28. szám
2007. Szent András havának 25. napján
S
emmi által sem nyugtathatjuk meg inkább kételyeinket, melyek szívünkben az isteni gondviselés, a lélek halhatatlansága s más, szellemi világunk közé tartozó eszmék iránt néha támadnak, mint ha az anyagi világnak azon számos tárgyaira gondolunk, melyeknek valóságán érzékeink tanúsága után kétkednünk nem lehet, s melyeknek működése épp oly megfoghatatlan. Báró Eötvös József
A tartalomból: Liturgikus naptár • Városmisszió 2007 • Mese Szent Lúciáról • Vers • Közös élményeink • Pályázat • Programok
1
Liturgikus naptár
Városmisszió 2007
2007. november
ÉLMÉNYEIM A VÁROSMISSZIÓBAN
25. vasárnap: KRISZTUS KIRÁLY (főünnep)
(Alexandriai Szent Katalin) 2Sám 5,1-3; Zs 121; Kol 1,12-20; Lk 23,35-43 Fölkenték Dávidot Izrael királyává
30. péntek: SZENT ANDRÁS APOSTOL (ünnep)
Róm 10,9-18; Zs 18A; Mt 4,18-22 A hit hallásból ered, a hallás pedig Krisztus igéjéből
2007. december 2. vasárnap: ADVENT 1. VASÁRNAPJA (A)
(Szent Lúciusz, Szent Szilvánusz) Iz 2,1-5; Zs 121; Róm 13,11-14; Mt 24,37-44 Eljön a sok nép, és ezt mondják: menjünk föl az Úr hegyére
3. hétfő: XAVÉRI SZENT FERENC
(Szent Szofoniás) Iz 4,2-6; Zs 121; Mt 8,5-11 Eljön az Úr, és megpihen Sion hegyének egész vidéke fölött
6. csütörtök (Szent Miklós)
Iz 26,1-6; Zs 117; Mt 7,21.24-27 Bízzatok az Úrban, mert az Úr a mi kősziklánk mindörökre
8. szombat: SZŰZ MÁRIA SZEPLŐTELEN FOGANTATÁSA (főünnep) Ter 3,9-15.20; Zs 97; Ef 1,3-6.11-12; Lk 1,26-38 Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony közt
9. vasárnap: ADVENT 2. VASÁRNAPJA Iz 11,1-10; Zs 71; Róm 15,4-9; Mt 3,1-12 Tele lesz a föld az Úr ismeretével
13. csütörtök: SZENT LÚCIA
Iz 41,13-20; Zs 144,1-13; Mt 11,11-15 Én megsegítelek - így szól az Úr, a te megváltód
/A Mese rovatban olvashatsz róla/
14. péntek: KERESZTES SZENT JÁNOS (Szent Venantius Fortunatus) Iz 48,17-19; Zs 1; Mt 11,16-19 Bárcsak figyeltél volna parancsaimra
16. vasárnap: ADVENT 3. VASÁRNAPJA
(Szent Adelhaid-Etelka) Iz 35,1-6a.10; Zs 145; Jak 5,7-10; Mt 11,2-11 Maga az Isten jön, és megszabadít minket
23. vasárnap: ADVENT 4. VASÁRNAPJA (Kenty Szent János, Szent Viktória) Iz 7,10-14; Zs 23; Róm 1,1-7; Mt 1,18-24 Íme a szűz méhében fogan, és fiút szül
PÁLYÁZAT! Tervezz új logót a BékeHír-nek! A megújult újságnak megújult logó is jár, további részletek a weboldalon, az Aktuális menüpontnál (cím hátul) vagy Czinege Attilánál /09-20-991-9927/ 2
A bőség zavarával küzdök, ha össze akarom foglalni a városmisszióval kapcsolatos tapasztalataimat. Egy héten keresztül zajlottak az események, és hála Istennek, több helyen és több programba be tudtam kapcsolódni. Végig egy ismert ének első sora járt az eszemben. Talán ez tudja legjobban kifejezni benyomásaimat: „Ünnepre hívtál össze, Jézus. Szemléljük dicső arcodat. A mulandótól fordítsuk el szívünk! Az Örökkévalóra tekintsünk!” /Csiszér László/ Azt vettem észre, hogy aki nyitott szívvel bele tudott kapcsolódni, mindegy, hogy melyik programba, megérintette Isten kegyelme, átjárta valami ünnepi öröm. Valóban szemlélhettük Jézus arcát. Találkozhattunk Vele a programokon keresztül, például a szentségimádáson a plébánián, hiszen Ő jelen van az oltáriszentségben. Találkozhattunk Vele a dicsőítésen, vagy a koncerten, mert Ő jelen van ott, ahol dicsőítik. Találkozhattunk Vele a közösségben, amikor eddig még soha nem tapasztalt egységben dolgozhattunk együtt testvéreinkkel. Hiszen az Egyház az Ő titokzatos teste. Találkozhattunk Vele a személyes beszélgetésekben és a közbenjáró imákban. Hiszen Ő minden emberben, még a legbűnösebbekben is ott van. Az Atya gyermekei, Jézus barátai és a Szentlélek temploma vagyunk. A feleségemet talán legjobban a gitáros szentégimádáson és a dicsőítésen érintette meg az Úr. Egy ismerősünket akkor, amikor a Szent Teréz ereklyéhez zarándokolt a gyerekeivel. Rám legnagyobb hatással a személyes beszélgetések voltak az utcán és a “meghallgatlak sátor”-ban. Olyan öröm járt át mindnyájunkat, ami csak Tőle származhat. Gondjainkról is el tudtunk feledkezni, de nem is volt ezen a héten semmi zavaró körülmény, amelyek egyébként az azt követő héten jócskán elértek bennünket. Valószínűleg szerepe volt a nyugodt légkörben és a sikeres lebonyolításban az imának is, amellyel sokan készültek a városmisszióra. A megelőző héten csak a közösségünkben két alkalommal is volt közbenjáró imaest. Valamint sokan sokat dolgoztak. A fiatalok már a megelőző napokban tízezer szórólapot hajtogattak és kézbesítettek a kerületben. Az első két nap, szombaton és vasárnap a plébániai programokra koncentráltunk. Sajnos, nem tudtunk minden programon részt venni, de az is csodálatos volt. A templomi idegenvezetésen tele volt a templom eddig nem látott emberekkel. A szentségimádáson intenzíven átélhettük az Úr jelenlétét. A könnyűzenei koncerten zengett a templom Isten dicsőítésétől. Az ökumenikus virrasztáson megélhettük az egységet protestáns testvéreinkkel. Vasárnap szinte egész nap ott tudtunk lenni. Nagyon tetszett Laci atya kommentált miséje, ahogy egyszerű eszközökkel meg tudta szólítani mind a gyerekeket, mind a felnőtteket. Mise után leginkább a sátorban és a környékén beszélgettünk az emberekkel. Délután láthatóan nagy sikert aratott a Szent Erzsébet színdarab a fiatalok és az idősek körében a sárkányeregetés pedig a gyerekek között. Sokan mondták, hogy jó volna gyakrabban városmissziót rendezni. 3
A következő napokban főleg a Nyugati téren szolgáltam a közösségemmel, az Új Jeruzsálem Közösséggel, majd hétfő este a Bazilika előtti sátorban a TŰZ-Evangelizáción, kedden este a gyógyító imaesten, a hét többi napján esténként a West End tetőteraszán voltunk a “meghallgatlak sátor”-ban. Plébánosunk, Róbert atya előzőleg három pontban foglalta össze a városmisszió céljait: 1. A már aktív hívők buzgóságát fokozni, és egységüket növelni. 2. A kevésbé aktívakat közelebb vonzani és felbuzdítani. 3. A jó szándékú kívülállókat meghívni a közösségbe. Ezek alapján szeretném összefoglalni tapasztalataimat. A plébánián is, és később a többi helyen is olyan egységet lehetett megélni a testvérekkel, amilyet még szerintem soha máskor. A plébánián nagyon sokan részt vettek a munkában, és olyanok is aktívak voltak, akik eddig nem. Mindenki megtalálta a helyét. A fiatalok a játszótéren és parkban szólították meg az embereket, és invitálták őket a programokra, Mások süteménnyel és teával kínálták őket, ismét mások a gyerekekkel foglalkoztak. Jó gondolat volt kimenni az emberek közé. Többször sikerült kézről kézre adni az érdeklődőket. Volt, aki a keresztség felől érdeklődött, volt egy fiatal anyuka, aki a gyerekének a hittanóráról, egy idős nehezen mozgó, beteg hölgy az otthoni lelkipásztori segítség felől. Őket az atyákhoz irányítottuk. Más valaki azt kérdezte, hogy nem késő-e megtérni negyvenéves korban. Egy gondokkal terhelt férfiért imádkozhattunk. Szóval sok olyan emberrel sikerült találkozni, aki eddig nem nagyon járt templomba. A Béke téren és környékén csodálatos nyitottságot tapasztaltunk, az emberek elfogadóak voltak. Sokkal inkább, mint a Nyugati téren, ahol az emberek többsége rohan valahová. De még ott is megvalósult ugyanaz a három cél. Egység a testvérekkel: nemcsak a közösségünk, hanem más csoportok, vidéki testvérek, határon túliak, külföldiek, sőt más felekezetből jött testvérek szolgáltak együtt. Miközben a színpadon ment a program, mi a téren szórólapoztunk. Vicces esetek is voltak. Amikor a sok közömbös járókelő között végre feltűnt egy érdeklődő, tiszta szempár, nagyon megörültem. Aztán többször kiderült, hogy ő is szolgálni jött. De tényleg meg lehetett érezni az emberek tekintetéből, hogy ki a hívő. A Nyugatinál, de a West Enden is , de máshol is protestáns zenekarok is zenéltek, külföldiek és magyarok, például Pintér Béla és a csemeték. A második és a harmadik pontról együtt számolnék be. Csak néhány találkozás. Volt egy katolikus testvér, akivel beszélgettünk, és imádkozhattam érte. Utána egy protestáns néni, aki elutasította a Máriatiszteletet, de jót beszélgettünk. Volt két hölgy, aki egy ismert szektában tért meg, majd otthagyták ezt a felekezetet, és közösséget kerestek. Az egyik pécsi volt, és pont akkor tett tanúságot a színpadon egy pécsi egyházmegyés kispap, úgyhogy sikerült hozzá irányítani. Másikat meghívtuk a közösségünkbe. Megállt egy érdeklődő férfi, akiről kiderült, hogy mindenféle álvallásos, mágikus, okkult praktikákat művel. Igaz, meggyőzni nem sikerült, de legalább meghallgatott. Elmondtam neki, hogy milyen veszélyesek ezek a dolgok, és hogy ezekből meg kell térni. Nem volt elutasító, de látszott, hogy egyelőre még jól érzi magát ezekben a körökben. Volt később ellenpéldaként egy fiatal nő, aki sírva mesélte el, hogyan ment tönkre testileg és lelkileg hasonló okkult dolgok miatt. Csak néhány 4
példa: agykontroll, asztrológia, jóslás, jóga, varázslás. Miután megtagadta ezeket, imádkoztunk érte, majd egy percen belül sikerült egy papot is találni, akinél meggyónt. Következő este mosolygós arccal jött vissza, mint akit kicseréltek. Volt egy idősebb néni, akit még orvosként is ismerek, aki a közbenjáró ima után másnapra féloldali bénulásából és régóta tartó kínzó fejfájásából gyógyult ki. Nekem nem könnyű gyerekek, fiatalok előtt beszélni, az egyik alkalommal mégis öt 12-14 éves kislány, másik alkalommal két 18 év körüli lány előtt tehettem tanúságot. Nem kellett gondolkozni, mit mondjak. Volt olyan is, amikor protestáns, vagy éppen a Katolikus Egyházzal ellenséges szektába járó testvéreinkért imádkozhattunk. Többször megálltak őszinte érdeklődéssel és nyitottsággal a Golgota Gyülekezethez tartozó testvéreink, akiknek a kórusa a West End tetején egyébként szolgált is. Volt olyan, aki szórólapot akart, de csak azért, mert az iskolájában házi feladatul kapta. Neki is sikerült elmondani, hogy mi nem egy üzleti vállalkozást, vagy politikai pártot reklámozunk, hanem egy élő személyt, Jézus Krisztust, az Urat próbáljuk az emberekkel megismertetni. Még külföldiekkel is sikerült néhányszor szót váltani. Az Úr még a nem túl tökéletes angol tudásomat is használta. Egy-kettő volt olyan, aki támadott, aki csak kötözködni akart, de ezeket is le lehetett szerelni. Összefoglalva tehát csodálatos egy hét volt a városmisszió, igazi ünnep. Megláthattuk Jézus arcát a közösségben, a testvérben, a szentségekben., az igében. Megláthattuk az Egyház arcát is, úgy ahogy eddig nem, szépségében, fiatalosságában és befogadó szeretetében. Nemrégiben egy olyan kép jött elém az Egyházzal kapcsolatban, hogy egy hatalmas mozdonyt próbálnak többen beindítani, húzva, tolva, miközben mások elszaladnak, és gyorsan haladnak, de a mozdony nemsokára beindul, egyre gyorsabban zakatol, és hosszú szerelvényt vontat maga után, mindenki megtalálja rajta a helyét. Észrevehettük a másik emberben a testvért, akit segíthetünk, de aki által mi is gazdagodhatunk. Biztosan sok hibát is vétettünk a megvalósítással, de a városmisszió véleményem szerint elérte célját, kár lett volna kimaradni belőle. Ha mégis valaki fanyalogva beszél róla, talán az lehet a baj, mint bármilyen közösségi programmal. Aki nem volt ott, el sem tudja képzelni, mi volt annyira jó egy kiránduláson, vagy egy szilveszteri bulin, esetleg egy lelkigyakorlaton. Másrészt saját tapasztalatból tudom, hogyha sértődötten, haraggal, vagy gondokkal terhelten veszek részt, mondjuk egy lelkigyakorlaton, vagy egy közösségi alkalmon, úgy érzem, hogy mindenki engem figyel, velem foglalkozik, holott csak saját problémáimat vetítem ki rájuk. Ha nyitott szívvel, megbocsátó lélekkel volnék jelen, sokkal inkább meg tudna ajándékozni az Úr. Hála Neki, ezen a héten sikerült letenni a gondokat, úgyhogy felhőtlen boldogságban tudtam Vele lenni és az embereket szolgálni. Nem hiszem, hogy bárki reálisan azt gondolhatta, hogy most aztán megtérítjük Budapest népét, de ha csak néhány ember közelebb jutott az Úrhoz, már megérte. De szerintem a legnagyobb eredmény, hogy a katolikus, sőt a nem katolikus testvérekkel közelebb jutottunk egymáshoz, és aktivizálódtunk. Hálát adok az Úrnak, hogy részt vehettem a városmisszióban. Budapest, 2007. november 14. Fábián József dr.
5
Csodálatos volt látni, hogy ez az esemény mennyi embert megmozgat a közös cél érdekében, és hogy milyen nagy lelkesedés volt tapasztalható mindenkinél. Jó volt látni új arcokat a programokon. Jobban összehívta a plébániához tartozó híveket is, mivel több alkalom nyílt ez által a találkozásra, a beszélgetésekre. Sűrűbben kellene ehhez hasonló rendezvényt szervezni a plébániánk életében. RAJKAI JÓZSI
Boldogság, öröm, büszkeség töltött el a missziós hét közben. Sokkal többet jelentett annál, amire előzetesen számítottam. Felemelő volt tapasztalni azt a szerteágazó hatalmas erőfeszítést, amit ebbe a szent ügybe a mi plébániánkon is sokak beleadtak. Magunkat felülmúlóan színvonalas és eredményes volt, köszönhetően annak a nagy kegyelmi állapotnak is, ami ezen a héten Budapestet beburkolta... Rengetegen kapcsolódtak be nézőként, hallgatóként is a változatos, minden igényt kielégítő előadásokba, koncertekbe, színdarabba. Mindig voltak érdeklődők – nem csak a plébánia hívei közül – a külső sátorban. MOHAY MIKLÓS
6
k, nne , Iste kkal őtt áju gy kel unk k, ho lé m e ene fe ind kik vett erek ól”. b , m k, a szt mb y m e yok ine l ré álo e eg vag denk tukka hívő „téli n y jó in a g zt l m lás a Há na m zolgá a ne nkat gy e em e . gu , ho han ént tya utá l, s ílni és jukka nk ny k ma tatok kelje, tásak Laci a u imá erjü lrázz a bíz t érté elindí ki més fe it arr rkén eres is, denk tt sike és sik Min ejeze nyez bef demé kez
ás, mád ségi ókelőr zent an s rta a já n hívó lomb te vá s I emp dés k és u nat t élke ódözbe ás, elm gszólítot nyoz ls hét k e a l […] , felolva ségét m k. felvil nek talá mar s bb éjü ítés l a e ö zük dicső kiknek t ítottuk fe ni, de h ert siker gy tess gy a k, ho ezde k, m a na vább ket, u t , t a a t z át to lt elk reztü ttak szav ehéz vo mel foly végre é ttak viss tartoga et m N t, és öröm asíto etés ). Né nt, k ő l ünke , és n ut glep tunk yekezet Kevese ok me a járó-ke ben törté S g . é tuk i unkat. volt. ” (azaz mi élet mberek nye t g t l k o a do ég nyit „kívülálló adott, a dkozó e eredmé olá t s több unkra a ért hálá okan im éppen jó együtt d ert n nden gyon s szám is, m dik denk yébe n i i g a ü m n m k mi lyikü ült az is, hétnek Istenünk máshoz , folytató gy s o r y kide mert en is ta, h sszió k eg A mi kekben: kerültün többiekb ki láthat kor csermi bb den t a ana lel van a közele ezdődöt ert min llalva bá bban ev got m k á gozv akkor el tlanul, ket felv óta bátra nyitottsá ora r n ami b láthat ldetésü yunk; az ztaltuk a Magya b kü ag as emény tová ek v t és gtap r z e e s n k ikő, hitün sre is ké hiszen mt volt. Va L. En lád , e lári, sa tunk lekvé kezd , B. K , Bella c a álha . Eta a geliz ez csak ! li, Sz W. Év s P. Va is. É számára szág
Minden emberben ott van a Hit , csak sokan nem veszik, va vagy nem akarják észrevenni. Remélem sikeészrevenn rült néhány néhán emberből előhozni ezt az a eltemetett parazsat, é és ha először nem is lobogó lángot, de egy kis izzást elértünk. Már csak fújni kéne, hogy ki ne aludjon újra... Ati
a k tt. n tu dö st N Váro agy lelk za gző llítá bb á e s y é iá tö l előké missziót sedésse pá l v a k A szte y . Iz l vá s z ó ü l g t e össz g e fo err ind nk. ilve k e deállít t, a pro almas rtam a volt ása. gram s sik m nu sz n ke I hogy zió b őt, íta re) etné en UK emb ezek a El tudta ok gond az s e m k os is b id b ő r b M atal. reket leg műsorok ép m yo si ab el ze töb Minő yen érde zelni, os nag ezé ssz egy a s ég n a s r k em v olt át égi össz z öreg v lik az Vá ál nev t ho s ( után m ez! e a ütő, amit állítás v gy fitr n a llet kotá tó, ljük ésh o s l o á é z e d k a a v in k a th m ve n vár lt, de tun M eg 30 lá Re ne Vida k. m int sz ni. a Zoli k m g le kiír na ri jat ap ú tk ve
A missziós sátorban a két nap alatt kb. 100 ember tüntetett ki bennünket bizalmával. Elgondolkodtató volt, hogy amíg mi civilek enyhe noszogatással bátorítottuk köreinkbe az arra sétálókat, addig Laci atya megjelenése mindenkit önként csalogatott a sátor közelébe. Tehát az embereknek szükségük van a „misztikus” személyekre. Azonnal komoly lelki beszélgetések alakultak ki. Nagy kár, hogy Laci atya csak fél órát tudott velünk tölteni. A sátor építése, üzemeltetése, díszítése igazi csoportmunka volt, és mindannyiunknak nagyszerű élményt jelentett. VICA
Az orgona bemutatása sokakat érdekelt, a kórus megtelt érdeklődőkkel. A feltett kérdések között tájékozódó- és szakmai kérdése kérdések is szerepeltek. A látogatók között új személyeket is véltem em felfedezni. Véleményem Véle szerint a bemutató-ismertető, a vártnál nagyobb érdeklődést mutatott. mutat Susán Lajos kántor
Újra átélhettem, hogy a Kegyelem egész másképpen működik, mint ahogyan mi azt általában gondoljuk. A fejemben összeállt egy program, tudtam kire, és mikor számíthatok. Végül csak várakoznom kellett. E közben viaskodott bennem félelem és remény. Aztán semmi nem úgy történt ahogyan azt előre elképzeltem. Jöttek olyan emberek, akikre nem számítottam, mind segítőként, mind résztvevőként. Ahogy néztem őket és helyüket a nagy egészben, megnyugodtam. Láttam, hogy a Gondviselés hozta őket (és ők engedtek a hívásnak). Rajtuk keresztül megéreztem, hogy velem sincs ez másképp. Újra megérthettem, a szent és profán közötti különbség egy kis szeletét. Előbbi jön önmagától, de utóbbinak félre kell állnia az útjából, még akkor is, ha társaitól kapott egy „főszervező” címkét a homlokára. Másrészt újra átérezhettem a Szeretet végtelen egyszerűségét, amelyre fölösleges további díszeket aggatni, hiszen úgy szép, ahogy van. Úgy érzem igazán meghitt perceket, órákat élhettünk át. Hála érte! Áron
7
Közös élményeink:
CSERKÉSZTÁBOR Nagyvázsony, Kinizsi forrás és a mellette lévő völgy, 2007. július 18-27. a cserkészek életében ez a hely és idő nagyon emlékezetes volt. Idén egy olyan táborban vettünk részt, ahol mindent magunknak kellett megcsinálnunk. Úgynevezett nomád tábor – a sátorállítástól a használati építményeken (cipőtartó, teregető, stb.) keresztül a konyhaszolgálaton túl az éjszakai őrségen át, különböző napi szolgálatok színesítették a cserkészek életét, ebben a 10 napban, hogy a sok játék és kirándulás, különféle vetélkedők és akadályversenyek, tábortüzek és kimondhatatlanul nagy kánikula, nehogy elvegye a résztvevők kedvét a jövőre várható nagytábortól. A portyáról nem is beszélve, ahol különféle feladatokat és állomásokat kellett teljesíteni az indiánoknak (cserkészeknek), mert az idei tábor keretmeséje az indián időkbe repített el minket. A táborra jellemző volt végig a segítőkészség, és az egészséges versenyszellem. Ezúton szeretnénk köszönetet mondani azoknak, akik segítettek annak létrehozásában, hogy részt vehettünk a 301. Kazinczy Ferenc cserkészcsapat táborában: Szülők, Róbert atya, Gyula atya, Ugróczky Gábor csapatparancsnok, és sokan mások… Aki az idei táborban részt vett, nemcsak egy „teljesítmény” táborral, hanem egy életre szóló szép élménnyel lett gazdagabb. Medvevadász (G.I.)
SZILVÁSVÁRAD Idén nyáron is remek programokat kínált a szűk fiatal réteg számára (0-40 év) az idei Ifjúsági tábor. Olyan sok program volt, hogy a bevezetőt nem is nyújtom tovább, hiszen a részletek magukért beszélnek. Egy hosszú és fárasztó vonatút után megérkeztünk Egerbe. Itt megnéztük a székesegyházat. Nagyon szép! Bementünk még szemfényvesztésre. Ez egy olyan kiállítás, ahol teljes sötétségben kell végigmennie az embernek különböző helyeken, mint utca, bár (ahol vásárolhat is – természetesen vakon), nappali, fenyőerdő. Két vak férfi az idegenvezető. Hihetetlen érzés vaknak lenni. A bent töltött egy óra tíz percnek tűnt, a megtett 150 méter sokkal többnek. Szilvásváradra visszaérve sátrat vertek az emberek. Másnap az ősemberbarlanghoz mentünk erdei vasúttal. Gyönyörű volt. A Szalajka-völgyben folyik egy patak, körülötte pisztrángokat tenyésztenek kis tavakban. Van ott egy gyönyörű fátyolvízesés is. A barlang pedig egy meredek hegy oldalában található. Önmagában ezt az utat végig járni is mindenképpen érdemes. A barlang csodálatos. Innen szétváltunk, a kalandvágyók a vezetésemmel egy nagy kirándulásra indultak. Felmentünk Istállóskőre (959 m), majd tettünk egy nagy kört a Bükkben. Visszafelé a Szalajka-völgyben nem vasúttal mentünk, hanem gyalog – nem győzöm hangsúlyozni, gyönyörű. 8
Másnap reggel biciklivel körbejártuk Szilvásváradot, hogy összeállítsunk egy akadályversenyt, amivel megismerik a táborozók a települést. Olyan kérdéseket tettünk fel, mint milyen színű az egyik ház kertjében a rózsa, mennyibe kerül egy étel az egyik étteremben és hasonlók. A lényeg, hogy a temetőtől a focipályáig be kellett járniuk a falut. Akartam még valami helyi pletykát, vagy érdekességet is, és megkérdeztem egy embert, hogy mondjon valamit. A férfi azt mondta, készséggel segít, jöjjek be hozzá. Minél beljebb vitt a kertjébe, annál jobban kezdtem kételkedni abban, hogy ez egy jó ötlet volt. Aztán megmutatta a háza falát, ahol a korrupciót bírálta. Felfestett egy hosszú mondatot, amiben a polgármestertől a rendőrökig mindenkit szid. Utána behívott a házába és három aktatáskát vett elő, tele papírokkal és elkezdte mondani, hogy itt mindenki mocskos csaló, maffia uralkodik, elvették a házait, börtönbe akarták csukni. Kiderült, hogy jelöltette magát polgármesternek is. Kicsit zakkant volt az illető. Kifele menet elkönyveltem, hogy a falusi pletyka és érdekességet egyenesen megtaláltam. Megnéztük délelőtt a lipicai ménest, a kocsi múzeumot, majd börtönmúzeum és ebédeltünk. Ezután kellett az összegyűjtött kérdésekre megkeresniük a választ. Este itt is javasoltam az éjszakai túra ötletét. Meglepett a lelkesedés. Elmentünk egy várromhoz. Mesés kilátás volt éjszaka, erős volt a Hold és hihetetlen látvány volt fentről. Visszafelé az erdőn át mentünk minden utat mellőzve az iránytű után. Nagyon meredek volt. (Aggódó szülők, ugorjanak egy bekezdést) Voltak kicsik is. Elindultam, de két lépés után egyszer csak eltűnt a lábam alól a talaj. Nem sokon múlott, hogy zuhanjak 4 métert rá egy sziklára. Egy szakadék mellett voltunk. Óvatosan lemásztunk, onnan még mindig nagyon nehéz volt lefele haladni, mert meredek volt és köves. Hihetetlenül bírták a kicsik. Egy körül hazaértünk. Másnap nagy kirándulást tettünk Bélapátfalvára. Ott megnéztük az apátságot, majd vissza. Vacsorára megérkeztünk. Nagyon szép volt az út, teljesen beleszerettem a Bükkbe – persze eddig is oda voltam érte, de most aztán igazán elvarázsolt. Este volt egy kis tábortűz, de én már kidőltem hétkor és csak tizenkét óra múlva keltem fel. A következő nap ismét vetélkedő volt, de most ügyességi. Kanállal vízhordás, minél több ruha egy emberre, zoknit szerezni a faluból és hasonlók. Nagyon jó volt a hangulat. Este újabb éjszakai túrát szerveztem közkívánatra. Másnap sportnap volt. Lehetett focizni, röplabdázni. Mindenki talált kedvére való sportot, és kisebb vitákon kívül nagyon jól sikerült. Én eddig ebben a táborban éreztem magam a legjobban és sok tervet készítettünk jövőre is, ezért mindenkinek ajánlom, hogy egyeztessen a béke téri naptárral! jan
FOGYI TÁBOR Még a szilvásváradi táborban Laci atya felhívta a nagyobbak figyelmét egy különös táborra. Akkor még nem tudtam, hogy mi vár ránk. Végül eljött a nagy nap, és már a vonaton voltam, amely egyenesen Tatabányára vezetett. Ott vártunk egy kicsit, amíg Györk (az egyik segítő) kocsival vitt tovább Héregre. Már estefelé járt az idő. Pont vacsira értem oda, és mondták, hogy ma Imire vigyázzak. 9
Vacsoránál úgy ültünk az asztalnál, hogy egy „fogyi”, egy segítő. Mellettem Imi csodálkozott, hogy hogy lehet nekem hosszú hajam, mikor fiú vagyok, és felsorolta, hogy mikor van a testvéreim névnapja. Másik oldalról Tibi ölelgetett, de mindig rászóltak, hogy viselkedjen. Amikor a „fogyik” aludni mentek, megismerhettük a többi segítőt, meg a feladatokat, amik a hét során vártak ránk. Egy nap úgy nézett ki, hogy felkeltek a segítők, megitták a kávéjukat, mindezt hat órakor. Fél hétkor Laci atya bekapcsolta a zenét, melyre a „fogyik” felkeltek. Mindenki már előző este megkapta, hogy kivel lesz. A segítők segítettek a reggeli mosakodásban. Ez után jött a reggeli torna: valaki beállt a kör közepére, és mutatott egy gyakorlatot. Mindenki utánozta őt. Aztán csere következett, és mikor mindenki sorra került már, együtt átmentünk a templomba, egy reggeli imára. Itt lehetett hálát adni, kérni valamit Istentől, és természetesen az ének sem maradt el. Ez után jött a reggeli. Amikor mindenki befejezte az étkezést, és megköszöntük az Úrnak, az éjszakások elmentek aludni, Enikő (a táborvezető) meg elmondta, hogy mi lesz azon a napon. Volt szobanévválasztás, jelmezkészítés a délutáni István a királyra, amit nagyon meghatóan adtak elő. Volt olyan nap is, amikor elmentünk busszal kirándulni a Turulmadárhoz. Itt készült egy csoportkép is. Az utolsó este egy díszes búcsúvacsora volt, amit sajnos félbeszakított az eső. De bent folytattuk, és mindenki kapott egy ajándékot, amin a csoportkép volt. Hazafelé volt aki busszal ment, és volt aki vonattal. Amikor Lacival voltam, akinek remeg a keze, a nap végére már nekem is remegett. Olyan hihetetlenül jó volt az az egy hét. Felért egy lelkigyakorlattal. Otthon nehéz volt visszaszokni a hétköznapokba. Kéthetente szombaton van a Rácz László utcában hittanóra, ugyanazzal a társasággal. Davv
EGY HÉT HÉREGEN… 2007. augusztus 6-án reggel 9 órakor indultunk a Béke téri templom elől Héregre, a Gerecse hegy lábához. 29-en mentünk, kicsik és nagyobbak, hogy egy hetet eltöltsünk vidáman a hegyek között. Az időjárás kedvezett, mert szép időnk volt. Túrázhattunk a hegyekben, voltunk a „király kútnál”, sőt, csütörtökön felmentünk a tardosi márványbányába. Megnéztük a külszíni bányászatot, amiről sok érdekességet megtudtunk, és mindenki hazahozhatott emlékbe egy kis márványdarabot, illetve a szerencsésebbek kaptak őskori csigakövületeket is. Elmentünk lovagolni a lovas iskolába. Mindenki felülhetett a lóra és tehetett egy pár kört. Kétszer voltunk Esztergomban. Szerdán a nagyon meleg napon a vízi parkba mentünk fürödni, csúszdázni. Szombaton a borús idő kedvező volt a bazilika meglátogatására, ahol Laci atya segítségével nem csak a turisták által látogatott helyeket járhattuk végig, hanem a lezárt területekre is bejutottunk. Ugyancsak szombaton átmentünk a Vízügyi Múzeumba is, ahol nem csak nézelődni, hanem játszani is lehetett a különböző makettekkel. 10
Pénteken meglátogatott minket Róbert atya. Nagy örömmel fogadtuk őt, és egy szép misét celebrált nekünk. A tábor lelki életéről Laci atya gondoskodott. Minden nap átmentünk a templomba megköszönni a Jó Istennek, hogy velünk volt és vigyázott ránk. Reméljük, hogy jövőre is eltölthetünk egy ideihez hasonló hetet Héregen (vagy esetleg máshol). Béla bácsi Egy hétfői reggelen a Béke téri ifjak és gyerekek összegyűltek a Béke téren, hogy elinduljanak a jól megszokott módon Héregre. Miután mindenki érzékeny búcsút vett szüleitől, barátaitól és egyéb kísérőitől, Erzsi anyánk és Bél apánk beterelt minket a buszba. Az utat túlélve leszálltunk Héregen, majd bevettük a szálláshelyet. Még aznap felmentünk Királykútra, aminek titkos történetét csak az ott táborozó Béke tériek tudják. Fára másztunk, életveszélyes hegyoldalról futottunk le, melyek során kiderült, hogy a 6 évesek bátrabbak néhány 18 évesnél. Esztergomban egy egész napot töltöttünk az Aqua Parkban, egy másik nap pedig a Duna Múzeumot néztük meg, ahol helikopter szimulátorban is ülhettünk, valamint játszottunk hajó-, gát- és Duna makettel. Víz, kendő és egyéb meleg elleni dolgokkal felszerelkezve elindultunk egy délelőtt a Márványmúzeumba, ahol megtekinthettük, hogyan vágják szét a hatalmas, több mázsás márványtömböket, majd Béla bácsi és Andris vezetése után belevetettük magunkat a márványtörmelékbe, és annyit hoztunk magunkkal, amennyi csak belefért a zsebünkbe vagy a táskánkba. Számtalan programunk volt - kézműves foglalkozás, rajzverseny, játszóterezés - de nincs elég hely, hogy leírjam mindet, hiszen ez egy programokban és játékokban gazdag tábor! Jövőre szeretettel várunk mindenkit! Dini
MÁTRAI KIRÁNDULÁS Kedves Olvasó! Béke téri kirándulásunk, mint újdonsült Béke téri kirándulók, igen meghatározó lett. Laci atya októberi kirándulására, melyet Pásztóra és környékére szerveztek, nagyon nagy lelkesedéssel készültünk. Vártuk a szombat délelőttöt, hogy végre vonatozhassunk. Ezt főleg kiskorú gyermekeim várták, hiszen városlakó és autós szülők gyermekeként ezt a közlekedési formát használják legritkábban. Már a péntek este lázas készülődésben telt mindenkinek, még az öt éves óvodás fiamnak is határozott elképzelése volt, hogy mit pakoljunk a hátizsákba elemózsiának (nála épp a mákostészta szerepelt az első helyen). Végül sikerült a sonkás-, párizsis-, szalámis-, májkrémes-, tejfölös-, uborkás-, majonézes-, mézes- és vajaskenyerek közül a legjobban szállíthatót elkészíteni minikonyhánkban, 6 segítő kis kéz ügyeskedésével. A szombat reggelt pedig sokszorosítani kellett volna, ugyanis szó nélkül, há11
romszori “keljetek kérlek, mert elkésünk” nélkül keltek, öltöztek, ültek a reggelihez, húzták a melegítőket, cipőket és egy kicsit se, még 2 percet se késve értünk a Keleti pályaudvarra, ahol gyülekezett a szép számú kis csapat. A vonaton való utazást nagyon élvezte a gyereksereg, én meg csak ámultam, hogy milyen jó kis közösségbe csöppentünk, ahol apraja-nagyja, öregje-fiatalja, párral vagy anélkül, fiú vagy lány kedves egymáshoz, beszélgetnek, játszanak, gondoskodnak egymásról. Pásztóra érve megnéztük a XII. századi plébániatemplomot, melyet Szent Lőrinc tiszteletére emeltek. A plébánia udvarán láthattuk a mezőváros különlegességét az Oskolamester házát, melyről már 1428-ból vannak feljegyzések. Betekinthettünk a tanító hogyan élt, miként tanította az akkori gyerekeket. Az egyik szobában egy középkori család vermekben elásott, majd megtalált teljes használati tárgygyűjteményét nézhettük meg. Az oskolamester háza mellett tekinthettük meg a rekonstruált üveghutát, melyben az üveg anyagát és az üvegterméket állították elő. A plébánia udvarán megmutatták nekünk az egykori cisztercita rendház falai között a Helytörténeti Múzeum érdekes anyagát, valamint az európai hírű zenetudós, az utolsó pásztói perjel, Dr. Rajeczky Benjámin emlékszobáját is Az úticélunk innen Tarra vezetett egy örökzöld arborétumba, melyről Józsi erdésztársunk a legcsodálatosabb és nemigen ismert örökzöldfajokat ismertünk meg. Bár voltunk páran akik a turbolyára, gombákra, tölgyekre is rácsodálkoztunk. Számomra mégis a legnagyobb élmény az volt, hogy életemben (akárhány évesen is) először láttam szelídgesztenye fát, és megnyugodhattam, hogy a legkedvesebb csemegémet a sültgesztenyét nem keverik össze a vadgesztenyével, legalábbis a héját tekintve. Az arborétumig is elég erőltetett menetben mentünk, de a megpróbáltatás csak ezután kezdődött, amikor erőnk (élelmünk) fogytán, az uticél vége meg még igen messze. Próbáltunk a csapat végén haladni, de az nem volt jó, mert mire elértük a pihent élmezőnyt, ők már indultak tovább. Próbáltunk az elején menni, de az ifjúság olyan tempót diktált, hogy lógott a nyelvünk. Végre megláttuk a falut ahonnan a vonatunk indult vissza Pestre. Már-már kezdtünk megkönnyebbülni, hogy mégiscsak elérjük a vonatot, mikor az út mellett ácsorgó helyi kerékpáros fiúktól megtudtuk: bár az irány jó, tehát nem tévedtünk el de tempósan gyalogolva kb. 20 perc a vonatállomás, a vonat meg 5 perc múlva indul. Elkezdődött a versenyfutás az idővel, a mi kis csapatunk szaladni kezdett, a kisebb gyerekeket szinte húztuk, hisz nem volt már erejük a futáshoz. A vonatot az utolsó pillanatban elértük, bár voltak olyan szerencsések, akik a helyi szervízautónak köszönhetik, hogy odaértek, mert útközben megsajnálta őket és kocsival elszállította a megállóig. A vonaton végre helyet foglaltunk kimelegedve, kipirosodva, jókedvűen, tele élménnyel a hátunk mögötti napról. Szép nap volt gyönyörű napsütéssel, és már másnap vártuk a következő Béke téri kirándulást... Bata Renáta FELHÍVÁS! Írd meg a véleményedet az újságról! Mi tetszik benne, és mi nem, min változtatnál, mit tennél bele! Várjuk az építő jellegű kritikákat!
[email protected] 12
MINISTRÁNS KIRÁNDULÁS(OK) Ministráns kirándulás Hármashatárhegyen Kirándulásunk találkozója reggel 8 órakor volt a templomtakarításon. Mivel sokan voltunk takarítani 12orára befejeztük, és nyugodt szívvel vághattunk neki a túrának. Kirándulásunk alatt sok szépségben gyönyörködhettünk. Például egy csodálatos kovácsoltvasból készült kapuban, barlangban, vitorlásokban, és sok egyébben. Megérkezésünk után mindenki feltöltötte magát és kezdődhetett a számháború, ami után elindultunk hazafele, vidáman és énekelve. Éjszakai túra a Pilisben Egy csodálatos pénteki nap nekiláttunk az éjszakának, természetesen most is énekelve.(Gumi a rádigum…). A túrázásban semmi sem akadályozhatott meg, még a bokáig érő sár, pocsolya, és a sűrűn nőtt bokrok sem. Az éjszaka fénypontja az óriás csillagszóró volt, amit „pontosan”éjfélkor gyújtottunk meg és csodáltunk. Végül éjjel 2 óra környékén megérkeztünk a plébániára. Volt, aki ott aludt, és volt, aki nem. Egyszóval felejthetetlen kirándulásokban volt részünk. Jantó Kati
NAPSÜTÉS ÉS HÓESÉS Élménybeszámoló a börzsönyi túráról Az előrejelzések ellenére tiszta kék ég alatt és szívderítő napsütésben gyülekeztünk a Nyugati pályaudvaron november 10-én, szombaton. Vidám kis csapatunk Laci atya társaságában Kismaros felé vette az útját, ahol kisvasútra szálltunk. Szokolyán Laci atya búcsút intett nekünk, mert bokros teendői miatt csak odáig kísérhetett minket, így aztán nélküle vágtunk neki a szláv eredetű kis vadászfalu felderítésének és a Kóspallagra vezető turista út megkeresésének. Az őszi erdőben puhán, hangtalanul taposták bakancsaink a nedves avart, ám mi annál hangosabban beszélgettünk, szaladgáltunk. Nemcsak meglestük, hanem megmásztuk a vadász leseket és izgalmas vízmosásokon, mély patakmedreken segítettük át egymást. Kóspallagra érve már igencsak lehűlt a levegő és összebújva hallgattuk Vica meséjét a kosok legelőjéről, amiről a település kapta a nevét. Ezután Márianosztra felé vettük az irányt. A gyönyörű erdőben utolért minket az idei első hó! Nagyon örültünk neki egy ideig, ám a kitartó havas eső megpróbált minket. Csapatunk legifjabb tagja a két éves Ani hősiesen tűrte a hideg idő megpróbáltatásait, mi pedig igyekeztük őt felmelegíteni. A csodálatos panoráma, ami a névtelen dombtetőn fogadott kárpótolt mindenért. Hazafelé a vonaton hamar elröpült az idő. Néhányan beszélgettek, játszottak, a kimeríthetetlen energiatartalékokkal rendelkezők szaladgáltak vagy éppen lelkesen énekeltek. Köszönjük a szervezőknek a lehetőséget az együttlétre, akik eljöttek, azoknak a részvételt. Nagyon jól éreztük magunkat! Bánlaki Zsani 13
Mese (nem csak gyerekeknek):
MESE SZENT LÚCIÁRÓL Amikor szent Lúcia felment a mennybe, mindenki csodálkozott, hogy milyen fiatal. Hamarosan meghódított mindenkit kedvességével és csodálatos szemeivel, amelyekből annyi fény áradt. Még a szigorú szent Péter is megszerette és pártfogásába vette, ahogy a nagyapák teszik az unokáikkal. Így teltek el a napok a mennyországban, boldogságban és békében. Lúcia élvezte ezt, arra gondolván, hogy milyen messze van már tőle a szenvedés és a gonoszság, amely a földön uralkodik, ugyanakkor fájt a szíve a lentiek miatt. Szent Péter, akinek a kora ellenére éles volt a látása, észrevette ezt a szomorúságot Lúcia szép szemeiben, magához hívatta hát, hogy beszéljen vele. Lúcia azt kérte tőle, tegye lehetővé, hogy viszontláthassa akárcsak egy pillanatra is szicíliai faluját és annak szegényeit. Szent Pétert annyira szíven találta ez a kívánság, hogy napokon-éjjeleken keresztül járt fel-alá a puha felhőkön, azon gondolkodván, hogy elégíthetné ki Lúcia kívánságát. Végülis összeszedvén bátorságát, úgy határozott, megkérdezi a Jóistentől. Alázatosan az Úr elé járult, még a szemét se merte felemelni mély tisztelete jeléül, úgy adta elő a kérést. Utána mozdulatlanul várta, hogy mi lesz. Egyszer csak csilingelést hallott: összerezzent és felnézett. A Jóisten kezében egy apró aranykulcsot pillantott meg. - Fogd, Péter, és add Lúciának, ez a kis ablak kulcsa, amely a világra nyílik. Péter ugyancsak meglepődött, majd felkapta a kulcsot és mint egy gyerek, boldogan elrohant vele, hogy Lúciának odaadja. Felragyogott Lúcia szeme, és rögtön felszálltak mindketten egy felhőre, amely a varázsos kis ablakhoz vitte őket. Odaérvén, Lúcia, remegő kézzel bedugta a kulcsot a zárba, és láss csodát, mint varázsütésre, megjelent alattuk a világ. Lúcia boldog volt és egy jó ideig nem is kívánkozott a világot látni. Egy éjszaka azonban távoli nyögés, sóhajtozás riasztotta fel álmából. Kinyitván a kisablakot, egyszercsak elébe tárult, amit előtte nem látott még soha: lŕtta a sok igazságtalanságot, gonoszságot, de főleg a gyerekeket, akik szenvedtek és sírtak. Keserű szívvel csukta be az ablakot és nagyon elszomorodott. Úgy szeretett volna segíteni, főleg a gyerekek sorsa aggasztotta, hogy pont ők, ártatlanok és védtelenek, ennyi rosszat kell hogy elszenvedjenek egyes felnőttek részéről. Közben szent Pétert, aki figyelemmel kísérte Lúcia kedvváltozását, hivatta az Úr, akinek szintén nem kerülte el figyelmét a dolog. - Péter, - szólt hozzá a Jóisten, - én tudom mi aggaszja Lúciát: a sok szenvedés és nélkülözés, amelynek a gyermekek vannak kitéve. Majd hozzátette: - Úgy határoztam, hogy rábízom, hogy évente egy napra a földre egy kis vidámságot vigyen. Mondd neki Péter, hogy december 13-án,- mártíromsága évfordulóján,- leszállhat a földre, hogy ajándékot vigyen a gyerekeknek. És most menj, mert azt akarom, hogy visszatérjen szemébe a fény. 14
Péter olyan jókedvre kerekedett, hogy megölelte az Urat és gyorsan elsietett, hogy Lúciának elvigye a jóhírt. Az először nem is akart neki hinni, utána viszont nagy örömmel telt el. Egy volt csak a gond, már csak néhány nap volt hátra december 13-ig és a mennyországban nem voltak se játékok, se édesség, vagy hasonló, amit a gyerekeknek lehetett volna vinni. Péter azonban feltalálta magát. Fogta a kulcsot és hívta Lúciát, hogy kövesse. - Nyisd ki az ablakot és nézz csak ki oda az űrbe. Látod azt a játéklovat, kisvonatot, mackót, babát, trombitát? Tudod, mik azok? Azok felesleges és elfelejtett játékok, amelyeket az elkényeztetett és soha sem elégedett gyerekek meguntak. A játékok olyanok, mint az emberek, ha nincs társaságuk, ha senki sem játszik velük, inkább az űrt választják, abban reménykedve, hogy majd csak rájuk akad egy olyan gyerek, akinek van kedve játszani. Rajta, szedd össze őket, vidd el őket azoknak a gyerekeknek, akiknek szükségük is van rájuk. - Jaj, nagyon köszönöm, Péter - mondta Lúcia, és hozzáfogott, hogy összeszedje a sok elhagyott játékot. December 12-én estig dolgozott, majd mind betette őket egy nagy zsákba, amit a hátára vett. - Jaj Lúcia, nem fogod azt a nagy terhet bírni, - mondta Péter. - Van valaki, aki segíteni tudna neki? - Iá, iá, - szólt egy szamár. - Te leszel hát az, kis csacsim, ha Lúcia is akarja! - mondta Péter. - Jól van kis csacsim, te leszel a hűséges kísérőm, - simogatta meg Lúcia a szamarat. - Majd meglátod, hogy fognak örülni a gyerekek, ha meglátnak minket! Így történt hát, hogy azóta is minden évben december 13-án Lúcia és szamara meglátogatja a jó gyererekeket, hogy ajándékot vigyen nekik. fordítás: Preszler Ágnes © 2002
Vers:
BÉKE Valami furcsa összehangolódás, Valami ritka rend Széthúzó erők erős egyensúlya, Mély belső bizonyosság idebent Bizonyosság arról, hogy élni jó, Szenvedni elkerűlhetetlen, Szeretni tisztán: megistenülés, Meghalni szép S a Kifejezést meglelni mindezekhez, Megtalálni a felséges Igét: Az Igét mindezekhez: A Béke ez.
Orkán ordíthat aztan odakünt, Robbanhat ezer bomba: kárbament, De kárt nem okozott. Bent: Csend. A Béke itt kezdődik. Bent: Csend. Isten hozott. Reményik Sándor 15
PROGRAMOK November 29. Csütörtök December 1. Szombat December 6. Csütörtök December 15. Szombat December 16. Vasárnap December 18. Kedd December 22. Szombat December 24. Hétfő December 27. Csütörtök December 31. Hétfő
Mise a gyermekáldásért, előadás a családtervezésről Adventi koszorúkészítés Csendes szentségimádás Templomtakarítás Gitáros szentségimádás Kerületi iskolák karácsonyi hangversenye Karitász karácsony, kórház látogatás Misztérium játék, kórház látogatás Mise a gyermekáldásért, előadás a családtervezésről Ifjúsági szilveszter
FELHÍVÁS! Várjuk azon cégek, vállalkozások jelentkezését, akik a BékeHírben való hirdetés ellenében hozzá tudnának járulni az újság előállítási költségéhez. Köszönettel: a szerkesztőség. Hittanórák és közösségi foglalkozások rendje Óvodások és I. osztályosok hittanórája
Hétfő
1700
Elsőáldozásra készülők hittanórája
Kedd
1700
4-6. osztályosok hittanórája
Csütörtök
1700
7-9. osztályosok hittanórája
Kedd
1700
Ifjúsági hittanóra (középiskolás kortól)
Hétfő
1900
Istenkereső fiatalok szentségfelkészítője
Péntek
1900
Fiatal felnőttek katekézise (kéthetente)
Kedd
1900
Bibliaóra (felnőtteknek)
Kedd
1830
Ministránsgyűlés
Péntek
1600
Cserkészgyűlés
Péntek
1700
Ifjúsági gitáros énekkari próba
Vasárnap
1030
Felnőtt kóruspróba
Péntek
1830
Imacsoport (minden hónap 2. és 4.)
Szerda
1900
VÁRUNK TÉGED IS!!! Várjuk észrevételeiket és javaslataikat: Kiadja : Angyalföldi Szent László Plébánia 1139 Bp. Béke tér 1/a. Tel.:3-400-666 Kapcsolat : 3-408-408 (Szolnoki Vica), 06-20/331-9588 (Hajósi Áron) web : www.szentlaszlo.tk (Webmaster: mayermiki[kukac]freemail.hu) e-mail : bekehir[kukac]gmail.com Levelezési lista : beketer[kukac]lists.ghost.hu (List owner: cino[kukac]gportal.hu) A lista honlapja : http://lists.ghost.hu/mailman/listinfo/beketer