FOGLALKOZÁS-EGÉSZSÉGÜGY 3.1 3.3
Nem szabad elhanyagolni az ipari higiéniát Tárgyszavak: egészségvédelem; higiénia; káros hatás; munkahelyi ártalom; irányítási rendszer; ólomexpozíció.
A világszínvonalon álló szervezetek és nagyvállalatok különféle menedzsmentrendszereket használnak környezetvédelmi, foglalkozásegészségügyi és munkabiztonsági (Environment, Health and Safety = EHS) problémáik „kezelésére” mind hazai, mind globális üzleti tevékenységükben. Az egyik legismertebb komplex munka- és egészségvédelmi rendszer az USA Munkabiztonsági és Foglalkozás-egészségügyi Hivatalának (OSHA) önkéntes munkavédelmi programja (Voluntary Protection Program – VPP), amely a tapasztalatok szerint akár a felére csökkentheti a munkahelyi baleseteket, a munkavégzés okozta megbetegedéseket és az ezekkel járó költségeket. Az OSHA 1982-ben hozta létre a VPP-t a példamutató biztonsági és egészségvédelmi programokkal rendelkező munkahelyek elismerésére. 2005 júliusában az Egyesült Államokban 1341 különböző VPP-munkahely volt. Az OSHA szerint a VPP-munkahelyeken a kiesett munkanapok száma 52 százalékkal alacsonyabb az iparági átlagnál. Ez lényegesen segít mérsékelni a balesetekkel összefüggő kiadásokat, csökkenti az OSHA-idézések és bírságok esélyét, továbbá jobb munkahelyi környezetet teremt. Az Amerikai Ipari Higiéniai Egyesülés (AIHA) közelmúltban végzett felmérése szerint a világszínvonalon álló üzemek több mint 53 százaléka használ olyan menedzselési rendszereket, mint a VPP annak érdekében, hogy javítsa EHS-teljesítményét. Az alábbi cikk a VPP egy olyan vonatkozására összpontosít, amely felett gyakran elsiklanak – az ipari higiéniára.
Foglalkozási megbetegedések – a jéghegy csúcsa Sok oka van annak, amiért az ipari higiéniának (IH) csak a másodhegedűs szerepe jut a munkabiztonsággal összefüggő általános problémák mögött. Az IH hiányosságai miatt kialakuló ártalmak gyakran króni-
kus jellegűek, ami megnehezíti a felismerést és a korrekt jelentések készítését. Ezenkívül a foglalkozási megbetegedéseket rendszerint nehéz visszavezetni egyetlen speciális okra. Az OSHA definíciója szerint foglalkozási megbetegedés „bármely olyan abnormális állapot vagy rendellenesség, amely nem foglalkozási balesetből származik, és amelyet az alkalmazással összefüggő tényezőknek való kitettség idéz elő”. A foglalkozási betegségek költségeit nehéz felbecsülni. Az Archives of Internal Medicine (AIM) adatai szerint az Egyesült Államokban évente 26 milliárd dollárt költenek foglalkozási megbetegedések kezelésére és gyógyítására. Szintén az AIM becslése, hogy évente több mint 60 300 halálos végű foglalkozási megbetegedés történik. Ezzel szemben a Munkaügyi Statisztikai Hivatal (BLS) mindössze 121 halálesetről számolt be. A foglalkozási megbetegedésekből eredő bejelentett halálesetek különféle természetű expozíciókból és betegségekből származnak, többek között: • szélsőséges hőmérsékleti viszonyok; • oxigénhiány; • maró és allergén anyagok; • rákkeltő anyagok; • szív- és érrendszeri megbetegedések; • krónikus légzőszervi megbetegedések; • porbelégzéses tüdőbetegségek; • idegrendszeri rendellenességek. A BLS-nek bejelentett nem halálos végű foglalkozási megbetegedések éves száma 439 002 volt, miközben az AIM 862 200-ra becsli számukat. Ezek az esetek elsősorban az alábbi okokból eredtek: • kéztőcsatorna-szindróma (CTS); • bőrgyulladás; • lángvisszacsapás hegesztésnél; • fertőző, ill. paraziták okozta betegségek; • daganatos betegségek; • szívkoszorúér-megbetegedés; • agyérrendszeri megbetegedések; • krónikus obstruktív tüdőbetegség. Ipari higiéniai kockázatok Az ipari higiénia gyakorlata a munkabiztonság és a foglalkozásegészségügy sok vonatkozására kiterjed. A hagyományos munkabizton-
sági programok ezek számos eleme felett elsiklanak, mivel a jelek szerint nem könnyen illeszthetők össze más programokkal. Ezen túlmenően sok IH-kockázat okozhat hosszú távú károsodást, például foglalkozási eredetű megbetegedést, szemben az azonnal bekövetkező sérülésekkel. Példák az IH-kockázatokra: • biológiai tényezők; • vérben található patogének; • fertőző ágensek; • gombák, penészgombák; • ergonómiai tényezők; • biomechanikai stressz; • fizikai tényezők; • zaj; • ionizáló sugárzás; • nem-ionizáló sugárzás; • hő okozta stressz; • kémiai tényezők; • gázok, gőzök; • részecskék, füstök; • fémek; • oldószerek; • ólom; • azbeszt; • egyéb vegyületek.
A VPP alappillérei és azok ipari higiéniai vonatkozásai A VPP-n belül négy alapelem különíthető el: • a menedzsment irányítása és a foglalkoztatottak részvétele; • munkahelyelemzés; • a kockázatok megelőzése és ellenőrzés alatt tartása; • munkabiztonsági és foglalkozás-egészségügyi tréning. Az első alapelem – a menedzsment irányítása és a foglalkoztatottak részvétele – a VPP alapja. Az ipari higiénia szempontjait be kell építeni a szervezet munkabiztonsági és foglalkozás-egészségügyi politikájának dokumentumaiba, eljárásaiba és a felelősségi körök szabályozásába. Az írásba foglalt munkabiztonsági és egészségvédelmi programoknak fel kell sorolniuk a speciális munkahelyi expozíciókat és az ellenőrzés alatt tartásukra szolgáló módszereket.
A második alapelemnek, a munkahelyelemzésnek több olyan kézenfekvő területe van, ahol az ipari higiénia szerepet kaphat. Ezek némelyike alapvető munkabiztonsági és ipari higiéniai kockázatelemzéseket, kezdeti szűrést (teljes műszakra kiterjedő mintavételezés), írásos mintavételezési stratégiákat, új folyamatok, anyagok és berendezések analízisét, munkakör-biztonsági elemzést, balesetek és foglalkozási megbetegedések kivizsgálását, valamint írásban lefektetett ipari higiéniai programokat foglal magába. A harmadik alapelem, a kockázatmegelőzés és -ellenőrzés az egészségi kockázatok és expozíciók kiküszöbölésére és ellenőrzés alatt tartására szolgáló munkahelyi rendszereket foglal magába. Az ide tartozó példák közé sorolhatók az egészségi kockázatokat jelentő rendszerek, a kockázatok korrekciójának nyomon követése, a megelőző karbantartó és szellőzőrendszerek és egyéb IH-vonatkozású ellenőrző intézkedések, valamint foglalkozás-egészségügyi gondozóprogramok. Az utolsó alapelem, a munkabiztonsági és foglalkozás-egészségügyi tréning összefogja a másik három alapelemet, amennyiben oktatást és iránymutatást nyújt a dolgozóknak. A vállalatoknak fel kell ismerniük speciális IH-problémáikat, és az ennek nyomán szükségessé váló információkat hatékonyan kell kommunikálniuk dolgozóik felé. Az IH-tréning példái közé tartozik a munkahelyi egészségmenedzseléssel kapcsolatos oktatás, továbbá az olyan tréning, amely képessé teszi a dolgozókat az egészségi kockázatok felismerésére és a megfelelő ellenőrzési módszerek alkalmazására. Minden tréninget dokumentálni kell hatékonyságuk értékelésével együtt.
Kockázatelemzés az ipari higiénia terén Bármely más átfogó munkabiztonsági és foglalkozás-egészségügyi program vagy menedzselési rendszerhez hasonlóan itt is először azonosítani kell az IH körébe tartozó expozíciókkal összefüggő egészségi kockázatokat. Ezt kockázat- és feladatelemzés alkalmazásával lehet elvégezni, ennek során a folyamatok kiértékelésével meghatározhatók az egyes elemekkel kapcsolatos kockázatok. A kockázatelemzések kiterjedhetnek a következőkre: • közvetlen leolvasású műszerek használata; • folyamatok áttekintése; • munkahelyek felkeresése a létesítményeknél normál üzemben; • karbantartási műveletek felügyelete, időszakos munkálatokat is beleértve;
• a rendelkezésre álló levegőminta-adatok áttekintése; • annak eldöntése, szükség van-e kiegészítő levegő-mintavételezésre; • a teljes munkahely átfogó áttekintése, a több műszakos munkarendet is beleértve; • a felsoroltak elvégzésének dokumentálása. Fontos, hogy az elemzés átfogja az egész munkahelyet, s hogy minden egyes munkát, feladatot vagy folyamatot mind munkabiztonsági, mind ipari higiéniai nézőpontból szemügyre vegyenek. Ez a következő példákkal illusztrálható: • 1. példa: Megtörténhet, hogy egy hegesztő rendelkezik megfelelő védőpajzzsal, védőkesztyűvel, tűzfigyelővel, sőt még melegüzemi munkavégzésre szóló engedéllyel is, de vajon megtörtént a hegesztés során keletkező füstök kockázatának kiértékelése? A szóban forgó üzemben rozsdamentes acélt, nemesfémmel bevont alkatrészeket vagy galvanizált fémeket hegesztenek? Ha így van, ennek hatására fémgőzöknek (króm, nikkel, kadmium, cink stb.) és levegőben elvegyülő egyéb szennyezettségnek való kitettség jöhet létre. • 2. példa: Az üzemben elvégezték a porexpozíció kiértékelését „teljes” részecske-mintavételezés útján. De vajon megtörtént-e külön a „belélegezhető” részecskék mintavételezése? Elemeztéke a fémekből, továbbá a speciális vegyületekből származó porokat? • 3. példa: Egyes vegyszereknek szinergikus hatásuk van, illetve az emberi testnek ugyanarra a célszervére gyakorolhatnak hatást. Ha tehát hatásukat külön-külön érzékelik ki, az nem fogja pontosan tükrözni a teljes kitettséget. Miután kiértékeltek minden egyes munkát, feladatot vagy eljárást, kezdeményező módon ki kell alakítani egy rendszert azoknak a lényeges változásoknak a kiértékelésére, amelyek pótlólagos expozíciót okozhatnak. Például: • Ha új berendezéssel, folyamattal vagy termékkel bővítik a létesítményt, akkor a kockázatokat újra kell értékelni mind a munkabiztonság, mind az ipari higiénia perspektívájából. • Ha megváltoztatnak egy ipari folyamatban használt oldószert, annak pozitív és negatív hatásai is lehetnek mind a munkabiztonságra, mind az ipari higiéniára.
• Ha megváltoztatnak egy folyamatot, az ugyancsak növelheti, illetve csökkentheti az expozíciós potenciált. • Nem minden ipari vegyszernek van az OSHA által engedélyezett expozíciós határértéke, de ez még nem jelenti azt, hogy potenciálisan ne lehetne egészségi kockázata. A VPP és más hasonló menedzsmentrendszerek megkövetelik, hogy a kockázatelemzésnek mind az eredményeit, mind a menetét dokumentálják. Ennek az elemzésnek tekintetbe kell vennie a munkabiztonsági és az IH-kockázatokat is, továbbá az elemzés tárgyát képező konkrét munkát, feladatot vagy folyamatot. Az elemzésnek azonosítania kell a kockázatok ellenőrzés alatt tartása céljából megvalósított módszereket, és szükség esetén ajánlásokat kell tennie további ellenőrzési eljárásokra. Ezen túlmenően az elemzéseket frissíteni kell a környezet, a folyamatok vagy a berendezések változásával párhuzamosan (vagy ha módosítást igénylő hibákra bukkannak). Nem rutinszerű feladatok ipari higiéniai elemzése A nem rutinszerű feladatok kiértékelésének a munkabiztonsági és az IH-kockázatokra egyaránt összpontosítania kell. A legtöbb auditálás vagy felmérés az első műszakban történik, és a létesítmény napi üzemvitelére terjed ki. Sokfajta karbantartó tevékenységre, takarítási vagy kalibrálási eljárásra azonban a műszakon kívüli órákban vagy éjjel kerül sor. Kockázatelemzés során többek között ilyen kérdéseket kell feltenni: • Milyen gyakran és milyen időszakban szervizelik vagy kalibrálják a berendezést? • Heti, havi vagy időszakos karbantartási menetrend van-e érvényben? • Vannak-e olyan feladatok, amelyeket az első műszaktól különböző más műszakokban végeznek? • Nem feledkeztünk meg valamilyen munkafolyamatról? „Használat előtti” elemzés A „munkakockázat elemzése” (job hazard analysis) olyan élő dokumentum, amelyet folytonosan frissíteni és felülvizsgálni kell annak érdekében, hogy tükrözze a folyamatokban, munkakörökben és feladatokban bekövetkező változásokat. A használat előtti elemzés döntő fontosságú annak biztosítása szempontjából, hogy a munkabiztonságot és az ipari higiéniát integrálják a beszerzési és tervezési folyamatokba. Az új terme-
lési folyamatoknak, a vegyszerek vásárlására vonatkozó terveknek vagy egyéb folyamatok változásainak standard eljárásoknak kell lenniük. Ezzel a hozzáállással elkerülhetők a későbbi problémák. Például előfordult, hogy egy vállalat nagy mennyiségben vásárolt egy bizonyos vegyszert költségeinek csökkentése céljából, de kiderült, hogy az adott speciális vegyszer ilyen mennyiségben való tárolása során már tekintettel kell lenni az OSHA „folyamatbiztonsági menedzsment” vagy a Környezetvédelmi Ügynökség (EPA) „kockázatkezelés tervezése” szabványaira. A szóban forgó szabványoknak való megfelelésből fakadó költségek könnyen túlsúlyba kerülhetnek azzal a megtakarítással szemben, amely a vegyszer nagy mennyiségben beszerzéséből származott.
Írásba foglalt ipari higiéniai programok A VPP azt is megköveteli, hogy minden létesítménynek legyen írásban lefektetett ipari higiéniai programja. Ennek a programnak ki kell terjednie a munkahely azonosított (fizikai, biológiai és kémiai) IH-kockázataira ugyanúgy, mint a rutinszerű szabványos önelemzési eljárásokra, a dolgozók felé irányuló kockázatjelentési rendszerre, továbbá arra, hogy milyen további mintavételezésre van szükség. Hasonlóan minden kockázatelemzési dokumentációhoz, az IH-program egy élő dokumentum, amelyet olyan gyakorisággal kell frissíteni, amilyen gyakran a folyamatok, munkák és feladatok változnak. Az IH-mintavételezési terv is része ennek a programnak. Kidolgozásánál a következő tételeket kell tekintetbe venni: • Célok – azonosítani az egészségi kockázatokat és felmérni a veszélyeknek való kitettséget. • Előzetes alap-mintavételezés (véletlenszerű minták és kezdeti szűrés). • Ha ez az alapminta expozíciós potenciált jelez, tekintetbe kell venni a teljes műszakra vagy rövidebb időszakra kiterjedő mintavételezést. • A vizsgált expozíciók listája. • Prioritások. • Ütemterv – tartam, útvonal, gyakoriság. • Elemzés standard módszerekkel, akkreditált laboratóriumokban. • A mintavételezési eredmények összehasonlítása a minimumhatárokkal. • Jelentés, beszámoló.
A kezdeti szűrés során pontos feljegyzéseket kell vezetni annak dokumentálása érdekében, miért éppen ezeket a területeket választották ki, továbbá rögzíteni kell az összes mintavételezési adatot, illetve hogy milyen események történtek a mintavételezés folyamán. A kezdeti mintavételezés gyakran elvégezhető közvetlen leolvasású műszerekkel (az esetleg további mintavételezést igénylő potenciális szennyezők kiszűrése céljából). A teljes műszakra kiterjedő mintavételezésnek a kezdeti mintavételezés által azonosított feladatokat, munkákat vagy folyamatokat kell felmérnie azokkal együtt, amelyeket az induló szakaszban még nem lehetett észlelni. Az adatgyűjtésnek pontosnak és alaposnak kell lennie, hasonlóan a kezdeti mintavételezéshez. Ügyelni kell annak biztosítására, hogy elegendő mintát gyűjtsenek az expozíció megfelelő értékelése céljából. A mintákat ezért olyan műveletek során kell gyűjteni, amelyek a legnagyobb valószínűséggel okoznak kitettséget, és ezeknek minden műszakra ki kell terjednie. Végül folyamatosan fel kell tenni a kérdést, hogy „Nem feledkeztünk meg valamiről?” Amikor csak lehetséges, a mintavételezést ipari higiénikusoknak kell elvégezniük. A kezdeti mintavételezést azonban végezhetik speciálisan kiképzett munkabiztonsági szakértők is. Ha tanácsadókat használnak erre a célra, beszámolóiknak tartalmazniuk kell a VPP iránymutató dokumentumai által megkövetelt teljes mintavételezési információt. A tanácsadók használata nem hárítja el az IH-programért való teljes felelősséget a VPP-minősítésért folyamodó cégtől vagy a programok résztvevőjétől.
Egy konkrét példa – a kézmosás fontossága A kézmosás jelentőségével csak mintegy 150 éve, az éppen felfedezése nyomán tragikus sorsú Semmelweis Ignác munkássága nyomán kezdtek tisztába jönni. Mára ugyan elterjedt gyakorlattá vált a kézmosás – étkezés és dohányzás előtt, illemhelyhasználat után és hasonló alkalmakkor, de még mindig nem mondható el, hogy az emberek elég gyakran és elég alaposan mosnak kezet, jóllehet általában már tisztában vannak vele, hogy a piszkos kéz terjeszti a szennyezettséget, továbbá a kézmosás jól bevált módja a szennyezés és így a fertőzésveszély csökkentésének. Azzal sajnos nem törődnek eleget a dolgozók, hogy a munkanap végén elég tiszta-e a kezük. Különösen vonatkozik ez például szennyvíztelepek munkásaira, vízvezeték-szerelőkre, ólommal és más veszélyes anyagokkal foglalkozó
dolgozókra, így akkumulátorgyárak munkásaira. Számukra az alapos és szakszerű kézmosás elengedhetetlen, ám nem mindig tudják, hogy milyen típusú szennyezettség tapadhat kezükre és azt sem, hogy miként lehet azt hatékonyan eltávolítani. Az olyan munkahelyeken, ahol mérgező anyagok expozíciós kockázatot idéznek elő, szigorú higiéniai és tisztálkodási előírásokra van szükség. A műszaki megoldásokon túlmenően megfelelő munkahelyi gyakorlatra van szükség: ide tartozik például a zuhanyozás a műszak végén, továbbá a tisztálkodás, ruhaváltás munkaszünetekben. Egyes esetekben a munkásoktól megkövetelik személyi védőeszközök használatát is. Az expozíciós veszélyek megelőzésének fontos eleme a dolgozók tudatosságának fejlesztése a megfelelő bőrszennyezettség-eltávolítási módszerekkel kapcsolatban. A levegő-, illetve felületdörzsöléses mintavételezéssel azonosíthatók az expozíciós kockázatok, de a munkások legnagyobb része aligha képes tudatosítani azokat a kockázatokat, amelyeket láthatatlan felszíni szennyezők – például mérgező fémek – okoznak. Ennél is nagyobb probléma, hogy rendszerint nem tudják pontosan, mennyire hatékonyan távolítják el a szennyezőket kézmosás közben. Amiről azt hiszik, hogy „tiszta”, az a valóságban gyakran lehet súlyosan ártalmas, mert különböző mérgező fémek (ólom, kadmium stb.) még parányi mennyiségben is mérgezők – és ezek az anyagok a kézről könnyen átkerülhetnek az elfogyasztott ételre, italra, elszívott cigarettára. A dolgozók megemésztik ezeket az anyagokat vagy hazaviszik otthonukba, ezáltal családjukat is mérgezés veszélyének teszik ki. Elég nagy dózis esetén a mérgező fémek felhalmozódnak a testben és különféle egészségi problémákat idéznek elő. A menedzserek nagy többsége tisztában van vele, hogy a munkahelyeken nem lenne szabad megengedni az evést és a dohányzást, mert a dolgozók „piszkos” kezükkel átvihetik a szennyezést az ételre és a cigarettára. Az ilyen aggályok súlyossága a szennyező anyag toxicitásától függ, nem csupán attól, hogy milyen mennyiségben kerül a bőrre. Már Paracelsus tudta, hogy „a dózis teszi a mérget”. Az ólom veszélyei Az ólom például különösen sűrű anyag. Egy ólomcsepp súlya mintegy 570 000 mikrogramm. Ha ennek csupán egy ezredrésze dörzsölődik be egy dolgozó két kezének bőfelületébe, akkor 570 mikrogram terhelés keletkezik. Az OSHA által megengedett expozíciós határérték 50
mikrogramm ólom egy köbméter belélegzett levegőre (µg/m3) egy szokványos 8–10 órás műszak átlagában. Ha a könnyű munkát végző dolgozók 10 köbméter ilyen szennyezettségű levegőt lélegeznek be egy műszak folyamán, akkor 500 µg ólom terheli szervezetüket. Az 500 µg hozzávetőleg az OSHA által megengedett napi dózist képviseli, amely a levegőre megengedett expozíciós határértéken alapszik. Parányi mennyiség ez, amely ha a dolgozó kezére kerül, láthatatlan marad. Ugyanez a dózis azonban jelentős terhelést képvisel, ha hosszú időn át naponta bekerül a szervezetbe. Az Országos Foglalkozás-egészségügyi és Munkabiztonsági Intézete (NIOSH) kutatói mérték dolgozók kezének szennyezettségét két ólomakkumulátor-gyártó üzemben az egészségi kockázatok kiértékelése céljából. Kézdörzsölés útján számos munkásról vettek mintát előnedvesített kéztörlő kendők segítségével. Ezek eredménye azt mutatta, hogy a két üzemben az ólomszennyezés mértéke a műszak végén 6000 és 20 000 µg között mozgott kézpáronként. Miután a munkások szappannal és vízzel kezet mostak, a szennyezés átlagosan 530 µg-ra csökkent, de messze nem tűnt el. A munkások azt hitték, tiszta a kezük, jóllehet annyi ólom maradt rajtuk, amennyi nagyjából a megengedett mennyiség egy teljes 8 órás munkanap végén. Mivel ennek a dolgozók nincsenek tudatában, a szennyezést haza is vihetik otthonukba, családjukat is veszélyeztetve. Az első üzemben jelentős mértékű felületi ólomszennyezettséget találtak az étkezőhelyiség ajtókilincsein és más bőrkontaktusos felületein, például az üditőital-automaták nyomógombjain és az asztallapokon. A szennyeződés azonban láthatatlan volt ezekben az esetekben. Mintát vettek hat véletlenszerűen kiválasztott munkás kezéről, akik azt állították, hogy kezet mostak az étkezőbe belépés előtt. A vizsgálat megmutatta, hogy a felületi ólomszennyezettség hozzájárul a dolgozók kezének szennyezettségéhez, mert a kézpárokról vett minták statisztikailag szignifikáns növekedést mutattak az étkezés, illetve az étkezőből való távozás után. Mindkét üzemben a dolgozók levették védőkötényüket, de munkaruhájuk többi részét nem váltották az étkezőbe belépés előtt. A második üzemben hasonló növekedést találtak a kezeken lévő ólomszennyezés tekintetében, dacára a szigorú munkahelyi ellenőrzésnek és a megfelelő munkagyakorlatoknak (a munkaruha leporszívózása, papír asztalkendők használata stb.)
Hasonló eredménnyel jártak a NIOSH vizsgálatai egy hulladékból energiát termelő létesítményben és egy széntüzelésű hőerőműben. Itt is jelentős szennyeződést találtak a dolgozók kezén különböző mérgező anyagokból (ólom, króm, arzén, nikkel stb.) kézmosás előtt és étkezés után egyaránt. Szabályozás és ellenőrzés Az OSHA általános környezeti kontrollra vonatkozó CFR 1910.141es szabványa többek között megköveteli tiszta és higiénikus munkahely fenntartását, beleértve szennyezésmentesített étkezőhelyiség, öltöző és illemhely biztosítását. Az OSHA ólomra vonatkozó szabványai – 29 CFR 1926.62 (építőipar), illetve 1910.1025 (ipar általában) – számos konkrét követelményt tartalmaznak, melyek célja a higiénikus feltételek biztosítása és az ólomexpozíció csökkentése. Az 1. táblázat összesíti a létesítményi és a személyi higiéniára vonatkozó előírásokat. Ezek ismeretében sem könnyű azonban eldönteni, hogy egy konkrét munkahelyen ezek az előírások mennyire hatékonyak az egyes dolgozókra, és milyen akciókra van szükség a munkások tényleges hatékony védelme érdekében. 1. táblázat Az OSHA érvényes előírásai ólomszennyezett munkahelyekre CFR 1926.62(i)(4)(iii) 1910.1025(4)(iii)
A munkáltatónak biztosítania kell, hogy azok a dolgozók, akiknek az ólommal szembeni kitettsége meghaladja a határértéket, tekintet nélkül légzőkészülék használatára, mossanak kezet és arcot evés, ivás, dohányzás és kozmetikumok használata előtt.
CFR 1926.62(i)(4)(iv) 1910.1025(4)(iii)
A munkáltatónak biztosítania kell, hogy a dolgozók védőruhában vagy védőfelszerelésben ne lépjenek be étkezőhelyiségekbe vagy evésre kijelölt területekre, amíg a védőruha és a védőeszköz felületén lévő ólomport el nem távolították porszívózással, lefelé irányuló légáramlással vagy egyéb tisztítási módszerrel, ami korlátozza az ólompor szétszóródását
CFR 1926.62(i)(5)(i) 1910.1025(i)(5)
A munkáltatónak megfelelő kézmosó berendezéseket kell biztosítania az ólomnak kitett dolgozók általi használat céljára, a mosdóhelyiségekre vonatkozó 29 CFR 1926.51(f) előírás szerint
CFR 1926.62(i)(5)(ii) 1910.1025(i)(3)(i)
Ahol nincs zuhanyozó, a munkáltatónak biztosítania kell, hogy a műszak végén a dolgozók mossanak kezet és arcot.
Az elmúlt tíz évben számos technikát és módszert fejlesztettek ki az ólom (és más mérgező anyagok) által a munkafelületen és a bőrön (különösen kézen) előidézett szennyezés mintavétellel történő megállapítására. E módszerek közül néhány kolorimetriás indikátorokat használ az ólom jelenlétének vizuális kimutatására, más módszereknél pedig laboratóriumba kell küldeni a vett mintákat kémiai analízisre. Mindegyik módszernek megvan a maga előnye és hátránya az egyszerűség, gyorsaság, valamint a költségek terén. A kolorimetriás módszerek azonnal eredménnyel szolgálnak és olcsók, de lényegében csak kvalitatív értékelést nyújtanak, míg a laboratóriumi analízisek kvantitatív eredményt adnak, de általában jóval drágábbak és elvégzésükhöz szakképzett személyzet szükséges. Az egyik széles körben elterjedt kolorimetriás módszer nátrium-rodizonát reagenst használt az ólom kimutatására. A rodizonát oldat megfelelő koncentrációban kiváló érzékenységű indikátora az ólom jelenlétének: ólomionok helyettesítik a nátriumot, ennek következtében vöröses elszíneződés keletkezik. A rodizonát ugyancsak színelváltozást idéz elő más ionok, így bárium, ezüst, kadmium, higany, stroncium és titán jelenlétében is, de ezeknél az elemeknél tipikusan nagyobb mennyiségre van szükség a színelváltozáshoz. Az elektromágneses ólomdetektáló csíkok további példái a kereskedelemben kapható, rodizonátreakción alapuló kolorimetriás termékeknek. Kinézetük és működésük is nagyon hasonló a pH-detektáló csíkokéhoz, melyeket folyadékok vagy felületek savas, illetve bázikus jellegének kimutatására használnak. Egy másik kolorimetriás termék nátrium-szulfitot használ az ólom kimutatására. Ez a reagens kevésbé érzékeny, mint a rodizonát, és ólom jelenlétében sötétszürkére változik. A nátrium-szulfit reakcióba lép még ezüsttel, rézzel, vassal, nikkellel és higannyal is. A hatékony tisztítás lehetősége A NIOSH-felmérés adatai jól mutatják, hogy a szappannal és vízzel történő hagyományos kézmosás nem elég hatékony az ólom eltávolítására, mert ahhoz erősebben felületaktív anyagokra van szükség. Ennek a problémának a megoldására az utóbbi években számos kereskedelmileg kapható anyagot fejlesztettek ki, melyekről a gyártó cégek azt állítják, hogy jó hatékonysággal távolítják el a toxikus elemeket. Ezek között különféle szappanok és fokozott dörzshatású termékek vannak, melyek éles szemcséjű homokot, felületaktív anyagokat és más szereket tartal-
maznak. Ezek egyaránt erős mosószerek, tehát mellékhatásként könynyen okozhatnak bőrgyulladást. A NIOSH a közelmúltban ellenőrzött humán vizsgálatokat végzett különféle reklámozott ólom- és más toxikus anyagok bőrről való eltávolítására alkalmasnak mondott szerek összehasonlítására. A régebbi termékeket egy új bőrszennyezés-mentesítő technikával, illetve azon alapuló termékkel vetették össze. Az eredményeket foglalja össze az 1. ábra, amelyből látható, hogy mindegyik speciális kéztisztító termék jobb, mint a hagyományos szappan és víz (G), továbbá az új technika (A) statisztikailag szignifikánsan jobbnak mutatkozik a régebbieknél, és a bőrre is kevésbé ártalmas ismételt használat esetén, nemcsak ólom, de más fémek (nikkel, kadmium, arzén) eltávolításában is.
500 95%-os konfidenciaintervallum 400 300 200
új tisztítószer
100 0 A
B
C
D
E
F
G
statisztikailag szignifikáns különbség, p =< 0,01 statisztikailag szignifikáns különbség, p =< 0,05 konfidenciaszinten
1. ábra Kéztisztítószerek hatékonyságának összehasonlítása Következtetés A VPP olyan irányítási rendszer, amely segíthet tökéletesíteni a munkabiztonsági és a foglalkozás-egészségügyi viszonyokat ipari létesítményekben és gyártóüzemekben. Ügyelni kell arra, hogy figyelembe vegyék valamennyi folyamat, munka és feladat munkabiztonsági és ipari higiéniai vonatkozásait. Az IH-aspektusokat nehéz lehet azonosítani, ami speciális szaktudást igényelhet, mivel természetük folytán hosszabb tá-
von jelentkeznek, és általában nincsenek azonnal mérhető egészségi hatásaik a dolgozókra. Meg kell bizonyosodni afelől, hogy a teljes munkahely (és minden műszak) kiértékelésére sor kerül, ami biztosítja, hogy a kockázatelemzési eljárás kiterjed a nem rutinszerű és a karbantartással összefüggő feladatokra is, amelyeknek szerepelniük kell az IHprogramban. Összeállította: Molnár László Gábor Lyon, B. K.; Vaughn-Petersen, D. G.: VPP: Don’t overlook industrial hygiene. = Occupational Hazards, 67. k. 9. sz. 2005. p. 63–69. Esswein, E.; Boeniger, M. F.: Preventing the toxic hand-off. = Occupational Hazards; 67. k. 9. sz. 2005. p. 53–61.
