ÖSSZEFOGLALÓ AZ ELSŐ MEZŐSÉGI CIVIL MŰHELYRŐL Szamosújvár, Téka Kollégium 2009. május 16–17.
1. MEZŐSÉGI MINIKONFERENCIA A május 16-i program egy mini konferenciával kezdődött. A konferencia célja az volt, hogy egyrészt rávilágítson a Mezőség problémáinak legfontosabb okaira, másrészt hogy kezdődjön el egy közös gondolkodás a Mezőség jövőjéről. Az első szekciót Németh Attila újságíró (Kallós Zoltán Alapítvány) moderálta végig. Elsőként a házigazda, Balázs-Bécsi Attila köszöntötte a szép számú megjelentet. Ezután Kiss Tamás előadása következett. Kiss Tamás: Demográfiai körkép és a magyar oktatás perspektívái a Mezőségen A kolozsvári Kisebbségkutató Intézet munkatársa előadásában egy demográfiai kutatásról számolt be, amelynek célja az volt, hogy mintegy 25 éves távlatban megbecsülje az iskolás korú magyar gyermekek várható létszámát. Regionálisan bontott népesség-előreszámítást végeztek el. 2022-ig és 2032-ig várható népességet számolták előre Erdélyre, megyékre, oktatási régiókra, teljes népességre és a magyarságra is. Az oktatási régió a magyar nyelven oktató középiskolák vonzáskörzetét jelenti. Az előadó elmondta, hogy mintegy harmadával fog csökkenni a magyar gyermekek száma, és ez ki fog hatni a magyar oktatási intézmények számára is. A Mezőségen megfigyelhető demográfiai folyamatokkal kapcsolatban elmondta, hogy nincs központi jelentős települése a térségnek. A lakosság a nagy mértékű elvándorlás miatt folyamatosan fogy. A magyarok esetében az asszimiláció is erős. A terület két részre osztható: a székelyföldi magyar többségű rész mellett van egy szigetszerű vegyes lakosságú terület. *
*
*
A következő hozzászóló László Attila, Kolozsvár alpolgármestere, az RMDSZ megyei elnöke volt. László Attila hozzászólása
A hozzászólásban elhangzott, hogy Kolozs megye PILOT-megye (9 ilyen van az egész országban), ahol az új oktatási törvényt kísérletezik ki. 2005 óta a megyei oktatási intézmények kettős rendszerű könyvelést végeznek. Az intézmények a gyermekek száma alapján kapják a költségvetést (4200 új lejt kap gyerekenként egy 1000 fős iskola). Emiatt számos településen megszűnt a magyar nyelvű oktatás. Ahol nincs meg az RMDSZtöbbség az önkormányzatban, ott a magyar szempontok háttérbe szorulnak. Negatív példaként említette meg Magyarszovát esetét, ahol 2004-ben világbanki hitelből újítottak fel egy olyan oktatási intézményt, amelyben valaha 1000 gyerek tanult, ma 168 gyerek tanul ott. Kiskályánban egyházi kezdeményezés van egy ilyen központra, Mocson és Vajdakamaráson önkormányzati kezdeményezés létezik, holott a szováti központot ki lehetne használni. Az egész megyében 560-570 magyar gyerek van, az iskolahálózat ezzel szemben mintegy 1800 gyereket tudna ellátni. Véleménye szerint egy gyerek 9. osztálytól mozdítható ki rizikó nélkül a családi körből. Minden magyarlakta településen kellene lennie 1-4. osztályos oktatásnak, hogy a kisgyermekeket ne kelljen kivenni a szülői házból. Ezen kívül oktatási központokat kell kialakítani. Probléma ezek esetében, hogy az önkormányzati iskolabusz nem lépheti át az adott önkormányzat közigazgatási határát (jogszabály miatt). László Attila végül kiemelte, hogy legyenek szakoktatási központok is. Nem kell mindenkinek leérettségizni, akinek ehhez a képességei nem megfelelőek. *
*
*
Ezután Ocskay Gyula, az Eurohíd Alapítvány projektmenedzsere beszélt a kezdeményezés céljairól.
Ocskay Gyula: Első mezőségi civil műhely. Miért is? A kezdeményezés elindítója azzal kezdte, hogy 2008-ban készült egy vitaindító tanulmány a Mezőségről mint esetleges fejlesztési térségről. A tanulmány vázlatosan áttekintette a mezőségi demográfiai, tájföldrajzi és gazdasági viszonyokat, és igen aggasztó következtetésekre jutott. Az előadó diagramok és térképek segítségével mutatta be a Mezőség elnéptelenedésének folyamatát. Ezek a következtetések keltették életre a civil műhely céljait: 1. 2. 3. 4.
A Mezőség mint önálló, organikus fejlesztési térség pozícionálása Probléma- és értékleltár összeállítása Emberi erőforrás adatbázis összeállítása Egy közös fejlesztési stratégia alapjainak lerakása, a stratégiai tervezési folyamat
elindítása 5. Fejlesztési hálózat kialakítása, közösségépítés 6. Kapcsolatfelvétel, hasonló folyamatok generálása a mezőségi román szervezetekkel 7. Megyei és regionális fejlesztési stratégiák alakításában részvétel 8. Turisztikai, erdő- és mezőgazdasági beruházásélénkítés 9. A belső kohéziót erősítő fejlesztések elindítása 10. A mezőségi szórványmagyarság megmaradását segítő átfogó program kialakítása, megvalósítása *
*
*
A következő előadó Vetési László lelkész, a Szórvány Tanács elnöke volt. Vetési László: Erdélyi Mezőség Az előadó elsőként olyan neves személyiségeket említett meg, akik révén a Mezőség bekerült a köztudatba. 46 kiemelt támogatású missziós közösséget tartanak számon a református egyházban. Ezek között sok a mezőségi. Kiemelt támogatást biztosítanak számukra. Fontos, hogy a lakosok ott tudjanak maradni. Ezért fontos, hogy az 1-4. osztályos gyermekeket ne szállítsák el a faluból, ezeknek a kis falusi iskoláknak a megtartása létkérdés. Ma minden szórványfaluban harc folyik a gyermekekért. A Lámpás program elindításával az egyház célja az volt, hogy kvalifikált munkaerő kerüljön ezekre a rossz infrastruktúrájú, ezért nem vonzó településekre. A lelkész és a tanító legyen újra a helyi közösség és kultúra szervező ereje is! Nincs gazdasági tervezés, tanácsadás a Mezőségen. 1. A helyi gazdasági erőforrásokból kell kiindulni. 2. A faluturizmus egy kitörési pont lehetne. (Pl. a magyarországi Wass Albert-kultusz ma még kihasználatlan.) 3. Mezőségi tavak mint kínálati elem. A mezőségi cselekvés első feltétele a személyi háttér. Széken, Bándon, Sármáson emiatt nem lehet mozdulni. Haldokolnak a magyar líceumok, pedig ezeken a településeken van magyar.
*
*
*
Az első szekció utolsó előadója Makkai Gergely geográfus volt. Makkai Gergely: A Mezőség tájföldrajza Az előadó néhány szóban bemutatta doktori disszertációját, amely a Mezőség
tájökológiáját dolgozza fel. A Mezőség legfőbb anyaga az agyag. A puha agyag a mezőségi jellemet is lágyra formálta. Emiatt nincsenek utak: sár. Erős szárazsághajlama van a térségnek. A korábbi tóvilág elnyomta ezt a szárazsághajlamot, ma egy fejlesztési stratégiában ezzel a szárazsággal számolni kell. A természeti feltételek mindig is alacsonyan tartották a lakosság lélekszámát. A római korban a posványos területet elkerülték az utak. A XIX. században a lakosság 83 %-a az agráriumban dolgozott. Itt nagyon sokáig maradt fenn a faluközösség, késett a tagosítás. Csak 1854-ben indult el.
*
*
*
A szekcióban elhangzottakra Kallós Zoltán reagált Kallós Zoltán hozzászólása Eredetileg egyházi keretek között szeretett volna indulni, de nem volt rá fogadókészség. 4 gyerekkel indult az oktatás a válaszúti szórványkollégiumban. Véleménye szerint a kisgyermekeket is be lehet adni a kollégiumokba, mivel a szülők nem tudnak foglalkozni a gyerekekkel, nincsenek otthon. 23 faluból vannak gyerekek a válaszúti kollégiumban, szeretnek ott. Rendszeresen fogadnak vegyes házasságból származó gyermekeket is. Megbíznak az intézményben, mivel a kolozsvári nagy iskolák felszippantják a gyerekeket. A székely Mezőségen más a helyzet, ők közelebb vannak a tömbmagyarsághoz. Valamikor ezek virágzó falvak voltak, összetartó társaság, mindenki ismerte a másikat. Németh Attila zárszavában azt mondta, hogy azokra kell alapozni, akik hajlandóak valamit tenni. *
*
*
A szünetet követően a második szekciót Felföldi Zoltán (Mezőségi Őrzőkör Alapítvány) moderálta. A szekció keretében egy nagyobb közös előadás hangzott el, amelyben Bazsó Gabriella (Dörögdért Ifjúsági Egyesület) és Hoffner Tibor (éltető Balatonfelvidékért Egyesület) mutatta be, miként vált az egyszerű falusi közösségépítő programból egy 60 településre kiterjedő LEADER-közösség. Bazsó Gabriella elmondta, hogy Taliándörögd előtt is az elnéptelenedés veszélye merült fel a 90-es években. 1991-ben önállósultak a társközségi státuszból. A kérdés az volt, hogy mivel lehet ott tartani a fiatalokat a faluban. A helyi népművelő azt javasolta, hogy a közösségi élmények miatt szeressenek ott maradni. Első lépés: életteret, helyiséget kaptak a fiatalok, ahol beszélgethettek. Keletkeztek ötletek, a népművelő segítette őket az ötletek megvalósításában. Ezekből a fiatalokból lettek a következő településvezető kampányharcosai.
Az önkormányzatoknak nem volt forrása, a civil szervezetek emiatt is fontosak voltak. Közösségi házat építettek, az ifjúság gondozza a mai napig. (A legfontosabb a közösségi színtér, ahol a kisközösségek találkozhatnak.) Ma már a többi szervezet pályázatait írják, rendezvényeket szerveznek, honlapot fejlesztenek. A fiatalok körbejárták a települést, összegyűjtötték az őshonos gyümölcsfákat, amiből telepítettek is. De a legfontosabb az volt, hogy emiatt muszáj volt beszélgetniük az idősekkel, ami megerősítette a belső közösséget. Az ifjúsági egyesületen kívül számos egyéb szervezet is működik a településen. A tanítóknak régen nagyon nagy szerepe volt egy falu életében. A népdalkört is egy tanító alapította Dörögdön. A nyugdíjas klubnak saját épülete van; a munkájukat a népművelő segítette, ők pedig szívesen főznek az egész falunak egy-egy nagyobb helyi rendezvényen. Ifjúsági önkormányzati választásokat 2000 óta tartanak. A gyermek önkormányzat betekintést kap a felnőtt önkormányzat munkájába is. Van még a településen polgárőrség, Színjátszó Kör és a nagycsaládosokat tömörítő Árvácska Egyesület. A Művészetek Völgye fesztivál is nagy szerepet játszott a népességmegtartó erő növelésében. Hoffner Tibor innen folytatta a történetet. A település eljutott arra a szintre, hogy ki kellett lépni a települési körből. A Völgyközpont (a Művészetek Völgye tette lehetővé) segített ebben: 6 települést vett rá az együttgondolkodásra. A központ célja: közös meglévő értékekre alapozva fejlesztési koncepciót elindítani, ehhez forrásokat szerezni, pályázatot írni. Egyben településközi információs központ is. A központ szervezte meg az első völgykonferenciát, a civilek, önkormányzatok és vállalkozók részvételével. Völgyadatbázist készítettek. Részt vettek a Közkincs programban, ami után természetes volt a LEADER-programozás elindítása. A programozás során több mint 100 fórumot tartottak. A kitartó munkának köszönhetően egy hónap alatt 500 projektötlet született. Szintén a programozás része volt, hogy a fiatalok is készítettek egy tanulmányt a térség jövőjéről, ahol a saját szerepüket is megjelölték. Mint az előadó elmondta, a LEADER-módszertan akkor is hasznos, ha az adott térséget nem akkreditálják akciócsoportként.
*
*
*
A konferencia hozzászólásokkal zárult. Dáné Tibor (EMKE): Az egyházi és szórványturizmus fejlesztése lehetne a cél. A Földön a legtöbbféle felekezet Erdélyben él egy helyen. Ez nagyon színes program lehetne. Turcsány Péter (Kráter Egyesület). Közös mezőségi múzeum lehetőségét vetette fel. Az itteni nemesség nagyon népszerető volt, Európában az egyik leghosszabb ideig maradt
meg. Mindent a kifelé eladhatóságra kell alapozni. A tórendszer több ezer éves mesterséges alkotás. Ezeket be kellene mutatni. Felajánlotta a Wass Albert Gyűjtemény egy részét a leendő múzeumhoz. Barticeli Krisztián lelkipásztor (Melegföldvár). A mezőségi ember lélekrajzával is kellene foglalkozni a következő műhelyen. Babonásak, idegenkednek a pantallós embertől, jobbágyként megalázkodnak. Vigyük közel a mezőségi emberhez a fejlesztést, mert különben könnyen bakot lőhetünk. Makkai Gergely: az itteni mentalitás rendkívül elszigetelt volt. A külső hatások ide mindig nagyon későn értek el, akkor viszont viharos volt a hatás. Németh Attila: a politikusok jelenléte nagyon fontos volna. Nincsenek Romániában kistérségi térképek. Nincsenek elfogadott stratégiáink. A megyei RMDSZ készíttetett olyan térképet, amely a javasolt kistérségeket teljesen ötletszerűen kötötte össze. Kis-Juhász Vilmos (Újvár): az óvodában a kiscsoportban a csoport fele vegyes házasságból jön, a szülők románul beszélgetnek. A család a legfontosabb forrás, ebből lesz a gyermek. Vetési László: a vasárnapi iskola is lehet egy jó modell. Kéthetente jönnek, közel 50-en. Ugyanezt a programot környékbeli vagy székelyföldi pedagógusokkal folytatnák Erdélyben. Lapohos András lelkész: egyházi és szórványmúzeum (Füzes). A mezőségi ember más törvények szerint él, mint máshol. A romos templomos falvakat kereste fel a 60-as évektől. A környék falvaiból is összegyűjtötték a lelkeket egy-egy istentiszteletre. Ez régen is szokás volt. Az istentiszteletek utáni beszélgetéseken egymást is erősítették. Nekünk is el kellene velük beszélgetni. 47 kis gyülekezetben járt. Be kell vonni a helyi embereket.
2. A JELENLÉVŐK BEMUTATKOZÁSA A délutáni program a jelenlévők bemutatkozásaival kezdődött. Barticel-Kiss Krisztián (lelkipásztor, Melegföldvár) Látja már azt, hogy mit kellene tenni, de nem látja, hogyan lehetne megvalósítani. Az agyag visszahúzza az embert. Nem mennek vissza az elszármazottak. Lelkipásztorként sok mindent felvállalnak (a népdalkörtől a kórházi szállításig), ami nem lenne feladatuk, de muszáj, mert más nincs. Melegföldváron 8 gyerek van az alsó tagozatra. Nehéz tanítót találni ennyi pénzért. Diakóniahálózatot szeretnének kialakítani. A legnehezebb a mezőségi embert meggyőzni, hogy érte dolgozunk. Mindent le kell fordítani mezőségi nyelvre, balatoni nyelven nem érti meg. Németh Attila (gazdasági igazgató, Kallós Zoltán Alapítvány, Válaszút) A bentlakás a legfontosabb feladatuk. Válaszúton 25 évig nem volt magyar nyelvű oktatás. 50 bentlakójuk van most, 48 iskolás, 27 óvodás, 10 fő 0.-os. Képzéseket is szerveznek (pl. gazdaképzés, pedagógus-továbbképzés). Nem mindet ők szervezik, számos kolozsvári képzést hoznak ki más szervezők. Kallós-hagyaték kezelése (múzeum). Ehhez épületet is felújítanak. Hagyományőrző táborokkal kezdődött (nemzetközi népzene, néptánc) az alapítvány tevékenysége. Mára 350-450 fővel rendezik meg évente. Vincze Péter (Szentmártoni Mezőségi Alapítvány, Szépkenyerűszentmárton) Széken tanított. 1990 óta Érden lakik, ott van vállalkozása. 200 lakos, 60 %-a magyar. Az egész községben viszont a magyarok aránya nagyon alacsony, emiatt a magyarországi modellek nem használhatóak. Földet vásárolt. 15 000 dollárt nyert Szentmártonban földvásárlásra. „Nálunk semmit nem lehet” – mondja a mezőségi ember. Szabó Attila 1997-ben elindította az elszármazottak napját. Istentisztelet, este egy bál. Össze kéne fogni a közösséget. El kellene menni a helyszínekre is. Kotfász Ilona (Szentmáté Művelődési Egyesület, Szentmáté) 2002-ben alapították az egyesületet. 2001-ben volt 610 éves a falu, de nem tudtak hozzá pénzt szerezni. Az elszármazottak örültek, de azóta se sikerült megszervezni. Az egyesület egy háromtagú családi vállalkozás.
Csak magyar nyelvű 1-8. osztályos iskola van. Jobban be kell vonni az oktatást, hogy el lehessen érni a következő generációt. Felföldi Zoltán (Mezőségi Őrzőkör Alapítvány, Bástya Alapítvány, Vice) A vicei iskola bezárása ellen kellett fellépni. Moldvai csángó gyerekeket hoztak a kollégiumba (22 csángó gyerek + 1 környékbeli). A kollégiumot Tiszti családi házában alakították ki. A kiürülés megakadályozása a cél, kollégiumi rendszerrel. Az Őrzőkör modellje ott alkalmazható, ahol kevés már a magyar, és a környéken meglévő iskolák fennmaradása is veszélyben van. Intézmény-fenntartási képességű közösségi méret kialakítását lehet elérni a csángók segítségével. Kerekes Zoltán (Bástya Egyesület, Vice) Tanár. A környéken működnek még 1-4. osztályos iskolák. Nem akarták, hogy azok megszűnjenek úgy, hogy az övék megmaradjon. Jövőre lesz 27 csángó gyermek. 3 továbbtanuló ezek közül. (Besztercén tanulnak tovább.) Kulturális életet is fellendítenék. A Hagyaték tánc- és népdaltalálkozónak és az angol nyelvi tábornak a társszervezői. Ifjúsági házat építenek. Testvériskolai kapcsolatuk van a lakiteleki általános iskolával. Balázs-Bécsi Attila (Téka Alapítvány, Szamosújvár) Idén volt 15 éves az alapítvány, amely több intézményt is működtet (Mezőségi Művelődési Központ, Néprajzi Múzeum, Feketelaki Tájház, Téka Kollégium). 1992: Kaláka együttes alapítása 1993: az alapítvány megalapítása (katolikusok fogadták be őket) 1994-95: művelődési ház kialakítása (a táncházi szint meghaladása, 1997.: avatás) 2000: csatlakozás a mezőségi szórványprogramhoz (2000. nov. 29.: a mezőségi és szamosháti szórvány megmentése (válaszúti nyilatkozat)) 2002: a szórványkollégium megalapítása 2004-2006: 2,5 év alatt elkészül 2006: a feketelaki projekt elindítása (tánccsűr, közösségi és tájház kialakítása, táborok szervezése) 2006: a magyar iskola projektjének elindítása (600 gyerek számára nyújt majd oktatást, középiskola) Tóvidék projekt elindítása Fazakas Ildikó (EMKE Maros Megyei Szervezete, Marosvásárhely)
A Gyöngykoszorú találkozók és a Közkincs program révén került székely Mezőségre. 33 település tartozik oda. Szabéd unitárius falu. A mezőpaniti általános iskola a környék kulturális életének szervezésében is kulcsszerepet játszik. Kulturális stratégia nem készült. LEADER akciócsoportot szerveztek. Együtt kell dolgozni a románokkal, de még a magyarokkal is nehéz elfogadtatni. Nincs koordinátor. Székely Lajos (Bandi Dezső Kulturális Egyesület, Csittszentiván) Bandi Dezső a fafaragás hagyományát megalapozta a faluban. Az ő emlékére rendezik minden évben a fafaragótábort. Minden iskolás gyermekeket megtanítottak fafaragásra, kulturális eseményeket is szerveznek. Turcsány Péter (Kráter Műhely Egyesület, Pomáz) 1990 januárjában alapították az egyesületet. Az elhanyagolt, nem ismert kulturális emlékek felkarolása a céljuk. 85 könyvet jelentettek meg a Wass-kultusz keretében. Mára nagyon népszerű szerzővé vált. Dadai Lóránt, Székely Mózes életművét is elkezdték kiadni. Kövesdi Kiss István pótolhatatlan mezőségi anyagát jelentették meg. 2006-ban rendeztek egy a jelenlegihez hasonló konferenciát, a Mezőség esélyei címmel. Mezőségi író-olvasó könyv kiadását javasolja. Tablókat és tárlókat ajánlott fel egy mezőségi Wass Albert Múzeum részére. Csete Örs (igazgató, Apáczai Közalapítvány, Budapest) 10 éves májusban a szervezet. 4 kormányt élt túl. 6 milliárd forintot osztottak ki határon túli magyar oktatásra. A hálózatépítés, kollégiumépítés régi terv, de sajnos csak hézagosan valósulnak meg a tervek. Ember nélkül ez nem megy. Nem elég a stratégia. Kb. 100 milliárd forintot fektetett Magyarország a határon túli ügyekbe a rendszerváltás óta. Gozner Károly (igazgató, Dési Szent Bonaventura Kollégium) 2001: a ferences atyák visszakapták a rendház egyik részét. 4 gyerekkel kezdték, az Apáczai támogatásával bővültek. Idén 34 gyerekük van. Programokat, táborokat is szerveznek a gyerekeknek. Magyarországi tanárok 8 napig oktatják a gyerekeket angolra. Demeter József (lelkipásztor, Dió Ház Alapítvány, Szászrégen) Az iskolaközpontok nagyon fontosak, de nem tudják visszaküldeni a gyerekeket a Mezőségre. Csak akkor megy vissza valaki, ha ott lesz munkahely. Téglagyár telepíthető az agyagra. Erdősíteni kellene. Turizmust kell fejleszteni, a tavakra
alapozva. A Mária-tövis lehetne egy húzótermék. Mezőségi szigeteket kellene építeni. Oda kell a hangsúlyt helyezni, ahol még van ember. Sükösd Sándor (lelkész, alelnök, Ördöngösfüzesi Kulturális Egyesület, Ördöngösfüzes) 2002-ben került oda. Ifjúsági táborokat szervezett. 2007-ben 8 fiatal indította el az egészet. Egy év múlva belefáradtak. A szórványkollégiumokban meg kellene tanítani a diákokat, hogy vissza kell menniük. Különben elszippantják őket. Munkahelyekre van szükség. A román többség nem fogadja el a terveket. Diakóniai központot terveztek, de nehéz hozzá forrást találni. 5 éve méhészkedik. A falusi emberek nem tudják értékesíteni a megtermelt javakat. Helyben kellene csomagolni. Ehhez kellene menedzsereket bevonni.
3. ÉRTÉKLELTÁR A második délutáni foglalkozáson (az eredetileg tervezett négy helyett egy közös nagy csoportban) került sor a mezőségi értékleltár összeállítására. Minden jelenlévő háromhárom értéket jelölt meg egy-egy cédulán, majd ezeket csoportosították a jelenlévők három csoportba: szellemi, természeti-táji és holt anyag természetük alapján. A csomagolópapírra felragasztott értékeket ezt követően közösen rendszerezték az alábbiak szerint:
Természeti értékek • • • •
Egyedi, sajátságos tájkép Tóvidék Jellegzetes gyógynövények, gyümölcsök (homoktövis) Tiszta, iparmentes, nem forgalmas, csendes vidék
Szellemi értékek • A mezőségi ember értékei: egyszerűség, nyitottság, munkabírás, vendégszeretet, természetesség, Istennel való meghitt kapcsolat, melegség, termőföldhöz való ragaszkodás, talpra állás képessége • Kulturális örökség: Wass Albert és más írók, neves személyiségek, önkritikus és természetszerető irodalom, történelem • Népi hagyományok: néptánc, népzene, népi életmódhoz kapcsolódó mesterségek
Materiális értékek • • • • •
Kastélyok, kúriák, történelmi épületek, népi építészeti emlékek Templomok, haranglábak Történelmi helyszínek Híres személyiségek lakóházai NOKIA
4. PROBLÉMAFA Az első nap utolsó foglalkozásán egy problémafa összeállítására került sor. Elsőként a jelenlévők frontális közös munka keretében számba vették a Mezőség fejlődését gátló tényezőket. Ez egy közel kétórás, parázs vita során tisztázódott le. Azok a problémák, amelyek közül konszenzus látszott kialakulni, egy-egy A/4-es lapra kerültek, majd megkezdődött egy újabb birkózás, amelynek keretében az egyes problémákat próbálták a résztvevők hierarchikus rendbe szervezni. Ez nem ment könnyen, több verzió is megszületett, hiszen nem egyértelmű mindig, hogy melyik probléma melyik másiknak az előidézője. A problémafa összeállítása közben a Mezőség fejlődésének legfőbb akadályaként az alábbiak fogalmazódtak meg: • nincsenek munkahelyek, emiatt nagy fokú az elvándorlás, ami a Mezőség további esélyeit is rontja; • a Mezőségnek nincsenek saját termékei, amellyel megjelenhetne a piacon, és éppen ezért hiányzik a térségmarketing is, ami a további befektetői érdeklődés szempontjából lehetne fontos; • végül a Mezőség fejlődését a megváltoztathatatlan természeti viszonyok is befolyásolják; ez utóbbiak hatásait gyengíteni lehet, de megszüntetni nem, illetve meg kell próbálni erénnyé alakítani. Munkahelyek hiánya Ha a fenti problémák gyökereit kutatjuk, első helyen kell megemlíteni a Mezőség társadalomtörténeti adottságait. A mezőségi ember mindig is jobbágyi sorban élt, nem alakult ki benne az a szabad, kvázi-polgári tudat, amely a székelységet jellemezte. Az itteni ember felülről várja a kezdeményezést, és onnan mindent el is fogad. Nehezen kezdeményez önmagától, ha valamelyikük kezdeményez, arra a többiek nem néznek jó szemmel. Mindez a mezőségi ember alap lelkiállapotát pesszimistává teszi. Ez a pesszimizmus az oka az általánosan tapasztalható önbizalomhiánynak, amely a kezdeményező készség hiányát idézi elő. A mezőségi ember nem szívesen vállalkozik, részben ez az oka a munkahelyeket teremteni hivatott vállalkozói aktivitás alacsony szintjének. Ehhez járul hozzá a mostoha infrastruktúra, ami kimondottan taszítja a vállalkozókat,
amikor gazdaságossági szempontokból választanak maguknak telephelyet. Ugyancsak kedvezőtlenül befolyásolja a munkahelyek számát a forráshiány. Az eleve alacsony népsűrűségű, gyenge gazdasági helyzetben lévő térség sajátforrás-termelő képessége is alacsony szintű, de forrásokat bevonni is nehezen tud. Az itteni magyar többségű településeket kétszeresen is sújtja a román állami fejlesztéspolitika etnikai diszkriminációja. Elhangzott, hogy az egyes községek infrastrukturális fejlesztéseiből csak a román többségű falvak részesülnek. Az egyik legnagyobb probléma a humán erőforrás hiánya. Jóllehet, Romániát is elsősorban a gyártósori összeszerelő cégek találták meg a közelmúltban, és ezek a cégek (mint a közelben megtelepedett Nokia) betanított munkásokkal dolgoztatnak, mégis szükség volna legalább a gazdálkodási és turisztikai ismereteket átadó képző intézményekre annak érdekében, hogy a humán erőforrás mobilitási képessége nőjön. A hiányos oktatási rendszer így közvetve, a saját értelmiség és szakképzett réteg hiányán keresztül hat a munkaerőhelyzetre. További problémát jelent ebből a szempontból a demográfiai helyzet, a magas fokú elvándorlás és az alacsony születésszám. Emiatt nincs elég humán erőforrás nagyobb üzemek megtelepedéséhez. A debrecennyi lakosságú Mezőségen nem várható, hogy jelentősebb vállalkozások megtelepedjenek, hiszen a kis lélekszámú települések nem képesek megfelelő létszámú munkaerőt biztosítani az ilyen fejlesztésekhez. Saját termékek hiánya Ez a probléma szorosan függ össze a vállalkozói aktivitás alacsony fokával, de itt kell megemlíteni a szövetkezés hiányát is. Nem léteznek az amúgy is rossz helyzetű Mezőségen helyi termékeket feldolgozó és értékesítő szövetkezetek. Egyáltalán nem alakultak ki társadalmi-gazdasági hálózatok, és ezt a közös fellépést nehezíti a helyi vezetők, a helyi értelmiség hozzáállása, amely kevés kivételtől eltekintve nem ösztönzi az itt élőket az együttműködésre. Emiatt hiányoznak a közös mezőségi termékek, amelyeket egy egységes térségi marketing keretein belül lehetne értékesíteni. Elhangzott, hogy a termék szó alatt nemcsak árukat kell érteni, hanem szellemi, turisztikai termékeket is. Kedvezőtlen természetföldrajzi viszonyok A problémafa összeállítása során vitát váltott ki a kérdés, hogy vajon mennyire lehet a problémák közé sorolni a megváltoztathatatlan természeti viszonyokat, hiszen ezeket nem tudjuk orvosolni egy stratégia keretében. Végül ezek a tényezők azért kerültek a problémafába, mert egyrészt a tájökológiai adottságok ma is éppúgy alakíthatóak, ahogy 300 éve (ehhez adalékként szolgálhat Makkai Gergely doktori disszertációja), másrészt számos tájföldrajzi tényező módosítható emberi beavatkozások segítségével (elég csak az útépítés hatásaira gondolnunk, amelynek a Mezőségen különösen nagy jelentősége van). A meglévő természetföldrajzi adottságok (ti. hogy egy sűrűn szabdalt dimbes-dombos térségről van szó) miatt az egyes települések között gyengék a kapcsolatok. Ezt a jelenséget erősíti az etnikai keveredés: a román és a magyar falvak homogenizálódása
egyben a szomszédos települések közötti együttműködés lehetőségi körét is szűkíti. Tovább nehezíti a belső hálózatosodás megindulását az, hogy a Mezőség három megyéhez és két fejlesztési régióhoz tartozik. Ez a tény rendkívüli módon megnehezíti egy egységes térségfejlesztési program megalkotását és megvalósítását. A fentiekben összefoglalt megállapításokat az alábbi problémafa keretében tudjuk összefoglalni (legfelül a Mezőség fejlődésének legfőbb akadályai, lefelé az ok-okozati viszonyok találhatóak meg). A 16-i program a Kaláka néptáncegyüttes műsorával ért véget. Május 17-én délelőtt két foglalkozásra került sor. Először egy vázlatos célrendszer készült egy későbbi stratégia alapjaként, majd a konkrét következő lépések megvitatására került sor.
5. CÉLKITŰZÉSEK A célkitűzések megfogalmazásánál a problémafa képezte a kiindulási alapot. A vita közben azonban bizonyos területek kiemelt hangsúlyt kaptak, mások kevésbé bizonyultak fontosnak. Elsősorban konkrét célkitűzések, beavatkozások kerültek szóba, ami egy konkrét operatív program megalapozásához is muníciót szolgáltathatnak. A foglalkozás során az alábbi célkitűzések fogalmazódtak meg. a) A mezőségi humán erőforrás fejlesztéséért Szakképzési rendszer kialakítása: • képzési stratégia elkészítése • intézményi hálózat kialakítása • a képzési intézményekhez kapcsolódó kiegészítő infrastruktúra kialakítása (pl. a szállításhoz autóbuszok, kollégiumok stb.) • központi magyar szakképző intézmény • mezőgazdasági, turisztikai szakképzés elindítása. A szakképzési rendszer segítségével a versenyképes munkaerő biztosítása a cél annak érdekében, hogy a mezőségi lakosság helyben is megtalálhassa a boldogulását, ne költözzenek el a fiatalok. Integrált szórványközpontok kialakítása • pályázati tanácsadó hálózat • gazdálkodói tanácsadás • szakképzés
• kulturális és információs funkciók • hálózatok kialakítása • internetes közös fórumok kialakítása. Az integrált központok a mezőségi fejlesztések intézményi hálózati hátterét biztosíthatják. Nem célszerű külön párhuzamos hálózatokat létrehozni. A különféle információs-tanácsadó intézményeket integrálni kellene. Kapcsolódó értékek o Egyedi, sajátságos tájkép o Tóvidék o Kulturális örökség: Wass Albert és más írók, neves személyiségek, önkritikus és természetszerető irodalom, történelem o Népi hagyományok: néptánc, népzene, népi életmódhoz kapcsolódó mesterségek o Kastélyok, kúriák, történelmi épületek, népi építészeti emlékek o Templomok, haranglábak o Történelmi helyszínek o Híres személyiségek lakóházai b) A vállalkozói aktivitás növelése A vállalkozói aktivitás háttérfeltételeinek biztosítása • infrastruktúra-fejlesztés (utak, vízvezeték, csatorna, stb.) • befektetőközvetítés, térségmarketing • térségi vállalkozásfejlesztési alap létrehozása az induló vállalkozások támogatására. Tudatformálás (a mentalitásváltás érdekében) • tanácsadói hálózat kialakítása • képzések, tanulmányutak szervezése vállalkozók részére • igényfelmérés a szükséges képzések elindítása érdekében. A Mezőség mint a környező municípiumok éléskamrája • értékesítési szövetkezetek, hálózatok kialakítása • helyi termékek előállítása, marketingje, értékesítése. Kapcsolódó értékek o Tiszta, iparmentes, nem forgalmas, csendes vidék o Jellegzetes gyógynövények, gyümölcsök (homoktövis) o A mezőségi ember értékei: egyszerűség, nyitottság, munkabírás, vendégszeretet, természetesség, Istennel való meghitt kapcsolat, melegség, termőföldhöz való ragaszkodás, talpra állás képessége
o NOKIA
6. TOVÁBBI LÉPÉSEK A műhely zárásaként a folytatásra tettek konkrét javaslatokat a jelenlévők. Négy konkrét aktivitásra érkezett javaslat: • konferenciát kell rendezni a mezőségi ember lelkéről: bármilyen értékes stratégiát alkossanak is meg a civilek, ha az a mezőségi ember lelkétől idegen, nem lesz megvalósítható; ezért meg kell először ismerni a mezőségi embert ahhoz, hogy a stratégiaalkotásba bele lehessen fogni; • közös mezőségi szórványoktatási intézményi hálózat kialakítása: nem újabb szervezet, hanem egy egyeztetési fórum létrehozása a cél, közös brand (közös 1 %-os akcióhoz is jó); fontos, hogy a különböző mezőségi szórványkezdeményezések között állandó, legalább kvázi-intézményes kapcsolat jöjjön létre egy közös stratégia mentén; megfogalmazódott egy közös fórum kialakításának az igénye is; • erősíteni a Székelyföld-szórvány kapcsolatokat, pl. meghívni székelyföldi szakembereket a következő akciókra; erre azért van szükség, mert a Székelyföldnek az utóbbi időben megromlott a kapcsolata a szórványtérségekkel; • közös internetes felület kialakítása címlistával, anyagokkal. Felmerült ezen kívül egy mezőségi magyar vállalkozói műhely megrendezésének gondolata is, a civil műhelyhez hasonló módon.
