ÖSSZESSÉGÉBEN LEGELŐNYÖSEBB AJÁNLAT, MINT ÉRTÉKELÉSI SZEMPONT ESETÉN A RÉSZSZEMPONTOKAT ÉRINTŐ SZÁMÍTÁSI MÓDSZEREK DOKUMENTUMMINTA ÉS TÁJÉKOZTATÓ

ÖSSZESSÉGÉBEN LEGELŐNYÖSEBB AJÁNLAT, MINT ÉRTÉKELÉSI SZEMPONT ESETÉN A RÉSZSZEMPONTOKAT ÉRINTŐ SZÁMÍTÁSI MÓDSZEREK DOKUMENTUMMINTA ÉS TÁJÉKOZTATÓ

1 / 27

TÁJÉKOZTATÓ A DOKUMENTUMMINTA ÉS A TÁJÉKOZTATÓ HASZNÁLATÁVAL KAPCSOLATOSAN A jelen minta azzal a céllal készült, hogy segítséget nyújtson az európai uniós forrásból támogatott közbeszerzési eljárások előkészítéséhez és lefolytatásához. A minta elkészítésekor beépítésre kerültek a Közbeszerzési Felügyeleti Főosztály gyakorlatban felmerült észrevételei, valamint az Európai Unió Bizottsága által végzett auditok tapasztalatai alapján olyan javaslatokat tartalmaz a minta, amely konkrét közbeszerzési eljárások lefolytatásához javasolt. A jelen minta elkészítésekor nem vállalkozhattunk teljes körűségre, ezért minden egyedi ügyben mérlegelés tárgya, hogy pontosan milyen tartalmú dokumentumot készít az ajánlatkérő. Erre tekintettel felhívjuk a jogalkalmazók figyelmét arra, hogy a végleges dokumentumukat minden alkalommal az egyedi ügy által megkívánt körülményeknek megfelelően készítsék elő. A jelen mintában konkrét szövegszerű megfogalmazásra is találnak javaslatot, valamint ezek alapján ellenőrizhetik saját dokumentumaikat. Az eljárások lefolytatása során kiemelten fontos a hatályos jogszabályok, valamint a joggyakorlat ismerete és betartása is. Erre tekintettel a jelen minta önmagában nem elégséges az eljárások megfelelő dokumentálásához. Az összességében legelőnyösebb ajánlat kiválasztása értékelési szempontjának alkalmazása esetén a részszempontok (alszempontok), szorzószámok (súlyszámok), ponthatárok meghatározásán túlmenően kiemelt jelentősége van a pontkiosztás módszerének (módszereinek) a pontos, és nemcsak érthető, de egyértelmű meghatározásának az objektív és átlátható értékelés biztosítása érdekében. A pontkiosztás módszerének (módszereinek) nem megfelelő kiválasztása vagy meghatározása esetén ugyanis az eljárás nyertese nem feltétlenül az a gazdasági szereplő lesz, amelyiknek valóban előnyösebb az ajánlata, ily módon pedig ajánlatkérő nem kerülhet olyan helyzetbe, hogy a lehető legkedvezőbb feltételekkel köthessen szerződést a közbeszerzési eljárása eredményeként. Kérjük, hogy folyamatosan kövessék nyomon a jogértelmezési kérdések változását, ezzel lehetővé téve, hogy az eljárások előkészítése és ellenőrzése minden esetben megfeleljen a hatályos követelményeknek. Bízunk abban, hogy az elkészített dokumentumminta és tájékoztató elősegíti a gördülékeny ellenőrzést és az európai uniós szempontból is elfogadható eljárások előkészítését.

2 / 27

Tartalomjegyzék

Bevezetés................................................................................................................................ 4 A pontkiosztás módszerének (módszereinek) a meghatározása...................... 5 Az egyes ajánlati elemek legkedvezőbb, illetve legkedvezőtlenebb szintjének meghatározása ............................................................................................... 7 A pontkiosztási módszerek .............................................................................................. 8 A relatív pontkiosztási módszerek ................................................................................ 9 Fordított arányosítás ........................................................................................................ 11 Egyenes arányosítás ......................................................................................................... 13 Lineáris arányosítás .......................................................................................................... 14 Egyéb arányosítás ............................................................................................................. 21 Sorba rendezés ................................................................................................................... 22 Az abszolút pontkiosztási módszerek ........................................................................ 24 Hasznossági függvény ..................................................................................................... 25 Pontozás ................................................................................................................................ 27

3 / 27

Összességében legelőnyösebb ajánlat, mint értékelési szempont esetén a részszempontokat érintő számítási módszerek - dokumentumminta és tájékoztató

Bevezetés Az összességében legelőnyösebb ajánlat kiválasztása értékelési szempontjának alkalmazása esetén a pontkiosztási módszerek megfelelő meghatározása kiemelten fontos a részszempontok (alszempontok), a szorzószámok (súlyszámok), valamint a ponthatárok pontos rögzítése mellett, ugyanis a pontkiosztási módszerek rögzítésével adja meg az ajánlatkérő azt a szabályrendszert, hogy miképpen képezhetőek pontszámokká az értékelési részszempontok (alszempontok) értékelhető tényezőire (azaz az egyes ajánlati elemekre) vonatkozó számszerűsíthető vagy más módon (pl. szakértői vélemény alapján) értékelhető adatok az előre meghatározott pontskálán. Az értékelési pontszámokká leképzett adatok az adott részszemponthoz (alszemponthoz) tartozó súlyszámmal kerülnek felszorzásra, majd a részszempontonként (alszempontonként) így kapott szorzatok kerülnek ajánlatonként összeadásra.1 Az így kiszámított érték lesz az adott ajánlat összpontszáma, ami alapján már egyértelműen megállapíthatóvá válik, hogy melyik érvényes ajánlat minősül ajánlatkérő számára a legelőnyösebbnek. Ez utóbbi persze csak akkor lehet igaz, ha a közbeszerzési eljárásban kellően alaposan végiggondolt, az ajánlatkérői elvárásokat, preferenciákat megfelelően rögzítő szempontrendszer került előírásra. Ellenkező esetben ugyanis – még hibátlan értékelés mellett is – könnyen előállhat az a nem várt helyzet, hogy nem az ajánlatkérő számára ténylegesen legelőnyösebb ajánlat éri el a legmagasabb összpontszámot, melynek következtében ajánlatkérő olyan helyzetbe kerülhet, hogy a közbeszerzési eljárása eredményeként nem a számára valójában legkedvezőbb ajánlattevővel lenne kénytelen szerződést kötni. Fentiekre tekintettel ajánlatkérő különös hangsúlyt kell, fektessen az értékelési szempontrendszer, és annak keretében a pontkiosztási módszer (módszerek) megfelelő kialakítására. Ajánlatkérőnek a közbeszerzési eljárása előkészítése során alaposan fel kell mérnie, hogy az adott beszerzési igénye megvalósításával mi a konkrét célja, vagyis a közbeszerzés, majd a szerződéskötés és a szerződés teljesítése eredményeként mit szeretne elérni, és az elérni kívánt céllal, valamint a célhoz vezető úttal (a szerződés teljesítésével) kapcsolatban mik az elvárásai. Mindezek alapos előzetes felmérése és rögzítése nélkül ajánlatkérő a legjobb szándék mellett sem lehet képes a vonatkozó jogszabályok által lehetővé tett eszköztárból a megfelelő eszközöket kiválasztani. Az adott beszerzési igénnyel kapcsolatos célok és elvárások pontos ismeretének hiányában ugyanis ajánlatkérő nemcsak hogy egy megfelelő értékelési szempontrendszert (és annak keretében a 1

Kbt. 71. § (5) bekezdés

4 / 27

pontkiosztási módszert (módszereket)) nem lesz képes felállítani, de még a beszerzési igényével kapcsolatos minimumszintet sem fogja tudni megfelelően rögzíteni. Iyen esetben azonban a közbeszerzési eljárás eredményeként megkötött szerződés szerződésszerű teljesítése mellett sem azt az eredményt kapja ajánlatkérő, amit egyébként ténylegesen szeretett volna (vagyis nem azt, nem olyan áron, nem olyan minőségben kapja, mint amit megfelelő előkészítés mellett elérhetett volna), ami értelemszerűen nem felel meg a közpénzek hatékony és felelős felhasználása elvének. Összegezve tehát az adott beszerzési igénnyel kapcsolatos ajánlatkérői célok és elvárások megfelelő feltérképezése, felismerése, és rögzítése teszi lehetővé ajánlatkérő számára a megfelelő értékelési szempontrendszer kialakítását, amely lényegében az ajánlatkérői preferenciák rögzítését és egyben érvényre juttatását hivatott szolgálni a számítási modellre történő leképezésen keresztül. Speciális beszerzési igény esetén, vagy olyan esetben, ha ajánlatkérő nem rendelkezik a közbeszerzési eljárása által megkívánt kompetenciákkal, szakértelemmel, úgy mindenképpen javasolt a megfelelő szakember(ek) igénybe vétele ajánlatkérő részéről az eljárás mindazon szakaszaiban (pl. előkészítés fázisában, ajánlatok elbírálása, illetve értékelése során, stb.), ahol az szükséges lehet, figyelemmel arra, hogy ajánlatkérő nem hivatkozhat arra, hogy bizonyos speciális kompetenciával nem rendelkezett, ugyanis a közbeszerzési eljárások jogszerű előkészítése és lebonyolítása ajánlatkérő felelőssége minden esetben. A pontkiosztás módszerének (módszereinek) a meghatározása Ajánlatkérő az összességében legelőnyösebb ajánlat kiválasztása értékelési szempontjának alkalmazása esetén a közbeszerzésekről szóló 2011. évi CVIII. törvény (a továbbiakban Kbt.) előírása alapján köteles meghatározni az eljárást megindító felhívás egyéb információk (további információk) című részében azt a módszert (módszereket), amellyel megadja az alső és felső ponthatár közötti pontszámot.2 A pontkiosztás módszerének (módszereinek) a részletes ismertetése a dokumentációban is megadható,3 amennyiben az adott közbeszerzési eljárásban ajánlatkérő készít dokumentációt. A pontkiosztás módszerének meghatározását megelőzően minden esetben javasolt és indokolt meghatározni az ajánlatkérői célokhoz és elvárásokhoz illeszkedő érvénytelenségi küszöböt, ugyanis ez teszi lehetővé, hogy ajánlatkérő az értékelési szempontrendszer keretében az érvénytelenségi küszöböt meghaladó, az ajánlatkérő számára előnyösebb tényezőket, ajánlati elemeket is meghatározza. A részszempontok (alszempotok), valamint azok tényleges jelentőségével arányban álló súlyának (súlyszámának), továbbá a ponthatároknak a rögzítését 2 3

Kbt. 71. § (3) bekezdés d) pont Kbt. 71. § (5) bekezdés

5 / 27

követően, azok jellemzőinek az ismeretében kerülhet sor az egyes részszempontokhoz (alszempontokhoz) tartozó megfelelő pontkiosztási módszer (módszerek) kialakítására. Mind a mennyiségi, mind a szakmai szempontok alapján értékelhető tényezőkön alapuló részszempontok (alszempontok) pontszámánának leképzésére szolgáló módszernek (módszereknek) alkalmasnak kell lennie arra, hogy annak alapján az ajánlatkérő a benyújtott ajánlatokat összehansonlíthassa és értékelhesse a Kbt. 71. § (2) bekezdésében foglaltak szerint. A pontkiosztás módszerét (módszereit), vagyis az adott ajánlati elemek tekintetében kifejezett értékelési adatoknak az előre meghatározott pontskálán pontszámokká történő leképzésének szabályait ajánlatkérő az eset egyedi körülményeinek megfelelően pontosan, és nemcsak érthető módon, de egyértelműen köteles meghatározni minden esetben az objektív és átlátható értékelés biztosítása érdekében. Jogsértő ajánlatkérő olyan magatartása, melynek során a pontkiosztás módszerét nem előre (az eljárást megindító felhívásban, illetve a dokumentációban) határozza meg, hanem mondjuk az ajánlati kötöttség beálltát követően, mivel ez a legsúlyosabb visszaélésekre adhat lehetőséget. A pontkiosztás módszere (módszerei) megfelelő meghatározásának a célja ugyanis egyfelől éppen az, hogy ajánlatkérő előre rögzített, egyértelmű szabályok szerint és azonos elvek mentén végezze el az érvényes ajánlatok értékelését (átláthatóság biztosítása), másfelől pedig az, hogy az ajánlattevők már az ajánlattétel során tisztában lehessenek azzal, hogy ajánlatkérő milyen módszer(ek) alapján fogja az ajánlatokat értékelni (kiszámíthatóság biztosítása). A pontkiosztás módszerének (módszereinek) megfelelő meghatározásához nyújt segítséget a Közbeszerzési Hatóság útmutatója,4 amelyet a Közbeszerzési Hatóság a törvény kötelezése alapján adott ki. 5 Elvárt, hogy ajánlatkérő az összességében legelőnyösebb ajánlat értékelési szempontjának alkalmazása esetén az eljárást megindító felhívásban minden esetben hivatkozzon a Közbeszerzési Hatóság fent hivatkozott útmutatójára, egyúttal jelölje meg, hogy az adott pontkiosztási módszer (módszerek) az útmutatóban pontosan hol található(ak). Szintén elvárt, hogy ajánlatkérő, amennyiben az adott közbeszerzési eljárásban készül dokumentáció, úgy abban, egyéb esetben pedig az eljárást megindító felhívásban rögzítse a pontkiosztás módszere (módszerei) során alkalmazásra kerülő képlete(ke)t is. Javasolt ajánlatkérőnek előre megadnia azt is, hogy az értékelés során kiszámított pontszámo(ka)t hány tizedes jegy pontossággal határozza meg. A pontkiosztás módszerét (módszereit) mindig az adott részszemponthoz (alszemponthoz) képest szükséges meghatározni. Elvárt, hogy ajánlatkérő több értékelési részszempont (alszempont) meghatározása esetén 4

A Közbeszerzési Hatóság útmutatója az összességében legelőnyösebb ajánlat kiválasztása esetén alkalmazható módszerekről és az ajánlatok elbírálásáról (KÉ 2012. évi 61. szám; 2012. június 1.) 5 Kbt. 71. § (6) bekezdés

6 / 27

törekedjen a pontkiosztási módszerek számának a csökkentésére, mert azon túl, hogy növeli az értékelés során elkövethető hibák körét, a kockázatokat, jelentősen befolyásolhatja az érintett részszempontok (alszempontok) súlyszámának a hatását, melynek következtében ajánlatkérő előírása – adott esetben akaratlanul is, de – versenytorzító hatású és így jogsértő lesz. Itt kívánjuk felhívni a figyelmet arra, hogy nem minősül alszempont megadásának, ha az ajánlatkérő a szakmai szempontok alapján értékelhető részszemponttal kapcsolatban a pontkiosztás módszerének megadása során leírja, hogy a részszemponttal összefüggő ajánlati elem mely összetevőit, vagy milyen tulajdonságait fogja vizsgálni.6 Minden olyan közbeszerzési eljárásban, ahol ajánlatkérő az összességében legelőnyösebb ajánlat értékelési szempontját alkalmazza, elvárt, hogy ajánlatkérő az értékelési szempontrendszer meghatározását követően, de még a közbeszerzési eljárás előkészítési szakaszában fiktív példákon keresztül összességében vizsgálja meg a kialakított szempontrendszer elemeinek (így különösen a részszempontok (alszempontok), súlyszámok, alsó és felső ponthatárok, valamint a pontkiosztási módszer (módszerek) meghatározásának) helyességét. Könnyen előfordulhat ugyanis, hogy az értékelési szempontrendszer egyes elemei önmagukban még jogszerűek vagy legalábbis annak tűnnek, összességükben azonban mégsem alkalmasak azon ajánlatkérői cél kiváltására, hogy valóban a legelőnyösebb ajánlat kerüljön kiválasztásra, még rosszabb esetben pedig a verseny befolyásolására lehetnek alkalmasak, amely elfogadhatatlan, mivel súlyosan jogsértő. A pontkiosztás módszere (módszerei) akkor megfelelő(ek), ha biztosított, hogy az ajánlatkérő számára kedvezőbb megajánlás azzal arányban álló magasabb pontszámot ér el, továbbá a pontkiosztás során nem változik meg az egyes részszempontok súlyszámokkal kifejezett jelentősége. Az érvényes ajánlatok értékelésének eredményeként kapott összpontszámokat ugyanis alapvetően befolyásolja, hogy ajánlatkérő miképpen határozta az egyes részszempontok (alszempontok) súlyszámát, a ponthatárokat (és így a ponthatárok között kiosztható pontok intervallumát), valamint a pontkiosztás módszerét (módszereit), és annak keretében a pontszámok leképzését lehetővé tevő képleteket, illetve szabályokat. Az egyes ajánlati elemek legkedvezőbb, illetve legkedvezőtlenebb szintjének meghatározása Az irreális vagy lehetetlen megajánlások, vállalások lehetséges kizárása érdekében ajánlatkérő az ellenszolgáltatást tartalmazó részszemponton (alszemponton) kívüli részszempontokkal (alszempontokkal) összefüggő ajánlati elemmel kapcsolatban az eljárást megindító felhívásban jogosult meghatározni az adott ajánlati elem azon legkedvezőbb szintjét, melyre 6

Kbt. 71. § (4) bekezdés e) pont

7 / 27

és az annál még kedvezőbb vállalásokra egyaránt a ponthatár felső határával azonos számú pontot ad, valamint jogosult meghatározni olyan elvárást is, melynél kedvezőtlenebb az adott ajánlati elem nem lehet. 7 Elvárt, hogy ajánlatkérő valamennyi olyan részszempont tekintetében adja meg az adott ajánlati elemek legkedvezőbb és legkedvezőtlenebb szintjét, amelyek esetében az lehetséges. Hangsúlyozzuk, hogy az ellenszolgáltatást tartalmazó, vagyis az ártípusú részszempontok (alszempontok) tekintetében ajánlatkérő a törvény rendelkezéséből kifolyólag nem jogosult meghatározni az adott ajánlati elem (ár) legkedvezőbb vagy legkedvezőtlenebb szintjén, azonban ajánlatkérői előírás hiányában sem marad korlátok nélkül az ártípusú megajánlások köre. Természetes felső korlátját képezi ugyanis a túlzottan magas ármegajánlásoknak a gazdasági szereplők közötti árverseny, mivel valamennyi gazdasági szereplőnek számolnia kell azzal, hogy az alacsonyabb ármegajánlás lesz a kedvezőbb ajánlatkérő számára. Jogszabályban rögzített felső korlátját jelenti az irreálisan magas ármegajánlásoknak a fedezethiány intézménye8, amely a közbeszerzési eljárás eredménytelenségét eredményezheti abban az esetben, ha egyetlen ajánlattevő vagy az összességében legelőnyösebb érvényes ajánlatot tevő ajánlattevő sem tett az ajánlatkérő rendelkezésére álló anyagi fedezet mértékére tekintettel megfelelő ajánlatot. Gátat szab továbbá az irreális megajánlásoknak az ajánlatok aránytalanul alacsony ármegajánlása miatti érvénytelensége is.9 Olyan közbeszerzési eljárások esetében, ahol úgynevezett hatósági áras megajánlások önállóan értékelésre kerülnek, sőt ezen kívül olyan ármegajánlások esetében is, ahol ilyen árakkal ajánlattevőknek kalkulálnia kellett, ott az ármegajánlások alsó korlátját képezik az úgynevezett hatósági árak (pl. építési beruházások esetén a rezsióradíj10 mértéke). A pontkiosztási módszerek A pontkiosztás módszerei a relatív és az abszolút pontkiosztási módszerek lehetnek. A relatív módszerek esetében a pontszámok kiosztása az érvényes ajánlatok egymáshoz való viszonyától függ, vagyis a kapott pontok relatívak annak függvényében, hogy milyen érvényes ajánlatokat nyújtottak be az adott közbeszerzési eljárásban. A relatív pontkiosztási módszerek esetében a pontok kiosztása az érvényes ajánlatok ajánlati elemei értékeinek az arányát mutatja meg. Ehhez képest az abszolút módszerek esetében a pontszámok kiosztására az érvényes ajánlatok önmagukban történő értékelésével kerül sor az eljárást megindító felhívásban és a dokumentációban előre rögzített előírások és elvárások alapján, ahol a kapott pontszámok nem az érvényes ajánlatok ajánlati 7

Kbt. 71. § (7) bekezdés Kbt. 76. § (1) bekezdés c) pont 9 Kbt. 74. § (2) bekezdés a) pont 10 Az építési beruházások közbeszerzésének részletes szabályairól szóló 306/2011. (XII. 23.) Korm. rendelet (a továbbiakban Épber.) 8/A. § 8

8 / 27

elemei értékeinek az egymáshoz viszonyított arányát tükrözik, hanem azt mutatják meg, hogy az egyes ajánlati elemek értékei az előre meghatározott intervallumon, hol helyezkednek el és ehhez képest a szintén előre meghatározott szabályok szerint hány pontot érnek. A relatív pontkiosztási módszerek A relatív pontkiosztási módszerek alatt olyan módszereket kell érteni, ahol az egyes érvényes ajánlatoktól, és elsősorban azok összahasonlításon alapuló viszonyától vagy sorrendjétől függ a pontszámok kiosztása. Jellemzően az adott értékelési részszempont (alszempont) tekintetében tett legkedvezőbb és/vagy legkedvezőtlenebb érvényes ajánlathoz viszonyítva történik a többi érvényes ajánlatra vonatkozó pontszámok kiosztása. A relatív pontkiosztási módszerek közül a leggyakrabban alkalmazott módszerek a fordított és az egyenes arányosítás az adott értékelési résszempontnak (alszempontnak) megfelelően. Fordított arányosítás esetén a legalacsonyabb, míg egyenes arányosítás esetén a legmagasabb mértékű megajánlás minősül az ajánlatkérő számára a legkedvezőbbnek. A relatív értékelési módszerek között az arányosításon (arányszámításon) túlmenően beszélhetünk még képletszámításról (pl. parabola értékelésről, illetve logaritmikus vagy exponenciális függvény szerinti értékelésről), továbbá sorbarendezésről és közvetett pontozásról (pontozással vegyes arányosításról) is. Az úgynevezett arányszámítás párba állítható a képletszámítással (annak egyszerűsített változata), ugyanis az arányszámítás adatainak egyszerű átrendezésével megkaphatjuk a képletszámítás során használható képletet. Ennek megfelelően akár az egyenes arányosítás, a fordított arányosítás, akár a lineáris arányosítás is mind az arányszámítás, mind a képletszámítás körében megjelenhet. A relatív értékelési módszerek részletes ismertetésére a következő címek alatt térünk ki. A relatív pontkiosztási módszerek egyik előnye, hogy következetes értékelést tesznek lehetővé. Alkalmazásuk – a pontozással vegyes lineáris arányosítás és a sorba rendezés kivételével – objektívebb értékelésre kínál módot a szubjektív elemek kizárása révén, figyelemmel arra, hogy érvényes ajánlatoknak az eljárást megindító felhívásban és dokumentációban előre rögzített szabályok szerinti értékelése teljesen függetlenné tehető az ajánlatok értékelését végző személyek értékítéletétől. Tágabb ponthatárok meghatározása esetén nagy előnyük, hogy a vizsgált ajánlati elemek közötti kis különbségeket is képesek felnagyítani, amely jobban képes szemléltetni az ajánlatok közötti különbségeket. Egy másik aspektusból vizsgálva azonban ezen tulajdonsága bizonyos esetekben éppen, hogy a hátrányára válhat, tekintettel arra, hogy a mezőny széthúzására alkalmas, amely adott esetben torzító hatású lehet. A relatív pontkiosztási módszerek alkalmazása olyan esetekben kifejezetten indokolt, amikor bizonyos részszempont (alszempont) ajánlati elemének az értéke csak egy másik ajánlat ugyanezen részszempontja (alszempontja) ajánlati elemének 9 / 27

értékéhez viszonyítva állapítható meg, azaz amikor nem lehet eldönteni, hogy egy-egy ajánlat mit ér önmagában, azt azonban igen, hogy egy másik ajánlathoz képest mit ér (azaz kedvezőbb-e mint a másik ajánlat). Ez jellemzően szakmai típusú részszempontok (alszempontok) esetén fordulhat elő. A relatív pontkiosztási módszerek legnagyobb hátránya, hogy aránytalanul gyenge ajánlat(ok) is aránytalanul magas pontszámhoz juthatnak, ha kizárólag egy ajánlattevő tett ajánlatot, illetve ha egyetlen ajánlattevő sem tett erős ajánlatot az adott részszempontra (alszempontra) vonatkozóan. Abban az esetben például, ha egyetlen ajánlatot nyújtanak be, az ajánlatkérő rendelkezésére álló fedezetet majdnem elérő megajánlás is éppúgy az elérhető legmagasabb pontszámot kapja, mint ha az ajánlatkérő számára valóban előnyös megajánlást tettek volna az ellenszolgáltatásra vonatkozó részszempont tekintetében. Több ajánlat benyújtása esetén is torz képet mutathat akkor, ha valamennyi ajánlat gyenge megajánlást tartalmaz, mivel ebben az esetben valamennyi ajánlat aránytalanul magas pontszámot kap, holott a tényleges értékük ezt nem indokolná. Mindez azt mutatja, hogy a relatív pontkiosztási módszerek nem feltétlenül tükrözik az egyes érvényes ajánlatok tényleges erősségeit és gyengeségeit, ráadásul az egyes részszempontokhoz (alszempontokhoz) tartozó pontskálák az érvényes ajánlatokban az adott részszempontokra (alszempontokra) tett megajánlások miatt esetlegessé válhatnak, amely torzíthatja az adott részszempontok (alszempontok) tekintetében meghatározott súlyszámokat is. Tegyük fel, hogy egy ajánlat vizsgált részszempontja tekintetében tett megajánlás az ajánlatkérő számára valójában nem előnyös, a többi ajánlathoz képest viszont a legkedvezőbb: ilyen esetben abszolút pontszámítási módszer alkalmazása esetén a tényleges értékével arányban álló alacsony értékelési pontszámot (pl. 100-as pontskálán 25 pontot) kapna, míg relatív értékelési módszer alkalmazása esetén az elérhető legmagasabb pontszámot (pl. 100-as pontskálán 100 pontot). Ez pedig az előre meghatározott súlyszám vonatkozásában a relatív értékelési módszer alkalmazása esetén azt eredményezi, mintha ajánlatkérő négyszeres értékű súlyszámot határozott volna meg. A relatív pontkiosztási módszerek a fentiek okán tehát nem feltétlenül alkalmasak ajánlatkérő preferenciáinak a pontszámokban való leképzésére, tekintettel arra, hogy a tényleges pontskálát a benyújtott érvényes ajánlatok adják meg. A relatív pontkiosztási módszerek legnagyobb hátránya, hogy az érvényes ajánlatok összpontszáma, és így az ajánlatok sorrendje alapvetően a többi érvényes ajánlattól függ, ami a szerződéskötési moratórium lejártáig, vagy egy esetleges jogorvoslati eljárás (adott esetben a jogorvoslati eljárás során hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) esetén annak jogerős lezárásáig rendkívül bizonytalan helyzetet eredményez a nyertes ajánlatot, illetve az összességében legelőnyösebb ajánlatot követő legkedvezőbb ajánlatot illetően, ugyanis egy ajánlat érvénytelenné nyilvánítása, vagy egy érvénytelenné nyilvánított ajánlat érvényessé nyilvánítása az pontszámok újra számítása esetén könnyen 10 / 27

megváltoztathatja a sorrendet, akár akkor is, ha az újonnan érvényessé nyilvánított ajánlat egyébként utolsó lenne. A relatív pontkiosztási módszerek alkalmazása esetén ajánlatkérőnek számolnia kell azzal is, hogy ajánlattevők képesek lehetnek akár tudatosan is torzítani a pontskálát szélsőséges, de még érvényes megajánlások megtételével. Ezen kockázat csökkentésére lehet részben alkalmas az ellenszolgáltatáson kívüli részszempontokkal (alszempontokkal) összefüggő ajánlati elemek legkedvezőbb, illetve legkedvezőtlenebb szintjének az ajánlatkérő általi meghatározása. Mindezekre tekintettel kiemelten fontos, hogy ajánlatkérő a pontkiosztási módszer (módszerek) meghatározása, de valójában a teljes értékelési szempontrendszer kialakítása során fokozott körültekintéssel járjon el. Fordított arányosítás Az ellenszolgáltatást tartalmazó részszempontok (alszempontok) esetében tipikusan a fordított arányosítás módszere kerül előírásra, mely esetben a legalacsonyabb mértékű megajánlás minősül ajánlatkérő számára a legkedvezőbbnek. Előfordulhat a teljesítés határidejére vonatkozó részszempont esetén is (pl. amikor a teljesítéshez szükséges naptári napok számát kell megadni a szerződés megkötésétől számítottan). A teljesítési határidővel kapcsolatos részszempont (alszempont) alkalmazása azonban nem javasolt, figyelemmel arra, hogy a szerződés teljesítése során (különösen építési beruházások esetén) számos olyan körülmény merülhet fel, amely a teljesítési határidő módosítását indokolja. A teljesítési határidő módosítása már önmagában is jogszerűségi kockázatokat rejt magában, akkor pedig, amikor értékelési részszempont (alszempont) volt a teljesítési határidő, az említett kockázat szintje jelentősen megemelkedik, és veszélyeztetheti a projekt felhasználható forrásainak a teljes körű elszámolhatóságát. Az ajánlatok szakmai tartalmával kapcsolatban is felmerülhet számos olyan tényező, melyek értékelési részszempontként (alszempontként) történő előírása esetén a fordított arányosítás módszerének alkalmazása lehet a megfelelő megoldás (pl. gépjárművek beszerzése esetén a megajánlott gépjármű üzemanyag fogyasztásának a mértéke; épületenergetikai felújítás esetén a beépítésre kerülő nyílászárók hőáteresztési (uW) tényezőjének a mértéke; speciális gépek, berendezések beszerzése esetén a megajánlott gép, berendezés működtetéséhez szükséges kezelőszemélyzet minimális létszáma). A fordított arányosítás akár keretében is előírásra kerülhet.

aránypárszámítás,

akár

képletszámítás

Az alábbi aránypár és képlet esetében a legalacsonyabb mértékű megajánlás kapja a lehetséges maximális pontszámot. Ajánlatkérő a többi megajánlás tekintetében a legkedvezőbb megajánláshoz képest fordítottan arányosan kell, hogy kiszámolja a pontszámokat.

11 / 27

Felhívjuk a figyelmüket arra, hogy olyan esetben, amikor az ajánlatkérő az ellenszolgáltatást tartalmazó értékelési részszemponton (alszemponton) kívüli részszempontokkal (alszempontokkal) összefüggő ajánlati elemmel kapcsolatban az eljárást megindító felhívásban meghatározta az adott ajánlati elem azon legkedvezőbb szintjét, melyre és az annál még kedvezőbb vállalásokra egyaránt a ponthatár felső határával azonos számú pontot ad, úgy abban az esetben az adott ajánlati elem ajánlatkérő által így meghatározott legkedvezőbb szintjét szükséges az alábbi aránypár vagy képlet alkalmazása során a legelőnyösebb ajánlat tartalmi eleméhez (Alegjobb–hoz) behelyettesíteni azon ajánlatok vizsgált ajánlati eleme pontszámának meghatározása során, amelyek az adott részszempont (alszempont) tekintetében az ajánlatkérő által meghatározott legkedvezőbb szintet nem érik el. Mivel az adott részszemponttal (alszemponttal) összefüggő ajánlati elem ajánlatkérő által meghatározott legkedvezőbb szintjét elérő és az annál kedvezőbb vállalások automatikusan a lehetséges maximális pontszámot kapják, ezért azok pontszámának kiszámítása során értelemszerűen nincsen szükség az aránypár vagy képlet alkalmazására. Az alábbi aránypárnak és képletnek a legnagyobb hátránya, hogy minél nagyobb a vizsgált megajánlások közötti eltérés, annál kisebb ponteltérésre kerül sor, tehát valójában egymáshoz közelíti a pontszámokat. A képlet nem képes kezelni a nullás és a negatív tartományba eső megajánlásokat. A javasolt aránypár:

A javasolt képlet: (

)

A javasolt aránypár és képlet egyes elemeinek konkrét tartalma: P:

a vizsgált pontszáma

ajánlati

elem

adott

szempontra

vonatkozó

Pmax:

a pontskála felső határa

Pmin:

a pontskála alsó határa

Alegjobb:

a legelőnyösebb (legalacsonyabb mértékű) ajánlat tartalmi eleme11

11

Amennyiben ajánlatkérő meghatározta az adott részszempont (alszempont) ajánlati elemének legkedvezőbb szintjét, úgy „Alegjobb: az adott részszempont (alszempont) ajánlati elemének ajánlatkérő által meghatározott legkedvezőbb mértéke”. Kizárólag azon vizsgált ajánlati elemek esetén irányadó, amelyek nem érik el az ajánlatkérő által

12 / 27

Avizsgált:

a vizsgált ajánlat tartalmi eleme

Egyenes arányosítás Az egyenes arányosítás módszere jellemzően a szerződést megerősítő biztosítékokkal (pl. kötbérekkel), jótállással, fizetési határidővel kapcsolatos részszempontok (alszempontok) előírása mellett jelenik meg, mely esetben a legmagasabb mértékű megajánlás minősül ajánlatkérő számára a legkedvezőbbnek. Az egyenes arányosítás módszere a teljesítési határidővel kapcsolatosan is felmerülhet (pl. olyan esetben, ha ajánlatkérő nem a szerződés teljesítéséhez szükséges – pl. napokban vagy hónapokban meghatározott – időtartamot vizsgálja, hanem a teljesítés véghatáridejéhez képest az előteljesített napok, hónapok számát). Felhívjuk azonban a figyelmüket arra, hogy a korábbi audit tapasztalatokra tekintettel nem javasolt sem a teljesítési határidővel, sem a szerződést megerősítő biztosítékokkal, sem a fizetési határidővel kapcsolatos tényezőket értékelési részszempontként (alszempontként) meghatározni. Az ajánlatok szakmai tartalmával kapcsolatos releváns tényezők részszempontként (alszempontként) történő előírása esetén az adott részszempont (alszempont) tekintetében vizsgált tényezőre tekintettel szintén felmerülhet az egyenes arányosítás módszere, mint lehetséges pontkiosztási módszer (pl. gépek beszerzése esetén a megajánlott gép teherbíró képessége; orvosi eszközök beszerzése esetén a megajánlott eszköz üzemideje akkumulátoros működtetés esetében). Az egyenes arányosítás akár aránypárszámítás, akár képletszámítás keretében is előírásra kerülhet. Az alábbi aránypár és képlet esetében a legmagasabb mértékű megajánlás kapja a lehetséges maximális pontszámot. Ajánlatkérő a többi megajánlás tekintetében a legkedvezőbb megajánláshoz képest egyenesen arányosan kell, hogy kiszámolja a pontszámokat. Felhívjuk a figyelmüket arra, hogy olyan esetben, amikor az ajánlatkérő az ellenszolgáltatást tartalmazó értékelési részszemponton (alszemponton) kívüli részszempontokkal (alszempontokkal) összefüggő ajánlati elemmel kapcsolatban az eljárást megindító felhívásban meghatározta az adott ajánlati elem azon legkedvezőbb szintjét, melyre és az annál még kedvezőbb vállalásokra egyaránt a ponthatár felső határával azonos számú pontot ad, úgy abban az esetben az adott ajánlati elem ajánlatkérő által így meghatározott legkedvezőbb szintjét szükséges az alábbi aránypár vagy képlet alkalmazása során a legelőnyösebb ajánlat tartalmi eleméhez (Alegjobb–hoz) behelyettesíteni azon ajánlatok vizsgált ajánlati eleme pontszámának meghatározása során, amelyek az adott részszempont (alszempont) tekintetében az ajánlatkérő által meghatározott legkedvezőbb szintet (amelyek elérik a legkedvezőbb szintet vagy annál még kedvezőbbek, azok automatikusan a maximális pontszámot kapják).

13 / 27

meghatározott legkedvezőbb szintet nem érik el. Mivel az adott részszemponttal (alszemponttal) összefüggő ajánlati elem ajánlatkérő által meghatározott legkedvezőbb szintjét elérő és az annál kedvezőbb vállalások automatikusan a lehetséges maximális pontszámot kapják, ezért azok pontszámának kiszámítása során értelemszerűen nincsen szükség az aránypár vagy képlet alkalmazására. Alkalmazása akkor javasolt, ha ajánlatkérő számára lényeges az ezen módszerrel vizsgált részszempontok (alszempontok) tekintetében tett megajánlások közötti különbség. A képlet nem képes kezelni a nullás és a negatív tartományba eső megajánlásokat. A javasolt aránypár:

A javasolt képlet: (

)

A javasolt aránypár és képlet egyes elemeinek konkrét tartalma: P:


ajánlati

elem

adott

szempontra

vonatkozó

Pmax:


Pmin:


Alegjobb:

a legelőnyösebb (legmagasabb mértékű) ajánlat tartalmi eleme12

Avizsgált:


Lineáris arányosítás A lineáris arányosítás esetén alkalmazhatóak az alábbi aránypárok és képletek, melyek esetében az ajánlatkérő számára legelőnyösebb megajánlás kapja a lehetséges maximális pontszámot, míg a legkedvezőtlenebb megajánlás kapja az alsó ponthatár tekintetében megállapított pontszámot, és ezekhez képest a többi ajánlat a maximális és minimális ajánlati értékek különbségéhez viszonyítva kapnak pontot. 12

Amennyiben ajánlatkérő meghatározta az adott részszempont (alszempont) ajánlati elemének legkedvezőbb szintjét, úgy „Alegjobb: az adott részszempont (alszempont) ajánlati elemének ajánlatkérő által meghatározott legkedvezőbb mértéke”. Kizárólag azon vizsgált ajánlati elemek esetén irányadó, amelyek nem érik el az ajánlatkérő által meghatározott legkedvezőbb szintet (amelyek elérik a legkedvezőbb szintet vagy annál még kedvezőbbek, azok automatikusan a maximális pontszámot kapják).

14 / 27

Felhívjuk a figyelmüket arra, hogy olyan esetben, amikor az ajánlatkérő az ellenszolgáltatást tartalmazó értékelési részszemponton (alszemponton) kívüli részszempontokkal (alszempontokkal) összefüggő ajánlati elemmel kapcsolatban az eljárást megindító felhívásban meghatározta az adott ajánlati elem azon legkedvezőbb szintjét, melyre és az annál még kedvezőbb vállalásokra egyaránt a ponthatár felső határával azonos számú pontot ad, úgy abban az esetben az adott ajánlati elem ajánlatkérő által így meghatározott legkedvezőbb szintjét szükséges az alábbi aránypár vagy képlet alkalmazása során a legelőnyösebb ajánlat tartalmi eleméhez (Alegjobb–hoz) behelyettesíteni azon ajánlatok vizsgált ajánlati eleme pontszámának meghatározása során, amelyek az adott részszempont (alszempont) tekintetében az ajánlatkérő által meghatározott legkedvezőbb szintet nem érik el. Mivel az adott részszemponttal (alszemponttal) összefüggő ajánlati elem ajánlatkérő által meghatározott legkedvezőbb szintjét elérő és az annál kedvezőbb vállalások automatikusan a lehetséges maximális pontszámot kapják, ezért azok pontszámának kiszámítása során értelemszerűen nincsen szükség az aránypár vagy képlet alkalmazására. Alkalmazhatóak akkor is, ha ajánlatkérő számára a legalacsonyabb megajánlás a legkedvezőbb (fordított lineáris arányosítás) és akkor is, ha ajánlatkérő számára a legmagasabb megajánlás a legkedvezőbb (egyenes lineáris arányosítás). Az aránypárok és képletek alkalmazásakor tehát ajánlatkérő köteles egyértelműen meghatározni, hogy a legalacsonyabb vagy a legmagasabb megajánlás minősül számára a legkedvezőbbnek. Kezelik a nullás megajánlást is, továbbá a negatív tartományba eső megajánlásokat is. Az aránypárok és a képletek alkalmazása során ajánlatkérőnek rendelkeznie kell arról az esetről, ha valamennyi érvényes ajánlat azonos mértékű megajánlást tartalmaz az adott ajánlati elem vonatkozásában, akkor valamennyi érvényes ajánlat a maximális pontszámot kapja az adott ajánlati elem vonatkozásában. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy az alábbi aránypárok és képletek nagyon széthúzzák a mezőnyt, mivel a megajánlások közti különbségeket a teljes ponttartományra képezik le. Erre tekintettel csak olyan esetben javasolt az alkalmazásuk, amikor irreleváns a legkedvezőbb és az azt követő megajánlás különbsége. Alkalmazhatóságuk leginkább a sorba rendezés mellett merülhet fel, amikor is ajánlatkérő ezen aránypárok vagy képletek valamelyikével alakíthatja pontszámokká a sorba rendezés során meghatározott helyezéseket. Ez azonban aránytalan pontkiosztáshoz vezethet azáltal, hogy jelentősen torzítja az adott ajánlati elemhez tartozó megajánlások, és ennek következtében értelemszerűen az ajánlatok közötti valós különbségeket. Mindezek okán kizárólag indokolható esetben, fokozott körültekintés mellett alkalmazhatóak azzal, hogy a súlyszámo(ka)t alacsony mértékben, a pontszámok alsó és felső határát pedig egymáshoz képest a lehető legkisebb eltéréssel szükséges megadni (pl. alsó határ pontszáma: 1; felső határ pontszáma: 10). 15 / 27

A javasolt aránypárok:

vagy

A javasolt képletek: (

)

vagy (

)

A javasolt aránypárok és képletek egyes elemeinek konkrét tartalma: P:


ajánlati

elem

adott

szempontra

Pmax:


Pmin:


Alegjobb:

a legelőnyösebb ajánlat tartalmi eleme13

vonatkozó

Alegrosszabb: a legelőnytelenebb ajánlat tartalmi eleme Avizsgált:


A fenti aránypároknak és képleteknek van egy-egy párja, ahol nem a minimumhoz, hanem maximumhoz viszonyítva történik az aránypár kifejezése. Az alábbi képletek nagyon jól szemléltetik, hogy egy éppen vizsgált ajánlat esetében a legfeljebb adható pontszámból arányosan annyit vesz el, amennyivel a vizsgált ajánlat tartalmi eleme kedvezőtlenebb. A javasolt aránypárok:

vagy 13


16 / 27

A javasolt képletek: (

)

(

)

vagy



ajánlati

elem

adott

szempontra

Pmax:


Pmin:


Alegjobb:

a legelőnyösebb ajánlat tartalmi eleme14

vonatkozó



Ajánlatkérőnek arra is van lehetősége a pontkiosztási módszerek meghatározása során, hogy az igényeinek megfelelően egy úgynevezett elvi legkedvezőtlenebb vagy legkedvezőbb szintet is meghatározzon. Ilyen esetben az elvi legelőnyösebb megajánlások és az a feletti esetleges megajánlások egyaránt a pontskála felső határával megegyező pontszámot kapják, míg az elvi legelőnytelenebb megajánlások és az az alatti megajánlások egyaránt a pontskála alsó határával megegyező pontszámot kapják. Felhívjuk a figyelmüket arra, hogy ezen szintek meghatározása nem azonos a Kbt. 71. § (7) bekezdésében szabályozott jogintézménnyel, ezért azzal semmiképpen sem keverendő össze. Különösen igaz ez a legkedvezőtlenebb szint meghatározása esetén, mivel a Kbt. 71. § (7) bekezdése szerint meghatározott legkedvezőtlenebb szintet el nem érő ajánlati elemet tartalmazó ajánlat érvénytelen, míg az itt tárgyalt esetben pusztán arról van szó, hogy az elvi legkedvezőtlenebb szintet el nem érő ajánlati elemet tartalmazó ajánlat az adott részszempont (alszempont) vonatkozásában az elvi legkedvezőtlenebb 14


17 / 27

szint tekintetében meghatározott pontszámmal azonos pontszámot kap. Alkalmazására leginkább akkor kerülhet sor, ha ajánlatkérőnek az általa meghatározott elvi szint alatti megajánlások is megfelelőek azzal azonban, hogy a szint alatti megajánlások közötti különbség már irreleváns a számára. A lineáris arányosítással kapcsolatban korábban ismertetett aránypárokhoz és képletekhez hasonlóan az alábbi aránypárok és képletek alkalmazhatóak akkor is, ha ajánlatkérő számára a legalacsonyabb megajánlás a legkedvezőbb (fordított lineáris arányosítás) és akkor is, ha ajánlatkérő számára a legmagasabb megajánlás a legkedvezőbb (egyenes lineáris arányosítás). Alkalmazásukkor ajánlatkérő köteles egyértelműen meghatározni, hogy a legalacsonyabb vagy a legmagasabb megajánlás minősül számára a legkedvezőbbnek. Ezen aránypárok és képletek is kezelik a nullás megajánlásokat is, továbbá a negatív tartományba eső megajánlásokat is. Alkalmazásuk esetén ajánlatkérőnek rendelkeznie kell arról az esetről, ha valamennyi érvényes ajánlat azonos mértékű megajánlást tartalmaz az adott ajánlati elem vonatkozásában, akkor valamennyi érvényes ajánlat a maximális pontszámot kapja az adott ajánlati elem vonatkozásában. Amennyiben az elvi legelőnyösebb szint kerül meghatározásra, úgy ajánlatkérőnek arról az esetről kell rendelkeznie, ha valamennyi érvényes ajánlat az elvi legelőnyösebb szintet elérő vagy azt meghaladó megajánlást tartalmaz az adott ajánlati elem vonatkozásában, akkor valamennyi érvényes ajánlat a maximális pontszámot kapja az adott ajánlati elem vonatkozásában. Javasolt aránypárok (az elvi legelőnytelenebb szint előírása esetére):

vagy

vagy

vagy

Javasolt képletek (az elvi legelőnytelenebb szint előírása esetére): (

)

vagy

18 / 27

(

)

vagy (

)

(

)

vagy



ajánlati

elem

adott

szempontra

Pmax:


Pmin:


Alegjobb:

a legelőnyösebb ajánlat tartalmi eleme

vonatkozó

Aelvilegrosszabb: az „elvi” legelőnytelenebb ajánlat tartalmi eleme Avizsgált:


Javasolt aránypárok (az elvi legelőnyösebb szint előírása esetére):

vagy

vagy

vagy

Javasolt képletek (az elvi legelőnyösebb szint előírása esetére): (

)

vagy

19 / 27

(

)

vagy (

)

(

)

vagy



ajánlati

elem

adott

szempontra

Pmax:


Pmin:


Aelvilegjobb:


vonatkozó



Javasolt aránypárok (az elvi legelőnyösebb és legelőnytelenebb szint egyidejű előírása esetére):

vagy

vagy

vagy

Javasolt képletek (az elvi egyidejű előírása esetére):

legelőnyösebb és legelőnytelenebb szint (

)

vagy 20 / 27

(

)

vagy (

)

(

)

vagy



ajánlati

elem

adott

szempontra

Pmax:


Pmin:


Aelvilegjobb:


vonatkozó

Aelvilegrosszabb: a legelőnytelenebb ajánlat tartalmi eleme Avizsgált:


Egyéb arányosítás Arányosítás esetén alkalmazhatóak az alábbi képletek is, melyek esetében az ajánlatkérő számára legelőnyösebb megajánlás kapja a lehetséges maximális pontszámot, míg a legkedvezőtlenebb megajánlás ehhez képest arányosan kevesebb pontot kap a reciprok összefüggés alkalmazásával. A többi ajánlat pontszáma lineáris arányosítással kerül megállapításra. Alkalmazhatóak akkor is, ha ajánlatkérő számára a legalacsonyabb megajánlás a legkedvezőbb és akkor is, ha ajánlatkérő számára a legmagasabb megajánlás a legkedvezőbb (értelemszerűen a megfelelő képlet használatával). A reciprok összefüggés alkalmazása miatt a nullás megajánlást nem kezelik, és a negatív tartományba eső megajánlásokat nem. A képletek alkalmazása során ajánlatkérőnek rendelkeznie kell arról az esetről, ha valamennyi érvényes ajánlat azonos mértékű megajánlást tartalmaz az adott ajánlati elem vonatkozásában, akkor valamennyi érvényes ajánlat a maximális pontszámot kapja az adott ajánlati elem vonatkozásában (ennek az előírásnak kettőnél több érvényes ajánlat esetén van jelentősége). Az alábbi módszer esetében a legalacsonyabb mértékű megajánlás kapja a lehetséges maximális pontszámot: A javasolt képletek: 21 / 27

[(

) (

)]

A javasolt képlet egyes elemeinek konkrét tartalma: Pmax:

a legelőnyösebb (legalacsonyabb mértékű) ajánlat pontszáma (a pontskála felső határa)

Pmin:

a legelőnytelenebb (legmagasabb mértékű) ajánlat pontszáma

Pközt:

a vizsgált köztes ajánlat pontszáma

Alegjobb:

a legelőnyösebb (legalacsonyabb mértékű) ajánlat tartalmi eleme

Alegrosszabb: a legelőnytelenebb (legmagasabb mértékű) ajánlat tartalmi eleme Aközt:

a vizsgált köztes ajánlat tartalmi eleme

Az alábbi módszer esetében a legmagasabb mértékű megajánlás kapja a lehetséges maximális pontszámot: A javasolt képletek:

[(

) (

)]

A javasolt képlet egyes elemeinek konkrét tartalma: Pmax:

a legelőnyösebb (legmagasabb mértékű) ajánlat pontszáma (a pontskála felső határa)

Pmin:

a legelőnytelenebb pontszáma

Pközt:

a vizsgált köztes ajánlat pontszáma

Alegjobb:

a legelőnyösebb (legmagasabb mértékű) ajánlat tartalmi eleme

(legalacsonyabb

mértékű)

ajánlat

Alegrosszabb: a legelőnytelenebb (legalacsonyabb mértékű) ajánlat tartalmi eleme Aközt:

a vizsgált köztes ajánlat tartalmi eleme

Sorba rendezés A sorba rendezés módszere jellemzően a szakmai típusú részszempontok (alszempontok) esetén merül fel, amikor nem feltétlenül vannak egyértelmű számértékek. Alkalmazása esetén a vizsgált részszempont 22 / 27

(alszempont) tekintetében tett megajánlás a többi ajánlat azonos részszempontja (alszempontja) tekintetében tett megajánlásához viszonyított sorrendjében elfoglalt helye szerint ér el helyezést. Éppen ebből fakad a legnagyobb hátránya, ugyanis ezzel nem lehet megfelelően leképezni a megajánlások közötti arányokat. Ajánlatkérő az így megállapított helyezéseket például az alábbi képlettel alakíthatja pontszámokká: Javasolt képlet: (

)

A javasolt képlet egyes elemeinek konkrét tartalma: P:

a vizsgált ajánlatnak az ajánlatok sorrendjében elfoglalt helye alapján kiszámított pontszáma

Pmax:

a pontskála felső határa (100)

N:

az összes ajánlat száma

n:

a vizsgált ajánlat sorrendben elfoglalt helye

A fenti képlet legnagyobb hátránya, hogy az ajánlatok között egységes módon osztja szét az alkalmazott pontskála pontszámait, ami nem feltétlenül tükrözi az ajánlatok tényleges értékbeli különbségeit. A fenti képlet alkalmazása természetesen nem kötelező. Ajánlatkérő a sorba rendezés alkalmazása esetén részletesen és egyértelműen köteles meghatározni, hogy mi alapján állapítja meg a legkedvezőbb megajánlást, és ahhoz képest a többi ajánlat azonos megajánlásának helyezését, vagyis pontosan meg kell adnia, hogy melyek azok a tényezők, amelyek megléte esetén ajánlatkérő az adott részszempontra tett megajánlást előnyösebbnek tekinti. Előnye az egyszerűsége, azonban aránytalan pontkiosztáshoz vezethet azáltal, hogy jelentősen torzítja az adott ajánlati elemhez tartozó megajánlások, és ennek következtében értelemszerűen az ajánlatok közötti valós különbségeket, ezért szakmai szempontok esetén inkább olyan értékelési módszer kiválasztása és alkalmazása javasolt, amely jobban tükrözi az ajánlatok tartalmi elemei közötti különbségeket. Mindezek okán kizárólag indokolható esetben, fokozott körültekintés mellett alkalmazható azzal, hogy a súlyszámo(ka)t alacsony mértékben, a pontszámok alsó és felső határát pedig egymáshoz képest a lehető legkisebb eltéréssel szükséges megadni (pl. alsó határ pontszáma: 1; felső határ pontszáma: 10). További javasolt képlet (a sorba rendezett ajánlatok pontszámának kiosztásához): (

)

A javasolt képlet egyes elemeinek konkrét tartalma: 23 / 27

P:


ajánlati

elem

adott

szempontra

Pmax:


Pmin:


Alegjobb:


vonatkozó



Az ajánlatok sorrendje természetesen képletek nélkül is leképezhető az ajánlatkérő által meghatározott pontskálára, akár oly módon is, hogy ajánlatkérő előre meghatározza, hogy az ajánlatok a sorrendben elfoglalt helyezésük alapján jutnak pontszámokhoz az alábbiak szerint (pontskála: 1-100 pont): - első helyezett: 100 pontot kap - második helyezett: 90 pontot kap - harmadik helyezett: 70 pontot kap - negyedik helyezett: 40 pontot kap - az ötödik helyezett és valamennyi azt követő helyezett: nem kap pontot. Nagyszámú ajánlat vagy hasonló tartalmú érvényes ajánlatok esetén meglehetősen nehézkessé válhat az ajánlatok sorrendjének kialakítása, ráadásul ez a pontkiosztási módszer komoly kockázatokat is rejthet magában (mind audit, mind jogorvoslati), mivel az ajánlatok sorrendjének kialakítása szubjektív értékítélet alapján történik, még akkor is, ha a lehető legobjektívebb módon határozta is meg ajánlatkérő. Az abszolút pontkiosztási módszerek Az abszolút pontkiosztási módszerek esetén a pontszámok kiosztása nem függ az éppen vizsgált érvényes ajánlaton túli további benyújtott érvényes ajánlatok megajánlásaitól, hanem a vizsgált ajánlat önmagában kerül összevetésre az eljárást megindító felhívásban és dokumentációban rögzített elvárásokkal, preferenciákkal. Ennek okán az abszolút pontkiosztási módszerek megfelelő kidolgozásuk esetén jobban szemléltetik az ajánlatkérő elvárásait mind a számára előnyös, mind a számára előnytelen vállalások vonatkozásában, ráadásul a kiosztásra kerülő pontszámok is jobban tükrözik az érvényes ajánlatok egyes ajánlati elemeinek a valós értékeit, hiszen nem egymáshoz viszonyítva kapnak pontot, hanem az előre meghatározott előírások és preferenciák mentén. Másik előnye az abszolút pontkiosztási módszereknek, hogy egy adott ajánlathoz tartozó részszempontokra (alszempontokra) tett megajánlásokra adott pontok még közvetetten sem befolyásolják, torzítják az előre meghatározott súlyszámokat, és így az összpontszámot, 24 / 27

vagyis a részszempontok (alszempontok) arányát kizárólag a súlyszámok határozzák meg. Ezek a pontkiosztási módszerek alkalmasabbak arra, hogy az ajánlatok erősségeit és gyengeségeit jobban felfeldjék a relatív pontkiosztási módszerekhez képest. Felhívjuk a figyelmüket arra, hogy alkalmazása kizárólag akkor lehet jogszerű, ha ajánlatkérő az elvárásait pontosan, egyértelműen határozza meg, figyelemmel arra, hogy az elvárások pontos meghatározása ezen pontkiosztási módszerek esetében különösen fontos. Megfelelő kidolgozása feltételezi az ajánlatkérő adott közbeszerzési eljárásába bevont szakértelmek hatékony együttműködését, továbbá a közbeszerzés tárgyának és a piacnak a magas szintű szakmai ismeretét. A legnagyobb hátránya éppen abból fakad, ha adott ajánlatkérő az említett szakértelmek közötti együttműködés vagy a megfelelő szakmai ismeretek hiánya miatt nem képes pontosan megfogalmazni az elvárásait, a számára tényleg előnyös és előnytelen tényezőket. Ilyen esetben ugyanis a módszer alkalmazása a verseny indokolatlan torzítására, korlátozására, sőt adott esetben egyes gazdasági szereplők versenyből való indokolatlan kizárására vezethet. Az abszolút pontkiosztási módszerek alkalmazása esetén minden esetben meg kell határoznia ajánlatkérőnek, hogy pontosan mit értékel az adott részszempont (alszempont) vonatkozásában, mely tényezők megléte vagy hiánya előnyös vagy előnytelen a számára. Az abszolút pontkiosztási módszerek közé tartozik az úgynevezett hasznossági függvény, továbbá a pontozás különböző formái (pl. a sávos pontozás, az „igen/nem”-es módszer), amelyek részletes ismertetésére a következő címek alatt kerül sor. Hasznossági függvény Olyan abszolút értékelési módszer, amelynek alkalmazása során ajánlatkérő függvények vagy táblázatok segítségével adja meg az adott részszempont (alszempont) tartalmához illeszkedő tartományon a kapott értékekhez közvetlenül kapcsolódó preferenciáit leképező pontokat, ahol az értelmezési tartomány értékeihez függvénykapcsolattal rendel pontszámokat. Megfelelő kidolgozása esetén az ajánlatkérői elvárásokat hűen tükrözi, azonban alkalmazását a kidolgozásának nehézségeiből adódó esetleges hibák magas kockázatára tekintettel nem javasoljuk. A hasznossági függvény olyan pontkiosztási mód, melynek alkalmazása során a lehetséges ajánlati elemek nem feltétlenül kapják meg a legtöbb pontot, ugyanis lehet, hogy bizonyos plusz teljesítmények nem feltétlenül kívánatosak ajánlatkérő számára. Megfelelő szakemberek bevonása mellett jól érzékenyíthető ajánlatkérő tényleges preferenciái vonatkozásában. A hasznossági függvények kiválóan alkalmasak egyébként az egyes részszempontok (alszempontok) kiegyenlítési értékeinek a megállapítására, vagyis az egymásnak ellentmondó ajánlati értékek esetén fellépő kompenzációra (pl. gépjármű beszerzés esetén 25 / 27

egymásnak tipikusan ellentmondó ajánlati elemek a gépjármű teljesítménye és fogyasztása). A kompenzáció keretében előre meghatározható, hogy egy adott részszempont (alszempont) pontszámának csökkenése (pl. magasabb fogyasztás miatt) milyen módon egyenlíthető ki egy másik részszempontra (alszempontra) tett kedvezőbb megajánlással (pl. nagyobb teljesítmény). Akár mennyiségi, akár szakmai típusú részszempontok mellett is megjelenhetnek. Számos típusa létezik, melyek a teljesség igénye nélkül az alábbiak: A szöveges tartományon értelmezett hasznossági függvényt akkor szokás alkalmazni, ha ajánlatkérő egy termék bizonyos funkciójának, tulajdonságának a meglétét vagy hiányát kívánja értékelni (minden esetben pontosan meg kell határozni, hogy az adott funkció megléte vagy hiánya előnyösebb az ajánlatkérő számára). A pontszám kiosztása értelemszerűen ennek megfelelően alakul (pl. ha egy bizonyos funkció hiánya előnyösebb az ajánlatkérő számára, akkor a funkció hiánya 100 pontot kap, míg a funkció megléte 1 pontot). A szakmai értelmezési tartományon értelmezett hasznossági függvények a mennyiségileg meg nem határozható, de szakmailag megítélhető tulajdonságok, jellemzők értékelése esetén alkalmazható, ha az értékelés bizonyos értékelési kategóriák mentén lehetséges (pl. gyenge, közepes, jó, stb.), ahol a pontszámok az egyes előre meghatározott értékelési kategóriákhoz képest kerülnek megállapításra vagy egyenlő osztásban, vagy nem egyenlő osztásban. Egyenlő osztásban akkor határozhatóak meg a pontszámok, amennyiben a meghatározott kategóriák közötti különbségek egyenlő értékkülönbségeket fejeznek ki (pl. 1-től 100-ig terjedő pontskála esetén a gyenge 1 pontot, a közepes 50,5 pontot, míg a jó 100 pontot kap). Egyébként pedig a meghatározott egyes értékelési kategóriák értékkülönbségeinek megfelelően szükséges a pontszámokat meghatározni. A folytonos vagy numerikus intervallumon értelmezett hasznossági függvények a mennyiségi típusú részszempontok (alszempontok) esetén alkalmazhatóak. Ebben az esetben is beszelhetünk egyenlő osztású és nem egyenlő osztású hasznossági függvényekről. Jól kezelhetőek ezen függvényekkel azok a helyzetek, amikor az adott részszempont (alszempont) tartalmi elemének adott intervallumain nem lényegesek az eltérések, de az egyes intervallumok között már igen (pl. jótállási idő értékelése esetén: <12 hónap 0 pontot, 12-18 hónap 1 pontot, 19-24 hónap 50,5 pontot, míg 25-30 hónap 100 pontot kap), továbbá akkor is, ha az adott intervallumon belül is számítanak az eltérések. Vannak úgynevezett töréspontos hasznossági függvények is, melyek alkalmasak arra, hogy a szerezhető pontszámok jelentős eltérése révén fokozottan ösztönözzék az ajánlattevőket a lehető legkedvezőbb érték, vagyis a legmagasabb pontszám megszerzésére, amely ajánlatkérő számára előnyösebb (pl. gépjármű beszerzés esetén a gépjármű fogyasztása tekintetében meghatározott pontok: <5 liter/100km 100 pontot, <6 26 / 27

liter/100 km 70 pontot, <7 liter/100 km 10 pontot, 7 liter/100 km és fölötte 1 pontot, 10 l/100 km fölött nem kap pontot). Pontozás A pontozás módszerének alkalmazása esetén ajánlatkérő a közbeszerzés tárgyával, és a szerződés lényeges feltételeivel közvetlenül összefüggő részszempont (alszempont) keretében szakmai szempontok alapján kidolgozott értékelési skála mentén előre meghatározza az egyes ajánlati elemekhez tartozó pontszámokat. Kidolgozása jóval egyszerűbb, mint a fent bemutatott hasznossági függvényé, azonban erre a módszerre is igaz, hogy ajánlatkérő az elvárásait pontosan és egyértelműen köteles meghatározni, melynek keretében rögzítenie kell, hogy konkrétan mit értékel, és mely tényezők megléte vagy hiánya előnyös, vagy előnytelen a számára. A pontozásos módszerek közül az „igen/nem”-es módszer alkalmazása a legjellemzőbb, amelynek a legnagyobb hátránya, hogy adott esetben kizárólag az elvárásban rögzítettek teljesülését vagy nem teljesülését, azaz meghatározott szélső értékeket értékel (pl. adott termék vagy rendelkezik egy bizonyos tulajdonsággal vagy nem), holott előfordulhat, hogy az elvárás teljesülése (pl. egy bizonyos tulajdonság megléte) nem az ideális eset. Ha magas súlyszámokat és egymáshoz képest széles alsó és felső ponthatárokat rögzítenek mellette, akkor indokolatlanul versenytorzító, versenykorlátozó hatású elvárás lesz. Erre tekintettel e módszer kizárólag indokolt esetben és csak alacsony súlyszámmal alkalmazható akkor, ha az adott ajánlati elem más arányosító módszerrel nem kerülhet értékelésre.

27 / 27

ÖSSZESSÉGÉBEN LEGELŐNYÖSEBB AJÁNLAT, MINT ÉRTÉKELÉSI SZEMPONT ESETÉN A RÉSZSZEMPONTOKAT ÉRINTŐ SZÁMÍTÁSI MÓDSZEREK DOKUMENTUMMINTA ÉS TÁJÉKOZTATÓ

Recommend Documents