Sikerek ősze. Krúdys sikerekkel töltött buktát kínálunk! A hozzávalókat a tartalomjegyzéknél olvashatjátok. Sok szeretettel: a Bukta csapata

Sikerek ősze Krúdys sikerekkel töltött buktát kínálunk! A hozzávalókat a tartalomjegyzéknél olvashatjátok. Sok szeretettel: a Bukta csapata

Tartalomjegyzék Kóstolj bele! ............................................. 1 Események 

Gólyavetélkedő..................................... 2



Sikerrel zárt a motivációs munkacsoport ..... 4



Öt hét az Erasmus-szal ......................... 7

Diákdobogó 

Paprikafesztivál ................................ 10



1956-os vetélkedő Tápén ................... 12



AEHT 2015 Cervia ............................. 13



IV. Fehértavi Darvadozás .................... 16



Krúdy Gyula Prózamondó Verseny ...... 17



„Kis szegedi gasztronómia” .............. 18



Implom József Helyesírási Verseny ..... 18



„Hát akkor szüret” Egerben .............. 19

Krúdyn-túl 

Fejős Éva-interjú (II. rész). ................ 21



Az építészettől a lovagkeresztig ........ 23

Krúdy-talent .......................................... 27 7. érzék ................................................. 32 Impresszum ........................................... 33

1

GÓLYAVETÉLKEDŐ 2015. október 16-án került megrendezésre a 2015/2016-os tanév Gólyaavatója. A rendezvényt a 10. A vl. osztály - Szabó Kunigunda tanárnő osztálya, a tavalyi győztes szervezte.

G

yömbér Márta igazgatónőt kérte a szervező osztály, hogy idén is engedélyezze, hogy a tornaterem lehessen a helyszín. Hiszen tavaly is jó hangulatú, vidám délutánt tölthettünk ott együtt.

A gólyanapot megelőző héten a 9.-es osztályok elő feladatokat kaptak: kesztyű, úszószemüveg, úszósapka, láthatósági mellény viselése, vödör mint iskolatáska. A rendezvényen közel 200 gyerek vett részt osztályfőnökeikkel és osztályfőnökhelyetteseikkel együtt.

Az osztályok megkülönböztetése céljából külön feladatot kaptak arra, hogy az előzetesen kihúzott színekben jelenjenek meg. A gólyavetélkedő délutánján a

feladatokat jobbnál jobb módon teljesítették. S legkülönösebb feladat?

és kreatívabb mi volt a

Az osztályok előadásai, amikor is megmutathatták tehetségüket táncban, énekben, színjátékban, parodizálásban. 5 tagú zsűri vett részt ezen az eseményen: a zsűritagok között Gyömbér Márta igazgatónő, Pápai Péter tanár úr, Gaál Ágnes tanárnő, Purgel Ildikó tanárnő és Vassné Sallai Sára tanárnő pontozott.

2

A gólyák saját készítésű süteményekkel kedveskedtek a zsűritagoknak, persze értékes pontokat remélve.

Külön köszönet a DÖK-nek (Diákönkormányzat) a támogatásáért, valamint iskolánk informatikusának, aki a hangtechnikát biztosította. S akik nélkül nem valósult volna meg a gólyavetélkedő: köszönet a szervező osztálynak/a tavalyi nyertesnek (10. A vl. szk.) és Szabó Kunigunda osztályfőnöknek! Tábith Zsófia

A végeredmény szoros volt, az első helyezést a 9. A turisztikai osztály, Rimóczi Ildikó tanárnő osztálya nyerte, második helyezett a 9. A vl. szk. osztály lett, a harmadik helyen a 1/9.d vl. szi. végzett, akitől egyetlen ponttal maradt el, s 4.-ként végzett a 9.A ker. osztály.

A fődíj a cukrászoktató tanárnő, Csanádiné Retkovszki Edit jóvoltából egy hatalmas díszített csokitorta lett, valamint a jog arra, hogy a következő évben a 9. A. turisztikai osztály szervezheti a Gólyaavatót. Vendéglátós szerelem - 9. A vl.szk. Tömegközlekedési eszközön hoztuk össze a találkát, mikrohullámú sütőben csináltam meg a vacsorát. Úgy szeretlek, mint a gumiabroncs az aszfaltot, Hurkatöltővel nyomtam ki neked a fagylaltot. Szeretlek, de néha gázcsővel vernélek fejbe, Olyan sok vagy nekem, mint kálium a kecsketejben. Felforgatod az életem, mint betonkeverő, úgy megtapogatnálak, mint az érintőképernyőt. Forogsz szívemben, mint a golyós csapágy,

3

SIKERREL ZÁRT A MOTIVÁCIÓS MUNKACSOPORT Évadnyitó számunkban korábban említést tettünk iskolánk sikeresen megnyert innovációs pályázatáról. A pályázat részét képező motivációs munkacsoport ennek keretében tavaly márciusban kezdte meg munkáját, melynek munkatervét már a kezdetekkor sikeresen ki is dolgozták. A program részleteiről Szöllősyné Bálint Hedvig tanárnőt kérdezem. E.R.A.: Milyen munkacsoport?

céllal

jött

létre

a

SZ.B.H.: Olyan tevékenységeket kerestünk, amik tanórai keretben valamilyen ok miatt nem valósíthatóak meg, vagy az időhiány miatt, vagy pedig a kerettantervbe nem férnek bele. E.R.A.: Kik vesznek részt még Önön kívül a munkacsoportban? SZ.B.H.: Molnárné Bárkányi Zsuzsa és Szabó Kunigunda tanárnő. E.R.A.: Ki milyen feladatot lát el ebben a csoportban? SZ.B.H.: Molnárné tanárnő feladata az általános iskolások motiválása volt pályaorientációs órák keretében. Az általános iskolásoknak nyújtott tájékoztatást az iskola életéről, és ehhez kapcsolódva érdekes foglalkozásokon is rész vehettek a diákok. Azt az öt órát, amit Szabó Kunigunda tanárnővel együtt tartottunk, azokat én nagyon sikeresnek ítélem meg, egyrészt azért, mert néminemű színjátszói képességről is tanúbizonyságot tettek a szakiskolás tanulók - mindegyik foglalkozás szakiskolások számára íródott, másrészt pedig annak ellenére, hogy délutáni, időnként nagyon késő délutáni órákban voltak a foglalkozások, lelkesek voltak a diákok. E.R.A: És a tanárok felől, akik részt vettek, milyen visszajelzések érkeznek? SZ.B.H.: Mi elégedettek vagyunk, a diákokkal különösen. A nagyobb plénum majd a záróünnepségen lesz, mert október 20-án minden munkacsoport beszámol a munkájáról.

E.R.A: Mennyire program?

volt

eredményes

a

SZ.B.H.: Én inkább a részleteibe mennék bele ennek az öt órának. Az öt órából kettő megírt jelenet eljátszása volt, az egyik speciálisan a vendéglátósoknak készült – leginkább a pincéreknek, a másik pedig a kereskedelemben tanuló szakiskolai diákok számára. Mindkét jelenetnek a szövege tartalmazta a kereskedelemben és vendéglátásban jelentkező visszás helyzeteket, leginkább azokat, amiket az ott dolgozók okoznak időnként a vevőknek, vendégeknek. Ugyanakkor volt olyan is, amikor a vendégek viselkedése nem volt megfelelő. A diákoknak az volt a feladata, hogy ezekből a jelenetekből kiválogassák azokat a részeket, amiket kulturáltabbá kell tenni, ahol a viselkedésbeli hiányosságokkal volt gond.

Utána megbeszéltük az ehhez kapcsolódó viselkedési formákat, gondolok itt a köszönésre, a vendégekkel való foglalkozásra, arra, hogy egy kereskedő milyen tájékoztatást adjon egy vevőnek, ha betér az üzletbe és így tovább. A foglalkozások többi része pedig kifejezetten áruismereti gyakorlat volt, fűszerekből, malomipari termékekből. Tartottunk egy kis bemutatót a 10. osztályosoknak, akik nagy kedvvel vizsgálták a fűszereket, mert itt frisseket, szárítottakat kaptak, természetesen feladatlappal együtt.

4

Minden típusú gabonaféléből kaptak, ami azoknak a diákoknak fontos, akik már nem a természet közelében élnek, és búzaszemet tulajdonképpen életükben nem láttak, vagy hallottak ugyan a jázminrizsről, de sosem szagolták az illatát – ezeket mind testközelből végig lehetett vizsgálni, különböző feladatokat elvégezni. A kilencedikeseket pedig elvittük egy élelmiszerboltba, ahol a tejipari és húsipari termékeket vizsgálták. És hát belevettünk egy kis matematikai-logikai számolást is, ahol receptekhez kapcsolódó feladatokat oldottak meg. Mindegyik órának az volt a sajátossága, hogy nagyon nagy előkészítést igényelt, éppen ezért nem fértek volna bele órai keretbe, tehát gyakorlatorientáltak voltak. Nagyon sikeres volt.

E.R.A.: A diákok össze tudják egyeztetni az idejükkel ezeket a tanórán kívüli tevékenységeket? SZ.B.H.: Nagyon érdekes volt, mert a foglalkozások elején nem biztos, hogy mindenki annyira lelkes volt délután négykor, de amikor a foglalkozás végére értünk, akkor már nagyon lelkes volt mindenki. Ezt leginkább úgy tudtuk lemérni, hogy másnap, mikor végigmentünk a folyosón, mosolyogva üdvözöltek minket a tanulók, és kérdeztek az előző napról. Nem biztos, hogy akkor volt lelkes a diák, amikor érezte, hogy ott kell maradni, de miután végigcsinálta ezeket a feladatokat, annyira tetszett neki, hogy a végén már egyáltalán nem volt fáradt. Úgy próbáltuk megoldani, hogy nem a lexikális tudás, inkább a tapasztalat domináljon. E.R.A.: Mit gondol, van rá lehetőség, hogy a szakközepes tanulók számára is legyen egy ilyen csoport a közeljövőben?

E.R.A.: A diákok osztályonként vesznek részt a feladatokban? SZ.B.H.: Ezt most osztályszerkezetben tudtuk megoldani. A kereskedők más orientációjúak, mint a vendéglátósok, és nem mindegy, hogy kilencedikesnek vagy tizenegyedikesnek adjuk azt a tananyagot. Nyilván egy tizenegyedikes már sokkal felkészültebb. Ezért volt például, hogy a kilencedikeseket egy élelmiszerboltba vittünk el, és ott vizsgálták a termékeket. Vevőként megjelennek már az üzletben, de olyan szintű ismeretekkel még nem rendelkeznek, mint a magasabb évfolyamon tanulók.

SZ.B.H.: Vendéglátósoknál élelmiszerismeretből lehetne ilyet csinálni, az új oktatási rendszerben ők már tanulnak ilyet egészen tizediktől tizenkettedik osztályig, ráadásul csak heti egy órában, tehát itt indokolt lehetne, és valószínűleg tetszene is nekik. Úgy gondolom, ezeket a színpadi jeleneteket pedig talán az osztályfőnöki órákra lehetne bevinni. E.R.A.: Említette, hogy előre megírt színpadi jelenetek alapján játszanak a diákok. Ezeket ki írta?

SZ.B.H.: A jelenetet én írtam, amit utána a diákokkal játszattunk el. A dolog érdekessége az volt, hogy mielőtt eljátszották volna a tanulók, minden egyes szereplőről kaptak egy jellemzést, és pontosan tudták, hogy melyik társuknak kellene eljátszania azt a szerepet, tehát nagyon jól ismerik egymást. A szereposztással sem kellett bajlódnunk, mert a diákok úgyszólván egymás között szétosztották a szerepeket, és amit kaptak, azt nagyon jól el tudták játszani.

5

E.R.A.: A tanárok töltenek ilyenkor be?

milyen

szerepet

SZ.B.H.: Mi tulajdonképpen rendezőként vagyunk jelen. Úgy kell elképzelni, hogy negyvenöt percben csak úgy lehet megrendezni egy ilyen típusú rövid színi előadást, hogy beleférjen a szereplőválogatás, az instrukciók, és utána még bele kell férjen a darab megbeszélése is, vagyis a visszásságokat meg tudjuk tárgyalni a diákokkal. Ahhoz képest, hogy ezt háromnegyed órába sűrítettük, az osztályok nagyon flottul játszottak, ígéretes színészpalántáink vannak.

gondolkozhassunk azon, hogy akarunk-e változtatni.

E.R.A.: Más iskolában is találkozhatunk ilyesfajta csoporttal? Van rá példa? SZ.B.H.: Arról sajnos nincs információm, hogy ebben a pályázatban még mely iskolák vettek részt. E.R.A.: Zárásképpen mit gondol, a záró rendezvény után is lesz majd erre a programra lehetőség?

E.R.A.: Történtek újítások a programban, vagy ugyanazt a szisztémát követik? SZ.B.H.: Nem volt rá szükség, mert ez annyira új volt, hogy először ki kellett próbálni, hogy aztán a későbbiekben

SZ.B.H: Én úgy gondolom, nemcsak lehetőség lesz rá, hanem kötelezettségünk is, mert a mostani pályázataink szinte mindegyikében szerepel a „fenntarthatóság”, vagyis azokat a programokat, amiket mi most kitaláltunk, még néhány éven keresztül továbbvihetjük, ami alkalmat ad egyébként a fejlesztésre is. E.R.A.

6

ÖT HÉT AZ ERASMUS-SZAL A

HOTELOVÁTÓL SZEGEDIG

A szlovák cserediákok szeptember 21-én érkeztek Magyarországra. Összesen öt hetet töltöttek nálunk, ez idő alatt kaptak lehetőséget szaktudásuk fejlesztésére, ismereteik bővítésére. Mindannyian a Hotelova Akadémián tanulnak. A négy diákból három tudott eljönni interjút készíteni a Buktával szabadideje alatt. A programról és ittlétükről Józsi Jurcsakot (19), Bognár Viktóriát(19) és Sarka Runost(19) kérdezzük. P. Tamás: A szaktudásotok mely részét szeretnétek fejleszteni? J: Szeretnénk a fűszerezéseket is megismerni, az ételeket, hogy milyenek a magyar ételek. E.R.A.: Miért választottátok azt a szakmát, amiben itt dolgoztok? Mi inspirál benne? J: Én kiskorom óta segítettem anyukámnak, és akkor megkedveltem. Szeretek mindig új ételeket készíteni, más fűszerezéseket kipróbálni. V: Engem mindig is érdekeltek ezek a dolgok, mint a hotelben a recepció, a felszolgálás. Mondjuk a szakácskodás annyira nem érdekelt, így lettem vendéglátós. Szeretek emberek között lenni, kommunikálni velük. R: Én szeretek új ízeket kóstolni, kipróbálni, és összekeverni, fejleszteni őket. P.T.: Szegeden hol dolgoztatok?

E.R.A.: Sikerült megismerkednetek a magyar gasztonómiával közelebbről. Milyennek tartjátok a magyar ételeket, illetve a felszolgálást?

J: Hát igen, megismerkedtünk, készítettünk is már magyar ételeket

és

R: Csípősek... J: Igen, paprikásabbak. E.R.A.: Milyennek találjátok a várost? Mi tetszik benne? J: Szép, nekem nagyon tetszik. A terek, például a Széchenyi tér nekem nagyon tetszik, azután a Tisza-part, asténként igen szép, ott sétálni. E.R.A.: Milyen különbségeket találtok a városotok (Kassa) és Szeged között? J: Csendesebb, sokkal csendesebb... R: Tisztább. J: Igen, jobb itt a levegő is, nálunk nagyon “gázos” a sok kémény miatt. E.R.A.: Szegeden kívül voltatok más pontján is Magyarországnak?

J: A Bajor Sörözőben. P.T.: És tetszik a hely?

J: Ópusztaszeren, de szinte itt voltunk mindig Szegeden.

E.R.A.: Milyennek találjátok? J: Jó, nekem nagyon tetszik.

E.R.A.: És találtátok?

P.T.: És nehéz?

Ópusztaszert

milyennek

J: Eléggé... Azt gondoltam, hogy könnyebb lesz. Nem voltunk hozzászokva a nyolcórás munkákhoz, mivel az iskolában mindig hat órákat dolgoztunk, vagy négyet-ötöt, mikor mennyit. És hetente öt napot kellett dolgoznunk.

J: Szép volt, gyönyörű!

E.R.A.: Egy dolgoztatok?

R: Én családdal voltam két évvel ezelőtt. A szállásra nem emlékszem, hogy hol volt, de szép város Budapest. Megnéztük az

héten

J: Öt napot dolgoztunk.

hány

napot

E.R.A.: Mi tetszett benne? B: Az egész történet, a képek, ahogy meg volt festve. E.R..A.: A fővárost mikor láttátok?

7

egész várost, és ismerőseim is vannak ott, és ők vittek mindenhová.

E.R.A.: Nálatok a magyarokat ugyanúgy közös helyekre szállásolják el?

Nálatok mennyire más az iskolai gyakorlat? Nálunk milyennek találjátok?

R: Igen, az iskolában. Mert nálunk az iskola egy hotel is egyben, és ott laknak a hozzánk érkező diákok.

J: Nekem ez jobban tetszik, hogy a diákok saját maguknak főznek, és ha akarják, akkor meg is ehetik. Nálunk úgy van, hogy kimegyünk egy hotelbe vagy étterembe, vagy az iskolában maradunk, és ott főzzük az ebédet az egész iskolának. E.R.A.: A szakmai oktatás nálatok hogyan zajlik? Mik a hasonlóságok, illetve eltérések? J: Szerintem ugyanúgy van, annyi csak a különbség, hogy nálunk a jegyek fordítva vannak, ami itt ötös, az nálunk az egyes. K.A.: Mit csináltatok a szabadidőtökben? E.R.A.: Igen, meglátogattátok ugye Ópusztaszert, de azon kívül mit csináltatok még? Most ugye szabadnapotok van, szóval ha nem lennétek itt, mit csinálnátok? J: Aludnánk! Járkáltunk össze-vissza, Vadasparkban voltunk, moziban is jártunk.

J: Én hajózni szeretnék. V: Én Japánba szeretnék eljutni. R: Én is hajózni szeretnék, apukám is ajánlotta, hogy oda menjek dolgozni. E.R.A.: És milyen országokat szeretnétek még meglátogatni? J: Én még Amerikába szeretnék elmenni, mert nem voltam még ott, és még Oroszországba. R: Francia-, Spanyolország, Svédország, ezekbe szeretnék eljutni. V: Én most nyáron készülök Amerikába, kimenni nagybátyámhoz. De Indiába is elmennék szétnézni, mert tetszik a kultúra, olyan „egzotikus”. Spanyolországba is elmennék, így össze-vissza. E.R.A.: Nálatok hogyan Erasmusra való jelentkezés?

E.R.A.: Mit néztetek meg? J: A Minionokat! E.R.A: Krúdysokkal beszélgettetek velük?

E.R.A.: Van-e olyan álommunkahely, ahová be szeretnétek kerülni?

találkoztatok,

Igen, találkoztunk, két lány el is kísért minket a városban, megmutatták, hogy mi merre van. E.R.A.: Idén is érkeztek hozzátok magyar cserediákok. Mit gondoltok, mennyire tudtak alkalmazkodni az ottani környezethez? Könnyen be tudtak illeszkedni?

zajlik

V: Az úgy van, hogy kitöltünk egy papírt, hogy melyik országba szeretnénk menni, és hogy mit szeretnénk csinálni. Utána mindenkit behívnak egy elbeszélgetésre, legtöbbször angolul, ahol megkérdezik, hogy “Miért akarsz menni” és hogy “Miért téged válasszunk ki?”, és akkor a legjobbakat kiválasztják. E.R.A.: Milyen előkészületek vannak? V: Már két hónappal előtte megkezdjük, megismerkedünk a kultúrával is.

J: Szerintem nagyon jól tudtak alkalmazkodni. Nálunk az iskolában elég sok a magyar, körülbelül a diákok 30 százaléka. Voltak, akik fordítottak nekik szlovákról magyarra, és voltak, akik bemutatták nekik a helyet.

E.R.A.: És milyen országba lehet jelentkezni?

E.R.A.: Itt Szegeden hol laktok?

E.R.A.: Mit gondoltok az Erasmusról? Igénybe vettetek már ehhez hasonló pályázatot?

J: A Holdfény Szállóban.

az

V: Nekünk ott van Magyarország, Németország, Franciaország, Észtország, múlt évben volt Spanyolország is.

8

J: Én most először. V: Ez az első. E.R.A: És milyennek ítélitek meg? V: Szerintem nagyon jó, hogy van egy ilyen program, hogy ki lehet menni külföldre, és nem a saját pénzünkből kell mennünk, és saját magunknak intéznünk a dolgokat. Ez nagyon jó, hogy így van. E.R.A. Miért választottátok?

pont

Magyarországot

J: Engem ez vonzott a legjobban, a kultúra és a konyha, a főzés.

E.R.A.: És mit gondoltok, ha véget ér az Erasmus, vissza fogtok-e térni Magyarországra? J: Igen. Már tervezzük is, hogy karácsonyra visszajövünk Szegedre, meg akarjuk nézni, mert azt mondják, hogy Szeged szép város. V: Biztos.

E.R.A.: Vasárnap hagyjátok el Magyarországot, így összességében milyennek találjátok az itttartózkodásotokat? J: Én meg vagyok elégedve mindennel, így vártam. E.R.A.: Van-e esetleg valami, amit szeretnétek üzenni a krúdysoknak? R: Szeretnénk megköszönni a lányoknak, hogy segítettek a városban, megmutatták, mi hol van. A diákok az Erasmus programon keresztül jutottak el hazánkba, ahol megismerkedhettek a kultúránkkal, a konyhánkkal, s természetesen Szegeddel és Ópusztaszerrel is. Mindannyian nagyon jól érezték magukat, és már tervezik is, hogy visszajönnek még valószínűleg ebben az évben. E.R.A., P.T.

9

PAPRIKAFESZTIVÁL Kalocsa híres fűszernövényének ünnepe a magyar gasztronómia, a magyar paprikás ételek ünnepnapja. A Kalocsai Paprikafesztiválnak szerves része a Paprikás Ételek

K

ét tehetséges tanulónk Fajtl Zita, és Túri Alexandra, a Paprikás Ételek Főzőversenyében vett részt szeptember 19én. A megmérettetésen hatvanhét versenyző indult, melyből a tanulók külön lettek díjazva. Egy érdekes ételt, Palacsintás Romacsirkét készítettek, melyet barnarizzsel tálaltak, és amelyből ételjegyek fejében huszonöt adagot kellett eladniuk, hogy az étel egyáltalán a zsűrihez kerülhessen. Mikor a kereslet fogyatkozott, dobbal hívták fel magukra a figyelmet. Ami végül megérte, mert fél ötkor, az eredményhirdetésen tudták meg, hogy második helyen végeztek a versenyben. Elégedettek a helyezéssel, főleg mivel az első versenyük volt.

valamint a Paprikautca. Emlékezetes, hogy megkíséreltek felállítani egy rekordot 2015 darab töltött paprika elkészítésével. Monori Gergely

Válaszoltak arra kérdésre is, hogy mit szeretnének kezdeni, ha ezt a szakmát befejezik. Nem meglepő, hogy mindkét lány szeretne leérettségizni (Zita hozzátette, hogy e mellett a cukrász szakmát is elsajátítani), és a terveik között ott van a külföldi munkavállalás és saját vendéglő nyitásának lehetősége is. A verseny mellett sok programmal várta a Paprikafesztivál a látogatókat: mint a Játszótér, a Kézműves vásár, a Vidámpark,

10

11

1956-OS VETÉLKEDŐ TÁPÉN

O

któber 20-án én és két osztálytársam: Méhes Dániel és Serfőző Szabolcs 56’-os jelmezbe öltözve (ami egy korhű kabátot jelent), Rimóczi Ildikó tanárnővel elindultunk Petőfitelepre a Heller Ödön Művelődési Házba, az Október 23. témájú történelemversenyre, melyen végül harmadik helyezést értünk el a “Szabadság Vándorai” csapatnéven. Lövészet, toronyépítés, puzzle, kvíz, “ismerd fel a képen lévő személyt”, és Nagy Imre beszéd – ezekben a feladatokban lehetett kipróbálni magunkat. Pontozták az öltözékünk és azt a plakátot, melyet előre elkészítettünk, és magunkkal vittünk. A helyezéssel persze nem vagyunk elégedettek, lehetett volna jobb is, legközelebb az első helyért indulunk! Viszont maga a verseny jó hangulatban telt, jól éreztük magunkat.

Monori Gergely

Papírgyűjtés eredménye: I. helyezett: 11. A vl. szk osztály

368 kg

II. helyezett: 12. A ker. szk osztály

336 kg

III. helyezett: 2/12. b vl. szi osztály

155 kg

Értékelés, jutalmazás karácsonykor. Összesen 1332 kg-ot gyűjtöttünk.

12

AEHT 2015 CERVIA Szebenyi Patrícia beszámolóját olvashatjátok, az olaszországi versenyen 2. helyezést ért el.

K

özépiskolásként bizonyára mindenki ismeri azt a hihetetlen bizonytalanságot okozó érzést, amikor nem is olyan mélyről előbukkan egy kérdés két szakmai számításos feladat között a témazáró lázában égve, hogy „Biztosan ezt szeretném én csinálni?” - vagy a kérdés kifejlett felnőtt példánya az „Én ezt nem fogom megtanulni, mert utálom az egészet” hivatalosan is minden alól felmentő kijelentés. Amint ez elhangzik, már halljuk is a mentőhelikopter zaját, ami perceken belül elszállít minket a feladatok, felelősségek, munkakezdési idők és hasonló gonoszságok földjéről a rendkívül nyugalmas lebegés állapotába. Ez a hely ott van a harmadik vacsorázás és ezredik érdektelen tévéműsor között valahol. Az ehhez hasonló pillanatokban jó az, ha tud az ember a szürkeállomány túráztatása vagy épp leépülése közben keresni egy kapaszkodót, amivel visszakatapultálhat a hűtő ajtajának hobbiszerű nyitogatásától az íróasztalhoz, különösebb fájdalmak vagy sérülések nélkül. Az én fiókjaim, de még a zoknis szekrényeim is ilyen kapaszkodókkal vannak tele, mert idén októberben alig bírtam hazahozni őket Olaszországból. Az

idei évben október 5. és 10. között került megrendezésre az AEHT (Association of European Hotels and Tourism) konferencia és verseny, ahová az iskolánk egy diákot tudott delegálni, méghozzá tour destination kategóriában. A Szegedi Szakképzési Centrumnak, az iskola alapítványának és a rengeteg szervezési munkának köszönhetően egy csodálatos hetet tölthettem el Cerviában. Kapcsolatépítés céljából Gyömbér Márta igazgatónő, Komáromi Annamária, külkapcsolatokért felelős tanárnő és Erdélyi Margit, a szakképzési centrum vezetője kísértek el a versenyre. A konferencia ideje alatt, egyedüliként mi képviseltük Magyarországot. A versenyzők Európa különböző országaiból érkeztek, a közös nyelv az angol volt. Elmondhatatlan érzés volt, amikor végre úgy éreztem, hogy a nyelvtanulásom eredménye nem egy zöld keményfedeles bizonyítvány, hanem azok a pillanatok, amikor folyamatos mosollyal az arcomon ismerhetek meg új embereket, mert nincsenek nyelvi korlátok. Az egész rendezvényt egy kötetlen, nyitott és barátságos légkör jellemezte a formaruhák és magas fokú elegancia ellenére.

13

Tour destination kategóriában háromfős csapatokat hozott létre a versenybizottság. A mi csapatunk vegyes volt, két lány, egy fiú felállásban. A társaim Siebe Laenerts Belgiumból és Maja Ambroz Szlovéniából voltak. Három témából húztunk egyet, a mi feladatunk egy golfozással összekötött luxusutazás megtervezése volt, olyan elemekkel, amik növelik a bevételt a városban, és hosszútávon az eddig kiaknázatlan lehetőségeket ragadja meg. Az értékelés turisztikai és marketing szempontokra volt kiélezve, a cél a város promótálása volt.

Egy utazási ügynökséget hoztunk létre Business Travel Agency néven, amelynek célja, hogy segítsen adott területeknek a fejlődésben, részben tanácsadó ügynökségként jelentünk meg. A könnyű kapcsolatteremtés és a hitelesség miatt

készítettünk egy honlapot és egy facebook oldalt is a saját fotóinkkal és a vállalkozásunk adataival. A hiányosságok és erősségek összevetésével létrehoztunk egy speciális csomagot, ami minden bizonnyal elnyerte a zsűri tetszését, mivel a munkánkat ezüst medállal értékelték. Biztos ismeritek azt az érzést, amikor valaki olyannal van szerencsétek találkozni, aki ugyanazt a bandát szereti, vagy neki is a kedvence a túrós csusza, vagy épp hasonlóképp gondolkodik bizonyos helyzetekben. Ugye mennyire jó érzés? Hatványozottan élhettem át ezt egy héten át a nap 24 órájában. Biztos ti is csinosnak és különlegesnek érzitek magatokat, amikor formaruhában főztök vagy felszolgáltok. Akik azért választják a vendéglátás területét, mert szenvedéllyel viseltetnek adott szakma iránt, azok tudják, hogy többet jelent egy hét szabadságnál egy jól sikerült rendezvény vagy megrendelés lebonyolítása. A versenyek közepette én is így éreztem magam. Nagyon messze voltam innen, de mégis otthon éreztem magam. Ez az a fajta szabadság, amit a hivatásotok és az élet szeretete ad. Na ezeket lehet azokba a fiókokba gyömöszölni. Szebenyi Patrícia

14

GAZDASÁGI VERSENY INDUL! Itt az alkalom, hogy megmutassátok, Ti már

Eredményhirdetés időpontja: Krúdy-

most is sokat tudtok a gazdasági életről és a

napok

pénzügyekről!

Az első forduló feladatainak beküldési

Az első feladatlapot az iskolai honlapon

határideje: december 18.

találjátok meg!

A második forduló kérdései január 9-én

A verseny három fordulóból áll.

kerülnek fel az internetre.

A válaszokat e-mailben kérjük elküldeni a

A verseny állásáról minden forduló után

következő címre:

értesítést kaptok.

[email protected]

SOK SIKERT KÍVÁNUNK!

PÁLYAVÁLASZTÁSI NAPOK - SZEGED A „LEGSZEBB STAND” - DÍJ A KRÚDYÉ!

GRATULÁLUNK! KÖSZÖNJÜK MINDENKINEK!

15

IV. FEHÉRTAVI DARVADOZÁS A MADÁRVONULÁS DÉL-ALFÖLDI ÜNNEPE

E rendkívüli természeti látványosság széles körű megismertetésére, a természet értékeinek, a természetvédelem fontosságának bemutatására szervezett, fesztivál jellegű ökoturisztikai program a IV. Fehértavi Darvadozás.

A

Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság e verseny keretei között kíván lehetőséget biztosítani természetszerető, a természettudományok iránt különösen érdeklődő diákok számára, hogy az elméleti ismereteiket játékos formában, valós terepi feltételek között megmérettessék.

A versenyre egy, a Kiskunságra jellemző, védett állat-, vagy növényfajt bemutató poszterrel kellett nevezni. A terepi feladatok eredményes megoldásához jó tájékozódó képességre, elemi térképhasználati ismeretekre, a csapattagok közötti együttműködésre volt szükség. A Szegedi Fehértó természetvédelmi területtől északnyugatra elterülő „Székalji gyep” nevű területrészen rendezték meg a versenyt. Idén iskolánk háromtagú csapata a 10. B turisztikai osztályból, Csonka Zsófi, Kicsák Rebeka és Varga Alexandra megnyerte a versenyt. Gavrán László

16

SIÓFOKI KRÚDY GYULA PRÓZAMONDÓ VERSENY A siófoki Krúdy Gyula Szakképző Iskola idén is megrendezte a Krúdy Gyula prózamondó versenyt. Erre a megmérettetésre először iskolánkban tartottak a magyar szakos tanárok egy előválogatót, ahol még csak szépen, hangsúlyozva kellett felolvasnunk az általunk választott szöveget (prózai részletet). Az első kettő helyezett képviselhette intézményünket Siófokon. Idén Cseh Nimfa, 11./B turisztikai osztályos tanuló és jómagam lehettünk a szerencsések.

A

nagy nap október 19. volt. Korán reggel neki vágtunk az útnak, hogy a kezdésre odaérjünk. Először tájékoztattak minket a verseny menetéről, majd sorszámot kellet húznia minden versenyzőnek. Nimfa volt a legelső, én pedig az utolsó előtti. Az első forduló: Mindig a soron következő versenyző kapott egy egyoldalas szöveget, ami egységes volt, és 5 percet arra, hogy átnézzük. Majd fel kellett olvasnunk a zsűritagok és a kíváncsi hallgatóság előtt hangosan, hangsúlyozva. Ezután 2 órás szünet következett. Volt időnk megreggelizni, nassolni és felfedezni a siófoki bevásárlóközpontot.

A második forduló: Az iskolába járó diákok előtt mindenki elmondta a saját, szabadon választott Krúdy-prózai szövegrészletét. Újból tartottak egy kis szünetet, utána pedig a várva várt eredményhirdetés következett. Nimfa is nagyon szép eredménnyel szerepelt, a pontok alapján a 8. helyen végzett, én pedig a 3. helyen.

Szerintem mindannyian elmondhatjuk, hogy nagyon jól éreztük magunkat, és felejthetetlen napban volt részünk. Török Rebeka

AZ ISKOLAI VÁLOGATÓ RÉSZTVEVŐI:

17

A

"KIS SZEGEDI GASZTRONÓMIA" VETÉLKEDŐ A VASVÁRIBAN

résztvevők: 2 csapattal indultunk: 9. A vl. szk. (Kis-Bonyár Vivien, Laczi Katalin, Husejovic Ármin) és a 11. B tur. szk. osztályokból (Cseh Nimfa, Igács Márta, Opavszki Alexandra, Kovács Eszter). Egy szabadon választott hagyományos étel reklámversikéje a krúdys 9. A vl. csapattól: "A szegedi halászlénél finomabb nincs, friss kenyérrel a legjobb, így párja sincs, pirospaprika, ponty és egyéb más fűszerek, az egész étel teljesen így kerek."

IMPLOM JÓZSEF HELYESÍRÁSI VERSENY - ISKOLAI FORDULÓ

Továbbjutók a szentesi regionális fordulóra:

Pál Tamás Dominik Ágnes

18

A gasztronómiai és egyéb hagyományok őrzése – ez volt a célja annak a vendéglátós versenynek, melyen 13 csapat mérkőzött különböző tájegységből. Érkeztek csapatok Szlovákiából és Csehországból is. A krúdys csapat bronzbesorolást kapott, illetve „A legszebb sátor” címet is elnyerte.

N

agyon örülünk, hogy részt vehettünk Egerben ezen a versenyen. Csapatunk most vett részt először ilyesfajta megmérettetésen, viszont ahhoz képest kiemelkedő eredményt értünk el, ami csak a kiváló szaktanári felkészítésnek köszönhető!! Maga a szállás és az ellátás kifogásolhatatlan volt, nem beszélve a gyönyörű helyről és a remek táraságról. Jó volt látni más iskolákat, más szokásokat!! Egyszóval rendkívül építő jellegű volt ez a kirándulás!

„Jó volt, hogy pont ránk esett a választás, mi mentünk! Jó hangulat volt az úton! A szállás és az étel koleszhoz képest nagyon jó volt! A kilátás szép volt egész Egerben. A versenyt nagyon élveztük, tudtunk csapatmunkában dolgozni, jó volt, hogy nemcsak a tankonyhán, hanem versenyen is megmutathattuk, mit tudunk. Jók voltak a vacsorák a Szépasszony-völgyben és a

záró vacsorán egyaránt. Egy csapat se ment haza díj nélkül! Nagyon jó út, mondhatni kirándulás volt.”

„Elérkezett a verseny napja! Mi keltünk a leghamarabb, hogy berendezzük kis "konyhánkat" a sátorban. A zsűri elnöke elmondta beszédét, a verseny elkezdődött. Mindenki nekilátott a sütésnek, főzésnek. Mi felosztottuk a munkát, csapatban dolgoztunk, mindenki izgatottan, remegő kézzel dolgozott. De időben elkészültünk, beadtunk a beadandót, a zsűrinek a legjobb tudásunk szerint feldíszítettük, tálaltuk az ételt! Szervíroztunk, kaptunk hideget, meleget. De a legfontosabb, mi jól éreztük magunkat! Díjat hoztunk haza, sok élménnyel gazdagodtunk! Köszönjük, hogy mi voltunk, akik mehettek.”

19

„Felettébb nagy örömmel tölt el, hogy Varga Attila tanár úr és Kádár Németh Jánosné tanárnő a pincérek közül engem választott, és egyben szerencsésnek is érzem magam, mert egy ilyen versenyen, úgy gondolom, nem akárki vehet részt. Örülök, hogy egy ilyen remek csapattal, már-már szakemberekkel dolgozhattam együtt, mert ha ők nincsenek, közel nem érünk el ilyen szép eredményt. Felelősségteljesen teljesítették a rájuk nehezedő feladatokat, így elérték a szigorú zsűri tetszését. Az ételek, úgy gondolom, megfelelő tálalással és ízesítéssel lettek szervírozva a bírák elé. Kikapcsolódás szempontjából is fantasztikus volt ez az út, hiszen megismerkedhettünk más szokásokkal és persze Eger városával, rengeteg gasztronómiai élménnyel gazdagodtunk. Részt vehettünk egy ízekben gazdag borvacsorán, ahol nemcsak kiváló ételeket ettünk, hanem a város és egyben az egri borvidék karakteres borait is megkóstolhattuk. A szállás kifogástalan állapota meglepetés volt számunka, hiszen tisztaság és rend fogadott minket, és az ellátás is megfelelő volt. Végezetül még egyszer szeretném megköszönni ezt a lehetőséget tanáraimnak, és szurkolok a következő évfolyamnak az elkövetkezendő évben megrendezésre kerülő "Hát akkor szüret" nevezetű versenyhez.”

A „Legszebb szüreti pavilon - asztal” díja

Szilasi Ivett, Túri Péter, Stibrik Endre, Zelei Dániel - 12. szakács és Frisnyicz György - 12. pincér,

20

„AZ „ÚTON LEVÉS” ADJA AZ IGAZI ÖRÖMÖT” FEJŐS ÉVA-INTERJÚ II. Cikksorozatunk következő részében végre pontot tehetünk arra a bizonyos i-re, visszanyúlunk a kezdetekre, amikor Fejős Éva lelkes írópalántaként még csak álmodni sem merte, hogy a jövőben ilyen sikereket fog elérni, és be tud törni a könyvpiacra. Képet kaphatunk a családi és baráti körről, hogy hogyan is fogadták a szerző berobbanását, és persze végre az írói álnév okáról is lerántjuk a leplet.

E.R.A.: Amikor végül az írást választottad, tudtad, hogy milyen kihívások várnak rád? F.É.: Csak azt tudtam, hogy mennyire ki tud kapcsolni az írás, örömet ad, gyógyít, kreatívabbá tesz. Azt éreztem, hogy nekem fontos, amit csinálok, engem tart egyensúlyban. Nem foglalkoztam azzal írás közben (és most sem foglalkozom vele), hogy mi lesz majd, ha elkészül egy kézirat. Az „úton levés” adja az igazi örömöt: az, hogy készül valami, és magam sem tudom, mi lesz a vége.

E.R.A.: Mára az ország legsikeresebb és legnépszerűbb szerzői közé tartozol. Bizonyára vannak hátrányai és előnyei is a hírnévnek. F.É.: Szerencsére regényírónak lenni nem azt jelenti, hogy az ember „celeb”. Én csak a jó részét tapasztalom annak, hogy az olvasók ismernek: olvasótalálkozókra hívnak, szeretnek beszélgetni velem, sokszor kérik a tanácsomat. Nagyon jó találkozni velük, és látni, hogy kik azok, akik szeretik a regényeimet.

21

E.R.A.: Igen termékeny író vagy. Több, mint 11 könyved már megjelent, egy évben legalább átlagosan két könyvet is írsz, és a novelláidat nem is említettem. Viszont már az Ulpius-ház előtt, írói álnéven is olvashattak tőled, '99-ben jelent meg ugyanis az első regényed, a Holtodiglan. Miért írtál Carol N. Fire néven, és miért ezt az álnevet választottad? F.É.: Akkoriban azt mondták, hogy jobb ötlet külföldi szerzői néven szórakoztató regényt megjelentetni. Ma már tudom, hogy ennek semmi jelentősége, sőt. E.R.A.: A szüleid mit szóltak, amikor először megtudták, hogy írással akarsz foglalkozni? F.É.: Minden fokozatosan jött, először csak hobbi volt a regényírás, de később is megmaradt, amikor főállású újságíró lettem. Nem úgy történt, hogy kitaláltam, hogy majd egyszer „sikeres regényíró” leszek, addig pedig tartsanak el, szóval teljesen természetesnek tartották, hogy azzal foglalkozom a tanulás, illetve a munkám mellett, ami a szenvedélyem. E.R.A.: A barátaid és ismerőseid hogyan fogadták a hirtelen jött sikered?

F.É.: Ők nem érezték hirtelennek a sikert, hiszen már évek óta olvasták a regénykézirataimat (a cikkeim mellett), és ők szorgalmazták egyre inkább, hogy keressek végre egy kiadót. Amikor elkészültem a Bangkok, tranzittal, a szeretteim és a barátaim nyomására kerestem kiadót, mert nekem az is nagy öröm volt, hogy létrehoztam valamit, ami csak az enyém, és úgy éreztem, hogy jól sikerült. De mivel a családban olvasták néhányan, és több barátom is megkapta fejezetről fejezetre a kéziratot, nem hagytak békén: ennek meg kell jelennie. Így találtam rá az Ulpiusra, és a barátaim és a párom, amikor megjelent a regény, és sikeres lett, nem voltak meglepve, azt mondták, annyi regényemet olvasták, és szerették addig is, hogy itt volt az ideje, hogy mások is megismerjék a legújabbat. E.R.A.: Elég elfoglalt lehetsz. Meg lehet találni az egyensúlyt a család és a munka között? F.É.: Persze. Most, hogy a téli regényemet írom, napközben dolgozom rajta, elég szigorú menetrend szerint, de természetesen jut időm a kikapcsolódásra, családi programokra is.

Tudtad e? Óbudán a III. kerületben létezik a Krúdynegyed. Abban a házban élte utolsó éveit Krúdy, ahol jelenleg a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum működik.

22

AZ ÉPÍTÉSZETTŐL A LOVAGKERESZTIG Térey János József Attila-díjas író október 14-én az Írókölcsönző program keretében jöhetett el hozzánk a Fiatal Írók Szövetségének egyik munkatársával, Szekeres Nikolettel. A sikeres szerzőt irodalomórára kölcsönözte ki az iskolánk, aki írói munkásságáról, életéről, és legújabb könyvéről, a most ősszel megjelent Legkisebb jégkorszakról mesélt a diákoknak, és olvasott fel részletet belőle. A fiatalok akár kérdezhettek is tőle. Az eseményen a 10. A és a 11. B turisztikai osztály vett részt. Az óra után a Bukta személyesen is készített vele interjút.

E.R.A: Mindig írónak készült? T.J.: Dehogyis, majdnem húszéves koromig építész akartam lenni. E.R.A.: Honnan jött az elhatározás, hogy építészből mégis író legyen? T.J.: Kijózanítottak a saját jegyeim elsősorban a reál tantárgyakból, és jól esett elkezdeni írni. E.R.A.: Mit kedvel az írásban? T.J.: Azt a lehetőséget, hogy bizonyos saját problémák tisztázására is alkalmas. Nem mondom terápiának, mint sok kollegám, de elrendezni, szétválogatni bonyolult ügyeket alkalmas. Például egy barátom sorsa, egy kapcsolat, ami tönkremegy, egy szerelem, vagy egy háború, egy karriertörténet, egy bukás. E.R.A.: Ilyen szempontból más emberekről, sorsokról is szívesen alkot történetet? T.J.: Nem vagyok alanyi költő, ahogy ki is derül, írónak mondom magam. Most már a negyedik olyan könyvet írom, ez a Legkisebb jégkorszak, ami egy sorba illeszkedik. Ez a mai Budapest

középosztályának életét mutatja be, pont azért, mert feltűnt tíz éve, hogy nincs magyar polgári regény, polgári dráma. Nagyon sokan írnak a szegényekről, jellemzően markánsan jómódú írók. Én nem vagyok szegény, sem jómódú, de érdeklődéssel figyelem a polgárságot, és érdekel a sorsuk. E.R.A.: Nyilván nem csak a középiskolai jegyei miatt vált íróvá. Volt olyan személy gyermekkorában, aki hatott önre? Olyan hatás, ami már akkor az írói pálya felé terelte, ha tudat alatt is? T.J.: Igen, az Önképző Kör. A gimnáziumbeli magyartanárom, Ő vezette az Önképző Kört, és Ő vitt minket nyáron kirándulni, és Ő foglalkozott az első zsengéimmel is, és a mai napig a fülemben hallom a mondatait. Szerintem ez jó, és ösztönző megerősítés volt. Aztán később, húszévesen találkoztam Vas Istvánnal, aki az akkori magyar költők egyik legidősebbikje és legjobbjai között volt. E.R.A.: Tehát mondhatjuk, hogy az írás választotta Önt, vagy inkább Ön az írást?

23

E.R.A.: Van olyan író, költő, akár külföldi is, akit példaképének tekint, és mutatja az utat?

T.J.: Érdekes, ezt még nem mondta így senki, de mondhatjuk igen, az írás választott engem. Én az írást inkább elfogadtam. E.R.A.: Ha elkezd egy történetet, általában mennyi időt vesz igénybe, amíg elkészül? T.J.: Az alkotás folyamata általában mindig hosszú. A történetet birtokba venni, vagy levadászni a másodperc tört része alatt is lehet. Hallom a metrón, mondja a feleségem, megtörtént egy barátommal, én gondoltam, de nem merem kimondani. Ilyenek. E.R.A.: A karaktereknél az Ön saját jelleme, személyisége is megjelenik? T.J.: Úgy, mint Térey János soha, bár mindig eszembe jut, hogy kellene egy művészregényt is írni, ahol mai magyar írók turpisságait írnám meg, de ez túl „földszagú” lenne, meg nem biztos, hogy ízléses. Nyolcvanévesen egy jó emlékiratot írni, az egyébként nagyon ambicionál, azért is írok például néha (mert nagyon kevés időm van) naplót. E.R.A..: Kézzel vagy géppel ír? Melyik a jobb? T.J.: A legklasszikusabb módon. Cédulákon kezdem el. Harmincéves koromig írógépet használtam, aztán álltam át a számítógépre, és ha utazom, soha nem viszek magammal laptopot. Soha. Nem hagyna élni.

T.J.: Rokonlelkeket találtam. Például az elmúlt ötven év osztrák irodalmából Thomas Bernard személyében és a jelen francia prózából Houellebecqet, az Elemi részecskék íróját. Ő az iszlám hatalomátvételről írt. Valaminek a kellős közepébe nagyon beletalált, zseniális. Érdekes, hogy nem ez a legjobb műve, nem túl gazdag, mint epikai anyag, de az ötlet mégis annyira élő, hogy nekem ez nem okozott gondot, amikor olvastam. Csak később jöttem rá, hogy némi hiányérzetem van. De azt, hogy példakép lenne, sosem éreztem, hogy nem vágyom megismerni nagy embereket, mert közelről nézve kiábrándítóak lehetnek, szinte mindegyik. Én magam is félve ismerkedem, nehogy leromboljam a rólam talán kialakult pozitív képet. De aztán ha eljövök, érhet nagyon kellemes csalódás is. E.R.A.: Van az íráson kívül hobbija? T.J.: Hogyne, a város, mint olyan. Az urbanisztika. A bennem eltemetett építész szereti megcsodálni az épületeket, és gondolni róla valamit. E.R.A: Budapesten gyönyörű épületek vannak. Talán ez is az egyik oka annak, hogy Debrecenből a fővárosba költözött? T.J.: Szegeden, Debrecenben és Budapesten is talál érdekeset az ember vizuális szempontból, és mindhárom város rászolgált arra, hogy valaki újragondolja. Szegedet egyszer a nagy árvíz után már újragondolták, talán túlságosan is. Túl rendezett. Debrecenről ez nem mondható el, azt nyögi, hogy rosszul rendezték a legrosszabbkor és ügyetlenül. Budapestet pedig sokszor rendezték. Az elmúlt harminc évből nagyon hiányzik egy teremtő vízió. Azt nagyon különösnek találom, hogy a mai napig egy olyan repülőtérre érkezik az ember, ahová nem jár metró, és olyan környéken viszi a taxi haza, hogy Afganisztánban érzi magát a frontvonalon.

24

E.R.A.: Tehát leginkább a komolyabb témák érdeklik, vagy más, kevésbé központi kérdés? T.J.: Nevettetni is szeretek, de ez feladatból nem megy. Vígjátékot például felkérésre nem sikerült még írni. Ha mégis azt hallom, hogy a mostani legújabb könyvem szórakoztató, nem sértődöm meg. E.R.A.: Néhány műve politikai töltetet is tartalmaz. Ez köszönhető annak is, hogy történelem szakon tanult? T.J.: Egyszer azt mondta nekem valaki, amikor kijelentettem, hogy apolitikus szerző vagyok, és nem érdekel a politika, hogy lehet, hogy te nem foglalkozol vele, de a politika foglalkozik veled.. Ezt harmincévesen még nem éreztem a saját bőrömön, de ma már igen. Az ember áldozata vagy haszonélvezője politikai változásoknak, akkor is, hogyha nem tesz érte semmit. Tehát nem lehet megúszni a politikát, véleménynyilvánítás nélkül élni. Pártelkötelezettségem ettől függetlenül nincs. E.R.A.: A Legkisebb jégkorszakban találhatunk mai közismert politikusokat, például a jelenlegi miniszterelnököt, de Bill Clinton is jelen van. A történetben ugyanazon személyként szerepelnek? T.J.: A nevük jelenik meg, ők regényhősök a történetben. Ha leírom Bill Clinton nevét, vagy Robespierre-t, az soha nem azonos jelenbéli személlyel, az mindig egy teremtett világ, egy teremtett valóság.

E.R.A.: Ebben a regényében is jelen van a közép- és felsőbb osztály, de az idővel is szeret játszani. Ezt tudatosan teszi? T.J.: Sok síkot mozgatok, gyakori a több tucat szereplőszám is. Állandóan jegyzeteket szögeztem ki az íróasztalom fölé, a Paulusnak külön térképvázlata is van. Ezek nélkül nem boldogulok. E.R.A.: A legfontosabb munkája a Paulus, és a Nibelung-lakópark. Ön is ezeket tartja a legjelentősebbeknek? T.J.: Nem az én dolgom a minősítés. Írni

legjobban a Paulust szerettem. A Nibelungot egyszer félbe is hagytam, annyira nehéz volt, aztán befejezni meg csodálatos. E.R.A.: Ön igen sokoldalú. Író, költő, műfordító, de ugyanakkor színdarabokat is szokott írni. Milyen érzés, amikor egyegy művét színpadra állítják? T.J.: A legjobb dolog, hogyha jól csinálják. Ritkán fordul elő, hogyha az ember ízlését eltalálják, de ha nem fáj, már az is jó. Van, hogy nagyon félresiklik, de olyankor már nem tudok mit tenni. Öröm, ha az ember munkája forog, de ha azt érzem, hogy gond van, akkor szólok. E.R.A.: A családja mit szól a sikereihez? T.J.: Ha elég időt töltök velük, akkor örülnek. Az előadások meg az utazás vidékre és külföldre is, ami mostanság inkább előfordul. Nagyon örülök neki, hogy jól állnak hozzá, mert nehéz megtalálni a megfelelő egyensúlyt a család és a munka között. Manapság nem ér véget a munka a könyv megírásával, képviselni is kell. E.R.A.: 1997 és ’98 között a Cosmopolitan lapnál is dolgozott olvasószerkesztőként.

T.J.: Ez volt életem egyetlen munkahelye.

25

E.R.A.: Akkor mondhatjuk, hogy az egész életét már akkor az írásnak szentelte?

T.J.: Mint szellemi szabadfoglalkozású író, igen. E.R.A.: Rengeteg kitüntetést is kapott, mint a Lovagkeresztet és a József Attiladíjat is. Ezekre építő jelleggel tekint, vagy elsiklik felettük? T.J.: Mindig azt szoktam mondani, hogy a pálya eseménye a mű, az élet eseménye lehet a díj. A privát életemben öröm, ha némi pénzhez, és némi elismeréshez jutok, de nagy butaság lenne díjaktól, meg érdemrendektől függővé tenni, hogy én mekkora író vagyok. E.R.A.: Az írás mellett mással nem is foglalkozik? T.J.: Ettől az ősztől óraadó tanár vagyok a Pázmány Péter Tudományegyetemen, és tájversekről tartok előadást. E.R.A.: Egyik korábbi interjújában, 2013ban a Magyar Narancsnak említette, hogy akkor öt kéziraton is dolgozott. Gyakori, hogy egyszerre ennyi művön dolgozik? T.J.: Fölhalmozódtak azok a kéziratok, azóta megjelent, mint egy dráma, talán csak egy vár még megjelenésre. Nem dolgozom a mennyiségért. Azt írom meg, amit kell, nem kötelességből vagy mert muszáj. E.R.A.: Fiatalabb korában Ön is találkozott íróval, költővel. Ha Önhöz küldenek kéziratokat, hogyan reagál rájuk?

E.R.A.: Mit gondol az iskolaújságokról? T.R.: Szükség van rájuk. Első megjelenésem egy iskolaújságban történt, nem ott, ahova jártam, hanem Pesten, a Kölcsey gimnáziumban, ahova egyik jó barátom járt. Ott jelent meg az egyik versem. Az az érzés ugyanolyan volt, mint amikor pár évvel később az Élet és Irodalomban debütáltam. Térey János aznap este a szegedi Grand Caféban tartott író-olvasó találkozót. E.R.A.

T.J.: Óriási felelősség valakinek az életébe beleszólni. Én biztathatom olyasmiben, amiben soha nem lesz eredménye, és lebeszélhetem, amiben komoly sikert arathat.

26

Szeretsz verselni? Esetleg van benne írói véna? Ha szívesen szeretnéd megosztani a művedet a nagyérdeművel, akkor bátran írj, küldd el nekünk e-mailben a [email protected] címre! A tömegbe veszve

Téboly

Nyüzsgő massza, Miben elszórva, Állok, kószálok. Én. Arcok hada Csúszik rohanva. Ködös, Féktelen. Ördögi mezsgyén Egyben, Törötten Magányom utolér. S a verembe Zokogva taszít le A népes Sötétség.

Érdes bánat, Boldog fájdalom, Fejemben oly sok A mondatlan mondatom. Kísértve fáj Ormótlan akadály Hull elébem Épp nem talál. Tán belátom, Nem múlatom, Múlatni tovább, Úgysem tudom. S a féreg Test hevében Bontja szét... Lelkem, Csendben…

M.G.

M.G.

Fotó: Pál Tamás

27

JÓZSEF ATTILA - PARAFRÁZISOK SZÜLETÉSNAPOMRA Tizenöt éves leszek én Különleges ez az esemény Ellen Felem

Ismét álmodó lettem én Meglepetések színhelyén Villany Illan

Küzdd nehogy felfedjem Az igazságot megleljem Akar Takar.

Fajáték mellyel megnyerem e gigászi küzdelem hevét s nevét.

Tizenöt évet elemelt Álmok tengerébe felemelt Talán talált.

Ez az álom is elterelt s még az ideálom is elszelelt Az ám Lazán.

Testvérem ki odaadó Szüleim kik kitartók Megér Regényt.

Szerettem volna őt igazán nem ily bú vigaszán serény erény.

Barátaim vannak elegen S mindegyik olyan eleven Ugyan Úgy van.

De nem szeretem, mert egy reggel elszelelt a szívemmel Aztán Viszlát

Fejembe kevés tudás fért Ezért le is szidnak eléggé Ahol Tarol

Menetele gyorsan , nyersen ért Nem értettem, de visszatért Csak úgy Amúgy

Elmém, az nem a tanulás, az rejtelem Erősségem egyszer talán meglelem Kevés Esély.

Virággal hatott szívemre meg aztán a kedvemre Tekint Megint

Szétszórtan élek én Nem érdekel más vélemény Hagyom S kapom.

De egyszer csak a fény kigyúlt S az álmom már végleg Kinyúlt Kimúlt

Ha valaki néz rám fanyarul Vagy csak csöndesen meglapul Remény E kép.

Felébredtem és gondolkodtam Mi mindent is álmodtam Nyomban Mostan

Ha bosszúságra lesz okom A színes hétköznapot fogom FakíTani.

Ms. Titok

Deby

28

A FEKETE ERNYŐ VI. RÉSZ A lenémított telefon halk rezzenéssel villant fel a félig nyitott táska mélyén a pesti Nemzeti Színház nagyszínpadának egyik üres ülésén. Bendevich Szilvia és a mellette ülő kisfiú érdeklődve mélyedtek el a tőlük pár méterre szereplő színészek játékán, miközben a rendező a zsöllyéről irányította őket. Egyikük sem vette észre az apró eszköz többszörös jelzését. A rendező gyakran félbeszakította a darabot, hogy szakértő instrukcióit eme süket fülekhez eljuttathassa. A holnapi premier előtt álltak, s főpróbájuk alatt még egyszer sem sikerült elsajátítaniuk a hevesen gesztikuláló Köpcös utasításait. De talán így volt rendjén, gondolta Szilvia, akit az a megtiszteltetés érhetett, hogy a mellette ülő kisfiúval együtt nézhessék meg idő előtt ezt az izgalmasnak ígérkező darabot. Egyedül uralhatták ezt a hatalmas nagytermet, miközben a nagylámpák fénye furcsa játékot játszott a színpadon megbúvó színes díszlettel, és a köztük szereplő színészekkel. - Állj, állj! – szakította sokadszorra is félbe a darabot a rendező, akit eredetileg Mihálynak hívtak, de testes alkata miatt a társulat csak Köpcösnek gúnyolta. A két színész, kiknek arcát vad minta festette érdekessé, és jelmezüket sem tervezték hétköznapinak mondhatónak, kissé türelmetlenül néztek rendezőjükre. - Barbara, drága, ha egy kicsit közelebb mennél Istihez, ne aggódj, nem harap! Pezseg köztetek a levegő, de Megester nem csábulhat el Esmin láttán, mert köti haldokló barátjának tett utolsó ígérete. De te mégis próbálkozol, „csábodat tested közelsége perzseli”, az istenért! Ez a darab nem a cölibátusról szól, hanem az elkerülhetetlen vágy beteljesedéséről! - Rendben, Mihi. – bólintott szelíd hangon a lány és újrapróbálták. A Köpcös többször is közbeszólt, de még így is jónak ígérkezett a darab, és Szilvia is látta a kis Bence arcán az érdeklődést. A kerekded arcú, csillogó szemű gyermek le sem vette tekintetét a színpadról, minden egyes szavukat édes mézként nyelte le a színész bácsiknak és néniknek. Az apjára ütött. Még most is fájó érzéssel töltötte el, ha a volt férjére gondolt. Pár hónapja hunyt el, a kis Bencének válásuk után nála kellett, hogy maradjon. Évekkel ezelőtt jöttek el az Alföldről, miután Szilviát az érettségi után felvették a Corvinusra. Ott ismerkedett meg Stefánnal, a bolgár délceggel. Jó ideig udvarolt neki a férfi, ahogy Ő mondta: „a nyakára járt”, aztán összeköltöztek, néhány hónap után össze is házasodtak, majd jött a kisfia. Sosem volt társas ember, ellentmondóan viszonyult az ilyesmihez – ez is okozta a válásukat. Ezek után egyedül Bencének élt, ő volt a mindene. De a sors különös játéka, hogy a válás előtt elbocsátották Szilviát korábbi munkájából, így albérlet és megélhetés híján nem vihette magával a kisfiát. A szülei pedig még nála is szerényebb körülmények között éltek, így oda elvből nem mehetett. Nem volt hát más választása, a kis Bencének ezek után Stefánnál kellett, hogy maradjon. Sokáig gyötörte magát a döntése miatt, amiért olyan anyává vált, aki még a saját fiát sem képes egyedül gondoskodni. Aztán találkozott másfél évvel később Richárddal, a gazdag, törekvő politikussal. Persze először azt gondolta, ha hozzámegy, idővel a kisfiát is magával viheti, de miután kiismerte a férfit, jól tudta, hogy nála ez nem így megy. Ezért is döntött úgy, hogy elhagyja őt, és azután a szörnyű este után ezt a döntését még biztosabbnak érezte. Rögtön tudta, mit kell tennie, de szorítja az idő.

29

- Fantasztikus! – lelkendezett a rendező, amikor a darab végre-valahára elért a végéhez. Mindenki tapsolni kezdett a jelenlévők közül, s a Köpcös feléjük nézett.

- Na? Mit szólnak? – kérdezte aztán. A reflektorok fénye hirtelen vetült rájuk, hófehér világítás ömlött az arcukra. Szilvia és a kisfia a szemük elé kapták a kezüket, úgy válaszoltak. - Izgalmas…- pislogott Szilvia a távolba, egyáltalán nem látva a rendező arcát. –…ugye, Bencus? A kisfiú hevesen bólogatott. - Ühüm. Odamehetek Patrick bácsihoz? Apró kis mutatóujjával a színpad díszletei felé mutatott. A színészek hátramentek, miközben a kellékesek csörömpölő pakolásba kezdtek. Szilvia követte a mozdulatot és elmosolyodott.

Patrick a férje unokatestvére volt, jó barát. A férfi halála után már egy ideje Ő vigyázott a kis Bencére, Szilvia pedig azzal segítette jobbá tenni fia ideiglenes állapotát, hogy munkát szerzett Patricknak mint kellékes. Ezt csak pénzzel tudta elérni, a Richárddal való házassága sok mindenre megtanította, most már a saját bőrén tapasztalta, hogy csak a pénz beszél… Egy kis korrupcióval rá tudta venni a Fekete ernyő rendezőjét, hogy alkalmazza Patrickot. Szilvia most a rendezőhöz fordult. - Szabad? – kérdezte. Ekkor hirtelen nagyot csattant valami a színpad felett, és egyszer csak a felvont függöny hatalmas súllyal ereszkedett le, maga mögé rejtve a díszletet. - Kömmel! – mindenki riadtan fordult a függöny felé. Egy pillanatra azt hitték, hogy leszakad, a rendező tokás arca pedig elvörösödött. – Mi baja a függönynek?

A valahol a vászon mögül egy serdülő hang szólalt meg: - Nem t’om, megjavítom! – kiáltotta. - Ajánlom is, nem szeretném, ha a holnapi premier közben zuhanna a tömegre! - Menjünk be hátul? – tűnődött Szilvia. - Nem, dehogy! – legyintett vidáman Köpcös. Ez volt az első mosoly, amit az anya látott az arcán. – Menjenek csak át a függönyön, bátran! Nem veszélyes, csak a huzalok, elektronikus az egész. Amíg Kömmel javítja ezt a vacakot – a férfi vadul intett a súlyos vászon felé –, addig pihenőt tartunk, így legalább beszélhetnek Patrickkal. Szilvia elmosolyodott. Megragadta a táskáját és a vékony kabátját, amit a nagy sietségben kapott csak magára. - Nagyon köszönjük – mondta, és Bencét kézen fogva indult el a kisfiúval a színpadra vezető lépcsőn, átfurakodva a kétoldalú függönyön. - Igazán nincs mit – felelte még mézes-mázas hangon a férfi. Azt gondolta, ha a tőle telhető legirreálisabb kedvességgel bánik Szilviával, talán még több pénzt ki tud tőle csikarni. Elvégre minden újgazdag ugyanolyan. Miután csalódottan látta, hogy a nő már nem vesz róla tudomást, a szokásos modorával fordult a színészgárda felé. – A többieknek addig meg húsz perc pihenő! A hatalmas, bíborvörös függönyön túl nyüzsögtek a kellékesek, hozták-vitték a berendezéseket, lecserélve a díszletet a fél óra múlva kezdődő darabhoz. Amint meghallották a vásznon átszűrődő szavakat, azonnal abbahagyták a pakolást, és Patrick kivételével lementek a színpadról a backstage felé.

30

A fiatal férfi borostás arca mosolyra perdült, amikor odaléptek hozzájuk. Fehér gyűrött pólót és kopottas farmert viselt.

- Prücsök! – leguggolt Bencéhez, onnan nézett fel Szilviára. - Milyen az állás? – kérdezte az anya. Patrick legyintett. - Elvannak velem. Köszi mindent. - Hogy bánnak veled? – faggatta tovább, végignézve a férfi ruháján. Patrick követte a tekintetét. - Ja, ez! – újból legyintett. – Még nincs a méretemben ruhájuk. De már alakul. Ezeket rendeli, tudtad? - Semmiben nem szenvedtek hiányt? A fiatal férfi már nem figyelt rá, incselkedni kezdett a kis Bencével. Megcsiklandozta, mire a kisfiú nevetésben tört ki. - Csikis? – kérdezte Patrick, és tovább folytatta – Csikis a kiscsávó? Csikis… - Patrick! - Szilvia türelmetlenül állt előtte. A férfi felegyenesedett. - Nyugi, tényleg minden oké. Jobb nem is lehetne, igaz krapek? Rákacsintott a kisfiúra, Bence pedig huncutul csillogó szemmel mosolyogva az anyja mögé bújt. - Minden jobb lesz. – mondta halkan Szilvia. - Nem akartok inni valamit? – Patrick Bence kezeiért nyúlt. – Megiszunk egy kólát, Bencus? A kisgyermek még lelkesebb lett, hevesen bólogatni kezdett és kilépett az anyja mögül. - Te nem jössz? – kérdezte a férfi Szilviát. Szilvia megrázta a fejét. - Nem, én inkább itt maradok. Megnézem közelebbről a díszletet. – válaszolta. A férfi bólintott. - Okésoké – a kisfiúhoz fordult. – Gyere, megiszunk egy kólát, aztán hozunk maminak is. Azzal mindketten elindultak, Szilvia pedig egyedül maradt. Csönd ereszkedett a teremre, Szilvia egyedül csak a gondolatait hallotta. Mindig is rajongott a színpadokért, érdekesnek tartotta a kaméleonként viselkedő embereket. Lassan végigsétált a félig átrendezett díszletek között, végigtapogatta a sárga, zöld, piros és kék színű mobil hullámos üvegfalakat, leült az új díszlethez tartozó faragott karosszékbe, és egy kicsit eljátszott a gondolattal, mi lenne, ha ő is színész lenne? Biztos máshogy alakult volna az élete. A színészek valahogy máshogy látják a világot, sokkal felszabadultabbak, és könnyebben átsiklanak a nehézségeken, mint az átlagos emberek. Jó lenne, ha Ő is ilyen lenne. Felnézett a mennyezetre, a különböző huzalok és fagerendák rengetegébe, ahol a reflektor lámpái is megbújtak. A háta mögött lépteket vélt hallani, halk kopogást, ami lassan közeledett felé. Nem nézett hátra, sejtette, kik lehetnek azok. - Máris végeztetek? – kérdezte még mindig a mennyezetre bámulva. Nem érkezett válasz, de a léptek közeledtek. - Na, mi az.. – elharapta a mondatot, és mozdulatlanná dermedt. Egyszerre hideg cső érintését érezte a tarkóján, s az előtte lévő üvegfalról látta, hogy egy magas, fekete kabátos férfi áll a háta mögött, de nem Patrick és a kisfia volt az. E.R.A

31

PSZICHOLÓGUS AZ OSZTÁLYTEREMBEN Iskolapszichológusként gyakran találkozok olyan kérdésekkel, amelyek a munkám tartalmára vonatkoznak. Mivel fontosnak tartom, hogy a diákok, a pedagógusok és a szülők is tisztában lehessenek azzal, hogy milyen feladatokat lát el a pszichológus az iskolában, ezért az alábbi cikkben a csoportos foglalkozásokról olvasható egy rövid

T

eljes osztályokkal, csoportokkal általában az osztályfőnöki óra keretében találkozok. Ezek mellett az órarendi foglalkozások mellett előfordul az is, hogy előzetes egyeztetés alapján délutáni időpontokra szervezünk külön alkalmakat. A foglalkozások minden esetben valamilyen témához kapcsolódnak. A lehetséges témákra változatosság jellemző: lehet szó arról, hogy a mindennapokban tapasztalható stressz és a szorongás hogyan kezelhető, akár az iskolában, akár a magánéletben. A foglalkozás témája lehet azoknak a tanulási módszereknek a megismerése, amelyek egyszerűbbé és hatékonyabbá teszik a felkészülést a dolgozatokra, vizsgákra. Az órákon előfordul, hogy a párkapcsolatokról és a hozzájuk tartozó fontos kérdésekről, véleményekről esik szó. Emellett a foglalkozások lehetővé teszik, hogy az önismeret, vagyis saját tulajdonságaink, erősségeink, céljaink megismerése kerüljön előtérbe. Ehhez kapcsolódóan előfordul, hogy a pályaválasztáshoz tartozó kérdéseket igyekszünk megválaszolni: merre induljunk tovább az iskola befejezését követően? A csoportos foglalkozásokon lehetőség van továbbá a konfliktuskezelés módjainak megismerésére – akár az iskolában, akár a magánéletben hasznos lehet, ha egyéni vagy csoportos nézeteltéréseinket, vitáinkat hatékonyabban tudjuk rendezni. Emellett bizonyos helyzetekben előnyös lehet, ha egy osztály tagjai közösségépítő foglalkozáson vesznek részt, ahol az osztálytársak megismerhetik

egymást és erősségeiket. Ezek az órák jó alkalmat teremtenek arra is, hogy a játékos feladatok révén a csoportok gyakorolják a kommunikációt és a problémamegoldást. A foglalkozásokra összességében jellemző, hogy inkább a közös beszélgetés vagy a játékok kerülnek előtérbe, nem pedig az előadás. Bármi legyen is a foglalkozás központi témája, közös bennük, hogy bár érdekes ismeretek kerülnek szóba, nem követi számonkérés vagy dolgozatírás az órát. Sokkal inkább a különböző vélemények és új szempontok megismerése, valamint az átélt élmények azok, amik hasznossá teszi a résztvevők számára a foglalkozásokat. Emellett a játékos feladatok az egyének és a csoportok számára is lehetővé teszik, hogy jobban megismerjék egymást és saját magukat. A legtöbb témakör feldolgozására célszerű több alkalmat szánni, de elegendő lehet egy negyvenöt perces foglalkozás is a körüljárásukhoz. Ha bármelyik témakör felkeltette egy csoport vagy osztály érdeklődését, közvetlenül nálam vagy osztályfőnökeiteken keresztül is jelezhetitek, hogy igényetek lenne egy témakör feldolgozására. Emellett lehetőség van arra is, hogy olyan témakörökhöz kapcsolódóan szervezzünk foglalkozást, amely nem szerepelt a felsorolásban – így a saját ötletekre és kezdeményezésekre is nyitottak vagyunk. Jagodics Balázs iskolapszichológus

32

Ha szeretnéd megosztani velünk gondolataid egy témában, vagy csatlakozni a szerkesztőségünkhöz, keress fel minket bátran, vagy írj a [email protected]! Szerkesztők: Erdei Róbert Arnold Gavrán László Jagodics Balázs  Monori Gergely  Pál Tamás  Szebenyi Patrícia  Tábith Zsófia  Török Rebeka

Főszerkesztő:  Rimóczi Ildikó Kiadványszerkesztő:  Boros Bence

33