A Hálón találtam egy táblajátékokkal foglalkozó, azokat oktatási-nevelési-tehetséggondozási eszközként népszerűsítő kiadványt, amely céljaiban és tartalmában sokban hasonlít a Játéktan jegyzetemhez.
Nagy örömmel és várakozással kezdtem hozzá az olvasásához, de meglehetősen gyorsan el is keseredtem. … Tömören fogalmazva, általános kritikám a költő szavaival:
„…a jó szándék kevés, több kell, az értelem….” Konkrétan pedig, az alig 100 oldalas anyaghoz legalább 200 tételes javítandó listával sorolhatnám a tárgyi hibákat, az értelem és a helyes értelmezés hiányát. Ha lesz rá időm, le is fogom jegyezni észrevételeimet, tanulságként ajánlva, a játéktan jegyzet használóinak:
hogyan nem szabad ezt csinálni...
Az eddig ráfordított pár órámban a kiadványban közölt „szakköri munkaterv”-et értékeltem és jegyeztem le hozzá észrevételeimet.
A következő oldalon a munkaterv 8 lapja látható egyetlen színezett képbe tömörítve; ezt követően a színezés és a miértjének részletes magyarázata; majd a színezett elemek kivágása után maradó programterv; végül két oldal a szöveges kiegészítéshez fűzött észrevételeimmel.
2014. 05. 05. Nagylaci (http:// jatektan.hu)
Az azonos színnel jelzett szövegek megegyeznek és semmilyen jellegzetes kapcsolatot nem mutatnak az adott konkrét játékkal. Nincs racionális indoka az adott foglalkozáshoz kapcsolásukhoz, a munkaterv áttekintése pedig leegyszerűsödik, ha a színezett, „általános érvényűek”-et kiemeljük a táblázatból… (Ami azonban ez után még megmarad a munkatervből, az egy felhasználhatatlan, rendszerezetlen katyvasz.)
1. Kezdjük a „követelmények” című, 5. oszloppal, ami a szakkör eredményességét mérő output. Az oszlopban foglalkozásonként bejegyzett követelmények soronkénti áttekintéséből arra jutottam, hogy: aki mind a 30 foglalkozáson eredményesen részt vesz, az „jártasságot szerez” 30 játékban, „ismeri a szabályaikat”, tudja azokat „szóban ismertetni”, valamint „ismeri a Fair playt és alkalmazza”. Ezek az ismétlődések (lila, kék, zöld), a táblázatból kiemelendők, mint a szakkör valamennyi foglalkozására elvártnak tekinthető, általános célkitűzések. Ami marad a kiemelés után, az: a Tambában „ismeri a biztos nyerő állást”(?); az Amőbában „meg is tudja magyarázni”(?), tudja, hogy a Tic-tac-toe-ban „egyik játékosnak sincs nyerő stratégiája…”, de a Reversi „stratégiáját pontosan ismeri”(?) és még 4 játékban, Soliterekben, Pentomínóban, Malmokban, Róka és Libákban (miért pont ezekben?) felismer valami „algoritmust” (???, amiről, bevallom, végképpen nem tudom értelmezni, hogy táblajáték témában mit takarhat). Ezen felül már csak egyetlen foglalkozás (a Quarto) után van egy output-követelmény: a „síkidomok ismerete”, ami a 30 foglalkozás kimeneti céljainak egyetlen tantárgyi kapcsolata. 2. A 4. oszlop is könnyebben áttekinthető, ha megnevezése fejlécén kihúzzuk az „eszközök”-et és az alatta, foglalkozásonként megadott rekvizitumokat, hiszen semmilyen információt nem hordoznak, azon túl, hogy pl.: Pylos-hoz „Pylos játék”, Quartohoz „4x4-es játékmező, logikai készlet elemeivel”, Fanoranahoz „játékmező korongok”, stb. szükségesek. Voltaképpen, a 4. oszlop a 30 foglalkozásból mindössze 2 esetén tartalmaz „feladatot és módszert”. Konkrétan annyit, hogy „páros játék” (lásd a Backgammon, meg a Róka és libák), a többi sora üres. 3. Mit jelezhet a 2. és 3. oszlop fejlécén elkülönített: „nevelési cél” és „oktatási cél” különbsége? Pl.: a több foglalkozáson, több játék-soron is bejegyzett „erkölcsi nevelés”, meg „a „nyerő-vesztő helyzet elfogadtatása”, mint nevelési tevékenység, megegyezik az általam is értelmezett fogalomkörrel és talán még az „együttműködési készség”, vagy a „tolerancia” fejlesztését is tekinthetem nevelési feladatnak, de a „kreativitás”, az „előrelátás”, a „lényeglátás”, az „emlékezet”, a „figyelem”, a „koncentrálóképesség”, stb. már inkább az oktatási tevékenység során „fejlesztendő képességek, készségek”. Következésképpen: az „oktatási cél” oszlop kibővített megnevezése alá sorolnám. A két oszlop keveredései, a beszínezett többszöri ismétlődések nem csak azt jelzik, hogy a soroltak mindegyike valamennyi táblajáték esetén aktuális, de azt is, hogy igencsak ötletszerűek. Némi játékismerettel ugyanis belátható, hogy bejegyzett bontásban egyik sem kapcsolható szorosabb összefüggésbe a sorban megadott konkrét játékkal, mint bármelyik másikkal. Mi több, „a szakkörrel megvalósítható általános célok”-nak tekintve a fentieket, a táblázatból kiemelve is csak egy értelmetlen közhellyé silányított felsorolás, mert ugyanezek: tételesen átmásolhatók bármely egyéb szakköri-, tehetség-gondozó, stb. kurzusokra készült hasonló munkatervek többségéből (Ctr+C, Ctr+V). 4. A színezett (általános) bejegyzések kiemelésével leegyszerűsödik a munkaterv áttekintése. Ami ez után megmaradt a munkatervből, az egy felhasználhatatlan, rendszerezetlen katyvasz. A játékokra (foglalkozásokra) ötletszerűen szétszórt ismeretek tanításához, gyakorlásához valóban alkalmasak a táblás játékok, úgy általában. Ámde, a munkaterv 30 sorából magam mindössze 3-ban találtam némi „rezonanciát” az adott játék és a sorában jelzett oktatási cél között. (Pl.: Az csupán elgondolkoztat, hogy több mint a fele (16) foglalkozás során előforduló oktatási cél a „vízszintes, függőleges, fogalma”, a „síkban (térben) tájékozódás…”, de hogy a „rendszerszemlélet” miért pont a Róka és libák, a Quarto és a Gobblet esetén, vagy az „absztrakció” miért pont ez utóbbi kettőhöz…? ) A táblázatos formában megmaradt bejegyzéseket egyébként nem értékelném a foglalkozás-terv részletei ismeretének hiányában, de azt súlyos hibának tartom, hogy: nem fedezhető fel semmilyen oktatási-nevelési tematikus célrendszer, ami indokolná játékok sorrendjében az „egyszerűtől a bonyolultig” alapelv mellőzését.
Feketével az eredeti szöveg, ill. kékkel, amihez a pirossal írtam az észrevételem. A tanulók személyre szabott fejlesztése táblajátékkal Az iskola fontos feladata a tudásban heterogén tanulói csoportok kezelése, benne a tehetséggondozás, a felzárkóztatás és az egyéni teljesítményeket jelentősen befolyásoló, a szociális hátrányból adódó lemaradások csökkentése. A személyre szabott fejlesztés, a differenciálás hatékony módja az egyéni teljesítmények kibontakoztatásának. Ennek kiváló segédeszközei lehetnek a stratégiai gondolkodást fejlesztő táblajátékok. Fenti bekezdés kiváló felvezetés, de egy ide nem illő zárómondattal. Ebben a vonatkozásban ugyanis nem „a stratégiai gondolkodás fejlesztése„ emelendő ki, hanem a táblajátékok talán minden más oktatási-nevelési eszköznél hatékonyabban kihasználható adottságai! A könyvben sehol máshol nem esik szó a táblajáték azon sajátosságáról, amely miatt különösen ajánlott a halmozottan hátrányos helyzetűek beilleszkedését könnyítendő, (és ami a tehetség-gondozásban, már egészen korai időszakban jelezheti a „született” real-tehetségeket). Miért is? Eltűnik a beszédhátrány, a korábbi képzések látszólagos előnye és minden másodlagosssá válik, ha az adott csoport tagjaival megértetünk két mondatnyi játékszabályt… aztán máris indítható a „játék-kommunikáció”. Nemcsak megértik és (a tárgyra-célra-versenyre koncentrálva) elfogadják egymást, de a játékos verseny győztese elismerést is kap, központba kerül, felébred az önbizalma, stb. feltámad a megélt sikerélmény megismétlésének, újrázásnak az igénye, figyelni, érdeklődni kezd…stb, No meg! Még ott van a hozzáértő (alaposabb játékismerettel rendelkező) pedagógus manipulációs lehetősége is! A kicsik iskolakezdő szintjén elegendő olyan játékot választania, amelyben a kezdő behozhatatlan hátrányban van…. és ehhez ülteti le a „megszokott sikereitől elszálló eminenst”…
A tanulók motiválása sikeresebb lehet, ha ismerjük az érdeklődési területeiket, erősségeiket. Ennek kiderítéséhez a Gardner-féle intelligenciateszt alkalmas (1. Melléklet). A nyolc érdeklődési (intelligencia-) terület a következő: nyelvi-verbális, logikai-matematikai, térbeli, testi-mozgásos, zenei, interperszonális, intraperszonális, természeti. Egy-egy intelligenciaterület nem kizárólagos érvényességű, a gyermekek többsége kevert intelligenciával rendelkezik. Az egyes intelligenciaterületbe tartozó gyermekeknek a fejlesztésükhöz eltérő táblajátékokat érdemes felajánlani. Hát? A táblajáték, mint fejlesztési eszköz, nem abszolút JollyJóker! Konkrétan egyik táblást sem tudnám érdemben ajánlani, mint zenei, testi, interperszonális, természeti... Mindegyikhez létezik ugyanis más és sokkal hatékonyabb eszközrendszer. (Az persze kihasználható, hogy a domináns mellett, többnyire kevert intelligenciával rendelkezünk.) Az intelligenciaterületek különbségeire utaló gondolat érdekes, de a valóság és a gyakorlat az, hogy alapvetően a „real-érdeklődésűek” esetén számíthatunk a táblajátékos foglalkozások olyan tartós (tehetség-kibontakoztatós) hatására, amely egy szint után már az önképzéssel folytatódik. Ámde! Ott vannak kéznél a más érdeklődési területekre fogékonyabbak számára a kapcsolódó táblajátékos feladatok: a házilagos (míves) elkészítés, a versenyszervezés, a versenybíró szerep… Rövid távon pedig, bármilyen érdeklődési területű számára ajánlható sikerrel táblajáték is, ha megismertük korábbi kedvenceit… Ezek nem feltétlen kapcsolódnak a szűkebb érdeklődési kőrhöz, inkább hat a megértés, a már ismerem és már sikerült élménye. Hasonlót mutatva, szinte biztos az elfogadás sikere, ami rövid távon még előzheti is a szűkebb érdeklődési köréhez tartozó újdonságot.
Az eltérő intelligenciaterületekhez javasolt játékok: Nyelvi intelligencia: Szókra-tesz, Dots Voltaképpen nem közhelyszerű, ha a nyelvi intelligenciához nyelvi játékokat ajánlunk? Pl. az alább számbavettek közül a szó-MasterMind százszor inkább nyelvi intellegencia-fejlesztő , mint a Dots! Logikai-matematikai intelligencia: Mastermind, Quarto, Amőba, Gobblet A kifejezetten nyelvi játékokon kívül, van még olyan táblajáték, ami nem ajánlható ebbe a kategóriába? Ide valamennyi passzol. Helyette tán: hasznosabb lenne életkorra bontott ajánlás…, vagy játék-sorrend ajánlás, vagy a gyakorlati tapasztalatok alapján kedvencnek minősülők ajánlása… (A foglalkozásvezető kedvencei persze nem feltétlenül egyeznek meg a gyerekekéivel. Némi rádumálással talán, de hosszabb távon biztosan nem.) Vizuális, térbeli intelligencia: Backgammon, Malmok, Quoridor, Amazons, Tamba Pont a Backgammon? Miért nem a Pylos, vagy valami puzzle? Zenei intelligencia: Fanorana, Mancala Testi-kinesztéziás intelligencia: Tőtikék Interperszonális intelligencia: Blokus, Halmák (többszemélyesek) Intraperszonális intelligencia: Szoliterek, Halma, Pentominó (feladványok) Természeti intelligencia: Mancala, Róka és Libák
Egy konkrét példa arra, hogy mit fejleszt a Mancala
Miért pont a Mancala? A felsoroltak szinte valamennyi táblajátékra aktuálisak és még bőven folytathatók is. Algoritmikus gondolkodás: megfelelő lépéssorrend előre látása, kiszámítása a különböző helyzetekben. Képzelőerő: tervkészítés az adott állás elemzése után, a lehetőségek figyelembevételével. Analógia: nyerő állás felismerése, felépítése a tapasztalatok alapján. Ismert állások alapján helyzetfelismerés, és az ennek megfelelő stratégia, taktika kiválasztása. Modellezés: összeadás, kivonás, szorzás, osztás, számtani és mértani sor, pozitív–negatív számok. Összehasonlítás: állások elemzésekor a hasonlóságok és eltérések feltárása (azonos, eltérő jegyek, jellemzők). Lényeglátás: adott állásban a lényeges elválasztása a lényegtelentől (a fontos lépések kiválasztása), ez alapján a lehetőségek felismerése. Problémaérzékenység: nyerő állás felépítése az ellenfél lépéseit kihasználva, ezekre épülve. Újszerű kérdések felvetésének képessége: új játékszabály megalkotása. Nyerő stratégiák keresése: nyerő algoritmusok kezdő helyzetből végállásig. Kombinatorika: „Hányféleképpen …?” kezdetű kérdések megválaszolása a matematika eszközeivel.
A Mancala egyébként, az én tapasztalatom szerint (különösen gyerekszinten) kifejezetten intuitív játék. A közvetlen jó lépés, vagy a versenytárs ebben való közvetlen megakadályozása átlátható és be is gyakorolható, de nagyon kevés olyan állás van, amelyben több konkrét lépés előre látható. Nincs ugyanis (ill. csak ritkán, az utolsók között fordul elő) kényszerített lépés és a versenytárs is komplexen értékelve (intuitív döntéssel) lép. Az alább felsoroltak közül az „új játékszabály megalkotása” rezonál leginkább a (tán ezért is mintegy 300 változatban létező) Mancalához. A „kombinatorika” pedig? Hát? Pont a Mancalánál? Öléggé erőszakolt!
2014. 05. 05. Nagylaci (http:// jatektan.hu)
