Sterling Bunnell, a kézsebészet atyja ( ) Emlékezés születésének 130. és halálának 55. évfordulóján

Sterling Bunnell, a kézsebészet atyja (1882–1957) Emlékezés születésének 130. és halálának 55. évfordulóján DR. BÍRÓ VILMOS Érkezett: 2011. január 18.

ÖSSZEFOGLALÁS Sterling Bunnell nevéhez fűződik számos, máig is érvényes kézsebészeti műtéttechnikai irányelv kidolgozása, továbbá az ujjak hajlító felszínén, az ínhüvelyek területén a (ma már korszerűtlen) úgynevezett „senki földje” elnevezés és több, akkoriban forradalmian új műtéti eljárás leírása. Széleskörű szakirodalmi tevékenységet fejtett ki és az 1944-ben első kiadásban megjelent „Surgery of the Hand” című, monumentális monográfiája hosszú évtizedekig a kézsebészek bibliája volt. Egyik alapítója és első elnöke volt az Amerikai Kézsebész Társaságnak. Így az önálló kézsebészet egyik létrehozójának tekinthető az USA-ban. Később világszerte tekintélye és munkássága nyomán lehetett számos országban a kézsebészet önálló diszciplína. Nem véletlen, hogy tanítványai még életében elnevezték a „kézsebészet atyjának”. Mindezek ellenére a hazai kézsebészeti szakirodalomban csak kevés utalás található életéről és munkásságáról. A szerző dolgozatában a kézsebészet megalapítójának állít emléket születésének 130. és halálának 55. évében és a szakirodalom adataira támaszkodva ismerteti Bunnell egyéni életútját, szakmai és tudományos munkásságát, továbbá közéleti tevékenységét. Kulcsszavak:

Bunnell, Sterling, 1882–1957; Életrajz; Kéz – Sebészet/Történet; Történelem, XX. század;

V. Bíró: Sterling Bunnell, father of the surgery of the hand (1882–1957). Commemoration on the occasion of the 130th anniversary of his birth and 55th anniversary of his death. Sterling Bunnell is famous for developing a number of still valid principles of surgical techniques applied in the surgery of the hand, furthermore description of more, at that time revolutionary new ways of surgical treatments performed on the palmar surface of the fingers and tendon sheaths at the level of the “no man’s land’, which naming is anachronistic nowadays. He published numerous literary works, among them his monumental monograph, entitled Surgery of the hand, first published in 1944, which was the bible of hand surgeons for several decades. He was one of the establishers and the first president of the American Society for the Surgery of the Hand. Thus he can be deemed as one of the establishers of the independent surgery of the hand in the USA. Thanks to his authority and career, surgery of the hand could become an independent specialty in numerous countries later on. His followers deservedly called him „Father of the surgery of the hand” yet in his lifetime. Despite of all these facts, there are only a few references about his life and career in the Hungarian literature on the surgery of the hand. The author commemorates the establisher of the surgery of the hand on the occasion of the 130th anniversary of his birth and 55th anniversary of his death; furthermore, based on the data available in the literature, reviews Bunnel’s personal walk of life, professional and scientific career and activities in the public life. Key words:

Biography; Bunnell, Sterling, 1882–1957; Hand – Surgery/History; History, 20th Century;

Magyar Traumatológia • Ortopédia • Kézsebészet • Plasztikai Sebészet • 2012. 55. 3.

135

A hazai kézsebészet kialakulásáról, fejlődéséről és jelenkori, magas színvonalú tevékenységéről, továbbá a vezető magyar kézsebészek munkásságáról Renner számolt be több, összefoglaló tanulmányban (23–33). A külföldi neves, iskolateremtő kézsebész szakemberek és munkájuk (4, 7, 8) magyar nyelvű, részletes ismertetésével azonban honi szakirodalmunk legnagyobbrészt adós maradt (34). Ez történt Sterling Bunnellel, a kézsebészetnek, mint önálló szakmának megteremtőjével is, akinek születésének 130. és halálának 55. évfordulóját a 2012. évben jegyezzük. Dolgozatunkban Bunnell szakmai, tudományos és egyéni életútját kívánjuk ismertetni, a szakirodalom tükrében, hogy hazánkban is jobban megismerhessük azt a karizmatikus szakembert, akit még életében a „kézsebészet atyjának” nevezett el világszerte az akkori kézsebész társadalom (1. ábra) (1–3, 7, 8, 18, 19–21).

1. ábra Sterling Bunnell, az 1940-es évek elején (1).

Bunnell neve először az 1918-as évben vált ismertté, amikor közzétette az úgynevezett „atraumatikus technika” fogalmát (9). Ez a vértelenségben végzett kézműtétek során a szövetek kíméletes kezelését jelentette, finom műszerekkel, varróanyagokkal és nagyító szemüveg alkalmazásával. Az atraumatikus technika ismertetésére csaknem egy teljes fejezetet fordított egyik, későbbi közleményében (10). Ez a tanulmány olvasható az 1944-ben

136

kiadott monumentális munkájában, a „Surgery of the Hand” első és további kiadásaiban is (15). Nevéhez fűződik azon felül a korabeli, az ujjak hajlító felszínén végzett, általa csak „longitudinalis vészes median bőrmetszésnek” nevezett behatolási módszer veszélyeinek (a húzó bőrheg kialakulásának) hangsúlyozása és alkalmazásának elutasítása is. Felismerte, hogy, mindenütt, ahol egy ín lefutásának mozgásiránya megváltozik, ínhüvely található. Intenzíven foglalkozott a helyreállított, sérült inak körüli összenövések csökkentésének lehetőségeivel és ennek érdekében két új műszert ismertetett: egy speciális, az ínvarratok elvégzését megkönnyítő ínfogót és egy ín-stripert (9). Ugyancsak nevéhez fűződik a világszerte ismert „senki földje” (no man’s land) elnevezés is, amely az ujjak hajlító felszínén, a digitális ínhüvely területét jelentette. Itt az inak szűk, fibrózus csatornában futnak és sérülés, illetve ínhelyreállító műtétek után is gyakran összenőnek környezetükkel; ezáltal az ujj aktív mozgása elvész. Ezért javasolta Bunnell, hogy ebben az esetben az inak és az ínhüvely kiirtása után – 3–4 hét múlva – szekunder műtétként – szabad ínátültetéssel pótolják a sérült inat (11). Ezt a tanítást – mint megdönthetetlen dogmát – azután az 1960-as évek elejéig átvette a tanítványok döntő többsége. A jóval kedvezőbb eredményeket hozó, új szemlélettel és technikával végzett primer, vagy halasztott primer műtéteket csak ezt követően kezdték szélesebb körben alkalmazni és e területet immár II. zónának nevezték el (5, 6). Ami az életútját illeti, Bunnell elődei amerikai pionírok voltak. Első utalást a nevére 1635-ben találták: William Bunnell ekkor tűnt fel New Havenben, a mai Connecticut államban. Itt alapították meg sok-sok évvel később a Yale Egyetemet. Nyolc generációval későbbi utódja az 1843-ban született (†1906) James Sterling Bunnell, Sterling édesapja volt. Feleségét, (Sterling Bunnell édesanyját) Catherine Mapest (†1918) az amerikai függetlenségi háború (1775–1883) egyik tábornokának a leszármazottjaként tartották számon. A család később Kelet-Amerikából San Franciscóba költözött. Első gyermekük és egyedüli fiuk az 1882. június 17-én San Franciscóban született Sterling Bunnell volt (4). Már kora gyermekkorában kibontakozott rendkívüli érdeklődése az állatvilág és a


Sterling Bunnell, a kézsebészet atyja

természettudományok iránt. Jó megfigyelőképessége gyűjtőszenvedéllyel párosult. Fiatal korában az ornitológiában elért eredményeivel szerzett elismerést. Amikor 1903-ban a San Franciscói Tudományos Akadémia kutatóexpedíciót szervezett a Revillagigedo szigetre, Mexikó Csendes Óceáni partvidékére, a 21 éves Bunnell már elismert ornitológusnak számított az odautazó tudósok mellett. Pár évvel később elkezdte orvosi tanulmányait és ekkor eladta a teljes hazai, kaliforniai madárgyűjteményét a Philadelphiai Múzeumnak (8). Ettől az időtől kezdve súlypontozottan foglalkozott az összehasonlító anatómiával. Az idevágó megfigyelések vezettek azután számos, későbbi kézsebészeti közleményéhez. A hüvelykujj oppozíciójával foglalkozó dolgozatában (13) a főemlősök filogenetikus törzsfejlődését tárgyalva rámutatott az oppozíciós képesség kifejlődésére négy-, majd kétlábon járás esetében a hüvelykujjon, illetve a láb öregujján. Példaértékű munkájának számított a kéz intrinsic izmainak leírásával és sérülésük utáni helyreállítással foglalkozó publikációja is (14). Anatómiai preparátumainak tanulmányozása során Bunnell kimutatta, hogy a halak mell-uszonyán és az emlősök felső végtagjain a filogenetikus fejlődés során egyre fejlettebb formában megtalálhatók az intrinsic izmok. A kézsebészek bibliájának számító alapvető munkája (15) első fejezetében (Phylogeny and Comparative Anatomy) részletesen ismerteti kutatásainak eredményeit, közel 30 oldalon keresztül. Bunnell képes volt számos madarat hallás után identifikálni. Szenvedélyes vadász és horgász volt; különösképpen a vadkacsa vadászatot és a folyami pisztrángokra történő csalis horgászatot szerette, de szívesen vadászott az alaszkai barna medvékre is (2. ábra). Érdeklődéssel tanulmányozta a madarak repülését. Miután San Franciscóban, privát praxisban általános sebészként tevékenykedett, és eközben elismert kézsebésszé vált, megjelentette az „Aeronautics of Bird Flight” című munkáját (4). Ezek az elméleti tanulmányok azonban nem elégítették ki. Így Bunnell az első világháború kezdetének időszakában önképzéssel elsajátította a repüléssel kapcsolatos alapismereteket. Később saját kétszárnyú repülőjével – egy Curtiss Jenny-vel – röpült tudományos

2. ábra Bunnell Alaszkában vadászik (az 1920-as évek) (1).

ülésekre, konferenciákra és látogatott betegeket is. Emiatt „repülő sebésznek” is nevezték. Rövid ideig a Nyugati Nemzeti Aeronautikai Társaság elnöke volt (8). Bunnell ezen kívül lelkes állatfényképész volt. Különösen szívesen készített felvételeket Coloradóban, a nagy szarvú juhokról és Alaszkában, az Alaszkai Egészségügyi Szolgálat tanácsadójaként az alaszkai barna medvékről, a rénszarvasokról, karibukról és a Pribilof-szigeti fókákról (1, 4). Hogyan alakult azonban a barátai által „Bunny”-nak becézett Sterling Bunnell sorsa tudományos munkáját és szakmai karrierjét illetően? Az 1882-ben San Franciscóban született és ott felnőtt Bunnell tanulmányait a Berkeley University of Kalifornián kezdte el és 1904-ben fejezte be ebben az intézetben (Amerikában az érettségi után kétéves, úgynevezett collegeképzés működik). Orvosi tanulmányait ezt követően (1904-től) a Kaliforniai Egyetem Orvosi Fakultásán folytatta és 1908-ban végezte el. Az orvos-asszisztensi időszakát 1908-tól 1909-ig a San Franciscói St. Luke’s Kórházban töltötte.


137

Általános sebészeti képzését az Egyesült Államok keleti részén fejezte be, többek között a Clevelandi Crile Klinikán. Itt fejlesztett ki egy úgynevezett visszacsapó-szelepet az altató maszkokhoz, amely nyitott mellkasnál végzett műtéteknél az intraalveolaris túlnyomás kialakulását hivatott csökkenteni (4). Az első világháború első éveiben Bunnell általános sebészeti közös praxisban dolgozott, San Franciscóban. Később az USA hadseregének kapitányaként szolgált egy bázis-kórházban a franciaországi fronton, mint vezető sebész. Itt idegsebészeti szakfeladatokat is ellátott és ekkor szembesült először a háborús rekonstrukciós sebészeti problémákkal. Első publikációjának megjelenése évében, 1918-ban visszatért San Franciscóba és megnyitotta saját, általános sebészeti rendelését. A következő 20 évben, egészen a II. világháború kezdetéig számos tanulmányt publikált (9-17). Egy súlyos, körfűrész okozta kézsérülés, amely a MCP ízületben létrejött hüvelyk amputációval és a mutatóujjnak az alapízületben elszenvedett részleges csonkolásával járt, késztette Bunnellt 1929-ben a mutatóujjal végzett pollicizáció kidolgozására és elvégzésére. A sikeres műtét eredményét 1931-ben közölte le (12). A hüvelykujj oppozícióját tárgyaló 1938as tanulmánya is különleges érdeklődést váltott ki a szakemberek körében (13). Iránymutatóak voltak a korai és sikeresen kivitelezett ín- és ideg-transzplantációs műtéteinek eredményei is, amelyeket fenti szövetek traumás defektusai pótlására végzett. Az ínsebészet számára kifejlesztette az évtizedekig használt kihúzható ínvarratot. Sok, ma is használatos aktív (dinamikus) sínt konstruált – ezek nagyobb részét saját maga készítette el. Igen alapos anatómiai tudása is segítette szakmai elismertségét. Ehhez hozzájárult jó megfigyelő képessége, állhatatossága és tökéletességre törekvése. Nagy hangsúlyt helyezett a pre- és posztoperatív állapot gondos dokumentálására. Figyelmet fordított az egyes ízületek aktív és passzív mozgásainak vizsgálatára és értékelésére is. Módszere a kézsebészeti állapot elbírálásában az amerikai lelet-véleményezésben a mai napig használatos. Az elbíráláshoz javasolta ábrák elkészítését, hogy a leleteket egyszerűbben, áttekinthetőbben értékelhessék és dokumentálhassák. A

138

gyógyulás során, rendszeresen készített (akkoriban fekete-fehér) fényképek ezt még jobban segítették; saját betegeinél is ezeket a dokumentációs módszereket alkalmazta (4). Az atraumatikus technika módszerének kidolgozása során megfigyelte egy órásmester finom munkáját: a szakember ülve, lábait és alkarját megtámasztotta, hogy tevékenységét kényelmesen, nyugodtan és kéz-tremor nélkül végezhesse. Ezt a módszert a kézsebészeti műtéteknél is bevezette. Következetesen állította, hogy a kevésszámú, célirányos és amellett hatékony műtét közbeni mozdulatok nemcsak a szöveteket kímélik, hanem az operatőrt is. Ilyenformán ez a megállapítása az általa kidolgozott atraumatikus technika egyik lényeges eleme lett. A szövetek kíméletes kezelésében fontos szempontja volt, hogy kézműtéteket mindig vértelenségben kell végezni a finom képletek megóvása, továbbá a törlés okozta mechanikus trauma elkerülése érdekében. Máig idézett mondása: „Az órás nem végez úgy órajavítást, hogy előtte a szerkezetet tintába mártja. Ezért a kézsebésznek vértelenségben kell operálnia” (1, 2). A hatékonyság és gyorsaság életeleme volt. Ennek példájaként zakóját és kabátját mindig egy mozdulattal, egyszerre vette fel és vetette le, de legtöbbször a kávéport is víz nélkül nyelte le, hogy időt nyerjen (8). Megállapította, hogy a kialakult heg a sebész legnagyobb ellensége. Ez a korszerű felismerés vezette arra az útkeresésre, hogy a hegképződést a lehető legkisebb mértékűre csökkentse. Operatőrként gyors és hatékony volt. Előnyben részesítette a lényegre törő, atraumatikus, éles preparálást szikével és a szövetek széttépésével járó, tompa műtéti technikát veszélyesnek tartotta. Sterling Bunnell nagy érdeme volt az a felismerés is, hogy egy képzett kézsebésznek plasztikai sebészeti, ortopédiai és idegsebészeti műtéti technikákat kell együttesen elsajátítania. Már munkássága kezdetétől a kézsebészetet specializált sebészeti ágnak tekintette, amely a felső végtag valamennyi szövetféleségével foglalkozik. Számára a kéz mechanikusan a könyökízületnél, dinamikusan pedig az ellenoldali agy-féltekénél kezdődött (8). A II. világháború kezdetén Norman T. Kirk tábornok, az Egyesült Államok általános



fősebésze (a hadseregben ez volt a legmagasabb orvosi rang) felkérte Bunnellt, hogy az évekkel korábban tervezett kézsebészeti tankönyvét – a lehető leggyorsabban – írja meg. Reményei szerint e könyv hatékonyan segítené a nagyszámú háborús kézsérült eredményesebb gyógyítását (20). Amikor Bunnell monográfiája, a „Surgery of the Hand” (15) 1944-ben megjelent, azonnal a hadsereg hivatalos tankönyve lett és nemcsak a hazai, de a külföldi szakemberek is monumentális munkának ismerték el. A könyv első kiadását 1948-ban a második, 1956-ban pedig a harmadik követte. Bunnell halála után tanítványa és közeli barátja Joseph Boyes 1964-ben a negyedik, 1970-ben pedig az ötödik kiadást jelentette meg. Az ausztriai Jörg Böhler (Lorenz Böhler fia) – aki 1950-ben három hónapos látogatást tett Bunnellnél – német nyelvre fordította és 1958-ban kiadta a munkát két kötetben, „Chirurgie der Hand” címen (17). Az Amerikába visszatért nagyszámú II. világháborús felső végtag sérült katona ellátása késztette Kirk fősebész orvos-tábornokot, hogy kérje Bunnell segítségét. Ekkor Bunnell ideiglenesen bezárta San Franciscói rendelését és 1944 novemberétől kézsebészeti konzultánsként dolgozott a hadsereg általános kórházának (G. H.) háborús titkársága állományában. Tevékenysége az amerikai szárazföld („Zone of Interior”) területére terjedt ki és kilenc kéz–centrum kijelölésére kapott lehetőséget. 1947-től három-, illetve négynapos kézsebészeti továbbképző kurzusokat tartott a katonaorvosok részére, összesen 23 alkalommal (3. ábra). Ezek tematikájában előadások, betegbemutatások és bemutató műtétek szerepeltek, amelyek mindegyikét Bunnell tartotta, illetve végezte (20). 1945 őszén a Newton General Hospital területén nem hivatalos találkozóra került sor Joseph H. Boyes, S. Benjamin Fowler, Robert L. Payne, Darrel T. Show és George W. Webster között. Ennek során kézsebészeti társaság megalapítását vették tervbe. Sterling Bunnell támogatta ezt az elképzelést és kellő számú alapító tag is jelentkezett, főleg a hadsereg és a tengerészet részéről, de számos civil tag is a felvételét kérte. 1945 novemberében meghívót küldtek az érdeklődőknek, hogy a társaság alakuló ülésén részt vehessenek. 1946. január 20-án Chicagóban, a Blackstone Hotelben

3. ábra Bunnell továbbképző kurzuson katonaorvosokat oktat (1945) (1).

alakult meg hivatalosan az Amerikai Kézsebész Társaság (American Society of Surgey of the Hand). Bunnell volt a Társaság első elnöke és ekkor nyerte el – mint civil konzultáns – az Elnöki Elismerő Oklevelet is (8). 1947 után Bunnell ismét folytatta általános sebészei praxisát San Franciscóban, a Slutter Street 516. szám alatt, a 9. emeleten. Emellett Lot D. Howard és Donald R. Pratt régi munkatársaival együtt végzett műtéteket a Stanford Egyetemi Kórházban, továbbá a San Franciscói Kórházban és a Letterman Katonai Általános Kórházban (4. ábra) (4).

4. ábra Bunnell kézsérült beteget vizsgál (az 1950-es évek eleje) (1).


139

Ekkor már két kézsebészeti iskola létezett az USA-ban, és aki széleskörű, alapos és korszerű képzésben kívánt részesülni az vagy a San Franciscói (S. Bunnell; L. D. Howard és D. R. Pratt), vagy a Chicagói (M. L. Mason; H. S. Allen; S. L. Koch és A. B. Kanavel) kézsebész iskolákat látogatta (1). Bunnell két ízben járt Londonban: 1946ban és 1952-ben. Első ízben a Guy’s Hospital Medical Schoolban, másodszor pedig Royal Society of Medicineben tartott nagysikerű előadást; mindkét esetben zsúfolt tanteremben lévő szakember hallgatóság előtt (22).

Sterling Bunnell 72 éves koráig operált és hódolt két régi szenvedélyének: a vadászatnak és a horgászatnak. Egy nappal halála előtt még tervezett egy speciális hátizsákot – az akkor már szükségessé vált – oxigén palackjának a szállítására, amellyel vadászni szeretett volna járni. 75 éves korában, 1957. augusztus 20-án hunyt el szívelégtelenségben, San Franciscói otthonában (4). Halálával a szakma a kézsebészet megalapítóját, kitűnő operatőrt és kutatóorvost veszített el.

IRODALOM 1. American Association of Orthopaedic Surgeons (AAOS) – http://www.aaos75th.org/stories/physician_story.htm?id=5 2. American Society for Surgery of the Hand (ASSH) – http://www.assh.org 3. Beading L.: Bunnell fostered the development of hand surgery. ORTHOSuperSite – http://www.aaos.org 4. Benatar N.: Sterling Bunnell. Handchir. Mikrochir. Plast. Chir. 2003. 35: 233-244. 5. Bíró V.: A kéz hajlítóín sebészetének fejlődése az elmúlt négy évtizedben. Irodalmi áttekintés és saját tapasztalatok. Magyar Traumatológia Ortopédia Kézsebészet Plasztikai Sebészet. 2007. 50: 154-166. 6. Bíró V.: Az ínátültetés helye és szerepe a kéz hajlítóin sérüléseinek helyreállításában. Történeti áttekintés és az irodalmi adatok elemző értékelése. Magyar Traumatológia Ortopédia Kézsebészet Plasztikai Sebészet. 2008. 51: 57-66. 7. Boyes J. H.: On the shoulders of Giants. Notable names in hand surgery. Philadelphia. Toronto. J. B. Lippincott Co. 1976. 8. Buck-Gramcko D.: Ein Leben für die Handchirurgie. 100 Lebensbilder. Heidelberg. Dietrich Steinkopﬀ Verlag. 2007. ISBN 978-3-7985-1776-9 9. Bunnell S.: Repair of tendons in the fingers and description of two new instruments. Surg. Gynecol. Obstet. 1918. 26: 103110. 10. Bunnell S.: An essential in reconstructive surgery – „atraumatic technique”. Calif. St. J. Med. 1921. 19: 204-207. 11. Bunnell S.: Repair of tendons in the fingers. Surg. Gynecol. Obstet. 1922. 35: 88-97. 12. Bunnell S.: Physiological reconstruction of a thumb after total loss. Surg. Gynecol. Obstet. 1931. 52: 245-248. 13. Bunnell S.: Opposition of the thumb. J. Bone Joint Surg. 1938. 20: 267-287. 14. Bunnell S.: Surgery of the intrinsic muscles of the hand and other than those producing opposition of the thumb. J. Bone Joint Surg. 1942. 24: 1-31. 15. Bunnell S.: Surgery of the hand. Philadelphia. J. B. Lippincott Co. 1951. Fourth impression. 16. Bunnell S.(ed.): Hand Surgery in World War II. Washington. Oﬃce the Surgeon General, Department of the Army.1955. 17. Bunnell S.: Chirurgie der Hand. 2 Bds. Deutsche Übersetzung von Jörg Böhler. Wien. Wilhelm Maudrich Verlag. 1958-59. 18. California Pacific Medical Center - http://www.cpmc.org 19. Entin M. A.: Sterling Bunnell – Surgical Giant at Work. Surg. Clin. North Am. 1964. 44: 889-895. 20. Kirk N. T.: Sterling Bunnell. J Bone Joint Surg. 1958. 40-A: 488-490. 21. Newmeyer N. L.: Sterling Bunnell M D: The founding father. J. Hand. Surg. 2003. 28A: 161-164. 22. Pulvertaft R. G.: In memoriam: Sterling Bunnell. J Bone Joint Surg. 1958. 40-B: 145-146. 23. Renner A.: A hazai kézsebészet fejlődése. Magyar Traumatológia Ortopédia és Helyreállító Sebészet. 1983. 26: 243-246. 24. Renner A.: A korszerű kézsebészet története, kialakulása, fejlődésének útja és távlatai hazánkban. Orv. Hetil. 1988. 129: 2503-2511. 25. Renner A.: Merre tart a kézsebészet Magyarországon? Magyar Traumatológia Ortopédia Kézsebészet Plasztikai Sebészet. 1992. 35: 185-188. 26. Renner A.: A kézsebészet története Magyarországon. Kéz a művészetben. Előadás az Erdélyi Kézsebészet Első Szimpóziumán. Székelyudvarhely. 1996. november 27-29. 27. Renner A.: Hajlítóin sérülések. In: Renner A. (szerk.): Traumatológia. Budapest. Medicina. 2000. 581-588. p. 28. Renner A.: Kézsebészet. In: Kós R., Ribári O.: A sebészet és ágainak története Magyarországon a II. Világháború után. Budapest. Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár. 2002. 85-92. p. (Orvostörténeti Közlemények, 221.) 29. Renner A.: The history of hand surgery in Hungary. J Hand Surg. 2004. 29(3)B: 296-304. 30. Renner A.: A magyar kézsebészet kialakulása. In: Ács Géza (szerk.): Negyvenéves a Magyar Traumatológus Társaság. Jubileumi évkönyv. Debrecen. A Magyar Traumatológus Társaság Kiadása. 2006.

140



31. Renner A., Sántha E.: Kézsérülések ellátásáról képekben. Budapest. Medicina. 1987. 32. Renner A., Szabó Zs.: Part one history. Hungary. In: Urbaniak J. R. (ed.): Hand surgery worldwide. Intenational reconstruction of a „Beautiful and ready instrument of the mind”. Konstantaras. Medical Publications. 2011. p. 87-91. p. 33. Renner A., Manninger J., Sántha A.: A mikroszkópos sebészet lehetőségei a traumatológiában. Orv. Hetil. 1981. 122. 2455-2457. 34. Vízkelety T. (főszerk.): A magyar ortopédia, traumatológia és határterületeinek bibliogáfiája, a kezdetektől napjainkig. Budapest. A Magyar Traumatológus Társaság, a Magyar Ortopéd Társaság, a Magyar Kézsebész Társaság és a Magyar Plasztikai Sebész Társaság kiadása. 2007.

Prof. Dr. Bíró Vilmos 7633 Pécs, Hajnóczy u. 25/a. II. em. 2. Tel.: 06 (72) 254-283 E-mail: [email protected]


141

Sterling Bunnell, a kézsebészet atyja ( ) Emlékezés születésének 130. és halálának 55. évfordulóján

Recommend Documents