Sümeg, a püspöki palotakert Elõzmények 1990-ben az OMF Építészeti Osztályán (jogutódja: ÁMRK) elkészült Sümeg mûemléki vizsgálata, melyhez zöldfelületi tanulmány is készült. (Móga S. – J. Szikra É.)
1994-ben az ÁMRK-nál elkészült a Püspöki-palota felmérése és ahhoz kapcsolódóan a kert állapotrögzítése is. ( J. Szikra É.)
1995-ben az ÁMRK kiadta az együttes hasznosítási javaslatát, mely a kerttel is foglalkozik. (Oltai P. - J. Szikra É.)
1996-ban a KVI-vel közösen kijelöltük a kivágandó fákat. ( J. Szikra É.)
1997-ben elkészült a programterv az ÁMRK-ban a kastélyegyüttesre. (Oltai P. - J. Szikra É.)
2001. az ún. „Fehérkönyv” anyagának összeállítása. (Koppány A. – Oltai P. – J. Szikra ÁMRK)
2002. novemberében az elkészült a püspöki palotakert engedélyezési terve (J. Szikra
Éva ÁMRK). A dokumentáció alapkoncepciója az volt, hogy az egész hajdani püspöki palotakertre (városi közpark területére is) egységes terv készüljön. A város táji, környezeti adottságai- kertkultúrája A történeti atmoszférát árasztó város képét meghatározza a térségbõl meredeken
kiemelkedõ, távolból is feltûnõ Várhegy. A környezõ változatosan szép táj, a szõlõskertek övezte
település kanyargós utcáival, mûemlékeivel a Dunántúl egyik legkedvesebb kisvárosává teszik Sümeget. A jelentõs püspöki tulajdont képezõ területek mellett a várost közvetlenül övezõ földek közül a Tapolca irányába terjedõ Városi-erdõ, továbbá a Harasztnak nevezett sovány legelõ sokáig megmaradt a lakosság kezén. Ugyancsak a város lakosságának tulajdonát képezték a Sümegi és
Baglya-hegy lejtõin fekvõ, évszázadok óta mûvelt szõlõk. E területre nézve már a legrégibb idõktõl szigorú szokásjog alakult ki, amely külön elõírások nélkül a törvénynél is erõsebben szabályozta a hegyközség életét. A szõlõmûvelés régi szabályaihoz rendi állásra való tekintet nélkül és minden
gazdának alkalmazkodni kellett. Sümeg mai települése a Várhegy magaslatáról jól áttekinthetõ. A
Vár alatti helység kanyargó utcáinak házai egységes és megragadó képet nyújtanak. A 19. századi eklektikus stílusjegyeket is viselõ házai külsejükkel jól alkalmazkodtak a barokk idõszak értékes
alkotásaihoz. Számos épület szerepel a Mûemlékjegyzékben, de vannak olyanok is, amelyeknek csak városképi szempontból van jelentõségük. Ezek az építészeti értékkel bíró házak szinte mind rendelkeztek kerttel is. Tekintettel a város viszonylag pezsgõ társadalmi, kulturális életére
valószínûsíthetõ, hogy e nyüzsgõ élet a kertekben folyt. Annak ellenére, hogy egyelõre nincsenek tárgyi bizonyítékaink, feltehetõen ezeket a kerteket berendezésekkel, kerti építményekkel és növényzettel látták el. Csak egy-egy konkrét megjegyzés utal a kertek létére, például Darnay Kálmán házának leírásakor: „A valaha jobb idõket látott kert közepén meghúzódó földszintes, tornácos ház...” A Kossuth Lajos utca nagypolgári házai a Deák Ferenc utcában a régi Osterhueber-, Spissich- és
Ramassetter-házak, Entz Ferenc szülõháza, a Kisfaludy-ház és a kúriák, mint a Hertelendy-, Nanica-, valamint Vajda-kúria kertjei bizonyára számos értékes kertépítészeti részlettel bírtak.
1990-ben megtaláltuk meg az FTV-nél azt az 1875-ben készült ún. százéves kataszteri
térképet, amely mutatja a szántók, szõlõk és a kertek elhelyezkedését. Nagyszámú korabeli képeslapot, fényképet is átnéztünk akkor, amelyek elvétve utalnak a kertekre.
A mai növényállomány is bizonyítja a polgári kertkultúra létezését. Kellemesen fásított utcák vezetnek a központba, ahol szintén egységesen kiültetett fasorok szegélyezik az utcákat. A legkedveltebb fafajok: a vadgesztenye, helyenként hárs. Néhány császárfa és fenyõféle gazdagítja még a képet. Szép míves kerítésrészletek, kapuk és szobrok, falakra futó borostyánok és még a ma is igényes fenntartás jelzi, hogy a kert szeretete mélyen beívódott a polgárok lelkébe.
Természetesen a város polgári kertkultúráját nagymértékben elõsegítette és befolyásolta a
püspöki palota falakkal határolt gyönyörû teraszos barokk, késõbb részben tájképivé alakított parkja. (Szikra É.: A dunántúli polgárság kultúrája a dualizmus korában in: Struktúra és városkép. A polgári társadalom a Dunántúlon a dualizmus korában /2002./ Laczkó Dezsõ Múzeum, Veszprém 527-539. old.) A püspöki palotakert története Egy Sümeg váráról szóló 1524-es latin nyelvû inventárium tesz elõször említést a püspök kertjérõl „:...a nagyságos püspök úrnak (domini reverendissimi) Sümeg vára alatt van egy kertje,
ahol két kertésznek kell dolgoznia, akik naponta kapnak 4 forintot, 6 kubulnyi búzát és egy pint bort...” A leírás szól egy forrásról és tóról is.
A pontossághoz hozzátartozik, hogy ez az említet püspöki kert nem a mai helyén volt, hanem innen ÉK-re. (dr. Koppány T.-Koppány A. közlése). Viszont már jelzi és a késõbbiek további bizonyítékokkal szolgálnak arra vonatkozóan, hogy a kert mindig is kiemelt jelentõséggel bírt a püspökség életében.
A jelenlegi püspöki palotaegyüttes mûvészettörténeti, építészettörténeti kutatása, az írott és
képi források részletes feldolgozása, összegezése képi források részletes feldolgozása folyamatban
van, de még nem végleges. Így a kerttel kapcsolatos ismereteink is vázlatosak, melyeket további
kutatások, helyszíni ásatások pontosíthatnak. Eddigi ismereteink alapján az együttes és ezen belül a kert története a következõkben
vázolható fel. 1656-58-ban Széchenyi György püspök kõ városfalakat építtet. 1675-ben ifj. Sennyeí István püspök oklevele már a sümegi püspöki kúriában készült. Ez az elsõ írásos bizonyíték, hogy itt
épület állt. Koppány A. – Fülöp A. (1999-es) ásatása során, amelyet a Ny-i szárny elõtt is elvégeztek, rábukkantak egy XVII. századi település leégett nyomaira. Ezek a palotától bizonyos távolságra találhatók, ami áttételesen utal arra, hogy a legkorábbi periódusban is lehetett kert a kúria mellett. 1703-ban Széchenyi Pál püspök – kalocsai érsek – ad ki oklevelet, amelyben már
rezidenciaként említi az épületet. Feltehetõen ez egy következõ építési periódusra utal.
A palotaegyüttes teljes kiépítése valószínû Padányi Bíró Márton püspök – kora kiemelkedõ
egyházi személyisége és mûvészetpártoló mecénása – nevéhez fûzõdik. Errõl a püspök naplója számol be részletesen 1752-58 között. Padányi leírja, hogy 1745-ben Sümegen kicsi rezidenciája volt, romladozó épülettel, ráadásul harmadában kocsma volt(?). Leírja az építkezést és 1752-ben mint már átépített épületrõl beszél.
Padányi építkezései egy kiemelkedõ jelentõségû barokk együttest hoztak létre, amelyhez kert
is kapcsolódott. (Koppány A. anyaga).
A veszprémi püspöki palotában látható egy 1770 körülre datálható falfestmény (Johann Cymball bécsi festõ mûve), amely egy kertrészletet ábrázol elõtérben két angyalkával, akik egy balluszteres mellvédre könyökölnek. A kép a sümegi püspöki kertet mutatja. Fent háttérben a várral; az üvegházat elõtte kertrészletet kör alakú virágággyal, és a középsõ terasz feletti tégla kerítést, kapuval (ez a kerítésfal, szép félköríves tégla fedésével részben ma is látható).
Lángi József (1998-2001) a sümegi püspöki palota falképeirõl, stukkóiról készített dokumentációjában (ÁMRK) rögzíti a nyugati homlokzat középrizalitjának alsó nyitott, árkádíves, boltozatos terének – ún. Sala Terrena – hátfalán található kertábrázolásokat. Az egyik részlet
kagylós vízmedencét és volutás csorgókutat, a másik korlátot gömb alakú dísszel, s a harmadik, szintén csorgókutat vízmedencével. (Sajnos ma alig kivehetõ, mert festékszóróval átfestették!)
Mindezek a források egyértelmûen bizonyítják, hogy a sümegi püspöki palotakert a XVII.XVIII. század folyamán a barokk kertépítészet magas színvonalát képezte és nemcsak a ma is fellelhetõ teraszos terepalakulat, hanem ezeken az ábrázolásokon látható részletek (kerítés, kapu, utak...) is alátámasztják ezt.
További bizonyító adatokat szolgáltatnak a katonai térképlapok is. Az I. térképlap (1782-85) nem igazán értékelhetõ, de a II,. (1823-66) jól mutatja a kert kiterjedését, falait, a bejáratok helyét a
sarkokon megerõsítésekkel és a geometrikus útvonalhálózatot egy kör alakú teresedéssel – nagy
vonalakban. Ez még egyértelmûen barokkos állapotot rögzít. A III. térképlap (1872-84) tájképi kertre utal. Szabálytalanabb útvonalvezetéssel és feltehetõleg új növényfajokkal.
A már említett 1875-ös kataszteri térkép viszont egy jellegzetesen a XIX. század utolsó harmadának kertdivatját tükrözõ tájképi, de már szabályos virággruppokkal díszített kertet mutat.
A fellelt katonai térképek alapján a kert kiterjedése részben felel meg a mai állapotnak. Ha
összevetjük a különbözõ katonai felméréseket, láthatjuk, hogy a mai Kisfaludy tér irányából valószínû kisebb és inkább a hegy lábához igazodóan, fekvõ téglalap alakú volt.
A XX. század elejérõl képeslapok maradtak fenn, melyek a barokkból kissé átalakított
üvegházat ábrázolja a jellegzetes virággruppal, közepén agavéval, illetve a középsõ terasz még mindig szabályos kialakítását. A már említett falrészletek, terepformák, néhány idõsebb fapéldány, elvadult buxus jelzik ma ezt a hajdani kertkultúrát. Az, ahogy a különbözõ korszakokból fentmaradt források utalnak a kertépítészeti stílus váltások követésére, egyértelmûen azt támasztják alá, hogy a sümegi püspökök mindig elég gazdagok és igényesek voltak arra, hogy a környezet is méltó legyen az épület nagyszerû pompájához.
Az 1930-as évekbõl fennmaradt képeslapok a park város felõli bejáratának változó kerítés és
kapu megoldásait mutatják. Az 1960-70-es években tipikus városi közparkot hoztak létre az alsó kertészben, miközben a palota közvetlen környezete egyre jobban pusztult. A palotakert jelenlegi állapota
A palotakert hajdani pompáját mára csak nyomokban láthatjuk. Az egykori gondosan tervezett teraszos kert, a Várhegy festõi sziluettjével, mára gazossá vált, a fák nagy része elöregedett. A buxus és tiszafacsoportok elvadultak. Sajnos az épületek használatában bekövetkezett változások rányomták a bélyegüket a kertre is, területe is lecsökkent. A park jelentõs részét a kastélyban éppen aktuálisan „lakók” használták huzamosan, míg az alsó rész a város közparkjaként mûködik már évtizedek óta. Ez a kettéosztottság több szempontból is káros volt, ma mégis adottságként kell elfogadni.
A Palota közvetlen környezetéhez jelenleg csak a kis elõkert, a belsõ udvar, a hátsó kertrész és a középsõ terasz épülethez közeli része tartozik (a másik fele, ahol a hajdani üvegház állt,
magántulajdonban van). A kis „elõkert” kivételével – ami ugyan részben gondozott, de esztétikai szempontból kifogásolható – a többi rész lepusztult, sivár állapotban van.
Az ún. városi közpark – gondozottabb, de az eredeti kialakításra már csak kevés jel utal.
Részben megmaradt a kerítés-és támfal. Az utakat áttervezték és mára meglehetõsen rossz állapotba
kerültek (szegély nélküli, zúzottkõ utak, esetleges nyomvonallal). Feltehetõleg a 60-as években
építettek egy nyilvános WC-t az egyik támfalba. A világítás elavult, a szemetesek és egyéb berendezési tárgyak is tönkrementek. A padokat újramázolták ugyan, de így még jobban kirínak a környezetbõl. Szobrok és újabban egy nagy zenepavilon „gazdagítja” a parkot.
Az öreg fák egy része még megvan, de sok újonnan telepített fa és cserje is található itt. A növények fajtagazdagsága nem túl nagy, fõleg: vadgesztenyék, hársak, juharfélék, néhány ostorfa, nyírek, egy-egy kõris alkotják a park faállományát. Az alsó terasz nyugati oldalán, az egykori üvegházhoz vezetõ részen olyan sûrûn állnak a fák, hogy nem tudnak igazán fejlõdni. A cserjék közül említést érdemel két szép ilex, hibiszkuszok, orgonák, aranyvesszõk, néhány tuja, babérmeggy. Budapest, 2003. május hó
dr. J. Szikra Éva táj-és kertépítész vezetõ tervezõ ÁMRK
