Semmi sem állandóbb a változásnál

AKTUÁLIS Kórház 2009/6. | 18

Semmi sem állandóbb a változásnál Az Orvostechnikai Eszközök Gyártóinak és Forgalmazóinak Szövetsége tagvállalatai a szervezet keretein belül új Szekciót hoztak létre Képalkotó Diagnosztikai, Elektromedikai és Információtechnológiai Szekció néven. A Szekció tagvállalatai orvosi diagnosztikus-, megfigyelő-, terápiás eszközök és megoldások, továbbá egészségügyi információtechnikai rendszerek fejlesztésével, gyártásával, kereskedelmével és üzemeltetésével foglalkoznak Magyarországon (illetve anyavállalataik révén világszerte). A tagvállalatok által szállított eszközök és rendszerek folyamatos működése biztosítja a páciensek biztonságos, zavartalan ellátását az egészségügyi intézményekben. A Szekció tagvállalatai felajánlják szakértelmüket és együttműködésüket a Magyar Köztársaság valamennyi érintett hatósága, szervezete, intézménye, szakmai társasága, stb. számára a következő témakörökben: • • • • • •

a meglévő források hatékonyabb felhasználási lehetőségeinek feltárása, ésszerű gazdálkodási környezet kialakítása, a kapacitás-kihasználás és kihasználtság optimalizálása, az egészségügyi ellátórendszer hatékonyságának növelése, a páciens-biztonság növelése, ágazati stratégia meghatározása.

Előrelépési potenciált elsődlegesen a következők biztosítanak: • az egészségügy középtávú -5-8 éves- fejlesztési stratégiájának kialakítása, mely egyértelmű irányt mutat a rövid távú fejlesztések végrehajtásához is, • optimális méretű, hatékony, biztonságos, hosszú távon gazdaságosan működtethető • rendszer kialakítása, • az ellátási folyamatok, szabványok felülvizsgálata (pl. ellátási, diagnosztikai minimum feltételekhez kapcsolódó technológiai elvárások), • elektronikus folyamatvezérlés és orvosi döntéstámogató rendszerek nyújtotta lehetőségek jobb kihasználása, • az átláthatóság megteremtése (végrehajtható és betartható jogszabályok, elektronikus adattárolás), • szaktudás-képzettség fejlesztése; korszerű folyamatok, technológiák megismertetése, • megfelelő kommunikációs stratégia megalkotása.. A Szekciót a Szövetség tagvállalatai az egészségügyi ellátórendszer jelenlegi helyzetéről és az innen kivezető stratégiáról kialakított közös, egységes álláspontjukra alapozva hívták életre. Tényként kezelhető, hogy napjaink egészségügyét a források elégtelensége jellemzi világszerte, mely miatt az Egyesült Államoktól kezdve, az Európai Unió országain át, a fejlődő országokig sorra jelentenek be „elhárító” intézkedéseket. Hazánkban haladéktalanul meg kell kezdeni a forráshiányt okozó folyamatok elemzését és aktív lépéseket kell tenni a rendszer öszszeomlásának elhárítása érdekében. Véleményünk szerint az elmúlt

években az egészségügy helyzetét globálisan és lokálisan egyaránt meghatározó változások történtek, melyek figyelembe vétele szükséges minden további lépés előtt: • demográfiai trend: a társadalom korösszetétele megváltozott, mely megnövekedett terhelést jelent az ellátórendszernek, • megelőzés: a tudatos egyéni-közösségi egészség-magatartás szerepe megnövekedett, • technológiai fejlődés üteme felgyorsult, beleértve az orvosi eszközök és rendszereket is, • az alkalmazható diagnosztikus eljárások száma megnőtt, és vált elérhetővé (természetessé) széles tömegek számára, • az új rendszerek kezelése, működtetése egyre magasabb képzettség-igényt támaszt, • a technológia elavulása gyors, az eszköz-életidő rövidül, • a bonyolultabb technológia működtetése költségesebb (karbantartás, szerviz, fogyóanyag, stb.), • a megfelelően pozícionált új technológiák hatékonyabb működtetést biztosítanak. Ezekhez a változásokhoz a hazai egészségügyi rendszer nem alkalmazkodott. Hibás megoldások, gyakorlatok alakultak ki, maradtak fenn, rögződtek: • a finanszírozás évtizedekkel ezelőtti technológiai és költséghelyzetre alapozva készült, nem adaptálódott, • az amortizáció nem része a finanszírozásnak, a telephelyek, azok felszereltsége leromlott, korszerűtlenné vált, • a forgalmi adó a „rendszerben” marad, csökkentve az intézményi forrásokat, • nagyértékű berendezésekkel felszerelt intézmények ápolásiszociális funkciót látnak el, • az alapellátás és szakrendelői hálózat helyett a páciensek áramlása a költségesebb ellátást nyújtó kórházak felé irányul, • a megelőző tevékenység aktivitása és hatékonysága alacsony, • a minimum feltételek folyamatos emelését nem követte finanszírozás hozzárendelés, • a meglévő rendeletek „gumiszabályok”-ká váltak; végrehajtásuk nem lehetséges a felek egyike számára sem, • a kórháztervezés során csak részben épül(het)nek be a korszerű-, hatékony-, biztonságos ellátási-, és technikai lehetőségek, • a beszerzések jelentős hányada –állami stratégia hiányábanrövidtávú helyi- vagy egyéni érdekek mentén történik, • hibás beszerzési struktúrák, stratégiák miatt • a „készülék-fa” a „feje tetejére állt” – az eszközök tudásának, kapacitásának jelentős része nem kerül fel-, kihasználásra, • az intézmények felszereltsége inhomogén, • a megnövekedett adatmennyiséget nem követte a medikai informatikai rendszerek kellő bővülése, • elmaradt a vállalatirányítási rendszerek teljeskörű alkalmazása • a nagy komplexitású folyamatok „manuális” ellenőrzése megold(hat)atlan, • a meglévő szabályozások akadályozzák a korszerűbb, olcsóbb megoldások elterjedését, • a szakképzés nem követi a megnövekedett tudásigényt, • az irányító és felügyeleti intézmények munkatársainak szaktudása amortizálódott, megújítása elmarad a szükségestől. Az egészségügyi rendszerünket adaptálni kell a változásokhoz. Az okokat, következményeket és előnyöket világosan kell kommunikálni, a társadalmat fel kell készíteni életbe lépésükre.

Tisztelt Olvasóink! Az Egészségbiztosítási Felügyelet lemondott elnöke a mellékelt levelet intézte szerkesztőségünkhöz. Természetesen teljes terjedelemben, minden betűjét közöljük. Kérem, olvassák újra a hivatkozott beköszöntőt és az eredeti interjút, különös tekintettel a kórházigazgatók a kórházvezetők és az orvosok elmarasztalására. Mivel minket a joggal fenyegetnek, ítéljenek az Olvasók. Tisztelettel: Dr. Szepesi András Tisztelt Főszerkesztő Úr! A Kórház című folyóirat 2009/5. számában megjelent „Tisztelt Olvasóink” címmel ellátott főszerkesztői kommentárja személyemmel kapcsolatban a jóhírnévhez való jogot sértő valótlan tényközlést tartalmazott, illetve valós tényeket hamis színben tüntetett fel. A cikk szerint (a jóhírnév sérelmét megvalósító elemek kivastagítva): „És tegyük hozzá: amikor egy (vagy kettő, három, négy) 28 éves jogászhölgy viszonylag friss diplomával, egészségügyi ismeretek és tapasztalatok nélkül, magabiztosan, agresszíven, csak a jogszabályok alapján megrója (megbünteti) az alulfinanszírozás, az inkoherens szabályozás, a tragikusan rossz bérviszonyok, helyenként korszerűtlen épület és technikai viszonyok között vergődő kórházigazgatókat, bizony kevés szeretetet várhat az érintettektől. Az erre büszke elnök úr lába nyomát fedje be a feledés csillagpora – nem először írom ezt, de nem is utoljára – (…)” A megfogalmazás tehát tényként közli, hogy én büszke vagy arra, hogy az Egészségbiztosítási Felügyelet munkatársai egészségügyi ismeretek és tapasztalatok nélkül, agresszíven megbüntetik a különböző anyagi és szabályozási természetű problémákkal küszködő kórházigazgatókat. A valóság ezzel szemben az, hogy az Egészségbiztosítási Felügyelet – hatáskörében eljárva, e tekintetben az Ön által leírtaknak megfelelően valóban „csak a jogszabályok alapján” (hiszen ellenkező esetben jogsértést követne el) – minden esetben egészségügyi szakértői vagy (az esetek kisebb részében) szakfelügyelői vélemény alapján bírálja el az egészségszakmai kérdéseket. Az eljárásunkba bevont orvosszakértőknek lehetősége van a Felügyelet által feltárt bizonyítékok, továbbá más információk megszerzésére álláspontjának kialakítása végett, a Felügyelet határozatát e vélemények figyelembevételével

A Szekciótagok a következő szervezeteket tekintik potenciális szakmai partnernek: Magyar Köztársaság Kormánya / Magyar Köztársaság Egészségügyi Minisztériuma / Magyar Köztársaság Parlamentje és annak Egészségügyi Szakbizottsága / Országos Egészségbiztosítási Pénztár / Egészségbiztosítók / Regionális- és helyi Önkormányzatok / Politikai pártok / Kórházszövetség és annak tagintézményei / Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesülete / Szakmai Kollégiumok Egészségügyi Intézmények menedzsmentje / Kórháztervező intézetek / valamennyi együttműködésre kész szakmai szervezet. Budapest, 2009. június 10. Dr. Zátrok Zsolt szekcióvezető, Dr. Tóth Zoltán főtitkár Korvin Bence szekcióvezető-helyettes

hozza meg. Amennyiben a Felügyelet megalapozatlanul járna el, a határozatok bírósági felülvizsgálata kezdeményezhető. Nem tartom valósnak azt a megállapítást sem, amely szerint a Felügyelet munkatársai agresszíven lépnének fel, mi inkább úgy érezzük, hogy egyes kórházvezetők használnak erőszakos hangnemet köztisztviselőinkkel szemben, de e tekintetben az objektív igazság nehezen deríthető ki. A fent hivatkozott állítások valóságtartalmától függetlenül visszautasítom azt a valótlan állítást, hogy büszke volnék akár szakmailag megalapozatlan, akár agresszív feladatellátásra, illetve arra, hogy nehézségekkel küzdő intézményeket/intézményvezetőket sújt a hatóság. A valóság ezzel szemben az, hogy amennyiben szakmaiatlan vagy agresszív fellépést észlelnék, annak kiküszöbölése érdekében mindent megtennék, a nehézségekkel küzdő intézmények bírságolását pedig szükséges rosszként értékelem. Büszke a biztosítottak jogainak védelmére, szakmai alapú eljárásainkra, politikai befolyástól mentes működésünkre, az általunk nyilvánosságra hozott adatokra és arra vagyok, hogy egyre több intézményvezető él a Felügyelet által felajánlott segítséggel az ellátási kockázatok, a panaszok megelőzése érdekében. Egészségpolitikai jogalkotási kérdésekben megfogalmazott véleményével tisztségemnél fogva sem vitatkozom, azt a jogot viszont fenntartom magamnak, hogy „Azt hiszem (…)” kezdettel megfogalmazzam azon meglátásaimat, benyomásaimat, amelyek egészségügyi, közigazgatási és oktatói tapasztalataim, több ezer egészségügyi szakember megismerése és nem utolsó sorban tudományos eredmények alapján alakultak ki. Ön helyesen utalt arra, hogy a tudományos megalapozottság híve vagyok, sértő viszont olyan látszat keltése, hogy ezt következetlenül vallom: a valóság tudomány (vagy az adott személy) által egzakt módon még meg nem ismert területein szükség van arra, hogy véleményünket, benyomásainkat anélkül is elmondhassuk, hogy szakirodalom-jegyzéket mellékelnénk. Ha ezt őszintén, a tudományosság látszata nélkül tesszük, az rendben van, a baj ott kezdődik, ha bizonyítottnak láttatunk olyasmit, ami korántsem az. Elnöki megbízatásom végéhez közeledve kívánok Önnek, a Folyóirat valamennyi Munkatársának és Olvasóiknak jó egészséget, sikeres egészségügyi ténykedést. Budapest, 2009. június 9. Tisztelettel: Kovácsy Zsombor

19 | Kórház 2009/6. AKTUÁLIS

Legfontosabb lépések: • a közép-, és hosszú távú stratégia megtervezése, • a rövid távú stratégia adaptálása a középtávú célokhoz, • megfelelő méretű, kapacitású, felszereltségű, szakmai tudású rendszer kialakítása, • korszerű eljárások, szabványok létrehozása és alkalmazása, • az ellenőrizhetőség, követhetőség megteremtése, • a szakképzés javítása, • a finanszírozás jelen helyzethez adaptálása és a változásokhoz való rugalmas alkalmazkodás lehetőségének megteremtése, • a társadalom felkészítése a változásokra, • a változtatások ütemezett, pontos, felkészült végrehajtása.


A Fővárosi Önkormányzat Visegrádi Rehabilitációs Szakkórház és Gyógyfürdő főigazgatója, Bors Katalin hivatását tekintve orvos, foglalkozását tekintve főigazgató, természetét tekintve pedig maximalista, és mint ilyen, az előbbi kettőhöz elengedhetetlennek tartja, hogy a tudományos életben is tevékenyen részt vegyen. Bár elmondása szerint nem mindig elég napi feladatainak elvégzésére a nap huszonnégy órája, de azért szakított rá időt, hogy a szakkórháza által minden évben megrendezett OROM (Osteológiai Rehabilitációs Országos Munkacsoport) kongresszustól a rehabilitációs szakma aktuális problémáin és a visegrádi intézmény bemutatásán keresztül a nemrég elnyert Polgár-díjig bepillantást adjon szakmai életének részleteibe.

– Az Önök szakkórháza több témában is az érdeklődés homlokterébe került az utóbbi időben. Lapunk is beszámolt a Fővárosi Önkormányzat Visegrádi Rehabilitációs Szakkórház és Gyógyfürdő által szervezett OROM 13. kongresszusának szakmai programjáról. Hogy sikerült a kongresszus? – Nincs okunk panaszra. A nyitóelőadásokban a Magyar Osteoporosis és Osteoarthrológiai Társaság, továbbá az Orvosi Rehabilitációs és Fizikális Medicina Társaság elnökei tekintették át a két szakma legaktuálisabb problémáit, majd prof. dr. Horváth Csaba és dr. Harsányi Zsolt elnökök után prof. dr. Lakatos Péter az oszteoporózis jövőbeni terápiás lehetőségeit mutatta be. Az én előadásom az oszteoporózisos beteg gyógyszeres terápiájáról szólt, kifejezetten a rehabilitáció szemszögéből elemezve a kérdést. Prof. dr. Vekerdy-Nagy Zsuzsanna a humán erőforrás feszítő kérdéseit taglalta a képzés és az igények tükrében. A soron következő hat szekció mindegyikében a szakma prominensei jutottak szóhoz, elemezve a rehabilitációban a komorbiditások gyógyszeres szükségleteit és a gyógyszerinterakciók veszélyeit a mindennapi gyakorlatban. A depresszió és a csontanyagcsere, valamint a krónikus veseelégtelenség és a csont összefüggései – és ezen összetett

Egy személy (minimum) három munkakörben RADNAI ANNA

állapotok rehabilitációja – olyannyira érdekelte a kongresszus résztvevőit, hogy végül kicsinek bizonyult az előadóterem. A szokott magas színvonalú szekcióval jelentkeztek az SE Ortopéd Klinikájáról prof. dr. Szendrői Miklós és munkatársai, valamint az Országos Gerincgyógyászati Központ sebész és rehabilitátor csapata dr. Varga Péter Pál vezetésével. A traumatológusok idén is a rehabilitáció szempontjából jelentős új műtéti technikákkal ismertették meg a hallgatóságot, és felhívták a figyelmet a leggyakoribb szövődményekre is. A szakmai találkozó sikerei közül továbbá külön kiemelném a nem csupán tudományos, hanem szakmapolitikai szempontból is rendkívüli jelentőségű kerekasztal-megbeszélést, melyen a geriátriai rehabilitáció jelentőségét, az ellátásban betöltendő helyét és helyszínét vitattuk meg. A rehabilitációs szakma prominensein kívül – akik személyükben képviselték a szakmai kollégiumokat és a szakfelügyeletet – kifejtették véleményüket a meghívott kórházi főigazgatók, gazdasági igazgatók, valamint képviseltette magát az Egészségügyi Minisztérium és az OEP is. A vita valóban heves volt, hullámai jelenleg sem csitul-

tak: a témát a Rehabilitációs Szakmai Kollégium, a Geriátriai Szakmai Kollégium, valamint a szakmapolitika egyaránt napirenden tartja. – Önnek mi a véleménye erről a kérdésről? – A magyarországi rehabilitáció történetében a ’90-es években volt olyan időszak, amikor krónikus „elfekvő” osztályok valódi rehabilitációs ambíció nélkül, szakmánkat pusztán cégérként használták. Egy valós szükségletet azonban nem szoríthat háttérbe a jogtalan használattól való félelem. Európa és Magyarország lakossága is elöregedőben van, a geriátriai rehabilitációnak egyre nagyobb jelentősége lesz. – Mi különbözteti meg az idős emberek mozgásszervi rehabilitációját a geriátriai rehabilitációtól? – Geriátriai rehabilitációról idős, 65. életévüket már betöltött embereknél beszélhetünk, akik kettő, vagy rendszerint több károsodást szenvedtek el, melyek miatt fogyatékossá, illetve szűkebb és tágabb környezetükben részvételüket tekintve akadályozottá váltak, és a károsodásaik közül legalább egy olyan belgyógyászati megbetegedés, mely geriátriai szakértel-

PÁLYAKÉP Bors Katalin 1974-ben vette át általános orvosi diplomáját a SOTE-n, 1979-ben reumatológia-fizioterápiából, 1997-ben mozgásszervi rehabilitációból tett szakvizsgát. 2000-ben diplomát szerzett a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetem egészségügyi menedzser szakán, 2006-ban European Board of Physical and Rehabilitation Medicine szakorvosi certifikációt vett kézhez. Munkahelyei időrendi sorrendben a következők: 1974–1979-ig az ORFI, majd 1979–1993-ig a XIV. ker. Szakorvosi Rendelőintézet szakorvosa, 1993–1997-ig a Ferencvárosi Egészségügyi Szolgálat Reumatológiai és Fizioterápiás osztály rendelésvezető főorvosa. 1995-től a Főváros Önkormányzat Visegrádi Rehabilitációs Szakkórház Mozgásszervi Rehabilitációs Osztály osztályvezető főorvosa, 1996–2002ig a Visegrádi Rehabilitációs Szakkórház szakmai főigazgató-helyettese, 2002–2004-ig orvosigazgatója, 2004-ben megbízott főigazgatója, 2005-től főigazgatója. (Az intézmény 2009-ben UEMS PRM Szekció program akkreditációt szerzett.) 1994-től a Ferencvárosi Egészségügyi Szolgálat Osteoporosis Centrum vezetője. A Magyar Reumatológiai Egyesület és a Magyar Balneológiai Egyesület tagja, az Orvosi Rehabilitáció és Fizikális Medicina Magyarországi Társasága vezetőségi tagja (korábban ellenőrző bizottsági elnöke), a Magyar Osteoporosis és Osteoarthrológiai Társaság főtitkár-helyettese, az Osteoporosis és Osteoarthrológiai Rehabilitációs Országos Munkacsoport elnöke. 2007-től vezeti a Fővárosi Önkormányzat Rehabilitációs Munkacsoportját, 2009-ben munkásságát Polgár Ferenc-díjjal ismerték el.

mint a pályázat alapfeltételével – lehetőségünk nyílt egy európai uniós program megpályázására, mely tudományos témámnak megfelelően az oszteoporózisos beteg rehabilitációja volt. A programot ebben az évben akkreditálták, így velünk együtt három olyan ellátóhely működik ma országunkban, ahol ilyen elfogadott program képezi a munka alapját. A másik kettő neurológiai témájú, és mindkettőt az országos intézmény jegyzi. Mindezeken túl, a felénk irányuló nagy ellátási igénynek megfelelően, néhány éve – hasonlóan felkészült csapattal – még

– Hogyan akadályozható meg az ápolási osztályon és a geriátriai rehabilitációs osztályon zajló ellátás összemosása? – Megfelelő indikátorok alkalmazásával. Fontossági sorrend nélkül sorolva ezek a következők: a rehabilitációs team személyi feltételeinek megléte, ápolási idő, mely átlagosan 6–8 hét, maximum 5–8%os mortalitási adatok, valamint a munka eredményességének funkcionális és életminőség skálákkal való rögzítése, hogy csak néhányat említsek. – A szakkórház milyen igényeket elégít még ki a rehabilitáció területén? – Az Európai Unió rehabilitációval foglalkozó szakorvosi grémiuma az ún. fehér könyvben rögzítette azokat a programokat, melyeknek művelését a rehabilitáció területén kívánatosnak tartja. Itt az előbb említett geriátriai rehabilitáción kívül a tápcsatorna betegségei is szerepelnek, utóbbi szükségességét a magyar rehabilitációs szakma is egyöntetűen elismeri. Mi huszonnyolc ágyon működtetünk gasztroenterológiai rehabilitációt. Amikor – több mint tíz évvel ezelőtt – máig tartó munkámat megkezdtem a fővárosi önkormányzat szakkórházában, azt a feladatot kaptam, hogy szervezzem meg a mozgásszervi rehabilitációt. A feladatot sikerrel teljesítettem: osztályom amellett, hogy a Semmelweis Egyetem képzőhelyeként akkreditált, kiemelt szakmai szorzóval is rendelkezik – elsősorban a főváros és a közép-magyarországi régió betegellátásában betöltött szerepe alapján. A hozzánk érkező betegek kb. 60%-a korai (akut) rehabilitációs ellátásban részesül – ezek a páciensek műtétek, akut vaszkuláris események stb. után kerülnek Visegrádra. Az osztály és a kórház pozícióját tovább erősíti, hogy az Európai Unió által certifikált mozgásszervi rehabilitációs szakvizsgámmal (attained europian standard in physical and rehabilitation medicine by The Europian Board of Physical and Rehabilitation Medicine)

Dr. Bors Katalin egy rehabilitációs osztályt hoztam létre, melynek fő profilja a traumán átesett betegek rehabilitációja. – Fővárosi kórházként visegrádi székhellyel rendelkeznek. Milyen betegutakon keresztül érkeznek önökhöz a páciensek? – Az egészségügyi reform előtt országos felvevő körzettel rendelkeztünk. A területi ellátási kötelezettség kijelölésekor a jelentősen átalakuló rehabilitációs ellátórendszer ésszerű strukturálására nem kerülhetett sor, így fordulhatott elő, hogy ellátási körzetünkbe négy település került. Nem mi voltunk az egyetlenek, akik nem voltak megelégedve az idevágó reformlépésekkel, hisz az OORI is méltatlan területi beosztást kapott. Később az ÁNTSZ jóváhagyásával rehabilitációs ellátás szempontból a főváros valamennyi kerülete és a környező kistérség is kórházunkhoz kapcsolódott, de ez az OEP-szerződésünkben a mai napig nem tükröződik. A szakkórházunk iránti igényt több száz fős várakozási lista jelzi. A hosszú lista egyik oka, hogy a korai aktív rehabilitációt igénylő páciensek tíz napon, de legkésőbb két héten belül felvételt nyernek kórházunkba, és ilyenkor – a dolgok természetének megfelelően

– a programozható ellátottak listája hátrébb csúszik. – Fővárosi intézményként milyen a szakkórház kapcsolata a többi budapesti kórházzal és a főváros egészségügyért felelős vezetésével? – Egy kórházban az első számú vezetőnek az is feladata, hogy a többieknél valamivel előbb lássa a soron következő kihívásokat, így néhány éve szakmai hírnevünkre alapozva kölcsönös együttműködési szerződést kötöttünk a szakterületeinket érintő ellátásban érdekelt számos kórházzal. Ezen intézmények sora ma is örvendetesen bővül. A főváros szakmapolitikai vezetése figyelemmel kíséri és értékeli munkánkat, valamint azt is, hogy ma a főváros kórházai közül a mi intézményünk – hála a gazdasági területet vezető kitűnő munkatársam, Vogel Zsuzsa szakértelmének – stabil gazdálkodást folytat, nincs adósságállományunk. A közvetlen irányítást végző Egészségügyi Ügyosztály értő útmutatása szintén megkönnyíti vezetői munkámat. – Ön egyike azon főigazgatóknak, akik vezetői feladatuk mellett folyamatosan részt vesznek a gyógyító munkában és a tudományos szakmai életben. Milyen eredményeket ért el az utóbbiban, és hogyan lehet mindezt összehangolni? – A nap számomra is csak 24 órából áll, de orvosi hivatásom gyakorlása és a tudományos jelenlét nélkül elképzelhetetlennek tartom az életem. A gyógyítás mindennapi öröme az a muníció, mely energiát ad a többi tevékenységhez, a szakma fejlődését tevékenyen nyomon követni pedig számomra intellektuális élvezet. Eredményeimet tekintve csaknem négy évtizedes pályámat száz feletti publikációval, előadással és több könyvfejezettel is dokumentáltam. És hogy miként hangolom össze mindezt? Számomra nem ez a kérdés. Hivatásom mottójául Sienai Szent Katalin szavait választottam: „Nem akkor nyered el a jutalmad, ha belekezdesz valamibe, hanem egyedül és csakis akkor, ha kitartasz mellette”. A megkezdett feladatok elvégzésének az is része, hogy a munka során adódó, az alapfeladattal összefüggő kihívásoknak is próbáljunk megfelelni. Ezért tekintem a Fővárosi Önkormányzat Visegrádi Rehabilitációs Szakkórházában zajló tevékenységet életművemnek, és talán ez a hozzáállásom vezetett ahhoz, hogy idén elnyertem a több mint másfél ezer tagot számláló Magyar Osteoporosis és Osteoarthrológiai Társaság tudományos elismerését: a Polgár Ferenc-díjat.


met kíván. Hogy példával is megvilágítsam: egy csípőtáji törést szenvedett idős beteg rehabilitációval foglalkozó mozgásszervi szakemberek és team tagok segítségével tud legbiztosabban talpra állni, míg egy definitív kardiológiai, esetleg anyagcsere-betegségekkel is terhelt csípőtáji törött páciens rehabilitációja geriátriában jártas szakember vezetését igényli – e nélkül könnyen akut ellátásban részesülne rehabilitációs szükségleteinek kielégítése nélkül, és a drágább ellátásnak nagy valószínűséggel ápolási osztályos elhelyezés lenne a vége.


Patriotizmus és kompetencia BENE ZSOLT

Dr. Varga Péter Pál

A régi rómaiak a gyógyítást a szabad művészetek közé sorolták. Híres mondásukra ma is sokan emlékeznek: Inter arma silent Musae (háborúban hallgatnak a múzsák, a művészetek) Erre cáfol rá Varga Péter Pál egy fantasztikus életút tetőpontján, s reméljük, még sokáig fog tartani az íve, és – Dollinger Gyula nyomán – még messze van az összegzés ideje.

A

mikor először olvashattuk a Dollinger-életműdíj elnyerése alkalmából megfogalmazott serlegbeszédet, akkor érdekes impulzus volt, hogy egy gyakorló orvosvezető szájából nem azt halljuk, hogy pénzhiány, gazdaság, struktúra, reform stb., hanem azt: patriotizmus, lokális műhelyek. Továbbá azt fejtegeti, hogy az orvos – és talán nem függetlenül attól, hogy Amerikában, Nyugat-Európában vagy éppen Magyarországon műveli hivatását – hogyan éli meg a saját pályáját, milyen gondolatok, filozófiák, életelvek vezetik. Feltételezzük, nagyon sok ember gondo-

latával és valószínűleg a mai realitásokkal egyaránt találkozik, hogy Magyarország és a magyar egészségügy újjászületése, reorganizációja kis központokból jöhet létre, amely aztán újra rajzolja az egész történet minőségét, kapcsolatrendszerét, kommunikációját. – Hogyan jutott a serlegbeszédében megfogalmazott következtetésekre? – A mindennapok során a magyar orvos belekényszerül abba, hogy az elmúlt évtizedek szomorú – főként finanszírozási – történései miatt szinte másról se nyilatkozzék, mint a pénzügyi-gazdasági nehézségekről. Pedig gondoljuk csak végig, micsoda múltra támaszkodik a magyar orvoslás, és azt is vizsgáljuk meg, micsoda kiválóságokat mutat fel a jelenben. Hiába dominál a napi sajtóban a magyar egészségügyről és orvoslásról szóló szomorú panaszáradat, tény, hogy ma Magyarországon rendkívül komoly orvosi műhelyek léteznek. Mindenféle sanyarú sors mellett nagy nemzetközi tekintélyű és hatású orvos-műhelyek dolgoznak itthon, amelyek vagy kapnak hazai publicitást, vagy nem – de léteznek. Lehet, hogy idehaza csak a szűkebb szakmájuk ismeri őket.

– Sőt, lehetséges, hogy a külföldi közvélemény jobban ismeri, mint hazai. – Megkockáztatom, hogy így van. Tekintettel arra, hogy a szakmai tevékenységük internacionális, a nemzetközi munkamegosztásban nagy súllyal vannak jelen, ennél fogva előfordulhat, hogy ezen műhelyeknek jóval nagyobb a nemzetközi ismertsége, mint a hazai. Ezzel szembe kell nézni, és ez részben a magyar sajtó felelőssége is. Csak zárójelben jegyzem meg: itthon ma alig van egészségügyi újságírás, helyette egészségpolitikai újságírás folyik, tisztelet a kivételnek. – Ez ellen néhányan próbálunk küzdeni. A köz világában általában makro összefüggésekről, reformkoncepciókról esik szó, ráadásul konfrontatív kontextusban. – Voltaképpen ez érhető, hiszen makro problémákkal nézünk szembe. A lakosság egészségi állapotáról, az egészségügyre fordítható társadalmi forrásokról sokat beszélünk. Ugyanakkor ebben a bizonyos serlegbeszédben azért választottam a patriotizmus témáját, mert saját tevékenységünknek ez a fajta megközelítése – kimondva vagy kimondatlanul – nagyon sok általam ismert magyar orvos által képviselt attitűd. Ez létezik – annak

– Hogyan kerül a képbe a kompetencia mellé a patriotizmus?

– Az egész életem arról szól, hogy próbálom a magam emberi-szakmai kompetenciáját építeni. Amikor a szakmai előrelépéseimet tervezgettem, voltaképpen a szakmai kompetenciám társadalmi hatásait is latolgattam. Valamennyien tisztában vagyunk azzal, hogy amit teszünk mint egyének, állampolgárok, a nemzet tagjai, az a nemzet javára kell szolgáljon. Akár használunk nagy szavakat, akár

nem, azt hiszem, tevékenységünk vagy a nemzet boldogulását segíti, vagy a kárára van. – Mikor kapcsolta először össze ezt a két fogalmat? – Már egyetemista koromban foglalkoztatott ez a gondolat. Az orvosi egyetem mellett más fővárosi egyetemeken jó nevű tanárok, gondolkodók előadásaiba

Dr. Varga Péter Pál főigazgató beszéde a Dollinger-díj elnyerését követő díszvacsorán Tisztelt Elnök Úr, tisztelt Hölgyeim és Uraim ! Túl a megtiszteltetésen , amit a Dollingerdíj jelent, a díjazott számára külön öröm, hogy bankett-vacsora keretében lehetőséget kap a szakmai kérdéseken túlmutató, általános gondolatok megfogalmazására is alkalmas „serlegbeszéd” megtartására. Én ma este a patriotizmusról szeretnék beszélni. Amióta az emberiség történetében kialakult a népcsoport, nemzet és haza fogalma, az egyén viszonya a társadalomhoz egyetemes dimenziót nyert. Az a fajta lojalitás, ami a polgár haza és nemzet iránti kötődésének alapja, a „patriotizmus” fogalomkörében sokrétű és különleges értelmezéssel gazdagítható. Sokrétű azért, mert egyetemes: nem függ az adott történelmi pillanattól, földrajzi környezettől vagy az egyénnek a társadalmi hierarchiában betöltött szerepétől, de megnyilvánulási formáit ezek alapvetően határozzák meg. Különleges azért, mert megint csak egyetemes: időn túli kategória, az egyén társadalmi megbecsültségének sarkalatos fokmérője. Gondoljunk csak klasszikus példákra: a Római Köztársaság felbomlásának kora az erkölcsök és a társadalmi morál teljes szétesésével is jellemezhető, ugyanakkor a patriotizmus (az egyén viszonya hazájával és népével) mégis kiemelten domináns karakterjegy maradt. Cicero védő és vádbeszédeiben nagy hangsúlyt fektet arra, hogy védence az adott vádban megfogalmazott bűnöktől függetlenül milyen kiváló hazafi, aki mennyi mindent tett a haza és a nép épülésére, vagy ellenkezőleg, az általa vádolt személy erkölcsi romlottságára azt tekinti bizonyító erejűnek, hogy az illető a múltban már többször tanújelét adta annak, mennyire semmibe veszi a haza és a nép érdekeit, s mely cselekedeteiben hogyan demonstrálható ez

az alávalóság. Caesar gyilkosai szintén a haza javára szövetkeztek, s összeesküvésük a patriotizmus erkölcsi magaslatairól próbálta igazolni az emberölés („zsarnokgyilkosság”) jogosságát. Történelmi időkben az egyén számára mindig különleges alkalom adódik patriotizmusának a társadalom felé való demonstrálására, de hogyan nyilvánulhat meg a hétköznapi ember patriotizmusa olyan körülmények között, amikor nem történelmi törésvonalak mentén, hanem viszonylagos társadalmi-politikai konszolidáció lassan formálódó (optimista módon talán evolúciósnak tekinthető) körülményei között éli le a reá szabott évtizedeket ? Ez a kérdés kora ifjúságomtól foglalkoztat (nem titkoltan anyai nagyanyám erős protestáns nevelésének eredményeképp, s szüleim házasságának édesapám 56-os szerepvállalása majd emigrálása miatt történő felbomlásának következteképp). Régóta gondolom azt, hogy a társadalomban élő egyén egyik legfontosabb karakterjegye a hitelesség, s ma, közel a hatvanhoz, egy személy hitelességének tényleges társadalmi manifesztációját az adott személy „kompetenciájának” nevezem. Az egyén számára a személyes kompetencia építése, fejlesztése, annak „evolúciója” megteremti azt a „modus vivendi”-t, melynek részeként (vagy eredményeképpen ?) patriotizmusa is megnyilvánulhat. Az érett egyén világlátása az egyéni kompetencia alapja, s egyben a szűkebb – tágabb társadalmi környezettel való interakciók vezérfonala. Az egyén tehetségétől, kreativitásától, ambícióitól, lehetőségeitől s ezer más faktortól függően ez a kompetencia (vagy annak hiánya) a bezárkózott magánytól a családon, munkahelyi közösségen át a legszélesebb társadalmi szerepvállalásig ívelő életutak vizsgálata során tetten érhető.

Érdekes és jó példa lehet a művész kompetenciájának vizsgálata, hiszen a létrehozott műalkotás annak markáns manifesztációja, melyen keresztül a műértő felismeri és elfogadja (vagy elutasítja) az adott művész adott kompetenciáját. A kompetencia átadásával társadalmi hatás keletkezik, s ez nemcsak a művészi, de bármely kompetenciára igaz: a kompetencia-transzfer a kompetencia-centrumok kialakulásához vezet. A transzfer további szélesedése és mélyülése (esetlegesen intézményülése) az adott centrumnak a társadalom fejlődésében való aktív közreműködését határozhatja meg, nem utolsósorban hozzájárulva magához a nemzet épüléséhez, s a haza jövőképéhez. Életutam és patriotizmuson ezen a gondolatmeneten alapul: túl az érzelmi töltésen ez a tudatos és racionális út vezet oda, hogy patriótának tarthassam magam, függetlenül attól, hogy ezen folyamat bármely szakaszában is fejeződik majd be aktív életem. Hiszek abban, hogy a társadalom kompetencia-centrumok összességének is felfogható, s e centrumok társadalmi hatásainak előbb-utóbb találkoznia kell. E folyamat a társadalom fejlődésének motorja, egészséges társadalom és állam e folyamatok bíztatója és támogatója. Magyarországon új társadalmat építünk. Méltán vagyunk büszkék történelmi múltunkra, patriotizmusunk egyik éltető gyökere ez. Patriotizmusunk azzal válik modernné és a fejlődés motorjává, ha felismerjük azt, hogy nemzetünk jövőjének záloga az egyéni kompetencia tudatos építésében, a kompetencia-átadás intézményes támogatásában, valamint a kompetencia-központok társadalmi hatásai erősítésében van. Magyar Tudományos Akadémia, 2009. április 18.


ellenére, hogy nem kap szélesebb publicitást. Fel kell ismernünk, hogy rendkívüli egyéniségek élnek közöttünk. Nem kívánok túlzásba esni, de igazi nagy személyiségek, egyetemes gondolkodók dolgoznak a magyar egészségügyben, akiket relatíve szűkebb körben ismerünk.


is behallgattam. Akkoriban vált világossá előttem, hogy ha nem élünk történelmi időket, a mindennapi életünkben kell megtestesülnie annak a fajta elkötelezettségnek, hogy a nemzet javára dolgozzunk. Ez nálam a kezdetektől öszszekötődött a kompetencia fogalmával. Mindezt tudatosan 35–40 éves korom között kezdtem megfogalmazni a környezetem számára is. Tehát lassan húsz éve foglalkoztat intenzíven, hogy mi az, amitől nemzetünk hasznos polgárai vagyunk. – Húsz éve számos embernek szétesett a világképe. Ezután valamelyik politikai orientációhoz kötötte a gondolkodását, és ezzel a sorsát is. Érdekes, hogy a patriotizmus most tálcán kínál egy közös értéket, egy közös alapeszmét. A napi politika ezt – bár nem mindig vallja be, de – néha kihasználja. A patriotizmus kijelöli azt a pontot, és a hozzá vezető út pedig az önmagunk és a környezetünk képzése, oktatása. Ami a sebészeti technikától – félve mondom: a világnézeten keresztül – az etikáig, a beteggel való bánásmódtól a kollégával való együttműködéstől a családig terjed. Kevés ember mondhatja el magáról, hogy minden ponton, egyformán tökéletest képes nyújtani, de ha egyik-másik ponton ez sikerül, akkor több esélye lesz a harmadiknegyedik területen is. – Teljesen egyetértek, sőt úgy gondolom, hogy kizárólag egy komprehenzív világnézet juttatja el az embert ahhoz, hogy minden élethelyzetet pontosan annak megfelelően reagáljon le, és mindent ezen a bázison kezeljen. A patriotizmus egyetemes gondolat, nincs politikai aspektusa. – Patrióta lehet a cseh vagy a norvég is – nem kell, hogy kompetitív legyen más országok, más emberek patriotizmusával. Az unió üzenete világos: legyél lokálisan patrióta, egyébként pedig uniós polgár. – A patriotizmus valóban nem zárja ki a globális megközelítést. A jó patrióta pontosan el tudja helyezni a hazáját a világban. Magam sohasem hittem abban, hogy nekünk majd csatlakozni kell Európához, hiszen mindig is része voltunk annak. A serlegbeszédben még véletlenül sem beszélek finanszírozásról vagy politikáról. E helyett meghatározom, milyen a viszonyom a világhoz, mi az az életvezető sillabusz... – ...ami átadható az utódoknak, a környezetnek. – Elérkeztünk a legfontosabb szakaszhoz: ma úgy látom, hogy a patriotizmus egyik lényege a kompetenciatranszfer. Nem-

csak az a kérdés, hogy én kompetens vagyok-e, hanem az is, hogyan segítek új kompetenciák létrejöttében. – Ennek napjainkban nagyon erős áthallása van, amikor az orvosiskolák egy része bajban van, mert a szakterületükön alig van utánpótlás. – Rengeteg kiváló ember, nagyon sokféle területen folytatja Magyarországon azt a fajta kompetenciaépítést és -transzfert, amiről most itt beszélünk. Ezek társadalmi hatása azonban segítség nélkül gyakran nem tud manifesztálódni. Ez az ország keresi a maga útját egy új társadalom felépítéséhez azzal a rengeteg gonddal, bajjal, amivel napjainkban szembesülünk. Az a fajta kompetenciatranszfer, amit én kívánatosnak látok, meg kell találja a társadalmi támogatottságot, és az utat ahhoz, hogy más kompetenciacentrumokkal találkozzon. Az új társadalom alakulása, formálása csak attól függ, hogy a mindenkori politikai hatalom felismeri-e azt, hogy az ország jövője szempontjából a kompetenciacentrumokat fel kell kutatni, meg kell erősíteni, és stimulálni kell a kapcsolódási pontok létrejöttét. A különféle eszközök, amelyek a mindenkori politikai vezetés kezében vannak, szerintem csak akkor szolgálják a nemzet jövőjét, ha ezt a folyamatot segítik, és még inkább ösztönzik. – A politika felelőssége nagy, hiszen elnyomhatja, elszigetelheti a centrumokat. Meglátásom szerint a következő évek egyik kulcsa az lesz, hogy kapnak-e támogatást a magyar kompetenciacentrumok.

– Az orvostársadalomnak megvannak a különféle gondolkodó csoportjai, a tudományos társaságai, a nagy egyetemi műhelyei. Bizonyos, hogy hosszabb távon ezeknek további társadalmi támogatottságot kell kapniuk mind a hazai, mind a nemzetközi integrációs törekvéseikhez. Az orvoslás nemzetközi, és akkor lehetünk még inkább a saját betegeink, szakmánk és hazánk javára, ha a nemzetközi munkamegosztásban minden téren erős jelenlétre törekszünk. Ez igaz a tudományosságra, a napi betegellátásra, és kiváltképpen a nemzetközi kutatási források aktív pályázására. Az Országos Gerincgyógyászati Központnak például jelenleg csak nemzetközi forrásból származó kutatási finanszírozása van: ami e területen nálunk történik, azt mind független külföldi forrás vagy közvetlen konzorciális EU-forrás támogatja. – Ez a lehetőség másoknak is rendelkezésre áll, ha teljesítenek bizonyos feltételeket. A meglévő kompetenciacentrumok érdekeltségi rendszerét is ez határozza meg. Szólni kell a tetszhalott vagy hiányzó centrumoknak is: ébresztő, nem szabad a kormánytól várni mindent. – A hazai forrásoknak megvannak a magyar intézményrendszeren belüli elosztási szabályai. Nagyon sokan vannak, akik pontosan tudják, hogy a nemzetközi forrásokhoz miként lehet hozzáférni. Ezt kellene jobban erősíteni, mert – újra csak a magunk példáját hangsúlyozom – a kutatásban adott esetben magyar forrás nélkül is jó eredményeket lehet felmutatni.

PÁLYAKÉP Varga Péter Pál 1951-ben született. A Semmelweis Orvostudományi Egyetemen (SOTE) szerzett diplomát 1979-ben, majd Szent János Kórház ortopéd- traumatológiai osztályán helyezkedett el. 1983-ban ortopédiai szakvizsgát tett. 1986 és 1993 között tizenhét ösztöndíjas tanulmányúton vett részt Németországban, Hollandiában, az Egyesült Királyságban, Japánban, és az Amerikai Egyesült Államokban. 1987–től a SOTE Ortopédiai Klinika adjunktusa, 1995-től a SOTE Ortopédiai Klinika Gerincgyógyászati és Rehabilitációs Osztály MH Központi Honvédkórház Budai Részlegének, 1997-től igazgató (Gerincgyógyászati Nemzeti Központ), 2004-től az OGYK Gerincgyógyászati Osztály osztályvezető főorvosa, 2000-től a Budai Egészségközpont igazgatója. 2005 óta az Országos Gerincgyógyászati Központ főigazgatója, 2005-től a Magyar Ortopédiai Társaság elnöke, 2009-től pedig az Ortopédiai Szakkollégium titkára. Megbízatásai: 1989-től az Ortopédiai Szakmai Kollégium tagja; 1989-től a Magyar Ortopédiai Társaság vezetőségének tagja, 2005-től elnöke; 1993-tól a Magyar Gerincgyógyászati Társaság elnökségi tagja, 1996–98 között elnöke; 1995–1999 az Idegsebészeti Szakmai Kollégium tagja, 1995–2000 az Egészségügyi Tudományos Tanács tagja, 2004-től „Spine Experts of South-East Europe” elnöke. A szakember kilenc nemzetközi és magyar tudományos társaság tagja vagy tiszteletbeli tagja, több szakmai folyóirat szerkesztőbizottsági tagja, négy könyv és számos szakcikk szerzője, 31 szabadalom tulajdonosa.

Az

érintettek erős tiltakozása eredménnyel járt: a kormány elhalasztotta döntését, vagyis a rezidensképzés átalakítását célzó kormányrendelet véglegesítését. A rezidensszövetség további tárgyalásokat szorgalmaz. Papp Magor, a testület országos elnöke a napokban a Magyar Távirati Irodának eljuttatott nyilatkozatban közölte: továbbra is szorgalmazzák az érdemi szakmai egyeztetéseket, és bíznak benne, hogy „nem kényszerítik rabszolgasorsba a fiatal orvosokat” – fejezte ki reményét az elnök. Közölte továbbá, hogy a maguk részéről járhatatlan útnak tartják az egészségügyben a valós problémák orvoslása helyett a különféle szankciók létrehozását. Úgy vélte, hogy az eddigi egyeztetések érdemi eredményt

Érdemi változásra várnak a rezidensek LÓRÁNTH IDA

nem hoztak, hiszen szerintük a tervezetben a helyesírási hibák korrekcióján, esetleg a kötőszavak megváltoztatásán kívül más, érdemi változtatás nem történt. „Bízunk benne, hogy a kormány jelen döntése által az egészségügyi vezetés is belátja, hogy hosszú távú, érdemi megoldáshoz csak az orvosi fizetések és munkakörülmények rendezése vezethet, a képzés rendeleti átalakítása pedig csak a szakmai képviseletek egyetértésével szabad, hogy megtörténjen” – áll a szövetség nyilatkozatában. Röghöz kötött rezidensek Erősen kifogásolják például, hogy a jogszabálytervezet szövegében változatlan maradt az kitétel, amely a szakorvosjelölteket kilenc éven keresztül tartó, ugyanabban a kórházban végzendő munkára kötelezi. Nem változott, vagyis nem emelték az államilag, központilag finanszírozott gyakornokok létszámkeretét sem. Vagyis figyelmen kívül hagyták a szövetség javaslatát. A nyilatkozatban arra kérik a szaktárcát és a kormányt „hogy az egészségügyi ellátórendszer még nyitott kérdéseit olyan megoldásokkal rendezze, amelyek biztos

és kiszámítható jövőképet adnak a betegeknek és gyógyítóiknak egyaránt. A szakképzés kérdése az egészségügy egyéb területeinek rendezése nélkül, önállóan nem oldható meg, hiszen e nélkül az átalakítás nem várt, súlyos következményekkel járhat” – vélekedik a szövetség. A nyilatkozatban továbbá hangsúlyozzák: a pályakezdő, fiatal orvosok helyzete több mint aggasztó, mert sok intézményben irreálisan sok túlórára kötelezik őket, mégpedig alacsony bérezésért. Így egész orvos generációk életébe épül be szervesen a paraszolvencia, mint elengedhetetlen jövedelemkiegészítő tényező. Nyomatékosan kérik a szaktárcától a hatékony egyeztető tárgyalásokat, a jogszabálytervezet szövegének az érdemi átdolgozását. A szövetség fenti álláspontját többek között egy idén márciusban végzett felmérésének adataival támasztotta alá. A kérdőíves vizsgálat által megkeresett medikusoknak csupán a 42 százaléka (2237 fő) adott választ a feltett kérdésekre, amiből az következik, hogy a hallgatók nagy része bizonytalan a saját jövőjét illetően, ezért nem tud konkrét választ adni. A válaszoló kisebbség

Töretlen a magyar orvosképzés külföldi sikere A magyar orvosképzés sikere töretlen külföldön a gazdasági válság ellenére is. Már 2008-ban is több mint háromszoros volt a túljelentkezés a Semmelweis Egyetem idegen nyelvű képzéseire, idén viszont az első 5 hónap alatt többen jelentkeztek, mint tavaly összesen. A híres magyar orvosképzés a nemzeti valuták dollárral és euróval szembeni leértékelődése ellenére is egyre több fiatalt vonz hazánkba. A Semmelweis Egyetemen szombaton rendezték meg a Külföldi Öregdiákok Találkozóját, ahol az intézmény orvos, fogorvos és gyógyszerész szakjain korábban végzett külföldi hallgatók gyűltek össze a képzés negyedszázados fennállása alkalmából. 2265 kiadott diploma, 8000 hallgató, négyszeres és egyre növekvő túljelentkezés – ezek a számok jellemzik a Semmelweis Egyetem immár negyedszázados

múltra visszatekintő idegen nyelvű képzéseit. Jelenleg 52 országból több mint 1800 külföldi diák tanul az egyetemen olyan egzotikus országokból is, mint Mauritius vagy a Seychelle-szigetek. Ez azt jelenti, hogy az orvosképzésben a teljes hallgatói létszám közel felét külföldi hallgatók teszik ki.

Magyarország megítélésében jelentős szerepet játszik, hogy mennyire vonzó az itt zajló felsőoktatás a külföldi hallgatók számára. A külföldi diákok fogadása nemcsak az egyetemek, főiskolák számára fontos, hanem az államnak is érdeke. Ezek a fiatalok, amellett hogy tandíjat fizetnek a fogadó intézménynek, itt élnek, fogyasztanak, szolgáltatásokat vesznek igénybe és tanulmányaik befejezése után ők viszik hazánk jó hírét a világban. Magyarországon elsőként a Semmelweis Egyetem indított idegen nyelvű orvos-

képzést 26 évvel ezelőtt, akkor 120 fővel. Azóta 1616 angol és 649 német nyelvű diplomát adott ki, és összesen 8000 hallgató vett részt a képzésben. Jelenleg 52 országból több mint 1800 hallgató tanul orvos, fogorvos és gyógyszerész szakokon angol és német nyelven. Már 2008-ban háromszoros volt a túljelentkezés a Semmelweis Egyetem képzéseire, idén viszont az első 5 hónap alatt többen jelentkeztek, mint tavaly összesen. Mindez nem véletlen, hiszen az intézményben kiadott diplomának komoly presztízse van a világban, és az Európai Unió összes tagállamában korlátozás nélkül praktizálhatnak vele az uniós állampolgárok. A tapasztalatok szerint az ide jelentkező fiatalok jelentős része az internet vagy a külföldi oktatási vásárok mellett ismerősei, barátai vagy rokonai ajánlására döntött Magyarország és a Semmelweis Egyetem mellett.


Lapunk márciusi számában már megjelent egy írás, amely a szaktárca és a kormány a szakorvosképzés átalakítására tervezett intézkedéseiről informált. Akkor azt is jeleztük, hogy a Magyar Rezidensszövetség és a négy egyetem hallgatói önkormányzatai tiltakoztak a jogszabálytervezet tartalma ellen, és kérték annak visszavonását, illetve alapvető megváltoztatását. Ilyen tartalmú kérésüket Székely Tamás egészségügyi miniszteren kívül Bajnai Gordon miniszterelnökhöz is eljuttatták.


1. táblázat. Milyen változások várhatók? Hatályos jogszabály szerinti helyzet Képzés ingyenessége Ingyenes, de aki nem jut be a keretszám miatt, az más módon nem válhat szakorvossá Megpályázható szakmák Az egyetemek által végzett felmérés alapján meghatározása az Egészségügyi Felsőfokú Szakirányú Szakképzési és Továbbképzési Bizottság javaslatot tesz a miniszternek Megpályázható állások A miniszter döntésének megfelelően meghirdetett rezidensi állások Pályázó A rezidens

Javaslat szerinti helyzet Ingyenes, de a meghirdetett keretszám felett is be lehet kerülni a képzésbe, költségtérítéssel Kórházak tényleges üres állásainak a bíráló bizottság által felállított rangsora alapján a miniszter határozza meg

A kórházak ténylegesen üres állásai 1. Első körben a kórházak a támogatások elnyeréséért, 2. utána a rezidens a támogatott kórházi állás elnyeréséért Azonnal a kórház Csak ha a munkáltató arra a részképzésre nem akkreditált

Munkáltató Szakképzés céljára történő átirányítás Helyettesítési támogatás

Első két évben az egyetem, utána a kórház Törzsképzés alatt bármely akkreditált képzőhelyre Nincs

Törzsképzés után

A rezidens a két éves törzsképzés után keres az addig tanult szakmának megfelelő állást Első két évben fedezi a költségvetés Nincs

Kórház akkreditációjától függően fél, illetve egy évre a teljes képzés alatt A megpályázott és elnyert állásnak megfelelően váltás nélkül folytatja a munkát a munkáltató kórházban A teljes képzés idő alatt fedezi a költségvetés A teljes képzési idő alatt

Felektől függően

Kötelezően

Nincs támogatva

Lehetőségtől függően pályázat alapján támogatott

Nincs

Szerződésszegés esetén*

Nincs

4 év Magyarország területén államilag finanszírozott egészségügyi szolgáltatónál

Képzési díj Hiányszakmához kiemelt támogatás Szerződés, megállapodás a munkáltatóval Második alap és ráépített szakképesítés Támogatás visszatérítési kötelezettség Szakvizsga utáni munkaviszonyra vonatkozó kötelezettség

70 százaléka viszont úgy nyilatkozott, hogy a jelenlegi bér- és munkakörülmények között semmiképpen sem írna alá kilenc éves hűségnyilatkozatot egyetlen hazai intézménynél sem. 16 százalékuk bizonytalan volt az aláírást illetően. A „Kimennél-e munkát vállalni külföldre, ha itthon a kezdő orvosi fizetések nettó 200 ezer, a szakorvosi fizetésen nettó 400 ezer forintnál kezdődnének?” kérdésre 55 százalék tagadólag válaszolt, 45 százalék pedig igennel. Az „Aláírnál-e 9 évre hűségnyilatkozatot a jelenlegi bér- és munkakörülmények között? ” kérdésre 71 százalék nemmel válaszolt, és azt állította, inkább külföldre szerződne. Öt százalékuk a hűségnyilatkozat aláírása helyett a pályaelhagyást választaná. 8 százalékuk az adott feltételek ellenére leszerződne, 16 százalékuk pedig bizonytalan volt. A „Mihez kezdesz, ha a rezidens felvételik során nem írnak ki elég álláspályázatot, és ezért nem tudsz rezidensként elhelyezkedni?” kérdésre 43 százalék a külföldre szerződést látja megoldásnak, 27 százalék nem tudja, hogy mihez kezdene, 7 százalék várna egy évet, hátha akkor majd sikerül elhelyezkednie, 13 százalék osztályos orvosként vállalna munkát, 10 százalék pedig a pályaelhagyásban látná a megoldást. A külföldi munkavállalás motivációjaként 20 százalék a fizetést jelölte meg, 15 százalék

a kecsegtető szakmai lehetőségeket, 19 százalék a jobb munkakörülményeket, 24 százalék a jobb életminőséget említette, 6 százalék pedig úgy nyilatkozott, hogy nem szándékszik külföldre távozni. Újra az orvosi pályát választanák Arra a kérdésre, hogy „A pillanatnyi kilátások ismeretében újra az orvosi pályát választanád hivatásodnak?” a többség (71 százalék) igennel válaszolt, közel egyharmaduk (29 százalék) viszont nemmel. A megkérdezettek többsége (55 százaléka) legmegfelelőbb munkaszerződésnek a rezidensképzésben a törzsképzés idejére (2 év) szólót tartja, amelyet a későbbi potenciális munkáltatóval kötnek és a két év lejárta után a szerződés megerősíthető, vagy felmondható volna. 22 százalékuk a törzsképzés idejére az egyetemhez kapcsolódó munkaszerződést tartaná megfelelően, amelyet követően a rezidens maga keres megfelelő munkahelyet. 17 százalék a teljes szakképzésre szóló szerződést tartaná megfelelőnek, 6 százalék pedig a szakképzésen túlnyúló szerződést találná ideálisnak. A pályaválasztást befolyásoló tényezőket firtató kérdésre a medikusok 76 százaléka azt válaszolta, hogy „ez az, ami igazán érdekel”, 16 százalékuk társadalmi megbecsülésre számított, 4 százalék a fize-

tés miatt, 3 százalék családi hatásra választotta az orvosi hivatást, 1 százalék pedig eleve külföldre akart menni, azért jelentkezett orvosképzésre. Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke a napokban Zalaegerszegen nyilatkozott, ahol az MTI híre szerint többek között azt állította, hogy „több ezer orvos hiányzik az egészségügyből, a háziorvosok nagy része pedig nyugdíjkoron túl dolgozik”, továbbá a hazai orvoshiány egyik fő okaként azt a tényt jelölte meg, hogy az egyetemeken a magyar diákok helyett inkább fizetős Norvégiából, Izraelből, Németországból és Nagy-Britanniából érkező diákokat tanítanak. Ez diákonként 12-13 millió forint költségtérítést jelent. A kamara elnökének fenti kijelentéseit a szaktárca a következő nyilatkozatban cáfolta: „Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke szerdai, zalaegerszegi sajtótájékoztatóján az orvoshiány egyik okaként valótlanul a magyar orvostanhallgatók csökkenő számát jelölte meg. Kifejtette továbbá, hogy egy orvos képzésének az összköltsége meghaladja a 12-13 millió forintot, ezt a költséget magyar ember nem tudja megfizetni. Az igazság ezzel szemben az, hogy ezt a pénzt a költségvetés (értsd: a magyar adófizető) fizeti. Ami pedig a csökkenő létszámot illeti, teljes mértékben hamis állítást fogalmaz meg. Míg 2000-ben

Új, (végleges?) fejlemények a rezidensképzésben Az egészségügyi tárca lapzártánk előtt kiadott információi szerint 2010-től bevezetésre kerül az új szakorvosképzési rendszer. Abban szakértői kifejtik, hogy mivel a mostani képzőrendszer rugalmatlan és nem felel meg az intézmények tényleges munkaerőigényei kielégítésének, változásra van szükség. Bár a most érvényes gyakorlat szerint a képzést az állam száz százalékosan támogatja, mégsem igazságos, mert a korlátolt keretszámok miatt a képzésből kimaradókból nem lehet szakorvos. A rendszer most nem fordít kellő súlyú figyelmet a hiányszakmák utánpótlásának a képzésére. Továbbá nem kínál kiszámítható jövőt a rezidenseknek. Éppen ezért új rendszer bevezetése szükséges. A minisztériumi tájékoztató szerint az új képzési rendszer a következőképpen működik majd: „A megpályázható állások a kórházak munkaerő szükségletei, illetve a betegellátás valós igényei alapján kerülnek meghatározásra. Továbbra is marad az ingyenes, államilag támogatott képzés, de költségtérítéssel a meghirdetett keretszám felett is be lehet majd kerülni a rendszerbe. Megemeljük a rezidensképzésben részt vevők számát. A képzésben részt vevők azonnal a kórházzal kerülnek munkavállalói jogviszonyba, így a törzsképzés után folytathatják a munkát a munkáltató kórházban. A hiányszakmákhoz kiemelt támogatást nyújtunk a teljes képzési idő alatt. (A többlet a diplomás minimálbér + 50 százaléka, azaz bruttó 64 750 forint). A jelenlegi helyzettel szemben támogatni fogjuk a ráépített szakképesítéseket és a további szakképzések képzési díját. Amennyiben az adott intézmény nincs akkreditálva a rezidens képzésének teljes gyakorlati körére, a rezidens más akkreditált intézményben szerezhet gyakorlatot, ehhez helyettesítési támogatást biztosítunk. A rezidensnek a végzés után 4 évig Magyarországon, a szakképesítésének megfelelő szakmában, közfinanszírozott egészségügyi szolgáltatónál kell dolgoznia. A rezidensképzésbe már felvettek esetében a jelenlegi gyakorlat nem változik, először a

2010-ben végzők esetében lép életbe az új rendszer” – áll a minisztérium tájékoztatójában. Válasz a szövetségnek Kitér továbbá a Magyar Rezidensszövetség által korábban felvetett javaslatokra is, illetve közli a főhatóság arra megfogalmazott válaszait. Eszerint: „A központi gyakornoki állások számának megállapításánál az arányszámot a tervezet – figyelemmel az évi kb. 900 végzős hallgatóra – a rezidensi keretszám 10%-ában állapította meg. A rezidensszövetség vitatta, hogy célszerű-e a központi gyakornokok keretszámát akár arányszám formájában is meghatározni, vagy indokoltabb lenne ennek meghatározását a miniszter döntési jogkörébe adni. Az észrevételeket elfogadva a rendelet az első két évben végzők 50 százalékában határozza meg a meghirdethető központi gyakornoki állások számát. A hiányszakmák meghatározására és a pályázatok elbírálására a betegellátási igények és a munkaerő-piaci felmérések alapján 13 fős bizottság tesz javaslatot. A rezidensszövetség azt kérte, hogy a hallgatói önkormányzat is részt vehessen a bizottság munkájában. Az észrevételt elfogadtuk, a miniszter által delegált 3 fő egyike lehet a hallgatói képviselet tagja. A kórházak által kiírt, az egyetemeken közzétett megpályázható állások számát a jogszabálytervezet eredetileg 3-ban korlátozta. A rezidensszövetség, a Hallgatói Önkormányzat kevesellte a 3 lehetőséget. A hatályos jogszabályban a 3 helyett 5 megpályázható állás került meghatározásra. A jogszabálytervezet szerint az első szakvizsgáját szerző jelöltet a költségvetés a szakképzés megszerzésében az alábbiakkal támogatná: a képzési költségekkel, a helyettesítése támogatásával, hiányszakmák esetében a rezidensnek folyósított fizetéskiegészítéssel. Ez az összeg évi 1,7 millió forinttól 3,8 millió forintig terjed a támogatás fajtájától függően, azaz a képzés alatt az állami támogatás rezidensenként 6,8–15,2 millió forintig terjedhet. A jelöltnek a tervezet szerint ennek ellentételezéseként kötelezettséget kellett volna vállalnia arra, hogy a szakvizsga megszerzése után a szakképzés jogszabályban előírt időtartamáig, de legalább 4 évig a megjelölt munkahelyen dolgozik. A rezidensszövetség nem értett egyet a szakvizsga utáni 4 éves szerződéssel. Az észrevételt elfogadva a hatályos rendelet szerint nem számít szerződésszegésnek, ha a jelölt a szakvizsga megszerzése után nem marad az eredeti munkáltatójánál, hanem a Magyar Köz-

társaság területén államilag finanszírozott egészségügyi szolgáltatónál egészségügyi tevékenység végzésére irányuló jogviszonyt létesít. Ha azonban a korábbi munkáltatójánál foglalkoztatása olyan szakképesítése szerinti munkakörben történt, ami hiányszakmának minősül és többlettámogatást kapott, de azon munkáltatónál és azon szakképesítés vonatkozásában, ahol munkavégzésre irányuló jogviszonyt kíván létesíteni az nem hiányszakma, akkor vissza kell fizetnie a többlettámogatást (a többlet a képzési időre eső havonkénti bruttó 64 750 forint, amit a diplomás minimálbérén felül kap meg a rezidens). Az Egészségügyi Minisztérium a rezidensek által tett négy észrevételt figyelembe vette, az a jogszabályba beépítésre került. Így az új rendszer egyszerre szolgálja a betegellátás és a rezidensek érdekeit” – fogalmazta meg válaszát a szaktárca. A változástól azt várják, hogy kedvező hatása lesz a betegellátásra azáltal, hogy segít a hiányszakmák üres munkahelyeinek a betöltésében, a frissdiplomás orvosok pályán maradásában és itthon maradásában, továbbá jótékony hatása lesz a stabil és előre jól megtervezhető ellátórendszer megszervezésében. Kedvező helyzetbe kerülnek a képzési munkában részt vállaló intézmények is, mert olyan szakmákban lesz lehetőségük rezidenseket foglalkoztatni, akikre ténylegesen szükségük van. Ezáltal pedig tervezhetővé és kiszámíthatóvá válik az intézmény szakember utánpótlása. A rezidensek is kedvezőbb helyzetbe kerülnek a minisztérium szerint a változások hatására. A rugalmas képzési rendszer változatosabb szakmai kínálatot nyújt, későbbi karrierjük perspektívája kiszámíthatóbb lesz, garantált fizetést biztosít a számukra. Megjegyzésként hozzá teszik: „Nem számít szerződésszegésnek, ha a jelölt a szakvizsga megszerzése után nem marad az eredeti munkáltatójánál, hanem a Magyar Köztársaság területén államilag finanszírozott egészségügyi szolgáltatónál egészségügyi tevékenység végzésére irányuló jogviszonyt létesít. Ha azonban a korábbi munkáltatójánál foglalkoztatása olyan szakképesítése szerinti munkakörben történt, ami hiányszakmának minősül, de azon munkáltatónál és azon szakképesítés vonatkozásában, ahol munkavégzésre irányuló jogviszonyt kíván létesíteni az nem hiányszakma, akkor vissza kell fizetnie a kiemelt támogatást. Mentesül a visszatérítési kötelezettség alól az alkalmatlanság, illetve a munkáltató részéről felmerülő megszűnési ok esetén” – olvasható a minisztériumi közleményben.


összesen 723 hallgatót vettek fel az orvoskarokra, azóta ez a létszám évről évre folyamatosan növekedett, így 2008-ban elérte a 978-at. A fogorvostan hallgatók száma 63ról 170-re, a gyógyszerészhallgatók száma pedig 215-ről 282-re nőtt ugyanezen időszakban. Az, hogy Éger István, a MOK elnöke küzd az orvosok helyzetének javításáért, az természetes. Az, hogy ezt olyan adatokkal próbálja meg elérni, amelyek nem felelnek meg a valóságnak az elfogadhatatlan” – áll a minisztérium, cáfoló nyilatkozatában.

INFEKCIÓKONTROLL Kórház 2009/6. | 28

A MRSA elleni védekezés gyakorlati tapasztalataival kapcsolatban felkerestük dr. Rákay Erzsébetet, a Pest Megyei Flór Ferenc Kórház és a budapesti Bajcsy Kórház higiénikus főorvosát.

– Főorvos asszony, MRSA kapcsán általában mire kell odafigyelnie a kórházaknak? – Általában az a probléma, hogy Magyarországon jelentős MRSA pozitivitás tapasztalható. MRSA fertőzöttség tekintetében azok az országok állnak jól, amelyek képesek voltak a probléma legelején lépni: azonnal szűrtek, izoláltak, és meg tudták akadályozni, hogy az MRSA elterjedjen. Sajnos, erre Magyarországon nem volt mód, ennek eredményeként az invazív mintákból kitenyésző Staphylococcus aureusok 20-30 százalékában található MRSA. A nagy kockázatú betegek körülbelül 30 százaléka MRSApozitív. – Az Egyesült Királyságban ez az arány megközelíti az 50 százalékot, Hollandiában egy százalék alatti. Európai összehasonlításban jól vagy rosszul állunk? – A kérdés összetett. Az a legnagyobb probléma, hogy Magyarországon még mindig nagyon kevés mikrobiológiai vizsgálat történik. Ez struccpolitika. Ha nem végzünk mikrobiológiai vizsgálatokat, nem tudunk meg semmit az MRSA-fertőzöttségről, és úgy tűnik, hogy minden rendben van. Ha nincs vizsgálat, nem tudjuk észlelni azokat a multirezisztens kórokozat sem, amelyek egyre jelentősebb veszélyt jelentenek. Ezek egyre nagyobb problémát okoznak a kórházaknak, mert nem fogjuk tudni meggyógyítani a betegeket. Akkor tudunk egyáltalán előre lépni, ha tisztában vagyunk a multirezisztens kórokozók létezésével. Ehhez viszont mikrobiológiai vizsgálatokat kell végezni: szűrni kell a betegeket. – Milyen hozzáállást tapasztal a higiéniai szempontból Ön által felügyelt Bajcsy Kórházban? – A Bajcsy Kórházban február óta PCRtechnikával végezzük a nagy kockázatú betegek szűrését. A menedzsment célja ezt kiterjeszteni az elektív műtéti felvételre kerülő betegekre is. Ez azt jelentené, hogy még a felvétel előtt elvégezzük a szűrésüket és szükség esetén kezelésüket, hiszen a nemzetközi szakirodalom azt mutatja, hogy ez a lépés jelentős

MRSA elleni küzdelem a kórházi gyakorlatban ZÖLDI PÉTER

eredményt hoz az MRSA elleni védekezésben. A Bajcsy Kórház menedzsmentje elkötelezett a multirezisztens kórokozók szűrése iránt. Az elmúlt fél év eredményei azt mutatják, hogy száz nagy kockázatú betegből 30 MRSA kórokozóval érkezik a kórházunkba, tehát közöttük az MRSA pozitivitása 30 százalék. Ez az arány biztosan nem csak a Bajcsy Kórházra igaz, hanem a többi betegellátó intézményre is. Ha egy kórház nem – vagy csak később

Dr. Rákay Erzsébet – tudja meg, hogy a beteg MRSA-pozitív, nehezen lehet megakadályozni a kórokozó terjedését, hiszen a pozitivitás sokszor nem fertőzés, hanem hordozás formájában jelenik meg. Így ha a betegnek nincs fertőzésre utaló jele, nem biztos, hogy történik nála egyébként mikrobiológiai vizsgálat. – Ki számít nagy kockázatú betegnek? – Az OEK módszertani levele és az általunk alkalmazott protokoll szerint, akik fél éven belül sebészeti osztályon vagy intenzív osztályon feküdtek, illetve műtéten estek át, a dializált betegek, a krónikus sebbel rendelkező, fekélyes, rossz vérkeringésű betegek. Ők sokszor úgy jönnek be a kórházba, hogy krónikus sebükből MRSA tenyészik ki. Természetesen az is nagy kockázatúnak számít, akinek anamnézisében bármikor MRSA hordozás szerepelt.

– Hogyan kezelik a helyzetet a Pest Megyei Flór Ferenc Kórházban? – A multirezisztens kórokozók figyelése a Flór Ferenc Kórházban is aktív surveillance keretében valósul meg. Minden eset kivizsgálásra kerül, igyekszünk felderíteni a kontaktokat, és a lehetőségekhez képest izolálni és figyelemmel kísérni a beteget. A Flór Ferenc Kórházban is higiénés protokollban határoztuk meg azokat a kockázati kategóriákat, amelyek előfordulása esetén szűrni kell. A két intézmény között az a különbség, hogy a Flór Ferencben ezt nem PCR-technológiával, hanem hagyományos módszerrel végezzük. A Bajcsy Kórházban a protokoll szerint a szűrést már a felvételkor kötelezően elvégzi nagyrészt az SBO, míg ez a Flór Ferenc Kórházban csak a betegellátó osztályokon történik meg. A PCRtechnológia 6-12 órán belül biztosít eredményt, a hagyományos módszer esetében pedig egy-két napon belül kapunk választ. – Hogyan érti azt, hogy a lehetőségekhez képest izolálják a betegeket? – Sajnos, az említett két intézményre, és szinte az összes magyar kórházra az öt-hatágyas kórtermek jellemzőek, bár már egyre több helyen találkozunk egy-kétágyas szobákkal is. A nagyobb kórtermek azért okoznak problémát, mert ha itt fordul elő MRSA, nehézséget jelent a fertőzött kiemelése és izolálása. Ez a kórházak szerkezetéből adódik. De például úgy tudom, hogy a debreceni Kenézy Kórházban minden osztályon kialakítottak egy-egy izoláló kórtermet, ami azt hivatott segíteni, hogy mindig legyen hely az elkülönítésre. Ez a jövő iránya, mert a multirezisztens kórokozók egyre nagyobb gondot jelentenek. – Milyen összefüggés áll fenn az MRSAfertőzések és a kórházi finanszírozás között? – A kórházak jelenlegi finanszírozási rendszere nem könnyíti meg az MRSA elleni küzdelmet. A gyógyító osztályok keretgazdálkodását megnehezíti, ha sok az MRSA-pozitív beteg, mert az elkülönítés költséges dolog. Nem csak


a beteget kell kiemelni és külön szobában elhelyezni, hanem elméletileg külön nővér is szükséges a kezeléshez. A beteg ápolásához külön köpenyre, maszkra, védőkesztyűre, egyszer használatos eszközökre van szükség. Így az anyaggazdálkodási keretet jelentősen megterhelheti az MRSA ellátása. A kórház számára pedig nem csak a fertőzött betegek gyógyszeres kezelése költséges, hanem a dekolonizáció – a kórokozóktól való megszabadítás – is, ami az orr- és szájnyálkahártya többszöri fertőtlenítését, fertőtlenítő fürdetést, gyakoribb ágyneműcserét jelent. – Ezért fontos a menedzsment számára a kérdés? – A felelős kórházi menedzsment számára – és egyaránt ezt tapasztalom a Bajcsy Kórházban és a Flór Ferenc Kórházban is – az etikai okok mellett gazdasági szempontból is fontos a kórokozók elleni védekezés. Fontos, hogy minél kevesebb beteg kapja el az MRSA-t, mert az ilyen fertőzések súlyosbítják a beteg állapotát, posztoperatív sebfertőzéseket, nosocomialis szepsziseket okozhatnak, megnyújtják az ápolási időt. – Milyen stratégián alapul a megelőzés? – A megelőzés során talán az oktatásnak és a kézhigiénének van a legnagyobb szerepe. Úgy az egészségügyi dolgozók, mint a teljes magyar lakosság körében több tájékoztatásra lenne szükség a multirezisztens kórokozókkal kapcsolatban. Az egészségügyi dolgozók megfelelő képzése azért fontos, mert a nemzetközi, hazai és kórházi irányelveket elsősorban a betegágy mellett dolgozó kollégáknak kell betartaniuk. Ha az osztály 20 munkatársából csak egy nem törődik az előírásokkal, a többi kolléga munkája értelmetlenné válik. Ha a 128 magyar kórházból csak egy nem törődik az MRSA-val, a többinek lesz nehezebb a helyzete. Ezt ismerte fel a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara is, amely előadás-

sorozatban oktatja a szakdolgozókat a higiénés kérdésekről. De a szakdolgozók mellett az orvoskollégák oktatása is fontos lenne. – Miért annyira fontos a kézhigiéné? – Az egészségügyben jellemzően kézen keresztül terjednek a kórokozók. Nem véletlen, hogy az ECDC, a CDC és a jelentős nemzetközi epidemiológia szervezetek „moss kezet” kampányokat indítanak, mert nagyon fontos, hogy a kézfertőtlenítés kiemelt szerepet kapjon a kórházakban. Magyarországon a kézfertőtlenítő szerek felhasználása nem mindenhol tükrözi egyértelműen azt, hogy a megfelelő gyakorisággal mosnak kezet a dolgozók. Persze, a kézfertőtlenítő szerek agresszívak. Ha tehát nem biztosítjuk a kézmosás mellett a kézápolás lehetőségét, kiszárad, majd kirepedezik a bőr. Ezért a kézmosás és az ápolást együttesen kell kezelni. – Mi az, ami még számít? – A kézfertőtlenítés mellett szükség van megfelelő számú személyzetre, a kórtermek zsúfoltságának megszüntetésére, szükség esetén elkülönítés biztosítására és minden területen mikrobiológiai szűrések bevezetésére. – Hogyan működik ez a gyakorlatban? – Mind a Bajcsy Kórházban, mind a Flór Ferenc Kórházban aktív figyelőrendszer működik, szoros kapcsolatban a mikrobiológia laborral. Bármilyen probléma esetén azonnal értesítenek bennünket. Az epidemiológiai szakápolók napi feladata a mikrobiológiai eredmények elemzése, és minden esetben, amikor fertőzés merül fel, megtesszük a szükséges intézkedéseket: az elkülönítést, a kontaktok szűrését, a kórtermi zárlatot. Felügyeljük a szükséges védőeszközök használatát, illetve a kezeléssel kapcsolatban infektológus közreműködésével határozzuk meg a kezelés módját. Mindkét intézményre jellemző, hogy nem fel-

PÁLYAKÉP Rákay Erzsébet 1988-ban végez higiénikus orvosként a leningrádi Higiénikus Orvostudományi Egyetemen. Végzést követően a kistarcsai Pest Megyei Flór Ferenc Kórházban kórházhigiénikusként kezd el dolgozni, azóta is az intézmény munkatársa, később higiénikus főorvosa. 1996-ban közegészségügyi járványtan, 2002-ben infektológia szakvizsgát szerez. 2001-2008 között a Bajcsy Kórház szaktanácsadója, 2009-től az intézmény higiénikus főorvosa. Oroszul és angol beszél. Férjezett, három gyermek anyja. Legkisebb gyermeke három és fél éves, ezért szabadidejében elsősorban gyereket nevel.

tétlenül azonnal tudunk elkülöníteni, de amint kiürül egy kétágyas elkülönítő, rögtön átkerül a beteg. A Bajcsy Kórházban a Sebészeti Osztályon találhatóak szeptikus kórtermek, ahol nagy valószínűséggel minél hamarabb meg tudják oldani az elkülönítést. Más osztályokon ez nehezebben megy. – Hogyan viszonyul a problémához az intézmények menedzsmentje? – A kórházi higiéné csak abban az esetben képes aktívan és hatékonyan ezt a feladatot ellátni, ha a menedzsmenttől megfelelő támogatást kap. Ez mindkét intézetben érvényesül, mind dr. Papp László főigazgató úr a Bajcsy Kórházban, mind dr. Bedros J. Róbert főigazgató úr a Flór Ferenc Kórházban elkötelezett az ügy iránt. E támogatás nélkül egyébként nem lehetnénk sikeresek, mert fertőzés esetén intézkedni kell az osztályokon, ennek anyagi következményei vannak, és az előírások betartását szigorúan figyelemmel kell kísérni. A menedzsment támogatása nélkül a kórházi higiénikus nehezen tud vitatkozni az osztályvezetőkkel. Nekem eddig szerencsém volt. Mindig olyan menedzsment állt a hátam mögött, amely ebben a témában maximálisan partner volt. – Van-e esély arra, hogy Magyarországon csökkenjen az MRSA fertőzések aránya? – Komoly előrelépésnek számít, hogy május végén a miniszter aláírta az egészségügyi ellátórendszerek infekciókontrolljának minimumfeltételeit szabályozó rendelet. Ez a kórházak mellett a szak- és háziorvosi rendelőkre is vonatkozik, úgy a személyi feltételek, mint a szakmai feladatok és tárgyi feltételek tekintetében. A rendelet elősegíti, hogy az infekciókontrollal minél több helyen, a megfelelő szinten és módon foglalkozzanak. A MRSA elleni küzdelem ugyanis nem szabad, hogy csak a kórházak egyéni küzdelme legyen. Központi intézkedésekre, mikrobiológiai fegyelemre, teammunkára, összefogásra van szükség. Fontos, hogy ne csak pár kórház küzdjön a nosocomialis fertőzések ellen, hanem akár az Országos Tisztifőorvosi Hivatal, akár az Országos Epidemiológiai Központ, akár az Egészségügyi Minisztérium, vagy a Magyar Kórházszövetség irányításával központi intézkedések valósuljanak meg. Csak így van esély arra, hogy kézben tartsuk a problémát. Jelenleg nagyon sokat küzdünk az MRSA-val, és a probléma, úgy vélem, még nem csúszott ki a kezeink közül. Tegyünk is azért, hogy ez ne történhessen meg!

RADNAI ANNA

Néhány, elsősorban kórházi infekciókat okozó baktérium gyakorlatilag már az összes elérhető antibiotikummal szemben rezisztenssé vált. A gyakoribb, otthon szerzett infekciókat okozó baktériumok is kezdenek magas szintű rezisztenciát kifejleszteni. Számos ország kormányzati szinten foglalkozik az MRSA elleni küzdelemmel, de mi a helyzet nálunk? Kérdéseinkre a terület hazai és nemzetközi szaktekintélye, prof. dr. Ludwig Endre infektológus válaszolt. – Professzor úr, milyen tényezők befolyásolják az MRSA kialakulását és terjedését egy adott országban, illetve kórházban? – Az eddig felderített faktorok között előkelő helyen szerepel az adott ország teljes antibiotikum fogyasztása, és fontos befolyásoló tényező az is, hogy az egészségügyi hatóságok az egészségügy szervezésekor mekkora hangsúlyt fektetnek a multirezisztens baktériumok visszaszorítására. Azokban az országokban, amelyekben komoly programok születtek az infekció ellen, jelentősen csökkenteni tudták az MRSA gyakoriságát. – Magyarországon jelenleg mi a helyzet? Mennyiben lehet betartani az MRSA-ra vonatkozó nemzetközi és európai szakmai ajánlásokat? – Jelenleg Magyarországon nem folyik szervezett MRSA elleni tevékenység, még nem szerveztek nálunk országos szintű kampányt. Szakmai javaslatok természetesen léteznek: az Országos Epidemiológiai Központ módszertani levelében bárki utána nézhet, hogy hogyan próbálkozzon a multirezisztens baktériumok terjedésének megakadályozásával. Ma már találhatóak az országban olyan intézmények, amelyek bizonyos rizikós betegcsoportokat a betegfelvételkor MRSA-ra vonatkozóan szűrnek, és ez mindenképpen pozitív előrelépésnek

tekinthető. Számos kórház ragaszkodik ahhoz is, hogy – amennyiben egy beteg másik intézményből érkezik hozzájuk – az átadó kórház küldjön információt arról is, hogy a páciens MRSA pozitív vagy negatív. – Ezek szerint a magyar intézmények a fentről szervezett intézkedés hiánya ellenére aránylag megfelelően védekeznek? – Léteznek objektív eszközök, amelyek megléte, hiánya, illetve mennyisége alapján jól mérhető, hogy mennyire fejlett egy adott intézmény MRSA elleni védekező technikája. Ilyen eszköz a gumikesztyű, a köpeny, és e szempontok közé tartozik az izolációs technika és a személyzet száma. Az MRSA kontaktussal terjed, ezért a legjobb védekezési eszköz a megfelelő kézhigiéné, illetve a tárgyak fertőtlenítése. A jelenleg érvényben lévő előírások szerint a fertőzött betegeket izoláltan kell elhelyezni. A magyar intézményekben sajnos nincs annyi egy- vagy kétágyas szoba, hogy valamennyi multirezisztens baktériummal fertőzött beteg elkülöníthető legyen, sem az intenzív, sem az általános osztályokon. Tudni kell azt is, hogy annál nagyobb a terjedés esélye, minél kisebb a személyzet száma, hiszen a kézmosási előírásoknak való megfelelő, a körültekintő betegellátás jelentős energiát igényel. Vizsgálatok bizonyítják, hogy amennyiben sérül az intenzív osztályokon az egy beteg-egy nővér ellátási arány, jelentősen nő a kórházi – nosocomialis – infekciók száma. Nálunk köztudottan nővérhiánnyal küzd a legtöbb intézmény. – Vannak olyan kutatások, amelyek azon hatóanyagok helyettesítésére irányulnak, melyekkel szemben sok baktérium rezisztenssé vált? – A klasszikus antibiotikum a vancomycin, melynek hatásához egyre több kétséget fűznek a klinikai vizsgálatok, és ma már léteznek olyan új antibiotikumok, amelyek hatékonyabbak MRSA-val szemben, mint a régmúlt időkben leggyakrabban használt készítmény. Ezek a gyógyszerek azonban költségesek.

– Szükség esetén nem támogatja az OEP ezeket a gyógyszereket? – Magyarországon törzskönyvezték a linezolidot, de tudtommal csak egyedi importra lehet megrendelni. Ezen kívül még számos új készítmény létezik – például a daptomicin, a telavancin – amelyek többsége még Európában sincs törzskönyvezve. Itthon a tigecycline jelenleg az az új antibiotikum, amit bőr-és lágyrész infekciókban, illetve intraabdominális infekciókban lehet adni MRSA infekció esetén.

Prof. dr. Ludwig Endre – Tehát az MRSA elleni küzdelemnek, ha jól értettük, három szegmense van: a teljes antibiotikum fogyasztás, az egészségügyi szervezés, és az új hatóanyagok alkalmazása. Milyen arányban fontosak ezek a szempontok? – Ezeket a szempontokat lényegében nem lehet szétválasztani. A legjobb példa Hollandia, ahol a nyolcvanas évek végén jelentősen megemelkedett az MRSA gyakorisága, így a holland kormány nagyarányú egészségügyi intervenciós programot indított. Szakemberek segítségével kidolgozták a multirezisztens baktériumok terjedése elleni stratégiát, melyhez aztán a megfelelő financiális hátteret is biztosították. A terv lényege az volt, hogy a kórházi felvétel előtt megszűrték a rizikófaktorral rendelkező betegeket, és akit kellett, elkülönítettek. „Search and treat”:

31 | Kórház 2009/6. INFEKCIÓKONTROLL

Az MRSA elleni küzdelem három alappillére


kutasd fel, majd pusztítsd el az MRSA-t. E hozzáállás következtében a kilencvenes évekre Hollandiában az MRSA gyakorisága egy százalék alá csökkent. Franciaországban ez az arány nemrég még 40 százalék volt. Ennek megfele-

lően néhány évvel ezelőtt a franciák is hozzáláttak egy nagyszabású nemzeti program kidolgozásához, melynek köszönhetően már náluk is kb. 30 százalékra csökkent az ilyen fertőzések gyakorisága. Szlovéniában és Ausztriában

szintén aktív kormányzati szándék az MRSA visszaszorítása. Magyarországon ez az arány jelenleg 20–25 százalék között mozog, és az előfordulási gyakoriság sajnos emelkedő tendenciát mutat.

Kialakulóban az MRSA vancomycin rezisztenciája? ZÖLDI PÉTER

A Nemzeti MRSA Referencia Laboratórium ajánlást dolgozott ki a methicillin rezisztens Staphylococcus aureus (MRSA) törzsek érzékenységének kezelésével kapcsolatban. Ezt foglaljuk össze olvasóink számára.

A

Nemzeti MRSA Referencia Laboratóriumban 2006–2008 között négy esetben igazoltak vancomycinnel szemben mérsékelt szintű heterorezisztenciát mutató Staphylococcus aureus (hVISA) által okozott infekciót. Mivel hazánkban az MRSA törzsek aránya az utóbbi években mind a fekvőbeteg, mind a járóbeteg szakellátásban folyamatosan emelkedett, és a súlyos esetek kezelésében a glikopeptidek az általánosan használt antibiotikumok, ezért számítani lehet a vancomycinnel szembeni minimális gátló koncentráció emelkedésére, és a mérsékelt szintű rezisztencia további és gyakoribb felbukkanására. Az Országos Epidemiológiai Központban működő Nemzeti MRSA Referencia laboratóriumban folyamatosan végzik a beküldött MRSA törzsek szűrését a csökkent glikopeptid érzékenység irányában. Bizonyos fenotípusok megerősítésére küldött törzseknél a szűrő vizsgálatok mellett minden esetben elvégzik a törzs glikopeptid érzékenység iránti vizsgálatát. A 2006–2008 között igazolt négy Staphylococcus aureus fertőzésből származó törzsek glikopeptid érzékenység vizsgálatának eredményeiből kiderül, hogy mind a négy esetben izoláltak olyan törzset, ahol mindegyik szűrő módszer megfelelő eredményt adott. A 4. esetnél

azonban az első izolálás után 25 nappal a beteg mintájából olyan törzset tenyésztettek ki, mely csak a szűrőlemezzel volt pozitív. A hosszan tartó vancomycin kezelés és az előző eredmény ismerete populáció analízis elvégzését tette szükségessé, ami igazolta a hVISA fenotípust. A négy eset közül egynél a beteg egy korábbi mintájából már kitenyésztettek MRSA törzset, ami glikopeptid érzékeny volt, és az a későbbi hVISA törzzsel teljesen megegyezett. A törzsekkel az OEK Fágtipizálási és Molekuláris Epidemiológiai Osztályán elvégzett molekuláris epidemiológiai vizsgálat azt mutatta, hogy a négy fertőzést három különböző MRSA törzs okozta. Ennek alapján elmondható, hogy ezek a hVISA törzsek az antibiotikum kezelés hatására alakultak ki, és nincs szó klonális terjedésről. A vancomycin eredendően sem kifogástalan klinikai hatékonyságának csökkenése miatt a jelentős, invazív MRSA infekciók terápiás lehetőségei tovább szűkültek. A vancomycin rifampicinnel való kombinációjával korábban már próbálkoztak a vancomycin terápia hatékonyságának növelésére. Súlyos szeptikus esetekben a linezolid nem mindig eredményes alternatívát nyújt, és Magyarországon csak egyedi import útján elérhető. A legújabb irodalom beszámol olyan esetekről, ahol a vancomycin redukált érzékenység együtt jár a daptomycinnel szembeni mérsékelt szintű heterorezisztenciával. Az ígéretes ceftobiprol néhány hVISA törzs esetében sikeresen bevált. Jelenleg hazánkban csak egy olyan törzskönyvezett antibiotikum, egy minocycline származék, a tigecycline van

forgalomban, amely hatásos nem csak a polimikróbás bőr- és lágyrészinfekciók, hanem az intraabdominális infekciók kezelésében is, az MRSA és a több rezisztens Gram-negatív kórokozóval szembeni aktivitása miatt. Az egyetlen lehetőség, hogy csökkentsük, illetve megelőzzük a súlyos MRSA és hVISA infekciókat az eredményes kórházi infekciókontroll és korszerű antibiotikum terápiával valósulhat meg. Az Országos Epidemiológiai Központ ezért fontosnak tartja és minden laboratóriumnak megköszöni a hVISA-gyanús törzsek beküldését és az esetek kivizsgálásában való együttműködést. Az összefoglaló az Országos Epidemiológiai Központ 2009/1. Mikrobiológiai Körlevelében Tóth Ákos és Gacs Mária által írt „Methicillin rezisztens Staphylococcus aureus törzsek glikopeptid érzékenységének vizsgálata”; Szalka A. Szemléletváltás a bőr- és lágyrész-infekciók megitélésében és kezelésében. LAM. 2009. május; I. Florescu. Efficacy and safety of tigecycline compared with vancomycin or linezolid for treatment of serious infections with MRSA or VRE:a Phase 3, multicentre, double-blind, randomized study. JAC (2008) 62, Suppl. 1, i17-i28.; O. Dennis et al. In vitro activities of Ceftobiprole, Tigecycline, Daptomycin, and other 19 Antimicrobials against MethicillinResistant Staphylococcus aureus strains from a national surveys of Belgian Hospitals. AAC, Aug. 2006, p. 2680–2685;D.E. Low et al. Antimicrobial susceptibility among bacterial isolates from ICU and non-ICU settings and different age groups:results from the Tigecycline Evaluation and Surveillance Trial in North America. J. Chemotherapy, Vol. 21(1) 16–23. 2009 című tanulmányok alapján készült.

KÉPALKOTÓ DIAGNOSZTIKA Kórház 2009/6. | 34

Tisztán és egyértelműen szakmai kihívás ZÖLDI PÉTER

A Péterfy Sándor utcai KórházRendelőintézet és Baleseti Központ képalkotó diagnosztikai hátterének fejlesztése kapcsán dr. Kardos Lillával, a diagnosztikai szolgáltató Euromedic Diagnostics Kft. vezérigazgatójával és Geszler Józseffel, a technológiát szállító Siemens Zrt. Egészségügyi Üzletágának kiemelt projekt igazgatójával beszélgettünk.

más részvényesek kivásárlásával együtt 2005-ben megvásárolta a Warburg Pincus tőkebefektető társaság. Ezt követően gyorsan bővült egészségügyi központjaink száma, amely jelenleg Európa szerte megközelíti a kétszázat. Az akvizíciók

– Milyen együttműködés jellemzi a Euromedic és a Siemens kapcsolatát? Geszler József: Együttműködésünk nem túl hosszú, de annál aktívabb múltra tekint vissza. A kapcsolat 2007ben, a debreceni DSA-berendezéssel kezdődött. Mivel korábban nem volt közöttünk üzleti kapcsolat, szinte hitetlenkedve fogadtuk az első ajánlatkérést. Persze, igyekeztünk komolyan venni a kérést, és megpróbáltunk nagyon kedvező ajánlatot adni, hiszen nagyon előnyösnek láttuk az Európa meghatározó képalkotó diagnosztikai szolgáltatójával való együttműködést.

során természetesen vásároltunk olyan központokat is, ahol a Siemens és más szállítók berendezéseit már használták. Aztán az első közös üzlet hazánkban a debreceni DSA-berendezés kapcsán valósult meg.

– Miért nem alakult ki korábban együttműködés a két cég között? Dr. Kardos Lilla: Korábban a GE Capital résztulajdonosa volt a cégcsoportnak, ezért szinte kizárólag az ő berendezéseiket használtuk. Aztán ezt a részesedést

– Mennyire volt sikeres a bemutatkozás? G. J.: Mindannyian úgy értékeltük, hogy az együttműködés gördülékeny, a bemutatkozás eredményes volt, és a jó tapasztalatok hozzásegítettek bennünket ahhoz, hogy egyre több Siemens beren-

Dr. Kardos Lilla

PÁLYAKÉP Kardos Lilla 1987-ben végez a szegedi Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetemen általános orvosként. Ezt követően alma matere Radiológiai Klinikájára kerül. 1992ben szakvizsgázik radiológiából. 1993-ban a Nemzetközi Egészségügyi Központ második magyarországi diagnosztikai központját Szegeden alapítja meg, ahol másodállásban radiológus szakorvosként dolgozik. 2000-től a NEK Szeged Kft. főállású radiológus szakorvosa. 2004-ben a NEK Szeged Kft. nyeri el a Szegedi Tudományegyetem képalkotó diagnosztikájának és izotópdiagnosztikájának működtetésére kiírt közbeszerzési eljárást, így a megújuló központ orvosigazgatója lesz. 2006 októberétől a Euromedic magyarországi diagnosztikai üzletágáért felelős vezérigazgató. Angolul és németül beszél. Szegeden él, férje radiológus szakorvos, a szegedi diagnosztikai központ orvosigazgatója, két felnőtt gyermekük van. Szabadidejében szívesen utazik és kertjét ápolja.

dezést szállíthassunk a Euromedic részére, nemcsak Magyarországon, hanem egész Európában, hiszen a cégcsoport ma már tizenöt európai országban van jelen. Igyekszünk egyre jobban megfelelni a Euromedic által támasztott elvárásoknak. Ennek is köszönhető, hogy az elmúlt másfél-két év közös története egyértelműen nagyon sikeres. Sok centrumban már Siemens berendezésekkel dolgoznak, továbbá nagy áttörést tudtunk elérni, nem csak a képalkotó diagnosztikában, hanem a sugárterápia területén is. Például, a cég két, nemrég indult lengyelországi onkoterápiás központját is Siemens technológiával szerelte fel. – Hogyan vált nemzetközivé a Euromedic diagnosztikai üzletága? Dr. K. L.: 2001-ben kezdtük meg a nemzetközi terjeszkedést. Először Lengyelországban és Boszniában, majd Romániában nyitottunk központokat, és az európai fejlődés 2005-ben vett nagy lendületet. Az ellátóhelyek több mint fele képalkotó diagnosztikai központ, de jelentős számú klinikai laboratórium, művese kezelő állomás tartozik hozzánk, Lengyelországban két onkoterápiás központot üzemeltetünk, és további onkoterápiás központok nyitása előtt állunk. Több mint 6000 egészségügyi dolgozónk évente 3,5 millió radiológiai vizsgálatot végez el, közel 7000 betegnek nyújt rendszeres művese ellátást, laborjainkban csaknem 7 millió klinikai laboratóriumi vizsgálat történik, és évente közel 3500 daganatos beteget látunk el. Az európai sikert jellemzi az is, hogy idén elnyertük az ACQ pénzügyi magazin „a 2009. év Pán-Európai Társasága” díját. – Milyen filozófia alapján valósul meg a terjeszkedés? Dr. K. L.: Magyarországról, Kelet-KözépEurópából indultunk és Nyugat-Európa felé tartunk. Az üzleti életben ritka az ilyen fejlődés. 2007-et még úgy zártuk, hogy a forgalom kétharmada Kelet-Európából származott. Ma a betegvizsgálatok és forgalom több mint fele Nyugat-Európában, például Írországban, az Egyesült Királyságban, Portugáliában,


Olaszországban és Svájcban valósul meg. Nyugat-Európában sok-sok éve ismert fogalom az egészségügyi magánszolgáltató. Sok esetben a diagnosztikai központokat helyi szakemberek alapították, akik az elmúlt 10-15 évben belefáradtak a szervezésbe, és készek arra, hogy megváljanak e központok tulajdoni részesedéséről. A Euromedicben kiváló partnert látnak arra, hogy jobb színvonalon, korszerűbb berendezésekkel, még magasabb szakmai és technikai igényeket kielégítve működtessék ezeket a központokat. A legtöbb esetben a tulajdonosok ugyan megválnak részesedésüktől, de ott maradnak és tovább tevékenykednek az általuk alapított, de már a Euromedic által működtetett egységekben. – Milyen finanszírozási konstrukcióban végzik a Euromedic központok tevékenységüket? Dr. K. L.: Minden országban a magán- és közszféra szoros együttműködésében tevékenykedünk. Talán Magyarországon a legtipikusabb az ilyen típusú együttműködés. Nagyon szoros, gyakorlati együttműködésben állunk Szegeden és Debrecenben az egyetemekkel, ahol az egyetemi tanszékek irányítják a szakmai munkát, ők ellenőrzik szolgáltatásunkat és ők tesznek javaslatot a fejlesztésre. Általában a kórházak, egyetemek állnak kapcsolatban a finanszírozóval, mi pedig az ő közreműködőiként végezzük a szolgáltatást. A többi országban is hasonlóképpen működik ez a modell. – Mennyire szimpatikus ez a működési modell a Siemens számára? G. J.: Nekünk ebben az üzleti filozófiában leginkább a Euromedic által működtetett know-how szimpatikus. Ez például a Labscreen Kft. felvásárlásánál is érvényesült, amikor megmaradt az eredeti, jól bejáratott márkanév. Fontos előny, hogy a kisebb, tradicionális diagnosztikai központokban megmaradtak a korábbi szakemberek, megmaradt a név, csak sokkal hatékonyabbá, gazdaságosabbá váltak a folyamatok. A Euromedicnél az évek során kialakult egy, funkcionalitásában a franchise-hoz hasonló rendszer, arról, hogy milyen módon kell közelíteni a beteghez, és hogyan valósul meg az egységes vizsgálati folyamat. Úgy gondolom, hogy az Euromedic-hálózat elérte azt a kritikus tömeget, hogy az ebből adódó szinergiahatás jelentős potenciált hoz létre. Európa szerte 1500 radiológus szakorvos tudása nagyon sokat jelent, és én ezt tartom a Euromedic igazi értékének.

– Milyen mértékben jellemzik szakmai, illetve üzleti célok a Euromedic működését? Dr. K. L.: Korábban a Warburg Pincus New York-i székhelyű nemzetközi tőkebefektető cég volt a tulajdonosunk. Tavaly részesedését megvásárolta a Merril Lynch Global Private Equity pénzügyi befektető cég, a Montagu Private Equity és az Ares Life Sciences. Ez utóbbi tulajdonosunk vezetői a svájci Serono biotechnológiai vállalat tulajdonosai és menedzserei voltak, amíg 2006-ban a Merck gyógyszergyár fel nem vásárolta a céget. Szakmai elkötelezettségük tehát elsődleges. Sőt, a korábbiakhoz képest is még tovább erősítik a szakmaiságot és elvárják a minél magasabb szak-

G. J.: A Labscreen Kft., azaz a Siemens által tulajdonolt, több diagnosztika centrumot működtető magánszolgáltató nemzetközi összefüggésekben szemlélve egy pilot projekt volt. Egy adott időszak konkrét koncepciója alapján hoztuk létre évekkel ezelőtt. Azóta a Siemens sokat változott, új irányokra koncentrál, és törekszik az alapstratégia megvalósítására, a lehető legtranszparensebb profillal. Ez azt jelenti, hogy elsősorban az in vivo és in vitro diagnosztikai területek innovációira koncentrál a Siemens Egészségügyi Szektor, és az orvosszakmai üzemeltetést az erre szakosodott partnercégekre bízza. A több vevőjelölt közül végül nyertes Euromediccsoport és a Siemens között kialakuló együttműködést tovább erősítette ez a tranzakció. Ebből a tulajdonosváltást követően a központok és a betegek is profitáltak, hiszen nagyon komoly fejlesztés valósult meg a salgótarjáni diagnosztikai központban, amelynek eredményeként ma már XXI. századi radiológiai osztály működik a megyei kórházban. Telepítésre került egy Siemens Somatom Emotion 16-szeletes CT-berendezés, egy digitális átvilágító, PACS-rendszer, és megvalósult a teljes mértékben film nélküli működés. Hasonló fejlődést élt meg a Labscreen Péterfy Sándor utcai diagnosztikai központja, ahová a 16-szeletes CT került.

Geszler József mai színvonalat. Ezt egyébként már a cég alapítása óta elsődleges fontosságúnak tartjuk. Az alapító Joseph Prielnek és Mészáros Jánosnak az volt a legfontosabb célja, hogy minden esetben a betegek és beutaló orvosok minél nagyobb megelégedésére tevékenykedjünk. – Hogyan működnek együtt az egyes országokban található diagnosztikai központok? Dr. K. L.: Szakmai orientációnkat hangsúlyozza az a most készülő teleradiológiai rendszerünk, amellyel szeretnénk kiaknázni a 15 ország közel 200 diagnosztikai központjában foglalkoztatott csaknem másfél ezer szakorvos szellemi tőkéjét. Olyan digitális képarchiváló és teleradiológiai rendszert szeretnénk megvalósítani, amellyel nem csak az országon belül, hanem európai szinten is összekötjük az egyes központokat, hogy speciális esetekben, a cégcsoporton belül, a lehető legmagasabb szakmai színvonalú konzultációt kérhessünk. – Visszatérve a két cég együttműködéséhez, miért adta el a Siemens a Labscreen Kft.-t a Euromedicnek?

– Hogyan vált a Euromedic-cégcsoport egyik ékkövévé a Péterfy Sándor utcai Kórház képalkotó diagnosztikája? Dr. K. L.: A Péterfy Sándor utcai KórházRendelőintézetet és az Országos Baleseti Sebészeti Intézetet 2007-ben a fővárosi egészségügyi racionalizáció során öszszevonták. Az egyesített kórháznak nem volt saját CT-berendezése a Péterfy Sándor utcában, ott a Labscreen Kft. biztosította a CT-vizsgálatokat. A Fiumei úti egységben volt egy CT, amely 2008-ban ünnepelte 13. születésnapját. A jelenlegi finanszírozási rendelet szerint az OEP már három éve nem finanszírozta a rajta végzett járóbeteg vizsgálatokat. Az öszszevonást követően az intézmény Fiumei úti egységében jelentős átépítés valósult meg, a Péterfy Sándor utcában található traumatológiai osztályt átköltöztették az OBSI épületébe, és egy egységes traumatológiai központ jött létre. A kórház rendelkezésére álló anyagi keretek nem tették lehetővé a képalkotó diagnosztika fejlesztését, ezért először a kórház vezetése, majd a Fővárosi Önkormányzat is úgy döntött, hogy közbeszerzési pályázatot írnak ki a képalkotó diagnosztika közreműködői működtetésére. Ebben a nyertes számára jelentős gépbeszerzést írtak

– Mikor indult a szolgáltatás? Dr. K. L.: Március elsejétől vettük át a képalkotó diagnosztika működtetését. Már január végén bekapcsolódtunk az OBSI földszintjén zajló átépítésbe, és a radiológia számára kijelölt területet már mi építtettük át. A pályázatban szereplő 64-szeletes CT telepítési kötelezettsége és ezen berendezés kardiológiai jelentősége miatt az a döntés született, hogy a Labscreen Péterfy Sándor utcában működő CT-berendezését átköltöztetjük az OBSI épületébe, egyúttal lecseréljük egy traumatológiai ellátásra kiváló Siemens Somatom Emotion 16-szeletes berendezésre. Szintén Siemens márkájú hagyományos röntgenberendezéseket telepítettünk foszforlemezes digitalizációval, így a Baleseti Központban március vége óta film nélküli működés valósul meg. Mivel a Baleseti Központban idegsebészeti ellátás is működik, amelynek minimumfeltétele az MR-berendezés, ezért ide telepítettünk egy kiváló Siemens Magnetom Avanto 1,5T térerejű MR-t. Ezzel párhuzamosan a Péterfy Sándor utcában is megkezdődött az átépítés, és egy másik gyártótól érkező 64-szeletes CT-berendezés került itt telepítésre, az itt működő kardiológiai osztály diagnosztikájának segítésére. – Miért vállaltak fel ekkora fejlesztést? Dr. K. L.: Fontos volt számunkra, hogy Budapesten is hasonló méretű és komp-

lexitású diagnosztikai központunk működjön, mint Szegeden és Debrecenben az egyetemeken. Amikor a volt MÁV Kórházban található budapesti egy-

Dr. Kardos Lilla és Geszler József ségünk 1991-ben megnyílt, az ország második MR-jét telepítettük, és CTberendezésünk is egyike volt a csupán néhány CT-berendezésnek Magyarországon. Akkor elsősorban a diagnosztikai hiány pótlására koncentráltunk. Az elmúlt 18 évben sok minden változott, mi is sokat fejlődtünk, de nem volt Budapesten olyan központunk, ahol az egyetemekkel összemérhető, fajsúlyos kórházban teljes körű diagnosztikát tudunk biztosítani. Ezért használtuk ki ezt a lehetőséget, amelynek eredményeként a Euromedic debreceni és szegedi központjai mellett a Péterfy Sándor utcai Kórházban működő központ is valóban a cégcsoport ékkövének számít. A diag-

A Euromedic Diagnostics története A Nemzetközi Egészségügyi Központ Kft. (NEK, angolul International Medical Center – IMC) 1991-ben hozta létre első diagnosztikai központját a budapesti MÁV Kórház területén. A második diagnosztikai központ, a NEK Szeged Kft. keretében 1993-ban Szegeden, a szegedi „Újklinika” épületében nyílt meg, és e két központ köré szerveződtek a további diagnosztikai központok: Győr, Cegléd, majd Hatvan a NEK Kft. részeként, Hódmezővásárhely, Orosháza, majd Debrecen a NEK Szeged Kft. részeként működött. Egy prágai központ felvásárlása miatt 2005-ben új nevet kapott a NEK Szeged Kft.: azóta az Európában jobban használható

nosztikai centrum megvalósítása tisztán és egyértelműen szakmai kihívás volt, hiszen a Baleseti Központ Közép-Európa legnagyobb traumatológiai egysége.

Euromedic Diagnostics Szeged Kft. néven üzemel. A cégcsoport 2008 augusztusában megvásárolta tulajdonosától, a Siemenstől a három központot üzemeltető Labscreen Kft.-t, azóta a cégcsoporthoz tartozik a salgótarjáni megyei kórházban, a budapesti Árpád Kórházban és a Péterfy Sándor utcai Kórházban működő diagnosztikai központ. Legújabb ékkövük a Péterfy Sándor utcai Kórház-Rendelőintézet és Baleseti Központban található új, diagnosztikai központ. A 2008 júniusa óta a Merril Lynch Global Private Equity, a Montagu Private Equity és az Ares Life Sciences

– Mit jelentett ez a fejlesztés a Siemens számára? G. J.: A 16-szeletes Siemens Somatom Emotion CT-telepítésének rutinfeladatán túl a beruházás azért volt nagyon fontos számunkra, mert a Euromediccégcsoportnak korábban Magyarországon nem volt tapasztalata a Siemens MR-berendezésekkel. Számunkra nagy kihívást jelentett megküzdeni a projektért, és elfogadtatni a beruházóval, hogy nagyon jó MR-berendezésre van szükségük. Végül mind a telepítéssel, mind a használattal kapcsolatos tapasztalatok bebizonyították, hogy a Euromedic jól választott, hiszen korszerű, nagy teljesítményű, gyors, kiváló

által tulajdonolt, budapesti központtal működő cégcsoport Európában közel 200 diagnosztikai központot üzemeltet. A Magyarországon lévő 12 diagnosztikai központ közül négy közvetlen OEP finanszírozásban tevékenykedik, nyolc kórház vagy egyetem közreműködőjeként működik. Jellemzően 10–25 éves futamidejű, hosszú távú szerződés alapján végzik a diagnosztikai ellátást. A cégcsoport gépparkjában Magyarországon 14 CT, 6 MR, 4 DSA, számos röntgen, ultrahang, mammográfiás, csontsűrűség-mérő és átvilágító berendezés található. Három diagnosztikai központban gammakamerás izotópdiagnosztikai tevékenység is folyik. A magyar cégcsoportnak több mint száz radiológus szakorvos dolgozik, sokan közülük részmunkaidőben.

37 | Kórház 2009/6. KÉPALKOTÓ DIAGNOSZTIKA

elő. Tekintettel arra, hogy a Labscreen Kft. révén a Péterfy Sándor utcai Kórházban jelen voltunk, kézenfekvő volt, hogy részt veszünk a tenderen, amit december végén el is nyertünk.

INFORMATIKA Kórház 2009/6. | 38

képminőségű berendezés került a diagnosztikai központba. Ezt mi természetesen komoly hídfőállásnak tekintjük,

hogy a cég a jövőben MR-beruházásai során még komolyabban mérlegelhesse a Siemens berendezéseket.

– Valóban bizonyítottak az elmúlt hetekben ezek a berendezések? Dr. K. L.: Nemcsak a berendezésekkel kapcsolatban, hanem a felhasználók és a szakma oldaláról is nagyon jó tapasztalatunk van a Siemensről, a betanítástól a legapróbb szervizprobléma rugalmas megoldásáig. Sőt, munkatársaink, akik korábban más gyártó berendezésein dolgoztak, nagyon elégedettek a Siemens gépekkel. – Mit tanult a Siemens a Euromedic-kel való együttműködésből? G. J.: A Euromedic profitorientált magánvállalkozás, Európa legjelentősebb képalkotó diagnosztikai szolgáltatója, amely gazdasági és szakmai tevékenységét nagyon magas színvonalon végzi. Megvizsgálják, hogy mi a szakmai cél, és ehhez azt a konfigurációt választják ki, ami optimális ár-érték arány mellett a leghatékonyabb ellátást biztosítja. A gazdasági korlátok és a szakmai követelmények a Euromedic esetében teljes mértékben összhangban állnak a beszerzett berendezéssel, hiszen a beszerzési folyamat során számtalan egyeztetés és folyamatos együttgondolkodás zajlik. Meggyőződésem, hogy ebből az együttműködésből állami tulajdonú partnereink is profitálhatnak, hiszen a Euromedic-kel közös, folyamatos gondolkodásból mi is sokat tanulunk.

Az új Siemens Magnetom Avanto 1,5T MR

Rendszerváltás Kiskunfélegyházán ZÖLDI PÉTER

A kiskunfélegyházi városi kórház informatikai rendszerváltásáról dr. Kovács Józsefet, az intézmény főigazgató főorvosát kérdeztük. – Főigazgató úr, egy évvel ezelőtt hogyan fogadta a kórház első számú vezetőként a megyei rendőrfőorvost? – Amikor öt évvel ezelőtt pályáztam, akkor is a kórházban dolgoztam. Mivel a szakmát nem kívántam elveszíteni, abban az időszakban, amikor megyei rendőrfőorvos voltam, szakmai napokat tartottam, munkaidő után, engedéllyel ügyeltem a kórházban és operáltam. Folyamatosan itt voltam,

minden héten megjelentem, de nem vettem részt aktívan a kórház belső életében. 24 évet éltem le a kórházban, nem voltam tehát idegen. Inkább a stílus volt az, ami meglepte az embereket. A rendőrségnél eltöltött négy év alatt átvett katonásabb vezetői stílus eddig nem volt divat a kórházban, viszont nagyon hamar kiderült róla, hogy hatékony. – Miért? – Mert születnek döntések. Korábban itt is az volt a divat, hogy hetenként semmitmondó, inkább anekdotázásba torkolló, több órás értekezleteket tartottak különböző szinteken, hogy egy döntést előkészítsenek. Azonban érdemi döntés nem tör-

Dr. Kovács József

– Milyen kihívásokkal kell szembenéznie a kiskunfélegyházi városi kórháznak? – 103 aktív, 56 krónikus és 40 rehabilitációs ágyunk van. A magyar egészségügyben a 600-800 ágyas kórházak képesek kiegyensúlyozott teljesítményt felmutatni, és a különböző osztályok hullámzó teljesítménye és finanszírozása révén rentábilis működést megvalósítani. A kisebb, főként a 150-300 ágy közötti kórházaknak, ha nem speciális szakintézmények, folyamatosan olyan pénzügyi nehézségekkel kell szembenézniük, amit elsősorban a minimumfeltételeknek való megfelelés generál. Azonos mennyiségű szakszemélyzetre van szükség a műtéti szakmákban 15 ágynál és 60-nál is. Műtősnőt, műtőssegédet, anesztéziát, osztályos szakdolgozói létszámot ugyanúgy három műszakban, ügyelettel kell megszervezni. Nem mindegy, hogy ennek mekkora hányadát finanszírozzák, hiszen 15 ágynál nyilvánvalóan kisebb a befolyó OEP-finanszírozás, mint 60-nál. A kórházcsonkításoknak, ágyszám

leépítéseknek nincs túl sok értelme, hiszen a bér, az egyéb költségek, a kubatúra megmaradnak. A fűtést, világítást meg kell oldani, ezen érdemi költségcsökkentés nem valósulhat meg. A közgazdász szemével nézve, a kitörési pont abban lenne, ha a kisebb intézmények számára szakfeladatokat határoznának meg. – Önök erre mozdulnak? – Lehetőségeink és adottságaink alapján a rehabilitációs ellátás felé mozdultunk el. Az lenne a szerencsés, ha itt lenne egy olyan kórház, ahol megyei szintű rehabilitációt látunk el a hozzá kapcsolódó szakmákkal. Például ortopéd sebészet és baleseti sebészet mellett gyógytorna és rehabilitáció található. De ugyanez elképzelhető kardiológiai szempontból. Esetleg megyei szinten el lehetne látni a nőgyógyászat és sebészet határterületén lévő emlődaganatok sebészetét, amelyhez hozzáillesztenénk a protetizálást és a plasztikai sebészetet. Viszonylag rövid előjegyzéssel, nagy gyakorlattal rendelkező csapat végezné a munkát. A kis kórházak jövője abban lenne biztosított, ha specializált szakfeladat irányába mozdulnának a megyék, a régiók. Ebben az esetben nem kellene bezárástól tartani. – Kell bezárástól tartaniuk? – Kizárólag azért nem, mert fenntartó önkormányzatunk évek óta lelkiismeretesen támogatja intézményünket, de a finanszírozási helyzet egyre romlik. Számításaink szerint a kis kórházakban egy aktív ágy évente átlagosan hárommillió forint veszteséget termel. OEP-finanszírozásunk 1,7 milliárd forint, a városi önkormányzat 300 millió forinttal támogatja intézményünket. Csak így tudunk egyensúlyban maradni, de

az önkormányzat lehetőségei sem korlátlanok. Megteszünk mindent a fennmaradás érdekében. Adósságállományunk kezelhető. Az elmúlt másfél évben harmadával, közel 50 millió forinttal csökkent. Mindent pályáztatunk, és a legolcsóbb ajánlatokat részesítjük előnyben. De így is nehéz. – Milyen lehetőség van a túlélésre? – Többlet bevételi forrást kell keresni. Egyre gyakrabban, európai szinten és Magyarországon is beszélnek a külföldi betegek térítéses ellátásáról. Európában egy ágy bérlése naponta 200-250 euróba kerül. Németországban, Svédországban egész kórházi osztályokat bérelnek azok az országok, ahol pénz van, de az egészségügyi ellátási struktúra hiányos. Van tehát lehetőségünk, nem csak az európai, hanem az unión kívüli országok tekintetében is. Talán még nem késtünk le a jómódú országokkal való együttműködésről, hiszen van keresnivalónk a külföldi betegek minőségi ellátásában. – Milyen kapcsolatot ápolnak a kecskeméti megyei kórházzal? – Kecskemét 27 kilométerre található tőlünk. A megyei kórházzal jó az együttműködés, kiváló a kapcsolatunk Svébis főigazgató úrral is. Személyes jó viszonyban vagyunk, hiszen együtt operáltunk. Már a legelején tisztáztuk, hogy ismerjük a méretünket és helyzetünket, és ezért nem kellene tragikomikus versenyt indítani a két intézmény között. Nekünk az a fontos, hogy a hozzánk tartozó 56 ezer embert alapszinten, ügyeletben ellássuk, és az ehhez kapcsolódó tevékenységeket elvégezzük. A két intézmény együttműködési szerződést kötött, ami egyrészt a

39 | Kórház 2009/6. INFORMATIKA

tént, és minden a legkisebb ellenállás felé mozdult. A mai egészségügyben viszont azonnali döntéseket kell hozni. Nemhogy azt nem tudjuk, hogy mi lesz holnap, de azt sem tudjuk, hogy mi lesz egy óra múlva. A helyzetek, jogszabályok, elvárások nagyon gyorsan változnak, a különböző finanszírozó és felügyelő szervek folyamatosan ellenőriznek, nem lehet hát várni a döntésekkel. Inkább a gyors megbeszélést követő, az érintetteket néhány mondatban tájékoztató, véleményüket kikérő, azonnali döntések szükségesek. Persze, ennek ellenére is érnek olyan meglepetések, hogy a tegnap meghozott döntés ma már idejétmúlttá válik.


betegáramlást, másrészt a labor- és képalkotó diagnosztikai információáramlást szabályozza. A megyei kórház drága súlyponti ágyairól sok beteget tudunk átvenni rehabilitációs gondozásra, és ezzel tehermentesíteni tudjuk az intézményt. – Hogyan kezdtek bele az új informatikai háttér kialakításába? – A rendszerváltás kényszer volt. Amikor 2008 elején átvettem az intézményt, az adósságállomány mellett az volt a legnagyobb probléma, hogy a informatikai rendszer elavult. Jól működött, kedveltük, de már elérte a tízéves kort. A kegyelemdöfést az adta meg, hogy az előző vezetés költségtakarékossági okok miatt rákényszerült a járóbeteg szakrendelés kórház épületébe történő betelepítésére. DOS-alapú Főnix informatikai rendszerünket a kilencvenes évek végén 60 munkaállomásra alakították ki, 100 munkaállomást tehát bajosan tudott kezelni. Folyamatos túlterheltség, megállások, lefagyások, feszültségek jellemezték a rendszer működését. 2008-ban többször is elhangoztak olyan ígéretek, hogy lesz informatikai pályázati lehetőség. Erre vártunk, egészen addig, amíg 2009 elején világossá vált, hogy működésképtelenné válhat az intézet, és az informatikai rendszer elszállhat. Ezt nem engedhettük meg. – Miért maradtak a korábbi rendszerszállító Béker-Softnál? – A rendszert ismertük és szerettük. Sokkal könnyebb volt a Windows-alapú rendszerre történő átállás úgy, hogy a törzseket és beavatkozásokat már ismerték a dolgozók. Ráadásul az eltelt évek alatt soha semmilyen problémánk nem volt a céggel. Mi nem céget, hanem rendszert akartunk váltani. Nekik pedig rendelkezésre áll a Főnix Pro Windows-alapú rendszerük. – Milyen rendszert alakítottak ki? – Egy olyan modulrendszerű informatikai hálózat alakult ki, amely bármilyen irányba fejleszthető. Jelenleg bőségesen ellátja a munkaállomásokat, de akár dupla ennyi munkaállomás kezelésére is képes. A későbbiekben, amennyiben lehetőség van rá, szeretnénk a radiológiát is úgy integrálni, hogy megszűnjön a filmhasználat. Az új rendszerben egyedileg azonosítjuk a felhasználókat, és bárki hozzá tud férni az internethez, ami kellő védelem mellett sok előnyt nyújt. – Hogyan valósult meg az átállás? – Meglepően gyorsan, egy hónap alatt lezajlott a bevezetés, és május elején elindult a rendszer. Két hétig tartott az oktatás, egy hét alatt megvalósult az éles

indulás. Éppen ügyeletes voltam akkor, amikor átállás zajlott, és nem okozott problémát a váltás. A Windows-alapú rendszer még kicsit szokatlan, de egy beteget ugyanannyi idő alatt fel lehet venni és dokumentálni, mint korábban. Még két-három hónap kell ahhoz, hogy mindenki megismerje a rendszer részleteit és ugyanúgy megkedvelje, mint az előző rendszert. – Okozott-e nehézséget a kollégák motivációja? – Rendőri múltamból adódóan nálunk utasítás és végrehajtás van. Határozott vezetői stílust képviselek, és be szoktam tartatni a játékszabályokat. Az oktatás előtt összehívtam egy összkórházi értekezletet. A BSI tíz percben elmondta a szakmai lényeget. Aztán én felálltam a kollégák között és elmondtam, hogy eddig problémák voltak az informatikai rendszerrel. Most van egy lehetőségünk, de ha már beruházunk, jó lenne, ha mindenki komolyan venné az oktatást és a rendszerbevezetést. Bejelentettem, hogy az oktatás végén mindenkinek vizsgát kell tennie, ami a további alkalmazás feltétele. Az egészségügyi munkának ugyanis csak az egyik része a betegellátás, a másik része a dokumentálás, annak ismerete tehát az alkalmazás feltétele. Ezt a kérdést innentől komolyan is vették. – Hogyan zajlott az oktatás? – Háromfős csoportokban, naponta háromszor oktatták a dolgozókat. Összesen 260 dolgozót, orvos kollégákat, asszisztenseket, orvosi diszpécsereket kellett megtanítani a rendszer használatára. Természetesen én is részt vettem a képzésen, úgy hogy az oktató hölgynek fogalma nem volt arról, hogy én vagyok a kórházigazgató. Végigültem inkognitóban az oktatást, mint mindenki más, és figyeltem. Csak utána súgták meg az oktatónak, hogy ki volt a

tanítványa. Egyébként a Béker-Soft részéről is az volt a visszajelzés, hogy a munkatársak részéről ilyen pozitív hozzáállással ritkán találkoznak. Ez persze a mi részünkről is igaz: a bevezetés meggyőzött arról, hogy megfelelő partnert választottunk. A cég projektvezetője folyamatosan tájékoztatott a bevezetés aktuális lépéseiről, a felmerülő problémákat kreatívan megoldották, és a végén úgy éreztem, hogy megérte a fáradtságot az előkészítésre és a bevezetésre fordított energia. – Az informatikai háttér biztosítása után hogyan látja a kiskunfélegyházi kórház fejlődési lehetőségeit? – A jövő kulcsa az együttműködés. A fejlődéshez stabil alap kell. Ez az informatikai rendszer olyan, hogy majd rá tudjuk építeni a radiológiát és a labort, ahol vonalkódos rendszert szeretnénk bevezetni. Hosszabb távon lehetőség nyílik arra, hogy a beteg teljes életútját végig tudjuk követni. A legszerencsésebb persze az lenne, ha teljes egészében informatikai úton lehetne egy beteg járulékos ellátását végezni, azonban a jogi környezet még erősen ragaszkodik a papír alapú dokumentációhoz. De már ma is online módon kapcsolódhat hozzánk a megyei kórház. Rendszerünk lehetővé teszi, hogy a megyei kórház megfelelő jogosultsággal meg tudja nézni egy adott beteg anyagát. Nálunk például nincsen idegsebészet, ezért ha érkezik hozzánk egy neurológiai sérült, a stabilizálás után rohammentővel megy a kecskeméti idegsebészetre. Nem mindegy, hogy a nálunk elvégzett laborvizsgálatok, a röntgenfelvételek és a hozzá kapcsolódó dokumentumok, sőt a beteg eddigi kórtörténete, előélete, jogosultsági alapon, néhány billentyű leütése után lekérhető-e, mert ez sokkal gyorsabbá és költséghatékonyabbá tudja tenni az ellátást. Együttműködésre van szükség, csak így lehetünk sikeresek.

PÁLYAKÉP Kovács József 1986-ban végez a szegedi Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetemen általános orvosként. 1990-ben sebészeti, 1993-ban traumatológus szakvizsgát szerez. 1998-ban a Pénzügyi és Számviteli Főiskolán pénzügyi szakközgazdász diplomát kap, 2001-ben jogi díszdoktorrá választják a Cambridge-i Egyetem Doveri Karán, 2002ben a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen egészségügyi menedzsment, 2005ben a Rendőrtiszti Főiskolán rendőrszervező tiszt diplomát nyer el. 1986-tól a kiskunfélegyházi kórház orvosa, sebésze, majd sebész-traumatológusa. 2001-től traumatológiai részlegvezető adjunktus. 2003-2004 között városi ÁNTSZ főorvos, 2004-2007 között a Bács-Kiskun Megyei RFK megyei rendőrfőorvosa. 2008 januárjától a kiskunfélegyházi kórház főigazgatója. Oroszul és németül beszél. 2006-tól a Nemzetközi Szent György Vitézei Lovagrend nagymester- és nagyprior-helyettese, és a szerb Szent György Vitézei Lovagrend nagykeresztjének birtokosa. Három gyermeke van. Szabadidejében a világ minden tájáról származó muzeális fegyvereket gyűjt, valamint házát saját kezűleg építi.

ZÖLDI PÉTER

A Szent János Kórházban június 23-án adták át ünnepélyes keretek között az intézmény összes telephelyére kiterjesztett MedWorkS integrált informatikai rendszert. A fejlesztésről dr. Badacsonyi Szabolcsot, a Szent János Kórház főigazgató-helyettesét kérdeztük. – Főigazgató-helyettes úr, miért valósult meg a Szent János Kórházban ilyen jelentős informatikai fejlesztés? – Ha három kórházat integrálnak, akkor annak az informatikai rendszer integrációja tekintetében is vannak következményei. Ennek egyik jelentős lépése a medikai rendszer egységesítése. Korábban három szállító három medikai rendszere működött a kórházakban. Az egységesítéssel, a GlobeNet MedWorkS rendszerének bevezetésével párhuzamosan megteremtettük a szükséges szoftver és hardver hátteret is. On-line kapcsolattal összekötöttük a három intézményt, korszerű számítógépeket, szervereket és munkaállomásokat szereztünk be. Jelentős háttértárbővítést végeztünk el, amely lehetővé teszi, hogy a három intézmény adatbázisa egységesen kezelhetővé váljon. – Milyen problémákat kellett leküzdeni a projekt során? – Az összevonás egyik alapvető problémája a távolság volt. Át kellett hidalni a három intézmény közötti földrajzi távolságot. Korábban az intézmények összevonásával mind a Budai Gyermekkórházban, mind a Margit Kórházban bizonyos visszalépést jelentett, hogy akár a diagnosztika, akár a társszakmák elérése nem volt megoldható informatikai úton. Arról nem is beszélve, hogy az osztályok működésében nem tudtuk biztosítani a szakmai anyagok on-line módon történő megrendelését, ami nehezítette a munkát. A mostani fejlesztés eredményeként ezek a problémák megszűntek, és ma már ugyanolyan feltételekkel rendelnek a központi raktárból és a gyógyszertárból a Budai Gyermekkórházban található

Dr. Badacsonyi Szabolcs egységek, a Margit Kórházban lévő osztályok és a Szent János Kórház osztályai. – Hogyan sikerült egységesíteni a medikai rendszereket? – A kezdetektől jelentős problémát okozott, hogy a három összevont intézmény háromféle medikai rendszert használt. Mind a három intézmény elégedett volt a saját rendszerével, és nem ismerte a másikét. Mivel a Szent János Kórház a legnagyobb, ezért az a döntés született, hogy az ott már működő MedWorkS-rendszert választjuk. Ennek eredményeként a másik két intézmény munkatársait meg kellett ismertetni a rendszerrel, melyhez a GlobeNet Zrt. kiforrott oktatási tematikája adott segítséget. Több száz ember kapott oktatást a MedWorkS-rendszerről és vizsgázott le sikeresen. Nagyon fontosnak tartottuk, hogy már az induláskor is nagy biztonsággal tudják használni kollégáink a rendszert, részben a folyamatos működés érdekében, részben azért, hogy az intézményt ne érje finanszírozási veszteség. – Hogyan segíti elő az új informatikai rendszer az intézmény fejlődését? – Az integráció célja a hatékonyabb működés, a magasabb színvonalú szakmai szolgáltatás és a budai gyerekellátás egységesítése volt. Azáltal, hogy a társosztályok on-line kapcsolatba kerültek egy-

mással, on-line laboratóriumi kéréseket és gyógyszertári igényeket tudnak feladni, és a menedzsment egy egységként látja az egész intézményt, a tevékenység áttekinthetősége sokat javult, és akár finanszírozási, akár pénzügyi, akár szakmai szempontból naprakészen biztosítható, ami a hatékony működés szempontjából elengedhetetlen. A valódi keretgazdálkodás működtetése megfelelő informatikai háttér és on-line kapcsolat nélkül nehezen kivitelezhető. Megfelelő informatikai háttérrel az osztályok naprakész, folyamatos információt kapnak arról, hogy hol tartanak vállalt teljesítéseikben, és a kiadási oldalon hogyan áll keretük. Az egységes informatikai rendszer legfőképp a hatékony működést támogatja, és a szakmai munka minősége szempontjából is nagyon fontos. Azáltal, hogy a három intézmény össze van kötve, az egészségügyi adatok minden arra jogosult felhasználó számára hozzáférhetőek, tekintet nélkül arra, hogy melyik telephelyen készültek. – Milyen szervezési többletet, lehetőséget jelent az integrált informatikai háttér? – Bár keveset beszélünk róla, az integrációról alkotott képünkben nagyon fontos szerepet játszik, hogy egységes intézménnyé váljunk. Ehhez fontos, hogy az egyes telephelyeken dolgozó munkatársak megismerjék azt, hogy a többi telephelyen milyen munka folyik, lássuk, hogy milyen munkát végez a másik kolléga, és az milyen módon lehet hasznunkra. Egységes informatikai háttérben, akár egy belső levelezőrendszerrel, akár a belső nyilvánosság más módon történő megteremtésével az értékek minden dolgozó számára láthatóvá válnak, és segítenek abban, hogy mindenki magáénak érezze az integrált kórházat. Márpedig, ha jövőképet akarunk mutatni az észak-budai integrált kórháznak, azt csak úgy érdemes megtenni, ha az intézményt mindenki sajátjának érzi, és nem úgy tekint magára, hogy egy kényszerű döntés elszenvedője. – Milyen előnyök várhatóak a projekttől? – Azt várjuk és reméljük, hogy ezzel a fejlesztéssel a legkorszerűbb technika jelenik meg az egészségügyben, és egyfajta pilot


High-tech informatika a Szent János Kórházban


projektként az észak-budai integrált kórházban. Mi lehetünk az első haszonélvezői annak, hogy valóban high-tech informatika jelenik meg a magyar egészségügyben. Ennek egyik leginkább jellemző eleme a vékony kliens technológia, amelynek lényege, hogy a felhasználónál a monitoron, billentyűzeten és egéren kívül minimális hardver található. A felhasználó számára előny, hogy nem foglal nagy helyet az asztalán a munkaállomás, az intézmény szempontjából pozitívum, hogy megvalósul az eszközök központi felügyelete. Nő a rendszer biztonsága, nagyobb a berendezések élettartama és megbízhatóbbá válik működésük. Jobban bírják a folyamatos üzemet, jóval kevesebb áramot fogyasztanak, és hosszabb az élettartamuk. Öszszességében tehát költséghatékonyabb és korszerűbb technika jelent meg intézményünkben. – Milyen modellben valósul meg az informatikai szolgáltatás? – A kórház kizárólag a fővállalkozó HP Magyarország Kft.-vel van szerződéses viszonyban. Ők két alvállalkozó bevonásával végzik tevékenységüket. A Humansoft Kft. lefedi a hardver- és rendszerüzemeltetés területét, a GlobeNet Zrt. a szoftverekkel kapcsolatos hátteret biztosítja, professzionális színvonalon. A HP Magyarország az üzemeltetés és rendszerbiztonság területén vállal feladatokat, és a kórház saját informatikai csoportjával együttműködésben valósul meg a több telephelyes integrált rendszer működtetése. – Milyen speciális igényeket kellett a szállítóknak megoldaniuk a rendszerfejlesztés során? – Mindenki számára újdonság volt, hogy három különböző múltú és adottságú kórházat kellett egységes rendszerként kezelni. Például a domborzati viszonyok miatt más sávszélességű adatkapcsolatot tudtunk létrehozni a Budai Gyermekkórház és a Szent János Kórház, valamint a Margit Kórház és a Szent János Kórház között, mert a hálózati szolgáltató nem tudott mindenhol üvegszálas kapcsolatot létesíteni. Ezt figyelembe kellett venni az adatátvitel vonatkozásában. A medikai rendszer bevezetése eltért a megszokottól, hiszen a MedWorkS informatikai rendszer telephelyekre történő kiterjesztéséről volt szó, azaz külön figyelmet kellett szentelni az igények harmonizálására, és ennek megfelelően kellett a bevezetés lépéseit kivitelezni. A központi gyógyszertár februárban tért át a GlobeNet Zrt. gyógyszertári rendszerére, pontosan azért, hogy az osztályok számára egysze-

rűbbé váljon a rendelésfelvétel, a gyógyszertár, a gazdasági vezetés és a menedzsment számára követhetővé váljon a gyógyszerfelhasználás és a gyógyszergazdálkodás. Még előttünk álló feladat az egységes minőségügyi rendszer létrehozása, hiszen az elődintézményekben eddig három különböző rendszer működött. Az egységes minőségügyi rendszer része az egységes dokumentációs rend is, amely még kialakítás alatt áll, ahol az informatikai rendszernek kulcsszerepe lesz a fejlesztésben. – Milyen lehetőségeket alapoz meg a mostani beruházás? – Szeretnénk elérni, hogy a vékony kliens technológia a kezdeti 50 gépről folyamatosan bővüljön, ha beigazolódnak várakozásaink. Erre minden esélyünk adott. Az adatbázis bővítésével és az ehhez szükséges szerverháttér kiterjesztésével egy olyan hatalmas adatbázis áll majd az integrált kórház rendelkezésére,

amely óriási versenyelőnyt nyújt a fővárosi egészségügyi rendszerben, és ezt ki is szeretnénk használni. A felhasználók számára sokat jelent, hogy nálunk mindent elérnek, és ha a rendszer bármelyik pontjára mennek, naprakész információt kapnak, és biztosak lehetnek afelől, hogy aki éppen ellátja őket, a lehető legszélesebb körű egészségügyi információval rendelkezik róluk. Ez az előny, amellyel a felhasználók számára kényelmesebbé, a kórház számára pedig hatékonyabbá válik az ellátás, még kevés helyen adott. A medikai rendszer tekintetében szeretnénk elérni, hogy az egységes minőségügyi rendszer mellett egy stratégiai kontrolling és vezetői információs rendszert is szállítson a GlobeNet Zrt. Így a menedzsment számára egyedülálló módon állhat rendelkezésére az egészségügyi tevékenységgel, a bevételekkel és költségekkel, a szakmai, gazdasági és pénzügyi tevékenységgel kapcsolatos stratégiai modellezésre alkalmas eszköz.

A projekttel kapcsolatban megkérdeztük dr. Pintérné dr. Gönczi Ágnest, a Szent János Kórház főigazgatóját. – Főigazgató asszony, az észak-budai integrált egészségügyi rendszer fejlődése szempontjából milyen állomásnak számít a június elején átadott informatikai projekt? – Stratégiánk lényege, hogy az északbudai egészségügyi ellátás minél integráltabban és magasabb színvonalon működhessen. Arra törekszünk, hogy mind a három integrálódott intézmény kiválóan szolgálja a betegellátást. A Szent János Kórház elláthassa Dr. Pintérné dr. Gönczi Ágnes súlyponti kórházi feladatait, ezt kiegészítse a Margit Kórház jelentős krónikus és rehabilitációs ellátása, valamint az intézmény aktív funkciói: a művese-kezelés és a klinikai onkológia, és a budai gyermekellátás centrumszerűen működő integrációja is megvalósulhasson. E stratégiának természetesen jelentős infrastrukturális igényei vannak, amelynek az első és alapvető lépése, valamint feltétele a stabil és modern informatikai háttér. Ezt sikerült júniusra megvalósítanunk. – Milyen elvárásokat fogalmazott meg a menedzsment a modern informatikai rendszerrel kapcsolatban? – Alapvető igazság, hogy egy kórház informatikai fejlesztése stratégiai jelentőségű folyamat, ezért nagyon oda kell figyelni rá. Olyan rendszer kialakítását tűztük ki célul, amely feltétel nélkül megvalósítja a biztonságos adatkezelést, a korrekt betegellátást, a finanszírozási biztonságot, az informatikai rendszerek integrációja révén a klinikai és gazdasági adatok összefuttatását, és lehetővé teszi a kontrolling és a vezetői információs rendszer stabil és megbízható működését. E törekvésünkben a tulajdonos Fővárosi Önkormányzat is partner volt, és fejlesztésünket jelentős forrással támogatta, hogy Észak-Buda legjelentősebb egészségügyi intézményének egységes informatikai háttere megvalósulhasson.

BENE ZSOLT

Májusi számunkban részletesen beszámoltunk a Heim Pál Kórház új belgyógyászati tömbjének átadásáról. A témához kapcsolódóan felkerestük ifj. Pólya Endrét, a tervező Mediplan Kft. ügyvezető igazgatóját, akivel megpróbáltuk megfejteni, hogy a menedzsment első ötletei hogyan válnak valódi épületté. – Milyen célokkal kezdtek hozzá a Heim Pál Kórház impozáns belgyógyászati épülettömbjének tervezéséhez? – A Heim Pál Kórházban évek óta üresen állt a régi G-épület, ami életveszélyes, elhagyatott, bontásra ítélt állapotban volt. Leromlott állapotában látványként sem volt a kórház területére illő. Ennek elbontása mindenképpen szükségessé vált, és a kórház hosszú távú fejlesztéseihez egy olyan új épületre volt szükség, amely alkalmas arra, hogy a későbbi nagy rekonstrukció alatt is befogadjon osztályokat. Mindeközben a belgyógyászati osztály is kinőtte jelenlegi helyét, szükségessé vált a korszerű belgyógyászati környezet kialakítása. Így nyilvánvalóan adódott, hogy az új épület a régi G-épület helyén

fog megépülni és belgyógyászati profilt kap. Ennek megfelelően indult el a tervezés. A kifejezett cél a belgyógyászat számára egy új, nyugat-európai színvonalú épület volt, amely biztosítja a korszerű betegelhelyezés, a minőségi gyógyító és ápolási munka feltételeit. – Milyen igényeket vázolt fel az intézmény menedzsmentje? – Nem titok, hogy részben a kórház munkatársaival, részben kollégáinkkal több külföldi gyerekkórházat és gyerekosztályt néztünk meg a tervezés előtt. Emellett természetesen nyomon követjük a kórházépítészettel foglakozó hazai és nemzetközi szakirodalmat is, igyekszünk a technológiai és építészeti haladó megoldások hazai adaptálására, és ezekbe beavatjuk partnereinket is. Talán ennek is köszönhető, hogy a menedzsment igényei teljes mértékben egybevágtak a tervező csapat céljaival. Egy olyan színvonalas épületet vártak el tőlünk, amelyben kellemes, gyerek- és családbarát környezetben lehet majd megvalósítani a gyógyítást. Harmonikus és egyszerű volt az egyeztetés a Heim Pál Kórház menedzsmentjével, mert mindannyian ugyanazon cél elérésére törekedtünk. Az első pillanattól kezdve a megfelelő mére-

Különböző kockák egymásra helyezéséből alakult ki az épület

tű terek, a gyerekbarát környezet, a színes épület, az egészségügyi ellátás munkáját megkönnyítő megoldások mind-mind jelentős szempontok voltak. – Milyen mértékben érvényesültek az orvosszakmai szempontok?

Ifj. Pólya Endre – Nagyon sok egyeztetést tartottunk a belgyógyászaton dolgozó orvosokkal, nővérekkel. A vizsgálók, kiszolgálóhelyek, nővérmunkahelyek, a szülők számára is férőhelyet biztosító betegszobák kialakítása folyamatos egyeztetés során, közös munka eredményeként fogalmazódott meg. Most, hogy az épület elkészült, bízom abban, hogy ami a tervegyeztetéskor mindenki számára kielégítőnek tűnt, az most a használat során igazolódik. Reméljük, érződik a ház kialakításán az a célkitűzés, hogy minden érintett igényének megfeleljen. – Milyen szempontokat kell figyelembe venni egy gyermekkórház tervezése során? Mitől válik gyermekbaráttá egy intézmény? – Az alapvető szemlélet nagyon egyszerű, mégis jelenléte ritkán tapasztalható. A gyerekek egészen más nézőpontból látják a teret, hiszen egy méterrel alacsonyabban van a szemük. A kisgyerekek mozgástere különbözik, az általuk elérhető magasság alacsonyabb, mint a felnőttek esetében. A gyerek mászik, megfog, szájába vesz. Meg kell tanulni gyerekül

43 | Kórház 2009/6. LÉTESÍTMÉNYMENEDZSMENT

Meg kell tanulnunk „gyerekül látni” a világot

LÉTESÍTMÉNYMENEDZSMENT Kórház 2009/6. | 44

beruházásban. Örvendetes az is, hogy a főváros kiegészítette az alapítványi forrásokat. Habár jelentős forrásból, egymilliárd forint felhasználásával valósult meg az épület, így is kellett kivitelezés közben kompromisszumokat kötni, hiszen az alapozásnál a nem várt mértékű talajvízszint jelentős többletköltséget generált. Ennek ellenére összességében az épület az alapvető elképzeléseket tükrözően valósult meg. A cél érdekében a kivitelező is igyekezett mindent megtenni. Bár legfontosabb elképzeléseink megvalósultak, igazán a ház tartós használata közben derül ki, hogy beváltja-e a hozzá fűzött reményeket. Ahogyan más esetben is, itt is szándékunkban áll féléves, egyéves használat után a tapasztalatok összegyűjtése.

A gyermekellátás nagyobb tereket igényel látni a világot, és akkor könnyű feladat a gyermekkórház tervezése. Így válhat bababaráttá, gyermekbaráttá, családbaráttá egy kórház. Egyébként a gyermekkórház, a gyermekellátás nagyobb tereket, alapterületeket igénylő épületet jelent, mint a felnőtt ellátás, hiszen a játékra, tanulásra is megfelelően tágas környezetet kell biztosítani, ami többletet jelent egy felnőtt ápolási egységhez képest. A falakon lévő dekorációk, a mesefigurák, a berendezési tárgyak, a színek tehetik hangsúlyossá a gyermekkórházat, és harmonikussá, hangulatossá a belső megjelenést. A megfelelő tervezéshez olyan építész kollégákkal dolgozunk, ebben az esetben Schrammel Zoltánnal és Dekovics Balázzsal, akik mindezekre fogékonyak, és e célok prioritását képesek minden egyéb szempont elé helyezni. Csak így lehet igazán gyermekbarát kórházat kialakítani. – A belgyógyászati ellátás milyen igényeket támasztott az épülettel szemben? – A belgyógyászat önmagában véve nem jelent komolyabb többletet, hiszen nem bonyolult üzemelésről van szó. Inkább a speciális betegségekből fakadó elkülönítési lehetőségeket kellett szem előtt tartanunk. – Mi volt az építészeti és orvostechnológiai alapkoncepció? – Úgy terveztük az épületet, hogy játszóházszerű legyen. Különböző kockák egymásra helyezéséből alakult ki az alapvető kubatúra. Fontos volt, hogy ahogyan a gyerekek kívülről meglátják az épületet, számukra ne riasztó, hanem inkább érdekes, színes épület legyen. A gyerekek számára vonzóvá kellett tennünk az épületet, mind kívül, mind belül. A mai korszerű elvárásoknak megfelelően az épület földszintjén kaptak helyet a járóbeteg-ellátás helyiségei, az emeleteken így nyugodtabb és csendesebb körülmények közé kerül-

hettek a betegek szobái és az azokhoz tartozó orvosi és ápolási helyiségek. Mindegyik szinten igyekeztünk olyan tereket biztosítani, ahol ne csak a gyógyulásra, de a kis betegek kórházban töltött napjai alatt a játékra is legyen lehetőség. A közlekedők, várók méretének meghatározásakor figyelembe vettük, hogy várhatóan sok szülő is jelen lesz az osztályokon, a járóbeteg-szakrendeléseken. Egy gyerekosztály esetében az ápolási szinteken biztosítani kell, hogy a nővérek a folyosóról láthassák a betegszobákban a gyerekeket, így a folyosó felőli falon áttekintő ablakok vannak. Emiatt a fürdőszobákat nem lehetett a folyosóval határos fal mentén kialakítani, így azokat – természetes szellőztetést is biztosítva – a homlokzathoz kapcsoltuk. A folyosói ablakok elé függönyt is terveztünk, amely indokolt esetben biztosítja a betegszobák intimitását. A betegszobákban a gyerekek ágyai mellett fekvőhelyet is terveztünk a szülőknek. – Hogyan értékeli a megvalósulást? – Dicséretes és példa nélküli a Heim Pál Kórház alapítványának szerepvállalása a

– Milyen kompromisszumokat kellett kötni a tervezés, majd a kivitelezés során? – A tervezés során nem nagyon kötöttünk jelentősebb kompromisszumokat, a megrendelőtől megkaptuk azt a lehetőséget, hogy legjobb tudásunk és lelkiismeretünk szerint tervezhessünk. A kivitelezés során apró részletekben, részmegoldásokban kellett változtatni, de ezek a ház lényegét nem érintették. – Segítenek-e a Heim Pál Kórház beruházásának tapasztalatai az Önök által tervezett Pólus-projektek kapcsán? – Mindenképpen sokat segítenek, mert ez a projekt is meggyőzött bennünket arról, hogy Magyarországon is lehet színvonalas, korszerű, XXI. századi épületeket tervezni és utána felépíteni. Az uniós forrásból megvalósítandó további fejlesztések kifejezett célja, hogy az ellátási színvonal, a munkakörülmények a nyugat-európai és világszínvonalhoz közelítsenek. A Heim Pál Kórház belgyógyászati épülettömbje példa és bizonyság arra, hogy ezt a célt el lehet érni. Gratulálunk hozzá!

A betegszobákban a szülőknek is terveztek fekvőhelyet


Új tudás, új képességek, stabil háttér ZÖLDI PÉTER

Május 29-én jelentették be, hogy a Magyar Telekom Nyrt. megvásárolja az ISH Kft. 100 százalékos üzletrészét. Az akvizícióval kapcsolatban Papp István vezérigazgató-helyettessel, a Magyar Telekom Nyrt. Vállalati Szolgáltatások Üzletág (T-Systems) vezetőjével beszélgettünk. – A bejelentéshez kapcsolódó közleményből kiderül, hogy az adásvételi szerződésben megállapított cégérték 2,9 milliárd forint. Az akvizíciót 2009 harmadik negyedévében zárják le, amennyiben a Gazdasági Versenyhivatal jóváhagyja a szerződést. Vezérigazgató-helyettes úr, miért van szüksége a Magyar Telekomnak egy egészségügyi informatikai vállalkozásra? – Amikor akvizícióban gondolkodunk, olyan új iparági és szolgáltatási területeket vizsgálunk, amelyek megítélésünk szerint komoly növekedési potenciált jelentenek. E tekintetben az egészségügy kézenfekvő választás volt, hiszen fejlődéséhez, hatékonyságának javulásához nagymértékben hozzájárulhat az informatika. – Miért éppen az egészségügyet választották befektetésül? – Meggyőződésem, hogy az egészségügyi ellátórendszer reformját a következő három-öt évben végig kell vinni. E tekintetben Magyarországnak nincs

választása, és az is valószínű, hogy a XXI. században nem lehet a mainál nagyobb transzparencia nélkül korszerű egészségügyi rendszert kiépíteni. Ennek egyik feltétele, hogy integrált informatikai rendszerek működjenek. A teljes vertikumban integrálni kell a meglévő rendszereket, az alapellátástól kezdődően egészen a központi adatbázisokig, ahhoz, hogy az arra jogosult szolgáltatók a beteg adataihoz, kórelőzményeihez bármikor és bárhol hozzáférhessenek, attól függetlenül, hogy a páciens az ellátórendszer mely pontján lép kapcsolatba velük. – A jelenlegi egészségügyi informatikai piacra sok minden jellemző, kivéve a magas integrációs szintet. Mind a háziorvosi, mind a szakrendelői, mind a kórházi szegmensben két-három jelentős szereplő található. Miért a vertikális integrációban látják a jövőt? – Anélkül, hogy az ellátási szinteket integrálnánk, átláthatóvá tennénk, nehezen tudunk teljesen átlátható viszonyokat teremteni. Ha pedig nincs transzparencia, nehezen lehet nyomon követni a betegeket, az ellátók teljesítményét, a kezelések valós költségét és hogy melyik beteggel mi történik a rendszerben. Mi ezen ambícióink alapján szeretnénk egy teljesen integrált egészségügyi portfóliót létrehozni. – Ennek első lépése a mostani akvizíció? – Az ISH Kft. 100 százalékos üzletrészének megvásárlása azért nagyon fontos

PÁLYAKÉP Papp István közgazdász végzettséggel és az írországi Warnborough University MBA diplomájával rendelkezik. Szakmai pályafutását az Integra Kft.-nél kezdte. 1996-tól az Anixter Distribution Magyarország munkatársaként dolgozott kereskedelmi, majd regionális értékesítési vezetőként. 1999-ben csatlakozott a Cisco Systems Magyarország Kft.-hez. Számos vezetői posztot töltött be a vállalatnál, irányította a nagyvállalati, szolgáltatói, kormányzati, kis- és középvállalati, valamint partnerkapcsolati üzletágak tevékenységét. 2005-2007 között a cég nyolc országot (Albánia, Bosznia-Hercegovina, Horvátország, Macedónia, Montenegró, Szerbia, Szlovénia és Magyarország) átfogó régióért felelős regionális igazgatója. 2007 októberétől a Magyar Telekom vezérigazgató-helyetteseként a Vállalati Szolgáltatások Üzletág vezetője. Angolul és spanyolul beszél. Nős, két gyermek apja. Szabadidejében kocog és gyermekeivel tölti idejét.

lépés a Magyar Telekom, egészen pontosan Vállalati Szolgáltatások Üzletága, a T-Systems számára, mert cégcsoportunk a kórházi informatikai rendszerek területén piacvezető, legtöbb kórházi és egyetemi partnernek szolgáltató vállalkozást vásárolja meg. – Miért gondolják úgy, hogy érdemes üzleti alapokon integrálni az egészségügyi informatikát? – Mert meggyőződésünk szerint az üzlet fogja diktálni a fejlesztéseket. Az a célunk, hogy teljes és integrált portfóliót alakítsunk ki, de ez nem azt jelenti, hogy nem veszünk részt a részfeladatok megvalósításában. Teljes egészségügyi megoldást és rendszereket építünk, és amennyiben a szakmai meggyőződésünktől eltérő kormányzati program készül az egészségügyi informatika korszerűsítésére, akkor is az egyes területeken a létező legjobb megoldásokat fogjuk nyújtani. Ahhoz, hogy az egészségügy érdemi fejlesztésében lehessen gondolkodni, és központi irányítású szakmai programokat lehessen végigvinni, szükség van olyan stratégiai partnerekre, mint amilyen a T-Systems. – Az akvizíció lezárását követően hogyan kapcsolódhatnak egymáshoz a cégcsoport egyes vállalatai, például a T-Mobile és az ISH? – Amikor két évvel ezelőtt meghirdettük a Magyar Telekom-csoport átalakítását célzó projektet, pontosan azt a célt tűztük magunk elé, hogy szakítva a korábbi termék és szolgáltatás alapú szegmentációval, integrált ügyfélkiszolgálást valósítunk meg. Az volt a célunk, hogy úgy alakítsuk át tevékenységünket, hogy ügyfeleink érdekeit minél nagyobb mértékben támogathassuk. Mára teljes körűen kialakult a lakossági és a vállalati szolgáltatási terület, és az összes szolgáltatást ez a két üzletág nyújtja, egyetlen kézből, a korábbinál sokkal integráltabb formában. A lakossági üzletágban a fix és mobil távközlés, a televízió és a szélessávú internet alkotják a portfólió legfontosabb elemeit, a vállalati szolgáltatások, a T-Systems területén a vezetékes és mobil távközlés, az internet és adathálózati szolgáltatások,

– Az információ elérése helyett maga az információ válik termékké? – Ma már senki számára sem kérdéses, hogy a vállalati és közületi felhasználók – és ide soroljuk a kórházakat is – nem tesznek különbséget az informatika elérési lehetőségei, a helyi és a központi adatbázisok között. Számukra az a fontos, hogy bármikor bármilyen kommunikációs eszközzel hozzáférjenek a működésükhöz szükséges legfontosabb adatokhoz és technológiákhoz. Mi olyan termékeket és szolgáltatásokat szeretnénk építeni, amelyek ezt a lehetőséget a felhasználók számára integráltan biztosítják. E tekintetben az a fontos, legyen szó bármilyen alapvető távközlési vagy informatikai szolgáltatásról, illetve az ISH e-MedSolution rendszeréről, hogy együtt többletet hordozzanak. – A felvásárlás eredményeként mennyiben csökken az ISH Kft. önállósága? – Ha az elmúlt évekből megvizsgálják a T-Systems által informatikai területen végrehajtott akvizíciókat, mindegyikről elmondható, hogy cégünk nagyon sikeresen menedzselte az integrációt. Ennek az volt a lényege, hogy nem próbáltuk meg beolvasztani a leányvállalatokat, rugalmas működésüket nem alakítottuk át és meghagytuk önállóságukat, úgy, hogy közben persze a szolgáltatási és termékportfólióban lévő szinergiákat ki tudjuk használni. Erre kiváló példa a KFKI-cégcsoport, amelyet 2006-ban vásároltunk meg, és mind a mai napig nagyon sikeresen működik. Önállósága megmaradt, és tökéletesen ki tudjuk használni a szinergiákat. Egyébként két olyan mutató van, amelyek alapján egy akvizíció sikeressége mérhető. Az egyik az, hogy a felvásárolt cégnél megmarad-e az üzlet folytonossága, az árbevétel és az eredmény növekedése, a másik pedig az, hogy a szakemberek közül hányan hagyják el a céget a felvásárlást követően. Az ISH

esetében mindkét tényezőre nagyon oda fogunk figyelni. – Mit éreznek majd a kórházi partnerek ebből az akvizícióból? – Azt mindenképpen érezni fogják, hogy a konkrét szolgáltatás mellett az ország egyik legkomolyabb üzemeltetési és informatikai gyakorlattal bíró cége áll a háttérben. Olyan képességek birtokába kerülnek az ISH felhasználói, amely korábban nem állt rendelkezésükre, de a továbblépéshez, az informatikai rendszerek fejlesztéséhez fontos lehet. Például ilyen a rendszerintegrációs szaktudás, a távközlési rendszerek üzemeltetésének lehetősége, az innováció és a tőkeerő. Ezzel a felvásárlással ugyanis az ISH Kft. nagyon stabil hátteret szerzett. Ezen túl a magyar kórházaknak kevésbé releváns, de ISH számára izgalmas kérdés, hogy a Deutsche Telekom leányvállalatain keresztül ezt a Magyarországon sikeres terméket megpróbáljuk regionálisan és nemzetközi szinten is még sikeresebbé tenni. – Milyen integrált termékeket, szolgáltatásokat nyújt a T-Systems három-öt év múlva a magyar egészségügy szereplőinek? – Pontosan azért vásároltuk meg az ISH Kft.-t, hogy az egészségügyi szaktudás megjelenjen a T-Systems életében, ezért a cég szellemi potenciáljára fogunk támaszkodni az egészségügyi jövőkép kialakításával kapcsolatban. Annyit elárulhatok, hogy a T-Systems nagyon sok olyan innovatív termékkel foglalkozik, amely szűk értelemben az egészségügyhöz köthető.

Például ilyen az egyetemi kutatóintézetekkel együtt végzett invazív technológiai fejlesztés. Az emberi testbe építhető mikrocsipeket kutatjuk, azzal a céllal, hogy

Papp István a prevenciót a legkorszerűbb technológiák segítségével hatékonyabbá tegyük. Emellett számos, ma még szigetszerű innovációs tevékenységet végzünk, amelyek a nem túl távoli jövőben egységes egészségügyi informatikai rendszerben fognak megjelenni. – Miért fontos az egészségügy a T-Systems számára? – Azért látunk nagyon komoly lehetőséget a magyar egészségügyben, mert a magyar gazdaság különböző szektorait vizsgálva egyértelmű, hogy a felhasznált infokommunikációs rendszerek tekintetében az egészségügy az egyik legkevésbé fejlett iparág. Ebben hatalmas elmaradás tapasztalható Magyarországon. E tekintetben nem vagyunk egyedülállóak, hiszen Európa is le van maradva az Egyesült Államokhoz képest. Ezért az egészségügyi informatika a következő öt-tíz évben nagymértékű fejlődés előtt áll. Nem véletlen, hogy uniós források jelentős része ezen a területen jelenik meg, és alapvető infrastrukturális és infokommunikációs fejlesztéseket támogat. A T-Systems szaktudása az új és meglévő egészségügyi felhasználóknak is garanciát jelenthet arra, hogy a rendelkezésre álló uniós forrásokból a legkorszerűbb rendszereket és a leginnovatívabb megoldásokat tudjuk közösen megvalósítani.


valamint az informatikai rendszerintegráció a portfólió részei. Amikor arról beszélünk, hogy valódi üzleti megoldásokat, nem pedig különálló szolgáltatásokat szeretnénk értékesíteni, arra gondolunk, hogy a portfóliónk elemeit integrált infokommunikációs megoldások formájában nyújtjuk ügyfeleinknek.


Digitális korszak a Maros utcában ZÖLDI PÉTER

Dr. Bodroghelyi Lászlóval, a Budavári Önkormányzat Egészségügyi Szolgálatának főigazgató főorvosával a tavaly megvalósult röntgen digitalizáció tapasztalatairól beszélgettünk. – A budai XII. kerületben, a Maros utcában, egy villaszerű épületben működik a Budavári Önkormányzat Egészségügyi Szolgálata. Hogyan kerültek ide? – Az épület a háború előtt az izraelita hitközség szanatóriumának épült. 1951ben államosították, azóta egészségügyi ellátóhelyként funkcionál. 1997-ben, miután a János Kórház be akarta zárni, átvette az I. kerületi önkormányzat. Azóta itt működik az I. kerület egészségügyi szolgálata. A XII. kerület területén helyezkedünk el, de ellátási kötelezettségünk az I. kerületi lakosok felé van. A XII. kerületnek nincs önálló szakrendelője, az ő járóbeteg-szakellátásuk a Szent János Kórházban valósul meg. Természetesen mi is ellátjuk a területen kívüli betegeket a XII kerületből, de máshonnan is. – Szükség van szakrendelőre a XII. kerületben? – Az ellátást ellátási kötelezettség szerint a Szent János Kórház végzi, a XII. kerületi Önkormányzat tudomásom szerint nem tervezi szakrendelő építését, mi pedig ellátjuk a hozzánk forduló XII. kerületi betegeket is. Ez mindenki számára előnyös együttműködés. Fogadjuk őket, hiszen a teljesítményünkben jól jön. Nagyon pici az épület, szűkösen férünk el, de igyekeztünk minden négyzetméterét kihasznál-

ni, hogy minél több rendelést és szolgáltatást nyújthassunk a lakosságnak. – Milyen teljesítménnyel működnek? – Összességében heti 704 szakorvosi órára van szerződésünk. Az I. kerületi ellátási körzetünk felnőtt lakosságszáma 23-24 ezer fő, vonzáskörzetünkben legalább 15 ezer főnyi XII. kerületi lakos él. A hagyományos szakmák mellett egy héten egyszer lymphoedema szakrendeléseket tartunk fenn, a lymphapressz kezeléseket egész héten végezzük. Hetente egyszer van gerincsebészeti szakrendelésünk, amit a sebészeti ellátás keretében végzünk, illetve diabetológiai szakrendelést indítottunk el a belgyógyászati tevékenységen belül, amely dietetikusi tanácsadás is kiegészít. Emellett endokrinológiai szakrendelést is működtetünk, amely nagy betegforgalommal dolgozik. – Hogyan szembesülnek a finanszírozási kérdésekkel? – Természetesen elégtelen a működésünkre biztosított OEP finanszírozás. Költségvetésünkhöz jelenleg évi 70 millió forintot tesz hozzá a Budavári Önkormányzat. Néhány éve ez az összeg még sokkal nagyobb volt. Ésszerűsítési és takarékossági intézkedésekkel sikerült az önkormányzati működési támogatási igényünket csökkenteni, úgy, hogy a betegellátás színvonala nem romlott, sőt, új rendeléseket indítottunk, és folyamatosan fejlesztjük a műszerparkunkat. A jelenlegi helyzetben különösen fontos a menedzsmentszemlélet, a minden ponton megvalósuló, észszerű takarékosság.

PÁLYAKÉP Bodroghelyi László 1985-ben végez a SOTE-n általános orvosként. Első munkahelye az Országos Mentőszolgálat, ahol 1985-90 között kivonuló mentőorvosként dolgozik. 1989-ben oxyológiából szakvizsgázik. 1990-ben a Bajcsy Kórház III. Belgyógyászati Osztályának munkatársa. 1991-98 között a Mentőkórház Belgyógyászati Osztályán szakorvosjelölt, majd szakorvos. A belgyógyászati kórházi osztályos munka mellett echokardiográfiával foglalkozik. 1994-ben belgyógyászatból szakvizsgázik. 1998-ban az I. kerületben háziorvosi praxist nyer el, ahol jelenleg is háziorvosként dolgozik. 1998-2003 között a Mentőkórház részállású munkatársa. 2002-ben a Budavári Önkormányzat felkéri az Egészségügyi Szolgálat főigazgató-helyettesi pozícióra. 2005-től a Szolgálat megbízott, majd kinevezett főigazgatója. Angolul és németül beszél. Nős, hat gyermek édesapja. Szabadidejében sokat vitorlázik.

Dr. Bodroghelyi László – Az Egészségügyi Szolgálat irányítása mellett az I. kerületben háziorvosként is dolgozik. Hogyan kapcsolódik egymáshoz a két funkció? – Hivatalosan a két funkciónak nincsen semmi köze egymáshoz. Az I. kerületben privatizált háziorvos vagyok, így nem vagyok a saját magam főnöke. A háziorvosi szerződést az önkormányzattal kötöttem. Úgy vállaltam el az igazgatást, hogy a háziorvosi praxis megtartása mellett dolgozom. A betegellátástól nem akartam elszakadni, ezért tartottam meg praxisomat, és ez óriási előny. A szakrendelő legjobb minőségbiztosítási eszköze és kontrollingja a háziorvosi praxis. Amikor bármilyen panasz van a szakrendelőben, alulnézetből, beutalói oldalról tízéves rálátásom van a tevékenységre. Nagyon sok betegem és barátom van a kerületben, velük sokszor találkozom, beszélgetek, tehát a betegek oldaláról is jó rálátásom van arra, hogy hogyan működik intézményünk. Egy főigazgatóhoz szűrve jutnak el az információk, ezért fontos, hogy legyen más információforrása is. Erre a háziorvosi praxis kiváló. – Milyen fejlesztéseket valósítottak meg az Egészségügyi Szolgálatnál? – Tavaly létesült épületünkben egy új gyógyszertár. A romos kazánház és a pincében lévő raktárhelyiség területén valósítottuk meg. A bejárattól csak néhány lépcső és a Királyhágó Patika Kft. patikája tárul a betegek elé. Nekik ez

– Főorvos asszony, milyen előnyök származtak a Budavári Egészségügyi Szolgálat képalkotó diagnosztikájának digitalizálásából? – A radiológiai tevékenység digitalizálása mindenki számára fontos, de legfőképp a betegnek előnyös. A mi munkánkat nagymértékben megkönnyíti, mert kiváltja a filmelőhívást, a vegyszereket, a veszélyes hulladékokat. A betegnek persze úgy lesz jobb, hogy ebből semmit sem érzékel. Ugyanúgy felfekszik a vizsgálóasztalra és elkészül róla a kép, mint korábban, de kevesebb sugárterheléssel részletgazdagabb képeket lehet készíteni. Természetesen ehhez megfelelő színvonalú asszisztensi munkára van szükség, amely szakrendelőnkben rendelkezésre áll. – Nem hiányzik a film a betegeknek? – Az első időszakban sokan reklamáltak, hogy miért nem kapnak filmet, de lassan megszokták, hogy CD-lemezt kap az, akinél ez orvosilag indokolt. Takarékossági okokból azt a szabályozást vezettük be, hogy akinél orvosilag indokolt, megkapja a felvételeket CD-lemezen. Aki csak kíváncsi, vagy szeretné megőrizni magának a felvételt, hoz egy CD-lemezt, és megkapja a felvételeket. Ennek következtében a szakrendelőnk mellett lévő nyomtatványbolt slágertermékévé vált a 150 Ft-os CD-lemez. – A főigazgató főorvos úr elárulta nekünk, hogy a rendszer beszerzése során jelentős mértékben az Ön által megfo-

azért jó, mert közel van a gyógyszertár, az intézménynek azért jó, mert a cég rendbe hozott egy 80 négyzetméteres területet, bevonta saját költségén a betegellátásába, illetve ezért a területért bérleti díjat is fizet. Így a beteg egy helyen mindent megtalál. A magisztrális gyógyszereket, mivel élő kapcsolat áll fenn a gyógyszerész kollégák és az orvosok között, rögtön megkapják a betegek, az orvosok rendelési gyakorlata szerinti gyógyszereket állandóan tartják. Így egy korábban teljesen kihasználatlan terület értékessé vált az intézmény és a betegek számára. A pénzügyi egyensúlynak nagyon jót tett az is, hogy a helyben végzett laborvizsgá-

Dr. Hidas Katalin a leletező munkaállomás mellett galmazott szakmai szempontokra támaszkodott. Miért a Carestream-Kodak technológiáját választották? – Korábban is úgy éreztem, és az elmúlt év tapasztalatai megerősítették azt a tényt, hogy a cég csúcsminőségű technológiát nyújt a felhasználóknak. Mint ahogyan a filmes korszakban, az elméletileg azonos emulzió mellett sem volt mindegy, hogy milyen filmre dolgozunk, a digitális korszakban is fontos a technológia specialitása. A foszforlemezes technológiával kapcsolatos alapvető elvárásokat minden komolyabb gyártó teljesíti, de a Carestream-Kodak rendszerének óriási előnye a felhasználóbarát működés, a kiváló használhatóság és a rendkívül jó képminőség. Más intézményben is dolgozom, ezt a rendszert naponta hasonlítom össze más digitális foszforlemezes rendszerekkel. Nyugodtan állíthatom, hogy kevés szállító ér e technológia nyomába. – Milyen együttműködést alakítottak ki a szállító Medimat Kft.-vel?

latokat megszüntettük. Kis intézménynek nem szabad labort fenntartania. Külső szolgáltatótól vásároljuk a laborszolgáltatást, és vérvételi helyet üzemeltetünk. Ezzel évente tízmilliós nagyságrendet takarítunk meg, és nem kell korlátoznunk a laborkéréseket. A változtatással területet is nyertünk. Ahol régen a laborminták feldolgozása történt, oda költöztettük fel az alagsorból a gyógytornát. – Miért fogtak hozzá tavaly a képalkotó diagnosztika fejlesztéséhez? – A képalkotó diagnosztikára csaknem minden szakrendelésnek és az alapellátásban dolgozó háziorvosoknak egy-

– Évtizedek óta remek kapcsolatot ápolunk. Hagyományos filmmel kezdtük az együttműködést, amelynél az előhívórendszer folyamatos minősége és pontossága alapvető szempont volt. Kiváló technikusaikról és szervizhátterükről már a sötétkamra-korszakban is megbizonyosodtunk, és ez a digitális rendszer használata során sem változott. Minden új rendszerre jellemző, hogy a kezdeti időszakban nagyobb a meghibásodási arány. Mi ezen az időszakon hamar túljutottunk, azóta megbízhatóan működik a foszforlemezes kiolvasó és a digitális technológia. Amennyiben bármilyen gond merül föl, sok esetben a szervizeseknek nem is kell kijönniük, hanem a szerveren keresztül javítják a problémát. Ha csak a helyszínen lehet javítani, rugalmasságukra jellemző, hogy nincsen szükség munkalapra, többszöri kérvényre, a bejelentés után egy-két órán belül megjelennek a Maros utcában. Összességében nagyon elégedettek vagyunk a technológia és a szolgáltatás minőségével.

aránt nagy szüksége van. Ultrahangunk, átvilágítónk, felvételi egységünk volt eddig is, korábban filmre készültek a felvételek. A környezetvédelmi szempontok mellett a digitalizációt sürgette az is, hogy nagyon kevés volt a helyünk, már nem tudtuk hová archiválni a filmeket. A képdigitalizáló tavalyi fejlesztés, a forrást a Budavári Önkormányzat biztosította. Nem röntgenorvosként nézve az elkészült felvételeket is érdekes, hogy az új technológiával mennyivel részletgazdagabb képeket látunk. A képeket lehet élesíteni, kontrasztosítani, tehát a radiológus pontosabb diagnózisokat tud adni ezzel a technikával. A rendszert

49 | Kórház 2009/6. KÉPALKOTÓ DIAGNOSZTIKA

A beruházás technikai részleteiről dr. Hidas Katalin, radiológus szakfőorvost kérdeztük.

NEFROLÓGIA Kórház 2009/6. | 50

úgy vásároltuk meg, hogy három másik szakrendelőben is meg lehet tekinteni az elkészült képeket. Az opcionálisan megvalósítható távleletezés még a jövőre maradt, de megnyílhat a lehetősége annak, hogy több szakrendelő működjön együtt a leletezésben. A kiválasztás során radiológus szakfőorvosunk szakmai véleményére támaszkodtam, és az elmúlt egy év tapasztalatával bizton állíthatom, hogy kiváló rendszert sikerült üzembe helyeznünk.

működéshez szükséges egyéb rendszerelemeket, szoftvereket. A beruházás teljes költsége elérte a 15 millió Ft-ot. A korábbi film- és vegyszerfelhasználás éves szinten 2-2,5 millió forint volt, tehát a beruházás csak ebből öt-hat év alatt megtérül. De sokkal fontosabb, hogy a leletezés szakmailag sokkal magasabb minőségben valósul meg, és a leletező szakorvosnak pontosabb munkára nyílik lehetősége, ráadásul a betegek képi előzményei is azonnal elérhetőek.

– Mekkora fejlesztést valósítottak meg? – Vásároltunk egy Carestream-Kodak Point-of-Care CR 140 foszforlemezes kiolvasót, a hozzá tartozó lemezekkel, egy leletező munkaállomást és három megtekintő állomást, valamint a

– Milyen jövőképet alapoz meg ez a fejlesztés? – Azt szeretném, hogy szolgálatunknál beinduljon az infúziós terápia, a lymphoedema szakrendelést – egy részét valószínűleg térítéses ellátásban – szeretnénk

felfejleszteni. Nagy hiányunk, hogy nincs saját gasztroenterológiánk és kardiológiánk, de ezért nem aggódom. A környéken rengeteget ilyen ellátás található: a II. kerületben, a Szent János Kórházban, a SOTE Cardiovascularis Centrumban, a Budai Irgalmasrendi Kórházban, és ők kiválóan végzik például a kardiológiai ellátást. A képalkotó diagnosztikai fejlesztés eredményeként az ellátás ezen szegmensében már XXI. századi szolgáltatást nyújtunk, azaz összességében javul betegeink ellátása. Fontosnak tartom, hogy mindenki megtalálja a saját helyét az egészségügyi ellátórendszerben. Mi, úgy érzem, megtaláltuk. Érdemes folyamatosan vizsgálni, hogy hol tartanak a szomszédok, hogy ne konkurenciát teremtsünk, hanem kiegészítsük egymást.

High-tech a dialízis ellátásban BÉRCZI-TOMCSÁNYI GÁBOR

A Fresenius Medical Care új, online HDF-re is képes berendezéséről dr. Árkossy Ottót, a cég Szépvölgyi úti Dialízis Központjának orvos-igazgatóját kérdeztük. – Főorvos úr, mi az online HDF technológia lényege? – A HDF a hemodiafiltráció rövidítése. Az online szó azt jelenti, hogy a berendezés saját maga állítja elő a kezeléshez szükséges oldatot. Az online HDF kezelési módszer nagyobb hatékonysággal távolítja el a középnagyságú molekulákat, illetve a mérgező anyagokat. Számos vizsgálat tudományos bizonyítékokkal támasztotta alá, hogy a HDF kezelési módszer jelentősen képes csökkenteni a krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegek halálozási arányát. Az online HDF csökkenti a szív- és érrendszeri szövődmények kockázatát. Ezek a szövődmények ugyanis a veseelégtelenségben szenvedő betegek körében az elhalálozás több mint feléért okolhatóak. További előny, hogy az online HDFfel a vérnyomás és az anémia jobban kontrollálható, és az eljárás – a toxinok hatékonyabb kiszűrése mellett – a felesleges vizet is kíméletesebben távolítja el a beteg véréből.

képes eltávolítani. A Fresenius Medical Care az online HDF kezelést 1996 óta biztosítja a 4008-as dializáló gép egyik modulja segítségével, és a módszer az új 5008-as típusban már szériafelszereltségnek számít.

Dr. Árkossy Ottó – Milyen gyorsan terjed ez a módszer? – Az említett okok miatt az online HDF kezelés fokozatosan egyre elfogadottabbá válik, mint a dialízis kezelések egyik korszerű és újító jellegű változata. A megerősítő eredmények birtokában a Fresenius Medical Care folyamatosan növeli hálózatában az online HDF kezelések számát. Ma már a hálózat betegeinek 90 százaléka online HDF kezelésben részesül. Ezt a kezelési módot egyébként a szakma a lehető legjobbnak ítéli, mert az idült veseelégtelenségben szenvedő betegek véréből a toxinok szélesebb spektrumát

– Mit tud a legújabb, 5008-as széria? – Ha röviden kellene válaszolni, azt mondanám, hogy mindent. Mindent, amit ma Európa-szerte a dialízis területén a legfejlettebb technológiának tartunk. A Fresenius Medical Care magyarországi gépparkja jó ideje az élmezőnybe tartozik. Jelenleg a gépek 90 százaléka, az év végére teljes gépparkunk képes az online HDF-re. A 640 darabos gépállomány közel fele már ezt a legújabb és legfejlettebb technológiát felvonultató 5008-as széria. – Mi a különbség a korábbi, 4008-as szériához képest? – Az új 5008-as széria a korábbi, 4008-as széria továbbfejlesztése. Az érintőképernyő könnyebb kezelhetőséget biztosít a felhasználóknak. A minél pontosabb, ellenőrzött tevékenységhez csipkártyás rendszerrel láttuk el. Az új szériának létezik egy méretében kisebb, valamivel „soványabb” változata, az 5008 S, amellyel sok helyet tudunk megtakarítani. Ezt a gépet mi is használjuk. Az 5008-as széria

– Milyen felhasználási előnyöket nyújt az új technológia? – Például alacsonyabb a technológia víz- és áramfelhasználása. A berendezés rengeteg biztonsági funkciót tartalmaz, amelyek segítségével a kezelés közben is folyamatosan ellenőrizhető a dialízis hatékonysága. Az alkalmazott csipkártyás technológia pedig nem csupán a nővérek munkateljesítményét növeli és -minőségét javítja, hanem a tévedések kizárását is eredményezi. A kártya tartalmazza a beteg személyi adatait és megtalálhatóak rajta az utolsó öt kezelés részletes információi. Így nincs szükség arra, hogy minden alkalommal betápláljuk a kezelés összes paraméterét. Csökken az adminisztrációs munka, és a nővérnek több ideje marad a beteg legmagasabb minőségi elvek szerinti ellátására és a pontosságra. Ez utóbbi két tényezőre a Fresenius Medical Care nagy hangsúlyt fektet. – Éreznek a betegek bármilyen különbséget? – Visszajelzéseink alapján igen. A HDF előnyeit folyamatában érezhetik, mert jobb az állapotuk. Ezen kívül az új technológiának van egy olyan, érdekes előnye, ami a

51 | Kórház 2009/6. GYÓGYSZER

300 különböző szabadalmat foglal magába, ennek köszönhető, hogy számos szakmai díjat nyert. Például a német red dot terméktervezési díját is, amellyel kevés egészségügyi berendezés dicsekedhet, és a termék innovációs minőségét, funkcionalitását és formális minőségét bizonyítja.

beteg érzékeire hat: sokkal kellemesebb hangjelzések érkeznek a gép felől, így nyugodtabbá válik a kezelés. – Hányan kapnak dialízist a cég Szépvölgyi úti Dialízis Központjában? – Jelenleg 108 beteget kezelünk. Ehhez 21 darab 5008-as berendezést használunk, és minden ötödik berendezésre jut egy pótgép. Ha valamelyik meghibásodna, a nővérek perceken belül elvégzik a cserét, így az ellátás biztonsága száz százalékos. Mivel betegeink gyakori látogatók, sok időt töltenek nálunk, az ellátás minősége mellett próbálunk megfelelően színvonalas környezetet is nyújtani, amelyben minél kellemesebben tölthetik el a dializálás óráit. A Fresenius Medical Care imázsunk szerves részének tekinthető tetszetős színekkel és miliővel éri el, hogy mind a betegek, mind a szakemberek minél kellemesebb környezetben gyógyulhassanak, dolgozhassanak. – Hányan végzik az ellátást? – Öt szakorvos és 18 nővér dolgozik az ellátásban. Bár a Szépvölgyi úti Dia lízis Központ 2006 óta működik, többen, köztük én is, korábban a Margit Kórház Fresenius Medical Care által üzemeltetett dialízis központjában dolgoztunk. A helyszín ugyan néhány kilométerrel odébb került, de a hozzáállás nem változott: minél nagyobb pontosság mellett, a lehető legfejlettebb technológiával nyújtjuk a dialízis ellátást.

A Fresenius Medical Care 5008 dialízis terápiás rendszer

Fél(j)ünk-e a pandémiától? ZÖLDI PÉTER

A nemzetközi szakirodalomban utánajártunk, hogy mennyire kell félnünk a világméretű influenzajárványtól, és az egyes országok mennyire készültek fel a H1N1 influenza kihívására.

A

pandémiával kapcsolatban egyetlen állítás biztos: az A/H1N1 influenza törzs világméretű járványt fog okozni. A vírus terjedésének korai elemzése azt mutatja, hogy a betegség terjedésének üteme hasonló a korábbi világjárvá-

nyok idején tapasztaltakhoz, és emberről emberre ugyanolyan mértékben terjed, mint a szezonális influenza vírusok. A fertőzések jelenlegi üteme alapján az új vírustörzs a súlyos szezonális influenzát okozó és az enyhe pandémiát okozó törzs között helyezkedik el, azonban nehéz megmondani, hogy a téli hónapokban hogyan fog alakulni a betegség terjedése. A statisztikákban is megjelenő betegszámok a valós megbetegedések töredékét képezik, a kutatók számításai szerint Mexikóban április végéig 6-32 ezer ember betegedhetett meg. A WHO adatai

szerint az új vírustörzs nagyobb arányban érinti a gyermekeket a felnőtteknél, ami a szezonális influenza esetében szokatlan. A korai adatokon alapuló becslések szerint a megbetegedések a lakosság egyharmadát érinthetik, és a halálozási ráta 0,4 százalék körül alakulhat. Ez a normál szezonális influenzához képest jelentősen megterhelheti az egészségügyi ellátórendszert. Nemzetközi ajánlások A világ országainak influenza pandémiára történő felkészítését a WHO koordinálja.

GYÓGYSZER Kórház 2009/6. | 52

A megfelelő védekezés alapvető elemét az influenza ellenes vakcinákon kívül az antivirális szerek jelentik, melyek a betegség kezelésén túl a megelőzésben is hatékonyan alkalmazhatóak. A WHO az egyre növekvő oseltamivir (Tamiflu) rezisztencia adatok tükrében az irányelv frissítésén dolgozik, mely előreláthatólag márciusban jelenik meg. Az egyre fokozódó oseltamivir rezisztencia miatt az Egyesült Államok Betegségmegelőzési Központja (CDC) már decemberben frissítette a szezonális influenzakezelésre vonatkozó irányelvét. Ennek értelmében az oseltamivir használatát – az influenza B és az influenza A (H3N2) altípusa kivételével – csak amantadinnal kombinálva javasolja. A zanamivir (Relenza) monoterápiás használata ezzel szemben bármilyen influenza fertőzés esetén javasolt. A WHO jelenleg érvényes szakmai ajánlása szerint egy esetleges világjárvány első szakaszában, a pándémiás vakcina hozzáférhetőségéig, a vírus-specifikus antivirális készítmények alkalmazása az egyik legjobb megoldás. Az antivirális készítmények mind a megelőzésben, mind a fertőzés kezelésében hatékonyak, a neuraminidáz gátlók (zanamivir, oseltamivir) a szezonális influenza járványoknál csökkentették a betegség súlyosságát, a légúti szövődményeket, a kórházi tartózkodás időtartamát, illetve az antibiotikumok alkalmazását, és lerövidítették a betegség lefolyását, a H5N1 vírus okozta megbetegedések esetén növelték a túlélés esélyét. Az antivirális szerek készletezése elengedhetetlen. Az Európai Gyógyszerügyi Ügynökség (EMEA) szakmai ajánlása szerint mind a megelőzésben, mind a kezelésben javasolt az antivirális szerek alkalmazása már a pandémia kitörésének legelső fázisában. A betegek kezelése mellett javasolt a kulcsfontosságú csoportok hosszú távú, és a fertőzöttek kontaktjainak rövid távú profilaxisa, és javasolt különböző antivirális szerekből készletet képezni. Antivirális készletek 2008-ig több mint 40 ország készletezett neuraminidáz gátlókat. 24 ország átlagosan 25%-os terápiás célú antivirális készletszinttel rendelkezik. Az utóbbi évben egyre több ország jelentette be, hogy 50%-ra vagy közel 50%-ra emeli az antivirális készleteit (Franciaország 54%, Nagy-Britannia 50%, Írország 45%, Ausztrália 44%). Míg kezdetben oseltamivir készleteket halmoztak fel, az egyre fokozódó oseltamivir és amantadin rezisztencia miatt, 14 európai ország – az EMEA

és ECDC ajánlásaival összhangban – oseltamivir mellett hasonló mennyiségű zanamivir hatóanyagú antivirális készítménnyel egészítette ki készleteit. A kezdeti, terápiás célú készletek képzése mellett, az egészségügyi szervezetek (EMEA, ECDC, WHO) iránymutatásait követve az ország működőképességének fenntartása szempontjából kulcsfontosságú csoportok számára prevenciós céllal is vásároltak neuraminidáz gátlókat. Hogy mi a helyzet Magyarországon? Itthon az antivirális szerek készletszintje elmarad mind a régiós országokétól, mind az európai országok többségétől, és csak oseltamivirre terjed ki. Gyártási nehézségek a pandémiás vakcinánál A világjárvány megfékezése szempontjából a legeredményesebben használható eszközt a pandémiás vakcinák jelentik. Ezek előállítása és tömegszerű gyártása azonban időigényes folyamat, amely több faktortól is függ. Mivel a vakcinagyártás során a vírust tyúktojásokon tenyésztik, kulcskérdés, hogy az adott törzs milyen mértékben képes tojáson szaporodni. Szintén fontos kérdés, hogy mennyi antigénre van szükség a megfelelő immunválasz eléréséhez. Kérdéses továbbá, hogy a megfelelő védelemhez egy vagy két oltás szükséges-e; jelenleg több szakértő is úgy gondolja, hogy két oltásra is szükség lehet. Amennyiben a magyar vakcina gyártása a vírusminta megérkezésétől számított 2-4 hónapon belül, legkorábban júliusban elkezdődik, akkor a teljes lakosság átoltottsága (heti 500.000 fő immunizálásával számolva) év végére biztosítható. Az oltás beadása után további 10-14 nap szükséges a védettség kialakulásához. Magyar szakértők szerint az új vírustörzs őszre érheti el hazánkat. Ebben az esetben a lakosság teljes átoltottságának eléréséig – nagyjából négy hónapon át – az egyedüli védekezési és terápiás eszközt az antivirális szerek jelenthetik. Amennyiben az új magyar pandémiás vakcina a korábbi szezonális Fluval AB vakcinához hasonlóan teljes sejtes vakcina lesz, akkor három év alatti gyermekek számára nem alkalmazható. A kisgyermekek esetén a maszkok használata is nehézkes. Mivel a jelenlegi adatok azt mutatják, hogy az új A/H1N1 influenza vírussal főként ők fertőződnek meg, ezért védelmükre különösen fel kell készülni. Mindezek a körülmények természetesen lassíthatják a gyártást, illetve csökkenthetik a lakosság vakcinákkal való lefedettségét

és védettségét. Egy évvel azután, hogy a WHO a vírusmintát a gyártóknak megküldte, még mindig csak a Föld lakosságának hatoda lehet pandémiás vakcinával lefedve – a leginkább valószínű forgatókönyv szerint. Szakértők szerint a vírustörzs további mutálódása is elképzelhető; ebben az esetben a kifejlesztett pandémiás vakcinák nem biztos védelmet, hanem csak egyfajta keresztvédettséget nyújthatnak. Ebben az esetben az aspecifikus antivirális szerek szerepe jelentősen felértékelődik. Antivirális szerek A világ országainak jelenlegi antivirális készletei túl alacsonyak ahhoz, hogy egy világjárvány ellen mindenkinek védelmet nyújtsanak. Az elérhető antivirális szerek közül csak a neuraminidáz gátlók hatásosak az új A/H1N1 vírussal szemben. A járvány kezdetén, a pandémia első hullámában az antivirális készítmények jelentik az egyetlen eszközt, amellyel az elhalálozásnak és a súlyos, szövődményes eseteknek elejét lehet venni. Éppen ezért kulcskérdés az antivirális szerek hatásosságának megőrzése. Korábban a szezonális influenza törzsek közül a humán H1N1 altípusnak – teljesen váratlanul – gyakorlatilag teljes rezisztenciája (98%) alakult ki az oseltamivirrel gyógyszerrel szemben. Mivel a legtöbb országnak – így Magyarországnak is – nagyobb készletei oseltamivirből vannak, ezeket a rezisztencia kialakulásával szemben óvni kell, hogy a leginkább kritikus időpontban hatékonyan lehessen bevetni. Szakértők szerint ennek letéteményese a diverzifikált antivirális szer készletezés és felhasználás. Az egészségügyi szervezetek azt javasolják, hogy az államok mind oseltamivirből, mind zanamivirből készletezzenek, annak érdekében, hogy egy esetlegesen kialakult oseltamivir rezisztencia esetén, legyen más hatékony antivirális szer a betegségek kezelésére. A korábbi in vitro vizsgálati eredmények azt mutatják, hogy valamennyi oseltamivir rezisztens törzs zanamivirre érzékeny maradt, azaz amennyiben az új A/H1N1 vírustörzs az oseltamivirrel szemben rezisztensé válik, a zanamivir továbbra is hatékony lehet. A Harvard Egyetem kutatócsoportja szerint jelentősen kitolhatja az oseltamivir érzékenységét, ha a helyi járványkitörés első fázisában a betegek zanamivirt használnak. Az oseltamivir érzékenységének megtartása azért is kritikus, mert az öt év alatti gyermekek kezelésére csak ez a szer használható.


Dr. Stankovics Líviát, a sanofiaventis/Chinoin Farmakovigilancia Osztályának vezetőjét az első magyar farmakovigilancia teszt-projekt eredményeiről kérdeztük.

Mellébeszélés helyett farmakovigilancia ZÖLDI PÉTER

– Az elmúlt hetekben előtérbe került a biztonságos gyógyszeralkalmazás és a farmakovigilancia. Miért tartja fontosnak a sanofi-aventis/Chinoin a farmakovigilanciát? – Ahogyan az orvosok egy adott betegség esetén megvizsgálják a kórképet, úgy foglalkozunk mi is a farmakovigilanciával. Fel kell ismerni a tüneteket, a betegséget, fel kell állítani a diagnózist, meg kell vizsgálni a kiváltó okokat, amelyek a betegség kialakulásához vezettek, majd meg kell határozni a megfelelő kezelési stratégiát, és ha mindezt jól végezzük, el kell jussunk a gyógyulás állapotához. Egy gyógyszercég számára a biztonságos gyógyszeralkalmazás alapvető kérdés. A sanofi-aventis/Chinoin évtizedek óta elhivatott a farmakovigilancia iránt, és nincs ez másképp ma sem, amikor fennállásunk 100. évfordulóját ünnepeljük, de a jövőben is fontosnak tartjuk felhívni a figyelmet a felelősségteljes gyógyszerhasználat fontosságára. – Hogyan szól a diagnózis? – A statisztikák azt mutatják, hogy a kórházi felvételek ötöde gyógyszermellékhatások miatt következik be. A kórházi betegek öt százalékánák kórházi kezelése során mellékhatás lép fel. Az Európai Unióban az ötödik leggyakoribb halálok a gyógyszermellékhatások miatt bekövetkező elhalálozás. Évente 197 ezer ember halálát hozzák összefüggésbe gyógyszermellékhatásokkal, ami évente 79 milliárd euró többletköltséget jelent. Magyarországon, a nemzetközi statisztikák alapján évente 2–5 ezer mellékhatás-bejelentésnek kellene érkeznie. Ehhez képest 2008-ban 773 bejelentés érkezett, ami egyébként a 2001-es adat hétszerese. Tehát komoly betegség, amit vizsgálunk. – Milyen módszerrel vizsgálódnak? – Az általunk végzett kutatásokban az egyes állításokkal egyetértők arányát vizsgáljuk. Munkatársaink online kérdőíves felmérés keretében adatokat gyűjtöttek az orvosok farmakovigilanciával kapcsolatos ismereteiről, szemléletéről

és gyakorlatáról. Arra voltak kíváncsiak, miért kevesebb hazánkban a mellékhatás-bejelentések száma, mint Európában. A megkérdezés 1029 orvost érintett,

Dr. Stankovics Lívia közöttük belgyógyászokat, háziorvosokat, kardiológusokat, neurológusokat, pszichiátereket, pulmonológusokat és reumatológusokat. – Milyen tüneteket ismertek fel? – Azzal a kijelentéssel, hogy ha minden általuk tapasztalt mellékhatást bejelentenének az orvosok, az számukra jelentős adminisztrációs terhet jelentene, a háziorvosok és szakorvosok több mint 80 százaléka értett egyet. Kétharmaduk helyeselte azt az állítást, hogy ha felhívjuk egy beteg figyelmét a lehetséges mellékhatásokra, azok nagyobb valószínűséggel jelennek meg, mint ha hallgatunk róla. Felük szerint a gyógyszermellékhatás-bejelentés tudományos tevékenységnek minősül. A válaszadó orvosok 40 százaléka úgy gondolja, hogy a gyógyszermellékhatásbejelentése önként vállalt társadalmi munka. Egyharmaduk úgy véli, hogy a bejelentés után nem történik semmi, csak egy papírral több lesz. Negyedük egyetért azzal a kijelentéssel, hogy nem

lenne szabad, hogy egy gyógyszernek mellékhatása legyen. Ötödük szerint a gyógyszermellékhatások bejelentése az adott gyógyszer konkurensei malmára hajtja a vizet. A háziorvosok tizede pedig úgy gondolja, hogy nem szükséges a mellékhatásokról beszélni a betegekkel, hiszen azok le vannak írva a tájékoztatóban. – Milyen okok válthatták ki a felsorolt tüneteket? – Az orvosok döntő többségével már előfordult, hogy az általa javasolt, felírt gyógyszer valamilyen mellékhatást okozott. Kutatásunk alapján, a megkérdezett szakmai csoportokban, az elmúlt évben orvosonként átlagosan 18-83 alaklommal fordult elő, hogy mellékhatás miatt visszajött a beteg, és változtatni kellett a terápián. Ebből az következik, hogy a pszichiátereknek, neurológusoknak, háziorvosoknak és a többi megkérdezett szakmai csoportnak legalább hetente, kéthetente kellene egy-egy mellékhatás-bejelentést küldenie az OGYI felé. Ezért a kutatásban azt is megkérdeztük, hogy hányszor jelentettek az elmúlt évben. A szak- és háziorvosok évente átlagosan 2–4 esetet jelentenek be. A pszichiáterek, neurológusok esetében az észlelt mellékhatások száma sokkal magasabb, de átlagosan ugyanannyi mellékhatást jelentenek be, mint például a mellékhatások tekintetében kevésbé érzékeny reumatológus szakma. Kijelenthető, hogy a szakorvosok jelentési hajlandósága nagyjából azonos. A legeminensebb csoportok: a reumatológusok és a pszichiáterek kevesebb, mint fele tett valaha is bejelentést, sőt, a háziorvosok 80 százaléka észlelt mellékhatást, de még soha nem töltött ki mellékhatás bejelentő lapot. Tehát súlyos problémával állunk szemben, hiszen szinte valamennyi orvos tapasztalt, de 50–80 százalékuk soha nem jelentett egy mellékhatást sem. – Hogyan jellemezhető a szak- és háziorvosok farmakovigilanciával kapcsolatos attitűdje?


– A két nagy csoport elfogadja, illetve elutasítja a farmakovigilanciát. Az elfogadó csoport, a válaszadók 60 százaléka, tisztában van azzal, hogy a mellékhatásokra fel kell hívni a betegek figyelmét. E csoport nem tekinti a bejelentést felesleges papírmunkának, nem feltételezi, hogy a beküldött adatok nem hasznosulnak. Ez a megközelítés azonban csak felüknél eredményezett mellékhatás-bejelentést. A válaszadók negyede sem a mellékhatások figyelését, sem bejelentését nem érzi fontosnak. Csupán 27 százalékuk tud arról, hogy a bejelentés kötelező, 56 százalékuk önként vállalt társadalmi munkának gondolja. A többség úgy gondolja, hogy a bejelentés után megvizsgálják, hogy az orvos helyesen járt el, amikor a gyógyszert felírta. Elsősorban azok tartják nagy adminisztrációs tehernek a bejelentést, akik még soha nem jelentettek mellékhatást. – Milyen kezelési stratégiát javasolnak a helyzet javítására? – A megkérdezett orvosok fele gondolja úgy, hogy a mellékhatás-bejelentés fontos tudományos tevékenység, és 80 százalékuk venne részt farmakovigilanciával kapcsolatos továbbképzésen. Erre a két csoportra érdemes építeni. Mindegyik félnek ki kell dolgoznia a maga kezelési stratégiáját, mely részben kommunikációs, részben edukációs jellegű. Egyrészt, meg kell győzni a betegeket, az egészségügyi szakembereket, az egészségügyi intézményeket, a hatóságokat, a forgalmazókat, másrészt kellenek képzési elemek is, mivel ismeretbeli hiányosságok miatt sokan nem tudják, hogy a mellékhatások bejelentése orvosok, gyógyszerészek számára kötelező. – Kinek mi lenne a feladata? – A hatóság nagyon fontos szerepet játszhatna. Egyrészt, ösztönzőkkel lehetne fokozni a bejelentések számát. Például Ro-

mániában az orvosok és gyógyszerészek a megfelelő számú és minőségű mellékhatás-bejelentés után kreditpontot kapnak. Másrészt, a hatóságnak szankcionálnia kellene a bizonyítottan mulasztó orvost, gyógyszerészt, forgalmazót. Az oktatási intézmények feladata az lenne, hogy beépítsék az ilyen irányú képzést a graduális és posztgraduális képzésbe. Az egészségügyi intézményeknek, kórházaknak is lenne feladata: ki kell alakítaniuk egy belső farmakovigilancia rendszert, és belülről is ösztönözni kell a dolgozókat. Az egészségügyi szakembereknek szintén képezniük kellene magukat ezeken a területeken, el kellene érni, hogy felismerjék: szükséges a hatósággal, beteggel és forgalmazóval való együttműködés. De az egészségügyi médiának is fontos szerepe van a kommunikációs folyamat beindításában, és a forgalmazónak is elemi érdeke lenne a termékek védelme szempontjából, hogy minél több ismeretet szerezzenek a készítményeikről. – Milyen lépéseket tesz a sanofi-aventis/ Chinoin? – Amellett, hogy a május végén megrendezett „Nem mellékes” konferencián felhívtuk erre a figyelmet, valamint egy háttérbeszélgetést tartottunk újságíróknak ebben a témakörben, ingyenes távoktató programot indítottunk. A sanofiakademia.kreditpontok. hu webcímen egy négy előadásból álló online farmakovigilancia tanfolyamot lehet elvégezni, amelyért nyolc kreditpont jár. Emellett aktív együttműködést alakítottunk ki a budapesti Bajcsy Kórházzal, amely nagyon komolyan veszi a farmakovigilancia kérdését, és önálló Farmakovigilancia Munkacsoportot állított fel. – Cui prodest? Kinek az érdeke a farmakovigilanciára irányuló hangsúly? – Szerintem mindenkié. Nem szabad elfelejteni, hogy a farmakovigilancia

A farmakovigilancia A farmakovigilancia mindazon tevékenységek összessége, amely a biztonságos gyógyszeralkalmazást célozza. Ide tartozik a gyógyszermellékhatások felismerése, jelentése, összegyűjtése, elemzése, és különböző intézkedések útján történő megelőzése. E tevékenység résztvevői az orvosokon, gyógyszerészeken, illetve más egészségügyi szakembereken kívül a gyógyszergyártók és forgalmazók is. Forrás: OGYI

nem egyenlő a gyógyszermellékhatásbejelentéssel. A mellékhatás-bejelentés sikeressége, hatékonysága, aktivitása csupán a farmakovigilancia indikátora. Olyan országokban, ahol ez a jelzőszám elér egy bizonyos szintet, ott jól működhet a farmakovigilancia, amely sokkal inkább a biztonságos gyógyszeralkalmazásról szól. Azért gyűjtjük a mellékhatás-bejelentéseket, azért serkentjük az orvosokat és betegeket, hogy minél több adatunk legyen, minél pontosabban meg tudjuk határozni az adott készítmény előny-kockázati profilját, és eljussunk oda, hogy az egészségügyi szakember a megfelelő betegnek, a megfelelő módon, a megfelelő gyógyszert rendelje. Fontos, hogy a gyógyszerek biztonságos használata érdekében ne csak tájékoztassuk, de kérdezzük is betegeinket. Ha ez megvalósul, a magyar egészségügy farmakovigilancia tekintetében is a gyógyulás útjára léphet. – Nem tartanak attól, hogy visszafelé sül el a kampány? – Tevékenységünknek egyáltalán nem az a célja, hogy ráhúzzuk a vizes lepedőt az orvosokra, éppen ellenkezőleg, velük is együttműködve szeretnénk a jelenlegi helyzeten változtatni. Szeretnénk feltárni a jelenlegi állapotot, szeretnénk megvilágítani a farmakovigilancia tevékenységének fontosságát, és szeretnénk megoldási javaslatokat, vagy legalábbis próbálkozásokat tenni. Egyúttal nem szabad arról sem elfeledkeznünk, hogy ehhez a tevékenységhez szükség van tudatos és együttműködő gyógyszerszedő betegekre, tehát az edukációt ezen a területen is meg kell kezdeni. Ráadásul nem szabad kihagyni a gyógyszerészeket sem, hiszen nekik is van jelentési kötelezettségük. – A helyzet tehát sokkal bonyolultabb annál, hogy az orvosok megoldhatnák a problémát? – A mellékhatás-jelentési hajlandóság csak a farmakovigilens orvoslás egyik indikátora. Ha az egészségügyi szakembernek fontos szempont, hogy a tapasztalt mellékhatást jelentse, akkor valószínűleg arra is oda fog figyelni, hogy megfelelően tájékoztassa a betegét a gyógyszer szedéséről. Ha valamit monitorozni kell, azt is meg fogja tenni, ellenőrzi a lehetséges interakciókat, és megfelelő dózist ír elő. Az én fogalomtáram szerint ez a farmakovigilancia, hiszen a lényeg a biztonságos és lelkiismeretes gyógyszeralkalmazás.

DR. KŐSZEGFALVI EDIT

A közbeszerzési eljárás nyilvánosságával kapcsolatos új szabályozás A nyilvánosság részére közzétett közbeszerzési dokumentációval kapcsolatos szabályozás kapcsán is jelentős módosításokat fogalmazott meg a Kbt. Közbeszerzési eljárásonként – csoportosítva – 2009. október 1-jétől a Közbeszerzési Tanácsa honlapján, ezen időpontig pedig az ajánlatkérő saját honlapján meg kell jelentetni a hirdetményeket, a tájékoztatásokat, a felhívásokat, a Közbeszerzési törvény 4. sz. melléklete szerinti szolgáltatásokkal kapcsolatos szerződéseit, az úgynevezett „in-house” szerződéseit, továbbá az ellenszolgáltatás teljesítésével kapcsolatos adatokat. Ezen túlmenően, ha jogorvoslati eljárásra kerül sor, ezzel összefüggésben keletkezett információkat, továbbá a közbeszerzési eljárás keretében kötött szerződések teljesítését vagy annak meghiúsulását. 2009. október 1-jétől kell ezeket az adatokat a Közbeszerzések Tanácsa honlapján – a saját honlap mellett – közzétenni, illetőleg, ha a saját honlapon a Közbeszerzések Tanácsa honlapja elérhető, akkor a saját honlapon való közzététel-kötelezettségnek az ajánlatkérő úgy is eleget tehet, hogy a Közbeszerzések Tanácsa honlapján való elérhetőséget adja meg. A nyilvánossággal összefüggésben szükséges kiemelni az úgynevezett „inhouse” szerződések megjelentetését is. Ugyanis nem csupán a nyertes ajánlattevővel megkötött szerződésekről kell adatot szolgáltatni a nyilvánosság részére, hanem az olyan ajánlatkérő és gazdálkodó szervezetek között megkötött szerződésekről is, amely gazdálkodó szervezet úgymond többségi befolyást gyakorol a nyertes ajánlattevő társasággal összefüggésben, vagy a nyertes ajánlattevő többségi befolyást gyakorol ezen társaság felett. Azaz az ajánlatkérőknek nem csupán a közbeszerzési eljárás eredményeképpen megkötésre kerülő szerződéseket kell úgymond a honlapjukon közzétenni, hanem vizsgálnia kell azt is, hogy maga a nyertes ajánlattevő hol gyakorol többségi befo-

lyást, illetőleg melyek azok a gazdálkodó szervezetek, amelyek a nyertes ajánlattevő felett gyakorolják ezt a többségi befolyást, és ha ajánlatkérő velük szerződést kötött, ezeket is közzé kell tenni. Új szabály az is, hogy ha az alvállalkozóval kötendő szerződés alapján maga a nyertes ajánlattevő teljesítette az ellenszolgáltatást az alvállalkozó irányába, vagy annak teljesítését megtagadta, akkor az ajánlattevőnek erről az ajánlatkérőt tájékoztatni kell annak érdekében, hogy az ajánlatkérőnek ezen adatot a saját honlapján, majd 2009. október 1-jétől pedig a Közbeszerzések Tanácsa honlapján is közzétegye. Ez a szabály se-

terv tekintetében maga a törvény írja elő, hogy addig kell elérhetőnek lenni adott közbeszerzési tervnek, míg a következő évre vonatkozó közbeszerzési terv meg nem jelenik a honlapon. A nyilvánosság erősítésével összefüggésben jelent meg az úgynevezett átláthatósági megállapodások jogintézményének a szabályozása a Közbeszerzési törvényben. Az átláthatósági megállapodást maga az ajánlatkérő, illetőleg az ajánlattevő vagy ajánlattevők köthetik meg egymással. Ezen megállapodás alapján egy monitoring-szolgáltatás igénybevétele mellett – egy független szakértő vizsgálja a közbeszerzési eljárás során az

gíteni kívánja az alvállalkozók irányába való szerződésteljesítést, illetve annak elmaradásának a nyilvánosság előtt való megismerését. A fenti szabályokból jól látható, hogy igen jelentős mértékben bővült a közzétételi kötelezettség körében bevont közbeszerzési információs kör. A megjelentetéssel összefüggő ajánlatkérői feladatok körében célszerű intézményi szinten szabályozni, hogy ki a felelős ezen adatok közzététele tekintetében. Fontos a határidők meghatározása, hiszen a közzététel tekintetében főszabály szerint 5 munkanapos határidőt ír a törvény, illetőleg szabályozandó, hogy milyen időtartamig kell elérhetővé tenni a közzétett információt. E körben maga a Közbeszerzési törvény 7. § (2) bekezdése egy általános – ötéves – határidőt határoz meg, de ugyanakkor például a Közbeszerzési

eljárás jogszerűségét, a szerződéskötés, illetőleg a nyilvánosság követelményének a megvalósulását. Fontos szabály azonban, hogy ha ilyen monitoring-megállapodáshoz való csatlakozásra van lehetőség a közbeszerzési eljárás keretében, az ajánlati dokumentációban erre utalni kell, ugyanakkor az eljárásban való részvétel vagy az érvényes ajánlat benyújtásának nem feltétele a monitoring-megállapodáshoz való csatlakozás. Ajánlati felhívást, ajánlati dokumentációt érintő módosító szabályok A módosított törvényi rendelkezések a hirdetmények feladása és maga a hirdetmények tartalma tekintetében is néhány területen módosító szabályt fogalmazott meg. 2010. január 1-jétől a közösségi

57 | Kórház 2009/6. PARAGRAFUS

Megváltozott a Közbeszerzési törvény (2. rész)

PARAGRAFUS Kórház 2009/6. | 58

értékhatárokat elérő közbeszerzési eljárások ajánlata elektronikus úton adható fel. Új szabálynak tekintendő, hogy a Közbeszerzések Tanácsa a megküldött hirdetményeket a jogszabályi megfelelőség szempontjából megvizsgálja, amelyért ellenőrzési díjat fizet az ajánlatkérő, ugyanakkor a hirdetmények ellenőrzéséért polgárjogi felelősség terheli a Közbeszerzések Tanácsát. Az ajánlatok vonatkozásában az esélyegyenlőség biztosítása tekintetében általános szabályként került megfogalmazásra, hogy az ajánlatok úgy kell előkészíteni, hogy az biztosítsa az ajánlattevő egyenlő esélyét. Ennek érdekében ajánlatkérőnek meg kell vizsgálnia, hogy a beszerzés tárgya lehetővé teszi-e a részajánlattételnek a lehetőségét. Ha a közbeszerzés tárgya osztható és a részajánlattétel lehetőség előírása nem ellentétes a gazdasági észszerűséggel, akkor biztosítani kell az ajánlattevők számára a részekre történő ajánlattételi lehetőséget. Azaz nem az ajánlatkérő mérlegelési jogkörébe tartozik az, hogy biztosít-e részajánlattételt vagy sem, hanem kötelező annak vizsgálata, hogy a részajánlattétel biztosításának a feltételei fennállnak-e és, ha igen, akkor ez egy kötelezettség az ajánlatkérő számára az ajánlati felhívás összeállítása során. Az ajánlattétel nyelve tekintetében minden esetben a magyar nyelvet is meg kell jelölni, és vita esetén a magyar nyelv lesz az irányadó. Az ajánlati felhívás tartalmi elemei tekintetében fontos új szabály, hogy, ha az ajánlatkérő a közbeszerzési szerződés teljesítése érdekében indokoltnak tartja és megköveteli a nyertes ajánlattevőktől gazdálkodó szervezet alapítását, akkor az ezzel kapcsolatos elvárásait maga az ajánlati felhívásban egyértelműen rögzítenie kell, és az úgynevezett projekttársaság feltételrendszerét a dokumentációban pontosan meg kell határoznia ajánlatkérőnek. A dokumentáció elkészítése tekintetében új szabály, hogy minden esetben az ajánlati dokumentációnak tartalmaznia kell a szerződéstervezetet. Azaz nem írhatja elő ajánlatkérő, hogy az ajánlattevők készítsék el ajánlatukban a szerződéstervezetet, hanem magának az ajánlatkérő által összeállított dokumentációnak kell, hogy része legyen a szerződés tervezete. Új szabályként került megfogalmazásra, hogy az ajánlattevők által benyújtandó igazolások, nyilatkozatok jegyzékét tartalmaznia kell a dokumentációnak, és a jegyzék vonatkozásában külön meg kell jelölni azokat a dokumentációkat, amelyek tekintetében, ha az ajánlattevő nem

a valóságnak megfelelő nyilatkozatot ad, akkor hamis nyilatkozatnak minősülnek, maguk után vonva az ehhez kapcsolódó jogkövetkezményeket. Ajánlatkérő ezen kötelezettségének úgy is eleget tehet, hogy akár az összes igazolás – nyilatkozat vonatkozásában előírja, hogy ha az ebben foglalt adatok nem felelnek meg a valóságnak, akkor valamennyi hamis nyilatkozatnak minősül – különös tekintettel arra, hogy a közbeszerzési eljárás során ajánlattevőnek valós adatokat és valós nyilatkozatokat kell tenni. Természetesen ajánlatkérőnek arra is lehetősége van, hogy a jegyzékekben megjelölt igazolások és nyilatkozatok közül csak egyesek vonatkozásában írja elő, hogy a hamis nyilatkozat jogkövetkezményét fogja alkalmazni hamis adatszolgáltatás esetén. Nem csupán az ajánlati felhívásban, hanem az ajánlati dokumentációban is részletes szabályokat kell megfogalmazni az ajánlatkérőnek, ha gazdasági társaság létrehozását követeli meg a nyertes ajánlattevőktől a szerződés teljesítése érdekében. A létrehozandó gazdálkodó szervezetek tekintetében az ajánlatkérőnek az elvárt minimális követelményeket a dokumentációban meg kell jelölni, ez azonban a jogi formával az alaptőke minimális mértékével, a gazdálkodó szervezet tevékenységi körébe, valamint tevékenység ellenőrzésével függhetnek össze. Azaz a dokumentációban rögzíteni kell a projekttársasággal szemben elvárt követelményeket, ugyanakkor a követelmények kizárólag a közbeszerzési törvényben meghatározott tartalmi elemek tekintetében határozhatók meg. Az átláthatósági megállapodással összefüggésben, a dokumentációban is fel kell hívni az ajánlatkérőnek az ajánlattevők figyelmét, hogy ilyen átláthatósági megállapodás megkötésére lehetőséget biztosít, vagy ilyen átláthatósági megállapodást kötött, és ehhez csatlakozhatnak az ajánlatkérők azzal, hogy ha valaki ehhez nem csatlakozik, ezért a közbeszerzési eljárásban hátrányt nem szenvedhet. Azaz nem köthető ki sem érvényességi, sem ajánlattételi feltételként az átláthatósági megállapodáshoz való csatlakozás. A törvény mindösszesen azt írja elő, hogy amennyiben ilyen megállapodás megkötésre kerül, vagy ennek megkötését tervezi az ajánlatkérő, akkor erre a tényre és a csatlakozás lehetőségére az ajánlati dokumentációban utalnia kell. Fontos szabály a formai követelmények tekintetében, hogy kizárólag az ajánlat-

tételhez szükséges mértékig írhat elő az ajánlatkérő formai elvárásokat. Főszabályként került megfogalmazásra építési-beruházási szolgáltatás esetében, hogy az ajánlati felhívásban előírható, hogy az ajánlattevő tájékozódjék a teljesítés helyén kötelező környezetvédelmi feltételekről és adózási szabályokról. Ez azonban lehetőség, ugyanakkor a jogalkotó kötelező módon írja elő, hogy az ajánlattevőnek a teljesítés során alkalmazott munkavállalók védelmére és a munkafeltételekre vonatkozó rendelkezésekről tájékozódnia kell. A kötelező és mérlegelés alapján előírt tájékoztatási kötelezettséggel összefüggésben köteles az ajánlatkérő az ajánlati dokumentációban megadni a tájékoztatást adó szervezetek, hatóságok nevét és azok elérhetőségét. Azaz meg kell jelölni a dokumentációban, hogy ezen adatokhoz akár a munkavédelmi, akár a munkafeltételekre vagy adózási, környezetvédelmi szabályokkal kapcsolatos tájékoztatási kötelezettséget mely szervezettől tudják beszerezni. Azaz a hatóságok nevét, elérhetőségét az ajánlati dokumentációnak 2009. április 1. után tartalmaznia kell. Az ajánlati dokumentációnak is az ajánlattételi határidő lejártáig az ajánlati felhívás megjelenésétől számítva rendelkezésre kell állni, ha az eljárás hivatalos nyelve nem magyar, akkor is az ajánlati dokumentációnak a hivatalos nyelv mellett magyar nyelven is rendelkezésre kell állnia. Az ajánlati felhívás és az ajánlati dokumentációval kapcsolatosan megváltozott új szabályozás szükségessé teszi, hogy ajánlatkérők a meglévő ajánlati felhívás vagy ajánlati dokumentáció mintáit áttekintsék, és az új jogszabályi elvárásoknak megfelelően azokat módosítsák a 2009. április 1. után megindított közbeszerzési eljárások során. Kizárási okok és igazolás módjára vonatkozó új szabályozás Változatlanul vannak kötelezően előírt kizáró okok és az ajánlatkérő által választható kizáró okok, amelyeket az ajánlati felhívásban az ajánlatkérő megjelölhet. A kizáró okokat vizsgálni kell mind az ajánlattevő, mind az alvállalkozó, mind pedig az erőforrást nyújtó szervezet tekintetében. Ugyanakkor vannak olyan kizáró okok, amelyek nem általában az alvállalkozó, hanem csak a 10%-ot meghaladó mértékben igénybe venni kívánt alvállalkozó tekintetében került megfogalmazásra. Fontos új szabály, hogy nem a közbeszerzési eljárás folyamán kell valamennyi

ajánlattevőnek igazolni, hogy nem tartozik a kizáró okok hatálya alá, hanem e tekintetben kizárólag nyilatkozniuk kell, és csak a nyertes ajánlattevőnek kell az eredményhirdetés követő 8 napon belül igazolnia, hogy nem tartozik a kizáró okok hatálya alá. Ezen szabályok könnyítést jelentenek, hiszen az ajánlat összeállításakor nem kell előre a kizáró okok tekintetében igazolásokat is beszerezni, elegendő csak majd a nyertes ajánlattevőnek beszerezni azokat. Azonban a törvény nem zárja ki annak lehetőségét, hogy önkéntesen az ajánlattevő az ajánlattétel keretében mégis becsatolja a kizáró okokra vonatkozó igazolásait. Szükséges azonban felhívni a figyelmet, hogy amennyiben megtörténik az eredményhirdetés, akkor a nyertes ajánlattevőnek 8 naptári nap áll rendelkezésére, hogy a kizáró okok tekintetében szükséges igazolásokat becsatolja, e körben már hiánypótlásra nincs lehetőség. A törvény azt mondja ki, hogy amennyiben az előírt határidőn belül nem tesz eleget a nyertes ajánlattevő az igazolások becsatolási felhívásnak, akkor úgymond a másodikként kihirdetett ajánlattevőt kell felhívni ismételten 8 napos határidő mellett az igazolás becsatolására, és ebben az esetben ő lesz a nyertes ajánlattevő. Azaz a 8 napos határidő jogvesztő határidő, igazolásnak nincs helye, így e szabály ismeretében döntheti el ajánlattevő, hogy esetlegesen önként az ajánlat benyújtása során már ezeket az igazolásokat becsatolja vagy sem, hiszen hiánypótlás keretében még pótolhatja az ajánlatok elbírásáig az ajánlatkérő által megadott igazolásokat. Fontos dolog, hogy ezek a szabályok nem csupán az ajánlattevőre, hanem a 10%-ot meghaladó mértékben igénybe venni kívánt alvállalkozó, illetőleg az erőforrást nyújtó szervezet vonatkozásában is irányadó. Az igazolásokkal, adatszolgáltatásokkal összefüggésben szükséges utalnunk arra a törvényi rendelkezésre is, hogy ajánlatkérő olyan adatok és igazolások becsatolását nem kérheti, amelyek ellenőrzésére saját maga közzétett elektronikus nyilvántartásból ingyenesen jogosult. Ha magának az ajánlatkérőnek kell az elektronikus nyilvántartásból ellenőrizni a kizáró okok fennállását vagy fenn nem állását, akkor az ajánlatkérőnek a törvény által előírt határnapig kell ezt megtennie, és dokumentálni, hogy saját maga megvizsgálta az elektronikus nyilvántartásba adott kizáró okok fennállását vagy fenn nem állását. A közbeszerzési szerződés alapján vállalt szerződéses kötelezettség megszegése tekintetében, ha erre vonatkozóan tájékoztatást kér ajánlatkérő, akkor a megkeresett fél köteles kettő munkanapon belül tájékoztatást adni a tekintetben, hogy 5 évnél régebben le nem zárult közbeszerzési eljárás alapján közigazgatási, illetőleg bírósági határozat megállapította-e szerződéses kötelezettség megszegését adott ajánlattevő tekintetében. Azaz itt is egy határidő került megállapításra, és ezen határidőt köteles a megkeresett, korábban közbeszerzési eljárást lefolytatott ajánlatkérő betartani. Az igazolások utólagos benyújtásával összefüggésben egy új eredménytelenségi ok is szabályozásra került, amely azon alapul, hogy amennyiben a nyertes ajánlattevő nem nyújtja be a jogvesztő határidő alatt a kizáró okok fenn nem állását bizonyító igazolásokat, akkor a közbeszerzési eljárás eredménytelen lesz. Alvállalkozó, erőforrást rendelkezésre bocsátó szervezet A Közbeszerzési törvény módosítása körében fontos új szabályok jelentek meg az alvállalkozó, illetőleg az erőforrást rendelkezésre bocsátó szervezetek vonatkozásában. Már az értelmező rendelkezés egyértelműen elkülönítette az alvállalkozó és az erőforrást nyújtó szervezet közötti különbséget. Az alvállalkozó olyan szervezet vagy személy, amely a teljesítésben vesz részt, azaz a közbeszerzési eljárás eredményeképpen a nyertes ajánlattevővel megkötött szerződés teljesítésében vesz részt oly módon, hogy az ajánlattevő, azaz a szerződéses partner bevonja

PARAGRAFUS Kórház 2009/6. | 60

közvetlenül az alvállalkozót a szerződés teljesítésébe. Ezzel szemben az erőforrást nyújtó szervezet olyan szervezet vagy személy, amely nem a teljesítésben vesz részt, hanem a közbeszerzési eljárás eredményeképpen az ajánlattevővel megkötendő szerződés teljesítéséhez szükséges mértékben nyújt erőforrást. Azaz rendelkezésre bocsát olyan alkalmassági igazolási módot vagy egyéb érvényességi követelményt, amely szükséges ahhoz, hogy az ajánlattevő a szerződést teljesíteni tudja. Ezen erőforrásoknak rendelkezésre kell állni a szerződés teljesítésének a teljes időtartama alatt. Az alkalmassági igazolások tekintetében azonban a Közbeszerzési törvény korlátozza, hogy mikor lehet külső erőforrásra támaszkodni. A korlátozás akkor jelenik meg, ha az ajánlattevő és az erőforrást nyújtó szervezet között többségi befolyás nem áll fenn. Ebben az esetben számos olyan alkalmassági igazolási mód van, amely körében úgymond a külső erőforrás nem vehető igénybe. Így az erőforrást nyújtó szervezetek alkalmassági igazolási lehetőségei kapcsán szükséges megvizsgálni, hogy az erőforrást nyújtó szervezet és az ajánlattevők között fennáll-e a többségi befolyás vagy sem, ez pedig a Polgári törvénykönyv alapján kell megállapítani. A Polgári törvénykönyv fogalmazza meg a többségi befolyást, így ha a társaságban a szavazatok több mint 50%-ával rendelkezik az adott szervezet, vagy meghatározó befolyással rendelkezik, például a tisztségviselő megválasztása, visszahívása tekintetében, akkor a többségi befolyás fennáll, és ebben az esetben az alkalmassági igazolás vonatkozásában nincs korlátozva az ajánlattevő a külső erőforrás igénybevétele kapcsán. Ezzel szemben, ha nem áll fenn az ajánlattevő és az úgynevezett erőforrást nyújtó szervezet között a többségi befolyás, akkor számos olyan alkalmassági igazolási mód van, amely területén külső erőforrást nem vehet igénybe az ajánlattevő, azaz nem minősül külső erőforrásnak az ilyen szervezet által adott igazolás. Az erőforrás rendelkezésre állása tekintetében is eltérő az igazolási mód, attól függően, hogy a többségi befolyás fennáll-e az ajánlattevő és az erőforrást nyújtó szervezet között vagy sem. Ha a többségi befolyás fennáll, akkor elegendő az erőforrást nyújtó szervezet kötelezettségvállalásra vonatkozó nyilatkozatának a benyújtsa, amely alapján ő vállalja, hogy a szerződés teljesítésének időtartamára is rendelkezésre áll a szükséges erőforrás. Ezzel szemben, ha hiányzik a többségi befolyás, akkor egyrészt egy megállapodást kell becsatolni, amely az ajánlattevő és az erőforrást nyúj-

tó szervezet között az erőforrás vállalására vonatkozik, másrészt az erőforrást nyújtó szervezetnek egy közjegyző által hitelesített nyilatkozatot is be kell csatolnia az erőforrás biztosítására vonatkozó kötelezettségvállalása tekintetében. Az alkalmassági igazolás tekintetében az erőforrást nyújtó szervezetnek az alkalmasság tényét úgy kell igazolnia, ahogyan azt az ajánlattevő részére az ajánlatkérő előírja. Azaz az erőforrást nyújtó szervezet igénybevétele esetén az ajánlattevő alkalmasságát az erőforrást nyújtó mögöttes szervezet fogja majd igazolni – az ajánlati dokumentációban megjelölt módon. Az ajánlatok elbírálása során ezért szükséges, hogy ajánlatkérő egyrészt pontosan meggyőződjön arról, hogy az ajánlattevő és a külső erőforrást nyújtó szervezet között fennáll-e a többségi befolyás vagy sem, és ennek eldöntését követően tudja majd elbírálni, hogy adott alkalmassági igazolási mód tekintetében a külső erőforrás igénybe vehető vagy sem. Ezt követően tudja az ajánlatkérő az erőforrást biztosító szervezet rendelkezésre állásának az igazolását megvizsgálni, hogy az a Kbt. által előírt módon került-e becsatolásra és elkészítésre. Az alvállalkozó az ajánlattevők közvetlen bevonása mellett a szerződés teljesítésében vesz részt. Alvállalkozó tekintetében különbséget kell tennünk az úgynevezett 10% feletti, és a 10% alatti alvállalkozók között. Nagyon fontos új szabály, hogy az alvállalkozóknak a tényleges teljesítésének együttes mértéke nem haladhatja meg az 50%-át a teljesítésnek. Azaz korlátozva van a bevonható alvállalkozói mérték a szerződés teljesítése során. A 10% feletti ajánlattevőket nevesítenie kell az ajánlattevőnek, a 10% alatti ajánlattevők vonatkozásában az ajánlatnak azt a részét kell az ajánlattevőnek meghatározni, amely körben igénybe veszi az alvállalkozót. Azaz a 10% feletti és alatti alvállalkozók vonatkozásában eltérő szabályok kerültek megfogalmazásra, hiszen a 10% alatti alvállalkozóknál nem magát az alvállalkozókat kell megjelölni az ajánlatban, hanem csak az ajánlatnak azt a részét, amelynek a teljesítéséhez igénybe fogja venni. Ezzel szemben, ha a szerződés teljesítéséhez a közbeszerzés értékének 10%-át meghaladó mértékben kíván alvállalkozót igénybe venni az ajánlattevő, akkor az alvállalkozókat is nevesíteni kell, valamint meg kell jelölni a közbeszerzésnek azt a részét, ahol nevesített alvállalkozók közreműködni fognak a szerződés teljesítésében. Fontos szabály, hogy az alvállalkozó és az erőforrást nyújtó szervezet vonatko-

zásában is alkalmazni kell a Kbt. összeférhetetlenségére vonatkozó szabályokat, amely a közbeszerzési eljárás előkészítése a felhívás, a dokumentáció elkészítése és a közbeszerzési eljárás tekintetében fogalmazza meg, hogy mely esetekben nincs lehetőség az ajánlatkérő nevében való eljárásra, illetőleg a közbeszerzési eljárásban akár alvállalkozóként, akár erőforrást nyújtó szervezetként való bevonására más szervezetnek. A közbeszerzési eljárás korlátozza az ajánlattevői, alvállalkozói és az erőforrást nyújtó szervezet ugyanazon közbeszerzési eljárásban való részvételét. Ugyanis a törvény kimondja, hogy ugyanazon eljárásban, ha részajánlattétel van, akkor ugyanabban a részben az ajánlattevő más ajánlattevővel közösen nem tehet ajánlatot, nem lehet másik ajánlattevő 10% feletti alvállalkozója, és ugyanabban a közbeszerzési eljárásban az ajánlattevői minőség mellett másik ajánlattevő számára erőforrást nem biztosíthat. Az is nagyon fontos, hogy ugyanazon közbeszerzési eljárásban egy szervezet vagy egy személy egynél több ajánlattevőnél nem lehet 10% feletti alvállalkozó, és egynél több ajánlattevő számára erőforrást nem nyújthat. A törvény ezekkel a rendelkezésekkel kívánja kizárni azt, hogy adott szervezet vagy adott személy több ajánlattevő esetében is megjelenjen 10% feletti alvállalkozóként vagy erőforrást nyújtó szervezetként. Ha részajánlattételi lehetőséget biztosít az ajánlatkérő, akkor természetesen részajánlatként kell ezeket a korlátozó szabályokat vizsgálni. Ezek a szabályok a jövőben kizárják, hogy egy adott ajánlattevő, szervezet vagy személy ugyanabban a közbeszerzési eljárásban egyidejűleg különböző minőségben részt vegyen. Tekintettel arra, hogy 2009. április 1-jétől a 10% feletti alvállalkozókat nevesíteni kell az ajánlatban, így ellenőrizhető azon szabály betartása, mely szerint csak az ajánlatban megjelölt alvállalkozók vehetnek részt a szerződés teljesítésében, és ezek az alvállalkozók a teljesítés során 10%-ot meghaladó mértékben teljesítési segédet nem vehetnek igénybe. Ha a szerződés megkötését követően a szerződéskötéskor előre nem látható ok miatt a szerződésben vállalt kötelezettség a megjelölt, nevesített alvállalkozóval nem teljesíthető, akkor kizárólag az ajánlatkérő hozzájárulása esetén vonható be más szervezet a teljesítésbe, abban az esetben, ha ezek a közreműködők megfelelnek egyébként az eljárásban az alvállalkozók tekintetében megfogalmazott követelményrendszernek. Folytatjuk

KÓRHÁZI VIZIT Kórház 2009/6. | 62

Minőséget őriz és fejleszt a magyaróvári stratégia LÓRÁNTH IDA

A mosonmagyaróvári Karolina Kórház milliárdos beruházásai és az azt követő TVK-elvonások miatt tavalyra alaposan eladósodott. Nehéz gazdasági helyzetén fenntartója, a városi önkormányzat igyekszik segíteni. Az intézmény menedzsmentje pedig új működtetési stratégiával kívánja egyensúlyba hozni a gazdálkodást. A kórház főigazgató főorvosával, dr. Vermes Tamással a pénzügyi problémák okairól, az egyensúly megteremtésére tett intézkedéseikről, terveikről beszélgettünk.

nyeinek megfelelő területi kórház alakult ki, melynek fenntartási költségei azonban jócskán meghaladják a korábbiét. – Az utóbbi két-három évben jó és rossz hírek egyaránt érkeztek Mosonmagyaróvárról. Előbbi az összességében hárommilliárd forint értékű rekonstrukció befejeződése, melynek része volt egy műtőblokk-projekt is, utóbbi pedig az intézmény rohamos eladósodása. Van-e összefüggés a kettő között?

te. A változások eredőjeként országosan a korábbi 80 ezerről 71 ezerre csökkent a kórházi ágyak száma, ezen belül az aktív fekvőbeteg-ellátás ágyszáma 60 ezerről 44 ezerre. Utólag visszatekintve megállapítható, hogy az egészségügyi szolgáltatók egészét a reform gazdaságilag megviselte. Mindezek a változások természetesen a Karolina Kórházat is érzékenyen érintették, hiszen a korábbi struktúra az elmúlt években többször is megválto-

A

mosonmagyaróvári Karolina Kórházat a 19. század elején Károly főherceg feleségének emlékére létrehozott alapítványról nevezték el. Az ahhoz érkezett adományokból a város 1859-ben vásárolt meg egy korábbi kolostorépületet. Egy év múlva Karolina Intézet néven megnyílt az a huszonkilenc ágyas gyógyító intézmény, amely legfőképpen a szegények kezelését tűzte ki céljául. A 20. század elején vált önálló kórházzá, amikor fertőző osztályt építettek, és ezzel százkilencre gyarapodott az ágyak száma. Pár év múlva tovább bővült, egy huszonegy ágyas tüdőkórházi részleggel. 1960-ra az ágyszám már elérte a kétszázhatvanat, az 1974-es teljes rekonstrukció után pedig a háromszázhatvanat. A több mint harmincezer városi polgár, és a település vonzáskörzetébe tartozó negyvenkétezer lakos ellátása, illetve a Mosonmagyaróváron áthaladó rendkívüli módon felduzzadt nemzetközi forgalom az utóbbi évtizedekben egyre nagyobb feladatok elé állította mind a kórház fekvőbeteg-részlegeit, mind a járóbeteg-szakellátást. 2002–2004ben címzett állami támogatás segítségével megvalósult a kórház teljes rekonstrukciója, aminek köszönhetően a korábbi több telephelyet sikerült egymáshoz közel eső épületekbe összpontosítani. Az építészeti, technológiai fejlesztéseknek köszönhetően infrastruktúrájában a kor követelmé-

Dr. Vermes Tamás Mi az oka a kórházi adósságállomány gyors növekedésének? – A rekonstrukció során összességében kb. 6000 négyzetméter új épületállomány kialakítása történt, teljes gépészetcserével és a műtőblokk jelentős átalakításával. A megnövekedett területek értelemszerűen megnövelték a működési költségeket, de az adósságállomány növekedésének ez csak részben oka. Kórházunk 2006 októberében, az akkori egészségügyi kormányzat struktúraátalakítást támogató pályázatának keretében negyvenkilenc aktív ágy krónikussá konvertálását vállalta, és 2007. február 1-jéig azt végre is hajtotta. 2007-ben a magyar egészségügyben, a szakmában mindenki által jól ismert, többirányú, jelentős változások, folyamatok kezdődtek el. Azok egyik fő irányát az egészségügyi ellátórendszer szerkezeti átalakítása jelentet-

zott. Első alkalommal egy 2006. évben, a tulajdonos támogatottságával benyújtott, fentebb már említett nyertes pályázatunk eredményeként, majd utána 2007 áprilisában, az ellátórendszer átalakítása végett hozott miniszteri döntés hatálybalépését követően. Ez az önként vállalt átalakításhoz képest ugyan nem tűnik jelentős mértékűnek, hiszen teljes ágyszámunkat tekintve, a korábbihoz képest még enyhe növekedés is történt, ám a különböző szakmacsoportok új ágyszámainak egy épületen belüli elhelyezését nem sikerült optimális módon megoldanunk. Ezért az intézmény költségvetését az ilyen jellegű átalakításokkal járó kiadások is megterhelték. A jelenlegi struktúrájában a Karolina Kórház- és Rendelőintézet a nyugat-magyarországi régió legnagyobb területi kórháza, amely 308 ágyon, 11 szakterületen a progresszivitás I. szintjén látja el gyógyító

– Hogyan fest jelenleg a mosonmagyaróvári kórház ágyszerkezete és a járóbeteg-szakrendelése? – A mai végleges állapot – 2007. április 1. óta – a következő: 167 aktív ágy (225-ről csökkent), 141 krónikus ágy (77-ről növekedett), a teljes ágyszám: 308 (302-ről növekedett). A fekvőbeteg-ellátás mellett diagnosztikus egységek, és járóbetegszakellátás folyik 41 rendelési egységben, 31 szakmában. Az adósság növekedésében méretgazdaságossági problémák és a 2008-as évi kedvezőtlen változások együttesen játszottak szerepet. – A kórház gazdasági gondjait látva, hogyan próbált segíteni önöknek a város önkormányzata? – 2008-ban a hazai kórházakat különösen súlyosan érintette a konvergencia programhoz kapcsolható további forráskivonás az egészségügyi ágazatból. Több intézmény került gazdaságilag nehéz helyzetbe (100-ból 87), közöttük a Karolina Kórház is. 2007 márciusában, egy egyszeri, 60 millió forintos önkormányzati támogatás pótolta a rekonstrukció okozta bevételkiesésünket. Ennek, és a menedzsment által megtett hatékonyságnövelő intézkedéseknek köszönhetően a kórház adósságállománya 2007-ben nem növekedett. A következő évben sajnos mégis újabb likviditási gondjaink akadtak. 2008 tavaszán a változatlan alapdíjak és a jelentősen megnövekedett kiadások (közüzemi díjak, élelmiszerárak stb.) miatt adósságállományunk ismét növekedni kezdett. Az év közepére meghaladta a 300 millió forintot. Ez pedig már működési problémákkal fenyegette az intézményt, így ismét a tulajdonos segítségét kértük. Gazdasági helyzetünk áttekintésére a fenntartó önkormányzat szakértőt kért fel. A szakértői anyag többszöri tárgyalását követően a tulajdonos arról hozott döntést, hogy az intézmény menedzsmentje a fenntartható működés érdekében dolgozzon ki intézkedési tervet, és azt terjessze a képviselőtestület elé, egyidejűleg engedélyezte 150 millió forint önkormányzati gyorskölcsön átutalását. Ezzel a „vérátömlesztéssel” az intézmény jelenlegi szállítói tartozása kezelhető szintre csökkent, pillanatnyilag nincs 60 napot meghaladó adósságunk. – Milyen stratégiát dolgozott ki a menedzsment a kórház gazdasági helyzetének a stabilitására, illetve javítása érdekében?

– A menedzsment előtt korábban is világos volt, hogy a gazdálkodási eredmények javításának a kulcsa a bevételnövelés, és ezzel párhuzamosan a kiadások csökkentése lehet. Az intézkedési terv kidolgozásakor még érvényben volt a TVK-rendelet, amely a bevételi oldalt meglehetősen behatárolta, így a kezelésre szoruló öszszeg 150 millióra volt tervezhető. A kiadási oldalon elkerülhetetlen volt valamennyi lehetőség számbavétele annak érdekében, hogy a tulajdonos által elvárt feltétel teljesülhessen, nevezetesen az, hogy 60 millió forintos tulajdonosi támogatás mellett, idén már az adósságállomány érdemben ne növekedjék. Látható tehát, hogy az intézménynek mintegy 90 millió forintos hiányt kell különféle intézkedésekkel kompenzálnia. A 2009. április elsejétől érvényes új finanszírozás várhatóan számunkra sem teremt kedvezőbb helyzetet, ezért félő, hogy a kezelésre szoruló hiány növekedni fog. Bár ez a feladat nehezebb helyzetbe hozta a menedzsmentet, mégis hangsúlyozni szeretném, hogy a kórház vezetése, egyetértésben a tulajdonossal, nem szándékozik feladni az intézmény jövőképét, hiszen szükség van a régió legnagyobb és legszélesebb szakmai spektrumú területi kórházának a fenntartására, amely az ellátás első szintjén megbízhatóan és a szakmailag elvárható színvonalon látja el a mosonmagyaróvári kistérség lakosságát. Megemlíteném ugyanakkor, hogy néhány szakterületen (gasztroenterológia, traumatológia, intenzívterápia, allergológia) területén II. szintű ellátást is képesek vagyunk nyújtani, bizonyos korlátok között. Célunk olyan intézmény kialakítása, amely mindenkor etikusan, de jól kihasználja a versenyelőnyeit, növeli piaci részarányát az ellátásban, ezzel pedig egyaránt kiszolgálja a lakosság jogosan elvárható igényeit és stabilizálja a saját pénzügyi helyzetét. Szilárd meggyőződésem, hogy nem állíthatjuk a kórházat olyan szakmai és erkölcsi pályára, amelynek végén egy vegetáló, négy alapszakmás intézmény víziója áll, ahonnan mindenki elmenekül, aki csak teheti (beteg és dolgozó egyaránt), ugyanakkor fenntartása továbbra is folyamatos tulajdonosi szerepvállalást követel. – Az önmaguk által megszabott kemény feltételek, a rendkívül szoros gazdálkodás, az embert próbáló feladatok tükrében hogyan látja kórháza jövőjét? – Jelenleg mátrix struktúrában működünk, aminek köszönhetően megbízhatóan látjuk el gyógyító feladatainkat. Szolgáltatásaink színvonala a lakosság által elvárható minőségűnek mondható. 2009–2010-re rövid és középtávú intézkedési tervet

dolgoztunk ki, amelynek olyan elemei is vannak, amelyek hatása csupán hosszú távon mutatkozik majd meg. A terv megvalósulása természetesen sok mindentől függ. Ismerve a jelenlegi makrogazdasági környezetet, a szakértők által előre jelzett gazdasági lassulást, a recesszió lehetőségét és az ebből fakadó költségvetési bizonytalansági tényezőket, a pillanatnyilag megjósolhatatlan finanszírozási változásokat (elsősorban a bizonytalan lebegőpont értékeket), nem tudható, hogy mekkora esélyünk lesz terveink tényleges megvalósítására. A szakmai koncepcióban megfogalmazott elképzeléseket, az intézmény pénzügyi helyzetének javítását célzó stratégiai terv megvalósulásának üteme és lépései, valamint a valóban realizálható eredményei ugyancsak befolyásolhatják. Éppen ezért a tervben pontos időrendi megvalósulást nem is rögzítettünk, szükséges lesz annak időnkénti felülvizsgálata, és a célok megvalósulásával való szinkronizálása. – Melyek a stratégia konkrétan megfogalmazott céljai? – A tervben felvázolt stratégia szervezeti struktúrát érintő egyik fő eleme az a szervezeti változást igénylő folyamat, amely a kórház gyógyítást támogató területein a költséghatékonyabb és racionálisabb működést teszi lehetővé. Ilyenek például a HR- és PR-tevékenység javítása, a szolgáltató funkciók erősítése és a minőségfejlesztés. Orvosszakmai területen a terv szerint új gyógyító területekre és a versenyelőny fokozására kell koncentrálnunk. Az orvosszakmai stratégiai tervek a szakmavezető főorvosok elképzelései alapján készültek, figyelembe véve az egészségpolitikai tendenciákat, szakmai grémiumok ajánlásait, a tervezhető finanszírozási szempontokat, a mortalitási mutatókat, a betegjogokat és szokásokat, és mindezeket adaptálja a jelenlegi és reálisan megcélozható lehetőségeinkhez. Javításra szorul például némely osztályon a gyógyító személyzet állományának szakmai minősége, és más részlegeknél cél a jelenlegi színvonal megtartása. A kórház vezetésének szigorúan és következetesen alkalmaznia kell a „szakmailag már elfogadható, pénzügyileg még finanszírozható” elvet. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy azokban az esetekben, amikor a gyógyító munkában választásra nyílik lehetőségünk, nem törekszünk a legkorszerűbb (de nagyon drága) termékek beszerzésére, helyette megelégszünk a szakma számára elfogadható minőségben gyártott olcsóbbakkal. Egyik legfontosabb feladatunknak tekintjük az intézmény jól képzett, sokrétű,

63 | Kórház 2009/6. KÓRHÁZI VIZIT

feladatait. A kórház területi ellátási kötelezettsége a mosonmagyaróvári kistérség, melyben több mint 73 ezren élnek, ebből 31 ezer fő Mosonmagyaróvár lakója.

KÓRHÁZI VIZIT Kórház 2009/6. | 64

speciális szaktudással bíró orvosgárdájának a megőrzését, amelynek szakemberei közül sokan az elmúlt évek tudatos fejlesztései, és HR-tevékenysége révén kerültek a kórházunkba. Többek között nekik is köszönhető az ellátási területen kívülről érkező betegforgalom. Legalább ennyire fontosnak tarjuk a kórházban már régen dolgozó orvosok kollektívájának a megtartását, amelynek tagjai nagy tudású szakemberek (beleértve a nyugdíj mellett dolgozókat is), akik évek hosszú sora óta bizonyítják a szakértelmüket. További komoly feladatnak tekintjük a különböző szakmai iskolák hagyományainak a megtartását, és az eltérő attitűdök összehangolását, integrálását. Kiemelt figyelmet fordítunk a kórház országos méretekben is átlagon felüli képzettségűnek számító, szakmaszerető, lelkiismeretes ápolói gárdájának a megtartását. Ez a törekvés mind a létszámra, mind a minőségre egyaránt érvényes. Figyelembe kell vennünk azonban, hogy a romló jövedelmi viszonyok mellett ezt a célkitűzésünket nem lesz egyszerű megvalósítanunk. Mindezt megfelelő empátiával, a kollektív szerződés nem kötelező juttatásainak, és a képzések támogatásoknak a végsőkig történő megőrzésével tervezzük elérni. – A felsoroltak már önmagukban nagyon sok energiát, figyelmet igényelnek. Vannak még további céljaik is? – Változásokat tervezünk a diagnosztikában is. A röntgen-ultrahang diagnosztika területén elsősorban a várakozási idők és az ultrahangos várólista további rövidülése a kitűzött cél. Új recepció kialakításával megszűnt a „lehúzott ablak” jelenség, a várakozás körülményei is humánusabbak lettek. Az ellátás minőségének javítása érdekében növeltük a részmunkaidős orvosok létszámát, az ultrahangos vizsgálatok előjegyzési ideje pedig jelentősen lerövidült. A mammográfiás vizsgálatok személyi feltételeinek biztosítása megtörtént. A megbízott osztályvezető főorvos heti egy alkalommal a megyei kórházban CT- és MRI-képzésen vesz részt, megoldott a helyi CT- és MRI-konzultáció is, ezen túl heti egy alkalommal, konzultáció céljából

CT- és MRI-vizsgálatokban jártas szakember is áll klinikusaink rendelkezésére. Konkrét tervekkel, megvalósítási ajánlattal rendelkezünk a radiológiai eszközpark fejlesztésére, a teljes körű digitális leképezés és archiválás megvalósítására. Elvi megállapodásunk van teleradiológiai együttműködésre több nagy radiológiai intézménnyel, ami a jól ismert országos radiológus orvoshiány miatt korszerű és előremutató, az egészségpolitika által is támogatott terv. Jelenleg ennek megvalósítását forráshiány miatt prolongáljuk, de semmiképpen sem vetjük el. A kórház laboratóriumának egységben tartását a fenntartó is támogatja. A veszteségek csökkentése végett támogatást kaptunk a működtetés racionalizálására. Megtörtént a laboratórium és a véradó tevékenységének átvilágítása, majd a gépek cseréje. Mindezt úgy hajtottuk végre, hogy nem volt induló forrásigény. A rendszer 2008 júniusa óta működik, a tavalyi második félévi költséghatékonyság vizsgálata folyamatban van. A labortevékenység racionalizálásának fontos eleme lehet a véradó és a laboratórium közös szervezeti egységbe integrálása. – Milyen változásokat terveznek a fekvő- és járóbeteg-ellátásban? – Ápolási osztályunk kihasználtsága közel százszázalékos, cél az ellátás szinten tartása. Általános célként fogalmaztuk meg, hogy a belgyógyászati mátrix jelenlegi valamennyi szakmacsoportjának feladatellátása megmaradjon, de a veszteséges működést nem tolerálhatjuk. Mindehhez tisztán kell látni az egyes szakmacsoportok eredményességét. Szakmai és gazdasági kontrolling együttes alkalmazása adhat erre alapot, melyet külső szakértők bevonásával, országos kórházi összehasonlítással (benchmark) tervezünk. Törekedni kell a betegre lebontott költségelemzésre. A portfólió tisztítását a területi ellátási kötelezettséget is figyelembe véve, szigorúan szakmai alapon lehet csak kezelni. Az intézményen belüli, és a szakmacsoportok közötti kapacitás saját hatáskörben történő átszervezésére a megváltozott jogszabályok az eddiginél nagyobb moz-

PÁLYAKÉP Dr. Vermes Tamás a Pécsi Orvostudományi Egyetemen szerzett általános orvosi diplomát. 1987-ben általános sebészeti, 1990-ben traumatológiai, 1995-ben kézsebészeti szakvizsgát tett. 2005-ben egészségügyi szakmenedzseri másoddiplomát szerzett. Első munkahelye Győrben, a Petz Aladár Megyei Kórházban volt. A mosonmagyaróvári Karolina Kórházban 1995 óta dolgozik. Előbb a baleseti sebészeten, mint osztályvezető, majd 2006 óta az intézmény főigazgató főorvosaként.

gásteret kínálnak. Általánosságban 80–85 százalékos normatív ágykihasználás a cél. A belgyógyászat területén a vidéki kórházakra jellemző általános belgyógyászati beteganyagon túl célunk bizonyos szakterületek megcélozása, esetünkben ez a gasztroenterológiai lehet. Ennek személyi és tárgyi feltételei adottak, így az általános városi kórházak szintjénél lényegesen magasabb ellátást tudunk nyújtani, beleértve az ERCP-, EST-vizsgálatokat is, valamint a különböző stent behelyezéseket. Ennek addicionális előnye, hogy számos epeköves beteg marad kórházunkban, melyet sebészeti osztályunk korszerű technikával tud ellátni. Cél az onkológiai beteganyag megőrzése, beleértve ezek sebészi ellátását is, természetesen a szakmai kompetencia határáig. Feltétlenül fejlesztésre szorul kórházunk neurológiai ellátása, ennek a komplex tervnek a kidolgozása – amely a gondozástól az aktív fekvőbetegellátáson át a neuro-rehabilitációig terjed – jelenleg folyamatban van. Mindennek személyi feltételeit kell elsősorban biztosítani. Traumatológiai-ortopédiai vonalon a jó fedezettel bíró ellátási esetek számának növelése a cél, akár úgy, hogy vendégoperatőröknek lehetőséget biztosítunk területen kívüli betegek ellátására. A járóbeteg-szakellátás területén a kapacitások racionális felhasználása, a jogszabályok adta kereteken belül a szakmacsoportok közötti átcsoportosítás folyamatban van. Az új finanszírozási szabályok lehetőségeit legjobban kihasználva kell dönteni arról, hogy bizonyos ellátásokat aktív fekvőbetegként, netán egynapos ellátási esetként, illetve ambuláns esetként kezeljük. Járóbeteg-ellátásban allergológia szakterületen jelenleg is kiemelkedő ellátást tudunk nyújtani, ennek szinten tartása, illetve fejlesztése fontos feladat. A tüdőbeteg-gondozáshoz kapcsolódóan foglalkozunk pulmonológiai rehabilitáció, illetve alvásvizsgálatok végzésének lehetőségével is. Megőrzendő feladatként jelölhető meg az újszülött-ellátás (a biztonságos szülészeti tevékenység működése érdekében), a készenléti gyermekgyógyász ügyelet, és az emelt szintű, 8–10 óra/nap időtartamú ambuláns ellátás, a napközi betegmegfigyelés lehetőségével együtt. Tervezzük továbbá egy cukorbeteg és elhízott gyermekeket gondozó munkacsoport létrehozását, gyermekgyógyász, pszichológus, gyógytornász és dietetikus munkájának a bevonásával. Komoly versenyelőnyként értékeljük korszerű, hét ágyas intenzív osztályunk és II. szintű véradó szolgálatunk meglétét, ezek megőrzése stratégiailag kiemelkedő fontosságú.

Semmi sem állandóbb a változásnál

Recommend Documents