NEW AGE - ÚJ KOR
SHAKTI ÉLJ
A
GAWAIN FÉNYBEN
ÚT IGAZI ÖNMAGUNKHOZ EGYEK VAGYUNK AZ UNIVERZUMMAL
AZ EGÉSZ VILÁGNAK
(A mű eredeti címe: Living in the Light. A Guide to Personal and Planetary Transformation. Copyright Shakti Gawain, Laurel King, 1986) (forrás: Édesvíz Kiadó, 1991-1993 – fordította: Csíkos Tibor; Jefferson Alexander's scan; Sliders Sci-Fi Olvasóterem, olvasoterem.uw.hu) (DOC/RTF verzió: MS Word 2000; betűtípus: Palatino Linotype) (utoljára módosítva: 2004.10.31, 16:56)
-1-
TARTALOM 0. Bevezetés I. AZ ELVEK 1. Az élet új formája 2. A bennünk lévő magasabb rendű erő 3. Az intuíció 4. Az alkotás sodrásába való becsatlakozás 5. A világ egyéniségünk tükre 6. A szellem és a forma 7. A férfi- és a női pólus 8. Férfiak és nők 9. Kelet és Nyugat: az új kihívás
II. AZ ELVEK ÁTÉLÉSE 1. Bizalom az intuícióban 2. Érzések, megérzések 3. A zsarnok és a lázadó 4. Az áldozat és a megmentő 5. A belső egyensúly megteremtése 6. Kapcsolatok 7. Gyermekeink 8. Szexualitás és szenvedély 9. Munka és játék 10. A pénz 11. Az egészség 12. A tökéletes test 13. Élet és halál 14. Világunk megváltoztatása 15. Egy vízió
-2-
KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁSOK Köszönetemet fejezem ki Laurel Kingnek, aki nagyon fontos szerepet játszott abban, hogy ezt a könyvet megírtam. Éveken át segített nekem a csoportfoglalkozások vezetésében, és ismeri tevékenységem minden mozzanatát. Ő gyűjtötte össze és rendszerezte könyvem anyagának nagy részét a csoportfoglalkozásokon készült felvételek alapján, sőt néhány fejezet java részét is ő írta, számtalan meditációt vezetett és gyakorlatokat dolgozott ki. Az ő vonzó egyénisége és magával ragadó teremtő fantáziája késztetett arra, hogy örömmel lássak e könyv megírásához. Kiadómnak, Kim Petersonnak is szeretném megköszönni az értékes tanácsokat és a segítséget. A Whatever Publishingnél Marc Allennek és Jon Bernoffnak tartozom hálával. Marc, éveken át, minden elképzelhető módon arra ösztönzött, hogy megírjam ezt a könyvet. Boldog vagyok, hogy erőfeszítéseit végül is siker koronázta! Különleges köszönet illeti drága barátomat, Dean Patykot, kitartó szeretetéért és támogatásáért. Köszönetet mondok és hálámat fejezem ki csodálatra méltó családomnak és barátaimnak, akik mindannyian hozzájárultak fejlődésemhez, segítettek abban az alkotófolyamatban, amelynek eredményeként ez a könyv megszülethetett. Hálás vagyok Michael Kaydennek is, aki kitartó barátként mindvégig "tükröt" tartott elém, amelyben saját fejlődésemet szemlélhettem. És köszönöm olvasóimnak, híveimnek, tanítványaimnak, minden barátomnak, hogy oly sok szeretettel vettetek körül, bátorítottatok és megbecsültétek munkámat.
-3-
BEVEZETÉS Utazásom megkezdése Örök életemben olthatatlan vágyat éreztem aziránt, hogy megértsem, hogyan működik a világmindenség, egyáltalán mi az élet, milyen jelentősége és célja van annak, hogy létezem. Ha visszatekintek önmagamra, egyre erősödik az a meggyőződésem, hogy egész életemet az igazság és a dolgok megértésére áldoztam. Ami engem illet, kifejezetten intellektuális, nagyműveltségű, s egyáltalán nem vallásos családban nevelkedtem. Szüleim alapvetően ateisták voltak, és emlékszem már korai gyermekéveimben az volt a meggyőződésem, hogy az Isten-hit valami emberi kitaláció, fantáziaszülemény, egy olyan babona, amelyet azért talált ki az ember, hogy megkönnyítse az életét - főként ami a teljesen váratlan és végképpen megmagyarázhatatlan jelenségeket illeti -, egy olyan kategória, amelyet úgy látszik magukban hordoznak a hinduk. Az emberi lény, vagy általában szólva mindenfajta lény, egyszerűen a természet véletlen műve, és egyáltalán nincs megfejthető értelme. Inkább hajlottam arra, hogy simán elfogadjam a hogyan és miért felderíthetetlenségének tényét, minthogy elfogadjak valami leegyszerűsített magyarázatot a puszta biztonságérzet tudatának megszerzéséért. Az igazság racionalitásában hittem és abban, hogy ami tudományosan nem bizonyítható, az nem is létezik. Még egy bizonyos fokú lenézést is éreztem azok iránt, akiket gyengeségük arra indított, hogy kitaláljanak maguknak egy istent, akiben hihetnek. Neveltetésem pozitív oldalaként fogom fel azt, hogy nem kaptam merev és gyökeresen negatív beprogramozást a jóról, a rosszról, a mennyekről és a pokolról, a bűnről, szóval mindarról, amit oly sokan megkapnak ifjúkori vallásos nevelésük során. Olyan szüleim voltak, akik valóban szerettek engem és a maguk módján úgy tekintettek, mint egy okos, intelligens és életrevaló lényt. Annak ellenére, hogy még kétéves sem voltam, amikor elváltak, rengeteg támogatást kaptam tőlük, leginkább anyámtól, akit nagyon szerettem. Anyám rendkívül okos és vállalkozó szellemű személyiség. Egyáltalán nem tűnik úgy, mintha félne sok olyan dologtól, amely generációjának többségét kínozza, így például azt a beidegződést, hogy a világ rossz és rémítő, nem ismertem általa. Anyám szeret felfedezni új helyeket, és ennek köszönhetően gyermekkoromban sokat utaztunk, keresztül-kasul az USA-ban, jártunk Nyugat-Indiában, Mexikóban, Hawaiiban és Európában. Gyakran költöztünk is. Úgy 15 éves koromig egyszer sem éltem egy és ugyanazon a helyen egyfolytában 2-3 évnél hosszabb ideig. Anyám szeret merőben új dolgokat is kipróbálni, így számomra Ő volt a félelemmentesség és az új utak keresésének nagy példaképe, modellje. Saját generációjában Anyám is
-4-
azok közé tartozott, akik művelt asszony létükre elsőkként hozták világra gyermeküket természetes szüléssel. Én voltam orvosánál az első olyan baba, akit fájdalomcsillapító nélkül szült édesanyja; nagyon szerencsés születéssel lettem megáldva. Anyám egész családja "Quaker" (philadelphiai) volt, és ennek megfelelően máig is bizonyos tájszólással beszélünk például nagyanyámmal (Őt nem tegezzük, hanem megszólításként ugyanazt a szót - "thee" - használjuk, amelyet mások általában az Isten megkülönböztetett megszólításaként alkalmaznak magukban). Másként szólva mélyen belém gyökerezett az a látásmód, amely mélységesen respektálja a szellemiséget és a humanizmust, s amely behálózza a quaker vallásosságot is. 13 éves koromban érzelmi válság ért. Ezt első szerelmi románcom összeomlása váltotta ki (egy "idősebb", 19 éves férfi volt a főszereplő, akiről akkor úgy éreztem, soha nem találkozom hozzá hasonlóval), s ez hólabdaként nőtte ki magát bennem, mélységes és hosszantartó csalódást okozva. Sokáig az életnek csak a keserűségeit éreztem, és azt, hogy nincs fogódzkodóm, nincs értelme annak, hogy éljek. Örökké úgy éreztem, hogy mindazok a dolgok, amelyek az életben fontosnak számítanak sikerek, tanulás, kapcsolatok, pénz - mulandók, tiszavirágéletűek így önmagukban, jelentéktelenek és üresek. A csalódás űrjét, úgy tűnt, semmi sem töltheti ki. Érzelemmentesen éltem hosszú éveken át, depressziós lettem, és ez az állapotom, nem is tudom megmondani, milyen hosszú ideig tartott. Mondjam azt, hogy cserében tudomásul vettem, hogy előbb vagy utóbb mindannyiunknak van egy olyan korszaka, akár csak egy pillanatra is, amikor a misztikum kap helyet, amikor a hit, a képzelgés talajra talál. Ez az a bizonyos pillanat, amikor valóban felismerjük, hogy a bennünket körülvevő anyagi világ nem lehet a végleges, megváltoztathatatlan realitás, és befelé fordulunk, hogy a létezés valódi természetét, mivoltát felfedezzük. Ezekben az időszakokban az ember általában úgy érzi, hogy érzelmileg a legmélyebb pontra süllyedt, de amint ez valójában meg is történik, megtaláljuk a kisajtót az új világ felé, a szellemi igazság birodalma irányába. Csak ha a teljes sötétségben botorkálunk már egy ideje, akkor tudunk a világosság felé közelíteni.
Új tapasztalatok Az ezt követő néhány évben kezdtem új tapasztalatokat gyűjteni és új perspektívákat érzékelni, olyan tudatossággal, amely egyáltalán nem illeszkedett korábbi valómhoz. Az egyetemen pszichológiát tanultam, vitafórumokon vettem részt és a fogékonyságot fejlesztő csoportok munkájában is tevékenykedtem. -5-
Mindezek, azonkívül, hogy segítettek oldani régi fájdalmaimat, újfajta szeretetérzést alakítottak ki bennem, új örömforrásokat ismertem meg, és általában az egyedüllétet, mint életformát. Marihuanát szívtam néha, és egy kicsit megtapasztaltam az LSD hatását is; mindezeket nagyon pozitív tapasztalatoknak értékelem, legalábbis, ami a tudatosság kialakítását és belső érzéseim megismerését illeti. Megtanultam táncolni, és felfedeztem, hogy tánc közben gyakran felvillanyozódom, mintha valami magasabbrendű erő felemelne és valami ledér és izgató irányba vinne. Mindig is érdekelt a keleti filozófia, így aztán buddhizmusról és hinduizmusról szóló könyveket kezdtem olvasni. Gyakoroltam a jógát és a meditációt, és határozottan azt tapasztaltam, hogy mindezek segítenek abban, hogy összeszedettebb, ha viszont kellett, akkor lazább legyek. Mindezek elősegítették megtanulnom, hogy hogyan kell önmagamat összehangolni. Az egyetem elvégzése után két éven át csak utaztam a világban, több hónapot töltöttem Indiában, ahol nagyon alapos tudást szereztem a keleti misztikus tradíciókról. Utazásaim nem kis erőfeszítést jelentő tapasztalatszerzések voltak, hogy mást ne mondjak, kevés kis pénzem volt minderre és nem volt előre kialakított tervem, így főként intuíciómat követve kellett élnem. Eredetileg Olaszországban terveztem vakációmat eltölteni, s lett belőle egy két évig tartó földkörüli utazás. Megtanultam, hogy gyakorlatilag fedezet nélkül is boldogan tudok élni, és biztonságosan el tudok jutni teljesen ismeretlen tájakra, helyekre.
A tudatossá válás Amikor hazámba visszatértem, fennakadtam egy fogalmon: "tudatosság". Nem tudtam definiálni a mibenlétét, de azt tudtam, hogy többet akarok megtudni róla, és igenis tudtam, hogy bármi más, amit a tudatossághoz hasonlítok majd, szinte nem fog jelentőséggel bírni. Mi volt az a fordulópont, amely alapján meggyőződésemmé vált, hogy ha tudatossabbá válok, akkor automatikusan elérem azokat a célokat, amelyeket karriernek, pénznek, emberi kapcsolatoknak nevezünk? Hát lássuk! A San Francisco-i öböl térségébe költöztem, mert környékét olyannak ismertem, mint a tudatosságra való törekvés hadszínterét. Tanfolyamokat végeztem el, és résztvettem munkacsoportok munkájában, belemerültem a tudatosságért folyó küzdelembe, mohón olvastam új könyveket, meditáltam, és állandóan olyan társakkal beszélgettem, akik ugyanarra törekedtek, mint jómagam. Kezembe került Ken Keyes "Handbook to Higher Consciousness" (A magasabbrendű tudatosság kézikönyve), s miután ezt is elolvastam, a szerző intézetébe mentem. Ott éltem kérésemre - és együtt munkálkodtunk nagyon intenzíven tudatunk alakításán, éjjelnappal egy teljes esztendőn át. Ezt követően éveken keresztül olyan kommunákban -6-
éltem, amelynek tagjai intenzíven és folyamatosan törekedtek tanulmányokkal, gyakorlatokkal a személyi tudatosság elérésére. Közben mindennel foglalkoztam, hogy elegendő pénzt teremtsek elő megélhetésemhez, végeztem házimunkát, hivatalba jártam dolgozni, elvállaltam apró-cseprő egyéb munkákat, de mindenekelőtt a v a l ó d i munkámra, belső lényem megváltoztatására koncentráltam. Ez tíz évvel ezelőtt volt, és innen számítom azt a korszakot, mióta életemet totálisan arra szentelem, hogy sikerüljön kinevelni, kifejleszteni lelkületemet, és ezáltal tudatos lénnyé válni. Nem mondhatom, hogy sok egyebet ne kívántam volna közben, de realizáltam, hogy mindazokat elérem, mint eredményt, ha már valóban megtanultam teljesen a világegyetem igazi elvei szerint szabadon és teljes odaadással élni. Így vált legkedveltebb szórakozásommá, időtöltésemmé az utazásom a felvilágosultságban.
Nevem Sokan kérdezik meg nevemet, hát úgy gondoltam, erről is szólnék. Indiai tartózkodásom alatt nagyon lebilincselt a hindu vallás és komolyan hozzáfogtam tanulmányozásához. Mivel nem keresztényként nevelkedtem, maga a kereszténység sem jelentett semmi fontosat számomra. A buddhizmus jónéhány tétele vonzott, de egészében véve a buddhizmus egy kicsit elméletinek tűnt. A hindu vallás mítoszai, szimbólumai és istenei valahogy mélyebben hatottak lelkemre. Nagyon komplex vallás ez, és bár még csak nem is színlelhettem, hogy megértettem, néhány dolgot felfogtam belőle. A hindu vallásnak az életet szimbolizáló három főistene, (Szent)háromsága van. Brahma a teremtő, Vishnu a megőrző és Shíva a romboló. Shíva reprezentálja az univerzum állandó változását, az élet folyamatát, és azt a tényt, hogy mindennek el kell pusztulni, de azzal a céllal, hogy újjászülessen. Ő arra emlékeztet bennünket, hogy mindent, amihez ragaszkodunk, mindig hagynunk kell előrehaladásában, fejlődésében, azzal a céllal, hogy az élet folyását ne zavarjuk. Lelkes hívei közül sokan elhagyják lakásukat, hátrahagyják tulajdonaikat, és inkább szabadon barangolnak, és átengedik magukat az univerzumtól származó energiának, amely univerzumban valóban hisznek, bíznak. Shívát a Tánc isteneként is tisztelik és az a hitük, hogy éppen Shíva tánca az, ami az univerzumot mozgásban tartja. Ők úgy ábrázolják, mint egy igazán gyönyörű és erőteljes férfit, akinek hosszú, leomló haja van (a hit szerint az Ő haja a szent Gangesz folyó). Én ellenállhatatlan vonzódást éreztem iránta. -7-
Shakti Shívának női változata. Maga a "Shakti" szó "energia" jelentésű. Ez az az energia, amelyből az univerzum teremtődött. Ez az élet energiája, amely testünkön keresztül áramlik. Azt is jelenti a szó, hogy "női energia". A Tantra gyakorlatban a hindu vallásban különböző módszerek ismeretesek arra, hogy valakinek a szexuális energiáját bizonyos "csatornákon" keresztül próbára tegyék. Ebben a gyakorlatban a férfi Shíva, a nő Shakti. Amikor visszatértem Indiából, találkoztam Marc Allennel és több évig vele éltem. Marc nem ismerte korábbi nevemet, de tudva Shívával kapcsolatos szerelmi ügyemről, Shaktinak kezdett nevezni. Ennek én örültem és magam is ezt a nevet kezdtem használni. Akkor még nem tudtam, hogy a névnek mekkora az ereje, de azóta már teljes bizonyossággal tudom, érzem, hogy a név vibrálása női erőm kiteljesülésében segít. Gawain a másik, mondhatni családi nevem. Ez ugyanaz a név, mint Sir Gawain-é az Arthur Király legendákban. A gawain szótári értelmezés szerint "harcoló héja", s ez a metafora szerintem nagyszerű. Így az én értelmezésem, belső érzésem szerint a Shakti jelenti a női, a Gawain férfiúi tulajdonságaimat, s a kettő együtt engem.
Alkotó vizualizáció Az egyik, általam kezdeti fázisúnak tekintett munkacsoport a Silva Mind Control Course (Silva Agykontroll tanfolyam) volt, amelyet végigcsináltam. Akkoriban az ilyesféle dolgokkal kapcsolatban igencsak szkeptikus voltam és talán soha nem is vettem volna részt benne, de Anyám - miután Ő már túl volt rajta - nekem is nagyon ajánlotta. Sohasem fogom elfelejteni, hogyan írta le Anyám annak a technikáját: ha valami megtörténtét nagyon szeretné, azt előre elképzeli magának és az meg is fog történni. A tudatommal kétkedést éreztem a hallottakkal kapcsolatban, de a szívem valahogy megdobbant, és emlékszem vissza-visszatérő gondolataimra: "gyermekkoromtól fogva szinte mindig t u d t am , hogy van mágia, csoda. Hogy valami módon, valahol létezik a mágia. Ezt hallom oly intenzíven magamban, mint semmi egyebet ezen kívül". Így hát résztvettem a "kurzuson" és eredményein elámultam! Kezdetben lassan haladtunk, és roppant egyszerű volt az egész, olyan technikát, gyakorlatokat csináltunk, amelyeket bárki el is tud fogadni, meg is tud csinálni. Csak fokozatosan mélyültünk megmagyarázhatatlan, de hatékony eljárások megismerésébe, gyakorlásába. De már öt nap eltelte után nagyon mély nyomokat hagyó pszichés -8-
tapasztalatot szereztem, nevezetesen azt, hogy néhány órán keresztül olyan információkat tudtam egyfolytában magamba gyűjteni, amelyeket soha másként nem tudhattam volna meg, csak intuícióm által. Ez a tapasztalat szinte oldani kezdte korábbi gondolkodásmódom limitjeit. A kurzus folyamán megszerzettek közül azt a technikát tartom a legfontosabbnak, melyet az alkotó vizualizáció alapjának nevezhetek. Hogy ez mi? Az ember teljesen ellazítja magát, s ebben az állapotban elképzel egy nagyon óhajtott célt, amelyet el akar érni, s azt pontosan megfogalmazza. Gyakorolni kezdtem ezt a technikát, és az eredmények legnagyobb csodálatomra szolgáltak. Az így elképzelt dolgok igen gyakran és gyorsan, teljesen váratlan módon megvalósultak. A lehetőségek szinte elkápráztattak, és egymás után, quasi habzsolási vággyal, több, hasonló témával foglalkozó tanfolyamon és munkacsoporti foglalkozáson vettem részt. Az alkotó vizualitás technikáját mindennapjaim során is gyakoroltam, sőt ugyanerre barátaimat is megtanítottam. Elolvastam a Seth könyvet, Jane Roberts "The Nature of Personal Reality" (A személyi realitás természettana) című művét [magyar kiadásban: A személyes valóság természete I-II.; Édesvíz Kiadó, 2001], és nagyon erősen annak az elméletnek a hívévé váltam, miszerint: mindnyájan magunk alakítjuk saját, reális körülményeinket. Később magam is vállalkoztam saját vezetésem alatt működő munkacsoport működtetésére, ezenkívül magán szaktanácsadást nyitottam és végül megírtam a "Creative Visualization"-t (Alkotó vizualizáció) [magyar kiadásban: A teremtő képzelet; Édesvíz Kiadó, 1996]. Amikor eljutottam a könyv megírásának ötletéhez, csupán annyi volt a szándékom, hogy összes ötletemet és a technikákat leírom egy papírra, mindenre kiterjedően, érthető formában. Arra gondoltam, hogy ez majd egy kis brossura lesz, amelyet elsősorban a barátaimnak fogok ajándékozni, és esetleg el is adok belőlük klienseimnek, meg más érdeklődőknek. Amint le is írtam, meglehetősen kételkedtem önmagamban: "ki vagyok én, hogy egy ilyen könyvet megírjak? Nem vagyok valódi szakértője a témának." Azonban valami belső erő arra ösztökélt, hogy írjam meg, így hát megtettem. Az alkotó vizualizáció technikáját is felhasználtam a könyv megszerkesztéséhez. Volt egy olyan barátom, aki a borítóját megtervezte. Ezt a borítólapot kitűztem a szobám falára és elkezdtem elképzelni és megerősíteni magát a tényt, hogy a könyv már el is készült. Amint azután tapasztaltam, maga a megírás nem jelentett erőfeszítést (kivéve az idegekre menő kételkedésem legyőzését). Így még mielőtt valóban realizáltam volna, egy valódi könyv készült el, s barátaim segítségével terjeszteni kezdtük. Volt valami, amit annak idején sehogyan sem tudtam realizálni. A könyv a bennem rejtetten meglévő, magasabbrendű erők által irányított "csatornák"-on keresztül állt össze. Személy szerint nekem kétségeim és félelmeim voltak, de ennek a belső parancsnak engedelmeskedve szinte rávettem magam, hogy csak haladjak előre és -9-
kövessem, bárhogy is, az alkotó energiát. Tekintve, hogy amúgy is volt természetes adottságom világos gondolkodásra és írásra, magam is vonzódtam a könyv megírásához, elég jó volt hozzá a szakmai hátterem, hajlandó voltam bizonyos kockázatot is vállalni, és így a mindenség (universe) ki tudott választani csatornájaként. A terjesztési folyamat eléggé hasonló volt. Barátaim, Marc Allen, Jon Bernoff és jómagam, igazán keveset tudtunk az üzletelésről, vagy magáról a könyvterjesztésről, és egyáltalán nem volt pénzünk sem, ezzel szemben erősen élt bennünk a vágy, hogy elkészüljön a könyvünk és "muzsikáljunk". Mivel megérzéseimben erősen bíztunk, és nagyon meg akartuk oldani az általunk diktált feladatokat, egyszercsak rádöbbentünk, hogy lépésről-lépésre haladva vezetett bennünket valami, hogy kivitelezzük, amit akartunk. Sok hibát követtünk el munkánk során (leginkább olyankor, amikor nem hallgattunk belső intuíciónkra), a hibák némelyike igen fájdalmas volt és rendkívül költséges is, de ma már túljutva a csodán, s azoknak köszönhetően, sikeres kiadó vállalatot mondhatunk magunkénak (Whatever Publishing, Inc.), és egy okmánytárt (Rising Sun Records) is. Maga a Creative Visualization c. könyv olyan nagy sikert aratott, amelyet még legmerészebb álmaimban sem képzeltem a könyv írása idején. Annak ellenére, hogy semmiféle különleges eszközt nem használtunk fel a terjesztésre (leginkább egymástól hallottak a vevők a könyvről), az első kiadás egyből félmillió példányban kelt el. Továbbmenve, a könyvet több más nyelvre is lefordították. Rengeteg levelet kaptam a világ különböző tájairól, ugyanígy telefonhívásokat is, mert az olvasók mind azt kívánták közölni, hogy a könyv segítette őket életük megváltoztatásában. Mindez, be kell vallanom, egyfajta kielégülést, örömet okozott nekem, annál is inkább, mert tudtam, hogy az egész az univerzum akciójának eredménye. Úgy éreztem magam, mint a büszke anya, aki megelégedéssel figyeli gyermeke életútját és érvényesülését, miközben tudom, hogy az enyém, de mégsem csak az enyém. A könyv általam jött létre, segítettem a megszületésében, és amint létrejött, egy olyan létező valamivé vált, amelynek megvannak a sajátosságai, a rendeltetése és saját kapcsolata a teremtő erőhöz.
Behódolás az univerzumnak Amikor elmélyedtem az alkotó vizualizáció technikáiban, és azt tapasztaltam, hogy ezek valóban működnek, eredményt hoznak, csodálat lett úrrá rajtam, mivel azonnal éreztem, hogy ezeknek a technikáknak a segítségével bármit, amit életemben óhajtok, meg tudok valósítani. Mámorossá váltam az érzéstől, hogy mindent elérhetek, amit óhajtok! Igen nagy lépés volt ez a felismerés számomra, mivel megszüntette korábbi, - 10 -
gyakorlatilag erőtlen magatartásomat, mármint azt, hogy az élet olyan folyamat, amelybe beleszülettem, és hogy annak folyamán minden történésben csak annyi szerepem van, hogy a tőlem telhető legjobban cselekedjek. Mint látható, ez alapvetően az áldozat felfogása, másként szólva, kötelességemnek éreztem, hogy erőmet mások megsegítésére, illetve a rajtam kívül álló dolgok megvalósítására fordítsam. Mihelyt az alkotó vizualizációval gyakorlatban és sikeresen megismerkedtem, rájöttem, hogy az e r ő önmagamban tárható fel, és hogy ezzel az erővel olyanná alakíthatom az életemet, amilyenné akarom. Ez hatalmas energiát kölcsönzött, és szabadságérzetet keltett bennem. Amint megismertem saját reális valóm feltárásának útját, fokozatosan azt is realizáltam, hogy ez az alkotó erő - amelyet határozottan éreztem - valahonnan máshonnan származik, mint saját egyéniségemből/egómból. Valamilyen oknál fogva néhány dolog, amit végre akartam hajtani, nem valósult meg, és akármennyire is igyekeztem, sehogy sem sikerült. Egyéb dolgok viszont csodálatosan, erőlködés nélkül a helyükre kerültek, mintha valami láthatatlan erő, hatalom rendelte volna úgy azokat. Néha a jövendőnek ismerete világosodott meg bennem, ezeket a jövendő vízióinak fogom fel, s ezek a víziók rendkívül helytállóak és fontosak voltak, és úgy tűnt, hogy ezek valahonnan egy, a bennem rejtőző forrásból származnak. Egyre jobban kezdett izgatni, hogy felfedezzem: mi ez a belső forrás egyáltalán, és hogyan működik? Ráébredtem, hogy "az" (magasabbrendű önmagam) úgy látszik, sokkal többet tud egy sor dologról, mint saját magam. Meg kellett értenem, hogy bölcs dolog lesz belső "vezérlés"-emre odafigyelni és megpróbálni ezt a vezérlést követni... Valahányszor ezt tettem, ma már úgy látom, nem tettem rosszul. Végül is teljesen értelmetlennek találtam életem saját magam által való irányítását. Azt, hogy az ügyek úgy történjenek, ahogyan azt én előre kigondolom. Elkezdtem rábízni magam az univerzumra és "azt kitalálni", hogy az miként akarja irányítani tetteimet. Rájöttem, hogy - legalábbis hosszú távon - ez nem is túl nehéz feladat. Az univerzum, úgy látszik, mindig azt akarja, hogy tegyem, amit magam is akarok, de ismeri annak a módját, hogy az éppen adott kérdést jobban oldjam meg, mint a magam tudása szerint tenném, s erre vezérel. A hangsúlyt a gondolkodás különbségére kell helyezni. Ahelyett, hogy eltervezzem előre, amit tenni kívánok, mi azzal a célom, és megpróbáljam irányítani az ügyeim folytatását, bevezettem azt a gyakorlatot, hogy ráhangolódjak, de igazán fogékonyan az intuícióra, s úgy cselekedjem, amit az utóbbi "mondott", még akkor is, ha nem értettem mindig az okát, amiért eredeti elképzelésemhez képest másként kellett valamit megtennem. Olyan ez az érzés, hogy az ember félreteszi saját akaratát, behódol, és hagyja, hogy a magasabbrendű legyen a felelős. Az időtájt jöttem össze egy Shirley Luthman nevű asszonnyal, aki azután a legfontosabb tanárommá vált. Shirley egy hetenként nála gyülekező csoportot vezetett. A foglalkozásokra magam is öt éven keresztül nagyon hűségesen eljártam. - 11 -
Rengeteget tanultam tőle az önakarat kiiktatása és a "behódolás" tárgyköréből, s végül az univerzum tudatos csatornájává váltam. Az Élj a fényben című könyvem több ötletét is ő inspirálta: például azt, hogy egy személyben mint nő és férfi létezzek együtt. Nagyon hálás vagyok neki mindenért, amit tőle tanultam. Ő is írt egy könyvet, a "Collection"-t (Gyűjtemény), amelyet a Mehitabel cég adott ki, címük: Tiburon, P.O. Box 151. California 94920. Azért jegyeztem ezt ide, mert lehetnek olvasóim között olyanok, akik szeretnének problémáikkal hozzá fordulni, vagy a könyvet elolvasni.
Önbizalom A Shirley mellett eltöltött néhány év után szembekerültem a sokak által jól ismert problémával: hogyan szabaduljak meg (hit)oktatómtól? Szerettem és tiszteltem Shirleyt, és amit tőle tanultam, az szinte felbecsülhetetlen. Így rettentően nehéznek tűnt odaállni elé és megmondani, hogy elérkezett az az idő, amikor már nem tudok hozzá fordulni többé magyarázatokért. Amint megtanultam csatornává válásom folyamatát, és tudásomban biztossá váltam, Shirley olyan tükörré vált számomra, amelyben belső női énemet szemlélhettem. Bizonyos értelemben Ő metafizikailag anyám volt, aki támogatást és biztonságot jelentett számomra, mindaddig, amíg magamban fel nem építettem teljesen az önbizalmat, tudatosságot. Végül is belső vezérlésem azt tanácsolta, hogy fejezzem be a támaszkeresést. Elérkezett tehát annak az ideje, hogy teljesen megbízzak saját csatorna-voltomban. Egyidejűleg ijesztő és felszabadító volt realizálnom, hogy saját ösvényem van és senki nem jár előttem útmutatóként. Életem minden napja egy-egy kaland, a felfedezés útjának percről-percre való sorozata, s ebben egyedüli vezetőm maga az univerzum.
Élj a fényben Amióta megírtam az "Alkotó vizualizáció"-t, igen sokan kérték, hogy írjak egy másik könyvet is. Az Alkotó vizualizáció kiadását követő kb. két év múlva, magam is erős indíttatást éreztem, szinte kényszert, könyv írására. Egy szép napon erdőbeli sétám közben meglehetősen tanácstalanul gondolkoztam új könyvem címén. Egyszer csak az ösvényhez közeli, egyik facsoportra lettem figyelmes, melynek ágai között - 12 -
élesen áthatolt a napfény és a zöld faleveleket ragyogóan megvilágította. Csodálatos volt, és amint ott álltam rácsodálkozva, a "Living in the Light" (Élj a fényben) szavak jutottak eszembe. Rögtön tudtam, hogy ezt nem magam gondoltam ki, hanem, hogy ezt "felfogtam". Hogy továbbmenjek, azt is határozottan éreztem, hogy nincs választási lehetőségem... Nekem utasításra ezt a címet kellett alkalmaznom! Erősen ihletettnek éreztem magam, azonnal elkezdtem lejegyezni néhány gondolatomat, s elmondtam az embereknek, hogy már dolgozom az újabb könyvemen. A kiadóm megterveztette a borítólapot, és hozzákezdett a könyv megjelenésének beharangozásához. Ámde egy idő eltelte után azon kaptam magam, hogy semmit sem írtam még. Folyton arra gondoltam, hogy írok, de nem tettem. Igazság szerint be kell vallanom, egyszerűen nem éreztem elég energiát, hogy tényleg leüljek és írjak, és nem volt annyi gondolatom, amennyi kellett volna ahhoz, hogy hozzáfogjak. Abban az időszakban életemet a filozófia egyik nagy kérdése kötötte le, pontosabban az a tétel, hogy nem törvényszerű az, hogy az élet küzdelem. Tudtam, hogy amikor eljön az ideje, úgyis egyszerűen hozzáfogok az íráshoz. Ezt nem akartam addig csinálni, amíg megterhelésnek éreztem, meg voltam győződve arról, hogy amint elegendő energiám lesz, elérkezik a pillanat, amikor képtelen leszek nem írni. Néhány év elmúlt közben, és én sok egyéb ügybe is belebonyolódtam. Ha az emberek kérdeztek, megnyugtattam őket, hogy jól haladok. Titokban néha azt éreztem, hogy inkább kétséges, vajon elérkezik-e az írás kényszerítő pillanata, s ezt az érzést tudomásul kellett vennem. De máskor még mindig az ellenkezőjét is éreztem. A könyv megírása egy kicsit olyan volt, mint a terhesség a leendő anyának. Határozottan éreztem, hogy bensőmben valami formálódik és növekszik, tudtam, hogy valamit létrehozok, bár kívülről nézve ennek semmi látható jele nem volt. A babának meg kell születnie, ha már teljesen kifejlődött és érett. S az idő elérkezett. A könyv szövege szinte magától került papírra, s az írás, amelyet Laurellel közösen csináltunk, kifejezetten felajzott, viszonylag kevés erőfeszítést igényelt. Annak ellenére, hogy számtalan egyéb témával is foglalkoztam egyidejűleg, itt-ott mindig találtam időt az írásra. Azoknak, akik kérték ennek a könyvnek a megírását, csak annyit mondok most: köszönöm nekik a bátorítást. És mindenkinek, aki olvassa azt kívánom: "a könyv olvasása legalább olyan élvezetet okozzon számukra, mint amilyent én éreztem, amikor megírtam..." Szeretettel Shakti - 13 -
I. AZ ELVEK AZ ÉLET ÚJ FORMÁJA Izgalmakkal teli és rohamosan fejlődő időszakban élünk mindannyian. Tudatunk legmélyén radikális lelki változásokon megyünk keresztül. Világviszonylatban legalábbis én úgy hiszem - olyan kihívással nézünk szembe, hogy jelenlegi életformánkon, gondolkodásmódunkon gyökeresen változtatnunk kell és teljesen új életformára kell áttérnünk. Tény, hogy a régi világot leromboljuk és helyette folyamatosan újat építünk fel. A régi világ központjában rajtunk kívül álló dolgok voltak - miután elvesztettük alapvető lelki kapcsolatainkat, az vált hitünkké, hogy kizárólag az anyagi világ létezik. Így megérzéseinket már elveszítve, lelkileg üresen, magunkra maradottan, szüntelenül arra törekszünk, hogy a boldogságot, az önkifejezésünket rajtunk kívül álló dolgokban találjuk meg, és ezeket én "külső dolgok"-nak nevezem. Ilyesmiben mint a pénz, anyagi javak, összeköttetések, munka, hírnév, jótettek, élvezeti cikkek, kábítószerek stb. Az új világ akkor épül fel majd, ha az univerzum magasabb rendű erőivel szemben nyitottá válunk és tudatosan hagyjuk, hogy ezek az erők, az alkotó energia áthasson bennünket. Meg kell azt is tanulnunk, hogy saját valónkat mi magunk építjük és vállalnunk kell a felelősséget, hogy meg is tesszük. Minden változás belül kezdődik, de amint több és több személy megváltozik, úgy a tömeg tudatossági szintje is fokozatosan ennek megfelelően formálódik újra. Érzékelem, hogy a tudat gyökeres változásának folyamata már elkezdődött, hiszen észrevehetően történnek változások bennem, szűk környezetemben, az egész társadalomban. Ezt igazolják azok a levelek, telefonok, szóbeli vélemények, amelyeket olyan emberek ezreitől kapok, akikkel együtt dolgozom a világ minden táján. Az "Élj a fényben" című könyvem erről a tudati átalakulásról szól, amely minden egyénben és a világban végbemegy majd. A könyvben mindvégig két olyan meghatározást alkalmazok, amelyek nem minden olvasó számára jelenthetik azt, amit én értek alattuk. Ezek: a régi világ és az új világ. Szükségét érzem tehát, hogy pontosan megfogalmazzam jelentésüket. A régi világ kifejezés alatt azt az életmódot értem, amelyet még ma is folytatunk, de azzal fokozatosan felhagyva új életmód kialakításán fáradozunk. Sokak szemében a jelenlegi időszak aggasztóan kilátástalannak tűnik, mivel a - 14 -
világban uralkodó viszonyok, de egyéni életünk körülményei is egyre romlanak. Mintha minden, ami eddig jól működött, felmondta volna a szolgálatot. Hiszek abban, hogy a dolgok folyamatosan szétesőben vannak és ez a folyamat egyre erősebb, de ezt nem tekintem csupán negatívumnak. Csak addig okoz mindez zavarokat, felfordulást, amíg görcsösen ragaszkodunk régi életmódunkhoz és konokul a régi sémákat követjük, ahelyett, hogy nyitott szemmel figyelnénk azokat a mélyreható változásokat, amelyek körülöttünk történnek. Bárhogy is van, ezek a változások - amilyenekről még csak álmodni sem mertünk volna korábban - jótékonyak. Az az igazság, hogy a régi életmód, amely évszázadokig létezett, nem működőképes. Ez az életforma soha sem töltött el bennünket mély megelégedéssel, nem elégített ki bennünket és nem hozta meg nekünk azt az örömet, amelyre szüntelenül vágytunk. Természetesen néhányan meglehetősen jól éltek (bár szerintem leginkább lehangolóan és tartalmatlanul). A régi világ legboldogabbjai sem hasonlíthatók azokhoz, akik számára az új világban a tudatosság magasabb szintjének elérése válik lehetővé. Tegyük fel, hogy egész életünkben iskolában vagyunk, ahol mindenben éppen az ellenkezőjét tanítják, mint ahogyan az univerzum működik. Megpróbálunk a tanultak szerint cselekedni, talán sikereinknek is örülhetünk bizonyos mértékig, de legtöbben úgy éreznék, hogy a dolgok soha nem a remélt módon érnek véget. Tapasztaljuk, hogy nem születnek tökéletes kapcsolatok, vagy ha mégis, hamarosan elmérgesednek, megszűnnek. Rettegünk attól, hogy a szükségesnél mindig kevesebb a pénzünk, így soha nem tölt el bennünket a biztonság és még kevésbé a bőség érzete. Nem kapunk elismerést, megbecsülést és hiába kapaszkodunk a boldogság felé. De ha mégis sikerül teljesítenünk vágyaink egy részét, nem örülünk sokáig, mert gyanakodni kezdünk, hogy lennie kell még ennél is jobbnak, többnek. Mindenesetre léteznek merev és néha rejtélyes régi sémák, vannak az életnek olyan rétegei, amelyekre sosem derül fény. Így az új világ megteremtéséhez vezető úton első feladatunk annak felismerése, hogy az élet nem feltétlenül tanított meg bennünket arra, hogyan éljünk valójában. Vissza tehát az óvodába, és ismerjük meg a régi életmód ellentétét, s tapasztalni fogjuk, hogy az életszemléletünk is megváltozik. Lehet, hogy ez nem lesz túl egyszerű, sok időnket veszi el, és szükségünk lesz egy kis bátorságra, meg határozottságra is. Legyünk türelmesek magunkkal szemben, ne felejtsük el, hogy merész vállalkozásba fogtunk. Mint a kisgyerek, aki folyton elesik, miközben járni tanul, mi is botladozva próbálunk közlekedni az új világban. Sok-sok hibát fogunk elkövetni tanulás közben és gyakran azt is érezhetjük, hogy ügyetlenek, buták, riadtak vagyunk és már nem bízunk magunkban. De nem haragudhatunk egy kisgyerekre, amikor elesik (ha mégis megharagszunk, talán soha nem tanul meg járni), így nem szabad magunkat - 15 -
állandóan bírálni, ha azonnal nem tudunk úgy élni, vagy nem tudjuk kifejezni magunkat, ahogy szeretnénk. Mi éppen csak most tanuljuk a mindenség igaz törvényei szerinti életet. Az univerzum rendjéhez hangolódó élet igazi elevenséget, örömöt, erőt, szeretetet, szerelmet, bőséget jelent. Bár a régi világgal való szakítás nehéz, akkor is megéri, hogy megtegyük, még ha keményen meg is kell küzdenünk az új világba való bejutásért.
Meditáció Ülj vagy feküdj le, lazítsd el magad, hunyd be a szemed és lélegezz mélyeket. Kilégzéskor gondolj arra, hogy mindent kifújsz magadból, ami számodra nem kívánatos. Lazán, erőlködés nélkül minden csalódottságodat, félelmedet, fáradtságodat engedd kioldódni magadból. Eljön az ideje, amikor meg tudsz szabadulni régi életmódodtól, mindattól, ami rosszul szolgál téged. Képzeld el, hogy régi sémáid és a céljaidat gátló tényezők elhagyják testedet, minden egyes lélegzéskor. Minden kilégzéskor apránként lazítod régi kötelékeidet, és ezáltal egyre több teret adsz magadban az új számára. Amikor már néhány perce csinálod ezt a gyakorlatot, képzeletben gondolj arra, hogy minden egyes belégzéskor a legfőbb életenergiát - az univerzum lét-energiáját szívod magadba. Ebben a lét-energiában minden, amire szükséged van, vagy amit kívánsz, benne van: szeretet, szerelem, erő, egészség, szépség, akaraterő, bőség. Szívd be minden lélegzetvétellel! Képzelj egy olyan új világot, amely fel fog épülni, vagy már éppen épül is, s fogékonysággal, elevenséggel, vitalitással és energiával tölt el téged. Nyugodtan hitesd el magaddal, hogy életed máris olyan, amilyennek magad is szeretnéd. Képzeld azt, hogy ez az új élet máris létezik, és ízlelgesd! Hagyd eltűnni a régit és élj az újban. A meditáció végeztekor óvatosan nyisd ki a szemed és menj vissza a szobádba. Figyeld, hogy meg tudod-e őrizni magadban az újfajta látásmódot. Ne felejtsd el, hogy egy folyamatban vagy, amelynek köszönhetően új élet épül fel számodra.
- 16 -
A BENNÜNK LÉVŐ MAGASABB RENDŰ ERŐ Az új világban remélt élet megalapozásakor meg kell érteni, hogy létezik magasabb rendű értelem, alkotóerő, energia az univerzumban, amely forrása is, alkotórésze is minden létező dolognak. Mai kultúránkban számtalan kifejezést és elképzelést használunk ennek az erőnek a megnevezésére, körülírására. Lássunk néhányat közülük:
Isten - Univerzum - Forrás Lélek - Felsőbb én - Kozmikus tudás Magasabb rendű erő - Nagy Én - Belső Vezérlés Fény - Erő - Krisztus-tudat
Ezek a terminológiák olyan tapasztalatot, vagy tudást próbálnak kifejezni, amit nagyon nehéz szavakba, vagy racionális rendszerbe foglalni. Mindannyian magunkon tapasztaljuk ezt; annak megfogalmazására, amit érzünk, csupán címkék a kiválasztott szavak, amelyek közül igyekszünk megtalálni a legmegfelelőbbet. Nagyon ritkán használom az Isten szót; ugyanis számtalan helytelen értelmezése van. Az emberek gyakran összekapcsolják Isten nevét korábbi vallásos neveltetésükkel, amely azóta már nem gyakorol rájuk semmiféle hatást. Mások úgy értelmezik Istent, mint a rajtuk kívül álló "valakit" vagy "valamit", megint mások mint "az öregembert a mennyekben, hosszú fehér szakállal". Jobban szeretem a magasabb rendű erő, az univerzum, a lélek, a felsőbb én vagy a fény megnevezéseket. Ebben a könyvben ezeket fogom felváltva alkalmazni arra a fölöttünk álló értelemre és erőre, ami bennünk lakozik. Ha ezek bármelyikét az olvasó nem találja kifejezőnek, bátran válasszon helyette másikat. Életem első húsz évében nem hittem semmiféle magasabbrendűségben, nem is tapasztaltam meglétét. Megjártam a kételkedés és a hitetlenség különféle stációit, amíg megerősödött bizalmam, hitem az univerzum magasabb rendű erejében, amely bennem és másban, sőt minden létezőben benne van. Semmit sem hittem el vakon, így valahogyan magamnak kellett kipróbálnom mindent, saját tapasztalataimon keresztül. Amint ráébredtem, hogy az univerzum magasabb rendű ereje az, amiben fenntartás nélkül hihetek és annak elvei szerint kezdtem élni, rögtön éreztem, az életem megváltozott. Remekül éreztem magam. - 17 -
Akik mindig is vallásosak voltak, azoknak van mire építeniük. De azok, akik - mint én - sosem voltak hívők, nagyon remélem, támogatást kapnak szavaimtól, s egyben bátorítást is, hogy találják meg önmagukban ezt a belső kapcsolatot. Az univerzumnak van személyes és személytelen arculata: minél erősebben hittem benne, minél nyugodtabban bíztam rá magam, éreztem, úgy vált fokról-fokra személyesebbé a kapcsolatom ezzel a magasabb rendű erővel. Éreztem magamban a jelenlétét, azt, hogy vezet engem, hogy szeret, tanít és bátorít. Ebben a szó szerinti értelmezésben az univerzum tanár vagy vezető, barát, anya, apa, szerető, alkotó géniusz, képzeletbeli isten-anya vagy akár a Mikulás. Másként szólva: bármi, amire szükségem van, bármi, amit akarok, teljesülhet a belső kapcsolat által. Azóta nagyon ritkán érzem magam igazán magányosnak. Tény, hogy általában éppen a fizikai egyedüllét időszakaiban kerülök a legszorosabb kapcsolatba az univerzummal. Érzem állandó vezérlő jelenlétét, amellyel irányít, mit tegyek legközelebb. Megtanít arra is, hogyan tegyem meg a következő lépést a magam útján. Ilyenkor fénnyel töltődöm fel.
Meditáció Ülj vagy feküdj le, helyezd magad kényelembe. Hunyd be a szemed és végy néhány mély lélegzetet. Minden kilégzéskor lazíts testtartásodon. S ekkor végy újra néhány mély lélegzetet és minden kilégzéskor próbáld meg kikapcsolni gondolataidat is. Hagyd hogy elússzanak, hagyd szertefoszlani őket, ne ragaszkodj egyikhez sem. Semmire se összpontosíts. Tudatodat engedd lemerülni a mélybe. Képzeld azt, hogy valami fölötted álló erő tölt el és vesz körül. Ez valami szeretetre méltó, erős és bölcs. Ez nevel, oktat téged, vigyáz rád, gondoskodik rólad és irányít. Ugyanakkor nagyon könnyed, vidám és játékos kedvű. Amint megismered és bízol benne, életedet izgalmassá és mulatságossá teszi. Olyan élményben lehet részed, amely ennek a magasabbrendűnek a jelenlétéről tanúskodik. Ha netán nem látsz, vagy nem érzel semmit, akkor is bízvást elhiheted, hogy figyel rád. Lazíts ismét, és élvezd azt, hogy az univerzum gondoskodik rólad. Mondd magadban, vagy akár hangosan a következőt: érzem az univerzum jelenlétét az életemben és bízom benne.
- 18 -
AZ INTUÍCIÓ Ha elfogadjuk az univerzum magasabb rendű erejét, azt kérdezzük: "hogyan kerülhetünk kapcsolatba ezzel az erővel, hogyan férkőzhetünk hozzá". Mert ha létezik ez a felsőbb bölcsesség, úgy abból merítve meg kell találnunk az útjelzőket, amelyek a helyes irányt mutatják zaklatott világunkban. Ennek realitása néhány éve kezdett fölsejleni bennem, és megkezdtem utazásomat a fény felé. Azóta rájöttem, hogy rejtett képességeink felszínre kerülnek, ha megérzéseinkre hallgatunk. Intuícióink képesek közvetlen kapcsolatot teremteni az univerzum magasabb rendű erejével, rábízhatjuk magunkat, és engedjük, hogy vezessen bennünket. Ezen a ponton szembe találjuk magunkat azzal az életmóddal, amit a régi világban sajátítottunk el. A nyugati civilizációban a racionális, logikus dolgokat tanultuk meg tisztelni, sőt imádni, és elhanyagoltuk, alábecsültük vagy elutasítottuk a megérzéseket. Elismerjük az állatoknak azt a képességét, amellyel "megértenek" bonyolult jelenségeket is, s azt mondjuk: ez az ösztön. Vagy azt: misztérium, amire nincs logikus magyarázat, így hát elintézzük egy vállrándítással, olyan jelenségnek fogjuk fel, ami alsórendű a csodálatos emberi képességekhez képest. Kultúránk egész értékrendszere arra a hiedelemre épül, hogy az ésszerűség mindenekfölött való, azaz, hogy ez az alapja a megdönthetetlen, abszolút igazságnak. A nyugati tudomány hagyományai váltak vallásunkká. Fiatal korunk óta csak arra tanítanak bennünket, hogy legyünk ésszerűek, logikusak és következetesek; kerüljük az érzelmektől és indulatoktól vezérelt viselkedést, érzéseinket ne mutassuk ki, nyomjuk el. Legjobb esetben az érzéseket és megérzéseket nevetséges, gyengeséget sejtő, zavarba ejtő dolgoknak tarthatjuk, vagy rosszabb esetben úgy véljük, hogy veszélyeztetik a civilizált társadalom egész rendszerét. Vallási intézményeink sem oszlatták el a megérzések és irracionalitások iránt táplált gyanakvást. A valaha a minden létezőben jelen lévő, alkotó univerzumban való hitre alapozott egyházak ma mást tartanak fontosnak. Inkább híveiket igyekeznek kordában tartani olyan törvények megalkotásával, amelyek végső célja az, hogy megóvják az embereket irracionális és eredendően "bűnös" természetüktől. Számos pszichológiai elmélet szerint is felügyeletre szorulnak az ösztönök által irányított emberek, mivel veszélyesek lehetnek. Ebből a nézőpontból következik az, miszerint csakis racionális énünk képes ezt a misztikus erőt okosan felhasználni és megfelelő módon élni vele. A fejletlen társadalmakban az élet mibenlétére a megérzések világából merítenek magyarázatot. Mindennapjaik legapróbb cselekedeteit is az alkotóerő irányítja, amelyhez ösztönösen vonzódnak. Szerencsére technikai fejletlenségük eleve kizárta annak lehetőségét, hogy utolérjék a modern civilizációt. - 19 -
Hadd említsek két példát ezzel kapcsolatosan. Az amerikai lakosság többsége a bennszülött indiánok és a behurcolt afrikaiak leszármazottja. Mindkét ősi kultúrcsoport régen beolvadt a modern amerikai kultúrába, éppen mert képviselői kapcsolatba kerültek a nyugati civilizációval. Legújabban azonban nagy érdeklődés és őszinte tisztelet tapasztalható e régi kultúrák iránt. Szerintem az afrikai etnikum tett legtöbbet azért, hogy kulturális hagyományait ápolja. Talán azért, mert erőszakkal hurcolták be az amerikai kontinensre, de mégis megőrizte lelkierejét. Az emberi fejlődést nyomon követve úgy tűnik, hogy az értelem növekedésével fordított arányban vesztettünk mind többet az intuíciók iránti eredendő fogékonyságunkból. Megkíséreltük ezt a "sötét erőt" megzabolázni úgy, hogy ellentmondást nem tűrő törvények rendszerével meghatároztuk a jót, a rosszat, a helyeset, a helytelent. Igazolva láttuk a kategorikus szabályokat - ezzel az így kialakuló életforma helyességét - és elítéltünk mindent és mindenkit, akár egyéni érzelmi válságról, akár a társadalom betegségeiről volt szó, mint például: kábítószerszedés, alkoholizmus, bűnözés, erőszak és háborúk. Azonban, mihelyt elfogadjuk a bennünk az intuíció által átáramló, s az univerzumból fakadó magasabb rendű erő létezését, rögtön világossá válik, hogy személyes problémáinkat és a világ bajait éppen az okozza, hogy nem követjük belső megérzéseinket. Minél kevésbé bízunk ezekben, és elnyomjuk magunkban, végül annál nagyobb erővel és torzulva törnek elő belőlünk. Másként szólva: az említett jelenségek nem azt bizonyítják, hogy természetünk vad és fékezhetetlen, hanem sokkal inkább azt, hogy elnyomjuk magunkban a fogékony, érző fényt. Józan agyunk úgy működik, mint a számítógép: feldolgozza a betáplált adatokat és ezek alapján kiszámítja az eredményt. Ámde a józan gondolkodás véges, csak azzal képes "számolni", amit közvetlenül beletáplálnak. Úgy is fogalmazhatunk, hogy minden ember agya azon közvetlen tapasztalatok alapján működik, amelyeket maga az egyén szerzett élete folyamán. Ezzel szemben az intuíciókat is figyelembe vevő agy - úgy tűnik - végtelen számú információhoz juthat. Az ilyen agy, mintha képes lenne rést találni a tudás és a bölcsesség mélyen rejtőző tárházához, az univerzumban való gondolkodáshoz is, és ki tudja választani az információk közül azt, amire éppen szükségünk van. Annak ellenére, hogy az időnek csak igen kis hányadában kapunk ilyen információkat és nem is egyszerre, meg tudjuk tanulni, hogy az így, részletenként szolgáltatott információkat megértsük, és az üzenet szerint cselekedjünk, így a tevékenység folyamata nem szakad meg. Amint megtanuljuk, hogy bízzunk ebben az irányításban, életünk zavartalan és könnyű lesz. Érzéseink és cselekedeteink harmonikusan összekapcsolódnak a többi emberével.
- 20 -
Ez ugyanolyan, mintha valamennyien egy nagy szimfonikus zenekar tagjai lennénk, amelyet az univerzumban létező magasabb rendű értelem vezényel. Ha nem figyelünk a karmesterre és nem törődünk azzal, hogy a zenekar többi tagja mit játszik, akkor teljes a káosz. Ha a saját szólamunkat csak a körülöttünk levőkkel hangoljuk össze, sosem lesz harmónia, hiszen túl sok a hangszercsoport és azokon belül túl sok zenész van, s mindenki másként játszik. Elménk képtelen oly sok adatot befogadni, feldolgozni és még azt is eldönteni, hogy az adott pillanatban melyik szólam szerint zenéljen. Ámde, ha a karmesterre figyelünk és valóban követjük őt, élvezni fogjuk saját játékunkat - amit mindenki hallgat és értékel -, egyúttal átéljük a harmonikus egészhez tartozás élményét. Ha ezt a hasonlatot az életünkre hozzuk példaként, feltűnik, hogy a karmester jelenlétét sohasem érzékeltük. Lehetőségeinkhez képest a legjobbak voltunk és ennek megfelelően éltünk, értelmünket csak arra használtuk, hogy megértsük életünket, hogy dolgaink a lehető legjobban alakuljanak. Ha őszinték akarunk lenni önmagunkhoz, készségesen el kell ismernünk, hogy nem "muzsikálunk szépen", csupán racionális gondolkodásmódunk vezényletével. A disszonancia és a káosz, mind személyes életünkben, mind a világban elég nyilvánvalóan arra utal, hogy lehetetlen így élnünk. Ha "ráhangolódunk" a megérzésre és hagyjuk, hogy életünk vezető erejévé váljék, a karmester mint a zenekar vezetője elfoglalja az őt megillető helyet. Ám azért szó sincs arról, hogy egyéni szabadságunkat elvesztettük, feladtuk volna, sőt, olyan támogatásban részesülünk, amilyenre szükségünk van ahhoz, hogy valóban kifejezzük önmagunkat, s élvezni fogjuk, hogy részei lehetünk egy nagy alkotó folyamatnak. Nem teljesen értem magam sem, hogy az intuíció hogyan működhet ilyen bámulatos módon, de határozottan tudom - közvetlen tapasztalat és megfigyelés, valamint annak a sok embernek a visszajelzése alapján, akikkel együtt dolgozom, vagy dolgoztam -, hogy igenis működik. És érzem, hogy minél jobban hiszek benne, s követem ezt a belső "hangot", annál inkább válik életem egyszerűbbé, teljesebbé és izgalmasabbá.
Meditáció Ülj vagy feküdj le, helyezkedj el kényelmesen. Hunyd be a szemed és lazíts. Végy néhány mély lélegzetet, lazítsd még tovább testedet, minden egyes lélegzetvételkor. Lazítsd el elmédet és gondolataidat engedd csapongani, de ne ragaszkodj egyikhez sem. Képzeld azt, hogy agyad nyugodt, mint egy csendes tó. - 21 -
Most irányítsd tudatodat tested egy mélyen belül elhelyezkedő részére, a gyomrod tájára, vagy a hasi idegközpontodra. Ez testednek legérzékenyebben reagáló pontja. Ez az a fizikai hely, ahol legegyszerűbben kapcsolatot teremthetsz megérzéseiddel. Képzeld azt, hogy egy bölcs lény él ott benn. Gondolhatsz arra is, hogyan néz ki, de az is elég, ha csak érzed a jelenlétét. Ez a bölcs lény valójában a saját részed, intuitív önmagad. Kapcsolatot teremthesz vele, halkan beszélve hozzá, megkérheted valamire, vagy feltehetsz kérdéseket neki. Ezt követően lazíts, ne nagyon törődj agyaddal, és légy nyitott a válaszok befogadására. A válaszok szavak, vagy érzések, képzetek alakjában érkezhetnek, általában rendkívül egyszerűek, az éppen adott pillanatra vonatkoznak (nem a múltra vagy a jövőre). Ha nem kapsz azonnal választ, hagyd csak, hogy menjen tovább az életed. A válasz később fog megérkezni, lehet, hogy egy belső érzés, vagy ötlet formájában, lehet, hogy kívülről egy személy révén, egy könyv olvasásakor, valamilyen esemény kapcsán, vagy bármi más módon. Például megkérdezheted: mi az, amit itt tudnom kell? Mit kell tennem ebben a helyzetben? Bízz abban az érzésben, amit érzékelni fogsz és cselekedj annak megfelelően. Ha az valóban az intuíciód volt, meglátod, fokozott elevenséget és erőt kelt benned, több lehetőség kezd feltárulni előtted. Ha a válasz nem tűnik helyesnek, akkor lehet, hogy nem igazán a megérzéseid szerint cselekedtél, hanem valami más hang sugallatára. Ismételd meg a dolgot és tisztázd. Az intuíció meghallásához, majd az annak megfelelő cselekvéshez gyakorlat szükséges. Minél többször csinálod, annál egyszerűbbé válik. Végül is tudni fogod a módját, hogy hogyan teremts kapcsolatot vele, hogyan tegyél fel magadnak kérdéseket és azt is, hogy abban a belső "bölcs lényben" hihetetlen energia- és erőforrás van, s mindig hajlandó arra, hogy válaszoljon kérdéseidre és vezessen. Amint nő hajlandóságod a belső intuitív vezetés iránt, úgy nő majd önbizalmad és határozottságod, és tudni fogod, hogy mit kell tenned, akármilyen helyzet adódjék is. Intuíciós erőd mindig rendelkezésedre áll, amikor szükséged van rá. Nyitottá válik számodra, amint hajlandó vagy megbízni benne.
- 22 -
AZ ALKOTÁS SODRÁSÁBA VALÓ BECSATLAKOZÁS Ha az ember képes meghallani s követni megérzéseit, a belső hangot, máris megteremtette a kapcsolatot az univerzum magasabb rendű erejével és annak "csatornájává" válik. Ha szabadjára engedjük alkotóenergiánkat, a magasabb rendű erő áthat bennünket. Amint ez megtörténik, úgy érzi az ember, hogy különös erőtérbe került, azt teszi, amit valóban szeretne. Érzi az univerzum alkotóerejét. "Csatornává" válunk, - amikor a csatorna szót használom, egyáltalán nem arra a fizikai állapotra utalok, amikor valaki (hipnotikus) transzba esik és így válik csatornává, közvetítőjévé valakinek vagy valaminek. Az ilyen közvetítéshez minden esetben szükséges egy médium, aki átengedi magát egy másik lénynek, hogy az rajta keresztül üzenjen. (Az egyik talán leghíresebb médium Jane Roberts volt, akin keresztül Seth üzent). A csatornává válás alatt az alkotóerővel való kapcsolatot és a legmélyebb forrásainkból fakadó alkotómunka végzését értem, és ezt a tevékenységet a sajátunknak tudhatjuk. Ugyanis az a személy, aki közvetítővé vált, szabadnak és önállónak érzi magát, miközben annak is tudatában van, hogy az univerzum mindenek fölött való erejének eszközéül szolgál. Minden alkotó géniusz valójában közvetítő volt, életművüket a magasabb rendű erővel való kapcsolattartás eredményeként alkották meg. Igazi nagy műveket nem teremtett az ember önmagától. A mű ötlete az univerzum sugallatára születik, és az alkotó-közvetítő egyéniségtől függően testesül meg. Lehet valaki technikailag nagyon jó, ám ha alkalmatlan a közvetítő szerepre, munkája sosem lesz ihletett. A jó technikájú ember és az igazi tehetség közti különbséget világosan szemlélteti az Amadeus című film. Salieri mesterfokon értett a zeneszerzéshez, de nem tudta, hogyan lehet az alkotó forrással kapcsolatba kerülni, s azt "megcsapolni". Mozart - az egyik legnagyobb csoda - olyan életművet alkotott, amely művészi-technikai szempontból is páratlanul tökéletes. És tette ezt oly könnyedén, egyszerűen. Ezt nevezzük spontaneitásnak. Már kora gyermekkorában megnyilatkozott páratlan tehetsége. Biztos vagyok abban, fogalma sem volt arról, hogy valójában milyen kivételes adottság birtokában van, és alkotási módszerét sem tudta volna átadni senkinek sem. Az igazi géniuszok alakját mindig misztikum és rejtély övezi, csak néhányan rendelkeznek istenáldotta tehetséggel. Azt tapasztalhatjuk, hogy a tehetség akarattól függetlenül van, vagy nincs. Vagy van ihletettség, vagy nincs. Ezért sok alkotó fél is attól, hogy tehetsége semmivé válik. Nem tudja, honnan származik, éppen ezért fogalma sincs róla, hogyan teremtse azt újjá. A tehetséges emberek általában egyetlen területen (művészet, tudomány, üzleti élet stb.) kamatoztatják adottságukat és fogalmuk sincs arról, hogyan emelkedjenek - 23 -
hasonló magasságokba életük egyéb területein, ezért kiegyensúlyozatlanok. (Lásd a "Bizalom az intuícióban" című fejezet "Intuitív emberek" részét.) Hiszek abban, hogy mindannyian géniuszok vagyunk, persze mindenki a maga módján. Fel fogjuk fedezni géniuszunk sajátosságait, ha nem ragaszkodunk folyton a magunk és mások megszokott sémáihoz, vállaljuk önmagunkat és nyitottak leszünk. Azon keresztül, hogy bízunk megérzéseinkben és azoknak megfelelően cselekszünk, közvetítővé válhatunk életünk minden pillanatában és területén. Amikor csatornáról beszélek, akkor egy hosszú csövet képzelek el, amelyen keresztül energia áramlik. De mondhatnék éppen orgonasípot is, amelyen keresztül zenei hang áramlik ki. Ennek a csatorna-képzetnek három fontos jellegzetessége van: 1.) A csatornát belül semmi nem torlaszolja el, így az energia szabadon áramolhat benne végig. 2.) A csatornának fizikai meghatározása van: a nyílt teret egy szerkezet veszi körül, s ezáltal az energia ebben a szerkezetben meghatározott irányban halad. A szerkezet nélkül az energia szabadon szétáramolna és nem venne fel semmilyen formát. 3.) A csatornának energiaforrása van, tehát valami továbbítja a csatornán az energiát. Egy hagyományos orgonában az energiaforrás átfújja az levegőt a nyitott sípokon, a csatornákon. A sípok gondosan kialakított belső felülete, a tér és az üreg nagysága eredményezi a kívánt hang megszólalását. Az összes cső egyetlen energiaforrásból táplálkozik és a csöveken átáramló energia ennek megfelelően - eredetét tekintve azonos, de mivel minden cső más méretű, mindegyik más és más hangon szólal meg.
Képzeljük magunkat orgonasípnak. Nekünk is van közös energiaforrásunk (az univerzum) és mindegyikünkön ugyanaz az alkotóenergia áramlik keresztül. Testünk és személyiségünk az a szerkezet, amely mindegyikünk esetében sajátos irányt határoz meg és ezért működik mindegyikünk önálló csatornaként. Rajtunk múlik, hogy nyitva tartjuk-e csatornánkat, hogy felépítünk és gondozunk-e egy egészséges, erős, szép testet, ha úgy tetszik személyiség-szerkezetet, amely eszközéül szolgálhat alkotóenergiánknak. Miért is ne tudnánk megtenni, ha állandóan ráhangolódunk (a megfelelő rezgésszámra), és ha figyeljük, hogy az energia merre kíván haladni és vele együtt mi is arra vesszük az irányt. A test, személyiség-szerkezet nem úgy válik erőssé, hogy bizonyos meghatározott - 24 -
módon táplálkozik, speciális gyakorlatokat végez, valakinek a tanácsait betartja. ÚGY VÁLIK AZZÁ, HA BÍZIK A MEGÉRZÉSEIBEN ÉS MEGTANUL ANNAK MEGFELELŐEN CSELEKEDNI. Ha a belső hang megmondja, mit tegyünk, hogyan gyakoroljunk, bízhatunk abban, hogy ez a sugallat megnöveli képességünket ahhoz, hogy jó közvetítővé váljunk. Mindannyian közvetítők vagyunk bizonyos mértékig, ha nem is tudatosan. A következő megtörtént eset igen jó példa erre: Egy barátnőm bement egy madárkereskedésbe, ahol gyönyörű papagájok voltak igen méltányos áron. Mindig szeretett volna ilyen madarat, de még ezt az árat sem tudta volna megfizetni, mivel még annyi pénze sem volt, hogy a lakbérét kifizesse. Bánatosan kiment a kereskedésből. Megpróbálta elfelejteni, de bármennyire is próbálkozott, nem tudta kitörölni emlékezetéből a papagájt. Nevetségesnek tűnhet az egész, hiszen egy madárról van szó csupán. Mindenesetre két hét múltán visszatért ugyanabba az üzletbe és a lakbérre félretett összes pénzét kifizette előlegként a papagájért, miközben kétségbe vonta saját épelméjűségét. A madárkereskedés felé menve érezte, hogy ha elhatározása nem helyes, úgy valaki már megvette a madarat. Ez a gondolat annyira kényszerítő erejű volt, hogy szinte versenyfutásban rohant az üzletbe, hogy lefizesse az előleget, mielőtt elkésne vele. A következő napon, amikor csak úgy benézett a boltba, hogy a papagájt meglátogassa, a tulajdonos a következő hírrel fogadta: "Jól tette, hogy tegnap idejében érkezett, mert egy órával később jött valaki, aki azonnal megvette volna a madarat." Később, de még ugyanazon a napon találkozott egyik ügyfelével, aki egészen váratlanul ugyanannyi pénzt fizetett neki, amennyit ő előlegként a madárért. Amikor hazaért, a férje közölte vele, hogy a háziasszonyuk felhívta őket, és azt mondta, hogy a lakbérrel várhatnak pár hétig, mert ő nyaralni megy. S ha ez nem elég bizonyíték arra, hogy a barátnőm jól tette, amikor megérzésére hallgatva megvette a madarat, íme: a következő napon új megbízást kapott, és az előlegből nemcsak a bérleti díjat, hanem a madár árát is teljes egészében ki tudta fizetni. Azt mesélte, hogy megelégedéssel töltötte el ez az eset, és szeretné, ha máskor is ilyen jó megérzései lennének. A történet ragyogó példa, hiszen bármelyikünknek lehettek hasonló élményei. S ha pedig igaznak bizonyultak megérzéseink, bízvást számíthatunk rájuk, ne harcoljunk ellenük, közvetítővé válunk. Ha átadjuk magunkat a bennünk ébredő energiának, több erő képes keresztüláramlani rajtunk. Én folyamatosan tanulom a bennem lakozó szellem követését, bármerre is kíván vinni engem. Minden pillanatban figyelek rá, érzem magamban és hagyom, hogy irányítson. Úgy vélem, hogy ez nagyon jó nekem. Örömöt, erőt, szeretetet, békét és - 25 -
boldog elégedettséget érzek, mint a barátnőm, amikor megérzésére hallgatva megvette a papagájt. Persze ennek a magasabb rendű erőnek a követése elkötelezettséget is jelent. Hallgatnom kell a belső hangra és annak megfelelően kell cselekednem. Ha elfogadom a bensőmből jövő sugallatot, követem tanácsát, erővel és bizalommal töltődöm fel. Mindannyian éreztünk már olyat, amikor azt hittük, hogy elérkezett a megvilágosodás pillanata. S ha ez tévedésnek bizonyult, csalódottnak és tanácstalannak éreztük magunkat. Ha megérzéseinkre bízzuk magunkat, egyre kevésbé kell ettől tartanunk. Állandóan érezzük magunkban az erő áramlását, és elégedettség tölt el bennünket. Amikor az energia hat ránk, ott leszünk, ahol lenni akarunk, azt tesszük, amit tenni kívánunk, s lám a csoda beteljesedik. A rajtunk átáramló energia másokat is átalakít. Megtörténhet, hogy az ember bemegy egy helyiségbe és a jelenlévők hirtelen úgy érzik, hogy a többiekkel különös módon szorosabbá vált a kapcsolatuk. Vegyünk egy másik példát: megyünk az utcán, és a mellettünk elhaladó emberek hirtelen változást éreznek, aminek nem értik az okát. Az önmagunkba vetett bizalom életünkben mindent radikálisan megváltoztat. Amikor úgy határozunk, hogy a régi sémákkal felhagyunk, kezdetben úgy tűnhet, hogy életünk felborul. Ha úgy döntünk, hogy mégis vállaljuk és végigcsináljuk, akkor számítanunk kell arra, hogy ez történik mindazzal, amihez korábban ragaszkodtunk. De ez nem lesz fájdalmas, mivel tudjuk, hogy valódi boldogságunk az univerzummal való kapcsolatból ered. Az élet minden anyagi vonatkozása csupán jutalom, hab a tortán, szórakoztató játék. Megtanulunk a formák világában élni, van fizikai valóságunk, személyiségünk és környezetünk. A legtöbb ember számára a formai világ jelenti az életet. Csak néhányan kísérelték meg, hogy felülemelkedjenek ezen, hogy a világ kísértéseitől megszabaduljanak és elfogadják a transzcendens létezését. Az ilyenek közül sokan beléptek egy szerzetesrendbe, vagy más olyan lelki hivatást választottak, amely elszigetelte őket a külső világtól. Szerintem élnünk kell mindazzal, amit a világ kínál számunkra: élvezzük csak a kapcsolatokat, a gazdagságot, a szépséget, az erőt, a szórakozást, de ha kell, tudjunk lemondani ezekről. A bennünk lakozó univerzum ereje hatalmas, ezt tudjuk megérzéseinken keresztül. Biztosnak kell lennünk abban, hogy mindenünk, amit kívánunk, meglesz. Testi mivoltunk azonban úgy hiszi, hogy meg fog halni, ha nem szerez meg bizonyos dolgokat. De amint megtanulunk az univerzum közvetítőjeként élni, testünk is felfedezi, hogy a valódi boldogság és elégedettség a felettünk lévő erővel tartott kapcsolatunkból, s nem a világi hívságokból fakad. Így fokozatosan elveszítjük görcsös ragaszkodásunkat a formák világához, és a transzcendens - 26 -
vonzásába kerülünk.
A koncentráció megszilárdítása Akkor válhatunk igazán jó közvetítővé, ha állandóan az univerzummal való kapcsolatunkra összpontosítunk. Ez a koncentráció teszi lehetővé számunkra, hogy nyitottak maradjunk a ránk ható erő felé. Könnyen kieshetünk a koncentráció állapotából, ha másokkal vagyunk elfoglalva, ha lényegtelen dolgokra figyelünk, méltatlan dolgokat kívánunk megszerezni. Ekkor fennáll annak a veszélye, hogy a bensőnkben lakozó univerzummal elveszítjük a kapcsolatot. Ha kívülre figyelünk, vákuum keletkezik bennünk, amelyet be kell tölteni. Ha a bennem lakozó univerzumra összpontosítok, minden az enyém lehet: pénz, siker, jó és gyümölcsöző kapcsolatok. S ami a legfontosabb, a saját belső harmóniámat is megteremtem. Ha szerelmes vagyok valakibe és úgy tekintem őt, mint örömforrást, elveszítem önmagamat. Emlékeztetnem kell magamat, hogy az öröm és a szerelem lehetősége bennem van, és egyáltalán ezért érezhetem. Megpróbálok a bennem lévő univerzumra összpontosítani és tudatosítom, hogy az a szerelmemen keresztül áramlik hozzám. Ugyanezt teszem, amikor az emberek megdicsérnek azért, amit a csoportfoglalkozásaimon csinálok. Megköszönöm nekik és továbbítom az elismerést a bensőmben lakozó univerzumnak. Ha a magam értékelését próbálnám továbbítani, az univerzum ereje nem tudna rajtam keresztül feléjük áramlani. Nekem állandóan fegyelmezettnek kell lennem és nem szabad megfeledkeznem arról, hogy ne veszítsem el a kapcsolatot legbensőbb énemmel. Ezért naponta többször is emlékeztetem magam erre. Ha észreveszem, hogy túlságosan belefeledkeztem a külső környezetembe, nyomban magamba tekintek, és ellenőrzöm, hogy helyesen cselekszem-e. Ez tartja fenn bennem az univerzum folyamatos áramlását.
Közvetítőként élni A közvetítés kétirányú: vagy rajtunk keresztül áramlik mások felé, vagy másokból - 27 -
felénk. Könyvem írása közben azért koncentrálok az univerzumra, hogy annak energiája rajtam keresztül másokba áramoljék. Aztán, ha az emberek azt mondják: "Igazán tetszett a könyve, miután elolvastam, megváltozott az életem", tudomásul veszem a dicséretet, ami az univerzumot illeti. A rajtunk, másokon, sőt mindenen és mindenkin átáramló magasabb rendű energia tudatának erősödésével testünk egyre alkalmasabbá válik még több energia közvetítésére. Minél több energiát vagyunk képesek befogadni, annál többet tudunk átadni. Az univerzum tiszta közvetítő csatornájának lenni igen nehéz feladat, de felemelő érzést jelenthet minden embernek. Ha közvetítővé váltunk, életünk teljes és mozgalmas lesz, kapcsolataink elmélyülnek, játszunk, dolgozunk, alkotunk, élvezzük a pénz áldásait és az anyagi javakat; teljes mértékben önmagunk lehetünk, de egyetlen pillanatra sem veszíthetjük el kapcsolatunkat a bennünk lakozó univerzummal. Ekkor azt is megfigyelhetjük, hogy az univerzum mit alkot rajtunk keresztül: mert felhasznál bennünket, hogy munkáját elvégezze. Bárki közvetítővé válhat, aki hajlandó vállalni a belső elkötelezettséget.
Csoportos közvetítés Ha már tudjuk követni megérzéseinket és azoknak megfelelően élünk, megtanuljuk saját, egyéni közvetítő csatornánk "kezelését", így minél több erőt, kreativitást és szeretetet vagyunk képesek kisugározni magunkból. Amikor csoportot alkotunk, mindegyikünk közvetítő csatornája egy nagyobb rendszerré egyesül, amely mindenképpen sokkal erősebb, hatékonyabb, mint bármelyikünké egyénileg. Amikor sok agy hajlandó arra, hogy megnyíljon, és minél több erőt befogadjon, együttesen olyan nyílt rendszert hoz létre, amely több és több energiát sugároz. A folyamat természetszerűleg felerősödik és a csoport minden egyes tagja feltöltődik a megsokszorozott energiától. Ez még akkor is bekövetkezik, ha különböző helyszínen tartózkodunk, más és más történéseket élünk meg. Minden egyes személy megkapja azt az inspirációt, támogatást, ami ahhoz szükséges számára, hogy a következő lépését megtegye. A csoportos közvetítés nyíltabbá tesz bennünket, önbizalmunk megnő, s azt tapasztaljuk, hogy megtisztulunk a számunkra negatív erőktől. Ez az egyik oka, hogy csoportfoglalkozásokat vezetek, és hogy egyáltalán csoportokkal dolgozom. Barátaim azt mondják rólam, hogy "energia-élvező" vagyok, - 28 -
mivel mindig olyan helyzetek vonzanak, amelyekben a legintenzívebb az energia. A csoportos munka erősíti az én személyes fejlődésemet is. Sokaktól eltérően, semmiféle sémát vagy "tanmenetet" nem követek a csoportfoglalkozásokon. Megalakítom a csoportokat, azután rábízom őket és magamat az univerzumra, és hagyom, hogy az vezessen. Az a dolgom, hogy szervezzem a csoportok munkáját, megmutatom, hogyan lehet közvetítővé válni, és egyúttal bátorítom csoportom tagjait, hogy kövessék példámat. Ha már mindenki alkalmassá és nyitottá vált, megteremtődnek, létrejönnek a csoportos közvetítés feltételei. Ez a folyamat kezdetben zavaros és kaotikus lehet, mivel a vezető "nem vezet" a szó megszokott értelmezésében. Ettől akár én, akár bárki más megrettenhetne, de nekem az a tapasztalatom, hogy amikor a félelmet le akarjuk küzdeni, valami szép és felemelő dolog történik a csoportos közvetítés folyamán. Az univerzum olyan helyekre vezet bennünket, és általa olyan felfedezéseknek vagyunk részesei, amilyeneket soha nem tapasztalhattunk volna, ha hagyományos keretek között dolgoznánk. Egyszóval, a csoportos közvetítést nagyon izgalmasnak és eredményesnek találom. Bizonyos értelemben mindenki, aki ezen a bolygón él, egy óriási közvetítő rendszer része. Ez a közösségi tudat. Világunk jelenlegi állapota a csoportos közvetítés eredménye. Ahogy mindegyikünk rábízza magát az univerzum erejére és hagyja, hogy ez az erő átformálja és felvilágosítsa gondolkodását, a csoportos közvetítő is ilyen befolyás alá kerül. A közösségi tudat is egyre inkább fejlődik. Így értem azt az állításomat, hogy a világ átalakulóban van.
Meditáció Ülj vagy feküdj le, helyezd magad kényelembe. Hunyd be a szemed, végy mély lélegzetet, lazítsd el testedet. Végy újabb lélegzetet és elmédet is lazítsd el. Egy újabb mély lélegzettel hagyd, hogy minden kiáramoljon belőled. Lazítás közben mélyen önmagadba fordulsz. Megtalálod lényed legrejtettebb zugát. Hagyd, hogy ezen a helyen maradj nyugodtan néhány pillanatig, anélkül, hogy kívánnál valamit vagy gondolnál valamire. Erről a mély, nyugodt helyről kérd meg az univerzum szellemét, hogy töltsön fel erejével. Erősítsd meg akaratodat, hogy az univerzum közvetítőjévé válj. Érezd az erőt, a bölcsességet és az alkotóerőt magadban. Közvetítő vagy. Figyeld meg, hogy energiád rajtad keresztül hogyan hat másokra. - 29 -
Jegyezd meg, ha követed a belső irányítást, alkotóerőd megmutatkozik. Képzeld el, hogy mit jelent ez számodra. Maradj nyitott bármilyen helyzet elfogadására, légy készenlétben. Képzeld el, mit éreznél, ha éppen most érkezne el a pillanat. Most már az univerzum nyitott csatornájává váltál. Eltölt a rajtad keresztüláramló fény és erő, amely teljessé teszi életedet, és átsugárzik másokba is.
Gyakorlat Minden ember az univerzum egy-egy közvetítő csatornája. Gondolj erre erősen egy teljes napon át. Ha ezt gyakorolod, egyszerű lesz számodra, mint mindennapi teendőid. Amint felébredsz - még az ágyban - gondolj erősen arra, hogy az univerzum csatornája vagy. Érezd az erőt testedben, és tedd magad alkalmassá arra, hogy a fényt mások felé továbbíthasd. Bármikor, bárkivel találkozol, beszélgetsz, akár csak üdvözlitek egymást, megfigyelheted, hogy az univerzum fénye rajtad keresztül áramlik beléjük. Fordítva is igaz: gondolj arra, hogy partnered is az univerzum közvetítője. Minden beszélgetéskor, amit vele folytatsz, az univerzum szól hozzád. Ezt befogadva, saját erődből és a másokból feléd áramló energiából fakadóan az univerzum fénye egyre ragyogóbb lesz. Látni fogod majd a fényt és élvezed annak minden jótékony erejét.
- 30 -
A VILÁG EGYÉNISÉGÜNK TÜKRE A fizikai világ magunk alkotása: mindegyikünknek van egy maga teremtette mikrokozmosza, saját fizikai valósága, saját élettapasztalata. Mivel az én életemet a csatornám formálta, úgy tudok magamra tekinteni, hogy visszacsatolást kapjak. Ahogyan a művész szemléli legújabb alkotásait, melyik sikerült igazán jóra, melyik kevésbé, ugyanúgy tudjuk követni saját életünk fejlődését. Értékelhetjük művünket, egyúttal azt is megállapíthatjuk, hogy mit kell még megtanulnunk, milyen irányba fejlesszük magunkat. Életünk percről percre változik, de tapasztalataink és szükségleteink azonnal jelzik a bennünk történt változásokat. Tényként fogadjuk el, hogy a külső világ úgy működik, mint egy óriási tükör, amelyben mind lelkünket, szellemiségünket, mind fizikai valóságunkat torzításmentesen és tisztán szemlélhetjük. Mihelyt megtanultuk, hogyan nézzünk szembe önmagunkkal, a világot, mint tükröt csodálatos eszközként tudjuk használni.
A tükörbe nézés A tükörbe nézés olyan technika, amelynek elsajátítása segít bennünket abban, hogy a világot valóban tükörként fogjuk fel. Ezzel a szemlélettel a külső világ megtanít bennünket arra, hogy saját magunkat szokatlan szemszögből is megfigyelhessük. A folyamat két szakaszból áll: 1.) Feltételezem és elfogadom, hogy életemben minden a saját alkotásom visszatükröződése, nem létezik semmiféle véletlen esemény, ami ne lenne velem összefüggésben. Amikor látok vagy érzek valamit, az egész lényemet érintő hatás alá kerülök, azt figyelmeztetésként kell fölfognom. Valamit meg kell értenem, meg kell látnom, s ha a tükör nem működne, nem lennék képes felfogni azt. A környezetemben élő emberekben is saját tükörképemet láthatom. 2.) A látott képet soha nem akarom figyelmen kívül hagyni. Tudom, hogy semmi sem negatív. Mindent ajándékként fogok fel saját magam jobb megértése céljából, azért nézem, hogy tanuljak belőle. Ha tökéletes lennék, nem itt tartanék. Miért lennék mérges magamra, ha azt látom, hogy még nem vagyok eléggé tudatos. Olyan lennék, mint egy kisgyerek az első napon az iskolában. Igyekszem türelmesnek lenni magamhoz és a tanulásban is. Ha sikerül elfogadnom ezt az álláspontot, a tanulás mulatság és valóban nagyon érdekes lesz.
- 31 -
Azt gyakorlom, hogy életemet lebilincselő és kalandos mozifilmnek lássam. A vetítővásznon megjelenő szereplők mindannyian önmagam jól ismert részei. Amint látom őket és ráismerek különböző érzéseikre, hangjukra önmagamban, nagyon egyszerű kiválasztanom, hogy melyik szereplőt tartsam meg és hagyjam kiteljesedni, és melyiket hagyjam feledésbe merülni, melyiken változtassak. Ha a film kellemetlenséget, zavart vagy kínlódást okoz számomra, meg kell vizsgálnom magamat, hogy mi az, amiben nem vagyok azonos önmagammal, hol hibázom. Tudom, amikor megbízom önmagamban és én én vagyok, a tükörben is minden a helyére kerül.
A konfliktusok üzennek Ha konfliktusokkal, nehézségekkel találjuk szemben magunkat, ez azt jelenti, hogy az univerzum valamire fel akarja hívni a figyelmünket. Mintha csak azt mondaná: "Van itt valami, amire rá kell jönnöd, valami olyasmi, amin változtatnod kell!" Ha figyelsz az apró jelekre is, rá fogsz jönni, hogy miről van szó; ha nem, konfliktusaid elmélyülnek, és egészen addig nem oldódnak meg, amíg meg nem érted az üzenetet. Ha tudod, hogy minden gondod, bajod jelentkezésével az univerzum figyelmeztet valamire, gyors haladást fogsz elérni önismeretedben. Ha valami rossz dolog történik, előfordul, hogy méltatlankodni kezdesz: "Miért történik ez éppen velem? Mindent legjobb tehetségem szerint csinálok és mégsincs rendjén semmi. Képtelen vagyok megérteni, miért kerültem ebbe a lehetetlen helyzetbe." Ha ilyesmin kapod magad, próbáld meg más szemszögből szemlélni a dolgot, szállj magadba és mondd az univerzumnak: "Tudom, hogy valamire fel akarod hívni a figyelmemet. Segíts megértenem, hogy mi lehet az!" Ezután ne tépelődj a dolgon, de légy készenlétben, maradj nyitott a válasz fogadására, amely lehet belülről jövő érzés, vagy hír. Értesülhetsz róla valamelyik barátoddal folytatott beszélgetés során, vagy valami váratlan esemény tudatja veled. Lehet, hogy gyorsan megkapod a választ, de előfordulhat, hogy hosszabb időt kell várnod rá. Történt egyszer, hogy egyik páciensemet elbocsátották munkahelyéről. Először nagyon kétségbeesett, de egy hónap múlva "rájött a nyitjára", hogy saját ügyeit neki magának kell elintéznie. Dolgai most már nagyon jól alakulnak, pedig csak pár héttel ezelőtt "kapott" végleges üzenetet, és ez sarkallta, hogy végre munkához lásson. Hogy is történt? Egy barátjával arról beszélt, hogyan dolgozhatna más embereknek, amikor hirtelen rádöbbent, hogy megmagyarázhatatlan élénksége azt akarta tudtára hozni, hogy jobban teszi, ha magának dolgozik. Ez a felismerés nemcsak akkori döntésének helyességét igazolta, hanem véglegesen feloldotta benne - 32 -
a tehetetlenség érzését, ami elbocsátása óta nyomasztotta.
A tükörkép értelmezése A tükör használatának legnehezebb része a tükörkép helyes értelmezése, amit meg kell tanulni. Ha üzenetet kapsz, és nem vagy biztos abban, hogy az pontosan mit jelent, rá kell jönnöd a megfejtésére. A dolog racionális megközelítése nem vezet eredményre. Sokkal hatásosabb, ha a benned lakozó univerzumhoz fordulsz segítségért. Helyezd magad kényelembe, végy néhány mély lélegzetet és tudatod legmélyére összpontosíts, amely az univerzummal tartja a kapcsolatot. Kérd meg ott lakozó lényedet, hogy adjon útbaigazítást az üzenet megértéséhez. Amint tapasztalod azt a bizonyos belső megérzést és bizonyossá válsz abban, hogy az adott pillanatban mi a helyes, kövesd érzéseidet. Miután ezt megtetted, figyeld a visszajelzéseket, vajon jól cselekedtél-e. A külső visszajelzések azt tükrözik, hogy dolgaid rendben mennek-e. Mérd fel, hogy az ügyeid gördülékenyen haladnak-e. Ha igen, akkor biztos lehetsz abban, hogy belső vezérlésedre ráhangolódtál. Ha nehézségekkel kell megküzdened, s ennek ellenére sem jutsz el a megoldáshoz, vedd úgy, hogy ez újabb üzenet számodra. A belső visszacsatolás valamilyen érzésként fog jelentkezni benned. Ha azt érzed, hogy határozottabbá, dinamikusabbá váltál, megnyugodhatsz. A legbiztosabb jel az élénkség. Minél inkább áthatja bensődet az univerzum, annál élénkebbnek érzed magad. Ám ha nem követed belső vezérlésedet, csökken az energiád, elveszíted erődet és egyfajta lelki tetszhalál állapotába kerülsz. Külső visszajelzések is tükrözhetnek hasonló érzéseket: kétségeidet és félelmeidet azoknak a reakcióiban látod visszont, akik környezetedben élnek. Ha barátaid és családtagjaid kérdezősködnek változásod okáról, vagy egyszerűen csak megállapítják, hogy megváltoztál, fel kell ismerned, ők csak visszatükrözik a te kételyeidet és félelmeidet. Meg kell kérdezned önmagadtól, mi az, amit rosszul csináltál. Ha másoktól kapsz visszajelzéseket - függetlenül attól, hogy azokat megalapozottnak érzed-e vagy sem -, úgy reagálj, hogy nyugtasd meg őket, vagy ne is törődj velük, akár szállj vitába, vagy tégy, amit akarsz. Az a fontos, hogy valóban törődj belső félelmeiddel. Erősítsd meg magadban a bizalmat. Meg fogsz lepődni, amikor azt tapasztalod, hogy mások is érzékelik megszilárdult önbizalmadat, s ennek jele az irántad tanúsított hit és bizalom.
- 33 -
Ne feledd: Ha önmagadat bírálod és kritizálod, mások is ezt fogják tenni veled. Ha önmagadat megbántod, mások is meg fognak bántani. Ha hazudsz magadnak, mások is hazudni fognak neked. Ha meggondolatlan, felelőtlen vagy, mások sem fognak megbízni benned. Ha hibáztatod magad, mások is hibáztatni fognak. Ha megsérted magad, mások is sértegetni fognak, de lehet, hogy nemcsak érzelmeidben, hanem fizikailag is. Ha nem követed érzéseidet, mások a te érzéseidet fogják figyelmen kívül hagyni. Ha szereted önmagad, mások is szeretni fognak téged. Ha becsülöd magad, mások is becsülni fognak. Ha van önbizalmad, mások is meg fognak bízni benned. Ha őszinte vagy önmagadhoz, mások is őszinték lesznek hozzád. Ha gyengéd és jószívű vagy önmagaddal szemben, mások is jószívűen fognak bánni veled és gyengédek lesznek hozzád. Ha jó az önértékelésed, mások is megfelelően értékelnek téged. Ha tiszteled magad, mások is tisztelni fognak. Ha élvezed az életed, mások is szívesen lesznek veled.
A régi sémák megváltoztatása és a gondolkodásmód átformálása Számolni kell azzal, hogy egyik napról a másikra nem lehet lecserélni a régi sémákat, nem könnyű azoktól megszabadulni. Néha úgy tűnik, hogy a dolgok gyorsan megváltoznak, ha sikerült felismerned az üzenet lényegét. Máskor viszont a régi sémák makacsul tartják magukat és egymás után érnek a kellemetlen - 34 -
következmények, noha a jobbik utat régóta ismered már. Az embernek időre van szüksége ahhoz, hogy szokásait megváltoztassa, hagyni kell hát a régi lemezt, hadd forogjon még. Ha úgy érzed, hogy fejlődésed túl lassú, kérd az univerzumot, hogy segítsen. Erősen bízzál abban, hogy ez rövidesen meg is történik. A változás nem úgy következik be, hogy te magad idézed elő. Összegezd, hogy mi az, ami nem halad rendesen. Ha elkészültél, akkor megkérheted magasabb rendű önmagadat, hogy szabadítson meg a régi sémáktól, s helyettük újakat mutasson számodra. Ne feledd: a pirkadat előtt a legsötétebb az éjszaka. A változás gyakran olyankor következik be, amikor már lemondtál róla.
A tükör használata A világot nem használhatod tükrödül, csak ha életed eseményeit úgy kezeled, mint ahogy szoktad. De nem szabad elvesztened a kapcsolatot a belső hanggal, s amint csak teheted, kérd ki véleményét. Ha valaki megharagszik rád, és kritizálni kezd, a következő lehet a válaszod: "Kérlek, ne hibáztass. Nem a te bírálatodra vagyok kíváncsi és nem akarom, hogy kioktass, de hogyha a saját érzéseidről beszélnél, boldogan meghallgatnám. Ám ha folytatod a szidalmazást, fogom magam és elmegyek". Ha ez után azt tapasztalod, hogy partnered saját érzéseit kezdi el imigyen ecsetelni: "Nagyon meg voltam sértve és mérges is lettem, hogy tegnap nem látogattál meg", nos, akkor talán helyes mederbe terelheted a beszélgetést. Ha ellenben társad tovább folytatja hibáztatásodat és a te vétkedre összpontosít, csak úgy tudod megvédeni magad, ha otthagyod őt és megvárod azt az időt, amikor elcsitul támadó haragja. Másként is értékelheted ugyanezt a helyzetet. Amint lehetőséged van rá, kérdezd meg benső önmagadat: "Igazán kíváncsi vagyok, hogy ennek az illetőnek a haragját mi váltotta ki." Lehet, hogy utólag meg fog világosodni számodra, saját magad iránt éreztél haragot és kritizáltad önmagadat. De az is lehet, hogy elégedetlen voltál magaddal, mivel kevés figyelmet fordítottál belső önmagadra. Amikor mások többet várnak el tőled, az általában annak a jele, hogy te is többet vársz el önmagadtól. Egyik barátnőm megtudta, hogy a barátja összeszűrte a levet egy másik nővel, és hazudott neki. Nagyon meg volt sértve és megharagudott barátjára hűtlensége miatt. Természetesen nem hagyta szó nélkül, s megkérte barátját, hogy hagyja őt magára egy időre, mert rendezni akarja gondolatait.
- 35 -
Amikor azután egyedül maradt, feltette magának a kérdést: "Becsapom talán önmagamat, vagy nem tudok szembenézni önmagammal, mert nyilván ilyesmi oka lehet annak, hogy egy hűtlen embert választottam." Nem tépelődött tovább, elment dolgozni. A nap elteltével ráébredt, hogy barátja az utóbbi időben - bár fizikailag nem - lélekben máshol volt. Amikor ezt sejteni kezdte, önmagának is letagadta, hogy milyen megérzései vannak, mivel nem akart szakítani barátjával és szembenézni az igazsággal. Így tehát barátnőm tényleg hazudott önmagának, és ő nyújtott segítséget saját megcsalatásához is. Barátnőm számára jó lecke volt ez, hogy megtanuljon jobban bízni érzéseiben, és legyen bátorsága azokat kifejezni és megvédeni. Leült a barátjával, megbeszéltek mindent, és végül őszinte, nyitott kapcsolat alakult ki közöttük. Megtehette volna a barátnőm, hogy egészen más megoldást választ, aminek szakítás lett volna a vége. Ugye mennyit számít az, hogy megtanulta azt a bizonyos leckét? Ha valaki érzelmi megrázkódtatást okoz számodra, nincs kizárva, hogy ti ketten tükröt mutattok egymásnak. Lehet, hogy a másik nézőpontját, érvelését ellenzed, de belül nagyon is hasonló vagy hozzá. Belső éned az ő álláspontját helyesli, de szóban látszólag vitatkozol vele. Vegyünk egy másik példát. Két ember kapcsolatában az egyik jobban lekötné magát, ugyanakkor a másik több szabadságot szeretne. Igényeik ellentmondanak egymásnak és úgy érzik, hogy nem érthetik meg egymást. Ha hirtelen az ellenkezőjére változik akár csak egyikük nézete (mondjuk a korábban bensőségesebb viszonyt kívánó fél egyszer csak több szabadságot szeretne magának), a másik fél majdnem mindig feladja korábbi nézőpontját. Ennek az oka az, hogy mindketten fel akarták oldani a bennük létező ellentmondást, igenis kívánják a meghittebb kapcsolatot, annak biztonságát, de félnek a másiktól, hogy az kelepcébe csalja őket. Ha önmagunkba tekintünk és bízunk érzéseinkben, azt is gyakran felismerjük, hogy belső konfliktusainkat kivetítjük a világra, a világ ezt felfogja és ennek megfelelően cselekszik. Ha valaki őszinte és kiegyensúlyozott kapcsolatra vágyik, olyan valakihez fog vonzódni, aki ugyanezt szeretné. Míg más őszintén bevallja, hogy egyszerre több partnerkapcsolatot szeretne fenntartani. A tükörbe nézés révén képes vagy tisztázni, hogy mit is szeretnél valójában, és megtudod, hogyan legyél őszintébb önmagadhoz. Ha ellentmondást fedezel fel önmagadban, kérd meg az univerzumot, hogy segítsen megszüntetni azt és érzéseidet tisztázni. Ha tükörnek tekinted a külső világot, pozitív visszacsatolásokat is kaphatsz. Gondolj mindarra, amit szeretsz és ami örömöt szerez. Te magad teremtetted meg ezeket, így tükörként szolgálnak számodra. Gondolj azokra az emberekre, akiket szeretsz, akikkel élvezet együtt lenned, akiket tisztelsz és csodálsz. Ők is a te tükreid. Nem tartoznának az életedhez, ha a tükörképedet nem látnád bennük. De akkor te sem ismernéd az ő pozitív tulajdonságaikat. Gondolj azokra az emberekre és - 36 -
állatokra, akik és amelyek szeretnek téged. Mindannyian azt tükrözik számodra vissza, hogy önmagadat mennyire szereted. Ha van meghitt otthonod, vagy kedvenc helyed a természetben, amelyet szépnek tartasz, ezek szintén a te szépségednek a tükörképei. Ha mindent szépnek találsz magad körül, az is önmagad tükre. Mindenütt tükrökbe nézel. Akárki, akihez kötődsz, tükör számodra és minél mélyebb a kapcsolatod vele, annál tisztábban tükröz vissza téged. Tükörbe nézve jó mulatság kívülről figyelni valódi önmagunkat. Ehhez az kell, hogy bensőnket is jól ismerjük, mert csak így tudjuk meg, tükörképünk mit mutat. Minél készségesebben hajlunk erre, s nem akarjuk megmagyarázni, amit látunk, vagy hibáztatni magunkat, annál gyorsabban ismerjük meg saját lehetőségeink tárházát.
Meditáció Lazítsd el magad és hunyd be a szemed. Végy lassú, mély lélegzetet és mélyedj önmagadba. Idézz fel magadnak egy személyt vagy tárgyat, akit vagy amit jól ismersz és kérdezd meg, hogy milyen tükörképet mutat rólad. Maradj nyitott, amíg megkapod a választ, amely lehet szóbeli, jöhet mint érzés vagy képzet.
Gyakorlatok 1.) Gondolj arra, akit nagyon szeretsz vagy csodálsz. Vedd sorra az összes pozitív tulajdonságát. Gondolj arra, hogy ezek a tulajdonságok hogyan tükröznek téged. Néhány esetben belőled hiányozhatnak ezek a tulajdonságok. Fogd úgy fel, hogy az a bizonyos személy éppen azért van jelen, hogy példájával oktasson, inspiráljon téged. 2.) Vedd sorra az összes személyt és tárgyat, aki vagy ami kedves neked. Adj hálát és ismerd el magad azért, hogy létrehoztad és vonzottad ezeket a tükröket.
- 37 -
A SZELLEM ÉS A FORMA A szellem a tudat lényege; az univerzumból táplálkozó energia, amely mindennek alkotója. Ennek a szellemiségnek, felsőbbrendű isteni lényegnek mindannyian részei vagyunk. Így tehát a szellem, azaz a lélek magasabb rendű lény, maga az örökkévalóság, amely bennünk lakozik. A forma a fizikai világban jelenik meg. Mint emberi lénynek, az én formám a fizikai testem, az agyam, gondolkozásom, személyiségem. A formához tartozik a világról alkotott képem, felfogásom, az azonosságtudatom. "Nevem Shakti Gawain, 1948. szeptember 30-án születtem. Magasságom 5 láb 9 hüvelyk, súlyom 130 font. Intelligens vagyok és általában szeretem a társaságot." Ez megjelenési formám lényege. Mint szellemi lények alkottuk meg fizikai világunkat, hogy legyen hely számunkra, ahol tanulhatunk. A világ olyan, mint egy tanterem, vagy ha úgy tetszik, játszótér, de úgy is felfoghatjuk, mint alkotóműhelyt. Hiszek abban, az a célja létezésünknek, hogy az alkotás mestereivé váljunk, hogy megtanuljuk, miként kell közvetíteni a lélek megtestesülésre váró alkotóenergiáját. A mai fizikusok most fedezik fel azt, amit évezredek óta vallottak és hirdettek a metafizikusok: látszólag a szilárd anyag sem más, mint energia. Ha érzékeny mikroszkópon keresztül figyelünk meg bármit, ami "szilárd", láthatjuk, hogy az végtelenül sok vibráló részecskéből áll. Ha módunk van még részletesebben megvizsgálni egy-egy ilyen részecskét, felfedezzük, hogy ez még apróbb részecskékből áll és így tovább. Tény, hogy minden test "energia", amely helyett használhatjuk a "lélek", vagy "univerzum" kifejezéseket. Visszakanyarodtunk tehát oda, hogy a modern tudósok ma már alátámasztják azt az ősi metafizikai igazságot, hogy a formát a lélek alkotja. Amikor lelkünk fizikai formát ölt, megalkotja a maga testét. Választunk egy életformát és olyan testet alkotunk, amely érzésünk szerint a legjobban szolgálja céljainkat és a legmegfelelőbb ahhoz, hogy tanulhassunk. Végeredményben az a célunk, hogy az általunk alkotott test és személyiség a lehető legteljesebben ki tudja fejezni lelkünk isteni lényegét. Olyan formára van szükségünk, amely végre tudja hajtani lelkünk utasításait. A fizikai valóság fejlődése lemaradt lelki tudatunk alkotólehetőségeitől. Olvastam egy tudományos dolgozatot arról, hogy az emberi test és értelem keveset változott a történelem előtti időkhöz képest. Az igazság az, hogy az ember tudata nagyon fejlett, de viszonylag fejletlen testben foglal helyet. Az emberi test eleget tud tenni alapvető életfunkcióinak, mert tudjuk, mennyit kell ennünk, hogy szükségünk van lakásra, vannak érzelmeink, tudunk velük bánni, tudunk védekezni a veszélyek ellen, - 38 -
szaporodunk és nagy gonddal neveljük utódainkat. Miután testünkbe "beleszülettünk", elfelejtjük, hogy valójában kik is vagyunk és miért érkeztünk ide. A fizikai túlélés reményét dédelgetjük magunkban és eltévedünk a forma világában. Megfeledkezünk a lelkünkről és valójában csak saját testi valóságunkban hiszünk. Elveszítjük kapcsolatunkat valódi erőnkkel, elhagyatottnak és tehetetlennek érezzük magunkat. Az élet iszonyú küzdelemmé válik, amelynek szüntelenül keressük értelmét, és elégedettséget remélünk tőle. Földi létünk ideje alatt több emberöltőt is leélhetünk. Biztos vagyok benne, hogy legtöbbünk sok időt szánt életében arra, hogy a külső világot szemlélje, a forma világában találja meg beteljesülését. Végül meg kell értenünk, hogy ez a törekvésünk nem valósítható meg: nem találjuk meg cselekedeteink valódi okát, és nem jutunk el a teljes boldogságig sem. Belefáradunk a hiábavaló küzdelembe. Reménytelenül boldogtalanok leszünk, feladjuk, elmegy a kedvünk az egésztől. Szörnyű, amikor az ember úgy érzi, hogy a szakadék szélén áll. Ez egyenlő a halállal. A test és a tudat felismeri a létezés reménytelen voltát és nem harcol tovább, s jobb meghalni, mint tovább próbálkozni. Az ember ilyenkor gondol folyton a halálra, ilyenkor értesül közeli barátai és szerettei haláláról. Persze ilyenkor súlyosan megbetegedhet, balesetet szenvedhet, és válságos állapotba kerülvén az öngyilkosságot is megkísérelheti. Tudjuk, hogy a pirkadat előtt a legsötétebb az éjszaka. Amikor végleg feladjuk a beteljesülésért vívott küzdelmünket, nincs más hátra, mint befelé fordulni. Ez az a pillanat, amikor rábízzuk magunkat a születő fényre. Már arra gondolunk, hogy a szakadékba zuhanunk és helyette egy új, fénnyel teli világba érkezünk. Újra felfedezzük szellemünk világát. Ez olyan, mint az újjászületés. Járatlanok vagyunk ebben az új világban és elképzelésünk sincs arról, hogyan éljünk benne, mivel nem felel meg régi életmódunknak. Bizonytalanok vagyunk, nem vezérel semmi, belső énünk elvesztette az irányítás képességét. De a remény újjáéled bennünk, az új látomás erővel hat át bennünket. Ettől a perctől fogva számíthatjuk megvilágosodásunk kezdetét. Ram Dass tud erre egy nagyon szép és szemléletes példát. Ezt a jelenséget olyan órához hasonlítja, amely tizenkettőt mutat. Ez a kezdet. 12 és 3 óra között az élet elvész a formák illúziójában. 6 óráig tart a kiábrándulás és elérkezik a mélypont. Az ember mindent elveszettnek hisz, de 6 óra után ráébred, hogy van lelke. A megvilágosodás éjfélkor következik be. Egyénenként változó, hogy ki-ki hol tart ebben a folyamatban. Mire tudatunk elég erős ahhoz, hogy beszéljünk is erről, - 39 -
addigra már a fényben élünk. Olyan sejtéseim vannak, hogy életünk során valamennyien átéljük ezt, lehet, hogy évek kellenek hozzá. Közben számtalan kisebb ciklus is lezajlik bennünk, akár naponta is. Azt hiszem, hogy a közösségi tudat jelenleg délután 6 óra körül tarthat. Mi, akik újra felfedezzük lelkünket, miközben igyekszünk másokat is rábeszélni erre, kisebb-nagyobb mértékben visszavonulunk a hétköznapi dolgoktól. Vannak, akik ezt az időt a természetben töltik, mások meditációs gyakorlatokba merülnek. Sokan végre teljesítik régi vágyukat, és alkalmat találnak az egyedüllétre, nyugalomra. Ilyenkor részben vagy teljesen lemondanak a társas kapcsolatokról, a munkáról és egyéb kötöttségeikről, amelyek megzavarhatnák befelé fordulásukat. Olyanok is vannak, akiknél ez az időszak hosszú évekig is eltart, másoknál esetleg néhány hét vagy hónap alatt lezajlik. Mindenki különbözik a másiktól, így mindannyian más és más módon tapasztaljuk bensőnkben ezt a folyamatot. Így vagy úgy megtanuljuk, hogyan szálljunk magunkba és maradjunk ebben a nyugalmas állapotban. Ekkor egyre mélyebb kapcsolatba kerülünk lelkünkkel. Amikor sikerül ezt elérnünk, megismerhetjük a valódi tisztaságot, tisztánlátást, bölcsességet, erőt és szeretet. Ez annak köszönhető, hogy lelkünk már jó úton tart az igazság és a fény felé. Ha most a lelkünkbe nézünk, felemelkedünk és egy pillanatra megvilágosodunk. Az a baj, hogy formánk még nem alkalmas többre. Eddig átéltük a kétségbeesést, a halált, majd az újjászületést, anyagi valóságunk gyermekded állapotban van, egyszerűen nem tudja, mit tegyen. Ha kézen fogjuk, elkezdjük vezetni és tanítani, gyorsan hozzászokik az új életmódhoz. Csakhogy emlékszik a régi sémákra, a régi életmód beidegződéseire, és megpróbál visszatérni hozzájuk. És akkor egy óriási dilemma kellős közepén találjuk magunkat, mert lelkünk erősebb, fejlettebb, mint a testünk. A lélek kitartó és kreatív; sok olyan dolog van, amit meg szeretne tenni, hogy kifejezze magát, de ehhez megfelelő testre lenne szüksége. A forma hajlandó alkalmazkodni, de még nem képes mindenre, amit a lélek szeretne. Tanulásra szorul, át kell formálódnia a lélek ereje és bölcsessége révén.
Az ellentmondás feloldása Fölöttébb kellemetlen érezni a lélek és a test lehetőségei közötti különbséget. Ez állandó gondunk egyike. Mintha istenek és istennők élnének vályogviskókban, ütöttkopott, ócska autókban közlekednének. Ez kiábrándító és méltatlan, különösen, ha - 40 -
nem is sejtjük, kik vagyunk. Addig, amíg nem voltunk magunkkal tisztában, nem nyomasztott ez a helyzet, elfogadtuk ezt is, mint az élet velejáróját. De miután emlékszünk igazi valónkra, joggal érezhetjük, hogy csapdába estünk. Ez a magyarázat sok mindent megértet abból, amit többen tapasztaltunk életünk során. Miért van az, hogy a bölcsesség és a világosság csodálatos percei után egyszer csak úgy érezzük, hogy minden perspektívánkat szem elől vesztettük és ismét elmerülünk félelmeinkben, fájdalmainkban? Mitől van az, hogy egyik nap szeretetre méltónak, bölcsnek és nyitottnak érezhetjük magunkat, másnap pedig haragosak, értetlenek és összeférhetetlenek vagyunk? Vajon miért vagyunk egyszer elvadultak, máskor meg engedékeny hangulatúak? Hogyan lehetünk rendkívül békések és szabadok, ha meditálunk, a környezetünkben élőket pedig gyakran csak ellenszenves tömegnek látjuk? És hogyan jövünk ahhoz, hogy mélyen bízzunk az univerzum bőkezűségében, miközben anyagi gondjaink vannak? A válasz egyszerű: a lélek és a test ellentmondásával van dolgunk. Nagyon nehéz a kettőt szembeállítani, de eleget kell tennünk ennek a kihívásnak. Többen eljutnak eddig a felismerésben, de ennél többre sokáig nem. Lelki ösvényeinken haladva többé-kevésbé visszahúzódunk a fizikai világtól. Ezáltal hűek maradhatunk lelkiismeretünkhöz, és függetlenek testi valóságunktól. Sajnos a forma egyáltalán nem képes fejlődni, így nekünk sincs más módunk, mint elhagyni testünket, ha új tartományokba akarunk költözni. A fizikai valóság megváltoztathatatlannak bizonyul. Az új világ megteremtéséhez azonban vissza kell térnünk a forma világába. Számolnunk kell a már felismert ellentéttel és arra kell törekednünk, hogy a lelkünk alakítsa fizikai valóságunkat, gondolkodásunkat és személyiségünket; tegye olyanná, ami leginkább megfelel számára, hogy kifejezhesse önmagát.
Lélek és forma egysége Fizikai valóságunk tudatos átalakításakor a legelső lépésben képessé kell tenni magunkat, hogy tényként fogadjuk el a lélek és a test önállóságát. Mintha két személy élne belsőnkben. Nagy a valószínűsége, hogy többnyire az idő nagyobb részében csak az egyikre figyelünk, és csak ritkán, egy-egy pillanatra a másikra. Az is gond lehet, hogy hol egyikre, hol a másikra figyelünk. A gyakorlatban ez úgy történik, hogy egyik énünk a test fejlesztését tartja fontosnak és minden egyebet ennek rendel alá. Ha a másik kerekedik felül, hirtelen minden másként néz ki, teljesen más megvilágítást kap.
- 41 -
Gyakran kapok ösztönzést, kiváló ötleteket magam is vágyaim megvalósítására. Természetesen ezek a sugallatok a lelkemből származnak. Ilyenkor lázas izgalom vesz rajtam erőt, nekiugrom a feladatnak, terveket szövögetek és hozzálátok az előkészületekhez, hogy mielőbb végezzek. Néhány nap vagy hét múlva kimerültnek, túlhajszoltnak, csalódottnak érzem magam és az egész ügyet legszívesebben kihajítanám mindenestül az ablakon. Lelkemnek igaz meglátása szerint cselekedtem ugyan - vonom le a következtetést -, de gyorsabban akartam végezni a feladattal, mint ahogy azt a formám - fizikai valóm - engedte volna. Ennél a pontnál meg kell állnom, komolyabban figyelembe vennem, hogy mi az, amire valóban képes vagyok. Vagy félreteszem egy időre a megkezdett munkát vagy eltűröm, hogy lassabban haladjak és később fejezzem be a tervezettnél. Lelkem hajlamos előrerohanni, így neki kell tudomásul vennie, hogy csak olyan ütemet diktálhat, amelyet testem kibír. Ezután meg kell szeretnünk és el kell fogadnunk mindkét önmagunkat, hiszen mindkettő szép és életbe vágóan fontos részünk. Lelkünk nélkül nem lennénk képesek élni; holt testként léteznénk. Testünk nélkül pedig nem lennénk evilágiak, az univerzum egészen más tartományában léteznénk. Gyakran gátolva érezzük önmagunkat, amikor azt tapasztaljuk, hogy testünk még nem képes mindarra, amit lelkünk elvárna tőle. Egyelőre ezt kell elfogadnunk, ezzel kell megbékélnünk, és hagynunk kell, hogy lelkünk és testünk egysége a maga természetes útján alakuljon ki. Néhány évvel ezelőtt együtt éltem egy férfival, és közös megegyezéssel nyitott volt a kapcsolatunk; más szavakkal, nem törődtünk egymás szerelmi ügyeivel. Teljes lelkemmel hittem abban, hogy az, akit őszintén szeretek, mást is szerethet, s nekem ezt nem szabad megakadályoznom. Mint ahogy ő sem korlátozhat engem szabadságomban, ha rajta kívül máshoz is mélyen vonzódom. Néha simán meg tudtam ezt valósítani, szerelmem teljességgel töltött el, felpezsdítő perceket szerzett számomra, és feltételek nélkül éltünk, bensőséges kapcsolatban. Voltak olyan időszakok is, amikor magam is szerelmet éreztem az ő szeretői iránt. De ma már be kell vallanom, a vele eltöltött idő túlnyomó részében elviselhetetlen féltékenység és kínzó fájdalom gyötört. Végül is beláttam, hogy - legalábbis akkoriban - nem voltam elég felkészült az efféle ideál elfogadására. Tiszteltem annyira az érzéseimet, hogy kilépjek ebből a kapcsolatból és változtassak a számomra kellemetlen helyzeten. Még mindig azt vallom, egyszer majd, ha akarom és ha elég biztos leszek önmagamban, kapcsolataim oly mértékig elmélyülnek, hogy hasonló helyzetben meg tudom tartani az egyensúlyt. De most még várnom kell, amíg érzelmileg eljutok erre a stabil pontra. (Ezt bővebben kifejtem a Kapcsolatok című fejezetben.) A lélek és a test egységének, harmóniájának megteremtéséhez csak úgy foghatunk hozzá, ha megtanulunk megérzéseinkre hallgatni és azok szerint cselekedni. Minél - 42 -
többször hallgatunk a belső sugallatra, annál több alkalmat adunk testünknek, gondolkodásmódunknak és személyiségünknek arra, hogy megtanulja: mennyire megbízhat a lélekben és milyen jó támaszt, segítőtársat talál benne. Minél hajlandóbb a test alávetni magát a lélek akaratának, s minél inkább igyekszik lépést tartani vele, annál jobban megvilágosodik és megerősödik. S most egy nagyon fontos kérdéshez érkeztünk: akarattal nem kényszeríthetjük testünket, hogy bizalommal kövesse a lélek kívánalmait. De nem kényszeríthetjük erőszakkal magunkat arra, hogy folyton megérzéseinket kövessük, még akkor sem, ha egyébként hallgatunk azokra. Ezt azért nem tehetjük meg, mert testünk megretten a kockázattól, s ezzel a lélek tisztában van, bár azt is tudja, hogy minden simán menne. Ne kényszerítsük magunkat olyan dolgok megtételére, amelyekre még nem szántuk rá magunkat. Jobb, ha kívülállóként szemléljük a folyamatot és őszintén bevalljuk, hogy tetszik-e ez nekünk, és tisztán látjuk-e, hogy mi történt. Ily módon a dolgok a maguk természetes útján, spontánul zajlanak le. Például képzeljük el, egyik barátunknak meg akarunk valamit mondani, de nem merjük, mert arra gondolunk, hogy barátunk megsértődik, megharagszik és eltaszít magától. Ha úgy érezzük, hogy igenis van elég bátorságunk, akkor viszont meg kell mondanunk, amit akartunk. Utána nincs más tennivalónk, mint megfigyelni érzéseinket és az ezután történteket. Feltehetően azt érezzük, hogy megtelünk energiával, és ez a tapasztalat sokat segít majd máskor is. Ha viszont túlságosan félünk megmondani az igazat, akkor ne erőltessük. Egyszerűen csak figyeljünk magunkra, amikor a barátunkkal vagyunk, és ne legyünk önfejűek. Vegyük észre, hogy megérzéseink gyengülnek, energiánk csökken, és még attól is félünk, hogy barátunkkal összeveszünk. De ne ítéljük el magunkat azért, hogy nem mondtuk meg a véleményünket. Ne felejtsük el: ez a tanulás ideje számunkra. A lélek lehetőségei korlátlanok, minden irányban az erősebb energiaforrást keresi. A test, az elme viszont úgy érzékeli, hogy a biztonság, a már elért eredmények megőrzése fontosabb. Ez pedig visszahúzó erejű. Ha képesek vagyunk önmagunkat higgadtan, tárgyilagosan szemlélni, lassan azt is észrevesszük, hogy amikor bízunk önmagunkban és belső energiánkat követjük, olyankor jobban érezzük magunkat. Ezzel ellentétben, ha régi sémáinkat követjük, nem szabadulunk meg félelmeinktől, és elromlik közérzetünk. Bizonyos idő elteltével testünk számára érthetővé válnak az üzenetek és a régi sémák helyett önmagától elkezdi követni az energiát, mivel tudja, hogy ettől jó lesz a közérzete. Végső soron olyan a testünk, hogy minden helyzetben a fény irányába halad, anélkül, hogy ezen különösebben gondolkozna vagy magát irányítaná. - 43 -
Amíg megtanulunk önmagunkban bízni, sok olyan érzés, mélyen gyökerező sérelmek kerülnek felszínre, amelyeket vagy gyógyítani kell, vagy meg kell tőlük szabadulni. Erre mindenképpen szükség van. Régi emlékek, élmények, szomorúság, félelem, fájdalom és bűntudat törhet felszínre. Hagyjuk csak ezeket, nem baj, ha látszanak rajtunk, hadd tisztítsák meg bensőnket, előbb-utóbb megszűnnek. Ezáltal megtisztul egész lényünk. Amint a lélek fénye bevilágítja egész testünket, szétoszlatja a sötétséget. Ha már tudatosan figyeljük átalakulásunk folyamatát, rengeteg régi sémát vehetünk észre, noha már leszoktunk róluk. Lelkünkben és eszünk szerint tudjuk, hogy van másfajta életmód is, de érzelmileg még mindig kötődünk régi szokásainkhoz. Ez nehéz időszak, de meg kell próbálnunk türelmesnek és elnézőnek lenni magunkkal szemben. Akkor kezdődik meg átalakulásunk, amikor felismerjük, hogy ezek a régi sémák mennyire haszontalanok és tűrhetetlenek. Röviddel ezután hirtelen megváltoznak reakcióink, természetesen sokkal pozitívabb irányban. A forma, a test megvilágosodása csodálatos. Amint az én feltétlenül megbízik az univerzumban, a lélek beszivárog a test részébe és a sötétséget kiűzve világosságot teremt. Anyagi valóságunk megváltozik, könnyebbé válunk, erősebbek leszünk, egyúttal sokkal határozottabbak, egészségünk javul és nem utolsósorban megszépülünk. Ez egy "áttetsző állapot"; önmagunk számára is úgy tűnik, hogy a fény valóban rajtunk keresztül világít. S mivel életünket magunk tesszük olyanná, amilyen és átalakulásunk tükröt tart elénk, látni fogjuk, hogy életünk minden anyagi vonatkozása - munka, pénz, kocsi, ház, kapcsolatok, társaság, az egész világ - szintén lelkünk erejét és szépségét fogja visszatükrözni.
Meditáció Helyezkedj el kényelmesen, lazítsd el magad és hunyd be a szemed. Végy néhány mély lélegzetet és teljesen lazítsd el testedet és agyadat. Tudatoddal szállj le bensődnek egy mély, nyugodt pontjára. Képzeld azt, hogy mélyen a bensődből gyönyörű aranyszínű fény sugárzik. Ez a fény erősödni kezd és terjed, amíg tested minden zugába behatol. A fény nagyon erőteljes; amint elönti testedet és minden sejtedet megvilágítja, a szó szoros értelmében serkenti minden egyes molekuládat. Képzeld azt, hogy most már az egész tested ragyog és ezt a fényt sugározza. És ekkor érzed és látod tested - 44 -
átalakulását. Egészségesebb, erősebb és sokkal szebb lettél. Képzeld azt, hogy életedben minden ugyanígy megváltozik, átformálódik.
Gyakorlat Figyeld meg, hogy vajon előítéletektől mentesen tudod-e szemlélni magadat, jegyezd meg, hogy milyen helyzetekben tudsz megérzéseidre hallgatni, azokat követni, és mikor nem. Figyeld meg, hogyan érzed magad és mi történik veled ezekben az ellentétes helyzetekben. Kérd meg lelkedet, segítsen megtanulnod bízni az energiádban és követni annak útmutatását.
- 45 -
A FÉRFI- ÉS A NŐI PÓLUS Mindegyikünkben van férfi- és női pólus, energia. Szerintem korunk egyik legfontosabb kihívása az, hogy ezeket az energiákat teljes mértékben hasznosítsuk, miközben a kétféle energia harmonikusan fejti ki hatását. A keleti filozófiák szerint a yin (női/befogadó) és a yang (férfi/aktív) jelleg mindig együtt van, hiszen ez a kettős erő hozott létre mindent az univerzumban. A nyugati kultúrákban Carl Jung úttörő elmélete hozta lázba a világot: szerinte a két jelleg az anima (női pólus) és az animus (férfi pólus). Azt állította, hogy a férfiaknak van női, a nőknek van férfipólusuk. Mindkét nem legtöbb képviselőjében el van fojtva a valódi nemi jelleg, és testi valójának megfelelő viselkedését előbb meg kell tanulnia. Jung és követői nagy jelentőségű munkát végeztek - felhasználva az álmok, mítoszok és szimbólumok sokaságát -, hogy hozzásegítsék a férfiakat és a nőket elvesztett énjük visszaszerzéséhez, az elfojtott jellegük feltárásához. Sok más filozófus, pszichológus, költő, író és művész szintén vallotta a bennünk együtt meglévő férfi- és női pólus létezésének elméletét, sőt azt, hogy ez a kétpólusú energia nem csak bennünk, emberekben, a világon mindenben együtt van jelen. Amint könyvemben már korábban is említettem, Shirley Luthman volt számomra az, aki leginkább segített megértenem a bensőnkben lévő férfiúi és női kettősséget. Az ő elmélete annyira tisztán érthető, egyszerű volt, hogy a szó legszorosabb értelmében forradalmat robbantott ki életemben. Ez az elmélet igen jól eligazított, életemet, sőt az egész világot új megvilágításban, a férfi és a nő szempontjából egyszerre tudtam szemlélni, sokkal jobban megértettem a dolgok menetét, mint korábban. Elfogadtam és megtanultam értelmezni a keleti filozófiákat, Jung és Luthman munkáit alaposan megismertem, és mindezt beépítettem a saját elméletembe, és kialakítottam sajátos szóhasználatomat. Akárhol is jártam, a magam kifejezéseit használtam a magyarázatokban, és az emberek valóban megértették, amit mondtam. Ugyanaz volt a reakciójuk, mint nekem - annak idején -, hiszen nagyon sok addig érthetetlen dolog világossá vált számukra.
Férfi és nő A női lényeget a magunk intuitív felének gondolom. Ez a legmélyebb, legbölcsebb része énünknek. Tudjuk, hogy a női energia akár férfiról, akár nőről van szó, a
- 46 -
befogadó, a nyitott ajtó, amelyen keresztül az univerzum magasabb rendű intelligenciája szabadon belénk áramlik, ez annak a bizonyos "csatornának" a beömlő vége. Női jellegünk tartja a kapcsolatot megérzéseinkkel, ő közvetíti bensőnk legmélyéről a sugallatokat, képzeteket. Ha nem figyelünk tudatosan rá, úgy más úton, esetleg álmainkban, érzelmeinken keresztül vagy éppen testünkre gyakorolt hatással adja tudtunkra közölnivalóját. A női energia a bennünk lakozó magasabb rendű bölcsesség forrása, és ha követjük, percről-percre jobban érezzük, ahogy vezet bennünket. A férfi jelleg a cselekvés, a tett, az a tehetségünk, amellyel megvalósítunk valamit ezen a világon, gondolkozunk, beszélünk és tagjainkat mozgatjuk. Függetlenül attól, hogy nőnek vagy férfinak születtünk, a cselekvés férfiúi energia bennünk. Ez annak a bizonyos "csatornának" a kifolyó vége. A női jelleg befogadja az univerzum alkotóenergiáját, a férfi cselekvés által fejezi ki azt a világ számára, így teljes az alkotófolyamat. Női jellegünk befogad valamilyen alkotóösztönzést, továbbítja azt érzés formájában, s ezután férfiúi jellegünk cselekszik, beszél, mozog vagy tesz valamit, ami az adott helyzetnek megfelelő. Vegyünk például egy művészt. Reggel úgy ébred fel, hogy nagy kedvet és ihletettséget érez a festéshez (a képzelet női pólusából fakad). Azonnal megy a műterembe, előszedi ecsetjeit és elkezd festeni (a cselekvés férfipólusából fakad). Most lássuk ugyanezt egy anya esetében. Hirtelen aggódni kezd gyermeke miatt (a figyelmeztetés női jelleg) és gyorsan átrohan a másik szobába, hogy a gyereket a meleg kályha mellől elrántsa (a cselekvés férfiúi jellege). Egy üzletembernek például lehet olyan ötlete, hogy kapcsolatba kellene lépnie egy bizonyos szervezettel (jelzés a női pólustól), meglátogatja a partnert (jelzés a férfi pólustól), és jó üzletet kötnek. Minden esetben, amikor a férfi és női jelleg bensőnkben harmonikusan együttműködik, az eredménnyel jár: lehet ez egy festmény, egy gyermek megóvása, új üzletág beindítása stb. Még a leghétköznapibb dolgok is ezt illusztrálják: éhesek vagyunk, belépünk a konyhába és készítünk magunknak valamit. A férfi és női jelleg egysége - mint a személy bensőjében lakozó energia - az alapja mindenféle alkotásnak, cselekvésnek. A női intuíció és a férfiúi aktivitás együtt hozza létre az alkotást. Ahhoz, hogy harmonikus és alkotó életet éljünk, mind férfiúi, mind női energiánkat hagynunk kell érvényesülni és együttműködni. A belső női és férfienergia - 47 -
egyesítésében a női jellegnek kell meghagyni a vezető szerepet, amely a női pólus természetes funkciója. A női jelleg az intuíció, a magasabb intelligencia felé vezető út kezdete. A férfiúi jelleg figyel a női jellegre, azaz úgy cselekszik, ahogyan érzi, hogy cselekednie kell. A valódi férfiúi jelleg funkciója az egyértelműség, az őszinteség és erő kifejezése, amelyet női jellegünkön keresztül a bennünk lakozó univerzum irányít. A női jelleg azt mondja: "én érzek valamit". A férfi jelleg válaszol: "hallom érzéseidet, mit akarsz, mit tegyek". Mire a női: "ezt, vagy azt akarom". A férfi: "ha valóban azt akarod, megteszem neked". És azonnal megteszi, amit ígért, mert bízik az univerzum bölcsességében és a női megérzés helyességében. Ne feledjük, az, amiről beszélek, mindannyiunkban lezajló belső folyamat. Egyesek úgy gondolják a látszat alapján, miszerint én azt állítom, hogy egy férfinak azt kell tennie, amire a nő kéri. Az, amit én állítok elméletemben, a következő: mindnyájunknak egyénenként el kell jutnunk oda, hogy elfogadjuk a megérzések irányító szerepét és hajlandóak legyünk félelem nélkül követni azokat. A női jelleg természetes vonása a bölcsesség, a szeretet, szerelem és a tisztánlátás, amelyeket érzések és óhajok útján fejez ki. A férfiúi jelleg természete a kockázatot is vállaló cselekvés a női jelleg szolgálatában, csakúgy, mint a lovagkorban. A női jelleg irányítását elfogadó férfi jelleg a cselekvések által alakítja ki a személyiségünket, amely tiszteletben tartja intuitív női pólusunk fogékony energiáját. Én úgy képzelem el a bennem lévő férfi jelleget, mint olyant, ami segíti, védi és támogatja női jellegemet. A férfiaknál ez éppen fordítva van, a női jelleg irányít, erőt ad, és támogat. Amikor ez a kétfajta energia egyesül és harmonikusan működik, az csodálatos érzés, egy erős, nyitott, alkotó csatorna, amelyen bölcsesség, béke és szeretet áramlik keresztül.
A régi férfi- és női szerep Sajnos nem tanultuk eléggé meg azt, hogy női és férfienergiánkat a maguk természetes, harmonikus módján hagyjuk működni. A mi kultúránkban a férfienergiát hagytuk inkább érvényesülni (gondolkozás, cselekvés), elnyomva ezzel női intuíciónkat, ahelyett, hogy támogattuk, erősítettük volna. Ezt a hagyományos jellegű, férfiközpontúságot illetem a régi jelzővel. A - 48 -
hagyományos felfogás egyaránt jellemző férfiakra és nőkre. A férfiak nyíltan vállalják, míg a nők rejtegetik, nem vallják be. A hagyományos férfiszerep az irányítás és az ellenőrzés. A női energia elrettenti, mivel nem akarja alávetni magát az univerzum erejének. Attól fél, hogy ha behódol, elveszíti egyéni jellegét. A férfi jelleget hagyományosan nevezik egónak is: ennek funkciója az egyéniség megtartása, a függetlenség megőrzése bármi áron. Ennek következtében az egó tagadja a női erőt, amely a harmóniát és az egyesülést szorgalmazza. A régi férfiszerephez szokott női jelleg tehetetlen mai világunkban. Energiája képtelen felszínre törni, ha a férfienergia nem támogatja. Ereje el van nyomva és csak manipulatív eszközök, fiziológiai vagy pszichés jelenségek révén nyilvánul meg, gyakran érzelmi kitörések vagy szélsőséges esetekben erőszak, heves dühkitörés formájában. Bárki megfigyelheti, hogy ezt a szerepet a világ szeme láttára játsszák el nők és férfiak. A hagyományos férfiszerepben a férfiak tagadják és elnyomják a bensőjükben meglévő női jelleget, inkább a gépeket, a szerkezeteket szeretik, nem érzelmesek, határtalan önuralmuk van. Elnyomják a nőket, bár titokban talán félnek tőlük, mert belső elfojtott női jellegükre emlékeztetik őket. Mivel nincs kapcsolatuk belső erőforrásukkal, nem csoda, ha ezek a férfiak nagyon magányosak és elveszettnek érzik magukat. A hagyományos női szerep szerint bánni kell tudni a férfi jelleg energiájával is, csak azért, hogy legyen mivel elnyomni a belső női energiát. Ez azonban a hagyományos nőt hagyja cserben, aki függővé válik a férfitól, érzelmileg bizonytalan, kiegyensúlyozatlan lesz, irányító szerepét nem tudja nyíltan vállalni, csak manipulációkon keresztül. Az ilyen nő félhet attól, hogy a férfiakat elrettenti erejével, ezért gondosan ügyel arra, hogy ereje rejtve maradjon. Fontos tudnunk, hogy mind a régi férfi- mind a régi női szerep létezik a két nemben. Az olyan nő, aki a hagyományos szerepeket fogadja el, azáltal ellenőrzött, hogy női jellegét alárendeli férfipólusának. Olyan férfiakhoz vonzódik, akik férfias személyiséget tükröznek és ennek megfelelően viselkednek vele. Ez a viselkedés lehet atyaian gyámkodó, felsőbbrendű, szóban vagy tettben durva, attól függően, hogy a nő mit vár és mit érdemel. Egyszer azután elkezd bízni magában és egyre inkább kedveli egyéniségét, így a belső férfienergiájával mind jobban elnyomja női jellegét. Ezért férfikapcsolatai is ezt fogják számára visszatükrözni. Ezek a nők vagy drámaian megváltoznak, ahogy az imént említett példában, vagy pedig más típusú férfiakhoz kezdenek vonzódni, akik segítik és méltányolják őket és tükröt tartanak további fejlődésükhöz. Ilyen esetekkel gyakran találkoztam. A hagyományos szerepet vállaló férfiból kétségbeesetten, hisztérikusan igyekszik kitörni női pólusa. Az ilyen férfi olyan nőkhöz vonzódik, akik alulértékelik magukat, - 49 -
ragaszkodóak és kiszolgáltatottak, vagy olyanokhoz, akik női praktikákkal manipulálnak, s az egészet kislányos huncutkodás mögé rejtik, vagy szexuális vonzerejüket macskás dörgölődzéssel fejezik ki. Az ilyen nők visszatükrözik a férfinak a női jellegről alkotott becsmérlő véleményét, ami végeredményben azt jelzi, hogy a férfinak nincsen önbecsülése. Ha megbízna a benne lévő női jellegben, rögtön megtalálná magában a belső támaszt és női jellegével is felvehetné a kapcsolatot, aminek híján van. A nők, akikkel ezután találkozik, visszatükröznék ezt a változást, s ő maga pedig erősebb, függetlenebb, egyenesebb, őszintébb, szeretetre méltóbb és emberszeretőbb lenne.
Az új férfi- és női szerep A női lélek ereje mindig bennünk van. Egónktól - férfienergiánktól - függ annak eldöntése, hogyan viszonyulunk ehhez az erőhöz. Harcolhatunk is ellene, semmibe is vehetjük, megpróbálhatjuk irányítani, elszigetelhetjük magunkat tőle, vagy elfogadjuk, megnyílunk előtte, megtanuljuk, miként követhetjük. Valamennyien jó úton vagyunk afelé, hogy a szorongással és a kiszolgáltatottsággal leszámoljunk, és megtanuljunk bízni a megérzéseinkben. A női energia ereje növekvőben van mai világunkban. Amint ez az erő növekszik, terjeszkedik bennünk, s mi elismerjük és megbízunk benne, a hagyományos férfi jellegünk átalakul. A férfiegó újjászületik a női erő által, teljesen megváltozik. Fel kell nőnie, ki kell teljesednie, hogy a női erővel azonos szinten tudjon működni. Hiszek abban, hogy az új férfiszerep biztosan megszületett már tudatunkban az utóbbi néhány év folyamán. Ez még akkor történt, amikor keveset tudtunk a bennünk lakozó férfienergia valódi szerepéről. A férfienergiáról azt képzeltük, hogy semmi köze a női erőhöz. Az új férfiszerep megszületése új kor kezdete. Az új világ bensőnkben éppen most épül, s a környezetünkben úgy tükröződik, mint a női lélekből kiemelkedő, dicsőséges új férfi.
A megjelenítés Időnként vizualizációval kezelem magam, s ilyenkor női és férfi jellegemet kérem, hogy jelenjen meg láthatóan számomra. Amikor ezt teszem, mindig valami, az - 50 -
előzőektől különbözőt érzékelek, ami a régiekhez képest új dolgokra tanít. Elmesélem egyik legizgalmasabb, legerőteljesebb víziómat, mert nagyon szemléletesen mutatja be a női és a férfipólus kapcsolatának egyik megnyilvánulását.
Női energiám úgy jelent meg, mint gyönyörű királynő, akiből csak úgy sugárzott a szeretet és a fény. Gyalogszéken hordozták végig az utcákon. Az emberek elözönlötték a tereket, hogy minél többen láthassák. Gyönyörű, szeretnivaló és kedves volt. Amint integetett, mosolygott és csókokat dobott az embereknek, a betegek azon nyomban kigyógyultak minden fájdalmukból és mindenkinek elszállt búja-baja. Közvetlenül mellette egy szamuráj haladt, karddal az oldalán. Ő volt az én férfiúi energiám. Mindenki tudta, hogy bárki, akárcsak egy ujjal is hozzáérne a királynőhöz, a szamuráj kirántaná kardját és könyörület nélkül meggyilkolná a támadót. Természetesen ez még csak eszébe sem jutott senkinek se. A szamuráj vakon bízott a királynőben, és tudta, hogy mekkora a felelőssége, a királynő tehát teljes biztonságban volt. Nyugodtan szórhatta hát ajándékait, csókjait bőkezűen mindenkinek, aki körülötte volt.
Meditáció Ülj vagy feküdj le kényelmes helyzetbe, hunyd be a szemed. Lazítsd el testedet és agyadat teljesen, néhány mély lélegzetvétel segítségével. Merülj le önmagadban egy nyugodt pontra. Akkor vetíts magad elé egy képet, olyant, amely belső női jellegedet jeleníti meg. Ez a képzet lehet valóságos személy, állat, de lehet valami sokkal elvontabb, akár egy szín, vagy árnykép. Fogadd el, ami/aki megjelenik. Vedd szemügyre női jellegedet és érezd, hogy mit jelent számodra. Jegyezd meg a képzet néhány részletét, figyeld meg a színeket. Jegyezd meg, hogyan érzel iránta. Kérd meg, ha valamit mondani akar, ne késlekedjen. Jegyezd meg, amit közöl veled. A közlés nemcsak szóbeli lehet, erre figyelj! Feltehetsz neki néhány kérdést is. Biztosan kíváncsi vagy valamire. Jegyezd meg válaszait, akár szavakban, akár képzetekben közvetíti. Amint a társalgást befejeztétek, megértetted a válaszokat és elégedett vagy, végy - 51 -
egy mély lélegzetet és bocsásd el a képzetet. Most gondolj olyan képre, amely férfi jellegedet személyesíti meg. Fogadd ismét úgy a képzetet, ahogyan megjelenik. Lehet, hogy emberi formában, lehet, hogy színben, vagy elvont szimbólumként jelentkezik. Kérdezd ki őt is. Jegyezd meg a részleteket, színeket, formákat. Jegyezd meg, mit érzel vele kapcsolatban. Kérdezd meg, hogy van-e közölnivalója számodra. Légy nyitott, hogy a válaszokat fel tudd fogni, akár szóbeliek, akár más formában jelentkeznek. Ha kérdeznivalód van, kérdezz! Ügyelj arra, hogy emlékezni tudj a válaszokra. Ha valamire nem kapsz azonnal választ, tudd, hogy előbb-utóbb az is meglesz. Amint a társalgást befejeztétek, engedd el gondolataidból. Térj vissza a benned lévő nyugodt pontra. Akkor mindkettőjüket kérd meg, hogy együtt jelenjenek meg számodra. Figyeld meg a kettőjük közti viszonyt. Tartanak kapcsolatot egymással, vagy nem? Ha igen, milyen ez a kapcsolat? Kérdezd meg őket, hogy egymásnak van-e valami mondanivalójuk, esetleg egyiküknek számodra. Állj készen arra, hogy bármit hallasz szavakban, tapasztalsz képzetben vagy érzés formájában, be tudd fogadni. Ha valami kérdésed vagy közlendőd van kettőjük részére, ne késlekedj, kérdezz vagy mondd el.
Ha végeztetek, ismét végy egy mély lélegzetet és engedd szabadon őket gondolataidból. Térj vissza a benned lévő csendes, nyugodt pontra.
Gyakorlat Hunyd be a szemed és vedd fel a kapcsolatot a benned lévő intuitív hanggal. Kérdezd meg, mit kíván; van-e valami olyasmi, amivel megajándékozhatod (mert ő azt szeretné), vagy akar-e valamit mondani neked arról, hogy mit kellene tenned a kedvéért. Ha ezt megmondta, tekintsd magad az ő kívánságai támogatójának. Fogd fel ezt a támogató férfit úgy, mint aki megtesz bármi szükségest ahhoz, hogy kifejezze hódolatát a női jelleg igényei és kívánságai szerint. Amikor kinyitod a szemed, tegyél meg minden tőled telhetőt, hogy követni tudd mindazt, amelyekről úgy érzed, hogy női jelleged tőled elvár.
- 52 -
FÉRFIAK ÉS NŐK Tény, hogy mi mindnyájan ösztönszerűen értjük, tudjuk a női és férfiúi energia mibenlétét, de egyáltalán nem biztos, hogy tisztában vagyunk azzal is, hogy mindkét energia jelen van férfiban és nőben egyaránt. Leginkább úgy vesszük, hogy ezek az energiák a nekik megfelelő fizikai testben, külön-külön találtak maguknak helyet. Így váltak a nők a női energia szimbólumává. A hagyományos felfogás szerint a nők eredendően nyitottak és fogékonyak az érzelmekre, eleve gyengédségre termettek, gondolkodásukban megérzéseiket követik, egyszóval empatikus lények. Többékevésbé elfojtják vagy másnak rendelik alá öntudatosságukat, cselekvési képességüket, intellektusukat nem érvényesítik és visszalépnek attól, hogy hatékonyan cselekedjenek világunkban. Ugyanígy vált a férfi a férfienergia szimbólumává. A hagyományos felfogás szerint a férfiak fejlesztették ki magukban azt a képességet, amellyel az erőt képviselik világunkban, rámenősen, magabiztosan és agresszív módon. Intellektusuk fejlett. A férfi erősen elnyomja magában és tagadja is az intuíciót, az érzelmeket, az érzékenységet és a gyengédséget. Ha így szemléljük a dolgokat, minden ember félember csupán, aki a másik személytől függően létezik. Tekintve, hogy egyikünk sem élhet a világban a kétféle energia nélkül, mindkét nem kölcsönösen függ a másiktól. A férfiaknak fölöttébb nagy szükségük van a női gyengédségre, a női intuíció bölcsességére, az érzelmi támogatásra, mert ezek nélkül egyszerűen nem léteznek, s ezzel tisztában vannak ők is. A nők a férfiak támogatására szorulnak, mert az utóbbiak gondoskodnak róluk fizikai világunkban, amelyben a nők úgymond nem képesek önmagukról gondoskodni. Az egész azt a látszatot kelti, mintha egy tökéletesen működő, kölcsönösségen alapuló szerződés szabályozná a férfi és nő viszonyát, leszámítva azt a mellékes apróságot, miszerint az ember nem érzi magát teljesnek, ha életben maradása egy másik személytől függ. Mert ebben az esetben örökösen attól fél, hogy elveszíti azt a másik személyt. Mi történik, ha a másik meghal, vagy elhagyja őt? Akkor neki is meg kell halnia, hacsak nem talál egy másik "másikat", aki gondját viseli. Természetesen ezzel a "másik" személlyel is történhet valami, s ilyképpen az élet állandó rettegéssé válik és a másik ember csupán félelmünk tárgya, esetleg a szeretet és a biztonság megtestesítője lesz. Ebben az esetben folyton és bármi áron meg kell bizonyosodnunk az erőforrás kiapadhatatlanságáról, akár bevallottan, akár ügyes manipulációk révén. Általában az ilyesmi ravaszul történik: "Mindent biztosítok számodra, amire szükséged - 53 -
lehet, tehát te éppen annyira függesz tőlem, mint én tőled, így te mindent biztosítasz, hogy ne szenvedjek szükséget én sem". Láthatjuk, hogy párkapcsolataink az egymástól való függésre és a másik fölötti ellenőrzés kényszerére épülnek. Mindez elkerülhetetlenül kiábrándultságot és haragot szül, amit inkább elhallgatunk, lenyelünk, mert túlságosan veszélyes lenne előhozakodni vele, hiszen elveszíthetjük társunkat. Ezeknek az érzéseknek az elfojtása közönyhöz, a kapcsolat ellaposodásához vezet. Ez az egyik oka annak, hogy oly sok kapcsolat indul nagy lelkesedéssel ("Oh! Azt hiszem, találtam valakit, aki teljesen megfelel várakozásaimnak!"), és haraggal vagy közönnyel ér véget ("ő egyáltalán nem felelt meg igényeimnek, még közel annyira sem, mint amennyire reméltem, elvesztettem mellette egyéniségemet, de félek elengedni őt, mert meghalok nélküle").
Az egyensúly keresése Az utóbbi időkben természetesen kezdtek elmosódni a férfi- és a női szerepkör szigorú határai. Az utolsó két generáció női képviselői közül egyre többen fedezik fel és kamatoztatják adottságaikat a világ "küzdőterére" lépve. Ugyanakkor egyre több férfi tart önvizsgálatot (tekint bensőjébe) és kezdi megtanulni intuícióinak megértését. Azt hiszem, ez azért történik így, mert a hagyományos szemléletű kapcsolattartással, a női és férfi világkép szigorú elhatárolásával zsákutcába jutottunk. A régi sémák, cselekvési szokások túlságosan sok korlátozást jelentenek már számunkra, de még nem találtunk ki helyettük jobbat. Most meglehetősen zavaros, kaotikus a helyzet, még kínlódunk, nincs biztonságérzetünk, de már érzékeljük a gyors ütemű változást. Mondhatnám, hogy innen már csak egy ugrás az új világ. Hiszek abban, hogy mind a leghagyományosabb házasságok, mind a nyitott hetero-, homo- vagy biszexuális párkapcsolatok mindkét tagja megtalálja magában a női, illetve a férfi jelleg egyensúlyát. A nők mindig is kapcsolatban voltak női energiájukkal, de nem érezték magukban a férfienergia támogatását. Fel sem ismerték, hogy mire képesek. Mindig úgy cselekedtek, mint erőtlen lények, holott nagyon is erősek. Eleget tettek a környezet, elsősorban a férfiak elvárásainak, ahelyett, hogy helyes önértékeléssel felmérték volna képességeiket. Sok nő, közéjük tartozom magam is, tudatában volt a benne létező férfienergiának, de azt a régi férfiszerep módján használta fel. Én mindig intellektuális, cselekvő alkat voltam és hajlamos voltam arra, hogy a világ gondjait a vállamon viseljem. Noha női - 54 -
jellegem is nagyon fejlett volt, semmit sem bíztam rá. Egyszóval női jellegemet sokszor megtagadtam. Ha alaposabban magamba tekintek, be kell vallanom, hogy érzékenységem, sebezhetőségem miatt szilárd védőburkot építettem magam köré. Meg kellett tanulnom, miként tudom rávenni a bennem lévő férfienergiát arra, hogy figyeljen női jellegemre, bízzon meg benne és támogassa. Ez biztonságot ad női jellegemnek a kiteljesedéshez. Ma már érzem és nem is rejtegetem, hogy türelmesebb, nyitottabb, megértőbb vagyok. Igaz, hogy még sebezhetőbb lettem, de valójában sokkal erősebb vagyok, mint korábban. A nők most tanulnak megállni a saját lábukon, önmagukra támaszkodni, hogy kellő önismeret birtokában leszokjanak a felelősség áthárításáról. A régi sémák azonban mélyen bevésődtek és megrögződtek az évszázadok folyamán, és bizony elég sok időt vesz igénybe, mire a legmélyebb rétegekből is ki lehet azokat irtani. Ennek az a nyitja, ha figyelünk, bízunk legmélyebb megérzéseinkben, és azoknak megfelelően cselekszünk. Azokat a tulajdonságokat, amelyeket a nők a férfiakban kerestek (erő, dinamika, felelősségérzet, gondoskodás, szenvedélyesség, romantika), önmagukban kell megtalálniuk. Ennek a legegyszerűbb módja, ha úgy bánunk magunkkal, ahogy a férfiaktól elvárjuk. Érdekes dolog, bizonyára többen megfigyelték már, hogy amit magunkban sikerül megteremtenünk, az mindig kisugárzik környezetünkre is. Ez az univerzum törvénye. Ha létrehoztál magadban egy férfiegót, aki támaszod és szeret téged, mindig lesz egy olyan férfi, sőt talán több is életedben, aki pontosan ilyen lesz hozzád. Amikor valóban lemondasz arról, hogy valami számodra elérhetetlent, lehetetlent megszerezz, ezzel meg is szűnik a vágyad iránta, még akkor is, ha addig ki sem tudtad verni a fejedből! A férfiak esetében is ugyanez történik. A hagyományos felfogás szerint a férfiak nem tartottak kapcsolatot női jellegükkel, a női energiával, ennélfogva nem volt igazi kapcsolatuk az élettel, az erővel, a szeretettel, a szerelemmel. Úgy élték le evilági életüket, hogy titokban elhagyatottnak, magányosnak és üresnek érezték magukat, de ennek ellenére azt színlelték, hogy az önuralmuk határtalan és erejük megbízható. (A háborúskodás nagyon jó példája a régi értelemben vett férfienergiára, amely nélkülözte a női jelleg bölcsességét és útmutatását.) A férfiak a nőknél keresnek gyengédséget, bensőséges meghittséget, de amint saját benső női jellegükkel kapcsolatba kerülnek, minden szeretetet megkapnak tőle. A női pólus a férfiakban is rendelkezik mindazzal, amit a nőktől elvárnak gyengédséggel, szelídséggel, melegséggel, kitartással, szexuális vonzerővel és szépséggel. Erről meg is győződhetnek, ha figyelnek belső megérzéseikre és ezeket - 55 -
az érzéseket erősítik magukban. Teljes mértékben tisztelniük kell női energiájukat, úgy, hogy annak megfelelően cselekedjenek. Akkor minden nő, minden ember ezt az egyesülést fogja tükrözni. Azok a férfiak, akik mindezt megértik, elfogadják, rendelkezni fognak azokkal a tulajdonságokkal, melyekre mindig is vágytak, és a nők is szeretetet, szerelmet, gyengédséget, melegséget és kitartást kapnak tőlük. Főként az utóbbi időkben döntött úgy sok férfi, hogy szoros kapcsolatot létesít női energiájával, ezért aztán megtagadta férfienergiáját. Lemondott a hagyományos erős férfiszerepről is, de nincs más elképzelése olyan férfienergiáról, amihez most viszonyíthatna. Ezek a férfiak annyira félnek férfiúi energiájuktól, attól tartva, netán előtör belőlük a "régi férfi" érzéketlensége, erőszakossága, ami szerintük egyenlő a hím hivalkodásával, hogy elutasítják a pozitív, természetes férfiúi tulajdonságokat is. Azt hiszem, az ilyen típusú férfiaknak minél előbb új férfiideálra van szükségük, olyanra, ami nem gátolja belső férfienergiájuk szabad áramlását, tudva, hogy a női jellegé az irányítás felelőssége. Ehhez feltétel nélkül meg kell bízni a női pólus erejében, az mindig tudja, hogy mit csinál és nem engedi megtörténni a veszélyes dolgokat.
Új típusú kapcsolatok A kapcsolatok új felfogása van kialakulóban, amely figyelembe veszi az emberben létező női és férfipólust. Minden személyiségben természetszerűleg megvan a női és a férfi jelleg egyensúlya, amelyre a tulajdonságok széles skálája jellemző. Minden ember stílusát, megnyilvánulását természetesen az határozza meg, hogy férfinak vagy nőnek született. Amikor az emberek a fenti fejtegetést hallják, néha gyanakodni kezdenek, hogy talán mindannyian hermafroditákká fogunk válni, mivel ezek szerint minden nő és férfi nagyjából egyforma. Ha a nő engedi kiteljesedni magában a férfi jelleget, bizonyos lehet abban, hogy szelídebb, nyitottabb és szebb lesz női jellege. Azok a nők, akiket ismerek és ehhez a típushoz tartoznak, sokkal nőiesebbek és szebbek lettek, mint valaha voltak, annak ellenére, hogy támogatják magukban a férfias jelleget. Azok a férfiak, akik teljesen nyitottá válnak női energiájuk számára, nem tesznek mást, mint azt, hogy újra felveszik a kapcsolatot női pólusukkal, amely azután bátorítja őket és erősíti férfiúi tulajdonságaikat. Távolról sem elnőiesedésről van itt szó; tanúsíthatom, hogy azok a férfiak, akik már megkezdték átalakulásukat, sokkal magabiztosabbak, férfiasabbak. Az új világban, ha egy férfi vonzódik egy nőhöz, saját női jellegének tükörképét - 56 -
ismeri fel benne. A visszaverődő kép révén sokkal többet tud meg saját női jellegéről és legyőzi azokat a félelmeket és gátlásokat, amelyek a valódi integrációt akadályozzák belső önmagában. Ha egy nő beleszeret egy férfiba, az azt jelenti, hogy az illetőben saját férfiúi jellegének tükörképét látja. Kellő tanulás után erősíteni tudja saját férfiúi jellegét. Ha igazán tudjuk, hogy az a személy, akihez vonzódunk, saját tükrünk, akkor nem kerülünk vele függőségi viszonyba, legyen az illető férfi, vagy nő, mivel tudjuk, hogy önmagunkat látjuk benne. Ez azért lehetséges, mert mély kapcsolatot alakítottunk ki belső önmagunkkal, és ezáltal közelebb kerültünk az univerzumhoz. Az egészséges kapcsolatok tehát nem kényszerűségből születnek, hanem a a kölcsönös élvezetre alapulnak, és így megosztjuk a személyiség kiteljesedésének izgalmát.
Homoszexuális kapcsolatok Jómagam heteroszexuális tapasztalatokkal rendelkezem, így nem tudom beleélni magamat az egyneműek kapcsolatába mint szakértő. Azonban azoknak a beszélgetéseknek az alapján, amelyet néhány homoszexuális és leszbikus barátommal, páciensemmel folytattam, azt hihetem, hogy az ilyesfajta kapcsolatok lelki síkon jelentős lépésnek számítanak azok számára, akik másképp keresik a maguk boldogságát. Áttörik a merev korlátokat, a régi sémákat, amelyek mint sztereotípiák meggátolják őket a maguk igazságának felkutatásában. Néhány embernek az azonos neműekkel folytatott szoros, intenzív kapcsolat nyújtja a legjobb tükröt. Két nő például elég gyakran bensőségesebb kapcsolatot teremt egymás között, mint férfi partnerrel. Intuitív kapcsolatukat arra használják fel, hogy szilárd alapokat rakjanak le és biztonságot nyújtó környezetet teremtsenek mindkettőjük számára, ahol gyakorolhatják belső férfi jellegük létrehozását. Egy férfi egy másik férfival való kapcsolatát néha alkamasabbnak érzi arra, hogy kötöttségeitől megszabaduljon. Az is lehetséges, hogy a másik férfit biztosabb támasznak véli ahhoz, hogy megközelítse, majd feltárja a benne lévő női jelleget, mintha a sztereotip férfiszerepet kellene gyakorolnia. Azt hiszem, az ilyen jelenségek többsége ma még titok, amelyet csak később, visszatekintve fogunk megérteni. Szerintem mindenki olyan életutat és párkapcsolatot választ magának, amely biztosítja személyisége leggyorsabb kiteljesedését. Fejlődésünk folyamán remélhetőleg abba fogjuk hagyni magunk és kapcsolataink - 57 -
osztályozását, az olyan címkék használatát, mint homokos, közvetlen, monogám, nyílt és így tovább. Szinte már látom, amikor mindenki a saját egyéniségének, stílusának legmegfelelőbb utat választja. Minden párkapcsolat két ember különleges, egyedi kapcsolata lesz. Szó sem lehet majd kategorizálásról, merev beskatulyázásról, mivel minden kapcsolat más lesz, mint a többi.
Gyakorlat Gondolj azokra a nőkre, akik a legfontosabbak voltak az életedben. Idézd fel, melyek voltak a legszebb, legjobb tulajdonságaik. Ne felejtsd el, ezek a kapcsolatok tükröt tartottak a te női energiád elé (akár nő, akár férfi vagy). Most gondolj azokra a férfiakra, akik a legfontosabbak voltak az életedben. Mely tulajdonságaikat szeretted, csodáltad, becsülted a legjobban? Emlékezz vissza, hogy a te hasonlóan jó tulajdonságaidat, férfiúi energiádat tükrözték vissza (akár férfi, akár nő vagy). Ha nehezen veszed észre, hogy a másokban megcsodált tulajdonság benned is megvan, ez azért van, mert a te esetedben még nem fejlődtek ki elég határozottan. Végezd el a következő meditációt.
Meditáció Helyezkedj el kényelmesen. Hunyd be a szemed, lazíts, végy lassan néhány mély lélegzetet, és merülj el magadban egy mély, nyugodt pontra. Képzeletedben idézd fel azt, akit csodálsz, akihez vonzódsz. Kérdezd meg önmagad, melyek azok a tulajdonságok, amelyek az illető személyt vonzóvá teszik számodra. Megtalálod-e magadban ugyanezeket a tulajdonságokat? Ha nem, képzeld azt, hogy igenis megtalálod. Képzeld el, hogyan néznél ki, hogyan beszélnél, hogyan viselkednél. Éld bele magad különféle helyzetekbe. Ha azt érzed, hogy erősíteni kell magadban ezeket a tulajdonságokat, akkor rendszeresen, hosszabb időn keresztül végezz vizualizációs gyakorlatokat.
- 58 -
KELET ÉS NYUGAT: AZ ÚJ KIHÍVÁS Nagyon erős bennem az az érzés, hogy előző életemben aszkéta voltam, talán Indiában és meditációkkal töltöttem életemet valahol egy hegytetőn. Ez az életmód számomra kényelmes, ismerős, és él bennem a vágy, hogy ezt a derűs, egyszerű életet folytassam. Jelenlegi földi életemben mégis mást választottam, azt, hogy olyan testet és világot teremtsek, amely jobban megfelel lelkemnek, amelyben lelkem jobban kifejezheti önmagát. Érdekes a világot a férfi és nő szemszögéből szemlélni. Miközben ezt tettem, lenyűgöző dolgokat fedeztem fel. Bizonyos értelemben Kelet nőnemű. A keleti kultúrák többsége (India, Tibet, Kína, Japán és mások) nagyon régi, ősi hagyományokkal rendelkeznek. A legutóbbi időkig ezeknek a fejlett kultúráknak a hatása elsősorban a szellemi tartományokban volt tapasztalható, nem úgy, mint a nyugati világban. Nem fejlődtek a fizikai tartományban és ez nagymértékű szegénységet, káoszt és ellentmondást eredményezett. A Nyugat (Európa és az USA) inkább hímnemű. A nyugati kultúra elsősorban a fizikai tartományban testesült meg, és a spirituális régiót mellőzte. Ennek eredményeként hihetetlen fejlettségi fokra jutottunk, ezzel szemben szörnyű a lelki szegénységünk, amit az ősi gyökereinktől való elszakadás kelt bennünk. Ez a két világ úgy vonzódik egymáshoz, mint a férfi a nőhöz. Bizonyos félelemmel és bizalmatlansággal, de elsöprő erővel. A keleti szellemiség tanai mostanában elárasztják a nyugatot, ugyanakkor a nyugati technika kelet felé terjed. Mindkét világ azt óhajtja, amiben a másik bővelkedik. Indiai utazásaim emlékképei közül hadd idézzem föl az egyik leg-legjellemzőbbet: egy bazárban álldogáltam, előttem két bódé volt felállítva. Az egyikben gyönyörű, eredeti keleti kézimunkákat árusítottak. Európaiak és amerikaiak egy csoportja nyüzsgött előtte heves alkuba bocsátkozva a nagyszerű kincsekért. A másik bódé büszkén kínálta a műanyag cikkeket: csészéket, konyhai edényeket, sőt műanyag cipőket. Indiaiak tömege kígyózott ennél a bódénál, mindenki türelemesen várta, hogy sorra kerüljön és megvehesse az "értékes" tárgyakat. Természetesen a két csoport egyetlen tagja sem vetett pillantást a másik bódé áruira! Kelet és Nyugat tanulhat egymástól, de csakúgy, mint a nőknek és a férfiaknak, maguknak kell eldönteniük, hogy mi az, amit a másikban csodálnak. Reménykeltő, hogy a fejlődésben levő Harmadik Világ országai tanulni fognak az általunk elkövetett hibákból és olyan technikát fejlesztenek ki, amely harmonikusabban - 59 -
illeszkedik az emberi lélekhez és környezethez. Nekünk pedig ki kell építenünk azt a lelki ösvényt, amelyen eljutunk a fizikai világ helyes kezeléséhez. A keleti vallási hagyományok (és a korábbi nyugatiak is) arra alapultak, hogy az ember, amennyire csak tud, távolodjon el a világtól, mert csak így férkőzhet közelebb saját lelkéhez. A kísértésekkel teli, zaklatott világ nem a legmegfelelőbb hely arra, hogy az ember belső igazságra lelhessen és annak szentelhesse életét. A lelki ösvények bármelyike azt követeli tőlünk, hogy vonuljunk vissza a világtól és mondjunk le kapcsolatainkról, pénzről, anyagi javakról, élvezetekről, luxusról. A leghelyesebb lenne bevonulni egy kolostorba, valahová egy hegy tetejére és csendes szemlélődésben élni le életünket, a világgal pedig minden kapcsolatot megszakítani. Lemondani mindenről, ami a világot jelenti. Még azok is elszigetelten élnek, akik úgy döntenek, hogy háziasszonyok maradnak, vagy szigorú munkarend mellett töltenek be állást. Ez a szemlélődő kelet felé fordulás szükséges és merész lépés lenne, de jusson eszünkbe a szakadék, amelyet még nem hidaltunk át a lélek és forma, a nő és férfi jelleg között. Lélekkutatók lévén el kellene hagynunk, semmibe kellene vennünk a fizikai világot. A megvilágosodás lenne lelkünk visszahódításának célja, megtagadva testünket, elhagyva a formát. Abban az értelemben mindenki "megvilágosodott", aki megteremtette lelki természetét, de teste nem felvilágosult. Ha netán elhagynánk testünket, a világ természetesen nem alakulna át. A lélekkutatók támogatják és védik az intuíció elvét világunkban, és következő lépésként a test, a forma átdolgozását, majd ezt követően világunk átalakítását várják tőlünk. Nekünk, akik úgy döntöttünk, hogy lélekbúvárok és átformálók leszünk, itt és most ugyanakkora elkötelezettséget kell vállalnunk lelkünk iránt, mintha a szellem felé fordulva visszavonultunk volna a világtól. Ez az út sokkal nehezebben járható! Mostani feladatunk az, hogy teljesen alávessük magunkat az univerzum hatalmának, feltétel nélkül kövessük irányítását, miközben tartós, örömteli kapcsolatokat ápolunk, törődünk családunkkal, pénzügyeinkkel, hivatásunkkal és még rengeteg világi dologgal. Szerintem a világtól való elzárkózás helyett eljött az ideje, hogy szemtől-szembe kerüljünk vele, kiismerjük, ízig-vérig kitapasztaljuk. Bele kell mennünk, szembe kell néznünk ezzel a kihívással, fel és el kell ismernünk kötődéseinket, érzéseinket, és a bensőnkben lakozó lelkierő segítségével fel kell azokat oldanunk, vagy át kell formálnunk.
Meditáció
- 60 -
Lazítsd el magad, hunyd be a szemed és végy néhány mély lélegzetet. Minden lélegzetkor szállj lejjebb és lejjebb, tested egy mély pontjára. Ezen a nyugodt helyen vetíts képzeletedben képet a világról. Összpontosíts az univerzumra és feltétel nélkül kövesd vezetését. Bízz magadban. Érezd magad erősnek és bátornak. A világ számára érzéseket, megérzéseket és értelmet hozol. Mivel a bensődre figyelsz, megbízol benne, minden, amit a valóságban cselekszel, jó és szép lesz. Világod nemcsak önmagad, hanem mások számára is biztonságos lesz. Mély, élvezetes kapcsolataid lesznek, kedveled az embereket, lesz pénzed, érvényesülsz, vigyázol testedre és egyáltalán mindenre, ami életkörülményeidhez hozzátartozik. Alkalmas vagy arra, hogy ebben a világban élj és élvezz minden világi dolgot, még akkor is, ha elkötelezted magad az univerzumnak. Elkötelezettségedet visszatükrözi az a csodálatos fény és erő, amely körülvesz.
- 61 -
II. AZ ELVEK ÁTÉLÉSE BIZALOM AZ INTUÍCIÓBAN Legtöbbünket már kora gyermekkorunktól fogva arra tanítanak, hogy ne bízzuk magunkat megérzéseinkre, ne mondjuk ki az igazat, ne legyünk őszinték, ne ismerjük fel, hogy bennünk szeretetteljes és alkotó természet lakozik. Nagyon könnyen megtanuljuk, hogyan kell alkalmazkodnunk környezetünkhöz, betartanunk a szigorú viselkedési szabályokat, hogy belső ösztönzéseinkre nem hallgatva azt tegyük, amit elvárnak tőlünk. De ha fel is lázadunk ez ellen, saját csapdánkba esünk, mert éppen az ellenkezőjét tesszük annak, mint amit a tekintély megtagadásának hiszünk. Ritkán biztatnak arra, hogy önmagunkban higgyünk, a magunk jóérzéseire hallgassunk és legyünk őszinték, becsületesek. Ha következesen elfojtjuk intuitív képességünket és soha nem abban bízunk, hanem a tekintély elvárásainak igyekszünk megfelelni és azzal törődünk, hogy mások hogyan értékelnek bennünket, akkor saját erőnktől fosztjuk meg magunkat. Ennek következtében azt érzi az ember, hogy magára maradt, lelke kiürült, hogy áldozattá vált; az is lehet, hogy haragot, dühöt vált ki belőle, és ha ezeket az indulatokat elnyomja magában, az depresszióhoz vagy halálhoz vezet. Egyszerűen összeroskad érzéseinek súlyától, kétségbeesésbe hajszolja magát, végül a halálba. Tehetetlenségét esetleg azzal leplezi, hogy megpróbálja irányítani vagy manipulálni egész környezetét. De az is lehet, hogy fékezhetetlen dühkitörései lesznek amiatt, hogy indulatait tartósan magába fojtotta. Láthatjuk, hogy egyik megoldás sem vezet jóra. Az igazi megoldás csakis az lehet, ha átneveljük önmagunkat és abban az igazságban bízunk, azt követjük, amelyet megérzéseink közvetítenek. Meg kell tanulnunk, ezek alapján hogyan kell élnünk, még akkor is, ha a helyes megoldást kockázatosnak érezzük, vagy eleinte félünk tőle. Ez érthető, hiszen nincs gyakorlatunk benne, azt tettük egész életünkben, amit "kellett", ami másoknak tetszett, amit elvártak tőlünk a szabályok, amit megkövetelt környezetünk. Életünk új irányba terelésével egyúttal azt is megkockáztatjuk, hogy mindazt, amit külső (látszólagos) biztonságunk fenntartására teremtettünk, elveszítjük. Ezzel szemben olyan új értékekhez juthatunk, mint belső harmónia, beteljesedés, valódi erő, alkotóképesség és igazi biztonságérzet annak tudatában, hogy minderre az univerzum erejével egyesülve tettünk szert. Nem szándékozom lebecsülni, még kevésbé figyelmen kívül hagyni a racionalitást, az ésszerű gondolkozást és azt javasolni, hogy egyik napról a másikra térjünk át az intuíciónk sugallta életvitelre, vagy hogy semmi mást ne vegyünk igazán figyelembe, mint megérzéseinket. A tudás igen hatékony eszköz, egyike azoknak, amelyek - 62 -
legjobban alátámasztják és kifejezésre juttatják intuitív bölcsességünket. De semmiképpen sem arra való, hogy elnyomjuk vele ezt a bölcseséget, ahogy sokan teszik. Amikor megérzések ébrednek bennünk, agyunk így válaszol: "Nem hiszem, hogy ez kivitelezhető, vagy jóra vezet", "Másokat nem ismerek, akik így tennének", vagy "Micsoda nyakatekert, bolondos ötlet ez?". És ezzel semmibe is vesszük a belső vezérlést. Amint az új világ felé haladunk, ideje tudásunkat arra ösztönöznünk, hogy megérzéseinket az újabb ismeretek és a tájékozódás pótolhatatlan forrásának tekintse. Edzenünk kell tudásunkat, hogy figyeljen a belső sugallatra és felhasználja azt. A tudás természetéből fakadóan fegyelmezett, éppen ennek köszönhetően kérhetjük és foghatjuk fel legbelső énünk tanácsait. De mit is jelent valójában, hogy bízzunk intuíciónkban? Hogyan érhetjük el ezt? Nos úgy, hogy minden helyzetben rá kell hangolódnunk legigazabb énünk, lelkiismeretünk legmélyebb igazságára, és percről percre azt kell követnünk. Előfordulhat, hogy a belső hang váratlanul homlokegyenest más tanácsot ad, ami nem illik bele előző terveinkbe. Azt követelheti tőlünk, hogy előérzeteinkre hallgassunk, amelyeket logikátlanoknak tartunk, ettől érzelmileg a megszokottnál is sebezhetőbbnek érezhetjük magunkat. Olyan gondolatokat kell kimondanunk, olyan érzéseket vagy véleményeket kell szavakba öntenünk, amelyek végeredményben távol állnak általános meggyőződésünktől, talán valami álmot vagy fantazmagóriát kell követnünk, esetleg pénzügyi kockázatot kell vállalnunk egy számunkra fontosnak tűnő ügyben. Kezdetben attól félhetünk, hogy intuíciónkra hallgatva valami olyasmit követünk el, ami sérthet másokat vagy felelőtlenség másokkal szemben. Például azért nem merünk lemondani egy randevút, mert egyszerűen kellemetlen érzés lemondani, pedig égető szükségünk lenne arra, hogy időt szakítsunk magunkra. Saját tapasztalatom szerint mégis jobb, ha tartósan figyelek a belső hangra és bízom is benne, az mindenkinek javára válik környezetemben, nemcsak nekem. Ha magunkat és másokat illetően egyaránt szakítunk a régi sémákkal, átmenetileg többekben kelthetünk bosszúságot, visszatetszést vagy zavart. Ez egyszerűen azért van, mivel környezetünkben mindenkit sürget az idő, hogy változzon meg. Ha igazán bízunk magunkban, észre fogjuk venni, hogy tetteink mások számára is csak a legjobbakat eredményezhetik. (Ha mégis lemondom a randevút, a barátom talán sokkal jobb időtöltést talál magának.) Ha a környezetünkben lévők nem akarnak megváltozni, lehet, hogy magunkra hagynak bennünket, legalábbis egy időre. Mindezzel azt akarom mondani, hagynunk kell, menjenek útjukra. Ha bensőséges kapcsolat fűzött bennünket valakihez, megvan rá az esélyünk, hogy azzal ismét közeli, bensőséges viszonyba kerüljünk. Persze mindenkinek a maga módján, a maga idejében kell fejlődnie. S ha valóban a saját utunkat járjuk, egyre több olyan ember - 63 -
vonzódik hozzánk, aki szeret minket és csatlakozni akar, hogy együtt haladjon velünk az új úton.
Az új életmód gyakorlata Bízni tudni megérzéseinkben, az végeredményben mesterség, és mint az más mesterség esetében, erre is igaz, hogy gyakorlat szükséges tökéletes műveléséhez. Ezt a mesterségbeli tudást sem sajátíthatjuk el egyik napról a másikra. Bele kell törődnünk, hogy hibákat fogunk elkövetni közben; megpróbálkozunk valamivel és nem sikerül végrehajtani, de nem adjuk fel, legközelebb ismét megpróbálunk valami mást; néha zavarba jövünk, butának, nevetségesnek érezzük magunkat. Higgyük el, intuíciónk mindig hibátlan, de hogy valójában jól meg is értsük, azt nem tanuljuk meg egyhamar. Ha hajlandóak vagyunk némi kockázattal igaz meggyőződésünk szerint cselekedni, arra is számítva persze, hogy hibázunk, hamar belejövünk és észrevesszük, mi az, amit helyesen és mi az, amit rosszul tettünk. Ha visszatart bennünket a hibák elkövetésének lehetősége, akkor életünk végéig tanulhatjuk megérzéseink meghallását. Bensőnkből több hangot is hallunk és gyakran nehéz megkülönböztetni, közülük melyik megérzéseink hangja; halljuk lelkiismeretünkét, régi beidegződéseinkét, hiedelmeinkét, az elvárásokét, a szorongás és a kétkedés hangját, az ésszerű gondolkodásmódét és a jó ötletekét. Gyakran megkérdezik tőlem, hogyan lehet ebben a hangzavarban eligazodni és az intuíció igaz hangját megkülönböztetni a többitől. Sajnos eleinte nem létezik semmiféle holtbiztos módszer. Akár tudjuk, akár nem, legtöbben kapcsolatban vagyunk intuíciónkkal, de megszoktuk, hogy általában kételkedjünk vagy ellentmondjunk, ez annyira automatikusan történik, hogy még csak tudomásul sem vesszük a hangot. Kezdetben tehát sokkal jobban kell figyelnünk arra, hogy egyáltalán mit érzünk, és meg kell hallanunk azt a párbeszédet, amely bensőnkben folyik. Például érezheted azt: "föl szeretném hívni Jakabot", azon nyomban bensődben megszólal a kétkedő hang: "miért hívnám éppen ilyenkor, talán otthon sincs" és te máris megfeledkezel eredeti ötletedről. Ha felhívtad volna, otthon találtad volna és megtudhattad volna, hogy számodra valami fontosat szeretett volna mondani. Vegyünk egy másik példát. Napközben támadhat olyan érzésed, amely azt súgja neked: "fáradt vagyok, szeretnék egy kicsit pihenni", és rögtön a választ is hallod: "most nem érek rá pihenni, sok a dolgom". Így inkább megiszol egy kávét, hogy - 64 -
felfrissülj, és tovább dolgozol egész nap. A munkanap végére jól kifáradsz, erőd elfogy, ideges leszel; pedig ha megbíztál volna eredeti érzésedben, pihenhettél volna egy félórácskát, és felfrissülve, eredményesebben folytathattad volna a munkádat, és kiegyensúlyozottan fejezted volna be napodat. Amint az intuíciód és a többi belső hang közti titkos párbeszédről tudomásod van már, nagyon fontos, hogy ne önmagadat hibáztasd, de ne is legyints rá. Próbáld meg beleélni magad a külső szemlélő szerepébe. Figyeld meg, hogy mi történik akkor, ha megérzéseidet követed. Meglátod majd, érzed, hogy növekszik erőd, energiád és a dolgaid jól haladnak. S akkor figyeld meg azt is, mi történik, ha kételkedsz, ha elnyomod megérzéseidet vagy ha éppen azokkal ellentétesen cselekszel. Azt tapasztalod, hogy csökken az energiád, erőtlen és tehetetlen leszel, érzelmi és/vagy fizikai fájdalom kerít hatalmába. Bármelyik példából okulhatsz, és ne mondj azonnal magad fölött ítéletet, ha nem hallgattál előérzetedre, mert ezzel az igazságtalanságot még sértéssel is tetézed. Ne téveszd szem elől, hogy az új szokások felvétele, az új életmód kialakítása időigényes feladat, mert a régi sémák nagyon mély gyökereket eresztettek. Magam is jó néhány évig keményen dolgoztam saját átnevelésemen, és annak ellenére, hogy ennek számtalan remek eredményét tudom már élvezni, még mindig gyakran előfordul, hogy vagy a bátorságom, vagy a tudatosságom nincs azon a szinten, hogy teljesen megbízzak magamban és érzéseim szerint cselekedjek! Még mindig csak tanulom az önmagammal szembeni türelmet, megbocsátást, de ezzel párhuzamosan már érzem, növekszik bátorságom ahhoz, hogy hű legyek magamhoz. Az intuíció meghallásának és követésének tanulásakor nagyon fontos lépés a rendszeres ellenőrzés, visszakérdezés gyakorlása. Legalább naponta kétszer, de ha lehet, ennél sokkal gyakrabban is (legjobb lenne óránként) arra kell szánni egy-két percet (vagy többet), hogy lazíts és figyelj belső érzéseidre. Váljon szokásoddá a bensőddel való beszélgetés. Kérj segítséget és irányítást minden szükséges esetben, figyelj a válaszra, amely lehet szóbeli, képzet, megérzés, de az is megtörténhet, hogy valami külső forráshoz vezet el, például egy könyvhöz, egy baráthoz vagy olyan tanárhoz, aki pontos választ ad majd éppen arra, amit tudni szeretnél. Tested nagyon nagy segítséget jelent a belső hang tanácsainak követésében. Minden olyan esetben, ha fájdalmat, vagy valami kényelmetlenséget érzel, általában úgy veheted, hogy ez megérzéseid figyelmen kívül hagyásának jele. Vedd ezt úgy, mint valami jelzést, ami arra figyelmeztet, hogy fel kell készülnöd, ha meg akarod kérdezni, amit tudni akarsz. Amint az intuíciód alapján való életet megtanulod, leszoksz arról, hogy önfejű elhatározásoknak engedelmeskedj. Minden pillanatban megérzéseid szerint cselekedj és hagyd a dolgokat, hadd menjenek a maguk útján, ahogyan magad is teszed. Ily módon abban az irányban fogsz haladni, amelyik a legjobban megfelel számodra. Az - 65 -
elhatározások egyszerűen és természetesen születnek meg, nem szükséges, hogy súlyos döntéseken tépelődj a jövővel kapcsolatban. Gondolj pillanatnyi energiádra és tapasztalni fogod, hogy ez az energia mindent a maga idejében és a maga módján elintéz; ha kénytelen vagy mégis előre dönteni valamivel kapcsolatban, kövesd belső megérzésedet. Ne feledd el azt sem, hogy amikor a belső hang követéséről beszélek könyvemben, a hang szót nem mindig használom eredeti jelentésében, hiszen a legtöbben nem valódi hangként hallják a sugallatot. Ez lehet az energia hirtelen megváltozása, egyszerű megérzés, amely azt sugallja, hogy: "ezt meg akarom tenni", vagy azt, hogy "ezt nem akarom megtenni". Ne csinálj ebből nagy ügyet, pláne ne gondolj magadban valami misztikus mennybéli hangra. Egyszerű, természetes emberi tapasztalatról van szó, amelyet rég elfelejtettünk az idők során, és most újra meg kell szereznünk. Ha intuíciódra hallgatsz, annak az a legbiztosabb jele, hogy életerőd megnövekszik. Úgy érzed, több energia áramlik át rajtad. Néha ez olyan elemi erővel jelentkezhet, hogy egy kicsit túlzottnak is érzed, mintha több energia zúdulna rád, mint amennyit tested el tud viselni. Még azt is érezheted, hogy a testeden keresztül áramló túl sok energiától fáradt leszel. Ne félj, nem kell több energiát feldolgoznod, mint amennyire képes vagy! Az viszont elképzelhető, hogy a feldolgozás egy kicsit kinyújtóztat. Ilyenkor tested megnöveli kapacitását, befogadóképességét, hogy az univerzumból érkező energia csatornájává válhasson. Lazíts ilyenkor és pihenj egy kicsit, ha szükségét érzed. Később sokkal kiegyensúlyozottabbnak fogod érezni magad, sőt jólesően felfrissülsz. Eleinte azt fogod tapasztalni, hogy minél jobban követed intuíciódat és aszerint cselekszel, életedben annál több apróbb vagy nagyobb ügyed rosszra fordul; elveszítheted állásodat, némelyik kapcsolatodat, barátaid egyikét-másikát, vagy éppen a kocsid mondja fel a szolgálatot. Ez azt jelenti, hogy önmagad megváltozása felgyorsult és életed régi sémái szabályosan levedlenek rólad, természetesen csak azok, amelyek új önmagadhoz nem illenek. Amennyiben nem hagyod, hogy ez megtörténjék, a régi sémák fognak téged rabul ejteni. Tehát annál a fordulópontnál vagy, amely azt jelenti, hogy ha nem térsz le ösvényedről és legjobb tehetséged szerint az energiát követed percről-percre, új formák megszületésének leszel tanúja. A dolog nagyon egyszerűen, simán és minden erőfeszítéstől mentesen megy végbe. A dolgok a helyükre kerülnek és új ajtók nyílnak meg csodálatos módon. Te csak haladsz tovább, teszed, amit energiád sugall, és nem teszed, amihez nincs energiád. Csodálatosan fogod érezni magad és a szó szoros értelmében megfigyelheted azt, amint az univerzum új formákat teremt rajtad keresztül. Ez a kezdete annak, amikor élvezni fogod, hogy alkotó közvetítővé, csatornává válsz.
- 66 -
Különleges példák Barátaim és páciensem életéből említek néhány olyan példát, amelyek az alább felsorolt helyzeteket tekintve tipikusak. Bárki szembekerülhet hasonló esetekkel, miközben megérzéseit követve él. Hadd mellékeljek hozzájuk használati utasítást. A zárójeles részek, gondolatok, érzések azok, amelyek visszatarthatnak, vagy akár le is állíthatnak abban a folyamatban, hogy intuíciódban bízzál. - Elmész egy összejövetelről, vagy találkozóról, mert ráébredsz, hogy nem érzed jól magad (bár tartasz a többiek véleményétől vagy azt gondolod, hogy valami jó dolgot mulasztasz el). - Elmondod valakinek (lehet férfi is), hogy vonzódsz hozzá, meg akarsz ismerkedni vele vagy hogy szereted őt vagy bármit, amit érzel iránta, mivel úgy érzed, hogy nyíltnak és őszintének kell lenned (bár attól félsz, hogy visszautasításban lesz részed vagy hogy sebezhetővé válsz vagy valami más ellenérzésed támad). - Elhatározod, hogy nem írod meg doktori disszertációdat, mert nem érdekel eléggé a téma; valahányszor eszedbe jut, mindig azt érzed, hogy a tárgya túlságosan általános és hétköznapi. (Annak ellenére, hogy már öt éve dolgozol rajta és szüleid csalódottak lesznek, ha nem szerzed meg a doktori címet, vagy valóban szeretnél vele kiemelkedni és úgy érzed, jobb álláshoz is segíthetne.) - Ének, zene, tánc vagy bármilyen hasonló tanfolyamokra jársz, mert az él elképzeléseidben, hogy szeretnél érteni ezekhez a dolgokhoz. (Annak ellenére, hogy semmi különösebb tehetséget nem érzel magadban, túl öreg vagy ahhoz, hogy új dolgokat kezdj el megtanulni vagy tartasz attól, hogy egy kicsit dilisnek fognak nézni.) - Egyik nap nem mész be munkahelyedre, mert szeretnél magadnak egyetlen olyan nyugodt napot, amikor semmit sem teszel, csak otthon vagy, kifekszel napozni vagy sétálsz egyet vagy éppen csak ágyban maradsz lustálkodni. (Annak ellenére, hogy mindig elmész dolgozni és úgy gondolod, hogy ez most nagy felelőtlenség, kötelességmulasztás - ha nem vagy beteg - vagy félsz attól, hogy elveszítheted állásodat, esetleg léhaságnak, meggondolatlanságnak minősíted tettedet.) - Otthagyod állásodat, abbahagyod korábbi foglalkozásodat, mert rájössz, hogy nem szereted munkahelyedet/foglalkozásodat és igazán semmi szükséged nincs olyan dolgokat csinálni, amelyeket nem kedvelsz. (Bár nemigen tudod, hogy a jövőben, de akár már másnap mit fogsz tenni és csak nagyon rövid ideig tudod fenntartani - 67 -
magadat megtakarított pénzedből és eléggé megrémít a rendszeres kereset hiánya és az ebből fakadó létbizonytalanság érzete.) - Nem teszel meg egy szívességet valakinek, mivel úgy ítéled meg, hogy kérése ellentétes a te akaratoddal és közben azt is tudod, hogy mérges lennél magadra, ha megtennéd. (Annak ellenére, hogy önzőnek fog elkönyvelni vagy hogy elveszíthetsz ezáltal egy barátot vagy szembekerülhetsz egy munkatársaddal.) - Hirtelen jött ötlettől vezérelve pénzt költesz el valami különleges dologra önmagad vagy másvalaki kedvéért, csupán azért, mert ez neked örömöt szerez. (Annak ellenére, hogy egyébként takarékos, beosztó vagy és valóban úgy érzed, hogy neked erre végeredményben nem is telik.) - Megmondod valakinek az őszinte véleményedet valamiről, mivel fáradt vagy egyetértést színlelni vele vagy másokkal. (Annak ellenére, hogy egyébként nem mernéd ilyen egyenesen kifejezni magadat.) - Közlöd családoddal, hogy nem készítesz vacsorát, mert nincs hozzá kedved. (Annak ellenére, hogy attól tartasz, ezáltal esetleg rossz feleséggé és anyává minősítenek és még odáig is eljuthat a dolog, hogy megszakad köztetek a kapcsolat és egész személyiséged darabokra esik szét.) - Nem tudsz dönteni valamiben, mert még nem vagy biztos érzéseidben. (Bár a döntés halogatása bizonytalanságot ébreszt benned és kibillent egyensúlyodból, döntésképtelennek könyveled el magad.) - Saját üzleti vállalkozást indítasz be, mert bízol magadban, érzed, hogy ezt meg tudod tenni. (Bár még soha nem csináltál ilyesmit életedben.)
Nos hát kaptál néhány ötletet. Intuíciódban bízni nem más, mint ráhangolódni arra a bizonyos energiára, olyan gondosan, ahogyan csak tudsz, követni ezt az energiát életed minden pillanatában, abban bízva, hogy arra fog vezetni, amerre haladni akarsz és mindent biztosít számodra, amire vágysz. Ez egyúttal azt jelenti, hogy légy valóban önmagad, légy reális, hiteles társas kapcsolataidban, legyen hajlandóságod az új dolgok iránt, mert az, amibe belefogsz, az helyes lesz.
Mélyen intuitív emberek Igen sokan máris rendkívüli intuícióval rendelkeznek; szoros kapcsolatban állnak - 68 -
megérzéseikkel, de valamiért félnek azok szerint cselekedni. Ezek az emberek gyakran csupán életük egyetlen vonatkozásában követik intuíciós ösztönzéseiket, míg más téren nem. Sok művész, muzsikus, színművész és más alkotó tartozik ebbe a kategóriába. Saját művészi tevékenységük vagy hivatásuk keretei között mélyen megbíznak intuícióikban és spontán módon követik is azokat, ezért alkotóképességük rendkívüli és igen termékenyek. De ahhoz már nincs elég önbizalmuk, hogy belső érzéseiket kövessék életük egyéb területein is, kiváltképp ami kapcsolataikat, üzleti és pénzügyeiket illeti. Ezért él majdnem mindegyikünk tudatában a művészemberről alkotott klasszikus típus képe, miszerint a művészek mind rendszertelenek, érzelmileg kiegyensúlyozatlanok, egy kicsit bolondok, bohémok és sosincs pénzük. Egy klasszikus példát láthattunk erre a "Lady Sings the Blues" című filmben, amely a híres énekes, Billie Holliday életéről szól. A film egyik jelenetében az énekesnő éppen fárasztó országos turnéi egyikén van. Iszonyúan kimerültnek érzi magát és csak arra vágyik, hogy láthassa végre a férjét és pihenhessen. Elhatározza, hogy a szívére hallgat és lemondja az út további részét. Azonban az impresszáriójának sikerül meggyőznie, hogy egy ilyen lépés lerombolná a karrierjét, hogy neki muszáj továbbhaladnia a megkezdett úton. Nem sokkal azután, hogy beadta a derekát, rászokik a kábítószerre. Ettől a ponttól kezdődik élete hanyatló és tragikus szakasza. Természetesen egyetlen szerencsétlen lépés nem tesz tönkre egy teljes életet, de ez a film a maga eszközeivel szemlélteti, hogy sok színész, előadóművész könnyen meghajol mások érveinek súlya alatt, pedig nem az ő érdekeit szolgálják. Ezután marad számukra a belső ellentmondás okozta szenvedés, fájdalom, kiszolgáltatottság és gyengeség. Az ilyen embereknek meg kell tanulniuk bízni az intuícióikban és erősnek kell lenniük életük minden területén. A médiumok is gyakran tapasztalják ugyanezt. Ők rendkívül nyitottak, intuitívak, ezeket a tulajdonságokat egyáltalán nem gátolják magukban, mint ahogy mi többiek, sokan. Amikor dolgoznak vagy bizonyos körülmények között vannak, szabaddá teszik intuícióikat. Mint már említettem a művészek esetében, a médiumok sem mindig bízzák magukat megérzéseikre és életük számos vonatkozásában egyáltalán nem is követik azokat, legkevésbé a személyes kapcsolataikban. A médiumok túlságosan nyitottak mások energiája számára és gyakran nem tudják, hogy mit kezdjenek saját, egyéni érzéseikkel és igényeikkel, hogyan erősítsék meg magukat, és hol húzzák meg a határvonalat. Tapasztalataim szerint ezeknek a nagyon érzékeny embereknek testi problémáik vannak: vagy a súlyuk nem megfelelő, vagy valamilyen tartós betegségben szenvednek. Ezek a problémák megszűnnek, ha megtanulnak bánni fogékonyságukkal, intuícióikkal és képesek lesznek arra, hogy személyes kapcsolataikban is megérzéseik szerint viselkedjenek. Azok a lélekkutatók, akik már igencsak sok időt töltöttek meditációval, nagyon - 69 -
érzékennyé válnak és ráhangolódnak belső energiájukra. Ők is ugyanazokkal a gondokkal küszködnek, mint a korábban említett két típus. A kutatónak igen jó elképzelése van a szellemi, spirituális szeretet, szerelem, nyíltság és összpontosítás fogalmáról. A valóságban nem önmagát valósítja meg, hanem a modelljét játssza el újra és újra, mert fél spontán cselekedeteitől vagy attól, hogy ha őszintén kifejezi érzéseit, akkor azokban esetleg durvaság, méreg, faragatlanság, önzés vagy utálat nyilvánul meg. Egyikünk sincs még a teljes megvilágosodás állapotában, így ha megkockáztatjuk szabadabban és őszintén kifejezni magunkat, bizony kiderülnek rólunk durva, együgyű vagy értelmetlen dolgok is. Amint tanuljuk a legbelső megérzéseink szerinti életet, mindenáron ki akarjuk mosni magunkból a múltat, és ebben a folyamatban egy csomó régi "kacat" kerül felszínre és kiszabadul. Sok régi hiedelem és érzelmi beidegződés fényre kerül és meggyógyul. A folyamatban szembe kell néznünk tudatalattink feltárásával (mire láthatjuk, amúgy is megváltozik). Ha azt színleljük, hogy már összeszedettebbek vagyunk, mint valójában, elszalasztjuk a magunk meggyógyításának lehetőségét. Ezt az állapotot nagyon sebezhetőnek és ellenőrizhetetlennek találtam. Nem sokat törődöm azzal, hogy milyen benyomást keltek, milyennek látnak mások vagy éppen helyeslik-e, amit teszek. Nekem olyannak kell lennem, amilyen éppen vagyok, azaz önmagamnak, amennyire csak lehet, elfogadva ezzel a megvilágosodott tudatosság és az emberi korlátoltság elegyét, azaz azt, ami éppen most vagyok. Nem feltétlenül fontos az univerzum tökéletes csatornájának lenni. Az viszont igen: légy igazi, légy önmagad. Minél természetesebb, őszintébb és ösztönösebb vagy, annál könnyebben áramlik rajtad keresztül az alkotóerő. Amint ez megtörténik, kitisztítja belőled a kacatot, a limlomot is, amelyet a régi világból hoztál magaddal. Mindaz, ami így a felszínre kerül, néha nem túl tetszetős, néha kényelmetlen, de az átáramló energia jót tesz neked. Minél többet gyakorlod ezt a módszert, annál jobban kitisztul csatornád, ami átáramlik rajta, az az univerzumnak egyre tökéletesebb kifejeződése lesz. Emlékeztesd magad arra is, hogy némelyik lelki beidegződésünk inkább "jó ötleteket" tükröz, ahelyett, hogy torzítatlan képet adna a megvilágosodásról. Az emberek szeretnének mindig kedélyesek, megnyerőek és szeretetre méltók lenni, s ez nem más, mint énjük vágya az irányítás, a jóság, az egyenesség és az igazságosság iránt. Az univerzumnak rengeteg színe, kedélyállapota, sebessége, stílusa és iránya van, s mindezek állandóan változnak. Csupán azáltal, ha rábízzuk egónk vezetését és félelem nélkül kockáztatjuk ennek a folyamatnak az átáramlását, az univerzum közvetítőjeként felemelő élményben lesz részünk.
- 70 -
Gyakorlat 1./ Írd le annak okait, ami miatt úgy gondolod, hogy nem bízol intuíciódban és nem követed azt. 2./ Gondold át alaposan Az intuíció című fejezet végén leírt meditációt (I/3. fejezet), és ha úgy érzed, hogy szükséges, ismételd meg. 3./ Legalább kétszer naponta (de minél többször) lazíts egy-egy percet, hunyd be a szemed és ellenőrizd, hogy belső megérzéseid szerint azt teszed-e, amit valóban tenni akarsz. 4./ Egy napig vagy egy órán keresztül gondolj arra, hogy az ügyeiddel kapcsolatos megérzéseid csalhatatlanul jók minden esetben, és ennek megfelelően irányítsd cselekedeteidet.
- 71 -
ÉRZÉSEK, MEGÉRZÉSEK Munkám során azt tapasztalom, hogy nagyon sok embernek egyáltalán nincs kapcsolata az érzéseivel, megérzéseivel. Mivel ezt a jelenséget úgy fogom fel, mint saját tükrömet, és segítek ezeknek az embereknek, hogy megtanulják érteni és kifejezni az érzéseiket, így magamnak is segítek, sokkal többet tudok megérzéseimről, érzelmeim működéséről. Annak idején, amikor még elfojtottuk vagy figyelmen kívül hagytuk érzéseinket, nem voltunk képesek a bensőnkben lakozó univerzummal kapcsolatot létesíteni, nem tudtuk meghallani saját intuíciónk hangját és minden bizonnyal nem tudtuk igazán élvezni az életet. Az a gyanúm, hogy közülünk sokan nem kaptak megfelelő érzelmi nevelést gyermekkorunkban. Szüleink a saját érzéseik megértésének sem ismerték a módját, még kevésbé a mieinkét. Talán túlságosan lefoglalták őket az élet nehézségei, gondjai és az a kötelességtudat, hogy meg tudják adni számunkra mindazt, amire szükségünk volt. Bármi legyen is az oka, ha nem érzünk valakit magunk mellett, aki meghallgat bennünket és törődik érzéseinkkel, ha elutasításban van részünk, ahányszor csak érzéseinket, azaz önmagunkat szeretnénk kifejezni, előbb-utóbb megtanuljuk érzéseink elfojtásának módját. Amikor "palackba zárjuk" érzéseinket, elzárjuk testünket attól, hogy az életenergia átáramoljék rajta. Ezeknek a meg nem érzett, ki nem fejezett érzéseknek az energiája nem képes felszabadulni és ott marad valahol mélyen a testünkben, és érzelmi vagy fizikai kellemetlenségeket, akár kisebb vagy nagyobb betegségeket is okozhat. Csoportfoglalkozásaimon vagy magántanácsadásaim alkalmával naponta találkozom olyan emberekkel, akik egész életükben csak elfojtották érzéseiket. Sokan tartanak az úgynevezett negatív érzésektől, a szomorúságtól, a sértettségtől, a haragtól, a félelemtől, a kétségbeeséstől. Attól félnek, hogy ha utat engednek ezeknek az érzéseknek, akkor érzelmileg összetörnek, megsemmisülnek. Elborzadnak attól, hogy ha csak egyszer lenne ilyen élményben részük, soha nem tudnának tőle szabadulni. Pedig a valóságban éppen az ellenkezője igaz. Ha van bátorságunk ahhoz, hogy egy bizonyos érzést tökéletesen átéljünk, akkor az addig eltorlaszolt energia gyorsan felszabadul, "kiszabadul a palackból" és az érzés feloldódik. Csak egy példát mondok: egyszer olyan valaki fordult hozzám tanácsért, aki érzelmeit elfojtotta. Segítettem neki felismerni és megfogalmazni az érzéseit, és hagytam, hogy elhatalmasodjanak rajta. Amint ez megtörtént, páciensem tökéletesen átélte, kifejezte érzéseit, és egy pár perc múlva meg is nyugodott. Csodálatos érzés látni és megfigyelni, hogy azok, akik fájdalmas érzéseiket 30-40, akár 50 éven át magukba fojtották, néhány perc alatt meg - 72 -
tudnak szabadulni a súlyos tehertől és az így támadt űrt megbékélés, nyugalom tölti ki. Ha egyszer átéled azt az élményt, amit a régi, elfojtott érzésektől való megszabadulás jelent számodra, több energia és életerő fogja gazdagítani életedet. Meg kell tanulnod, hogy amint az érzések felébrednek benned, azonnal végy róluk tudomást: ezzel biztosítod, hogy szabadon áramolhassanak és így marad "tiszta" a csatornád. Az érzelmek természetükből fakadóan szakaszosan, ciklikusan jelentkeznek, s változékonyak, mint az időjárás. Egyetlen óra leforgása alatt, egy nap, egy hét folyamán az érzelmek széles skáláját élvezzük vagy szenvedjük el. Ha ezt megértjük, elfogadjuk, akkor megszerezzük azt a képességet, hogy élvezni tudjuk érzéseinket és hagyjuk, hadd változzanak. De ha félünk az olyan érzésektől, mint a harag, a szomorúság, akkor olyan fékeket alkalmazunk, amelyek már érzéseink keletkezésekor működésbe lépnek. Ha nem akarunk átélni valamit a maga teljességében, akkor félúton gátat emelünk eléje, majd jó mélyre temetjük. Csoportfoglalkozásaim résztvevői gyakran kérdezik, hogyan lehet elsajátítani a pozitív gondolkodást, hogyan küszöbölhetnék ki kellemetlen érzéseiket. Megdöbbennek, amikor arra ösztönzöm őket, hogy éljék csak át negatív érzéseiket, minél erősebben, annál jobb. Ezt azért tanácsolom, mert csak akkor lehetünk igazán szabadok és elégedettek, ha mindenestül elfogadjuk és szeretjük magunkat. Hajlamosak vagyunk arra, hogy bizonyos érzéseket fájdalmasnak minősítsünk, ezért el akarjuk kerülni őket. Rájöttem azonban, hogy a fájdalom lényegében nem más, mint védekezés egy érzettel szemben. A fájdalom testünknek olyan reakciója, amely fizikai ártalom elkerülésére szolgál. Ha megérintünk egy tüzes kályhát, fájdalmat érzünk: figyelmeztetést kapunk egy kellemetlen érzés elleni védekezésre. Azonnal elrántjuk kezünket a kályhától és ezzel elkerüljük a sérülést. A fizikai fájdalom tehát hasznos, amennyiben távol tart bennünket a veszélytől. Ám ha a fájdalomérzet nem veszélyre figyelmeztet, legjobb, ha lazán tűrjük és megvárjuk, amíg enyhül, majd megszűnik. Például, ha egy izmunkat jobban kinyújtjuk, mint általában, először ez is fájdalmat okoz, de ha óvatosan és kitartóan folytatjuk a nyújtogatást, a fájdalom meg fog szűnni. Ha szüléskor az asszony ellenáll annak az erős fájdalomnak, ami ilyenkor természetes, biztos, hogy még nagyobb fájdalmai lesznek. Ha képes minél jobban ellazítani magát, annál kevésbé fog fájni a szülés. Érzelmi szinten a fájdalom védekezés a fájdalmat okozó érzés ellen. Bizonyos érzésektől félünk, de ha elfojtunk egy érzést, érzelmi fájdalmat fogunk tapasztalni. Ha viszont beletörődünk, elfogadjuk teljesen, akkor csak egy erős érzést élünk át, - 73 -
nem hosszan tartó fájdalmat. Nincsenek "negatív" és "pozitív" érzések, mi magunk tesszük egyiket negatívvá, másikat pozitívvá, attól függően, hogy azt elfogadjuk vagy visszautasítjuk. Számomra minden érzés fontos része az én csodálatos, örökkön változó létezésemnek. Ha szeretjük és elfogadjuk legkülönbözőbb érzéseinket is, ezek mind az élet szivárványos színeit fogják gazdagítani. Van néhány olyan érzés, amelyet a legtöbb ember riadtan igyekszik elkerülni. Szeretnék egy-két tanácsot adni nekik, hogyan kell ezek ellen védekezni: FÉLELEM - A legfontosabb az, hogy felismerd és elfogadd a félelmeidet. Ha elfogadod magad olyannak, mint akinek félelmei vannak és nem akarod elhárítani magadtól ezt az érzést, nagyobb biztonságban kezded érezni magad és félelmed csökkenni fog. SZOMORÚSÁG - Szoros kapcsolatban áll nyíltszívűségeddel. Ha tűröd, hogy szomorúnak érezd magad, különösen, ha képes vagy sírni is, azt fogod tapasztalni, hogy még inkább nyíltszívű leszel és még több szeretetet fogsz érezni. BÁNAT - A szomorúság intenzív megnyilvánulása, ami a halálhoz, az elmúláshoz kapcsolódik. Nagyon fontos, hogy átadd magad a bánatnak és ne zárkózz el tőle. A bánat olykor hosszú ideig elhúzódik vagy időnként visszatér. El kell fogadnod ezt az érzést és gyűjts erőt, hogy elviseld, amikor rád tör. SÉRTŐDÖTTSÉG - A sebezhetőség megnyilvánulása. Hajlamosak vagyunk arra, hogy a sebezhetőségünket a védekezés vagy a megbántottság álarca mögé rejtsük, mert akkor nem kell elismernünk. Pedig az a jó, ha kimondjuk, bevalljuk, de mi se bántsuk meg a másikat. Például így: "Nagyon megsértettél, amikor nem hívtál magaddal", de így ne: "Te nem törődsz az én érzéseimmel. Hogy tudsz ilyen érzéketlen lenni?" REMÉNYTELENSÉG - A beletörődés, a megadás rokona. Amikor reményvesztettnek érzed magad, az azt jelenti, hogy egód feladta a küzdelmet, felismerted, hogy régi sémáid egyike sem működőképes. Ha valóban minden küzdelmet feladsz és teljesen reményvesztettnek érzed magad, ezt egy békés időszak és az univerzumnak való behódolásod új szintje fogja követni. HARAG - Akkor érzünk haragot, amikor saját erőnket elnyomjuk és hagyjuk, hogy valaki más uralkodjon rajtunk. Általában lenyeljük a mérgünket és eltompulunk. Amint kezdjük visszanyerni erőnket, legelőször a magunkkal hurcolt, elfojtott haragot fogjuk érezni. Azok számára, akik most kezdtek tudatosabbá válni, határozottan pozitív jel, amikor határozott haragot éreznek. Ez azt jelenti, hogy erejüket hamarosan visszanyerik. - 74 -
Ha életedben sosem engednéd megnyilvánulni haragodat, olyan helyzetekbe és olyan emberek közé keverednél, akik és amelyek fokoznák elfojtott haragodat. Ne légy folyton tekintettel a környezetedre, légy csak haragos és ismerd fel, hogy ez a te saját erőd. Képzelj el egy vulkánt, amely belőled kitörve fokozza erődet és energiádat. Sokan nem merik kifejezni haragjukat - attól tartanak, hogy valami olyasmit tesznek, ami valóban veszélyes. Ha ezt érzed, fogadd ezt el és teremts olyan helyzetet, amelyben nyugodtan kitombolhatod magad, akár egyedül, akár a tanácsadód, akár egy megbízható barátod társaságában vagy. Ne törődj vele, ha ilyenkor üvöltözöl, összevissza beszélsz, őrjöngsz, rugdalódzol és sikoltozol, ordítozol, ha hisztériában törsz ki; dobáld vagy csapkodd a párnákat, tedd azt, ami jólesik. Mihelyt ez megtörtént - biztonságos környezetben, s talán rendszeresítened kellene -, nem fogsz félni attól, hogy ilyenkor valami rettenetes dolgot művelnél és életed legkülönbözőbb helyzeteit sokkal ügyesebben fogod kezelni. Ha olyan valaki vagy, aki életében gyakran érzett haragot és gyakran szabadjára is engedte indulatait, akkor utána kell nézned, mi az a sérelem lelked mélyén, ami kiváltja belőled ezt az érzést. Próbáld meg szavakban kifejezni. Nálad a harag egyfajta védekező mechanizmus, amely a sérülékenységed ellen hivatott megvédeni. Légy határozott és céltudatos, ez a nyitja annak, hogy a haragot erővé alakítsd magadban. Tanuld meg kitapasztalni azt, hogy mi az, amit valóban tenni akarsz, azután tedd is anélkül, hogy túlságosan engednél mások befolyásának. Amint indulatod nem másokra irányul, nem leszel többé haragos. Érzéseink elfogadása elengedhetetlen feltétele annak, hogy az univerzum alkotó csatornájává válhassunk. Ha nem engedjük érzéseink szabad áramlását, a csatorna hamar eltömődik. Ha sok érzelmet, érzést raktározunk magunkban feldolgozatlanul, a rengeteg sikoltozó, panaszkodó hang nem hagyja majd, hogy megértsük intuíciónk sokkal finomabban jelentkező hangjait. Sokan vannak, akik segítséget kérnek ahhoz, hogy egyáltalán megtudják, hol van bennük az a régi beidegződés, ami gátolja őket érzelmeik elfogadásában. Ha ezt érzed magadban, keress egy jó szaktanácsadót vagy terapeutát vagy csatlakozz egy ezzel a problémával foglalkozó csoporthoz (ahol a résztvevők egymásnak adnak tanácsot). A terapeutát úgy válaszd ki, hogy előbb érdeklődj ismerőseidnél és ne zavarjon, hogy több szakembernél is megfordulsz, egészen addig, amíg ahhoz el nem jutsz, akiben valóban megbízol. Próbálj olyat találni, aki a saját érzéseivel valódi kapcsolatot tart fenn és hozzád is őszintén, természetesen viszonyul. Függetlenül attól, hogy szakemberhez fordulsz segítségért vagy sem, váljon - 75 -
gyakorlatoddá, hogy mindennap gyakran gondolsz lelkiállapotodra, elemzed érzéseidet. Próbáld megkülönböztetni, hogy mit gondolsz és mit érzel (sokaknak ez komoly nehézséget jelent). Amennyire csak lehet, hallgass érzéseidre, barátkozz meg velük, s akkor tapasztalni fogod, hogy így egy korábban nem ismert gazdag, teljes és örömteli élet elé tekintesz.
Gyakorlat Reggel, amikor felébredsz, ismét hunyd be a szemed és figyelmedet irányítsd tested belsejére, szívedre, hasi idegközpontodra és alhasi részeidre. Kérdezd meg magadtól, hogy állsz éppen akkor érzelmeiddel. Próbáld megkülönböztetni érzéseidet agyadban kitermelődő gondolataidtól. Állapítsd meg, hogy érzéseid békések, izgatottak, aggódóak, szomorúak, haragosak, vidámak, csalódottak, bűnösek, szerelmesek, magányosságot sugallók, elégedettek, komolyak, játékosak-e. Ha nem boldogító, ha csalódást okoz az, amit magadban tapasztalsz, keresd meg ennek az okát, próbáld szóra bírni magát az érzést. Kérd meg, hogy beszéljen hozzád és mondja el pontosan, mi ez az érzés. Légy megértő és segítőkész érzéseidhez. Kérdezd meg, hogy mit kell tenned, amivel jobban törődhetnél önmagaddal. Ismételd meg a gyakorlatot mielőtt nyugovóra térsz, vagy bármikor napközben, amikor van időd.
- 76 -
A ZSARNOK ÉS A LÁZADÓ A zsarnok és a lázadó a személyiség két része - tapasztaltam több olyan személy esetében, akivel együtt dolgozom. A zsarnok az a belső hang, amely azt diktálja számunkra, hogy vajon mit tegyünk és mit ne tegyünk. Ez tartja számon kötelességeinket és szigorú elvárásokat támaszt elénk, olyan, mint egy irányító és követelő hang. A lázadó az a része személyiségünknek, amely megtagad mindent, amit neki diktálnak. A lázadó hajthatatlanul ellenáll mindenfajta parancsoló beavatkozásnak és nem bízik senkiben sem. Amikor a zsarnok azt mondja: "ezt kell tenned", a lázadó válasza: "ki van zárva". Személyiségünk lázadó fele kora gyermekkorunkban fejlődik ki bennünk, mintegy válaszul a fölöttünk álló tekintély (szülők, tanárok, egyház és így tovább) követeléseire, elvárásaira. A lázadó eredetileg úgy próbálta megvédeni érzéseit, hogy egyszerűen nem hitt abban, amit intuíciója nem helyeselt. Például, ha te nem értettél egyet a szüleid tervével, akkor a lázadó feled nem volt hajlandó az együttműködésre (vagy nyílt lázadással, vagy passzív ellenállással reagált). A lázadó érdekelt volt abban, hogy támogassa a te saját akaratodat. Ő tartotta személyiségedet életben. Néhányunk esetében a lázadó az erősebb. Az olyan gyermekek, akik követelő, uralkodó természetű szüleik, tanáraik, gondozóik miatt arra voltak kényszerítve, hogy akaratukat alárendeljék másoknak, vagy elvesztették egyéniségüket, vagy megvédték saját akaratukat, amiért aztán lázadónak nevezték őket, meg olyannak, akivel nem lehet együttműködni. Az a gyermek például, akinek uralkodó természetű apja vagy anyja volt és beleszólt mindenbe (külső zsarnok), arra volt kényszerítve, hogy kifejlessze magában a lázadót. És nem másért, csak hogy biztosítsa saját egyéniségének sértetlenségét, megtartását. Vagy vegyünk példának egy másik gyermeket, aki alkoholista családi környezetben nőtt fel; természetesen kifejlesztette, felépítette magában a belső lázadót, hogy védje magát környezete összeférhetetlenségével szemben. Mivel senkije sem volt, akire számíthatott volna, azt tanulta meg, hogy senkiben sem bízhat. A lázadás akkor kezd problémává válni, ha eluralkodik a személyiségen, és az egyén minden és mindeki ellen lázadni fog. Megtanulja, hogy ne bízzon semmiben, ami csak egy kicsit is hasonlít az irányításra, beleértve saját belső igényeit is (a belső zsarnok). Például valamelyik főnököd kérhet tőled valami magától értetődő dolgot, és te dühös leszel, ellenállsz, nem teszed meg, amit kért. Másik példa: elhatározhatod, belső sugallat alapján, hogy egyáltalán nem fogyasztasz csokoládétortát és mégis három szeletet megeszel. Belső zsarnokunk úgy fejlődik ki, hogy környezetünk hangját tartja mérvadónak. Ha olyan szülők, tanárok és más tiszteletet parancsoló felnőttek között nevelkedünk, - 77 -
akik meghatározzák, hogy mit tegyünk és mit ne, eltanuljuk tőlük önmagunk kezelésének, irányításának módszerét. Megtanuljuk, hogyan építsük bele személyiségünkbe ezt a sémát, amely azután önmagunkkal szemben támaszt követelményeket. Azt tapasztaljuk, hogy a belső zsarnok valóságos eredményeket ér el, amikor külső teljesítményre sarkall minket. Például az a gyermek, akinek követelő szülei vannak, arra lett nevelve, hogy mindig legyen igényes. Megtanulja, elsajátítja szülei elvárásait, ami a világban, az életben sok sikert hozhat számára. Az emberek nemcsak azért fejlesztik ki belső zsarnokukat, hogy kivívják a környezet elismerését, hanem azért is, hogy a külső zsarnokok ellen védekezzenek. Te mondhatod önmagadról azt, hogy lusta vagy és tevékenyebb életre ösztönzöd magad, de nem szívesen hallod másoktól ugyanezt. Bizonyos értelemben tehát belső zsarnokoddal védekezel a külső kritika ellen. A zsarnok azt kívánja, hogy hallják, és hajlandó az együttműködésre is. Ha megpróbálod elnyomni vagy figyelmen kívül hagyni ezt a hangot, csalódottá válik. Egyre hangosabb és követelődzőbb lesz, egészen addig, amíg csak rá nem figyelünk, meg nem halljuk. Ilyenkor a zsarnok és a lázadó küzd benned egymással. Egyikük egy feladat elvégzése mellett van, a másik nemmel válaszol rá. Egyikük azt sugalmazza neked, hogy valamit másként, helyesebben kellene tenned életedben, a másik közönyössé válik. Sem a zsarnok, sem a lázadó nem figyel rád, egyik sem támogat téged. Mivel saját egyéniséget teremtettek maguknak, most már csak az egymás elleni hadakozás minden céljuk. Amikor ez a helyzet állandósul, az ember úgy érzi, hogy kutyaszorítóba került. Az energia nem tud áramolni benne ilyen feltételek mellett, amikor személyiségének két része háborúban áll egymással, és ő így nem merülhet bele intuíciójába, hogy tanácsot kérjen. Az a legcélravezetőbb dolog, amit tehetsz az energiaáramlás eléréséért, ha azt figyeled, amit éppen csinálsz. Ismerd fel, hogy kutyaszorítóba kerültél és aprólékosan elemezd a bensődben zajló ellentétet. Vizsgáld meg magadban mind a zsarnokot, mind a lázadót és részletesen figyeld meg, hogy valójában milyenek, ettől csökken az erejük. Meg fogod látni, hogy egyikük sem intuíciód hangja, amely hozzád szól, veled beszél. Mindkettőnek az a célja, hogy uralkodjon az életeden. Ha mielőbb sikerül tisztáznod magadban, annál gyorsabban ki tudsz térni "tanácsaik" elől. Amikor erre már képes vagy, következő lépésként szállj magadba és azt fogd fel, hogy a benned lakozó női jellegnek mi a tanácsa, és cselekedj annak megfelelően. Ezzel felszabadítod az energiát. Az energia és az erő igazi forrása az, hogy meghallod a belső hangot és elfogadod irányítását és annak megfelelően cselekszel. Az egyik női páciensem nem volt megelégedve karrierjével, de azt is tudta, hogy ennek ő maga az oka. Adminisztratív munkát végzett egy üzletember irodájában. Annak ellenére, hogy rendkívül jó szervezői képességekkel rendelkezett, gyakran azon kapta magát, hogy valamit elfelejtett. Mi lenne, ha a főnöke ilyenkor odamenne - 78 -
hozzá és arra emlékeztetné őt, hogy mit nem csinált meg vagy nem rendezett el, ő pedig füstölögne haragjában. Rájött, hogy mindig dühös, valahányszor főnöke munkát ad neki, legyen az a legegyszerűbb feladat. Úgy érezte, hogy anyagilag nem tudja elviselni, ha elveszíti állását, de közben maradni sem akart. Csapdában érezte magát. Beszélgetésünk közben kezdte felismerni magában a lázadót. Azt is tudta, hogy zsarnok énje ellen küzd, annak az ösztönzése ellen, hogy munkahelyén maradjon. Küzd a főnöke ellen is, akinek az "ellenőr" szerepe jutott. Visszagondolt gyermekkorára és megpróbálta felidézni, hogy mikor született meg lázadó énje. Beismerte, hogy voltak problémái más feletteseivel, más munkahelyen is, hasonlóképpen, mint korábban az iskolában. Megértette, hogy ezek a régi görcsök tették robbanékonnyá. Amint ezt tisztázta magában, azonnal meg akarta változtatni lázadó énjét. Megmondtam neki, hogy érzelmeit nem tudja legyőzni ilyen támadással. Ellenben, ha meg akarja változtatni magában a lázadót, akkor előbb zsarnoki énjét kell erősítenie, hogy az előbbi még nagyobb erővel harcoljon benne. Aztán arra lesz szüksége, hogy igazán meg akarja ismerni saját reakcióit, mint valódi okát annak, amely őt cselekvésre késztette. Hamarosan felfogta, hogy mit kívánok tőle; akkor megkértem, hogy behunyt szemmel szálljon magába, testének egy mély pontjára. Meg kellett kérdeznie intuícióját, hogy ténylegesen mi az, amit tenni akar. Kiderült, hogy kimondatlanul üzletasszony akart lenni, de félt belevágni, nem bízott magában. Később egyre mérgesebb lett magára, amiért egy íróasztalnál ül, mert már tudta, hogy egészen más az, amit tennie kellene. Miután tisztázta, mit akar valójában, már azt is tudta, hogyan juthat céljához lépésről lépésre közelebb. Elhatározta, hogy egyelőre nem mond fel és még főnöke jóindulatát is megnyeri. Érdeklődött, tájékozódott jó néhány kereskedővállalatnál, hogy a legmegfelelőbb munkahelyet válassza. Már attól sokkal jobban érezte magát, hogy látta a célt és megtette az első lépéseket. Egy héttel később felhívott és elmondta, hogy belső zsarnoka és lázadója kiharcolta magát, úgy látszik, mindketten legyengültek. Ő pedig zavartalanul egyengethette az utat az üzletasszonyi jövő felé. Egyébként főnöke is hajlandó segíteni, megtesz minden tőle telhetőt. Hidd el, sem a zsarnok, sem a lázadó nem igazi önmagad. Ha megtanulsz bízni intuíciódban és követni tanácsait, mind a zsarnok, mind a lázadó elhallgat benned, és az lehetsz, aki valóban vagy.
Gyakorlat - 79 -
Vizsgáld meg öntörvényeidet, viselkedési szokásaidat, amelyekről úgy érzed, hogy követeléseket támasztanak veled szemben (zsarnoki módon), irányítanak. Használd fel az alábbi kategorizálást, vesd össze a magadéval. A zárójeles részek példaként szolgálnak.
Munka. (Hetenként negyven vagy hatvan órát kell dolgoznom keményen, bárhol vagyok, nem tudok pénzt keresni másként, hogy azt csinálhassam, amit akarok.)
Pénz. (Soha sem lesz elég pénzem, félre kell raknom arra az esetre, ha valami nem várt kiadás merül fel, nem lehetek könnyelmű pénz dolgában.)
Kapcsolatok. (Szükségem van egy társra, tetszenem kell a partneremnek, nem lehetek csapodár, jobb lesz, ha megelégszem azzal, amit kaptam.)
Szex. (Mindig el kell élveznem a szeretkezéskor, szerelmesnek kell lennem abba, akivel szexuális kapcsolatom van, nekem kell lennem a legjobb, legérzékibb szeretőnek.) Most írd le mindazt, amivel semmiképpen nem értesz egyet, fűzz hozzá bármilyen megjegyzést. Például: "Kinek van szüksége munkára? Én ellátom a magam feladatát". Vagy: "Ki törődik egyáltalán a pénzzel? Nekem nincs rá szükségem!". Vagy: "Azt csinálok, amit akarok, a társam háta mögött". Miután kiírtad magadból a zsarnok és a lázadó vitáját, szállj le egy mélyebb pontra testedben és kérdezd meg magadtól, hogy mi az, amit a legszívesebben csinálnál, gyakorolnál; tárd fel, mi az igazi számodra. Írj le minden gondolatot vagy érzést, amelyre ily módon bukkantál magadban.
- 80 -
AZ ÁLDOZAT ÉS A MEGMENTŐ Az áldozat-tudat az a hiedelem, hogy elhagyatottak, tehetetlenek vagyunk, hogy a világ, a társadalom, a mindennapi élet olyan dolgokat "művel" velünk, amelyekkel kapcsolatban semmi más választásunk nincs, mint elfogadni, amit "odatálaltak". Ettől érzünk kiszolgáltatottságot, miszerint védtelenek és sebezhetőek vagyunk, nincs beleszólásunk a körülöttünk történő dolgokba. Az áldozat az oltalmazó erőt látja megmentőjében. A megmentő nem tudja, hogyan védelmezze önmagát, mivel a másik megsegítésével törődik. Nem tudatosan ugyan, de így, közvetett módon elsősorban magának szerez megelégedést. Szüksége van az áldozatra, mert valakiről gondoskodnia kell. Úgy hiszi, hogy a másik erőtlen, gyenge és szüksége van az ő segítségére. Gondolom, valamennyien nagyon jól ismerjük ezt a jelenséget. A legtöbb áldozat időt és energiát nem sajnálva kutat megmentő után, ahelyett, hogy megpróbálna, megtanulna önmagáról gondoskodni. Senki sem lehet megmentő, ha bensőjében nem áldozat is egyben, mégis úgy tűnhet, hogy valaki tipikus áldozat, míg a másik tipikus megmentő alkat. A szélsőséges eseteket tekintve valóban vannak olyanok, akik mindig bajban vannak és reményüket vesztve mások segítségére szorulnak. És vannak mártírok, akik életük értelmét abban látják, hogy másokat megmentenek. De mi, többiek általában ide-oda csapódunk a kétféle szerepben.
A megmentő-tudat átalakítása Kivétel nélkül mindannyian érzékeljük, látjuk, hogy mennyi a fájdalom a Földön. A fájdalom ott van mindenütt, a környezetünkben élő emberekben, az újságokban, a televízióban. Ennek a mindent elöntő fájdalomnak az okait csak úgy szüntethetjük meg, hogy nem tagadjuk le azt, ami van. Lásd, érezd, és azután tudd is, hogy a fájdalom olyan dolog, ami nem független tőlünk. Nem volna éhínség, gyilkosság, nem volnának betegségek, ha némely érdekcsoportok nem idéznék elő létezésüket. (Lásd a Világunk megváltoztatása című fejezetben.) Ahhoz, hogy a megmentő tudatot átalakítsuk magunkban, tudomásul kell vennünk saját fájdalmainkat. Kötelességünk megszüntetni azokat, ezért vegyük fel a kapcsolatot a bennünk lakozó univerzumi erővel, hogy segítsen bajainkból kigyógyulni. Ha látjuk, hogy valaki bajban van vagy tehetetlen, tudnunk kell, hogy nekünk is van fájdalmunk és mi is elhagyatottak vagyunk. Nem segíthetünk valakin,
- 81 -
ha mi magunk nem éreztük és nem éltük át az elhagyatottság érzését. Akár áldozat, akár megmentő vagyunk, az energia áramlásának gátat emelünk. Az energia áramlása megszűnik, amint az ember mások baját helyezi előtérbe, illetve mástól vár megoldást gondjaira. Az energia felszabadításához és az univerzum segítségének elnyeréséhez mind az áldozatnak, mind a megmentőnek önmagába kell mélyednie és bensőjéből kell segítséget kérnie. A megmentő nem méri fel, hogy milyen nagy segítségre van szüksége magának is. Annyira lefoglalja mások megsegítése, hogy észre sem veszi saját fájdalmait, bajait. Ha mégis érez némi fájdalmat, ezt az érzést azonnal "elfedi", úgy, hogy talál valaki mást, akiről gondoskodnia kell. A megmentő tudat általában nagyon mélyre, még a gyermekkorunkba visszavezethető élményben gyökerezik. Saját életemből tudok erre példát. Még nagyon fiatal voltam, amikor elkezdtem másokról gondoskodni. Szüleim már kisbaba koromban elváltak és nagyon korán úgy éreztem, hogy úgy kell viselkednem, mint egy érett felnőttnek. Elvállaltam ennek a felelősségét, és közben nem törődtem saját érzéseimmel. Szélsőséges megmentő voltam. Meg akartam menteni a világot. Mindig megpróbáltam segíteni mindenkinek. Csoportfoglalkozásokat szerveztem, mert az embereknek át akartam adni azt a "nagy" tudást, amivel rendelkeztem. Olyan fontosnak tartottam tudományomat, hogy azt gondoltam, az emberek is igénylik és éppen rám van szükségük. Személyes kapcsolataimban ugyanezt tettem. Sokakat vonzottam magamhoz, szeretőket és barátokat egyaránt, akik láthatóan igényelték a segítségemet. Amint tudatosabbá váltam, hamarosan észrevettem, hogy viselkedésemmel telepatikusan azt közvetítem az embereknek, hogy: "Nem bízom erődben és nem hiszem, hogy érzed magadban a felelősséget életedért. Azt gondolom rólad, hogy szerencsétlen lény vagy, aki nem tud annyit, mint én, és azt hiszem, hogy segítségre van szükséged". Az a személy, akit óvsz, akin segítesz, pontosan érzi ezt. Érzi, hogy lekicsinyled, alábecsülöd erejét, ahelyett, hogy valóban segítenél rajta. S mi több, közben elhanyagolod önmagadat is, pedig ez az egyetlen útja annak, hogy az energia áramlását megindítsd és a helyzetet megváltoztasd. Be kell látnod, hogy azért választottad a megmentő szerepét, mert attól félsz, az emberek különben cserbenhagynak téged. A félelem így szólít: "Ha nem törődsz mások bajával, el fognak hagyni és egyedül maradsz". Ám ha magadba szállsz, gyógyulni akarsz, azt fogod látni, hogy csak egyvalaki van segítségedre: igazi önmagad. Ennyi pontosan elég. Ha törődsz önmagaddal, érzelmeiddel, másoktól is sok szeretetet és törődést kapsz. Jól tudom, hogy a gondoskodásról nagyon nehéz leszokni. Szorongás és bűntudat gyötör, gondolataidban így tépelődsz: "Valóban szükségem van arra, hogy időt fordítsak magamra? Mi lesz azokkal, akik a segítségemre szorulnak?" A bűntudat és a szorongás hangja akkor csöndesedik el, amikor tapasztalod az eredményeket. Azok, akiken - 82 -
segíteni szoktál, elkezdenek gondoskodni magukról és te jobban fogod érezni magadat. Nem akarlak elbátortalanítani, ha másokon segíteni akarsz. Csak azt ajánlom, hogy mielőtt segítesz, lásd be: ezt önmagadért is teszed. Lásd be azt is, hogy a mások fájdalma a tiéd is. Akkor szállj mélyen magadba és kérd az univerzum segítségét: "Univerzum, segíts nekem megváltozni, segíts abban, hogy önmagamat meggyógyítsam és fényed csatornája lehessek". Ha ezt teszed, elvonod figyelmedet a másik személyről, elismered, hogy te is segítségre szorulsz és irányítást, segítséget kérsz. Az egyetlen igazi módja annak, hogy másokon segíthess, ha pontosan azt teszed, amit tenni szándékozol. Ha azt mondod: "Ó, tennem kellene valamit ebben az ügyben", az nem az univerzum, hanem a bűntudatod hangja, vagy talán agyad kutat valami ésszerű megoldás után. Ha bízol belső megérzéseidben és minden pillanatban azt teszed, amit érzéseid szerint tenned kell, akkor az univerzum szabadon áramlik át rajtad. Érzéketlen és kegyetlen embernek tűnhet számodra az, aki nem segít a barátjának, ha az ezt kéri tőle. Hiába vagy egyébként segítőkész, ha már egyszer valami visszatart attól, hogy eleget tégy barátod kérésének; bíznod kell előérzetedben és merj neki nemet mondani. Valójában az a helyzet, hogy csak barátod tehetetlenségérzését erősíthetted volna, ha segítséget nyújtottál volna neki. Ha megérzésedre hallgatsz és nemet mondasz, akkor segíted őt igazán, mert arra ösztökéled, hogy a maga erejéből oldja meg a dolgot. Máskor csodálatos érzés számodra, ha adni vagy segíteni tudsz valakinek. Bízz ebben az érzésben és örülj, hogy örömöt szerezhetsz. Ha az adakozás, segítség szíved szerinti, és nem kíván részedről áldozatot, tudd, hogy ez az univerzum ajándéka. Az univerzum figyelmen kívül hagyja, hogy miképpen látjuk jónak a dolgok alakulását, nem tartja számon terveinket, jótékonykodó cselekedeteinket. Rendületlenül vezet bennünket a fény ragyogó útján.
Az áldozat-tudat átalakítása Az emberek áldozat-tudata akkor szűnik meg, ha rájönnek, hogy nincs, aki segítsen rajtuk, aki megmentse őket, amikor másokat hibáztatnak azért, hogy megkeseredett az életük, s gyorsan változtatni akarnak rajta. A két dolog általában egy időben következik be. Míg mások azon fáradoznak, hogy megmentsenek téged, te abba fáradsz bele, hogy áldozat vagy. Ahhoz, hogy áldozat-tudatunkat megváltoztassuk, - 83 -
átalakítsuk, egész eddigi életünk beidegződéseit felül kell bírálnunk. Születésünktől fogva azt halljuk, hogy az erőt, a szeretetet, sebeinkre gyógyírt környezetünkben kell keresni. Aztán amikor kiderül, hogy ez még sincs így, a külvilágot hibáztatjuk. Ahelyett, hogy magunkba tekintenénk, mindennel szembeszegülünk, amit addig megtanultunk. Rossz szokásunkkal szakítva, hagyjuk abba mások hibáztatását és forduljunk az univerzumhoz megvilágosodásért. Ha áldozatnak érzed magad, azonnal magadba kell szállnod. Kérd: "Univerzum, mutasd meg, mit kell tennem, hogy meggyógyuljak. Segíts abban, hogy tudatosodjon bennem: te vagy erőm forrása." Ezt követően maradj nyitott a válasz befogadására, megértésére. A válasz különböző utakon, módokon érkezhet: belső üzenetként, egy telefonhívás formájában, valakitől érkező segítség révén. Amikor arra bíztatlak: "szállj magadba a válaszért", az nem azt jelenti, hogy a segítség is bensődből érkezik. Úgy értsd, hogy biztosan kell érezned: az univerzum ereje benned van és az ő segítségével mindent megkaphatsz, amire szükséged van. Tudd, hogy teljes mértékben te vagy felelős azért a helyzetért, amelyben vagy és fordulj a benned lévő univerzumhoz, mielőtt segítséget keresnél a külső világban. Ha ezt teszed, megbecsülésedet fejezed ki saját erődnek. Belső női jelleged ezt érezni fogja és válaszként több bölcsességet és erőt áraszt. A gyógyulás csalhatatlan jelének könyvelhetjük el azt, amikor tagadjuk, hogy akár mi, akár mások elhagyatottak lennének. Még a helyzetgyakorlatok "történései" is elvezethetnek valakit régi hiedelmei és viselkedésmintái elhagyásához, az azokból való kigyógyuláshoz. Amikor csoportom egyes tagjai előre megbeszélt "lehetetlen" vagy "reménytelen" helyzetben vannak, arra bátorítom őket, hogy az adott helyzetben mérjék fel saját erejüket; jól figyeljék meg, milyen megoldásokra bukkantak. Általában belátják, milyen fontos volt az egész szituáció ahhoz, hogy többet tudjanak meg magukról, hogy önismeretük mélyüljön. Ha nem ismerjük annak a módját, hogy önmagunkkal hogyan kell finoman bánni, nagyon durva leckét kaphatunk. Belső hangunk hallatni kívánja magát, és ha mi állandóan figyelmen kívül hagyjuk, egyre kényelmetlenebbül fogjuk érezni magunkat. Baleseteket, betegséget és fájdalmat kerülhetünk el, ha bizalommal hallgatunk megérzéseinkre és belső irányításunk szerint cselekszünk. Figyeld meg és elemezd a következő kis történeteket, amelyek mindegyike az áldozat/megmentő különböző viszonyait példázza.
Egyik csoportombéli nő elmesélte nekem, hogy álmából felébresztették és megerőszakolták. Először egyszerűen lehetetlennek találta, hogy egyáltalán van ereje - 84 -
elviselni ezt a helyzetet, másodszor pedig azt furcsállotta, hogy miért éppen ez a fájdalmas, borzasztó esemény gyógyította ki az örökös áldozat-tudatából. Megerőszakolása tehetetlenséget váltott ki belőle és félelelmet attól, hogy ismét megtörténhet vele. Ahhoz, hogy némileg eloszlassam a félelmét, úgy éreztem, meg kell tudnia: miért teremthetett ilyesmire alkalmat. Ezzel sikerült ráébresztenem arra, hogy bármilyen szörnyű, de erre volt szüksége. Ha más választása is lett volna, tökéletesen meg tudott volna szabadulni attól a félelmétől, hogy ismét áldozattá váljon. Hozzáfogott, hogy alaposan megvizsgálja megerőszakolásának esetét. Évekkel korábban abban a félelemben élt, hogy egy férfi megerőszakolja. Mélyen rögződött benne a rettegés, hogy ez megtörténhet. Tisztában volt azzal is, hogy élete végéig az áldozat szerepére van ítélve. Megfigyelte, hogy mások általában hatalmat gyakorolnak felette és neki nincs más választása, mint alárendelni magát bárki hatalmának. Véleményem szerint ő maga teremtett olyan feltételeket, amelyek kivetítették, sőt felerősítették azt, amit belsőleg érzett. Miután tudatosította ezeket a hiedelmeket, ki is tudott gyógyulni belőlük, és azok tudatalattijában többé nem gyakoroltak ellenőrzést felette. Miután ismerte az előzményeket, a vele történtek okait, most már az is fontos volt számára, hogy tökéletesen átélje a megerőszakolásával kapcsolatos érzéseit. Nagyon haragudott az erőszaktevőre és a többiekre, akik uralkodtak rajta, és ezt nem is titkolta. Amikor ráébredünk, hogy mi magunk vonzzuk a negatív dolgokat, nem szabad haragunkat vagy félemünket befelé fordítanunk, egyáltalán magunk felé irányítanunk. Az érzéseket ki kell fejezni. Ennek a nőnek, akit megerőszakoltak, arra volt szüksége, hogy teljesen átélje érzéseit, és ezzel megszabaduljon tőlük, visszanyerje személyisége erejét. Készségesen megtett mindent. Pár héttel a csoportfoglalkozások befejezése után felhívott, elmondta, hogy esténként most már úgy tud lefeküdni, hogy nem kell égve hagynia a lámpát, most már nem fél a támadástól. Másik páciensem az egyik helyi kórház alkoholista és kábítószeres osztályán dolgozott. Rettenetesen kimerültnek érezte magát, de nem mert szabadnapot kivenni, mert ezzel is az állását kockáztatta volna. Olyan helyzetbe került, hogy nem tudott magán segíteni, szinte beleveszett a munkába. Maradt hát, másokon segített, miközben saját érzéseit elhanyagolta, holott azok az érzések "sikoltoztak", hogy meghallja őket. Egyre fáradtabb lett, elkezdte betegeit sértegetni és ingerültsége nőttön nőtt. Kocsija háromszor is elromlott három hónap alatt, emiatt még görcsösebben ragaszkodott az állásához, mert a kocsijavítás költségei is pluszterhet jelentettek. Semmi kiutat nem látott. Mivel nem tudta, mi az oka általános ingerültségének, mindentől félni kezdett. Félt - 85 -
munkába menni, félt a betegeitől és félt saját állapotától is. Bezárkózott, áldozatnak érezte magát, arra várt, hogy valaki megmentse, segítségére siessen, elsősorban anyagi helyzetének romlása miatt. Tehetetlennek érezte magát. Egyik napon megjelent munkahelyén és nem volt képes arra, hogy beteget lásson. Kétségbeesésében sírni kezdett. Munkatársai azt tanácsolták, hogy vegyen ki egypár nap szabadságot. A megrázkódtatás hatására fizikai panaszai is lettek, ezért elment orvosához, aki stressz következtében beállt munkaképtelenséget állapított meg nála. El is utazott a városból egy hónapra pihenni. Elkezdett hallgatni belső igényeire, figyelembe is vette azokat és kigyógyította önmagát. Sikerült megszabadulnia a megmentő és az áldozat sémájától, közben alkotóenergiája felszabadult, amit addig lekötött a munkája. Felfedezte, hogy alkotóképessége más területen is gyümölcsöztethető. Szervezett egy vidám csoportfoglalkozást és újra elkezdett írni, hogy kifejezze önmagát. Úgy döntött, hogy nem megy vissza dolgozni a kórházba. Egy másik asszonyt az egyik csoportomban szinte sorozatban érték kisebb balesetek a háza táján. Intuitív úton érezte, hogy nem jó, ha sokkal több munka elvégzésére kényszeríti magát, mint amennyit elbír, de azt is érezte, hogy nem szabad ellustulnia. Végül is addig gyötörte magát, mígnem autóbalesetet szenvedett és kórházba került. Ettől fogva többé nem erőltette magát, és belátta, hogy kevesebbet kell vállalnia. Kórházi tartózkodása alatt elhatározta, hogy eladja a házát és visszavonul az üzleti élettől. Utazni, szórakozni kezdett és kedvtelésből olyasmivel töltötte az időt, amit mindig is csinálni szeretett volna. Most már nincsenek balesetei, boldognak és izgalmasnak érzi az életét.
Gyakorlat Áldozatmegmentő folyamat I. rész 1./ Írd össze, hogy mikor érzed magad erőtlennek vagy áldozatnak. 2./ Csoportosításod első helyzetére gondolj, hunyd be a szemed és lásd magad azon a bizonyos helyen. Érezd át csalódottságod, magányosságod és reménytelenséged
- 86 -
érzéseit. Szánj néhány percet ennek átgondolására. 3./ Most képzeld magad dühösnek és iszonyú mérgesnek attól, hogy hogyan lehettél ilyen tehetetlenné életed folyamán. 4./ Ezután érezd magad erőteljesnek, érezd magadban a kitartást, alkotóképességet, ragyogást és a lelket. Tekints úgy magadra, hogy van választási lehetőséged. Amint elkezdted ezt látni és érezni, tárd fel, hogy hogyan járnál el abban a lehetetlen ügyben, amiben benne vagy. Fogadj be bármi képzetet, vagy ötletet, amely ér. 5./ Csoportosításod minden tételével kapcsolatban ismételd meg a fenti gyakorlatokat.
II. rész 1./ Írd össze, hogy milyen helyzetekben mentenél meg másokat. 2./ Minden helyzetet külön-külön felidézve, hunyd be a szemed, lásd a személyt vagy személyeket, akit/akiket hősként, egyénként megszabadítasz. Most hagyd őket magukra, saját erejükre, azaz az univerzumra bízva. 3./ Ezután lásd, hogy önmagadról gondoskodsz minden egyes helyzetben. Mit tudsz tenni önmagad érdekében azért, hogy elégedett legyél?
- 87 -
A BELSŐ EGYENSÚLY MEGTEREMTÉSE Mint az univerzum közvetítőcsatornája, kifejezésmódok és érzelmek teljes skálájával kell rendelkeznünk. Ha a magasabb rendű erő azt sugallja, hogy siessünk, akkor megállás és kérdezősködés nélkül sietnünk kell. Ha azt mondja, hogy várnunk kell, tudnunk kell lazítani és élvezzük a semmittevést, amíg újabb üzenetet nem kapunk. Mindig arra kapunk ösztönzést, hogy saját, kevésbé ismert jellegünket tárjuk fel, hogy új módon szerezzünk tapasztalatokat és új formában fejezzük ki magunkat. Ha figyelmen kívül hagyjuk ezeket a benső indíttatásokat, akkor végül is a külső élet körülményei fognak belső önmagunk feltárására kényszeríteni. Így vagy úgy, magasabb rendű önmagunk megbizonyosodik arról, hogy befogadjuk-e azokat az üzeneteket, amelyeket azért kapunk, hogy tudjuk, mit kell tennünk. Egyik szélsőséges helyzetből a másikba kerülhetünk, amíg csak el nem érjük az egyensúly állapotát. Nincs kizárva, hogy intuíciónk olyan irányba vezérel bennünket, ami új is és más is, mint a korábbi. Ha valamelyikfajta személyiségünkben, szerepünkben kényelmesen érezzük magunkat, még akkor is elképzelhető, hogy éppen az ellenkezőjének a kifejezésére leszünk felszólítva. Ezt jó tudni, főként addig, amíg tanuljuk belső hangunk megfigyelésének tudományát. Jó mottó lehetne: "várni a váratlanra". Az a tapasztalatom, hogy két alapvető személyiségtípus létezik. Segítségül szolgálhat az, ha felismerjük, hogy melyik bennünk az erősebb, melyik felé hajlunk inkább. Vannak természetesen olyanok, akikben ötvöződik a kétféle alapvető típus; ők az élet bizonyos területein egyik jellegük, más területeken pedig a másik jellegük szerint cselekszenek. A két alapvető típus: "tevékeny" és "létező". A tevékenyek olyan emberek, akik mindenképpen tevékenység-orientáltak. Ők rögtön tudják, hogy mit, hogyan kell csinálni és általában nem félnek a vállalkozásoktól, bátran kockáztatnak, nem kertelnek, megmondják a maguk igazát, új dolgokba vágnak bele. Alapvetően nagyon értenek ahhoz, hogy kiadják a bennük lévő energiát. Viszont nehezen fogadnak be, vagy el, valamit. Nagyon nem szeretik, ha sebezhetőnek érzik magukat. A legkínzóbb dolog számukra a semmittevés, ha nem foglalhatják el magukat valamilyen alkotótevékenységgel. A tétlenségben eltöltendő idő kényelmetlenséget okoz számukra, ezért ezeket az időszakokat egy csomó tennivalóval töltik ki. Hajlandók arra, hogy irányítsák őket és a legnehezebb számukra mindig az, ha igazán lazítaniuk kell. Bennük a férfiúi jelleg, az aktív energia az erősebb, és valahogy kényelmetlenül érzik magukat, ha intuitív (női) jellegükre vannak utalva.
- 88 -
A létezők alapvetően belső megérzésüket követik. Értenek ahhoz, hogyan lazítsanak és könnyedén veszik az élet fordulatait. Élvezik az élet apró örömeit és tudják, hogy önmagukat és másokat hogyan kell kezelni, tudnak játszani és gyengédek lenni. A létezők általában jól nevelhetők, türelmesek és boldogok, ha semmittevés adódik számukra. Ha komolyabb tennivalóval találják magukat szemben, az komoly problémát okoz nekik. Nem szeretnek kitűnni új vagy szokatlan módon és hajlamosak a visszahúzódásra. Tapintatosak, önzetlenek és néha nehezen fejezik ki érzéseiket vagy nyilvánítanak véleményt. Aggódnak amiatt, hogy mások milyen véleménnyel vannak róluk. Lehet, hogy kényelmetlenül érzik magukat a világban és nincs bizalmuk az emberekhez, a vállalkozáshoz, az üzlethez, a pénzhez és hasonló dolgokhoz. Női, befogadó jellegük fejlettebb, kényelmetlennek érzik férfi jellegüket, de legalábbis bizalmatlanok azzal szemben. Ha elsősorban tevékeny vagy, úgy intuíciód majdnem biztos, hogy a lassítás irányába fog ösztönözni. Érzéseid azt fogják sugallni, hogy állj le, pihenj, lazíts, végy ki egy nap (vagy egy hét vagy fél év) szabadságot, tölts önmagaddal több időt egyedül, járd a természetet, teljenek úgy napjaid, hogy nem tervezel tennivalókat előre és nem írod tele a naptáradat. S csak azt cselekedd, amit energiád sugall, úgy, ahogyan azt valóban érzed. Az a legnehezebb a tevékenyek esetében, ha semmiféle üzenetet, belső hangot nem észlelnek, mert annyira kifáradtak, és semmittevőn csak várnak, amíg valami történik. Én magam elsősorban tevékeny vagyok, listagyártó, kibírhatatlanul aktív személy, és az egyik legnehezebb feladat számomra, ha az univerzum azt kéri tőlem, hogy ne tegyek semmit! S mégis azt kell mondanom, hogy ezek a "tétlen" időszakok adják számomra a legtöbb erőt és ezek a leginkább ötletdúsak is, mert ilyenkor tudok leállni annyi időre, hogy a lelkemmel törődjem. Belegondoltam, és rá kellett döbbennem, hogy egész életemben azért voltam olyan elfoglalt, hogy ne érzékeljem ezt az erőt. Féltem az "üresjáratoktól" és az űrtől, mivel azok az univerzum erejével voltak kitöltve. Ha kényelmesebben érzed magad, mint "létező", benső önmagad minden bizonnyal több tevékenységre fog ösztönözni, több megnyilatkozásra, több kockázatra. Számodra e helyzet megoldásának kulcsa az, hogy ezeket az ösztönzéseket követed és megteszel olyan dolgokat is, amilyeneket rendes körülmények között nem tennél meg. Nem kell eleinte tudnod, hogy miért teszel meg valamit és nem feltétlenül fogod tapasztalni a megtett dolgok eredményeit sem. Csak az a fontos, hogy ösztönösen azt tedd, amit érzéseid diktálnak, főként emberi kapcsolataidban, amikor alkotóenergiádat kell hasznosítanod, pénzügyi kérdésekben vagy bármi más ügyben, amitől egyébként húzódoznál. Ne tégy semmit erőszakosabban és semmiképpen ne menj messzebb annál, mint amennyire képes vagy. Nagyon fontos, hogy saját egyéniséged korlátait felmérd, azokat tiszteletben tarsd és ne diktálj magadnak gyorsabb ütemű fejlődést, mint amilyenre képes vagy. Biztos lehetsz abban, hogy az olyan tanács, amely belső zsarnokod szavaival úgy hangzik, hogy: "Neked ki kell tűnnöd!", az nem az a hang, amelyet követned kell. (Ha azt hallod, hogy "kell" valamit - 89 -
tenni, az nem az univerzum hangja.) Inkább csak kövesd azt az érzésedet, amely elvezet önkifejezésednek gyakorlásához és támogató, segítő módon megteremti meggyőződésedet, hitedet!
Meditáció Helyezkedj el kényelmesen és hunyd be a szemed. Végy néhány mély lélegzetet és minden kilégzéskor lazítsd el egyre jobban testedet és gondolj mélyen az öntudat nyugodt szintjére. Képzeld magadat nagyon kiegyensúlyozottnak. Tudsz lazítani, gyakran játszol és neveled magad, élvezed, hogy van időd és tered az életben, ha semmi különös nincs, amit meg kell csinálnod. Bár spontánul cselekszel, érzéseid és belső indíttatásod szerint, fejezd magad ki egyenesen és határozottan. S kockáztasd meg, hogy új dolgokba fogsz, mihelyt erre hajlandóságot érzel. A tevékenyek és a létezők teljes skálája szerint élsz, így semmi nem akadályoz meg abban, hogy belső vezérlésedet követve, akár az egyik, akár a másik irányba indulj tovább.
Gyakorlat Ha elsősorban tevékeny vagy, tudatosan, egy napig lehetőleg semmit ne tegyél, vagy csak nagyon kevés elfoglaltságod legyen. Figyeld meg, ezt követően hogyan érzed magad és mi történik. Ha inkább létező vagy, egy napig azt tedd, amit indíttatásod, hajlandóságod sugall, anélkül, hogy bármi komoly eredményt remélnél. Próbálj ki több új módszert, főként olyanokat, amelyek közt szerepel az emberi kapcsolatfelvétel is, vagy láss hozzá, hogy más módon jelenj meg a világban, mutass fel valami újat magadból. Figyeld meg, hogy a gyakorlat előtt, alatt és után hogy érezted magad.
- 90 -
KAPCSOLATOK A régi világban a kapcsolatok külsődleges vonatkozását tartottuk szem előtt, környezetünktől igyekeztünk kapni valamit, hogy teljes egésznek, boldognak érezhessük magunkat. Ez az elvárás eleve elégedetlenséget, csalódottságot és bosszúságot okoz. Ezek az érzések vagy állandó harcra kényszerítenek bennünket, vagy elfojtjuk őket és abból érzelmi közömbösség következik. Érzelmi labilitásunkból fakadóan mégis körmünk szakadtáig ragaszkodunk a kapcsolatainkhoz, vagy innenoda kapkodva keressük azt a valamit, ami hiányérzetünket megszüntetné. Mi mindannyian ugyanabban a tragikus helyzetben vagyunk jó néhány ezredéve, és csak most tűnik úgy, hogy valamiféle krízisponthoz közeledünk. A kapcsolatok és a családok eddig ismert, hagyományos formái széthullóban vannak, méghozzá igen gyors ütemben. Sokan pánikba esnek emiatt, többen megpróbálják feléleszteni a régi hagyományokat és értékrendet, hogy legalább saját életükben legyen illúziója a rendnek, amibe bele lehet kapaszkodni. Haszontalan igyekezet visszafelé haladnunk, mivel a tudatunk már arra a szintre fejlődött, hogy akár áldozatok árán is ragaszkodik az élet megszokott útjához. Régen a legtöbb ember valójában egy halott kapcsolattól függött egy egész életen át, mivel ez biztosította számára a fizikai és érzelmi stabilitást. Most már egyre többen vagyunk, akik felismerjük, hogy egy kapcsolat lehet még meghittebb, időtállóan eleven és élvezetes. Hagyjuk, hogy a régi sémák hadd keressék csak azokat a régi eszményképeket, mi nem tudjuk, hogy hol lehet rájuk találni. Legtöbbünk még mindig nem bensőjében keresi önmagát, és azt mondjuk, bárcsak megtalálnánk az igazi férfit vagy nőt, akivel boldogan élhetnénk, de az is nagyszerű lenne, ha csak gyerekeink vagy szüleink találnák meg a helyes utat. Zavarodottak, tanácstalanok és csalódottak vagyunk, kapcsolataink kaotikusnak látszanak, nincsenek már régi hagyományaink, melyeket megtanulhatnánk, követhetnénk, de újak sincsenek még, amelyek a régiek helyét betölthetnék. Mégsem nézhetünk visszafelé, előre kell haladnunk az ismeretlenbe, hogy megteremthessük a kapcsolatok egészen új minőségét. Csakhogy a kapcsolatok nem kívül vannak, hanem bensőnkben alakulnak ki; ez az az egyszerű igazság, amelyet fel kell ismernünk és el kell fogadnunk. Az igazi kapcsolatom önmagammal szövődik; a többi csak ennek a tükre. Amint megtanulom önmagamat szeretni, automatikusan másoktól is megkapom a szeretetet és a megbecsülést, amelyekre egyébként nagyon vágyom. Ha elkötelezem magam saját magamnak és az igazságnak, akkor ennek köszönhetően hozzám is önmagukhoz hasonlóan hű emberek fognak vonzódni. Ha bensőséges, őszinte viszonyban vagyok önnön érzéseimmel, az lehetőséget teremt arra, hogy ugyanilyen bensőséges - 91 -
viszonyba kerüljek másokkal is. Belső derűmből, kiegyensúlyozottságomból fakadóan kellemesen töltöm az időt másokkal is. Az univerzum rajtam keresztül áramló eleven, éltető ereje élvezettel, elégedettséggel tölt el, s ezeket az érzéseket megosztom azokkal, akikkel kapcsolatba kerülök.
Gondoskodás önmagunkról Tekintve, hogy sokan soha nem tanultuk meg igazán, hogyan kell önmagunkról gondoskodnunk, kapcsolatainkban arra törekedtünk, hogy olyan valakit próbáltunk találni, aki gondoskodik rólunk. Csecsemőkorunkban nagyon fogékonyak és intuitívek vagyunk. Születésünk pillanatától fogva felfogjuk szüleink érzelmi válságait, vágyait és azonnal fejleszteni kezdjük magunkban azt a képességet, amellyel örömöt, elégedettséget tudunk szerezni számukra, mert így érjük el, hogy folyamatosan gondoskodjanak rólunk. Későbbi kapcsolatainkban nagyjából ugyanezt a vonalat követjük. Kimondatlanul, nem tudati szinten szerződést kötünk, amely szerint: "Én megpróbálom megtenni mindazt, amit elvársz tőlem és olyan leszek, amilyennek te kívánsz látni; te viszont adj meg nekem mindent, amire szükségem van és ne hagyj magamra". Ez a rendszer nem működik valami csodálatosan. Mások ritkán tudják a mi igényeinket következetesen és sikeresen teljesíteni, így csalódottakká és közömbösekké válunk. S akkor vagy más után nézünk, aki igényeinknek jobban megfelel (ami soha nem szokott sikerülni), vagy visszahúzódunk, hogy jóval kevesebbel is beérjük, mint amennyire valójában vágyunk. Ha pedig mi próbáljuk meg másoknak megadni, amit ők kívánnak tőlünk, akkor egyáltalán nem biztos, hogy azt tesszük, amit saját akaratunk szerint nem tennénk. Így aztán tudatosan vagy tudat alatt, de sértetten véget vetünk a kapcsolatnak. Ezen a ponton egyértelművé válhat számunkra, hogy miközben mások óhajait teljesítjük, nem gondoskodnunk önmagunkról. Egyedül én vagyok, aki valóban gondoskodni tudok magamról úgy, ahogy az nekem jólesik és hagyni kell, hogy mások saját gondjaikkal, bajaikkal, önerejükből birkózzanak meg. Mit jelent egyáltalán az, hogy az ember viselje gondját önmagának? Nekem azt jelenti, hogy megbízom intuíciómban és követem. Jelenti azt, hogy időt fordítok minden érzésem meghallgatására - beleértve azt a gyermeket is magamban, aki néha megsértődik vagy megrémül - és úgy válaszolok ezekre az érzésekre, hogy az általuk ösztönzött cselekedeteim szeretettel és gondoskodással telítődjenek. Jelenti azt is, - 92 -
hogy saját érzéseimet állítom előtérbe és bízom abban, hogy amikor ezt teszem, mindenki más óhajáról, kívánságáról is gondoskodom és semmi sem marad elintézetlenül. Például, ha szomorúnak érzem magam, minden habozás nélkül bemászom az ágyamba és sírok, így szakítva időt arra, hogy szeressem és vigasztaljam magamat. Vagy lehet, hogy találok valakit, aki együttérez és elbeszélget velem egészen addig, amíg szomorúságom nagy része köddé válik és már könnyebben el tudom viselni. Ha túl sokat dolgoztam - már megtanultam -, félre kell tenni a munkát, nem számít, hogy milyen fontos vagy sürgős, és időt szakítok valami kikapcsolódásra vagy veszek egy jó meleg fürdőt és olvasok. Ha valaki, akit szeretek, olyasmit kíván tőlem, amit nem szívesen tennék meg, már megtanultam nemet mondani és bízom abban, hogy ha emiatt elhagy (legyen az férfi vagy nő), az még mindig jobb neki is, mintha kényszerűségből megtettem volna, amit nem akartam. Viszont, ha igent mondok, akkor azt őszintén is gondolom, érzem. Itt most egy lényeges pontra szeretném felhívni a figyelmet. Ez olyasvalamire vonatkozik, amiben magam sem tudtam eligazodni hosszú időn keresztül, de végül sikerült. Az önmagunkról való gondoskodás nem azt jelenti, hogy mindent önmagunknak kell megcsinálnunk. Az önmagunkkal való jó kapcsolat megteremtése nem légüres térben történik mindenféle egyéb viszonyunk megszakítása révén. Más szóval: az nem úgy megy, hogy néhány évre remetévé válunk, mondjuk addig, amíg tökéletes kapcsolatot nem alakítunk ki önmagunkkal és aztán hipp-hopp, ismét megjelenünk és másokkal is nagyon jóban leszünk. Természetesen az nagyon fontos, hogy tudjunk egyedül lenni és vannak is olyanok, akik készakarva kivonják magukat kapcsolataik köréből, amíg önmagukban nem rendezték érzelmeikhez fűződő viszonyukat. Előbb vagy utóbb azonban rákényszerülünk, hogy a tükörbe nézzünk. Az embernek arra van szüksége, hogy kiegyensúlyozott, szilárd kapcsolatban legyen önmagával, s hogy ez valóban így vane, arról környezetén és a többi emberrel való együttléten keresztül győződhet meg. Az a döntő, hogy mire összpontosítunk. A régi világban a másik személyre és magára a kapcsolatra figyeltünk. Azért beszélgetett az ember a másikkal, hogy jobban megértse magát és minél többet nyújtson abból, amire saját magának szüksége volt. Az új világban a kapcsolatok esetén arra kerül a hangsúly, hogy előbb önmagaddal és az univerzummal építs ki kapcsolatot. Azért vagy együtt másokkal, hogy csatornád tiszta legyen és magadnak többet tudj nyújtani abból, amire szükséged van. A látszat talán ugyanaz, de az energia és az eredmény teljesen más.
- 93 -
Például tegyük fel, hogy magányosnak érzem magam és azt kívánom kedvesemtől, hogy töltse velem az estéjét, pedig tudom, hogy egyéb programja van. Korábban talán nem mertem ilyesmire megkérni őt, ha volt ilyen óhajom. Lehet, hogy inkább otthon maradtam volna és arra összpontosítottam volna, hogy tanuljam élvezni az egyedüllétet. Nos, később, amikor újra találkoztunk, sértődöttséget éreztem volna, bár nem ismertem volna el sem magamban, sem előtte. De neki mindenképpen bűntudata támadt volna velem szemben. Mindebből semmi sem került volna felszínre, amíg végre valami vita közben azt mondtam volna: "Te amúgy sem törődsz az én érzéseimmel, soha nem akarsz velem lenni". Ez az a pont, amikor telepatikusan közlöm vele rejtett érzéseimet arról, hogy végeredményben ő a felelős az én boldog(talan)ságomért. Most (legalább is remélem), mindjárt az elején sokkal egyenesebben fognék hozzá. Azt mondanám: "Tudom, hogy egyéb terveid vannak, de nagyon egyedül érzem magam és igazán azt szeretném, ha ezt az estét velem töltenéd". Tehát felelősséget érezve kérek valamit, amit óhajtok és amikor ezt teszem, önmagamról gondoskodom, bár tőle kérem, hogy tegyen meg valamit. A lényeg itt abban van, hogy a kéréssel valóban magamra koncentrálok; ez az, amit érzek, és ez az, amit akarok. Vállalnom kell a gyengeségemet, el kell viselnem, hogy sebezhetővé tettem magam ezzel a kéréssel. De arra jöttem rá, hogy pont ez a sebezhetőség az, ami miatt kimondom, hogy mit érzek, és akarok; ez az, ami miatt teljes embernek érzem magam. Ebben az értelemben máris jobb a közérzetem, mert hajlandó voltam önmagamat támogatni, segíteni. Így mindent nyíltan megmondtam és barátomon múlik, hogy őszintén válaszoljon. Ha teljesíti a kérésemet, az olyan, mint tejszínhab a tortán. Ha nem, úgy szomorú és sértődött lehetek. Felveszem a kapcsolatot az érzéseimmel, beszélek velük (ezt most ismét a magam érdekében teszem, azért, hogy tisztázzam magamban érzéseimet) és annyiban hagyom a dolgot. Ezt az estét arra fogom használni, hogy mélyebben magamba szálljak és kapcsolatba lépjek az univerzummal. Nagyon érdekes dologra jöttem rá: olyankor, amikor őszintén és kereken közlök valamit és kimondok mindent, amit akarok, olyannak látszom, mint akit nem nagyon izgat a másik válasza. Lehet, hogy nem pontosan azt teszi, amire én számítok, de mivel törődtem magammal, annyira tisztának és erősnek érzem magam, hogy sokkal simábban elfogadok bármilyen választ. Ha őszinteségemet és sebezhetőségemet bevallom kedvesemnek, barátaimnak és családtagjaimnak, akkor nem kell ezeknek a kapcsolatoknak úgy végződniük, hogy rejtett óhajok és régi sebek maradjanak utánuk. Ha így gondoskodsz magadról, gyakrabban eléred azt, amit akarsz. Ha mégsem, akkor is van mit tenned. Szállj mélyen magadba és hangolódj rá arra a hangra, amelyen belső érzésed súgja meg neked, hogy legközelebb mit kell tenned. Mindig - 94 -
mélyítsd el kapcsolatodat az univerzummal. Az önmagadhoz fűződő bensőséges kapcsolat fontos feltétele, hogy pontosan ismerd vágyaidat és ne szégyelld kérni, amire szükséged van. Rendszerint nem kérünk szívesen, mert így attól tartunk, hogy sóvárgónak fogunk látszani. Holott éppen az eltitkolt, fel nem ismert vágyak tesznek bennünket valóban sóvárgóvá. Ezek nem fejeződnek ki egyenesen, nyíltan, hanem közvetetten, telepatikusan. Az emberek ezt megérzik és eltávolodnak tőlünk, mert megérzéseik, intuícióik alapján tisztában vannak azzal, hogy képtelenek segíteni, amíg mi magunk sem ismerjük fel, mire van szükségünk. Ellentmondásnak tűnhet, ha az állítom, hogy amint felismerjük saját szükségleteinket, óhajainkat, és nyíltan segítséget kérünk, egyből erősebbnek érezzük magunkat. Ez a bennünk lévő férfi jelleg segítsége női jellegünknek. Az emberek természetesnek találják, hogy adjanak nekünk, mi magunk pedig egyre teljesebbnek érezzük magunkat.
Az energiát követve Feltűnt nekem, hogy amikor bízom energiámban és tanácsai szerint cselekszem, akkor olyan emberekkel kerülök kapcsolatba, akiktől a legtöbbet tanulhatok. Minél erősebb ez a vonzás, annál élesebb a tükör. Tehát az energia mindig a legtanulságosabb helyzeteket teremti meg számomra. Eleinte talán megriadunk ettől az életmódtól. Eddigi életünkben elriasztottak bennünket attól, hogy érzéseinkben bízzunk, különösen, ami kapcsolatainkat és azok szexuális vonatkozásait illeti. Mivel ez az energia nagyon erős, változó és előre meghatározhatatlan, attól félünk, hogy a káosz eluralkodik a helyzeten. Rettegünk attól, hogy valaki megsért bennünket, vagy mi megsértünk valakit. Nem bízunk abban, hogy az univerzum pontosan tudja, mit miért tesz, esetleg nem bízunk abban sem, hogy követni tudjuk az energiát. Minderre alapos okunk van. Ami a kapcsolatokat illeti, annyi régi séma és beidegződés működik bennünk, hogy néha valóban nehéz pontosan kihallani intuíciónk igaz hangját. Azt hiszem, nincs semmiféle egyszerű módja annak, hogy feloldjuk magunkban az energia iránti bizalmatlanságból fakadó félelmet. Vagy kitérünk az egész elől, vagy úgy közelítünk hozzá, hogy igyekszünk energiánkat követve a legjobb tehetségünknek megfelelően cselekedni, tanulunk "hibáinkból" és e folyamatban kigyógyulunk félelmeinkből, csatornánk tisztul. - 95 -
Egészen mostanáig többségünk nem törődött azokkal a szorongásokkal, félelmekkel, amelyeket a mindenféle kapcsolatot kordában tartó, szigorú viselkedési szabályok alakítottak ki bennünk. Minden kapcsolatfajta valamilyen csoportba sorolható és minden ilyen csoportnak megvan a megfelelő viselkedési szabályzata. Például: ez az ember egyik barátom, ezért úgy viselkedem vele; ez a férjem, tehát feltehetően ezeket a dolgokat fogja csinálni; emez a rokonom, úgyhogy vele így meg így viselkedünk; és így tovább. Így nagyon kicsi a valószínűsége, hogy egy kapcsolatról kiderüljön, olyan-e, amilyennek mutatja magát. Néhányan lázadoznak ezek ellen a szabályok ellen és szándékosan olyan kapcsolatokat teremtenek, amelyek mindezekkel szöges ellentétben állnak (többnejűség, homoszexuális és biszexuális kapcsolatok és így tovább). Ha lázadásra érzünk hajlamot, tudnunk kell, hogy ezek a deviáns kapcsolatok leginkább a szabályok elleni reakciót jelzik és nem feltétlenül jelentik azt, hogy ráhangolódtunk az igazi energiára. Amint minden ember külön valóság, és sajátosságaiban különbözik mindenki mástól, hasonlóképpen minden kapcsolat - legyen az két vagy több emberé - szintén egyedi a maga nemében. Egyetlen kapcsolat sem pontosan olyan, mint bármely másik. Az univerzum természete is állandóan változik. Az emberek is, a kapcsolatok is állandó mozgásban vannak. Így, ha a kapcsolatokat megpróbáljuk szigorúan osztályozni és azután azok szerint szabályozni, akkor halálra ítéljük kapcsolatainkat. Ezt követően rengeteg időbe és fáradságba telik, hogy újra életre keltsük kapcsolatainkat. Engednünk kell, hogy kapcsolataink kibontakozzanak és kiteljesedjenek. Ha ráhangolódunk benső önmagunkra, bízunk magunkban és egymással őszintén és semmit sem eltitkolva beszélünk, akkor a kapcsolat a maga sajátos és csodálatos módján teljesedik ki. Minden kapcsolat bámulatra méltó kaland; soha nem tudhatjuk pontosan, hogy hová vezet, hogyan fog végződni. Állandóan változik a hangulata, a zamata, de még a formája is, mondhatni percről percre, napról napra, évről évre. Van úgy, hogy közelebb és közelebb hoz bennünket egymáshoz. Máskor teljesen eltávolít.
Gondolatban számításba vehetünk egy fontos dolgot. A kapcsolatok az univerzummal való kapcsolat mélyebb szintjére visznek bennünket és erősítik bizalmunkat az univerzumban. Cserébe mélyebb bizalmat és meghittséget kapunk másoktól.
- 96 -
Elkötelezettség és bizalmasság Amikor az energiánkba vetett bizalomról beszélünk, gyakran felvetődik a kérdés, hogy az elkötelezettség fogalma hogyan illik bele ebbe a képbe. Tekintettel arra, hogy külső környezetünkre koncentráltunk, legtöbbünk már elkötelezte magát valamilyen külső kapcsolathoz. Erre szolgálnak a különféle viselkedési szabályok: "elfogadom, hogy így kell viselkedni, mert akkor lehetek biztos ebben a kapcsolatban". Általában ezek a bizonyos szabályok nincsenek szigorúan megfogalmazva, de mindenki ismeri őket. Az emberek azt mondják, hogy elkötelezett kapcsolatuk van, de ritkán tisztázzák, akár csak önmaguk számára, akár egymás közt, hogy minek a betartására vagy elutasítására kötelezték el magukat. Lássunk egy példát az elutasítás esetére. Tegyük fel, hogy a partnerek abban állapodtak meg, nem folytatnak szexuális kapcsolatot senki mással. Ez persze "meglehetősen" bizonytalan megfogalmazás egy megállapodás esetén, mivel senki nem határozta meg, mit jelent a "szexuális kapcsolat". Ez a burkolt megfogalmazás nyilván - azt jelenti, hogy nem érzünk szexuális vonzalmat senki más iránt. No de miképpen lehet szerződésben leszögezni azt, hogy valamit nem érzünk? Az érzések nem a tudatos irányításunk alatt állnak, nem tudatunk szerint működnek. A valódi probléma az elkötelezettséggel kapcsolatban az - legalábbis, ami a külsőségeket illeti -, hogy nem teszi lehetővé az emberek és a kapcsolatok szükségszerű fejlődését és változását. Ha megfogadjuk, hogy a törvények egy sorozata szerint fogunk érezni vagy viselkedni, lehet, hogy választani kell belső igazi önmagunk és a szabályokhoz való ragaszkodás között. Amikor nem vagyunk őszinték, ha nem magunkat adjuk, nem sok esélyünk van jó kapcsolatokra. Végeztünk, befejeztük, olyan volt az egész, mint egy szép üres kagyló - kívülről szép, de nem valóságos emberek között szövődött. Ez a fajta elkötelezettség nem engedi, hogy a kapcsolat mint forma megváltozzék, ezért sokkal gyakrabban inkább megszűnik, mintsem átalakulván, fennmaradna. Tény az, hogy a kapcsolatok maguk is változnak, formájukat tekintve is, és nincs olyan elkötelezettség, amely garanciát nyújtana arra, hogy ne így legyen. Semmiféle külső forma nem tudja megadni kapcsolataink stabilitását, biztonságát, hiába szeretnénk. Lehetünk 50 évig házasok és az 51. évben hitvesünk elhatározza, hogy elhagy bennünket. Ha ezt csupán mint tényt fogadjuk el, ez már önmagában sok csalódástól kímélhet meg bennünket. Az egymástól elváló párok majdnem mindig azt érzik, hogy tévedtek, mert az hitték, hogy minden házasság örökké tart. Pedig sok esetben maga a házasság igazán jó volt - mindkét házastársat hozzásegítette, hogy fejlődésükben - 97 -
eljussanak arra a szintre, ahol már nem igénylik az elavult formát. Sok esetben az okozza a fájdalmat, hogy nem tudjuk, hogyan változtassunk a kapcsolat formáján, miközben még mindig tiszteletben tartjuk a szeretet és kapcsolat alapelvét. Ha valakivel igaz módon összetartozunk, az örökké tartó kapcsolat lesz. Mindenesetre a kapcsolatban az energia növekszik vagy csökken, azaz változó, attól függően, hogy egy adott idő alatt mennyi tanulnivaló van az energiától. Amikor sokat tanultunk a partnerünkkel együtt töltött idő alatt, akkor lehetséges, hogy az energia lecsökken addig, amíg nincs szükségünk annyi közös együttlétre. A kapcsolat a két lélek között még ilyenkor is erős marad. Előfordul, hogy az energia később más szinten megújhodik. Ezt nehezen érjük föl ésszel, ezért bűnösnek érezzük magunkat, csalódottá válunk és megsértődünk, ha kapcsolatunk formája megváltozik. Nem tudjuk a módját, hogyan osszuk meg érzelmeinket, így gyakran inkább megszakítjuk a kapcsolatot. Ez persze fájdalmat okoz nekünk, mert gyakorlatilag saját mély érzéseinket szakítjuk meg. Az én tapasztalatom szerint a szakítások viszonylag fájdalommentesek, sőt szépek lehetnek, ha folyamatosan, őszintén tartjuk önmagunkkal a kapcsolatot és bízunk önmagunkban. Legtöbben azt hiszik, hogy a kapcsolat fenntartásához áldozatvállalás és megalkuvás szükséges. Ez a tévhit végeredményben onnan ered, hogy félreértjük az univerzum természetét. Azt hisszük, attól félünk, hogy nem jut onnan elég szeretet számunkra, és hogy az igazság sértő lehet. Holott az univerzum tele van szeretettel és az igazság, ha ismerjük, mindig pozitív. Saját korlátaink és félelmeink teszik csak negatívvá. Ha valóban őszinte vagyok és azt kérem, amit akarok - érzéseim nyílt megosztásának folytatását -, mindig azt fedezem fel, hogy az alapigazság minden esetben és helyzetben minden érdekelt számára egy és ugyanaz. Először úgy néz ki, hogy én akarok egy bizonyos dolgot, a másik személy azonban egészen mást akar. Ha mindketten mindig őszintén megmondjuk az igazunkat, ahogyan érezzük, előbb vagy utóbb úgy alakul, hogy mindketten azt tehetjük, amit igazán akartunk. Például, klienseim között az egyik házaspár két tagja sokszor került nézeteltérésbe egymással munkája során. Egyébként egymás üzleti partnerei voltak, egy sikeres üzletben. Az asszonyt már fárasztotta az üzlet és valami mást szeretett volna csinálni. A férfi szerette a munkáját és szívesen folytatta volna, de nem akarta a felesége nélkül. Folyton azon vitatkoztak, hogy eladják-e az üzletet (a nő), vagy folytassák-e tovább és bővítsék (a férfi). Amint mélyebben kezdtek erről beszélgetni, feltárultak félelmeik. A nő alkotó módon, új formában szerette volna kifejezni magát, de félt attól, hogy nem tudja saját - 98 -
árnyékát (megszokásait) átlépni, ha a férje ebben nem segíti állandóan. Attól is tartott, hogy nem tud elég pénzt keresni és csak magára vethet majd a családi jövedelem visszaesése miatt. A férfi attól félt, hogy az asszony segítsége nélkül nem tudja sikeresen tovább vinni az üzletet, nagy szüksége volt a nő alkotó teljesítményére és nem bízott saját intuitív képességében. Persze attól is tartott, hogy a munkával eltöltendő ideje szomorú, szürke lesz felesége melegsége és humora híján. Miután érzéseiket megfogalmazták és alaposan megbeszélték, sikerült tisztázniuk a helyzetet. Kapcsolatukban olyan szintre érkeztek, ahonnan az alkotás és függetlenség vonatkozásában egy fokkal feljebb kellett lépniük. Mindketten készek voltak arra, hogy az egymástól való függésüket csökkentsék és helyette jobban megbízzanak önmagukban. A nő fokozatosan kivonta magát az üzleti életből és egy teljesen új és más foglalkozást kezdett el űzni, amelyet nagyon izgalmasnak, érdekesnek és kifizetődőnek talált. A férfi folytatta az üzletet és más irányba is fejlesztette. Kapcsolatuk erősebb lett azáltal, hogy mindketten függetlenebbek lettek és egyúttal önbizalmuk is megerősödött. Számomra az elkötelezettség az, amit önmagammal kötök; a szeretet, a tisztelet, az engedelmesség és saját lényem megbecsülése. Kapcsolataimban az igazságnak és az őszinteségnek köteleztem el magam. Akibe szerelmes vagyok, annak megígérem, minden tőlem telhetőt megteszek, hogy az igazat mondjam neki, megosztom vele érzéseimet, hogy felelek magamért, tiszteletben tartom kapcsolatunkat és hogy ápolom, fenntartom ezt a kapcsolatot, akárhogy is változik annak formája. A valódi elkötelezettség nem nyújt biztosítékot a kapcsolat formájára vonatkozóan, sőt tényként ismeri el, hogy a forma állandóan változó valami, de azt is tudja, hogy megbízhatunk a változásban. Ez nyitja meg az utat az igazi bizalom felé, ami akkor alakul ki, ha az emberek igazán mélyen és őszintén megosztják érzéseiket. Ha ketten ugyanezen az alapon állnak, ez azt jelenti, hogy valóban együtt akarnak lenni. S csak szerelmük kiteljesedését fogják érzékelni és egyre inkább megismerik egymást, amint változnak és fejlődnek.
Monogám és poligám kapcsolatok Amikor az emberek először szereznek tudomást a kapcsolatokról vallott nézeteimről, igencsak radikálisnak találják azokat és lehet, hogy igazuk is van. Gyakorta azonban, ha lehetőségem akad egy kicsit többet beszélni a témáról, kiderül, hogy jó néhány dolgot félreértettek abból, amit mondtam. Például azt hiszik, hogy monogámia-ellenes vagyok, mivel pártfogolom a poligám kapcsolatokat. Ez végképp nem így van. Aminek a prókátora, pártfogója vagyok, az az igazság: hogy legyünk őszinték érzéseinkkel és az ösztöneinkkel kapcsolatban csakúgy, mint önmagunkkal - 99 -
szemben. Van jó néhány ember az ismerőseim között, aki igaz módon monogám életmódot folytat. Egyetlen meghatározó, mindenek fölött álló szexuális-romantikus kapcsolatuk van, és egyáltalán nincs igényük senki másra. Néhányan vannak olyanok is, akik kifejezetten poligámok és akad elég gondjuk azzal, hogy hogyan kezeljék szexuális-romantikus kapcsolataikat. A legtöbb ember bizonyos fokig zavart és ellentmondásokat tapasztal érzéseiben. Vannak, akik mély, bizalmas és biztonságos érzéseket keresnek az egyetlen személyhez fűződő kapcsolatukban, miközben félnek a csábítás bűnétől és rettegnek attól is, hogy valaki elcsábítja partnerüket. Másrészt ugyanezek az emberek néha korlátozva érzik magukat és olyankor teljesen szabadok szeretnének lenni, hogy más kapcsolatokat is köthessenek. Azok is, akiknek sok kapcsolatuk van, bizonyára mélységesen vágyakoznak egyetlen partnerre, akivel csak ők tartják a kapcsolatot. Ezek nagyon fontos, emberi mivoltunkból fakadó érzések, amelyeket pontosan kell ismernünk - legalábbis, ami önmagunkat illeti - és lehetőleg szerelmi patnerünk alapbeállítottságával is jó, ha tisztában vagyunk. Nem a kapcsolat külsődleges formája lényeges, az megoldható könnyen minden erőlködés nélkül, ha belső igazságunk hangját képesek vagyunk meghallani és azt követjük is. Az ellentmondások maguktól szertefoszlanak, amint kiismerjük és olyannak fogadjuk el magunkat, amilyenek vagyunk. Mindenki olyan kapcsolatokat épít ki, amelyek pontosan megfelelnek számára vagy bárki számára, aki a kapcsolatokban érintve van.
A románc Amikor találkozunk valakivel, aki nagyon erős, éles tükör számunkra, legyőzhetetlen vonzódást érzünk iránta (kezdetben esetleg ellenszenvet vagy idegenkedést; mindenesetre valami erős érzést). Ha ez a személy nemének jellegzetes, megnyerő képviselője, akkor valódi szexuális vonzalmat érezhetünk iránta. Ha az energia különösen erőteljes, akkor ezt úgy nevezzük, hogy "szerelembe estünk". A szerelem nagyon erőteljes élmény és azt jelenti, hogy érezzük, amint az univerzum átáramlik bennünk. A másik személy csatornánkká válik, katalizátorrá, amely impulzust ad ahhoz, hogy megnyíljunk a szerelem számára, hogy szépek legyünk és belső szenvedélyünket érezzük. Saját csatornánk szabadabbá válik, az univerzum energiája keresztüláramlik rajta és a "megvilágosodottság" boldog pillanatait éljük át, nagyon hasonlóan ahhoz a tapasztalathoz, mint amikor az ember - 100 -
hosszabb időn keresztül meditációkkal tölti idejét. Ez a legizgatóbb és legélvezetesebb élmény a világon és természetesen ragaszkodunk hozzá. Nem túl szerencsés, hogy ilyenkor nem ébredünk rá: valójában az univerzumot tapasztaljuk önmagunkban. Azt ismerjük csak fel, hogy a másik személy váltotta ki ezt az élményt és azt hisszük, ő az, aki olyan csodálatos! Természetesen, amikor szerelmesek leszünk, egy pillanatra pontosan megérezzük a másik ember lelkének szépségét, de nem ismerjük fel, hogy az a mi saját tükrünk. Csak azt tudjuk, hogy a vele való együttlét csodálatos érzés, saját erőnket azonnal átadjuk neki és ezzel boldogságunk forrását magunkon kívülre helyezzük. A másik személy nyomban olyan tárggyá válik, amelyet birtokolni akarunk. A kapcsolat szenvedéllyé válik, ugyanúgy, mint a kábítószer-szedés, egyre többre és többre van szükségünk ahhoz, hogy elérjük a teljes boldogság érzését. Az az igazság, hogy a szeretett személy formájának lettünk rabjává és nem ismertük fel, hogy az energia az, amit kívántunk. A személyiségre és a testre figyelünk, megpróbálunk belekapaszkodni és meg akarjuk tartani. Abban a percben, amikor ezt tesszük, az energia áramlása leáll. Ha túlságosan megmarkoljuk és úgy tartjuk a csatornát, akkor gyakorlatilag elszorítjuk és éppen azt az energiaáramlást zárjuk el, amelyet keresünk, amelyre szükségünk van. Igazi szenvedély hoz össze bennünket, de a szenvedélyt hamarosan felváltja az a tudat, hogy szükségünk van egymásra. A kapcsolat halála nagyjából akkor kezdődik, amikor létrejön. Később pánikba esünk és még erősebben kapaszkodunk beléje. A szerelem hajnalán az élmény olyan erős volt, hogy néha éveket töltünk el azzal, hogy újra megismételjük, de minél jobban próbálkozunk, annál inkább kisiklik a kezünkből. Csak amikor végképp feladjuk és hagyjuk, hogy az energia újra szabadon áramoljék, akkor érinthet meg bennüket ugyanaz az érzés. Ez a románc szomorú sorsa a régi világban. Évezredeket töltöttünk el azzal, hogy ilyenné formáljuk. Kedvenc dalaink, történeteink és színdarabjaink hűen szembesítenek bennünket a gyakorta fájdalmat és csalódást okozó szenvedély rabjaival. Az új világban valami olyan egyszerű és gyönyörű dolgot fedezünk fel, ami kigyógyít bennünket minden fájdalmunkból: az igazi románc a fényben él.
A szerelmi kaland Azt hiszem, hogy az élet maga az univerzummal való szerelmi kapcsolat. Azt is - 101 -
hiszem, hogy az én belső férfiúi és női jellegem közti szerelmi kaland, a lelkem és a testi valóm kalandja. Amint építem és megnyitom csatornámat, egyre több energia áramlik rajta keresztül. Érzem az érzések intenzitását és szenvedélyességét. A szerelem azt az állapotot jelenti, amikor az ember nem függ senkitől. Azonban vannak olyanok, akik vonzanak és erősítik vagy elmélyítik bennem az életerőt. Jól tudom, hogy ők az én tükreim, és azt is, hogy ők életem különleges energiacsatornái. Én is közeledem hozzájuk, mert kívánom ezt az erősítést, amit velük, rajtuk keresztül tapasztalok. Érzem, hogy az univerzum rajtam keresztül beléjük áramlik és viszont, belőlük énbelém. Ez a cserefolyamat bármilyen formában történhet: beszélgetés közben, ha megérintjük egymást vagy úgy, hogy lefekszünk egymással. Az energia maga tudatja velem, hogy mit kell tennem, mi a legmegfelelőbb. Ez mindig kölcsönös megelégedésünkre és kielégülésünkre szolgáló csere, mivel az univerzum azt adja nekünk, amire szükségünk van. Ez lehet egy röpke kis élmény, egy pillantás vagy egy rövid beszélgetés egy ismeretlennel. Lehet persze folyamatos, mélyre ható kapcsolat is, amely évekig tart. Egyre inkább látom, hogy az univerzum különböző csatornák révén állandóan érintkezésben van velem. Amit leírtam, az lenne az ideális. Nyilvánvaló, hogy magam sem így élek folyton. Sokszor elkap, feltartóztat a félelem és az óvatosság, mert nem szeretnék egy szenvedély rabjává válni. De keresem a szerelmet, egyre többször átélem, mert az nagyszerű érzés.
Gyakorlatok 1./ Képzeld bele magad egy szerelmi találkába. Tégy mindent úgy, mintha a legszerelmesebb és legizgatóbb partnered lenne veled, akit csak el tudsz képzelni. Végy illatos, meleg fürdőt, öltözz a legjobb ruhádba, vásárolj virágot, menj egy kedves kis vendéglőbe, sétálj egyet a holdfényben. Tégy meg bármit, ami kedvedet, képzeletedet felfokozza. Töltsd az estét azzal, hogy elmondod magadnak, milyen csodálatra méltó vagy, mennyire szereted önmagadat és bármi egyebet, amit szerelmesedtől szeretnél hallani. Képzeld azt, hogy az univerzum a szerelmesed és megad neked mindent, amit csak kívánsz. 2./ Legközelebb, amikor romantikus vagy szexuális vonzalmat érzel valaki iránt, emlékezz, hogy amit érzel, az nem más, mint maga az univerzum. Bármit is teszel, emlékezz arra, hogy az része az élettel való igaz szerelmi kalandodnak.
- 102 -
GYERMEKEINK Mint életünk bármely más területén, a gyermeknevelésben is érdemes követnünk és közvetítenünk az univerzum energiáját. Nekem ugyan nincsenek gyermekeim, de gyakorló szülő barátaim közül sokan ezt az elvet vallják. Bizonyára nem egyszerű a gyermeknevelés régi fogalmait és mintáit átalakítani, de ha sikerül, az eredmények igazán nagyszerűek: a gyermekekből tiszta fény sugárzik, a szüleikkel való kapcsolatukra az elégedettség, az őszinte összetartozás, a kölcsönös megértés és a segítőkészség jellemző. A régi típusú szülői gondoskodás fogalma alatt általában gyermekeink anyagi jólétének teljes biztosítását értették, valamint azt az igyekezetet, amellyel megpróbáltunk megfelelni a jó szülő szerepében. De mihelyt bízni tudunk önmagunkban és vállaljuk önmagunkat, lehet, hogy a régi elvárások értelmében semmiben sem fogunk megfelelni a jó szülő fogalmának. A rajtunk keresztül áramló energia és életerő, a növekvő elégedettség és az önmagunk, valamint az univerzum iránti bizalom sokkal nagyobb segítség gyermekeinknek, mint bármi más a világon. Bizonyos értelemben egyáltalán nem kell nevelnünk gyermekeinket. Az univerzum a legigazibb szülő gyermekeink számára, nekünk a közvetítő szerepe jut. Ha nagyobb bizalommal követjük belső energiánkat, ha mindig azt tesszük, ami számunkra a legjobb, az univerzumból több energia áramlik belénk és rajtunk keresztül a környezetünkbe is. Ahogy mi gyarapszunk, úgy gyarapodnak gyermekeink is. A gyermekek erősnek, intuitívnek születnek. Megérkezvén a fizikai világba, első néhány életévükben azt tanulják, hogyan kell a testben élni. Formájuk, azaz testük fiatalabb és tapasztalatlanabb, mint a miénk, de a lelkük ugyanolyan fejlett. Azt hiszem, hogy gyakran születnek olyan gyerekek, akik lelkileg fejlettebbek, mint mi vagyunk, tehát tanulhatunk tőlük. Gyermekeink tiszta lényként érkeznek ebbe a világba. Nagyon jól tudják, hogy kik ők és mivégre születtek ide. Azt hiszem, hogy a szülők és a gyerekek félig-meddig tudatosan egyezményt kötnek. A szülők arra szerződnek, hogy segítik gyermekük formájának a nevelkedését (test, értelem és személyiség), valamint feltételeket teremtenek ahhoz, hogy gyermekük eligazodhasson a világban. A gyermek arra szerződik, segíti szüleit abban, hogy azok szorosabb kapcsolatot építhessenek ki intuitív önmagukkal. Mivel a gyermekeknek még van közvetlen kapcsolatuk a lelkükkel, nagy segítséget adnak nekünk ahhoz, hogy újra felvegyük a kapcsolatot saját, magasabb rendű énünkkel. - 103 -
Gyermekeink valójában két dolgot igényelnek tőlünk: 1./ El kell ismernünk személyiségüket, azaz tudnunk kell, hogy kik is ők valójában. Ha megszületésüktől fogva úgy viszonyulunk hozzájuk, mint önálló, érzékeny lelkületű lényhez, akkor nem lesz szükségük arra, hogy elrejtsék előlünk (és mások elől) erejüket, hogy elveszítsék a kapcsolatot, amely saját lelkükhöz fűzi őket (nem úgy, mint mi legtöbben). Lényük így megkapja azt a támogatást, amely ahhoz szükséges, hogy tiszták és erősek maradjanak. 2./ Meg kell mutatnunk nekik, hogyan lehet hasznosan élni a világban. Mi mintául szolgálunk számukra, megfigyelnek bennünket, s mivel nagyon fogékonyak és gyakorlatiasak, utánozni fognak bennünket. Azt másolják le, amit teszünk, és nem azt, amit mondunk. Cserébe kifogyhatatlan élő, lüktető energiát kapunk tőlük. Hacsak nagyon korán be nem zárultak számunkra azért, mert nem segítettünk nekik, akkor a gyermekek nagyon tiszta és erős csatornák lehetnek. Éppen mert még nem fejlett a racionális önellenőrzésük, ők majdnem teljesen intuitívek, ösztönösek és feltétel nélkül őszinték. Őket figyelve, megtanulhatnánk, hogyan kell követni az energiát és hogyan kell alkotó módon élni. A legtöbb szülőnek nem sikerül olyan jól teljesítenie szülői kötelességét, mint ahogy szeretné. Általában nem igazán vannak tisztában szerepükkel és felelősségükkel. Nincs semmiféle letisztult modelljük vagy kialakult programjuk. Az emberi történelemben a legutóbbi időkig gyakorlatilag senki nem végzett kutatást a gyermeknevelés terén és máig is csak nagyon kevés forrásmű áll rendelkezésünkre. A legtöbb szülő csak úgy találomra "nevel", így aztán mindenki rengeteget hibázik. Sok olyan szülőt ismerek, akik mára már sokkal tudatosabbak, s most nagyon szomorúak és bűntudatuk van, ha visszatekintenek gyermekeik nevelésére. Talán segítséget jelent, ha visszaemlékszünk arra, hogy a gyermek önálló lelki lény, aki felelős saját életéért; ő választott bennünket szüleivé, nem utolsósorban azért, hogy az életben szükséges jártasságot tőlünk, szüleitől tudja megtanulni. Az is szerfölött fontos, ha tudatunkba véssük, hogy saját fejlődésünk és változásunk jótékonyan hat rájuk, mivel átalakulásunk után jobban tudjuk segíteni őket. Ők velünk együtt változnak, még akkor is, ha tőlünk távol nőnek fel. Minden kapcsolat telepatikus természetű, így aztán a tér nem számít, a gyermekek nagy távolságból is bennünket tükröznek vissza. - 104 -
Mivel azonban nem vagyunk kellőképpen saját énünkre sem ráhangolódva, nehéz azonosítani gyermekeinkben a lélek hangját és még bízni is benne. Gyermekeink fizikailag és értelmileg fejletlenek hozzánk képest, ezért azt hisszük, hogy kevésbé tudatosak és felelősségtudatuk is alacsonyabb szintű. Sok ember esetében tapasztaltam olyan alapvető hozzáállást, miszerint a gyermek tehetetlen, önállótlan lény lenne, és a szülő kötelessége, hogy irányítsa és felelősen gondolkodó lénnyé gyúrja. A gyermekek nagyon pontosan megérzik ezt a hozzáállást, és visszatükrözik saját viselkedésükben. Ha elismerjük őket, mint lelkileg érett, felelős lényeket, akkor ennek megfelelően fognak reagálni.
A gyermek mint tükör Mivel a kisgyermekeket még viszonylag kevés környezeti hatás érte, ők a mi legtisztább tükreink. Mint intuitív lények, erősen érzelmi beállítottságúak, és úgy reagálnak az energiára, ahogyan őszintén éreznek. Nem tanulták még meg, hogy bizonyos dolgokat leplezni illik. Amikor a felnőttek nem úgy beszélnek vagy viselkednek, ahogyan éreznek, a gyermekek azonnal észreveszik az ellentmondást és ez megmutatkozik reakcióikban is. Ha ilyenkor figyelünk rájuk, tetten érhetjük saját, elfojtott érzéseinket. Ha higgadtnak és fegyelmezettnek próbálunk mutatkozni, miközben feldúltak és dühösek vagyunk, gyermekeink ezt azzal tükrözhetik vissza, hogy megvadulnak és törnek-zúznak. Megpróbáljuk megőrizni az irányítást, de ők megérzik kaotikus lelkiállapotunkat, és egész viselkedésük azt fogja tükrözni. Különös, de ha egyenesen bevalljuk, amit valóban érzünk (Nagyon izgatott és csalódott vagyok, mert rohadt nap ez a mai; Megőrülök a világtól, magamtól és tőletek; Maradjatok nyugton, hogy egy kis békességem és nyugalmam legyen és megpróbálhassam rendezni gondolataimat; Lesztek szívesek kimenni néhány percre innen;), a gyerekek lecsendesednek. Akkor érzik magukat kényelmesen, ha szavaink és érzéseink közt nincs ellentmondás. Sokan azt hiszik, hogy a gyermeket meg kell kímélni a szülők zavart lelkiállapotának vagy negatív érzéseinek hatásaitól. Azt gondolják, hogy jó szülőnek lenni nem más, mint állandóan szerepet játszani, mindig türelmesnek, gyengédnek, bölcsnek és erősnek lenni. Pedig a gyerekek az őszinteséget igénylik, emberi modellre, viselkedésmintára van szükségük, amelyet látva megtanulhatják, hogyan lehet őszintén megélni a különböző érzéseket, hangulatokat. Így segíthetünk nekik abban, hogy megtanulják önmagukat szeretni és valódi önmagukat vállalni. - 105 -
Ha érzéseinket megosztjuk gyermekeinkkel, az nem azt jelenti, hogy elárasztjuk őket minden mérgünkkel vagy őket hibáztatjuk bajaink miatt. De azt sem jelenti, hogy velük vigasztaltatjuk magunkat vagy tőlük remélünk segítséget gondjaink megoldására. Igyekezzünk mindig őszintén kifejezni érzéseinket, akkor annál kisebb valószínűséggel fogunk bármelyik hibába esni. Ám emberek lévén, lehet, hogy időről időre gyermekeinket fogjuk elárasztani haragunkkal, kiábrándultságunkkal. S ha egyszer valóban így történt, akkor ismerjük el, hogy ez nem volt helyes részünkről és többet ne foglalkozzunk a dologgal. Ez is hozzátartozik az igazán jó, bensőséges kapcsolathoz. A gyermekek akkor is bennünket tükröznek, amikor egészen kis koruktól fogva minket utánoznak. Mi adunk számukra különböző viselkedésmintákat, amelyeket ők rendre kipróbálnak. Azért is érdemes megfigyelni őket, mert láthatjuk, mi hogyan viselkedünk. Ha gyermekünk valami nekünk nem tetszőt művel, kereken meg kell neki mondanunk a véleményünket. Azonban önmagunkat is vizsgáljuk meg, hogy az adott eset mennyiben tükrözi a mi magatartásunkat, és hogy magunkban vajon miként tűrhetjük el ugyanezt. Például, ha gyermekünk titkolódzó és valamit rejteget előlünk, nézzünk magunkba, hogy mi valóban nyíltak és őszinték vagyunk-e vele szemben. Van-e valami, amit eltitkolunk valaki vagy esetleg önmagunk elől? Van-e valami, amiért nem bízunk magunkban és ezért nem bízunk gyermekünkben sem? Ha gyermekünk lázadó természetű, vizsgáljuk meg önmagunkban a lázadó és a zsarnok viszonyát. Ha zsarnoki énünk veszi át az irányítást életünk felett, akkor gyermekünk minden valószínűség szerint átveszi a bennünk elnyomott lázadó szerepét. Viszont ha sokszor cselekszünk lázadó énünk sugallatára, akkor a gyermekünk is ezt a mintát utánozza. Alaposan át kell gondolnunk, hogy ezek a jelenségek miként tükrözik saját belső fejlődésünket. Ha tanulunk ezekből a tapasztalatokból és azokat megszívlelve élünk, akkor hasonlóképpen fejlődnek gyermekeink is. Megpróbálhatunk túljutni ezeken a gondokon úgy is, ha gyermekeinkkel őszintén megosztjuk érzéseinket, ha megtanulunk törődni magunkkal és gyermekeinket is ugyanerre ösztönözzük. Meglehet, hogy szakemberre, tanácsadóra van szükségünk, aki az egész családnak segít a régi beidegződések megváltoztatásában. Úgy gondolom, sok ember számára a szülői szerep nagyon kényelmes kibúvó volt arra, hogy ne foglalkozzon saját nevelésével, fejlődésével. A szülők idejük túlnyomó részét gyakran arra áldozzák, hogy igyekeznek biztosítani gyermekeik megfelelő taníttatását és fejlődését. Miközben gyermekeik életéről gondoskodnak, saját életüket - 106 -
elhanyagolják. Ennek sajnos az az eredménye, hogy gyermekeink tudat alatt kötelességszerűnek érzik: nekik kell gondoskodniuk szüleikről, hiszen azok mekkora áldozatot hoznak értük. A gyerekek vagy utánozzák szüleiket és többet gondoskodnak másokról, mint magukról, vagy fellázadnak szüleik elvárásaival szemben, éppen ellenkezően cselekedve, mint ahogy remélik tőlük. A szülőknek elsősorban magukról kell gondoskodniuk. Ne felejtsük el, hogy a gyerek a példákból tanul. Mindig azt teszi, amit mi teszünk és nem azt, amit mondunk neki. Ha belátjuk, hogy a boldog, teljes élethez magunknak is meg kell adnunk mindazt, amire szükségünk van, gyermekünk sem fogja elhanyagolni magát.
Ez nem azt jelenti, hogy nem kell figyelnünk gyermekeinkre, és még kevésbé azt, hogy törődnünk sem kell velük. Nem hagyhatjuk, hogy azt csináljanak, amit akarnak. A szülő-gyermek kapcsolat nagyon mély, és éppen úgy, mint minden más szoros kapcsolat esetében, sokat vagyunk együtt, törődnünk kell egymással. Mindannyiunknak fontos, hogy kifejezzük érzéseinket, megfogalmazzuk igényeinket és pontosan meghúzzuk a határvonalakat. A szülő bizonyos felelősséget vállalt, hogy gondoskodik a gyerek testi és szellemi fejlődésének feltételeiről. Joga van tehát ahhoz, hogy gyermekétől hasonló felelősségtudatot és együttműködést várjon el. A megoldás kulcsa a mi magatartásunkban keresendő. Ha valóban úgy tekintünk gyermekeinkre, mint önálló egyéniségre és úgy bánunk velük, mint velünk egyenlővel (de tudjuk, hogy ez csak lelkükre igaz, mert fizikai értelemben tapasztalatlanabbak), ők ezt a magatartást fogják visszatükrözni. Már megszületésük pillanatában fogadjuk el, igenis tudják, kik ők valójában, mit akarnak, hogy mindenről van véleményük, jó megérzésük. Még mielőtt beszélni tudnak, nyugodtan meg lehet őket kérdezni, mit éreznek a velük kapcsolatos dolgokról és akkor bízzunk intuíciónkban és az ő jelzéseikben, amelyek segítenek megérteni válaszukat. Megkérdezhetjük tőlük, hogy elvigyük-e őket, vagy inkább otthon szeretnének maradni egy bébiszitterrel. Első esetben bízzuk a választ megérzéseinkre. De figyeljük meg, hogy milyen jelzéseket kapunk a kicsitől. Ha elvisszük őt és erre sírni kezd, s abba sem hagyja, legközelebb meg kell próbálnunk őt otthon hagyni a dadával. Amint növekszenek, folyamatosan vonjuk be őket családi döntésekbe és osszuk meg velük a mindannyiunkra nehezedő felelősséget. Amennyire csak lehet, saját dolgaikban bízzuk rájuk a döntést. Ez azt jelenti, hogy néha nekik kell megbirkózniuk döntéseik következményeivel. Szeressük őket, segítsünk nekik, lássuk el őket tanáccsal, de értessük meg velük, hogy saját felelősségükre élnek. Legyünk biztosak abban, hogy pontosan meghúztuk a határokat, mi az, ami helyes és mi nem. Noha egyes dolgokban maguk döntenek, az nem jelenti azt, hogy - 107 -
becsapnának minket. Az a legfontosabb, hogy ne hallgassuk el előttük az érzéseinket és tőlük is ugyanezt kérjük. Majdnem minden családi probléma abból fakad, hogy a családtagok nem beszélgetnek egymással. Gyermekeink biztosan nem fognak tudni őszintén elmondani valamit, ha ehhez mi magunk sem értünk. A szülő nehezen tudja elképzelni, hogyan kezdje ismét önmaga életét élni, miután gyermeke is azt teszi. Ez akkor sikerül, ha a szülők képesek elismerni, mennyire függenek gyermekeiktől és mennyire félnek attól, hogy utódaik elhagyatottak lehetnek. Ennek éppen az ellentétét szokták hangoztatni - a szülők azt akarják minden áron elhitetni önmagukkal, hogy a gyermekek függnek tőlük, és hogy az semmiképpen sem lenne rendjén, ha a szülők csak saját magukkal törődnének. Hamis ez a beállítás. Az az igazság, hogy a szülők érzelmileg nagyon is függnek a gyermekeiktől, de ezt tudatukkal még fel sem fogják. A gyermekek olyan elevenek, izgalmasak és a szülők titokban attól tartanak, hogy nélkülük teljesen szürkévé, sötétté és szomorúvá válik életük. Vagy egyszerűen talán csak arról van szó, hogy önmagukkal félnek szembenézni. Amint ezeket az érzéseket felismerik magukban, saját lelkük és életük sivárságával is meg kell küzdeniük. Figyelni kezdenek kívánságaikra, vágyaikra és arra, hogy miként válhatnának elégedetté. Kezdenek megbízni belső érzéseikben és azok szerint cselekedni. Ekkor kezdenek gyermekeink igazán kivirulni. Végre felszabadulnak a szüleikről való kényszerű gondoskodás nem tudatosan vállalt feladatának teljesítése alól, szabadok és azt tehetik, amit ők maguk érdemesnek tartanak megtenni! Azt teszik, ami szerintük valóban szükséges számukra. Ezzel olyan csatornává válhatnak, mint amilyenné természetükből fakadóan kell válniuk. Egy velem nagyon jó barátságban lévő házaspárnak van egy négyéves kislánya. Már a kicsi megszületése előtt biztosan tudták, hogy kislányuk szép, életre való lény lesz és úgy érezték, máris jó kapcsolatba kerültek vele. Az anya otthon szült, én is ott voltam. Csodálatos élményben volt részem. Néhány perccel megszületése után én vettem magamhoz a babát, aki mereven a szemembe nézett (korábban azt hallottam, hogy az újszülöttek néhány perces korukban még képtelenek ilyen figyelmesen "farkasszemet" nézni). Nyilvánvaló volt számomra, hogy a picike nagyon is jól tudta, hogy mi történt. Nagyjából úgy nőtt fel, ahogy már korábban írtam erről. Mindig megkapta a neki járó tiszteletet, amit egyébként igényelt is, és úgy bántak vele, amint egy tudatos lénnyel, önálló egyéniséggel kell. Figyelemre méltó gyermek lett belőle. Bárhol jelenik meg, az emberek mindenütt érzik erős egyéniségének varázsát. Nem lehet nem észrevenni, hogy ő az univerzum nyitott csatornája.
- 108 -
Meditáció Helyezkedj el kényelmesen, lazíts és csukd be a szemed. Végy néhány mély lélegzetet és tudatoddal szállj mélyen magadba egy nyugodt, mély pontra. Képzeld el, hogy ott van a gyermeked veled szemben. Nézz a szemébe és érezd a benne levő életerőt. Tölts ezzel egy kis időt, hogy tapasztald ezt az élményt, fogadd be az érzéseket, ötleteket vagy benyomásokat arról, hogy ki is a te gyermeked. Lépj vele kapcsolatba, beszéddel, az iránta érzett megbecsüléseddel és nagyraértékelésével. Ha nemcsak egy gyermeked van, úgy mindegyikkel ismételd meg ugyanezt. Ez a meditáció erősíti köztetek a szeretetet, az őszinte bizalmat, egymás kölcsönös megértését, akár kisgyermekről, akár felnőttről van szó.
Gyakorlat Mondd meg gyermekednek az igazat és áruld el érzéseidet is őszintén, még akkor is, ha úgy érzed, hogy sebezhetővé válsz, netán kényelmetlen neked, hogy nem uralkodsz magadon eléggé. Kérdezd meg, hogy ő mit érez a tudomására hozott dolgokkal kapcsolatban. Próbálj meg nagyon figyelni a válaszra. Ha tanácsot szeretnél adni neki, először kérdezd meg őt, hogy kíváncsi-e rá. Ha nem, akkor a tanács helyett érzéseidről beszélgess vele.
- 109 -
SZEXUALITÁS ÉS SZENVEDÉLY A szexuális energia nem más, mint szenvedély és életerő, az univerzum teremtő ereje. A szenvedélyes élet záloga az, hogy bízunk a bensőnkben lakozó energiában és azt követjük. Ha ezt tesszük, az energia szabadabban áramlik rajtunk keresztül. Amikor már bátran kifejezzük érzéseinket, akkor kezdünk el igazán élni, mindent mélyen átérzünk és minden, amit teszünk, mámorító, örömteljes kéjjel tölt el. Ha bízunk az univerzumból fakadó energiánkban és követjük ösztönzését, bármely helyzetben azt tesszük, amit kell. Az energia ösztönözhet arra, hogy beszéljünk, hallgassunk, mozogjunk és táncoljunk, maradjunk csendben, sírjunk vagy kiabáljunk vagy akár meditáljunk. Amikor partnerünkkel vagyunk, azt sugallhatja, hogy beszélgessünk, öleljük át egymást, üljünk csak csendben egymás mellett vagy szeretkezzünk. A szenvedély érzése hatja át minden élményünket, és a kielégülés akkor válik teljessé, ha természetes módon követjük az energiát, úgy, ahogyan bensőnkkel megérezzük. Ha elgyönyörködünk egy virágszálban vagy egy pillanatra elmerülünk egymás tekintetében, ugyanolyan szenvedélyes kielégülést nyújthat számunkra, mint a szeretkezés, feltéve, ha abban a pillanatban az energia jelen van. Életünket az univerzum tölti fel szexualitással, bár bizonyos tapasztalataink lehetővé teszik, hogy szexuális élvezeteinket mélyebben átéljük, mint egyéb érzéseinket. Sajnos sokan elfojtják magukban a szexuális energiát. Talán félnek önmaguktól, attól, hogy a szenvedély elragadja őket. Ösztönösen tudjuk, hogy szexuális energiánk alkot és alakít, de semmi sem örök, semmi sem állandó. Egónk fél ettől, ezért ahelyett, hogy bíznánk ösztöneinkben, azt tanuljuk meg, miként fojtsuk el azokat. Családunk, partnereink, a társadalom, a vallás eddig csak abban segített bennünket, hogy minél erőteljesebben nyomjuk el és szabályozzuk szexualitásunkat. Amint a korábbi fejezetekben már kifejtettem, az egó a megszokott, a változatlan biztonságát igényli. Egónkat át kell nevelni, hogy bízni tudjon az intuícióban, ezzel szabad utat adva az energia áramlásának, hogy az gyönyört és boldogságot biztosítson számunkra. Nem eleget ugyan, de már többet törődünk testünkkel és szexuális energiánkkal, többet és nyíltabban beszélünk testi dolgaikról és szexuális érzéseinkről. Ez azonban még mindig csak a felszín, hiszen sejtjeinkben évszázadok óta őrizzük a rossz beidegződéseket. Hiába hangsúlyozzuk lépten-nyomon a test szépségét és a szexuális nyitottság értékét, valahol mélyen még mindig azt hisszük, hogy szexuális energiánk bűnös és veszélyes erő. Nem bízunk magunkban. Még sokan élnek abban a tévhitben, hogy a lelki és a szexuális energia egymással - 110 -
ellentétes, pedig felismerhetnék, hogy a kettő egy és ugyanaz. Az emberek meghasonlanak önmagukkal, hiszen azért tagadják meg szexuális énjüket, hogy lelkiekben erősebbek legyenek, csakhogy ezáltal végzetes ellentmondásba keverednek és meggátolják a hőn óhajtott energia áramlását. Az univerzum tiszta szexuális energia, amely kész arra, hogy eltöltsön bennünket. Ez a kifogyhatatlan energia megijeszt bennünket, ezért inkább megpróbáljuk féken tartani és irányítni. Szabályokat állapítottunk meg szexuális energiánk kordában tartására, ahelyett, hogy önmagunkban, ösztöneinkben bíznánk. Senki sem tudja, hogy milyen a tiszta, felszabadult szexuális energia, mert vagy fellázadunk a szabályok ellen, vagy betartjuk őket. Mindkét séma meggátolja, hogy feltárjuk és megismerjük a valódi szexuális energiát. Egyik megközelítés sem teszi lehetővé, hogy feltárjuk ezt a titokzatos, állandóan változó erőt. Ha korlátozzuk szexuális energiánkat, akkor előbb-utóbb eltorzítjuk. Ha azt hisszük, hogy ezt a dolgot rejtegetni illik, hogy ellenőrzésünk alá vonhatjuk, akkor csak azt tanuljuk meg, miként tarthatjuk vissza és legfeljebb csak bizonyos körülmények közepette merünk szexuális életet élni. De ez nem lehet igazi szex, mivel ahhoz szoktunk, hogy ösztöneinket elfojtjuk. Az energia így nem talál utat magának. Klasszikus példa erre egy fiatal lány esete, akinek folyton azt mondták, hogy óvakodjon a szexuális élettől, amíg nem megy férjhez és aztán majd a házasságban elemi erővel törhetnek elő elfojtott vágyai. Emiatt persze sok problémát okozott neki, hogy miként tegye szabaddá az energia áramlását. Sokan tiltakoznak a szexuális életet elnyomó szabályok ellen, fellázadnak és szinte erejüket hajszolva ott és akkor élnek szexuális életet, ahol és amikor kedvük tartja. Ez a fajta kíméletlenség előbb-utóbb az energia kiapadásához, a vágy elhalásához vezet, és az ember nem tudja belülről pótolni. Amint az energia haldoklik, az emberek egyre jobb ajzószerek, hatásosabb módok után kezdenek kutatni, amelyek kellő izgalmat biztosítanak a kielégüléshez. Közben az energiával egyre kevesebbet törődnek. Minél jobban próbálják fokozni vágyaikat, annál kiégettebbek lesznek. Amint már említettem, akár elfogadjuk a szexuális életre vonatkozó szabályokat, akár fellázadunk ellenük, végső soron természetes energiánkat mellőzzük. Hogy ismét felvegyük vele a kapcsolatot, meg kell szabadulnunk ezektől a régi beidegződésektől; más szóval mindent másként kell tennünk, mint eddig. Ha azt akarjuk, hogy valódi élvezetben legyen részünk, mindenképpen meg kell bíznunk önmagunkban, félre kell dobnunk a formaságokat és fel kell fedeznünk önmagunk belső harmóniáját.
- 111 -
Bízz a testedben - fedezd fel szexuális energiádat Az emberek szexuális energiája teljesen egyedi. Ha levetkőzzük a rossz beidegződéseket és megszabadulunk a tiltásoktól és szélsőséges lázadásainktól, akkor megismerjük a bennünk zajló természetes folyamatokat és szexuális énünket. Némelyek nagyobb fontosságot tulajdonítanak a szexualitásnak, mint mások. Vannak, akik csak egyetlen szeretőt kívánnak életükben, mások egyet sem, megint mások sokat. Hiszek abban, hogy ezen a téren is képesek leszünk lélekben megtisztulni, s akkor majd érezni fogjuk tiszta energiánkat, az univerzum bennünk áramló erejét. Attól kezdve bízhatunk szexuális energiánkban és bátran követhetjük, anélkül, hogy bármilyen előítélet befolyásolna bennünket. Ez felszabadító érzéssel tölt el bennünket. A megtisztulást követően pontosan fel kell mérnünk a helyzetünket. Fel kell ismernünk összes régi hiedelmünket, ítéleteinket és azt a hozzáállást, amely meggátolta valódi szexualitásunk feltárását. Olyan egyszerű ez, mint amikor egy társaságban kívülről figyeljük önmagunkat: ha vonzalmat érzünk valaki iránt, akkor legszívesebben vagy behurcolnánk őt a hálószobába, vagy elnyomjuk szexuális vágyunkat, mert a partnerünk is velünk van. Mindkét esetben elfojtjuk szexualitásunkat, vagy azért, mert egyenest ágyba rohannánk, vagy mert nem akarunk tudomást venni vonzódásunkról. Láthatjuk magunkat, amint kikerüljük természetes szexuális energiánk érzését és élvezetét. Amikor először éljük át, hogy milyen nehéz energiánk szerint cselekedni, lehet, hogy lesújtva érezzük magunkat. Lehet, hogy őszintén meg akarunk szabadulni régi sémáinktól, és azonnal az energia szerint igyekszünk cselekedni. Ám csupán a szándék, mellyel megpróbáljuk régi ítéleteinket, korlátainkat és lázongó mivoltunkat levetkőzni, önmagában nem elegendő. Én magam tapasztaltam azt, hogy csak az jelent megoldást, ha elfogadom magam olyannak, amilyen vagyok. Ha összes belső korlátommal együtt hajlandó vagyok elfogadni magamat, akkor testem felenged a feszültségből és nem áll ellen a változásnak. S a változás bekövetkezik a maga idejében. Testünk kiszámított tempóban (pontosabban: irányítva) fejlődött, ahogy az energia rajtunk átáramlik. Ítéleteink és korlátaink jól szolgáltak bennünket, mivel az energia áramlását egy éppen kényelmes sebességre lassították. Az emberek gyakran ételekkel vagy kábítószerekkel szabályozzák és kezelik a bennük átáramló természetes energiát. Noha úgy látszik, mintha serkentőszerekkel fokozni lehetne energiánkat, a valóságban ilyenkor csökken bennünk az univerzum energiája. Ugyanez vonatkozik természetesen a szexuális energiára is. Az embereknek különféle módszereik vannak - 112 -
a szexualitás szabályozására. Vagy felajzzák magukat, hogy természetes igényeikhez képest több szexuális ingerük legyen, vagy elfojtják szexuális vágyaikat. Mindkét út oda vezet, hogy az univerzum rajtunk átáramló energiáját akadályozzuk. Mialatt szexuális erőnket akarjuk kitapasztalni és igyekszünk ahhoz igazodni, változatlanul régi sémáinkat alkalmazzuk: még működnek előítéleteink, rossz beidegződéseink, helytelen elvárásaink és egyáltalán a szexualitáshoz való régi hozzáállásunk, amellyel önmagunkat akarjuk szabályozni. Csupán azáltal, hogy felismerjük és elfogadjuk cselekvéseinket, életmódunk okait, segítséget nyújtunk ahhoz, hogy az energia felszabadulhasson. Azáltal, hogy az adott pillanatban figyelek érzéseimre, lehetővé teszem szexuális energiám kibontakoztatását, de nem gondolkodom azon, hogy helyes-e, amit teszek. Félelem, izgalom és bizonytalanság övezi a szexualitást. Ezek a dolgok a felszínre kerülnek, amint elkezdjük valódi energiánkat kibontakoztatni, de mindezeket az érzéseket el kell fogadnunk. Jó példa lehet erre egy olyan alkalom, amikor életünkben új szerelmi kapcsolat van kibontakozóban és visszaemlékszünk egy régi, csalódással teli szerelmünkre. Ilyen esetekben választhatunk: vagy megosztjuk új partnerünkkel ezt az emléket és az ezzel járó érzéseinket, vagy a régivel nem törődve csak az új partnerrel foglalkozunk és élvezzük új kapcsolatunkat. De bármelyik megoldás mellett döntünk is, ügyeljünk arra, hogy amit teszünk, milyen érzéseket vált ki belőlünk. Figyeljük meg, hogy milyen érzés volt elmesélni csalódottságunkat, illetve meg sem említeni. Testünk el fogja árulni, hogy számára mi a jobb megoldás. Ha természetes energiámat követem, az a jutalom számomra, hogy nagyon jól érzem magam. A természetes energiához való ragaszkodás számomra egyenlő a bennem lakozó univerzummal való azonosulással. Ez az azonosulás ad nekem valódi életörömöt.
Az alábbi gyakorlat segít nekünk természetes szexuális energiánk felmérésében: Tégy úgy egy napig, egy órán keresztül, vagy a magad által helyesnek tartott ideig, mintha nem lennének előítéleteid szexuális magatartásodról, valamint arról, hogy mit kell, vagy mit nem kell tenned. Mielőtt felkelsz, mélyedj el magadban, figyeld meg testedet és elemezd, hogy bensődben találsz-e ártatlan, gyermekien tiszta pontot. Ezen a tiszta helyen képzeld el magadnak, hogy milyen lesz a napod. Vallasd ki magad, hogy szexuális energiád milyen állapotban van és hogyan érez, majd ugyanezt kérdezd testedtől is. Minden felszínre kerülő érzésedet vagy képzetedet próbáld meg azonosítani. Képzeld el - 113 -
magadnak, hogy milyen is lenne, ha pillanatról-pillanatra ragaszkodnál energiád ösztönzéséhez. Úgy éld át ezt a helyzetet, mintha valóságos lenne. Ha bármi negatív gondolat kerül felszínre, fogalmazd meg magadnak, de utána hagyd feledésbe merülni. Amint felkelsz és előkészülsz aznapra, őrizd magadban az újdonság érzését. Figyeld meg, hogyan viselkedik a tested és jegyezd meg azoknak a reakcióit, akikkel napközben találkozol. A nap végén is tudatosan figyeld önmagadat, testedet és szexuális érzéseidet is beleértve. Ha erős szexuális vonzalmat érzel valaki részéről, figyeld meg pontosan, miként érint ez téged, milyen gondolataid támadnak. (Például: mindjárt teszek valamit az ügyben... meg kell őt kapnom... ő házas... én házas vagyok... nem ilyet képzeltem... nagyon fiatal még...). Próbálj meg nem ragaszkodni egyik gondolathoz sem, vagy legalábbis ne tulajdoníts túl nagy jelentőséget egyiknek sem. Ha képes vagy rá, térj vissza tiszta belső pontodhoz és tarts ki önmagad mellett. Ha viszont bármelyik felszínre került érzésed szerint cselekszel, tudatosítsd magadban, hogy az érzés arról a bizonyos, belső pontról érkezett, bízz belső energiádban és tégy tanácsai szerint.
Az energia követése kapcsolatainkban Általában az emberek tudni szeretnék, kapcsolataikban hogyan erősítsék energiájukat. Hogyan erősítsük meg önmagunkat, ha mi kívánjuk a szexet, de a másik nem, vagy ha energiánkra hallgatva valaki mást kívánunk meg, holott monogám kapcsolatban vagyunk elkötelezve, vagy ha ugyancsak energiánkat követve nem akarunk szexuális kapcsolatot valakivel, aki viszont akar velünk? Félünk attól, hogy partnerünkkel, barátainkkal nem egyet akarunk. Félünk attól, hogy önmagunkban bízva valaki mást megsértünk. De mégis magunkban és szexuális energiánkban kell bíznunk. Nem hiszem, hogy az univerzum rajtunk keresztül áramló energiája úgy működne, hogy bárkit megsértene, önmagunkat is beleértve. Lehet, hogy pillanatnyilag megbántunk valakit, de ha valóban bízunk energiánkban és követjük is, akkor a mi hozzáállásunk másokat is meg fog erősíteni. Ha mi szexuálisan vágyunk valakire, de ő nem vágyik ránk (vagy fordítva), erősítenünk kell érzelmeinket és majd fejezzük ki őket. Akkor partnerünknek is válaszolnia kell, így egymás megértésének egy mélyebb szintjére jutunk. Ha partnerünk nem kíván, akkor ezt úgy kell tekintenünk, mint bensőnk tükrét. Meg kell vizsgálnunk magunkat, hogy mi történik bensőnkben. Mélyedjünk egyre jobban - 114 -
önmagunkba és kérdezzük meg, mi legyen a következő lépés. Önbizalomra van szükségünk. Elképzelhető, hogy többet kell beszélgetnünk partnerünkkel, lehet, hogy valami régi, kimondatlan sérelem van a háttérben, de az is lehet, hogy éppen zavarjuk őt, csak nem vettük észre. Legyünk határozottak érzéseinkben és mondjuk is ki, amit érzünk; ez fogja lehetővé tenni az energia szabad áramlását. Ne zárkózzunk el a szexualitás szokatlan formáitól; lehet, hogy az energia azt sugallja, hogy csak üljünk vagy feküdjünk egymás mellett, öleljük át, masszírozzuk egymást vagy tegyünk bármi egyebet, ami rendes körülmények között önmagában nem számít szexnek, de ami éppen olyan kielégülést adhat, mint a szeretkezés. Legyünk biztosak érzéseinkben és minden úgy történik, ahogy a legjobb. Gyakran kérdezik tőlem, hogy mi a teendő, ha valaki monogám kapcsolatban él és eközben vonzalmat kezd érezni valaki más iránt. Amint a Kapcsolatok című fejezetben már említettem, erre a kérdésre nem adhatunk egyszerű választ. Általában meggátoljuk az energia áramlását, vagy úgy, hogy elfojtjuk, elhallgatjuk a vonzódást, vagy fellázadva a magunkra kiszabott szabályok ellen egyre inkább vonzódunk a tiltott helyzet iránt. Ezek közül egyik sem jelzi azt, hogy bízunk energiánkban. Ilyen helyzetben mélyebben magunkba kell tekintenünk, hogy tisztázzuk, mit érzünk valójában. Vajon azért vagyunk-e monogámok, mert a kikacsintást bűnös dolognak tartjuk, vagy azért, mert attól félünk, hogy partnerünket elveszíthetjük? Vagy netán azért rúgjuk fel hirtelen a bensőséges partneri kapcsolatot, hogy máshol keressünk kikapcsolódást? Ilyen esetben feltétlenül őszintének kell lennünk, beszéljünk érzéseinkről azokkal, akiket illetnek. Noha az érzelmi robbanás veszélye ijesztően elképzelhető, az ilyen helyzet mégis csak alkalmat ad a dolgok alapos tisztázására. Őrizzük meg nyíltságunkat, mert ha teljesen őszinték vagyunk, mindnyájunknak a legjobban tetsző módon fog rendeződni az ügy. Persze ha vonzódunk valakihez, az nem feltétlenül jelent ágyba bújást, az alakuló kapcsolatnak más formája is lehetséges, ami beteljesülést hozhat számunkra.
A tartós szenvedély Közöny lesz úrrá a kapcsolatokban, ha az emberek elhallgatják egymás elől valódi érzéseiket. Amikor először leszünk szerelmesek, minél többet akarunk megtudni szerelmesünkről és mi is minél többet szeretnénk kiadni magunkból, hiszen még semmi sem köt egymáshoz. Amint azonban a kapcsolat megszilárdul, legtöbbször a párok közti közlékenység már óvatosabb, nem mondják el egymásnak igazi érzéseiket, mert félnek a másik elvesztésétől. - 115 -
A szenvedély viszont nem olyan valami, amely csak úgy a semmibe vész, eltűnik. Akkor szűnik meg bennünk, ha saját érzéseink számára sem vagyunk nyitottak, ha inkább önmagunkat veszítjük el, csakhogy valaki máshoz tartozzunk. Ha át akarjuk élni a szenvedélyt, először magunkhoz, azután másokhoz kell őszintének lennünk. Egy párkapcsolatban a szenvedély nem más, mint teljes bizalom. Mihelyt érzéseink számára nyitottá válunk, ugyanolyan nyitottak leszünk a bennünk áramló szenvedély és élvezet számára is.
Meditáció Ülj vagy feküdj le kényelmes helyzetbe. Hunyd be a szemedet és végy néhány mély lélegzetet. Minden kilégzéskor egyre jobban lazítsd el agyadat, gondolataidat. Minden lélegzetvételkor, lazításkor szállj egyre mélyebben magadba, abba a bizonyos nyugodt pontba. Érezd az univerzum energiájának lüktetését arról a bizonyos pontról és azt, amint az energia átáramlik testeden. Tudd, hogy ez az energia szexuális természetű és szenvedély formájában nyilvánul meg. Tekintsd úgy szenvedélyedet, mint az univerzum tüzes, heves energiáját, amely rajtad áramlik keresztül mások felé. Képzeld el, amint szenvedélyességed megnyilvánul szerelme(i)d, barátaid körében, munkában és alkotó tevékenység vagy szórakozás közben. Tudd, hogy belső erőd tiszta, életrevaló, alkotóképes és rajongó. Tudd, hogy a rajtad átáramló energiában bízhatsz és ez a biztosíték arra, hogy helyesen fejezed ki magadat.
Gyakorlat Az összeírás módszerét ajánlom azoknak, akik meg akarnak szabadulni a szexualitással kapcsolatos mindenféle régi elméleteiktől, félelmüktől, előítéleteiktől vagy egyéb hiedelmeiktől. Ha tudod, hogy pontosan miben hiszel, azt is tudnod kell, hogy mikor mit cselekszel e szerint a hit szerint. Minél tudatosabbá válsz, annál kevésbé uralják hitedet a rejtett erők.
- 116 -
1./ Írd össze a szexualitással kapcsolatos negatív hiedelmeidet, gondolataidat és szorongásaidat. 2./ Ha ez kész, hunyd be szemedet és lásd magadat, amint átadod összes szorongásodat, negatív hiedelmedet az univerzumnak. Végy mély lélegzetet és hagyj mindent a maga útján haladni. 3./ Írj egy önmagadat, tetteidet, gondolataidat megerősítő összeállítást arról, hogy negatív hiedelmeid leküzdésére mit tettél. Erre néhány példa:
Negatív hiedelem: Nem tudok valódi szerelmemre rátalálni. Nem tudom élvezni a szexualitást. Nincs elég időm szexuális életet élni. Mindig nagyon fáradt vagyok. Nem tudok bízni magamban, amikor szexuális vágyam feltámad. Túl sokszor akarom élvezni a szexualitást.
A megerősítés: Most tökéletes szeretőt (szeretőket) vonzok. Vagy most egy remek, érzelmes szeretőhöz vonzódom. Biztos, hogy a szexualitás élvezetet nyújt, szükségem van a szexuális életre. Bízom érzelmeimben és erősítem azokat. Találok időt magam számára. Szeretőmmel közlöm igazi érzéseimet. Most már teljesen bízom magamban. Bízom szexuális vágyaimban és ennek megfelelően cselekszem. Most bízom saját szexuális kiegyensúlyozottságomban. Arra hangolom rá magam, ami a valódi belső akaratom, és annak megfelelően cselekszem.
- 117 -
MUNKA ÉS JÁTÉK A munka és a játék egy és ugyanaz. Ha energiánkat követjük és mindig azt csináljuk, amit akarunk, akkor a munka és a játék között nem érzünk különbséget. Akkor a munka többé már nem az, amit csinálnunk kell, és a játék sem az, amit jókedvből teszünk. Ha azt csináljuk, amit szeretünk, akkor többet és hatékonyabban dolgozhatunk, mint azelőtt, és úgy vesszük, mintha játszanánk. Akikkel együtt dolgozom csoportban vagy egyénileg, azok arra kíváncsiak, hogy milyenek lesznek, ha átalakulnak, mit fognak tenni és végeredményben mi lesz az igazi céljuk. Elmondom nekik, hogy mindegyikünknek van életcélja és mindegyikünk az univerzum egy-egy közvetítőcsatornája. Ha követjük a fényt, minden kellemes, könnyed, megváltoztatható és mindennek értelme van. Azzal visszük előrébb a világot, ha pontosan önmagunk vagyunk minden pillanatban. A mi világunkban nincsenek többé merev kategóriák, miszerint ez munka, ez meg játék. Minden eggyé válik az univerzum követésének folyamatában és még pénz is lesz, mint a nyitott csatorna áldásos következménye. Akkor már nem azért dolgozunk, hogy pénzt keressünk. A munka már nem kényszerűség lesz számunkra, amit azért kell elvégeznünk, hogy eltartsuk magunkat, hanem az önkifejezés okozta boldogság legnagyobb jutalmát kapjuk meg általa. A pénz nem több, mint a hétköznapi élet természetes velejárója - egyszerűen jön majd. A munka és a fizetség valószínűleg nem is lesz közvetlen kapcsolatban egymással; azt tapasztaljuk majd, hogy azt csináljuk, amihez kedvet és energiát érzünk, a pénz meg csak úgy mellesleg jön. Nem hallunk többé ilyesmit: "ha ezt megcsinálod, akkor megfizetnek érte". A két dolog egyidejűleg működik majd életünkben, de nem szükségszerűen közvetlenül ok-okozati összefüggésben. Az új világban munkánkat, életcélunkat nehezen lehet leszűkíteni egyetlen meghatározásra. Amikor a régi világban "megértünk" a pályaválasztásra, előbb el kellett döntenünk, minek készülünk, ezután kellett nekilátnunk a tanulásnak vagy egyéb lépéseket kellett tennünk, hogy elérjük a kitűzött célt. Aztán életünk legnagyobb részét ebben a mókuskerékben töltöttük. Az új világban közülünk sokan kapnak csatornájukon keresztül egyszerre több olyan sugallatot vagy késztetést, amelyek ragyogóan kiegészítik egymást. Elképzelhető, hogy egyelőre még nem is találtunk magunknak megfelelő hivatást, mert még nincs bennünk elhivatottság. Nem biztos, hogy valaha is létezett sajátos, testünkre szabott önkifejezési forma, és meglehet, hogy a jövőben sem lesz. Ha életünk minden napján követjük az energiát, az több irányt is kijelöl számunkra. Sokféle módon próbáljuk kifejezni önmagunkat, és ezek a különféle módok meglepően érdekes, termékeny egységbe forrnak össze. Ettől fogva senki nem mondhatja, hogy "én író vagyok (vagy tűzoltó, vagy tanár, vagy háziasszony)". Lehet, - 118 -
hogy mindezek együtt határozzák meg életpályánkat. Azt fogjuk tenni, amit akarunk, szeretünk is, amihez tehetségünk van, amire képesek vagyunk, de egyúttal kihívást és bizonyítási lehetőséget is ad számunkra. Bármilyen munkát választunk, az biztosan kielégít bennünket. Nem kell összetörnünk magunkat az elismerésért vagy a jutalomért, nincs szükség ilyen fogadkozásra, mint például: "Szorgalmasan dolgozom most, hogy majd jobb beosztásba helyezzenek. Azért dolgozom jobban most, hogy nyugdíjba vonulásom után se legyenek anyagi gondjaim. Mostani szorgalmasabb munkám eredményeként több pénzt akarok szerezni és előre ledolgozni a kötelező munkaidő egy részét, hogy szabadságot vehessek ki és elmehessek valahová, ahol igazán csak szórakozással akarom tölteni az időmet". Mindig az adott tevékenység szolgál majd teljes megelégedésünkre. Ha a csatorna szerepét töltjük be, minden munka, amit végzünk, legyen akár a legegyszerűbb, fontos. Az átalakulás forrása nem az általunk végzett egyéni munka, hanem az univerzum rajtunk átáramló energiája. Ha könyvet írok, legyen az bármily bölcs, nem az, hanem a belőle sugárzó energia hat az olvasóra. A rajtam átáramló univerzumi energia az, ami eljut az olvasók tudatának mélyebb szintjére. A szavak és az elképzelések csak díszek, mint tejszínhab a tortán. Azok a dolgok ragadják meg figyelmünket, amelyek már átalakultak, megváltoztak. Nem az a lényeges, hogy írtam egy könyvet, hanem az, hogy kifejeztem önmagamat s ezzel bensőmben szabaddá tettem az alkotó energia áramlását. Ez az alkotó energia járja át most olvasóimat és a világ dolgait. Én magam élvezem a rajtam keresztül áramló energiát és mások szintén élvezik ennek befogadását. Ez az átalakulás élménye. Akár mosogatunk, akár sétálunk vagy házat építünk, ha éppen ezt kell tennünk akkor, amikor és ott, ahol kell, környezetünkre is átsugárzik a belőlünk áradó elégedettség és a jól végzett munka öröme. A közelünkben lévők élete is meg fog változni, át fog alakulni annyira, amennyire készek lesznek az energia befogadására. Talán meg sem értik, hogy mi ütött beléjük; egyszerűen csak másmilyennek érzik az életüket. Ilyen egyszerű. Ha bemegyek egy helyiségbe és a jelenlévők közül valaki velem azonosan érez, tudja pontosan, hogy az univerzum csatornája vagyok és hogy az érzéseimnek megfelelően fejezem ki magam, akkor a teremben lévők mind át fognak alakulni. Lehet, hogy a felismerés nem jut el a tudatukig és fogalmuk sem lesz az egészről, de mi érzékeljük az eredményt, mert csatornánk működik. Megbizonyosodhatunk róla, ha megfigyeljük az emberekben lezajló változást. Ez hihetetlenül izgalmas és örömteli élmény. Tapasztalni fogod, hogy nem kell többé egyetlen, kiválasztott dologra összpontosítani, bár meglehet, hogy az energia egy bizonyos területre vezérel téged, ahol alkothatsz. Választhatsz magadnak valamilyen foglalkozást, amelyet úgy gyakorolsz, hogy csatornád szabadon működhessék. Maga a tanulás is olyan szórakozássá válik, mint a munka. Más szavakkal: nem lesz többé arra szükség, hogy - 119 -
most áldozatot hozz azért, hogy a jövőben azt tehesd, amit szeretnél. A tanulás folyamata csupa derű, élvezet és izgalom lesz. Azt érzed majd, hogy pontosan ez az, amit szerettél volna. Az iskolába járás, a mesterség elsajátítása, a gyakorlás örömmel és elégedettséggel tölt el, ha követed a belső hangot. Más megközelítésben a végzett munka tanulási tapasztalatot jelent majd. Én például csoportfoglalkozásokat vezetek, tanítok, de nem azért, mert erről képesítésem van és én vagyok a tanár, te pedig a diák, hanem azért, mert ebben a formában szeretem másokkal megosztani magam. Ez az osztozás saját tudásomat is elmélyíti. Azt állíthatom, hogy a tanítás és a tanulás között nincs különbség, éppen úgy, mint ahogy a munka és a játék sem különbözik egymástól. Így kerül minden egyensúlyba és válik teljes egésszé. Az emberek nagy többségének - legalább a lelke legmélyén - van elképzelése arról, hogy mit szeretne csinálni. Ám ezek az elképzelések legtöbbször ködösek, a vad fantázia megvalósíthatatlan szüleményei. Mindig arra bátorítom az embereket, hogy tudatosan foglalkozzanak ezekkel az elképzelésekkel. Gondolják végig alaposan dédelgetett elképzeléseiket arról, hogy miként szeretnének élni és mit akarnak csinálni. A vad elképzelésben is van igazság. Bármily lehetetlennek tűnik a dolog, az igazság magja benne van. Ez az az elképzelés elárul nekünk valamit arról, hogy valójában kik vagyunk és mi az, amit igazán tenni akarunk. Képzeletünk megsúgja nekünk, hogy milyen módon fejezzük ki önmagunkat. Nagyon sokszor találkozom olyan emberekkel, akik határozottan érzik, hogy mit szeretnének csinálni, mégis egészen más életpályára lépnek. Némelyek azért döntenek így, mert azt gondolják, ez a praktikus vagy mert ezt helyeslik szüleik és a környezet. Úgy érzik, hogy azt lehetetlen megvalósítaniuk, amit igazán szeretnének, ezért aztán mindegy, hogy végül is mi mellett kötnek ki. A magam részéről arra ösztönzök mindenkit, hogy azt tegye, ami iránt vonzódást érez. Elmondok néhány esetet a praxisomból. Azok az emberek, akikről szó lesz, megtalálták valódi életcéljukat: 1./ Egy ragyogóan szép és rendkívül tehetséges asszony, akit természetesen jól ismerek, éveken át beteg és halálukra készülő emberekkel dolgozott. Jóllehet nagyszerű ápolónő és egészségügyi szakember volt, mégis úgy gondolta, hogy valami olyan elfoglaltságra lenne szüksége, amely alkotó tevékenységet feltételez. Bátorításomra kevesebbet dolgozott ápolónőként és indított egy csoportfoglalkozást és tanácsadást is vállalt. Mióta ezt a munkát is csinálja, azóta sokkal elégedettebb magával, környezete pedig vele. 2./ József a családi hagyományokat követve üzletember lett, együtt dolgozott apjával és testvéreivel. Sikeres üzleteket bonyolítottak le ingatlan- és vállalkozási ügyletekben. Az egyetlen probléma az volt csupán, hogy József érezte, valami mással - 120 -
kellene foglalkoznia. Sok bátorítást kapott egyik csoportomban, végül is beismerte, hogy a művészetek érdeklik, de azt is, hogy a gondolatot családja nagyon hidegen fogadná. Leginkább táncos szeretett volna lenni. Az első lépést már megtette; felismerte, hogy mit szeretne csinálni. Próbára tette bátorságát és táncleckéket vett. Nagyon tehetséges volt és felfigyelt rá tanára is. Akkor már határozottan kitartott döntése mellett, s amint ez érezhetővé vált, érdekes módon családja is támogatta őt. 3./ Egy közeli barátnőmnek három gyermeke volt. Mivel nem volt képzettsége, szociális segélyekből élt. Nagyon szeretett volna üzletasszony lenni. Az volt a megérzése, hogy egyszer majd rengeteg pénz megy át a keze alatt, de helyzetét figyelembe véve, ennek a megérzésének semmi alapot nem tulajdonított. Mindenesetre azért elhatározta, hogy San Francisco pénzügyi negyedében próbál szerencsét. Hamarosan állást kapott egy cégnél mint portás és gyermekei mellé is talált egy dadát, aki velük együtt élt. Portásból adminisztratív kisegítővé lépett elő, majd tovább emelkedett a ranglétrán és hozzáértésével együtt nőtt a felelőssége is. Most már biztosan halad célja felé: tőzsdeügynök lesz. Nagyon szereti a foglalkozását és gyermekei is nagyszerűen megvannak. 4./ Egy asszony, aki a legutóbb beindult csoportomba iratkozott be, elmondta nekem, hogy korábban tehetséges zongorista volt, joggal remélték, hogy előbb-utóbb hangversenyzongoristává növi ki magát. Aztán különböző okok miatt, többek között azért, mert nem volt önbizalma, lemondott erről az álmáról. Egy hivatalba ment dolgozni és szomorúan tapasztalta, hogy munkája és gyermeke mellett nemigen jut ideje a zenélésre. Tizenöt év múltán úgy érezte, hogy egyszerűen túl késő lenne valaha is visszatérnie a zenéléshez. Attól tartott, hogy az elvesztegett idő csak arra volt jó, hogy álma teljesen reménytelenné váljon, és zenei téren sosem lenne belőle valaki. Kétkedései ellenére arra bátorítottuk, hogy legalább kezdjen el újra játszani. A magam részéről azt bizonyítgattam, hogy ha azt csinálná, amit valóban szeretne, akkor tudása nagyon könnyen felfrissülhetne. Amint nem utasította el az ötletet, önmagával szemben is kezdett kiegyezni. A reménytelenség érzése helyét az újonnan feltámadt erő érzete foglalta el. Egyszer felhívott és elmondta, hogy ismét - és akkor már folyamatosan jó ideje - zongorázik, ami nagy gyönyörűséget szerez számára. Egyik barátja fel is kérte, hogy mint zongora-kísérő működjön közre annak a kórusnak a hangversenyein, amelynek ő is tagja. Azóta nagy ösztönzést érez a zenei pályára való visszatérésre.
Meditáció Ülj vagy feküdj le kényelmes helyzetbe. Hunyd be a szemed és lazíts. Végy néhány mély lélegzetet és egyre jobban lazítsd el testedet. Agyadat is lazítsd el, űzd el - 121 -
gondolataidat. Képzeld azt, hogy belesüppedsz a padlózatba, az ágyadba vagy a karosszékbe. E bensődben is ellazult helyzetből képzeld, hogy pontosan azt teszed, amit egész életedben akartál. Jó és szép az életutad, szórakoztató és kielégítő. Azt teszed, amiről örökké álmodtál és rengeteg pénzt keresel. Lazának érzed magad, eltelve energiával, alkotóképességel. Sikeres vagy, mert az csinálod, amit szeretsz. Kövesd intuíciódat pillanatról pillanatra, és akkor bőséges jutalomban részesülsz.
Gyakorlatok 1./ Kövess minden sugallatot, amit munkában vagy játékban érzel. Még akkor is, ha azok bármelyike megvalósíthatatlannak tűnik, ne hagyj fel az ösztönzés követésével! Ha 65 éves vagy és mindig balett-táncos szerettél volna lenni, iratkozz be egy balettiskolába, figyelj és ha akarsz, kapcsolódj be a gyakorlatokba. Nézz meg néhány előadást és képzeld magadat balett-táncosnak. Amikor egyedül vagy otthon, tegyél fel valamilyen balettzenét és táncolj! Ez kapcsolatot teremt önmagad azon részével, amelyik ezt a fajta önkifejezést óhajtja. Lehet, hogy többször abba kell hagynod a táncot, mint ahogy képzelted, és nincs kizárva, hogy más önkifejezési formát választasz, ami viszont ugyanolyan jó érzést fog kelteni benned, mint a tánc. 2./ Írd fel listaszerűen az összes - életpályáddal, munkáddal vagy alkotással kapcsolatos - elképzelésedet, vágyadat. Készíts tervet, amely alapján megvalósítanád álmaidat. 3./ Írd le, milyen lenne számodra az ideális színtér ahhoz, hogy azt a pályát, azt a hivatást választhasd, amelyiket szeretnéd. Jelen időben írd, mintha ez lenne a valóság. Térj ki a legapróbb részletekre, hogy a valóság látszatát keltse. Jól tedd el valahová és néhány hónap vagy akár egy-két év múlva olvasd el újra. Igaz, hogy fantáziád is megváltozik ennyi idő alatt, mégis könnyen elképzelhető, hogy nagy lépéseket tettél meg álmod valóra váltásáért.
- 122 -
A PÉNZ A pénz alkotó energiánk szimbóluma. Az általunk kialakított rendszerben papír vagy fém címleteket használunk az alkotó energia bizonyos egységének jelképeként. Te energiádat használod fel arra, hogy pénzt keress, utána azt a pénzt rám költöd cserébe azért az energiáért, amelyet e könyv megírására vagy csoportfoglalkozások vezetésére fordítok és így tovább. Az alkotó energia mindnyájunkban végtelen és mindenkor igénybe vehető, ezért nem más, mint lehetséges pénz. Ha nyitottak tudunk és akarunk lenni az univerzum számára, annál több lesz a pénzünk. A pénz hiánya azt tükrözi, hogy elfojtjuk magunkban az energia áramlását. Attól függően tudunk jól keresni és okosan, bölcsen bánni a pénzzel, hogy az univerzumnak mennyire vagyunk jó csatornája. Ha csatornánk erősebb és nyitottabb, akkor az áramlás ereje is nagyobb. Minél inkább bízunk önmagunkban és nem félünk követni a belső hangot, annál több pénzünk lesz. Az univerzum fizet azért, hogy önmagunkká váljunk és azt csináljuk, amit valóban szeretünk.
A pénz a régi világban A régi világban mindennek az volt az alapja, hogy ragaszkodtunk a külső, fizikai dolgokhoz. Elégedettségünket is külsődleges igényeink beteljesülésétől tettük függővé. Azt hittük, hogy a létfenntartás anyagi javak megszerzésétől függ, így azt a következtetést vontuk le, hogy az anyagi jólét maga a beteljesülés. A régi életmód mellett szilárd pénzügyi helyzetet teremthetünk és sok pénzt kereshetünk, ha megtanuljuk, hogyan kell hatékonyan élnünk a világban (a régi férfi). Életünket azonban nem az univerzum vezérli belső női jellegünkön át, ezért pénzügyi helyzetünk örökös féltést és küszködést jelent számunkra, és végső soron nagy árat fizetünk a pénzért. Tudunk pénzt keresni, de rá kell döbbennünk, hogy a pénz uralkodik rajtunk. Azt hisszük, hogy a pénz fontos dolog: "Ha elég pénzem van, meg tudok valósítani ezt-azt és boldog leszek", vagy "Ha elég pénzem lesz, nagyon jól fogom magam érezni és boldog leszek", vagy "Mások szeretni fognak, ha elég pénzem lesz és ez boldoggá tesz engem". Ha így nézzük a dolgot, a pénz valóban fontos dolognak látszik, de amíg ennyire felértékeljük, mindig valami probléma forrása lesz. Ha nagyon kevés pénzünk van, örökké azért törjük magunkat, hogy több legyen, de attól tartunk, hogy sosem lesz elegendő. Bensőnket fölemészti a rettentő félelem,
- 123 -
hogy nem tudjuk beszerezni azt, amire szükségünk volna. Ám ha sok pénzünk van, az sem megnyugtató, mert attól félünk, hogy elveszítjük. Soha nem lehet annyi pénzünk, amennyivel legyőzhetnénk szorongásunkat. A kispénzűek nemigen értik meg, hogy a pénzes emberek is félnek. A gazdagok alapvetően azért érzik magukat bizonytalanságban, mert sosem tudhatják, mikor veszíthetik el a pénzüket. Előfordulhat, hogy az irányítás kicsúszik a kezükből, rossz ügyletbe fektetik be vagyonukat vagy valaki esetleg ellophatja az egészet. Ha pénzzel akarjuk megalapozni a biztonságunkat, sosem lehetünk nyugodtak, akár sok, akár kevés pénzünk van. Ha nem értjük meg, hogy a pénz a végtelen energia jelképe, ha azt hisszük, hogy korlátozott mennyiségben létezik a világban, akkor csak két lehetőség között választhatunk: vagy sok pénzünk lesz és emiatt bűntudatunk támad, vagy lemondunk a pénzről, viszont megvetjük és utáljuk azokat, akiknek van. Ha a gazdagság mellett döntünk, mindig bűntudat gyötör azok miatt, akiknek nincs pénzük. Attól félünk, hogy a mi gazdagságunk okozza mások szegénységét. Bűntudatunkat megpróbáljuk elfojtani, esetleg úgy teszünk, mintha nem izgatna bennünket vagy úgy igyekszünk kompenzálni, hogy segítünk a kevésbé szerencséseken. Mondhatjuk azt: "Nem akarom magamban hordani ezt a bűntudatot, nekem csak annyi kell, amennyi jár nekem. Nem érdekel a pénz, csak annyi, amennyire minimálisan szükségem van. Biztos akarok lenni abban, hogy nem a másét veszem el". Ez a magatartás azonban előbb-utóbb a megfosztottság érzését váltja ki. Látjuk a világ szépségeit, mindazt, amit élvezni szeretnénk, de sértettségünk miatt képtelenek vagyunk élvezni. Hiszen ott az a sok gazdag ember, akiknek többjük van, mint amennyi kijár nekik, ezért mi mélyen megvetjük őket. Nos tehát a régi életfelfogás mellett csak a bűntudat vagy a sértettség között választhatunk. A régi életmód azt követeli tőlünk, mindent saját erőnkből oldjunk meg, ahelyett, hogy az univerzum erejét elfogadnánk. Azt hisszük, hogy nagyon keményen meg kell dolgoznunk mindenért, amit el akarunk érni, ezt hirdeti a régi munkaerkölcs is: "Dolgozz keményen! Hozz áldozatot és küzdj!" Ez olyan mélyen bevésődött a tudatunkba, hogy sem pénzügyi, sem egyéb téren nem is fogadjuk el a sikert, csak ha kemény munkával harcoltuk ki, áldozatokat hoztunk, küszködtünk érte. Ha sikeresek vagyunk és dől hozzánk a pénz, azt is megsínyli testünk, lelkünk egyaránt. Olyannyira, hogy sokan betegre vagy halálra hajszolják magukat. Küszködünk és kitesszük a lelkünket, mégis az a vége, hogy kifosztottnak, kiégettnek érezzük magunkat, még akkor is, ha sikerünk világhírűvé tesz bennünket. Mások az égvilágon semmit nem tesznek a pénzért. "Figyeld meg, hová vezet ez: küszködés, áldozathozatal, fájdalom, önmagunk feladása, így hát elhatároztam, - 124 -
egyszerűen nem foglalkozom pénzszerzéssel. A lehető legkevesebb pénzt költöm csak magamra" - mondják. Az érzékenyebb emberek általában emellett döntenek, így nekik marad arra is idejük, hogy "fontosabb" ügyekkel foglalkozzanak. Ezzel a hozzáállással elutasítjuk az élet egyik legizgalmasabb és legszebb oldalát. Ha megtagadjuk a pénzt, azzal egyúttal tagadjuk az univerzumi energia jó részét és a világ működésének mechanizmusát. Azok az emberek, akik ezt az utat választják, általában nem értenek a pénz kezeléséhez és nem is akarják megtanulni.
A pénz az új világban Az új életmódot már a bensőnkben jelenlévő univerzumba vetett bizalomra alapozzuk. Felismerjük, hogy az univerzum alkotó értelme és energiája az, ami alapvető forrása mindennek. Amint ehhez az energiához kapcsolódunk és elfogadjuk fennhatóságát, minden a miénk lehet. A bennünk lévő űrt magunk töltjük fel. Megértjük, hogy a pénz a csatornákon átáramló energia visszatükröződése. Ha jól megtanuljuk, hogyan éljünk intuíciónkra hallgatva, csatornánk bővül, erősödik, és egyre több pénzünk lesz. A pénz mennyisége életünkben attól a képességünktől függ, hogy meghalljuk-e belső hang irányítását és vesszük-e a bátorságot, hogy annak megfelelően cselekedjünk. Amikor önellenőrzésünket sikerül háttérbe szorítani és meghalljuk az univerzum hangját és annak megfelelően élünk és cselekszünk, meglátjuk, egyre több lesz a pénzünk. És nem lesz szükség erőfeszítésekre, áldozatokra, az egész könnyen és szórakoztatóan történik. A pénztől való függőségi viszonyunk egyszer s mindenkorra megszűnik, és csodás érzéssel tölt el bennünket, miközben megtanuljuk követni az univerzum energiáját. A pénz csupán külön jutalom ebben a folyamatban. Tudjuk, hogy a pénz nem a miénk igazán, hanem az univerzum tulajdona, mi csak kezelői vagyunk. Úgy használjuk, ahogyan az univerzum intuíciónk közvetítésével előírja számunkra. Nem félünk, hogy elveszítjük, mert tudjuk, az univerzum gondoskodik rólunk. A pénz forog, adjuk, kapjuk, mégsem veszítjük el életörömünket. Amikor ezt a biztonságot és szabadságot érezzük, szinte vonzzuk magunkhoz a pénzt, mindig egyre többet. Ez arra ösztönöz bennünket, hogy feltétel nélkül megbízzunk a magasabb rendű erőben. Az univerzum csatornájaként a belső hangot követve egyre több pénzhez jutunk és megtanuljuk bölcsen, célszerűen kezelni. Ez az egyik módja annak, hogy az univerzum erejét a világ átalakítására használjuk.
- 125 -
A cselekvő és a befogadó A pénz kezelésének éppúgy van cselekvő és befogadó oldala, mint bármely más alkotó tevékenységnek. A férfias, avagy cselekvő módja a pénzkeresésnek az utánajárás. Valamit észreveszünk, amit szeretnénk megszerezni és érte megyünk. A nőies, avagy befogadó módja a pénzszerzésnek: vonzani kell azt, amit meg akarunk szerezni. Mindkét módszerhez értenünk kell. Fel kell szabadítanunk energiánkat, amelyet hagynunk kell működni egy bizonyos cél eléréséért. Ugyanígy kell értenünk a magunk neveléséhez, legyen önbecsülésünk, helyes önértékelésünk és belső harmóniánk, hogy képesek legyünk vonzani és befogadni, amit szeretnénk. Sokakból hiányzik az egyik vagy a másik képesség. Vagy ahhoz értenek, hogy hogyan kell a dolgok után járni, megszerezni, de nehezükre esik, ha valamit magukhoz kellene vonzaniuk. Mások pedig értenek ahhoz, hogyan kell vonzani, de félnek az utánajárástól. Többnyire egyszerre van szükség mindkét módszene. Meg kell tanulnunk ajándékot kapni, elismerésben részesülni, szeretetben, szerelemben osztozni és befogadni az áradó energiát. És gyakorolnunk kell a csatornáinkban áramló energia felszabadítását. Ha mindezt tudjuk, nem gátoljuk az energia áramlását. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy bizonyos kockázatot vállalnunk kell, mind a munka, mind a pénz vonatkozásában. Ha azt tesszük csak, amit gondolunk, akkor tudnunk kell, hogy lesz pénzünk és nem kell féltenünk, mert különben nem fogjuk meghallani azt az intuitív hangot, amely megmondja nekünk, hogy mit kell cselekednünk. Nyomasztó az a tudat, hogy hivatásunk és a pénz ennyire függ egymástól. Gyakran kérdezik tőlem: "Mit tegyek, ha az intuícióm azt mondja, hogy ne menjek dolgozni egyik napon? Mit csináljak akkor? Netán veszítsem el az állásomat?" Ha túlságosan nagy kockázattal jár egy szabadnap kivétele, akkor lehet, hogy nem ez a legjobb megoldás, egyelőre. Lépésről lépésre kell elfogadnunk és követnünk az ösztönzést. Lehet, hogy lelkünk mélyén csak egy fél napra, lehet, hogy háromnapos hétvégére vágyunk. Vagy reggel, amint felkelünk és úgy érezzük, "egyáltalán nincs kedvem bemenni dolgozni", s így is teszünk, ez nagyon jól fog esni. Általában amikor az én bensőm ezt mondja nekem, olyankor szükségem van egy kis törődésre, békére, nyugalomra, egy kis magamra fordított időre, hogy ösztönzést kapjak valamilyen feladat elvégzéséhez. Meglehet, egyszerűen csak szabadidőre van szükségem, hogy feltárjam a bensőmben háborgó érzelmeket, mert csak így szabadulhatok meg tőlük. Ha van bátorságunk belső ösztönzésünket követni, lehet, hogy néhány óra vagy nap elteltével energiánk kiteljesedését, megújulását fogjuk érezni. Visszamegyünk és - 126 -
képesek leszünk a ránk bízott feladatot negyedannyi idő alatt elvégezni, mint amennyit kapunk rá. Mi ez, ha nem más, mint hogy ösztönzést kaptunk és sokkal alkotóbb módon dolgozunk? Bármi történhet, ha kockáztatunk és ha bízunk önmagunkban. Ha otthon maradunk, jöhet egy telefonhívás valakitől, aki jobban fizetett állást kínál nekünk (egyébként pontosan ez történt egyik barátommal). Lehet, hogy olyan ösztönzést kapunk, amely remek alkalmat teremt a jövőnk szempontjából, vagy azt érezhetjük, hogy meg kell látogatnunk valakit, aki nagy kalandot ígér számunkra. Ha utáljuk a munkánkat, higgyük el, nem is lesz hozzá energiánk sosem. S ha alkotó energiánkat megbénítjuk, a pénz is messzire elkerül bennünket. Végül úgyis otthagyjuk állásunkat, mert képtelenek vagyunk ilyen bénító helyen tovább dolgozni. Alapvetően az egész pénzkérdés alakulása attól függ, hogy mit akarunk csinálni. Az univerzum megjutalmaz bennünket, ha kockázatot vállalunk az ő oldalán. Fontos azonban, hogy a kockázat arányos legyen a körülményeinkkel, alakuló vagy már kialakult helyzetünkkel. Más megfogalmazásban: ha éppen hogy csak elkezdtük intuíciónk követését, akkor nem akarhatunk azonnal belefogni - intuíciós alapon egy egymillió dolláros ügyletbe. Nyilván egyikünk sem gondol olyasmire, hogy kiugrik egy épületből abban a reményben, hogy majdcsak megtanul repülni. Nagyon fontos, hogy először kis dolgokkal kezdjük. Rakjuk le az alapokat. Mondjunk nemet még akkor is, ha valaki az igenre késztetne. Kövessük azt, amit kívánunk, még akkor is, ha az igazi okát nem tudjuk. Cselekedjünk úgy, ahogy ösztönünk, bensőnk tanácsolja. Hívjuk csak fel munkahelyünket és jelentsük be, hogy azt a bizonyos napot kivesszük, nem megyünk be dolgozni. Gondoljunk azokra a dolgokra, amiket szívesen teszünk és tegyük azokat. Ez fogja bennünk megszilárdítani azt a pontot, ahonnan nagy lépést tehetünk előre.
A kiegyensúlyozottság Ha egyszer megértettük, hogyan bízhatunk intuíciónkban és miként kell követnünk sugallatait, azok szerint cselekednünk, akkor megalapoztuk a pénz áramlásának csatornáját. Vannak azonban szigorúan pénzügyi szempontok, amelyeket jó, ha ismerünk. A kiegyensúlyozottság állapota nagyon fontos ahhoz, hogy kiépítsük csatornánkat. Ha valamilyen irányban vagy vonatkozásban szélsőségesek voltunk, a másik szélsőség irányába indulhatunk el, hogy egyenlítsünk. Például, ha eddig nem törődtünk a pénzzel vagy legfeljebb csak alkalmanként, ha olyan volt a személyiségünk, mely tagadta a pénz létezését, fontosságát, olyan helyzetet kell teremtenünk, amelyben muszáj tudomást vennünk a pénzről. Hogy mit kell - 127 -
tennünk? Vezessük rendesen a csekkfüzetünket, osszuk be a pénzt és egyáltalán tájékozódjunk, hogy miféle szabályok uralkodnak a pénz világában. Ez nagyon érdekes, izgalmas világ. Ezután már nem jelenthet semmi akadályt. Azok, akik csak kevéssé értenek a pénzhez, általában úgy döntenek, hogy egy bizonyos szinten túl nem foglalkoznak pénzügyekkel, mert félnek a szabályoktól és az egyéb kellemetlenségektől, amelyek elvonják figyelmüket az élet varázslatos dolgaitól. Attól tartanak, hogy minden idejüket gyakorlati gondolkozásnak kell szentelniük, ahelyett, hogy követnék az áramlást. Ha ilyesfajta szorongást érzünk, rá kell hangolódnunk az univerzumra és kérjünk tőle tanácsot. Azt a megoldást választjuk, amelyik számunkra a legmegfelelőbb. Talán segítene, ha valakire rábíznánk pénzügyeink intézését, aki megtanítana, hogyan kell ezt az egész dolgot szervezni. Ez a folyamat nem lehet kellemetlen. Rájövünk, hogy a segítség energiát kölcsönöz nekünk és támogatást jelent életünkben. Akik már amúgy jártasak voltak a pénzügyekben, azoknak fel kell hagyni a régi módszerekkel. Itt az idő, hogy a megszokott szabályokat elvessék és helyettük a lélek ösztönzéseire hallgassanak a pénzzel kapcsolatban. Bízzanak intuícióikban, hogy azoktól kapjanak tanácsot és több kockázatot vállaljanak, mint általában. Akik viszont a pénz megtakarításában szereztek jó tapasztalatokat és nagyon meggondoltan költekeznek, azok legyenek egy kicsit lazábbak és tanuljanak meg intuíciójukra hallgatni, amikor a pénzüket költik. Költekezzenek belső ösztönzésük szerint, ha erre van szükségük. Meg kell tanulniuk ösztönzésük indíttatásait követni és tapasztalni fogják, hogy nem tönkremenéssel végzik. Az új szemléletnek köszönhetően biztosan több lesz a pénzük. Megszabadulnak a pénz rabságától, ha intuícióikra hallgatnak. Aki kifejezetten pazarló volt és mindig több pénzt költött, mint amekkora bevétele volt, annak mindenképpen körültekintőbben kell terveznie és gazdálkodnia. Ismét csak azt mondhatom, belső megérzését kell követnie. Ha nyitott, akkor megérti, amit az intuíciója sugall: "Tanulj meg tervezni egy kicsit! Érts a pénz ésszerű kezeléséhez, a gazdálkodáshoz, tanuld meg ezt is!" Intuíciója támogatni és segíteni fogja, nem a korlátozás érzését kelti benne. Ha intuíciójára hallgat, olyan emberekkel találkozik, akik megmutatják, hogyan kell ezt csinálni. Tanulságos dolog lesz, s mindez ismét csak az univerzumhoz való kötődést erősíti.
Összpontosítás Egy másik fontos tudnivaló a pénz mozgását illetően: mindig az általunk - 128 -
megtervezett irányba indul el, arrafelé, amerre jó fogadtatást remél. Energiájánál fogva azt vonzza, amire szükségünk van vagy amit előre beterveztünk. Ha valaki éppen csak a megélhetési szintet akarta elérni és így is kezelte pénzügyeit, azaz semmivel sem akart többet, mint alapvető szükségleteihez elengedő pénzt, akkor annak ezután is csak erre a célra folyik a pénz. Ha egyszer több pénzhez jut, akkor az életszínvonalát valószínűleg emelni fogja, de egyébre nem fordítja megnövekedett bevételét. Éppen ez történt velem is hosszú ideig. Az alapvető elméletem akkor így hangzott: "annyi pénzem mindig lesz, amennyire szükségem van, nem is helyeslem, hogy több legyen". Azután több mindenre lett szükségem, köztük olyanokra is, amelyek kifejezetten ráfizetésesek voltak. Például, ha elromlik a kocsim, magas javítási költséggel kell számolnom, vagy ha a macskám megbetegszik, magas kezelési költséget kell fizetnem. Minden külön keresetem vagy valami baj, vész elhárítására, vagy alapvető dolgokra ment el. Semmi sem maradt szórakozásra, alkotó jellegű kikapcsolódásra vagy igényesebb luxusra. Rákényszerültem olyan előzetes költségvetés készítésére, amelyben a legapróbb részletekig feltüntettem minden alapvető szükségletemet és különleges kívánságaimat is. A következővel kezdtem: "Havonta legalább egy olyan ruhadarabot szeretnék vásárolni, ami külön örömet okoz és akár luxusnak is tekinthető. Ezenkívül szeretnék szórakozásra is költeni valamennyit." Az ilyen jellegű kiadásaimat belevettem a költségvetésembe, azzal a meggondolással, hogy ha tudatosan megterveztem kiadásaimat, a pénz is arrafelé fog áramlani. Ennyit jelent a költségvetés ereje. A költségvetés olyan, mint egy tervrajz. Ha készítünk egy listát arról, hogy mit is szeretnénk elérni, akkor elő fogjuk teremteni az ahhoz szükséges pénzt is. Csak az igények növelése ne ugrásszerűen, hanem kis lépésekben történjen. Csak lépésről-lépésre!
Saját pénzügyi történelmem Felnőttkorom legnagyobb részében nagyon kevés pénzem volt. Soha nem érdekelt különösebben a pénz. Alapjában véve mindig eleget tettem fizetési kötelezettségeimnek, kifizettem a lakbért, egyéb számláimat, de időm és érdeklődésem legnagyobb részét tanulásra, alkotókészségem fejlesztésére és tudatosságom nevelésére fordítottam. Bármit elvállaltam, amivel pénzt tudtam keresni - szellemi munkát végeztem, háztartásban dolgoztam, szokatlan, rendkívüli feladatokat vállaltam rendes állásom mellett. Egész életemben összesen hat hónapig dolgoztam az úgynevezett normális - 129 -
munkaidőben, reggel 9-től délután 5-ig. Hozzászoktam, hogy borotvaélen táncolok és még csak nem is nagyon törődtem azzal, hogy honnan jön majd a pénzem. Azokban az években megtanultam bízni abban, hogy majd csak lesz valahonnan pénzem. Néha utolsó fillérig kiköltekeztem magam és azután így vagy úgy megint lett pénzem. Sosem éreztem magam szerencsétlenül elhagyatottnak. Azután fokozatosan, amint elkezdtem intuíciómra hallgatva élni és tanulni kezdtem belső vezérlésemre figyelve kívülrekeszteni magam a világból, azaz amint alkalmazni is kezdtem a vezérlésem diktálta folyamatokat, a pénzem egyre több lett. Nagyvonalú életstílust vettem fel. Ez addig ment, amíg elég magas nem lett a rendszeres jövedelmem, annyira, hogy szép lakást tudtam bérelni és a legtöbb olyan dolgot, amire vágytam, elértem. Odáig jutottam, hogy távolabbi terveket kezdtem szőni meglehetősen magas, de azért biztosnak nem tekinthető jövedelmemre támaszkodva. Ha hónapról hónapra éltem is, de a pénz, úgy tűnt, csak úgy folyik. Meggyőződésem volt, hogy az univerzum gondoskodik rólam és megpróbáltam követni az univerzum útmutatását. Ám egyszer csak váratlanul elfogyott a pénzem. Közbejött néhány váratlan esemény és pénz nélkül maradtam; kifizettem a lakbért és egyéb számláimat, s amikor a csekkfüzetemet jobban megnéztem, láttam, hogy semmim sem maradt. Nem volt semmi félretett pénzem vagy egyéb forrásom, amihez nyúlhattam volna. Ez a felfedezés nagyon megrémített, mert addigra már megszoktam, hogy mindig van némi pénz a zsebemben vagy a bankszámlámon. És amin még ma is csodálkozom, az az, hogy riadalmam legfeljebb öt percig tartott. Éppen csak addig, amíg elgondolkoztam: "Oh Istenem, mihez fogok most kezdeni?" Azután teljesen megnyugodtam. E pár perces rémület után egy csöpp félelem sem maradt bennem, tudtam, hogy minden rendbejön. Az egésznek az a magyarázata, hogy biztos voltam magamban: hajlandó leszek mindenben követni, amit az univerzum tanácsol. Emlékszem gondolataimra: "Akármennyire szeretem is a lakásomat, le tudok mondani róla. Minden szerzeményemet szeretem, de le tudok mondani róluk. Ha az univerzum azt kívánja, hogy valakinek az udvarában egy sátorban éljek, akkor azt fogom tenni. Lehet, hogy csodálatos lesz." Hihetetlen érzés volt ez a feltétlen bizalom és annak a tudata, hogy számomra semmi sem olyan nagyon fontos, és hogy valójában semmit sem veszítek. Akármit is tettem legközelebb, az csodás volt, még ha épp az ellenkezője volt is annak, amit megszoktam. Gondomat viselték. Eddig csak tudtam e gondviselés létezéséről, de most már éreztem is. Viszont annak az ötperces félelemnek az élménye kiűzte belőlem a félelmet. Éreztem, hogy nem lehet semmi baj. Ez meghatározó élményem - 130 -
lett. Úgy változtattam ezen a pénzügyi helyzeten, hogy egy kicsit megnyirbáltam kiadásaimat és attól kezdve nem éltem nagy lábon. Nagyon jól éreztem magam így is, és nem éreztem magam kifosztottnak. Az igazat megvallva jó kis lecke volt. Nos, megvolt a biztos megélhetésem. Annyi pénzem lett, amennyire szükségem volt és felszabadultnak éreztem magam. Megtaláltam önmagamat. Azután már nem akartam többet, mint amennyit körülményeim megengedtek számomra, leszálltam a fellegekből és megbízható alapokat kerestem. A kétségbeesés percei után tudtam, hogy az univerzumba vetett teljes bizalom szilárd talaján állok. Attól fogva éreztem, hogy bőven lesz pénzem mindig és soha többé nem kerülök a teljes nincstelenség állapotába. Amióta ez történt, talán két évvel ezelőtt, több pénzem van és bőségben, jólétben telik az életem. Most tanulom igazán élvezni az életet, hagyom, hogy belső vezérlésem súgja meg, mit kell tennem. Az üzleti és pénzügyi dolgokkal egészen jól elboldogulok, holott ilyesmivel azelőtt soha nem foglalkoztam. Rájöttem, hogy ezeket az ügyeket az univerzumba vetett feltétlen bizalmam alapján kell intéznem. Igazán jól megtanultam, hogyan kell az univerzumot követni, de ez az új kihívás jó lecke volt, és már tudom, hogy sokkal átfogóbban kell értelmezni ezt a bizalmat, ha nagyobb a tét. Amikor ezzel a fajta jómóddal szembesültem, kezdetben járatlannak és tanácstalannak éreztem magam. Tudtam, hogy segítségre van szükségem, így megkértem az univerzumot: bocsássa rendelkezésemre a megfelelő csatornákat, amelyek megtanítanak eligazodni ebben a helyzetben. Miután tárgyaltam több pénzügyi tanácsadóval, találtam végre egy jó könyvelőt és egy menedzsert, akik megfeleltek céljaimnak és segítettek mindazt megtanulnom, amire szükségem volt. Amikor Hawaiiban voltam, ahol csoportfoglalkozásokat vezettem, egy kis telket tudtam vásárolni. Ekkor módom volt arra is, hogy megtanuljam növelni az univerzumba vetett bizalmamat. Akkor már régen ábrándoztam arról, milyen nagyszerű lenne, ha vennék egy kis telket és alapítanék rajta egy csendes központot, ahol lelkigyakorlatokat lehetne tartani. Hawaii nagyon jó helynek tűnt erre a célra, de nem tettem az ügyért egyetlen lépést sem. Úgy kezeltem a dolgot, mint egy jövőben megvalósítható tervet. És akkor váratlanul szinte az ölembe pottyant egy gyönyörű terület. Valaki beszélt róla nekem, én pedig megnéztem magamnak és beleszerettem. Nagyon olcsón jutottam hozzá. Az eszemmel felfogtam, hogy nem a legjobbkor jött ez a földvásárlás, de az intuícióm azt súgta, hogy helyesen cselekednék. Ezért magasabb rendű erőmnek a következőt mondtam: "Minden rendben lesz, ezt meg kell tennem, mert energiát érzek benne. Ha nem akarod, hogy megtegyem és ez valóban nem megfelelő - 131 -
időpont, akkor állíts le". Lemondtam a vásárlással kapcsolatos reményemről, mert valóban úgy éreztem, nincs itt az ideje. Azonban a dologot már nem lehetett megállítani. Tény, hogy csodálatosképpen úgy alakultak a dolgok, hogy minden a vásárlás mellett szólt. Amikor a végső elhatározás időpontja halaszthatatlanná vált, ismét feltettem a kérdést: "Helyes, ha nyélbe ütöm a vásárlást?" Menedzserem figyelmeztetett: nem lenne célszerű lépés a mostani vásárlás. Egyébként mindig támogatni szokta tranzakcióimat, most kivételesen a bizonytalanságomat erősítette. Rájöttem, hogy ez alkalommal az én belső negatív ösztönzésemet tükrözte vissza. Annak ellenére, hogy hosszabb ideig azt hittem, ez az ötlet nem jó, bensőmből egyre csak azt hallottam: "tedd meg". Hiába volt célszerűtlen, mégis intuíciómat követtem. Megvásároltam a földet és ettől fogva minden nagyon simán zajlott. Nagyon felvillanyozódtam, tudtam, hogy jelentős lépést tettem abba az irányba, hogy az önbizalomnak egy teljesen új szintjére jussak, képes legyek követni belső energiámat és az univerzum közvetítőjévé válhassak.
Meditáció Ülj vagy feküdj le kényelmes helyzetbe, hunyd be szemed és kezdj el természetes ritmusban lélegezni. Minden lélegzéskor egyre lazább leszel. Kezdd el megfigyelni, hogy érzed magad. Különösen érzelmeidet figyeld meg. Hogy van a tested? Figyeld meg a testedben rejlő energiát. Hogyan érzi magát ez az energia? Lásd magad, miközben minden lélegzettel több energiát szívsz magadba, feltöltődsz energiával és egyre életerősebb leszel. Képzeld azt, hogy ez az energia nem más, mint pénz. Érezd azt, hogy pénz áramlik testeden keresztül. Ha nyitott vagy saját energiád számára, megnyitod a bőség, a jólét csatornáját. Végtelen mennyiségű pénz áll rendelkezésedre. Képzelj el annyi pénzt, amennyit egyáltalán képes vagy elképzelni. Lásd a pénzhalmazt magad előtt, kotorj bele és játssz vele. Szoktasd magad a gondolathoz, hogy mindig van pénzed. Lásd azt, hogy a pénz áramlik feléd. Tudd, hogy vonzod a pénzt és az egyszerűen csak úgy folyik feléd. Vedd körül magad mindazzal, amit pénzzel megszerezhetsz. Lásd életednek a szépségét és benne alkotóképességedet. Lásd a szép ruhákat, otthonodat, autódat és - 132 -
az új életstílust. Lásd, amint a pénzedet költöd. Tudd azt, hogy a pénz szabadon áramlik hozzád és te egyszerűen elköltöd. Érezd magad nyitottnak a testedben lakozó energia számára. Végtelen mennyiségű pénzed lehet.
Gyakorlat A pénz hiánya csak azt tükrözi, hogy az energia áramlása gátat talált benned. Írd le, hogyan akarod igényeidet korlátok közé szorítani; miként lehetséges, hogy nem azt teszed, amit akarsz. Néhány példa a fentiekkel kapcsolatban: 1./ Adminsztratív munkát végzek egy irodában, pedig jobban szeretnék gyermekekkel foglalkozni. 2./ Szeretnék meditációkat végezni, de soha nincs rá időm. 3./ Szeretném művészi képességeimet jobban kiaknázni, de nincs időm rá, megélhetésem biztosítása lefoglal. 4./ El akarom mondani anyámnak (barátaimnak, szerelmemnek) érzéseimet, de attól tartok, hogy sértő lennék. Ezt követően képzeld magad olyannak, mint aki pontosan azt teszi, amit valóban akar.
- 133 -
AZ EGÉSZSÉG Testünk az első alkotásunk, az az eszköz, amelyet önkifejezésünkre magunk választottunk ki. Olyan, mint egy félkész porhüvely, amely önmagát alakítja tovább, a rajta keresztül áramló energia mintájára. Ha megnézzük testünket, hallgatunk és figyelünk rá, nagyon sokat kiolvashatunk belőle, megismerjük lelki, észbeli és érzelmi jellemzőinket. Testünk a legfontosabb visszajelző mechanizmus, amely arról tájékoztat, mi működik vagy nem működik, hogyan gondolkodunk, hogyan fejezzük ki magunkat és arról, ahogyan élünk. A kedvező körülmények között élő gyerekeknek szép, erős, egészséges testük van. Ez a szépség, elevenség és duzzadó erő nem más, mint a természetes életerő, a szabadon, zavartalanul áramló energia. A szerető, segítő környezetben élő kisgyermekek teljesen ösztönös lények. Akkor esznek, amikor éhesek, elalszanak, ha álmosak vagy fáradtak és pontosan azt fejezik ki, amit éreznek. Az ő energiájukat így nem gátolja semmi, ők állandóan megújulnak, saját természetes energiájuk folyamatosan új életerőt ad nekik. De mivel egyikünknek sem volt tökéletes a neveltetése, már nagyon korán olyan szokásokat fejlesztettünk ki magunkban, amelyek természetes energiánk ellen dolgoznak. Ezek a szokások azért alakulnak ki, hogy elviselhetővé tegyék számunkra ezt a neurotikus világot, amelyben élünk. A viselkedési mintákat családunktól, barátainktól, tanárainktól, általában a társadalomtól vesszük át. Amint mások viselkedését utánozzuk vagy megpróbáljuk betartani a mások által kialakított szabályokat, olyan utat követünk, amelynek iránya nem egyezik az energiánk természetes áramlási irányával. Ám így megbénítjuk energiánkat, mert nem azt tesszük és mondjuk, amit valójában érzünk. Így nem halljuk meg testünk jelzéseit, amelyek nekünk szólnak alapvető szükségleteinkről: evésről, pihenésről, testgyakorlásról, testápolásról. Nehéz is lenne ilyen körülmények között követni saját energiánkat, ezért inkább áramlását is készakarva meggátoljuk, így aztán fokozatosan egyre kevesebb energiát és életerőt tapasztalunk. Amint az energiafolyam csökken, a test nem frissül fel fizikailag olyan gyorsan, így elkezd öregedni. Amint állandósul bennünk ez a negatív viselkedés, testünk tükrözni kezdi ezeket a rossz sémákat: görbén, esetleg púposan tartjuk magunkat, ezzel fejezve ki önbecsülésünk hiányát, jelentéktelenségünk és erőtlenségünk tudatát. Azáltal, hogy bízunk intuíciónkban és követjük sugallatait, szabadon áramlik rajtunk keresztül az univerzum energiája, ennek következtében pedig fokozottan érezzük magunkban az életerőt. Ez visszatükröződik testünkön is, amely egészségesebb, szebb és életerősebb lesz. Amikor azonban nem bízunk önmagunkban és nem követjük belső sugallatainkat, elevenségünk csökken és - 134 -
testünk is visszatükrözi ezt életereje visszaesésével, fásultsággal, fájdalommal és végül fizikai megbetegedéssel. A betegség testünk üzenete, amely azt jelzi, hogy nem követjük igazi energiánkat és nem támaszkodunk érzéseinkre. A test sok ilyen jelzést bocsát ki, először csupán enyhe fáradtság és kényelmetlenség formájában. Ha nem figyelünk ezekre a célzásokra és nem változtatunk megfelelően magatartásunkon, akkor testünk erőteljesebb jelzéseket ad, mint például fájdalmak, kisebb betegségek. Ha mi még mindig nem változtatunk, akkor komoly vagy végzetes betegségek, esetleg balesetek következnek be. Ha figyelünk az apróbb jelzésekre, mindig el tudjuk kerülni a komolyabb figyelmeztetéseket. De ha egyszer már komolyabb figyelmeztetést kaptunk, még akkor sem késő, hogy kigyógyuljunk, ha valóban ez az, amit kívánunk. Ilyenkor sajnos sokan nem a kigyógyulást választják. Feladják, úgy határoznak, hogy elhagyják testüket és inkább egy másikba költöznek; nem próbálják felvenni a harcot a régi sémák ellen, a régi testben. Ha betegek vagyunk, akkor pihenjünk. Testünknek mindig szüksége van pihenésre is és lazításra is, ha beteg. Később, ha megnyugszunk, kérdezzük meg testünket, hogy a betegséggel mit kíván közölni velünk. Testünk mindig meg fogja mondani, amire a gyógyuláshoz szüksége van. Egyik barátom heves fájdalmakkal küzdött, amelyek arcának jobb oldalán jelentkeztek. Intuíciója azt jelezte, hogy fájdalmai megszűnnek, ha a korábbiaknál többet mond el abból, amit akar és abból, amit tud. Így is tett, és bár valamelyest csökkentek fájdalmai, bajával továbbra is kínlódott. Egyik éjszaka, amikor ráhangolódott az univerzumra, elmondta, hogy nagyon szenved ettől az egésztől és magyarázatot kért. Aztán megnyugodott és elaludt. Még azon az éjjelen álmában az intuíciója azt sugallta neki, hogy ne szedjen több sörélesztőt. Ő azonban úgy vette az üzenetet, mint valami bizarr látomást és továbbra is szedte az élesztőt. Néhány napra rá azonban, amikor újból ilyen unszolást kapott bensőjéből, mégis abbahagyta. Újabb két nap múlva arcfájdalmai teljesen megszűntek. Amikor gyógyulást kérünk, soha nem tudjuk előre, hogy testünknek mi lesz a válasza. A válasz többféle lehet: kezdjünk el valamit enni, meséljünk érzéseinkről egyik barátunknak, hagyjuk abba a munkánkat vagy menjünk orvoshoz. A lényeg az, hogy kérdezzünk és utána figyeljünk a válaszra. Egyik páciensem, aki másfél éve hátfájással kínlódott, felkeresett. Együttlétünkkor megkértem őt, vegye fel a kapcsolatot a fájdalommal és kérdezze meg testét a jelzés valódi okáról. Amikor ezt megtette, arra jött rá, hogy nem gyászolta meg eléggé anyja halálát és apjára haragudott. Már régóta magával cipelte szomorúságát is és haragját is. Több beszélgetés után képes volt sírni anyja halála miatt. Röviddel ezután ki tudta fejezni haragját is. Hátfájdalma megszűnt. Barométerként működött ez a - 135 -
hátfájdalom, amely az elnyomott érzések mértékét jelezte. A barátom ma már tudja, ha fizikai fájdalma van, akkor azzal segíthet magán, ha kibeszéli az érzéseit. Ha egyszer kifejlődött bennünk egy tünet, újból visszatér abban az esetben, ha magatartásunk ismét olyan lesz, mint amelyik a tünetet kiváltotta. Testünk pontos információkat szolgáltat számunkra, ha az energiát valami gátolja. Felsorolok néhány gyakori fájdalmat vagy betegséget kiváltó okot. Mindegyikhez mellékelem a kigyógyulás módját is, amely a gyakorlatban egyúttal igazolása is elméletemnek.
FEJFÁJÁS - Két ellentétes erő és érzés van bensőnkben, mindkettőnek hangot kell adnunk. Most minden érzésemre hajlandó vagyok hallgatni.
FÁZÁS - A testnek pihenésre van szüksége, a régi dolgoktól való megtisztulásra, a test kiegyensúlyozott állapotba akar visszakerülni. Testem tökéletes összhangban működik. Most tudok pihenni és kényelmesebbé tehetem az életemet. Hajlandó vagyok régi sémáimtól is megszabadulni.
KOMPLEXUS-PROBLÉMÁK - Tartsuk féken férfiúi energiánkat; arra van szükségünk, hogy határozottan fejezzük ki magunkat vagy valami új tevékenységhez lássunk. Mindent úgy fogok csinálni, ahogy érzéseim szerint helyesnek találom azokat, vagy ahogyan akaratom diktálja.
BŐRKIÜTÉSEK - Ki akarunk törni magunkból és valami új dologba akarunk kezdeni. Kérdezzük meg önmagunkat: "mit akarok tenni?". Azt teszem, amit intuícióm sugall. Új dolgokat akarok csinálni, azt csinálok, amit akarok.
ALLERGIA - Intuíciónkba vetett bizalmunk hiánya, gyengesége (az olyan allergia, amely szemünk könnyezésével jár együtt, az elnyomott szomorúság jele). Bízom érzéseimben és kifejezést is adok ezeknek az érzéseknek. Biztonságot nyerek azáltal, ha érzem és kifejezem szomorúságomat és haragomat. - 136 -
HÁTFÁJÁS - Vállunkra vesszük mások, az egész világ baját. Arra van szükségünk, hogy saját érzéseinket fejezhessük ki és magunkkal törődjünk. Ha alul fáj a hátunk, az gyakran az elfojtott szomorúság jele, ha felül, akkor inkább a haragé, amelyet szintén elfojtunk. Minden érzésemre figyelek. Törődöm magammal. Érzéseimet kifejezem és támogatom. Megbízom abban, hogy mások önmagukról megfelelően gondoskodnak.
MENSTRUÁCIÓS GÖRCSÖK - Nem kellőképpen figyelünk női jellegünkre és nem adjuk meg neki a kellő tiszteletet. Jelzés arra, hogy nyugalomra és önvizsgálatra van szükségünk. Tisztelem női jellegemet teljes mértékben és azt fogom tenni, amit ő kíván. Lazítok, pihenek és egy kicsit magamat kényeztetem.
LÁTÁSI ZAVAROK - Valamit nem akarunk meglátni magunkban vagy a világban. Gyakran már kora gyermekkorunkban elhatározzuk, hogy vannak dolgok, amelyekre rá sem nézünk, mert azokat látni sem bírjuk, olyan fájdalmat okoznak számunkra. Ha belső látásunkat nem engedjük működni, akkor a külső is ennek megfelelően működik. Most már hajlandó vagyok mindent tisztán látni életemben.
HALLÁSZAVAROK - Arra van szükségünk, hogy kirekesszük a külső hangokat és ne engedjük befolyásolni magunkat, belső hangunkat kell hallanunk. Nem akarok és nem is kell másra hallgatnom. Kizárólag belső hangomat hallom és abban bízom.
A kábítószerek Minél kényelmetlenebbnek érezzük természetes energiánkban való bizalmunk hiányát, annál valószínűbb, hogy kábító- és ajzószereket, kávét, cigarettát, alkoholt, egészségtelen ételeket, túl sok ételt, marihuánát, kokaint vagy más ilyesmit - 137 -
fogyasztunk, mert ezzel kíséreljük meg energiánk kezelését, áramlásának felgyorsítását. Mindezzel természetesen fokozzuk testi kimerülésünket, végül tönkretesszük. A legtöbb ember egyszerűen fél saját energiájától és erejétől. Talán attól tartanak, hogy túl sok vagy túl kevés van nekik belőle. Az igazság valahol ott van, ha ezek az emberek hajlandóak lennének leszokni a kábítószerekről, akkor képesek lennének rátalálni természetes energiájukra és meríthetnének valódi erő- és alkotó forrásukból.
A kábítószerek olyan eszközök, amelyekkel az emberek szabályozzák a belső erőt. Nagyon sok ember azért folyamodik kábítószerhez, mint segítséghez, mert nincs meg a belső ereje saját energiája támogatására. Az univerzumba vetett bizalom nélkül erőnk és energiánk megsemmisítőnek tűnhet. A szerekkel viszont erősíteni tudjuk természetes energiánkat vagy éppen tompítani, de mindenképpen megbénítjuk a rajtunk keresztül áramló univerzum természetes erejét. Nem kell ahhoz megrögzött kábítószerélvezőnek lenni, hogy az ember felfogja: olyan szerek ezek, amelyek energiánk áramlását befolyásolják. Beláthatjuk, hogy három csésze energiánkat fokozó kávé elfogyasztása után később fáradtabbak leszünk. Mi nagy kávéfogyasztó ország vagyunk, s a kávét a magam részéről kábítószernek tekintem, mivel hátrányosan befolyásolja saját energiánkban való bizalmunkat és az energia követését. Ha valami fizikai panaszunk van vagy érzelmi válságba kerülünk, és képtelenek vagyunk megoldást találni, azt úgy oldhatjuk fel, ha jobban figyelünk magunkra, arra, amit csinálunk. Tudnunk kell, hogy mikor és miért iszunk kávét. Figyeljük meg: valóban változik-e az energiánk. Végeredményként oda fogunk kilyukadni, hogy nincs szükségünk többé ilyen árat fizetni pillanatnyi frissességünkért. Figyeljük csak meg: valamilyen formában mindannyian kábítószerekkel élünk, hogy önmagunkat szabályozhassuk. Ebből úgy kezelhetjük ki magunkat, ha megerősítjük az önmagunkba és az univerzumba vetett bizalmunkat. Legyünk kíváncsiak saját erőnkre és teherbírásunkra. Ez az igazi gyógyulás. Az alkoholisták vagy a kábítószeresek nem sokra mennek az efféle önszabályozással. A veszélyes pótszer fogyasztása még mélyebben a tudatukba vési problémáikat, a bezártság érzését. Mindenkinek, akit illet, azt javaslom, hogy forduljon szakemberhez segítségért, ne habozzon felkeresni akár egy specialistát, akár olyan szervezetek valamelyikét, mint például az alkoholelvonó intézet vagy a kábítószereseket segítő társaság. Ezek segítenek a leszokás időszakában és az önmegtartóztatásban. Így gyógyul ki a test, és a lélek hangja hallhatóvá válik. A pótszerek csak tompítják testünket, lelkünket. - 138 -
Meditáció Ülj le vagy feküdj le, hunyd be a szemed és végy néhány mély lélegzetet. Minden lélegzéskor érezd, amint hagyod testedet ellazulni. Lazítsd el gondolataidat, agyadat, gondjaidtól szabadulj meg, próbálj meg egyetlen gondolatodhoz sem ragaszkodni. Érezd magad ellazulva, önmagadban egy nyugodt helyen. Ez a nyugodt hely az épülés és gyógyulás forrása. Tudd, hogy el tudsz ide jutni és itt megtalálsz mindent, amire azért van szükséged, mert tudni akarod öngyógyításod módját. Ha egészségeddel kapcsolatosan problémáid vannak vagy valami kérdésed van testedet illetően, ragadd meg az alkalmat és intuíciódnak most vesd fel azokat. Kérdezd meg: "Mit kell most tennem, hogy kigyógyuljak? Mi testem igénye?" Miután mindezt megkérdezted, maradj nyitott mindenfajta válaszra, ami érkezik. Válasz vagy megérzés azonnal is érkezhet, de lehet, hogy csak pár nap múlva. Kaphatsz közvetlen választ vagy valakin keresztül közvetett úton tudod meg, mit kell tenned. Tudd, hogy ki tudod gyógyítani magadat és ez a végtelen bölcsesség, tudás önmagadban lakozik. Mondd a következő fogadalmat halkan vagy hangosan: "Most kigyógyítom magam. Elég az energiám, az élénkségem, és telve vagyok sugárzó egészséggel."
Egy másik fajta meditáció Ha testednek egy bizonyos része nem egészséges vagy fáj, próbálkozz az alábbi meditációval: helyezkedj el kényelmesen, végy néhány mély lélegzetet, teljesen lazulj el testileg és szellemileg. Tudatoddal szállj le abba a bizonyos nyugodt pontba és kérdezd meg, mit érez és mit próbál részedre mondani. Utána fogadd be az érzéseidet vagy amit mint részedre szóló üzenetet hallasz. Kérdezd meg, mire van szüksége. Figyeld meg és kövesd a neked szóló választ, bármi legyen is az.
- 139 -
A TÖKÉLETES TEST Ha azt akarjuk, hogy testünk szép legyen, követnünk kell természetes energiánk áramlását. Bízzunk magunkban. Aludjunk, amennyit akarunk. Maradjunk ágyban, ha még több pihenésre van szükségünk. Úgy éljünk, hogy jó közérzetünket megőrizzük. Táplálkozzunk úgy, ahogy testünk megkívánja és kövessük szívünk vágyát. Ha testünkben bízni akarunk, akkor tudnunk kell, mi az, ami számára a legjobb. Ez elég egyszerűen hangzik. Ám ott a bökkenő, hogy mindnyájunkat arra tanítottak: ne bízzunk testünkben, tekintsük úgy, mint amit állandóan kordában kell tartani. Néhány vallásnak hittétele is: a lélek jó, de az esendő test az ördög bűnös eszköze. Annak ellenére, hogy felvilágosultságunkban nyíltan már nem ismerjük el ezeket a hiedelmeket, testünkben mégsem bízunk. Kultúránknak megfelelően ahhoz szoktunk, hogy ne sokat törődjünk testünkkel és annak igényeivel. Agyunk, gondolkozásunk szabja meg testünk tennivalóit. Kitaláltuk a kilenctől ötig tartó munkanapot, a napi háromszori étkezést, az úgymond ésszerű életmódot, aztán elvárjuk testünktől az együttműködést, ha tetszik neki, ha nem. Mindenféle elméleteket is gyártottunk arról, hogy mi az, ami jó és mi a rossz nekünk, melyik ételt együk és melyiket ne. Kisgyermekként szüleink és a társadalom példáján megtanuljuk az étkezési szokásokat. Hiába akarunk valami mást, mondjuk máskor enni, mint vacsoraidőben, azt várják el tőlünk, hogy tartsuk be a szabályokat. A test bármit közvetíthet felénk, ha a társadalom, a közösség mást mond. Megtanuljuk már gyermekkorunkban, hogy nem önmagunkban kell bízni. Ebből fakadnak az életünket jellemző ellentmondások és a kiegyensúlyozatlanság. Testünk fellázad, olyasmi után vágyakozunk, amit nem kívánnánk abban az esetben, ha rábíznánk magunkat természetes áramlatunkra. Ha nem kaphatjuk meg, amit valóban akarunk, úgy a lehető leggyorsabban és leghevesebben reagálunk. Testünk a kiegyensúlyozatlanságot sokféleképpen jelzi: meghízunk vagy lefogyunk, nem tudunk megülni egy helyben, ételpótló kábítószereket találunk ki magunknak, esetleg allergiásak leszünk. Amikor mindettől megrémülünk, megszüntetésükre szigorú rendszabályokat veztünk be testünk ellen: különleges étrendet, diétás étkezést. Az agyunk átveszi a parancsnokságot testünk felett, előírja, hogy mit és mikor egyen az éppen érvényes diétának megfelelően. Mondanom sem kell, ez nem valódi diéta. Az emberek kitalálták a testkultúra elméletét. Sokan azt hiszik, testsúlyuk rendben tartása nem egyéb, mint rendszeres diéta és fárasztó testgyakorlás. Társadalmunk támogatja ezt az elméletet és ez nagyon jó üzletág manapság. Megmutatják nekünk, hogy milyennek kell lennie a szép testnek és megvetetik velünk a méregdrága módszereket. Eladják a diétás recepteket, a csodálatos fogyókúrát, az egészségápolási tanácsokat és a szaunaszalon- 140 -
tagságot. Állandóan valami újabb, divatosabb elméletbe hajszoljuk bele testünket, és minden csodamódszertől egészségünk megóvását, javítását várjuk. Az a gond, hogy olyasminek akarunk megfelelni, amit a társadalom, a külvilág vár el tőlünk, ezért sosem vagyunk elégedettek se külsőnkkel, se közérzetünkkel. Ahhoz, hogy szép, erős, egészséges testünk legyen, semmi egyéb nem kell, mint megtanulni bízni önmagunkban. Hagyjuk abba az erőlködést és rendeljük alá magunkat testünk igényeinek. Intuíciónk meg fogja határozni, hogy mit együnk. Megsúgja azt is, hogy megerőltető testgyakorlatokat végezzünk-e (ha igen, akkor még élvezni is fogjuk) vagy arra fog ösztönözni, hogy lassítsunk és pihenjünk. Azt is tanácsolhatja, hogy egész nap maradjunk ágyban, de azt is, hogy korán keljünk fel. Nincsenek szabályok. Testünk nagyon jól tudja, hogy mire van éppen szüksége. Az emberek általában megijednek, amikor azt mondom nekik, hogy bízzanak önmagukban és hallgassanak testük igényeire. Attól tartanak, hogy majd egész nap ágyban akarnak maradni, csokoládét akarnak enni és kövérek lesznek. Ezeket a félelmeket azokra a téves következtetésekre alapozzuk, amelyeket a kívülről ránk erőltetett szabályok váltanak ki. Tiltakozásul régi bevált kábítószerekhez folyamodunk és koplalhatunk néhány napig vagy akár néhány hétig is, de ha testünkkel kapcsolatban türelmet tanúsítunk, akkor meg fogjuk találni az igazi megoldást. Ha testünk megtanulja, hogy azt ehet, amit akar és akkor, amikor arra szüksége van, akkor feszültsége feloldódik és csak azt igényli, ami valóban jó és hasznos számára. A már említett téves következtetések miatt lehetnek olyan időszakok, amikor intuíciónk azt tanácsolja, hogy tartózkodjunk valamilyen élelmiszer fogyasztásától, mert különben kábítószerre fanyalodunk vagy allergiásak leszünk. Bízzunk önmagunkban. Úgy fogunk kinézni és érezni, amilyenné lelkünk válik: életvidámnak, energikusnak, szépnek és fiatalnak. Testünk megtalálja természetes súlyát.
Igényeink érvényesítése A tökéletes test kialakításához az a legfontosabb tennivalónk, hogy következetesen érvényesítsük igényeinket. Megfigyeltem, hogy a túlsúlyos emberek sosem tanultak meg bízni önmagukban, féltek érzéseiktől és azok követésétől. Nekik feltétlenül meg kell tanulniuk nemet mondani. Sok kövér ember esetében azt tapasztaltam, hogy védtelenek, nem követelik meg a személyiségüknek kijáró tiszteletet; igyekeznek mások kedvében járni és gondoskodni róluk, hagyják, hogy mások kihasználják őket. Ezért van szükségük a túlsúlyra, amelyet védőpajzsként vonnak maguk köré, hogy kapcsolataikban megfelelő távolságot tudjanak tartani. - 141 -
Különösen a nők tartanak attól, hogy ha lefogynának, akkor túlságosan feltűnő lenne szexuális vonzerejük. Félnek a feltűnéstől, az általuk nem kívánt túl sok energiától, mert nem hiszik, hogy bánni tudnának vele. Mások attól tartanak, hogy érzékenyebbé, túlságosan sebezhetővé válnak és majd nem tudják önmagukat megvédeni. Aztán vannak, akik attól félnek, idealisták lennének és arra jó a kövérségük, hogy érezzék: szilárdan a valóság talaján állnak. Ha ilyenfajta félelmeink vannak, örök életünkben fogyókúrázhatunk és mégsem csökken a súlyunk, sőt inkább növekedhet, mivel tudat alatt erre van szükségünk. Ezért állítom azt, hogy igényeink érvényesítése életbe vágóan fontos. Amikor megtanuljuk, hogy érzéseinket cselekedetekkel támogassuk, egyúttal megteremtjük belső szilárdságunkat és védelmünket. Magabiztosak leszünk, ha új irányba kell elmozdulnunk vagy ha figyelmet keltünk és energiát vonzunk, mert tudunk nemet mondani bármire, amit nem érzünk helyesnek. Tudjuk, hogy önmagunknak nem hazudunk és megfelelően törődünk önmagunkkal. Női jellegünk biztonságban érzi magát és azt is érzi, hogy férfipólusunktól segítséget kap. Tapasztalatom szerint, ha egyszer hozzászoktak igényeik érvényesítéséhez, a kövér emberek is képesek lesznek minden erőlködés nélkül leadni súlyukból, természetesen anélkül, hogy bármiféle hiányérzettől szenvednének. A testükben keringő energia felszabadul, és a túlsúly fokozatosan megszűnik. Nem lesz szükségük többé túlsúlyra, hogy önmagukat megvédjék, így minden erőlködés nélkül lefogyhatnak. Ha más okok miatt kell fogyókúrázniuk, intuitív alapon ki tudják választani a megfelelő élelmiszereket és élvezettel fogják fogyasztani.
Várakozás = túlsúly Ha folyton arra várunk, hogy azt tehessük, amit akarunk, energiánkat leállítjuk és testünk erre hízással válaszol. Ha azonban őszintén, nyíltan fejezzük ki magunkat és azt és akkor tesszük, amit és amikor akarunk (vagyis önmagunkat támogatjuk), akkor az energia szabadon áramlik rajtunk keresztül és keringése feloldja a kövérséget. Minél inkább igazi önmagunk akarunk lenni, annál kevésbé lesz szükségünk pótszerekre, mert az univerzumtól természetes módon megkapunk mindent, amire szükségünk van. Önmagunk támogatásának a kulcsa kezünkben van: úgy kell cselekednünk, ahogy intuíciónk sugallja. Ismerek embereket, akik 10-15 fontot (4,5-7 kg-ot) fogytak le egyetlen hétvégén a csoportfoglalkozások idején, csupán attól, hogy azt tették, amit korábban féltek megtenni, vagy attól, hogy elfojtott érzéseiket feldolgozták. Ha - 142 -
rendszeresen ezt tesszük, akkor az akadályok megszűnnek és súlyunk normálissá válik. Eleinte furcsának tűnhet, hogy az ember minden pillanatban önmagát érvényesíti, támogatja. Nem ahhoz szoktunk, hogy nyíltan kimondjuk, amire szükségünk van és azt tegyük, amit akarunk. Tudatosan rá kell hangolnunk magunkat érzéseinkre, hogy azoknak megfelelően cselekedhessünk. Ha egyszer így kezdünk gondolkozni, az olyan jó érzéssel tölt el bennünket, hogy utána már mindig csak így szeretnénk élni. Fogyni fogunk, energiánk növekszik és szebbek, elevenebbek leszünk. Nincs másik lehetőség, hacsak nem a beletörődés, majd a halál. Minden esetben, amint belső hangomat követem, elevenebbnek érzem magam és több lesz az energiám. De ha ellenszegülök, a bensőm is küzdeni kezd önmagáért és ettől elnehezülök, fáradt leszek. Ha testem igényeit rendszeresen elhanyagolom, akkor egyre fáradtabbá és letörtebbé válok. A választási lehetőség: élet vagy halál. Ha egyedül nem megy, keresnünk kell egy olyan csoportot, amely erősít, bátorít bennünket önmagunk támogatásában. Vezettem olyan csoportot, amelynek az volt a célja, hogy bemutassa, miként kell követni a belső energiát és miként kell az intuíciónak megfelelően cselekedni. Gyakoroltuk pillanatnyi érzéseink kifejezését, valamint azt, hogy miként hárítsuk el azokat az érzelmi akadályokat, amelyek visszahúzó erőként működtek bennünk. A csoporttagok fizikailag is megváltoztak, többen lefogytak. Testünk nem bírja el azt a többletsúlyt, amelyet a rengeteg energia átáramlása jelent neki. Egyik páciensem körülbelül 40 font (kb. 19 kg) túlsúlytól akart megszabadulni, amikor elkezdtünk közösen dolgozni. Addigra már minden elképzelhető fogyókúrát végigcsinált, de egyik sem volt hatásos. Ám amint önbizalmat szerzett és megtanult törődni magával, akkor már ki tudta fejezni elfojtott érzelmeit és gyógyulni kezdett. A heti egy alkalommal megtartott csoportfoglalkozásokon támogatást lelt ahhoz, hogy nyílt és határozott legyen, ne fojtson magába semmit, fejezze ki érzéseit és szándékait. Valóban elkezdett bízni a testében, és természetes igényei szerint kezdett étkezni. Testi és lelki közérzete megjavult és néhány hónap alatt lefogyott 40 fontot. Ekkor úgy gondolta, hogy a csoporttól megkapta mindazt, amire szüksége volt és ki is akart lépni, bár még mindig jócskán voltak rajta felesleges kilók. Én azonban sejtettem, még vannak elfojtott érzései, amelyeket magában hurcolt (erre bizonyíték volt egyébként a súlya), így megpróbáltam megtudni tőle, hogy miért nem akarja feldolgozni azokat is. Bizalmasan elmondta nekem, hogy hárman a csoport tagjai közül zavarták és ez meggátolta őt abban, hogy velük is megossza titkolt érzését. Azok hárman bizonyos emberekre és fájdalmas múltbéli eseményekre emlékeztették őt. Volt köztük, akiben a férjét látta, volt, akiben a fiát és olyan is volt, akiben saját - 143 -
magára ismert. Olyan dolgokra emlékeztették, amelyeket elmulasztott megtenni. Eszébe juttatták csalódását önmagában, s már attól is mérges lett, ha csak rájuk nézett. Azt tanácsoltam neki, hogy csak velem dolgozzon tovább és majd ha majd úgy gondolja, térjen vissza a csoportba és fejezze ki érzéseit a többiek jelenlétében. Ki kellett mondania mindazt, amit eddig elhallgatott. Így is lett. Miután ezzel megvolt, kezdte feldolgozni a fájó sebeket, leszámolt régi önmagával, energiáját nem kellett a múltra pazarolnia. Belső energiája felszabadult és minden fogyókúra nélkül tovább fogyott. Hasonlót láttam újra és újra mások esetében. Le tudunk fogyni anélkül, hogy bármit megvonnánk magunktól. Tény, hogy az ellenkezője is igaz: az emberek belső szükségleteiket táplálják és ezáltal átmenetileg élénkebbé válnak. Nincs abban semmi boszorkányság, hogy szép legyen a testünk. Egyszerűen bízzunk önmagunkban és ismerjük meg természetes szükségleteinket. Hangoljuk rá magunkat intuíciónkra és tiszteljük azt. Tartsuk mozgásban energiánkat minden pillanatban. A legfontosabb: szeressük magunkat és törődjünk a testünkkel. Hiszen szépek vagyunk.
Az étrend mint szabályzó Az emberek úgy alakítják étrendjüket, hogy azzal szabályozzák természetes energiaszintjüket. Ha olyan egyén vagy, akinek túl sok energiája van, úgy étkezel, hogy lelassítsd magad. Ha pedig arra van szükséged, hogy összeszedd magad, hát másként táplálkozol. Mindkettő végül is igaz energiád részleges elnyomásához vezet.
Az emberek általában félnek saját erejüktől és energiájuktól, így azt érzik, hogy szabályozniuk kell az áramlás ütemét. Némelyek az étrendet, mások kábítószert, alkoholt, munkát, kapcsolatokat vagy egyéb pótszereket alkalmaznak szabályzóként. Ha éreznék és felszabadítanák természetes energiájukat, nem lenne erre szükségük.
A tévhitek elvetése Legtöbben tévhiteket táplálunk a testünkkel és az evéssel kapcsolatban. Nagyon - 144 -
fontos tisztáznunk, melyek is ezek a tévhitek. Amikor félrevezetjük önmagunkat, igyekszünk valós lehetőséget találni állításaink igazolására. (Lásd az ötödik pontot.) Íme néhány a leggyakoribb tévhitek közül: - Minden, ami ízlik, az árt nekem. - Hacsak az illatát érzem valami finom ételnek, máris hízom tőle. - Csak nagyon keveset ehetek, mert hízásnak indulok. - Testem megbízhatatlan. - Testem irányításra szorul. - Ha azt tenném, amit testem kíván, kövér és/vagy beteg lennék. - Testem nem akar együttműködni velem. - Nem úgy fest a testem, mint ahogy kellene. - Soha sem lesz olyan a súlyom, amilyet szeretnék. - Koplalnom és küszködnöm kell, hogy tökéletes legyen a testem.
Nem azok a tévhitek okozzák az igazi problémát, amelyekkel tisztában vagyunk és máris jó úton haladunk, hogy megszabaduljunk tőlük. A dolog egyszerű: ismerjük meg tévhiteinket és tegyük próbára, mert csak így nyújthatunk segítséget a testünkben folyó küzdelemhez. Azok a negatív hiedelmek viszont, amelyekről nem is tudunk, a lehető legrosszabb hatást fejtik ki, mert megakadályozzák azt is, amit tudatosan akarunk. Például: vannak emberek, akik tudatosan karcsúságra törekszenek, de tudat alatt teltek akarnak maradni. Tudatalattink vágya, hogy teltkarcsúak legyünk, befolyásolja testünket. Ilyenkor tisztázni kell ezt a hiedelmet. Amint egy tévhit felszínre kerül, el is veszti hatását. A következő tévhitektől függenek leggyakrabban az emberek: önutálat, önostorozás, pszichikai védekezés - a védtelenség érzése, amely ellen a súly jó védekezés; attól való félelem, hogy túlságosan megnő a szexuális vonzerőnk és nem tudjuk kezelni a saját és a felénk közelítő partner szexuális érzéseit; attól való félelem, hogy túl szépek leszünk vagy vonzóak, vagy nagyon életrevalók; félelem attól, hogy a súly egyúttal erőt is jelent; félelem a mélyebb szerelmi kapcsolatra való igényünktől; alkotóképességünk kibontakozásától való félelem, tudatosan vissza akarjuk fogni az átáramló energiát, amely többletsúlyt okoz; félelem attól, hogy - 145 -
soványak és üresek leszünk; aggódás amiatt, hogy életünk, kapcsolataink sikeresek lesznek-e és amiatt, hogy problémáink elárasztanak bennünket. Ezeknek a hiteknek egy része némelyikünk esetében igazoltnak, másoknál hamisnak bizonyul. Ahhoz, hogy eligazodjunk köztük, meg kell találnunk a valódi okokat. Az alábbi módszer hasznosnak bizonyult az okok felkutatásában. 1./ Végy elő papírt, ceruzát. Készíts három oszlopot a papíron, az elsőbe írd le testedről és az étkezésről kialakított nézeteidet, kivétel nélkül mindet. Írd le, ami eszedbe jut, bármi legyen az, még akkor is, ha értelmetlennek, vagy nem a témához tartozónak tűnik. Mindent írj le; minél több lesz, annál jobb. Így szembesülhetsz gondolataiddal, tudatalattiddal. Íme a példa: "Soha nem lesz tökéletes a súlyom: gyűlölöm a testemet, szeretném, ha másként néznék ki. Nem vagyok már vonzó. Az a sorsom, hogy olyan kövér legyek, mint anyám. Ő is állandóan fagylaltot evett, mint én. A fagylalt hizlal. Az ennivaló hizlal. Hacsak a közelébe kerülök valami ennivalónak, máris hízom. Nincs akaraterőm. Az egyetlen módszer, hogy lefogyjak, a diétázás." 2./ Vizsgáld meg alaposan ezeket a hiedelmeket. A második oszlopba írd be, hogy szerinted honnan származnak ezek. A szüleidtől, testvéreidtől, egy tanárodtól vagy egy barátodtól? Nem fontos arra törekedned, hogy mindenre emlékezz. Azokat tekintsd fontosabbnak, amelyek legmélyebben érintenek, erősen befolyásolnak és figyeld meg, milyen emlékek társulnak hozzájuk. Ha később eszedbe jut még valami, pótlólag azt is beírhatod a második oszlopba. Például: "Az a sorsom, hogy olyan kövér legyek, mint anyám." A második oszlopba ehhez a megállapításhoz én azt írnám: "láttam, hogy anyám képtelen volt lefogyni", vagy ahhoz az állításhoz, hogy "nem vagyok már vonzó" azt írnám: "mindenkitől azt hallom, hogy a karcsú test szép, ezt hallom a partneremtől, szüleimtől, a rádióban, a tévében". 3./ Nézd végig a listát. Azonosítsd, jelöld is ki azokat, amelyek most nem szolgálják érdekeidet. Kérdezd meg önmagadat, hogy mi nem hagy megszabadulni ezektől a hiedelmektől. Például az a megállapításod, hogy "soha sem lesz tökéletes a súlyom" biztonságot ad számodra, mert megjelenésed tekintélyes. 4./ Ha azonosítod negatív hiedelmeidet, akkor a következő lépésben meg kell szabadulnod tőlük. Lásd be, hogy éppen elég sokáig együtt éltek veled. Ha óhajtod, köszönd meg szolgálataikat és tudasd velük, hogy meg akarsz válni tőlük. Én a következő megerősítést hívtam segítségül: "most hajlandó vagyok megválni". 5./ A harmadik oszlopban gyűjtsd össze, mivel védekezhetsz a tévhitek ellen. Íme néhány irányelv: a/ A megoldás legyen szűkszavú, rövid, a lehető legegyszerűbb és teljesen érthető - 146 -
számodra. b/ Az egészet jelen időben írd, mintha már meg is történt volna. c/ Szerepeljen a neved. Például: "én, Shakti, akinek szép a teste..." d/ A megoldásnak pontosnak, pozitívnak kell lennie. e/ A megoldás helyes számodra. Ez erős érzelmi hatással bír. Ha nem tökéletes számodra, addig változtasd, módosítsd, amíg az nem lesz. Azután: f/ Amikor meditálsz, ismételgesd a megoldást halkan önmagadnak, mindent felvázolva pontosan, ahogy elképzelted. g/ Ha van hozzá partnered, mondasd el vele a megoldást úgy, hogy a te nevedet használja és közben nézzen a szemedbe. h/ Miután ő elmondta, te felelj rá... Igen, ez igaz, így teszem. i/ Írd le a megoldást tízszer, vagy hússzor naponta. Ha negatív gondolataid támadnak, írd azokat a papír hátoldalára, de ezt követően is csak írj mindennap, egészen addig, amíg minden pontját tisztán nem érzed. Példák: "Most tökéletes a súlyom. Szeretem és elfogadom a testemet. Testem úgy tökéletes, amilyen. Szép vagyok és vonzó. Szép, életrevaló nő/férfi vagyok. Most válok meg múltamtól. Szabad vagyok önmagam számára. Enni jó. Az étel energiát ad és táplál. Minden elfogyasztott kalória tiszta energiává válik. Szeretem az ételt. Az étel szeret engem. Azt eszem, amit és akkor, amikor akarok, és állandóan tökéletes súlyomnál maradok. Ha bízom érzéseimben és szerintük cselekszem, biztos, hogy karcsú és szép leszek." Ez az eljárás segít abban, hogy megvizsgáld tévhiteidet és a rejtett gondolatokat is felszínre hozd, megfogalmazd. Bármikor használhatod ezt a módszert, hogy megszabadulhass azoktól a negatívumoktól, amelyek miatt tested nem lehet szép, erős és egészséges. Ha már megszabadultál ezektől a negatívumoktól, meg fogod látni tested szépségét és minden, amit elfogyasztasz, hasznos lesz számodra.
A test becsülete Meg kell látnod a szépséget testedben és lelkedben. Arra összpontosíts, hogy önmagad számára mit szeretnél leginkább. Ha kész vagy erre, meglásd, milyen egyszerű. A figyelemre tested úgy reagál, hogy egyre szebb lesz. - 147 -
Szokásoddá válik azt figyelni, hogy milyen változásra van szükséged. Már akkor a tökéletességet óhajtod, mielőtt teljesen megszeretnéd magad. Az önkritikus hangnemről válts elismerőre, ha már pontosan tudod, hogy mi az, amit igazán el szeretnél érni. Ha önbecsülésed terén problémáid támadnak, figyelj meg másokat, akik hozzád hasonlóak és csodáld őket. Egy barátnőm, aki 20 fonttal (kb. 10 kg) nehezebb volt, mint amilyen szeretett volna lenni, mindig lebecsülte magát külseje miatt. Úgy érezte, csak akkor szeretné önmagát, ha karcsú lenne. Mivel képtelen volt saját szépségét látni, arra gondolt, hogy a hozzá hasonlóan kövér nőket fogja jobban szemügyre venni és megpróbálja azokat szépnek látni. Észrevette a kövér nők szépségét, érzékenységét, életrevalóságát. Másként ítélte meg az emberek külsejét, ezáltal saját testére is egészen más módon tekintett. Kezdte elfogadni és becsülni önmagát. Teste erre nagyobb elevenséggel és energiával válaszolt. Fogyni kezdett, és mindig olyannak szerette testét, amilyen éppen volt.
Testünk szeretete - szertartás Állj meztelenül egy olyan tükör elé, amelyben egész testedet látod. Bocsáss pozitív gondolatokat tested minden része felé, akkor is, ha egészében vagy egyes részeiben nem szereted testedet. Úgy tekints rá, mint ami szép és minden része tiéd, önmagad egy darabja. Gondolj csak arra, hogy tested több évig szolgált már téged. Köszönd meg testednek ezeket a szolgálatokat. Gondold meg: mindezt a te irányításod alatt tette. Például, mondhatod magadnak: "Szép, selymes, fényes hajad van". Nézz a tükörbe és látni fogod, hogy hajad valóban szép, fényes és ragyog. Még akkor is, ha nem lenne olyan fényes és ragyogó, amennyire szeretnéd, csak mondd, miközben nagyra értékeled magadat: "Szeretem a külsődet. Szép kezed van, erős, egészséges lábad, tiszta a bőröd, ragyogó a szemed." Vedd sorra tested minden részletét és éreztesd velük szeretetedet és nagyrabecsülésedet. Találd meg minden egyes részed értékét. S köszönd meg testednek, hogy akárhogy is, de több éven keresztül veled volt, követte igényeidet és szolgált téged. Ha szereted a zenét, aláfestésként muzsikát is hallgathatsz annak megerősítéséül, hogy szereted. Gyújts gyertyákat vagy tegyél magad köré virágokat, mialatt ezt a szertartást végzed. A szertartást naponta egyszer vagy kétszer, de - 148 -
legalább hetenként ismételd. Ez a szertartás megérteti testeddel nagyrabecsülésedet és tiszteletedet, amit iránta érzel. Tested éveken át csak kritikát és lekicsinylést kapott tőled. A szeretetedre és energiádra gyorsan fog válaszolni. Könnyebbnek és energikusabbnak fogod érezni magad. Valóban szebb kezdesz lenni. Arcod vonásai lazábbak lesznek, erő és az egészség jár át. Tested szeretete is meglepő érzésekkel tölti el teljes valódat.
Vizualizációs gyakorlatok A Teremtő képzelet című fejezetben már javasoltam olyan vizualizációt, amelynek célja testünk szépítése. Az ott ajánlott módszereket nagyon jó segítségnek tartom; pácienseim és olvasóim csodálatos eredményeket értek el vele. Kiegészítőül hadd írjak le még két technikai módszert. 1./ Valahányszor tested jut eszedbe, úgy gondolj rá, amilyennek látni, érezni szeretnéd. Tudd, hogy tested tökéletes és ezt mondd hangosan is. Fordíts néhány percet mindennap arra, hogy úgy lásd testedet, amilyennek súlya, mérete és ereje szerint szeretnéd látni. Lásd testedet energikusnak és erőteljesnek. Lásd és érezd a benned átáramló energiát. 2./ Vágj ki egy magazinból egy képet, de olyat válassz ki, amelyik tetszik neked. A képet ragaszd fel a falra, hiszen ilyen szeretnél lenni. Olyan helyre tedd, ahol naponta látni fogod. Úgy tekints a képre, mint saját testedre. Ráragaszthatod saját képmásodat is, így nemcsak a te arcodat, hanem a te tökéletes testedet láthatod nap mint nap.
Meditáció Ülj vagy feküdj le kényelmes helyzetbe. Végy néhány mély lélegzetet és lazítsd el testedet. Minden kilégzéssel szabadulj meg mindattól, amit nem kívánsz vagy amire nincs szükséged: érzed, hogy minden feszültség, reménytelenség vagy fáradtság távozik belőled. Amikor belélegzel, szívd magadba egyúttal mindazt, amit kívánsz vagy igényelsz: lazítást, derűt, erőt, jómódot és élvezetet. Erről a fesztelen, megfiatalodott helyről lásd magad előtt testedet. Képzeld el teljesen olyannak, mint amilyennek szeretnéd. Figyeld meg a lehető legrészletesebben. Most tökéletes a súlyod, méreteid és alakod. Tested energiadús, - 149 -
szilárd és erős. Amikor arcodra és testedre nézel, lásd szépségedet. Pontosan úgy nézel ki, ahogyan szeretnél. Érzed, hogy milyennek szeretnél látszani. Érzed, hogy milyen az a test, amely lelkedet támogatja. Lelked azt mondja: "tedd ezt". S tested, amint tud, máris kész, ugrik a belső irányítás teljesítésére. Szép, erős és energikus vagy.
Gyakorlat 1./ Írd össze, milyen szeretnél lenni (testsúly). Milyen dolgok kimondására, megtételére, megszerzésére vársz? 2./ Minden pont mellé írd oda: mit tudsz tenni. Hogyan akarod vagy tudod minél előbb kimondani, megtenni mindazt, amit most szeretnél.
- 150 -
ÉLET ES HALÁL Az élettel a rajtunk átáramló energia követését választjuk. A halál egy másik választás: leállítjuk az energiafolyamot vagy az életenergia ellen haladunk. Életünk minden percében szembe kell néznünk ezzel a két választással. Mindenkor, amikor bízunk intuíciónkban és azt követjük, csatornánk egyre nyitottabbá válik a rajtunk átáramló életenergia számára. Testünk sejtjei gyakorlatilag több energiát kapnak, megújulnak és igen gyorsan feltöltődnek. Ettől testileg, lelkileg élénkebbek leszünk. Testünk fiatal, egészséges és szép marad, életerőt sugároz. Ha nem ösztöneinket követjük, akkor sejtjeink kevesebb energiát kapnak, mert csatornáikat elzárjuk. A test hanyatlani kezd. Ha nem követjük energiánk áramlását, az élet küzdelemmé válik. A lelkünk megsínyli a stresszt és ez tükröződik arcunkon, testünkön egyaránt. Az aggódás kiül külsőnkre, testünk beleroppan az erőfeszítésbe. Ha ezt választjuk, azaz megbénítjuk az energia áramlását, napról napra romlik testünk állapota és meghalunk. Ha viszont bízunk önmagunkban, mindjárt megújul, megifjodik testünk. Legtöbben az életet választják, és készek bízni intuíciójukban és követni azt percről percre. Vannak köztünk olyanok is, akik nem bíznak magukban: "Nem vagyok képes ezt megcsinálni, ez túl sok nekem, nem tudom követni". Ha önmagunk ellenére teszünk, akkor csak erőlködést, szenvedést érzünk. Ám ha az élet mellett kötelezzük el magunkat, akkor érezzük annak minden szépségét és elevenségét. Amikor valaki meghal, tudat alatt már régen eldöntötte, hogy megválik fizikai valóságától. Látszatra valami szerencsétlenség vagy halálos betegség áldozata, pedig a halált maga választotta. A lélek tudja ezt, még ha a test tagadja is. Ha ebben hinni tudsz, érezni is fogod, amikor egy hozzád közel álló meghal. Minden ember valami elhivatottsággal születik a világra, és ha azt teljesítette, akkor eltávozik. Ha nem sikerül teljesítenie, újra nekiláthat még életében vagy esetleg egy más régióban. Néhányan úgy érzik, hogy sosem sikerül teljesíteniük feladatukat. Azt hiszik, hogy nem tanulnak elég gyorsan. "Ez az élet túl sok negatívummal kezdődött számomra. Nem bajlódom vele többé. Jobb lenne már túl lenni rajta." Ha tudatosan az élni akarás mellett döntünk, környezetünket is befolyásoljuk. Ha választásod az, hogy percről percre bízol intuíciódban és annak megfelelően élsz, akkor az élet és nem a halál mellett döntöttél. Növeled élénkségedet, amely kisugárzik belőled másokra is. Mindenki, aki kapcsolatban van veled, érezni fogja ezt, és az élet mellett dönt.
- 151 -
Ha a fényben való életet választjuk, egészségesebbek leszünk és testünk is életrevalóbbá válik. Az univerzum csatornáiként élve, azt hiszem, lelassítjuk, vagy talán le is állítjuk az öregedés folyamatát. Úgy gondolom, hogy az öregedéssel nem leszünk kevésbé energikusak, elevenek és szépek. Testünket tudatosan hagyjuk el akár baleset, akár betegség következtében. Addig maradunk fizikai valóságunkban, amíg szükségét érezzük és nem döntünk úgy, hogy elhagyjuk, mert valami másra van szükségünk. A halál, ha választásunkon múlik, nem tragédia lesz többé, hanem tudatos átmenet egy másik régióba.
Meditáció Ülj vagy feküdj le kényelmes helyzetbe. Hunyd be a szemed. Végy néhány mély lélegzetet és lazítsd el testedet. Minden lélegzéskor bocsáss ki magadból mindent, ami gátolja önmagaddá válásodat. Lassan merülj le bensőd mélyébe. Emlékezz vissza egy olyan helyzetre, amikor választásod szerint nem követted energiádat, amikor nem azt tetted, amit tenni akartál. Játszd újra az egész jelenetet gondolatban. Lásd magad, amint igaz hited ellen cselekszel. Utána jegyezd meg, hogyan érezted magad. Nézz a testedre és figyeld meg, milyen voltál fizikailag, érzelmileg és lelkileg. Most idézd fel ugyanezt a helyzetet és lásd magad úgy, amint azt csinálsz, amit kívánsz: lásd magad, amint energiád követését választod. Ismét figyeld meg, hogy érzi magát tested, figyeld meg, milyen vagy és mit érzel magaddal kapcsolatban. Érezz magadban önbizalmat, és cselekedj úgy, ahogyan valóban akarsz.
Gyakorlat Ez a gyakorlat segíteni fog abban, hogy tudatosan válassz élet vagy halál között. Vezess naplót néhány aznapi döntésedről. Jelöld meg, amikor azt tetted, amit akartál és külön azt is, amikor választásod szerint nem azt. (Például: jelöld meg, ha úgy választottál, hogy elmész egy partira, holott valójában otthon szerettél volna maradni.) Azután írd le, mit érzel választásaid következtében. Külön szerepeljen a fizikai és az érzelmi oldal. Amint jobban tudod már, hogy mikor követed energiádat és mikor hozol ellentétes - 152 -
döntést, és ezek eredményét is jól fel tudod már mérni, az élet mellett fogsz dönteni minden pillanatban.
- 153 -
VILÁGUNK MEGVÁLTOZTATÁSA Világunk megváltoztatása az egyén szintjén kezdődik. Ha megtanulok bízni önmagam intuíciójában és annak megfelelően cselekszem, akkor jobban megismerem, elfogadom érzéseimet és több energia képes az univerzumból átáramlani rajtam. Ez az erő átalakít engem, és környezetemben is kigyógyít mindenkit. Ez mindnyájunkra igaz. Minél inkább önmagad vagy és bízol magadban, annál inkább közelebb kerülsz a fényhez. Körülötted mindenki a te energiád áldását fogja élvezni és bízni kezd magában. Így az univerzum csatornájává válnak saját környezetükben. A folyamat így terjed át a világra. Bizonyára sokan ismerik a század híres történetét a majmokról. Japánban 1952-ben tudósok tanulmányozták a vadon élő majmok szokásait. Ezeknek a majmoknak a fő eledelük az édesburgonya volt. Egyik nap a tudósok azt vették észre, hogy az egyik nőstény majom valami olyasmit csinál, amit azelőtt még soha nem tapasztaltak: mielőtt elfogyasztotta volna az édesburgonyát, először megmosta. Ezt a szokását ettől fogva mindennap megismételte és később a tudósok már több majomnál is tapasztalták ugyanezt. Egyre több majom utánozta. Jóval később, 1958-ban, amikor ezen a szigeten minden majom átvette ezt a szokást, a tudósok egy közel lévő szigetről szintén azt jelentették, hogy a majmok ott is mossák az édesburgonyát. Semmiféle összeköttetés nem volt a két sziget között és senki nem vitt át majmot az egyikről a másikra. Ez a megfigyelés illusztrálja az emberi fajt és bolygónk egészét éltető erő fontosságát. A burgonyamosás azoknál a majmoknál a tudatosság új szintjét jelezte és mihelyt többen elfogadták, az új szokás mindenfajta fizikai beavatkozás nélkül átterjedt a szomszédos szigetre. Hiszek abban, hogy pontosan így történik a tudatosság terjedése. Minden egyén tudata külön-külön kapcsolatban áll egymással, és része a közösségi tudatnak. Ha egy kicsiny, de mértékadó csoport megindul a tudatosság új szintje felé és jelentősen megváltoztatja szokásait, ezt a változást az egész világ megérzi. Rövidesen többen követik a változás irányát. Lehet, hogy egyetlen személy teszi meg az első lépést a változás felé. Ha világunkra tekintünk, tehetetlennek érezzük magunkat bármilyen pozitív változás előidézéséhez. A világ túl nagynak tűnik, amelyhez képest mi aprónak és erőtlennek érezzük magunkat. A majmok esete azonban azt bizonyítja, hogy egy vagy néhány embernek is elegendő ereje van a világ megváltoztatásához.
- 154 -
Mivel a világ vitathatatlanul a tükrünk, amint mi megváltozunk, a világnak is meg kell változnia. Ezt nagyon könnyen megfigyelheti bármelyikünk. Ha kifejleszted magadban azt a szokást, hogy bízol magadban és valóban törődsz magaddal, fokozatosan megszabadulsz a régi sémáktól. Később megfigyelheted a barátaidat, családodat, üzleti kapcsolataidat, hogy mind-mind észrevehetően másként éreznek és másként is cselekszenek. Az emberek, akikkel találkozol, láthatóan sokkal kevesebb komoly gonddal küszködnek, bajaikból sokkal gyorsabban kigyógyulnak, és alkotókészségük fejlődik. Az olyan ügyek, amelyek azelőtt kétségbeejtették őket vagy lehangolóak voltak számukra, láthatóan nem sújtják le őket. Még a világ igazán komoly problémái sem olyan szörnyűek, mint korábban. És mindez attól van, hogy már érzed magadban az univerzum erejét. Minél erősebben érzed testedben az univerzum jelenlétét, annál kevésbé félsz. Természetesen, amikor nagyobb erőt fogadsz magadba, több régi szorongásod tör felszínre és ezáltal megszabadulsz tőlük. A gyógyulás folyamatában érzed az erő és a félelem hullámzó váltakozását. Bizalmad fokozatosan megszilárdul. Mások megérzik ezt és ebben segítséget találnak a maguk számára, nyitottabbak lesznek erejük és bizalmuk iránt. Környezeted elismerően tükrözi vissza a te változásodat. Minél több fényt fogadsz magadba, annál derűsebb lesz a világ, amelyben élsz.
A változás Van egy olyan elmélet, amellyel főként az intellektuális beállítottságú csoportokban gyakran találkozom. Ez az elmélet a következő: semmi egyebet nem kell a világ megváltoztatása érdekében tennünk, mint határozottabban gondolni rá és vizualizálni azt a változást, amit kívánunk. A vizualizáció és annak igenlése nagyon hathatós eszköz. Magam is gyakran élek vele. Végül is én írtam az Alkotó vizualizáció-t (m. k.: A teremtő képzelet) és mélyen hiszek az ott leírt módszerekben. Azonban a folyamatnak egyéb része is van, amelyet gyakran figyelmen kívül hagyunk. Ha a világ a mi tükrünk, akkor bármit is látunk ott "kinn" a világban, az valami módon azt tükrözi, hogy mi rejlik bensőnkben. Ezért felelősek vagyunk, és késznek kell lennünk megváltoztatni magunkban azt, aminek változását a világban akarjuk. Amikor körülnézünk világunkban és látjuk a szegénységet, fájdalmat, erőszakot és a káoszt, meg kell kérdeznünk: "Mi az a szegénység, fájdalom, erőszak és káosz bennem, amit most visszatükrözve látok? Tudom, hogy a világom a tükröm és ebben az értelemben az én alkotásom. Ha azok a dolgok, amiket látok, nem léteznének bennem, akkor nem létezhetnének a világban sem."
- 155 -
Persze nem szabad magunkra vennünk a bűnös vagy a hibás szerepét a világ problémáival kapcsolatban. Egyikünk sem igazán felelős más emberek életmódjáért, életéért, viszont mégis együtt alkotjuk ezt a világot. Az a dolgunk, hogy tanuljunk, okuljunk a hibákból, és nem az, hogy magunkat hibáztassuk értük. Felelős magatartást kell tanúsítanunk azt mondván: "Én hajlandó vagyok benső igazamban bízni és aszerint cselekedni, tudva azt, hogy megszabadulok a bennem lévő fájdalomtól és félelemtől, és így gyógyulást hozok a világnak." Az ilyen fogadalom nagyon sok erőt ad, de következetesen megtartani nem egyszerű feladat. Hogy mégis megtegyük, ahhoz tudatunk legmélyére kell hatolnunk, ott felismernünk nemcsak saját személyes félelmeinket, hanem az évszázados hiedelmeket, tévhiteket, amelyeket az emberek alakítottak ki és genetikusan öröklődnek. Fel kell ismernünk, át kell élnünk ezeket a félelmeket, tudva azt, hogy a fény meggyógyítja, feloldja mindet. Ha az emberek tőlem azt kérdezik, hogy mit tehetnek a világ gondjainak megoldásáért, mindig azt javaslom: kezdjék annak felismerésével, hogy amint önmagukban rendbe teszik dolgaikat, a világ is meg fog változni. Az tanácsolom, hogy vizsgálják meg azokat a társadalmi problémákat, amelyektől félnek, amelyek hatnak rájuk vagy nagyon zavarják őket, és pontosan határozzák meg, melyik félelem, vagy fájdalom az, ami bensőjüket érinti és hogyan tükrözi azt a személyes helyzetük. Például, ha fizikai erőszakról vagy jogsértésről hallanak, megkérdezem őket, hogy ez milyen szerepet játszik az életükben. Volt-e valaki, aki bántalmazta őket életük korábbi szakaszában. Voltak-e másokat bántó gondolataik vagy érzéseik. Gyötörte-e már őket, vagy megszabadultak-e bűntudatuktól. Ostorozták-e kíméletlenül bírálva önmagukat. Az a tapasztalatom, hogy a legtöbb embernek segítségre van szüksége akár gyógykezelés, akár tanácsadás formájában, különben nem tud megbirkózni érzelmi válságával. Sokan vonakodnak segítséget kérni, talán mert attól félnek, hogy ez valami betegség, vagy elmebaj jelzése. Személy szerint én sok gyógyító kúrát ismertem meg és sokat segítettek, amíg bíztam intuíciómban, hogy kire bízzam magam, mikor hagyjam abba és így tovább. Ha mélyen átérzed a szegénységet, amelyben a világ lakosságának nagy része él, lehet, hogy azt érzed, valamiképpen enyhítened kellene rajta (például pénzzel, szociális vagy politikai munkával). Ugyanakkor tekints magadba és mérd fel, hogy te személyes életedben mennyire fogadod el a szegénységet. Meglehet, hogy nem gazdasági vonatkozású, hanem érzelmi és lelki szegénység az, ami körülvesz, miközben luxuskörülmények között élsz. Lehetséges, hogy érzelmileg és lelkileg gazdag vagy, de mivel a pénzt az ördög eszközének tartod, a szegénységet választod. - 156 -
A szegénységet mind személyes, mind közösségi szinten azzal támogatjuk, hogy elfogadjuk a létezését. Nagyon félünk attól, hogy nincs elegendő pénz, élelem, szeretet, energia, megbecsülés. És ehhez igazolást találunk a világban. Pedig több tanulmány mutatott rá arra, hogy a világban éppen elég élelem terem ahhoz, hogy jusson mindenkinek. De mivel elfogadjuk a szegénység létjogosultságát, egy szót sem szólunk, ha valahol kidobják az ételt, pedig milliók halnak éhen máshol. Ha a környezetszennyezés érint mélyen, vedd figyelembe az alábbiakat. Az anyatermészet a gyengédség, a női jelleg szimbóluma. A természetet csak az a társadalom veti meg, amelyben az egyének maguk sem tisztelik női jellegüket és intuíciójukat. Ha ráhangolódsz intuíciódra, nem szakad meg kapcsolatod a természeti környezettel. Ahogy testünk a tudatunk fizikai valósága, úgy a Föld a közösségi tudat megjelenési formája. Bizonyos értelemben a Föld a mi közös testünk. Ahogyan a Földdel bánunk, ugyanúgy bánunk saját testünkkel. Testünk semmibe vevése nyilvánul meg világméretű szinten abban, ahogyan a Földet "kezeljük". Amint megtanuljuk szeretni testünket és bízni benne, meghalljuk jelzéseit, mikor van szüksége ételre, pihenésre, gyengédségre, mikor kell megszüntetnünk mérgezését gyógyszerekkel és felesleges mennyiségű étellel és felhagyunk azzal, hogy mi szabjuk meg, mire van szüksége. Ha így lesz, nem bántjuk többé Föld-testünket. Előbb magunkat kell kigyógyítanunk mindenféle sérelemből (fizikai, jogi vagy érzelmi), szegénységből és bizonytalanságból, ha azt akarjuk, hogy ezek megszűnjenek a világunkban. Nem várható gyógyulás se személyes, se világméretű szinten, ha elfojtjuk vagy tagadjuk érzéseinket. Minden érzésnek, hiedelemnek és beidegződésnek a felszínre kell kerülnie, tudatossá kell válnia, mert különben soha nem oldódik fel. Ha a fény behatol a sötétségbe, a sötétség megszűnik.
A világ gyógyítása Az emberek sokat beszélnek a világ aggasztó állapotáról. Sok tekintetben a dolgok még rosszabbra fordulnak, és ez valóban ijesztő. Engem mégis segített az a felismerés, hogy a világ gyógyulóban van. Hasonlóan ahhoz, ahogy azt az egyén esetében reméljük. - 157 -
Amikor fényre ébredünk, akkor tudatosodik csak bennünk a sötétség, amelyben addig éltünk. Azok az életsémák, amelyek korábban normálisnak látszottak, egyre esztelenebbnek tűnnek frissen szerzett józanságunk nézőpontjából. A félelmek és tévhitek, amelyeket tagadtunk és elfojtottunk, mert túlságosan fájdalmasnak találtuk még azt is, hogy foglalkozzunk velük, most kezdenek tudatosodni bennünk, mert csak így szabadulhatunk meg tőlük. Bajok, problémák, amelyeket azelőtt "a szőnyeg alá söpörtünk", előjönnek, hogy megoldódjanak. Ez az, amit világszerte tapasztalok manapság. Ha felismerjük, hogy a világ fájdalma a mi egyéni gyógyulásunk folyamatának szimbóluma, akkor megértjük, hogy valami pozitív dolog történik. Nem kell áldozatnak éreznünk magunkat, tudjuk, hogy az univerzum ereje jelen van mindenütt. Mi vagyunk a csatornái és gyógyulást hozunk a világnak. Minél nagyobb fényben élünk, annál jobban látjuk a sötétséget. Minél előbb elfogadjuk ezt a két végletet magunkban, annál gyorsabban gyógyul a világ.
Szociális és politikai tevékenység Jó néhányan, akik ismerik ezeket a gondolatokat, megharagudtak rám, mert azt hiszik, hogy osztom az önbálványozók véleményét, akik tagadják a világ problémáit és ellenzik a szociális és politikai tevékenységet. Később meg tudom értetni velük, hogy nem erről van szó. Ha az egyénen keresztül közelítjük meg a probléma forrását, az a leggyakorlatiasabb és leghatásosabb módja a tényleges változtatásnak. Ezzel nem tagadom a széles körű tevékenység szükségességét. A lényeg számomra a cselekvés forrása és motiválója. Az a tapasztalatom ugyanis, hogy az emberek gyakran a saját jó ötleteik szerint cselekszenek, legalábbis sokkal gyakrabban, mint a bennünk lakozó univerzum indíttatása szerint. Gyakran a fájdalom, a félelem és a bűn jóvátétele készteti őket cselekvésre. Az egó segélykiáltása ez, mert hiábavalóan küszködött, hogy megszüntesse ezeket az érzéseket. Sajnos ez a fajta megközelítés sem segít. A világ problémáinak mélyebb oka a fájdalom, a félelem és az a nemtörődömség, amit tapasztalunk, tekintve, hogy nincs kapcsolatunk az univerzum erejével. Ha gondjainkat továbbra sem magunkban oldjuk meg és nem ismerjük fel belső erőnket, ezzel a gonoszságokat erősítjük, amelyek ellen harcolunk. Viszont, ha hajlandóak vagyunk vállalni félelmeinket és feldolgozzuk őket, megteremtjük annak a lehetőségét, hogy meghalljuk a bennünk lakozó univerzum hangját. Ha ez a hang azt mondja, hogy tegyünk valamit, akkor az biztosan hatásos - 158 -
és eredményes lesz. Például egy barátnőm aktívan részt vett a nukleáris leszerelést követelő mozgalmakban. Amikor a témáról és saját munkájáról beszélt, kiderült, hogy rettenetesen félt egy nukleáris háború lehetőségétől. Ez végeredményben ésszerű reakció a nukleáris versengés őrületére. Amint megfigyelhettem, barátnőm nem ismerte fel, hogy a saját egyéni halála ellen küzd rettegve és tehetetlenül. Kétségbeesett tettei és szavai olyanok voltak, mint a vízbe esett emberé, aki bármibe megkapaszkodna, hogy a felszínen maradjon. Néhány év múlva már más helyzetben láttam őt viszont. Azt hiszem, hogy eljutott az univerzumba vetett bizalom mélyebb szintjére. Azért folytatta az atomháború ellenes tevékenységét, mert megváltozott az egészről alkotott hite. Ez a hit elmélyült benne és nagy odaadással végezte a munkát, de az energia, ami késztette őt, teljesen más volt. Bekapcsolódott az erő áramlatába és ez - biztos vagyok benne - sokkal hatásosabbá tette munkáját. Azonos alapelvek bizonyulnak igaznak, mind a szociális és politikai, mind az élet egyéb területein. Ha azt teszed, amit úgy gondolod, hogy meg kell tenned, ha elsődlegesen a félelem és a bűntudat késztet, akkor mindegy, mit teszel. Hiába igyekszel, nem tudsz olyan jó hatásfokkal dolgozni, mint ahogy szeretnél, és nem tudsz igazán segíteni. Viszont ha bízol intuíciódban és követed szívedet - abba az irányba haladsz, amerre energiád vezérel és azt cselekszed, amit valóban akarsz is -, tapasztalni fogod, hogy minden, amit teszel, pozitív hatással lesz a világ megváltoztatására. Felismered tevékenységed átalakító természetét. Lehet, hogy politikai vagy szociális tevékenységre ösztönöz a belső hang. Környezetedet szintén befolyásolja energiád és élénkséged, sokkal inkább, mint szavaid és tevékenységed. Belső irányításom azt mondja, hogy az a mód, ahogyan élek: könyveket írok, csoportokat vezetek, alkotó tevékenységet végzek, önmagam vagyok, ez éppen az, amit személy szerint nekem tennem kell. Így a lehető leghatásosabb saját életem és a világ megváltoztatása. Úgy érzem, hogy egyszer majd bekapcsolódom a politikába (mint már tettem is korábban) és valamilyen politikai funkciót töltök be. Ha tudom, hogy jól értettem a hangot, a feladatot izgalmas kalandnak fogom tekinteni. Kíváncsi vagyok, mit tartogat az univerzum számomra.
A hírközlő eszközök
- 159 -
Belső vezérlésem egyszer azt sugallta, hogy a televízió a világ megváltójává, megmentőjévé fog válni. Ennek az elképzelésnek ellenálltam, mert nem vagyok tvrajongó. Azonban felismertem, hogy akármennyire is buta és bárgyú a műsora, a tv minden bizonnyal rendkívül hatásos eszköz, mert közvetlenül emberek millióihoz ér el. Azt hiszem, nem véletlenül fejlődött idáig és nem kell sok időnek eltelnie, már minden otthonban ott lesz. Annak ellenére, hogy főként olyan emberek irányítása alatt áll, akik a régi életfelfogást képviselik, nagy lehetőségeket rejt magában. Csak idő kérdése, hogy az új világ tudatossága határozza meg a tv műsorait. A tv vitán felül az egyik leghatékonyabb nevelőeszköz. Az univerzum irányítása esetén szó szerint csatorna válhat belőle. Lehetővé teszi, hogy világon élő emberekhez egy időben jussanak el a pozitív, új elméletek. Képzelj el egy háziasszonyt, aki tv-sorozatot néz - amelyben a szereplők a szokásos emberi sorsokat jelenítik meg -, de a sok bukás, romlás és reménytelenség helyett egyszer csak olyan történeteket láthat, amelyek az élet megváltoztatásának módját tanítják, nevelnek. A szokásos szexuális és romantikus jelenetekben, születésekben és halálesetekben, kábítószerekben és betegségekben, házasságokban, elválásokban bővelkedő sorozatokban a szereplőket úgy látjuk, hogy tudatuk fejlesztésén fáradoznak, csak úgy, mint mi. Ha egyszer a háziasszonyok megszeretik ezeket, biztos, hogy a gyermekek és férjek is követik őket. Köztudomású, hogy a hírközlő eszközök: a rádió, az újságok, magazinok és a tv utolérhetetlenek gyors hatásukat illetően. S ha már egyszer készek leszünk a közösségi tudat megváltoztatására, ezek az eszközök teszik a legnagyobb szolgálatot.
Személyünk és világunk gyógyítása öt tételben 1./ Erősítsd magadban a következőt: "az univerzum ereje kigyógyít és megváltoztat engem; amint én kigyógyulok és megváltozom, az egész világ kigyógyul és megváltozik". 2./ Figyeld meg a szociális, politikai és környezetvédelmi ügyeket. Szentelj külön figyelmet azokra, amelyek érzelmileg leginkább megragadnak. Kérdezd meg magadat, hogy miben tükrözik a te egyéni félelmeidet, hiedelmeidet és sémáidat. Lehet, hogy nem fogod észrevenni azonnal az összefüggéseket, de légy nyitott folyamatosan intuíciód számára, mert lehet, hogy a megvilágosodás ezen az úton - 160 -
érkezik. 3./ Kérd meg az univerzum fényességét: a nemtörődömség, a félelem, a korlátozottság sötétségétől szabadítson meg, gyógyítson ki belőle, de ne csak téged, hanem a világot is. Légy nyitott minden belső irányításra, amit érzékelsz. Kérdezd meg, hogy kérj-e segítséget tanácsadótól, orvostól, baráttól, csoporttól vagy máshonnan. 4./ Rendszeresen vizualizáld életedet és a világot olyannak, amilyennek látni szeretnéd. (Lásd a meditációt a jelen fejezet végén.) 5./ Kérd belső vezérlésedet, hogy tudassa veled tisztán és érthetően, ha bármit kell tenned önmagad vagy a világ kigyógyítása érdekében. Azután folyamatosan bízz intuíciódban és kövesd is, azzal a tudattal, hogy olyan tevékenységre fog ösztönözni, amit - bármi legyen is - szükséges megtenned.
Alapvető tévhitek Ennek a módszernek a segítségével fedhetjük fel rejtett tévhiteinket. Ha szembesülünk velük, ha megnevezzük őket, akkor hozzáláthatunk szétoszlatásukhoz. Ezt az eljárást gyakorolhatjuk egyedül, vagy partneri segítséggel. Ha egyedül csináljuk, akkor írnunk kell a válaszokat. Ha partnerrel, úgy neki kell válaszolnunk. Először az egyik fél válaszoljon a másik által feltett összes kérdésre, utána fordítva. 1./ Kezdd azzal, hogy behunyod a szemed. Végy mély lélegzetet és kilégzéskor lazítsd el testedet. Végy még egy mély lélegzetet és kilégzéskor lazítsd el agyadat, gondolkodásodat. Egy újabb mély lélegzetvételkor, amikor kilégzel, szállj le egy nagyon mély, bensődben levő helyre. Tudatosítsd magadban, hogy az univerzummal együttműködő alkotó vagy. Te választod meg: mit higgy, mit alkoss és milyen tapasztalatot kívánsz életedben szerezni. Dönthetsz, hogy meg akarod-e ismerni régi hiteidet, hiedelmeidet, mindazt, ami tetteidet korlátozza. Utána mindezektől megszabadulhatsz és olyan viselkedést és hiteket tehetsz magadévá, amelyek jobban segítik saját igaz valód kifejezését. 2./ Válassz ki egy különleges ügyet vagy életednek egy olyan területét, amely közel áll hozzád, amelyen dolgozni szeretnél. Probléma lehet, hogy az, amit érzel, erősíti félelmeidet és hiedelmeidet. Nyisd ki a szemed és szánj két percet arra, hogy részletezd partnerednek vagy írd le, hogy mi az az ügy, vagy terület, amelyen - 161 -
dolgozni szeretnél. 3./ Részletezd az ezzel kapcsolatos gondolataidat. Mit hallasz az agyadban forgó magnószalagról? Például melyek az ügyet erősítő és melyek az ellene szóló érvek? Miféle aggodalom, félelmek és milyen program, terv van gondolataidban a kivitelezésre? Mi egyéb jut még eszedbe? 4./ Amikor erről az ügyről van szó, milyen érzelmek ébrednek benned? Például: "szomorúnak érzem magam, mérges vagyok, idegesít, reményvesztett leszek, örülök neki". 5./ Amikor már tudatosodott benned a kiváltott érzelem, tisztázd, hogy testedben milyen érzések ébrednek. Érzel-e szorítást vagy görcsöt bármelyik testrészedben? Van-e olyan része testednek, amelynek energiája türelmetlenné, csapongóvá vagy kifejezetten idegessé válik? Mit érzel testedben a saját érzelmeiddel kapcsolatban? 6./ Írd le, hogy félelmeid szerint mi lenne a legrosszabb, ami megtörténhetne. Hunyd be a szemed és maradj együtt ezzel a legrosszabb félelemmel. Add meg magadnak azt a lehetőséget, hogy képes légy érezni, és nézz szembe legnagyobb félelmeddel, érezd inkább, minthogy kitérj előle. Nagyon nyomaszt? Tudsz-e rajta néha nevetni, vagy állandóan félelemben tart? Most kérj az univerzumtól segítséget. Ragadd meg azt a félelmet és add át az univerzumnak, add át magasabb rendű önmagadnak. Kérd segítségét, feloldást a félelemből, kérj erőt, bölcsességet vagy bármi egyebet, ami ahhoz szükséges, hogy a félelemtől megszabadulj. Végy egy mély lélegzetet. Kilégzéskor hagyd el belső magadat, a problémával ne foglalkozz tovább. Amikor teljesen rendben vagy már, nyisd ki a szemed és részletezd átélt élményeidet.
7./ Most haladj az ellenkező irányba. Mi az elképzelhető legjobb, ami megtörténhet? Mi az, amit igazán kívánsz? Mi lenne az eszményi helyzet szerinted az adott körülmények között? Részletezd pontosan: hogyan szeretnéd, ha megtörténne? Ekkor hunyd be a szemed és lazíts. Képzeld el a dolgot pontosan úgy, ahogyan szeretnéd. Fesd le, érezd és tapasztald, mintha már úgy is lenne, ahogyan szeretnéd. Milyennek érzed? Próbáld felmérni a nagyságát, jelentőségét. Akkor az eszményi helyezetet, helyszínt helyezd bele egy rózsaszínű buborékba. Amint ezt megtetted, látod magad, amint a légáramlat ide-oda lebbent. Most átengeded a rózsaszínű buborékban magadat és azt a bizonyos eszményi helyzetet az univerzumnak. Így most az univerzum szabadon magához vonzhatja azt, ami saját megjelenítése céljából szükséges. 8./ Amikor kinyitod a szemed, vizsgáld meg magadban, hogy milyen tévhit vagy félelem gátolta meg azt tenned, amit akartál? Mi a legnegatívabb gondolatod vagy legnagyobb félelmed, az elképzelt élethelyzettel kapcsolatban? Például: "Nem - 162 -
vagyok képes megszerezni, amit szeretnék", "hitvány ember vagyok", vagy "engem senki sem szeret". Amint meghatároztad negatív hiedelmeidet, írd le azokat. 9./ Most ezeket a negatív hiedelmeket meg kell oldanod. Használd fel a II/12., A tökéletes test című fejezet tanácsait az írásos megoldások készítésére. Rendszeresen mondd magadnak vagy írd a megoldásokat, amíg azok valósággá nem válnak.
Meditáció Ülj vagy feküdj le kényelmes helyzetben. Végy néhány mély lélegzetet és lazítsd el testedet. Érezd, hogy egy mély, nyugodt helyre kerülsz. Érezd, hogy azon a helyen kapcsolatba kerülsz az erővel és az alkotókészséggel, erőd forrásával. Az erőnek ezen forráshelyéről vetítsd ki, helyezd magadat a jövőbe egy, hat hónappal, akár egy évvel, vagy többel előre és ebben az előrevetített helyzetben lásd magad pontosan olyannak, mint amilyen szeretnél lenni. Te vagy univerzumod megalkotója és életed olyan, amilyennek megtervezted. Vizsgáld meg érzelmeidet és lelked állapotát, hogy érzed magad. Érezd magadban a szilárdságot és erőt. Bízol intuíciódban és belső vezérlésed szerint cselekszel. Csodák történnek körülötted. Most nézd a testedet. Hogy nézel ki és milyen fizikai érzéseid vannak? Most már olyan a tested, amely illik a lelkedhez: erős, bátor, szép, életteli és energikus. Tapasztald, hogy ez milyen érzés. Hogyan gondolkodsz testedről? Miket eszel és hogyan törődsz magaddal? Figyeld meg, hogyan öltözködsz. Lásd magad pontosan úgy felöltözve, ahogyan szeretnél. Nagyon szépen válogatod össze ruháidat. Amikor szekrényeidet és fiókjaidat kinyitod, minden ruhadarab, amit csak kívánsz, ott van. Milyen a lakásod? Lásd magadat olyan helyen élni, ahol szeretnél. Olyanná tetted környezetedet, amilyenné te akartad. Lásd magad benne. Érezd, hogy milyen az, ha valaki pontosan úgy él, ahogyan neki a legjobb. Lehet, hogy sok lakásod volt az ország különböző részein, vagy akár a nagyvilágban. Legyél ott mindegyikben. Megtaláltad a tökéletes munkakört és a lehetőséget az alkotómunkához. Nagy halom pénzed van, amit olyan munkáért kapsz, amit szeretsz. Élvezet számodra, amit csinálsz. - 163 -
S most gondolj az emberekre, akikhez közöd van. Olyanokkal vannak kapcsolataid, akik élénkek, szórakoztatóak és kreatívak. Az emberek szeretnek és dédelgetnek. Ha van jó vagy több jó szeretőd, érezd a meghittséget, amelyet ő(k) kölcsönöz(nek). Azután az alkotás és élvezet eme helyéről nézz ki a világba. Képzeld el úgy a világot, mint a benned lezajlott átalakulás tükrét. Érzékeld a világ kigyógyulását. Képzeld a világot pontosan olyannak, mint amilyennek szeretnéd. Ha ezt megtetted, akkor jelentsd ki: "most valami jobb ígérkezik minden lény számára".
- 164 -
EGY VÍZIÓ Lakásom ablakából a San Francisco-öblöt és azon túl San Francisco gyönyörű belvárosát látom. A fények az öböl vizén és a város fölött állandóan változnak. Néha minden felhős és ködös, néha csillog és ragyog, de mindig misztikus. Talán ez a látvány ösztönözte azt a gyakori képzetet, amit most leírok. Látok egy ősi, szürke, omladozó várost. A régi építmények kőhalmazzá porladnak. De a romokat eltakarítják, mert a helyén gyönyörű új város épül. Ez a város csodálatos, finoman csillog az univerzum összes színében. Tudom, hogy mindez bennünk épül. Minden csupa fény.
- 165 -
