SULI-BULI Gregorovits Lipót Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola – Jóka 2012. június Ár: 0,40 €
Csukás István: Tanévzáró Félre irka, sutba táska, vidám szemünk ne is lássa, vigyük gyorsan a padlásra, őszig legyen ott lakása. Elő sárkány, elő labda szállj az égnél magasabbra. Gyere, állj be a csapatba, estig ne is hagyjuk abba. Vár a víz és vár a partja, vár a nyári rét, a tarka, szívünk dobog, bőrünk barna, ki erre fut, ki meg arra. Félre irka, sutba táska, vidám szemünk ne is lássa, vigyük gyorsan a padlásra, őszig legyen ott lakása.
Tartalomból: - Föld napja - Szemétszedés - Olimpia képekben - Kontrasztkiállítás - Tanulónk munkái - Vicckirály
Szemétszedés A Föld napját április 22-én ünnepeljük. Földünket védenünk kell, mert ha szennyezzük, azzal magunknak is ártunk. Éppen ezért az egész iskola, kicsik és nagyok egyaránt elindultunk ezen a napon szemetet szedni, hogy tisztább és persze szebb legyen a mi Jókánk. Már a kijelölt területhez vezető úton is volt aki nekifogott buzgón gyűjtögetni az eldobott üvegeket, cigis dobozokat, vagy kekszes papírokat. Végül megérkeztünk egy eléggé szennyezett részre, ahol aztán mindannyian megkezdtük a tisztítást. Én minderre már jó előre felkészültem és vittem magammal egy botot, aminek a végére szeg volt erősítve, azzal szedtem fel a nehezen elérhető szemetet. Rengeteg meglepő tárgyra akadtunk, többször is rácsodálkoztunk mi mindent képesek az emberek kidobni. Egy helyen már a fű is benőtte a szemetet, konkrétan egy óriási fekete kukás zsákot, amit alig lehetett kiszedni. Többen húztuk, mint a mesében a nagy répát. Olyan sok volt a szemét, hogy a szervezőknek többször is el kellett menniük újabb és újabb zsákokért. Végül jött egy nagy traktor, amely kivitte a zsákokat a szemétdombra. Egy kicsit igaz megizzadtunk, de megérte, mert egy szép szemétmentes környezetet alakítottunk ki, amire jó volt a végén ránézni. Varga Rudolf, IX. osztály
A Föld napja vetélkedő Már lassan hagyománynak számít, hogy iskolánkban megrendezésre kerül a Föld napja című vetélkedő. Ezen a versenyen minden évben öt csoport méri össze tudását. Ötödiktől kezdve minden évfolyamból lehet jelentkezni. Idén áprilisban az első feladat egy ügyességi próba volt, amit könnyűnek semmiképp nem mondanék, de ennek ellenére nagyon izgalmas volt. A második feladatnál ismert építményekről mutattak nekünk képeket, mint például a Kreml vagy a Kőbe vésett város, ezeket kellett felismernünk. A következő versenyszám az országfelismerés volt, ehhez kis zászlócskákat és jellemzéseket kaptunk segítségül. Sok jó feladat volt még, de nekem mégis a kvíz
tetszett a legjobban, ahol pár téma közül lehetett választani, mint például a kémia, környezetvédelem vagy a növény-, illetve állatvilág. Ezenfelül még nehézségi fokok is voltak, a nehezebb kérdésekért több pont járt. A vetélkedő idén is nagyon színvonalasra sikerült, azt hiszem minden résztvevő nevében bátran kijelenthetem, hogy nagyon jól éreztük magunkat és sok új ismerettel gazdagodtunk ezen a délutánon. Már csak azt sajnálom, hogy jövőre már nem leszek itt, hogy újra versenyezhessek. Varga Rudolf, IX. osztály
Kontrasztkiállítás Május 29-én , csütörtökön elindultunk mi kilencedikesek Dunaszerdahelyre , a Kontrasztkiállításra. Azelőtt már sokat hallotunk róla, mivel a kiállítás egész Magyarországot bejárta , most pedig itt, Szlovákiában tekinthető meg. Amikor odaértünk már az első percekben különös dolgok fogadtak bennünket. A falak tele voltak nagyon furcsa poszterekkel. Rögtön négy fős csoportokra osztottak bennünket, így jártuk végig a termeket. Amíg várakoztunk, hogy sorra kerüljünk kipróbálhattunk egy autós szimulációs játékot. Megtapasztalhattuk milyen alkoholos befolyásoltság alatt, illetve drogosan vezetni. Megdöbbenten tapasztaltuk, hogy mennyire elvesztettük uralmunkat autójaink fölött. Maga a kiállítás négy osztályteremben volt elhelyezve és különböző témakörökre volt felosztva. Az első teremben, az első kisfilm alatt elállt a lélegzetem. Itt a családon belüli erőszak volt a téma. Megdöbbenten vettem tudomásul mire vagyunk mi emberek képesek. Bevallom, kicsit meg is könnyeztem a látottakat. A termekben a falakon plakátok kísérték végig utunkat, amelyek gyakran rémisztőek voltak. Szó volt a rasszizmusról, hazaszeretetről, gyökértelenségről, valamint az öngyilkosságról is. A két legnehezebb téma az abortusz és a drogfüggés volt. Egyegy filmből láttunk részletet, hogy lesz egy helyes kisfiúból, illetve átlagos kamaszból visszafordíthatatlan drogfüggő, amibe később bele is halt. A kiállítás végén egy ún. „Csendszoba“ várt bennünket. Itt egy szakembernek elmondhattuk milyen érzések kavarognak bennünk a látottak kapcsán, mi volt ránk a legnagyobb hatással és mit adott nekünk ez a kiállítás. Azt hiszem mindannyiunkra nagy hatással volt ez
a három óra. Bár néha sokkoltak bennünket a látottak, mégis segített felismerni azt, hogy milyen hálásnak kell lennünk a sorsnak, családunknak és szüleinknek azért, hogy legjobb igyekezetük szerint mindent megadnak nekünk és szeretetben nőhetünk fel. Németh Noémi, IX. osztály
Tanulóink munkáiból … Kilenc éve és mindöröké Mivel kilencedikes vagyok, és idén ballagok, nagyon félek attól, hogy jövőre mi lesz, hogy lesz. Nem konkrétan az iskolától félek, hanem attól, hogy az osztálytársaim nagyon fognak hiányozni. Mindenki dicsér minket, hogy menyire összetartóak, és hogy milyen jó osztály vagyunk. Szerintem ez úgy igaz. Ami a magatartásunkat illeti, az már más tészta. Néha elszalad velünk a ló. De fiatal korában, ki volt mindig jó? Rengeteg közös emlékünk van. Az osztály kirándulás, sítúra, ott alvások, csavargások és focizások minden nap. Néha még a kisebb kóstolgatások is jó emlékek maradnak. Persze, mint mindenhol, nálunk is voltak kisebb viták, veszekedések, de szerencsére semmi komoly. Tudom, hogy közöttünk olyan barátságok kötődnek, ami nem mindennapi. Ezek olyan barátságok, amelyeket meg kell becsülni. Szinte testvéreimként tekintek rájuk. Rettentően fognak hiányozni! Nagyon szeretném, ha ez a jó viszony öröké így maradna. Bárcsak ne kéne még elmennünk innen, és elválnunk egymástól. Már most könnybe lábad a szemem, ha erre gondolok. Szeretem az osztálytársaimat egytől – egyig! Nagyon boldog vagyok, hogy kilenc évig ilyen jó emberek között lehettem. Nálunk jobb osztálytársakat álmomban sem kívánhatnék. Van egy idézet, ám nekem nagyon tetszik, és illik is ide: „Ne sírj, mert vége lett, mosolyogj, mert megtörtént!“ Szerintem ez hatalmas igazság. Remélem, majd sok-sok év múlva mosolyogva gondolunk vissza erre a közösen eltöltött csodás kilenc évre. Bíró Dominika IX.o.
A Győzikék, Mónikák és a többiek Fogalmazásom nem a természet csodáiról, szépségéről, még csak nem is a kedvenc időtöltésemről fog szólni, hanem a felháborító dolgokról, amivel a tévében minden nap szembesül az ember Az emberek nagy része naponta nézi a TV-t. Pihenésképpen vagy esetleg szórakozásképpen. Arról viszont csak kevesen beszélnek, hogy valójában mit is nézünk benne. Az ember azt gondolná, ha bekapcsolja a televízió készülékét, akkor valamit meg fog tudni arról, hogy mi is folyik a világban. Érdekességeket, hasznos dolgokat. Sajnos ez nem így van. Perceket kell kutatni ahhoz, hogy ilyen adásokat találjunk, és ehhez általában az emberek nagy részének nincs is kedve. Azt szeretném leírni, hogy milyen műsorok kerülnek a kamerák és a szemünk elé azokon az ún. ,,kultúrált’’ adókon. Van itt minden: a sok ,,valóság-show-tól’’ az állítólag szórakoztató műsorokig. Ezek az ún. valóság showk, melyek nagy részét már a 12 éven felüliek is nézhetik, igazából mégis a 18 éven felüli unintelligens embereknek valók. A trágár kifejezésektől a nyilvános szeretkezésig, itt minden megtalálható. Aztán legtöbb szülő csodálkozik, hogy a gyerekük nem tud összerakni egy épkézláb mondatot. Káromkodás nélkül. Ugyanis ezektől a műsorokból semmit sem tanulnak, csupán saját magukat butítják. Az effajta műsorok nézésével egy időn belül ugyanolyan értelmi szintre jutna, mint a bennünk szereplő buta, szégyentelen emberek. Emellett van még egy dolog, ami ugyancsak dühítő. Felnőttek és gyerekek egyaránt lényegében erről a kultúrált „semmiről“ beszélnek a szabadidejük egy részében is. Képesek valósággal beleélni magukat eme hang, erkölcstelen, kultúrálatlan műsorok világában. Emberek, lassan fel kéne ébredni és nem csodálkozni azon, hogy butulnak el az emberek. Nem kérem, hogy egyetértsenek velem, csak azt kérem, hogy gondolkodjunk el ezen a dolgon. Bohony Nándor IX.o.
Kedves Ramóna! Utolsó találkozásunk óta nagyon sok minden történt a családunkban. Ezért szeretnék neked írni egy pár sort. Először is ami a legfontosabb esemény a családunkban, hogy november 12-én kistestvérem született. Anyukámék az Emese nevet adták neki. 4350 gramm és 54 cm-rel jött a világra. Anyukámat már a szülés előtt korábban elvitték a korházba. Ez idő alatt az apumal voltam. A kicsi egészséges, jó, ügyes baba. A másik nagy újság, hogy apumnak a leánytestvére a nyáron férjhez ment az Igorhoz. Apu még mindig ott dolgozik, ahol eddig. Tudomásom szerint az idén lesz tíz éve. Anyu most anyaságin van. Én a hatodik osztályba járok. A tanulás néha döcög, de azért megy. Már nagyon várom az év végét. Szeretem a nyarat, főleg a fürdőzést. Jó lenne egy jó kirándulás, vagy egy jó tábor, de majd meglátjuk. Amúgy mindenki jól van. Remélem nyáron meglátogatsz bennünket. Addig legalább írj vagy telefonálj. 2012.március.29 Üdvözlettel Katika
Kedves Julcsi! Levelem elején szeretettel köszöntelek. Régen nem hallottam felőled, ezért úgy gondoltam írok neked. Mi újság nálatok az iskolában? Jársz-e még zongora órára? Barátkozol-e még Krisztával és Lindáva ? Nagyon jó volt veletek a táborban. Sokat gondolok rátok. Esténként eszebe jut, milyen jókat labdáztunk és fociztunk a fiúk ellen. Én most készülök az erdei iskolába, ami egy hétig fog tartani, úgy mint a nyári tábor. Kár, hogy ti nem lesztek ott. Izgalommal várom, mi minden fog ott történni. Az osztályból csak páran megyünk. Még nem tudom, kivel leszek a szobában, remélem velük is olyan jól fogok szórakozni, mint veletek. Gondolom, sokat fogunk túrázni és sportolni. A tanító nénik biztosan sok ügyességi és logikai feladattal készülnek. Tavaly is nagyon jól éreztem magam, és sok élménnyel gazdagodtam. De ez a hét nemcsak a szórakozásról szól. A tanulásnak is meg van az ideje. Persze, nem úgy, mint az iskolában. Már csak egy hét van az indulásig, türelmetlenül várom már az indulás napját. Idén is készülök a nyári táborba, remélem veled és a többiekkel is újra találkozom ott. De addig is kérlek, írj magadról és a többiekről. Türelmetlenül várom válaszod. Az iskolához kitartást, jó tanulást kívánok. Krisztát és Lindát üdvözlöm, kérlek add át nekik. Szeretettel barátnőd : Emese ! Jóka 2012.4.19
A zene „A zene hatalmas dolog. Egy dal megváltoztathatja a kedved, emléket teremt, megváltoztathatja az életed.“ A mai világban a zene nagyon fontos dolog. Az én életemben is, és szerintem sokak életében nagy szerepet játszik. Ha mérges vagyok, ha szomorú, ha boldog, ha vidám, mindig találok egy olyan dalt, amely a hangulatomhoz legjobban illik. Szerintem ez sok embernél így működik. A zene világa egy más világ, zene hallatán az ember elfelejti a mindennapos gondjait, bajait. Igaz, hogy mi emberek különbözőek vagyunk, de a zene nyelvén mind egy nyelvet beszélünk. Minden ember más stílusú zenét szeret, kedvel. Az embereket meg lehet ismerni a zenén keresztül is, vagyis amit hallgatnak. Sok ember a zenét nem csak szereti, hanem ő maga alkotja, komponálja a saját élete szerint. Nekem a zenei világban konkrét kedvencem nincs. Általában azt hallgatom, ami első hallásra a fülembe mászik. Sok énekes a kedvencem, de az együtteseket is szeretem. Nemcsak az angol zenék a kedvenceim, a magyar zene világát is kedvelem. A zenéhez hozzátartoznak a különböző hangszerek, és persze az emberi hang is, amely a legszebb hangszerünk, ha szépen szól. Régen az összes hangszernek megvolt a saját tulajdonosa. Ma már sok hangszert, sőt az emberi hangot is számítógép alkotja. A zene kifejezi mindazt, ami szavakkal elmondhatatlan, mégsem marad kimondatlanul. Németh Noémi, IX.o
Osztálykirándulás Egy csütörtök reggel jókedvűen sorakoztunk az iskola épülete előtt. Osztálykirándulásra mentünk, úticélunk Sopron környéke volt. Mivel nagyon szép idő volt, elsőként megálltunk a magyarországi Lipót fürdőben. Sokat csúszdáztunk, úsztunk, strandfociztunk. Délután útnak indultunk a Sopron melletti Ágfalvára. Mire odaértünk, már zuhogott az eső. Elfoglaltuk szálláshelyünket, kártyáztunk, tévéztünk, szórakoztunk, majd aludni mentünk. Másnap korán keltünk, megreggeliztünk és városnézésre indultunk Sopronba. A városnézés után megebédeltünk, és indultunk a várva várt kenutúrára. A Fertő-tónal két oktató várt minket, akik tanácsokkal láttak el bennünket. Beültünk a kenuba, és lassan evezni kezdtünk. Az elején kicsit bátortalanok voltunk, de aztán belejöttünk az evezésbe. Történt egy kisebb baleset is,két osztálytársunka csónakja felborult,így a fiúk a vízbe estek. Szerencsére semmi bajuk nem történt, így egy jót mulattunk rajtuk. Visszatértünk szálláshelyünkre ahol megvacsoráztunk. Utána kimentünk a kerti medencébe fürödni. A víz egy kicsit hideg volt, de ez nem okozott problémát számunkra. Másnap reggel még elmentünk túrázni, és útnak indultunk hazafelé. Még megálltunk a győri Árkád áruházban vásárolni, és délután hazaértünk. Mindenkinek nagyon tetszett az osztálykirándulás, rengeteg élményünk maradt, és reméjük hogy az idei osztálykirándulás is ilyen jól fog alakulni. Németh Roland 9.o.
Barátság Nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy mit is írjak, mert nagyon sok frappáns dolog jutott eszembe. Akkor szerintem el is kezdhetném a fogalmazásomat írni. Szerettem volna egy olyan témát választani, amely mindenkinek ugyanolyan fontos mint ez nekem nem más, mint a „barátság“. A barátság az ember életében nagyon fontos! Nekem szerencsére nagyon sok barátom van. De igazi, legjobb barát igazán ritkaság. Nekem szerencsére megadatott az, hogy én a kiskorom legjobb barátnőjével még mindig a legjobb barátnők vagyunk. Ő az a személy, akivel mindent megoszthatok, jót, rosszat, bánatot, vidámságot. Nem mondom, hogy a mi kapcsolatunk felhőtlen, mert nálunk is vannak kisebb-nagyobb viták, de a végén mindig kibékülünk. Ezt a személyt, aki ilyen fontos nekem, Mónikának hívják. Jövőre nehéz lesz a kapcsolatot tartanunk, mivel két különböző iskolába megyünk. Remélem, hogy a mi barátságunk nem fog megszakadni, és örök barátok maradhatunk életünk végéig. „El sem tudom képzelni, hol lennék én ma, ha nem volna az a maroknyi barátom, akik képesek voltak örömmel megtölteni a szívemet. Nézzünk szembe a tényekkel, barátokkal, úgy az élet sokkal vidámabb“ Oros Gyöngyi IX.o.
Hogyan tovább? Sokat gondolkodtam, hogy miről írjak, végül úgy döntöttem, hogy a pályaválasztásról fog szólni a fogalmazásom. Kiskoromban, amikor megkérdezték tőlem, hogy „ Mi leszel, ha nagy leszel?“ azt válaszoltam, hogy orvos, hercegnő, tanár vagy énekesnő. Akkor még más elképzelésem volt az életről, pályaválasztásomról. Pár évvel később, amikor újra feltették a kérdést, bizonytalan voltam. Tanító néni szerettem volna lenni, de nincs elég türelmem ahhoz, hogy ilyen eleven gyermekekkel foglalkozzam. Aztán a nyolcadik osztály elején mindenkinek kellet választania legalább egy iskolát, ahol majd később tanulni szeretne, Persze ez még csak olyan bizonytalan döntés volt. Mivel nem tudtam, hogy igazán mi érdekel, úgy döntöttem, hogy gimnáziumba megyek. Sokan mondták, hogy jó tanulónak ott a helye. Kilencedikben jött egy nagy ötletem. Elhatároztam, hogy építész leszek. Itt a közelben sajnos nincs magyar építészeti iskola, így picit messzebbre kell mennem. Tetszik ez a szakma, mivel érdekel a matematika és a rajz. Ógyallán találtunk egy iskolát, ahol ezt a szakot lehet tanulni. El is mentünk körülnézni az apukámmal. Megnéztük az iskolát és a kollégiumot. Nekem nagyon tetszik és annak is örülök, hogy nem megyek egyedül, mert az osztálytársnőm is oda készül. Nehéz a döntés 14 évesen, szinte még gyerekfejjel. Remélem, hogy jól döntöttem, és örömmel fogok Ógyallára járni. Ravasz Anikó IX.o.
Korcsolyáztunk Az osztállyal még a tél kezdete előtt eldöntöttük, hogy elmegyünk jégkorcsolyázni a helyi tóra, amelyet „kövecsesnek“ becézünk. Én már kiskorom óta járok erre a tóra jégkorizni, mondhatjuk, hogy otthon vagyok ezen a téren. Hétfői napra esett a várva – várt kiruccanás. Délután volt. Szerencsére jó hideg volt, de ennek ellenére a jég picit olvadozott. Nem volt mindenkinek korcsolyája, de azért kölcsönöztük egymásnak. Voltak páran közülünk, akik először álltak jégen. Mi a „helyi“játékosok már rögtön hokival kezdtük, míg a többiek csak tanulgattak. Estére már megérkeztek az idősebb hokisták is. Hazaindultunk, de én saját felelősségemre maradtam még velük játszani, hiszen a tótól egy köpésre lakom. Imádom a hokit, kedvenc sportommá vált, amit már kiskorom óta űzök. Utánozhatatlan érzés, mikor azt érezzük, hogy mi vagyunk a jég úrnői. Visszatérve a kis kirándulásunkhoz. Nagyon – nagyon jól szórakozott mindenki. Feledhetetlen volt az egész osztály számára, életre szóló élmény marad örökre. Ravasz Mónika IX.o.
A tavasz
a tetejére fehér sapkát is formált.
Itt a tavasz itt a húsvét ideje, minden gyerek tojást készít izibe. Húsvéti nyulak a zöld fűben ugrándoznak, a legények locsolkodnak. A kislányok szép ruhába öltöznek, várják, hogy azt mondják „megöntözlek.“ A fiúk a lányokat megverik, cserébe piros tojást adnak nekik.
Kováč Roland 6.osztály.
Lakatos Brigitta 2.osztály
Három gombóc barnálott, Az olda támasztott. A sapkája fehér lett, Ilyen hideg időben.
Ceruzamese Volt egyszer egy ceruza. Abigél megfogta, picit színezett vele s kitörött a hegye. Így ért véget a ceruzamese. Ruman Máté 2.osztály
Szénaboglyák Eljött a hideg ősz, s a mezőkön kinn a szél a fűszálakat fújja, hordja szanaszét. Összejött a kis család, aki jó nagy szénaboglyákat csinált. De lám ezután a hideg tél,
A széna Ez a széna darabos, Ez a hó meg ropogós. Igen hideg van ott most, Megfagyott a széna ott.
Poloma Róbert 6.osztály.
A puszta Ott a száraz puszta él, Pusztában az állat fél. Az állatok ott éhesek, Éhségből ott legelnek. A pusztában áll egy fa, Oly magányos mint a nap. Eltakarja a napot, És a nap oly magányos. Süll Szilvia 6.osztály
Sportolimpia képekben
Vicckirály - Az iskolában a tanító néni így szól Pistikéhez: - Pistike, ha anyukádnak van három almája, és hétfelé kell osztania, mit csinál? - Kompótot! - Magyarórán a tanító néni Józsikát korholja: - Józsika, a kutyádról írt fogalmazásod szó szerint ugyanaz, mint a testvéredé. - Igen, tanító néni, mert a kutya is ugyanaz. - Nyelvtan óra az iskolában: - Én csinos vagyok. Na gyerekek, milyen időben van ez a mondat? - Múlt időben, tanárnő kérem! - Hány órát alszol egy nap Jancsika? – kérdezi asz iskola orvos. - Hááát, úgy két-három órát. - Az nagyon kevés. - Igen tudom, de mind az öt órán nem merek aludni. - Kisfiam, ma nem mész a játszótérre? - Nem. Segítek apunak megoldani a matekleckémet.
FELELÉSMENTESÍTŐ SZELVÉNY JÓKAI GREGOROVITS LIPÓT EGYSZERI HASZNÁLATRA MTNYA 2012/2013-ES TANÉV 1.félév
