Semminek hiszed, mi fává terebélyesedik egyszer Az erdészeti termőhelyismeret oktatása az intézmény fejlődésének tükrében. Varga Zsófia Szakoktató

„Semminek hiszed, mi fává terebélyesedik egyszer” Az erdészeti termőhelyismeret oktatása az intézmény fejlődésének tükrében

Varga Zsófia Szakoktató

1

Tartalomjegyzék BEVEZETÉS

3

1. A NYUGAT-MAGYARORSZÁGI EGYETEM TÖRTÉNETE 1.1. Az erdészet fejlesztésének társadalmi szükségessége a 18-19. században 1.2. Bányászati-kohászati iskola - Bányászati-kohászati Akadémia (1735-1846) 1.2.1. Erdészeti Tanintézet (1808-1846) 1.3. Bányászati és Erdészeti Akadémia (1846-1904) 1.4. Magyar Királyi Bányászati és Erdészeti Főiskola (1904-1919) 1.5. Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola 1922-1934 1.6. M. Kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Bánya és Kohó- és Erdőmérnöki Kara (1934-1949) 1.7. Agrártudományi Egyetem Erdőmérnöki Kara 1950-1952 1.8. Erdőmérnöki főiskola 1952-1962 1.9. Erdészeti és Faipari egyetem 1962-1996 1.10. Soproni Egyetem 1996-1999 1.11. Nyugat-Magyarországi Egyetem 2000-

4 4 5 5 6 7 8 8 10 11 11 12 12

2. A TERMŐHELYISMERETTAN OKTATÁSÁNAK GYÖKEREI 1808-1886 2.1. Dr. Wilckens Henrik Dávid az erdészet első magyarországi oktatója 2.2. Wilckens utódja Feistmantel Rudolf 2.3. Russegger József az akadémia új igazgatója 2.4. A magyar nyelvű oktatás életbelépése, Wágner Károly

14 14 16 18 19

3. VEGYTANI TANSZÉKTŐL A TERMŐHELYISMERETTANI TANSZÉKIG 1886-1946 3.1. A Vegytan tanszék első tanszékvezetője: Bencze Gergely 3.2. Bencze Gergely utódja Vági István 3.3. Tanszékvezető: Dr. Botvay Károly

21 21 26 30

4. TERMŐHELYISMERETTANI TANSZÉK 19464.1. A tanulmányi rend átalakítása, Dr. Botvay Károly tantárgyi programjai 4.1.1. A tanszéken folyó oktatáson kívüli tevékenységek 1953-1958 között 4.2. A tanszéken folyó tevékenység Dr. Pántos György tanszékvezető idejében 4.2.1. A hatvanas évek reformtörekvései 4.2.2. Az oktatási reform megvalósulása az egyetemen: 19634.2.3. A tanszék intézetbe szerveződése 4.2.4. Oktatáson kívüli tevékenység 1958 - Pántos alatt 4.3. Termőhelyismerettani Tanszék Dr. Szodfridt István alatt 1983-1995 4.3.1. Kutatások 4.3.2. Speciális oktatási feladatok a tanszék életében

32 35 42 43 44 49 57 60 62 75 76

BEFEJEZÉS

81

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

82

IRODALOMJEGYZÉK

83

MELLÉKLETEK

85

2

Bevezetés „Magból lesz a mogyoró, magból a büszke, égretörő tölgy, semminek hiszed, mi fává terebélyesedik egyszer” Dr. Wilckens Henrik Dávid

19 éve kezdtem dolgozni az akkori Erdészeti és Faipari egyetem, jelenleg Nyugat-Magyarországi Egyetem Termőhelyismerettani Tanszékén. Az elmúlt években nagy változások történtek az oktatásban, a tananyag tematikájában. Ez késztetett arra, hogy megkeressem az erdészet oktatásának gyökereit, azt, hogy a tanszékünkön oktatott tárgyak milyen átalakuláson mentek keresztül 1808-tól, amikor Selmecbányán megalapították az erdészeti tanintézetet. Kutatásaim során találkoztam Wilckens fentebb idézett mondatával. Azért választottam ennek egyik sorát szakdolgozatom címéül, mert ennél kifejezőbben nem lehet megfogalmazni mindama változásokat, amelyek az elmúlt, közel 200 évben történtek.

3

1. A Nyugat-Magyarországi Egyetem története 1.1. Az erdészet fejlesztésének társadalmi szükségessége a 18-19. században Az erdőgazdálkodásnak, mint évszázadokon át külterjes, ún. őstermelői ágazatnak szakmává szerveződését a 18. század végén, a 19. század elején a faanyag (mint ipari alapanyag és energiahordozó) üzemszerű újratermesztésének igénye indította el. A nyugat-európai ipari forradalom, a világgazdasági, egyben társadalmi korszakváltás Magyarországon is kezdte éreztetni hatását. A természeti erőforrások felértékelődtek. A török háborúk utáni újjáépítés, majd az urbanizáció, az úthálózat fejlesztése, a mélyművelésű bányák, a kohók üzemeltetése, a puskaporgyártás stb. rendkívül sok fát emésztett fel. A fahamu vizes oldatának lepárlása révén nyert hamuzsír a magyar gazdaság egyik fontos exportcikke volt. Előállítása érdekében hatalmas erdők faanyagát hamvasztották el. Mindez oda vezetett, hogy a Kárpát-medence abszolút fabőségén belül lokális fahiány mutatkozott, éppen a társadalmi-gazdasági szempontból legfontosabb térségekben: a nagyobb városok, ipartelepek környékén és a bányavidékeken. A bécsi udvari haditanács pedig honvédelmi szempontok miatt a török birodalommal még mindig határos fátlan dél-alföldi térség erdővel való betelepítését szorgalmazta.1 Németország, Ausztria és Magyarország egyes vidékein az uradalmakban alkalmazott erdészek, erdőmesterek hivatala apáról fiúra szállt, itt a mesterségre az apák oktatták fiaikat. Ezen kívül az erdészek, erdőmesterek, (Jäger-meister, Waldmeister, Forstmeister), akiknek főfoglalkozásuk a vadászat volt, fiatal embereket vettek fel és képeztek ki, amint ez a céhrendszerben az iparosoknál is történt. Tanuló éveik után felszabadították őket. Amint az idők folyamán az erdőgazdaság fontossága emelkedett, és az élet az erdészektől is mind több szakismeretet követelt, az erdők kezelésével megbízott férfiak is mind több gondot fordítottak az erdőgazdaságra. A képzésre felvett fiataloktól egyre több iskolai képzettséget követeltek. A növendékeknek tollbamondás után füzetekbe kellett összeírniuk a szükséges, jól-rosszul rendbe szedett tudnivalókat. Így jöttek létre Németországban az első „mesteriskolák”. Egyes jobb módú erdészeti tisztviselők fiaikat nem csak közép-, hanem főiskolákra, egyetemekre is elküldték, és később a gyakorlati oktatásukat maguk fejezték be. Az így képzett erdészek által 1 http://mek.oszk.hu/02100/02185/html/1007.html (2006-10-19)

4

alapított mesteriskolákból fejlődtek ki az első erdészeti akadémiák. Híres volt a Hartig G. L. iskolája Hungenben, melynek 1800-ban 70 látogatója volt, vagy Cotta H.-é Zilibachban, melyet 1811-ban Tharandtra vitt át. Egyidejűleg egyes egyetemeken erdészeti tanszékeket hoztak létre azok számára, akik képesítést akartak szerezni a kamarai (kameralista) hivatalokra. Ebben a két formában vette kezdetét a magasabb fokú képzés, amely több országban követőre talált. 2

1.2. Bányászati-kohászati iskola - Bányászati-kohászati Akadémia (17351846) Az Akadémia őse a Selmecbányán 1735-ben a bécsi udvari kamara által létesített Bányászati-kohászati iskola (Bergschule) volt. A Habsburg Birodalom területén a selmeci iskola volt az első állami alapítású, nem egyházi irányítás alatt működő oktatási intézmény. A tanítás német nyelven folyt. Az iskola 1762 és 1770 között fokozatosan, három tanszék létesítésével az egész Habsburg Birodalom számára szakembereket képző Bányászati-kohászati Akadémiává (k.k.Bergakademie) fejlődött. Mária Terézia utasításának, miszerint „Az erdőművelés tanítására gondos figyelem fordítassék”, csak annyiban feleltek meg, hogy a tanfolyam harmadik évében az erdőgazdászatot is az előadandó tantárgyak közé vették. Az előadásokra túl nagy gondot nem fordítottak, mert akkoriban általánosan elterjedt az a hit, hogy az erdő fenntartásáról nem kell az embernek gondoskodni, mert gondoskodik arról az Úr Isten.3 Az erdészeti szakoktatás kérdése nem változott akkor sem, amikor I. Ferenc 1795-ben az akadémiát nyilvános tanintézetté nyilvánította.

1.2.1. Erdészeti Tanintézet (1808-1846) 1808. január 5-én alapították a bányászati akadémia mellett az erdészeti tanintézetet. Szervezésének célja a rendszeres erdőgazdaság megteremtése, és szakképzett erdőtisztek nevelése volt. Akadémiai tanárrá Dr. Wilckens Henrik Dávidot, a bechsteini erdészeti iskola tanárát, korának európai hírű polihisztorát nevezték ki. Wilckens az erdészeti tudományok tanítására részletesen összeállított tervezetét 1808. június 27-én 2 http://www.elib.hu/00000/00060/html/032/pc003260.html (2006-10-19) 3 Vadas Jenő: A Selmecbányai M.KIR. Erdőakadémia története és ismertetője, Budapest, Pátria Irodalmi Vállalkozás Részvénytársaság Könyvnyomdája 1896. 2.o.

5

nyújtotta be, és első előadását a király születésnapján, 1809. február 12-én tartotta. Az előadások a Marschalko-házban levő első erdészeti tanteremben voltak. Az 1845. évvel az erdészeti szakoktatás első időszaka véget ért, mert a következő évben az eddigi erdészeti tanintézetet akadémiai rangra emelve önálló tanszékként beolvasztották a bányászati akadémiába.

1.3. Bányászati és Erdészeti Akadémia (1846-1904) Az akadémia szervezetére és oktatási rendjére vonatkozó javaslatokat 1846. október 6-án szentesítette az uralkodó. Az 1846-évi tanterv szerint az erdészeti szak tanfolyama három évre terjedt ki. 1848. márciusában nagy volt a lelkesedés az akadémiai magyar diákok között, amire az okot a magyar királyi udvari kamara 1848. márciusi rendelete szolgáltatta, miszerint ezen túl hivatalos nyelvként a magyart kötelesek használni. 1848. december 18-án Lázár Jakab magyarul tartotta előadásait az akadémián, ezért nevezzük őt az első magyar erdészeti tanárnak. A magyar nyelvű oktatás tervezett bevezetése miatt az ausztriai és cseh-morvaországi hallgatók többsége elhagyta Selmecet. Részükre jött létre a csehországi Pribramban és az ausztriai Leobenben hasonló iskola. Eötvös József kultuszminiszter a selmecbányai akadémiát egy majdan létesítendő műegyetemmel tervezte összekapcsolni, de az 1848-49-es forradalom és szabadságharc miatt ez nem valósulhatott meg. 1849. januárjában a hallgatók többsége az átvonuló Görgey Artúr és Guyon Richard alakulatához csatlakozott. A császári csapatok bevonulása után február 5-én újra kezdődött az oktatás, de a Selmecen tartózkodó 64 hallgatót megbízhatatlannak tartotta a katonai igazgatás, és az akadémiát bezáratta.4 Az 1849-évi 11657/1256. számú rendeletével a bécsi földművelési és bányászati minisztérium a főkamara grófságot arra utasította, hogy a bányászati és erdészeti akadémiát azonnal nyissa meg. Az erdészeti tanszék vezetőjévé Schwarz Frigyes Ignác bányatanácsos, erdészeti tanárt jelölte ki. 1850. január 2-án kezdődött újra az oktatás, de ebben az évben az akadémiának nagyon kevés hallgatója volt. Érdekességként megemlíthető, hogy 1850. augusztusában a bányászati és erdészeti akadémia hallgatói között csak egyetlen erdész volt.

4 Vivat academia, Országos Magyar Bányászati és Kohászati egyesület, Országos Erdészeti Egyesület, BP. 1985. 155.o

6

Az 1867-es Kiegyezés során az akadémia magyar állami intézmény lett, vonzáskörzete a Habsburg birodalom magyar területeire terjedt ki. Schwarz Frigyes halála után az 1867 júniusában kiírt pályázatban kikötötték, hogy a pályázónak tökéletesen kell tudnia magyarul. A pályázatot Wágner Károly keszthelyi erdész nyerte meg. Vezetésével az eddigi német helyett magyar nyelven kezdődött az 1867/68. tanév oktatása és vele együtt a magyar műszaki nyelv megteremtése. Az első magyar tanári kar: Wágner Károly, Lázár Jakab, Fekete Lajos, Nikel (később Szécsi) Zsigmond, Illés Nándor fogtak hozzá a magyar nyelvű tananyag gyűjtéséhez. 1872-től a hallgatók kötelesek voltak államvizsgát tenni. 1879-ben több évtizedes készülődés után megszületett végre az első magyar polgári erdőtörvény, az 1879. évi XXXI. Tc., amely a korábbi feudális erdőtörvényekhez képest lényegesen magasabb követelményeket támasztott az erdőgazdálkodással és az alkalmazható erdészeti szakszemélyzet minőségével szemben is. 1894-től a végzett, államvizsgát tett hallgatók használhatták a mérnök elnevezést.

1.4. Magyar Királyi Bányászati és Erdészeti Főiskola (1904-1919) 1904-ben a robbanásszerű tudományos fejlődéshez kapcsolódóan átalakult a műszaki és természettudományos képzés. Az ehhez szükséges átszervezéssel együtt a selmeci akadémia fölvette a M. Kir. Bányászati és Erdészeti Főiskola nevet, és választott vezetőjét ezután a rektori cím illette meg. A tanszékek száma 16-ról 20-ra, az oktatási idő háromról négy évre bővült. A főiskola két ágazatra tagozódott. Bányászati és erdészeti ágazatra. Ez utóbbi keretében működött az Erdőmérnöki Szakosztály. Itt jelent meg először az okleveles erdőmérnök képesítés. Az I. világháború a főiskola fölfelé ívelő pályáját kettétörte. A hallgatóság négyötöde frontszolgálatra vonult be, közülük félszáznál többen haltak hősi halált, és ennél is többen súlyos sebesülésekkel vagy embertelen hadifogság után térhettek vissza az alma mater padjaiba. A csehszlovák parancsnokság 1919. január 2-án megszállta Selmecbányát. A Főiskola a cseh megszállás következtében nem maradhatott a városban. Hallgatói, miután a főiskola gyűjteményeit Budapestre szállították, elszéledtek, de a tanári kar még Selmecbányán volt. A főiskolai tanács álláspontja az áttelepítés kérdésében az volt, 7

hogy a főiskolát elsősorban Pesten vagy vidéken kell elhelyezni. Budapesten azonban a katonai épületeket nem adták át, ezért a főiskola vezetősége a gödöllői megoldást szorgalmazta. A február 21-i budapesti megbeszélésen már Thurner Mihály soproni polgármester is jelen volt, aki az értekezletről telefonon hívta fel a soproni állomásparancsnokságot, hogy a Károlyi laktanyát tegyék szabaddá. Sopron válasza: a kiürítés március első napjaiban meg fog történni. A földművelésügyi miniszter 52935/I-A-3. szám alatti 1919. március 1. keltezéssel közölte az Állami Bányászati és Erdészeti Főiskola rektorával, hogy a főiskolát ideiglenesen Sopronba helyezte át.5 Itt sem volt azonban biztos a Főiskola helye, hiszen fennállt a veszélye, hogy Sopront egy évvel később Ausztriához csatolják. Az hogy Sopron végül magyar város maradt, az nem utolsósorban a hallgatóknak volt köszönhető.6

1.5. Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola 1922-1934 Az alma mater elnevezése 1922-től: Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola. Az oktatás négy - bányamérnöki, fémkohómérnöki, vaskohómérnöki és erdőmérnöki osztályban folyt. A főiskola élén a rektor, az osztályok élén dékánok álltak. 1925-re kialakult a főiskola soproni szervezete és a soproni tanári kar. A főiskola 6 előkészítő tanszékből állt. A Bányamérnöki és a Kohómérnöki osztály 7-7 tanszékkel rendelkezett. Az Erdőmérnöki osztály tanszékei: erdészeti vegytan, erdészeti földméréstan, mechanika és faipari technológia, út- és vasútépítéstan, növénytan, növényélet- és kórtan, erdőműveléstan, erdőrendezéstan, erdővédelemtan, erdőgazdaságtan és politika.

1.6. M. Kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Bánya és Kohó- és Erdőmérnöki Kara (1934-1949) Bár 1933-ban a Főiskolai Tanács emlékiratot készített a vallás és közoktatási miniszter terve ellen, hogy a főiskolát több más, műszaki és gazdasági felsőoktatási intézménnyel együtt közös szervezetbe olvasszák, ennek ellenére az Erdőmérnöki Főiskolát az 1934/35. tanévtől kezdődően az akkor alapított M. Kir. József Nádor 5 Mindnyájan voltunk egyszer az akadémián, az Erdészeti és Faipari Egyetem jubileumi évkönyve Sopron, 1983. 57.o. 6

Az osztrák csendőrök elindultak átvenni Sopron irányítását 1921. szeptember 8-án, de a főiskolások az Ágfalvi csatában megállították őket. A harcmezőn két főiskolás halt hősi halált: Szechányi Elemér bányamérnök- és Machatsek Gyula erdőmérnök hallgató. Így az intézmény Sopronba telepítése is hozzájárult ahhoz, hogy a decemberi népszavazáson a város Magyarország része maradhatott.

8

Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemhez csatolták, annak Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Karaként. Ezzel egyetemi rangra emelték, és tulajdonképpen „de jure” szentesítették a soproni tanintézetnek „de facto” már kialakult státusát, hiszen a főiskola már 1931-ben elnyerte a jogot a doktori cím adományozására és a magántanári képesítésre. Az egyetemi rangra emeléssel egyidejűleg az erdőmérnökképzés időtartamát négy évről négy és fél évre, a szigorlatok számát pedig kettőről háromra emelték. A soproni Bánya- Kohó- és Erdőmérnök Kar tanszékeinek száma az új szervezetben 22 volt. 1944 őszén szóba került a kar kitelepítése Németországba. 1944. december 23án a tanári kar csatlakozott a Műegyetem tanári karához, és kijelentette, nem kívánnak Németországba távozni, viszont felkészülnek a kiürítésre, ha a hadi helyzet úgy alakul. Az 1944. december 29-i ülés legfőbb napirendi pontja a külföldön tartandó rövidített kurzusok előadóinak kijelölése volt. Az első szigorlat megtartását januárra tűzték ki, így az e szigorlaton vizsgáztató tanárok jelölése nem vált szükségessé. Felmerült Tharandt vagy Freiberg neve, de a rektor a maga részéről Drezdát javasolta, mert itt látott lehetőséget a gépész, vegyész, bánya- kohómérnök hallgatók egységes elhelyezésére. Az osztályülési jegyzőkönyvben olvasható Dr. Fehér Dániel indítványa, hogy ládák készítése céljából kérjenek a várostól szegeket, hogy a tanszékek értékesebb tárgyait azokba becsomagolhassák. Ezek után a gyűjteményeket és a laboratóriumi berendezéseket ládákba pakolták, és az épület alagsorába helyezték el. Fehér Dániel leleményességére utal, hogy az alagsori bejáratra a következő feliratú táblát tetette ki: „Tífuszbaktérium tenyészet, Vigyázat! Életveszély!” Az 1945. január 5. rendkívüli ülés jegyzőkönyve szerint a kiürítési kormánybiztosnak az volt az elvi álláspontja, hogy akik a kinti kurzusokon nem vesznek részt, lehetőleg ne a karral utazzanak, mindazonáltal nekik is biztosítják a lehetőséget a kiutazásra. A háború végén, március 16 és április 26 között megkezdődött a IV. éves hallgatóknak a félévpótló tanfolyam. Nehézséget okozott, hogy a kar épületeit majdnem teljes egészében hadikórház céljaira foglalták le. Sébor János a Minisztériumnak küldött jelentésben ígéretet tesz arra, hogy amint a helyiségeket sikerül fokozatosan felszabadítani, a kar arra törekszik, hogy a rendszeres oktatást a többi évfolyamon is megindítsa. 7

7 Bánya- Kohó és erdőmérnöki Kar 1945 január. 5. rendkívüli ülés (277-1945. Kari jegyzőkönyv) NYME Központi Levéltár

9

Az Ideiglenes Nemzeti Kormány június 27-i 4050 sz. ME. Rendelete a mezőgazdasági szakoktatási intézmények egységes felügyeletének és vezetésének szabályozásáról a soproni kar Erdőmérnöki Osztályát a 45/46-os tanévtől kezdődően a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem szervezetéből kiválasztotta, és működését a földművelésügyi miniszter főhatósága alá rendelte.8 Ekkor hangzott el Dr. Fehér Dániel javaslata: ”Maradjon meg a kar a mai egységében a Műegyetem keretében, kultuszminiszter fennhatósága alatt. Természetesen az 1934: X. T.c.-ben illetve a Műegyetem szervezeti szabályzatának 9, 12, 16, 18, 21, és 85. szakaszában a földművelésügyi miniszter számára biztosított jogaik érintetlenül hagyása mellett.” A kar a javaslatot elfogadta, ennek eredményeképpen a végrehajtásra nem került sor.9 1949. október 1-én tartott rendkívüli kari ülésén bejelentették, hogy a kormány 1484-16/1949. V. 1 sz. rendeletével a Budapesti Műszaki Egyetem Bánya- és Kohómérnöki osztályát szervezeti és tanulmányi kérdésekben a miskolci Nehézipari Műegyetemhez csatolja. E hónap 31-én megszervezik a Földmérőmérnöki osztályt, mint a soproni kar egyik önálló osztályát. Ez szükségessé tette a karon működő tanszékek osztályba sorolását. Az elv kettős volt, egyrészt a tanszékek ahhoz az osztályhoz tartozzanak, amelyeknél az elfoglaltságuk nagyobb, és hogy a két osztály között az egyensúly meglegyen. Eszerint a tervezett 23 tanszék közül 14 - köztük a talajtani tanszék -az erdőmérnöki és 9 a földtani osztályra került.10

1.7. Agrártudományi Egyetem Erdőmérnöki Kara 1950-1952 Ugyan a kormány 1484-66-8/1950. VI. 4. sz. rendelete szerint az Erdő és Földmérőmérnöki kar Erdőmérnöki osztálya a gödöllői székhelyű Agrártudományi Egyetemhez került, de a megkezdett évfolyamok Sébor János javaslatára még a régi rend szerint hallgatták a tárgyakat.11 Ebben az évben a Bánya- és Kohómérnöki kar Miskolcra költözése miatt új tanszékek létesítésére is szükség volt. Ekkor alapították a Kémia, és az Ásvány-földtani tanszéket.12

8 Vivat academia, im. 175.o 9 1945. július 4. Erdőmérnöki Osztály osztályülése NYME Központi Levéltár 101949 október 1. Erdőmérnöki Kar rendkívüli kari ülés jegyzőkönyve NYME Központi Levéltár 11 1950 május 9. Erdőmérnöki Kar kari ülési jegyzőkönyv NYME Központi Levéltár 12 1950 január 12 VII. rendkívüli kari ülés NYME Központi Levéltár

10

1.8. Erdőmérnöki főiskola 1952-1962 1952-ben az iskola önálló Erdészeti Főiskola lett. A korábbi szervezeti forma elkülönült három tagozatra - erdőgazdasági, erdőipari és faipari tagozatra. A kedvezőtlen

tapasztalatok

miatt

azonban

1954-ben

újra

egységesítették

az

erdőmérnökképzést. Az 1956-os forradalom bukása után az Egyetem oktatóinak és hallgatóinak nagy hányada emigrált. Jelentős részük Vancouverbe (Kanada) került, ahol a British Columbia Egyetem Erdőmérnöki Karán létrehozzák a magyar divíziót. Közülük többen az USA-ban, Németországban, Svájcban és Ausztriában lettek a szakma jeles képviselői.13 Az Erdőmérnöki Karon belül 1957-ben elindult a faipari mérnökök képzése. 1961 júniusában azzal a kéréssel fordultak a Földművelésügyi Minisztériumhoz, hogy a Faipari mérnöki szakot karrá alakítsák, és a Főiskola nevét megváltoztassák. Így jött létre 1962-ben az Erdészeti és Faipari Egyetem.

1.9. Erdészeti és Faipari egyetem 1962-1996 Az egyetemavató ünnepséget 1962. december 7-én tartották az Ady Endre Művelődési házban. 1972-től a Székesfehérváron működő Földmérési és Földrendezői Főiskolai Kar is csatlakozott az intézményhez. Az oktatás 10 féléves volt, államvizsgát négy fő tantárgycsoportból szigorlat jelleggel kellett tenni, illetve 1975-től bevezették a komplex államvizsga rendszerét. A degradáció veszélyét az egyetem szellemi és anyagi kapacitásainak jobb kihasználásával, új szakok beindításával, a posztgraduális képzés fokozásával igyekezett kivédeni. Ez a törekvés már az 1980-as évek második felétől, az 1990-es évek

elejétől

megnyilvánult:

papíripari

mérnök,

környezetmérnök,

vadgazda,

mérnöktanár, közgazdász, belsőépítész és formatervező képzés indult. 13 1957. október 30-i kari ülésen Magyar János olvasta fel az Erdőmérnöki Főiskola címére Vancouverből érkezett levelet: „Kedves Alma Mater! Kötelességünknek érezzük bejelenteni, hogy hosszú vándorút és kemény küzdelem után (olvashatatlan) 1957. szeptember 15 én Vancouverben, Canadában megindítottuk a magyar nyelvű erdőmérnöki főiskolát és a régi selmeci szellemben tovább tanítjuk a külföldre szakadt magyar erdőmérnök hallgatókat. Hűségünk és szeretetünk a Magyar Haza és a magyar testvéreink iránt töretlen. Ez fokozza erőnket, hogy a lehetetlent is legyőzve teljesítsük feladatainkat. V. 1957. okt.” A jelenlevők az értesítést tudomásul vették, de a továbbiakban nem foglalkoztak vele.

11

1.10. Soproni Egyetem 1996-1999 Az Egyetemi Tanács már 1991 júniusában szándéknyilatkozatot fogadott el a soproni – universitas létrehozásáról. „Mindenkor szak-felsőoktatási intézményként működő selmeci illetve soproni egyetem képzése arra irányult, hogy sokoldalúan szakképzett mérnököket bocsásson ki, természeti erőforrásaink ésszerű és tartamos hasznosítását helyezve előtérbe. Szellemi műhelyként mindenkor képes volt országos hatáskörén túl nemzetközi kisugárzásra is. Életerejét bizonyítja, hogy képes volt többszöri történelmi csapások pusztításai után is megújulni és a változó feltételekhez alkalmazkodni. A jelenleg zajló társadalmi változások újabb kihívásokat jelentenek, amelyekre a megfelelő választ meg kell találni. A ránk hagyományozott szellemi kontinuitásra támaszkodva a jövő magyar felsőoktatásának és kutatásának korszerű alapokra helyezését kívánjuk előmozdítani a soproni universitas létrehozásával. A soproni universitas oktatási és kutatási intézménynek önkéntes szövetsége, amelyek az erőgazdálkodás, faipar, geodézia, valamint az ezekkel csatlakozó rokon szakterületeken a felsőfokú képzés és az alap és alkalmazott kutatások fejlesztésére és integrálására jött létre, nemzeti, azaz országos hatáskörben.14 Az egyetem vezetősége az 1990-es évek közepén öntevékenyen megkezdte az integrációs kapcsolatok kiépítését a térség egyes felsőfokú tanintézeteivel. Mindennek köszönhetően a soproni egyetem az évtized második felében elérte, hogy egy új multidiszciplináris universitas alakuljon ki, és igazgatási központja Sopron maradjon euroregionális perspektívával és a kari önállóságát megőrző Erdőmérnöki és Faipari Mérnöki Karral. Sopron maradt az ágazati székhelye a tudományos minősítés új rendszerének is; itt van a PhD cím elnyerését lehetővé tevő doktori iskola. Mindazonáltal a szakmát érzelmileg érzékenyen érintette, hogy 1996 szeptemberével, az Erdészeti és Faipari Egyetem Soproni Egyetemmé változtatásával csaknem 190 éves létezés után az „erdészeti” jelző eltűnt a magyar felsőoktatás nómenklatúrájából.

1.11. Nyugat-Magyarországi Egyetem 2000Ebben az időszakban a magyar felsőoktatás jelentős változásokon ment át, átalakult az országos felsőoktatási intézetek hálózata, a képzési szerkezet, változtak a 14 Egyetemi Tanácsülés 1991 június 3 41-2/1991, NYME Központi Levéltár

12

szakok, a rendszer egyre nyitottabbá vált az európai felsőoktatás felé. Jelentősen megnőtt a hallgatói létszám, átalakult a finanszírozás módja, fokozódott a törekvés a munkaerőpiac, a „megrendelők”- igényeinek minél teljesebb kielégítésére. A hagyományos képzés mellett bevezették a kredites képzést, beindították a lineáris képzést és az egyetem felkészült annak mind a négy szakaszára. Volt időszak, amikor a három képzési forma sajátosságait figyelembe véve párhuzamos képzést folyt. A magyar felsőoktatás racionalizálására irányuló törekvések, az egyetem tudatos fejlesztése, a városban és a régióban működő felsőoktatási intézményekkel folytatott együttműködés eredményeként 2000. január 1-jén Sopron székhellyel megalakult a Nyugat-Magyarországi

Egyetem,

amelynek

jogelődei

még:

a

PATE

Mezőgazdaságtudományi Kara (Mosonmagyaróvár), a Benedek Elek Pedagógiai Főiskola (Sopron) és az Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskola (Győr) is. Az integráció 2007-ben is folytatódik, amikor a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola (Szombathely) bevonásával a tervek szerint új egyetem alakul 2008. január 1-től.

13

2. A termőhelyismerettan oktatásának gyökerei 18081886 2.1. Dr. Wilckens Henrik Dávid az erdészet első magyarországi oktatója Dr. Wilckens Henrik Dávidnak 1808. január 16-án az udvari kamarához írott jelentésében a következők olvashatók: „Az erdészet, szerény véleményem szerint, mindazon ismereteknek a foglalatja, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az erdőket okszerűen kezeljük. A tanításnak tehát az erdők, és mindazoknak a dolgoknak az ismertetését kell adnia, amelyek az erdész figyelmét felkeltik s melyek az erdőkben alkalmazásba jönnek és meg kell mutatnia, mi módon kell az erdőket jól karban tartani, az elsilányodottakat pedig megjavítani, tisztásokat beerdősíteni, a fák növekedésének akadályait elhárítani, az erdőket a legjobban és legtökéletesebben használni vagy végül megjavítani.”15 Munkássága mérföldkő a magyar erdészettudomány történetében. Az Erdészeti Tanintézet munkájának megszervezése, tananyagának kidolgozása során feltárta a tudomány belső összefüggéseit. Fennmaradt ötkötetes, Forstkunde (erdőismeret) című jegyzete, ami a tudományág első, legnagyobb magyarországi összefoglalása. A könyv Nedeczey Ferenc kézírásában maradt ránk, és jelenleg is a NYME Könyvtárában található. A jegyzet I. és II. kötete az erdészettudománnyal, illetve annak erdészeti természettan című részével foglalkozik. A növénytan már Wilckens idejében is olyan fejlett volt, hogy önálló szaktudományként szerepelt, míg a talajtanról és az éghajlattanról akkor még olyan kevés ismerettel rendelkeztek, hogy azokat önálló szaktudományként nem vettek figyelembe, így ezeket az ismereteket a filozófia körében tárgyalták. Az I. kötet az erdőgazdaság illetve a fatermelés tényezőit tárgyalja: a földrajzi fekvést, az éghajlatot és a talajt, majd a növényfiziológia és a morfológia alapelemeit ismerteti. Az erdőgazdasági termőhely egyes tényezőinek hatását akként igyekszik összefoglalni, hogy azzal irányt adhasson az erdőművelés gyakorlati feladatainak megoldásához is. A II. kötet az alkalmazott növénytant foglalja magában. Ebben tárgyalja a fontosabb fafajokat és cserjéket, és kitér azok termőhely igényeire is. A III. kötet az erdőgazdaság fő ágazataival - fatenyésztés, fabiztosítás, fabecslés - a IV. az erdőhasználattal, az V. az erdők felújításával foglalkozik. 15 Vadas im. 3-4 o.

14

A természetrajzi ismeretek kategóriájába tartozó kőzettant és állattant nem találjuk meg Wilckens jegyzetében. Valószínűleg azért, mert ezeknek az előadása akkor, amikor a jegyzet készült, Ráth Ignác adjunktusra volt bízva. Hogy ezeket a tárgyakat is oktatták, arra bizonyíték, hogy az 1808-as tantervben az erdészeti ásványtan és erdészeti állattan, mint különálló tanítási tételek szerepelnek.16 A bányászoknak hetenként négy, az erdészeknek hat órában adta elő a fent ismertetett tárgyakat. Az 1809. évben már erdészeti gyakorlatokat is tartott, amelyre a szklenói erdőket jelölték ki. Itt a különböző erdősítési módokat mutatta be hallgatóinak. Ferenc József 1810. évi 811-es számú rendelete kimondta, hogy a megüresedett erdészeti állások csak olyan egyénekkel tölthetők be, akik az erdészeti tudományok elvégzését, vagy a bécsi legfelsőbb udvari erdőhivatal, vagy a selmecbányai erdészeti tanintézet bizonyítványaival képesek igazolni. Ez újabb lökést adott az erdészeti oktatás fejlődésének. Éppen ezért az udvari kamara 1810. évi 18573. számú rendeletével a kétéves tanfolyamot három évre emelte. Úgy határozott, hogy az alsóbb erdészeti szolgálatra készülők a hivatásukhoz szükséges erdészeti ismereteket két év alatt, a magasabb erdészeti szolgálathoz szükséges ismereteket pedig a harmadik évben hallgassák. A megnövekedett feladatokra tekintettel az udvari kamara Ráth Ignácz végzett erdészeti növendéket ideiglenes adjunktusi minőségben Wilckens mellé segédtanárrá nevezte ki. Az 1811-es évben a felsőbb erdészeti szakoktatásra három, az alsóbbra pedig két évfolyammal megállapított tanterv az előkészítő tanfolyam nélkül a következő volt: 1. félév 2. félév 3. félév 4. félév

Erdészeti számtan, erdészeti természetrajz, erdészeti technológia. Az erdőgazdaság, természetes erdőtenyésztés, mesterséges erdőtenyésztés. Fabecslés, erdőhasználattan, raktározás, szállítás, vadászat. Felsőbb erdészeti ismeretek tanterve; Erdőbecslés, erdészeti jogismeretek, az erdőüzem nemzetgazdasági szabályai.

1812-ben a tantervben annyiban történt változás, hogy a tananyagot általános számvitellel

egészítették

ki.

Ugyan

az

udvari

kamara

Wallhofer

József

erdésznövendéket tanársegéddé nevezte ki, aki 1814-ig tanított, a tanítás a tanerő hiánya miatt teljes mértékben mégis megoldhatatlan feladatnak bizonyult. Ez kitűnik Wilckens az udvari kamarának tett 1816-os jelentéséből is. Ebben kijelenti, hogy az erdészeti növendékeknek azon tudományokon kívül, amelyet a bányászati hallgatókkal együtt a 16 Lesenyei Ferenc: A Selmecbányai Erdészeti Tanintézet története (1808-1846) Az Erdészettudományi Közlemények 1958. 2. száma mellékleteként Erdőmérnöki Főiskola Sopron 54-58 o.

15

mathematikai-physikai tanfolyamban, vagyis az első évben hallgatnak, az erdészeti szaktanfolyamban az 1811-es tantervnek csak az első, második, és harmadik félévi anyagát tudták előadni. Ezeket a tárgyakat egészítették ki a tervrajzolás és földméréstan tanításával. Jelentéséből még azt is tudhatjuk, hogy az erdészeti tanfolyamokban félévi vizsgák helyett csak a második év végén tartottak egy vizsgát. 1816-ban új, egyszerűsített tanterv lépett életbe. Az alapozó tárgyak mellett a termőhely, vagyis a fekvés, klíma és talaj ismertetése természetesen tananyag maradt, de nem oktattak erdőbecslést, jogismereteket, vadászatot. Ha ezt a tantervet összehasonlítjuk az 1811. évivel, a visszaesést határozottan megállapíthatjuk, de tekintetbe kell venni, hogy az újabb, egyszerűsített tantervet éppen azért léptették életbe, mert az eddigieket egész terjedelmükben a tanerők hiánya miatt egyik évben sem valósíthatták meg. 1832. május 25-én Wilckens meghalt. Halála után az udvari kamara 1835-ig senkit nem nevezett ki a helyére. Az erdészeti előadásokat Lang és Schmall tartották az 1816-i tanterv szerint. Az ebben előírt tantárgyakon kívül 1832/33-ban az erdővédelmet, a hozamszámítást, és az erdőrendészetet is előadták, de Lang bevallása szerint is nagyon hiányosan. Javaslatára 1833-ban az udvari kamara elrendelte, hogy ezentúl az erdészeti növendékek is félévenként vizsgázzanak, mert az eddigi gyakorlat, hogy az erdészhallgatók az erdészeti tantárgyakból a második év leteltével egyszerre vizsgáznak, rossznak bizonyult. Ő honosította meg a 10 napig tartó besztercebányai kis gyakorlatot.

2.2. Wilckens utódja Feistmantel Rudolf 1835. április 30-án Feistmantel Rudolfot nevezték ki Wilckens helyére bányatanácsosi rangban az Erdészeti Tanintézet tanárává és vezetőjévé. Azt vallotta, hogy az erdőket lényegükben véve három szempontból bírálhatjuk el: a természet szempontjából, a gazdasági kezelés szempontjából, továbbá abból a szempontból, hogy milyen feladatokat jelentenek az erdők az állam részére. Ennek megfelelően az erdészettudomány egésze is három nagy részre oszlik. Ezek: I. Erdészeti természettan, II. Erdőgazdaságtan, III. Az erdészetnek, mint államfeladatnak az ismertetése. Ez a felosztás elsősorban azért jelent fejlődést, mert a III. részben a felsőbb erdészettudomány anyagát is felveszi az előadások anyagának körébe, és ezzel a felsőfokú erdészeti szakképzés rendszerét teljessé teszi. Az alsóbb erdészeti alkalmazottak erdészettudományi kiképzését feleslegesnek tartotta, elegendőnek találta 16

a szolgálatukhoz szükséges gyakorlati ismeretek tanítását.17 Az előképzettség tekintetében véleménye az volt, hogy mivel az első évben úgy is oktatnak physikát és mechanikát, elegendő, ha a belépő erdésznövendékek jártasak a latin nyelvben és irodalomban. Kijelentette, hogy egy tanársegéd segítségével képes az összes tárgyat oktatni így az erdészeti tanszékek számának szaporítását feleslegesnek tartja. Az udvari kamara Fleismantel több javaslatát elfogadta, de emellett elrendelte, hogy felvételre csak az számíthat, aki jártas a magyar, latin, és német nyelvben is. Fleistmantel tanrendje a következő volt: 1. félév 2. félév 3. félév 4. félév

Erdészet-természettudomány - erdészeti növénytan. Erdészeti mineralógia – talajtan, kőzettan Erdészeti klímatan Erdészeti állattan Erdőgazdaságtan Favágás - fafeldolgozás - faszállítás. Mellékhasználatok: erdei legeltetés, alomszedés, makkoltatás. Vadászat Erdőrendezéstan Erdészeti szervezés Erdészet, mint állami tényező

A kiemelt tantárgyak adták a termőhelyismerettan alapjait. Tananyaguk a következő: Erdészeti mineralógia - talajtan, kőzettan A különféle kőzetek talajképződésre, növénytermesztésre gyakorolt hatásáról szólt, lényegében véve a különböző erdőgazdasági fafajok talajigényét ismertette.

Erdészeti klímatan Ebben a fejezetben az egyes légköri jelenségek, hőmérséklet, napfény, elektromosság és a magnetizmus szerepel. Írt a csapadékvízről, a levegőről szóló tételben pedig főként a szelekről beszélt. Utalt arra, hogy a légköri jelenségeknek hely szerint változó egymásra hatásának következtében alakulnak ki a különböző jellegű klímák, ismerteti a klímák különböző fajait, a növények klimatikus igényeit.18

Az 1845. évvel az erdészeti szakoktatás első időszaka véget ért, mert a következő évben az eddigi erdészeti tanintézetet akadémiai rangra emelve beolvasztották a Bányászati Akadémiába. Az akadémia szervezetére és oktatási rendjére vonatkozó javaslatokat 1846. október 6-án szentesítette az uralkodó. Az 1846. évi tanterv szerint az erdészeti szak tanfolyama három évre terjedt ki, és szemeszterenként a rajzon kívül két tantárgynál többet felvenni nem volt szabad. Az erdészhallgatók a bányászokkal közösen hallgatták a természettant, erőműtant az első félévben heti 10

17 Vadas im. 28-29. o. 18 Lesenyei Ferenc im: 89-9o. o.

17

órában, vegytant a harmadik félévben szintén 10 órában. Külön hallgatták a kőzet- és talajtant, természethistóriát a negyedik félévben heti 5 órában, emellett a növénytant, állattant, erdőművelést, erdőkezelést, és a földmértant. Minden tárgyból délutánonként gyakorlatokat tartottak. A vegytan csak a bányászhallgatóknak volt kötelező, 1846-tól ettől kezdve azonban az erdészhallgatók számára is, mert már akkor is több olyan kérdés merült fel az erdőgazdaság terén, melynek helyes megoldásához a vegytan tudományát kellett segítségül hívni. Érdekes az a magyarázat, mellyel a vegytan hallgatását az erdészet hallgatóinak kötelezővé tették. „Az erdészeti növénytannak feladata az erdészt a fanövényekben előforduló növényi anyagokkal, melyek a fának célszerű alkalmazását és az erdőknek mellékjövedelmét feltételezik, és amelyeknek vegytani tulajdonságait már ismerni kell,

megismertetni.

Az erdőknek

megfelelő kezelése

a fanövények

élettörvényeinek ismeretét igényli, ezeket azonban vegytani ismeretek nélkül megszerezni nem lehet, az erdészeti kőzet és talajtan, különösen pedig azoknak agronomikus része csaknem kizárólagosan alkalmazott vegytanból áll.”19

2.3. Russegger József az akadémia új igazgatója 1850-ben az akadémia irányítását Russegger József miniszteri tanácsos vette át, aki azonnal hozzálátott az eddigi rendszer megváltoztatásához, amelyben a tanerők létszámának növelése is szerepet kapott. Javaslatára 1852. április 2-án kelt 4441-es számú leiratával elrendelte a Minisztérium, hogy az 1846. évi tantervben többek között a következő, az erdészeti akadémiát is érintő változásokat foganatosítsák: 1. Az osztrák birodalom földtani leírása 2. Rendkívüli előadások és gyakorlatok a kvantitatív elemző vegytanból. Változás a vegytan tanításában 1853-ban történt. Ettől kezdve a másodéves erdésznövendékek oktatásánál erdészet speciális követelményeit tartották szem előtt. Figyelembe vették a növényi vegytant, növényi élettant, az erdészeti technológiát. Az előadások tartásával heti 5 órában Mrazek Venczel tanársegédet bízták meg, aki az erdészeti vegytannal behatóan foglalkozott, és vizsgálódásainak és kísérleteinek eredményeivel hasznos szolgálatokat tett az erdőgazdaságnak.

19 Vadas im. 50. o.

18

1854-ben Hauch Antal, a vegytan akkori ideiglenes tanára az erdészeti vegytan előadására egy részletes, a tudomány magas színvonalán álló tervezetet dolgozott ki. 1856-ban az akadémia tanárainak meghallgatása után Russegger új tantervet dolgozott ki. Ez az erdészeti szakot annyiban érintette, hogy javaslata szerint az előkészítő tudományokat az erdésznövendékek az első két évben, a tulajdonképpeni szaktudományokat pedig a harmadik évben hallgatták. Emellett az általános természettant, a kőzet- és talajtant a tantárgyak előadásával kapcsolatban álló gyakorlatok és kirándulások miatt az órákat a téli félévből a nyári félévbe tették át. Az akadémia igazgatóságának javaslatára a bécsi pénzügyminisztérium 1861. évi 35522. számú rendeletével az erdészeti hároméves tanfolyamot kétévessé alakította, amely az erdészeti szakoktatást nézve nagy visszaesés volt. Az első, vagyis előkészítő tanfolyam órarendjében az általános természetrajz, ami tartalmazta a talaj- és kőzettant, klimatológiát, csupán heti 2 órában szerepel. 1865-ben a kétéves tanfolyamnak tulajdonítható rossz eredmények miatt a tanfolyamot ismét három évre terjesztették ki. Megemelték az általános természetrajz, talaj-, kőzet- és klímatan óraszámát, két féléven át (3.-4. félév) heti 3 elméleti és 3 gyakorlati órát tartottak. 20

2.4. A magyar nyelvű oktatás életbelépése, Wágner Károly A Kiegyezés után, 1867 júniusában kiírt pályázatot Wágner Károly keszthelyi erdészeti tanár nyerte meg, és nyomban hozzáfogott az erdészeti szakoktatás tervének kidolgozásához. 1867 szeptemberében a pénzügyminisztériumhoz küldött jelentésében feltárta az akadémia akkori állapotát és feltárta a szükséges tennivalókat. „Ha az erdőakadémia eddigi tanrendszerét az erdőtudomány jelen fejlett állásával s más hasonló tanintézetek szervezésével csak felületesen összehasonlítjuk, sajnosan kell meggyőződnünk, hogy az tudományos tekintetben nagyon hátramaradott, a kor igényeinek meg nem felel, alig a közönséges erdésziskolák színvonalán áll, s egyáltaljában nem alkalmas arra, hogy olyan erdészeket neveljen, kiktől az ország zilált erdészeti viszonyainak rendezését és fejlesztését sikerrel várhatná… A három éves tanfolyam általános tanterve a tudomány és az akadémiai oktatás színvonalára van állítva s megegyezik általában minden külhoni magasabb erdészeti tanintézet, de különösen a máriabrunni erdő-akadémia tantervével, mely utóbbitól csak annyiban tér

20 Vadas im: 108 o.

19

el, hogy minálunk a mennyiségtan, vegytan és géptan az itteni viszonyok által igazolt kissé bővebb terjedelmet nyer.”21 Az 1867/68. tanév oktatása magyar nyelven kezdődött. Az oktatás az új rendszer szerint is három évfolyamos volt, melynek első évfolyama az előkészületi tanfolyam volt, habár ebben is szaktudományokat adtak elő. A 2. félévben a természettant, szerves és szervetlen vegytant hetente 10 elméleti és 2 gyakorlati órában, a 4. félévben a talajés klímatant heti 3 elméleti és 2 gyakorlati órában adták elő. 1872-ben szükségessé vált egy olyan tanrendszer életbeléptetése, amely a szaktudományokat a kor színvonalának megfelelően oktatta. Ezért az általános erdészeti tanfolyamon kívül, ami három évfolyamos volt, szükségessé vált egy külön, négy éves erdőmérnöki tanfolyam szervezése, hogy „oly ifjaknak, kik hivatásuknál s kiválóbb tehetségeiknél fogva az erdőmérnöki pályára, vagy a kezelési hivatalok magasabb fokára törekszenek, alkalom nyújtassék magukat a műtan terén is alaposabban kiképezni.” Az akadémiának 1872 augusztusában jóváhagyott és az októberben kezdődő tanévre bevezetett tantervében az első és a második évfolyam tananyaga azonos volt az általános erdészeti és az erdőmérnöki tanfolyamon is. Kísérleti természettant oktattak az első év mindkét félévében heti 3 órában, a 4. félévben Ásvány és földtan encyclopoediáját heti 2, talaj és klímatant 3 elméleti és 1 gyakorlati órában. Az elméleti oktatással szoros kapcsolatban áll a gyakorlati oktatás, és ezért évente 1-2 nagyobb gyakorlati kirándulást szerveztek. A harmadik évfolyam tananyagában a különbség annyi volt, hogy az erdőmérnöki tanfolyamon több műszaki tárgyat - hőtant, szilárdságtant - oktattak. A negyedik évfolyam tananyagát a műszaki-mérnöki tárgyak alkották: géptan, geodézia, vasút és hídépítészet, gépelemek szerkesztése, építészet.22

21 Vadas im. 116-117. o. 22 Vadas im. 138-141.o.

20

3. Vegytani tanszéktől a Termőhelyismerettani tanszékig 1886-194623 3.1. A Vegytan tanszék első tanszékvezetője: Bencze Gergely

Bedő Albert: „Az erdők az 1878-ki párisi kiállításon” című értekezésében kimondta, hogy „állítassék az erdőakadémián egy külön erdővegytani tanszék, melynek tanára kizárólag az erdészetet érintő kérdésekkel foglalkozzék.„1882 elején dr. Schenek István a vegytan előadó tanárának a földművelésügyi minisztériumba beadott javaslata alapján 2 évre 1000 Ft-os erdészeti tanulmányi ösztöndíjat tűzött ki a vegytan tanulmányozására. A pályázatot a következő feltételek mellett írta ki: „A pályázó köteles az 1882/83. és 1883/84. tanéveken át a minisztérium által kijelölt külföldi egyetemen az általános szervetlen vegytant, a szerves, illetve földmíves vegytant összeköttetésben a növények phisiologiai vegytanával, emellett a természettant és meteorológiát hallgatni, a gyakorlatokon részt venni. A laboratóriumokban különösen az erdészet körébe tartozó vegyelemzésekkel foglalkozni, a kísérleti állomás berendezésével és a kísérletek keresztülvitelének módozataival megismerkedni,

23

A fejezetben leírt tantervi programokban szereplő tantárgyak közül csak később megalakuló Termőhelyismerettani Tanszék profiljába tartozóak kerülnek elemzésre.

21

foglalkozásairól és tapasztalatairól félévenként az akadémia igazgatóságának jelentést tenni.” 24 A pályázat nyertese Bencze Gergely erdészjelölt lett, aki 1883-85-ig Münchenben Bayler, Jolly, Ebermayer, az akkori idők legnagyobb tudósainak tanítását hallgatta. Tanult vegytant, talajtant, meteorológiai és az ezek köréhez tartozó tárgyakat. Hazaérkezése után 1885 decemberében megbízták az erdészeti kémiai előadások megtartásával a főiskolán. 1886. március 1-én, amikor a bányászati és erdészeti kémia előadásokat elválasztották egymástól, megkezdte működését az újonnan alapított Erdészeti-vegytan tanszéken. Tanári kinevezése után igen nehéz feladat hárult rá. Miután a kémia addigi előadásai kizárólag a bányászat és kohászat szempontjaira voltak tekintettel, új alapokra kellett fektetnie a tárgyat, és erdészeti szempontból kellett megvilágítania.

Hogy

a

hallgatóknak

az

erdőgazdasági

alapját

képező

természettudományi műveltségük minél tökéletesebb legyen, a tanszék a kémián kívül a talaj- és klímatant, később az agrikulturkémia ismereteket is előadta. Ezzel Bencze egy ma is korszerűnek tartott komplex ökológiai szemléletet érvényesített az akkori erdészeti felsőoktatásban, miszerint az erdésznek a talajtani, meteorológiai ismeretekkel kell rendelkeznie, és hasznos, ha a talajkémiai lehetőségeket is ismeri. A ma tanrendben szereplő tárgyakat szemügyre véve megállapítható, hogy a termőhelyismerettani oktatás szakmai keretei – Bencze révén – korán kialakultak. A maihoz képest csupán a talajmikrobiológia és geológia tárgyak hiányoztak belőle. A geológiát azonban akkor másik tanszék külön tárgyként oktatta, a talajmikrobiológia oktatása még nem volt időszerű. Jelentőségét Fehér Dániel professzor, ismerte fel és vezette be az erdészeti oktatásba a két háború között, és ő volt az, aki széleskörű kutatómunkával

szerezte

meg az

oktatáshoz

szükséges

ismereteket.

Bencze

munkásságában több olyan alkotás is található, amely messze megelőzte korát, és a Selmecbányán folytatott kutatómunka magas színvonalát is jelezte. Vizsgálta többek között az erdők vízkészlet gazdálkodásban betöltött szerepét, nevéhez kötődik a zúzmara csapadéktartalmának mérése is. Meteorológiai érdeklődését jelzi, hogy az akkori kísérleti állomások meteorológiai adatait rendszeresen értékelte, és erről több közleményben is beszámolt.25

24 Vadas im. 170-171. o. 25 Tanulmányok Csatkai Endre emlékére, Sopron, 1996 414-416. o.

22

Már az 1880-as évek végén szóba került a tanrendszer módosításának szükségessége. 1896-os tantervben lévő - a később megalakuló Termőhelyismerettani Tanszék profiljába tartozó - tantárgyak:26 Bányászokkal közösen hallgatott tárgyak: 1. félév Ásványtani és földtani encyclopaedia (heti 3 óra) Az első részben tárgyalták az ásványok alaki, fizikai és kémiai tulajdonságait, a speciális részben a legfontosabb közönséges ásványokat részletezték, végül pedig azokat az ásványokat tárgyalták, amelyek mint kőzetképzők lépnek fel, s amelyeknek elmállása a talajképződéshez hozzájárul. A geológiai részben az egyszerű és összetett kőzetek szerepeltek, különös tekintettel a képződési módra.

Erdészeti szaktantárgyak közül: 1. félév Általános és erdészeti vegytan (heti 6 óra) Fák, növények szén- ill. nitrogéntartalma, vizek meghatározása.

2. félév Általános és erdészeti vegytan (heti 4 óra) Fák, növények szén- ill. nitrogéntartalma, vizek meghatározása.

Talaj és klímatan (heti 3 óra) Talaj keletkezése, talajnemek felosztása. A földfelület és a légkör hőmérsékleti viszonyai, csapadék, gyakorlati meteorológia jellemzése.

A selmecbányai évek utolsó nagy átszervezése az 1904-es évhez fűződik. A tanterv, bár megtartja a műszaki tárgyak erős súlyát, jelentősen fejleszti az üzemtani főleg az erdőrendezéshez sorolható szaktárgyakat, valamint a biológiai alap és alapozó szaktárgyakat is. Ennek eredménye a rendkívül nagy túlterhelés, a sok elmaradt vizsga, a tanulmányi idő évekkel történő meghosszabbítása. Az új tanterv első hivatalos programja:27 1. félév

2. félév Általános geológia (heti 3 óra elmélet és 4 óra gyakorlat) Kőzetalkotó ásványok, kőzetek képződése és átalakulása, vulkánosság, a Föld szilárd kérgének szerkezete. A föld történetének rövid áttekintése. A gyakorlatok során: kőzetek makroszkópos meghatározása, geológiai térképezés, vízellátás, stb. megoldása.

Talaj és klímatan (heti 3 óra) Talaj keletkezése, talajnemek felosztása. A földfelület és a légkör hőmérsékleti viszonyai, csapadék, gyakorlati meteorológia jellemzése.

26 Vadas im. 286-307 o. 27 A M. Kir. Bányászati és Erdészeti Főiskola 1904-05 programja, 43. és 92-94.o.

23

3. félév Agrikultur-chemiai analízis (heti 1 óra elmélet és 4 óra gyakorlat) Növénytermelés kémiai alapjait képező talajalkatrészek kémiai tulajdonságai és azok felismerése, kloridok, szulfátok, nitrátok, foszfátok.

Klímatan (heti 2 óra elmélet) A légkör fizikája növénytermelési szempontból. A Nap és az atmosphera sugárzása, mérése. A légkör nedvessége. A légnyomás, szelek, szélerősség. Felhőzet, csapadék. Gyakorlati meteorológia. Az atmosphera állat- és növénytani jelentősége.

4. félév Talajtan (Agricultur-fizika és chémia) (heti 3 óra elmélet és 4 óra gyakorlat) A talaj és a növényvilág kölcsönös viszonyát tárgyalja, különösen a termőhely fizikai és kémiai állapotát és ezek változásait a következő szempontok szerint: 1. A talajok keletkezése. A talaj, mint a különféle ásványok és kőzetek elmálása során keletkező mechanikai keverék, ásványok tárháza. A talaj organikus eredetű alkotórészei, humuszképződés. 2. A talajok fizikai tulajdonságai. A talajok szerkezete, nedvesedése és kiszáradása, csapadékvíz konzerválása, stb. 3. A talajok kémiai tulajdonságai. Növénytermesztési kísérletek különféle ásványi tápanyagokkal. Feltárt és fel nem tárt ásványi táplálékok, természetes és mesterséges trágyaszerek. 4. Talajnemek. Az osztályozás alapelvei, a talajnemek meghatározásának módszerei. Talajtani gyakorlatok: részben a laboratóriumban, részben erdőn, mezőn

Talaj és klímatan (heti 3 óra) Talaj keletkezése, talajnemek felosztása. A földfelület és a légkör hőmérsékleti viszonyai, csapadék, gyakorlati meteorológia jellemzése.

Az 1907-08. tanévben a Vegytani Tanszék által oktatott tárgyakban annyi változás történt, hogy összevonták a talajtant, a klímatant, az agrichulturchemiai analízist, és a továbbiakban ezek a tárgyak Termőhelyismerettan I-II néven szerepeltek.28 1912-ben a két vegytan tanszéknek új közös modern épületet emeltek Sobó János tervei alapján. A laboratóriumok berendezéséhez felhasználták Zemplén Gézának az erdészeti kémia adjunktusának Emil Fischer berlini intézetében szerzett tapasztalatait. Az I. világháború időszakában Bencze Gergely tanár helyettese Vági István volt, aki azonban 1914-től a harctéren szolgált, így Benczére hárult az oktatás minden feladata. Az 1915-16-os tanévben a kémiai laborokat az egyetem D épületébe helyezték el. A földszinti laboratóriumok az erdészeti vegytan, az emeleti laboratóriumok a bányavegytan oktatását szolgálták. A főiskola 1917-es programjában a vizsgált tárgyak tananyagai, óraszáma:

28

Az teljes óraszámban változás nem történt, a tananyagban az eddigiek mellett szerepelt: a „növénytermelés alapjai, az ember közreműködése a termőhelyek megválasztásában és javításában.” A kiadott programban még az eredeti nevek szerepelnek, csak ceruzával átírva jelennek meg az új elnevezések: 3. félévben törölték a klímatant, a Talajtan helyett Termőhelyismeretek I. (a programban utólagos bejegyzésként, alul ceruzával tett megjegyzés: „a rektorral való megbeszélés eredménye”) 5. félévben Agrichultur fizika és chemia heti 1 óraszáma helyett: Termőhelyismeret II. 3 órában.

24

Termőhelyismerettan I. rész A növény termőhelyei, a talaj keletkezése, talajok és a víz, a talajok kémiai tulajdonságai: szerves és szervetlen anyagok, talajtípusok. Gyakorlatok során: Talajminták laboratóriumi vizsgálata: a durva és finom málladékok, a homok az agyag, mész és humusz quantitatív meghatározása.

Termőhelyismerettan II. rész A termőhely légköri része, agrikultur fizika és chemia röviden. A légkör, a klíma. Különféle klímák keletkezése, jellege. A talaj, a termőhely javításának lehetőségei. Gyakorlatok alkalmával: meteorológiai műszerek kezelése.

A történelmi Magyarország területét feldaraboló trianoni békeszerződés különösen súlyosan érintette az erdőgazdaságot. Az ország természetföldrajzi arculata gyökeresen megváltozott és Európának erdőben-fában egyik legszegényebb országává vált. A jobb minőségű erdők, fenyvesek bükkösök elkerültek Magyarországról. A korábban túlnyomórészt magashegyvidéki erdők helyett alacsony hegyvidéki, dombvidéki és alföldi erdők váltak meghatározóvá. A fafaj szerkezetének ilyen átalakulása miatt át kellett tematizálni az oktatás bizonyos kérdéseit. Fokozottabb figyelmet kellett fordítani a gyengébb minőségű lombos állományok, ill. a sarjerdők megismerésére, nevelésére. Khán Károly erdőmérnök földművelésügyi helyettes államtitkár az erdő- és faügyek országos kormánybiztosa, 15 évre szóló fásítási programot hirdetett meg. Az új erdészeti politika első számú alapelvévé tette az ország erdősültségének

növelését,

mindenekelőtt

a

fátlan

Nagyalföldön

végzendő

erdőtelepítések és fásítások révén. További célja volt a meglévő erdők védelme, a bennük folytatott gazdálkodás szakszerűségének fokozása, belterjesebbé tétele, fahozamok növelése. Ezt a koncepciót az államhatalom is szentesítette az 1923-as évi XIX. Tc. megalkotásával. Ezek az elképzelések az erdészeti oktatás szempontjából is fontosak voltak, hiszen a szakemberek képzését nagyban befolyásolta. A selmeci oktatási hagyományokon alapuló poroszos, szigorúan szabályozott képzés Sopronban is folytatódott.29 Az egyes ismeretek egymásra épülése nem engedte tantárgyak kihagyását. A kötött órarendben történő, kötött képzési forma szigorúan megkövetelte az előadásokon, gyakorlatokon való aktív részvételt. A gyakorlati képzés 29 Bencze Gergely a kémia professzora székely ember volt és jó humorú góbé hírében állt. Messze földön híres volt a balekok számára tartott első előadása. Csőstül jöttek meghallgatni őt a felsőbbévesek Sopronban is. Bejött az öreg, s üdvözölte a társaságot: - Uraim és Vaskohászok! Nevetés. Egy órán keresztül adta elő a hamuról. A különféle szennyeződésekről, koszról-piszokról. Fertőzésekről, képletekkel tarkított, épületesen nagy, alig követhető mondandóját. A táblára felírta a fertőző betegségek kémiai alapjait is. A végén sült ki, hogy mindez miért történt: -Uraim, ha belépnek a terembe, mindig törüljék le a lábukat, hogy az előzőekben ismertetett bacikat ne hozzák ide be! (Ladányi Jenő) Soproni Hőskor, 1919-1921. http://w3.sopron.hu/nepszavazas1921/Agfalva.html

25

az áttelepülés után is erős volt, a gyakorlatokon nem csak a tanársegédek, hanem a professzorok is részt vettek.

3.2. Bencze Gergely utódja Vági István

Bencze Gergely 1923-ban bekövetkezett halála után Vági István rendes tanár lett az Erdészeti Vegytani Tanszék vezetője. Bár elődje is fontosnak tartotta a vegytani oktatást, ebben Vági túltett rajta. Számára inkább ez létezett, hiányzott viszont az az ökoszisztéma-szemlélet, ami Benczét a ma is időszerű kérdések vizsgálatára késztette. Az I. világháború idején Vági lőporszakértő volt a hadseregben, és ez magyarázza, hogy ezt a témakört még erdész hallgatóinak is kimerítő részletességgel ismerniük kellett. Szakmai munkájában kiemelkedő helyet kaptak a soproni egyetem másik kiváló professzorával, a növényfiziológus és talajmikrobiológus Fehér Dániellel végzett közös kutatásai. Ezekben a munkákban Vági a kémiai, Fehér a mikrobiológiai, fiziológiai vonalat képviselte. Közös munkájuk közül néhány: - A nitritek hatása a növények növekedésére (1926) - Szerves vegytan elemei (Bp. 1930) - A talajtan elemei (Bp. 1931)

26

Vági önálló munkái közül kiemelkedik a hallgatók számára írott: -

Termőhelyismerettan (1926) Az agriculturchemia és trágyázástan elemei (Sopron, 1927) A talajtan elemei tekintettel az erdőgazdaságra (Sopron 1927) A meteorológia és éghajlattan elemei (Sopron 1929) Ez a tankönyve inkább általános, mint sem erdészeti meteorológia. Az erdészeti

vonatkozások kevés helyet kapnak benne, feltehetően azért, mert erre később terelődött a figyelem és a nemzetközi szakirodalomban is keveset tudtak az idevágó összefüggésekről. Mindenesetre könyvében az erdő és csapadék kapcsolata már külön fejezetet kapott, és arra is rámutatott, hogy egyes fafajok kapcsolódnak a klímához, ezért egyes klímatípusokat bükk-klíma, olajfa-klíma, nyír-klíma és tölgy-klíma elnevezéssel szerepeltetett.30 Vági időszakából az Erdőmérnöki Osztály tanrendjében a vizsgált tárgyak óraszámairól adatok legkorábban 1926-27 évből találhatók: 3. félév Ásvány és kőzettan (heti 2 óra elmélet és 2 óra gyakorlat) Tantárgyi programok nem találhatók

Termőhelyismerettan I (heti 3 óra elmélet és 4 óra gyakorlat) Tantárgyi programok nem találhatók

4. félév Termőhelyismerettan I (heti 3 óra elmélet és 4 óra gyakorlat) Tantárgyi programok nem találhatók

1935-36-ban: 1. félév Ásvány és kőzettan (heti 2 óra elmélet és 2 óra gyakorlat) Tantárgyi programok nem találhatók

2. félév Földtan (heti 2 óra elmélet és 2 óra gyakorlat) Tantárgyi programok nem találhatók

3. félév Termőhelyismerettan I (heti 3 óra elmélet és 4 óra gyakorlat) Tantárgyi programok nem találhatók

Az erdőtalaj mikrobiológiája (heti 1 óra elmélet) Tantárgyi programok nem találhatók

4. félév Termőhelyismerettan I (heti 3 óra elmélet és 4 óra gyakorlat) Tantárgyi programok nem találhatók

Földtan (heti 2 óra elmélet és 2 óra gyakorlat) Tantárgyi programok nem találhatók

30 Tanulmányok Csatkai Endre emlékére, Sopron, 1996. 416-418.o.

27

A tantárgyi programokra csak következtetni lehet, mivel az intézmény 1941/42. évi tantervében ugyanazok az előadók és óraszámok szerepelnek. 1941-42. év tantárgyi programja:31 Az ásvány és kőzettan, illetve földtan oktatását továbbra is a Bányamérnöki Osztály Ásvány és Kőzettani Tanszéke látta el. 1. félév Ásvány és kőzettan (heti 2 óra elmélet és 2 óra gyakorlat) Az anyag szerkezete, kristálytan a fontosabb ásványfizikai és ásványkémiai sajátosságokkal. Általános kőzettan, kőzetrendszertan. A gyakorlatokon: kristály-, ásvány- és kőzet meghatározások

2. félév Földtan (heti 2 óra elmélet és 2 óra gyakorlat) – Dr. Wendl Miklós A geofizika és a geokémia alapelemei, a gyakorlatokon: mikroszkópos kőzet meghatározások, technikai kőzettani vizsgálatok.

Válogatott fejezetek a talajbiológiából (heti 1 óra elmélet) - Dr. vitéz Bokor Rezső Tantárgyi programok nem találhatók

3. félév Termőhelyismerettan I (heti 3 óra elmélet és 4 óra gyakorlat) - Vági István Ásványok és kőzetek, talajképződés, a talaj biológiája, mesterséges, természetes osztályozása, mechanikai és kémiai vizsgálata.

Az erdőtalaj mikrobiológiája (heti 1 óra elmélet) - Dr. Fehér Dániel A mikrobiológia fejlődése, a talaj mikrobiológiájának fejlődése. Az erdőtalaj, mint élettér, az erdő talajában élő mikroorganizmusok. A szén, nitrogén, foszfor, kén, vas és a többi elem mikrobiológiai körfolyamata a talajban. Talajlélekzés. A hőmérséklet és a víz szabályozó szerepe. Az R törvény mikrobiológiai vonatkozásai. A fák gyökerének gombákkal és baktériumokkal való együttélése, az erdőtalaj mikrobiológiájának jelentősége a gyakorlati erdőgazdaság szempontjából.

4. félév Termőhelyismerettan I (heti 3 óra elmélet és 4 óra gyakorlat) - Vági István A növények kémiai összetétele, trágyázástan, az erdőgazdasági trágyázás. Éghajlati elemek, (hőmérséklet, légnyomás, vízpára, stb.) időjárás és időjárás-jóslás, éghajlat osztályozás, a kontinensek és Magyarország éghajlata

Földtan (heti 2 óra elmélet és 2 óra gyakorlat) A geofizika és a geokémia alapelemei, a gyakorlatokon: mikroszkópos kőzet meghatározások, technikai kőzettani vizsgálatok.

A Termőhelyismerettan tantárgy tananyaga nagyban egyezett a Műegyetem Vegyészmérnöki Osztályán tanultakkal. Erre bizonyíték az 1943. október 26-i osztályülési jegyzőkönyv, amelyben Lukács János erdőmérnök hallgató kérte a tantárgy beszámítását. Kérésének eleget is tettek azzal a kikötéssel, hogy az első szigorlaton köteles szabályszerűen vizsgázni. 1943. decemberében Vági István előterjesztésére Dr. Botvay Károlyt egyetemi magántanárrá nevezték ki. Előterjesztését azzal indokolta, hogy Botvay tárgyköre: „Válogatott fejezetek a fizikai- és kémiai talajvizsgálatok köréből”, ill. műszaki

31 A M. Kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Erdőmérnöki Karának 1941-42-es évkönyve 163-165. o.

28

doktorátusát a Termőhelyismerettan tárgyköréből szerezte. Ez a tárgykör hézagpótló volt az erdőmérnökképzésben. A II. világháború alatt a tanszéken az oktatás a nehézségek ellenére az eddigi óraszámban és tananyaggal folyt. 1944. október 28-án az Erdőmérnöki Osztály jegyzőkönyvében foglaltak szerint az I. számú légoltalmi alkörzet parancsnoka a kar kémiai épületében óvóhelyek rendelkezésre bocsátását kérte. Az osztálynak a kérelem ellen nem volt, és a körülményeket ismerve nem is lehetett észrevétele. 1945 elején saját kérésére

a

Termőhelyismerettani

Tanszék

vezetője,

Vági

István

kiutazott

Németországba. Nem volt szélsőséges náci érzelmű, bár a német hadsereg sikereihez érzelmileg erősen kötődött. Távozásának fő oka az oroszoktól való félelem volt. A háború befejezése után március 16 - április 26 között megkezdődött a IV. éves hallgatóknak a félévpótló tanfolyam. Nehézséget okozott, hogy a Kar épületeit majdnem teljes egészében hadikórház céljaira foglalták le. Sébor János a minisztériumnak küldött jelentésben ígéretet tett arra, hogy amint a helyiségeket sikerül fokozatosan felszabadítani, a Kar arra törekszik, hogy a rendszeres oktatást a többi évfolyamon is megindítsa. Itt jelzi azt is, hogy Vági István ismeretlen helyre távozott, és a tanszék ügyeinek ellátására Stasney Albert ny. r. tanár igazgatása mellett Dr. Botvay Károly m. Kir. erdőtanácsos, műegyetemi magántanárt kérte fel a tanszék tárgyainak oktatására.32 1945. májusában, Vági Istvánt a Szervezeti Szabályzat 61.§. 16. D. pontja értelmében tanári működése alól felfüggesztették. Egyben Vági tanár úr által előadott tárgyakból,

vagyis

Általános-

és

szervetlen

kémiából,

Szerves

kémiából,

Termőhelyismerettanból a vizsgák megtartásával és a szigorlaton való vizsgáztatással Botvay Károlyt bízták meg. A Kari Tanács javaslatára az Általános és Szervetlen Kémia előadásokat ebben a félévben az erdőmérnök hallgatók a Bánya- és Kohómérnök hallgatókkal együtt hallgatták, de a tanács kihangsúlyozta, hogy az Erdészeti Vegytani Tanszékkel kapcsolatos kérdés komplexumot mielőbb véglegesen rendezni kell.33 Fehér Dániel olyan komplex értekezést írt beadványában az Erdészeti Vegytani Tanszékről és a változások szükségességéről, hogy fontosnak tartottam a beadvány szövegét és az arra történő reagálásokat teljes terjedelmükben mellékletben közölni, és itt csak a főbb gondolatokat emeltem ki.

32 277-1945. Erdőmérnöki Kar jegyzőkönyve NYME Központi Levéltár 33 Erdőmérnöki Kar ülésének jegyzőkönyve 1945. május 29. NYME Központi Levéltár

29

Beadványában rámutatott arra, hogy a tanszék által oktatott tárgyak három tudományterületet ölelnek fel: a kémiát, a talajtant és a meteorológiát. Véleménye szerint az erdőmérnök hallgatók a kémiát a továbbiakban a bánya- és kohómérnök hallgatókkal együtt hallgatnák az általános kémia tanszéken. A tanszéken oktatott Termőhelyismerettan

I-II

szemeszteri

helyét

és

óraszámát

szükséges

lenne

megváltoztatni. Nem tartotta jó megoldásnak a meteorológia termőhelyismereti tárgyon belüli oktatását sem.

3.3. Tanszékvezető: Dr. Botvay Károly

1945. augusztus 10-én Dr. Botvay Károlyt (korábbi nevén: Schumacher Károly) kinevezték az Erdészeti Vegytani Tanszék élére. Botvay hajdan Vági mellett először tanársegéd majd adjunktus volt. Közben hosszabb időt tölthetett ösztöndíjasként Münchenben, az ottani erdészeti kutatóintézetnél. Ez az intézmény akkortájt kiterjedt kutatásokat folytatott a talajfizika területén. Megismerte ezeket a módszereket, és hazatérése után előnyösen kamatoztatta őket. Korán felismerte, hogy a hazai szárazabb klímaviszonyok között a termőhely és azon belül a talaj vízgazdálkodása szabja meg az erdők növekedését és produkcióját, ezért is fordult nagy figyelemmel ebbe az irányba. Ezzel Bencze Gergely munkájának szerves folytatója lett. A talajok vízháztartását alapvetően befolyásoló mechanikai összetétel vizsgálatára új szedimentációs mérleget 30

készített, ehhez alapos matematikai számításokat is végzett, és velük igazolta elgondolásainak helyességét. Talajtani oktatásának fontos értéke az, hogy az addigi időkig jobbára külföldön megismert folyamatok és talajtípusok helyett inkább a hazai sajátosságok bemutatását tartotta fontosnak. Példát mutatott arra, miként kell ezt a szakterületet a hazai gyakorlat számára használhatóvá tenni. Meteorológiai oktatásában hasonlóképpen megjelentek az erdészeti kapcsolódások. Valamennyi időjárási tényező bemutatása után külön foglalkozott ezek erdészeti vonatkozásával.34 Az 1946. január 9-i osztályülésen ismét szóba került az Erdészeti Vegytan tanszék átszervezése. Modrovich Ferenc beterjesztésében tárgyalta Dr. Fehér Dániel 1945. júniusában benyújtott javaslatát az Erdészeti Vegytani Tanszék átszervezéséről, miszerint a tanszék címe Termőhelyismerettani Tanszék lenne, tekintettel arra, hogy az Erdőmérnöki Osztály hallgatóinak a Termőhelyismerettani tanulmányokkal erősebben kell foglalkozniuk. Az osztály a fenti javaslatot egyhangúlag elfogadta, és az Erdőmérnöki Osztály javaslatát az 1946. január hó 12-i II. rendkívüli kari ülés szentesítette. „A pályázat kiírása útján betöltendő tanszék neve Termőhelyismerettani tanszékre változzon, és tárgyköre megváltozzék. A kémiát a jövőben az erdőmérnök hallgatók együtt hallgatják a bányamérnöki osztály hallgatóival. Az így tehermentesített Termőhelyismerettani Tanszék előadná az éghajlattant az első év téli félévében heti 2 órában 1 óra gyakorlattal, az erdészeti talajtant a 2. évfolyam téli félévében 4+4 órában, nyári félévben az agrikultúrkémiát 2+4, az első évfolyam nyári félévében a szerves kémiát 3elméleti órában. A kar a javaslatot elfogadja azzal, hogy a szigorlati szabályzatban szereplő Termőhelyismerettan c tárgynál zárójelben az éghajlattan, erdészeti talajtan, és agrikultúrkémia is legyen feltüntetve.”35

34 Tanulmányok Csatkai Endre emlékére, Sopron, 1996 416-418. o. 35 József Nádor Műegyetem Bánya-, Kohó- Erdőmérnöki Kar kari üléseinek jegyzőkönyve 1946. január 9 3. o.

31

4. Termőhelyismerettani Tanszék 19464.1. A II. Világháború utáni évek A 40-es évek végén, az 50-es évek elején változó tanrendekkel és változó célkitűzésekkel találkozunk. Ennek a korszaknak a legjellemzőbb ismertetőjegye a kor ideológiájának megfelelő tárgyak oktatása: pl. politikai gazdaságtan 2 félév, marxizmus leninizmus 6 félév, darwinizmus 2 félév, katonai oktatás 4 félév. Az orosz nyelv kötelező oktatása is megjelent a tanrendben. A szakmai tárgyak ezek mellett háttérbe szorultak, törlik többek között az I. évfolyamon oktatott éghajlattan gyakorlatot is. Erről a korszakról mesélt Dr. Szodfridt István professzor emeritus, a tanszék későbbi tanszékvezető professzora: „Amikor 1949-ben az egyetemet kezdtem, 3 felé osztották az erdőmérnöki képzést. Volt egy erdőgazdasági tagozat, amelyik elsősorban biológiai tárgyakra tette a hangsúlyt, aztán volt egy erdőipari tagozat, ami az erdőgazdasággal összefüggő műszaki, tehát mérnöki feladatok elvégzésére tette az embert képessé, a harmadik pedig a faipari tagozat volt. Ezt a két utóbbit a második év után összevonták. Hogy miért kerültünk mi erdőipari szakra? Ezt tartották nehezebbnek, mert sok mérnöki matematikai tudást igényelt. A másik ok az volt, hogy voltak olyanok, én magam is ilyen voltam, hogy a származásom miatt egzisztenciális gondok születhettek végzés után és egy ilyen műszaki felkészültséggel többféle helyen lehetett elhelyezkedni. Azt, hogy ki melyik szakra ment, nem a hallgatók döntötték el. Az alap az volt, hogy akinek jeles vagy kitűnő érettségi bizonyítványa volt, és úgy jött az egyetemre, azt a nehezebbnek tartott erdőipari szakra sorolták be. A könnyebbnek feltételezett vagy talált biológiai vonatkozású tagozatra pedig a gyengébb előképzettségűeket sorolták be. Ennek a hátránya az volt, hogy az erdőmérnöki pályán belül nagyon egysíkúvá tett bennünket. Én az erdészet biológiai vonatkozásait nagyon gyéren tanultam, mert pl. az erdőműveléstant, ami 4 féléves tárgy volt a biológiai tagozaton, az nekem mindössze 1 enciklopédia formájában 1 féléves tárgy volt, és gyakorlat sem volt belőle. Tehát elméleti részt sem tanultunk és hát ennek megfelelően a vizsgáztatók is kevesebb követelményt támasztottak. Én magam nem ezen a tagozaton végeztem, de igyekeztem ezeket a jegyzeteket megszerezni és azt utólag megtanultam. Másrészt erdőmérnökként levelező úton 32

beiratkoztam a kertészeti főiskolára, és ezen a részen próbáltam a biológiai alapjaimat megszerezni. Növénykórtan, faiskolai termesztés, csemetekerti termesztés, és hasonló dolgokban kaptam olyan többletet, amivel pótoltam az egyetemi tanulmányaim hiányosságait. Nagygyakorlat első 2 évben nem volt.36 A gyakorlati foglalkozás abból állt, hogy mivel Botvaynak nem volt tanársegédje, így maga a professzor meg a hivatalsegédje kivitt bennünket a Deákkúti kőfejtő tájékára, a partoldalt lefaragták, ott mutattak be egy-egy szelvényt. Ez nem volt rendszeres, és nem volt az sem, hogy mindenfajta talajtípusból legalább egy szelvényt bemutattak volna. Nem is lehetett, mert akkor még a mai talajrendszerezéshez viszonyítva sokkal kezdetlegesebb és csak néhány talajtípust magába foglaló rendszer volt érvényben. Azt, amit ma használunk Stefanovits és társai dolgozták ki a 60-as évek tájékán, így az én időmben még nem létezett. Laborgyakorlat pedig szinte nem volt. Nekem annyiból több jutott, hogy mivel a diplomatervem a bajai hullámtérben, a Duna menti erdőben készült, és egy lefolyástalan zárvány - kb. 150 hektárnyi terület – erdőtelepítési tervét készítettem el, ami nagyrészt műszaki feladat volt, de vele együtt a növényvilág, a növényzetnek, a talajviszonyoknak a feltárása is elkészült. Akkor hordtam be onnan talajmintákat a laboratóriumba, ahol megtanítottak néhány laborvizsgálatra, azokat elvégeztem és így készítettem el a diplomamunkámat.”37 Hogy mennyire kidolgozatlanok voltak az elképzelések, azt az 1949-54 közötti tanulói főkönyvi adatok is mutatják (1. táblázat).

36

Az oktatószemélyzet hiánya miatt, ahogy ez az 1952. április7 Agrártudományi Egyetem Erdőmérnöki Kar Kari ülés jegyzőkönyvben olvasható. Pedig Botvay szerint nagy szükség volna rá, mivel: „A talajtan fiatal tudomány. A talaj nem önálló természeti jelenség, szükség van az összefüggések felismerésére. A tudományt nem zárkózhat a laboratóriumok és a tantermek világába, ki kell vinni az életbe.” -Varga Zsófia megjegyzése 37 Interjú Dr. Szodfridt István professzor emeritussal, 2006. augusztus 18.

33

1. táblázat

34

Az osztályülési jegyzőkönyvek tanúsága szerint szükségesnek tartották, hogy a hallgatók minél jobb eredményeket érjenek el, ezért ennek érdekében csökkentették a tanulói terhelést. Tulajdonképpen a szigorlati rendszer is ennek esett áldozatául. Dr Szodfridt visszaemlékezéséből tudom azt, hogy kezdetben a II. szigorlat fakultatív volt. Aki szigorlatozni szeretett volna, arra azt mondták, reakciós, mivel régi vágású erdőmérnöki diplomát akar, így aztán inkább lemondtak róla. A könnyítésnek oka volt az is, hogy sokan szakérettségivel jutottak be az egyetemre, és ők nem bírták azt a terhelést, ami itt várt rájuk. Az ő, és más gyengébben tanuló hallgatók segítésére tanulóköröket szerveztek heti 4-5 órában. Pozitívumként értékelhető, hogy 1952/53-tól egyetemi és főiskolai oklevelet az a hallgató kaphatott, aki államvizsgát tett, vagy diplomatervet készített és azt sikeresen megvédte.38 Ezekben az években a tanszék által oktatott tárgyakban történő változásokat a következőkben lehet összefoglalni: -

1950. április 13-án a Reformbizottság tárgyalta és elfogadta a tanszék beadványát a Termőhelyismerettan tárgy oktatásáról. A tárgy a talajbiológiára csak röviden utalt, a növénytáplálkozási fejezet tárgyalását átengedte a Növénytani Tanszéknek, amely úgyis részletesen foglalkozott a talaj biológiai problémáival. Viszont részletesebben tárgyalta a talajjavítási eljárásokat.

-

1950. május 9-i jegyzőkönyv szerint Sébor János szükségesnek tartotta az Erdőműveléstan és a talajtan nagyobb fokú összekapcsolását. Mivel a talajismeret azonban műszaki és kémiai tudás nélkül elképzelhetetlen, ezért azt javasolta, hogy a kar térjen vissza a régi tanmenethez.

4.1. A tanulmányi rend átalakítása, Dr. Botvay Károly tantárgyi programjai Az Erdőmérnöki Főiskola 1953. május 13-án megtartott tanácsülésén ismét napirendre került a tanulmányi rend átalakítása. Az új tanulmányi rend készítése azért vált szükségessé, mert a régi nem felelt meg az erdőmérnökök perspektívájának. A minisztériumnak a főiskolával szemben támasztott követelménye az volt, hogy mindkét tagozaton végzett hallgatók elsősorban az erdőgazdaságok részére legyenek kiképezve. Az erdőgazdaságokban a mérnöki munka két területét különböztették meg, az erdőművelési és az erdőhasználati munkakört. Ennek megfelelően állították össze a 38 1953. április 2. Erdőmérnöki Főiskola tanácsülés, NYME Központi Levéltár

35

tantervet. A tanácsülésen felhívták a figyelmet arra is, hogy az előadások és a gyakorlatok óraszáma nem arányos. Mivel a gyakorlatokat elsősorban terepen tartották, szükség lenne magasabb óraszámra, hisz a gyakorlatok helyszínét gyalog közelítették meg, és a tanórák jelentős része ezzel már le is telt. Sébor János javasolta, úgy szervezzék át az órákat, télen legyen több elméleti, tavasszal és ősszel pedig több gyakorlati óra. Megtárgyalták azt is, hogy mivel négy év tananyagába nem lehet az összes tudományágat ismertetni, így a főiskolának csak az lehet a feladata, hogy a hallgatók erős alapkiképzést kapjanak. A tervek szerint a geológiát az erdőipari képzésben a talajtanon belül oktatnák, csupán háromórányi terjedelemben. Ez vitát váltott ki a kar oktatói között. Így többek javaslatára, mivel a talajjal, mint építőanyaggal is kell foglalkozni, illetve számos gazdaságnál van kőbánya, és geológia tanulmányok nélkül a végzett mérnökök ott nem tudnak dolgozni, irányítani, ezért az óraszámot 4 óra előadásban és 2 óra gyakorlatban állapították meg. A tanácsülésen került sor Botvay talajtani programjának megvitatására is. A vita során kiemelték, hogy Botvay nem csak általánosságban beszél a talajokról, hanem az általa bevezetésre kerülő program ténylegesen erdészeti talajtan.

Nem csak az

előadások felépítésére szolgál, hanem egy megírandó könyv gerincét is képezi. A kőzetek elmállása című fejezetben arról írt, hogy a talaj három féle mállási folyamat eredményeképpen jön létre. A talajképződésben rámutatott a növénytani vonatkozásokra, az erdő szerepére a talajok kialakulásában. A talajbiológia nem szerepelt önálló fejezetként. Mivel a mikrobiológia külön tárgyként való oktatása megszűnt, bővebb a mikroorganizmusokkal kapcsolatos fejezet, ami az erdészeti talajok lebontását is tárgyalja. Szólt a sík- és a domblápok elterjedéséről, a talajművelésről, a talajok javításáról, az erdészeti gyomirtásról. Felhívta a figyelmet arra, hogy a talajtérképezés a talaj és a növényzet együttes számbavétele alapján történik. Bemutatja a gyakorlati erdőművelés számára fontos talajvizsgálatokat, mivel a főiskoláról kikerült erdőmérnökök laboratóriumi felszerelés és bonyolult eljárások nélkül képtelenek voltak az erdőtalajokat meghatározni. A gyakorlatokról minden alkalommal írásban kellett beszámolniuk a hallgatóknak, illetve a terepi gyakorlatokról zárthelyit írtak.39

39

A főiskolai tanácsülésen elismerően szóltak a talajtan programjáról. Hiányosságként csak annyit róttak fel Botvaynak, hogy a talajtan fejlődését nem elég mélyenszántóan kötötte össze a társadalmi fejlődéssel, illetve a talajtan fejlődését a társadalmi fejlődésbe kellene beépítenie.

36

Az Erdőmérnöki főiskolán a következő programvitára több részletben került sor 1954 júliusában. Somodi Jakab tanulmányi osztályvezető szerint a talajtan magasabb szintű oktatására az erdőmérnöki felsőbbképzésben kerülne sor. Vagyis az általános erdőmérnökképzés után a hallgató kimegy a gyakorlatba, itt speciális képzettséget nyer, és visszajön a főiskolára. Botvay véleménye az, hogy erdőmérnökképzés színvonalát az a képzés adja meg, amit az általános erdőmérnök kap. Ahhoz, hogy a képzés magas szintű legyen, a képzésnek 10 szemeszteresnek kell lennie. Talajtanból eddig 4 elmélet és 4 óra gyakorlat volt, ezzel szemben a tervek szerint 3+3 óra lenne. Különösen a gyakorlat ideje nagyon kevés, hisz még 4 óra gyakorlati idő alatt is nehéz kimenni a gyakorlat helyére. A talajtant mentesítették ugyan a geológiától, de még így sem indokolt az óraszám csökkentése. Geológiára szüksége van az erdőtelepítésnek, erdőművelésnek, út és vasútépítésnek, ezért helytelennek tartotta, hogy az órákat a talajtan óraszámától vennék el. A geológiának csak egy töredéke, ami ezt a tárgyat készíti elő. Kívánsága: őszi szemeszter 4+3, tavaszi 3+4 óra.40 1954. július 14-én Magyar János annak a véleményének adott hangot, hogy a főiskola oktatása az 5 évvel ezelőtt életbeléptetett szakosítás hatására nem alakult megnyugtatóan. A Főiskolán az oktatás kettő, az erdőművelési és fahasználati szakon képzett erdőmérnököket. Ez a szakosított képzés azt eredményezte, hogy meglehetősen egyoldalúan képzett erdőmérnököket adtak a gyakorlatnak. A tapasztalatok azt mutatták, hogy sem az egyik, sem a másik nem állja meg úgy a helyét, ahogy kellene. Ezért meg kell szüntetni az eddigi szakosítást, és ismételten az általános erdőmérnökképzést kell bevezetni. Az eddigi 8 szemeszter elég volt a külön erdőművelési és fahasználati szakon, az általános erdőmérnökképzésre viszont kevés. Ezért az oktatást 9 szemeszteressé kell tenni, és új tanterv bevezetése is szükséges. A javaslat szerint a tanszék által oktatott tárgyak óraszámai: -

geológia 1. félév (3+2) erdészeti talajtan 3. félév 4+3; 4. félév 2+4, éghajlattan 3. félév 3+1 óra. Meghatározták, hogy a heti óraszám nem haladhatta meg a 36 órát. Az a

körülmény, hogy a kötelező tárgyakban szűkre szabottak voltak a lehetőségek tette indokolttá, hogy némely tárgyat ajánlott tárgyként tegyenek a tantervbe. Pl.:

40 1954. július. 2. Erdőmérnöki főiskola jegyzőkönyv NYME Központi Levéltár

37

talajbiológia tárgyat a 6. félévben. Az erdőmérnökök továbbképzését két módon tervezték: 1. egyéni továbbképzés, szakosítás Termőhelyismerettan, az erdőgazdasági termelés-tervezés tárgykörben 2. közös képzés 2 hónapon át a minisztérium által megállapítandó tárgykörökben és óraszámmal a gyakorlatból berendelendő általános erdőmérnökök részére, azoknál, akik hosszabb ideje dolgoznak a szakmában.41 Helytelen dolognak és az oktatás hiányosságának tartották, hogy éppen a fontosabb szaktárgyak ne legyenek szigorlatszerűen számon kérve, ezért javaslatot tettek a szigorlati rendszer visszaállítására.42 Az erdészeti meteorológia Szakmaközi Bizottság43 előtti programvitáját 1954. október 13-án tartották. A tárgyat a II. éves erdőmérnök hallgatók tanulták egy féléven át heti 3 óra előadásban és 1 óra gyakorlatban. A program kidolgozója Dr. Botvay Károly volt. Rámutatott a tárgy szükségességére, az erdőmérnökképzésben betöltött szerepére, miszerint a légkör, az atmoszféra az erdők termőhelyének egyik tényezője, és ezért szükséges, hogy az erdőmérnök a légkör sajátosságaira s a benne végbemenő folyamatokra nézve alapos, tudományosan alátámasztott ismeretekkel rendelkezzen. A légkörre vonatkozó átfogó és általános ismeretekkel a meteorológia foglalkozik. Az erdőgazdasági meteorológia főként az erdőgazdaság szempontjából fontos ismereteket öleli fel. Emellett a főiskolán az erdészeti meteorológia oktatásának igen határozott feladatai voltak, mert számos más tárgyhoz kellett alapokat nyújtania. Ezek között legkézenfekvőbbek a biológiai tárgyak, pl. a talajtannal, erdőtelepítéstannal, erdőműveléstannal való kapcsolata. Ez pedig megkívánja, hogy az erdészeti meteorológia oktatásában mindenkor rámutassanak a biológiai jelentőségekre, ezért a meteorológiai elemek tárgyalását minden esetben az élettani vonatkozások értékelésével zárták. Az erdészeti meteorológia foglalkozott a légkör tulajdonságaival: sugárzással, hőmérséklettel, légnyomással, a levegő áramlásával, nedvességtartalmával, párolgással, a csapadékkal. Ezt követte a meteorológia két nagy körének, az időjárásnak és az éghajlattannak a tárgyalása. Az időjáráson belül foglalkozott a meteorológiai észlelés megszervezésével, az időjárási károkkal a növénytermesztő gazdaságokban, különös 41 1954.július. 14. Erdőmérnöki főiskola jegyzőkönyv NYME Központi Levéltár

42 A szigorlat tárgya: matematika, növénytan mellett a talajtan az 5. félév elején 43 Főiskolán belüli bizottság

38

tekintettel az erdőgazdaságra. A program 22 órában foglalkozott az éghajlattal. Főként itt nyílt lehetőség az erdőgazdasági vonatkozások ismertetésére, itt már önállóan is foglalkoztak az erdő éghajlatával, az éghajlati típusokkal, a talajjal és a növényzettel való kapcsolatával. Tárgyalta Magyarország éghajlati övezeteit, az agrometeorológia fogalmát és szerepét a növénytermesztés fejlesztésében. Kitért a makro- és mikroklímára, kiemelten foglalkozott az erdő és mikroklíma kapcsolatával, a mezővédő erdősávok időjárás módosító hatásával. A gyakorlatok során a hallgatóknak lehetőséget biztosítottak az egyes meteorológiai elemek műszeres észlelésével, az erdőgazdasági meteorológiai

állomások

megszervezésével

megtervezésével,

kapcsolatos

feladatok

fenológiai

megismerésére.

megfigyelő Emellett

szolgálat a

főiskola

meteorológiai állomásának, illetve az országos meteorológiai intézet adatainak feldolgozása, értékelése is a gyakorlatok feladata volt. Utóbbiban jelentős részt vállalt Martos András, a tanszék adjunktusa. Rámutatott arra, hogy az előadások a tanszéknek erre a célra gyűjtött, készített szemléltető ábrák, műszerek, fényképek, modellek felhasználásával válnak a hallgatók számára könnyebben érthetővé, és maradandóbb benyomást nyújtanak az oktatás során. Ezért esetenként, pl. felhőalakok ismertetésénél előadással kísért diavetítés zajlott. A szemeszter folyamán felhívták a hallgatók figyelmét az időjárásban beálló jellemző eseményekre, és ezeket az Országos Meteorológiai intézettől naponta érkező időjárási térképek alapján elemezték. Rámutatnak pl. a téli hidegeknek a levegő származásával, lesikló felületekkel, derült éggel való összefüggéseire. Törekedtek arra, hogy eleven, élő benyomásokkal támogassák az adott anyag rögzítését. A geológia programját Nagy Károly egyetemi tanársegéd irányításával dolgozták ki. Bevezetésére az 1954-55-ös tanévtől került sor. Az Erdőmérnöki Főiskola oktatási terve a geológiát kiemelte a talajtani oktatás keretéből, és önálló tárgyként állította a tanmenetbe. Erre azért volt szükség, mert a talajtan csak egyike azoknak a tárgyaknak, amelyhez ásvány-kőzettani és geológiai ismeretek szükségesek. Az erdőmérnökképzésben számos tárgy is megkívánta a geológiai alapismereteket, mert az erdőmérnökök

akkoriban

még

gyakran

jutottak

abba

a

helyzetbe,

hogy

melléküzemágként kőbányát kellett nyitniuk és vezetniük. Ezért kellett ismerniük a kőzeteket, azok műszaki tulajdonságait, felhasználhatóságukat, mállékonyságukat. Esetenként a mészkő-előfordulások égetésre való felhasználását kellett mérlegelniük, ilyen üzemet melléküzemágként kellett indítaniuk és vezetniük. Emellett néhány, a 39

tanmenetben szereplő műszaki tárgy hatásosabb oktatása is megkívánja a geológiai alapokat, pl. a híd- út- vasút- és vízépítéstan, az erdészeti építéstan. Azonban az ásványés kőzettani, geológiai ismeretekre a talajtan oktatásában volt a legnagyobb szükség. A talajképződés kiindulási ásványai és kőzetei, ezek anyagi minősége, mállékonysága, bázisokban való gazdagsága, az egyes geológiai formációkkal kapcsolatos domborzati és hidrológiai viszonyok, kopárosodásra való hajlam, az erózió kérdése mind szoros kapcsolatban áll a talajtani oktatással. Mindezek alapján a geológiai előadások célja az volt: hogy a hallgatók felismerjék a talajtani és műszaki szempontból fontosabb ásványokat és kőzeteket. Ismereteket kellett szerezniük ezek összetételéről, meg kellett ismerniük keletkezésüket, pusztulásukat, illetve az átalakulásukkal kapcsolatos fontosabb geológiai folyamatokat. Szükségesnek tartotta, hogy a hallgatók foglalkozzanak az ásványtannal, ezen belül a kristálytannal, a kristályok alakjával, belső szerkezetükkel, ásványok képződésével. A részletes ásványtan a talajtanilag és kőzettanilag legfontosabb ásványok ismertetésére szorítkozott, különös tekintettel a talajalapanyagokat adó ásványokra. Az általános – dinamikai - földtan röviden tárgyalta a földkéreg anyagára kifejtett külső és belső erőhatásokat, folyamatokat, amelyek a kőzeteket létrehozzák, elpusztítják, elszállítják és átalakítják. Kiemelten tárgyalta a talajtanban fontos fizikai, kémiai és organikus mállást. A kőzettani rész a dinamikai folyamatok eredményeivel, a földkérget alkotó kőzetek keletkezésével, leírásával foglalkozik. A geológia programját a történeti földtan zárja rövid földtörténeti ismertetéssel, amely a Föld életében történt változásokat időrendi sorrendben csoportosítja. Jellemzi az egymásra következő formációcsoportokat és formációkat, különös tekintettel a hazai viszonyokra. A gyakorlatok célja az előadáson ismertetett ásványok és kőzetek makroszkópos meghatározása, a külső kristályalak mellett azok fizikai tulajdonságai, szín, törés, hasadás, karcolási keménység meghatározása. Végül a program ismerteti az oktatás módszertani szempontjait: modelleket, falitáblákat, képeket, térképeket, diaképeket, tehát minden olyan szemléltető eszközt felhasználtak, amely a tananyag könnyebb megértetésére alkalmas. A gyakorlati órákon a hallgatók egyéni használatára modellek, és az intézet ásványtani, kőzettani, őslénytani gyűjteményeinek anyaga állt rendelkezésre, felhívták a hallgatók figyelmét a tanszéken

40

fellelhető szakirodalomra is. Ezen kívül az esetenként megtartandó kirándulások is segítették a természetbeni szemléltetés lehetőségét.44 1957. szeptember 20-án újra felmerült a két évvel korábban a minisztériumhoz irányuló kérés, hogy újra lehessen szigorlatot tartani. A tanári kar kérése az volt, hogy legalább az első szigorlatot engedélyezzék. Ezen az ülésen szorgalmazta Botvay, hogy legyen az épület tetején egy észlelő torony. Ez azért is szükséges, mert a Robitzson- féle aktinográfot is a posta tetején kellett elhelyezni, mert a főiskolán erre nem volt lehetőség. Indoklása szerint a mérések nemzetközi jellegűek, fontosak, de főiskolához nem méltó körülmények között zajlanak. Megemlítette, azért nem kapott Wild féle széliránymérő készüléket, mert nem volt hol elhelyezni. Az egyetem állomása elsőrendű meteorológiai állomás, de ha új készülék beszerzése, a régiek korszerűsítése megfelelő hely hiányában nem lehetséges, ezt a helyzetet nem lehet megtartani. Dr. Mollay János gazdasági igazgatóhelyettes azt javasolta, először tervdokumentációt kell készíteni, és majd megkísérli elintézni az akadémián, hogy az építkezést pótlólag vegyék be a 3 éves tervbe. Az építkezés költsége Botvay szerint kb. 150 ezer Ft. 1957. december 30-i ülésre meg is érkezett a válasz: az Akadémia nem adott pénzt az obszerváló toronyra azzal az indokkal, hogy az épület nem az akadémia tulajdonában van. Ezért a kar a Földművelésügyi Minisztériumhoz fordult anyagi támogatásért. 1957. okt. 30-i kari ülésen szóba került, hogy ugyan évek óta folyik a mikrobiológia és a mezőgazdaságtan tárgyak előadása, de évről évre más-más külső előadókkal. Mivel ez eddig hátráltatta a tárgy kialakítását, ezért kívánatos volna kinevezni egy előadót: mégpedig Pántos György tudományos osztályvezetőt, a Talajbiológiai Intézet helyettes vezetőjét. Pántos e tárgyból szerzett kandidátusi fokozatot, ezért kellő színvonalon tudná ellátni a tárgy oktatását, így félállású docenssé nevezték ki a Termőhelyismerettan tanszékre azzal, hogy a jövőben ő oktatja a mezőgazdaságtant, mikrobiológiát, esetleg darwinizmust.

44 A hallgatók jobb felkészültségéhez segítséget nyújtott a tanszék azzal is, hogy havonta kétszer egy-egy délutánt fordított a jelentkezett hallgatókkal való előzetes időpont megbeszélés alapján konzultációra. Itt a talajtan és meteorológia című tárgy egyes, az előadáson meg nem értett részei kerültek megvitatásra, és ahol szükséges, ismételten szemléltető eszközökkel világították meg az előadottakat. 1955. november 18 Termőhelyismerettani Tanszék beszámolója, Tanszéki Irattár 1956 május 9-i oktatói ankéton a hallgatók elmondhatták véleményüket a tanszéken folyó oktatásról. Az éghajlattan oktatása nagyon jónak tartották, talajtanból szerintük is kevés a gyakorlat, a kísérleteket nem tudták befejezni.

41

4.1.1. A tanszéken folyó oktatáson kívüli tevékenységek 1953-1958 között 1953. április 2-i Erdőmérnöki Főiskola tanácsülés egyik napirendi pontja a Főiskolai kutatási tervezet tárgyalása volt. A tanszék a tavak és folyók környező területekre gyakorolt éghajlati hatását vizsgálta. Elsőként az alföldi akácállományok, távolabbi tervekben a nyár és a bükk talajviszonyait vizsgálta. Ez a kérdés még elég gyenge lábakon állt az erdészetben. A mezőgazdaság 1-2 éves növényekkel dolgozik, és azokat kutatja, ennél sokkal nehezebb a helyzete az erdőgazdaságnak, amely nem csupán évtizedes, hanem évszázados növényekkel foglalkozik.45 Mivel Botvayra várt az Erdészeti talajtan megírása, fontosnak tartotta, hogy az erdei talajtípusok

meghatározásánál a

tanszék

saját

vizsgálati eredményeire

támaszkodjon. Ilyen vizsgálati eredmények azonban még nem álltak rendelkezésre. A munkát nehezítette az is, hogy a szovjet szakirodalomban több vizsgálati eljárás szerepelt, amelyeket magyar viszonylatban is fel lehetett használni, de kimondottan erdei talajtípusokra vonatkozó vizsgálati eljárások nem voltak.46 Az előző időszakról szóló beszámolóban (1955. november. 28-án) elhangzott, hogy a tanszék kutatómunkáját az egy éven át tartó átalakítási és tatarozási munkák megszakították. Emiatt és az oktatók szabadsága miatt nyáron csak a csíráztatási kísérletek folytak, amelynek során erdei-, fekete-, luc-, és vörösfenyő magok csíráztatásával történtek kísérletek különböző aciditású oldatok esetén. Csak szeptemberben indult csemetetrágyázási kísérlet az aciditás függvényében. Októbernovember hónapban a tervek szerint folytatódott a monolitok készítése, preparálása. Mivel a Tanulmányi Erdőgazdaságnál a fásítási tervek elkészítésénél - amikor a talajviszonyokat írták le- még múlt századi leírásokat használtak, és nyoma sem volt a Főiskolán tanultaknak, ezért Botvay azt javasolta, amíg nem áll elő az a helyzet, hogy talajtani térképek készülhessenek, kiszállnak és megállapítják a termőhelyi viszonyokat olyan formában, ahogy azok megfelelnek a tudomány akkori állásának.

47

A munka

kapcsán Stefanovits Pál, a magyar genetikai talajosztályozási rendszer kidolgozója, az

45 1953 február 11, 1953 április 2 Erdőmérnöki Főiskola tanácsülés jegyzőkönyve 46 1954 szeptember 29 Erdőmérnöki Főiskola tanácsülés jegyzőkönyve 47 1954 július 14 Erdőmérnöki Főiskola tanácsülés jegyzőkönyve

42

MTA rendes tagja, a magyar talajtan nagy öregje az ötvenes években többször is járt Sopronban.48

4.2. A tanszéken folyó tevékenység Dr. Pántos György tanszékvezető idejében

Botvay Károly 1958-ban meghalt, és ideiglenesen, megbízott tanszékvezetőként Gál Jánost (aki az Erdőtelepítéstan Tanszék vezetője volt) nevezték ki a Termőhelyismerettani Tanszék élére. A talajtan oktatását Kerényi Ervin látta el, aki már 1951-től a tanszéken dolgozott. Ez év november 14-én pályázatot írtak ki a tanszékvezetői állásra. A pályázatra hárman, Szilágyi László, Járó Zoltán és Pántos György jelentkezett. Az Erdőmérnöki Főiskola Tanácsának határozata alapján egyhangúlag Pántos Györgyöt, a biológiai tudományok

kandidátusát,

az

MTA

soproni

Talajbiológiai

laboratóriumának

igazgatóhelyettesét nevezték ki tanszékvezető egyetemi docenssé. Pántos György 1924-ben született Salgótarjánban. Az Agráregyetem elvégzése után az egyetem Talajtani Tanszékén dolgozott. 1952-től Moszkvába utazott, és a 48

„Balleneggerrel többször megfordultunk a Sopron környéki erdőkben tanulmányozni a környék talajait. Itt láttam először agyagbemosódásos barna erdőtalajt, az érdeklődésem az erdőtalajokról innen adódik. A talajszelvényekhez mindig együtt mentünk ki Botvayval. Az első szelvénynél elővette a pH ládát, kivette belőle a kémcsöveket, és mindenkinek adott egyet. - Kezdjük el a vizsgálatokat!Majd a desztillált vizes flaska helyén levő üvegből mindenki kémcsövét teletöltötte szilvapálinkával. Aztán ezt minden talajszelvénynél megismételte.” (2006. 08. 22 Interjú Dr. Stefanovits Pállal- készítette Varga Zsófia)

43

Timirjazev-Akadémia mikrobiológiai tanszékén szerezte meg kandidátusi fokozatát. 1956 januárjától az MTA Talajbiológiai Kutatólaboratóriumának osztályvezetője, majd igazgatója volt. Munkája során elsősorban a mezőgazdasági növények rizoszférájában élő baktériumokkal foglalkozott, de szoros kapcsolata volt az Erdőtelepítési Tanszékkel, amellyel közös kutatási témán, a csatornák mentén telepítendő erdők talajának vizsgálatán dolgozott. Ez évtől félállású oktatóként mikrobiológiát tanított.49 Pántos kinevezése 1959 augusztusáig sem történt meg, mivel az MTA Mezőgazdasági Osztálya nem járult hozzá. Ragaszkodtak ahhoz, hogy a Talajbiológiai laboratóriumot, amely a Növénytani Tanszéken működött, továbbra is ő vezesse. Gál János tanszékvezető, oktatási igazgatóhelyettes levélben fordult az MSZP Központi Bizottságához, melyben segítségüket kérte. Kérését azzal indokolta, hogy az MTA kérésére a laboratóriumot az Erdőmérnöki Főiskolán - mint az MTA intézetét Termőhelyismerettani Tanszék mellett helyezné el oly módon, hogy zavartalanul folyhassanak a mezőgazdasági és erdészeti kutatások is.50 Ennek eredményeként az MTA a kérésnek eleget tett, és Pántost átengedte a Földművelésügyi Minisztérium állományába. 1959. december 31-én Gál megbízatása megszűnt, és 1960. január. 1-től Pántos György lett a tanszék vezetője. Ezzel egyidőben áthelyezték az MTA mikrobiológiai intézetét a Növénytani Tanszékről a Termőhelyismerettani Tanszékre.51

4.2.1. A hatvanas évek reformtörekvései A Tanácsülési jegyzőkönyvekben olvasható, hogy már 1959-ben felmerült az új tantervek készítésének gondolata. A 10 szemeszteres nevelési program kidolgozására évfolyamonként külön munkabizottságokat hoztak létre. A reformot az tette szükségessé, hogy a háború előtt az erdőmérnökképzés meglehetősen vegyes profilú képzés volt. Az erdőmérnöki oklevél megszerzője a szűken vett erdőgazdasági, erdőművelési szakismereteken túl az akkori színvonalnak megfelelő tudásra tett szert a földmérés, út- és vasútépítés, víz- és hídépítés, 49 1958 november 14 Főiskolai Tanácsülés NYME Központi Levéltár 50 1633-1959.számú. levél NYME Központi Levéltár 51

Az MTA soproni Talajbiológiai Osztálya, későbbi nevén az MTA Talajbiológiai Kutató Laboratóriuma 1952-ben alakult. Vezetője Fehér Dániel volt, akinek 1955-ben bekövetkezett halála után Pántos György vette át a kutatócsoport irányítását. A kutatók a későbbiekben részt vettek a tanszék oktatóival közös kutatásokban is, illetve óraadóként a hallgatók oktatását segítették.

44

magasépítés, sőt a faipari ismeretek köréből is. A reform szükségességének másik oka, hogy régen szinte ismeretlen volt a gép a különböző erdőgazdasági munkákban, és eddig az ország kis területén folyt nagyarányú erdőtelepítési, ápolási munka. Az erdők állami tulajdonba vétele egységes gazdálkodás bevezetését tette szükségessé. Az akkori erdőgazdálkodási gyakorlatot ismerve, és az 50-es évek kísérletei, sikertelen próbálkozásaiból okulva a helyesebbnek tartották a vegyes profilú képzést továbbra is fönntartani, de a soron következő feladatokra tekintettel az oktatást át kellett alakítani. El kellett érni, hogy a mérnökök az eddigieknél sokkal alaposabb, magasabb színvonalú biológiai képzést kapjanak. A műszaki képzést illetően a cél az volt, hogy az erdőgazdaság gépesítése során felmerülő műszaki problémákat minél tökéletesebben tudják megoldani a végzett mérnökök. Az akkori oktatást jól tükrözi, hogy voltak tárgyak, amelyeket a rendelkezésre álló idő alatt szinte a gyakorlati munka teljes begyakorlásáig meg lehetett tanítani. Más tárgyak ellenben csak alapot tudtak adni, de nem biztosították a gyakorlati munka fogásainak elsajátítását. Mindez abból eredt, hogy egyes tárgyak fejlődése lényegesen meghaladta azt az ütemet, amelyhez az eddigi tantervmódosításokkal igazodni próbáltak. Más tárgyak fejlődése sokkal lassúbb ütemű volt, sok kérdés rövidebben, egyszerűbb formában lett oktatható, vagy már nem jelentett mérnökszínvonalat, de a heti óraszámot nem változtatták meg ennek megfelelően. Az eddig érvényben levő tanterv bármennyire is nagy fejlődést mutatott a múlthoz képest a gyakorlati foglalkozások növelésével, további módosításra szorult. Gál János összefoglalva az oktatók véleményét azt fogalmazta meg, hogy az elméleti órák számának csökkentése nélkül növeljék a gyakorlati órák számát olyan mértékben, hogy a heti óraszám ne haladja meg a 40-et. A gyakorlatiasabb oktatás érdekében 2-3 hetes tanulmányi gyakorlatot iktassanak be a Tanulmányi Erdőgazdaság területén.52 A formai megoldások közül dönteni kellett arról is, hogy fenntartsák-e a diplomavédés gyakorlatát, vagy pedig jobb lenne-e a szigorlati rendszerhez való visszatérés. A szigorlati rendszer visszaállításának szorgalmazói abból indultak ki, hogy a hallgatók a szigorlatokra való felkészülés alkalmával szükségszerűen átismétlik egykét év anyagát, és így az jobban emlékezetükbe rögzül. A szigorlati rendszer szorgalmazását bizonyos mértékig az eddigi oktatás kritikájának is szánták, mert úgy vélték, hogy az egymás után következő tárgyak feltehetően nem épültek egymásra, sok 52 25/1960 1960. január 5. Erdőmérnöki Főiskola Tanácsának ülése NYME Központi Levéltár

45

felesleges ismeretanyagot tartalmazhattak. Ez lehetett az oka annak, hogy a hallgatók az előzőekben tanultak jelentős részét elfelejtették, mire a diplomavédésre jutottak. Szabó Dénes felvetette, nem kellene-e az oktatási időt 4 évre csökkenteni? Akik elvégezték a 4 évet, azok a termelés irányításában dolgoznának, és a magukat tovább képezni akarók részére rendes vagy levelező tagozaton 3 éves aspirantúra lehetőségét kell biztosítani. Ők a továbbiakban kutatók lennének. A javaslatot nem támogatták. A Tanácsülésen elhangzott az is, hogy a kellő szakmai képzéshez a jövőben elsősorban a biológiai oktatás színvonalát kell emelni, és ez kell, hogy meghatározza az oktatás minőségét. A tantervek készítésénél meghatározták az alap- és alapozó tárgyakat, - ide sorolták az erdészeti talajtant, erdészeti éghajlattant, erdészeti talaj mikrobiológiát, - főilletve alkalmazott szaktárgyakat, és meghatározták az oktatandó tárgyak sorrendjét is. Az új tervek szerint az 1. félévben az oktatás kezdete október 1. Ezt megelőzően szeptember 1 - szeptember 30 között a hallgatók a Tanulmányi Erdőgazdaságban fizikai munkán vettek részt. Mivel az előző években az első félévben sok sikertelen vizsga volt, az eddigi 8 tárgy helyett csak 5 tárgyat oktattak. A 2. félév rendes félév, a hallgatók nem vettek részt fizikai munkában. Ekkor tanulták a geológiát 1 elméleti 1 gyakorlati órában, illetve az éghajlattant 3 elméleti óraszámmal. A 3. félév megosztott félév volt, mivel a hallgatók október 1-től 16-ig a Tanulmányi Erdőgazdaságban fizikai munkát végeztek. Így szeptember 1 és október 1 között az orosz nyelv és a műszaki rajz mellett, ami viszonylag kevés megterhelést jelentett, alaposan felkészülhettek talaj mikrobiológiából heti 2 elméleti, 1 gyakorlati órában. A vizsgák ezekből a tárgyakból is a félév végén voltak. Október 15 – december 19 között zajlott a megosztott félév második része. Ekkor 6 tárgy került előadásra, köztük az erdészeti talajtan 2 elméleti, 3 gyakorlati órában. (A tantervben először 4 elméleti és 3 gyakorlati óra szerepelt.) Attól, hogy egyidőben kevesebb tárgyat oktattak azt várták, hogy a hallgatók az anyagot jobban megértik, illetve jobban rögzül bennük. A 4. félév február. 16-án kezdődött, mert a hónap két első hetét a hallgatók munkával töltötték. Ebben a félévben oktatták az erdészeti talajtant 4 elméleti, 4 gyakorlati órában. Az 5. félévében a hallgatók október 15-től november 1-ig külső gyakorlati munkán vettek részt. Október 15 előtt hallgatott tárgyaik nem voltak, mert így próbálták ellenőrizni, melyik oktatási forma a megfelelő, ez, vagy a megosztott félév.

46

A 6. félév és a IV. évfolyam mindkét féléve rövidített félév volt, mert a hallgatók a vizsgahónap után vagy a tanévkezdéskor két hetes külső munkán vettek részt. Az V. évfolyam mindkét féléve rendes félév volt.53 1960/61-ben a tanszéken 4 tárgy: -

erdészeti talajtan erdészeti talajmikrobiológia erdészeti éghajlattan geológia

oktatása folyt 3 főállású oktatóval, - Dr. Pántos György, Kerényi Ervin, Martos András illetve a geológiát még megbízott előadó, Nagy Károly oktatta heti 2 órában. A mikrobiológiai gyakorlatokat megbízott gyakorlatvezetőként Takáts Tamás, az MTA tudományos segédmunkatársa tartotta. „Az oktatási tananyag-kiválasztás meglehetősen szabad volt. Pántos mindössze az órák pontos megtartását követelte meg. Általánosan előírt tanmenet nem volt, csak az volt meghatározva, mit tartalmazzon a tantárgy egésze A tananyag főként abból állt, amit Fehér Dánieltől örököltünk, illetve az ehhez tartozó tankönyveket, az un. Fehér iskola munkáit használtuk… A személet az volt, hogy a talajmikrobiológia és biológia ökológiai tudomány. Ez eltért az akkori szovjet felfogástól. A gyakorlati oktatónak sokszor elméletet is kellett oktatni. Egy gyakorlaton 10-20 fő volt, ezért hetente kb. 2x3 óra gyakorlatot tartottam Előadást főként levelező hallgatóknak tartottam. A gyakorlatokat a nyomtatott jegyzetek alapján állítottam össze, amelyben felhasználtam Varga Lajos akadémikus segítségét is. A gyakorlatok nem bemutató gyakorlatok voltak a technikai és a manuális készségek elsajátítása volt a fő pedagógiai feladat. A mikroorganizmusok kitenyésztését, élettani sajátságainak bemutatását és a morfológiai vizsgálatokat mind el kellett végezniük a hallgatóknak. Ez széleskörű feladat volt. Speciális

orvos-mikrobiológiai

könyveket

is

használtunk

hozzá,

hogy

még

eredményesebb gyakorlatokat lehessen tartani. Sokszor a Varga Lajos kolléga segítségével tudtam a tananyagot összeállítani. Így sikerült azt az elvet követni, hogy a hallgató a mikroorganizmusokat, egysejtű állatokat el tudta helyezni a természetes környezetébe. Először mikroszkópos vizsgálatot kellett a hallgatóknak elvégezni. (Ehhez szükség volt a preparátumok elkészítésére is.) 53

Termőhelyismerettani Tanszék irattára

47

Másik nagy témakör volt az un. talajból való baktériumok kitenyésztése. Ehhez a Fehér féle módszereket használtuk (izolálás, oltás?). Gyakorlati feladat volt, pl.: hogy 1 gramm talajba mennyi baktériumot tudott a hallgató kitenyészteni. Különböző cukor ill. nitrogén alapú táptalajokat is használtunk. Itt fontos volt a steril és biztonságos munkára való nevelés. Többen írtak talajbiológiából diplomamunkát. Összehasonlítva más akkori képzési, kutatási helyszínekkel, egyértelműen megállapítható, hogy nagyon korszerű gyakorlatokat sikerült összeállítanunk. A 70-es évekig végeztem a gyakorlatvezetést. Utána Bellér Péter vette át a gyakorlatokat. Kétségtelen, hogy Pántosnak komoly szerepe volt abban, hogy magas színvonalú talajbiológia oktatás és ehhez tartozó gyakorlatok rendszere alakult ki. Ehhez hozzátartozik, hogy Pántos kapcsolatai révén az akkor legmodernebb laboratóriumokat sikerült kialakítani a tanszéken. Ezért végigjártam az ország összes mértékadó laboratóriumait és ötleteket szereztem (Pl. Szegei Egyetem, Orvosi Egyetem, nemzetközi vásárok). A külföldi utak alapján megállapítható volt, hogy nemzetközi tekintetben is megállták a helyüket a műszereink, pl.: Spekrofotométer, autoklávok, száraz

sterilizálók,

desztillálók,

vízlágyítók,

termosztátok,

egyéb

biokémiai

vizsgálatokhoz szükséges eszközök.)”54 A geológia oktatását 1961/62-től tanszéki oktató, Kerényi Ervin látta el. A tárgy címe: Ásvány és Kőzettan a Geológia elemeivel. Az óraszám lecsökkent heti 2 elmélet 1 gyakorlati órára. Az ásványtan tananyaga lényegében nem változott, de az eddigi 17 óra helyett csupán 6 órát fordítottak rá. A kőzettan óraszáma 15-ről 10 órára csökkent. A tananyagban a változás annyi volt, hogy az oktatásban elsősorban a hazai viszonyokat tartották szem előtt. Az ásványi összetétel ismertetése mellett kitértek hazai előfordulásukra, felhasználásuk lehetőségeire. A dinamikai geológia -általános földtan óraszáma eggyel nőtt. Ebben a fejezetben a Föld felszíni arculatát kialakító erőhatások közül a hazai viszonyok között legjelentősebbeket, a folyóvíz és a szél munkáját emelték ki. Elmaradt a fejezet tengert, a gleccserek földtani hatásait tárgyaló része. A történeti földtan óraszáma nem változott, és külön 5 órát szenteltek Magyarország geológiai viszonyainak. Ebben a fejezetben mintegy összefoglalva és az egyes földrajzi tájegységekre lebontva ismertették az ország geológiai és kőzettani viszonyait. A gyakorlatok óraszáma az eddigi 24 helyett 16 óra volt. Az órákon már figyelmet fordítottak az ásványok optikai tulajdonságainak felismerésére, ehhez polarizációs 54 Interjú Dr. Takáts Tamással (2007. február 15)

48

mikroszkópot használtak. Meghatározták az ásványok, kőzetek fajsúlyát, térfogatsúlyát, egyre nagyobb figyelmet fordítottak az egyes ásványok és kőzetek kémiai jelleg alapján történő felismerésére. Az oktatás módszereinél fontosnak tartották, hogy minden jelentősebb ásvány és kőzet a hallgatók kezébe kerüljön. 1963. március 7-én tartották az EFE Erdőmérnöki Karának első tanácsülését. Itt hangzott el, hogy az elmúlt 17 év oktatására inkább a mennyiségi, semmint a minőségi változások

sokasága

jellemző,

a

régen

használt,

alkalmazott

módszereket,

technológiákat fejlesztették tovább. A jövőben olyan szakembereket kell nevelni, akik az idősebb generációval a megfelelő hangot megtalálva, közösen tudják meghonosítani azt a termelési gyakorlatot, amely évről-évre biztosítja az ország ipari szükségleteinek megfelelő mennyiségű és választékú faanyagot. Ennek a célnak felel meg az egyetemi reform. A reform mellett lényegesnek tartották annak vizsgálatát, milyen lehetőségei vannak a karnak ahhoz, hogy az előtte álló feladatokat jól és hatékonyan lássa el. Az 1963. január 1-i állapot szerint az újonnan létesített Erdőmérnöki karon 15 tanszék volt 92 dolgozóval. A tanszéki átlaglétszám 6, 1, efölött volt a Termőhelyismerettani Tanszék 9 fővel. Az egyetemen dolgozók 58%-a foglalkozott közvetlenül oktatással, ez a tanszéken 33% volt. Megvizsgálták azt is, az egyes tanszékek hány tárgyat oktattak, és milyen az egyes tárgyakkal kapcsolatos leterhelés. A kar 65 tárgyat oktatott (2 féléves tárgy esetén külön tárgyként számították) a kari átlag 2, 17, e fölött van a tanszék 2, 5 óraszáma. Az egy oktatóra eső leterhelés tanszékenként 5, 18 óra, itt is magasabb a Termőhely Tanszék óraszáma, 6, 66 óra.

4.2.2. Az oktatási reform megvalósulása az egyetemen: 19631963 szeptemberétől már az új tanterv szerint oktattak az egyetemen. A meteorológia oktatását továbbra is Martos András látta el, de az oktatásban szintén történtek változások. Az óraszám jelentősen csökkent, 3 elméleti, 1 gyakorlati óráról heti 2 órára. Mivel a műszerek ismereteire, az éghajlati megfigyelések kiértékelésére, a kapott értékek alkalmazni tudására mind a későbbi tanulmányokban, mind a gyakorlati életben is szükség volt, ezért az elméleti órákon belül foglalkoztak gyakorlati kérdésekkel is. Figyelembe kellett venni a tananyag összeállításánál, hogy abban az időben a középiskolai oktatásban az általános és a természeti földrajz nem kapott helyet, így az általános meteorológiai elemeket is tanítani kellett. A tárgy

49

összeállításánál azt is fő szempontnak tartották, hogy az alaptárgyak (talajtan, növénytan) és a szaktárgyak (erdőművelés, erdővédelem) éghajlattannal határos területei biztos meteorológiai alapismeretekre támaszkodjanak. E tárgyak gyakorlati vagy alkalmazott fejezeteit a megfelelő erdőművelési, erdővédelmi ismeretek után a hallgatók a III. évben megkapták. A szaktárgyak tehermentesítésére az alkalmazott vagy erdészeti meteorológiából is kaptak szemelvényeket olyan területekről, amelyeket a szaktárgyak lehallgatása nélkül is megérthettek. Ezt a tananyagot a makro- és mikroklíma fejezetbe sorolták. Az általános meteorológiai alapfogalmakon belül tárgyalták a légkör tulajdonságait, az időjárás változásait és előjelzésüket. Mindezt 13 órában az eddigi összesen 23 óra helyett. Az éghajlattan óraszáma 22-ről 16-ra csökkent. Itt külön fejezet foglalkozott Magyarország éghajlatával. A tárgy oktatásának módszertanánál kiemelték, hogy mindig ábrával adják elő a tananyagot, vetített ábrákról magyarázzák a jelenségek törvényszerűségeit. A jegyzetelést megkívánták mindannak ellenére, hogy a tárgyból készült jegyzet is. Az erdészeti talajmikrobiológia programjának megalkotója és a tárgy előadója Pántos György volt. A mikrobiológiát a 4. szemeszterben oktatták 2 elméleti, 1 gyakorlati órában. A mikrobiológia oktatását azért tartotta fontosnak, mert a talajképződés és a talajtermékenység kialakulása a talajt benépesítő szervezetek élettevékenységének eredménye. Ezen élőlények közül a mikroorganizmusok azok, amelyeknek legnagyobb szerepük van a talaj biotikus folyamataiban. A tantárgy célja, hogy a hallgatók megismerjék a talajban élő mikroszervezetek ökológiai igényét, élettevékenységét, ami által lehetőségük nyílik e szervezetek közül az erdészeti gyakorlat számára hasznosak életfeltételeit biztosítani. Az előadások témáinak logikai sorrendjét az alacsonyabbrendű szervezetek evolúciójából, valamint a talajképződésben, a

növények

táplálkozásában

betöltött

szerepéből

kiindulva

határozták

meg.

Foglalkoztak a szénhidrogének képződésével és átalakulásával, az aminosavak keletkezésével. Tárgyalta a talajban élő mikroszervezetek rendszertanának alapjait, a baktériumok, sugárgombák, nem patogén gombák, talajmoszatok, a talajban élő protozoák

morfológiáját

és

szisztematikáját.

Beszélt

a

mikroorganizmusok

élettevékenységéről, a szervesanyagok lebontásáról az erdők talajában. Előadta a tudnivalókat a szervetlen vegyületek oxidációjáról és redukciójáról, a molekuláris nitrogén

biológiai

megkötéséről.

Összefüggést

keresett

a

talajban

élő

mikroorganizmusok és a talaj termékenysége, a magasabbrendű növények között. Az 50

elméleti órákat 4 gyakorlati foglalkozás egészítette ki, ahol lemezöntéses módszerrel meghatározták a talaj összes mikroorganizmus számát, különféle oltási technikákat mutattak be, preparátumokat készítettek. A tananyag összeállításánál ügyeltek arra, hogy összhangban legyen az egyes biológiai jellegű tanszékek (Növénytani Tanszék, Erdővédelmi Tanszék) hasonló anyagával. Így volt elérhető, hogy a hallgatók a tanulmányi idejük alatt egy és ugyanazon alapelvekre felépült rendszertant sajátítsanak el.55 Az erdészeti talajtan programjának kidolgozója szintén Pántos György volt.56 A tárgy szükségességét azzal indokolta, hogy az ország évi faanyagszükségletét az eddigieknél nagyobb mértékben lehessen hazai termelésből fedezni. A meglevő erdőkben tovább kell javítani elsősorban az erdőművelési munkák színvonalát, másrészt a mezőgazdaságban gazdaságosan nem használható területek fásítását. A tantárgy a 3.- 4. szemeszterben került oktatásra 4+3, illetve 2+4 órában. Témái voltak: a talaj szervetlen alkotórészeinek kialakulása és összetétele, a talajképződés és a növények evolúciójának kölcsönös kapcsolata, a fás és lágyszárú növények környezetükre gyakorolt hatásában jelentkező különbségek, a lágyszárúak két csoportjának, a réti- és mezőgazdasági növények eltérő vegetációs időszaka. A talaj humuszanyagainak összetétele, képződése. Már szerepeltek a szovjet talajtanosok (Viljamsz, Kononova) eredményei, amit Botvaynál még hiányoltak. A „talaj alapvető tulajdonságai” című fejezetben beszélt a talaj szövetéről, szerkezetéről, levegő- hővízgazdálkodásáról. Tárgyalta az aszálykárokat előidéző tényezőket, és az ellenük való védekezés lehetőségeit. A talajtan keretében az oktatási anyagban egészen új részt képviselt a talajtipológia, valamint a termőhelytipológia, melynek alapja Stefanovits Pál és Járó Zoltán kutatásaira alapuló genetikai talajosztályozási rendszer. Ugyancsak új részek a csemetekertek és a plantázs-szerű telepítések trágyázásának kérdései, az eróziónak és az ellene való védekezésnek valamint az öntözésnek, talajművelésnek talajtani alapjai. A gyakorlatok során a talajtípusok ismertetése természetes talajállapotot tükröző talajszelvények bemutatásával történt, melyeknek előzetesen megtörtént a részletes fizikai, fiziko-kémiai, kémiai vizsgálata. A kapott eredményeket részben grafikusan, részben számszerűen ábrázolták, így mód nyílt arra, hogy a 55 Termőhelyismerettani Tanszék irattára 56

Elsősorban Botvay és Pántos talajtani programja közti különbségeket emelem ki, a nagyrészt hasonló témák csak röviden kerülnek említésre.

51

morfológiai kép mellett azonnal a belső tartalomra – a termékenységre - is következtetni tudjanak a hallgatók. A laboratóriumi gyakorlati foglalkozás egyénileg történt, és önálló munkán alapult. 1963 júniusában az Egyetemi Tanácsülésen az oktatás kritikájaként fogalmazták meg, hogy a kikerülő mérnököknek vissza kellett jönniük 1-2 hetes tanfolyamra azért, hogy a talajvizsgálatokat megtanulják. Pántos válasza az volt, a reform hatásai még nem mutatkozhattak meg, és az új program szerinti oktatásban részesülőknek nem lesz szükségük semmiféle továbbképzésre, mert nem csak az alapvizsgálatokat tanulták meg alaposan, a laboratóriumi eredményeket értékelni is tudják, felismerik a talajtípusokat, a talaj termékenységével kapcsolatos összefüggéseket. Megjegyezte, felülvizsgálták az Földművelésügyi Minisztériumhoz tartozó intézmények talajtani és agrokémiai oktatását, és egyedül az egyetem talajtani oktatása volt az, amely a bizottság véleménye szerint megnyugtató, és a többi agrár-felsőoktatási intézménynek példamutatásul szolgál.57 A nyári gyakorlatok rendszere is megváltozott. A korábbi években a hallgatók egyesével, elszórtan, tanszéki irányítás nélkül, üzemi szakemberek irányításával végeztek munkát. 1965-ben a gyakorlatokat Kaposvár, Nagykanizsa, Zalaegerszeg és a Mátra erdészeteiben végezték. Az I. évesek szakmunkási, a II. évesek technikusi, a III. évesek üzemmérnöki szintű munkát végeztek.58 Ennek az évnek oktatási szempontból legjelentősebb eseménye az új államvizsgarendszer bevezetése volt. A hallgatók először megvédték diplomamunkájukat, ha azt elfogadták, azután tehettek államvizsgát.59 1966-ig a tanszék diplomamunkát nem adott ki, viszont mivel a biológia jellegű szakdolgozatok kivétel nélkül Termőhelyismerettani vizsgálatokat is igényeltek, ezeket a munkákat a tanszék végezte. Az Egyetemi Tanácsülés úgy döntött, hogy 1967-től, az eddigi tapasztalatok felhasználásával meg kell indítani a reformtanterv mértéktartó fejlesztését. Az egyik feladat az volt, hogy az Erdővédelmi munkabizottság egyeztesse az erdőtelepítéstan, géptan, növénytan, talajtan, biokémia tantárgyi programját, és a tananyagot mátrix 57 565/1963 Egyetemi tanácsülési jegyzőkönyv 1963. június 12. NYME Központi Levéltár 58 1346/1965 Erdőmérnöki Kar Tanácsülés NYME Központi Levéltár 59

Az 1964. június 17. tanszékvezetői értekezleten az FM Szakoktatási és Kísérletügyi Főigazgatósága megvizsgálta az egyetem munkáját. A tanszék munkáját jónak találta, csak annyit jegyzett meg: „kevésbé reménykeltő a laboratóriumok helyzete.” 608/1964 NYME Levéltár 1964. október14-én Pántos is beszélt a laboratóriumok helyzetéről az Egyetemi Tanácsülésen. Elmondta, hogy 1956 után elsősorban az oktatáshoz szükséges műszerparkot kellett létrehozni. A régi, klasszikus mérlegeken a mérés 20 percet vett igénybe. „Most komoly mérlegek vannak, így a mérés csak 2 perc.” Itt jegyzem meg, hogy jelenleg a tanszéken található mérlegekkel történő mérések ideje pár másodperc.

52

rendszerben építsék fel. Eddig 2 tantárgycsoport, kötelező és szabadon választott tárgy volt, a szabadon választott tárgyakat nem volt kötelező hallgatni. Az új tantervi koncepcióban új struktúrát alakítottak ki: kiválasztották a mindenkinek kötelező tárgyakat, ez a tananyag 70-80%-át tette ki, és bevezették a kötelezően választott tárgy fogalmát, amivel a hallgatók specializálódását kívánták segíteni. A tanszéket ez nem érintette, mivel csak kötelező tárgyakat oktattak azóta, hogy a mikrobiológiát is kötelezővé tették.60 Az 1967. november 10-i Kari tanácsülés egyik napirendi pontja a tanszék munkájának értékelése volt. Itt hangzott el többek között, hogy 1965-től az Ásvány és kőzettan a geológia elemeivel című tárgyat 2 helyett 3 órában adták elő. A jövő terveiben nem szerepelt az óraszámok lényeges változtatása, a szakterületek fejlődése az oktatásra kerülő anyag egy részének időről-időre történő kiegészítésében mutatkozik meg. A cél az volt, a hallgatók olyan Termőhelyismerettani és termőhelyfeltárási alapismeretekkel rendelkezzenek, hogy önállóan tudjanak termőhelytérképezést készíteni. A 60-as évek végének feladatai között szerepelt még a talajgyűjtemény kiegészítése, a talajszelvények mintáinak részletes fizikai, kémiai és biokémiai vizsgálata Bellér Péter vezetésével.61 Az új, továbbfejlesztett reformtantervet a kari tanács döntése alapján késve, 1973-ban vezették be. Megállapították, hogy ugyan az oktatás nem korszerűtlen, nem az a feladata tehát a reformnak, hogy a régi helyett valami egészen újat hozzon létre, hanem hogy az oktatás tartalmát, szerkezetét a rohamosan változó technikai követelményekhez alakítsák, és az elképzelések szerint a kikerülő mérnökök a 10-15 év múlva szükséges követelményeknek is megfeleljenek. Az 1973-ig terjedő időszakban csökkentették

a

vizsgák számát.

Ezért

a hallgatók a

tanszéken Erdészeti

termőhelyismerettanból szigorlatoztak, ami magában foglalta a geológia, éghajlattan, mikrobiológia és erdészeti talajtan tárgyakat. A szükséges óraszámcsökkentést az elméleti óraszámok csökkentésével kívánták elérni. 1974-ben újra tárgyalták a tanszéken oktatott tárgyak programját.62

60 524/1967 sz. dokumentum 1967. május 10. NYME Központi Levéltár 61 62

Ez meg is valósult, az adatokat a Termőhelyismerettan II jegyzetben foglalták össze. Itt csak az előző programtól eltérő, új elemként megjelenő részeket emeltem ki.

53

A Geológia keretében a kőzettant 8 órában oktatták, mivel a hallgatóknak a termőhelyfeltárás során fel kell ismerniük a különféle kőzetek talajképző szerepét. A vízföldtani rész szükségességét azzal indokolták, hogy az ipar egyre növekvő vízigénye, a mélyépítési tervezések, de a növénytermesztés is megköveteli az erdőmérnököktől, hogy a hidrológia legalapvetőbb törvényszerűségeit ismerje annál is inkább, mivel a termőhely értékelésnél is döntő lehet a hidrológiai tényező. A fejezet foglalkozik a felszín alatti vizek kémiai tulajdonságaival, különösen a betonra káros, un. agresszív vizekkel. A meteorológia oktatása során röviden foglalkoztak az időjárási károkkal (szél, homokverés, erózió, magas talajvíz okozta károk) és az ellenük való védekezéssel, mert az a környezetvédelem hatáskörébe tartozott. Foglalkoztak az éghajlat szerepével a termőhely

típusváltozat

meghatározásában

és

a

fafajokkal

jellemzett

hazai

klímatípusokkal. (Erdősztyepp, cser ill. tölgy, gyertyános-tölgyes és bükk klíma) Beszéltek a fóliasátrak alatti zárt mikroklímák főbb jellemzőiről, a növényvédelem meteorológiai vonatkozásairól, a légszennyeződésről és ennek egyes fafajokra gyakorolt hatásáról. A tervek szerint a Termőhelyismerettan I-ben 6 órában foglalkoztak a talaj szervesanyag és természetes biológiai tápanyagkörforgalmával, ezen belül az elhalt növényi maradványokkal, mivel ezek a talaj szervesanyag tartalmának legfőbb forrásai. Az erdőkben ezek a levelek, termések, elhalt földfeletti és gyökérrészek, gyökérváladékok, szántóföldön a lágyszárú növények gyökérrészei, mivel ott a növények többi része nem marad a területen. Tervbe vették, hogy foglalkoznak a makroszkópos méretű állatok és a talajban élő mikroorganizmusok kapcsolatával, mivel a talajképződésben ezeknek is fontos szerepük van. Ezek kölcsönhatásban vannak nemcsak egymással, hanem a talaj mikroflórájához tartozó szervezetekkel is. Az állatok az elhalt növényi maradványok elsődleges fogyasztóiként jelentkeznek, míg a teljes lebontás folyamatát enzimatikus úton a mikroflórához tartozó szervezetek – baktériumok és gombák - végzik a hátrahagyott, a felaprózás következtében felületileg rendkívüli módon megnövekedett szerves anyagon. Külön fejezet foglalkozott a talajkolloidoknak, mint a legaktívabb anyagoknak a termékenységre gyakorolt hatásával. A Termőhelyismerettan II a talajosztályozási rendszerekkel, Magyarország talajainak genetikus és talajföldrajzi osztályozási rendszerével foglalkozott 17 órában. A talajpusztulás ismertetését a talajvédelem megszervezése miatt tartották fontosnak. 54

Foglalkoztak az öntözés és a talajművelés talajtani alapjaival. Az erdészeti agrokémiára 5 órát szántak. Ebben a részben foglalkoztak a tápanyag-ellátottság, mesterséges tápanyag-utánpótlás hatásával a fatermesztésre, a különböző fafajok csemetéibe és ezek magjába beépült tápanyagok minőségével és mennyiségével. A csemetekertek megválasztásánál követendő termőhelyi szempontok figyelembevételével, a trágyázási rendszerek – zöldtrágyázás, aljtrágyázás, műtrágyázás - kidolgozásával. A gyakorlatok rendszere hosszú évek során alakult ki. A hallgatók 10 -15 fős csoportokban, önállóan dolgoztak a laboratóriumokban a 3. félévben 3, a 4. félévben 4 órában. A Sopron környéki erdőkben kijelölt helyeken – Szárhalom, Hegyvidék, Dalloshegy, Fáber rét talajszelvényeket ástak, ezeket mintázták meg. A laboratóriumban megtanulták a talajelőkészítést, majd vizsgálatokat végeztek a talajok fizikai féleségének,63 kémiai tulajdonságainak,64 tápanyagainak65 megismerésére. A megmintázott szelvényeknél elkészítették a talajtérképeket. Megállapították a termőhely típusát, altípusát és a termőhelytípus változatot, megtervezték a célállomány típust. A nagygyakorlatok célja az volt, hogy minél több erdőgazdasági tájat, minél több termőhelytípust ismerjenek meg. Ezeken termőhely feltárást végeztek, megismerkedtek az üzemi termőhelyfeltárás eredményeivel és problémáival. 1974. március 21-én a Termőhelyismerettani tárgyak programvita ülésén arról döntöttek, hogy a mikrobiológiát, amit eddig 2+1 órában oktattak, a jövőben beépítik a Termőhelyismerettan tárgyba. Az általános mikrobiológiai rész teljesen elmarad, és összesen 6-8 órában foglalkoznak a tananyaggal. A geológia oktatásában a vízzel kapcsolatos ismereteket kihagyták, mert ezt a kémia tárgyalta. A többi oktatási anyagot egyeztetni kellett a műszaki tárgyakkal, a talajmechanikával és a vízgazdálkodással. Dr. Járó Zoltán véleménye az volt, hogy alkalmazott geológiát kell oktatni, így a kristálytani, ásványrendszertani fejezet nem szükséges, viszont a kőzettani részt növelni kell, elsősorban a talajképzésben fontos kőzetekkel. A dinamikai részt rövidebbre kell fogni, a vízföldtani résznek kifejezetten erdészeti vonatkozásúnak kell lennie. Fontosnak tartották leszögezni azt is, hogy az órák 1/3-a gyakorlati óra legyen. Az Éghajlattan programjában sok átfedés volt a Termőhelyismerettan II-vel. Az oktatás gyakorlati órák nélkül nem megfelelő, itt is biztosítani kellett az órák 1/3-át gyakorlati 63

Mechanikai, hy, 5h, Ka, Mész, pH, y1,2 65 H, P, K, N, T, T-S 64

55

oktatásra. A Termőhelyismerettan I fejezetében is módosításokat javasoltak. Be kellett építeni az anyagba, hogy a pufferoló hatás csak oldat formájában jelentkezhet, és hogy a talajban levő sók erősen befolyásolják a talaj pufferképességét. A talajok redoxpotenciálja című részét az erdőtalajokra kellett vonatkoztatni, a humusszal kapcsolatos anyagot le kellett egyszerűsíteni, a természetes és mesterséges radioaktivitást fel kellett cserélni. Dr. Járó Zoltán annak a nézetének adott hangot, hogy a talajhidrológiai viszonyok tárgyalása hiányos, és a tananyagban szétszórt. A jegyzet túl terjedelmes, az órákon rá kell mutatni arra, mit kíván a gyakorlat a szakemberektől. Nagyon fontos lenne, hogy a hallgatók megismerjék a talaj termőerejét befolyásoló helyszíni tényezőket, mert a gyakorlatba kikerülő szakemberek nem értettek a talaj termőerejének megállapításához. A sok laboratóriumi vizsgálat helyett helyszíni vizsgálatokat és értékeléseket kell beiktatni, mert az eddigi tapasztalatok alapján a laboratóriumi vizsgálatok összefüggéseinek megértése hiányzott. A felmerült problémák megoldása után a programot elfogadásra javasolták.66 1976 tavaszán az irányelveknek megfelelően átdolgozott tanterveket az Egyetemi Tanácsülés is megtárgyalta. A tantervi reform célkitűzése az integráció irányába mutatott, kevesebb, több területet átfogó tantárgy jött létre. Dr. Béldi Ferenc arra hívta fel a figyelmet, a tárgyakat már nem lehet tovább integrálni, mert a tantervi irányelvekben leszögezett általános erdőmérnök, általános faipari mérnökképzést kell megvalósítani, és ha későbbiekben szükséges, postgraduális úton kell lehetőséget adni a szakosodásra. Ha mégis a további integrációra törekednek, akkor a képzés szakosított lesz. Erre irányuló törekvések már voltak az 50-es évek elején, de az elképzelés megbukott. 1976/77-es tanévben az oktatás a reformtanterv szerint kezdődött. Ugyan korábban felmerült, hogy a Meteorológiát be lehetne építeni a Termőhelyismerettanba, külön tárgyként való előadása nem szükséges67, mégis megmaradt önálló tárgyként. Martos András oktatta az első félévben 2+2 órában. A tananyagban ekkor már szerepelt a Járó féle erdészeti éghajlati osztályozás. A heti 2 órás gyakorlatok során feladat volt a műszerek kezelése, meghibásodásaiknak felismerése. A gyakorlatok helyszíne a Tómalmi Csemetekert és a Botanikus kert volt. Célja az volt, hogy a hallgatók az 66

Az alábbi tantárgy megnevezéseket és óraszámokat javasolták. Termőhelyismerettan I. 2+1óra alatta áthúzva: Geológia Termőhelyismerettan II. 3+4 alatta áthúzva: Éghajlattan Termőhelyismerettan III. 3+4. 1974. március 21. Kari Tanácsülés

67 1974. július 12. Egyetemi Tanácsülés 706/1974 NYME Központi Levéltár

56

élőlények környezeti tényezőit együttesen mérlegeljék és találják meg a kapcsolatot a mért értékekkel, így a meteorológiai elemek valamelyikével is. A Termőhelyismerettan, mint tantárgy az oktatási reform során jött létre úgy, hogy összevonták a Geológia, Mikrobiológia, Erdészeti talajtan tárgyakat. Így lett a Termőhelyismerettan iskolapéldája annak, amit a reform célul tűzött ki, hogy egy tudományterületet integráltan, komplexen hogyan kell oktatni. A tanítás a 3. félévben 3+2 órában történt úgy, hogy a gyakorlati órákat a munka jellege miatt összevonták,68 és kéthetente volt 4 óra gyakorlat. A 4. félévben 3+3 órában történt az oktatás. A tárgyak óraszáma eddig 130 óra volt összesen, a reformtantervben 78. Ez 40%-os csökkenést jelentett, de a tananyagot csak 27%-kal lehetett szűkíteni. Csökkent a gyakorlatok száma is heti 1 órával. A feladatok viszont a geológia tárgy megszűnésével az első félévben 1 témakörben (a talajképző kőzetek felismerését elősegítő tulajdonságok jellemzése) és a második félévben ugyancsak 1 feladattal (termőhelytérkép készítése) bővültek. Az 1977-ben bevezetett komplex államvizsgarendszer céljára az volt, hogy az utolsó vizsgán már olyan szintetizált ismeretanyagot kérjenek számon, amely az erdőgazdálkodás területén jól elhatárolható, önálló feladatként jelentkezett. A tanulmányi idő során a tananyagot több tanszéken tanulták, a tanultakat a hallgatónak kellett szintetizálni, ezért szükség volt arra, hogy a hallgatókat a tanulmányi idő során önállóságra neveljék.

4.2.3. A tanszék intézetbe szerveződése Az intézetbe szerveződés gondolata már 1974-ben felmerült. Az 1975. június. 19-i Egyetemi Tanácsülés egyik napirendi pontja az EFE Erdőmérnöki és Faipari Mérnöki karok szervezeti integrációja. Dr. Dobos Tibor akkori MSZMP titkár ismertette az integráció két lehetőségét. A karok szerepét átvevő 2 intézet felállítását a pártvezetőség nem támogatta, mivel a két karra a gyakorlati életben is szükség van. Tanszékcsoportok,

a

több

tanszék

egyesítéséből

álló

csoport

kialakításának

68

A terepi gyakorlatokra a távolság miatt, a laboratóriumi gyakorlatokra a vizsgálatok hossza miatt nem volt elég a 2 óra.

57

szükségességét hangsúlyozta69. Hosszas vita alakult ki, ebből a vitából csak a tanszéket érintő hozzászólásokat említem meg. Dr. Herpay Imre nem értett egyet azzal, hogy minden tanszéket integráljanak. A Matematika és a Kémia Tanszéket áttenné a Faipari karra, mert a reformtanterv szerint ott több órát oktatnak. Elképzelései szerint Termőhelyismerettani Tanszék önálló egység lenne, legfeljebb a Növénytan, Erdőműveléstan, Telepítéstan tanszékcsoporttal integrálná. Nemky Ernő véleménye: Termőhelyismerettan legyen együtt a Növénytannal, az Erdőművelés maradjon önálló. Ezzel az elképzeléssel értett egyet Pántos, ő is azt javasolta, hogy a Kémia Tanszék maradjon önálló, esetleg jöjjön létre Termőhelyismerettan, Növénytan, Kémia tanszékcsoport. Hosszas vita után ekkor még a Kémia, Termőhelyismerettan tanszékcsoport

mellett

Termőhelyismerettan,

döntöttek,70 MTA

végül

1979-ben

mikrobiológiai

létrehozták

kutatócsoportot

Növénytan, tartalmazó

Tanszékcsoportot.71 Pántos Györgyöt 1975. szeptember 5-től betegsége miatt átmeneti időre felmentették az oktatási munka alól. Erre utal az 1978. évi Káderjelentés is: „Az utóbbi időben oktató nevelő munkájának intenzitása csökkent, ami leromlott egészségi állapotára vezethető vissza. Ez a hallgatókkal való kapcsolatára is kihatott.”72 1978-ban a Kari Tanács többször támogatta Pántos Tanszékvezetői státuszának meghosszabbítását, de az Egyetemi Tanács ezt minden esetben elutasította. Mivel nagy volt a bizonytalanság a tanszéken és ott nem volt senki, akit hosszabb távra meg lehetett volna bízni a tanszékvezetéssel, 1978. december 1-től 1981.

július

31-ig,

mivel

a

Növénytan

a

Termőhelyismerettannal

egy

tanszékcsoportba tartozott, Dr. Gencsi László a Növénytan tanszékvezetője látta el a Termőhelyismerettani Tanszék vezetését is. Pántost

az

Egyetemi

tanácsülés

1981.

május

27-én

újra

megszavazta

tanszékvezetőnek, de beteg lett, így ismét Dr. Gencsi lett a megbízott tanszékvezető.

69

Tanszékcsoport: az azonos v. rokon szakon oktató több tanszéknek az oktató, nevelő és tudományos munka koordinálására létrehozott közös szervezeti egység, amelynek a az élén a tanszékcsoport vezető áll. A tanszékcsoporton belül működik a tanszék, amely egy tudományág, illetőleg rokon tudományág oktatását látja el. 70 716/1975. június Egyetemi Tanács ülése NYME Központi Levéltár

71 1979. május 21. Erdőmérnöki Kar tanácsülése NYME Központi Levéltár 72 Pántos személyi anyaga 305-8/1978 NYME Központi Levéltár

58

Mivel 1981. október 31-én lejárt Dr. Gencsi László ideiglenes megbízatása, gondoskodni kellett tanszékvezetőről. Az Egyetemi Tanácsülésen megköszönték hogy ebben a nehéz időben gondoskodott a munkák folyamatosságáról. Sokszor igen kényes helyzetekben találta meg a megfelelő hangot és megoldást. A tanszéken azonban a személyi problémák egyre halmozódtak, a munkahelyi légkör sem volt jó. Felmerült a gondolat, hogy olyan személyre kell bízni a vezetést, aki a feladatokat teljes mélységig ismeri, a talajtanban járatos, és ennek következtében közvetlen irányítást tud adni, közvetlenebb ellenőrzést tud gyakorolni, mint ahogy Gencsi tehette. Gencsi csak kényszerűségből vállalta el a tanszék vezetését, de a Növénytan Tanszék és a Botanikus kert már túl sok feladatot rótt rá. Ezért Dr. Szendrey István tanszékvezető egyetemi tanárt, aki pályafutását a tanszéken kezdte, ott volt tanársegéd, majd adjunktus, később pedig a kémiára specializálódott, bízták meg a tanszék vezetésével 1982. július 31-ig. Dr. Szendrey a talajtannal kutatási szinten soha nem foglalkozott, nem kívánta ezt a megbízatást, és csak úgy vállalta, ha Pántos a segítségére lesz.73 Az előterjesztést az Egyetemi Tanács is megszavazta 1981. november 24-én. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi miniszter Dr. Pántos György egyetemi tanárt saját kérelmére, az Erdőmérnöki Kar Tanácsa és az Egyetem Tanácsának véleménye alapján felmentette az egyetemi tanári munkakör ellátása alól, és tudományos tanácsadói munkakörbe helyezte a rektor közvetlen irányítása és felügyelete mellett. Ekkor helyezték át a Termőhelyismerettani Tanszék személyi állományából a Rektori Hivatal személyi állományába. Ezzel egyidejűleg a felügyeleti hatóság engedélyezte a Termőhelyismerettani Tanszéken egy egyetemi tanári álláshely betöltésére vonatkozó pályázati felhívás közzétételét. Az álláshely elnyerésére Dr. Szodfridt István, okleveles erdőmérnök, a mezőgazdasági (erdészeti) tudományok kandidátusa, az Erdészeti Tudományos Intézet tudományos főmunkatársa terjesztett elő pályázati kérelmet. Az előkészítő bizottság javasolta Dr. Szodfridt István pályázatának elfogadását, és javasolta egyetemi tanárrá történő kinevezését. Az előterjesztést az Egyetemi Tanács egyhangúlag megszavazta. Javasolták, hogy emellé tanszékvezetői megbízást is kapjon. Ezt az előterjesztést is egyhangúlag megszavazták.74

73 1981. október 12. Erdőmérnöki Kar tanácsa NYME Központi Levéltár 74 1982. október 12. Egyetemi Tanácsülés NYME Központi Levéltár

59

4.2.4. Oktatáson kívüli tevékenység 1958 - Pántos alatt Az ötvenes évek végén egyre nagyobb lendületet vett a termelőszövetkezeti mozgalom. Cél az volt, hogy a tsz-ek már az első évben is hatékonyan termeljenek, és legalább olyan jövedelmet biztosítsanak, mint a kisüzemi gazdaságok. Ehhez szakemberekre volt szükség. A főiskola embert nem, csak szakmai segítséget tudott adni az éves tervek elkészítéséhez, tereprendezéshez. A Főiskolának a sopronkövesdi és az újkéri tsz-t kellett patronálnia, de ezen kívül részt kellett vennie az országos feladatokban, erdősítések, mezővédő erdősávok tervezésében. A tanszék segítséget kért a talajtérképezéshez. A talajtérképezés képezte alapját a további tervezésnek, mert először a termelőeszközt kellett megismerni, és a mezőgazdálkodásban a legfőbb termelőeszköz a föld. A munka elvégzéséhez több külső felvételre és laboratóriumi munkára volt szükség. A munka elvégzésével az OMI-t bízták meg, részt vett benne a Gödöllői Agrártudományi Egyetem

Talajtani

Tanszéke

és

Talajmechanikai

Intézet

is,

illetve

Termőhelyismerettani Tanszék Pántos irányításával, amely a laboratóriumi munkákat végezte el.75 Február 27-én már azt jelentették, hogy Pántosék előkészítették március elejére a talajvizsgálati tanfolyamot a peresztegi és horpácsi gépállomás laboránsainak, 24-25 főnek, akik itt fognak segíteni, mivel március 15-től folyamatosan hozzák a talajmintákat és megkezdődnek a vizsgálatok. Az év decemberére elkészült eredmények azt mutatták, hogy a megyei talajok túlnyomórészt erdőtalajok, melyek javítása meszezéssel kielégítően megoldható. A talajok alap pH értéke 5-5, 5 és ilyen körülmények között a műtrágya nem hasznosul, ezért a meszezés mértékének megállapításához még vizsgálatokat

kellett

végezni.

Az

Ábrázoló

geometria

Tanszéktől

talajtérképekre vezették rá az eredmények alapján a rétegvonalakat.

kért

76

1961. február 15-én Haracsi Lajos tudományos igazgatóhelyettes számolt be az 1960. évi kutatómunkáról, miszerint a Termőhelyismerettani Tanszék volt a legjobban ellátott tanszék. Itt folyt a legszélesebb körű kutatómunka. Vizsgálták a kemenesi cseri talajok tulajdonságait, komplex témaként a fásított területeken az 75 1959. február18. Tanácsülés NYME Központi Levéltár 76 1959. december 2. Tanácsülés NYME Központi Levéltár

60

erdők termőhelymódosító hatását. Meszezési kísérleteket állítottak be, folytatták a csapadékméréseket a soproni erdőkben. A tanszék akadémiai kutatói akadémiaimezőgazdasági témákon dolgoztak, amely főleg a búza és kukorica rhizoszféra baktériumainak és a talajfauna táplálkozásban való szerepének felderítésére vonatkozott. Emellett egyre inkább bekapcsolódtak az erdészeti témák kutatásába. Ezek: fásítások mikrobiológiai vizsgálata, erdei humuszfauna. 1962-68 között több kutatási témán dolgoztak az oktatók. A cseri talajok javíthatóságával Kerényi Ervin foglalkozott, míg Martos András a Sopron környéki erdők csapadékmennyiségi megoszlását vizsgálta, ezek mikroklimatikus vizsgálatát

végezte.

Pántos

a

fás

növények

rhizoszférájában

élő

mikroorganizmusokat, illetve nyáraknál a szerves és műtrágya hatásfokát vizsgálata. Kutatási témái voltak ezen kívül: A mezőgazdasági és ipari szennyvizek biológiai derítésének lehetősége, a hígtrágya hatásának vizsgálata a talaj mikroszervezeteire.77 Az utóbbi kapcsán a Szarvasi Állami Gazdaság kísérleti területein a hígtrágya elhelyezésében szerzett tapasztalatok alapján 60 hústermelő üzem tervezési munkálataiban vettek részt 1975-ig. 1966-ban felkérték a tanszéket a Botanikus kert rekonstrukciójával kapcsolatos vizsgálatokra, és az általuk készített talajtani térképek felhasználásával 1967-től folyamatosan végezték a telepítéseket.78 A 70-es évek kutatási témái voltak: Mezőgazdasági és ipari szennyvizek biológiai

derítésének

lehetőségei

Pántos

vezetésével,

Fehérjetermelés

magasabbrendű gombáknál Gyurkó Pál vezetésével, Termőhely-klimatológiai vizsgálatok, melynek vezetője Martos András volt, és Erdei ökoszisztéma vizsgálat, melynek irányítója Pántosné Dorimova Tatjana volt.

77

A Kutató Tanács a Kar rendelkezésére álló hitelből 3000 Ft-ot adott a tanszéki kutatásokra. Erdőmérnöki Kar ülése 1963. március 07. NYME Központi Levéltár 78 1014/1967 Egyetemi tanácsülés 1967. szeptember 25. rektori beszámoló NYME Központi Levéltár

61

4.3. Termőhelyismerettani Tanszék Dr. Szodfridt István alatt 1983-1995

Szodfridt István 1953-ban végzett az egyetem erdőipari tagozatán. Már egyetemistaként botanikussá képezte magát, így számos munkája révén nemcsak erdész körökben, hanem a botanikusok között is elismertté vált. Az Erdészeti Tudományos Intézetben részben Babos Imre, részben Járó Zoltán mellett alapos talajtani és termőhelyes szemléletet szerzett. 1965-ben a Kecskeméten létrehozott új ERTI Kísérleti Állomás vezetője lett, és szoros kapcsolatot alakított ki a közvetlen szomszédságban működő Kiskunsági Erdőgazdasággal. Ezt még növelte a megyében működő más erdőgazdálkodó szervezetekkel kiépített munkakapcsolatával, így a gyakorlati erdőgazdálkodással szoros kapcsolatban maradt. A tanszéki oktató munkában is a korábbihoz

képest

erőteljesebben

kívánta

érvényesíteni

az

erdőgazdálkodás

szempontjait. Egyetemi éveit követő időszakról így mesélt: Amikor befejeztem az egyetemet, az erdőipari szakért avval fizettem, hogy a keszthelyi erdőgazdaságnál gépesítési előadó beosztást kellett betöltenem. Se a gépekhez nem értettem, se kedvem nem volt hozzá. Egy évig kínlódtam gépesítési előadóként, ezt máig is életem legsötétebb évének tartom, de az volt a szerencsém, hogy olyan idősebb kollégákkal kellett együtt dolgoznom, (Páll Endre főmérnök például) akik engem nagy szeretettel és őszinte barátsággal más irányú szakterületekre is bevezettek. Erdősítéseket ellenőriztem, a kolléga közben megtanított, hogyan kell a csemetét elültetni, hogyan kell magot gyűjteni, stb…

62

A második évtől átkerültem az ellenkező irányú képzettséget kívánó beosztásba, erdőművelő lettem, és attól kezdve végig a biológiai, termőhelyi vonalon dolgoztam. 5 évi üzemi gyakorlat után felvettek az erdészeti kutatóintézetbe (ERTI), tehát a kutatómunkám, hogy a talajlaboratóriumba beállítottak, és az alapvizsgálati sort végig kellett csinálnom. Ezzel a tudással kerültem Kecskemétre, az újonnan létrehozott kísérleti állomás vezető tisztébe. Ott már saját laboratóriumom volt négy laboránssal, akikkel nagyon sok feladatot el tudtam látni. Amikor Stefanovits Pál és munkatársai az MTA talajtani intézetében a 60-as évek elején kidolgozták a hazai talajtípus rendszert, tehát genetikai talajtípusok rendszerét, azt az ERTI termőhelyes osztálya is átvette. Akkor én ott dolgoztam és ott ezt megtanultam. Ráadásul a főnököm Babos Imre két télen is átküldött a mostani néven TAKI talajtani intézetébe, ahol különféle talajvizsgálati módszereket is tanulmányoztam. Az egyetemmel a kapcsolatom akkor is megvolt, amikor Kecskeméten dolgoztam a kutatóintézetben. Gyakran jött Bugacra 1-1 évfolyam nagygyakorlatra. Oda engem rendszeresen meghívtak. Több napig együtt voltam a hallgatókkal, láttam az új talajvizsgálati módszereket és növényismeretre is tanítottam őket. Tanultam is, tanítottam is. 1983-ban kerültem az egyetemre. Többen kapacitáltak már előtte is, amikor Pántos betegeskedett. Mayer Antal az erdőműveléstan professzora keresett meg először, aztán amikor Gencsi László professzor volt a megbízott tanszékvezető, ő is próbált rábeszélni, hogy vállaljam el a tanszék vezetését.79 Dr. Szodfridt István tanszékvezetői tevékenysége során főleg a komplexebb termőhelyes szemléletet kívánta erősíteni, másrészt képzett botanikus lévén a termőhely és növényzet közötti kapcsolatok megismerésére tette a hangsúlyt. Felhívta a figyelmet arra, a kérdéses növény milyen talajviszonyokat jelez, illetve a termőhely ismeretében milyen fafajokat lehet és érdemes telepíteni. Több világnyelvet beszélt, ennek köszönhetően jelentős külföldi kapcsolatrendszerrel is rendelkezett. Fontosnak tartotta, hogy a tanszéki munkatársai is ilyen lehetőségeket építsenek ki. A tanszéki oktatók közé felvett fiatalok többsége oktatói munkájuk kezdete előtt rövidebb-hosszabb időt töltöttek jeles külföldi oktatási intézményeknél, ezért megteremtődött az az alap, ami

79 Interjú Dr. Szodfridt Istvánnal 2006. augusztus 28.

63

elősegítette a külföldi tudományos intézményekkel való szorosabb munkakapcsolatok kiépítését. Az egyetemen 1984-től új, az erdőmérnökképzés tartalmi korszerűsítését szolgáló tantervek léptek életbe, melynek egyik célja az idegen nyelvek oktatásának előtérbe helyezése volt. Ebben az időszakban oktatott tárgyak programja és óraszámai: Erdészeti meteorológia: 1 félév, 2+2 óra Dr. Szodfridt szemlélete a tárgy oktatási céljainak megfogalmazásában is érvényesült. A korszerű erdőgazdálkodás és fatermesztés az erdőt, mint élő és élettelen tényezők komplex összhatásának eredményét szemléli, az egyes erdőállományokat természetes, vagy mesterséges ökoszisztémaként értékeli. A helyes szemlélet kialakítása megkívánta, hogy mindazokat a fontosabb tényezőket, amelyek az erdőkre hatnak, továbbá a fafaj választást, a gazdálkodás különféle eljárásait meghatározták, a felsőfokú végzettségű erdész szakember ismerje. Ezért kellett termőhelyismerettani oktatást kapnia, ennek egyik fontos fejezete az erdészeti meteorológia tárgyköre. A termőhely a fatermesztés elsődleges termelő eszköze, azaz az éghajlat, a talaj, a hidrológiai viszonyok és az élővilág együttes hatásából kialakuló lehetőség. A hivatkozott megállapításból következik, hogy a Meteorológia az erdészeti szaktudományok nélkülözhetetlen alapozója. A meteorológiai ismeretek elsajátításával azt szerették volna elérni, hogy hallgatókban kialakuljon az, hogy a meteorológia fontos környezeti tényező. A tananyag 4 fő részre tagozódik, ezek a következők: I. II. III. IV.

Általános meteorológiai alapismeretek. Időjárástan. Éghajlattan. Az erdészeti meteorológia alapjai.

Az addig oktatott tematikához képest lényeges változás az erdészeti meteorológia témakörben volt. Ebben foglalkoztak az agrometeorológiai kutatásokkal. Ily módon tárgyalták az ökológiai törvényeket, az időjárási elemek és a növényfejlődés közötti kapcsolatot. A termőhely klímaelemzésének módszerei között a klíma jelzésére alkalmas fafajainkat, a klímajellemzésre alkalmas egyszerűbb módszereket, a júliusi 14 órai légnedvesség átlagai és a klímajelző fafajaink közötti kapcsolatot ismertették. 64

Összehasonlították az éghajlat „humiditása és ariditása” mértékének meghatározására szolgáló módszereket. A meteorológiai gyakorlatok során többek között bemutatták a Soproni Meteorológiai Főállomást, a Fáberréti gyertyános-kocsánytalan tölgyes fontosabb állományszerkezeti adatait, Brennbergbányán az ERTI irányította „Az erdő és víz” kutatás módszereit és műszereit.80

Az Erdészeti termőhelyismerettan I-II. Az Erdészeti termőhelyismerettan I-II. programjának kidolgozója Dr. Szodfridt István. Az Erdészeti termőhelyismerettan I. 3. féléves tárgy volt, heti 3+2 órában oktatták, és az erdőgazdálkodás alapvető ismeretanyagát tartalmazta. A termőhely minőségtől függ a fafajok megválasztása, adott területen a termesztési célok kijelölése, a fatermés nagysága, az erdő funkcióinak ellátása, vagyis a termőhelyismeret anyagára épül az erdőtelepítéstan, erdőműveléstan, erdőrendezéstan, kisebb mértékben az erdővédelemtan oktatása is. A termőhelyismeretek alapján lehet helyes erdőgazdasági politikát, a területhasznosítás erdészeti megvalósításának rendjét kialakítani, az ökoszisztéma szemléletű oktatás alapját megvetni. A tárgy csatlakozott a korábbi évben „Erdészeti meteorológia” címen oktatott tárgy ismeretanyagához, és elsősorban a talajnak, mint az erdészeti termesztés alapvető feltételének megismertetését tűzte ki célul.

Alapfogalmait,

a

talajra

ható

legfontosabb

folyamatokat,

a

víz

és

tápanyagháztartás elméleti alapismereteit részletezte. Foglalkozott a talaj ásványi anyagaival, a kőzetek és ásványok mállásával, a talajképződés folyamatával. Itt szerepelt a talaj szövetének, szerkezetének kialakulása, a talaj élővilága. Tárgyalta a talaj szerves alkotóelemét, a humuszt, a talajok kémhatását, víz- hő- és levegőháztartását, és szentelt egy fejezetet a talajkolloidikának is.81 Az Erdészeti termőhelyismerettan II. a 4. félévben szerepelt, heti 3+2 órában. A korábbi félévekben oktatott erdészeti meteorológiai és erdészeti talajtani ismeretekre alapozva ezek szintézisét, az erdőgazdálkodás használta termőhelyi adottságok elemzését, megismertetését tűzte ki célul. Ez volt az az ismeretanyag, amelyet az üzemi gyakorlat közvetlenül hasznosíthatott, ezért a korábbi évek alapozása után elsősorban a gyakorlati igényeket, követelményeket szolgáló ismeretanyag oktatását tűzték ki célul. Alkalom nyílt e tárgy keretében a hallgatókat megismertetni a növényzet, elsősorban a 80 1983 június 22. Tanszéki irattár 81 1983. július. 11 Tanszéki irattár

65

fafajok és a termőhely kapcsolatával is. A tárgy keretében oktatták a talajosztályozási rendszereket, hangsúllyal a genetikus és talajföldrajzi osztályozási rendszerre, Magyarország talajföldrajzát és a talajok térképezését. Foglalkoztak a talajpusztulással, az öntözés és talajművelés alapjaival, az erdőtalajok tápanyag-háztartásával, a fontosabb fafajok termőhelyi igényeivel.82 A gyakorlatok során nehézséget okozott, hogy az óraszámot az Erdészeti termőhelyismerettan oktatásának mindkét félévében heti 3-ról 2-re csökkentették, ami kéthetenkénti összevont gyakorlat megszervezését tette szükségessé. Dr. Szodfridt kívánatosnak tartotta volna az eredeti óraszám visszaállítását. Kedvezőtlen változásnak ítélte azt is, hogy Termőhelyismerettan I-ből csak beszámolóra kötelezték a hallgatókat, csak a Termőhelyismerettan II. lehallgatása után tartottak vizsgát.83 A 2. év végén a hallgatók nagygyakorlaton vettek részt a Termőhelyismerettani Tanszék, a Növénytani és az Erdőrendezéstani Tanszék képviselőivel együtt. A jelen lévő üzemi szakemberek bevonásával a kapcsolódó gyakorlati ismeretanyagokat is bemutatták. „A

termőhelyi

oktatás

egyik

mozgalmas

és

oktatóknak

is

élvezetes

programpontját jelentette az év végi nagygyakorlat. Az 5 napos gyakorlatot 3 tanszék közösen szervezte. Az alap-elképzelés ezzel az volt, hogy Soprontól távoli helyszíneken előre kiválasztott erdőrészletben a hallgatók termőhely vizsgálatot készítenek. Ezt kiegészítik a Növénytani tanszék oktatói irányításával a vizsgált hely növényzetének felvételével, majd az Erdőrendezéstani tanszék a szóban forgó helyen található fatermés nagyságának meghatározását vezényli. Ezzel létrejön az a gondolatsor, hogy a hallgató megismerje, milyen termőhelyi adottsághoz milyen növényzet kapcsolódik és mindez mekkora fatermesztési lehetőséget jelent.”84

82 1983. július. 11. Tanszéki irattár

83 Dr. Szodfridt István szigorú, de emberséges volt a vizsgáztatáskor. Az alábbi történetet ő mesélte: „Úgy gondoltam, kis humorral enyhíteni lehet a feszültséget a vizsgázók körében. Ezért olyan kérdéseket is belecsempésztem a vizsgakérdéseket tartalmazó kártyák közé, amelyek mosolygást váltanak ki és ezzel oldódik a hallgatóban kelt stressz-állapot. Ennek a próbálkozásnak kárvallottja éppen egyik tanszékvezetőnk fia volt (ráadásul az apa évfolyamtársam is volt egykoron). Amikor a pakliból kihúzta kérdéseit, átfutotta őket, majd az egyiknél megrökönyödött képpel felszólalt, hogy „Professzor út, itt valami tévedés van, én nem termőhelyi hanem valami állattani kérdést húztam.” „”Miért, mit húztál?” – kérdeztem. Felolvasta a következő kérdést: „Milyen módszereket ismer az éticsiga gyapjúhozamának fokozására,” A várakozó hallgatók feltörő röhögéssel nyugtázták a kiötölt szamárságot. A célomat tehát elértem.” Interjú Dr. Szodfridt Istvánnal 2006. augusztus 28. 84 Interjú Dr. Szodfridt Istvánnal 2006. augusztus 28.

66

1985. május 6-án terjesztették az Egyetemi Tanács elé az Erdészeti és Faipari Egyetem komplex fejlesztési tervét. A környezeti ártalmak elleni védekezés, a tragikus erdőpusztulás megfékezése és a korszerű erdőművelés elméleti megalapozása egyaránt igényelte a magas szintű biológiai és biotechnikai ismereteket. Egyre növekedett a jelentősége a racionális földés tájhasznosításnak, a gazdasági viszonyok magasabb követelményeket támasztottak a mérnökök ökológiai tevékenységével szemben. A fa évezredek óta az emberiség egyik legfontosabb és legnagyobb mennyiségben felhasznált nyersanyaga, így amikor az energiahordozók problémája a világ érdeklődésének homlokterébe került, annak gazdasági

jelentőségével

együtt,

hogy

a

fa

a

természetes

úton megújuló

nyersanyagkincsek egyike, fokozódott az erdő jelentőségének megítélése, az erdő egyéb rendeltetése is. Az iparosodó világ egyre inkább felismerte az erdőnek az emberi környezet védelmében betöltött pótolhatatlan szerepét is, ez jelzi a termőhelyi oktatás fontosságát. A képzés tartalmi korszerűsítésére főleg a következő területeken jelentett kiemelkedő feladatot: •

A termőhely termőképességének, vagyis az ökológiai potenciálnak az optimális hasznosítási módszereiben, melyek az erdő stabilitásának a fenntartását is biztosítják.

•

Az erdei ökoszisztémák energia és anyagforgalmának folyamatainak, erdészeti hidrológiai

ismereteknek,

a

meliorációk

és

a

trágyázások

ökológiai

feltételrendszereinek, a fatermelési rendszerek termőhelyi feltételrendszereinek oktatásában. Az ágazat helyzete, az egyre jobban kibontakozó minőségi fejlesztés feladatai továbbra is a széles és mély alap és alapozó képzésre épülő általános jellegű erdőmérnökképzést igényelték. A szűkebb szakosodást az ágazat specifikus igényeivel összhangban posztgraduális úton biztosították. A képzés tervezett volumenének meghatározásakor figyelembe vették a korábbi felméréseket (1977. Országos Tervhivatal, MÉM) a korfa alakulását és a végzősök elhelyezkedési esélyeit. Növelni kívánták az erdőmérnök hallgatók létszámát az eddigi 50-ről 1986-os évtől 60-ra, illetve szándék volt a Vadgazda üzemmérnöki szak indítására levelező tagozaton 25 fővel.

67

Az Erdőmérnöki Karon a felvételi létszám az 50-es években (1957-ig) 100-120 fő volt. A végzett hallgatók döntően az 50-ben átszervezett erdőgazdaságoknál (78 erdőgazdaság, 563 erdészet) helyezkedtek el. Átlag 35 év szolgálati időt figyelembe véve a beiskolázási létszámot (50 fő) jelentősen meghaladó igényekre lehetett számítani. A javasolt 10 fő emelést azért is feltétlenül indokoltnak tartották, mert az erdőmérnökök iránti igény már ezekben az években is 2-3-szoros volt. Különösen a termelőszövetkezeti ágazatokban volt sok betöltetlen álláshely.85 A tanszék ezekben az években is alapvetően két részre volt tagolható: az egyik az EFE által finanszírozott oktatási részleg, a másik az MTA által támogatott kutatócsoport. A két részleg között éles határ nem volt, sok volt az átfedés, részben azért, mert valamennyi oktatónak volt kutatási feladata, az oktatásban pedig hatékonyan részt vettek az MTA kutatók is. A Kari Tanács által tárgyalt 1985-88-as időszakát felölelő beszámolóban olvasható, hogy az EFE állományba 3 oktató, Dr Szodfridt István, Bellér Péter, Vígh Péter, 3 laboráns, 1 adminisztrátor, 1 hivatalsegéd, az MTA állományában 2 tudományos munkatárs, Dr. Varjú Péter, Kovács Gáborné, 3 tudományos segédmunkatárs, Szemerey Tamásné, Jakab Jenő, Kovács Gábor, 3 laboráns, 1 hivatalsegéd tartozott. Az oktatás személyi feltételei megfelelőek voltak, de az egy egyetemi státusz elvonása csökkentette az oktatás hatékonyságát. Különösen azért mutatkozott ez hátrányosnak, mert a termőhelyismerettan az erdőgazdálkodáson belül egyre nagyobb teret veszített és a szakemberek megfelelő kiképzése sürgető feladat lett volna. Vagyis a rendes oktatáson kívül egyéb továbbképzési feladatokat is el kellett volna látni. Emellett az ökológiai kutatások országszerte elmaradottak voltak, és az erdészeti téren mutatkozó lemaradás felszámolása érdekében a kutatótevékenységet is fokozni kellett volna. Az oktatás tárgyi feltételei közül a helyiségek és a felszereltség állapotát megfelelőnek ítélték, megfelelő műszerpark állt rendelkezésre, azonban a műszerek amortizálódtak, a tanszéki gépészeti berendezések elavultak. Sürgető feladat lett volna az alagsor víztelenítése is. A szűkös pénzügyi keret miatt a könyv és folyóirat ellátottság kívánnivalót hagyott maga után. Erre az időszakra a Termőhelyismerettan elméleti és gyakorlati jegyzete már elkészült, és folyamatban volt a Meteorológia 85 Egyetemi Tanácsülés, 1985. május 6. NYME Központi Levéltár

68

gyakorlati jegyzet írása is. Gyarapodott a diplomatervet készítők, TDK-sok száma, de a megfelelő laborkapacitás és személyi kapacitás hiányában több hallgatót más tanszékre kellett irányítani. A Kari Tanácsülésen Dr. Gál János rektor megállapította, hogy a csökkentett óraszám ellenére a tanszék jól oldotta meg a feladatát, de szükségesé vált számítógép, új műszerek beszerzése. A végzett tevékenységet jó színvonalúnak minősítette, különösen kedvezőnek ítélte meg a dolgozók nyelvismeretét. Véleménye szerint a társtanszékekkel a kapcsolat jó és eredményes volt, és a következő időszakra vonatkozóan a szakmai elképzeléseik összhangban vannak a kar tevékenységével. A tanszék tevékenysége javításának feltételeiként felsorolt mértéktartó igényeket a Kari Tanács támogatta, különös tekintettel a termőhelyértékelés korszerű módszereire és műszerezésére. Emellett megemlítették, hogy a környezetvédelmi oktatáshoz szükségesnek látszik a meteorológia és a geológia erőteljesebb kutatása, esetleg oktatása.86 1988-ban került sor a kar szervezeti korszerűsítésére. Célja az volt, hogy a kar Kari Intézet, Tanszékcsoportok, és önálló tanszékekből álljon. A Termőhelyismerettani Tanszék önálló tanszékként működött.87 1988. szeptember 28-án hagyták jóvá a tanszéken gondozott két fakultatív tárgy, a Talajkémia és a Talajmikrobiológia programját. A Talajkémia tárgy kidolgozója Varjú Péter, az MTA tudományos munkatársa volt. Az oktatás céljaként fogalmazta meg, hogy az érdeklődő hallgatóknak lehetőséget adjanak az egyik termőhelyi tényezőnek, a talajnak az alaposabb tanulmányozására. A talajtan egyik résztudománya, a talajkémia, fizikai, kémiai törvények, kémiai egyensúlyi számítások alapján értelmez és vizsgál egy sor specifikus talajtulajdonságot, a talajban zajló jelenséget és folyamatot. Az előadások során rá szeretnének mutatni az ilyen megközelítés korlátaira is. A tárgy ismerete szakmai alapja lehet a talaj előkészítés, trágyázás és műtrágyázás, szennyvízelhelyezés, talajjavítás tudatos alkalmazásának az erdészeti gyakorlatban. Az anyag elsajátításával azt szerették volna elérni, hogy a hallgatók értsék az alapvető talajkémiai jelenségeket és folyamatokat; értelmezni tudják a talajkémiai vizsgálati adatokat és azok belső összefüggéseit, és abból képesek legyenek megfelelő következtetéseket levonni a gyakorlat számára. Képesnek kell lenniük az emberi 86 Kari Tanácsülés 1988. 270/1988 NYME Központi Levéltár 87 Kari Tanácsülés 1988. március 25. NYME Központi Levéltár

69

beavatkozás - öntözés, trágyázás, talajművelés, stb.- várható hatásának előre becslésére. A tantárgy a Kémia, Fizika, Termőhelyismerettan, Növényélettan, Erdőtelepítéstan, Környezetfejlesztés ás tájrendezés, Erdővédelemtan tárgyakhoz kapcsolódott: A fakultatív tantárgy előadásain az alapelv az, hogy a hallgatók a talajkémiai jelenségek és folyamatok törvényszerűségeit fizikai kémiai alaptörvényekből levezetve, minőségileg magasabb szinten ismerjék meg. Erre a Termőhelyismerettan tantárgy keretében az akkori óraszámok mellett nem volt mód. Viszont a tárgy ismeretanyagának elsajátítása képessé teszi a hallgatót a talajkémiai vonatkozású gyakorlati feladatokhoz szükséges vizsgálatok körének meghatározására és a kapott adatok értelmezésére. A tárgy tematikája az alábbiak szerint épült fel: 1. Kémiai reakciók egyensúlya 2. A talaj alkotórészei 3. A kémiai mállás és a talajképződés kémiája 4. Adszorpciós jelenségek a talajban 5. A talaj kémhatása 6. A talaj kémiai degradációja 7. Oxidáció és redukció a talajban

A termodinamika törvényei; A kémiai potenciál; A kémiai reakciók egyensúlyi feltétele; A kémiai reakciók kinetikája

A szervetlen komponensek szerkezete és tulajdonságai; A szerves komponensek szerkezete és tulajdonságai; Mállási folyamatok; Másodlagos képződmények; Adszorpciós izotermaegyenletek; Ionadszorpció; A diffúz kettős réteg; Kationcsere A talaj pH-ja; Kalcium-karbonát a talajban; Vas- alumínium- és foszforvegyületek és oldhatóságuk; A kémhatás és a növényi tápelemek A talaj savasodása és lúgosodása; Savanyú és lúgos degradáció; Kémiai talajjavítás Redoxipotenciálok; Redoxi reakciók egyensúlya; Aerob viszonyok a talajban; Anaerob folyamatok a talajban

A tantárgy oktatásának módszertana: A fakultatív tantárgy órái elméleti előadások. A kisebb hallgatói létszám lehetőséget nyújthat eredeti szakirodalmi publikációk ábráinak és táblázatainak bemutatására. Egyes tárgykörök tárgyalásánál demonstrációs jellegű számítógépes anyag is rendelkezésre állt, amelynek folyamatos bővítésére is lehetőség volt. A tervek szerint az oktatás támaszkodik a Termőhelyismerettani Tanszéken felhalmozódott kutatási eredményekre, így egy-egy témakör anyagát saját adatokkal is lehetett illusztrálni. A Talajbiológia tárgyat Varjú Péter, Kovács Gáborné, Kovács Gábor dolgozta ki. Akkor mindhárman az MTA állományába tartoztak.

70

Egy fakultatív tantárgy kevés hallgatóhoz szólt és a kis óraszám csak a tudományterület „válogatott fejezeteinek” feldolgozására vállalkozhatott. A talajbiológiai jelenségek ismerete még teljesebbé tehette az erdőmérnök hallgatók biológiai szemléletét, az erdőnek, mint rendszernek a megértését. Fontosnak tartották, hogy a hallgatók képet alkothassanak a talaj élőlényeinek életközösségéről, ezek főbb csoportjairól és tevékenységéről, az erdőben, mint rendszerben betöltött szerepéről. Arra törekedtek, hogy a hallgatók megismerkedjenek a talaj biomassza talajbiológiai értelmezésével és fontosabb elemeivel, a talaj „biológiai aktivitásnak” fogalmával, vizsgálatával, jellemzésével. Ismerjék meg az erdészeti szempontból legfontosabb talajbiológiai jelenségeket, folyamatokat. A tantárgy a Termőhelyismerettan, Növényélettan, Erdőműveléstan, Környezetfejlesztés és tájrendezés, Erdővédelemtan tárgyakhoz kapcsolódott. A tantárgy ismeretanyagának tematikája: A fakultatív tantárgy előadásain az érdeklődő erdőmérnök hallgatók vehettek részt a 4. félévben. Tananyaga jelentős mértékben különbözik a hetvenes évek közepéig hallgatott Talajbiológia c. tárgy tananyagától, amit a tudományterületen az azóta eltelt 10-15 évben bekövetkezett fejlődés indokolt. A fakultatív tantárgy keretében csak „válogatott fejezetek” ismertetésére kerülhet sor, ahogy azt az előadások anyaga is jelezte. A fejezetek kiválasztásában és az egyes tárgykörök anyagának összeállításában az erdészeti vonatkozások kiemelése volt az irányadó gondolat. A tárgy felépítése: 1. Bevezetés a talajbiológiába 2. A talaj szervesanyag forgalmának matematikai modellje

3. A talaj biomassza

4 Mineralizáció 5. Tápanyag-körforgalom 6. A talaj biológiai aktivitása 7 Rhizoszféra és szimbiózis

A talajra vonatkozó ismeretek és nézetek története; A talajbiológia kialakulása és fejlődése; A talajbiológia helye a biológiai és alkalmazott biológiai tudományokban A nyílt rendszer fogalma; A nyílt rendszerek steady-state állapota; Az erdőállományok szervesanyag forgalmának matematikai modellje; Időben állandó szervesanyag bemenet modellje; Időben változó szervesanyag bemenet modellje; Drasztikus beavatkozások (tarvágás, tuskózás, talajelőkészítés) után bekövetkező tranziens állapotok modellezése A talaj életközösségének jellemzése; A talaj élőlényeinek főbb csoportjai és szerepük; Az élő talaj; A talaj mikroszervezetei; Baktériumok; Gombák; Sugárgombák; Egyéb mikroszervezetek; A talaj élőlényeinek anyagcsere-termékei; Az anyagcseretermékek helye a talaj szervesanyagforgalmában; Aktív anyagcseretermékek (enzimek) Az ásványosodás, mint a szervesanyag-körforgalom része; mikroszervezetek lebontó és átalakító tevékenysége; A szén és néhány más elem biológiai körforgalma A nitrogén-körforgalom; A foszfor-körforgalom A biológiai aktivitás fogalma; A biológiai aktivitás jellemzése; A biomassza becslése; Talajenzimek; A biológiai aktivitás becslésének korszerű módszerei; ATP a talajban; Szén-dioxid-flush; Mikrokalorimetria; Szubsztrátum-indukált maximális kezdeti respirációs sebesség meghatározása; Egyéb módszerek A rhizoszféra-hatás; Szimbiotikus mikroszervezetek; Nitrogénkötő szervezetek; Mikorrhiza-gombák

71

Vizsgakötelezettség a fakultatív tárgyaknál nem volt, a félév elismerésének feltétele az utolsó előadást követő sikeres beszámoló. Dr. Somkuti Elemér értékelése szerint a Talajkémia programja szépen kidolgozott, de a talajelemzési módszerekben célszerű volna konkrét vizsgálati eljárásokat kiemelni. Problémának érezte a laboratóriumi vizsgálatok lehetőségeit és annak költségeit. A Talajbiológia programjáról az volt a véleménye, hogy: a környezeti ártalmak, a környezetszennyezésnek a talaj életre történő visszahatását kellene egzaktabb formában ismertetni. 88 1990-ben ismét sor került az okleveles erdőmérnökképzés tantervének módosítására. Dr. Szodfridt István a tantervről szóló vitában szóvá tette, hogy mikor ő tanszékvezetőként az egyetemre került, heti 3 óra termőhelyismerettani gyakorlat volt, de ez az elmúlt időszakban 2re csökkent. Most még a meteorológia gyakorlatról is el kívántak venni 1 órát. Mire a hallgatók a műszerkezelésbe belejönnek, arra már beköszönt az őszi idő, amikor méréseket végezni gyakorlatilag nem lehet. Ezért ezt a tervezetet nem tudta elfogadni, megoldást abban látott, ha a Geológia tárgyat visszaállítják korábbi keretei közé, az így felszabaduló órákból növelnék a termőhely gyakorlatot, amit fakultatív alapon is vállalt volna a tanszék. A gyakorlatra szánt időt azért is kellett volna növelni, mert a hallgatóknak terepi gyakorlatot is kellett végezni, anélkül az erdőmérnökök oktatásának nincs értelme. Ha ez nem valósul meg, a tanszék oktatói nem tudják vállalni a magas szintű és igényes oktatást. Problémát okozott a tárgyak egymásra épülésének meghatározása is. A meteorológia alapozott a fizikára, a fizika pedig a matematikára. Ezért a meteorológia legfeljebb egy félévben lehetne a fizikával, de előtte semmiképpen sem oktatható.89 1990. augusztus 29-én került sor az új tantárgyi program elfogadása. Dr. Kosztka Miklós a kar dékánja szavait idézem: „A tantervmódosítás égetően szükséges lépéseit megtettük. Az új tanterv lényege, a társadalomtudományi tárgyak csökkentése miatt felszabaduló idő kitöltése, fakultációs lehetőség megteremtése együtt jár bizonyos tárgyak átcsoportosításával. Követelmény a tantárgyi programok átdolgozása ott, ahol alapvető változás volt. A régi programokat célszerű felülvizsgálni és ezzel egy felújított tantárgyi program állományt létrehozni. Általában nem tűztük ki célul a teljeskörű és mélyreható változtatást, de ott ahol a módosítás majdnem reformértékű volt, ott a tárgyak programjában is meg kellett ennek jelennie.”90 88 381-1/1988 NYME Központi Levéltár 89 207/1990 Kari Tanácsülés 1990. április 8. NYME Központi Levéltár 90 320/1990 NYME Központi Levéltár

72

A Meteorológia gyakorlati oktatásából elvettek egy órát, így 2+1 órában oktatták a 3. félévben. A tananyagban lényegi változás nem történt. Ismét oktattak geológiát, a tárgy neve a tervezetben először Erdészeti termőhelyismerettan I., Geológiai alapokként szerepelt, de végleges változatként a tanterv a Termőhelyismerettan I.-II.-III. címet hagyta jóvá, melynek I. része tartalmazta a geológia oktatási anyagát. Termőhelyismerettan I. tárgy programját Dr. Szodfridt István dolgozta ki, oktatására a 3. félévben került sor. Geológiai alapozó tárgy, amelyre ráépíthető az erdészeti talajtan, az erdészeti termőhelyismerettan, az erdészeti vízépítéstan, a környezetvédelem oktatása. Ezen kívül az erdőmérnök hallgatót fel kívánta ruházni mindazon ismeretekkel, amelyeket egy adott terület geológiai vonatkozásainak, vízföldrajzi adottságainak és ezek megszabta keretek között az erdők értékeléséhez felhasználhatott. Geológiai alapismeretek szükségesek voltak továbbá a környezetépítés, környezetvédelem kérdéseinek megoldásához is. Az előadásokat és gyakorlatokat összevontan kívánták szervezni heti két órában. A programot is ennek szellemében állították össze. A tananyag a következőképpen épült fel:91 A geológiai tudományokról általánosságban A Föld kérgét alkotó kőzetek A kőzetek szerepe a talajok képződésében, növényi élet megjelenésében Dinamikai földtan A Föld felépítése és mozgásai Magyarország földtani felépítése A hidrogeológia alapjai A víz mozgása a víztartókban Részletes teleptan A geohidrológia és vízkészletszámítás Kőzethatározás elmélete és gyakorlata.

Ásványtani alapok, ásvány és kőzettan, terméselemek és kőzetalkotó ásványok Eruptív, üledékes és metamorf kőzetek Mállási folyamatok Vulkánosság, tektonika A Föld fizikája, Föld mágnesesség, a Föld kéreg réteg felépítése, a Föld kémiája Fontosabb kőzetek területi elterjedése Felszín alatti vizek, kőzetek víztározási jellemzői; kristályvíz, adhéziós vízforma; szilárd kőzetek vízraktározása Gravitációs vízvezetés, a felszín alatti víz összetétele, vízminőség kialakulása Talajvíz, rétegvíz, források, mocsarak, lápok keletkezése A geohidrológiai vizsgálatok alapelemei, csapadék, élővízfolyás, tavak hatása a talajvízre, evapotranspiráció, transpiráció. A hazai fontosabb kőzetek meghatározása, ehhez a kőzetek morfológiai és egyéb jellemzői alapján kialakított határozókulcs, a határozáshoz használatos segédeszközök megismertetése

91 Tanszéki irattár, 1990. június. 12.

73

Termőhelyismerettan II. oktatása, amelynek anyaga korábban Erdészeti termőhelyismerettan I. néven szerepelt, a 3. félévben történt 2+2 órában. Az általános talajtan legfontosabb elemeit, az alapvizsgálatok módszereit, laboratóriumi igényeit tartalmazta. Termőhelyismerettan

III.

oktatására,

melynek

addigi

neve

Erdészeti

termőhelyismerettan II. volt, a 4. félévben került sor szintén 2+2 órában. Tárgyalta a talajok víz- hő- és tápanyag gazdálkodásának elemeit, a genetikai talajrendszertan típusait, a talajok pusztulását, a talajművelésnek, tápanyag ellátottságnak, öntözésnek talajtani vonatkozásait. Kitért a termőhelytipológiai ismeretek elsajátítására, a termőhelyértékelés hivatalos rendeletekben előírt módjának megismertetésére, végül foglalkozott

a

fafajok

termőhelyi

igényének

meghatározásával

az

erdészeti

termőhelyértékelés rendszerében megszabottak szerint.92 Ezen év novemberében meghatározták a szakirányok kötelező és ajánlott tárgyait. A tanszék által oktatott Talajkémia és Talajbiológia az Erdőművelés és ökológia szakirányon kötelezően felveendő tárgy heti 2-2 órában a 7. szemeszterben. A fakultatív

tárgyak

szakirányoknál

kötelező

tárgyként

vizsgakötelesek

1-5-ig

93

értékeléssel, gyakorlati jegy nem volt.

A következő Kari Tanács előtti tanszéki beszámolóra 1991 június 1-én került sor, amely az 1986-1991 közötti időszakot értékelte. Ebben az időszakban az oktatott tárgyakban annyi változás történt, hogy az Erdészeti meteorológiát az 1. félévben oktatták a korábban már szükségszerűnek tartott 2+2 órában. A beszámolási időszakban a tanszék állománya egy tanszéki mérnökkel, Bidló Andrással bővült, a kutatócsoport tagjai pedig folyamatosan segítették az oktatást. A jegyzetellátottságot

megfelelőnek

talajmikrobiológia

jegyzet

majd

ítélték,

a

az

első

tervek

szerint

oktatott

félév

a

talajkémia

és

tapasztalatainak

figyelembevételével kerül megírásra. Célul tűzték ki az oktatáshoz szükséges diaanyag frissítését, illetve a műszerpark fejlesztését, ami pénzhiány miatt ezidáig nem valósult meg. Ugyancsak a pénzhiány következtében az épület, a helyiségek teljesen leromlottak, gépészeti berendezései elkoptak. A sűrűn potyogó vakolat és a beázások

92 Tanszéki irattár, 1990. augusztus. 29. 93 Kari Tanácsülés, 1990. november 23. 422/1990. NYME Központi Levéltár

74

nyomai olyan helyzetet teremtettek, hogy igényes vendégeknek már nem lehetett a tanszéket bemutatni.94

4.3.1. Kutatások A tanszék a fennállása alatt kiterjedt kutatásokat végzett. Ezek felsorolása meghaladja e szakdolgozat lehetőségeit. Ezért csak az utóbbi évtizedek jelentősebb kutatásait említem meg. Azokat amelyek közvetlenül a tanszék oktatói-nevelői munkájába is integrálódtak. Kutatás 1985-1987 Szaprofita mikroszervezetek mikorrhiza kapcsolatainak vizsgálata. Erdei ökoszisztémák talaj-mikroélővilágának vizsgálata. Erdővédelmi monitoring szolgálat keretében mikrobiológia és humuszra vonatkozó vizsgálata. Erdei fenyvesek trágyázása Tanszéki

kutatások:

Szennyvíziszap

és

konzervüzemi

szennyvizek

erdészeti

hasznosításának vizsgálata. Feketefenyő tűvizsgálatok a talaj tápelemtartalmával párhuzamosan (NDK Tharandt). A Fertő vízgyűjtő területének talajtani vizsgálata. Az erdei avar ökológiai szerepének tisztázása az erdő életében. Egzóta fenyőfajok hazai elterjedésének termőhelyi vizsgálata és termőhelyigény meghatározása Kutatás 198795 Az erdőtalaj életközössége és az erdei fák kölcsönhatásának vizsgálata. Az avartakaróban és alatta a szervesanyag mennyiségének, minőségének és biológiai aktivitásának vizsgálata (ERTI OTKA). A trágyázás hatása a talajra annak mikroélővilágára, ill faállományára (FALCO). A talaj életközösség-faállomány rendszerben az erdőművelési eljárások hatására bekövetkezett változások. Mintavétel: Gödöllő, Kerekegyháza, Farkasfa, Mátrafüred, sopron, Farkasgyepü. FALCO területén mütrágyás kezelés, TAEG Mintavétel Diszciplinális kutatások: Fenyők tápanyagkörforgalmi vizsgálata, Sopron környékén található mezoklimatikus hatások vizsgálata: Brennbergbányán négy meteorológiai paraméter észlelése, ugyanezen adatok a Botanikus kertben. Veszélyben levő növényfajok termőhelyi körülményeinek meghatározása OKTH-val. 94 165/1991 Kari Tanácsülés NYME Levéltár 95 Kari Tanács jegyzőkönyve 150/88 NYME Központi Levéltár

75

Kutatás 1988-199196 A kutatócsoport tagjai az eddig művelt talajmikrobiológiai kutatómunkán kívül az

erdészeti

csemetekertek

táperő-visszapótlására

és

egyes

erdőállományok

tápanyagkörforgalma tárgykörben újabb kutatási témát indítottak. Tették azért, mert az ERTI erről a területről teljesen kivonult, a gyakorlati igények viszont jelentkeztek, ezt szerették volna a rendelkezésre álló szaktudás és műszerpark segítségével kihasználni. Kutatások: erdeifenyő állományok tápanyagkörforgalma és visszapótlások vizsgálata 3 kísérleti területen. Erdőművelési beavatkozások hatása az erdőtalajra. TAEG területén indultak vizsgálatok a tarvágásos üzemmód hatásának elemzésére. Erdei ökoszisztémák víz és tápanyagkörforgalma. ERTI alvállalkozójaként talajbiológiai vizsgálatok, ezeket kiegészítő H és egyéb vizsgálatok Idesorolható IUFRÓ lucfenyő származási kísérlet Tápanyag-visszapótlási rendszerek az erdészeti csemetekertekben. Vizsgálták a talajmezofaunát, a talajlakó páncélosatkák elterjedését. Téma volt a konténeres erdészeti csemetetermesztés gilisztahunusz tartalmú tápközegben, mert az eddig használt tápközegek helyére újak beállítása vált szükségessé, ezek kipróbálásában végeztek vizsgálatokat, alkalmazták gilisztahumuszt. Szennyvízöntözéses

nyárültetvény

talaját

vizsgálaták

Szigetvár

környékén,

a

konzervüzem szennyvíz hasznosítása keretében azt vizsgálták, hány évig, milyen talajtani következményekkel üzemeltethető ez a fajta, a műszakihoz képest jóval gazdaságosabb megoldás. Diszciplinális kutatás keretében vizsgálták az erdei avarnak a talaj különböző, elsősorban mikrobiológiai tulajdonságaira gyakorolt hatásának vizsgálatát. Mikroklíma kutatások folytak Szárhalomban ill. Huszárokelőpusztán. Termőhelytípusok és növényzet, elsősorban az erdőtársulások kapcsolatának kimutatása, a Duna-Tisza közti homokhátság talajvízének állását befolyásoló tényezők, közöttük az erdőkkel való kapcsolat is szerepelt a kutatási témák között.

4.3.2. Speciális oktatási feladatok a tanszék életében 1991. augusztusában az EMK megállapodott a Hungária és Hargita alapítványokkal,

hogy

nem

magyar

állampolgárok

számára

szeptember1-től

96 Kari Tanács jegyzőkönyve 1991 június 1. 165/1991 NYME Központi Levéltár

76

erdőmérnök képzést indít Csíkszeredán. A képzésre 70 jelentkeztek, és ebből 42-en nyertek felvételt. A tanszék oktatói közül többen részt vettek az oktatásban és a vizsgáztatásban.97 1992. februárjában az MTA által finanszírozott kutatócsoportot az Akadémia pénzhiányra hivatkozva megszüntette. Az ott dolgozó kollégák közül páran az egyetem állományába kerültek szerződéses munkaviszonyban, és továbbra is részt vettek az oktatásban és folytatták kutatásaikat. Az Erdőmérnöki Kar 1992. április 3-i Kari Tanácsa foglalkozott az Okleveles erdőmérnökképzés tantervének módosításával. Előzménye az volt, hogy az 1991. november 22-i Kari Tanácsülés hozott határozatot arról, hogy a korábban elfogadott tantervet - főként hallgatói nyomásra - dolgozzák át, bizonyos óraszám csökkentést és vizsgaszám csökkentést hajtsanak végre. Ehhez az előkészületeket megtették és megpróbáltak igazodni a feloszlóban lévő Felsőoktatási törvényhez. Igyekeztek minden olyan, az elmúlt 2 év tapasztalatai alapján megjelent igényt átvezetni, és ezekben megpróbálták érvényesíteni azt az elsődleges szempontot, hogy az óraszámokat 30 alá, a vizsgákat pedig 8 alá csökkentsék.98 Ennek köszönhetően az 1993/94-es tanév 1 félévétől a Termőhelyismerettan tárgynál a gyakorlati jegyet eltörölték, a gyakorlati kérdések csak a szigorlatokon szerepeltek. A Tanszék munkájában jelentős változást hozott az a körülmény, hogy az Egyetem 1993-ban megkezdte a vadgazdamérnök és a környezetmérnök99 képzést, ez pedig megnövelte a szaktárgyak oktatását az erdészeti ágazaton kívül is Alapozó tárgyként oktatták az Ásvány és kőzettant, általános talajtant, meteorológiát, a szaktárgyak pedig a környezetvédelem szakterületeinek valamint a

97

A későbbi tapasztalatok eléggé kedvezőtlenek voltak. Az induló létszámból a 4. félévre mindössze 16 hallgató maradt. A beiskolázott hallgatók többsége elég gyenge előképzettséggel rendelkezett, emellett az oktatási feltételek számukra jóval kedvezőtlenebbek voltak, mint a Sopronban tanultaké. A távoktatást finanszírozó alapítvány 1994-től nem engedélyezte a további évfolyamok indítását. EMK1995 június 15. 98 EMK kari tanácsi jegyzőkönyv 3. oldal: 2. napirendi pont NYME Központi Levéltár 99

A környezetmérnök olyan okleveles mérnök, aki természettudományos ismereteit az általános mérnöki, valamint kiegészítő társadalomtudományi ismeretekkel ötvözve magas szinten képes a környezet védelméből, fejlesztéséből, a környezeti károk elhárításából illetve megelőzéséből adódó feladatok megtervezésére, a végrehajtás megszervezésére.

77

környezet

állapotának

vizsgálatában

fejlesztésében

alkalmazandó

speciális

szakismereteket tartalmazták. A szaktárgyakhoz tartozott a tanszék által oktatott Levegőtisztaságvédelem, melynek oktatására a 6. félévben került sor 3+2+1 órában. A tárgy oktatásának célja volt, hogy az általános környezet-mérnökhallgatók számára az általános meteorológiai, a légkörfizikai és levegőkémiai stúdiumaik után áttekintést adjon a levegőbe jutó szennyezőanyagok forrásairól, tartózkodási idejükről, transzportfolyamataikról, koncentrációjuk mérésének módszereiről, ezen szennyezőanyagok élőlényekre

gyakorolt

hatásairól,

koncentrációjuk

mértékének

csökkentési

lehetőségeiről. Külön fejezetet szentelt a légszennyező anyagok erdőkre kifejtett hatásának, valamint az erdők levegőtisztító szerepének. Az elméleti anyag tartalmazta: A légszennyező anyagok általános tulajdonságait a következő megosztásban: Tananyag Az emisszióforrások (jellemzésük, típusaik, kibocsátásuk) A legfontosabb légszennyező anyagok jellemzése. A légszennyezési határértékek. A légszennyezés terjedése és az immisszió (tartózkodási idő, meteorológiai hatások, a koncentráció-csökkenés módjai). A levegőminőség vizsgálata (mintavételi eljárások, a legfontosabb terepi mérési módszerek, minősítés). Az emisszió csökkentésének módszerei (porleválaszás, adszorpció, mosó-berendezések, oxidációs módszerek, technológiai folyamatok megváltoztatása) A légszennyező anyagok növényekre gyakorolt hatása (fiziológiai és kémiai hatások, kárképek, krónikus és akut károsodás, immisszió-rezisztencia, bio-indikátorok, erdőpusztulás) A légszennyező anyagok művi környezetre gyakorolt hatása (korrózió, kőzetek mállása, stb) A légszennyező anyagoknak a klimatikus rendszerben betöltött szerepe (albedó-csökkentés a hófelszíneken, homályossági tényező növelése, a napsugárzás spektrális összetételének megváltoztatása, üvegház-hatás) A zöldövezeti fásítások légtisztítás szerepe (fafaj-megválasztás, állomány-szerkezet, turbulencia) Magyarország légterének szennyezettsége.

óraszám 3 3 2 4 3 6 6 3 3 3 3

A gyakorlati anyag tartalma: A légszennyezés műszeres és laboratóriumi mérési eljárásainak ismertetése. Mérési jegyzőkönyvek kiértékelése. Meteorológia programja környezetvédelmi szak részére: Meteorolóia: 4. félév 2+2100 Tantárgyi program: fizikai és kémiai előtanulmányokat igényel. A természetes felszínek fölött kilakuló planetáris határréteg-típusok: a horizontális inhomogenitás 100 1994 október 25 Kari Tanács jegyzőkönyv NYME Központi Levéltár

78

hatása a PHR-re; a PHR sajátosságai a vízfelszín, a szántőföld; az erdő felett; faállományok belső terének klímája. A városok és ipartelepek planetáris határrétege: Az energia- és vízmérleg a városi határrétegben; a városi utcaköz mikroklímája; a városi hősziget; a város hatása a nedvességtartalomra; a felhőzetre és csapadékra; a városok feletti szélmérő szerkezete. Az erdő szerepe a meteorológiai folyamatokban. A levegő összetételére

kifejtett

hatás;

az

erdő

szél

ellen

védő

hatása;

a

felszín

sugárzásháztartására és hőháztartására gyakorolt hatás; a levegő páratartalmára és a talaj víztartalmára kifejtett hatás. Klímaváltozás, klímagondozás. Az üvegházhatás mechanizmusa; a légköri üvegházgázok koncentrációjának alakulása az elmúlt időszakban; a klímaváltozást befolyásoló tényezők; a várható hőmérsékletváltozás meridián menti eloszlása; a klímaváltozás regionális következményei. A Talajvédelem tárgy oktatása az 5. félévben volt 2+2 órában. Az újkori emberi tevékenység jelentősen csökkenti a talajok termőképességét, ezek elhárítása egyre nagyobb hangsúlyt kapott. A környezetvédelemmel foglalkozó szakembernek ismernie kellett a talajokat fenyegető veszélyforrásokat és azok elhárítási módját, valamint tudnia kellett a káros hatások szocio-ökonómiai hátterét is. A tananyagban szerepelt: Talaj fogalma; talajokat ért változások; mesterséges, emberi eredetű változások. Talajok trágyázása és ebből adódó károsodások; szemétlerakás talajtani vonatkozása; Antropogén talajok kialakulása; gyakorlati talajvédelem. Talaj elhordása elleni védekezés; anyagi terhelések okozta károsodások elhárítása; rekultiváció a talajok esetében. A gyakorlatok során megismertették: a talajpusztulás mérésének módszereit, talajpusztulás térképezését. Megismertették a tápanyag és humuszvizsgálatokat, melynek szerepük van a talajpusztulás értékelésében.

Gyakorlati talajvédelmi

bemutatókat tartottak1-1 napos kirándulás keretében. Okleveles vadgazda képzés101 1993-ban indult el. E szak esetében a következő tantárgyakat oktatta a tanszék: 101

Az ország területének 82%-án gazdálkodó vadásztársaságok felsőfokú szakember ellátottsága gyakorlatilag elégtelen volt. A készülő új vadászati struktúrában alapkövetelménnyé vált a felsőfokú végzettségű szakember képzés. Ez az érdeke a vadászati jog birtokosának is. Ezt az ellenérdekeltség csak úgy oldható fel, ha megfelelő felügyeleti hatóság őrködik felette. A felügyelet szabta szigorú korlátok között csak jól kvalifikált vadgazda képes a vadászbérlő számára a kívánt legnagyobb hasznot produkálni. A tervezett képzés során mindkét igényt ki kell elégíteni. A vadgazdák képzése ezenkívül a természetvédelem fokozódó előtérbe kerülése miatt is szükségessé vált. A vadgazda kötelessége a vadászható vadfajok gondozása mellett a védett ill. kérdéses fajok szakszerű kezelése.

79

•

éghajlattan 1. félév 10 elmélet +10 gyakorlat félévenként

•

talajtan 2. félév 10 elmélet +10 gyakorlat 10 félévenként

A tantárgyak tematikája az erdőmérnök szak esetében tanított speciális redukciója volt. 1995. december 31-én ismét lezárult a Termőhelyismerettani Tanszék egy jelentős korszaka, mert Dr. Szodfridt István saját kérésére, mivel betöltötte a 65. évét, nyugalomba vonult. A Professzor Úr és a tanszék közötti kapcsolat nem szakadt meg, továbbra is segíti a tanszéken oktatók, és a hallgatók munkáját.

80

Befejezés Dr.

Szodfridt

István

nyugállományba

vonulása

után

megbízott

tanszékvezetőként Dr. Faragó Sándor vezette a tanszéket. Financiális okok miatt a korábban önállóan működő tanszéket a Növénytani Tanszékkel összefogva intézetesítették, ennek vezetőjévé a Növénytani Tanszék vezetőjét, Dr. Bartha Dénest nevezték ki. Ez az összevonás jobbára formai jellegű volt, a felsőbb vezetés megkívánta intézetesítés céljából készült, a gyakorlatban a Termőhely Tanszék megtartotta önállóságát és főleg a kiélezett gazdasági nehézségek között is önállóan gazdálkodhatott pénzeszközeivel. 1998-ban Dr. Kovács Gábort nevezték ki a tanszék élére, majd 2003-tól Dr. Bidló András látta el a tanszékvezetői feladatot 2006 végéig. 2006 őszén sor került az Erdőmérnöki Kar szervezeti korszerűsítésére. Ennek eredményeképpen

a

Termőhelyismerettani

Tanszék

kivált

a

Növénytani

és

Termőhelyismerettani Intézetből, a jövőben, mint Kémiai és Termőhelyismerettani Intézet Termőhelyismerettani Intézeti Tanszékként működik. Jelenleg az erdőmérnöki karon a tanszék részt vesz a: -

Erdőmérnök, Környezetmérnök, Természetvédelmi mérnök Környezettudós, Vadgazdamérnök

képzésben. A hallgatóknak a következő tárgyak szakokra jellemző, speciális változatait oktatják: -

Termőhelyismerettan Légkörfizika, -kémia és levegőtisztaságvédelem Ökoszisztémák anyag- és energiaforgalma Éghajlattan Mikrobiológia Általános talajtan Ásvány és kőzettan A Termőhelyismerettani Tanszék ugyan szervezeti formában visszatért a

kezdetekhez, de az elődök és a jelen oktatói, dolgozói munkájukkal olyan sajátos arculatot adtak és adnak az itt folyó oktató, nevelő, kutató munkának, amely szervezeti hovatartozástól függetlenül mindig is nyomot hagyott és nyomot fog hagyni a hallgatókban.

81

Köszönetnyilvánítás Ezúton szeretném megköszönni tanáromnak és konzulensemnek, Dr. Mészáros Attilának a munkámhoz nyújtott segítségét. Külön köszönöm Dr. Szodfridt István professzor emeritusnak, Dr. Stefanovits Pál akadémikusnak, Dr. Takáts Tamásnak, hogy visszaemlékezéseikkel segítették munkámat. Köszönöm a Nyugat-Magyarországi Egyetem Központi Könyvtár és Központi Levéltár dolgozóinak segítségét, külön kiemelve Sági Éva segítőkészségét. Végül köszönöm kollégáim és gyermekeim türelmét.

82

Irodalomjegyzék -

Lesenyei Ferenc: A Selmecbányai Erdészeti Tanintézet története (1808-1846) Az Erdészettudományi Közlemények 1958. 2. száma mellékleteként Erdőmérnöki Főiskola Sopron Mindnyájan voltunk egyszer az akadémián, az Erdészeti és Faipari Egyetem jubileumi évkönyve Sopron, 1983. A M. Kir. Bányászati és Erdészeti Főiskola 1904-05 programja A M. Kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Erdőmérnöki Karának 1941-42-es évkönyve Tanulmányok Csatkai Endre emlékére, Sopron, 1996 Vadas Jenő: A Selmecbányai M.KIR. Erdőakadémia története és ismertetője, Budapest, Pátria Irodalmi Vállalkozás Részvénytársaság Könyvnyomdája 1896. Vivat Academia, Országos Magyar Bányászati és Kohászati egyesület, Országos Erdészeti Egyesület, BP. 1985.

NYME Központi Levéltár: -

Bánya- Kohó és erdőmérnöki Kar 1945. január. 5. rendkívüli ülés (277-1945. Kari jegyzőkönyv) Erdőmérnöki Kar ülésének jegyzőkönyve 1945. május 29. 1945. július 4. Erdőmérnöki Osztály osztályülése 277-1945. Erdőmérnöki Kar jegyzőkönyve 1949. október 1. Erdőmérnöki Kar rendkívüli kari ülés jegyzőkönyve 1950 május 9. Erdőmérnöki Kar kari ülési jegyzőkönyv 1950 január 12 VII. rendkívüli kari ülés 1953 február 11, 1953 április 2 Erdőmérnöki Főiskola tanácsülés jegyzőkönyve 1953. április 2. Erdőmérnöki Főiskola tanácsülés 1954. július. 2. Erdőmérnöki főiskola jegyzőkönyv 1954. július. 14. Erdőmérnöki főiskola jegyzőkönyv 1954 szeptember 29 Erdőmérnöki Főiskola tanácsülés jegyzőkönyve 1958 november 14 Főiskolai Tanácsülés NYME Központi Levéltár 1633-1959.számú. levél 1959. február18 Tanácsülés 1959. december 2. Tanácsülés 25/1960 1960. január 5 Erdőmérnöki Főiskola Tanácsának ülése Erdőmérnöki Kar ülése 1963 március 07. 565/1963 Egyetemi tanácsülési jegyzőkönyv 1963.június 12. 1346/1965 Erdőmérnöki Kar Tanácsülés 1014/1967 Egyetemi tanácsülés 1967. szeptember 25 rektori beszámoló 1974. július 12. Egyetemi Tanácsülés 706/1974 716/1975. június Egyetemi Tanács ülése 1979. május 21. Erdőmérnöki Kar tanácsülése 1981 október 12 Erdőmérnöki Kar tanácsa 1982 október 12 Egyetemi Tanácsülés Egyetemi Tanácsülés, 1985. május 6. Kari Tanácsülés 1988. 270/1988 Kari Tanácsülés 1988. március 25. Kari Tanács jegyzőkönyve 150/88 83

-

207/1990 Kari Tanácsülés 1990. április 8. Kari Tanácsülés, 1990. november 23. 422/1990. 165/1991 Kari Tanácsülés Kari Tanács jegyzőkönyve 1991 június 1. 165/1991 1994 október 25 Kari Tanács jegyzőkönyv EMK kari tanácsi jegyzőkönyv 1995 június 15 Pántos személyi anyaga 3o5-8/1978 NYME Központi Levéltár

Internet: http://mek.oszk.hu/02100/02185/html/1007.html (2006-10-19) http://www.elib.hu/00000/00060/html/032/pc003260.html (2006-10-19) http://w3.sopron.hu/nepszavazas1921/Agfalva.html Egyéb forrás: -

Interjú Dr. Szodfridt István professzor emeritussal, 2006. augusztus 18. Interjú Dr. Takáts Tamással, 2007. február 15. Interjú Dr. Stefanovits Pál akadémikussal, 2007. augusztus 15.

84

Mellékletek

1. Melléklet Fehér Dániel beadványa az Erdészeti Vegytani Tanszék átszervezéséről és az arra adott válaszok

2. Melléklet Az Erdészeti Vegytan, későbbi Termőhelyismerettani Tanszék vezetői

-

Bencze Gergely 1886-1923

-

Vági István 1923-1945

-

Dr. Botvay Károly 1945-1958

-

Dr. Gál János 1958-1959

-

Dr. Pántos György 1959-1981

-

Dr. Gencsi László 1978-1981

-

Dr. Szendrey István 1981-1982

-

Dr. Szodfridt István 1983-1995

-

Dr. Faragó Sándor 1995-1998

-

Dr. Kovács Gábor 1998-2003

-

Dr. Bidló András 2003-2006