"Sikk lett a rendõrök közt cigányellenesnek lenni" May 12

C-PRESS Hírügynökség - Üdvözöljük a C-PRESS oldalán!

"Sikk lett a rendõrök közt cigányellenesnek lenni" 2008. May 12.

Számos igazolhatatlan legenda él a cigányok bûnözésérõl Máté Mihály cigányságkutató, volt rendõrnyomozó szerint. A rendõrök elõítéletessége és szakszerûtlensége szerinte tovább ront az amúgy sem rózsás helyzeten.

HVG: A közbeszédben - és még csak nem is kizárólag a szélsõségesek szóhasználatában - reneszánszát éli a "cigánybûnözés" kifejezés használata. Több évtizedes rendõrségi tapasztalatokkal és néprajzos ismeretekkel felvértezve, mit gondol errõl, létezik a bûnözésnek ilyen speciális formája?

M. M.: Kártékonynak és hamisnak tartom a "cigánybûnözés" fogalmát, ami kriminalisztikai értelemben ráadásul teljesen értelmezhetetlen. Kicsivel azután, hogy 1981-ben beléptem a rendõrséghez, az akkor még elkülönítetten kezelt úgynevezett "cigányvonalra" kerültem. Elkezdtem kutatni, hogy léteznek-e speciális cigány elkövetési módok. Elolvastam a témával kapcsolatos rendõrségi szakirodalmat, és például a Belügyi Szemle írásait tanulmányozva egyértelmûen kiderült, hogy a cikkírók csak egymást idézgetik, régi legendákat melegítenek föl. A gagyizást, azaz a hamis ékszerrel való trükkös lopást, a csoportos garázdaságot, a besurranó tolvajlást, az utazó bûnözést vagy az erõszakos elkövetési módokat szokás volt a cigányokhoz kötni. Ám a tények azt mutatják, hogy ha a nyomozó ezen a vonalon indul el, sokszor zsákutcába fut.

HVG: Netán vitatja azt a tényt, hogy egyes bûncselekményi formák esetében a cigányok a lakosságarányukhoz képest felülreprezentáltak?

http://c-press.hu

Készítette a Joomla!

Generálva: 3 January, 2017, 09:11


M. M.: A Legfõbb Ügyészség 1989-ig évente adott ki tájékoztatókat a cigány elkövetõkrõl és az általuk elkövetett bûncselekményekrõl. Ezekbõl valóban az látszott, hogy arányosan sokkal több bûnt követnek el, mint a többség. De elfedték azt, hogy a hasonló társadalmi helyzetben lévõknél, vagyis a szegényeknél hasonló volt a helyzet. Pedig az etnikai jellemzõknél sokkal fontosabbak a szociálisak. A statisztikai szemlélet félrevezetõ. Nem írja le például a bûnözés helyzetét. Ha ellopnak egy biciklit, az egy ügy. De az is az, ha valaki fehérgalléros bûnözõként károsítja meg a befektetõket. Ugyanakkor nyilván egyszerûbb Orsós Jóskát megfogni, mint az egyetemet végzett bankárt lebuktatni. Ez nem a kollégáimnak szóló kritika. A lopást valóban egyszerûbb megítélni, mint a pénzügyi csalást, amelyikrõl a három kirendelt szakértõ háromfélét mond. A cigánynál sokkal nagyobb a lebukás veszélye, ráadásul pénze sincs jó ügyvédre. Egyetlen védekezési stratégiája marad: a körömszakadtig való tagadás. Az is igaz, hogy a szabadságvesztést sokan közülük egyfajta szakmai kockázatnak tekintik. Nem véletlen tehát, hogy õk kerülnek inkább börtönbe.

HVG: Számos kutatás bizonyítja, hogy a rendõrök körében masszívan jelen van az elõítéletesség. Ezt van, aki azzal intézi el, hogy nem erõsebben, mint a lakosság körében. Ön, aki három éve nagy vihart kavart azzal, hogy publikálta a szerv belsõ csevegõrendszerére, a Holdudvarra felkerült, cigányokat sértõ bejegyzéseket, ma mennyire látja súlyosnak a helyzetet?

M. M.: Amikor közzétettem a Holdudvar durván cigányozó bejegyzéseit, sokan félreértették a szándékaimat. Azt hitték, hogy az egykori rendõr így akarja kollégáit lejáratni. Errõl szó sem volt. A problémával korábban évente megkerestem feletteseimet, de a fülük botját sem mozdították. Kénytelen voltam a sajtóhoz fordulni. Ebbõl aztán valóban nagy botrány lett. A kérdésre visszatérve: a korrupció mellett leginkább a cigányellenesség rombolja az állományt. Ma már diplomás emberek jópofáskodnak úgy a testületben, hogy "cigánybûnözés ugyan nincs, beszéljünk inkább az etnikai téren tagozódó bûnözésrõl". Mintegy sikk lett a rendõrök közt cigányellenesnek lenni. Pedig az elõítéletes rendõr óriási károkat okoz, legalább akkorát, mint az ugyanilyen tanító.

HVG: http://c-press.hu




Pályakezdése idején nem ugyanez volt a helyzet? A Szabó László-féle Kék fényt látva vagy Moldova György Bûn az élet könyvét olvasva azt hihettük, hogy a népi demokráciában szinte csak a cigányok bûnöznek. Tudományos mûhelyekben próbálták meg leírni a cigányok ujjlenyomatainak sajátosságait, és legalább járási szinteken mindenütt mûködött elkülönített rendõrségi "cigányvonal".

M. M.: Mindezek ellenére állítom: a mindennapokban jobb volt a helyzet. Furcsa módon még a "cigányvonalon" is fõleg olyanok dolgoztak, akik tényleg meg akarták érteni a cigányokat. Az országban nem voltunk akkoriban többen ötvennél. Tonhauser László vezetésével évente összejöttünk, eszmét cseréltünk, és ötleteket adtunk egymásnak. Már akkoriban voltak kidolgozott terveink a színesfémlopások visszaszorítására. Akadtak persze kutyaütõk a "cigányvonalon" is, de muszáj volt ismerni a terület cigány embereit. Már a kezdeteknél több kolléga furcsállta, hogy hosszan beszélek a cigányokkal, igyekszem békésen tisztázni az ügyeket, és nem viszek magammal egyenruhást a telepre.

HVG: Az olaszliszkai - azóta kevésbé súlyos végkimenetellel másutt is megismétlõdõ - lincselésben sokan igazolva látták, hogy úgymond "minden elhallgatás ellenére van cigánybûnözés". Ön hogyan látta az esetet?

M. M.: Túlzott merészség lenne, ha a konkrét esetrõl határozott véleményt mondanék. Csak megjegyzem: nem vagyok meggyõzõdve arról, hogy a bûncselekmény attól vált ennyire brutálissá, mert az autót magyar vezette. Az önbíráskodásban benne lehetett az az évszázados tapasztalat, hogy a cigány ember a "gázsó hatóságoktól" nem számíthat igazságra és méltányosságra. A diszkrimináció rettentõ erõs élmény ebben a körben. Engem például 1993 elõtt, pedig akkor még nem is voltam szakállas, mert tiltotta a szabályzat, így csak hosszú bajszom volt, meg kalapom, és piros Zsigulival jártam, állandóan megállítottak a kollégák. A "megkülönböztetett figyelemhez" elég volt annyi, hogy úgy néztem ki, mint egy cigány.

http://c-press.hu




HVG: Mit gondol arról a közkeletû nézetrõl, hogy a cigányok egymás kárára nem bûnöznek, és egyáltalán nem számít bûnnek a "gázsók" megkárosítása?

M. M.: A cigányok áldozattá válását eddig szinte senki nem kutatta, pedig éppen a legsúlyosabb bûncselekményeknél, például emberölésnél gyakran a sértett is cigány. Már elég korán észrevettem, hogy sokszor elõfordul az is, hogy a cigány sértettbõl vádlott lesz, mert egy szóváltás utáni verekedésnél - biztos, ami biztos - a törött orrú áldozatot is megvádolják garázdasággal. Az is igaz, a cigányok a közösségen belül igyekeznek lerendezni a konfliktusokat úgy, hogy ne kelljen bevonni rendõrséget. Lopni pedig attól érdemes, akinek van valamije, ha a cigánynak van, és nem adja, akkor tõle is. Az egymás sérelmére elkövetett látványos bûncselekményekrõl, amelyekrõl a sajtó is rendszeresen hírt ad - mondjuk a csoportos verekedésekrõl -, pedig érdemes tudni, hogy a cigányoknál a legfontosabb dolog a tisztelet. Tisztelik az idõsebbeket, a fiatalokat, és elismerik õket, mint önálló személyiséget. Ha viszont nem adják meg a tiszteletet, az maga a sértés, és azt valami módon orvosolni kell. Ezt többnyire tárgyalásos alapon lerendezik egymás közt. A rendõrnek nagy a felelõssége, hogy mit csinál abban a helyzetben, ha két család néz egymással farkasszemet. Sokszor a konfliktus magától kifárad, máskor közvetíteni kell a felek között. Ehhez jól felkészült rendõrökre lenne szükség, de efféle képzést egyáltalán nem kapnak. Nekem például eszembe se jutott letartóztatni, ha a halottvirrasztáson találkoztam a körözöttel. Inkább odasúgtam neki, hogy jövõ héten jöjjön be, és így is tett. Sokszor persze a kívülálló úgy érzi, hogy színjátékot adnak elõ a cigányok, de a darabot kötelezõen le kell játszani. A belsõ regulák nemcsak a hagyományos közösségekre igazak, de még a tradícióvesztett, a többséget jelentõ cigányokra is.

HVG: Az elmúlt években indult ösztöndíjprogramok révén egyre több cigány rendõr szolgál a testületben. Milyen az õ helyzetük? Látja az elõrelépés jeleit?

M. M.: A rendõrségi ösztöndíjrendszert katasztrófának tartom, filléreket adnak nekik. Ráadásul a szülõknek is feddhetetlennek kell lenniük. De http://c-press.hu




hát mi köze van ahhoz a szerencsétlen Orsós Jóskának, hogy az apja mondjuk süvölvénykorában háromszor betört? Általános probléma, hogy egyre kevesebb a cigány munkavállaló, miközben a rendõrségen is jó lenne minél több cigány rendõr. Ma talán valamivel könnyebb bekerülni, mint régen. Annak idején Óvári Vendel kollégámat csak nagy nehezen vették fel, és - hiába a diploma - az elõléptetése is késett. A mostaniakról szinte semmit nem tudunk. Nagy talány például, hogyan alakul majd az õ szakmai karrierjük.

*****

Máté Mihály

Többgenerációs pedagóguscsalád sarjaként matematika-kémia szakos tanárként kezdte a pályáját. 1981-ben teljesen prózai okokból (szeretett volna lakáshoz jutni) rendõrnek állt. Dombóvárott a "cigányvonal" kézben tartásával bízták meg. Nem érte be az egyszerû nyomozói munkával: szenvedélyes cigánykutató lett. Megtanulta a nyelvüket, és romológiából is diplomát szerzett. Néhány éve azzal vált ismertté, hogy publikálta a rendõrség belsõ internetes fórumán zajló "cigányozást". A három éve alezredesként nyugdíjba vonult Máté jelenleg a doktoriját írja az egykor textilekkel házaló colári romákról.

C-PRESS - hvg.hu - ZÁDORI ZSOLT

http://c-press.hu




http://c-press.hu



"Sikk lett a rendõrök közt cigányellenesnek lenni" May 12

Recommend Documents