A FENNTARTHATÓ AGGREGÁTUMTERVEZÉS ÚTMUTATÓJA ÉS JÖVŐKÉPE
Sári Katalin
Magyar Földtani és Geofizikai Intézet ÖSSZEFOGLALÁS
A SNAP-SEE (Fenntartható aggregátumtervezés Délkelet-Európában) projekt eredményeként jelent meg a négykötetes Aggregátumtervezési Eszköztár, amelynek egyik kötete, „A délkelet-európai aggregátumtervezési ajánlott eljárásainak jövőképe” az MFGI vezetésével készült. Cikkünk ennek két fejezetét mutatja be. Az „Útmutató” az aggregátumtervezés során megfontolandó szempontokkal foglalkozik. A „Közös jövőkép” egy ideális 2020-as állapotot mutat be, amelyben az aggregátumtervezés megfelelően működik a délkeleteurópai országokban. Az ásványvagyon-tervezés megalapozása a MINATURA projektben folyatódik. ABSTRACT
The SNAP-SEE project (Sustainable Aggregates Planning in South East Europe) resulted in the four-volume Toolbox for Aggregates Planning. One of its volume is “A Vision of Best Practices for Aggregates Planning in South East Europe”, the production of which was led by MFGI. Two chapters of this handbook are introduced in this paper. The “Guidance” deals with aspects to be considered during aggregates planning. The “Joint Vision” presents an ideal situation in 2020, where the aggregates planning works properly in South East European counties. The efforts to establish aggregates planning will be continued in MINATURA project. KULCSSZAVAK/KEYWORDS
aggregátum, Délkelet-Európa, tervezés aggregates, South East Europe, planning BEVEZETÉS A 2012–2014 között működő SNAP-SEE – Fenntartható aggregátumtervezés Délkelet-Európában – projekt célja az volt, hogy megalapozza az aggregátumokkal való gazdálkodás tervezését DélkeletEurópában. Az aggregátumok szemcsés építőipari nyersanyagok, amelyek származhatnak elsődleges (homok, kavics, zúzott kő) vagy másodlagos (bányászati meddő, építési-bontási hulladék, építési munkálatokból származó talaj és kőzet, ipari hulladék) forrásból.
A projekt eredményeként jelent meg a négykötetes Aggregátumtervezési Eszköztár, amelynek egyik kötete, A délkelet-európai aggregátumtervezési ajánlott eljárásainak jövőképe az MFGI vezetésével készült. Cikkünk ennek két fejezetét mutatja be. A JELENLEGI AGGREGÁTUMTERVEZÉS A projekt egyik célja a délkelet-európai aggregátumtervezés közös jövőképének kialakítása volt. Ehhez először megvizsgáltuk, hogyan működik jelenleg az aggregátumtervezés Délkelet-Európában. A projektben résztvevő 14 országtól és régiótól adatokat gyűjtöttünk az aggregátumokkal kapcsolatos jogi keretről. Az eredmények alapján elmondható, hogy jelenleg csak néhány országban működik aggregátumtervezés: Ausztriában, Szlovéniában és Olaszország Trento tartományában. Emellett Görögországban, Horvátországban, Albániában és Olaszország Emilia-Romagna régiójában olyan aggregátumtervezés működik, amely csak az elsődleges aggregátumokat érinti (1. ábra).
1. ábra: Aggregátumtervezés a délkelet-európai országokban ÚTMUTATÓ A munka második lépéseként, szintén a partnerországok közreműködésével készült egy útmutató, amely térségben és azon kívül
működő példákon keresztül mutat irányt az aggregátumtervezés bevált gyakorlatai felé. Az országos aggregátumpolitika olyan állami műveletek összessége, amelyek befolyásolják az aggregátumok iránti keresletet és kínálatot az ország területén. Ez magában foglalja az aggregátum-előfordulások területrendezéssel megvalósított védelmét is. Fontos, hogy a tervezés hierarchikus módon valósuljon meg: az országos szintről a regionális és a helyi felé. Az aggregátumpolitikában fel kell hívni a figyelmet a társadalom aggregátumigényére, és hangsúlyoznia kell a helyi források hozzáférhetőségének jelentőségét.
2. ábra: Az osztrák ásványvagyon-tervezési politika Az országos ásványi nyersanyag-gazdálkodási politika keretein belül először meg kell fogalmazni egy ásványvagyonra vonatkozó állásfoglalást (2. ábra). Ennek két alapvető témakört kell tartalmaznia az aggregátumokra vonatkozóan: fel kell hívnia a figyelmet a társadalom ásványi nyersanyagok iránti szükségletére, különösen az aggregátumokra vonatkozóan, valamint az aggregátumok esetén ki kell emelnie a helyi erőforrások hozzáférhetőségének szükségességét. az ásványi nyersanyag-, és különösen az aggregátumellátást úgy kell meghatároznia, mint a társadalmi jólét forrása, valamint
kiegyensúlyozott megközelítést kell biztosítania a kitermelés hatásvizsgálatával és a bányászati fejlesztésekkel kapcsolatban. Az aggregátumtervezés során figyelembe kell venni az ásványi nyersanyag-potenciált, a termelési és vagyonadatokat (kínálat), a piaci igényeket (kereslet), a környezetvédelmi feltételeket, a helyreállításra vonatkozó ajánlásokat, a várható hatásokat (zaj, levegő, biodiverzitás) és az érdekelt felek véleményét. Az aggregátumpotenciálra vonatkozó információk a délkelet-európai országokban különböző léptékű földtani és potenciáltérképeken állnak rendelkezésre, legtöbb esetben digitális formában is. Ausztriában homok és kavics esetén figyelembe veszik a nyersanyag minőségét, mennyiségét, valamint az előfordulás helyi vagy regionális ellátásban való jelentőségét is. A legtöbb délkelet-európai országban nyilvántartják az elsődleges aggregátumvagyont. Ideális esetben ez térinformatikai rendszerben valósul meg, amely a bizonyított készletadatok mellett az aggregátumok típusára és minőségére vonatkozóan is tartalmaz információkat. A másodlagos aggregátumok nyilvántartása azonban sok esetben hiányzik, vagy csak részben valósul meg. Az aggregátumok viszonylag olcsó termékek, általában a kitermelési helyhez közeli piacokon veszik fel őket. A szállítás az ellátási folyamat kulcseleme, és jelentős részét képezi a fogyasztói árnak. Egy aggregátumot szállító teherautó költsége megduplázódik, ha 40 km-re szállítja az árut. Az aggregátumtervezésnek a területrendezéssel összhangban kell működnie. Ennek keretein belül az elsődleges aggregátumok hozzáférhetőségének biztosítása érdekében a felelős hatóság elsőbbségi aggregátumzónákat jelölhet ki. Ezeket védeni kell az olyan jellegű felhasználástól, amely az ásványi nyersanyag kitermelhetőségét megakadályozza. Ausztriában az elsőbbségi nyersanyagzónák kijelöléséhez először kizárják a bányászattól elzárt területeket, majd a konfliktusos területeket (3. ábra). Konfliktusosként azokat a zónákat jelölik, ahol korlátozzák a kitermelést. Ilyen területek például a Natura 2000 területek, ahol nyersanyag-kitermelés csak akkor végezhető, ha pozitív eredményt ad a környezeti hatásvizsgálat. Az egyes tartományokban mind tartalmi, mind hatásköri szempontból nagyon eltérően határozzák meg a konfliktusos zónákat. A konfliktusokat prioritás alapján rangsorolják, végül megoldják.
3. ábra: Az osztrák Ásványvagyon-gazdálkodási Tervben alkalmazott módszer Az aggregátumtervezés kialakítása során társadalmi egyeztetésekre van szükség. A legtöbb délkelet-európai partnerországban létezik kötelező közmeghallgatás az engedélyezési eljárás során, így az érdekelt feleket bevonják a területrendezési tervezésbe. Néhány országban (Szerbiában, Romániában és Szlovéniában) a társadalmi vonatkozásokat a földtani jelentésben, bányászati tervben és dokumentációban megjelenő szakértői véleménnyel kezelik. KÖZÖS JÖVŐKÉP A délkelet-európai aggregátumtervezés közös jövőképe egy ideális 2020as állapotot mutat be. A jövőkép kialakításához a projekt belső eredményei (multiszektorális elemzés, aggregátumtervezési útmutató, az érdekelt felekkel való konzultációk tapasztalatai, a SWOT analízis) mellett más forrásokat is felhasználtunk, többek között a SARMa projekt (Fenntartható Aggregátumkészlet-gazdálkodás) ajánlásait és egyéb szempontokat (4. ábra).
4. ábra Délkelet-Európa közös jövőképének adatforrásai A jövőkép a következő témákat foglalja magába: jogi-szabályozási keret - országos szint - regionális és helyi szint - uniós vonatkozások környezetvédelmi vonatkozások - légszennyezés - zaj - víz - bányászati hulladék - biodiverzitás és ökológiai egyensúlyok - helyreállítás társadalmi vonatkozások gazdasági vonatkozások - határon átnyúló SARM politika - adózás szakmai feladatok - nyilvántartás - földtan és aggregátumpotenciál - ásványvagyon-védelem technológia - újrahasznosítás
- robbantás - biztonság szállítás A jövőkép szerint 2020-ra uniós szinten egységes közösségi aggregátumpolitikát dolgoznak ki, amely kiegyensúlyozottan veszi figyelembe a gazdasági, környezetvédelmi és társadalmi vonatkozásokat. Naprakész jogi aggregátum terminológiát (elsődleges és másodlagos aggregátumokra) fogadtak el és használnak a tagállamokban. A termelésspecifikus, ökocímkéről és ökodíjról szóló törvénykezést kiterjesztik az elsődleges és másodlagos aggregátumtermelési rendszerekre. A tagállomokban az aggregátumterv országos, regionális és helyi szinteken készül, amelyek egymással összhangban vannak. Az aggregátumterv legalább a következő 20 évre vonatkozik, és rendszeresen, 5-10 évenként frissítik. Az aggregátumterv úgy készült, hogy megfeleljen következő 10-15 évre vonatkozó keresletelőrejelzésben megállapított igényeknek. Az engedélyezett készletek kielégítik legalább a következő 5-10 év aggregátumigényét. A tervezést a tervezési hatóságok a többi érintett szektor képviselőivel együttműködve végzik. Az aggregátumtervezési politika kialakításakor nyilvános konzultációs eljárásba bevonják az érintett feleket. Az aggregátumtervezési politika a területrendezésen alapul. Védett aggregátumterületeket jelölnek ki, hogy bizonyos helyi és országos fontosságú ásványvagyon ismert előfordulásai ne váljanak szükségtelenül meddővé a nem bányászati célú fejlesztések miatt. Ezeken a területeken általában nem engedélyezik más tervek megvalósítását. Az ásványi nyersanyagokat, az aggregátumokkal együtt, egyenértékűnek tekintik a többi természetes földi erőforrással. A természetvédelmi területen történő bányászatot az Európai Bizottság 2010-ben elfogadott, erre vonatkozó útmutatója alapján szabályozzák, amely ismerteteti, hogy hogyan kezelhetők összhangban az aggregátumkitermelési munkálatok és a biológiai sokféleség céljai. A területrendezési tervekben a jövőbeli aggregátumkitermelés figyelembe vételével kijelölték a földtani aggregátumvagyont a lelőhelyek más célú felhasználásnak elkerülése érdekében. Az eltérő földhasználat miatti konfliktusokat (pl. bányászat és védett területek) a résztvevő hatóságok, civil szervezetek, helyi közösségek és az iparágak közti konzultációval oldják meg. Az érdekelt feleket bevonják a tervezési folyamatba. Az aggregátumtervezésnél az elsődleges és másodlagos aggregátumokat együtt kezelik az elsődleges aggregátumvagyon
megóvása és a hulladéktermelés csökkentése érdekében. A bányászati hulladékok, építési és bontási hulladékok, építési munkálatok során kitermelt talajok és kőzetek, valamint ipari hulladékok újrahasznosítása jogszabályokkal támogatott, ezért ezeket másodlagos nyersanyagokként hasznosítják. Az elsődleges aggregátumok bányászatának engedélyezési eljárása egyszerű, gyors és hatékony, amelyet egy fő szabályozó testület vezet, egyablakos eljárási rend szerint. Mivel nagyméretű beruházásról van szó, a bányászati engedélyeket a mérettől függően jellemzően legalább 10-20 évre kell kiadni homok és kavics estén, és 20-50 évre kőfejtőknél. A délkelet-európai országokban létrejött az elsődleges és másodlagos aggregátumok átfogó nyilvántartása, amely online, könnyen elérhető (vagy akár nyilvános). Az elsődleges aggregátumnyilvántartás olyan térinformatikai adatokból áll, amely adatot szolgáltat a bányatelek alakjára és méretére, igazolt készletekre, valamint az aggregátumok típusaira és minőségére vonatkozóan. A másodlagos aggregátumok nyilvántartása információkat tartalmaz a műszaki jellemzőkről (típus, minőség, kezelési módszer stb.), elhelyezkedésről, újrafeldolgozó üzemekről stb. Az aggregátumok potenciálfelmérése során figyelembe veszik a nyersanyag mennyiségét és minőségét, valamint az előfordulás jelentőségét a helyi vagy regionális ellátás szempontjából. Az adatokat GIS alapú hozzáférhető adatbázisba rendezik. Az aggregátum-iparág az elérhető legjobb technológiát használja, így hatékonyabbá válik a kitermelés és a környezetvédelmi szempontok is érvényesülnek. Ez a megközelítés minimalizálja az okozott környezeti hatást, megőrzi és támogatja a biológiai sokszínűséget mind a művelés alatt álló, mind a helyreállított bányatelkeken. A művelt területet a lehető leghamarabbi időpontban, magas környezetvédelmi szabványoknak megfelelően, helyreállítják. Az aggregátumtervezés foglalkozik a helyreállítás költségeivel. Az aggregátumtervezési politika végrehajtását rendszeresen ellenőrzik. Az aggregátumtervezés figyelembe veszi a kereskedelmi/szállítási útvonalak optimalizációját és az aggregátumok életciklus-elemzését. A szállítási távolságokat a helyi erőforrások felhasználásával csökkentik. Az aggregátumtervezés a vízi és vasúti szállítási fejlesztési stratégiákkal összehangoltan valósul meg. A közúti szállítást a piacok lehető legközelebbi erőforrások hozzáférhetőségének növelésével optimalizálták.
ÖSSZEFOGLALÁS Az aggregátumtervezés útmutatója és közös jövőképe rámutatott, hogy az aggregátumtervezés a területrendezés rendszerén belül valósulhat meg leghatékonyabban. Kiemeli, hogy az elsődleges és másodlagos aggregátumokat a tervezés során együttesen kell figyelembe venni. Szintén lényleges az érintett felekkel való konzultáció, véleményük figyelembe vétele a tervezés során. A SNAP-SEE projekt szemléletét a MINATURA projekt viszi tovább, amely az aggregátumok mellett más nyersanyagokkal is foglalkozik. IRODALOMJEGYZÉK Horváth, Z., Miko, S., Sári, K,. Dedić, Ž.: A délkelet-európai aggregátumtervezés ajánlott eljárásainak jövőképe, SNAP-SEE, www.snapsee.eu, 2014 KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Az előadás és a publikáció az Európai Unió támogatásával, a H2020 program keretében megvalósuló MINATURA projekt keretében valósult meg.