A FENNTARTHATÓ AGGREGÁTUMTERVEZÉS FELÉPÍTÉSE – PÉLDÁK
Müller Tamás
Magyar Földtani és Geofizikai Intézet KULCSSZAVAK aggregátumtervezés; aggregátum-gazdálkodás; tervezési ütemterv ÖSSZEFOGLALÁS A cikk a A SNAP-SEE „Fenntartható Aggregátumtervezés DélkeletEurópában” (SEE/D/0167/2.4/X) projekt WP6-os munkacsomagjában foglaltak alapján, és tartalmának felhasználásával készült. A jelen összefoglalóban bemutatott, fenntartható aggregátum tervezéssel kapcsolatos információk és eredmények fontos alapját képezik a MINATURA projektnek, amelyben a közérdekű ásványi nyersanyag előfordulásokkal kapcsolatos koncepció vizsgálata, illetve fejlesztése a cél, az európai országok részvételével. Délkelet-Európa (South East Europe – SEE) gazdag építési aggregátumokban, azonban ezek a nyersanyaglelőhelyek nem egyenletesen oszlanak el a régióban. Ezen túlmenően az egyéb infrastrukturális fejlesztések és környezetvédelmi elvárások miatt egyre nehezebb hozzáférni ezekhez az előfordulásokhoz. A WP6-os munkacsomag egyik fő eredményének tekinthetjük az a megállapítást, amely szerint a távlati aggregátumtermelés csak úgy tekinthető hosszabb távon biztosítottnak, ha az SEE országokban áttérnek a fenntartható aggregátumkészlet-gazdálkodásra, és megvalósítják az aggregátumokra vonatkozó fenntartható kínálati mixet a régióban. A tervezés állapota a SEE országokban A regionális eltérések és történelmi háttér miatt az aggregátumtervezés és -gazdálkodás a SEE régió országaiban eltérő a különböző döntéshozói szinteken, és csak néhány esetben tekinthető teljesen megvalósultnak. A nem megújuló, természetes erőforrások használatának csökkentése iránti igény, és ezzel egy időben az építőipari ágazat hulladéktermelése és -kezelése okozta negatív hatások minimalizálásának célja megalapozza az újrafeldolgozás iránti egyre növekvő igényt. Sok SEE országban az elsődleges és másodlagos aggregátum-célkitűzések és tervek nem találhatók meg egyetlen dokumentumon belül, ami nehézkessé teszi a koordinációt és az átfogó megértést. Ezen túlmenően
széles körben jellemző az együttműködés hiánya az elsődleges és másodlagos aggregátumellátás tervezése terén. Több ország pl. többek között Albánia, Szlovénia és Szerbia, központosított tervezési eljárást követ. A központosított eljárásnak sok előnye van, például az, hogy könnyen megvalósítható a koherens országos stratégia a másodfokú közigazgatási szervekkel való diszharmonizáció veszélye nélkül. Egy másik előny általában, hogy egyszerű az engedélyezési eljárás, amely esetleg egyetlen hatóságnál véghezvihető. Nagyobb országokban a központosított eljárás akadályozhatja a helyi közösségek bevonását a terv kifejlesztésébe. Ezen túlmenően egy ilyen eljárásnak általában foglalkoznia kell az elsődleges és másodlagos aggregátumok hozzáférhetőségének érzékeny különbségeivel, és az állam különböző területei közötti, kevésbé homogén fejlődéssel. Ezekben az esetekben összetettebb a kapcsolat az országos és helyi tervek között, erre több példa van: pl. Olaszország, Görögország, Magyarország és Ausztria. A bányászati tervezés – területrendezés – hulladékkezelés együttes rendszerét országos, regionális (megyei) és helyi szinten Magyarországon az 1. ábra mutatja be.
1. ábra: A bányászati, területrendezési és hulladékkezelési tervek szerkezete Magyarországon (Horváth és Müller 2014 in Severi et al. 2014) Az aggregátumerőforrás-tervezés általában egy általánosabb ásványvagyon terv része. Egy terv kifejlesztéséhez hosszú időre lehet szükség, mivel ehhez az elérhető ásványi nyersanyag-előfordulások adatainak, az elérhető erőforrások pontos térképezésének és az egyéb területrendezési stratégiákkal való konfliktusok elemzésének objektív összevetése szükséges.
Az eltérő nemzeti aggregátum-szemlélet kialakítása az egységes jogi keretrendszer szétaprózódásához és inhomogenitásához vezet, mely a különböző eltérő jogszabályi keretek miatt határon átnyúló problémákat vethet fel. Az Európai Uniónak közös stratégiák létrehozásával kellene fokozatosan integrálnia és homogenizálnia az országos politikákat és terveket. Az aggregátum-erőforrások, amelyeket a következő generációk számára megóvandó ásványi nyersanyagok közé sorolnak, az „Európa 2020 Stratégia” részét képezik. 2 Tervezési ütemterv A terv kialakítását az országos szintű stratégiával kell kezdeni, amelyet az országos törvények által meghatározott kötelezettségeknek kell követniük. A terv elkészítési eljárása általában nyitott a kiigazításokra annak érdekében, minden egyedi ágazat igényeinek megfelelhessen. Egy stratégiai terv kifejlesztéséhez szükséges figyelembe venni és világossá kell tenni az értékeket és a prioritásokat; a tervnek tükröznie kell az eljárásba bevont összes résztvevő nézőpontját. A tervkészítés első fázisa során egy ún. előzetes dokumentumot készítenek el. Ennek lépései során először a tervkészítésért felelős szervezet szerepének és céljainak vizsgálata zajlik. A következő lépésben történik a jövőkép meghatározása. Mivel a világossá tett jövőkép a folyamatba bevontak értékeiből származik, létfontosságú, hogy ebbe a lépésbe mindenki be legyen vonva, aki érdekelt lesz a jövőkép elérésében. Következő lépés a jövőkép által meghatározott célok összeillesztését tartalmazza. Utolsó lépésként a meghatározott stratégiákat támogató tudáskeretet kell létrehozni, mely számszerű adatokra épül. A második fázisban meg kell osztani az információkat; be kell vonni az érdekelt feleket, a tervezési folyamatba. A felek érdeke, hogy foglalkozzanak az elsődleges és másodlagos aggregátum-ellátáshoz kapcsolódó kérdések összetett természeti, gazdasági, társadalmi kapcsolatrendszerével. Ezután a tervet úgy kell továbbfejleszteni, hogy feloldjuk az esetleges, résztvevők vagy célok közti konfliktusokat. A harmadik fázisban, miután lezajlott az érdekelt felekkel való konzultáció, véglegesíteni kell a tervet. A kijelölt, a terv fejlesztéséért felelős hatóságoknak figyelembe kell venniük az előző fázisból származó, konfliktusok megoldására tett javaslatokat és stratégiákat.
A terv kialakításának folyamatát törvényekkel kell szabályozni. Ha még nincs megfogalmazva meglévő egyéb törvényekben, akkor a terv érvényességét adó rendeletnek legalább az alábbiakat kell tartalmaznia: Egy (országos) aggregátumvagyon-gazdálkodási terv iránti igény kialakítása; Azon igény kialakítása, hogy az aggregátumtervet szükséges integrálni egy sokkal általánosabb területrendezési tervbe; Az aggregátumterv és a hulladékgazdálkodási terv összeegyeztetése; Az elsődleges aggregátumok tulajdonjogának kialakítása. A tervet felvázoló eljárást az illetékes közintézményekből és érdekelt felekből álló döntéshozó testületnek kell vezetnie, és a Stratégiai Környezetvédelmi Hatásvizsgálatnak kell igazolnia. A fenntarthatósági megközelítés biztosítása érdekében a tervnek tartalmaznia kell: A teljes régióra vonatkozó fokozatos homogenizáció érdekében az uniós szinten elfogadott alapelvekkel való belső összhangot; A különböző nyersanyagigények hosszú távú (ideális esetben több mint tíz évre vonatkozó) számszerűsítését; Az aggregátumkitermelés és -védelem szempontjából optimális területek kijelölését; Az alternatív források kijelölését, annak becslését, hogy hogyan támogatják a természetes erőforrás-fogyasztás csökkentését; Az önkormányzati jelentőségű bányászati területek elhelyezéséhez útmutató és kritériumok meghatározását; Az aggregátumiparág versenyképességének biztosítását; A legjobb elérhető technológiák (BAT) alkalmazásához, az újonnan engedélyezett bányatelkek végső helyreállításához és a felhagyott bányatelkek helyreállításához szükséges módszereket és kritériumokat; Bányatelkek bezárás utáni hasznosításának kritériumait, lehetőleg beleértve a természetes és/vagy nyilvános hasznosítási célú helyreállítást; Az engedélyezési hatóságok és a területrendezés kezelése közötti koordináló rendszer kialakítását; Hatékony és gazdaságos engedélyezési eljárásokat; Egy környezeti egyensúlyra vonatkozó tanulmányt, amely jogszabályokon alapulva igazolja a bányászati tevékenység és a környezetvédelem kompatibilitását.
IRODALOMJEGYZÉK Agioutantis, Z. et al. (2014). Handbook on Data and Analysis Methodologies for Aggregates Planning: A joint manual for planning authorities in SEE region, SNAP-SEE. Dolinar U., Softič M. & Kozinc Z. (2014). Handbook on Consulting Stakeholders when Applying Best Practices in Sustainable Aggregates Planning, SNAP-SEE, 2014 Hámor, T., Tiess, G., Kager, J. & Heimburg, J. (2011). European Community Law relevant to aggregates: SARMa – Review of EU Community Legislation A framework recommendation. http://www.sarmaproject.eu/uploads/media/SARMa_Report_EU_Law.pdf Hámor, T. (2012). Recommendations for effective aggregate policy and management, covering the legal and regulatory solutions with regard to sustainable aggregate resources management. http://www.sarmaproject.eu/uploads/media/SARMa_Recom_Aggreg_Poli cy_01.pdf Horváth, Z., Miko, S., Sári, K. & Dedić, Ž. (2014). A Vision of Best Practices for Aggregates Planning in South East Europe, SNAP-SEE, Ljubljana, 56 p. IISD (2004). National Strategies for Sustainable Development: Challenges, Approaches and Innovations in Strategic and Co-ordinated Action. lnternational Institute for Sustainable Development. IISD, Winnipeg, CA. Severi et al. (2014), Egy fenntartható aggregátumterv felépítése, SNAPSEE project, http://www.snapsee.eu. doi:10.5474/snapsee-WP6-HU. Tiess, G. (2010). Minerals Policy in Europe: Some Recent Developments. Resour. Policy 35, 190–198. UEPG (2010). Planning Policies and Permitting Procedures to Ensure the Sustainable Supply of Aggregates in Europe. http://www.minpol.com/LeobenReview_final-final_060610.pdf KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Ezen előadás és a publikáció az Európai Unió támogatásával, a H2020 program keretében megvalósuló MINATURA projekt keretében készült.
