EGY IFJÚ FILMRENDEZİ Putz Renáta riportja Kamyval
3.oldal
TELJESÍTMÉNYTÚRA Viszlát 10 év múlva Segítség! Függı lettem! Európai kapcsolatok Nyári élmények Egyéves Ajka éteri Ajka Recept
SÉTA TÁBOR
MŐVÉSZETEK VÖLGYE
2. oldal
VISZLÁT 10 ÉV MÚLVA
SEGÍTSÉG! FÜGGİ LETTEM!
Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy nyár után kész kínszenvedés újra visszaülni az iskolapadba. Bár a nyár élmények új erıt adnak még akkor is, mikor a hajnali kelés helyett szívesebben lustálkodna az ember délig az ágyban, a meleg paplan alatt.
Igen jól halljátok, jól látjátok. És erre a függıségre még büszke is vagyok! Aztán, lehet, hogy inkább mánia lett úrrá rajtam. Nem tudom, de mindenesetre jól esik. Ezt szeretném megosztani Veletek, és tudatni mindenkivel: kösz, jól vagyok, különösen, ha a BARAKÁban vagyok.
İszintén bevallom, hogy ez az esıs idıjárás nem kedvez túlzottan az iskolába járási kedvemnek, habár sokan mély meggyızıdéssel állítják, hogy melegben sem jobb suliba járni. Szerintem tévednek…
A Héliosz földszintjén találtam egy tuti helyet: ajándéktárgyak, csiribirik, füstölık, csini rucik, menı táskák, csodás karékek, emléktárgyak, ajándékötletek. No, én majd’ minden nap megajándékozom magam: mert megérdemlem. Oké, meg is dolgoztatom magam a meglepikért, de ez így még jó is, pluszban jó, hasznot hoz.
De nem is az a fontos hogy most milyen az idı, hanem hogy a láblógatással töltött hetek, hónapok helyét átveszik a tanulással töltött dolgos hétköznapok, amiért nem ismerek embert, aki rajong. Hiszen mennyivel jobb volt a barátokkal mászkálni a városban, összejönni valahol és beszélgetni, bulizni. Strandolni, esetleg közös programokat szervezni a családdal, vagy csak elhúzódni egy csendes zugba és olvasgatni, napozni vagy sportolni; egyszerően kikapcsolódni. Nekem legjobban talán a tengernyi szabadidı, a késın fekvés-kelés és persze a napsütés fog hiányozni. De vigasztal a tudat, hogy tíz hónap múlva újra nyári szünet… Izzie
Was man im Sommer machen kann Die Ferien ist vorbei, aber ihre Wirkung spürt man noch immer. Ich auch, und es ist sehr gut, mich an die Erlebnisse zu erinnern. Ich habe ein paar Tage weg von Bakony verbracht. Komitat Zala hat mich wieder verzaubert. Die Fahrt nach Österreich war einfach super und ich würde gern noch Ausflüge nach diesem wunderbaren Land tun. Es gab auch kalte Tage, an dem man nichts machen konnte. Aber ich, und meine Kameraden schwammen im Plattensee, dessen Wassertemparatur war um etwa 17 Grad Celsius... Das beste im Sommer finde ich das Deutschlernen. Um die Sprachprüfung bestimmt ablegen zu können, müssen wir uns darum bemühen. Mit viel Kraft habe ich dieses Schuljahr begonnen, und auch das wünsche ich euch: Ausdauer beim Lernen, und ja sehr viel Spaß dabei! S.C.
Duplán: egyszer nekem, mert dolgozom, keményen, eredményesen, másszor meg a boltnak is bevételt jelentek. Oké, csak módjával, nem is lehetne másként, de mégis. Már sok szép mindenem van a boltból, amit ajánlok mindenki figyelmébe, aki valami különlegeset, szépet, értékeset, egyedit akar venni… akár magának, akár valamilyen Szerettének. Szeretni fogják az ajándékot, ezt bizton állíthatom. És a kiszolgálás! Kánaán, gyönyör, igazi varázslat. És aki mindezt „elköveti”: Eszter, a mindentudó, ötletgazda, ízlésmester, gondolatolvasó… Érzékenyen, kedvesen, hozzáértın bánik áruval, vevıvel egyaránt. Mindenkivel vált pár szót, nincs olyan dolog, amit ne tudna elıteremteni. Figyelmes, emberbarát, abszolút segítıkész. Olyan igazi kereskedı. Akarom mondani: eladó, mert hisz a Baraka nem az Övé. De minden mozdulatával, minden rezdülésével azt sejteti, hogy a bolt kincsei az övéi. És egy kicsit azok is. Biztos. Mindegyikrıl mindent tud, mesél is a karkötık jeleirıl, a kendık színeirıl, a füstölık illatáról. Jegyzetfüzetbe írja az érdekességeket, olvassa a lejegyzetteket, komolyan felkészül a vevık fogadására és tökéletes kiszolgálására. Na, ezért mondom, hogy varázstanya. Csodakuckó, ahol szeretik az embert. Törıdnek vele, dédelgetik. És ez jól esik. Nekem legalábbis, nagyon. Igen, az árukészleten túl Eszter személyiségéért is járok ide. Felüdít, erıt ad, energiával tölt fel. Vásárlás közben barátra is leltem a Személyében. És ez jó. Holnap is megyek. Lehet, kedves Olvasó, hogy találkozunk? Nem lepıdnék meg. Aztán azon sem, ha utána megint összefutnánk. A hely varázsa mindenkit rabul ejt. Egyszerően vissza kell járni. Hát, akkor járjunk együtt… a varázslat útján, emberség szárnyán, kedves, kellemes kiszolgálástól övezve. Héliosz, földszint. Baraka. Eltéveszthetetlen. Na, mit mondtam?
VCZA
A NYÁR EGY RÖPKE PILLANAT A nyár mint röpke pillanat, úgy illan el, ezért meg kall ragadni mindent, mert lehet, hogy egy jelentéktelen részlet, talán a legszebb pillanattá válik a számodra. De vannak olyan emberek akik átsiklanak a múlton, s a jelennek élnek. İk már elfelejthették a naplementét a fák fölött, vagy akár a végtelen tengerbe nyúló holdat. A jelennek élnek, mégis képesek értékelni azt. Viszont minden akaratunk ellenére a nyár is elmúlik egyszer, és a már megtörtént események is csupán szívünk múló emlékeiként élnek tovább. Venicz Anna
3. oldal
EGY IFJÚ FILMRENDEZİRİL… Újabban nagyon divatosak lettek a szórakoztatóiparbeli tehetségkutató show-k, melyek nagyágyúként robbantak be a médiacirkuszba, és a bulvársajtóba. Az ember nagy ritkán leül egy hosszú, fárasztó hét után a tévé elé, és erre a kereskedelmi csatornákból csak úgy árad a „mindenség”… Akár pozitív, akár negatív tapasztalatokról van szó. Szerencsére nem minden igazi talentum a televízióból kerül ki. Vannak olyan tehetségek, akik már korán bebizonyították, hogy milyen hatalmas erı rejlik a szívükben, és úgy gondolom, az ı emlékük mindig is tovább fog majd élni az emberiség emlékezetében. Legyen szó, akár zeneszerzıkrıl, írókról, festıkrıl, fizikusokról és a sort a végtelenségig folytathatnánk. Részemrıl nagy megtiszteltetés volt, hogy Nagy Kálmán, – aki szintén herendi – elfogadta az interjú felkérésemet. Látásból már korábban is ismeretem, de beszélgetni eddig még nem volt alkalmam vele. Az immár tizennyolc éves ifjú filmrendezırıl érdemes tudni, hogy az általános iskola felsı tagozata óta foglalkozik a filmezéssel. Amatır filmrendezıként pedig számos kimagasló eredménnyel büszkélkedhet. Pályafutását 20 perces rövidfilmekkel kezdte. Mindössze tizenhat éves volt, amikor az Ösvény c. nagyjátékfilmjéért kategória-fıdíjat kapott a 15. Országos Diákfilmfesztiválon, majd ezt követte a Korlát c. alkotása, amelyet a szakértık is elismeréssel nyugtáztak, itt Ajkán, a Bródy Imre Gimnáziumban, az esélyegyenlıség napján láthattunk, valamint Veszprémben, és Budapesten is volt nyilvános nagy vetítése a filmnek. Azóta eltelt két év, Kamy pedig szorgalmasan tanul a veszprémi Ipari Szakközépiskolában, emellett sokat olvas, és saját bevallása/elmondása szerint: „pihen jó pár forgatókönyv még az íróasztala fiókjában.” P.R.– Hogyan fogadtak az emberek, miután elkezdtél komolyabban foglalkozni a filmezéssel? N.K.– Érdekesnek találták, támogattak. Nagyon sokat köszönhetek a szüleimnek, és az egész családomnak, akik már az elején is bíztak bennem. P.R. – Hogyan vélekedsz a kritikáról? N. K. – Szívesen fogadom. A kritikának mindig konstruktívnak, építı jellegőnek kell lennie. Szeretem a kritikát. Szeretek nagyon jó, izgalmas film-kritikákat olvasni. De az adott filmrıl szóló kritikának az ismerete nem szükséges ahhoz, hogy az ember eldöntse: jó, vagy kevésbé jó filmet lát-e. Azok az igazán jó filmek, melyek után a nézı hazavisz magával valamit a filmbıl, a moziból. Én is erre törekszem. P.R. – Mikor írsz forgatókönyvet, illetve forgatsz filmet? N. K. – Nem úgy szoktam nekiállni, hogy most márpedig filmet fogok forgatni. Legutóbb átmentem a barátomhoz, hogy forgatunk valamit, de erılködéssel nem mentünk semmire. Van, hogy valamit nagyon akarsz, de nem akar összejönni. Aztán amikor hazafelé utaztam, megláttam egy hidat, - elıször mindig csak egy kép ugrik be -, egybıl asszociáltam, - öngyilkosság -, meg is volt a probléma. P.R. – Pontosítsunk, akkor mi is számít nálad jó ötletnek, amivel érdemes foglalkozni? N.K. – Elıször is tisztázzuk, hogy bármibıl lehet filmet készíteni. Vannak kimondottan hatásvadász filmek. Azonnal megnyeri magának az embert. Például a II. Világháború, vagy Irak, és a katonák szörnyő élete. A Korlát c. filmemnél is a tragédia már ott van a szemünk elıtt. Természetesen kell, hogy készüljenek ilyen filmek is, amik ezekkel a problémákkal foglalkoznak, csak akkor a rendezı ne dıljön hátra a székében, mondván, hogy ez egy olyan film, ami eleve tragikus, mert akkor visszaél a témával, ami nem szép dolog. Hanem próbálja a legmélyebbet, legıszintébbet kihozni belıle. N.K.–Hiteles háborús film soha nem készülhet, mert az ember azt a valóságot filmen nem képes visszaadni, ami ott a helyszínen valóban él, de ez igaz bármely más film esetében is, mivel a film a valóságnak csak egy lenyomata. P.R.– Hogyan tudnád körülírni egy mondattal a világot? Pontosítva, a te világodat? N.K.– Egy mondattal nem lehet. A világ az jó hely… Szívesen foglalkozom a világ dolgaival. Amikor filmezek, általában mindig egy problémát próbálok fogni, a filmkészítésben körbejárni. Úgy vélem, hogy az igazság a legfontosabb. Az igazság azért a legfontosabb, mert nélküle elvesznénk, nem tudnánk mihez igazodni. Nem véletlen, hogy az igazság szüli a hazugságot is: az igazság elferdítése. Kivált a mi századunkban különösen közkedvelt életmóddá vált. Nem csak arról, beszélek, hogy két ember közül az egyik becsapja a másikat, hanem, hogy már oda jutottunk, hogy az ember megpróbál elhitetni önmagával valamit, ami nem igaz. És így az igazság átalakul „áligazsággá”, ami egyfajta biztonságérzetet nyújt, de ez az érzet nagyon sérülékeny és nem hosszú távú. Tudod, az élet olyan, mint egy film. Van eleje, közepe és vége. Minden napot egy újabb követ. És egyszer minden film véget ér. De amint már azt fent említettem, ha olyan filmet sikerül az embernek készítenie, amibıl a nézı akár csak egy kis darabot is „hazavisz magával” a vetítıterembıl, akkor az a film nem hal meg, tovább él. P.R. – Hogyan mutatnád be magadat? N.K. – Én a személyiségeknek vagyok híve. A személyiség minden és semmi. Mindig kell, hogy legyen egy külsı. A céltudatosság és az igazság fontosak számomra. Nem szeretnék egy robot lenni a futószalag mellett. A filmrendezés része az önkifejezésnek. Az ember önálló, nem szorul másra; mindig is szeret szabad, független lenni. A filmkészítésben minden más, teljesen más. Sosem unalmas, telis-tele van színekkel. Itt a saját világodat építheted fel... P.R. – Az interjú elején szó esett arról, hogy az utóbbi egy évben igen elfoglalt voltál, és inkább a sulira koncentráltál. De azt is említetted, hogy lapul azért pár ötlet a fiókban, amelyek közül szeretnél majd megvalósítani párat, ami a jövıt illeti. N.K. – Igen, a készülıben lévı filmemen sokat gondolkodtam. Felvetıdött több ötlet is. Végül megírtam egyet. Dühös voltam ezekre a szereplıkre. Márpedig a karaktereket szeretni kell. Teljesen determinált volt az egész. Gondoltam, hadd érjen, még új tapasztalatokat akartam szerezni. Így hát valóban a fiókban pihen. Jó lenne megfilmesíteni. De a napokban egy újat kezdtem el felvázolni. Még csak elmélkedem rajta. A történet arról szól, van egy fickó, aki egy szobába,(lakásába) zárkózik, hogy kizárja a világot. Fél a világtól. Ám egy napon felkeresi egy nı, a múltjából. Megrendíti, felforgatja a férfi életét. Kibillenti az addigi biztonsági állapotából, utána a biztonság darabokra törik, az alak megsebezhetıvé válik. Persze mindez még csak egy ötlet…
Putz Renáta
4. oldal
EURÓPAI KAPCSOLATOK
NYÁRI ÉLMÉNYEIM
A Bródy Imre Gimnázium és SZKI minden évben lehetıséget biztosít arra, hogy egy vagy két diák képviselje az iskolát egy nemzetközi csereprogramban, amely 2010-ben az osztrák Tulln-ban került megrendezésre. Ezen a találkozón idén 8 ország vett részt, Magyarországot Veszprém és Zala megyei diákok is képviselték.
Ez a nyár igen rövid volt ezért nem tudtam sok mindent csinálni, de amit lehetett megtettem, mégis a legszebb nyári emlékeim idén voltak. A legjobb az volt ebben a nyárban, hogy mindegy volt, hogy mit csináltam, a barátokkal és családdal tettem és nagyon élveztem.
A programoknak van bizonyos fokú hagyománya, de a szlogen minden évben különbözı. Az idei jelentkezési lap elején ez a mondat szerepelt: „egyetértés, szövetség, mindenki együtt, üdvözlünk”. Az egy hetes együttlét során nem lehetett panasz az egyhangúságra. Ezt már az elsı napon megnézett „Beatles, Pille und Revolte- die 60er” nevő kiállítás is bebizonyította, amelyen végre rájöhettem, mi is volt olyan vonzó az 50 évvel ezelıtti világban, hiszen a sok díszlet által teljesen élethővé vált a hippik kora. Számomra minden helyszín rendkívül emlékezetes: elég a hajókázásra, a dürnsteini csodás várromra vagy éppen a semmeringi hegyekre gondolnom. A hét folyamán természetesen Bécs, a tullni strand nem maradhatott ki a repertoárból, és az országokra jellemzı ételek közös fızése sem. Bár én nem próbáltam, az extrém pályákon való rollerezés során öröm volt a lelkes arcokat nézni, amint elrobogtak mellettem.
De a legjobb a nyaralás és a lovas tábor volt, ahol rengetek dolgot tanultam, és nagyon sokat szórakoztunk. A tábor Sokorópátkán volt egy panzióban, sokat lovagoltam és a lóápolásról is sokat tanultam, de nagyon rossz volt látni a másik táborban lévı intézetes gyerekeket amint látják, hogy mindenkit a szülei és a családja hozza. Eleget meséltek magukról, hogy tudni lehessen nem leányálom az életük. A családi nyaralás Mesteriben a kis nyaralónkban volt, átmentük Bükfürdıre, Sárvárra és Celldömölkre is. Az egész família ott volt és megnéztük a Ság-hegyet. Voltam a mindenévben megrendezett zirci Betyárnapokon is ahol a fellépıkön kívül lovas bemutatók, sátrak (édességekkel, pólókkal, kürtöskaláccsal és még sok mindennel), focimeccs és dodzsem is volt. Itt ezen a napon minden Zirc és környéki város valamilyen sátorral részt vett. Elıtte megelızı napon bogrács verseny is volt melyen még a zirci Városi Erzsébet Korház kisebb csapata is nevezett. Teszéri Csenge
BUÉK!
A szervezést igazi profi munkának találtam: bárhol jártunk, mindenhol biztosítva volt az egy busznyi társaság ebédje. A reggeli és a vacsora is mindig ízletesre sikerült. Azonban a legfontosabb talán nem is ez, hanem az emberek sokszínősége volt. Élvezet volt hallgatni a sokféle nyelv egyvelegét. Természetesen minden németül folyt: az idegenvezetés, a program ismertetése és az ismerkedés is. A barátságos focimeccsek során is együtt tudtunk drukkolni egy másik országnak, a csapattagok meg tudták beszélni az élményeiket. Bizonyára sok kapcsolat tartósan fennmarad, hiszen a mai világban könnyő egymást megtalálni a különbözı internetes oldalakon. Akik valaha eljöttek Alsó-Ausztriába, azok biztos rengeteg gyakorlatot és önbizalmat is szereztek a német nyelv beszéléséhez. Köszönöm a Veszprém Megyei Önkormányzatnak, azon belül Göndör Józsefnek, hogy én is részt vehettem benne. Turbán Stefánia 12.g
Nekem most van évkezdés. Abszolút. Remélem, Neked is. És remélem, velünk. Merthogy idén is havonta jelentkezünk hírekkel, újdonságokkal, érdekességekkel. Igen, ez az iskolaújság. Amit Társaid írnak. Hittel, szorgalommal, lelkesedéssel. Elhozzák Neked a nagyvilágot. És a Bródyt. Nehogy lemaradj fontos eseményekrıl. Idén is lesz gólyaavató, szalagavató, sulibál, persze lesznek szürke hétköznapok is… de tılük se félj! Itt tanulhatsz, okosodhatsz, profi szakemberek mutatják be Neked a matematika, a magyar, a történelem, a zenemővészet értékeit, csodáit. Az év készülı programtervében szerepel fotópályázat, elemgyőjtési akció, informatika verseny, városi, megyei-és országos sportrangadók, testvérsulibuli, gála, idegennyelvi verseny; szinte vége sincs a lehetıségeknek, programoknak, hasznos idıkitöltésnek. Kövesd folyamatosan a suliújság infóit, olvasd híreinket, mi mindenhol ott leszünk. A SULISOKKot az iskola honlapján is olvashatod. Akár otthon, kényelmesen, törökülésben, fekve, jógázva, vacsi közben, bármikor. A suliban az eddigiekhez hasonló módon osztályonként kapjátok kézhez a „Hús-vér” lapot, amiben remélhetıen Mindenki megtalálja a magának tetszı olvasmányokat, cikkeket, olvashatja barátja, barátnıje, osztálytársa munkáit. Szeptember utolsó hetében indul az idei SULISOKKdömping! Te se hagyd ki! Légy hőséges Olvasónk! S ha kedvet érzel hozzá, írhatsz Te is, vicceket, recepteket, érdekességeket, (majdnem) bármit. VCZA
5. oldal
AUGUSZTUS 28-ÁN VÁROSLİDÖN A nyaram többnyire unalmasan telt. Néha-néha volt egy-két kirándulás, egy-két tábor, de az egész nyárban az volt a legjobb, mikor a Barátnımmel elmentünk Városlıdre. Most az a kérdés jön, hogy mit csináltunk mi ott? Hát lovakkal foglalkoztunk. Hogy viccesen fogalmazzak, lovászkodtunk. Öt órát töltöttünk nyeregben, és este még volt erınk egy bocit kergetni. Az egész úgy kezdıdött, Szandra kihívott, hogy segítsen neki lemozgatni a lovakat. Rendben, mondtam, abban nincs semmi. Akkor még nem gondoltam, hogy egy olyan lovat kapok, amelyik, ha rájön a hiszti, ágaskodni kezd, és azt várja, mikor hagyjuk abba a munkát. Mi azonban nem engedtük vissza a mezıre. Tibi bácsi, a tanya tulajdonosa felszállt a nyeregbe, kicsit megmozgatta, majd átadta nekünk a lovat, hogy nyugodtan mozgassuk, és ha makacskodik, adjunk a vállára a pálcával. Így hát, két órán át a Happy lovat mozgattuk, hogy megszokja, akkor is munka van, ha ı nem akarja. Míg Tibi bácsi a szénát szedte, mi a Szandrával ott köröztünk mellette, két lóval. Hol ügettünk, hol vágtáztunk.
Estére három ujjamon is vízhólyag éktelenkedett, de ez egy cseppet sem zavart. Öt óra körül megfürdettük a Happy-t, és miközben lemozgattuk, Tibi bácsi mondta, hogy lassan fogjuk be a kisborjút. Mi a Szandrával azt hittük, odamegyünk hozzá, és kész. Ellenben körbefutottuk a karámot a borjú után. Harminchat percig kergettük a Donnát, mikor Tibi bácsi elmondta, hogy elég lett volna csak kinyitni a kaput és bemegy a helyére. Szandrával egymásra néztünk, és elkezdtünk nevetni. Este nyolc körül ebédeztünk, majd utána hazataxiztak. Elmeséltem, hogy leizzasztottunk egy lovat, de nagyon jó nap volt, máskor is megismételjük. Azóta egyszer már voltunk, de akkor esett, és inkább csak futószáraztunk, addig, amíg el nem törtük a csatot. Most azon töprengünk a Barátnımmel, hogy hogyan csináljuk meg a futószárat. Hát, röviden ennyi. Remélem, nektek is jól telt a nyár. PUSZI Alice
TELJESÍTMÉNYTÚRA SZEPTEMBER ELSİ SZOMBATJÁN Az augusztus végi esıs idıjárás ugyan elmúlt, de az idıjósok erre a napra is esıt jósoltak. Reggel felhıs volt az ég, de nem esett és idı is jónak ígérkezett. 7. 30, és 10. 30 között lehetett nevezni. A rajt helyszíne most is a vasútállomáson lévı Smaragd Büfé volt. Az Észak Kupában 19 fı vett részt, akik terv szerint keresik fel az egyes túrahelyszíneket. A 10 és 20 km-es szakaszon nagyobb létszámban szervezett természetjárók vettek részt, amíg 30 km-es teljes útvonalon inkább hobby turisták voltak. A három távon összesen 92 fı indult. Ajka és környékérıl 23 fı nevezett. A többiek Pápáról, Veszprémbıl, Balatonfüredrıl, Tapolcáról, Székesfehérvárról, Keszthelyrıl, Kiskunhalasról, Nagykanizsáról, Zalaegerszegrıl, Gyırbıl, Nyúlról, Budapestrıl, Sárvárról, Mórról, Budapestrıl, Szombathelyrıl, Tatabányáról, Vasvárról és Kıszegszerdahelyrıl érkeztek. A túrázók ideiglenes jelzésen indultak a csingeri Jókai elágazóig, ahol a Geológiai tanösvény táblái mellıl indulhattak a zöld jelzésen a meddıhányó és a lebontott csillepálya mentén Padragkút, Csertelep, Győrhegy érintésével az 1. ellenırzı pontig, ahol egy kis csomag édességgel fogadták a pontırök a résztvevıket. Innen a 10 km-es táv résztvevıi a zöld négyszög jelzésen, a Lırintei-tó mellett visszafordultak és a tósokberéndi városrészben fejezték be a túrájukat, ahol emléklapot és kitőzıt kaptak. A többiek a Csótai-erdı érintésével a Meggyeserdıben lévı Pápai Mártírok emlékmővéig gyalogoltak, ahol a 20km-es táv befejezıdött. Idáig halad a zöld sáv turistajelzés, amelyet teljes hosszában felújított a Pajtli házaspár ennek a túrának elıkészítéseként. Itt mindenki kapott kitőzıt és emléklapot. Az út folyamán az állomásbírók frissítıvel is ellátták a résztvevıket. A további szakaszon újra a zöld-fehérzöld ideiglenes jelzésen folytatták útjukat a 30 km-es táv résztvevıi a Somló-hegy lábánál lévı Hegykapu vendéglıig. Ezen a szakaszon már megeredt az esı is. A somlóvásárhelyi Szabó házaspár hazagyalogolt Ajkáról a 30 km-es távon. Mindenki felrakta a jól megérdemelt újabb kitőzıt is, amivel a rendezık díjazták kitartásukat.
A teljesítménytúrát a Nagy László Városi Könyvtár és Szabadidı Központ keretében mőködı Sportszervezés munkatársai és aktivistái (Ajka Város és Környéke Természetbarát Szövetség keretében az Ajkai Kórház Se és a Bánki Donát TE túravezetıi) rendezték. A lebonyolítást támogatta a Veszprém Megyei Sporttanács és a Veszprém Megyei Természetbarát Szövetség is. Mag Éva a verseny rendezıje
6. oldal
SÉTA-TÁBOR 2010, BALATONALMÁDI Csak ültünk az ágyon, és meredtünk magunk elé. Ez a három nap olyan soknak tőnt, mégis hamar elszállt. Maradni akartunk, nem volt kedvünk összepakolni. Augusztus 23. és 25. között került megrendezésre a Pannon Lapok Társasága által szervezett Séta (Sajtó és Tanulás) program balatoni tábora. A három napban rengeteg programmal, játékos feladatokkal, és lenyőgözı elıadásokkal vártak minket. Az elsı délután Szily Nóra érkezett Balatonalmádiba, a riportkészítés rejtelmeibe avatott be minket. Különbséget tettünk egy villám- és egy mélyinterjú között; elárulta mik a legfontosabb paraméterek, hogyan kérdezzünk úgy, hogy jó legyen. Érdekes történeteket mesélt saját életébıl, így kisebb bepillantást nyerhettünk a magyar sztárvilág életébe. Brückner Gergely és Galambos Márton a korrupciós ügyekrıl tartott elıadást – itt is sok, s néha meghökkentı információval szolgáltak. Hétfı este volt az elsı nem „újságírós” program. A finom és laktató vacsora után bizony nehéznek éreztük a hasunkat, de ledolgozhattuk. Hajdu Péter - aki Ajkáról érkezett hozzánk – egy igazán pörgıs, mozgalmas táncházat tartott. Annak ellenére, hogy ez nem a modern táncról, hanem a néptáncról szólt, végig nagy volt az érdeklıdés. Több elınye is volt ennek, hiszen mindenki kapott egy kis ízelítıt a moldvai és székely táncokból, továbbá ismerkedhettünk a hagyományokkal; sokak nem valószínő, hogy a hétköznapokban találkoznának ezekkel. Egy kis örömöt jelentett az is, hogy fiatalságunk ellenére majdnem mindenkit érdekelt a program, szívesen vett részt benne a tábor apraja-nagyja. Táncoltunk körtáncokat, párban, kalaptáncot és azzal is színesítettük a programot, hogy párunkkal a homlokunk közé kellett szorítani egy almát, és aki a legtovább tartotta, az nyert – így az igazi hagyományos nép játékokba is bepillantást nyerhettünk. A tánc és a hagyományok mellett egymást is jobban megismerhettük, leginkább a vicces amatırségünk miatt. Kedden nehéz volt felkelni, néhány izomlázzal bajlódtak a kétórás táncház után. Devecsery László Önismereti órát tartott, Orosz Péter pedig a sajtófotózás érdekességeit, sajátságait mutatta be. Egy-két trükköt is ellophattunk tıle, s ı is mesélt élményeirıl: mennyire kiszolgáltatottá tud válni egy fotós, ha jó képet szeretne készíteni. A délután Varga G. Gábor érkezett, aki neves újságírója egy másik lapnak, vele vitathattuk meg, mi a különbség a bulvár és a gazdaság között. Kedd délután tartott elıadást a PLT munkatársa, Horog László. A sportújságírói élménybeszámoló rendkívül érdekes és elhivatottságra utaló volt. Elhangzott, hogy ez a pálya rendkívül nagy fizikai és lelki erılétet igényel. Horog László élete a sport és az újságírás, ezáltal családi életet nem él. Munkája leköti és élvezi, amit csinál; ezt bizonyítja, hogy szabadidejében is sporteseményekre jár. Elmondta, milyenek is valójában – elsı benyomásra – a híres sportolók: vicces és érdekes sztorikkal kommentálta a képeket, melyeket velük készített. Érdekes szakma, de aki ezt választaná, elıször gondolja át, hogy biztosan ezt az életet szeretné-e élni – ugyanis ha hajnali négykor hívják, akkor szó nélkül megy; ha nyakánál fogva dobják ki a stadionból, elviseli… Késıdélután sportvetélkedıben vettünk részt. 8-12 fıs csapatok indultak a „Puszta Olimpián”, mely játékos vetélkedıben volt szalmabála gurítás, szalmahordás, talicskatolás, gólyalábazás, pontgyőjtés, patkódobás és ostoros ügyességi játék is. A kötélhúzáson pedig összemérhették a csapatok igazi fizikai erejüket is. A feladatokban a gyorsaság és ügyesség is egyaránt számított, 1-2 ponttal maradtak le egymástól a versenyzık az összesítésben, mégsem volt hadakozás az eredményeken – ez a vetélkedı rázta össze az egész tábort. Mindenki legyőrte gátlásait, és nyíltan barátkozott csapatába került más diákokkal, vagy akár az ellenféllel is. A finom gulyás és palacsinta elfogyasztása után keddi esténken Litkai Gergely érkezett a Dumaszínházból, nevetıgörcsöt okozva egy-két embernek – ami lehet, hogy nem tett jót jóllakott hasuknak. Utolsó napunkon Gaál Ilona tartott Írásgyakorlatot, majd Ács Péter és Bedı Iván érkezett a HVG-tıl, s bemutatták azt. Dél körül tartottuk a táborzáró ünnepségünket, melyen megválasztották a tábor legjobb fotóit, és legjobb írásait, kiosztották a díjakat. Egy rövid ebéd után már mindenki sietett a bıröndjeikhez, ugyanis hamarosan indultak a buszok. Mindenkinek tartalmasan, és izgalmasan telt az elmúlt három napja. Mindenki talált magának megfelelı elıadást, s ha azt nem, akkor elfoglaltságot, hiszen tılünk 100 méterre volt a Balaton. Barátságok alakultak ki, e-mail címek cserélıdtek, s néhányan megígérték egymásnak, hogy tartani fogják a kapcsolatot. Komlósi Renáta Pápai Fruzsina Juhász Bálint Tóth Dániel
7. oldal
EGY ÉVES LETT AJKA ÉTERI AJKA
MŐVÉSZETEK VÖLGYE
2010. szeptember 4-én szombaton ünnepelte a „fiatalok hullámhossza” egyéves születésnapját a belvárosban. A Sétáló-utcán egész napos adással, nyereményekkel és fellépıkkel várták a kilátogatókat.
Tizenkét napot „éltem” a völgyben, és azt kell, hogy mondjam: visszavágyom. Nemrég érkeztem haza, mégis honvágyam van, annyira magával ragadott a hely és a környék. Ha be kellene számolnom minden élményemrıl, szerintem egy különkiadásban tenném mindezt, ugyanis olyan színes, kalandos volt ott tartózkodni, hogy természetességgel írnék minden napról oldalakat.
Szombaton reggel 8 órakor már szólt a rádió a belvárosban, sokan jöttek oda számot kérni, miközben épp a piacra igyekeztek. Ennél is többen jöttek oda gratulálni: örültek, hogy a sok viszontagság ellenére kitartottunk, s most már egy színvonalas rádiót mőködtetünk, ami nemsokára frekvenciához jut. Sajnos a rossz idı nem kedvezett a születésnapnak: egész nap elszórtan esett az esı, így néhány programot le kellett fújni. Nagyon nagy népszerőségnek örvendett azonban a logo-keresı verseny: összesen 41 diák járta a Sétáló-utcát, keresve az elrejtett Best Rádió feliratokat, emellett a rádiós totót is sokan kitöltötték több-kevesebb sikerrel.
A párnacsatára sajnos kevesebben látogattak el, ugyanis a meghirdetett idıpontban éppenséggel felhıszakadás áldozataivá váltunk mi is – ettıl függetlenül sokan nekivágtunk egymás püfölésének, s mikor az összes párna elfogyott, nagy takarítás vette kezdetét a Zenit-saroknál. 18 órakor a kolontári STEP5 táncoslányok mutatták be hibátlan elıadásukat, sok járókelı megállt, s ott ragadt. A táncok után még minden jelenlévı kérhette kedvenc felvételét a kívánságmősorban, s 19 óra után pár perccel kezdıdött az eredményhirdetés, melyen gazdára talált egy új mobiltelefon, egy vizipipa, fitness-bérletek, ajándékutalványok, s sok-sok apróság. A díjazás után megvendégeltünk mindenkit egy süteményre, felvágtuk a születésnapi tortát, s aki kért, ihatott az általunk egész nap ingyenesen osztott teából is. A továbbiakban magazinmősoraink mellett több állandó mősorral is fogunk jelentkezni: péntekenként 15 órától a Fórum jelentkezik, mely egy közéletimagazinmősor – hétrıl hétre érdekes emberek, közszereplık látogatnak el a stúdiónkba. Szombatonként reggel 8-tól jelentkezik a Jó Reggelt Ajka!, melyben beszélgetések, Ajkai információk, s rengeteg program hangzik el a hétvégére nézve a környékünkrıl. Hamarosan a civil-egyesületekkel együttmőködve saját rovatokat fognak indítani, melyben egyesületeik céljainak megfelelıen ismertetik munkásságukat, beszámolókat tartanak. Ezúton is köszönjük azoknak, akik az elmúlt 1 évben támogatták rádiónkat, s kitartottak mellettünk. Hamarosan jelentkezünk!
Mikor megérkeztem, gyönyörő táj fogadott; az utcán kerékpárral haladva csak-csak odaköszöntem a beszélgetı néniknek, – nekem volt kellemetlen, hogy kívülállóként „betolakodom” a falusi élet csendjébe – ık már nagy örömmel fogadták a turistát, készültek az év megmérettetésére. Láttam, ahogy mindenki mozgolódik, készül: kiosztották a völgymunkások feladatát, kiállításokat rendeztek be, megszervezték a közlekedést, az árusok pedig pakolták portékáikat. A hét település (Kapolcs, Vigántpetend, Monostorapáti, Taliándörögd, Öcs, Pula, és Nagyvázsony) mindegyikén jártam, a kézmővesektıl a fafaragón át a könnyőzenei elıadókig számtalan mővészeti ág képviseltette magát: aki kereste, megtalálta az érdeklıdésének megfelelı programokat. A völgy szépsége, hogy minden faluban élnek mesteremberek, akik portékáik árusítása mellett bemutatókat tartottak; saját magunk is készíthettünk agyagedényt, nyakláncot, nádsípot. Kapolcson a Csigaháznál rendezték be az Éltetı Völgy standjait, melyen a Balaton-Felvidék települései mutatkozhattak be természeti értékeikkel, programjaikkal. Az ajkai Kristályfürdı is képviseltette magát, a Kristályvölgy turisztikai látványosságairól értesülhetett az arra járó, a vadonatúj programfüzetekbıl. Messzirıl feltőnt a finom tea-illat, melyet halimbai gyógynövényekbıl készítettek. Maga Halimba polgármestere, Tóbel János ült a pultnál, aki kitartóan és lokálpatriótán mutatta be településüket, az új fővészkertet az érdeklıdıknek. Ajkai fellépık közül a HaSzüNa képviseltette magát, akik több helyszínen is felléptek: Monostorapátiban, illetve Taliándörögdön a KocsorHázban – mindkét koncert szinte teltházas volt. Nem titok: azért tartózkodtam a völgyben, mert egy rádiótörténeti csodát hajtottunk végre. 18 helyi rádió győlt össze a Mővészetek Völgyében (köztük az ajkai Best Rádió is), és egy közös projekt keretében megvalósítottuk a Közös Hullámhossz Rádiót. 10 napig lehetett fogni adásunkat az FM 96,5MHz-en, mint a hivatalos Völgyrádió. Meglepetésünkre tudtak a szándékról a látogatók, néhány stoppolás alkalmával is meglepıdve tapasztaltuk azt, hogy mi szólunk az autókban. Rengeteg elıadómővész, illetve érdekes, elismert és népszerőségre méltó ember látogatott el hozzánk a stúdióba, mely éjjel-nappal ontotta magából az információkat; bemondtuk, hol van véradás, milyen programok várhatóak, ki és mit keres/talált.
A közbiztonsággal sem volt gond, az irónia jegyében azonban meg kell említenem, hogy egy nagy lopás történt az egész rendezvény alatt: az én lelakatolt kerékpáromat vitték el ismeretlen tettesek. Sajnos nem került elı, és nem is fog – abban reménykedem, hogy aki megveszi a tolvajtól, lelkiismeretesen használja majd, vigyáz rá. Így alakult az, hogy visszafelé már nem tudtam elköszönni az utcán söprögetı néniktıl, ugyanis a buszt kellett választanom, mint közlekedési forma. Visszagondolva nem is szeretnék elköszönni tılük, mert hamarosan újra visszalátogatok! Juhász Bálint
8. oldal
KÉTBALKÉZZEL
FORMABONTÓ TÚRÓRUDI
Az agyra irányított mágneses impulzusokkal átmenetileg megváltoztatható, hogy melyik kezünket részesítjük elınyben, állítják tanulmányukban kaliforniai kutatók. Mint Flavio Oliveira, a Kaliforniai Egyetem (Berkeley) munkatársa elmondta, az emberek naponta sok-sok alkalommal döntenek arról, amikor egy tárgy felé nyúlnak, hogy melyik kezükkel tegyék meg azt. Ez a kezesség: a balkezesek a bal, a jobbkezesek a jobb kezüket indítják el tudattalanul a megfelelı irányból érkezı tárgy felé. Oliveira és kollégái 33 jobbkezes embert vizsgáltak tesztjeikben. A kísérletbe bevont embereknek olyan gyorsan kellett a nekik különbözı irányból felkínált tárgyak után nyúlniuk, ahogy csak tudtak. Az önkéntesek a jobbról, valamint a testvonaluktól 15 fokot balra bezáró irányig túlnyomórészt a jobb kezükkel kaptak a tárgy után. Minél inkább oldalt helyezkedett el egy-egy tárgy, annál hosszabb volt a mozdulat reakcióideje - állapították meg az amerikai tudományos akadémia folyóiratában (PNAS) hétfın megjelent tanulmány szerzıi. Amikor a kutatók az önkéntesek agyának baloldali posterior parietális kérgét mágneses impulzusoknak tették ki, amivel átmenetileg beavatkoztak a bal agyfélteke ezen régiójának aktivitásába, a résztvevık a korábbinál mintegy 14 százalékkal gyakrabban használták az addig kevésbé preferált bal kezüket. Amikor ugyanezt a kísérletet a koponya jobb oldalán végezték el, vagyis az agy jobb oldalát stimulálták, akkor nem tapasztaltak különbséget a kézhasználat preferenciájában.
Hozzávalók 4 fıre
•
250 g zsíros tehéntúró
•
1 tojássárgája
•
2 ek porcukor
•
1/2 citrom leve és héja
•
1 ek habtejszín
Csokimázhoz
•
70 g étcsokoládé
•
50 g vaj
•
1 ek porcukor
•
2 ek kakaópor
•
1 ek tej
Elkészítés 1.
A túrót finom lyukú szitán, egy kanál hátuljának segítségével áttörjük.
2.
Egy tálban a tojássárgáját a porcukorral kikeverjük. Hozzáadjuk a túrót, a citromlevet és a citromhéjat. Habtejszínnel lazítjuk.
3.
Nyolc kis golyót gömbölygetünk a túrós masszából. Tányérra tesszük és 15 percre a mélyhőtıbe dugjuk.
4.
Közben elkészítjük a csokimázat: a darabokra tört étcsokit gız felett felolvasztjuk, belekeverjük a vajat, a cukrot, a kakaót, és végül a tejet.
5.
Mikor langyos a csokimáz, óvatosan beleforgatjuk a mélyhőtıbıl kivett, megdermedt túrógombócokat. Tiszta tányérra helyezzük, és jól kihőtve kináljuk.
GÉNHIBA FELEL A MIGRÉNÉRT Eddig nem ismerték azokat a géneket, melyek közvetlenül felelıssé tehetık a migrénért. Most találtak egy génhibát, mely köthetı a migrénhez. Azonosítottak egy olyan génhibát brit kutatók, amely a migrénhez köthetı, és a késıbbiekben új gyógyszercélpontként szolgálhat – ismertette hétfın a Nature Medicine címő tudományos folyóirat alapján a felfedezést a BBC Online. Mint Zameel Cader, az Oxfordi Egyetem munkatársa hangsúlyozta, az eredmény egy lépéssel közelebb visz annak magyarázatához, miért szenved ötbıl egy ember migréntıl. A migrén erıs, hosszan tartó fejfájást jelent. Mindeddig ismeretlenek voltak azok a gének, amelyek közvetlenül felelıssé tehetık a migrénes fejfájásért. A most megjelent tanulmányban az oxfordi kutatók a TRESK néven ismert génrıl állapították meg, hogy adott változata közvetlenül hozzájárul egyes pácienseknél a migrénhez. A tudósok szerint amennyiben a gén nem mőködik megfelelıen, a környezeti tényezık könnyebben ingerlik az agy fájdalomközpontjait.
Jó étvágyat!
Havonta megjelenı iskolaújság
Szakkörvezetı: Vargáné Czobor Andrea Szerkesztı: Juhász Bálint
