Séta a jövőbe (Balatonvilágosi időutazás)
Balatonaliga, vasútállomás. A peronon a Club Aliga fejlesztési tervét jól ismerő férfi fogad. Amint a szerelvény tovább megy, kalauzolásom a jövőbe máris kezdődik. A Balaton az állomás elől nem látszik. Átlépkedünk a síneken, de a fák így is eltakarják előlünk a kilátást. 15-20 métert tovább megyünk észak felé. Ott az ágak között átkukucskálhatunk. Előttünk meredek szakadék kezdődik, a távolban megcsillan a tó opálos, zöld vize. A meredély alján egy rövid aszfaltozott út van, a végén útelágazással. A baloldali földút beleveszik az erdőbe, a jobboldali a vízpart felé kacskaringózik. Az aszfaltozott szakasz melletti tágasabb területet autóparkolóként használják. E parkolóhoz a Club Aligába bevezető, kétsávos főútról lehet befordulni. A főút vonala valamikor vízmosás lehetett, mert jobbról és balról magas löszdomb szorítja. Visszabukdácsolunk a síneken az állomásépülethez. Onnan erősen lejtő utca visz le a község főutcájához, a Dózsa György úthoz. Kísérőm mutatja: a lejtős utca mellett alkalmas terület van arra, hogy a vasúton érkező vendégek számára alagút készüljön, amelyen át kényelmes sétával átjuthatnak a vasúti pálya alatt a túloldalra, a Club Aliga területére. Élet a promenádon Lépjünk át a jövőbe. Az építők megőrizték a platánfasort, itt született meg az idegenforgalmi központ kisvárosias promenádja. Három, négyszintes épületek szegélyezik, az első szint mindegyikben szolgáltatóknak ad helyet: kávéház terasszal, napernyővel, fagyizó, cukrászda, divatbutik, fodrász, koktélbár, kézművesek boltja, borozó, tetováló szalon, sportbolt, magyaros vendéglő, grillétterem, internet kávézó, biobolt, és sorolhatnánk tovább. A platánfasor alatt sétaút, utcabútorokkal, itt egy szökőkút, amott utcazenész körül gyűlnek össze a korzózó idősebbek és a fiatalok. Nyáron, rekkenő hőségben nappal gyérebb a forgalom, de délután, borongós időben pedig egész nap szívesen legelészik a sokoldalú kínálatot a Club Aliga külföldi és hazai üdülővendégei, a helybeliek és a község üdülőtulajdonosai. Az épületek emeletei panzióknak, irodáknak szolgálnak. A településfejlesztő szakemberek szerint Balatonvilágos kisvárosiassá válása, a szolgáltatások teljessége, és Budapesthez való közelsége fővárosi vállalkozásokat is idevonzhat. Olyanokat, amelyeknek tevékenysége (pl. ha számítógéppel végezhető munkát végeznek) nem feltételez nagyvárosi körülményeket. Ők itt jelenthetik be cégeiket, a községben és környékén bőven találnak munkaerőt. A cégvezetők közül többen a Club Aliga valamely lakóházát megvásárolva nagyszerű, nyugodt, vízparti környezetben élhetnek családjukkal. Egy olyan helyen, ahol az óvoda, iskola, a közeli Siófokon középiskola is, rendelkezésre áll. Ha hetente egyszer, vagy akár többször a fővárosban kell tárgyalniuk, az nem lehet probléma. Sztrádán, vagy vonattal kényelmesen és gyorsan megjárhatják a Balatonvilágos-Budapest utat. Konferencia-turisták A sétáló utca mellett, délre található Club Aliga négy vagy ötcsillagos konferencia szállodája, kissé tovább menve pedig egy nyugdíjas otthon. A konferenciák többségét, mint tudjuk, rendszerint nem az üdülési szezon kellős közepén tartják. A nyár inkább a házasságkötések szezonja, amelyek megrendezésére szintén ideális lesz a nagy terekkel rendelkező, minőségi kiszolgálást, magas szintű rendezvényszervezést nyújtó konferencia hotel, rendezvénytermekkel, panorámaszobákkal. A konferenciák nagyban elősegítik, hogy
Balatonvilágos valóban egész éves szezonnal dicsekedhessen, és egész éven át tartó munkahelyet teremtsen a helybelieknek, a környékbelieknek, s a majdan ideköltözőknek. A konferencia-vendég köztudottan háromszor-négyszer többet költ az átlag turistánál. Az ő jelenlétük fellendítheti a helyi vendéglátósok és más szolgáltatók forgalmát, ide értve a helyi és környékbeli borászokat, kézműveseket is. Igénybe vehetik, s persze majd veszik is Club Aliga egyéb szolgáltatásait: télen a korcsolyázó lehetőségeket, ellátogatnak az Aliga felé eső részen, a löszfalba épített, az őszi, téli, tavaszi Balatonra pazar kilátást nyújtó (panoráma ablakok) romantikus jazzklubba. Elkeverednek az éppen itt tartózkodó helyi társaságokkal, netán táncra hívják valamely világosi vagy aligai szépséget. Ki tudja – a sors útjai kifürkészhetetlenek -, talán egymásba szeret egy ifjú orvostudós és egy világosi nyelvtanárnő.… Láttunk már ilyet! A konferenciázók átsétálhatnak Club Aliga wellness szállójába egy kis kényeztetésre. Természetesen kíváncsiak magára a településre is. Az alagúton átsétálva bizonyára számosan elköltenek majd a Hársfa Vendéglőben egy valódi magyaros vacsorát. Előtte vagy utána vásárolnak ajándékba néhány palackkal a helyi bortermelők nedűit értékesítő borszaküzletben, esetleg egy horgászbotot a horgászboltban, a hölgyek egy különleges kalapot, amelyről otthon elmondják majd, hogy Balatonvilágoson vásárolták. S még nem szóltunk Club Aliga legnagyobb attrakciójáról, a Balatonról. Amelynek látványa, napnyugtája, nyilvánvalóan szintén örök emlékük lesz, amelyről ugyancsak sokat lehet mesélni. Piaci pillanatkép A konferencia szállótól nem messze találjuk a fedett piacteret. Mint másutt az országban és a világban (még Párizsban, New Yorkban, Rómában is) a helyi piacon vásárolni egyrészt igényesség kérdése, ugyanakkor a mindennapok megszépítését nyújtó program, egyben társalgásra alkalmat nyújtó terep. A környék termelői ide hozzák legszebb terményeiket, zöldséget, gyümölcsöt, az állattartók, vagy kisvágóhidak a legjobb „hazai ízű” húsáruikat, húskészítményeiket, a pékek az „igazi”, ropogós kiflijüket, kenyerüket. Borászok a boraikat. Sajtkészítők a sajtjaikat. Bográcskészítők a bográcsaikat. A Balatonvilágosra újonnan beköltözők itt ismerkednek a „régiekkel”. Anyukák megismerkednek az anyukákkal, apukák meghívják egy pertu-fröccsre az apukákat, hiszen a gyerekeik egy osztályba járnak az iskolában. Meghívják egymást hétvégi grillezésre, hadd játszanak egymással a gyerekek. Vissza a mába Kísérőm megmutatja, hogy néz ki most az a terület, amelyet fentebb bemutatta. A platánfasortól indulunk el (itt lesz a promenád). A rövid aszfaltozott rész után balra indulunk el, egy földúton. Már pár lépés után látszik: itt a növényzet az úr. Áthághatatlan bozótos, erdős foltok, méteres gaz által eluralt rétek között vezet utunk. Szanaszét vitorlásokat tartó kerekes bakok, az évtizedek alatt feleslegessé vált, elkorhadt, elrozsdásodott holmik hevernek a bokrok között, a gazos tisztásokon. Itt-ott a bozót közül alig kilátszó, évtizedek óta használaton kívüli, romos épületeket fedezünk fel. Az egyiket lefényképezem. Meglepve látom, hogy a kamera nézőkéjében az enyészet és a pusztulás képe valamiféle „romantikus” látvánnyá szelídül. Lám, tud „csalni” az objektív is. Addig megyünk, míg elfogy az út. Visszafelé arról diskurálunk, hogy Club Aligának ezt a kiábrándítóan rút arcát senki nem ismeri. Sem a helyi lakosok, sem az üdülőtulajdonosok, sem az itt üdülő vendégek. Valószínűleg azok sem, akik a madárfüttyöt, a csendet, a nyugalmat féltik a terület fejlesztésétől. Megtudom kísérőmtől, hogy nem csak a föld feletti építmények romlottak, pusztultak csendben az elmúlt évtizedekben, hanem az is, ami a föld alatt van, vagyis az infrastruktúra. A
szakértők szerint az teljesen egészében elavult, újraépítendő. Már csak a korunkra alaposan megváltozott környezetvédelmi előírások miatt is. Club Aliga területének túlnyomó része ugyanilyen állapotú. Az Aliga felé eső oldalon is. A parttól néhány méterre ott is ugyanolyan dzsumbuj fogadott bennünket, mint amit a dűlőútról látottakról írtam. S akkor még nem beszéltünk a löszfalról. Amely a helyiek mumusa évszázadra visszamenően. Rendkívüli kockázati tényező. Ha megindul… Nos, erről sokan, sokfélét jövendölnek. A 2010-es tavaszi-nyári nagy esőzések idején mindenki felemlegette naponta többször is, mi lesz, ha megindul a lösz? Kísérőm elvitt az itt-ott félelmetesnek látszó, olykor 30 méter magasságot is elérő a fal azon pontjára, ahonnan az esőzés hatására valóban leszakadt néhány köbméternyi lösz. A fal megerősítése létfontosságú a falu számára is, hiszen a falu házainak tekintélyes része annak tetején épült. Végleges megerősítése olyan óriási beruházási összeget követel, amelynek előteremtése az önkormányzat számára lehetetlen volna. A Club Aliga mintegy 75 milliárd forintos fejlesztési büdzséjében is rendkívüli, hatalmas és megterhelő tétel. Ugrás a jövőbe Még mindig itt vagyunk, a vasútállomással szemközti részen. A konferencia szállótól és a nyugdíjas otthontól a part felé eső területen új lakó- és üdülőingatlanok alakítanak utcácskákat. Ezek között találjuk Club Aliga összesen négy szállodája közül a másodikat, a családi hotel-együttest. Itt több nemzedék fogadására, kiszolgálására készültek fel. Jöhetnek a nagyszülők unokákkal, szülők a gyerekeikkel, fiatal házasok a picinyeikkel, mindenki a korosztályának megfelelő szolgáltatásokkal, szórakoztató programokkal találkozhat. Az már – hogy elcsépelt fordulattal éljünk – „hab a tortán”, hogy a családi hotel-együttestől rövid sétával lejuthatunk a partra (teraszokon lefutó, széles lépcsősoron), ahol a kibővített, hatalmas strand és kissé odébb világszínvonalú víziélménypark vár idősebbet és fiatalt, kisgyermeket és nagykamaszt. Télen pedig, még ha a Balaton a szélfúvás miatt „rücskösre” fagy be, s ezért korcsolyázásra alkalmatlan, a családi hotel alatt, a parti sétány mellett megépített (locsolható, tehát simán tartható) korcsolyázó tó hívogatja bógnizni a vendégeket. Ezen a szárazföldi, belső tavon, amely egy csatornával összeköttetésben áll a Balatonnal) más évszakban vitorlázni is tanítják az vendégeket. A belső tó közelében találjuk a régi Aliga épületei közül megmaradt három, felújított villát. A második világháború előtt több tucat csodálatos villa állt a parton. Magyarország híres művészei, üzletemberei építtették őket, a kor legnevesebb építészeivel. Ezeket (összesen harminchatot), néhány kivételével, az 1956 utáni hatalom egyszerűen eltüntette a föld színéről. Közülük nem a legszebb három maradt meg, de felújítva ezek megidézik a hajdanvolt idők hangulatát. Az idegenforgalmi központ tulajdonosa, lám, az értékes épületeket nem pusztította el, hanem megőrizte és helyreállította az utókor számára. Jacht Klub Club Aliga „világosi” és „aligai” része között, középen találjuk a kikötőt, az új Jacht Klubbal, magyarul: kikötőházzal. A vízmosás, vagyis az abban futó út által kettévágott területet nem csak a part mentén húzódó (csaknem két kilométeres) sétány köti össze. A fejlesztők további két utat alakítottak ki. A középső úton Club Aliga markánsan elkülönülő két részét a vízmosás fölött vezető, gyalogosok illetve kerékpárosok által használható híd köti össze.
Egészségturisták Az „aligai” oldalon, ahogy áthaladtunk a gyaloghídon, a „Z” alakú, négy csillagos wellness hotelhez jutunk. A „Z”-alakú forma tette lehetővé, hogy minél több szoba ablakából a természetre lássunk. A modern civilizáció embere (ide tartozunk immár mi, magyarok is), egyre nagyobb figyelmet szentelünk az egészségturizmusnak. Egy-két hét egy ilyen wellness szállóban, regenerálja testünket, lelkünket. Számtalan kezelés, mozgásfajta közül választhatunk, személyre szabott étrendet határoznak meg számunkra. A trend egyértelmű: míg tíz évvel ezelőtt a wellness szállók vendégeinek 80-85 százaléka külföldi volt, mostanra mintegy a fele hazai. Körülbelül így alakult a hazai lovas klubok vendég-összetétele is. Igen valószínű, hogy a wellness hotel lakói közül számos élnek majd Balatonvilágos új idegenforgalmi kínálatával, a Pulai Lovas Klub által nyújtott lovaglási lehetőséggel, ahol már azok a helyi fiúk és lányok fogadják a vendégeket, akik általános iskolások korukban - Pulai úr előrelátásának köszönhetően - ingyen tanulhattak lovagolni, lóval bánni. Immár lovas oktatóként kereshetik meg helyben a kenyerüket. Teraszok a löszfalban A wellness hoteltől a község aligai végének házaiig új lakó- és üdülőingatlanok alkotnak hangulatos, falusias jellegű utcákat. Az épületek a falu felé közeledve egyre ritkásabban követik egymást, sőt a faluhoz legközelebb eső új épületek mellé a terület- és településfejlesztő szakemberek már gyümölcsfák ültetését írták elő, hogy minél autentikusabban simuljon össze az új és a régebbi településrész. A hoteltől a tópart felé a löszfal állná utunkat, ha az építészek egy rendkívüli ötlettel nem találnak rá egy frappáns, és aránylag költségtakarékos megoldásra. Ami a következő: a löszfalban teraszokat képeznek ki, úgy, hogy támfal gyanánt a partfal teraszain helyet kapó épületek megerősített hátfala és az épületek alapja szolgál. A teraszsor alatt további megerősítést nyújtanak a betonból épült mélygarázsok, amelyből lift repíti fel a vendégeket a teraszokon elhelyezkedő szórakozóhelyekre. Így a löszfal csúszásának lehetőségét is kizárják, ugyanakkor a tó felől is mutatós, óriás panorámaablakokkal rendelkező szórakozóhelyet hoztak létre. Nappal kávéház és bár, este jazz club, vagy zenés-táncos rendezvény helyszíne. Az itteni zene senki sem tud zavarni (magasan fenn, a part fölött van a szálló, még hátrább a lakó- és üdülőterület). A közelben találunk egy mesebeli Madárházat is, továbbá egy kisebb, hangulatos uszodát, ahol fürdés közben egy intim hangulatú bárpultnál kellemesen koktélozhatunk, vagy a játéksarokban kártyázhatunk, sakkozhatunk a barátainkkal, a gyermekeinkkel. Mindhárom létesítmény olyan, amely szezonon kívül is magához csábítja a vendégeket. A teraszokról nappal olyan pompázatos a kilátás, hogy a helybeliek és az üdülőtulajdonosok nem engedik úgy haza a vendégeiket, hogy előbb el ne hoznák őket ide. Lehet tereferélni, ideális randevúzó hely. Ráadásul innen indul az akár Tarzan-sétánynak is nevezhető, a fák lombjai közt, a magasban „S” alakban kanyargó, a tópartra a levegőben levezető út (angolból fordítva: „lombkoronasétány”). Ez olyan attrakció, amely Magyarországon egyedülállónak számít. A teraszokról azonban nem csak a Tarzan-sétány vezet majd le, hanem széles, szétterülő lépcsősor is. Butikhotel a Kádár-szigetnél A lépcsősoron leérve, a part menti sétányon induljunk el északra. Itt állt Kádár János kommunista első titkár villája, egy korának építészetét igényesen tükröző épület, amelyen azonban a gazdátlanság évtizedei alatt úrrá lett az enyészet. Födéme beroskadt, a teraszt és az egész házat benőtte a gaz. Előtte kicsiny móló, melynek végén áll a néhány négyzetméteres
„Kádár-sziget”. A Kádár villa mellett, mögött kisebb, a hatvanas években, gyenge anyagból épült, ízléstelen, rossz állapotú, kisebb szállodák voltak. Méltatlannak bizonyultak a minőségi turizmus jegyében megalkotott idegenforgalmi centrum többi létesítményéhez. Az úgynevezett Castro villát a tervező integrálta az ötcsillagos, új butik hotelbe. A hajdan borostyánnal befutott Aliga II-es étteremnek nevezett épületet viszont érdemesnek találták felújítani a tervezők. A butikhoteleket exkluzív kialakítás (design), kevés szoba és személyre szabott szolgáltatás jellemzi. Az Egyesült Államokban és Angliában már évtizedek óta hódít a butik-hotelek divatja, Magyarországon mostanra kapott igazán erőre. A különlegességre (unikalitásra), mint vendégcsalogató és –marasztaló motívumra építő saját turisztikai kínálat kétségtelenül az igényesebb vendégkörnek szól. A turizmusban világszerte és természetesen a Balatonon is kiéleződött versenyben megkérdőjelezhetetlen szerepe van az egyediség erősítésének, a korszerű termékstratégiának, az attraktivitásnak. A Club Aliga butik-hoteljének a különleges és kiemelt szolgáltatást elváró vendégek körében elért sikere minden bizonnyal erősíti a Balaton, mint turisztika régió hírét, hitelét, arculatát. A közelben, a Kádár-szigetnél, új strand épült, hogy a közelben letelepedők élvezhessék a balatoni fürdőzés örömét. A Butik-hotel előtt ugyanis a sík parti sáv kiöblösödik, távolabb kezdődik a löszfal, mint másutt. Ezen a lapos területen lakó- és üdülőházak épültek. Nem magas fallal körülvett erődítmények, hanem egy-egy család igényeit maximálisan kielégítő házak, előkerttel, ahová elfér ugyan egy úszómedence (ha a tulajdonos igényli), de méretüket, kialakításukat illetően nem tekinthetők luxusbirtokoknak. Itt vezet tovább az út Balatonfőkajárra, és innen vezet fel lépcső az – itt csak stabilizált, de be nem épített - löszfal tetejére, az aligai falurészbe. Összegzés a Jacht Clubban Eddig kísérőmé volt a főszerep. Sétánk végén, fájó lábunkat kinyújtani, megpihentünk a Jacht Klubban. Benyomásaimat próbáltam összefoglalni. A parti rész beépítése nagyon visszafogott. A fejlesztő megőrizte a nagy zöld felületeket. A kikötő melletti nagy strand fürdőzői még csúcsszezonban is kényelmesen elférnek, nyújtózkodhatnak a füves területen. E területek, a tágasságuk, árnyasságuk, a part menti vendéglátó létesítmények sokasága miatt szinte kiáltanak fesztiválok, népes művészeti, gasztronómiai, kulturális rendezvények szervezése után. A kisvárosias főutca, a promenád a négy szálloda vendégei, a helyi lakosok, az üdülőtulajdonosok közül sokaknak nyújt találkozóhelyet, társasági élményt. Megváltozott a falu élete: az őszi, téli és tavaszi hónapokban is van élet a faluban. A beköltözők szívesen ismerkednek, kíváncsiak a község múltjára, milyen volt itt az élet a háború előtt, no meg azelőtt, hogy megvalósult ez a párját ritkító fejlesztés. Mert hallottak erről ezt-azt, és tájékozódhattak is felőle bizonyos mértékig a falu helytörténeti múzeumában. Szó kerül kísérőmmel arról, hogy voltak, akik sajnálták a régi Club Aligát, amelyhez az ifjúságuk kötődött, és azt szerették volna, ha amolyan „retro” hely maradna, ahol mélázni lehet letűnt idők perceiről. De hát a hajdani Club Aliga állapota ezt még akkor sem tette volna lehetővé, ha valaki akarta volna. Ugyanis retróban is az a jó, ami építészetileg jó. Sajnos az itteni létesítmények többsége nem felelt meg, ennek az axiómának. Ami fontos: a fejlesztéssel nemhogy szétváltak volna, hanem éppen összenőttek a településtestek (a világosi és az aligai rész). Az összesen nyolc lejáró könnyűvé, egyszerűvé tette a faluból a partra való lejutást. Hajdan ősszel bezárt a kis fűszerboltok többsége. Egy kivételével a vendéglők is. A fiatalok Siófokon adtak randevút egymásnak, oda jártak szórakozni. Sokan bevásárolni is.
A négy szálloda és a többi létesítmény, a sétálóutca, a piac nem csak sok, hanem igencsak sokféle munkahelyet teremtett, s megélhetést biztosít a helyi vállalkozóknak, termelőknek. És éppen a beruházás léptékén, nagyságrendjénél fogva lett esély arra, hogy sikerült egész évben vendéget vonzó idegenforgalmi központtá fejleszteni Club Aligát, és egész évben életet mutató községgé változtatni Balatonaligát. Amelyen már a fejlesztés első évei után látszott az adóbevételek jótékony hatása. Az óvoda, az iskola több gyermeket fogad, mint hajdanán, már nem kell tartani a bezárásuktól. Sőt, amint hallani, mindkettő bővítésére tervek készülnek. Minthogy itt van munkahely (összesen mintegy 1700), a térségből folyamatos a bevándorlás. Aki teheti, ide költözik, mert nem szeret „bejárni” máshonnan Balatonvilágosra, ahogy sok itteni tette évtizedekig Fehérvárra, Siófokra, sőt Veszprémbe is. Így hát megnőtt a kereslet a falusi házak, üdülők iránt, megy fel az áruk. Egyesek szerint már az egekben van. Balatonvilágos sok tekintetben egyedi település. Nem dicsekedhet (mint annyi – főleg Balaton-felvidéki falu) Árpád-korig visszatekintő múlttal, családfájukat évszázadokra visszavezetni tudó családokkal, hiszen csak 1961-ben vált önálló községgé. De itt, a Balaton keleti öblének partján már jóval korábban, a tó turisztikai fejlődése kezdetén, Siófokkal, Fonyóddal csaknem egy időben látványos és gyors fejlődés következett be. A korszak híres fővárosi gyárosai, bankárai és szellemi emberei építettek maguknak családi üdülőket Aligatelepen. Valójában sokszobás, minden kényelemmel ellátott villákat, amelyek akár a budapesti Gellért-, vagy a Szabadsághegy díszére is válhattak volna. A Magyar Államvasutak igen hamar felfigyelt az egyre felkapottabb fürdőhellyé váló Aliga-telepre (a tulajdonképpen a mostani Club Aliga területén), és vasúti megállót épített (1900-ban és 1901-ben épültek az állomások). Természetesen azért, mert üzletet látott a balatoni turizmus jövőjében, az üdülők kiszolgálásában. A falu abban is egyedi, hogy a víztől száz-kétszáz méterre meredek löszfal emelkedik. A település a „fennsíkon” épült ki, páratlan kilátást nyújtva az embereknek a végtelennek tetsző víztükörre. Ilyen panorámával egyetlen Balaton-parti település sem rendelkezik. A „pechje” is egyedi e helynek. Az 1950-es években Rákosi Mátyás, a kommunista párt teljhatalmú vezetője erre járt, és felfigyelt Aliga-telep különleges fekvésére. A magas löszfal természetes védősáncként öleli körül félkaréjban a közel 50 hektáros parti részt. Meglátni és dönteni egy pillanat műve volt. A gyönyörű villákat, az építészetileg is igényes szállodával és vendéglővel együtt államosították, 1956 után lerombolták. Őrség szállta meg a kivezető utakat, a magas partra légvédelmi tüzérséget telepítettek. És a maguk ízlése szerint építkeztek. Engedély nélkül egy lélek se be, se ki, bő negyven évig. 2007-ben az új tulajdonosnak, a Pro-Mot Hungária Kft-nek nem fűződött érdeke a leromlott, többségükben lebontásra ítélt épületekbe anyagi eszközöket invesztálni. A polgármester azonban megrendítő helyzetet tárt elé. A község gyakorlatilag működésképtelenné válik, ha nem jut a terület működéséből adóforintokhoz. A polgármester szavait a Pro-Mot Hungária Kft. vezetői komolyan vették. Már az első szezonra életet leheltek Club Aligába, így az önkormányzat a fejlesztések megvalósulásáig is évi több tízmillió forint adóbevételhez jutott. Azóta, íme, megvalósult az idegenforgalmi központ Club Aligán. A község adóbevétele azóta évente százmilliókra rúg.
