„Összefogás kistelepülési foglalkoztatási gondok enyhítéséért” - Jánoshida, Alattyán, Jásztelek – Tájékoztató füzet Összeállította: Murányi László Készült: a Regionális Fejlesztés Operatív Program keretében
I. Bevezetés A 2006-ban zárult - Magyarország számára csonka, két évet felölelő - uniós költségvetési időszak végén, 2004 őszén, új pályázattípussal ismerkedhettek meg az önkormányzati és a civil szektorban dolgozó hazai szakemberek. A Regionális Fejlesztés Operatív Programjának 3.2.1. kiírásában foglalt, úgynevezett „paktumpályázattal”. A pályázati kiírás ezzel a sokat mondó címmel jelent meg: „Helyi foglalkoztatási stratégiák kidolgozása – a foglalkoztatást elősegítő tevékenységek helyi koordinációjának elősegítése”. A fentiekből kitűnik: az ilyen programok fő célja az, hogy párbeszédre, együttműködésre ösztönözze a projekt alapját jelentő földrajzi egység (település, mikrotérség, kistérség, megye, régió) munkaerőpiacának szereplőit – a foglalkoztatás gondjainak enyhítése érdekében. Két nagy feladatcsoportot tartalmaznak ezek a programok: foglalkoztatási stratégia és operatív terv elkészítését, s a helyi erők összefogását (együttműködés, paktum) a végrehajtásra. Három alsó-jászsági település - Jánoshida, Alattyán és Jásztelek – önkormányzatai, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Munkaügyi Központ, a Kisebbségi Jogvédő Egyesület és a Jászsági Cigányok Munkalehetőségéért Egyesület 2004. december 15-ei dátummal írt alá megállapodást a pályázaton való részvételre. A projekt címe ez lett: Összefogás kistelepülési foglalkoztatási gondok enyhítéséért. A projekt főpályázója – a partnerség vezetője – Jánoshida Község Önkormányzata lett, a másik két település, illetve, a munkaügyi szervezet úgynevezett támogatott partnerként kapcsolódott a programba. A két civil szervezet a projekt nem támogatott partnere lett. A pályázat elkészült, s benyújtásra is került. Az első elbírálási körben, 2005 tavaszán, forráshiány miatt, tartaléklistára tették a Jánoshida által vezetett partnerség pályázati anyagát. Egy évvel később, 2006 áprilisában azonban, értesítés jött a pályázat aktiválásáról, s szeptemberben a támogatási szerződést is megkötötték az érintettek a lebonyolításban közreműködő szervezettel, a VÁTI Kht.-val. A program végrehajtása 2006. szeptember 23-án indult. Ezzel a tájékoztató füzettel kettős a célunk. Egyfelől, szeretnénk felhívni a figyelmet az ilyen típusú „foglalkoztatási együttműködések” lehetőségeire, másfelől pedig, bemutatjuk a nagy nyilvánosság előtt is a saját programunkat. Külön fejezetben szólunk a foglalkoztatási paktumok általános kérdéseiről, s külön részben foglaljuk össze a három település összefogásával folyó, mikrotérségi projektünk lényeges elemeit is. A foglalkoztatási paktumról szóló fejezetet az OFA-ROP Hálózat anyagaiból, illetve, az OFA-ROP Hálózat kulcsszakértőinek – Kovács Péternek, Gombás Józsefnek és dr. Széles Katalinnak - publikációiból állítottuk össze.
II. A foglalkoztatási partnerségek (paktumok) A helyi foglalkoztatási partnerségek a térségi foglalkoztatáspolitika társadalmasításának fontos eszközei. Segítségükkel keretet biztosíthatunk egy-egy térség munkaerőpiacának szereplői számára, a hatékony együttműködéshez. Az Európai Unió tagállamaiban – kísérleti jelleggel – 1997-ben hozták létre az első foglalkoztatási paktumokat, s azok sikere után, az ilyen jellegű projektek beépültek a Strukturális Alap, azon belül az Európai Szociális Alap támogatási rendszerébe is. Magyarországon – osztrák példa nyomán – 2002-től alakultak meg az első kistérségi foglalkoztatási együttműködések, amelyeket, Európai Uniós terminológia alapján, gyakran foglakoztatási paktumoknak is nevezünk. A foglalkoztatási partnerségek (paktumok) legfőbb hozadéka – az Európai Foglalkoztatási Stratégiával összhangban - a foglalkoztatáspolitika integrálása más szakterületekhez, s a foglalkoztatási problémák együttműködésen alapuló megoldása. A polgármesterek, vállalkozók, munkaügyi szakemberek, civil elkötelezettségű magánszemélyek, a képzőintézmények vezetői és minden érdekelt szereplő, együtt gondolkodnak és dolgoznak a célterület foglalkoztatási gondjainak enyhítésén. A program keretében foglalkoztatási stratégiát alkotnak, s annak mentén, különböző, a nagyobb mértékű foglalkoztatást célzó helyi programokat valósítanak meg. Természetesen nincsenek kész receptek. A paktumok nagyon változatosak, s alapvetően a helyi szükségletek határozzák meg a tartalmukat, szereplőiket és céljaikat. Ugyanakkor azt is hangsúlyozni kell, hogy a paktumoknak vannak uniós normái, amelyek teljesítése teszi lehetővé támogatásukat az Európai Szociális Alapból. Az első módszertani kérdés az, hogy milyen típusú együttműködéseket sorolhatunk a foglalkoztatási paktumok témakörébe. Bizonyos partnerek ugyanis, nekik tetsző módon, szabadon állapodhatnak meg valamilyen együttműködési formáról, ennek létjogosultságát senki nem vonhatja kétségbe. Mégsem sorolhatunk minden együttműködést a foglalkoztatási paktumok közé. Az egyik legfontosabb minőségi paraméter, hogy a foglalkoztatási paktumok helyi partnerségen alapulnak. A paktumok alapfilozófiája ugyanis az, hogy a térség minden releváns munkaerőpiaci szereplőjének össze kell fognia a munkanélküliség enyhítése érdekében. Ebben a kérdésben egyetértésnek kell lenni, mert ez adja a partnerség lényegét. A foglalkoztatási paktumokat az különbözteti meg az egyéb – például a területfejlesztési – partnerségektől, hogy ennek az összefogásnak a munkanélküliség csökkentését, a foglalkoztatási színvonal emelését közvetlenül kell szolgálnia. A partnerség nyitott minden szereplő számára. A nyitottság egyben önkéntességet is jelent, de jelenti az együttműködés keretében folyó munka nyilvánosságát is. A helyi partnerséghez bármikor lehet csatlakozni, s csatlakozhat bárki, aki elfogadja ennek alapvető céljait. A paktummal szemben támasztott nyilvánosságkövetelményt a partnerség szervezeti kereteinek is szolgálniuk kell, például a foglalkoztatási fórum működtetésén keresztül. A paktum azáltal hoz új minőséget a helyi együttműködésbe, hogy a szereplők tevékenységei összeadódnak, egymást erősítik. A foglalkoztatási partnerségben tehát minden szereplő fontos, minden véleményt, javaslatot be kell építeni a közös munkába. A paktum egyik legfontosabb értéke pontosan abban rejlik, hogy a különböző szereplők érdekei, nézőpontjai megjelennek a döntésekben és a különböző akciókban. Ehhez nemcsak az szükséges, hogy a partnerek kifejtsék véleményüket, megfogalmazzák érdekeiket, hanem az is, hogy nyitottak legyenek a másik véleményére. Vegyünk egy konkrét példát. Magyarországon ma komoly nézetkülönbségek fogalmazódnak meg a gazdaság szereplői és a szakképzés felelősei között. Klasszikus példa ez arra a helyzetre, amikor nagy problémát jelent egymás érdekeinek és elvárásainak meg nem értése. Hogy ez változzon, a feleket egy asztalhoz kell ültetni - de ez önmagában még
kevés. Az is szükséges, hogy az érintettek megértsék a másik problémáit, és megtalálják érdekeik közös pontjait. A foglalkoztatási partnerség – paktum - másik nagyon fontos eleme tehát a közös érdekeltség, és az ebből adódó közös felelősségvállalás. A foglalkoztatási partnerségek sikere és eredményessége nagyban függ attól, hogy a benne résztvevők mennyire találják meg érdekeik érvényesítési lehetőségeit ebben a partnerségben. E helyen csak néhány alapvető példával érzékeltetjük a szereplők érdekeinek szerepét a foglalkoztatási együttműködésekben. Az önkormányzatok, például, ma már egyre nagyobb felelősséget éreznek saját településük foglalkoztatási helyzetéért. A helyi közvélemény egyre érzékenyebben reagál a munkahelyek létezésére vagy hiányára. Az önkormányzati választásokon a helyi foglalkoztatás ügyei egyre fontosabb szempontként fogalmazódnak meg, s a választási esélyeket is komolyan befolyásolják. A munkaügyi szervezet legfontosabb feladata a munkanélküliség kezelése, csökkentése, illetve a gazdaság segítése, a megfelelő minőségű munkaerő biztosításával. Ehhez a munkaügyi szervezet szövetségeseket keres és találhat a foglalkoztatási partnerségekben. A vállalkozásoknak fontos, hogy a fejlesztési céljaik megvalósítását ne akadályozza a megfelelően képzett és motivált munkaerő hiánya. A szociális partnerek az érdekképviseleti tevékenységük hatókörét és hatékonyságát fokozhatják a foglalkoztatási partnerségekben. A civil szerveztek a társadalmi kapcsolatrendszerüket, elismertségüket erősíthetik a paktum segítségével, s megjeleníthetik sajátos, de egyben társadalmilag is nagyon fontos érdekeiket. A képző intézmények a partnerségben közvetlenül érzékelhetik a megrendelői oldal (cégek, munkaügyi központ) szükségleteit. A felsőoktatási intézmények a helyi innováción alapuló kísérletek, munkaerő-piaci kutatások segítői lehetnek a tudományos kapacitásuk felhasználásával. (Az érdekek természetesen sokkal összetettebbek annál, amilyennek a fentiekben felvázoltuk, s a felsorolást újabb szereplőkkel és újabb érdekekkel árnyalhatnánk tovább.) A kölcsönös érdekeltség a partnerek aktivitása miatt is fontos. A hazai, de a nemzetközi tapasztalatok is azt mutatják, hogy a foglalkoztatási paktumok egyik kritikus pontja a partnerek aktivizálhatósága. Gyakran tapasztalható, hogy az érintettek egyetértenek a partnerség gondolatával, céljaival, a közös munkában azonban nem vesznek részt, passzív szemlélői az eseményeknek; másoktól várják a kezdeményező szerepet, ugyanakkor türelmetlenek, helyenként szkeptikusak az eredményességet illetően. Ezek a jelenségek mutatják az együttműködési kultúra alacsony szintjét, kialakulatlanságát Magyarországon. Ezért is fontos hogy a megalakuló foglalkoztatási partnerségek sikeresek legyenek, eredményeket tudjanak felmutatni. Vázoljuk tehát fel a paktumok legfontosabb jellemzőit, kritériumait. Minden paktumnak egy-egy beazonosítható, viszonylag kis területet kell lefednie, az adott terület gazdasági és szociális helyzetét feltáró és elemző leírásokon kell alapulnia, és számszerűsített, foglalkoztatási célokat tartalmazó, stratégiát kell tartalmaznia. A paktumok célja: Egy széles körű területi vagy helyi partnerség ösztönzése és támogatása annak érdekében, hogy a partnerek azonosítsák a foglalkoztatás szempontjából releváns helyi szereplők problémáit, érdekeit és jövőbeni céljait, fejlesszék a munkahely-teremtést célzó intézkedések koordinációját és egységesítését, valósítsanak meg példa értékű akciókat és projekteket, a foglalkoztatás ösztönzésére,
mozgósítsanak minden rendelkezésre álló erőforrást, egy integrált stratégia kialakítása érdekében, melyet minden érintett fél elfogad, ami a tényleges szükségletekre épül, és ami egy hivatalos kötelezettségvállalásban valósul meg (Foglalkoztatási Paktum). A tapasztalatok azt mutatják, hogy a paktumok közvetett hozamai nem, vagy csak alig számszerűsíthetők, de hosszútávon mindenképpen hozzájárulnak a helyi gazdaság, a foglalkoztatás fejlesztéséhez. Ilyen típusú haszon, hogy a helyi foglalkoztatási partnerségek a térségi szereplők együttműködésének új kultúráját teremtik meg, hozzájárulnak a gazdaságfejlesztéshez szükséges emberi erőforrások biztosításához, képesek a helyi gazdaság szükségleteit kifejezni és kommunikálni a regionális és országos döntéshozók felé, a munkaerő-piaci beavatkozásokhoz, a különböző fejlesztési stratégiákhoz megfelelő legitimitást biztosítanak. A paktumprojektek lehetséges célcsoportjának kérdésében jelentős eltérés lehet az Európai Unió korábbi tagországai, illetve az újak között. Természetesen, hátrányos helyzetű csoportokat a fejlett országokban is nagy számban találunk, az életszínvonalbeli és a kultúrabeli különbségek azonban felhívják a figyelmet, hogy meg kell tanulnunk a saját problémáinkra specifikus válaszokat adni. Mindez azért fontos, mert a foglalkoztatási partnerségek céljai közé tartozik a hátrányos helyzetű rétegek segítése is. Ezért, a paktumok fontos bázisai lehetnek a hazánkban kialakulófélben lévő szociális gazdaságnak, valamint a 2006 óta hazánkban is alapítható szociális szövetkezeteknek - mint a szociális gazdaság egyik lehetséges fő szervezeti formájának. Fontos, hogy azoknak a hátrányos helyzetű célcsoportoknak, amelyeknek a paktum keretében elősegítjük a foglalkoztathatóságát, legyen képviselője a paktumban. Magyarországon ma még sok helyütt jellemző az, hogy hiányzik a szakképzett, felkészült munkaerő, s a hiányszakmák és a túlképzés egyszerre vannak jelen a munkaerőpiacon. Egy foglalkoztatási paktum egyik nagy érdeme az lehet, hogy a felnőttképzés és szakképzés rendszerét szorosan összekapcsolja a foglalkoztatáspolitikai kérdésekkel. Szintén nagyon jó a paktum arra, hogy felmérje, értékelje, hogy a vállalkozásoknak milyen fejlesztési elképzelései vannak a beruházás-ösztönzésre, a foglalkoztatottság növelésére. A foglalkoztatási paktumok egyik nagyon fontos, és a jövő szempontjából meghatározó erejű eleme a foglalkoztatási stratégia. A működő magyarországi foglalkoztatási paktumok viszonylag alacsony száma ellenére leszűrhető a tapasztalat, hogy a paktumok egy részénél:
A helyi foglalkoztatási stratégia túlzottan általános, nem tartalmaz konkrét adatokat, nem fogalmaz meg konkrét, számszerűsített foglalkoztatási célokat, nem nevesít felelősségeket.
A foglalkoztatási stratégia nem strukturált, nem látható a világos célrendszer, a jövőkép, az ebből eredő prioritások, a prioritásokból eredeztethető stratégiai programok és intézkedések.
A stratégia célrendszere nem illeszkedik a különböző szintű regionális, nemzeti és uniós stratégiai dokumentumokhoz, továbbá nem veszi figyelembe a helyi munkaügyi szervezet lokális programjait.
A foglalkoztatási stratégiát nem a helyi erősségeket és gyengeségeket, az adott területet ismerő szakemberek készítik, hanem külső – általában a térségtől több száz kilométerre élő szakértőket felvonultató – cégek. Ezek nem ismerik jól a helyi sajátosságokat, és így nem tudnak kellően részletezett, adatokkal alátámasztott, helyzetelemzést készíteni - ami a megfelelő stratégia alapja lehetne.
A hatékony foglalkoztatási paktum alapkérdése a partnerség minősége. Az EU-nak, a témában kiadott, dokumentuma kiemeli a partnerségépítés jelentőségét, ami azonban eddig nem jelent meg kellő nyomatékkal a hazai kiírásokban. Az ESZA típusú pályázatok külön hangsúlyt helyeznek a partnerségre, a projektgazdák alapvetően érdekeltek tehát a minél szélesebb körű partneri kör létrehozásában. Számos projekt valódi szervezetfejlesztés nélkül indult el. A jelenlegi tapasztalatok alapján egyértelműen látható: a foglalkoztatási paktumok legfőbb hiányossága jelenleg ezen a ponton érhető tetten. Bár ez a korábbi uniós országokban is probléma, a foglalkoztatók bevonása sem eléggé hatékony. Jelenleg nincs valódi párbeszéd a munkaadók, az állam végrehajtó intézményrendszere és a fejlesztők, a tervezők között. Nagyon fontos lenne, hogy a vállalati – vállalkozói – igények és gondok megfogalmazói, valamint a foglalkoztatásfejlesztők között legyen párbeszéd, és közös álláspont kialakításával fogalmazzák meg a helyi, térségi igényeket. A partnerség minőségét tekintve, ki kell emelni a paktumok egyértelműen pozitív eredményét is, miszerint a munkaügyi szervezet rá van kényszerítve a projektszemléletre, és a helyi civil szervezetekkel való együttműködésre. Természetesen ez fordítva is igaz, ami jelentősen segíti a jövőben, az NFT2 keretében tervezett, szakmai szolgáltatásvásárlást – végső soron, a civil szervezetek szakmai akkreditációját. Következtetések Jelenleg azt lehet mondani, ahány paktum, annyiféle. Ez természetesen nem baj, egy kísérleti jellegű projekt esetében, de a jövőben a jelenleginél egységesebb támogatási rendszer valószínűsíthető, ami nem enged majd meg ekkora különbségeket, egyazon támogatási konstrukció keretében. Valószínűsíthető a kistérségi partnerségek előtérbe helyezése. A paktumoknak önfenntartóvá kell válniuk, a támogatás – ahogy Európa számos országában is – csak a kezdéshez, illetve a menedzsment folyamatos munkájához járul hozzá. A paktumok minőségbiztosítási rendszere kidolgozásra kerül, s ezt remélhetőleg a TAMOP vonatkozó kiírása figyelembe veszi majd. A regionális munkaügyi központok motorjai lehetnek a paktumok működtetésének és munkájának, ugyanakkor nem látható előre, hogy a jelenlegi átszervezés milyen módon befolyásolja helyi szinten a munkaügyi szervezetnek a paktumban való részvételre vonatkozó hajlandóságát. Az OFA-ROP Hálózat tevékenységében folyamatosan igazodik a felmerülő igényekhez, de egy paktum sikeressége a helyi erőkön múlik.
III. A saját projektünkről Jánoshida, Alattyán és Jásztelek hivatalban lévő polgármesterei, az akkori JászNagykun-Szolnok Megyei – ma már régióssá alakult – Munkaügyi Központ igazgatója, valamint két romaszervezet elnöke, 2004. december 15-én írták alá azt a partnerségi megállapodást, amiben szentesítették az elhatározást: pályázatot nyújtanak be a Regionális Fejlesztés Operatív Programja (ROP) 3.2.1. számú pályázatára. A program ezt a címet kapta: Összefogás kistelepülési foglalkoztatási gondok enyhítéséért. A jelzett kiírás két fő feladatra ígért támogatást a pályázóknak: foglalkoztatási stratégia és operatív terv kidolgozására, valamint foglalkoztatási együttműködés (paktum) létrehozására és működtetésére. A kidolgozott pályázatunk pontosan követte ezt a kettős célt. A pályázati anyagunkban ezt írtuk: „A projekt települései a Jászsági kistérségben találhatók. Az országos átlagot meghaladja a regisztrált és a látens munkanélküliség, a térség gazdasága relatíve fejletlen, a közlekedési és a kommunikációs infrastruktúra állapota miatt a terület munkahelyteremtési lehetőségei korlátozottak. A foglalkoztatási helyzet javításáért komplex beavatkozásra van szükség. Ez csak összehangoltan, részletes foglalkoztatási stratégia alapján, minden helyi erő összefogásával lehet sikeres. A stratégiaalkotás során, elsőként kidolgozzuk egy részletes tényfeltáró adatgyűjtés tematikáját, módszertanát, ami egyfelől a céltelepülések foglalkoztatási (munkanélküliségi), iskolázottsági és képzettségi helyzetének, másfelől pedig a terület gazdasági és munkahelyteremtési adottságainak vizsgálatát célozza meg. A helyzetfeltárás során nyert adatok alapján, pontos munkaerőtérképet készítünk a területről, másfelől pedig – a szintén feltárt gazdasági és infrastrukturális adottságok alapján – a lehetséges ágazati fejlesztési irányokat meghatározzuk. A felmérés adatait záró – helyzetértékelő – tanulmányba foglaljuk. A feltárt helyzet ismeretében kidolgozzuk a pályázó települések foglalkoztatáspolitikai együttműködésének strukturális kereteit és tartalmi részleteit, s az érintettek foglalkoztatási paktumot írnak alá. Javaslatot készítünk a terület (településcsoport) foglalkoztatásfejlesztési stratégiájára – aminek eredményeként finanszírozási forrástérképet is a települések és önkormányzataik elé tárunk.; javaslatot dolgozunk ki konkrét foglalkoztatási projektek indítására, s a stratégia elfogadása után a konkrét projektterveket is kimunkáljuk. A realitások figyelembe vételével, legalább négy települési és/vagy közös projekt kidolgozásával számolunk a futamidő végéig. Még a projekt befejezése előtt javaslatot teszünk azokra a végleges jogi és strukturális keretekre, amelyek között a projekt résztvevői biztosíthatják a program eredményeinek továbbfejlesztését: a foglalkoztatási stratégia és a kidolgozott projektek megvalósítását, illetve, a kialakult településcsoporti együttműködés továbbélését.” 2005-ben, az első elbírálási körben, forráshiány miatt, tartalékba került a pályázatunk, de 2006-ban megkaptuk a 19 hónaposra tervezett program végrehajtásához szükséges, mintegy 25,5 millió forintot. A kért támogatás teljes összegét. Csúszások és halasztások után, végül 2006. szeptember 23-i dátummal írták alá a partnerség tagjainak és vezetőjének képviselői a támogatási szerződést, a program lebonyolítójával, a VÁTI Kht.-val. A projekt megvalósítása során az alábbi főbb meghatározó feltételeket kell figyelembe vennünk: A program mikrotérségi hatókörű, így a végrehajtás során szükség van a térségi elv érvényesítésére. A szükséges intézkedéseknek és a kidolgozott programoknak egyértelműen ezt az elvet kell tükrözniük. Kistelepülésekről van szó, amelyek együttes népességszáma éppen eléri egy nagyobb község lélekszámát, az ötezres határt.
Munkaerőpiaci szempontból mindhárom település hátrányos helyzetűnek számít. Magas a munkanélküliségi ráta, alacsony a foglalkoztatás szintje. Fejletlen a települések vállalkozói szektora, abban túlnyomó többségben vannak az egyszemélyes, önfoglalkoztató mikrovállalkozások. Maga a munkaerőpiaci szempontból hátrányos helyzetűek aránya. Viszonylag magas a roma lakosság aránya. Könnyíti viszont az együttműködést, hogy a három településnek vannak már korábbi tapasztalatai az egymással való együttműködésből. Tájékoztató füzetünk szerkesztésekor túl vagyunk már a projekt futamidejének felén. Megtörtént a céltelepülések foglalkoztatási helyzetének és gazdasági adottságainak felmérése. Az elkészült záró tanulmányok pontos képet festenek a terület gazdaságáról és a rendelkezésre álló humánerőforrások minőségéről, illetve nagyságáról. A két tanulmány legfontosabb megállapításai feltétlenül elgondolkodásra – és legfőképpen cselekvésre – kell, hogy késztessenek mindenkit, projekten belül és kívül egyaránt. Az alábbiakban idézzünk néhány markáns és jellemző részletet: … a munkanélküliség az országos átlagot meghaladja, a kommunikációs és egyéb infrastruktúra állapota miatt, a munkahelyteremtési lehetőségek roppant korlátozottak. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy az elmúlt évtized gazdasági-társadalmi változásai a korábbiaktól teljesen eltérő, számtalan és tartós feszültséget hordozó foglalkoztatási helyzetet idéztek elő, aminek okként és okozatként egyaránt kedvezőtlen, néhol már-már elviselhetetlen társadalmi, szociális és morális hatásai vannak. Előlegezve az empirikus kutatás fontosabb eredményeit, mindenekelőtt az volt nyilvánvaló, hogy a foglalkoztatás állapotát jelző gazdasági aktivitás az l99o. évi 52 %-os szintről 2o %-ra csökkent. Minden szempontból bizonyítottá vált, hogy a három település foglalkoztatottsági tagoltságának mintázata az ország egészétől, de még a más, hasonló létszámú települések lakosságáétól is eltér. Részleteiben elmondható, hogy a vizsgált népesség háromnegyede alacsony iskolázottságú, s alig rendelkezik olyan képzettséggel, tudástőkével, amit viszonylag stabil megélhetést biztosítható státus-pozícióra lehetne váltani. A kérdőíves vizsgálat több kérdése is arra irányult, hogy a megkérdezettek a települések életében mely területeken szeretnének változást? A histogramok alapján, eléggé egyértelmű, hogy a segélyek emelését a megkérdezettek alig egyötöde javasolja, hasonlóképpen bármiféle hátrányos megkülönböztetés intézményi megszüntetését,… míg a munkahelyek gyarapítását majdnem mindenki fontosnak tartotta. A vizsgálat egyértelműen igazolta, hogy a munkanélküliség egészével együtt jár a tartóssá váló immobilitás (mozdulatlanság), vagyis a munkahely sokként átélt elvesztése. … A megkérdezettek szerint azonban még mindig azok lesznek többnyire munkanélküliek, „akik amúgy sem szeretnek dolgozni”, illetve akik segélyekből akarnak megélni… A településeken a legsúlyosabbnak tartott öt probléma a következő: l. a munkanélküliség, 2. az elszegényedés, 3. a családok eladósodása, 4. az egészségügy helyzete, 5. Az ország eladósodása. Az empirikus elemzés arra is rávilágít, hogy a vállalkozások helyzetét a megkérdezettek korántsem tartják annyira lényeges problémának, mint ahogyan többnyire sokan hiszik. Nem lehet ugyanakkor véletlen az a tény, hogy csaknem általános az a vélekedés, ami szerint, ha kevés a munkaalkalom, új szakképzéseket kell indítani, illetve otthon végezhető munkákat kellene biztosítani.
Mind a három településen megállapítható, hogy a megkérdezettek a munkahely elvesztését, és az ezzel együtt járó tartós munkanélküliséget, visszalépésként élik meg. Elegendő csak arra utalni, hogy például a szakmunkásképző bizonyítvány felhasználhatóságának megkérdőjelezését a válaszadók több mint kétharmada elkerülhetetlen státusvesztésnek tekinti. Ezzel is összefügg, hogy mind a három településen növekszik a marginalizálódó csoportok tagjainak létszáma, akiknek munkaerőpiaci kiszorultsága nyilvánvaló, s akiknek segélyezési helyzete mindenképp fennáll. Másként fogalmazva: a vizsgált településeken élők több mint egyharmada máris társadalomból való „kicsúszás” állapotába került, s az ezzel együtt járó szociális dezintegráltság, egyénileg, súlyos konfliktusok hordozója. Miután a romák becsült lélekszáma mindhárom településen szembetűnően magas, és folyamatosan növekvő, e népcsoport foglalkoztatási útjának számba vétele mindenképp indokoltnak tűnik. A roma munkavállalók számára, pillanatnyilag, leginkább a közhasznú munkavégzés az egyetlen lehetséges foglalkoztatási út. /Nem szólva természetesen a rendkívül elterjedt „feketemunkáról”, hiszen ez nem tekinthető munkaerőpiaci foglalkoztatási formának./ Kétségtelen azonban, hogy a közhasznú munka révén a romák teljességgel kiszolgáltatottak, mert ez a foglalkoztatási forma: - rendszertelen, és többnyire rövid távú munkát kínál; - tartósítja a segélyfüggőséget; - megerősíti a hatóságokkal szembeni kiszolgáltatottságot, - óhatatlanul felerősíti a helyi társadalom negatív megítélését. A szociológiai vizsgálat félreérthetetlenül igazolta, hogy nem elsősorban a közhasznú munka a megalázó, hanem sokkal inkább az adott munka társadalmi megítélése. A vizsgálat időpontjában Jánoshidán 68, Alattyánban 84, Jásztelken pedig, 74 főt regisztráltak munkanélküliként. Az adatokból az is kitűnik, hogy a hosszabb, vagy rövidebb ideig tartó munkanélküliséget, a rendszertelen munkavállalást, vagy a folyamatos foglalkozásból való kiesést, rendszerint egészségi, a romáknál pedig a gyermeknevelési okok magyarázzák. A kutatás egyértelműen bebizonyította, hogy a településeken élők nagy többsége nem szívesen megy el a lakóhelyéről dolgozni. Az elmúlt 10-15 évben leszoktak a helybeliek az ingázásról, illetve hozzászoktak a helyben történő foglalkoztatáshoz, melyet napjainkban egyértelműen csak a köz- és közhasznú munka biztosít. A települések munkaerő-kínálata nemcsak alacsony iskolázottságú, de kellőképpen nem is motivált. Míg az iskolázottsági szint javítása intézményi formában /munkaerőpiaci képzés/ lehetséges, addig a motiváció növelése több tényező függvénye. A sok közül a legmeghatározóbb a gazdasági oldal, a bérezés. Mint közismert, ma a Jászság gazdaságát a minimálbéres foglalkoztatás jellemzi. Míg a 90-es évek második felében a multinacionális cégek a minimálbér kétszeresét kínálták, addig ma alig néhány ezer forinttal adnak a minimumnál többet. Szükséges lenne az ösztönzőbb bérezésre visszatérni, ami mindenképpen növelné a munkába állási hajlandóságot... … A három településen összesen 117 vállalkozóval készült interjú. A vállalkozások 71 százaléka egyéni vállalkozás, a foglalkoztatási helyzet javítására általában nem képesek, jelentős létszámnövelés a részükről nem várható. A betéti társaságok és a korlátolt felelősségű társaságok, együttesen, a vállalkozások 27 százalékát jelentik, a foglalkoztatásban betöltött szerepük jelentős. A vállalkozások elsődleges tevékenységét vizsgálva … jelentős a kereskedelemmel (29) és ipari tevékenységgel (22) foglalkozók száma… A vállalkozások 52 százaléka a fogyasztói piacon, 31 százaléka a szervezeti piacon tevékenykedik, míg 17 százalékukra jellemző, hogy célpiacuk a lakosság és a szervezetek körét is érinti. A térség 3 vállalkozása elsősorban külföldi vállalatok számára értékesíti termékeit, 28 vállalkozás több megyére, vagy az egész
országra kiterjedő tevékenységet végez, míg a többiek a településükön és a vonzáskörzetben dolgoznak. Pozitívum, hogy megkérdezett vállalkozások 42 százaléka növekedési stratégiát szeretne megvalósítani. Mindössze 7,8 százalék jelezte azt, hogy a fő tevékenységi kört leépíteni kényszerül. A megkérdezettek 6 %-a tervezi új tevékenység, új üzletág meghonosítását a vállalkozásban. A megkérdezett vállalkozások többlet munkaerőigénye 105 fő, a tervezett leépítés 8. A létszámnövekedésben érintett vállalkozások többsége 1 éven belül szeretné megvalósítani a fejlesztést. A tárgyi feltételek javítását a válaszadók 43,1 százaléka tervezi, ami elsősorban gépek, berendezések beszerzésére, valamint az épületek felújítására vonatkozik. A megkérdezett vállalkozók 26 százaléka szerint jelentős probléma, hogy a munkára jelentkezők munkavállalási és munkavégzési hajlandósága gyakran nem megfelelő. Feltétlenül biztató, hogy a vállalkozók jelentős része nyilatkozott úgy, hogy kész lenne részt venni különböző jellegű együttműködésekben. A válaszadó vállalkozóknak mintegy fele jelezte például azt, hogy részt venne pályázati partnerségben. Közös gazdasági tevékenységre 42-44 százalék hajlandó, beszállítóként 40-41 százalék dolgozna, más vállalkozásokhoz. 3233 százalék fogadná más vállalkozások beszállítói szerepvállalását a három település valamelyikéről. A válaszadó vállalkozások együttműködésre hajlandó 40-45 százaléka már jelentős alapot jelenthet a foglalkoztatási helyzet javításában. A rendkívül figyelemre méltó együttműködési hajlandóság miatt, feltétlenül szükséges lesz átgondolni egy vállalkozói adatbázis létrehozását, ami erősítheti a vállalkozások beszállítói és más típusú együttműködési lehetőségeit… A helyzetfeltáró tanulmány megállapításaira támaszkodva, kidolgozzuk a három település közös foglalkoztatási stratégiáját. Ez a stratégia lesz hivatott arra, hogy kijelölje azokat a fő gazdaságfejlesztési és munkaerőpiaci irányokat, amelyek a foglalkoztatás bővüléséhez, a munkanélküliség csökkentéséhez vezethetnek. A stratégiához, természetesen, szorosan kapcsolódik majd egy - operatív – foglalkoztatási terv is. Ez teljes pontossággal részletezi a munkahelyteremtő, foglalkoztatást bővítő lépések ütemezését, a megoldandó feladatokat és a szükséges források megszerzésének lehetőségeit. Fontos, hogy a stratégia közös, felelős munka eredményeként szülessen meg, s ebben a munkában ne csak a projekt közvetlen szereplői vegyenek részt, hanem a megkötendő foglalkoztatási együttműködés összes szereplője és az érintett települések teljes lakossága is. A projekt fontos eleme, hogy segítsük a céltelepülések önkormányzatait a foglalkoztatás fejlesztését célzó – képzési, munkahelyteremtési – források megszerzésében is. Ennek különösen nagy jelentősége van a most indult, új uniós költségvetési ciklusban, amikor kiemelt támogatási cél a foglalkoztathatóság javítása. Még inkább, a 2007-es esztendő második őszétől, amikorra a pályázati kiírások sűrűsödése várható. Hogy ezt valóban komolyan gondoljuk, azt jól jelzi az is, hogy a projekt keretében állandó pályázatfigyelést végzünk a partnertelepülések számára a foglalkoztatási (munkahelyteremtési) területen. A pályázatunkban vállalt eredmények között nem véletlenül szerepel, hogy a projekt futamideje alatt, minimum három-négy foglalkoztatási tárgyú pályázat kidolgozását és benyújtását menedzseljük le a célterületen. (A pályázatírás és projekttervezés költségeit beépítettük a projektbe!) A programunk szempontjából kulcsfontosságú kérdés, hogy a települések vállalkozóit érdekeltté tegyük az együttműködésben, a projekthez való kapcsolódásban. A vállalt célkitűzések e nélkül aligha teljesíthetők, s ennek nagyon egyszerű az oka. A Jánoshidához és a két partner községhez hasonló helyzetű kistelepülések esetében, aligha tervezhetők reálisan nagy, százas nagyságrendű munkahelyteremtések, „zöldmezős” nagyberuházások. Elsősorban a már működő helyi vállalkozásokat kell segíteni abban, hogy fejleszthessenek, s ha csak egy-
két fővel, egy-két munkahellyel is, de bővíthessék a tevékenységüket. Ezek a – többnyire apró – vállalkozások elsősorban forráshiány, illetve piaci, eladási nehézségek miatt nem képesek önerőből dinamikusan fejlődni. Milyen módon, milyen eszközökkel igyekszünk a térség vállalkozóinak segítségére lenni? Fórumokon, különböző vállalkozói rendezvényeken igyekszünk tájékoztatni őket a pályázati esélyekről és lehetőségekről, a vállalkozások fejlesztésének rendelkezésre álló és várható finanszírozási forrásairól. Ehhez kapcsolódva, pályázati tanácsadási lehetőséget hirdettünk meg a vállalkozók számára, a jánoshidai polgármesteri hivatalban működő projektirodán. 2007 szeptemberétől – a várható uniós pályázatdömping beindulásával – a bővülő pályázati információkat írásban, elektronikus hírlevélben is el tudjuk majd juttatni az érdekeltekhez. Segítséget kínáltunk az előzetes projekttervezésben is. A jól előkészített projektterveknek ugyanis rendkívül nagy jelentősége van a sikeres pályázásban, a forrásteremtésben. A megjelenő pályázati kiírásokra való gyors reagálást segíti, ha a pályázók nem a kiírások megjelenése után kezdenek el gondolkozni az alapvető fejlesztési szándékaik megfogalmazásán, formába öntésén, hanem kész tervekkel rendelkeznek, amiket már csak „rá kell igazítani” a konkrét pályázati feltételrendszerre. A vállalkozói fórumok legfőbb tapasztalata – nemcsak Jánoshidán, de Alattyánban és Jásztelken is -, hogy a mikro- és kisvállalkozások többsége ma még erősen idegenkedik a pályázati forrásszerzéstől, a pályázati eljárások túladminisztrált, helyenként bizony túlbürokratizált világától. Ez az idegenkedés teljességgel érthető, de nemigen van más választás, mint „megtanulni” és megszokni a pályázói létformát. A körülöttünk lévő világban ugyanis, jelenleg, ezek a módszerek uralják a forrásszerző gyakorlatot. Rövidtávon lehet ugyan berzenkedni, lehet idegenkedni, de hosszabb távlatokban csak két lehetőség mutatkozik: felkapaszkodni erre a pályázatos „járműre”, vagy végleg lemaradni róla. 2008 márciusában, a projekt zárásakor, nemcsak arról szeretnénk beszámolni – a három település lakosságának, és a pályáztatónak is -, hogy teljesítettük a tényszerű vállalásokat, hanem arról is, hogy történt valami fontos. Arról, hogy a munkaerőpiac helyi irányítói és szereplői „beszélni kezdtek” egymással, a közös gondok megoldásán közösen kezdtek gondolkodni, és ennek eredményeként, ahogy mondani szokás: elkezdődött valami… Arról, hogy megvalósítottuk a projekt végső célját és eredményét: létrejött a munkaerőpiaci szereplők együttműködése a területen, a paktum él, és működik. A végső eredményt, a foglalkoztatási helyzet javulását pedig, már, remélhetőleg, saját bőrükön érzik majd Jánoshida, Alattyán és Jásztelek lakói.
