SPANYOLORSZÁG BEVÁNDORLÁSI POLITIKÁJA A KÖZÖSSÉGI MIGRÁCIÓS POLITIKA TÜKRÉBEN

BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI KAR NEMZETKÖZI TANULMÁNYOK SZAK Nappali tagozat Európa-tanulmányok szakirány

SPANYOLORSZÁG BEVÁNDORLÁSI POLITIKÁJA A KÖZÖSSÉGI MIGRÁCIÓS POLITIKA TÜKRÉBEN

Készítette: Varga Veronika

Budapest, 2012

Tartalomjegyzék Táblázatok és ábrák jegyzéke

5

1. Bevezető

6

1.1. A bevándorlás mint aktualitás

7

2. A bevándorlás jogi szabályozása a XIX. század elejétől a parlamentáris monarchia létrejöttéig

10

3. A bevándorlók okainak és céljainak mozgatórugói

14

3.1. A bevándorlók csoportosítása

15

3.2. Tendenciák 1990-től napjainkig

17

3.3. A bevándorlás okai

23

3.3.1. Az állampolgárság megszerzése

24

3.3.2. A spanyol szociális biztonsági rendszer

28

3.4. A bevándorlás „értékelése” a fogadó ország lakosságának szemszögéből 4. Bevándorlási politika 1990 és 2007 között

29 34

4.1. A Schengeni Végrehajtási Egyezmény és a Tamperei Program

35

4.2. Hágai Program

37

4.3. Ley Orgánica sobre Derechos y Libertades de los Extranjeros en España

39

4.4. Ley de Extranjería

40

4.5. PECI

42

4.5.1. A terv értékelése 5. Bevándorlási politika és a válság (2008-2010) 5.1. Az Európai Unió migrációs politikája 2008. és 2010. között

44 45 45

5.1.1. Európai Bevándorlási és Menekültügyi Paktum

46

5.1.2. A Lisszaboni Szerződés

48 3

5.1.3. A Stockholmi Program (2010-2014)

50

5.2. A spanyol bevándorlási politika a válság alatt és után

52

5.2.1. A válság hatása a spanyol munkaerő-piacra

52

5.2.2. Plan de Retorno Voluntario – a spanyol kormány kísérlete a bevándorlók hazatérésének elősegítésére

59

6. A jelenlegi bevándorlási politika a megszorítások és szigorítások jegyében (20112012)

61 6.1. Az Európai Unió és az Arab-tavasz

61

6.1.1. A dél-mediterrán országokkal a migráció, a mobilitás és a biztonság érdekében folytatandó párbeszéd

62

6.2. Az utóbbi másfél év legfontosabb eseményei Spanyolországban, melyek biztosan hatással lesznek a bevándorlási politikára

65

6.2.1. A PECI 2.

66

6.2.2. A Partido Popular (PP) megválasztása

67

6.2.2.1. A PP és az új bevándorlási politika tervezete

69

7. Összegzés 7.1. Lehetséges folytatás

72 73

Irodalomjegyzék

75

Mellékletek

82

4

Táblázatok és ábrák jegyzéke

Táblázatok: 1. sz. táblázat: A Spanyolországban élő külföldiek számának alakulása 1975. és 2006. között

17

2. sz. táblázat: A bevándorlók százalékos megoszlása származási országuk alapján (2010) 21 3. sz. táblázat: 4. számú kérdés a felmérésből

30

4. sz. táblázat: 6. számú kérdés a felmérésből

31

5. sz. táblázat: 12. számú kérdés a felmérésből

32

6. sz. táblázat: A külföldi lakosok számának alakulása 2001 és 2008 között

53

7. sz. táblázat: Munkanélküliek számának növekedése származásuk alapján 2006 és 2008 között

55

8. sz. táblázat: Munka nélkül maradt külföldiek százalékos megoszlása származás alapján (2008)

56

9. sz. táblázat: A munkanélküliek megoszlása szektor és származás szerint 2008-ban

57

10. sz. táblázat: Az álláskeresők megoszlása származásuk és a gazdasági szektorok alapján (2010)

58

Ábrák: 1. sz. ábra: A bevándorlók számának alakulása 1900-tól 2011-ig

18

2. sz. ábra: A regisztrációs okmánnyal vagy tartózkodási kártyával rendelkező külföldiek megoszlása

19

3. sz. ábra: A Spanyolországban született gyermekek száma 1996-tól 2009-ig

20

4. sz. ábra: A 2001. és 2009. között spanyol állampolgárságot szerzők megoszlása származásuk alapján

25

5. sz. ábra: Házasságkötések száma Spanyolországban 1996-2009

27

6. sz. ábra: Munkanélküliek számának nemek szerinti alakulása 2008 folyamán

54

7. sz. ábra: A pártok százalékos megoszlása a spanyol parlamentben (2011)

68

5

1.

Bevezető

A spanyol munkanélküliség folyamatos növekedéséről az utóbbi egy-két évben egyre többet hallhattunk. Az adatok, melyeket a különböző médiában közöltek, megdöbbentőek voltak. Hogyan lehetséges az, hogy egy ország, mely több mint 10 éve tagja az Európai Uniónak, alapító tagja az eurózónának, és mégis ilyen mértékű munkanélküliséggel kell számolnia? A 2008-as gazdasági és pénzügyi válság a Föld minden országát érintette (eltérő mértékben), de az Unió tagállamai közül mégis Spanyolországban váltak a legtöbben munkanélkülivé az elmúlt időszakban. A válság mellett tehát nyilvánvalóan kellett valami más tényezőnek is lennie, amely szintén szerepet játszott a jelenlegi helyzet kialakulásában. Nem kellett túl sok információnak utánajárni ahhoz, hogy kiderüljön, komoly összefüggés van a munkanélküliségi adatok és a bevándorlási statisztikák között. Ez a kapcsolat ihlette a 2011-es TDK-dolgozatomat is, mely akkor a „Spanyolország bevándorlási politikája” címet viselte. Jelen tanulmány a korábbi dolgozatot kibővítve, a spanyol bevándorlási politikát a közösségi migrációs politikával párhuzamosan kívánja vizsgálni, ismertetve ez utóbbi hatásait az adott ország szakpolitikájára. A dolgozat első részében a jelenlegi spanyol bevándorlási politika előzményeire koncentrálok, különös tekintettel a korábbi jogi dokumentumokban, alaptörvényekben szereplő, a bevándorlókat megillető jogokra. Ezt követően részletesen kitérek arra, hogy az utóbbi években kik és miért választották Spanyolországot új hazájuknak, majd röviden felvázolom a spanyol szociális háló által a bevándorlók számára nyújtott kedvezményeket, valamint a spanyol állampolgárok, mint befogadó társadalom viszonyulását a külföldiekhez. Az ezt követő három fejezetben időrendi sorrendben haladva mutatom be az 1990-es évektől a spanyol szabályozást, majd az ország Európai Unióhoz való csatlakozását követően párhuzamosan ismertetem a közösségi vívmányokat és a spanyol intézkedéseket a bevándorlás terén, eljutva egészen 2012 áprilisáig. Dolgozatom szerves részét képezi a jelenlegi bevándorlási politika egyetlen törvényének, a Ley de Extranjería-nak és ennek módosításainak - melyek közül a legutolsót 2012. április 20-án fogadták el - elemzése is. 6

Munkám során igyekeztem a legfrissebb statisztikákkal szemléltetni és alátámasztani a tényeket. Ebben legfőképp a spanyol Nemzeti Statisztikai Hivatal (INE), a spanyol Munkaügyi és Bevándorlási Minisztérium, az Állami Migrációs Hivatal (Secretario de Estado de Inmigración y Emigración), valamint a Központi Szociológiai Intézet (Centro de Investigaciones Sociológicos) kiadványai, munkái voltak a segítségemre. Dolgozatomban azt szeretném bebizonyítani, hogy egy előrelátóbb és strukturáltabb bevándorlási politika segítségével elkerülhető lenne egy hasonló mértékű munkanélküliség kialakulása, sőt, ennek közösségi szinten való megvalósulása biztosítaná a leghatékonyabb, és hosszú távon a legkedvezőbb megoldást, mind a tagállamok, mind a bevándorlók számára.

1.1.

A bevándorlás mint aktualitás

Dolgozatom témájának aktualitása és jelentősége több szempontból is releváns. Egy ország migrációs politikájának mindig aktuálisnak, „napra késznek” kell lennie, kimondva, vagy kimondatlanul, de mindig alkalmazkodnia kell az ország adottságaihoz, jelenlegi politikai, gazdasági érdekeihez, valamint a világ történéseihez. Annak az országnak, mely nem tud megfelelő politikát kialakítani ezen a területen, komoly következményekkel kell számolnia. A bevándorlásra, mint jelenségre vonatkozóan két alapelméletet különböztethetünk meg. Az első a közösségi tudat, az egység (faji, vallási, kulturális, stb.) védelmében történő, elutasító, idegen-ellenes hozzáállás. A második, ennek ellentéte, azaz etikai, vallási vagy humanitárius okokból, az emberi faj egységét feltételező nézőpont, mely kimondja, hogy a Föld mindenkié, és az embernek joga van ott élni és dolgozni (mindenféle megszorítás nélkül), ahol szeretne. A valóságban valahol e két szélsőség között helyezkedik el minden ország migrációs politikája, melyet igyekszik saját ideológiájának, érdekeinek, történelmi és kulturális hagyományainak megfelelően alakítani. A bevándorlást követő integrációról, mely szintén a bevándorlási politikák szerves részét képezi (vagy képezheti), a migránsok szemszögéből megközelítve az alábbit állapíthatjuk meg: 7

„A migránsok integrációja megvalósításának több fajtája létezik. Ide tartozik az asszimiláció és az akkulturáció, illetve a kulturális sokféleség elfogadásán alapuló multikulturalizmus

vagy

interkulturalizmus,

valamint

az

előbbiektől

különböző

megközelítés: az integráció visszautasítása, a szegregáció.”1 Minden ország maga dönti el, hogy milyen mértékben támogatja, segíti a bevándorlók integrációját, megkönnyítve ezzel az egész társadalom helyzetét. A „nemtörődömség” nem hogy nem megoldás, de rövid időn belül súlyos következményekkel kell számolnia annak az országnak, amely nem cselekedett időben. Hiszen míg a politikai folyamatok alapvetően rövid távúaknak mondhatók, és gyakran a négy vagy öt éves választási periódusok miatt akár ellentétes irányt is képviselhetnek, addig a migráció egy folytonosan végbemenő, mindenképpen hosszú távú folyamat. „Az európai migráció egyidős a kontinens történetével. Migráció volt, van és mindig is lesz. Nélküle nem mehet végbe társadalmi fejlődés. Ez a történelmi-társadalmi jelenség esetleges negatív kísérőjelenségei ellenére lényegében természetes folyamat. (…) Globalizálódó világunkban a migráció is óhatatlanul nemzetközi formákat ölt. A migráció konfliktusokkal járó társadalmi folyamat. Mind a befogadó, mind a letelepedő népesség részéről nagyfokú toleranciára van szükség a konfliktusok eredményes kezelése érdekében. Különösen nehéz feladat ez, ha a két felet jelentős kulturális-civilizációs különbség választja el egymástól.”2 A migrációt megszűntetni tehát nem lehet, éppen ezért folyamatosan foglalkozni kell vele. A „tudatos” migrációs politikának egyszerre kell a gazdasági- és a kényszer migrációra is reagálnia, és ha ez így történik, akkor a bevándorlási politika kulcsszerepet játszhat egy ország munkaerő-piacának telítettségében. Ha ez mégsem működne megfelelően, akkor ennek ellenkezője következhet be, azaz a munkaerő-piac bizonyos százalékban kihasználatlanná válik, vagy nagymértékben megnő a munkanélküliség az országban. Tehát mindenképpen komoly hatást gyakorol egy állam gazdasági növekedésére. Spanyolország és a bevándorlás fogalma csak az elmúlt negyed évszázadban kapcsolódott össze. Az utóbbi tíz évben azonban olyan méreteket öltött – a bevándorlók száma 2008-ra 1

Gellérné Lukács Éva: Munkavállalás az Európai Unióban. KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft., Budapest, 2004. 229. p. 2

Szabó A. Ferenc: A nemzetközi migráció és korunk biztonságpolitikai kihívásai. Zrínyi Kiadó, Budapest, 2006. 136.p.

8

elérte az öt milliót3 (és ez csak regisztrált bevándorlók száma, az illegálisakét csak becsülni lehet) –, hogy a változásokat az ország nem tudta sem időben, sem megfelelő módon kezelni. Ezt a helyzetet tovább súlyosbította a gazdasági válság, melynek következtében a spanyol statisztikai hivatal 2011 utolsó negyedéves adatai szerint a spanyolországi munkanélküliség 20 százalék fölé emelkedett4. A választott téma azonban nemcsak a korábbi, a jelenlegi és jövőbeni spanyol társadalmi és gazdasági helyzet szempontjából fontos, hanem az Európai Unió nézőpontjából is. A spanyol változások egyértelműen kölcsönhatásban állnak az Unió (még csak tervezés alatt álló) „közös” migrációs politikájával, és mint a „Dél-kapuja” természetesen kihatással van a többi tagországra is.

3 4

Forrás: http://geoperspectivas2bachiller.blogspot.com/2011/04/practica-evolucion-del-numero-de.html Forrás: http://www.vg.hu/gazdasag/makrogazdasag/brutalis-spanyol-munkanelkuliseg-367621

9

2.

A bevándorlás jogi szabályozása a XIX. század elejétől a

parlamentáris monarchia létrejöttéig Spanyolország nem régóta szerepel a világ befogadó országainak listáján. Történelme, földrajzi elhelyezkedése, a világban betöltött szerepe miatt csak az 1980-as évek közepétől vált a bevándorlók egyik célállomásává, így a jelenlegi bevándorlási politikájának gyökerei sem nyúlhatnak nagyon régre vissza. Ennek ellenére azonban már az 1800-as évek elejétől találunk olyan jogi dokumentumokat, melyekben szó esik a bevándorlókról és az őket megillető jogokról, vagy éppen ellenkezőleg, a rájuk vonatkozó megszorításokról. A napjainkban hatályban lévő jogszabályok és a jelenlegi spanyol bevándorlási politika megértéséhez érdemes megnézni ezeket a törvényeket abból a szempontból, hogy korábban milyen módon, milyen eszközökkel próbálták kontrollálni például a bevándorlás mértékét, vagy a bevándorlók jogait. Az alább ismertetett jogi dokumentumok listája, melyek valamilyen módon említést tesznek a bevándorlók jogi helyzetére, nem teljes, de igyekeztem minél többet feltüntetni, hogy nagyobb rálátást kaphassunk, legyen összehasonlítási alapunk. 1. Novísima Recopilación5 (1805) Elsőként a 19. század elején, egészen pontosan 1805-ben kiadott jogi gyűjteményt említeném, mely az akkoriban hatályban lévő spanyol törvények egy kötetben való összeírása volt. A tizenkét kötetből álló, 4044 törvényt (mely közül eredetüket tekintve számos középkori is található) tartalmazó gyűjtemény a bevándorlási politika szempontjából azért érdekes, mert különbséget tesz letelepedettek és „átutazóban” lévők között („avecindado” és „de paso”). Hivatalosan bevándorlónak csak az első csoportba tartozók számítottak, akiknek elő volt írva, hogy katolikusnak és király-pártinak kell lenniük, valamint olyan foglalkozást kell űzniük, mely gazdasági szempontból a királyság érdekeit szolgálja. Mindezek teljesítésekor az állam cserébe ugyanolyan jogi elbánásban részesítette őket, mint a spanyol állampolgárokat, sőt, különböző gazdasági és pénzügyi előnyökben is részesítette őket, melynek következménye az lett, hogy a spanyolországi

5

Teljes elnevezés: Novísima Recopilación de Leyes de España (A spanyol törvények legújabb gyűjteménye).

10

bevándorlók helyzete más európai ország bevándorlóiéhoz képest sokkal jobb volt, és csekély létszámuk ellenére is komoly gazdasági befolyással rendelkeztek. 2. Constitución de Bayona (1808) A Bayonai Alkotmányként vagy Bayonai Alaptörvényként ismert dokumentumot Napóleon adta ki, és az elvárásokkal ellentétben a bevándorlók jogait tekintve nem a francia mintát (azaz nem korlátozta jogaikat), hanem inkább a spanyol hagyományt követte. Az alkotmány 125. cikkelye kimondja, hogy azok a külföldiek, akik fontos szolgálatokat tesznek vagy tettek az államnak, vagy munkásságukkal, találmányaikkal, létesítményeikkel, vagy akik területeik után kifizetik az évenkénti 50 ezüstpénzt, azok ugyanazon jogokban részesülnek, mint a spanyolok. A 141. cikkely azonban mégis tartalmaz némi megszorítást a bevándorlókra vonatkozólag: azon személyek, akik nem Spanyolország területén születtek, vagy a spanyol állampolgárságot csak később szerezték meg nem tölthetnek be semmilyen közalkalmazotti vagy egyházi tisztséget. Tehát a Bayonai Alkotmány polgárjogi értelemben kedvezett a bevándorlóknak, míg politikai jogaikat csorbította. 3. Constitución de Cádiz6 (1812) A Cádizi Alkotmány követte az előző dokumentumok példáját: ugyanazon jogok illeték meg a bevándorlókat, mint a spanyolokat, amennyiben gazdasági tevékenységükkel az állam érdekeit szolgálták. 4. Real Decreto de Extranjería (1852) Az 1869-ig kiadott alkotmányok (1837-es, 1845-ös, 1856-os) csupán annyiban foglalkoztak a bevándorlókkal, hogy az állampolgárság megszerzésének kikötéseit és menetét rögzítették. Az 1852-es dekrétum annyiból jelentett mérföldkövet, hogy meghatározta és összegezte a Spanyolországbeli külföldiek helyzetét és jogait. Ez a dokumentum is különbséget tett letelepedett és átutazóban lévő bevándorlók között. Az

első

csoportba

tartozók

rendkívül

kedvező

elbánásban

részesültek

(természetesen a megfelelő – az ország érdekeit szolgáló – gazdasági helyzetük megteremtése után), melynek oka nem volt más, mint hogy az ország még

6

Teljes elnevezés: Constitución politíca de la monarquía española.

11

gyerekcipőben járó iparának szüksége volt a bevándorlók által behozott tőkére, technológiára és a szakemberekre. 5. Constitución de 1869 Az 1869-es alkotmány olyan alapvető jogokat terjesztett ki a bevándorlókra, mint például az otthon sérthetetlensége, de továbbra sem engedélyezte például a köztisztviselői vagy bírói pozíciók betöltését külföldiek számára. 6. Constitución Federal de la Primera República Ez a dokumentum szinte szóról szóra átvette a külföldiekre vonatkozó jogszabályokat az 1869-es alkotmányból (4., 7., 27. és 29. cikkely). 7. Constitución de la Segunda República (1931) A második köztársaság alkotmányának 31. cikkelye már világosan kimondja a kiés bevándorlás jogát – természetesen a legális kereteken belül –, valamint ez a cikkely szünteti meg egy korábbi, a külföldiek spanyol területről való kitelepítésével, kitoloncolásával kapcsolatos jogszabályt is. 8. Leyes Fundamentales del Reino A Franco-diktatúra (1936-1975) alaptörvényei (szám szerint hét törvény) nem foglalkoztak sem a külföldiek helyzetével, sem pedig az őket megillető jogokkal. A korszakból egyedül a 1974. február 14-ei 522/74-es dekrétumot lehetne kiemelni, amely a spanyol területre való belépést, az ott tartózkodást és a kilépést szabályozta oly módon, hogy mindezen jogok gyakorlása egyedül a Director General de Seguridad kezében összpontosult, azaz egyedül ő döntött ezekben az ügyekben (például: tartózkodási engedélyek megadása, büntetések, az országból való kiutasítások, stb.). A bírói eljárások kimenetele (a korszak más jogi procedúráihoz hasonlóan) tehát semmilyen ügy esetében nem volt előre látható. 9. Constitución de 1978 Az 1978-as alkotmány több szempontból is mérföldkőnek számít a spanyol történelemben, nincs ez másképp a migránsok jogait illetőleg sem. Hosszú évek után először ez biztosított jogi keretet nemcsak a bevándorlóknak, hanem a spanyol állampolgároknak is. Franco halálát követően az ország vezetői egy új alkotmányos rendszer kiépítéséhez kezdtek, melynek alapjait olyan, Spanyolország által is aláírt 12

nemzetközi szerződések adták, mint például az Emberi jogok egyetemes nyilatkozata (1966 és 1989), a Nemzetközi egyezmény a polgári és politikai jogokról (1966), vagy az Emberi jogok európai egyezménye (1950).

Ez az

alkotmány tehát már tartalmazta az alapvető emberi jogokat a nemzetközi standardnak megfelelően, ami természetesen a bevándorlókat is megillette. A jogi dokumentumokat összegezve az mondható el, hogy a középkortól az 1978-as alkotmányig

bezárólag

nem

beszélhetünk

„homogén”

bevándorlási

politikáról

Spanyolország esetében, ami talán a korszakok sokfélesége és az egységesség hiánya miatt érthető is. Fontos megállapítani, hogy az 1970-es évek végéig nem is volt szüksége az országnak különösebb szabályozásokra a bevándorlás tekintetében, hiszen ekkor Spanyolország, mint kibocsátó ország létezett (elsősorban a kivándorlást szabályozó törvényekre volt szükség). Az ismertetett dokumentumok alapján a következőt állapíthatjuk meg az 1980-as éveket megelőző spanyol bevándorlási politikáról: Az országban letelepedni kívánó külföldiek, ha megfelelő tőkével rendelkeztek, vagy a spanyol gazdaság számára hasznos tevékenységet folytattak, akkor többségében kijelenthetjük, hogy a jogi keretek kedvező bánásmódot biztosítottak a számukra. Persze azt se felejtsük el, hogy erre a korszakra alapvetően pont a kisszámú, szakképzett és tehetős bevándorlók letelepedése volt a jellemző, tehát az adott helyzetnek megfelelő, mondhatni nagyvonalú bevándorlási politikáról beszélhetünk.

13

3.

A bevándorlók okainak és céljainak mozgatórugói

A téma szempontjából fontos megvizsgálni, hogy kik és miért választották/választják Spanyolországot új hazájuknak. Még mielőtt belekezdenék a bevándorlók csoportosításába és számszerűsítésébe érdekességképpen szeretném megjegyezni, hogy a világban a belső migráció, azaz egy adott országon belüli vándorlás sokkal jelentősebb mértékben megy végbe, mint a határokon átnyúló népmozgások. Ez számokkal kifejezve a következőt jelenti: a Földön megközelítőleg 740 millióan vándorolnak saját országhatáraikon belül, míg hazájukat körülbelül 200 millió ember hagyja el saját akaratából vagy kényszerből 7. Mégis a nemzetközi migráció jelenti a komolyabb problémákat, főleg a demográfia és a gazdaság területén. A fogadó országok szempontjából mindenképpen népesség növekedés és a korszerkezet fiatalosodása következik be, hiszen a bevándorlók többségében 20-35 év közöttiek, ami azt is jelenti, hogy gyermekeiket már az új, választott hazájukban fogják megszülni. A gazdasági hatások közül kiemelném a munkaerőpiacra gyakorolt hatásokat, melynek következménye a bevándorlás és az olcsó munkaerő fogalmának összekapcsolása lett. A fejlett országoknak két fő problémával kell szembenézniük ezen a területen. Az első a „3D” munkák (dirty, demanding, danger = piszkos, szükséges, veszélyes) problémája, azaz az olyan pozíciók betöltése, melyeket az őshonos állampolgárok nem szívesen vállalnak el, a munkakörülmények mellett az alacsony fizetésre hivatkozva. A második részben az elsőből következik: az egyre növekvő munkanélküliség, hiszen a bevándorló „vendégmunkások” kiszorítják a belföldi munkavállalókat a piacról. A következő alfejezetekben megvizsgálom a Spanyolországba érkező bevándorlók összetételét (nemzetiség, kor, stb.), és a különböző statisztikákat elemezve bemutatom, hogy Spanyolországra milyen mértékben igazak a fentebb említett állítások.

7

Forrás: www.iommadrid.es/index.php/biblioteca/publicaciones-oim/doc_download/107-plan-estrategicode-ciudadania-e-integracion-2011-2014, 21. p.

14

3.1.

A bevándorlók csoportosítása

A bevándorlókat több szempontból is lehet csoportosítani. Nézhetjük például azt, hogy származásuk szerint fejlődő országbeliek, vagy a világ más, fejlettebb tájáról valók. Nagyon fontos szempont lehet továbbá a migráció oka, motivációja, tehát az, hogy a kivándorlás gazdasági (például: a jobb megélhetés reménye) vagy társadalmi (például: fegyveres konfliktusok), netán környezeti (például: természeti katasztrófák) okok miatt következett be. Egy harmadik besorolásként tekinthetjük a Prisciliano Cordero de Castillo könyvében8 szereplő, talán az eddigiek közül a legprecízebbnek mondható besorolást, mely a spanyol bevándorlókat öt csoportba sorolta be. Ezek a következők: 1. Az első csoportba azok a tőkések illetve nyugdíjasok tartoznak, akik a térség átlagához viszonyítva kiemelkedően magas bevétellel rendelkeznek. Ők többnyire az Egyesült Királyságból, Közép- vagy Észak-Európából, Észak-Amerikából, vagy valamelyik arab országból származnak, és többszöri látogatás után döntenek úgy, hogy letelepednek az országban. 2. A második csoportba a külföldi cégek vezetői és szakemberei tartoznak. Ők az előző csoporthoz hasonlóan szintén magas bevételi forrásokkal rendelkeznek. Ide sorolhatók például az észak-amerikaiak vagy a japánok. 3. A harmadik csoportba a szolgáltatási szektorban dolgozók tartoznak, de közülük csak azok, akik nem anyagi okokból, hanem elsősorban a szakmai fejlődés céljából érkeznek az országba, és többnyire csak néhány hónapig, esetleg egy-két évig maradnak. 4. A negyedik csoport a gazdasági migránsoké. Ide főleg a fejlődő országbeliek, elsősorban a Maghreb térség, illetve Latin-Amerika országainak emigránsai tartoznak, akik a rendkívül rossz gazdasági helyzet, a nyomor elől jöttek el hazájukból. Ezek az emberek általában vagy egyáltalán nem, vagy csak minimális mértékben szakképzettek, és (szinte) bármilyen munkát hajlandóak elvégezni, akár aránytalanul kevés fizetésért is. 5. Az utolsó, ötödik csoport, egy „extra” csoportnak is nevezhető, ide sorolhatók a például faji, vallási, vagy politikai okok miatti menekültek. 8

A könyv címe: Una síntésis y explicación de la inmigración en España. (Polígonos n:3, Madrid, 1993.).

15

Érdekességképpen szeretném megjegyezni, hogy miben is különbözik a 4. és az 5. csoporthoz való tartozás, azaz, hogy mit is jelent a menekült státusz. Magyarázatként Corinna Milborn: Európa: az ostromlott erőd című könyvéből idéznék: „Valójában mindenkit megillet a menedékjog, amikor valamely határhoz ér. A nonrefoulement

elve

megtiltja

az

államoknak,

hogy

határaikról

visszaküldjék

a

menekülteket.”9 Ceuta és Melilla esetében ez azonban másként van. A két várost, melyek Spanyolországhoz tartoznak, de Afrikában találhatóak hat méter magas kettős kerítés választja el a marokkói területtől. Ez képezi Európa egyetlen közvetlen határát a „fekete” kontinenssel, amelyre a spanyol Guardia Civil (csendőrség) emberei vigyáznak. Coronado, az előbb említett könyv szerzője által megkérdezett őr szerint itt nem teljesen úgy érvényesül a non-refoulement elv, ahogy kellene: „Ez most de facto akkor van így (…), ha már valaki mindkét lábával európai talajon áll.”10 A csendőrség feladata pedig az, hogy mindent megtegyenek annak érdekében, hogy ez ne történjen meg. Ennek a dolgozatnak elsősorban a negyedik csoportba sorolható bevándorlók a „főszereplői”, ők alkotják ugyanis a bevándorlók túlnyomó többségét, elsősorban ők határozzák meg egy ország bevándorlási politikáját. A másik négy csoport csak elenyésző százalékban képviseli magát a munkaerőpiacon, főleg azért, mert munkájuk vagy nem kapcsolódik Spanyolországhoz, vagy csak rövidebb ideig töltik be az adott pozíciót (pl. idénymunkák). A következőkben a spanyol Nemzeti Statisztikai Hivatal (Instituto Nacional de Estadística), a Munkaügyi és Bevándorlási Minisztérium (Ministerio de Trabajo e Inmigración), valamint a Központi Szociológiai Kutatóintézet (Centro de Investigaciones Sociológicas) felméréseire, kutatásaira és kiadványaira támaszkodva szeretném bemutatni, hogy kik és milyen arányban alkotják napjainkban a spanyolországi bevándorlókat.

9

Corinna Milborn: Európa: az ostromlott erőd. A bevándorlás fekete könyve. Alexandra Kiadó, 2008. 15.p. uo.

10

16

3.2.

Tendenciák 1990-től napjainkig

Bevándorlásról, bevándorlási hullámról, mint ahogy az már korábban szerepelt, igazából csak az 1980-as évek közepétől, az 1990-es évek elejétől beszélhetünk. Más országokkal ellentétben (például Egyesült Államok, nyugat-európai országok) Spanyolországot nem érintették a II. világháború utáni kivándorlási hullámok, az országnak csak az elmúlt huszonöt évben kellett igazán szembenéznie a bevándorlók áradatával, előtte - főleg a gazdaság nem túl virágzó helyzete és a Franco-rezsim miatt - a spanyol nép is a kivándorlók közé tartozott. A rendszerváltást követően azonban a politikai változások hatására a gazdasági fellendülés sem maradhatott el. A ’80-as évek spanyol gazdasága egyértelműen felívelőben volt, mely növekedés az 1986-os európai uniós csatlakozás következményeként, valamint a csatlakozással járó támogatások hatására még inkább szárnyakat kapott. Az ország számos jövedelmező beruházásba kezdett, a mezőgazdasági szektortól kezdve, az iparon át, a különböző szolgáltatásokig, ezáltal rengeteg új munkahely jött létre, melyet a spanyol állampolgárok nem voltak képesek mind betölteni, így az ország „tárt karokkal” fogadta a bevándorlókat. Mindemellett Spanyolország egyébként is speciális helyzetbe került, hiszen a Schengeni Végrehajtási Egyezmény 1995-ös hatálybalépése után az ország déli és keleti határai egyben az Unió külső határaivá is váltak. A következő táblázat adataiból jól látszik, hogy a csatlakozást követően milyen mértékben növekedett évről évre a külföldiek száma az országban. A Spanyolországban élő külföldiek számának alakulása 1975. és 2006. között Év 1975 1980 1985 1990 1995 1996 1997 1998 11

Külföldiek száma 165.289 182.045 241.971 407.647 499.773 538.984 609.813 719.647

Év 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006

1. sz. táblázat11

Külföldiek száma 801.329 895.720 1.109.060 1.324.001 1.647.011 1.977.291 2.738.932 2.804.303

Forrás: http://ec.europa.eu/ewsi/UDRW/images/items/docl_1313_577775293.pdf, 39.p.

17

Míg 1995-ben közel félmillió bevándorló élt az országban, ez a szám 2005-ben már több mint 2,7 millió volt. A történelem folyamán még egyetlen európai országnak sem kellett szembenézni ilyen méretű bevándorlási hullámmal: kevesebb, mint tíz év alatt 5 millióval nőtt meg az ország lakossága a bevándorlóknak köszönhetően. A bevándorlók számának alakulása 1900-tól 2011-ig

1. sz. ábra12

Forrás: saját készítésű ábra.

Az ábrán jól látható, hogy már a ’90-es évektől a 2000-es évekig is jelentős mértékű változások zajlottak le, a rá következő évtized azonban még ennél is növekvőbb tendenciát mutatott. Jelenleg a spanyol lakosság 12 %-át a bevándorlók teszik ki (ez 2001-ben még csak 3% volt), tehát tíz emberből legalább egy külföldi származású. Az utóbbi években a Spanyolországba érkezők közül egy olyan csoport emelkedett ki létszámát tekintve, mely főleg gazdasági okokból, a jobb megélhetés lehetősége miatt hagyta el hazáját. Ők általában olyan 25-39 év közötti fiatalok, akik elsősorban az alacsony képzettséget igénylő munkaköröket töltik be, főleg az Andok országaiból, Afrikából és Kelet-Európából érkeznek munkavállalási szándékkal. 12

Adatok forrása: spanyol Szociális és Munkaügyi Minisztérium, Carreras, Albert – Tafunell, Xavier (szerk.): Estadísticas históricas de España: siglos XIX-XX. Fundación BBVA, Bilbao, 2005.

18

Az alábbi diagram azon külföldiek kor és nem szerinti megoszlását mutatja (a bal oldali a férfiaké, a jobb oldali a nőké), akik rendelkeztek 2010. december 31-én érvényes regisztrációs okmánnyal vagy tartózkodási kártyával (tehát legálisan tartózkodtak az országban): A regisztrációs okmánnyal vagy tartózkodási kártyával rendelkező külföldiek megoszlása kor és nem alapján

2. sz. ábra13

Az ábrából az is kikövetkeztetethető, hogy a bevándorló fiatalok általában nem hozzák magukkal

(ha vannak) gyermekeiket, szüleiket,

ami

a családegyesítési

jogok

megalkotásánál komoly feladatot jelentett a spanyol törvényalkotók számára. Az is jól látszik, hogy pont az a korosztály érkezik és telepedik le a legnagyobb számban az országban, akikre a leginkább szüksége van Európának, hiszen az uniós népesség folyamatosan csökken, a társadalom már évek óta elöregedőben van. „Ezek a kedvezőtlen demográfiai folyamatok már rövid távon is komoly társadalmi, szociális, foglalkoztatási és költségvetési kihívások elé állítják a mindenkori kormányokat…”14. A bevándorló fiataloknak pedig a nagy része még családalapítás előtt áll, tehát egy jól megszervezett 13 14

Forrás: lásd 7. lábjegyzet, 28.p. http://eu.kormany.hu/akadalymentes/csaladpolitika-es-nepesedes

19

migrációs és egyben integrációs politikával (mind tagországi, mind közösségi szinten) komoly segítséget jelenthetnének a befogadó ország(ok) számára. A következő ábra a demográfia hatások szempontjából érdekes. A piros oszlopok az újszülöttek számát mutatja 1996-tól 2009-ig, míg a kék részek azoknak a csecsemőknek az arányát, akiknek édesanyjuk és/vagy édesapjuk külföldi. A Spanyolországban született gyermekek száma 1996-tól 2009-ig

3. sz. ábra15

Jól látható, hogy a vizsgált tizennégy év alatt folyamatosan nőtt a külföldi szülőktől származó gyermekek száma, ami 2009-re azt eredményezte, hogy az újszülöttek aránya a spanyol társadalomban a következő: 600 ezer újszülöttből 100 ezer valamilyen más országból származó személy leszármazottja. Ebből egyébként az is következik, hogy a népességnövekedés közel 17%-át a bevándorlók adják. Tehát a fentebb említett, egész Európát érintő társadalmi probléma (kevés gyermek) kezelésének szempontjából a bevándorlók jelenléte mindenképpen pozitív. Ez a kimutatás továbbá azért is fontos, mert a későbbiekben látni fogjuk, hogy a spanyol jog lehetővé teszi, hogy a nem spanyol szülőktől származó gyermek automatikusan megkaphassa a spanyol állampolgárságot, amennyiben egyik szülője sem kívánja neki 15

Forrás: lásd 7. lábjegyzet, 28.p.

20

átadni sajátját, aminek következtében nemcsak a gyermek, hanem családja is számos szociális juttatásban részesülhet. A következőkben a bevándorlók származása szerinti megoszlását, és Spanyolországon belüli elhelyezkedését fogom bemutatni. Először is azzal a 2010-es „rangsorral” kezdeném, mely a bevándorlók százalékos megoszlását mutatja származási országuk alapján. A bevándorlók százalékos megoszlása származási országuk alapján (2010) Rangsor 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10.

Ország

2. sz. táblázat 16 Százalék

Románia Marokkó Ecuador Kolumbia Bolívia Bulgária Kína Peru Argentína egyéb

18,90% 17,10% 9,10% 6,70% 4,80% 3,90% 3,60% 3,20% 3,00% 29,70%

Összesen:

100% Forrás: saját készítésű táblázat.

A lista legmegdöbbentőbb elemei talán a románok és a marokkóiak lehetnek, hiszen az első két helyet elfoglaló nemzetiségek közül egyik sem tartozott a spanyol gyarmati birodalom volt országai közé, ahogy azt várni lehetett volna. A románok nagy számú jelenléte elsősorban a román és a spanyol nyelvek rokonságának köszönhető, míg a marokkóiak 17,1 %-a a földrajzi közelséggel magyarázható. A hatodik helyen álló bolgárokat (a románokhoz hasonlóan) az „EU négy szabadságelvének bevándorlóinak” is nevezhetjük, hiszen ők már az uniós tagsággal járó kedvezmények következményeként érkeztek Spanyolországba. Érdekes azonban azt is megjegyezni, hogy korábban hosszú időn keresztül a marokkóiak foglalták el az első helyet, a románok csak az utóbbi két évben vették át a „vezető”

16

Adatok forrása: lásd 7. lábjegyzet, 35.p.

21

szerepet, illetve a korábbi rangsorban szerepelt még az Egyesült Királyság (2009-ben 5. hely), Olaszország (7. hely) és Portugália (9. hely) is. A területi megoszlás vizsgálatában a kiindulópont „A külföldi lakosság megoszlása az autonóm közösségek szerint” címet viselő táblázat (Mellékletek, 1.sz. melléklet), melynek első oszlopában a 17 autonóm közösség szerepel betűrendben, a másodikban pedig az ott élő külföldiek számát tartalmazza. Koncentráció tekintetében négy közösség emelkedik ki: Katalóniában (Cataluña), Madridban, Andalúziában (Andalucía) és Valenciában él a bevándorlók többsége, egészen pontosan 67,44%-a. Ezek az adatok is azt támasztják alá, hogy az országba érkezők elsősorban munkavállalás céljából érkeznek, ezért is választják azokat a tartományokat, ahol olyan nagyobb városok találhatók, melyek fejlett iparral rendelkeznek. Érdekességképpen ismertetném a tartományi megoszlást (Mellékletek, 2. sz. melléklet), ahol Ceuta és Melilla van „kivételes” helyzetben, ugyanis itt a lakosság több mint 90 %-a marokkói származású (ez nyilván érthető a földrajzi elhelyezkedése miatt), éppen ezért e két autonóm városnak különleges helyzete van a többi tartományhoz képest. A marokkóiak száma a „tényleges” tartományok közül Cáceres-ben a legmagasabb (a lakosság 48 %-a, azaz csaknem fele), majd őt követi Almería (36,18%), Murcia (35%), Girona (30,5%) és Tarragona (32%). A másik szín, ami kitűnik a piros mellett, a kék, ami a román bevándorlókat jelöli, akik nyolc tartományban is a lakosság legalább 40%-át teszik ki. Ezek a tartományok a következők: Castellón (56 %), Cuenca (58 %), Badajoz (42%), Ciudad Real (54 %), Guadalajara (42%), Teruel (43 %), Toledo (43,5%) és Zaragoza (43%).

22

3.3.

A bevándorlás okai

Bevándorlók mindig is voltak Spanyolországban, de csak az utóbbi negyed évszázad alatt vált maga a folyamat oly mértékben jelentőssé, hogy komoly változásokat okozott a már említett területeken az ország számára. A spanyol bevándorlás növekvő tendenciája az 1990-es évektől figyelhető meg. Hogy milyen érvek szóltak Spanyolország mellett (a nyilvánvaló anyagi okokon kívül) ezt szeretném a következőkben röviden felvázolni. Hozzátenném, hogy ezek az okok mind a korábban említett öt csoport tagjaira hatással lehettek. Okok: 1.

Első okként egy elég evidens, de mégis komoly befolyással bíró tényezőt említenék: az ország klímája és ehhez kapcsolódóan a mediterrán életmód. A külföldiek 21,06%-a választja Spanyolországot a kellemes éghajlata, valamint a mediterrán életvitel miatt. Ezek az emberek többségében Nyugat-Európából, főleg az Egyesült Királyságból jönnek, és általában valamelyik szigetet, vagy valamelyik tengerhez közeli várost (pl.: Alicante, Málaga) választják lakhelyüknek. Ők természetesen a tehetősebb bevándorlók közé tartoznak, akik munkájukat az internet segítségével végzik (tehát hazájukban rendelkeznek munkaviszonnyal), nyugdíjasok, vagy esetleg a vendéglátóiparban tevékenykednek (többnyire vezető beosztásban).

2. A második ok az Afrikához való földrajzi közelség. Spanyolországnak közös (szárazföldi!) határai vannak Marokkóval (Ceuta és Melilla), a Kanári-szigetekhez a legközelebb fekvő szárazföldi területek Nyugat-Afrika partjai (kb. 200 km távolságra), illetve a félsziget déli része végig a Magreb térséggel határos. 2001ben a spanyolok egy főre jutó jövedelme tizenkétszer több volt a marokkóiakénál, így gazdasági értelemben véve a spanyol-marokkói határ a legegyenlőtlenebb. A bevándorlók egyébként közel 20%-a származik erről a kontinensről, a legtöbben természetesen Marokkóból. 3. A latin-amerikai bevándorlók számára mindenképp a kulturális hasonlóság és a nyelvi azonosság, a spanyol nyelv a döntő ok. Ez a két tényező mindenképpen megkönnyíti a munkakeresést és munkavállalást, a munkaadóknak is könnyebb megértetniük magukat azokkal a beosztottakkal, akikkel egy nyelvet beszélnek. 23

4. A negyedik, és talán a legfontosabb oka a bevándorlásnak az 1993-tól megfigyelhető dinamikus gazdasági fejlődés, melyben különösen fontos szerepet kapott az építőipar és a turizmus. Ez azért is fontos, mert ebben a két szektorban tudják a legtöbb képzetlen, vagy alacsony végzettséggel rendelkező munkást alkalmazni. Ennek jelentőségét mi sem mutatja jobban, mint hogy egy felmérés szerint 2005-ben 900 ezer új munkahelyet teremtettek, mely pozíciók közel 40%-át külföldiek töltötték be. A földrajzi, gazdasági és kulturális okok mellett azonban van még egy nagyon fontos tényező, amely döntően befolyásolhatja az emigránsokat célországuk megválasztásában, ez pedig nem más, mint az adott állam által a bevándorlóknak biztosított (alkotmányos) jogok, a szociális juttatások (pl.: társadalombiztosítás, táppénz, stb.), illetve az állampolgárság megszerzésének lehetőségei, mely további járandóságokat vonnak maguk után. Ezeknek a vizsgálata azonban jóval nagyobb háttértudást és kutatómunkát igényelne, ha a teljességre törekednénk, éppen ezért csak néhány példán mutatom be, hogy a spanyol törvényi keretek milyen mértékben támogatják a bevándorlók integrációját.

3.3.1. Az állampolgárság megszerzése „Az állampolgársági szabályozás egyetlen egy országban sem egysíkú, zökkenőmentes és lineáris folyamat következménye, hanem mindig hosszú történeti fejlődés és szellemi útkeresés eredménye. Ez egyaránt vonatkozik az állampolgárságról vallott általános felfogásra, annak preferenciális rendelkezéseire, valamint a státus konkrét politikai, szociális és kulturális tartalmára.”17 Ennek Spanyolországban négyféle módja van: 1. származásra hivatkozva (és azt természetesen igazolva), 2. házasság útján, 3. legális és folyamatos tartózkodással, 4. valamint spanyolországi születéssel.

17

Halász Iván: Állampolgárság, migráció és integráció. A modern politikai közösségek dilemmái az Európai Unióban. MTA Jogtudományi Intézet, Budapest, 2009. 90.p.

24

A következő oszlop-diagram az újdonsült spanyol állampolgárok megoszlását mutatja eredeti származásuk szerint 2001 és 2009 között.

A 2001. és 2009. között spanyol állampolgárságot 4. sz. ábra18

szerzők megoszlása származásuk alapján

A jobb oldalon található színek fentről lefelé haladva a következő származási területeket jelölik: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9.

Hontalan vagy nem egyértelmű a származás Óceánia Ázsia Észak-Amerika Latin-Amerika Afrika Európa (az Európai Unió és az EFTA országait kivéve) EFTA (Svájc) Európai Unió.

A Latin-Amerikából származó lakosság jól látható mértékben vezet a többi térség lakosaival

szemben

ezen

felmérés

szerint,

ami

természetesen

nem

véletlen.

Spanyolországnak a volt gyarmati országaival különböző szerződései vannak a spanyol állampolgárság felvételére vonatkozólag (is). Ezen dokumentumok értelmében egy ibéramerikai származású személy sokkal hamarabb juthat a spanyol állampolgársághoz, mint például egy afrikai sorstársa.

18

Forrás: lásd 7. lábjegyzet, 38.p.

25

A következőkben felsorolom azokat a lehetőségeket, melyek teljesítésével kérvényezni lehet az állampolgárságot. (Ezek az állampolgársággal kapcsolatos szabályozások egyébként a spanyol Polgári Törvénykönyvben, a Código Civilben találhatók a 17. cikkelytől a 28-ig bezárólag.) Származására hivatkozva kérelmezheti: 1. Akinek édesapja vagy édesanyja spanyol. 2. Azoknak a külföldi állampolgároknak a gyermekei, akiknek szülei közül legalább az egyik már Spanyolországban született. 3. Azoknak a külföldi állampolgároknak a gyermekei, akiknek szülei közül egyik sem akarja átadni állampolgárságát gyermekének. 4. Azok a Spanyolországban születettek, akiknek származása meghatározhatatlan. 5. Azok a fiatalkorú (18 év alatti) külföldiek, akiket egy spanyol állampolgár örökbefogadott. Lakóhelyükre való tekintettel kérelmezheti: Minden olyan külföldi, aki legálisan tartózkodik Spanyolország területén, de természetesen bizonyos feltételeknek eleget téve, mint például: 1. A politikai menekülteknek legalább 5 éven keresztül kell az országban tartózkodniuk, csak ezután kérelmezhetik. 2. Az ibér amerikai, andorrai, filippínói, Egyenlítői-guineai, portugál vagy szefárdi származásúakra 2 éves tartózkodás megkötése vonatkozik. 3. A spanyol területen születettek, vagy egy spanyol állampolgárral házasságot kötők 1 év tartózkodás után folyamodhatnak spanyol állampolgárságért. 4. Akik más országban születtek, de valamelyik szülőjük spanyol állampolgár, úgy 1 év spanyolországi tartózkodás szükséges.19 Érdekességképpen megemlítem, hogy a táblázat mellett, a forrásszövegben olvashatóak alapján a 2009-ben lett spanyol állampolgárok (ez közel 80 ezer lakos) 75,8%-a legális és 2 évig folyamatos tartózkodásra hivatkozva, 11,4%-a (spanyol állampolgárral való) házasság

19

A felsorolás nem teljes.

26

útján, 6,7% tíz évig tartó folyamatos tartózkodással, és 4,6% spanyol területen való születéssel jutott új állampolgárságához. A következő ábrán a magasabb oszlopok az spanyolországi házasságkötések számát mutatja, míg a kisebbek azoknak a számát, ahol a pár legalább egyik tagja külföldi származású. Ezek növekedése nyilvánvalóan magyarázható az előbbi felsorolásnál vastaggal szedett 3. ponttal, azaz a házasság és az állampolgárság egyértelmű kapcsolatával. Házasságkötések száma Spanyolországban 1996-2009

5. sz. ábra20

Jól látható és megdöbbentő adat a 2009-es, mely szerint a körülbelül 175 ezer házasságkötésből megközelítőleg a negyedénél (!) külföldi származású volt az ara és/vagy a vőlegény. Hogy miért fontos a spanyol állampolgárság megszerzése egy bevándorló számára nyilván több okkal is magyarázható, én a következőkben elsősorban a szociális juttatásokra összpontosítottam, melyek sok esetben sokkal kedvezőbbek, mint az anyaországok által biztosított támogatások. A felsorolás nem lesz teljes, csak néhány példával támasztanám 20

Forrás: lásd 7. lábjegyzet, 30.p.

27

alá, hogy miért érdemes Spanyolországban dolgozni, vagy az állampolgárságot birtokolni. Segítségül az Európai Bizottság „Foglalkoztatás, szociális ügyek és társadalmi befogadás” hivatalos honlapját21 vettem, ahol az Európai Unió mind a 23 hivatalos nyelvén megtalálható az összes tagállamban érvényes társadalombiztosítási jogosultságok, nyugdíjjogosultságok, családi ellátások, stb. listája.

3.3.2. A spanyol szociális biztonsági rendszer „A Közösségnek nincsen hatásköre arra, hogy beleavatkozzon a tagállamok szociális biztonsági rendszereibe. Ez azt jelenti, hogy a tagállamok kizárólagos hatáskörébe tartozik az arról való döntés, hogy kik az ellátások jogosultjai, milyen feltételek mellett, milyen ellátásfajtákra (egészségügyi, munkanélküli, családi ellátások stb.), illetve milyen mértékben és meddig. A tagállamok tehát különböző, történelmi hagyományokban gyökerező modellek szerint működtetik szociális biztonsági rendszereiket.”22 A spanyol szociális biztonsági rendszer egy olyan kétszintes rendszer, melyben megkülönböztetnek járulékalapú és nem járulékalapú juttatásokat. Ez utóbbiban azok is részesülhetnek, akik esetleg korábban sosem fizettek semmilyen járulékot (vagy nem elég hosszú ideig), vagy jövedelmük nem ér el egy bizonyos, a törvény által meghatározott szintet, de szükséghelyzetben vannak. Ilyen juttatás lehet például az orvosi ellátás, családi támogatások, öregségi és rokkantsági nyugdíjak, különleges munkanélküli-segélyek, stb. A szociális biztonsági rendszerbe való belépést a munkakezdés előtt kell megtenni, a nyilvántartásba vétel kötelező (a keresőtevékenységnek megfelelő alrendszerbe kell belépni) és a teljes szolgálati idő alatt érvényes. Ezt követően az új belépők kapnak egy nyilvántartási

igazolványt,

mely

tartalmazza

a

személyes

adatokat

és

a

társadalombiztosítási azonosítót. A munkába lépés kezdetét követően kell elkezdeni a szociális biztonsági járulékok fizetését, és ezáltal automatikusan jogosult lesz az ellátásokra. Tehát azok a bevándorlók, akik munkavállalás céljából érkeznek Spanyolországba - és sikerrel járnak, azaz legális alkalmazottakká vagy vállalkozókká válnak -, az állampolgárság nélkül is igénybe vehetik azokat a szolgáltatásokat, melyek alapvetően a spanyol munkavállalókat illetik meg. Ily módon jogosulttá válnak különböző 21 22

http://ec.europa.eu/social/main.jsp?catId=858&langId=hu Gellérné Lukács Éva: i.m. 231.p.

28

egészségügyi ellátásokra, mint például az otthoni vagy éppen a különböző kórházi kezelések. Egyetlen kikötése van a szolgáltatások igénybevételének: a „nemzeti egészségügyi rendszer felhasználói kártyájának”23 a bemutatása (ez a magyar TAJ kártyával azonos). Fontos megjegyezni, hogy egészségbiztosítási fedezettel nem csak a biztosítottak rendelkeznek, hanem: -

„a jogosult házastársa vagy aki az igénylés benyújtásakor már legalább egy éve együtt él vele, valamint e személy gyermekei.

-

A jogosult vagy házastársa egyenes leszármazottai, bármilyen legyen is a jogi értelemben vett leszármazás, a biztosított testvérei és a tényleges nevelőszülőnél elhelyezett gyermekek, korhatár nélkül.

-

Az örökbefogadott gyermekek és a nevelőszülői elhelyezésben részesülő kiskorúak, az örökbefogadási eljárás befejezéséig.

-

A jogosult és házastársának egyenes ági felmenői.”24.

A spanyol szociális háló ilyen mértékű kiterjedtsége nyilvánvalóan vonzza a bevándorlókat, hiszen például egy család esetében elég egy személynek bejelentett munkahellyel rendelkeznie és ezáltal az egész család számára biztosítva vannak a különböző juttatások. Még számos példát lehetne hozni az említetteken kívül, de ezek véleményem szerint kellőképpen mutatják azokat az okokat, melyek miatt egy külföldinek megéri Spanyolországot választania új hazájának.

3.4.

A bevándorlás „értékelése” a fogadó ország lakosságának szemszögéből

Ezt a fejezetet a spanyol Centro de Investigaciones Sociológicos (CIS), azaz a Központi Szociológiai Intézet egy 2009. októberi felmérésének25 rövid ismertetésével zárom, mely azt vizsgálta, hogy a spanyol társadalom hogyan viszonyul a bevándorlókhoz, a letelepedni kívánó külföldiekhez. A felmérés a téma szempontjából azért is fontos, mert egy ország bevándorlási politikáját maga a lakosság is nagymértékben formálja. Egy befogadó ország esetében a társadalmi 23

Spanyol elnevezés: Tarjeta de usuario del Sistema Nacional de Salud. http://ec.europa.eu/employment_social/empl_portal/SSRinEU/Your social security rights in Spain_hu.pdf, 10.p. 25 A felmérés eredeti címe: Actitudes hacía la inmigración. 24

29

reakciókat nyilván az állam sem hagyhatja szó nélkül, nem teheti meg, hogy figyelmen kívül hagyja a nép álláspontját. Fontos az állampolgárok véleménye, főleg egy olyan sokszínű társadalomban, mint a spanyol, ahol a legkisebb társadalmi problémának, feszültségnek is komoly következményei lehetnek (gondoljunk például a különböző kisebbségeket - baszkok, katalánok -, vagy az autonóm közösséget megillető különböző jogokra). Az említett kutatásból néhány kérdést emelek ki, melyből következtetni lehet a spanyolok idegenekhez való viszonyulására, valamint arra, hogy lakosság miként érzékeli a külföldiek jelenlétét. Egy olyan országban, mint Spanyolország, ahol ilyen nagyszámú a bevándorlás komolyan foglalkozni kell a társadalommal, hiszen ők segítik a beérkezők integrációját, vagy éppen ellenkezőleg, nehezítik meg a beilleszkedést, melyek komoly problémákat szülhetnek, mint például a rasszizmus, a bűnözés, és még sorolhatnánk. Ez a felmérés azért is bír nagy jelentőséggel, mert a későbbiekben ismertetni fogom a jelenlegi bevándorláspolitika egyetlen törvényét, a Ley de Extranjeríat, mely dokumentum kidolgozásánál jelentős szerephez jutottak az itt kapott eredmények is. Elsőként a felmérés 4. számú kérdését ismertetem: „Mi jut először eszébe, amikor azt a szót hallja, hogy bevándorlás?”26 Az alábbi táblázat a három legtöbb megjelölést kapó választ tartalmazza, mely szerint a spanyolok 17,7 %-ának először a munkakeresés miatti migráció, 11, 6%-ának a szegénység és az egyenlőtlenség, 9,2%-nak pedig a külföldiek kifejezés jut először eszébe. 3. sz. táblázat27

4. számú kérdés a felmérésből 4. számú kérdés: Mi jut először eszébe, amikor azt a szót hallja, hogy bevándorlás?28 Válaszlehetőségek: Külföldiek Munkakeresés miatti migráció Szegénység és egyenlőtlenség Szolidaritás és empátia

% 17,7 11,6 9,2 8,4

26

Az eredeti kérdés: Cuando oye la palabra inmigración, ¿qué es lo primero que le viene a la mente? Forrás: http://www.cis.es/cis/export/sites/default/-Archivos/Marginales/2800_2819/2817/es2817.pdf, 5.p. 28 A táblázat nem tartalmazza az összes válaszlehetőséget. 27

30

A következő, általam érdekesnek talált kérdés az 5. számú, mely a következőképpen hangzik: „Amikor a spanyolországi bevándorlókról van szó, kikre gondol először? És másodszor?”29 A válaszadók maximum két opciót jelölhettek meg. Az eredmény a következőképpen alakult: a legtöbb, 25,6%-ot a marokkóiak és az észak-afrikaiak kaptak, majd őket követik nem sokkal lemaradva, 24,1%-kal a latin-amerikaiak úgy általában véve (tehát a nemzetiségüket nem figyelembe véve), és a harmadik hely a románoké lett, még ez is kiemelkedően sok, 20,6%-kal. A

hatodik

kérdésnél

Spanyolországban

azt

élőből

kellett mennyi

megválaszolniuk az

eredetileg

a

nem

kitöltőknek, spanyol

hogy

származású.

100 A

válaszlehetőségek közül kivételesen nem a legtöbb szavazatot kapóra hívnám fel a figyelmet, hanem arra, hogy a válaszolók 6,7%-a gondolta úgy, hogy száz emberből több mint ötven (!) nem az ország határain belül született. 4. sz. táblázat30

6. számú kérdés a felmérésből

6. számú kérdés: Ön mit gondol, száz Spanyolországban élőből mennyi az eredetileg nem spanyol származású személy? Válaszlehetőségek: Kevesebb, mint 10 fő 10 és 19 között 20 és 29 között 30 és 39 között 40 és 49 között 50 vagy több fő Nem tudom Nem válaszolt Összesen:

% 11,6 22,6 18,6 10,1 5,0 6,7 23,6 1,8 100

A tizenkettedik kérdés a következő fejezet, a jelenlegi bevándorlási politika és bevándorlókat megillető jogok miatt kifejezetten érdekes. A kérdés így szól: 29

Az eredeti kérdés: De cada 100 personas que viven en España, ¿cuántas cree Ud. que proceden o han nacido fuera del país? 30 Forrás: lásd 27. lábjegyzet, 7.p.

31

„Véleménye szerint azok a törvények, melyek szabályozzák a külföldiek belépését és tartózkodását az országban túlságosan toleránsak, inkább toleránsak, korrektek, inkább szigorúak, túlságosan szigorúak?”31 A táblázatban ebben a sorrendben találhatók a válaszlehetőségek, illetve még egy olyan opció is szerepel benne, hogy „nem ismerem a bevándorlásra vonatkozó jogszabályokat” . Jól látható, hogy kimagasló, 41,9%-a a lakosságnak gondolja túlságosan is toleránsnak a bevándorlásra és letelepedésre vonatkozó szabályozásokat, tehát a spanyolok nagy része támogatná a szigorításokat ezen a területen. 12. számú kérdés a felmérésből

5. sz. táblázat32

12. számú kérdés: Véleménye szerint azok a törvények, melyek szabályozzák a külföldiek belépését és tartózkodását az országban túlságosan toleránsak, inkább toleránsak, korrektek, inkább szigorúak, túlságosan szigorúak? Válaszlehetőség: % Túlságosan toleránsak 41,9 Inkább toleránsak 31,6 Korrektek 12,9 Inkább szigorúak 5,0 Túlságosan szigorúak 0,9 Nem ismerem az ilyen jellegű szabályozásokat 3,9 Nem tudom 3,2 Nem válaszolt 0,4 Összesen: 100

A spanyoloknak a kérdőívben nem csak a külső megfigyelő szemével kellett véleményt alkotniuk, hanem magukról és a társadalmukról is kellett nyilatkozniuk. Erre az egyik legjobb példa a 14-es számú kérdés: „Ön mit gondol, a spanyolok általánosságban hogyan viszonyulnak a külföldiekhez?”33

31

Az eredeti kérdés: ¿Cree Ud. que las leyes que regulan la entrada y permanencia de extranjeros en España son demasiado tolerantes, más bien tolerantes, correctas, más bien duras o demasiado duras? 32 Forrás: lásd 27. lábjegyzet, 11.p. 33 ¿Y cómo diría Ud. que los españoles, en general, tratan a los inmigrantes extranjeros?

32

A válaszopciók pedig a következőek voltak: közömbösen (8,7%), megvetéssel (8,8%), kedvesen (14,2%), bizalmatlanul (41,4%), átlagosan, azaz ugyanúgy ahogy egy spanyolhoz (21,6%), agresszívan (0,5%). Végezetül pedig a 20. és 21.34 kérdést ismertetném, melyek a bevándorlás pozitívumaira és negatívumaira kérdez rá. A pozitívumok esetében az első három helyezés az alábbiak szerint alakult: 1. kulturális gazdagság

34,8 %

2. pozitív hatás a gazdaságra

11,3 %

3. munkaerő

9,4 %.

A negatívumoknál ez a sorrend a következő lett: 1. több bűnözés és rosszabb közbiztonság

30,2 %

2. integrációs problémák és kulturális összeférhetetlenségek

12,8 %

3. nagyobb verseny a munkaerőpiacon

11,8 %.

A felmérés végén a kitöltő személyére vonatkozó általános kérdések szerepeltek (nem, végzettség, családi állapot, lakhely, vallás, politikai hovatartozás, stb.), melyek nagymértékben segítették a válaszok feldolgozását a társadalom tagjainak különböző csoportokba való besorolása által. Ez azért is fontos, mert a bevándorláshoz és a bevándorlókhoz való viszonyulása nagyban függ az adott személy társadalmi hovatartozásától, a megszerzett tapasztalatoktól, a tulajdonában lévő információk mértékétől, továbbá a tömegkommunikációs eszközök által a közvéleményre gyakorolt hatásától, vagy például a politikai vezetők kijelentéseitől. Összegezve: a spanyolok többségében aggasztónak találják a külföldiek jelenlétét az országban, úgy gondolják, hogy a magas munkanélküliség kialakulása az országban egyik oldalról nekik köszönhető, míg másik oldalról a kormány hibás bevándorlási politikájának, mely nem szabályozza megfelelő mértékben a külföldiek belépését és tartózkodását.

34

Forrás: lásd 27. lábjegyzet, 16.p.

33

Bevándorlási politika 1990 és 2007 között

4.

A dolgozat elején bemutattam azokat a korábbi jogi dokumentumokat, amelyekben már szerepeltek a bevándorlókat megillető jogok, illetve a rájuk vonatkozó korlátozások. Ezt azért tartottam fontosnak, hogy lássuk, az elmúlt évtizedekben, évszázadokban a spanyol jogalkotás nem foglalkozott különösképpen a bevándorlókkal. Ennek oka főleg az volt, hogy bár mindig érkeztek az ország területére külföldiek, de Spanyolország az 1980-as évek közepéig alapvetően küldő országnak számított. Az említett jogi dokumentumok közül a legutolsó az 1978-ban elfogadott, jelenleg is hatályban lévő spanyol alkotmány volt, mely a már fentebb említett nemzetközi szerződések és a demokratikus kormányzás hatására az alapvető emberi jogokat is tartalmazta, kiterjesztve azokat a bevándorlókra is. Az alkotmány megszületése után hét évvel, 1985-ben jött létre az az új törvény, mely a következő harminc évre megteremtette a spanyol bevándorlási politika alapját. Ez volt a Ley Orgánica sobre derechos y libertades de los extranjeros en España

35

, mely kisebb-

nagyobb módosításokkal 2000. február 1-jéig volt hatályban. Azonban nem szabad elfelejteni, hogy a huszadik század utolsó húsz éve Spanyolország számára a változások kora volt. Rengeteg olyan esemény történt, amely nagymértékben befolyásolta az ország bel- és külpolitikáját egyaránt, és ezáltal hatással volt az akkor még „gyerekcipőben járó” bevándorlási politikára is. A Franco-diktatúrát követő mind politikai, mind gazdasági változások hatására az ország modernizálódott, internacionalizálódott, és mindenek előtt európaizálódott. Ennek a folyamatnak az egyik legjelentősebb állomása mindenképpen az ország Európai Unióhoz való csatlakozása volt 1986-ban. A tagsággal járó kötelezettségek, a különböző közösségi és nemzetközi szerződések szintén befolyásolták az ország bevándorlási politikájának alakulását. A következő alfejezetekben ezeket az európai uniós dokumentumokat és programokat fogom bemutatni, majd rátérek a korszak spanyol vívmányaira a bevándorlási politika terén.

35

Teljes neve: Ley Orgánica 7/1985, de 1 de Julio, sobre derechos y libertades de los extranjeros en España.

34

4.1. A Schengeni Végrehajtási Egyezmény és a Tamperei Program Az Európai Unió migrációs politikája kapcsán megalkotott dokumentumok közül mindenképpen érdemes a Schengeni Végrehajtási Egyezménnyel (1995-ben lépett hatályba) kezdeni, mely az aláíró országok (Németország, Franciaország, Benelux államok, Portugália és Spanyolország) belső határain való ellenőrzést megszűntette, a külső határokon pedig megerősítette. „Az EU tagállamokra általában igaz, hogy más rendszerben gondolkodnak az uniós polgárokról és a harmadik államok polgárairól. Előbbiek széles körű jogosultságokkal rendelkeznek az egyenlő bánásmód elve alapján, míg utóbbiaknak csak részjogosítványaik vannak.”36 A másik, a bevándorlás szempontjából jelentős dokumentum az Amszterdami Szerződés (1999. május 1-jén lépett hatályba), mely alapjaiban rendezte át a hárompilléres rendszert, melynek következtében az első pillérbe kerültek azok a (külső) határátlépéssel, menedékjoggal, vámegyüttműködéssel és bevándorlással foglalkozó részek, melyek korábban a harmadik pillérbe tartoztak. „Az EK Szerződésben külön címként létrejött a „Vízumok, menekültügy, bevándorlás és a személyek szabad mozgására vonatkozó egyéb politikák” területe. A változás óriási jelentőségű volt, hiszen ezzel a lépéssel a tagállamok szuverenitásuk újabb fontos elemeiről mondtak le a közösségi intézmények javára. A módosítás szerint közösségi hatáskörbe került: 

a vízumpolitika, külső határellenőrzés;



a menekültügyi politika, a bevándorlási politika;



a személyek szabad mozgásához kötődő egyéb politikák.”37

A szerződésben szereplő változtatások megvalósításához azonban szükség volt egy végrehajtási programra, mely az Európai Tanács 1999-ben, Tamperében tartott ülésén született meg. A Tamperei Program nevet viselő intézkedési csomag az 1999-2004 közötti időszakra határozott meg (további) célkitűzéseket a bel- és igazságügyi együttműködés

36 37

Gellérné Lukács Éva: i.m. 230.p. http://www.euvonal.hu/index.php?op=kozossegi_politikak&ha=&id=4

35

keretein belül, valamint lefektette a közös menekültügyi és bevándorlási politika alapjait a tagországok számára. A program alapelve az, hogy a legális és illegális bevándorlást együtt kell kezelni, továbbá, hogy a legális migrációt a lehetőségekhez mérten elő kell segíteni (természetesen ésszerű határokon belül). Mindennek pedig a harmadik országok külképviseletei és az Európai Unió közötti szorosabb együttműködés lehet az alapja. „A Tamperei Program végrehajtása keretében elfogadott főbb jogi aktusok: 

Családegyesítés: a 2003/86/EK irányelv megkönnyíti a családegyesítést, mely alapfeltétele a migránsok társadalmi integrációjának.



A huzamosabb idejű tartózkodás: a 2003/109/EK irányelv az Unióban huzamosabb idejű tartózkodási engedéllyel rendelkező harmadik országbeli állampolgárok jogállásáról szól. Az irányelvben érvényesül az a Tamperében megfogalmazott alapelv, hogy a tartósan az Unióban tartózkodók jogait közelíteni kell az uniós állampolgárok által élvezett jogokhoz.



Diákok: a 2004/114/EK irányelv lehetővé teszi a harmadik országból származó diákok számára az Unió területén tanulást, részvételt csereprogramban, illetve szakmai gyakorlaton.



Kutatók: a 2005/71/EK irányelv a szellemi potenciál elcsábításával ("agyelszívás") kapcsolatos. Az irányelv lehetővé teszi ugyan, hogy harmadik ország kutatói könnyített eljárással kapcsolódhassanak be európai kutatási programokba, ugyanakkor támogatja a tudósok visszatérését is, hogy saját hazájuk fejlődéséhez is hozzájárulhassanak a tapasztalataikkal.”38

Az 1999-2004. közötti időszakban szintén ezen program hatására születtek meg az első visszafogadási megállapodások az Európai Közösség és bizonyos harmadik országok között. Ezen dokumentumok célja, hogy az EU területén illegálisan tartózkodó személyek hazatérését, hazaszállítását megkönnyítse oly módon, hogy ezen megállapodások szövege úgynevezett visszafogadási klauzulát tartalmazott. Ezen megállapodások egyben ki is zárták a tagállamok EU-n kívüli országok bilaterális szerződéskötési lehetőségeit a témában. 38

http://www.euvonal.hu/index.php?op=kozossegi_politikak&id=20

36

4.2. Hágai Program Öt évvel Tamperei után új program megalkotása vált aktuálissá, hogy az addig elért eredményeket hatékonyan felhasználva tovább lehessen menni ezen az úton, és az eddigi sikerekhez hasonlóan lehessen venni a jövő akadályait. 2004 novemberében fogadták el a Hágai Programot, mely a következő öt évre, azaz 2009-ig határozta meg elődjével azonos célkitűzéseit, kiegészítve néhány új elemmel, mint például az irányított migrációval. A dokumentum tíz fő prioritást határozott meg a Közösség területén belüli biztonság, szabadság és jogérvényesülés megteremtése érdekében, ebből a migrációt érintők a következőek: 1. A migrációs folyamatok kezelése: a belépéstől a beilleszkedésig tartó folyamatokat egységesen kell kezelni, csak úgy, mint az ehhez tartozó politikákat (belépési, befogadási, beilleszkedési, és visszatérítési politikák). 2. Vízumpolitika: a már meglévő, közös vízumpolitika továbbfejlesztése és harmonizálása volt a cél. 3. Közös Európai Menekültügyi Rendszer: két fő célja van a rendszernek: 1. harmadik országoknak

való

segítségnyújtás

például

a

migrációkezeléssel

és

menekültvédelemmel kapcsolatban. 2. egy hatékony, de emberséges kitoloncolási és hazatelepítési politika létrehozása. 4. Integráció: a harmadik országból származó, legálisan tartózkodó bevándorlók integrációjának elősegítése. 5. Megosztott felelősség és szolidaritás: négy pénzügyi alap létrehozása (Európai Integrációs Alap, Európai Menekültügyi Alap, Európai Visszatérési Alap, Európai Külső Határok Alap), melyek támogatják a migrációs folyamatokat. 6. A migráció globális megközelítésének alkalmazása: az Európai Tanács és a Bizottság által elfogadott közlemény, mely különböző ajánlásokat fogalmazott meg a keleti és délkeleti bevándorlási útvonalak tekintetében.

37

7. FRONTEX: az Európai Unió ügynöksége, mely a külső határokra vonatkozó együttműködést koordinálja.39 Ez alatt a program alatt valósult meg a visszafogadási megállapodások második generációja,

melyek

nyugat-balkáni

országokkal

(Albán

Köztársaság,

Moldovai

Köztársaság, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság, Montenegrói Köztársaság, Szerb Köztársaság, Bosznia és Hercegovina), Ukrajnával és Oroszországgal köttettek. 2007-ig összesen 11 visszafogadási egyezmény született (az előbb felsorolt nyolc ország, valamint Kínai Népköztársaság Hongkong és Makaó Különleges Közigazgatási Területek, Srí Lanka Demokratikus Szocialista Köztársaság). Ezen megállapodásokat az EU bizonyos felajánlások

(például:

különböző

pénzügyi

támogatásokkal,

vízumkönnyítéssel)

segítségével érte el. Ezen információk ismeretében talán mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy a spanyol bevándorlási politikával való foglalkozás két okból is aktuálissá vált. Az első ok nem más, mint annak a „kötelességnek” a teljesítése, melyet az ország az Unióba való belépéssel vállalt, azaz az imént említett két program célkitűzéseinek megvalósítása nemzeti szinten, valamint segíteni a további visszafogadási megállapodások megszületését azon országokkal, amelyek lakossága a spanyol illegális bevándorlás jelentős részét jelentik (pl.: Marokkó, afrikai országok, stb.). A második ok pedig a gazdasági válság hatására az országban keletkezett hatalmas munkanélküliség, melynek jelentős százaléka nem is a spanyol állampolgárokat érinti, hanem a bevándorolt munkavállalókat, akik azonban már a társadalom szerves részét képezik. Ebből következik, hogy egy előrelátóbb és jobban strukturált bevándorlási politika segítségével megelőzhető lett volna egy ilyen mértékű munkanélküliség kialakulása, még a válság ellenére is. A következőkben bemutatom, az 1985-től napjainkig Spanyolországban bevezetett migrációs törvényt (Ley Orgánica sobre Derechos y Libertades de los Extranjeros en España) és annak módosításait, valamint a Plan Estratégico de Ciudadanía e Integraciónt (PECI), mely a Tamperei és a Hágai Programok célkitűzéseit fogalmazta meg a spanyolországi lakosság számára, beleértve a spanyol származásúakat és a bevándorlókat egyaránt. 39

Forrás: lásd 38. lábjegyzet.

38

4.3. Ley Orgánica sobre Derechos y Libertades de los Extranjeros en España 1985 januárjában a spanyol kormány egy új törvénytervezetet terjesztett a parlament elé (sürgősségi eljárással), melyet a képviselők teljes konszenzussal fogadtak el, egészen pontosan 260 képviselő szavazott mellette, és 3 ellene. Ez volt Ley Orgánica sobre Derechos y Libertades de los Exranjeros en España. Az 1978-as alkotmány után hét évvel megszülető, a külföldiek helyzetét szabályozó törvényre már nagy szükség volt a spanyol belpolitikában. Elfogadása több okból is sürgető volt a spanyol állam számára. Először is a bevándorlók egyre növekvő száma mellett muszáj volt kiterjeszteni a korábbi, alkotmányban szereplő jogszabályt, mely inkább csak az alapvető emberi jogokat garantálta a külföldieknek. Második indokként azokat a nemzetközi egyezményeket, szerződéseket lehet felsorolni, melyek aláírásával Spanyolország olyan jogokat támogatott nemzetközi szinten, melyek még nem szerepeltek teljes egészében a nemzeti szabályozásban. (Ilyen egyezmény például az Emberi jogok egyetemes nyilatkozata, a Nemzetközi egyezmény a politikai és polgári jogokról, vagy az Emberi jogok európai egyezménye.) A harmadik érv pedig a küszöbön álló Uniós csatlakozás volt, mely egyet jelentett a spanyol jog közösségi joghoz való közelítésével. Mindezek ellenére a törvénynek nem sikerült haladó szellemű nézeteket képviselnie, melynek következménye az lett, hogy hatálybalépésétől kezdődően rengeteg bírálat érte. A kritikák többsége a bevándorlók elleni rendőri fellépés túlzott szigorúságát, illetve a különböző jogi hiányosságokat bírálta elsősorban a dokumentumban. A rengeteg megszorítást a kormány magyarázata szerint abból a célból kellett alkalmazni, hogy Spanyolország az EU-hoz való csatlakozása után ne váljon a „Dél-kapujává”. A bírálók között sok társadalmi szervezet vélte úgy, hogy egész Európában ezek voltak a legszigorúbb szabályozások a külföldiekre vonatkozólag, sőt, az emberi jogok tekintetében sok esetben alkotmányellenesnek is titulálták azokat. A törvény szigorúságának egyetlen következménye lett: az illegális bevándorlók száma jelentős mértékben nőtt Spanyolországban. A törvényt hibái és hiányosságai miatt 1987. július 7-én módosították először úgy, hogy képes legyen megfelelni az 1980-as évek vége felé bekövetkező migrációs változásoknak,

39

jelentős előrelépés azonban nem történt egészen 2000-ig, a Ley de Extranjería megszületéséig.

4.4. Ley de Extranjería A Ley de Extranjería (Ley Orgánica 4/2000) legelső változatát 2000. január 11-én fogadták el, és azóta három alkalommal módosították: még 2000-ben (LO 8/2000), 2003-ban (LO 14/2003) és 2009-ben (LO 2/2009). Mivel ez a törvény már a Schengeni Végrehajtási Egyezmény után született, ezért alapvetően az Európai Unió határain kívülről származó külföldiek belépését és spanyolországi tartózkodását szabályozza, valamint az őket megillető jogokat és szabadságokat tartalmazza. A jelenlegi jogszabályt az 557/2011 számú Király Dekrétum tavaly április 20-án hagyta jóvá. A dokumentum öt fejezetből áll, és 71 cikkelyt foglal magába. A törvény jelentősége abban leleledzik, hogy már az első módosításnál felismerték a felfogásbeli változtatás szükségességét, és olyan integrációs politikákat vezettek be, melyek kiterjesztették a bevándorlók jogait, és lefektették a spanyol állampolgárokkal való egyenjogúság alapjait. A jogokat és szabadságokat alapvetően három csoportba lehet sorolni a spanyol Alkotmánybíróság szerint, melyek a következők: 1. A származástól (lehet spanyol vagy bevándorló) és jogi helyzettől (pl. illegálisan tartózkodik az országban) függetlenül mindenkit megillető jogok. Ide sorolható például: az élethez, a fizikai és szellemi sértetlenséghez való jog, a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadsága, az alapvető szociális ellátások, az ingyenes jogi tanácsadás, stb. 2. A második csoportba olyan jogok és szabadságok tartoznak, melyeket bizonyos feltételeknek eleget téve élvezhetnek a bevándorlók (is). Ilyen feltételként elsősorban a bevándorlás legalitására, a bevándorlók jogszerű tartózkodására, vagy érvényes letelepedési engedély birtoklására kell gondolni. Ide tartozik például a szabad mozgás és tartózkodás joga, az egyesülési és gyülekezési jog, stb. 3. A harmadik csoport azokat a jogokat tartalmazza, melyek csak és a kizárólag a spanyol állampolgárokat illetik meg, ezek elsősorban politikai jogok. 40

Ennek szellemében a Ley de Extranjería-ban szereplő, a bevándorlókat megillető jogokat négy fő csoportba sorolhatjuk: 1. A személyes szféra jogai, például: szabad mozgás és tartózkodás joga, tanuláshoz, művelődéshez való jog, családegyesítési jog. 2. Politikai jogok: elsősorban a közügyekben való részvétel joga. 3. A gazdasági és szociális tér jogai, például: egyesülési és gyülekezési jog. 4. Munkaügyi jogok, például: munkához, szociális védelemhez, sztrájkhoz való jog, kollektív munkajog. A törvény a Tamperei és a Hágai Programok hatására számos újdonságot tartalmaz elődeihez képes. Ilyen például a családegyesítési jog – mely külön részletezi az egyesítés feltételeit –, ismerteti az országba való belépés rendszerét (ezt elsősorban az Európai Unióhoz való tarozás határozta meg, mivel Spanyolország a Közösség egyik külső határát képezi), tartalmazza a bevándorlók státuszának (átutazó, ideiglenesen itt tartózkodó, hosszabb ideig itt tartózkodó) megállapítását, különös tekintettel a tanulmányi célból érkezőkre, valamint részletesen ismerteti a szabálysértések és a büntetések rendjét. Végezetül szeretném röviden összefoglalni azokat a nemzeti (és a tagországi státusz miatt EU-s) célokat, melyek nem csak motiválták a törvény létrehozását, de szerepelnek is benne: 1. A mindenkit megillető, általános jogok és szabadságok törvényes keretbe foglalása. 2. A legális bevándorlás rendszerének tökéletesítése, valamint a munkavállalás céljából történő migráció szabályozása oly módon, hogy az a munkaerőpiac érdekeit szolgálja. 3. Növelni kell az illegális bevándorlás elleni fellépés hatékonyságát, olyan eszközökkel, mint például a különböző ellenőrzések és büntetések szigorítása, valamint támogatni kell azoknak a külföldieknek a kitoloncolását, akik nem legális úton érkeztek az országba. 4. A bevándorlási politika fő céljának az integráció elősegítésének kell lennie, hogy az Európai Unió mintájára létrejöhessen a különböző identitások és kultúrák békés együttélésén alapuló társadalom. 41

5. Erősíteni és intézményesíteni kell a különböző bevándorlási szervezetek és a migrációval foglalkozó szervek közötti párbeszédet, különös tekintettel a szakszervezetekre és a nagyobb jelentőséggel bíró vállalatokra, hogy segítsék a megfelelő migrációs politika definiálását és fejlesztését.

4.5.

PECI

A korszak bevándorlási politikáját a Plan Estratégico Ciudadanía e Integración (PECI) elnevezésű dokumentum ismertetésével zárnom. Az elnevezést magyarra így lehetne lefordítani: Stratégiai Terv az Állampolgárságról és Integrációról. Ez a dokumentum a fentebb bemutatott bevándorlási törvény (Ley de Extranjería) után pár évvel, egészen pontosan 2007-ben született meg, és a 2007-2010-es intervallumra fogalmazott meg a szociális kohézió ösztönzésére szolgáló feladatokat és célokat. Elődjének az El GRECO (Programa Global de Regulación y Coordinación de Extranjería e Inmigración) elnevezésű programot tekinthetjük, melyet 2001. március 31-én fogadott el a spanyolországi Miniszterek Tanácsa. Ezen a programnak a jelentősége abban állt, hogy ez volt az első olyan kezdeményezés, mely különböző statisztikák ismertetésével bemutatta a bevándorlók spanyolországi helyzetét, hangsúlyozta a bevándorlók szerepét a spanyol gazdaságban, továbbá ajánlásokat tett és intézkedéseket rendelt el, melyeket a különböző bevándorlási és integrációs politikával foglalkozó állami szervezetek hajtottak végre.40 Az El GRECO a 2001-2004. közötti időszakra vonatkozott, tehát 2004. után egy új programnak kellett következnie. Ez azonban csak 2007-re valósult meg. Ennek oka véleményem szerint az, hogy ebben a három évben olyan mértékű változások mentek végbe az országban, hogy annak következményeit még nem láthatták előre. (Ilyen változás volt például az, hogy 2004 után a bevándorlók száma az 1.977.291 főről 2.738.932-re ugrott, tehát egy év alatt közel egy millióval több bevándorló érkezett az országba41.)

40

Az El GRECO előtt is már léteztek különböző, a bevándorlást érintő programok, ezekkel azonban most nem foglalkozom különösképpen, mert azok nem kapcsolódnak az EU migrációs politikájához, hiszen azok a tamperei találkozót megelőzően születtek. Ilyen volt például a Plan para la Integración Social de los Inmigrantes (PISI) 1994-ből. 41 Forrás: lásd 11. lábjegyzet.

42

Az új stratégiai tervre tehát három évet kellett várni, de létrehozásában nemcsak a kormány vett részt, hanem a 17 autonóm közösség, különböző szociális ügynökségek, számos, a migrációval foglalkozó egyesület, valamint nem kormányzati szervezetek is. Ha egy mondattal kellene összegezni ennek a közel 370 oldalas dokumentumnak a mondanivalóját (célját), akkor úgy lehetne fogalmazni, hogy a szociális kohézió és békés egymás mellett élés megteremtése volt a fő cél, melyet három alapelvre építettek. Ezek a következőek: 1. Az egyenlőség elve: az az mindennemű diszkrimináció nélkülözése, a mindenki számára kiterjesztett azonos jogok és azonos kötelezettségek megvalósítása. 2. Az állampolgárság elve: ami magában foglalja a teljes polgári, társadalmi, gazdasági, kulturális és politikai részvétel jogát. 3. Az interkulturalitás elve: az eltérő származású és kultúrájú személyek - őslakosok és bevándorlók - interakciója a kulturális sokszínűség jegyében. A terv egyik fontos tézise, hogy az integrációt kétirányú folyamatnak tekinti, mely a kölcsönös alkalmazkodáson alapszik. Kétirányú, hiszen nem csak a bevándorlók oldaláról, hanem a befogadó társadalom, illetve a különböző állami intézmények oldaláról is aktív részvétel szükséges ahhoz, hogy létrejöhessen egy olyan társadalom, melyben a feljebb említett három elv (egyenlőség, állampolgárság, interkulturalitás) megvalósul/elérhető a bevándorlók számára. Továbbá nem szabad elfelejteni azt sem, hogy az integráció egy állandó és dinamikus folyamat, melynek különböző hosszúságú fázisai vannak, és éppen ezért folyamatosan foglalkozni kell vele. A PECI-ben 12 részterületre42 dolgoztak ki részletes akciótervet, melyek további konkrét programokat és az adott területre vonatkozó specifikus célokat tartalmaznak. Az alprogramok kidolgozottsága koordinált cselekvésre ad lehetőséget mind a civil társadalom tagjai, mind az állami- és a közszféra számára. A PECI tíz fő célt határozott meg, melyek természetesen az Európai Unió által meghatározott alapértékek mentén jöttek létre.

42

Ezek a részterületek a következők: fogadás, oktatás, foglalkoztatás, lakhatás, szociális ellátás, egészségügy, gyermek- és ifjúgondozás, egyenlő bánásmód, nők helyzete, részvétel a közügyekben, az elfogadás fokozása, közös fejlesztés a kibocsátó régióval.

43

4.5.1. A terv értékelése A fejezet zárásaképpen Hárs Ágnes: A spanyol migrációs statisztika rendszere és a lehetőségek a külföldiek integrációjának mérésére című munkája segítségével röviden értékelem a PECI-t és annak megvalósulását. A PECI, mint központi integrációs terv sokáig nem volt túl sikeres, ami valószínűleg azzal magyarázható, hogy Spanyolország, politikai szerkezetét tekintve, decentralizált ország. Éppen ezért a helyi autonómiákon keresztül, azokra rábízva egy önálló integrációs terv kidolgozását, valószínűleg hatékonyabb lett volna a terv alkalmazása. Összességében az mondható el a tervről, hogy Spanyolországnak a kidolgozás gyorsan sikerült, azonban a tényleges és sikeres megvalósulását számos tényező befolyásolhatja, mint például a munkaerő-piac igényei, vagy az iskolarendszer. Mindenképpen fontos azt is megjegyezni, hogy egy ilyen terv hatására elért eredmények mérése roppant nehéz. „Az integráció mérése és számszerűsítése nem egyszerű feladat. (…) Lehetséges egyes intézkedések teljesítményének a mérése, vizsgálhatjuk az integrációt egyszerű mutatókkal, például a programokban résztvevők számával vagy más hasonlókkal, végezhetünk felméréseket a migránsok körében, a tényleges integráció azonban az első és másodgenerációsok vizsgálatát, a teljesítményeik alakulását méri. A spanyol statisztikai adatforrások, felvételek folyamatos javulása, bővülése korábban megválaszolatlan kérdések vizsgálatára ad lehetőséget. A migránsok integrációjának a mérése még várat magára.”43 Ez egyébként nemcsak Spanyolország számára jelent egyelőre kihívást, hanem az egész világ számára.

43

http://www.solidalapok.hu/sites/default/files/Hars_Agnes_nemzetkozi_esettan_2.pdf., 25.p.

44

5. Bevándorlási politika és a válság (2008-2010) A téma szempontjából a következő, általam meghatározott vizsgálandó időszak a 2008 és 2010 közötti intervallum, melynek kiindulópontja a válság és az általa okozott gazdasági feszültségek, melyek természetesen az EU és Spanyolország bevándorlási politikáját is érintették. Az első alfejezetben megvizsgálom azokat a különböző európai uniós vívmányokat, dokumentumokat, melyeket ezalatt a három év alatt hoztak létre, és amelyek kapcsolatban állnak a migrációs politikával. A második alfejezetben pedig az Európai Uniós történések tükrében ismertetem a spanyolországi eseményeket és az általuk bekövetkezett változásokat a bevándorlási politika és a munkaerőpiac területén, továbbá ismertetem a spanyol „Önkéntes Visszatérési Tervet”, amely inkább csak egy gyenge próbálkozásnak nevezhető sikerességét tekintve.

5.1.

Az Európai Unió migrációs politikája 2008. és 2010. között

Ez az időszak az Európai Unió történelmének szempontjából elsősorban a Lisszaboni Szerződés ratifikációs folyamata (az aláírástól - 2007. december 13. – az utolsó ratifikációig - 2009. november 3., Csehország -) és hatálybalépése (2009. december 1.) kapcsán volt fontos. A dokumentum, mely a „Szerződés a 21. századi Európa számára” alcímet viseli, olyan problémákkal néz szembe, melyek szoros kapcsolatban állnak a bevándorlással is (ilyen például a globalizáció, az éghajlatváltozás, vagy akár Európa demográfiai helyzete). A szerződés sikeressége tehát nagymértékben fogja befolyásolni a migráció területén tett lépéseket. Éppen ezért a következő alfejezetekben bemutatom a Lisszaboni Szerződés azon aspektusait, melyek befolyásolták a közösségi, illetve a tagállami migrációs politikák alakulását, utána pedig mindenképpen fontos pár szót ejteni az Európai Bevándorlási és Menekültügyi Paktumról, mely hatálybalépését tekintve megelőzte a szerződést, de alapját lényegében az akkor még nem hatályos dokumentum adta. Végezetül pedig a Stockholmi Programot ismertetem, mely már két korábbi migrációs terv (Tamperei és Hágai Programok) utódaként született meg, és amelynek alapját a fentebb említett paktum és a Liszaboni Szerződés képezte.

45

5.1.1. Európai Bevándorlási és Menekültügyi Paktum A korszak első dokumentuma az Európai Bevándorlási és Menekültügyi Paktum, melyet a közösségi migrációs politika alapjának is tekinthetünk, és amelyet 2008 nyarán fogadtak el. A dokumentum célja, hogy a tagállamok a szolidaritás és a kölcsönös felelősségvállalás jegyében egy olyan bevándorlási és menekültügyi politikát hozzanak létre és fejlesszenek tovább, mely figyelembe veszi mind az EU, mind a tagállamok érdekeit. A paktum kiindulópontja az, hogy a migrációt, mint folyamatot egyértelműen pozitívnak kell tekinteni, hiszen az hozzájárulhat egy adott ország, vagy egy adott térség gazdasági növekedéséhez, amennyiben azoknak demográfiai vagy munkaerő-piaci igényeiből kifolyólag szükségük van bevándorlókra. Ugyanakkor bizonyos események, mint például egy gazdasági válság esetén a korábban hasznos bevándorlói tömeg hatalmas terhet fog jelenteni. Ebből következik, hogy „az Európai Uniónak nem áll módjában, hogy méltósággal fogadja valamennyi migránst, aki itt reméli megtalálni a jobb életet.”44 A nem megfelelő bevándorlási politika nemcsak a gazdaságban okozhat hatalmas károkat, hanem a befogadó országok társadalmának egységét is kikezdheti, mely további problémákhoz vezethet. A bevándorlást megszüntetni, leállítani nem lehet. A bevándorlók számának csökkentése érdekében azonban számos intézkedés tehető. Ilyen például a származási országok számára nyújtott különböző támogatások, mellyel az EU, mint globális partner hozzájárul azok fejlődéséhez. A dokumentum szerint a jó bevándorlási politikának „csak akkor van értelme, ha az a származási, a tranzit- és a célországok közötti szoros partnerségben valósul meg”45. (Ide értendők azok a megállapodások, melyek visszafogadási kötelezettséget is tartalmaznak.) A paktum érdekessége, hogy bár figyelembe veszi a nemzetközi emberi jogi előírásokat (főleg a menekültekre vonatkozólag), ugyanakkor a meghatározó tényezőnek az Unió befogadóképességének korlátozottságát tekinti. 44 45

http://register.consilium.europa.eu/pdf/hu/08/st13/st13440.hu08.pdf, 3.p. uo. 2.p.

46

A következőkben bemutatom azokat az Európai Tanács által megfogalmazott kötelezettségvállalásokat, amelyek a spanyol bevándorlási politika szempontjából kiemelkedően fontosak. -

A legális bevándorlás megszervezése: Ehhez semmiképpen nem szabad figyelmen kívül hagyni a tagállamok befogadóképességét, az eltérő szükségleteiket és prioritásaikat. Például a gazdasági migránsokra vonatkozólag elengedhetetlen az adott ország munkaerő-piacához alkalmazkodó politikai intézkedések létrehozása. Fontos tényező továbbá a legálisan tartózkodók integrációjának az elősegítése is, melyet a tagállamok nemzeti szinten tudnak végrehajtani egy jól kidolgozott integrációs politika segítségével (lásd Spanyolország esetében a PECI).

-

Az illegális bevándorlás visszaszorítása: Ennek alapvetően két fő módja lehet: 1. Visszafogadási megállapodások (uniós szintű vagy kétoldalú) kötése azon országokkal, ahonnan az illegális bevándorlók nagy része érkezik. 2. Az Unió területén engedély nélkül tartózkodó migránsok kitoloncolására vonatkozó együttműködések fejlesztése a tagállamok között. Például: egy adott tagállam kitoloncolási határozata az Unió egész területére érvényes legyen. Továbbá különböző, az önkéntes visszatérést ösztönző rendszerek kidolgozása.

-

A határellenőrzés javítása: 

Az schengeni térség külső határainak hatékonyabbá tétele érdekében 2012. január 1-jétől bevezették a biometrikus vízumok kibocsátását.



A harmadik országokkal (származási- vagy tranzitországok) való együttműködés különösen fontos az illegális bevándorlás elleni küzdelemben, éppen ezért az EU fokozottan támogatja az érintett országok különböző, a migrációval foglalkozó hatóságait (képzések, felszerelések finanszírozása, stb.).

Fontos látni azonban azt, hogy többnyire az EU külső határain fekvő országok (pl.: Spanyolország, Olaszország) vannak kitéve a bevándorlási hullámoknak, éppen

47

ezért szükséges a szolidaritás jegyében a kevésbé érintett tagállamoktól a támogatás. -

A menedéket nyújtó Európa létrehozása: Ehhez

mindenképpen

szükséges

bizonyos

közös

minimumkövetelmények

alkalmazása, egységes menekültügyi eljárások bevezetése, és az érintettek számára (menekültek) egységes jogállás kialakítása. Ebben segíthetne egy közös európai menekültügyi rendszer kiépítése, továbbá az Európai Menekültügyi Támogató Hivatal továbbfejlesztése. Az Uniónak érdekében áll továbbá olyan eljárási módok létrehozása, melyeket válságos helyzetben lehetne alkalmazni, segítséget nyújtva ezzel azoknak a tagállamoknak, amelyeknek a válság következtében nagyszámú menedékkérővel kell szembenéznie. -

A származási és tranzitországokkal való együttműködés: A harmadik országokkal való együttműködés elengedhetetlen a hatékony migrációs politika megvalósításához. Ennek főbb eszközei a következők lehetnek:  Kétoldalú megállapodások kötése az EU és harmadik országok (származási vagy tranzitországok) között, melyek magukban foglalnak egy visszafogadási elemet. (Ezt különböző fejlesztési, támogatási részekkel lehetne elérni.)  Legális migráció lehetőségének biztosítása, különösképpen a keletés dél-európai partnerországok számára (kiváltképp a migráció ideiglenes vagy körkörös formájában).

5.1.2. A Lisszaboni Szerződés A Lisszaboni Szerződés több évig elhúzódó tárgyalások után végül 2009. december 1-jén lépett hatályba. Az általa bevezetett, a döntéshozatali mechanizmusokat és az intézményi rendszert érintő változtatások négy fő célt szolgálnak, melyek a következők: 1. Egy átláthatóbb és demokratikusabb Európa létrehozása; 2. Hatékonyabb Európa létrehozása; 3. A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség létrehozása; 48

4. Európa, mint globális szereplő megalkotása. A bevándorlási politika szempontjából a legfontosabb változtatást a harmadik pont jelenti. A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség megvalósítása magában foglalja többek között a személyek szabad mozgását, az igazságügy, valamint a jogvédelem hatékonyságát, szervezett bűnözés és terrorizmus elleni fellépést, valamint a bevándorlást is. Ezen problémák hatékony kezelése érdekében nem elég a tagállami szintű beavatkozás, ilyen esetekben közösségi szintű együttműködésre van szükség. A szerződés további négy alkategóriára osztotta az ezzel a témával összefüggő kérdéseket. Ezek a következők: - „a határok ellenőrzésével, a menekültüggyel és a bevándorlással kapcsolatos politikák; - igazságügyi együttműködés polgári ügyekben; - igazságügyi együttműködés büntetőügyekben; - rendőrségi együttműködés.”46 Ezek a területek korábban az EU harmadik pillérébe (kormányközi jellegű pillér) tartoztak, a Lisszabon Szerződés azonban felszámolta a pillérrendszert, és lehetővé tette az Unió számára a rendeletek, irányelvek és határozatok megalkotását ezen témákat érintőleg is. Így tehát az európai intézményeknek lehetősége nyílik arra, hogy szupranacionális szinten fogadjanak el olyan intézkedéseket, mint például: -

„az Unió külső határai közös igazgatási rendszerének bevezetése, különösen az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség, azaz a Frontex megerősítésén keresztül;

-

egy közös európai menekültügyi rendszer létrehozása; ez a rendszer egységes európai jogálláson, valamint a menedékjog megadására és visszavonására vonatkozó közös eljárásokon alapul;

-

a jogszerű bevándorlásra vonatkozó szabályok, feltételek és a kapcsolódó jogok megállapítása”.47

Érdekességképpen megemlítenem, hogy három tagország (Egyesült Királyság, Írország, Dánia) mentességet élvez, tehát számukra nem lesznek kötelezőek a jövőben elfogadott intézkedések. 46 47

http://europa.eu/legislation_summaries/institutional_affairs/treaties/lisbon_treaty/ai0022_hu.htm uo.

49

5.1.3. A Stockholmi Program (2010-2014) A Stockholmi Programot 2009 decemberében fogadták el, a Tamperei (1999-2004) és a Hágai Programok (2005-2009) utódaként/folytatásaként. Ez a program a 2010-2014 közötti időszakra határozott meg egy olyan ütemtervet, mely a Lisszaboni Szerződés által meghatározott, a „jog érvényesülésén, a szabadságon és a biztonságon alapuló térség” érdekében határozott meg prioritásokat. Ezen prioritások középpontjában elsősorban az uniós állampolgárok érdekei és szükségletei állnak, másodsorban pedig a jövőbeli kihívásoknak való megfelelés a célja. A program prioritásainak megvalósításához szükséges cselekvési tervet 2010. április 20-án fogadták el. Ebben a dokumentumban hat fő célt fogalmaztak meg, melyek további alpontokat tartalmaznak. Ezek közül nem ismertetem az összeset, csak azokat, amelyek szorosabban kapcsolódnak a spanyol bevándorlási politikához. 1. A jogok Európája: 

Alapvető jogok és szabadságok védelmének biztosítása.



A kiszolgáltatott csoportok (például kisebbségek) jogainak védelme.



Fellépés a hátrányos megkülönböztetés, a rasszizmus és az idegengyűlölet ellen.

2. A jogérvényesülés/igazság Európája: 

Kölcsönös elismerés elvének érvényesülése (például a polgári- és a büntetőjog területén közös minimumszabályok kidolgozásával).



Olyan jogi környezet megteremtése, mely megfelel az Európai Unión kívüli országokkal való párbeszédhez (ez a visszafogadási megállapodások miatt is fontos).

3. Védelmet nyújtó Európa: Ez lényegében az Unió területén belüli biztonság megerősítését jelenti (mely természetesen szoros kapcsolatban áll a külső határok igazgatásával kapcsolatos együttműködés megerősítésével).

50

4. Európa elérhetősége: Cél: a külső határok integrált igazgatásának a továbbfejlesztése. 

A szigorú határőrizet - mely csökkenti az illegális bevándorlást és határokon átnyúló bűnözést - mellett biztosítani kell a nemzetközi védelemre szoruló menekültek számára az Unióba való belépést.

5. A szolidaritás Európája: Ez a legfontosabb pont a migrációs politika szempontjából, mert célja, hogy létrehozzon egy közös, dinamikus és átfogó menekültügyi és bevándorlási politikát. Ezen belül az alábbi célok megvalósítása van kitűzve: 

Párbeszéd

kialakítása

harmadik

országokkal

(származási

és

tranzitországokkal egyaránt), együttműködések bővítése, a már meglévő partnerségek erősítése. 

Egy hatékony és fenntartható visszatérési politika kialakítása.

Továbbá: 

„a migráció támogatása az EU-tagállamok munkaerő-piaci szükségleteinek kielégítése érdekében;



a bevándorlók integrációjának és jogainak előmozdítása; (…)



a kísérő nélküli kiskorúak helyzetének figyelembevétele.”48

6. Európa a globalizált világban: Az EU-nak, mint globális szereplőnek a rendelkezésére álló eszközök és források hatékony felhasználásával kell tovább bővítenie a harmadik országokkal való együttműködés lehetőségeit. Külkapcsolatok terén pedig mindenképpen a proaktivitásnak kell a jelszónak lenni.

48

http://europa.eu/legislation_summaries/justice_freedom_security/judicial_cooperation_in_criminal_mat ters/jl0036_hu.htm

51

5.2.

A spanyol bevándorlási politika a válság alatt és után

A vizsgált korszakban az egyedüli jogi változás, mely a bevándorlási politika szempontjából fontos, az a már korábban ismertetett Ley de Extranjería 2009-ben történő módosítása (LO 2/2009) volt. Mivel az eredeti törvénnyel és annak módosításaival már a negyedik fejezetben foglalkoztam, ezért itt szeretném inkább a válság és a bevándorlás kapcsolatát bemutatni. A válság 2007 nyarán az Amerikai Egyesült Államokból indult, és eredetileg az ingatlanpiacon robbant ki, ahonnan szépen lassan átterjedt más ágazatokra is. „… a válság hatása a reálgazdaságra történő átterjedése miatt nemcsak a krízis kialakulásáért felelősnek tartott befektetési bankokat érinti már, hanem az egyszerű, hétköznapi embert is, akit az elszabadult árfolyamok és/vagy a megemelkedett kamatok miatt a devizahitelén keresztül a lakásának elvesztését, vagy a munkahelyének megszűnése miatt a saját magának illetve a családjának fenntartását is veszélybe sodorta, így a legtöbb országban komoly társadalmi feszültségeket okozott.”49 A következő alfejezetekben a válság a spanyol munkaerő-piacra gyakorolt hatását fogom bemutatni, majd a Plan de Retorno Voluntario-t ismertetem, mely a munka nélkül maradt bevándorlók visszatérését volt hivatott elősegíteni.

5.2.1. A válság hatása a spanyol munkaerő-piacra Csak úgy, mint a világ többi országát, Spanyolországot is elérte a válság, mely legsúlyosabban a munkaerő-piacot érintette. Elsősorban az erre a területre gyakorolt hatását fogom ismertetni, illetve azon belül is a bevándorlókra vonatkozó adatokkal szeretném ábrázolni a válság súlyosságát a gazdasági migránsok szempontjából. Mint a már korábbi fejezetekben említettem, Spanyolország gazdasága a 2000-es évektől szárnyakat kapott, és növekedésének a mértéke jócskán meghaladta az európai átlagot. Ennek a körülbelül hét évig tartó fejlődésnek a motorjává az építőipar vált, aminek nem mellesleg elsősorban képzetlen, fizikai, kétkezi munkaerőre volt szüksége a növekedéshez.

49

http://elib.kkf.hu/edip/D_14645.pdf, 4-5.pp.

52

A másik szektor, mely Spanyolország földrajzi elhelyezkedése és az ott élők vendégszeretete miatt gyorsan fejlődött ezekben az években a szolgáltatási volt, azon belül is kiemelkedtek a vendéglátással és a turizmussal kapcsolatos ágazatok, ahol szintén rövid időn belül nagy mértékben megnőtt a munkaerő utáni igény. A spanyol gazdaság fejlődésének ez a sajátos variációja okozhatta azt, hogy a 2000 és 2007 között a Spanyolországba érkező gazdasági migránsokat tárt karokkal fogadta az ország. Sőt, a 2005 kora tavaszán esetlegesen illegálisan tartózkodók és dolgozók számára az akkori kormány elrendelte a státuszuk legalizálását, ami körülbelül egy millió bevándorlót érintett. „Első körben február 7. és május 7. között nyújthatják be azok az illegálisan Spanyolországban elő emigránsok legalizációs kérelmüket, akik legalább hat hónapja bejelentett lakcímmel, munkáltatójuk által kiállított dokumentumokkal, és legalább hat hónapos munkaszerződéssel rendelkeznek. (…) A törvényjavaslat külön rendelkezik azokról a háztartási alkalmazottakról, akik nem rendelkeznek a szó szoros értelmében vett munkáltatóval.”50 A másik nyilvánvaló oka ennek a tettnek az, hogy az így már legálisan az országban élők és dolgozók a továbbiakban nem a feketegazdaság virágzását segítik, hanem a különböző adók és társadalombiztosítási járulékok megfizetésével az állam bevételeit növelik. A legális bevándorlók számának 2001 és 2008 közötti alakulását a következő táblázat tartalmazza: A külföldi lakosok számának alakulása 2001 és 2008 között Év

Külföldi lakosok száma

2001.dec.31 2002.dec.31 2003.dec.31 2004.dec.31 2005.dec.31 2006.dec.31 2007.dec.31 2008.dec.31

1.109.060 1.324.001 1.647.011 1.977.291 2.738.932 3.021.808 3.979.014 4.473.499

6. sz. táblázat51 Növekedésük %-ban az előző évhez képest 19,4% 24,4% 20,1% 38,5% 10,3% 31,7% 12,4%

50

http://index.hu/kulfold/spem0211/ http://extranjeros.empleo.gob.es/es/ObservatorioPermanenteInmigracion/Publicaciones/archivos/Inmigr acixn_y_mercado_de_trabajo._Informe_2009.pdf, 36.p. 51

53

Jól látható, hogy a 2004-es évhez képest a fentebb említett „amnesztiát” adó rendeletnek köszönhetően 2005 végére 18,4 %-kal nőtt meg a bevándorlók száma az országban. A másik kiemelkedően magas érték a 2007. december 31-ei 31,7 %-os lakosságnövekedés az előző évhez képest, ami pedig Románia és Bulgária Európai Unióhoz való csatlakozásának a következménye. Itt szeretném azt is megemlíteni, hogy a 26. és a 27-ként tagországgá válók munkakeresői akkora számban jelentek meg a spanyol munkaerő-piacon, hogy az országba érkező románok (718.844 fő) számukat tekintve letaszították a „trónról” a már évek óta első helyen álló marokkói bevándorlókat (717.416 fő)52. A válság bekövetkeztével azonban minden megváltozott. A következő grafikon a munkanélküliek számának növekedését mutatja negyedévekre lebontva és az egész 2008as évre vonatkozólag.

Munkanélküliek számának nemek szerinti alakulása 2008 folyamán

6. sz. ábra53

A Spanyolországban kialakult foglalkoztatási válság természetesen nem csak a spanyolokat érintette, hanem a külföldi munkavállalókat is. Míg az év első kilenc hónapjában 200.000 fő/negyedév körül volt a munka nélkül maradtak száma, addig az év utolsó negyedére ez a szám megháromszorozódott. Ez a 2008-as év végére az egész 52 53

Lásd 51. lábjegyzet. 37.p. uo. 46.p.

54

Európai Unióban a legmagasabb, egészen pontosan 13,9 %-os munkanélküliségi rátát jelentett. Az előző diagram a Spanyolországban élő összes munkanélkülit magában foglalta, a következőkben viszont azt fogom vizsgálni, hogy milyen arányban érintette ez a foglalkozási válság a spanyol lakosságot, és milyen mértékben a külföldit. A munkanélküliek származásuk szerinti megoszlását az alábbi táblázat tartalmazza:

Munkanélküliek számának növekedése származásuk alapján 2006 és 2008 között

7. sz. táblázat54

Összesen Spanyol lakosság Külföldi lakosság Munkanélküliek száma 1.810.600 2006-ban Munkanélküliek számának 117.000 növekedése 2007-ben Munkanélküliek számának 1.280.300 növekedése 2008-ban

1.467.300

343.300

52.600

64.400

908.600

371.700

Láthatjuk, hogy 2008-ban sokkal több spanyol állampolgár vált munkanélkülivé (908.600 fő), mint külföldi (371.700 fő), azonban nem szabad elfelejteni, hogy ez a szám a Spanyolországban tartózkodó külföldiek arányával összevetve sokkal magasabb százalékot tesz ki. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy ha megvizsgáljuk, hogy nemzetiségekre lebontva, melyik ország népét milyen mértékben érintette a munkanélküliség. Ezt vizsgálva a következő eredményt kapjuk:

54

Lásd 51. lábjegyzet. 49.p.

55

Munka nélkül maradt külföldiek százalékos megoszlása származás alapján (2008)

Származási ország

8. sz. táblázat55

Munkanélüliségi ráta (%)

Algéria Argentína Bolívia Bulgária Dominikai Közt. Ecuador Kína Kolumbia Kuba Marokkó Peru Románia Ukrajna

24,5 17,1 18,3 23,3 21,5 19,5 3,8 23,4 27,5 35,0 14,2 20,1 17,1

Összesen:

21,3

Mint korábban láttuk 2008 végére a spanyol munkanélküliségi ráta 13,9 % volt, míg a táblázat alapján megállapíthatjuk, hogy ez a szám csak a bevándorlókra nézve csaknem kilenc százalékponttal magasabb, azaz 21,3 %. Mindez azt jelenti, hogy minden negyedik (!) munkaképes bevándorló állás nélkül maradt a válság következtében. Ezen felül az is nyilvánvaló, hogy a marokkóiakat érintette a leginkább ez a negatív esemény: 35 %-uk munka nélkül maradt, ami a korábban már többször említett ekkori spanyolországi rátánál több mint húsz százalékponttal nagyobb érték. Ez főleg azzal magyarázható, hogy ennek az észak-afrikai országnak az emigránsai többségében a válság által egyik leginkább érintett szektorban, az építőiparban tudtak elhelyezkedni (ennek oka: alacsony képzettségűek és a latin-amerikai társaikkal szemben nyelvi hátránnyal indultak). Az alfejezet zárásaképpen két táblázatot szeretnék ismertetni, melyek közül az első a 2008. év végi adatokat tartalmazza a munkanélküliek szektor és származásuk szerinti megoszlása alapján, a másik pedig már a 2010-es munkakeresők megoszlását mutatja szintén szektor és származás szerint. 55

Lásd 51. lábjegyzet. 54.p.

56

A munkanélküliek megoszlása szektor és származás szerint 2008-ban

Összesen

9. sz. táblázat56

Spanyolok

Külföldiek

fő

%

fő

%

3.207.900

2.428.400

100.0

779.400

100.0

149.100

106.100

4,4

43.100

5,5

288.00

226.700

9,3

61.300

7,9

584.900

392.200

16,2

192.700

24,7

1.147.500

874.100

36,0

273.300

35,1

Több mint 1 éve munkanélküli

789.100

658.200

27,1

130.900

16,8

Első munkahelyét keresi

249.300

171.200

7,0

78.000

10,0

Összes munkanélküli Mezőgazdaság Ipar Építőipar Szolgáltatóipar

Spanyolországban 2008 végére három millió fölé emelkedett a munkanélküliek száma, aminek közel negyedét (24,3 %) külföldi munkanélküliek tették ki. Érdekes megnézni, hogy a szolgáltatóiparban munka nélkül maradottak százalékos aránya közel azonos a spanyol és külföldi oldalon, azaz 36 és 35,1 %-ban érintette összességében a Spanyolországban dolgozókat ennek a szektornak a válsága. Az is jól látható, hogy ezen a területen dolgoztak a legtöbben, egészen pontosan az aktív lakosság közel 65 %-a. A második helyen érintettség szempontjából az építőipar áll, ahol viszont a külföldi munkavállalók „vezetnek”, 24,7 %-uk ebből a szektorból került az utcára, míg a spanyoloknak „csak” 16,2 %-a, bár számszerűsítve nyilván itt is a hazaiak vannak az élen (392.200 fő vs. 192.700 fő). A válság bekövetkezte után két évvel sajnos a helyzet nem javult. A 2010 decemberében készült statisztika alapján a spanyolországi munkanélküliek száma 5.504.411 főre emelkedett, azaz több mint két millió fővel nőtt az álláskeresők száma.

56

Lásd 51. lábjegyzet. 57.p.

57

Az álláskeresők megoszlása származásuk és a gazdasági szektorok alapján (2010)

Szektor Mezőgazdaság Ipar Építőipar Szolgáltatóipar Első munkahelyét keresi ÖSSZESEN

10. sz. táblázat57 Külföldiek

Munkakeresők száma

Spanyolok

361.196 686.874 880.410 3.117.422

321.790 641.817 729.477 2.811.611

EU-s állampolgár 12.988 15.935 43.513 100.527

Nem EU-s állampolgár 26.418 29.122 107.420 205.284

458.509

393.878

24.302

5.504.411

4.898.573

197.265

Összesen

%

39.406 45.057 150.933 305.811

10,9 6,5 17,1 9,8

40.329

64.631

14,0

408.573

605.838

11,0

Láthatjuk, hogy továbbra is a két legérintettebb terület az építőipar és a szolgáltatási szektor maradt. Ebből a táblázatból az előzőhöz képest még az is kiderül, hogy az építőiparban a munkahelyek többségét az EU határain túlról származó munkavállalók töltötték be, valamint, hogy az uniós állampolgárok közül a szolgáltatóiparban dolgozók váltak a legtöbben munkanélkülivé. A fentebb vizsgált statisztikák és táblázatok alapján megállapíthatjuk, hogy „A bevándorlók” címet viselő fejezetben megállapított gazdasági hatások (mint például, hogy a bevándorlók elsősorban az alacsony vagy semmilyen képzettséget nem igénylő pozíciókat foglalják el) Spanyolországra vonatkoztatva is megállják a helyüket.

57

Forrás: lásd 7. lábjegyzet, 48-49.pp.

58

5.2.2. Plan de Retorno Voluntario – a spanyol kormány kísérlete a bevándorlók hazatérésének elősegítésére A vizsgált korszak szempontjából annyit még mindenképpen érdemes megemlíteni, hogy a krízis bekövetkeztekor a spanyol kormány egy speciális „visszatérési programot” hirdetett meg a munka nélkül maradt bevándorlók számára. Ez volt a Plan de Retorno Voluntario, azaz az „Önkéntes Visszatérési Terv”, amit 2008-ban azok a nem európai uniós állampolgárok számára hoztak létre, akik az alábbi kritériumoknak megfeleltek58: -

Az alább felsorolt 22 ország59 valamelyikéből származik az illető: Andorra, Argentína, Ausztrália, Bolívia, Brazília, Chile, Dominikai Köztársaság, Ecuador, Egyesült Államok, Fülöp-szigetek, Japán, Kanada, Kolumbia, Marokkó, Mexikó, Orosz Föderáció, Paraguay, Peru, Tunézia, Ukrajna, Uruguay, Venezuela.

-

Regisztrálva legyen a munkaügyi hivatalok valamelyikében, mint álláskereső.

-

Jogosult legyen a munkanélküli segélyre60.

Aki élni kíván ezzel a lehetőséggel, az az őt megillető munkanélküli segély hátralékát két részletben fogja megkapni: az elsőt (40 %) még a hazatérése előtt, a másodikat (60 %) pedig a hazatérést követő 30-90 nap között. Az igénybevevő ezzel együtt elfogadja azt, hogy az alábbi feltételeknek eleget fog tenni: -

A segély első részletének kifizetését követő 30 napon belül visszatér a származási országába.

-

Amennyiben az itt tartózkodás alatt a családegyesítés segítségével a családtagjai is az országban tartózkodtak, de nem rendelkeznek önálló tartózkodási engedéllyel, úgy nekik is el kell hagyniuk az országot

-

Nem térhet vissza a következő 3 évben Spanyolország területére sem lakni, sem kereső tevékenység folytatása céljából.

A programnak sajnos nem volt túl nagy sikere a bevándorlók körében. 2009 júniusáig 136 ezer bevándorló felelt meg a követelményeknek az adatok alapján, de ugyanezen év novemberéig csak 10 ezren éltek ezzel a lehetőséggel61. 58

Forrás: http://www.planderetornovoluntario.es/ Ezekkel az államokkal van Spanyolországnak a társadalombiztosítással kapcsolatosan kétoldalú megállapodása. 60 A felsorolás nem teljes. 61 Forrás: http://www.oecd.org/dataoecd/5/36/45629697.pdf 59

59

Véleményem szerint a kudarc oka az lehetett, hogy túl szigorú követelményekhez kötötték a hazatérés lehetőségét. Az, aki már évek óta élt az országban nyilvánvalóan bízott abban, hogy nem fog sokáig tartani ez az állapot. Hazatérésével azonban kizárta volna a visszatérés lehetőségét három évre. A családdal való hazatérésnek nem kis anyagi vonzata lett volna, főleg akkor ha esetleg egy az adott család már mindent felszámolt, ami a származási országához kötötte. A semmiből újra megteremteni egy család életkörülményeit a spanyol munkanélküli segélyből (ami lehet akár több évre szóló támogatás is) mégsem tűnik egyszerűnek. Arról nem is beszélve, hogy az elhatározás után 30 nap áll rendelkezésükre, hogy bármilyen ingóságukat, esetlegesen ingatlanjukat eladják, hogy ne veszteségesen hagyják itt az országot. Ami a válság okozta ingatlanpiaci helyzet mellett szintén elég nehéz lett volna. Ez az opció tehát főleg azoknak lett volna kedvező, akik csak nem rég óta éltek és dolgoztak az országban, családjuk még otthon volt, és nem rendelkeztek komolyabb vagyonnal. Ez pedig nyilván a bevándorló-lakosság kisebb százalékát tette ki. Így túl nagy arányú hazatelepedési hullám nem volt várható a programtól.

60

6.

A jelenlegi bevándorlási politika a megszorítások és szigorítások

jegyében (2011-2012) 6.1.

Az Európai Unió és az Arab-tavasz

A 2008-as világválság után újabb esemény hatására került ismételten a középpontba a migrációs politika. Ez nem volt más, mint az „arab-tavasz” néven elhíresült eseménysorozat, melynek bekövetkeztével biztosak lehetünk benne, hogy újabb nehéz korszak vár az EU-ra és természetesen a közösség határait (főleg délieket) képező országokra, többek között Spanyolországra is. A 2011-es év elején kirobbanó Észak-afrikai országok kormányai elleni tüntetéssorozatok céljai között olyanok szerepeltek, melyek a demokrácia

fogalmával szorosan

összekapcsolódnak. Ilyen volt többek között a jogállamiság megteremtése, az alapvető emberi és szabadság jogok tiszteletben tartásának kivívása, valamint magának a demokráciának a tényleges megvalósítása. Az Európai Uniónak, mint globális szereplőnek, az ilyen és ehhez hasonló célokért küzdők felé egyértelműen ki kell fejeznie támogatását, hiszen az Unió működése is három demokratikus alapelven nyugszik, melyek a következők: -

a demokratikus egyenlőség

-

képviseleti demokrácia

-

részvételi demokrácia elve.

Így tehát a demokratikus törekvések elősegítése érdekében a dél-mediterrán országokkal való szomszédságpolitika keretén belül 2011. május 24-én a bizottság közleményt adott ki, mely a „A

dél-mediterrán országokkal a migráció, a mobilitás és a biztonság érdekében folytatandó párbeszéd” címet viselte. A következőkben ezt a dokumentumot fogom röviden bemutatni, ugyanis jelenleg ez van a legnagyobb hatással a közösségi migrációs politikára.

61

6.1.1. A dél-mediterrán országokkal a migráció, a mobilitás és a biztonság érdekében folytatandó párbeszéd A Bizottság közleményében kimondja, hogy az Unió támogatni fogja mindazon országokat, akik a (valódi) demokrácia útjára kívánnak lépni. „Az Unió készen áll arra, hogy a továbbiakban is valamennyi olyan déli szomszédja számára támogatást nyújtson, amelyek hajlandóak elkötelezni magukat a demokrácia, az emberi jogok, a felelősségteljes kormányzás és a jogállamiság mellett (…).”62 Ezek a támogatások azonban nem lehetnek csupán pénzügyi jellegűek. Ezen eseményekből fakadó problémák hosszú időre fognak gondot okozni a kontinensnek (mivel lefolyásuk sem tűnik rövidnek), ezért egy strukturált és fenntartható tervre lesz szükség a hatékony megoldás eléréséért. Ennek a tervnek pedig két dolog fogja az alapelemét képezni: az uniós tagállamok közötti szolidaritás, valamint a harmadik országokkal való partnerségek bővítése és erősítése. Az Uniónak nyilván nem csak a demokrácia terjedése miatt áll érdekében ezen országok támogatása. A nem békés belpolitikai helyzet az EU szomszédságában komoly problémát fog jelenti, elsősorban a migráció terén. Az Uniónak tehát mindent meg kell tennie ahhoz, hogy az illegális migrációt még jobban megakadályozza, aminek hatékonysága a partnerországok hozzáállásától is függ. Az az ország, mely támogatást kap az EU-tól, nyilván figyelmesebb lesz vele szemben, beleérte a határellenőrzések szigorításait is. A hosszú távú és sikeres problémakezeléshez az elszántság mellett azonban komoly pénzügyi forrásra is szükség van. Egy részről támogatni kell azokat a tagországokat, akiknek a leginkább szembe kell nézni a migránsok és menekültek hullámaival (északmediterrán országok), másrészről pedig azokat az okokat kell megszűntetni, melyek kiváltói a migrációs hullámoknak. E két cél szempontjából rövid, közép és hosszú távú intézkedési terveket hoztak létre, melyek közül kiemelnék néhányat: Rövid és középtávra szóló intézkedésre példák:

62

-

humanitárius segítségnyújtás;

-

a Frontex hatáskörének megerősítése;

http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2011:0292:FIN:HU:PDF, 2.p.

62

-

közös operatív projekt az Európai Unió és Tunézia között az illegális migráció hatékonyabb kezeléséért;

-

regionális védelmi program az érintett három országra (Egyiptom, Líbia, Tunézia) kiterjedően, melynek célja az ott maradt menekültek helyzetének stabilizálása, fejlesztése;

-

a legnagyobb mértékben érintett tagállamok (Ciprus, Franciaország, Görögország, Málta, Olaszország, Spanyolország) számára biztosítani a már korábban létrehozott alapok (Külső Határok Alap, Európai Visszatérési Alap, Európai Menekültügyi Alap) pénzügyi forrásainak minél hatékonyabb felhasználását;

-

az uniós áttelepítési program mielőbbi kidolgozása;

-

stb.

Hosszabb távra szóló intézkedésre példák: -

a régióban élők életkörülményeinek javítása;

-

munkahelyteremtés (elsősorban a fiatalok számára);

-

szociális kérdések kezelése;

-

hosszú távra szóló partnerség kialakítása a demokrácia és a közös jólét megteremtése és fenntartása érdekében

-

mobilitási partnerség kialakítása.

A hatékonyság szempontjából az eddigi tizenkét visszafogadási szerződést (nyolc kelet- és dél-európai országgal, négy ázsiai országgal) mindenképpen tovább kellene bővíteni a térség országaival. E nélkül nem lehet hatékony menekültügyi politikát folytatni, hiszen a történtek következtében több százezren kényszerültek lakóhelyük elhagyására, és a szomszédos országok mellett többen Európát választották végső állomásként. A 2011-es év folyamán majdnem kétmillió menekült érkezett az Unió területére63. Ez a szám komoly problémákat okozhat ott, ahol ez idáig is komoly gazdasági és társadalmi problémákat okoztak és okoznak a bevándorlási hullámok (gondoljunk csak bele Spanyolország példájába), ha azok nem megfelelő felkészültséggel és nem megfelelő bevándorlási és menekültügyi politikával párosulnak.

63

Forrás: http://nol.hu/kulfold/arab_tavasz_ketmillio_menekulttel

63

Az illegális migráció és a menekültek mellett azonban foglalkozni kell a legális bevándorlókkal is, akik szintén komoly problémát fognak okozni, ha nem sikerül a megfelelő koordináció kiépítése. Ennek érdekében mindenképpen ki kell építeni egy olyan rendszert, amely az Unió munkaerő-piacának adatait tartalmazza, mint például azt, hogy melyik tagországban milyen munkaerőre van szükség. A bevándorlók megállításával próbálkozni lehet, de nem érdemes. Bevándorlókra szüksége van Európának, és ezt már számos kimutatás igazolta. Íme egy példa: „Európában kevés gyermek születik, és egyre nagyobb méreteket ölt a lakosság elöregedése. Ebből adódóan a kontinens országainak a jövőben mind több és több bevándorlóra lesz szükségük ahhoz, hogy munkaerő-szükségletüket fedezni tudják. Ha a bevándorlás a jelenlegi szinten marad, 2060-ra 50 millióval csökken a munkavállalók száma Európában.”64 Egy másik adat szerint az egészségügyben körülbelül egy millióval kevesebben fognak dolgozni 2020-ra, mint ahányra szükség lenne, ami a nyugdíjak kifizetésénél fog elsősorban problémát okozni, amennyiben nem változna, vagy esetleg rosszabbodna a demográfiai helyzet. Ennek a megelőzésére lenne egy nagyon jó megoldás a fentebb említett hosszabb távú célok közül az úgynevezett mobilitási partnerség. Ennek célja, hogy az Unió munkaerő-piaci igényeinek megfelelő képzettségű és számú munkavállaló érkezzen (természetesen jogszerűen) a közösség területére.

Ilyen megállapodást

elsősorban Egyiptommal, Marokkóval és Tunéziával szeretne kötni az EU. Ennek érdekében

különböző

munkaerő-toborzó

programokat

indítanának

az

emigráns

országokban, az Unió területén pedig kutatóközpontokat hoznának létre, melyek feladata az lenne, hogy összegyűjtse az információt arról, hogy mely tagállamoknak milyen jellegű munkaerőre lenne igénye. Jól látható, hogy ez mindkét fél számára számos előnnyel járna. A megállapodások tartalmaznának vízumkönnyítéseket is, cserébe viszont a már említett országoknak visszafogadási kötelezettségük lenne, valamint köteleznék magukat az illegális migráció visszaszorítása érdekében egy hatékonyabb határigazgatás kialakítására is. A cél tehát az illegális migráció legálissá tétele úgy, hogy az mind az Unió, mind az érintett országok számára kedvező legyen. Ez a jogszerű és célzottabb migráció pedig 64

http://www.euvonal.hu/index.php?op=hirek&id=7054

64

elősegítené a kölcsönös megértést, és megkönnyítené a migránsok integrációját is. A Bizottság első jelentését a migrációs helyzetről 2013 júniusára várják.

6.2.

Az utóbbi másfél év legfontosabb eseményei Spanyolországban, melyek

biztosan hatással lesznek a bevándorlási politikára Spanyolországban az elmúlt egy év számos változást eredményezett. Időrendi sorrendben haladva elsőként azt a precedens nélküli eseményt említeném, mely 2011 nyarán következett be: Spanyolország július 28-án a Bizottsághoz fordult azzal a kéréssel, hogy engedélyezzék számára a román munkások a spanyol munkaerőpiachoz való hozzáférésének ideiglenes korlátozását. Ennek a kérésnek több nyomós okai is volt. A spanyol pénzügyi és munkaerő-piaci helyzet (az Unió tagországai közül Spanyolországban a legmagasabb a munkanélküliségi ráta) mellett elsőként említhetjük azt a tényt is, hogy az országban élő román bevándorlók 30 %-a munkanélküli (191.400 fő), ami egyben azt is jelenti, hogy a bevándorlók közül náluk a legmagasabb a munkanélküliségi arány (de még mindig nem olyan magas, mint a spanyoloké). Emellett a foglalkoztatottak száma tovább csökken az országban, ami azonban semmilyen hatással nincs a románok beáramlására: a 2006-os adatokhoz képest 2010-re számuk megtriplázódott65. A Bizottság engedélyezte Spanyolország számára az úgynevezett biztonsági klauzula alkalmazását az egész ország területére és minden szektorra kiterjedően, de az akkor az országban tartózkodó és munkahellyel rendelkező románokra nem vonatkozott a szigorítás. Előreláthatólag 2012. december 31-éig lesz érvényben ez a döntés, de a Bizottság fenntartja magának a jogot, hogy azt bármikor felfüggessze vagy módosítsa, továbbá kérte mindkét országot, hogy tegyenek nagyobb erőfeszítéseket a munkahelyteremtés érdekében, jobban kiaknázva a strukturális alapok nyújtotta lehetőségeket. Emellett a precedens nélküli esemény mellett azonban még mindenképpen említést kell tenni a második Plan Estratégico de Ciudadanía e Integraciónról (PECI 2.), valamint a 2011 őszén tartott előrehozott parlamenti választásokról, mely események szintén komoly hatással lesznek az ország jövőbeni bevándorlási politikájának alakítására.

65

Az adatok forrása: http://hvg.hu/gazdasag/20110811_spanyolorszag_roman_munkasok.

65

6.2.1. A PECI 2. A második Plan Estratégico de Ciudadanía e Integraciónt 2011. szeptember 23-án fogadták el a Miniszterek Tanácsának ülésén. (Az első PECI a 2007-2010-es időintervallumra vonatkozott.) A Munkaügyi és Bevándorlási Minisztérium terjesztette elő a 2011-2014 közötti időszakra szóló tervet, melynek kidolgozásában minden olyan aktor részt vett, aminek valamilyen köze van az integrációs folyamatokhoz. A dokumentum elsődleges célja a társadalmi kohézió erősítése és egyben a bevándorlási hullám csökkentése. Emellett törekszik arra is, hogy egyenlő feltételeket biztosítson minden állampolgár számára az integrációt segítő különböző eszközök és politikák hozzáférésében. A PECI 2. újdonsága, hogy az integrációt nem egyoldalú, hanem kölcsönös alkalmazkodásként értelmezi, és egy olyan politikát vázol fel, mely a tetteken, cselekedeteken alapszik. Kihangsúlyozza, hogy a jelenlegi spanyol társadalom számára a legnagyobb kihívást bevándorlók integrációja jelenti, valamint, hogy 2004 óta a bevándorlási politikának két alappillére van: az illegális bevándorlás elleni fellépés, valamint a legális bevándorlásnak a munkaerőpiachoz való igazítása, elősegítve a származási országok és Spanyolország közötti kapcsolatok fejlesztését (ezek tökéletesen meg is egyeznek az Unió által elvártakkal). A PECI a feltételezések szerint erősíteni fogja a jelenlegi bevándorlási politikát, mely az Unió által meghatározott irányvonal szerint, az integráción és az együttélés rendezésén fog alapulni ebben a sokszínű társadalomban. Mindent összevetve kijelenthetjük, hogy ez a dokumentum foglalja össze a jelenleg hatályban lévő bevándorlási törvény, a Ley de Extranjería (2009-es módosítása) jogi tartalmát abból a célból, hogy a törvény mondanivalója az állampolgárokhoz is eljusson (közérthetőbb szövegezéssel), és ezáltal segítse az új, és egyben Uniós irányelveken is alapuló bevándorlási politika megvalósítását, továbbá az esetleges uniós elszámoltatás szempontjából is nagyon fontos lehet.

66

6.2.2. A Partido Popular (PP) megválasztása Az eredetileg 2012 tavaszára tervezett spanyol parlamenti választásokat az akkori kormányfő, José Luis Zapatero végül 2011 novemberére tette át. Az előrehozás elsősorban Spanyolország nehéz gazdasági és pénzügyi helyzetével magyarázható. 2011 nyarára az ország a válság hatására olyan helyzetbe került, mely mindenképpen sürgető cselekvést igényelt. Már a korai előrejelzések kimondták, hogy a szocialistákat, akik hét és fél évig voltak kormányon, a jobboldaliak fogják felváltani, de ekkora különbséget egyik felmérés sem prognosztizált. A 2011. november 20-án megtartott választásokon a Partido Popular (rövidítve: PP; magyarul: Néppárt) nyert, még pedig nem is akármilyen fölénnyel: Mariano Rajoy és pártja 186 képviselői helyet szerzett meg a 350ből, azaz abszolút többséget szerzett a Kongresszusban. A PP-nek még soha nem sikerült ilyen nagy számban képviseltetnie magát66 A választás során számos egyéb rekord is megdőlt. A jobboldaliak pozitív rekordja hozzájárult a baloldaliak negatív rekordjához: a Partido Socialista Obrero Español (rövidítve: PSOE; magyarul: Szocialista Munkáspárt) összesen 110 mandátumot szerzett, alulmúlva a szocialisták eddigi legrosszabb választási eredményét 2000-ben. Sőt, a Francodiktatúrát követő demokratikus választások során a PSOE még soha nem szerepelt ennyire rosszul (az 1977-es választásokon 118 mandátumot szerzett). Andalúzia is kitűnt a választási eredményeivel: a déli autonóm közösségben a legelső választások, azaz 1977 óta mindig a Szocialista Munkáspárt került a dobogó legfelső fokára a tartományban. A több mint három évtizeden át tartó sikersorozat azonban tavaly november 20-án véget ért: a tartományt megillető 60 mandátumból 33-at a PP, 25-öt a PSOE kapott. Tehát a baloldaliak leghűségesebbnek mondható övezete is elpártolt a PSOE-től. Egy másik érdekessége ennek a politikai eseménynek, hogy még soha nem sikerült ennyi pártnak képviseltetnie magát a spanyol parlamentben: a 350 fős képviselőház mandátumain 13 párt osztozik, melynek százalékos megoszlását az alábbi ábra tartalmazza:

66

Az eddigi csúcstartó José María Aznar volt a jobboldaliaknál 183 mandátummal, melyet a 2000-es választásokon szerzett.

67

A pártok százalékos megoszlása a spanyol parlamentben (2011)67

9. sz. ábra

Forrás: saját készítésű ábra68 A történelmi győzelmet arató új kormányra rengeteg megoldandó feladat vár. Az irányítandó ország jelenleg romokban heverő államháztartással és több mint ötmilliós munkanélküliséggel rendelkezik. Spanyolország történelme során még nem volt ilyen mélyponton. A gazdasági és pénzügyi válság következményeit nyilvánvalóan csak komoly megszorítások árán lehet majd helyrehozni. Mivel a dolgozat elsősorban a spanyol bevándorlási politikával foglalkozik, ezért a következő alfejezetben azt fogom bemutatni, hogy az új konzervatív kormány milyen intézkedésekkel kívánja javítani a 2011 év végére kialakult súlyos helyzetet.

67

Megjegyzés: a pártok neve mellett zárójelben szereplő szám a mandátumok számát jelöli. Adatok forrása: http://kitekinto.hu/europa/2011/11/26/megalazo_vereseget_szenvedtek_a_spanyol_szocialistak/ 68

68

6.2.2.1. A PP és az új bevándorlási politika tervezete A Partido Popular a választások előtt közzétette azokat az intézkedéseket, melyeket megválasztása után szándékozik tenni. Ezeket a teendőket különböző témakörök alapján kategorizálták.

Ilyen

témakör

volt

például:

a

gazdaság,

a

foglalkoztatás,

a

környezetvédelem, az egészségügy, Európa, stb. Ilyen kiemelt kategória lett a bevándorlás is, mellyel kapcsolatban a tervek szerint jobboldaliak az alábbi változtatásokat eszközölnék69: 1. A „körkörös migráció” támogatása. Ez biztosítaná, hogy a bevándorlók akkor érkezzek az országba, amikor van munkalehetőség, ugyanakkor annak végeztével kötelesek lennének

visszatérni

hazájukba.

Természetesen

az

így

eltöltött

munkaidők

összeadódnának a különböző járulékok kiszámításakor, és biztosítva lennének a munkavállalási engedélyek is minden időszakban70. 2. A bevándorlási politika összekapcsolása az együttműködési és fejlesztési politikák különböző kezdeményezéseivel, ezzel is hatékonyabbá téve azt. 3. Olyan integrációs politika létrehozása, mely biztosítaná az egyenlőséget mind a jogok, mind a kötelezettségek terén az alkotmányos együttélés érdekében. 4. Kiemelt figyelem fordítása a női és a kiskorú bevándorlókra. 5. Erősíteni azon intézmények szerepét, melyek segítik az együttélést és az integrációt, valamint kulturális sokszínűség egymás melletti létezését. A választásokat követően azonban számos olyan információ látott napvilágot a kormány új bevándorlási

politikájával

kapcsolatban,

melyek

nem

szerepeltek

a

párt

kampányprogramjában. Ennek természetesen hatalmas visszhangja volt, és van jelenleg is a spanyol médiában. A korábban sehol nem említett módosítások közül elsőként a Ley de Extranjeríaval71 kapcsolatosakat emelném ki. Ami a módosítási tervezettel kapcsolatban a legnagyobb felháborodást keltette, az a „permiso de arraigo social” megszüntetése. Ezt a fogalmat 69

Forrás: http://www.pp.es/nuestras-ideas/inmigracion_50.html A felsorolás nem teljes. 71 Egy korábbi fejezetben már röviden bemutattam ezt a törvényt. A legutóbbi módosítását még az előző kormány végezte, és csak nemrég, 2011. április 20-án lépett hatályba. 70

69

magyarra fordítani lehet, de nem igazán érdemes, mert nem adja vissza annak igazi jelentését, ezért inkább megmagyarázom azt. A arraigo social lehetővé tette az engedélyek nélkül, illegálisan Spanyolország területén tartózkodó bevándorlók számára, hogy három év folyamatos tartózkodás, és munkaszerződéssel való rendelkezés esetén lehetőségük nyíljon legalizálni helyzetüket. Ehhez csak egy speciális vizsgát kellett letenniük, mely során a spanyol kultúrával és különböző eseményekkel kapcsolatos kérdésekre kellett válaszolniuk. Ilyen kérdés volt például az, hogy milyen állat jósolta meg a 2010-es futball világbajnokság meccseinek végeredményeit; vagy hogy ki az a Belén Esteban. (Mivel pár hónapig nekem is volt szerencsém Spanyolországban élni, ezért saját tapasztalatból merem állítani, hogy ezen kérdések megválaszolásához nem szükséges éveket eltölteni az országban, elég csupán pár óra „aktív” tévénézés hozzá - és persze spanyol nyelvtudás -.) Az új kormány ezt a jelenlegi rendszert szeretné módosítani oly módon, hogy az országba nem legálisan érkezőknek ne legyen lehetőségük arra, hogy három év illegális lét után azonos jogokkal rendelkezzenek, mint a legálisan érkező bevándorlók. A másik szigorítás egy úgynevezett munkaügyi vízum („visado laboral”) bevezetése lenne, mely az Angela Merkel által bevezetett német mintához hasonlóan csak azokat jutattná belépési engedélyhez, akik már munkaszerződéssel rendelkeznek, illetve a szerződés lejártával vagy az állás elvesztésének következtében repatriálná a bevándorlókat. Rajoy-ék szerint ez elősegítené a körkörös migrációt, és hozzájárulna a bevándorlási hullámok hatékonyabb kontrolálásához. A vízumot a tervek szerint minden ország spanyol konzulátusán lehet majd igényelni, ahol a spanyol munkaügyi intézet (INEM – Instituto Nacional de Empleo) adatbázisa alapján lesz majd lehetőség a megüresedő állásokról informálódni, jelentkezni. A harmadik szigorítás, amiről még mindenképpen szeretnék említést tenni, és amire már a jogszabály is megszületett idén áprilisban (Real Decreto ley 16/2012), az a bevándorlók egészségügyi ellátásával kapcsolatos. Az új törvény értelmében azok a bevándorlók, akik nem rendelkeznek tartózkodási engedéllyel (tehát illegálisan vannak az országban), csak alap egészségügyi, sürgősségi és anyasági ellátásban részesülhetnek72.

72

Kivételt képeznek ez alól a fiatalkorú bevándorlók (18 év alatt), ők ugyanis a spanyol állampolgárokkal azonos ellátásban részesülnek a jogszabály szerint.

70

A kormány becslései szerint ez a törvénymódosítás körülbelül fél millió bevándorlót fog érinteni, azaz megközelítőleg 500 ezer ember fog csak alap egészségügyi ellátást kapni. Azok, akik rendelkeznek egészségügyi kártyával (ez a magyar TAJ kártyának felel meg), de illegális státuszban vannak, azok a törvény szerint 2012. augusztus 31-éig lesznek jogosultak az ellátásra. Ez a módosítás egyébként azokat az európai uniós állampolgárokat is érinteni fogja, akik három hónapnál több időt kívánnak eltölteni Spanyolországban, ugyanis ha nem dolgozni vagy tanulni jönnek, akkor magán-egészségbiztosítással kell rendelkezniük ahhoz, hogy megfelelő ellátásban részesüljenek. A kormány szerint az egészségügy területén alkalmazott szigorításnak a célja nem más, mint hogy biztosítsák a spanyol egészségügyi rendszer fenntarthatóságát, valamint fokozzák az ellátások minőségét. Mindezen reformok és szigorítások mellett a kormány kijelentette azt is, hogy mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy az Európai Unióban végre közösségi szinten is létrejöhessen egy működőképes migrációs politika, mely koordinálná a 27 tagállam e területre vonatkozó eltérő politikáit. Spanyolország szerint az eddigi lassú és megfontolt cselekvéseket fel kell hogy váltsa egy célirányos és hatékony terv, hogy létrejöhessen egy olyan közösségi bevándorlási és menekültügyi politika mely képes lenne a harmadik országokból érkező bevándorlók számát hozzáigazítani a munkaerőpiac igényeihez, erősítve ezzel a gazdaságot, és csökkentve a tagállamok közötti különbségeket.

71

7.

Összegzés

Spanyolországnak az 1980-as évek közepéig nem kellett jelentős bevándorlással számolnia, alapvetően küldő országnak számított, így nem is rendelkezett mai értelemben vett bevándorlási politikával. Az elmúlt 25 évben azonban kibocsátó országból befogadó országgá alakult: a bevándorlók száma jelenleg több mint 5 millió. Az országba érkező migránsok összetételét és a bevándorlás okait elemezve megállapíthatjuk, hogy a 2008-as válság bekövetkeztéig ugyanazok a demográfiai és gazdasági hatások érvényesültek, mint a többi befogadó ország esetében: olcsó munkaerő megjelenése, népességnövekedés, korszerkezet fiatalodása. A spanyol szociális háló kiterjedtségével, kedvezményeivel és juttatásaival, melyek a társadalom, ha nem is egészét, de mindenképp széles skáláját lefedik, nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a jobb életkörülmények reményében kivándorló emigránsok Spanyolországot válasszák új hazájuknak. Ehhez még az a tény is hozzájárult, hogy a spanyol

állampolgárság

megszerzésének

feltételei

abszolút

nem

mondhatók

teljesíthetetlennek, sőt, elérésének rengeteg útja van. Az első jelentős bevándorlást szabályozó törvény (Ley Orgánica sobre Derechos y Libertades de los Extranjeros en España, 1985) túl sok nemzetközi elvárásnak (nemzetközi szerződések

és

egyezmények,

EU-csatlakozás)

próbált

megfelelni,

melynek

következménye az lett, hogy európai viszonylatban a külföldiekre vonatkozó törvények közül a legszigorúbb lett, és sok esetben alkotmányellenes részeket is tartalmazott. Az ezt követő jogszabályt, a Ley de Extranjería-t, melynek első változata 2000-ben lépett életbe, számos alkalommal módosították már, hogy az ne csak a spanyol állam igényeinek, hanem a folyamatosan fejlődő Közösségi elvárásoknak (Tamperei, Hágai és Stockholmi Programok) is megfeleljen. A 2011-es választások győztese, a Partido Popular azonban már pár hónap elteltével számos megszorítást és szigorítást helyezett kilátásba a bevándorlási politikával kapcsolatban, melyek közül az egészségügyi reform idén április 20-án már életbe is lépett. Az új kormány ezen szakpolitikával kapcsolatos nyilatkozataiból, és a már meglépett tetteiből arra következtethetünk, hogy nem kizárt a drasztikus változtatások lehetősége sem, mely biztosan befolyással lesz a többi uniós tagállam politikájára is. 72

7.1.

Lehetséges folytatások

A dolgozatot végigolvasva felmerülhet bennünk a kérdés, hogy a már részben végrehajtott és a tervezett módosítások valóban el fogják-e érni a kívánt hatást, azaz fog-e csökkenni a bevándorlók száma, és ezzel párhuzamosan a munkanélküliségi ráta az országban; vagy inkább csak az illegálisan tartózkodók száma fog nőni, és a 2000-es évek közepéhez hasonlóan a feketegazdaság fog erősödni. Egy biztos: a spanyol bevándorlási politikának az EU-s migrációs politikájával párhuzamosan kell haladni (az éppen aktuálisan hatalmon lévő párttól függetlenül). Ami egyben azt is jelenti, hogy kettős nyomás nehezedik az országra: nemcsak a spanyol gazdaság és a spanyol társadalom igényeit kell kielégíteni, hanem az Unió elvárásainak is eleget kell tenni. Azonban amíg nincs közös migrációs politika, addig az egyes országok szigorításai azt is eredményezhetik, hogy azok hatására a bevándorlók nem hazájukba térnek vissza, hanem egy másik európai országot választanak célállomásként. Ennek következtében olyan országok válhatnak befogadókká a közeljövőben, melyeknek korábban nem kellett számottevő migrációval számolniuk. Előbb-utóbb minden ország érintve lesz, hiszen a délről északra történő migrációhoz az utóbbi években a politikai, gazdasági, társadalmi okok mellett a globális felmelegedés is komoly szerephez jutott. Ebből következik, hogy bár még csak Európa déli államait érintik a bevándorlási hullámok, de idővel a migráció iránya egyre északabbra fog tolódni. Valószínűsíthető az is, hogy az országok között mindig lesznek az emigránsok számára „kedvencek”. Ez az eltérő társadalmi és politikai kultúrák miatt elkerülhetetlen, hiszen mindig is léteztek, és létezni is fognak „nyitottabb” és kevésbé befogadó országok. Véleményem szerint a közös külső határok létezése magában hordja a közös migrációs politika szükségességét. A Schengeni határok eredeti célja a közös külső vámok megteremtése volt (gazdasági ok), mára azonban egyre inkább politikai és társadalmi vonatkozása is van (például a bevándorlás kapcsán). A hatékonyság érdekében mindenképpen szükséges lenne legalább a bevándorlásra, a bevándorlókra és a menekültekre vonatkozó jogszabályok harmonizálása, mind a 27 tagállamban. 73

Nyilván nem lesz egyszerű ennek a szakpolitikának a közösségi szintre emelése, de már több közösségi politika példája mutatja, hogy nem lehetetlen a feladat. Véleményem szerint a közösségi migrációs politika létrehozása nem lehet kérdés. A világ mai eseményei nem teszik lehetővé, hogy az országok egymaguk nézzenek szembe ezzel a kihívással, már nincs kapacitásuk arra, hogy egyedül birkózzanak meg az akár gazdasági, akár politikai okból meginduló migrációs hullámokkal. A jelenlegi körülmények azonban lehet nem a legmegfelelőbbek ennek megvalósítására, gondoljunk csak az eurózóna válsága által generált feszültségre, mely azt a tényt támasztja alá, hogy a tagállamok továbbra is nehezen mondanak le nemzeti hatáskörükről, szuverenitásukról az Unió számára. Bevándorlókra szüksége van Európának, a rendezett bevándorláshoz pedig uniós szintű intézkedések kellenek.

74

Irodalomjegyzék

Felhasznált irodalom Magyar nyelvű irodalom: 

Dr. Lukács Éva – Dr. Király Miklós: Migráció és Európai Unió. Szociális és Családügyi Minisztérium, Budapest, 2001.



García de Cortázar – González Vesga: Spanyolország története. Osiris Kiadó, Budapest, 2001.



Gellérné Lukács Éva: Munkavállalás az Európai Unióban. KJKKERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft., Budapest, 2004.



Giró-Szász András: A spanyol út Európába. Századvég Kiadó, Budapest, 2002.



Halász Iván: Állampolgárság, migráció és integráció. A modern politikai közösségek dilemmái az Európai Unióban. MTA Jogtudományi Intézet, Budapest, 2009.



Milborn, Corinna: Európa: az ostromlott erőd. A bevándorlás fekete könyve. Pécsi Direkt Kft, Alexandra Kiadó, Pécs, 2008.



Nyusztay László (szerk.): Tanulmányok a nemzetközi migráció köréből. (Perfekt Kiadó, Budapest, 2011)



Póczik Szilveszter – Dunavölgyi Szilveszter: Nemzetközi migráció – nemzetközi kockázatok. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2008.



Szabó A. Ferenc: A nemzetközi migráció és korunk biztonságpolitikai kihívásai. Zrínyi Kiadó, Budapest, 2006.



Szilágyi István: Portugália és Spanyolország. Történelem és politika a 20. században. Veszprémi Humán Tudományokért Alapítvány, Veszprém, 2006.

Idegen nyelvű irodalom: 

Carreras, Albert – Tafunell, Xavier (szerk.): Estadísticas históricas de España: siglos XIX-XX. Fundación BBVA, Bilbao, 2005.



Farias García, Pedro: Breve historia constitucional de España. Kiadó: Latina, S.A., Madrid, 1981. 75



Iriarte Ángel, José Luis: Los derechos civiles de los extranjeros en España. Kiadó: Edilex, S.A., Madrid, 1988.



Marquina, Antonio (szerk.): Flujos migratorios norteafricanos hacia la Unión Europea. Asociación y diplomacia preventiva. Kiadó: Agencia Española de Cooperación Internacional, Madrid, 1997.



Montabes Pereira, Juan - López García, Bernabé - del Pino, Domingo (szerk.): Explosión demográfica, empleo y trabajadores emigrantes en el mediterráneo occidental. Kiadó: Agencia Española de Cooperación Internacional, Granada, 1993.

Világhálós források Tanulmányok: BOSZNAY Csaba: A migrációs politikák kudarcainak okai. Kisebbségkutatás, 2004., 1. szám http://www.hhrf.org/kisebbsegkutatas/kk_2004_01/cikk.php?id=1043 Letöltve: 2012.03.05. 14:12 CEBOLLA BOADO, Héctor: La política de inmigración en España desde la crítica y el análisis progresista. http://www.fundacionideas.es/sites/default/files/pdf/DDLa_politica_de_inmigracion_en_Espana-Pol.pdf Letöltve: 2012.03.31. 20:22 CRIADO, María Jesús: Derechos ciudadanos y migración en perspectiva comparada tendencias y cambios recientes. http://www.ucm.es/info/gemi/descargas/articulos/4CRIADO_Derechosciudadanos. pdf Letöltve: 2012.03.31. 20:32 CULIC, Irina: A határellenőrzés kijátszása: román és moldovai emigránsok az Európai Unióban. Kisebbségkutatás, 2008., 3. szám. http://www.hhrf.org/kisebbsegkutatas/kk_2008_03/cikk_nyomtatas.php?id=1658 Letöltve: 2012.03.12. 17:04 FENTOR-MAJER Amanda: Befogadni vagy falakat építeni? – avagy a XXI. századi migráció kezelésének problematikája a globalizáció tükrében. 2008. http://elib.kkf.hu/edip/D_14015.pdf Letöltve: 2012.03.19. 15:20 HÁRS Ágnes: Nemzetközi esettanulmányok II. A spanyol migrációs statisztika rendszere és a lehetőségek a külföldiek integrációjának mérésére. Esettanulmány a spanyolországi gyakorlatról. 76

http://www.solidalapok.hu/sites/default/files/Hars_Agnes_nemzetkozi_esettan_2.pd f Letöltve: 2012.04.01. 21:03 JANOVICS Anna: Migráció az Európai Unióba. 2009. http://elib.kkf.hu/edip/D_14518.pdf Letöltve: 2011.11.05. 18:36 PAJARES, Miguel: Inmigración y mercado de trabajo. Informe 2009. Observatorio Permanente de Inmigración. http://extranjeros.empleo.gob.es/es/ObservatorioPermanenteInmigracion/Publicacio nes/archivos/Inmigracixn_y_mercado_de_trabajo._Informe_2009.pdf Letöltve: 2012.04.01. 10:49 SÁNCHEZ ALONSO, Blanca: La política migratoria en España. Un análisis de largo plazo. Revista Internacional de Sociología, Vol 69, No M1 (2011) http://revintsociologia.revistas.csic.es/index.php/revintsociologia/article/vie w/393 Letöltve: 2011.11.20. 20:47 SZABÓ Zsuzsanna: A globális gazdasági és pénzügyi válság kialakulása és lefolyása 2008 végéig. 2009. http://elib.kkf.hu/edip/D_14645.pdf Letöltve: 2012.04.16. 16:27 SZILÁGYI István: „Egy világ vagyunk”. http://www.zanex.hu/egy%20vilag.htm Letöltve: 2012. 02.28. 10:21 Egyéb kiadványok: Az Ön szociális biztonsági jogai Spanyolországban. Európai Unió, 2011. http://ec.europa.eu/employment_social/empl_portal/SSRinEU/Your social security rights in Spain_hu.pdf Letöltve: 2011.10.31. 09:24 A dél-mediterrán országokkal a migráció, a mobilitás és a biztonság érdekében folytatandó párbeszéd (Bizottsági Közlemény, 2011.05.24.). http://eurlex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2011:0292:FIN:HU:PDF Letöltve: 2012.04.01. 09:52 Boletín oficial del Estado (Kiadta: a spanyol kormány, 2012.04.24) http://www.boe.es/boe/dias/2012/04/24/pdfs/BOE-A-2012-5403.pdf Letöltve: 2012.04.26. 15:30 Európai bevándorlási és menekültügyi paktum (Az Európai Unió Tanácsa,2008.09.24) http://register.consilium.europa.eu/pdf/hu/08/st13/st13440.hu08.pdf Letöltve: 2012.04.06. 10:47

77

Extranjeros Residentes en España. A 31 de diciembre de 2011. (Kiadta: a spanyol kormány, 2012. február) http://extranjeros.empleo.gob.es/es/Estadisticas/operaciones/concertificado/201112/Principales_resultados_31122011.pdf Letöltve: 2012.04.06. 09:04 Statistical Bulletin on Foreigners and Immigration. 2009. február, 19. szám. Kiadta: Ministerio de trabajo e inmigración. Observatorio permanente de la inmigración. http://extranjeros.empleo.gob.es/es/InformacionEstadistica/Boletines/Archivos/bole tin_19_Inglxs.pdf Letöltve: 2012.04.01. 10:47 Plan de Retorno Voluntario (Kiadta: a spanyol kormány, 2008) http://www.planderetornovoluntario.es/pdf/triptico.pdf Letöltve: 2012.04.20. 14:17 Plan Estratégico de Ciudadanía e Integración (2007-2010) Kiadta: Spanyol Szociális és Munkaügyi Minisztérium http://ec.europa.eu/ewsi/UDRW/images/items/docl_1313_577775293.pdf Letöltve: 2012.04.01. 0:38 Plan Estratégico de Ciudadanía e Integración (2011-2014) Kiadta: Spanyol Szociális és Munkaügyi Minisztérium www.iommadrid.es/index.php/biblioteca/publicaciones-oim/doc_download/107plan-estrategico-de-ciudadania-e-integracion-2011-2014 Letöltve: 2012.04.01. 0:36 Recent Changes in Migration Movements and policies (Country Notes): Spain. 2010. (Kiadta: OECD) http://www.oecd.org/dataoecd/5/36/45629697.pdf Letöltve: 2012.03.15. 20:02

Cikkek az internetről: A gazdasági válság árnyékában: megkezdődött a spanyol választás (MTI, 2011.11.20.) http://hvg.hu/vilag/20111120_parlamenti_valasztasok_spanyolorszag Letöltve: 2012.04.01. 09:13 Arab tavasz kétmillió menekülttel (MTI, 2012.03.27.) http://nol.hu/kulfold/arab_tavasz_ketmillio_menekulttel Letöltve: 2012.04.20. 18:09 A spanyol elnökség a Lisszaboni Szerződésre kíván összpontosítani (2010.01.05.) http://ec.europa.eu/magyarorszag/news/20100105_a_spanyol_elnokseg__hu.htm Letöltve: 2012.03.30. 10:52 Condiciones para la obtención de la nacionalidad española (2005.05.18.) http://www.euskosare.org/euskal_herria/euskal_herrian_bizi/nacionalidad_e spaniola Letöltve: 2011.10.31. 20:24 78

Családpolitika és népesedés – európai létkérdés http://eu.kormany.hu/csaladpolitika-es-nepesedes Letöltve: 2012.03.29. 19:58 Egymillió bevándorlót legalizálnak Spanyolországban (Magyar Edit, 2005.02.12.) http://index.hu/kulfold/spem0211/ Letöltve: 2012.03.15. 18:32 Előre hozott választások lesznek Spanyolországban (2011.07.29.) http://www.origo.hu/nagyvilag/20110729-jovo-tavasz-helyett-iden-novemberbentartjak-a-spanyol-valasztasokat.html Letöltve: 2012.04.20. 19:18 El PP pone a la inmigración en su punto de mira (2011.11.24.) http://actualidad.orange.es/sociedad/pp-pone-inmigracion-en-su-punto-mira.html Letöltve: Letöltve: 2012.04.23. 11:45 El PP se marca como objetivo el endurecimiento de la Ley de Extranjería (2012.01.28.) http://www.minutodigital.com/2012/01/28/el-pp-se-marca-como-objetivo-elendurecimiento-de-la-ley-de-extranjeria/ Letöltve: 2012.04.23. 09:54 El Real Decreto-Ley 16/2012, de 20 de abril: una reforma estructural del Sistema Nacional de Salud (2012.04.24) http://www.laboral-social.com/reforma-sanidad%20-2012-asistencia-sanitariabeneficiario-farmacos-copago-medicamentos-profesionales-sanitarios.html Letöltve: 2012.04.26. 18:40 La política de inmigración del PP va en la dirección equivocada (2011.11.28.) http://blogs.elpais.com/3500-millones/2011/11/la-politica-de-inmigracion-del-ppva-en-la-direccion-equivocada.html Letöltve: 2012.04.23. 11:41 La política migratoria del PP, dos pasos hacia atrás para las personas migrantes (2012.01.31) http://www.revistapueblos.org/spip.php?article2345 Letöltve: 2012.04.23. 09:41 Megalázó vereséget szenvedtek a spanyol szocialisták (Szeghalmi Zsolt, 2011.11.26. http://kitekinto.hu/europa/2011/11/26/megalazo_vereseget_szenvedtek_a_spanyol_ szocialistak/ Letöltve: 2012.04.20. 20:12 Migrációs hullámot okozhat a pénzügyi válság (2008.10.23) http://fn.hir24.hu/vilag/2008/10/23/migracios_hullamot_okozhat_penzugyi/ Letöltve: 2012.03.30. 10:59 Reformra szorul az EU bevándorláspolitikája (Mirk Zita, 2011.12.18.) http://kitekinto.hu/europa/2011/12/18/reformra_szorul_az_eu_bevandorlaspolitikaj a/ Letöltve: 2012.03.05. 16:48 Schengenről és az arab menekülőkről tárgyalt a Tanács (2011.02.25.) http://www.euvonal.hu/index.php?op=hirek&id=6912 Letöltve: 2012.04.21. 20:43 Spanyol elnökség: precedensteremtők (2009.12.10) http://kitekinto.hu/europa/2009/12/10/spanyol_elnokseg_precedensteremtk/ Letöltve: 2012.03.26. 20:47 79

Spanyol elnökség: precedensteremtők (2009.12.10.) http://www.euvonal.hu/index.php?op=hirek&id=6300 Letöltve: 2012.03.26. 11:24 Spanyolország választ 2011 http://kitekinto.hu/europa/spanyol_valasztasok_2011/ Letöltve: 2012.04.20. 20:09 Tarjeta de sanidad para inmigrantes en España (2012.04.24.) http://noticias-inmigracion.euroresidentes.com/2012/04/tarjeta-de-sanidad-parainmigrantes-en.html Letöltve: 2012.04.28. 22:04 Történelmi győzelmet aratott a jobboldal Spanyolországban (2011.11.21) http://www.magyarhirlap.hu/hirek.html?r_id=5&hir_id=238146 Letöltve: 2012.04.20. 20:58 Túl sok Spanyolországban a román munkanélküli, jön a szigorítás (MTI, 2011.08.11.) http://hvg.hu/gazdasag/20110811_spanyolorszag_roman_munkasok Letöltve: 2012.04.20. 20:45 Új javaslatok a bevándorlás méltányos és hatékony kezelésére (2011.05.24.) http://www.euvonal.hu/index.php?op=hirek&id=7054 Letöltve: 2012.03.10. 10:02 Egyéb felhasznált honlapok: A Partido Popular kampányoldala: http://www.pp.es/nuestras-ideas/inmigracion_50.html Letöltve: 2012.04.21. 21:48 A Plan de Retorno Voluntario honlapja: http://www.planderetornovoluntario.es/ Letöltve: 2012.04.20. 21:35 A Spanyol Szociológiai Kutatóintézet felmérése (2009. október): Actitudes hacía la inmigración (III.). http://www.cis.es/cis/opencms/-Archivos/Marginales/2800_2819/2817/Es2817.pdf Letöltve: 2011.11.13. 20:18 A Spanyol Szociológiai Kutatóintézet honlapja: http://www.cis.es/cis/opencms/ES/index.html Letöltve: 2011.11.13. 20:16 A Stockholmi Program: http://europa.eu/legislation_summaries/justice_freedom_security/free_movement_ of_persons_asylum_immigration/jl0034_hu.htm Letöltve: 2012.03.15. 14:12 A Stockholmi Programra vonatkozó cselekvési terv: http://europa.eu/legislation_summaries/justice_freedom_security/free_movement_o f_persons_asylum_immigration/jl0036_hu.htm Letöltve: 2012.03.15. 14:14

A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség: http://europa.eu/legislation_summaries/institutional_affairs/treaties/lisbon_treaty/ai 0022_hu.htm Letöltve: 2012.03.31. 14:35 Bel- és igazságügyi együttműködés - a szabadság, a biztonság és a jog térsége: 80

http://www.euvonal.hu/index.php?op=kozossegi_politikak&ha=&id=4 Letöltve: 2012.03.15. 19:46 El total de extranjeros residentes en España se sitúa en 5.251.094 (2012.02.29.) http://www.tt.mtin.es/inmigracion/201202/INM20120229.htm Letöltve: 2012.02.27. 10:56 Foglalkoztatás, szociális ügyek és társadalmi befogadás: http://ec.europa.eu/social/main.jsp?catId=858&langId=hu Letöltve: 2012.03.15. 10:45 Migrációs politika az Európai Unióban. Tamperétől Hágáig: http://www.euvonal.hu/index.php?op=kozossegi_politikak&id=20 Letöltve: 2012.03.15. 19:50 Programa marco de solidaridad y gestión de los flujos migratorios para el período 2007-2013: http://europa.eu/legislation_summaries/justice_freedom_security/free_movement_o f_persons_asylum_immigration/l14509_es.htm Letöltve: 2012.03.31. 20:04 Spanyol Munkaügyi és Szociális Minisztérium oldala: http://extranjeros.mtin.es/es/index.html Letöltve: 2012.03.15. 11:51 Spanyol Statisztikai Intézet oldala: http://www.ine.es/ Letöltve: 2012.03.15. 11:59

81

Mellékletek

1. sz. melléklet A külföldi lakosság megoszlása az autonóm közösségek szerint Autonóm közösség neve Andalúzia Aragónia Asztúria Baleárok Baszkföld Extremadura Galícia Kanári-szigetek Kantábria Kasztília-La Mancha Kasztília és León Katalónia La Rioja Madrid Murcia Navarra Valencia Ceuta Melilla Összesen:

Külföldiek száma 704.056 173.086 49.286 242.256 139.369 39.356 109.670 307.379 39.201 229.554 169.498 1.198.538 46.680 1.079.944 241.865 71.369 893.759 3995 8873 5.747.734

Forrás: saját készítésű táblázat Adatok forrása: www.iommadrid.es/index.php/biblioteca/publicaciones-oim/doc_download/107-planestrategico-de-ciudadania-e-integracion-2011-2014, 27.p.

82

2. sz. melléklet A 9 legnagyobb számban jelenlévő nemzetiség megoszlása tartományok alapján

Forrás: www.iommadrid.es/index.php/biblioteca/publicaciones-oim/doc_download/107-planestrategico-de-ciudadania-e-integracion-2011-2014, 28.p.

83