására vonatkozó általános kötelezettséget” írta elő55. Ebben a felfogásban a Bíróság megállapította, hogy a „rendelkezésben előírt kötelezettség nem magára a termékre vagy annak csomagolására vonatkozik, és ezért önmagában nem képez olyan követelményeket, amelyeknek az áruknak meg kell felelniük, mint a címkézésre vagy csomagolásra vonatkozó követelmények”56. Ennek eredményeként arra a következtetésre jutott, hogy a rendelkezés értékesítési módra vonatkozó szabálynak tekinthető. A reklámkorlátozásokra vonatkozó intézkedések kissé összetettebbek. A reklámnak az egyik tagállamból származó terméknek egy másik tagállam piacára történő betörésének lehetővé tételében betöltött szerepét elismerte a főtanácsnok57 és a Bíróság58 is. A Keck és Mithouard ítélet óta a Bíróság a reklámkorlátozásokat az értékesítés módjára vonatkozó korlátozásként kezeli59. Érdemes megjegyezni, hogy egyes esetekben a Bíróság – úgy tűnik – összekapcsolja a reklámkorlátozás terjedelmét a hátrányos megkülönböztetéssel. Pontosabban megállapítja, hogy „a termék jellemzőire vonatkozó reklámozás feltétlen tilalma”60 jobban akadályozhatja a más tagállamokból származó új termékek piacra jutását, mint a fogyasztó által jobban ismert belföldi termékekét61.

54

Összegzésként: úgy tűnik, hogy a Bíróság az áru forgalmazásával, és nem az áru jellemzőivel kapcsolatos intézkedéseket tekinti az értékesítési módra vonatkozó intézkedésnek62. A Bíróságnak azonban finomítania kellett a Keck és Mithouard ítéletben megállapított különbségtétel egyszerűségén63. Ezért egyes olyan szabályokat, amelyek az értékesítési módra vonatkozó szabály kategóriájába tartozónak tűnnek, termékre vonatkozó intézkedésként kezel. Evvel szemben a termékek csomagolására vonatkozó szabályokat – amelyek a Keck és Mithouard ítélet után egyértelműen a termékre vonatkozó

a fogalomba tartozik minden más olyan intézkedés, amely valamely tagállamban akadályozza a más tagállamokból származó termékek piacra jutását” (kiemelés tőlünk). Egyelőre még kérdéses, hogy ez az ítélet kiterjeszti-e az EUMSz. 34. cikkének hatályát, és ha igen, milyen körülmények között. 3.1.11. HASZNÁLATRA VONATKOZÓ KORLÁTOZÁSOK

A Bíróság új keletű ítélkezési gyakorlatában a korlátozások egy kategóriáját emelte ki:

szabályok közé tartoznak – az egyedi eset vizsgálatát követően az értékesítési módra vonatkozó szabálynak minősített64. Ezek a megoldások a Bíróság ezen a területen gyakorolt bizonyos fokú pragmatizmusáról tanúskodnak.

a használatra vonatkozó korlátozásokat. Ezek a korlátozások olyan nemzeti szabályként jellemezhetők, amelyek ugyan megengedik a termék árusítását, de bizonyos fokig korlátozzák annak használatát.

Végezetül a Bizottság kontra Olasz Köztársaság ügyben65 a Bíróság kiemelte, hogy az EUMSz. 34. cikkével kapcsolatos ítélkezési gyakorlat a következő 3 elv betartására vonatkozó kötelezettségeket tükrözi: a)

Az ilyen előírások közé tartozhatnak egy bizonyos termékhasználat céljára, módszerére, körülményeire vagy idejére, a használat mér-

a megkülönböztetésmentesség elvét, b) a kölcsönös elismerés elvét, valamint c) a közösségi termékeknek a nemzeti piacokra való szabad kijutásának elvét. Az ítélet 35. pontjában a Cassis de Dijon-ügyre, 36. pontjában pedig a Keck-ügyre hivatkozó hagyományos magyarázatot fejti ki. A 37. pont megállapítja: „Következésképpen az [EUMSz. 34.] cikke értelmében a behozatalra vonatkozó mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású intézkedéseknek kell tekinteni a valamely tagállam által meghozott olyan intézkedéseket, amelyeknek a célja vagy a hatása a más tagállamokból származó termékekkel szembeni kedvezőtlenebb bánásmód nyújtása, valamint a jelen ítélet 35. pontjában meghatározott intézkedéseket. Ugyanebbe

tékére vagy típusaira vonatkozó korlátozások. Ezek az intézkedések bizonyos körülmények mellett azonos hatású intézkedéseknek minősülhetnek. Három olyan közelmúltbeli ügy van, amely a panaszok e területéhez sorolható. Az első ilyen ügy a Bizottság kontra Portugál Köztársaság ügy66, amelyben a Bizottság pert indított Portugália ellen, mivel egy portugál törvény tiltotta színes fóliaréteg gépjárműszélvédőre történő ragasztását. A Bizottság szerint ez a tilalom az EUMSz. 34. cikkébe ütközik, és az EUMSz. 36. cikke alapján sem indokolható. A Bizottság szerint az esetleges érintettek – akár kereskedők, akár magánszemélyek –, mivel tudják, hogy nem ragaszthatnak ilyen fóliaréteget a gépjárművek üvegezésére,

A C-159/00. sz., Sapod Audic-ügy (EBHT 2002., I-5031. o.).

55

Uo. 71. pont (kiemelés). Ha az intézkedést úgy értelmeznénk, hogy az valamely jelölés vagy címke alkalmazására vonatkozó kötelezettséget ír elő, akkor az intézkedés a 98/34/EK irányelv értelmében vett műszaki szabályozásnak minősülne. Ilyen esetben a magánszemélyek hivatkozhatnak arra, hogy nem jelentették be a nemzeti rendelkezést. Ekkor a nemzeti bíróságnak kell megtagadnia a rendelkezés alkalmazását. 56

Uo. 72. pont.

57

Lásd például Jacobs főtanácsnok indítványát a C-412/93. sz., Leclerc-Siplec-ügyben (EBHT 1995., I-179. o., I-182. o.) és Geelhoed főtanácsnok indítványát a C-239/02. sz., Douwe Egberts-ügyben (EBHT 2004., I-7007. o., I-7010. o.).

58

Lásd például a C-34/95–C-36/95. sz., De Agostini és TV-Shop egyesített ügyeket (EBHT 1997., I-3843. o.).

59

Vö. a C-412/93. sz., Leclerc-Siplec-üggyel (EBHT 1995., I-179. o.); a C-34/95–C-36/95. sz., De Agostini és TV-Shop egyesített ügyekkel (EBHT 1997., I-3843. o.); a C-405/98. sz., Gourmet International Products-üggyel (EBHT 2001., I-1795. o.); a C-292/92. sz., Hünermund és társai üggyel (EBHT 1993., I-6787. o.). 60

A C-239/02. sz., Douwe Egberts-ügy (EBHT 2004., I-7007. o.) 53. pontja.

61

A belföldi gazdasági szereplők és más tagállamok gazdasági szereplői megkülönböztetését illetően lásd a C-322/01. sz., Deutscher Apothekerverband-ügy (EBHT 2003., I-14887. o.) 74. pontját és a C-254/98. sz., TK-Heimdienst-ügy (EBHT 2000., I-151. o.) 26. pontját. Lásd még a 87/85. sz. és 88/85. sz., Legia és Gyselinx egyesített ügyek (EBHT 1986., 1707. o.) 15. pontját és a C-189/95. sz., Franzén-ügy (EBHT 1997., I-5909. o.) 71. pontját.

62 Lásd a C-71/02. sz., Karner-ügyet (EBHT 2004., I-3025. o.) (az áru felszámolásból való származására történő utalás tilalma); a C-441/04. sz., A-Punkt Schmuckhandelügyet (EBHT 2006., I-2093. o.) (házaló kereskedés) és a C-20/03. sz., Burmanjer és társai ügy (EBHT 2005., I-4133. o.) hasonló indokolását. 63

A főtanácsnok indítványa a C-158/04. sz. és C-159/04. sz., Alfa Vita Vassilopoulos és Carrefour-Marinopoulos egyesített ügyekben (EBHT 2006., I-8135. o.), 27–29. pont.

64

A C-416/00. sz., Morellato-ügy (EBHT 2003., I-9343. o.) 36. pontja (Poiares Maduro főtanácsnok kijelenti, hogy a termék megváltoztatásának követelményét a termék forgalmazásának utolsó szakaszában írták elő). Ennek következtében önmagában nem volt kérdés az importált áruk belföldi piacra jutása.).

65

A C-110/05. sz., Bizottság kontra Olasz Köztársaság ügy (EBHT 2009., I-519. o.).

66

A C-265/06. sz., Bizottság kontra Portugália ügyben hozott ítélet (EBHT 2008., I-2245. o.).

14

meg sem veszik azt67. Úgy tűnik, hogy a Bíróság elfogadta ezt az érvet, pontosabban szólva azt is megállapította, hogy „… az esetleges érin-

dályozzák a motoros vízi sporteszközök használóit abban, hogy e termékeket rendeltetésszerűen és megfelelően használják, vagy jelentő-

akkor fordulnak elő, amikor a nemzeti hatóságok olyan nemzeti szabályokat alkalmaznak, amelyek a termékek által teljesítendő követelménye-

tetteknek – akár kereskedők, akár magánszemélyek –, mivel tudják, hogy nem ragaszthatnak ilyen fóliaréteget a gépjárművek szélvédőjére és az utasülések melletti üvegezésére, gyakorlatilag nincs is érdekükben e terméket megvásárolni”68. Így a Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy Portugália megszegte az EUMSz. 34. cikkéből fakadó kötelezettségeit.

sen csökkentik használatukat, az ilyen szabályok azzal a hatással járhatnak, hogy akadályozzák e termékeknek az érintett nemzeti piacra való jutását, és így e szabályokat a behozatalra vonatkozó mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású intézkedéseknek kell tekinteni. A Bíróság megállapította, hogy az alapügyben szereplő tényállás idején nem volt egyetlen, a motoros vízi sporteszközök számára hajózásra kijelölt víz sem, így azok használata csak a hajózható vízi utakon volt

ket állapítanak meg (pl. azok rendeltetése, formája, mérete, tömege, összetétele, megjelenése, címkézése és csomagolása tekintetében) a más tagállamokból érkező, ott jogszerűen gyártott vagy forgalmazott termékekre. Ha ezek a szabályok nem másodlagos uniós jogszabály végrehajtására szolgálnak, műszaki akadályt képeznek, amelyre az EUMSz. 34. és 36. cikke vonatkozik. Ez akkor is így van, ha a szabályok megkülönböztetés nélkül vonatkoznak valamennyi termékre.

A második ügy a Bizottság kontra Olasz Köztársaság ügy69, amelyben a Bizottság annak megállapítását kérte a Bíróságtól, hogy Olaszország a motorkerékpárok általi pótkocsivontatás megtiltásával nem tett eleget az EUMSz. 34. cikke értelmében fennálló kötelezettségének. A kifejezetten motorkerékpárok általi vontatásra tervezett utánfutók esetében a Bíróság megállapította, hogy azok más célú használata igen korlátozott70. Mivel a fogyasztók tudták, hogy motorkerékpárjukat nem használhatják a kifejezetten azokhoz tervezett utánfutóval, gyakorlatilag nem voltak érdekeltek az ilyen utánfutók megvásárlásában. A szóban forgó tilalom ennek eredményeként az EUMSz. 34. cikkébe ütközött. Az adott ügyben azonban a Bíróság megállapította, hogy az intézkedés indokolt volt a közúti közlekedés biztonsága mint feltétlenül érvényesítendő követelmény folytán. Végezetül a C-142/05. sz., Mickelsson és Roos ügy71, amely előzetes döntéshozatal iránti kérelemre vonatkozott, azt a kérdést vetette fel, hogy ellentétes-e az EUMSz. 34. és 36. cikke a motoros vízi sporteszközök használatát tiltó svéd szabályozással. A svéd rendelet szerint az említett járműveknek a hajózható vízi utakon kívüli, valamint a megye tartományi kormányzata által kijelölt vizeken kívüli használata tilos és pénzbírsággal büntetendő. A Bíróság először megismételte a C-110/05. sz. ügyben (Bizottság kontra Olasz Köztársaság, 37. pont) említett három példát, majd kifejtette, hogy amennyiben a hajózható vizek és vízi utak kijelölésére vonatkozó nemzeti szabályok azzal a hatással járnak, hogy megaka-

engedélyezett. A Bíróság azzal folytatta érvelését, hogy az alapügyben szereplő vádlottak, valamint a Bizottság azt állította, hogy e vízi utakon súlyos kereskedelmi hajók közlekednek, ami a motoros vízi sporteszközök használatát veszélyessé teszi, és hogy mindenesetre a svéd hajózható vizek legnagyobb része az említett hajóutakon kívül található72. Következésképpen úgy tűnik, hogy azzal lehet érvelni, hogy a szóban forgó tilalom a piacra jutás tényleges megakadályozását eredményezte. A Bíróság a 39. pontban azonban megállapította, hogy „[a]z olyan szabályozás, mint amilyen az alapügyben szerepel, főszabály szerint arányosnak tekinthető, feltéve hogy először is az illetékes nemzeti hatóságok kötelesek ilyen végrehajtási intézkedéseket hozni, ezt követően, hogy e hatóságok ténylegesen is gyakorolták az e tekintetben őket megillető hatáskörüket és kijelölték a nemzeti rendeletben előírt feltételeknek megfelelő vizeket, végül pedig, hogy az ilyen intézkedéseket e rendelet hatálybalépését követően ésszerű határidőn belül fogadták el”73. A Bíróság a 40. pontban megállapította, hogy a szóban forgó nemzeti szabályozás igazolható a környezet védelmére irányuló céllal, feltéve hogy tiszteletben tartja a fent említett feltételeket. A Bíróság szerint tehát a szóban forgó jogszabálytípusok, amennyiben a fent említett feltételeket teljesítik, indokoltak lehetnek.

3.2. elve

A kölcsönös elismerés

Az áruk szabad mozgása az EU-n belül még mindig számos műszaki akadályba ütközik. Ilyenek

67

15. pont.

68

33. pont.

69

C-110/05 sz., Bizottság kontra Olasz Köztársaság ügy (EBHT 2009., I-519. o.).

70

C-110/05 sz., Bizottság kontra Olasz Köztársaság ügy (EBHT 2009., I-519. o.) 51. és 55. pont.

71

C-142/05 sz., Mickelsson és Roos ügy [2009], az ítéletet még nem tették közzé.

72

25. pont.

73

39. pont.

A „kölcsönös elismerés”74 elvének értelmében a különféle nemzeti műszaki szabályok továbbra is együtt léteznek a belső piacon belül. Az elv azt jelenti, hogy az EU területén érvényesülő különféle nemzeti szabályok műszaki eltérései ellenére a rendeltetési tagállamok nem tilthatják meg területükön azon termékek forgalmazását, amelyekre ugyan nem vonatkozik uniós harmonizáció, de amelyeket más tagállamban jogszerűen forgalmaznak, még abban az esetben sem, ha azokat a belföldi termékekre vonatkozó műszaki és minőségi szabályoktól eltérő szabályok szerint gyártották. Az elv alól egyedül azok a korlátozások képeznek kivételt, amelyek az EUMSz. 36. cikkében leírt indokokon (a közerkölcs, a közrend, a közbiztonság, az emberek, az állatok és növények egészségének és életének védelme stb.) vagy a Bíróság ítélkezési gyakorlata által elismert, közérdeken alapuló kényszerítő indokokon nyugszanak, és az elérni kívánt céllal arányosak. Így a nem harmonizált területen a kölcsönös elismerés elve egy szabályból és egy kivételből áll: (1) az általános szabály az, hogy a rendeltetési tagállamban a nemzeti műszaki szabály létezése ellenére a másik tagállamban jogszerűen gyártott vagy forgalmazott termékek élvezik az EU működéséről szóló szerződésben garantált szabad mozgás alapjogát; és (2) a kivétel az, hogy a más tagállamban jogszerűen gyártott vagy forgalmazott

74

Az elv a Bíróság híres, Cassis de Dijon-ügyben hozott, 1979. február 20-i ítéletéből ered (a 120/78. sz., Rewe-ügy (EBHT 1979., 649. o.), és az áruk belső piaca új fejlődésének alapját képezte. Noha kezdetekben ezt a Bíróság ítélkezési gyakorlata kifejezetten nem említette, mára teljes mértékben elismerik [lásd pl. a C-110/05. sz., Bizottság kontra Olaszország ügy (EBHT 2009., I-519. o.) 34. pontját].

15

termékeket nem illeti meg ez a jog, ha a rendeltetési tagállam bizonyítani tudja, hogy alapvető fontosságú az érintett termék vonatkozásában saját műszaki szabályainak előírása, az EUMSz. 36. cikkében leírt indokok vagy a Bíróság ítélkezési gyakorlatában kialakított, feltétlenül érvényesítendő követelmények alapján, valamint az arányosság elvének betartása mellett. Egészen a közelmúltig a kölcsönös elismerés elve megvalósításának legfontosabb akadálya kétségkívül a bizonyítási teherhez kapcsolódó,

nyuló kötelezettsége egyértelmű példa erre. Mivel az ilyen jellegű hivatalos eljárások késedelmet okozhatnak, e kötelezettség az EUMSz. 34. cikkébe ütközik, még akkor is, ha az engedélyek megadása automatikus, és ha a tagállam nem szándékozik magának fenntartani az engedély megvonásának jogát76. A vizsgálatok és ellenőrzések – úgymint az állategészségügyi, növény-egészségügyi és egyéb ellenőrzések, ideértve a behozatal (és kivitel) ellenőrzését is – a 34., illetve a 35. cikk értelmében véve azonos hatású intézkedéseknek minő-

általános jogbizonytalanság volt. Ezért az EU elfogadta az egyes nemzeti műszaki szabályoknak a valamely másik tagállamban jogszerűen forgalmazott termékekre történő alkalmazására vonatkozó eljárások megállapításáról és a 3052/95/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló 764/2008/EK rendeletet75.

sülnek77. Ezek a vizsgálatok a behozatalt vagy kivitelt valószínűleg nehezebbé vagy költségesebbé teszik, a vizsgálatokkal járó késedelemből és a kereskedő által esetlegesen emiatt viselendő szállítási többletköltségből fakadóan.

3.3. A kereskedelem tipikus akadályai

a saját területükön is azonos mértékben folyó általános ellenőrzési rendszert, illetve a szúrópróbaszerű ellenőrzéseket meghaladóan nem végezhetnek határaikon ellenőrzéseket. Ha azonban ezek az ellenőrzések – függetlenül attól, hol végzik azokat – összességében felérnek a behozott termékek rendszeres ellenőrzésével, továbbra is azonos hatású intézkedésnek minősülnek78, amelyek csak kivételesen, szigorú feltételek teljesülése esetén indokolhatók.

A kereskedelmi akadályok meglehetősen különböző formát és alakot ölthetnek. Néha elég nyilvánvaló intézkedésekről van szó, amelyek kimondottan a behozatalra irányulnak vagy preferenciális elbánást biztosítanak a belföldi termékeknek, néha pedig általános politikai döntések nem várt mellékhatásáról. Az elmúlt évtizedekben az ítélkezési gyakorlatban és az EUMSz. 34–36. cikkének kötelezettségszegési eljárásokban való alkalmazása során kialakult e korlátozások néhány tipikus kategóriája. Ezek közül számosat kifejtünk az alábbiakban.

A belső piac 1993. január 1-ji megindulásakor történelemmé vált az áruszállítmányok ismételt határellenőrzése. Manapság a tagállamok

3.3.2.

A BEHOZATAL HELYE

SZERINTI TAGÁLLAMBAN

A BEHOZATAL TÉNYÉHEZ

RAKTÁROZÁSI LEHETŐSÉGEK KÖTELEZETTSÉGEK

KAPCSOLÓDÓ NEMZETI RENDELKEZÉSEK (BEHOZATALI ENGEDÉLYEK, VIZSGÁLATOK ÉS ELLENŐRZÉSEK)

A közvetlenül a termékek behozatalához kapcsolódó nemzeti intézkedések megnehezítik a behozatalt, ezért azokat rendszeresen az EUMSz. 34. cikkébe ütköző, azonos hatású intézkedésnek minősítik. A behozatali engedélynek még az áruk behozatala előtti beszerzésére irá-

75

Néhány tagállam megpróbálta ezeket a követelményeket azzal az érvvel indokolni, hogy ezek a közérdekű nemzeti rendelkezések (egyes esetekben a büntetőjogi felelősséget is ideértve) megfelelő érvényesítéséhez szükségesek. A Bíróság elutasítja ezt az érvelést. Megállapította, hogy noha minden tagállam jogosult felségterületén a megfelelő intézkedések megtételére a közrend védelmének biztosítása érdekében, az ilyen intézkedések csak akkor indokoltak, ha bizonyított, hogy azokra közérdeken alapuló jogos indokok miatt van szükség, és a védelem nem valósítható meg az áruk szabad mozgására nézve enyhébb korlátozást jelentő eszközökkel80. Így a Bíróság megállapította, hogy „még ha a büntetőjogi szankcióknak van is elrettentő hatásuk a szankcionált magatartás tekintetében, ez a hatás nem garantált és semmiképpen sem erősítheti … pusztán egy olyan személy belföldi jelenléte, aki elláthatja a gyártó jogszerű képviseletét”81. Ezért a Bíróság megállapította, hogy a képviselő nemzeti területen történő jelölésének követelménye a közérdekkel kapcsolatos célkitűzések szempontjából nem nyújt ahhoz elegendő további biztosítékot, hogy indokolttá válna az EUMSz. 34. cikkében szereplő tilalom alóli mentesség.

KÉPVISELŐ KINEVEZÉSÉRE VAGY BIZTOSÍTÁSÁRA VONATKOZÓ

3.3.1.

állam piacára történő bejutást79. A behozatal helye szerinti tagállamban képviselő vagy ügynök kinevezésére, a másodlagos letelepedésre, iroda vagy raktár létesítésére vonatkozó kötelezettség hasonlóképpen általában az EUMSz. 34. cikkébe ütközik.

A Bíróság az áruk belső piacon belüli szabad mozgása közvetlen tagadásának minősítette az importőr azon kötelezettségét, hogy telephelylyel kell rendelkeznie a rendeltetési tagállamban. Megállapította, hogy a más tagállamokban letelepedett vállalkozásoknak arra való kényszerítése, hogy képviselőt tartsanak a behozatal helye szerinti tagállamban, megnehezíti – akár ellehetetleníti – egyes vállalatok, különösen a kis- és középvállalkozások számára a tag-

Az importált áruk készletezésére vagy raktározására vonatkozó nemzeti előírások is az EUMSz. 34. cikkébe ütközhetnek, ha ezek a nemzeti intézkedések az importált termékeket a hazai termékekhez viszonyítva hátrányosan megkülönböztető módon érintik. Ide tartozik minden olyan szabály, amely kizárólag az importált termékekre nézve megtiltja, korlátozza vagy előírja a készletezést. A Bíróság az importált boralapú szeszes italok legalább hat hónapos tárolását bizonyos minőségi megjelölésre való jogosultság elnyerése érdekében előíró nemzeti intézkedést a mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedésnek minősítette82.

HL L 218., 2008.8.13., 21. o. Részletesen lásd az útmutató 8.3. pontjában.

76

A C-54/05. sz., Bizottság kontra Finnország ügy (EBHT 2007., I-2473. o.) 31. pontja vagy az 51/71–54/71. sz., International Fruit Company és társai egyesített ügyek (EBHT 1971., 1107. o.).

77

A 4/75. sz., Rewe Zentralfinanz-ügy (EBHT 1975., 843. o.).

78

A C-272/95. sz., Deutsches Milch-Kontor II-ügy (EBHT 1997., I-1905. o.).

79

A C-155/82. sz., Bizottság kontra Belgium ügy (EBHT 1983., 531. o.) 7. pontja.

80

A C-155/82. sz., Bizottság kontra Belgium ügy (EBHT 1983., 531. o.) 12. pontja. Lásd még a C-12/02. sz., Grilli-ügy (EBHT 2003., I-11585. o.) 48. és 49. pontját; a C-193/94. sz., Skanavi és Chryssanthakopoulos-ügy (EBHT 1996., I-929. o.) 36–38. pontját. 81

A C-155/82. sz., Bizottság kontra Belgium ügy (EBHT 1983., 531. o.) 15. pontja.

82

A 13/78. sz., Eggers-ügy (EBHT 1978., 1935. o.).

16

Az áruk kereskedelmének hasonló akadályozását jelentheti minden olyan nemzeti szabály, amely teljesen vagy részben a belföldi termékekre korlátozza a készletezési lehetőségeket, illetve amely az importált termékek készletezését olyan feltételekhez köti, amelyek nem vonatkoznak a belföldi termékekre, és amelyek teljesítése nehezebb. Ezért az olyan nemzeti intézkedés, amely ösztönzi a belföldön előállított termékek készletezését, az EUMSz. 34. cikke értelmében az áruk szabad mozgásának akadályát képezheti. 3.3.3.

NEMZETI ÁRSZABÁLYOZÁS

ÉS VISSZATÉRÍTÉS

Bár a Szerződés nem tartalmaz kifejezett kikötést az árszabályozásra vonatkozó nemzeti rendelkezésekre, a Bíróság számos alkalommal megerősítette ítélkezési gyakorlatában, hogy az EUMSz. 34. cikke a nemzeti árszabályozási rendelkezésekre is vonatkozik.

nyiségi korlátozással azonos hatású intézkedést, ez a hatás megvalósulhat akkor, ha az árat olyan szinten rögzítik, amely az importált termékek eladását lehetetlenné vagy a hazai termék eladásánál nehezebbé teszi85. Árbefagyasztás: A Bíróság megerősítette – egy olyan nemzeti intézkedésre vonatkozó ügyben, amely előírta valamennyi áremelésnek a hatóságokhoz két hónappal a hatálybalépés előtt történő bejelentését –, hogy a nemzeti és importált termékekre egyaránt vonatkozó árbefagyasztás önmagában nem valósít meg menynyiségi korlátozással azonos hatású intézkedést. Ezek azonban járhatnak ilyen tényleges hatással, ha az árak szintje mellett az importált termékek forgalmazása lehetetlen vagy nehezebb, mint a belföldi termékeké86. Ez a helyzet akkor, ha az importőrök csak veszteséggel tudják forgalmazni az importált árukat. Az önköltségi ár százaléka helyett meghatá-

Az ilyen rendelkezések körébe számos intézkedés beletartozik: minimum- és maximumár előírása, az árak befagyasztása, a legalacsonyabb és a legmagasabb árrés előírása és a viszonteladói ár fenntartása. Minimumárak: A rögzített minimumár – annak ellenére, hogy megkülönböztetés nélkül vonatkozik belföldi és importált termékekre – korlátozhatja a behozatalt azáltal, hogy meggátolja az alacsonyabb beszerzési áraknak a viszonteladói árakban való megjelenését, ezzel gátolja az importőröket versenyelőnyük kihasználásában, és így az EUMSz. 34. cikkébe ütköző azonos hatású intézkedésnek minősül. A fogyasztó nem élvezi ennek az árnak előnyeit83. Ez a terület azonban ma már részlegesen harmonizált, például a dohányra minimumárat meghatározó nemzeti jogszabályokat a dohánygyártmányok fogyasztását érintő, a forgalmi adón kívüli egyéb adókról szóló, 1995. november 27-i 95/59/EK irányelvre figyelemmel kell értékelni. A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a minimum eladási árak meghatározása az irányelv 9. cikkének (1) bekezdésébe ütközik84. Maximumárak: Bár a belföldi és importált termékekre megkülönböztetés nélkül vonatkozó maximumár önmagában nem képez a meny-

rozott összegben rögzített legalacsonyabb és a legmagasabb árrés nem képez az EUMSz. 34. cikke értelmében vett azonos hatású intézkedést. Ugyanez vonatkozik a rögzített kiskereskedelmi árrésekre, azaz a kiskereskedelmi ár gyártó által szabadon meghatározott hányadára is, legalábbis, ha azok a kiskereskedő méltányos díjazását jelentik. Ezzel szemben az EUMSz. 34. cikkébe ütközik az egy összegben meghatározott, a belföldi és importált termékekre egyaránt vonatkozó legnagyobb árrés, amely nem veszi figyelembe a behozatal költségét87. A Bíróság Keck és Mithouard ügyben hozott ítélete óta – amely a beszerzési ár alatti értékesítést tiltó francia jogszabállyal foglalkozott – úgy tűnik, hogy a nemzeti árszabályozási intézkedések az „értékesítési mód” fogalomkörébe tartoznak. Tehát nem tartoznak az EUMSz. 34. cikkének hatálya alá, ha a nemzeti felségterületen működő valamennyi kereskedőre vonatkoznak, és ha jogilag és ténylegesen is azonos módon érintik a belföldi és a más tagállamból származó termékeket. A Bíróság Belgapom-ügyben hozott ítélete megerősítette azt a tényt, hogy az „árszabályozás” „értékesítési módra” vonatkozó szabályozás. Ebben az ügyben megállapítást nyert, hogy nem tartozik az EUMSz. 34. cikkének hatálya alá az a belga jogszabály, amely megtiltotta

a beszerzési ár alatti és alacsony árréssel történő értékesítést. Gyógyszerár-visszatérítés: Az uniós jog általános szabályként nem vonja el a tagállamoktól szociális biztonsági rendszerük megszervezésének hatáskörét88, és uniós szintű harmonizáció hiányában az egyes tagállamok jogszabályai határozzák meg a szociális biztonsági juttatások nyújtásának körülményeit. Ezek a jogszabályok azonban befolyásolhatják a forgalmazási lehetőségeket és ezért a behozatal terjedelmét is. Ebből következik, hogy a gyógyszerár-visszatérítésre vonatkozó nemzeti döntések kedvezőtlen hatást fejthetnek ki a gyógyszerek behozatalára, és akadályt képezhetnek az áruk szabad mozgása előtt. Ezen túlmenően a Duphar-ítéletből az következik, hogy a nemzeti egészségügyi rendszer keretén belül az orvostechnikai eszközök árának visszatérítésére vonatkozó nemzeti jogszabályi rendelkezések akkor egyeztethetők össze az EUMSz. 34. cikkével, ha a visszatérítésben részesülő termékek és a kizárt termékek meghatározásakor nem tesznek hátrányos megkülönböztetést a termék származása szerint, valamint ha a meghatározás objektív és ellenőrizhető feltételek alapján történik. Ezenkívül lehetőséget kell teremteni a visszatérítésben részesülő termékek listájának módosítására, ha azt a meghatározott szempontok teljesítése igényli. A Bíróság által említett „objektív és ellenőrizhető feltételek” vonatkozhatnak a piacon jelen lévő, olcsóbb és azonos terápiás hatású termékek meglétére, arra a tényre, hogy a szóban forgó cikk orvosi rendelvény nélkül, szabadon forgalmazható, illetve arra a tényre, hogy a termékeket a közegészség védelmével indokolt gyógyszerterápiás okok miatt zárják ki a visszatérítésből. A nemzeti visszatérítési rendszerek létrehozásának eljárási szabályait az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek árának megállapítása, valamint a nemzeti egészségbiztosítási rendszerek körébe történő felvételüket szabályozó intézkedések átláthatósága tekintetében a 89/105/EK irányelv határozta meg. A Bíróság a Decker-ügyben89 megállapította, hogy az áruk EUMSz. 34. cikke értelmében vett

83

A 231/83. sz., Cullet-ügy (EBHT 1985., 305. o.), a 82/77. sz., Van Tiggele-ügy (EBHT 1978., 25. o.).

84

A C-216/98. sz., Bizottság kontra Görögország ügy (EBHT 2000., I-8921. o.) és a C-302/00. sz., Bizottság kontra Franciaország ügy (EBHT 2002., I-2055. o.).

85

A 65/75. sz., Tasca-ügy (EBHT 1976., 291. o.); a 88/75–90/75. sz., SADAM egyesített ügyek (EBHT 1976., 323. o.); a 181/82. sz., Roussel-ügy (EBHT 1983., 3849. o.); a 13/77. sz., GB-Inno kontra ATAB ügy (EBHT 1977., 2115. o.).

86

A 16/79–20/79. sz., Danis-ügyek (EBHT 1979., 3327. o.).

87

A 116/84. sz., Roelstraete-ügy (EBHT 1985., 1705. o.); a 188/86. sz., Lefèvre-ügy (EBHT 1987., 2963. o.).

88

Lásd a 238/82. sz., Duphar-ügyet (EBHT 1984, 523. o.) és a C-70/95. sz., Sodemare és társai egyesített ügyet (EBHT 1997., I-3395. o.).

89

A C-120/95. sz., Decker-ügy (EBHT 1998., I-1831. o.).

17

ban nehezebb volt az ilyen tilalmak elutasítása olyan területeken, ahol nincs tudományos bizonyosság az adott terméknek vagy anyagnak pl. a közegészségre vagy a környezetre gyakorolt hatásáról98. Ilyen esetekben az úgynevezett elővigyázatossági elv99 is fontos szerepet játszik az ügy Bíróság általi átfogó értékelésében.

ANYAGOKRA VONATKOZÓ NEMZETI

lemre93. Például a Bíróság egy francia tilalommal kapcsolatban – amely megtiltotta italokhoz a koffein bizonyos határt meghaladó hozzáadását – megállapította, hogy „a fogyasztókat a dúsított termék jellegéről, alkotórészeiről és jellemzőiről tájékoztató megfelelő címkézés lehetővé teszi a termékhez hozzáadott tápanyag túlzott fogyasztását megkockáztató fogyasztó számára annak eldöntését, hogy a terméket fogyassza-e vagy sem”94. Ezért a Bíróság megállapította, hogy a koffein bizonyos mértéket meghaladó hozzáadására vonatkozó tilalom nem volt szükséges a fogyasztóvé-

TILALMAK

delmi cél eléréséhez.

Az áruk szabad mozgása szempontjából a tagállamok által elfogadható legkorlátozóbb intézkedés valamely adott termék vagy anyag forgalmazásának megtiltása. A nemzeti tilalmak célkeresztjében a legtöbb esetben élelmiszerek állnak90, ideértve a vitaminokat és más táplálékkiegészítőket, valamint vegyi anya-

A dán vitaminok ügye95 azzal a dán közigazgatási gyakorlattal foglalkozott, amely megtiltotta az élelmiszerek vitaminokkal és ásványi anyagokkal történő dúsítását, amennyiben nem volt bizonyítható, hogy a dán népességnek az adott dúsításra szüksége van. A Bíróság eredetileg egyetértett azzal, hogy – az arányosság elvének szem előtt tartásával – Dánia dönthet az emberi egészség és élet védelmé-

tik az uniós jog alapján fennálló kötelezettségeiket, ha ezek az eljárások rendelkezésre állnak és ésszerű időn belül lebonyolíthatók, és ha a termék betiltása bíróság előtt megtámadható. Erről az eljárásról magában az általánosan alkalmazandó, a nemzeti hatóságokra kötelező eljárásban kell kifejezetten rendelkezni. Ezen „egyszerűsített eljárás” jellemzőit a Bíróság a C-344/90. sz. ügyben100 állapította meg.

szabad mozgását korlátozzák az olyan nemzeti szabályok, amelyek alapján a más tagállamokból beszerzett gyógyszerek esetében a gyógyszerár visszatérítése az illetékes hatóság előzetes engedélyétől függ, mivel ez a biztosítottakat arra ösztönzi, hogy ezeket a termékeket saját tagállamukban, és ne egy másik tagállamban vegyék meg. Ezek a szabályok ezáltal alkalmasak arra, hogy gátolják a termékek más tagállamokba történő behozatalát. 3.3.4.

EGYES TERMÉKEKRE VAGY

gok91. A tagállamok által e megszorító intézkedések védelmére leggyakrabban felhozott indokok: az emberek, állatok, növények egészségének és életének védelme az EUMSz. 36. cikke szerint, valamint a Bíróság ítélkezési gyakorlatában kialakított, feltétlenül érvényesítendő követelmények, úgymint a környezet védelme. Ezeket az indokokat gyakran kombinálják. A valamely termékre vagy anyagra nemzeti tilalmat előíró tagállamnak bizonyítania kell, hogy az intézkedés szükséges, és adott esetben azt is, hogy a szóban forgó termék forgalmazása súlyos kockázatot jelent a közegészségre, és a szabályok megfelelnek az arányosság elvének. Ide tartozik a megfelelő bizonyíték szolgáltatása, úgymint a műszaki, tudományos, statisztikai és táplálkozási adatok, és minden más idevágó információ megadása92. Emellett a tagállamot terheli annak bizonyítása is, hogy a kitűzött cél nem érhető el más olyan eszközzel, amely kevésbé korlátozó hatású a tagállamok közötti, EU-n belüli kereskede-

nek elérni kívánt szintjéről. A Bíróság ugyanakkor megjegyezte, hogy minden egyes esetben Dánia hatóságait terheli a bizonyítási teher „annak bizonyítása tekintetében, hogy a táplálkozási szokásokra és a nemzetközi tudományos eredményekre figyelemmel saját szabályai szükségesek az adott rendelkezésben említett érdek hathatós védelméhez, és különösen annak tekintetében, hogy a szóban forgó termékek forgalmazása valós kockázatot jelent az emberi egészségre”96. A Bíróság – a szóban forgó dán közigazgatási gyakorlat értékelését követően – megállapította, hogy az intézkedés „nem teszi lehetővé a közösségi jog betartását a közegészség valós kockázatainak azonosítása és értékelése vonatkozásában, ami annak esetenkénti részletes értékelését igényli, hogy a kérdéses ásványi anyagok és vitaminok hozzáadása milyen hatással jár”97. Általánosságban a Bíróság megszorító felfogást alakított ki az ilyen fajtájú intézkedésekkel kapcsolatban. A Bíróság számára azon-

Az is előfordulhat, hogy a tagállamok teljes tilalom helyett a közegészség érdekében egyszerűen előzetes engedélyezést írnak elő a más tagállamban engedélyezett anyagok esetében. Ilyen esetben a tagállamok csak akkor teljesí-

3.3.5.

TÍPUSJÓVÁHAGYÁS

A típus-jóváhagyási követelmények előre meghatározzák azokat a szabályozási, műszaki és biztonsági feltételeket, amelyeket a termékeknek teljesíteniük kell. Ennek megfelelően a típusjóváhagyás nem korlátozódik egy adott iparágra, mivel az ilyen követelmények a legkülönbözőbb termékekre vonatkoznak, mint a tengerészeti felszerelések, mobiltelefonok, személyautók és orvosi felszerelések. A típusjóváhagyásra rendszerint a termék forgalomba hozatalának engedélyezése előtt kell sort keríteni. A típus-jóváhagyási követelményeknek való megfelelést gyakran a terméken elhelyezett jelzés mutatja. A CE-jelölés például az ilyen követelményeknek való megfelelést a gyártó nyilatkozata vagy külső tanúsítás révén erősíti meg. Míg a közös, Európa-szerte érvényes típus-jóváhagyási követelmények rendszerint elősegítik a termékek belső piaci forgalomba hoza-

90

Ügyek: a 174/82. sz., Sandoz-ügy (EBHT 1983., 2445. o.); a C-24/00. sz., Bizottság kontra Franciaország ügy (EBHT 2004., I-1277. o.); a C-420/01. sz., Bizottság kontra Olaszország ügy (EBHT 2003., I-6445. o.); a C-192/01. sz., Bizottság kontra Dánia ügy (EBHT 2003., I-9693. o.); a C-41/02. sz., Bizottság kontra Hollandia ügy (EBHT 2004., I-11375. o.); a C-319/05. sz., Bizottság kontra Németország ügy (EBHT 2007., I-9811. o.).

91

A C-473/98. sz., Toolex-ügy (EBHT 2000., I-5681. o.).

92

A C-270/02. sz., Bizottság kontra Olaszország ügy (EBHT 2004., I-1559. o.).

93

A 104/75. sz., De Peijper-ügy (EBHT 1976., 613. o.).

94

A C-24/00. sz., Bizottság kontra Franciaország ügy (EBHT 2004., I-1277. o.) 75. pontja.

95

A C-192/01. sz., Bizottság kontra Dánia (dán vitaminok) ügy (EBHT 2003., I-9693. o.).

96

Uo. 46. pont.

97

Uo. 56. pont.

98

A C-473/98. sz., Toolex-ügy (EBHT 2000., I-5681. o.); a C-24/00 Bizottság kontra Franciaország ügy (EBHT 2004., I-1277. o.).

99

Lásd később, a 6.1.2. pontban.

100


18

talát, a nem harmonizált területen előírt nemzeti típusjóváhagyás az áruk kereskedelmének akadályát képezheti. A termékre vonatkozó eltérő előírások a gyártók számára megnehezítik ugyanazon termék eltérő tagállamokban történő forgalmazását, és igen valószínű, hogy magasabb megfelelési költségekhez vezetnek. A termék forgalomba hozatala előtt nemzeti típusjóváhagyást előíró kötelezettségeket ezért azonos hatású intézkedésnek tekintik101.

piacára való bejutást, ezért ezeket az EUMSz. 34. cikke értelmében a behozatalra vonatkozó mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedésnek kell tekinteni104. A Bíróság számos feltételt szabott meg, amelyek fennállása esetén az ilyen előzetes engedély indokolható lehet105: •

Noha a tagállamoknak – egészségügyi vagy biztonsági okokból – joguk lehet előírni, hogy egy másik tagállamban már jóváhagyást nyert terméket új vizsgálati és jóváhagyási eljárásnak vessenek alá, a behozatal helye szerinti tagállamnak figyelembe kell vennie az exportáló tagállam(ok)ban elvégzett, egyenértékű garanciákat kínáló vizsgálatokat és ellenőrzéseket102.

•

• A Bizottság kontra Portugália ügyben103 egy vállalkozástól a felügyeleti szerv megtagadta a szükséges engedélyt importált polietilén csövek beszerelésére azzal az indokkal, hogy ezeket a csöveket a nemzeti vizsgáló intézet nem hagyta jóvá. Nem ismerték el a vállalkozás birtokában lévő, egy olasz vizsgáló intézet által kiadott tanúsítványokat. A Bíróság megállapította, hogy az (ebben az esetben portugál) hatóságoknak figyelembe kell venniük a más tagállam tanúsító szervezetei által kiállított tanúsítványokat, különösen, ha ezeknek a szervezeteknek a tagállam erre a célra felhatalmazást adott. Amennyiben a portugál hatóságok nem rendelkeztek elegendő információval a szóban forgó tanúsítványok ellenőrzésére, ezt az információt beszerezhették volna az exportáló tagállam hatóságaitól. Azon hatóság részéről tehát, amelyhez a termék jóváhagyási kérelmét benyújtották, illetve amelytől az elismerést kérték, proaktív megközelítést várnak el. 3.3.6.

ENGEDÉLYEZÉSI ELJÁRÁS

Az olyan tagállami rendszerek, amelyek előzetes engedélyezéshez kötik az áruk forgalomba hozatalát, korlátozzák az importáló tagállam

az engedélynek olyan módon kell objektív, megkülönböztetésmentes, az érintett vállalkozások által előzetesen ismert kritériumokon alapulnia, hogy az körülhatárolja a nemzeti hatóság mérlegelési jogkörét és így azt ne lehessen önkényesen gyakorolni; az engedély nem vezethet a más eljárásokkal összefüggésben – akár ugyanabban az államban vagy más tagállamban – már elvégzett ellenőrzések megismétléséhez; előzetes engedélyezési eljárás csak akkor lesz szükséges, ha a későbbi ellenőrzéseket túl késeinek tekintik ahhoz, hogy azok valóban eredményesek legyenek, illetve lehetővé tegyék a kitűzött cél elérését;

követelmények közvetlenül magához a termékhez kapcsolódnak, ezek nem az értékesítési módra vonatkozó szabálynak, hanem az EUMSz. 34. cikke szerinti azonos hatású intézkedésnek minősülnek. A következő intézkedéseket tekintették például az EUMSz. 34. cikkébe ütközőnek: •

a margarin kocka formában történő árusításának követelménye, a vajtól való megkülönböztethetőség érdekében107;

•

egy tagállam részéről a (hivatalos nemzeti) fémjel nélküli nemesfémekből készült cikkek forgalmazásának megtiltása108;

•

olyan, postai és internetes rendelés útján értékesített videók és DVD-k forgalmazásának megtiltása, amelyeken nem szerepel a magasabb szintű regionális hatóság vagy a nemzeti önszabályozó testület által meghatározott, korhatárra vonatkozó címke109.

3.3.8.

•

az eljárás – a hossza és a vele járó aránytalan költségek miatt – nem rettentheti el a gazdasági szereplőket üzleti tervük megvalósításától.

3.3.7.

AZ ÁRUK MEGJELENÉSÉRE

(TÖMEGÉRE, ÖSSZETÉTELÉRE, MEGJELENÉSÉRE, CÍMKÉZÉSÉRE, FORMÁJÁRA, MÉRETÉRE, CSOMAGOLÁSÁRA) VONATKOZÓ KÖVETELMÉNYEKET TARTALMAZÓ MŰSZAKI SZABÁLYOK

Az importált termékek által alak, méret, tömegösszetétel, megjelenés, azonosítás vagy kiszerelés tekintetében teljesítendő követelmények arra kényszeríthetik a gyártókat és az importőröket, hogy a szóban forgó termékeket hozzáigazítsák a forgalmazás helye szerinti tagállam hatályos szabályaihoz, például az importált termékek címkézésének megváltoztatásával106. Mivel az áru megjelenésével kapcsolatos ilyen

101

A 21/84 sz., Bizottság kontra Franciaország ügy (EBHT 1985., 1355. o.).

102


103

A C-432/03. sz., Bizottság kontra Portugália ügy (EBHT 2005., I-9665. o.).

REKLÁMOZÁSRA

VONATKOZÓ KORLÁTOZÁSOK

A Keck és Mithouard ítélet előtt a Bíróság sok ügyben megállapította, hogy a reklámozási korlátozásokat előíró nemzeti intézkedések az EUMSz. 34. cikkének hatálya alá tartoznak. Az egyik ilyen volt az Oosthoek-ügy (a 286/81. sz. ügy), amelynek tárgya az eladásösztönző hatású ingyenes ajándékok felkínálásának és osztogatásának tilalma. Az ítélet megállapította, hogy „[a] reklám bizonyos formáit és az eladásösztönzés bizonyos módszereit tiltó vagy korlátozó szabályozás – akkor is, ha a behozatalt közvetlenül nem szabályozza –, annak mennyiségét korlátozhatja, mivel a behozott termékek piaci értékesítési lehetőségeit befolyásolja”110. A Keck és Mithouard ítélet óta úgy tűnt, hogy a Bíróság bizonyos vonatkozásokban más álláspontra helyezkedett (a reklámozási korlátozásoknak az értékesítés módjára vonatkozó szabályként való kezelése), de más tekintetben

104

Lásd például a C-254/05. sz., Bizottság kontra Belgium ügyet (EBHT 2007., I-4269. o.); a C-432/03. sz., Bizottság kontra Portugália ügy (EBHT 2005., I-9665. o.) 41. pontját; a C-249/07. sz., Bizottság kontra Hollandia ügy (az EBHT-ban nem tették közzé) 26. pontját.

105

A C-390/99. sz., Canal Satélite Digital-ügy (EBHT 2002., I-607. o.).

106

A C-33/97. sz., Colim-ügy (EBHT 1999., I-3175. o.) 37. pontja és a C-416/00. sz., Morellato-ügy (EBHT 2003., I-9343. o.) 29. és 30. pontja.

107

A 261/81. sz., Rau kontra De Smedt ügy (EBHT 1982., 3961. o.).

108

A C-30/99. sz., Bizottság kontra Írország ügy (EBHT 2001., I-4619. o.).

109

A C-244/06. sz., Dynamic Medien-ügy (EBHT 2008., I-505. o.), ebben az ítéletben azonban a kereskedelmi akadályt indokoltnak találták a kiskorúak védelme okán.

110

15. pont. Lásd még a Keck és Mithouard ítélet előtti alábbi ügyeket: a 362/88. sz., GB-INNO-BM-ügy (EBHT 1990., I-667. o.) és a C-1/90. sz. és C-176/90. sz., Aragonesa de Publicidad Exterior és Publivía egyesített ügyek (EBHT 1991., I-4151. o.).

19

a főtanácsnokok és a Bíróság ugyanazt a felfogást követik és finomítják (a reklámozás alapvető fontossága az áruk szabad mozgása tekintetében). Amint azt fentebb a Keck és Mithouard ítélet kapcsán kifejtettük, „az árukra vonatkozó követelményeket megállapító szabályokat” továbbra is a Cassis de Dijon-ítélet szerint kezelik, és azokat eleve az EUMSz. 34. cikkének hatálya alá tartozóként kezelik, anélkül, hogy szükség lenne azok egyben hátrányos megkülönböztető jellegének vizsgálatára111, míg az értékesítési módra vonatkozó szabályok esetében vizsgálják a hátrányos megkülönböztetés fennállását. Amint azonban arra Maduro főtanácsnok rámutatott, a Bíróságnak finomítania

eltérő módon érinti-e). Úgy tűnik, hogy a Bíróság számos ügyben összekapcsolja a korlátozás terjedelmét (teljes vagy részleges) a hátrányos megkülönböztetéssel. Más megfogalmazásban: ha a korlátozás teljes, azt feltételezik, hogy az nagyobb hatással van az importált termékekre115, ha pedig részleges, akkor abból indulnak ki, hogy azonos módon érintheti a belföldi és az importált árukat116. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a Bíróság a Dior-ügyben117 és a Gourmet International Products-ügyben118 megjegyezte, hogy egyes reklámozási tilalmak nem szükségszerűen fejtenek ki erősebb hatást

kellett a Keck és Mithouard ítéletben megállapított különbségtétel egyszerűségén112. Ezért egyes olyan szabályokat, amelyek az értékesítési módra vonatkozó szabály kategóriájába tartozónak tűnnek, termékre vonatkozó intézkedésként kezel. Különösen igaz ez a reklámozáshoz kapcsolódó intézkedésekre, amelyek lát-

3.3.9.

szólag azokat a feltételeket befolyásolják, amelyeknek az áruknak meg kell felelniük113. A Bíróság által a Keck és Mithouard ítélet óta általánosabban követett megközelítés azonban arra az alapra épül, hogy a reklámozás és a promóció korlátozásait „értékesítési módra vonatkozó szabálynak”114 kell tekinteni, és hátrányos megkülönböztetés hiányában azok nem tartoznak az EUMSz. 34. cikkének hatálya alá.

A több tagállamban tevékenykedő gazdasági szereplők számára az ilyen rendszerek gyakorta lehetetlenné teszik, hogy termékeiket azonos csomagolásban több tagállamban értékesítsék. Ehelyett a gyártóknak és importőröknek hozzá kell igazítaniuk a csomagolást az egyes tagállamok igényeihez, ami rendszerint többletköltségeket eredményez. Ezért ezek az intézkedések magára a termékre is hatást gyakorolnak, nem csak az értékesítési módra vonatkozó szabályokra. Az ilyen rendszerek hatása, pl. a piacok megosztottsága, gyakran ellentétes a valódi belső piac gondolatával. Ezért az ilyen nemzeti követelmények a kereskedelem akadályának tekinthetők az EUMSz. 34. cikke értelmében.

A Bíróság reklámozási ügyekben kialakított felfogása három fő lépésen alapul. Először is megállapítja, hogy az áru eladásösztönzésének egyes módszerei értékesítési módra vonatkozó szabályok-e. Másodszor megvizsgálja a reklámozási korlátozás terjedelmét (hogy teljes tilalomról van-e szó vagy sem). Harmadszor pedig megvizsgálja, hogy fennáll-e hátrányos megkülönböztetés (a szóban forgó nemzeti intézkedés a más tagállamokból érkező áruk forgalmazását a hazai termékek forgalmazásától

az importra119. BETÉTDÍJ-

KÖTELEZETTSÉGEK

A betétdíj- és visszaváltási rendszerek – különösen az italágazatban – már jó pár éve hoszszas vitákat váltanak ki a környezetvédelmi jogszabályok és a belső piaci szabályok fényében.

kötelező betétdíjas német rendszerről hozott két ítéletben megerősítette, hogy az uniós jog jelenlegi állása szerint a tagállamok választhatnak a betétdíjas és visszavételi rendszer, a globális csomagolásbegyűjtő rendszer vagy a két rendszer kombinációja közül120. Amennyiben a tagállam a betétdíj- és visszaváltási rendszert választja, bizonyos feltételeknek teljesülniük kell annak érdekében, hogy a rendszer megfeleljen a csomagolásról és a csomagolási hulladékról szóló 94/62/EK irányelv rendelkezéseinek és az EUMSz. 34–36. cikkének. A tagállamoknak például biztosítaniuk kell, hogy a rendszer teljesen működőképes, a teljes területet lefedi, és megkülönböztetéstől mentesen nyitva áll valamennyi gyártó és forgalmazó előtt. Ezen túlmenően megfelelő átmeneti időszakot kell hagyni arra, hogy a gyártók és forgalmazók alkalmazkodhassanak az új követelményekhez, annak érdekében, hogy garantálható legyen a rendszerre való zökkenőmentes átállás. A C-302/86. sz. ügyben121 a Bíróság elemezte a Dánia által bevezetett sörös és üdítős palackok betétdíj- és visszavételi rendszerét, ahol elviekben csak az engedélyezett szabványos palackok voltak használhatók. Miközben a Bíróság megállapította, hogy a betétdíj- és visszavételi rendszer nélkülözhetetlen eleme volt annak a rendszernek, amelynek célja a palackok újrahasznosítása, és ezáltal szükséges volt a környezetvédelmi célkitűzések eléréséhez, aránytalannak minősítette a szabványos palackokra vonatkozó korlátozást és az engedélyezés követelményét. 3.3.10. EREDETMEGJELÖLÉS, MINŐSÉGVÉDJEGYEK, HAZAI TERMÉKEK VÁSÁRLÁSÁRA VALÓ

Annak ellenére, hogy egyes követelmények kereskedelmi akadályoknak minősülnek, még lehetnek megalapozottak, pl. környezetvédelmi indokok alapján. A Bíróság az újból fel nem használható csomagolásra vonatkozó,

ÖSZTÖNZÉS

Általános szabályként az eredet feltüntetését előíró állami kötelezettség az EUMSz. 34. cikkébe ütköző azonos hatású intézkedés. Olyan

111

P. Oliver: Free Movement of Goods in the European Community, 2003., 124. o.

112

A C-158/04. sz. és C-159/04. sz., Alfa Vita Vassilopoulos és Carrefour-Marinopoulos egyesített ügyekben (EBHT 2006., I-8135. o.) tett indítvány 26–29. pontja.

113

A C-470/93. sz., Mars-ügy (EBHT 1995., I-1923. o.) 13. pontja (az intézkedés további csomagolási és reklámozási költségeket igényel). Lásd még a C-368/95. sz., Familiapress-ügy (EBHT 1997., I-3689. o.) 11. pontját. 114

Lásd a C-292/92. sz., Hünermund és társai ügyet (EBHT 1993., I-6787. o.) („gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású” készítmények gyógyszertáron kívüli reklámozásának tilalma) és a C-412/93. sz., Leclerc-Siplec-ügyet (EBHT 1995., I-179. o.) (a televíziós reklám korlátozása); P. Oliver, Free Movement of Goods in the European Community, 2003., 7.43. pont. 115

Ezzel összefüggésben lásd a C-405/98. sz., Gourmet International Products-ügyet (EBHT 2001., I-1795. o.); a C-34/95–C-36/95. sz., De Agostini és TV-Shop egyesített ügyeket (EBHT 1997., I-3843. o.), és a C-239/02. sz., Douwe Egberts-ügyet (EBHT 2004., I-7007. o.) (a „fogyásra” és az „orvosi ajánlásokra, igazolásokra, nyilatkozatokra, véleményekre vagy jóváhagyó nyilatkozatokra” való utalás megtiltása). 116

Ezzel összefüggésben lásd a C-292/92. sz., Hünermund és társai ügyet (EBHT 1993., I-6787. o.) és a C-71/02. sz., Karner-ügyet (EBHT 2004., I-3025. o.) (az áruk felszámolás alatt álló vállalkozás vagyonából való származásának tényére való utalás tiltása).

117

A C-337/95. sz., Dior-ügy (EBHT 1997., I-6013. o.).

118

A C-405/98. sz., Gourmet International Products-ügy (EBHT 2001., I-1795. o.).

119

P. Oliver és S. Enchelmaier: „Free Movement of Goods: Recent developments in the case law”, (CML Rev. 2007., a 649. oldaltól, 675. o.).

120

A C-463/01. sz., Bizottság kontra Németország ügy (EBHT 2004., I-11705. o.), a C-309/02. sz., Radlberger Getränkegesellschaft és S. Spitz ügy (EBHT 2004., I-11763. o.).

121

A 302/86. sz., Bizottság kontra Dánia ügy (EBHT 1988., 4607. o.).

20

esetekben, amikor a tagállamok minőség- vagy eredetcímkézéssel járó promóciós kampányt folytatnak vagy támogatnak, a Bíróság úgy döntött, hogy az ilyen rendszereknek legalábbis potenciális korlátozó hatásaik vannak az áruk tagállamok közötti szabad mozgására. Az adott országban vagy régióban gyártott termékek forgalmazásának elősegítése érdekében létrehozott ilyen rendszer, amelyben a reklámüzenet hangsúlyozza a vonatkozó termékek eredetét, a fogyasztókat az ilyen termékek vásárlására ösztönözheti, kizárva az importált termékeket122. Ugyanez a szabály érvényesül az

csolják a hazai termékek pusztán hazai eredetük miatti vásárlását127.

olyan jelölések esetében, amelyek nem a gyártás országát tüntetik fel, hanem a termék nemzeti előírásoknak való megfelelését123.

meg az áruk esetében: nyilatkozatok, reklámüzenetek, garancialevelek, műszaki útmutatók, használati utasítások stb. formájában.

Az eredet- vagy minőségjelzésre vonatkozó tagállami szabályok elfogadhatók lehetnek, ha az érintett termék valóban rendelkezik azokkal a minőségjegyekkel és jellemzőkkel, amelyek egy adott földrajzi területről való származásából

A végső fogyasztó számára történő eladás előtti szakaszokban egy adott nyelv használatának előírása nem lehet indokolt fogyasztóvédelmi szempontból, mivel az ilyen típusú követelmény nem szükséges. Az árukkal kizárólago-

fakadnak124, illetve ha a termék eredete a szóban forgó régió hagyományában jellegzetes helyet foglal el125. Az eredet- vagy minőségjelzési kötelezettség akkor is indokolt lehet, ha egyébként a fogyasztókat félrevezetné például a termék csomagolása vagy címkézése.

san foglalkozó gyártók, importőrök, nagykereskedők és kiskereskedők üzleti tevékenységüket az általuk jól ismert nyelven folytatják vagy azon a nyelven, amelyen képesek a szükséges információ beszerzésére.

A kizárólag a hazai termékek vásárlását ösztönző vagy azt előnyben részesítő intézkedések az EUMSz. 34. cikke szerinti azonos hatású intézkedések. A hazai termékek vásárlására való ilyen ösztönzés leghíresebb példája az ún. Buy Irish-ügy126 („Vásárolj ír terméket!”), amelynek tárgya az importtermékek helyett a hazai termékek vásárlását ösztönző, nagyszabású kampány volt. A Bíróság úgy döntött, hogy mivel a kampány egyértelmű kísérlet volt az import áramlásának visszafogására, az az EUMSz. 34. cikkébe ütközött. A tagállamok azonban szervezeteknek megengedhetik, hogy azok egy-egy gyümölcs- és zöldségfajta vásárlását ösztönözzék például azok sajátos jellemzőinek megemlítésével, még akkor is, ha az adott fajták tipikusan hazai termékek, feltéve, hogy a fogyasztóknak nem taná-

3.3.11. KÖTELEZETTSÉG A NEMZETI NYELV HASZNÁLATÁRA

A nem harmonizált területekre vonatkozó nyelvi követelmények az áruk EU-n belüli szabad mozgásának az EUMSz. 34. cikkében tiltott akadályát képezik annyiban, amennyiben a más tagállamokból érkező termékeket át kell címkézni, és ez csomagolási többletköltségekkel jár128. Ez a kötelezettség sokféleképpen jelenhet

A végső fogyasztónak történő értékesítés más kérdés. A megközelítések különbözősége érthető, mivel – a gazdasági szereplőktől eltérően, akik esetében az ilyen ismeretek együtt járnak üzleti tevékenységükkel, vagy akik megfelelő helyzetben vannak a szükséges információk beszerzéséhez – a fogyasztóról nem feltételezhető, hogy könnyedén megérti egy másik tagállam nyelvét. A Bíróság a C-366/98. sz., Geffroy-ügyben129 hozott ítéletében úgy rendelkezett, hogy az EUMSz. 34. cikkét „úgy kell értelmezni, hogy az kizárja azt, hogy valamely nemzeti szabály [...] az élelmiszerek címkézésére előírja egy adott nyelv használatát, a vevő által könnyen megértett más nyelv használatának vagy a vevők más módon történő tájékoztatásának lehetővé tétele nélkül”.

A Bíróság a C-85/94. sz., Piageme-ügyben130 a fogyasztók által könnyen megértett nyelv meghatározásával kapcsolatban kijelentette, hogy különböző tényezőket lehet figyelembe venni, úgymint a „szavak közötti lehetséges hasonlóság a különböző nyelvekben, a népességen belül a több nyelvet beszélők elterjedtsége vagy az olyan különleges körülmények fennállása, mint a széles körű reklámkampány vagy a termék széles körben történő terjesztése, feltéve, hogy megállapítható az, hogy a fogyasztó megfelelő tájékoztatást kapott”. Az arányosság általános elvéből következik, hogy a tagállamok elfogadhatnak olyan nemzeti intézkedéseket, amelyek előírják, hogy a hazai vagy importált termék egyes adatait olyan nyelven adják meg, amelyet a fogyasztó könnyen megért. Emellett az ilyen nemzeti intézkedés nem zárhatja ki a fogyasztók tájékoztatása más eszközeinek – így a minták, szimbólumok és piktogramok – lehetséges használatát131. Végezetül az ilyen típusú intézkedésnek minden körülmények között az érintett tagállam által kötelezővé tett azon információkra kell korlátozódnia, amelyek esetében a fordításon kívül nincs más alkalmas mód a fogyasztók megfelelő tájékoztatására. Az arányossági elv azonban esetenkénti elbírálást igényel. 3.3.12. A TÁVÉRTÉKESÍTÉSRE VONATKOZÓ KORLÁTOZÁSOK (INTERNETES ÉRTÉKESÍTÉS, POSTAI MEGRENDELÉS STB.)

Az informatikai és távközlési technológiák fejlődésével a belső piaci árukereskedelem egyre nagyobb mértékben zajlik e csatornákon. Így nem meglepő, hogy az EUMSz. 34. cikkének az áruk egyik tagállamból a másikba szállításával járó internetes ügyletekben betöltött szerepével kapcsolatos ügyek kerültek a Bíróság elé. A Deutscher Apothekerverband-ügyben132 a Bíróság elé utalt kérdések az emberi felhasználásra szánt gyógyszereknek a DocMorris letelepedésének helye szerinti tagállamtól eltérő tagállam-

122

A C-325/00. sz., Bizottság kontra Németország ügy (EBHT 2002., I-9977. o.) („aus deutschen Landen frisch auf den Tisch – német földről frissen az asztalra”); a C-6/02. sz., Bizottság kontra Franciaország ügy (EBHT 2003., I-2389. o.); a C-255/03. sz., Bizottság kontra Belgium ügy, az EBHT-ban nem tették közzé.

123

A C-227/06. sz., Bizottság kontra Belgium ügy (az EBHT-ban nem tették közzé).

124

A 12/74. sz., Bizottság kontra Németország ügy (EBHT 1975., 181. o.).

125

A 113/80 sz., Bizottság kontra Írország ügy (EBHT 1981., 1625. o.).

126

A 249/81 sz., Bizottság kontra Írország ügy (EBHT 1982., 4005. o.).

127

A C-222/82. sz., Apple and Pear Development Council-ügy (EBHT 1983., 4083. o.).

128

A C-33/97. sz., Colim-ügy (EBHT 1999., I-3175. o.).

129

A C-366/98. sz., Geffroy-ügy (EBHT 2000., I-6579. o.).

130

A C-85/94. sz., Piageme-ügy (EBHT 1995., I-2955. o.).

131

A C-33/97. sz., Colim-ügy (EBHT 1999., I-3175. o.) 41–43. pont.

132

C-322/01. sz., Deutscher Apothekerverband-ügy (EBHT 2003., I-14887. o.).

21

ban történő internetes értékesítésére vonatkoztak. Az akkoriban hatályos német jogszabály megtiltotta a gyógyszerek postai megrendelésen alapuló értékesítését, azokat csak gyógyszertárakban lehetett árulni. A nemzeti bíróság által előterjesztett első kérdés az volt, hogy az EUMSz. 34. cikkébe ütközik-e az, ha nem lehetséges engedélyezett gyógyszerek – amelyek értékesítése az érintett tagállamban gyógyszertárakra korlátozott – postai úton történő kereskedelmi behozatala másik tagállamban jóváhagyott gyógyszertárakból, egyedi internetes megrendelés alapján. A Bíróság kezdetben ezt a nemzeti korlátozást az értékesítési módra vonatkozó szabályként kezelte. A Keck és Mithouard ítélet értelmében az értékesítési módra vonatkozó szabály akkor ütközik az EUMSz. 34. cikkébe, ha hátrányos megkülönböztetést tesz. A hátrányos megkülönböztetés meghatározásakor a Bíróság rámutat a korlátozó intézkedés hatóköre és a hátrányos megkülönböztetés közötti kapcsolatra. Először a De Agostini és TV-Shop ügyben kialakult irányvonalak mentén (a reklám szóban forgó termékek eladásában fennálló fontossága)133 a Bíróság értelemszerűen az internetnek a termék értékesítésében betöltött szerepét hangsúlyozta. Ezután kifejtette, hogy egy ilyen teljes tilalom nagyobb akadályt képez a Németországon kívüli gyógyszertárakkal szemben, mint az országban lévőkkel szemben, ezért az intézkedés az EUMSz. 34. cikkébe ütközik. A Bíróság pontosabban azt állapította meg, hogy a nem Németországban letelepedett gyógyszertáraknak az internet jóval jelentősebb lehetőséget nyújt a német piacra való „közvetlen bejutásra”134. A Bíróság kifejtette, hogy a Németországon kívül letelepedett gyógyszertárakra nagyobb hatást gyakorló tilalom jobban gátolhatja a más tagállamokból származó termékek piacra jutását, mint a hazai termékekét.

A Bíróság ezután áttért a lehetséges indokok vizsgálatára. A nem vényköteles gyógyszerek tekintetében a Bíróság azt állapította meg, hogy a beterjesztett indokok egyike sem képez érvényes alapot a nem vényköteles gyógyszerek postai úton történő értékesítésének teljes tilalmára. A vényköteles gyógyszerek esetében a Bíróság először arra mutatott rá, hogy az ilyen gyógyszereknek a lakosság számára történő értékesítését szigorúbban kell ellenőrizni. A Bíróság megállapította, hogy az e gyógyszerek hasz-

délyezett és ott vény nélkül kapható, a másik tagállam gyógyszertárában megvásárolt, személyes használatra szolgáló gyógyszerkészítmény behozatalát. A Bíróság először rámutatott, hogy az ilyen jogszabály az EUMSz. 34. cikkébe ütközik. A Bíróság a lehetséges indokokat vizsgálva megállapította, hogy az intézkedés nem indokolható a közegészség védelmével. Kifejtette, hogy a gyógyszerkészítmények más tagállam gyógyszertárában történő megvásárlása a belföldi gyógyszertárakkal azonos garanciákat nyújt. Ezt a következtetést támasztja alá az a tény is, hogy másodlagos uniós jogszabály

nálatával járó kockázatok miatt az orvosi vény eredetisége ellenőrzési lehetőségének, valamint a gyógyszer közvetlenül az ügyfélnek vagy a gyógyszer átvételére általa meghatalmazott személynek történő átadásának szükségessége olyan ok, amely indokolja a postai úton történő értékesítés betiltását135. Ezen túlmenően a Bíróság megállapította, hogy a tilalmak indokolhatók lehetnek a szociális biztonsági rendszer

szabályozza a gyógyszerészek hivatásba történő belépése, illetve a hivatásuk gyakorlásának szabályait.

pénzügyi egyensúlya vagy a nemzeti egészségügyi rendszer integritása okán is136.

kat. Ebben az ügyben büntetőeljárás indult két magánszemély ellen, akiket azzal vádoltak, hogy birtokukban tartottak és fel kívántak használni forgalombahozatali engedéllyel nem rendelkező, mezőgazdasági használatra szánt növényvédő szereket. A vádlottak arra hivatkoztak, hogy a nemzeti engedélyezés követelménye nem vonatkozhat azokra a mezőgazdasági termelőkre, akik nem kereskedelmi, hanem saját céljaikra importálnak termékeket. A Bíróság megállapította, hogy a tagállamok kötelesek vizsgálati eljárásnak alávetni a területükre behozott növényvédő szereket. Ez történhet „egyszerűsített” eljárás formájában is, amelynek célja annak ellenőrzése, hogy kell-e a termékre forgalombahozatali engedély vagy úgy kell-e tekinteni, hogy azt az importáló tagállamban már engedélyezték139. A Bíróság rámutatott, hogy a fenti elvek a behozatal céljától függetlenül érvényesek, és ezért azok ugyanúgy vonatkoznak a termékeket kizárólag gazdaságuk céljaira importáló mezőgazdasági termelőkre is.

3.3.13. A SZEMÉLYES HASZNÁLATRA SZOLGÁLÓ ÁRUK BEHOZATALÁNAK KORLÁTOZÁSAI

Az EUMSz. 34. cikke nem csak a vállalkozásokat ruházza fel az áruk kereskedelmi célból történő behozatalának jogával, hanem a magánszemélyeket is feljogosítja személyes használatra szolgáló áruk behozatalára, amint azt a Schumacher-ügy137 is mutatja. Ebben az ügyben egy magánszemély saját személyes használatra rendelt orvosi készítményeket Franciaországból. A magánszemély lakóhelye szerinti német vámhatóságok azonban megtagadták a szóban forgó termék vámkezelését. A Bírósághoz előzetes döntéshozatal iránt intézett kérelemben a nemzeti bíróság azt a kérdést tette fel, hogy az EUMSz. 34–36. cikkébe ütközik-e az a jogszabály, amely magánszemélyek számára megtiltja az importáló tagállamban enge-

Kereskedelmi célú importra előírt kötelezettségek – amint az az Escalier Bonnarel-ügyből138 is látszik – vonatkozhatnak azonban azokra a magánszemélyekre is, akik saját tulajdonukban történő használatra importálnak áru-

133 C-34/95–C-36/95. sz., De Agostini és TV-Shop egyesített ügy (EBHT 1997., I-3843. o.) 43. és 44. pont. Geelhoed főtanácsnok [a C-239/02. sz., Douwe Egberts-ügyben (EBHT 2004., I-7007. o.) tett indítvány 68. pontjában] ellentmond ennek az indokolásnak, a Bíróság C-292/92. sz., Hünermund és társai ügyben (EBHT 1993., I-6787. o.) és a C-412/93. sz., Leclerc-Siplec-ügyben (EBHT 1995., I-179. o.) adott indokolását felhasználva. Érvelése szerint az utóbbi két ügyben korlátozott jelentőségű volt a reklámtilalom. Rámutatott, hogy a Bíróság az utóbbi két ügyben fontosságot tulajdonított annak a ténynek, hogy a szóban forgó korlátozások nem befolyásoltak más kereskedőket abban, hogy az érintett terméket más eszközzel reklámozzák. Más szavakkal, „érintetlen maradt a szerep, amelyet a reklámozás töltött be a termékek piacra jutása tekintetében.” 134

C-322/01 sz., Deutscher Apothekerverband-ügy (EBHT 2003., I-14887. o.) 74. pont.

135

119. pont.

136

123. pont.

137

A 215/87. sz., Schumacher-ügy (EBHT 1989., 617. o.)

138

A C-260/06. sz. és C-261/06. sz., Escalier és Bonnarel egyesített ügyek (EBHT 2007., I-9717. o.)

139

32. pont.

22

4. Az EUMSz. 34. cikke alapján felmerülő egyéb kérdések 4.1. Gyógyszerek és növényvédő szerek párhuzamos importja

•

az importált termék a származási tagállamban kapott forgalombahozatali engedélyt; és

A termékek párhuzamos kereskedelme a belső piaci kereskedelem jogszerű formája. A kereskedelem olyan értelemben „párhuzamos”, hogy a gyártó vagy az eredeti forgalmazó forgalmazási hálózatán keresztül forgalomba hozott termékekhez lényegében hasonló termékekkel, de e hálózatokon kívül (gyakorta azok mellett) folyik. A párhuzamos kereskede-

•

az importált termék lényegében hasonló egy olyan termékhez, amelyre a rendeltetési tagállamban már forgalombahozatali engedélyt adtak.

lem a gyógyszerek140 vagy növényvédő szerek141 áreltéréseinek következménye, amikor pl. a tagállamok meghatározzák vagy más eszközökkel szabályozzák a piacukon értékesített termékek árát. A párhuzamos kereskedelem elviekben egészséges versenyt és fogyasztóiárcsökkenést eredményez, és a belső piac fejlődésének közvetlen folyománya, amely garantálja az áruk szabad mozgását.

egyensúlyra törekedve a Bizottság a következő dokumentumokban nyújtott útmutatást a párhuzamos importra vonatkozóan:

A párhuzamos kereskedők jogai és az egyes közérdekű célkitűzések – úgymint a közegészség és a környezetvédelem – megóvása közötti

•

• Bár uniós jogszabály szabályozza a gyógyszerek és növényvédő szerek biztonságát és kezdeti forgalomba hozatalát, az e termékek párhuzamos kereskedelmének jogszerűségét övező elvek a Bíróságnak a Szerződésben foglalt, az áruk szabad mozgására vonatkozó rendelkezések alapján kialakult ítélkezési gyakorlatából fejlődtek ki. Az olyan gyógyszerek és növényvédő szerek esetében, amelyekről a közegészség védelme vagy a környezet biztonsága céljaihoz szükséges adatok a rendeltetési tagállam hatóságainak már rendelkezésére állnak a termék abban a tagállamban történő első forgalomba hozatala következtében, egy párhuzamosan importált termékre (a forgalombahozatali engedélyezéshez viszonyítva) arányosan „egyszerűsített” eljárásban adnak engedélyt, feltéve, hogy:

A Növényegészségügyi Állandó Bizottságon belül kialakított útmutató a növényvédő szerek EU-n és EGT-n belüli párhuzamos kereskedelméről (2001)142; A Bizottság közleménye a már fogalomba hozatali engedéllyel ellátott, törzskönyvezett gyógyszerkészítmények párhuzamos behozataláról (2003)143.

A növényvédő szerekre vonatkozó uniós jogszabályok módosítására vonatkozó jogalkotási gyakorlat során144 2007-ben javaslatot tettek kifejezett rendelkezések bevezetésére az e termékek párhuzamos kereskedelme tekintetében. Ha a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló, javasolt európai parlamenti és tanácsi rendelet hatályba lép, ez azt fogja jelenteni, hogy a növényvédő szerek behozatalát uniós szinten harmonizálják, és az többé nem tartozik az EUMSz. 34. cikkének hatálya alá. A párhuzamos kereskedelmet mindemellett meg kell különböztetni az újbóli behozataltól. Gyógyszerek esetében például az újbóli behozatal azo-

kat az ügyleteket jelenti, amelyek során gyógyszereket hoznak be egy tagállamba, ott azokat engedélyezik, azt követően, hogy azokat korábban egy gyógyszertár beszerezte egy másik tagállamban az importáló tagállam valamely nagykereskedőjétől. E tekintetben a Bíróság megállapította, hogy a tagállamban gyártott, onnan kivitt, majd ugyanebbe a tagállamba behozott termék ugyanúgy importált terméket képez, mint a más tagállamokban gyártott termék145. A Bíróság ugyanakkor rámutatott, hogy e megállapítások nem érvényesek, ha bebizonyosodik, hogy az érintett termékek kivitelére kizárólag az olyan jogszabály megkerülése érdekében történő újbóli behozatal céljából került sor, mint amilyen a vizsgált jogszabály146.

4.2. Gépkocsik nyilvántartásba vétele A jelenlegi nemzeti jogszabályok általánosságban három különböző lépést írnak elő a gépjárművek nyilvántartásba vételéhez. Először is a gépjármű műszaki jellemzőinek jóváhagyását, amely sok esetben megegyezik az EK-típusjóváhagyással. Egyes gépjárműtípusokra azonban még mindig vonatkoznak nemzeti jóváhagyási eljárások. Másodszor a használt gépjárművek közúti alkalmassági vizsgálatát, amely – az emberi egészség és élet védelme céljából – annak ellenőrzésére szolgál, hogy az adott gépjármű a regisztráció időpontjában ténylegesen jó műszaki állapotban van-e. Végezetül a gépjármű közúti forgalomba helyezést engedélyező nyilvántartásba vételét, amely kiterjed a gépjármű azonosítására és rendszámmal való ellátására is. A Bizottság 2007-ben frissítette a másik tagállamból származó gépjárművek nyilvántartási

140

A C-201/94. sz., Smith & Nephew-ügy (EBHT 1996., 5819. o.)

141

A C-100/96. sz., British Agrochemicals Association-ügy (EBHT 1999., I-1499. o.), a C-201/06. sz., Bizottság kontra Franciaország ügy (EBHT 2008., I-735. o.) 33. pontja.

142

2001.12.6., Sanco/223/2000 rev. 9.

143

COM(2003) 839 végleges: http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/site/en/com/2003/com2003_0839en01.pdf.

144

Javaslat az Európai Parlament és a Tanács rendeletére növényvédő szerek forgalomba hozataláról, COM(2006) 388 végleges.

145

A C-322/01. sz., Deutscher Apothekerverband-ügy (EBHT 2003., I-14887. o.) 127. pontja. Ugyanerre lásd a 229/83. sz., Leclerc és társai ügy (EBHT 1985., 1. o.) 26. pontját és a C-240/95. sz., Schmit-ügy (EBHT 1996., I-3179. o) 10. pontját.

146

A C-322/01. sz., Deutscher Apothekerverband-ügy (EBHT 2003., I-14887. o.) 129. pontja.

23

eljárásáról szóló értelmező közleményét147. Ez a közlemény részletesen meghatározza azokat a minimumfeltételeket, amelyeket a gépkocsik nyilvántartásbavételi eljárásának teljesítenie kell. A korábban más tagállamban már nyilvántartásba vett gépjárművek esetében a nyilvántartásba vétel szerinti tagállam csak a következő okmányok benyújtását kérheti: (1) A másik tagállam által kiállított forgalmi engedély eredeti vagy másolati példánya: a tagállam által kiállított harmoni-

kísért EK-típusjóváhagyással rendelkező új járművek esetében nem lehet előírni műszaki jellemzőik újbóli jóváhagyásának vizsgálatát, illetve felépítésük és működésük tekintetében további műszaki követelményeknek való megfelelést, amenynyiben a gyártó üzemének elhagyását követően nem végeztek rajtuk változtatásokat. Az EK-típusjóváhagyással nem rendelkező gépjárművekre nemzeti típus-jóváhagyási vagy nemzeti egyedi jóváhagyási eljárások vonatkoznak. Korábban az

(2) Az EK- vagy nemzeti megfelelőségi tanú-

EUMSz. 34–36. cikkének hatálya alá tartoztak a más tagállamban már nemzeti jóváhagyást nyert gépjárművek és a más tagállamban már nyilvántartásba vett gépjárművek nemzeti jóváhagyási eljárásai150. Jelenleg az új 2007/46/EK típus-jóváhagyási irányelv értelmében megvalósult a nemzeti és egyedi jóváhagyási eljárások harmonizálása. Noha a jóváhagyás érvé-

sítvány: Az összes 1996 óta sorozatgyártott személyautók az EK-típusjóváhagyási eljárás tárgyát képezik149. Ezen eljárás során azt tanúsítják, hogy a járműtípus megfelel valamennyi vonatkozó európai biztonsági és környezetvédelmi követelménynek. Az EK-típusjóváhagyás az összes tagállamban érvényes. A gyártó az EK-típusjóváhagyás jogosultjaként kiállítja az EK-megfelelőségi tanúsítványt, amely igazolja, hogy a járművet a jóváhagyott típusnak megfelelően gyártották. Az érvényes megfelelőségi tanúsítvánnyal

nyessége a jóváhagyást megadó tagállamra korlátozódik, a többi tagállamnak meg kell engednie a jármű értékesítését, nyilvántartásba vételét vagy forgalomba helyezését, amennyiben nincs ésszerű ok annak feltételezésére, hogy a jóváhagyás megadásához használt műszaki rendelkezések nem egyenértékűek saját műszaki rendelkezéseikkel. A nemzeti hatóságok nem kérhetik a korábban más tagállamban nyilvántartásba vett jármű vonatkozásában EK-megfelelőségi tanúsítvány benyújtását,

zált forgalmi engedélyt más tagállamoknak a területükön történő nyilvántartásba vételhez el kell ismerniük148. Mindazonáltal sok 2004 előtt nyilvántartásba vett jármű még mindig nem rendelkezik harmonizált forgalmi engedéllyel.

ha a jármű korábbi forgalmi engedélye teljes egészében megfelel az 1999/37/EK irányelvben szereplő mintának. Kérhetik viszont az EK-megfelelőségi tanúsítványt a korábban másik tagállamban nyilvántartásba vett járművek esetében, amenynyiben a másik tagállam nem harmonizált forgalmi engedélye nem teszi lehetővé a gépjármű teljesen pontos azonosítását. Ha a gépjármű nem rendelkezik EK-megfelelőségi tanúsítvánnyal, a nemzeti hatóságok kérhetik a nemzeti megfelelőségi tanúsítványt. (3) A hozzáadottérték-adó megfizetését igazoló okirat, ha a jármű a HÉA-irányelv értelmében újnak minősül. (4) A biztosítási jogviszony fennállásának igazolása. (5) Műszaki engedély, ha a műszaki vizsgálat kötelező valamennyi, a nyilvántartásba vételt megelőzően ugyanabban, illetve másik tagállamban nyilvántartásba vett gépjármű esetében. A nyilvántartásba vételt megelőző műszaki vizsgálatnak legalább ugyanazoknak az eljárási feltételeknek kell megfelelnie, mint a gépjármű műszaki jellemzői jóváhagyásának151. A Bíróság egy közelmúltbeli ítéletében megerősítette, hogy az importált használt járművek nyilvántartásba vételének általános tilalma az EUMSz. 34. cikkébe ütközik152.

147

A Bizottság értelmező közleménye másik tagállamból származó gépjárművek nyilvántartási eljárásáról, HL C 68., 2007.3.24., 15. o.

148

A járművek nyilvántartásba vételéhez kapcsolódó okmányokról szóló, 1999. április 29-i 1999/37/EK tanácsi irányelv (HL L 138., 1999.6.1., 57. o.) 4. cikke szerint.

149

A tárgykört a gépjárművek és pótkocsijaik, valamint az ilyen járművek rendszereinek, alkatrészeinek és önálló műszaki egységeinek jóváhagyásáról szóló, 2007. szeptember 5-i 2007/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 263., 2007.10.9., 1. o.) szabályozza. A 2007/46/EK irányelv a gépjárművek és pótkocsijaik típusjóváhagyására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1970. február 6-i 70/156/EGK tanácsi irányelvet váltja fel.

150

A 406/85. sz., Gofette és Gilliard ügy (EBHT 1987., 2525. o.).

151

Az 50/85. sz., Schloh kontra Auto contrôle technique ügy (EBHT 1986., 1855. o.); a C-451/99. sz., Cura Anlagen-ügy (EBHT 2002., I-3193. o.).

152

A C-524/07. sz., Bizottság kontra Ausztria ügy (az EBHT-ban nem tették közzé).

24

5. A kivitel korlátozásai (az EUMSz. 35. cikke) Az EUMSz. 35. cikke így szól: „A tagállamok között tilos a kivitelre vonatkozó minden menynyiségi korlátozás és azzal azonos hatású intéz-

Az EUMSz. 35. cikkének ilyen szűk értelmezésének számos oka van. Először is, a behozatal esetében a megkülönböztetésmentes intézke-

utolsó követelményét („más tagállamok termelésének vagy piacának terhére”)157. A Bíróság által egy sor ítéletben alkalmazott ilyen vizs-

kedés.”

dések kettős terhet róhatnak az importőrökre, mivel eleget kell tenniük saját országuk és az importáló ország szabályainak is. Így ezeket helyesen tekintik a belső piac védelmét szolgáló uniós jogba ütköző intézkedésnek. Az exportőrök esetében nem ez a helyzet, nekik egyszerűen követniük kell a hazai piacra és az exportpiacra egyformán megállapított szabályokat. Másodszor, ha az EUMSz. 35. cikkének hatálya

gálat158 összhangban van a munkavállalók159 és a szolgáltatások160 szabad mozgása területén bekövetkezett fejleményekkel.

vonatkozik az EU-n kívüli országokba irányuló kivitelre.

túlságosan tág lenne, az EU-n belüli kereskedelemre hatást nem gyakorló korlátozások is a körébe tartoznának154.

5.2. Mennyiségi korlátozások és azonos hatású intézkedések

A Rioja-ügyben a minősítés különbsége a hazai vállalatok jobb gyártási vagy működési feltételeinek következménye volt155. A Parmaügyben ez úgy valósult meg, hogy külön előnyt nyújtottak a termelési régióban található vállalkozásoknak, mivel a szeletelve forgalomba hozott sonkára a „Prosciutto di Parma” védett megnevezés használata attól a feltételtől függött, hogy a szeletelési és csomagolási műveleteket is a régióban végezzék156. A hazai piacnak nyújtott ilyen előnyök versenyhátrányba hozzák a más tagállamokban letelepedett üzleti vállalkozásokat azon többletköltségek miatt, amelyek a belföldi piacon a versenyre lépés érdekében szükséges egyes termékek beszerzésének nehézségei miatt merülhetnek vagy merülnek fel.

eladó számára, hogy a fogyasztóktól a távollevők között kötött szerződés tekintetében megillető 7 napos elállási időn belül bármely előleget vagy fizetést kérjen. Bár az előleg átvételére vonatkozó tilalom a nemzeti felségterületen működő minden gazdasági szereplőre kiterjedt, a Bíróság megítélése szerint annak tényleges hatása ennek ellenére jelentősebb az exportáló tagállamot elhagyó áruk esetében, mint a tagállam hazai piacán folyó áruforgalom tekintetében. Meglepő módon ebben az ügyben az akadály hatásai elsősorban nem a rendeltetési, hanem az exportáló tagállamban letelepedett vállalatok kereskedelmi tevékenységeit hátráltatják.

5.1.

„Kivitel”

Az EUMSz. 35. cikkével összefüggésben a „kivitel” kifejezés a tagállamok közötti kereskedelemre utal, azaz az egyik tagállamból más tagállamokba történő kivitelre. A kifejezés nem

Bár az EUMSz. 35. cikkének és az EUMSz. 34. cikkének a megfogalmazása igen hasonló, a kettő között nyilvánvaló eltérés, hogy az EUMSz. 35. cikke alapjában csak az árukkal szembeni hátrányos megkülönböztetésre vonatkozik. Ezt az elvet a Groenveld-ügyben153 állapították meg, amelyben a Bíróság kijelentette, hogy az EUMSz. 35. cikke „olyan nemzeti intézkedésekre vonatkozik, amelyek célja vagy hatása a kivitel alakulásának korlátozása, és ezzel a tagállam belkereskedelme és külkereskedelme közötti különbség megteremtése olyan módon, hogy külön előnyt nyújt a szóban forgó állam hazai termelésének vagy hazai piacának más tagállamok termelésének vagy piacának terhére.”

A Bíróság az EUMSz. 35. cikkével kapcsolatos egyes ítéleteiben kihagyta a Groenveld-elv

A Bíróság néhány esetben nem hivatkozott a hazai termelésnek nyújtott külön előny követelményére161. Egy közelmúltbeli előzetes döntéshozatali eljárásban162 a Bíróság azzal a belga jogszabállyal foglalkozott, amely megtiltotta az

Összességében úgy látszik, hogy a Bíróság azt az általános felfogást fogadta el, hogy az EUMSz. 35. cikk hatálya azokra az exportra tényleges és sajátságos hatást kifejtő kereskedelmi akadályokra terjed ki, amelyek a tagállamon belüli kereskedelem és az export különböző kezeléséhez vezetnek.

153

A 15/79. sz., Groenveld-ügy (EBHT 1979., 3409. o.); lásd még a C-12/02. sz., Marco Grilli-ügy (EBHT 2003., I-11585. o.) 41. pontját.

154

P. Oliver és S. Enchelmaier: „Free movement of goods: Recent developments in the case-law” (CML Rev. 2007/44., 686. o.).

155

A C-47/90. sz., Delhaize kontra Promalvin (Rioja) ügy (EBHT 1992., I-3669. o) (a Bíróság ennek az ügynek az indokolásában elhagyta azt a követelményt, hogy a hazai termelésnek külön előnyt nyújtsanak, még akkor is, ha ez az elem a tényállásban nyilvánvalóan jelen volt).

156

A C-108/01. sz., Consorzio del Prosciutto di Parma és Salumificio S. Rita ügy (EBHT 2003., I-5121. o.).

157

A C-155/80. sz., Oebel-ügy (EBHT 1981., 1993. o.).

158

A C-47/90. sz., Delhaize kontra Promalvin ügy (EBHT 1992., I-3669. o.) 12. pontja; a C-80/92. sz., Bizottság kontra Belgium ügy (EBHT 1994., I-1019. o.) 24. pontja; a C-203/96. sz., Dusseldorp és társai ügy (EBHT 1998., I-4075. o.); a C-209/98. sz., Sydhavnens Sten & Grus-ügy (EBHT 2000., I-3743. o.) 34. pontja.

159

A C-415/93. sz., Bosman-ügy (EBHT 1995., I-4921. o.); a C-18/95. sz., Terhoeve-ügy (EBHT 1999., I-345. o.).

160

A C-384/93. sz., Alpine Investments-ügy (EBHT 1995., I-1141. o.).

161

A C-388/95. sz., Belgium kontra Spanyolország ügy (EBHT 2000., I-3123. o.) 41. pontja.

162

A C-205/07. sz., Gysbrechts és Santurel Inter-ügy (EBHT 2008., I-9947).

25

6. A kereskedelmi akadályok indokai 6.1.

Az EUMSz. 36. cikke

Az EUMSz. 36. cikke sorolja fel azokat az okokat,

uniós harmonizáció hiányában a tagállamok feladata saját védelmi szintjük meghatározása. Részleges harmonizáció esetében igen gyakran

amelyekre a tagállamok a határon átnyúló kereskedelmet akadályozó intézkedések indokolásakor hivatkozhatnak: „A [34]. és a [35]. cikk rendelkezései nem zárják ki a behozatalra, a kivitelre vagy a tranzitárukra vonatkozó olyan tilalmakat vagy korlátozásokat, amelyeket a közerkölcs, a közrend, a közbiztonság, az emberek, az állatok és növények egészségének és életének védelme, a művészi, történelmi vagy régészeti értéket kép-

maga a harmonizáló jogszabály hatalmazza fel a tagállamokat szigorúbb intézkedések hatályban tartására vagy elfogadására, feltéve, hogy azok a Szerződéssel összhangban állnak. Ilyen esetekben a Bíróságnak a szóban forgó intézkedéseket az EUMSz. 36. cikke szerint kell majd értékelnie.

viselő nemzeti kincsek védelme vagy az ipari és kereskedelmi tulajdon védelme indokol.”

EUMSz. 36. cikkében szereplő okok valamelyike alapján, azok „nem lehetnek önkényes megkülönböztetés vagy a tagállamok közötti kereskedelem rejtett korlátozásának eszközei”. Az EUMSz. 36. cikke második részének célja a tagállamok általi visszaélések megakadályozása. Amint a Bíróság kijelentette, „a [36]. cikk második mondata azt a célt szolgálja, hogy megakadályozza a cikk első mondatában megjelölt indokokra alapozott kereskedelmi korlátozások céljával való visszaélést, és hogy azok más tagállamokból származó termékek megkülönböztetését vagy bizonyos nemzeti termékek közvetett védelmét szolgálják”167, azaz a protekcionista intézkedések elfogadását.

A Bíróság ítélkezési gyakorlata ezt kiegészítette az ún. feltétlenül érvényesítendő követelményekkel (pl. környezetvédelem), amelyekre a tagállamok úgyszintén hivatkozhatnak a nemzeti intézkedések védelmében. A Bíróság megszigorítóan értelmezi az EUMSz. 36. cikkében szereplő indokok listáját, amelyek közül egyik sem kapcsolódik gazdasági érdekekhez163. Emellett minden intézkedésnek tiszteletben kell tartania az arányosság elvét. Az EUMSz. 36. cikke szerint elfogadott intézkedések indokolásában a tagállamot terheli a bizonyítási teher164, de ha a tagállam meggyőző indokolást ad, a Bizottságnak kell bizonyítania, hogy a meghozott intézkedések az adott esetben nem helyénvalók165. A harmonizált uniós jogszabályoktól való eltérés megindokolására nem lehet az EUMSz. 36. cikkére hivatkozni166. Másfelől azonban

Még ha az intézkedések indokolhatók is az

6.1.1.

KÖZERKÖLCS, KÖZREND ÉS

KÖZBIZTONSÁG

A tagállamok dönthetnek valamely termék betiltásáról erkölcsi okokból is. Noha minden tagállam jogosult meghatározni azon előírásokat, amelyek lehetővé teszik a termékek erkölcsre vonatkozó nemzeti rendelkezések-

nek való megfelelését, az tény, hogy a mérlegelési jogot az uniós jogból eredő kötelezettségeknek megfelelően kell gyakorolni. Például a korlátozott, de nem tiltott forgalmazású termékek behozatalára vonatkozó minden tilalom hátrányosan megkülönböztető, és az áruk szabad mozgásáról szóló rendelkezésekbe ütközik. Azon ügyek többsége, amelyekben a Bíróság közvetlenül helyt adott a közerkölcsön alapuló indokolásnak, trágár és szeméremsértő cikkekre vonatkozott168, míg más olyan esetekben, ahol a közerkölcsre is hivatkoztak, más kapcsolódó indokolásokat is találtak (közérdek a szerencsejátékkal kapcsolatos ügyekben169, kiskorúak védelme a videók és DVD-k korhatárjelölésével kapcsolatos ügyekben170). A Bíróság igen szigorúan értelmezi a közrendet, és csak ritkán sikeres az erre mint az EUMSz. 36. cikke szerinti indokra való hivatkozás. Nem adnak például helyet a közrendre való hivatkozásnak, ha azt általános védzáradéknak vagy pusztán protekcionista gazdasági célok szolgálatára szánják. Még ha az EUMSz. 36. cikke szerinti valamely másik indok helytálló is, a Bíróság hajlik arra, hogy ezt a másik vagy közrendi indokot más lehetséges indokokkal együttesen használja171. Egyetlen kivételes ügyben – amelyben a tagállam a gyűjtőknek szánt aranyérmék behozatalát és kivitelét korlátozta – fogadták el a közrendi indokot önmagában. A Bíróság megállapította, hogy a korlátozás közrendi okból indokolt volt, mivel abból az igényből eredt, hogy védje az érmeverési jogot, amelyet hagyományosan alapvető állami érdekű tevékenységnek tekintenek172.

163

A C-120/95. sz., Decker-ügy (EBHT 1998., I-1831. o.); a 72/83. sz., Campus Oil-ügy (EBHT 1984., 2727. o.).

164

A 251/78. sz., Denkavit Futtermittel-ügy (EBHT 1979., 3369. o.).

165


166

A C-473/98. sz., Toolex-ügy (EBHT 2000., I-5681. o.); az 5/77. sz., Tedeschi kontra Denkavit ügy (EBHT 1977., 1555. o.).

167

A 34/79. sz., Henn és Darby-ügy (EBHT 1979., 3795. o.) 21. pontja, valamint a C-1/90. és C-176/90. sz., Aragonesa de Publicidad Exterior és Publivía egyesített ügyek (EBHT 1991., I-4151. o.) 20. pontja.

168

A 121/85. sz., Conegate-ügy (EBHT 1986., 1007. o.); a 34/79. sz., Henn and Darby-ügy (EBHT 1979., 3795. o.).

169

A C-275/92. sz., Schindler-ügy (EBHT 1994., I-1039. o.) 58. pontja és a hivatkozott ítélkezési gyakorlat, valamint a C-124/97. sz., Läärä és társai ügy (EBHT 1999., I-6067. o.) 33. pontja.

170

A C-244/06. sz., Dynamic Medien-ügy (EBHT 2008., I-505. o.).

171

A Bíróság elismerte, hogy az a jogszabály, „amelynek a célja az alkoholfogyasztás oly módon történő befolyásolása, hogy megelőzze az alkoholtartalmú készítményeknek az emberi egészségre és a társadalomra káros hatásait, és ezáltal a túlzott alkoholfogyasztás elleni fellépésre is törekszik, megfelel az [EUMSz. 36.] cikkében a közegészségre és közrendre vonatkozóan elismert törekvéseknek”- a C-434/04. sz., Ahokainen és Leppik-ügy (EBHT 2006., I-9171. o.) 28. pont.

172

26

A 7/78. sz. Thompson-ügy (EBHT 1978., 2247. o.).

A közbiztonság indokát egy külön területen, nevezetesen az EU energiapiacán terjesztették elő, de az idevágó döntést a konkrét tények fényében kell megítélni, és nem lehet széles körben alkalmazni. Egy ilyen ügyben a tagállam elrendelte a benzinimportőröknek, hogy benzinigényüket (legfeljebb 35 %-ig) a nemzeti kőolajvállalatnál fedezzék, a kormány által rögzített árakon. A Bíróság megállapította, hogy az intézkedés egyértelműen protekcionista volt és az EUMSz. 34. cikkébe ütközött. Megállapítást nyert azonban, hogy az intézkedés közbiztonsági okból indokolt volt – azaz a válság-

rehajtandó ellenőrzések milyen szigorúak legyenek”177. A Bíróság ugyanebben az ítéletben megállapította, hogy a nemzeti szabályozás vagy gyakorlat nem minősül az EUMSz. 36. cikkében meghatározott kivételnek, amennyiben a személyek egészségét és életét ugyanolyan hatékonyan lehet védelmezni az EU-n belüli kereskedelmet kevésbé korlátozó intézkedésekkel.

szükségletek kielégítésére szolgáló, életképes olajfinomító fenntartása érdekében173.

dályokat. Miközben a Bíróság ítélkezési gyakorlata ezen a területen igen kiterjedt, van néhány betartandó elvi szabály: nem lehet az egészség védelmére hivatkozni, ha az intézkedés valódi célja a hazai piac védelme, még akkor sem, ha harmonizáció hiányában a tagállam dönt a védelem szintjéről; az elfogadott intézkedéseknek arányosnak, azaz a közegészség védelme jogszerű céljának eléréséhez szükséges mértékig korlátozottnak kell lenniük. Ezen

A Bíróság szintén elfogadta a közbiztonsági indokolást a stratégiailag érzékeny áruk174 és a kettős felhasználású termékek175 kereskedelmével foglalkozó ügyekben, mivel „…a külkapcsolatok vagy a nemzetek békés egymás mellett élése súlyos zavarának kockázata befolyásolhatja a tagállamok biztonságát”. Ezekben az ügyekben a Bíróság kijelentette, hogy a belbiztonság (pl. bűncselekmények felfedése és megelőzése, valamint a közlekedés szabályozása) és a külbiztonság egyaránt az EUMSz. 36. cikkének alkalmazási körébe tartozik176. 6.1.2.

AZ EMBERI, AZ ÁLLATI ÉS

NÖVÉNYI ÉLET VAGY EGÉSZSÉG VÉDELME (ELŐVIGYÁZATOSSÁGI ELV)

A Bíróság úgy döntött, hogy „a Szerződés [36]. cikke által védett javak és érdekek között a személyek egészsége és élete áll az első helyen, és a tagállamok feladata – a Szerződés által meghatározott keretek között –, hogy döntsenek arról, hogy milyen szintű védelmet kívánnak biztosítani, és különösen, hogy a vég-

Az emberi, az állati és növényi élet és egészség védelme a legnépszerűbb indok, amelyre hivatkozva a tagállamok rendszerint megpróbálják megokolni az áruk szabad mozgását gátló aka-

túlmenően a szóban forgó intézkedéseknek jól megalapozottnak kell lenniük – azaz meg kell adni a vonatkozó bizonyítékokat, (műszaki, tudományos, statisztikai, táplálkozási) adatokat és minden más vonatkozó információt178. Az „elővigyázatossági elv” alkalmazása: A Bíróság a National Farmers’ Union-ügyben179 alkalmazta először az elővigyázatossági elvet, noha az beleértetten a korábbi ítélkezési gyakorlatban is jelen volt. A Bíróság a következőt állapította meg: „amennyiben bizonytalan az emberi egészséghez való jog létezése vagy terjedelme, az intézmény óvintézkedéseket tehet anélkül, hogy megvárná, amíg e kockázatok valóssága és súlyossága teljesen nyilvánvalóvá válik”. Az elv meghatározza azokat a körülményeket, amelyek fennállása esetén a nemzeti, uniós vagy nem-

zetközi jogalkotó intézkedéseket fogadhat el a fogyasztók olyan egészségügyi kockázatokkal szembeni védelmére, amelyeket – tekintettel a tudományos kutatás aktuális állása szerinti bizonytalanságokra – valamely termék vagy szolgáltatás esetlegesen jelenthet. A Bíróság ismételten megállapította, hogy a tagállamoknak az EUMSz. 34. és 36. cikke szerinti óvintézkedések megtétele előtt kockázatértékelést kell végezniük180. Úgy tűnik, hogy a Bíróság általában megelégszik annak megállapításával, hogy a tudományos bizonytalanság fennáll. Ha ezt bizonyítják, a tagállamoknak vagy az intézményeknek jelentős mozgásteret ad a meghozandó intézkedések tekintetében181. Az intézkedések azonban nem alapozhatók „pusztán elméleti megfontolásokra”182. Általában, amennyiben a tagállamok az EUMSz. 36. cikke értelmében kívánnak intézkedéseket fenntartani vagy bevezetni az egészség védelmében, az intézkedések szükségességének bizonyítása tekintetében a bizonyítási teher őket terheli183. A Bíróság számos közelmúltbeli ügyben megerősítette, hogy ugyanez a helyzet olyan körülmények esetén is, amikor az elővigyázatossági elv merül fel184. A Bíróság ítéletében hangsúlyozta, hogy a valós kockázatokat a nemzetközi tudományos kutatás legújabb eredményeire figyelemmel kell igazolni. Így a tagállamokat terheli annak elsődleges bizonyítása, hogy az EUMSz. 36. cikke értelmében óvintézkedéseket lehet tenni. A tagállamoknak azonban nem kell határozott összefüggést bizonyítaniuk a bizonyíték és a kockázat között. Ehelyett elegendő annak bizonyítása, hogy a szóban forgó területet tudományos bizonytalanság övezi. Ezt követően az uniós intézmények értékelik a tagállam által beterjesztett ügyet185.

173

A 72/83. sz., Campus Oil-ügy (EBHT 1984., 2727. o.).

174

A C-367/89. sz., Richardt-ügy (EBHT 1991., I-4621. o.).

175

A C-83/94. sz., Leifer és társai ügy (EBHT 1995., I-3231. o.); a C-70/94. sz., Werner-ügy (EBHT 1995., I-3189. o.).

176

A C-367/89. sz., Richardt-ügy (EBHT 1991., I-4621. o.).

177

A 104/75. sz., De Peijper-ügy (EBHT 1976., 613. o.).

178

A C-270/02. sz., Bizottság kontra Olaszország ügy (EBHT 2004., 1559. o.); a C-319/05. sz., Bizottság kontra Németország ügy (EBHT 2007., I-9811. o.).

179

A C-157/96. sz., National Farmers’ Union és társai ügy (EBHT 1998., I-2211. o.).

180

A C-249/07. sz., Bizottság kontra Hollandia ügy (az EBHT-ban nem tették közzé) 50–51. pontja; a C-41/02. sz., Bizottság kontra Hollandia ügy (EBHT 2004., I-11375. o.); a C-192/01. sz., Bizottság kontra Dánia ügy (EBHT 2003., I-9693. o.); a C-24/00. sz., Bizottság kontra Franciaország ügy (EBHT 2004., I-1277. o.). 181

Vö. a C-132/03. sz., Codacons és Federconsumatori-ügy (EBHT 2005., I-4167. o.) 61. pontjával és a C-236/01. sz., Monsanto Agricoltura Italie és társai ügy (EBHT 2003., I-8105. o.) 111. pontjával.

182 A C-236/01. sz., Monsanto Agricoltura Italie és társai ügy (EBHT 2003., I-8105. o.) 106. pontja; a C-41/02. sz., Bizottság kontra Hollandia ügy (EBHT 2004., 11375. o.) 52. pontja; a C-192/01. sz., Bizottság kontra Dánia ügy (EBHT 2003., I-9693. o.) 49. pontja; a C-24/00. sz., Bizottság kontra Franciaország ügy (EBHT 2004., I-1277. o.) 56. pontja. 183

Lásd például a 227/82. sz., Van Bennekom-ügy (EBHT 1983., 3883. o.) 40. pontját és a 178/84. sz., Bizottság kontra Németország (Reinheitsgebot) ügy (EBHT 1987., 1227. o.) 46. pontját. 184 A C-41/02. sz., Bizottság kontra Hollandia ügy (EBHT 2004., I-11375. o.) 47. pontja; a 192/01. sz., Bizottság kontra Dánia ügy (EBHT 2003., I-9693. o.) 46. pontja és a C-24/00. sz., Bizottság kontra Franciaország ügy (EBHT 2004., I-1277. o.) 53. pontja. 185

A Bizottság közleményt fogadott el az elővigyázatossági elvről, COM(2000) 1 végleges.

27

6.1.3.

A MŰVÉSZETI, TÖRTÉNELMI

VAGY RÉGÉSZETI NEMZETI KINCSEK VÉDELME

A tagállamoknak a nemzeti kincsek és örökség megfelelő védelmére fennálló kötelezettsége indokolhat olyan intézkedéseket, amelyek a behozatal vagy a kivitel akadályát képezik. A „nemzeti kincs” pontos fogalommeghatározása még várat magára, és bár egyértelmű, hogy az ilyen tételeknek valós „művészeti, történelmi vagy régészeti” értékkel kell rendelkezniük, a tagállamok határozhatják meg, hogy mely cikkek tartoznak ide. Ennek ellenére az értelmezésben hasznos lehet a 93/7/EGK186 irányelv, amely a tagállam területéről jogellenesen kiszállított kulturális tárgyak visszaszolgáltatását szabályozza. Noha az irányelv megerősíti, hogy nemzeti kincseinek körét a tagállam határozza meg, az irányelv rendelkezései és melléklete kétség esetén értelmezési segítséget nyújthatnak. Az irányelv szerint a következők tartozhatnak a nemzeti kincsek körébe:

EUMSz. 36. cikkének értelmében a »nemzeti kincsek« fogalomkörébe tartoznak, hanem mindössze azon kategóriák felállítása, amelyek annak minősülhetnek”. A 93/7/EGK irányelvet a nemzeti határellenőrzések megszüntetésével egyidejűleg vezették be, noha csak a jogellenesen már kivitt javak visszaszolgáltatására vonatkozik, és nem állapít meg a jogellenes kivitel megelőzését célzó intézkedéseket. A kulturális javak kiviteléről szóló 116/2009/EK rendelet egy lépéssel továbbmegy azáltal, hogy egységes ellenőrzést ír elő a védett javak kivitelére, ez azonban csak a nem tagállamokba irányuló kivitelre vonatkozik187. Következésképp a tagállamok eltérő korlátozásokat írnak elő a régiségek és más kulturális tárgyak kivitelére, és ezeket a korlátozásokat – a közigazgatási eljárásokkal együtt, úgymint a kiviteli nyilatkozatok kitöltése és igazoló okmányok benyújtása – rendszerint az EUMSz.

•

a múzeumok leltári anyagaiban, illetve a könyvtárak védett állományában felsorolt közgyűjteményi anyagok,

•

képek, festmények, szobrok,

36. cikke értelmében indokoltnak tekintik. Nem minősítették azonban indokoltnak azokat a tagállami kísérleteket, amelyekben adó kivetésével próbálták a műkincsek kivitelét visszaszorítani, mivel egy ilyen intézkedés a vámokkal azonos hatású intézkedés (EUMSz. 30. cikke), amelynek esetében nem lehet az EUMSz. 36. cikkére hivatkozni188.

•

könyvek,

6.1.4.

IPARI ÉS KERESKEDELMI

TULAJDONJOGOK VÉDELME

•

közlekedési eszközök és

•

archívumok.

Az irányelv olyan módon kísérli meg meghatározni, hogy mely tárgyak tartoznak a hatálya alá, hogy a mellékletben a tárgy tulajdonjoga, kora és értéke alapján végez csoportosítást, azonban egyértelmű, hogy van több más tényező is, amelyeket a „nemzeti kincs” fogalmának meghatározásakor figyelembe kell venni, és az egyes tagállamok kulturális örökségének összefüggésében történő értékelést kell végezni. Az irányelv feltehetően éppen emiatt pontosít, hogy a mellékletnek „nem célja azon tárgyak pontos meghatározása, amelyek az

Az ipari és kereskedelmi tulajdonjogok legfontosabb fajtái a szabadalom, a védjegy és a szerzői jogok. Az ipari tulajdonjogok gyakorlásának az EUMSz. 34–36. cikkével való összeegyeztethetőségére vonatkozó ítélkezési gyakorlatból két elv szűrhető le. Az első, hogy a Szerződés a tagállami jogszabályok szerint megadott ipari tulajdonjogokat nem érinti. Ezért az ilyen jogok megszerzésére, átruházására és megszűnésére vonatkozó nemzeti jogszabályok jogszerűek. Ezen elv nem érvényesül azonban akkor, ha a nemzeti szabályok hátrányosan megkülönböztető elemet tartalmaznak189.

A második elv az, hogy az ipari tulajdonjog kimerül, ha a jog tulajdonosa saját maga vagy hozzájárulásával valaki más jogszerűen forgalmazza a terméket egy tagállam piacán. Ezt követően a jog tulajdonosa nem tiltakozhat a termék olyan tagállamba történő behozatala ellen, ahol azt első alkalommal forgalomba hozták. Ez a jogok kimerülésének elveként ismert. Ezen elv nem zárja ki az előadók vagy haszonkölcsönbe vevők azon jogát, hogy az egyes előadások vagy bérbeadások tekintetében jogdíjigényüket érvényesítsék190. Manapság azonban jórészt mindkét szempontot harmonizált jogszabályok, mint például a védjegyekről szóló 89/104/EK irányelv szabályozzák. Megjegyzendő, hogy a szabadalmakon, a védjegyeken, szerzői és formatervezési jogokon túlmenően a földrajzi eredetjelzések is ipari és kereskedelmi tulajdonnak minősülnek az EUMSz. 36. cikkének alkalmazásában191.

6.2. Feltétlenül érvényesítendő követelmények A Bíróság a Cassis de Dijon-ítéletben meghatározta a feltétlenül érvényesítendő követelmények fogalmát az EUMSz. 34. cikkének keretrendszerében védett értékek nem kimerítő listájának felállításával. A Bíróság ebben az ítéletben kijelentette, hogy a feltétlenül érvényesítendő követelmények különösen az adóellenőrzés hatékonyságára, a közegészség védelmére, a kereskedelmi ügyletek tisztességességére és a fogyasztóvédelemre vonatkoznak. A feltétlenül érvényesítendő követelmények, ahogy azokat a Bíróság a Cassis de Dijon-ügyben kialakította, csak a megkülönböztetés nélkül alkalmazandó szabályok indoklásához hívhatók segítségül. Ezért a nem az EUMSz. 36. cikkének hatálya alá tartozó okok elméletileg nem használhatók megkülönböztető intézkedések indokaként. Míg a Bíróság megtalálta a módot arra, hogy korábbi gyakorlatának megtagadása nélkül túllépjen ezen az elkülönítésen192, egyes

186

A Tanács 93/7/EGK irányelve (1993. március 15.) a tagállam területéről jogellenesen kiszállított kulturális tárgyak visszaszolgáltatásáról.

187

A Tanács 116/2009/EK rendelete (2008. december 18.) a kulturális javak kiviteléről, HL L 39., 2009.2.10., 1–6. o.

188

A 7/68. sz., Bizottság kontra Olaszország ügy (EBHT 1968., 423. o.).

189


190

A 187/80 Merck kontra Stephar ügy (EBHT 1981., 2063. o.), a C-267/95. és C-268/95. sz., Merck kontra Primecrown egyesített ügyek (EBHT 1996., I-6285. o.), a 78/70. sz., Deutsche Grammophon kontra Metro ügy (EBHT 1971., 487. o.).

191 192

A C-3/91. sz., Exportur kontra LOR ügy (EBHT 1992., I-5529. o.) és a C-388/95. sz., Belgium kontra Spanyolország ügy (EBHT 2000., I-3123. o.).

A C-2/90. sz., Bizottság kontra Belgium ügyben (EBHT 1992., I-4431. o.) a Bíróság úgy döntött, hogy a megkülönböztetőnek látszó intézkedés nem volt az az ügy tárgyának sajátos jellege miatt, majd lehetővé tette a környezetvédelmi alapon történő indokolást. A C-320/03. sz., Bizottság kontra Ausztria ügyben (EBHT 2005., 9871. o.) a Bíróság amellett döntött, hogy az intézkedést nem közvetett hátrányos megkülönböztetést tartalmazónak, hanem általános érvényűnek tekinti.

28

vélemények szerint az ilyen elkülönítés mesterséges és a Bíróság az egyszerűsítés irányába mozdul el, amikor a feltétlenül érvényesítendő követelményeket az EUMSz. 36. cikke szerinti indokokkal megegyező módon kezeli193. 6.2.1.

KÖRNYEZETVÉDELEM

Bár az EUMSz. 36. cikke nem említi kifejezetten a környezet védelmét, a Bíróság elismerte, hogy az feltétlenül érvényesítendő követelményt alkotó tényező. A Bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy „…a környezetvédelmet a »Közösség egyik lényeges céljának« tekintette, amely ilyenként indokolhatja az áruk szabad mozgása elvének bizonyos korlátozását”194. A Bíróság a környezetvédelemre hivatkozva sokféle nemzeti intézkedést indokolt: •

a hulladék más tagállamokból való behozatalának tilalma195;

•

a palackok betétdíj- és visszaváltási rendszere196;

•

egyes vegyi anyagok teljes tilalma, amely azonban biztonságosabb helyettesítő anyag hiányában kivételt tesz197;

•

a villamosenergia-szolgáltatók arra való kötelezése, hogy egy korlátozott ellátási területen belül az összes elektromos energiát megújuló energiaforrásból előállított energiaforrásokból vegyék meg198.

A környezet védelme szorosan kapcsolódik az emberi élet és egészség védelméhez is199, és a tudomány fejlődésével és a lakosság tudatosságának növekedésével a tagállamok egyre gyakrabban hivatkoznak erre. Pusztán az, hogy egyre gyakrabban folyamodnak környezetvédelmi indokokhoz, azonban nem jelenti azt, hogy a Bíróság minden esetben elegendőnek tekinti ezt bármiféle intézkedés indokolására. Az elmúlt években a Bíróság több alkalommal megerősítette, hogy a közegészségügyi és környezetvédelmi indokok nem mindig elegendők az áruk szabad mozgásának korlátozásához. A Bíróság több esetben elfogadta a Bizottság azon érvelését, hogy a nemzeti intézkedések aránytalanok voltak az elérni kívánt célhoz képest, illetve hogy nem volt bizonyíték az állított kockázatra200. 6.2.2.

FOGYASZTÓVÉDELEM

Az EU-n belüli kereskedelem egyes, a nemzeti jogszabályi rendelkezések egyenlőtlensége miatti akadályait el kell fogadni annyiban, amennyiben azok megkülönböztetés nélkül vonatkoznak a hazai és az importált termékekre is, és azzal indokolhatók, hogy a fogyasztóvédelemhez vagy a tisztességes kereskedelemhez kapcsolódó, kényszerítő követelmények teljesítése érdekében van szükség rájuk. Ezek az intézkedések viszont csak akkor engedhetők meg, ha arányban állnak az elérni kívánt céllal, és ezt a célt nem lehet az EU-n belüli kereskedelmet kevésbé korlátozó intézkedéssel elérni201. A Bíróság ítélkezési gyakorlatában követett irányvonal szerint amennyiben az importált ter-

193

P. Oliver: Free movement of goods in the European Community, 2003., 8.3.–8.10. pont.

194

A 302/86. sz., Bizottság kontra Dánia ügy (EBHT 1988., 4607. o.) 8. pont.

195

A C-2/90. sz., Bizottság kontra Belgium ügy (EBHT 1992., I-4431. o.).

196

A C-302/86. sz., Bizottság kontra Dánia ügy (EBHT 1988., 4607. o.).

197

A C-473/98. sz., Toolex Alpha-ügy (EBHT 2000., I-5681. o.).

198

A C-379/98. sz., PreussenElektra-ügy (EBHT 2001., I-2099. o.).

mékek hasonlók a hazai termékekhez, a nemzeti jogszabályok alapján előírt megfelelő címkézés elegendő ahhoz, hogy a fogyasztóknak megadják a termék jellegéről a szükséges információkat. A túlzottan korlátozó intézkedések tekintetében fogyasztóvédelmi indokok nem elfogadhatók202. 6.2.3.

MÁS FELTÉTLENÜL

ÉRVÉNYESÍTENDŐ KÖVETELMÉNYEK

A Bíróság időről időre elismert más olyan feltétlenül érvényesítendő követelményeket, amelyek alkalmasak az áruk szabad mozgása akadályainak indokolására: Munkakörülmények javítása: Noha a munkahelyi egészség és biztonság az EUMSz. 36. cikke szerinti közegészség körébe tartozik, a munkakörülmények javítása „feltétlenül érvényesítendő követelményt” képez, egészségügyi megfontolások hiányában is203. Kulturális célok204: Egy filmalkotások készítésének előmozdítását célzó francia jogszabályhoz kapcsolódó ügyben a Bíróság elismerni látszott, hogy a kultúra védelme sajátos körülmények fennállása esetén olyan „feltétlenül érvényesítendő követelményt” képez, amely indokolhatja a behozatal és a kivitel korlátozásait. A sajtó sokszínűségének fenntartása205: Az olvasóknak nyereményjátékokban való részvételt kínáló kiadványok osztrák tilalmára vonatkozó előzetes döntéshozatal után a Bíróság megállapította, hogy a sajtó sokszínűségé-

199

Úgy tűnik, hogy a Bíróság néhány ügyben a környezetvédelmet a közegészség és az EUMSz. 36. cikkének részeként kezelte: lásd például a C-67/97. sz., Bluhme-ügyet (EBHT 1998., I-8033. o.). 200 Lásd például: (1) a C-319/05. sz., Bizottság kontra Németország ügyet (EBHT 2007., I-9811. o.); (2) a C-186/05. sz., Bizottság kontra Svédország ügyet, az EBHT-ban nem tették közzé; (3) a C-297/05. sz., Bizottság kontra Hollandia ügyet (EBHT 2007., I-7467. o.); (4) a C-254/05. sz., Bizottság kontra Belgium ügyet (EBHT 2007., I-4269. o.); (5) a C-432/03. sz., Bizottság kontra Portugália ügyet (EBHT 2005., I-9665. o.); (6) a C-114/04. sz., Bizottság kontra Németország ügyet, az EBHT-ban nem tették közzé; (7) a C-212/03. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyet (EBHT 2005., I-4213. o.); (8) a C-463/01. sz., Bizottság kontra Németország ügyet (EBHT 2004., I-11705. o.); (9) a C-41/02 Bizottság kontra Hollandia ügyet (EBHT 2004., I-11375. o.); (10) a C-497/03. sz., Bizottság kontra Ausztria ügyet, az EBHT-ban nem tették közzé; (11) a C-150/00. sz., Bizottság kontra Ausztria ügyet (EBHT 2004., I-3887. o.); (12) a C-387/99. sz., Bizottság kontra Németország ügyet (EBHT 2004., I-3751. o.); (13) a C-24/00. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyet (EBHT 2004., I-1277. o.); (14) a C-270/02. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyet (EBHT 2004., I-1559. o.); (15) a C-122/03. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyet (EBHT 2003., I-15093. o.); (16) a C-358/01. sz., Bizottság kontra Spanyolország ügyet (EBHT 2003., I-13145. o); (17) a C-455/01. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyet (EBHT 2003., I-12023. o.); (18) a C-192/01. sz., Bizottság kontra Dánia ügyet (EBHT 2003., I-9693. o.); (19) a C-420/01. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyet (EBHT 2003., I-6445. o.). 201

A 120/78. sz., Rewe-Zentral-ügy (EBHT 1979., 649. o.) 8. pontja; a C-313/94. sz., Graffione-ügy (EBHT 1996., I-6039. o.) 17. pontja; a C-3/99. sz., Ruwet-ügy (EBHT 2000., I-8749. o.) 50. pontja.

202

Az „ementáli” megjelölést a kemény kérges sajtra fenntartó francia jogszabályról szóló C-448/98. sz., Guimont-ügy (EBHT 2000., I-10663. o.), a margarin kockákban történő értékesítését előíró belga követelményről szóló 261/81. sz., Rau kontra De Smedt ügy (EBHT 1982., 3961. o.).

203 A 155/80. sz., Oebel-ügyben (EBHT 1981., 1993. o.) a Bíróság kijelentette, hogy az éjszakai sütés tilalma jogszerű gazdasági és szociálpolitikai döntés volt egy nyilvánvalóan érzékeny ágazatban. 204

A 60/84. és 61/84. sz., Cinéthèque egyesített ügyek (EBHT 1985., 2605. o.).

205

A C-368/95. sz., Familiapress-ügy (EBHT 1997., I-3689. o.).

29

nek fenntartása lehet az áruk szabad mozgásának korlátozását indokoló kényszerítő követelmény. Megjegyezte, hogy a sokszínűség támogatja az emberi jogok és alapvető szabadságok európai egyezményének 10. cikkével védett véleménynyilvánítás szabadságának megőrzését, amely az uniós jogrendben garantált alapjogok egyike. A szociális biztonsági rendszer pénzügyi egyensúlya: Tisztán gazdasági célok nem indokolhatják az áruk szabad mozgásának korlátozását. Azonban a C-120/95. sz., Decker-ügyben – amelynek tárgya az volt, hogy egy tagállam elutasította egy más tagállamban letelepedett optikustól beszerzett gyógyszemüveg beszerzési költségének megtérítését – a Bíróság elismerte, hogy a szociális biztonsági rendszer pénzügyi egyensúlya megingatásának kockázata olyan, közérdeken alapuló kényszerítő követelmény, amely indokolhatja az áruk szabad mozgásának korlátozását. Közúti közlekedésbiztonság: A Bíróság több ügyben elismerte azt is, hogy a közúti közlekedés biztonsága olyan, közérdeken alapuló kényszerítő követelmény, amely indokolhatja az áruk szabad mozgásának korlátozását206. Bűnüldözés: Az autók üvegének fóliával való elsötétítésére vonatkozó portugál tilalommal kapcsolatos ügyben207 a Bíróság megállapította, hogy a bűnüldözés olyan, közérdeken alapuló kényszerítő követelmény, amely indokolhatja az áruk szabad mozgásának korlátozását. Az állatok jóllétének védelme: A Bíróság a C-219/07. sz. ügyben elismerte, hogy az állatok védelme jogszerű, közérdeken alapuló cél, melynek jelentőségét különösen az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt, az

állatok védelméről és kíméletéről szóló jegyzőkönyv208 tagállamok általi elfogadása tükrözi. Amint azt fentebb említettük, a feltétlenül érvényesítendő követelmények listája nem kimerítő, és a Bíróság megállapíthatja, hogy az áruk szabad mozgásának korlátozását más „feltétlenül érvényesítendő követelmények” is indokolhatják.

E viszonylagos szabadság ellenére azonban az a puszta tény, hogy a tagállamok olyan védelmi rendszert választottak, amely eltér a más tagállamok által választott rendszertől, nem befolyásolhatja az e célra elfogadott intézkedések szükségességének és arányosságának értékelését. Ezeket a rendelkezéseket kizárólag az érintett tagállam nemzeti hatóságai által követett célkitűzések és a nyújtani kívánt védelmi szint alapján kell értékelni212.

6.3. Az arányosság vizsgálata

A tagállami indokolás elemzésének fontos eleme ezért a kereskedelmet kevésbé akadályozó alternatív eszközök megléte. A tag-

Az állami intézkedéseknek meg kell felelniük az arányosság elvének ahhoz, hogy az EUMSz. 36. cikke vagy a Bíróság ítélkezési gyakorlatában kialakított feltétlenül érvényesítendő követelmények értelmében indokoltnak minősüljenek209. A szóban forgó intézkedéseknek szükségesnek kell lenniük a kitűzött cél eléréséhez; a cél nem lehet elérhető kevésbé korlátozó tila-

államok ugyanis kötelesek a legkevésbé korlátozó lehetőséget választani – ennek elmulasztása az arányosság elvének megszegését jelenti. A Bíróság több alkalommal megállapította, hogy az állami intézkedések nem voltak arányosak, mivel voltak elérhető alternatívák213. E tekintetben a tagállamok arra is kötelesek, hogy a kitűzött célokat egységesen és módsze-

lom vagy korlátozás, illetve az EU-n belüli kereskedelemre kisebb hatást kifejtő tilalom vagy korlátozás mellett.

resen kövessék, és kerüljék a választott és a mellőzött intézkedések közötti következetlenségeket214. A C-249/07. sz. ügyben a Bíróság például a kivételi rendszer néhány olyan következetlenségét részletezte, amely az objektivitás hiányát és a rendszer hátrányosan megkülönböztető jellegét mutatta215. Ha a tagállam igazolni tudja, hogy az alternatíva elfogadása más jogos érdekekre káros lett volna, ezt az arányosság értékelésekor kell figyelembe venni216.

Más megfogalmazásban: a tagállam által választott eszközöknek az elérni kívánt célnak ténylegesen megfelelő mértékre kell korlátozódniuk, és arányban kell állniuk a kitűzött céllal210. Meg kell jegyezni, hogy az európai szintű harmonizációs jogszabályok hiányában a tagállamok szabadon dönthetnek a védelem szintjéről, amelyet az elérni kívánt jogszerű cél tekintetében biztosítani kívánnak. Egyes területeken211 a Bíróság bizonyos „mérlegelési jogkört” engedett a tagállamoknak az elfogadott intézkedés és az elérni kívánt védelmi szint tekintetében, amely tagállamonként változó lehet.

6.4.

Bizonyítási teher

A közérdeken alapuló cél meglétét, a szóban forgó korlátozás szükségességét, valamint a korlátozásnak az elérni kívánt céllal való arányosságát az áruk szabad mozgásának korlátozására állítása szerint indokkal rendelkező tagállamnak

206

A C-54/05. sz., Bizottság kontra Finnország ügy (EBHT 2007., I-2473. o.) 40. pontja és a hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

207

A C-265/06. sz., Bizottság kontra Portugália ügy (EBHT 2008., I-2245. o.) 38. pont.

208

A C-219/07. sz., Nationale Raad van Dierenkwekers en Liefhebbers és Andibel-ügy (EBHT 2008., I-4475. o.) 27. pontja.

209

A C-390/99. sz., Canal Satélite Digital-ügy (EBHT 2002., I-607. o.) 33. pontja; a C-254/05. sz., Bizottság kontra Belgium ügy (EBHT 2007., 4269. o.) 33. pontja és a hivatkozott ítélkezési gyakorlat; a C-286/07. sz., Bizottság kontra Luxembourg ügy (az EBHT-ban nem tették közzé) 36. pontja.

210

A C-319/05. sz., Bizottság kontra Németország (fokhagyma) ügy (EBHT 2007., I-9811. o.) 87. pontja és a hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

211

Különösen így van ez az emberi élet és egészség védelmének célkitűzése tekintetében, amely a legelső helyen áll az EUMSz. 36. cikkével védett eszközök vagy érdekek között. Ez a „mérlegelési jogkör” elismert olyan intézkedések esetében is, amelyeket a közrend, a közerkölcs és a közbiztonság biztosításának szükségessége motivál. A közegészségügyi indokokra példaként lásd a C-322/01. sz., Deutscher Apothekerverband-ügy (EBHT 2003., I-14887. o.) 103. pontját és a hivatkozott ítélkezési gyakorlatot; a közerkölcsön alapuló indokolásra lásd a 34/79. sz., Henn és Darby-ügyet (EBHT 1979., 3795. o.) és a C-244/06. sz., Dynamic Medien-ügyet (EBHT 2008., I-505. o.); az alkoholhoz kapcsolódó intézkedések közegészségügyi és közrendi indokolására lásd a C-434/04. sz., Ahokainen és Leppik-ügyet (EBHT 2006., I-9171. o.); a szerencsejáték elleni, közerkölcs, közrend és közbiztonság alapján indokolt intézkedésekre lásd a C-65/05. sz., Bizottság kontra Görögország ügyet (EBHT 2006., I-10341. o.); az állatvédelmi intézkedésekre lásd a C-219/07. sz., Nationale Raad van Dierenkwekers en Liefhebbers és Andibel ügyet (EBHT 2008., I-4475. o.). 212

A C-124/97. sz., Läärä és társai ügy (EBHT 1999., I-6067. o.) 36. pontja.

213

Lásd a 104/75. sz., De Peijper-ügyet (EBHT 1976., 613. o.); a C-54/05. sz., Bizottság kontra Finnország ügy (EBHT 2007., I-2473. o.) 46. pontját és a C-297/05. sz., Bizottság kontra Hollandia ügy (EBHT 2007., I-7467. o.) 79. pontját, amelyben a Bíróság részletezi a megtámadott intézkedés helyett rendelkezésre álló lehetőségeket.

214

Lásd a C-500/06. sz., Corporación Dermoestética-ügy (EBHT 2008., I-5785. o.) 39. pontját; a C-169/07. sz., Hartlauer-ügy (EBHT 2009., I-1719. o.) 55. pontját.

215

A C-249/07. sz., Bizottság kontra Hollandia ügy (az EBHT-ban nem tették közzé) 47–50. pontja.

216

Lásd Poiares Maduro főtanácsnok indítványát a C-434/04. sz., Ahokainen és Leppik-ügyben (EBHT 2006., I-9171. o.) 25. pont.

30

kell bizonyítania. A tagállami indokoláshoz megfelelő bizonyítékokat vagy az állam által elfogadott intézkedés megfelelőségének és arányosságának elemzését, illetve az érvelés alátámasztását lehetővé tevő pontos bizonyítékokat kell

mellékelni217. E tekintetben a Bíróság nem elégszik meg annak kijelentésével, hogy a lehetséges megoldások elemzésének hiányában az intézkedést az elfogadott indokok egyike indokolja218. A Bíróság ugyanakkor a közelmúltban megje-

gyezte, hogy a bizonyítási teher nem lehet olyan kiterjedt, hogy a tagállamnak azt kelljen bizonyítania, miszerint nem volt más olyan elképzelhető intézkedés, amely a célkitűzés elérését ugyanilyen feltételek mellett lehetővé tette volna219.

217

A C-14/02. sz., ATRAL-ügy (EBHT 2003., I-4431. o.) 69. pontja; a C-254/05. sz., Bizottság kontra Belgium ügy (EBHT 2007., 4269. o.) 36. pontja.

218

A C-265/06. sz., Bizottság kontra Portugália ügy (EBHT 2008., I-2245. o.) 40–47. pontja.

219

A C-110/05. sz., Bizottság kontra Olaszország ügy (EBHT 2009., I-519. o.) 66. pontja.

31

7. Kapcsolat a többi szabadsággal és a Szerződésben foglalt, az áruk szabad mozgásával foglalkozó egyéb rendelkezésekkel 7.1. Az EUMSz. 45. cikke – A munkavállalók szabad mozgása A munkavállalók EU-n belüli szabad mozgásáról az EUMSz. 45. cikke (az EK-Szerződés 39. cikke) rendelkezik. Ez a szabadság magában foglalja az állampolgárság alapján történő minden megkülönböztetés megszüntetését az uniós migráns munkavállalók és a hazai munkavállalók között a munkához jutás és a munkafeltételek, az adózás és a szociális juttatások tekintetében. Az EUMSz. 45. cikke nem csak az állampolgárság alapján történő megkülönböztetést tiltja, de az érintett munkavállaló állampolgárságától függetlenül érvényes azon nemzeti szabályokat is, amelyek gátolják a mozgás szabadságát. A munkavállalók személyes tulajdonának mozgásához kötődő problémák elméletileg mind az EUMSz. 34., mind 45. cikke alapján értékelhetők. A Bíróság ezzel a kérdéssel foglalkozott a Weigel-ügyben220, amelynek tárgya egy házaspár motorkerékpárjának saját országukból (Németországból) a férj munkahelye szerinti országba (Ausztriába) történő átvitele volt. A motorkerékpár Ausztriában történő nyilvántartásba vételekor a házaspárnak túlzott összegű adót kellett fizetnie. A pár azzal érvelt, hogy az adó gátolja őket az EUMSz. 45. cikke szerinti jogaik gyakorlásában.

A Bíróság ezzel alapjában egyetértett, amikor megállapította, hogy „[az adó] valószínűleg kedvezőtlenül hat a migráns munkavállalók sza-

7.2. Az EUMSz. 56. cikke – A szolgáltatásnyújtás szabadsága

bad mozgás jogának gyakorlására vonatkozó döntésére”221. Más okok miatt azonban a Bíróság elutasította a házaspár azon érvelését, hogy az adó az EUMSz. 45. cikkébe ütközik. Megjegyzésre érdemes, hogy a Bíróság nem foglalt állást abban a kérdésben, hogy az ilyen típusú korlátozásokat kizárólag az EUMSz. 34. cikke alapján kellene-e vizsgálni222. Emellett még mindig bizonytalanság uralkodik azokat a helyzeteket illetően, amelyekben előnyösebb lenne az EUMSz. 34. cikke helyett a 45. cikk alkalmazása, szem előtt tartva, hogy ez utóbbi csak a tagállamok polgáraira vonatkozik.

A Szerződésben szereplő más alapszabadságok körébe tartozó szolgáltatásnyújtás szabadsága (az EUMSz. 56. cikke, az EKSz. 49. cikke) szorosan kapcsolódik az áruk szabad mozgásához. Mindkét szabadság a tagállamok közötti, főként kereskedelmi jellegű gazdasági ügyletekkel jár együtt. E szoros közelség miatt időnként előfordul, hogy egy adott nemzeti intézkedés egyszerre korlátozza az áruk mozgását (az EUMSz. 34. cikke) és a szolgáltatásnyújtás szabadságát (az EUMSz. 56. cikke).

Megjegyzendő, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint azok a nemzeti szabályok, amelyek előírják a vállalati járműnek a munkavállaló lakóhelye szerinti tagállamban történő nyilvántartásba vételét és/vagy megadóztatását, még abban az esetben is az EUMSz. 45. cikkébe ütköznek, ha a munkáltató, aki a munkavállaló számára a járművet rendelkezésre bocsátja, másik tagállamban telepedett le, és ha a járművet lényegében a munkáltató tagállamában használják223, mivel az ilyen rendelkezések megakadályozhatják a munkavállalót bizonyos juttatások – úgymint járműhasználat – igénybe vételében, és végső soron visszatarthatják attól, hogy másik tagállamban dolgozzon.

Az áruk forgalmazására, nagy- és kiskereskedelmére vonatkozó valamely követelmény valóban akadályozhatja az áruk szabad mozgását és a forgalmazási szolgáltatások nyújtásának szabadságát egyaránt. Amint azt a Bíróság a Praktiker Bau- und Heimwerkermärkte-ügyben elismerte, „a kiskereskedelem célja a termékek fogyasztók részére történő eladása. E kereskedelem az eladáson mint jogügyleten túlmenően magában foglal a szolgáltató által kifejtett minden olyan tevékenységet, amelyet a szolgáltató az ezen ügylet megkötésére való ösztönzés céljából végez. E tevékenység főként az eladásra felkínált áruk összeválogatását és különféle olyan szolgáltatások nyújtását jelenti, amelyeknek a célja, hogy a vásárló az említett

220

A C-387/01. sz., Weigel-ügy (EBHT 2004., I-4981. o.).

221

Uo. 54. pont.

222

P. Oliver és S. Enchelmaier: „Free movement of goods: Recent developments in the case law” (CML Rev. 2007/44., 669. o.).

223

A C-232/01. sz., Van Lent-ügy (EBHT 2003., I-11525. o.), a C-464/02. sz., Bizottság kontra Dánia ügy (EBHT 2005., I-7929. o.).

32

jogügyletet az adott kereskedővel kösse meg, és ne annak valamelyik versenytársával”224.

7.3. Az EUMSz. 63. cikke – A tőke szabad mozgása

Így például a reklámkorlátozások (pl. a szeszes italok reklámozása tekintetében225) egyszerre fejthetnek ki hatást egyfelől a promóciós ágazatra mint szolgáltatóra, másfelől az ilyen korlátozások hatása kapcsolódhat egyes árukhoz és piacra lépési lehetőségekhez is, és így akadályt képezhet a termékek kereskedelmében is. Az áruk árverezését bizonyos körülmények között megtiltó nemzeti rendelkezések például egyfelől minősülhetnek az árverező tevékenysége akadályozásának, másfelől pedig gátat képezhetnek az áruk értékesítése előtt226.

Az EUMSz. 63. cikke (az EKSz. 56. cikke) a tőke tagállamok közötti szabad áramlására vonatkozik, és a belső piacon zajló pénzügyi műveleteket védi. Miközben az ilyen ügyletek rendszeresen pénzeszközök befektetésével járhatnak230, nem zárható ki, hogy bizonyos feltételek mellett természetbeni transzferekre is vonatkoznak. Egy közelmúltbeli ítéletben a Bíróság megállapította, hogy amennyiben az adózó más tagállamban nyújtott, jótékonysági célú

A Bíróság megítélése szerint az EUMSz. 57. cikke nem állít fel rangsort a szolgáltatásnyújtás szabadsága és más alapvető szabadságok között227. Amennyiben egy nemzeti intézkedés több alapszabadságot érint, a Bíróság, valószínűleg pergazdaságossági okokból, rendszerint csak egy alapszabadságra figyelemmel vizsgálja az intézkedést. Ebből a célból eldönti, hogy az adott esetben mely alapszabadság a leginkább mérvadó228. A legtöbb ügyben ezért alapvető fontosságú a nemzeti intézkedés fő célpontjának meghatározása: ha az termékhez kötött, az EUMSz. 34. cikke érvényesül, ha szolgáltatáshoz, akkor a szolgáltatásokra vonatkozó 56. cikk érvényesül. Az árverések vagy mozgó árusítás esetében például a Bíróság a szolgáltatási elemet másodlagosnak tekintette, ezért nem vette figyelembe az ügy jogi értékelésekor. A célponton alapuló megközelítés azonban nem mindig járható út. A Bíróság egy távközlési ügyben megállapította, hogy a szolgáltatási és az áruelem szorosan összekapcsolódik, mivel a használt távközlési eszköz és a nyújtott szolgáltatás gyakran egybetartozik. Ezért egyszerre mindkét cikkre figyelemmel vizsgálta azt a kérdést, hogy az uniós jogba ütközik-e digitális televízió és a vételre szolgáló berendezés forgalmazóit érintő korlátozás229.

adomány adózási célú leírását kéri, ezek az adományok az EUMSz. 63. cikkének körébe tartoznak, még akkor is, ha azokat természetben, mindennapi fogyasztási cikkek formájában adták231.

7.4. Az EUMSz. 37. cikke – Állami monopóliumok Az EUMSz. 37. cikkének (az EKSz. 31. cikke) első bekezdése szerint „[a] tagállamok minden kereskedelmi jellegű állami monopóliumot kiigazítanak oly módon, hogy az áruk beszerzési és értékesítési feltételeire vonatkozóan a tagállamok állampolgárai között ne álljon fenn megkülönböztetés”. Ez nem jelenti azt, hogy a monopóliumokat meg kell szüntetni, de azt igen, hogy azokat olyan módon kell kiigazítani, hogy megszűnjön a hátrányos megkülönböztetés minden lehetősége. Az EUMSz. 37. cikke általában olyan körülmények között érvényesül, amikor a tagállam intézkedése: (1) kizárólagos vételi vagy eladási jogokat biztosít, és így lehetővé teszi a behozatal vagy kivitel ellenőrzését, és (2) jogokat biztosít állami vállalkozások, állami intézmények, vagy közvetetten magánszervezetek számára. Az EUMSz. 37. cikkének közvetlen hatálya van, és csak árukra vonatkozik (ennélfogva a szol-

224

A C-418/02. sz., Praktiker Bau- und Heimwerkermärkte-ügy (EBHT 2005., I-5873. o.) 34. pontja.

225

Vö. a C-405/98. sz., Gourmet International Products-üggyel (EBHT 2001., I-1795. o.).

226

Vö. a C-239/90. sz., SCP Boscher és társai üggyel (EBHT 1991., I-2023. o.).

227

A C-452/04. sz., Fidium Finanz-ügy (EBHT 2006., I-9521. o.) 32. pontja.

228

A C-20/3. sz., Burmanjer és társai ügy (EBHT 2005., I-4133. o.) 34. és azt követő pontjai.

gáltatások vagy a tőke szabad mozgására nem alkalmazandó232). Emellett a Szerződés e rendelkezése a monopóliumok körébe tartozó egyes sajátos üzleti tevékenységekhez szorosan kapcsolódó tevékenységekre vonatkozik, így az e kapcsolatot nélkülöző nemzeti rendelkezések tekintetében nem bír jelentőséggel. Szólnak érvek egyfelől amellett is, hogy ezek a nemzeti rendelkezések a Szerződés más rendelkezései, így pl. az EUMSz. 34. cikkének hatálya alá tartoznak. Ez a felfogás azt sugallja, hogy az EUMSz. 37. cikke az EUMSz. 34. cikkének általános rendelkezéséhez képest különös rendelkezés. A svéd szeszesital-kiskereskedelmi monopóliumot tárgyaló Franzén-ügyben a Bíróság megállapította, hogy „a monopólium fennállására és működésére vonatkozó” szabályok az EUMSz. 37. cikkének alkalmazási körébe tartoznak233, míg „a nemzeti jogszabályok más rendelkezéseinek a Közösségen belüli kereskedelemre gyakorolt hatását, amelyek elválaszthatók a monopólium működésétől, jóllehet hatással vannak rá, [az EUMSz. 34. cikke] szempontjából kell vizsgálni”234. Ezt a véleményt a Bíróság fenntartotta a svéd gyógyszertári kiskereskedelmi monopóliumra vonatkozó Hanner-ügyben is, amelyben azzal érvelt, hogy az EUMSz. 37. cikke „az áruk szabad mozgása akadályainak kiküszöbölésére irányul, kivéve azonban azokat a kereskedelmet korlátozó hatásokat, amelyek a szóban forgó monopóliumok fennállásában rejlenek”235. Később a Bíróság a Rosengren-ügyben kifejtette, hogy „[j]óllehet […] az alkoholtartalmú italoknak a Svéd Királyság területére való behozatala szabályozásával az alapügyben szóban forgó intézkedés hatással van az Európai Közösségben az áruk szabad mozgására, azonban svéd területen nem szabályozza e monopóliumnak az alkoholtartalmú italok kiskereskedelmére vonatkozó kizárólagossági joga gyakorlását. Ez az intézkedés, amely tehát nem vonatkozik a monopólium sajátos szerepének gyakorlására, ennélfogva nem tekinthető úgy, hogy magá-

229

A C-390/99. sz., Canal Satélite Digital-ügy (EBHT 2002., I-607. o.) 32–33. pontja. Lásd még a C-34/95–C-36/95. sz., De Agostini és TV-Shop egyesített ügyet (EBHT 1997., I-3843. o.); a C-405/98. sz., Gourmet International Products-ügyet (EBHT 2001., I-1795. o.); a C-452/04. sz., Fidium Finanz-ügyet (EBHT 2006., I-9521. o.). 230

A „tőke mozgásának” fogalommeghatározására lásd pl. a C-513/03. sz., van Hilten-van der Heijden-ügy (EBHT 2006., I-1957. o.) 39. pontját.

231

A C-318/07. sz., Persche-ügy (EBHT 2009., I-359. o.) 30. pontja.

232

A 155/73. sz., Sacchi-ügy (EBHT 1974., 409. o.).

233

A C-189/95. sz., Franzén-ügy (EBHT 1997., I-5909. o.) 35. pontja.

234

Uo. 36. pont.

235

A C-438/02. sz., Hanner-ügy (EBHT 2005., I-4551. o.) 35. pontja.

33

nak a monopóliumnak a fennállásával kapcsolatos” 236. Másfelől lehet érvelni azzal is, hogy átfedés van az EUMSz. 37. cikke és a Szerződés más cikkei között. A Bíróság a különféle nemzeti villamosenergia- és gázmonopóliumokra vonatkozó kötelezettségszegési ügyekben237 megállapította, hogy valóban lehetséges az EUMSz. 37. és 34. cikkének együttes alkalmazása. Ez a felfogás azt jelentené, hogy az állami monopóliumokhoz kapcsolódó intézkedést először az EUMSz. 37. cikke szerint kell értékelni. Ha a szóban forgó intézkedés megkülönböztetőnek minősül, nincs szükség az EUMSz. 34. és 35. cikke szerinti vizsgálatra. Ellenben ha azt állapítják meg, hogy az intézkedés az EUMSz. 37. cikke szerint nem megkülönböztető, az intézkedést az áruk szabad mozgására vonatkozó általános rendelkezések szerint is értékelni kell.

sét239. Ugyanakkor a puszta tény, hogy az állami támogatási intézkedés e minőségében érinti az EU-n belüli kereskedelmet, önmagában nem elegendő ahhoz, hogy az intézkedést egyidejűleg azonos hatású intézkedésnek minősítsék az EUMSz. 34. cikke értelmében. Ehelyett a Bíróság különbséget tesz a támogatás céljához feloldhatatlanul kapcsolódó vonatkozások és azon vonatkozások között, amelyek elválaszthatók a támogatás céljának eléréséhez vagy megfelelő működéséhez esetleg nem feltétlenül szükségesnek tekinthető, de a támogatási rendszer részét képező feltételektől és intézkedésektől240. Az EUMSz. 34–36. cikkének alkalmazási körébe csak ezen utóbbi vonatkozások tartoznak.

7.6. Az EUMSz. 30. cikke – A vámunió Míg az EUMSz. 34. cikke a nem tarifális keres-

7.5. Az EUMSz. 107. cikke – Állami támogatások Az EUMSz. 107. cikke (az EKSz. 87. cikke) szerint a közös piaccal összeegyeztethetetlen a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet. E tekintetben az állami támogatásra vonatkozó szabályok és az EUMSz. 34–36. cikke közös célt szolgálnak, történetesen az áruk tagállamok közötti szabad, a szabályos versenyfeltételek mellett zajló mozgásának biztosítását238. Mivel azonban a rendelkezések célpontja eltérő, valamely állami intézkedés államitámogatás-jellege nem zárja ki automatikusan a támogatási rendszernek más uniós szabályok, így az EUMSz. 34–36. cikke alapján történő ellenőrzé-

kedelmi akadályokra vonatkozik, az EUMSz. 30. cikke (az EKSz. 25. cikke) alapján tiltott bármilyen vám vagy azzal azonos hatású díj. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az árukra egyoldalúan, a határátlépés tényének okán kirótt minden, a szó szoros értelmében vámnak nem minősülő pénzügyi teher – bármilyen jelentéktelen is legyen annak összege, bármi is legyen a rendeltetése és alkalmazási módja – az EUMSz. 30. cikke értelmében azonos hatású díjnak minősül241. A díj azonban elveszíti vámmal azonos hatású díjként történő minősítését, ha az az árukra a hazai, importált és exportált termékekre azonos feltételek mellett kivetett belső adók általános rendszeréhez kapcsolódik242. Az adók is átminősíthetők vámmá vagy azonos hatású díjjá, ha a díjat ugyan megkülönböztetés nélkül kivetik hazai és importált termékekre, de a hazai termékekre kivetett adót közvetlenül vagy közvetetten ellentételezik, pl. ha az abból származó bevételeket csak az adózott belföldi

termékeket szolgáló tevékenységek finanszírozására használják, miközben az importált termékek nem részesülnek ilyen visszatérítésből – ilyen esetben az „adó” gyakorlatilag csak az importőröket terheli243. A Bíróság különleges figyelmet fordított az ún. „rejtett díjak” kérdésére, azaz az olyan nem nyilvánvaló nemzeti szabályokra, amelyek valójában azonos hatású díjakat eredményeznek. Megállapította például, hogy a díjakat azonos hatású díjnak kellett minősíteni abban az ügyben, amelyben a német jogszabály a más tagállamokba irányuló hulladékszállítmányokra kötelező hozzájárulást írt elő a hulladék-visszaszállítási szolidaritási alapba244, valamint egy másik ügyben, amelyben egy belga jogszabály adót vetett ki az importált gyémántra azért245, hogy a belga bányászok számára társadalombiztosításról gondoskodjon. Főszabályként a határátlépés tényéhez kapcsolódó minden díjat – céljától, összegétől vagy megkülönböztető, illetve protekcionista jellegétől függetlenül – vámmal azonos hatású díjnak tekintenek.

7.7. Az EUMSz. 110. cikke – Adózási rendelkezések Az EUMSz. 110. cikke (az EKSz. 90. cikke) kiegészíti a vámok és a vámmal azonos hatású intézkedések eltörlésére vonatkozó rendelkezéseket. E rendelkezés célja, hogy szabályos versenyfeltételek mellett biztosítsa az áruk szabad mozgását a tagállamok között a védelem minden olyan formájának kiiktatásával, amely a más tagállamból származó termékekre vonatkozó hátrányosan megkülönböztető belső adó alkalmazásából eredhet246. Az EUMSz. 34. cikkéhez képest a 110. cikk különös rendelkezés, ami annyit jelent, hogy a 110. cikk alkalmazási körébe tartozó ügyekre kizárt az EUMSz. 34. cikkének alkalmazása. Ez volt a helyzet a Kawalaítéletben247, amelyben a Bíróság úgy döntött, hogy az importált használt járművekre kivetett,

236

A C-170/04. sz., Rosengren és társai ügy (EBHT 2007., I-4071. o.) 21–22. pont; lásd még a C-186/05. sz., Bizottság kontra Svédország ügyet (az EBHT-ban nem tették közzé).

237

A C-159/94. sz., Bizottság kontra Franciaország ügy (EBHT 1997., I-5815. o.) 41. pontja; a C-158/94. sz., Bizottság kontra Olaszország ügy (EBHT 1997., I-5789. o.) 33. pontja; a C-157/94. sz., Bizottság kontra Hollandia ügy (EBHT 1997., I-5699. o.) 24. pontja.

238

A C-103/84. sz., Bizottság kontra Olaszország ügy (EBHT 1986., 1759. o.) 19. pontja.

239

A C-234/99. sz., Nygård-ügy (EBHT 2002., I-3657. o.) 56. pontja; a C-351/88. sz., Laboratori Bruneau-ügy (EBHT 1991., I-3641. o.) 7. pontja.

240

A 74/76. sz., Ianelli-ügy (EBHT 1977., 557. o) 17. pontja.

241

A 24/68. sz., Bizottság kontra Olaszország ügy (EBHT 1969., 193. o.); a C-441/98. és a C-442/98. sz. Michaï lidis egyesített ügyek (EBHT 2000., I-7145. o.) 15. pontja.

242

A C-389/00. sz., Bizottság kontra Németország ügy (EBHT 2003., I-2001. o.).

243

A C-28/96. sz., Facenda Pública-ügy (EBHT 1997., I-4939. o.).

244

A C-389/00. sz., Bizottság kontra Németország ügy (EBHT 2003., I-2001. o.).

245

A 2/69. és 3/69. sz., Social Fonds voor de Diamantarbeiders egyesített ügyek (EBHT 1969., 211. o.).

246

A C-290/05. sz. és C-333/05. sz., Nádasdi és Németh egyesített ügyek (EBHT 2006., I-10115. o.) 45. pont.

247

A C-134/07. sz., Kawala-ügy (EBHT 2007., I-10703. o.).

34

adójellegű nyilvántartásbavételi díj a 110. cikk hatálya alá tartozik, és ezért az EUMSz. 34. cikkét nem lehet alkalmazni. Az EUMSz. 110. cikkének első bekezdésébe ütközik, ha az importált termékre kivetett adó és a hasonló hazai termékre kivetett adó számítása eltérő módon, olyan eltérő feltételek alapján történik, amelyek – ha csak néhány esetben is – az importált termékre kivetett magasabb adót eredményeznek. A Bíróság a hasonló terméket hasonló jellemzőkkel rendelkező, a fogyasztó szempontjából azonos igényt kielégítő termékként határozza meg. A Bizottság kontra Franciaország ügyben248 a Bíróság indokolása szerint a gabonából készült párlatok – úgymint a whisky, a rum, a gin és a vodka – hasonlók a borból és gyümölcsből készült párlatokhoz, úgymint a konyak, calvados és az armanac. Ha nem teljesülnek a közvetlen megkülönböztetés feltételei, az adózás – hatásai következtében – lehet közvetetten megkülönböztető is. A gyakorlati nehézségek nem használhatók a más tagállamból származó termékekre vonatkozó hátrányosan megkülönböztető belső adó alkalmazásának indokolásaként249. A 110. cikk második bekezdése olyan nemzeti adórendelkezések ellen irányul, amelyek a hazai árukhoz nem pontosan hasonló, de azokkal esetlegesen versenyben álló külföldi árukra egyenlőtlen adók alkalmazásával közvetetten törekednek a hazai termékek védelmére. A Bizottság kontra Egyesült Királyság ügyben250 az Egyesült Királyság jövedéki adót vetett ki egyes borokra, és ez az adó durván az ötszöröse volt a sörre kivetett adónak. Az Egyesült Királyság jelentős mennyiségű sört termel, bort viszont igen keveset. Annak megállapítását követően, hogy a könnyű borok a sörrel valós

versenyben állnak, a Bíróság úgy találta, hogy az Egyesült Királyság a friss szőlőből készült könnyű borokra a sörhöz viszonyítva magasabb jövedéki adó kivetésével nem teljesítette az EUMSz. 110. cikkének második bekezdése alapján fennálló kötelezettségeit. Az olyan esetekben, amikor hazai és külföldi termékekre egyaránt vetnek ki díjat, és a bevételeket olyan tevékenységek finanszírozására szánják, amelyek csak a hazai termékek előnyét szolgálják és így részlegesen kiegyenlítik ezek adóterhét, az ilyen díj az EUMSz. 110. cikkében tiltott megkülönböztető adózásnak minősül251.

7.8. Az EUMSz. 114. cikke – Jogszabályok közelítése

mozgása és a szolgáltatásnyújtás szabadsága akadályainak megszüntetéséhez. Másodszor megvizsgálta, hogy az irányelv hozzájárult-e a versenytorzulások megszüntetéséhez. A fenti ítélet felvet néhány érdekes kérdést, többek között az EUMSz. 34. és 114. cikkének kapcsolatáról. Erről a kapcsolatról J. Usher kiemelte, hogy ha „a nemzeti reklámtilalom indokolható lehet az [EUMSz. 36]. cikke alapján – amint azt a Gourmet International Products-ítéletben megállapították –, felmerül a kérdés, hogy az [EUMSz. 114]. cikkének megfogalmazása lehetővé teszi-e e cél elérését, és vajon felhasználható-e arra, hogy a nemzeti tilalmat az egész [EU-ra] kiterjedő tilalommal váltsák fel?”256. Hogy e két rendelkezés kapcsolata pontosan miként fog alakulni egy integráltabb, globálisan versenyképes belső piacon, az csak a jövőben fog kiderülni.

Az EUMSz. 114. cikkét (az EGK-Szerződés 100a. cikke) eredetileg az Egységes Európai Okmány iktatta be a Szerződésbe. Ez a cikk teremt hatás-

Bárhogy is legyen, ha az uniós jogalkotó az EUMSz. 114. cikke alapján fogad el intézkedése-

kört az uniós jogalkotás számára ahhoz, hogy „elfogadja azokat a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek közelítésére vonatkozó intézkedéseket, amelyek tárgya a belső piac megteremtése és működése.” A Bíróság e rendelkezés alkalmazási körét tágan értelmezi252. Elmondható, hogy a dohányáruk reklámjáról hozott ítélet253, amelyben a Bíróság megállapította, hogy az uniós jogalkotó uniós szinten elfogadhatatlan jogszabályt fogadott el254, áttörés volt. A Bíróság a megtámadott irányelv érvényességét vizsgálva rámutatott, hogy az EUMSz. 114. cikkében említett intézkedések célja a belső piac létrehozásának és működésének fejlesztése. Emellett – feltéve, hogy fennállnak az EUMSz. 114. cikkre mint jogalapra való hivatkozás feltételei – „a közösségi jogalkotó akkor is hivatkozhat e jogalapra, ha ennek oka a közegészség védelme”255. A Bíróság két szempontból vizsgálta a szóban forgó irányelv érvényességét. Először is ellenőrizte, hogy az irányelv ténylegesen hozzájárult-e az áruk szabad

ket, a tagállamok kivételesen, különleges problémák okán eltérhetnek a teljes mértékben harmonizált rendelkezésektől az EUMSz. 114. cikkének (4)–(9) bekezdése alapján. A tagállamnak értesítenie kell a Bizottságot a tervezett intézkedésekről, és bizonyítania kell mind az intézkedés szükségességét, mind azt, hogy a probléma a tagállam területére jellemző. A Bizottság ezt követően az értesítéstől számított hat hónapon belül jóváhagyja vagy elutasítja a vonatkozó nemzeti rendelkezéseket, miután ellenőrizte, hogy az érintett rendelkezések nem szolgálnak-e a tagállamok közötti önkényes megkülönböztetés vagy a kereskedelem rejtett korlátozásának eszközéül. Emellett a Bizottság azt is ellenőrzi, hogy a nemzeti rendelkezések nem jelentenek-e akadályt a belső piac működésére nézve257. A Bíróság nyújtott néhány útmutatást e rendelkezések alkalmazásához, a rendelkezésekben előírt eltérések értelmezésének tekintetében megszorító felfogást elfogadva258.

248

A 168/78. sz., Bizottság kontra Franciaország ügy (EBHT 1980., 347. o.).

249

A C-221/06. sz., Stadtgemeinde Frohnleiten és Gemeindebetriebe Frohnleiten ügy (EBHT 2007., I-9643. o.).

250

A 170/78 sz., Bizottság kontra Egyesült Királyság ügy (EBHT 1983., 2265. o.).

251

A C-28/96. sz., Facenda Pública-ügy (EBHT 1997., I-4939. o.); a C-206/06. sz., Essent Network Noord és társai ügy (EBHT 2008., I-5497. o.).

252

Lásd például a C-350/92. sz., Spanyolország kontra Tanács ügyet (EBHT 1995., I-1985. o.) és a C-300/89. sz., Bizottság kontra Tanács (titánium-dioxid) ügyet (EBHT 1991., I-2867. o.). 253

A C-376/98. sz., Németország kontra Parlament és Tanács (dohányáruk reklámja) ügy (EBHT 2000., I-8419. o.). Az ügy tárgya a dohánytermékek EU-ban történő reklámja és szponzorálása valamennyi formájának betiltásáról szóló 98/43/EK irányelv érvényessége volt.

254

Természetesen nem ismert, hogy a megtámadott irányelvet az EUMSz. 352. cikke (az EKSz. 308. cikke) alapján el lehetett volna-e fogadni.

255

A C-376/98. sz., Németország kontra Parlament és Tanács (EBHT 2000., I-8419. o.) 88. pontja.

256

J. Usher, kommentár a C-376/98. sz. ügyhöz (CML Rev. 2001., 1519. o.), a 1538. oldalon. E tekintetben lásd még G. Davies írását: „Can Selling Arrangements be Harmonised?” (EL Rev. 2005., 370. o.), aki az EUMSz. 114. cikke tág alkalmazási köre érdekében érvel azzal, hogy a pozitív harmonizáció nem lehet a negatív harmonizáció egyszerű tükörképe. Megjegyzi, hogy a Szerződés egyértelművé teszi, hogy a belső piacnak olyan piacnak kell lennie, amely a nem kereskedelmi értékeket is tiszteletben tartja. 257

Lásd például a Németország által a farmakovigilanciára vonatkozó bejelentett nemzeti rendelkezésekről szóló, 2001. július 18-i bizottsági határozatot, HL L 202., 2001.7.27., 46. o., a Bizottság 1994. szeptember 14-i határozata, HL L 316., 1994.12.9., 43. o., a Bizottság 1996. február 26-i határozata, HL L 69., 1996.3.19., 32. o., a Bizottság 1998. december 21-i határozata, HL L 3., 1997.1.7., 13. o., és a Bizottság 1999. október 26-i hét határozata, HL L 329., 1999.12.22.

258

Lásd a C-41/93. sz., Franciaország kontra Bizottság ügyet (EBHT 1994., I-1829. o.) és a C-319/97. sz., Kortas-ügyet (EBHT 1999., I-3143. o.). E tekintetben lásd még a C-3/00. sz., Dánia kontra Bizottság ügyet (EBHT 2003., I-2643. o.), amelyben a Bíróság megsemmisítette a Bizottság határozatát.

35

7.9. Az EUMSz. 346., 347. és 348. cikke

Az EUMSz. 347. cikke (az EKSz. 297. cikke) megengedi a tagállamoknak, hogy a közrend fenn-

Az EUMSz. 346. cikke (az EKSz. 296. cikke) lehetővé teszi a tagállamok számára fegyverek, lőszerek és hadianyagok előállításával vagy kereskedelmével kapcsolatos alapvető biztonsági érdekeik védelmét, amennyiben ezek az intézkedések nem befolyásolják hátrányosan a belső piacon belüli versenyfeltételeket a nem kifejezetten katonai célokra szánt termékek tekintetében. Ha a Bizottság vagy a tagállamok úgy vélik, hogy valamely tagállam nem megfelelően hasz-

tartását befolyásoló súlyos belső zavarok, háború vagy háborús fenyegetést jelentő súlyos nemzetközi feszültség esetén intézkedéseket hozzanak. E cikk értelmében a tagállamoknak konzultálniuk kell egymással annak érdekében, hogy közösen megtegyék a szükséges lépéseket annak megakadályozására, hogy a közös piac működését hátrányosan befolyásolják az ilyen intézkedések. Az EUMSz. 346. cikkét illetően a meghozott intézkedéseknek tiszteletben kell tartaniuk az arányosság elvét.

nálja hatásköreit, a Bizottság vizsgálatot indíthat a szóban forgó tagállammal kapcsolatban, és szükség esetén az ügyet a Bíróság elé viheti. Fontos hangsúlyozni, hogy általánosságban megszorítóan kell értelmezni az uniós szabályoktól való eltéréseket, pontosabban az ilyen kivételeknek tiszteletben kell tartaniuk az arányosság elvét259. Bár az EUMSz. 346. cikke bizonyos feltételekkel mentesít a Szerződés szabályainak szigorú alkalmazása alól, az uniós jog elsőbbsége és szabályainak hathatóssága korlátozza e rendelkezés igénybe vételét260. A Bíróság a tagállamok mögöttes mérlegelési jogkörének korlátait az arányosság261 és az általános elvek betartása262 szempontjából vizsgálhatja.

Az EUMSz. 348. cikke hatáskört ad a Bizottságnak a beavatkozásra, ha a 346. vagy a 347. cikk alkalmazása torzítja a versenyfeltételeket.

7.10. Az EUMSz. 351. cikke

államok lehetőségeit az e cikk alapján fennálló kötelezettségeikbe ütköző intézkedések elfogadására. A probléma a diamorfin (a kábítószerekről szóló 1961. évi egységes egyezmény hatálya alá tartozó kábítószer) Egyesült Királyságba való behozatalára szóló engedély megtagadásához kapcsolódott. A Bíróság úgy ítélt, hogy ha az intézkedés „egy olyan nemzetközi megállapodásból ered, amely az EGKSzerződést, vagy egy tagállam csatlakozását időben megelőzi, és az a tény, hogy a tagállam a [351]. cikk alapján fenntartja ezt az intézkedést annak ellenére, hogy az korlátozó jellegű, nem vonja ki az intézkedést a [34]. cikk hatálya alól, mivel a [351]. cikk csak akkor alkalmazandó, ha a megállapodás olyan kötelezettséget ró a tagállamra, amely a Szerződéssel összeegyeztethetetlen”.

Az EUMSz. 351. cikke (az EKSz. 307. cikke) utal

A következtetés az, hogy a tagállamoknak tartózkodniuk kell az uniós joggal, különösen az áruk szabad mozgására vonatkozó szabályok-

a tagállamok által 1958 vagy csatlakozásuk napja előtt vállalt nemzetközi jogi jogokra és kötelezettségekre. Főszabály szerint ezeket a Szerződés rendelkezései nem érintik.

kal ellentétes intézkedések elfogadásától, ha azok a nemzetközi megállapodások, amelyekhez aláíróként csatlakoztak, nem írják elő számukra ilyen intézkedések elfogadását.

Az EUMSz. 34. cikkével kapcsolatban a Bíróság a C-324/93. sz. ügyben263 feltérképezte a tag-

259

Lásd Ruiz-Jarabo Colomer főtanácsnok nemrégiben tett, 2009. február 10-i indítványát a C-284/05. sz., Bizottság kontra Finnország ügyben; a C-294/05. sz., Bizottság kontra Svédország ügyet; a C-372/05. sz., Bizottság kontra Németország ügyet; a C-387/05. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyet; és C-409/05. sz., Bizottság kontra Görögország ügy (az ítéletet még nem tették közzé) 124. pontját. E tekintetben lásd még a Szerződés 296. cikkének a védelmi beszerzések területén történő alkalmazásáról szóló értelmező közleményt COM(2006) 779. 260

125. pont.

261

E tekintetben lásd a 222/84. sz., Johnston-ügyet (EBHT 1986., 1651. o.).

262

Ruiz-Jarabo Colomer főtanácsnok indítványa a C-284/05., a C-294/05., a C-372/05., a C-387/05 és a C-409/05. sz., egyesített ügyekben, 141. pont.

263

A C-324/93. sz., Evans Medical és Macfarlan Smith ügy (EBHT 1995., I-563. o.).

36

8. Kapcsolódó másodlagos jogi aktusok 8.1. A 98/34/EK irányelv – a műszaki szabványok és szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás és az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó szabályok megállapításáról 1984 óta az azóta kodifikáció révén 98/34/EK irányelvvé vált 83/189/EGK irányelv arra kötelezi az Európai Unió tagállamait, hogy a termékekre, és 1999 óta az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó műszaki szabályok tervezetét jelentsék be a Bizottságnak és a tagállambeli hasonló intézményeknek, mielőtt azokat nemzeti jogszabályként elfogadják.

A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint (lásd a CIA Security International-ügyben és az Unileverügyben264 hozott ítéletet) az olyan műszaki szabályozást, amelyet tervezetként nem jelentettek be, illetve amelyet a kötelező szünetelési időtartamon belül fogadtak el, nem lehet alkalmazni és nemzeti bíróságok által magánszemélyekkel szemben kikényszeríteni. Ezt az állandó ítélkezési gyakorlatot a közelmúltban ismét megerősítették265.

8.2. A 2679/98/EK rendelet – az „eperrendelet”

A Bizottság és a tagállamok megelőző ellenőrzési rendszert működtetnek. A szünetelési időtartamok alatt a tagállamoknak tartózkodniuk kell a bejelentett jogszabálytervezet elfogadásától legalább három hónapig, amíg azokat vizsgálják. Ez az időtartam legfeljebb 18 hónapra meghosszabbítható, amennyiben az intézkedés valószínűleg indokolatlan kereskedelmi akadályokat képezne, vagy ha a bejelentett tervezet terén uniós szintű harmonizáció van folyamatban.

Az áruknak a tagállamok közötti szabad mozgásával kapcsolatban a belső piac működéséről szóló 2679/98/EK rendelet külön eljárásokat ír elő az áruk tagállamok közötti mozgásának azon súlyos akadályainak leküzdésére, amelyek az érintett magánszemélyeknek súlyos veszteséget okoznak és azonnali intézkedést igényelnek. Ezek az akadályok lehetnek például a nemzeti hatóságok magánszemélyek erőszakos cselekedeteivel vagy békés határlezárásával kapcsolatos passzivitásának, vagy egy olyan tagállami intézkedésnek az eredményei, mint az importált termékek intézményesített bojkottja.

Az eljárás ennélfogva még keletkezésük előtt megszünteti a belső piac zavartalan működésének akadályait, megelőzve ezzel a visszaható hatályú intézkedéseket, amelyek mindig nehézkesebbek. A nemzeti jogszabálytervezeteket még elfogadásuk előtt az uniós joghoz igazítják, és azokat bizonyos időre jegelni is lehet az uniós szintű vita lehetővé tételének érdekében.

A rendelet riasztási eljárást vezet be a tagállamok és a Bizottság közötti információcsere céljából. Emlékezteti továbbá a tagállamokat az áruk szabad mozgásának biztosítása érdekében szükséges és arányos intézkedések elfogadására és ezek Bizottsághoz való bejelentésére vonatkozó kötelezettségükre, és hatáskört ad a Bizottságnak arra, hogy értesítést küldjön az

érintett tagállamnak, amelyben kéri az intézkedés igen rövid határidőn belüli elfogadását266.

8.3. A 764/2008/EK rendelet – a „kölcsönös elismerési” rendelet A közösségi jogalkotó 2008-ban rendeletet fogadott el, amelyben eljárásokat állapított meg az egyes műszaki szabályoknak valamely másik tagállamban jogszerűen forgalmazott termékekre történő alkalmazásával kapcsolatban. A rendelet fő célkitűzése, hogy meghatározza a nemzeti hatóságok és üzleti vállalkozások jogait és kötelezettségeit arra az esetre vonatkozóan, amikor a hatóságok meg kívánják tagadni a kölcsönös elismerést és ezzel egy másik tagállamban jogszerűen forgalmazott termék piacra lépését. A rendelet a bizonyítási terhet a piacra lépést elutasítani kívánó tagállamra rója. A hatóságoknak a termék nemzeti piacra történő belépése megtagadásának pontos műszaki vagy tudományos indokait írásban kell megadniuk. A rendelet lehetőséget ad a gazdasági szereplőnek arra, hogy védekezhessen, és megalapozott érveket nyújtson be az illetékes hatósághoz. A rendelet minden tagállamban „termékinformációs kapcsolattartó pontokat” hoz létre, amelyek tájékoztatást nyújtanak a termékekre vonatkozó műszaki szabályokról és a kölcsönös elismerés elvének a másik tagállamban vállalkozásokra és illetékes hatóságokra történő alkalmazásáról.

264

A C-194/94. sz., CIA Security International-ügy (EBHT 1996., I-2201. o.) és a C-443/98. sz., Unilever-ügy (EBHT 2000., I-7535. o.).

265

A C-20/05. sz., Schwibbert-ügy (EBHT 2007., I-9447. o.).

266

Bővebb tájékoztatásért lásd: http://ec.europa.eu/enterprise/policies/single-market-goods/free-movement-non-harmonised-sectors/rapid-intervention-mechanism/ index_en.htm.

37

9. Az EUMSz. 34. és 35. cikkének alkalmazása 9.1. Közvetlen hatály – magánjogi jogalkalmazás

hogy az állampolgárok és üzleti vállalkozások problémáira tíz héten belül megoldást nyújtsanak. A Solvit eljárási szabályait egy, a Tanács által

szerint két hónapon belül hozza meg a megfeleléshez szükséges intézkedéseket.

A Bíróság elismerte, hogy az EUMSz. 34. cikkében megállapított tilalom „kötelező és kifejezett, és annak alkalmazása nem igényli a tagállamok vagy közösségi intézmények későbbi beavatkozását”. Ezért az EUMSz. 34. cikke „közvetlen hatályú és olyan jogokat keletkeztet a magánszemélyek számára, amelyeket a nemzeti bíróságoknak védelemben kell részesíteniük”267.

jóváhagyott 2001. évi bizottsági ajánlás269 határozza meg. Az Európai Bizottság felügyeli a hálózatot, és szükség esetén segíti a panaszok megoldásának felgyorsítását. A Solvit ügyszáma 2008-ban további 22%-kal nőtt, és első alkalommal érte el az évi 1000 ügyes mérföldkövet. A megoldási arány magas: 83%-os.

Ha a tagállam az indokolással ellátott véleménynek nem tesz eleget, a Bizottság a Bíróság elé viheti az ügyet annak megállapítása érdekében, hogy az áruk szabad mozgása csorbát szenvedett. Amennyiben a Bíróságnak az ügyben hozott jogerős ítélete azt állapítja meg, hogy ez történt, a tagállamnak meg kell tennie az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy az ítéletnek megfeleljen.

Később a Bíróság döntött arról is, hogy az EUMSz. 35. cikke is közvetlen hatállyal bír és annak rendelkezései is „közvetlenül alkalmazandók”, valamint „a magánszemélyeket olyan jogokkal ruházzák fel, amelyeket a tagállami bíróságoknak védelemben kell részesíteniük”268.

9.3. Az EUMSz. 258. és 260. cikke szerinti kötelezettségszegési eljárások

9.3.1.

A magánszemélyek keresetindítás révén hivatkozhatnak az áruk szabad mozgásának elvére és jogára. A nemzeti bíróság megtagadhatja azon nemzeti jogszabály alkalmazását, amelyet az EUMSz. 34. és 35. cikkébe ütközőnek tekint. Előfordulhat az is, hogy a nemzeti bíróságoknak értékelniük kell, hogy a behozatal és kivitel mely mértékű korlátozásai lehetnek indokoltak a feltétlenül érvényesítendő követelmények és az EUMSz. 36. cikkében felsorolt, közérdeken alapuló indokok alapján.

9.2.

Solvit

A Solvit egy olyan hálózat (www.europa.eu/ solvit), amelynek célja a belső piaci jogszabályok hatóságok általi nem megfelelő alkalmazásából eredő problémák megoldása. Erre a célra valamennyi EGT-tagállamnak létre kell hoznia saját Solvit-központját, amelyek közvetlenül, egy online adatbázison keresztül tartanak egymással kapcsolatot. A Solvit-központok a nemzeti közigazgatási rendszer részei, és feladatuk,

A 258 ÉS 260. CIKK

SZERINTI ELJÁRÁS

A Bizottság a „Szerződés őrének” szerepkörében panasz alapján vagy saját kezdeményezésre kötelezettségszegési eljárást indíthat azon tagállamok ellen, amelyekről úgy tartja, hogy nem tettek eleget az uniós joggal kapcsolatos kötelezettségeiknek. Az EUMSz. 258. cikke (az EKSz. 226. cikke) írja elő a „kötelezettségszegési eljárás” hivatalos lépéseit. Az első szakaszban az érintett tagállamnak felszólító levelet küldenek, amelyben felkérik észrevételeinek egy meghatározott időpontig, rendszerint két hónapon belül történő benyújtására. Az érintett tagállam válaszára vagy válaszának elmaradására figyelemmel a Bizottság dönthet úgy, hogy indokolással ellátott véleményt küld a tagállamnak. Ez a dokumentum egyértelműen és határozottan ismerteti azokat az indokokat, amelyek miatt a Bizottság úgy tartja, hogy a tagállam megsértette az uniós jogot, és felszólítja a tagállamot, hogy meghatározott időn, rend-

Ha nem így történik, a Bizottság az ügyet ismét a Bíróság elé viheti. A második alkalommal a Bíróság elé történő utalásra vonatkozó eljárást az EUMSz. 260. cikke határozza meg. Az EUMSz. 260. cikke szerinti eljárás keretében ugyanazokat a lépéseket kell alkalmazni, mint amelyeket az EUMSz. 258. cikke előír, azzal az eltéréssel, hogy a Bizottságnak nem kell indokolással ellátott véleményt adnia. Ha a Bíróság megállapítja, hogy az érintett tagállam nem tett eleget az ítéletében foglaltaknak, pénzügyi szankciókat vethet ki. E pénzügyi szankciók célja az elrettentés és a tagállamok arra való ösztönzése, hogy a lehető leggyorsabban megfeleljenek az uniós jognak270. 9.3.2.

PANASZOK

A Bizottsághoz bárki panaszt nyújthat be, aki úgy véli, hogy egy tagállamnak tulajdonítható intézkedés az EUMSz. 34–36. cikkébe ütközik. Az áruk szabad mozgásához kapcsolódó kötelezettségszegési eljárások zömét a Bizottság valóban panasz nyomán indítja meg. A panaszkezelési eljárást és a kapcsolódó garanciákat az uniós jog megsértésének tárgyában a panaszossal való kapcsolattartásról szóló 2002. évi bizottsági közlemény271 állapítja meg. A panaszt írásban kell benyújtani, levélben, faxon vagy e-mailben, az Unió valamelyik hiva-

267

A 74/76. sz., Iannelli-ügy (EBHT 1977., 557. o.).

268

A 83/78. sz., Redmond-ügy (EBHT 1978., 2347. o.).

269

A Bizottság 2001. december 7-i ajánlása a „Solvit” belső piaci problémamegoldó hálózat alkalmazásának alapelveiről, C(2001) 3901, HL L 331., 2001.12.15., 79–82. o.

270

Az EUMSz. 258. és 260. cikke szerinti kötelezettségszegési eljárásról és a bírság kiszámításának módjáról lásd: http://ec.europa.eu/community_law/infringements/ infringements_hu.htm és http://ec.europa.eu/community_law/infringements/infringements_228_hu.htm. 271

38

http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=CELEX:52002DC0141:EN:HTML.

talos nyelvén. Bár nem kötelező, de ajánlott az erre a célra létrehozott űrlap használata272, mivel ez biztosítja, hogy az összes szükséges információt továbbítsák a Bizottsághoz, ami felgyorsítja a panasz feldolgozását. A Bizottság Főtitkársága 15 munkanapon belül átvételi elismervényt küld a panaszosnak. A Bizottság az átvételi elismervény megküldésétől számított egy hónapon belül dönt arról, hogy a levelezést panaszként iktassák-e. Noha a panaszos a tagállam ellen kezdeményezett eljárásban hivatalosan nem minősül félnek, megjegyzésre érdemes, hogy fontos közigazgatási garanciák illetik meg: •

A Bizottság nem fedi fel a panaszos személyazonosságát, kivéve, ha ehhez a panaszos kifejezetten hozzájárult.

•

A Bizottság törekszik az érdemi döntésnek a panasz iktatásától számított 12 hónapon

sértése, az EUMSz. 258. cikke szerinti kötelezettségszegési eljárást indíthat. Emellett meg kell jegyezni, hogy a Bizottság a közelmúltban számos tagállammal megállapodott arról, hogy az „EU Pilot” kísérleti projekt keretében együttesen fognak dolgozni a problémamegoldó eljárás sebességének és hatékonyságának javításán273. A kísérleti projekt egyik célja, hogy a hivatalos kötelezettségszegési eljárásnál gyorsabb és jobb panaszintézési módot találjon a tagállamokkal való kapcsolattartás révén. Ha a felelős szolgálat úgy ítéli meg, hogy a panaszt az „EU Pilot” keretében kell kezelni, erről tájékoztatja a panaszost, és hozzájárulását kéri személyazonosságának és a panasz tartalmának felfedéséhez. Az aktát ezt követően továbbítják az érintett tagállamhoz, amelynek tíz héten belül kell a panaszra megoldást javasolnia. 9.3.3.

belül történő meghozatalára (kötelezettségszegési eljárás indítása vagy az ügy lezárása). •

A Bizottság szolgálatai tájékoztatják a panaszost a kötelezettségszegési eljárás menetéről, és az illetékes részleg előzetesen értesíti a panaszost arról, ha javaslatot kíván tenni az ügy Bizottság általi lezárására.

Ha a Bizottság a vizsgálatot követően úgy véli, hogy valóban fennállhat az uniós jog meg-

272

A BIZOTTSÁG PRIORITÁSAI

ÉS AZ INTÉZKEDÉSRE VONATKOZÓ

Fontos ezért hangsúlyozni, hogy a Bizottság – noha teljes mértékben elkötelezett az uniós jog tagállami betartása felügyeletének szerepköre mellett – tág mérlegelési lehetőséggel rendelkezik a kötelezettségszegési eljárás megindítására vagy annak mellőzésére vonatkozó döntés meghozatalakor274. Emellett a Bizottság a közösségi jog alkalmazásáról szóló 2007. évi közleményében275 több lehetőséget is felvázolt arra, hogy miként lehetne a közösségi jog alkalmazásán és érvényesítésén javítani. A Bizottság és a tagállamok közötti erősebb partnerségen és a megelőző intézkedések nagyobb számán túl a közlemény a jogsértések kezelése tekintetében prioritások megállapítását és az eljárás felgyorsítását veszi tervbe. A szabályok értelmében különösen azok a jogsértések fognak prioritást élvezni, amelyek elvi kérdést vetnek fel, vagy az érintett állampolgárokra és üzleti vállalkozásokra meszszire nyúló kedvezőtlen hatással járnak.

MÉRLEGELÉSI JOGA

A Bizottság a Szerződés őreként igen éber az uniós jog teljes betartásának biztosítása terén és a Szerződésben vagy másodlagos joganyagban előírt szabályok és kötelezettségek tagállamok általi betartásának figyelemmel kísérésében. A jogi eljárások, így az EUMSz. 258. cikke szerinti kötelezettségszegési eljárások azonban különféle okok miatt nem minden esetben nyújtják a legjobb megoldást egy adott kérdés elintézésére.

Miközben e fejlesztések javában folynak, és az új intézkedések – a megelőző intézkedések és a fokozott partnerség – tapasztalatai kezdeti sikereket mutatnak, összes előnyük csak idővel válik majd nyilvánvalóvá. Az intézkedéseket folyamatos monitoringtevékenységnek kell kísérnie minden olyan területen, ahol további előrehaladás szükséges.

http://ec.europa.eu/community_law/your_rights/your_rights_forms_hu.htm.

273

Lásd: „Az eredmények Európája – a közösségi jog alkalmazása”, COM(2007) 502 végleges, 9. o. és http://ec.europa.eu/community_law/infringements/application_monitoring_hu.htm. 274

A C-200/88. sz., Bizottság kontra Görögország ügy (EBHT 1990., I-4299. o.); a T-47/96. sz., SDDDA kontra Bizottság ügyben hozott végzés (EBHT 1996., II-1559. o.) 42. pontja; lásd még a T-177/05. sz., Finnország kontra Bizottság ügyben hozott végzés (az EBHT-ban nem tették közzé) 37–40. pontját.

275

„Az eredmények Európája – a közösségi jog alkalmazása”, COM(2007) 502 végleges.

39

Mellékletek A. Fontos közlemények az EUMSz. 34. cikkének területén •

A Bizottság értelmező közleménye az áruk más tagállamok piacaihoz való hozzáférésének megkönnyítéséről: a kölcsönös elismerés gyakorlati alkalmazása (HL C 265., 2003.11.4., 2. o.)

•

A Bizottság közleménye a már forgalombahozatali engedéllyel ellátott, törzskönyvezett gyógyszerkészítmények párhuzamos behozataláról (COM 2003, 839 végleges)

•

A Bizottság értelmező közleménye másik tagállamból származó gépjárművek nyilvántartási eljárásáról (HL C 68., 2007.3.24., 15. o.)

•

A Bizottság közleménye: Az áruk belső piaca (COM 2007, 35 végleges)

•

A Bizottság közleménye: Italok csomagolása, betétdíjas rendszerek és az áruk szabad mozgása (HL C 107., 2009.5.9., 1. o.)

40

B. Területi hatály

AZ EUMSZ. 34. CIKKÉNEK HATÁLYA ALÁ TARTOZÓ TERÜLETEK

Åland-szigetek (Finnország autonóm tartománya). Jogalap: az EUMSz. 355. cikkének (4) bekezdése (az EKSz. 299. cikkének (5) bekezdése). Azori-szigetek (Portugália autonóm régiója). A következő szigetekből áll: São Miguel, Pico, Terceira, São Jorge, Faial, Flores, Santa Maria, Graciosa, Corvo. Jogalap: az EUMSz. 355. cikkének (1) bekezdése (az EKSz. 299. cikkének (2) bekezdése). Csatorna-szigetek (közvetlenül a brit korona alá tartozó terület). A következő szigetekből áll: Guernsey (ideértve Alderney, Sark, Herm, Jethou, Lihou és Brecqhou szigeteket) és Jersey (ideértve Ecrehous rocks és Les Minquiers szigeteket). Jogalap: az EUMSz. 355. cikke (5) bekezdésének c) pontja (az EKSz. 299. cikke (6) bekezdésének c) pontja) és az Egyesült Királyság Európai Unióhoz való csatlakozásáról szóló szerződéshez csatolt 3. jegyzőkönyv 1. cikkének (1) bekezdése276. Francia Guyana (Franciaország tengerentúli régiója). Jogalap: az EUMSz. 355. cikkének (1) bekezdése (az EKSz. 299. cikkének (2) bekezdése). Guadeloupe (Franciaország tengerentúli régiója). Jogalap: az EUMSz. 355. cikkének (1) bekezdése (az EKSz. 299. cikkének (2) bekezdése). Kanári-szigetek (Spanyolország autonóm közössége). A következő szigetekből áll: Tenerife, Fuerteventura, Gran Canaria, Lanzarote, La Palma, La Gomera, El Hierro. Jogalap: az EUMSz. 355. cikkének (1) bekezdése (az EKSz. 299. cikkének (2) bekezdése). Madeira (Portugália autonóm régiója). A következő szigetekből áll: Madeira, Porto Santo, Desertas Islands, Savage Islands. Jogalap: az EUMSz. 355. cikkének (1) bekezdése (az EKSz. 299. cikkének (2) bekezdése). Man-sziget (közvetlenül a brit korona alá tartozó terület). A Man-sziget belső önkormányzattal rendelkező, közvetlenül a brit korona alá tartozó terület, mely (a Csatorna-szigetekhez hasonlóan) nem része az EU-nak, ám azzal az áruk szabad mozgásának vonatkozásában korlátozott kapcsolatban áll. Jogalap: az EUMSz. 355. cikke (5) bekezdésének c) pontja (az EKSz. 299. cikkének (6) bekezdésének c) pontja) és az Egyesült Királyság Európai Unióhoz való csatlakozásáról szóló szerződéshez csatolt 3. jegyzőköny 1. cikkének (1) bekezdése. Martinique (Franciaország tengerentúli régiója). Jogalap: az EUMSz. 355. cikkének (1) bekezdése (az EKSz. 299. cikkének (2) bekezdése). Réunion (Franciaország tengerentúli régiója). Jogalap: az EUMSz. 355. cikkének (1) bekezdése (az EKSz. 299. cikkének (2) bekezdése). AZ EUMSZ. 34. CIKKÉNEK HATÁLYA ALÁ NEM TARTOZÓ TERÜLETEK

Akrotiri és Dhekelia (az Egyesült Királyság felségterülete). Jogalap: az EUMSz. 355. cikke (5) bekezdésének b) pontja (az EKSz. 299. cikke (6) bekezdésének b) pontja). Andorra Jogalap: Andorra 1990-ben hagyta jóvá az Európai Unióval való vámunióról szóló szerződést, amely a szerződő felek között engedélyezi az ipari javak szabad mozgását. Anguilla (az Egyesült Királyság tengerentúli területe). Jogalap: az EUMSz. 355. cikkének (2) bekezdése (az EKSz. 299. cikkének (3) bekezdése). Aruba (Hollandia külső országrésze). Jogalap: az EUMSz. 355. cikkének (2) bekezdése (az EKSz. 299. cikkének (3) bekezdése).

276

Az EUMSz. 355. cikke (5) bekezdésének c) pontja úgy rendelkezik, hogy a Szerződések a Csatorna-szigetekre (és a Man-szigetre) csak annyiban alkalmazhatók, amenynyiben erre szükség van az Egyesült Királyságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló szerződés e szigetekre vonatkozó szabályainak alkalmazása érdekében. Az említett csatlakozási szerződés 3. jegyzőkönyve előírja, hogy a mennyiségi korlátozásokra és az áruk szabad mozgására vonatkozó közösségi szabályokat a Csatorna-szigetekre (és a Man-szigetre) ugyanolyan feltételek mellett kell alkalmazni, mint az Egyesült Királyság esetében.

41

Bermuda (az Egyesült Királyság tengerentúli területe). Jogalap: ez az Egyesült Királyság egyetlen olyan tengerentúli területe, amelyre Bermuda kormánya óhajának megfelelően nem vonatkozik az EK-Szerződés IV. részét277 végrehajtó, 2001. november 27-i tengerentúli társulási határozat278. Brit Antarktiszi Terület (az Egyesült Királyság tengerentúli területe). Jogalap: az EUMSz. 355. cikkének (2) bekezdése (az EKSz. 299. cikkének (3) bekezdése). Brit Indiai-óceáni Terület (az Egyesült Királyság tengerentúli területe). Jogalap: az EUMSz. 355. cikkének (2) bekezdése (az EKSz. 299. cikkének (3) bekezdése). Brit Virgin-szigetek (az Egyesült Királyság tengerentúli területe). Jogalap: az EUMSz. 355. cikkének (2) bekezdése (az EKSz. 299. cikkének (3) bekezdése). Ceuta és Melilla (spanyol fennhatóság alatt álló autonóm városok). Jogalap: a Spanyolország Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló okmány 24. és 25. cikkei megfogalmazásuk miatt279 – holott az EUMSz. 34. cikke valószínűleg az e területekre a Közösség többi részéről belépő árukra is vonatkozik – nem vonatkoznak a Ceutából és Melillából származó, az EU többi részébe belépő árukra. Ezért az EUMSz. 34. cikkének hatálya a Ceutából és Melillából származó árukra láthatólag nem terjed ki. Chafarinas-szigetek (spanyol fennhatóság alatt álló terület). Az Islas Chafarinas három kicsi szigetből – Isla del Congreso, Isla Isabel II és Isla del Rey – áll. Jogalap: a Szerződésben vagy mellékleteiben erre a területre történő kifejezett hivatkozás hiányában az EUMSz. erre a területre nem vonatkozik. Dél-Georgia és a Déli-Sandwich-szigetek (az Egyesült Királyság tengerentúli területe). Jogalap: az EUMSz. 355. cikkének (2) bekezdése (az EKSz. 299. cikkének (3) bekezdése). Falkland-szigetek (az Egyesült Királyság tengerentúli területe). Jogalap: az EUMSz. 355. cikkének (2) bekezdése (az EKSz. 299. cikkének (3) bekezdése). Feröer szigetek (Dánia autonóm tartománya). Bár a területet alkotó tizennyolc sziget külkapcsolataiért Dánia felelős, a terület nagyfokú önkormányzattal rendelkezik, és az EUMSz. kifejezetten úgy rendelkezik, hogy ezek a szigetek nem tartoznak a Szerződés területi hatálya alá. Jogalap: az EUMSz. 355. cikke (5) bekezdése a) pontja (az EKSz. 299. cikke (6) bekezdésének a) pontja). Francia Déli és Antarktiszi Területek (Franciaország tengerentúli területe). Jogalap: az EUMSz. 355. cikkének (2) bekezdése (az EKSz. 299. cikkének (3) bekezdése). Francia Polinézia (Franciaország tengerentúli közössége). Jogalap: az EUMSz. 355. cikkének (2) bekezdése (az EKSz. 299. cikkének (3) bekezdése). Gibraltár (az Egyesült Királyság tengerentúli területe). Annak ellenére, hogy Gibraltár külkapcsolataiért az Egyesült Királyság felel, Gibraltárt mindenfajta áruval folytatott kereskedelem tekintetében harmadik országként kezelik. Az EUMSz. 355. cikkének (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a Szerződés nem vonatkozik az Egyesült Királysággal különleges kapcsolatban álló azon tengerentúli országokra és területekre, amelyek nem szerepelnek a Szerződés II. mellékletében, és így Gibraltárra sem280. Jogalap: az EUMSz. 355. cikkének (2) bekezdése (az EKSz. 299. cikkének (3) bekezdése). Grönland (Dánia tartománya). A Dánia Közösséghez való csatlakozásával eredetileg a Közösséghez tartozó Grönland jogállását egy külön szerződés változtatta „tengerentúli terület” jogállásra. A grönlandi szavazók 1985-ben úgy döntöttek, hogy az önrendelkezés elérésével kilépnek az EGK-ból. Ennek következtében Grönland EU-val való kapcsolata (Bermudához hasonlóan) még távolibb, mint a Szerződés II. mellékletében felsorolt többi tengerentúli területé. Holland Antillák (Hollandia külső országrésze). A következő szigetekből áll: Bonaire, Curacao, Saba, Sint Eustatius és Sint Maarten. Jogalap: az EUMSz. 355. cikkének (2) bekezdése (az EKSz. 299. cikkének (3) bekezdése).

277

Bermuda EU-val való kapcsolata ezért még távolibb, mint a Szerződés II. mellékletében felsorolt többi tengerentúli területé.

278

2001/822/EK: A Tanács határozata (2001. november 27.) az Európai Közösség és a tengerentúli országok és területek társulásáról, HL L 314., 2001.11.30., 1–77. o.

279

HL L 302., 1985.11.15.

280

A C-30/01. sz., Bizottság kontra Egyesült Királyság ügyben (EBHT 2003., I-9481. o.) a Bíróság megállapította, hogy Gibraltárnak az EK importliberalizációs rendszere tekintetében meg kell őriznie az Egyesült Királyság csatlakozása előtti helyzetét. Így a Gibraltárról származó áruk nem minősülnek olyan közösségi áruknak, amelyekre a szabad mozgás szabályai irányadók. Mivel a közös vámtarifa alapján ezekre nem vonatkoznak vámok, ezek szabad forgalomba bocsátott árunak sem tekinthetők.

42

Izland Jogalap: az Európai Gazdasági Térség (EGT) tagjainak vonatkozásában az áruk szabad mozgásáról az EGT-megállapodás és nem az EUMSz. 34. cikke rendelkezik. Kajmán-szigetek (az Egyesült Királyság tengerentúli területe). Jogalap: az EUMSz. 355. cikkének (2) bekezdése (az EKSz. 299. cikkének (3) bekezdése). Liechtenstein Jogalap: az Európai Gazdasági Térség (EGT) tagjainak vonatkozásában az áruk szabad mozgásáról az EGT-megállapodás és nem az EUMSz. 34. cikke rendelkezik. Mayotte (Franciaország tengerentúli közössége). Jogalap: az EUMSz. 355. cikkének (2) bekezdése (az EKSz. 299. cikkének (3) bekezdése). Monaco Jogalap: Monaco független állam, mely külkapcsolatairól elvileg maga rendelkezik, és így a Szerződés rendelkezései az EUMSz. 355. cikkének (3) bekezdése értelmében Monacóra nem vonatkoznak automatikusan. Montserrat (az Egyesült Királyság tengerentúli területe). Jogalap: az EUMSz. 355. cikkének (2) bekezdése (az EKSz. 299. cikkének (3) bekezdése). Norvégia Jogalap: az Európai Gazdasági Térség (EGT) tagjainak vonatkozásában az áruk szabad mozgásáról az EGT-megállapodás és nem az EUMSz. 34. cikke rendelkezik. Peñon de Alhucemas és Peñon de Velez de la Gomera (spanyol fennhatóság alatt álló területek). Jogalap: a Szerződésben vagy mellékleteiben erre a területre történő kifejezett hivatkozás hiányában a Szerződés erre a területre nem vonatkozik. Pitcairn-szigetek (az Egyesült Királyság tengerentúli területe). Jogalap: az EUMSz. 355. cikkének (2) bekezdése (az EKSz. 299. cikkének (3) bekezdése). Saint-Pierre és Miquelon (Franciaország tengerentúli közössége). Jogalap: az EUMSz. 355. cikkének (2) bekezdése (az EKSz. 299. cikkének (3) bekezdése). San Marino Jogalap: San Marino független állam, mely külkapcsolatairól elvileg maga rendelkezik, és így a Szerződés rendelkezései az EUMSz. 355. cikkének (3) bekezdése (az EKSz. 299. cikkének (4) bekezdése) értelmében San Marinóra nem vonatkoznak automatikusan. Svájc Jogalap: az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) tagállama, de nem része az Európai Gazdasági Térségnek (EGT). Szent Ilona (az Egyesült Királyság tengerentúli területe). Ide tartozik Ascension és Tristan da Cunha is. Jogalap: az EUMSz. 355. cikkének (2) bekezdése (az EKSz. 299. cikkének (3) bekezdése). Turks- és Caicos-szigetek (az Egyesült Királyság tengerentúli területe). Jogalap: az EUMSz. 355. cikkének (2) bekezdése (az EKSz. 299. cikkének (3) bekezdése). Új-Kaledónia és a fennhatósága alatt álló területek (Franciaország sui generis közössége). Egy fő sziget (Grande Terre), a Loyauté-szigetek és több kisebb sziget alkotja. Jogalap: az EUMSz. 355. cikkének (2) bekezdése (az EKSz. 299. cikkének (3) bekezdése). Vatikánváros Jogalap: Vatikánváros független állam, mely külkapcsolatairól elvileg maga rendelkezik, és így a Szerződés rendelkezései az EUMSz. 355. cikkének (3) bekezdése (az EKSz. 299. cikkének (4) bekezdése) értelmében Vatikánvárosra nem vonatkoznak automatikusan. Wallis- és Futuna-szigetek (Franciaország tengerentúli közössége). Jogalap: az EUMSz. 355. cikkének (2) bekezdése (az EKSz. 299. cikkének (3) bekezdése).

43

Európai Bizottság Az áruk szabad mozgása – Útmutató a Szerződésnek az áruk szabad mozgását szabályozó rendelkezéseinek alkalmazásához Luxembourg: Az Európai Unió Kiadóhivatala 2010 – 43 oldal – 21 x 29,7 cm ISBN 978-92-79-13484-5 doi:10.2769/26547

HOGYAN JUTHAT HOZZÁ AZ EURÓPAI UNIÓ KIADVÁNYAIHOZ? Ingyenes kiadványok: • az EU-könyvesbolton (EU Bookshop) keresztül (http://bookshop.europa.eu); • az Európai Bizottság képviseletein és küldöttségein keresztül. A képviseletek és küldöttségek elérhetőségeiről a http://ec.europa.eu weboldalon tájékozódhat, illetve a +352 2929-42758 faxszámon érdeklődhet. Megvásárolható kiadványok: • az EU-könyvesbolton keresztül (http://bookshop.europa.eu). Előfizetéses kiadványok (az Európai Unió Hivatalos Lapjának sorozatai, a Bíróság és az Elsőfokú Bíróság Határozatainak Tára stb.): • a Kiadóhivatal forgalmazó partnerein keresztül. A partnerek listája a http://publications.europa.eu/others/agents/index_hu.htm weboldalon érhető el.

NB-31-09-160-HU-C

AZ ÁRUK SZABAD MOZGÁSA Ú T M U TAT Ó A S Z E R Z Ő D É S N E K A Z Á R U K S Z A B A D M O Z G Á S ÁT S Z A B Á LY O Z Ó R E N D E L K E Z É S E I N E K A L K A L M A Z Á S Á H O Z


ISBN 978-92-79-13484-5


Az áruk szabad mozgása Útmutató a Szerződésnek az áruk szabad mozgását szabályozó rendelkezéseinek alkalmazásához

Recommend Documents