Sajtóvilág. Jubilánsok köszöntése Szakszervezeti tagok: 40, 50 vagy 60 éve. MTI: korrekt kapcsolat

Sajtóvilág „Az igazság tisztelete, a nyilvánosság igazsághoz való jogának biztosítása az újságíró legfőbb kötelezettsége.” (IFJ etikai kódex) Az újSágírók, SzerkeSztŐSégi AlkAlmAzottAk, kiAdói dolgozók érdekvédelmi SzervezetéNek lApjA  XX. évfolyAm, 6. Szám, 2008. december

Parlament a médiáról  A szakma bevonásával kidolgozott új médiatörvényt szorgalmaztak a november végén megrendezett Médiaparlament résztvevői. (Tudósítás és záródokumentum a 7. oldalon)

Jubilánsok köszöntése Szakszervezeti tagok: 40, 50 vagy 60 éve

Pályakezdő roma újságírók A Független Médiaközpont roma fiatalok számára rendezett újságíróképzésében részt vevők friss, tehetséges írásaiból nyújtunk át egy csokrot olvasóinknak. (6. oldal)



Kalendárium Médiakalendárium 2009 címmel megjelent a Sajtószakszervezet tizenkettedik évkönyve. A szakszervezet jubileumi, huszadik évének előestéjén nagy teret szentelnek a szerkesztők a jeles évfordulónak: a Sajtóvilág évfolyamaiban tallózva nyújtanak keresztmetszetet a szakszervezet történelméből. Az idén nemcsak a kitüntetettek, díjazottak névsorát ismerhetik meg az olvasók, hanem sokuk írásaiból, fotóiból, különböző alkotásaiból is ízelítőt kapnak, a MÚOSZ Aranytolldíjasainál pedig az indoklások életpályákat is bemutatnak. A Mesterek rovatban az idén Ács Irén, Bánhalmi János, Stalter György, Molnár István művészi életútjába nyernek bepillantást. A kitüntetettek sorában határon túl élő magyar pályatársainknak is teret ad a kalendárium.



Faragó György tagságának 60. évfordulója alkalmából elsőként vehette át az emléklapot és az ajándékot F. Kováts Éva elnöktől és Tripolszky László társelnöktől Fotó: Kurucz Árpád  1992-ben hívta meg először jubiláló tagjait ünnepi köszöntésre a Sajtószakszervezet. Akkor alig múlt hároméves az érdekvédelmi szervezet, mégis „veteránokat” ünnepelt. Ott Berényi János elnök után dr. Lepies György főtitkár arról beszélt, hogy a fiataloknak, a szakszervezet mai aktivistáinak mennyire nem szabad megfeledkezniük az idősek példájáról, mennyire hasznosítani lehet és kell tapasztalataikat, s milyen kötelességeik vannak velük

szemben. Az is elhangzott a köszöntőben: a Sajtószakszervezet a szakmában azelőtt működő valamennyi munkavállalói érdekvédelmi szervezet jogutódjának tekinti magát (mint ismeretes, elődünk a nyomda, a papíripar, a könyvkiadás és a sajtó dolgozóit képviselő közös szakszervezet, majd később a Gutenberg Szövetség volt). Amikor az idén, tizenhetedik alkalommal kaptak meghívást a mostani jubilánsok, már az is el-

MTI: korrekt kapcsolat

hangozhatott a beszédben: akik most a 40 éves emléklapot kapják kézhez, fél szakszervezeti életüket már a mai önálló, független, demokratikus Sajtószakszervezet soraiban töltötték, ha kellett harcolták végig. A jubileumi ünnepségre a huszadik év előestéjének jegyében került sor. Tudósításunk és a jubilánsok névsora a 2.–3. oldalon.

Karácsonyi szünet

Az MTI-be minden évben rendszeresen eljön a Mikulás a vállalat dolgozóinak gyermekeihez. A kicsik ilyenkor nemcsak színvonalas műsort nézhetnek meg szüleik kíséretében, hanem ajándékcsomagot is kapnak. Az eseményt a szakszervezet és a cég közösen szervezi, ez is egy olyan hagyományos jóléti juttatás, amelyre büszkék vagyunk. A szakszervezet és a munkáltató kapcsolatát a korrekt magatartás jellemzi. A szakszervezet folyamatosan tájékoztatást kap a cég ügyeiről. 

A szokásos Lapozgató és a Megyei tükör rovatokon kívül ismét szerepelnek az évkönyvben újságírók által kedvelt éttermek és a gasztronómia világával nemcsak riport útján ismerkedő kollégák. A szakmai szervezetek vezetői most is beszámolnak 2008. évi munkájukról és jövő évi terveikről. A színes oldalakon természetfotósok alkotásai mellett a szolnoki lap fotóriporterei mutatják be megyéjük mindennapjait.

További részletek a Távirati Iroda szakszervezeti életéről az 5. oldalon

A Sajtószakszervezet központja értesíti az alapszervezeteket és valamennyi kollégánkat, hogy irodánk 2008. december 18-ától 2009. január 4-éig zárva tart. Nyitás: január 5-én, hétfőn a szokott időben. Fotó: Illyés Tibor – MTI

„Az újságírónak mindenkor védenie, őriznie kell a szabadság alapjait, a pártatlan kommentár és kritika jogát.”

„Az újságíró csak olyan tényeket közölhet, melyeknek pontosan ismeri az eredetét.”

Sajtóvilág

2008. december

2008. december

 ki kell moSNi.„forradalmai idején

tettAmANti bélA rAjzA

mindig lehetett tudni, hogy mit kíván a nemzet. más időkben kevésbé. de azokat, akik – meglehet, tudatlanul – az elmúlt másfél évben maszatoltak a sajtószabadsággal, nem árt figyelmeztetni arra, hogy a mi nemzetünk modern kori identitásának legelső talpköve éppen a sajtószabadság (…) akik kicsit is ismerik a közmédiumok helyzetét, a helyi televíziók kiszolgáltatottságát, a közösségi műsorszolgáltatók nehézségeit, akik olykor hallgatják, nézik a ke-

reskedelmi rádiókat, televíziókat, s tudnak valamit arról, milyennek készül az első multiplex, nem lehet kétségük: a médiajog reformja elodázhatatlan. ki kell mosni a szennyest.” (Idézet Majtényi Lászlónak, az ORTT elnökének írásából, amely az új médiatörvény tervezetéhez fűz megjegyzéseket a Népszabadság 2008. december 2-i számában. Lásd még a Sajtóvilág 7. oldalán a Médiaparlamentről szóló összefoglalónkat.)  régi tÖrtéNet. kezdő volt még az

újságíró, alig múlt harmincéves, de a véletlen (vagy inkább az álláshoz szükséges nyelvtudása) folytán egy színesképes lap vezető szerkesztője lett. Akkoriban is (ez még az„átkosban” volt) odafigyeltek a lapok terjesztésére. ám a korszerű marketingmódszereket még nem ismervén, a kiadónál az volt a szokás, hogy a kiadó főnöke meg a gyengélkedő példányszámú lapok gárdája kocsiba ült és bejárt egy-egy megyét. A cél új előfizetők gyűjtése volt. A kiszállás bevált recept szerint ment végbe akkor is, amikor a főnök a kezdő újságíró lapját kívánta megtámogatni. A kezdő újságíró a megadott nap reggelén kilenc órakor megjelent a kiadóvállalat portáján, ahogy a főnök előtte személyesen megtelefonálta neki. A portás egy kis türelmet kért tőle: mindjárt jön a főnök, csak még elintéz egykét ügyet. Az újságíró csak később tudta meg, hogy a kiadói főnök a korai munkakezdés híve volt egész életében. reggel hatra beviharzott a székházbeli irodájába, ahol már rendszerint seregek várták – több száz lap, s ugyanenynyi szerkesztőség tartozott a„birodalmához” –, s ő egy délelőtt harmincnegyven kollégát is fogadott, s intézte ügyes-bajos ügyeiket. egyenként, persze, mindenkivel a nem hivatalos dolgokról is elbeszélgetve. Ha meg kiszállási nap volt, mint történetünkben, akkor ugyanúgy, de gyorsabbra kellett venni a tempót. Nos, negyed tízkor már a szolgálati volgában ültek: a főnök, az újságíró, és a kiadótól még két ügyintéző. A kocsit a főnök kedvenc idős sofőrje vezette. Akkor már harminc éve utaztak együtt, a főnök vitte magával minden munkahelyére. jó tempóban érkeztek meg a vidéki megyeszékhelyre. itt is megvolt a szokásos menete a dolognak: elsőként vizit a megyei párttitkárnál, aztán látogatás a tanácselnöknél, végül a posta főnökénél (akkoriban a posta vitte ki a lapokat az előfizetőknek). később következett egy-egy téesz vagy iparvállalat vezetője. kiderült: a kiadói főnök mindenkit

3

Jubilánsok köszöntése

Két lábon személyesen ismer, úgyszólván családilag is, nem volt nehéz felvenni a jóízű beszélgetések fonalát, aminek a végén aztán komolyra fordult a szó: hány lapra is fizettek akkor tehát elő? ráadásul a főnök mindig a teljes„sleppet” magával vitte az ottani vezetők irodájába, ehhez kifejezetten ragaszkodott. már késő délután volt, amikor az utolsó vizitet is befejezték. A főnök elégedett volt: szereztek néhány száz új előfizetőt egyetlen megyében. be a volgába, irány haza. egy kissé mindenki elpilledt, kivéve a főnök. már éppen lebukóban volt a nap, amikor a főnök megállíttatta a kocsit, és odaszólt a sofőrnek: – Öreg, maga már eleget vezetett ma, meg a szürkületet sem bírja a szeme, átveszem a volánt. Az Öreg morgott valamit, hogy ez nem járja, de nem ellenkezett sokáig, megszokta már az ilyen helycseréket. meg tudta, hogy a főnök szeret is vezetni. budapesten aztán előbb a város egyik végén a lakásáig fuvarozták a főnök sofőrjét, egy másik végébe elvitték a két kiadói munkatársat, ők szerencsére egy utcasarokra laktak egymástól, majd a főnök és az újságíró még beugrott a kiadóba is. A főnök irodájában már csak a hűséges öreg titkárnő várt a főnökre, este 11 tájt lehetett. röviden referált a főnöknek, aki közben kinyitotta irodai páncélszekrényét, és kivett belőle három gyönyörű porcelánszamovárt. – válassz egyet – közölte röviden az újságíróval, aki egyszer korábban kibökte neki, hogy porcelánszamovár még hiányzik a gyűjteményéből. Amikor látta, hogy az újságíró hezitál, a legnagyobbat és legdíszesebbet a kezébe nyomta: – fogd – közölte ellentmondást nem tűrő hangon. előbb a főnök még hazafuvarozta az öreg titkárnőjét, majd a kezdő újságírót is a lakásáig vitte. Amikor az szabadkozni próbált, szelíden letorkollta: – Ne viccelj, én is itt lakom, nem messze, tőled alig kétutcányira. mire az újságíró kinyitotta a lakása ajtaját, éppen éjfél volt. p. S. A kiadói főnököt úgy hívták: Siklósi Norbert. Az egykori lapkiadó vállalat vezérigazgatója 84 éves korában, október 29-én halt meg. A farkasréten temették el november 20-án. Az újságíró: e sorok jegyzője. Sokan vagyunk a pályán, még élő tanúk, akikkel ha másként is, más körülmények között hasonló lényegű történetek estek meg a főnökkel találkozván. Az a kor végleg elmúlt, sok hibájával és bűnével együtt, de a mai főnököknek, akiket már menedzsernek hívnak, talán nem haszontalan megismerniük az ilyen történeteket.  Nyelvi fejlŐdéS. búcsúznunk szük-

séges időnként azoktól a szavaktól, akik elhagynak minket, és lemaradnak a nyelvi országúton folytatott versenyben. pedig ő, mármint a verseny szükséges a mai világban. Az az ember ugyanis, amely már a történelmi rendszerváltozás óta gyarapodott kisgyermekből ifjú felnőtté, nagyobb eséllyel indul az életnek, bármely helység legyen is bevésve a dokumentumába születési helyként. Amidőn 18 évesen először belép a szavazóhelység ajtaján, tudja, hogy a meghonosodott demokrácia adta jogait fogja gyakorolni. még akkor is, ha sokan ma sem szívlelik igazán ezt a demokráciát. és azt is tudhassa: ezek a jogok azok, akiknek beteljesülését még elődeink készítették elő évtucatokkal korábban. ideje, hogy mind a rádió, mind a televízió, amik arra volnának hivatottak, hogy a demokráciát propagálják, ráfigyeljenek erre a kihívásra. (Egy választási beszéd részlete 2038-ból.) TrIPolszKy lászló [email protected]

B. ú. é. k., huszadik!

Emléklap és ajándék szakszervezetünk régi tagjainak  Tizenhat éves hagyománya a Sajtó-

szakszervezetnek, hogy december első hetében köszönti azokat a szaktársakat, akik az adott évben szakszervezetbe lépésük kerek évfordulójához érkeztek. A negyvenedik, ötvenedik, hatvanadik évforduló alkalmával megköszönjük régi tagjaink hűségét, odaadó, sok évtizedes szakszervezeti munkáját, egyszersmind igyekszünk bennük ébren tartani a szakszervezet

iránti hűséget, ragaszkodást. Ugyancsak itt köszöntjük azokat a tagjainkat, akik nem „kerek évfordulósak”, de már hatvan évnél is régebbi tagjai szakszervezetünknek, illetve valamelyik elődszervezetünknek. Az idős kolléganők, kollégák, jóval nyugdíjazásuk után is érezhetik, hogy régi szakszervezeti közösségük gondol rájuk. Nem mindig mondható el ez a

gratulálunk! A Sajtószakszervezet jubileumi ünnepségén, december 4-én az alábbi kollégáink kaptak évfordulós emléklapot: 60 éve tagjai a szakszervezetnek: faragó györgy, Horváth jenő, Horváth józsefné, kertész ottóné, molnár imréné, Sarlós ivánné (kNyi), vass lászlóné (Népszabadság). 50 éve tagjai a szakszervezetnek: dr. győrffy tibor, kerékgyártó lászlóné, Nics ferencné (mti), putz mátyás, rédei ferenc (Népszabadság), ádám molnár lászlóné, barabás péter, Sellyei Anna, Szathmári gábor, tamaska gyuláné (kNyi). 40 éve tagjai a szakszervezetnek: botta ferencné, koloszár Anna, kovács gézáné, merkl ottóné, Németh éva, Novákné vas éva, Szilasi lászló (mti), orbán jánosné (Somogyi Hírlap), Sárallyai józsef, Szlukáné bíró edit, zappe lászló, tripolszky lászló (Népszabadság). 60 évnél is régebben tagjai a szakszervezetnek: vadász ferenc /1935/ (Népszabadság), gáti istván /1936/ (kNyi), oroszi istván /1936/ (Népszabadság), győri endréné /1939/ (kNyi), gál pál /1941/ (Népszabadság), lehel miklós /1942/ (mti), tuszinger károly /1943/ (kNyi); 1945 óta tagjai a szakszervezetnek: Horváth gyula (mti), lantos Sándor (Népszabadság), juhász lászlóné, deák gusztávné, mattné tóth emma, molnár tiborné, tóth béláné /budaörs/, tóth béláné /budapest/ (kNyi); 1946 óta tagjai a szakszervezetnek: Szabó miklósné, vágó tibor (mti), dr. kovács dénes, tóth jánosné (Népszabadság), léwald györgyné, méry györgy, Szántó jenőné (kNyi), orosz béla /Salgótarján/ (kNyi) – 1947 óta tagjai a szakszervezetnek: reksán ferenc, veress balázs (mti), kerecsényi Sándorné, dr. pudler erzsébet, mészáros András (Népszabadság), kelemen mártonné, Seress magdolna (kNyi). Örökös tagjaink, akiket évről évre tisztelettel köszöntünk körünkben: dr. bálint gyula györgy, berényi jános, dr. lepies györgy, Salgó tamásné. Valamennyi jubiláns tagunknak sok sikert, jó egészséget, boldogságot kíván a Sajtószakszervezet vezetősége

munkahelyekről… Ráadásul: sok közülük megszűnt, feladatköre, munkatársainak csapata megváltozott. Szakszervezetünk vezetése természetesen nemcsak a decemberi alkalommal igyekszik törődni az idősebb kollégákkal, év közben is szívesen látjuk őket, amikor csak igénylik ezt; ezenkívül a nyugdíjasok különböző közösségeikben is rendszeresen találkozhatnak egymással. Hozzátehetjük: nemcsak „igazi” nyugdíjasok vannak a hagyományos decemberi ünnepség meghívottai között, hanem olyan, ma is aktívan dolgozó (vagy nyugdíjasként is rendszeresen foglalkoztatott) kollégák, akik éppen 40 vagy akár 50 éve csatlakoztak a szakszervezeti mozgalomhoz. Az MTI tanácstermében megtartott központi ünnepségen 2008. december 4-én délelőtt előbb F. Kováts Éva, a Sajtószakszervezet elnöke köszöntötte a meghívottakat, majd Baktai György ügyvezető társelnök mondott beszédet. – Miért is szól a köszöntés és a köszönet? – tette fel a kérdést. – Mi vezette a szakszervezet vezető testületét a kilencvenes években, amikor elhatározta: „jogfolytonosnak”tekintve a különböző nevű szakszervezetekben eltöltött időt, évről évre köszönti a kerek évfordulójukhoz érkezetteket és a legrégebbi tagokat. A négy évtizedes tagság 1992-ben még oly távolinak tűnt fel, s akkor 60-as számú emléklapot talán még nem is kellett kiadni. Azóta már akadt, akinek 70-es került az emléklapjára, s nagyon sokan „csak”ajándékot kapnak már. Hiszen a hatvan évnél is régebbi tagokat minden évben szívesen látjuk. – Szívesen látjuk, köszöntjük önöket – folytatta –, mert a fiatalabb, aktív dolgozó szakszervezeti tagok így igyekeznek megköszönni hűségüket, amelyet a szakszervezet iránt kimutatnak, azt a munkát, amit aktív életükben a mozgalomban, a kollégákért végeztek, s azokat a tapasztalatokat, amelyeket ma is készek átadni kollégáiknak a saját munkahelyeiken – már ahol hagyják –, és nem utolsósorban ezeken az

N Ünnepeltek a jubileumköszöntőn Fotók: Kurucz Árpád

A blogok furcsa ereje Pár évtizede még senki sem gondolta, hogy érdemes létrehozni önálló sajtóorgánumot például egy olyan témának, mint a félrefordítások. A felreforditasok.blog.hu ma Magyarország egyik közismert online olvasnivalója. A blogok bármiről szólhatnak, és így bármiről is szólnak, a szó legextrémebb értelmében. Ahhoz, hogy valaki írjon egy blogot, semmi másra nincs szüksége, csak egy internetkapcsolattal felszerelt számítógépre, és jó esetben némi mondanivalóra. A blogszolgáltató oldalakra ma már bárki regisztrálhat, sőt azok versengenek kegyeinkért kényelmes szerkesztőfelülettel, hirdetési lehetőséggel, nyilvánosságra segítő mechanizmusokkal és más vonzó extrákkal. De ez érthető, hiszen felhasználóként a tartalmat ingyen szolgáltatjuk, látogatóként reklámpotenciáljukat növeljük – a blogportálok többszörös hasznot húzhatnak aktivitásunkból. 

Az eredmény: nincs körülményesség, nincsenek szűrők, nincsenek közvetítők. Nincs hivatalos rosta, ami kiszűri az életképtelennek tartott ötletet. Az infót én adom, te kapod; nincs köztünk senki és semmi, ami megakadályozhatná nyilvánosságra kerülését. Maga az ötlet, a téma, a gondolat vívja meg harcát a befogadók ingerküszöbével. A gyakorlat teszteli le, hogy mi működik a gyakorlatban. A bloggerek számára ebben talán az a legkellemetlenebb, hogy közülük még a legügyesebbeknek is jobban meg kell küzdeniük, mint a leggyengébb újságírónak, hogy pénzt keressenek szellemi munkájukkal. Viszont kárpótlásul olyan témákkal is meg tudják találni saját közönségüket, amelyekről korábban nem is gondoltuk volna, hogy léteznek. Ez a motívum a maga banalitásában a blogoszféra fő dinamikája. És ez a témák olyan sokszínűségét eredményezi, amelyben a nyilvánosságnak eddig sosem lehetett része. A legtöbb blogger nem igazán tud

mArAbu rAjzA

2

Sajtóvilág

mit kezdeni ezzel a túláradó szabadsággal. A blogok többnyire könnyen körülhatárolható, de átfogó témákról szólnak: politikáról, designról, zsidóságról vagy a pun háborúkról. És még több az énblog: „Saját gondolataim a világról, az életről, a dolgokról, a társadalomról, erről-arról... egyszóval mindenről!” – hirdetik blogjukat a magukat érdekesnek vallók. De akik igazán élni tudnak a sza-

évenkénti találkozásainkon. Ezekre a gazdag tapasztalatokra nagy szükség van. Az ügyvezető társelnök emlékeztetett rá, hogy a Sajtószakszervezet 2009 májusában fogja megünnepelni megalakulásának huszadik évfordulóját, felelevenítette azt az izgalmas folyamatot, amely a rendszerváltás hajnalán az önálló, független és demokratikus szakszervezet megalakulásához vezetett: kiválásunkról a nyomda, a papíripar, a könyvkiadás és a sajtó munkatársait tömörítő „soknevű”szakszervezeti konglomerátumból, majd az ebből megalakított Gutenberg Szövetségből. Emlékezetbe idézte, hogy Magyarországról a Sajtószakszervezetet vették fel megalakulása után szinte azonnal a brüsszeli székhelyű Nemzetközi Újságíró Szövetségbe teljes jogú tagnak, s ugyanebben a szervezetben évekig végrehajtó-bizottsági tagságunk is volt. Munkánk egyik legfontosabb mozzanataként szólt Baktai György a Sajtószakszervezet által a munkahelyi, ágazati vagy éppen cégcsoporton belüli kollektív szerződések terén kifejtett tevékenységről. Örömmel számolt be arról, hogy a társszervezetekkel jó a kapcsolatunk, együttműködünk velük (MÚOSZ, MÚK, Makúsz, Prúsz) az érdekvédelem és az újságíróetikai szabályozás területén. A továbbiakban részletesen beszámolt arról az általános törvényességi vizsgálatról, amelyet a fővárosi fő-

ügyészség folytatott az elmúlt időszakban a Sajtószakszervezetnél. Az ügyészségi vizsgálat úgynevezett felszólalásban rögzített elvárásait, amelyek lényegében az alapszabály és a gyakorlatban követett tevékenység harmonizálását írják elő számunkra, a szakszervezet 2009 májusában következő kongresszusán fogjuk formába önteni. A kongresszusi előkészületekről szólva emlékeztetett arra: a Sajtószakszervezetben is, mint minden egyesületben, érvényesülnie kell a tagok egyenlősége elvének, ami azt is jelenti, hogy a következő kongresszuson is arányos képviselethez kell jutniuk nyugdíjas kollégáinknak, akik közé a legtöbb most jubiláló kollégánk is tartozik. – Ha arra gondolunk – és gondoljunk arra! –, hogy jelenleg tagságunk több mint negyede nyugdíjas, akkor ennek érvényesülnie kell majd a kongresszuson is. Bizonyára akadnak a ma aktívak között, akik úgy érezhetik, hogy a munkából már kiszakadtak kevésbé értik meg a mai gondokat Magam viszont – és ezzel a véleményemmel nem vagyok egyedül a vezető testületben – nem tudom elképzelni, hogy a szakmában megöregedett „veteránok” küldöttei az aktívak érdekeivel ellentétesen lépnének föl – mondta. – Természetesen ahhoz, hogy értően foglalhassanak állást az aktívak gondjaiban, a szakszervezeti vezetésnek igyekezni kell beavatni az

badsággal, azok egészen banális vagy éppen egyszerűségükben abszurd ötleteken alapuló blogok izgalmas és sokszínű kultúráját hozták létre. Amikor azt mondom, hogy a szó legextrémebb értelmében véve bármiről lehet blogot írni, akkor úgy értem, hogy egészen alapos és ismert médium szólhat akár a lovak gyűlöletéről. Legyen egy perverz élményük itt: http://horsehater.blogspot.com/! E blogok magja legtöbbször egy nagyon mai jelenség: a gyűjtőszenvedély, a listamánia. Sok esetben vállaltan szűk rétegnek szólnak, de ha a gyűjtés tárgya rátapint egy eddig fel nem fedezett igényre, akkor csupán egy-egy témának a kényszeres ismétléséből életre tud kelni, és igazi divatot tud teremteni egy ilyen banalitás. Az egyik legsikeresebb magyar blogkísérlet a Szakítós blog, eredeti nevén Értékellek mint embert (http://szakitshabirsz.blog.hu). Körülbelül egy éve indult, eleinte hetente egy-két bejegyzést olvashattunk, és kommenteket csak elvétve. Ma jelentős netes találkozóhely, Magyarország egyik legolvasottabb online tartalma. Az ötlet egyszerű, mint a pofon: a szerkesztők olvasói élménybeszámolókat gyűjtenek érdekes szakításokról.

Nekik maguknak nincs sok dolguk a bloggal, a beözönlő napi több tucat olvasói levél közül egy-kettő is bőven elég arra, hogy pornográf részletességgel járják körül ezt a témát. A legtöbb olvasói levélben ugyanaz a két séma ismétlődik kevés változtatással: a „fiúszív-lányszopat”, illetve „lányszív-fiúszopat” blog mégis seregeket vonz, a hozzászólók minden történetet kötelességtudóan kommentálnak, ugyanazokkal az együttérző vagy gyűlölködő szólamokkal. Így a blogon hatalmas, több száz hozzászólásra rúgó kommentorgia alakul ki naponta átlagosan két-három alkalommal. És ez naponta az olvasói levelek mellett több száz oldalnyi grátisz tartalom a blog szerkesztői és célközönsége számára. Egy ilyen blogban óriási célzott reklámérték is van, és ettől válik az egész még izgalmasabbá. Persze nem szükségszerű, hogy a szerkesztők ezzel a potenciállal élni is tudjanak. De akkor is realitás: egy-két ember viszonylag kevés energiabefektetéssel tartósan tud vinni egy jól menő sajtóterméket. Az egyik kedvenc fotóblog ötlete mindössze ennyi: fotóin különböző Wall Street-i brókerek fogják fejüket kétségbeesetten a napjainkban zajló gazdasági világválság nehéz pillana-

Dr. Kovács Dénes, a Népszabadság jubilánsa idősebb kollégákat is a mindennapi szakszervezeti életbe, gondokba. Aminek szerves része volt és marad a régi barátok megbecsülése. Ehhez kívánt az aktívak képviseletében, a szakszervezeti vezetés nevében a most köszöntendő kollégáknak hosszú, boldog életet, jó erőt és egészséget jubiláns tagjainknak, valamint az örökös tagoknak és sokaknak a hosszú évek óta tagok közül. Baktai György beszédét követően F. Kováts Éva elnök és Tripolszky László társelnök adta át az emléklapokat és az ajándékcsomagot jubiláns tagjainknak. Az ünnepeltek nevében Szathmári Gábor (aki ma is aktív dolgozóként a SZEF sajtómenedzsere) mondott köszönetet az ünnepség megrendezéséért, majd a résztvevők hosszasan maradtak együtt a fehér asztalnál.

taiban (http://brokershandsontheirfacesblog.tumblr.com/). Ugyanaz a gesztus ismétlődik különböző szereplőkkel, de ennek a gesztusnak a relevanciája révén a blog túllép a valamiről szóló kép státusán és egy tematikus kiállítás merevségén is. A téma pontos célzásával, nagy felbontású részletezésével, napi aktualitásával és valós idejű frissülésével élő esszenciáját kapjuk valaminek, ami mellett nem mehetünk el. A blog kényszerítő erővel lép fel. A mai nap egyik legnépszerűbb magyar blogja hasonlóan szűk tematikával bír, de kissé szikárabb és értelmetlenebb. Alapköve egy kultikus cikk az indexen, amely arról értekezik, hogy a szóvicc más, mint a többi humorforrás. „A kutatók szerint egy szóvicc feldolgozásakor mindkét agyféltekénkben aktiválódik a szemantikai megértésért felelős terület, és ez így is marad végig, amíg a viccre gondolunk: mindkét jelentést észben tartva fogjuk fel a tartalmát. Ez a mindkét agyféltekét megdolgoztató feladat komoly szellemi erőpróba, kisebb ökölcsapás az agynak. Valószínűleg ez a sokk fáj annyira, amikor végre leesik egy borzalmas szóvicc poénja.” – írja A szóvicc ökölcsapás az agynak c. cikkében Stöckert Gábor.

em volt„divat” eddig, hogy szerkesztőségi cikkben köszöntsük az új esztendőt. megelégedtünk azzal, hogy minden szakszervezeti tagunknak, lapunk valamennyi olvasójának a Sajtóvilág év végi számának záró oldalán„képeslapon” kívánjunk kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet. Hogy most változtatunk szokásunkon, azt a szilveszter éjjelén beköszöntő 2009. év jellege indokolja. Nemegyszer leírtuk már a lapunkban, hogy 2009 jeles éve a Sajtószakszervezetnek. május 31-én lesz a huszadik évfordulója annak, hogy a gutenberg művelődési Ház színháztermében„zászlót bontottunk”, megalakult az írott sajtó önálló, független, demokratikus szakmai szakszervezete. Az országos és megyei napilapok, heti és időszaki orgánumok újságírói, szerkesztőségi alkalmazottai, a lapok kiadóinak munkatársai úgy határoztak, hogy a jövőben önállóan igyekeznek kiharcolni jogaikat, szakértően képviselni a kollégákat. Húsz éve ennek, s a jövő hónapokra ennek jegyében készülünk. Nem országra–világra szóló ünnepet akarunk csapni, csak éppen szerényen megállni a kilométerkőnél, hogy felmérjük, hogyan tudtuk elvégezni, amit akkor vállaltunk, miként tudtuk érvényesíteni a munkavállalók jogait, képviselni érdekeiket. kétféle mérlegre készülünk: az v. kongresszuson természetesen nagyon konkrétan, a szervezettségbeli és egyéb gondoknak, munkánk fogyatékosságainak elemzésével, az érdekvédelem továbbfejlesztésének feladataival foglalkozunk, az évfordulóval kapcsolatban pedig megemlékezünk szervezetünk húsz évéről. egy ilyen újév-köszöntőben inkább csak jelezni lehet, mi minden történt, milyen sokirányú munkával telt évek vannak mögöttünk. Szólhatok mindenekelőtt a szakmában kivívott megbecsültségünkről, amelyhez hozzájárult, hogy egyaránt megvédtünk szakszervezeti titkárt (Szegeden), kollektív szerződésbeli jogokat (magyar Nemzet kontra postabank), elbocsátottakat (Szabad föld) vagy éppen jogos honoráriumukért küzdő szabadúszókat. Szociális érzékenységünket dicséri nyugdíjasaink és a nehéz helyzetbe került kollégák megsegítése egyaránt, hiszen az általunk létrehozott vasvári pál Önsegélyező Sajtóalapítvány 17 év alatt 31 millió forint segélyt osztott ki. országos elismertségünket mutatja, hogy sajtónapi központi ünnepségünkön, a történelmi pilvax kávéházban együtt vannak velünk a szakma minden oldalának jeles képviselői, s ezen alkalomból valamelyik közjogi méltóságunk innen köszönti a szakmában dolgozókat. Nemzetközi elismertségünk pedig eredendően abból fakad, hogy a rendszerváltozást követően az első szervezet voltunk, amelyet tagjai sorába felvett a Nemzetközi újságíró Szövetség, s a volt szocialista országok közül a mi képviselőnk (alapító elnökünk) volt az első, aki – két választási ciklusban is – tagja volt az ifj végrehajtó tanácsának. ilyen emlékeket idézünk majd fel az év folyamán, ez ad erőt a nem könnyűnek ígérkező feladatok teljesítéséhez, és ezért esik most jól az óév búcsúztatásakor ezekre gondolva emelni poharunkat az új esztendőre: b. ú. é. k., HuSzAdik ! BAKTAI GyÖrGy [email protected]

Több se kellett az Index.hu fejlett humorérzékű csapatának, elkezdték gyűjteni a minősíthetetlen szóvicceket, ma olvasói levelek százai közül csak válogatniuk kell, és az ő munkájukat is napi több tucat kommentelő dúsítja fel. Ilyen csapásokat mér agyunkra a Napi Borzasztó Szóvicc: „– Hogy kell elbúcsúzni az úthenger alá esett íróeszköztől? – Pá, lapos toll!” (Crunchy Frog) A hatás kézzelfogható. Szinte tolakodó, nem lehet elmenni mellette, legfeljebb fejvesztve menekülni. De az effajta blogok esszenciája Kyle MacDonald internetes performansza 2005-ből. A fiú kitalálta, hogy addig cserélget egy utcán talált piros gemkapcsot blogja, a One Red Paperclip (http://oneredpaperclip.blogspot.com) segítségével, amíg egy ház nem lesz belőle. A gemkapcsot rövidesen egy hal alakú tollra, majd egy szekrényajtó-fogantyúra, azt egy kempingtűzhelyre cserélte, és innentől már csak 12 lépésre és kevesebb mint egy évre volt szüksége, hogy megszerezze a házat. Ez nem mindennapos történet, de aligha találhatnánk azóta is jobbat, amely találóbban megmutatja a blogok egyszerűségének és nyilvánossá-

gának alakító erejét. De hiába keresünk „effajta” blogokat. Ha ötlet, koncepció vagy furcsaság kulcsszavak alapján keressük őket, a Google kereső előáll ötletekről, koncepciókról, furcsaságokról szóló blogokkal. A fenti blogoknak pedig pontosan abban van az erejük, hogy nem valamiről szólnak, hanem konkrét aktivitást fejtenek ki. Lényegükből fakadóan ellenállnak a csoportosításnak, meglepően banális módon ellentmondanak a beidegződéseinknek, és így lépnek fel kényszerítő erejükkel. Ezt nevezem én sután a blogok furcsa erejének. Update: „Egy török bíróság 2008. október 24-étől, péntektől letiltatta a hozzáférést a Blogger nevű népszerű blogszolgáltatáshoz (Blogger.com és Blogspot.com a Google tulajdonában). BasBasBas.com, egy Isztambulban élő holland blogger szerint, aki riasztotta az olvasókat: „Felmerül a gyanú, hogy az ügynek köze van Adnan Oktarhoz, a kreacionizmus szószólójához, akinek a múltban már sikerült a Wordpresst, a Google Groupst, és Richard Dawkins weboldalát is /betiltatnia/” (blogesz)

4

„Az újságíró nem hallgathat el fontos információt, nem hamisíthat meg tényeket, dokumentumokat.”

Sajtóvilág

A Népszabadság Zrt. Martin József Pétert (38) kérte fel új, vasárnapi lapja főszerkesztőjének. Martin, aki 2003 óta irányítja a Figyelő c. hetilapot, a megállapodás értelmében 2009. január 1-jével lép be a Népszabadsághoz, hogy megkezdje az újság megjelenésének előkészítését és az új szerkesztőség felállítását.



 A Magyar Televízió egyes részlegei

megkezdték a költözést az intézmény Szabadság téri székházából az új, óbudai épületbe. A köztévének jövő júliusra kell teljesen kiürítenie a Szabadság téri épületet. Az óbudai Bojtár utcai épületegyüttes megépítéséről több mint négy éve határozott a kormány. Akkor húszmilliárd forintot szántak erre a célra, magántőke bevonásával úgy, hogy az intézmény visszabérli az épületet. Az új épületben 36 ezer négyzetméter iroda, több mint nyolcezer négyzetméternyi stúdió, 2500 négyzetméteres archívum, majdnem 14 ezer négyzetméter területű raktár áll majd rendelkezésre. Hetvenöt éves korában az ausztriai Bécsújhely (Wiener Neustadt) kórházában elhunyt Juhász László. A történész végzettségű újságíró 1956-ban emigrált nyugatra, Münchenben a Szabad Európa Rádiónál lett szerkesztő. A rendszerváltozást követően hazatért, 1993-tól 1994ig a Magyar Televízió hírigazgatója, 1996-tól a Magyar Rádió Közalapítvány kuratóriumának alelnöke, a Magyar Örökség Díj bizottságának HIRDETÉS

Sajtóvilág

2008. december

2008. december

mÉDiahíreK − röviDeN



„Az újságíró csak becsületes, tisztességes módszereket használhat az információk, fényképek, dokumentumok megszerzéséhez.”

tagja volt. Több történelmi útikalauzt és riportkötetet írt, valamint dokumentumfilmeket is készített az MTV és a Duna Televízió számára.

Televíziónak ítéltek. Ebben az évben a Magyar Televízió közel félszáz hazai eseményt támogatott mint televíziós szponzor.  Magyar

képzőművészet kategóriában Keleti Éva fotóművésznek, magyar sajtó kategóriában Szegő András újságírónak ítélte a zsűri az idei Prima Primissima-díjat. Az idén először kiosztott televíziós különdíjat a Magyar Televízió kapta.

 Egy

Polgár a nagyvilágban – a tudósító emlékezik címmel jelent meg Polgár Dénes (96) kötete. A hazai újságírás doyenje páratlanul gazdag pályája során volt az MTI kairói, washingtoni, bonni és brüsszeli tudósítója, főszerkesztője a Magyar televízió A HÉT c. műsorának. Ez utóbbi évekig a hazai televíziózás legnézettebb, az akkori időszakban messzemenően újszerű hangot megütő politikai-közéleti adása volt. Az etikus újságírás megerősítésére hívott fel sajtótájékoztatóján Jim Boumelha, a Nemzetközi Újságíró Szövetség elnöke, aki szerint a nyomtatott sajtó tulajdonosi koncentrációja és az ezzel járó elbocsátások aláássák az újságírás jövőjét. A tulajdonosok általában csak a rövid távú profitérdeket veszik figyelembe, és ürügyként használják a gazdasági válságot a munkatársak elbocsátására.



 Áremeléssel és árcsökkentéssel egyaránt számolhatnak 2009-ben a lapvásárlók. Jövőre például az inflációt meghaladó mértékben emeli kiadója a Népszabadság árát, míg a Blikk várhatóan nem drágul. A Pannon Lapok Társasága (PLT) is infláció feletti emelést tervez. A Napi Gazdaság standos árát infláció alatti

A

mArAbu rAjzA – NépSzAbAdSág, 2008. december 2.

mértékben kívánja emelni a kiadó, viszont csökkenti a kombinált, vagyis a Napi Gazdaság-Napi Online előfizetési árait. A romló gazdasági helyzet miatt a legtöbb kiadónál a piac további zsugorodására számítanak.

gel járó újságíró-hivatás méltán megkövetel, például: jó szimatú tájékozottságot, sokirányú műveltséget, elmésen fogalmazott, igényes magyar stílust, haladó szellemű, szilárd meggyőződést, szorgos kutatóhajlamot.” A díjjal emlékplakett és 120 000 forint pénzjutalom jár.

 Odaítélték a Magyar Lajos-díjakat.

A rangos elismerést idén Wisinger István újságíró, televíziós, volt MÚOSZ-elnök, a Kodolányi Főiskola docense és Király István Dániel, a Magyar Rádió munkatársa vehette át. A díjat Péchy Blanka színművésznő alapította 1986-ban, első férje, néhai Magyar Lajos emlékére. A díjban azok a nyomtatott és elektronikus sajtó területén dolgozó újságírók részesülhetnek, „akik elérik azt a magasra helyezett mércét, amit a folyamatos szellemi és erkölcsi felelősség-

 Harangbongás

címmel protestáns tollforgatók írásaiból jelentetett meg antológiát a Protestáns Újságírók Szövetsége (Prúsz). A kötet ötven szerző ötven – az újságírói műfajok legszélesebb palettáját felvonultató – írását tartalmazza.  Idén

első alkalommal adta át a Magyar Fesztivál Szövetség az Év Médiatámogatója díjat, amelyet a hazai turisztikai és kulturális események népszerűsítéséért a Magyar

Magyar Katolikus Újságírók Szövetsége évzáró tanulmányi napján átadták a szövetség szakmai díjait, címeit. A Sinkó Ferenc-díjat idén Diós Judit, a Magyar Rádió munkatársa kapta. Hiteles Tájékoztatásért Nívódíjban részesült Rochlitz Bernadett, a püspöki kar sajtóirodájának munkatársa. A Makúsz örökös tagjai közé választották Kormos Gyula címzetes apátot, plébánost.  A miskolci Nagy Zsófiának és a beregszászi Matey Istvánnak ítélték Pulitzer Szülővárosának Díját, amelyet Makó városa alapított 2007-ben Pulitzer József emlékére, diák újságírók elismeréseként. Matey István az idén végzett a Nyíregyházi Főiskola kommunikáció szakán, Nagy Zsófia ugyanitt negyedéves hallgató. Mindketten a Borsod Online munkatársai, és rendszeresen publikálnak a Klubháló internetes portálon is. forráS: iNterNet, NApilApok, e-mASA, mti

5

aLaPSzervezeTi ÉLeT: maGyar TÁviraTi iroDa

oLvaSTuK

Korrektség a kapcsolatokban

Hivatalnoki téveszme

Szakszervezeti munka a nemzeti hírügynökségnél  A Magyar Távirati Iroda Zrt.-nél hosszú évtizedekre nyúlik vissza a szakszervezeti működés hagyománya, de amire a legbüszkébbek vagyunk, hogy még most is – miközben a szakszervezeti tagság országosan jelentősen csökkent – az MTI-nél dolgozó mintegy 370 fő majdnem fele szakszervezeti tag. Ez az eredmény valószínűleg annak köszönhető, hogy a cégnél rendezett munkaügyi viszonyok uralkodnak. Az elmúlt években folyamatosan működött a kollektív szerződés, amely a munka törvénykönyvénél több ponton is jobb lehetőségeket biztosít a dolgozóknak. Jelenleg fontos feladatunknak tekintjük a kollektív szerződés megújítását, amely szerepel a szakszervezet és a cég menedzsmentjének munkatervében is. Az egyik jelentős vívmány, amelyet az elmúlt években értünk el a béren kívüli juttatás rendszere, amely már beépült a kollektív szerződésbe, és amelynek értéke, bár még elmarad attól, amit ideálisnak tekinthetnénk, mégis jelentős, már elérte az évi 125000 forintot. Mint valószínűleg a legtöbb munkahelyen, a sajtó területén is az évenkénti bértárgyalások azok az események, amelyek legnyilvánvalóbban megmutatják a szakszervezetek működésének eredményeit a tagságuk, de – azokon a helyeken, ahol kollektív szerződés működik – a nem szervezett dolgozók számára is. Az elmúlt évek során a Magyar Távirati Irodában összességében sikerült elérni a reálbérek szinten tartását, sőt némi emelkedését is. Ezt az eredményt – figyelembe véve, hogy a hírügynökség saját piaca folyamatosan szűkül – meg kell becsülni; ugyanakkor ez arra is rámutat, hogy miben lehet jobb teljesítményt nyújtani a jövőben. Annál is inkább, mivel a jelenlegi jövedelemszint elérése jelentős áldozatokkal is járt, hiszen négy éve a vállalat mintegy 20 százalékos létszámleépítést hajtott végre. A csoportos létszámleépítésről, annak menetéről és feltételeiről megállapodás

olvasom, hogy a Gazdasági Versenyhivatal kartellezésre hivatkozva elmarasztalta a Magyar Újságírók országos szövetségét amiatt, mert a honlapján közzétette az ajánlott újságírói és fotóriporteri honoráriumminimumokat.

Papadopulosz Péter vezetőségi tag és Gyöngyössy Árpád külügyi titkár a Sajtószakszervezet vezető testületének ülésén Tripolszky László társelnök (balra) társaságában született a szakszervezet és az MTI vezetése között. Ennek eredményeként a törvényben meghatározottnál magasabb juttatást kaptak azok a kollégáink, akiktől a cég megvált. Sajnálatos módon a vállalat piaci helyzete a közelmúltban sem javult, így valószínűleg a munkavállalói és a munkaadói érdekek egyeztetése egyre több konfliktussal jár majd. Igaz ez akkor is, ha a hagyományok alapján a szakszervezet és az MTI vezetése mindig a kollektív érdekegyeztetés keretein belül oldotta meg a problémákat. Mindkét felet az elmúlt időszakban a korrekt magatartás jellemezte a kapcsolattartásban. A szakszervezeti bizottság folyamatosan tájékoztatást kap a cég ügyeiről, jelzésértékű, hogy a szakszervezeti bizottság képviselője megfigyelői minőségben jelen lehet az igazgatósági üléseken. Ezzel összefüggésben mindenképpen említést érdemel, hogy az üzemi tanács is aktív tevékenységet folytat, és egyben nagyon szoros az együttműködés az üzemi tanács és a szakszervezet kö-

 Az mti-ben a szakszervezet fontosnak tartja, hogy kollégáink, akik nyugdíjba mennnek továbbra is érezhessék, hogy egy közösséghez tartoznak. ezért is segíti a nekik szóló rendezvények szervezését, és ebben messzemenően támaszkodhat az mti vezetésének támogatására is. így a cég anyagilag hozzájárul a nyugdíjasoknak szervezett programok költségeihez, és gyakran a hírügynökség vezetői is részt vesznek azokon, így például a képen látható hajókiránduláson is. Az idén az évente megrendezésre kerülő kirándulás célállomása vác volt, ahol pach ferenc, az mti főszerkesztője mutatta be a nyugdíjasoknak a város nevezetességeit egy rövid séta keretében.

Nőnapi köszöntő az mTi nyugdíjasklubjában zött. A feladatokat a törvény szellemében korrekten megosztottuk, így a szakszervezet jobban tud koncentrálni az érdekvédelmi tevékenységre, míg az üzemi tanács betölti azt a nagyon fontos feladatot, amely a munkáltatói és a munkavállalói közös ügyek megjelenítése. Az érdekvédelmen kívül széles körű szociális tevékenységet is folytat szakszervezetünk, részben saját erőből, részben a kollektív szerződésben meghatározottak alapján együttműködve a vállalat vezetésével. A szociális tevékenységnek jelentős teret ad, hogy az aktív dolgozó szakszervezeti tagok létszámát az MTI alapszervezeténél jelentősen meghaladja a nyugdíjasok száma, akik mintegy 250-en vannak. Jelentős figyelmet fordítunk arra, hogy biztosítsuk számukra, amit tudunk, így például a nyugdíjasklub működésének feltételeit, illetve anyagi támogatást programjaikhoz. Ezt egészíti ki a leginkább rászorulóknak nyújtott anyagi szociális támogatás. Ugyanakkor figyelünk arra is, hogy az aktív dolgozók közül se maradjanak ki a segélyezésből azok, akik erre rászorulnak, és ezenkívül általános támogatási rendszereket is működtetünk. Ilyenek azok a meghatározott segélyek, mint a beiskolázási támogatás, a temetési és a szülési segély, amelyekre minden szakszervezeti tag jogosult az MTInél. Ezek természetesen egyenként nem túl jelentős összegek, összességében mégis éves költségvetésünk több mint felét, kétharmadát is elérik.

Hogy árnyaljuk egy kissé az eddig elmondottak pozitív kicsengését, megemlíteném azokat a problémákat, amelyek szerintem nemcsak az MTI-nél működő alapszervezetet jellemzik, hanem nagy valószínűséggel a Sajtószakszervezethez tartozó majd mindegyik alapszervezetet. Bár az MTI-ben több alapszervezet működik hivatalosan, nem érzem a szakszervezeti tagok aktivitását. Valószínűleg részben ennek az eredménye az, hogy lassacskán egy évtizede ugyanaz a személy vezeti a szakszervezetet és a szakszervezeti bizottság összetétele sem változik folyamatosan. Ezért is az utóbbi időben az egyik fő feladat, amelyet kitűztünk magunk elé, a létszám növelése oly módon, hogy minél több fiatal, aktív tag lépjen sorainkba. Remélem, ezáltal nem csak tovább erősödik majd az MTI-nél a szakszervezet, ami segíti az érdekérvényesítést, de talán a szervezeti aktivitás is fokozódhat. Az új tagokkal számos új ötlet jöhetne a szervezetbe, megjelenhetnének azok az igények, amelyek nem fogalmazódnak meg jelenleg, részben talán azért, mert az elmúlt évtizedek gyakorlata sokakat fásulttá tett, sok mindent már rutinszerűen végzünk, reméljük, hogy ez nem üres kívánság marad, s talán már a Sajtószakszervezet legközelebbi kongresszusára történő választásokon és a közelgő tisztújítás idején is megmutatkozik. PAPAdoPulosz PéTer Az mti SzAkSzervezeti titkárA

 Bár újságírásból élek, nem vagyok MÚOSZ-tag, így nem érhet az a vád, hogy hazabeszélek. Engem a hivatkozás és a mögötte lappangó, a szellemi értelmiség egy csoportja elleni rosszindulatú hivatali attitűd bosszantott fel. Mert mire is volt jó ez a minimumhonor-ajánlás? Nyilván nem ez határozta meg az egy-egy lapnál elérhető fizetségeket, támpontot, néha érvet jelentett a honoráriumalkuhoz a szabadúszó újságírók és a lapkiadók számára. Továbbá orientáló adat volt azon zöldfülűeknek, akik amúgy hajlamosak fillérekért is dolgozni, csak hogy a nevük megjelenjen valahol, így rontva a szakma egészének alkupozícióját. A GVH döntése következtében mostantól nincs viszonyszám, nincs limit. A munkaerő-piaci önszabályozásáról szóló rizsát ebben a kis szakmában nyugodtan felejtsük el! Magyarországon jelenleg olyan a munkajogi klíma, hogy a nagy százalékban színlelt szerződéssel foglalkoztatott sajtómunkásoknak csak minimális lehetőségük van az érdekérvényesítésre, hiszen kiszolgáltatott kisemberekről van szó, akik egymaguk állnak szemben a lapkiadókkal. Szó sincs egyenragú partnerek piaci versenyéről. Mindenkit ott és annyiért foglalkoztatnak, ahol és amennyit megajánlanak neki. A gyengébb félnek annyi a szabadsága, hogy igent mond vagy nemet. Abszurd dolog ebben a kontextusban kartellt emlegetni. De nézzük meg, mi is az a kartell? Íme a terminus technicus a bankihitel.hu portálon közölt pénzügyi fogalomtár szerint: „A kartell vállalatok összehangolt magatartása, amely a gazdasági verseny akadályozását, korlátozását vagy torzítását célozza, vagy szándéktól függetlenül ilyen hatást fejt ki. (...) A törvényellenes megállapodásoknak előfeltétele, hogy a piactorzító hatás jelentős legyen (ezt jellemzően a szereplők piaci részesedése alapján mérik).” Miféle pihent bürokrataagy kell ahhoz az értelmezéshez, hogy a MÚOSZ, illetve az érintett szabadúszók egyáltalán piacmeghatározó vállalatoknak számítsanak? Hol a felekre kötelező érvényű „megállapodás” abban, hogy felmegy az újságíró az egyik szakmai szervezet honlapjára, ahol megtudja, hogy az ottani kollégák szerint lehetőleg milyen ár alá ne menjen? Egy ajánlás hogyan torzíthatja a piacot? Olvasom, hogy az Építész Kamarát, és az Ügyvédi Kamarát már elmeszelték ugyanezért. A GVH feje eközben maga ismeri el, hogy az EU-ban nincs jogegység abban, hogy az érdekképviseletek közzétehetnek-e efféle ajánlott munkadíjminimumokat. Vagyis hivatalnokék magyar szokás szerint megint túllihegik a szerepüket? BerTóK lászló metropol, 2008. November 21.

Az újságíró-szervezetek közös érdekvédelmi kódexének mellékleteként közreadott, évenként módosított honorárium-ajánlási táblázat jelenleg a Sajtószakszervezet honlapján elérhető. www.sajtoszakszervezet.hu 

6

Sajtóvilág

„Az újságíró tegyen meg minden tőle telhetőt, hogy helyreigazítson minden pontatlanul, hibásan vagy félrevezetően megjelent információt.”

„Az újságírónak kötelessége a neki bizalommal kiszolgáltatott, átadott információ eredetét szakmai titokként kezelni.”

2008. december

2008. december

szárnypróbálgató roma újságírók

Médiaparlament

 A budapesti független médiaközpont 1998 óta indít újságíróképző tanfolyamo-

A szakma bevonásával kidolgozott új médiatörvényt szorgalmaztak a résztvevők

kat olyan roma fiataloknak, akik egyetemet vagy főiskolát végeztek, vagy éppen most tanulnak valamilyen felsőfokú oktatási intézményben. A kurzusokat az elmúlt tíz év alatt 95 hallgató végezte el – közülük sokan ma már riporterként, szerkesztőként, operatőrként dolgoznak a hazai média különféle szerkesztőségeiben. A két féléves újságíró-gyakornoki program célja, hogy tehetséges roma fiatalokat készítsen fel az újságírói pályára. A független médiaközpont legutóbb 2008 szeptemberében indított médiakurzust, s erre – felvételi vizsga után – tíz roma fiatalt vettek fel; a hallgatók a tanfolyam időtartamára ösztöndíjban részesülnek. A tanfolyam szakmai vizsgával zárul, s ha ez eredményes, akkor a hallgató az országos képzési jegyzékben szereplő újságíró szakképesítést igazoló diplomát kap. A képzés lebonyolításában, a vizsgáztatásban a független médiaközpont együttműködik a Népszabadság – ringier oktatási és továbbképzési intézettel. A tanfolyam részeként egy rövid kurzus (ötször két óra) erejéig sajtó- és médiaismeretet tanítottunk a hallgatóknak. A szeminárium jellegű alkalmakon az elméleti kérdések előadása és megbeszélése mellett a hallgatóknak lehetőségük volt arra, hogy egy-egy megadott vagy tetszőlegesen választott témára önálló írást készítsenek. A célunk az volt, hogy lássuk, kinek milyen az íráskészsége, másfelől pedig, hogy hallgatóink megismerjék a „lapzárta kényszerét”, s rájöjjenek, nem is olyan könnyű röviden és tömören írni. A megadott témákra – Haj, diófa, új hallgató jött a csoportba, információ az első óráról, lapbírálat – különféle erősségű írások születtek, értelemszerűen a pályakezdők sok hibájával és sok erényével. kicsit igazítva-rövidítve rajtuk, de nem „agyonszerkesztve” őket, javítva adunk közre belőlük néhányat. Az írásokat és a szerzőket jó szívvel ajánlják a kollégák figyelmébe az oktatók: ránKI PéTer – TrIPolszKy lászló

A diófa  …Mikor kisgyerek voltam, sokat üldögéltem és

beszélgettem a diófa alatt a mamámmal-papámmal. Velük történt régi dolgokról meséltek nekem, amit nagyon élveztem. Ősszel levertük a fáról a finom termést, aztán dobozokban elraktuk télire. Amikor édességre vágytunk, a mamám diót tört és sütött nekünk egyszer diós kalácsot, máskor diósbögre nevű süteményt. Mindig kitalált valami finomat. A szeretetet, ahogy a süteményt készítette, a közös várakozást és beszélgetéseket, az élményeket és emlékeket – soha nem fogom elfelejteni. bAlogH ANitA

 Hogy

Sajtóvilág

mi jut eszembe a diófáról? A jelzáloghitelem. Igen, a hitelem jut eszembe. Meg az amerikai tőzsdekrach. Hogy a fiúknál odaát baj van. Emlékeimben intenzíven él, hogy milyen nagyon nehezen kaptuk meg a kölcsönt, és hogy mennyire vágytunk erre a házra. Arra a házra, aminek a pontos címe Nagymaros, Diófa utca huszonnyolc per á. Jó lenne tudni, hányan lakhatunk ebben az országban, akik bár pontosan nem tudják, mi is az a világgazdasági válság, de remélik, hogy soha nem is kell megérteniük ennek lényegét. Kislányként enyhe irigységgel figyeltem korban hozzám hasonló társaimat, akiknek papi-mami meg tudta teremteni azokat a feltételeket, amiket az én szüleim nekünk nem tudtak. Mert ingyenélő léhűtők voltak, akik egyáltalán nem akartak jövőt teremteni nekünk. Igen, biztosan így lehetett, máshogyan nem is történhetett. Csakis így kerek ez az egész. Így válik érthetővé ez helyzet. Pedig mintha úgy emlékeznék, hogy szinte soha nem voltak otthon. Biztosan csavarogtak. Az apám nagyon sokáig sétálhatott, kábé 35 évig a postánál. Az édesanyám is sokat mászkálhatott, és utána gyorsan meghalt, mert elfáradt a nagy csavargásban. Nem értem őket, miért nem elégedetlenkedtek. Nekik miért volt elég az, ami volt? Miért nem akartak többet, jobbat, újabbat? Most viszont rajtunk van a sor, ne-

Budapesten, 2008. november 21-én rendezték meg a PHdszsz szervezésében a Médiaparlamentet. ennek minden felszólalója azt szorgalmazta, hogy a szakma bevonásával kell új médiatörvény-tervezetet kidolgozni.

egy nem teljes kép a csapatról: mohácsi andrea, Suki adrienn, váradi róbert, Balogh anita, Baranyi Tamás, S. Balázs ilona, Bogdán Péter. anyagfelvétel miatt igazoltan távol: Csikós Gyöngyi, Nótár ilona és Pusztai Krisztián Fotó: Várai Mihály

künk nem szabad ilyen felelőtlenül gondolkodnunk. Jövőt kell teremteni! Csak a mi felelősségünk, ha nem tudjuk ezt megtenni. Mi az, hogy nem lehet egy kis jelzálogot kifizetni? Mikor mások házat, kocsit nyaralót, jó iskolát, nyaralásttelelést, partikat tudnak fenntartani, finanszírozni. Szegények azért nagyon elégedetlenek. Változást akarnak, mert nekik nem jó ez a mostani világ. Hát akkor, hajrá, Lehmann Brothers, segítsetek nekik, hogy változás legyen. S. bAlázS iloNA

 Nekem a diófa egészen mást jelent, mint amit a könyvek írnak róla. Jelenti a nagymamám zserbóját, ami a legjobb a világon. A diót a saját kertje fájáról szedi a nagymamám, majd két gyönge kezével megtöri, ütött-kopott öreg darálójával ledarálja a dió belét, és mindehhez a maga készítette baracklekvárt teszi. Mindig ezzel kínál, amikor hozzá megyünk látogatóba. És mi titkon éppen azért is megyünk hozzá újra és újra, mert ezzel vár. Szeretem a kertjét. A kert tele van gyümölcsfával, zöldséggel, veteménnyel, és ennek az egésznek felügyelője és vigyázója az öreg diófa, amelyik a kert bejáratánál magasodik. Ágai védőszárnyként feszülnek a gyümölcsfák fölé. A diófa alatti padon sok időt töltöttem gyermekkoromban egymagamban és pajtásaimmal is. Az egyikkel örökre nyomot hagytunk az öreg diófa hatalmas törzsében. Szívet véstünk a fa húsába – s benne monogramjainkkal is kinyilvánítottuk, hogy immár örökké elválaszthatatlanok lettünk. Nótár iloNA

Andrea választása  Csoportunk

új tagja, egy kémia-fizika szakos fiatal pedagógus hölgy: Mohácsi Andrea. Hároméves volt, mikor Budapestre költöztek Berettyóújfaluról, ahol született. Egy szem öccse családot alapítva már kirepült a családi fészekből. Andrea főzni tud, de nem szeret. Zenei íz-

Móricz Ilona, a Független Médiaközpont igazgatója mondja: A független médiaközpont 1995-ben azért jött létre, hogy tevékenységével hozzájáruljon a tényeken alapuló, etikus újságírás megerősödéséhez magyarországon. ma is változatlan céllal, közhasznú alapítványként működik. Az eltelt évek alatt több ezer résztvevője volt újságírói és szakmai programjainak. ma inkább továbbképzési (pl. gazdasági, oknyomozó újságírás) és tematikus programokat szervez a már pályán lévő szakembereknek, de tananyagok kidolgozásával is segíti az új módszerek, ismeretek elterjesztését. ebben fontos szerepe van a nemzetközi kapcsolatoknak, például a délkelet-európai médiaközpontok Hálózatával a médiakutatás, a tapasztalatcsere és az oktatás terén kialakított együttműködésnek. A független médiaközpont mindig nagy súlyt helyezett a kisebbségek médiabeli ábrázolásának javítására. ezért fontosnak tekinti, hogy minél több roma újságíró dolgozhasson a többségi média szerkesztőségeiben, ezáltal egyre több roma hang és arc jelenjen meg a magyarországi médiában. immár tíz éve folyamatosan tart újságíróképzést roma fiatalok számára, akik közül sokan jelentős szakmai elismeréseket kaptak, és országos szerkesztőségekben – például duna tv, m1, Népszabadság, m2, mti, rtl-klub, magyar rádió, tv2 – dolgoznak.

lésvilága nyitott, de ki lehet kergetni a világból, ha egy zenén belül többféle stílus keveredik. A középiskolában hobbi szinten kosárlabdázott. Az érettségi után vegyésztechnikusként dolgozott, majd elvégezte az ELTE-t. Az egyetem után pár évig tanított. Érdekli a környezetvédelem. Megfordult a világ összes földrészén, kivéve Ausztráliát. Nyitott más országok kultúrájára. Szívesen foglalkozik a különböző vallásokkal, és érdekli a romák szerepe a közéletben. Andrea sok vallásban próbálta megtalálni önmagát. Választása végül az iszlámra esett, melyben három és fél éve hisz. Ezt azzal is jelzi, hogy iszlám fejkendőt visel. A médián belül az oktatás és a tudományos újságírás érdekli, a politika kevésbé. puSztAi kriSztiáN

Lapbírálat A Népszabadság 2008. október 8. számáról

Haj  Vajon

miért van az, hogy minden kifutón és reklámban hosszú hajú szépségek mosolyognak? A hosszú, dús haj ősidők óta elvarázsolja az embereket, de főleg a férfiakat. Bizonyos kultúrákban nem a nőt, hanem a férfit illette meg a hosszú haj kiváltsága, amely az erő szimbóluma volt. Az életerős férfiak hosszú hajat viseltek, és hősként éltek. A nők esetében évszázadok óta vonzerőt, hatalmat, és bölcsességet jelent. Nemhiába van a nőknek sok vallásban előírva az, hogy fedniük kell a hajukat azért, hogy a férfiak védve legyenek a bájaiktól. Ebből a szokásból fejlődött ki a kalapkultúra is. Máig érvényes tanulság: ha a férfiakat akarjuk vonzani, viseljünk hosszú hajat, azonban ha karrierünk építése a legfontosabb, érdemes rövid vagy feltűzött frizurát hordani.

 Pogány György, az esemény szervezője fontosnak mondta, hogy minél előbb készüljön el a javaslat, de ne a nyilvánosság kizárásával, mint ahogyan a hónap elején nyilvánosságra került, azóta „megbukott” anyag készült. M. Lengyel László a Sajtószakszervezet képviselője a szakmai program bevezetőjében hangsúlyozta: – Ennek a tanácskozásnak a szakszervezetek, az érdekvédelem képviselői a szervezői. Ez esetben az érdekvédelem természetes szövetségesként tekint a munkaadókra, a kereskedelmi médiumok dolgozóira mint szakmatársakra, alkotókra akik tartalmakat készítenek, a civil szervezetekre, amelyek a befogadói társadalmat képviselik. A törvény nem érinti az írott sajtó dolgozóit, de szakmai és érdekvédelmi szempontból egyaránt szövetségesnek tartjuk őket is az ilyen tartalmú vitákban. A felszólalások közös pontja volt a szocialista párt támogatása hiányában végül a parlament elé sem terjesztett anyag bírálata: voltak, akik a sajtószabadság csorbításáért, voltak, akik a finanszírozási rendszer hiányosságaiért marasztalták el a dokumentumot, míg mások a helyi tévék támogatását hiányolták. Volt, aki az időseknek vagy épp a gyerekeknek szóló produkciók támogatását látta volna szívesen az anyagban, de akadt olyan is, aki azt szorgalmazta, hogy kvótát szabva pár éven belül emeljék legalább 40 vagy 50 százalékra a rádiókban a hazai zenék arányát, mondván, az évente felvett 15 ezer magyar dallal ki lehetne tölteni ezt az időt. A kevés pozitívum egyikét Csabai Gábor, a Tilos Rádiót működtető alapítvány elnöke mondta az anyagról, mégpedig azt, hogy az

végre néven nevezi a – övékhez hasonló – közösségi médiumokat. A Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége írásban juttatta el álláspontját; mely szerint csak olyan társaság sugározhatna tévéműsort, amelyik vállalja, hogy feliratozza műsorait. Kiindulópontnak egy 20 százalékos, évente 10-15 százalékkal emelkedő arányt szorgalmaztak, jelezve, ez ugyan évi 200 millió forintba kerül cégenként, ám cserébe több tízezerrel gyarapíthatják nézőik számát az adók. Az anyaggal együtt nem szabad elfeledni a műsorszolgáltatóktól, szakmai szervezetektől beérkezett kommentárokat, mert azok felhasználásával folytatható a vita – hangoztatta Enyedi Nagy Mihály, a Miniszterelnöki Hivatal politikai tanácsadója. Mint emlékeztetett: a kereskedelmi adók évtizedekkel ezelőtti nyugat-európai megjelenése is megrázta az ottani közszolgálati adókat, az állam azonban minden esetben felismerte, mi a teendő, és „visszafinanszírozta” 35–40 százalékos közönségarányszintre ezeket az adókat.

 Az infógrafikai megjelenítések tiszták és érthetőek, jól illeszkednek a cikkek tartalmához, illetve kiegészítik azt. Jó, hogy az újságban külön elválasztott részként (18–22. oldal) jelenik meg egy témakör alaposabb kibontása. Azt viszont nem értem, miért a gazdaság az, hisz az elég szorosan öszszefügg a bel- és külpolitikai, társadalmi jelenségekkel. Inkább a művészet és a kultúra, valamint a sport képezhetne különállóbb egységet. A három főcím közül kettő elég bulváros első olvasásra (Csomagol az egész világ, Kevésbé vallásosak a magyarok), ezek nem feltétlenül egy önmagára adó lap, konkrét adatokra alapozott cikkére jellemző felvezetések. A második oldalon Czene Gábor Teret veszít a vallás Magyarországon című cikkéhez kapcsolódó kép (Reviczky Zsolt) nem a legjobb választás. Egy olyan fiatal édesanyát ábrázol imádság közben, aki előtt ott látható egy év körüli gyermeke, amint épp anyjáért ágaskodik, aki róla tudomást sem véve fohászkodik az égre emelt tekintettel. Ez a látvány azt sugallja, mintha a keresztények elhanyagolnák a családi kötelezettségeiket vallásos cselekedeteik miatt. Valahogy nem is illik a lap profiljába címlapsztoriként, ha csak nem fricskának szánták a keresztény jobboldalnak. A belföld és a világpolitika eseményeivel foglalkozó részt nem választanám ennyire külön. A második, de legalább a harmadik oldalon (tehát az újság „kinyitásakor”) szerepelhetne a legfontosabb külpolitikai esemény is. A kulturális rovat (amelyet leginkább kedvelek) mint mindig, most is elég magas színvonalú, de véleményem szerint Budapest-központú, nem egy országos napilaphoz mérten széles körű. Nagy erőssége a lapnak a hírek mellett, a véleményrovat, amelyben igazán meglepő módon a lap baloldali szemléletével ellentétes vélemények is olvashatók az olvasói levelek között.

 Hirdetés: Hair – az igényes nőknek Kevés, fénytelen, töredezett, a haja? Úgy érzi, soha nem fog megnőni igazán hosszúra? Ha vékonyszálú a haja, kevésnek tűnik, állandóan lelapul, könnyen zsírosodik, kezelhetetlen: mi most egy egyszerű, költséghatékony megoldást kínálunk Önnek. Franciaországból importált, minőségi póthaj! A Hair Collection francia kutatói olyan új hatóanyagokat kísérleteztek ki, melyek forradalmasítják az eddig alkalmazott technológiát. A Hair – az igényes nőknek bolti forgalmazásban nem kapható, kizárólag a www.hair-azigenyesnoknek.hu, címen rendelhető meg, most bevezető áron. Rendeljen most!

m. Lengyel László vezette a vitát Fotó: Soós Lajos – MTI

bArANyi tAmáS

Nótár iloNA

Hír: Győztek a magyar hajszobrászok Idén harmadszor rendezték meg Budapesten a hajszobrászok nemzetközi versenyét. A vetélkedés témája az őszi évszak volt, mely a magyar csapat fantáziáját is megmozgatta: Zsidró Tamás mesterfodrász és segédei egy lombjait szétterjesztő fához hasonlító fejet alkottak. „A haj számomra olyan, mint a keramikusnak az agyag. Művészet. Mindig öröm, ha ezzel dolgozhatom.” – nyilatkozta a verseny után Zsidró. A zsűri első helyezéssel, és a vele járó aranykupával jutalmazta a hazaiak kreativitását. Bulvár: Hajcihő A fodrászmesterek mindent megtettek, hogy elkápráztassák a zsűrit a hajszobrászok nemzetközi versenyén, Budapesten. A figyelem középpontjában mindvégig az olaszok álltak, mivel a hajkollekciót bemutató modell – rendhagyó módon – meztelenül, némi testfestékkel mutatta be frizuráját. Hatalmas sikert aratott a produkció. A helyszínen találkoztunk Zimány Lindával is, aki a hajszobrászat nagy szerelmese. Lapunknak elmondta, hogy Zsidró Tamás elsöprő győzelmének azért örül annyira, mert az ő haját is a mester készíti: „Most is ő varrta fel a hajamat, szerintem nagyon jól sikerült.”

Záródokumentum nélKÜlÜnK? neM! A nyilvánosságról szóló egyik legfontosabb törvény nem készülhet a nyilvánosság kizárásával, törvényt a törvényes út betartásával kell előkészíteni. Újra kell alkotni a közmédia fogalmát, biztosítva annak pártoktól független finanszírozását is. HIszÜnK A MeGeGyezésBen Az elmúlt 12 évben több kísérlet történt új médiatörvény megfogalmazására. ezeknek egyetlen közös tulajdonságuk volt: titokban, szakértői vagy politikusi csoportok készítették, és a teljes törvény megfogalmazását követően hozták nyilvánosságra. egyik sem jutott el az országgyűlési folyamatig. úgy gondoljuk, ez a munkamódszer bizonyította, hogy a szakma és lakosság érdeklődését kiváltó törvényt nem lehet társadalmi vita nélkül, titokban előkészíteni. Hisszük, hogy a nyilvánosság által minden fázisában követhető törvényalkotási folyamat, amely a partnerek folyamatos konzultációján és megállapodásain alapul – célravezető lehet. Újra kell alkotni a közmédia fogalmát, biztosítva annak a kormánytól és a pártoktól független finanszírozását is. neMzeTI MédIA-KereKAszTAl felkérjük a kormányt, hogy a programjában megfogalmazottaknak megfelelően, minden eddigi sikertelenség ellenére segítse elő az új médiaszabályozás létrejöttét. Hozzon létre Nemzeti média-kerekasztalt, azzal a mandátummal, hogy nyilvános folyamatban alakítsa ki a leendő törvény alapelveit. vegyenek részt a munkában: – a pártok médiapolitikusai

Miskolci egyetem: a múltra építik a jövőt Elsőként kapták meg a Felsőoktatási Minőségi Díjat A több mint 270 éves múltra visszatekintő Miskolci egyetem tiszteletet parancsoló öröksége, értékei mind a mai napig áthatják a miskolci univerzitás életét. Az észak-magyarországi régió meghatározó felsőoktatási intézményének rektora, dr. Patkó Gyula professzor optimistán látja a múlt tükrében az egyetem jövőjét.

– A jövő a kutatóegyetemeké, s a Miskolci Egyetem kutatóegyetem. A középkori, klasszikus értelemben vett univerzitás, ahol az orvosképzésen kívül szinte mindent megtalálnak a tanulni vágyók. Régiónknak érdekében áll, hogy itt maradjanak a fiatalok, s az egyetem képes itt tartani őket. Mi pedig mindig is jó kapcsolatot ápoltunk a várossal, a régióval, s ez a jövőben is így lesz – hangsúlyozta a rektor. – A gazdasági élet szereplőivel, a cégekkel is együttműködünk. Szolgálatunk van a régióban. Kutatásaink alkalmazásorientáltak, ez a selmecbányai hagyományokig nyúlik vissza, a múltra építjük a jövőt. A hallgatók igazi kutatásokban vesznek részt, kiváló szakembereket képzünk, akik nagy projektek megvalósításán munkálkodnak. Nem tapasztalatlan frissdiplomások ők, amikor átveszik az oklevelet és kikerülnek az életbe, hanem jó nevük van a nagy cégeknél. Remélem, hogy magas színvonalú tudást szerző, minőségi diplomával végző hallgatóink jelentős része munkaadóként is fogja segíteni a térség felemelkedését. A campusban mindenféle szakembert képzünk, mérnököket, jogászokat, közgazdászokat, bölcsészeket nevelünk, és egyedülálló a miskolci diákélet is. HIRDETÉS

Suki AdrieNN

– a szakmai szervezetek, érdekképviseletek képviselői – a jelenlegi felügyelő szervezetek képviselői – a kereskedelmi, a közszolgálati, a közösségi média, valamint a független műsorkészítők képviselői MIT szereTnénK? Az információs társadalom tagja törvényileg biztosítva élvezzen olyan információs és részvételi szabadságot, hogy hozzáférjen az emberiség és a magyarság felhalmozott kincseihez, hogy tájékozódjon, és felelősen dönthessen. működő médiarendszer nélkül elképzelhetetlen, hogy az ember részt vehessen saját életkörülményei, együttélési szabályai, a társadalmi erőforrásokkal való gazdálkodás, a helyi és országos kormányzás alakításában. e nélkül nem lehet működtetni az igazgatási, gazdasági, közoktatási és egészségügyi rendszereket, közvetíteni a kor problémáit felismerő és feldolgozó, mintákat és modelleket adó művészet eredményeit. és MIT AKArunK? új szabályozásra, új kommunikációs és közmédiumokról szóló törvényekre van szükség, amelyek a nemzeti hírügynökségtől a helyi lapokig, a kormányportáltól az önkormányzati honlapokig rendezik a közpénzen fenntartott médiumok helyzetét és jövőjét. Ezért kezdeményezzük, hogy a kormányzat kezdjen párbeszédet a média dolgozóit képviselő szakszervezetekkel, szakmai szervezetekkel, a nyilvánosság előtt dolgozzon ki jogalkotási programot, és felkérjük a parlamenti pártokat, hogy ezen célok érdekében működjenek együtt. A MédIAPArlAMenT részVeVőI

7

Nagy a kapcsolati tőkéje annak a fiatalnak, aki a Miskolci Egyetemen végez – hangsúlyozta dr. Patkó Gyula. – Az eredményeink az oktatás, kutatás terén igazolják törekvéseinket. A Miskolci Egyetemen a magas színvonalú oktatás-képzés nem csupán egy jól hangzó célkitűzés: egy olyan folyamatot indítottunk útjára, melynek elismeréseként a Miskolci Egyetem az országban elsőként kapta meg a Felsőoktatási Minőségi Díjat. 2006-ban még csak papíron létezett az egyetem intézményfejlesztési terve, ma már egy több mint hatmilliárd forint értékű nagy projekt indításának kapujában állunk. A projekt részben építészeti beruházás, részben gépek, berendezések beszerzésére irányul, amelyek kiemelten segítik a műszaki képzés színvonalának emelését. A gépek beszerzésénél arra is figyelünk, hogy azok az oktatás mellett a kutatást és a versenyszférát is szolgálják. A közelmúlt egyedülálló eredményei igazolják elképzeléseinket és tetteinket. Külön büszkeséggel tölt el, hogy mindezt egy közösség – a Miskolci Egyetem polgárai – öszszefogása teszi lehetővé, és ennek a közösségnek tagja lehetek – tette hozzá dr. Patkó Gyula.

8

HIRDETÉS

Sajtóvilág

„Az újságíró kerülje el a faji, szexuális, nyelvi, vallási vagy politikai diszkrimináció megjelenésének elősegítését.”

BÉLyeGSaroK

oLvaSóSzerKeSzTői NaPLó

A hazai filatelisták bibliája

szót vissza nem veszünk

Megjelent a Magyar Posta- és Illetékbélyeg Katalógus 56. kiadása – CD-melléklettel A

nemzetközi árviszonyokra kíváncsi bélyeggyűjtő általában a drága Michel-katalógusokból tájékozódik. A magyar filatelisták többsége számára azonban a világ egyik legnagyobb tömegbélyeg-kereskedelmi cége, a budapesti Philatelia Hungarica árjegyzéke a mérvadó. A Magyar Posta- és Illetékbélyeg Katalógus 56. kiadása novemberben jelent meg, különösen a Turul-bélyegekről, a vízjelekről, a díjjegyesekről a korábbinál több ismerettel. A 2009-re ajánlott árakat 512 oldalon sorolja fel, és ezúttal már külön füzetbe kerültek az emlékívkiadások. A kiadványhoz CD-t is mellékelnek a teljes bélyegkinccsel, hogy számítógépen is böngészhessünk. Bár elsősorban bélyegek kincsestára ez, most első alkalommal az öntapadós gépi bélyegzésekről (IPH) is írtak bele összefoglalót. A kötetben szereplő első, még osztrák postaigazgatás alatt 1850. június 1-jén kiadott 1 krajcáros, sárga színű bélyeget nyomtatványokra ragasztották, ugyanakkor a 4950. sorszámon jegyzett, 2008. augusztus 19-én kibocsátott Szent Korona-zománcképes blokkot már inkább a gyűjtőknek szánták. Mindjárt a második bélyegsorozat a sajtóhoz kötődik: 1851. január elsejétől az újságok és a folyóiratok kedvezményes árú küldésére Merkúr-fejes hírlapbélyegeket jelentettek meg. Ezeket csak a kiadók használhatták, földi halandó csak nyomtatványként adhatott fel újságot a postán. A legkisebb címletű, kék Zeitungsstampelért 0,6 krajcárt kellett fizetni, a sárgáért már 6 krajcárt, a rózsaszínűért harmincat. A következő években azonban ezek értékét 0,6 krajHIRDETÉS

Ajándék kötöttségek nélkül!

2008. december

cárra csökkentették a kiadók kedvéért. Egy ilyen sárga bélyeget most hárommillió forintra, egy rózsaszínt öt és félre tart a katalógus, ugyanakkor akad a sorban olyan is, amelyért csak pár ezret kérnek. Még 1922ben is gyártottak hírlapbélyeget: a használatuk azonban már olyan ritka volt, hogy a 20 filléres lila címlet újságdarabon manapság 45 ezer forintot ér. Már ha van rá vevő, mert azt tudni érdemes: mint minden ka-

talógus, ez is arányokat jelez, és néha előfordul, hogy árainak a tizedét sem adják meg a gyűjtők, hát még a kereskedők (különösen az 1970–80as évekbelieknél). Tökéletesen használható az árszabás ugyanakkor bélyegcseréhez. A véletlenül piros színben 1867 nyarán nyomott 3 krajcáros „ferencjóskás” bélyeg már magyar postaigazgatás idején került levélre: ebből a tévnyomatból olyan kevés ismert,

hogy nyolcvanmillió forintra értékeli az új katalógus. Ez a ma ismert legdrágább bélyegünk. A magyar Bélyegmúzeum egy évtizede ennek a feléért vásárolt egy Kőbányán ezzel a bélyeggel feladott levelet egy budapesti árverésen, osztrák és német gyűjtők ajánlatát túllicitálva. A katalógusban évjáratértéket is megadtak: legolcsóbbra 1956 összes bélyegét értékelik (postatisztán csaknem 20 euró), a legdrágább – blokkja miatt – az 1950. évi teljes (981,50 euró). Másfél évszázad kincseit rendezi sűrű sorokba színes képekkel illusztrálva és tömérdek történelmi ismerettel fűszerezve egy-egy ilyen kötet. A bélyegképek és az előállítás technikái éppúgy korjellemzők, mint ahogy például a bélyegek használatának módját jelző tarifák, bélyegzések. Ezernyi változat ezernyi árfekvést vonz, és ha mindehhez hozzávesszük a katalógusban részletesen ismertetett helyi – például baranyai, erdélyi, nyugat-magyarországi – kiadásokat, a portó- és illetékbélyegeket, a hirdetvény- és naptárbélyegeket, sok-sok órára való kincsesbányába szállunk alá. A felelős kiadó Lazarovics Olga nyugalmát Bölcskei Imréné főszerkesztő vezetésével négy kitűnő filatéliai szakember garantálja: Dabóczy András, Dobó Attila, Visnyovszki Gábor és Voloncs Gábor. Ez a tudástár nemcsak a profik, hanem az ifjú bélyeggyűjtők nélkülözhetetlen segítőtársa is. Előbbiek gyűjteményük piaci értékét és kiállítási anyagaik szakmai színvonalát, utóbbiak főként ismereteiket és kíváncsiságukat növelhetik általa. A két tábor és törekvés együtt garantálhatja a bélyeggyűjtés jövőjét. soós KálMán

Feltűnt, hogy az olimpiai selejtező megnyerése után meginterjúvolt Pat Cortina, a magyar jégkorong-válogatott kanadai kapitánya nem értette a kérdésben éppen rá vonatkozó szót: „trainer”. Visszakérdezett, mire az ijedt tolmács megpróbálta angolosabban (amerikaiasabban?) kiejteni a magyarban is létező kifejezést. Végül az edző azzal oldotta föl a kínos helyzetet, hogy elkezdte mondani, amit úgyis akart. Akkor jutott eszembe, hogy biztosan elsőre sem lett volna problémája, ha a tolmács a „coach” formát használta volna, mert az a mai amerikaiban teljesen egyértelmű megoldás. Igaz, magyarul nem használjuk, nagyjából ’kócs’-nak hangzó kiejtése rendkívül idegennek tűnik a mi nyelvünkön beszélőnek. Annyira, hogy simán trénernek fordítanánk, pedig műveltebb hazánkfiai nyilván tudják: igazából ez az egyetlen általánosan használt közszó az angolban, amely a magyar nyelvből eredeztethető. A Vértestől északra található Kocs községben büszkén mutogatják a szekérfajtát, amelyet először kezdtek kocsinak nevezni. De hogy miként alakult ki a szó ’(segéd)edző’ jelentése, és miért lett mostanában a trénerből a test gondozója helyett a léleké, illetve a dolgozói csapat összeszoktatásának irányítója, a nyelvfejlődés titka marad. Van tehát olyan dolog – pontosabban foglalkozás –, amelyet magyarul sokszor egy angol szóval, angolul viszont magyarral neveznek meg. A „nyelvvédők” gyakran ijesztgetnek minket az idegen szavak átvétele miatt nyelvünket fenyegető veszélyekre, de éppen ez a példa mutatja, még saját szavunkat sem fogadjuk vissza, ha idegennek érezzük valamiért. És mindjárt itt van még egy furcsaság. A magyarban már rég meghonosodott kifejezések is idegenné válhatnak új csoportosításban. A digitális televíziózás elterjedéséhez elengedhetetlen eszköz az az adapter, amelynek segítségével az újfajta jeleket fogadni tudják a tévék. Ezt az általában lapos doboz alakú elektronikus berendezést a tévések és a gyártók ’set-top-box’-ként próbálják ránk erőltetni. Hm. Meglehetősen hosszúnak és nehézkesnek tűnik, pedig csak három szótagú, ráadásul minden elemét ismerjük már valahonnan. Szett: ez mások mellett ’készlet’ értelemben is használatos, a top többek között ’csúcs’-ot jelent, a boksz meg lehet ’rekesz’. Mégsem értjük az angol megoldásban rejlő poént, mondjuk: „a tévé tetejére való doboz”. Mindamellett nem tudom, mi legyen helyette. A Népszabadságban, a HVG-ben meg az Indexben is leírták már, amit én is javasolok: digidoboz. Hogy ez mire való, könnyű megérteni, rövidebbnek is tűnik (pedig négy szótagból áll), csak hát a „digi” hangzása gyerekszónak tüntetheti föl. Ráadásul a téma szakértői, akik már megszokták a set-top-boxot, felháborodottan tiltakoznak ellene, ragaszkodnak „a szakmailag korrekt”és „az egész világon ismert” amerikai kifejezéshez. Az sem zavarja őket, hogy Londonban történetesen „digibox” a neve. Különben: van valakinek valami jó ötlete?

2008. december

9

Vita a politikailag elkötelezett médiumokról Zöldi László: „Megjelent ez a könyved. Mire számítasz?” Pálfy G. István: „Arra, hogy elhallgatják.”



Kelen Károly

Sajtóvilág

Ne vívódjon az ajándékozással... ...ajándékozzon pihenést! Barátnõ, barát, anya, apa, testvér, nagyszülõ, kolléga, üzleti partner... Karácsony, névnap, születésnap, Valentin-nap, eljegyzés, esküvõ, diplomaosztó, évforduló...

 A Pallas Páholyban minden hónap utolsó hétfőjén tartja szokásos összejövetelét a MÉTA, azaz a Médiatanárok Köre. Október 27-én az est vendégeként Pálfy G. István mutatta be A szakadék szélén – (S)óhaj a magyar újságírásért című könyvét. A Zöldi László moderálásával létrejött párbeszéd kapcsán aztán a hallgatóság fogalmazhatta meg kérdéseit – nemcsak a kötetről, hanem a magyar média helyzetéről is. A diskurzus folyamán a régmúlt eseményei is szóba kerültek. Például Antall József 1990-es miniszterelnöki „székfoglalójának” és az új demokratikus kormány eskütételének televíziós lekeverése egy focimeccs javára. E témában Pálfy G. István inkább az új kormánnyal való szembeszállást, míg Zöldi László a közszolgálatiság és a szórakoztatás konfliktusát fedezte föl. A könyv szerzője a gyerekcipőben járó demokratikus televíziózás első éles döntéskényszerének nevezte az esetet. Matúz Józsefnét említve pedig megjegyezte: sajnálatos, hogy az utókor az előző rendszerbéli tájékoztatáspolitika bűnbakjának tartja az MTV Híradó volt, és azóta elhunyt főszerkesztőjét, holott az ő elvitathatatlan érdeme volt a német típusú híradózás megvalósítása a szovjet jellegű ellenében. A beszélgetés nagy része inkább aktuálpolitikai témakört érintett. Szerencsére ez nem okozott fennakadást, a párbeszéd alapját képező könyv szerzője ugyanis konzervatív beállítódása ellenére sem riad vissza saját oldalának kritikájától. Kártékonynak ítéli meg például, hogy a jobboldal olyan sajtóreprezentánst tűr meg sorai között, mint Bayer Zsolt. Véleménye szerint a publicista jelenléte nemcsak szakmai szempontból sajnálatos, hanem azért

is, mert közírói tevékenysége a két világháború közti korszakra utal vissza, amelyet jobb lenne mihamarább magunk mögött hagyni. Sajnálatos jelenségként utalt arra is, hogy a polgári oldal úgy véli, megengedheti magának a köztelevízió reggeli adásának bojkottját. Holott, szerinte, épp ezáltal sérül a közszolgálatiság, s az ekképpen keletkezett arányeltolódást a Magyar Televízió kénytelen a későbbi műsorsávokban kompenzálni. Szomorúnak tartja Pálfy G. István, hogy a jobboldali televíziók sokszor csak a papagájkommandónak kölcsönöznek médiafelületet, ám a társadalmi viszonyokról már ódzkodnak valós képet mutatni. A baloldali sajtó helyzetét a kedvezőtlen közvélekedés ellenére sem érzi kilátástalannak. A műveltségi hiányt nem találja nagyobbnak, mint a jobboldalon, talán az újságíróutánpótlást csekélyebbnek. A konzervatívval szemben előnynek tartja, hogy a múlt rendszerbéli szerepvállalás balról nem bizonyul kizáró indoknak, így sok idős és tekintélyes újságíróval büszkélkedhet a baloldal. Szerinte mindkét politikailag elkötelezett médiabirodalom saját magát szorítja karanténba azáltal, hogy az ellentétes oldal képviselőit kölcsönösen kirekeszti. Ezzel magyarázható, hogy a „pártszolgálatos” újságírók nem bíbelődnek valós kérdésekkel, pusztán a mikrofonállvány szerepe jut nekik. Ez a folyamat pedig egyoldalú tájékoztatást konzervál, hiszen a tömegközlés szférájában is kettéválasztja a társadalmat „Mi”-re és „Ők”-re. E megkülönböztetés azonban – hangsúlyozta Pálfy G. István – történelmileg rossz változások előszelének bizonyult. CzeHelszKI leVenTe

Búcsúzunk Kinek, miért – és legfõképpen mit? Szeretne megszabadulni az ajándékozással járó idegtépõ napoktól? Döntsön az ajándékozott! A HUNGUEST HOTELS Ajándék Kártyákkal az ajándékozott maga választhatja ki üdülõ-, wellness- és gyógyszállodáink országos hálózatából, hogy hol szeretné szabadidejét eltölteni. Hosszú hétvége? Hangulatos vacsora? Gyógyüdülés? Szépségkúra? Kirándulás? Városnézés? HUNGUEST HOTELS... A 10, 20 és 50 ezer forintos címletû Ajándék Kártyák megvásárolhatók a HUNGUEST HOTELS TÖRZSVENDÉG CENTRUMBAN (1061 Budapest, Székely Mihály u. 3., tel.: (06-1) 481-9150), az IBUSZ HUNGUEST HOTELS Helyfoglalási Irodákban (WestEnd City Center Budapest, Sugár Üzletközpont - Budapest, Tesco - Budaörs, Malom Üzletház - Kecskemét, Ibusz - Gyõr), valamint bármely HUNGUEST HOTELS szálloda recepcióján.

www.hunguesthotels.com

rovatunk legutóbbi jelentkezése óta alábbi kollégáink haláláról értesült a sajtóvilág részben a sajtóban megjelent híradásokból, részben kollégáink, illetve a hozzátartozók, családtagok és barátok közlése alapján. Kegyelettel őrizzük elhunyt kollégáink emlékét. Siklósi Norbert – 1950-től a Szabad Nép munkatársa, később a kormány sajtóosztályának vezetője, 1958 és 1973 között a MÚOSZ főtitkára, később hosszú éveken át a Lapkiadó Vállalat vezérigazgatója (84 éves volt); Vajda Gábor – szakszervezetünknek több mint hatvan éven át volt tagja, több lapnak volt vezető munkatársa Gyurkovics Tibor – író, költő, újságíró, a magyar közéletnek is fontos szereplője, a Lyukasóra című szépirodalmi műsor egyik alapítója és haláláig szerkesztője (76 éves volt); Kulcsár László – a Szikra Lapnyomda nyugalmazott munkaügyi vezetője, a Körforgó című orgánum szerkesztője (91 éves volt) Freész Károly – újságíró, riporter, hírszerkesztő, a Népszabadság munkatársa (50 éves volt) Almássy Tibor – az Autó-motor és az Autótechnika egykori munkatársa, aki egy ideig a MÚOSZ közlekedési szakosztályának vezetője is volt (78 éves volt) Balázsné Kasnyik Judit – a Békés Megyei Hírlap egykori munkatársa (80 éves volt) Csontos Magdolna – a Köznevelés újságírója (80 éves volt)

Román József – a Művészet című lap egykori szerkesztője (94 éves korában hunyt el) Kiss Sándor István – a Magyar Rádió munkatársa a MÚOSZ örökös tagja (80 éves volt) Jávori Béla – a Somogyi Hírlap egykori munkatársa, a MÚOSZ Aranytoll-díjával kitűntetett újságíró (77 éves volt) A Magyar Televízió kegyeleti bizottsága közli, hogy a közelmúltban az intézmény három ismert munkatársa távozott az élők sorából: Antal Imre – főmunkatárs, műsorvezető, az egyik legnépszerűbb televíziós személyiség, a hazai televíziózás műfajteremtő egyénisége (Halló fiúk, halló lányok!, Szeszélyes évszakok és sok más műsor) Molnár Margit – az MTV első női műsorvezetőinek és riportereinek egyike. Legnépszerűbb műsora a Lányok – Asszonyok volt, később olyan emlékezetes műsorokat vezetett, mint a Belépés csak tévénézőknek. Németh Sándorné Bálint Ágnes – meseíró, dramaturg, szerkesztő. Teremtményeire – Mazsola, Böbe baba, Frakk, Kukori és Kodkoda stb. – gyermekek és felnőttek nemzedékei emlékeznek. A Sajtóvilág szerkesztősége a továbbiakban is értesítést vár (dokumentumot mellékelve) a szakmában dolgozó kollégák elhunytáról levélben vagy e-mailben.

10

Sajtóvilág

„A legsúlyosabb etikai vétség a csúszópénz elfogadása, akár a megjelentetés, akár az elhallgatás érdekében.”

2008. december

Pogácsától hagymalevesig Az alábbi írást 2007-ben elhunyt kollégánk, Juhani Nagy János hagyatékában találtuk. A Népszabadság jóvoltából adjuk most közre. Több mint húsz éve már annak, hogy Galsai Pongrác eljátszadozott a gondolattal a Népszabadság hasábjain: „Egyszer el kellene készíteni az ételek játékos tipológiáját. Mert aligha véletlen, hogy a magyaros konyhát szereted-e inkább, vagy az idegen eredetűt, az alföldit, a dunántúlit vagy az erdélyit, az egyszerű vagy a bonyolult ízeket, a káposztás paszulyt kedveled-e jobban, a bécsi csonthúst vagy a besameles karfiolt.” Akkoriban, amikor a Big Brothert Politikai Bizottságnak hívták és korántsem voltak rá kíváncsiak ennyien, akkoriban, amikor a tévébemondó még nem számított sztárnak, bulvársajtó sem volt, és nem jelent meg könyv arról, hogyan főz a tisztelt ház, nem tudhattuk, mi a kedvenc étele Biszku Bélának, Fock Jenőnek, Maróthy Lászlónak vagy Kudlik Júliának. „A besurranó szerkesztő” is csak ennyire jutott: „A borissza rendszerint nem kedveli a tortát, a sznob a babfőzeléket, a gyomorbeteg a mócsingot, a kékszakáll a fokhagymás pirítóst.” (Galsai Pongrác: Tabló. Népszabadság, 1980. okt. 11.) Ma más a helyzet. Beleláthatunk ismert vagy annak vélt személyiségek, népszerű vagy annak kikiáltott közszereplők magánéletébe, lakásába, konyhájába, fazekába. A minap olvasom a sajtóban, hogy „Medgyessy Péter általában a könnyű ételeket kedveli, szénsavmentes ásványvízzel öblíti 

Kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kívánunk a Sajtószakszervezet valamennyi tagjának, partnereinknek és a Sajtóvilág minden kedves olvasójának!

le a falatokat”. Parádi András, az Országház rendezvényszervezője, a Tisztelt Ház éttermének vezetője azt is elárulja, hogy „Szili Katalin a zöldségféléket, főzelékeket szereti, azok közül is a brokkolit. A húsok közül a halételeket. Mivel vigyáz az alakjára, édességeket csak módjával fogyaszt.” Fontos információk ezek, kérem. Gondoljunk csak bele, mennyivel kevésbé árnyalt kép élne bennünk Julian Lennonról, ha nem tudnánk, hogy élhal a tyúkhúslevesért. Ám a sajtó azt is közli, Russel Crowe kedvence a palacsintapalástba bújtatott kacsa, a szép Cori Nadine szerint a kukoricából készült ételek a legjobbak, míg Jim Morrison csak ennyit válaszolt a kedvenc ételét firtató újságírói kérdésre: hús. Visszatérve szűkebb hazánkba, arról is értesülhetünk, hogy „Mádl Ferenc mindenevő. Bármit teszünk elé, jó étvággyal fogyasztja el.” Legfőbb közjogi méltóságunk „kedvencei a vadételek. Nagy pogácsafogyasztó, különösen a szezámmagos és tökmagos pogácsákat kedveli.” Sajnálhatja, hogy nem dolgozott még abban a házban, ahol hivatalba lépése előtt Orbánné Anikó asszony pogácsái szinte nagyobb sikert arattak, mint Clintonné Hillary asszonyéi az 1992es elnökválasztási küzdelmekben. Kuncze Gábor „szívesen veszi, ha az asztalára pacalpörkölt vagy gulyásleves kerül, vörösbor társaságában”. Belügy, legyinthetnénk, ha Vastagh Pál brassói aprópecsenyéje, Dávid Ibolya rácpontya, Lendvai Ildikó bécsi virslije vagy Kovács László párizsi eklerfánkja nem tágítaná határon túlmutató dimenziójúvá a gasztronómiai skálát.

Olyan filozófiai mélységekbe, mint azt Ludwig Feuerbach tette („Az ember az, amit eszik”), nem merészkednék alá, mert némelyek a puszta kulináris vonzódáson kívül esetleg mást is belemagyaráznának Horn Gyula lecsójába, Orbán Viktor tanyai levetlenjébe, Torgyán József szatmári tőtikéjébe, Kovács László pekingi kacsájába, Szili Katalin vadrizzsel töltött karalábéjába, Kuncze Gábor káposztás paszulyába és Kóródi Mária forrázott hagymalevesébe. De félre a tréfával! Aggasztó jelek is sötétlenek e sokszínű palettán. A Tisztelt Ház elnökének brokkoli iránti vonzalmára gondolok. Vajon tud-e róla Szili Katalin, hogy egy másik – a budapestinél fehérebb – ház elnöke ezt a kijelentést tette: „Nem szeretem a brokkolit, azóta nem szeretem, hogy az anyám kissrác koromban mindig belém erőltette. De most én vagyok az Egyesült Államok elnöke, és soha többet nem eszem brokkolit.” Ez a beszéd! – kiáltott fel erre cimborám a faluban, hol ezeket a sorokat rovom. Amúgy nagy gourmand ő is, savanyú gombalevesének nem akad párja, disznót is vágott már nekem többször, és derék magyar ember módjára ő is számon tartja kedvencei kedvenceit. Tudja például, hogy az Albert Flóriáné roston sült sertésbordákból, sonkás lecsóból és virsliből komponálódik, Kovács Katié pedig a borjúhús római tálban. Az omegás Kóbor János kedvencének meg mintha Adamis Anna adott volna nevet: gyümölcstóban rezgő mákhab. JuHAnI nAGy János

rejTvÉNy

Az írástudók alapelve XI. Pius pápa, aki 1922–1939 között állt a katolikus egyház élén, Viták című híres röpiratgyűjteményében így fogalmazta meg az írástudók alapelvét:„Vitatkozz bár… (folytatása a vízszintes 4., függőleges 1. és 16. sorokban. VÍzszInTes: kétbetűsök: éS, Öl, ke, re, ét, NŐ, tA, ke, Sá, Öv, ét, ki. 1. A háziasszonyok védőszentje. 3. idős bácsi. 5. Az emberi száj külső, piros szélének névváltozata. 7. Három, mint előtag különösen idegen szavakban. 9. Összekuszált haj. 11. gubós növény. 13. bibliai alak. 15. mezőgazdasági üzemegység. 17. fordított angol város(!). 19. győrSopron megyei helység. 21. kemény kristályokat alkotó nem fémes elem. 23. felesége van. 24. Nem azt. 25. Hüvelyes. 27. Az ilyen víz partot mos. 28. Azonos betűk. 29. férfineven (!). 30. jókedvű. 33. mutatószó. 35. eleven. 38. Szobafajta. 40. Szeszt fogyasztó. 43. éktelen vas megyei helység. 44. Szétszedhető, hordozható hajlék. 45. kerti ülőhely. 46. … géza költő (1884–1917). 47. Az idei esztendő. 48. Nepáli város. 50. város Németországban. 51. fordítva van(!). 52. pest megyei helység. 53. Nem tisztességesen játszott. 54. Örökkévalóság. 55. becézett női név. 56. Nép.

megyei helység. 6. …ádi, helység Hajdú-bihar megyében. 7. Szélesre nyit. 8. Szomorú. 10. Angol könnyű kocsi. 11. férfinév. 12. Szükségpénz. 14. pest megyei község. 18. zúzó. 20. fák réme. 22. A fej ékessége. 24. ilyen mese is van. 26. ritka férfinév. 30. magokat a földbe jut1

2 5 8

13

3

14

7 10

15 20

11 16 22

29 30

30 33 39

34

35 41

40

44 47

23 26

25 28

32

18

17

24

38

12

21

27




4

6 9

19

tat. 31. méhek által gyűjtött folyadék. 32. viselkedési forma. 34. béke – oroszul. 36. függ. 37. tejesedények. 39. Hatvan hónap. 41. Az egyik szülő. 42. emelkedett hangú lírai költemény. 43. kevert kóró. 48. élelmiszer-ízesítő lé. 49. Nem férfit. MoKos IsTVán

36

37

42

43

45

46

48

49

50 52

51 53

FÜGGőleGes: kétbetűsök: áS, Sé, tA, ov, Ho, Ni, Si, po, Ná, lA, ri, yb, rá, NŐ, tŐ. 2. Azonos a vízszintes 5-tel. 4. Heves

A Sajtószakszervezet 1989. május 31-én alakult, független, demokratikus szakmai szakszervezet. tagjai újságírók, szerkesztőségi alkalmazottak, kiadói dolgozók, akik elfogadva az alapszabályt, kérik felvételüket és vállalják a tagdíj (a jövedelem 1 százaléka) befizetését. legfőbb testülete a titkári tanács, amelynek munkájában az alapszervezetek titkárai közvetlenül vesznek részt. munkanélkülivé válásuk, illetőleg szociális helyzetük romlása esetén a szakszervezet által alapított vasvári pál Önsegélyező Sajtóalapítvány nyújt támogatást tagjainknak, s mint közhasznú alapítvány részt vállal a sajtó minden dolgozójának szociális támogatásában. A Sajtószakszervezet 1991 óta teljes jogú tagja az ifj-nek, a brüsszeli székhelyű Nemzetközi újságíró Szövetségnek. A szakszervezet elnöke: f. kováts éva, társelnökök: baktai györgy (ügyvezető) és tripolszky lászló. Gazdasági titkár: merza zsuzsa. A szakszervezet székhelye: 1085 bp., kölcsey u. 2., irodája: 1016 bp., Naphegy tér 8., tel.: 266–0063, fax: 317–1653, e-mail: [email protected].

54

55

A sAJTóVIláG a Sajtószakszervezet lapja. megjelenik kéthavonta. e-mail: [email protected] KIADÓ: a Sajtószakszervezet. Felelős kiadó: f. kováts éva. Főszerkesztő: baktai györgy. Szerkesztő: tripolszky lászló. Tipográfia: dolinszki réka. Nyomdai előkészítés: dolart bt. Nyomás: passzer Nyomda kft. Felelős vezető: bagaméri imre ügyvezető. iSSN 1586-9814