S
S ess fn − Szóláshasonlat: Egyenes, mint az ess: (tréf) nagyon görbe, erősen hajlott. sábel: → sáber sáber ~, sábel fn 1. → Kovácsmesterségben: hántoló. 2. → Rézművesmesterségben: durva felületű, három élű reszelő, amelyet nagyobb rézdarabok eltávolítására használnak. sablondeszka ~ fn Vert fal készítésekor a ház alapfala mellett levert rudakon belül jobbról-balról, a fal vastagságának megfelelően elhelyezett két deszka, amelyek közé a földet döngölik. Az öreg tanyánk így vóṷt megcsinálva, alig tudták szítverni. sabrán ~ fn Homlokzaton alkalmazott ablakkeretező párkány. L. még: kőműves sáfár ~ fn (rég) Anyagi javak felügyelője; gazdatiszt, ispán. Közmondás: Mindenki ~ja annak, amije van: mindenki vigyáz a tulajdonára. safli ~ fn → Cipészeknél olyan faedény, amelybe a talpbőrt beáztatják a megmunkálás előtt. sáfrány ~ fn Ősszel virágzó, lila virágú, keleti eredetű, termesztett fűszernövény. Crocus sativus. A hazánkba olasz közvetítéssel kerülő növényt a 16. század első felétől Trencsén és Nyitra
megyében nagyban termesztették mint kerti növényt, de külországokba is szállították. Orvosságként és festőanyagként egyaránt használták. Debrecenben is a felföldi tót ’szlovák’ vándorárusok, a → sáfrányosok házaltak vele. Vándorlásaiknak Trianon vetett véget. A ~ használatát a → paprika terjedése és az ezzel járó ízlésváltozás kezdte visszaszorítani, azonban egészen a 20. század elejéig kedvelt fűszere volt a magyar konyhának, így a → cívis konyhának is. A cívis háziasszonyok két fajtáját ismerték és használták. A valódi ~ v. → jófélesáfrány/jósáfrány drága fűszer volt, az arannyal vóṷt eggy árba. A múlt század elején még a tehetősebb családoknál drágasága ellenére sem fogyott ki sohasem. A vetett ~ v. kerti ~, rossz~ aranysárga szirmaival a paraszt kiskertek dísze volt, kórója jó védelem volt a virágágyaknak. Szirmait kora reggel kitépték, megmoncsolták, egy kevés ecetben begyúrták, egy éjszakára csomóban hagyták, reggel a szárítón szétterítették, megszáradt, eltették. Használat előtt megtörték. Főleg hagymás, ecetes krumplilevesnek, ill. húslevesnek az ízesítésére használták. Sok kellett belőle, mert kevésbé fest, mint a jó~. Gyakran a háziasszonyok a szükséges mennyiséget reg-
sáfrányillat gelenként a kertjükből szedték, és még aznap felhasználták. A vadsáfrány virágját a Sárréten a 19. században még gyűjtötték, és Debrecenben adták el. Napjainkban a ~t már alig használják. sáfrányillat ~ fn (tréf) Szarszag. Szólás: Érezte a ~ot: megsejtette a veszélyt (, és kereket oldott). sáfrányos ~ I. fn Sáfránnyal kereskedő vándorárus. II. mn Ürülékkel szennyezett. Sáfrányos a gatyád. *Ságvári utca: → utcák−utcanevek sajdít ~ i Sejt, gondol vmit. sajmeggy ~ fn Apró, bő termő, bokros → meggy, savanyú ízű vadmeggy: Régen kertekben is volt. Ennek fájába oltották a nemes meggyet, így a pándi meggyet is. sajnál ~ i Fájlalja vmijét. Pl. kutya, ló a lábát. Ha megnyilalja a kovács, a ló ~ja a lábát, fáj neki. Szólásokban: Sajnálom, de nem bánom: bár nehezemre esik, de megteszem. Nem azt ~ja, amit megeszik, hanem ami ottmarad – mondják a nagyétkű, telhetetlen emberre. sajnos ~ mn Sajnálatos, szomorú. Nagyon ~ dóṷgot hallottam. sajog ~ i Fájlal vmit. Nagyon ~ja a lábát. sajt ~ fn 1. – A/ Étel és egyúttal a tejfeldolgozás egyik készítménye. A friss állapotban megfelelő oltóval kezelt tej rövid idő alatt édes alvadékká alakul. Ezt az alvadékot keveréssel aprítják, hogy a savó a rögöktől különváljék. Az utóbbi részből lesz a ~ úgy, hogy összegyűjtik, a még benne lévő savót különféle módon eltávolítják. Ritkábban vászonzacskóban felakasztva kicsepegtetik, rendszerint egymás után többször átgyúrják, gyakran
6
sajt préselik is. Ekkor alakul ki a ~ formája: a préseletlen ~ cipó alakú, a préselt korong, ritkábban tégla alakú. Majd 1−3 hétig érlelik, szikkasztják. A ~testeken eközben héjréteg képződik. Akár háztartásban készül, akár pásztor csinálja, a tej hőmérséklete az oltásnál, az alvadék savótlanítása többnyire olyan, hogy nagy nedvességtartalmú, ún. lágy ~ot nyernek. – B/ A parasztgazdaságban, így a cívis gazdálkodóknál a tej ~tá való feldolgozása a 19. és a 20. században általánosan szokásos. Zsíros juhtejet és sovány tehéntejet egyaránt így dolgoznak fel, de a hortobágyi pásztoroknál és a debreceni háztartásokban a juh~ készítése a jellemző. A ~készítés eszközei tejoltó edényekből, az alvadék összetörésére, öszszegyűjtésére szolgáló, különböző tejverőfákból, fakanalakból, a ~anyag összegyűjtésénél, savótlanításánál, alakításánál használt vászon sajtruhákból, a ~testek formálására, préselésére szolgáló sajtnyomóasztalból, az érlelődő ~ elhelyezésére szolgáló sajtszárítókból (sajtszárítás) és a melléktermékként képződő savók felfogásához szükséges edényekből áll. A ~testek népnyelvi elnevezése csak keleten egységesen ~. Másutt gomolyasajt, gömölye. A lágy ~tok magas nedvességtartalmuk miatt gyorsan romlanak. Így hamarosan fogyasztásra kerülnek, v. tartósítják őket. Debrecenben nagyon sok ~ot, juhsajtot ettek. Kétféle volt: melegsajt, amikor a gomolyát készítették, beletették a ruhába, amíg fel nem kötötték csepegni. Utána már gomolya a neve. − Tartósításának általános megoldása a ~nak túróvá való feldolgozása. A juhsajtok főként e célból készül-
sáfrányillat nek, és így a megformált, szikkasztott ~test többnyire csak átmeneti termék. Piacon főleg megformált ~ot árultak: gomolyasajt, lágysajt. − C/ Szólás: Tettél-í ~ot a kenyírhez?: megadtad-e a kellő tiszteletet? Közmondás: Jóṷféle ~ borkor- csoja: a ~ra jól csúszik a bor. Sajt és kenyír két tál ítel a szegínynek: mindkettő egészséges, tápláló étel. 2. → disznósajt. 3. → szilvasajt. L. még: papsajt; a fogalmak szócikkeit is! sajtalan ~ mn 1. Sótlan 〈étel〉. 2. Szemérmetlen 〈beszéd〉. sajtár ~ fn 1. Fejéshez használt, dongákból készült, 10−15 liter űrtartalmú egyfülű edény, fejőrocska. Egyik fajtája a → juhfejő sajtár. 2. Jelzőként: egy ~ tej. sajtkukac ~ fn − Szóláshasonlat: Annyi, mint a ~: nyüzsgő ember, állat nagyon sok. sajtnyomó: → sajtnyomóasztal sajtnyomóasztal sajtnyomóṷasztal fn Röviden: sajtnyomóṷ. Sajt készítésekor használt gyalult, hófehérre sikált, súrolt → asztalféle, a kis csúcsán folyt le a sajt savója. Hasonló a → sózóhoz. Ránehezedve ezen nyomták a sajtot, óvatosan kellett nyomkodni. A → juhásztanya egyik berendezési tárgya volt. sajtó: → szőlőprés sajtol ~ i 1. → Szőlőt présel. 2. Kínoz, gyötör. sajtolás: → szőlőpréselés sajtoló sajtolóṷ fn Eszköz, berendezés, melynek segítségével a lépből a mézet kipréselik, kinyomják. 2. → szőlőprés. sajtós sajtóṷs fn A → szőlőprést ke-
7
sajt zelő, a szőlő kisajtolását irányító személy. sajtos laska ~: Másik neve: sajtos metélt. Főtt laskatészta és a ráreszelt sajt alkotja. Újabban bolti spagettivel készítik. L. még: cívis konyha sajtos metélt: → sajtos laska sajtpolc sajtpóṷc fn 1. Sajttároló hely a pásztorkunyhóban, az → esztenában, ahol a juhtej feldolgozása történik. 2. Három oldalról védett, egy oldalán nyitott polc a tanyán a → gádorban, ezen érlelték a → gomolyát. sajtruha ~ fn Sajtkészítéskor használt vastag szálú, de ritka szövésű vászondarab, amely a beleöntött aludttejből, ill. túróból kinyomott, majd lassanként kicsepegő savót átengedi. sajtszárítás ~ fn Az érlelődő → sajt szikkasztásának, szárításának folyamata. sajtszárító sajtszárítóṷ fn Az érlelődő → sajt szárítására, szikkasztására való deszkaalkotmány. sakter ~ fn Metsző, → zsidópap. Ő vágta le izraelita ritus szerint az állatot (→ megsakterol), ill. ő vizsgálta meg a vágóhídon, nem → tréfli-e a levágott állat, mert akkor már az izraelita vallásúak nem fogyasztották el. Idős cívisek emlékezete szerint a levágása előtt a ~ körültáncolta a bikát. salabakter ~ fn 1. Vénember. Nyomósítva: vín ~. 2. Huncut kisgyerek. Te, kis ~! salakfogó salakfogóṷ fn A rézben levő szennyeződések kiszűrésére létrehozott vályúszerű nyílás az öntőformán. salakoló salakolóṷ fn 1. → Rézművesmesterségben a salak kiszedésére al-
sáfrányillat kalmas, görbe végű vaseszköz, piszkavas. 2. → sirhófni. 3. Az, aki eltávolítja a salakot a rézről, és az öntésnél segédkezik. salakolókanál salakolóṷkanál fn → Rézműveseknél salakoláshoz használt kanál formájú eszköz, hosszú szárral, fanyéllel. Öblös része lyukacsos, ezen folyik ki a tiszta réz. Salakos utca: → utcák−utcanevek salakzárvány ~ fn → Rézművesmesterségben a kész tárgyon levő hiba, mely akkor keletkezik, ha salak marad a folyékony rézben. Salamon ~ tn − Szóláshasonlat: Ragyog, mint a ~ töke: (gúny) vmi nagyon fényes. A frazéma talán a bibliai ~ tökéletessége tréfás elferdítése. Salamon magyar királyhoz is kapcsolják, akit László király záratott a visegrádi várba, ahol töklámpással világított. salapál ~ i 1. Csapkod, hadonászik. 2. Hadonászva, csapkodva üt, ver. 3. Enyhén képen üt, pofont ad. – Igekötővel: → megsalapál. saláta ~ fn 1. Lactuca sativa. Fodros levelű konyhakerti növény. 2. Változatos alapanyagokból, többféleképpen készíthető hideg étel. A falusi és városi konyhán leggyakrabban egy főétel kiegészítője. Ebben a formában a parasztkonyhán fontos volt a savanyú káposzta és a kovászos uborka. Ezeket a szegények szükségből önálló ételként is fogyasztották. Ugyanők ettek nyers hagymát, nyers uborkát is. A → cívis konyha különleges ~´ja az erdőkben vadon növő ~boglárkából készített → galambbegy saláta/galambsaláta, krumplisaláta és a zöldbabból párolt paszulysaláta. Készí-
8
sajt tési módjára utal az öntött saláta név. Szóláshasonlat: Friss, mint a háromnapos öntött ~: (gúny) a) vmi nem friss, már élvezhetetlen. b) ember bágyadt, fáradt, kókadt. salátaleves ~ fn → Salátából készült → leves. Szegényes étel, igényes gazdasszony nem főzte sosem. salavári csalavári fn 1. Eredetileg rövidszárú, szűk pótnadrág, amely bőrből, posztóból, esetleg vászonból, az alatta viselt nadrág színétől eltérő színben készült, felső szélét lyukakba fűzött zsinórral erősítették az → ellenzős nadrág hasítéka alá. − A ~ a 17. században a huszár és nemesi lovaglóöltözetben a nadrág védelmét szolgáló ruhadarab volt. Paraszti használatban csupán szórványosan és átmenetileg jelentkezett a 18. század elején. 2. → Szeles, kapkodó. *salétromfőzés: – A/ Az 1860-as évekig a hazai hadiiparnak főképpen Debrecen szolgáltatta a salétromot. A debreceni ~ első írásos emléke 1548-ból való. A sa- létrom előállításával hajdan sokan fog- lalkoztak a városban, sőt a ~en kívül puskaport is készítettek. Az 1620-as években már sok salétromfőző és puskaporkészítő iparos élt Debrecenben. A Rákóczi-szabadságharc alatt Debrecen volt a puskaporgyártás központja. A napóleoni háborúk idején újabb salétromfőzők létesültek. Az iparág a szabadságharc idejéig virágzott. A Bach-korszak- ban a város vette át az addig magánkézben levő salétromgyártást, de néhány év múlva meg is szüntette. A legjelentősebb salétromgyár (a Miklós utcán) már 1871-ben lovassági laktanya volt. − B/ A tiszántúli lapályo-
sáfrányillat kon, így Debrecen környékén a trágyadombok közelében a talajban előforduló salétrom az esős időszak után a felszínen kivirágzik. Az ilyen helyeket időnként trágyalével meglocsolták, száraz időben a talaj felső rétegét ekével fellazították. Az így kapott salétromföldet összeseperték, összetargoncázták, nagy kádakba tették, amelyben egy réteg föld fölé egy réteg hamut tettek, belőle a nitrátokat kilúgozták. Ezután a salétromfőzőházban az üledékről leöntött folyadékot nagy tölgyfahordókba gyűjtötték, és üstökben kifőzték. A városnak a 18. század elején 5 nagy salétromfőző háza volt. A salétrom előállításával nagy hivatalnoki kar, vmint főzőmesterek, üstös, kádas legények, kocsisok stb. foglalkoztak. Az 1720− 1740 közötti években a Várad utcai, Péterfia utcai, Miklós utcai, Hatvan utcai kapuknál voltak a belsőségen istállózott szarvasmarhák ganéjdombjai kijelölve. Ezek a trágyadombok nedves, sós talajon, tócsák, erek mellett helyezkedtek el, ahol a csapadékvíz kioldotta a nitrogénvegyületeket, és azok a talajba jutottak, ahonnan a forró nyári nap a felszínre hozta, és ott kivirágoztatta. A fenti módon innen termelték ki a puskaporgyártáshoz szükséges alapanyag egy részét. A város talajában máshol is bőven termett a puskapor egyik fő eleme, a salétrom. A lakosság ezt összeseperte, törte, és a puskaporkészítéshez felhasználta. A debreceni nagyvásárokon keresett árucikk volt a salétrom. A legtöbb salétromot a lakóházak földjéből nyerték. A 19. század elején a háztulajdonosnak tűrnie kellett, hogy házának földjét a hatóság felássa,
9
sajt elhordja. Bár helyébe új földet vittek, mégis nagy zaklatással járt. A ~hez sok fa szükségeltetett, emiatt a város környéki erdők gyorsan pusztultak. A salétrom nyomai ma is láthatók pl. a Szív utca 7. szám alatti régi cívis lakóház helyiségeiben, és a belváros öreg házainak külső vakolatán is. Az egykor jelentős ~ emlékét utcanév (Salétrom utca) őrzi. Salétrom utca: → salétromfőzés, utcák−utcanevek sálkendő sálkendőÝ fn Hosszú, nyakba tett, ill. a nyak köré tekert ruhadarab, sál. sallang ~ fn 1. Keskeny szíjakból font, csomózott, rojtos, lelógó dísz lószerszámon (pl. fülsallang, homloksallang, oldalsallang, pofasallang, vesesallang), dohányzacskón, tölténytáskán stb. 2. Mézeskalácsosoknál: ájzolt ló sörényének mintázata. L. még: a fogalmak szócikkeit is! Sallai ~ tn − Szóláshasonlat: Vágja, mint ~ a szappant: a) pl. kenyeret, szalonnát egyformára vág. b) kifogástalanul tud vmit. sallangcifrázó sallangcifrázóṷ mn → Szíjgyártómesterségben: a lószerszámokról, dohányzacskókról lelógó bőrsallangoknak a készítéséhez, mintákkal való díszítéséhez használt eszköz. sallangfonás ~ fn → Szíjgyártóknál: a → sallang elkészítésének módja, mely szironykötés felhasználásával alakult ki. sallangkarika ~ fn A hámon levő vas- v. sárgaréz karika, amelybe a → sallangot csatolják fel, oly módon, hogy a gyeplős ló hámján a hátszíj bal, a ruda-
sáfrányillat sén és ostorhegyesén a hátszíj jobb oldalán helyezkedik el. sallangó sallangóṷ fn 1. A hátulsó felhércet a szekéroldal felső rúdjához erősítő görbe vaspálca. 2. Összetétellel: sallangóṷkarika. A szekéroldal felső rúdjába erősített egy v. több vaskarika, amely(ek)be akasztva v. húzva az ivóedényt, kapát, lapátot, fejszét stb. szállítják. sallangókarika: → sallangó sallangos dohányzacskó sallangos dohányzacskóṷ: → Sallanggal díszített dohányzacskó, része a → pásztorkészségnek. sallangos hám ~: Sallanggal díszített → hám. sallangos kantár ~: Másik neve: díszkantár. Olyan → kantár, amelynek a homlokrészére és pofaszíjára díszesen fonott → sallang kerül. sallangozás ~ fn → Szíjgyártóknál a → sallang elkészítésének módja. sallangozik ~ i → Szíjgyártó → sallangot készít. sallárium ~ fn (rég) 1. Fizetség, munkabér. 2. Ajándék, pl. menyasszonytáncnál a pénzadomány. salló: → sarló salukáter: → zsalugáter sámedli: → zsámoly sámfa ~ fn A lábfejhez hasonló alakú, fából (fémből) készült eszköz. Az ünneplő csizmába, cipőbe rakták, amikor levetették, kisámfázták vele. L. még: kaptafa, tömő sámli ~, zsámli fn 1. → zsámoly. 2. → Paszományosoknál: a szövőszék ülése alá helyezett hágcsó.
10
sajt
samott ~ fn Agyagból égetett tűzálló anyag. samott-tégely samott-tégej fn Tűzálló agyagból és kvarchomokból készült edény, amelyben a fehéraranyat tárolják olvasztáskor. samott-tégla ~ fn Kemencék, kályhák bélelésére szolgáló, magas hőmérsékleten kiégetett mázatlan, tűzálló anyag. Sámsoni út: → Debrecen közlekedése *Sámson utca: → utcák−utcanevek samunadrág: → samunadrágja samunadrágja ~ fn Alapalakja: samunadrág. 1. Főként szóláshasonlatokban szerepel: Úgy áll rajta, mint a ~: ruhadarab lötyög rajta, bő rá. Eggy állapotba van, mint a ~: a) gyerek nem nő. b) nem romlik, de nem is javul az állapota. c) nem halad előre a dolgában. A rongyos, foltos ruha Ojan, mint a ~. A mosásban összement ruha Összement, mint a ~. Szólás: Felvette a ~´t – mondják arra, akire rájött a bolondja. 2. Hóbortos ember. − Az összetett szó (szószerkezet) és a vele alakult frazémák talán a zsidókkal kapcsolatos nemzetiségcsúfolókhoz sorolhatók. L. még: ponyedrák sánc ~ fn Hosszan elnyúló ásott gödör, mélyedés, árok, a mellette kihányt földdel együtt. sancol ~ i Szenvedve, gyötrődve töri magát vmiért. sanda ~ mn Szószerkezettel: sanda szemű: → kancsal. sandal ~ i 1. Alattomosan pislog, sandít. 2. Sandalva níz: kancsalítva néz. sanda szemű: → sanda
sáfrányillat sankér ~ fn Nemi érintkezéssel terjedő, a külső (férfi és női) nemi szerveken helyi elváltozásokat okozó betegség, lágyfekély. L. még: nemi élet sankéros ~ mn → Sankérban szenvedő. Szitok: Te ~ kurva! sánta ~ mn − Közmondás: Az ördögök közt is a ~ a leghuncutabb: a ~ ember huncut, rosszindulatú szokott lenni. Könnyebb utóṷlírni a hazug embert, mint a ~ kutyát: a hazugságon könnyen rajtafogják az embert. L. még: büdössánta, emberi test, járványsánta Sánta Birinyi Imre: → cívis ragadványnevek sántaficér mn − Sánta embert gúnyoló, rímes (gyermek)mondóka: Sántaficér, kan egér, bújjon beléd száz egér! L. még: gyermekcsúfoló Sántakati ~ fn Szíriusz. A régi öregek magyarázata szerint a ~ kora este jön fel, az Esthajnalcsillaghoz nem messze biceg, sántit, néha megremeg, mintha baktatna. sántaszél ~ fn 1. Esőt hozó északkeleti → szél. 2. Esőt hozó délkeleti szél. sántázás ~ fn Körömfájós juh lábának gyógyítása. L. még: juh betegségei és gyógyításuk sántázószer sántázóṷszer fn Gyógykenőcs; a lesántult, azután megkörmözött és megsántázott birka lábát kenik be vele. A ~t titkos receptje alapján a juhász állítja össze. Van benne → kékkő, timsó, és → gunera ’vulnera’, ill. egy kevés vmi más is. L. még: juh betegségei és gyógyításuk Sántha Kálmán utca: → utcák−utcanevek
11
sajt
sántít ~ i Sántíttya a lábát: szarvasmarha, ló stb. vmelyik lábára sántít. Akkor mondták, ha pl. a ló belelépett vmilyen éles tárgyba. sáp ~ fn Tisztességtelen haszon, jövedelem. Szólás: Kivette belőÝle a ~ot: magához vett egy részt, ami nem is járt neki. sápadtka ~, sápitka mn/fn Sápadt 〈kisgyerek〉. sápítka: → sápadtka sápítkozik: → sápítozik sápítozik ~ i Alakváltozata: sápítkozik. Éles hangon panaszkodik. sapka: → sipka sapkatőke: → sipkatőke sápkór sápkóṷr fn (rég) Serdülő leányokon mutatkozó vérszegénység. L. még: népi betegségnevek sápkóros sápkóṷros mn (rég) → Sápkórban szenvedő. sár ~ fn 1. Vágja a sarat: a) kapával vágja, előkészíti a tapasztáshoz. b) ~ban sietve megy. 2. → Gubásmesterségben: köszörű~. 3. Salak. Az olaj ~ja: az olaj fekete salakja. 4. A fül ~ja: fülzsír. − Fenyegetés: Vigyázz, mert feltürülöm veled a ~t!: fiúgyermekek, legények vitájában az erősebb mondja a gyengébbnek. Kifejezésben: Csupa egy ~: tetőtől talpig ~os. Szóláshasonlat: Nehéz, mint a ~: mondják a nehezen felemelhető, súlyos tárgyra, kisgyermekre. Annyi, mint a ~: nagyon sok. Szólás: Jóṷl kinőÝtt a ~bul − mondják tréfás dicséretként a hórihorgas, magas emberre. Nem úgy megy, hogy kennyük be ~ral: nem lehet, ill. nem szabad vmit felületesen végezni. Víka esőÝ, köböl ~: ősszel kis eső is sok ~t
sáfrányillat okoz. Se bú, se kár, csak a nagy ~: (tréf) sebaj! Általánosan ismert gazdaregula: ŐÝsszel porba, tavasszal ~ba!: az a jó, ha ősszel száraz, tavasszal nedves földbe kerül a mag. L. még: epesár, köszörűsár sarabol ~ i 1. → Sarabolóval, horolóval sekélyen, felületesen kapál 2. Sarlóval, kapával gazt irt. 3. Sarlóval füvet vág. − Igekötős alakjai: → lesarabol, megsarabol. sarabolás ~ fn Másik neve: felezís. Felületen végzett → kapálás, fölözés. saraboló sarabolóṷ fn Szószerkezettel: sarabolóṷ kapa. Széles, rövid lemezű, egyenes élű gyomirtó eszköz, → kapa. L. még: horoló saraboló kapa: → saraboló saraglya: → saroglya sárarany ~ fn Folyóból kimosott → arany. sarc ~ fn Kivetett → adó. A múlt század legelején még az idős cívisek úgy mondták, hogy Viszem a ~ot az adóṷba, vagyis az adóṷhivatalba. Kivette a ~: kivette a részét, ami járt neki. sarcol ~ i 1. Szenvedve, gyötrődve töri magát vmiért. 2. Kínoz, gyötör. sarcolódik sarcolóṷdik i Nyomorog, senyved. sárgaderes ~ mn Lószínnév, a → deres változata. L. még: lótenyésztés sárdeszka ~ fn Másik neve: sárgadeszka. → Kőműves az elkészült falegyenre a fedélszék elhelyezése végett egy sor deszkát helyez el, hogy a fedél ne közvetlen a fallal érintkezzék. sárfal ~ fn Szószerkezettel: rakott ~, rakott fal. Törekkel, szalmával kevert, meglocsolt, megtaposott sárból készült
12
sajt
→ fal, amelyet deszkák közé bunkóval döngöltek, vertek. A ~ a ház és gazdasági épületek építésének (egyik) kezdetleges formája. sárfehér sárfejír, sárfehír fn Szószerkezettel: sárfehír szőÝlőÝ, szagos sárfehír. Nagy fürtű, nagy szemű, világos szemű, kissé illatos, ropogós borszőlő. A sárfejír nagyon szíp, de savanykás szőÝlőÝ. sárfehér szőlő: → sárfehér sárga ~ I. mn 1. Színnév, összetétellel jelölt árnyalatai: → fakósárga, homályossárga, szattyánsárgás. 2. Juh pofaszíneként II. fn Sárga ló. Tulajdonnévként is él(t). Lovat gyorsabb haladásra nógató tréfás biztatás: Co fel, ~, nem aggyák a jánt hiába! − Szóláshasonlat: Sárga, mint a tökvirág/viasz: beteges.− A ~ színnévhez kapcsolódó népi hiedelem szerint, aki tavasszal ~ pillangót lát meg először, hamarosan meghal, ha fehéret, akkor beteges lesz. L. még: cívis hiedelemvilág sárga bélű dinnye ~: → Dinnyefajta. sárgacseresznye ~ fn → Cseresznyefajta. sárgaderes ~ mn Lószínnév, a → deres szín egyik árnyalata. L. még: lótenyésztés sárgadeszka: → sárdeszka. sárgadinnye ~ fn Üdítő gyümölcsnövény. A megérett, megrepedezett ~ érdessé, rücskössé válik, → megripácsásodik. Egyik fajtájának sötétsárga színe, recés külseje van. L. még: dinnye sárgaföld sárgafőÝd fn Agyag. Szólás: Megszíjja a sárgafőÝd: meghal. Akkor lesz mán ebbül ember, ha megszíjja
sáfrányillat a sárgafőÝd: ti. ha meghal. Majd meggyóṷgyít a sárgafőÝd: már nem gyógyul meg soha. A frazémákban a ~nek ’sír, sírgödör’ jelentése (is) van. sárgakása: → köleskása sárgakásás ~ mn Sárgakását tartalmazó 〈étel〉. L. még: cívis konyha sárgakikerics sárgakikirics fn Tavaszi kankalin. Primula veris. Korai vadvirág. L. még: kikerics sárgakocsi ~ fn Négykerekű, lófogatú személyszállító eszköz, amelyet az uradalmakban, elsősorban az intéző és gazdasági ügyek irányítói használtak. sárgakolompér: → sárgakrumpli sárgakövér ~ fn → Mészárosmesterségben: nagyon szép színű és igen jó minőségű húsáru. A ~ a tengeridarával, búzadarával, összevágott kumplival, sütőtökkel, cukorrépával abrakolt, jól meghízott tiszta hústömeg jószágok hússzintjét borította. sárgakrumpli ~ fn Nevének változata: sárgakolompír. Főleg takarmányozásra való, de ételként is fogyasztható, bő termő → krumplifajta. sárgaliliom ~ fn Iris pseudacorus. Sásliliom, május végén virágzik. L. még: virágoskert sárga magyar [tyúk]: → tyúk sárgaordas ~ mn → Szarvasmarha színének jelölésére. sárgapaszuly: → büdöskőpaszuly sárga peremizs: → peremizs sárgarépa sárgarípa fn Régi népi neve: → murok. Nem tartozik a répafélék rokonságába, csak hasonló alakja miatt kapta a nevét. Nagy A- és C-vitamin tartalma, jól eltarthatósága miatt
13
sajt
hazánkban (is) hamar elterjedt. Nálunk a leggyakoribb kerti zöldségnövények közé tartozik. Debrecenben inkább nyersen fogyasztották, de még inkább sertésnek, tehénnek adták. Főzelékként csak a gazdagabbak ették, ők is disznóhússal. Ilyenkor a ~´t megtisztítják, laskára vágják, megfőzik, ráhabarnak. Így fogyasztható étel. Ma inkább ételízesítőként hasznosítják. sárgarigó: → málinkó sárgarózsa sárgaróṷzsa fn Nemes rózsa, bokorrózsa. L. még: virágoskert sárgaság ~ fn A bőrnek és a szem kötőhártyájának sárgás elszíneződése. Egyik fajtája a → feketesárgaság. L. még: népi betegségnevek sárgatúró sárgatúróṷ fn Tejjel, tojással és cukorral összekevert túró. Húsvíti ítel vóṷt Szabolcsba, tojássárgájával. sárgavászon ~ fn Boltban is árusított, 2 nyüsttel szőtt tiszta kendervászon. Jól lehetett rá kézimunkázni, ruhát is varrtak belőle. A férfiak → kapcának is kedvelték. sárgavirág ~ fn Sok fajtája van, vad és kerti egyaránt. L. még: virágoskert sárgerenda ~ fn A szelemennel párhuzamos, a falra támaszkodó gerenda; koszorúgerenda. sárgubanc ~ fn Sertésen, kutyán sáros szőrcsomó. sárgul/ik ~ i Sárgul. Sárgulik a határ, mikor a repce virágzik. sárhányó sárhányóṷ fn Fellépő a → szekéren. sárhatnék: → sárlik *Sárhíd: → *Nagyhíd
sáfrányillat sárhúzogató: → sárkaparó Sári ~ tn − Táncszó, kurjantás: Hop, ~, sarokra, fog a kontyod marokra! Szólás: Sári köpi a markát, gyúrja a tísztát: (gúny) lány nagy hévvel lát neki a munkának, ti. így nem lehet levestésztát készíteni. L. még: sarkonforgó sáribál ~ fn Főleg cselédlányok és katonák részvételével megrendezett mulatság, ill. katonáknak és a velük szórakozó, rossz erkölcsű nőknek, a → bakasáriknak vhol a külterületen tartott mulatsága. 1945 előtt a Rózsabokor vendéglőben minden szombaton volt ~. L. még: kurva sárít: → sárlik sáríthatnék: → sárlik sarj ~ fn Alakváltozata: sarjadík. 1. Növényen fiatal hajtás. 2. A kivágott akácfa tuskójáról v. gyökérről kinövő hajtás. Csak az akácfánál van, a többi fa nem ~ad. L. még: tősarj sarjad ~ i Növény(ki)hajt. sarjadék: → sarj sarjburjánzás ~ fn A fa tövénél keletkező hajtások tömege. sarjerdő sarjerdőÝ fn Tuskóról v. gyökérről felújult erdő. sarjú ~, sarnyú fn Második, esetleg harmadik kaszálású → széna. sarjúboglya sarjúbogja, sarnyúbogja fn Második, esetleg harmadik kaszálású szénából, → sarjúszénából rakott boglya. sarjúdohány ~ fn Az első levelek leszedése után a növény tövénél sarjadt → dohány. sarjúfű: → sarjúszéna
14
sajt
sarjúgyűjtés sarjúgyűjtís, sarnyúgyűjtís fn A lekaszált → sarjúszéna öszszeszedése, összegyűjtése. sarjúmalac ~ fn Olyan → malac, amelyet a koca ugyanabban az évben második fialásakor fial. L. még: disznótartás sarjúpulyka sarjúpujka fn Ugyanazon évben a második költésből való → pulyka. sarjúszéna sarjúszína, sarnyúszína fn Másik neve: sarjúfű (sarnyúfű). Második kaszálású széna. Az → anyaszéna a lovak, a ~ a szarvasmarhák, főként a fejős tehenek takarmánya. Sarkadiné ~ tn − Tréfás figyelmeztetés: Sarkadiné, ~, kifutott a savanyúlé!: akkor mondják, ha főzés közben a gazdasszony kimegy beszélgetni. L. még: kanecetes sarkal ~ i Sarkán megy. sarkalás ~ fn → Csizma, cipő sarokkal való ellátása, ill. ennek eredménye. sarkall ~ i Lovas a lovát sarkával, sarkantyújával döfködve ösztökéli. sarkantyú ~ fn 1. Lábbeli sarkára erősített fémeszköz, amellyel a lovas a lovát sarkallja. Ősi darab lehet. Alakja szerint kétféle: felütött és felkötős ~. Előbbi a régibb, ez a → csizma kemény sarkára szögekkel van felerősítve, az utóbbi divatosabb, kevésbé zajos, ennek a két szárnyába szíjat húznak. Ez a ~ a csizma kérgén áll, a lecsúszástól a csizma kérgére tett dudor óvja meg. (A nagy taréjú ~t → debreceni csengőnek nevezték.) A hortobágyi csikósok és a debreceni parasztlegények körében nagy divatja volt/van a ~nak. − Közmondásban:
sáfrányillat Annak aggyák a ~t, aki nem tuggya megpengetni: a) gyakran éppen annak van szerencséje, jómódja, aki nem tud vele élni. b) az nyeri el a hivatalt, aki nem alkalmas annak betöltésére. 2. → sarkantyúcsont L. még: bárányjegy, hortobágyi pásztorviselet sarkantyúcsont ~ fn Röviden: sarkantyú. 1. Háziszárnyas, főként csirke, tyúk kétágú kulcscsontja. Ha ketten sarkantyút törnek, azt jelenti, hogy e csontot kétfelé húzzák abban a hiszemben, hogy akinél a széttört csont csúcsa marad, annak a kívánsága teljesül. 2. Másik neve: kokassarkantyú. A → kakas csűdjén hátrafelé görbülő karom. sarkantyúka: → sarkantyúvirág sarkantyútaposó sarkantyútaposóṷ fn Vkit szolgai módon, csatlósként követő személy. sarkantyúvirág ~ fn 1. Hivatalos neve: sarkantyúka. Tropacolum majus. Kapaszkodó szárú, kerek levelű, (narancs) sárga virágú dísznövény. 2. Piros v. fehér virágú, évelő dísznövény. L. még: virágoskert sárkányfarka ~ fn Mondják sárkányfaroknak is. Sötét esőfelhő, ill. annak farokhoz hasonlító nyúlványa (és a jelenséget kísérő vihar); nyári fergeteg. A ~ ahol elvonul az égen, ott felhőszakadás van. Az ezt kísérő szélvihar nagy pusztítást tud tenni, háztetőket is lesodor. A Hortobágyon ilyenkor a csikósok a ménest körbevették, és egy helyben forgatták, nehogy a mennydörgés és villámlás miatt szétszaladjon. L. még: időjárás sárkányfarok: → sárkányfarka
15
sajt
sárkánykígyó sárkánykígyóṷ fn Mesebeli kígyótestű sárkány. Sárkány-kunyhó: → hortobágyi helynevek és helynévtípusok Sárkány-kút: → hortobágyi helynevek és helynévtípusok sárkánytej ~ fn − Szólás: Sárkánytejet szopott − mondják a nagyon kegyetlen emberre. sárkaparó sárkaparóṷ fn Másik neve: sárhuzogatóṷ. A ház külső bejáratánál a földbe v. betonba rögzített éles vasdarab. Ezen takarították le a házba lépés előtt a lábbeli talpára ragadt sarat. sárkelep, sárkelet: → sárkerep sárkerep sárkelep, sárkelet fn 1. Sárkereplucerna. Medicago falcata. 2. Szarvaskerep. Lotus corniculatus. − A népi időjárási megfigyelés szerint, ha tavaszszal sok ~ nő a kertben v. a mezőn, akkor azon a nyáron sok eső várható. L. még: időjóslás sárkolonc ~ fn A kútgém végére kötött nehezék. sárkonc ~ fn A → szarvasmarha lapockája alatt levő hús egy része. → Húslevesnek igen jó. sarkonforgó sarkonforgóṷ mn 1. Ügyes, dolgos 〈fiatal nő〉. 2. Jó táncos 〈nő〉. − Szólás: Sarkonforgóṷ kis menyecske vagyok én. Kinek csóṷk kell, párosával adok én: ismert nóta soraiból lett frazéma. sarkonforgó menyecske sarkonforgóṷ menyecske: Ügyes, dolgos menyecske. sarkos töltike sarkos tőÝtike: Sarkos formájú → tölcsér. sarkospatkó: → jégpatkó
sáfrányillat Sárkút-tanya: → Pallag sárlik ~ i Alakváltozatai: sárít, sáríthatnék, sárhatnék. → Kanca párosodási ingert, készséget mutat, ill. párzik. − Igekötős alakjai: → megsárlik, visszasárlik. L. még: lótenyésztés sarló sallóṷ fn Gabona, fű stb. levágására és fölszedésére használt rövid nyelű, félköríves pengéjű szerszám. A vele való cselekvés igéje: → sarlóz, lesarlóz. A kaszás, ill. gépi aratás elterjedéséig az → aratás eszköze volt. A ~ Debrecenben kevésbé volt elterjedve, a szomszédos falvak lakói hozták be. Itt fűvágásra sem használták, esetleg markot szedtek vele (→ marékszedő sarló). sárló kanca sárlóṷ kanca: Párosodási ingert, készséget mutató → kanca. L. még: lótenyésztés sarlóz sallóṷz i Gabonát, füvet → sarlóval vág. Sármány utca: → Haláp sarnyú: → sarjú saroglya sarogja, saragja fn 1. Szekérderéknak (kocsideréknak) hátul, ill. elöl elhelyezkedő rácsszerű alkatrésze. Általa a szekérderekat lezárják, esetleg a rakterületet megnövelik úgy, hogy a leeresztett egyenes ~´ra szekérkast tesznek. Részei: a saroglya oldalfái, a saroglyalevél/saroglyazáp, saroglyapálca, vmint a saroglyát rögzítő saroglyalánc/saroglyatartó és saroglyavánkos. A szekér/kocsi hátulján levő nagyobb ~ a hátulsó saroglya/hátsó saroglya, a szekér elején elhelyezkedő kisebb méretű neve első saroglya/elülső saroglya/kissaroglya. A szokásostól eltérő alakja miatt megkülönböztetik még a görbesarog-
16
sajt
lyát, ezt kocsifogatoknál használják. A ~ a talyigának is fontos része. Egy fogathajtási módnál a kocsis saragjábul hajtott, vagyis állva a szekér hátsó részéből hajtotta a fogatot. 2. Rudakkal ellátott rácsos szállítóeszköz, pl. ganéjhordó saroglya. − A fogalmak jelentését l. a szócikkükben! saroglyalánc sarogjalánc fn Másik neve: sarogjatartóṷ. Azon láncok egyike, amellyel a → saroglyát rögzítik. saroglyalevél sarogjalevél fn Másik neve: sarogjazáp. A → saroglya oldalfáival párhuzamos és őket összekötő lécek egyike. saroglyapálca sarogjapáca fn A szekérsaroglya oldalfáival párhuzamos és azokat összekötő vaspálcák közül egy. saroglyás sarogjás mn Szószerkezettel: sarogjás szarvú. Szarvasmarha szarvállásának jelölésére. Egyik fajtája az előre saroglyás. saroglyás szarvú sarogjás szarvú: → saroglyás saroglyatartó: → saroglyalánc saroglyavánkos sarogjavánkus mn A → szekér alsó oldalfájába erősített azon 2 vaskampó közül egy, amelyekbe a → saroglya alsó részét akasztják. saroglyazáp: → saroglyalevél sarok ~ fn 1. Sarkig írőÝ: a nyaktól v. a deréktól a ~ig lecsüngő 〈gatya, bunda stb.〉 Sarkig ráncos: pl. gatya derekától az aljáig ráncos. Sarkig fosta magát: lefosta magát. 2. Másik neve: patkóṷsarok. A lópatkó két végébe csavarozható, hegyes vas. A jeges út miatt télen ezt csavarták be a patkóba. 3. Lábbeli része. 4. A kaszapengének a nyél felé eső, ki-
sáfrányillat szélesedő, hegyben végződő része − Frazémákban is előfordul. Nincs ki nígy ~ra: bolondos, hóbortos. Sarkával fenyegeti az eget: (tréf) hason fekve lustálkodik, alszik. A seggibe verte a sarkát: (durva) megfordult és elszaladt. Gyermek tréfás fegyelmezéseként: Hátul kötöm/kőÝtöm a sarkod!: ellátom a bajodat. Hajdan a ~nak a farhoz való görcsös húzódását a boszorkányok rontó erejének tulajdonították. Boszorkányperekben a 18. századig gyakran szerepelt vádként ellenük. L. még: viharsarok sarokalsóflekk sarokalsóṷflekk fn A → felsőflekk alatt elhelyezkedő, azt alátámasztó (bőr)folt. sarokfa ∼ fn Kosárfonóknál a négyzetes alj sarokjaira elhelyezett fa, vessző. L. még: vesszőfonás sarokfelsőflekk: → flekk sarokfog ~ fn Hátulsó zápfog, bölcsességfog. L. még: fog2 saroklóca saroklóṷca fn Nagyobb helyiségekben a sarokban elhelyezett asztal melletti → lóca. Régi időkben a ~ elé tett asztalnál csak a család férfitagjai ehettek. sarokráma ~ fn → Cipő részeként: a sarokrészt körbevevő → ráma. sarokszem ~ fn A szőlőtőke felső részén levő rügy, amelyből a vessző hajt ki. L. még: szőlőtermesztés−szőlőművelés sarokszorító sarokszorítóṷ fn A → bocskort hátul lezáró, viselője sarkát borító bőrdarab. saroktaposás ~ fn Olyan sérülés, amikor a ló első patája, a hátsók előre
17
sajt
kapása miatt megsérül. L. még: ló betegségei és gyógyításuk saroktéka ~ fn A sarokban elhelyezett, rácsos ajtajú kis faliszekrény. A közepe bepászolt a sarokba, és kétfelé nyílt az ajtaja. Idővel a városi házakból kiszuperálták, kiszorult a tanyára. Sok mindent tartottak benne a gazdasszonyok: kenyeret, rántást, fűszereket, apróṷ-cseprőÝ dolgokat. Sáros-ér: → ér, halászat a hortobágyi vizeken Sáros-éri-erdő: → hortobágyi helynevek és helynévtípusok Sáros-éri-gulyástanya: → hortobágyi helynevek és helynévtípusok Sáros-éri-hodály: → hortobágyi helynevek és helynévtípusok Sáros-éri-járás: → hortobágyi helynevek és helynévtípusok sároshátú ~ mn/fn Rossz erkölcsű, züllött 〈nő〉, → kurva. sárpadka ~ fn Röviden: padka. Sárból rakott ülőalkalmatosság a ház bejáratán belül. Így védték az ázástól. sárrét sárrít fn Sárral borított, de fűvel, kákával benőtt, vízenyős, mocsaras rét. A Hortobágyon több vizenyős, totyogós ~ volt. sárszalonka ~ fn Nedves réteken élő, hosszú, bunkós csőrű szalonkaféle. sártaposni ~ in Sárban járni. Sártaposni mentek ki a katonák a frontra. saru ~ fn Szíjakkal, pántokkal a lábra csatolható talp, → lábbeli. sárvíz ~ fn Ló, szarvasmarha testén az ütés helye alatt keletkező sárgás nedv. Ha a jószág, főleg a ló megüti a combját, akkor ellepi a ~ az ütésen belül, azaz
sáfrányillat sárvizes lesz, sebe elfertőződhet, ebbe bele is pusztulhat. sarzsi ~ fn (rég) 1. Alacsonyabb katonai fokozat(ok) az altisztig. A ~ előÝlíptetís vóṷt a katonaságnál: az őÝrvezetőÝvel kezdőÝdött, a tizedes, a szakasz- vezetőÝ. 2. Ilyen rendfokozat jelzése. sas ~ fn 1. Nagy testű, barnás tollú, kampós csőrű, ívelt karmú ragadozó madár. Ismert fajtája a → parlagi sas. Szóláshasonlat: Ojan szeme van, mint a ~nak: éles. Szólás: Megrugdosta a ~: a) beverték a fejét. b) rongyos az öltözete. Lerugdosták a ~ok a ruhát rulla: rongyos az öltözete. 2. A → szekéroldalak két felső fáját középen összefogó deréklánc vaskampója, amely az egyik láncszembe akasztva biztosítja, hogy a szorosra húzott lánc a rakományt szilárdan tartsa. sás ~ fn 1. Szószerkezettel, szóösszetétellel: kutyaherílőÝ- ~, háromélű-~. Carex. Mocsaras helyen tenyésző, magas szárú, háromélű, hosszú levelű, fűszerű növény; → csádé. Aki rajta szalad, annak a lábát is összevissza vágja. 2. → siska. 3. Szárba még nem szökkent gabona levele. Amíg hasba van a fej, addig ~nak mondták a gabona levelit. Sas-csárda: → hortobágyi helynevek és helynévtípusok sáscsörmő sáscsörmőÝ fn Sástörmelék. sásél ~ fn Mézeskalácsformák metszéséhez használt véső. L. még: mézeskalácsos sásélű ár ~: → Csizmadiák szerszámaként: laposra köszörült → ár.
18
sajt
sásélű szúróár: → szúróár sasfa ~ fn Az épület sarkaira, az ablakok és ajtók két oldalára állított vastag faoszlopok közül egy. Véseteibe (pl. a boronaházaknál) a vízszintes gerendák végeit illesztik. sásfű ~ fn Vizenyős területen növő fűféle összefoglaló neve. sáska ~ fn Egyenes szárnyú, ugrólábú, növényevő rovar. Egyik fajtája a → kabóca. Szóláshasonlat: Ugy eszik, mint a ~: mohón eszik. *sáskajárás: Több is volt Debrecenben. A legpusztítóbb 1642-ben és 1688ban. Ez utóbbi a városban is éhinséget okozott. sasköröm ~ fn Nagyra nőtt, horgas → köröm. saslódik saslóṷdik i 1. Satnyul. 2. Nyomorog. sásszék ~ fn Ülőalkalmatosság. Nádas helyen készítették, kivágták a talajból, erre ültek. Ilyen helyen költöttek a vadrucák is. Sas utca: → *utcaszer saszla csaszla, ~ fn Összetétellel: csaszlaszőÝlőÝ. Színéről fehírsaszlának (fejírsaszlának) is mondják. Korán érő, nagy bogyójú, édes csemegeszőlő, jóṷ állóṷ szőÝlőÝ. Ismert fajtái, változatai a → piros saszla, passatutti. L. még: szőlőtermesztés−szőlőművelés saszlalugas csaszlalugas fn Saszlaszőlőből álló lugas. saszlaszőlő: → saszla satíroz ~ i → Mézeskalácsos kéthárom színű masszával ájzol. sátánkodik ~ i Hízeleg.
sáfrányillat sató satóṷ fn Köznyelvi neve: sodó. Sült tésztához tálalt édes (meleg) mártás. − A → cívis konyhán a gazdasszony így készíti: A tejben elveri a tojássárgáját, olyan sűrű pépet kap, mint a madártej, és ezt ráönti a süteményre. sátor ~ fn A vásárok, hetivásárok, nagyobb piacok árust és árut védő kelléke. Hajdan a jelentős vásárhelyek gyakori és több napon át tartó vásáraira, piacaira állandó jellegű sátrak készültek deszkából, bádogból (és téglából). A ponyvasátrak hordozhatók voltak, a vásározó kereskedők, lacikonyhások magukkal vitték, és felállították. Így pl. a cívis kézművesek közül a gubásmesterek a → gubasátorban, a kalapkészítők a → kalapossátorban árusítottak. A hosszú ideig tartó vásárok alkalmával nagy gondot jelentett a sátrak őrzése. Ennek egyik módja volt, hogy a sátrak a vásárokon, hetivásárokon sorokat alkottak, és árufélesség szerint csoportosultak (pl. → fonalsor). Hajdanában a vándorló cigányság otthona, lakása is ~ volt. Az egyazon ~ban élők csoportja volt a → sátoralja, az ilyen cigány a → sátoros cigány. A rég letűnt idők emlékét idézi a → malomsátor is. Ez a szárazmalom kör alakú ~tetős épülete volt, ebben kapott helyet a malom nagy hajtókereke. Szóláshasonlatban: Nyomul kifelé, mint a malom~: mondják, ha az erjedő must ki akar futni a hordóból. L. még: sátorfa, sátorozik sátoralja sátorajja fn → Cigányoknak egy sátorban élő csoportja. sátorbeli cigány sátorbéli cigány: Másik neve: sátoros cigány; röviden: sátoros. Gyakran Tsz-ban: sátorbéli cigá-
19
sajt
nyok, sátoros cigányok. → Cigány népcsoport volt, tagjai még a múlt évszázad első évtizedeiben is vándorló életmódot folytattak. Hosszabb-rövidebb időre megtelepedtek, sátort vertek, dolgoztak (pl. a tanyákon vályogot vetettek), majd dolguk végeztével tovább vándoroltak. Sátruk csutkakóróból és más a tanya körül talált hulladékanyagból készült. Váza, a szükséges faanyag állandó volt, vándorlásaik során ezt magukkal vitték. Ekhós szekeren vonultak, az → ekhó alatt aludhattak is. − Szóláshasonlat: Ojan piszkos, mint a sátoros cigány: nagyon piszkos. sátorbéli cigány: → sátorbeli cigány sátorbéli cigányok: → sátorbeli cigány sátorfa ~ fn − Szólás: Viszi a ~´ját: elmenekül, odébbáll. Felszedi a ~´t: odébbáll, elköltözik. Szedi a ~´ját: elmenni készül. A frazémák eredeti jelentése: ’kudarcba fulladt hadi vállalkozás után szétbontja a sátortábort, a katonai tábort’. sátoros: → sátorbeli cigány sátoros cigány: → sátorbeli cigány sátoros cigányok: → sátorbeli cigány sátoros ünnep: → kakasos ünnep sátorozik ~ i Sokáig időzik vhol. Szóláshasonlat: Sátorozik, mint a sátoros cigány: sokáig időzik vhol. satrafa ~ fn Pletykafészek nő, hírhordó. satu ~ fn 1. A munkadarab befogására, rögzítésére való vasszerszám. 2. → sutuj satul: → présel satulás: → szőlőpréselés
sáfrányillat saturnus ~ mn Beteges, satnya 〈→ csirke〉. L. még: baromfitartás, csillag sattyog ~ i 1. Lassan, óvatosan megy. 2. Sunyi módon viselkedik. sava-borsa ~ fn − Szólás: Megadta a ~´t-~´t: ételnek megadta az ízét. Kikeresi ~´t-~´t: a) erősen firtat vmit. b) nem hagyja az igazát. savall saval i Neheztel. savanyítás: → káposzta savanyítottkáposzta-leves: → káposztaleves savanyó: → savanyú savanyú ~, savanyóṷ mn Népi megfigyelés várandós nővel kapcsolatban: Ha ~t kíván, akkor fiú lessz. − Szerepel szóláshasonlatban: Savanyú, mint a míreg/vesztís/vadalma/az ecet/az ecetágy: nagyon ~. Szólásban: Ojan ~ ez a bor, hogy paszujt lehetne vele főÝzni: ~, mint az ecet. L. még: gyengesavanyú savanyú bor ~: Gyenge minőségű → bor. A szőlőtermesztő gazdák → pálinkafőzéskor → égettbort készítettek belőle. savanyú étel savanyú ítel: Egyfajta savanyú → leves. A füstölt disznóhúst megfőzik, levét berántják, tejföllel, cukorral, ecettel ízesítik. Másik változata a füstölt disznóhússal főzött, káposztalével v. ecettel savanyított étel. savanyú kolompérleves: → savanyú krumplileves savanyú krumplileves ~: Mondják savanyú kolompírlevesnek is. A megmosott (füstölt) disznóhúst → darabszámra v. apróra vágják. Apróra vágva jobb, mert így belefő az íze. Ha jól megfőtt, a krumplit beleteszik, és tovább főzik.
20
sajt
Piros rántást tesznek bele; sót nem, de kerti sáfrányt (→ jósáfrány) és ecetet igen. L. még: cívis konyha savanyúlé: → kanecetes savanyú leves ~: Hagymával, fűszerekkel, ecettel ízesített rántott → leves. L. még: savanyú étel savanyúságok: → cékla, csalamádé, ugorkasaláta. savanyú tojásleves ~: Olyan savanyú → leves, amelybe tojást főznek. savó savóṷ fn Aludttejből kiváló híg, savanykás folyadék. Ha az aludttej kissé túl van savanyodva, akkor felveti a savóṷját az alutté, vagyis kiválasztja, és a felszínre hozza. savóíz savóṷíz mn Savóízű. savóoltó savóṷóṷtóṷ fn Disznó gyomrából édes savó és különféle fűszerek hozzáadásával készített szer, amelyet a juhtej oltására használnak. Savóskút ~ tn Debrecentől északkeletre Sámson határában terül(t) el. Nyugatról a hadházi földek és Tamási-puszta vették körül. A savóskúti erdő a sámsoni határ egy részének megvásárlásával került a város birtokába. Határának birtokán kezdetben több nemesi család osztozott, Debrecen az ő elszegényedésükkel terjeszkedett. A debreceniek a sámsoni határ nagy részéhez Apafi Mihály erdélyi fejedelem adománylevelével jutottak. Később még több kisebb részjószágot szereztek benne. – Ma kedvelt kirándulóhely. savószemű savóṷszemű mn Akinek a → szeme világoszöld, mint a savó. savótúró savóṷtúróṷ fn A → juhtúró egyik fajtája. L. még: túró
sáfrányillat seb ~ fn − A gennyes ~et úgy gyógyították, hogy útilaput kötöttek rá. Öszszetételben: → rosseb. sebes1 ~ mn → Szűrhimzőknél: az a szél, ahol belevágnak a szűrposztóba. sebes2 ~, sebess mn Gyors folyású. Sebes fojóṷba nem szabad fürödni. Sebes-ér: → halászat a hortobágyi vizeken, Hortobágy folyó sebes eső sebes esőÝ: Hirtelen keletkező sűrű és gyors → eső, zápor. sebtében sebtibe hsz Nagyon sietve. segéd ~ fn 1. Az inas neve a felszabadulása után. 2. Kisegítő munkaerő. − Összetételben szereplő fajtái: bormérősegéd, csizmadiasegéd, fűszeressegéd, kefekötősegéd, öregsegéd. L. még: a fogalmak szócikkeit is! segedelem ~ fn Segítség. Főként imában, ill. vallásos ember beszédében fordul elő. segédlelkész-tanító segédlelkész-tanítóṷ fn (rég) A lelkipásztor mellett működő kezdő lelkész, aki népiskolában is tanított. segédszíj ~ fn → Hám részeként: a marszíjat a húzó karikáihoz rögzítő csatos szíj; kötőszíj. segédszoba ~ fn Vágóhídon a mészárossegédek pihenő- és étkezőhelye. segédtámasz ~ fn A támaszték megerősítésére szolgáló fa- v. vaspálca. segédvessző segédvesszőÝ fn Kosárfonóknál a fonást segítő pótvessző. L. még: vesszőfonás segédvizsga ~ fn (rég) Szakmai tájékozottságot számonkérő, a segéddé válást megelőző hivatalos eljárás.
21
sajt
segédvizsgadarab ~ fn (rég) A → segédvizsgán elkészített és a bizottság által elbírált termék. segélyegyleti eljáró segéjegyleti eljáróṷ: (rég) A rászorulókat segélyező társadalmi egyesület adományokat is gyűjtő ügyintézője. segg ~ fn 1. Testrész: far, ülep, végbélnyílás. Külön névvel megjelölt részei: a seggelyuka, seggekorpása, seggepartja. A női ~ durva szóval: picsa, szépítően valag. A nagy fenekű nő segges, fiúgyermekek játéka (volt) a seggreverősdi.− A cívis népnyelv igen gazdag a vele kapcsolatos durva, tréfás hangulatú frazémákban. Így szerepel mondókában: Busúj ~em, nincs pendejem! Gyermekek egymást csúfoló mondókájában: Setesuta, ~em juka. Izgő-mozgó gyerek figyelmeztetése: Maraggy a ~eden! Viszket a ~ed?: verést akarsz? – kérdezik fenyegetően a rosszalkodó gyerektől. Tán a ~edbe ragadt a kezed? – gyermektől kérdezik figyelmeztetésként, ha nem csukja be maga után az ajtót. Szóláshasonlatban: Szíp, mint a ~ szüretkor: mondják gúnyosan a szépségével dicsekvőnek, ill. dicsekvőről, ti. szüretkor a sok szőlőt fogyasztóknak gyakran hasmenésük van. Ugy szeretem, mint ~embe a tövisket: egy csöppet sem szeretem. Seggel megy a vájura, mint a malac: ostoba módon fog hozzá vmihez. Szólásokban: Gyere ~em, láss vásárt!: hiába fáradtam, nem lett a dologból semmi. Meghóṷtt, nem kell a ~ire több fóṷt: főként szegény, rongyos ember halálakor mondják. Teli van a ~i boddzatúróṷval: nem tud nyugton maradni. Más változatban: Nyű van a
sáfrányillat ~ibe. Nem férne a ~ibe egy zabszem: nagyon meg van ijedve. Seggel fordul feléje: haragszik rá. Másként: Seggel forog rá. A ~it nyajja valakinek: alávaló módon hízeleg. A nyelves, szájaskodó nő Nem hagyta a ~ibe a nyelvit. Neki is ~ig ír a keze: a) ő sem alábbvaló másoknál. b) ő sem különb másoknál. A ~ibe verte a sarkát, oszt elment: megfordult és elszaladt. Aki ballábbal kelt fel, az Seggel kőÝtt fel. Seggire vert a munkának az, aki gyorsan elvégezte a munkát. Seggire vert a pízinek/vagyonának: elprédálta, elherdálta. Kivettík a ~i bolongyát annak, akit nagyon megdolgoztattak. Tavaj vertek/rúgtak ~be, most jutott eszedbe? − kérdezik attól, aki vmi apróbb bántalmat idők múltával emleget. Egy ~el két nyergen akar ülni az, aki egyszerre két v. több egész embert kívánó feladatot akar teljesíteni. Közmondás: Egy ~el két nyergen ülni nem lehet: egyszerre nem lehet két v. több fontos feladatot elvégezni. Aki a ~it emelíti, száját ízesíti/vendígeli: aki nem lusta a munkára, annak van mit ennie. − Szerepel még kifejezésben: Seggre ülteti a juhász a juhot heréléskor, nyíráskor, sántázáskor. Határozószói jelentéssel: segginél, vagyis közel hozzá. Névátvitelekben is előfordul: az alacsony ember seggdugacs/seggtukarcs, a kis növésű gyerek seggvakarcs, vkinek a (távoli) rokona, hozzátartozója a seggevége. A cívis konyha műszava a seggvéghurka, népi növénynév a seggenülő tök, a pásztorkodás szava a seggenülő hodály, a nyereg része a seggbőr és a seggpárna, a farhámé a seggszíj. Egyik-másik műszó az
22
sajt
állati testrészhez köthető. 2. A gabonakéve kalásztalan, vágott vége. L. még: emberi test; a fogalmak szócikkeit is! seggbőr seggbűr fn → Nyereg részeként: az első és a hátsó kápát összekötő, ívesen hajtott kb. 20 cm széles, erős marhabőr, amelyet hasi szíjakkal kötnek a nyeregfához. seggdugacs ~ fn Alakváltozata: seggtukarcs, röviden: dugacs. Kis termetű ember, ill. fejletlen, csenevész gyermek. Főleg gyereknek mondva: Te kis ~/seggtukarcs!: te kis seggvakarcs! L. még: emberi test seggekorpása seggekorpássa fn Farhasíték. seggel ~ i Hátrál, farol. seggelyuka seggejuka, seggijuka fn Fara lyuka, nyílása. Közmondás: Könynyű annak szarni, akinek nagy seggijuka van: (durva) a gazdagnak könnyebb kiadni a pénzt, mint a szegénynek. seggenülő hodály seggenülőÝ hodáj: Olyan → hodály, amelynek a teteje a földet éri. A hortobágyi ~ alkalmi szórakozóhely is volt, ugyanis a juhászok főleg juhnyíráskor a ~ elejében tartottak mulatságot a gyapjúszedő asszonyokkal. seggenülő tök seggenülőÝ tök: Fel nem futó → tök, főzőtök (sütőtök), ill. jószágnak is adható takarmánytök. seggepartja seggepartya fn A farhasíték (→ segg) széle, domborulata kétfelől. Akinek kipállott a seggepartya, az furcsán ment, mert fájt neki. segges ~ mn Nagy fenekű 〈nő〉. L. még: emberi test, segg seggevége seggivígi fn → Rokon (ság), hozzátartozó. L. még: segg
sáfrányillat seggivégi: → seggevége seggpárna ~ fn 1. → nyeregpárna. 2. Székre tehető, tyúktollal töltött, négyszögletes → párna. seggre kapál: → kapálás seggreverősdi seggreverőÝsdi fn → Gyermekjáték: A kisorsolt gyerek fejét vki az ölébe rejti, hogy ne lásson, majd a többiek közül az egyik jó nagyot húz a hátsójára. Mikor fölegyenesedhet, ki kell találnia, ki volt a „bűnös”. Ha sikerül, helyet cserélnek, ha nem, ismét ő lesz az „áldozat”. seggszíj ~ fn A → farhám része. seggtörlő seggtörlőÝ fn A hajdani pa- pírszegény világban a higiéniára különösen a szegények körében kevés gondot fordítottak/fordíthattak. Ennek az emléke az alábbi találós kérdés és rá adott durva válasz is: Meddig ing a nőÝi ing? Derékig, mert deríkon alóṷl mán segg- törlőÝ. Természetesen ilyen célra a módosabbaknak is megfelelt a darabokba vágott újságpapír v. más papírféle. Szegényeknél a tengericsutka, sőt nagyobb levelű gyomnövény, pl. lapulevél is megtette. Erre utal az árnyékszék oldalára írt tréfás figyelmeztetés is: Keserű la- puval, ne türüld a segged, mert kijukad a lapu, oszt szaros lessz a kezed! seggtukarcs: → seggdugacs seggvakarcs ~ fn (tréf) Kis növésű gyermek. L. még: emberi test seggvég seggvíg fn Disznó vastagbelének utolsó 30–40 cm-es szakasza, ill. annak a környéke. seggvéghurka seggvíghurka fn A disznó vastagbelének utolsó, a végbélnél
23
sajt
levő 20–40 cm hosszú szakaszába töltött májas → hurka. L. még: disznóölés segít ~ i − Szólás: Még lehetne rajtam ~eni: tráfás válasz a Hogy vagy? kérdésre: nem vmi jól. segítség segiccsíg fn Segítőtárs. sehon ~, sehun hsz Sehol. sehonnen sehunnen hsz Sehonnan. Sehunnan se. seízű ~ mn Íztelen, jellegtelen ízű. Se nem sóṷs, se nem paprikás. sejehuja ~ isz Réja. Sejehuja, haj! sej-haj ~ isz Mulatozás, tánc közben használt kurjantás, réja. Szólás: Elhúzták a ~át!: elbántak vele, tönkretették. sejt ~ i − Szóláshasonlat: Sejti, mint macska az esőÝt. L. még: megsejt sejtnyitóállvány: → fedelezőállvány sejtnyitókés: → fedelezőkés sejtnyitóvilla: → fedelezővilla sekély sekéj fn Sekély vízű hely. Sekéjen szánt: csak a felületen szánt, → fennyedén szánt. L. még: szántás *sellista: → Református Kollégium sellő sellőÝ fn → Mézeskalácsosoknál: sellőt ábrázoló faforma. selyem sejem fn 1. Finom kelmefajta. Egyik, kevésbé jó minőségű fajtája a → tuszaselyem, paszományosoknál használt ~fajta a → trámaselyem és a műselyem. Szólás: Nem sejem az ílete: nehéz, küzdelmes élete van. 2. Másik neve: tengeri sejme. Mondják bajusznak is. A kukoricacső hegyén levő selymes szálak. Kihányta a sejmit. selyembogár sejembogár fn Egy rovarfajta. A bokrok alatt tanyázik, éjszaka világít.
sáfrányillat selyemcérna sejemcérna fn Selyemfonalból sodrott → cérna. L. még: paszományosmesterség *selyemhernyó-tenyésztés: Mária Terézia rendeletére Debrecen is próbálkozott vele. L. még: Epreskert selyemkeszkenő sejemkeszkenőÝ fn Selyemkendő. L. még: cívis női viselet selyemlajbi sejemlajbi fn Köznyelvi eredetű neve: sejemmellény. Vastagabb selyemből, ún. brokátselyemből készített ünnepi → lajbi. L. még: cívis férfiviselet selyemmellény: → selyemlajbi selyempruszlik sejempruszlik fn Selyemből készített testhez simuló, kivágott, elöl fűzött női mellény. L. még: cívis női viselet selyemruha sejemruha fn Másik neve: sejemviganóṷ. Szólás: Sejemruha, fakilincs, odahaza kenyír sincs: olyan háztartás rimes, ritmusos kigúnyolása, ahol mindent a cicomás öltözködésre költenek. L. még: cívis női viselet selyemviganó: → selyemruha selymedzik sejmeddzik i Kukorica bajusza kezd kijönni. Ha sejmeddzik a tengeri, akkor már lehet benne bízni. selyp sejp mn Sejpül/Sejpen beszíl: ~ít. De sejp ez a gyerek! Selypes-ér: → ér selypít sejpít i Selypen beszél. Ne sejpíccs mán! sémely sémej, símej fn Más nevei: vánkos, felsőÝ fa. A → szekér tengelyeihez párhuzamosan erősített vastag fa, amelyen hátul a szekéroldal nyugszik, elöl pedig a fergettyű forog. Ennek alapján van → elülső sémely: ezen forog a fergettyű; → hátulsó sémely: ezen nyug-
24
sajt
szik a szekéroldal. A ~ a két tengelyágy fölé van felszerelve. semmi ~ I. nm Kifejezésekben: Nincs belőÝlem ~: betegeskedem. Semmibe se nízik: nem becsülik. Semmi nélkül eresztettík el: úgy házasították meg, hogy nem kapott ~t sem. A ~nél is kevesebb: ~t sem ér. Ezt mán nem híjják ~nek: munkaeszköz hasznavehetetlen. Szólásokban: Ne fíj ~t, míg engem lácc, majd ütlek én, ha más bánt: (tréf) csöppet se félj! Nesze ~, fogd meg jóṷl!: értéktelen ajándékra v. látszatszívességre mondják. II. fn (rég) Nulla. Rígen a nullát ~nek mondták: Írjál utána egy ~t! semmirevaló semmirevalóṷ mn 1. Semmirekellő. 2. Vmi már semmire sem használható. Pl. szövetdarab, ami mán fóṷtnak se jóṷ. senesona ~ fn → Koca nemi szerve. L. még: disznó senki ~, sénki nm Nincs ~je: nincs hozzátartozója. sénki: → senki senki földje senki főÝggye: Gazdátlan föld. sentencia ~ fn Ítélet, vélemény, határozat, velős mondás; szentencia. Kifejezésben: Rámíri a ~´t: meghatározza, hogy mennyit kell fizetnie a másiknak. senyv: → senyvedés senyved ~ i 1. Nedves fa, füstölve, sercegve, rosszul ég. Ha nyers a tüzelőÝ, akkor csak ~ a kájhába. 2. Növény a szárazság miatt nehezen nő. senyvedés senyvedís fn Alakváltozata: senyv. Mindkettő régi betegségnevekben utótagként szerepel: → bujasenyvedés/bujasenyv, gyomorsenyv, májseny-
sáfrányillat vedés, torokmirigysenyvedés, tüdősenyv, vízhólyagsenyv. L. még: népi betegségnevek seper ~ i 1. Söpör, söpröget. A népi hiedelem szerint estefele nem jó szobát ~ni, mert kiseprik vele a hasznot, a szerencsét. − Szólás: Ott ~, ahon a papok táncolnak: csak a szoba közepét takarítja ki. 2. Betegség, járvány tömegesen fertőz, pusztít. − Az ige adatolt igekötős alakjai: → elseper, kiseper, körülseper. sepertraj ~ fn Olyan raj, amelynek méheit több családból szedték össze egy gyűjtőládába söpörve. L. még: méhészet sepp-supp: → sipp-supp sepredék sepredík i Elszóródott, aztán összesöpört (gabona)szemek összessége. seprő: → borseprő seprőbor seprűbor fn → Borseprőből készített gyenge → bor. seprőgarat seprőÝgarat fn A méhek lépről való eltávolításához használt lefelé szűkülő tárgy, amelynek a belső felülete sima, és a szája beleillik a rajládába v. a méhek tárolására, szállítására alkalmas edénybe. L. még: méhészet seprőpálinka seprűpájinka fn Borseprőből készített → pálinka. Tavasszal a bort lehúzzák, a → borseprőt kifőzik ~´nak. Gyógyszerként gyomorfájásra használták. L. még: népi gyógyászat seprű1 ~ fn – A/ Nyélre erősített eszköz padló, kövezet stb. söprésére. Anyaga szerint van: cirokseprű, gallyseprű, háncsseprű, nyírágseprű, pihseprű, tollseprű. Rendeltetése szerint is több fajtája ismeretes. A hosszú nyelű fölözőseprűt nyomtatáskor v. kézi csépléskor a pely-
25
sajt
va, törek eltávolítására használták, a hosszú nyélre erősített vesszőcsomóból álló udvarseprűt, az udvar, telek stb. felsöprésére, a hó elsöprésére, a kefeseprűt a fal és a padlás leporolására, a pernyeseprűt disznóperzseléskor használják. A faágak között keletkező képződménynek (fagyöngy, fakín) a népnyelvben bábaseprű a neve. – B/ A ~ a népi hiedelemvilág sokféle célra, elsősorban rontás elhárítására használatos mágikus tárgya. A ház és főleg istálló ajtajába támasztották, hogy a rossz v. a → boszorkány be ne mehessen (különösen, ha a lakók távol voltak v. az istállóban újszülött állat volt). A cívisek, bár tréfálkozva, ma is úgy mondják, hogy fiatal lányt nem szabad a ~vel körülseperni, mert nem megy férjhez. Frazémákban is előfordul, így szólásban: Nem tesz egy ~csapást /~vonást/~vonítást se − mondják arra, aki semmit sem dolgozik a ház körül. Köznyelvben is használt közmondásokban: Ha az Isten akarja a ~nyél is elsül: Isten csodát is tehet. Új ~ jóṷl seper – mondják a fontos hivatalba kerülő és buzgólkodó emberről. L. még: a fogalmak szócikkeit is! seprű2: → borseprő seprűcsapás ~ fn Más nevei: seprűvonás, seprűvonítás. A sepregetés egy mozdulata. Szólás: Nem tesz egy ~t/seprűvonást/seprűvonítást se: lusta. seprűnekvaló seprűnekvalóṷ fn 1. Cirok. 2. A fölöző seprűhöz való vékony gaz. seprűnyél ~ fn A → seprű (hosszú) nyele. saprűpálinka: → seprőpálinka
sáfrányillat seprűvonás: → seprűcsapás seprűvonítás: → seprűcsapás ser ~ fn (rég) Sör. Rígen ugy mondtuk, hogy ~t ivutt. Egyik régi fajtája a → szaladser. Szólás: Bort a ~re hozd/idd eccerre. Sert a borra, hadd máskorra: sör után bort bátran ihatsz, de bor után sört inni nem tanácsos. sérafikál ~ i Haszontalan járkálással tölti az időt, dologtalanul, céltalanul járkel. serárpa: → sörárpa serbli: → bili sercegő üszög sercegőÝ üszög: → Szarvasmarha betegsége: Gangraena emphysematosa. A betegség a hortobágyi dús legelőn (→ sikeres legelő) tartott jószágnál fordult elő, magángazdaságban nem. Az ilyen jószág a farkához rúgott, egyet szaladt, összeesett, és rögtön el is pusztult. Juhval, lóval kapcsolatban nem hallottak róla. L. még: szarvasmarha betegségei és gyógyításuk serege: → seregély seregély seregéj I. fn Népnyelvi alakjai: serege (seregi), seregimadár. Csillogó fekete tollazatú, rigó nagyságú énekesmadár. A serege szerette a szőÝlőÝt. II. mn → seregélyszürke. seregélymadár: → seregély seregélyszedés seregéjszedís fn A → madarászat egyik formája. A → seregély a harkály elhagyott odújába fészkel, a tanyai suhancok innen szedték ki a tojásokat, fiókákat. A ~ áldozócsütörtökön volt szokásban. L. még: fészekrablás
26
sajt
seregélyszürke seregéjszürke mn Szamár- és lószínnév, a → szürke egyik árnyalata. L. még: lótenyésztés Seregély utca: → Haláp sereghajtó: → csordás serény: → sörény serénykedik serínykedik i Szaporán dolgozik, ég a keze alatt a munka. Főként nőre vonatkoztatják. Seres-pipa ~ fn Gyárilag előállított cseréppipa. L. még: debreceni pipa serezik ~ i Sörözik. serfel ~ i → Szíjgyártó bőrt elvékonyít. Igekötős alakjai: → elserfel, leserfel. serfelőkés: → serfkés serfkés ~ fn Alakváltozata: serfelőÝkés; alakja szerinti neve: félhóṷldkés. → Szíjgyártóknál a bőr vékonyítására használt → kés. serfőző: → sörfőző *serház: Debrecen városa a Péterfia utcai kapun kívül a mostani Nagysándor József-laktanya helyén serfőző házat létesített és tartott fenn. Első írásos adatunk a városi ~ról 1726-ból van. A mai Bem téren 1820 körül klasszicista stílusban épült ~ a város jelentős ipari műemléke. A helyreállított, felújított épületben most galéria működik. Az egykori ~ emlékét utcanév őrzi (Serház utca). Serház utca: → *serház, utcák−utcanevek serke ~ fn Fejtetű petéje. L. még: tisztálkodás serkedezik ~ i 1. Vér lassan szivárog, ill. szivárogni kezd. Elvágtam az ujjam, ~ a vírem. 2. Szőrzet, bajusz nőni
sáfrányillat kezd, serked. Serkedezik mán a fiúnak a bajusza/bajsza. L. még: kiserkedezik serkehúzó fésű serkehúzóṷ fűsű: Másik neve: sűrűfűsű. Sűrű fogozatú szarufésű, amellyel a fejtetű petéit is ki lehet a hajból fésülni. Ha tetves vóṷt a gyerek, ez lehúzta még a serkét is. L. még: hajápolás serken ~ i Felserken, felébred. serkent ~ i Ébresztőóra üt, ütni kezd. serkentő: → serkentőóra serkentőóra serkentőÝóṷra fn (rég) Röviden: serkentőÝ. Ébresztőóra. serkés ~ mn Fejtetű petéjével ellepett 〈fej〉. Serkés a haja. sérol: → húsol séroló: → húsoló serpenyő serpenyőÝ fn Általában vasból, esetleg cserépből készült, hosszú nyéllel ellátott, lapos, fületlen (, háromlábú) edény. Különösen a szabadtűzön való sütés, pirítás kényelmes vele. L. még: vasfazék serpenyős serpenyőÝs mn Akinek serpenyője van. Ragadványnévként: SerpenyőÝs Nagy Sándor. Serpenyős Nagy Sándor: → cívis ragadványnevek serpitél: → sertepertél sertepertél ~, sertepetél, sertepitél, sertepétel, serpitél i 1. Sürög-forog. 2. Jön-megy, jár-kel. 3. Lábatlankodik. Gyereknek mondják, ha pl. a tűzhelynél lábatlankodik. Menny innen, ne serpitéjj itt! 4. Settenkedik, ólálkodik, sündörög. sertepetél, sertepétel, sertepitél: → sertepertél sertésbénulás: → disznó Sertésfiaztató: → Pallag
27
sajt sertésinfluenza: → disznó betegsé-
gei sertéskaraj ~ fn A sertésnek a gerince mellett, a bordákkal együtt szeletelhető húsa. Kolbásszal töltve a debreceniek kedvelt eledele (→ debreceni sertéskaraj). L. még: cívis konyha sertésorbánc: → disznó sertéspestis: → disznó sertéstenyésztés: → disznó sérv ~ fn Vmely hasüregi zsiger kitüremkedése a testüreg falán. *serviens: → Református Kollégium *servitor: → Református Kollégium *servus: → Református Kollégium seseg-susog ~ i Suttog, sugdolózik, sugdos egymásnak. sesta ~ fn (rég) Elemi iskola elsős diákja. L. még: cívis népnyelv *Sesta-dombok: → Sestakert Sestakert ~ tn Szőlős- és gyümölcsöskert volt a város északnyugati részén, ma lakótelep van a helyén. Hajdan itt volt a → Református Kollégium kisdiákjainak, a sestáknak a játszóhelye. (A hatosztályos gimnázium készítette elő a diákokat az akadémiai tagozatra. Az osztályok elnevezése fölülről lefelé történt. A legfelső osztály volt a prima classis, a legalsó, a kezdő osztály a sexta classis, a hatodik osztály, ennek diákjai a sexták, magyarosan sesták.) 1811-ben a városi tanács parcelláztatta a Libakert és a Nagyerdő közötti Sesta-dombokat. 4 dűlőben 242 és ½ → nyilas szőlőföldet osztott ki nyilasonként 20 Ft-ért. L. még: szőlőskert, szőlőtermesztés−szőlőművelés seszínű ~ mn Jellegtelen színű, fakó.
sáfrányillat Sétakert ~ tn A városból a → Nagyerdőre vezető út két oldalán nyári villák céljára kialakított telkek együttese volt. Nevét 1844-ben említik először. Ma utcanév őrzi emlékét (Sétakert utca). L. még: szőlőtermesztés−szőlőművelés Sétakert utca: → Sétakert sétál ~ i Falióra ingája leng. L. még: inköves óra sétáló sétálóṷ fn Falióra része: az óṷra sétálóṷja, óra ingája. L. még: inköves óra sétaösvény sétaösvíny fn Kirándulók közlekedésére szolgáló keskeny erdei út, → ösvény. sete ~ I. mn 1. Összetétellel: setekezes, setesuta. Balkezes, suta. Gyermekek egymást, különösen balkezes társukat csúfoló rigmusa: Setesuta, seggem juka! 2. Nem szimmetrikusan görbülő szarvú 〈→ szarvasmarha〉. II. fn Szószerkezettel: sete kéz. Bal kéz. L. még: gyermekcsúfoló sete kéz: → sete setekezes: → sete *Setér: → Hortobágy setesuta: → sete setét setít mn Sötét. Szóláshasonlat: Ojan setít van, mint a pokolba: koromsötét van. Ojan síket, mint a setít íccaka: nagyon süket. setétedik setítedik i Esteledik. Setítedik az időÝ. setétel setítel i Sötétít. setételő setítelőÝ fn Ablakra felakasztható sötét színű függönyféle. Felrakta az ablakra a setítelőÝt.
28
sajt
setétforma fekete setítforma fekete: Lószínnév, a → fekete árnyalata. L. még: lótenyésztés setét hajnal setít hajnal: Kora → hajnal, amikor még alig dereng, amikor éppen csak megpitymallott. setét mocskos pej setít mocskos pej: Ló színének megjelölésére, a → pej egyik fajtája. L. még: lótenyésztés setét mocskos szegsárga setít mocskos szegsárga: Lószínnév, a → sárga egyik árnyalata. L. lótenyésztés setétpej setítpej mn Lószínnév, a → pej egyik árnyalata. L. még: lótenyésztés setét pöndörös szőrű pej setít pöndörös szőÝrű pej: Lószínnév, a → pej egyik árnyalata. L. még: lótenyésztés setétsárga setítsárga mn Juh színeként: barna. L. még: juhtartás setétség setíccsíg fn Éjszaka. Szólás: Ojan setíccsíg van, hogy a vasvilla is megállna benne: (tréf) koromsötét van. L. még: farkassötétség setét szennyes szőrű setít szennyes szőÝrű: Ló színének megjelölésére. L. még: lótenyésztés setét- vagy mocskos szennyes szőrű fekete setít- vagy mocskos szennyes szőÝrű fekete: Lószínnév, a → fekete árnyalata. L. még: lótenyésztés setét világossárga setít világossárga: Lószínnév, a → sárga árnyalata. L. még: lótenyésztés setteg ~ i Lopakodik, settenkedik. Lassan, óṷvatosan megy. setteg-suttog ~ i Súg-búg, suttog. sevróbőr sevróṷbűr fn 1. Finom kecskebőr. 2. Krómcserzésű felsőbőr.
sáfrányillat Sezsákserák Pincés Gábor: → cívis ragadványnevek S-horog es-horog fn → Mészárosoknál a hús felakasztására szolgáló S-alakú horog. síber ~ fn → Pásztorkalap-készítőknél: vesszőből szőtt kb. 60 x 60 cm-es hajlékony, rugalmas eszköz, amely a fellazított gyapjú tömörítésére szolgál. sicc ~ msz Macska üzésére. L. még: állatűzők sicni ~ fn → Paszományosoknál: hajó, amelyet a beleillesztett gömbölyű végű orsóval szövéskor a pedál lenyomásával a lánc szálai közé dobálnak. siet ~ i − Közmondás, cívis életbölcsesség: Aki ~, megbolondul: (gúny) nem kell ~ni, a dolog sorján kell menni. siffon: → sifon sifitel ~ i 1. Takarít. Sifiteli a lakást, szípíti. 2. Törölget. Sifitel a komóṷton. 3. Sürgölődik, lábatlankodik. Mindig itt ~ ez a csirke a lábam alatt. sifli ~ fn Reszelni való mézeskalács. L. még: mézeskalácsos sifon ~, siffon fn Régies alakváltozata: sifonyér (sifonér). Fehérneműs v. ruhásszekrény, rendszerint fele polcos, fele akasztós. Szólás: Kiment mán a sifonyérbul: kiment a divatból. sifonér: → sifon sifonyér: → sifon sifra ~ fn Téglahasadék v. faragvány, amelyet a fal kiegyenlítésére használnak. L. még: kőműves sifritel ~ i (Kis)gyermek jön-megy, járkál. L. még: sifitel sige: → sügely
29
sajt
sigér hasú siger hasú: Nagyon sovány 〈ló〉. L. még: lótenyésztés sigérkedik sígírkedik i Sürgölődik. A gazda ott sígírkedik a szekér körül. siguci: → sikari siheder: → süvölvény siheg ~ i Tüdőbajos ember el-elfulladó hangon beszél. sihé-puhé: → csihé-puhé sijjeszt: → süllyeszt sík ~ I. mn 1. Megszakítás nélküli egyenletesen elterülő. 2. Síkos. II. fn Síkság, sík terület. Megyünk ki a ~ra. L. még: homloksík sikál ~ i 1. Súrol. Sikáltuk például a gyúróṷdeszkát a gyökérkefével. 2. Dohánylevelet kisimít. sikálás ~ fn A dohánylevelek kisimítása. sikankózás sikankóṷzás fn Jégen csúszkálás korcsolya nélkül, csupán lábbeliben. sikankózik sikankóṷzik, sikánkóṷzik i Sok alakváltozata van: sikárkóṷzik, sikázik, sikol, sikolóṷzik. Lábbeliben, korcsolya nélkül jégen csúszkál. L. még: gyermekjátékok sikantyú: → sikattyú sikari ~ mn Alakváltozata: sikuci, siguci. Sovány, vézna. sikárkózik: → sikankózik sikattyú ~, sikantyú fn 1. Szövőszéken a nyüstöt tartó csiga v. fakarika. 2. → Kovácsmester szárnyas csavarral ellátott, satuhoz hasonló eszköze. sikázik: → sikankózik sikér ~ fn Aprómagvak (pl. búza, árpa) tápértéke.
sáfrányillat sikeredik ~ i 1. Sikerül. 2. Adódik, kerül vmi. sikeres ~ mn Magas tápértékű. A disznóṷgané a legsikeresebb, de nagyon büdös. L. még: sikeres legelő Sikéres: → Bánk sikeres legelő sikeres legelőÝ: Magas tápértékű füvet termő → legelő. Ilyen volt a tippanos legelő, hamar meghíztak rajta a jószágok. A gazdák szerint A sikeres legelőÝn minden fűszálon két szem árpa van. L. még: sercegő üszög sikeretlen ~ mn Lassú, szaporátlan. Sikeretlenül csinájja, nem halad vele. sikerít ~ i 1. Vesz, előteremt, szerez. Sikerítek mán egy kövér disznóṷt. 2. Készít, létrehoz vmit. Jóṷ ebídet ~ett. − Adatolt igekötős alakjai: → besikerít, kisikerít. sikerül sikerűl i Amire lehetőség van. Ezeket főÝztük: paszujt, borsóṷt, ami sikerűt, ami jött. siket ~ mn 1. Nyomatékos alakban: főÝd~. Süket. Nagyothalló emberek durva csúfolása: Aki ~, bolond is. Tréfás rigmusban: Aki ~, bolond a, nem kell annak muzsika. Szóláshasonlat: Siket, mint az ágyú: nagyon süket. 2. Olyan 〈kályha, kemence〉, amely nem melegszik, nem fűt eléggé. Siket Balogh János: → cívis ragadványnevek Sikló utca: → Pac sikma: → sipka síkol: → sikankózik síkolózik: → sikankózik sikolt ~ i → Disznó éles hangot hallat, visít.
30
sajt
síkos ~ mn Csúszós. Síkos van: csúszik az út. síkoz ~ i → Rézműves az elkészült tárgyat csiszolja, hogy sima és fényes legyen. sikuci: → sikari Sikuci: → Pallag silabizál ~ i 1. Nehezen, betűzve olvas. Igekötővel: → kisilabizál. 2. Válogat. Szólásban: Silabizájja a pízit, szedi az apraját, nem akarja adni a naggyát: fösvény. 3. Gondolkodik, töpreng. siláp ~, suláp, suláf, sulák fn 1. Nagy darab, jókora szelet kenyér. Jelzői használatban: nagy ~ (suláp/suláf/sulák) kenyír: nagyobb kenyérdarab. 2. Husáng, dorong. silbak ~ fn (rég) 1. Katonai őrszem. 2. Őrhely, őrség. 3. Vasúti pályaőr, bakter. Silbakon áll: bakter őrt áll. silbakbódé silbakbóṷdé fn (rég) Katonai őrbódé. silbakol ~ i (rég) 1. Katona őrséget, őrt áll. 2. Bakter őrt áll. sild silt fn 1. Cégtábla. A ~ ki van tíve a ház falára. 2. Acélból készül vinnyettatartó. sildes sipka: → simléderes sipka silép ~ fn Szűk nyílás a karám kerítésén, amelyen át a juhokat fejésre engedik. siligó: → lapcsánka silip-salap ~, sirip-sarap I. msz Csihi-puhi, sipp-supp. II. fn Verés, ütlegelés. A gyerekek összevesztek, osztán vóṷt ~, ütöttík-vertík egymást. sillámlik ~ i 1. Hirtelen fel- és eltűnik vmi. 2. Időnként felcsillan, csillámlik.
sáfrányillat sillom ~ fn Csekélység, semmiség. siló silóṷ fn Silótakarmány. silózott borsó silóṷzott borsóṷ: Silóban tárolt → borsó. silt: → sild Sima: → disznó sima bőr sima bűr: Préseletlen, fodorítatlan → bőr. sima fedés sima fedís: Szőlőművelésben a → fedés egyik módja. A fennhagyott 2 szál vesszőt nem kötik a karóhoz, így limbálja a szél, és nem fagy el könnyen. sima fejű cipő sima fejű cipőÝ: Egy darab felsőrészből álló → cipő. sima forma ~: Díszítést nem tartalmazó → tányérforma. sima guba: → rakott guba sima juhászbunda ~: Egyszerű szabású, díszítés nélküli → juhászbunda. sima liszt: → muntliszt sima puszedli ~: Kis méretű → puszedli. sima szegés sima szegís: Kosárfonóknál ez a legegyszerűbb szegésfajta. L. még: vesszőfonás simaszőrű guba: → rakott guba simaszőrű szőrme simaszőÝrű szőÝr- me: Egyenes szőrszálakból álló → szőrmefajta. sima tepsi ~: Kistepsi. L. még: tepsi sima vessző sima vesszőÝ: A szőlőtőkéről szaporítás céljára levágott, nem gyökereztetett vessző. Ősszel vágják le, elvermelik, és tavasszal dugdossák el. L. még: szőlőtermesztés–szőlőművelés sima zsír ~: Nem tepertős → zsír. similabda ~, similapta fn Gumiszálon lógó, krepp-papírral burkolt → lab-
31
sajt
da. A két világháború közötti időkben ilyennel játszottak, szórakoztak a cselédkorzón a fiatalok, különösen a bakák. Megdobták vele a cselédlányokat, majd rögtön vissza is húzták. A ~ néha kiszakadt, a benne levő fűrészpor szétszóródott a korzón. simít ~ i 1. Dohányleveleket kiegyenget, és csomókba rendez. 2. Falat sárral betapaszt. simítás ~ fn 1. A felületi egyenetlenségek kijavítása kalapálással. 2. A sárral betapasztott fal végső eldolgozása. simító simítóṷ fn 1. Dohánysimító. 2. Összetételekben kőművesszerszám, pl. → fasimító, vassimító, ill. háztartási eszköz nevében, pl. lisztsimító. simítódeszka simítóṷdeszka fn Másik neve: tapasztóṷdeszka. A fal → tapasztásának elsimítására való deszka. simítófésű simítóṷfűsű fn A kibontott haj simára fésülésére való, sűrű fogú szarufésű. L. még: fésű simítókalapács: → feszítőkalapács simítókanál simítóṷkanál fn → Rézművesek lapos vasban végződő nyeles eszköze, amelyet a mintázásnál keletkező egyenetlenségek kijavítására, ill. kisebb helyek alakítására használnak. simléder ~ fn Sapkaellenző. simléderes sipka ~: Másik neve: siltes sipka. Ellenzős → sipka. simogat ~ i Dohányleveleket kisimít. L. még: rásimogat Simonffy utca: → Debrecen gazdasága és társadalma, utcák−utcanevek Simonyi út ~ tn A Bem tértől a Nagyerdei körútig tart, Simonyi József (1771−1837) óbester, a „legvitézebb ma-
sáfrányillat gyar huszár” nevét viseli. Az óbester ’ezredes’ 1819 őszén bekapcsolódott a → Nagyerdőre vezető út szépítésébe. Huszárjai a költségén 2−2 sorban 800 jegenyét, juhar- és nyárfacsemetét ültettek. simulékony simulíkony mn Kellemes ízű 〈→ pálinka〉. sín: → ráf sinadró sinadróṷ, cinadróṷ msz 1. → Macska elűzésére. 2. → macska. L. még: állatűzők sing ~ fn 1. A → rőfnél rövidebb → hosszmérték, kb. 60 cm. 2. Összetétellel: mírőÝsing. Hosszméréshez használt fonál, gombbal a végén. A méréshez használt ~, rendszerint egy füles gombba fű- zött kétszeres fonál, ami a kívánt hosszúságba a → vicfonal mellé van beakasztva, ha a szövő elérte a szövéssel a megfelelő hosszúságot, ott fűzi be újra a gombot. síngyalugép singyalugép fn Vesszők meghajlítására való eszköz. L. még: vesszőfonás sinka: → sinkakutya sinkakutya ~ fn Röviden: sinka. Alakváltozata: sinkóṷkutya, sinkóṷ. Tanulékony, jó terelő, igénytelen fajtájú, egyszínű szürke, ill. fekete v. veresbarna, középmagas, éber, ugatós, megbízható → pásztorkutya. Fülei feszesek, állkapcsa rövid, széles, nyaka erős, törzse aránylag rövid, farka a hátára kunkorodik. Lábai erősek, csontozata is erős. Jól tűri a hideget. Hortobágy környékén a sima ~´k voltak/vannak elterjedve, amely az 1940-es években alakult a pásztorok kezei között.
32
sajt
sinkó1 sinkóṷ fn Magyaros diáksapka. L. még: fejviselet sinkó2: → sinkakutya sinkófál sinkóṷfál i 1. Pazarol. 2. Csen, lop; → sinkol. sinkókutya: → sinkakutya sinkol ~ i Alakváltozata: sinkóṷfál. Lop, sikkaszt. sintér: → kutyapecér sintértelep ~ fn Az állatok elpusztítására és tetemük elásására való gyepmesteri telep. sínvessző sínvesszőÝ fn Kosárfonóknál kétoldali behasítással létrehozott sín alakú vessző. L. még: vesszőfonás sinylődik sinylőÝdik i 1. Növény a szárazságban nem nő, senyved. 2. Nedves fa tüze nehezen ég. Sion ~ tn − Szóláshasonlatban: Áll, mint ~ hegye: pl. gabona, kukorica a viharban erősen, szilárdan áll, nem dől meg. – A Biblia nyomán közismertté vált hegyen, Dávid király székhelyén épült a híres jeruzsálemi templom. síp ~ fn 1. Csőszerű fúvós hangszer. Hortobágyi pásztorhangszer a nádsíp. Más összetételekben lehet vadászati segédeszköz, így a csalisíp, kacsasíp, őzsíp, rókasíp, szalonkasíp. 2. A kézzel hajtott rostálógép szája, amelybe a szemetes gabonát öntik. 3. Vékony bádogcső, amely az olajmécses kanócát tartja. 4. Jégtartály a hentesbolt nagy jégszekrényének közepén v. két oldalán. 5. A szellőzést szolgálja a mezőgazdaságban használatos hombársíp, a rézműveseknél alkalmazott szélsíp. − Szóláshasonlat: Úgy jóṷllaktam, mint a ~: nagyon jóllaktam. Közmondás: Síppal, dobbal nem
sáfrányillat lehet verebet fogni: ne beszéljünk terveinkről, mert könnyen meghiusulnak! L. még: a fogalmak szócikkeit is! sipákol ~ i Alakváltozata: sipárog. 1. Fiatal baromfi v. madárfióka síró, panaszosan csipogó hangot ad. 2. Beteg csirke csipog. Nem is maradt meg egy se. 3. Siránkozik, sopánkodik. sipákoló sipákolóṷ i Panaszosan csipogó 〈kiscsirke〉. sipárog: → sipákol sipirc ~ msz 1. → Macska elkergetésére. 2. Lábatlankodó, rendetlenkedő gyerekek elkergetése. L. még: állatűzők sipircel ~ i Eliszkol, eltakarodik. Igekötővel: → elsipircel, kisipircel. sipít ~ i → Kacsa éles hangot ad. sipitel ~ i Lábatlankodik. Itt ~ ez a csirke a lábom alatt. L. még: sifitel sipka ~ fn Ritka alakváltozata: sikma. Karimátlan fejfedő, sapka. Régen a hortobágyi pásztorok jobbára fehér báránybőrből készítettek maguknak sapkát (báránybőr sipka). Anyaga alapján ismeretes az asztrakánsipka, kucsmasipka. Az előbbi fiatal borjú bőréből, az utóbbi prémből készült. Idevehető a puha sapka jelentésű rütyő is. Alakjáról kapta nevét a jambó/jambósipka, simléderes sipka/ siltes sipka és a micisipka, rendeltetéséről az egyensipka, útisapka, méhészsipka. Hasonlósági névátvitel a kecskerágó termésének papsipka elnevezése. − Szólás: Elíg, ha a ~´mat az asszonyhoz vágom: férj mondja könnyen teherbe eső feleségéről. L. még: házasság; a fogalmak szócikkeit is! sipkakészítő sipkakíszítőÝ fn Különféle sapka készítésével foglalkozó kis-
33
sajt
iparos. A legutolsó ~nek a Vár utcán volt a műhelye. L. még: kalapos Sipkás Tóth Bálint: → cívis ragadványnevek sipkatőke sipkatőÝke fn Az a fából faragott, fej alakú forma, amelyen készítés közben a → sipkát, ill. → kucsmát próbálják. Volt olyan juhász, akinek volt saját ~´je, és meg tudta varrni a báránybőr kucsmát. siplü: → lebbencstészta siplüleves: → lebbencsleves sipog ~ i Kiscsirke v. madárfióka panaszosan csipogó hangot ad. Az elkóṷborolt kiscsirke ~, hogy az annya tanájja meg. sipogás ~ fn Kiscsirke panaszos csipogása. sipogó sipogóṷ fn Panaszosan csipogó 〈kiscsirke〉. sippantó sippantóṷ fn Szegénysorú (cívis) → gazda. sipp-supp ~, sepp-supp I. msz Verés, paskolás hangjának utánzása. Sipp-supp, rápaskolt a gyerek seggire. Tréfás rigmus: Sipp-supp, nem apád, nem apádrúl maradt rád!: akkor mondják, ha vkit játékból ütnek-vernek. II. hsz Hirtelen, elhamarkodottan. Nem úgy vóṷt, hogy ~, csak hadd mennyík. síp ujjú mente: → szűcsmesterség sír1 ~ i 1. Fiatal szárnyas magas hangot ad ki. 2. Méhcsalád panaszosan, fájdalmasan dong. Ha egy család ~, az az anyátlanság jele (→ méhészet). 3. Sistergő, sercegő hangot ad. A nedves fa a tűzön nem langgal ég, hanem csak ~, jön belőle a víz is, kivált a nyárfából. − Szóláshasonlat: Ugy ~, mint a zápor-
sáfrányillat esőÝ: keservesen ~. Szólás: A lílek is ~ benne: nagyon el van keseredve. Közmondás: Aki könnyen ~, könnyen felejt. L. még: felsír, kisír sír2 ~ fn 1. – A/ A ~ formája a talaj adottsága és évszakok szerint is változott. Ál- talában mély ~okat ástak. Debrecenben is ismert volt a → padmalyos temetkezés. A padmalyos ~ba gyakran egész családok temetkeztek. A hozzátartozók ~jainak ápolása újabb szokás. A 20. század elejéig a cívisek is csak → nagypénteken, mindenszentekkor, halottak napján és temetések alkalmával keresték fel a temetőket. − Korábban a ~helyek az egyház tulajdonában voltak, a → temetők is felekezetek szerint különültek el. – B/ Szóláshasonlat: Hallgat, mint a ~: nem mondja el a titkot. Szólás: A ~ szílin áll: nem sokáig él. Sírba visz valakit: sok bánatot okoz neki. Közmondás: A fírfinak csak akkor lehet hinni, mikor a szamár mán jóṷllakott a ~ján. 2. → Tímármesterségben: a szárítandó cserfakéregnek ~dombhoz hasonló alakban összerakott csomója. A lehántott csert úgynevezett ~okban szárították, egymástól pár méternyire 2 ágast levertek, erre rudat fektettek, és a → mizgés csert ormó alakban hajával kifele ehhez támogatva szárították. L. még: fejfa, sírjelek sirály siráj fn Nagyobb vizeken élő, fehér v. szürke tollú nagyobb madár. sírás ~ fn − Rendetlenkedő gyerekeknek szóló figyelmeztetés: Sírás lessz a víge! Közmondás: Jóṷkedvnek ~ a víge: a túlságos jókedv vmi közeli szomorúságnak a jele.
34
sajt
sirat ~ i Halottat siratóénekkel búcsúztat. L. még: temetés siratás ∼ fn Népi szertartás a halottas háznál. A temetést megelőző napokon a hozzátartozók és a siratóasszonyok a halott fölött esténként keseregnek. Debrecenben ~, siratóasszony nem volt. Idős cívisek szerint csak vidéken, ill. katolikusoknál volt szokás. sirató: → siratóasszony siratóasszony siratóṷasszony fn Röviden: siratóṷ. Pénzért felfogadott, a halottat siratóénekekkel, imádságokkal búcsúztató asszony. Siratóénekek, imádságok halott fölötti mondására fogadott, erre vállalkozó asszony. Csak vidéken volt, Debrecenbe a kántusok vóṷtak a siratóṷk, a Kollégiumbúl. sírbaeresztő kötél sírbaeresztőÝ kötél: Vastag kötél, ezen eresztik le a koporsót a sírba. Egyszerre kettőt használnak. sírbakol ~ i Siránkozik, panaszkodik. sírfelirat ~ fn – A/ Síremlékre kerülő vers v. tömör prózai szöveg, amelyben a ~ írója hagyományos motívumok felhasználásával emléket állít az elhunytnak. A debreceni temetőkből ~ra, sírversre nincs konkrét adatom, de több szatmári falu református temetőjében még nemrég is láthatók voltak hasonló elrendezésű és tartalmú fejfák. Ott sírfeliratok nemcsak a fejfákra kerülhettek, hanem a beton sírkövekbe behelyezett zománcozott táblákra is. – B/ A síremlékeken megjelenő ~okon kívül ismertek a szájhagyományban terjedő tréfás sírversek, amelyek azonban sosem voltak használatosak ~ként, tehát az ún. nevető
sáfrányillat fejfák a valóságban nem léteztek. A cívis folklór is ismer ilyeneket: Víge Víg Andrásnak, mert neki sírt ásnak. E sírban nyugszik Csorba. Lakodalomba vágták orrba, mert nem tartott sort a borba. Itt nyugszik Jakab István kovácsmester. Patkolt, míg el nem patkolt. sirfolókés sirfolóṷkés fn → Cipészeknél a felsőrész vékonyításához használt éles szerszám. sírhatnék ~ fn Sírós hangulat. sirhófni sirhóṷfni fn → Kovácsműhelyben: salakoló. sirip-sarap: → silip-salap sírjelek: A protestánsok → sírjain legáltalánosabbak és legváltozatosabb formai gazdagságot mutattak/mutatnak a fából készült ~. Régen a cívisek sírjain is ilyenek voltak. Emléküket egykori elnevezésük őrzi: → fejfa/fűtül való fa /gombfa/kopjafa. A fejfa feketére mázolt (nem festett), általában embermagasságú, csónak alakra faragott sírjel volt, felső háromszögében stilizált növényi indákkal, lehajló ágú szomorúfűz vésettel, alatta nagy betűkkel az A.B.F.R.A. (a boldog feltámadás reménye alatt) rövidítés, lejjebb a halott adatai, ritkábban 2−4 soros sírvers és az alján a B.P. (béke poraira) jelzés. A 20. század közepétől azonban fokozatosan kiszorították őket a gránitból, kőből készült ~. A debreceni → Köztemetőben már a termető megnyitása (1932. július 15.) óta betonból, a tehetősebbeknek gránitból készült sírkövek állnak. Rajtuk a felírás, pl. Polgár Jóna István, Polgár Dobi József. L. még: temetkezés
35
sajt
sírkút ~ fn Kezdetleges kútfajta, kb. 1,5−2,5 m mélységű, sírgödör alakú, hosszabb talajvízgyűjtő ásott gödör, deszkával is befedhették. Vizét a nagyobb jószág csoportos itatására, vályogkészítésre, öntözésre stb. használják. A ~ vizéből úgy isznak az állatok, hogy egyik oldalon a pásztor behajtja, a másik oldalon kimegy a jószág. Másik fajtája egy hevenyészett kerek gödör (→gödörkút), ahonnan (a háztartás céljaira) vedérrel kötélen merítik a vizet. L. még: kút síró síróṷ mn A kolomp síráshoz hasonló hangja. Ha megüti az ütő a kolomp falát, ilyen hangot ad. sírómasina síróṷmasina fn Gyakran síró kisgyerek. sisak ~ fn 1. A tojás teteje. Ezt löki le a kikelő kiscsirke a tojásról. 2. A pálinkafőző üstöt lezáró domború fedél. 3. → Petróleumlámpa rézkupakja. L. még: fejvédősisak, rohamsisak siserahad siserehad, zsizserehad fn 1. Szedett-vedett népség, kisebb embercsoport. A régiek az összetevőÝdött nípre, inkább a cigányokra mondták, hogy siserehad, mert vóṷt benne kicsi is, nagy is, ember is, gyerek is. 2. Váratlanul megérkező hívatlan vendégek, főleg gyerekek kedveskedő megjelölése. siserehad: → siserahad siska ~ fn Vékony → sásféle, sásféle → gyomnövény. siskás ~ mn/fn → Sásas, sásféle gyomnövénnyel benőtt terület. sisterékel: → sustorékol Sisvai tél ~: Nagyon hideg, hófúvásos tél. Eredetileg 1813 januárjának ke-
sáfrányillat mény telére utalt, és egy Sisvai nevű nádudvari postamester megfagyásához kötődött. Szóláshasonlatban: Ojan, mint a ~. sitt ~ fn Nyolcórás műszak. L. még: német sitteg-suttog ~ i Suttog. Nem szerettík a társaságba, ha valaki a másikkal ~. sívatag ∼ mn Gyakran síró 〈csecsemő〉. Nagyon ~ a gyermekem. sivatag szél ~: Erős, hideg → szél. sivó homok ~: Sárga homok(talaj), csak gyom terem benne. sívótippan sivóṷtippan fn Sziki fűféle. A legelésző juh is csak szükségből eszi meg. L. még: Hortobágy növényvilága, tippan skárlát: → skarlát skarlát ~, skárlát fn Súlyos gyermekbetegség: vörheny. L. még: népi betegségnevek skatulya katuja, iskátuja fn 1. Kis (fa)doboz, fontos része a → skatulyafedél. Jelzőként: egy katuja gyufa. Anyagára utal a → faskatulya, rendeltetésére a → jegyskatulya összetétel. Szóláshasonlat: Ojan, mintha katujábúl ugrott vóṷna ki: nagylány dicséreteként: tisztán, csinosan van felöltözve. 2. Vín katuja: öreg nő. skatulyacsináló katujacsinálóṷ fn (rég) Kis (fa)dobozokat készítő kisiparos. skatulyafedél katujafedél Dobozfedél. skófium skóṷfium fn Hímzésre használt arany, ezüst v. aranyozott ezüst fémszál. skrofula ~ fn → Golyva.
36
sajt
skrofulás ~ mn Golyvás 〈személy〉. L. még: népi betegségnevek slafni ~ fn Kis pamuthurok, amellyel → gyertyaöntéskor a gyertyabelet felakasztják. slafrog: → slafrok slafrok slafrog fn (rég) 1. Pongyola. Vedd mán fel a slafrogot! 2. Pongyolához hasonló, bokáig érő, hosszú házi köntös. L. még: cívis női viselet slajdli ~ fn Vagdalékhús. Ebből készül a debreceni páros is. slájer: → menyasszonyfátyol slájmi ~ I. mn Zsidó 〈gyerek〉. II. fn → Zsidó. slájmis kölyök slájmis köjök: → Zsidó gyerek. slambuc ~ fn Ritkábban öhönnek, még ritkábban gyaménak, a sűrű ételt szuszogó hangjáról szuszinkának, susinkának is mondják. Alföldi étel. A mindennapi étkezésben igen jelentős ételfajta. Hetenként, de gyakran többször is előfordul(t) főételként. A cívisek szerint a bográcshoz hasonló főzőedényben, vasfazikban szabad tűzön a → főzőfán v. → vaslábon elkészített ~ a legjobb ízű. Egyik változata a → pirított slambuc /pirított öhön. Ez többnyire úgy készül, hogy az edénybe bőségesen aprítanak sós szalonnát, amikor a zsírja kiolvad, a feltördelt száraztésztát, lebbencstésztát ebben a szalonnazsírban megpirítják, majd hideg vízzel feleresztik, felöntik annyira, hogy két és félujjnyira lepje el a tetejét. Ha krumplival készítik, a felkarikázott hámozott krumpli a pirítás után kerül bele. Sóval, paprikával, esetleg pirított hagymával ízesítik, és lassú tű-
sáfrányillat zön kavarás nélkül puhára főzik, zsírjára főzik, így a krumpli alul marad. Mire megpuhul, a levének el kell főnie, az ítel öregre főÝ. Ha teljesen elfőÝtte a levit, vagyis ha már sűrűre főtt, akkor egy hosszú nyelű kanállal összekavarják, hogy oda ne ragadjon. Ha összeállt, megforgatják, hogy az alja fölülre kerüljön. Az előbbihez hasonlóan, csak pirítatlan tésztával készül a → mezitlábas öhön, származási helyére utaló nevén a hortobágyi ~. A hagyomány úgy tartja, hogy a jó ~ot/öhönt 32-szer kell megmozgatni, megforgatni a bográcsban/ vasfazékban. (Az ételt ezektől eltérő főzési módokkal is készíthetik.) A krumplis és nem krumplis változatok megléte bizonyossá teszi, hogy az ételféle az Alföldön a növény meghonosodása előtt (1850 után) alakult ki. A ~ a pásztorok kedvelt eledele, hajdan az → evőszékbe tették bele a bográcsot v. vasfazekat, és azt körülülve abból kanalazták hosszú nyelű, kerek fakanállal. A mezőn dolgozók is szívesen fogyasztották. Újabban kásával is szokták készíteni, ilyenkor krumplit nem tesznek bele. slasznis ~ mn Izmos 〈hús〉. Az ilyen hús megfőve kissé kocsonyás, sokan szeretik. slattyog ~ i 1. Lábát húzva, lassan megy, csoszog. 2. Csattogó papucsban, esetleg mezitláb jár. sléferár ~ fn → Szíjgyártóknál a szironyvarrás eszköze. slepp ~ fn → Emberi testrészként: ülep, far. Kifejezésben: Húzza a ~: siet.
37
sajt
slicc ~ fn 1. Ruhán (nadrágon) zárható, gombolható hasíték (→ nadrágslicc). 2. Csúzli, → parittya. slifitel ~ i Csoszogva jár. sliktányér sliktányír fn → Tímároknál: tányér alakú acéllemez, amelynek közepére a kör alakban kivágott részbe a kezüket illesztik. sliktol ~ i → Tímároknál a rúdra felerősített bőrt a húsos oldalán kaparja, tisztítja. slingli ~ fn 1. → Paszományosoknál: női és férfiruhákon különböző motívumú → gomboló. 2. Gombkötők mesterségszavaként: férfiruhákra zsinórozással készített díszítés. slingolt ruha ~: Szélen sűrűn horgolt öltésekkel eldolgozott → ruha. L. még: cívis női viselet slisszol ~ i → Pásztorkalap-készítő a már átgőzölt filcet háromszög alakúra hajtja, és belülről egy vászondarabbal egymástól szétválasztja, hogy ne kössön össze. − Adatolt igekötős alakjai: → elslisszol, kislisszol. slisszolás ~ fn → Pásztorkalap-készítés egyik műveleteként a már átgőzölt filcnek háromszög alakúra hajtása, és belülről szétválasztása egymástól egy vászondarabbal, hogy ne kössön össze. slóc slóṷc fn Favágókunyhóban az egymástól gerendákkal elválasztott fekvőhelyek közül egy. slukk ~ fn Cigarettából egy szippantás és a füst kiengedése. Hadd szíjjak mán egy ~ot! slussz ~ fn → Kőműveseknél a boltozatok zárórésze. slusszcsont ~ fn → Szarvasmarha csípőcsontja.
sáfrányillat slusszolás ~ fn → Kőműveseknél a boltozatok zárórészeinek elhelyezése. smakkol ~ i Tagadó szerkezetben: 1. Nem ~: nem ízlik az étel. 2. Nincs kedve vmihez. smaszni ~ fn → Kőművesmesterségben: csorbázat kialakítása a falvégeken az egészséges csatlakozás biztosítására. smirdli: → smirgli smirgli smirdli fn Dörzsvászon, dörzspapír, csiszolópapír. smirgliz smirdliz i Csiszolópapírral dörzsöl. smirgliződeszka smirdlizőÝdeszka fn → Paszományosoknál kb. 4 cm-es lapos fadarab 3 lyukkal, amelyekbe a smirglizőzsinórt behúzzák, hogy munka közben ne bogozódjanak össze. smirglizőzsinór smirdlizőÝzsinóṷr fn → Paszományosoknál smirglizéshez használt zsinór. smírol ~ i Tésztát simítgat [?]. smol ~ fn A → kalapács fejének elvékonyodó része. snájder ~ fn → Szabó. Megyek a ~hez. L. még: német snájderfáni ~ fn Rendetlen öltözetű nő. Jön ez a ~. A régi cívisek arra mondták, aki úgy níz ki, mintha az égbűl löktík vóṷna rá a ruhát. snapsz: → pálinka snapszli ~ fn → Magyar kártyával játszott kártyajáték. L. még: kártyázás snellzíder ~ fn Denaturált szeszt (spirituszt) égető gyorsfőző, az 1940-es években öntött vasból, az 1950-es években már alumíniumból készült. A modern(ebb) és nagyobb változat 4 lábon álló, kisebb és nagyobb égővel (dupla
38
sajt
lánggal) ellátott készülék, amelynek közepén egy tartályféle, oldalán körben kis lyukak találhatók. Alumíniumcsupor és tányérok is tartoztak hozzá. A tehetősebb családok ezen készítették a reggelit, de levest is főztek rajta. Megcsinálom a reggelit a ~en − mondta a háziasszony. Szabadban is használták. L. még: német snidling ~ fn Fiatal zöldhagyma, amíg szára van; → vereshagyma. snirli ~ fn → Paszományosoknál: díszes sodrás bojtfejfigurák bevonására. snitt ~ fn → Kalap széle. snittvas ~ fn A talp szélének lesimítására szolgáló → cipésszerszám. só sóṷ fn – A/ Széleskörű konyhai felhasználása (cívis konyha, konyhasó) mellett fontos szerepe van a nagyállattartásban (sózás) is. Külön gyártották, és 5 kg-os tömbökben árulták a szarvasmarha, ló stb. sózására használatos vöröses színű ~tömböt, a marhasót, ill. utóbb a sótéglát. – B/ A ~ szerepe a népi hiedelemvilágban és népszokásban elsősorban a táplálkozásban betöltött fontosságán alapul. Jelképezheti, ill. biztosíthatja a jólétet, gazdagságot, a szerencsés kezdetet stb. Ha a cívis háziasszony nem tudta, hogy a tyúkja hová tojik, ~val hintette be az állat fenekét. Ilyenkor az mindjárt odaszaladt, ahova a tojásait titokban lerakta. Népi időjárási megfigyelések: Ha a ~ vizet ereszt, hosszú esőzés várható. (De a futó záport nem veszi észre a ~.) Ha olvad a ~ a szalonnán, hamarosan eső lesz. − C/ Frazémákban is szerepel. Átok: Az Isten se sóṷt, se kenyeret ne aggyon neki!: a) haljon éhen! b) nélkülözzön! Szóláshasonlat: Ojan nehíz, mint
sáfrányillat a sóṷ: pl. kisgyerekről mondva dicsérően: igen nehéz. Szólás: Tuggya, mennyi sóṷ kell bele − mondják, ha a gazdaszszony, szakácsnő ért a főzéshez. Többet egy sóṷt, egy kenyeret nem esznek: felbontják a házasságot. Itt említhető a Megadta savát-borsát is (ételnek megadta az ízét). Kikeresi savát-borsát: a) erősen firtat vmit. b) nem hagyja az igazát. Közmondás: Nincs könnyebb a szóṷnál, nehezebb a sóṷnál: ígérni könnyű, de teljesíteni nehéz. A vín kecske is megnyajja a sóṷt: az idős emberek is kívánják a szerelmet. − D/ A ~ névátvitelekben is szerepel: A békasó kis kerek és lapos fehér kavics, amelyet a néphit szerint a béka nyal laposra. Népi gyógyszernév a hattyúsó, borkősavas nátriokálium. L. még: a fogalmak szócikkeit is! sóbot sóṷbot fn A → juhászkunyhó egyik felszerelési tárgya volt. A juhtej feldolgozásakor használták. sódar sóṷdor, sóṷdar fn 1. (Füstölt) → sonka. 2. Háziállat, főleg sertés combja. A disznóṷ combja a sóṷdor, a paszujlevesbe jóṷ vóṷt. 3. Emberi comb. Fáj a bal sóṷdorom. sódarhús sóṷdorhús, sóṷdarhús fn Darabokra vágott sonkaszelet(ek). A sóṷdorhús amit levettek és belefőÝztek a levesbe. sodó: → sató sodor: → sodra sódor: → sódar sódorhús: → sódarhús sodra ~ birt. szragos fn 1. Megköszörült → kés csipkézett éle, kihúzott élvékonysága. Lehúzza/Leveszi/Lefeni a ~´t:
39
sajt
köszörülés után a kés élét fenőkővel megigazítja, egyenletessé teszi. 2. Kikalapált (, esetleg megköszörült) → kasza éle. Jóṷ a ~, megníztík. 3. → Csizmadiamesterségben a fonálnak erősen megsodort, hibás része. 4. Kiállíttya a ~´búl: felingerli. L. még: nyakas sodrás ~ fn 1. A paszományosok az összevarrásokat eltakaró csipkéket középen levarrták, és a varrás fölé összesodort gyapjú- v. pamutfonál került dísznek. Névvel jelölt sodrásfajták: ágysodrás, gombsodrás, háromágas sodrás, papírsodrás/papírfonál. 2. Szűrdíszítés, amely a régi varráserősítő vócból származik. 3. Kézzel rúd alakúra formázott agyagdarab, amelyből a pipát nyomták. 4. Tímároknál: az irharétegről lefaragott bőrhulladék. L. még: a fogalmak szócikkeit is! sodró sodróṷ I. mn Tekeredett, csavarodott 〈→ szarv〉. II. fn → Csizmadiamesterségben: két szál fonál összesodrására való vaspálca. Sodró: → ökör sodrófa sodróṷfa fn 1. → nyújtófa. 2. Másik neve: tekerőÝfa. → Paszományosok olyan eszköze, amelyet tenyérbe fektetve jobbról balra forgatva az orsóra a vékonyabb szálú selymet felgombolyítják. sodrószarvú: → sodrott szarvú sodrott szarv ~ fn A kipödört bajuszhoz hasonló → szarvállás. sodrott szarvú ~: Összetétellel: sodróṷszarvú. A kipödört bajuszhoz hasonlóan tekeredő, csavarodó szarvú 〈→ szarvasmarha, juh〉.
sáfrányillat sodrott ló sodrott lú: Nagy testű, erős, de nem fajtiszta ló. Debrecenben ilyen lovat csak a szállítók tartottak. A gazdáknak → nóniusz lovuk volt, ők nem igáztak sodrott lovat v. muraközit. sodrott tészta sodrott tíszta: Sodrófával nyújtott tészta. sofőrség sofőÝrsíg fn Gépkocsivezetői foglalkozás, tevékenység. sófrikál sóṷfrikál i Jön-megy. sógor sóṷgor fn Ritkán becézve: sóṷgorka. 1. Szűkebb értelemben az egyén házastársának férfitestvére v. nőtestvérének férje; → tőrőlvágott sógor. 2. Tágabb értelmezésben az egyén vér szerinti nőrokonának férje és a házastárs vér szerinti férfirokona. A házastársak vér szerinti férfirokonai mindkettőjük rokonsága összes tagjainak ~ai, vagyis sógorsági viszonyban vannak egymással. A ~sági viszonyban élőkre általában ugyanazok a kötelezettségek hárultak, mint a vérrokonokra: lakodalmi meghívás, közös munkánál segítettek egymásnak, tanácsot, kölcsönt adtak és ezt el is várták. − Frazémákban is szerepel. Tréfás biztatás ivásra: Sóṷgor, ugyi, jóṷ bor?! Szólás: Sóṷgor, nem sóṷgor, le a járdárul!: (tréf) akkor mondják, ha nincsenek egy véleményen, nincs közöttük egyetértés. Más változatban: Ide sóṷgor, oda sóṷgor, le a cseresznyefárúl! Jaj, Istenem! Nekem se sóṷgorom!: (tréf) én sem állok közel hozzá, nem vagyok rokona. L. még: megsógorosodik sógorasszony sóṷgorasszony fn → Megszólításként is: asszonysorban levő → sógornő; idősebb sógornő.
40
sajt
sógorbácsi sóṷgorbácsi fn Gyermekek szólítják így nővérük v. nagynénjük férjét. L. még: megszólítás sógorka: → sógor sógorné sóṷgorné fn → Sógornő. sógornő sóṷgornőÝ fn – A/ Népnyelvi alakja: sóṷgorné. 1. A házastársunk nőtestvére, ill. fiútestvérének felesége; tőrőlvágott sógorné. 2. Fiútestvérünk felesége. 3. A házastársunk nőrokona v. férfirokonának felesége. – B/ Jelölésére több terminológia: kifejezhetik a rokonsági viszonyt: sógorasszony, sógorném stb, v. a vér szerinti rokonságba bekerült nőket jelölő ángy szóval (és különböző alakjaival), ill. a néném szóval (és különböző alakjaival). A szólító a vele egy nemzedékhez tartozó ~ket, ill. nála idősebb v. fiatalabb ~it a szólítás módjával is megkülönbözteti. Pl. az idősebb testvérének feleségét ángyomasszonynak, sógorasszonynak szólítja magázva, a fi -atalabbat ángyikának, ángyinak, án- gyónak, öcsémasszonynak v. keresztnevén tegezve. Nagybátyja feleségét magázva nénémasszonynak, nénémnek szó- lítja. – C/ A ~k kötelesek voltak gyermekágyas ~jüknek ebédet vinni, a közös munkában segíteni, és visszasegíteni. A 19. és 20. század fordulója óta keresztanyának is általában a ~t kérték meg. L. még: a fogalmak szócikkeit is! sógorság sóṷgorság fn 1. → Sógorok, ill. → sógornők rokonsági viszonya. 2. Házastársak rokonai közötti viszony. 3. Sógorok, távolabbi rokonok összessége. − A ~ a → házassági rokonság körébe tartozik. Nem olyan szoros
sáfrányillat kapcsolat, mint a → vérrokonság. A két rokoni csoport között nincs vérségi kapcsolat. L. még: rokonság sógorság-komaság sóṷgorság-komaság fn 1. Vmiféle távolabbi rokoni viszony. 2. Rokonok, barátok közötti érdekszövetség. − Közmondás: Sóṷgorság-komaság, nem nagy atyafiság. sóhajtás sóṷhajtás fn − Szólás: Nem ír [ér] egy sóṷhajtást se: semmit sem ér. sohajtoz suhajtoz i Sóhajtozik. sohanapkor ~ hsz Soha. sok ~ szn − Szólás: Ne tuggy ojan ~at, mert hamar megvínülsz!: főleg gyereknek mondva: ne avatkozz bele mindenbe! De ~ra ír a szád!: ~mindent öszszefecsegsz. Közmondás:. Kicsi nem árt, ~ nem használ: a kevés a rosszból sem árt, a ~ a jóból sem használ. Nincs az a ~, ami el nem fogy: azzal is takarékoskodni kell, amiből most bőven van. A ~nak ~ kell, a kicsinek kicsi: minél népesebb vmely közösség, annál többet fogyaszt (, de ez fordítva is igaz). soká ~ hsz 1. Sokáig. Soká tart. 2. Sokára. Rígen vóṷt, ~ lessz. sokadalom ~ fn 1. Országos → vásár. 2. Lakodalom. − Szólás: Sokadalom, lakadalom: ahol sokan vannak együtt, ott rendszerint mulatozásra is sor kerül. sokféle eszű ~: Csavaros eszű. *sókereskedelem: Fontos központja volt egykor Debrecen is, itt már a 12. század óta működött → sóraktár. Az Erdélyből szekerezett kősóval a debreceni kalmárok kiterjedt kereskedést folytattak. A kősó hajdan nagyobb keresettségnek örvendett, mint az őrölt v. párolt só. A parasztság a legutóbbi időkig ra-
41
sajt
gaszkodott a nagy darabokban vásárolt kősóhoz, ezt falusi boltokban v. vásárokban szerezte be. L. még: Sóút, sózás sokszámos ~ mn Nagyon sok. Jókívánságban: Az Isten tarcsa meg ~ évekig! Solymári gömbölyű cseresznye: → cseresznye sólyom sóṷjom fn Közepes nagyságú ragadozó → madár. Izmos mellkas, hegyes szárnyak, rövid farok jellemzi. Több alfaja van. som ~ fn Cornus mas. Vadon termő növény, kora tavasszal sárgán virágzó kemény, szívós anyagú cserje, fa, ill. ennek termése. Ősszel érő hosszúkás, csonthéjas, éretten meggypiros, savanykás termését frissen és befőzve is fogyasztják. Soma ~ tn Debrecentől Nyíradony irányában fekvő tölgyfás, akácfás, ligetes határrész az → Erdőspusztákon, → Nagycsere határában. Sok tanya állt a területén. − 1220-ban már lakott település, 1311-ben Dózsa mester királyi adományként kapta. 1406-tól Debrecen birtoka. *Soma folyása: → Haláp somfejű szeg: → ráfszeg somkóró somkóṷróṷ fn Pillangós virágú mezei növény; takarmánynövény. sommás summás mn Gazdag, bőséges 〈pl. jutalom, fizetség〉. Középfoka: summásabb. *Somogyi−Bacsó utca: → utcák−utcanevek sonka ~ fn 1. A sertés végtagjaiból a lapocka, ill. a medencecsont izomburkolatával együtt, de a lábtő nélkül levágott
sáfrányillat húsdarab. Pácolva, füstölve, de leginkább főzve főként önálló hideg ételnek szánt hús. Sonka, ha nincs leszedve rulla a hús, ha rajta van az egísz hús. 2. Sertés combja, ill. ebből füstöléssel, pácolással készített hentesáru. sonkalé ~ fn → Sonka megfőzéséhez használt fűszeres lé. A ~be főÝ a sóṷdar. sonkasüldő sonkasüldőÝ fn Fiatal hússertés. L. még: disznó sonkaujj ~ fn Vállban buggyos, a csukló felé szűkülő → ruhaujj. L. még: cívis női viselet sonkavágó kés sonkavágóṷ kés: Nagyobb méretű éles → kés, amellyel szépen lehet a füstölt főtt → sonkát szeletelni. sonkoly sonkoj fn 1. Teljes neve: mísonkoj. A méz kipergetése v. kiolvasztása, kisajtolása után visszamaradó üres lép, kifacsart lép. A méhészkedő cívis gazdák gyűjtötték a ~t, ősszel jöttek érte a Felvidékről a → sonkolyosok, sonkolyos tótok, akik szép kartonanyaggal, gyönyörű → kékfestővel fizettek érte. A ~ból gyertyát készítettek. 2. Az a nyersanyag, amelyből a viaszt nyerik, azaz a lép, léptörmelék. A kaptárból összekapargatott viaszdarabkák, a mézeslép lenyesett födele, vagyis a kaptár viasztartalmú szemete együtt. 3. A kaptárban lévő lép a benne levő mézzel együtt. sonkolyos sonkojos fn Más nevei: sonkojszedőÝ, sonkojos tóṷt. A → sonkolyt összevásárló felvidéki szlovák vándorkereskedő. sonkolyos méz: → lépes méz sonkolyos tót: → sonkolyos sonkolyszedő: → sonkolyos
42
sajt
soppolás ~ fn → Kárpitosmesterségben a bútor tömőanyagának rögzítése vászonnal történő bevonással. soppvászon ~ fn Másik neve: felsőÝ vászon. → Kárpitosmesterségben a tömőanyagok elmozdulását gátló rögzítővászon. sor ~ fn − A/ 1. Sort fog: kapás, kaszás új ~ megmunkálásába kezd. Sort visz: pl. kukoricasor letörését végzi. Tengeri- törísnél egy ember vitt két ~t. 2. Réteg. Megfőzi a puliszkát, egy ~ puliszka, szilvalekvár, besorjázta, mint egy tortát. 3. Olyan utca, amelyiknek csak az egyik oldala van kiépítve; ház~. 4. Sort vesz: pl. a mezőn ~ba megy, végigmegy. Két-három juhász összecimboráskodott, összeverte a nyájat, úgy vettek ~t a tarlóṷkon. 5. Sorja: késnek, kaszának vékonyra köszörült és emiatt féloldalra görbült éle. A kaszának a ~ját fenték le, hogy ka- szálni lehessen vele. 6. Kifejezésekben: katonai sorozás. Sor alá megy. Sor alá ment, de nem vettík be. Sor alatt vóṷt. 7. Csipkeverőknél tűzésponttól tűzéspontig tartó műveletek halmaza. 8. Soron van/ül: ismerősöknél időzik, csavarog. 9. Ügy, dolog, eset. 10. Nagy ~a van annak: bonyolult dologról, ügyről van szó. – B/ Összetételekben is gyakori. Vásár, piac része a bodegasor, fonatossor, gubasor, ócskasor, rongysor, település része a gyepűsor, szegénysor, egyéb jelentésben: az asztag alsó rétege a fenéksor, szövőszék része a csigasor, szövésnél van a szalagsor, a tűzfal része a rumsor. Kifejezhet életkort: eladósor, embersor, katonasor, legénysor. – C/ Szólásokban is szerepel: Nincs annak
sáfrányillat semmi ~a/~ja: nincs semmi értelme annak, amit mondasz. Nagy ~a van annak: hosszú előzményei, bonyolult összefüggései vannak. Nehéz ~ra jutott: elszegényedett. Sorba a házunk: a) mindenkit érhet szerencsétlenség, ne örülj más kárának. b) halálesetkor: az van ~on, aki az elhunythoz korban a legközelebb van. – A fogalmak jelentését l. a szócikkükben! *sóraktár: A város első ~a a 17. század végén épült a Varga utcában, a második 1755 körül a későbbi dohánygyár helyén. Az Erdélyből hozott sót itt halmozták fel, és innen szállították a debreceni szekeresek az egész országba. sorhúzó sorhúzóṷ fn Más nevei: sorozóṷ, sorolóṷ. Gereblye alakú, fogakkal ellátott faeszköz, amellyel a vetemények sorait jelölik ki. Főként azok használták, akiknek nem volt vetőgépje. A fogak távolsága attól függött, hogy mit vetettek. sorjádzik: → sorjáz/ik sorjával ~ hsz Madzagot kétszer körültekerve. Két ~ lekötötte az üveget. sorjáz/ik ~ i Alakváltozata: sorjádzik. 1. Sorjában elmond. Csak sorjázta a bánatát. 2. Ember, állat sorban egymás után halad. A libák estefelé sorjáztak hazafelé. 3. Az esztergálás során eltávolítja azokat a felesleges fémdarabokat, amelyek a megmunkálás során a fém szélén keletkeztek. 4. → sorol. 5. 〈-va képzős alakban hsz-szerűen:〉 sorjázva: szép sorjában. A cimborák lefeküdtek szíp sorjázva az út szílire. − Adatolt igekötős alakjai: → besorjáz, elsorjáz, megsorjáz.
43
sajt
sorkoszt ~ fn A pásztornak (v. diáknak) más-más háznál adott étkezés. L. még: pásztorbér sorléc ~ fn Falazáshoz használt, fedéllécből készített, sorbeosztást tartalmazó számozott léc, amely a pontos sormagasságok mellett az esetleges befalazandó felszerelések v. kihagyandó üregek helyét is feltünteti. L. még: kőműves sorol~ i Alakváltozata: sorjáz/ik. Sorban vetett növény szépen kel, kezd látszani a sora. A tengeri, a répa, minden, amit sorba vetnek, ~, sorjázik, vagyis kialakulóban van. soroló: → sorhúzó sorompó sorompóṷ fn A ~k a városba vezető fő(bb) utcák végénél voltak. L. még: sorompópénz *sorompóház: A 16. századtól a városkapuk mellé épített őrház(ak). Az őrség pihenőhelye volt. sorompópénz sorompóṷpíz fn 1. Hídvám, hídpénz. 2. A város határában a főutak mentén, főbb utcák végénél levő → bakterháznál megfizetett díj, amelyet főként nagyvásárok idején szedtek a vásárra érkezőktől. sorompós sorompóṷs fn 1. A sorompóval lezárt (fő)útvonal mellett levő bakterház lakosa, ő kezelte a sorompót, és ő szedte a → sorompópénzt is. A sorompóṷs rendesen egy magános ember vóṷt. 2. Vasúti sorompókezelő, sorompóőr. soros ~ fn 1. Az a pásztor, akire az állatok éjszakai felügyelete jut. A ~ kint aludt a gulya mellett, a többiek bent a vasalóban. 2. Az a személy, akire a közös étkezéskor az imádkozás kötelessége
sáfrányillat jut. Sok cívis családnál az volt a szokás, hogy mindig a ~ imádkozott evés előtt, evés után. 3. Elemi iskolában: hetes. L. még: kétsoros soros fonás ~: Kosárfonóknál az oldalfonásnak az a fajtája, amely során több vesszőt vezetnek egymás fölött. L. még: vesszőfonás sorozatméret sorozatmíret fn → Cipészeknél: növekvő számú → cipőméret. sorozó: → sorhúzó sorpor ~ fn A lovakról levakart és a vakaróból az istálló földjére, padlójára egyenes sorban kivert por. Ha a gazdának több kocsisa volt, versengtek egymással, hogy ki az ügyesebb, ki tudja a vakaróból a port a legegyenesebb sorban kiverni. Kiverte a ~t. Szólás: Elvertík rajta a ~t: elnáspágolták. Változata: Sorport vertek rajta. sors ~ fn − Szólás: Nagy ~ot kapott: nehéz volt az élete. Közmondás: A ~át senki el nem kerülheti: ami ki van ránk mérve, az lesz a ~unk. Mindenki a maga ~ának a kováccsa: tetteinkkel alakítjuk a ~unkat. sorvad ~ i Tűz lassan kialszik. sorvadás ~ fn Ember v. más élőlény szervezete, teste térfogatában és súlyában csökkenve gyengül, pusztul; gümőkór, tuberkulózis, szárazbetegség. Adatolt fajtái: agysorvadás, bélmirigysorvadás, bélsorvadás, gögsípsorvadás, lépsorvadás, méhsorvadás, mirigysorvadás, szívsorvadás, tüdősorvadás, vénségsorvadás. L. még: népi betegségnevek; a fogalmak jelentését a szócikkükben! sós bőr sóṷs bűr: → Tímároknál lenyúzás után a húsos részen erősen besózott bőr.
44
sajt
sose ~ hsz Vigasztalás, bátorítás kifejezésére: egyáltalán ne. Sose busújj, lessz ez még jobban is! Sós-fenék: → hortobágyi helynevek és helynévtípusok Sós-halom: → hortobágyi helynevek és helynévtípusok Sós-hát: → hortobágyi helynevek és helynévtípusok sosincs ~ i Soha sincs. Ennek ~ píze. sóska sóṷska fn Rumex acetosa. Savanykás levelű növény, ill. ebből készült főzelék, mártás. Vadon növő fajtájának neve → suhajka. − A szegény ember nyersen is fogyasztotta. A réten a leveleit szedte, bal markába csokorszerűen összegyűjtötte, összefogta a kezét, hogy a levelek a kezén túl érjenek, ekkor jobb öklével erősen verte a leveleket, közben ezt mondta: Sóṷska, domika! Ojan legyíl, mint a borecet! Még annál is erőÝsebb! Az összetört savanyú levelet megette. L. még: madársóska sóskakeringő: → sóskarengő sóskarengő sóṷskarengőÝ fn 1. Más megnevezései: sóṷslóṷrom, sóṷskakeringőÝ. A → sóska magasra felnyúlt, magot hozó szára. Savanyú íze miatt nyersen szívesen rágják a gyermekek. 2. A → szőlő gyenge, savanykás hajtása. Sós-kút: → hortobágyi helynevek és helynévtípusok sóslórium: → sóslórom sóslórom sóṷslóṷrom, sóṷslóṷrium fn 1. Réti lórom. 2. → sóskarengő. − Vérhas ellen ~ teáját fogyasztották. L. még: népi gyógyászat sós lúg sóṷs lúg: A házi → szappanfőzés harmadik, utolsó oldata, amelybe
sáfrányillat már sót is tettek. Innen az oldat már a → szappanöntőbe került. sósparéj sóṷsparé fn 1. Amaránt. Disznóparéj. 2. Atriplex tatarica. Tatár laboda. − Mindkettő → gyomnövény. A sóṷsparé igen szapora, nagyon szerettík a disznóṷk. sós puliszka sóṷs pulicka: Sós vízben megfőzött máléliszt, → puliszka. A régi cívisek tejjel ették, egészséges ételnek tartották. sószacskó sóṷszacskóṷ fn Kisméretű → zacskó. A tanyai alkalmazottaknak ebben vitte a gazda az étkezéshez szükséges sót. sótartó sóṷtartóṷ fn A korábbi idők hortobágyi pásztora a darabos sót a kunyhónál bikatökből v. használt csizmaszárból készült ~ban tartotta, de a szűre ujjában magával vitte a lágy sót ’darált só’ egy olyan tartóban, amelyet egy tehénszarvból maga készített el, késével, árjával kivéste, kikarcolta. Rendszerint egy nagy rózsa alkotja a díszítés központját, amelytől stilizált rózsa-, rozmaring-, tulipán- és más virágdíszek ágaznak el, ill. körkörös v. szögletes díszítések futnak körül. Olykor faluja templomát v. a magyar címert metszette a szaruba. A ~ a → pásztorkészség része. sótégla sóṷtégla fn Másik neve: marhasóṷ. → Sózáshoz használt vöröses színű sótömb. Sóṷtégla vóṷt legutóṷbb, beletettík a jászolba, a jóṷszág nyalta. sótörés sóṷtörís fn Másik neve: dióṷtörís. Ketten hátukat egymásnak támasztva, karjukat összefűzve felváltva
45
sajt
a levegőbe emelik egymást. L. még: gyermekjátékok *sótörö: Az ő munkája volt a darabos sónak a malomban történő összetörése, megőrölése. Sóút Sóṷút fn Fontos kereskedelmi útvonal, sószállító út és postaút (volt), Nagyvárad és Pest-Buda között húzódott. A → Hortobágy ősi útvonala volt, a középkorban itt szállították tengelyen a máramarosszigeti sóbányákból a tiszafüredi révig a Tiszán tutajon érkező sót. Az út mentén „fogatfáradásnyi” (12−14 km) távolságra helyezkedtek el a fogatoknak és utasaiknak enyhet adó csárdák (→ hortobágyi csárdák). Debrecen és Tiszafüred között még napjainkban is találkozhatunk velük: Látóképi csárda, Kadarcsi csárda, Nagyhortobágyi csárda, Meggyes csárda, Kaparó csárda és Patkós csárda. Közülük legrégibb, leghíresebb a nagyhortobágyi csárda, amely 1699-ben épült. (A Hortobágyon ilyen ősi útvonal volt a ~, amelyen a máramarosi sóbányákból tutajon szállított sót vitték a középkorban a felsőtiszántúli vidék ellátására a tiszafüredi révtől. Ennek állomásai a Patkós, meggyes, nagyhortobágyi, kadarcsi és látóképi csárdák voltak. Fontos szerepet töltöttek be az akkor gyalogosan, lóháton, fogatokkal, szekerekkel zajló közlekedés és kereskedelem fellendülésében. − Fontos keresk útvonal volt az pusztán keresztül haladó ~, mely az erdélyi sóbányákból vezetett Budára. A ~ mentén ma is állnak a pihenőhelyként épített csárdák. Máramarosszigettől jött Hajdúszoboszló felé. A → Sóút hajdan a Maros− Sza-
sáfrányillat mos−Berettyó völgyén át vezetett. Erdélybe.) sovány ~ mn 1. Esőt nem hozó (→ sovány szél). 2. Kiszáradt, kenetlen, pl. csizma. 3. Trágyázatlan (→ sovány föld). 4. Csupasz, sima (→ sovány kenyér). − Szóláshasonlat: Sovány, mint a agár/ deszka/paszujkaróṷ/piszkafa/az szőÝlőÝkaróṷ: nagyon ~. Ojan ~, mint aki eccer eszik egy nap. Ojan ~, mint egy égimeszelőÝ. sovány föld sovány főÝd: Trágyázatlan v. kevéssé trágyázott föld. *soványkalácssütő: → perecsütő sovány kenyér sovány kenyír: Csupasz → kenyér. sovány szél ~: Esőt nem hozó, száraz, szárító → szél. A ~ tavasszal, nyár elején van. sóvar sóṷvar fn Az → ótvarhoz hasonló ritka, de sokáig gyógyíthatatlannak tartott, csúnya, vörös bőrbetegség. Rendszerint az ember orrát támadja meg. L. még: népi betegségnevek sóvaras sóṷvaros mn A → sóvar nevű bőrbetegségben szenvedő. sóvárialma sóṷvárialma fn Kellemes, savanykás ízű nyári → alma. sóvirág sóṷvirág fn Salicornia herbacea. Szikes, agyagos talajon élő, lila, világoskék virágú növény. Egy száron sok apró virága van. A Hortobágy egyik jellegzetes növénye, leszedve sokáig nem szárad el, sőt a színét is megőrzi. L. még: Hortobágy növényvilága sóz sóṷz i Szarvasmarhával, lóval → sót nyalat, sót etet. Igekötővel: → lesóz, megsóz.
46
sajt
sózás sóṷzás fn 1. A legelőn járó és istállózott állatok sószükségletét kielégítő eljárás. A legelőn járó állatok számára az itatókút v. az → állás körül nagy → marhasódarabokat helyeznek a fából készített → sózó edénybe v. deszkából összerótt, kerekekkel ellátott, alacsony → sózóvályúba, és azt az állatok kedvük szerint nyalogatják. Az istállóban tartott jószágoknak a sódarabokat (→ sótégla) a jászolba teszik. Előfordult, hogy ~kor félrefordították a jószág szarvát, kinyitották a száját, és beletettek egy kanál sót. A ~ra élettani okokból főleg a szarvasmarhának és juhnak van szüksége. 2. – A/ A ~t mint élelmiszertartósítási eljárást önállóan alkalmazzák a → szalonnakészítéskor, ill. kapcsolódik a → füstöléshez, a hústartósításhoz is A sertésszalonna ~ának művelete a sertésből kimetszett szalonna megformázásával kezdődik, amikor a fölösleges részeket levagdossák (ebből zsírt, ill. tepertőt sütnek), az egyes tábla szalonnákat csorgóra felakasztják, hogy kihűljenek, és a víz kicsepegjen belőlük. A ~hoz a disznóölés után egy-két hét múlva látnak hozzá. A szalonnát a szalonnasózón, a sózódeszkán (→ sózó) v. nagy fateknőben (→ sózóteknő), dézsában (→ sózódézsa), esetleg fehér papírral leterített, felfordított ládán sóval jó alaposan bedörzsölik. Ha nagyobb mennyiséget sóznak, és ha a só már jól megjárta a szalonnát, a táblákat meghatározott rendben felakasztják az → ösztörüre, itt ismételten lesózzák. A szalonnát nem lehet elsózni, mert nem vesz be több sót a szükségesnél. A paprikás szalonnának szánt darabokat csíkokra vágják, és néhány napon keresztül
sáfrányillat naponta sózzák, majd lemossák. Ha megszikkadt, kenőtollal paprikás-fokhagymás elegyet kennek rá, → bepácolják. − Ecsedi István (A debreceni és tisztántúli magyar ember táplálkozása. 221) emlékei szerint a szalonna ~a már a disznóölés napjának délutánján megtörtént. A szalonnát ekkortájt már a cívisek nem egészben sózták be, hanem kettéhasították, és félszalonnákat sóztak be egymással szemben. Ilyenkor az állát levágták a szalonnáról, a hasaszalonnát is kivágták, félretették, és csak a színszalonnát sózták be. A sóval meghintett sózón előbb a szalonna bőrét, majd a belsejét és széleit dörzsölték be alaposan szorosan egymáshoz illesztve az egyes darabokat, hogy a levegő ne férjen közéjük. Ahol a sódar helye van, azt bevarrt hájjal töltötték ki. – B/ Kidolgozott módszere volt/van a hús ~ának is. Egy nagyobb kádba sózzák a húst. Legalul jönnek a fejek. Egy nyújtótáblára sót töltenek, melléteszik a fejet. Kívül a fejet jól bedörzsölik sóval, belül jól behintik. A fejre jönnek a hátulsó sódarok. Ezt is jól besózzák, mert vastag hús van rajta. Erre körben jönnek az első sódarok. Ezután következik az orja. Ezt 3 részen átvágják, hogy a kád oldalához hajlítható legyen. E köré dugdossák a sóban megforgatott csípőket. Leborítják a sóval behintett nyuljával az egészet, befedik a sóval bepergetett oldalakkal. A körmöket csak rárakják, nem sózzák, mert kocsonyának használják fel. sózó sóṷzóṷ fn 1. Kisebb faedény, amelyben → sózáskor a legelőn a sót adják a jószágnak. 2. Összetétellel: sóṷ-
47
sajt
zóṷdeszka. Füstölni való hús v. szalonna lesózására, tárolására használt, peremmel ellátott (lábakon álló) asztallap. Mérete 4 x 2 m is lehet. A kisebbet használat után megsúrolva és megszárítva a → kiskamara v. a nagykamara falához állítják. Volt, ahol az istálló oldalához támasztották, és csordára járó tehén nyalogatta róla a fáradt sót. − Hajdan a gazdag cívis gazdaságokban nem volt ritka, hogy egy télen 20−30 disznót is öltek. Ilyenkor a ~n az egymásra rakott táblaszalonnák egészen a → kamara padlásáig értek. 3. Vágóhídon helyiség, ahol a sós szalonnát készítik. sózódeszka: → sózó sózódézsa sóṷzóṷdézsa fn Füstölni való hús lesózására használt nagyobb méretű dézsa. L. még: sózás sózóteknő sóṷzóṷteknőÝ fn Füstölni való hús v. szalonna lesózására használt nagyméretű fateknő. L. még: sózás sózóvályú sózóṷváju fn Só tárolására alkalmas kétkerekű, teknőszerű → vályú. Mindig oda vitték, ahol az állat tanyázott. L. még: sózás sőberágy sőÝberágy fn Vasvázas szerkezetű, szalmazsákkal ellátott, öszszecsukható, modernebb → ágy. söndörödik ~ i Levél fonnyad, zsugorodik, ráncosodik. Igekötővel: → öszszesöndörödik. söntés söntís fn Másik neve: kármentőÝ. Lécráccsal elkerített hely a csárdában. Itt tartották és mérték ki az italt, és egy kis lécablakon itt adták ki a vendégeknek. sör: → ser
sáfrányillat sörárpa ~ serárpa fn Másik neve: tavaszárpa. Tavasszal vetett, jobb minőségű árpa. Kétsoros árpa, vagyis két sorjával van a kalászban. sőre sőÝre fn Összetétellel: sőÝremarha. Hizlalni való v. hizlalt → szarvasmarha, főleg tinó, ökör. FőÝleg a tinóṷk vóṷtak kiválóṷ sőÝrénekvalóṷk, ami kisbornyú korába ki van herélve. Gondozója, pásztora a → sőrés. SőÝrére fog: szarvasmarhát hizlalni kezd. *sőregyűjtő: A → sőremarha felvásárlója a 19. században, → marhakupec. sőremarha: → sőre sörénekvaló sőÝrénekvalóṷ fn Ivartalanított fiatal tinó, borjú. sörény seríny fn Hosszú, dús szőrzet a ló(féle állat) nyakán. L. még: cívis népnyelv sőreól sőÝreóṷl fn Hizlalásra fogott → szarvasmarhák istállója. sőrés sőÝrís fn 1. A → sőremarha pásztora, gondozója. 2. A marhakereskedelemben a sőre összegyűjtésével, felvásárlásável megbízott személy, → tőzsér. 3. Sőretartással foglalkozó személy. *sörfőzés: Céhen kívüli kisipari tevékenység volt, amelyből hajdan jelentős jövedelme származott a városnak. A 15−16. században még bárki főzhetett sört, később a ~ a város kizárólagos joga lett. sörfőző serfőÝzőÝ, sörfőÝzőÝ fn 1. Sörfőzde. 2. Sörfőzést végző személy. sörmelegítő sörmelegítőÝ fn Vendéglői eszköz: kb. hüvelyknyi vastag, zárható fémhenger, amelyet forró vízzel töltenek meg, és belehelyezik a söröspo-
48
sajt
hárba, és a már kimért sört langyosítják vele. Főként a hivatásos énekesek melegítették így a hideg sört. söröspohár: → pohár sörzóna sörzóṷna fn Vendéglőben a zónaételekhez kísérőként járó változó mennyiségű sör. sövényfonás sövínyfonás fn → Veszszőfonásnál olyan oldalfonásfajta, melylyel az egyes vesszőket a függőlegesen elhelyezett oldalkarók egyikén be, másikán ki, folyamatosan vezetik; egyszerű fonás. sövénykerítés sövínykerítís fn Veszszőből, gallyból font → kerítés. sövénykapu sövínykapu fn Vesszőből, gallyból stb. készített → kapu. spahtli spatli fn → Mézeskalácsosok asztaltisztító eszköze. spájsz: → pájsz spájszer ~ fn Emelő vasrúd. L. még: kőműves spájz ~ fn Éléskamra. spájzol ~ i Élelmiszert felvásárol. spaletta ~ fn Ablak belső oldalán az ablaknyílásra ráhajtható elsötétítő deszkatábla. spanfa ~ fn Másik neve: munkafa. → Paszományosok sodrófája. spangli ~ fn Gombbal v. csattal záródó, a → cipő felsőrészét összefogó keskeny bőrpánt. A ~ fogta a lábot keresztbe, pici kis csattal erőÝsítettík fel. spanglis cipő spanglis cipőÝ: Bokán kapcsolódó, alacsony sarkú, hegyes orrú női → cipő. spaning ~ fn → Rézművesek gipszből készült eszköze, amelyet oldalán
sáfrányillat díszített tárgyak mintázásához használnak. spannol spanol i Húrt (ki)feszít. Igekötővel hasonló jelentésben: → kispannol. Kifeszíti, kispanojja a húrt főÝkíppen. spannolás spanolás fn 1. → Kárpitosoknál a kárpit rögzítés előtti kifeszítése. 2. → Paszományosoknál a leszőtt szegőszalagnak, selyematlacnak a kifeszítése, rögzítése. spannzsák ~ fn → Paszományosoknál: zsinórozásnál a hosszan kihúzott anyagot feszesen tartó súly. spanol: → spannol spanyolbetegség spanyolbetegsíg fn Spanyolnátha. L. még: népi betegségnevek spanyolmeggy ~ fn Nagy szemű nemes → meggy. spanyoloz ~ i → Pásztorművészetben fából v. szaruból készült eszközt úgy díszít, hogy a belekarcolt motívumokat viasszal kitölti. spanyolozás ~ fn → Pásztorművészetben alkalmazottt díszítő eljárás: szaruba v. fába karcolt, ill. faragott mintának színes viasszal való kitöltése. A ~t a merinói juhokkal hazaérkező pásztorok honosították meg. spanyolviasz spanyolviaszk, ~ fn Pecsétviasz. A készítéséhez használt cinóber fő előfordulási helye Spanyol ország. Szóláshasonlat: Ugy tesz, mintha ű tanálta vóṷn fel a ~t: azt hiszi magáról, hogy okos. spanyolviaszk: → spanyolviasz sparhelt ~ fn Sütésre és főzésre egyaránt alkalmas, fával fűtött zárt
49
sajt
konyhai tűzhely. Egyik fajtája a csikóssparhelt. L. még: csikóskonyha speciális ~ mn 1. Speciális ember: rendszerető ember. 2. Alapos, jó, nincs benne kivetnivaló. Ez ~ egy szekér. spékes: → kanecetes spekulál ~, pekulál, spékulál i Tervez, forral vmit. Pekulál például, hogy tudna értíkesíteni valamit. Szóláshasonlatokban: Spekulál, mint Hatvani az árokba: erősen töpreng vmin. Spekulál, mint a zsidóṷ: mindig töri a fejét vmiben. spékulál: → spekulál spekuláns ~ fn Huncut ember. spencel: → spencer spencer spencel i 1. Női ruhadarab: kiskabát. Posztóból v. bársonyból készült, kb. derékig érő, ujjas v. ujjatlan, elöl gombos ruhadarab. Ha ujja volt, az is gombos volt. 2. Ujjatlan női mellényféle. 3. Vendéglátásban a borászok által viselt, különböző színű, derékig érő felsőruha, egyenkabát. L. még: cívis női viselet spenót: → laboda sperít ~ i → Mézeskalácsos túlságosan mézes tésztát liszttel dúsít. spesszerező spesszerezőÝ fn Kenőkés, fogóval ellátott keskeny → kőművesszerszám, amelyet a habarcs finomabb felhordására használtak. spicc ~ fn 1. Timpanonszerű, hegyes szögű ablakszemöldök-párkány a homlokzaton. 2. A cérna végének elkeskenyített, megsodrott vége. Spiccet kíszít: → szíjgyártó a cérna végén a szálakat néhány cm hosszan szétsodorja, késsel kapargatva megritkítja és kibolyhozza,
sáfrányillat majd megnyálazva összesodorja. L. még: kőműves spicces ~ mn Enyhén becsipett. Kicsit ~, de jóṷl áll neki. L. még: részegség spiccfogó spiccfogóṷ fn → Kovácsok hegyes fogója. spicckalapács ~ fn → Kárpitosok hegyes végű kalapácsa, díszszeg beverésére használják. spicckanál ~ fn Hegyesszöget alkotó, vége felé csúcsosodó szedőkanál. L. még: kanál spiccvéső spiccvísőÝ fn Hegyes → véső. spileli ~ fn → Paszományosok gömbölyű végű orsója, amelyre a beszövő szálat gombolyítják. spíler: → spiller spiller ~, spíler fn Másik neve: kártyaspíler (kártyaspiller, kártyapillér). Nagy kártyás. spiritusz piritusz fn Borszesz. spongya ~ fn Egyéni ejtésben: pondzsa. Táblatörlő szivacs. spór spóṷr fn Takaréktűzhely, sparhelt. Egyik fajtája az → asztalspór. spórkassza spóṷrkassza fn 1. Takarékpénztár. 2. Postaládikához hasonló doboz, a gyerekek ilyenben tartották a megtakarított, ill. megtakarításra félretett pénzecskéjüket. spórolós spóṷrolóṷs mn Takarékos. Nagyon spóṷrolóṷson íltünk. spriccolt ~ in Festékkel bepermetezett. spriclispulni ~ fn → Paszományosoknál: főként selyemszálak felgombolyítására használt nem tömör hengerű orsó.
50
sajt
sprőd sprőÝd, prőÝd mn Kemény. 〈vászon〉. sprudli ~ fn Tejföl és liszt keveréke, habarás. L. még: cívis konyha spulni ~ fn Magyar neve: orsóṷ. Cérnaorsó, cséve. Egyik fajtája a → cetlisspulni. L. még: orsó, paszományosmesterség sréegyenes: → srég sréen: → srégen srég ~ mn Összetétellel: sréegyenes. Ferde, rézsútos. srégegyenes: → srég srégen sréhen, sréjen, sréen, sréjan hsz Ferdén. sréjan: → srégen sréjen: → srégen sróf sróṷf fn 1. Összetétellel: lámpasróṷf. A lámpán lévő csavar, amellyel a fényerőt lehet növelni. Szólás: Sróṷfra jár az esze: csavaros észjárású, furfangos ember. 2. Esztergályozott fadarab, amellyel a → káposztáshordón a deszkákat leszorítják. L. még: német srófol sróṷfol i 1. Csavaroz. Petróleumlámpa fényerejét csavarral szabályozza. 2. Szőlőt → présel. srófos eszű sróṷfos eszű: Csavaros eszű, ravasz. srófos káposztáshordó sróṷfos káposztáshordóṷ:A házi → hordós káposzta készítésének fontos eszköze. Két fülén egy-egy négyszögletes lyuk van, ebbe jár egy esztergályozott fadarab, a → sróf. A sróf fején egy erős pálca van átvéve, ezzel feszítik. Deszkái méretre be vannak vágva, középen keresztben egy lyuk található, ebbe illeszkedik a sróf vége. Használat előtt a srófot zsírral
sáfrányillat megkenik, és lassan szorítják, hogy a káposztafejek össze ne törjenek. srófos gúzs sróṷfos gúzs: Anyás csavar. ss ~ msz Hess! L. még: állatűzők stablondeszka stáblondeszka fn Szabadon álló mennyezetgerendák ereszkiképzésének felső deszkázása. staférung: → stafírung stafírozás ~ fn A selyembélés bevarrása. stafírozó öltés stafírozóṷ őÝtís: A → stafírozásnál használt öltés. Szőrmekabátoknál, ill. más szőrmés ruhadaraboknál használják. stafírung staférung fn Kelengye. A cívis lány ~jában volt párna, nagy dunna, lepedők, abroszok. Tágabban a vásárolt bútort is ide számították. Ha már férjhez ment a lány, akkor a ~ot új asszony kelengyéjének is mondták. L. még: német stakétli ~ fn A tornác korlátját képező alacsony vályogfal v. léckerítés. L. még: kőműves stampedli ~ fn Féldecisnél kisebb pohár → pálinka. L. még: német stand ~ fn 1. Utcai, piaci árusítóhely. 2. Ló állóhelye az istállóban a jászol előtt. L. még: német standbeli ~ mn Állománybeli, hivatásos (pl huszárőrmester). L. még: német stander ~ fn Hentesek bádogból készült zsírszűrő edénye. L. még: német standol ~ i Vendéglátásban a nap elteltével leméri az aznapi italfogyasztást. L. még: német stangli ~ fn 1. Bútor élét szegélyező huzal, szegélyhuzal. 2. Rúd alakú, sült
51
sajt
barnatészta készítmény, sóṷsstangli, egy kis köménymag is járt rá. L. még: német stanicli ~ fn Tölcsér alakú papírzacskó. Fűszerfélét (borsot, paprikát, gyömbért) mértek bele. L. még: német stantung ~ fn Durva asztalterítő. L. még: német starking ~ fn Visszaszorulóban levő régi(bb) → almafajta. Piros, csíkozott, kúp alakú, zamatos, illatos → piacos alma. Nehezen kezelhető, de elég jól tárolható gyümölcs. Több fajtája van. Szeptember végén szedik. Fája erős. stekkol ~ i → Szőrmekikészítő dörzsöl, felületet egyenletessé tesz. L. még: német stekkolófa stekkolóṷfa fn → Szőrmekikészítőknél a varrások kisimítására, puhításra használatos eszköz. stelázsi telázsi fn Konyhai, kamrai nyitott, polcos deszkaállvány. A telázsi póṷcos edínytartóṷ. A főzőedényeknek 3−4 polc van, a felsőn a csuprok, tányérok, a középsőn a lábasok, legalul a fazekak vannak. A cívis gazdasszony a belül zománcos vasedényeket minden héten átsmirglizte, a smirglizett részt ujjával megcsavarta, ezzel is díszítette. A polcokon stelázsipapírok, stelázsicsíkok v. stelázsipapírcsíkok. Cipészek, csizmadiák polcos állványa a kaptafás stelázsi. L. még: német; a fogalmak szócikkeit is! stelázsicsík telázsicsík fn Más nevei: póṷcruha, póṷcra valóṷ ruha, telázsiruha. A → stelázsi polcára való terítő. Sárga vászonra varrt, pirossal v. kékkel varrt, póṷcra valóṷ ruha.
sáfrányillat stelázsipapír telázsipapír fn A → stelázsi polcait fedő papír. Boltban árusították. stelázsipapírcsík telázsipapírcsík fn Kamrai polc élére díszül erősített mintás, csipkés papírcsík. stelázsiruha: → stelázsicsík Stella cseresznye: → cseresznye stempli ~ fn Bélyegző. L. még: német sterc: → tört kolompér stészli tészni, tézni fn A → szekértengely végére húzott vaskupak, amely megakadályozza, hogy a kerék, ill. a → lőcs lecsússzék. stiglic stiglinc, tiglinc fn Tengelice, kalickában tartott énekesmadár. L. még: német stiglinc: → stiglic stikkes ~ mn Büdös, romlott 〈hús〉. L. még: német stikli ~ fn 1. Fejelő tégla, egynegyed nagyságú tégla. 2. Barna tésztaféleség. L. még: német stimel: → stimmel stímmel stimel i Amit mondott az úgy van, igaz. L. még: német stimmol stimol i Hangszert (hegedűt, zongorát) hangol. L. még: német stimol: → stimmol stirt: → stort stóc: → stósz stóla stóṷla fn Papnak bizonyos egyházi szolgálatokért (pl. temetésért, keresztelésért) fizetett díj. stoppológép stoppolóṷgép fn Másik neve: fóṷdozóṷgép. A varrógéphez hasonló eszköz a → cipő bőrén keletkezett lyuk, hasadás befoltozására szolgál.
52
sajt
stort ~, stírt msz Stirt/Stort ki!: kutya elűzésére. L. még: állatűzők, német stósz stóṷsz, stóṷc fn Rakás, kupac. Stóṷszba rak: pl. zsákokat egymásra rak. L. még: német stószol stóṷszol, stóṷcol i 1. Egymásra rak, magasra rak. Pl. búzászsákokat egymásra rak. 2. → Tímár bőrt taszít, simít. stószolás stóṷszolás, stóṷcolás fn Rövidszőrű szőrmék összevarrásánál alkalmazható lapos varrás. stosszkendő stosszkendőÝ fn Vászonkendő, amelybe bele kell csavarni a filckalapokat, hogy gyúrásnál ne közvetlenül a filcet érje a fizikai ráhatás. L. még: pásztorkalap stosszolás ~ fn Filckalap sűrítése. L. még: pásztorkalap stosszoló stosszolóṷ fn → Pásztorkalap-készítők gyúrótáblája. strabát ~ fn Függőzésnél a zsinórnak az ujjakkal mért távolságtartása. L. még: kőműves stráf ~ fn Csík, sáv. L. még: német stráfszalonna ~ fn 8–10 cm-es csíkokra vágott, bőrös → szalonna. Az érett sós ~´ból készül a híres debreceni paprikás szalonna is. stráfszekér ~ fn Lapos rakfelületű, rendszerint rugókra szerelt, a városi fuvarozásban, teherszállításban használt jármű, stráfkocsi, rakszekér. Fogatolására hidegvérű lovakat használnak, amelyek → kumet szerszámmal húznak. strájfa ~ fn Az istállóban a jászoltól a → körömrugóig nyúló választórúd, amely a lovakat egymástól, ill. a lovakat a tehenektől elválasztja. A ~t a rugós ló
sáfrányillat mellé tették, hogy ne tudják egymást rugdosni. A megellett lovat is ezzel választották el a többitől, hogy a kiscsikó ne menjen át a másikhoz. strájfakarika ~ fn Az istállóban a → strájfa felfüggesztésére használt vaskarika. strájhol ~ i → Kőműves téglafalazás alkalmával az álló hézagok tömítése után a falfelületet lekeni. strájholás ~ fn Téglafalazás alkalmával az álló hézagok tömítése után a falfelület gondos lekenése az újabb sor részére. L. még: kőműves strájpám ~ fn Emelet magasságú gerendákra elhelyezett vízszintes gerenda, amely végigfut az állványzaton. strájszekter ~ fn Vízzel teli edény, amelybe a → vitlit mártották a pékműhelyben. strájh ~ fn → Mézeskalácsosok piros alapfestéke. strájhol ~ i → Mézeskalácsos a tésztát alapfestékkel lekeni. strájholás ~ fn 1. Fehértészta lekenése alapfestékkel. 2. Téglafalazás alkalmával az álló hézagok gondos tömítése után a falfelület gondos lekenése az újabb sor részére. strapacipő strapacipőÝ fn Olyan → cipő, amelyben dolgoznak. strapacsizma: → viselőcsizma strasszer: → strasszergalamb strasszergalamb ~ fn Strasszernek is mondják. Nagy testű, viszonylag rövid díszgalamb. Feje sima, nagy és széles. Középhosszú, erős csőre, középhosszú nyaka, széles melle, széles és rövid háta, erős szárnya és rövid lába van. A galam-
53
sajt
bászok tenyésztették/tenyésztik. L. még: galamb strázsa ~, trázsa, istrázsa fn 1. Katonai őrség. 2. Fegyveres őr. 3. Őr, éjjeliőr. 4. Őrség, őrhely. strázsál ~, trázsál, istrázsál i Őrködik, őrt áll. strázsáló strázsálóṷ, trázsálóṷ, istrázsálóṷ fn Éjjeliőr, → strázsa. stréfli: → strimfli streg ~ fn Rakodóvágány melletti emelt szintű rakodóhely. L. még: német strekk ~ fn 1. Vasúti pálya melletti ösvény, út. 2. Falazásnál alkalmazott kötősor. L. még: kőműves strimfli ~, trimfli, stréfli, istirimfli fn (rég) Vastagabb szálú, sűrűn kötött harisnya, 5 tűvel kötötték. Stréfli, ez nádlis harisnya vóṷt. L. még: nádlis harisnya, német strimflikötő strimflikötőÝ, trimflikötőÝ fn (rég) Gumiszalagból összevarrt → harisnyakötő. strimflipénz strimflipíz fn Prostituált nőnek járó pénzösszeg, borravaló. Gavallér férfiak a → kuplerájban az örömlánynak is adtak pénzt. Ezt általában a → strimflikötő alá dugták. strimfliszár ~, trimfliszár fn Harisnyaszár. strogser [?] ~ fn Pékségben használt lapos, pléhből készült vakaró. strompádli: → strumpándli strózsák stróṷzsák, tróṷzsák fn (rég) 1. Szalmazsák, szalmával töltött katonai derékalj. 2. → Kurva, vkinek az ágyasa. L. még: német strumpádli: → strumpándli
sáfrányillat strumpándli strompádli, strumpádli fn 1. Harisnyakötő. 2. Piros, fehér, zöld színeket mutató ital, amelyet úgy készítenek, hogy legalulra zöld színű abszintot, erre fehér triple sec-et, végül vöröses konyakot v. rumot öntenek. L. még: német strupli ~ fn (rég) 1. Cipő, csizma szárára varrt fül, húzó. 2. Az a szíj, amellyel a nyerget a ló hátára csatolják. L. még: német stuccol ~ i → Tímár a hasításról v. a bőrről lecsüngő fölösleges darabokat levágja. stuccolókés stuccolóṷkés fn → Tímároknál: a bőrt körülnyeső kés. stucli stucni fn 3 dl űrtartalmú fedeles, füles söröspohár. stucni: → stucli studíroz ~ i Töpreng, gondolkodik vmin. L. még: német stukatór: → stukatúr stukatúr stukatóṷr, stukatur fn A famennyezet alsó deszkázatára erősített nádszövet, és arra mészhabarcsból készített vakolat. Nem gerendás, amijen most van. L. még: német stukatúrmennyezet stukatóṷrmenynyezet fn Másik neve: stukatóṷros plafon. Bevakolt stukatúrnáddal készített mennyezet. Régi mennyezetfajtának tartják. stukatúrnád stukatóṷrnád fn 2 m széles és 10 m hosszú ritka nádszövet. stukatúrszeg stukatóṷrszeg fn Nádszövet felerősítésére az egyes számra hasonló jellegzetes szeg. stukatúros ház stukatóṷros ház: Sima, nem gerendás mennyezetű ház.
54
sajt
stukatúros plafon: → stukatúrmenynyezet (suba ~ fn Pásztorok viselete: gyapjas juhbőrből készült, ujjatlan, hosszú köpönyegféle.(Éksz) bunda: 1. Állat bozontos, sűrű szőrzete, prémje. Prém, szőrme. 2. Pásztorok viseleteként: juh gyapjas bőréből készült, szőrével befelé és kifelé egyaránt hordható ujjatlan, kabátszerű felsőruhadarab. Női ködmön. 3. Szőrméből készített (hosszú) téli (női) felsőruhadarab. Szőrmével bélelt télikabát. (Éksz) suba ~ fn Másik neve: bunda, nagybunda. A hosszúfürtű magyar juh szőrös bőréből készült, palástszerű, bokáig érő ruha. Az egyszerűbbeket 5−7 bőrből, az ünneplőket − kinek-kinek módja szerint − 12−24 bőrből készítették. Ezek közül egy a vállbőr volt, melyet kissé karcsúsított táglalap alakra szabtak, közepét a nyaknak megfelelően kivették. Ehhez toldották az elejbőrt, a vállnál kerekített oldalbőröket és a hátbőrt. A zsákszerűen összevarrt bőröket elöl a nyakkivételtől végighasították, az alját pedig egyenesre vágták, és irhával körülszegték. Nyaka köré egy egész fekete báránybőrből ún kacagánygallért varrtak. − Valószínűleg ősi ruhadarabunk. A ~´t a nagykunságiak, hajdúságiak és délborsodiak bundának nevezték. Igazi hazája az Alföldön volt, itt asszonyok is viselték. A ~ virágkorát a 19. században élte. Viselője, használati célja, szabása és készítésmódja szerint a köb. Főbb fajtái: ünneplő suba, juhászbunda, kocsiravaló suba, asszonysuba. Az ünneplőt nevezték templombajárónak, díszítése szerint
sáfrányillat virágosnak, irhásnak v. almásnak is. A magyar paraszt egyik legszebb ruhája volt. Viseletét a pásztoroktól vette át. A ~ az öregnek tekintélyt, a fiatalnak erőt, férfiasságot, hullámzása, a testen való ringása a járásnak, mozgásnak szépséget adott, szerkezeti tagoltsága, díszítése emelte a test derekasságát. A módosabb házasulandó legénynek kijárt egy ~, de általában a meglett férfikorban viselték. A hivatali méltóságnak is velejárója volt. Sok népdalunk hirdeti népszerűségét és szólásmondásunk tekintélyét: Tele buksza, nagy a bunda! Bolondot szép suba nem illet, de guba! Guba gubához, suba subához! − intették a felfelé kapaszkodót. − A 19. század elejétől egyre inkább a bundavarró szűcsök remekelte irhás, virágos ~´k hódítottak. A bőröket meghagyták természetes fehér színükben, de Békésben és a Kiskunságban sárga földdel okkersárgára, Veszprém környékén taplóval vöröses barnára festették. Az ünneplő ~ mesterien megtervezett remekmű volt. Deréktoldásán 15−25 cm széles keresztirha futott, melyet gazdagon hímeztek, a hosszanti oldalvarrásokat 2−4 cm széles vízfolyásos v. almás szélű fehér v piros szálirha fedte. Az ünneplő ~ fődísze a félkör alakú válltányér virágozás. Díszítése szerinti típusai: a nagykunsági−hajdúsági kötözött aljú ~. − A rideg életmódot folytató pásztorok legnépszerűbb és legcélszerűbb felső ruhája a juhászbunda v. a mosatlan bunda. A régi szólás is úgy tartotta: Bunda nélkül nem pásztor a pásztor! Eb a juhász bunda nélkül! Ha a juhász bundát nem ráz, hiába magyaráz!. Bél Mátyás: „Ha fáznak befordítják, ha melegük
55
sajt
van, kifordítják.” A ~ felfogta az őszi hideg esőt, a süvöltő pusztai szeleket, a hóförgetegben is őrködhetett benne a pásztor. Fektében ágya, derékalja, párnája volt. Amikor a jószágot vigyázta botjára támaszkodva, karja alá gyűrte, ha megúnta az ácsorgást, ülésnek használta: maga alá szedte, kötését a fara alá igazította, ha rámelegedett, földbe szúrt kampójára akasztotta, és árnyékában hevert. Mesterei a juhászok voltak, akik ősi soron 6−8 zsíros ürü bőrből varrtak juhbélből sodort húrral v. bőrből hasogatott szironnyal. Az igazi ~´hoz a bőrt ki sem mosták, csak kissé megpuhították, törték, mondván, addig bunda a bunda, míg a kos megszagolja, amíg benne a szőr természetes zsírossága, melyről lepergett az eső, nem járta a harmat.(mosatlan bunda). A Hortobágyon (és a Nagykunságon) az aljára 20−25 cm prém felhajtót, kötést varrtak, és ezt a bőr felőli részre bőrsallangokkal felkötötték v felgombolták. Ez védte az alját a harmattól, lucsoktól, ennek neve: kötéses /kötözött aljú ~. A juhászbundák egyedüli dísze az egész fekete báránybőrből készült kacagánygallér volt. Rátarti juhászok a Hortobágyon (és a Nagykunságon) kártyás bundákat v. sallangos bundákat csináltattak. Ezek is kötözött aljúak voltak. Elejére, a válla alá csipkézett szélű, kártya nagyságú piros irha rátétet öltöttek, melyet fehér sallang szíjakkal fűztek át. Erre kötötték a dohányzacskót és a tűzkészséget (→ pásztorkészség). − Kocsiravaló ~ v. vásározó ~ a tanyára, vásárokra járó parasztembernek, a fuvarosnak nélkülözhetetlen ruhadarabja volt. Ősztől tavaszig nem
sáfrányillat maradhatott le a szekérről, de a gondos ember nyáron sem restellte felvenni, kivált, ha szabadban éjszakázásra számított. Kevés szalonna, jó útitárs a bunda! − tartotta a közmondás. A ~´kat rendszerint a bundavarró szűcsök készítették 6−8 mosott és jól tört juhbőrből. Kiterítve legalább félkört formált, így várakozásnál, rávetve a lovakra betakarta azokat. Az összevarrások közé fehér v. piros →vócot tettek, s hogy némi csínt adjanak neki, az alját piros, fekete, v sárga irhával szegték. Melyen hímzett rozmaring levélsor futott… A Tiszántúlon minden asszonynak volt kisbundája. A szegény az ócskán vett v. a gazdasszony mellett való szolgálataiért kapott egy használtat. A férjhezmenő gazdalánynak ládájába tartozott. − Hajdúsági kisbundás szűcsök… szépek és híresek voltak a zöld selymezésű debreceniek. A ~ divatja az első világháború után megszűnt. (NLex) – Pásztorok viselete, gyapjas juhbőrből készült, ujjatlan, hosszú köpönyegféle. A Hortobágyon használnak a kanászok és a juhászok. − Szólás: Suba ~´hoz, guba gubához: a hasonló anyagi körülmények, ill. az azonos műveltségű emberek keresik egymás társaságát, kötnek házasságot. Ha meleg volt, a ~ szőrös részét kívül, ha hideg volt, belül viselték. L. még: bunda subaárus ∼ fn A → subát a vásáron árusító személy. suber ~ fn 1. A szekérderék elejét v. végét, esetleg mindkét részét lezáró, rendszerint kiemelhető és az oldalfák közé becsúsztatható deszkalap. 2. Oltó és habarcskeverő ládán alkalmazott le-
56
sajt
eresztő és elzáró nyílás, többnyire egyszerű fából szerkesztett tolózárral. L. még: német suberdeszka ~ fn Másik neve: suberes deszka. A → szekér két oldaldeszkája. suberes deszka: → suberdeszka suberes szekér ~: Leginkább föld, homok szállítására való → szekér. Az oldala deszkázva van, a szekérderék hátsó része, esetleg az eleje is fel-le mozgatható erős deszkalap(ok) (→ subervég), amelyek bal és jobb oldalukon vánkosokba vannak szerelve. A vánkosok lehetővé teszik a deszkalap(ok) lefel mozgatását, így könnyebb a rakodás. subervég subervíg fn Szorosan egymás mellé illesztett deszkákból készült deszkalap, ami a → suberes szekér, ill. a kordé elejét és hátulját zárja, és a vánkosban föl-le mozgatható. subick: → suviksz sublót sublóṷt fn Alacsony fiókos szekrény, kaszli, komód. Varrnivalót, foltnakvalót, cérnát, ollót stb. tartottak benne. L. még: német sublótfiók sublóṷtfióṷk fn A → sublót fiókja. A sublótnak általában 4 fiókja volt. sublóttakaró sublóṷttakaróṷ fn A → sublótra való terítő. subrika: → suprika Subrik-pipa ~ fn A Palatinszki-pipánál kisebb veres pipa, amelynek a dereka sima, alul pedig bajuszos díszítése van. L. még: debreceni pipa sudár ~ I. mn Nagy, hosszú 〈haj〉. Ennek a jánynak fekete, ~ haja van. II. fn Az → ostorcsapó legvége, ami cserdí-
sáfrányillat téskor a durranó hangot adja. L. még: suhogó sudaras ~ mn Olyan 〈gyümölcsfacsemete〉, amelynek oldalágai vannak. sudarlós fa sudarlóṷs fa: Egyenes, jó növésű, magas fa. sudaron ~ hsz Egyenesen. A kanadai nyár szíp ~ nőÝtt. sudribunkó sudribunkóṷ fn Bunkósbot. suffolk ~ fn Angol eredetű birkafajta. L. még: juhtartás sugár ~, súgár I. fn → Csizmadiamesterségben: a fonál elkeskenyedő vége. II. mn Karcsú, sudár. A ~ ember magas és víkony. − Szólás: Alszik egy súgárt: alszik egy keveset. L. még: emberi test sugaras ~ mn Kör sugarainak irányába haladó. sugár derekú ~: Másik megnevezése: sugár termetű. Jó testalkatú, hosszú, karcsú törzsű, izmos 〈ló〉. sugármagas ~ mn Karcsú, magas ember, lány, fa. sugár szarvú: → villás szarvú sugár termetű: → sugár derekú sugdosódik sugdosóṷdik i Sugdolózik. sugorgat: → zsugorgat suhader: → siheder suhajka ~ fn Vadsóska. L. még: sóska suhajtoz: → sohajtoz suhanc: → süvölvény suháng ~ fn 1. A csemetekorból kinőtt fiatal fa, amelynek még nincs szabályos koronája. 2. Hajlékony vessző, ág; husáng.
57
sajt
suhángol ~ i Vesszővel ver. suharc ~ fn 1. Friss hajtás, → vessző. 2. Pálcának, botnak is alkalmas, hajlékony, suhogós vessző. 3. Husáng, karó. suheder: → süvölvény suhé-puhé: → csihé-puhé suhint ~ i Ételt gyorsan elkészít. suhintott étel suhintott ítel: Gyorsan elkészülő, gyenge étel. L. még: cívis konyha suhintott leves ~: Rántás helyett forró, paprikás, hagymás zsírral ízesített → leves, főként tésztaleves. suhog ~ i 1. Eső zuhog. 2. Sebesen mozgó kelme, dolog tompán zúgó hangot hallat. suhogó suhogóṷ fn 1. Összetétellel: könnyűsuhogóṷ. Kenderzsinegből font, kétszeresen sodrott, hosszú és könnyű → ostor, amivel a kocsisok serkentik a négyes, ötös stb. fogatokat. Nyele vékony és kb. 170 cm hosszú, a kötele a csapóval együtt kb. 350 cm. Csak akkor használták, ha bakról v. ülésről hajtottak. 2. Hosszú kötelű, szíjú ostor vége, → sudár. 3. Vékony, de erős, hajlékony vessző, pálca. L. még: lófogat sujtás ~ fn Különféle ruhadarabok díszes, ill. díszítő eleme. L. még: paszományosmesterség sukk ~ fn → Hosszmérték. A két ököl és az egymás felé fordított két hüvelykujj együttes hossza, kb. 30 cm. A ~al a → szekér oldalhosszát mérték, általában 7 sukkos volt egy szekér. L. még: félsukk, német sukkos ~ mn Egy sukknyi, vagyis kb. 30 cm hosszúságú, vastagságú. L. még: félsukkos
sáfrányillat sukkos fal ~: A régi nagyméretű (30 cm) tégla hosszának megfelelő szélességű → fal. L. még: kőműves suláf, sulák, suláp: → siláp suli ~ mn Alattomos, sunyi. sullárog ~ i → Ökörfogat lassan megy. sullog ~ i Lopakodva megy, sompolyog. súly súj fn → Kútgém végére kötött nehezék. sulykol sujkol i Mosáskor sulyokkal ruhát ver. Patakba veri a ruhábúl a piszkot, sujkojja kifele. − Igekötővel: → kisulykol, megsulykol. sulykolófa sujkolóṷfa fn Másik neve: sujok. A ruhának v. fonálnak mosás közben való verésére használt vastag, nyeles falap, mosósulyok. sulykolószék sujkolóṷszék fn Támla nélküli magas szék, amelyen a ruhát, fonalat sulykolják. sulykos sujkos mn Keletlen, rosszul sült, szalonnás 〈→ kenyér〉. A kenyírrül mongyák, ha nincsen jóṷl kidagasztva. L. még: kenyérsütés súlymértékek: − A/ Vmely tömeg súlyának meghatározására való mértékegység. Idős cívisek által még ismert, de már általuk sem használt régi ~: fertály (és tört részei, pl. félfertály), font (és tört részei, pl. negyed font, fél font), kvint, lat, (mázsa). A korábbi évszázadok ~e (és pénzneme) volt a libra. Tágabban ~nek foghatók fel a piaci, kereskedelmi, ill. a paraszti gazdálkodással kapcsolatos adagolások is. Pl. csomó; csihe, csirke, ill. boglya, petrence stb. – B/ A ~ és űrmértékek közötti szoros kapcsolatot mu-
58
sajt
tatja, hogy a kettőt elválasztani nagyon nehéz. A súlyt ugyanis rendszerint űrmértékekkel mérték. Pl. 1 köböl = 4 véka, jó minőségű búzából 1 köböl = 1q súly; 1 véka súlya kb. 24−25 kg, a félvéka pedig kb. 12−12, 5 kg. Ennek kisebb részeit literben v. fontban számították: 1 font = 0, 56 kg. Az icce és a meszely is régi mérték, malomban és kocsmában volt használatos. Az icce egy félliternél vmivel több, súlya kb. 1 font; 1 meszely az icce fele. Ennél kisebb űrtartalom mérésére a félmeszelyt használták. L. még: a fogalmak szócikkeit is! sulyok sujok fn 1. → sulykolófa. 2. Gabonának, hüvelyeseknek stb. a kézi csépléséhez használt vastag, nyeles falap. − Szóláshasonlat: Nehéz, mint a sujok: tárgy nagyon nehéz, súlyos. Szólás: Sujokkal se lehetne agyonverni: dicséretként mondva: makkegészséges. sulyom sujom fn 1. Trapa natans. Vízinövény. Tüskés termését ősztől tavaszig a folyók mentén, mocsaras területeken még a múlt század közepe táján is gyűjtötték, a legtöbbet a Tisza mellékén, így pl. a → Hortobágy folyóban. A város piacán v. házaknál árulták. Régebben a debreceni piacon, ill. a Nagytemplom előtt a ~árusok (→ sulyomkofa) az otthon megfőzött ~ termésének a tüskéit erre a célra készített asztalon, ill. széken vágták le (→ sulyomvágó asztal), úgy mérték el vásárlóiknak. A sulymot nyersen, főzve, sütve ették, ill. befőttnek tették el. A gesztenyéhez hasonló ízű, üveges, lisztes, fehér belsejű ~ a szegény (ebb) néprétegek tápláléka volt, de mint ritka csemegét az előkelők is fogyasztották. A gesztenye meghonosodásával és
sáfrányillat lelőhelyének visszaszorulásával fokozatosan eltűnt a piacról. 2. → sulyomtészta. L. még: kolokán sulyomberena sujomberena fn Olyan → berena, amelynek a → sulyom termésének tüskéihez hasonló fogai vannak. sulyomkofa sujomkofa fn A ~ a tiszai morotvák és az Alföld kisvizeinek hasznos növényét, a sulymot a vizek partján élő szegényektől vásárolta meg, és otthon megfőzve vitte a város (pl. Debrecen) piacára. Idős cívisek szerint Debrecenben felvidéki házaló → kofák is árusítottak sulymot befőttnek. Az utcákat járva a ~ bekiáltott a portákra: Sujom van! A sulyomárusításnak ez a módja Trianonnal megszűnt. L. még: sulyom sulyomtészta sujomtíszta fn Röviden: sujom. Zsírban kisütött, kereszt alakú → fánkféle. sulyomvágó asztal sujomvágóṷ asztal: 4 lábon álló alacsony asztal, ill. szék, amelynek a lapjába horgok vannak illesztve. Az alájuk helyezett kés segítségével vágták le a → sulyom termésének tüskéit. sulyongó sujongóṷ fn Formázáskor használt eszköz. Fémből készült háromszögre rákötöttek egy hosszú madzagot, amelynek a végén egy ólom- v. vasgolyó volt, ezzel döngölték le a homokot. súlyos kezű sújos kezű: Erős kezű. summa ~ fn 1. Pénzösszeg. 2. Idénymunkásnak átalányban megállapított járandósága. Summára vállal: meghatározott járandóságért, pénzösszegért végzi el a munkát. Ha ~´ra vállalta fel a ka-
59
sajt
pálást, akkor akármennyi időÝ alatt vígezte el, az összeg ugyanannyi vóṷt. summamunka ~ fn Summában végzett munka. summás1 ~ I. fn A tőkés mezőgazdaságban megszabott járandóságért idénymunkára szegődött munkás. A cívis paraszttársadalomban az egy gazda által birtokolt földterület kis(ebb) mérete miatt nem volt jellemző a ~ok alkalmazása. II. mn Összes, pl. ~ gubaszám. L. még: summa summás2: → sommás summás gubaszám ~: A kallósgazda által számba vett összes → guba. Summás utca: → Nagymacs sunyít ~ i 1. Sunyin megbújik, meglapul. 2. Sunyin néz, aki nem mér az ember szemibe nízni. 3. Ló füle hátrahúzásával jelzi bizalmatlanságát, támadó szándékát. sunnyog ~ i 1. Sunyin ólálkodik, lopakodik. 2. Titkon figyel. sunyorgat ~ i Alakváltozata: sunyorog. Hunyorog. sunyorog: → sunyorgat suppant: → suppaszt suppaszt ~ i Más képzővel: suppant. Üt, vág. Igekötővel: → odasuppaszt. suprika ~, subrika fn Kihúzott szállal → suprikázással keletkezett minta. suprikál1 ~, subrikál i Másik igéje: suprikázik (subrikázik). Kelmét, fehérneműt úgy díszít, hogy egy irányban szálakat húz ki, és a bennmaradt szálakat mintával átszövi. suprikál2 ~ i Vesszővel, pálcával ver, üt vmit, vkit. Igekötős alakjai: → elsuprikál, kisuprikál, megsuprikál.
sáfrányillat suprikázás ~, subrikázás fn Szálkihú zással készített minta létrehozása. suprikázik: → suprikál1 surák ~ fn (gúny) Serdülő fiú, siheder. L. még: ember surc ~ fn Összetétellel: surckötőÝ. Férfiak viseletében különféle munkákhoz, ill. iparosok által használt, a ruha megóvására való, nyakba akasztható, egyenes szabású, egyszerű kötény, ill. ennek anyaga. Rendszerint kék, esetleg zöld vászonból készült. Külön névvel említett fajtái a → vetősurc és a vőlegénysurc. Az előbbi olyan kötény, melyből az elvetendő magokat kézi vetéskor kiszórják, az utóbbi díszes ünnepi viselet. L. még: német surckötő: → surc surgyé: → szalmazsák surján ~ fn Fiatal fa, erdő, ill. hajtás. surjáng ~ fn Fa tövéből növő vessző, fattyúhajtás. surmó surmóṷ fn (gúny) Alakváltozata: surmóṷk. Serdülő fiú, → süvölvény, siheder, suhanc, → suttyó. A ~ olyan fiúgyerek, aki vadul, félve néz az emberre, nem mér az emberre nízni. surmók: → surmó súrolókeféz súrolóṷkeféz i Perzselt disznót kefével letisztít. L. még: disznóölés, perzselés susinka szuszinka, ~ fn 1. Sűrű étel, amely főzés közben jellegzetes szuszogó, sípoló hangot ad. 2. → slambuc. suskus ~ fn Csalafintaság. suskusol ~ i Két személy együtt vmi rosszban sántikál. susma ~ fn 1. Mafla, mulya, ügyetlen. 2. Alattomos, sunyi.
60
sajt
susmákol ~ i Piszmogva dolgozik. susmog ~ i 1. Sugdolózik. 2. Mérgében dohog, dünnyög. susmogás ~ fn Suttogás. susogó susogóṷ mn Suttogó. susorog ~ i Zubogva forr. sustorékol sustoríkol i Alakváltozata: sisterékel. 1. Halkan, alig hallhatóan beszél, beszélget. 2. Pl. forró vasra öntött víz sistereg. sustorog ~ i Suttogva beszélget. susuisten ~ mn Alamuszi, sunyi, ostoba. Szitok: Te, ~! suszter ~ fn → Cipész. Intés, jótanács: A ~ maraggyon a kaptafánál!: mindenki maradjon a saját szakmájánál! Közmondás: Suszternek jóṷ cipőÝje, sza- bóṷnak jóṷ nadrágja ritkán van: aki kénytelen másnak dolgozni, annak nem jut ideje, ereje saját magával törődni. suszteráj ~ fn Cipészműhely, csizmadiaműhely. L. még: csizmadia, német susztercsiriz: → csiriz suszterkalapács ~ fn → Csizmadiák, → cipészek domború fejű ütőszerszáma, ezzel kalapálják le a varrásokat, behajtásokat, ragasztásokat. susztermajszter susztermájszter fn Cipészmester, csizmadiamester. L. még: német suszterszék ~ fn 1. Másik neve: kerekszék. Fából és bőrből készült háromlábú, kerek lapú, mélyített ülőkéjű alacsony, támla nélküli szék. Kényelmes ülőalkalmatosság, mert a rajta ülő feneke a közepén levő mélyedésbe jól beleilleszkedik. Egy suszternek tulajdonított tréfás mondókában is szerepel: Én kis
sáfrányillat kerekszékem (kerek székem), bocsássál /engeggyél meg nékem, mert én paszujt ettem, poszog az én seggem. 2. Fejőszék. sut ~ fn Összetétellel: kemencesut. 〈Tanyai lakóházakban〉 a kemence és a fal, néhol a tűzhely és a fal közötti szűk hely, amely főleg a gyerekek pihenő-, ill. alvóhelye. A ~ot tisztán tartották, télen a kemencével együtt hetente kimeszelték. Gyerekeknek szóló tréfás felszólítás: Sutra puja, vacokra koca!: menjetek a sutra lefeküdni, aludni! Szólás: Üjj el a ~ba fejíredni! − annak mondják, aki gyáván viselkedik. suta ~ mn 1. Balkezes. 2. Szarvatlan 〈anyaállat〉. 3. Formátlan testalkatú, nehézkes mozgású 〈bika〉. L. még: setesuta suta fejű ~: Szarvatlan 〈jószág〉. suta kéz ~: Bal → kéz. suta láb ~: Bal → láb. sutu: → szőlőprés sutuj ~ fn (rég) Kínzóeszköz a kéz szorítására, → satu. sutulás: → szőlőpréselés sutuló: → szőlőprés sutyorékol: → sutyorog sutyorog ~ i 1. Más igeképzővel: sutyoríkol. Sugdolózik. 2. Suttog. suttyó suttyóṷ I. mn Kamasz, suhanc 〈fiú〉. II. fn Szószerkezettel: suttyóṷ legíny/fiú. Kamasz, suhanc fiú. A kisbojtárok tizenöt-tizenhat éves suttyóṷ fiúk vóṷtak. L. még: süvölvény suttyó fiú: → suttyó suttyó legény: → suttyó suvárog ~ i Vágyik vmire, sóvárog. suvaszt ~ i Üt, sujt. Jóṷl nyakon suvasztotta. suvick: → suviksz
61
sajt
suviksz subick, suvick fn Lábbeli fényesítésére használt, durvább fekete kenőcs. Az öreg katona már subickot köp, mondták, mert már annyit subickolt. L. még: német suvikszol subickol, suvickol i 1. Suviksszal ken, fényesít. 2. Vmit tisztít, fényesít. Igekötővel → kisuvikszol. suvikszolt csizma subickolt csizsma: Fényes ünneplő → csizma. suvikszos subickos i Finomabb bőrből készült, fényesíthető 〈lábbeli〉. suvikszoskefe subickoskefe fn Olyan → kefe, amellyel a → suvikszot a lábbelire kenik, fényesítőkefe. suvikszosskatulya subickoskatuja fn Kerek fémdoboz, ebben árusították és ebben tartották a suvikszot. sügely sige fn Bokrokkal sűrűn benőtt erdő. sükebóka sükebóṷka mn 1. Ügyefogyott, együgyű. 2. Kissé nagyot halló. süket: → siket sül ~ i Növényi rész szárad. Pl. tengeri, búza alsó levelei. Ha nincs eső, fel sül a tengeri. − Az ige igekötővel adatolt alakjai: → általsül, belesül, elsül, felsül, kisül, összesül, rásül. süldő süldőÝ I. mn Fiatal, serdülő 〈leány v. legény〉. II. fn Összetétellel: süldőÝdisznóṷ. Egy évnél fiatalabb → disznó. L. még: sonkasüldő *Süldő: → Hortobágy süldődisznó: → süldő sülése: → kenyér sült faggyú ~: → Gyertyaöntéshez használt → faggyú.
sáfrányillat sül-fő sül-főÝ i Túl sok időt tölt vhol. Egísz nap ott van sülve-főÝve, már unják, unásig van. sült kolompér: → sült krumpli sült krumpli ~: Alakváltozata: sült kolompír. Sütőben, kemencében sütött, leginkább megsózva fogyasztott egyszerű étel. Módosabbaknál csemege, szegényeknél fő táplálék volt. L. még: krumpli sült malac ~: A jómódú → cívis konyha ropogós, finom étele. Készítése: A malacot megkopasztják, megmossák, besózzák, tepsibe teszik, és kemencében zsírral locsolgatva (újabban sütőben) megsütik. sült paraszt ~: (gúny) Igazi, valódi paraszt, műveletlen paraszt, műveletlen ember. sült szőrű sült szőÝrű: Napszítta szőrű v. vedlő 〈ló〉. sült tengeri ~: Egyfajta népi csemege. Hajdan főleg a határban dolgozó munkások (kocsisok, napszámosok) fogyasztották. Augusztusban a még gyenge szemű → tengerit fanyársra húzták, és → gaztűzön megsütötték. Mikor megsült, a belső csuhájával a kormot letörölték róla, így ették. Gyakran a 3 v. 4 ágú villa minden ágára húztak egy-egy csövet. Az augusztus végére már megvénült, de még nem teljesen száraz tengericsövet késsel megütögették, megvagdalták, úgy sütötték meg. sült tojás: → rántotta sült tojás kolbásszal: → rántottás kolbász süly süj fn A népi gyógyászat betegségneve. Cívis nyelvi jelentései: ’hámlással járó, vörös színű bőrbetegség; ló
62
sajt
szervezetében keletkezett tályog’. Régi nyelvi összetételekben is szerepel: → ráksüly, sülyköszvény. Másutt van még ’vérbaj, tüdőbaj, aranyér, görvélykór, emberi testen sebes duzzanat, vmely ragályos betegség, állat nyakán keletkezett daganat’ jelentése is. A betegségnév talán a magyar néphitből már rég kiveszett betegségdémonoknak a nyomát őrzi. Átok, szitok: A sűj egyen meg!: a fene egyen meg! Bizonyára ez a sok jelentés(árnyalat) tette alkalmassá a szót a frazémabeli használatra. L. még: fene, guta, íz, népi betegségnevek, sülyös sülyköszvény süjköszvíny fn (rég) A → köszvény egyik fajtája. L. még: népi betegségnevek sülyös süjjös mn Sebes, pattanásos, kiütéses 〈orr, arc〉. Süjjös az óṷra, kiütíses, bibircsóṷkás, bőÝrbetegsíg. süllyeszt síjjeszt i Kiszáradt kutat mélyít. L. még: kút süllyesztett kút síjjesztett kút: Olyan → kút, amelyet úgy mélyítenek tovább, hogy nemcsak földet hordanak ki belőle, hanem a falát is lejjebb csúsztatják. süllyesztőfúró süjesztőÝfuróṷ fn Lyukak, furatok mélyítéséhez használt fúrógép. sülyös süjös mn 1. Sülyben szenvedő. 2. Kiütéses 〈ló〉. sündörgődzik sündörgőÝddzik i Alakváltozata: sündörgőÝzik. Ólálkodik, settenkedik. 2. Lábatlankodik. 3. Ember, állat hízelegve dörgölődzik, simul vkihez. Az állatok közül más nem is sündörgőÝddzik, csak a macska. sündörgőzik: → sündörgődzik sünnyöl: → sünyöl
sáfrányillat sünyöl ~, sünnyöl i Nagyjából varr, fércel vmit. Igekötővel → megsünyöl. süppedékes süppedíkes mn Vizes, nedves 〈talaj〉. sürgöny ~ fn Távirat. sürgönydrót sürgönydróṷt fn Távíróvezeték. A sürgönydróṷt fütyölt, ha szél vóṷt. sürgönypózna sürgönypóṷzna fn Távíróoszlop. sűrít ~ i 1. Sürög-forog, sürgölődik. 2. A kenderszálat erősebbre megsodorja. − Igekötővel: → megsürít. L. még: paszuly sűrített elletés sűrített elletís: A juhok tavaszi idényen kívüli elletése. Ha két évben háromszor ellik a juh, ~ van. L. még: juhtartás sűrjen ~ hsz 1. Gyakran. Nem ~ jár a templomba. 2. Sűrűn. Ha a székfű ~ vóṷt, akkor a szegínyek lapátszerűvel szedtík, mert csak a virágja kellett. sürménkedik ~ i Jár-kel, jön-megy. sűrű ~ I. mn 1. Tömzsi, vaskos, → zömök 〈ló, ökör, ember〉. 2. Gyakori. Nincs nekünk ojan ~ járásunk a Hortobágyra. II. fn → Erdő(fajta). Beszaladt az ökör a ~be. L. még: lótenyésztés sűrűfésű: → serkehúzó fésű sűrűmálé ~ fn Kukoricalisztből főzött → málé. Tányérokba téve megkeményedett, és akkor vékony cérnával felszabdalták. A ~ az oláhok ’románok’ kedvelt étele volt, a cívisek ritkán készítették. sűrűs erdő sűrűs erdőÝ: Sűrű → erdő. sűrűszita: → fátyolszita
63
sajt
süt ~ i Kenyeret süt. Kedden sütnek a rendesek, csütörtökön a lusták, szombaton a kurvák − tartotta a korabeli debreceni felfogás. − Az ige adatolt igekötős alakjai: → elsüt, felsüt, kisüt, lesüt, megsüt. L. még: kenyérsütés sütemény sütemíny fn 1. Sütőben sütött, formával kiszaggatott v. fölszeletelt tészta. 2. Péksütemény. L. még: cívis konyha süteményvilla sütemínyvilla fn Sütemény evésére alkalmas, a hagyományos villánál kisebb méretű evőeszköz. sütés sütís fn l. Az a cselekvés, hogy vmit sütnek. 2. Egy kemencényi kenyér. − Közmondás: Azon is múlik a sütís, ha liszt nincs: alaptalan tervezgetésre adott tréfás válasz. Elíg egy sütísbűl egy kenyír: nem jó az, ha a testvérek ugyanabba a családba házasodnak be. L. még: bérsütés, kenyérsütés sütésbilyog sütísbíjog fn Bélyegzővas, → bilyogozó, amellyel az állat bőrére ilyen jelet égetnek. L. még: bilyogozás sütet ~ fn 1. Egyszerre sütött kenyér; tészta. Ez 3−5 (esetleg több) kenyér, kemencétől, családtól függően. 2. Jelzői használatban: egy ~ lepíny/kenyír: annyi lepény, kenyér stb., amennyit egyszerre sütnek. Közmondás: Egy ~bül elíg egy kovász/lepíny: testvérek ne házasodjanak ugyanabból a családból! süt-főz süt-főÝz i − Szólás: Amit sütöttél-főÝztél, edd meg! sütkérezik ~ i Sütteti magát a nappal. Az öreg tavasszal a napra kiáll, ~ az öreg. sütnivaló tök: → sütőtök
sáfrányillat sütő sütőÝ fn 1. Tűzhelynek, kemencének sütésre elkülönített része. 2. A kemencénél dolgozó, sütést végző személy. 3. Szalonnasütő nyárs. 4. Összetételekben is szerepel. Ételek, sütemények sütésével kapcsolatos az aranygaluskasütő, bábsütő, fonatossütő, kalácssütő, kenyérsütő, kuglófsütő, tarkedlisütő; egyéb: pipaszársütő. L. még: a fogalmak szócikkeit is! sütőabrosz sütőÝabrosz fn → Kenyérsütéskor a kovász, ill. kenyértészta letakarására való abrosz; sütőruha. Két fajta volt: a nagyméretű a → kenyérsütéshez, a kisméretű a kalácssütésnél volt használatos: → kenyérsütő abrosz, kalácssütőabrosz. sütőasszony sütőÝasszony fn. Leginkább eladásra szánt kenyér sütésével foglalkozó nő (→ kenyérsütögető). Szegény, de tiszta asszonyok, özvegyaszszonyok voltak, akik vett v. saját búzalisztjükből kenyeret sütöttek, árujukat a piacon értékesítették. Többjüknek biztos vevőköre volt, elsősorban városi tisztviselők, úri családok. Számukra házhoz is szállították a friss kenyeret. Néhányan segédet is fogadtak: dagasztó, bevető asszonyt. Egyesek csak zsemlét, kiflit sütöttek, ehhez kevesebb erő kellett, ezt leginkább idősebbek vállalták. Így nevezték a nagy múltú debreceni perec sütésével foglalkozó → perecsütögető kisegítőjét is, akinek elsődleges feladata a → perec megsütésével kapcsolatos munkák elvégzése (a kemence befűtése, a sütés lebonyolítása stb.) volt. L. még: sütögető
64
sajt
sütőedény sütőÝedíny fn Olyan → edényfajta, melyet sütőben készült ételek elkészítésekor használnak. sütögető sütögetőÝ fn Nevének változatai: sütögetőÝné, sütögetőÝasszony. A ~k a debreceni piacok, hetivásárok, nagyvásárok jellegzetes alakjai voltak. Általában asszony, legtöbbször lacikonyhás özvegye vállalta ezt a munkát. Felszerelése egyetlen üstház volt, erre egy lapos, de széles peremű bádogtepsi borult. Ezen sütötték a húst, kolbászt, halat, hurkát, és árulták a piacolóknak és vásározóknak. Mások eladásra szánt kenyér, ill. sütőtök sütésével foglalkoztak (→ kenyérsütögető, töksütögető). Működtek a város területén gesztenyesütögetők is. Ők főként a belvárosban (pl. a Bika környékén) sütötték és árusították a szelídgesztenyét. L. még: sütőasszony sütögetőasszony: → sütögető sütögetőné: → sütögető sütőház sütőÝház fn Zárt v. fészerszerűen nyitott helyiség sütőkemencével. sütőlapát sütőÝlapát fn Más nevei: vetőÝlapát, kiszedőÝlapát. Nagyméretű, hosszú nyelű, fából készült lapát, a → kenyérsütés eszköze. Feje és nyele állhat egyetlen darabból v. két összeerősített részből, feje többnyire kerek v. ovális, esetleg szögletes alakú, nyelének hossza kb. 2, 5 m. Sütéskor erre töltik rá a kenyérkosárból a megformált, megkelt, nyers kenyértésztát, ill. ezzel szedik ki a kemencéből a megsült kész kenyeret. Ugyanezzel vetik be a kalácsot, → lángost/kenyérlepényeket is. Kenyérsütés idején rendszerint a kemence oldalfalához állítják.
sáfrányillat sütőlemez sütőÝlemez fn Két végén peremmel ellátott lemez, amelyen tésztát sütnek. sütőruha sütőÝruha fn A kelni hagyott (kenyér)tésztára terített vászondarab. sütős sütőÝs mn 1. Felfűtött. A kemencét egy jóṷ óṷra hosszáig fűteni kellett, hogy sütőÝs legyen, hogy megsüsse azt a nagy tísztát. 2. Forró. A gyereknek mondtuk, ha közel ment a tűzhejhez, hogy vigyázz, mert sütőÝs. A víz is lehetett sütőÝs, ha forróṷ vóṷt. sütőszekrény sütőÝszekrény fn → Rézműveseknél: az üreges tárgyak öntéséhez szükséges mag kiégetésére szolgáló tárgy. sütőteknő: → dagasztóteknő sütőtök sütőÝtök fn Szószerkezettel: sütnivalóṷ tök. Nagy, gömbölyded termésű → tökfajta, ill. ennek sütve fogyasztható, szürke héjú, sárga, édes húsú termése. (Legismertebb fajtája a → fahajú tök.) A cívis parasztgazdaságok is termesztették, leginkább a homokon levő tengeriföldben, a → tengerivel egyidőben. Gyakran fészekbe ültették, trágyából kis ágyat csináltak neki. A → disznótökhöz hasonlóan ezt is → tengeritörés után szedték le, és összefordított kasban szekérrel szállították haza. A fiatal ~öt tehénnel, lóval, sertéssel etették, az éretteket megsütötték. Erre a → parázstök a legalkalmasabb. Az a jó parázs, amelyikbe nem hatol be az ember körme, v. felvágva recseg. A nép szerint akkor édes, ha a dér megcsípi. Ezért régen a kemény tököt az ól tetejére tették ki. Felhasználáskor darabokra vágták,
65
sajt
belét kiszedték. A befűtött kemencében megsütötték. Az a jó, ha a tök parázsra sül, a nedves, locsos, ill. szálkás tök nem jó eledel. Kiszedve kosárba rakták, hogy kihüljön. A múlt század első feléig Debrecen piacain a szegény asszonyok, ill. a → töksütögetők árusították. sütővas sütőÝvas fn Ollószerű eszköz, amelyet melegítve a haj göndörítésére használnak. süveg ~ fn Magas, hengeres, ill. csúcsos férfi fejfedő. Gyapjúból, szőrből tömörített vastag, posztószerű anyagból, nemezből ’filc’ készül(t); neve az anyaga alapján: filcsüveg. A Debrecen környéki tanyákon és a Hortobágyon élő férfiak még a múlt század első felében is hordták. A hortobágyi pusztán használt változata karimás volt, és nem szorult szorosan a fejhez. Közmondás: Kinek mijen ~je van, ojannal köszön: mindenki csak úgy viselkedhet, ahogyan tőle telik. L. még: fejviselet süvegcukor ~ fn Kúpformába öntött, csavaros papírba csomagolt, egy tömbben levő, fehér színű, kemény háztartási cukor. Súlya 2−3, ill. 3−5 kg volt. A háziasszonynak kellett feldarabolnia. Nagyobb háztartások használták főleg befőzéshez. süvegel ~ i Igekötővel: → megsüvegel. Fejfedőt levéve alázatosan köszönt vkit. süvít ~ i Rendkívül sebes mozgása közben a levegőt súrolva éles, magas zúgó hangot hallat. süvölvény süvölvíny fn Más megnevezései: siheder (suheder), suhanc. Ser-
sáfrányillat dülő korú fiú. Rokon fogalmai/megnevezései: → surmó/surmók, suttyó. süvöltős süvöltőÝs fn Tarka tollú, pintyféle énekesmadár, süvöltő. svábcófűrész svábcóṷfűrísz fn A faanyag görbe irányú vágására való → fűrész. svájcer: → svájcertehén svájcertehén ~ fn Röviden: svájcer. Svájci eredetű pirostarka → szarvasmarha. L. még: tehén svédfogó svédfogóṷ fn Csőfogó. svédol ~ i → Tímármesterségben: beken, bemázol. svindler ~ mn Huncut 〈ember〉.
66
sajt
Sz
szabadállás ~ fn A → külterjes állattartásban az a körülmény, állapot, amikor a legelőn tartózkodó állatok a szabad ég alatt pihennek, esetleg ott is éjszakáznak, kinn az Isten ege alatt hálnak. szabadcsapat: → rohamsisak szabadétető szabadítetőÝ fn A jószágnak szabad ég alatt levő téli etetőhelye. szabadgazdálkodás ~ fn Tetszés szerinti földhasználat. L. még: földművelés szabad hajtatás ~: → Vesszőfonásnál a levágott vesszőnek, vesszőkévéknek a vízbe állítása, hogy a héj könnyen lehántható legyen. szabadhívás ~ fn Köznyelvi szóval: hölgyválasz. Táncmulatságnak az a szakasza, amelyben a nők kérik fel táncra a férfiakat. A → tánciskolába járó cívis fiatalok körében volt elterjedve. szabadítás ~ fn Az a tény, hogy az állatok a határban (aratás után) szabadon legelhetnek. L. még: külterjes állattartás szabadítómester szabadítóṷmester fn Az a mester, aki előtt segédvizsgát kell(ett) tennie az inasnak a segédvizsgadarab elkészítésével. L. még: *céh szabad kemence ~ fn Az udvaron lévő → kemence.
szabad kémény szabad kímíny: Másik neve: pendejkímíny. A → szabad konyha fölé boltozatosan boruló, alul szélesebb, fölül szűkebb kémény, amely a szabadba nyílik, és ahol a füst szabadon távozhat. Vályogból v. téglából épült, → padka és sut tartozott hozzá. Másik nevét onnan kapta, hogy falazatát a tetőtérben pendelyszerűen összehúzzák. Egyik változata legtovább a tanyákon maradt meg, ahol buglyos kemencével fütöttek, amelybe egy kályhacsövet illesztettek, ez vezette ki a szabadba a füstöt. szabad konyha ~: Köznyelvi eredetű elnevezése: szabad tűzhej. A debreceni és környékbeli parasztházak → pitvarainak dísze volt, annak majdnem egyharmad részét foglalta el ez a 2 x 1, 5 x 1, 2 m nagyságú, oltárszerű vályog- v. téglaépítmény. Teteje téglával volt kirakva, a széle keményfa szegéllyel bevonva, lent két oldalon a tűzrevalónak nagy lyuk volt hagyva. Az egészre a kémény trapéz alakú füstfogója borult. A tüzet a vasláb v. a → tűzikutyák segítségével tartották fenn. A nagy hasábfák fél végét feltették a vaslábra, másik vége a tűzhelyen feküdt, a meggyújtott fa erős lánggal égett, jó pártűz, vagyis → parázs maradt utána. A 19. században a cívis gazdasszony
szabad kút még mindent a ~´n főzött-sütött. Ezen főzte a levest a fazékban, ezen sütötte a nyársonsültet, a → fán sült kalácsot, a zsírba sült tésztákat. Itt főtt a galuska is a → vasfazékban. A vasfazekat a kéményből lelógó hosszú, görcsös kötél végére kötött → kákóra akasztotta, amikor nem főzött, a kákót oldalra fordította. A tisztaságkedvelő háziasszony a ~´t minden szombaton bemeszelte, tetejét vörös földdel, rámáját barna olajos festékkel befestette. szabad kút ~: Az ásott kutak fedetlen, nyitott fajtája. szabad majoros ~: Olyan külső cseléd, akit a városi v. falusi házában lakó gazda tanyájának őrzésére, gondozására, benne lakásra fogad fel. szabadon telelő: → szabados marha szabados jószág szabados jóṷszág: A → csárdáknál levő szállás jászlához nem kötött, csupán oda beterelt jószág. szabados marha ~: Másik neve: szabadon telelőÝ. Télen-nyáron szabad ég alatt tartott rideg marha. A csádét a lú nem is ette, hanem a szabadon telelőÝnek adták. szabadpárnás bútor ~: → Kárpitosok nyelvében: Olyan bútor, amelynek nincs rögzített párnája. Kivehető volt, és meg lehetett fordítani. szabadság szabaccság fn Országos vásár. A híres debreceni vásárt debreceni szabadságnak hívták. Két fajtája a → kisszabadság, nagyszabadság. L. még: vásár Szabadságtelep Szabaccságtelep tn − A város keleti részén terül el. Eredeti neve tulajdonosáról Nyilastelep volt.
68
szabászasztal
szabadtűz ~ fn 1. A pusztában a szabad ég alatt gyújtott tűz, amelynél főzik ma is a pásztorok ételeiket a vasfazékban. 2. Kémény nélküli tűzhely. Pl. a szappant ~ön üstben főzték disznóölés után. szabad tüzelésű szabad tüzelísű: Edénnyel közvetlenül érintkező tűzterű 〈tűzhely〉. szabad tűzhely: → szabad konyha szabadul ~ i 1. Inasból, ipari tanulóból segéd lesz. 2. Katonaságtól leszerel. szabadulás ~ fn A legeltetési idény vége; a pásztorok ilyenkor szabadultak a szolgálat alól, amíg fogadás alkalmával újra el nem szegődtek, fel nem fogadták őket. L. még: tarlószabadulás szabaduló munka szabadulóṷ munka: Az inas, ipari tanuló felszabadulásához szükséges vizsgadarab, segédvizsgadarab. szabad vacok ~: A jószág alvóhelye a szabadban. A jóṷszág kora tavasztúl kísőÝ őÝszig a szabad vackon hál. L. még: külterjes állattartás *szabadvásár: A 12. századtól magánbirtokon is engedélyezett, vásárvám szedése nélkül tartott → vásár. szabályozó szabájozóṷ fn Az → ekekapa része. Ezzel állították a kapák távolságát, hogy a termést ne kaszabolja ki. szabás ~ fn 1. Annak a módja, ahogyan egy ruhadarabot, pl. a szűrt megvarrják; a kész szűr alakja. 2. A megszőtt gubaposztó meghatározott helyeken történő elvágása a → gubaszabó késsel.
szabad kút szabásvonal ~ fn A szűrposztóból kivágott darabok alakja, ill. a kész szűr alakja, szabása. szabászasztal ~ fn Másik neve: szabóṷasztal. Különböző szakmákban: keményfából készült, kb. 3 m hosszú és 1, 5 m széles, sima felületű, szabásra, festésre, szárításra is használható munkaasztal. szabászdeszka ~ fn Sima fafelület, amelyen a kikészített bőrből a → cipő részeit kiszabják. szabászkés ~ fn → Cipészeknél, csizmadiáknál a minta kivágására használatos szerszám. szabó szabóṷ fn Német eredetű régi népi neve: snájder. Kisiparos férfi, aki szőtt kelméből ruhát szab és varr. A 14. századtól hazánkban is működtek céheik. Általában más mester készítette a férfi- és más a női ruhát. A magyar népviseletekben csak a férfiruhát készítette ~, a nőit általában falusi varróasszonyok, akik elmaradottabb vidékeken a 20. században férfiaknak is dolgoztak (de: női szabómester.). Hazánkban a 19. század végéig a mesterség külön ágához tartozott a szűrszabó, akit vastagszabónak is neveztek. A vékonyszabó vékonyabb szövetekből varrt hagyományos, a helyi igényeknek megfelelő szabású darabokat (magyar szabó) v. nyugatias, városi, polgári szabásúakat (pl. pantallót), ő volt a német szabó. Utóbbi nőknek is dolgozott. A német ~k a 18. század folyamán alakítottak külön céheket. A 19. század vége óta nagyjából a parasztszabó és úri szabó (vmint női ~) felel meg a korábbi magyar ~ és német ~ szakágnak. Ha a ~
69
szabászasztal
rendelésre, mértékvétel után, (hozott anyagból) mondvacsinált ruhát varr, akkor váltószabó a neve. Ha szabvány méretekre tömegárut készít, akkor vásári szabó, a 20. században konfekciós szabó. A korábbi kézi varrás után a 19. század legvége óta a paraszt~ és konfekciós ~ a legtöbb varrást géppel készíti, így olcsóbb tömegárut tud előállítani. Az úri ~ a 20. század közepéig is majdnem minden varrást kézzel végzett a finomabb, drágább ruhadarabokon. − Nem ~, hanem a csizmadia gúnyos megnevezése a lütyüszabó. − Közmondás: Mihejt szabóṷ, mingyár báróṷ: (tréf) a ~mesterek és ~legények rátarti emberek. L. még: a fogalmak szócikkeit is! szabóasztal: → szabászasztal szabódik szabóṷdik i Szabadkozik. szabógallér szabóṷgallér fn 1. Másik népi neve: száraz laska, vendéglői elnevezése: széles metélt. A → cívis konyha gyakran főzött tésztája. Készítése: 3−4 tojással tésztát gyúrnak jó keményre, kicipózzák és vékonyra elnyújták. Feltekerik a → nyújtófára/sodrófára, ezt kihúzzák belőle, és éles késsel kb. 1 cm szélesen elvágják. A levágott részeket a → nyújtótáblán/nyújtódeszkán összerázzák. Egy fazékban vizet tesznek a tűzhelyre, sót bele, és befedik. Egy lábosban felaprított sós szalonnát pirítanak. A fövő, zubogó vízbe beleszórják a laskát. A hideg tészta lehűti a sós vizet, de csak rövid időre. Fakanállal kavargatják, hogy össze ne álljon. A vékony tészta hamar megfő. → Galuskaszedővel/galuskaszűrővel kiszedik egy cseréptálba, és forró tepertőzsírral hirtelen leöntik,
szabad kút jól összekavarják, így nem ragad össze. Tehéntúrót és tepertőt hintenek rá bőven. A tehetősebbek cukrozott darált dióval v. mákkal, mazsolával ízesítették. A református cívisek nagypénteken böjtös ételként szívesen fogyasztották/fogyasztják. 2. Széles, lapos, hosszú metélt. 3. Rétegesen hajtogatott levestésztából → derelyemetszővel háromszögletűre szabdalt táska, amelyet levesbe v. sós vízbe főztek be. *Szabolcs: → Hortobágy, Szepes Szabolcska Mihály utca: → utcák−utcanevek szabóvarrótű szabóṷvarróṷtű fn Szabók által használatos → tű. A selyembélések bevarrásához használják. szabóvászon szabóṷvászon fn Szövet, amit bélésként a szűr stb. belsejébe varrtak. Laza szövésű, keményített anyag, melyet zakók béléseként szoktak használni. szádori ~ mn Lassan, nehezen járó 〈ember〉. szádorog ~ i Céltalanul jön-megy, ténfereg. szag ~ fn Több összetételben fordul elő utótagként: borszag, füstszag, hagymaszag, hordószag, kojtszag, kosszag, szarszag. − Szóláshasonlat: Szaga van, mint a dohos kölesnek: pl. ember szája nagyon büdös. L. még: a fogalmak szócikkeit is! szaggat ~ i 1. A kiválogatott gyapjút csipetenként, kézzel megtépi, hogy ne maradjon csomós. 2. Tésztát sütés, ill. főzés előtt megfelelő nagyságúra és alakúra darabol. Kelís után nem szabad
70
szabászasztal
rögtön ~ni a tísztát. 3. A tésztából formákat szúr ki. szaggatás ~ fn → Gubacsapóknál a szétválogatott gyapjúnak kézzel történő szálakra tépése, bontása azért, hogy az anyag ne legyen csomós. L. még: gyökérszaggatás szaggató szaggatóṷ fn Nyers tészta kiszaggatására való eszköz. A mézeskalácsosok által használt fajtái a csokiszaggató, diószaggató, nejlonosszaggató, piskótaszaggató. Anyagára utal a lemezszaggató. L. még: a fogalmak szócikkeit is! szagol ~ i − Szólás: Ojat szagojj, amijet szakítottál!: amilyen házastársat választottál, olyannal érd be! szagos szappan ~: Kellemes, jó szagú, → szappan. szagos szilva ~: Kellemes jó illatú, zamatos → szilvafajta. A muskotájos berbencei ~, abbúl szokták csinálni az aszalt szilvát. szagos víz ~: 1. Illatos szappanból készített oldat. 2. Gyenge minőségű, hígított kölnivíz. 3. → rózsavíz. − Mindhárom változatát a kisfiúk (és a szegényebb sorú legények) használták a → húsvéti locsoláshoz. száj ~ fn 1. Testrésznév, a fejen levő nyilás és üreg; a (két) ajak; ~üreg. Az emberi ~ tréfás, gúnyos neve: bagóṷlesőÝ, csámcsogóṷ, kelepelőÝ, tátogóṷ, pampogóṷ; a nagy, vastag ~ neve pampula, az ilyen ~ú ember pampula ~ú; a sokat beszélő ~ lepcses. Kifejezésben: pl. ~a szíle: ajak, alsó ajak; szám padlása: ~padlásom; hideg ~ú az olyan ember, akinek a ~ában hamar kialszik a
szabad kút pipa, cigaretta, mivel sokat beszél; kemíny ~ú az olyan ló, amelyet nehéz a gyeplővel kormányozni. − Frazémákban igen gyakori. Figyelmeztetésben: De sokra ír a szád!: ne fecsegj össze annyi bolondságot! Durva figyelmeztetésben: Kirojtosodik a szád a sok beszídtűl. Ne beszíjj, mert a szádra ülök! Ne járjon a pampogóṷd! Fenyegetésben: Megájj, majd megadom a szád ízit. Megadom a szád ízit!: ellátom a bajod, megverlek! Csattanós válaszban: A szádbúl a gelebedbe hújjík! − mondja az, akit a füle hallatára átkoznak. Szóláshasonlatokban: A nagyszájú, okoskodó, veszekedő embernek Akkora a ~a, mint a táborkapu/várkapu. Akkora a ~a, mint egy sikátor. Úgy áll a ~ja, mint a tyúk seggi: a) sírósra görbül. b) csücsörít. Úgy beszíl, mintha gombóṷc vóṷna a ~ába: tele ~jal beszél. Aki nagyon el van keseredve, annak Úgy áll a ~a, mint akinek nem jutott dinnyefőÝd/krumplifőÝd/káposztafőÝd. Aki sokat és fölöslegesen beszél, annak Úgy jár a ~a, mint a motóṷlla/szélkelep. Ojan, mintha az apja a ~ábul köpte vóṷna ki: nagyon hasonlít rá. Nagyobb a ~a, mint a teheccsíge: beszélni jól tud, tenni, teljesíteni már kevésbé. Szólásokban: Várja, hogy a sült galamb a ~ába szájjon: munka nélkül akar boldogulni. Adni kell a ~án/~ára: rá kell hagyni, amit mond. Nem marad meg a ~átúl: nem marad tőle nyugton, folyton veszekedik rá. Nyúlik a ~ja valamire: nagyon kíván vmit. Pl. Nyúlik a ~a a kásás béles után: nagyon kívánja. Kitáttya a ~át: veszekedni kezd. Feltáttya a ~át: megmondja
71
szabászasztal
a magáét. Lakat van a ~án: tudatosan hallgat vmiről. Nincs lakat a ~án: tudatosan kibeszél vmit. Nem tesz lakatot a ~ára: kimondja, amit gondol. Elcsúszott a ~a: olyat mond, amit nem lett volna szabad, v. nem illett volna. Kiesett a csecs a ~ábúl: vmi jótól elesett. Megígette a forróṷ kása a ~át: pórul járt. Mindig jár a ~a vagy kell, vagy se: fölöslegesen és sokat beszél. Nem lehet ellelni a ~a ízit: válogatós. Megnyaja utánna a ~át: ízlik neki vmi. Megehetné a szíp ~ával: arra mondják gúnyosan, aki válogat az ételben. Csóṷkra áll tülle a ~a: gyümölcs, étel nagyon savanyú. Bedugja a ~át: enni ad neki. Fülig ír a ~a: jóízűen nevetni kezd. A ~átul vonynya el: inkább ő lát szükséget. A ~a íze szerint esett: kedvére történt vmi. Megadta a ~a ízit: jól megmondogatta neki. Mindene megvan, amit szeme- ~a megkíván: nagy jómódban él. Meg kén aranyozni a ~át: mondják a szépen beszélő emberre, pl. papra. Megcsóṷkolgatta az üveg ~át: berúgott. Szájára vette a falu: pletykálnak róla. Ha meghal, a ~át külön kell agyonütni: (gúny) folyton lármázik, sokat fecseg. Eltátotta a ~át: a) (tréf) csizma kilyukadt, levált a talpa. b) (gúny) esetleg több gyerek után ismét leánygyermeket szült a felesége. Én most csak a maga ~ával beszíltem: az én szavaimat, gondolataimat ismételte. Kinyúttya a ~át: kenyér sütés közben felhasad, kidudorodik. Közmondásokban: Ingyen/Ingyír még a szánk se ír össze: semmit sem adnak ingyen, mindenért fizetni kell. Ki a ~án spóṷrol, inát veszti: aki fösvénységből nem táplálkozik
szabad kút rendesen, legyengül. Aki a farát emelíti, ~át ízesíti: a szorgalmas munkának kényelmes élet a jutalma. Áldott a sok kéz, átkozott a sok ~: munkás kezekből jó, ha sok van, de az nem, ha sokan fogyasztják, amit megtermelnek. A ~a veri meg az asszonyt: a sok és fölösleges beszéd okozza az asszonyok baját. Erkölcsi jótanács: Szád szóṷjjon igasságot, sose mongyon hazugságot!: mindig mondj igazat! Ne szóṷj szám, nem fáj fejem!: jobb, ha nem beszél az ember mások hibáiról, mert csak magának okoz gondot vele. Életbölcsesség: Az embernek nem az a bűne, ami a ~án bemegy, hanem ami kijön. − Összetételekben különböző névátvitelekben szerepel: a bő ujjú ing borjúszájú/marhaszájú, a ~át nyitva felejtő, bamba ember málészájú, tátiszájú, a pletykás nő faluszája, utcaszája, utcaszájú.− A cívis népnyelvben (is) ismert betegségei, betegségnevei: szájfene, szájhólyagzás, szájpenész, szájrothadás, zsebrő. 2. Üregnek, üreges testnek, szervnek a nyílása: pl. a pipa felső nyílása, összetett szavakban: edényszáj, kemenceszája, kürtőszája, lyukszája, ill. szájállás, szájrész, szájréz. 3. Vmihez/Vkihez közeli dolog, tárgy. L. még: népi betegségnevek; a fogalmak szócikkeit is! szájállás ~ fn A kolomp szájának alakja, mérete, amely meghatározó a hang minőségének szempontjából. szája széle szája szíle: Másik neve: pitty. (Alsó) ajak. száj- és körömfájás: → disznó
72
szabászasztal
szájfene ~ fn Másik neve: szájrothadás. Szájrák. L. még: népi betegségnevek szajha: → kurva szájhólyagzás szájhóṷjagzás fn (rég) Egy betegségfajta. L. még: népi betegségnevek szájízelítő szájizelítőÝ fn A → szájnak jó ízt adó ital v. étel. szájkosár ~ fn Drótból font kosárszerű eszköz, amely megakadályozza, hogy a járomba fogott → ökör v. tehén legeljen. Különösen → szántáskor tették fel az állat fejére. Vasboltban árul- ták. Szajkó utca: → Pac szájkörömfájás ~ fn Száj- és körömfájás. Kérődzőknek és sertéseknek ragályos, vírusos betegsége. szájpenész szájpenísz fn Ember, főként csecsemő szájának nyálkahártyáján v. a nyelven megtelepedő, fehér, pontszerű lerakódásként elburjánzó élősdi gomba. L. még: népi betegségnevek szájrész szájrísz fn A → fazekaskemencének az a része, amelyen keresztül az edények berakodása történik. szájréz ~ fn A rézkarimát a kupakkal összekötő rézfoglalat. szájrothadás: → szájfene szak: → cap szakács ~ fn − Közmondás: Legjobb ~ az ésíg: éhesen minden étel jólesik. Sok ~ elsóṷzza az ítelt: ha nincs egységes vezetés, nem eredményes a munka. szakácsasszony: → szakácsné szakácsasszonyok tánca ~: Másik neve: szakácsnék tánca. A → lakodalomban segédkező szakácsnőknek járó tánc vacsora után. A főzőasszonyok, fel-
szabad kút szolgáló legények járták, ha vége volt sokszor megújrázták (a levesért, a tyúkért, sóért, paprikáért stb.), úgyhogy néha majd egy óráig is eltartott. szakácsné ~ fn Más nevei: szakácsasszony, főÝzőÝasszony. Szakácsnő. Szakácsné rígen az uraknál meg a lakadalomba vóṷt. Ha többen voltak, − pl. lakodalomban − munkájukat a → főszakácsné irányította. szakácsnék tánca: → szakácsasszonyok tánca szakad ~ i − Közmondás: Ott ~, ahun a leggengébb: a) a szegény embert éri a legtöbb baj, veszteség. b) a leggyengébb részen törik meg az ellenállás. − Igekötős alakjai: → beleszakad, beszakad, elszakad, felszakad, kiszakad, leszakad, megszakad. szakadás ~ fn Sérv. A cívis (nép) nyelvben adatolt fajtái: ágyékbélszakadás, bélszakadás, bélhártyaszakadás, életérszakadás, köldökszakadás, tökzacskószakadás. L. még: népi betegségnevek; a fogalmak szócikkeit is! szakadt farkú ~: Rövid farkú 〈ló〉. L. még: lótenyésztés szakajt ~ i Alakváltozatai: szakít, szakaszt. Megkelt kenyértésztát késsel v. kézzel egy-egy kenyérnek megfelelő részekre vág, oszt. A → szakajtókosárba → szakajtókendőt tesznek, abba belehelyezik a kiszakított tésztát, és abban még egyszer kelesztik. A kenyéren kívül a pogácsa és a fánk tésztáját is ~ják. L. még: kiszakajt szakajtás ~ fn Más változatai: szakítás, szakasztás. Összetétellel: kenyírszakajtás. Megkelt kenyértészta megfelelő
73
szabászasztal
darabjának a leválasztása és a → szakajtókosárba helyezése. szakajtó: → szakajtókosár szakajtókendő: → szakajtóruha szakajtókosár szakajtóṷkosár fn Alakváltozata: szakasztóṷkosár. Mondják szakajtóṷnak is. Kenyértészta kelesztésére való, gyékényből v. szalmából font fületlen → kosár, amellyel a kenyérsütéshez szükséges lisztet kimérik, és amelyben az egységnyi kiszakított kenyértészta (→ szakajtás) megkel. (Divatosabb változatába színes, festett szalma-, ill. gyékénycsíkok voltak belefonva.) Szerepe volt a kovászolásnál is: ti. ahány ~nyi lisztet kivettek, annyi marék kovászt kellett a vízben szétáztatni. Használták szemes termények tartására is. Jelzői használatban: egy ~, szakasztókosárnyi liszt. Formája a kenyérével áll összhangban, ezért kerek alakú. A kenyértésztát közvetlenül a kosárba tett és gondosan eligazgatott → szakajtóruhára borítják, és a ruhát az egyenletes kelés végett a sarkoknál öszszehajtják, a tésztát betakarják. Egyik típusa a kisebb méretű → kisszakajtókosár/kisszakajtó, ebben a cipó tésztáját kelesztik. − Szóláshasonlat: Ojan a feje, mint a szakajtóṷ/szakajtóṷkosár: borzas, dús hajú. szakajtóruha szakajtóṷruha fn Alakváltozata: szakasztóṷruha. Más nevei: szakajtóṷkendőÝ, szakasztóṷkendőÝ, kenyírruha. A → szakajtókosárba helyezett nagyobb méretű vászondarab, konyharuha, amelyre a kiszakított kenyeret borítják, és amellyel betakarják. L. még: kenyérsütés
szabad kút szakáll ~ fn 1. Férfiak arcán, állán növő szőrzet. Névvel nevezett fajtái: → császárszakáll, Kossuth-szakáll. 2. Baromfi állán lecsüngő bőrlebeny. A kakasnak nagyobb a taraja is, a ~a is. 3. A fa kidöntésekor keletkező, a tőből kiálló facsonk. szakállszárító szakállszárítóṷ fn A cíviseknél a deszkakerítés fölött kibámészkodó idős (szakállas) férfiakkal kapcsolatban mondják némi tréfás árnyalattal. Eredetileg a ~ ülőhellyel felszerelt, ideiglenes tartózkodásra szolgáló fedett építmény, amelyet várkapuk, városkapuk, templomkapuk v. középületek bejárata mellett állítottak fel. szakaszos legeltetés szakaszos legeltetís: Juhászoknál egy összefüggő legelőterület szakaszokban történő legeltetése. A rendelkezésre álló területet felosztják kaszálókra és legelőkre. Az előbbieket kaszálják, az utóbbiaknál, ha az egyik rész elkopik, akkor a juhnyájjal átmennek a másikra, vagyis a juhász a lelegeltetett területről egy másikra hajtja a nyájat. szakaszt: → szakajt szakít: → szakajt szakítókörző szakítóṷkörzőÝ fn A varrás nyomvonalának kijelölésére alkalmas eszköz; jelzőkörző. szakma ~ fn Szakmát örököl: az apjától tanulja a ~´t. szakmány ~ fn (rég) Teljesítménybérezési rendszer, teljesítménybér. Szakmányba dóṷgozik: teljesítménybérbe dolgozik. szál ~ fn 1. Hosszú, vékony, de nem fonalszerű dolog egy darabja: egy ~
74
szabászasztal
deszka/gyertya/kender/szína stb. Derík/ Szíp ~ ember: magas növésű. 2. Jelzői használatban: szn-vel együtt: a megjelölt szám kevés voltának kiemelésére: egy ~ ingbe/gatyába/pendejbe. Utóṷsóṷ ~ig: egytől egyig. 3. A hímzőfonal hosszirányban futó rostja. 4. A fa v. vmilyen anyag hosszirányban haladó rostja. 5. Hosszú, vékony növényi képződmény, pl. szőlő szára, cirokszál, csutkaszál, gazszál, kórószál, nádszál, rózsaszál, szalmaszál. A meccísnél két-három ~ termőÝt használtak. 6. Szövésnél vászonba, kosárfonásnál vesszők, szíjgyártóknál szíjak közé illesztett fonal, vessző, szíj, pl. felvetőszál, kontúrszál, kötözőszál, vezetőszál 7. Szálára húz: kifésül. Szálára jön: kifésülődik. Szálat ereszt/engedi a ~at/ereszti a ~at: a bélnek való gyapjút a munkás a fonókeréknél ülve egyenletesen formálja kezével ~lá. L. még: a fogalmak szócikkeit is! szalad ~ i − Szólás: Százfele ~: tengernyi a teendője. Elutasító válasz az öltözetre tett megjegyzésre: Nem nízi azt, aki ~, hanem inkább halad: akinek dolga van, az nem törődik mások megjelenésével, ruházatával. Azt se tuggya, mit csinájjík: ugrájjík vagy szalaggyík: (gúny) bizonytalan, nem tud dönteni. − Adatolt igekötős alakjai: → előreszalad, felszalad, kiszalad, leszalad, megszalad, nekiszalad, összeszalad. szaladó szaladóṷ in − Közmondás: Annyi a szaladóṷé, mint a ballagóṷé: egy a fizetség, akár sietünk, akár beosztással használjuk az erőnket. Oda ír [ér] a szaladóṷ, ahova a ballagóṷ: nem ér-
szabad kút demes mindig sietni, kapkodás nélkül is célba érünk. szaladser ~ fn Csíráztatott, majd megaszalt gabonából, különösen árpából főzött → ser. szalag szallag fn 1. Kelméből, szőtt anyagból készült csík, díszként v. megkülönböztető jelként ruhán, hajban, pl. kalapszalag, köpperszalag. Itt említhető a bőrszalag, irhaszalag is. 2. Vesszők hasított részei. 3. Vékony, hajlékony anyagból készült, díszítésre, kötözésre, jelek rögzítésére stb. használt hosszú, keskeny csík. − A bal kezes kicsi gyereknek piros ~ot fűznek a ruhaujjába, hogy a jobb kezével azt piszkálgassa. L. még: lépszalag; a fogalmak szócikkeit is! szalagáré: → szalalkáli szalagcsokor szallagcsokor fn Csokorra kötött szalag haj v. ruha díszítésére. szalagos fánk: → pántlikás fánk szalagozás szallagozás fn Tömöttebb szőrme megnagyobbítása → szalag bevarrásával. szalagsor szallagsor fn Szövésből, ill. szövésből és recéből összedolgozott csík formájú minta. szalajt ~ i 1. Szalaszt. 2. Elkopott csavarmenet szalad. szalakáli, szalakáré: → szalalkáli szálal ~ i Jószág takarmányt v. füvet szálanként, immel-ámmal, lassan eszik. L. még: felszálal szalalkáli szalagáré, szalakáré, szalakáli fn Népi neve: fújtatóṷ. Süteménykelesztő sütőpor, melegítéskor illanó anyagokra bomló vegyszer. Közvetlenül
75
szabászasztal
sütés után olyan kellemetlen szaga van, mint a lúpisi. szálas ~ mn Sudár termetű 〈ló〉. szálas gyapjú ~: A fürtnek hagyott gyapjú, amelyet → körömpővel megkörömpöltek. szálatlan ~ fn Gubavászon keresztszálának való, gyenge minőségű gyapjúcsomó. szálazóállvány szálazóṷállvány fn → Paszományosoknál: a vetülék szálazására szolgáló, fakampókkal ellátott állvány, amely a szövőszék oldalára van szerelve. szálegyenes fn Szálegyenesbe hasít: pl. fát szálán hasít. szálerdő szálerdőÝ fn Magas szálfákból álló → erdő. Magról v. ültetéssel hozták létre. szalfoksz ~ fn Slowfoksz. A múlt század első évtizedeiben a → tánciskolában tanított (modern) táncok egyike. szalicil szalicin fn A cívis háztartásban (is) tartósításra használt kristályos vegyület. Szalicinnel tartósították a mustot, az ídesbort. szalicin: → szalicil szálirány ∼ fn Szálirányba fut: kosárfonásban a vesszők hosszirányba haladó rostja. L. még: vesszőfonás Szálka-halmi-csikóskút: → hortobágyi helynevek és helynévtípusok Szálka-halmi-erdő: → hortobágyi helynevek és helynévtípusok Szálka-halmi-járás: → hortobágyi helynevek és helynévtípusok Szálka-halom: → hortobágyi őshalmok
szabad kút szálkája ~ fn A → gabona bajusza. L. még: árpaszálka, búzaszálka szallag: → szalag szállás ~ fn 1. A juhok tartózkodási helye. 2. → szálláskert. L. még: nyári szállás szálláskert ~ fn Más nevei: óṷlaskert, istállóṷskert, akolkert; röviden: → kert, szállás. Rokon fogalma a mezei kert. A (tanyai) lakóudvartól elkülönülten álló, de más ~ek szomszédságában elhelyezkedő gazdasági udvar, magánbirtoklású mezőgazdasági telephely (→ szérűskert). A régi alföldi mezővárosok, így Debrecen ~jei trágyafallal (→ garád) voltak körülkerítve, és szabálytalan alakúak voltak. Köztük keskeny taposott közök kanyarogtak. A ~ek tüzelős óljaiban teleltették az igás és fejős jószágot. A hortobágyi legelőkről behajtott rideg v. heverő marha a ~ akoljaiban a szabad ég alatt telelt. A férfiak életük java részét a ~ben töltötték, a ház főként az asszonyok és a gyerekek tartózkodási helye volt. A gazdák a ~ben raktározták a különböző takarmányokat, terményeket, tűzrevalót és munkaeszközöket. Általában itt végezték a szálasgabona → nyomtatását is. L. még: kertségek, tanya szállingódzik szállingóṷddzik i Szállingózik. szállít ~ i A méhek a virágport, nektárt viszik növényektől a lépig. szállítódeszka szállítóṷdeszka fn Röptetődeszka. szalma ~ fn – A/ Kicsépelt gabona (v. más növény) szára (cséplés). A termesztett gabona fajtájának megfelelően van: búzaszalma, gabonaszalma/rozs-
76
szabászasztal
szalma, árpaszalma, zabszalma, kölesszalma, ill. a pillangós virágú takarmánynövénynek, a bükkönynek a ~´ja a bükkönyszalma, a kicsépelt borsó hüvelyéből és szárából áll a borsószalma. A ~ hasznosítása a cívis gazdaságban is sokrétű volt. Különösen jó takarmány(kiegészítő) a bükköny~, ill. a zab~, árpa~ (maradékuk az alomként, tüzelőként is hasznosítható ízékszalma). A búzaszalma a kemence felfűtésére használt olcsó tüzelőanyag (szalmacsutak), az istállóban tartott állatok alá hintett ~ az alomszalma, ez korlátozott mértékben takarmány is (leszal- máz). Az ágyszalma szalmazsákba tömködött búza~. A jó minőségű búza~ szalmakalapok, táskák, kosarak stb. fon- tos alapanyaga, de felhasználták a tanya gazdasági épületeinek fedésére is (szalmatető). Erre a célra azonban jobban megfelelt a kézzel kicsépelt és csomókba kötött rozs~, a zsupszalma/zsup. – B/ A ~ frazémákban is szerepel. Rosszkívánság: Könnyebbeggyen meg az ágya ~´ja!: haljon meg! Szólás: Szína-e vagy ~?: igen v. nem? Üres ~´t csípel: hiábavaló munkát végez. Egy ~´t se tenne keresztül az uttyába: nem akadályozza. Fáj a kutyának a lába, megütötte a ~´ba: gúnyosan ezt gajdolják a gyerekek annak a társuknak, aki jelentéktelen sérülése miatt panaszkodik. Higgyed bolond íg a Tisza, ~´val óṷttyák: bolond beszéd ez, nem hiszem én azt. Aki tétlenkedik, az Egy ~szálat se teszen keresztbe. Egy ~szálat se ír [ér] a munkája: semmit sem ér. A ~szálba is kapaszkodik: kapva kap a legkisebb reménységen is. A népnyelv a sárga szín egyik változatát hasonlósági névátvitel-
szabad kút lel szalmaszínűnek mondja, egy vadon élő virág neve szalmavirág. L. még: a fogalmak szócikkeit is! szalmacsutak ~ fn Röviden: csutak; ritka népies ejtésváltozata: szalmatucsak, tucsak. → Szalmából tekert csutak, gyújtósnak használt összegöngyölt szalmacsomó. Leggyakrabban konyhai tűzhely, kemence stb. tüzének meggyújtására használták. szalmahordó szalmahordóṷ fn Az a munkás, aki a kicsépelt → szalmát a cséplőgéptől rúdon a kazalhoz szállítja. L. még: cséplés szalmakalap ~ fn Tréfás neve: takarmánykalap. → Szalmából készített könnyű nyári → kalap. Leginkább aratáskor, kapáláskor, más nyári mezei munka végzésekor használták. A hortobágyi pusztán takarmánykalapot nem viseltek.− Szólás: Szalmakalap, lement a nap: a) akkor mondják, ha vkinek a fején még hideg időben is ~ van. b) az mondja tréfásan, aki nyári estén a munka bevégeztével leteszi a kalapját. Szalmakalap a fejibe, nem szúrja a tors a lábát: nem a helyzetnek megfelően öltözködik. szalmakarám ~ fn L v. T alakban rakott szalmakazlak a jószág védelmére, → teleltetésére. szalmakazal ~ fn Röviden: kazal. A → cséplés egyik (vég)terméke. Nehezebb volt rakni, mint az asztagot, mert a → szalmaszálak könnyebben csúsznak. Emiatt le kellett kötni, mert a szél felborzolta, megbontotta volna, ezt kézzel sodrott v. kötélsodróval készített → szalmakötéllel csinálták. Ezt átvetették a kazalon, és a földtől 1 m-re bedugták a szalmába. A kötelet → létrára/lajtorjára
77
szabászasztal
állva igazították meg. Később a lekötéshez drótot használtak, ennek végére téglát függesztettek. Ha a kazal összenyomult, a kötél meglazult. szalmakazalrakó szalmakazalrakóṷ fn Alakváltozata: szalmarakóṷ. A → cséplőgépnél szalmakazlat rakó személy. L. még: cséplés szalmakötél ~ fn → Szalmából készült kötél. Aratáskor a kereszteket ~lel kötözték le, hogy a szél ne tegyen kárt bennük. Nagyobb változatát a → szalmakazal lekötésére használták. szalmarágó szalmarágóṷ fn → Tímármesterségben fiatal, de rosszul táplált borjú bőre. szalmarakó: → szalmakazalrakó szalmarázó szalmarázóṷ fn A → cséplőgépnek az a része, ahol a → szalma kijön. szalmás: → szalmásüveg szalmáskorsó: → demizson szalmasurgyé: → szalmazsák szalmásüveg ~ fn Röviden: szalmás. Vékony vesszővel befont, egy darabka cirokszárral bedugott kb. ½ literes üveg. A régi időkben az utasember ilyenben vitte magával a → szeredásban v. a bundaaljban a pálinkát. A → fogatos egyszerűen belökte a kasba, nem tört el, nem ömlött ki belőle az ital. szalmaszál: → szalma szalmaszínű ~ fn Szalmasárga. szalmatető szalmatetőÝ fn → Szalmából készült háztető. szalmatucsak: → szalmacsutak szalmatűz ~ fn → Szalmából rakott tűz.
szabad kút szalmavirág ~ fn Vadon élő virág, télen sem hervad el. szalmázás ~ fn → Nyomtatáskor a már kitaposott → ágyásnak a szalmától való megtisztítása. szalmázik ~ i → Nyomtatáskor már kiitaposott → ágyást a szalmától megtisztít. szalmazsák ~ fn Egyéb nevei: szalmasurgyé, surgyé; kiveszőben levő elnevezése: → strózsák. → Szalmával (esetleg tengeri csuhéjával) keményre kitömve fekvőhelyül szolgáló, vastag vászonból varrt zsákszerű készítmény, ágybetét. Az ágy deszkáján fekszik, erre jön a tollal töltött lapos → derékalj v. közvetlenül a lepedő, esetleg pokróc v. → gyékény. A ~ot pótágyként a földre vetik, ill. a pótfekhelyet teszik vele kényelmesebbé. A ~ a 18. században még a debreceni polgár ágyában is kivételes volt. A parasztság körében a 19. század folyamán terjedt el, részben kaszárnyák révén vált ismertté, innen a strózsák elnevezés. A múlt század elejétől a tehetős cívis családoknál visszaszorulóban van, de a szegények még a század közepe táján is szalmasurgyén aludtak. Ők, ha a használatára v. frissítésére kerítettek sort, kint a határban megdugdostak ’megtöltöttek’ egy néhányat friss szalmával, hazavitték, és beletették egy → dikóforma keretbe. Letakarták egy ócska takaróval v. lepedővel, azon aludtak. A tanyai lakóházakban élők is hasonlóképpen készítették el maguknak a fekvőhelyet. *Szalóksámson tn Település volt a mai → Nagycsere nyugati részén. A 14. században még templomos falu. Már
78
szabászasztal
pusztaként került Debrecen birtokába a 15. században. A város előbb Brankovics Györggyel közösen, majd egyedül birtokolta. szalonka ~ fn Hosszú, vékony csőrű madár. Hangadásának igéje: → pisszeg. L. még: nászrepülés szalonkahúzás ~ fn A → szalonkák őszi, ill. tavaszi csapatos vonulása. L. még: Hortobágy állatvilága szalonkasíp ~ fn A → szalonka hangját utánzó → síp. A vadászok használják. szalonna ~ fn 1. A disznóról körben lefejthető zsírszövet. A cívis paraszti háztartásban (is) többféle módon tartósítják. Nagyobb darabokban ~ként lesózva (szalonnasózás), azonnal kiolvasztva zsír formájában teszik el. A disznóölésnél ~ mindig készül. A tartósított ~ nemcsak önálló étel (szalonnasütés, szalonnázás), hanem főzéshez használt zsírozó is. Az állatról lefejtett egész ~ hiánytalanul, egyben megmaradhat tartósított ~´nak. Az egyetlen hatalmas darabban hagyott ~ a 20. század elejéig Debrecenben is általános volt. Egyszerűbb bánni vele, ha kétfelé vágják, két oldalban tartósítják. A múlt század elejétől ez a megoldás terjedt el vidékünkön is. Zsírnak főleg a szélek kiegyenesítésével leeső darabokat, a gerincoszlopról lefejtett csíkot, esetleg a ~ vastagságából elvett részt szánják. Debrecen környékén, miként az egész Alföldön a füstölés a 20. század elején terjedt el. Hagyományosan csak sózzák a ~´t: ez a fehér szalonna. A torkaalja darabból (torkaszalonna) készült főtt abált szalonnát gyorsan elfogyasztják. Nyersen történő
szabad kút fogyasztásra igen kedvelt ~fajta a váltakozó hús- és zsírrétegekből álló réteges szalonna (szalonnaréteg). A ~´val való főzés a 20. században a debreceni → cívis konyhának is jellegzetessége. Ételkészítéskor egy darab sós ~´t kis darabokra vágva kiolvasztanak (a művelet népi neve: pergelés), a zsír és a tepertő szintén belekerül a levesbe, főzelékbe, húsételbe, kásába, főtt tésztába. A zsírszalonnát disznóöléskor kiolvasztják, maradéka a tepertő. A cívis parasztgazdaságok a saját szükségleten felüli ~´t piacra vitték. Debrecen híres ószalonna piaca a múlt század közepéig megmaradt. A ~ ára a nyári hónapokban volt a legmagasabb. A tartósított ~ a nehéz testi munkát végző parasztok fontos tápláléka. A cívis társadalomban a ~fogyasztás igen magas volt. A pásztorok, kommenciós cselédek bérében (kommenció) a ~ állandó tételként szerepelt. A parasztgazdaságban előállított ~ mennyiségében és minőségében a 19. század második felében a mangalica meghonosítása és a makkoltatás megszűnése változást hozott. Az angol hússertés-fajták (jorksir) elterjedését a magas zsírigényű paraszti táplálkozásmód is akadályozta. A disznó perzseléséhez a ~ minősége érdekében a cívis parasztság a legutóbbi időkig ragaszkodott. A ~ „lelőhelyére” utal az állaszalonna, hasaszalonna, orjaszalonna, torkaszalonna, jellegére vonatkozik a széleszalonna, stráfszalonna, fagyos szalonna, korára a malacszalonna, ószalonna megjelölés. Ez utóbbihoz vehető a kanlott szalonna/kanszalonna elnevezés is. − A ~ kitűntetett szerepét bizonyítja néhány közmondás
79
szabászasztal
is. A takarékos gazdát így dicsérik: Az a jóṷ gazda, akinek óṷ búzája meg avas ~´ja van. Kutyábúl nem lesz ~: a rossz természetű, az erkölcstelen ember sosem változik meg. Jóṷ a potya, ha nyers ~ is: a haszonlesőnek minden „adomány” becses. 2. Tök, sárgadinnye húsa. A bécsi töknek, a sütni való töknek jó vastag ~´ja van. L. még: leszalonnáz, szalonnás, szalonnatepertő, ill. a fogalmak szócikkeit is! szalonnaaggatás ~ fn A → szalonna május végéig, június elejéig áll a sóban. Ekkor felakasztják az → ösztörűre. Ecsedi István leírása szerint ez így történt (A debreceni és tiszántúli magyar ember táplálkozása. 232−233): A gazda felveszi a szalonnát, leveri a sót róla, az álla alatt kerek lyukat vág ki, hogy az ösztörű foga beleférjen, felakasztja, hogy a bőre a fal felé essék. Kiteríti, mellé a másikat, harmadikat. Ha vmelyik összehajolna, fával kitámasztja. Ha félszalonna van vágva, akkor a tokarészen vág lyukat, de nem a széléhez közel, hogy ki ne szakadjon. Itt szárad ki a szalonna, olyan finom lesz, mint a mogyoró. Akinek nincs → kamarája a nádas tetőn, a szelemenbe akasztja a szalonnát: egy arasznyi pecket farag középre, vékony kötelet köt rá. Lyukat vág a szalonnán, áthúzza rajta, és a kötél másik végét a szelemenhez köti. A jó hűvös padon nem olvad, nem avasodik. szalonnabogár ~ fn Kártékony, fekete bogár, amelynek lárvája állati eredetű anyagokban él. szalonnaféreg szalonnafíreg fn A rosszul sózott → szalonnában kikelő
szabad kút féreg. A sózott szalonnának azon a részén telepszik meg, ahol egy kis foltszerű elszíneződés van. Bár gusztustalan, de ettől még a szalonna fogyasztható. szalonnaréteg szalonnaríteg fn A → szalonnának a sertés testén bizonyos vastagságban elhelyezkedő kisebb-nagyobb tömege. szalonnás ~ mn Keletlen, rosszul sült, ragacsos. Ha a kenyírnek az ajja nem sül meg, ragacsos, ~. szalonnáskamara szalonnáskamora: Kisebb méretű → kamara. Ebben volt/ van felakasztva az → ösztörűben a → szalonna, alatta zsírosbodonok. Rúdon kolbász, füstölt hús, a fal mellett zsákokban a liszt, a polcokon a szép, felhasadt kenyerek. A helyiség szögletében a korpásláda, a fa- lon nyújtótábla, szita, rosta. A ~ a gazd- asszony gondja volt, ő mondta meg, hogy mikor kell őretni, ő tudta, miként takarékoskodjon a szalonnával, zsírral. Erre vonatkozott a cívis mondás is: Üres kamorának bolond a gazdája/gazdasszo- nya. szalonnás mész ~: Összesűrűsödött, nyúlós → oltott mész. A ~, amikor a beóṷtott meszet elfőÝdelik, majd kibontyák, és ragacsos, nyúlóṷs. szalonnasózás szalonnasóṷzás fn A → disznóölés egyik „utómunkálata”. Hajdan a → szalonnát egész darabokban sózták be. A 20. század elejétől azonban már kettéhasítják, és félszalonnákat sóznak be egymással szemben. Ilyenkor az állát levágják a szalonnáról, a → hasaszalonnát is kivágják, félreteszik, és csak a színszalonnát sózzák be. Az egyes darabok szélét a munkát végző → böllér
80
szabászasztal
felhúzza, az egészet alaposan behinti sóval. Végül a lepergő sót tollseprűvel összesöprik, és (adagolva) a moslékba teszik. Nedves időben a sok só → lelágyítja a szalonnát. − Régen, amikor egy jómódú gazda akár 20−30 disznót is ölt egy télen, a szalonna a → sózón a → kamara padlásáig állt. szalonnasütés szalonnasütís fn → Szalonnának különösen nyárson, szabad tűzön való sütése. Főként a pásztorok, ill. a tanyán, a kintlevőÝsígeken élők körében volt gyakori. Náluk a ~ Ecsedi István leírása (A debreceni és tiszántúli magyar ember táplálkozása. 160−162) és idős adatközlőim elbeszélése nyomán az alábbiak szerint zajlott: A pásztor és a tanyai ember a sült szalonnát valóságos ünnepi eledelnek tartotta, különösen hideg télen, hiszen aki süti, melegszik, és eszik is. Több és vastagabb szalonna kell hozzá, és sima, alkalmas hely a tűzrakáshoz. Míg meggyúl a tűz, a sütő elkészül a sütéshez. A tüzet vastagabb fából rakja, amelynek parazsa (→ pártűz) van. Míg lángol, akácfavesszőből nyársat, → sütőt farag, mindkét végét kihegyezi. Ha a régit veszi elő, ennek megkapargatja a végét. Levág 2 keréj kenyeret, → meghámozza, és a tűz mellé állítja, hogy az egész lapja piruljon. Egy nyárssal hátul is megtámasztja, így pirítja. Közben téglalap alakban levág kb. 15 dkg szalonnát, felhúzza a nyársra: a hossztengelyen végigdugja addig, hogy a nyárs vége ne érjen ki belőle. A nyársat a jobb kezébe fogja, és a ráhúzott szalonna hosszanti oldalát ½ cm távolságokra keresztben bevagdossa. Vagy 3 vágást hosszában is
szabad kút tesz, a szalonna szépen kockázott lesz. Ekkor megnézi a kenyérszeletet, pirul-e. Ha megkapta volna a tűz, kijjebb veszi, ha gyengén pirul, közelebb teszi. A szalonna másik oldalát is megkockázza. A végét megvagdalja, a bőrén mély hasítást tesz, kész a szalonna. Ha megpirult a kenyér, elveszi, másikat állít a helyére. Bal kezébe veszi a → pirítóst, jobb kezében a nyársat tartja, és a parázstűz fölött balról jobbra forgatja. A szalonna serceg, majd zsír cseppeg a parázsra. A tűz felélénkül, lángol. Bal kezével a kenyeret a tűz fölé nyújtja, a jobb kezében levő csepegő szalonnát a kenyérre tartja, és a pirítós külső szélére csepegteti a zsírt. Mikor egy kicsi részt bezsírozott, leharapja, megeszi. A szalonnát tovább forgatja, szépen sül. A hasítások egyre jobban szétnyílnak, a zsír bőven sül belőle, sőt csorog. Újra rátartja a pirítósra, a nyársnak a kezében levő végét felemeli, ferdén tartja, így a szalonnán végigfolyik a zsír, csorog a pirítósra. Mikor megszűnik a csorgás, harap a kenyérből, jobb kezével forgatja a szalonnát. Már 2 pirítóst evett meg, közben kése hegyével megszurkálja a szalonnát, rányomkodja a pirítósra, hogy a zsír jobban kijöjjön. A szalonna már összeesett, szép piros. Befejezi a sütést, a nyársat a földbe szúrja, hogy a sült szalonna felfelé essék. Kenyeret vág, és vereshagymát tisztít. Kihúzza a nyársat a földből, vízzel leönti a szalonnát a hamutól, pernyétől, ráteszi a kenyérre, megnyomja, a nyársat kihúzza belőle, és tempósan eszi. Kézből falatozik, a falatokat a jobb kezében levő késsel szeli le, kenyeret, hagymát vág hozzá. Csak a jobb kezének
81
szabászasztal
az ujjahegyei lesznek zsírosak. Ezt hajához, kalapjához, csizmája v. nadrágja szárához törli. A nyárs zsíros végét is a hajához törli. Sokak szerint a sült szalonna másnapra eltéve hidegen, hagymával még jobb. A ~re a cívis parasztok otthon ritkán, inkább kint a határban kerítettek sort. Ha otthon sütöttek, az udvar v. kert egy megfelelő helyén raktak tüzet. Ilyenkor a kisgyerekek is részesei voltak, nekik külön kis nyársat faragtak, olykor kis tüzet is raktak számukra. Manapság minden társadalmi osztály süt szalonnát, de kevesen jól. Leggyakoribb hibák: megfüstölik, vagyis → cigány lesz a szalonna; megégetik, lángol a nyárson; tűzbe ejtik; a zsírt másokra v. magára csepegteti. − A szalonna kiránduláskor is kedvelt étel. szalonnázás ~ fn A → szalonna fogyasztása nyersen, sülve (→ szalonnasütés) és → abálva történik. A debreceni (és tiszántúli) ember számára még a múlt század első felében is a → nyers szalonna volt a legnépszerűbb → nyerskoszt. Évszázadok óta ezt ette paraszt, iparos, kereskedő naponta egyszer v. kétszer. Jóṷ a potya, ha nyers szalonna is! − tartja a tréfás közmondás. Kedvelt fajtái a vékony, húsos szalonna, rostos, húsos tokaszalonna. A szép avas, sárga szalonnát orvosságként etették a tüdőbetegekkel (→ népi gyógyászat). A napszámos évente 36−40 kg szalonnát evett meg. Bizonyos szertartással ette. A „szertartás” legrészletesebb leírását Ecsedi Istvánnál találjuk (A debreceni és tiszántúli magyar ember táplálkozása. 158−160). A napszámos a darab szalonnát kiveszi a zacskóból, kezébe fogja, körülnézi, le-
szabad kút vág belőle egy jó darabot, bal kezének hüvelyk- és mutatóujja közé fogja, hogy a bőre a mutatóujjára fekszik. A szalonna felső részére egy falat kenyérbelet tesz, és hüvelykujjával leszorítja, hogy hüvelyke zsíros ne legyen. A jó darab kenyeret a szalonna mögé, markába fogja a többi 3 ujjával, és akkor vág egy falat szalonnát a szalonna elejéből, beteszi a szájába, utána egy falat kenyeret, azt is beteszi, összerágja és eszegeti szépen, tempósan. Mikor félig megette már, és a hüvelykével sem kényelmes szorítani, akkor a szalonnát megfordítja, a bőrét fogja 2 ujja közé, és így tartja. Megeszi a másik felét is. Végül a bőrét szopogatja. A parasztember megette a kukacos szalonnát is. A szalonnához vereshagymát, ritkábban fokhagymát esznek. Hajdan a szalonnát csak fehéren ették, paprikázni az 1870-es évektől kezdték. Erre a fiatal disznó perzselt szalonnája a legalkalmasabb. Keskeny szalagokra vagdalják, besózzák, 2 hétig sóban áll. Aztán a paprikát fokhagymás vízzel összekeverik, és a sózott szalagot vele befestik, ez rászikkad, majd kissé megfüstölik. Állni hagyják, 1 hét múlva fogyasztható. szalonnászacskó szalonnászsacskóṷ fn Szalonnástarisznya. szalontai disznó szalontai disznóṷ: A mostoha természeti körülményeket is jól tűrő, legelőre járó → disznó volt. A → mangalica váltotta fel. szalontüdő szalontüdőÝ fn Sertés- v. borjútüdőből savanykás lével készített étel. A cívis gazdasszonyok ritkán csi-
82
szabászasztal
nálták. Mi a tüdőÝbűl hurkát vagy kukóṷt főÝztünk. L. még: cívis konyha szálöltés szálőÝtís fn Színes cérnával való varrás. szalutál ~, szarutál i Katonásan tiszteleg. L. még: német szálvessző szálvesszőÝ fn A szőlőtőkén levő hosszú szálak közül egy. SzálvesszőÝre mecc: a szőlőmetszés egyik fajtája. L. még: szőlőtermesztés−szőlőművelés szálvesszős fedés szálvesszőÝs fedís: A → fedés egyik módja. Lényege: a tőkén levő hosszú szálak közül a legközelebbit lehúzzák, elföldelik. Ez a biztosíték, ha a többi szál elfagy, akkor maradjon. 1 v. 2 szálat szoktak elfedni. Tavasszal nyitáskor felhúzzák. L. még: szőlőtermesztés−szőlőművelés szálvesszős metszés szálvesszőÝs meccís: A → szőlő → metszésének egyik módja. Lényege: a szőlőtökét úgy metszik, hogy rövid csapok mellett hagynak szálvesszőket is, amelyeket a huzalhoz kötöznek. A ~ hasonlít a → hosszú csapos metszéshez. Ezt alkalmazzák az apró fürtű fajtákon, v. ha az alsó rügyek kevés termést hoznak. szalvéta ~ fn 1. Asztalkendő. Anyagára utaló neve: → ruhaszalvéta. 2. Papír~. számadó számadóṷ fn A hortobágyi pusztai pásztorszervezetben a legelőre hajtott állatokért a legeltetési időszakban anyagilag is felelős személy, vezető pásztor. Anyagi felelősségének hangsúlyozására utal a kárfelelőÝs számadóṷ elnevezés is. A ~t az állattartó gazdák (10−20 gazda) évről évre közösen felfo-
szabad kút gadták, újévkor v. szilveszterkor (pásztorfogadás). Saját magának is volt megfelelő számú állata, hogy a kárért felelni tudjon, a kárt meg tudja téríteni, ezért a készpénzben v. gabonában megállapított pásztorbér mellett meghatározott számú ingyen legelőt is kapott. A bojtárokat az állatlétszámhoz képest a ~ fogadta fel, és fizette is őket. A pásztorolt állatok jellege szerint van csikósszámadó/számadócsikós, számadó juhász/juhászszámadó más néven főszámadó; a gulyásszámadó a pásztorszervezet élén álló gulyás, ~ gulyás; a kondásszámadó a disznópásztorok vezetője. (1943-ban a Hortobágyon még 44 számadót, ill bojtárt tartottak számon.) − A pásztorregula szerint: Mert tavasszal, kihajtáskor, Minden ember lehet pásztor, Hanem ősszel, szoruláskor, az a pásztor, aki számol. L. még: pásztorszervezet−pásztorrend; a fogalmak szócikkeit is! számadó bojtár számadóṷ bojtár: Számadásra kötelezett vezető → bojtár, ill. a számadásra kötelezett pásztor helyettese. A számadóṷ bojtár a legelsőÝ bojtár, felelőÝs bojtár. számadó csikós: → csikósszámadó számadó gazda számadóṷ gazda: A bojtárok felügyeletét ellátó → gazda. számadó juhász számadóṷ juhász: Más nevei: juhászszámadóṷ, főÝszámadóṷ. A rábízott juhokért anyagilag is felelős → juhász. L. még: számadó számadókönyv számadóṷkönyv fn Mondták noteszkönyvnek is. A → számadónak könyvnél vékonyabb, keményfedelű, kb. 50−60 rovátkás nyomtatott lapot tartalmazó füzete, elején a pásztor
83
szabászasztal
kötelmeivel, nevével és lakcímével, ill. legeltetési területének, kerületének megjelölésével. Ebbe kerültek → jószágkiveréskor a számadó gondjaira bízott állatok legfontosabb adatai: az egyes gazdák neve, címe, a tőlük átvett állatok darabszáma, életkora, neme. Ebben rögzítette az esetleges változásokat is, pl. a gazdának hány állata pusztult el, v. hány született, ill. időközben hányat vitt el a gazdája. A ~et a számadó a ládájában őrizte, a legeltetési idényben a → mezőrendőr és a hortobágyi legeltetési társaság feje, a → mátai biztos ellenőrizte, → behajtáskor a biztosnak kellett leadni. A ~ a 20. század elején váltotta fel a → rovást. számadol ~ i Számot ad vmiről, elszámol vmivel. Nekem osztán ~sz a szerszámokrúl! szamár ~ fn Vallási vonatkozású tréfás neve: Krisztus lova, istenlova (Isten lova). Becézett (gyermeknyelvi) elnevezése: csacsi; a hím állat: szamárcsődör /csődör, a nőstény: szamárkanca/kancaszamár/kanca, hím csikójának neve: szamárkölyök. A lóval rokon, nála kisebb, hosszú fülű, szürke szőrű háziállat. A hortobágyi juhászok kedvelt igavonó állata, főként talyigába fogva fogatolták, de szamaragoltak és terhet is szállítottak rajta (tergenyés szamár). Ha nem dolgozott, a juhnyájjal együtt legelészett. A juhászok ~versenyt is tartottak (szamárkendő). − Tréfás gyermekbosszantók: Iá, nagy ~, két fülivel kalapál! Gyermekbosszantó tetszőleges névvel: Kati jányom nagy ~, két fülivel kalapál. Síró kisgyerek bosszantása, ill. vigasztalása: BőÝg a ~, esőÝ lessz, ne bőÝgj ~, nem
szabad kút sok lessz! Debrecenyi határon, csacsi ül a ~on: (tréf) olyankor mondták, ha a ~on egy buta gyerek lovagolt. Közmondás: A ~ bőÝgíse nem hallik a menyországba: a hitvány emberek vádaskodására, rágalmaira nem szabad odafigyelni. Minden ~ a maga terhit érzi: mindenki a saját baját érzi igazán. L. még: a fogalmak szócikkeit is! szamaragol ~ i → Szamáron lovagol. szamárbőr szamárbűr fn → Tímároknál a szamár kikészített v. kikészítetlen bőre mint (nyers)anyag. szamárcsődör szamárcsőÝdör fn Röviden: csőÝdör. A → szamár hímje. szamárkanca ~ fn Más sorrenddel: kancaszamár. Röviden: kanca. A → szamár nősténye. szamárkendő szamárkendőÝ fn A kocsmában tartott juhászmulatság ritkább neve. Valószínűleg összefügg azzal, hogy a juhászbált gyakran szamárversennyel kötötték össze. szamárköhögés szamárköhögís fn Hosszadalmas betegség volt. Debrecenben a gázgyárba vitték a szamárköhögős gyerekeket, ott a szénsalakból kipárolgó levegőt szívták. szamárkölyök szamárköjök fn Hím → szamárcsikó. szamárorrú szamáróṷrú mn Ló orrának formájára utaló szó. L. még: lótenyésztés szamártej ~ fn A → szamárkanca fehérjében gazdag teje. A hortobágyi pásztorok köhögés ellen itták.
84
szabászasztal
szamártövis ~ fn Szúrós → gyomnövény, bogáncsféle. L. még: Hortobágy növényvilága számos ~ mn 1. Változata: egyszámos. Olyan 〈jószág〉, amelyre az egységnek tekintett legelőrész esik, és emiatt a → legelőbér egészét kell érte fizetni. 2. Állítmányként, rendszerint a nem tagadószóval: (nem) számít, lényeges. L. még: számosállat számosállat ~ fn Másik neve: számosjóṷszág. A közlegelőkön, így a Hortobágyon és a városi belső legelőkön tartózkodó különböző fajta állatok öszszehasonlító számolási egysége. A → legelőbér fizetése miatt volt rá szükség. Egy nagy (harmadfű v. idősebb) ló, szarvasmarha (tehén, ökör) egy számos. A kifejletlen állatokat és a kisjószágot erre számították át: 2 db tavalyi (másodfű) csikó, 2 db tavalyi (másodfű) borjú szintén egy számos; 5 db egy éven felüli juh, 5 db egy éven felüli sertés ugyancsak egy számos; 1 db tavalyi csikó, ill. borjú → félszámos. A → rúgott borjú, rúgott csikó, tavaszi malac, bárány nem számos, ők ingyen járhattak a legelőn. számosjószág: → számosállat számozó számozóṷ fn Aki a jószágot sorrendbe állította, számmal ellátta. L. még: számosállat szamuklál ~ i 1. Pl. ember keres vmit. 2. Kutya szaglászva kutat, keres. − Igekötővel: → elszamuklál, kiszamuklál. szán ~ fn Becézett elnevezése, ill. kisebb méretű változatának neve: szánka, köznyelvi alakban: szánkó. Részei: szántalp, szánormó/szánorr/szán orra, eplény
szabad kút /keresztfa, rakonca. Típusai, rendeltetése szerint van: kocsiszánka, lószánka, ill. gyalogszánka, karosszán, eplényes szán. − Nagy terhek szállítására télen nagy hóban a debreceniek igás állattal (lóval) vontatott ~t használtak. L. még: gyermekjátékok;az egyes fogalmak szócikkeit is! szandál ~ fn Pántokból álló v. átlyuggatott felsőrészű könnyű, szellős → cipő. Egyik fajtája a papucsszerű → pantonett. Szandalék: → Hortobágy folyó szánka: → szán szánkázás ~ fn Szánkózás. A két világháború közötti években (és korábban) a cívis fiatalok kedvelt csoportos szórakozása volt. Helyszínei a → Nagyerdő útjai voltak. Téli hétvégéken csengős lovas → szánok tucatjai siklottak a havas úton, rajtuk szerelmes párokkal, ill. vidám parasztfiatalokkal, iparoslegényekkel, értelmiségi fiatalokkal. szánkó: → szán szánormó szánormóṷ fn Nevének változata: szánóṷr, szószerkezettel: szán óṷra. A → szán felfelé ívelő két hajlata, amelyeket az → eplény/keresztfa köt össze. szánorr: → szánormó szán orra: → szánormó szánt ~ i 1. Talajt művelés végett → ekével barázdákra hasogat (→ kiszánt, összeszánt, szétszánt). − Szóláshasonlat: Úgy vagyok, mint aki egy lúval ~, oszt maga húzza a berenát: rosszul. 2. Szánt rajta: nehezebb munkát ad neki, mint amit el tud végezni. Régen a mostoha-
85
szabászasztal
gyereken ~ottak, olyan munkát adtak neki, amit alig bírt elvégezni. szántalp ~ fn → Szánnak elül felfelé görbülő talpa. Egymással párhuzamos 2 talp, amelyeket keresztben az → eplény/keresztfa köt össze. szántás ~ fn – A/ Talajművelési mód, amelynek során a termőföldet ekével barázdákra hasogatják; a cselekvés eredménye, a felszántott föld. Úgy tartják, minél többször ismétlik, annál jobban használ a földnek (kanugar). A ~ formája lehet: a) Összeszántás/összevettetés/ egybeszántás/csára szántás. Ennek lényege, hogy a ~t a parcella közepén a középbarázda mellett kezdik. Az első barázda kiszántása után mindjárt mellette haladnak vissza. Mivel az eke mindig jobbra fordítja a földet, azért a hant szemközt dől egymásnak, ormót képez, és a földdarab két szélén keletkezik barázda. Egyik fajtája a bogárhátra szántás. b) Szétszántás/szétlöketés/hajszra szántás. Az előbbivel ellenkező művelet. A föld két oldalán kezdik, és úgy haladnak mind beljebb, amíg végül a parcella közepén mély középbarázda keletkezik. A két módot azonos földterületen váltakozva alkalmazzák, hogy a föld dombosodását elkerüljék, sima és egyenletes maradjon. – B/ A cívis gazdák lóval (ritkábban ökörrel, a szegények tehénnel) szántottak. Búzavetésnek sekélyen szántottak, ilyenkor 3 lovat fogtak az eke elé, a nyergest, rudast, lógóst. Az eke elé 4−5 (esteleg 6) ló volt befogva: közvetlenül az eketalyigában volt kisefa, arra fogták a nyergest és a rudast, eléjük pedig a gyeplőst, az ostorhegyest (és a lógóst). Ilyenkor a hajtó a bal oldali hátsó
szabad kút lóról, a nyergesről hajtott, a szántónak csak az eke irányításával kellett törődnie. A ló hajtása gyeplűvel és ostorral történt. Nagyobb gazdaságokban főként ökörrel, agyagos földön gyakran 4−6−8 ökörrel szántottak, sőt nagy őszi sarak idején 10-et is befogtak. Szántáskor az ökörre szájkosár volt téve. A ~hoz használhattak egyes ekét, kettős ekét. Az előbbivel inkább tavaszra, tengeriföld alá szántottak, utóbbival ősszel a vetés alá. Erre a tengeritörés után került sor. Az volt a jó, ha nagy darabokat szakított fel a földből az eke (hasábos szántás), ha a friss ~ nem nyers, hanem görcsös és kissé száraz lett. Télen a hó belepte, megrakta a görcsöket (hancsok), amikor tavasszal a márciusi szél megfújta, a föld puha lett, mint a hamu. Ezt kétszer-háromszor megboronálták, így fogták meg a téli nedvességet. A ~ módját és a parcella alakját meghatározzák az eketípusok. – C/ A ~nak a paraszti munkában igen fontos helye volt/van. Elsajátítása a felnőtté válás egyik feltétele. A növényfajtáknak és talajnak megfelelő ~ befolyásolhatja a termés mennyiségét. A ~ műveletének több célja lehet: az ugart, tarlót, rétet, irtást, általában a szántóföldet felszántják, felhántolják; az egy darabban levő földet megszántják; a gazt, a trágyát, zöldtrágyát, a rávetett magot leszántják v. alászántják; ősszel a burgonyát, répát, az öreg lucernát v. a roszszul sikerült vetést kiszántják; az utakból, mezsgyékből, a szomszédos földdarabból elszántanak. − Minősége szerint van: sekélyen ~/fennyedén való ~, ill. mélyszántás. Ha az eke rosszul szánt, kiugrik a földből, és a fel nem szántott
86
szabászasztal
talajra ráborul a hant, vakbarázda keletkezik. Megkülönböztetnek még ugarolást, tarlószántást (aratás után a tarló sekély felszántása), keverő szántást (porhanyítás, gyomtalanítás), mélyszántást, ill. attól függően, hogy mi kerül a földbe búza, tengeri, krumpli alá ~t. − D/ A ~ kezdését, a szántó magatartását a cívis hiedelemvilágban is előírások és tilalmak szabályozták. Így pl. a ~t általában hétfőn kezdték. A cívis gazda is betartotta a ~ tiltott napjait: a nagypénteket, nagyszombatot, úr napját. Nagyon nedves (esős) időben nem szántottak. L. még: a fogalmak szócikkeit is! szántótalyiga: → eketalyiga szántótézsla szántóṷtézsla fn Szántáskor használt → tézsla. szántóvető: → földmívelő szapoly szapoj fn Halászok fából faragott, nyeles, lapátféle eszköze. A víznek a csónakból való kimerésére és ivóedényként használták. L. még: bárányjegy szaporáz ~ i Vmilyen mozgást gyorsít. Szaporázd a lípísedet!: siess! Szaporázza a forgatást: fürgén járja a táncot. szaporító szaporítóṷ fn → Tímároknál: olyan kád, amelybe a csereshordókból a már egyszer használt csert gyűjtötték, és a szükséges mennyiségű vízzel felszaporították. szaporítólé szaporítóṷlé fn → Tímároknál: friss → cserlé szaporítására használt régibb cserlé. szaporítóvessző szaporítóṷvesszőÝ fn Ültetésre alkalmas szőlővessző. L. még: szőlőtermesztés−szőlőművelés
szabad kút szappan ~ fn Zsiradékból főzött, szilárd tisztítószer. A cívis háztartásban leginkább a házilag készített mosószappan (szappanfőzés) volt használatos, ill. a szappanforgács/forgácsszappan. Ezt a mosószappanról faragták le, hogy a mosáshoz a kemény vizet meglágyítsa. Jól habzó gyári mosdószappan volt a múlt század első felében a habszappan és az illatos szagos szappan. Ekkortájt volt használatos a szintén boltban árusított kulcsos szappan is. Nevét onnan kapta, hogy a felső részén kulcs alakú lenyomat volt. Szóláshasonlat: Vágja, mint Sallai a ~t: nagy szakértelemmel, lelkesedéssel végez vmit. L. még: a fogalmak szócikkeit is! szappancsap ~ fn Mosószappanból kihegyezett szappandarabka. Népi gyógymód volt, székrekedés ellen használták − behelyezték a végbélbe −, de nem volt egészséges, ezért orvosilag tiltották. L. még: népi gyógyászat szappanforgács ~ fn Másik neve: forgácsszappan. A → szappanról késsel lefaragott és a faforgácshoz hasonlóan felkunkorodó darabkák. Mosáskor a ruhafőző vízbe rakták, hogy sikamlósabbá, lágyabbá tegye a klóros debreceni vizet. szappanfőzés szappanfőÝzís fn Mosószappan készítése kisipari eljárással v. házimunkával. Debrecenben nagy múltú foglalkozás, a városban hajdan szappanoscéh is volt (szappanosmester), amely nemcsak a helybeli szükségletet elégítette ki jó minőségű áruval, hanem távoli piacokat is. A debreceni szappanfőzők által előállított hófehér és szivacsszerű szappan messze földön keresett termék
87
szabászasztal
volt. Az itteni szappanfőzők még az újabb időkben elterjedő mesterséges szódánál is jobbnak tartották a Hortobágyon gyűjtött és gondosan tisztított sziksót, amelyből mész hozzáadásával lúgot főztek. − A cívis háztartásokban a 19. század második felétől kezdtek ~sel foglalkozni. A háziasszonyok kevésbé ügyeltek a sziksó minőségére, rendszerint vándorárusoktól vásárolták terményért cserében. Gyakran fahamut kevertek hozzá, hogy javítsák az erejét. Mások egyenesen fahamuból főzték a lúgot a szappankészítéshez. (Egy 19. század első felében írt följegyzés szerint „A szorgalmas fehérnép pedig a szappanfőzésben … tünteti ki magát és méltán, mert a debreceni szappan fejérségére és könnyűségére … országszerte híresek”. Fényes 245) A szappanfőző mesterek egykor szinte csak marhafaggyúból készítették a szappant, mert az ilyen termék kellően szilárd és fehér színű volt. A cívis háziasszony a ~hez egész évben gyűjtötte a másra nem használható zsiradékot: kisütött birkafaggyút (a cívisek sok birkahúst fogyasztottak), megégett zsírt, avas szalonnadarabokat, disznótorból megmaradt zsiradékot stb. A szappannakvalót a háziasszony külön edényben tartotta, erre a célra leginkább megfelelt egy régi zsírosbödön. A ~re általában a disznótort követő napon kerítettek sort. Az udvaron felállított katlan üstjében hideg vízbe tették a bolti marószódát (zsíros szóda/zsíros szódány), majd felforralták, és ebbe a szappanfőző lúgba beletették a szappannakvalót. Előtte tyúk hosszú szárnyatollával ellenőrizték, jó-e már a szappanfőző lúg, a szappanfőző lé.
szabad kút Ha a belemártott tollnak csak a csonkja maradt meg, akkor megfelelő volt a lúg minősége. Az üstbe öntött zsiradékot egy kissé megsózták. Ha sok volt a szappannak való zsiradék, két v. több felöntést is kifőztek. A jó zsiradék a főzéskor olyan lett, mint a túró. Ezt a felszínen összegyűlő barnás színű masszát leszedték egy nagy bodonba v. más edénybe. Az ekkor visszamaradt lúgot/lét nem tudták használni semmire sem, ezért az udvaron olyan helyre öntötték, ahol a növényzetben nem tett kárt. Ha szép fehér szappant akartak, új lúgban másodszor, esetleg harmadszor is kifőzték ezt a túrószerű anyagot. A ~ harmadik, utolsó oldatába már sót is tettek (sós lúg). Ezt követően egy deszkából készített nagy kiöntő ládába (szappanöntő) egy megnedvesített vászonlepedőt, kenderlepedőt, ún. asszonyszőtte vászonlepedőt helyeztek. A csupán erre a célra használatos szappanfőző lepedőre rászedték a még folyékony szappant, amely ott másnapra kellően megkeményedett. Ezt követően kiborították, és a szappanvágó dróttal, egyenletes, formás darabokra szeletelték. A szappanvágó olyan deszkából készült alkotmány, amelynek két fogója közé egy rézdrót van erősítve. A mosáshoz, súroláshoz használt kész szappandarabokat tárolás és további száradás végett szép rendben a kamra gerendájára rakták, ahol gyakran egy éven át szárították, hogy jó kemény legyen. A háziasszony öröme és büszkesége volt, ha kamrájában a gerenda végig volt rakva szappannal. A legvégén visszamaradt tiszta lúggal az edényeket tisztították, fehérítették, fertőtle-
88
szabászasztal
nítették (párlug). A lúg még a régi öszszeégett edényeket is kifehérítette, és tökéletesen fertőtlenítette. Tisztálkodásra bolti szappant, mosdószappant (habszappan, kulcsos szappan) használtak. L. még: a fogalmak szócikkeit is! szappanfőző lé szappanfőÝzőÝ lé: Összetétellel: szappanlé. Szappan főzésére használt lé. Alkalmasságát egy beletett tyúktollal ellenőrizték. L. még: szappanfőzés szappanfőző lepedő szappanfőÝzőÝ lepedőÝ: Házi vászonlepedő, a folyékony → szappant erre szedik ki, ezen keményedik meg. szappanfőző lúg szappanfőÝzőÝ lúg: Házi → szappanfőzéshez szükséges erős oldat. Régen bádogdobozba zárt bolti → marószódából, még korábban vándorkereskedőktől vásárolt sziksóból készítették. A múlt század elején már a kész lúgot is inkább boltban vásárolták. Ezt vízzel felhígították, felforralták, ebből állt elő a → szappanfőző lé. Ebbe tették bele a → szappannakvalót. A háziaszszonyok a ~ és a szappanfőző lé fogalmakat nem különítették el következetesen. L. még: párlug szappankörmű ~ mn Puha körmű 〈→ ló〉. szappanlé: → szappanfőző lé szappannakvaló szappannakvalóṷ fn → Szappanfőzéshez használt zsiradék: kisütött birkafaggyú, megégett zsír, avas szalonnadarab, egyéb zsiradék. A háziasszony egész évben gyűjtötte. szappanos: → szappanosmester *szappanoscéh: A szappanfőzők céhe. A városnak és környékének fejlett ál-
szabad kút lattenyésztése nagy mennyiségű mellékterméket bocsátott a szappanfőzőipar rendelkezésére. A szappanfőzők céhe viszonylag későn, 1587-ben alakult, de bizonyos, hogy a 15. század második felében már működött néhány mesterember, aki a → szappanfőzést és a gyertyaöntést űzte. Ők alapozták meg a később országos hírűvé váló debreceni szappanosipart. Bár a szappankészítés itt is háziipari keretek között folyt, a debreceni szappanosok készítményeinek minősége felülmúlta a házilag előállított szappant, így válhatott országosan (sőt külföldön is) keresett árucikké. A → céhlegénynek remeket kellett csinálnia. Ehhez 2 q faggyút, 8 egész debreceni negyed sziksót, 2 negyed meszet kapott, ezekből kellett szap- pant főznie. A céhbeli mesterek által előállított tábla szappan szélességét és vastagságát a 2 → céhmester ellenőrizte, a rossz minőségért pénzbüntetést róttak ki. A céhszabályzat szerint a mészárosoktól csak a céh tagjai és a gyertyamártók vehették meg a faggyút, árát a mészárosok és szappanosok mesterei állapították meg. Előfordult, hogy áruikat a szappanfőzők olyan mennyiségben vitték a vásárokra, hogy a városban hiánycikk lett. A debreceni szappanosmesterség a 17. és a 18. században is megtartotta országos hírnevét. A 18. század végén még 70 szappanfőző dolgozott a városban. A szappanosok a téli hónapokban gyertyaöntéssel is foglalkoztak. 1872-ben a ~ feloszlott. Szappanos Kis Imre: → cívis ragadványnevek szappanosmester ~ fn Röviden: szappanos. Mosószappan főzésével és
89
szabászasztal
készítésével foglalkozó mesterember. Az utolsó ~ az első világháborúig tevékenykedett, műhelye a Szappanos utcán volt. L. még: *szappanoscéh Szappanos utca: → utcák−utcanevek szappanöntő szappanöntőÝ fn Szószerkezettel: szappanöntőÝ ráma. Olyan, általában fából készült, üreges téglatest alakú tárgy, rekesz, amelyben a híg szappan folyamatosan megszilárdul. szappanöntő ráma: → szappanöntő szappanvágó drót szappanvágóṷ dróṷt: Olyan drót, amely a tömbszappan felvágására szolgál. szappanvirág ~ fn 1. Melandryum album. A szegfűfélékhez tartozó, ötszirmú fehér virágú, szőrös növény, (fehér) mécsvirág. 2. Gypsophila paniculata. A szegfűvel rokon, apró fehér v. rózsaszín virágú mezei növény, fátyolvirág. A gazdasszonyok a gyökerével gyapjúruhát mostak. szapul ~ i 1. Szennyes fehérneműt meleg lúgos vízben áztat, áztatva tisztít. 2. A háta megett megszól, leszól vkit. L. még: megszapul, szar-szapul szapuló szapulóṷ fn 1. → szapulókád. 2. Szapulni való összegyűjtött szennyes. szapulókád szapulóṷkád fn Röviden: szapulóṷ. Ruhanemű v. nyers fonal szapulására való, kifolyónyílással ellátott fakád, ill. nagy fadézsa. A háztartás egyéb céljaira is használták. szar ~ fn Emberi ürülék, széklet. Főként kisgyereknek szóló tréfás, olykor gúnyos elismerésben: baktertojás. Eltanáltad, most mán tiéd a baktertojás! A
szabad kút gabonaföldön levő „változatának” tréfás neve: kaszástojás. A híg állagú neve fos. − Sok frazémában szerepel mint az értéktelenség kifejezője. Gúnyoló rigmus: Csorbacsík, minden ~ba belecsíp!: törött v. kiesett fogú gyermeket bosszantanak vele. Szóláshasonlat: Úgy utálom, mint a ~t: kimondhatatlanul utálom. Hallgat/ Lapul/Lapít, mint ~ a fűbe: lapítva hallgat, mert érzi, hogy bűnös. Ember a gáton, mint ~ a lapáton: ironikus dicséret. Otthagyta, mint eb a ~át: elintézetlenül hagyta. Megszólás: Ojan fösvíny, hogy a maga ~át is megenné, ha nem vóṷna büdös: nagyon fösvény. Dicséret: Ojan szerencsés, hogy ha ~t fog a markába, az is arannyá válik benne: ügyes ember, bármibe fog, szerencséje van. Minden ~ az óṷrán akad: hamar megsértődik. Aki mindenbe beleszól, az Minden ~ba beleüti az óṷrát, az Minden ~ba egy kanál. A nagyon értéktelen dolog Nem ír egy kalap ~t se. A ~ is ídes neki − mondják a borúlátó emberről. Vagy ~, vagy kalaposinas: v. így, v. úgy, de dőljön el már a dolog! Addig válogatott, míg ~ akadt a villára: olyan lányra mondják, aki sokáig válogatott a kérőkben, és végül egy értéktelen jutott neki. Közmondásokban: A parasztok szerint A ~ a gazda/az úr: a szántóföldnek a trágya a legfontosabb. Ne piszkáld a ~t, anélkül is büdös!: nem jó piszkos ügyet bolygatni, mert csak kellemetlenség származik belőle. Aki ~ral köt, annak fossá kell válni!: hitvány emberekkel nem szabad kapcsolatba kerülni. Aki bogár után indul, ~ba líp: ne hallgass ostoba tanácsadóra! Szarnak, kárnak nem akad ura: a kellemetlen
90
szabászasztal
dolgoknak nincs gazdája. Mikor megírik a körte, beleesik a ~ba is: a válogatós lánynak végül olyan férfival kell beérnie, aki hajlandó elvenni. – Különböző állatnevekkel összetételt alkotva a konkrét jelentésen kívül (gyakran frazémákba beépülve) az értéktelenség kifejezője is: bankaszar, daruszar, disznószar, ebszar, kutyaszar, légyszar, lószar, macskaszar, tyúkszar. Névátvitel eredménye a szénsalak kovácsszar, a koksz vasszar, a szikes talajon található mészdarab(ok) kuszaszar és a mindenféle vegyes élelem koldusszar elnevezése. Ikerszó a szirszar. L. még: a fogalmak szócikkeit is! szár1 ~ fn 1. Növény része, pl. csutkaszár. Kifejezésben: szárba indul: gabonavetés szárat ereszt. 2. Testrész: keze szára. 3. Lábbelinek, ruhadarabnak a része, pl. csizmaszár, gatyaszár, harisnyaszár. 4. Tárgynak, pl. tollnak, orsónak, pipának hosszabb része (pennaszár, pipaszár). 5. Összetételekben lószerszám tartozéka, része: fékszár/kötőfékszár, feszítőszár, gyeplőszár/hajtószár, kantárszár, kikötőszár. 6. Összetételekben névátvitellel: harmonikaszárú/muzsikaszárú csizma, tokszárú csizma, pipaszár ’sovány ember’. L. még: a fogalmak szócikkeit is! szár2 ~ mn (rég) Világos színű, vöröses, sárgás. L. még: lótenyésztés szárad ~ i − Átok, rigmusba szedett rosszkívánság: Száraggy, szikkaggy, lappaggy, dagaggy! Oda ragaggy, ahun most vagy! Igekötős alakjai: → általszárad, elszárad, felszárad, leszárad, megszárad. száradás ~ fn (rég) Aszkórság. Öszszetételekben előforduló fajtái: bélszá-
szabad kút radás, csecsemőszáradás, gyermekszáradás; csúcsszáradás. L. még: a fogalmak szócikkeit is! száradta in Harmat ~´ra: a harmat felszáradásakor. szarakodik ~ i Lassan, immel-ámmal csinál vmit. Igekötővel: → elszarakodik. szarás ~ fn − Közmondás: Nem akarásnak ~ a víge: az oktalan makacskodásnak meg kell adni az árát. száras cipő száras cipőÝ: Magas, fűzős, szélén gombolódó, sarokkal ellátott, lábszárat takaró női → cipő. L. még: cívis női viselet szárasztó szárasztóṷ fn 1. A liba szárnya alatt levő hosszú, lapos tollak. 2. → Fésűsmesterségben négylábú vasállvány, amelyen a szaru melegítéséhez szükséges vékonyra hasogatott fát szárítják. szárasztóinda szárasztóṷinda fn A → dinnyét növekedésében akadályozó inda. száraz ~ mn Kiszáradt, szikkadt 〈étel〉. szárazadagolás ~ fn → Tímároknál: oldatlan cserzőanyagoknak a → cserlébe öntése. szárazáru ~ fn Liszt, cukor, tésztaféleségek, fűszerek stb. mint konyhai nyersanyagok. szárazbetegség szárazbetegsíg fn Elterjedt betegségnév, pontos azonosítása bizonytalan. Az esetek többségében → tüdőbaj, ill. a vele járó vészes sorvadás, de más leromlással, fogyással járó gyermekkori (→ csecsemőszárazság) és felnőttkori betegségek, pl. csontfájás,
91
szabászasztal
szaggatás is rejtőzhetnek mögötte. L. még: népi betegségnevek, szárazköhögés szárazbőr szárazbűr fn → Tímároknál: száraz, szellős helyen szárított bőr. szárazdajka ~ fn A csecsemőt gondozó, de nem szoptató → dajka. száraz dunszt ~: Befőtt tartósítása nedvesség nélkül. Pl. a lekvárt forró ruhák közé teszik, vagyis ~ban kidunsztolják. szárazereszalj szárazereszajj fn Téglával kirakott, széles ereszalj. Nem ázott, nem verte az eső. L. még: cívis ház szárazétel szárazítel fn Nem főtt étel, pl. a kenyér, szalonna, kolbász. száraz fa ~: Másik neve: száraz tüzelőÝ. Több évvel korábban kivágott fa mint tüzelőanyag. szárazfodrosbőr szárazfodrosbűr fn → Tímároknál: nagyon kevés zsírt kapott fodorított bőr. szárazheptika ~ fn (rég) Tüdőbaj. L. még: népi betegségnevek szárazkapualj szárazkapuajj fn Kb. 6−8 m széles fedett kapubejáró, a kapu mindkét oldalán épülettel. Két szárnya egybe nyílik, nincs külön kiskapuja. L. még: cívis ház szárazkapualjú ház szárazkapuajjú ház: Olyan → cívis ház, amelynek a bejáratánál fedéllel ellátott kapualj van. szárazkeh szárazke fn Lóbetegség: tüdőtágulás, fujtatós keh. L. még: keh szárazkór szárazkóṷr fn (rég) Tüdővész. L. még: népi betegségnevek szárazköhögés szárazköhögís fn (rég) Váladék nélküli köhögés. L. még: népi betegségnevek
szabad kút szárazköszvény szárazköszvíny fn Nem reumás betegség, hanem az anyagcsere zavara, amikor megnövekszik a vér húgysavtartalma, és húgysavas sók rakódnak le a különböző szövetekben, elsősorban az ízületekben. Tréfás rigmusban rosszul táncoló emberre mondják: Szárazköszvíny, hun vagy most? Mír nem rántod össze most? L. még: népi betegségnevek szárazlaska: → szabógallér szárazmalom ~ fn Állati erővel (főként lovakkal, ritkábban szamarakkal) működtetett őrlő, daráló, hántoló szerkezet, → malom. A ~ náddal v. zsindellyel fedett nagy, kerek építmény volt. Debrecenben a középkorban, sőt a 19. század első felében is több kezdetleges ~ működött. (Olykor egy udvaron több is volt.) A Nagyerdő melletti Szólátmonostora malmát már 1375-ben említik; 1745-ben a városnak 48 szárazmalma volt. Voltak közöttük lisztelő és köleshántolásra, ill. kölesőrlésre szolgáló kásacsináló malmok. Két kőre őröltek, az alsó kő fölött forgó felső kövét körbe járó lovak (szamarak) v. ökrök vontatták. A ~ két fő része a → járgány és a malomsátor. Ez utóbbival kapcsolatos szóláshasonlat: Úgy nyomul kifele, mint a malomsátor: erjedő must kifut a hordóból. A debreceni szárazmalmok emlékét az Egymalom utca, Kétmalom utca, Ötmalom utca és az alsójózsai Szárazmalom utca belterületi nevek őrzik. − Kezdetben ~ volt az → Apafi malom is. Szárazmalom utca Szárazmalom ucca tn Alsójózsa egyik utcája. L. még: szárazmalom
92
szabászasztal szárazmennykő: → kóborló menny-
kő szárazmunka ~ fn → Tímároknál: a → cserzés utáni munkálatok összefoglaló neve. szárazműhely: → dolgozóház száraz nyírás ~: A száraz szőrme lenyírása. L. még: szőrmekikészítés száraz oltó száraz óṷtóṷ: Szárított bárány-, borjú- v. disznógyomorból készült, a tej megalvasztására használt szer. L. még: sajt szárazpállás: → vakpállás száraz paszuly száraz paszuj: Száraz bab. L. még: paszuly szárazság szárasság fn 1. Aszály. 2. Száraz idő. száraztészta száraztíszta fn Megszárítva tárolt, főzni való, gyúrt tészta. Ebből készül pl. a pirított tésztaleves. L. még: cívis konyha száraz trágya ~: Szilárd, száraz istállótrágya. száraz tüzelő: → száraz fa szarban-húgyban szarba-húgyba hsz Rendetlenül. Szarba-húgyba hagyta. szarbogár ~ fn Ganajtúró bogár. szárcsa ~ fn 1. Csóka nagyságú, fekete tollú, fehér csőrű vízimadár. A bánki vizenyős területeken, tavakban nagy számban él. Évente egyszer költ. 2. (gúny) Kis termetű, sovány ember v. gyerek. L. még: emberi test szárcsagyökér: → rómaigyökér Szárcsás: → Bánk szárcsaorrú szárcsaóṷrú mn Olyan 〈ló〉, amelynek az orrán fehér csík v. fehér folt van. L. még: lótenyésztés
szabad kút Szárcsa utca: → Bánk, utcák−utcanevek szarházi ~ mn − Durva, tréfás csúfolódás, ill. → megszólítás: Szarházi, berházi! szárhegyig ~ hsz. A csizma szárának felső széléig, majdnem térdig. L. még: szárközépig szaricsóka szaricsóṷka fn 1. Szalakóta, kék csóka. 2. Folyton fecsegő ember, pletykás személy. − Szóláshasonlat: Ojan, mint a szaricsóṷka: állandóan fecseg, sosem áll be a szája. szarik ~ i − Szólás: Szarja, szapujja: (durva) csupa rosszat mond róla. Oda ~, ahun eszik: a) onnan lop, ahova tartozik. b) azokat becsmérli, akikkel együtt él. száringat ~ i Szárítgat. szárítás ~ fn 1. Gyapjú szárítása. A mosott, vizes gyapjút általában 2−3 napig hagyták a napon, hogy a nedvesség elpárologjon belőle. 2. Filckalapok festés előtti és utáni ~a a szabad levegőn, a műhelytetőn. 3. Nyers ipari fa különböző eljárásokkal történő ~a. Termíszetes ~: a fa levegőn történő ~a. 4. Nedves pipák hűvös helyen történő megszikkasztása. Az első ~ a pipanyomás és a cifrázás, a második ~ a cifrázás és az égetés között történt (→ debreceni pipa). 5. Az a folyamat, amelynek során a kész, de még nedves cserépedény a szikkajtódeszkán kiszárad (→ fazekasmesterség). szárító szárítóṷ fn Vmely termék, termény szárítására való eszköz (pl. kovászszárító, lebbencsszárító, szárítódeszka, szárítóráma), gépi berendezés, ill. helyiség, épület (szárítóhelyiség, szárítókamra, szárítószín, dohányszárító). Ez a
93
szabászasztal
neve a gyümölcsaszaláshoz v. dió szárításához használt, nagy átmérőjű, lapos vesszőkosárnak, vmint a vesszőből font, téglalap alakú nagy tálcának, ~kasnak és a csizmadiamesterségben használt a csizma szárítására szolgáló, lécekből készült polcnak is, amelyet a tűzhely fölött szoktak elhelyezni. A ~ sajátos fajtája a fedett szárító, ill. a téli szárító. Előbbi a kocsiszín berácsozott padlásának, utóbbi a gőzgéppel v. kazánházzal fűtött ~nak a neve. L. még: az egyes szócikkeket is! szárítóhelyiség szárítóṷhejisíg fn → Szőrmekikészítőknél az a helyiség, ahol télen a szárítást végzik. szárítókamra száritóṷkamra fn A nyers fa szárítására szolgáló helyiség. szárítódeszka szárítóṷdeszka fn Szögekkel kivert deszka, amelyre a száradó pipákat aggatták. L. még: debreceni pipa szárítóléc szárítóṷléc fn → Tímárok eszközeként: 3 m hosszú, 3−4 cm széles, legyalult fenyőfaléc. szárítóráma szárítóṷráma fn Az a keret, ahova a kallózott szűrposztót tették szárítani. L. még: kallózás szárítórúd szárítóṷrúd fn A → tésztacsinálás, tésztaszárítás egyik eszköze. Egy kb. 2 m fehér, hámozott bodzafarúd. Erre hajtotta fel felében a gazdasszony a levél tésztát. szárítószín szárítóṷszín fn → Tímároknál oszlopokon álló, tetővel ellátott építmény, ahol esős időben a bőrt szárítják. szárított hús ~: → Pörköltből készített, napon szárított → hús mint pász-
szabad kút torétel (alapanyaga). Hűvös helyen, báránybőr tömlőben tárolták. szarka ~ fn 1. Fekete-fehér tollú, hosszú farkú madár. (Hangadásának igéje: cserreg/csereg/csörög.) Különösen a debreceni tanyavilágban volt gyakori és kártékonynak tartott madár. Fészkét a suhancok rendszeresen feldúlták, a tojásokat, fiókákat kiszedték (szarkafészkezés, szarkafészkezik, szarkás). – Szóláshasonlat: Mindig csörög, mint a ~: folyton fecseg. Szólás: Csereg a ~, vendíg jön, lóṷg a farka, legíny jön − tartották a régiek. Csereg/Csörög a ~, billeg a farka: akkor mondják, ha a szar- ka hangját hallják a ház körül. Közmondás: Sokat akar a ~, de nem bírja a farka: (gúny) a) sok olyat tervez az ember, amit nem tud megvalósítani. b) arról, ill. annak mondják, aki erejét, tehetségét meghaladó dologba fog(ott). 2. Neve összetételekben is szerepel: a bábaszarka a tövisszúró gébics népi neve, a gyalogszarka a házasságközvetítő nő gúnyos megnevezése. L. még: a fogalmak szócikkeit is! szarkafészek szarkafíszek fn → Szarka maga építette lakhelye, itt költi ki a tojásait. Szóláshasonlat: Ojan a feje, mint a szarkafíszek: fésületlen, borzos. szarkafészkezés szarkafíszkezís fn A → szarka tojásainak, fiókáinak a fészkekből való kiszedése, majd a fészkek elpusztítása, szétszórása. A debrecenyi tanyai suhancok szórakozása vóṷt a szarkafíszkezís. L. még: madarászat szarkafészkezik szarkafíszkezik i Röviden: szarkázik. A → szarka tojásait, fiókáit a fészkekből kiszedi, majd a
94
szabászasztal
fészkeket elpusztítja, szétszórja. L. még: madarászat, vadfogás és vadászat szarkaláb ~ fn 1. Sarkantyús virágú, vetésekben, tarlókon élő, ill kertben termesztett növény. 2. Ilyen alakú → bilyog. L. még: virágoskert szarkás ~ fn A → szarka tojásait, fiókáit a fészkekből kiszedő, majd a fészkeket elpusztító, szétszóró suhanc. szarkázik: → szarkafészkezik szárközép ~ fn A → lábszár közepe, eddig ért általában a → szűr. szárközépig ~ hsz A → lábszár közepéig. L. még: szárhegyig szarlé ~ fn 1. A budiból kifolyó büdös lé. 2. Kisbaba pelenkamosó vize. szárny ~ fn 1. Madárnak repülésre való testrésze. 2. Lekvárfőző üst keverőlapátjának ~hoz hasonló, oldalt kiálló része. 3. A szárnyék rövidebb fala. 4. A szövőszék részeként bordaszárny: a borda két oldalán a bordagerendába felnyúló faragott léc. 5. Alakváltozata: szárnya. A varsa terelőfala. 6. A jószág védelmére a legelőn felállított szélfogó nádfalai közül egy. 7. Szövőszéken/gubaszövőszéken a bordát tartó függőleges fa. 8. A kapa lapjának egyik fele, ill. felső, hegyes sarka. 9. Ekekapa része: kapaszárny. 10. A nyereg része, pl. kisszárny, nagyszárny, nyeregszárny, oldalszárny. 11. Szekér része, pl. nyújtószárny, rúdszárny. L. még: a fogalmak szócikkeit is! szárnya: → szárny szárnyakaró szárnyakaróṷ fn A → varsa terelőfalát kifeszítő és a mederhez rögzítő rúd. szárnyasegér: → denevér
szabad kút szárnyasodik ~ i → Csirke elsatnyul, emiatt szárnyai megnőnek. L. még: baromfitartás szárnyék szárnyík fn 1. Nádból, sövényből, esetleg kukoricaszárból, deszkából készített, falakból álló pusztai építmény, szélfogó, amely a legelőn tartózkodó állatok védelmére szolgál, pl. → gulyaszárnyék. Leggyakoribbak a félkör, az Y v. a V alakúak, ill. az egy hosszú és egy rövidebb oldalból állók. 2. A pásztorokat, a mezőn dolgozókat és a lovakat az időjárás viszontagságai ellen védő, ideiglenes építmény, pl. nyitott v. zárt szín, ill. kunyhó. 3. → szárnyékerdő. L. még: enyhely, fedezék, szárny szárnyékerdő szárnyíkerdőÝ fn Röviden szárnyíknak is mondják. Szélfogó karám formájú, rendszerint négyágú, fiatal telepített → erdő, amely a hortobágyi legelőn levő jószág védelmére, ill. pihenőhelyéül szolgál. szárnyékfal: → vasaló száröltés szárőÝtís fn 1. Főleg szárak kihímzésére, virágok kontúrjaként, ill. azokon belül két szín elhatárolásául alkalmazott öltés. 2. Főöltés. Lényege, hogy a laposöltés közepénél felöltenek, és az elsővel egyenlő hosszúságú laposöltést varrnak. Virágszárak varrására használják. A ~ egyforma hosszú laposöltésekből keletkezik. szarszag ~ fn − Tréfás leszólás: Csuhaj, Karcag, de nagy ~! − akkor mondják, ha a szegény ember anyagi erejét meghaladó nagy lakodalmat rendez(ett). L. még: lakodalom szar-szapul ~ i Szarja-szapujja: mindig rosszat mond rá.
95
szabászasztal
szártekerő szártekerőÝ fn → Kapcának használt rongy, ill. hosszúkás vászondarab, amellyel a bocskort v. a csizmát viselő ember betekeri a lábszárát, ill. bokáját. szartig ~ hsz Szarásig, bőven. Szartig ette magát. Ikerszóban: → dosztig-szartig. szaru ~ fn 1. (Ökör)szarv. 2. Csíkok, vonalak meghúzására szolgáló eszköz. szarubetétes bicska szarubetítes bicska: Szaruval díszített nyelű vágóeszköz. Különösen a pásztorok kedvelték. szarucsap ~ fn A → szőlőprésnek → szaruból készült fontos alkatrésze. Erősen csavarva ezen folyik ki a → must. szarucsat ~ fn → Szaruból készült csat a → szűrszíjon, amely a két szíjpántot fogja össze. szarufa ~ fn A tetőszerkezet lécezetét tartó, fordított V alakban összeácsolt két-(két) gerenda közül egy. Egyik fajtája a → falszarufa. szarufás tetőszerkezet szarufás tetőÝszerkezet: Olyan tetőszerkezet, melyben a héjazatot a fordított V alakban kialakított gerendára, szarukra terhelik. Ezek az épület falára v. az épület falán fekvő hosszanti irányú gerendára támaszkodnak. A szarufákat → kakasülővel/torokgerendával kapcsolják össze, hogy szét ne csússzanak. A szarufaállásokat az oldalirányú dőlés ellen kitámasztás és összekötő tetőlécezés biztosítja. Szarufás tetőszerkezeteket egyaránt építettek lakóházakra, istállókra, csűrökre, sütőházakra.
szabad kút szarufésű szarufűsű fn Haj feltűzésére szolgáló kis eszköz. szarutál: → szalutál szarv ~ fn 1. → Szaruból való, kiálló páros képződmény. A népnyelvből igen sok adat van a → szarvasmarhák ~ára vonatkozóan. Ezek az állat ~ának alakjára, színére vonatkoznak. Közülük juhoknál is előfordul a kissé szét és a hegyek felé hátra görbülő → csákószarv/csákósszarv és a kipödört bajuszhoz hasonló formájú → sodrott szarv. (Más kérődző háziállat, így a → bivaly, kecske ~ával kapcsolatban nincs adatom.) − Szólás: Eltanálta ~a közt a tőÝgyit: nagyon melléfogott. Szarva közt keresi a tőÝgyit: nem tudja, hol keressen vmit. Lefagyott a lúnak a ~a: főleg gyerekeknek mondják, ha hideg van odakint. 2. E/3. sz. birt. szraggal is: szarva: szénakazalnak v. szekérre rakott szénának göngyölítéssel kialakított 4 szöglete, öszegyűrt szénából készített széle. Szarvára rak/Szarvat gyűr: az összegyűrt ~akra rakja a szénát. A ~a tartya: a kazalban az összegyűrt ~ak tartják a szénát. 3. Négyszögletű trágyadomb magasra rakott sarka. 4. → ekeszarv. 5. Széna v. gabona szállításakor a szekér 4 sarkához rögzített hosszú karó, → rakonca. L. még: gépkapaszarv szarva hegye kesely szarva hegyi kesej: → Szarvasmarha (ökör) → szarvának színére utaló kifejezés. szarva-húgyva ~ hsz 1. Immel-ámmal, kevés sikerrel. 2. Nagyjábó, felületesen 〈csinál vmit〉. szarvas ~ fn 1. Szép rendbe összetett négyszögletű trágyadomb, amelynek 4 sarkát magasra rakják, hogy a víz közép-
96
szabászasztal
re folyhasson. 2. Téglából készített nagyobb méretű tároló, amelyben a trágyát gyűjtötték és érlelték. A cívis portán levő ~t gyakran ürítették. Általában kéthetente vitték ki belőle a trágyát a tanyára. 3. Téli trágyahordáskor a szántóföld végén lerakott szabályos trágyacsomó. Korábbi gyakorlat volt. szarvasbogáreke: → ekekapa szarvas kazal ~: Négyszögletes → kazal. szarvasmarha ~ fn – A/ Más nevei: marha, barom; igás állatként: lábasjóṷszág, járóṷjóṷszág. Számos fajtaváltozatot mutató hasított körmű háziállat. (Hangadása: bőg, bődül, megbődül.) A magyar szürke marha/szürke magyar marha/hortobágyi magyar marha/magyar marha néven emlegetett szürke marhát a korábbi évszázadokban a cívis gazdák is igázás (fogat, ökörfogat), hústermelés (marhakereskedelem, vágómarha) és tejtermelés (tejhaszon−tejhordás) céljából tartották. A 18. és 19. században a cíviseknek a hortobágyi legelőkön 10−12 gulyájuk is legelt, egy gulyában 1000 marhánál kevesebb nem volt. A magyar marha évszázadokon át jelentős szerepet töltött be Dél-Németország, Ausztria, Felső-Itália városainak húsellátásában. Ezt a fajtát a 19. század közepétől a nyugati eredetű, tarka borzderes, rövid szarvú, széles homlokú, jobban tejelő és hízékonyabb ~´k (és a feketetarka hollandi) szorították ki. A szürke magyar marhát a Hortobágyon napjainkban fajtanemesítési céllal tartják. – B/ A ~´t kor, ivar és hasznosítása szerint különböző névvel illetik. Az újszülött állat
szabad kút borjú, becézve boci, az elválasztástól rúgott borjú. A hím ivarú állat bikaborjú, elsőfűre menő bika, másodfűre menő bika, a kifejlett apaállat bika, a tenyészállat magbika, a rosszul herélt a komor/komor bika, a fiatalabbaktól a csordából elűzött idő sebb apaállat a kivert bika; a szürke marha apaállata a magyar bika. A nőivarú állat üsző: üszőborjú, elsőfűre menő üsző, másodfűre menő üsző, van harmadfű üsző és negyedfű üsző is. A hároméves üsző másik neve: bikaalávaló, a vemhes üsző előhasi, ellés után tehén. A herélt hímivarú ökörborjú, tinó, ökörtinó, a betanított herélt jószág az ökör, a kiselejtezett ökör a mustraökör, a fiatalabb a mustratinó, a nem jármolt ökör, ill. az eladásra meghizlalt ~ a heverő marha. A hízóba fogott állat mindkét nemben sőre/sőremarha. Az istállóban jászolnál tartott ~ istállós marha, a felnőtt állat a legelőn számosállat. – C/ A (magyar szürke) ~ (főként az ökör) alakja, teste lehet: nagy, kicsi, busa, zömök/sűrű, széles aljas, középszer aljas, magas termetű, alacsony, öreg, terepély, vastagocska, kurta (ökör). A (magyar szürke) marha szőre igen változatos színű. A hortobágyi pásztor (és a cívis gazda) megkülönböztetett daruszőrű: kékes daruszőrű; füstös elejű (marha), taplószőrű, szőke, rőt szőrű, szemők, kék nyakú; füstös, pirókos/rőtös kék, fakós pirók, homály fakó, szennyes szőrű, pirostarka, sárgaordas állatot. Itt említhetők a kesely orrú, hátulsó lábára kesely megjelölések is. – D/ A ~ szarvállása (és a szarv színe) a legfeltűnőbb sajátosság, így erre nagyon sok szó (összetétel, kifejezés) van: bi-
97
szabászasztal
gyehegyes, címeres szarvú, csabak, csajla: előre csajla; csákó/csákószarv/csá kós szarv: előre álló csákó, csákóra indult szarvú; csonka szarvú, csonka molyette, csula, csopák szarv, egyenestömpe, elfordult fennálló szarvú, fennálló bojté szarvú, fennálló sárgás szarvú, fennálló kajlás szarvú, elfordult fennálló szarvú, gombos szarvú, horgas szarvú, kéztőlsőre kajla szarvú, kuksi, kutyaölő szarvú, hegyes, izgága, kajla szarv(ú), villás szarvú/villás/sugár szarvú, nagyvillás, hajszosra villás; kontyos, kuli (szarvú), ill. balszarvú, cifraszarvú, gidaszarvú, gyertyás szarvú, kecskeszarvú, kobakszarvú (kabakszarvú), kosszarvú, kukószarvú, molyette szarvú, perec (szarvú), pörge (perge) hegyes szarvú, puskás, riskaszarvú, saroglyás szarvú, sodrószarvú/sodrott szarv, széles szarvú. A szarv színe alapján: bogár szarvú gyöngyös szarvú, szarva hegye kesely, tarka szarvú/tarkás szarvú (ökör), tarkás széles szarvú, virágszarvú. Az állat fejformájára utal a buckófejű/butujfejű, kulacsfejű, oláhfejű megjelölés. Lábára (járására) vonatkozik a csámpás (ökör), pókos/pókos lábú minősítés. – A ~ ürüléke: ganéj, marhaganéj, trágya, tehéntrágya, tehénlepény; hugy, ökörhugyozás/ökörhúgy; gyűjtőhelye: ganéj, ganéjdomb, ganéjtartó, húgygödör/hugyosgödör. – E/ Az állat legeltetett csoportja: csorda: tehéncsorda, ökörcsorda; gulya: szűzgulya, anyagulya, cifragulya, tinógulya, bikagulya, ökörgulya. Őrzője, gondozója: pásztor: csordás, gulyás: tinógulyás, bikagulyás, gulyásszámadó, bikás, sőrés, bojtár, öregbojtár, számadóbojtár. Legelője: csordalegelő, ökör-
szabad kút legelő/ökörföld, bikalegelő; járás: csordajárás, gulyajárás, legelőjárás, marhajárás; baromállás, delelő: csordadelelő, gulyadelelő. A legeltetett állat megjelölésére szolgál a bilyog (bilyogoz, megbilyogoz), ill. a füljegy. A ~tartás épületei az istálló, ól; a benne tartott jószág szerint: marhaól, ököról, bitangistálló; típusa szerint: földól, földistálló, gazól, pitvaról, karám, akolkarám, akol; mérete szerint: kisistálló, nagyól. – F/ A csoportban tartott ~´k etetése, legeltetése a hortobágyi pusztai legelőkön, ill. a város keleti erdőségeinek füves részein történt. A hortobágyi gulyaállásokon a fejőstehenek megkötésére 2−3 földbe ásott ágasból, oszlopból és a reájuk fektetett gerendákból álló koplaló szolgál(t). A ~ vízigénye nagy, ezért itatásuk folyók, tavak, patakok mentén történhetett gond nélkül. A mélyebben fekvő sík, lapos területeken gödörkutakat ástak, sőt a Hortobágy vidékén új kutak létesítéséről is rendeletet hoztak. A gulyások kötelessége ma is a vályúból itatás. A vízmerés a legfárasztóbb tevékenység, ehhez nagyobb kutakra volt szükség, hogy egyszerre több kútostor és vödör járhasson benne. − Szólás: Hejes a bőgís, mert fiatal a marha. Az egyes ~fajták frazémákban is szerepelnek (bika, borjú, ökör, tehén, tinó). L. még: hortobágyi pásztorkodás, külterjes állattartás, leber nyeg, sózás; a fogalmak szócikkeit is! (a) szarvasmarha betegségei és gyógyításuk: Gyakran előfordult, hogy a → szarvasmarha a friss, zöld lucernától felfúvódott. Többféleképpen gyógyították. Az egyik népi gyógymód szerint göröngybékát, göröngyibékát ’varangyos
98
szabászasztal
béka’ nyelettek le vele, ettől öklendezni kezdett, és a bendőjéből kiáramló levegő megindította nála a szélmozgást. A másik szerint (édes) paprikás szalonnát etettek vele. Ha egyik gyógymód sem használt, akkor az állatorvos v. egy ehhez értő gazda a trokár/trokározó/trokárkés nevű tőr alakú eszközzel felszúrta, megtrokározta a jószágot. Ha a szarvasmarhának elállt a ganéja, akkor az iligátor (→ irrigátor) nevű eszközzel beöntést adtak neki, megiligátorozták (→ megirrigátoroz). A legelő szarvasmarha gyógyíthatatlan betegsége volt a → sercegő üszög. Nem tartották veszélyes állatbetegségnek a → jámbót. Nem minden nagyállattartó gazda ismerte. (Fejős) → tehén betegsége a → tehénhimlő, a tőgyön megjelenő sok apró dudor. Kenőccsel kenegették. Ecettel gyógyították a szarvasmarha hátán levő dudort, a → marhaimelyt. Ugyancsak a tehén betegsége, ha a lába a sok fekvés miatt elzsibbad, → elkönik/megkönik. Szarvaspiac: → Csicsogó szarvasüllő szarvasüllőÝ fn Csónak formájú, egyik végén ék alakú, a másik végén kúp formájú acéltömb, melyen az izzó vasat alakítja a kovács. L. még: kovács szarzsák ~ fn (gúny) Gyakran mérgeskedő kisgyerek, → méregzsák. Szász János laponyagja: → hortobágyi helynevek és helynévtípusok Szász-telek: → hortobágyi helynevek és helynévtípusok, telek1 Szász-telki-erdő: → hortobágyi helynevek és helynévtípusok
szabad kút Szász-telki-halastó: → hortobágyi helynevek és helynévtípusok Szász-telki-járás: → hortobágyi helynevek és helynévtípusok *Szata: → Nagycsere Szatmári-telek: → hortobágyi helynevek és helynévtípusok, → telek1 Szatmári-telki-erdő: → hortobágyi helynevek és helynévtípusok Szatmári-telki-járás: → hortobágyi helynevek és helynévtípusok szatócs szatóṷcs fn Kisebb vegyeskereskedés tulajdonosa. szatócsbolt szatóṷcsbóṷt fn Kisebb vegyeskereskedés; eredetileg gyarmatárut, később élelmiszert, tűt, cérnát, rövidárut, szeszes italt is árusítottak benne. A belváros peremének, a kertségeknek a jellegzetes boltja volt. szatyor ~ fn − Szólás: Szájj le ~ a szekérrűl, gyalog is elmehecc!: (tréf) a) konkrét jelentésben: a vitatkozó, civódó feleséget az indulatos férj így parancsolta le a szekérről. b) vége a jómódnak. L. még: mészárosszatyor szattyán ~ fn Kikészített kopasz irha, szőrtelenített bőr. szattyánbarna ~ mn Lószínnév, a barna egyik árnyalata. L. még: lótenyésztés szattyánbőr szattyánbűr fn Puha borjú-, juh- v. kecskebőrből készült (női cipő). szattyánfakó szattyánfakóṷ mn Lószínnév, a → fakó egyik árnyalata. L. még: lótenyésztés szattyános ~ fn (Szattyán)bőr kikészítésével foglalkozó tímár.
99
szabászasztal
szattyánpej ~ mn Lószínnév, a → pej egyik fajtája. L. még: lótenyésztés szattyánsárgás ~ mn Lószínnév, a → sárga egyik árnyalata. L. még: lótenyésztés szattyin ~ fn Vizenyős helyeken élő növényféle, a → pákászok a halat bódították vele. szavazat ~ fn Beszédkészség, szónoki képesség. száz ~ szn Százig valóṷ: kb. ~. Vóṷt ott ~ig valóṷ ember is. − Szólás: Átugraná a ~ tű hosszát: főleg dolgos, ügyes lányra mondták. százados ~ fn − Szólás: Százados úr!: (gúny) annak, ill. arról mondják, akinek csak minden századik szavát lehet elhinni. százal ~ i Megsült → perecet százasával felfűz, és madzaggal összeköt. − Ezt a munkát kisegítő alkalmazott, általában fiatal lány végezte, aki a fűzőtű lyukas végébe madzagot kötött, a perecet tizesével a tűre szedte, és a madzagra eresztette, amíg 100 db nem lett. Ekkor megkötötte és elvágta a madzagot. A perec százasával került a tiszta fehér zsákba, a zsák tartalmát kétfelé vették, és vállukon vitték a piacra. százas szeg: → pocokszeg százeszű ~ mn Furfangos. százlyukúfű százjukúfű fn Gondűző hatású → gyógynövényfajta. Főzetével a → népi gyógyászat állítólag a gondot gyógyította. → Pákászok gyűjtötték és árulták. száznapos tengeri: → csinkvánti tengeri
szabad kút szcifszangli ~, szifszangli fn Magyar neve: csípőÝfogóṷ. → Kárpitosok, paszományosok csípőfogója. szecces szűr ~: Olyan → szűr, melynek az eleje nem ér össze, és mindig dupla kihajtós; bélelt és tűzött elejű szűr. L. még: cívis férfiviselet Széchenyi-gyeplő Szécsényi-gyeplű fn Francia → gyeplő. Kizárólag parádés fogatoláshoz használják. Részei: 4 keresztág, 4 hajtószár, 4 zablacsatlék, 2 csatosdarab. Széchenyikert Szécsényikert tn Kertség és lakótelep a → Széchenyi utca végénél. A 16. század végén alakult ki. Első neve körülírással Német utcai kisajtónál levő kert volt, majd 1715-től Koskert a környező juhlegelő miatt. A 19. századtól Zsidókert néven említették, mert keleti oldalán volt a zsidók → traktírháza, ahol a vásárra érkező zsidó kereskedők szállást és kóser élelmet kaptak. Mai hivatalos nevét 1927-ben kapta. Széchenyi-szűr Szécsényi-szűr fn A nyakas → szűr egyik változata. Az 1860-as évek nagy nemzeti felbuzdulásában az úri rend is szűrben járt, amelyeket már magyar szabó készített. Ezeket a magyar történelem nagy alakjairól nevezték el. L. még: cifraszűr Széchenyi utca Szécsényi ucca tn A Belvárosban a → Piac utcától, ill. a Révész tértől kezdődik és a → Tizenháromvároson áthaladva az István útba torkollik. Mai hivatalos nevét 1860-ban Széchenyi István halálakor kapta. Korábbi neve Német utca volt. A forrás szerint: „A Német utca neve csak azon idő óta fordul elő, midőn Mátyás király
100
szabászasztal
1477-ben kelt kegylevelének erejénél fogva a magyar- és erdélyországi német kereskedőknek eddigelé Nagyváradon létezett kereskedelmi rakhelyük Debrecenbe tétetett át e városnak azon részén, mely ezen oknál fogva Német uttczának neveztetik.” Legrégebben Szent László utcának nevezték a → Kistemplom helyén álló egykori Szent László-kápolnáról. L. még: utcák−utcanevek szecska ~ fn → Szecskavágóval apróra vagdalt zabszalma, árpaszalma v. más szálastakarmány keveréke, amelyhez korpát, tengerit, felszeletelt takarmányrépát is adhatnak. A ~´t szárazon v. vízzel puhítva etetik. Néha füllesztőben érlelik, ahol a keverék erjedésen megy át. Főként szarvasmarhának, juhnak adják. A ~´t a cívis gazdák az istállóban, csűrben elhelyezett → szecskatartóban készítették. szecskatartó szecskatartóṷ fn → Szecska készítésére szolgáló nagyobb ládaféle. szecskavágó szecskavágóṷ fn → Szecska készítésére való kézzel hajtható gép. szecskavágóállvány szecskavágóṷállvány fn A → szecskavágó faállványa. szed széd i → Hengerné disznóbelet megtisztít, kimos; szedve: megtisztítva, kimosva; szedetlenül: megtisztítatlanul. − Adatolt igekötős alakjai: → felszed, körülszed, leszed, megszed, rászed, öszszeszed. széd: → szed szedeget: → tallóz szedegető szedegetőÝ fn Másik megnevezése: tallóṷzóṷ. Tarlón az elmaradt
szabad kút kalászokat összegyűjtő, tallózó személy. Meghúzták a szedegetőÝk a keresztet. szédelgős szídelgőÝs mn Szédülős. Ojan szídelgőÝs a fejem. szeder ~ fn Összetétellel: gyalogszeder. Rubus. Apró bogyókból összenőtt, savanykás gyümölcs. Erdőszéleken, cserjésekben gyakori. A szegények eledele volt. Ősszel szedreztek, szedret szedtek, megették, v. kemencében megaszalták, és eltették télre. Tréfás szójáték: Szeder, ha szedel, akkor eszel!: ingyen nem kapsz semmit. szedés szedís fn A → szüret egyik résztevékenysége, a szőlőfürtök leszedése, levágása a tőkéről. Női munkának számít. A vödrökbe, más szedőedényekbe gyűjtött mennyiséget a → puttonyba töltik. L. még: szőlőmunkás szedetlen ~ mn Pl. → húr tisztítatlan. Hsz-szerűen: szedetlenül ’tisztítatlanul’. szedett-vedett szedett-vetett mn Innen-onnan összeszedett, keveset érő 〈holmi〉. szedett-vetett: → szedett-vedett szédít szídít i → Méhészetben: kábít. szédítés szídítís fn → Méhészetben: kábítás. szedő szedőÝ fn 1. Szőlőszedő (női) munkás. 2. A szó utótagként sok összetételben szerepel. Alkalmi v. állandó foglalkozás a csigaszedő, csutkaszedő, marékszedő, rongyszedő zsidó, sonkolyszedő, vámszedő. Előtagként: szedőlány. Eszköznév az élszedő/szélszedő, fedőgombszedő, galuskaszedő, habszedő, körömszedő, rajszedő villa. – A fogalmak jelentését l. a szócikkükben! szedődik szedőÝdik i Szedelőzködik,
101
szabászasztal
készülődik. szedőedény szedőÝedíny fn → Szüretkor használt tárolóedény. Különböző méretűek voltak. szedőlány szedőÝjány fn Szőlőt szedő lány. L. még: szüret szedrez/ik ~ i 1. Szedret szed. 2. Szedret eszik. szeg1 ~ i 1. Kenyeret vág, szel. 2. Szekeret rúdjánál hátrafelé kormányoz, szekérrudat elfordít. 3. Hordót szállításkor fordít, irányít. − Adatolt igekötős alakjai: → beszeg, körülszeg, megszeg. szeg2 ~ fn Az egyik végén hegyes, a másikon fejjel ellátott v. kiszélesedő, vminek az összeillesztésére szolgáló fémrúd. Több irányú felhasználásának megfelelően különböző változatai alakultak ki. Anyagáról kapta nevét a → drótszeg, a paraszti életformához (és a kovácsmesterséghez) kapcsolódnak a szekér (vmelyik részének) tartozékaként használt ~fajták, így a borítószeg, derékszeg, nyaklószeg, nyújtószeg, platniszeg, ráfszeg/somfejű szeg, tengelyvégszeg; itt említhető a járomszeg, ragasztószeg, rúdszeg/tézslaszeg és a farszeg, makkszeg, kampószeg is. Készítésének módjára utal a kovácsolt szeg. Kisipari tevékenységhez, így a kőműves- és ácsmunkához köthető a párkányszeg, pocokszeg, rabicszeg, stukatúrszeg, a kárpitos szakmához a díszszeg, kitűzőszeg, a rézművességhez az öntőszeg, a kosárfonáshoz a forgószeg. Frazémában (is) szerepel a patkószeg, vasszeg, névátvitel eredménye a magas ember derékszeg neve. Szóláshasonlat: Ojan jóṷkedvű, mint a ~re akasztott nyúl: nagyon rossz a
szabad kút kedve. L. még: feleszeg, félszeg és a fogalmak szócikkeit! szeg3 ~ fn Két v. több egymást metsző vonalnak (utcáknak), iránynak egymáshoz való elhajlása. Kálmán ucca, Darabos ucca, Honvéd ucca és a Betlen ucca az egy ~ vóṷt. szegecs ~ fn Alkatrészek összeillesztésére való, fejben végződő fémrudacska, amelynek másik végét is fejjé kalapálják. Egyik változata a → díszszegecs. szegedi talicska: → csongrádi talicska szegelet ~ fn − Szólás: Nem tudtunk egymással ~re vergőÝdni: nem tudtunk megegyezni. szegélyez szegéjez i → Kárpitos a bútor élét megdolgozza. szegélyhuzal: → stangli szegény szegíny mn/fn Nyomatékos alakban: hóṷttigszegíny. Szólás: Ojan szegíny, hogy még hagymalevesre se jut neki: nagyon ~. Szegínyek vagyunk, de jóṷl ílünk: (tréf) főként akkor mondják, ha vmilyen jó falat kerül az asztalra, v. ha a vendég megdicséri az ételt. Közmondás: Az a szegíny, aki beteg: a legnagyobb baj a betegség. A szegínynek szegíny a sorsa: a ~nek még a véletlen, a szerencse sem kedvez. Változata: A szegínynek a szerencséje is szegíny. A gazdagok, a tehetősek lelkiismeretlenségére utaló felfogás: Szánnyad a szegínyt, de ne aggy neki! szegény ember szegíny ember: Szólás: Mint szegíny ember gazdag városba: a Hogy vagy? kérdésre adott tréfás válasz: rosszul. Közmondás: A gazdag akkor eszik, amikor akar, a szegíny ember
102
szabászasztal
meg akkor, ha van. Ha a szegíny ember csirkét eszik, akkor vagy a csirke beteg vagy az ember: ti. másként nem ehetik csirkehúst. A mérhetetlen szegénység kifejezése: A szegíny ember vízzel főÝz, marhaganéval tüzel: (tréf) se tápláló étele, se tüzelője nincs. A szegíny ember ésszel megy előÝre: a szegénynek okosnak, furfangosnak kell lennie, ha boldogulni akar. (a) szegény emberek élete: (Lajos Gézáné Szabó Margit elbeszélése nyomán, a szerző Cívis beszélgetések Debrecenből című szöveggyűjteménye alapján. 169−180.) – A/ Család: Anyjáról, apjáról egyetlen régi fényképet őriz. Édesanyja mosónő volt, úri házakhoz járt mosni, vasalni. Innen a fizetségén kívül ócska ruhaneműt is gyakran kapott. Apja hajcsár volt. Egyszer az apja gondjaira bízott jószág bement a tilosba, megette a tengerit, emiatt el kellett onnét tűnnünk. De jó vóṷt vele elmenni, mert az országútnak a két szílin az árok mentin vóṷtak szilvafák, dióṷfák, lehetett szedni, nem bántottak írte. Nem vóṷt rossz − emlékezett vissza rövid ideig tartó kisgyermekkora egyik eseményére. Ő maga már 9 éves kislányként bentlakó cseléd volt egy tanácsosnál. Fizetése 9 pengő volt, ez akkor jóṷ píznek számított. Első gazdájánál 6 évig szolgált, gazdája és családja rendesen bánt vele. Éjszaka nem háborgatták, enni is bőségesen kapott. Reggeltől estig takarított, mosott, a főzésben segédkezett, a kertet gyomlálta, veteményezett. Cselédélete nagy élményeként említette, hogy amikor gazdáinak ebédet hordott a Bikából,
szabad kút egyszer megkóstoltatták vele a rántott békát, a combját, azt hitte, sült csirke. Később is úri házaknál szolgált, mindenütt megbecsülték a munkáját. 1945 után 10 évet dolgozott a cementiparban, nehéz fizikai munkát végzett, spaktolt, lapot töltött, csiszolt. Ezt követően 12 évig egy építőipari vállalatnál talált munkát. Társaival a Nagyállomáson rakta ki a vagonokból a sódert, cementes zsákokat (sztreknek hívták), térdéről lement a bőr, keze csupa seb volt. Nyugdíjas évei előtt egy középiskolában takarított. Egész életét a mindennapi létezésért folytatott küzdelem jellemezte. Anyagiakban sosem bővelkedett, családja állatot sosem tartott, még tyúkjuk sem volt. Annak is örültek, ha néha csirkeszárnyat, csirkehátat vehettek a piacon, v. ha a zsidó boltosnál fillérekért vásárolhattak; egy fillérért például 2 kockacukrot is kaptak. Sokat dolgozott, hogy 7 gyermekét felnevelje. Vénségére mégis szinte teljesen magára maradt, van olyan gyermeke, akit 5 éve nem látott. Öregotthoni magányát az ugyancsak ott élő egyik fia enyhíti, akivel jó időben kijárnak az erdőre dobozt ’fenyőtoboz’ szedni, hogy kevés pénzüket ezzel is gyarapítsák. Keserves vóṷt az egísz íletem, borzasztóṷ vóṷt, ahogy felnőÝttem – summázta kevés örömöt nyújtó életét. – B/ A lakás és berendezései: Egy szobakonyhás lakásban élt a szüleivel és testvéreivel több évtizeden át. Férjhez menése után több mint 10 évig szükséglakásban lakott, majd gyermekeivel egy négyszobás lakásba költözött. Hogy pénzhez jusson, később ezt elcserélte
103
szabászasztal
egy saját tulajdonú szobakonyhás kis lakásra. A konyha bútorzata asztal és néhány szék volt, az edényeknek egy kredencféle és a mosakodáshoz nagy alumíniumlavór. A szobában ágyak álltak, ezeket maguk eszkábálták, az erdőből vittek fát, 4 lábat szegeltek neki, 4 oldalát is csináltak, kikötözték, ebbe került a szalmasurgyé, amelyet előzőleg, kint a határban megtöltöttek friss szalmával, sarkainál megdugdosták egy fával, így tették az ágyba. Letakarták egy lepedővel, v. ami volt, azon aludtak. Hárman-négyen is osztoztak egy ágyon, mert nem volt olyan sok belőle, ők pedig nyolcan voltak. Keresztbe-kasul aludtak nem egymás mellett hosszára, hanem keresztben, a lábuk lefele volt, a lábuk olykor a földet is érte. Pokróccal takaróztak, meg ami volt. Főleg lópokrócuk volt, de ez nagyon szúrt, meg nem is vóṷt ojan divatos. – C/ Étkezéskor nem volt kétféle, örültek, ha egyféle jutott. Leginkább galuskát, tarhonyát, paszulyt, borsót, krumplit főztek, meg ami jött sorba. A krumplis galuskához kinyújtották a tísztát, nyújtótábla híján az asztal tetején, a krumplit megfőzték, jól megtörték, megsózták egy kicsit, és jóṷ krumplis galuskát ettek. A tarhonyát boltból vették, öregre főzték, azt is krumplisra, elíg jó vóṷt, nem vóṷt semmi panaszunk − mondta. Ezeket fogyasztotta a család, ami sikerült, ami jött. A paszulyt berántva készítette. A piacon megvett paszulyt otthon megválogatta, megmosta, feltette a fazékba, főzte. Lisztből rántást készített, egy kis zsírral, margarinnal, mikor mi sikerült, ami volt,
szabad kút avval megpirította a rántást. A család ezeket eszegette, elíg keserves volt, de hát mégis jóllaktak. Olyan csóṷróṷ szegínyek voltak, hogy sokszor se olajuk, se zsírjuk nem volt, az édesanyja egy kis vízbe belemártotta a kenyeret, egy csepp kis cukrot rászórt, és azt adta a kisebb gyerekeknek. Akkor jött az imflázióṷs píz, kík zőÝd píz, így ösmertük – emlékezik vissza. Adtak szappanjegyet, kenyérjegyet, zsírjegyet, ki volt szabva, kinek mennyit, például 40 deka kenyér járt egy napra. Azt osztották be, nem volt több. Sárga pénz volt, kék pénz is volt, ezek kis papírpénzek voltak. Nem jegyezte meg az értéküket, az ő kezében nem nagyon járt az a pénz. Csak hát jobb volt, mert hiába imflázióṷ vóṷt, de azokat a kis jegyeket kiadták. Bilétának hívták, felmutatták, vitték a festéküzletbe, mert a Csapó utcai nagy festéküzletben kaptak meg mindent, szappant, zsírt, lisztet. [Mikor volt?] Jaj nem tudom, iskolába nem jártam, nem tudom megmondani − mentegetőzik. Lehettem akkor 13, 14 v. 17 éves is. (Nem emlékszik pontosan ezekre az időkre, mert nem ismeri úgy a hónapokat, a napokat.) – D/ Öltözködés: A férfiak öltözete nadrág, gatya, rossz ing és vmi ujjasféle volt. A nadrág kinek rövidebb volt, kinek hosszabb, nem számított. Cipő, ill. bakancs híján a legszegényebbek maguk tákolta saruban jártak, az ő apjának is gyakran olyan lábbelije volt, hogy ki volt vágva a feje, és madzaggal volt felkötve a lábára. Az asszonyoknak pendelyük volt, ezt deréktájon madzaggal átkötötték, felülre fölvettek egy szvettert v. egy blúzt, kész
104
szabászasztal
volt az öltözködés. Az édesanyjának volt néhány ruhája, mindig cserélte. A gyerekeknél a nagyobbakról a kisebbekre maradtak a ruhadarabok. Bugyogót a szegény kislányok, sőt a nagyobbak sem hordtak. A kisfiúk ruházata nadrág, gatya, ing, a lábukon ócska cipő, kinek nagy, kinek kicsi jutott. A gyerekek télen, ha a jégen csúszkálni akartak, lábbeli híján a mezitlábas talpukra kötöttek egy fadarabot. De sokszor ki sem mentek a lakásból, mert nem volt téli kabátjuk sem, szükség esetén egyik a másik felső ruháját, lábbelijét vette fel. Megmosdottak, felöltöztek, magukra szedték a kis köcét, a kis gúnyát, mentek, ki merre. Az ő helyzetük annyival volt kedvezőbb, hogy a mosónő édesanya az úri házaktól ruhaféléket, ócska hommit is kapogatott, náluk azokból kerültek ki a szükséges ruhadarabok. Ünneplő ruhájuk nem volt, ünnepnapokon is ugyanabban voltak, nem volt más. – E/ Ünnepek, karácsony: Karácsony előtt kimentek a Nagyerdőre egy tujafa ágat letörtek, hazavitték, feldíszítették, de csak üres papírt akasztottak a „karácsonyfára”, esetleg pár szem diót is rátettek, kis gyufaszálat belevertek a végébe, megállt rajta. Az újévről nincsenek emlékei, mert miként megfogalmazta, azt sem tudja, mikor van az év víge, mikor van az eleje, mikor van a közepe. Húsvét: Az ő lánykorában még nem voltak festett tojások, nem volt nyuszi tojás meg húsvíti tojás. Húsvét másodnapján a kisfiúk kéregetni mentek, és örültek, ha kaptak kenyeret v. vmi mást, az is nagyon jó volt. A nagyobb fiúk, ha a lányokat locsolták, akkor csak vízzel, kivitték a kút-
szabad kút hoz, megpancsolták őket, vagy egy vedér vizet a nyakuk közé vágtak, és kísz. Így locsolkódtak abban az időben, nem kölni vízzel. – F/ Erkölcs: Szülei szigorúak voltak, ha nem mentek haza idejében, jól megverték őket. Előfordult, hogy jóṷl fűbe vágott a szegíny jóṷ anyám az üveggel − mondta. Nem loptak, nem kéregettek, és nem nyúltunk senkiéhez se, amíg nem adtak, addig nem. Édesapja kis kenyérkosarakat kötött, azt küldte el a köjköktűl, hátha adnak értük vmit. – G/ Hitélet: Templomba jártak, főként a Kossuth utcai Verestemplomba, ill. a Szent Anna utcán a katolikus templomba. Hiába reformátusok voltak, de bementek a katolikus templomba is. A vízbe megmártották a kezüket, és keresztet vetettek. Ha a református templomba mentek, ott voltak egy félórát v. óra hosszát, elimádkoztak, Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, ezeket. A pap felment oda a póṷznára [itt: szószékre] vagy mi a csudára, ott fent állt, ők meg lent, lóṷcák vóṷtak vagy padok vóṷtak inkább, és beültek oda. Ahogy a tisztelendő úr megunta a szóṷlást, akkor énekeltek. Ő maga úrvacsorát nem vett soha, mert nem konfirmált, hiszen ma sem tud írni, olvasni. Templomba még nemrég is elment, mert vallja, azírt a jóṷ Isten nem büntet meg, ha templomba megy az ember. – H/ Iskola: Iskolába csak addig járt, amíg megtanulta leírni, hogy ír, úr, ár. Ezeket egybemondták, oszt jóṷccakát, nem ment többet iskolába, mert vigyáznia kellett a testvéreire. Számolni annyit tud, hogy a pénzt meg tudná számolni, ha vóṷna. Ha leírja a
105
szabászasztal
számokat, nagyjából össze tudja adni, hogy mennyi az a píz. Később sem volt a tanulásra idő, mert férjhez ment, jöttek a gyerekek, mást kellett csinálnia. A gyerekei is csak 6 osztályt jártak, csak a kamionos fiának van érettségije. – J/ Férjhez menés, házasélet: 22 éves volt, amikor megismerkedett első férjével, egy 26 év körüli fiatalemberrel. A korzón ismerkedtek össze, amikor az ószlagokat bámulták. A Nagytemplom háta mögött leültek egy lócára, egy kicsit beszélgettek, osztán az lett a nóṷta víge, hogy hozzáment. Életkora miatt már örült, hogy elveszi vki. Rossz életük volt, egymás után jöttek a gyerekek (7 gyermeket szült), férje megbízhatatlan, iszákos ember volt, vasmunkás és tetőfedő. Felszedte a sok pénzt, de nem csinálta meg az elvállalt munkát, emiatt megbüntették. Ha pénzhez jutott, kocsmázott, evett, ivott, őt hajánál fogva cibálta, gyakran megverte. A gyermekeinek kenyér is alig jutott. Férje 1966-ban öngyilkos lett, de nem tudja, melyik hónapban, illetve hányadikán. Később ismét férjhez ment. – K/ Szórakozás: Fiatal lányként fő szórakozása neki és társainak nyaranta a korzóṷ volt, v. ahogyan nevezte, a korzóṷállapot. A korzó a Piac utcán volt, a Bikától a régi Nagyállomásig húzódott. Két oldalt néhány üzlet meg kisebb alacsony, bádogtetős épületek. Az óṷszlagokban edények voltak, meg dohányáru, ruhanemű, barátnőivel ezeket bámulgatták, és ábrándoztak: De jóṷ vóṷna nekünk is egy szíp kis ruha! Filmet először a Meteor moziban látott, a jószívű jegyszedő megengedte, hogy
szabad kút ingyen beüljenek az első sorba, a 15−16 éves szegény lányoknak ez volt az egyik hétvégi szórakozása. Életében nem mulatott, nem táncolt soha, ő és hasonló körülmények között élő társai nem tudták, mi az, hogy tánc. Vasárnaponként a barátnők kimentek a Nagyerdőre. Itt jó volt, mert itt az állatkert, vidámpark, már akkor is megvolt a kisvasút. De csak a kerítésen kívülről nézegették az állatokat, az őÝzikéket, mackóṷkat, oroszlánt, tigrist, zsiráfot. Sem most, sem a múltban nem volt tehetségük bemenni. Kicsi vóṷt a pízünk − mondta. Lajos Gézáné helyzetén az ún. felszabadulás sem javított lényegesen. szegény ember tehene: → kecske szegényház szegínyház fn Társadalmi támogatásra szoruló öregek eltartására létesített intézmény, otthon. Az intézményes szegénygondozás fontos része volt. Debrecen város ~a 1895-től működött. Idekerültek a család, ill. hozzátartozók nélküli kiöregedett cselédek, szolgálók. szegényházi felügyelő szegínyházi felügyelőÝ: A → szegényház ellenőre és felvigyázója. szegénység szegínysíg fn 1. A ~ állapota. Szólás: Ne varrd rám a szegínysíget! − tréfásan mondja az, akin úgy varrják meg a ruhát, hogy nem veszi le. Közmondás: Nem szígyen a szegínysíg, csak kellemetlen: tréfás vigasztalás. Úgy szíp a szegínysíg, ha semmi sincs: (tréf) a ~ sok nélkülözéssel jár. 2. Szegény(ebb) népréteg. Valamikor a szegínysígnél a lakadalomba vittík a kést, kanalat.
106
szabászasztal
szegénységfű szegínysígfű fn A → porosállás haszontalan dudvafüveinek pusztai elnevezése. szegénysor szegínysor fn A településnek az az utcája, ahol a szegények laknak. szeges ~ mn → Cipészeknél: szeggel készített. L. még: faszeges szegés szegís fn 1. Zsúp- v. nádtető egyenletesre vágott, megerősített gerince; nádtetőnek fonással eldolgozott gerince. 2. Kosárfonóknál az a folyamat, amelynek során a majdnem kész munkadarabot szegéllyel látják el. Egyik fajtája a → copfszegés. 3. A pásztorkalapok szélének szegőszalaggal történő körbevarrása. 4. Az egész kenyér megvágása. 5. A → szűr ujján, alján és gallérján haladó díszítésmód színes v. fekete posztóval, nemezzel. Minél régebbi a szűr, annál keskenyebb a szegése (→ posztószegés). L. még: beszegés, vesszőfonás szeges kefe ~: Olyan → kefe, amelynél a kefélő részen kisebb v. nagyobb szögek, ill. vékony fémrudacskák vannak. szegesmunka ~ fn → Szeg felhasználását igénylő cipőkészítés. L. még: cipészmesterség szegett szűr ~: Színes posztócsíkkal, szegéssel díszített → szűr. szegezett ~ mn Szeggel készített 〈→ cipő〉. Régebben csak szegezett meg varrott cipők voltak. szegfű ~ fn 1. Illatos, piros, rózsaszín v. fehér virágú, csipkés szirmú kerti növény, ill. ennek levágott virága. 2. Csipkés szirmú virág stilizált, többszínű
szabad kút formája, a → szűr jellegzetes motívuma. A népművészetben gyakori motívum, általában a hímzésre jellemző. L. még: anyaméhszegfű szegfűgomba ~ fn Másik népi neve: csirkegomba, köznyelvi elnevezése: csiperkegomba. Psalliota campestris. Vékony tönkű, fehér húsú, illatos, ehető → gomba. szegfűszeg ~ fn Egy trópusi fának fűszerként használt, megszárított, illatos bimbója. Szeg-határ-halom: → hortobágyi őshalmok szeghúzó kalapács szeghúzóṷ kalapács: Szeg kihúzására (is) használt szerszám. Az ácsok, kárpitosok használják. szegletes pipa ~: Faragott, nyolcszögletes pipa, nyaka veres, fehér, ritkán fekete színben került forgalomba. L. még: debreceni pipa szegő szegőÝ fn 1. A → szűr aljára körben rávarrt posztócsík, ami védi a kirojtosodástól. 2. A → guba szegésére használt, kb. 15−20 cm széles posztócsík. 3. Csizmaszáron hármas bőrfonat a felső rész beszegésére, → csizmaszegő. L. még: pártaszegő szegőcsík szegőÝcsík fn → Szíjgyártóknál a varrott szélek védéséhez hasz nált egyenes v. cakkozott szélű bőrcsík. szegődik szegőÝdik i Mezőgazdasági munkára (el)szerződik. Igekötős alakjai: → beszegődik, elszegődik. − Szólás: SzegőÝdi, nem tőÝti: mondták az olyan cselédre, aki nem töltötte ki a gazdánál az idejét.
107
szabászasztal
szegődség szegőÝccsíg fn Egyezség, megállapodás a gazda és az alkalmazott között. szegőz szegőÝz i Hímez. szegőzés szegőÝzís fn Hímzés. szegsárga ~ mn Szögsárga, azaz barnássárga 〈ló〉. L. még: lótenyésztés szegzőár szegzőÝár fn Ritkább neve: bóṷér. A → cipészmesterség szerszáma. szegy ~ fn 1. A → szarvasmarha két első lába közötti izmos rész. Egyik fajtája a középszegy. Egyéb adatolt részei: szegybúb, szegydagadó, szegyszárnya, vastagszegy, vékonyszegy. Mindegyik a → mészárosmesterség szókincséhez tartozik. 2. Ember melle. − Egy érdekes névátvitelben is szerepel: → szegyfő. L. még: marhahús és a fogalmak szócikkeit! szegybúb ~ fn Másik neve: víres szegy. A levágott → szarvasmarha → szegyének a vastag lapocka alatti zsíros, csontos, porcogós része. L. még: marhahús szegydagadó szegydagadóṷ fn A levágott → szarvasmarha → szegyének a hátsó lábakhoz legközelebb eső része. L. még: marhahús szégyen szígyen fn − Közmondás: Félre szígyen, jóṷ az ingyen, pirujj, pofa, jóṷ a potya: (tréf, gúny) szemesnek áll a világ. szégyenletében szígyenletibe hsz Szégyenében. Szígyenletibe elkotróṷdott. szegyfő szegyfű fn (rég) Asztalfő. Szegyfűn ül: asztalfőn ül. A → cívis családokban mindig a ház feje: az apa, a férj v. a legidősebb férfi ült a ~n.
szabad kút szegyszárnya ~ fn A levágott szarvasmarha → szegyének vékonyabb, soványabb része. → Töltött húsnak igen jó. széjjelbuktat szíjjelbuktat i Kettévágott fát darabokra hasít. Fejszével osztán szíjjelbuktattuk nígyfele. széjjelcsap szíjjelcsap i Szíjjelcsapja a guba szőÝrit, más szerkezettel: szíjjelhasgattya a guba szőÝrit, szíjjelveri a szőÝrt. Lekeféli a megszőtt → guba szőrét a körömpővel, az összetapadt szálakat egyirányba húzza, és a fölösleges szőrt kifésüli. széjjelfelé szíjjelfele hsz Igekötőszerűen a széjjel ik-t helyettesítve, a cselekvés irányának, ill. folyamatosságának érzékeltetésére. széjjelgór szíjjelgóṷr i 1. Felhalmozott anyagot egyenletesen szétterít. Villával egyenletesen szétterít, elhint vmit. 2. Tárgyakat rendetlenséget csinálva széthány v. szanaszét hagy. széjjelhány: → széjjelver széjjelhasgat: → széjjelcsap széjjeljáró horgasinú szíjjeljáróṷ horgasinú: Ló horgasinának állására vonatkozó megjelölés. L. még: lótenyésztés széjjellát szíjjellát i Minden irányba, messzire ellát. széjjelmállik szíjjelmállik i Szétmállik. széjjelmegy szíjjelmegy i Szétmegy, tönkremegy. széjjelnéz: → Bélteki Pál széjjelnyom szíjjelnyom i Szétnyom, a megfelelő méretűre nagyobbít.
108
szabászasztal
széjjelpiszkál szíjjelpiszkál i Kemencében égő szenet, fát piszkafával szétkotor. széjjelterped szíjjelterped i Növény szétterül, szerteágazik. széjjeltúr szíjjeltúr, szíjjeldúr i Rendetlenséget csinálva szétdobál vmit. L. még: túr széjjelütöget szíjjelütöget i Vmit sorozatosan, nem nagy erővel apró darabokra üt szét. széjjelver szíjjelver i 1. Más igével: szíjjelhány. Pásztor közösen legeltetett jószágot ősszel a tél közeledtével a hortobágyi legelőről hazahajt, és szétoszt gazdáinak. 2. → széjjelcsap. széjjelverés szíjjelverís fn A közösen legeltetett jószág őszi hazahajtása és szétosztása gazdáiknak. A ~ a → Köntösgátnál volt, ott adta át a → számadó a gazdáknak a gondjaira bízott marhákat. széjjelvisz szíjjelvisz i Széjjelhajt. szék ~ fn 1. Egy személy részére való mindennemű ülőbútor. Lehet támla nélküli, pl. fejőszék, fonószék, górészék, gyalogszék, gyermekszék, hántószék, kerekszék, lyukasszék, morzsolószék, suszterszék, zsámolyszék; lehet támlás, népi nevén karszék, ill. karos: karosszék, gondolkodószék. Itt említhető az ezek nyomán készült olyan szükségbútor is, mint a bodonszék, gyékényszék, tőkeszék, zsombékszék. Az előbbi ~típusok osztályozhatók még alakjuk, méretük, egyéb jellemzőjűk szerint: fedeles szék, górészék, háromlábú szék, karosszék, karszék, kerekszék, kisszék, lyukasszék. Idevehető az árnyékszék eredetileg ’átlyuggatott szék’ és a népi hiedelemvilágban szereplő lucaszéke is. Anyaga szerint:
szabad kút nyárfaszék, funkciójuk szerint: fejőszék, fonószék, gondolkodószék, gyerekszék, hántószék, morzsolószék, suszterszék. − A népnyelv ~ szóval jelöl minden lapból és becsapolt lábakból szerkesztett, alacsony(abb) bútort, pl. állószék ’állóka’, asztalszék/evőszék hosszúszék ’pad’, mosószék, vízesszék ’vizespad’. 2. Bizonyos (ipari) munkák végzéséhez használt állvány, asztal, pl. dagasztószék, szövőszék, faragószék, kaszaszék, tépőszék, varrószék. Eredetileg az állvány ’vminek az alja, tartója’ jelentésű ~ van a csapszék és pohárszék szavunkban is. 3. Speciális rendeltetésű ~ a templomi szék ’templomi pad, ill. padrész’. Sok tehetős cívisnek a Nagytemplomban családi ~e volt, bezárható kis fiókkal. Ebben tartották az imakönyvet és a zsoltárt. (A szintén speciális rendeltetésű szülőszékről nem hallottam.) 4. Névátvitel eredménye a mészárszék ’húsüzlet’. Mivel a mészárosok a középkorban négylábú ~en darabolták és árusították a húst, az elnevezés átment az üzletre is. − A ~ frazémában is szerepel. Suszternek tulajdonított tréfás mondóka: Én kis kerek ~em, bocsássál/ engeggyél meg nékem, mert én paszujt ettem, poszog az én seggem! Szólás: Még a ~et is megtürülik, ahova ül: nagyon megbecsülik. Két ~ közül a főÝdre ül: a) mindkét kedvező lehetőséget elszalasztja. b) két kedvező lehetőség közül egyik sem válik be. L. még: az egyes fogalmak szócikkeit is! Székács-búza ~ fn Bő terméshozamú → búza. A 19. század végén Székács nevű szakember nemesítette. székácsgalamb: → örvös galamb
109
szabászasztal
székelygulyás székejgujás fn Savanyú káposztából és pörköltszerűen párolt disznóhúsból készült étel, tkp. a → toroskáposztának több lével vmint tejföllel, esetleg habarással készült változata. A → cívis konyhán nem volt általános, a módosabbak főzték.
szekér ∼ fn 1. – A/ Igaerővel, fogatokkal vontatott és teherszállításra használt, fából és vasból készült, négykerekű jármű. Nagyon gondosan szerkesztett szállítóeszköz, semmi fölösleges nincs rajta, mégis mintegy 110−120 alkatrészből áll. Az egyes alkatrészek táji megnevezései nagyon változatosak, de különbség mutatkozik a mesteremberek által használt és a paraszti elnevezések között is. Az előbbiek több német szót használtak. A parasztok, így a cívisek is főleg a fontosabb alkatrészeket illették névvel. A debreceni ~ nagyobb egységei az elej, és a hátulj, a 4 lőcs, 4 kerék, a hozzájuk csatlakozó elülső-hátsó saroglyával. A ~ irányítása és egyensúlyozása a szekérrúd (kocsirúd) feladata, ez a két rúdszárnya közé van felszerelve. A rúdszárnyakat szélességében a tengelyágy köti össze. A
szabad kút tengelyágy fölött helyezkedik el a sémely, ez tartja a ~ oldalait, e két elem között levő nyújtó az elejt és hátuljt kapcsolja össze. Az elejre van még felszerelve a juha, ezen csúszik forduláskor a ~ hátulja, és ez tartja biztonságosan vízszíntben az egész szekeret. A hámfákkal párhuzamosan helyezkedik el a felhérc, ez a hámfák ráakasztását szolgálja. Ezzel van összeköttetésben a felhágó/felhágóvas/csatlás/csatláspálca/ csatló, amely a fellépést könnyíti meg. A nyújtó két nyújtószeggel van a sémely és a tengelyágy közé szerelve, ha a tengelyszegeket kihúzzák, a ~ hátsó részét le lehet akasztani, és egy beiktatott hosszabbító segítségével tetszőlegesen meg lehet nyújtani. A hátulsó tengelyágy fölé van felszerelve a hátulsó sémely, ezeket a két nyújtószárny fogja össze. A két nyújtószárny elülső részére, azokra merőlegesen van felszerelve a hátulsó felhérc. A hátulsó tengelyágy és a hátulsó felhérc közötti összeköttetést a hátulsó felhágó szolgálja. A 2 szekéroldalt zápok alkotják, és a 4 lőcs tartja, hogy ki ne dőljenek. A lőcs görbe végű vasalt fa, alsó részével a tengelyvéghez kapcsolódik, és a tészni akadályozza meg, hogy véletlenül lecsússzék róla. A tengely végein helyezkedik el a 4 kerék is. A kerék közepén van a vasból készült kerékagy, ebbe mennek bele a küllők, általában 10−12 db. Minden második küllőre jut egy talp, vagyis két küllőt egy talp köt össze, tehát egy kerék 5 v. 6 talpas. A küllők és talpak általában kőrisfából v. akácfából készülnek. A talpakat vasból készült ráf tartja össze. A kerék nem működhet az öntöttvasból v. vasból készült persely
110
szabászasztal
nélkül. A ~ hajtója a kisülésen foglal helyet, ezt a két végén a ~ oldalára akasztják, és tetszés szerint mozgatható előre-hátra. Ha sok a rakomány, ez eltávolítható. Gyakran bundával, gubával takarták le, mert kemény. Ha többen utaztak a ~ oldalára is szereltek üléseket. Bizonyos termények (pl. napraforgó buga, répa) betakarításához, fuvarozásához a ~ fontos kiegészítője a szekérkas. Az említetteken kívül a ~ sokféle rendeltetéséből kifolyólag még egy sor kiegészítő alkatrész, szerelék is tartozhat/tartozik a ~hez. – B/ Mérete, formája és a különböző célokra való felhasználása szerint a ~nek Debrecenben is több változata alakult ki, ill. volt használatban: debreceni szekér, debreceni nagyszekér, debreceni kisszekér, ekhós szekér, fakószekér, ill. ökörszekér, sóhordó szekér, vasasszekér, lószekér, kocsiszekér, könnyűszekér. Más ~fajták: suberes szekér, pőreszekér (egyik fajtája a lajtorjás kocsi), országos jármű, stráfszekér, ill. hintó, homokfutó/homokfutó kocsi. Debrecenben a kerekek nyomköze a ~nél és a talyigánál azonos volt, az egyes ~félék is csak hosszúságukban különböztek. A kerekek átmérője, a keréktalp szélessége szintén megegyezett minden ~típusnál. A ~ egyrúdú talyiga típusból alakult egyrúdú jármű, azaz páros állattal fogatolható. Vontatására hajdan majdnem kizárólag a szarvasmarhát, az ökröt használták, később a lovat is, amelynek fogatolására a magyarságnál a szűgyhám használatos. A gyorsjáratú lófogatot a teherhordásban is használták. A lovaknak két alapfajtája ismeretes: a nagy testű, lomha, hidegvérű lovak, az
szabad kút ún. muraközi lovak és a kis(ebb) testű, melegvérű, fürge lovak, Debrecenben a nóniusz és a gidrán. A fiatal lovakat a fogat jobb oldalához csatolják harmadikként v. a ~ mellé lógós lónak/csatlós lónak (rúgott csikó). A csengő mindig a lógós nyakában van. – C/ A ~ több frazémában szerepel. Szóláshasonlatban: Ojan, mint a ~be az ötödik kerék: teljesen fölösleges, nincs semmi haszna. Szólásban: Szájj le szatyor a ~rűl, gyalog is elmehecc!: a) a vitatkozó, civódó feleséget az indulatos férj így parancsolta le a ~ről. b) vége a jómódnak. Kívül a lőÝcs a kereken, jukas kocsis a szekeren!: főleg suhancok kiabálják, ha nő hajtja a fogatot. Ojan ~ után fut, amék nem veszi fel: a) olyan ember barátságát v. kegyeit keresi, aki nem törődik vele, lenézi. b) olyan (házas) társat akar, aki lenézi, aki nem veszi ko- molyan. Kifelé áll a szekere rúggya: a) hamarosan elbocsátják a munkahelyéről. b) nem látják szívesen. Hazafelé fordíttyuk a szekerünk rugygyát: 〈innen egyenesen〉 hazamegyünk. Közmondásokban: Nincs ojan terhes ~, amékre ne férne még egy villával: mondják pl. annak, aki a kínálásra azzal felel, hogy már evett. Ne fussál ojan ~ után, amék nem veszen fel: a) főleg nagylánynak mondták. b) ne udvarolj olyan lánynak, aki nem szeret. Nem megy a ~, ha nem kenik: annak halad jobban az ügye, aki nem sajnálja a pénzt, az ajándékot az illetékesektől. Ne a kocsirúl üjj a ~re, hanem a ~rűl a kocsira!: ne gazdagból válj szegénnyé, hanem szegényből gazdaggá! A tajiga nem ~: ti. nem ér fel vele. 2. Egyes összetett szavakban a kordé
111
szabászasztal
jelentésében szerepel, így bakszekér, dögösszekér, névátvitel eredménye a gyomnövény ördögszekér, ill. a katonakurva katonaszekér neve. Itt említhető a Göncölszekér csillagnév is. L. még: az egyes fogalmak szócikkeit is! szekéraljdeszka: → aljdeszka szekérállás ~ fn – A/ A távolsági közlekedésben részt vevő kocsik, szekerek, hintók elhelyezésére épített nagyméretű, színszerű építmények vendégfogadó, kocsma, csárda mellett. 20−30 m hosszú, falazott pilléreken, ritkábban faoszlopokon nyugvó nyeregtetős épület, amelynek oldalai általában nyitottak. A vendégfogadóban hosszabb időt töltő utazók szekereit, kocsijait esőtől védett, fedett terükben helyezték el, míg a lovakat a fogadó istállójába kötötték be. Nagy mulatságok alkalmával a ~okat közös étkezőhelyül v. tánchelynek használták. Ritkán igényesebb, zártfalú kivitelben is épültek a különösen nagyforgalmú helyeken. – B/ Az egyik legismertebb a Hortobágyon a hídi csárdával (→ hortobágyi csárdák: Nagyhortobágyi csárda) szemben, a Tiszafüred felé vezető út mellett 1785-ben épített ~. Tágas, egymással szemben két hatalmas ajtóra nyíló épület, egyszerre istálló és szekérszín volt, körben jászol húzódott. Közelében gémeskút állt, körülötte 8−10 hektárnyi legelő a vendégek állatainak, és szántóföld is a zab, árpa megtermesztésére. A második világháborúig rendeltetésszerűen használták, az államosítás után gabona- és műtrágyaraktár, ill. gépjavító, padlásán munkásszálló is volt. Ma → pásztormúzeum.
szabad kút szekerce ∼ fn Másik neve: faragóṷszekerce. A kisbaltához hasonló, rövid nyelű, domborúan ívelt élű, faragásra való szerszám. Ezzel faragták a küllőt. Egyik fajtája a → félkézszerekerce. szekérderék ∼ fn A → szekér rakterülete, a két szekéroldal, az aljdeszka és a két → saroglya, esetleg a → tiltók v. sublerok alkotják. Más értelmezés szerint: a szekérnek az ülés mögötti és a hátulsó saroglya előtti része, oldalköz. Egy 6 sukkos szekérnek a dereka kb 12 m3 űrtartalmú, ezért gyakran szolgál mértékül is: pl. egy ~ répa. L. még: űrmérték szekeres: → fuvaros szekeresboglya szekeresbogja fn Egy → szekérre felférő szénát tartalmazó nagy szénaboglya. szekeresfejsze ~: A szekéroldal alsó, vízszintes fáján levő vaskarikába dúgott → nagyfejsze. szekeresfék ~ fn Másik neve: szekereskantár. Orradzó, azaz a ló orrára rásimuló szíj nélkül készült → kantár. szekereskantár: → szekeresfék szekereskutya ~ fn 1. A Debrecen környéki sűrű erdőkben télen a 19. század végén, 20. század elején sok farkas élt. A hajdani kemény teleken, az ún. farkasos időkben a cívis gazda úgy indult el egy-egy hosszabb útra, fuvarra, hogy biztonsága fokozására szekere mellett 1, de néha 3 nagy, erős kutya járt. 2. A szekerével dolgozó gazdát mindenhová elkísérő kutya. A kutya a szekér alatt ment, így nem zavarta az igavonó állatokat, egyben biztonságban is volt. Őrizte a szekéren levő holmit, ha
112
szabászasztal
a gazda munka közben távolabb ment. Szóláshasonlatban: Hűsíges, mint a ~: nagyon hűséges. szekeresláda: → eleségesláda Szekeres utca: → Ondód Szekeres-zug: → hortobágyi helynevek és helynévtípusok szekerező fazekas szekerezőÝ fazekas: Az a → fazekas, aki a maga készítette cserépedényeket családjával szekeren vitte eladni a különböző településekre, vásárokba. szekérkas ∼ fn Röviden: kas. A szekér, kocsi aljához, oldalához illeszkedő, vesszőből font kosárszerű betét, amely megakadályozza, hogy a szállított anyag kihulljon. A szekérderék, kocsiderék méretei szerint a kaskötők fonták hámozatlan ’hántolatlan’ fűzfavesszőből. A kas sarkainál kissé kiálló vastagabb fa, a kaskaró található. Tehettek bele napraforgóbugát és répát, sőt ponyvát ráterítve szemes terményt is. Többféle méretben készült. A félkas v. rövid kas a szekér hátuljától a szekérderék közepéig ért; a hosszú kas teljesen végigérte a szekérderekat, és elöl az alja rásimult az első saroglyára; a hát nélküli v. far nélküli hosszú kasnak nem volt fara (kasfar), de a szekérderekat teljesen végigérte. A körülkas végigérte a szekérderekat, és elöl-hátul volt háta, ill. fara. Hántolatlan vesszőből készült a munkára használatos zöldkas, hántolt vesszőből a díszelgésre használt fehérkas. Debrecen körzetében híres kaskötő helyek voltak Tiszacsege és Tiszafüred. A két világháború között a különböző méretű és típusú ~okat Debrecen belvárosában a nyílt utcán árulták.
szabad kút A lerakatuk a Kossuth utcán volt.) L. még: vesszőfonás; a fogalmak szócikkeit is! szekérkenőcs szekérkenőÝcs fn Másik neve: kulimász. Zsíros kenőanyag, kenhető massza, amellyel a fatengelyeket, ill. a szekér forgó, súrlódó részeit kenték, ápolták. Házilag is előteremthették, erre a célra → hájat, faggyút tettek félre. Trianonig az Alföldre, így Debrecenbe és környékére is a Felvidékről és Erdélyből jártak az árulói, kis faedényekben, kis → putinákban hozták tergenyés öszvéreken v. szekereken, és terményért cserélték el. Szóláshasonlat: Világos, mint a kulimász: egyáltalán nem világos. szekérkerék ~ fn A szekér fontos alkotórésze. A két első kisebb méretű, mint a két hátsó, de szerkezetileg nincs közöttük különbség. A ~ középső része a kerékagy/agy, a belőle elágazó 12 db küllő a 6 db keréktalpat köti az agyhoz. 2 db küllő fog egy talpat. A talpak neve együttesen is talp. A küllőnek az agyban levő része a küllőcsap. (Az ún. váltott küllő későbbi „találmány”, lényege, hogy egy fél küllővel kintebb van minden második küllő.) A ~re először az agykarikákat teszik fel, ezután beperselyezik/bepuskázzák. A persely/puska egy vascső, amelyet a tengelyágyba vernek, és az ebben levő tengelyen forog a kerék. A tengely vége a tengelycsap, az ideillesztett erős vasszeg a tengelyvégszeg. A kerék külső részén van a ráf/sín /kerékabroncs. Ezt húzatáskor kisebbre veszik, majd felmelegítve ráhúzzák a kerékre. Lehüléskor összehúzódik, és
113
szabászasztal
összeszorítja a kerék részeit. A ráfot somfejű ráfszegek rögzítik a talphoz. Szólás: Ojan setít van, hogy mellé lehetne állítani a szekérkereket: koromsötét van. – A fogalmak jelentését l. a szócikkükben! szekérkovács ~ fn Főként a → szekér vasalásának elkészítésével, felillesztésével foglalkozó → kovács. szekérlámpás ~ fn Szekerek és kocsik éjszakai közlekedésekor használt világítóeszköz. A jármű felismerhetőségét és a hajtó jobb tájékozódását szolgálta. Szekerek kivilágítására főként → viharlámpát használtak. Ezt a → szekér alá a tengelyre v. az első lőcs mellett a szekéroldalra függesztették fel. *szekernye: Tompa orrú → saru. szekérnyújtó szekérnyútóṷ fn A → szekér két tengelyét középen összekötő erős rúd. szekéroldal szekéróṷdal fn A → szekérnek rácsszerű oldala, amelyet a → lőcsök tartanak össze. A lőcsös szekérnek olyan volt az oldala, mint a létra. A ~ deszkából is készülhetett. Főbb részei: a két → bélfa, az ezeket összekötő → zápok és a → középfa/közfa. szekérrúd ∼ fn Röviden: rúd. A → szekér első tengelyéhez erősített, a szekeret húzó állathoz is hozzákapcsolt kb. 3 m hosszú, erős rúd. A szekeret irányítják vele, de bizonyos esetekben húzásra is szolgál, pl. a négyes fogatok esetében. Van: lovasszekér-rúd és ökrösszekérrúd. A lovasszekér-rudak fennálló rudak, a szekér juha tartja fenn a rudat, hogy a lovak ne legyenek kénytelenek a nyaklóval a rudat is tartani. Az ökrösszekér-
szabad kút rudak csuklósak, az ilyen szekérnek v. nincs juha, v. ha van, akkor nyelves, amelyen a V-alakban hasított végű ~ leföl csuklózhat. A ~ részei a rúdfej, lovaskocsin ezt rúdvégnek is mondják. A ~ középső, hosszú része a rúd törzse, a ~nak a rúdszárnyak közé erősített vége a rúdtő/rúdtöve, másként rúdnyila, ez többnyire faragott rész, és a rúdszárny /rúdszárnya, amelynek a nyílásába illeszkedik a rúd. A rúdszeg a jármot a ~hoz erősítő vasszeg, ill. lószekérnél ez biztosítja, hogy a ~ ki ne jöjjön, ha pl. a rúdon egy pár ló húz. A rúdragasztó a ~ elülső végén levő, kampóban végződő szegek egyike, amelybe a nyaklóláncot, ill. négyes fogat esetén a lovak kettős hámfáját akasztják. A rúdtartó szíj a talyigát húzó lónál a hátszíjról v. a nyeregről lelógó szíj, amely a talyiga rúdját tartja. L. még: a fogalmak szócikkeit is! szekérszín ~ fn Másik neve: kocsiszín, röviden: szín. Részben nyitott oldalú gazdasági épület. Főként téli időszakban ebben áll a → szekér, ill. a → kocsi. szekértengely szekértengej fn Röviden: tengej. A → szekér első és hátsó tengelye. Fontos része a → stészli nevű vaskupak, ez akadályozza meg, hogy a kerék lecsússzék. L. még: marokvas, tavatta zsír szekérvásár ~ fn Országos → vásárokon az eladó → szekérre póznát tűztek, a pózna hegyére pedig egy kis széna- v. szalmacsóvát kötöttek, ezzel jelezték, hogy a szekér eladó. A régi időkben a hortobágyi → hídivásárokon is tartottak ~t. *Székes-rét: → Haláp székfű: → kamilla
114
szabászasztal
székfűszedő lapát szíkfűszedőÝ lapát: A → kamilla/székfű virágos részének leszedésére, letépésére alkalmas fésűszerű → lapát. székgyártó székgyártóṷ fn Székeket készítő mesterember, asztalos. széki pacsirta ~ fn Zömök testű, erős csőrű, barnásszürke pusztai énekesmadár. A → Hortobágy jellegzetes sziki madara. A földön táplálkozik és költ. L. még: pacsirta székisaláta: → szikisaláta székláb ~ fn A → dagasztólábnak /dagasztószéknek, ill. a → mosószéknek a része. szekrény ∼ fn 1. Ismert neve összetétellel: ruhásszekrény. Ajtóval nyíló tárolóbútor ruhanemű számára. Belül többnyire egyik fele polcos, a másik akasztós. Vele rokon az almárium és a sifonér. Újabb konyhai bútordarab a konyhaszekrény. 2. A mángorló része. 3. Összetételekben kisipari munkaeszköz. Ilyen a rézművesmesterségben használatos öntőszekrény/formaszekrény, sütőszekrény, ill. a ’tűztér’ jelentésű tűzszekrény és a méhészetben használt lépszekrény. L. még: szekreter; a fogalmak jelentését a szócikkükben! szekrényes falióra szekrényes falióṷra: Szekrényhez hasonló, nagy díszes keretbe helyezett → inköves óra/falióra. Tehetős cívis családok lakószobáinak dísze volt a 19. század végén, 20. század elején. Több helyen napjainkig megmaradt. szekreter ~ fn Kisebb fiókos → szekrény, amelynek lehajtható ajtószerű lapján írni lehet.
szabad kút szekszió szekszióṷ fn (rég) → Tímároknál cserhántásra megvásárolt erdőrész. szektember: → szeptember szekundás ~ fn Cigányzenekarban másodhegedűs, kontrás. székülő székülőÝ fn (rég) Teljes nevén: székülőÝmester. A → céh egyik kisebb tisztségviselője volt. L. még: tímárcéh székülőmester: → székülő szél1~ fn Iránya szerint van felszél és alszél, más néven anyaszél. Előbbi az északi, a két utóbbi a déli ~ népi neve. Népi elnevezés az esőt hozó délkeleti (v. északkeleti) ~nek sántaszél, az erős, hideg ~nek sivatag szél, éles szél, a viharos ~nek táborszájú szél, a csípős, marós, száraz tavaszi ~nek böjti szél, ill. sovány szél neve. A cívis hiedelemvilágban is ismeretes a forgószélhez, másképpen boszorkányszélhez kapcsolódó hagyomány. A ~től védett hely a szélenyhe. Mint az egyik legfontosabb természeti jelenséghez népi időjárási megfigyelések is kapcsolódnak hozzá: EsőÝt hoz a déli ~, szárasságtul akkor ne fíj! ŐÝszi esőÝ vizet áraszt, tavaszi ~ utat száraszt: az őszi esőzés ártalmas, a tavaszi ~ hamar felszárít mindent. Ha veres az esthajnal, ~ lessz: ha naplementekor vörös az ég alja, ~ lesz. Szombat este megáll a ~: a megfigyelés szerint a tartós ~ szombaton este meg szokott állni. − Kifejezésekben is szerepel. Pl. szélnek megy/szél alá megy: ~lel szemben halad; a birkanyáj a nagy melegben úgy megy, hogy az orrába fújjon a ~, hogy a felhevült testét lehűtse. Szeptember utóṷjjáig, októṷber
115
szabászasztal
derekáig a birkanyáj mindig ~nek megy. Szél alá: a) a ~ irányában. b) ~lel szemben. Ennek a szele: tőle származik a gondolat, ő az értelmi szerzője. Ez is az ű szele. Más frazémákban is gyakori. Szitkozódás: Hogy a ~ verje össze a bokád!: akasszanak fel! A ~ vigyen el!:〈betegség, éhezés miatt〉 fogyjál le! Tréfás rosszkívánságok: A ~ ájjon meg, te meg mindig szalaggyál! Fussál a ~lel versenyt!: sose állj meg, ne legyen nyugtod! Szóláshasonlat: Úgy megy tülle a píz, mintha a ~ fújná: pazarló. Szólás: Tallóṷ jukábúl fúj a ~: aratás után őszi, hűvös ~ fúj. Foga van a ~nek: csípős, hideg ~ fúj. A nagyon gyenge, erőtlen, beteges ember Ojan sovány, hogy a ~ is majd elfújja. Széllel bélelt a ruhája: ~járta, szellős, hideg. Szélnek ereszti a szóṷt: nem hallgat rá. Közmondás: Széllel szembe nem szabad pisilni: a közfelfogással szemben egy ember hiába küzd. Nem zörög a haraszt/levél, ha a ~ nem fújja: van vmi alapja a szóbeszédnek, a pletykának. L. még: időjárás; a fogalmak szócikkeit is! szél2 szíl fn 1. (Legelő)területnek külső, vmelyik határvonalához, oldalához közeli része, pl. gulyaszél, gyepszél, juhszél, rétszél. 2. Tárgynak, testnek az oldalsó része, pl. hasszél, nyakszél, lábítószél. 3. Szélesség. Szólás: Szíle, hossza egy: alacsony, kövér emberről mondják. 4. A vászon szövési szélessége mint hosszmérték, ill. ilyen hosszmértéket elérő vászondarab. Jelzői használatban: két szíl gatya. L. még: szélbeütés, szélcsipke; a fogalmak szócikkeit is!
szabad kút szélbeszegés szílbeszegís fn → Pásztorkalap-készítőknél: a kalap szélének a beszegése. szélbeütés szílbeütís fn A → kolomp szélének bevágása. Ha elhangolódik a kolomp, üllőre teszik, bevágják a szélét, így adnak neki megfelelő hangot, mélyebb v. magasabb hangra veszik. szélcsipke szílcsipke fn Szövetek, hímzett kézimunkák széleit lezáró → csipke, amelynek szélessége 2−10 cm között van. széldeszka szíldeszka fn 1. Bőrdeszka. 2. A tűzfalnál levő párkánydeszka, szélfogó. szelekótya szelekóṷtya fn Szeleburdi, kelekótya. szelel ~ i Szellent. − Az ige adatolt igekötős alakjai: → elszelel, kiszelel. szelelés: → szórás szelelőrosta szelelőÝrosta fn Szemes termény tisztítását légáram segítségével végző, a szemeket rostával osztályozó kézi hajtású gép. szelemen ~ fn A (ház)tető gerincén végighúzódó, alátámasztott erős gerenda, amely a tetőzet súlyát viseli. szelemenágas szelemenágos fn A (ház)tető → szelemengerendáját tartó, földbe ásott, két ágban végződő faoszlop. szelemenes tetőszerkezet szelemenes tetőÝszerkezet: Olyan tetőszerkezet, ahol a tetőzet súlyát a → szelemen viseli. Több változata alakult ki. A 19. század közepéig gyakoriak az ún. → ágasfás szelemenes tetőszerkezettel épült lakóházak. A kisebb házakon az épület két végénél állt az ágas, nagyobbaknál a két
116
szabászasztal
szélső között 3−4 közbülső ágast is alkalmaztak. Az Alföldön is hosszú ideig ~tel építkeztek. Sokfelé alkalmazták csűrök, pajták, istállók, pincék lefedésénél is. Ezeknél tovább is maradt meg. A ~ a szegények építési technikájához tartozott. szélenyhe ~ fn Szélárnyék. szeles ~ fn Egy bizonyos méretű vászonból készült női ruhanemű, → kapkodó. szelés szelís fn A finomítás második mozzanata, amikor a → fazekas az agyagcsomót a → szelőkéssel feldarabolja. A munkafolyamat során a megnedvesített agyagot egy deszkalapon → padvakaróval megtisztítja a → kavicstól és veresparázstól, így puha, feldolgozható lesz. széles aljas szíles ajjas: → Szarvasmarha (ökör) alkatára vonatkozó megjelölés. széleskarika szíleskarika fn Széles agykarika. L. még: szekér szélesmetélt szílesmetélt fn Szilvalekváros metélt. L. még: cívis konyha Széles-rét: → Haláp széleszalonna szíleszalonna fn Bőr nélküli → szalonna. Jó tepertő sül ki belőle. L. még: disznóölés szeletelődrót szeletelőÝdróṷt fn Kb. 20−25 cm-es rézdrót, amellyel a → fazekas az agyagot szeleteli. szélez szílez i → Szíjgyártó szíjak húsoldali két szélét levágja. szélezés szílezís fn → Szíjgyártóknál az a munkafolyamat, amikor a szíjak húsoldali két élét levágják, hogy fűzéskor, fonáskor jobban egymásra feküdje-
szabad kút nek, és használatkor kevésbé bolyhosodjanak. L. még: leszélezés szélező szílezőÝ fn → Szíjgyártók eszközeként: A szíjak széleinek tompítására használt fanyélbe helyezett éles penge. szélezővas szílezőÝvas fn → Szíjgyártók díszítéshez használt eszköze, amely csíkmintát présel a szélekkel párhuzamosan a bőrbe. szélfogó szélfogóṷ fn 1. Cserepes házfedél párkánydeszkája, amely a fedelet a széltől óvja. 2. → Külterjes állattartásban: nádból, vesszőből készült szélvédő fal az állatok számára. 3. A kaptár bejáratánál félkör alakban elkerített tér, hogy a röpnyílás közelében várakozó méheket megvédje. L. még: méhészet szélhajtókóró: → ördögszekér szélibeszabott szílibeszabott mn Kövér, tenyeres-talpas. L. még: emberi test szelídgyümölcs szelidgyümőÝcs fn Nemesített gyümölcsfa termése. L. még: gyümölcstermesztés szelíd-harangvirág: → harangvirág szelid világosfakó szelíd világosfakóṷ: Lószínnév, a → fakó árnyalata. L. még: lótenyésztés szélkelep ~ fn A kerep (kelep) fából készült „hangszer”. Egyik fajtája a kalapácsos kereplő, a szélkereplő, ~. Ezt a szélkerék segítségével az áramló levegő működteti. Szólás: Jár, a szája, mint a ~: sokat és fölöslegesen beszél. szélkereplő: → szélkelep szélkiáltó szélkiáltóṷ fn Népi neve: tőÝcsírmadár. A szalonkával rokon, barna tollú, hosszú csőrű madár.
117
szabászasztal
szélkólika szélkóṷlika fn A lovaknak felfúvódással, bélgörccsel járó betegsége. L. még: ló betegségei és gyógyításuk szélkór szélkóṷr fn Alakváltozata: szélkóṷrság. A belekben megrekedt szelektől eredő betegség, bélcsavarodás. L. még: népi betegségnevek szélkórság: → szélkór széllelbélelt ~ fn Könnyű nyári köpeny. L. még: cívis női viselet szellent ~ i 1. Halkan fingik. 2. Szel. Szellentek a kenyírbűl. Szellő: → ló szellőzködik szellőÝzködik i Lehülés céljából meglazítja a ruháját. szellőző szellőÝzőÝ fn Másik neve: szélsíp. → Rézműveseknél a leöntendő tárgy már homokba mintázott formáján lévő kis lyukak, amelyek arra szolgálnak, hogy az öntés során ne legyen levegős a leöntött tárgy. Öntés után az ide befolyt réz neve: tüske. szellőzőnyílás szellőÝzőÝnyílás fn Röviden: szellőÝztetőÝ. Építményen, épületen szellőztetésre való nyílás. szellőzőszurkáló szellőÝzőÝszurkálóṷ fn Másik neve: tüske. → Rézműveseknél: mintázásnál fémből készült segédeszköz, amellyel kis lyukakat fúrnak a homokba, hogy ne legyen levegős az öntött anyag. szellőztető: → szellőzőnyílás szélmalom ~ fn A légáramlás energiáját hasznosító berendezés, mellyel őrlést, darálást, esetleg hántolást végeztek. ŐÝr a malom, jár a vitorlája − mondták, amikor forgatta a szél a ~ vitorláját. A szélmalmok általában két kőpárral készültek. Az alföldi településeken a legelő
szabad kút szélén álltak, ahol a légáramlás útját nem akadályozták fák, házak stb. (A debreceni híres ~, a → Hortobágy malom a Mester utca végén szintén az akkori városhatáron kívül állt.) A ~ hazai elterjedése összefügg a 19. század első felében kibontakozó gabonakonjunktúrával. Kezdetben a gőzmalmokkal való versenyt is állták. Utolsó példányai az 1950-es évekig voltak üzemben. A magyar népi építészet értékes alkotásai. Készültek fa felépítménnyel, vályogból, sártapasztással, meszelve, téglaköpenynyel burkolva. − A debreceni szélmalmokról a régi iratok is említést tesznek: 1628-ban a Várad utca (mai Petőfi tér) keleti során, és 1737-ben a Boldogfalvi kapun belül a város szélmalmokat épített. 1864-ben Simon István ácsmester és Barcsay Miklós kaptak engedélyt ~ építésére. szelőkés szelőÝkés fn 1. → nagykés. 2. Félhold alakú, meggörbített kaszapengéből készített, két végén fafogantyúval ellátott éles szerszám, amellyel a → fazekas az összevert agyagcsomót szeletekre vágja. szélpogácsa ~ fn Mentolos cukorka. szélsíp: → szellőző szélszedő szílszedőÝ fn → Szíjgyártóknál a kiszabbott bőr bolyhos szélének levágására való eszköz; élszedő. széltére szíltire hsz 1. Összevisza, rendetlenül. Hányták azok le szíltire a dinnyét. 2. Egymás mellé, egy sorba. Szíltire fogott nígyes fogat: egymás mellé fogott négyes fogat.
118
szabászasztal
szélütés szélütís fn Agyvérzés, gutaütés. Összetételben: → agyszélütés, főszélütés, tüdőszélütés. szélvágó szílvágóṷ fn Az az eszköz, amellyel a juhász a bőrdarabok szélét egyenesre vágja. szem ~ fn 1. – A/ Tréfás neve: pislogóṷ, jákha. A látás szerve; nézés, tekintet; látás, látóképesség. A ~ről a cívisek azt tartják, hogy a kék ~ úri ~, a fekete ~ cigány ~ v. paraszt~, sárga ~ macska~ (de: szemverés). Névvel jelölt részei: szemöldök, szempilla, szemegubója, szemvilág/szemvilága/szembogárja. A ~ fő rendellenessége, fogyatékossága a vakság, farkassötétség/farkasvakság, kancsalság, rövidlátás/közellátás, távollátás. Betegségei: árpa, szürke hályog, zöld hályog, kötőhártya-gyulladás. A rövidlátó ember gúnyos neve vakveréb, vaksi, vekucs, kuksi, hunyori/hunyorgató szemű. Összetételben (a szemű képzett melléknévvel váltakozva) gyakran szerepel. Ember, állat ~ére vonatkozik a bagolyszemű, bogárszemű, bikaszemű, csókaszemű, kökényszem/kökényszemű, gubószemű, pengőszemű/karikaszemű, juhszemű, menyecskeszemű (szén), meredt szem(ű), savószemű. − B/ Állandósult kifejezésben: szemire húz: megerőltetett lóval kapcsolatban mondják. Más frazémákban igen gyakori. Szitkokban: Sűjjík ki a ~ed!: szégyelld magad! Gúvaggyon ki a ~ed a gödribűl!: a ~ed ugorjon ki! Ugorgyon ki a (két) ~ed gubóṷja! Járjon a ~ed, mint az asztalfia!: ne légy nyugodt! Apaggyík ki a ~ed! Fene egye meg a ~ed jovát! Gyereknek mondva: A fene a kis ~ed! A
szabad kút franc egye ki a ~edet mind a kettőÝt!: vakulj meg! Fenyegetés: Úgy kípen teremtelek, hogy eggyik ~ed vendígsígbe megy a másikhoz!: jól pofon ütlek. Szóláshasonlatokban: Ojan a ~e, mint a sasnak: rendkívül éles. Úgy áll a ~e, mint a vasvilla: dühösen villog. Más változatban: Úgy áll a ~e, mintha vasvillával vettík vóṷna el az annya alóṷl, mikor megszületett. Úgy jár a ~e, mint a motolla: mindent észrevesz, mert idegesen tekintget körbe. Csillog a ~e, mint a kan macskáé: ragyog, fénylik a ~e. Huncut ~e van, mint a macskának: nagyon huncut, kacér a nézése. Kinyílt a ~e, mint a csipás macskának: felbátorodott, vérszemet kapott. Szemmel tartya, mint cigány a lovát: ti. nem ad neki enni, csak figyeli, hogy talál-e magának élelmet. Rohan, mintha a ~it vettík vóṷna: kétségbeesetten rohan. Örül, mint vak Laci a fél ~inek: csekélységnek, semmiségnek nagyon örül. Jobban szerettem, mint a ~emet a hejin: nagyon szeret. Szólásokban: Amit a ~e meglát, a keze nem haggya ott: tolvaj természetű. Ellopja a ~eteket is: nagy tolvaj. A ~it is kilopják: felelőtlen, nem ügyel a dolgaira. Felnyílt mán a ~e: már tisztán látja a helyzetet. Póṷkhálóṷs a ~e: részeg. Kiverte az ág a ~it: a) elszegényedett. b) nő hamar megöregedett. Belepte a köd a ~it: hályog van a ~én. Nem lát a ~itül: ott van vmi előtte, mégsem látja. Nem íg ki a ~ed?: nem szégyelled magad? Kialudta magát mind a két ~ire: jól kialudta magát. Mindene megvan, amit a ~e-szája megkíván: jómódban él. Csak a ~e kívánnya: igazából nem kívánja. Ráveti
119
szabászasztal
a ~it: legény vágyakozva néz a lányra. Szeme fínyesedik, szája ídesedik: legénynek/legényről mondták, ha látta a szeretett leányt. Megcsalom a ~em, de megcsinálom, amit akartam: inkább nem alszom az éjjel, de elvégzem a tervbe vett munkát. Nem adnék belőÝle, ha a ~ed hurkon csüngene se: egyáltalán nem kapsz belőle. Koppan attúl a ~ed: abból bizony nem kapsz! Csak a ~it kéne lefogni: beteges színű; olyan, mintha a halálán lenne. Szemnek mindent, kéznek semmit: nézni szabad, de hozzányúlni nem. Szemibe szíp, háta megett csúnya: jelenlétében dicséri, távollétében gyalázza. Száz ~e van: mindent meglát. Mehecc, amerre a ~eddel lácc!: nem törődnek vele, hová megy. Türülheti két ököllel a ~it: a) nagy kárt szenvedett. b) megbán vmit. Közmondásokban: Sok ~ sokat lát: az egyéni véleménynél megbízhatóbb a többség véleménye. A nappalnak ~e van, az íccakának meg füle: nappal látjuk, éjszaka halljuk, hogy mi történik. Figyelmeztetés: Füle van a falnak, ~e az ablaknak: bárki meghallhatja, amit beszélünk. Az íccakának nincsen ~e: a sötétség lehetőséget teremt a helytelen cselekedetekre. Eggyik hollóṷ nem vájja ki a másiknak a ~it: mindenki a maga fajtájához húz. A gazda ~e hízlajja a jóṷszágot: a jó gazda mindig odafigyel a jószágaira. 2. Némely gazdasági növény (különösen a gabonafélék, hüvelyesek) magja. Szemet kap: a liba v. kacsa tömésekor a kukorica~ a szárnyas légcsövébe szalad. Ilyenkor hamar megfulladhat a szárnyas. Szólásban: Vak tyúk is tanál níha ~et/búzaszemet: az
szabad kút ügyetlen v. ostoba embernek is lehet jó meglátása, használható ötlete. Összetételben: paszulyszem, zabszem. 3. Cigányosan a kenyér azon része, ahol fel volt hasítva. 4. A guba gallérjának első részét kétfelől összefogó, színes posztóból készült díszítés. 5. Rügy. Szőlészetben: szemre indul. 6. Fürtös gyümölcs egyegy bogyója. Szemen szedett: egyenként szedett 〈gyümölcs〉. Összetételben: aszúszem, sarokszem. 7. Névátvitellel egyéb összetételekben: ablakszem, csíraszem, eperszem, őrszem, fűzőszem, gubaszem, aprószemű (szilva), mazsolaszemű (tengeri), menyecskeszemű (szén), pápaszem, pávaszemű (pillangó), vakszem. L. még: emberi test; a fogalmak szócikkeit is! szembejászol ~ fn Másik neve: arccaljászol. Olyan → jászol, ahol a jászol mindkét oldalára kötik a jószágot, szembenéznek egymással. Az istálló közepén v. → nyári jászolként a tanyaudvar árnyékos helyén állt. szembekötősdi szembekötőÝsdi fn A → fogócska egyik fajtája. Tréfás elbújó → gyermekjáték. A kiválasztott lánykának bekötik a szemét, ő lesz a cica. A többiek körülötte sürögnek, gyakran incselkedve mondják: Erre csörög a dió, erre meg a mogyoró. Tapsolgatnak, húzogatják a cica szoknyáját, míg annak vkit sikerül elkapnia és megneveznie. A következő fordulóban az lesz a cica. Elemi iskolás kislányok kedvelt játéka volt. szembogárja: → szemvilág szemegubója szemegubóṷja fn → Szemgolyó.
120
szabászasztal
szemel ~ i Szemenként elkülönítve válogat, tisztít. szemellenző szemellenzőÝ fn Más ne- vei: szemzőÝ, szemlőÝ. Kocsiba fogott v. nyergelt lónak két szeme mellé, a pofa külső oldalára, a kantárhoz erősített, rendszerint négyszög alakú kemény bőrdarab, mely a ló látását menetirányba tereli. A ~t tartó csatos szíj neve: → szemzőtartó csatosdarab. szemellenzős kantár szemellenzőÝs kantár: Más nevei: szemzőÝs kantár, szemlőÝs kantár. Olyan → kantár, amelyen → szemellenző van. szemenszedés: → búzaírtás szeménvaló szeminvalóṷ fn Ló szembetegségeként: a szemhéj megvastagodása. L. még: ló betegségei és gyógyításuk szemerkélő eső szemerkélőÝ esőÝ: Enyhén csepergő → eső. L. még: időjárás szemérmes szemírmes mn Éber, figyelmes, szemfüles. szemes ∼ I. mn Kacér, villogó szemű 〈lány〉. Közmondásban: Szemesnek áll a világ, vaknak az alamizsna: az érvényesül, aki ügyes, élelmes; aki élhetetlen, az pedig koldusbotra jut. Változata: Szemesé a világ, vaké az alamizsna. II. fn Gabona. L. még: láncszemes, pápaszemes szemes guba ~: A gallérján kétfelől színes posztórátéttel díszített, gombbal ellátott → guba. szemes kalács: → mazsolás kalács szemeszöktében szemeszöktibe hsz Hirtelen. szemét ~ fn Összetételben: → kocsmaszemét. Szólás: Csak ott seprik ki a
szabad kút szemetet, ahon a papok táncolnak: csak a helyiség közepét sepri ki, felületesen söpröget. Nem a ~en tanálták: ő sem akárki. A frazéma a → zabigyerek, szerelemgyerek fogalmának ritkább népnyelvi szeméten/szemétdombon szedett gyerek elnevezésére utal. szemétdomb ~ fn Szemétdombon szedett: rossz, hitvány, semmirekellő. szemétdombon szedett gyerek: → zabigyerek szeméten szedett gyerek: → zabigyerek szemétfogó kapu ~: A → kallóban a vízláda előtt pár méterre található vastag fűzfagallyakból sövényszerűen font kerítés, amelyet a víz által hozott falevelek és egyéb hordalékok megfogására használtak, elkerülve ezzel, hogy a gubára kallás közben rákerüljön a vízben úszó szemét. szemez/ik ~ i Eső csepereg, szemerkél. szemfedél ~ fn Könnyű anyagból készített lepel, takaró, amellyel a koporsóban v. már a ravatalon leterítik a halottat; szemfedő. L. még: temetés szemlő: → szemellenző szemlős kantár: → szemellenzős kantár szemődök: → szemöldök szemők szemőÝk mn Olyan 〈→ szarvasmarha〉, amelynek a szeme körül sötét szőr van. szemölcs szemőÝcs, szömőÝcs, szömőÝcsőÝ fn Vírus okozta kemény kis dudor a bőrön; bibircsók. Népi gyógymódja szerint, ha a tyúk a szekér alatt a porban fürdik, ezzel a porral kell a ~öt
121
szabászasztal
bekenni, ettől elmúlik. A másik gyógymódja szerint vérehulló fecskefűvel kell bekenni, attól is elmúlik. Racionális gyógymódja: lószőrrel körülkötik, szalicilos faggyúval, választóvízzel, fekete benzinnel, erős szesszel bekenik, kiégetik. L. még: népi gyógyászat szemöldök szemőÝdök, szemőÝldök fn A → szem fölött a homlokon ív alakban húzódó szőrzet. szemőldök: → szemöldök szemöldökfa szemőÝdökfa fn Ajtóv. ablakkeret felső, vízszintes fája. szempilla ~ fn A → szemhéjak szélén levő szőrzet, ill. ennek egyik szála. szemrehúzós ló szemrehúzóṷs lú: Olyan ló, amelyik az erős munkától megvakul. Ilyen ~ (volt) a nagyon jó vérű → nóniusz, mert ez erején felül is húz(ott). L. még: lófogat, lótenyésztés szemtől-szemtelenében szemtűlszemtelenibe hsz (tréf) Szemtől szemben. szemül ~ hsz Szemesen, szemes állapotban. Szemül adtam neki két víka tengerit. szemverés szemverís fn – A/ Nézéssel való → rontás, ill. ennek következménye. Népi hiedelemvilágunkhoz hasonlóan a → cívis hiedelemvilág is főként a → boszorkánynak tulajdonítja a ~sel való rontást, ill. a ~ képességével rendelkező embereknek, akik bizonyos külső ismertetőjegyekkel is bírnak (öszszenőtt szemöldök, szúrós v. kancsal szem). Továbbá szemmel verhet bárki, aki egy fontos eseménynél jelen van, vkit v. vmit megcsodál, v. megdicsér. Megkülönböztetik a szándékos és aka-
szabad kút ratlan ~t. A hiedelem szerint ~sel meg lehet rontani minden gyenge, védtelen élőlényt: így elsősorban újszülött gyereket, csikót, borjút, malacot, fiatal baromfit. A ~ tünetei: kisgyerek hirtelen roszszulléte, heves v. hosszantartó sírása, álmatlansága, hasmenése; fiatal állatok hirtelen elpusztulása. A csecsemőknek szinte minden betegségét a ~ következményének tartották. − B/ A megelőző eljárások és eszközök számtalan változatban voltak ismeretesek, főleg az újszülöttel kapcsolatban. Pl. a figyelmet elterelő, feltűnő színű, általában piros szalag a csuklón v. gyöngy a nyakon. Általános volt, hogy az újszülöttet nem mutatták meg idegennek, csak letakarva vitték ki, vmint a csecsemőt megnéző, abban gyönyörködő idegenek a gyerek felé köptek (→ köpés). A ~ gyógymódja elsősorban kisgyerekkel kapcsolatban a → ráolvasás is. szemvilág ~ fn Alakváltozata: szemvilága, másik neve: szembogárja. Pupilla. L. még: szem szemvilága: → szemvilág szemvíz ~ fn 1. Szemgyulladás ellen használt, a megmetszett szőlőtőkéből kifolyó nedv. 2. → pálinka. szemzés szemzís fn Növény oltása rügy átültetésével. L. még: beszemez; gyümölcstermesztés szemző: → szemellenző szemződísz szemzőÝdísz fn A → lószerszámon, a → szemellenzőn levő díszítés. szemzős kantár: → szemellenzős kantár
122
szabászasztal
szemzőtartó csatosdarab szemzőÝtartóṷ csatosdarab: → Kantár részeként: → szemellenzőt tartó csatos szíj. szén ~ fn Népnyelvi jelentése: parázs. Szószerkezetekben: eleven ~: parázs; hóṷtt ~: kialvó tűz; menyecskeszemű ~: parázsló ~. széna szína fn – Lekaszált és megszárított fű v. más takarmánynövény mint állati eledel. Az első kaszálású fű az anyaszéna; a második (v. harmadik) kaszálású a sarjúszéna, a lekaszált magas szárú fű a gyepszéna, a zölden levágott és megszárított bükkönyből van a bükkönyszéna, a harmatos, nedves ~ a vonult széna, gyenge minőségű takarmány a perjeszéna. Szóláshasonlat: Nyeli, mint ökör a jóṷ színát: mohón eszik vmit. Szólások: Szína-e vagy szalma? − akkor kérdezték, ha a legény megkérette a lány kezét, hogy hozzámegy-e v. sem. Jóṷ rendbe van a színája: jómódban él. Alapjelentése: Amelyik gazdának már összegyűjtötték a ~´ját, az már nyugodtan alhat, nem kell az időjárás szeszélyeitől tartania. Közmondásokban: Fekete szína, fehír kenyír: a gyakori eső árt a ~ minőségének, ugyanakkor használ a kalászosoknak, bő termés várható. A szína akkor szína, ha már kazalba van: nem szabad a ~´t sokáig gyűjtetlenül hagyni, mert megázhat, és akkor veszít az értékéből. L. még: a fogalmak szócikkeit is! szénacsinálás: – A/ Nagy gonddal és fáradsággal végzett munkafolyamat, amely magába foglalja a kaszálást, szárítást, gyűjtést és betakarítást. A ~t az éghajlaton kívül a gazdálkodás tudatossága is befolyásolta. A gondos szárítás
szabad kút jobb minőséget biztosított, mint a szárítással nem sokat törődő gyakorlat. – B/ A város körüli erdőségek vizes, mocsaras rétjein még az 1930-as években is sok szénát kaszáltak. A nagyobb gazdáknak azonban volt saját v. (a várostól) bérelt kaszálója. A bérlés felében történt. A múlt század közepéig a debreceni gazda nagyrészt a → Nagyerdőről szerezte be az állatai takarmányozására szolgáló → szénát. (Nem volt elhanyagolható az a mennyiség sem, amit a házaló → szénakereskedőtől/csihéstől, ill. a → szénapiacon vett meg állatainak.) A rendszeres ~ miatt az erdő pusztult, egyre nőtt a ligetes kaszáló területe. Hajdan a Nagyerdőt csak legeltetésre és kaszálásra használhatták, nevük → cserekaszáló volt, mert csak 7 évig maradhatott egy polgár kezén. Az ilyen kaszáló mértékegysége a → boglya volt, azt a területet jelölte, amelyről 1 közepes méretű boglya szénát le lehetett vágni. Mérete 3500−4000 négyszögöl között változott. Másik mértékegység az → újboglyás, ez 3600 négyszögöl volt. Épületet sokáig tilos volt a kaszálón építeni, a kaszások föld alatti kunyhókban laktak. Később a városi tanács engedélyezte, hogy hasított fából, szalmából, sásból → hegyes kunyhót építsenek. A kunyhó melletti → gazólba n 8−10 ökörnek is volt hely. Télire olykor kicsaptak ide 160−170 marhát is, és tavaszig az itt összegyűjtött szénával etették őket. (A gulyát őrző gulyásbojtárok is itt laktak.) – C/ A debreceni Nagyerdőn termő sokféle fű közül legjobbnak tartották a főként partos helyen növő → tippant. Vékony szálát a jószág zölden is szerette. Elfogadható
123
szabászasztal
minőségű szénának számított a kiszáradt → fenyér is, különösen, ha → pipag és útifű is volt közötte. A szénát először júniusban kaszálják. Az első kaszálás eredménye az → anyaszéna, a másodiké a → sarjú. (Háromszor csak vizenyős helyen lehet kaszálni.) Szénakaszáláshoz ugyanazt a → kaszát használták, mint aratásnál, de → csapóvessző/kaszacsapó nélkül. (Legföljebb túl magas fű levágásához tettek fel rá egyágú csapóvesszőt.) Fűvágáshoz a kaszát kisebbre állították. Ha a fű kicsi volt, akkor 2 rendet vágtak össze (→ összevágott rend). Egy rend szélessége kb 1 m volt. Szeles, napos időben a rend 3−4 nap alatt megszáradt. A vastag rendet többször is megforgatták, hogy ne füljön össze. A szénagyűjtés eszköze régebben a 3 ágú favilla volt. A munkából a nők, nagyobb gyerekek, rokonok is kivették a részüket. Az öszszegyűjtött szénát hajdan → szénavontatóval, később → vendégoldalas szénásszekérrel a tanyaudvar körülkerített helyére, a → szénáskertbe hordták, és hatalmas kazlakba rakták (→ szénakazal). Itt sorakoztak a szalmakazlak is. L. még: ösztörű, területmérték szénagyűjtés: → szénacsinálás szénagyűjtő gereblye: → gereblye szénaízék: → ízékszalma szénakazal színakazal fn Megszárított és összegyűjtött → szénából rakott → kazal. A cívis parasztgazdaságokban rendszerint a tanyaudvar elkerített helyén, a → szénáskertben állt. Szóláshasonlat: Ojan bogjas a feje, mint egy színakazal: fésületlen, gondozatlan a haja. Szólás: A színakazalba a tűt keresi: a lehetetlenre vállalkozik.
szabad kút szénakereskedő színakereskedőÝ fn Másik neve: csihés. Szénát adó-vevő ember. L. még: csihe szénamurva színamurva fn Az → anyaszéna hordásakor visszamaradó magvas, apró szénatörmelék, szénapor. A cívisek a ~´t a fürdővízbe tették, mert mindenféle gyógyfű található benne. A debreceni tanyákon különösen a köszvény gyógyítására használták. L. még: népi gyógyászat szénapadlás színapadlás fn Gazdasági épületeken → széna tárolására való padlás. Innen juttatják le a → szénatartóba a takarmányt. szénapiac színapiac fn A Kisállomás előtt volt, itt adták-vették a szénát. A 19. és 20. század fordulója táján a → talyigások egyik állomáshelye volt (, a másik a → Csicsogón). Tulajdonnévnek is tekinthető. szénáskert színáskert fn Széna és szalma tárolására elkerített tanyarész, gazdasági udvar. Itt volt felállítva a → nyári jászol is. szénásszekér színásszekér fn → Szénával megrakott → szekér. Szokásos tartozéka a → vendégoldal (és a nyomórúd). Szóláshasonlat: Ojan a feje, mint egy színásszekér: fésületlen, borzas. szénatartó színatartóṷ fn 1. A közvetlenül felhasználásra kerülő széna tárolására szolgáló lécekkel, deszkákkal körülkerített négyszögletes hely az → istállóban, a szénapadlás alatt. Rendszerint az istálló közepe táján kapott helyet, és úgy alakították ki, hogy egyik oldalával az épület falának támaszkodjék. Az istálló padlására az oda állított létrán
124
szabászasztal
lehet(ett) feljutni. Gyakran a legények, cselédek fekvőhelyéül is szolgált. 2. A gulya állandó téli szállásának vályogfallal elkerített szénatartó része. szénatukarcs ~ fn Összefont szénacsomó. *szenátus: Önkormányzati jogú város kormányzó testülete, nagytanács. Debrecenben a leggazdagabb és legtekintélyesebb (kereskedő)családok tagjai alkották. A város életével kapcsolatos minden fontos (és kevésbé fontos) kérdésben a ~ döntött. szénavágó színavágóṷ fn Nyélre erősített kétágú kés, amellyel a kazalban levő szénát átvágják. Vidékünkön mindenütt ismert és használt eszköz volt. szénavontató színavontatóṷ fn Az összegyűjtött → széna elvontatására való eszközök összefoglaló neve. → Eketalyigából, láncból és kötélből áll(t). szénavontatás színavontatás fn Az összegyűjtött széna behúzására a tanyába a → szénavontató segítségével. szénázik színázik i Ló → szénát eszik. szénázó színázóṷ fn A legelőn levő téli etetőhely. *szénégetés: A régi időkben a ~ is Debrecen iparához tartozott. A kovácsok, csiszárok, lakatgyártók sok faszenet használtak, ezért kizárólagos joguk volt a városba hozott szén felvásárlására. A kovácslegénynek először a ~t kellett megtanulnia. L. még: *céhen kívüli kismesterségek szénégető szénígetőÝ mn − Közmondás: SzénígetőÝ kovácsnak szenestőÝkén
szabad kút van a szeme: mindenki arra néz, amiből él. szenescsutak: → pemete szenesvíz ~ fn Vödörbe tett víz, amelybe a → szénvonót belemártják. L. még: kenyérsütés szénior ~ fn A → Református Kollégium diákjainak választott ifjúsági vezetője. széniori hivatal ~: A → szénior dolgozószobája a → Református Kollégiumban. Itt intézte a hivatali ügyeket. szent ~ mn I. mn 1. Szenteskedő. 2. Szent igaz, bizonyos. 3. Nagyon. Ha ~ül kukoríkol, akkor se hiszem el: bármenynyire szeretné, akkor sem hiszem el. II. fn Enyhébb káromkodás: Az apád szentyit! Közmondás: A ~nek is maga felé hajlik a keze: mindenki a saját érdekét tartja szem előtt. Változata: Minden ~nek maga felé hajlik a keze. L. még: faszent *Szentágota: → Hortobágy Szent András hava: → november *Szent András utca: → utcák−utcanevek Szent Anna utca Szent Anna ucca tn A Belvárosban a Piac utcából indul, és az Attila térig vezet. A 19. század végéig a Varga és Battyány utcánál kezdődött, és a város egyik kapujához tartott. Nevét a Szent Anna tiszteletére emelt kápolnáról kapta, első említése 1547-ből való. Az 1950-es évektől a rendszerváltásig Béke útjának hívták. L. még: utcák−utcanevek szentantaltüze: → orbánc szentantaltüzes: → orbáncos szentbor ~ fn → Úrvacsoraosztásról megmaradt → bor.
125
szabászasztal
Szent Dávid ~ tn − Szólás: Elhegedülte ~: kölcsönadott tárgyról: arról már letehetünk, annak már vége van. Elhegedülte ~ a nóṷtáját: meghalt. − A Holdhoz (holdfoltokhoz, holdkráterekhez) kapcsolódó, általánosan ismert „megfigyelés” szerint a Holdban az Uriás feleségét elcsábító Dávid király muzsikál. szentegyház ~ fn (rég) Templom. Gyönyörű ~ van ebbe a faluba. szenteltvíz ~ fn A magyar népi hitvilág egyik legáltalánosabb gyógyító, gonoszűző és rontást megelőző „eszköze” volt. Európa minden római katolikus vallású népének hitvilágában hasonló szerepet játszott. Mindezzel ellentétben a reformátusok sosem mulasztották/mulasztják el a ~ hatástalan voltát hangsúlyozni. Erre utalnak a cívis nyelvben (is) élő szólások: Se nem árt, se nem használ, mint a ~: (gúny) teljesen hatástalan. Lerántya rulla a szenteltvizet: megbírálja, leszidja, leteremti. Rontott változat a Lerántja róla a leplet, ill. a Leszedi róla a szenteltvizet helyett. Szentesi ~ tn − A kéretlen felajánlkozás kigúnyolása: Ha marha kell, itt vagyok én, ~! A 19. század végének híres debreceni marhakereskedőjéhez kapcsolódó, korabeli helyi vicclapban megjelent gúnyrajz szövege. szentesi meggy ~: Másik neve: kőÝrösi meggy. Egy → meggyfajta. szentesi talicska szentesi tajicska: Szentesen készített nagyobb méretű, festett, vasalt → kubikostalicska. Súlya 18−20 kg. Bizonyára ez szerepel a szólásban is: Túlestünk rajta, mint a szentesi kubikos a targoncán/tajicskán: (tréf)
szabad kút mondják, ha vmi hirtelen véget ér: ti. amikor átesett rajta, ezt mondta: Hálistennek ezen is túlestem. szentgellért-gyökér ~ fn Radix gentianae. Tárnicsgyökér. → Gyógynövényfajta, megszárított gyökerét porrá törve állatok ételeiben étvágygerjesztőnek adják be. szentgyörgy-buckó: → szentgyörgyvirág *Szentgyörgyfalva tn – Kora középkori falu volt. Templomát a törökök és krimi tatárok 1594-ben felégették, a falu elnéptelenedett. Emlékét a → Józsa főutcájának is tekinthető Szentgyörgyfalvi út őrzi. Szentgyörgyfalvi út: → Szentgyörgyfalva Szent György hava: → április Szent György-nap ~ fn Jeles nap, a tavaszkezdet szimbóluma. Szent György -nap (április 24.) a jószág → kiverésének időpontja, ekkor hajtják ki a pásztorok az állatokat a legelőre, és Mihály napig (szeptember 29.), száraz ősz esetén ennél tovább maradnak kint velük. Több, a cívisektől is ismert időjárási megfigyelés, népi hiedelem kapcsolódik hozzá: Ha ~ előÝtt megszóṷlal a bíka, akkor hideg tavasz lessz. Szent György-nap után kalapáccsal se lehet visszaverni a gazt, vagyis április 24-e után már gyors fejlődésnek indul a növényzet. Ha ~ előÝtt dörög, jóṷ termís várhatóṷ. A ~ táján hullóṷ meleg esőÝ gazdag termíst ígír. Szent György-nap íccakáján az elásott kincs fel szokott lobbanni. L. még: időjóslás *Szent György-napi vásár: → vásár
126
szabászasztal
szentgyörgy-virág ~ fn Másik népi neve: szentgyörgybuckóṷ. Becézett népi elnevezése: györgyike. Köznyelvi neve: gyöngyike. Muscari. Apró gömböcskékből álló, sötétkék v. kékeslila színű, illatos virágai vannak. Száraz gyepek, sziklás helyek növénye, de → virágoskertekben is megtalálható (volt). Szent Habakuk Szent Habakukk tn Habakuk ún. kispróféta volt a káldeus uralom korában. Neve − bizonyára hangalakja miatt − alkalmas volt a meglepődés és csodálkozás kifejezésére: Szent Habakukk! szentheveder-napja: → szentheverdel-napja szentheverdel: → szentheverdelnapja szentheverdel-napja ~ fn Más nevei: szentheverdel, heverdelnap. Népetimológiásan szentheveder-napjának is mondták. 1. Olyan esős napok, amikor nem lehet dolgozni, lehet aludni. 2. Lustálkodással, pihenéssel töltött munkanap; olyan munkanap, amelyet vmilyen gátló körülmény miatt lustálkodással, pihenéssel töltenek. 3. Diáknyelvben: tanítási szünet. − Szólásban: Szentheverdel ünnepe/napja van: az esős idő miatt kénytelenek vagyunk pihenni. L. még: korhelyhétfő *Szentimre: → Hortobágy *Szentiván: → Hortobágy Szent Iván hava: → június Szent Iván napja: Június 24. Az → aratás kezdetének egyik jeles napja. Ettől kezdve a kalász már nem nő, csak érik. Szent Iván-i ének Szent Ivány-i ínek fn − Szóláshasonlat: Ojan hosszú, mint a
szabad kút Szent Ivány-i ínek: a) pl. beszéd, vers hosszú és unalmas. b) arra mondják, ha nagyon lassú tempóban, elnyújtva énekel vki. A ~ június 24-éhez, Keresztelő Szent János ünnepéhez, a nyári napfordulóhoz kapcsolódó rítusének, amelyet a Szent Iván-napi tűzgyújtáskor énekeltek. Igen hosszúra nyúló ének, a népi hagyomány szerint az ördög ezt megkezdte, de nem tudta befejezni, hanem megfulladott rajta. A református vallású cívisek csak a frazémát ismerik. Szent Jakab hava: → július szentjános rozs ~: Az őszi → rozs apró szemű fajtája. Júniusban (Jánosnapkor) vetve őszkor kaszálható, és a következő évben szemtermést ad. L. még: kalászos szentkenyér szentkenyír fn → Úrvacsoráról megmaradt → kenyér. *Szentkereszt: → *Lomb *Szentlászlófalva tn → Debrecen egyik ősi településmagja. Az északkeleti oldalon, a Rákóczi utca és → Csapó utca között terült el. *Szent László utca: → Széchenyi utca, → utcák−utcanevek szentlélek szentlílek fn − Szóláshasonlat: Úgy ül ott, mint egy csomóṷ szentlílek: szótlanul, mozdulatlanul ül. *Szentmargita: → Hortobágy *Szentmihályfalva [?] tn A mai belváros északnyugati negyedében, a Mester utca és Bethlen utca által határolt körcikkben feküdt. L. még: Debrecen Szent Mihály lova Szent Miháj lova: Általában dísztelen, feketére festett halottszállító → saroglya. Fából készült, 4 lábú állvány Temetéskor a koporsót helyezték rá, amelyet aztán 4 ember a vál-
127
szabászasztal
lára véve a sírhoz vitt. A gyászkocsik megjelenése szorította ki a használatból. Szólásban: Elvitte a Szent Miháj lova: meghalt, eltemették. L. még: ló Szent Mihály-nap Szent Miháj-nap fn Nevének változata: Miháj-nap. A cívis állattartók, gazdálkodók, iparosok, vásározó kereskedők jeles napnak tekintették. Mihály-nap (szeptember 29.) az ősz beálltának időpontja, az állattartó cívisek számára a pusztai legelőkön tavasztól kint tartózkodó jószágok hazahajtásának, a → széjjelverésnek, → beszorulásnak a napja. E napon v. ennek környékén tartották Debrecenben a Mihály-napi országos állat- és kirakodóvásárt. A debreceni nagyvásárnak napjainkban is országos híre van (→ nagyszabadság). A ~hoz több népi megfigyelés kapcsolódik: Szent Miháj-nap után bármerrül fúj a szél, az mindig hideg. Szent Miháj-nap után a Jóṷ Isten elcsapja a legyeket: elpusztulnak a hidegben. Szent Miháj-nap után a füvet harapóṷfogóṷval se lehet már kihúzni: mert már nem nőnek a hidegben. Akit Szent Miháj-nap után kalapba lácc, attúl ne kírj tanácsot!: ti. okos ember szeptember 29-e után már kucsmát visel. *Szent Mihály utca: → utcák−utcanevek szentmiklósi pipa szentmiklóṷsi pipa: Gyárilag előállított cseréppipa. L. még: debreceni pipa *Szent Miklós utca: → Miklós utca Szent Pál ~ tn − Szóláshasonlat: Otthagyta, mint ~ az oláhokat: a) váratlanul, köszönés nélkül távozott. b) cserbenhagyta. Történelmi összefüggéseket
szabad kút mutató szólás, a manicheus valláshoz kapcsolódik, amely felekezet Moldvában is el volt terjedve. Bár híveit a 16. században megtérítették, ők azonban mint makacs tisztelői ~nak, tévesen értelmezett tanait továbbra is vallották. Erdélyben 1660 táján már voltak oláhok (románok), akiket a Kollonich Lipót (1631−1707) katolikus főpap ellenreformációs térítése a ~-kultusztól csakhamar elvont. 1669-ben már ~ tanainak nyoma sincs közöttük. L. még: Pál, pálfordulás Szent Péter ~ tn − Szóláshasonlat: Könyörög, mint ~ a híd vígin: (tréf) nagyon könyörög. A könyörög itt bizonyára ’koldul’ jelentésű szó. A koldulás gyakori helyszínei a nagyforgalmú hidak voltak. Szent Péter a frazémában talán mint az őt ábrázoló szobor szerepel. Még valószínűbb, hogy a ~hez fűződő igen gazdag és általában őt nevetségessé tevő legendamesék egyikéről van szó. Szólás: Hömbörgeti ~ a hordóṷkat: (tréf) dörög az ég. L. még: mennydörgés Szentséges Isten: → Isten Szentséges jó Isten: → Isten szenvedés szenvedís fn Kifejezésben: Szenvedís alá jön a guba: a kallóban a víz nagy ereje forgatta, verte a gubát, erre mondták. szénvonó szénvonóṷ, szívonóṷ, szívanóṷ fn A parázsnak, a hamunak a kemencéből való kihúzására szolgáló, hosszú fanyélre merőlegesen ráerősített vaslapból álló nyeleslapát v. trapéz alakú deszkalap, közepében egy lyukkal, amelybe egy hosszú rúd van illesztve. → Kenyérsütéskor használják.
128
szabászasztal
szenzál cenzár fn Üzletszerzéssel, főként jószág adásvételével foglalkozó személy, → kupec. A ~ kéretlen közvetítő volt, aki a → szenzálpénz reményében vállalta az alkudozást. szenzálpénz cenzárpíz fn Az üzletszerzésért a → szenzálnak fizetett kisebb pénzösszeg. szennyes ~ mn → Juh pofaszínének jelölésére. szennyesláda ~ fn A mosásra váró szennyes ruhanemű, konyharuhák stb. tárolására szolgáló fedeles → láda. Helye általában a konyhában volt, ülésre is használhatták. Gyakran a régi menyaszszonyi ládát, a tulipános ládát fogták be erre a célra. szennyespej ~ mn Lószínnév, a → pej szín egyik árnyalata. L. még: lótenyésztés szennyes szőrű szennyes szőÝrű: → Szarvasmarha, ló színeként: piszkossárga. szennylé ~ fn Másik neve: szennyvíz. A karám piszkával és esővízzel elkeveredett trágyalé. A ~ a → hídláson keresztül lefolyik egy aknába, onnan időnként kimerik, és a kert trágyázására használják. szennyvíz: → szennylé szép szíp mn − Jókívánság: Szebbel, jobbal újíccsa!: annak mondják, aki új ruhát visel. Fenyegetés: Vigyázz, míg szípen vagy!: ne bosszants fel! Szólás: Szűkön, szípen bánny vele!: takarékosan. Csúnya, de tetszeni vágyó, cifrálkodó nőre mondják gúnyosan: Hátul szíp. Közmondás: Elíg szíp, aki íp [ép]: a ~ségnél fontosabb az egészség.
szabad kút szépanya szípanya fn Vmely dédszülő (nagy)anyja. L. még: rokonság szépasszony szípasszony fn Ártó szellem, boszorkány, aki a néphit szerint pl. az újszülöttet elcseréli, rontással megbetegít gyermeket v. jószágot, és csapatostul táncolva forgószelet okoz. Szólás: Megenném a szípasszony főÝztyit: farkaséhes vagyok. L. még: cívis hiedelemvilág szép halál szíp halál: Idős korban bekövetkező könnyű, szenvedéssel nem járó halál. szépapa szípapa fn Vmely dédszülő (nagy)apja. L. még: rokonság szepe ~ mn 1. Szeplős. 2. Sötétebb foltokkal tarkázott, fehér v. szürke alapszínű 〈ló〉. L. még: lótenyésztés Szepes ~ tn A → Basahalomtól délre Debrecen és Mikepércs között terül el a → Tócó mellett. Egykor önálló falu volt, bihari várnép lakta. Debrecen tulajdonába a 16. században került. A középkori települést 1235-ben a Váradi Regestrum említi Zeb néven. Szepesnek az Árpádkorban monostora is volt. A 15. században határába beolvadt két templomos falu, Csécs és Szabolcs is. Az 1610-es években már szepesi pusztaként említik. Tanyásodása akkor lett számottevő, amikor az állattenyésztésről áttértek a növénytermesztésre. A mai → Ondódba olvadt be. *Szepesi-puszta: → Szepes Szepességi utca Szepességi ucca tn A Hatvan utca végétől a Széchenyi utcáig tart. Itt volt a debreceni nagyvásárok idején a szepességi vászonkereskedők szálláshelye és raktárhelye. 1912-ig
129
szabászasztal
Tizenháromváros utcának nevezték a 13 szepesi városra emlékezve. Az utcában és környékén laktak a → talyigások, akik a város legszegényebb, de egyben leghagyományőrzőbb rétegét alkották. Azért laktak itt, hogy közel legyenek az országos vásárok helyszínéhez. A korábbi utcanévről, ill. az utca hajdani lakóiról egy rigmus is fennmaradt: Tizenháromváros/Víges-vígig sáros./Nem laknak ott mások,/Csak a tajigások. Szép György János: → cívis ragadványnevek szeplő szeplőÝ fn Bőrön napsütéstől keletkező apró, barnássárga v. vöröses foltok. Eltűntetésére a cívis lányok is több „gyógymódot” ismertek. Fecskét látok, szeplőÝt mosok − mondták tavaszszal, amikor először fecskét láttak, közben olyan mozdulatokat tettek, mintha mosnák az arcukat. Szeplő ellen márciusi hólével mosták az arcukat. L. még: cívis hiedelemvilág, népi gyógyászat szeplős szeplőÝs mn Ló bizonytalan színének megjelölésére mondják. − Szóláshasonlat: Ojan szeplőÝs, mint a pujka- tojás: vki nagyon szeplős. Közmondás: Minél szeplőÝsebb, annál teccőÝsebb: a szeplős lány is lehet szép. L. még: lótenyésztés szépnagyanya ~ fn → Dédanya [?]. szépnagyapa ~ fn → Dédapa [?]. szeptember ~, szektember fn Az év kilencedik hónapja, 30 napos hónap. Az ősz kezdete (szept. 21). Az őszi betakarítás, almaszedés ideje. Szeptember végén, Mihály-napon (v. később) történt a hortobágyi legelőn tartózkodó gulya hazahajtása, ill. erdei legelőre hajtása, a →
szabad kút beszorulás/beverés/szorulás/szétverés. E nap körül rendezték/rendezik az országos állat- és kirakodóvásárt. A földeken az őszi → szántás, berenálás, vetés folyik. − Közmondás, népi időjárási megfigyelés: Szeptember szíp ember, októṷber csúf ember, november rossz ember: ~ben még rendszerint jó az idő, októberben rosszra fordul, novemberben meg már zorddá válik. Az év utolsó hónapjait a hónapnevek végződése miatt „ember hónapok”-nak is szokták nevezni. *Szép utca: → *utcaszer szer ~ fn 1. Alkotórésze, rétege vminek; rész, porció. 2. Sor, sorrend. Pl. a gubások sorrendje a kallóban. 3. Juhászatban: → sántázószer; tejoltó(szer) 4. (Saját készítésű) gyógyhatású készítmény betegségek ellen; vegyszer, pl. → patikaszer, → folyósítószer. 5. Utca, utcarész, pl. → ószer. II. mn Kész, kapható vmire, hajlandó vmit tenni. − Szólás: Se ~i, se száma: a) olyan sok, hogy számon se lehet tartani. b) rendetlenül sok van vmiből. L. még: középszer, puhítószer széra: → széria szerbál ~ i Evés v. ivás közben szürcsöl. szerbe-számba ~ hsz Szerbe-számba szed/vesz: → kallósgazda megszámolja, osztályozza, sorrendbe teszi a → kallóba érkező gubákat. szerbtövis ~ fn Xanthium spinosum. Az őszirózsafélék családjába tartozó, lágy szárú, egynyári → gyomnövény. Hosszúkás, lándzsás levelei, hosszú ágtövisei vannak. L. még: Hortobágy növényvilága
130
szabászasztal
szérdék szérdik, szérgyik fn Az → aludttej kocsonyás része. A → tehéntúró készítésekor a melegítés következtében az aludttej két alkotó része, a ~ és a lágy → savó elkülönül egymástól. A ~et a gazdasszony kihevítette v. kifűtötte: A → szabad konyhán gyenge tüzet rakott, és a tűz mellé helyezte az aludttejes csuprokat. Közelebb-távolabb tette a tűzhöz, fordított rajta, hogy a meleg egyenletesen érje. A melegítés következtében az aludtej 2 alkatrésze fokozatosan elvált egymástól, kemény túróvá állt össze, és kiszorította magából a vízszerű savót. A kettéválás megtörténte után a gazdasszony a túrót a túrószacskóba töltötte. − Egy régi cívis közmondásban is előfordul: Ebül gyűlt szérgyik kidül a konyhára! A hamis kereset nem száll ágrúl ágra!: a tisztességtelenül szerzett vagyon hamar elvész. szérdékes szérdíkes mn Határozatlan, ide-oda kapkodó, szeleburdi. szereda ~ fn Szerda. szeredás ~ fn Hosszú bőrszíjjal (→ szeredásszíj) nyakba akasztható, vállon hordozható, négyszögletes (40 cm hoszszú, 45 cm széles), fedeles oldaltarisznya, amelyet főleg kecskeszőrből, szarvasmarha- és lószőrből szőtt anyagból készítettek. A színezett csíkos, mintás anyagból kiszabott és összeállított ~t többnyire még bőr rátéttel is díszítették, a fedelét és az alsó két csücskét bojttal, rojtokkal látták el. A rojt fölött egy 8 cm széles fekete bőrszegély, amelyen zöld zsinórral tulipán és rozmaring ág között volt látható a magyar címer. Rendszerint a tulajdonos nevének kezdőbetűi is ki voltak formálva. Belseje vászonnal volt
szabad kút borítva, ebből egy nagy zseb is ki volt alakítva, ebbe jött a pogácsa, pálinkásüveg, a külső nagyobb részbe a kenyér, szalonna, töltött hús. Egy-két napi eleség elfért benne. Készítésére korábban kisiparosok, tarisznyás mesterek, → szíjgyártók szakosodtak, akik több méretben és minőségben készítették. A nyersanyagot a → tímároktól szerezték be, maguk osztályozták, kártolták, fonták, festették és szőtték. Nagy előnye volt, hogy esőben sem ázott át. A férfiak hordták, különösen jómódú gazdák, iparosok, számadó pásztorok kedvelt tarisznyája volt. A szegényeké egyszerűbb változatban készült. A ~t a gyalogos az oldalán, a lóhátas a nyereg első kápáján, a szekeres a kaskaróba v. a sallangba akasztva hordta. Az első világháború után fokozatosan kiszorult a használatból. szeredásszíj ~ fn A → szeredás nyakba akasztására való, ahhoz csatlakozó, kb. 1 m hosszú, 4 és fél cm széles szíj. Jobb oldalán a szíjtól 10 cm magasan egy 4 és fél cm átmérőjű rézkarika található, ehhez kötötték a késhűvely szíját, a bal oldalon hasonló távolságra egy kis rézcsat a szíj összecsatolására. szerelem ~ fn Szólás: Tóṷtágast áll benne a ~: nagyon szerelmes. A fogalomkörhöz tartozó témakörök: házasságkötés szokásköre, lányélet, legényélet, megétetés, szerelmi ajándék, szerelmi jóslás, szerelmi varázslás, udvarlás, zabigyerek/szerelemgyerek. L. még: a fogalmak szócikkeit is! szerelmeslevél ~ fn Hajtogatott vajas tészta. L. még: cívis konyha szerelmeteskedik ~ i Szerelmeskedik.
131
szabászasztal
szerelmi ajándék: Legény leánynak, ill. leány legénynek adott ajándéka, amely az → udvarlás idején a kapcsolat erősítését szolgálja. A falusi legények ajándékai korábban elsősorban fontos használati tárgyak voltak, pl. mosósulyok és guzsaly. Itt említhető a cívis gazdalegény olyan kisebb ajándéka is, mint a gazdabálon a lánynak adott pergelt malac v. más csecsebecse. Az utóbbi időben főleg a hídivásáron, más vásárokon vett ajándékok (tükrös mézeskalácsszív, festett fakanál stb.) jelentették a ~ot. A májusfa állítása Debrecenben nem volt szokás, itt a legény virágot küldött a lánynak. A tanyavilágban azonban állítottak májusfát. Az ~ok váltásánál viszonossági rendszer uralkodott, ~ért ~ járt. A lányok leggyakoribb ajándékai zsebkendő, dohányzacskó, húsvéti tojás, kalap mellé való bokréta voltak. L. még: a fogalmak szócikkeit is! szerelmi jóslás: A jövendőbeli személyére, ritkábban a házasságkötés idejére v. egyéb körülményeire vonatkozó → jóslás. A ~ a nagylányok kedvelt szórakozása volt a téli estéken, különösen szilveszterkor. A cívis társadalomban a közelmúltig az → ólomöntés volt a legismertebb ~. szerelmi varázslás: Olyan mágikus eljárás, amelynek célja a szeretőként kívánt leány v. legény megszerzése. Alapja az a hit, hogy ha vki birtokába jut egy olyan tárgynak v. anyagnak, amely a másikkal testi kapcsolatban állt, akkor ezzel varázserőt nyer az illető személye felett. A szakirodalom a ~ eszközei között említi a nyomfelszedést, kapcafőzést és → megétetést. Az elsőről már az idős
szabad kút cívisek sem tudtak, a kapcafőzésről hallottak, a megétetésre példát is mondtak. szerencse ~ fn − Közmondás: Szegíny embernek a ~´je is szegíny: a szegénynek csak ritkán van ~´je. szerencsétlen kenyér: → nyomorult kenyér szerencsétlenség szerencsétlensíg fn − Szóláshasonlat: Úgy ül ott, mint egy rakás szerencsétlensíg: (tréf, gúny) szótlanul, mozdulatlanul ül. Közmondás: Megeshet a szerencsétlensíg az ágyba /ágyon is: bárhol és bármikor történhet velünk baj. szeret ~ i Adatolt igekötős alakjai: → elszeret, megszeret. − Szólás: Úgy ~i, majd megeszi: nagyon ~i. Közmondás: Ki mit ~, arra níz: mindenki azzal foglalkozik, amihez vonzódik. Jobb meszszirül ~ni egymást, mint közelrűl gyűlölni: akik nem ~ik egymást, jobb, ha ritkán találkoznak. szeretetvendégség szeretetvendígsíg fn Szerény vendéglátással (tea, sütemények) összekötött imaalkalom, a református hitélet egyik hagyományos rendezvénye. A ~en, igemagyarázat, éneklés, szavalat szokott lenni. szerető szeretőÝ fn − Tréfás, kitérő válasz a Hová mégy? kérdésre: Megyek szeretőÝt keresni: semmi közöd hozzá! szerető juhász szeretőÝ juhász: Gondos, jó pásztor, aki jól tartja a birkáit, feladatait elvégzi. L. még: juhász szerettére szerettire hsz Szerettemre valóṷ: olyan 〈személy〉, akit vki szeret, aki tetszik neki. L. még: cívis népnyelv szerez ~ i Lop.
132
szabászasztal
szerfa ~ fn Két ágason keresztbe fektett rúd, amelyre tárgyakat (rocskát, cserépfazekat) akasztanak. szérgyék: → szérdék szergyiafa ~ fn A → dohánypajtában felszerelt vízszintes rudak egyike, amelyek közé a dohányfüzéreket szárítás végett kötik. széria ~, széra fn 1. Sorozat. 2. Rész, szakasz; időszak. A Rákosi-rezsim utóṷsóṷ szérája. szérjes cérjes fn → Gubacsapók műszavaként: névsor, névjegyzék. szerkeszt ~ i Szerez, kerít. szerkő szerkőÝ fn Mocsaras területeken fészkelő, a sirállyal rokon, rigó nagyságú madár. szerszám ~ fn 1. Férfi nemi szerve. 2. Összetételekben: fűszerszám, húzószerszám, nyeregszerszám, zeneszerszám. L. még: a fogalmak szócikkeit is! szerszámfogas ~ fn Szerszámok tárolására használt kampós eszköz a → lóistállóban. L. még: hám szerszámol ~ i → Gubafestő festéskor festőanyagot ad a festékléhez. L. még: felszerszámol szerszámos: → szerszámos szín szerszámos láda ~: Láda a → kőműves kéziszerszámainak. szerszámos szín ~: Alakváltozata: szerszámszín, önállóan: szerszámos. Olyan → szín, ahol a cívis parasztgazdaság különböző eszközei, szerszámai kapnak helyet. szerszámszín: → szerszámos szín szertendő-széjjel szertendőÝ-szíjjel hsz Szanaszét, szanaszéjjel.
szabad kút szérű ~, szűrű fn 1. – A/ Döngölt talajú, elsimított terület, ahol a learatott gabonát asztagba gyűjtik, kicsépelik. Régen ez volt a nyomtatás helye is. A nyomtatáskor használt ~t a tanyai gazdaságban v. a tarlón alakították ki, belterületen ritkán. Az ilyen ~nek kör alakja volt: Ojan legyík a szűrű, mint a teli hóṷd! − mondta a cívis gazda. A tanyai volt az állandó ~. Ezt, ha a használat után nem gondozták, hamar felverte a gaz, a muhar. A változó ~t a tarlón alakították ki. – B/ A ~ szélessége 20−30 m között volt. Elkészítése gondos munkát igényelt. A kijelölt földterületet szérűkapával, lapáttal, villával, szérűnyesővel, kisgereblyével, nyírfaseprűvel megtisztították a növényzettől, és fellazították a talajt. A helyet először kopaszon járatták meg, utána dézsából vasvödörrel megöntözték, pelyvával meghintették, agyaggal v. marhatrágyás agyaggal letapasztották; lovakkal, kocsival járatták, amíg keményre és simára döngölődött. SzőÝrös a szűrű − mondták, ha a gereblyélés ellenére törek maradt rajta. Nyomtatás idején, ha nem volt rajta ágyás, nem hagyták csupaszon, hanem szalmával és törekkel borították. Ha elmulasztották, az esőtől és napsütéstől megrepedezett, a nap felpirtyantotta, és kicsírázott a ~, a mag a repedésekbe esett. Az ilyen ~t újra kellett járatni, ez nagy időveszteség volt. 2. → szérűskert. L. még: a fogalmak szócikkeit is! szérűgereblye szérűgerebje, szűrűgerebje fn Más nevei: felezőÝgerebje, törekelőÝgerebje. A szérűn használt, hosszú nyelű, 50–60 cm széles, 5–6 fa- v. vas-
133
szabászasztal
fogú → gereblye, amellyel a nyomtatáskor v. kézi csépléskor a gabonaszemen maradt töreket, pelyvát lehúzták. A gereblye fogai befelé görbülnek, hogy a talajt fel ne karcolják, és húzásnál sokat fogjon. szérűkapa ~, szűrűkapa fn A sima, gyomtalan → szérű elkészítésének egyik eszköze. szérűnyeső szérűnyesőÝ, szűrűnyesőÝ fn Népetimológiásan szűrőÝnyesőÝnek is mondják. Éles kéziszerszám, a → szérűnek kijelölt hely talajának simává tételéhez, a fű, gyom lenyeséséhez használják. Gyakran egy hosszú nyélre erősített kaszadarab, amellyel a szérű helyét a fűtől, gyomtól megtisztítják, simára vágják. szérűseprű ~, szűrűseprű fn Szérűn a kicsépelt, megtisztított gabona összeseprésére használt, hosszú nyelű nyírfaseprű. szérűskert ~ fn Röviden: szérű, népnyelvi ejtéssel: szűrű. 1. Városszéli közös birtoklású nyomtató és gépi cséplőhely, rakodó. 2. A belső telek v. a tanyai telephely azon részének gyakori neve, amelyen a → nyomtatást, ill. a gépi → cséplést végzik, vmint a szalmát és a szálástakarmányt tárolják. Szérűskert: → Pallag szerviánka ~ fn Rövid, bélelt, esetleg prémmel, zsinórozással díszített női kabát. L. még: cívis női viselet szervírez ~ i Alakváltozata: szervírol. Szervíroz, tálal. szervírol: → szervírez szervízasztal ~ fn Vendéglőben a felszolgálók munkáját segítő asztal, me-
szabad kút lyet általában az étterem bejáratánál szoktak felállítani. Itt készítik elő a pincérek az evő- és tálalóeszközöket. Itt tartják a kenyereskosarat, árlapot, fűszertartókat, evőeszközöket, poharakat, tányért stb. szervízedény szervízedíny fn Vendéglőkben a felszolgáláshoz, tálaláshoz használt azonos stílusú és mintájú edények és evőeszközök összessége. szerzés szerzís fn A vásárolt termékből adott ráadás. szerzett ~ mn Vhonnan eltulajdonított 〈kisebb érték〉. szerződött juhász szerzőÝdött juhász: A gazda juhai mellé fogadott → juhász. szerződtetés szerzőÝdtetís fn Közös megegyezésen alapuló megállapodás, amely a felekre kötelezettségeket ró. szesz ~ fn Alkohol; szeszes ital. Öszszetételekben: → alszesz, denaszesz, krumpliszesz. L. még: pálinkafőzés szeszadó szeszadóṷ fn Szeszre, lepárlással készült pálinkára kivetett adó. L. még: pálinkafőzés szeszfokmérő szeszfokmírőÝ fn A szeszfok mérésére használatos eszköz. L. még: pálinkafőzés szeszfőzde szeszfőÝzde fn Szeszfőzéssel foglalkozó kisebb üzem. L. még: pálinkafőzés szeszgőz szeszgőÝz fn Pálinka főzésekor a forralás során keletkező alkoholtartalmú gőz. L. még: pálinkafőzés szeszkrumpli ~ fn Szeszgyártásra használt, kevésbé értékes → krumpli. szeszlámpa ~ fn Borszesz lángjával működő gyorsforraló.
134
szabászasztal
szeszláng ~ fn Borszeszláng. szeszpárlócső szeszpárlóṷcsű fn Rézcső, amelyben a → pálinkafőzéskor keletkező szeszgőz halad, majd hideg hatására ebben csapódik le. szeszüzletvezető szeszüzletvezetőÝ fn Szeszfőzéssel és -árusítással foglalkozó kisüzem vezetője. szétdíbol szítdíbol i 1. Pl. ágyat tiporva szétdúl, v. nagyon rendetlenné tesz. 2. Szétszór, széthány, széttúr. szétfeszít szítfeszít i Vmit erővel szétnyit. szétfoszt szítfoszt i Pl. belet → disznóöléskor szétszed. szétfutó szőrme szítfutóṷ szőÝrme: Nem egy irányba álló szőrme. L. még: szőrmekikészítés szétgór szítgóṷr i Szétszed, szétbont. Mikor a favágás befejezőÝdött, a karámot szétgóṷrták. szétköltözés szétkőÝtözís fn Házastársi közösséget úgy szüntet meg, hogy az egyik fél máshová költözik. szétlöket: → szétszánt szétlöketés: → szétszántás szétnyílik szítnyílik i A tüzelés után a dongák közt hézag keletkezik. L. még: kádármesterség szétráz szítráz i Fellazít, széttúr. Ha jött egy vihar, nem rázta szít a felszedett markokat. szétszánt szítszánt i Másik igével: szítlöket. Földet a szélétől kezdve, a barázdákat ellentétes irányba fordítva felszánt. L. még: szántás szétszántás szítszántás fn Másik neve: szítlöketís, ritkábban: hajszra szántás. A → szántásnak az a módja, amikor
szabad kút a földet a szélétől kezdve, ellentétes irányba fordítva szántják fel, így haladnak egyre beljebb. Végül a parcella közepén mély → középbarázda keletkezik. A szántási módot évenként változtatják az → összeszántással, mert ha egymást követő 2 évben alkalmaznák, mély völgy maradna, v. magas ormó keletkezne. szetter ~ fn Szvetter. Szettyínyesi-hodály: → hortobágyi helynevek és helynévtípusok szétver szítver i Pásztor közösen legeltetett jószágot ősszel hazahajt, és szétoszt gazdáinak. szétverés: → beszorulás szetyepotyál ~ i Alakváltozata: szetyepotyáz. 1. Lassan tesz-vesz, piszmog. 2. Pazarol, vmit elkótyavetyél. L. még: elszetyepotyál szetyepotyáz: → szetyepotyál szí: → szív1 szibériai zab ~: Az egyik → zabfajta, a cívis gazdaságokban is termesztették. szifszangli: → szcifszangli szigetel ~ i Szigeteli magát: lekvár elzárja magát a levegőtől. Igekötővel: → leszigetel. L. még: lekvárfőzés szigony ~ fn Nagyobb hal elejtésére való, horogban végződő, döfve használt eszköz. A vége meg van görbítve, hogy a hal ne tudjon lecsúszni róla. L. még: halászat a hortobágyi vizeken szigonyos ~ fn A birka füléből oldalt hegyesszög alakban kimetszett → füljegy. szigonyozás ~ fn Szigonnyal történő halfogás. Az → ütőhalászat egyik formája. L. még: halászat a hortobágyi vizeken
135
szabászasztal
szíj1: → szív szíj2 szíjj fn Állati bőrnek szalag alakúra hasított és megmunkált darabja. Összetételekben gyakori, közülük legtöbb a lószerszám vmilyen tartozékát jelöli. Így a hám kelléke, kiegészítő része a farszíj, fejszíj, haslószíj, hátiszíj /hátszíj, húzószíj, kikötőszíj, közszíj, marszíj, nyakszíj, összekötőszíj, segédszíj, seggszíj, szügyelőszíj, vállszíj; a kantáron van az állszíj, homlokszíj, orrszíj/orradzó, pofaszíj, tarkószíj, torokszíj; a gyeplő tartozéka az álomszíj, markolatszíj; a nyergen található a felrántószíj, feszítőszíj; ostor kelléke a telekszíj, karszíj, csapószíj. Egyéb: bocskorszíj, kolompszíj, kötözőszíj, szironyszíj, szűrszíj; itt említhető a pásztorkalap, ill. a kisgyermek állszíja is. Szólásban szerepel a gépszíj. − A ~ frazémákban is előfordul. A rosszul viselkedő gyermeket így fenyítik: Szíjjat hasítok a hátadbul! Szóláshasonlat: Ordít, mintha ~jat hasítanának a hátábul: nagyon ordít. Szólás: Szíjjat lehetne hasítani a hátábul: végtelenül türelmes. Könnyű más bűribül szíles ~jat vágni/hasítani: nem nehéz másoknak bajt okozni. Megrágja a ~jat: nem tagadja meg az igéretét. L. még: pártázat; az egyes fogalmak szócikkeit is! szijács ~ fn A fatörzs külső, élő része a kéreg alatt. szijácskorhadás ~ fn A fa élő részének pusztulása. szíjártó: → szíjgyártó szíjas ~ mn 1. Rosszul sült, nyúlós 〈kenyér〉. 2. Pl. zöldbab rágós, szívós. 3. Jó munkabírású, sovány, de izmos, egés-
szabad kút zséges 〈ember〉. 4. Tömör, sűrű 〈anyag〉. L. még: emberi test szíjfok: → szikfok szíjgyártó szíjgyártóṷ fn Régies kiejtése: szíjártóṷ. Lószerszámhoz, emberi ruházathoz, különböző használati tárgyakhoz szükséges szíjazatot készítő és egyéb bőrmunkát végző mesterember. A 18. században a ~k már csak a → vargák cseresen kikészített bőreiből dolgoztak. Szerepük a lóállomány rohamos fogyásával erősen csökkent. Debrecenben is nagyon régi mesterség (→ szíjgyártó céh). A → nyereg- és → hámkészítés, a parádés lószerszámok legszebb díszei: a rózsák, → pillangók, → sallangok az ő munkájukat dícsérte. A sallangok készítését pl. a debreceni ~mesterek fejlesztették magas színvonalra. *szíjgyártó céh: Debrecen bőriparában kezdettől fogva jelentős a → szíjgyártók szerepe, akik valószínűleg már a 14. században céhbe tömörültek, együtt a kovácsokkal, csiszárokkal, lakatgyártókkal. 1599-ben Nagy-Gál István főbíró idején önálló céhet alakítottak. A szíjgyártólegény a remeket a céhmester házánál készítette: a remek 4 lóra való minden szerszámból, és egy katona egyes szerszámból állt. A céhszabályzat rendezte a szíjgyártók és kovácsok közötti viszonyt is. A szíjgyártók maguk is foglalkoztak a nyersbőr kikészítésével. szíjhátú ~ mn Olyan 〈ló, csikó〉, amelynek a gerincén fekete csík húzódik végig. L. még: lótenyésztés szíjhátú fakó szíjhátú fakóṷ: Fakó színű lóra vonatkoztatva: olyan 〈ló, csi-
136
szabászasztal
kó〉, amelynek a gerincén fekete csík húzódik végig. L. még: lótenyésztés szíjhátú fakópej szíjhátú fakóṷpej: Másik neve: taplóṷszőÝrű. Lószínnév, a → pej egyik árnyalata. L. még: lótenyésztés szíjhomlokú ~ mn Másik neve: kesej homlokú. Olyan 〈ló〉, amelynek a homlokán hosszú fehér folt v. kis hold van, orra végig holdas. L. még: lótenyésztés szíjjel: → széjjel szíjkarikás ~ fn Marhabőrből font szíjú → karikás ostor. szíjmadzag szíjmaddzag fn − Szólás: Szíjmaddzag, húzzad!: tréfás biztatás veszekedésre, civakodásra. szíjvarró ár szíjvarróṷ ár: Szíjgyártó eszköz: vastag → ár. szik1 szík fn Szikes talaj, ill. földterület. A Hortobágyon a ~es területek kiterjedése különböző. A legtöbb van a Nagyhortobágy legelőin, különösen a Máta mögötti Csúnya-földön, a Porosháton, Fekete-réten. Debrecen határában a Vajda-laposnak van rendkívül ~es talaja. szik2 szík fn 1. Szemes termény magjának belső része; csíra. 2. A tojás szíkje: a tojás sárgája és az abban levő csíra. 3. Szíkje van/szíkes a szája: vkinek kipállott a szája széle, emiatt a száj két oldala kissé be van repedve. A cívis ember úgy gyógyította, hogy a rajta levő vászoning alját a szájába vette, és jobbra-balra húzogatta, mozgatta. 4. A kikelt növény első hajtása, amelyből mint középsőből a további hajtások jönnek, ~levél. szikenfütyülő: → szikilile szikenguruló: → szikilile
szabad kút szikér ~ fn Szikes területen lefutó hólé által mosott sekély → árok. szikes szíkes mn Sziksós. Szikes-lapos: → Pallag szikfok szíkfok fn Népetimológiásan: szíjfok. 1. Szikes földön, a → szikporongok lábainál kanyargó ér, a fölös vizet levezető árok, ill. a mellette v. a végénél elterülő vizenyős, mocsaras terület, kis vízállás. (Hajdan a benne levő sűrű, agyagos víz nem száradt ki, csak a felületén keletkezett egy kis vékony réteg, de rálépve térdig süllyedhettek az iszapos sárba.) A hortobágyi → fokoknak az a „változata”, amelyik szikes földön halad, ill. a vízfolyásnak sziken levő szakasza. Fenekén ma sincs növényzet, egyik oldala gyakran 10−20 cm magas meredek, alámosott fal. Alakja, mérete lehet hosszan elnyúló v. csak néhány lépésnyi. A 20. század elejétől a ~ „eltespedt” kotus vize a nyári melegben már igen gyakran kiszáradt, talaja sokszögletű darabokra repedezett, szinte járni sem lehetett rajta, a gyalogos és lóhátas, sőt a szekeres ember is messze elkerülte. 2. → szikporong. szikfokos szíkfokos mn Népetimológiával: szíjfokos. Szikes. szikfolt szíkfóṷt fn Foltokban szikes (legelő)terület. szikfű: → kamilla szikibarka szíkibarka fn A Hortobágy apró növénye. A szerény igényű juh jóízűen eszi. L. még: Hortobágy növényvilága szikibojtorján szíkibojtorján fn 1. Camphorosma ovata: szikőr. 2. Camphorosma annua: bárányparéj. L. még: Hortobágy növényvilága
137
szabászasztal
szikicéla: → szikicsér szikicsér ~: Népi nevei: szíkicéla, szíkicsire. Sirályféle vízimadár. L. még: Hortobágy állatvilága szikicsire: → szikicsér szikicsiperke ~ fn Ehető → gombafajta. Sziki-gyakor: → erdő, gyakor szikhancsik szíkhancsik fn Kisebb, szikes földhalom. szikikova: → parlagkova szikilile szíkilile fn Szószerkezettel: sziken gurulóṷ, sziken fütyülőÝ. Mocsaras v. szikes helyen élő, rövid csőrű, kisebb madár. L. még: Hortobágy állatvilága sziki nóniusz: → lótenyésztés sziki őszirózsa szíki őÝsziróṷzsa: A hortobágyi puszta egyik nyárvégi növénye. L. még: Hortobágy növényvilága szikisaláta székisaláta fn Hivatalos neve: sziki sóvirág. Limonium gmelini. A hazai szikesek nyárvégi növénye. A hortobágyi pusztát ősszel lilára színezi tömeges virágzásával. sziki sóvirág: → szikisaláta szikkajtódeszka szikkajtóṷdeszka fn Az edények szárítására alkalmas többrétegű polc, amely lehet helyhez kötött, de elmozdítható is. szikkátyú: → szikkotymány szikkopolya szíkkopoja fn Szikes (legelő)terület vízzel tele mélyedése. szikkotú ~ fn Szikes, kotús (legelő) terület. szikkotyma: → szikkotymány szikkotymány szíkkotymány fn Ejtésés alakváltozatai: szíkkóṷtyvány, szíkkotyván, szíkkotyma; szíkkátyú, szík-
szabad kút kottyóṷs. Szikes (legelő)területen kákával, sással benőtt mélyedés. szikkottyós: → szikkotymány szikkotyván: → szikkotymány szikkótyvány: → szikkotymány sziklyuk szíkjuk fn Szikes (legelő) rész, amelyben (vízzel telt) kis mélyedés van. szikpadka: → juhászpadka szikporong szíkporong fn A hortobágyi pásztor fejír főÝdnek, forradozott szíknek, ragyás szíknek (is) nevezi. Vízmosás következtében létrejött, csonka kúp alakú kiemelkedés a talajból, melynek hosszan elnyúló, lapos oldalát fehér sziksó fedi, tetején pedig rövid szárú növényekből kis zöld terület alakult ki. L. még: szikfok szikra ~ fn 1. Szikrát lök: szikrát vet, szikrázik. 2. Kisméretű dolog, ill. kis mennyiség vmiből. Jelzőként: egy ~ víz. szikszai mente: → szűcsmesterség szikvizes ~ fn Szikvizet szállító fuvaros. Szilágy-csere: → halászat a hortobágyi vizeken Szilágy-ér: → ér Szilágyi Erzsébet utca: → utcák−utcanevek Szilágyság utca: → utcák−utcanevek szilaj ~ mn 1. 〈-n ragos alakban hszszerűen:〉 ~on: gyorsan. Szilajon fut: gyorsan fut. 2. Télen-nyáron kinn a szabadban lévő 〈gulya, ménes〉. A ~ ménes v. marha, ha jött a viharos idő, előre futott, ha álló helyzetben volt, farral állt neki. 3. Olyan 〈állattenyésztés〉, amelynél a jószágot télen-nyáron a szabadban, a legelőn tartják. L. még: félszilaj
138
szabászasztal
Szilaj: → ló, ökör szilaj marha ~ fn Télen-nyáron szabadban lévő → marha. szilaj ménes szilaj mínes fn Egész évben télen-nyáron a legelőn lévő → ménes. Olyan kancák, mének és csikók alkották, amelyek nem ismertek istállót, de nem ismerték a hámot és a nyerget sem. szilaj pásztorkodás: → külterjes állattartás szilánkol ~ i Fát hasogat, gyújtóst készít. szilánkoló fejsze szilánkolóṷ fejsze: Kis méretű → fejsze, ilyennel hasgatják vékonyra a fát. *Szilegyháza: → Hortobágy szilke ~ fn Ételhordásra használt széles szájú, öblös edény. Anyaga lehet cserépből (cserépszilke), porcelánból, esetleg bádogból. Aszerint, hogy kb. egy-, két-, három- v. négyliternyi főtt étel (leves, főzelék) fért bele, volt egyemberes szilke/egy embernek való szilke, kétemberes szilke/két embernek való szilke, háromemberes szilke/három embernek való szilke és négyemberes szilke/négy embernek való szilke. A háziasszonyok v. a cselédlányok a kasornyába tett ~´kben vitték a főtt ételt a határban dolgozó munkásoknak (kapásoknak, aratóknak stb.). A több részből álló komaszilkében a gyermekágyas asszonyoknak vittek ebédet. 2. Oldalt kiöblösödő, kisméretű fazék. Az ilyen ~´kben a háziaszszonyok a konyhai nyersanyagot (zsír, tejfel, méz) tartották, v. a megmaradt ételt tették el. Ennek alapján zsíros, tejfeles, mézes stb. ~´ről beszélhetünk. 3. Nagyméretű fazék. L. még: cívis konyha,
szabad kút fazekasmesterség; a fogalmak szócikkeit is! *Sziltelek: → Hortobágy szilva ~ fn − A/ Hamvas, sötétkék v. vörös héjú, édes húsú, csonthéjas gyümölcs, ill. a fája. Az egyik legrégibb és legszaporábban termő gyümölcs. Kevesebb gondozást, törődést igényel, mint más gyümölcsfajták (szőlő, barack, alma), jól tűri az időjárás viszontagságait is. Legfontosabb termőterülete a FelsőTisza vidéke, de más tájegységek házikertjeinek is elterjedt gyümölcse és gyümölcsfája. – B/ A cívis portákon, a tanyavilág udvaraiban, gyümölcsöskertekben még a múlt században is igen sok fajtaváltozata volt ismeretes. A különböző fajtákat nyersen, aszalva, lekvárként (lekvárfőzés) fogyasztották/fogyasztják. Legismertebb a kiváló aszalványként számon tartott besztercei (helyi ejtéssel berbencei, bercencei) szilva. Ennek kedvelt illatos változata a muskotályberbencei /muskotályos berbencei/muskotályos szilva. Kis szemű gömbölyű ~fajta a mórabóra, hivatalos nevén mirabella. Jellegzetes paraszti tájfajta a tojásdad alakú, apró és édes nyárvégi ~, a nemtudomszilva/penyigei szilva. Kiváló aszalvány és jó minőségű lekvár készül belőle. A veresszilvából szintén jó ízű cibere, ill. lekvár főzhető. Méretéről, alakjáról lett elnevezve a korán érő, aszalásra igen alkalmas aprószemű-szilva, a későn érő nagyméretű, gömbölyű, kellemesen savanykás ízű lószemszilva /lószeműszilva, az enyhén lapos, jó ízű fügeszilva. Ízéről, illatáról kapta nevét az említett muskotályberbencei/muskotá lyos berbencei/muskotályszilva, fogyasz-
139
szabászasztal
tásának mikéntjéről az érvejószilva, ismertebb nevén bódiszilva, érési idejéről a koraiszilva, egyébről a könnyen hasmenést okozó korai ~ a fosószilva/fososszilva, származási helyéről a duránciszilva (olasz Durazzo, magyarul Duránca). Az olasz származású ringlók családjába tartozott a már kiveszett magvaváló-szilva. Már csak hallomásból tudnak a hercegszilváról, a kökényszilváról és a macskatökszilváról, barackszilváról. A ~fáról lepotyogó termés neve hulló szilva. Az egyiptomiszilva nem ~fajta, hanem népi gyógyszernév. – C/ A ~ és a belőle készült lekvár, gyümölcsíz a cívis konyha egyik fontos élelmiszere (szilvacibere, szilvasajt). Egészben eltéve befőttként, kompótként, tésztás ételek, sütemények töltelékeként stb. egyaránt használatos. Lehullott termése cefrének érlelve a ~pálinka alapanyaga. L. még: lekvárfőzés, pálinkafőzés; a fogalmak szócikkeit is! szilvacibere ~ fn A → cívis konyha egyik étele. → Lekvárfőzéskor a szétfőzött szilvából, ill. télen v. nagypénteken a kész → szilvaízből készítették. szilvaíz ~ fn Általában veres szilvából (cukorral) főzött dzsem, egyfajta → gyümölcssajt. A szilvát → meghajalják, kimagvalják, és nagy → kasztrolyba keményre kifőzik. Egy 1 m hosszú sima deszkára léckeretet szögelnek, a hézagjait ruhával bedugdossák, és a kemény ~t belerakják. Kiteszik a pajta v. az ól tetejére, és ott süti az őszi nap, amíg teljesen keményre nem szárad. Éjszakára fedél alá teszik, hogy a harmat meg ne lepje, mert akkor hamar megposhad. 1 hét múlva kiveszik a formából, egész télen
szabad kút eláll. Mivel a veres szilva kissé savanyú, hogy jó édes legyen, ősszel egy réteg berbencei szilvaréteget főznek rá. Ebből készül télen, ill. nagypénteken a → szilvacibere. A közeli Szamosháton, Erdőháton és Beregben is készítették/készítik. szilvalekvár ~ fn (Különféle) érett → szilvából főzött → lekvár. Sűrűre főzött változatának neve: → bocskortalp. szilvalekvárfőzés: → lekvárfőzés szilvapálinka: → pálinka szilvasajt ~ fn 1. → Szilvalekvárból készített zselészerű édesség. 2. → szilvaíz. szimatol ~ i Keres, kutat vmit. Eriggy mán ki a kamorába, oszt szimatojj valami jóṷt a póṷcrúl! szimentáli ~ mn/fn Zsemleszínű 〈→ szarvasmarha〉. szimetrikus hullámcakk: → szimmetrikus hullámcakk szimmetrikus hullámcakk szimetrikus hullámcakk: → Szőrmekikészítőknél habos és göndörszőrű szőrmék öszszeállításánál alkalmazott forma. szimpla csizma szimpla csizsma: Puha szárú, vékony talpú → csizma. szín1 szin fn Szabadon álló v. lakóházzal, esetleg más épülettel összeépített, elsősorban gazdasági célokra használt épület. Általában nincsenek v. nem mindegyik oldalán vannak falai. Főként a tanyák épülete volt, késő ősztől itt tartották a vetőgépet, más egyszerű gépeket, kapákat, amelyeket lekentek tavottazsírral, a kapákat ösztörűre helyezték, mindennek helye volt. − Rendeltetése szerint van: almásszín, árulószín, csizmadiaszín/csizmaszín, fásszín, gubaszín,
140
szabászasztal
kocsiszín, pelyvásszín, szekérszín, ill. katlanszín. L. még: fészer és a fogalmak szócikkeit is! szín2 ~ fn 1. Színt kap: megpirul. A sütés első ütemében kap ~t a tészta. 2. Tímárok nyelvében: a szőr alatt levő hártyaszerű bőrréteg. 3. Összetételekben lehet (gyakran a színű melléknévvel váltakozva) lószínnév, pl. arabszín, egérszín/egérszínű, egyéb színmegjelölés: daruszínű, gesztenyeszín, kávészín, lányszínű, májszín, nemzetiszín, seszínű, szalmaszínű, violaszín. Nem színnév, hanem ’földszintes (ház)’ jelentésű a földszínű. − Szólás: Se ~e, se fonákja: a) nem szép, nem mutatós. b) nem lehet meghatározni a ~ét. Nem láttam se ~it, se hamvát: egyáltalán nem láttam. Csak ~bűl, nem szívbűl: nem őszintén, csak a látszat kedvéért. − A fogalmak jelentését l. a szócikkükben! színel1 ~ i Fehérít. színel2 ~ i 1. → Timár kikészítendő bőrt éles szerszámmal lekapar. 2. Vmivel egyenlő magasan áll. A víz ~t a parttal. 3. Vminek a színe-javát válogatja. − Adatolt igekötős alakjai: → felszínel, kiszínel, megszínel. színelés színelís fn → Tímár- v. szűcsmesterségben a kikészítendő bőrnek éles szerszámmal való lekaparása. színelőkés színelőÝkés fn Másik neve: színlőÝ. → Tímárok v. szűcsök ívelt alakú, kb. 50−60 cm hosszú, kétnyelű, éles szerszáma, amellyel a kikészítendő bőrt tisztítják. színes oldal színes óṷdal: 1. A szőlőlevél felső, fényes része. 2. A bőr szőrös oldalának neve a lekopasztás után.
szabad kút színfesték színfestík fn → Tímároknál: sodrásból, berzsenyből és kevés hamuzsírból főzött festék. színgyapjú ~ fn A szürke → guba készítéséhez használt sötétszürke gyapjú, amelyet nem kellett festeni, mert nagyon szép volt festés nélkül is. színhártya ~ fn → Tímárok nyelvében: a bőrnek a szőr alatti rétege. színház ~ fn Kislányoknak, kisfiúknak a színi előadást, a színészeket utánzó játéka. L. még: gyermekjátékok színhiba ~ fn → Tímároknál: a bőr hibás festése, a bőr színén esett hiba. színhús ~ fn Csont és zsírréteg nélküli hús. színlevél ~ fn A dohány középső, legnagyobb és legértékesebb levelei közül egy; → anyalevél. színlő: → színelőkés színlőreszelő színlőÝreszelőÝ fn Finomabb reszelésnél használt kisméretű fémreszelő, amelynek a reszelőfelülete már nem durva. színméz színmíz fn A sejtekből magától kiszivárgó, kicsorgó és nem pergetés útján nyert legtisztább → méz, a méz legjava. L. még: méhészet szintbehúzó szintbehúzóṷ fn Másik neve: lehúzóṷléc. Téglalap alakú, lapos vaslemez, amellyel a → rézműves a fölösleges homokot leszedi az → öntőszekrényről. színtelen ~ mn → Fazekasoknál: festetlen 〈edény〉. színtörés színtörís fn A szőrmeoldal színének megváltozása. szipóka szipóṷka fn A gyűjtő méh cső alakú szájszerve, amellyel a nektárt
141
szabászasztal
szivattyúzza. Hosszúsága méhfajtánként más. Minél hosszabb a ~, annál mélyebben nyúlhat a virágokba. L. még: méhészet szipoly szipoj fn 1. Népi neve: tyúkpoloska. A baromfi kis, apró, fekete élősködője, csomókban szívja a vérét. Népi gyógymódja: Ecetbe erős paprikát tettek, ha ezzel bekenték a baromfit, az élősködő elpusztult. 2. Méhekben kárt tevő ~lepke petéje. L. még: állatgyógyászat szirony ~ fn Összetétellel: szironybűr, szironycsík, szironyszál, szironyszíj. Rendszerint zöldre, pirosra v. feketére festett báránybőrből hasított, kidolgozott, keskeny bőrszalag, amelyet ostorszíj fonására, különféle bőrtárgyak (pl. szűrszíj, tarisznya), bőreszközök díszítésére, ill. fonálnyi vastagságú formájában szűröknek, bundáknak, bekecseknek stb. a szegésére, kivarrására használnak. Egyik fajtája a → földszirony. szironybőr: → szirony szironycsík: → szirony szironyfonás ~ fn → Szíjgyártóknál karikás ostorok, bicskatartók, erszények készítésekor bőrök összevarrása, összeillesztése → szirony felhasználásával. szironykötés: → szironyozás szironyoz ~ fn → Szíjgyártó, szűrszabó vmit vékony szíjbőrrel díszit. szironyozás ∼ fn Más nevei: szironykötís, szironyvarrás. → Szíjgyártóknál, szűrszabóknál vékonyra elhasított, színes bőrcsíkokkal való hímzés. szironyszál: → szirony szironyszíj: → szirony szironyvarrás: → szironyozás
szabad kút szirszar ~ fn Értéktelen dolog, holmi. Mindenféle ~t rám akart tukmálni. szita ~ fn – A/ Dob alakú, lyukacsos szövedékből készült, háztartási eszköz szemcsés v. porszerű anyagok tisztítására. Kerete régebben fából volt (faszita), újabban könnyűfém is lehet. Készítői a szitakötőmesterek voltak, akik a különböző lisztminőségeknek megfelelően háromféle ~´t készítettek: sűrű, közepes és ritka ~´t, de csináltak tejszűrő és levesszűrő ~´t is. A liszt kézi szitálásához a cívis háztartásokban kétféle ~´t, egy sűrűbb szövetűt (fátyolszita/selyemszita/ sűrűszita) és egy ritkább szövetűt (kenyérszita) tartottak. Ez utóbbit a komlós korpakovász átszűrésére (kovászszita), de használtan másra is befogták, pl. a házilag vágott pipadohány porának kiszitálására szolgált a dohányszita. Módosabb helyeken a házigazda ilyen ~´ban tartotta a pipábavalót. A háziasszonyok egyéb célokra is használták a ~´t. A házilag megdarált paprikát a kis méretű paprikaszita rézből készült szövetén szitálták át, paradicsom passzírozására való volt a passzírozószita. A hűtőszekrény elterjedése előtt a durvább szövésű ~´val takarták le az éléskamrába letett felforralt tejet v. a maradék ételt, húst stb. De még az ócska darabnak is hasznát vették: a tyúkültető kosárra téve védte a kotlót és a tojásokat (kotlóborító szita). A méhészek eszköze a virágporszita, a pásztorkalap-készítőké a háncsból, vesszőből font fakkszita/nyomószita. − B/ Frazémákban is szerepel. Szólás: Szita, rosta, kíreg, majd megöl a míreg: nagyon mérges vagyok. Átlát a ~´n: felismer vmi csalafintaságot. Az apját
142
szabászasztal
agyonütötte a ~: törvénytelen gyerekre mondják. Közmondás: Új ~ szegen függ, utóṷjára az ágy alá kerül: az új tárgyakat megbecsülik, de ha a használatban tönkre mennek, már keveset törődnek velük. L. még: rosta, szitálás; a fogalmak szócikkeit is! szitabél ~ fn A → szita belső része, térfogata. A hordós → káposzta házi készítéséhez kapcsolódó szó, mértékegység. Ezzel jelölték a hordóba kerülő, összevágott káposzta mennyiségét. szitakötő szitakötőÝ fn Vékony testű ragadozó rovar. szitakötőmester szitakötőÝmester fn → Szita készítésével foglalkozó kézműves. szitál ~ i − Szólás: Ha ugy tudnál ~ni, mint a farod riszálni: mondják a kacérkodó nőnek. szitálás: – A/ Őrlemény v. más szemcsés anyag osztályozása, nagyság szerinti elkülönítése, ill. tisztítása szita használatával. A szitával felszerelt malmok az őrletők kivánságára még a 20. században is gyakran a szita kiiktatásával dolgoztak. Kézi ~hoz két szitát, egy ritkább (kenyérszita) és egy sűrűbb szövetűt (selyemszita/fátyolszita) használtak. Őrlés után az egész őrleményt átszitálták a ritkábbikon. Ezen fennmaradt a korpa, átesett a liszt. Búzánál ezt a lisztet használták minden ételhez, rétes és kalács ki- vételével. Ez utóbbi tésztákhoz alkalmilag szitálták ki a lisztet, de egyszerre csak egy sütéshez elegendő lisztet, ami a sűrű szitán átmegy. Rozsnál csak egyféle lisztet szitáltak, ebből többnyire kenyeret sütöttek. (Ahol az árpa,
szabad kút kukorica malomban való őrlése volt szokásos, ezek egységes őrleményéből is egyféle lisztet szitáltak ki otthon a ritkább szitán.) – B/ Az ún. magasőrlésnél a malomban történő ~ az őrlési folyamat elválaszthatatlan része. Az így elérhető korpátlanabb, fehérebb lisztminőség osztályozatlan őrleményből házi ~sal nem állítható elő. − Országszerte szokásos búzánál a 3 részre bontás: első liszt kalácsnak, rétesnek, második liszt gyúrt tésztához, kenyérhez, rántáshoz, míg a harmadik rész a korpa. E két utóbbi közé esik minőségben a takarmányliszt (derce). Ezt az őrlető leg- többször nem kérte külön, hanem gazdasági helyzete szerint a kenyérlisztbe v. a korpába kevertette. Az Alföldön gyakori az eggyel több lisztminőség szétválasztása: a második lisztként gyúrólisztet, harmadikként kenyérlisztet is el szoktak különíteni. – C/ A lisztminőségek cívis népnyelvi elnevezései ingadozók, egy részük a hivatalos v. félhivatalos malomipari megjelölések pontos v. pontatlan átvételei: búzaliszt, derce/derceliszt, lángliszt, muntliszt/finomliszt/nullás liszt/simaliszt/első liszt, rétesliszt. − Az osztályozva tárolt liszteket közvetlenül a felhasználás előtt általában átszitálják, így tisztítják meg az esetleges szennyeződéstől. L. még: a fogalmak szócikkeit is! szitáló eső szitálóṷ esőÝ: Enyhén csepergő → eső. L. még: időjárás szítat ~ i → Tímár mészből kivett bőrt hideg vízben, pl. a patak vizében áztat, szívat. Igekötős alakjai: → átszitat, kiszitat, megszitat.
143
szabászasztal
szítóárok szítóṷárok fn A → kemence alján végigvonuló mélyedés, amelybe a tüzet tolják be egészen a külső résfalig. szív1 ~, szíj, szí i Adatolt igekötős alakjai: → beszív, elszív, felszív, kiszív, leszív, megszív. szív2 ~ fn 1. A vérkeringést biztosító, izmos falú szerv. Állatnak ez a szerve mint étel. 2. Mézeskalácsos faforma, → mézeskalácsszív. 3. Tokni- v. fehér- v. barnatésztából készített mézeskalácsos termék. − Kifejezésekben: szív küldi szívnek szív: ilyen felirattal ellátott ájzolt ~. Szív küldi szívnek szívesen szív: ilyen felirattal ellátott nagyméretű ájzolt ~. A ∼et a legények vették/veszik kedvesüknek a vásárokon. Szivitül szakadt: vkinek a vér szerinti gyereke. Szóláshasonlatban: Ojan a ~e, mint a vaj: érzékeny, gyöngéd. Szólásban: Szívire veszi a bánatot: a) nagy bánatba esik. b) nem tudja magát túltenni a fájdalmán. L: még: jézusszív szivacs ~ fn Bútorok kárpitozásához használt tömőanyag. szív állású ~ : Szív alakú. szívanó: → szénvonó szivárvány ~ fn A távolabb hulló esőcseppeken megtörő napfény által keltett, körív alakú, színes fényjelenség az égbolton. − A cívis népi hiedelem szerint (is) megjelenése jó időt jelent. szivárványos kút ~: Szivattyús → kút. szívbökő szívbökőÝ fn Szív alakú mézeskalács-szaggató. L. még: mézeskalácsos szívburoklob ~ fn (rég) Szívburokgyulladás. L. még: népi betegségnevek
szabad kút szívelhájasodás ~ fn Nagy mennyiségű zsírszövet felszaporodása a szívburok alatt, amely kövér embereknél alakul ki. Beterjed a szívizom rostjai közé is, és nagyfokú zsírlerakódás esetén gátolja a szívizmok működését. L. még: népi betegségnevek szíves ~ mn − Szólás: Benn ~ebb, kinn téresebb: tréfás kétértelmű betessékelés, kopogtatásra adott válasz. szívesen ~ hsz − Szólás: Szívesen máskor is, ha úgy esik, százszor is: válasz annak, aki vmit megköszön. szívesség szívessíg fn − Szólás: Se gazda, se szívessíg: tréfás panasz az itallal takarékosan bánó házigazdára. szívguta ~ fn (rég) Egy betegségfajta. L. még: népi betegségnevek szívgyökér szívgyükér, ~ fn Fák elágazó gyökérzetének fő gyökere. szívhólyag szívhóṷjag fn Mészárosok szavaként: a marha szívburka. szívhólyagtőke szívhóṷjagtőÝke fn Kúp alakú fatőke, erre húzva szárították ki a marha szívének burkát, amelyből a → szívhólyagzacskó készült. szívhólyagzacskó szívhóṷjagzacskóṷ fn Szarvasmarha szívburkából készült → dohányzacskó. Elsősorban az iparos férfiak használták. szívizomlob ~ fn Szívizomgyulladás. Egyik fajtája az → idült szívizomlob. L. még: népi betegségnevek szívlel ~ i Rendszerint tagadó mondatban: kedvel, szeret. szívóka szívóṷka fn Beleitől megfosztott nádszál ivóvíznek vmilyen edényből, pl. → csobolyóból való felszívására.
144
szabászasztal
szívonó: → szénvonó szívónyomó: → borszivattyú szívószelep szívóṷszelep fn A → fújtató alján lévő szelep, amely beszívja a levegőt. szívrepedés szívrepedís fn (rég) Egy betegségfajta. L. még: népi betegségnevek szívsorvadás ~ fn (rég) Egy betegségfajta. L. még: népi betegségnevek Szív utca Szív ucca tn A → Miklóskapu városrész egyik utcája. Neve 1926−1948 között Nagyvárad utca volt. szlankamenka ~ fn Balkáni eredetű, bőven termő → szőlőfajta. L. még: szőlőtermesztés−szőlőművelés szó szóṷ fn 1. A nyelv önálló egysége; beszéd; beszélgetés. − Frazémákban gyakori. Szóláshasonlat: Úgy jön belőÝle a szóṷ, mint a fojóṷvíz/patak: a) folyamatosan beszél. b) csak úgy dől belőle a ~. Annyit ír [ér] a szava, mint a rígi kétgarasos: semmit sem ér. Szólás: Ne írje szóṷ a ház elejit!: a beszélőnek önmagához címzett figyelmeztetése: ne szóljanak meg, ne keveredjem rossz hírbe! Szóṷ íri a ház elejit: megszólják. Úgy forgattya a szóṷt, hogy pászojjík: a beszédet a maga javára, ill. az alkalomhoz alakítja. Úgy forgattya a szóṷt, hogy ne pászojjík: úgy csűri-csavarja a ~t, hogy civakodás a vége. Nem áll benne a szóṷ: nem tud titkot tartani. Megáll benne a szóṷ: tud titkot tartani. Hogy eggyik szavamat a másikba ne őÝccsem!: hogy rendet tartsak mondanivalóm előadásában. Eggyik szavamat a másikba nem őÝtöm: a) igyekszem rendet tartani a mondanivalómban. b) nem másítom meg
szabad kút a kimondott ~t. Eggyik szavát a másikba vágja: nem tud rendet tartani a mondanivalójában. Szóṷ köztünk maraggyon, de ha tovább megy, az se baj: (tréf) legyen a kettőnk titka, amiről beszélgettünk, de ha elmondod, az sem baj. Lenézés kifejezése: Innen oda nem jár a szóṷ, tehozzád a kutya se szóṷl: veled nem tárgyalok. Nem lehet elindulni a szaván: nem lehet megbízni benne, nem következetes. Csak hánnya-veti a szóṷt: fölényeskedve beszél vele. Változata: Csak íppen odalöki a szóṷt. Ráfordul a szóṷ: vki v. vmi a beszédben ~ba kerül. Egy szóṷt se szóṷlt, azt is halkan mondta: (tréf) némán hallgatott, még a hangját se lehetett hallani. Megvágja szóṷval: felesel, visszavág vkinek. Hajtya a szóṷt: pletykál. Nem hall kicsi szóṷt: nagyot halló. Hajjunk szóṷt!: csendkérés pohárköszöntő előtt. Szóṷ se legyík vasárnapig!: a kielégített gyereket ezzel intik csendre. Nem íri szóṷval: hiába kiáltott utána, már nem hallotta. Szóṷbul szóṷ kerekedett: ~ ~t követett. Szóṷba vesz valakit: megszól vkit. Szóṷt hallok, de embert nem látok: (tréf, gúny) a) hallom a hangodat, de olyan alacsony vagy, hogy nem is látlak. b) hallom, hogy beszélsz, de nem adok rá semmit. Közmondás: Sok szóṷnak sok az ajja: aki sokat beszél, az rendszerint kevés lényeget mond. Szóṷbul ért a magyar ember: akinek baja, panasza van, az szóljon, mert csak így lehet segíteni rajta. Kevés szóṷbul is sokat ért az okos: akinek van esze, ért a finom célzásokból is. Nincs könnyebb a szóṷnál, nehezebb a sóṷnál: igérni könnyű, de megtartani
145
szabászasztal
nehéz. A szóṷt nem aggyák pízír: útbaigazításkor bátran fordulj másokhoz. Rágd meg a szóṷt, mielőÝtt kimondod!: fontold meg, mit beszélsz! 2. Madár, ill. tárgy, eszköz, természeti jelenség hangja, pl. → kakukkszó, ágyúszó, harangszó, hegedűszó, muzsikaszó. L. még: jajszó szoba ~ fn Ház (lakó)helyisége. Öszszetételekben adatolt változatai: helyzetéről kapta nevét a felsőszoba, méretéről a nagyszoba, jellemző berendezéséről a kemencésszoba/kemenceszoba, gardróbszoba, egyéb jellegzetességéről a tisztaszoba, földes szoba, használóiról a segédszoba; szószerkezetben: gazduram szobája. − Szólásban: Csak ott tiszta a ~´ja, ahon a papok táncolnak: felületesen takarít. Közmondás: Amijen a ~, ojan a gazdasszony: a ház rendje, tisztasága mindent elárul a gazdasszonyról. Egy a ~ a kemencével: a házastársaknak közös az érdeke és a felelőssége. L. még: a fogalmak szócikkeit is! szobacica: → szobalány szoba-konyha ~ fn Egy szobából és egy konyhából álló lakás. szobakonyhás ~ mn Egy szobából és konyhából álló 〈lakás〉. szobalány szobajány fn Tréfás neve: szobacica. Városra, úri házakhoz, polgárosult nagygazda családhoz elszegődött parasztlány. A szegény parasztlányok a cívisvárosba szívesen jöttek szolgálni, mert így megmenekültek a nehéz paraszti munkától, és hozományukat megkeresték. Előfordult, hogy tapasztalatszerzés céljából a gazdalányok is egy-két évet mint ~ok szolgáltak le. Kb 15−16 éves kortól mentek ~nak, munkájuk a takarí-
szabad kút tás, ágyazás, mosogatás, bevásárlás, főzés volt. A falura visszakerült ~ok a városi konyha, a polgárosult életforma és magatartás meghonosítói lettek. szobaszolga szobaszóṷga fn Szállodai, munkásszállói szobák rendben tartását végző alkalmazott. szocialista cocilista, cucilista mn/fn A szocializmus híve, terjesztője. szóda ~, zóṷda fn Mosószóda. A cívis háziasszony által a → szappanfőzéshez használt vegyület neve → kristályos szóda, → marószóda, → zsírosszóda/zsírosszódány. szódány szóṷdány, zóṷdány fn 1. Marólúg. 2. Szódavíz. szódányos zóṷdányos mn Mosószódát tartalmazó 〈víz〉. szódavíz szóṷldavíz, zóṷdavíz fn Ásványvíz. szójátékok: → cívis népnyelvi frazémák szokás ~ fn Azt vette ~ba: úgy kezd cselekedni, eljárni. szókiejtés szóṷkiejtís fn Hanglejtés, beszédmód. − Szólás: A szóṷkiejtísünk is egyformán lejt: két v. több ember (rokon) hasonló szavakat használva hasonló hanglejtéssel beszél. szokmány ~ fn Kabát-, ill. zubbonyféle. L. még: cívis férfiviselet szoknya ~ fn – A/ Derékra erősített, onnan szabadon lógó, a két lábat együtt takaró, alul nyitott ruhadarab (félszoknya). Közvetlenül a testen viselik. A többrétegű öltözködésben női felsőruha szerepe van. Az alatta viselt hasonló formák (pendely, alsórokolya) eredetileg fehér vászonból v. gyolcsból készültek.
146
szabászasztal
A mellényes ~ a 19. század első felében ünnepi, később hétköznapi v. alsóruha volt. − Európában a 16. századtól jött divatba a derékban teljesen elvágott, kétrészes öltözék. − A valóságos ~ az európai népviseletek reneszánsza óta megmerevedett hagyományos formában 3−4 bőszoknyás viseletekben 5−6 v. több egymás mellé varrt hengerpalást. Nevezik szórványosan rokolyának is. Alapanyaga lehet posztó, később mindenféle gyapjú, pamut és selyemszövet, mindenféle színben, sokféle mintával, gyárilag nyomtatott v. szőtt virágok szolgálhatnak alapanyagául. Rendszerint köténnyel viselik. A parasztszoknyák általában ráncolva vannak (körülráncos szoknya, ráncos rokolya). A derékpántba rögzített ráncú ~ országszerte általános. A ~ kívánt esésvonalát elősegíthetik az aljába belülről varrt fodorral és az alája felvett alsószoknyákkal. A ~ alján belülről varrt, 5−10 cm széles piros v. más színű szegély szinte általános. A kimenő ~ egyik varrásába bevágott zseb is kerülhet. A ~ sokszor elöl végig nyitott, alkalmilag összetűzhető v. kapcsolható. Máskor csak hasítékot hagynak, amit madzaggal, kapoccsal, a 20. században sokszor gombbal zárnak. − Polgáriasabb viseletekben csípőnél testhezálló, harangszabású ~ is előfordul a 19. században is. − A ~ viselője lábszárát nagyrészt v. egészben takarta a köznépnél is a 18. századig. Az ilyen hosszú ~ azóta városias, polgárias viseletet jelent (pl. cívis női viselet). − B/ A cívis népnyelvben több összetétel (szószerkezet) utal a különböző ~változatokra. Anyagáról kapta nevét a delénszoknya, a pargetszoknya,
szabad kút és ide- vehető a vékony lepelszoknya is. Jellegzetes alakjáról lett elnevezve a bukfencszoknya/bukjfelszoknya, a kosztümszoknya, szabásáról a cikkbe szabott szoknya, ciklis szoknya, viselőjének társadalmi helyzetéről (és a ~ készítési módjáról) a parasztszoknya; vmilyen viszonyítás az alapja a felsőszoknya, ill. a félszoknya névnek. − Szólás: Kurta előÝl a ~´ja: (gúny) főleg lányra mondják: másállapotban van. Más változata: Kurta előÝl a ~´ja, előÝl kurta, hátul hosszú, nem kell annak gyöngykoszorú. Közmondás: Hosszú ~, rövid ész: (gúny) a nők kevésbé okosak, mint a férfiak. 2. Az orsó levehető része, mely a cérnát védi a szennyeződéstől. L. még: a fogalmak szócikkeit is! szól szóṷl i Kisebbít, gyaláz. Jóṷl tuggyák szóṷlni, szapulni az embert. − Szólásokban: Te csak akkor szóṷjj, mikor a bika fingik!: a te neved, hallgass! Ojan bal vállrul szóṷl hozzá: félvállról beszél vele. Könnyűvérű, könnyű erkölcsű nő jellemzése: Ne szóṷjj neki, csak incs neki, úgyis tuggya, mi kell neki!: nagyon könnyen ráveheted a szeretkezésre. Se nem szóṷl, se nem lát: kérdezés, ill. megfontolás nélkül cselekszik. − Adatolt igekötős alakjai: → beleszól, beszól, elszól, megszól, visszaszól. szólamvezető: → Kántus szólás szóṷlás fn 1. Beszéd. 2. Egy nagyobb közösségben, szájhagyomány útján terjedő szókapcsolat v. mondat. L. még: cívis népnyelvi frazémák szóláshasonlat: → cívis népnyelvi frazémák
147
szabászasztal
szólásmondás szóṷlásmondás fn Másik neve: őÝsmondás. A cívis népnyelv összefoglalóan így nevezi a népi szólásokat, szóláshasonlatokat, közmondásokat. L. még: cívis népnyelvi frazémák, példás ember *Szólátmonostora: → szárazmalom szóldavíz: → szódavíz szolga szóṷga fn 1. Háztartási, gazdasági fizikai munkára felfogadott férfi. 2. Szóṷgám, kis szóṷgám: gyermek v. fiatalabb személy → megszólításaként: Gyere szóṷgám, kis szóṷgám! 3. Iskola~. Csengett a szóṷgának a csengőÝje minden óṷrába, ez jelezte, hogy kimehetünk az udvarra. − Közmondás: Magad uram, ha szóṷgád nincs. Magad ugass, ha kutyád nincs!: ha nincs kinek parancsolj, magad fogj a munkához! Szökött szóṷgának ebszar a fizetíse: aki otthagyja a munkaadóját, annak nem jár fizetés. − Több összetétel utótagjaként szerepel: → irodaszolga, iskolaszolga, közszolga, szobaszolga, templomszolga. szolgabosszantó: → légy szolgafa szóṷgafa fn A (hortobágyi) pásztoroknak, mezőn dolgozó parasztoknak, erdőn dolgozó munkásoknak szabad tűznél, bográcsban, vasfazékban történő főzéshez használt eszköze. A derékszögben v. tompaszögben nőtt faág, L alakú főzőfa kihegyezett végét leverik a földbe, v. a → vasaló földjébe ásott kerékagyba ütik, és a tűz fölé nyúló vízszintes, hosszabb ágán levő bevágásba akasztják a bográcsot v. vasfazekat. Korábban a szabad- és kandallós tűzhelyes házak konyháiban a bográcsban, vasfazékban való főzéshez általában el volt
szabad kút terjedve. Újabb időkben vasból is kovácsolják, és vásárokon árusítják. szolgál szóṷgál i 1. Munkára alkalmas állapotban, beüzemelt állapot- ban van. 2. Az ütőkalapácsok a vályúban leföl mozognak. − Udvariassági formulaként kínálásra, ajándékra mondott válasz: Nem szóṷgáltam én erre: nem érdemlem meg. − Adatolt igekötős alakjai: → átszolgál, felszolgál, kiszolgál, leszolgál, megszolgál, visszaszolgál. szolgáló szóṷgálóṷ fn Fiatal szegényparasztlány, aki kialkudott bérért házbeli és ház körüli munkára egész esztendőre elszegődött. Debrecenben a tehetős iparosok, polgárok és a cívis nagygazdák tartottak ~t. Munkáját a gazdasszony irányította: takarított, főzött, mosogatott, mosott, baromfit gondozott, kertben dolgozott. − A → kisszolgáló 13−14 éves kislány, aki fél bérért segített a házi munkában mint a gazdasszony v. ~ segítsége; libapásztor is volt. A → nagyszolgáló önálló volt, a gazdasszony munkáját végezte, kenyeret is sütött. A → tanyai szolgáló v. mindenes szolgáló tehenet is fejt, malacot etetett, tengerit morzsolt, dologidőben mezőgazdasági munkát is végzett: kapált, szénát forgatott, répát egyelt, markot szedett. Férjhezmenetele után nem szegődött el, csak abban az esetben dolgozott tovább a háztartásban v. tanyán, ha férje ugyanott béres v. kocsis volt. − Réjában: Recefice, póṷkhálóṷ! Aggyál pinát szóṷgálóṷ! *szolgálólegény fn Céhes életben: a legények gyűlésén szolgálatot teljesítő ifjú.
148
szabászasztal
szolgálómester szóṷgálóṷmester fn (rég) Az a mester, aki a → remekelésnél segédkezett. szolganyugvó szóṷganyugvóṷ fn − Szólás: Szóṷganyugvóṷ, gazdamorgóṷ, gazdasszonykucorgóṷ: akkor mondták, ha a sok esőzés miatt nem haladtak a mezei munkával. L. még: gazdamorgó szólongat szóṷlongat i 1. Szólítgat. 2. Ismételten rászól vkire. szombat ~ fn A hét hatodik napja. − Szóláshasonlat: Hosszabb píntek, mint ~, de még hosszabb vasárnap: kint lóg az alsó szoknyája. szombati napsütés: Mária-legenda. Egy vélt természeti jelenség (minden szombaton kisüt a nap) magyarázatára szolgáló történet. Szűz Mária szombaton szokta kimosni a kis Jézus ruháját. Egyszer borús idő volt, nem tudta kiteregetni a vizes ruhát száradni. Istenhez fohászkodott, mire a nap kisütött. Azóta minden szombaton, akármilyen idő van is, legalább egy kis időre ki kell sütnie a napnak. Ez szoros kapcsolatban van a római katolikus egyház Mária-kultuszával. A szombatot a középkor elején Mária tiszteletére szentelték. A szombati mosás hátterében a pénteki mosás tilalma (→ hét napjai) áll. Nálunk mindenütt ismerik. A régi cívisek is úgy tartották, hogy hétköznap akármilyen rossz idő van, szombaton, ha rövid időre is, de kisüt a nap, mert Arra gongya van a Jóṷ Istennek, hogy az árvák ruháját megszáríccsa. Szomjú-hát: → hortobágyi helynevek és helynévtípusok
szabad kút Szomjú-lapos: → hortobágyi helynevek és helynévtípusok Szomjú-laposi-halastó: → hortobágyi helynevek és helynévtípusok szomjúzik ~ i Szomjazik. Szomolyai fekete cseresznye: → cseresznye szomorú estike: → éjjeli viola szomszéd szomszíd fn A mellettünk v. közelünkben lakó személy, család. A közvetlen ~ a → tőszomszéd. → Megszólítás is: Kovács szomszíd. A ~i együttélés (íratlan) szabályait a → cívis jogszokások egyik területe, a szomszédjog szabályozta/szabályozza. Sajátos ~i viszony a → földszomszéd. Átok: Legyík rossz szomszíggya, meg mindig kőÝtözzík!: a cívis hagyomány szerint a török ezzel átkozta meg a magyarságot, török átok. Közmondásokban: Jobb egy jóṷ szomszíd, mint egy rossz testvír: többet ér egy segítőkész ismerős, mint az olyan rokon, akire a bajban nem számíthatunk; Nincs három nagyobb csapás, mint a csepegőÝs ház, rossz szomszíd, rossz felesíg: ezek keserítik meg a legjobban a házas ember életét; Ne örűjj annak, ha a szomszíd háza íg!: ne örülj a más kárának, mert téged is érhet hasonló. Más változatokban: Az okos ember nem örül annak, ha a szomszíd háza íg. Nem öröm az, ha a szomszíd háza íg; A szomszíd kertye/ríttye mindig zőÝdebb, a szomszíd felesíge mindig szebb: a másét mindig jobbnak, szebbnek látjuk, mint a sajátunkat; Jóṷ kutya nem ugat át a szomszídba: a ~ dolgaiba nem illik beleavatkozni.
149
szabászasztal
szomszédjog: → ablakjog, cívis jogszokások, földszomszéd szomszédol szomszídol i Időtöltésül szomszédokat látogat. Debrecenben nem, de a környező tanyavilág lakói között szokásban volt. szomszédság szomszíccság fn – Közmondás: Rossz szomszíccság, török átok, őÝk nem a legjobb barátok: nagy csapás, igazi török átok a rossz szomszéd. szopásgátló szopásgátlóṷ fn Szúrós kantár v. orrlyukba tehető lapos falemez, ami megakadályozza a borjút a szopásban. Egyik fajtája a → borjúszúró. szopik ~ i − Gúnyos elutasítás: Eriggy haza, oszt szopjál!: fiatal, gyenge vagy ehhez a munkához. szopka ~ fn (gúny) Olyan → gyerek, aki nagyocska korában is szopja az ujját. szopóka: → csutora szopornyica: → szopornyika szopornyika ~ fn Hivatalos neve: szopornyica. Fiatal → kutyák és macskák hurutos fertőző betegsége. A cívisek úgy gyógyították, hogy felforrósított kenyérhéjjal sütötték meg az állat orrát. szopornyikás ~ mn Szopornyicás. szopos ~ mn Szopós, aki még szopik. szopos bárány ~: Újszülött → bárány; általában 2−3 hónapos koráig nevezik így nemtől függetlenül; szopós bárány. L. még: juhtartás szopos borjú szopos bornyú: Anyjától még el nem választott → borjú, szopós borjú. L. még: szarvasmarha szopos csikó szopos csikóṷ: Anyjától még el nem választott → csikó. L. még: lótenyésztés
szabad kút szopos malac ~: → Malac, amely még szopik. szoptatás: − A/ A → kisgyermek táplálásának első szakasza. A ~t a szülés után általában 2−3 órával kezdték. Gyakori volt az is, hogy a síró babát rögtön odatették az anyjához, aki mellbimbóját megnyálazva betette a kicsi szájába, és szoptatni kezdte. Az előtejet károsnak tartották és lefejték. Az újszülöttnek eközben teát v. kölcsöntejet adtak. A ~ eleinte rendszertelen időközökben történt, gyakran egész éjszakára a csecsemő szájában hagyták a mellbimbót. Később a kicsi ~ára 3 óránként, majd 4 óránként kerítettek sort. Ha sírós volt, az anyatejen kívül teát is kapott. 2−5 hónapos, másutt féléves kortól az anyatejet már nem tartották elegendőnek, és mellétápláltak, gyereknekvalót adtak neki (→ csócsa, csócsál). A ~ ideje általában 1 év volt, de 2−3 éves korig sem volt ritka, sőt néha ennél is tovább szoptattak, különösen, ha közben újabb gyerek született. Ilyenre a debreceni tanyavilágból is akadt példa. A 4−5 éves tanyai fiúcska így ripakodott rá hazaérkező anyjára: Hon vóṷtál idáig, mert szophatnék vagyok! A szopásról való leszoktatás fő módozata az undorkeltés volt. Az anya az emlőjét fekete kenőccsel v. korommal, csípős paprikával kente be, és a gyermek szájához tartva kakás! − mondta neki. – B/ A ~sal kapcsolatos betegségek közül a mellgyulladás a legveszedelmesebb: fejéssel, kiszopással próbálkoztak, borogatást (zsírral, hájjal, olajjal, tojássárgájával, füvekkel kevert készítmények) alkalmaztak. Bimbórepedés esetén bekenték a bimbót pl. dióolajjal,
150
szabászasztal
faggyúval, írósvajjal v. gyógyítók által készített kenőccsel. Hajdan a ~ időszakához különböző hiedelmek fűződtek. A tejet számtalan tilalom védte. A tej elapadásának fő okát abban látták, hogy vmelyik látogatóra ráragadt a tej, magával vitte. Ezért pl. a → gyermekágyas ágyára nem ülhetett senki. Első 3 nap és naplemente után nem adtak ki semmit a házból, mert ezzel a tejet is elvitték; menstruáló nő nem látogathatott gyermekágyast. A hiedelmek a cívis paraszttársadalomban nem éltek általánosan. – C/ A szopás, ~ néhány frazémának is tárgya. Gúnyos leintés: Eriggy haza, oszt szopjál!: fiatal, gyenge vagy ehhez a munkához. Maga szopta az annyát: főleg borjúra, de jól megtermett, erős férfira is mondják. L. még: emberi test szoptatós dajka szoptatóṷs dajka: A csecsemőt anyja helyett szoptató → dajka. szoptatós koca szoptatóṷs koca: Malacát emlőjéből rendszeresen tápláló → koca. szórás szóṷrás fn Másik neve: szelelís. Az egyik hagyományos magtisztító eljárás (magtisztítás). Szeles időben lehetett végezni. Ha mód volt rá, a cívis parasztgazdaságban a tisztára sepert szérűn estefelé mindennap felszórták az aznap kinyomtatott szemet. A munkát ketten végezték: a szóró és a felező (fölöző). A szóró úgy állt, hogy a szelet bal kéz felől kapja. Eszköze egy 2−2, 5 m hosszú nyelű szórólapát/szóró falapát, nagy fejrésszel. A szóró merített a garmadából, és magasan a szél irányába dobta a lapát tartalmát. A súlyosabb
szabad kút szem a széllel szemben is messze elrepült, ez volt a tiszta búza. A könnyebb ocsú a szóró előtt esett le, az egészen könnyű töreket és pelyvát messze ragadta a szél. A felező a felezőseprűvel (fölözőseprű) a kezében háttal állt a szélnek. A kb. 4 m hosszú nyelű seprű elérte a legmesszebb levő helyeket is. A felező kezében a seprű úgy járt, mint az óra ingája, egyenletesen hajtotta a szemről a tokot, törmeléket. Ha sok volt a termény, ketten is szórtak egyszerre. Ilyenkor ütemesen, felváltva dolgoztak: az egyik merített, közben a másik a magasba dobta a szemet. De ilyenkor is egy felezett. A művelet végén a tiszta búzát vékával felmérték, ügyelve, hogy a véka ne legyen tetésen, mert akkor több mint 25 kg lett volna. Ilyenkor → csapóléccel lesimították róla a fölösleget. A ~ fejlettebb formája a kézzel hajtott eszköz segítségével történő magtisztítás (szelelőrosta). Ilyenkor az eszközben keltett légáramlat tisztította meg a terményt. L. még: a fogalmak szócikkeit is! Szordas: → Pallag szorgalmatos ~ mn Szorgalmas. szorgos ~ mn Sürgős, halaszthatatlan. Szólás: Sok a dolog, mind ~, egy a gyerek, az is rongyos, ill. Sok a dolog, mind ~, sok a gyerek, mind rongyos: mindkettőt a nagy szegénység jellemzésére mondták. szorgoskodik ~ i Serényen végzi a háztartási, gazdasági stb. munkát. szorít ~ i Sürget. − Szólás: Szorít a csizsmája: nem tud eleget tenni fizetési kötelezettségének. Tudom én, hun szorít a csizsma: tudom, hol a gond, a hiba. Ha Dorottya szoríttya, Juliánna tágíttya:
151
szabászasztal
akkor mondják, ha Dorottya-napon (február 6.) fagyos, hideg az idő. − Adatolt igekötős alakjai: → felszorít, kiszorít, leszorít, megszorít. szorító szorítóṷ fn 1. Gubaszövőszék része. 2. A birkaúsztatóhoz kapcsolódó deszkaépítmény, amelyre az állatokat a fürdés előtt hajtják; dobogó. 3. Vadabb lovak megfékezésére való, a kantárhoz csatolt lánc. 4. Összetételekben utótagként: → betűszorító, csoroszlyaszorító, kutyaszorító, présszorító, sarokszorító. szorítókarika: → szorítókerék szorítókerék szorítóṷkerék fn Másik neve: szorítóṷkarika. → Szövőszék páros alkatrésze, amellyel a vásznat feszesen tartják. szorítómadzag szorítóṷmaddzag fn A gyapjútépéshez használt → kártolószék tartozéka. szorító szerkezet szorítóṷ szerkezet: Hordópalást-összehúzó. szóró szóṷróṷ fn A szelelést, → szórást végző munkások közül az, aki a tisztítatlan gabonát a levegőbe feldobja; lapátos. Két ember vóṷt, az eggyik a felezőÝ, a másik a szóṷróṷ. L. még: cukor- szóró szóró falapát: → szórólapát szórólapát szóṷróṷlapát fn Szószerkezettel: szóṷróṷ falapát. A szeleléssel történő gabonatisztítás, az ún. → szórás eszközeként használt falapát, amellyel a gabonát a magasba dobják. L. még: lapát szorongat ~ i Vizeletet visszatart. Ne szorongasd, mert beteg leszel! − Adatolt igekötős alakjai: → felszorongat, megszorongat.
szabad kút szoros ~ mn Sürgős. Most van a legszorosabb dologidőÝ. szorté, szortéj: → szortír szortimenti kaptafa ~: → Cipészmesterségben különféle, válogatott → kaptafa. szortír szorté, szortéj fn → Cséplőgép alkatrésze, ezen keresztül szétválasztva folyik a zsákba külön-külön a tiszta búza, a kétszeres, ill. a gazos, szemetes rész. szortírozó gép szortírozóṷ gép: Szemes terményt minőség szerint szétválogató gép. L. még: megszortíroztat szorul ~ i − Adatolt igekötős alakjai: → beleszorul, beszorul, hazaszorul, megszorul, odaszorul. szorulás: → beszorulás szorultságból szorúccságbul hsz Megszorult helyzetben, jobb híján; szorultságtól. szórványos elletés szóṷrványos elletís: Juhászoknál különböző időben végzett és ezért sokkal több munkával járó → elletés. szórványtanya szóṷrványtanya fn Az → Erdőspuszták területén, ill. a határ nyugati oldalán levő tanyaközpontok körül elszórtan álló tanyák egyike. L. még: Bánk, Cuca, Fancsika, Haláp, Pac, Pallag, Soma szórva vető gép: → vetőgép szószólló: → szószóló szószóló szóṷszóṷllóṷ fn 1. → násznagy. 2. Pletykás nő. szótartó szóṷtartóṷ mn Titkot tartani tudó 〈személy〉, akibe megáll a szóṷ, nem aggya tovább. *Szotyoritelep: → utcák−utcanevek
152
szabászasztal
szotyós szotyóṷs mn Szotyos, ütődött, megpuhult 〈gyümölcs〉. A vadkörte az erdőÝn termett, a szalmakazalba tettük, megírett, jóṷ szotyóṷs lett. szotyósodik szotyóṷsodik i Gyümölcs löttyedtté válik. Igekötővel: → megszotyósodik. szóval szóṷval szóal, szal hsz 1. Töltelékszóként: hát. Szóṷval ijen hidegtálat csináltunk. 2. Röviden, egyszóval. Szóṷval a második világháborúig az mindig eccsíges vóṷt. 3. Ahogy az elmondottakból következik, tehát. Hát szóṷval az így törtínt. sző szőÝ, szű i Szövéssel kelmét, vásznat készít. − Adatolt igekötős alakjai: → besző, lesző. szöcske ~ fn Népi neve: kabóṷca. Bokros, füves helyen élő, hosszú csápú, egyenes szárnyú rovar. Hosszú ugrólábának népnyelvi neve: → ugró(ja). Egyik fajtája a zöld színű, nagyméretű → zöldtücsök. L. még: kabóca szöcskeugrató szöcskeugratóṷ mn Az olyan rét, legelő tréfás megjelölése, ahol a jószág már csak itt-ott talál legelnivalót. szőke szőÝke mn Juh egyik pofaszíne. L. még: juhtartás szőkederes szőÝkederes mn Lószínnév, a → deres egyik árnyalata. L. még: lótenyésztés szőkeliba szőÝkeliba fn Köznyelvi neve: nyári lúd. A Hortobágy egyik költöző madara. Aratás utáni népi neve: tallóṷliba. szőkesárga szőÝkesárga mn 1. Lószínnév, a → sárga egyik árnyalata. 2.
szabad kút Juh egyik pofaszíne. L. még: lótenyésztés szökőesztendő szökőÝesztendőÝ fn Szökőév. szökik ~ i Kifejezésben: Szökik a szesz: → Pálinkafőzéskor párolog a szesz. szőllő: → szőlő szőlő szőÝlőÝ, szőÝllőÝ fn 1. – A/ Vitis vinifera. Az egyik legrégebben termesztett kapásnövényünk és gyümölcsfélénk. Az élő növény neve szőlőtőke/ tőke (a vesszőből növesztett tőke az árvatőke), a tőke föld felett kiszélesedő része a fej, az alsó, vékonyabb része a nyak. Fő gyökere az anyagyökér, ebből sarjad ki a több oldalgyökér. Ezek mélyen a földbe hatolnak. A talaj szintjén v. közelében a talajban van a harmatgyökér. Ezeket a tőkekezelés során kapával kivágják, mert ha elszaporodnának, rájuk támaszkodnék a növény, és szárazságban nem tudná ellátni a tőkét nedvességgel. Az anyagyökérnek és oldalgyökérnek zavartalanul kell kifejlődnie. A nyakgyökér a tőke alatt levő erősen megvastagodott gyökérzet, az anyagyökér nyúlványa, belőle fakadnak a fatty/ fattyú vesszők. A tőkefej gyermekfej nagyságú megvastagodás, akkor a legjobb, ha kerek. Ebből ágaznak ki a venyigék, a ~vesszők. (A venyige a már lemetszett vesszőt is jelenti.) A ~veszszőnek a tavaszi metszéskor kicsordul a leve (levedzik), ezt kis üvegcsébe felfogják, és szemfájás gyógyítására használják. A ~vessző fejlődési foka többféle lehet. A tőkéből sarjadzó egyéves új hajtás még nem terem. A többéves ter-
153
szabászasztal
mővessző neve cservessző, a másodéves cser termi a legtöbb ~t (csercsap). A harmadik év után már el kell távolítani, mert tőkésedni kezd, így a tőke formátlanná válik (cseresvessző). A szép, dúsan virágzó, de alig termő tőkének egyes vidékeken (pl. Szeged környékén) kurvatőke/rugóstőke a neve. A kiöregedett, kihányt ~tőke, tuskó jó tűzrevaló. A vesszőkön van a szem néven emlegetett rügy. A zavartalanul fejlődő szemből bontakozik ki a termés. Ha a tőkét fagy éri, a vessző tövénél, a tőkefejen meghúzódó biztosítócsap nevű rügyecskéből még kifejlődhetnek a vesszők. Ilyenkor azonban abban az évben nincs termés. A fiatal vesszőből erednek a levelek, amelyeknek színéről, nagyságáról, formájáról következtetnek a ~fajtára. A vesszők színe, vastagsága is fajtánként változik. A levéltövekből ágazik a bajusz v. szőlőrengő/rengő ezzel kapaszkodik meg a lugas~. A szőlőkacs/kacs a jó erőben levő oldalhajtások, nem teremnek. (Sokan ezt is bajusznak nevezik.) Elszívják a tőke erejét, betegséget is terjeszthetnek, ezért kötözéskor el kell őket távolítani. Az anyavesszőket a legfelső átkötés fölött kb. 10 cm magasságban az első kötözés alkalmával levágják. A kacs eltávolítása a kacsolás, a ~vessző tetejének, végének levágása a tetejezés. A friss, esetleg szárított ~tető jó takarmány. A szőlővirág a ~ sárgászöld, apró virága. A termésnek fürt/szőlőfürt a neve, ebből néhány szemnek a neve gerezd. A fürt lehet nagy, apró, tömött, ritka, töppedt, penészes, rohadt, aszalódott. A ~szemek a csumán helyezkednek el. A szemen belül van a szőlőmag, ame-
szabad kút lyet a léj fog közre. (A helyi népnyelv a szót nem ismeri.) A legkülső rész a haj. A rügyek először kipattannak, majd fejlődésük későbbi szakaszán sötötedni kezdenek. A kifejlődött, de még savanyú ~ neve egres/egresszőlő, a ritka és apró szeműé madárkás szőlő. – B/ A borászatban (és étkezésben) betöltött szerepe, eredete szerint a ~nek igen sok tájnyelvi és hivatalos névvel megkülönböztetett csoportja, ill változata van. Hazánkban a filoxéravész után nagyarányú fajtaváltás vált szükségessé. A nyugati eredetű és új hazai csemegeszőlőfajták (saszla: passatutti; szőlőskertek királynője stb.), továbbá a fehér (rizling stb.), vörös (burgundi stb.) ~k és direkttermő amerikai fajták (noha, otelló stb.) jórészt kiszorították a középkor óta termesztett fajtákat. A középkori fehér borkultúra alapját jelentették azok a borszőlőfajták, amelyek magyar eredetűek, de legalábbis a 18. században ismertek voltak, és helyi változataik is kialakultak. Így a sárgászöld bogyójú ezerjó, a gömbölyű szemű hárslevelű, a nagy szemű juhfark-szőlő/juhfarkú-szőlő, a keveset és későn termő, sárgás szemű kéknyelű, a sárgásfehér, illatos szép, de savanykás sárfehér/sárfehér szőlő/szagos sárfehér. Az egyik legjelentősebb minőségi borszőlőfajtát, a nagy cukortartalmú, későn érő furmintot valószínűleg a 14. századtól ismerjük. Néhány ~fajta már a 16. századtól több változatban és hasznosításban volt ismert: így a magyar eredetű gohér/gohérszőlő (fehér és fekete ’vörös’ változata is van), a keleti típusú kecskecsecsű-szőlő, az illatos, finom zamatú muskotály/muskotályszőlő, ill. a nem di-
154
szabászasztal
rekttermő hazaiszőlő. A 16−18. században több jelentős fajtacsoport érkezett a balkáni területekről, pl. a vörös borszőlő, a kadarka, a fehér bort adó, bőven termő balkáni eredetű, későn érő, pirosas bogyójú és felkötözve sokáig elálló dinkaszőlő/dinka/kövidinka szőlő, a bőtermő szlankamenka. A cívis népnyelvben az említetteken kívül még további kevésbé ismert ~fajtákra is van adat közvetett bizonyítékaként a múlt század első felében még jelentős helyi ~kultúrának. Fehér borszőlő pl. a zamatos ízű ananászszőlő, a nagy, hosszúkás szemű juhcsecsszőlő/juhcsecsű-szőlő, lánycsecsű-szőlő, a vastag héjú, bő levű kőbeliszőlő/leltszőlő, a világos szemű, termését a tőke alján hozó alanttermő fehér, a tömött fürtű bánátirizling. Fekete (vörös) borszőlőfajták pl. a nagyméretű, mutatós, de fanyar ízű lószeműszőlő, a küllemre szép, nagy szemű tökszőlő, a hullósszőlőként is ismert francia festő nevű szőlőfajta, amelynek éretten könynyen lehullanak a fürtről a szemei, a kékespiros bogyójú, szeszélyesen termő magyar bakator/bakar és az általánosan ismert kadarka. Ropogós fehér (fehér delavár), ill. piros bogyójú direkttermő ~ a delavár/delavár-szőlő/delaváriszőlő. A csemegeszőlők között (is) említhető a nemesítőjéről elnevezett benjáminszőlő, népi kiejtéssel benjánszőlő. 1896-ban a millennium tiszteletére kapta nevét a ritka szemű, édes ízű, fehér ezerévesMagyarország. A nagy fürtű, közepes méretű sárga színű kaláberiszőlő (a nagy bogyójú, korán érő, édes saszlával együtt) a debreceni szőlősgazdák kertjeiben is megtalálható volt. A fentebb
szabad kút említett gohér, kecskecsecsű és muskotály mellett kifejezetten kettős hasznosítású szőlő, azaz étkezésre és bornak egyaránt alkalmas az erdeiszőlő. A jó háziasszony a kamrájában rafia v. madzag két végére felkötözve sok fürtöt eltett a téli időszakra. Az ilyen ~ volt a kötözetszőlő, az erre leginkább alkalmas ~fajták összefoglaló népi neve állószőlő, asztali szőlő. Az aszalódottra érett ~ az aszúszőlő v. mazsolaszőlő. (Szemje az aszúszem.) Szintén nem fajtanév, hanem a lugasos termesztésre alkalmas ~ket jelöli a lugasszőlő (ilyen pl. a saszla is). – C/ Szóláshasonlat: Úgy maradt, mint a megszedett szőllőÝ: minden hozzátartozója meghalt. Szólás: Lesz még szőÝllőÝ, lágy kenyír, lesz még a kutyára dér: lesz még nekünk jó sorunk, a hitvány embernek meg baja, gondja. 2. → szőlőskert. L. még: ebszőlő, szőlőtermesztés−szőlőművelés; az egyes fogalmak szócikkeit is! szőlőbetegség: Főként a fürt, levél és gyökér károsodását értik rajta. A → szőlő legveszedelmesebb rovarkártevője a szőlőgyökértetű (filoxéra). Az időnként megjelenő szőlőbogarak, szőlőhernyók ellen az egyedek, lárvák összeszedésével védekeztek (lótetű, csebogár, ilonca, moly, pajor, darázs). Nem látható, bujkáló kórokozó előidézte ~ a szőlőragya, ill. a 19. század végén fellépő peronoszpóra. Ellene rézmész v. rézkén tartalmú szereket használtak/használnak, május-június hónapban permetezéssel, nyírfaseprűvel történő permetcsapkodással, később permetezőgépekkel juttatják a nővényre az éppen alkalmasnak ítélt
155
szabászasztal
permetszert. Más gombabetegségek: fenésedés, szőlőpenész, lisztharmat, szürkerothadás és fakórothadás. L. még: a fogalmak szócikkeit is! szőlőcsősz szőÝlőÝcsőÝsz fn Más nevei: csőÝsz, szőÝlőÝpásztor. Általában idősebb, 50−60 év körüli férfiak, a paraszti társadalom szegényei vállalták ezt a munkát. A ~t éves v. időszaki szolgálatra fogadták fel, csekélyke kialkudott bér fejében a rábízott szőlőskertre, szőlőhegyre, annak tartozékaira (présház) felelősséggel felügyelt. A szőlő érésétől kezdve kutyájával a szőlőskertekben sétálgatott, őrizte a termést a tolvajoktól, kártevőktől (róka). Maga készítette kunyhójában lakott, a felesége látta el élelemmel. Ha a szőlőre a madarak (seregély, sárgarigó, háziveréb) is rájártak, riogatással és lövéssel igyekezett ártalmatlanná tenni őket. Néha lőtt egyet a levegőbe ócska puskájával, hogy elriaszsza a hívatlan vendégeket. A puskának nagyobb vóṷt a hangja/füstye, mint a lángja. Ha tolvajt fogott, szólt a gazdának, aki a kisebb lopásokat saját maga, a nagyobbakat a rendőrségen intézte el. A régi időkben leginkább huncut gyerekek, suhancok jártak lopni. szőlődaráló szőÝlőÝderálóṷ fn Másik neve: szőÝlőÝőÝrlőÝ. Szőlőzúzó gép. L. még: szőlőpréselés szőlőfeldolgozás: A → szüretet követő borkészítő eljárások és munkafolyamatok összessége. Legfontosabb szakaszai: a fürtök megtörése, a → szőlőzúzás, a mustnyerés és a must v. a bor tároló edénybe juttatása, a → bortárolás. A ~ paraszti eljárásait alapvetően meghatá-
szabad kút rozza a borkészítés helyi hagyományai mellett a ~ra szolgáló gazdasági épületek megléte v. hiánya. Az állandó szőlőhegyi épületek nélküli alföldi területeken a leszedett szőlőt a szüretelőhelyen, a szabadban dolgozzák fel (→ csömöszölés, szőlőtaposás), és a hordókba öntött mustot szekéren szállítják a portán levő kamrába, újabban a házi pincébe. szőlőföld mértékegységei: Az Alföld bortermő vidékein a soros művelés terjedt el, ennek alapegysége az út (→ szőlőút); másik a → szőlőnyilas. Vidékenkénti mértékegységek: → kapa/kapás/ kapás szőlő/emberműve. Eredetileg, amit egy ember egy nap alatt megkapál. Debrecenben és környékén 400, mások szerint csak 200 négyszögöl egy kapa. L. még: területmérték szőlőfürt szőÝlőÝfürt fn Röviden: fürt, jelzőként: egy fürt szőÝlőÝ. A szőlőnövény termése. A teljes érett fürt neve fürt, ritkábban → gerezd. A kisméretű, hiányos fürté → biling, ill. gerezd. (Az ilyen fürt kezelésére szolgál a → bogyózó olló.) A téli eltartásra szánt ~ök neve → állószőlő, a kötözni valóé kötözetszőlő. szőlőgarágya szőÝlőÝgerággya fn A szőlőskertet, szőlőhegyet körülvevő, venyigéből, gallyakból v. élősövényből álló → kerítés, gyepű, garád. szőlőkacs szőÝlőÝkacs fn Röviden: → kacs. A → szőlő gyenge kacsát, bajuszát savanyú ízéért (főleg a gyerekek) rágcsálják. szőlőkacsolás: → kacsolás szőlőkapa szőÝlőÝkapa fn A szőlő gyomtalanítására, talajának lazítására,
156
szabászasztal
nyitására és fedésére szolgáló eszköz. Típusai: lapos kapák: a szőlő évi talajművelésének legfontosabb eszközei: a szárnyas vállú debreceni szőlőkapa, az egyenes élű, rövid törzsű, rövid nyelű csákány ’csákánykapa’. Ez utóbbi főleg a hegyvidéki talajművelés eszköze, a szőlőföld első feltörésének, a tőkék kiszedésének, a fedésárok mélyítésének, gyepűk és barázdák rendben tartásának, néha az első mélykapálásnak a szerszáma; irtókapa (oltókapa) néven is ismerik. Szőlőkapálás alkalmával a szőlőmunkás, a kapás, általában a jobb keze felé eső tőkesort és a szőlő sorának nagyját viszi, előre kapál. A soros szőlőkben a felkapált hegyes v. domború földhalom neve: bakhát v. ormó. Legjelentősebb az első kapálás. A nyári gyomirtó munkában a 19. század második felében jelentős változás történt. Főleg a szőlőművelésben használatos kapálási mód a felszínen történő gyomirtás, ennek cívis népnyelvi elnevezései: a karaszolás, horolás, felezés, sarabolás. A megnevezések nem annyira a végzett munka jellegével, hanem a munkavégzés eszközével vannak összefüggésben (karaszoló kapa, horoló, saraboló kapa). L. még: szőlőtermesztés−szőlőművelés; az egyes fogalmak szócikkeit is! szőlőkapás szőÝlőÝkapás fn Röviden: kapás. A már kinyitott szőlő gaztól való megtisztítását a ~ok végezték, akik egész nyáron kapáltak. Ezt a munkát az idősebbek is el tudták végezni. szőlőkaró szőÝlőÝkaróṷ fn Szőlőtő mellé vert, a vesszők felkötözésére való → karó. − Szóláshasonlat: Sovány, mint
szabad kút a szőÝlőÝkaróṷ: nagyon sovány aszszonyra mondják. szőlőkötözés szőÝlőÝkötözís fn A szőlőtőkék tavaszi és nyári gondozásának egyik legfontosabb munkája, amely a szőlő vesszeinek és növekvő hajtásainak egymáshoz v. a támasztékul szolgáló karóhoz történő rögzítését jelenti. Anyaga régen kötővessző, hársfaháncs, kenderfonál volt, újabban raffia. Női munkának számított (→ kötőasszony). A ~hez kapcsolódik a nyári metszésként is számon tartott → kacsolás. Az erőteljes fejlődésű fajtáknál a levél tövéből hajtó másodnövéseket kézzel letörik, ez a munka a → fattyúzás. szőlőlugas szőÝlőÝlugas fn Felfuttatott → szőlőből kialakított → lugas. A cívis udvaron volt a bejáratnál a ház előtt. szőlőmetszés szőÝlőÝmeccís fn Röviden: meccís. A tőke egyéves vesszőinek visszavágása termésbiztosítás céljából. A szőlőművelés legfontosabb és legnagyobb szakértelmet kívánó munkája. Férfimunka. Eszközei a metszőkapa, metszőolló, kacorkés ’szőlőmetsző kés’. A kopaszmetszés és rövid csapos metszés mellett a hosszú csapos metszést és a szálvesszős metszést is alkalmazták főként fehér fajtájú szőlőkben. Ismert metszésmód az ún. négyes kötés is. Ilyenkor a tőkén két egy évnél idősebb termővesszőt és 2 db 2−3 szemre lemetszett vesszőt hagynak. L. még: szőlőtermesztés−szőlőművelés; a fogalmak szócikkeit is!
157
szabászasztal
szőlőmetsző szőÝlőÝmeccőÝ fn Röviden: meccőÝ. A nagy szakértelmet kívánó → szőlőmetszést végző férfi. szőlőmunkás szőÝlőÝmunkás fn Szőlőskertben bérért dolgozó (napszámos) munkás. Kizárólag férfimunka a szőlőmetszés (szőlőmetsző/metsző), szőlőnyitás (szőlőnyitó/nyitó, karóverés, bújtás, ültetés, szőlőkapálás (szőlőkapás/kapás), szőlőőrzés (szőlőcsősz), puttonyozás (puttonyos), szőlőtaposás (taposóember) munkája; javarészt női, ill. gyermekmunka a venyigeszedés és venyigehordás, a szőlőkötözés (kötőasszony), kacsolás (kacsoló/kacsozó) és szüreteléskor a szedés (szedő). L. még: az egyes fogalmak szócikkeit is! szőlőművelés: → szőlőtermesztés− szőlőművelés *szőlőnyilas: Régi → területmérték. Fekete földön 400, homokon 5–600 négyszögölet jelentett. L. még: szőlőföld mértékegységei szőlőnyitás szőÝlőÝnyitás fn Röviden: nyitás. Kora tavasszal a legelső szőlőmunka a földdel fedett tőkék kibontása. Ennek során a → szőlőnyitó a szőlőtőkéket a megfagyás ellen télre betakaró földet lehúzza a tőkékről, tkp. kikeresi a tőkét és nyit. Szerszáma a → nyitókapa. A művelet közben a kapás hátrálva halad, visszafelé kapál (→ kihátrálás), → bakhátra húzza a földet. A → fedéshez hasonlóan ez sem volt mindig általánosan ismert talajművelő eljárás. L. még: szőlőtermesztés−szőlőművelés szőlőnyitó szőÝlőÝnyitóṷ fn. Röviden: nyitóṷ. A → szőlőnyitás nehéz fizikai munkáját végző személy, általában
szabad kút jó erőben levő férfiember. Szerszáma a → nyitókapa, más eszköze nem volt. A ~ a maga kenyerén dolgozott, az 1930-as években 1, 5−2 P napszámot kapott. Summában is felvállalhatta a munkát, ilyenkor megállapodott a gazdával, hogy 1 kat. holdat mennyiért nyit ki. A tapasztalat szerint, ha summába vállalta fel, akkor gyorsabban dolgozott, jobban iparkodott. szőlőoltás szőÝlőÝóṷtás fn 1. Röviden: óṷtás. Terméketlen, gyengén hajtó és rosszul termékenyülő hazai tőkék nemesítése és fiatalítása fás v. zöld oltógallyakkal. Fajtái: a) Törzsbe, nyakba oltás, hasítékoltás v. ékoltás. Eszközei: oltókés, sár v. oltóviasz. Ideje: gyümölcsoltó Boldogasszony (március 25.) hete. b) Zöldoltás. Ennél a növekvőben levő hajtásrészeket tették továbbfejlődésre alkalmassá. Ezt a munkát májusban, pünkösd tájékán végezték. 2. Gyökeres oltvány, átoltás. A → filoxera pusztítása után, az újjátelepítés idején kapott új szerepet és nagy jelentőséget. Az amerikai direkttermő fajták (→ otelló, noha stb.) átoltásánál is a zöldoltást alkalmazták. − A szakirodalom szerint a nagy szakismerettel rendelkező oltó emberek hazánk legtávolabbi pontjain is megfordultak, a hagyományos és új szőlészeti ismeretek közvetítői voltak. Bérüket a megfogant oltások után kapták. szőlőőrlő: → szőlődaráló szőlőpásztor: → szőlőcsősz szőlőpenész szőÝlőÝpenísz fn → Lisztharmat okozta bevonat a szőlőlevélen.L. még: szőlőbetegségek
158
szabászasztal
szőlőprés szőÝlőÝprés fn Más nevei: sutu, sutulóṷ, sajtóṷ, sajtolóṷ. A szőlő levének kisajtolására való (saját készítésű) nagy faalkotmány, prés, borsajtó. Fontos alkatrészei a bolha, bálványfa, monya és a szarucsap. Ezt a fejlődés későbbi szakaszán a szőlődaráló többféle modern típusa váltotta fel. L. még: a fogalmak szócikkeit is! szőlőpréselés szőÝlőÝpréselís fn Röviden: préselís, más nevei, ejtésváltozatai: szőÝlőÝsajtolás, sajtolás, sutulás, satulás. A szőlő levének kisajtolása a szőlőprés/sutu/sutuló/sajtó nevű eszközzel. Ecsedi István (A debreceni és tiszántúli magyar ember táplálkozása. 334−341) leírása alapján a folyamat a múlt század első felében így zajlott le: A kitaposott szőlőt, a törkölyt teknővel rakták a sajtóba. Csömöszölőfával ütötték, telecsömöszölték vele a sajtót. Rátették a bolhát, és ráfordították a bálványfát. A bálványfa csavarjának fejét, a monyát rátették a bolhára, és a bálványfát ráfordították. Egy csapófával az orsón levő vaskarikát jól meghúzták. Egy dézsát helyeztek a sajtó alá. Erős emberek a sajtót a csapófával csavarták, közben a szarucsapon folyni kezdett a must. Bontáskor a recsegő faalkotmányt visszafelé csavarták. Félretették a bolhát, a kockába préselt törkölyt az oldalára vették, és kilökték az épület (pajta) mellé. A sajtós ismét öszszeállította a sajtót, és ismét rakta bele a törkölyt. Közben a kád alatti kád is megtelt musttal. A sajtós egy hordóból kiöntötte a hideg vizet, és egy fél rúdnyi kénlapot (áslóg) elégetett benne. A taposókád/nyomókád mellé állította, léhót
szabad kút tett bele, és kártussal meregette a hordóba a mustot. A musttal tele hordót gazdugóval/fűdugóval dugták be. A musttal megtelt hordókat a levett saroglya helyére támasztott korcsolyán óvatosan a szekérre gurították. Ott fenn elrendezték, biztonságból egy kéve venyigét is tettek mellé. A dugót megtágították a hordókban. Hazafelé menve abroncshúzót, kalapácsot is vittek magukkal. Meleg időben a must hamar kezd forrni, ezt elkerülendő ilyenkor a dugó helyébe pipát v. dudut helyeztek a hordókba. Otthon 4 erős ember levette a hordókat a szekérről, és boreresztő kötéllel óvatosan a pincébe, az ászokra görgették, ügyelve, hogy a hordó lyuka fölülre kerüljön. A hordó elejét felpockolták, hogy a seprő hátul gyűljön össze. A dugót kivették, a mustot pihenni hagyták. Ha a must erősen kezdett forrni, egy kivájt disznótököt tapasztottak rá, hogy ebbe pötyögjön, ne fusson ki. L. még: zúzókád; a fogalmak szócikkeit is! szőlőragya szőÝlőÝragya fn A → szőlőnek foltosságot okozó betegsége, különösen peronoszpórája. szőlőrengő szőÝlőÝrengőÝ fn Röviden: rengőÝ. A → szőlő kapaszkodó indája. Enyhén savanykás íze miatt a gyerekek szívesen rágcsálták. szőlősajtolás: → szőlőpréselés szőlőskert szőÝlőÝskert fn Röviden szőÝlőÝ néven is említik. Debrecenben és környékén az összefüggő szőlőterület neve. A debreceni polgároknak és a protestáns egyház híres prédikátorainak, így Méliusz Juhász Péternek és Gönczy Györgynek már 1583-ban voltak szőlőik
159
szabászasztal
az Érmelléken. (A baranyai születésű Méliusz Juhász Péternek nagy szerepe volt a debreceni szőlőkultúra kialakításában.) A török zaklatások miatt azonban a helyi telepítések kerültek előtérbe. A 17. századtól egymás után jöttek létre a ~ek a debreceni határ nyugati részén, a fekete földön, a 18. századtól pedig a keleti homokon. A cívis polgárok szívesen itták a kerti borokat. A várost körülvevő hajdani ~ek: Csigekert, Koskert, Mester utcai kert, Hatvan utcai kert, Disznótúrási-kert, Tégláskert, Köntöskert, Újkert, Homokkert, Csapókert, Villás-kert, Vénkert, Sestakert. (A debreceni gazdák érmelléki szőlőbirtokai 1920ban Trianonnal elvesztek.) A két világháború között gazdasági okokból mind több ~ből lett előbb gyümölcsös, aztán kertvárosszerű lakótelep. A debreceni ~ek gyümölcsöskertté, ill. egy részük később zöldségeskertté alakultak. A várost körülvevő kertségek, ahol szőlő és gyümölcs is termett, már a 19. században beépültek, lakókertekké alakultak át. Igaz a Vénkertben, Újkertben, Nyulason, Homokkertben, Epreskertben még sokáig az érmelléki szőlőfajták tenyésztek. 1944 után még kb. 10 évig zöldségeskertek, részben bolgárkertek működtek pl. a Libakertben, Tégláskertben és több helyen a városon kivül is (pl. Gohér utcai szőlőskert, Hatvan utcai kert). Az igazi kertségek azonban fokozatosan kitelepültek Martinkára, Bocskaikertbe, majd Pacra, Halápra, Nagycserére. De itt már nem a cívis gazdálkodók, hanem tisztviselők, értelmiségiek stb. a birtokosok. Hajdan a várost környező ~ek a séta- és mulatóhelyek hiányát is pótolták. A vá-
szabad kút ros lakói tavasztól őszig vasárnap délutánonként a ~be jártak pihenni, üdülni. − A dunántúli hegytörvényekhez hasonló kertségi szabályzatok maradtak fenn Debrecenből és más tiszántúli helységekből is. L. még: pince; a fogalmak szócikkeit is! szőlőskertek királynője szőÝlőÝskertek kirájnőÝje: Világszerte ismert muskotályos ízű, nagy tömött fürtű, nagy sárgásfehér szemű, vékony héjú, húsos, bő levű, korai csemegeszőlő. Bő termő, fagyra érzékeny. Nemesítője Matiász János. L. még: matiászszőlő, szőlő szőlőskerti felügyelő szőÝlőÝskerti felügyelőÝ: Gyakoribb neve: hegymester. A → szőlőskertekkel kapcsolatos ügyek intézője, a csőszök elöljárója. szőlőtaposás szőÝlőÝtaposás fn Röviden: taposás. A → mustnyerés egyik módja, a szőlőfürtök lábbal történő öszszetörése. A ~t → taposókádban közvetlenül lábbal v. taposózsákon, borzsákon keresztül végezték. Ez utóbbinál a szüretkor leszedett szőlő a szedőedényekből a → szőlőtaposó zsákba került, ez pedig a taposókádba. Itt egy súlyos(abb) férfi (→ taposóember) a zsák száját megcsavarva lábaival kitaposta belőle a mustot, hogy csak a szőlőszemek haja és kocsánya maradt vissza (→ törköly). Volt, aki a kád szélébe vert fejetlen szegbe akasztotta a zsák szájának két szélét. (A taposóember a munkához gondosan előkészült, nadrágja szárát térden felül felgyűrte, lábát meleg vízben megmosta.) Ha a ~ra a szabadban került sor, akkor a taposókádat a taposóhely földjére helyezték, és a mustot felfogó edényt, a →
160
szabászasztal
kármentőt a földbe mélyítették, majd onnan egy fogóval ellátott 2−3 l űrtartalmú fakanállal (→ kártus) kimeregették, és hordóba öntötték. Hajdú-Bihar megyében ismeretes volt a taposókád elhelyezésének egy másik módja is, amikor a kádnak a szekér felhérce és a dézsa szolgált támasztékul. A 19. és 20. század fordulójáig a ~ férfimunka volt, a múlt század közepétől már ritkán gyakorolják. A 20. század elején már voltak → szőlőprések, később szőlődarálók is. szőlőtaposó zsák szőÝlőÝtaposóṷ zsák: Röviden: taposóṷzsák. Ritkábban: bornyomóṷ zsák, borzsák. Erős kendervászonból, saját szövésű lenvászonból, vastag fonálból házilag készített, ritka szövésű, széles zsák, amelynek az egyik hosszanti oldalát csak félig varrták be. → Szüretkor a leszedett szőlőt ebbe a (tisztára mosott) zsákba teszik, és a → taposókádban kitapossák. L. még: szőlőtaposás szőlőtermesztés−szőlőművelés: – A/ A földművelés és állattenyésztés után a cívis paraszttársada- lomban a legjelentősebb termelőágazat volt. Tágabb értelemben az étkezési és borszőlő termesztését jelenti. Szűkebb értelemben a szőlőtelepítés, szőlőszaporítás és az évi tőkegondozó munkafolyamatok (fedés, földelés, szőlőnyitás, szőlőkapa, tőkeművelés) összessége. – B/ A debreceni szőlőskertek − miként az Alföldön sokfelé − egyszerre szolgálták a szőlő- és gyümölcstermesztés céljait. A várost körülvevő szőlőskerteknek a 18. századra visszanyúló hagyománya volt. A szőlőskertek a 19. század második felétől a
szabad kút lakosság gyarapodásával fokozatosan lakókertekké alakultak át, emiatt területük a folyamatos kiköltözések miatt állandóan változott. Az új szőlőskertek mellett a 19. század végén már jó termést adott a város északnyugati homokos részén kialakított Sétakert (19 kat. hold) és a Sestakert (kb. 100 kat. hold). Mivel a debreceni szőlőskertek nagy része ekkortájt már jórészt az egyébként alig hasznosítható homokra volt telepítve, ill. a kötött talajon kipusztult szőlőket nem telepítették újjá, így a 19. század utolsó harmadának legnagyobb veszedelme, a filoxéra itt kevesebb kárt okozott. Az évi terméshozamok alakulásában a szőlő másik nagy ellensége, a peronoszpóra is szerepet játszott (szőlőbetegség). A szövetkezeti keretek között megvalósuló új telepítések a 20. század elejére a helyi szőlőtermesztés fellendülését eredményezték, munkát adva ezzel a kenyerétől megfosztott hegyaljai és érmelléki lakosság egy részének is. A termés nagyobb részéből bort készítettek, de egy hányadát → csemegeszőlőként a város piacain értékesítették. A debreceni tanyák azonban továbbra sem kapcsolódtak be a kertkultúrába, hanem a földművelés és állatartás központjai maradtak. – C/ A szőlővel kapcsolatos munkálatok a talajrendezéssel kezdődtek: a felszín elsimítása után 60−70 cm mélyen megforgatták v. felásták a talajt, megfelelő távolságra kiültették a szőlőt (tőtávolsága 1 m, sortávolsága 1, 5 m). Ezt követően megpermetezték: eleinte háti permetezővel, később magasnyomású permetezőgéppel, legutóbb már traktor vontatta permetezővel. A szőlőt
161
szabászasztal
gyommentesen kell tartani. A szőlőben először ócska kaszából készített karaszoló kapával dolgoztak, 2−3 cm-nél nem mélyebben, hogy a rendszerint homokos talajba ültetett szőlőről a szél ne hordja el a homokot, ne lazuljon fel nagyon a talaj. Ahol kötöttebb volt a talaj, a szőlőt 50−60 cm-re ültették fúrószerű kézi ültetővel. Az ültetőnek 2 fogója volt, azt nyomták le a földbe, majd kissé megcsavarták, és oda lehetett ültetni. Laza, homokos talajon 60−80 cm mélyen ültettek. Bebakhátolták, és nem maradt kint semmi, csak a legcsúcsa, ami a rügy felett egy 5 cm-es vágás volt, így a talajszínttel kellett egy szintre állítani a rügyet, onnan nevelték a tőkét. Ez így maradt második évig. Első nyárra kihajtott a szőlő, ekkor óvatosan levettek egy keveset a homokból, a bakhátról. Azért kellett vigyázva, mert ha egyszerre vették le, akkor a nap mereven nekiesett a szőlőnek, és leégette a fiatal hajtást. A karaszoló kapa után következett a horolás: ez már 5−6 cm-re felásta a földet. (Ez a fiatal szőlőre vonatkozik.) A nagyszőlőnél kapával nyitottak, kapával fedtek, vagyis betakarták a szőlőnek a tőkéjét, és egy ideig még a régi debreceni szőlőkben bizonyos szálvesszőket lehúztak, és azt betakarták azért, mert ha nagy tél volt, a letakart szálvesszők szemei megmaradtak, a kimaradt szálveszszők szemei pedig lefagytak. Így mindig biztosítva volt a termés. Második nyáron permetezni kellett. Második évben már teljesen kinyitották a szőlőt, és az első hajtás alatt levő rügyből engedték a hajszálgyökeret, amit ki kellett kaparni és lemetszeni. Régen a második hajtásról is
szabad kút levágták, ma csak az elsőről. Ha nem metszenék le, a harmatgyökerek megerősödnének, az alsók elsatnyulnának. Ahol ezt nem tették, ott a vessző elsorvadt az összes gyökerekkel együtt, és csak a harmatgyökéren limbálózott a tő. Ez a tőkekezelés. Fontos munka a metszés is. Régen, amikor még nem volt metszőolló, és az Alföldön direkt termő szőlők voltak, akkor kis csákányszerű metszőkapával dolgoztak. Ezt követte a metszőolló. Ismert fajtája a kecskeméti olló/kecskeméti metszőolló/kecskeméti kis olló, ezzel könnyen lehetett a vesszőket vágni. A legjobbnak tartották/tartják a kunde metszőollót. Két fajtája ismeretes: a kis kunde a szőlő, a nagy kunde a gyümölcsfa metszésére alkalmas. Különböző metszési módszereket alkalmaznak, pl. a csemegeszőlőt csercsapon termelik, tehát szálvesszőre hagyják, 5−6 szemre, mert a csemegeszőlő rövid csapon nem terem. A borszőlő hüvelykcsapon nő (szőlőmetszés). A permetezés megfelelő időközönként történik. A szőlő 7−8 permetezést igényel. A termőt előbb 1%-os permetszerrel permetezik, az utolsó permetezés 1, 5%-os. Augusztus 20-ig a szőlőben minden munkát befejeznek, mert a már érett fürtökből a munkások sokat megettek volna. Szüretkor a lányok vedérbe, a férfiak puttonyban hordták a szőlőt. A fehér szőlőt azonnal ledarálták, kipréselték. Hajdan négyszögletes nagy faprések voltak, később a ma is ismert kerek prések. A vörösbort (kékfrankos, medoc) adó szőlőt ledarálva 4−5 napig nagy kádakban hagyták, hogy a piros színt kiengedje a szőlő héja, csak utána került a présbe és
162
szabászasztal
a megfelelő hordóba. L. még: árvaveszsző, lebujt, lesitőke, letetejez, tőtávolság, újtelepítés, válogatás; a fogalmak szócikkeit is! *szőlőút: Az Alföld nagy részén a szőlőültetvény egy-egy sorának neve, → területmértékként is élt (→ szőlőföld mértékegységei). A debreceni szőlősgazdák nem ismerték. szőlővágonya szőÝlőÝvágonya fn Levágott → szőlővessző, szőlőhajtás. szőlővessző szőÝlőÝvesszőÝ fn Megfásodott szőlőhajtás. L. még: oldalkacs szőlővirág szőÝlőÝvirág fn A → szőlő sárgászöld, apró virágja. szőlőzúzás: A → szőlőfeldolgozásának első munkafolyamata, a → mustnyerés kezdete, amikor a fürtöket összetörik, taposásra v. sajtolásra alkalmassá teszik. Ez történhetett/történhet kézi törőeszközzel (→ csömöszölő), újabban kézi v. mechanikus szerkezettel (→ szőlődaráló). szömőcs: → szemölcs szömőcső: → szemölcs szőnyeg szőÝnyeg fn Padlóra, lépcsőre stb. való, szőtt v. csomózott anyagból készült berendezési tárgy. L. még: cívis ház szőr szőÝr fn 1. Emlősök, főként nagyjószágok bőréből növő szálak öszszessége. SzőÝrirül őÝrzi: a legelő jószágot a pásztor csak távolról követi, csak a ~ét látja. 2. Levágott állati ~ mint nyersanyag, ill. kiválogatott gyapjú, pl. aljszőr, dögszőr, fedőszőr/koronaszőr, párszőr, pehelyszőr/piheszőr, vadszőr, vállszőr. A varrószőr a guba megvarrásához használt fonal neve. Idevehető a
szabad kút szőrű melléknév is, amely különböző összetételekben, szószerkezetekben gyakran szerepel. Pl. ló, szarvasmarha, juh stb. színének jelölésére: aranyszőrű, csereszőrű, daruszőrű, egérszőrű, fecskeszőrű, héjaszőrű, medveszőrű; itt említhető a mesebeli aranyszőrű (bárány), ezüstszőrű (bárány) is. A gubának mint ~ből készített terméknek a nevében fordul elő az aprószőrű, bárányszőrű, simaszőrű, toklyószőrű. Társadalmi helyzetre utal az egyszőrű, magaszőrű, olyanszőrű. 3. A bútorok kényelmessé tételére használt tömőanyag, leggyakrabban ló~. Kifejezésben: SzőÝrt húz ki: gubacsapó a már megszőtt anyagból kis gyapjúrészeket huzigál ki, amelyek később fürtté állnak össze. Ez csak akkor történt, ha nem tett szövés közben a sorok közé fürtöt. − Szólás: SzőÝrír szőÝrt: a) az áruk kicserélésekor: ráfizetés nélkül. b) kár okozásakor ugyanannyit kell visszaadni. Például ha a gyerek a szom- szídba gyümőÝcsöt szedett, vagy az állat kárt tett, ugyanannyit kellett visszaadni. Közmondás, tréfás rigmus: Akinek szőÝre, bőÝre veress, abba jóṷ erkölcsöt sose keress!: a vörös hajú, vörös bőrű emberekben nem szabad megbízni. L. még: az egyes fogalmak szócikkeit is! szőrbélyeg szőÝrbíjeg fn A jószágnak, különösen a juhnak a szőrére festett azonosító jegy, tulajdonjegy. szörböl: → szörpöl szőrén-lábán szőÝrin-lábán hsz (rég) Nyomtalanul és rendszerint érthetetlen módon 〈eltűnt〉, szőrén-szálán. − Szólás: Szőrin-lábán eltűnt: főként állatra, ritkábban tárgyra mondják: nyomtalanul
163
szabászasztal
eltűnt, ellopták. Eredetileg bizonyára arra utalt, hogy a szarvasmarhát, lovat stb. a saját lábán hajtották el a szarvasmarhatolvajok, lótolvajok. szőrféreg szőÝrfíreg fn Ló bőrén, pl. a feltört gerincen a gilisztához hasonló vékony férgek által okozott gyulladás. L. még: ló betegségei és gyógyításuk szőrférges szőÝrfírges mn Bőrgyulladásos 〈ló〉. L. még: ló betegségei és gyógyításuk szőrérés szőÝrírís fn → Szőrmekikészítőknél az a folyamat, melynek során a szőr éretté válik. szőrhiány szőÝrhiány fn A szőrmésbőrön keletkező foltok, hiányok. L. még: szőrmekikészítés szőrhiba szőÝrhiba fn A szőrme folytonosságát megszakító hibák. L. még: szőrmekikészítés szőrhosszúság szőÝrhosszúság fn A szőrme egyik jellegzetessége, a szőrszálak hossza. L. még: szőrmekikészítés szőrhúzó szőÝrhúzóṷ fn Másik neve: harcíger. → Kárpitosmesterségben a bútor tömítőanyagának a behúzást követő elrendezésére használt eszköz. szőrjegy szőÝrjegy fn A juh szőrére festett azonosító jegy, tulajdonjegy. L. még: juhtartás szőrjelleg szőÝrjelleg fn A → szőrre jellemző tulajdonságok, pl. tömöttség, érettség, hosszúság. szőrkankó szőÝrkankóṷ fn Durva szőrposztó, daróc. szőrkapizson szőÝrkapizson, szőÝrkapizsony fn Lánygyermekek posztóból készült, prémszegélyű szőrmével bélelt,
szabad kút masnival megköthető téli sapkája. L. még: gyermeköltözet szőrkasza szőÝrkasza fn Régi kasza egy darabja, amellyel → vakaráskor a megperzselt disznóról a pernyét, piszkot, szőrt eltávolítják. L. még: disznóölés, perzselés, vakarókés szőrkaszáz/ik szőÝrkaszáz/ik i → Perzseléskor disznót szőrkaszával szőrétől megtisztít, → leszőrkaszáz. szőrkülönbözet szőÝrkülönbözet fn A különböző összedolgozandó darabok között v. egy szőrmésbőrön belül eltérő szőrjelleg. L. még: szőrmekikészítés szőrmatrac szőÝrmatrac fn Szőr alapanyagú → ágybetét. szőrme szőÝrme fn Emlősállatnak ruházati célra készített → gereznája. szőrmebunda ~ fn → Szőrméből készített → bunda. szőrmecikk szőÝrmecikk fn Szőrmés- bőrökből készített ruházati cikkek. szőrmedarab szőÝrmedarab fn A teljes szőrmésbőr egy része. szőrmefajta szőÝrmefajta fn A → szőrme típusa, pl. nemes, félnemes, vékony, vastagabb stb. szőrmefeldolgozás szőÝrmefeldóṷgozás fn A szőrmésbőrök ruházati cikké alakítása. L. még: szőrmekikészítés szőrmefestés szőÝrmefestís fn A → szőrme színének megváltoztatása. L. még: szőrmekikészítés szőrmekabát szőÝrmekabát fn → Szőrméből készült kabát. szőrmekikészítés szőÝrmekikíszítís fn A nyers szőrmésbőr feldolgozásra alkalmassá tétele.
164
szabászasztal
szőrmekikészítő szőÝrmekikíszítőÝ fn A nyers szőrme kikészítésével foglalkozó személy. szőrmentében szőÝrmentibe hsz Szőrmentén, kíméletesen. SzőÝrmentibe bánik vele: kíméletesen bánik vele. szőrmeoldal szőÝrmeóṷdal fn A szőrmésbőr szőrmés oldala. szőrmepiac szőÝrmepiac fn A szőrmésbőrrel való kereskedelem helye. szőrmerendezetlenség szőÝrmerendezetlensíg fn → Szőrmekikészítésnél a rámázás után adódó elhajlások, elferdülések. szőrmésbőr szőÝrmésbűr fn A szőrmésállatot fedő bőr. szőrmésoldal szőÝrmésóṷdal fn A szőrmésbőr azon oldala, amelyen a szőrme található. szőrmeviselet szőÝrmeviselet fn Szőrmésbőrökből készült ruházati cikkek. szőrmók szőÝrmóṷk fn Túlzottan bebugyolált, meleg holmiba öltöztetett kisgyermek. L. még: csecsemőöltözet szőrmosás szőÝrmosás fn → Tímároknál: szőrtisztítási művelet. szőrmosó kosár szőrmosóṷ kosár: → Tímároknál: 1 m átmérőjű, 40−50 cm magas, kétfülű kosár. szőrnekvaló szőÝrnekvalóṷ fn A rakott guba posztójába beleszövendő, erre a célra kiválogatott, hosszabb gyapjúszál. szörnyít ~ i Túloz, nagyot mond. szőroldal szőÝróṷdal fn A szőrmésbőr szőrös oldala. szőroldali hiba szőÝróṷdali hiba: A → szőroldalon található eltávolítandó
szabad kút részek. szőrös szőÝrös mn Nem teljesen sima, törekes 〈→ szérű〉. szőrösbarack: → barack szőrös bőr szőÝrös bűr: → Tímároknál: rosszul kopasztott és színelt bőr. szőrös kökörcsin: → kökörcsin szőrösmeszes szőÝrösmeszes fn → Tímároknál használt mészlé. szőrös disznóparéj: → disznóparéj szőrözet szőÝrözet fn A → méhek testének többféle alakú szőrszálai. szörpöl ~, szörböl i Pl. kávét, meleg ételt szürcsöl. szőrrajz szőÝrrajz fn A szőrmésbőr mintázata. szőrrakás szőÝrrakás fn → Gubásmesterségben a szőrnek, vagyis a hoszszabb gyapjúszálaknak a belehúzása a hosszanti fonalak közé. A rakott guba szövésénél kerül rá sor, amikor a tépett szőröket behelyezik a szálak közé. szőrtarisznya szőÝrtarisznya fn 1. Szőrből készült, nyakba v. vállra akasztható táskaféle. A pásztor ebben tartotta a furulyáját. 2. → női nemi szerv. Tréfás felhívás szeretkezésre: SzőÝrtarisznya a pendejbe, liliomszál a gatyába. Tegyük a szőÝrtarisznyába! szőrtelenítés szőÝrtelenítís fn → Tímármesterségben a bőr szőrtől való megtisztításának folyamata. szőrtelenített bőr szőÝrtelenített bűr: A szőrétől megfosztott bőr. szőrvakaró szőÝrvakaróṷ fn 1. A szőr kifésülésére alkalmas eszköz. 2. Disznó → perzselésekor használt éles kés-, ill. kaszapenge.
165
szabászasztal
szőrváltozás szőÝrváltozás fn A szőr jellegének megváltozása, pl. szín, tömöttség, hosszúság stb. szörtyög ~ i Szortyog. szöszön-boron ~ hsz Potom áron, olcsón. Eladtuk ~. szövés szövís fn 1. Textilanyag készítése úgy, hogy a fonalakat egymással derékszögben keresztezik és összefűzik. Szövíshez tudóṷ asszony: szövéshez értő asszony. 2. → gyapjúszövés. 3. A → csipkeverés egyik alapművelete, amely vászonverések sorozatából áll. 4. Összetételekben a → paszományosmesterségben használatos szövésfajtákat jelöli, pl. → atlaszszövés, áttörtszövés, bogniszövés, kábelszövés, köpperszövés, krepinszövés. szövetdarab ~ fn A szőrmésbőrön maradt húsdarabok. szövő: → szövőember, szövőszék szövőalj szövőÝajj fn Szövés közben a földre esett gyapjú hulladék. szövőborda szövőÝborda fn A → szövőszék vetüléket tömörítő fésűszerű alkatrésze. szövődeszka szövőÝdeszka fn → Paszományosmesterségben: 35 cm hosszú, 18 cm széles deszkalap, amelyre kézileg szőtték fel a bojtok alját. szövőember szövőÝember fn Röviden: szövőÝ. A → szövőszéken dolgozó személy, aki a fürtös guba készítésekor a → lógós nevű segítőtársat irányította, a szövés fontosabb mozzanatait ténylegesen végezte. A lógós a fürtrakásban és a motolla húzásában, lökésében segített. szövőkeret szövőÝkeret fn Téglalap alakú lécekből összeszögelt keret, mely-
szabad kút nek a hosszabbik oldalára tekerik fel a láncfonalat. szövőszék szövőÝszék fn 1. Teljes neve: gubaszövőÝszék; röviden szövőÝ, ritkább neve: esztováta. Állványszerű, bonyolult berendezés. Ezen készül a kézi szövésű vászon, gubaposztó, szőnyeg stb. 2. Szószerkezettel: kézi szövőÝszék. → Paszományosok két-, ill. többpedálos ~e. L. még: gyapjúszövő, oldalrész *Sztálin körút: → utcák−utcanevek sztari ~ fn (rég) Öreg → férfi. sztrek: → szegény emberek élete szubtilis szuktilis, cuktilis, cuktilos mn Alapos, jó. Ez a bunda cuktilis, mert cuktiluson megvarrta a szűcs. szubtilisen szuktiluson, cuktiluson, cuktilisen hsz Alaposan, jól. szufla ~, cufla fn 1. Levegő, lélegzet, szusz. 2. Lélek. Szólás: Kiment belőÝle a ~: meghalt. Kiszorította belőÝle a ~´t: fojtogatva megölte. Hamis/Huncut a cuflád is!: gonosz vagy! szuháré ~ fn Nagy → eső. szuka ~ fn A diáknyelvben: szakácsnő, konyhalány. L. még: Református Kollégium szuktilis: → szubtilis szuktiluson: → szubtilisen szulák: → folyófű szungabé ~ fn (rég) A katonaság nyelvében: esti ima (német: zum Gebet: imához). A Pavilonba vóṷt egy trombitás, az fújta este kilenckor az imát, a ~t. Gyönyörű vóṷt, az egísz város elcsendesült, mindenki hallgatta. szúnyog ~ fn Megszarta a ~: pöttyös, foltos dohánylevélre mondják. A hiede-
166
szabászasztal
lem szerint A ~ akire rászáll, annak azt zümmögi: szegíny, szegíny. Szólás: Anynyi víre sincs, hogy egy ~ jóṷllakjon belőÝle: sápadt, vérszegény. Az elébb vitte két ~ rúdon. (Felelet pl. arra a kérdésre: Hol van a kalapom?) Közmondás: Éhes ~ jobban csíp: aki még nem szedte meg magát, jobban harácsol. szunyoglábú ~ mn Vékony → lábú. L. még: emberi test szupplikáció: → szupplikálás szupplikációs csoport szupplikációṷs csoport: A → szupplikálást együtt végző, egy tanárból, egy-két főiskolásból és több gimnazistából álló csoport. szupplikációs körzet szupplikációṷs körzet: Egy → szupplikálás alkalmával bejárt terület. szupplikálás ~ fn Latinos formában: szupplikációṷ. Másik neve: kápsálás. A debreceni → Református Kollégium diákjainak, teológiai hallgatóinak, tanítóképzős növendékeinek az ország különböző (főként keleti) területein történő alamizsnakéregetése, a Kollégium számára történő adománygyűjtés. A nyári szünidőben, aratás és szüret utáni hetekben a debreceni Református Kollégium diákjai, más protestáns kollégiumok diákjaihoz hasonlóan fölkeresték az iskola közelében fekvő településeket, de gyakran a távolibb helységeket is. A gyülekezetektől, tehetősebb egyháztagoktól természetbeni v. pénzadományt gyűjtöttek, amit az iskola, elsősorban a → tápintézet (konviktus) javára fordítottak. A ~sal közös eredetű a → legáció intézménye. szupplikáló: → szupplikáns
szabad kút szupplikáns ~ fn Alakváltozata: szupplikálóṷ. A szupplikáción adományokat gyűjtő személy; alamizsnakéregető nagyobb diák. − A nyári szünidőben az ország más-más vidékére elindult egy nagyobb diák a Kollégium számára alamizsnát gyűjteni, ő volt a ~. szúr ~ i Disznót megszúr. − Az ige adatolt igekötős alakjai: → átszúr, beszúr, megszúr. L. még: disznóölés szúrás ~ fn Disznó megszúrása, disznóvágás. L. még: disznóölés szúrka ~ fn Bosszantás. Szólás: Ne ~, Peti, mert szikra veti: ne bosszants! szurkáló szurkálóṷ fn 1. Ár. 2. Kukoricafejtéskor használt szúró szerszám, amellyel egy-egy sort a fejtés megkönynyítésére letol. L. még: szellőzőszurkáló szurkapiszkál ~ i 1. Hegyes eszközzel (ingerkedve) döfköd, szurkál vkit. 2. Tüzet piszkavassal v. piszkafával igazgat. 3. Folyton bosszant, ingerel vkit. L. még: megszurkapiszkál szurkoz ~ i Üveg dugóját szurokkal befed, beborít. szúró szúróṷ fn 1. Pipakészítésnél használt görbe drót. 2. Cementburkolattal ellátott, különálló helyiség a vágóhídon, ahol az állatokat levágják. L. még: gyengénszúró szúróár szúróṷár fn Szószerkezettel: sásélű szúróṷár. → Szíjgyártóknál: varrásokhoz, fűzésekhez használt lándzsa élű (háromélű) → ár, amellyel varrás előtt a bőrt átszúrják. szúródás szúróṷdás fn Szúró fájdalom.
167
szabászasztal
szúrókés szúróṷkés fn 1. → ölőkés. 2. A húsok konyhai feldolgozásához a konyhamészáros által használt → kés. szurokföld szurokfőÝd fn Fekete, ragadós föld. Szurokfőző: → Haláp szuszakol ~ i 1. Vmibe tömköd, gyömöszöl vmit. 2. Ily módon el akar dugni, rejteni vmit. − Igekötővel: → beleszuszakol, beszuszakol. szuszék szuszik fn → Gabonafélék raktározására való rendszerint dísztelen, általában nagyméretű, (ácsolt) deszkaláda (→ nagyszuszék), amelybe felülről töltik be a terményt, alsó részén pedig egy felhúzható ajtó (→ tiltó) van, amelyen keresztül kiengedik a felhasználásra kerülő mennyiséget. (Egy nagyobb ~ba 50−60 q termény is belefér.) A gabonafélék tárolása céljából elkeríthették még a magtárnak, kamrának vmelyik részét is (pl. → árpásszuszék), amelyen belül régen deszka helyett sárral tapasztott veszszőfonadékkal különítették el a további részeket. Liszt tárolására gondosabban kidolgozott és tiltó nélküli, kisebb ~ot használtak. A ~ sajátos típusa a kisméretű → ételesszuszék, ebben a tanyai háztartás edényeit tartották. L. még: álomszuszék, hombár szuszékképes szuszikkípes mn → Szuszékban való tárolásra alkalmas 〈gabona〉. Nem szuszikkípes ez a búza. szuszékos szuszikos fn Olyan magtár, amelyben → szuszék áll. szuszik: → szuszék szuszinka: → susinka
szabad kút szuszka ~ mn 1. Orrán át nehezen lélegző. 2. Az orrából beszélő, → belga. 3. Félkegyelmű, → bolond. Szuszka Balla: → cívis ragadványnevek szuszmákol ~ i Piszmogva dolgozik. szuszmog ~ i Piszmog, szöszmötöl. szuszmókol szuszmóṷkol i Szuszogva motoszkál. szuszog ~ i − Szóláshasonlat: Ugy ~, mint a dugott liba: a fáradtságtól liheg. Szólás: Ugy ~, hogy elfújna egy kosár korpát: nagyon ~. szuszog-puszog ~ i Piszmog, a munkában nem halad előre. Ikerszó. szusztora: → pap szuszumuszu ~ mn Lassan, piszmogva dolgozó 〈személy〉. Ikerszó. *szutor: → tímár szutyongat szútyongat i 1. Folyton nógat, noszogat, sürget. 2. Szid, korhol. szutyok ~ fn Ragadós, nedves piszok. szű: → sző szűcs ~ fn. A ruházkodásra alkalmas szőrmésbőrök kikészítésével, feldolgozásával (szabásával, varrásával) foglalkozó iparos. Munkájának jellege szerint volt/van feldolgozószűcs, foldozószűcs, kikészítőszűcs; a szakképzett, céhbeli ~ neve szűcsmester, a szakképzetlen kontáré: parasztszűcs. Szólás: Összehítta a ~öket: (tréf) megkérgesedett bőrkabátra mondják. L. még: szűcsmesterség; a fogalmak szócikkeit is! szűcsesőlék: → szűcsgyapjú szűcsgép ~fn Szűcsvarrógép. szűcsgyapjú ~ fn Más nevei: szűcsesőÝlík, bőÝresőÝlík, esőÝlík. Olyan
168
szabászasztal
gyapjú, amelyet a → szűcsmester a bunda, ködmön szabása alkalmával ejtett kis bőrdarabkákból nyírt le, és mint hulladékot értékesített. szűcskatibogár: → katica szűcskés ~ fn A szűcsök által használt → kés. Szűcs László Károly: → cívis ragadványnevek szűcsmester ~ fn Szakképzett, céhbeli → szűcs. szűcsmesterség szűcsmestersíg fn A ruházkodásra alkalmas bőrök szabásával, varrásával és kikészítésével foglalkozó ipari tevékenység. Debrecen bőriparában nagy múltjuk, vmint készítményeik minősége és közkedveltsége miatt jelentős szerepet játszottak a → szűcsök. Az iparágat már a 14. században művelték a városban, első szabadságlevelük 1449-ből való. 1598-ban a kibővített megerősített szabályzatban a bonyolult vásárrend, a szűcsöknek a hentesekhez, mészárosokhoz, csapómesterekhez, szabókhoz, erszénygyártókhoz való viszonya fogalmazódott meg. A bőr árát a szűcsök és a mészárosok céhmesterei közösen állapították meg. A debreceni szűcsök a 16. században még csak kétféle bőrruhát készítettek: „szín gubát és öreg asszonyi állatnak ráncos kedment”. A többi ruhaféleséget csak bélelték v. gallérozták, így a polgári felsőruhát, öreg felsőruhát, szikszai mentét, csonka ujjú mentét, síp ujjú mentét, muhar mentét, férfiködmönt, posztósüveget, polgári hegyes süveget. A béléshez róka-, bárány-, nyest-, farkasbőrt, ill szőrmét használtak. 1670-ben 152 szűcsmester dolgozott a városban. Céhükbe évenkét
szabad kút 4−5 új mestert vettek fel. Debrecenben a 19. század elejéig a szűcsök száma 100−150 körül volt. Leginkább cifrázott → ködmönöket csináltak. Az egyszerűbb ruhákat → parasztszűcsök készítették, ill. pásztorok (juhászok) varrták maguknak. A mesterség az első világháború után szinte teljesen megszűnt. L. még: rózsavágó Szűcsmester Orbán Péter: → cívis ragadványnevek szűcstű ~ fn Mondják szűcsvarróṷtűnek is. Hegyesre és háromélűre köszörült varrótű. Könnyen átszúrja a vastagabb, szívósabb bőröket is. − Szóláshasonlat: Ojan, mint a ~: (tréf) gyors menésű, nem lehet vele lépést tartani. Jár, mint a ~: (tréf) nagyon eleven, folyton mozog, gyorsan megy. szűcsvarrógép szűcsvarróṷgép fn A szőrmésbőrök összedolgozására használt varrógép. szűcsvarrótű: → szűcstű szügy ~ fn 1. A → ló, szarvasmarha mellső része. 2. Az itt levő kikészített v. kikészítetlen bőr mint (nyers) anyag. szügyellő: → szügyelő szügyelő szügyellőÝ fn Összetétellel: szügyellőÝszíj. A → hámnak a ló szügyére feszülő, azon keresztül húzódó párnázott, széles szíja. szügyelőszíj: → szügyelő szűgyhám: → hám szügykarika ~ fn A → szügyelőn levő karika, amelybe láncot fűzve a lovat a rúdhoz kötik. szűk ~ mn − Szólás: Szűkön, szípen bánny vele!: takarékosan, mértékkel, beosztással gazdálkodj vele! Szűkön-szí-
169
szabászasztal
pen elvitte: kérés nélkül vitt el vmit. Szükibe van a garas: kevés a pénz. Ha szűkön bánsz vele, bűvön elíg: ha takarékoskodsz, nem látsz szükséget. Közmondás: Ha valamivel ~ön bánnak, az bűvön elíg: a takarékosság megóv a nélkülözéstől. Ki ~ön vet, ~ön arat: aki kevés erőt, ill. kevés költséget fordít vmire, az csak gyenge eredményre, kevés haszonra számíthat. szűk csontú ~ : Ló testalkatának jellemzésére. L. még: lótenyésztés szükség szüksíg fn − Közmondás: A szüksíg törvínyt ront: kényszerből olyat is megteszünk, amit egyébként nem tennénk. Változata: A szüksíg nagy úr. Szüksígbe ismered meg a jóṷbarátot: nehéz helyzetben mutatkozik meg, hogy kire számíthatunk. szüle ~ fn → Szülő; édesanya. Összetételekben: idesszülém: édesanyám; öregszüle: nagyanya; keresztszüle: keresztanya, keresztszülő. szülés szülís fn – A/ A magzat világra hozása. (Ennek idő előtti bekövetkezése az elfosás.) A munkát, a mozgást a ~ elősegítőjének tartották, ezért még közvetlenül a ~ előtt is általában megszokott tevékenységét végezte a várandós aszszony. Természetesen nehéz munkát már nem bíztak rá (kenyérsütés, mosás, cipekedés stb.). Az új házasoknál a gyermek általában a várt időre megjött. A cívis társadalomban csak a tartós gyermektelenséget tekintették esetleges válóoknak, de válásra a második világháborúig ritkán került sor. A várandós nő általában mindent megtett, hogy a ~e könnyű legyen, hogy a gyerek könnyen kicsússzik. Ennek egyik elképzelt módja volt a bő-
szabad kút séges szalonnafogyasztás. Az ilyen sok szalonnát evő várandós asszonyt fagygyúsnak nevezték. – B/ A régi időkben a ~nek 3 változata volt ismeretes: állva ~, térdepelve ~, ülve ~. Később a tanult bábák hatására a debreceni cíviseknél is elterjedt az ágyban ~. A ~ előkészületei közé tartozott a szülőhely, a ~sel kapcsolatos tárgyak előkészítése. A vajúdó asszony (vajúdás), régi nevén fekő a gondosan előkészített fekőágyban v. fekőnyoszolyán várta a ~i fájdalmak megindulását, a ~ elkezdődését. Ha aztán tényleg eljött a nehéz óṷrája, ijenkor nyargaltak a bábáírt − mesélte egy idős asszony. A ~ többnyire a bába segítségével történt, személyében jó előre megállapodtak, és hírül is adták neki. Ez a cíviseknél fontos volt, mert a bábának ők is rontó, bűvölő tudományt tulajdonítottak. Sok cívis családban a bábának a szülő nő édesanyja v. az erre felfogadott fürösztő asszony segített. Ha világra jött a kisbaba, a bába egy pár pillanatig lábánál fogva lefelé lógatta, majd segítőjével elvágták az újszülött köldökét, megmosták, befáslizták, tollpólyába tették, és az anyja mellé v. a bölcsőbe tették. A méhlepény, népi nevén mása eltávozását hasonló eljárásokkal segítették, mint a ~t. (A kikerülő méhlepény hiánytalanságát a bába a kezére felhúzva gondosan ellenőrizte.) A vajúdás alatt a férfiakat lehetőleg távol tartották a háztól, ugyanúgy a nagyobb gyermekeket is. Előfordult, hogy az apa csak másnap látta meg a gyermekét és a feleségét, de ha otthon tartózkodott, az újszülöttet őneki mutatták meg először. A bába − bizonyára a családba fogadás hajdani
170
szabászasztal
meglétének maradványaként − a következő szavakkal adta át neki: Pont ojan ez a gyerek, mint az apja. Lánygyermeknél is ezek voltak a szavai, ez volt a szokás. Az újszülött eleinte 3 óránként szopott, később 4 óránként. Ha sírós volt, akkor tejen kívül teát kapott. Ha nem volt rá ok, a kicsit nyolcadnapra keresztelték, a kereszteletlenül elhalt gyermeket különösebben nem tartották számon. A 19. és 20. század fordulójáig több keresztszülőt is hívtak, bár ezt az egyház századok óta tiltotta, háromnál többet nem engedett. Az első világháború után már általában egy keresztszülő volt szokásban. A komaasszony és a rokonok 2 hétig hordták az ebédet a gyermekágyas asszonynak (betegágyas/betegágyas asszony), a 3 részes komaszilkében levest, húst és sült tésztát vittek. – C/ Szülés után fellépő betegségek: pl. a ~ utáni görcs, ilyenkor mondták, hogy az anyának rágása van, rágást kapott. A csecsemő megszületésekor, amikor az anya teje megjövőben volt, lépett fel a tejláz. Súlyos betegségnek tartották. Még súlyosabb a gyermekágyi láz, amely ~kor (v. vetéléskor) fertőzéssel keletkező súlyos megbetegedés. Néha az is előfordult, hogy születéskor az újszülött teste nagyon zsíros volt, általában a háta. Ilyenkor a bába egy fakéssel óvatosan lekaparta róla a zsíros réteget. – D/ A ~hez kapcsolódó legfontosabb hiedelmek: Aki pénteken születik, szerencsés lesz. Aki foggal született, abból táltos lesz. Egyes családokban ~kor a bejárati ajtónál a háziseprűt keresztbe tették, hogy a boszorkány meg ne rontsa a csecsemőt és az anyát. L. még: burok; a fogalmak szócikkeit is!
szabad kút szülésznő: → bába születés születís fn Szülött. Más városi születís vagyok. születésnap születísnap fn Családi ünnep. Ahol megtartották, ott szokásköre hasonló volt a → névnapozás szokásköréhez. születik ~ i − Közmondás: Eccer születtünk, eccer halunk meg: ne féljünk a haláltól. szülő szülőÝ I. mn/in Közvetlenül szülés előtt álló, ill. utána levő. II. fn Régies alakban ritkán: → szüle. Apa, ill. anya. Összetételben: → édesszülő/édes szüle, azaz vér szerinti ~. Más összetételekben: öregszüle, keresztszülő/keresztszüle. szűnik ~ i Erejében, mértékében csökken. szünös-szüntelen ~ mn Állandóan, szakadatlanul, folyamatosan. szűr1 ~ i Lapos követ a víz színén ugratva dob, kacsázik. Kifejezésben: Szűri a vizet: halászik. Igekötőkkel: → beszűr, elszűr, megszűr. szűr2 ~ fn Kettős jelentésű szó. Egyrészt anyag, szűrposztó, másrészt pedig az ebből az anyagból készült kabátféle, felsőruha. 1. Szűranyag, ~posztó. Mértékegysége a végszűr ’egy vég ~posztó’. (Készítője a szűrcsapó.) Egyik fajtája a meszes szűr/kevertes szűr. amely hazai gyapjúból készült rossz minőségű ~posztó, csúnya színe miatt mésszel fehérítették, ez ártott a minőségének. Ehhez hasonló volt a földes szűr is. 2. – A/ Ujjas, bő köpenyszerű, posztó férfi felsőruha. Hajdan ritkán szűrköpenyegnek is mondták. A magyar paraszt és
171
szabászasztal
pásztor legkedveltebb ruhadarabja (volt). Régi ruhadarabnak tartják, őse valószínűleg a szűrkankó volt. A ~t nem öltötték fel, csak panyókára vetve, azaz vállra vetve viselték, elöl díszes szűrcsat fogta össze, amelyből díszes zsinórok indultak hátrafelé (átvető/hátravető). A ~ részei: elej, oldal, aszaj, négyszögletes gallér, csücskő, nyak, ujja és alja, átalvető. A ~t szűrszabók készítették. A ~készítés egyik nagy központja a 19. században Debrecen volt (cifraszűr). – B/ Anyaga szerint van: bo- hajszűr, ez préselt bolyhos posztóból készült; méretéről kapta nevét a középszűr, amelynek bősége két és fél szél, azaz kb. 76 cm; viselőjéről lett elnevezve a polgárszűr és a cívis szűr. Előbbi a cívis polgárok számára készített, általuk viselt, többnyire fekete alapon barna és drapp színárnyalatokkal hímzett ~, utóbbi a debreceni őslakos gazdálkodó családból származó módos polgár viselete, többnyire barna, drapp és kávészínnel cifrázott ~. Itt említhető a pásztorok ünnepi viselete a cifraszűr is, amely színes hímzéssel, ill. színes posztórátéttel, szegéssel díszített bő, köpenyszerű ~. – C/ A szakirodalom (és a népnyelv) más ~fajtákat, ill. megnevezéseket is ismer. Debrecenhez (is) köthető elnevezések pl. a nyakas szűr, amely a 19. század vége felé főként Biharban, Hajdúban volt elterjedve. A nagy nemzeti felbuzdulás idején az úri rend is viselte, de ezeket nem ~szabó, hanem magyar szabó készítette. A nyakas ~nek 1920 körül divatba jött változata volt a → vakszűr. Ennek eleje nem volt kihajtós v. kétszeres, hanem a kihajtott részt az elejére felvarrott, felülről lefelé hala-
szabad kút dó posztócsipke jelképezte, ezzel utánozták a kihajtást. Egy másik ismert változata volt a Széchenyi-szűr. A legrégibb alakja a nyakatlan szűr v. magyar szűr, ennek szabását tiszta de- rékszögű szabásvonalak jellemezték. A Hajdúságban is viselt ~típus volt a ke- rekgallérű szűr. Ujja hosszú volt és felölthető. Néha bevarrták, de fenekes ujjúra nem készítették. Nemcsak fehér, hanem színes (fekete, szürke v. zöld színű) posztóból is készítették, széles vörös v. más színű posztó szegése volt. Gallérján és a hátulja alsó részén hímzés is lehetett. Különleges célt szolgált a fenekes ujjú szűr, ezt eleve befenekelt ujjakkal készítették. A hortobágyi pásztorok, gulyások, kondások hordták. Ebben tartották kisebb holmi- jaikat, ill. az aznapi élelmüket. A megrendelésre készített ~nek váltóba varrott szűr, a vásári eladásra készültnek fogadott szűr volt a neve. Ismert ~fajta volt még az applikációs szűr, patkós szűr, dupla szűr, ill. a kocsisszűr. Előbbiek díszítésükről, utóbbi viselőiről kapta a nevét. A ~rel rokon ruhadarabok a szűrbekecs és a szűrdolmány. – D/ Szólásokban is szerepel: Beakasztotta a ~it: beállt vhová szolgálatba, elszegődött. Jóṷ hejre akasztotta be a ~it: a) jó gazda szolgálatába állt. b) jó helyre nősült. Rossz hejre akasztotta be a ~it: a) komisz gazdához került. b) rossz helyre nősült. Gazda kérdezte: Felakasztod-í még a ~t ?: megmaradsz-e jövő évre is nálam? Mindegyik a cselédéletből származik. Debrecenben a bennlakó, bennkosztos kocsis, béres, ha megegyezett a gazdával Szent Mihály napján v. újesztendőben, házához is költözött. Ennek
172
szabászasztal
külső jele volt, hogy a gazda portáján, a szolgalegények szálláshelyére (az istállóba) beakasztotta, tkp. a falba vert szegre felakasztotta legfontosabb ruhadarabját, a ~t. Később a szólásokban jelentésbővülés történt. A ~ a szolga mindenét: gúnyáját és egész készségét ’fölszerelését, holmiját’ jelentette, sőt mindenféle szolgálatba állásra azt mondták, hogy beakasztotta a ~t. Népdalokban is említik: Be van az én ~öm ujja kötve,/Barna kisjány ne kaparássz benne! − Kocsmárosné adjon bort hitelbe,/Itt hagyom a cifraszűröm írte./Ha ki nem fizetem hónap estére,/Vesse fel a csárda tetejére. L. még: nyargalás, pálha, szűrpróba; a fogalmak szócikkeit is! szűravatás: → szűrpróba szűrbekecs ~ fn Bundabélésű, rövid félkabát. L. még: szűr2 szűrcsapó szűrcsapóṷ fn → Szűrposztót készítő iparos; → gubacsapó. szűrcsat ∼ fn A → szűrt viselőjén összetartó díszes rézöntvény. L. még: tüsző szűrdolmány ~ fn Posztóból készült felsőruhaviselet; a → szűrnél kisebb, kabátféle felsőruha. szűrés szűrís fn A pipakészítésnek az a munkafolyamata, amelynek során a vízzel felhigított agyagot egy rostán átengedve megtisztítják a kavicstól, a vasdaraboktól és egyéb szennyeződéstől. L. még: debreceni pipa szüret ~ fn 1. – A/ Az érett szőlőfürtök levágása a tőkéről, a szőlőtermés összegyűjtésének munkafolyamata, a szőlőlé leszűrése, a szőlő feldolgozása a borkészítéshez. Az elő~ népi neve: kani-
szabad kút zás, az ekkor készített bor a gyenge kanizott bor. A cívisek évszázadok óta nagy kedvvel foglalkoztak a szőlőműveléssel, nemcsak a várost környező szőlőskertekben, hanem az Érmelléken is. – B/ A régi időkben a város két részletben ~elt, külön az alsójárás, külön a felsőjárás. Amíg az egyik ~elt, a másik a városban maradt és vigyázott. A régi ~ek idején minden munka szünetelt, a közigazgatás és a törvénykezés is, szinte a fél város kint volt a szőlőben, az érmellékiekben is. Később már csak a diákoknak volt ~i vakáció, így a Kollégiumban is, hiszen az ősi anyaiskolának és a professzoroknak egyaránt volt szőleje. A felszereléseket már előzőleg kiszállították, a ~ napján, korán már csak a könnyű ekhós szekerek indultak a vidám szüretelőkkel, zsibongó gyerekekkel ki a szőlőskertekbe. A ~re hivatalosan általában 3 nap volt kiosztva. A meghatározott napnál előbb nem volt szabad ~elni. Az 1920-as évektől már kevés cívisnek volt szőlője, de akinek volt, az egy nap alatt igyekezett a ~et lebonyolítani. A ~ az átlagos cívis paraszgazdaságban is a többi szőlőmunkával ellentétben segítséggel végzett társasmunka és mulatság („alkalom”) volt. Legtöbbször családtagok, rokonok, jószomszédok ~eltek, ha nagyobb volt a szőlő, akkor ~előket is fogadtak. A ~re való meghívást illett elfogadni, az elmaradás sokáig tartó haragra adhatott okot. A múlt század elején még mozgalmasak voltak a ~ek. Nyár végi vasárnap délutánokon megindultak a szőlőskertekbe a nyeregből hajtott ötös, hatos fogatok. Előző napokon a házaknál kigördítették a pincéből a bo-
173
szabászasztal
roshordókat, meghúzták az abroncsukat, kénszag ter- jengett, ahogy megfüstölték őket, diófalevél főzetével kiforrázták, hideg vízzel átmosták a hordókat, taposókádakat, csebreket (cseber), puttonyokat. A meghívottak közül a fiatalabb férfiak a puttonyozást, a szőlőtaposást és préselést/satulást végezték, a nők pedig a szedést. Két szedőlány vitt egy sort, gyakran egy közepes méretű szőlőskertben akár 15-en is voltak. A szedők dalolgatva szedték a szőlőt, késsel, ollóval v. kézzel. Alul fogták meg a fürtöt, hogy ne hulljanak le a szőlőszemek, ami lehullott, felszedték. A levágott fürtöket kosárba, dézsába, ill. szüretelőládába v. puttonyba rakták, a venyigét elvágták a kórótól, hogy közé lehessen látni. A puttonyosok ott jártak a szedők után, ha leltek egy bilinget, a lányoknak meghúzták a fülét, az öregebbekre rámordultak. 10 óra körül friss kalácsot falatoztak, a szüretelő edényeket ott hagyták, ahol abbamaradt a szedés, oda tértek vissza. A gazdasszony a szedők után járt, a szép felkötözni való fürtöket a szőlősorok közötti ormóra rakatta, ebből a nap végén minden szedőnek jutott, a többit pedig a kamrában v. a szellős padláson felkötözték (kötözetszőlő). Innen kerültek a téli nagy ünnepeken csemegének a család asztalára. A szedők ebédet, vacsorát kaptak: rendszerint juhhúsos kását − a debreceni ~ elmaradhatatlan ebédje a juhhúsos kása volt −, ritkábban paprikást, utána újbort v. mustot ittak. Volt, ahol a bérért dolgozók ebédre birkapörköltet, a család és a segítségül hívott rokonság húslevest evett. Délben a cigánybanda belülkerült a szőlőskertbe: a
szabad kút fiúk, lányok fordultak egyet, de csak egyet, egy nóṷta járt. Ebéd után visszamentek szedni a szőlőt. Estig dolgoztak. Munkájukért napszám járt és egy vedér szőlő (meg a koszt). A rokon családok is kaptak egy-egy puttony v. kosárnyi szőlőt ajándékba. − Ha már teltek a kádak, megkezdődött a ~ legnehezebb része, a szőlőtaposás. A kitaposott szőlő levét megszűrték, ott a szőlőskertben beleöntötték az előre elkészített tiszta hordóba, amely aztán a pincében forrt ki. Vigyáztak, hogy a mustba ne kerüljön kenyérmorzsa, mert akkor kifutott. – C/ A ~ néhány frazémában is előfordul. Szóláshasonlat: Szíp, mint a segg ~kor − mondják a szépségével dicsekvőről: ti. ~kor a sok szőlőt fogyasztóknak gyakran hasmenésük van. Szólás: Szüret, ha bor nincs is: akkor mondják, ha pl. vmit sikeresen elvégeztek. Közmondás. Bű ~, nagy csizsma: ha szüretkor esős idő van, szaporodik a bor. 2. → tengeriszüret. L. még: hegymester, szüreti bál; a fogalmak szócikkeit is! szüretelőkád szüretelőÝkád fn Különböző méretű, fölül nyitott dongás faeszköz, → szüreti edény. Újabban műanyagból is készül. szüreti bál ~: → Szüret alkalmával rendezett → bál. Bevezető rendezvénye a → szüreti felvonulás. Fő tisztségviselője a → szüreti bíró. szüreti bíró szüreti bíróṷ: A → szüreti bál rendezője és a bál rendjére vigyázó személy. szüreti edények: A szüret során a levágott fürtök összegyűjtését és azoknak a feldolgozás v. szállítás helyére hordá-
174
szabászasztal
sát szolgáló, általában felül nyitott, többnyire dongás faeszközök: szüretelőkád, töltike, lopótökből készült tölcsér; fertálydézsa, dézsa, cserpák, kármentő, puttony. Az Alföldön inkább a puttonyok használatosak, bár itt szerepe van a puttonyt háttérbe szorító háti kosárnak is. Tágabban idetartoznak a szőlőfeldolgozásnál használt dongás tartóedények is: taposókád, dézsafélék. Az Alföldön, így Debrecen környékén is a dézsa különböző változatai terjedtek el. L. még: a fogalmak szócikkeit is! szüreti felvonulás ~: A → szüreti bál előtti felvonulás. Lovas kocsival történt, a lányok magyar ruhába, a fiúk csikós ruhába voltak öltözve. szűrgallér ~ fn A → szűr nyakánál található gyakran szegett nyakdísz. szűrhímzés szűrhimzís fn A szűrposztóra rávitt minta gyapjúfonallal történő kivarrása. A → szűr színes gyapjúfonállal történő kivarrása. Gyakori motívuma a → rozmaringleveles tulipán. L. még: csillagöltés szűrhímző szűrhimzőÝ fn Az a személy, aki a szűrposztóra vitt mintát gyapjúfonallal kivarrja, gyakran maga a → szűrszabó. szűrkankó szűrkankóṷ fn 1. Elöl végig nyitott, felölthető ujjú, posztóból készített kabátféle gyapjúruha. A → szűr ősének tartják. 2. → bekecs. szürke ~ mn Színnév. Összetételben előforduló fajtái: almásszürke, daruszürke, fehérszepe-szürke, seregélyszürke, vércseszürke, világosszürke. Szószerkezetben: barnább szürke, hamuszín szürke, héjaszőrű szürke, homály fakószürke.
szabad kút L. még: lótenyésztés; a fogalmak szócikkeit is! szürkederes ~ mn Lószínnév, a → deres egyik árnyalata. L. még: lótenyésztés szürkegém ~ fn Másik neve: darugém. A → gém egyik fajtája. szürke guba szürke guba: Színgyapjúból készített festetlen → guba. szürke gubások: → mankótlan oláhok szürke hályog szürke hájog: A szemlencse maradandó elhomályosulása. A → szem idős(ebb) kori betegsége. szürke magyar marha: → magyar szürke marha szürkenyár ~ fn A → nyárfa egyik fajtája. szürkerothadás ~ fn A → szőlő egyik gombabetegsége. szürkevarjú: → kálomistavarjú szűrköpönyeg: → szűr szürkület ~ fn Az a → napszak, amikor már v. még nincs teljes éjszakai sötétség. Ennek megfelelően van: → hajnali szürkület, → esti szürkület. szűrő szűrőÝ fn Folyadékok szűrésére való lyukacsos eszköz. Háztartási eszköz a → galuskaszűrő, laskaszűrő; a gubacsapók munkaeszköze a lészűrő (kosár); a méhészeké a mézszűrő. szűrőkosár szűrőÝkosár fn Másik neve: lészűrőÝ kosár. Gubacsapók kúp alakú, középen karóra erősített eszköze, amelyen keresztül a forró festéklét csorgatják át az üstből a hordóba. szűrőnyeső: → szérűnyeső szűrőruha szűrőÝruha fn A kifejt tej átszűrésére használt finom (gyolcs) ru-
175
szabászasztal
haanyag. Kimosására, tisztán tartására a háziasszony nagy gondot fordított. szűrös ~ mn → Szűrt viselő. szűrőtál szűrőÝtál fn Tésztaszűrőként is használt nagyobb cseréptál. L. még: edény szűrposztó szűrposztóṷ fn A → szűr anyaga: durva, kallott gyapjú. Finom (abb) fajtája a → karazsia/karazsián; vastag, durva posztóból szőtt változatának neve → halina. szűrpróba szűrpróṷba fn Másik neve: szűravatás. Az eladásra szánt → szűrt a vásárban (a vevő kérésére) vízzel meglocsolták, és ha áteresztette a vizet, akkor nem állta ki a próbát. Előfordult, hogy egy teljes órán át hagyták a vízben állni, majd utána a vízzel együtt fölemelték. Ha az alján meg tudták gyújtani a gyufát, akkor a vevő, ha nem, akkor a mester fizette az áldomást. szűrrózsa szűrróṷzsa fn A → szűrön a csatot tartó, rózsa formájú díszítőelem. → Gombkötők készítették. szűrszabó szűrszabóṷ fn Ritkább, a felhasznált anyag milyenségével kapcsolatos neve: vastagszabóṷ. A → szűr szabásával, megvarrásával, gyakran hímzésével is foglalkozó mesterember, aki a durva, kallott gyapjúposztóból (→ szűrposztó) készítette a kabátféle felsőruhát, a szűrt. A ~ság a szabómesterség külön ága volt. A 19. században a cívisvárosban sok ~ dolgozott, mivel a → cifraszűr készítésének Debrecen volt az egyik központja. A ~ legfontosabb eszközei a szabászasztal, varróasztal, ceruzák, kréták, gyűszű, ollók, csipkéző vasak, fabunkók a csipkéző vasak veréséhez,
szabad kút gömbölyű reszelő a csipkéző vasak élesítéséhez; a mennyezeten kampós szeg és horog, ezekre akasztották a munkadarabot; négyélű szúróár, ezzel segítettek a tűnek, ha az összeállításnál 4 szél összetalálkozott. Szűrszabó Végh Mihály: → cívis ragadványnevek szűrszíj ~ fn A → szűrt elöl a mellen összefogó piros, fekete, ritkábban barna színű csattos szíj, bőrből készült pánt. szűrtakács ~ fn A → szűrposztó készítésével foglalkozó iparos. szűrű: → szérű szütyő szütyőÝ fn Kisebb zsákszerű v. nagyobb zacskószerű → tarisznya. Egyik fajtája a → tésztásszütyő. szűzasztal ~ fn Étteremben ebédtől vacsoráig a meg nem terített, üres asztal. szűzdohány ~ fn Körülírásos népi neve: finánc nem látta dohány. Adószedő elől eldugott, pénzügyőr ’finánc’ nem látta dohány. Élelmes dohányosok, ill. ezzel üzletelő tanyaiak a ~t tanyáról tanyára hordták, úgy rejtegették. szűzföld szűzfőÝd fn Olyan föld, amely korábban még sosem volt szántva. Pl. ~ a legelő is az első feltörésekor. szűzgulya szűzguja fn 1. Üszőkből álló → gulya, egyévestől kétévesig. 2. (tréf) A debreceni Dóczi leányiskolában tanuló lányok. szűzlánytej szűzjánytej fn Női szépítőszer. szűzlép szűzlíp fn → Méhészetben: ivadéknemzésre még nem használt lép. szűznemzés szűznemzís fn A méhanya által rakott peték egy része nem termékenyül meg, ezekből lesznek a he-
176
szabászasztal
rék. L. még: méhészet szűzpecsenye: → fehérpecsenye szűzraj: → unokaraj
T
taberna ~, teberna fn (rég) 1. Vásárok lacikonyháinak zöld ágakkal feldíszített étkezősátra, ahol táncos mulatságok is voltak. 2. Vásári csapszék, kocsma, ponyvából v. lombos gallyból készült sátor alatti vendéglő, italmérés. tábla ∼ fn 1. Iskolai tábla, kis méretben: palatábla. 2. Összetételekben különböző szakmákban, háztartásban munkaasztal, pl. fésülőtábla, körömpőtábla /mózestábla/mózestáblája, nyújtótábla, rámázótábla/fatábla. 3. → behívótábla. 4. Négyszögletes fából készült deszka, amelyen a fazekas az agyagot tömöríti. 5. Nagyobb összefüggő, megművelt földterület; jelzőként: ~´nyi. Vóṷt, akinek nagyobb ~ termőÝterülete vóṷt. L. még: cégtábla, deszkatábla; a fogalmak szócikkeit is! táblajég ~ fn Tábla alakú jégtömb. *táblamester: A → céh egyik kisebb tisztviselője volt. A → céhtábla kiküldése, őrzése volt a feladata. L. még: tímárcéh táblaolaj ~ fn A munkaasztal felületének lekenésére használatos olaj. táblás ökör ~: Nagy, egyenes és szétálló szarvú → ökör. tábori kohó tábori kohóṷ: Kovácsok mozdítható, 4 lábon álló kisebb kohója.
táborkapu ~ fn Feltehetőleg a régi katonai nyelv szava, és a körülkerített tábor széles bejáratát jelölhette. Szóláshasonlat: Akkora a szája, mint a ~: nagyszájú, hangoskodó. táborszájú ~ mn 1. Nagyszájú, hangoskodó. 2. Erős, viharos 〈szél〉. táborszájú szél ~: Erős, viharos → szél. tácca: → tálca tacskó tacskóṷ fn Rövid lábú, hosszú testű, lecsüngő fülű → kutya. tafrina ~ fn Gyümölcsfa levelének fodrosságát okozó gombabetegség. L. még: gyümölcstermesztés tag ~ fn 1. Vmilyen közösség egyede, pl. → kántustag. 2. A tagosított, művelés alatt levő határ v. vmely földbirtok egyben levő darabja. Kimeccetík a ~ot: erdőrészt kijelöl. 3. Összetett egésznek elkülönülő része, pl. → berenatag. tagad ~ i − Szólás: Mennél inkább tagaggya, annál jobban ragaggya: (tréf) szerelmi kapcsolatról: hiába ~ja, úgyis látszik, hogy igaz. tágas ~ mn − Szólás: Kinn ~abb, benn szorosabb: tréfás elutasító válasz a hívatlan vendég kopogtatására. Kívül ~abb, belül nyájasabb: kopogtatásra adott tréfás válasz, beinvitálás. tágít ~ i Lazít, lazábbra enged.
tagló tagló taglóṷ fn Vágómarha leütésére való súlyos → fejszeféle. tahó tahóṷ I. mn Faragatlan, bumfordi 〈ember〉. II. fn 1. Faragatlan, bumfordi ember. 2. Elhízott nő. L. még: emberi test tajicska: → talicska tájol ~ i A méh a saját, ill. a virágpor és nektárlelőhely helyét a terep vmely pontjához viszonyítva meghatározza. L. még: méhészet tájolás ~ fn A méh által a saját helyének, haladási irányának a terep vmely pontjához viszonyítva v. világtájak szerinti meghatározása. L. még: méhészet tajték tajtík fn 1. Tajtékkő. 2. A fövő leves habja. tajtékpipa tajtíkpipa fn Tajtékkőből, vagyis fehér v. sárgás, könnyű, faragható ásványból faragott → pipa. L. még: debreceni pipa ták ~ fn 1. Lábbelire, különösen bocskorra (→ bocskorták) v. csizmára varrt v. szögezett folt, toldás. 2. Bocskorszíj. takácscsomó takácscsomóṷ fn Az elszakadt v. hosszabbítandó fonalvégek összekötésére szolgáló csomózási mód, emellett a munka megkezdéséhez szükséges orsópárok összekötésére is szolgál. takácsgöb ~ fn Olyan bog, amellyel a szövőszéken levő fonalat kötik össze, ha elszakad. takácsgörcs ~ fn Másik neve: verébfej. → Paszományosok egyik speciális, könnyen köthető csomója. takar ~ i 1. Szőlőtőkét földdel befed. 2. (rég) Arat. Gabonát kaszával v. sarlóval levág, arat. Rígen a búzát, árpát,
178
takarítás
mindenféle gabonát nem aratták, hanem ~ták. takarás ~ fn 1. A → szőlőművelés egyik munkaszakaszaként: a szőlőtőke befedése. 2. → aratás. takaratlan ~ mn Le nem aratott 〈kalászos〉. Ez a tábla még ~. L. még: aratás takaratlan tábla ~: Még le nem aratott (búza)tábla. L. még: aratás takaréktűzhely takaríktűzhej fn Asztal formájú, szénnel, fával stb. fűtött, zárt, konyhai → tűzhely. takarít ~ i → Gubacsapó lekeféli a megszőtt gubát a körömpővel, v. amikor a megszőtt gubát takarítják, a mester a körömpővel a guba szőrét széjjelcsapja, széjjelhasgatja. − Adatolt igekötős alakjai: → eltakarít, letakarít, megtakarít, összetakarít. takarítás ~ fn 1. 19−20. századi parasztságunknál, így a cívis paraszti társadalomban is a ~nak több fokozata volt: a) Alkalmi ~: Minden szemeteléssel járó tevékenység után sepregettek, ha kellett, napjában többször is. b) Napi ~: Szobában reggel és este vízhintés után sepregettek; a konyhában erre a munka végeztével kerítettek sort. Seprés után, főleg nyáron, fellocsolták a helyiséget cserépv. bádoglocsolóval, mintásan. Leggyakoribb mintája a → vizes nyolcas volt. A nagy nyári munkák idején a család teljesen kihúzódott a szobából, ilyenkor a napi ~ elmaradt. c) A heti ~ szombatonként történt, esetleg szerdán is. Ilyenkor a szoba és konyha földjét lemázolták vizes fekete földdel v. sárga földdel, kiigazították a gödröket, majd homokkal
tagló felszórták, esetleg mintásan. A tüzelőpadka és télen a kemence meszelése is ekkor történt; néhol az ágyak aljának és a pad aljának sárga földdel való mázolására v. meszelésére is sor került. A ~t ilyenkor törülgetés zárta. d) Nagy~, nagymeszelés: szobában, konyhában évente rendszerint kétszer, húsvét előtt és őszi terménybetakarítás után történt. Nagytakarításkor a megrongálódott → tapasztás kiegészítése után teljes → meszelés következett. A lakás földjét megtapasztották pelyvás, lótrágyás sárral; a bútorokat lemosták, átkenték, esetleg átfestették; ágyneműt váltottak, mostak. A kamarát, padlást, istállót évente egyszer, be~ előtt, ill. nyáron tapasztották, meszelték. e) Az alkalmi karbantartást az jelentette, hogy 2−3 évenként a kigödrösödött szoba földjét felásták, ló- és tehéntrágyával összekeverték, elegyengették, meglocsolták, pelyvával beszórták, majd egy-két napi ülepedés után ledöngölték → furkóval. (Szatmárban taposóbált is rendeztek benne.) 2. Méhészetben a szennyeződések, piszok eltávolítása. Az otthon maradt fiatal méhek feladata a sejtek ~a. L. még: eltakarítás takarmány ~ fn Háziállatok számára levágott, begyűjtött v. feldolgozott növényi eledel. Fajtái: árpa, bodorka, csádé/kutyaherélő sás, csalamádé, ízik, köles, lucerna, lóhere, misling, pájsz, pillangós takarmány, sütőtök, szecska, takarmánykrumpli/krumpliabrak, takarmányrépa, takarmánytök, tengeri, zab, zöldtakarmány. Egyéb: első kaszálás, másodkaszálás/második kaszálás L. még: a fogalmak szócikkeit is! takarmánykalap: → szalmakalap
179
takarítás
takarmánykazal ~ fn Szálas → takarmányból rakott → kazal. L. még: cívis telek takarmánykolompér: → takarmánykrumpli takarmánykrumpli ~ fn Alakváltozata: takarmánykolompír. Másik neve: krumpliabrak. Állatok (főleg szarvasmarhák) takarmányozására való apró → krumpli. takarmányozás ~ fn 1. Háziállatok takarmánnyal való etetése. 2. → Takarmány gyűjtése, szerzése v. készítése. takarmányrépa takarmányrípa fn Másik neve: marharípa. Takarmányozásra termesztett → répa. takarmánytengeri ~ fn Másik neve: disznóṷtengeri. Takarmányozásra termesztett → tengeri. takarmánytök ~ fn Másik neve: lútök. Takarmányozásra termesztett nagyméretű → tök. takaró takaróṷ fn 1. Vminek, vkinek a betakarására, letakarására használt terítő, pokróc, paplan stb. Összetételekben is szerepel. Anyagáról kapta nevét a csergetakaró/cserge, prémtakaró; funkciójáról a nyereg alá tett nyeregtakaró; a dunyha másik neve dunyhatakaró. 2. (rég) Aratómunkás. Még az én gyerekkoromba nem is mondták, hogy aratóṷk, csak takaróṷk, takarás satöbbi. 2. (rég) A takarmány betakarításában dolgozó személy. L. még: aratás; a fogalmak szócikkeit is! takarodó takarodóṷ fn 1. A → Református Kollégiumban a diákok lefekvésének ideje. 2. Az azt követő időtartam egészen reggelig.
tagló takaróméh takaróṷmí fn A téli fürtnek a külső héján elhelyezkedő méh(ek), amely(ek) fejjel a fürt belseje felé, potrohukkal kifelé nagyon szorosan kapcsolódnak egymáshoz. L. még: méhészet takarórész: → aratórész takaros ~ mn 1. Tiszta, rendes, csinos 〈nő〉. 2. Kis termetű, arányos testalkatú 〈ló〉. 3. Formás és rendben tartott. 4. Takarékos. takarosan ~, takaroson hsz Rendesen, gondosan, alaposan. takaroson: → takarosan takarózik takaróṷzik i Védekezik. Ez az asszony az urával takaróṷzik. taknyos ~ mn 1. Túlérett 〈dinnye〉. A túlírt dinnye ~, megtaknyosodik, ragacsos a közepe. 2. Vín ~: nagyon idős ember, föként férfi. taknyoshasmenés taknyoshasmenís fn (rég) Hasmenés. L. még: népi betegségnevek taknyosodik ~ i − Szólás: Taknyosodik, okosodik: (gúny) kisgyermekre mondják, ha taknyos az orra. tákol ~ i Nagyjából, hevenyészve készít, ill. javít vmit. tákoló tákolóṷ fn Csak javítással, foltozással foglalkozó → cipész, csizmadia. takony ~ fn − Fenyegetés: Kiváglak, mint a taknyot! L. még: emberi test, zsidótakony takonypart: → pakompart takonypóc takonypóṷc fn Taknyos kisgyerek. taksa ~ fn Előleg. taksál ~ i Becsül. Mire ~od ezt a szekeret?
180
takarítás
tál ~ fn – A/ Lapos fenekű, széles, főleg ételek tartására való konyhai edény. Anyaga szerint volt cseréptál és fatál. Az előbbi cserépből készült, mindig mázas és általában díszes. A fazék után a cívis paraszti háztartásoknak is a legfontosabb tálasedénye volt. A konyhában fali polcon (tálas) tartották, v. a konyha falát díszítették vele, emiatt akasztófüllel volt ellátva. Korábban cserép volt az anyaga az asztali levestálnak és a díszes komatálnak, ill. a tejestálnak is. A parasztság részére a fazekasok (tálasmester) kevésbé értékes, mázatlan és dísztelen tömegárut is előállítottak. Ehhez kapcsolódik a szólás is: Cseréptál, ha eltörik, se nagy kár. A fatálat cigányok faragták puhafából. A ~at leginkább ét- kezéskor vették elő, a házastársak egymással szemben ülve az asztal közepére tett fatálból fakanállal kanalazgatták az ételt. A nagyobb méretűeket főleg dagasztásra (kenyér), gomolya készítésére (gomolyanyomótál) használták/használ- ják. A cserép~ és fa~ szerepe a két világháború között rohamosan csökkent. A háztartásokban a zománcozott ~ak és alumíniumtálak vették át a helyüket. Alumíniumból van a disznóöléskor használt vérestál is. A ~ kisipari felhasználására utal a fazekasok öntőtála, a mézeskalácsosok virágtál nevű faformája. – B/ Frazémákban is szerepel. Szólásban: Elaludnék egy ~ lencséír − mondja a nagyon álmos ember. Közmondásban: Nem jóṷ urakkal egy ~bul cseresznyézni, mert megbök a magjával: a szegény embernek nem jó az urakkal közösködni, mert csak ráfizethet. A ~ a szólásban mennyiségjelzőként fordul
tagló elő, a közmondás a hajdani közös étkezések emlékét idézi fel. L. még: lebbencsszárító; a fogalmak szócikkeit is! talaj ~ fn Termőtalaj. A hatalmas kiterjedésű debreceni határ alapvető ~típusa a fekete föld és a homok. Előbbi a határ nyugati oldalának, utóbbi a keleti részeknek a jellemzője. A ~ megkötése csak a határ homokos és partos részén szükséges. A ~ megkötése nélkül a szél homokhegyen könnyen kivitte az egész vetést. A megkötésnek több módját ismerték. Legegyszerűbb, hogy a területet beszalmázták, szalmával behintették. Megköthették trágyázással is. Leggyakoribb volt az → ugarhagyás. talajjavítás: A talaj termőképességének fokozása. Főbb formái: trágyázás (trágya és trágyázás), forgó gazdálkodás, zöldtrágyázás (zöldtrágya). L. még: a fogalmak szócikkeit is! talál tanál i 1. Lel. Nem tanájja a hejit: nem érzi jól magát. 2. Véletlenül tesz vmit. − Igekötős alakjai: → beletalál, feltalál, kitalál. találkozik tanálkozik i Összeér. A szűr két eleje a felhajtás után nem tanálkozik, nem ír össze. Igekötővel: → öszszetalálkozik. találmányos tanálmányos mn Találékony. A tanálmányos ember sok mindent fel tud tanálni. tálalószekrény tálalóṷszekrény fn Szobai bútordarab, a tálaláshoz szükséges edényeket, evőeszközöket tartalmazó szekrény. L. még: cívis ház tálas ~ fn Falra erősített, gyakran festéssel díszített bútordarab, amelynek korlátos polcára v. polcaira cseréptálakat, tányérokat, alul levő fogaira korsó-
181
takarítás
kat helyeznek, ill. ruhákat akasztanak. Egy másik változata a tisztaszobában kapott helyet, ez alul fogasos, fölül rácsos. Az alsó részére ruhaneműt, a felsőbe pedig cseréptányérokat állítottak, oly módon, hogy a tányérok felső része a rácshoz bukott. A tányérok nem konyhai használatra, hanem díszként szolgáltak. Az 1930-as évektől az új divattal a ~ eltűnt a cívis lakóházakból. A cseréptányérok helyét a porcelántányérok vették át. L. még: kredenc tálasedény tálasedíny fn Márgás agyagból készült fazekasmunkák: tálak, szűrőtálak, szilkefélék összefoglaló neve. L. még: fazekasmesterség tálasmester ~ fn (rég) → Tálföldből (márgás agyagból) elsősorban laposedényeket, tálféléket készítő agyagiparos, fazekas. tálca tácca fn Ételek, italok felszolgálására, edények be- és kihordására stb. szolgáló lapos tárgy. A méhészetben használatos az → etetőtálca és a fedelezőtálca, a szíjgyártóknál a → festékestálca. L. még: cívis konyha tálföld tálfőÝd fn → Fazekasmesterségben: márgás agyag. talicska tajicska fn Deszkából ládaszerűen összeállított, egykerekű teherszállító eszköz, → furik. Emberi erővel mozgatják úgy, hogy a vele dolgozó ember maga előtt tolja, ritkábban maga után húzza. Két fogója van. Régi eszköz, többféle alaki változata volt/van, pl. → szentesi talicska, csongrádi/szegedi talicska. Az előbbi festett, vasalt, nagyobb méretű, súlya 18−20 kg, a szegedinek 13−15 kg. A ~´t főleg a kubikosok hasz-
tagló nálták (→ kubikostalicska), de a cívis gazdaságokban is megtalálható volt. A cívis népnyelv tévesen ezt is ne- vezi targoncának. Ezt bizonyítja a szólás is, amelyben bizonyára a híres szentesi talicskáról van szó: Túlestünk rajta, mint a szentesi kubikos a targoncán: akkor mondják, ha vmi hirtelen véget ér, ti. amikor átesett rajta, ezt mondta: Hálistennek, ezen is túlestem. tallas zsidó: → tollas zsidó talló: → tarló talonmáriás ~ fn → Magyar kártyával játszott kártyajáték. L. még: kártyázás talp ~ fn 1. A láb alsó része. 2. Lábbelinek bőrből, gumiból stb. készült alja, összetételben pl. alsótalp, felsőtalp, krupontalp, puhatalpú (bocskor). 3. Némely tárgynak a kiszélesedő alsó része, pl. ekének a része a csúszótalp/eketalp; a guzsalynak az a része, amelybe a rúd van erősítve, és amelyen a guzsaly nyugszik: pl. féltalp, féltalpas guzsaly, teljestalpas guzsaly. 4. Kerék~. 5. A fonókerék alsó része, amelyre az orsónyaktartó és a kereket tartó tengely van erősítve. 6. Talpra áll: gubacsapóknál az apró fürtöket megütögetve azok felállnak, és így láthatóvá válik, ha vmelyik a többinél hosszabb, ki kell húzni, és a helyére újat tenni. 7. Vesszőkosár feneke. − Néhány összetételben névátvitellel szerepel: a sűrű szilvalekvár neve bocskortalp, egy levestésztáé macskatalp, a lúd~(as ember) Debrecenben kacsatalp, ill. rucatalpú. Kifejezésben szerepel a csizmatalp(ával hizlal). L. még: a fogalmak szócikkeit is!
182
takarítás
talpal ~ i Szőlővesszőt izület alatt elvág, → megtalpal. L. még: szőlőtermesztés−szőlőművelés talpalás ~ fn 1. Lábbelinek talppal történő ellátása. 2. Szőlőültetéskor a vesszőnek az izület alatt történő elvágása, → megtalpalás. L. még: szőlőtermesztés−szőlőművelés talpalló talpallóṷ fn A csizmanadrág mindkét szárának alsó részére varrt és a talp alá kerülő 2−3 cm széles pánt, amely a nadrágot feszesen tartja, így megakadályozza, hogy felcsússzék. talpallós nadrág talpallóṷs nadrág: Olyan csizmanadrág, amelynek → talpallója van. talpas ~ mn Széles talpú. Összetételben: → féltalpas, teljestalpas. L. még: talp talpasbölcső talpasbőÝcsőÝ fn Egyenes talpú → bölcső, tkp. olyan, mint a kiságy. talpasbőr talpasbűr fn → Tímároknál: bocskornak való cserzett → bőr. talpas muhar ~ fn Ragadós → muhar, az egyik legnehezebben irtható → gyomnövény. A száraz helyeket kedveli. talpbélés talpbélís fn Lábbeli aljának az a része, amelyhez a felsőrészt hozzávarrják, és amelyre a talpat erősítik. talpbőr talpbűr fn (Lábbeli)talpnak való vastag, erős → bőr. talpcirkalom ∼ fn A → keréktalp ívének pontos bejelölésére szolgáló körző. talpgyökér ~ fn A szőlőtőke legmélyebben fekvő, oldalra ágazó gyökere. talplap ~ fn Lábbeli külső felülete.
tagló talpvarró ár talpvarróṷ ár: → Csizmadiák, cipészek szerszámaként a talpat átlyukasztó, a felsőrész és a talp összavarrását segítő fanyelű éles szerszám. talpvessző talpvesszőÝ fn A vesszőkosár fenekének peremén körülfont szegővessző. L. még: vesszőfonás táltos ~ fn A magyar népi hiedelemvilág természetfeletti erejű személye. Ez már születésekor megnyilvánult, mert jellel jött a világra. Már gyermekkorában eltért viselkedése az átlagtól: igen sokáig szopott, kevés szavú, csendes magaviseletű, szótlan, zárkózott, félrevonuló, sőt néha búskomor volt, de korához mérten rendkívül erős. Az idős cívisek szerint a ~ mindenhez értett: gyógyításhoz, jövendöléshez, az időjárás alakításához. A ~nak mindenre vóṷt tuggya. Közvetve erre utal a szólás is: Nem vagyok én ~, hogy csudát művejjek: nem tudok emberfeletti munkát elvégezni. táltosló táltoslú fn Természetfölötti képességekkel rendelkező mesebeli → ló. talyiga tajiga fn 1. Kis méretű, de viszonylag nagy teherbírású, utakkal szemben igénytelen jármű. (Sajátos változatai a kordé és a kolesz.) Felépítése hasonlít a lőcsös szekér hátsó feléhez, rúdja azonban nem mozgatható. A két rúd elhelyezkedése függ a talajviszonyoktól. A debreceni ~ az itteni sáros, gödrös, kátyus utcákhoz alkalmazkodó helyi jármű volt. Régen általános szállítóeszköz volt, az 1940-es évekre szinte eltűnt Debrecen utcáiról. (Legtovább a tanyai parasztgazdaságokban maradt
183
takarítás
fenn mint a trágyahordás eszköze.) Majdnem annyi terhet szállítottak vele, mint szekéren. Két rúdja közé egy lovat fogtak, a ló istránggal, de hámfa nélkül húzta a járművet. Nyomtávolsága megegyezett a szekérével, 2 kerekének átmérője viszont 2 collal (1 coll 2, 8 cm) volt nagyobb (kb. 130 cm), mint a debreceni szekér hátsó kereke (40 coll). A 2 talyigarúd teljes hossza 4 m és 6 coll, az oldalak hossza 5 sukk (kb 160 cm). Aldeszkája hátul túlért a két rúdvégen, saroglyája nem volt. A lőcs formája, vasalása ugyanolyan, mint a szekéré. A ~ két rúdját összekötő léc neve keresztszóp. Debrecenben a 18. század elejétől az első világháború végéig a helyi és a kisebb távolságra történő teherszállítás fő eszköze a fuvarostalyiga volt. A ~´nak különböző típusai voltak: a féderes talyiga rugózattal ellátott ~, két kerék közt járó talyiga: a ló pontosan középen húz, oldalt járó talyiga: a rudak nem egészen középen vannak, hanem kissé balra, a nyerges ló helyén. Ez utóbbi akkor előnyös, ha az út ormós, göröngyös és a közepén röghegy van, tehát a ló kénytelen az oldalsó, kitaposott csapáson haladni. Sokszor nem lovat, hanem szamarat fogtak a ~ elé, néha pedig ökröt (ökörtalyiga). A befogott állaton gyakran volt nyereg, erre akkor ült a talyigás, ha túl terjedelmes volt a rakomány. Ha a ~´n ült, jobban tudta csökkenteni a ~ rázkódását. A gazdák ~´n hordták be a tejet és eladandó terményüket a városba. Városi szállításra is igen alkalmas volt (kis mérete miatt, könnyen fordult, szűk udvarokba is be lehetett vele állni). Répát, szemestakar-
tagló mányt, cserzett bőrt, kisállat-tetemet stb. lehetett vele szállítani. Sok módos cívisnek volt saját ~´ja, ezt bértalyigás hajtotta, akik munkavállalók, fuvarosok voltak. Általában a pásztortalyiga is saját tulajdonban volt, ezt főleg ételhordásra használták, így látták el a pusztán tartózkodó alkalmazottakat. Személyszállításra szolgált a már említett féderes talyiga, más néven bricska, atyafitagadó, amely a beépített rugózás miatt kényelmesebb, mint a teherszállító ~. Felhasználása szerinti elnevezés a dögöstalyiga/dögtalyiga, más néven gulyástalyiga. – Közmondás: A tajiga az nem szekér: ti. nem ér annyit. 2. Két kerékkel és egy rúddal felszerelt zárható ládaféle, melyben a pásztorok élelmiszert, ruhaneműt tartanak és szállítanak. 3. → eketalyiga. L. még: égitalyiga; a fogalmak szócikkeit is! talyigakerék tajigakerék fn A → talyiga két kerekének átmérője 2 collal (1 coll 2,8 cm) volt nagyobb, mint a debreceni szekér hátsó kereke (40 coll). talyigás tajigás fn 1. – A/ Talyigával járó, fuvarozó ember. A 19. században és a 20. század első évtizedeiben a cívisváros jellegzetes alakja volt. Ruházata nyáron bő, fehér gatya, bőujjú fehér ing, sűrű ezüstgombos, magas, álló nyakú, zsebénél piros posztóval szegett lajbi, előtte derekára kötött fehér kötő. Felső ruhája a kocsisszűr volt. Télen vastag posztóból varrott mándlit, nadrágot, e fölött bundát v. gubát hordott. A lábán télen-nyáron csizmát viselt, a bal csizmáján taréjtalan felkötős sarkantyút. A ~ok olyan szegényebb emberek közül kerültek ki, akiknek nem futotta szekér-
184
takarítás
re, két lóra. A ~ok legtöbbje kiskocsisként kezdte vmelyik cívis nagygazdánál. A katonasor után, ha megnősült, és szerencséje is volt a jószágtartással, v. az asszony hozott vmit a házhoz, kibérelt egy kis házat istállóval, vett egy 7−8 éves csontos herélt lovat (talyigásló) és egy ócska talyigát, kiváltotta az ipart. A többi ~nak fizetett egy áldomást, ezzel „bevették a céhbe”. Legtöbbjük azonban inkább az apja örökségét vette át; amikor megnősült, az apja fele keresetre átadta neki a talyigát; ha volt más olyan korú öccse, avval járt munkába, avval osztozkodott a fele kereseten, hogy később az is a maga lábára tudjon állni. Az öreg pedig a szőlőbe járt, feles dinnyeföldet vállalt, v. fuvar után ment, de legszívesebben lóval, disznóval kupeckedett. Ha lehetett, a nehéz paraszti munkát elkerülte, az utolsó öreg ~ így dicsekedett 1962ben: Nékem kapa sose vóṷt a kezembe, csak temetísen: ti. amikor sírt ásni segített. – B/ A ~ok fő állomáshelye az akkor még templom nélküli homoksivatag, a Csicsogó volt (az 1924. évi rendezés óta Árpád tér). A ~ok ezt öngúnnyal koplalónak, töksornak (tökpüfölő) is emlegették. Előbbi nehéz megélhetésükre, utóbbi arra utalt, hogy a lovaiknak gyakran adtak takarmánytököt, amit ha földhöz vertek, nagy pukkanással hasadt darabokra. De állomásoztak ~ok a Szénavásártéren a Kisállomás előtt is. Ezeken a helyeken lehetett őket kora reggeltől egész napra v. csupán egyetlen fuvarra megfogadni. Debrecenben a fuharozás (fuvarozás) ősi foglalkozásnak számított. Távolra szekérrel fuvaroztak, a város területén viszont a kisebb teherszállítást
tagló → talyigával bonyolították le, mert ennek két erős kereke jól alkalmazkodott a város rossz útjaihoz. A csontos lovat két rúd közé fogták. Régebben gyakori volt a kettes, sőt hármas lógós ~ fogat is. A ~ok kast nem használtak, ha homokot, földet v. szemetet hordtak, nagy ládát tettek fel. A ~ csak üresen hajtotta a lovat a talyigában állva, v. lógó lábbal a ló farához ült az aljdeszkára. Ha terhet vitt, és sáros volt az út, a ló hátán ült. Ezért a szekeres fogattól eltérően a ~ ló hátán teljesen felszerelt nyereg volt. Nagyobb, darabos teherrel a fekete báránybőrös nyeregből, a füredi nyeregből hajtottak. Gyeplője is ehhez a kettős hajtási módhoz igazodott: a rövidebbel a nyeregből, a hosszabbikkal a talyigából hajtott, az ostora rövid nyelű volt. A rakodáshoz szükséges vaslapátot és villát a lőcskarikába szúrta, a lova kevéske takarmányát zsákban a jobboldali első zápra akasztotta. A ~ok egy lóval 9−10 q-t is tudtak szállítani. Szállítottak nyersbőrtől a ház elejének felhintéséhez szükséges homokig mindent. Ők hordták haza a tüzelőfát a közeli erdőkről (talyigázás), meszet, homokot, téglát, követ szállítottak az építkezésekhez, utcakövezéshez. Ők költöztették azokat a szegényeket is, akiknek a kis holmija több volt egy-két targoncányinál. A talyiga ládájában két kövér disznó is elfért, sőt szükség esetén a koporsót is kivitték a temetőbe. Borért eljártak az érmelléki szőlőkbe (Érmellék). Legszívesebben városbeli fuvart vállaltak. – C/ A ~ok a cívis társadalomnak, ha nem is a legszegényebb, de legerősebb hagyományőrző csoportjából valók voltak. A ~ok és a
185
takarítás
lassan fogyó számú szekeresek a 1880as években még 182-en voltak, az első világháború előtt már ötvennél kevesebben. Többségüknek a városszéli újsoron v. a lassanként benépesülő szőlőskertekben volt egy kis házuk. Egyik utcájuk a Tizenháromváros (ma Szepességi utca) volt, a szepesi vászonkereskedők vásári sátrainak szomszédságában. Ahogy a korabeli dal is mondja: Tizenháromváros, végig-végig sáros. Nem laknak ott mások, csak a talyigások. Egyes rétegek elkülönültek közöttük, így a terményes és lisztes ~ok. Debrecen még a 20. század elején is nagy terménykereskedelmi központ volt, a terményesek nagy menynyiségű árut mozgattak, és a debreceni malmok is (elsősorban az István-gőzmalom) élénk forgalmat bonyolítottak le. A terményeseknek és malmoknak állandó ~ai voltak, az István-malomnak még azután is, hogy 1884-ben a kisvasút megépítette a szárnyvonalat a Füredi utcára. Míg a lóvasút meg nem épült, a vonattól a malomba a búzát, onnan ismét vissza a lisztet a malmi ~ok fuvarozták. Másik érdekes réteg a hentestalyigások. A debreceni hentesek még a 19. században is (a közvágóhíd létrejöttéig) a szabadban öltek. A Hajnal utcának akkor még pusztai oldalán szúrtak, perzseltek, bontottak, csak a feldolgozás történt a háznál levő műhelyben. Ide a hentestalyigások szállították el a disznót, majd onnan a húst és egyéb terméket az árusító helyekre. Külön csoportot alkottak a bértalyigások. Őket olyan ügyes nagygazdák foglalkoztatták, akik jó érzékkel a helyi fuvarozásban üzletet láttak. A ~ok meglehetősen izgága emberek vol-
tagló tak, gyakran verekedtek, ilyenkor a lőcsöt félelmetes fegyverként kezelték. – D/ A debreceni ~ok jellegzetes alakját Jókai több debreceni tárgyú regényében és elbeszélésében örökítette meg. Egy helyütt így jellemzi őket: Kívül fürtös guba, kiben ember vagyon,/Mögötte talyiga, egy ló húzza nagyon. Az első világháború előtt Simon István helybeli tanító, aki évtizedeken keresztül a szőlőkapások, ~ok, dinnyések által lakott Csapókertben tanított, különböző neveken megjelenő helyi élclapban Bugyi Sándor talyigás és hejes pógár alakjában mondotta el vélekedését a világnak és a városnak a cívisek észjárása szerint helytelen dolgairól. Ezekből nemcsak a cívisek esze járására, hanem annak fonákságaira is fény esik. Ennek ellenére a hétről hétre megjelent, később önálló kötetben összegyűjtött elmélkedések éppen ebben a körben a ponyvairodalmat messze meghaladó népszerűséget értek el. A ~ Bugyi Sándor néven bevonult a helyi irodalomba is. Az egyik élclap állandó figurájaként komájával minden héten megvitatta a közélet eseményeit, sokszor csípős formában, ízes debreceni tájnyelven. Sikere lett, később összegyűjtött elmélkedései egész könyvsorozatot töltöttek meg: Én meg a lú, Tapasztalatok a lú víginél, A lú meg én, Bugyi Sándor a koplalóban. Sőt a lőcslábú ~ képes levelezőlapra is rákerült: Úgy állok itt a lú víginél, mint a vi- rág a pohárba. – E/ A cívis nyelvi frazémák is megörökítették ezt a társadalmi réteget. A gúnyoló rigmus szerint Aki ragyás, abbúl lessz a jóṷ tajigás. Goromba beszédükre, viselkedésükre utal az Úgy beszíl vele, mint taji-
186
takarítás
gás a lovával szóláshasonlat. Szegénységüket, társadalmi rangjukat tömören fejezi ki A tajiga az nem szekér közmondás. 2. A pásztorok rangsorában a legutolsó bojtár, aki az élelmiszer és más holmi szállítására és tárolására való, kerekeken mozgatható ládát, a pásztortalyigát kezeli. − Hajdan a csikós, a gulyás, az ökörcsordás is vándoréletet élt. A juhásszal ellentétben nekik nem volt szamaruk, hanem követte őket a talyiga, amelyen eleség, tömlő, gúnya, aprócseprő holmi kapott helyet. Kinn a pusztán kinéztek egy helyet, és ott egy időre letanyáztak. A ~ nem ment állandóan az állatokat legeltető pásztorok után, hanem induláskor megmondták neki, hogy délre hol lesznek, v. este a járás melyik pontján hálnak, és a ~nak ott kellett lennie a kívánt időre. 3. Főként nagyobb nyájaknál az a pásztor, aki állandóan a cserénynél tartózkodik, hogy azt rendben tartsa, társaira főzzön, az állatokat fejje, és éjszaka őrizze. Ő gondoskodott a főzéshez, ill. a hideg őszi, tavaszi napokra a megfelelő mennyiségű és minőségű tüzelőről is. A baromállásról összetalyicskázta az árvaganéjt, száraz időben többször megforgatta, majd a lapos ganéjkúpokat a pásztorkunyhó mögötti kazalban érlelte. L még: a fogalmak szócikkeit is! talyigásló tajigáslú fn → Talyiga elé fogott sovány ló, gebe. L. még: lótenyésztés Talyigás Nagy Ferenc: → cívis ragadványnevek talyigázás tajigázás fn Az erdőn gyűjtött rőzsének → talyigán való behordása a városba, a városi lakóházhoz.
tagló A → talyigásoknak ezt a szolgáltatását a város legszegényebbjei vették igénybe. tályog tájog fn Kelevény, kelés. Öszszetételben adatolt fajtái: futótályog, hidegtályog, májtályog, mirigytályog, vértályog. Átok: Vírré vájjon benne, az meg tájoggá, az meg tuggya a kötelessígit! Szitkozódás: A tájog öjjön meg! Szólás: Elvitte a bornyúbőÝgetőÝ tájog: (tréf) a pásztor a fogyasztásra kiszemelt borjút sapkával v. zsákkal megfojtja. L. még: a fogalmak szócikkeit is! tályoggyökér tájoggyökér fn Állatok tályogjának gyógyítására használt növény, különösen hunyor. Főleg a lovakat gyógyították vele, átszúrták a daganatot, azon áthúzták a tályoggyökeret, az kitisztította. Az állat tályogját a fülbe tűvel befűzött ~rel is gyógyították. L. még: állatgyógyászat, népi gyógyászat támad ~ i − Időjárási kifejezésben: Támad az időÝ: téliesre fordul az idő, havazni kezd. L. még: időjárás támadás ~ fn (rég) Kelés, gyulladásos kelés. Emberen is vóṷt ~. L. még: népi betegségnevek Tamás ~ tn – Közmondás, rímes figyelmeztetés: Ami másé, nem ~é!: ne nyúlj a máséhoz! tambura ∼ fn (rég) 1. Másik neve: citera. Tamburával zenéltek a vidéki bálokon. Tamburán dóṷgozik: citerázik. 2. Kis testű, hosszú nyakú, négyszög alakú, 6 húros, pengető hangszer. Testét a nyakkal és fejjel együtt általában egy darab jávorfából, ritkábban gyümölcsfából készítették/készítik. Egy rezonáló vékony deszkával látták el. A (hortobágyi) pásztorok kedvelt hangszere volt,
187
takarítás
lúdtollal pengették. Leginkább a pásztorkunyhóban tartották. tamburabál ~ fn Olyan bál, ahol → tambura szolgáltatta a zenét. tamburál ~ i (rég) 1. Más igével: citerál. A parasztlegények télen kinn a tanyán összejöttek, ~tak, eltamburálgattak, elbeszélgettek. 2. 〈Pásztor〉 → tamburán játszik. tamburás ~ fn (rég) 1. Citerás. 2. → Tamburán játszó személy. támít ~ i Támaszt. támított ~ mn Támasztott. támolyog támojog i Lustán, tétlenül, bámészkodva ide-oda járkál. tanács ~ fn − Közmondás: Ne aggyík ~ot, ha nem tud adni kalácsot!: a csak szavakban megnyilvánuló segítség nem sokat ér. tanál: → talál tánc ~ fn Zene v. ének ütemére végzett ritmikus mozgás mint szórakozás (v. művészet). A pásztortársadalom (férfi) tagjai által járt ~ok összefoglaló neve: pásztortánc, eszközei szerint baltástánc, botolótánc, fegyvertánc, ill. a bottal járt juhásztánc, kondástánc/kanásztánc. Lakodalmi táncok a menyasszonytánc, kontyolótánc, menyecsketánc, hívatlantánc /hívatlanok tánca, családi tánc. Bálokban járt ~ok a bábtánc, cicketánc, gólyatánc, osztótánc és az alföldi rezgős; itt említhető a ~kurzus végén tartott össztánc is. Nagy ügyességet igénylő tréfás cigány~, ill. cigánygyerekek kolduló ~a a rókatánc. A méhek ritmikus mozgására utal a borbélytánc, riszálótánc. − Szókapcsolatban: Kirakja a ~ot: változatosan ~ol. Szóláshasonlat: Illik neki a ~,
tagló mint ökörnek a gatya: (gúny) főként idősebb nőre mondják: nehézkesen ~ol. L. még: a fogalmak szócikkeit is! táncalkalmak: Biztosítják a táncnak, az egyik legfontosabb közösségi szórakozásnak a lebonyolítását. (A 19. század elejéig a kollégiumi diákság, sőt gyakran a polgárság részére is tiltották a cívisvárosban a „táncvigalmakat”.) A hagyományos keretek között spontán létrejövő ~nak az alkalmi összeállásból a szervezettebb formákig számos változata lehetséges: citerabál, gyermekbál, vasárnapi tánc; ricsaj. Rendszerint vasárnap délután kezdik, és este fejezik be. Az ún. bál mindig szervezett, és ez formaságaiban is megmutatkozik. (aratóbál, batyusbál, bilétes bál, gazdabál, húsvéti bál). A bálok este, néha délután kezdődnek és reggelig tartanak. Csoportosítása: a) Munkához fűződő bálok: arató bál, kalákatánc, szüreti tánc, taposóbál stb. b) Családi élet szokásaihoz fűződő ~: keresztelő, kézfogó, lakodalmi táncok. c) Naptári év különböző napjaihoz fűződő bálok: farsangi bál, húsvéti bál. L. még: a fogalmak szócikkeit is! tánciskola: Társastáncokra oktató tanfolyam, → kolon. Táncmestercéhek hazánkban is voltak, ilyen Debrecenben is működött a 19. század végén, 20. század első felében. Az 1930-as években a ~ a Péterfia utcán a Koncz-féle házban volt. A lányok általában 16. éves koruktól mehettek, de csak kísérővel, → gardedámmal. A legények 18 éves koruktól jártak ~´ba. Az utóbbiak esetleg többször is beíratkoztak, ennek a → tánctanító ’táncmester’ örült a legjobban, mert így jutott minden lánynak partner. A zenét
188
takarítás
cigányzenész szolgáltatta egy szál hegedűjével. Egy tanfolyam időtartama 6 hét volt, heti 2 alkalommal hét végén. A ~ keretében a fiatalok ún. → tanulóestéket is szerveztek, ahol beszélgettek, ismerkedtek egymással. A tánctanítók a korszaknak megfelelő táncokat tanították, polgári körökben a francia négyest, körmagyart, és a többi korabeli táncokat. A 20. század elejének divatos táncai voltak még a gyors polka, rezgős polka, mazurka, polonéz, keringő, angolkeringő. Az első világháború után újabb társastáncok jöttek divatba, így a charleston, rumba, vansztepp, majd a tangó, foxtrott, → szalfoksz. A magyar táncok közül a palotás, magyar kettős, → magyar szóló, és → csárdás is szerepelt a „tananyagban”. A táncokkal együtt a parasztfiatalok is átvették a polgári viselkedés néhány illemszabályát, pl. a régi intéssel v. névvel való táncbahívás helyett a meghajlással és Szabad lesz? mondattal való táncra kérést. Az újabb táncokat kevesen tanulták ~´ban, főként iparosok és módosabb gazdák fiai. A parasztság egy része ellenszenvvel fogadta az új táncokat. 1944 után a városban hétvégéken működtek még a régi ~´k, ezeket már a tanyasi fiatalok is látogatták. Főleg a záróvizsgákon, → záróbálokon össztáncokat tartottak, ezeken a modern táncok mellett még kötelező volt a csárdás. A ~ vidám része volt a → szabadhívás, köznyelvi szóval a hölgyválasz. A korszak híres tánctanárai voltak: Schaff János, Havancsák István. tánci-tánci ~ msz Biztatás a térden v. ölben álló kisbabának dúdolt mondóká-
tagló ban: Tánci-tánci mamának, cukrot ád a babának! táncol ~ i − Szólás: Úgy ~, ahogy a felesíge fújja: nem a férj az úr a háznál. Nincs otthon a macska, ~nak az egerek: nincsenek otthon a szülők, rosszalkodnak a gyerekek. L. még: kitáncol, letáncol táncos ~ mn/fn − Közmondás: Jóṷ ~, rossz dóṷgos: a szórakozást, mulatozást kedvelő ember munkája nem sokat ér. L. még: féltáncos Táncos: → hortobágyi csárdák tánctanító tánctanítóṷ fn Táncmester, tánctanár. L. még: tánciskola tángál ~ i 1. Ver, ütlegel; → eltángál, megtángál. 2. Pénzzel stb. támogat, segít. tangó: → tánciskola tángyér: → tányér tanító tanítóṷ fn A múlt század első fele oktatási rendszerének megfelelően az alsó tagozatos elemi iskolában többféle ~ tevékenykedett. A néptanító népiskolai ~ volt, az elemis fiúkat oktatta a fiútanító, a református egyház elemi iskoláiban működött a kántortanító, míg a segédlelkész-tanító kezdő lelkészként a népiskolában is tanított. A tánctanító a táncmester népi elnevezése. A Debrecenben és környékén dolgozó ~k jelentős része oklevelét a helyi tanítóképezdében szerezte. Amíg tanultak tanítóképezdésznek is nevezték őket. A ~k, ~nők (~ nénik) a cívis társadalom megbecsült alakjai voltak. Nevüket, egyszerű, de hatásos pedagógiai fogásaikat, egyéniségük kisugárzását egykori tanítványaik emlékezete őrzi. Plajbász ’ceruza’ legyen, he-
189
takarítás
gyes legyen, tokba legyen – ez volt a múlt század elején Igaz Pál ~ úr szállóigévé vált „követelményrendszere”. Nagy Jenő ~ úr 1944 novemberétől a református egyház alkalmazottjaként a hortobágyi pásztorgyerekek számára megszervezte az elemi iskolai oktatást. L. még: a fogalmak szócikkeit is! tanítóbál tanítóṷbál fn Elsősorban a tanítók számára rendezett → bál. tanítóképezde tanítóṷképezde (rég) Tanítóképző intézet. tanítóképezdész tanítóṷképezdész fn (rég) Tanítóképzős diák. tanítómester tanítóṷmester fn Az a személy, akinél az inas, a legény a mesterséget kitanulja. tanítós tanítóṷs fn Kislányoknak, kisfiúknak a tanító bácsi, tanító néni tevékenységét, az elemi iskolai életet utánzó játéka. L. még: gyermekjáték tanonc ~ fn 1949 előtt ipari v. kereskedelmi tanuló. L. még: inas tanonciskola ~ fn 1. Tanoncok oktatásával foglalkozó iskola. Az 1884-től 1949-ig terjedő időszak oktatási intézménye volt. 2. → inasiskola. tántán ~ hsz Bizonytalanság kifejezésére: talán. tanulóeste tanulóṷeste fn → Tánciskolán belüli összejövetel, ahol a fiatalok beszélgettek, ismerkedtek. tanult ~ mn 1. Iskolázott 〈ember〉. 2. Nadrágot viselő 〈ember〉. Rígen minden nadrágosra mondták, hogy ~ ember, sok vóṷt az analfabéta. tanya ~ fn 1. – A/ A kérdéssel foglalkozó jelentős szakirodalom és saját gyűjtésem alapján a debreceni ~világgal
tagló kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat az alábbiakban lehet összefoglalni: A ~ az alföldi városok és falvak határában szétszórtan álló, rendszerint egy lakóépületet és néhány hozzá tartozó gazdasági épületet magába foglaló, paraszti használatú állandóan lakott magános telep. A múlt század közepéig meglevő debreceni ~világ története a messze múltba nyúlik vissza. Már a 18. század elején előfordultak Debrecen határában földműves ~´k, azaz a ~´sodás már a ~kialakulást országosan gátló tényezők megszűnte előtt megindult. A ~´k kialakulásának alapvető feltétele volt a paraszti földtulajdon v. legalábbis a kötetlen, szabad földhasználat. Az 1774. évi, majd az 1818. évi rendezéssel a debreceni határ minden szántóföldje egyéni tulajdonba került, ezzel megszűnt az újraosztásos földközösség, elhárultak a ~´k kialakulását korlátozó akadályok. – B/ A ~ ősének bizonyára a mezei kertnek nevezett, szénakaszálással és részben földműveléssel hasznosított állatteleltető helyeket tekinthetjük.Legtöbbjükön csak akol, kunyhó, majd tüzelős ól állt. A kezdetleges pusztai épületekben csak annyi időt töltött kint a városi parasztlakosság, amennyit az állatok teleltetése, ill. a mezőgazdasági munkák megkívántak. Leginkább szolgalegények és gazdafiak tartózkodtak kint az állatokkal. Ők az istállóban aludtak, ott is főztek. Később a földművelés jelentőségének növekedésével nők is kiköltöztek az istállók mellé felépített lakóházakba. A családoknak a városban is volt házuk, tkp. továbbra is ott laktak, csak a nyári hónapokra települtek ki a ~´ra, sokan cselédet is fogad-
190
takarítás
tak. A 19. században már gyakran állandó jelleggel a ~´n éltek. De ez csupán az élet egy szakaszára szólt, mivel gyakori volt, hogy az idős gazda átadta fiainak a birtokot, és beköltözött városi házába. A ~´n élők is gyakran jöttek a városi házba, piaci napokon, ünnepeken bejöttek a városba, itt éltek társadalmi életet. A városi házban és a ~´n osztottan élő család egysége a huzamos különéléssel sem szakadt meg. A 19. második felétől kezdődően azonban egyre több ~i család adta el városi házát, és vált véglegesen ~i lakossá. Mellettük természetesen számottevő volt a kétlaki életet élők száma is. Ha a ~´t nem a gazda (és családja), ill. az öreg gazda lakta (öregtanya), lakóinak megjelölése tanyás, tanyásné, majoros, tanyagazda volt. A 20. század közepének a paraszti társadalom egészét alapjaiban megrázó változásai, az 1950es évek elejének, de még inkább az 1960-as éveknek a parasztpolitikája, az erőszakos téeszesítés pusztulásra ítélte ezt a cívis paraszti társadalom egészére jellemző életformát. Napjainkban az elpusztított ~´k helyét már csak az itt-ott még meglevő akácligetek, más facsoportok, de még inkább az egykori ~i épületek helyén levő áthatolhatatlan bozótos dombok jelzik. Az idős cívisek emlékezetében azonban az utóbbi időkig − bizonyára megszépülve − mint egy küzdelmes és tevékeny, de nyugodt, kiszámítható életforma színtere őrződött meg a hajdan híres debreceni ~világ. – C/ A ~ épületei és berendezései; élet a ~´n: a) Bak Imre gazda tanyája az Epresdűlőben állt. A ~i ház széles, 3 m magas rakott falát cigányok tapasztották fekete
tagló földből és agyagból, szalmával betaposva, rajta ablakok, ajtók. A ~i ház részei: két szoba, konyha, kiskamara, nagykamara. A konyhában a padkával szegélyezett tűzhely és a szabad kémény deszkából, és vastagon betapasztva. A tűzhelyben csutkaszállal és tengeri csutkával tüzeltek. Kezdetben a ~ épületei náddal, később cseréppel voltak befedve. Fontos épület volt a disznóól, külön épületben volt a fiaztató, amelyben kétoldalt 6−8 nagyobb helyiség, a kutricák, bennük egy-egy anyakoca egymástól elrekesztve. A kutrica ajtaján fából készült lövőzár, középen egy nagyobb placc, ahová a nagyobb malacok kimehettek játszani, mozogni. Itt kaptak a vályúba árpát, amikor a 3 hetet betöltötték. A maglónak, a kocáknak külön helyük volt. A bádogtetős, tapasztott vályogfalú lóistálló 1 m magasan alá volt téglázva, ebből 4 sor a földben, 18−20 ló megfért benne, az istállóban félszerjászol és széles szembejászol/arccaljászol. Egyéb épületek, így baromfiól és górék társultak az istállóhoz. A ~´n az épületektől kissé távolabb a nagy szénáskert terült el lucerna- és szénakazlakkal, külön az anyaszénakazal és a sarjúszénakazal, (ritkábban lóherekazlak is), boglyák is. A szénáskertet líciumból készült garáddal védték az állatoktól, ahol ilyen nem volt, ott gömbölyű fából készítettek kerítést. A kerítésen két kapu, az egyik déli, a másik északi irányban. Az egyiken behajtottak a fogatok a szénával, a másikon az üres fogattal kijöttek, nem forgolódtak. A szénáskertben széna-, sarjúszéna kazlak szép rendben. A takarmány minőségére nagy gondja volt a gazdá-
191
takarítás
nak. − b) Bak Gábor és családja az 1940es évek elején a hozzá tartozó földbirtokkal együtt egy államügyész ~´ját bérelte az Acsádi út közelében. A ~i lakóház fehérre meszelt, tornácos, pitvaros, bádogtetős, plétetős hosszú épület volt. A háznak a dupla ablakos városi házzal ellentétben egyes ablakai voltak. A két szoba között volt a szabadtűzhelyes konyha. A lakószobán elöl egy ablak, és két oldalablak, tűzhellyel és beépített kemencével, a szoba bútorzatát 2 ágy, asztal, székek és a sarokba helyezett hosszú lóca alkották. A két ágy egymás végében állt. Az egyik fel volt vetve ágyneművel, vagyis párna, dunyha, paplan leterítve ágyterítővel. A másik egy pokróccal volt leterítve, nappal ezen pihentek. Ezen egy tarka huzatú hosszú, keskeny párna, a fűajj. A felvetett ágyat is használták: az anya a lányával azon aludt, a másikon az apa a fiával. Lefekvéskor megágyaztak, szétrakták az ágyneműt. Hálóingben, ill. pizsamában aludtak. A kemencés házban téli napokon tengerit morzsoltak v. olvastak. Ünnepnapokon pihentek, olvastak. A kemence nem volt egészen a falhoz építve, sut volt, több helyen ezt is fekvőhelynek használták. A csaknem az ajtóig terjedő kemence fehérre volt meszelve. A tisztaszobának földes padlózata volt. Ennek bútorait a városi házból vitték a ~´ra: két diófaszekrény, egy toilett-tükör, komód, amelynek felső és középső fiókjában a fehérruha, alatta a kisebb szerszámok, legalul a vasárnapi cipők kipuculva. A ház középső részén a konyha volt, ezt télen előszobaként használták. A tágas lebetonozott konyhából fűtötték a lakó-
tagló szobában levő kemencét. Csutkakóróval, szalmával begyújtottak, ízíkkel fűtöttek, a kemence szájánál vályogból v. vasból előte volt. A ~i háznak szabad kéménye volt, nem volt lezsalugáterezve ’lepadlózva’, a kéményen szabadon távozott a füst. Ha északi szél fújt, nem lehetett a tűzhelyben tüzelni, visszafújta a szél. A háziasszony a földes szobát minden héten felsöpörte, felmázolta, esetleg homokkal is behintette, havonta fehér mésszel felmeszelte, és az alját sárga földdel felhúzta. A ~i házat kívül is rendben tartotta: tavasszal, ill. nagyobb ünnepek előtt rendszeresen fehérre meszelte, a konyha küszöbjét gondosan megsúrolta, a konyha köves padlózatát piros földfestékkel felmázolta. A ház eresze alatti részt is rendben tartotta, kikövezte, hogy ne lépjenek a sárba. A kert fel volt kerítve, elkerítve a mezőgazdasági földtől. Az épület végében kis virágoskert volt. Nyáron, ha kimentek a városból, a szabadba tett asztalnál ebédeltek. A ~´hoz tartozott egy lebetonozott kamara is, élelem és liszt volt benne. A macskák gondoskodtak arról, hogy egér v. más féreg ne tegyen kárt semmiben. A kamrában tele zsírosbodonok álltak, és egy hatalmas beépített hombár, ebben tartották a terményt, 90 q búza tért bele. 52−56 literes kis boroshordók is voltak benne. A kamra végében állt az istálló, benne kétfelől jászol, közepén a placc, egyik oldalon a tehenek, másikon a lovak álltak. Az istállóban szénatartó, fölötte a padon egy négyszögletes lyuk. A szénát, lucernát szárazon berakták a padlásra, de a csutka is ide került, semmit sem hagytak kint az udvaron. − c)
192
takarítás
Szepesen egy kommenciósok által lakott tanyán a két lakóhelyiség közül az egyiket az állandóan kint lakó tanyás, majoros lakta, a másik a gazduram szobája volt. Mindkettőben búbos kemencés tűzhely és szabad kémény, amelyből belül lecsüngött a kákó, főzéskor erre volt felakasztva a bogrács. A szobán egyetlen ablak volt, ezt télen gyakran kivülről betapasztották, hogy fogja a hideget, tavasszal az agyagot leszedték. A lakórésznek gerendázata volt, itt tartották a szappanokat, Bibliát, iratokat. Tanyai házakban mestergerenda volt, rá vékonyabb (karvastagságú) fákat, nádat raktak, és letapasztották, ugyanis kívülről a padlásfeljárón ide hordták fel a kommencióba kapott búzát, tengerit. A ~ közelében kis szélfogó (akác)erdő állt, a nyári melegben a jószágot ide kötötték ki. 2. Halász~. 3. Tanyát üt: letanyázik. − A ~ szó a cívis népnyelvben több öszszetétel utótagjaként szerepel. A földművelő tevékenység szava a nagytanya és kistanya. Előbbi ugyanazon gazda nagyobbik, utóbbi a kisebbik ~´s birtokának megjelölése. A külterjes pásztorkodáshoz kapcsolódik a csikóstanya, gulyástanya, juhásztanya, kondástanya és a tinótanya; a céhes tevékenység emléke a gubacsapók festőtanyája; a szó legkorábbi jelentését őrzi a kerítőhalászat nagytanya elnevezése. L. még: a fogalmak szócikkeit is! tanyaföld tanyafőÝd fn A → tanya körüli, a tanyához tartozó szántóföld. L. még: nyilas
tagló tanyagazda ~ fn Általában idős cseléd, aki a → tanya körüli teendőket ellátja, ill. irányítja a többi cseléd munkáját. tanyahasú: → hombárbélű tanyai iskola: – A/ Tanyásodott határrészen álló, külterületi alsó fokú, általában osztatlan v. részben osztott oktatási intézmény volt. Egy v. két tanteremből, tanítói lakásból állt. Gyakran tanító házaspár lakott kint az iskola melletti lakásban. A feleség az alsó tagozatot, a férj a felsőt tanította. A környékbeli tanyai gyerekek gyalog v. kerékpárral közelítették meg a pusztai iskolát. Szokás volt, hogy télen, ha nagy hó volt, egy-egy dűlő gyerekeit felváltva vitték a szülők lovas szánnal. A ~ nemcsak oktatási, hanem közművelődési feladatot is ellátott. Tanítója egyben népművelő, tanácsadó is volt, akit a lakosság gyakran keresett fel ügyes-bajos dolgaival. A ~´ban tartottak színjátszó próbákat és előadásokat, bált is. Dalárda és gyűlések helyszíne is volt. Mivel a tanterem egyben imaterem is volt, az ilyen iskolák mellett általában harangláb is állt. A két világháború között Klébelsberg Kunó sok hasonló típusú ~´t építtetett. Ezek általában a tanyavilág, a puszta legrangosabb, legjobban megépített épületei voltak. „Klébelsberg iskolája” volt Debrecen közelében pl. Ondód, Hármashegy és a Dombostanya árkádos iskolája is. Debrecen közvetlen közelében már ezt megelőzően is több ~ állt, így a Vedresdűlőben, Nagyhegyesen, Halápon, Nagycserén, Fancsikán, Erdőspusztán. A még korábbi időkben, ahol nem volt erre a célra alkalmas épület, ott egy módosabb gazda átadta házának egyik lakószobáját,
193
takarítás
ezt használták iskolának. A szülők fizették a tanítót, aki sorkosztra is eljárt hozzájuk. – B/ A 2. világháború után az újrakezdés öröme és nehézségei a ~´k életében is megmutatkoztak. Megismerhető ez Nagy Jenő egykori tanyai tanító elbeszélése nyomán. 1944-ben kísérleti jelleggel a hortobágyi csárda egyik üres termében kezdtek el tanulni a pásztorok gyermekei Belgyár András tanító úr keze alatt, az összevont 1−6. osztályban. Ide küldte a vándortanítóként alkalmazott Nagy Jenőt a Református Püspöki Hivatal 1946-ban, ahová Debrecenből a répaszállító szerelvény tetején a feketézőkkel együtt utazott. Máta néhány lakóházában akkor csikósok, gulyások éltek. Egyetlen alkalmas helyiségnek a → mátai biztos tárgyalóterme mutatkozott. Ebbe a 3 x 2 m szoba + terembe rendezkedett be az új tanító. A rossz padokat a debreceni Kisállomásról szállították ki tankszállító nyitott vasúti kocsin, → pőrekocsin. A pásztorok gyerekei, városi alkalmazottak, a vasúttól szamárfogaton vitték a padokat az „iskolához”. Először a tanterem falát agyagos sárral letapasztották, kimeszelték, a padlót felsúrolták. Mindezek után kezdődhetett el az iskolában a tanítás. − Ha a ~ tanítója segítség nélkül dolgozott, amíg az egyik osztályt tanította, a másikban, ill. a többiben csendes foglalkozás volt. A tanórák 50 percesek voltak, 10 perces szünetekkel, a 10 órai szünet azonban 15 perces volt, ilyenkor ették meg (ha volt) a tízóraijukat a gyerekek. Az összevont osztályokban félórás (25 perces) „tanórák” voltak, majd váltás. Az oktatott ismeretek ekkortájt: olvasás (ehhez kaptak olvasó-
tagló könyvet), betűismeret, írás, szövegismeret, a szöveg értelmezése; számolás: elsőben 20-ig, összeadás, kivonás gyakorlati példákkal; beszéd- és értelemgyakorlat; fogalmazás: harmadik osztálytól szóban és írásban (pl. A hídivásáron); mezőgazdasági gyakorlat: kert művelése, ültetés; a testnevelésórát néha a mátai úszómedencében tartották; énekórán hortobágyi dalokat tanultak, énekeltek; rajzórán körök rajzolásának gyakorlása. Ötödik osztálytól: földrajzés történelemóra is volt. Nagy Jenő munkáját iskolalátogatás keretében Hajdúböszörményből kerékpárral érkező tanfelügyelő ellenőrizte. Az osztálynaplók 1−5. osztályig egyetlen naplóban voltak. Tanév végén a gyerekek hozzátartozóinak, más vendégeknek és a Debrecenből küldött vizsgaelnök jelenlétében évzáró vizsgát tartottak. A vizsgán az ének, olvasás, számolás ismereteiből adtak számot a nebulók. Az ünnepi alkalom végén a szülők ajándékkal köszönték meg a tanító úr egész évi fáradozását, tojást, baromfit vittek. A tanítói fizetés a forint megjelenésekor 250 Ft volt, korábban nem kapott fizetést, otthonról kosztolt, hétvégén hazautazott, faládájában vitte az élelmet: száraztésztát, krumplit, olajat. − A ~´ k az 1950-es, 60-as évektől veszítettek jelentőségükből: a körzetesítés, városi kollégiumok lassú elsorvadásra ítélték őket. tanyai szolgáló tanyai szóṷgálóṷ: Másik neve: mindenes szóṷgálóṷ. Minden gazdasági munkát elvégző tapasztalt → szolgáló. Tehenet fejt, malacot etetett, tengerit morzsolt, dologidőben me-
194
takarítás
zőgazdasági munkát is végzett: kapált, szénát forgatott, répát egyelt, markot szedett stb. tanyakodik: → tanyáz/ik tanyapásztor: → tanyás tanyás ~ fn 1. A ~ általában idős ember (házaspár) volt, aki a gazda távollétében rendben tartotta a tanyát. Ha szükséges volt, kitapasztotta és kimeszelte, körülmeszelte a házat, az istállót, egyéb gazdasági épületeket. A lábazatot pl. koromból készített festékkel v. bolti porfestékkel feketére festette. Ezenkívül a jószágot gondozta, baromfit nevelt, rendben tartotta a konyhakertet. Ha napszámosok dolgoztak a tanyán v. a → tanyaföldön, a gazda megbízásából főzött nekik. A ~ téli időszakban a ház egyik helyiségében húzódott meg, ahol a búboskemence volt. Ennek fűtéséhez összeszedegette a → tanyaföldről a búzavetés közt levő tengericsutkákat. (Előfordult, hogy a → csutkaszedők közül jelentkezett vki ~nak.) 2. Másik neve: tanyapásztor. Főként nagyobb nyájaknál az a pásztor, aki állandóan a → cserénynél tartózkodik, azt rendben tartja, társaira főz, az állatokat feji és éjszaka őrzi. Általában tanuló → kisbojtárra v. kivénült idős bojtárra (→ öregbojtár) bizták ezt a munkát. tanyásbirtok ~ fn → Tanya a hozzá tartozó földterülettel. tanyásgazda ~ fn Akinek → tanyája van, ill. tanyát bérel. tanyasi ~ mn 1. → Tanyán levő, onnan származó. 2. Tanyai ember. tanyásné ~ fn Mondták tanyás néninek is. A → tanyás felesége. Férjével ő is kint élt és dolgozott a tanyán.
tagló tanyás néni: → tanyásné tanyázás ∼ fn 1. Vhol beszélgetve időzés. 2. Családi ünnepségeken való összejövetel. tanyáz/ik ~ i 1. → Tanyán egymáshoz átjáró szomszédokból, ismerősökből összejött társaság együtt beszélgetve tölti az idejét. 2. Igekötővel: → eltanyáz/ik. Más igeképzővel: tanyakodik. Vhol beszélgetve időzik, estézik. Szólás: Eltanyázták az időÝt: beszélgetéssel eltöltötték az időt. 3. Ideiglenes szálláshelyen lakik. − Igekötővel: → betanyázik, letanyáz/ik, megtanyáz/ik. tányér tányír, tángyír fn 1. A népi étkezés jellemzője évszázadokon át, hogy az ételt abból az edényből ették, amelyben megfőtt, de a nem főtt ételt is inkább így fogyasztották el. A ~ ez a tálnál laposabb és kisebb (16−25 cm átmérőjű) konyhai eszköz csak lassan vonult be a paraszti konyhába. A ~ sokáig a debreceni paraszti háztartásban sem játszott fontos szerepet. Kezdetben mázatlan cseréptányérokat használtak, a gyermekeknek ebben adták az ételt. Ez ugyan könnyen tört, de pótolható, olcsó volt. A vászontányért füstöléssel megerősítették. A 18−19. század fordulóján kezdett elterjedni a mázas ~ használata. Előbb egyszínű, főleg barna, zöld színű ~ok voltak (sima forma), később virágozták is őket. A szép, rózsás, rozmaringos ~ok a háztartás díszei lettek. Később a ~ szélét virágokkal díszítették, fenekére alakot írtak. Fő alakjai szép öltözetű nők, ill. betyárok, pandurok és zsidók. Sokáig még nincs éles különbség a mély és lapos ~ között, ekkortájt a ~ok mé-
195
takarítás
lyek, széles karimájúak. A jómóddal a szükségesnél több ~ jelenik meg a cívis háztartásban (is). Egy részüket a falra akasztva a konyha és a pitvar díszítésére is használták. Erre a célra a ~ fenekének peremén 2 lyuk volt, ebbe fűzték a madzagot, hurkot is tettek rá. A használaton kívüli tényérokat falitálason, tányértartón, ill. kredencben tartották. − Néhány fajtája összetételben is szerepel: dzsemtányér, húsostányér, mézestányér, vajtányér, mélytányér, névátvitel eredménye a fazekasmesterségben használt korongtányér. 2. A pipa száján és/v. nyakán található gazdagon díszített, kerek alakú toldalék. 3. Kerek alakú faforma, ill. a formából kiütött kerek tészta. 4. Pásztorbot felül kiszélesedő vége. 5. A csat szíját a szűrhöz erősítő gombféle kellék. 6. Pásztoroknál a kostök nevű dohánytartó bőrzacskó hímzéssel v. lyuggatással díszített része. L. még: bárányjegy, cívis konyha, cserépedény; a fogalmak szócikkeit is! tányéros pipa tányíros pipa: Cseréppipa, a → debreceni pipa egyik fajtája, amelynek a nyakánál és a szájánál gazdagon díszített széles perem, tányér alakú rész található. Lehet kicsi v. nagy (→ kistányéros pipa, nagytányéros pipa), veres v. fekete. Általában nincs rezezve. A ~´t inkább dísznek készítették. L. még: feltányéroz tányérozás tányírozás fn A menyasszonytánc alatt szitában v. tányérban pénzt gyűjtöttek a cigányzenészeknek és a vőfélynek. L. még: lakodalom tányérrózsa: → napraforgó tányértartó tányírtartóṷ fn Deszkából készített polcszerű kiugrás. A →
tagló szabad kémény füstfogójának külső oldalára felszerelt → tálas. Ezen a fazekakat tartották oldalt fektetve. Ha hely volt, tányért is akasztottak rá. A szépen kimunkált ~ a → pitvar dísze volt. tapasz ~ fn Pelyvával, törekkel, trágyával összegyúrt sár, amellyel a ház vert-, ill. vályogfalát v. a földes padlót bekenik; → tapasztás. tapaszt ~ i Falat vakol. Én ~ottam belülrűl kifele a kemencét. Igekötővel: → betapaszt. tapasztal ~ i Vmit kézzel megérint, megvizsgál. tapasztalás ~ fn − Közmondás: Tapasztalás a bölcsessíg annya: ismereteinknek az élettapasztalat az alapja. tapasztás ~ fn 1. Az a művelet, amikor a falat sárral vakolják. 2. Sárral vakolt falfelület. L. még: tapasz tapasztódeszka: → simítódeszka tapickol: → tapicskol tapicskál ~ i 1. → tapicskol. 2. Tapos, tipeg-topog. tapicskol ~ i Ejtésváltozata: tapickol. Alakváltozata: tapicskál. Vízben, sárban tapos, topog. Igekötős alakjai: → beletapicskol, feltapicskol. tápintézet ~ fn A debreceni → Református Kollégium diákellátással, étkeztetéssel foglalkozó intézménye, 1853-ban létesítették. Korábban a diákok maguk főztek, ill. sütő-főző asszonyokat alkalmazott a Kollégium. A sorkosztolás szokása a ~ megalakulását is túlélte. L. még: ingyentápintézet tápláléknövények: árpa, borsó, búza, fokhagyma, káposzta, paprika, paradicsom, paszuly, répa, rízs, rozs, sütőtök,
196
takarítás
tengeri, vereshagyma, zab. L. a fogalmak szócikkeit! tapló taplóṷ fn – A/ Összetétellel: fataplóṷ, kovataplóṷ. Parasztságunk a múlt század legelején még a tűzgerjesztéshez, tűzgyújtáshoz használatos gyúlékony anyagot az öreg bükk-, cser-, dióés más fákon növő ~gombából állította elő. Legfinomabbnak a diófataplót tartották, de általában a tölgyfataplót és a bükkfataplót használták. Debrecenbe egy időben a ~t az oláhok hozták, vásárok idején a Nagytemplomnál árulták. – B/ Készítése: A gombát napokig lúgos vízben főzték (erre legalkalmasabb volt a szőlővenyige hamujából készített lúg), v. áztatták, megszárították, és a fejsze fokával v. → mangorlóval, ill. → sulyokkal jól összetörték, foszlósra verték. Amikor elég puha volt, szakítottak belőle egy erszényre valót. Jó ~ volt az is, amit a fehér ürömből készítettek. – C/ Tűzgyújtáskor a kovakövet a ~val bal kézbe fogták, jobbal a kovakőhöz ütötték az acélt. A kipattanó szikra meggyújtotta a ~t, és az előkészített szalma v. más gyúlékony anyag alá helyezték. A pipások is hasonlóképpen gyújtottak a pipájukra (→ pipázás). Idős pásztorember még a múlt század első felében is fataplóṷra csiholt a kovakűvel, úgy gyújtott a pipára. A pásztorok a szükséges ~darabot a → taplótartó erszényben tartották. Mennyiség jelölésére is használták, pl. egy ütet taplóṷ: egyszeri tűzcsiholásra való mennyiség. A → fürjtapló népi gyógyszerként használt gombafajta, fehér galóca.− A ~ szóláshasonlatban is szerepel: Ojan kicsi, mint egy ütet
tagló taplóṷ: vmi nagyon kicsi. Szólásban: Nem ír egy ütet taplóṷt se: semmit sem ér, teljesen értéktelen. taplós taplóṷs mn Nedvét vesztett, rostos, pudvás 〈retek, dinnye, karalábé stb.〉. taplószőrű: → szíjhátú fakópej taplótartó erszény taplóṷtartó erszíny: → Tapló tárolására alkalmas zacskó, a → pásztorkészség része. tapogató tapogatóṷ fn Kosár formájú, alul-felül nyitott, kezdetleges halfogó eszköz. Az alja nagy, kerek, a felső része szűkül. L. még: halászat a hortobágyi vizeken tapogatós tapogatóṷs fn Tapogatóval dolgozó halász. tapogatós halászat: A halászó ember egy alul-felül nyitott kasfélével (→ tapogató, halborító) borítja le a bizonyos jelekből sejtett, meglátott halat, esetleg vaktában rakja vízbe eszközét, hogy a zsákmányt kézzel kiemelhesse. A ~ elsősorban a Tiszántúlon, a Felső-Tisza vidékén volt jellemző. A Hortobágyon is művelték/művelik. tapos ~ i 1. A → fazekas a talpával nyomkodja az agyagot. 2. A kendert lábbal megtiporja, hogy rostjaira essen szét. 3. Szőlőt kádban, zsákban lábbal kinyomkod. − Szólás: Tapossa a főÝdet körülötte: legény a lánynak udvarol, teszi neki a szépet. L. még: betapos, letapos, szőlőtaposás taposás: 1. Hordós → káposzta készítésének részművelete. 2. → szőlőtaposás. tápos malac ~: Táppal etetett → malac. L. még: disznótartás
197
takarítás
taposóember taposóṷember fn A kádban a szőlőt kitaposó személy. L. még: szőlőtaposás taposókád taposóṷkád fn Ritkább neve: nyomóṷkád. Olyan → kád, melyben a szőlőt kitapossák. L. még: szőlőtaposás *taposókerék: Fából ácsolt, 5−6 m átmérőjű vízszintes tengelyű kerék. A → taposómalom legfontosabb része. Emberek v. állatok hozzák mozgásba azáltal, hogy a dob alakú kerék belsejében előre haladni törekszenek. *taposómalom: Az emberi (v. állati) erővel hajtott → malom egyik fajtája. Legfontosabb része a → taposókerék. Több típusa volt. A történeti munkák szerint az ősidőkben Debrecenben is voltak taposómalmok. taposott agyag ~: Olyan → agyagfajta, amelyet a → fazekas a lábával már többször megnyomkodott. taposózsák: → szőlőtaposó zsák tapsi ~ msz → Gyermekmondóka: Tapsi, tapsi, mamának, cukrot ád a babának! tapsifüles ~ fn Másik neve: süldőÝnyúl. Fiatal → nyúl. tarack ~ fn 1. Cynodon dactylon. A muharhoz hasonló, indás évelő → gyomnövény, csillagpázsit. Nehezen lehet kiirtani. 2. Összetétellel: tarackfű. (Agropyron repens). Tarackos gyökerű, kalászos, élénkzöld gyomnövény, tarackbúza. tarackagyökér ~ fn → Taracknak a → népi gyógyászatban felhasznált gyökere (Radix graminis). tarackfű: → tarack
198
tagló tarackos ~ mn 〈föld〉.
→Tarackkal tele
tarbúza ~ fn Szálkátlan → búza. taréj ~ fn Sarkantyús → csizma mozgó kis fémlapja. L. még: kakastaréj, rózsás taréjú tárétoppos ~ mn 1. Nehézkes járású, totyakos. 2. Rendetlen öltözetű, lompos. targonca ~ fn (rég) Rendszerint egykerekű (a kerék nagysága 40−50 cm), saroglyaszerűen lécekből összeállított, két fogóval és két (vas)lábbal ellátott teherszállító eszköz, amelyet emberi erővel tolnak (→ targoncás). Hasonlít a → talicskához (furikhoz), csak a rakfelülete lapos rács, a kerék felőli végén pedig karfa van, nehogy a teher a kerékre csússzék. Ha leteszik, két vasból levő lába biztosítja az egyensúlyt. Zsákok, kisebb terhek szállítására való, jártak vele malomba, piacra is, de az istállókban is használták a trágya kihordására. A cívisek szerint a talicska régi neve ~ volt, ők a → kubikostalicskát mondták kubikostargoncának is. A malomban a zsákok szállítására a kétkerekű → malomtargonca volt használatos. targoncás ~ fn A debreceni piacok jellegzetes figurája volt a két világháború között. A befőzések idején v. más alkalmakkor ő vállalta a vásárolt áruk hazaszállítását. targonya: → tarhonya tarha: → tarhó tarhó tarhóṷ, tarha fn 1. Felforralt juh- v. tehéntejből oltószerrel készített édes aludttej. A múlt század első évtizedeiben még a piacon kis mázatlan csup-
takarítás
rokban árulták. A legyek nagyon dongták, erre utal a régi debreceni szóláshasonlat is: Szemtelen, mint a piaci légy a tarhán: nagyon szemtelen. 2. Juhtejből felmelegítve készült édes sajt, édes aludttejből készült. L. még: piaci légy tarhonya targonya fn Kásaszem alakú, szárított gyúrt tészta. Lisztből, sóból, vízből és lehetőleg minél több tojásból gyúrják. A ~készítés eszköze a szitához hasonló alakú tarhonyarosta, ennek vmivel kisebb lyukai vannak, mint a rostának. Az összegyúrt tésztát ezen dörzsölik át, esetleg késsel vagdalják össze, majd kézzel gömbölyítik. Az elkészült ~´t konyhai abroszon szárítják, ha ezt elmulasztják, a ~ megszőrösödik ’megpenészedik’. Hasonlóképpen meg kell szárítani a lebbencs tésztáját és a reszelt tésztát is. A ~´t tavasszal és ősszel készítik, szárítják nagy mennyiségben, hogy a következő készítésig kitartson. A ~ legnagyobb részét a cívis konyha is zsíros tésztakása készítésére használta/használja. Főznek belőle tejes tésztakását és tarhonyalevest is. A pörköltet (paprikás) kevés belefőzött ~´val szaporítják. A hortobágyi pásztorok is jól hasznosították/hasznosítják a könnyen szállítható, sokáig eltartható ~´t. L. még: a fogalmak szócikkeit is! tarhonyaleves targonyaleves fn Pirított → tarhonyából főzött → leves. tarhonyarosta targonyarosta fn A → tarhonya készítésének eszköze. A szitához hasonló alakú, a rostánál kisebb lyukú konyhai kellék. A lyukak méretétől függően 3 változata van: naggya, közepes, kicsi, azaz nagy, közepes és aprószemű ~.
tagló tarisznya ~ fn Ritka régi neve: fellázni. Egyik régi fajtája a házi vászonból készült és egy-két pánttal, esetleg összesodort madzaggal vállon v. háton hordozható, téglalap alakú, kisebb-nagyobb méretű zsák, zacskó. Fölül van a szája, alul a feneke, a száján önmagából kialakítva a fedele, amely ráhajlik. Tulajdonosa a ~´t a fedél két sarkában levő madzaggal akasztja a nyakába. Másik régi fajtája a bőrből készült ~. Rendszerint szőrösbőrből, leginkább birkabőrből, az igényesebbek borjúbőrből készültek. Rendeltetése, anyaga szerint számos változata volt/van. Külön névvel jelölt fajtája a díszes szeredás és az általvető. Elsősorban a férfiak teherhordó eszköze a csíkos, szövött anyagból készített, rojtos fedéllel ellátott kenyerestarisznya és az elnyűhetetlen bőrtarisznya. Az állatok abrakolásakor használják a vászonból készített abrakostarisznyát. Nők is hordják a szőrből készült, nyakba v. vállra akasztható szőrtarisznyát. A cívis elemi iskolás gyermekek is használták a vászonból készült oldaltarisznyát, a könyvestarisznyát/iskolás tarisznyát, más néven könyvesbakót. Néhány „tarisznyafajtának” többletjelentése van: A koldustarisznya a szegénység jelképe: Hátára veheti a kóṷdustarisznyát, vagyis olyan szegény lett, hogy elmehet koldulni. Csak a következő szólásban szerepel a fatarisznya: Zörög, mint a fatarisznya − mondják, ha zörgő, kopogó hangot ad vmi. Talán a megázott, megfagyott, jeges vászontarisznyára utaló elnevezés. Erkölcsi vélemény durva kifejezője a ringyó jelentésű fasztarisznya. A már említett szőrtarisznyával alkotott szólás
199
takarítás
tréfás felhívás szeretkezésre: SzőÝrtarisznya a pendejbe, liliomszál a gatyába, tegyük a szőÝrtarisznyába! Itteni jelentése: női nemi szerv. A ~ más frazémákban mint a nélkülözés, a szegénység stb. kifejezője szerepel. Átokban: A tarisznyamaddzag nyűje el a két vállát!: legyen koldussá! A kódulóṷ tarisznya dörzsöjje ki az óṷdaladat! Szólásban: A csipőÝjire lehetne akasztani a ~´t: sovány lóra mondják. Közmondásban: Az üres ~ a legnehezebb: a szegénységnél nincs nehezebb. Szemérmes kóṷdusnak üres a tarisznyája: aki szégyell kérni v. a maga jogos érdekében szót emelni, kárt szenved. − Jelentéssűrítés van az elítélő tarisznyahitű szóban. L. még: bakó, kápsa, szütyő; a fogalmak szócikkeit is! tarisznyahitű ~ mn (gúny) 1. Templomkerülő 〈személy〉. A hitüket gyakorló reformátusok mondták arra, aki nem járt templomba, hogy ~, mert csak arra van gondja, mi van a tarisznyában (→ cívis vallásosság). 2. Pénzért mindenre kapható, erkölcstelen 〈személy〉. tarisznyamadzag tarisznyamaddzag fn A → tarisznyán levő pánt, gyakran értéktelen madzag. tarisznyázás: → tarisznyázik tarisznyáz/ik ~ i Élelmet rak a → tarisznyába, ill. tarisznyából eszik. – A/ A lakóhelyétől távol, a maga kenyerén dolgozó mezei munkás, napszámos egész heti eleséget vitt magával. Erre a célra házivászonból nagyméretű tarisznyát varratott magának. Ebbe belefért egy egész kenyér, zacskóba téve 1 kg szalonna, egy másik fehér zacskóban tördelt
tagló tészta, só, paprika, pár kg krumpli. A tarisznyát bekötötte, a korcába húzott erős → galandon összehúzta a száját, rá is hurkolta az összeszedett hurkon, ekkor a madzag szabadabb végét a tarisznya fenekének egyik csúcsára hurkolta, és ráakasztotta kívül a vasfazekat, hogy a kormos feneke kifelé legyen. Ezzel hátára vette, és vitte. Bal kezében a cserépkorsó volt. Ebből főzögetett, éldegélt egész héten. Így tarisznyázott egész nyáron, amíg a munka tartott. – B/ A nagyon szegény ember úgy tarisznyázott, hogy többnapi eledelét zsákban vitte. A különböző főzeléket, levestésztát, kását, krumplit fehér vászonzacskókban tartotta, a zacskókat a zsákba rakta. Hátul a zsák fenekébe egy egész kenyeret, krumplit, vasfazekat, az elejébe szalonnát, tésztát, sót, paprikát tett. Ekkor az egészet kétfelé vette úgy, hogy a 2/3 része hátra, 1/3 része előre essék. A választásnál kétszer megcsavarintotta, így vette a vállára. – C/ A legtöbb cívis parasztgazda a városi házától igen messze eső tanyájára legfeljebb aratás, tengeritörés idejére ment ki. Ha nem volt kint, hazulról küldött bennkosztos cselédeinek élelmet. Az élelmezés szombaton, vasárnap történt. A kenyér már szombaton kisült. A gazdasszony és segítői az ételt vasárnap délelőtt főzték, pl. a nagy fazék füstölt disznóhúst a → szabad konyhán. Délben megkészítették a sok vereshagymás ecetest, majd kisebb cserépfazekakba v. ételes fabodonokba rakták, → lantornával bekötötték. A gazdasszony megmondta, hogy egy-egy fazékban hány emberre, hány étel van, pl. 3 emberre 2 étel. Az ilyen tarisznyázáshoz
200
takarítás
tartozott még, hogy levestésztát, jókora szalonnát, sós hájat, szilke zsírt, sót, paprikát, ill. a kásászacskóba köleskását, egy zsákba krumplit, néhány fej vereshagymát, fokhagymát is odakészítettek. Az egészet a szekérderékban gazba tették, egyenlő távol egymástól, azután a zacskókat. Ezek elé kerültek a kenyerek, eléjük a krumpliszsák. A kocsis a rakományt ponyvával letakarta, hogy a hoszszú mezei úton ne süsse a nap, ne szállja a por. Vasárnap délután 1 heti élelemmel így mentek ki a tanyára. Kint az → eleségesládába és más alkalmas helyekre eltették az ételeket. A kiürült, elpiszkolódott zacskókat a gazda összeszedte, a legnagyobbikba tette, és hazavitte. (Ecsedi István A debreceni és tiszántúli magyar ember táplálkozása 331–333. című műve alapján.) taritarka ~ mn Tiritarka. tarja ~ fn A sertés, ill. a marha lapockája feletti zsíros hús. Összetételekben adatolt fajtái: → kistarja, nagytarja, nyakastarja. − Igei alakja: → kitarjáz. tarjagos ~ mn Nyomatékos alakváltozata: kíktarjagos. Szederjes, ütéstől kék, vörös foltos. tarjagos piros ~: Nagyon piros. tarka ~ mn Színnév. Összetételekben adatolt változatai: cifratarka, fakótarka, őszestarka, pirostarka, taritarka, tiritarka, zsemletarka. L. a fogalmak szócikkeit is! Tarkabajuszú Burai Imre: → cívis ragadványnevek tarkaharkály: → fakopáncs tarka marha ~: Jól tejelő → szarvasmarha.
tagló tarkamenyét ~ fn → Menyétfajta. A hiedelem szerint áldást hozott a házra, ezért nem volt szabad elpusztítani. tarkapaszuly tarkapaszuj fn Tarka színű étkezési → paszuly. tarkás szarvú ökör ~: Kissé foltos szarvú → ökör tarkás széles szarvú tarkás szíles szarvú: Kissé foltos, vastag szarvú 〈→ ökör〉. tarka szarvú ökör ~: Foltos szarvú → ökör. tarkavarjú: → kálomistavarjú tarkedli ~ fn A fánknál kisebb, zsírban kisütött, rendszerint lekvárral melegen fogyasztott, kelt tészta. L. még: cívis konyha tarkedlisütő tarkedlisütőÝ fn Palacsintasütő alakú eszköz, amelyben a → tarkedlit sütik. Egy ~ben egyszerre 5 tarkedlit lehet sütni. tarkó tarkóṷ fn A → fejnek a → nyakba átmenő hátsó része. Szókapcsolatokban: → hók, hókony is. L. még: emberi test tárkony ~ fn Évelő fűszer- és → gyógynövény. Kissé kesernyésen csípős ízű fűszer. Leveleit saláták, ecetes savanyúságok eltevésénél, de levesek, főtt húsok, sz6árnyasok, bárányok, vadhúsok, vmint főzelékek, ecetek ízesítésére is használták. Teája vesetisztító, epehajtó, étvágygerjesztő hatású. A régi → civis konyha kedvelte. tárkonyleves ~ fn A → cívis konyha egyik levesféléje. Apróra vágott fiatal birkahúsból készül nagyon kevés rántással. Könnyű lére eresztik, → tárkonnyal, citrommal, tejföllel ízesítik.
201
takarítás
tárkonyos ~ mn → Tárkonnyal készült 〈étel〉. tárkonyos bárány ~: → Tárkonnyal készült bárány. tarkószíj tarkóṷszíjj fn Más nevei: kantárfej, kantárüstök, fejszíj. → Kantár részeként: a ló tarkóján áthaladó szíj; a → pofaszíjnak és az álladzónak az a része, amely a → homlokszíj rögzítési pontja fölött fut. tarló tallóṷ fn 1. Az a föld, amelyről a gabonatermést levágták, pl. → árpatarló, búzatarló, bükkönytarló. 2. Levágott gabonának a torzsa. Szólás: Tallóṷ jukábúl fúj a szél: aratás után már hűvös, szeles idő van, elmúlt a nyár. tarlógaz tallóṷgaz fn A → tarlón növő → gyomnövény. tarlógereblye tallóṷgerebje fn Népi nevei: nagygerebje, bőÝgőÝ, nagybőÝgőÝ, brügőÝ, hegedű. A tarlón → aratáskor elhullott gabonaszálak v. széna összehúzására, összekaparására használt ritka fogú, nagyobb (kb. 11/2 m széles) (fa)gereblye. L. még: gereblye tarlóhere tallóṷhere fn A frissen felszántott tarlóba vetett, hamar beérő hármas levelű, apró pillangós növény. tarlókrumpli tallóṷkrumpli fn Közvetlenül aratás után az árpa- v. rozsvetés helyére vetett → krumpli. tarlóliba: → szőkeliba tarlólyuk tallóṷjuk fn − Szólás: Tallóṷjukbúl fúj a szél: az aratás utáni hideg, őszi szélre mondják. tarlórépa tallóṷrípa fn A káposztával rokon, répához hasonló takarmánynövény.
tagló tarlósántaság tallóṷsántaság fn Olyan seb, ill. sántaság, amelyet a → tarló torzsa ejt a birka körme között. L. még: juh betegségei és gyógyításuk tarlószabadulás tallóṷszabadulás fn A → tarlóföldön történő legeltetés, ha vmelyik kultúrnövényt learatták, a tarlóra engedték a gulyát, a juhnyájat. tarlószántás tallóṷszántás fn A → tarlónak aratás utáni sekély felszántása v. tárcsázása, tarlóhántás. L. még: szántás tarlószéna tallóṷszína fn A tarlón nőtt gyomnövények lekaszálásából nyert → széna. tarlóvetés: → ugarvetés tarlózás tallóṷzás fn 1. A kéverakás (→ kereszt) és a → kaparék/gereblyekaparék összehordása, összegereblyézése után az elhullott, → tarlón maradt (búza, árpa-, zab-)kalászok kézzel történő összeszedegetése. A szegényeknek (leginkább nőknek, gyermekeknek) a földterület gazdája által hallgatólagosan megengedett elfoglaltsága volt. (A gazda ezt általában csak akkor engedte meg, ha a kereszt már nem volt a tarlón.) Nemcsak a 20. század első felében, hanem az 1950-es évek téeszvilágában is nagyon sokan kényszerültek erre a munkára. A talált kalászokat szálanként csomókba (marikba v. tücetbe) szedték, v. a kalászt letörték a szárról, és mindjárt köténybe, ill. zsákba morzsolták belőle a magot. A nagyobb csomókat otthon kiterített ponyván → cséppel, bottal, → sulyokkal stb. csépelték ki. Egy ügyes, élelemes tallózó egy nap akár 2−3 q búzát is össze tudott szedni. Közmondás is vonatkozik
202
takarítás
rá: Könnyű a keresztek közt búzakalászt szedni: könnyű ott haszonra szert tenni, ahol minden feltétel megvan hozzá. 2. Szőlő keresése szüret után a szőlőtőkén. 3. Tengeriföldön a → tengeritöréskor elmaradt csövek összeszedése. tallóz/ik tallóṷz/ik i 1. Más igével: szedeget. Learatott gabonatáblán az elhullott kalászokat összeszedegeti, összegyűjti. Főként szegények, libaőrző gyerekek művelték. A téeszvilágban általánosan elterjedt pót „jövedelemszerzés” volt. 2. Betakarítás után az ottfelejtett termést, gyümölcsöt (krumplit, szőlőt, almát stb.) keresgélve összeszedi, → böngészik. 3. Könyvben olvasnivalót keresgél. tallózó tallózóṷ fn A → tarlón maradt búza-, árpakalászt összeszedegető személy. Tároló Tárolóṷ tn Másik neve: Dékány-zsilip. Ma is meglevő víztároló Malomházán. Egy szíjáttétel ide emelte át a Hortobágy folyó vizét. Takarmányőrlő darálót is működtetett; kezelője egy D. nevű volt. tárolóedény tárolóṷedíny fn 1. Tárolásra szolgáló → konyhai edény. 2. → Fazekasoknál: különféle dolgok tárolására, elhelyezésére alkalmas edény. társ ~ fn Házas~, különösen → feleség. Összetételben: → hitestárs. társadalom ~ fn Társaság. társas pipa ~: fn Nagyméretű, szögletesen faragott, fazékszerű tárgy, amelynek minden szögletén taraj (összesen 4−6 db), alul pedig egy pipaszárlyuk van. Gazdag díszítésű, fehér v. veres pipa. Dísznek készítették, méretei miatt
tagló sem lehetett használni. L. még: debreceni pipa tarsoly tarsoj fn Bőrből készült, varrással díszített, általában zacskó alakú, csuklóra v. karra akasztható, felül összehúzott, kisméretű kézitáska. társpohár ~ fn Társpoharat iszik: A régi céhes világ emléke. A → céh gyűlésein a → szolgálómester a terített asztalhoz nagy korsókban vitte a bort, és töltögette ki az arany-, ill. ezüstpoharakba. Legtöbbször azonban egyetlen pohárból ittak, a pohár kézről kézre járt. Társpohárnak nevezték azt is, amikor a felszabadult inas a céhbelieket megvendégelte. társulatház ~ fn A → tímártársulat háza, a Hunyadi utcán volt. tart ~ i − Szókapcsolatban: Tart vesztig: pl. új ruha, amíg tönkre nem megy. Tartva tart: árut vmennyiért igyekszik eladni. Szóláshasonlatban: Tartya magát, mint két csű tengeri egy zsákba: henceg. Szólásokban: Csak az ítel, ital tartya: nagyon beteg. Szemmel tartya: (tréf) ti. nem ad neki enni. − Adatolt igekötős alakjai: → betart, eltart, fenntart, jóltart, kitart, megtart, rátart. tartalék tartalík fn Nincs semmi tartalíkja: olyan gyerekre mondják, aki nem tart, nem fél a szüleitől. tartalékanya tartalíkanya fn Olyan méhanya, amelyet azért tart a méhész, hogy az elpusztult anyát pótolni tudja, v. a hibás anyát le tudja cserélni. L. még: méhészet tartalékcsalád tartalíkcsalád fn Olyan méhcsalád, amely elsősorban a téli pusztulás és betegség okozta veszte-
203
takarítás
ség pótlására való, de hasznos a gyenge családok megnépesítésére, → tartalékanya eltartására, teleltetésre is. L. még: méhészet tartaléklép tartalíklíp fn A mézelés kiaknázására, a hibás lépek pótlására használják. L. még: méhészet tartalékméz tartalíkmíz fn A rossz időjárásból fakadó élelemhiány leküzdésére félretett mézkészlet. L. még: méhészet tartás ~ fn Gondozás, táplálás, gondviselés. Jóṷ ~ba vóṷt ez a tinóṷ. tartó tartóṷ fn (mn-i in is) 1. Terhek viselésére való szerkezet(i elem). 2. Vmi tartására, tárolására való tárgy, eszköz. − Igen sok összetett szóban fordul elő utótagként. Szerepel eszköznévben: bicskatartó, borotvatartó, fejszetartó, főkötőtartó, függönytartó bojt, fűszerszámtartó/fűszertartó, gyufatartó, haltartó, hatlótartó, kendőtartó, kengyeltartó, kenyértartó, kovásztartó, körömpőtartó, lóhústartó, masinatartó, paprikatartó, pengetartó, rühzsírtartó, taplótartó, teknőtartó, tepsitartó, toktartó, vendégoldaltartó; eszköz, szerszám része: bordatartó, csapótartó, drapériatartó bojt, előfatartó, gerendelytartó, hamutartó, haslótartó, hatlólánctartó, lábítótartó, lógótartó, motollatartó, nyaklótartó, nyüsttartó, orsónyaktartó/orsótartó, pernyetartó, petrótartó, ponyvatartó léc, rúdtartó szíj, saroglyatartó, ütőtartó; építmény: ganéjtartó, pelyvatartó, szecskatartó, szénatartó; egyéb: borjútartó, malactartó. Jelölhet még (alkalmi) foglalkozást: fogastartó, juhtartó, műhelytartó, tömlöctartó; külső-belső tulajdon-
tagló ságot: hústartó, szótartó; lehet növénynév: harmattartó. 3. → bordatartó. L. még: a fogalmak szócikkeit is! tartogat ~ i Tartogatta magát: lány válogatott a kérőkben, végül vénlány maradt. tartókar tartóṷkar fn A → gubaszövőszék első lábaira erősített faragott fadarab, amely biztosítja, hogy a felső dorong ne essen ki a vájatából; fakar. tartós tartóṷs mn Szívós, hosszú életű. Tartóṷs vínember ez, sokáig íl. tartósított túró: → juhtúró, tehéntúró, túró tartozó kötelesség tartozóṷ kötelessíg: Kutya kötelesség(e), szoros kötelesség. Neked tartozóṷ kötelessíged arra vigyázni. Tartozóṷ kötelessíge megcsinálni. tarvágás ~ fn Egy-egy erdőrész fáinak kivágása. Egyik fajtája a tucskóṷirtásos tarvágás, amikor a tuskókat is kiszedik a földből. tas ~ msz Kacsahívogató szó: a kisjószágot hívták így, hogy ~, ~, ~! L. még: állathívogatók tasak ~ fn Bőrből készült bicskatartó. tasika: → kacsa táska ∼ fn A lóra csatolt, hámhoz tartozó ~, amiben az istrángot tartják. − Összetételekben. → combtáska, hámtáska, koldustáska, nyeregtáska. táskaleves ~ fn 1. Olyan → levesféle, amelyben → táskatészta főtt. A vékonyra elnyújtott levestésztát hagymás zsírral megkenik, félbe hajtogatják, → derelyemetszővel kis kockákat vágnak belőle. Az előkészített levesbe, gyenge, zsíros (hagymás, paprikás, borsos) lében kifő-
204
takarítás
zik. 2. Olyan leves, amelybe nagy kockákra vágott, darával, túróval, tüdővel stb. töltött tésztát tesznek. 3. A → pergelt leves egyik fajtája. Készítése: A tojásos tésztát keményre gyúrják, és vékonyra nyújtják, sós szalonnát megpergelnek, a zsírjával a tésztát megöntözik, tört borssal vékonyan behintik, felgöngyölítik, a tészta legszélét levágják, henger alakúra sodorják, és íznyire eldarabolják. A → kasztrolyba vizet, sót, borsot tesznek, rá zsírt, és a forró vízben a tésztadarabokat megfőzik. táskás ~ mn Megrepedezett, felhólyagosodott 〈föld〉. táskatészta táskatíszta fn 1. Nagy kockákra vágott, megzsírozott, esetleg darával v. gombával töltött táska alakú levestészta. 2. Vékonyra nyújtott, zsírral, borssal ízesített, majd öszehajtogatott tészta, amelyet darabokra vágva tesznek a levesbe. L. még: cívis konyha tasni ~ fn 1. → felhérctasni. 2. → hámfatasni. taszigál toszigál i Lökdös. taszajt ~ i Taszít. taszisz ~ mn 1. Olyan 〈lábú〉, akinek befelé áll a két lábfeje. Tasziszon megy: lábait befelé rakva megy. 2. Sánta. taszisz lábú ~: 1. Olyan → lábú, akinek befelé áll a két lábfeje. 2. Sánta lábú. L. még: emberi test taszít toszít i 1. Tol. Toszíttya a targoncát. 2. → Tímár- és szíjgyártómesterségben a bőrt az asztalon taszítóval simítja. 3. Üt, vág. Jóṷl hátba to- szította. − Adatolt igekötős alakjai: → betaszít, eltaszít, kitaszít, letaszít, összetaszít.
tagló taszítás toszítás fn → Tímár- és → szűcsmesterségben a kicserzett bőr kisimítása. taszítgat toszítgat i Tologat. taszító toszítóṷ fn A bőr kisimítására való, nyeles fakeretbe foglalt üveg-, kőv. acéllapból álló tímárszerszám. taszul: → toszul tatár ~ mn/fn − Szóláshasonlat: Szalad, mintha a ~ kergetné: rémülten szalad. Nem kerget a ~: miért sietsz? tátint ~ i Száját hirtelen v. utoljára feltátja. A kisliba utóṷsóṷt ~ott. tátiszájú ~ mn 1. Tátott → szájú, akinek mindig nyitva a szája. 2. Bamba, mafla. L. még: emberi test tátogató: → tátogó, vadtátogó/mezeitátogató tátogó tátogóṷ fn 1. Nevének változata: tátogatóṷ. Oroszlánszáj. (Antirrhiá num majus.) Lilás színű virág. A tátogóṷ íccaka nyílik ki, amikor melegszik az időÝ, összehúzóṷdik. Estefelé kezd kinyílni a virágja. Vadon növő változata az apró, sárga virágú → vadtátogó/mezetitátogató. 2. → száj. tátos ~ mn Bámészkodó, bamba, mamlasz. tatuska ~ fn (gyny) Öregapó. → Megszólítás is. tavaly tavaj hsz − Szólás: Tavaj rugtak seggbe, most jutott eszedbe?: annak mondják, aki jóval később méltatlankodik az őt ért sérelem miatt. Esik, jóṷl esik, de tavaj még jobban esett: fiatal korban a szerelmeskedés is jobb volt. A frazéma tréfás szójáték a jól ’nagyon’ esik és a jólesik szavakkal.
205
takarítás
tavalyi tavaji mn – Közmondásban: Tartva tart a valami, úgy marad a tavaji: a meglevővel takarékoskodni kell. tavasz ~ fn A természet megújulásának a telet követő évszaka (március 21.−június 21.) és az erre jellemző enyhe, melegedő, gyakran szeszélyes időjárás, egyre hosszabb nappalok. Tavasszal esik a legtöbb eső, gyakoriak az áradások. Visszatérnek a vándormadarak. Tavasszal felélénkül az élet, virágba borulnak a növények, kizöldellnek az erdők, mezők. A különböző ~i munkák ideje. A gazda legfontosabb teendői: kora tavaszszal a gyümölcsfák, szőlő metszése, lemosó permetezése, gallyégetés; a határban: a szántás, vetés, boronálás munkálatai, a tengeri vetése és első kapálása, a takarmánynövények első kaszálása, gyűjtése, behordása; állattartásban: a szarvasmarha kiverése a legelőre. A gazdasszony teendői: előkészület a tavaszi ünnepekre (húsvét, pünkösd), (nagy) takarítás, meszelés; kerti munkák: a kiskertben palántálás, virágoskertben virágültetés; tyúkültetés stb. − Szóláshasonlat: Ravasz, mint a ~: megbízhatatlan, kiszámíthatatlan 〈ember〉. Szólás: Nem íri el a kakukkszóṷt, mert elviszi a ~: ~ig meghal. Közmondásban is: Tavasz ravasz: a tavaszi időjárás megbízhatatlan, kiszámíthatatlan. Más változatban: Ravasz a ~. Jótanácsban is: Tavaszszal ne űjj a főÝdre, mert ~ ravasz! ŐÝsszel porba, tavasszal sárba vess!: az a jó, ha ősszel száraz, tavasszal nedves földbe kerül a mag. tavaszán ~ hsz Tavasszal. tavaszárpa: → sörárpa
tagló tavaszbúza ~ fn Tavaszi → búza. tavaszi vágás ~: Tavasszal történő → disznóölés. L. még: vágás tavaszmag ~ fn 1. A → tavaszbúza vetésre szánt mennyisége. 2. Tavasszal elvetett búza, tavaszbúza. tavattazsír tavottazsír fn Speciális anyagból készült pirosas színű kenőanyag. A → szekértengelyt hájjal, később ~ral kenték be. Szerszámok, gépalkatrészek lekenésére is használták. tavi káka: → káka távollátás ~ fn A → szem egyik rendellenessége. A közeli tárgyakról nem keletkezik éles kép. tavottazsír: → tavattazsír té1: → tej té2 ~ hsz − Szólás: Se ~, se tova: semerre, sehová. tea ~, téa fn 1. A ~cserje szárított rügyei és levelei mint gyarmatáru (→ teafű). 2. Ennek forrázata mint ital. − Öszszetételek utótagjaként népi gyógyszernevekben szerepel: → andoratea, bodzavirágtea, dávidtea, fodormentatea, gyógytea, herbatea/hársfatea. L. még: gyógynövények, népi gyógyászat téa: → tea teafű ~ fn A → teacserje szárított levelei. teapótló teapóṷtlóṷ fn A valódi → teacserje helyett használták. teásibrik ~ fn → Tea fogyasztásakor használt → ibrik. teáskiöntő teáskiöntőÝ fn Kifolyó csőrrel, belső szűrővel ellátott, egyfülű, kisebb kanna, amelyben a teát leforrázzák, és amelyből csészébe öntik.
206
takarítás
tébécémenhely tébécémenhej fn (gúny) Piszkos, elhanyagolt helyiség. teberna: → taberna tébláb tíbláb i Idegesen, nyugtalanul jön-megy. tébláb tíbláb fn/mn 1. Nehézkesen mozgó és másokat is akadályozó személy. Eriggy innen, te tíbláb! 2. Lábatlankodó személy, különösen gyermek. Ez a gyerek egy nagy tíbláb, mindig itt sündörög. téblábol tíblábol i Céltalanul, tétován, ide-oda topog, lábatlankodik. téblábolós tíblábolóṷs mn Tébláboló. A tíblábolóṷs embert nem fogadták meg napszámba. teddide-teddoda ~ mn Akarat nélküli jámbor 〈ember〉. tégla ~ fn Agyagból rendszerint hosszúkás, lapos hasáb alakúra formált, keményre égetett építőanyag. Mérete (és alakja) változatos. – Összetételben előforduló fajtái: a simított rópatégla, a törött, túlégetett kubiktégla, a túlégetett erős vastégla. Egyéb: homoktégla, sótégla. Előbbi a rézművesek öntőformájának, utóbbi a sózáshoz használatos sótömbnek a neve. Szólásban: Fél ~´val veri a mejjit: henceg, hősködik. L. még: a fogalmak szócikkeit is! téglaégető téglaígetőÝ fn 1. A kiszárított, nyerstégla égetését végző munkás. 2. Téglaégető kemence v. kisebb üzem. A legismertebb ~ a Balmazújvárosi út mentén volt. A téglákat máglába ígettík. A 20. században már → téglagyárak termeltek. téglagyár ~ fn Téglát gyártó, gépi berendezésű üzem, ipari létesítmény. A
tagló múlt század első felében Debrecennek még több ~a volt, legismertebb a Debreceni Téglagyár. Mindegyik a várostól nyugatra, délnyugatra, → Ondód és a Bellegelő környékén működött, mert azon a tájon jó minőségű agyagos föld található. A ~ban, téglavetőben sok szegény asszony és cigány dolgozott (→ téglás). Kivetették a téglát, időnként megforgatták, hogy egyenletesen szikkadjon. Kiszáradás után gúlába rakták, a gúla tetejére egyetlen darab került. Munkájuk tavasztól őszig tartó idénymunka volt. A nyers téglákat télen a gyár kemencéiben a szakmunkások égették ki. A debreceni ~akat megszüntették, a hatalmas téglagödröket a város szemetével töltötték fel. A debreceni téglavetés, -gyártás emlékét a város hivatalos utcanevei is őrzik: Téglás utca, Tégláskert utca, Téglavető utca. L. még: utcák−utcanevek téglahordó kutya téglahordóṷ kutya: A → tégla hordására használt háton hordható deszkalap, amely a felső részén két fogóval támaszkodott a téglát vivő vállára. téglás ~ fn A → téglagyárban dolgozó, nehéz fizikai munkát végző személy. téglás galamb ~: Vöröses színű → galamb. Tégláskert ~ tn A várostól délre eső téglagyár (Vécsey−Balogh téglagyár) földjét 1871-ben parcellázták fel. Debrecen egyik → szőlőskertje volt. L. még: Debrecen gazdasága és társadalma Tégláskert utca Tégláskert ucca tn A → Tégláskert utcája. Neve a régi kertség emlékét őrzi.
207
takarítás
Téglás utca Téglás ucca tn A → Tégláskert egyik utcája, korábbi neve Trencsén utca volt. Jelenlegi nevét 1948-ban kapta. A névadással a téglagyár dolgozójának, a → téglásnak állítottak emléket. L. még: téglagyár téglavetés téglavetís fn → Téglának nedves agyagból való formálása, készítése. téglavető téglavetőÝ fn 1. A → téglát a nedves agyagból kiformáló, készítő ipari bérmunkás, ill. téglaégetéssel foglalkozó szakmunkás. 2. Kisebb ~ üzem, telep. L. még: máglya, máglyaverő, máglyázó, téglagyár Téglavető: → Nagysándortelep Téglavető utca TéglavetőÝ ucca tn A Nagysándortelepen a → Régi Téglavető területén van. Neve a → téglavető (szak)munkásoknak állít emléket. Hajdan a → téglavetők embertelen körülmények között, föld alatti vermekben laktak. téglázó téglázóṷ fn → Tímároknak a → színelőkésnél rövidebb, fába ágyazott kétnyelű → kése. tehen: → tehén tehén ~, tehen fn – A/ A szarvasmarhának már borjazott nősténye. Nyomatékos formában: anyatehén. A rendszeresen tejet adó ~ a fejőstehén (fejés). Egyik fajtája a svájcertehén: svájci eredetű pirostarka szarvasmarha. A kistermetű, pirostarka ~ a riska/riska tehén, lefelé görbülő szarvú fajtája a kuli. Az asszonyokat maga mellett meg nem tűrő ~ az asszonyos tehén. A ~ fedeztetésének népi megnevezése folyatás, igéje megfolyat/befolyat, ennek legcélszerűbb
tagló ideje tavasz vége, nyár eleje. Ezt követően 9 hónap (280−285 nap) múlva a ~ ellik (az ikreket ellő ~ néhány nappal hamarabb), az ilyen állat (régi megnevezéssel) ellős. A múlt század elején még nem mondták, hogy vemhes, csak azt, hogy ellős, ill. első ellős, előhasi. A ~ utóda a borjú, kisborjú, becézett formában boci. Borjútartó más néven pokla az a burok, amelyben a borjú a ~ben van. Ha a kisborjú a világra jön, azaz, ha a ~ megborjadzik, akkor az anya~ hamarosan elveti a poklát. Ha nem jön ki belőle, akkor a kicsüngő részre egy nehezebb tárgyat (pl. téglát) kötnek, és járkálgatva lassan kicsúszik az állatból. A borjús tej olyan tej, amelyet 4−5 napig a ~ből fejnek. Ekkor még összemegy, ha forralják. A tehenek csoportja a csorda, tehéncsorda, őrzője a csordás, gondozója a tehenész. A levágott állat húsa a tehénhús, de más szarvasmarha (pl. ökör, bika) húsát is értik rajta. Ürüléke: a ganéj, tehénganéj, tehénlepény, tehéntrágya, ennek fő felhasználási területe a szántóföld megtrágyázása. A pusztán élők a ~lepényt tüzelőként hasznosították. Sajátos felhasználási módja a népi gyógyászatban volt. Bevált gyógyszer volt a vérmérgezésre, ilyenkor a beteg testrészt friss trágyával tapasztották körül. Előfordult, hogy az egész embert beásták, csak a fejét hagyták szabadon. Arról is tudunk, hogy az 1930-as években egy idős asszony friss ~trágyát tett a fájós fogaira, azzal gyógyította. Gyakoribb ~nevek: Riska, Bözsi, Manci, Rózsi, Csajla, Csákó. − B/ A cíviseket, különösen a gazdasszonyokat szinte bensőséges viszony fűzte a jól tejelő, jámbor
208
takarítás
~hez. A ~ tiszteletét az elemi iskolai oktatás is táplálta. Gyermekvers az 1910-es évekből: Egyre bőÝg a Csákóṷ ~. Hogyne bőÝgne, rína szegény. Bocikája, a kis szőÝke, odavan, elvitték tőÝlle. Mészárosnak drága áron, el is adták a vásáron. Fejni megyen a szóṷgálóṷ, tejet nem ád ám a Csákóṷ. Danol neki szép nóṷtákat, mindent hiába próṷbálgat. De a tejet le nem aggya, kisfiának tartogattya. Megfigyelték, hogy a pusztai szürke magyar marha te- henei a téli hidegben körülállták az újszülött borjút, és leheletükkel melegítették. – C/ A hozzáfűződő hiedelmek kialakulásának fő oka a ~ és a tej fontos szerepe a mindennapi életben. Nehezen választható el a tejhez kapcsolódó hiedelmektől, mivel a tejet a ~ tartozékaként kezelték. A tejhaszon csökkenését a cívisek is rontásnak tulajdonították. – D/ A ~hez fűződő szoros viszony a cívis nyelvi szókincsben is tükröződik. A homlokon félkör alakban felfelé álló hajtincs népi neve: tehénnyalás, bocinyalás, borjúnyalás, ritkábban bikanyalás; a teológus tréfás neve tehénlógós. A legtöbb példát a cívis frazémakincs szolgáltatja. Gúnyolódó gyermekmondóka, ill. mesezáró formula: Mese, mese, mesketté ’mesd ketté’, ~ seggit rágd ketté!: itt a vége, fuss el véle! Tréfás káromkodás: Az apád is tehenet vett a vásárba! Szóláshasonlat: Illik rá, mint ~re a gatya: egyáltalán nem illik rá. Nekiment, mint bolond ~ a fiának: vigyázatlanságból, hebehurgyán tesz vmit. Mindig hátul van, mint a ~ farka: (roszszalló) elmaradozik a társaitól, azoktól, akikkel együtt kellene haladnia. Jár a
tagló szája, mint a fosos tehen seggi: állandóan beszél, fe- cseg. ÍlőÝdik, mint a Kola tehene: szemtelen, élősködő emberre mondják. Szólás: Megfeji az apácák tehenit: férfi vizel. Kikírné/Kibeszélné/ Kihúzná a ~bül a bornyút: jól tud kérni, kunyerálni. Mindenki tuggya, ki tehene bornya: tudják, kinek a leszármazottja, milyen társadalmi réteghez tartozik. Ojan hideg van, hogy a bornyú is megfagy a ~be: nagyon hideg van. A jászol jár a ~ után: a) annak mondják, aki nem jár a dolga után, hanem arra vár, hogy magától intéződjenek el az ügyei. b) a leány jár a legény után. Közmondás: Minden ~ a maga bornyát nyajja: mindenkinek a sajátja a legkedvesebb. Fekete ~nek is fehír a teje: a sok piszokkal járó mesterségnek is meg kell becsülni a jövedelmét. Nem ~nek valóṷ a gatya (, mert összefossa): (gúny) cifrálkodva, hivalkodóan öltözött nőre v. férfira mondják. L. még: a fogalmak szócikkeit is! tehénbőr tehénbűr fn → Tímároknál szarvasmarha (tehén) kikészített v. kikészítetlen bőre mint (nyers)anyag. tehéncsorda: → csorda tehéncsordás ~ fn A legelőre naponta kijáró fejőstehenek → pásztora. tehenész tehenísz fn 1. Nagygazda udvarán kisegítő, öreg, nehezebb munkát már nem bíró szegényember, aki pár forintért, ócska ruháért gondozta a teheneket. 2. Tehénpásztor. tehénganéj tehéngané fn Másik neve: tehénszar; tréfás népi neve: tehénlepíny; köznyelvi neve: tehéntrágya. A → szarvasmarha ürüléke. Mennyisége miatt is ez (volt) a legáltalánosabb trá-
209
takarítás
gyaféle. Friss ~t használtak a vérmérgezéses láb gyógyítására. L. még: tehén tehénhimlő tehénhimlőÝ fn A → tehén tőgyén levő apró dudorok. Kenőcscsel kenegették. L. még: szarvasmarha betegségei és gyógyításuk tehénhorpaszú ~: Ló horpaszának, hason levő horpadásának minősítése. L. még: lótenyésztés tehénhús ~ fn → Marhahús. Más szarvasmarha (bika, ökör) húsa is ~. tehénkedik ~, tehenkedik i Lomhán (rá)támaszodik vkire/vmire, nekidől vkinek/vminek. Igekötővel: → nekitehénkedik. tehénjászol ~ fn Az → istálló fontos tartozéka. Alacsonyabb és szélesebb, mint a → lójászol. tehénlepény: → tehénganéj tehénlógós tehénlóṷgóṷs fn (gúny) Teológus. tehénnyáj: → csorda tehénnyalás: → bocinyalás tehénszar: → tehénganéj tehéntrágya: → tehénganéj tehéntúró tehéntúróṷ fn Röviden: → túró. Az oltóanyag nélküli tehéntejfeldolgozás darabos, morzsás terméke. Teljes → aludttejből, ill. a vajkészítés céljából lefölözött aludttejből készül. Készítése: A (tanyán gazdálkodó) háziasszony minden szombaton v. pénteken fazékban megaltatta a tejet. Langyosra befűtötte a kemencét, majd berakta a fazekat, és ott kihevült a tej. Vagy a nagy → szabad konyhán a gyenge tűz mellé helyezte az aludttejes csuprokat. Hogy a meleg minden oldalról egyenletesen érje őket, hol közelebb, hol távolabb tette,
tagló közben fordított is rajtuk. A melegítés következtében az aludttej két alkotó része, a → szérdék és a lágy savó lassan elkülönült egymástól. Ezt a gazdasszony letöltötte a → túrószacskóba. A savó kifolyt a zacskóból egy nagy tálba. Ezután a zacskót madzagjánál fogva felakasztotta egy szögre, ott egy napig csöpögött belőle a savó, eközben a túró összeállt. Ezután kivette belőle a fehér, gyenge túrót. Ha gyorsan fűtötte, v. nagy tűz mellett hevítette, esetleg sokáig ott tartotta, a túró kevés lett. Ha nem egyenletesen melegítette, fűtötte, kemény csomók keletkeztek benne, gombás lett a túró. Piaci árusításra egyik sem volt jó. A túróhevítés v. -fűtés nagy szakértelmet kívánó házimunkának számított. A régi cívis asszonyok nagy mesterei voltak. Tartósítás céljából a ~t sóval gyúrták össze, cserépfazékba gyömöszölték és lezárták. Egy hét alatt csípős ízűvé ért. A felbontott fazekat folyamatosan feltöltötték friss ~val. A tartósított túró neve: érett túró, keserű túró, füstölt túró, száraz túró, morzsolt túró. A ~t a jómódú → cívis konyha nagy mennyiségben használta, sült és főtt tésztába, pl. restderelyébe, nyújtott derelyébe, nyújtott galuskára, rétesbe, bélesbe tették. teher ~, tere, teri fn 1. Szekéren, ill. szamáron szállított rakomány. 2. Ingatlanra táblázott adósság. 3. Határozószóként: terivel: sorjával. − Szólás: Te főÝd terhe! − mondják a lusta emberre. L. még: beganéz teherhordás–teherszállítás: – A/ Néhány alapfogalom: A teherhordás emberi erővel végzett szállítás, cipekedés.
210
takarítás
Rokon fogalma a teherszállítás, amely rakományoknak, áruknak állati v. gépi erővel vontatott járművön való mozgatását jelenti. – A teherhordás különböző fajtáit a közvetlenül igénybe vett testrészek alapján szokás csoportosítani: így történhet fejen, vállon, háton és kézben, ill. emberi erővel működtetett (tolt, húzott, hajtott) eszköz segítségével. A teherhordó eszközök zömét a cívis paraszttársadalomban is a nők használják (nemek szerinti munkamegosztás), a cipekedés elsősorban női munka (volt). Az eszközök nagy része házilag készül (vászonkendők, batyuzó kendők). másik része háziiparosok munkája (pl. dongás faedények: puttony, kupa), finomabb kosarak, szőrtarisznyák. – A teherhordó (teherszállító) eszközök nem időtlenek: hagyományos eszközök kimennek a használatból, újak jelennek meg. – B/ A cívis parasztgazdaságok, hortobágyi pásztorok, ill. a velük szoros kapcsolatban levők 1. Teherhordó eszközei (ábécérendben): bugyor/batyu: pintli; csanak, eleségesláda/eleséghordó/élésláda/szekeresláda/ételesláda, hamvas, kanna: kártus, pintyőke; kanta: cserépkanta, csörgős kanta, kerezsikanta; kasita, kaska, kasornya, korsó: aratókorsó, butykoskorsó, cserépkorsó, kerezsikorsó, pálinkáskorsó, szalmáskorsó, vászonkorsó; kosár: karkosár, karos kosár, pelyváskosár; ponyva, puttony, rúd: dézsarúd, hordórúd, nyomórúd, petrencerúd, vendégoldalrúd; rudasfa; saroglya, szilke: cserépszilke, egyemberes szilke/egy embernek való szilke, kétemberes szilke/két embernek való szilke, háromemberes szilke/három embernek való szilke,
tagló négyemberes szilke/négy embernek való szilke; tarisznya: abrakostarisznya, általvető, bőrtarisznya, kápsa, szütyő, szeredás, kenyerestarisznya, könyvestarisznya/iskolástarisznya/könyvesbakó; veder: alumíniumveder, bőrveder, faveder, csávásveder, moslékosveder, zsák: csalánzsák/goromba szövésű zsák, papzsák, parasztzsák, zsidózsák, papírzsák, postászsák, krumpliszsák, liszteszsák – furik, talicska, targonca; gyalogszánka; bicikli. 2. Teherszállító (személyszállító) eszközök/járművek: szán: eplényes szán, karosszán, szánka: gyalogszánka, kocsiszánka, lószánka; szekér: debreceni szekér, debreceni kisszekér, debreceni nagyszekér; lószekér, ökörszekér; ekhós szekér, fakószekér, vasasszekér; kocsiszekér, könnyűszekér, pőreszekér, sóhordó szekér, stráfszekér, suberes szekér, országos jármű; talyiga: dögöstalyiga/dögtalyiga/gulyástalyiga, féderes talyiga: atyafitagadó, bricska; fuvaros talyiga, két kerék közt járó talyiga, oldalt járó talyiga, ökörtalyiga, pásztortalyiga; kolesz, kordé; vontató: csámesz, szénavontató. – A teherhordás, teherszállítás eszközei szoros kapcsolatban vannak a paraszti munka helyszíneivel, mozgáskörzeteivel. Azzal, hogy a tevékenység hol zajlik: a gazdasági udvarban, a településen belül, a település határában, ill. a településtől távol (pl. vásárban). L. még: a fogalmak szócikkeit is! teherhordó eszközök: → teherhordás–teherszállítás teherszállítás: → teherhordás–teherszállítás tehetség teheccsíg fn Anyagi képesség, lehetőség.
211
takarítás
tehetséges tehecccsíges mn Tehetős, gazdag, jómódú. tej ~, té fn 1. Az újszülöttek, fiatal ivadékok táplálására az anyaállat emlőiben képződő fehér folyadék (→ anyatej). 2. Jellegére utaló megnevezése: tehéntej. Fontos emberi táplálék. A ~et a cívis konyha (is) többféleképpen hasznosította. Főztek a ~ben lebbencstésztát, karimáskását, tejesgombótát, ezenkívül forralatlanul a kalácsba dagasztották, a pitébe, palacsintába kavarták, hogy finomabb legyen. Stb. A hortobágyi pásztorokról köztudott, hogy a tehéntejet nyersen, víz helyett itták/isszák (a gulyás mindig tartott a kunyhója körül egy-két tehenet), kancatejet/lótejet régen sem fogyasztottak, a szamártejet köhögés ellen itták. A népi hiedelemvilágban a tehén tartozékaként szerepel, így szoros kapcsolatban van a tehénhez fűződő hiedelmekkel, ami a tehénnek árt, az a ~nek is. A ~jel kapcsolatban a cívisek körében is sok hiedelem, jótanács ismeretes. Tejjel jóllakva nem tanácsos mezőn, réten lefeküdni, mert a kígyó belemászik az ember szájába, ti. nagyon szereti a ~et. Az általánosan ismert hiedelem szerint nem szabad a ~be késsel aprítani a kenyeret, mert véres ~et ad a tehén. Éppen ezért a forralt ~be a kenyeret mindig tördelték, sohasem aprították. A tehén megrontásának hite általános volt. A hozam csökkenése v. megszűnése és véressé válása a megrontás következménye. Elterjedt hit, hogy a boszorkány más tárgyakból is tud ~et fejni, pl. kútágasból. Erre utal a cívis népnyelvben is előforduló szólás: Megfeji a kútágast. − A ~ fontosságának nyelvi
tagló bizonyítéka, hogy több összetételben szerepel utótagként. A frissen fejt ~ neve melegtej v. édestej. Az ellés után néhány napig fejt sűrű ~ a fecstej, ugyanerre vonatkozik a gulásztatej/gulászta is. Neve arra utal, hogy belőle forralással túrós, savós ételfélét, gulásztát készítenek. A csecstej anya~, ill. a tehén ellés utáni legelső ~e. Felhasználására utal az aprítstej, ez ~ beleaprított kenyérrel. Az aludttej megalvadt v. megalvasztott ~. Tréfás elnevezés a kakastej, jelentése: kútvíz. A ~ helyett vízzel sütött kenyér Kakastejjel van sütve. Szólásban szerepel a sárkánytej. A nagyon kegyetlen emberre azt mondják, hogy Sárkánytejet szopott. Sokoldalú felhasználása miatt figyelmet érdemel a juhtej (és a kecsketej). Névátvitel eredménye az egyik gyomnövény kutyatej/tejesfű neve. − A ~ frazémákban is gyakori. Szóláshasonlat: Úgy alszik, mint a té: mélyen alszik. Szépen felöltöztetett kisbabára, pólyás gyermekre mondják dicsérően: Úgy níz ki, mint a ~be esett légy. Szólásban: Megláccik, mék tébűl lesz túróṷ, azaz meglátszik, melyik gyerekből válik derék felnőtt. Az összement ~ Összeütötte a bokáját. Leaggya a ~et − mondják gúnyosan a szeretkezésre könnyen kapható nőre. L. még: oltott tej; a fogalmak szócikkeit is! tejbegombóta: → tejesgombóta tejbegríz ~ fn Hasonlóképpen főzik, mint a → tejesgombótát/tejbekását. tejbetésztaleves tejbetísztaleves fn Cukros → tejben főzött laskatészta. L. még: leves
212
takarítás
tejbetök tébetök fn Színtelen, fakó ember, főként kislány. L. még: emberi test tejbirka ~ fn Tejéért tartott → birka. L. még: juhtartás tejcsarnok ~ fn Tejet felvásárló és árusító hely. tejes ~ mn 1. Tejnedvet tartalmazó növény, ill. éretlen gabonaszem. 2. Tejes míz: A méznek az az állapota, amikor pergetés v. szűrés után levegőbuborékok gyűlnek a tetejére. 3. Tejet kedvelő. 4. Szopós 〈malac〉. tejesbádog ~ fn Bádogból készült tejhordó és tejtartó edény, tejeskanna. tejesbőr tejesbűr fn → Tímárok nyelvében: fiatal, jól táplált borjú bőre. tejescsupor ~ fn 1, 5−2, 5 l űrtartalmú, összeszűkülő nyakú, karcsú cserépedény, → köcsög. Ilyenben tartotta a gazdasszony a fölösleges tejet. Mivel a tej kínyes portíka, a csuprot használat előtt forró vízben jól kimosták, hideg vízben jól megszítatták, kirakták száradni és szellőzni az udvarra. Szájával lefelé a léckerítés léceibe húzták, v. az udvaron felállított → köcsögfára tették. tejesedény: → köcsög, tejesbádog, tejescsupor, tejesibrik, tejestál. tejesfű: → kutyatej tejesgombóta tejesgombóṷta fn Másik neve: tejbegombóṷta. 1. Tejben megfőzött kásából (ill. tésztából) készült sűrű, pépes étel. Készítése: A tehéntejet jól felforralják, és megmosott köleskását v. forrázott tengerikását, újabban rízskását tesznek bele. Sűrűre, puhára megfőzik, olvasztott vajjal, szűrt mézzel meglocsolják, v. cukorral behintik, tete-
tagló jét tört fahéjjal meghintik. Gyenge gyomrú beteges asszonyok, gyermekek eledele (volt). 2. Tejben főtt vagdalt tészta, öreg, reszelt tészta. L. még: cívis konyha tejes hájzsír: → háj, hájzsír tejesibrik ~ fn Tej fogyasztásakor használt → ibrik. tejeskása ~ fn Tejben megfőzött kölesből v. rizsből készült sűrű, pépes étel. L. még: cívis konyha tejeskávé ~ fn Fogyasztása a cívis paraszti társadalomban az első világháborút követően terjedt el. A kávét pénz hiányában árpából pörkölték, a drága cukrot mézzel helyettesítették, v. cukor nélkül itták. Reggel itták, a szegények a szalonnát takarították meg vele. L. még: cívis konyha tejeskofa ~ fn Alakváltozata: tejkofa. A → tejpiacon a termelőtől megvett tejet, túrót, tejfelt árulta. Mindegyiknek volt egy kis négyszögletes sátra, annak teteje és oldala. tejesláda ~ fn Tej és tejtermékek tárolására, szállítására való (műanyag) láda. tejesruha ~ fn A bádogkannára erősített ruhadarab, amely megakadályozza, hogy a fedőnél a tej kilötyögjön. Tisztán tartására a gazdasszony nagy gondot fordított. tejestál ~ fn Alacsony, széles → tál. Elsősorban az édes juhtej tároló- és oltóedényeként használják. tejestészta tejestíszta fn 1. Tejben főtt tészta. A → vákáncsosok egyik étele volt. 2. → kalács(tészta). tejfel téfel, ~ fn Másik köznyelvi alakja: tejföl. Aludt- v. alvadó tej felszí-
213
takarítás
nén összegyűlő, sűrűn folyós, zsíros, savanykás termék; → fel (föl). Az edényben letett tej tetejét leszedik, abból van a ~. A ~t jól ki kell kavarni, amikor összeáll, a savót letöltik róla Az eladásra szánt nagyobb mennyiséget a tanya gazdasszonya így készítette el: Lecsurgatta a letett ~ savóját, ha szombaton vitte a piacra, péntek este egy fazékba szedte, friss meleg tejjel felkavarta az öreg ~t, majd hajnalban 4 óra tájban indulás előtt ismét felkavarta. A jó ~ nem folyik, abban megáll a fakanál, míg a rossz ~ híg és savanyú. A gazdasszonytól a Simonffy utcai → tejpiacon a → tejeskofa vette át a szállítmányt. Nem sokan tudtak jó ~t és jó túrót készíteni. Felhasználásakor, hogy finomabb legyen, a ~t összetörték, összekeverték a túróval, és ezt tették a főtt tésztára. − Szólás: Ű se fenékig téfel, csak a tetejin van egy kicsi, a többi savóṷ: ő sem jobb a többinél. L. még: édestejfel tejfeláruló tejfelárulóu fn Főként tejfel eladásával foglalkozó → tejeskofa, ill. háziasszony. tejfelmérő téfelmírőÝ fn Másik neve: fertájos. Kb. negyedliteres (fertályos) mérőedény. Kívül kék, belül fehér színű zománcozott, hitelesített edény volt. L. még: űrmértékek tejfelmerő kiskanál téfelmerőÝ kiskanál: A régi → cívis konyha egyik → kanálféléje volt. Fából készült. tejfog ~ fn Gyermekkorban kihulló → fog. Több népi neve van: csecsfog, csikóṷfog, gyerekfog, ill. kuszkusz/kuckuc. Ha kihúzták a kisgyerek ~át (v. magától kiesett), amikor eldobta, ezt a
tagló mondókát kellett mondania: Egér, egér! Adok neked csontfogat, te meg aggyál vasfogat! Más változatokban: Egér, egér, kisegér! Van-e fogad, hóṷfehér? Aggyál nekem csontfogat! Én meg adok ~at. − Fogam, fogam, kis fogam! Egérjukba doblak. Egér! Adok neked kis fogat/~at, hozzál nekem csontfogat! L. még: egér tejfolt tejfóṷt fn → Tej által hagyott nyom. tejföl: → tejfel tejgyomor ~ fn Oltógyomor. tejhordás−tejhaszon: A cívis gazdák városi házaiknál csak a család ellátásához szükséges tehénállományt tartották. A tejtermelés igazi helyszínei a tanyai gazdaságok voltak. Egy átlagos tanyai tehenészetben is összegyűlt naponta 100−120 liternyi tej. Az este kifejt tejet kihűtötték, és a reggeli friss fejést hozzáöntve hajnalban befuvarozták a városba. A szállítás az erre a célra alkalmassá tett, karosülés nélküli szekérfogaton v. együléses könnyű lovaskocsin szalma közé helyezett különböző űrtartalmú (5, 8, 10, sőt 25 literes), egyénileg megjelölt bádogedényekben ’vizeskanna’ történt. Hogy ne lötyögjön ki a tej, a kannák fedelét naponta gondosan kimosott, kivasalt, tiszta bádogruhával jól leszorították. A szállításban a közeli tanyaszomszédok segítették egymást. Ha többen hordták be eladásra a tejüket, akkor beosztották, hogy az egyes napokon ki szállítsa be a városba az összegyűjtött mennyiséget. A soron következő mindig a legtávolabbi tanyánál kezdte a tej öszszegyűjtését. A kívánt mennyiséget bent
214
takarítás
a városban aztán a megrendelő házához szállították. Az eladott tej mennyiségét a szállító és a vevő is felírta. A tejért a vevők hónap végén fizettek. A gazdaszszony a fölösleget v. eladta a tejes kofának, v. maga ült ki vele a tejpiacra. Így kínálgatta: Jöjjön ide, ídes lelkem! Jóṷl megmírem, meg is szerzem! Ha megmaradt és megaludt a tej, otthon kihevítették. Haszna a különböző tejtermékek, így a gomolya, sajt, szérdék, túró, vaj, vmint a tejes ételek, pl. gulászta. L. még: a fogalmak szócikkeit is! tejkicsinálás ~ fn Tejfeldolgozás, a → tej kifejésétől a tejtermék elkészítéséig tartó folyamat. tejkofa: → tejeskofa tejláz ~ fn Szoptatós koca tejének elapadásakor fellépő lázas betegség. L. még: disznó tejleves ~ fn Egyszerű étel, tejből főzött → leves. A felforralt tejbe tetszés szerinti mennyiségben frissen gyúrt reszelt tésztát v. lebbencstésztát, laskát, kockástésztát és cukrot tesznek. A tanyavilágban tehén ellése idején sokszor főzték. tejoltó tejóṷtóṷ fn 1. Más nevei: tejóṷtóṷszer, óṷtóṷszer, röviden: óṷtóṷ; por alakú változatát tejóṷtóṷpornak, poróṷtóṷnak is nevezik. Tejfeldolgozásnál használt szer (por); amelyet a felenyhített tejhez adnak, hogy túrót, → gomolyát, → zsendicét készítsenek belőle. Debrecenben a ~t a → gyapjúgyűjtőnél lehetett beszerezni. Hagyományos módon házilag is előállíthatták: A levágott bárány v. disznó gyomrát gondosan kimosták, egy félmarék sóval besózták,
tagló néhány hétig állni hagyták, amikor a só átjárta, feldarabolták, egy széles szájú üvegbe dugdosták, tehénsavót töltöttek rá, és hagyták kiforrni. Egy másik eljárás szerint a leölt újszülött bárány, fiatal borjú v. disznó szárított gyomrát telerakták sóval, egy évig állni hagyták, ezután ecetbe tették, az ecet szétmarta, az így kapott szert tették a tejbe, hogy megaludjon, és hogy különféle tejtermékeket készíthessenek belőle (→ gyomoroltó, savóoltó). Gyógyszertárban árusított változata a → műoltó. 2. → tejoltó galaj. tejoltó galaj tejóṷtóṷ galaj: Röviden: tejóṷtóṷ. Pusztai növény, → gyógynövény. Galium verum. Sárga virágos fürtjeit a tej beoltására használták. L. még: Hortobágy növényvilága tejoltópor tejóṷtóṷpor fn Másik neve: poróṷtóṷ. Tejfeldolgozásnál használt por alakú → tejoltó. Használati utasítással volt ellátva. Üzletben árusították az 1930-as évektől. L. még: gomolya tejoltószer: → tejoltó tejpiac ~ fn A tejtermékek árusításának helyszíne. Debrecenben a múlt század első felében a Simonffy utcában a halászcsárda környékén volt a ~. Sátraikban v. szabadon ott álltak mérőedényükkel a → tejeskofák. A vásárolni szándékozónak kitöltöttek egy keveset, hogy megízlelje a minőségét. Ha megfelelő volt, az edényébe kimérték a kért mennyiséget. tejpille: → pille tejpor ~ fn A → tej víztartalmának elpárologtatásával kapott, vízzel keverve tejszerűvé váló fehér por. tejszín: → édestejfel
215
takarítás
tejtartó edények: A cívis parasztháztartásban olyan tehéntej raktározására szolgáltak, amelyet aludttejként kívántak felhasználni, feldolgozni. Erre legalkalmasabb a magas, karcsú cserépedény, a köcsög/cserépköcsög, vászonköcsög (és a tejescsupor). − A kiürült, kimosott ~et szabad levegőn a köcsögfa/köcsögtartó /köcsögtartó ágas néven ismert többágú fán szárították. Használatosak (voltak) az Alföldön az alacsony, széles tejestálak is mint az édes juhtej tároló- és oltóedényei. L. még: a fogalmak szócikkeit is! tejtermékek: Tej feldolgozásával készült élelmiszer: gomolya, sajt, szérdék, túró, vaj. L. a fogalmak szócikkeit is! téka ~ fn 1. Másik neve: → almárium. Kisméretű, polcos faliszekrény. Általában egyetlen ajtaja keskeny, gyakran rácsos. Helye rendszerint a szoba főfalán, az ajtóval szemközt volt. Poharakat, pálinkás üveget stb. tartottak benne. 2. Falra akasztott, esetleg ajtóval ellátott szekrényke kisebb használati tárgyak, edények tárolására. 3. Nem túl magas szekrényféle a konyhában. Ebben tartották a kenyeret, zacskóban a lebbencstésztát, reszelt tésztát, fiókjában a háromféle rántást. Alsó részében gyűjtötték a kenyérhéjat stb. tekenő: → teknő teker ~ i Csavarva, sodorva készít vmit. Tekeri az óṷrát valami: tüsszentésre ingerli. − Adatolt igekötős alakjai: → beteker, felteker, leteker, megteker. tekeredik ~ i 1. Pl. út kanyarodik. 2. Hová tekereggyek?: mit csináljak?
tagló tekereg ~ i Csavarog. Szóláshasonlat: Tekereg, mint Orbán lelke a pokolba: állandóan csavarog. tekergés tekergís fn Csavargás. tekergő tekergőÝ fn Csavargó. tekergődzik tekergőÝddzik i Nyakára tekergőÝddzik: pl. munka elborítja. Arról mondják, aki fogtomra hagyja a munkát. tekerint ~ i Csavarint. tekerőfa: → sodrófa tekerőpálca tekerőÝpáca fn Rúd, amellyel a → szövőszék hátsó hengerét forgatják. tekéz ~ i Állatot hajt, kerget. teknő teknőÝ, tekenőÝ fn Fatörzsből kivájt, ill. deszkából, bádogból készített, dagasztásra, mosásra stb. használt vályúszerű háztartási eszköz. A cívis gazdaszszonyok által is ismert ~fajták: A szenynyes ruha beáztatására, mosására való a nagyméretű áztatóteknő és a mosóteknő. Anyaga korábban fa volt, később hengerelt lemez is lehetett. A kenyértészta dagasztására volt használatos a nagyméretű dagasztóteknő/sütőteknő/kenyérsütő teknő. Méretéről kapta nevét a kisteknő. Kerek alakú változata disznóöléskor v. gyúrásra (gyúróteknő/kerek teknő/kalácssütő teknő, kerek kisteknő)), a hoszszúkás csecsemő v. kisgyermek fürösztésére szolgált. Ez utóbbit fürösztőteknőnek is hívták. Disznóöléskor a füstölni való hús, szalonna besózását a hosszú, széles és mély sózóteknőben végezték /végzik. Anyagáról kapta nevét a könnyű hengerelt lemezből készített pléhteknő és a fémből való nagyobb méretű vasteknő. Előbbit a fürdőszoba elterjedése előtt
216
takarítás
mosakodásra, utóbbit a régi pékségekben a kenyértészta dagasztásához használták. A teknősbéka páncélját népnyelvi hasonlósági névátvitellel békateknőnek is mondják. Szóláshasonlat: Tempóṷzik, mint a hasadt teknőÝ: úszni nem tudó emberről mondják. L. még: teknőtartó; a fogalmak szócikkeit is! teknőláb teknőÝláb, tekenőÝláb fn Másik neve: teknőÝtartóṷ (tekenőÝtartóṷ). A mosóteknő és dagasztóteknő alá helyezett állványféle. A menyasszony nászajándékként is kaphatta, ilyenkor belevésték a monogramját is, pl. H(arsányi) R(óza). teknősbéka teknőÝsbíka fn Tok alakú páncéllal körülvett testű hüllő. Páncélját a népnyelv → békateknőnek nevezi. A népi hiedelem szerint a ~ a tót aszszonyból lett. Krisztus urunk a földön járva kenyeret kért tőle, de ő azt válaszolta, hogy nincs neki. Krisztus emiatt megátkozta: A teknő ragadjon a hátára, a lapát meg a hasára! teknőtartó: → teknőláb teknővájó teknőÝvájóṷ, tekenőÝvájóṷ fn → Teknő készítésével foglalkozó személy. Fő munkaeszköze a → teknővájó kés. Főleg ügyes → cigány férfiak foglalkoztak vele. teknővájó kés teknőÝvájóṷ kés, tekenőÝvájóṷ kés: Különböző nagyságú görbe kés, ezzel vájták ki a puhafából a más-más méretű és formájú → teknőket. teknővakaró: → vakaró tél ~ fn – A/ Az északi féltekén a december 22-től március 21-ig tartó hideg évszak. Télen legrövidebbek a nappalok, és leghidegebb az időjárás. A múlt szá-
tagló zad második feléig különösen az állattartó paraszti gazdaságok számára jelentett nehéz időszakot. A külső legelőkről behajtott állatok (→ beszorulás) gondozása: takarmányozás, etetés, itatás stb. az istállózás keretei között embernek, állatnak nagy próbatétel volt. A gazdasszony legfontosabb teendője a → disznóölés és az ünnepi sütés-főzés megszervezése és lebonyolítása volt. Mivel a fonásnak, szövésnek nem volt hagyománya a polgárasszonyok körében, a kézimunka (varrás, hímzés) és más házi és udvari munka (baromfietetés stb.) töltötte ki idejüket. Ugyanakkor a ~ a cívisek számára a kikapcsolódás, pihenés, olvasás, baráti poharazgatások, szomszédolások, egyházi, világi és családi ünnepek (karácsony, újév, farsang, gazdabál, névnapok, lakodalmak stb.) heteiben a nehéz munka fáradalmainak kipihenését, az új feladatokra való felkészülést is elhozta. – B/ Közmondás: A farkas nem eszi meg a telet: az átmeneti jó idő után még jöhet hideg ~. Jótanács: Télen bort, nyáron pájinkát!: bort nyáron nem ajánlatos fogyasztani, mert hevíti az embert. Télen kenyeredet, nyáron gúnyádat el ne hadd!, vagyis aki útra indul, ne feledkezzék meg ~en az ennivalóról, nyáron pedig a melegebb ruházatról! L. még: téli szórakozások telázsi: → stelázsi télben télbe hsz Télen. telebélű telibélű mn Jó húsban levő, testes. L. még: emberi test telek1 ~ fn Összetétellel: telekfőÝd. 1. A pusztának az a része, amelyet nem legeltetésre, hanem kaszálásra használ-
217
takarítás
nak. Ahol a jószág gyakran hál, ott → megtelkesíti, megtrágyázza a földet. A sok trágya földdé mállik, nagyobb mennyiségű fű sarjad nyomában, a területet gyakran felkereső jószág időnként jelentősen hozzájárul a felszín növekedéséhez. A Hortobágyon ilyen a Szásztelek, Szatmári-telek, Macska-telek. 2. → Számadó állandó legeltetési területe. telek2 ~ fn Teljes néven: ostortelek. Erős szíj v. madzag, amellyel az → ostort a nyélhez erősítik. telekes ~ mn Megtrágyázott, termékeny 〈föld〉. telekföld: → telek Teleki utca: → Debrecen gazdasága és társadalma, utcák−utcanevek telekszíj ~ fn Az → ostornyél végére hurkolódó szíj végén 8−10 csomóval, erre csatlakozik a → csapószíj. Több helyen bevágták, hogy hurkot tudjanak belőle készíteni. L. még: lófogat telektartó telektartóṷ fn Az → ostornyél végén levő karika, amelybe az → ostornak a → telek nevű végét illesztik. telelő telelőÝ fn 1. Bekerített helyek a Hortobágyon, ahol a természetes növényzet (→ enyhely), egyszerű építmények (→ szárnyék, karám, akol) nyújtanak némi védelmet. Itt az állatok jórészt maguk szerzik meg télen is az élelmüket, de egyszerű takarmányozásukról is gondoskodnak. A ~n csak a zord időjárást is elviselő, igénytelen szürke marhát tartották. 2. → erdei legelő. L. még: külterjes állattartás teleltető szállás teleltetőÝ szállás: A szarvasmarháknak fedél nélküli karámokban, a szabad ég alatt történő telelte-
tagló tése. A jószággondozók a karámokat tüskés gallyakból készítették, saját maguknak szénával fedett hegyes kunyhókat eszkábáltak. L. még: erdei legelő telelőkarám telelőÝkarám fn A félszilaj állattartás építménye. Általában szalmakazlakkal vették körül. telelősbojtár telelőÝsbojtár fn A → tanyás segítője ott, ahol sok jószág van. telelő szállás: → erdei legelő teleltet ~ i 1. Jószágot tél idején bekerített helyeken, ill. → erdei legelőkön tart, takarmányoz. 2. Ennivalót (pl. káposztát) tartósít, télire eltesz. A káposztát úgy ~tík, hogy úgy főÝdeltík el, hogy fejjel lefele, a gyökereit kinn hagyták egy kicsit, árkot ástak, ezt esetleg szalmával kibéleltík. – Igekötővel: → átteleltet. teleltetés teleltetís fn Télen a jószágnak bekerített helyeken, ill. → erdei legelőkön való tartása, takarmányozása. telepek: 1858-tól kezdődően alakultak ki a majorsági földeken, szőlőskertekben és az új földeken. Nevüket főként tulajdonosaikról kapták. Mai nevek: Bozzaytelep, József Attila-telep, Júliatelep, Kerekestelep, Lencztelep, Nagysándortelep, Szabadságtelep, Vulkántelep. L. a szócikküket is! teleül teliül i Be-, fel- v. ráülve megtölti a helyet. A verebek teliültík a fákat. televény televíny fn A folyó hordaléka. telhetetlen mohamed ~: Nagyétű, nagybélű ember. L. még: emberi test téli ablak ~: Külső → ablak, amelyet csak télre tettek fel. teliajtó teliajtóṷ fn Üvegrész nélküli, nem átlátszó → ajtó.
218
takarítás
téliálló-körte: → őszikörte telibélű: → telebélű téli halászat ~: Más néven: jég alatti halászat. Ideje a kemény tél, amikor a tavak jege már elbírja a halászokat. A téli halász tompa élű nagyfejszéjével léket vág a Hortobágy folyó v. a Kösely jegén, majd bundájában a lék mellé fekszik, és a kezébe vett → merettyűvel várja a levegő felé igyekvő halakat. Langyosabb télen a → tesziveszizést űzik. L. még: halászat a hortobágyi vizeken telik ~ i − Szólás: Ugy ütötte, ahogy csak tőÝlle tőÝtt: ahogy csak bírta. Telik az időÝ, múlik az esztendőÝ: az idő eljár. L. még: kitelik, megtelik téli patkó: → patkó telisded-tele telisded-teli hsz Alakváltozata: telisdes-teli. Színültig tele, telis-tele. telisdes-tele: → telisded-tele téli szórakozások: Más társadalmi rétegekhez hasonlóan a cívis paraszti és kézművestársadalom a téli időszakban különböző szórakozással igyekezett kipihenni az egész évi kemény munka fáradalmait, elűzni a téli unalmat. Elsősorban a → bálok nyújtottak erre lehetőséget, amelyeken nemcsak a fiatalok, hanem a lányaikat elkísérő szülők, ill. rokonok is szívesen részt vettek (→ gazdabál, batyusbál). Főként a fiatalok kedvelt időtöltése volt a szánkázás (→ szánka) is. A téli Debrecenben egymást érték a simán sikló, gyors szánok: ló- szánka, kocsiszánka, oldala és alja fából, háttámlás karosüléssel, magánfogatok szép ívben hajlított, hattyúorrú v. más farag-
tagló vánnyal díszítve, eléjük fogva a hí- res debreceni nóniuszok, még az 1930-as években is néhány, aztán fokozatosan kiszorították őket az autók. Télen a bérkocsisok is átváltottak, a konflisokból egyfogatú, a fiákerekből kétfogatú, csinos bérszánok lettek, a lovakon szépen hangzó, összehangolt csengők csilingeltek. Kibérelésük nem volt drága. A szánkózások kedvelt helyszínei a Piac utca, Simonyi út és a Nagyerdő voltak. Az iskolázott(abb) fiatalok körében a korcsolyázás (→ korcsolya) is kedvelt szórakozásnak számított. A 19. század végén a Nagyerdőn, a Margit fürdőben, iskolák udvarán és más belső területeken nyitottak korcsolyapályákat. A parasztgazdák télen otthon kártyáztak, összejöttek, nem nagyban, csupán filléres alapon játszották a → huszonegyest. Előzőleg már gyűjtötték rá otthon az aprópénzt. Más baráti társaságok is összegyűltek hetente egyszer. A tisztek pl. a Kossuth utca sarkán levő tiszti kaszinóban ütötték el kártyázással az idejüket. télizöld télizőÝd fn Télen is zöldülő bokorfélék: örökzöld, puszpáng. teljes tejjes mn Egész(en). Tíz tejjes évig dóṷgoztam ott. teljes érés: → viaszérés teljes gyász tejjes gyász: Közvetlen hozzátartozó miatt viselt gyász első féléve. Nőknél ennek külső jele a fekete (sötét) ruha állandó viselete nemcsak a külvilág előtt, hanem otthon is. L. még: temetés teljes hozomány tejjes hozomány: Egy cívis leány ~a 2 ágy, 1 asztal, 1
219
takarítás
komód, 2 lóca, 6 párna, 2 derékalj és 2 dunyha volt. teljestalpas guzsaly tejjestalpas guzsaj: Másik neve: gyalogrokka. Kézi fonáshoz használt eszköz, amelynek széles talpon álló rúdjára tekerik rá a megfonni való kendert. A → guzsalynak az a típusa, amelynek a rúdjától jobbra és balra is van talpa. L. még: rokka telkes ~ mn Kövér, trágyázott 〈föld〉. telkes föld telkes főÝd: Kövér, trágyázott föld. L. még: trágya és trágyázás telkesít ~ i 1. Trágyáz. 2. Pusztai legelőt a gulyával megtrágyáztat. Igekötővel: → megtelkesít. telkesítés telkesítís fn 1. Trágyázás. 2. Pusztai legelőnek a gulyával történő megtrágyáztatása. Újabb neve fektetíses trágyázás arra utal, hogy az állatok az éppen kijelölt → porosállás közelében levő legelőrészt trágyázzák meg. Egy közepes méretű gulya ezzel a módszerrel egy évben a → járásnak kb. egytizedét (kb. 2−300 kat. hold) tudja megtrágyázni. telt tőÝtt mn 1. Pl. arca gömbölyű, kövér. 2. Pl. kalács lyuk nélküli, tömör. telt közepű kalács tőÝtt közepű kalács: Tömör (lyuk nélküli) → kalács. tél-túl ~ hsz Felületesen, hanyagul. Csak úgy ~ vígzi a dóṷgát. teméntelen temíntelen mn/htlan szn Töménytelen. temérdek temírdek mn Töménytelen, rendkívül sok, tömérdek. temet ~ i A vetési varjaknál megfigyelt jelenség: a madarak lelőtt társuk
tagló fölött csoportba verődve, károgva keringenek, mintha temetnék. temetés temetís fn – A/ Régi megnevezése: eltakarítás. A halotti szertartásnak az a része, amely a koporsó lezárásával kezdődik és a sír behantolásával, a fejfa elhelyezésével ér véget. A halott elhelyezése végső nyughelyére, és az ezzel járó szertartás. – B/ A halálra készülő elhívatta a papot, meghallgatta a vigasztalást és intést, bűnbánata jeléül felvette az úrvacsorát. Közvetlenül halála előtt v. már korábban végrendeletet készített, elrendezte a dolgait. (Így tett a múlt század elején Nagy Sándorné Tóth Julianna is, aki halálos ágyán meghagyta: tiszta, fehér zsebkendőt, imakönyvet, és egy pár krajcárt tegyenek a zsebébe. Volt, akinek aranypénzt tettek a zsebébe, hogy a másvilágon meg tudja váltani a lelkét – így tartották. A dohányos férfi mellé pipáját, dohányzacskóját is odatették, hajdan a gazdagok mellé még régi kardjukat is. Régen minden arany ékszert, amit esküvőjére kapott, a halottal temették el, mondván: Az ővé vóṷt, hadd vigye magával! Ez így volt férfinál is, nőnél is, ősi szokásnak tartották. Emiatt is történhettek gyakran kriptakifosztások, sírrablások.) – A haldokló ágya körül az utolsó órákban asszonyok virrasztottak, ők kötötték fel a halott állát, a szemére rézkrajcárt tettek. A halottat az ágyról levették, a szalmazsák szalmáját elégették, az ágybelit kimosták. A halott, amíg ki nem hűlt, a szoba földjén gyékényre volt fektetve, ezután két idős asszony megmosta, felöltöztette útiruhájába, lány halottra még a pártáját is feltették. Másoknál az elhunytat a családtagok mos-
220
takarítás
datták meg ecetes vízzel. Ha az apa halt meg, ezt az anya és lánya végezte, a koporsóba a fia és a sógora tette be. A férfi halottat vmelyik férfi(rokon) megborotválta, és úgy tették a koporsóba, azt pedig a Szent Mihály lovára a szoba közepén, a mestergerenda hosszában, lábbal az ajtó felé. A rokonságot, jóismerősöket tudatták a halálesetről. Gyászjelentés régen is volt. Idős cívisek közeli hozzátartozóik (selyemre) nyomtatott gyászjelentését napjainkig őrzik. Távolban élő rokonoknak az egyszerűbb gyászjelentést postán küldték el. Aki értesítést kapott, annak illett elmennie a ~re. Ahol volt virrasztás, ott a szobából a bútorokat kihordták, az ablakokat elsötétítették; a fal melletti lócán ültek a virrasztók. Debrecenben azonban a 20. században már nem volt virrasztás. – C/ A ~ a Köztemetőben, de a Krematórium megnyitása (1932/1951) előtt a családi háztól otthon az udvarról történt. Egy idősebb rokon (funerátor) a család megbízásából eljárt a ~, a sír kiásása ügyében, később az egész ~ lebonyolítását a temetkezési vállalat alkalmazottai intézték: pl. az ajtóra fekete drapériát tettek, a halottkémi vizsgálat után a halottról mértéket vettek. Az elhunyt a tiszta szobában volt kiterítve, harmadik nap temettek, két napig fel volt ravatalozva a szobában. (Nyári melegben előfordult, hogy a hulla megindult, oszlásnak indult.) A rokonok, ismerősök eljöttek megnézni a halottat, elbúcsúztak tőle. A koporsó régen bársonnyal v. bakacsinnal volt behúzva. Az idősebbeké feketével, fiatal lányé rózsaszínűvel, fiúé halványkék színűvel. Oldalt ráírva az elhunyt
tagló neve és életkora. A háznál közvetlenül a ~i szertartás megkezdése előtt zárt koporsóban az udvarra vitték a halottat, lábbal a nyitott kapu felé itt ravatalozták fel, itt folyt az egyházi szertartás és a búcsúztatás. A ~ leggyakoribb időpontja: délelőtt 11, 12 v. délután 2, 3 óra volt. (Előző este az utcán a ház elejét és az udvart vastagon beterítették sárga homokkal, a koporsó fedelét kívül az utcai kisajtó félfájához támasztották.) Kint az udvaron a gyászoló özvegy v. anya állt a koporsó fejénél, a férfiak jobb oldalt, a nők bal oldalt rokonsági fok szerint. A közeli hozzátartozók számára két oldalt és lábtól ülőhelyek voltak, a gyászolók mögöttük álltak. (A temetőben a sírnál is betartották a koporsó körülállásának rendjét.) A halott fejénél állt a pap, mögötte a kántor az énekes fiúkkal. (A szolgáltatást természetesen meg kellett rendelni.) A halottat a soros kántor a felsőbb osztályok tanulóiból alakult kántussal a háztól a templomba, a templomi könyörgés után pedig énekszóval a temetőbe kísérte. Tekintélyes polgárok ~én a kis énekkar 6−8 diákból, kántustagból állt − a diákhumor dögönbőgőnek nevezte őket. (A Kántus karnagya a múlt század közepéig Szigeti Gyula gimnáziumi énektanár volt.) A diákok számára a ~ némi jövedelmet jelentett, egy kikísérés díja az első világháború előtt fejenként egy peták (20 krajcár) volt. Későbbi időkben a halottat az udvarról már egyenesen a temetőbe kísérték. A ~en a rokonságon kívül az ismerősök és utcabeliek is részt vettek, de régen is előfordult, hogy szűk családi körben tartották meg a szertartást. Amíg a ~ nem zajlott
221
takarítás
le, addig szeszes italt sem a ~ résztvevői, sem a temetkezési vállalt alkalmazottai, a sírásók sem fogyaszthattak. A sírásóknak szokás volt borravalót adni, ezt a ~ után kapták. (A sírásásnál általában a funerátor is jelen volt.) – D/ A ~ legegyszerűbb változata az énekszós ~ volt, ennek szertartása a kántor által elmondott imából állt. A nagyobb ~nél a pap a koporsó felett prédikációt v. orációt mondott, és felolvasta az elhunyt rövid életrajzát. Bár az egyház az élőktől való búcsúzást tiltotta, a prózában elmondott búcsúztató a közeli rokonok megemlítésével ma is szokásos. Aztán a koporsóra rászegezték a koporsófedelet, és a kántor (a kis énekkarral) a gyülekezettel énekelve kikísérte a halottat a temetőbe. A múlt század első évtizedeiben még a jelesebb polgárok koporsóját – nemcsak tisztviselőkét – díszbe öltözött, kivont kardos városi hajdúk is kísérték. A halotti menet élén, az utca közepén a férfiak ballagtak, utánuk haladt a temetkezési vállalat gyászkocsija. A menetet a nőket vivő kocsisor zárta be. A koporsót négyv. kétlovas fedett, oldalt üvegezett halottaskocsi vitte ki a temetőbe. A ~ télen is hasonlóképpen történt, szánkás ~ről nem tudnak. Ha nagy hó volt, eltakarították a ~i menet elől az utat. A halottas kocsi a temetőbe a kiépített kocsibejáratig ment, ahol levették a koporsót, és 2 rúdon férfiak párban (halottvivő) a sírig vitték. Ekkorra a sír már ki volt ásva. A szertartás idevonatkozó szakasza után a koporsót kötélen leeresztették a sírba, és a sírásók lapátolni kezdték rá a kiásott földet. Gyakran ruhadarabbal takarták le a koporsót, hogy lefojtsák a lezuhanó
tagló agyagos föld robaját. A legtöbb család földbe temetkezett, a tehetősebbeknek esetleg családi kriptája volt. Ha kriptába temetkeztek, fölemelték az építmény tetejét, és a koporsót behelyezték. (A Némethi család kriptájában pl. 12 családtag nyugodott.) A sírhantos temetkezésnél a házastársakat, ritkábban a gyermekeket is egymás mellé temették, a sírhoz fejfát/fűtűl való fát állítottak. A fejfa feketére mázolt (nem festett), embermagasságú, csónak alakra faragott sírjel volt, felső háromszögében stilizált növényi indákkal, lehajló ágú szomorúfűz vésettel, alatta nagy betűkkel az A.B.F.R.A. (a boldog feltámadás reménye alatt) rövidítés, lejjebb a halott adatai, ritkábban 2−4 soros sírvers. A sírnál rövid ima és egy ének után, az elhantolás megkezdése előtt, leginkább a közvetlen hozzátartozók rögöt dobtak a sírba − újabban ezt egy szál virág helyettesíti − a következő szavak kíséretében: Nyugodj békében! Legyen neked könnyű a föld! A rokonság megvárta a sír felhantolását, és a fejfa elhelyezését. A család tagjai a fejfa felől álltak, a ~ befejezése után a résztvevők egyenként eléjük járultak, és Csendes vigasztalódást kívánok – részvétnyílvánítással elbúcsúztak. A pap a szertartás végén a közvetlen családtagokkal kezet fogott, ő is vigasztalást kívánt. A halott elföldelését azok végezték/végzik, akik a sírt kiásták. A koporsót köteleken eresztik a sírba. (A koporsó elhelyezésének egyik módja a Köztemető megnyitása előtt a kemény, kötött talajú debreceni temetőkben a padmalyos temetkezés volt.) A helyszínt a legközelebbi családtagok hagyták el leg-
222
takarítás
utoljára, régen a család megbízottja a temető kapujában és a háznál várakozó koldusok között pénzt osztogatott. A legközelebbi hozzátartozók a temetőből a halottas házhoz tértek haza, ahol akkorra már a bútorokat az otthoniak a helyükre rakták. Az asztalon bor és pogácsa volt, a közvetlen rokonság ezt fogyasztgatva határozott a későbbi teendőkről, az osztozás megejtéséről. (Ha az elhunyt nem rendelkezett másként, az anya ruháját, ágybelijét, bútorait, konyhaeszközeit a lányok, az apa ruháit, gazdasági felszerelését a fiúk kapták, a jószágokon általában egyenlően osztozkodtak.) A halottat a legközelebbi hozzátartozók egy évig gyászolták: fél évig teljes gyászban, fél évig félgyászban. Ez idő alatt semmiféle hangos vigasságban nem illett részt venni. A gyász első fél évében ha a család összejött, a halott számára is tettek tányért az asztalra. − A szegény, vagyontalan halott, ingyenes halott ~éről a település gondoskodott. Debrecenben azt, aki hozzátartozó nélkül a szegényházban halt meg, a város saját költségén temettette el. Őértük a ~t végző papnak sem járt fizetség. Más ~eknél sem volt a pap juttatása meghatározva, az erre szánt összeget a szertartás előtt (v. után) adták át a lelkésznek. A következő vasárnapi istentiszteleten a pap megemlékezett az elhunytról, ilyenkor a megjelent családtagok a templom javára adakoztak. – E/ A halál tényéhez, a ~hez több frazéma kapcsolódik. Szóláshasonlat: Biztos, mint a halál: vmi nagyon biztos. Szólás: Szíp halála vóṷt: ezt mondták, ha az idős embernek váratlan, békés halála volt. Halálnak halálá-
tagló val halt meg: gyötrelmes, nehéz halála volt. Elmenne a dolog temetísire: nagyon lusta, dologkerülő. A meghalás tényének kifejezései: a) semleges mellékjelentéssel: Leesett az álla: meghalt. Felkötöttík az állát. b) vallásos ember szájából: A jóṷ Isten kiszóṷlította az árnyíkvilágbúl. Magához szólította az Isten. Istenhez tért. c) tréfás körülírással: Elment FőÝdvárra deszkát árulni. Közmondás: Semmi sem biztos, csak a halál. Halál ellen nincs orvosság. Amijen a temetís, ojan a fizetís: ki hogyan dolgozik, úgy fizetik meg érte. L. még: halotti tor; a fogalmak szócikkeit is! temetkezési vállalat: – A/ A 20. század első évtizedeiben több ~ szolgáltatott a városban. Az egyiket Dankó Béla és felesége alapította (Dankó Temetkezési Vállalat, Sas utca 3.). A vállalat később Ekli József és társa tulajdonába került, az új telephely a Domb utca 16. szám alatt volt. Szolgáltatását elsősorban a cívis parasztok, református vallásúak vették igénybe. A másik ~ Gebauer Béla és Ferenc tulajdona volt, irodájukat a Kossuth utcán a Csokonai Színháznál nyitották. Az ő ügyfelei nagyrészt urak, ill. katolikus vallásúak köréből kerültek ki. Kívülük még Csurka Lászlónak és egy Fehértói nevűnek volt Debrecenben ~a. Ez utóbbi zárt Citroen gépkocsit használt, amellyel főként vidékre és a fővárosba jártak. A vállalatokat 1950ben Községi Temetkezési Vállalat néven államosították. – B/ A legismertebb Ekli-féle vállalathoz fénykorában tartozott egy 6 lovas nagy fekete gyászhintó, benne lemezjátszóval, amely a sírhoz
223
takarítás
haladva a Rákóczi-harangot bimbamozta. Ez drága szolgáltatás volt, csak a tehetősek tudták igénybe venni. Rendelkezésükre állt még egy nagy fehér kocsi a felnőtt és egy kis fehér kocsi a gyermek halottak számára. Egyszerűbb → temetéseknél pedig egy kisebb fekete kocsi, de ez is cicomás. A gyászkocsik kétoldalt és hátul üvegesek, vastag gyertyákkal és 2 db díszes lámpával, a lámpa üvegje elöl fehér, hátul piros színű volt. Használtak még egy szintén lóval fogatolt fekete színű furgont is, amellyel klinikázni jártak, azaz az ott elhunytakat szállították vele. A gyászkocsikat a Domb utcán készítették elő, itt fogták be a díszes fekete hámmal felszerszámozott 1−2−3 pár fekete lovat, amelyeknek a kantárjára fölül hatalmas bóbitát csavaroztak. A halottat a háztól a furgonnal előbb a köztemetőbe, a krematóriumba szállították, innen vitte/vitték a temetési szertartás végén a díszes kocsi(k) a sírig. A → gyászhuszárok öltözete fekete színű, sujtásos ruha volt. temető temetőÝ fn Olyan földterület, amelybe a település, vallási közösség halottait temetik. Debrecenben hajdan a ~k egyházi tulajdonban voltak. Az első ~k az ún. cinterem ~k, vagyis templom körüli ~k voltak. A 15. századtól a legtöbb utcának saját ~je volt (Cegléd utcai temető/Kossuth utcai temető, Várad utcai temető, Csapó utcai temető, → Hatvan utcai temető; Dobozi-temető, Rakovszki-temető). A 20. század elején a városmagba még mindenütt beékelődtek a régi ~k. 1962-ben minden régi felekezeti ~ megszűnt, felszámolták őket. (De:
tagló → zsidó temető.) A város jeles halottjai a → Köztemetőbe kerültek. A város régi ~i közül a → járványtemetőbe a különböző járványos betegségekben elhunytakat temették. A → koleratemetőbe száz évig tilos temetkezni, mert még addig élhetnek a baktériumok. A → Honvédtemető megnyitása (és megléte) történelmi eseményekhez kapcsolódik. A ~ viszonylagos korára utal az → ócskatemető/ótemető név. − Közmondásban is szerepel: Hóṷttat a temetőÝbűl nem lehet visszahozni: ami egyszer elveszett, azt már nem lehet visszaszerezni. temetőcsősz temetőÝcsőÝsz fn Temetőőr. A → temető rendjére, nyugalmára vigyázott, különösen arra, hogy a fejfákat el ne lopják. A temető gondozása, az utak rendben tartása, a rend fenntartása a → temetőcsősz feladata volt, akit a település v. az egyház alkalmazott. Temetőkert: → Köztemető templom ~ fn – A/ Egy közösség, falu, város egészének v. vmely vallási felekezethez tartozó gyülekezetének kultuszhelye. Debrecen híres ~ai a Nagytemplom, Kistemplom/Csonkatemplom, Verestemplom, vmint a római katolikus Szent Anna templom, a görög katolikus templom és a zsinagóga/zsidó templom. Az istenfélő ember templomos, idős ~ba járó nők jellegzetes ruhadarabja a templo- moskendő, a ~ot rendben tartó alkalmazott a templomszolga. – B/ Több frazéma kapcsolódik hozzá. Szóláshasonlat: Ojan szegíny, mint a ~ egere: nagyon szegény. Inkább a zsidóṷ ~ dűjjík össze, mint (pl.) eltörjík a korsóṷm!: annak kifejezése, hogy inkább
224
takarítás
egy jóval nagyobb baj essen meg, amihez a beszélőnek semmi köze, mint ővele egy kisebb megtörténjék. Szólás: Ámenre írkezett a ~ba: vmilyen eseménynek a végére érkezett, elkésett. Abba a ~ba vóṷt, ahon üveggel harangoznak: részeg, ti. a kocsmában volt. Nem adnám egy ~ bankóṷír: (tréf) sokért nem adnám. Jön a ~!: akkor mondták, ha az úton szemben fehér lovak húzta fogat jött, ill. ha megláttak egy fehér lovat. Rendreutasítás: Elíg egy pap egy ~ba!: egyszerre csak egy ember be- széljen! Közmondás: Több ház, mint ~: nincs mindenkiben jóindulat. L. még: a fogalmak szócikkeit is! Templom-domb: → Pallag Templom-hegy: → Pallag templomi koldus: → koldus templomos ~ mn Templomba járó, istenfélő. L. még: nagytemplomos templomoskendő templomoskendőÝ fn A nők keszkenője, amelyet templomba járáskor viseltek. L. még: cívis női viselet Templomrom: → Bánk templomszolga templomszóṷga fn A templom rendben tartását, az istentiszteletekkel kapcsolatos apróbb teendőket ellátó személy. tempó tempóṷ fn Viselkedési forma. Mijen bolond tempóṷi vannak ennek a fiúnak. tempósan tempóṷson hsz Alaposan, kimérten. Nem hindrehandrán, hanem tempóṷson dóṷgozik, nem csapja össze. tempóson: → tempósan tempózik tempóṷzik i Alakoskodik, színlel.
tagló ténfereg tínfereg i 1. Lábatlankodik. 2. Tántorog, támolyog. 3. Pl. disznó a pocsolyában hentereg, fetreng. 4. Céltalanul járkál. tengelice ~ fn Vadgalamb, vadgerle közös neve. tengely tengej fn Jármű (szekér) kerekét tartó alkatrész, amelyet a → tengelyágy vesz körül. Kezdetleges típusa a → fatengely. Közmondásban: Úgy forog a tengej, ha kenik: (rosszalló) sokszor csak a megvesztegetés viszi előbbre ügyünk elintézését. Más változatban: Ha kenik a tengejt, jobban forog a kerék. tengelyágy: → ástok tengelycsap tengejcsap fn A szekér → tengelyének vége. tengelytok: → ástok tengelyvégszeg tengejvígszeg fn A szekértengely végébe illesztett erős vasszeg, amely megakadályozza, hogy a kerék lecsússzék. tenger ~ fn − Szóláshasonlat: Ojan míj, mint a feneketlen ~: vmi nagyon mély. tengeréjszaka tengeríccaka fn Szószerkezettel: öreg íccaka. Sűrű, sötét éjszaka; amikor olyan sötét van, hogy a kés megállna benne. tengerhagyma ~ fn Népi gyógyszernév: csillagvirág hagymája. L. még: gyógynövények tengeri ~ fn – A/ Zea majs. Hivatalos jellegű neve kukorica, de hajdanában Debrecenben is ismerték törökbúza néven. Fontos takarmány- és tápláléknövény (disznótengeri). (Részei: anyatő, tengeriszár, tengericső; vadhajtása: tengerifia; a levágott szár: kóró/kórószál /csutkakóró/ízékkóró, földben maradó ré-
225
takarítás
sze: csutkatő.) – B/ A közép-amerikai eredetű növény hazánkban a 17. század elején bukkant fel a Balkán-félsziget, ill. Itália irányából, és a század végére már szinte az egész országban el volt terjedve. A ~termesztés Debrecen határában Erdélyből, a török hódoltság vége felé kezdett elterjedni. Termesztését először 1720-ban a városhoz közeli kisnyilasokban engedte meg a városi tanács. A veteményes kertek növényéből a 19. század közepére állandó tavaszi növényünk lett. Gyors meghonosodását elősegítette, hogy hagyományos táplálékokat tudtak belőle készíteni (kása-, pépesételek). Kezdetben a szántóföldön is kerti művelési móddal termesztették, majd vetésterülete ugrásszerű megnövekedésével párhuzamosan kialakult termesztésének szántóföldi művelési módja. (A ~nek mélyszántást adtak.) A gabonaneműekhez hasonlóan sokáig kézzel szórva vetették tavasszal (áprilisban), ezt a soros művelés váltotta fel. E művelési mód a Tiszántúl keleti részein csak 1920−1940 között vált általánossá. A soros műveléssel különböző vetési módok jöttek szokásba. Előbb szemmérték után kapával v. ültetőfával fészekbe vetették. Országosan elterjedt az eke után barázdába v. sarokkal a barázda oldalába vetés. A gépi vetés a cívis parasztbirtokokon csak 1920 után terjedt el (vetőgép, ültetőgép). Gyakran a búzavető gépeket alakították át alkalmilag erre a célra. A soros művelést a gereblye alakú, fogakkal ellátott eszköz, a sorhúzó (sorozó) tette pontosabbá, nyomában kapával, sarokkal v. ültetőfával vetettek. Kezdetben kézzel kapálták és töltögették a ~töveket, álta-
tagló lában 2−3 alkalommal. A soros művelés lehetővé tette az ekekapa/gépkapa/lókapa használatát, a kézi kapálás pedig a gyomirtásra, ill. egyelésre/egyesítésre korlátozódott. (Különösen a kvadrátos tengerinél tudták ezt alkalmazni.) Az egy lóval vontatott ekekapa használata (húzat, húzatás) az 1940-es évekre hazánkban mindenfelé ismertté vált. Kapálás után a ~ nem igényel több növényvédelmi munkát. A nagy szárazságot a ~ nagyon megsinyli, ilyenkor mondta a cívis gazdálkodó, hogy alszik a tengeri, v. képszerűen: furujál a tengeri. Mindkettő azt jelenti, hogy a szárazságtól a kukorica levele a furulyához hasonló alakúra zsugorodik. Az állati kártevőktől, leginkább a varjaktól, ill. a tolvajoktól a ~tábla mellett őrködő csőszök (varjúcsősz) védték. − A tengeritörésnek két módja volt: a csövet (tengericső, csöves tengeri) csuhajjal ’borítólevél’ v. anélkül törték le. Ez utóbbinál a borítólevelet rajta hagyták a ~ szárán, a leveleitől megtisztított ~t pedig csomókba gyűjtötték, majd a tengeriföldről kasos szekérrel hazaszállították. Kevesebb termés esetén a tengericsövet borítólevéllel együtt törték le, és általában még aznap este hozzáláttak a fosztáshoz. A fosztás, tengerihántás a gazda házánál társas munkában, kalákában történt (fosztó). A nagyobb birtokon gazdálkodó cívis gazdák a betakarításhoz sokszor napszámosokat is felfogadtak. − A ~ betakarításának utolsó szakasza a szár levágása, kévébe kötése, kúpba rakása és hazahordása. A szárvágás sarlóval történt. A szár leveleit téli takarmánynak, a puszta kórót tüzelőnek használták. A ~ földben ma-
226
takarítás
radt tövét tavasszal szedték ki (csutka, csutkatőszedés). A ~csövek tárolására és szárítására külön erre a célra készült szellős építmények, górék (tengerigóré) szolgáltak. Ha sok volt a termés, a fölösleget repülőgórékba tették. A kevesebb termést v. a padláson terítették el, v. levelének segítségével felfűzték, bokorba kötötték (kötözött tengeri), és a ház v. az istálló eresze alá egy hosszú rúdra akasztották. − A szem csutkától való elválasztásának módja a morzsolás. Ez hagyományosan tenyérrel történt, segédeszközül szurkálót v. lemorzsolt csutkát használtak hozzá. A gyorsabb és eredményesebb morzsoláshoz kézre húzható szöges ~dörzsölőt, ill morzsolószéket és morzsológépet (tengerihántó) használtak. – A kézi morzsolás leginkább a hosszú téli esték hasznos időtöltése volt, de a munka dandárját májusban végezték (májusi morzsolás). Ilyenkor minden tanyában napokig búgott a (kézi) morzsológép. A nagyobb gazdák ekkor válogatták ki a góréból kiszedett májusi morzsolt közül következő évi vetnivalónak a legszebb csöveket. A kisgazdák a vetnivalót még ősszel kötözött ~ként eltették. − C/ A 19. század közepe óta a ~vetések nagy részét a cívis gazdaságok is részesmunkával művelték meg. Ilyenkor a gazda biztosította az előkészített szántóföldet, a vetőmagot, és gazdasági eszközeivel elvégezte a vetést. A részesnek az első kapálástól a betakarításig adódó munkákat kellett teljesítenie. A megtermelt mennyiségből az alkutól függően a részest 1/3, ill. 1/4 rész (negyedrészes) illette. − D/ A ~nek mint tápláléknövénynek még a múlt század első felében
tagló is nagy jelentősége volt a cívis háztartásban. Leginkább a szegényebbek használták a kenyérgabona pótlására (máléliszt). Pépes és kásás ételek (tengeridara, tengeri kása, puliszka, málépuliszka), sült tészták (málégörhe) formájában fogyasztották leggyakrabban. Főve (főtt tengeri), sütve (sült tengeri), pattogatva (pattogatott tengeri) Debrecen környékén is kedvelt csemege. − E/ A ~ legfontosabb takarmánynövényünk (takarmánytengeri). Elsősorban sertéshizlalásra (disznóhizlalás) használják. A szemes ~ fontos baromfieledel is (baromfitartás). − A búzavetőgéppel sűrűn vetett, zölden levágott takarmány a csalamádé, itteni nevén misling (mis- lingföld). A misling másodvetés, árpa után vetik. A zöld ~ szár elsősorban nyári takarmány (zöldtakarmány), de silózással tartósíthatják is (silótakarmány). A csalamádé a Tiszántúlon csak a 19. század közepén bukkan fel. Elterjedése kapcsolatban áll a nagy tejhozamú szarvasmarhafajták meghonosításával. – F/ A ~ alapvető fontosságát mutatják a cívis nyelvben előforduló egyéb elnevezései (fajtái) is: disznótengeri, fehértengeri/cukortengeri, fiatengeri, gyengetengeri, kötéstengeri, lófogútengeri/Hájsmán-tengeri, bánkúti lófogú tengeri, magyar tengeri, mazsolaszemű tengeri/mazsolatengeri, ótengeri, pirostengeri, fokhagymatengeri. Csemegének való a csinkvánti tengeri/oláhpiros tengeri/liliputi tengeri/ száznapos tengeri. Közvetve a ~ről vallanak a vele kapcsolatos szóláshasonlatok is: Akkora, mint egy csű ~: főként újszülöttre vonatkoztatva: nagyon kicsi. Teszi magát/Feszít, mint két csű ~ egy
227
takarítás
zsákba: (tréf) nevet-ségesen rátarti, öntelt, büszke. Más változatokban: Kihúzza magát, mint két csű ~ egy zsákba. Tartya magát, mint két csű ~ egy zsákba. L. még: a fogalmak szócikkeit is! tengeribontó tengeribontóṷ fn A → csuhajlevél/tengericsuha felszakítására szolgáló rövid fadarab, amelyet a jobb csuklóra erősítenek. tengericső tengericsű fn Röviden csűnek mondják. Szószerkezettel: egy csű tengeri. A → tengeri csöve. Részei: → bajusz, tengerihaj (csuhé), tengeriszemek, cimere; a lemorzsolt cső neve: tengericsutka/csutka. Szóláshasonlatban: Akkora, mint egy csű tengeri: pl. újszülött nagyon kicsiny. tengericsuha: → csuhajlevél tengericsutka ~ fn Csutkának is mondják. A lemorzsolt → tengericső torzsája. A paraszti háztartásban még nemrégen is fontos szerepe volt. A tavasszal lemorzsolt tengeri csutkáját a → góréba v. más szellős helyre tették/teszik száradni, ahonnan egész évben feltüzelték/feltüzelik. Jó tüze van, hátránya, hogy hamar elég, nem tartja a parazsat, nincs → pártüze. tengeridara tengeridera fn Kukoricadara. Búzadarával, összevágott krumplival, sütőtökkel, cukorrépával, takarmányrépával elegyítve a jószág téli abrakolására használták. Kiszitálva ez a → tengerikása. tengeriegyelés tengerieggyelís fn Mondják tengerieggyesítísnek is. Sűrűn nőtt → tengeri ritkítása, oly módon hogy egy bokorban csak egyet hagynak meg. L. még: egyelés tengeriegyesítés: → tengeriegyelés
tagló tengerifia ~ fn A → tengeri vadhajtása. tengeriföld tengerifőÝd fn → Tengerivel bevetett földterület. tengerigóré: → góré tengerihaj ~ fn A → tengericső borítólevele, csuhéja. tengerihántás ~ fn Nevezik → fosztásnak, fosztónak is, köznyelvi elnevezése kukoricafosztás. A háznál a betakarítás után összegyűlt tengericsöveket ismerősök, szomszédok, rokonok egymást kisegítve, közös munkával tisztították meg a levéltől. A közösen végzett munka jó alkalom volt a beszélgetésre, mesemondásra, játékos évődésre, dalolásra. A ~ra szóló meghívás szokásos módja: a gazdasszony sorra járva ismerőseit, meghívta őket. Mint minden → kalákás munkánál, itt is visszaadták a munkát; a soros ~t rendszerint az utolsó együttdolgozásnál beszélték meg. A ~ban részt vevőket a háziak főtt tengerivel, borral, édes pálinkával kínálták. A munka befejezésekor táncoltak, áldomást ittak. Játékos és jósló jelentősége is van a talált piros csőnek: ha a legény el tudja venni a lánytól, csókért adja vissza. Az a lány, aki 3 piros csövet talál, abban az évben férjhez megy. A cívis gazda annak a munkásának, aki tengeritöréskor, ill. fosztáskor piros csövet talált, dupla napszámot adott. Máshol a piros csövekből tréfásan jósoltak a születendő gyerekek számára, sőt jó szerencsére és a jó termésre is. Az egyik legismertebb, és leghosszabb életű → munkaszokásunk, hagyományai még a múlt század derekán is elevenen éltek.
228
takarítás
tengerihántó: → tengerimorzsoló tengerikása ~ fn 1. Puliszkaliszt, kiszitált finom → tengeridara. 2. Kukoricából pépszerűvé főzött étel. − A ~´t sós vízben főzik, majd adagonként tányérba teszik, a tetejét kicsit megzsírozzák, megborsozzák, esetleg sült tepertőt tesznek rá, vagy szilvalekvárral, túróval ízesítik. Tejet is önthetnek rá. Leginkább téli időszakban vacsorára szokták fogyasztani. Sokan tévesen ezt is → puliszkának nevezik. Szegény(ebb) családoknál gyakran csak sima ~ került az asztalra. tengerikása cibere: → kásacibere tengerikóró tengerikóṷróṷ fn Levágott kukoricaszár. tengerimorzsoló tengerimorzsolóṷ fn Ritkább neve: tengerihántóṷ, morzsolóṷgép. Egyszerű gép, a tanyai gazdálkodás fontos eszköze volt. Ketten működtették, az egyik a gép karját tekerte, hajtotta, a másik fölülről rakta bele egyenként a tengericsöveket, etette. Naponta akár 100 q tengerit is → lecsöveztek vele. Májusban minden tanyában ment a ~, morzsoltak. L. még: hántószék, hántóvas tengerinád ~ fn Vastagabb → nádfajta. tengerinyilas ~ fn Kukoricatermesztésre felosztott földterület egy darabja. A 19. század elejéig a tengeritermelés külön kiszakított ~okban folyt. tengeriselyem tengerisejem fn A → tengericső hegyén levő selymes bibeszálak.
tagló tengeriszár ~ fn Röviden: szár(a). A → tengeri föld feletti része; ez mint takarmány, ill. tüzelő. tengeriszem ~ fn Röviden: szem; szószerkezettel: egy szem tengeri. A → tengeri termésének éretten sárga színű szeme. tengeriszurkáló tengeriszurkálóṷ fn Hegyes végű, hosszúkás vaseszköz, amellyel a → tengericsőről egy sor szemet eltávolítanak a morzsolás megkönynyítésére. tengeriszüret: → tengeritörés tengeritermés tengeritermís fn Az egy év alatt termett → tengeri összessége. tengeritörés tengeritörís fn Röviden: törís; ritkább (és régibb) neve: tengeriszüret. Az érett kukoricának a szárról való betakarítása. A régmúltban a szőlőszürethez hasonlóan ennek idejét is a városi tanács állapította meg. A ~ hoszszadalmas munka (volt), ha meleg a nyár, már szeptember elején törik, rossz idő esetén október elejéig is eltart(ott). Eszköze a bontófa/nyövező volt. Ezzel a törő végighasította a tengerinek a csuháját, lehúzta, ameddig tudta, a csutkát bal kézzel alul megmarkolta, és jobbal letörte a már tiszta csövet. (Érett tengerinél ez könnyen ment.) Tengeritörísnél egy ember egyszerre két sort vitt, vagyis két sort tört. A letört tengerit zsákba v. veszszőkosárba tették, és a törőket követő szekérrel a tengeriföld végébe szállították. A szekéren összefordított kas v. deszka volt. A tengerit hazaszállítás után a padlásra v. góréba helyezték el. A benőtt végű csöveket kiválogatták, mint jó vetőtengeri ezek a padlásra kerültek. Ki-
229
takarítás
válogatták a gyengébb minőségű, meg nem kötött csövekkel is, ezekből abrak lett. A kórót csutkavágóval v. sarlóval vágták le. A munkás bal kézzel megfogta a kórót, jobbal a földhöz közel levágta, és muharral v. a szár levelével kévébe kötötte. A kévéket a csutkaföldön kúpba állították össze, és vendégoldalas szekérrel hazaszállították. A szekeret hasonlóan rakták meg, mint gabonahordáskor. A kórókévék a tanya gazdasági udvarában boglyába kerültek (legtöbbször egy szekérrel egybe). A kóró télen a szarvasmarha, juh kedvelt tápláléka. A lerágott kórót (csutkaízék) tüzelésre használták. A földben maradt csutkatöveket tavaszszal kiszántották, összeszedték, csomókba rakták, nyáron ezzel tüzeltek (csutkatőszedés). L. még: a fogalmak szócikkeit is! tengeriültető: → ültetőgép tengeri-ültetőgép: → ültetőgép ténsasszony ~ fn → Ténsúr megnevezésű emberek feleségének → megszólításaként v. megnevezéseként, főként alacsonyabb társadalmi személyek részéről; tekintetes asszony. A városi (idős) zsidó asszonyoknak, mesterasszonyoknak mondták, hogy ~. L. még: ifiasszony ténsúr ~ fn 1. Mesterek, boltosok, kisebb rangú tanult emberek → megszólítása. 2. Tekintetes úr. A jegyző is ~ volt, egyesek szerint azonban a zsidó boltost hívták ténsúrnak, feleségét ténsasszonynak, de a jegyzőt már → tekintetes úrnak. tenta: → tinta tente ~ msz (gyny) Lefekvésre és alvásra biztató szó. Tente, baba, ~! Alta-
tagló tóban: Tente, baba, aluggyál! Angyalokkal álmoggyál! tentél ~ i (gyny) Alakváltozata: tentikél. Gyerek lefekszik. Igekötős alakja: → letentél. tentikél: → tentél tenyér tenyír fn − Szólás: Csak a tenyeribe nem vette, annyira szerette: nagyon szerette. Húzzál a tenyerembül egy szál szőÝrt!: lehetetlen dolog kérésére válasz. tenyeres ~ fn Elemi iskolai büntetésként: tenyérbe csapás vesszővel, (nád) pálcával, vonalzóval. L. még: cívis iskola, plága tenyészcsalád tenyíszcsalád fn A kiválasztott legértékesebb méhcsalád, kiváló tulajdonságai miatt fiasításának egy kis részét másik családhoz teszik szaporítás, tenyésztés céljából. L. még: méhészet tenyészcsúcs tenyíszcsúcs fn A gyökérnek a növekedő része. L. még: gyümölcstermesztés tenyészkan: → magkan tenyészkoca: → magkoca tenyésztőkeret tenyísztőÝkeret fn → Méhészetben olyan ütköző nélküli keret, amelyben a füzéres léceket egymás fölött több sorban könnyen kivehetően rögzíteni lehet. tép típ i 1. Ludat, kacsát tollától megfoszt. A gazdasszonyok a libát, kacsát egy évben kétszer ~ték, de volt, aki a libát minden hatodik hétben: tizenkét hetesen először, utoljára Imre napján, november 5-én ~te. 2. Megszaggatja a gyapjút a körömpővel, hogy szálas, pi-
230
takarítás
hés legyen. − Adatolt igekötős alakjai: → eltép, megtép, összetép. tépelődik típelőÝdik i Erősen gondolkodik, hogy mit csináljon; töpreng. teperedik ~ i Földre ül. tepertő tepertőÝ fn 1. Nyers zsírszalonna és tartósított szalonna kiolvasztásakor visszamaradó összesült zsírdarab. A zsírolvasztásra szánt szalonnát a disznóölést követő napon kisütik (zsírolvasztás). Ennek mennyisége és darabjai különbözők, gyakran csak szélekről, a hasaaljából leesett v. a zsírszövet vastagságából belülről levágott, eleve bőr nélküli része. Étkezésre a húsos pecsenyekövértepertő a legfinomabb. Ezt a cívisek általában hidegen reggelire fogyasztották. A 20. század első felében a tiszántúli parasztságnál, így a cíviseknél is elterjedt a nagyobb, többnyire bőrös ~ sütése, kifejezetten étkezési céllal. Ehhez a húsos hasaalja-szalonnából féltenyérnyi, tenyérnyi darabokat vágnak. Hogy sütéskor szétnyíljon, a bőrnél hegyes késsel beszurkálják, és lassú tűzön sütik ki. A szedőlék ~től megkülönböztetve, ezt a Tiszántúlon (helytelenül) pörcnek is nevezik. A ~t csak közvetlenül étkezés előtt célszerű megsózni, különben a só lelágyítja. A disznóölési zsírolvasztásból maradt ~ (szalonnatepertő) és a bőrösen kisütött ~ önálló reggeli-, vacsoraétel. A szalonnatepertőt többféle étel (cívis konyha) készítéséhez használják. A kisütött pörc egy részét régebben zsírosbödönbe tették, forró zsírral lefojtották, és nyáron kiolvasztva fogyasztották. − A fodorháj kisütésével nyerik a fodorhájtepertőt (fodortepertő), a háj kisütéséből
tagló marad vissza a hájtepertő, a belekről leszedett kövérjéből, a bélkövérből sül ki a béltepertő. A bélkövért a fodorhájjal együtt is kisüthetik, ezek ~jét szintén béltepertőnek nevezik. 2. Sömör a száj szélén. L. még: csepleszháj; a fogalmak szócikkeit is! tepertős tepertőÝs mn Szószerkezettel: tepertőÝs szájú. Sömörös, kipattogzott 〈szájszélű〉. tepertős pogácsa tepertőÝs pogácsa: A → disznóölésből megmaradt tepertőaljat megvagdalják, belegyúrják a tésztába, a tetejét párhuzamosan v. kockára megvagdalják, tojással bekenik, megsütik. Módosabbaknál készítették. L. még: pogácsa tepertős szájú: → tepertős tépés típís fn 1. Teljes neve: gyapjútípís. A mosott gyapjú megmunkálása (fellazítása, szálasítása) a tépőszékre erősített → körömpővel. Típís alá jön: megtépődik. 2. Kacsa, liba tollazatának megtépése. tepett rongy ~: Fokozó értelemben: tiszta rongy, csupa rongy. tépőszék típőÝszék fn Másik neve: csikóṷ. → Gubacsapóknál a gyapjú tépésére, kártolására használt 4 lábon álló kártolószék, ill. kártolópad. tepsi ~ fn Hosszúkás alakú ovális v. szögletes, alacsony oldalú konyhai edény. A (cívis) gazdasszony régi ~je még cserépből készült (→ cseréptepsi), és a kemencébe téve használta. (Azt tartották, hogy a kolbász ebben sül meg a legjobban.) A sütőben való sütéshez, a → vaskonyhán már a fémből készült változatát használták/használják. Anyaga
231
takarítás
lehet(ett) pléh, ill. réz. A → pléhtepsit a drótos, a → réztepsit a rézműves (cigány) csinálta. Ez utóbbi a korabeli nóta szerint is a jómód kifejezője volt: Réztepsibe sül a málé. Nem leszek csizmadiáné! − A ~ egyik felhasználási területe a → mézeskalácsos-mesterséghez kötődik. L. még: nagytepsi, sima tepsi tepsiállvány: → tepsitartó tepsifogó tepsifogóṷ fn Vastag filcből készült tűzálló edényfogó, → kalap. A → mézeskalácsosok kiskemencézéskor használják. tepsismálé: → málélepény tepsitartó tepsitartóṷ fn Másik neve: tepsiállvány. → Mézeskalácsosoknál tepsik tárolására szolgáló falhoz rögzített polcrendszer. tér ~ i 1. Fér. 2. Nem tér tülle: nem hagy neki békét. − Adatolt igekötős alakjai: → beletér, betér, eltér, hozzátér, kitér, megtér, rátér. térd térgy fn 1. A comb és az alsó lábszár közötti ízület. Szólás: Mán a térgyin nőÝ ki: megunt dologra mondják. A térgyibe szállt az esze: öregkorára meggyengült az esze. 2. Nadrágon a ~et fedő rész. − Az emberi ~ milyenségére vonatkozik a → huszártérdű és az ökörtérdű összetétel. L. még: emberi test térdekalácsa térgyekaláccsa fn Térdkalács. L. még: emberi test térdepel térgyepel i Térdel. Térdre ereszkedik, letérdel. Igekötővel: → letérdepel. tere: → teher tereget ~ i 1. Kimosott ruhát száradni kiakaszt. 2. Vkinek az orra előtt hadonászik. L. még: megtereget
tagló terel ~ i 1. A → juhász a → nyájjal halad, irányítja azt. 2. A kutya a juhász utasításai szerint irányítja a birkákat. Igekötővel: → megterel. terelő terelőÝ fn Rekesztőhalászatban a vesszőből v. hálóból készített varsának karók segítségével rögzített, szárny alakú része, amely a halakat megfelelő irányba tereli. L. még: halászat a hortobágyi vizeken terem ~ i Létrejön, keletkezik, (személy) születik. Ijen jány nem ~ mindenütt. Szólás: Ott is ~, ahon nem vetik: a gaz, gyom gondozás nélkül is mindenütt megtalálható. L. még: kiterem teremt ~ i Kípen ~: pofon üt. Frazémákban is szerepel. Káromkodás: Isten ~ette az anyádat! Fenyegetés: Úgy a főÝdhöz ~elek, hogy anyád kanállal se kapar fel! Szólás: Úgy kípen ~elek, hogy egyik szemed vendígsigbe megyen a másikho: jól pofon ütlek. Közmondás: Ha az Isten nyulat ~ett, akkor csorbóṷkát is ~ neki!: Isten segítségével a sok gyermeket is fel lehet nevelni. L. még: leteremt. teremtés teremtís fn − Káromkodás: A teremtísit az anyádnak! Teremtő TeremtőÝ tn → Isten. Vallásos ember jókívánsága: Az én TeremtőÝm álgya meg! Teremtő Isten: → Isten Teremtő szent Isten: → Isten terepély terepéj mn Terebély(es). → Szarvasmarha (ökör) alakjának, szarvállásának jelölésére. terével terível hsz Földterület egyegy sávjára vonatkoztatva: sorjával. Trágyázáskor előÝször csak egy sort fognak
232
takarítás
fel, oszt úgy mennek terível, vagyis sorjával. tergenye ∼ fn 1. Másik neve: csacsinyereg. Pásztorok teherhordó szamarának hátára erősített faváz, amelynek segítségével élelmiszert tartalmazó zsákot, zacskókat, ill. ruhaneműt és különféle eszközöket szállít. 2. Nagy, nehéz teher, csomag, rakomány. tergenyés ~ I. mn Teherrel megrakott 〈állat〉. II. fn Terhet húzó személy. A ~ a → hordár elődje, kétkerekű kocsit tolt v. húzott. tergenyés szamár ~: a) Teherrel megrakott → szamár, teherhordó szamár. b) Olyan személy, aki többet cipel, mint amennyit elbír. Szóláshasonlat: Ojan, mint egy ~: ti. sokat cipekedik. tergenyézik ~ i Terhet szamáron szállít. térgy: → térd terhelő terhelőÝ fn Széles szíj v. heveder, amellyel lovon a nyerget, ill. szamáron a teher szállítására való fanyerget rögzítik. terhes felleg ~: Esőfelhő. Ebből nyúlik le az → esőzsák. L. még: felleg *terhesház: Módos polgárok udvarán állt. Kisebb épület volt, itt tárolták az élelmiszert. Volt sütőház, szalonnásház, lisztesház is. terhesség: → várandós állapot teri: → teher teringette: → teringettét teringettét teringettít isz Alakváltozata: teringette. Fenyegetés: Teringette, rossz köjök! Szitkozódás: Azt a kutya teringettít! térít ~ i Legelő jószágot hazafelé for-
tagló dít. terítő terítőÝ fn Szemfedő. L. még: kaszniterítő terivel ~ hsz Sorjával. terjéng ~ fn Népi gyógyszernév: szirupos fájdalomcsillapítószer. L. még: népi gyógyászat terjenget ~ i Gesztikulál, kezével hadonászik. Ne terjengess itt előÝttem! Ne terjengesd előttem a kezedet! termel ~ i 1. Állatot tenyészt. Mink magunk ~tük a libát. 2. Méh mézet előállít. A krajnai mí jóṷl ~. − Adatolt igekötős alakjai: → betermel, letermel, túltermel. termelés termelís fn 1. A méznek a közvetlen létrehozása, előállítása. 2. → juhtartás. termelőszövetkezet: – A/ Népi neve: közös. A ~ek szervezése Debrecenben is a Magyar Dolgozók Pártja központi vezetőségének irányelvei szerint folyt 1948−1956 között, ill. az MSZMP irányításával az 1960-as évek elején. A szavakban hirdetett „önkéntesség” a valóságban durva erőszakot, a parasztsággal szembeni kényszerintézkedések sorát jelentette városunkban is. A ~nek 3 típusa volt: a) A tulajdonképpeni tszcsben (termelőszövetkezeti csoport) a tagok a legfontosabb talajelőkészítő munkát együttesen, egyéni munkával, közös táblán vetésforgóval végezték el. b) Fejlettebb, de a legkevésbé népszerű: volt, amikor egyéni munkával, de közösben táblásan megművelt föld terményeit átlag szerint osztották el maguk között. c) A tulajdonképpeni ~ az a „szocialista” szövetkezeti forma, amelyben a tagok a
233
takarítás
beadott javaktól függetlenül, a közösen végzett munka arányában részesültek jövedelemben. Közös jellemzőjük volt a központi irányítás, az állítólagos nagyfokú szervezettség [!], a föld, állatállomány, eszközök, sőt a jelentősebb gazdasági épületek (istállók, magtárak, górék stb.) igénybevételével, munkaegységekben való elszámolással, ill jövedelemelosztással. Legfőbb szerve a közgyűlés, az elnök széles körű jogokkal rendelkezett. A munka végzésére brigádokat szerveztek, ezeket brigádvezetők irányították. A zárszámadás, zárszámadó közgyűlés a ~i élet legfontosabb eseménye volt. Hamarosan kialakultak a milliomos téeszek, amelyek nemcsak taglétszámra, hanem földterületre, felszereltségre és jövedelemre nézve is nagyok voltak. Megindulhatott bennük a mezőgazdaság nagyüzemi, ipari keretekben működő formája (gépesítés, kemizálás, öntözés stb.). A ~ek felvették a kisiparosokat is (kovács, lakatos, ács, kőműves, asztalos, villanyszerelő stb.). Különböző műhelyek alakultak, speciális brigádok (pl. építőbrigád) jöttek létre. A szakemberhiány leküzdésére külön iskolák, tanfolyamok működtek, ahol szakembereket képeztek. − B/ A ~i mozgalom elterjesztésének egyik politikai célja volt az egységes parasztság kialakulásának megvalósítása. A ~ fennállása idején végig − néhány kivételtől eltekintve − sok nehézséggel küzdött: főleg a fiatalok elvándorlása az iparba, a ~i parasztság elöregedett; a korábbi családi rend, munkamegosztás megbomlott. A ~i mozgalom a településhálózatban is nagy változást hozott. A tanyák a táblásítás útjába
tagló kerültek, fokozatosan lebontották őket. Így történt ez a hajdan híres debreceni → tanyavilágban is. Másutt tanyaközpontok alakultak, de sokan beköltöztek a közeli városba, nagyobb településre. − A ~ek gazdálkodására (általában) jellemző volt a pazarlás, a hozzá nem értés. Debrecenben tudnak olyan esetről, hogy a szarvasmarha azért pusztult el, mert nem jászolba, hanem mint a lovaknak, a jó magasan levő rácsokba rakták a takarmányukat. termény termíny fn Mezőgazdasági növényi termék; → gabona. terménydaráló-daráló termínydarálóṷ darálóṷ: A → járgány egyik fajtája, típusa. terményes talyigás: → talyigás terményvásár: → vásár termés termís fn 1. A népi hiedelem szerint a vevőnek bőven kell kimérni a búzát, mert akkor jó ~ lesz. Szólás: Ne örűjj előÝre a jóṷ termísnek, mert az még sokszor kinn alszik!: még érheti kár. 2. → Árpa a szemen. L. még: méztermés terméses termíses mn Termő, termést hozó 〈szőlőtő〉. L. még: szőlőtermesztés −szőlőművelés termésjóslás: Bizonyos naptári ünnepeken a következő év terméskilátásaira jósoltak, elsősorban a különböző előjelekből, leggyakrabban az időjárás alakulásából. Alapja az évszázados megfigyelés, amely a legszorosabb kapcsolatban állt az → időjóslással, hiszen a jó termés a kedvező időjárás függvénye. Néhány példa: Ha Szent György-nap előÝtt dörög, jóṷ termís lessz: ha április 24-e előtt dörög, bő termés várható. Or-
234
takarítás
bán napja behabarja a paszujt. Azt jelenti, hogy ~ napján (május 25.) még fagyhat, és akkorra a paszuly kikél. A következő népi bölcsességek (elsősorban) a szőlőtermésre vonatkoznak: Ha fínylik Vince, megtelik a pince. Változata: Ha megcsordul Vince, teli lessz a pince: ha Vince napján (január 22-én) enyhe, napos idő van, jó szőlőtermésre lehet számítani. Ha fínylik gyertyaszentelőÝ, az íziket szedd előÝ. De ha ködös Boldogasszony, nem marad el a jóṷ haszon: ha Gyertyaszentelő Boldogaszszony (február 2.) ünnepén süt a nap, a tél hátralevő része még hideg lesz, de ha ködös az idő, akkor jó (szőlő)termés várható. Ha Mihájnak könnye csordul, könnyen ecet lessz a borbul: ha szeptember 29-e táján esős az idő, az árt a szőlő minőségének. − Ilyenféle tömör fogalmazású ~ok elterjedésében nagy szerepe volt a → kalendáriumoknak. természet termíszet fn 1. Viselkedés, emberi természet. 2. Ondó. L. még: emberi test természetes enyhely: → enyhely természetes szárítás: → szárítás termőgally termőÝgaj fn Termőág, gyümölcsfának termést hozó ága. termőíves kolna termőÝíves kolna: Alacsony termőívű → almafa. termőíves orsós termőÝíves orsóṷs: A vezérág és négy másik ág meghagyásával, ill. lekötözésével kialakított 〈almafa〉. Ilyenre főleg az alacsony törzsű delicseszfajtákat alakították ki, ahol az alsó ágak szétállnak, a csúcs felé meg rövidebbek. L. még: alma
tagló ternókendő ternóṷkendőÝ fn Finom gyapjúkendő. Általában → nászajándék, a vőlegény szülei vették a menyasszonynak. terpesz ~ fn A fa tőrészének föld feletti kiszélesedett része. terül ~ i Tészta sütés közben ellaposodik. Összesülnek a puszedlik, ha ~ a tíszta. − Igekötős alakokban: → elterül, nekiterül. területmértékek: Földmértékegységek; a szántóföld v. más mezőgazdaságilag hasznosítható területek meghatározására szolgáló népi mértékegységek. A ~ legtöbbje eredetileg hivatalosan is érvényben volt, azonban annyira belerögződtek a helyi gyakorlatba, hogy érvénytelenítésük után is használták őket. Sok helyen a téeszekig fennmaradt a paraszti közösségekben a jobbágytelkek rendszerére utaló ~, pl. telek/telekföld, föld, ill ezek hányadai, pl. fertályföld. A cívis gazdálkodók is használták a köblös, kisköblös, vékás (félvékás, háromvékás, négyvékás), mérővéka stb. elnevezéseket, amelyek eredetileg a földterület vetőmag-befogadóképességét jelölték. Vannak régi mértékekre utaló ~, pl. lánc, láncalja, kvadrát, négyszögö/kvadrátöl, négyzetöl. Külön csoportot alkotnak azok a ~, amelyek a földközösségi határújraosztások területegységeiből jelentésátvitellel keletkeztek, pl. nyilas, kaszáló/kaszálóbirtok, rét, kenderföld stb. A 19. századi legelőelkülönítések és tagosítások idején sok helyen egyetlen határrészből szakították ki és osztották fel a közös területekből a járandóságot. Így keletkeztek a páskum, kompetencia
235
takarítás
stb. típúsú ~, amelyek meghatározott területegységeket jelentettek. A cívis parasztok ismerték és használták még a boglya és az újboglyás ~et is. Mindkettő a kaszáló nagyságának jelölésére szolgált. Szántóföld nagyságára vonatkozott a berenaalj; a művelés (pl. kapálás) szempontjából felosztott földterület egy része a pászta, ráta, kisebb darabjuk a pászma. Az egészen kis tanya(föld) tréfás neve ürgenyilas volt. − A régi népi ~re jellemző, hogy vidékenként, tájanként, helységenként más a tar- talmuk és jelentésük. Ennek főleg a jobbágytelkek változó nagysága az oka. A ~ a feudalizmus idején nem az egységesülés felé fejlődtek, hanem szaporodtak és differenciálódtak. Különösen sokfajta mértékegységet ismertek a szőlővidékeken. Néhány közülük a szőlőművelő debreceni cívisek előtt is ismert volt (szőlőföld mértékegységei). A régi ~ hivatalos használatának a 19. század második felének tagosításai, ill a kishold /magyar hold, főleg a nagyhold/kataszteri hold /katasztrális hold/kataszter (és kisebb egységeinek elnevezése, pl. négyszögöl, ár stb.) meghonosodása vetett véget. Érdekes elnevezés az osztályozott hold, ez a földosztás számítási mértékegysége, ill. a katasztrális hold ritkábban említett neve volt. A hektár 1970-ben történt hivatalos bevezetése óta a katasztrális hold stb. is háttérbe szorult. L. még: négyzetmérföld; a fogalmak szócikkeit is! terül-fordul: → térül-fordul térül-fordul ~ i Ritkább alakváltozata: terül-fordul. Elmegy vhova, és hamarosan visszatér.
tagló tervezés tervezís fn A szűrre hímzendő minta kigondolása, összeállítása a szokásos motívumokból. L. még: szűrhimzés tésis ~ nm Te is. test ~ fn → Emberi test. Minden ~e rísze összefázott. Tréfás felsóhajtás: Szegíny ~em! Mikor ígetnek meg Pesten?: bárcsak elkárhoznék Budapesten! Szólás: Nem kell se ~emnek, se lelkemnek: gyűlölöm, utálom. testál ~ i 1. Örökül hagy, végrendelkezik. 2. (tréf) Állat a végét járja, döglődik. Igekötőkkel: → eltestál, megtestál, rátestál. testálás ~ fn Végrendelkezés. testállás ~ fn Küllem, testfelépítés. A juhászatban a → vezérürü kiválasztásakor fontos szempont. *testamentárius: Hivatalos személy, a régi időkben csak a jelenlétében felvett → végrendelet volt érvényes. testamentum: → végrendelet testi része: → testrész testiruha ~ fn Mindkét nem felvenni való ruhája, fehérneműje, mindaz, amit közvetlenül a testre vesznek fel. Idetartozik a férfiing (ing), gatya, ill. a női ingváll, pendely, bugyogó. A ládafiába ~´t nem tartottak, még törülközőÝt se. A pásztorok beszorulásig kint voltak, számukra a gyerekek és a feleségek hordták ki a tiszta ~´t. A pásztor sosem vetette le az ingét, ha a szabadban nyílt vizen fürdött, a ~´ja akkor is rajta volt. A pásztor ~´ja (bőgatya, ing) kezdetben hófehér volt, aztán kék színűre változott. L. még: hortobágyi pásztorviselet; a fogalmak szócikkeit is!
236
takarítás
testmeleg ~ fn Az emberi test hőmérsékletéhez hasonló meleg(ség). testőr testőÝr fn → Gyászhuszár [?]. testrész testrísz fn E/3. sz. birt szragos alakja: teste rísze. Az ember, ill. az állatok testének nagyobb, kivülről látható része. L. még: emberi test testus ~ fn Tegezés. Testusnak szóṷlít: tegez vkit. testus barátok ~: Tegeződő, pertuban levő jóbarátok. testvér tesvír, testvír fn 1. Ugyanattól az apától és anyától származó utódok (egytestvér). Nyomatékos népnyelvi alakja: jótestvér. Az idősebb férfi~ báty, a fiatalabb öcs, az idősebb nő~ néne, a fiatalabb húg. (A köznyelvi nővér, fivér nyelvújításkori.) A ~ekre vonatkozó rokonsági terminológia adja az alapját az összes vér- és műrokonságra vonatkozó kifejezéseknek: bácsi/bácsika, édesbácsi, édesbátya stb. Ott, ahol a sógori viszony jelölésére is a vérrokonság terminológiáját vették át, ugyancsak a ~ekre vonatkozó alapszavakkal fejezték ki a rokoni viszonyukat, pl. a vér szerinti (unoka)öcs felesége húgomasszony. Ha a ~ek származása csak apáról v. anyáról közös, akkor féltestvérek. Mostohatestvérek, akik nem vérrokonok, de szüleik házasságkötése révén egy családban nevelkedtek (de: féltestvér). – Hagyományőrző parasztcsaládban a 2−3 évvel idősebb ~ keresztnevéhez a fiatalabb hozzátette a bátyámot, nénémet, és magázta. A fiatalabbakat tegezték, és keresztnevükön szólították. − A 19−20. század fordulója óta a polgárosodó paraszti társadalomban a ~ek jelentősége megnőtt, pl.
tagló általános szokás, hogy a barát helyett a ~t, elsősorban az anya nőtestvérét hívják keresztanyának. 2. Testi-lelki jóbarát. − Szólás: Tesvírek közt is megír annyit: igazán nem drága érte az az ár. L. még: a fogalmak szócikkeit is! tesvér: → testvér tesz/en ~ i 1. Kenyérsütéshez kovászt készít. 2. Úgy tesz, hogy...: úgy gondolja, hogy... 3. Törvínyt tesz: 〈bíró〉 ítélkezik. 4. Szokatlan dolgot művel. 5. Mit tesz?: mit jelent? − Szólás: Ez mán teszi!: ez igen, ez már döfi! Se tette, se vette: nem készülődik hosszasan, nem kelt nagy feltűnést. Közmondás: Ahova nem tettél, ott ne keress!: ne kutakodj a más holmija között! − Adatolt igekötős alakjai: → betesz/en, félretesz/en, feltesz/en, kitesz/en, letesz/en, megtesz/en, odatesz/en, rátesz/en. tesziháló teszihálóṷ fn Mondják tesziveszihálóṷnak is. Tartórúd végén kereszt alakban összeerősített, ívben hajló vesszők végére kifeszített, négyszögletes emelőháló. L. még: halászat a hortobágyi vizeken teszikaró teszikaróṷ fn A → tesziháló tartórúdja. tesziveszi ~ mn Együgyű. teszivesziháló: → tesziháló tesziveszizés tesziveszizís fn → Teszihálóval/tesziveszihálóval történő (téli) halászat. L. még: halászat a hortobágyi vizeken, téli halászat tészni: → stészli tészta tíszta fn Lisztből egyéb anyagok hozzáadásával készült pépes maszsza, ill. az ebből sütött v. főzött étel. (Készítésekor előforduló leggyakoribb
237
takarítás
hiba, hogy a megkelt ~, összeesik, ill. összehúzódik: kucorgós tészta) A cívis konyha nagyon sokféle ~´t készít és használ (tésztabeosztó, tésztacsinálás, tésztaételek). Leves~ a hengeresre sodort csigatészta, az eperleveles-tészta ’eperlevél’, a levéllé nyújtott és megszárított lebbencstészta, a tarhonyánál vmivel nagyobb gombatészta, az apró kerek gubatészta, az alakjáról elnevezett kockatészta, a táskatészta, a zabtészta és a göngyölt, gyúrt hurkatészta. Változatos formájuk és elkészítési módjuk bizonyára összefügg azzal, hogy a cívisek fő étele a (hús)leves. Különösen a múltban lehetett gyakran hallani a sentenciát: Nem is ebíd, ha leves nincs. − Megfőzött tarhonya v. lebbencs az öregtészta; a tejestészta tejben főtt ~, ill. a kalács másik neve; fánkféle a sulyomtészta; a metélt népi neve laskatészta; a kalácstészta, népi nevén kőÝtt tíszta finomlisztből tejjel, vajjal, tepsiben sütött kelt ~. Kenyérsütéskor kelesztőként használják az anyatésztát, kenyérlisztből dagasztják és kelesztik a kenyértésztát, a finomliszt tejjel és vajjal összekeverve a kalácstészta. A mézeskalácsos termékek között is sok ~félét találunk: a barnatészta v. lédigtészta cukros, mézes, fűszeres ~, a blundeltészta hajtogatott, élesztős ~, a fehértészta cukros, lisztes ~; a kivert ~ neve toknitészta, a sütési folyamat végén visszamaradó hulladék a hulladéktészta v. maradéktészta. L. még: tésztacsík, tésztaszütyő; a fogalmak szócikkeit is! tésztabeosztó tísztabeosztóṷ fn Fémből készölt vágóeszköz, ezzel jelölik ki a → tészta méretét.
tagló tésztacsík tisztacsík fn Csíkokra vágott → tészta. A ~ot megsodorták, két végét összenyomták, aztán bő zsírban pirosra sütötték, kész volt a → csőrege. tésztacsinálás tísztacsinálás fn A (lebbencs)tészta elkészítése. A nagyobb háztartást vezető cívis gazdasszony fontos tevékenysége volt. A gazdasszony fátyolszitán átszitálta a lisztet, annyi összemarék lisztet tett a teknőbe, ebbe annyi tojást ütött, ahány → levél tésztát akart készíteni. Volt, aki a tojást vízzel pótolta, a vizet kukóval mérte. A tojást v. a vizet a lisztben felőgyelítette, de sót nem tett bele. Ezt gyúróteknőben v. gyúródeszkán meggyúrta. A hosszú gyúratot eldarabolta, kicipózta, azaz a tésztát, lapos, kerek darabokra vágta, bekente zsírral, nehogy megcserepesedjen. Egy nagy vászonfazékban pihentette, ott kélt. A gazdasszony a tésztanyújtáshoz a nyújtótáblát az asztalra v. a dagasztólábra helyezte. A fazékból kivett kerek, lapos → cipót rátette a meglisztelt deszkára, ököllel szétnyomkodta, fölül meglisztelte, nyújtófával és dörzsöléssel körbe-körbe forgatva nagyolta. Majd ezt tovább nyújtva, dörzsölve a marka alatt vékonyra, kerekre nyújtotta. Felcsavarta a nyújtófára; ahol vastag volt, ott jól megdörzsölte. Ekkor hirtelen megcsapta, a levél csattogva fordult le a nyújtófáról. A középre tett nyújtófán átvette, felemelte, és az ablak felé tartva megnézte, nincs-e vastagabb rész benne. Majd a vetett ágyra terítette száradni. Ez volt egy levél tészta. A tészta pár óráig szikkadt. Tiszta szárítórudat vett elő (ez egy kb. 2 m fehér, hámozott bodzafarúd), erre felében felhajtotta a levél tésztát, és
238
takarítás
a tésztaszárítóra (két 2, 5 cm hosszú léc 120 cm távolságra egymástól) feltette, amely a szoba keresztgerendájáról lógott le. Az egy pár rúdra 40−50 levél tésztát tett fel, ha mind fent volt, abroszt kötött alája. A letöredezett darabok az abroszba estek, de a legtöbb a rúdon száradt meg. Végül a megszáradt levelek az abroszba kerültek, ahol összetöredeztek v. a gazdasszony is tördelte őket (lebbencstészta/tördelt tészta). Jól összetörve vászonzacskóban száraz helyen tartotta. Főzéskor ebből rakott a vasfazékba. A tanyára kisebb zacskókban vittek belőle. A cívis gazdasszonyok nyáron nagyobb mennyiségben készítettek lebbencstésztát. Ilyenkor a napra kitett szárítón is megszáríthatták. L. még: a fogalmak szócikkeit is! tésztaételek tísztaítelek fn Liszt alapanyagú, változatos összetételű és készítési módú ételek nagy csoportja. A ~ az étkezésen levestészta, főtt tészta, öntött tészták és sült tészták formájában jelennek meg. A főtt tészta és a kenyér fogyasztásának mértéke a cívisek körében is a táplálkozásszerkezet meghatározó jegye. A 20. század elején a cívis parasztságnak is a pogácsa volt a leggyakoribb, legkedveltebb sült tésztája. Ünnepi tésztaétel volt a kalács: cipókalács, kürtőskalács; a lepény: cukorlepény, krémes lepény, málélepény; a béles: vargabéles; a rétes: almásrétes, káposztásrétes, mákosrétes, meggyesrétes, túrósrétes; a palacsinta: puszta palacsinta, rakott palacsinta; a fánk: almafánk, gyűszűfánk, kürtősfánk. A múlt század elejétől kezdve a ~ körében jelentős változást hozott a gyári élesztő, az
tagló olcsó répacukor és a sütőpor. L. még: cívis konyha; a fogalmak szócikkeit is! tésztagomba: → gombatészta tésztakása tísztakása fn A → gyúrt tészta egyik fajtája. tésztaleves tísztaleves fn 1. Száraztésztából, krumpli, hagyma, szalonna és pirospaprika hozzáadásával szabadtűzön, vasfazékban készült sűrű → leves. Készítése: Vizet forralnak, előre meghámozzák a krumplit, és vékony karikákra felvágják. A vasfazékba aprítanak egy kis darab sós szalonnát, a vasfazekat a tűzre akasztva hosszú nyelű fakanállal kavargatva megpergelik. Az apró tepertők egyenletesen megpirulnak, a zsírba egy kevés paprikát tesznek, ezt lassú tűznél megpirítják, → vereshagymát is vágnak hozzá. Beleteszik a krumplit, vizet öntenek rá, kellően megsózzák. A vasfazékban a lé felforr, a krumpli fő. Amikor félfövésben van, a tésztából egy fél maréknyit beletesznek. Kanállal megkavarják, pár perc alatt a leves készre fő. Az a jó, ha a ~ nem túl zsíros, a krumpli vastag, a leves meleg. Ezért többször megkavarva hűtik. Általában reggelire főzik, neve pirítatlan tészta/mezitlábas leves. A Hortobágyon csak a juhász főzi, a csikós, gulyás → pirított-tészta-levest készít magának. 2. Metélt tésztával készült húsleves. 3. → lebbencsleves. tésztareszelő tísztareszelőÝ fn ReszelőÝnek is mondják. Hajdan négyszögletes, későbbi időkben inkább henger alakú, felül fogóval ellátott konyhai eszköz. 3 kisebb egységből áll: a nagyobb és kisebb lyukakon kétféle reszelt tésztát ké-
239
takarítás
szítenek, a harmadik részén uborkát szoktak reszelni. tésztás kása tísztás kása: 1. → Vasfazékban paprikával, szalonnával készült, több tésztával összefőzött köleskása. Készítése: Sok sós szalonnát aprítanak a vasfazékba, pirosra sütik, pergelik, pirospaprika, kevés víz, só és fél marék köleskása kerül bele. Mikor a kása → fakadni kezd, ráteszik az apróra tördelt (leveles) tésztát, amelyet a zsíros lé nem lep el, hanem belenyomogatják. Amíg a lé el nem fő, addig meg lehet kavarni, ha elfőtte, már csak fordítható. A bográcsot leemelve a függőleges tengely körül megrázzák, az étel forog benne, a teteje az aljára kerül. Kanállal a szélét lenyomkodják, domború lesz. Külön erős nyakú, hosszú nyelű → kásakavaró fakanál v. vaskanál szolgál erre a célra. Újra felakasztják a tűzre, lassan, egyenletesen fő a parázson. Ismét leakasztják, és kétszer a függőleges tengely, egyszer a vízszintes tengely körül megforgatják, így a teteje fordul le. Újra felteszik, többször forgatják, hogy ne égjen. A régi szokás szerint 32-szer kell forgatni. A hortobágyi pásztorok, ill. szegény emberek, tanyai cselédek kedvelt étele (volt), hetente akár többször is elkészítették/elkészítik. 2. Ugyanaz az étel, amelyet, amikor már sűrűre, tömör masszává főtt a vasfazékban, ügyes kézmozdulattal egyben megfordítanak. L. még: kásás tészta, slambuc tésztasulyom tísztasujom fn Zsírban v. olajban kisütött, kereszt alakú fánkféle. Készítése: A finomliszttel, tejföllel, tojással, kevés sóval és cukorral, 1 dkg élesztővel keményre gyúrt tésztából
tagló késsel 2 ujjnyi darabokat vágnak ki. Ezt a négyszög alakú tésztát a hosszabb végén középig behasítják, és forró zsírban v. olajban kisütik. Amelyik szép pirosra sül, kiveszik, porcukorral behintik. A régi → cívis konyha kedvelt eledele volt. tésztaszárító tísztaszárítóṷ fn Két 2, 5 cm hosszú léc, vékony rúd kb. 120 cm távolságra egymástól. A szoba keresztgerendájáról lógott le. L. még: tésztacsinálás tésztaszaggató tísztaszaggatóṷ fn Pogácsa, teasütemény stb. kiszaggatására való, többféle alakú forma. tésztásszütyő tísztásszütyőÝ fn Száraztészta tárolására használt → szütyő. tésztászacskó tísztászacskóṷ fn Főként száraztészta tárolására használt, nagy fehér vászonzacskó. tésztaszárító tísztaszárítóṷ fn A ház mennyezeti gerendáiról lelógó 4 db, kampós végű vasrúd által tartott 2 hoszszú léc, amelyek közé a tésztaszárító rudakat teszik. tésztaszárító rúd tísztaszárítóṷ rúd: Ujjnyi vastag bodzafa rúd, amelyre a kinyújtott tésztalapot száradni kiterítik. tetejes ~ mn Megtetézett. MegtőÝtötte a víkát ~en. tetejést tetejíst hsz Púpozva, tetézve, tetejest. tetejez ~ i 1. A → szőlővessző végét visszavágja. 2. → Dohány bugáját levágja. − Adatolt igekötős alakjai: → betetejez, letetejez, megtetejez. tetem ~ fn Holttest v. állati hulla. Tetemre híj: a) gyilkosság azonosításához megidéz. b) gyilkosság tanújaként megidéz. − Összetételekben is előfordul: a
240
takarítás
gyűrűstetem/gyűrűtetem csontkinövés a ló lábán, a holttetem zsírdaganat az emberi testen, főleg a fejen. tetemoldófű tetemóṷdóṷfű fn Boszorkányok rontása ellen használták. → Pákászok gyűjtötték és árulták. tetés ~ mn Tetézett. Tetésen főként a galuskát és a puliszkát lehetett (tányérba) tenni. Tetés tányírral: tetézett tányérral. tetés tányér: → tetés tetéz ~ i 1. Vminek a tetejét rakja. 2. → Rézműves az öntőszekrényt teletölti homokkal. L. még: betetéz tétova títova hsz Ide-oda. Tétova tekingetett. tetoválás ~ fn A juh megkülönböztetése festékkel. L. még: juhtartás tető tetőÝ fn 1. Régi nevei: → haj, hajazat, fedél. Az épület, építmény belső részét védő réteg, ~zet. A legrégebbi és legfontosabb épületszerkezeti elem. A legkezdetlegesebb emberi hajlékok valójában csak ~ből álltak. Összetételben pl. → bádogtető, szalmatető. Tetejivel: megtetézve, púposan. MegtőÝtötte a víkát tetejivel. 2. Az egérfogó felső deszkalapja, amely az egérre csapódik. − Közmondás: Jóṷ tetőÝ tartya a házat: jó férjnek jó a felesége, boldog a családi élete. L. még: kantártető, rolnitető tető-anyavirág ~ fn A → dohány tetején növő, termést hozó virág. A tetőÝanyavirágot tördejjük le. tetőfedő tetőÝfedőÝ fn Cserép- és palatetők készítésével foglalkozó szakember. L. még: *céhen kívüli kismesterségek
tagló tetőgerinc tetőÝgerinc fn A háztető vízszintes éle, amelyben a tető két ferde súlya találkozik. tetőz tetőÝz i Kazlat befed, tetéz. L. még: kazal tetszik teccik i Rémlik. Úgy teccik, a fiamat láttam ott. − Szólás: Ha nem teccik, tegyíl rulla!: a) nem törődöm vele, hogy ~-e neked v. nem. b) felőlem akár el is mehetsz! L. még: feltetszik, megtetszik, untercikk tetszős teccőÝs mn Szép, kívánatos. Szólás: Aki ragyás/szeplőÝs, az a teccőÝs: (gúny) az a szép, aki ragyás/szeplős. Más változatban: Ha nagyon szeplőÝs, nagyon teccőÝs. tettet ~ i Színlel. tetterossz ~ mn 1. Gonosz 〈ember〉. 2. Haszontalan, semmirekellő. tetterossz kölyök tetterossz köjök: Az elnevezés változatai: tettevette rossz /rongy köjök. Főleg a szülő mondta csintalan gyerekére, kb. 7 éves korig, v. míg iskolába ment, mert akkor már komolyabb volt, hiszen kötelessége volt: tanulnia kellett, könyveket befedni, táskáját rendbe tenni stb. tettevette rongy kölyök: → tetterossz kölyök tettevette rossz kölyök: → tetterossz kölyök tetthelyen tetthejjen fn Ott a helyszínen, azon a helyen. tettszínzsír teccínzsír fn Szemkenőcs. tetű ~ fn 1. Emberen, állaton élősködő lapos testű, apró, szárnyatlan rovar. Régen különösen a szegények körében az elmaradott → tisztálkodási körülmé-
241
takarítás
nyek, a hosszú, gubancos hajviselet miatt gyakran előfordult a fej~, → hajtetű. Ha egy tetves ember meghalt, amikor kiterítették, sült meleg szalonnát tettek a tarkójához, amelyre a tetvek odagyűltek, nem mászkáltak a halott fején, hanem megültek a jóṷ langyos hejen. Ugyanebből a célból a még le nem zárt koporsóba is gyakran helyeztek a halott feje alá meleg szalonnát. A ~ ellen az elemi iskolában a gyakori → tetűvizsgával védekeztek. A ruhatetűvel a cívis háziasszonyok csak a második világháború alatt találkoztak, a muszkák (később a hazatért hadifoglyok) hozták magukkal. Erős főzéssel igyekeztek tőle a ruházatot megtisztítani. Frazémákban is szerepel. Átokban: A ~ egye meg a nyakadat! Mennyík el a ~ a nyakadrul!: ti. halj meg! Szóláshasonlatban: Ojan lassan mászik, mint a ~: lassú járású. Ojan, mint akit a ~k rágnak – mondják gúnyosan a nagyon sápadt emberre. 2. A ~ nem emberen élősködő fajtái a baromfi testén megtelepedő → tyúktetű, apró, szárnyatlan légy a → méhtetű. A gyümölcsfák kártevője a → gyapjastetű, azaz gyapjas pajzstetű, a fa gyökereit pusztítja a → gyökértetű. Az → elefánttetű az akazsufa termése, fogfájás gyógyítására használták, a ragadványfű termése a ruhába beakadó → koldustetű. Fagyástól származó viszketeges betegség a lábon a → vaktetű. tetűfészek: → pillempánty tetűhinta ~ fn (gúny) Ortodox izraelita férfiaknak a fül előtt lecsüngő hoszszú hajtincse, pajesz. L. még: zsidó tetűvizsga ~ fn Az elemi iskolában minden héten megtartott tisztasági vizs-
tagló gálat. Ennek során a tanulónak jól előre kellett hajtania a fejét, a tanító (néni) alaposan megvizsgálta, és akiben fejtetűt v. serkét talált, hazaküldte azzal, hogy a gyermekben tetűt talált. Nagy szégyen volt. A tetves gyermek addig nem mehetett vissza a társai közé, amíg otthon ki nem tisztították a fejét. Otthon a heti hajmosás során denaturált szesszel v. → tetűzsírral kezelték, a petróleumot annak büdös szaga miatt kevesen használták. L. még: tisztálkodás tetűzsír ~ fn → Tetű elleni kenőcs. Régen a tetves gyereknek ezzel kenték be a fejét. L. még: tisztálkodás tetyeg-tötyög: → tiyeg-tötyög tévelődik tívelőÝdik i Töpreng, erősen gondolkodik. Azon tívelőÝdök, hogy hova tettem a kapukulcsot. Tévelygő TívejgőÝ tn Az → Istvánmalom részvénytársasága által létesített közpark volt szökőkutakkal és szobrokkal. A malom udvarán volt, nevét kacskaringós, bokros útjairól kapta. tevődik tevőÝdik i Valahova tevőÝdik: vmit vhová tesznek úgy, hogy keresni kell. tézni: → stészli tézsla ∼, dézsla fn Összetétellel: tézslarúd (dézslarúd). 1. Az → eketalyiga, borona stb. elé akasztott vonórúd, amely mellé az igás állatot fogják. Két fajtája a → csikoltó tézsla és a → szántótézsla. 2. Négyes v. hatos ökörfogatban a szekérrúd meghosszabbítására való rúd (→ csikoltós tézsla). 3. Ökrösszekérnél használt hosszú rúd, amelyre a jármot akasztják. tézslarúd: → tézsla
242
takarítás
tézslaszeg ~, dézslaszeg fn Rúdszeg. Tiborc utca: → Bánk tied ~, tiéd nm − Közmondás: A tiédet tedd el, a másét ne vedd el!: a magadéra vigyázz, a máséhoz ne nyúlj! tiéd: → tied tiglinc: → stiglic tik ~ szn Ti. Gyertek, nízzítek csak, ez az asszony, nem ~! tikog ~ i Tyúk (, ha vmi a torkán akad) kapkodva, húzósan lélegzik. tilalmas ~ fn Legeltetés elől elzárt, védett terület. A ~ba vóṷt a jószág. A fiatal tengerifőÝd is ~ vóṷt a tehenek ríszire. tilalmas kaszáló tilalmas kaszálóṷ: Pl. lovak számára elkülönített, más állatok elől elzárt kaszáló. Ahol most a repülőÝtér van, ott a város lovainak vóṷt a tilalmas kaszálóṷja. tilinkó tilinkóṷ fn 1. Kisebb → furulya. 2. Fűzfasíp, fűzfafurulya. tilinkózik tilinkóṷzik i → Tilinkón játszik. tilolás ~ fn Az a folyamat, amikor a → kendert megtilolják, azaz a fás részeit ütögetve pozdorjává törik. tilos ~ fn Tilosba legeltet: nem a saját területén legeltet, mások művelt földjeire, esetleg erdős területre hajtja a nyájat, lopva terel. Szólás: Tilosba jár: férfi a más asszonyát szereti. tilos erdő tilos erdőÝ: Fiatal, emiatt védett → erdő. A ~ben nem volt szabad legelteni, csak az ún. → szálerdőben. tiltó tiltóṷ fn 1. → hombártiltó. 2. Felhúzható deszkalap a ládaszerű rakterülettel bíró → szekéren.
tagló tímár ~ fn Összetett szóval: tímármester. Eredetileg nyersbőr kikészítését végző, ill. egyszerűbb lábbeliket varró mesterember, iparos. Ez utóbbi tevékenységre utal a régi latin eredetű megnevezés is: szutor. A 14. századtól azonban a bőrkikészítő és lábbelivarró kettős tevékenységéből fokozatosan a bőrkikészítés válik uralkodóvá, ill. kizárólagossá. A szarvasmarhatartással (is) foglalkozó cívis parasztpolgárok városában a → tímármesterséghez kedvezőek voltak a körülmények. Debrecenben több mint hat és fél évszázadon át (szervezetten) volt jelen a ~ság. L. még: *tímárcéh, tímártársulat, varga tímárbál ~ fn A → tímártársulat évente rendezett, zártkörű (farsangi) bálja, nyitótánccal, vacsorával. Legutoljára 1937-ben rendezték meg. A ~ok ún. → batyusbálok voltak. A tímárifjúság szórakozását, nevelését szolgálták a részükre rendezett táncos összejövetelek is. *tímárcéh: Az egyik feltevés szerint a debreceni → tímárok céhe hazánk egyik legrégibb ilyen jellegű társulása, céhlevelük 1355 táján keletkezett. A másik szerint a 17. században a tímárok még a csizmadiacéhbe tartoztak, önálló szervezetet csak a 19. században alakítottak. Ekkor hozták létre a lábbelikészítésből kirekesztett debreceni vargák a tímárok céhét, akik ekkor már csak a nyersbőr kikészítésével foglalkoztak. A ~ élete a céhszabályok szerint zajlott a tagjai közül választott elöljárók irányításával. Működése, szervezete nem sokban különbözött a többi céhétől. Élén az évenként választott főcéhmester állt. Más tisztségviselői a céhjegyző/céhdeák,
243
takarítás
atyamester, bejárómester, látómester/ műlátómester, szolgálómester, táblamester, székülő/székülőmester voltak. Gyűlésre, más fontos eseményre a behívótábla/tábla körbejáratásával hívták meg a mestereket. Járatása még a céhes szervezet felszámolása után (1872), a 20. század elején is előfordult. L. még: tímártársulat; a fogalmak szócikkeit is! Tímár Kis Imre: → cívis ragadványnevek tímárlegény tímárlegíny fn A bőr kisipari kikészítését elsajátító, már felszabadult ifjú. tímármester: → tímár tímármesterség: − A/ Debrecenben több mint hat és fél évszázada (szervezetten) van jelen a tímárság (*tímárcéh). Az ipar- hoz az állattartással foglalkozó gazdálkodók városában adva voltak a körülmények. A ~ alapanyaga az állati bőr, ennek fő rétegei kívülről befelé haladva a színhártya, irha, hájas réteg/ hájas hártya. A bőr legértékesebb része a hát (rész) és a far(rész), kisebb értékűek a nyak, hasszél, hátsó láb, első láb, fej. Életkor szerint van: borjúbőr, pitling/ növendékbőr, marhabőr. Az említett szarvasmarhabőrök mellett kisebb mennyiségben készítettek még bivaly-, ló-, kecske-, juh-, sertés- és kutyabőröket is. A debreceni tímárok az első világháború előtti évekig csak szárazbőrt készítettek, később már sós bőrt is. A leggyakoribb bőrhibák a vakbogár/vakmétely, ill. a vakmetszés és a horoglyuk. – B/ A bőrkikészítés munkamenete vázlatosan: áztatás az ázóban, áztatóskádban, húsolás (eszköze: a húsoló/séroló), színelés (eszköze a színelő-
tagló kés), szőrtelenítés, meszezéssel és kopasztással (előbbi eszköze a meszesfogó, utóbbié a kopasztó kés/kopasztó kasza), faragás (eszköze a faragóbak és a faragókés). A cserzés/cserezés cserlében történt ún. fennállóhordóban v. gödörben (gödörcserzés). A kicserzett és lezsírozott bőr kisimításának művelete a taszítás, ezt kőtaszítóval, ill. vastaszítóval, réztaszítóval, esetleg üvegtaszítóval végezték. A bőr végső alakját a másodolással és a puffolással nyerték el, ennek szerszáma a puffoló volt. A cserzés után a festés következett, anyaga a cseres üstben kenyérhéjból és rozsdás vasból kikevert vasfesték volt. A (növényi) cserzés utáni végső művelet a barkázás, eszköze a barkázófa/fodorítófa. Az 1910-es évektől a munka megkönnyítésére hasítógépet használtak. (A bőrkikészítés részletes leírását Pető József és Hubert Éva munkáiban találjuk.) L. még: a fogalmak szócikkeit is! tímártársulat ~ fn A → tímárok szervezete. A debreceni ~ a →* tímárcéh megszűntetése után, 1872-ben alakult. Alapszabályában kimondja, hogy jog- elődjének a feloszlatott tímárcéhet tartja. Céljai sokrétűek, a társulati tagok gazdasági érdekeinek előmozdítása (árucsarnokkal, raktárral, kiállításokkal), vmint kölcsönpénztár, betegsegélyező, temetkezési pénztár létesítése mellett gondja van a tímárfiatalok képzésére, szakmai fejlődésük elősegítésére. A hajdani céhhagyományoknak megfelelően tagjainak viselkedésére, a tímárfiatalok erkölcsi nevelésére, szórakozási alkalmak (pl. → tímárbál) megszervezésére is figyelmet fordít. A társulat élén a 3
244
takarítás
évre választott vezetők állnak: az elnök, a jegyző, a pénztárnok és a titkosan választott számvevő bizottság. (A társulat székháza a Hunyadi utca 1. szám alatt volt.) A debreceni ~ dinamikus fejlődését az első világháború megállította, az országcsonkítás jelentősen visszavetette, de a két világháború közötti évtizedek és a 2. világháborús hadi megrendelések ismét helyzetbe hozták. (1938-ban a hazai tímárműhelyek fele Debrecenben volt.) A fordulat éve után azonban több kényszerű átszervezést követően a társulatot 1950-ben hatóságilag megszűntették. A hajdani híres tímárdinasztiák utódainak tevékeny közreműködésével azonban több kiadvány, összefoglaló szakmunka és nem utolsósorban az 1995-ben egy régi tímárportán, a mai Nagy Gál István utca 6. szám alatt berendezett Tímárház gazdag anyaga, ill. utcanév (Tímár utca) is őrzi ennek a fontos iparágnak az emlékét. Tímár utca: → Debrecen gazdasága és társadalma, tímártársulat, utcák–utcanevek tímárüzem ~ fn A → tímár műhelye. A Honvéd utcán is volt ~. timsós cserzés timsóṷs cserzís: (rég) → Szőrmekikészítőknél: már nem használatos magyar találmány, amelynél timsót használnak a cserzési eljáráshoz. tinó tinóṷ fn Nevének változata: tinóṷbornyú. Idősebb, de még nem jármos, ivartalanított bikaborjú (→ ökörtinó), ill. még nem jármos, bármely nemű borjú. Nagyobb csoportja a → tinógulya, pásztora a → tinógulyás, épülete, épületegyüttese a → tinótanya. − Jármoláskor
tagló a ~kat sosem fogták be a leghátsó sorba, csak előre, három ökörpár fogatolásakor pedig középre. − Szólás: Ha nem megy, vigyed, majd megeszi a bikaszemű tinóṷ: hasznavehetetlen takarmányra mondják. Közmondás: Tanúj, tinóṷ, ökör lesz belőÝled!: addig tanulj, míg fiatal vagy! L. még: szarvasmarha tinóborjú: → tinó tinóbőr tinóṷbűr fn → Tímármesterségben a fiatal, ivartalanított bikaborjú kikészített v. kikészítetlen bőre mint (nyers)anyag. tinógulya tinóṷguja fn (Ivartalanított) bikaborjakból álló → gulya. tinógulyás tinóṷgujás fn A → tinógulya pásztora. tinórigomba tinóṷrigomba fn Tinórugomba, azaz tinóorrú → gomba. Egyik fajtája a → fenyőalja-gomba. tinórugomba: → tinórigomba tinótanya tinóṷtanya fn 1. Olyan → tanya, ahol fiatal, rendszerint 1−3 éves herélt bikaborjakat tartanak. 2. Tinógulyások kunyhója a pusztán. tinta ~ fn Régies népnyelvi ejtése: tenta. Írásra használt, rendszerint sötét színű oldat. tintafosó tintafosóṷ fn (rég, gúny) Tanult ember, főként hivatalnok. tintanyaló tintanyalóṷ fn Ügyvédbojtár, írnok. tintatartó: → kalamáris *tintinnabulista: Csengető diák az ősi → Református Kollégiumban. tipeg-topog ~ i Tanácstalanul ideoda lépeget. Szóláshasonlat: Tipeg-topog, mint ruca a jégen: ügyetlenül ideoda lépeget.
245
takarítás
tipli ~ fn Falba erősített fakocka. Különböző felszerelési tárgyak felerősítésére szolgál. tippan ~ fn Összetétellel: tippanfű. Agrostis. Vékony, hosszú szálú pázsitfű. Több fajtája van. A → marikkal rakott tippan/marokra rakott tippan kis csomókban növő pázsitfű. A legelésző állatok, különösen juhok kedvelt fűféléje, sok nő belőle a Hortobágyon. A → sivótippan szíki fűféle, a juh csak kényszerből legeli. A → feketetippan hosszú lapos kalászú, évelő pázsitfűféle, növénytani neve angolperje, a → libatippan sárga virágú, kúszó szárú gyomnövény, hivatalos neve libapimpó. A → fehértippan dús levélzetű, dús virágú növény, takarmányként is hasznosítják. L. még: Hortobágy növényvilága tippanfű: → tippan tippanmeszelő tippanmeszelőÝ fn → Tippanból készült → meszelő. tippanos legelő tippanos legelőÝ: → Tippannal borított → legelő. Ez volt az ún. sikeres legelő is, mert gyorsan meghíztak rajta a jószágok. tirhul ~ i Eltakarodik, elhordja magát. Tirimpó: → hortobágyi csárdák tiritarka ~ mn Tarkabarka. tirpák ~ mn/fn Szlovák, tót. Tisza ~ tn – A/ A folyó a megye északnyugati határát érinti. Hajdú-Bihar megye a ~ vízgyűjtőterületéhez tartozik. A → Hortobágy néhány száz évvel ezelőtt még az Alföldön kalandozó ~ hatása alatt állt. A puszta mai képét a 19. század vízrendezései (folyók szabályozása, mocsarak lecsapolása), a legeltető állat-
tagló tartás, erdők kivágása, felégetése alakították ki. A Hortobágy felszínét a ~ és mellékfolyóinak áradásai formálták síksággá. A hortobágyi pusztai tavak a ~ elhagyott vízmedreiből, a → morotvákból maradtak fenn. – B/ Gyermekek egymást ugrató mondókája: Íg [ég] a ~, bolond aki issza! Szólás: Higgyed, bolond, íg a ~, szalmával óṷttyák!: bolond beszéd ez, nem hiszem én ezt. Nagyotmondó, hazudozó embernek mondják: Íg a ~, rostával horgyák rá a vizet. Ojan sok van belőÝle, hogy ~´t lehetne vele re- keszteni: rengeteg van belőle. Közmondás: Ki a ~ vizit issza, vágyik annak szíve vissza: a ~ vidékére való ember mindenhonnan visszavágyik szülőföldjére. Gúnyos, durva „változata”: Ki a ~ vizit issza, saját levit issza vissza. Tiszacsege: → Hortobágy tiszafa ~ fn A → Tisza örvénylő vízében hosszan heverő, ásványi sókkal átitatott, a korhadásnak ellenálló fatörzs, amelyet a pásztortanya előtt felállítva ágasfának, dörgölődzőfának használtak. Tiszahát ~ tn − Szóláshasonlat: Várják, mint ~on az árvizet: (tréf) egyáltalán nem várják. tiszta ~ mn 1. Tisztába legyen: ~ legyen. 2. Tisztába tesz: halottat megmosdat, átöltöztet. L. még: temetés tisztál ~ i 1. Mos vkire. 2. Mosás befejező szakaszát végzi, kimosott ruhát öblít, → kitisztál. tisztálás ~, tisztállás fn A mosás, ruhamosás utolsó szakasza. Ekkor már szappant nem használnak, csupán tiszta vízbe kiöblítik, kicsavarják a ruhát, és úgy száritják meg.
246
takarítás
tisztaliszt ~ fn A → liszt java, a legfinomabb liszt; → lángliszt, muntliszt. A ~ finom őrlísű főÝzőÝliszt. Az őÝrlís eleje vóṷt a ~, és utána jött a ke- nyírliszt. tisztálkodás ~ fn – A test tisztán tartása, amely a mosakodásból, a kéz, láb, fog tisztán tartásából, a hajmosásból (fehérnemű, ill. ágynemű cseréjéből) stb. áll. A ~ gyakoriságát meghatározza az évszak és a végzett munkák jellege. – A/ A cívisek ~i szokásai összefüggenek azzal is, hogy a 20. század elejéig csak kevés házban volt (berendezett) fürdőszoba. Nyáron gyakrabban és alaposabban tisztálkodtak, naponként megmosakodtak sötétedéskor. A napon megmelegített vizet az itatóvályúba, fateknőbe, lúgzókádba, lavorba öntve a férfiak derékig, a nők karjukat, arcukat, nyakukat mosták meg. Ilyenkor általában lábat is mostak.− A naponkénti esti ~ téli időszakban gyakran elmaradt, de az évszaktól független reggeli arc- és kézmosás általános volt. Kezet napközben is gyakran mostak, különösen a házimunkát végző aszszonyok. Jó időben a mosakodás leginkább a kútnál történt, máskor a ház közelében v. a konyhában. Az idősebb férfiak televették a szájukat vízzel, és azt tenyerükbe engedve mosakodtak meg, v. a lavorból kézzel kimerített vízbe belefújtak, így mosták meg a nyakukat, arcukat. A fiatalabbak kézre töltött vízzel tették ugyanezt. A gyerekek fateknőben, később pléhlavórban mosakodtak. A mindennapi ~hoz tartozott a haj bevizezése v. vizes kézzel történő lesimítása és a gyerekek megfésülése. Az ünnepnapra
tagló készülve télen-nyáron hetente egyszer, szombat este az egész család a nagy mosóteknőben (dézsában v. szapulókádban) alaposan megmosakodott. A mosakodás szigorú életkorbeli és nembeli elkülönüléssel történt. A mosókondérban megmelegített vízben először a kisebb gyerekek mosakodtak. Ha több gyerek volt, a hasonló korúak és azonos neműek ketten egyszerre ültek a mosóteknőbe. Nekik egy idősebb családtag, rendszerint az édesanya segített: megnedvesített vászondarabra, kis törülközőre házilag készített mosdószappant kent, ezzel jól bedörzsölte, lecsutakolta a hátukat, kezüket, karjukat, és alaposan megmosta, megtörölgette, majd ezután lefektette őket. A kicsik után a nagyobb fiúk, majd a férfiak következtek, végül a lányok, asszonyok mosakodtak meg. (De még az azonos neműek is szégyelltek egymás előtt mosakodni. Pl. egy serdülőlány még az anyja előtt sem mosakodott, v. az apa nem vetkőzött le még legényfia előtt sem.) A nagylányok a hétvégi ~hoz, de gyakran a hétköznapi mosakodáshoz is illatos mosdószappant, bolti szappant (→ kulcsosszappan, habszappan) használtak. A család közös ~ánál a nagymamára, dédmamára legutolsóként került sor. Ha vizet cseréltek, a víz nagy részét kimerték, a maradékot a teknőt oldalra fordítva a rajta levő lyukon át vödörbe engedték.− A gyerekek szombati ~ának része volt a heti → hajvizsga. Akinek a fejéből a fejfetű az asztalra terített fehér papírlapra kiugrott, annak denaturált szesszel jól bedörzsölték a fejét, sőt biztonságból a többi gyerekét is. Az iskolában a tanítók vizsgálták
247
takarítás
rendszeresen a tanulókat. Akinél hajtetűt találtak, azt hazaküldték, amíg otthon ki nem takarították, nem mehetett iskolába. – B/ A felnőttek fehérneműcseréjére általában a hét végi ~ után kerítettek sort, de függött az elvégzett munka jellegétől is. Az átizzadt alsóneműt, inget, az elszennyeződött felső ruházatot hétköznap is igyekeztek tisztára cserélni. A gyerekeken alsó fehérneműt néha naponként, fehérneműt 2−3 naponként váltottak. A tiszta ágyneműre is gond volt. Az igényesebb családokban a gyerekek hetenként, kéthetenként tiszta ágyat kaptak, azaz tiszta ágyneműt. A csecsemő (kisgyerek) körmét, haját az anyja vágta le ollóval. A hajat főleg a szeme előtt igazgatta meg, hogy jól lásson. Amíg a gyerek nem ment iskolába, néhányszor nullás géppel kopaszra nyírták, hogy erősödjön a haja, a kislányokkal is ezt tették. A legtöbb háznál volt hajvágó olló, és a nagy hajat fésűvel, ami a fésű fogain túl volt, levágták. – C/ A férfiak → borotválkozása házi szappannal történt, később a tehetősebbek tégelyes krémet használtak, késpengével.− D/ A hét végi ~kor a kéz, a láb és a fog ápolását is elvégezték. A fogak ápolása nem volt rendszeres, a reggeli-esti fogmosást nem ismerték. Fogápolásra leginkább a szombati ~kor kerítettek sort, ujjukra tett sóval dörzsölték meg a fogakat. Fogkefét, fogkrémet csak az igényesebbek használtak. Sokan azonban megelégedtek a száj kiöblítésével, a fogak megdörzsölésével. A gyerekekkel almát rágattak, hogy szép és erős fogaik legyenek. – E/ Hajmosásra rendszerint nem a szombat esti nagy mosakodáskor kerítettek sort.
tagló A lányok hetente-kéthetente, az asszonyok havonta, az idős asszonyok pedig évente egyszer mostak hajat. A gyerekek haját fürdetéskor mosták meg. Hajdan → mosóteknőben hamulúggal, ill. mosószódával, később nagy alumíniumlavorban lúgos szappannal mostak hajat, és ecetes vízzel kétszer-háromszor öblintettek. Az így megmosott haj selymes puha lett, az ecet közömbösítette a szappant. A frissen mosott hajat régen általában disznózsírral, később dióolajjal kenték be, hogy ne húzza a fésű, és ne szálljon szerteszét a haj (→ hajápolás). – F/ A csecsemőt születésekor a bába v. a felfogadott → fürösztő asszony fateknőben megfürdette, a vízbe olykor tejet tettek, hogy szép legyen a bőre. A kisbabát általában naponta kétszer megfürdették, de tisztába is csak ilyen alkalmakkor tették. Fürdetés után a testhajlatokat falról lekapart sárga földdel kenték be kivörösödés ellen (→ fürösztés). Az anyát 1−2 napig szintén a bába v. a fürösztő aszszony, majd vmelyik asszony a családjából mosdatta. Ágyban fekvő be- teget, magatehetetlen családtagot 2−3 naponként mosdattak. A halott mosdatását a család nőtagjai v. a → halottmosdató asszonyok végezték. – G/ Ahol a lakóhely közelében nagyobb szabad víz volt, ott a gyerekek és a serdülők nyaranta eljártak fürödni, de ez elsősorban játékot és szórakozást jelentett, nem ~t. Nagylányok karácsonykor a mosdóvízbe almát tettek, hogy olyan szép pirosak és egészségesek legyenek, mint az alma. Általános gyakorlat volt a növényi nedvek, állati termékek használata mágikus szépítő céllal, pl. szeplő ellen. A tej, tej-
248
takarítás
szín, vaj a cíviseknél is ismert és használt szerek voltak az arcbőr simábbá tételére. A kivörösödött kezeket és lábakat faggyúval kenték be. Az arc pirosítása az 1930−40-es évek óta terjedt el, a fiatal lányok piros ruhával v. papírral dörzsölték be az arcukat. – H/ A ~hoz hiedelem jellegű előírások és tilalmak is kapcsolódtak. Ez főleg a kisgyerek fürdővizére volt érvényes, de általában tanácsos volt olyan helyre önteni, ahol nem léphet bele senki. A ház elé sem volt szabad önteni, mert a hiedelem szerint az a család halottainak a helye. tisztálkodik ~ i Igekötővel: → feltisztálkodik, megtisztálkodik. Tetőtől talpig megmosakszik, és tiszta alsó-, felsőruhát vesz fel. L. még: tisztálkodás tisztáló: → tisztázólé tisztamész ~ fn → Tímároknál: frissen oltott, új mész. tisztára ∼ hsz Teljes egészében. Tisztára csak velem tartya fenn a kapcsolatot. tisztaszoba ∼ fn Vendégfogadásra használt, díszesen berendezett szoba. A cívis parasztpolgárság körében a 19. században terjedt el. L. még: cívis ház tisztátlan ~ mn Erkölcsi, vallási szempontból nem tiszta. tisztázás ~ fn → Pálinka főzésekor a már egyszer átforrt, viszonylag letisztult szesz újraforralása a → tisztázóüstben. tisztázó: → tisztázólé tisztázólé tisztázóṷlé fn Másik neve: tisztázóṷ, ennek alakváltozata: tisztálóṷ. Mosáskor az utolsó lé; ruha mosásakor: öblítővíz. A ~be töltötték a kíkvizet, a kékítőt.
tagló tisztázóüst tisztázóṷüst fn Finomítóüst. → Pálinkafőzésnél 2 üstöt használnak, az egyik a → cefreüst/cefrésüst, a másik a ~. tiszteletbeli ~ mn Köztiszteletnek örvendő, komoly, tekintélyes. Az én kírőÝm ~ ember vóṷt. tiszteletes: → pap tiszteltet ~ i Vkivel üdvözletét küldi vkinek. tisztesség tisztessíg fn Megbecsülés, megtisztelés. ŐÝtözz fel szípen vasárnap tisztessígire! Közmondás: A jóṷ/szíp ruha tisztessíg: öltözetünkkel is ki kell fejeznünk az alkalom, a személy stb. iránti megbecsülésünket. tisztességes tisztessíges mn Jó, hasznos. Ez tisztessíges üzlet vóṷt. tisztigat ~ i Tisztogat. tisztiló tisztilú fn Hosszabb derekú, vékonyabb, izmos (katona)ló. Fontos szempont volt az is, hogy a háta ne mélyedjen nagyon. tisztítóbenzin tisztítóṷbenzin fn Tisztításra használt benzin. tisztítóhordó tisztítóṷhordóṷ fn A → lajterhordó ajtóval lezárt része, benne történik a szőrmésbőr tisztítása a nedves fűrészporban. tisztítórés tisztítóṷrís fn Léccel zárható nyílás a kaptár ajtajánál, a méh ezen kotorja ki a szemetet. L. még: méhészet tisztul ~ i 1. Takarodik vhonnan. Tisztujj innen! 2. Menstruál. − Adatolt igekötős alakjai: → feltisztul, kitisztul. tisztulás: → menstruáció tisztulási százalék tisztulási százalík: A megvásárolt → gyapjú azon, száza-
249
takarítás
lékban kifejezett része, amely a tisztulási veszteség mennyiségét fejezte ki. tisztulási veszteség tisztulási vesztesíg: A megvásárolt → gyapjú azon, kárba vesző része, amely a mosás során mint szennyes anyag távozott. A tisztulási százalék általában 40−60% között volt. tisztuló kirepülés tisztulóṷ kirepülís: Télen, tél után a méheknek az első enyhe napon való kiszállása, hogy kiürítsék a bélrendszerükben felhalmozódott emészthetetlen anyagokat. L. még: méhészet titok ~ fn − Közmondás: Nem ~, amit két ember tud: ne osszuk meg titkunkat senkivel sem! Nincs az a ~, amit az időÝ ki nem forog: idővel minden ~ napvilágra kerül. Más változatokban: A titkot a (sánta) tyúk is kikaparja: A titkot a vak tyúk is megleli. L. még: juhásztitok titula ~ fn Ranggal, tisztséggel járó cím, → megszólítás. titulál: → tituláz tituláz ~ i Alakváltozata: titulál. Megtisztelve vmilyen néven szólít. Pl. ha ténsúrnak stb. mond vkit. L. még: megszólítás tityeg-tötyög ~ i Alakváltozata: tetyeg-tötyög. Kisgyerek kezd járni. tized ~ fn (rég) Összetétellel: utcatized. Falunak, városnak közigazgatási, esetleg földet közösen birtokló egysége. tizedén tizedin hsz A termés tizedrészéért. Tizedin vág/arat: minden tizedik mázsa az aratóé. A búzát is ~ v. tizenkettedin vágták, vagyis minden tizedik (tizenkettedik) q az aratóé volt. Ha keresztből részelt, akkor a keresztből volt
tagló minden tizedik (tizenkettedik) az aratóé, de ez kiment a divatból. L. még: arató tizedes ~ fn − 1. Tréfás ritmusos, rímes frazéma a 20. század elejéről: Aki himlőÝs, az a hejes, abbúl lessz a jóṷ ~. 2. →*utcatizedes. *tízházgazda: Az → *utcatizedesek és az → utcakapitányok választott beosztottja volt. Tizenháromváros ~ tn 1745-ben már ezen a néven nevezik a Hatvan utcai kaputól a Német utcai kapuig terjedő utcát. Itt ütötték fel a 13 szepesi város kalmárai sátraikat a debreceni nagyvásárok alkalmával, és itt volt a szálláshelyük. 1912 után kapta a Szepességi utca nevet. A múlt század első évtizedeiben főként → talyigások lakták. − Neve ma egy városrészt jelöl, a Szepességi utca és környéke tartozik hozzá. tizenkettedén tizenkettedin hsz A termés tizenketted részéért. L. még: tizedén tizenkettő tizenkettőÝ szn − Szólás: Nincs ki a tizenkettőÝre, a tizenhármat meg halaggya: (tréf, gúny) nem egészen normális. A 12 és a 13 szimbolikus jelentésű szám. tízjárásos körtegomb: → körtegomb tó tóṷ fn Természetes úton létrejött v. mesterségesen kialakított vízgyűjtő mélyedés, egész éven át víz alatt levő terület. A természetes ~nál a → földárja fakad fel, és ez táplálja állandóan. A hortobágyi pusztai tavak a → Tisza elhagyott vízmedreiből, a → morotvákból maradtak fenn. A hortobágyi tavaknak nem annyira a vize mély, inkább a sara feneketlen, mivel a vízálló réteg felázik,
250
takarítás
és ez a ~ba hulló porral és növényi részekkel egyesülve piszkos, fekete színű iszapot alkot. tócó tóṷcóṷ fn Vízzel borított, mélyen fekvő, lapos terület. – A tó fn kicsinyítő képzős származéka, jelentése: ’kis tó, tavacska’. Debrecenben tulajdonnév (is): → Tócó. Tócó Tóṷcóṷ tn – A/ A józsaiak Fojóṷnak is mondják. Egykor bővízű folyó, ma nagyobb részén csatornázott vízfolyás. – B/ Első írásos említése 1394-ből való. Mivel Debrecen kizárólagos halászati jogot a középkorban csak az akkor még bővízű ~n gyakorolhatott (→ halászat a hortobágyi vizeken), egy 1554-ből származó városi tanácsi rendelet az idegeneket eltiltotta a ~ban való halászattól. Egy másik okiratban a tanács a tímároknak megtiltotta, hogy a kikészítendő bőrök mosásával a folyót szennyezzék. Ar- ról is tudunk, hogy a régi időkben a ~n néhány vízimalom is állt, amelyek a jómódú cíviseké, a városé, a Kollégiumé és az Ispotályé voltak (→ malom).− C/ A ~ több ágból ered Hajdúböszörmény határában, Zelemérnél. Innen veszi útját Debrecen felé. Széles, mély völgye bizonyítja, hogy egykori nagy vízfolyás iszappal feltöltődött medrét használja. A ~ hossza ma majdnem 26 km. Medre a balmazújvárosi útnál, a → Tócóskertnél és Szepesen a legszélesebb. A vízfolyás egyes szakaszainak több neve volt: így pl. északi részét Kis-Tócónak, a Kishegyesi úttól délre levő szakaszt Nagy-Tócónak is nevezték. Debrecen határát tkp. a ~ osztja ketté: a nyugati fekete földi és a keleti
tagló homokos területre. Vize vmikor Debrecen területén is több ágban folyt, de mai csatornázott medrében nyaranta már alig csörgedezik egy kevés víz. Elhaladva Debrecen nyugati része mellett, felveszi a részben tisztított és a tisztítatlan szennyvizet, majd 2 ágra szakad. A keleti ág, amely a tisztított szennyvizet szállítja, felveszi a ~ nyugati ágát. Debrecentől délre a korábbi mélyedésekben halad tovább, de itt is megrendszabályozták. Sáránd községgel egyvonalban összefolyik a → Kondorossal. – D/ Debrecenben több belterületi név kapcsolódik hozzá: Tócópart utca, Tócós utca, Tócóskert tér, Tócóvölgy sétány. Tócó-ér: → betyárvásár Tócópart utca: → Tócó Tócóskert Tóṷcóṷskert tn A → Tócó keleti partján elterülő kertség hajdan Debrecen egyik legrégibb szőlőskertje volt, ahol gyümölcsöt és zöldségfélét is termesztettek. A ~ről az első följegyzés 1560-ból való. 1720-ban a kertséget új szőlőtelepítéssel bővítették. Az 1980-as évek közepén lakótelep épült a területén. 1997-ben református és katolikus templomot kapott. Tócóskert tér: → Tócó Tócós utca: → Tócó Tócó-völgy Tóṷcóṷ-vőÝgy tn A → Tócó hossza a debreceni határban elérte/eléri a 20 km-t. A hajdani folyóvölgy a város belső területénél 3−15 m-rel mélyebben feküdt. A Tócó egykor ebben a széles mélyedésben haladt, völgyét a folyóvíz apadása után legelőként hasznosították. A folyó egykori medrét nap-
251
takarítás
jainkban már csak egy belvízelvezető csatorna jelzi. Tócóvölgyi lakótelep tn A lakótelepet az 1980-as évek végétől az 1990-es évek elejéig építették modernebb technológiával. Épületei földbe süllyeszett cölöpökön állnak. Hivatalos név. Tócóvölgy sétány: → Tócó tócsa tóṷcsa fn Kicsi, sekély, időszakos állóvíz. tocsogós tocsogóṷs fn/mn Vizenyős, lapos terület. tódít tóṷdít i Tóṷdittya a beszídet: hozzátesz ahhoz, amit hall. tóga: → deáktóga *tógátus: → Református Kollégium tohonya ~ mn 1. Nehézkesen mozgó, lomha, ill. ilyen emberre jellemző. 2. Rendetlen, lompos öltözetű. L. még: emberi test toilett-tükör ~ fn Fésülködő asztal (tükörrel), toalett-tükör. L. még: tükör tojás ~ fn – A/ Madaraknak (és hüllőknek) védőburokkal körülvett nagy petéje; tyúk~, baromfi~. A ~, különösen a tyúk~ jelentős szerepet tölt be a parasztember táplálkozásában, a cívis konyhának is az egyik fontos élelmiszer alapanyaga. Tárolására a cívis gazdasszony (is) különös gondot fordított. Gyékényből, szalmából font fedeles ~tartóban v. kupujkótökből készített ~tartóban, kupujkóban gyűjtötte és tárolta. Ha hoszszabb időre tette el, akkor ennek egyik régi módja szerint a ~t a vékonyabb végénél fogva a búzába rakta. Felhasználáskor az apadt ~t használta fel először. − B/ A ~ magyar népi hiedelemvilágban fontos szerepet tölt be, általában termé-
tagló kenységvarázsló jelleggel (hímes tojás). A baromfitojásnak több fajtája van: a kártojás apró tyúk~, nincs sárgája, a jércetojás a fiatal tyúknak az első hónapokban tojt ~a; a záptojás megkotlósodott, büdös ~; belefúlt tojás a neve a kotlóalja tojások közül annak, amelyben a csirke, kacsa stb. elpusztult; keltetésre alkalmatlan a rostos hajú tojás; a kétszíkű tojásnak 2 sárgája van. A kacsa ~a a kacsatojás/rucatojás, a pulykáé a pulykatojás, a gyöngytyúké a gyöngytojás. A bíbic, népi nevén libuc ~a a libuctojás. Hasonlósági névátvitel a hangyatojás; tréfás hasonlósági névátvitel eredménye a baktertojás és a kaszástojás, jelentésük: emberi ürülék. − C/ Csúfoló rigmus: Árulkodóṷ Judás, kipukkant a ~. Szóláshasonlat: Ojan, mint a hímes ~: főként nagyon szép, bájos lányokra mondják. Úgy kell vele bánni, mint a hímes ~sal: kíméletesen, óvatosan. Ojan, mint a kakukk, más físzkibe rakja a ~át: férjes nőnek csinál gyereket. Szólás: Még alig bújt ki a ~bul: egészen fiatal. Megdöglött az a tyúk, amék a nagy ~okat tojta: mondják annak, akinek meghalt a gazdag rokona, pártfogója. L. még: megkotlósodik, tojásszedés; a fogalmak szócikkeit is! tojáshaj ~ fn Köznyelvi alakban: tojáshéj. − Szóláshasonlat: Mintha ~on járna: (gúny) kényeskedve jár. Még rajta van a ~ a seggin: (gúny, durva) éretlen gyerek még. tojáshéj: → tojáshaj tojáskanál ~ fn A főtt lágy → tojás elfogyasztásához való kisméretű → kanál.
252
takarítás
tojásleves ~ fn Beleütött v. belecsurgatott → tojással készített rántott → leves. tojásos hús ~: A tehetősebb cívis gazdaházak kedvelt étele volt. Az egy tál ebédet úgy javították, hogy a főtt marhahúst nem ették meg a levessel, hanem zsírban rövid ideig sütötték. Mikor zsírjára sült, 10−15 tojást ráütöttek, felkavarták, a tojást keményre megsütötték, megborsozták, így fogyasztották. L. még: cívis konyha tojásos kolbász: → rántottás kolbász tojásoválhordó tojásoválhordóṷ fn Tojáshoz hasonló → hordó. tojásszedés tojásszedís fn A gyűjtögető élelemszerzés egyik fajtája. A → tojás gyűjtése régen a szegényeknél a létfenntartás fontos eszköze volt. A lápok, tavak, nádasok, → sárrétek, mentén lakók régi szokása volt, hogy madarak költő helyeit felkutassák, fészkeit kirabolják, a tojásokat élelmiszerként felhasználják. Debrecen óriási határában sok zsombékos hely, nádas volt, itt nagy divat volt a ~. A Hortobágyon a pásztorok ősidők óta szedték a vadmadarak (vadkacsa, szárcsa, bíbic, vízityúk) tojásait. Szedték még a fürj, fácán, nádi veréb, vadgalamb, barázdabillegető, szarka, varjú, bagoly tojásait is. A tojást a szűr ujjába rakták, és a kunyhóhoz vitték. Itt a bográcsban szalonnát pergeltek, és erre verték a tojást. Rántottának megették. A tojásokat hármas célból gyűjtötték: a) Fogyasztás céljából: ilyenkor nyersen, bográcsban megsütötték rántottának, v. keményre főzték. A záptojást gyógyszernek használták, feltették a padlásra, és ha a malacnak baja esett,
tagló szomorú volt, egy záptojást ütöttek a szájába. A záptojásból a tanyai asszony festéket is csinált: kevés brunolint kevert bele, ezzel festette az ablakrámát, ajtót. b) Pusztítás céljából: pl. a hortobágyi ún. → szárnyékerdőben rengeteg varjúfészek volt, a varjú zavarta az állatokat, lopta a kiscsirkéket. A pásztorok a fiatal bojtárokat küldték varnyúfíszket szedni. A debreceni erdős vidék és a puszta közötti 30 km-es sávban kisebb-nagyobb tanyák sokasága állt. Az itteni akácfákon szarka-, varjúfészkek tucatjai voltak, itt a tanyabeliek nagyban szarkafészkeztek (→ szarkafészkezés). A tanyai suhancok gyakran csintalanságból, „szórakozásból” szedték ki a madárfészkeket. c) Szedték a madártojást továbbtenyésztési céllal is, pl. a vadruca tojását a hortobágyi pásztorok hazavitték, és kotló alá rakták. Így tettek a debreceni erdőkön/ erdőkben élő szegény parasztasszonyok, → vákáncsosok is. A hajdani gazdag madárvilág a lápok, sárrétek, nádasok lecsapolásával a múlt évszázad elejére javarészt eltűnt. tojástartó tojástartóṷ fn 1. Kerek nyílásokkal v. mélyedésekkel ellátott tartó. Ilyenben tárolták a háztartásban használatra szánt tojásokat. Régi változata a → kupujkó. 2. → Tyúk (baromfi), madarak belső szerve, ahol a → tojás kialakul. tojató tojatóṷ fn Tojóhelyül használt fedeles vesszőkosár, ill. felnyitható tetejű láda. toj/ik ~ i A tojást kinyomja magából. − Adatolt igekötős alakjai: → beletojik, eltojik, kitojik, letojik.
253
takarítás
tojó tojóṷ fn Nőstény madár. tojógalamb tojóṷgalamb fn A → galamb nőstény párja. Szóláshasonlat: Tipeg-topog, mint a tojóṷgalamb: nem leli a helyét. tojókacsa tojóṷkacsa fn Másik neve: tojóṷruca. Kacsa nőstény párja. A tojóṷkacsa rettentőÝ erőÝsen tud hápogni. L. még: baromfitartás tojókáz: → tojóz tojókesztyű: → karmantyú tojóláda tojóṷláda fn Az a → láda, amelybe a tojó tyúkokat zárják tojni. tojóliba tojóṷliba fn → Liba nőstény párja. L. még: baromfitartás tojóruca: → tojókacsa tojóska tojóṷska fn − Névcsúfoló: Jóṷska, tojóṷska, tojjál meg az íccaka! L. még: névcsúfolók−kiéneklők tojóz tojóṷz i 1. Alakváltozata: tojóṷkáz. Tyúkot tapogatással megvizsgál, hogy tojós-e. 2. Krumpliásás előtt csak néhány szem krumplit vesz ki a tő alól. 3. Más nőjével közösül. Szólás: Ritkán tojóṷzz, ne tuggya más, mert halált okoz a tojóṷzás!: a más nőjével csak titokban köss! L. még: megtojóz tojózás tojóṷzás fn Más nőjével való közösülés. L. még: nemi élet tojtat ~ i Kisgyereket becézget, kényeztet, dédelget. Mindig tojtattya azt a csepp gyereket. tok ~ fn. 1. Fából készített tolltartó. Plajbász legyen, hegyes legyen, ~ba legyen! − mondta Igaz Pál tanító úr. 2. Palavesszőtartó. 3. Párna~. 4. Baromfinál: a toll töve. − Összetett szavakban is szerepel: vmely tárgy számára készült védő tartó, pl. fenőtok/fentok, késtok,
tagló kardtok; növény része: portok; ajtó~: gerébtok. – Jelentésüket l. a szócikkükben! tokaji kas ~: A → szekérkas egyik fajtája. tokásodik ~ i Pl. disznó tokára hízik. Ha befogják a süldőt hízónak, néhány hét múlva már ~, meglátszik rajta, hogy többet evett, mint amíg → magló volt. L. még: disznóhizlalás tókincs tóṷkincs fn → Gyógynövényfajta. → Pákászok gyűjtötték és árusították. L. még: népi gyógyászat tokkalap ~ fn Karima nélküli díszes női → kalap. Téli változata posztóból készült. L. még: cívis női viselet toklász ~ fn 1. Gabonaszemek tisztításakor a szórórostán fennmaradó pelyva, szemét. 2. A gabonaszemet borító hártyás levélke a kalászon levő hegyes, érdes szálkákkal, a bajusszal együtt. toklyó tokjóṷ fn Egy-két éves juh. A fiatal nőstény a → jerketoklyó, a fiatal kos a kostoklyó, az egyéves kiherélt bárány az ürütoklyó. L. még: juhtartás toklyófalka tokjóṷfalka fn Másik neve: tokjóṷnyáj. 1. Egyéves ivarérett juhokból álló juhnyáj. 2. Fiatal, még nem pároztatott nőstény juhok csoportja. toklyónyáj: → jerkenyáj, toklyófalka toklyószőrű guba tokjóṷszőÝrű guba: Másik neve: bondor guba: Olyan → guba, amelynek hosszú, göndör gyapjúfürtjei vannak. tokmány: → kaszafentok tokni ∼ fn → Mézeskalácsosoknál: faforma. toknitészta: → kivert tészta
254
takarítás
tokos ~ mn 1. Tollasodni kezdő 〈madár〉. 2. Olyan rosszul megkopasztott v. megtépett 〈baromfi〉, amelynek a bőrében ottmaradt a → tok. tokos ablak ~: Deszkatokkal készült → ablak. tokosodik ~ i Csupasz madárfióka → tokossá kezd válni. tokoz ~ i Baromfit → kopasztáskor tollfészkeitől megtisztít. tokszárú csizma tokszárú csizsma: Férfi ünnepi viseletének részeként: térdig érő, egyenes, nem rogyós szárú → csizma. Ahogyan hajlott benne a láb, úgy hajlott a csizma. L. még: cívis férfiviselet toktartó toktartóṷ fn Tolltartó. toldalék: → tézsla toldalékrúd: → tézsla tolikapa ~ fn 1 kerékből, oldalt 2 vágórészből álló kézikapa. Nem mélyen, hanem a föld felett lehet vele kapálni. Használója maga előtt tolta, innen a neve. L. még: kapa toll ~ fn A madár testén levő, finom, lemezes szálakból álló szaruképződmény; ~azat; kitépett ~nak tömege mint párna, dunyha megtöltésére való anyag. Fajtái a baromfifélék szerint: tyúktoll, kacsatoll/rucatoll, lúdtoll/libatoll. A fiatal baromfi ~a az anyatoll. A dunnába, csecsemő pólyájába (tollpólya) való finom ~ a pehelytoll, a párnába való a fosztott toll, ezeket a tollfosztónak nevezett társas munka során gyűjtötték össze a cívis háziasszonyok. A ~at a háztartásban felhasználják még seprűként (tollseprű), mázak tésztára kenésének eszközeként (kenőtoll). A saját ágyneműjének
tagló frissítése, gyarapítása után megmaradt fölösleget a gazdasszony eladta a tollas zsidónak, v. üzletelő cigányasszonyoktól vett érte konyhai edényeket. Különleges elnevezés az ehetoll, a szalmát jelöli vele a cívis népnyelv. − Szóláshasonlat: Könnyű, mint a ~: nagyon könnyű. Szólás: Más ~ával dicsekszik: olyasmivel büszkélkedik, ami nem a sajátja. Közmondás: Tollárúl ismerik meg a madárt: külseje és megnyilatkozásai alapján ismerik meg az embert. L. még: csőtoll, darutollas, kakastollas; a fogalmak szócikkeit is! tollasfúró tollasfúróṷ fn A → fúró kezdetleges, kézi erővel működő fajtája. tollas zsidó tallas zsidóṷ: Libatollat, kacsatollat vásárló → zsidó vándorkereskedő. tollászkodik ~ i 1. Személy vontatottan készülődik vmihez. 2. Lustálkodik, henyén tétlenkedik. tollfosztás ~ fn 1. A háziszárnyas kitépett tollának a száráról való letépdesése a puha részek hasznosítása végett. 2. → tollfosztó (összejövetel). tollfosztó tollfosztóṷ fn 1. Az a személy, aki tollat foszt. 2. Röviden fosztóṷnak is mondják. Másik neve: tollfosztás. Az egész évi libatépésből összegyűlt tollat a cívis gazdasszonyok a padláson gerendára felakasztva régi vászonzsákokban tárolták. A téli hónapokban aztán sort kerítettek a ~ra, ahol/amikor az öszszegyűlt tollakat nagyság és minőség szerint gondosan szétválogatták: külön tették a dunnába való → pehelytollat, ill. a párnába való → fosztott tollat. Ez utóbbit úgy nyerték, hogy a nagyobb
255
takarítás
tollakat a felső végüknél megfogták, és lefosztották a toll gerincéről. A ~ nem pénzért, hanem → kalákában végzett munka volt, rokon és jó ismerős asszonyok, lányok jártak egymáshoz ~ba. Egy-egy ilyen alkalommal általában öten-hatan jöttek össze. A ~ban beszélgettek, énekelgettek, de kisebb vendégeskedés is volt: a gazdasszony szárazkolbászt, pogácsát, kontyalávalót ’likőrféle’ kínálgatott. A munkába alkalmazottaikat is bevonták, de külön erre a célra ~ asszonyokat nem fogadtak fel. tollkereskedő tollkereskedőÝ fn Baromfitoll felvásárlásával foglalkozó házaló kereskedő. L. még: cigány tollpenna ~ fn (rég) Írótoll, penna; írásra használt lúdtoll. Szólás: Akkor még ~´val írtak: régen volt az, akkor még más világ volt. tollpólya tollpóṷja fn Pehelytollal bélelt → pólya, fürösztés után ebbe helyezték az újszülött gyermeket. L. még: csecsemőöltözet tollseprű ~ fn 1. Liba, kacsa lemetszett szárnyából készült → seprű. Bútorok, szoba falának portalanítására, a régieket tűzhely tisztítására használják. Szóláshasonlat: Illik neki, mint kutya szájába a ~: egyáltalán nem illik. Ojan sovány, mint a ~: (tréf) nagyon sovány. Szólás: Nem ettem ~t: nem vagyok bolond, nem ment el az eszem. 2. (gúny) Ügyetlen, gyámoltalan ember. toló tolóṷ fn Kettéágazó rúdra szerelt, 120−130 cm széles, 40 cm magas deszka, amellyel → nyomtatáskor a → szérűn a pelyvás gabonát csomóba, →
tagló garmadába összetolják. A gazda maga készítette. L. még: fazéktoló tolóágy tolóṷágy fn → Gyerekbútor, alacsony, nappalra az → ágy alá tolható, kerekeken mozgó fekvőhely. Sokgyermekes szegény családok jellegzetes bútordarabja volt, gyakran egyszerre 2 gyermek is feküdt benne. tolófánk tolóṷfánk fn Zsírban sült tésztaféle. Készítése: fél liter tejbe annyi lisztet kevernek, amíg fövés közben öreg nem lesz, azután kevés sót, több cukrot is tesznek bele. Ha kész, hagyják kihülni. A cukorral felkavart tojást beleteszik a tejbe, és péppé kavarják. Ekkor kanállal a forró zsírba belehányják v. hurkatöltő alakú ~ formába teszik, és forró zsírba tolják úgy, hogy amikor a formából egy ujjnyi kijön, beleszakítják a zsírba. Ez ott megnő. A → cívis konyha egyik jóízű eledele (volt). tolókapa: → ekekapa tolonc ~ fn (rég) Fogoly, rab. tolózócirkalom tolóṷzóṷcirkalom fn → Szíjgyártómesterségben: 2 párhuzamos vaslemezből álló nyeles eszköz, amellyel a bőrre díszítés céljából párhuzamos vonalakat nyomnak. tolvaj ~ fn Idős cívisek szerint a régi világban főleg csavargók, nyugtalan suhancok vetemedtek lopásra. Leginkább szőlő érésekor a termést dézsmálták meg. − A → cívis népnyelvben a fogalomra több rokon értelmű szó, kifejezés található; eufemizmusok ’szépítés’: balkezes, balkörmös, balkörmű, csirizes kezű, félkézkalmár, zsebes, kuszmír, hosszú a körme. A fogalom frazémákban is gyakori. Szólásokban: Hiszek egy Isten-
256
takarítás
be, elviszlek mentembe. Lelopná a csillagokat is az égrül. Ellopná a hóṷttrul a szemfedelet. Ellopná az oltárrul a terítőÝt. Ellopja a szemeteket is. Amit a szeme meglát, a keze nem haggya ott. Rá lehet bízni az üres vermet bezárva. Közmondásokban: Nehéz attul lopni, aki maga is tolvaj: ti. vigyáz a sajátjára. Ott is terem a ~, ahon nem vetik: nem szeretjük a becstelen embereket, mégis mindenütt van belőlük. Tolvaj előÝtt nin- csen zár: a ~ mindenhonnan tud lopni. A ~nak íccaka vírrad: a ~ok éjszaka, sötétben szoktak lopni. Tolvajos-nádas: → betyárvásár tolvajság ~ fn Lopás. Nem bizonyult rá a ~. tombak ~ fn Sárgarézfajta. Szerszámok alapanyaga. tomp ~ fn Domborúra formált nemez (v. más anyag), amelyből → kalap készül. tompa marokkés: → marokkés tompa ütővas tompa ütőÝvas: Kupak rézből való kiformálására használt eszköz, amelyre kalapáccsal mérnek ütéseket. L. még: rézművesmesterség tompora ~ fn Far, tompor. 〈E/3. stb. birt. szraggal:〉 ~´ja: vkinek a ~. Fenyegetés: Úgy vágok a ~´dra, hogy vacsorán látod Pilátust! L. még: emberi test tomportáska: → combtáska tompul ~ i Több állat v. ember egy helyen csoportosul, gyülekezik. Tonnás-híd ~ tn A Hortobágy folyó egyik fahídja volt Mátától kb. 3 km-re. Nevét onnan kapta, hogy 1 tonna rakományt bírt el. Most kőhíd áll a helyén.
tagló topa ~ mn Szószerkezettel: topa lábú. 1. Sánta, bicegő. 2. Befelé álló lábfejű, emiatt esetlen, nehézkes járású ember, állat. topa lábú: → topa topán ~ fn Bokáig érő szárú női → cipő. L. még: cívis női viselet, fövegtopán toplász ~ mn Esetlen, ügyetlen. topolya topoja fn Összetétellel: topojafa. Fehér nyárfa. topolyafa: → topolya toportyánféreg toportyánfíreg fn (rég) Farkas. A toportyánfíreg rígi szóṷ, még öreganyám mondta. torkaszalonna ~ fn Disznónak a toroknál lévő → szalonnája, tokaszalonna. torkolat ~ fn → Rézöntőknél az öntőforma beöntőnyílásának a legszéle, eddig töltötték meg az olvadt rézzel. torlás ~ fn → Rézműveseknél: A már kiöntött tárgyon levő fölösleges fémdarabok, amelyeket később letörtek, lefűrészeltek. Az egyik jellegzetes ∼ a tüske. torma ~ fn 1. Gyökeréért termesztett évelő konyhakerti növény és ennek csípős ízű gyökere. Armoracia lapathifolia. Mártás is készül belőle, mézzel összekeverve köhögés elleni gyógyszer (→ mézes torma). 2. A debreceni édes~ sótűrő, síksági növény, ártereken, nádasokban, szikeseken terem. − Szólás: Tormát reszel az óṷra alá: sok apró kellemetlenséget okoz vkinek. Ismerem a ~´t, mijen jóṷ ídesgyökér: (gúny) ismerlek, jómadár! Tormai Béla utca: → Pallag tormamártás ~ fn A régi → cívis konyha egyik → mártása. A → tormát
257
takarítás
megreszelték, sütőbe tették, hogy a meleggel elvegyék az erejét, ezután → rántásos lében tejjel megfőzték. Főtt marhahússal fogyasztották. tornác ~ fn A lakóház v. ritkábban a melléképület homlokzata mellé épített, oszlopokkal, pillérekkel, boltívekkel alátámasztott, fedéllel ellátott térség, amely emberi tartózkodás, munkavégzés v. raktározás helyéül szolgált. A ~ legegyszerűbb változata, amikor földbe ásott faoszlopok tartották a föléje kiugró tetőt. Általánosan a ~ a ház udvari homlokzatát teljes hosszában végig kísérte. Ennek 2 fő típusa: a) A ~ mintegy toldalékként egészítette ki a házat, ilyenkor a ház tetőszéke nem foglalta magában a ~ot. Számára külön tetőt építettek, amely a ház fedélszéke alá ért, és tetősíkja laposabb volt. b) Építészetileg szebb, gondosabb megoldás volt, ha a ~ úgy épült a házhoz, hogy a tetőszék kiugrott fölé, és azt szervesen az épület egészébe foglalta. Az Alföldön, így a debreceni tanyavilágban a ~ hiánya a szegénység jele volt. Módos cívis parasztházaknál el volt terjedve az ún. → kőlábas tornác. Ezt téglából, esetleg kőből készült lábak szegélyezik. A ~nak a cívis népnyelvben is élő rokon fogalmai, így a → gádor, → ambitus, → gang az építmény különböző változatait jelölték, de gyakran a ~cal megegyező jelentésben is mondták. Tornyi-domb: → hortobágyi helynevek és helynévtípusok Tornyi-dombi-járás: → hortobágyi helynevek és helynévtípusok Tornyi-dombi-kút: → hortobágyi helynevek és helynévtípusok Tornyos: → Pallag
tagló tornyos ágy ~: Régibb neve: tornyos nyoszoja. Olyan → ágy, amelynek díszes tornyos fejvége, a fejalj a lábvégnél jóval magasabban van. A múlt század elején volt divat. tornyos ebédlőszekrény tornyos ebídlőÝszekrény: Magas, díszes felső résszel ellátott → ebédlőszekrény. tornyos nyoszolya: → tornyos ágy torok ~ fn 1. Testrésznév; a nyak elülső része; üreg, cső stb. nyílása. Biztatás: Gyantázzuk meg a torkunkat!: igyunk egyet! 2. → Fazekasoknál a mázőrlőkő része, ahonnan a finomra őrölt anyag kifolyik egy kis edénybe. L. még: emberi test torokcukorka ~ fn Torokfájáskor szopogatott cukorka, pl. → negró. toroklobbanás ~ fn (rég) Lázzal és nyelési fájdalmakkal járó lob a garatban, torokgyulladás. Egyik fajtája a → hártyás toroklobbanás. torokmirigysenyvedés torokmirigysenyvedís fn (rég) Egy betegségfajta. L. még: népi betegségnevek torokrész torokrísz fn A → nyak elülső részén levő szőrmésbőr. torokszíj: → álladzó torongy ~ fn A tojásból kikelt csirkén rajta maradt tojáshéj v. más része a tojásnak. torongyékos: → torongyos torongyékos csirke: → torongyos csirke torongyos ~ mn Alakváltozata: torongyíkos. Nyomorékon született, fejletlen 〈csirke〉. torongyos csirke ~: Nevének változata: torongyíkos csirke. Olyan → csir-
258
takarítás
ke, amelyiknek a fenekénél → torongy van. A ~ nem volt megírve arra, hogy magától kibújjék a tojásból, letaposta róla a tojáshéjat az anyja. A ~ mind elfososodott. torony ~ fn Tornya: takaréktűzhely része. toronyát-boronyát ~ fn Hetet-havat, mindenféle zagyvaságot. Összehordott ~. toroshús ~ fn → Toroskáposztába való hús. toroskáposzta ~ fn Másként: húsos káposzta, disznóṷtoros káposzta. Főtt friss disznóhúsból savanyú káposztával, → hordós káposztával készített étel. Készítése: Az orjacsontját eldarabolják, és fölteszik a tűzhelyre főni, amikor kellően forr, a húst félrehúzzák. Egy nagy fej vöröshagymát tesznek a zsírjába, felhúzzák a tűzhelyre a húst, és megsütik a zsírjában. Ha az aprókáposzta nagyon savanyú, előbb kimossák, kicsavarják a levét, majd rárakják a félig átfőtt húsra, befedik és → összedinsztolják vele. Leginkább → disznótorban főzik. L. még: cívis konyha torsalkodik ~ i Férfi nő körül forog. Csiribiri ember vóṷt, mégis vóṷt ijen kis emberbe is, hogy a nőÝknél torsalkodott, mint a kokas a tyúknál. L. még: nemi élet torta ~ fn Krémmel rétegesen töltött finom sütemény. Összetételben: → lúdlábtorta. L. még: cívis konyha torzs ~ fn Alakváltozata: torzsok. Lekaszált gabonának, fűnek, levágott nádnak a földben maradt töve, csonkja, pl. → búzatorzs, nádtorzs.
tagló torzsa torsa fn Némely növény szárának megvastagodott, húsos, esetleg kissé fás része. torzsok: → torzs tosz ~ i Baszik. L. még: nemi élet toszigál: → taszigál toszít: → taszít toszul ~, taszul i Taszítódik, nyomódik, tolul. tót tóṷt fn Szlovák. A férfiakkal a cívisek leggyakrabban mint törött ablakot javító, ill. háztartási edényeket foltozó, házaló vándor kisiparossal (ablakostót, drótostót) találkoztak. Asszonyaikkal pedig mint sonkolyosokkal/sonkolyostótokkal kerültek kapcsolatba, ők vették meg a méhészgazdáktól a sonkolyt/méhsonkolyt, jó minőségű kékfestővel fizettek érte. A hortobágyi juhászok a gyolcsostótokkal kerültek még érintkezésbe. Tőlük vették a tót kolompot. A 20. század első évtizedeiben különösen aratáskor Debrecenben sok ~ vendégmunkás fordult meg. Velük kapcsolatos az alábbi tréfás, durva párbeszéd: Honnen jöttél? Onnen fentrűl. Honnen fentrűl? Csak tán nem az égbűl? Az anyád picsája! Trancsi [Trencsén] vármegyébűl. A ~ a munkánál azt kérdezte: Hun van az enyém kicsi villa? Az evésnél: Hon van az enyém nagy kanál? Nemzetiségcsúfoló frazémákban is szerepel. Ereszd be a tóṷtot a házba, kivér: ti. visszaél a bizalmaddal, a vendégszereteteddel. Más változatban: Fogadd be a tóṷtot, kivér a házadbúl. A ~okat lebecsülő mondás: Tóṷt nem ember, kása nem ítel: egyik sem ér semmit a maga nemében. Tóṷt ideadá, tóṷt elvevé, tóṷt
259
takarítás
ebadománya: visszakéri azt, amit egyszer már odaajándékozott vkinek. Koccintáskor mondott tréfás jókívánság: Isten íltesse a tóṷtot, hogy ne a magyar cipejje a dróṷtot! A naiv eredetmagyarázó hiedelem szerint A teknősbéka a tót asszonyból lett. L. még: tótorgona; a fogalmak szócikkeit is! tótágas tóṷtágas fn Kézen állás szétterpesztett lábbal. Tóth István hátja: → hortobágyi helynevek és helynévtípusok tót kolomp tóṷt kolomp: A Hortobágyon használták, szűkebb szája volt, mint a → magyar kolompnak. A → gyolcsostótok hozták, innen a neve. tótorgona tóṷtorgona fn (tréf) 1. Harmonika. 2. Duda. − Szóláshasonlat: Összement, mint a tóṷtorgona: a) összecsuklott. b) tönkrement, elromlott. totyakos ~ mn 1. Nagy seggű 〈nő〉. 2. Bő 〈ruha〉. 3. Lompos öltözetű. 4. Nagy hasú 〈férfi〉. L. még: emberi test totyogó totyogóṷ fn 1. Sásas, nádas vízállásos rész. A vadrucák kedvelt költőhelye. Ülőkéket vágtak ki belőle (→ sásszék). 2. → zsombék. totyogós totyogóṷs mn Sekély, nádas 〈vízállás〉. tottyan ~ i Járni tanuló kisgyermek földre huppan. Igekötővel: → letottyan. továbbat ~ hsz Később. továbbmegy/en ~ i Szerkezet vmilyen alkatrészben folytatódik. A lapátszerkezet eggy esztergájozott tengejbe megyen tovább. tő tőÝ, tű 1. Növény szárának a földben, ill. közvetlenül a föld felett levő része: pl. a fa töve. Összetett szavakban:
tagló anyatő, csutkatő. 2. A kivágott fa földben maradt tuskója. 3. Földrajzi hely közvetlen környéke, pl. a templom tövében. Ott laknak a templom tövibe; kazaltő. 4. TőÝre ránt: gubacsapó a mellékszálak között a fürtszálat az előző sorra ráhúzza. 5. Előfordul összetett testrésznevekben: fogtő, nyaktő, fartő; növénynévben: feketenadálytő. L. még: emberi test; a fogalmak szócikkeit is! többekszer ~ hsz Többször, gyakran. többhordású vidék ~: Olyan terület, ahol többféle növény található, amely alkalmas arra, hogy a méhek virágport gyűjtsenek. A ~ekről származó virágporból lesz a vegyes virágméz. L. még: méhészet tőcsapó tűcsapóṷ fn A pásztorok → ostorszíjának az ostorderék és a csapó közé eső része. L. még: tűcsapó tődinnye tűdinnye fn Görög dinnyével kapcsolatban: A → dinnye indáján az első kötésnél növekedő dinnye, megérve ez a legfinomabb. Ebből hagyják a magot is. A parasztok mindig vigyáztak arra, hogy a magnakvalóṷ a legjobb legyík. tőgy tőÝgy fn 1. Kérődzők emlője. 2. Nagy női mell. L. még: emberi test tőgyel tőÝgyel i 1. Állat tőgye megtelik, ill. tele van tejjel. Tehén tőgye ellés előtt megduzzad, megtelik tejjel. Igekötős alakjai: → kitőgyel, letőgyel, megtőgyel. 2. Sötét felhők gyülekeznek, eső készülődik. Debrecenben régen általános időjárási megfigyelés volt: TőÝgyel a Pente-zug, esőÝ lessz. tőgygyulladás tőÝgygyulladás fn Az anyajuhnak ~a lehet, ha a kevés tej miatt
260
takarítás
a báránya hiába gyötri. Ilyenkor az ecetes víz, sárgaföldes pakolás segít. L. még: juh betegségei és gyógyításuk tőgymeleg tőÝgymeleg mn/fn Tejnek olyan hőmérséklete, amely megegyezik a kifejt tejével. L. még: zsendice tök ~ fn I. fn – A/ 1. Kúszó indájú, sárga virágú, kobaktermésű mezőgazdasági növény; főző~ és az ebből készült étel; sütőtök. − Szárának vastag vége a tökkocsány, a növényben levő mag a tökmag. A cívis konyha is kedvelte/kedveli mint tápláló, vitamindús alapanyagot. Igen sok étel készül belőle, pl. tökkáposzta, tökkáposztaleves, tökleves. Étkezésre használt ~, nem futó~ a gyalogtök/guggon ülő tök, a laskatök, népi nevén istengyalulta-tök, porhanyós és ízletes sütő~ a parázstök, kemény héjú változata a fahajú tök. Az állatok takarmányozására használatos a takarmánytök, más néven lótök (nagyra fejlődő változata a marhatök), emberi fogyasztásra is alkalmas takarmány~ a disznótök, a kemény héjú, fehér kupujkótök kivájva és megszárítva a cívis háziaszszonyok tojástartó edénye volt. Az emberi fej formájúra alakított töklámpással a legények ijesztgették lekvárfőzéskor és a fonóban a lányokat. − A debreceni talyigások gúnyneve tökpüfölő volt. A tejbetök névátvitellel a színtelen, fakó ember, különösen nagylány jelölője. A nagyon alacsony ember tökmagember, a kis növésű fiúgyerek tökmagjankó. 2. Buta ember; emberi fej. Összeütöttük a ~öt. 3. A herezacskó a herével együtt. A bikatök a bika herezacskójából készült szerszámtartó. A pipások dohánytartó
tagló készségének része a kostök/kostökzacskó. 4. Magyar kártyában a ~kel jelölt lap. − B/ A több jelentésű ~ frazémákban is szerepel. Tréfás rigmus: Kis bögre, nagy bögre, nem jóṷ a bor a ~re: ~főzelék után nem esik jól a bor. A töksütögető piaci kofa tréfás mondókája. Friss, meleg a ~öm, ha nem kell, ellököm!: sült ~öt vegyenek! Fenyegetés: Úgy ~ön rúglak, hogy megzápulsz! Szóláshasonlat: Úgy odavágta, mint a ~öt: jól földhöz teremtette. Úszik, mint a ~ a vízen, míg el nem merül: addig-addig becstelenkedik, míg ki nem ismerik, míg pórul nem jár. Örül, mint bolond a ~inek: jelentéktelen dolognak is örül. Attúl mán elestünk, mint kan a ~itűl: akkor mondják, amikor vmi várt kedvező dolog nem következett be. Szólás: Kolompír az ebíd, ~ a vacsora: a szegénység jellemzésére mondják. Este virágzik a ~, reggel köt − mondják gúnyosan, amikor egy nő estefelé nagyon kicsípi magát, másnap reggel azonban már nem törődik a megjelenésével. Megszoríttyák a ~it: (durva) megrendszabályozzák. Lóṷgázza a ~it: nem dolgozik, henyél. Tök a tromf, szar a világ: kártyázáskor mondják. Közmondás: Addig úszik a ~ a vízen, míg el nem merül: a tisztességtelenségre előbb-utóbb ráfizet az ember. II. mn Pl. dinnye éretlen, → tökdinnye. L. még: lopótök, macskatök, tökedények; a fogalmak szócikkeit is! tökdinnye ~ fn Éretlen görögdinnye. L. még: dinnye tökduda ~ fn Töklevél szárából készített játékszer. L. még: gyermekjátékok
261
takarítás
tőke tőÝke fn 1. Kivágott fának a talajban maradó része a gyökerek nélkül. 2. Vastagabb fa törzséből levágott hengeres tömör darab, pl. fazekasoknál agyagtőke, rézműveseknél fatőke, mészárosoknál húsvágótőke/vágótőke. 3. Keményfából kivágott tárgy, amelyre az üllőt rögzítik, üllőtőke. 4. Tímároknál: hosszában kettéfűrészelt, X alakú lábra (tőkeláb), támasztott kb. 2 m hosszú fatörzs. 5. Vásári sátrak alapjául szolgáló cövek, tartóoszlop. 6. Kiengedte tőÝkére: állatorvos engedélyezi a hús árusítását. 7. Szőlő~, pl. árvatőke, lesitőke. 7. (Fa) tőkéhez hasonló egyéb tárgy, eszköz, pl. sipkatőke, szívhólyagtőke, ólomtőke. L. még: a fogalmak szócikkeit is! tökedények: Hajdan el voltak terjedve a cívis parasztháztartásokban is. Bennük vizet, tejet, sót, tojást stb. tartottak. A hortobágyi pásztorok is használtak ~et. Legismertebbek a kobak, kupujkó, lopó, töklámpás. – Jelentésüket l. a szócikkükben! tőkefej tőÝkefej fn A szőlőtőke felső része. TőÝkefejre mecc: úgy metszi a szőlőt, hogy egy vastagabb részből nőjenek ki a vesszők. L. még: szőlőtermesztés−szőlőművelés tőkekancaló tőÝkekancalú fn Tenyésztésre igen alkalmas kancaló. A cívis gazdák és a hortobágyi csikósok elsősorban a → nóniuszt tartották ~nak. L. még: lótenyésztés tőkekezelés tőÝkekezelís fn A szőlőtőke esetében a felesleges gyökerek lemetszése. Tőkekezelésnél minden har-
tagló matgyökeret le kell vágni. L. még: szőlőtermesztés−szőlőművelés tőkeláb ~ fn → Tímároknál: X alakú, fenyő- v. keményfából összeszegezett, ill. összevésett támaszték. tökéletlen tökíletlen mn Ravasz, hazug. Szitok: Egye meg a fene azt a tökíletlen testedet! tökéletlenkedik tökíletlenkedik i Ravaszkodik, hazudik. tőkeréce: → tőkeruca tőkeruca tőÝkeruca fn Másik népi neve: tőÝkevadruca. Köznyelvi neve: tőkeréce, tőkésréce. A fák odvában lakik. A tőÝkeruca a vadruca egy fajtája, a leg- nagyobb, a kisebbik a kerceruca vagy kerceréce. tőkés kapu tőÝkés kapu: Részben billentő, ellensúlyos, de kifordítható szerkezet, amelynél a kétkarú emelő elvén működő → kapu könnyen felbillenthető, félrefordítható. tőkés polgárság: → Debrecen gazdasága és társadalma tőkésréce: → tőkeruca tőkeszék tőÝkeszék fn Ülésre használt faragatlan tuskó, amely néha apró becsapolt lábakkal is el van látva. Szükségbútorként alakult ki, több változata van. L. még: szék tőkevadruca: → tőkeruca tökfedő tökfedőÝ fn (tréf) 1. Sapka v. kalap. 2. Ócska kalap. L. még: fejviselet tökgyalu ~ fn A → töknek csíkokra való aprítására használt, téglalap alakú tokba illesztett késből álló konyhai eszköz. L. még: bárányjegy tökinda ~ fn → Tök hajlékony szára. L. még: inda
262
takarítás
tökkáposzta ~ fn Tökfőzelék. Egy 20. század eleji leírás szerint így készül: A gazdasszony a gyenge → disznótököt leveszi az indájáról, keresztben kétfelé vágja, majd mindkét felét további 4−6 cikkelyre darabolja. Belét késsel kiszedi, külső vastag héját levágja, meghámozza. Egy gyalogszékre ülve térde közé szorítja a tálat, rátámasztja a → tökgyalut, és annak vasfogain tolja cikkenként a szélesebb végével a meghámozott tököt. Amikor az egészet meggyalulta, besózza, és kb. 1 óráig állni hagyja a sóban. A → töklaska megereszkedik, vizet ereszt. Közben lábasban v. vasfazékban forró vizet készít, a laskát kifacsarja, és beleteszi a vízbe. Tesz bele bőven apróra vágott kaprot, kevés vöröshagymát, és főzi. Amikor megfőtt, leveszi, → rántással → megkészíti, és kevés ecetet tölt bele. A debreceni ember számára a ~ akkor jó, ha a disznó beledöglött, azaz ha füstölt oldalas v. kolbász is kerül bele. A ~ ízletes nyári étel. L. még: cívis konyha, tökkáposztaleves tökkáposztaleves ~ fn A → cívis konyha kedvelt → levesfajtája. Az étkezési tököt legyalulják, kissé besózzák, a lének valót felteszik főni, gyengén berántják, kevés ecetet beletesznek, a besózott tököt kéz között kicsurgatják, kinyomkodják a levét, és a kész lébe belerakják. Nem kell sokáig főzni, mert a tök szétmállik. Leveszik a tűzről, bőségesen betejfelezik, és kevéske ecettel, cukorral ízesítik. L. még: tökleves tökkocsány ~ fn A → tök szárának vastag vége. töklámpás ~ fn Kivájt → tök, foga és szeme is volt, gyertyát tettek bele. A
tagló fonóban, lekvárfőzéskor a legények ijesztgették vele a lányokat. Debrecenben nem, csak a közeli falvakban volt divatban. töklaska ~ fn 1. Laskára vágott étkezési → tök. 2. Tökfőzelék. tökleves ~ fn A → cívis konyha egyik → levese. Hideg vízbe zöld kaprot, rántást, sót, kevés ecetet tesznek. Ezt megelőzően a legyalult gyenge, zöld tököt kissé besózzák, majd a sót kézzel kinyomkodják belőle, így teszik bele a kész lébe, és 10−15 percig főzik. Levétele előtt néhány perccel bőségesen tesznek bele tejfelt. L. még: tökkáposztaleves tökmag ~ fn A → tök lapos, olajos magva. Megszárítva, megpirítva a cívisek is fogyasztották. Szóláshasonlat: Piros, mint a cseppentett ~: (gúny) módfelett sápadt. tökmagember ~ fn Nagyon alacsony ember. L. még: emberi test tökmagjankó tökmagjankóṷ fn 〈Alacsony〉 kisfiú. L. még: emberi test tökmag színű ~: Sápadt, lefogyott 〈ember〉. L. még: emberi test tökös ~ mn Sérves 〈férfi〉. L. még: kutyatökös lajbi, népi betegségnevek tökösdió tökösdióṷ fn Nagyméretű diófajta. Hátránya, hogy hamar kiaszik, hamar összeszárad benne a bél. *Tökös-tó: → Haláp tökpüfölő tökpüfölőÝ fn (tréf) 1. Debreceni → talyigás. Azért hívták így, mert jól földhöz verte a → tököt, úgy adta a lovának. 2. A debreceni cívis gazda gúnyneve, aki télen sok főtt v. sült tököt adott cselédeinek étkezésre.
263
takarítás
Töksor: → Csicsogó töksütögető töksütögetőÝ fn Piacon, vásárban eladásra sütőtököt sütő → kofa. Ott helyben vásároltak tőle a piacok, vásárok látogatói. Egy ma is ismert rigmussal hívta fel magára a figyelmet: Friss, meleg a tököm, ha nem kell, ellököm. L. még: sütőasszony, sütögető tökszőlő tökszőÝlőÝ fn Nagy szemű, szép fekete, de csak közepes minőségű → szőlő. → Lenctelepen 1965-ben még volt belőle. tökvirág ~ fn − Szóláshasonlat: Sárga, mint a ~: beteges, fakó színű. tökzacskószakadás tökzacskóṷszakadás fn (rég) Herezacskó sérve. L. még: népi betegségnevek tökzacskóvérzés tökzacskóṷvírzís fn (rég) Herezacskó vérzése. L. még: népi betegségnevek tölcsér tőÝcsír fn 1. Fordított kúp alakú, csúcsán vékony csőben végződő eszköz, amellyel szűk nyílású edénybe folyadékot öntenek. 2. A → csengő belső, üreges része. tölcsérgyártó: → céhen kívüli kismesterségek tölcsérmadár: → szélkiáltó tőledálló tülledállóṷ fn 1. → tőledálló kabát. 2. Alakváltozata: tüllemállóṷ. Bármilyen bő, elálló női ruhadarab; téli ruhadarab. L. még: cívis női viselet tőledálló kabát tülledállóṷ kabát: Röviden: tülledállóṷ, tüllemállóṷ. Bő, a testtől elálló női kabát, lenge, bő női felsőkabátféle. L. még: cívis női viselet tőlemálló: → tőledálló, tőledálló kabát
tagló tölgy tőÝgy fn Erdei faféle. Adatolt fajtái: a makkról növő → árvatölgy, a vöröses faanyagú verestölgy és a sudár növésű jegenyetölgy. A Debrecen körüli erdőségek gyakori fája a kocsányos tölgy. A ~et nemcsak tüzelőként, deszkaként, hanem más célra is hasznosították a debreceniek: a fa kérgét és gubacsait a tímárok a bőr cserzésére, fáját a bodnárok hordódongák készítésére, megfaragott ágait a gazdák szőlőkarónak használták. tölgyfacser ~ fn Fiatal tölgyfának cserzésre alkalmas héja. L. még: tímármesterség tölgyfagatya tőÝgyfagatya fn A (hortobágyi) pásztorok hamuval kevert fagygyúval v. zsírral, ill. hájjal v. → kénesős hájjal bekent, átitatott → bőgatyája, amely erős, durva házivászonból készült. Színezését az jelentette, hogy a pásztor piszkos kezét a szárához kente. Az eredetileg fehér gatya néhány hónap múlva ragyogó fekete színűvé vált, megnehezedett, szagos lett. A ~´t sohasem mosták, addig hordták, amíg le nem rongyolódott. Leért a lábszárig, a derékon a korcba húzott nadrágszíj fogta össze, és a csizmaszár fölött gatyakötő szíjak kötötték le. Szára a csizmaszárba volt gyűrve, v. kívül azon a csizmaszárat fedte. A meleg, vastag ~´t ősszel, télen és kora tavasszal viselték. tölgyfagomba tőÝgyfagomba fn Ehető → gombafajta. tölgyfaguriga tőÝgyfaguriga fn Pásztorok → talyigájának tölgyfa törzséből fűrészelt, vastag, tömör kereke.
264
takarítás
tölgyfagyöngy tőÝgyfagyöngy fn Tölgyfán levő fagyöngy. tölgygubó tőÝgygubóṷ fn Más nevei: nagygubóṷ, tőÝgymakk. A tölgyfa termé- se, ojan, mint egy kislabda. tölgymakk: → tölgygubó tölt tőÝt i 1. Szárnyast (kacsát, libát) töm. Ha három-nígy hétig tőÝtöttünk, már akkor szíp vóṷt. − Szólás: SzegőÝdi, nem tőÝti: cseléd, szolga az elsze- gődés idejét nem tölti ki a gazdánál. 2. → töltöget. − Az ige adatolt igekötős alakjai: → alátölt, feltölt, kitölt, letölt, rátölt, megtölt, odatölt. töltelék tőÝtelík fn Apróra darabolt v. pépes élelmiszerkeverék, amellyel vmilyen ételt megtöltenek. töltés tőÝtís fn 1. Feltöltött (ország) út. A Mátai utat is egyes helyeken ~nek mondták, mert ajjas vóṷt, fel kellett tölteni. 2. A kapásnövény tövéhez húzott kis földkupac. TőÝtíst ad neki: kapásnövény tövéhez földet húz. L. még: káposztatöltés töltike tőÝtike fn 1. A folyadékok hordóba való beöntésére használt eszköz; kis dézsához hasonló, hordóra való → tölcsérféle. Egyik fajtája a → sarkos töltike. 2. Szőlőlevélbe, karalábélevélbe v. sóskalevélbe töltött kisebb → töltött káposzta. A ~ rizskása és darált hús öszszekeverve, sóskával v. egressel savanyítják. töltőfa tőÝtőÝfa fn A → hurkatöltőben levő fahenger, amellyel a tölteléket a megtisztított disznóbélbe nyomják. töltöget tőÝtöget i Alapigéje: tőÝt. Kukorica, → krumpli töve köré földet húz.
tagló töltögetés tőÝtögetís fn → Krumpli indája körüli feltöltés, földkupac, ebben van a krumpli. A tengerit is így töltögették fel, hogy a szél ki ne fújja. töltőnyílás tőÝtőÝnyílás fn Betöltő nyílás. töltött tőÝtött mn Töméssel hizlalt 〈liba, kacsa〉. töltött bagdán tőÝtött bagdán/bagdány/bogdány: Petrezselymes főtt tojással töltött marha-, ill. borjúhús, sült hús. Készítése: A gazdasszony → bagdánt vesz tölteni, felszúratja. A keményre főzött tojást kockára felvágja. Kockára vagdalt, bőr nélküli, vastag sós szalonnát tesz bele, és bőven apróra vágott petrezselyemlevelet is. Az egészet jól megsózza, megborsolja, egy-két tojást üt rá, összegyúrja, beletölti a húsba, és bevarrja. Tepsiben süti, közben a zsírjával meg-meglocsolja. Ha már szép pirosra sült, beborsolja. Hidegen jóízű, ezért útra nagyon alkalmas eledel, de a jómódú parasztgazda asztalán is gyakori étel volt. A régi cívis → lakodalom kedvelt fogása volt. L. még: cívis konyha töltött hús tőÝtött hús: Általában tojástöltelékkel készült húsféle. A tölteléket meg is borsozhatták. Töltött húsnak az oldalhegy, vesepecsenye, bélszínrongyosa/bőszínrongyosa, bagdán, köldökre- mek, szegyszárnya a legjobb. L. még: cí- vis konyha; a fogalmak szócikkeit is! töltött kacsa tőÝtött kacsa: Töméssel hizlalt → kacsa. A 4 hétig hizlalt kacsa a legjobb, mert sok zsírja, nagy mája van, és a húsa is ízletes, foszlós, zaccos. töltött kalács tőÝtött kalács: A → kalácstésztát vastagra elnyújtják, rá cuk-
265
takarítás
ros diót, darált mákot hintenek, v. lekvárt tesznek. Hosszú henger alakúra feltekerik, tetejét felvert tojással megkenik, tepsiben megsütik. L. még: cívis konyha töltött káposzta tőÝtött káposzta: – A/ Apróra vágott húsból, kásából növénylevélbe, főként káposztalevélbe burkoltan főtt étel. Hazánkban is az oszmán-török konyháról terjedt el. Rendszeresen készül hús nélkül is, csak kásával töltve, hétköznap és ünnepnap egyaránt. A húsos ~ a cívis parasztkonyhán is ünnepi étel, téli vasárnapi ebédek és ünnepi alkalmak fogása (volt). Régen híres disznótoros ebéd volt. Lakodalmi étrendeken sokfelé a nagyobb húsdarabokkal főtt savanyú káposztafőzeléket váltotta fel. – B/ Készítése Ecsedi István (A debreceni és tiszántúl magyar ember táplálkozása. 249−250) leírása nyomán: A hordós fejes káposztát gyakran ~´nak készítik el. Fő kelléke a tőÝtelík. Legjobb hozzá a sovány disznóhús, a → sódarhús. (Marhahúsból káposztát tölteni a → felsál/felsár és bélszínvastaga/bőszínvastaga a jó.) A gazdasszony a húst a → gyúróteknőben húsvágó késsel apróra megvagdalja. Egy jó darab ószalonnáról levágja a bőrt, a színszalonnát apró kockákra felvágja, a húsra teszi, azután rízskását (régen köleskását) tesz bele. Egy kevés sót, borsot, gyömbért, → jósáfrányt hint rá. Az egészet összegyúrja, megkóstolja, hogy sava, borsa megérzike. Félreteszi. Káposztát tisztít, a fejről az egyes leveleket lefejti, a torzsáját a levélről levágja, a leveleket egymásra rakja. Csak az érett leveleket szedi le, az
tagló éretlent visszateszi a hordóba. Töltéskor a bal kezébe veszi a levelet, jobb kezének ujjaival egy kevés tölteléket felvesz, beteszi a levélbe, jól begöngyöli, a levél két végét a kis ujjával begyűri, ezzel kész. Egy alkalommal 30−40 v. akár 100 db-ot is megtölt. Ezután berakja egy → vászonfazékba: előzőleg a fazék aljára káposztalevelet v. aprókáposztát tesz. Sorban rárakja a ~´t, közben-közben egy kevés aprólevelet is. Egy pár csontot v. szalonnadarabot is tesz még bele, majd a lefedett fazekat beteszi a befűtött kemencébe. A gazdasszony a fazekat régen egy kis talyigafélével tolta be, ill. vette ki. Közben himbálással többször megmozgatta, hogy oda ne kozmáljon, ill. a káposzta fövetlen ne maradjon. Amikor a káposzta jól megfő, a levéből kivesz egy tányérba, abba jó piros → rántást felold, és ezt a fazékba tölti, majd készre főzi. A régi gazdasszonyok szerint a ~ fazékban, kemencében főzve jobb, ma már konyhai tűzhelyen, lábosban főzik. − A töltött káposztát marhahússal, ill. juhhússal is készítették, de juhhússal nem jó. A ~ nehéz étel, a debreceni gazdaember szerint: Parasztnak orvasság, csizmadiának halálos míreg. Ami azt jelenti, hogy csak szabadban mozgó, jó gyomrú embernek való. Debrecenben télen szinte minden vasárnap ez volt az ebéd. Már szombaton elkészítették, vasárnap csak megmelegítették. A cívis gazda csak a töltelékét ette, a → bundáját nem. L. még: cívis konyha töltött liba tőÝtött liba: → Töméssel hizlalt → liba. töméntelen: → teméntelen
266
takarítás
tömés tömís fn → Liba, kacsa kukoricaszemekkel történő hizlalása. tömítés tömitís fn A → dongák közötti rések szoros elzárása. tömjén tömjín fn − Szóláshasonlat: Fíl, mint az ördög a tömjíntül: nagyon fél vmitől. tömködő tömködőÝ fn Más nevei: döngölőÝ, óṷlomgojóṷ. → Rézműveseknél mintázáskor a homok keményítésére használatos segédeszköz. tömlő tömlőÝ fn Anyagára utaló neve: bűrtömlőÝ. 1. Fiatal birka, borjú v. csikó egy darabban lenyúzott bőréből készült zsákszerű eszköz, amelyben hajdan a hortobágyi pásztor tejet, vizet tartott, v. belekapaszkodva a Tiszán kelt át vele. Ebben tartotta a borotvatokot, tükröt, varróeszközt, pénzt, más apróbb holmikat, ill. a szűzdohányt is. 2. A juhászok élelmének szállítására szolgáló, bárány- v. juhbőrből készített, nagyméretű tarisznyaféle. A juhász 2 db barna bőrből ezt is maga készítette el. Vándorlásai során kétoldalt a csacsinyereg két szarvára akasztotta, balról a nagyobbikat, jobbról a kisebbiket. Az előbbiben a kenyér, utóbbiban az → ázalék kapott helyet. – 3. Kifejezésben: TömlőÝre nyúz: a) borjút, csikót v. birkát úgy nyúz meg, hogy bőre egészben maradjon, és alkalmas legyen ~nek. A pásztor a műveletet úgy végzi, hogy a fiatal állat bőrét a nyaknál felmetszi, és a bőrt visszafelé lehúzza. Csak a lábszárait hasgatja ki, de meghagyja még a körmeit is. A nyersbőrt pelyvával v szalmaízíkkel kitömi, és a pásztorkunyhó oldalára kiakasztja száradni. Kiszáradva kiüríti és
tagló kitömi, a nyakát késével körüllyuggatja, ebbe szíjat húz, ezzel köti be. Fedeléül a fejbőr szolgál. b) → szőrmekikészítő az egyben lehúzott bőrt egy fára ráhúzza v. kipeckeli. tömlöc ~ fn (rég) Börtön. Szóláshasonlat: Ojan setít van, mint a ~: koromsötét van. tömlöctartó tömlöctartóṷ fn (rég) Börtönőr. tömlős tömlőÝs fn Egyben lehúzott 〈szőrmésbőr〉. tömlős nyúzás tömlőÝs nyúzás: A → nyúzásnak az a fajtája, mikor a szőrmésbőrt egyben húzzák le az állatról, majd egy megfelelő nagyságú fára húzzák fel. tömlős-petefészekdaganat tömlőÝspetefíszekdaganat fn (rég) Egy daganatfajta. L. még: népi betegségnevek tömlősbőr tömlőÝsbűr fn Az állatról egyben, nem elvágva lehúzott → bőr. tömlősödés tömlőÝsödís fn → Méhészetben a födött fiasításnak olyan vírus okozta betegsége, amelynek során a fiasítás először besárgul, majd bebarnul. Az elpusztult álca v. fiatal báb bőre sokáig épen marad, és ebben a tömlő v. zacskószerű burokban van az elpusztult sejt szétfolyó maradványa. A sejt teljes pusztulásának a jele. tömő tömőÝ I. in Tömésre alkalmas. A liba nehíz tömőÝ, a kacsát sokkal könnyebb tömni. II. fn → Cipő, csizma belsejébe helyezett kemény papírcsomó a lábbeli kifeszítésére. A → sámfát helyettesíti. L. még: hastömő tömőanyag tömőÝanyag fn → Kárpitosmesterségben a bútor belsejében ta-
267
takarítás
lálható, azt kényelmesebbé tevő, puha anyag. tömőfa tömőÝfa fn 1. Döngölésre való nyeles, sólyos bunkó. Ennek a vastagabb végével törték össze az üstben főzött krumplit, de a talaj egyenetlenségének eltüntetésére is használták (→ cséplés). 2. Másik neve: ültetőÝfa, ezzel szorítják a talajt a dugványhoz. 3. Olyan erős bot, amellyel a → gubát nyomkodták a festéklébe festés közben. tömör stukatórmennyezet tömör stukatóṷrmennyezet: Félbe fúrészelt fenyőgerendákból készült födém. Ma már nem használatos. L. még: mennyezet tömött ~ mn Erős, zömök 〈ló〉. L. még: lótenyésztés tömött fürtű guba ~: Olyan → guba, melynek fürtjeit szövéskor sűrűbbre rakták, azaz több fürtöt tettek bele. tömöttség tömöttsíg fn Szőrme sűrűsége. tömött szövésű guba tömött szövísű guba: Olyan → guba, amelynek szövésekor a munkás a melléken áthúzott bélre erős, határozott mozdulattal üti rá a bordát, ettől a szövet erős, időtálló lesz. tönkő tönkőÝ fn 1. Összetétellel: fatönkőÝ. Levágott vastag fa földből kiálló darabja; tuskó, fatőke. 2. Nagy fatuskó, amelyen a szűrszabók vésőszerű eszközzel egyszerre több posztóréteget vágnak el. 3. A szőlő préselés előtti összezúzására használt, bunkós végű eszköznek, a → csömöszölőfának kiszélesedő alsó vége. töpped ~ i Összeaszik. Igekötővel: → megtöpped. töppedt ~ mn Összeaszott, fonnyadt.
tagló töppen ~ i Pl. a szilva, körte a napon v. az aszalókemencében fonnyad, összeaszik. Igekötővel: → megtöppen, összetöppen. töpöri ∼ mn Kicsi, alacsony. Nem egy ~ fírfi vóṷt. L. még: emberi test töprenkedik ~ i Töpreng. tör ~ i 1. Áztatás utána megszárított kenderszálat a pozdorja és a rostos rész szétválasztása végett összezúz. 2. → tengerit ~. A bennkosztos világba csuhajoson ~tík a tengerit. 3. Kenyeret ~: házaspár elválik, szakít. − Szólás: Töri a csürhejárást: ~i az eszét, erősen gondolkodik. − Az ige adatolt igekötős alakjai: → áttör, eltör, feltör, letör, megtör, összetör. tőr tőÝr fn − 1. Közmondás: Két éles tőÝr nem fér meg egy hüvejbe: két erőszakos, egyaránt uralkodni vágyó ember nem fér meg egy közösségben. 2. Összetételekben is szerepel: → bojtorjántőr, lószőrtőr. Előbbi egérfogó, utóbbi madárfogó eszköz. tőrár tőÝrár fn Másik neve: tőÝrökár. 1. → Szíjgyártóknál olyan ár, amelynek a szúró része kerek. Akkor használják, ha a szíjat egyszer már áthúzták a lyukon, de a lyukat még bűvíteni kell. 2. Vasból készült, hegyes, árhoz hasonló eszköz. tördel ~ i → Fazekas az agyagdarabot rögökre osztja, darabolja. tördelt tészta: → lebbencstészta tördes ~ i Összetör(del) vmit. törek ~ fn 1. Szalmának és üres kalásznak csépléskor keletkező, takarmánynak használt törmeléke, → aprótörek. Répával a ló igen fontos téli takar-
268
takarítás
mánya. 2. Mindenféle növényi törmelék, amelyet alomnak v. tüzelőnek használnak. L. még: kispelyva, nagypelyva törekedik ~ i Töpreng, gondolkodik. törekelés törekelís fn → Nyomtatáskor a gabonának a törektől való megtisztítása. törekelőember törekelőÝember fn → Nyomtatáskor a → törekelést és a törekrúgást végző személy. törekelőgereblye: → szérűgereblye törekes: → törekhordó törekhordás ~ fn Csépléskor a cséplőgépből kihulló → törek elhordása, betakarítása. törekhordó törekhordóṷ fn Másik neve: törekes. → Cséplőgépnél a töreket elszállító munkás. A ~k lányok voltak, ponyvában hordták el a töreket. Párban dolgoztak. L. még: cséplés törekhordó ponyva: → rudasponyva törekkaparó törekkaparóṷ fn → Cséplőgépnél az a személy, aki a gépből kihulló töreket összekaparja. L. még: cséplés törekkazalrakó törekkazalrakóṷ fn Az elcsépelt gabona szárának összetöredezett szalmájából kazlat készítő személy. L. még: cséplés töreklyuk törekjuk fn A → cséplőgépnek a szalmarázó alatti nyílása, ahol a törek kihullik. törekrúgás ~ fn → Nyomtatáskor a → törek és a gabonaszem szétválasztásának egyik módja, fázisa. A ~ kóṷtára ’ritmusra’ ment, a → törekelőember végezte: a → szérűgereblyét/felezőgereblyét/törekelőgereblyét maga előtt taszította, majd hirtelen maga felé húzta, vele
tagló a sok törekes szemet is. Ebbe a csomóba hirtelen nagyot rúgott, hogy a szem odébb repült, de ugyanekkor el is tolta magától a gereblyét. A szemnek a törektől való elválasztása ügyességet kívánt, annál is inkább, mert a munkás mezítláb dolgozott. töremora ~ fn 1. (rég) A különböző célú erdővágáskor a vágásokon nagy mennyiségben visszamaradó, és a szegények által elvihető fa- és gallytörmelék. Másik, még korábbi neve: garasos gally volt. Onnan kapta, hogy annyi garast kellett fizetni egy szállítmányért, ahány jószág volt befogva a gallyat szállító szekérbe. − Mindkettő Debrecen 18. századi és 19. század eleji erdőgazdálkodásával kapcsolatos kihalt elnevezés. 2. Szénatörmelék, mindenféle növényi törmelék. 3. A sütemény törmeléke, morzsája. L. még: faizás törés törís fn 1. → tengeritörés. 2. Bőrkeményedés. 3. Rendszerint lábon v. kézen dörzsölés, horzsolás miatt keletkezett hólyag v. seb. 4. Szőrmekikészítőknél: puhítás. − Összetételek utótagjaként is előfordul. Mezőgazdasági munkafolyamat neve a dohánytörés, tengeritörés, munkafolyamat eredménye a gyeptörés, betegségnév a nyavalyatörés, csipőtörés, a bor betegsége a barnatörés, a szőrme hiányossága a színtörés, a fa „balesete” a hótörés, jelentéssűrítés a kenyértörés. L. még: a fogalmak szócikkeit is! tőrész tőÝrísz fn Kisebb emlősök, madarak elejtése céljából csapdát állító, vastőröket, → bojtorjántőröket elhelye-
269
takarítás
ző személy. L. még: vadfogás és vadászat tőrészik tőÝríszik i Alakváltozata: tőÝríszkedik. Erdőn, mezőn csapdát állít, tőröket helyez el. L. még: vadfogás és vadászat tőrészkedik: → tőrészik töret ~ i 1. Göröngyös földet hengerrel elegyenget, elsimít. 2. Nyomtatáskor szétteregetett gabonakévéket lóval első ízben tapostat meg. 3. Behavazott utat lovakkal, jószággal járhatóvá tesz. 2−3 lovat összefogtak, egyre ráültek, és törették az utat. törkő: → törköly törköly törkőÝ fn 1. A méz sajtolása után visszamaradt szilárd anyag, szenynyeződés. 2. A szőlő kisajtolása után visszamaradt szilárd részek (héja, magja, kocsánya) tömege. Ezt kipréselik (→ szőlőpréselés). 3. → törkölypálinka. törkölyöshordó törkőÝshordóṷ fn Boroshordóból a fél fenék kiütésével készített, a → törköly stb. tartására használt edény. törkölypálinka törkőÝpájinka fn Röviden: törkőÝ. Télen főzték a → törkö- lyöshordóba szüretkor betaposott → tör- kölyből. A hordó tetejét jó magasan beföldelték, majd a megérett és kiforrott törkölyből kisüsti módszerrel kifőzték a ~´t. L. még: pálinkafőzés törkőshordó: → törkölyöshordó törlőbőr törlőÝbűr fn Lágy hulladékbőr visszája, amelyet rézszerszámok nyomófelületének ledörzsöléséhez, letisztításához használnak.
tagló tör-mar ~ i − Szóláshasonlat: Törimarja magát: nagy igyekezetében, ill. nagy bánatában testét-lelkét gyötri. törő törőÝ fn Olyan eszköz, amellyel a → fazekas a mozsárban lévő festéket összetöri. − Összetételekben: → bőrtörő, festéktörő, jégtörő. törőborda törőÝborda fn A → lájterhordó része, amelyben 4−6 db a szőrmésbőr puhítására szolgáló ~ található. törődés törőÝdís fn Gondolkodás, töprengés. Teli van a feje törőÝdíssel. törődik törőÝdik i 1. A birkák egymáson taposva, összevissza mennek. Különösen tavasszal van így, amikor → kiverés előtt a fürösztőmedencébe hajtják őket. Nem magátúl megy bele, hanem gyűrőÝdik, törőÝdik a birka. 2. TörőÝdik valamin: vmi miatt emészti magát. Ne törőÝgy rajta! L. még: eltörődik, megtörődik törődött törőÝdött mn Idős, öreg 〈ember〉. tőrök tőÝrök fn → Gombkötők ceruza vastagságú, fából faragott szerszáma, amelynek a hegyére húzzák a körtegomb, kockásgomb faformát, és amelyen kivarrják a gombot. tőrökár: → tőrár törökbálint ~ fn Nevének változatai: bálintpiros, bálintpiros alma; hivatalos neve: törökbálint alma. Piros → almafajta, de exportra fehér almának számított. L. még: gyümölcstermesztés törökbálint alma: → törökbálint törökbors ~ fn (rég) Csípős → paprika. törökbúza: → tengeri
270
takarítás
török kávé ~: Kiváló minőségű kávéból főzik. Tehetősebb cívis családoknál is elkészítették és fogyasztották. − Legrégibb készítési módja szerint a pörkölt kávét többször átdarálják, míg megfelelő finomságú nem lesz. Hosszú nyelű sárgaréz edényben a cukorral együtt főzik. törökkávéfőző törökkávéfőÝzőÝ fn → Török kávé főzésére alkalmas készülék. törökmogyoró törökmogyoróṷ fn Corylus colurna. A nedves talajt kedvelő, de a szárazságot is jól tűrő, magasra növő (erdei) díszfa. Termése változatosan hasznosítható csemege. Faanyaga is értékes. törökstílű függönytartó törökstílű függönytartóṷ: → Paszományosoknál lófarok mintájú 40 cm-es bojt, kézimunka, fejjel a rozettáján, piros mezőben félhold alakú, horgolt motívummal, ujjnyi vastag zsinór kikötővel. tőrőlvágott sógor tűrűlvágott sóṷgor: A férjnek v. feleségnek a férfitestvére. L. még: cívis család tőrőlvágott sógorné tűrülvágott sóṷgorné: A férjnek v. a feleségnek a nőtestvére. L. még: cívis család törőpad: → brehpad törőrúd: → brehrúd törős gyapjú törőÝs gyapjú: Nehezen megmunkálható, rossz minőségű gyapjú; éles gyapjú. *törött zabola feszítő ágakkal: → zabola törpe sas ~: Erős lábakkal és karmokkal bíró ragadozó madár. Gyíkokkal, üregi nyulakkal, kisebb madarakkal
tagló táplálkozik. Hazánkban márciustól októberig tartózkodik, telelni délre vonul. Erdők, szántások, bozótosok lakója, a debreceni → Nagyerdőben is fészkel. Védett madár. tört dúcos farú ~: Hibás testalkatú 〈ló〉. L. még: lótenyésztés tört farkú ~: Rövid farkú 〈ló〉. L. még: lótenyésztés tört kolompér tört kolompír: Más szavakkal: sterc, derce. Megfőzött, öszszetört krumpliból paprikával, hagymás zsírral és tepertővel készített étel. L. még: cívis konyha tört kő tört kű: Utca kövezésére használt, apróra összetört kő, zúzott kő. tört paszuly tört paszuj: Tört bab (főzelék). Megfőzött, összetört, esetleg átpasszírozott babból liszttel és hagymás zsírral készített étel. L. még: cívis konyha tört vér tört vír: Alvadt, fekete vér. törül türül, ~ i Csap, vág. Fenyegetés: Ugy pofon türüllek, hogy eggyik szemed vendígsígbe megy a másikhoz!: jól pofon váglak. L. még: kitörül törülkődzik türülkőÝddzik, törülkőÝddzik i Megtörölközik. L. még: betörülkődzik törvény törvíny fn 1. Teszi a törvínt: a) bíró ítélkezik. b) (Tsz-ban:) 〈asszonyok〉 pletykálkodnak. c) két ember vitatkozik. 2. Beaggya a törvínybe: feljelent vkit. L. még: kutyatörvény törvénytevő törvínytevőÝ fn 1. (rég) Bíró. A törvínytevőÝ a bíróṷ, aki teszi a törvínyt, ítílkezik. 2. Pletykálkodó, másokra rosszat mondó nő.
271
takarítás
törzsállomány ~ fn Tenyésztésre szánt állatok csoportja. törzsgulya törzsguja fn 1. A város tulajdonában levő, télen-nyáron a szabadban tartott → gulya. 2. Másik neve: cifraguja. Törzskönyvezett, tenyésztésre kiválasztott üszőkből és tehenekből álló gulya. törzsgulyás törzsgujás fn A → törzsgulya pásztora. törzskosaras ~ fn A kosárkészítés minden ismeretével rendelkező, tapasztalt, elismert kosárfonó. L. még: vesszőfonás törzskönyv ~ fn Tenyészállatok származásának, ill. ivadékainak nyilvántartására való hivatalos könyv. törzskönyves ~ mn → Törzskönyvvel rendelkező 〈állat〉. törzskönyvezett ~ mn Tenyészállat leszármazási adatainak → törzskönyvbe bejegyzett volta. törzsménes törzsmínes fn – A/ Szószerkezettel: város mínese. 1. A város tulajdonaként: válogatott (törzskönyvezett) ménlovakból álló → ménes. 2. A város tulajdonában levő, télen-nyáron a szabadban tartott ménes. B/ A város ménesének lovait minden nap meg kellett vakarni, csutakolni. A kiszálló por a tűdőbe kerülve asztmát okozhatott a csikósnak. A Hortobágy utolsó → csikósszámadójának, Bodnár Gyulának is ez rövídítette meg az életét. törzsnyáj ~ fn Tenyésztésre kiválasztott juhokból álló → nyáj. A ~at 1921 őszén szervezték a Hortobágyon. tősarj tűsarj fn Gyökérről hajtott ág. L. még: gyümölcstermesztés
tagló tőszomszéd tűszomszíd fn Közvetlen → szomszéd. tőtávolság tűtávolság fn A szőlőtövek távolsága A szőlő ~a 1 m. L. még: szőlőtermesztés−szőlőművelés tőtike: → töltike tötyög ~ i 〈Kisgyerek〉 járni kezd. Ikerszóban: → tityeg-tötyög (tetyeg-tötyög). tövis ~ fn Alakváltozata: tövisk. 1. Növények hajtásából alakult kemény, hegyes képződmény, tüske. Több fajtája van: a boszorkánytövisk szúrós levelű gyomnövény, a gelicsánytövisk a gledicsia ~e, a gilicetövis az iglice nevű réti törpe cserje ~e, a varjútövisk/varjútövis másik neve erdei cserje. − Szóláshasonlat: Úgy szeretem, mint seggembe a tövisket: egyáltalán nem szereti. Más lábábul kirántya a tövisket, oszt a magáéba /sajáttyába veri: mást mentve magát hozza bajba. 2. 〈E/3. birt. szragos alakban:〉 töviskje: 〈állat bőrén:〉 tüske. L. még: a fogalmak szócikkeit is! tövisakol ~ fn Tüskés gallyakkal, rőzsével körülkerített, a juhok teleltetésére szolgáló → karám. L. még: juhtartás tövisaljagomba tövisajjagomba fn A Hortobágyon növő ehető → gombafajta. L. még: Hortobágy növényvilága tövisberena ~ fn Köznyelvi alakja: tövisborona. Vesszőborona, magtakaró és talajporhanyósító eszköz. A ~´t igásállatokkal → hámfa segítségével vontatják, rendszerint a vetés menetéhez igazodva. Nehezékül tuskót, szekérkereket, köveket tesznek, ritkán gyereket ültetnek rá. Kiszorulása 1945 után gyorsult fel. Általában a henger tette fölöslegessé a
272
takarítás
használatát. A cívis parasztok otthon maguk készítették az árkokban sokfelé található kökénybokrok, kökénycserje tövises ágaiból: a gallyakat két lapos fa közé szorították, az összefogó fán 5−6 lyuk volt, ide srófos gúzsokat tettek. Készítésével a város környéki szegényemberek is foglalkoztak, ők a Hatvan utca végén árulták. − Használói szerint a ~ nagyon meggyötörte a földet, erre utal a szólás is: Hogyha berenálsz, ne nízz hátra! L. még: berena tövisgarágya tövisgarággya fn Tövises ágakból álló kezdetleges kerítés. tövisirtás ~ fn A → tövisberenának, ill. → tövisgarágyának alkalmas kökény- és galagonyabokrok kivágása az erdőn. tövisk: → tövis töviskes ~ I. mn Tövises, tüskés. II. fn Rövidkaraj. töviskesdisznó töviskesdisznóṷ fn Sündisznó. L. még: töviskeskutya töviskesgaluska ~ fn Liszttel összekevert, olajban kisütött reszelt krumpli. A férfiak kedvelt eledele, mert jól csúszik rá a pálinka. L. még: cívis konyha töviskeshús ~ fn 1. Sertéskaraj. 2. Orja. Töviskes-kút: → hortobágyi helynevek és helynévtípusok töviskeskutya ~ fn Sünkutya. Nehéz megkülönböztetni a → töviskesdisznótól. tőzeg tőÝzeg fn Szarvasmarha, juh megszáradt trágyájából készült tüzelő. A ~gel elsősorban a fátlan, alföldi területeken fűtöttek. Az → akolban a → szabados marha a trágyát, takarmányhulladékot, szalmát maga alatt beletaposta a
tagló talajba. Ezt ásóval négyszögletes darabokra vágták, megszárították, és tüzelőként hasznosították. A hortobágyi pusztai juhászszálláson (→ hodály) megszáradt, porrá vált juhganéjból, összesepert → juhporból is készítettek tüzelőt. Tőzegnek mondják az állatoktól a legelőn elhullajtott és megszáradt trágyát, az → árvaganéjt is, amelyet a pásztorok, pásztorfeleségek rendszeresen összeszedtek, és szintén felhasználtak tüzelőként. A Hortobágyon a ~nek más készítési módjai is kialakultak: a) A szarvasmarha, juh összegyűjtött trágyáját szalmával, törekkel keverik, és fogattal, lóval v. csupán lábbal megtapostatják. Elsimítják, ásóval téglalap alakú darabokra vágják, és kiszárítják. b) A megdolgozott masszából a ganévető segítségével vályoghoz hasonló darabokat készítenek, és kiszárítás után kupacokban tárolják. c) A hodályban felgyülemlett juhganéjt vágják ki kockákba. tőzsér tőÝzsér fn (rég) Marhakereskedő, marhakupec. Mondták nagykupecnek is. A ~ek voltak a 14−19. század között igen jelentős marhakereskedelem megszervezői, lebonyolítói és természetesen legfőbb haszonélvezői. Minden vidéknek voltak nevezetes marhavásárai, ahová elhajthatták az eladásra szánt jószágokat. Itt tevékenykedtek az adásvételre szakosodott ~ek, marhakupecek és a felhajtást, közvetítést vállaló → szenzálok. A nagyban dolgozó ~ek (és mészárosok) marhahajtókat, hajcsárokat fogadtak, akik nagyobb távolságokra is elhajtották a gazdát cserélt marhacsapatot. (A nem csekély hasznot hajtó ~kedés
273
takarítás
történelmi családok politikai terveinek elérését is segítette, így a Bethlen Gáborét, a Thököly családét, a Zrínyiekét.) A ~ek százszámra vásárolták a jószágot, főleg az Alföldről, nagyobb részt a Kisés Nagykunság vidékén, de máshonnan, így Debrecen környékéről is. A ~ek látatlanba megvették a gazdától az egész gulyát. A cédula (→ marhapasszus) megváltása után a falkás marhát lábon Bécsig v. távolabb hajtották, sőt a Dunát is megusztatták velük. A 17. században a bécsi udvar a marhakareskedést osztrák monopóliummá tette. A ~réteg mint a legnagyobb kereskedőréteg szinte koldusbotra jutott. Így a későbbi századokban fokozatosan visszaszorult a jószágtartás és vele a pásztorkodás is. A 19. század második felében meginduló folyószabályozás, lecsapolás leapasztotta a hatalmas legelőket, a többit feltörte az eke. A jószág pásztorával együtt istállóba szorult, a nomád életforma végleg megszűnt. A ~ek ideje is lejárt. L. még: magyar szürke marha, marhakereskedelem, sőrés trabális: → drabális trafikosláda ~ fn A mozgó trafikos által használt fedeles ládika, amelyben a dohányáruja van. tragacs ~, dragacs fn Két hosszú hordórúddal ellátott deszkaláda, habarcshordó → láda. trágya és trágyázás: − A/ A trágya népi neve: gané, a félig érett trágya a félírett gané. A talaj termékenységének javítására használt anyag, istállótrágya. A vele történő művelet igéi: megganéz, megterít. A trágyának több fajtája van: a földtrágya földes, túlérett (szarvasmar-
tagló ha-) trágya, a száraztrágya szilárd, száraz is- tállótrágya, a komposzttrágya v. komposzt televényszerű szerves trágya, a zöldtrágya földbe szántott csillagfürt v. gyom. A ganéjt „előállító” állat fajtája szerint: marhaganéj, lóganéj, disznóganéj, juhganéj, tyúkganéj, libaganéj. – B/ A trágyázás, népi nevén ganézás a szántó- és veteményföldeknek állati ürülékkel, ill. állati ürülék és alom keverékéből ke- letkezett istállótrágyával v. egyéb szerves anyag ráhordásával, beszántásával történő termékennyé tétele. A trágyázás mint tudatos talajjavító tevékenység Debrecen környékén a 19. század elejére tehető. Legegyszerűbb formája az állatoknak az ugarföldeken v. tarlón éjszakáztatása és legeltetése volt. A gulyát éjszakánként változó helyen pihentették (hálatás, hálatóállás). Az állatokkal jól megtrágyáztatott ugar feltörése a telkesítés, az ilyen föld a telkes föld. Az istállótrágyával történő rendszeres trágyázás elterjedése előtt a szarvasmarhatrágyát (marhaganéj) a tüzelőben szegény vidékeken (pl. a Hortobágyon) szárítva eltüzelték (árvaganéj), v. feltöltésre, kerítéskészítésre használták, azaz a ganéjból, felhányt földből és élősövényből garágyát csináltak a szőlőskertek, szálláskertek köré. A cívis parasztok az istállótrágyát egész éven át a tanya gazdasági udvarában álló trágyadombba (ganéjdomb) v. négyszögletes halomba, szarvasba, a városi udvarokban pedig téglából rakott, néha lemeztetővel is ellátott négyszögletes építménybe, ganéjtartóba gyűjtötték. A trágyát a szántóföldre őszszel v. télen, esetleg tavasszal erre a célra alkalmassá tett szekéren, szánon
274
takarítás
hordták ki (ganéjhordás). Ott a szántóföldön kisebb halmokba (ganéjkupac, szarvas) rakták. Néhány nap múlva ezekből a kupacokból ganéjhányó villával terítették szét egyenletesen a szántóföldön. Leginkább marhaganéval (érett ganéj) trágyázták a földet, mivel a lóganéj kevésbé hatékony. A szintén jó minőségűnek tartott disznóganéjt, vmint a juhganéjt, tyúkganéjt, és a galamb trágyáját inkább gyümölcsöskertekben, házikertekben használták/használják. A cívis gazdáknál is az volt a szokás, hogy a közepes termőképességű földeket 3−4 évenként megtrágyázták. A trágyázás gyakorisága és konkrét ideje függött attól is, hogy milyen növényt akartak termeszteni. A tengeriültetvény földjét pl. már augusztus végén megtrágyázták, amikor mán a tallóṷt feljárta a jóṷszág. A trágyát a növény alá mélyszántással szántották be. A trágyázás legintenzívebb a városi bolgárkertészeknél volt. A műtrágyázás és a zöldtrágyázás az 1950es évektől a termelőszövetkezeti, állami gazdasági termelés keretei között vált általánossá. L. még: a fogalmak szócikkeit is! trájbol ~ i → Mézeskalácsos sütőport tésztába kever; mézeskalácstésztát kidolgoz. Igekötővel: → kitrájbol. trájbolás ~ fn → Mézeskalácsosoknál a sütőpor tésztába keverése. trakta ~ fn Vendégségben az asztalra feltett ennivaló. traktírház: → zsidóház traktor ~ fn Mezőgazdasági munkagépek működtetésére, teherkocsik vontatására, → cséplésre, silózásra, takarmány-előkészítésre stb. használt erőgép.
tagló A gőzüzemű ~ok a 19. század legvégén jelentek meg, de nem váltak be. A fejlődést a belsőégésű motorok jelentették. 1923-tól hazánk is gyártott ~okat. Járóműve szerint kerekes és lánctalpas, ill. féllánctalpas típusai vannak. A kerekes ~ egyik változata a körmös traktor, amelynek hátsó nagy kerekein csavarokkal rögzített ék alakú kapaszkodók, körmök vannak. − 1945 előtt a cívis parasztgazda cséplések alkalmával találkozott velük. Régi híres típusai a Hoffer és Lanz buldog volt. Elterjedésük a → termelőszövetkezetek, állami gazdaságok létrejöttével vált általánossá. Miatta folyamatosan csökkent az addig tekintélyes lóállomány. trámaselyem trámasejem fn → Paszományosoknál: hulladékselyemből egyenlőtlen szálú sodrott selyem; drámaselyem. tráncporál: → transzporál tráncport: → transzport Trancsi ~ tn Trencsén. − A múlt század első évtizedeiben Debrecenben sok → tót ’szlovák’ vendégmunkás fordult meg. Velük kapcsolatos az alábbi párbeszédféle: Honnen jöttél? Onnen fentrül. Honnen fentrül? Csak tán nem az égbül? Az anyád picsája! Trancsi vármegyébül. tránszpor: → transzport transzporál tráncporál i Irányít, parancsol. Igekötős alakjai: → betranszporál, eltranszporál, kitranszporál. transzport tráncport, tránszpor fn Szállítmány. trapp ~ fn Ügetés. Trappba megy: ~ol.
275
takarítás
trapper ~ fn Ferde nyelű, nagyméretű kézi betondöngölő, egyengető. L. még: kőműves traverc ~ fn Vasgerenda. trázsa: → strázsa tréfadolog ~ fn Nem ~: nagyon is komoly dolog. tréfás sírversek: → sírfelirat trefel ~ i Talál, eltalál. tréfli ~ fn → Zsidóknál nem kóser, pl. a hús, ha a → sakter nem vágja el egyetlen metszéssel az állat nyakát. L. még: kóservágás tremzlihorog ~ fn A kulcsos → hám tartozékaként: a kápa közepére kerülő díszesen kialakított kulcs. trencskót trencskóṷt fn (rég) Gyapjúszövetből v. vízhatlan vászonból készült, bő átmeneti kabát. trepni ~ fn → Kőműveseknél: ferde irányú feljáró munkaállványon, amelyre a járást segítő vízszintes léceket szegeztek. trettol ~ i → Szőrmekikészítő a szőrme hosszúságát kiegyenlíti. trettolás ~ fn → Szőrmekikészítéskor a szőrme hosszúságának kiegyenlítésére használatos eljárás. trichina trihina fn Állatról emberre terjedő betegség, trichinellózis. L. még: népi betegségnevek trimfli: → strimfli tringol ~ i Kézimunkázik. trinkgeld ~ fn Borravaló. L. még: német trinkol ~ i Iszik, piál. Igekötővel: → feltrinkol. L. még: német triőr: → konkolyozó tritt: → pedál
tagló tritty-trotty trity-trotty fn Fing. Erre volt egy mondásféle: Trity-trotty. Tanált ki, hogy mi? Fing. Idd meg mind! Trnka-malom: → Apafi malom, szélmalom tróba: → próba tróger: → vasúti hordár trokál: → trokár trokár trokál fn Más nevei: trokálkés, trokálozóṷ. Felfúvódott szarvasmarha bendőjének felszúrására való tőrszerű eszköz. Ha a marha ártalmas dolgot (pl. sok friss lóherét, lucernát) eszik, felfúvódik. Gyógyítására különböző eljárások, gyógyszerek ismeretesek, leghatásosabb beavatkozás azonban ~ral megszúrni, hogy jöjjön ki a „szél”. Bal felől a csípőtől 4 ujjnyira ferdén szúrnak be, majd a szúrt nyílásban hagyják a ~ tartóját, v. üres bürökszárat, bodzacsövet dugnak a szellőzésbe, és ott kijön a levegő. Ha nincs ~, akkor a műveletet késsel végzik el. Szúrás után a sebet farkasalma levével szokták mosogatni, a szarvasmarha százrétű gyomra összehúzódik. L. még: szarvasmarha betegségei és gyógyításuk trokárkés: → trokár trokároz trokáloz i Felfúvódott szarvasmarhát → trokárral felszúr. trokározó: → trokár tromf ~ fn Adu. Szólás: Szar a világ, tök a ~: fütyülök a világra! trónol tróṷnol i Kisgyermek bilin ül. troszka ~ fn → Kovácsoknál: szénsalak. trotyakos ~ mn Nehézkes mozgású 〈idős férfi〉.
276
takarítás
trotyogós trotyogóṷs mn Nagy ülepű 〈nadrág〉. trotyogós nadrág trotyogóṷs nadrág: Nagy ülepű → nadrág. trotty ~ fn 1. Szar. 2. Vín trotty: koldus kinézetű idős férfi. trottyant ~ i Szellentéskor kaka is megy. trottyol ~ i Beszarik. trottyos ~ mn Koldus kinézetű 〈idős férfi〉. trottyos banda: → rotyogtatós banda trózsák: → strózsák truccol ~ i Ellenkezik vkivel. Nyomatékos alakja: → megtruccol. trupp ~ fn Vásári, cirkuszi mutatványosok csoportja, → komádiások. tubák ~ fn Burnót. − Szólás: Még ez csak a ~ (, csak színi kék [kellene]): (tréf) még ez csak a vmi! L. még: ákombákom tubákol ~ i Pipázik. Te meg mán megint ~sz? − mondták, ha vki gyakran rágyújtott a pipára. tubi ~ msz → Galambot hívogató szó. L. még: állathívogatók tubica ~ fn 1. Állathívogató szóként is: (kis) galamb. 2. E/1. sz. birt. szraggal: ~´m!: nő kedveskedő → megszólítása a szerető részéről. tubu: → galamb tubugatya ~ fn Szűk szárú vászongatya. → Hortobágyi pásztorviselet volt. tucat: → tücet tucatos kalap: → tücetes kalap tucsak: → csutak tucskó: → tuskó tucskózás: → tuskózás
tagló tucskózik: → tuskózik tucskózófejsze: → tuskózófejsze tud1 ~ i − Szólás: Ne tugy mindent, mert hamar megvínülsz: a túlzott kíváncsiság ártalmas. Se ne tuggy, se ne láss!: nem érhet baj, ha nem törődsz mások dolgával. Azt se tuggya, eszik-í vagy isszák: semmit sem tud róla, teljesen tájékozatlan benne. Azt se tuggya, mit csinájjík: ugrájjík vagy szalaggyík: (gúny) bizonytalan, nem tud dönteni.− Adatolt igekötős alakjai: → kitud, letud, megtud. tud2 ~ fn 〈E/3. sz. birt. szraggal:〉 Tuggya van hozzá: a) ért vmihez. b) ért a rontáshoz, a babonához. Rendkívüli képesség birtokában van, természetfölötti erővel bír. tudákos ~ mn 1. Tudálékos. 2. Babonákhoz értő, kuruzsló. A ~ asszonyok voltak az → angyalcsináló asszonyok. Volt ~ ember is, aki a jószágokat meg tudta gyógyítani. L. még: bába, cívis hiedelemvilág tudákos bába: → okleveles bába tudomány ~ fn Mesterségbeli jártasság, tudás. tudós tudóṷs fn Ha nő volt, akkor javasaszony/tudósasszony, ha férfi, akkor tudósember néven is emlegették. Köznyelvben is használt neve: kuruzslóṷ. A népi hiedelemvilág természetfeletti erejű személye (cívis hiedelemvilág). Általában pozitív tevékenységet űz(ött). Nem mindig választható el élesen a sok vonásában rokon boszorkánytól, táltostól, garabonciástól, halottlátótól, a szellemidézéshez értő igazlátótól, legkevésbé a gyógyítótól. Sok esetben olyan gyógyítót jelent, akinek rend-
277
takarítás
kívüli képességei vannak. Sajátos vonásai általában vmilyen foglalkozáshoz kötődnek. (A múlt század elejének debreceni gyógyító ~asszonya bába volt.) − Szólás: Ki mibe tudóṷs: ki mihez ért. L. még: a fogalmak szócikkeit is! tudósasszony: → javasaszony tudósember tudóṷsember fn Kuruzsláshoz, állatok gyógyításához értő férfi. L. még: tudós tufcső tufcsű fn → Mézeskalácsosoknál: az ájzcső egyik fajtája, virágmintát nyom. tufol ~ i → Mézeskalácsos tufcsővel virágmintát nyom. tufolás fn Másik neve: tufrakás. Virágminta készítése tufcsővel. Ájzolt szíven és kosárkán végzik. L. még: mézeskalácsos tufrakás: → tufolás tukarcs ~ I. mn 1. Összetétellel: segg~. Kis termetű, seggdugacs. 2. Rövid 〈hajú〉. II. fn 1. Kislányok összekötött rövid haja. 2. Dohánytekercs. 3. Marokkal összefont szénacsomó. tukó tukóṷ fn Együgyű, ostoba. tulajdonjegy: Birtokjegy; minden olyan jel, ábra, betű, szám stb., amely kifejezi a tulajdonból származó viszonyt, amely személyek v. személyek csoportjai között vmely tárgy vonatkozásában fennáll. − A ~et a disznónak, juhnak a fülire tették, fülébe metszették, a → járójószágot/lábasjószágot → bilyogzóvassal bilyogozták. Vitás esetekben a tulajdonjogot illetően a törvény előtt a ~, a → bilyog döntött. A vásárolt szarvasmarhánál az állat meglevő bilyogjához egy kisebbet (pl. szarkalábat) illesztet-
tagló tek. − Ha a megkülönböztetésre szükség volt, a tanyai baromfi (csirke, kispulyka) lábára → körömjegyet vágtak. túlérés túlírís fn Másik neve: hóṷtt írís. A → búza (gabona) (leg)utolsó érési szakasza. túlesik ~ i Kellemetlen dolgon, nehéz munkán átjut. − Szóláshasonlat: Túlesik rajta, mint kutya a kerítísen: túlvan rajta, de nincs köszönet benne. túlfolyónyílás túlfojóṷnyílás fn → Rézművesmesterségben az → öntőformán levő nyílás. Arra szolgál, hogy a réz teljesen kitöltse az öntőformát. túlhord ~i Lábbelit, ruhaneműt a kelleténél tovább hord, visel. túlhúz ~ i A szőrmésbőrt maximális nyúlásánál tovább feszíti. tulipán ~ fn Népies ejtésváltozata: tulipánt. Dísznövény. Tulipa gesneriana. A hazai (falusi) virágoskertekben a 19. században tűnik fel. Díszítő motívumként a Debrecenben is ismert bútordarabon, a → tulipános ládán látható. tulipánmadár tulipántmadár, ~ fn Köznyelvi neve: gulipán. A hortobágyi vizek és más szikes vizek vonuló madara. tulipános tulipántos mn A → tulipán virágjára emlékeztető motívumokkal díszített. tulipános láda tulipántos láda: Asztalos által készített, tulipánmotívumokkal díszített, festett láda, menyasszonyi láda. Amikor még nem volt szekrény, ebben volt a nagylány, ill. a menyaszszony ruhaneműje, különösen → kelengyéje. Legismertebb fajtája a → ládafiás
278
takarítás
tulipános láda. Több helyen ezt használták később → szennyesládának. tulipános slingli tulipántos slingli: → Paszományosoknál: selyemből horgolt → tulipán figurás női ruhagomboló, lapos varrott díszgombbal. tulipánt: → tulipán tulipánvágás ~ fn A nyestbőrök feldolgozásánál alkalmazott vágás. tulipiros ~ mn Sötétvörös. tulipiros alma: → csörgőalma túlnen ~, túlnenn Alakváltozata: túlnét (túlnet). I. hsz A túlsó oldalon. Túlnen/Túlnet tengeri van. II. nu Túl. A sorompóṷn ~/túlnét. túlnenn: → túlnen túlnépesedik túlnípesedik i Egy méhcsaládon, kaptáron belül aránytalanul megnövekszik az egyedek száma. L. még: méhészet túlnet: → túlnen túlnét: → túlnen túlnéz túlníz i Megcsal vkit. Túlnízett az urán, megcsalta. tulok ~ fn (rég) → Ökör. Szóláshasonlat: Ostoba, mint a ~: (durva) szörnyen buta. túlról tulrúl hsz A túlsó oldalon, → túlnan. túlsóvég túlsóṷvíg fn A település v. főutcájának a központtól nyugatra, ill. délre eső vége. túltermel ~ i Engedi, hogy 〈pl. fiatal barackfa〉 túl sokat teremjen. Ha így tettek, akkor kb. 5 éves korára kipusztult a fa. tunikaruha ∼ fn 1. Tunika. 2. A hosszú szoknya fölé omló, kb. térdig érő
tagló második, rövidebb szoknya. L. még: cívis női viselet tupek ~ fn Szivar(márka) volt. túr dúr i Hevenyében vhová tol, hány, szór vmit. Igekötővel: → feltúr, letúr, széjjeltúr. Túr ~ fn Mezőtúr. Szólás: Lesz még ~on baromvásár, elkél még az öreg zsóṷtár: idős ember szájából: lesz még szükség énrám is. Művelődéstörténeti értékű szólás. A korábbi évszázadokban − főként a 19. században és a 20. század elején − az alföldi vásárok közül nagyon híresek voltak a debreceni és mezőtúri állat- és kirakodóvásárok. Mivel mindkét városnak református őslakossága volt, a kereskedelmi kapcsolatokat a vallási, felekezeti kapcsolatok is erősítették. Így a szólás öreg zsótár kifejezése alighanem a régi református zsoltároskönyvre utal, amelyet bizonyára a vásárokon is árusítottak. túrcsi orr túrcsi óṷr: Túlzottan pisze → orr. túrcsi orrú túrcsi óṷrú: Túlzottan pisze. A túrcsi óṷrú a piszénél is rosszabb, mert pisze is meg felfele is áll. turha ~ fn Köhögéskor feltörő sűrű nyálka, köpet. turkál durkál, ~ i 1. Pl. földet huzamosan túr. 2. Túrva keresgél vmit. Az óṷrába ~. 3. Ételben kelletlenül piszkál. L. még: felturkál túró túróṷ fn – A/ Tejtermékek öszszefoglaló megnevezése (pl. → gomolyatúró, zsendicetúró). Készítésének igéje: → hevít, meghevít, vagyis aludttejet megmelegít. A fontosabb ~fajták a 19− 20. században: a) → tehéntúró. b) Oltott
279
takarítás
~. Az Alföldön juhtejből gyakori, de friss fogyasztásra tehéntejből is készítik. c) Sajtból, oltott ~ból készült tartósított ~, többnyire juh~. A tartósított juh~ elnevezései az Alföldön: erős ~, érett ~, ~. d) Savó~. Rendszeresen csak juhtejfeldolgozás során készül, a soványabb tehéntejből ritkán. A forralt savó a benne úszó csapadékkal közvetlen fogyasztásra is jó (→ zsendice). e) A → joghurt ~ja a népnyelvben → tarhó, csak az Alföldön ismerik. Joghurtból készül úgy, hogy vászonzacskóban felakasztva savóját kicsepegtetik. − B/ Szólás: Megláccik, mék tébül lesz túróṷ: meglátszik, melyik gyerekből válik derék ember. Cigányokat bosszantó rímes mondóka: Túróṷt eszik a cigány, veszekedik a pinán. → Gyermekjáték: Túróṷt vegyenek, túróṷt vegyenek!: vki a hátára ülteti a gyereket, a többiek meg csiklandozzák, vagyis ~t vesznek. L. még: bodzatúró, juhtúró túróeke túróṷeke fn Az → eke legrégibb fajtája. Szimmetrikus vasa csak feltúrja a földet, egymás mellett húzza a barázdákat, a szántás felülete egyenletes marad. A vele szántott parcellák általában négyszög alakúak. Általában nem volt → csoroszlyája. A 19. századra eltűnt a paraszti gazdaságokból, csupán a hasonló felépítésű → ekekapa emlékeztet rá. L. még: ágyeke túrórovás túróṷrovás fn A pásztorkunyhó egyik felszerelési tárgya, eszköze. A juhtej feldolgozásában használták. túros ~ mn Népetimológiával: túróṷs. Kisebesedett testű, feltört hátú 〈ló〉. Közmondás: Közös lúnak túros/túróṷs a
tagló háta: amit többen használnak, hamar tönkre megy. túrós: → túros túrós derelye túróṷs dereje: A → cívis konyha ízletes és kedvelt főtt tésztája. Készítése: A gazdasszony egy kg-nyi tehéntúrót és egy csomó apróra vágott nyers kaprot összekever, egy néhány tojást is üt bele, hogy a massza jobban összeálljon. Jól felkeveri, befedi, és állni hagyja. Gyúr egy pár levél tésztát, keményre hagyja, vastagabbra nyújtja. Amikor elnyújtotta, a táblán kiteríti, felébe veszi. Egy fazékban vizet tesz fel, sót tesz bele, és befedi. Most a túrót jobb keze 3 ujjával kis kúpokban szép sorban a levéltészta első felébe ülteti. Mikor jó ritkán teleültette, ráhajtja a levél hátulsó felét, ezzel befedi. Azután az ujjával minden túrókúpot jó erősen körülnyomkod. A → derelyemetszőt hosszában és keresztben a kúpok között tolja, és négyszögletes csipkés szélű darabokban kivágja. Mire ezzel elkészül, már fő a víz, mert ha a tészta soká áll a tálban, a túró eláztatja, és kifő a túró. Hogy ki ne jöjjön a túró, mindegyik derelyét újból a kezébe veszi, szélét megnyomkodja, így hányja a zubogó vízbe. A derelye jóval tovább fő, mint a galuska, mert kétszeres tészta. → Galuskaszedővel kiszedi a cseréptálba, forró tepertőzsírt tölt rá, jól felrázza, nem kavarja, hogy a túró ki ne jöjjön belőlük. Forrón eszik a tálból. − Egyik fajtája a → nyújtott derelye, másik a restderelye. túrósdézsa túróṷsdézsa fn Másik neve: túróṷskád. A tartósított (juh)túrók tárolóedénye, teteje facsavarral zárható
280
takarítás
le. Puhafa dongákból áll, alakja henger v. felfelé bővülő csonkakúp. A fedél csavaros leszorításával nyomják ki megtöltéskor a túróban maradt savót, ezzel folyamatosan biztosítják a levegőtől való elzárást. A hortobágyi juhász a → juhászkunyhójában helyezte el. túróskád: → túrósdézsa túrós dödölle: → túrós gánica túrós gánica túróṷs gánica: Másik neve: túróṷs dödölle(dödöllőÝ). Tejfeles, túrós galuska v. gombócszerű laktató, finom, tájjellegű étel, a → gánica egyik változata. túrós hátgerincű túróṷs hátgerincű: Ló hátgerincére vonatkozó megjelölés. L. még: lótenyésztés túrós lepény túróṷs lepíny: Liszt, tej, zsír, vaj, cukor hozzáadásával készített kelt tészta, → lepény. A jól megkelt tésztát elnyújtják a tepsiben. A megcukrozott túróba tojást ütnek, ez a töltelék. Ezt a tölteléket beleteszik, v. a tészta másik felével befedik, v vékony szalagokkal befedik. Tepsiben megsütik, és felszeletelik. L. még: cívis konyha túrós pogácsa túróṷs pogácsa: Tésztájába tehéntúrót gyúrnak. A megkelt tésztát elnyújtják kb. 2 ujjnyi vastagra elnyújtják, és borospohár szájával kiszaggatják. A pohár mindig felvesz egy darabot, ennek a tetejét késsel kockára megvagdalják, bekenik tojással, zsíros tepsibe teszik, és megsütik. L. még: cívis konyha, pogácsa túrós rétes túróṷs rítes: A → rétes tehéntúrós töltelékkel készült fajtája. L. még: cívis konyha
tagló túrószacskó túróṷszsacskóṷ fn Erős, ritka vászonból varrt, kisebb méretű, csúcsos → zacskó, korcában madzag van. Túró készítésekor használják, ebbe teszik a túrót, hogy egy szögre felakasztva a savó kicsöpögjön belőle. Kb. 1 napig csöpög, közben a túró összeáll. − Debrecenben a múlt század elején gyakran idézték a következő párbeszédfélét, tréfás mondást: Hallod, komámasszony! Vóṷt az uramnak egy hóṷtt rossz gatyája, oszt varrtam belőÝle egy vadonatúj túróṷszsacskóṷt. Szóláshasonlatban is előfordul: Annyi ez, mint egy túróṷszsacskóṷ: kisgyermek nagyon kicsiny. turpisz ~ mn Szószerkezettel: ~ óṷrú. Pisze, fitos. Akinek ~ az óṷra, annak rövidebb, vastagabb. Szólás: Ojan ~ az óṷra, hogy beleesik az esőÝ: nagyon pisze. L. még: emberi test, orr turpisz orrú: → turpisz túrtánc ~ fn Táncrendben a szünet után következő társastánc. turulpipa ~ fn Gyárilag készített cseréppipa. L. még: debreceni pipa tus ~ fn Felköszöntő. Vendégségben, lakadalomban ~t mondanak, felköszöntik az ünnepeltet, utána a cigány ~t húz rá. tuskó tuskóṷ fn Nevének változatai: tucskóṷ, tücskőÝ. 1. Fatönk; nagyobb darab fel nem hasított fa, dücskő. 2. Tuskóṷt húz: vénlány pártában marad. A cívisektől is ismert szokás szerint a vénlány, ha nem ment férjhez azon a télen, kötélen ~t húzott, közben mondta: Húshagyóṷ, húshagyóṷ, éngemet itthon hagyóṷ. Már az én időÝmbe nem húzták. L. még: fűzfatücskő
281
takarítás
tuskóirtásos tarvágás: → tarvágás tuskóvas tuskóṷvas fn Hosszú nyéllel ellátott félgömbölyű talpú vastuskó. tuskózás tuskóṷzás, tucskóṷzás fn Dücskőzés, tuskóirtás. tuskózik tuskóṷzik, tucskóṷzik i Dücskőzik. Fatuskókat ás ki a földből. tuskózófejsze tucskóṷzóṷfejsze fn Tuskóirtáskor használt, hosszú vasú, erős → fejsze, nagyfejsze. tuszaselyem tuszasejem fn A makkfa hernyójának gubójából nyert tört fényű, piszkos színű selyemféle. tutircs ~ mn Vékony, rövid 〈hajfonat〉. L. még: hajviselet tutni: → levegőcső tútoroz ~ i Ápol, gondoz. tutujgat ~ i Túlságosan kényeztet. túzok ~ fn A darufélék rendjébe tartozó, mezőkön élő, a pulykánál nagyobb, zömök testű, nehéz röptű, sárgásbarna tollú madár. Súlya 4−16 kg. Legtöbb egyede a Hortobágyon található. túzokdürgés túzokdürgís fn 1. A → túzok tavaszi párzása, ill. ennek hangja (→ durrog, → durrogás). 2. A dürgés ideje. tű1 ~ fn Vékony, hegyes (fém) lapocska. Jelzőként: három ~ dohány: annyi dohány, amennyi egy dohányfűző ~re ráfér. Több összetételben szerepel. Varrásra szolgál a közönséges varrótűn kívül a derekazótű, gombvarró tű, gubavarrótű, hájvarrótű, szűcstű (egyik fajtája a háromélű tű (Itt említhető a horgolótű és speciális változata a lustazsuzsi is.); szúrásra az injekcióstű, tűzésre a dohányfűzőtű, kitűzőtű, nádvarrótű, pártatű, rajztű; egyéb szerepű a csapótű, fixtű,
tagló necctű, pisedlitű. − Szóláshasonlat: Ojan hegyes, mint a ~: nagyon hegyes. Ojan kicsi, mint a ~ hegyi: vmi nagyon kicsi. Szólás: Átugorna még száz ~ hosszát: idősebb nő még jó erőben van. Megjárta száz ~ hosszát: hiábavalóan tette meg az utat. Tűre [kötő~] lehetne szedni az orcáját/kípit: nagyon ráncos. Öt ~vel kötöttík: (tréf) kikelt búza v. más kalászos nagyon ritka. Tűkön ül: idegesen vár, nem fogja a hely, vmi miatt sietős a dolga. Közmondás: Még a ~nek is foka van: a legkönnyebbnek tűnő dologban is akadhat nehézség, bökkenő. L. még: a fogalmak szócikkeit is! tű2: → tő tücet ~ fn Tucat. tücetes kalap ~: Tucatos → kalap, a megrendelésre készült tucatnyi kalapból egy. tücköl: → tüszköl tűcsapó tűcsapóṷ fn Másik neve: csapóṷtű. Rokon fogalmak: → sudár, suhogó. Az → ostor csapószíjának végén levő keskeny, rövíd bőrcsík, amely az állat irányításakor megcsípi annak bőrét. L. még: ostor *tűcsináló: A 20. században már nem volt ilyen foglalkozás. tücskő: → tuskó tücsök ~ fn A népi időjárási megfigyelés szerint, ha ciripel a ~, eső lesz. Szólás: Beleesett a ~ a levesbe − mondják tréfásan, ha megesett a baj, → várandós a lány. L. még: időjóslás, lótücsök tüdő tüdőÝ fn − Szólás: Most válik meg a tüdőÝ a májtul: most van a döntő
282
takarítás
pillanat. Megválik a ~ a májtul: elkülönül a jó a rossztól. tüdőbaj tüdőÝbaj fn Népnyelvi megnevezései: hektika (heptika), sorvadás, tüdőÝsorvadás, régi orvosi elnevezései: tüdőÝsenyv, tüdőÝgumóṷ. Tuberkulózis, tüdőgümőkór, erős köhögés. Az ebben szenvedő → tüdőbajos, hektikás, heptikás. Hazánkban népbetegség, leggyakrabban megfázástól, „kihüléstől”, hideg, ködös levegőtől kapták meg. Elsősorban a rossz lakásviszonyok között élő szegény társadalmi rétegek (pl. → vákáncsosok) között terjedt, de mások is elkaphatták. Debrecenben a múlt század elején a gümőkóros tehéntej fogyasztása miatt is sokan szenvedtek ~ban. Több népi gyógymódja volt: Reszelt tormát tet- tek a beteg mellére, v. avas szalonnát etettek vele, ill. több alkalommal, de mindig rövid ideig a lóistálló gőzében kellett tartózkodnia, mélyeket lélegezve az ammóniás levegőből. Gyógyszere még a fodormentatea, vöröshagyma, fokhagyma, napraforgómag stb. L. még: népi betegségnevek, népi gyógyászat tüdőbajos ~ mn Népnyelvi megnevezéssel: hektikás (heptikás). Tüdőbajban szenvedő. Egy ínektanárnak a felesíge is heptikás vóṷt, az járt hozzánk a lúistállóṷba a Betlen uccárúl öt-tíz percig, níhány lílegzetet vett, és elment. tüdőgumó: → tüdőbaj tüdőhörgés tüdőÝhörgís fn (rég) Kezdődő tüdőbaj. L. még: népi betegségnevek tüdőhurka: → tüdős hurka
tagló tüdőkelevény tüdőÝkelevíny fn (rég) A → kelevény egyik fajtája. L. még: népi betegségnevek tüdőlégdaganat ~ fn (rég) Egy betegségfajta. L. még: népi betegségnevek tüdőrothadás ~ fn (rég)Tüdőrák. L. még: népi betegségnevek tüdős hurka tüdőÝs hurka: Nevének ritkább változata: tüdőÝhurka. → Disznóöléskor készített → hurka, a vékony → hurkabőrbe töltik kézzel. Egy jó csomó megfőtt kására teszik az összevagdalt tüdőt. Zsírozónak → csepleszt, fűszernek borsot, gyömbért, szegfűszeget tesznek bele. Jól összegyúrják, megkóstolják az ízét. A hurkafélék közül ezt töltik meg legelőször. A szalontüdőÝt mi nem csináltuk, a tüdőÝt mi kukóṷlevesnek meg tüdőÝs hurkának kíszítettük. L. még: cívis konyha tüdősenyv: → tüdőbaj tüdősorvadás: → tüdőbaj tüdőszélütés tüdőÝszélütís fn (rég) A → szélütés egyik fajtája. L. még: népi betegségnevek tüdőszín eper: → eper tüdőszőrféreg tüdőÝszőÝrfíreg fn Juhbetegség; a jószág tüdejébe kerülve okoz betegséget, elhullást. L. még: juh betegségei és gyógyításuk tűgyártó: → *céhen kívüli kismesterségek tükör ~, tűkör fn 1. A cívis lakóház fontos berendezési tárgya volt. Módosabb helyeken több volt belőle. A nagyszobában, hálószobában v. előszobában a nagy fali ~ kapott helyet, amelynek arasznyi széles, különböző formájú díszes v. kevésbé díszes kerete és asztala
283
takarítás
is volt. Más helyiségekben esetleg csak egyszerű fali~ került a falra. Nagylányos házaknál emellett → toilett-tükör is volt. A borotválkozó férfi családtagok kelléke (volt) a lábakon álló és mozgatható → beretválkozó tükör. − A ~rel kapcsolatos tilalmak: Nevelési célzata volt, hogy egyes családokban az esti imádkozáskor a gyerekeket a ~nek háttal állították, nehogy ima közben magukat nézegessék benne. Ha halott volt a házban, a cíviseknél (is) minden tükröt letakartak vmilyen lepelfélével, nem feltétlenül feketével, azért, hogy a halott vissza ne járjík. A népi hiedelem szerint, a lány, ha eltör egy tükröt, 7 évig nem megy férjhez. − Szólás: Tükör alatt tartya: férj a feleségét nagyon kíméli, félti, szereti. A szólás azon alapszik, hogy volt a ~nek egy kis asztala, azon tartották a lányok, asszonyok a számukra kedves tárgyakat: piperecikkeket, nippeket, kis dísztárgyakat, bársonydobozt, amibe a csokoládét tették. Közmondás: Mindenkinek van tükre, csak nízzen bele!: mások bírálgatása helyett foglalkozzon mindenki a saját dolgával! 2. → Szíjgyártóknál nikkelezett v. krómozott kerek alakú lemez mint a tükrös kantár díszítő eleme. 3. → Tímároknál: a lóbőr farrésze. L. még: pásztorkészség tűkör: → tükör tükörfigurás bortni ~: → Paszományosoknál a szegőszalag egyik fajtája. tükörpapír ~ fn → Mézeskalácsosoknál fényes papír, amelyből a nyerget kívágják, taffetpapír. tükrös ∼ fn Díszesen faragott doboz, amelyben a pásztorok tükröt, bajusz-
tagló pedrőt, fésűt tartottak. Az ügyes pásztor maga készítette a ~ét. tükrös erszény tükrös erszíny: Olyan → erszény, amelynek az alját és oldalát is díszítéssel látta el a készítője. tükrösjég ~ fn Sima jég, tükörjég. tükrös szekrény ~: Ruhásszekrény, egyik belső oldalán tükörrel van felszerelve. tükrös szív ~: Népszerű mézeskalácsos termék. A nagy, színes ~ek a parasztfiatalok sokáig őrzött vásárfiái és szerelmi ajándékai voltak. A rajtuk levő nyomtatott képek alatti versikék a múlt évszázadok alkalmi költészetének stílusát őrzik. tüled tülled msz → Ökörfogat irányítására: csálé, jobbra! tülök ~ fn 1. A → szarvasmarha üreges szarva, ebből készítették pl. a szűrt összefogó csatot is. 2. Szarvasmarhafélék szarvából készült kezdetleges fúvós hangszer, → csordáskürt. tündelevény: → denevér Tündér: → ló tűnölődik tűnölőÝdik i Gondolkodik vmin. Igekötővel: → eltűnölődik. tüntet ~ i Tünteti magát: tetteti magát, képmutatóskodik. tűrés-tagadás tűrís-tagadás fn Mi tűrís-tagadás: az igazat megvallva. tűreszelő tűreszelőÝ fn A → reszelő egyik fajtája. tűrömfű ~ fn Tréfás orvosságnév: tűrés. Szólás: Tegyél rá tűrömfűvet!: (tréf) főleg gyermeknek mondva: tűrd a fájdalmat, ne panaszkodj miatta! tűr-tagad ~ i Hosszan tagad, titkol vmit. Tűröm-tagadom.
284
takarítás
türül: → törül tűrülvágott sógor: → tőrőlvágott sógor tüske ∼ fn 1. A borjú orrára kötött szopásgátló eszköz. 2. → Fazekasoknál hőálló acélból készült eszköz, → égetőtüske. Egy agyaglapba szúrva ezek hegyére állítják a fenekén is mázas edényeket égetés közben. Kihűléskor a mázas felület könnyedén elválik az égetőtüskétől. 3. → Rézművesmesterségben a leöntött tárgyon maradt apró rézrudacskák. 4. → szellőzőszurkáló. L. még: reszelőtüske tüskéslapu ~ fn → Gyomnövény: erdei mácsonya. tüskés szalag tüskés szallag: A → kartácsgép része, végtelenített szalag, amelyből tüskék állnak ki a dögszőrök kikartácsolására. tüskésdrót tüskésdróṷt fn Szögesdrót. A kerítísen felül húztak egy vagy két szál tüskésdróṷtot, hogy magasabb legyík, meg jobban akadájozza a belípíst. tüsténkedik tüstínkedik i 1. Sietősen tesz-vesz, ügyeskedik, buzgólkodik, sürgölődik-forgolódik, vkinek a kedvében jár. 2. Töpreng, tűnődik. L. még: eltüsténkedik tüszköl tücköl i Tüsszög, (többször) tüsszent. tüsző tüszőÝ fn (rég) Anyagáról: bűrtüszőÝ. Férfiak viseletében: kb. tenyérnyi széles, csatokkal, különféle kisebb tárgyak, eszközök, pénz stb. tartására alkalmas zsebekkel felszerelt bőröv. A széles bőrövhöz v. a → szűrcsathoz erősítették.
tagló tüszősbéllob tüszőÝsbéllob fn (rég) A → lob egyik fajtája. L. még: népi betegségnevek tűtartó tűtartóṷ fn Tűpárna. A hortobágyi → juhász egyik használati tárgya. tütü ~ fn 1. Szeszes ital. 2. (gyny) Víz, innivaló. Igyál ~t! tűz ~ fn 1. A magyar néphagyományban nincs a ~zel kapcsolatban egységes hiedelemkör, inkább csak bizonyos általánosan elterjedt cselekmények. Hasonlóképpen van ez a cívis hiedelemvilágban is. Sokan ismerték pl. hogy ha a kutya fejét felfelé tartva vonít, tüzet jelent. A kisgyereket a felnőttek így figyelmeztették: Ne jácc a ~zel, mert odapisilsz íccaka! A hajnak és körömnek a ~be dobása a cíviseknél is szokás volt, de így tettek a főzés közben leeső étellel, főként a főtt tésztával is. − A ~ összetételekben is szerepel: a parázs népi neve parázstűz v. pártűz, a pusztában, szabadban rakott ~ a szabadtűz, a szalmából rakott ~ a szalmatűz. Szószerkezetben: csendes tűz. – Frazémákban gyakori. Átok: Hogy a ~ lángja vessen fel!: a ~ égessen meg! Szóláshasonlat: Úgy fíl tülle, mint az ígőÝ ~tül: nagyon fél tőle. Szólás: Tűzbe tenné írte a kezit: kezeskedik érte. ElőÝl ~, hátul víz: merre menjek? Közmondás: Ne jácc a ~zel, nem ígsz meg!: ne kisértsd a sorsot, akkor nem érhet baj! Más változatban: Ne jácc a ~zel, nem íg meg a kezed! Ha a ~it szereted, a füstyit is szenvedd!: ha vminek a hasznát szereted, a terhét is tűrd el! 2. Fájdalmas gyulladás. L. még: a fogalmak szócikkeit is!
285
takarítás
tűzcsiholó acél tűzcsiholóṷ acél: Tűzgyújtásra alkalmas acéldarab. Része a → pásztorkészségnek. tűzdel ~ i A méhész az üres lépeket nem a fészek szélére, a fiasítás mellé, hanem két fiasítás közé helyezi el. L. még: betűzdel, méhészet tűzdelés tűzdelís fn → Méhészetben olyan különleges bővítés, melynek során az üres lépek nem a fészek szélére, a fiasítás mellé, hanem két fiasításos lép közé kerülnek. Tűzdeléskor ügyelni kell, hogy a már fiasításos lépek ne sérüljenek. 2. A csiranövények kiültetése. tüzelési idő tüzelísi időÝ: → Kutyáknál üzekedési időszak; ilyenkor a kan kutya gyakran elkóborol, és keresi a szuka kutyákat. tüzelő tüzelőÝ fn 1. Régifajta szabad tűzhely. 2. Tanyai istálló sarkában kialakított hely, ahol sárból rakott padkán tüzet raknak és főznek. 3. Sárból rakott padka a tanyai istállóban. 4. Földbe ásott kunyhó közepén az a hely, ahol tüzet szoktak rakni. tüzelőhely tüzelőÝhej fn Olyan helyiség, hely, ahol tüzelnek, ahol általában a → kemence van. tüzelőkosár tüzelőÝkosár fn Alakváltozata: tűzkosár. Vaslemezből v. gömbvasból hézagosan összeállított kisebbnagyobb kosár, amely fölött a → kádáripari termékeket melegítik. tüzelőlyuk tüzelőÝjuk fn A → kemencének az a része, ahol a tüzelés történik. tüzelőpadka: → főzőpadka tüzelős ól tüzelőÝs óṷl: Olyan → ól/istálló, amelyben → tüzelő, vagyis
tagló tűzrakásra való hely v. építmény van. A ~ életének legfontosabb szakasza volt a tanyázás. A hortobágyi pásztorok, ill. öregebb emberek, fiatal legények több tanyáról összejöttek, és a ~ak → placcán, a szalmatűz mellett járták, táncoltak. Tüzérlaktanya: → Debrecen közlekedése tüzérló tüzérlú fn Ágyúvontatáshoz használt, rövidebb derekú, nehéz csontozatú, erős ló. L. még: lókereskedelem, lótenyésztés tüzes ~ mn l. Lánggal égő. 2. Amiben v. amin tűz van, ill. szokott lenni. tüzesgép ~ fn Más nevei: tüzesmasina, masina, tüzeskazán. Mindegyiket a régi öregek mondták. 1. → Cséplőgép lóval vontatott külön gőzgépje. Ezt homokos területen alkalmazták. Másik fajtája → magánjáró volt, ezt kötött talajon használták. 2. Régimódi kazános cséplőgép; a cséplőgépet hajtó gőzgép. 3. Gőzgéppel hajtott cséplőgép. tüzeskazán: → tüzesgép tüzesliliom ~ fn Lilium bulbiferum. Sárgás színű → liliom. Dísznövény, sötétsárga, hosszú szárú, nagy tölcsére van. L. még: virágoskert tüzesmasina: → tüzesgép tüzesszakadék tüzesszakadík fn (rég) Egy betegségfajta. Előtagja feltehetőleg a tüzes ’lázas’ szó, utótagja a vhonnan leszakadt darab jelentésű szakadék. L. még: népi betegségnevek tűzfal ~ fn 1. Épületnek a szomszédos épület felé néző, nyílásokkal át nem tört, tűzbiztos fala. 2. Oromfal, oromzat a ház két végén.
286
takarítás
tűzfalas ház ~: Két végén oromfallal ellátott ház. tűzfaldeszka ~ fn Deszkából készült, sárral betapasztott oromfal a ház két végén. tűzgyújtós: → gyújtós tűzházlátni: → háztűznézni tűzhely tűzhej fn 1. Olyan építmény, ill. konyhai berendezési tárgy, amelyben a főzéshez tüzet raknak. A → konyha a cíviseknél magát a ~et is jelentette. 2. Kézi kovácsolásnál a munkadarab felhevítésére szolgáló tárgy. L. még: csikóstűzhely tűzhelyplató tűzhejplatóṷ fn 1. → platt. 2. → Kalaposok kemencéjének kazánlemez teteje. *tűzikassza: 1774-ben szervezték a tűzkárt szenvedett polgárok megsegítésére. A gyakori tűzvészek miatt nagy szükség volt rá. tűzikorong ~ fn → Rézműveseknél durva szemcseszerkezetű csiszolókorong, nagyoló csiszoláshoz használják. tűzikutya ~ fn Alakváltozata: tűzkutya. 1. Vasból készített eszköz, amelyhez a régifajta tűzhelyen a fahasábokat támasztják, hogy alulról levegőt kapjanak. 2. 40−60 cm hosszú, 40 cm magas kovácsolt vasállvány. 2−4 karja van a nyárs tartására. 2 karja (kígyó- v.) kutyafejszerűen lefelé néz, innen kapta a nevét. tűzjárat ~ fn 1. A → fazekaskemencének az a része, ahol a tűz szabadon éghet, nincs ami elzárja az útját. 2. A tűztérből a kéményen át a szabadba vezető járat. tűzkosár: → tüzelőkosár tűzkutya: → tűzikutya
tagló tűzoltópipa tűzóṷtóṷpipa fn Hosszú nyakú, barázdás fejű, vörös cseréppipa. L. még: debreceni pipa tűzoltószivattyú tűzóṷtóṷszivattyú fn A → cséplőgép-garnitúrához tartozó tűzoltó szerkezet. tűzőgép tűzőÝgép fn → Cipő, csizma felsőrészének és talpának összeerősítésére való eszköz. tűzőöltés tűzőÝőÝtís fn Jobbról balra haladó díszöltés. Az első öltés laposöltés, a következő ültéskor két öltéshosszt előreöltenek, kiszúrnak, és viszszaöltenek az előző öltés tövébe. L. még: szűrhímzés tűzpart ~ fn → Kovácsoknál két vasból öntött negyedgömb, amelyek között helyezkedik el a tűztér. L. még: part tűzpiszkáló: → piszkafa tűzrács ~ fn Pálcákból álló rácsszerű eszköz, amelyen át a hamu kiesik a tűztérből. Felső része szélesebb, az alsó keskenyebb. tűzrész: → tűztér tűzrevaló tűzrevalóṷ fn 1. Tüzelő, fűtőanyag, ill. eltüzelni való limlom. A pusztai emberek, a falusi szegények és a tanyan élők csak ritkán tüzeltek fával, és szinte sohasem szénnel, helyette az → árvaganéj, levélganéj, juhpor, ill. a → csutkatő, a csutkaízék, a tengericsutka volt a ~juk. Az utóbbiaknak a gazdálkodó cívisek városi házaiban is fontos szerepük volt. A szőlőskertekben a szőlővenyige, az erdőben a gally, tövis és egyéb hulladék jelentette a ~t. 2. Rossz viselkedésű személy. Te ígetnivalóṷ, tüzrevalóṷ vagy! tűzszekrény: → tűztér
287
takarítás
tűzszerszámok: Hajdanában csak körülményesen, fáradságos munkával tudtak tüzet éleszteni. Emiatt a cívis házaknál is állandóan égett a → tűz a konyhában, a kemencében, de nem aludt ki a parázs a pásztortanyákon, éjjeli szállásokon sem. A tűzgyújtás régi eszközei az acél (→ tűzcsiholó acél), kova, tapló volt. Segítségükkel csiholták a tüzet: A kovakövet a taplóval bal kézbe fogták, jobbal a kovakőhöz ütötték/ütögették az acélt. A kipattanó szikra meggyújtotta a taplót, és az előkészített szalma v. más gyúlékony anyag alá helyezték, v. szalmából, szénából készített csóvába, száraz falevélbe, fűcsomóba dugták, és addig csóválták, amíg lángra nem lobbant. A gyufa feltalálása előtt a ~at széles körben használták, a múlt század első évtizedeiben még házaknál is. A cívis házaknál, tanyai lakóházakban az acél, kova, tapló az ágy végére akasztva lógott. Legtovább a csőszöknél, pásztoroknál maradt meg (→ pásztorkészség), ők jobban szerették, mint a foszforos masinát, a → kéngyertyát, mert ez utóbbi nehezen gyúlt meg, szélben könnyen elaludt; a csiholás azonban, bár nehezen, de rossz időben is sikerült. Az acélt a falusi kovácsok, cigánykovácsok sokféle alakban idomították, gyakran késre illesztették; v. zsebben hordták. Az Alföldön a taplót és a kovát kis bőrzacskóba (erszény) tették, az acél mellette szíjon függött. A kovát és az acélt boltban szerezték be, a taplót a fákról gyűjtötték, belét tisztították, szárították, bottal puhára verték. tűztér ~ fn Más nevei: tűzrísz, tűzszekríny. 1. Kályha, tűzhely belsejének
tagló az a része, ahol a tüzelőanyag ég. 2. → Kovácsmesterségben a két tűzpart közé eső rész, ahol a tűz ég, ahol a vasat hevítik. *tűzvész: A gyúlékony anyagokból, tervszerűtlenül építkező → Debrecenben évszázadokon át visszatérő csapás volt. Gondatlanság, ellenség, néha szándékos gyújtogatás okozta. Legismertebbek az 1802. és 1811. évi ~ek.
288
takarítás
Ty
tyúk ~ fn – A/ Házi~. A tojó neve ~, magtyúk, a hímé kakas, magkakas, a fiataljának neve csirke, ill. jérce. (Hangadásának igéje: kárál, karattyol, karicsál/karicsol; kotkodál/kotkodácsol, kotyog.) A fején tollbokrétát viselő ~ a búbos tyúk/kontyos tyúk, a lábán dús pehelytollat viselő a gatyás tyúk. (A baromfitartás ágai közül Debrecenben is a ~tartás volt a legfontosabb, és a jellegzetes külsejű hazai fajtákra alapozódott. A cívisek által is tenyésztett fajtái: magyar tyúk/magyar fajta/piros magyar, sárga magyar, iromba magyar, plimut sárga. Ezek régi, de ma is ismert fajták. Tyúkot többnyire sárga magyart tartottak, de az iromba-kendermagos húsosabb volt.) A ~ védőburokkal körülvett nagy petéje a tojás, helye a tojástartó. Ürüléke a trágyázásra is használható tyúkganéj/tyúkszar. Élősködője a tyúktetű és a szipoly. Az előbbi ellen lakóhelyük gyakori takarításával, utóbbi ellen ecetes, paprikás kencefélével védekeztek. A beteg ~ lipántos, liphec/liphenc. A szárnyasokat a cívis parasztgazdaságban a gazdasági udvar elkerített helyén, a baromfiudvarban szabadon, ill. éjszakára a ~ólhászián v. a tyúkólba/tyúkházba v. tyúkverembe/ veremólba zárva tartották. Tyúkot nagyobb mennyiségben és eladásra a tyú-
kászok tenyésztettek, a leölt és megtisztított ~okkal a tyúkkofa kereskedett. A tojás télire való eltevése augusztustól, amíg tojtak, általában október végéig történt. A hegyesebb végével felfelé helyezték a tojástartóba, korábban (amíg volt a háznál) a búzába. A ~ fészkébe tett tojás a palozsna. Ez lehet egy erre a célra kiválasztott tojás, záptojás, de akár fából esztergált tojás alakú fadarab. A ~ ui. olyan helyre jár tojni, ahol már van tojás. − A néphagyomány szerint Ha a ~ idegen hejre tojik, sóṷval hintik be a fenekit, mert akkor odaszalad, ahova tojt. Népi időjárási megfigyelés, időjóslás: Ha a ~ok a porban fürödnek, esőÝ lessz. Ha a ~ok hamar beülnek, hideg lessz, ha sokáig kinn maradnak, akkor jóṷ időÝ lessz. − B/ A ~kal kapcsolatban sok szóláshasonlat ismeretes. Jóṷ dóṷga van, mint a móṷnár ~jának: ti. sosem éhezik. Úgy áll a szája, mint a ~ segge: mindig csucsorít. Többet tud máma a csirke, mint a ~: mondják arra a gyerekre, aki okosabb akar lenni a felnőtteknél. Elutasításként: Ne tuggyon többet a csirke, mint a ~! Lesi, mint é~[éhes] a taknyot: mohón les, vár vmit. Nyeli, mint é~ a taknyot − mondják, ha vki mohón nyel vmit. Úgy ért hozzá, mint ~ az ábécéhez: egyáltalán nem ért hozzá. Jön-megy,
tyúkalja mint a sóṷs seggű ~: nincs nyugta, idegesen jön-megy. A kotló is előfordul frazémákban: Aki sokat fecseg, az Anynyit kotyog, mint egy kotlóṷ. Felpofozta, mint Bacsóṷ a kotlóṷt, amír a kiscsirkéket nem jóṷl szoptatta meg − mondják a teljesíthetetlen dolgot kívánó emberre. Szólás: Sok a pínze, a ~ eszi az apraját: tréfás mondás, arról, aki gazdag. Majd máskor, mikor a ~ gyászol: sohanapján. Megdöglött az a ~, amék a nagy tojásokat tojta: mondják a gazdag rokon, pártfogó halálakor. Megette a ~ a kenyerit: szomorkodik. Közmondás: A ~ is kikaparja az igasságot: az igazság mindenképpen kitudódik. Más változatban: A titkot a ~ is kikaparja. Amék ~ sokat kárál, keveset tojik: aki sokat beszél, keveset dolgozik. Vak ~ is tanál szemet: néha az ügyetlen v. ostoba embernek is van jó meglátása, használható ötlete. Akié a ~, azé a tojás: azé a férfié a gyerek, akinek a felesége szülte. L. még: baromfi betegségei és gyógyításuk, tyúkültetés; a fogalmak szócikkeit is! tyúkalja tyúkajja fn Másik neve: kotlóṷajja. Kb. 20−25 db tojás, vagyis annyi, amennyit a fészekre ültetett kotló be tud takarni. tyúkász ~ fn 1. Tyúkok tenyésztésével foglalkozó személy. 2. Faluról falura járó baromfikereskedő, tojáskereskedő. tyúkborító tyúkborítóṷ fn Vékony vesszőből font, alul-felül nyitott kas kotlós, ill. kis csirkék tartására. tyúkborító rosta tyúkborítóṷ rosta: Másra már nem használt → rosta, amelyet a fészken ülő tyúkra tettek, hogy
287
tyúkhúsleves
megvédjék, ill. arra késztessék, hogy nyugodtan üljön a tojásokon. tyúkeszű ~ mn 1. Feledékeny. 2. Gyenge szellemi képességű 〈gyermek〉. tyúkfül ~ fn Húslevesbe való, négyszögletes (rombusz alakú) nyújtott levestészta, amelyiknek az ellenkező végeit össze kell csípni, hogy összetapadjanak. Nevét onnan kapta, hogy a magyar tyúk füléhez hasonlít. L. még: cívis konyha tyúkfülleves ~ fn → Tyúkfüllel készített → tyúkhúsleves. L. még: leves tyúkgalamb ~ fn Nagy testű, nehezen repülő házi galambfajta. L: még: galamb tyúkganéj tyúkgané fn A tyúk ürüléke. A galamb ürülékével együtt igen jó a kerti földek trágyázására. tyúkház: → tyúkól tyúkhúsleves ~ fn Készítése egy múlt század eleji leírást is alapul véve: A nagy gonddal kiválasztott és elkülönített tyúkot a gazdasszony kiveszi a szita alól, és kint az udvaron éles késsel elvágja a nyakát. A leölt, elvérzett tyúkot (különösen, ha idős) néhány órára hideg vízbe teszi. Majd lábánál fogva az elejét forró koppóvízbe nyomkodja, és koppasztani kezdi. Az erős szárnytollak nehezen jönnek le, ezért többször is be kell mártani a forró vízbe. Ezt követően a csupasz nyakát fogja meg, és a hátulját mártogatja a forró vízbe. Vigyázni kell, hogy ne legyen sokáig a vízben, mert rásül a toll, és hamar kiszakad a bőre. Beleteszi a tálba, hozzáfog a felbontáshoz. (Egyes helyeken előbb még a megkoppasztott tyúkot a tűzhely lángja fölé tartva megcsapatják, leégetik róla az utolsó pehely-
tyúkalja tollat is.). Először a tyúk fejét vágja le, szájáról, nyelvéről leszedi a szaruhártyát. Kibontja a begyét, a nyelőcsővel együtt eldobja, v. a macskának adja. Levágja a nyakát és a két szárnyát is. A test felbontása a két láb (és a rajta levő körmök) levágásával kezdődik, levágja a két combját és a combjatövét is. Hátára fordítja, hátulról felvágja a hasát, kifordítja a belső részeit. Kiveszi a zúzát, és vízszintesen felvágja, kidobja belőle az eleséget, a belső sárga részt lehúzza. 2−3 darabra felvágja, behasogatja, ha megfő, úgy néz ki, mint a szegfű. Leveszi a bélről a májat, erről az epét. Kiveszi a szívet, a lépet. Ha háj van rajta, leszedi. A megtisztított belet eldobja, v. a macskának adja. Az üres test hátulját levágja, ez a fara. Ezen belül van a püspökfalatja, erről a csiráját levágja. Az utolsó húsos darabon van a tojástartó, ezt is lefejti. A tyúk elejének felső része az ernyő, az alsó rész a két húsos mellehúsa. Ezzel a tyúk fel van bontva. A darabokat hideg vízben megszítatja. A fazékban forró vízbe beleteszi a jól megtisztított tyúkot, sót tesz bele, és felzöldségeli, befedi, hadd főjön. Míg a hús fő, egy kis tésztát gabalyít, laskát főz. Pár maréknyi tésztalisztet tesz a gyúróteknőbe, közepén üreget váj ki, 3−4 tojást beleüt, felőgyelíti, és keményre összegyúrja, a nyújtótáblán elnyújtja, szikkadni hagyja. A sárga vékony tésztalevelet tekercsbe hajtja, és éles késsel bal kezének 3 ujját a tekercsre téve ügyes mozdulatokkal felvágja. Közben-közben a tésztát szétrázza a táblán. Közben a leves felforr, a tajtékját leszedi. Mire a tésztát elvágja, a fiatal tyúk megfő. Biztonságból kivesz
288
tyúkhúsleves
egy darabot, ellenőrzi, puha-e. (A vén tyúkot tovább főzi.) A főtt húst kiszedi egy tálba. A levet leszűri, és visszatölti a fazékba, megkészíti, megadja savát-borsát, jósáfrányt is tesz bele. Felfőzi a húslevet, amikor zubog, beleteszi a levestésztát, kavargatja, hogy össze ne ragadjon. Addig főzi, míg a tészta kellően meg nem fő. Azután kitölti egy tálba, és annyi darab húst tesz bele, ahány személyre terít. A ~t a felnőttek régen kenyérrel ették. A tyúkhúst rendszerint laskával főzi a gazdasszony, de más nyújtott tésztával, így kockatésztával (kockatésztaleves), eperlevéllel (eperleveles leves), kacsatalptésztával (kacsatalpleves), tyúkfüllel (tyúkfülleves) is. Nagy ünnepeken, lakodalmakban azonban csigatésztával (csigaleves) az igazi. L. még: a fogalmak szócikkeit is! tyúkkaparás ~ fn Rossz, olvashatatlan írás. tyúkkofa ~ fn Leölt és megtisztított tyúkokkal kereskedő → kofa. tyúklépés tyúklípís fn Igen rövid idő, ill. távolság tréfás megjelölésére. Közmondásban: Karácsony után három tyúklípíssel nőÝ a nap: közvetlenül karácsony után 3 másodperccel hosszabb a nappal. tyúkmellű tyúkmejjű mn Kicsúcsosodó → mellcsontú 〈ember〉. tyúkól tyúkóṷl fn Ritkább neve: tyúkház, köznyelvi neve: baromfiól. Tyúkok elhelyezésére fából, esetleg vályogból v. téglából készült, több osztatú, kisebb épület felső részén rácsos → tyúkülővel. A ~ alsó részén fiókok találhatók, amelyekbe nappalra a tojó tyúkot,
tyúkalja éjszakára a kotlót és csirkéit zárják. Itt kaphattak helyet a kiskacsák, kislibák is. A kisebb méretű ~ a góré alatt volt kialakítva, ebben csak a háznál tartott néhány tyúk kapott helyet. Kint a tanyán nagyobb méretű ~ v. → tyúkverem volt a baromfiállomány számára. tyúkólházhíja tyúkóṷlhászíja fn Disznóól padlása, ahol a tyúkok hálnak. tyúkpecér ~ fn Olyan gyerek, aki szereti a tyúkokat kergetni. tyúkpiac ~ fn A → piacnak az a része, ahol (élő) baromfi eladásával foglalkoznak. A múlt század első felében Debrecenben a Rákóczi utca bal oldalán volt a ~. tyúkpoloska: → szipoly tyúkszar ~ fn Tyúkganéj. Tréfás találós kérdés: Félig fehér, félig tarka, ~, edd meg, nem mondom meg, mi az? Szólás: Tyúkszar az óṷrodra!: mondják tréfásan, ha vki az ujját feltartja. Másik változata: Tyúkszar a hegyibe! tyúkszem ~ fn A lábujjakon, a talpon keletkező, fájdalmas bőrkeményedés. tyúkszemvágó tyúkszemvágóṷ fn Lábápoló, pedikűrös. tyúkszem-virág ~ fn 1. A Hortobágy egyik vadvirága. Piros virágú, közepén fekete → gyomnövény, atracél. Anchusa officinalis. → Gyógynövény is, leveleit a tyúkszem puhítására használták, erre utal a neve. 2. → mezei-tyúkszem. tyúktetű ~ fn Tyúkokon élősködő, tollukat lerágó tetű. tyúktoll ~ fn A → tyúk (tyúk és kakas) → tollazata.
289
tyúkhúsleves
tyúkülő tyúkülőÝ fn A → tyúkólban olyan létraszerű hely, ahová a tyúkok éjszakára felülnek. tyúkültetés tyúkültetís fn → Csirkekeltetés. Az a művelet, hogy a kotlót a kiköltendő tojásokra ültetik. A cívis háziasszony általában tavasszal (áprilisban, sőt már márciusban), ritkábban augusztus 15. és szeptember 8. között kerített rá sort. Tyúkültetéskor a kotló méretétől függően 21−25 db tojást v. kevesebbet helyeztek a vesszőből font és finom búzaszalmával kibélelt, kerek tyúkültető kosárba/keltetőkosárba. A megültetett tyúk a kotló/kotlóstyúk, becéző elnevezéssel kotamama. A kotló 3 hétig ül az előzőleg gondosan kiválogatott tojásokon (kotlóalja, kotlóalja tojás). A fészken ülő kotlóra, kotlóborító szitát v. tyúkborító rostát helyeznek, ha szükséges, erre még egy ócska ruhadarabot (gyakran egy hosszú szárú férfigatyát) is tesznek. Naponta egyszer leveszik a fészekről, ilyenkor piszkol, ill. megitatják, megetetik. Erre az időre a tojásokat szellőztetik, ill. meleg holmival betakarják, így óvják a kihűléstől. Az ültetés után 3−4 nap múlva (egyeseknél 1 hét múlva) kerül sor a lámpázásra, amikor meglámpázzák, azaz lámpafény felé fordítva állapítják meg, hogy bekötött-e a tojás. A kotló alatt megromlott tojás a kotlós tojás v. záptojás. A kelés időpontja előtt a gazdasszony figyel a tojások hangjára. A kikelő kiscsirke belülről kivágja a tojást, olykor ezt a gazdasszony azzal segíti elő, hogy maga is tágítja a rést. Így nem fullad bele a kiscsibe a tojásba. A kikelt csirkék állománya a kotlóalja
tyúkalja csirke. A kora tavaszi csirkéket kb. 2 hét után engedték ki a szabadba. A csirkék kb 5 hétig járnak együtt az anyjukkal. Ez idő alatt az anyjuk hangos vartyogással v. éppen támadással védi őket az „ellenségtől”. Amikor a kotló már el akarja hagyni a csibéit, előtte néhány nappal felviszi őket az ülőre, megtanítja őket, hogyan kell a ~ülőre felülni. A kotló első tojását megfőzik, és megetetik a csirkékkel, ilyenkor még kb. egy hétig velük marad. − A lopva, orozva kőÝtt csirkékkel nem volt gond. L. még: csirkeborító; a fogalmak szócikkeit is! tyúkültető kosár tyúkültetőÝ kosár: Másik neve: keltetőÝkosár. → Tyúkültetéshez használt nagy, kerek vesszőkosár. tyúkverem ~ fn Másik neve: veremóṷl. Tyúkok földbe ásott, veremhez hasonló, hosszúkás alakú hálóhelye a tanyaudvarban, kb. 0, 5−1 m mélyre ásott, lejtősre kialakított négyszögletes üreg. Helye általában az istálló közelében volt, kb. 20−50 baromfi fért el benne. Teteje szalmával, csutkával volt fedve, le is földelték. Nem fáztak benne az állatok, mert télen-nyáron egyformán kellemesen hűvös volt. Ennek köszönhetően a tyúkok télen is tojtak. Különösen a tanyán szolgáló kommenciós kocsis felesége szerette ~ben tartani a tyúkjait. tyutyu ~ msz Tyúkhívogató. L. még: állathívogatók tyutyuka ~ msz Tyúkhívogató. L. még: állathívogatók tyütyümütyü ~ mn Nagyon alacsony 〈ember〉. L. még: emberi test
290
tyúkhúsleves
U,Ú
uborka: → ugorka uccu ~, huccu msz Kutya uszítására: Uccu, fogd meg! udvar ~ fn 1. – A/ A belső teleknek az a része, ahol a lakó- és gazdasági épületek állnak, és amelyet ezek az épületek határolnak. Az ~ kitöltheti az egész telket, legtöbbször azonban a telek kertet is foglal magába. Az ~ a cívis családok mindennapi életének, gazdálkodásának és ház körüli munkájának fontos színtere: termelő-, tároló- és közlekedőhely. Különösen az állattartásban van nagy szerepe. – B/ Átok: A gyep verje fel az ~od!: a) légy olyan szegény, hogy ne legyenek háziállataid! b) halj meg, váljék lakatlanná a portád! Változata: Gyepeseggyík be az ~od! Közmondás: Amijen az ~, ojan a gazda: az ~ról lehet megismerni, hogy rendes-e, ill. jómódú-e a gazda. Más változatban: Nízd meg az ~t, látod a gazdát! Pázsitos ~on lakik a szegínysíg: az ilyen ~on nincs jószág, ami letaposná, lelegelné a pázsitot, a gyepet. Népi időjárási megfigyelés: Ha ~a van a hóṷldnak, esőÝ lessz, télen meg hóṷ. 2. → Méhészetben az a jelenség, hogy a munkásméhek körülveszik az anyaméhet, és etetik, csápjukkal érintgetik, szipókájukkal nyalogatják róla az anyaterméket, fejükkel felé fordulnak. L.
még: cívis udvar udvarház ∼ fn 1. Módos cívis gazda nagyméretű lakóháza. 2. Vidéken lévő nemesi lakóház, kúria. udvarlás ~ fn A legények közeledése a leányokhoz különböző társadalmilag elfogadott formák között, amelynek folyamán esélyeiket puhatolták ki, és házasságuk útját egyengették, egyúttal szexuális közeledésre is alkalmuk nyílott. Az ~nak különböző, a polgárosultság fokától erősen függő szabályai voltak, amelyek betartásának a leány jó híre szempontjából nagy jelentőséget tulajdonítottak. Az ~ elsősorban a lány házánál történt. A szobába többnyire csak a határozott szándékkal járó legényt engedték. A távozó legény kikísérése is alkalmat adott a fiatalok bizalmas együttlétére, ott is, ahol erre a házban nem volt lehetőség. A hét meghatározott estéi voltak ~ra kijelölve, ill. társadalmilag elfogadva. De nem hagyták szó nélkül, ha a legény gyakori vendégként sokáig ott időzött a lányos háznál, → odakozmált mondták róla. Bár még nem vehető ~nak, de itt említhetők az olyan alkalmak is, amikor a leányt a legény a bálban v. a tánciskolában többször megtáncoltatta, majd cimboráival hazakísérte. Természetesen a társak lassan elmarad-
udvaros tak, ha a fiatalok között komolyabbá vált a kölcsönös vonzalom. (Nem tekintették ~nak azt sem, ha egy csapodár legény forgott a lány körül, → torsalkodik, mondták az ilyenre.) A karácsonyesti kántálások, húsvéti locsolások, téli → szánkázások, korcsolyázások, a nagyerdei → majálisok, vmint a közös tevékenységek, így a különböző → kalákamunkák (tengerihántás, szüretelés stb.) azonban már lehetőséget adtak a cívis gazdalegényeknek a másik nem iránti vonzalmuk kifejezésére. Az ~ tárgyi kifejeződései a → szerelmi ajándékok, ezeket a legény a → hídivásáron, vásáron, gazdabálon v. más alkalommal vette, ill. adta át a kedvesének. (A → májusfa-állításnak Debrecenben nem volt hagyománya.) Az ~nál viszonylag nagyobb lehetőség volt a fiatalok vonzalmának érvényesülésére, mint a párválasztáskor, amikor a szülők gyakran számításon kívül hagyták az ~ során kialakult érzelmet, ragaszkodást. Ez utóbbira a cívis paraszttársadalomban azonban csak elvétve volt példa (→ házasság). Elzárt, hagyományőrző közösségekben az ~nak csekély tere nyílt, itt a fiatalok gyakran minden átmenet nélkül kerültek a házasságba. Debrecenben ilyenről elsősorban a szegény(ebb) néprétegek, pl. a cselédség köréből vannak ismereteim. Így ment férjhez pl. Szabó Margit cselédlány (→ szegény emberek élete). A 20. században, különösen a 2. világháború után a parasztság körében is az ~ polgárosult formái terjedtek el. udvaros ~ fn Suhanc korú fiú v. öreg férfi mindenes. Rengeteg kisebb-nagyobb munkája volt: a parádés kocsisnak
292
ugarcsap
segített, kocsit mosott, disznót etetett, söprögetett, rendben tartotta az udvart, segített a háziasszonynak: gondozta a virágokat, behordta a tűzrevalót, boltba járt, tejet hordott a házakhoz stb. Élelmet és évenként pénzjuttatást kapott. Ha nem volt családja, háza, az istállóban, kamrában húzódott meg. Nem mindegyik ~ lakott a gazdánál. udvarseprű ~ fn Nyélre erősített vesszőcsomóból álló eszköz. Leggyakrabban a gazdasági udvart, kövezetet söpörték vele. ugar ∼ fn Hivatalos jellegű neve: → ugarforduló. A nyomásos gazdálkodás rendszerében az egy évre pihentetés céljából vetetlenül hagyott szántóföld. Szemben a → parlaggal, az ~ talajművelés és időszaki legeltetés mellett pihentetett földet jelent. Az ~ba legföljebb → bükkönyt vetnek. Trágyázást nem v. csak alig igényel. Külön névvel jelölt fajtái: a → kanugar és a → fekete ugar. Az előbbi egymás után kétszer felszántott földterület, utóbbi a debreceni fekete földön jött létre, ahol az árpaföld maradt ugarnak, a többit ősszel felszántották. L. még: gyepföld, parlag, ugarolás ugarcsap ~ fn A termőcsappal szemben olyan szőlővessző, amelyet úgy metszenek vissza, hogy csak a következő évben teremjen. L. még: szőlőtermesztés−szőlőművelés ugarforduló: → ugar ugarol ∼ i → Ugart felszánt. ugarolás ~ fn Aratás utáni tarlóhántás; az őszi → vetés előkészítése. A vetés előtt a szántást megismétlik.
udvaros ugartyúk ~ fn Pusztákon, homokos lapályokon élő, éjszaka futkosó és röpködő, rovarokkal, férgekkel táplálkozó madár. ugarvetés ugarvetís fn Másik neve: tallóṷvetís. Az → ugar októberi bevetése. Október 10. környékén lett az ugar a kalászos után bevetve. ugat ~ i − Kutyacsitító szólás: Ne ugass, nem a tiéd a garas! Szólás: Ugat a halál kutyája: fojtó, száraz köhögéssel köhög. Közmondás: Hadd ugassík a kutya, csak meg ne harapjík!: hadd pletykáljanak, csak ne rágalmazzanak. ugi: → ugu ugorka ~ fn Köznyelvi és hivatalos alakja: uborka. A tökkel rokon, kb. arasznyi, hosszúkás termésű konyhakerti növény Az egyik legrégibb zöldségnövény. Táplálkozási jelentősége régóta számottevő. Tápértéke nem nagy, de majdnem egész évben fogyasztható vmilyen formában, pl. salátának (→ ugorkasaláta), nyersen, tartósítva. A cívis háziasszonyok → levest is készítettek belőle (→ ugorkaleves). Termesztése szántóföldön és kiskertekben egyaránt folyt /folyik. Gondozása munkaigényes: a csíráztatott magot fészekbe, trágyázott földbe vetik, a kikelt palántát ritkítják, többször kapálják. Szóláshasonlatban: Ojan az óṷra, mint egy sóṷs ~: szerfelett nagy, húsos orra van. ugorkacsináló ugorkacsinálóṷ fn Debrecenben a múlt század első évtizedeiben még ~k is voltak. Ezek az asszonyok ősszel úgy savanyították az uborkát, mint a káposztacsinálók a káposztát. Összeszedték az uborkát, berakták kis
293
ugarcsap
fahordókba ecetbe, és télen, tavasszal jó áron eladták. A kisipari uborkacsinálást a házi uborkabecsinálás és a konzervipar megszüntette. L. még: ugorkaleves ugorkafa ~ fn − Szólás: Felkapaszkodott az ~´ra: a) hirtelen meggazdagodott. b) érdemtelenül magas polcra jutott. ugorkafejű ~ fn (gúny) Másik neve: ugorkapeti. Hosszúkás → fejű ember. L. még: emberi test ugorkaleves ~ fn Savanyú uborkából disznóhússal készített → leves. Tavaszszal, nyár elején a mezőn dolgozó munkásoknak főzte a gazdasszony. A füstölt disznósódart darabszámra bő lében megfőzte. Az → ugorkacsinálótól hozatott uborkát vékony karikákra feldarabolta, és hozzátette a zubogó húsléhez. Jó piros → rántással, piros paprikával megkészítette. Tápláló, nehéz étel volt. Szegényes változata zöld uborkából készült disznóhús nélkül. ugorkapeti: → ugorkafejű ugorkasaláta ~ fn Uborkasaláta mint savanyúság. A felszeletelt uborkához egy kevés ecetet, cukrot, piros paprikát, esetleg fokhagymát adnak hozzá. ugrabugra ~ mn Ugribugri. Élénk, ugrándozni szerető 〈gyermek〉. ugrál-bugrál ~ i Ugrabugrál. ugraszt ~ i Gyorsan küld vhova, szalaszt. ugrat ~ i Kancát hágat. ugrató ugratóṷ fn A → birkausztatónak a víz fölé nyúló része, ahonnan a juhokat a folyóba ugratják, hogy nyírás előtt tiszta legyen a gyapjú.
udvaros ugrifüles ~ mn Fürge, mozgékony 〈gyermek〉. ugró ugróṷ fn Kabóca, szöcske hoszszú lába. L. még: beugró, bokorugró, macskaugró ugróiskola: → ickázás ugrómókus: → agronómus ugrós ugróṷs fn 1. Élénk ütemű, eszköz nélküli → pásztortánc. 2. Az ehhez való nóta. ugu ~, ugi msz Tagadó formában tiltás durva kifejezésére: Ne ugu/ugi!: ne ugass! ugyan ~ hsz Nagyon, ~csak. Ugyan kiőÝtöztél! ugyina ~ msz Töltelékszóként: ugye. Ugyina megmondtam. uhu ~ fn 1. Bagolyfajta. 2. Csalimadár. uhukosár ~ fn Kosár, amelybe a csalimadarat kihelyezik. új ~ fn Újig: az új termésig. − Szólás: Várja az ~at: már csak foltokban meglevő hó nem akar elolvadni. új asszony kelengyéje: → stafírung újboglyás újbogjás fn Kaszálók területmérésének változó nagyságú mértékegysége. Az egyik forrás szerint hajdan a Nagyerdőn egy ~ 3600 négyszögölnyi kaszálót jelentett. L. még: területmérték újesztendő: → újév újév ~ fn Másik neve: újesztendőÝ, ritkábban kiskarácsony. Január első napja. Rómában Janus tiszteletére kicsapongással ünnepelték e napot, és az emberek a következő évre minden jót kívántak egymásnak. − A 20. század első felében még szokás volt a cívis parasztházaknál, hogy óesztendő utolsó napján kappant
294
ugarcsap
sütöttek, mert visszafelé kapar. Az év első napján malacot főztek, sütöttek, mert előre túr. Az ~i ebéd ételeihez gyakran fűződtek bőségvarázsló hiedelmek. A szilveszteri, ~i lencsefogyasztásnak Debrecenben ma is hagyománya van. Játékos rímpár: Borsóṷ, lencse! Ezer a szerencse!: akinek borsója, ill. lencséje van, szerencsés ember, ti. nem éhezik. A rigmus bizonyára összefügg azzal, hogy a néphit szerint a borsó és lencse szerencsehozó ételek. Ezért szokás őket → karácsonykor, ~kor főtt ételként fogyasztani. Az ~i szerencsekívánás szokását napjainkban a gyermekek, felnőttek ~i köszöntői őrzik. Csike-csuka, csőÝrögével, hadd legyen egy tekenőÝvel. Bort, búzát, eleget, üres zsákot keveset. Azt kívánom. A felnőttek legismertebb ~i jókívánsága: Bort, búzát bíkessíget, finom, fáin felesíget! A cívis hagyomány is úgy tartja, hogy szerencsét jelent, ha ~ reggelén férfi v. fiúgyermek jön először a házhoz. A tiltás szerint ~kor nem szabad tyúkot enni, mert elkaparja a szerencsét. L. még: ünnep újfent ~ hsz Újra, ismét. újít újjít i 1. Az elpusztult dohánytövek helyébe újat ültet. 2. Nagyot mond, füllent. Ne újjíccsál mán! − emelte is a lábát sok ember fel, hogy görbűjjík, amit a másik mond, azt jelenti, hogy nem hiszi. L. még: beújít ujj1 ∼ fn – A/ A kéz, láb mozgatható nyúlványa. A kéz ~ainak elnevezései: nagyujj, mutatóujj, középső ujj, gyűrűsujj/nevetlenujj/neveletlenujj/növendékujj, kis ujj. Ezek részei: első, második, har-
udvaros madik ujjperc; ujjbegy, ujjhegy; köröm, holdacska/hold. A láb névvel jelölt ~ai: nagylábujj, kislábujj, a többinek körülírásos megjelölése van. − B/ Szóláshasonlat: Ojan víkony, mint az ~am: betegesen sovány. Úgy maradtam, mint az ~am: a) meghaltak a hozzátartozói. b) semmi nélkül maradt. Szólás: Mind a tíz ~át megnyalhattya utánna: étel nagyon finom. Annyit ettem, hogy az ~ammal is elírném: teleettem magamat. Akarmék ~am vágom/harapom meg, mindegyik egyformán fáj: két v. több lehetőség közül bármelyiket választom, mindenképpen rosszul járok. Főként férjről mondják: Az ~adra tekerheted: nagyon szelíd, mindenre rávehető, könnyen irányítható. Nem esik le az aranygyűrű/gyűrű az ~adrúl: annak mondják, aki vonakodik vmit elvégezni. Ujjat húz véle: a) beleköt vkibe. b) befolyásosabbnak ellentmond. Figyelmeztetésként gyakori: Ne húzz ~at vele!: ne kötekedj nálad erősebbel, hatalmasabbal stb. A szólások eredetileg két legény kocsmai versengésére, ~húzására utaltak. Az ~húzás egész Európában ismeretes népi párviadal (volt). Közmondás: A Jóṷ Istennel nem lehet ~at húzni: ne szállj perbe az Istennel! A zsiványnak hosszú a keze, enyves az ~a: a zsivány hajlamú ember mindig a mások tulajdonára vágyik, emiatt nagyon figyelni kell rá. L. még: emberi test; a fogalmak szócikkeit is! ujj2 ~ fn 1. Ruhafélének a kart fedő része. Alakjáról: → sonkaujj, bő ujjú (ing). 2. A → szűr kart fedő része, melyet rendszerint befenekeltek. Ujjba esőÝ
295
ugarcsap
rísz: a gubaposztó azon része, amely szabáskor a guba ~át képezi. ujjafa ~ fn Kerek fa, amelybe a ruha, ing ujját beledugva vasalják, hogy ne legyen éle. ujjas ∼ fn Rövid férfi kiskabát; zakó. Férfiak, fiúgyermekek viseleteként. Anyagáról: → bársonyujjas, méretéről: → kisujjas, nagyujjas. ujjbaeső rész ujjbaesőÝ rísz: A gubaposztó azon része, amely szabáskor a → guba ujját képezi. ujjbegy: → emberi test, ujj ujjhegy: → emberi test, ujj újjít: → újít ujjnyi únyi, unnyi mn Olyan hosszú, széles, ill. vastag, mint egy → ujj. ujjperc ~ fn Az → ujj része a 3 ~. L. még: emberi test Újkert ~ tn 1750 körül keletkezett a város északnyugati részén, a → Vénkerttől északra. A város és a → Nagyerdő közötti újabb → szőlőskertek között ez a legrégibb. Az 1970-es évektől lakótelep. újkolompér: → újkrumpli újkrumpli ~ fn Mondják újkolompírnak is. Újburgonya. L. még: krumpli *Újlak tn – 1219-ben említik először. A Gutkeledek falva volt, a középkori → Fancsikába olvadt be. újmagyar ~ mn/fn(rég) → Cigány. Már gyerekkoromba is hallottam ezt, hogy ~. újmenyasszony-főkötő újmenyaszszony-fűkötőÝ fn Másik neve: újmenyecske-fűkötőÝ. Ezt a → főkötőt a fiatalasszony a lakodalom után csak meghatározott ideig (pl. első gyermeke megszületéséig és csupán ünnepi alkalmak-
udvaros kor) viselhette. A többi főkötőtől megkülönböztette értékesebb anyaga, esetleg kiemelten díszítettebb részlete. L. még: cívis női viselet újmenyecske-főkötő: → újmenyaszszony-főkötő újoncszabadító boglárka újoncszabadítóṷ boglárka: Pusztai (gyógy)növény. A pásztorok a katonaidejüket töltő bojtároknak ajánlották, ugyanis, ha egy helyen gyakran kenegették a főzetével a bőrt, fekélyt okozott. L. még: gyógynövény újonnan ~ hsz Új állapotban. új pár ~: Nemrég esküdött fiatal pár. újság ~, ujság fn 1. Első termésű gyümölcs v. zöldség. Szólás: Újság hasamba, betegsígem pokolba, addig ne legyek beteg, míg kirájné nem leszek: babonás óvó mondásként mondják, amikor vki vmilyen újdonságot először eszik abban az évben v. még sohasem evett olyat. Más változatai: Újság hasamba, betegsíg pokolba, akkor legyek beteg, mikor kiráj leszek. Újság hasamba, kőÝdökcsömör pokolba. − Mindhárom frazéma bizonyára a → hideglelés megelőzésére használt és országszerte ismert Újság hasamba, hideglelés pokolba mondókára épül. 2. Összetétellel: hóṷldujság. Újhold, ill. az újhold megjelenésének ideje. Régen az újholdra azt is mondták, hogy ~, amikor olyan, mint egy kifli. A népi → időjóslás megfigyelés szerint, ha az ~nak fölfele áll a szarva, akkor nem lesz eső, ha lefele, csurgóra áll, akkor eső várható. újsor ~ fn Ritkábban újülísnek mondják. A város szélén újabban épült
296
ugarcsap
házak sora. Szegény családok lakták. L. még: zug Újszentmargita: → Hortobágy újszülött ~ mn/fn Legfeljebb néhány hetes gyermek. Az ~ v. csupán néhány hónapos kislányt az örvendező szülők, közeli rokonok gyakran így üdvözölték: Te, kis róṷzsabimbóṷ, megszülettél! újtelepítés újtelepitís fn Friss gyümölcsfa ültetések, szőlőÝltetések. L. még: gyümölcstermesztés, szőlőtermesztés−szőlőművelés ujuju ~ isz Tánckurjantásként v. öröm kifejezésére: ujujuj! újulás ∼ fn A mező tavaszi kizöldülése. újülés: → újsor Újvárosi Balogh: → cívis ragadványnevek ukránnyavalya: → orosznyavalya ulánuskatona holányoskatona fn (rég) Dzsidával fölfegyverzett (lengyel) lovas katona, ulánus. ElőÝbb a vasasnímet, kísőÝbb a poják holányoskatonát kellett a debreceni cívisnek tartani. unásig ~ hsz Amikor már kezdik megunni; meg~. Jóṷl eltanyázott itt a komámasszony, ~ itt vóṷt. uncia ~ fn Régi → súlymérték, 35 gramm. unde: → inde ungon-berken ~ hsz Ungon-berken át/keresztül: minden akadályon át. Ung és Bereg vármegyék nevével alakult mellérendelő összetétel. ungot-berket ~ fn Ungot-berket öszszehord: minden zagyvaságot összebeszél. L. még: ungon-berken
udvaros Ungvárikert ~ tn A város határának keleti részén fekszik. Az Ungvári család több tagja vásárolt itt telket. Ungvár utca: → utcák−utcanevek unoka onoka, ~ fn Szűkebb értelemben az Én gyermekének gyermekei. Jelzős összetételben is előfordul mint rokonsági terminológia (elsőunoka, másodunoka, harmadikunoka). − A → nagyszülők, dédszülők ~jukat úgy szólítják, mint édes gyermeküket: fiam, jányom, Kati jányom, ritkábban kisonokám. A dolgozó szülők mellett általában a nagyszülők feladata volt a gyermekek erkölcsi nevelése, nemcsak a mindennapi pa- raszti életbe való belenevelés, de az egész paraszti tudás, világkép átadása, ők biztosították a nemzedékek közötti kapcsolatot, folytonosságot. (A szó rendhagyó birtokos személyragos alakja: onokájaim ‘unokáim’.) L. még: megszólítás, unokatestvér unokabáty: → unokatestvér unokahúg: → unokatestvér *Unokakert tn − A Tócó-völgy alsójózsai szakaszának keleti partján terült el. Az 1770−80-as években az alsójózsai szőlőskertek között „a Vénkert és a Kiskert után időrendben a 3. nagyság szerint a legkisebb (az unoka) volt”. unokanéne ~ fn Idősebb unokanővérünk. L. még: megszólítás, unokatestvér unokaöcs: → unokatestvér unokaraj ~ fn Másik neve: szűzraj. Az anyátlan v. a termelés fokozására meganyátlanított család az anya pótlása után már az első évben annyira meggyarapodhat, hogy kirajozhat. L. még: méhészet unokatestvér unokatesvír fn A test-
297
ugarcsap
vérek gyermekei. Lehetnek első ~ek, unokák, elsőunokák. Ezek gyermekei másodunokák, másodunokatestvérek. A dédunokák harmadunokatestvérek, harmadikunokák. Az ~ek egymásnak unokabátyjai, unokaöccsei, unokanénjei, unokahúgai. − Addig tartják számon, ameddig a rokonságot; az ~ek feleségeikkel, felmenőikkel, gyermekeikkel tkp. a → rokonságot alkotják. Az ~eknek joguk volt a lakodalmi meghíváshoz. Kötelességük az asszony-unokatestvéreknek, ha gyermekágyat feküdtek, egymásnak ebédet vinni. Egymás munkáját is segítették, egymásnak kölcsönt adtak, anyagilag, erkölcsileg jótálltak egymásért. A paraszti társadalom rétegződésével a hagyományos rokonsági kapcsolatok a cívisek körében is háttérbe szorultak. A család elszegényedett ágának leszármazottait a jómódú rokonok lenézték, a kölcsönös segítséget, összetartozást megtagadták, „felmondták a rokonságot”. L. még: rokonság, unoka unosuntig ~ hsz Nagyon sokáig. untercikk ~ fn Zárt nyakú, a csípőt fedő, sötét, rendszerint kék színű kötött v. szövetkabát, amelyet az ing fölött általában mellénnyel viselnek. Szólás: Ha nem teccik, ~: a) nem törődöm veled, a problémáddal. b) mehetsz, ahová akarsz! L. még: cívis férfiviselet unterlóg unterlóṷg fn Tárolandó anyag v. nagyobb tárgy alá helyezett fagerenda. L. még: kőműves unterslágolás ~ fn A szőrmebélés és a szőrmegallér felvarrási módja. únyi: → ujjnyi unnyi: → ujjnyi
udvaros úr ~ fn Főbb jelentései: 1. A hatalom birtokosa; vagyonos, befolyásos ember; nem testi munkából élő ember. A néphit szerint a koporsóban az ~ teste hamarabb büdösödik, mint a szegényé, mert amazé kövér, emezé pedig sovány és szívós. 2. Udvarias → megszólítás: Uram! Udvarias megnevezés: doktor ~! Iparosok megszólítása, megnevezése: mester uram. Udvarias magázás: Mit parancsol az ~? 3. Aki rendelkezik, parancsol: Ő az ~ a háznál. 4. Tulajdonos, munkáltató: ~ és szolga. 5. Vkinek a férje. Az uram áldott jóṷ ember vóṷt. 6. Hatalom, uralkodó erő: Nagy ~ a szükség. 7. Tulajdonnévként: a) → Isten. b) → Jézus Krisztus. − A több jelentésű ~ szó előfordul pl. kifejezésekben: Urat nevel a fiábul: középiskolába járatja a fiát. Urát adja valaminek: meg tud tenni vmit. Nem tudom urát adni, hogy kitűl hallottam. Ura a szavának: megtartja a szavát. Urát aggya a szavának: helytáll azért, amit mond. Szólásban: Mi eggy ~nak eggy arany? Százat is kiad/kilök, ha van: a gazdag ~ lehet gavalléros. Magad uram, ha szóṷgád nincs, magad ugass, ha kutyád nincs!: akinek nincs segítsége, minden munkát saját magának kell elvégeznie. Tréfás önérzeteskedés: Hogy az legyík az ~ a háznál, aki én vagyok!: hogy én legyek a parancsoló a háznál! Nem ~, ha ’hanem’ mazúr: ok nélkül ~nak mutatja magát. Más változatban: Azt hiszi, hogy ~, pedig csak mazúr. Ha él, urának, ha döglik /pusztul, kutyának: pl. állat, ha megmarad, akkor a gazdáé, ha elpusztul, akkor a kutyákat etethetik a húsával. Túlníz az urán − mondják arra
298
ugarcsap
az asszonyra, aki megcsalja a férjét. Elíg, ha az ura hozzávágja a kalapját: (tréf) feleség könnyen teherbe esik. Egy krajcárnak se vagyok ura: nincs egy vasa sem. Ne danojj, mi- kor eszel, mert bolond lessz a felesí- ged ura!: étkezés közben ne dalolj, mert megbolondulsz. Közmondás: Az ~ a po- kolba is ~: a) a született ~ minden helyzetben ~i módon viselkedik. b) az ~ mindenütt elsőbbséget élvez. Két ~nak szóṷgálni nem lehet: ugyanaz az ember nem elégíthet ki egymással ellentétes ér- dekeket. Ha ~, legyen, ha nincs, vegyen!: aki szeret önérzeteskedni, az vegye meg magának, amire szüksége van. Úrnak, bolondnak mindent szabad: nem érdemes velük vitázni. Változatai: Úrtul, bolondtul mindent el kell tűrni. Úrral, bolonddal nem jóṷ tréfálni. Úr előÝl, bo- lond előÝl ki kell térni. Önérzeteskedőnek mondják: Ha ~, legyen, ha nincs, vegyen! A hajdani félfeudális viszonyokra utal: Urak a papok!: nagy a papság hatalma. L. még: ifiúr, leszekúr uradalmi kovács: → kovács (az) urak világa: A debreceni gazdaés kézműves-társadalom mindennapi élete részben elkülönült az értelmiségiek, a tehetősek, az úri középosztály világától, ugyanakkor több szálon kapcsolódott hozzá (→ Debrecen gazdasága és társadalma). A szócikkben jórészt idős adatközlőim visszaemlékezései alapján azokról a jelenségekről szólok, amelyek a nyilvánvaló különbségről vallanak. Az egyik szembetűnő különbség az úri osztály tagjainak beszédében (kiejtésében, szókincsében) nyilvánult meg. A helyi
udvaros népnyelvre jellemző hangtani sajátosságok (í-zés, kettőshangzók stb. l. → cívis népnyelv) legföljebb enyhe mértékben a közülük kivált értelmiségiek, urak kiejtésében lelhetők fel. Beszédjükben sok idegen, főleg német jövevényszót, akkori divatszót használtak, így pl. az ő nyelvhasználatukban jelenik meg (és terjed lefelé) az eszcájg, ler, spájz, sparhelt stb. (→ német eredetű szavak és kifejezések). A mindennapi életben, így pl. vásárlási szokásaikban is ezt az elkülönülést mutatták. Az úri nő, a naccsága nem egyedül ment bevásárolni, útjára karján kosárral a cselédlány is elkísérte. Az üzletben a nagyságos asszony a polcról levette az árut, és a cselédje kosarába tette. Ha egyedül ment, az üzlet boyszolgálata olcsón hazaszállította a kiválasztott cikkeket. A 20. század első évtizedeiben a belváros előkelő üzleteiben bőséges árukínálat várta az úri középosztály tagjait, pl. Fiuméből hozott fűszerek (sáfrány stb.) és más gyarmatáruk. Így pl. a Kossuth utcán a Kontcsek cég fűszer- és gyarmatáruüzletében a kor színvonalát mutató bőséges választékot talált az igényes vásárló: többféle tea, fűszer, vmint vanília, szegfűszeg, fahéj, szerecsendió, édesség: gumicukor, medvecukor, süveges cukor; déligyümölcsök (narancs, datolya, füge, szentjánoskenyér), szemes kávé (kávét nem főztek, de helyben megpörkölték, megdarálták), petróleum, piperecikkek (húsvéti locsoló kölni, a Hutter és Level cég szappanjai: caola, levendula). Kívánságra a vásárolt diót, mákot helyben megdarálták. A nagyságának a hentesnél, mészárosnál v. a piacon (pl. a tejpiacon) is a kedvében
299
ugarcsap
jártak. Jóna Böske cívis lány finom tejfölt tudott készíteni, a kofa, aki megvette tőle, így dicsérte meg: Ez ojan finom, hogy csak a naccságák kapják. Az úri középosztály divatja (ruházkodás, szépítkezés), művelődési igényei (kedvelt íróik, színház), szórakozásai (kártyázás, kaszinózás, vendéglői élet, lóversenyek, szánkázás, mulatozás, bálok stb.) szintén elkülönültek a cívis parasztok, kézművesek puritán világától. Magától értetődő, hogy különösen a cívis paraszttársadalom távolságtartó irigységgel szemlélte ezt a világot. Ez megnyilvánult abban is, hogy megvetették, kigúnyolták az urat játszó, úriasan beszélő parasztot: Vóṷtam paraszt, leszek úr/leszekúr. Ellenszenvük a hivatalnokokkal, a hivatallal szemben is megnyilvánult. Erre utalnak a következő szólások is: Hazulrúl jöttem. Nincsen dátom, nincsen látom. Nincsen dátom látom nélkül. A századokkal korábbról örökölt ellentét, olykor gyűlölet (A paraszt csak sülve jó. Ha a paraszt nem szarna, az úr nem nyalna.) a 20. századra sokat enyhült, de egészen a szocializmus beköszöntéig jelen volt. A szocializmus évtizedei alatt egyformán kiszolgáltatott helyzetbe kerültek, a cselédtartó nagyságos urak és a tehetősebb cívisek keservesen megszenvedték az új rendet. Az idős cívisek ma is némi gyanakvással fogadják a velük kapcsolatba kerülő értelmiségi idegent, urat, de ha az kiállja az emberség, a tisztesség próbáját, hagyományosnak tekintett zárkózottságuk helyébe a tisztelet, megbecsülés lép. L. még: megszólítás, üdvözlés−köszönés ural ~ i Kímél vmit.
udvaros uram ~ fn 1. A férj megnevezése a feleség szóhasználatában. 2. Összetételekben → megszólításként/rokonsági viszony kifejezésére: apámuram, atyámuram, bátyámuram, férjemuram, gazduram, ipamuram, komámuram, nászuram, öcsémuram.− A fogalmak jelentését l. a szócikkükben! uramfia ~ isz Csodálkozás kifejezésére. Uramfia, mennyi píz! Uram Isten: → Isten uras ~ mn 1. Urak szokására, külsőségeire emlékeztető. 2. Elegáns. 3. Urason: kényelmesen. 4. Urason beszíl: úriasan, kb. a köznyelvi normák szerint. úrasztala ~ fn Reformátusoknál (protestánsoknál) az → úrvacsoraosztás kellékeit (kenyér, kehely, bor) tartalmazó asztal. Debrecenben híres a → Nagytemplom ~. A templommal egyidős. úrdolga úrdóṷga fn (rég) A jobbágy kötelező ingyen munkája a földesúr, a vármegye stb. részére, robot. L. még: hortobágyi pásztordalok Úrdombja: → Pallag úrhatnám ~ mn Urakat majmoló, uraskodó. úri ház ~: Jómódban élő emberek otthona. úri korzó úri korzóṷ: A Piac utcának a Szent Anna utcától a városházáig terjedő szakasza. Padjaira csak bizonyos pénzösszeg lefizetésével ülhettek le. − Történetének fontos eseménye, hogy a városháza előtti virágoskertbe temették el a 2. világháború idején a csatákban elhunyt magas rangú szovjet katonákat. Innen kerültek később a → Köztemetőbe. L. még: korzó
300
ugarcsap
Úr Isten: → Isten úri szabó úri szabóṷ: Igényes(ebb) ruházatot készítő → szabó. A → német szabó későbbi megfelelője. úri szent vacsora: → úrvacsoraosztás *úri vásár: → vásár úrnapja ~ fn (rég) 1. A → pünkösd után következő második hét csütörtökjén tartott ünnep, amikor a (katolikus) egyház a Krisztus testét, az oltáriszentséget ünnepli. 2. Vasárnap. A cívisek nem dolgoztak ezen a napon, mert mint tartották, ha az Istennek ez az egyetlen napja van, azt meg kell ünnepelni. Úrrétje Úrríttye tn A Báthori Zsigmond által 1582-ben a városnak adományozott és az itt fekvő hasonló nevű kaszáló emlékét őrzi. Ma városrész. úrvacsora: → úrvacsoraosztás úrvacsorai edény úrvacsorai edíny: Az utolsó vacsorára emlékeztető szertartáson használt edények kannák, kelyhek és tányérok. úrvacsoraosztás ~ fn Röviden: úrvacsora, szószerkezettel: úri szent vacsora, régi elnevezéssel: áldozás. Református (protestáns) istentiszteleti szertartás, az úrvacsora (kenyér és bor) kiszolgáltatása a híveknek. A → nagycsütörtöki utolsó vacsorára emlékeztető szertartáson a lélekben felkészült hívek magukhoz veszik a kenyeret és a bort. Hajdan az egyház szigorúan megkövetelte tagjaitól az úrvacsora felvételét. A 18. században kialakult gyakorlat szerint ennek a református gyülekezetekben a következő hagyományos alkalmai vannak: böjt (nagyböjt első vasárnapja), húsvét első és második napja, pünkösd első és má-
udvaros sodik napja, újkenyér (általában augusztus utolsó vasárnapja, újbor (általában október utolsó vasárnapja), karácsony első és második napja. Az ~ előtti hetet, amelynek minden napján templomba mennek, nagyhétnek v. bűnbánó hétnek nevezik. A hívek ezen korábban kötelezően, napjainkban már csak lelki szükségből fakadóan vettek, ill. vesznek részt. Az ~t az úrasztalánál álló lelkész, ill. lelkészek végzik. Debrecenben sem általános szokás, hogy a lelkész egy bibliai idézet felolvasásával nyújtja át a kenyeret. Van, ahol kelyhet, máshol kisméretű poharat, ill. választhatóan kelyhet v. poharat nyújt át az úrvacsorázónak. Az úrasztalát, amely a templom közepén áll (a régi templomokban) alacsony kerítés veszi körül. Az asztalt és felszerelését (terítők, úrasztali edények: kannák, kelyhek, tányérok) patrónusok v. egyszerű hívek adományozták. Az ~hoz szükséges kenyér és bor rendszerint a hívek önkéntes adományaként kerül az úrasztalára. (Az ~kor megmaradó bor neve: → szentbor.) Az úrasztalához korábban Debrecenben is nem, kor és ülésrend szerint járultak a hívek. Ma a vegyes ülésrend miatt ez utóbbi sorrend érvényesül. Az úrvacsorai alkalomra általában sötét(ebb) ruhát (fekete, kék v. barna) öltenek. Napjainkban ennek elvárása is enyhült, sokan világos v. éppen hétköznapi ruhában jelennek meg. A → konfirmációt követő, rendszerint pünkösdi első úrvacsoravétel korábban a cívis közösségben is a nagykorúsítást, a legény- és leánysorba lépést jelölte. − Házi ~ra akkor kerül sor, ha az idős v. beteg gyülekezeti tag, ill. hozzátartozói
301
ugarcsap
hivatalosan bejelentik a lelkésznek erre irányuló kérésüket. úszik ~ i − Szóláshasonlat: Úgy ~, mint a nyeletlen fejsze: nem tud úszni. Úszó Kovács József: → cívis ragadványnevek úsztatott gyapjú ~: Felületesen átmosott → gyapjú. Ezt nem lehetett rögtön feldolgozni. út ~ fn – A/ A szárazföldi közlekedés szá- mára épített, nagyjából egyenletes szélességű sáv, amelyet legegyszerűbb eset- ben a rendszeres használat óv meg attól, hogy beolvadjon természeti környezetébe. Az első utak a lakóhelytől az ivóvízhez vezető emberi és állati nyomok, kitaposott ösvények voltak. A hajdani időkből hazánk területén híres a római kori ~hálózat. Vidékünkön jelentősek voltak a Maros, a Szamos, a Berettyó völgyén át Erdélybe vezető sóutak (Sóút). A török háborúk és a hódoltság visszavetette a középkor végéig európai színvonalú ~hálózatunk minőségét. A 18. század második felében meginduló lecsapolások, folyószabályozások nyomán javultak az ~viszonyok is: a gátak, töltések egyben szekérutak is voltak. Debrecen nagyállattartó társadalma számára igen nagy volt a marhahajtó utak jelentősége. Ezek feltűnően széles, stációnként (szakaszonként) legelővel kiegészített utak voltak. Rajtuk bonyolódott le a nyugati marhaexport; a hajcsárok, tőzsérek igényeit is szolgálták az utak találkozásánál, közigazgatási határokon épült csárdák, karámok, állások. − Mezőgazdasággal (is) foglalkozó más településekhez hasonlóan Debrecen külterületén sem építettek kövezett mezei
udvaros utakat, megelégedtek a szekérnyom teremtette földúttal, dűlőúttal. Időnként közmunkában ezeket is igazították, hidakat építettek stb. A csorda és a nyájak csapásai a településről a legelőre vezető utaknak tekinthetők. − Összetételekben adatolt ~fajták: jelentőségére, méretére utal az: országút, kisút, alakjára az általút, léniaút, anyagára a kőút; egy kedvelt gyermekjáték neve az alagút, ismert frazémában szerepel a középút. – B/ Kifejezésekben: Úttya van valamerre: vhová megy. Nincs most utam a Hortobágy fele. Útra megy: fuvarozó cívis nagy távolságba megy fuvarba. A debreceni cívisek útra mentek, amikor pl. sóért Máramarosba mentek. Útba írte az esőÝ: amikor ~on volt, megáztatta az eső. Szóláshasonlat: Vín, mint az ország uttya (, sokan átmentek rajta): (tréf, gúny) idős kurvára vonatkoztatva: nagyon vén. Szólás: Nem indulnék el vele eggy ~on: semmibe se nézi. Két kézzel tapogattya az utat: részegen tántorog. Változata: Nígykézláb tapogattya az utat. Evvel az ~tal is az ördögnek tartoztam: ezt az utat fölöslegesen tettem meg. A nem becsületes ember Görbe ~on jár v. Nem becsületes/igaz ~on jár. Egy szalmát se tenne keresztül az úttyába: semmiben sem akadályozza. Közmondás: Nincsen ojan hosszú ~, hogy víge ne legyík: egyszer minden vé- get ér. Az egyenes ~ a legjobb: legjobb becsületesnek lenni. Jobb a járt ~on járni, mint a járatlanon: amit a tapasztalat helyesnek, célravezetőnek talált, azt nem szabad ok nélkül elhagyni. Régies változatban: Jobb a vert ~on, mint a veretlenen járni.
302
ugarcsap
Arra az ~, amerre a kerékvágás: menj utadra, mehetsz isten hí- rével! L. még: Mátai út; a fogalmak szócikkeit is! utánamegy ~ i Kis idő múlva meghal vki után. Egymáshoz ragaszkodó házaspárnál gyakran előfordul(t), ha az egyik meghalt, a másik is közelesen meghalt utána. L. még: halál utánaragaszt utánnaragaszt i Utánaköt, hozzáköt. A gyerekek ~ották a szánkóṷt az ojan lovas szánkóṷnak, aki víletlenül ment az uccán. L. még: szánkázás, téli szórakozások utas ~ fn Összetétellel: utasember. Vándor. Szólás: Esik, fú, horgya, az ~ mehet: akinek mennie kell, az nem törődhet az időjárással. Közmondás: Utas, halaggy, beteg nyögj!: mindenki viselje el a sorsot, végezze a maga munkáját! utasember: → utas utazás ~ fn Jókívánság: Aggyon Isten jóṷ ~t!: járjon szerencsével! utca: → utcák−utcanevek utcafront uccafront fn A lakóháznak, más épületeknek utcai vonala. A cívis háznak ezen a részén 2−3 több osztatú dupla nagy ablak volt, akasztóval ellátva, egyes helyeken → zsalugáterrel. utcafrontos ház uccafrontos ház: Olyan lakóház, amely az → utcafront vonalában van építve. *utcaháza: Majorsági udvar volt cselédlakásokkal, istállókkal, magtárral. Azért létesültek, mert minden utcatizednek tartania kellett 1 ló- és 1 ökrös szekeret, de itt tárolták a tűzoltó eszközöket is. 1836-ban szűntek meg. L. még: *utcatizedes
udvaros utcai ablak uccai ablak: A lakóháza utcai oldalán levő → ablak(ok). *utcai iskolák: A 17. század végén, 18. század elején a lányok elemi oktatása egy–egy asszony házánál folyt, akik a lányokat az alapvető ismeretekre (írás, olvasás, számolás, egyházi éneklés, vallás) oktatták. Az ~ szakmai felügyelete a helybeli lelkészek feladata volt. L. még: cívis iskola utcakapitány uccakapitány fn 1. (rég) Az → utcaszer ’városnegyed’ évenként választott elöljárója, kapitánya, fertálykapitány. Egy személyben útbiztos, tűzbiztos, rendőrfelügyelő és bíró volt. Az utcaszernek a nagyállattartással kapcsolatos ügyeit is ő intézte: kaszáltatott, boglyáztatott, behordatta a szénát az utca kertjébe, felelt a rendért az utcabeli csordákban, csürhékben, ügyelt a csordakutak épségére. Az utcák külön gazdálkodása 1836-ban, a tisztség 1872-ben szűnt meg. 2. (gúny) Gyakran a kapuban v. az ajtóban álló, kíváncsi, pletykás természetű asszony. utcák−utcanevek: – A/ Az utca egy adott településen a házsorok között húzódó, helyi jelentőségű közterület, amely a gyalogos és járműforgalom, vmint az ál- lathajtás céljait szolgálta/szolgálja. Általában középen halad a kocsiút, két szélén pedig gyalogjáró húzódik. Gyakori, hogy a kocsiút mindkét oldalán vízvezető árok is van. Az árok és a gyalogjáró közé fasort ültetnek. – B/ Az utcanevek a térbeli tájékozódást szolgálják. Rendszerint a környezet hívta életre őket, ill. a hivatalos szervek névadó tevékenységének eredményei. Az előbbit természetes névadásnak, utóbbit mester-
303
ugarcsap
séges (hivatalos) névadásnak nevezi a szakirodalom. Debrecenből már a 14. századtól vannak adatok utcaelnevezésre. A cívisváros utcaneveit az utcanévadás történeti korszakai szerint, az utcanév-változtatást szem előtt tartva vizsgálom saját korábbi cikkem elméleti kerete, ill. a nyomtatott művek és kéziratos dolgozatok példái alapján (l. az Irodalomjegyzékben!). Az adatok nagy száma és a névadó motívumok sokfélesége miatt azonban a teljesség igénye nélkül. 1. A természetes utcanévadás kora. Nincs egyetlen korszakhoz kötve, a legrégibb időktől napjainkig keletkezhetnek ilyen nevek. A korai időkben azonban még (majdnem) kizárólagosnak tekinthetjük, hiszen a mesterséges (hivatalos) névadás átveszi a népi neveket, új elnevezéseket nem v. csak ritkán alkot. Első adatok: Szent Mihály utca, Szent András utca, → Szent Anna utca (1340), Homok utca (1395), → Mester utca (1466), → Burgundia (1547), vmint Cegléd utca, Hatvan utca, Szent Anna utca, → Varga utca stb. (1547−1590 között). A korszak helyi sajátossága, hogy utcán nemcsak az adott objektumot, hanem annak közvetlen környékét is értették (→ utcaszer). Helyi sajátosság a 16. századtól az utcák nagy, kis, ill. félszer jelzővel történő el- látása. 2. A hivatalos utcanévadás első szakasza (1845-től 1899-ig). Fő jellemzője, hogy a természetes utcaneveket a politikai fordulatok hatására (a szabadságharc idején, a kiegyezés után) megváltoztatták, ill. több utca (új) nevet kapott. Néhány példa: a Nagy utcából Cserepes utca, a Péntek utcából Veress utca, a Rózsa utcából Rózsa tér lett.
udvaros 1860−1861-ben Széchenyi Istvánról, Batthyány Lajosról, Teleki Lászlóról, 1892-ben Kossuth Lajosról neveztek el utcát. A korszak változásai voltak még: a) eltűntek a nagy, kis, félszer megkülönböztető elemek, így keletkeztek a Rákóczi utca, Cegléd utca, Jókai utca, Bethlen utca, Kölcsey utca, Simonffy utca elnevezések. b) kiemelkedő személyekről adtak utcaneveket: Arany János, Eötvös József, Vígkedvű Mihály, Rakovszky Dániel stb. c) a névadó motívum a várossal kapcsolatos vmilyen sajátosság, pl. Homokkert, Reáliskola, Kórház, Monostor, Salétrom, ill. → Haláp, → Bánk, Boldogfalva, Sámson, → Máta, → Hortobágy. d) megjelenik a névbokrosítás: pl. Virág utca, Gyöngyvirág utca. 3. A hivatalos utcanévadás második szakasza (1899-től 1945-ig). Jellemzője az utcák (és utcanevek) számának nagy mértékű gyarapodása. Fő oka a kertségek beépítése és belterülethez csatolása. A (lakó)telepek kialakulása már az 1850es évektől tapasztalható. 1920. évi adatok: Barcsai, Bekecs, Bihari, Boér, Bozzay, Cecília, Emerich, Geréby, Kerekes, Leskó, Szotyory, Vulkán, Wolaffka stb. telep. 1927-ben újabb átfogó utcanévadás történt a város utcanév-rendszerében. Főbb szempontjai: a) a trianoni békediktátummal elcsatolt területekre emlékeztető nevek: pl. Nagyvárad utca, Kárpát utca, Bánság utca. b) élő személyről ne nevezzenek el utcát. c) történelmi alakjainkról, művészekről, más híres emberekről nevezzenek el utcát, pl. Szent László, Szilágyi Erzsébet, Csáky Imre, Perényi Zsigmond, Berzsenyi Dániel. d) a névadó motívum vmely törté-
304
ugarcsap
nelmi események helyszíne: Mohács utca, Doberdó utca. e) a névadó motívum az utca vmilyen jellemzője, pl. Verseny utca, Raktár utca, Ispotály utca, Mogyoró utca, Kurta utca. f) névadó motívum a régi kertségek neve: → Libakert, → Vénkert, → Sestakert, → Sétakert. g) egyéb névadó motívum: Délibáb utca, Evezős utca, Demeter utca. 4. A hivatalos utcanévadás harmadik szakasza (1945-től 1990-ig). Lényeges változás történt az utcanév-állományban is. Ez a korszak sem egységes, ebben is két periódus különíthető el. 1945−1956 között jelentős átalakítást végeztek a hivatalos szervek az utcanevekben. E változások jórészt ideológiai, politikai indítékkal történtek, de magát az utcanevek rendszerét is alapjaiban érintették. A típusváltás főként a személynévi megkülönböztető elemek körében figyelhető meg. Az „irredenta”, „reakciós” nevek helyébe az új történelmi kor eszményeinek megfelelő elnevezések kerültek, így Vörös Hadsereg, Holló János, SomogyiBacsó, Ságvári, Szabadság stb. A korszak második periódusa az 1956-tól 1990-ig terjedő időszak. Fő jellemzője, hogy megszüntették a személyi kultuszra utaló neveket, ill. 1956 kommunista halottairól neveztek el utcákat. Az előbbire példák: Rákosi Mátyás tér (mai Egyetem tér), Rákositelep (→ Nagysándortelep) Sztálin körút (mai Nagyerdei körút), az utóbbinak Debrecenben alig találjuk nyomát, csupán a Mező Imre utca vehető ide. 5. A hivatalos utcanévadás negyedik szakasza az 1990. évi rendszerváltástól napjainkig eltelt időszakot öleli fel. A névadásban törekedtek a régi nevek visz-
udvaros szaállítására (pl. → Piac utca) és arra, hogy az új név illeszkedjék a környezetébe. Új utcanevek: Abigél utca, Ajtó utca, → Cívis utca, Borbíró tér stb. − Debrecen utcanevei utalnak az utca haladási irányába eső közelebbi v. távolabbi helységre: pl. Apafája utca, Füredi utca, Pesti utca; a lakosok társadalmi helyzetére: Cívis utca; foglalkozására: → Csapó utca, Szappanos utca, → Tímár utca, Vákáncsos utca, Varga utca stb.; az utca vmilyen jellegzetességére (talajára, alakjára, méretére, növényzetére, állatvilágára stb.): Homok utca, Salakos utca, Csonka utca, Görbe utca, Akácfa utca, Szárcsa utca; (egykori) jellegzetes épületére, más objektumára: pl. Ajtó utca, Akadémia utca, Egymalom utca, Kétmalom utca, Ötmalom utca, Faraktár utca, Iparkamara utca, Ótemető utca, Piac utca, Serház utca. Az emlékállító szándékot (is) kifejező utcanév többek között utalhat vmilyen történelmi eseményre, pl. Doberdó utca, Szilágyság utca, Ungvár utca; történelmi személyiségre: Kossuth utca, Rákóczi utca, Széchenyi utca; Domokos Lajos utca, Vígkedvű Mihály utca, Mester utca; megörökíti művészek, tudósok emlékét: Arany János utca, Mikszáth Kálmán utca, Szabolcska Mihály utca; Holló László utca, Munkácsy Mihály utca; Bognár Rezső utca, Csűry Bálint utca, Sántha Kálmán utca stb. − A város történeti és mai utcanév-rendszerének kialakulásában még számtalan szempont, alapelv játszott szerepet. Ezek akár csak vázlatos bemutatása is szétfeszítené a szócikk kereteit. Különösen, ha az egyéb belterületi alapelemek (út, sor, köz, tér, lakótelep stb.) vizsgálatára is
305
ugarcsap
sor került volna. − Szólás: Keskeny neki az ucca!: részegen dülöngél. − Az utca hajdani fontos szerepére utal az → utcakapitány, utcaszája, utcaszer, utcatüze összetétel is. utcanevek: → utcák−utcanevek utcaseprő uccaseprőÝ fn A város köztisztasági alkalmazottjaként az utca közlekedésre szolgáló, középső szakaszát tartotta rendben. A ház előtti rész tisztán tartása a gazda feladata volt. A 20. század első felében még sok lófogat közlekedett az utcákon, sőt 1950-ig tehéncsorda is járta a város szélső utcáit. Az ~nek lapos aljú nyeles lapátja, seprűje és kézikocsija volt, azzal szedte össze az utcai trágyát, szemetet. utcaszája uccaszája fn 1. Folyton pletykáló nő. 2. Olyan nő, aki szétviszi a hírt a környéken. Az uccaszája nem hazudott, csak ű szerette elmondani a legújabb hírt. utcaszájú uccaszájú mn Pletykálkodni szerető 〈nő〉. *utcaszer: 1. A 16−19. században mezővárosainknak a nagyállattartáshoz is kapcsolódó régi közigazgatási egysége. A cívisvárosban 6 ~ volt. A Csapó utcai ~hez tartozott a Nagy-Csapó, a Vár, a Nagy-Péterfia, az Egymalom, a Busi, az Árok és a mai Bem József utcák által határolt terület. A Péterfia utcai ~hez tartozott a Nagy-Péterfia, az Egyház tér (Kálvin tér), a Nagy-Hatvan, a Kis-Mester (ma Bethlen), a Kis-Hatvan (ma Jókai), a Garai és a Nagy-Mester (ma Mester) utcák által határolt terület. A Hatvan utcai ~hez tartozott a NagyMester, a Garai, a Kis-Hatvan, a Kis-
udvaros Mester, a Nagy-Hatvan, a Piac és a Nagy-Új utcák által bezárt terület, a Piac utcai ~ magába foglalta a Nagy-Új, a Piac, az Egyház tér, a Vár, a Nagy-Csapó, a Sas, a Nagy-Cegléd, a Piac és a Miklós (az Iskola) utcával határolta területet. A Cegléd utcai ~ a Nagy-Csapó, a Sas, a Cegléd, a Piac, a Szép és a Szent Anna utcák által bezárt városrészt, a Varga utcai ~ a Miklós, a Szép és a Szent Anna utcáktól délre elterülő városrészt. 2. A közterhek gyűjtőneve, azaz a pénzbeli, ill. a terménybeli, kézi és igás munkabeli közszolgáltatások megnevezése. Ezeknek a kezelése, felhasználása az utcai közigazgatásra, az utcagyűlésre és kapitányságra volt bízva. Élén az → utcakapitány állt. Debrecenben minden ~nek külön tehén-, borjú- és ökörcsordája volt. *utcatized: Röviden: tized. A város kis közigazgatási egysége volt. L. még: *utcaháza, *utcatizedes *utcatizedes: Röviden → tizedes. → Debrecen sajátos kis közigazgatási egységének, a tizednek/utcatizednek az életét irányította. Feladata volt az adó beszedése, fogatállítás, az utca rendjének felügyelete stb. Kevés fizetéssel honorált választott tisztség volt. 1872-ben szűnt meg. utcatüze uccatüze fn Huncut, vásott fiúgyermek. útfél ~ fn Az → út széle. úti cifra ~: Cifrálkodó, cicomázó, de otthon rendetlen nő. Gúnyos szólásban: Úti cifra, házi ronda. útifű ~ fn Másik neve: útilapu. Hoszszúkás levelű növény. A → széna közé keveredve javít annak minőségén. A
306
ugarcsap
gennyes sebet úgy gyógyították, hogy útilaput kötöttek rá, de lovaknál a nyeregtörés sebét is gyógyították vele. Szólás: Útifüvet/Útilaput kötöttek a talpa alá: elkergették. Útifüvet/Útilaput köt a talpára: (tréf) meglép, megszökik. L. még: állatgyógyászat, népi gyógyászat útilapu: → útifű útiruha ∼ fn Halotti öltözet. FelőÝtüztettík ~´jába. L. még: temetés útibunda ~ fn Utazáshoz használt szőrmebunda. L. még: bunda útisapka ~ fn Utazáshoz használt szőrmesapka. L. még: sipka útkaparó útkaparóṷ fn Köznyelvi elnevezése: útőr. Az országút vmely szakaszának karbantartásával foglalkozó munkás. útkaparóház útkaparóṷház fn Az → útkaparó lakóháza. útkísérőfa útkísírőÝfa fn Útmenti fa. útmutató útmutatóṷ fn A lószekér rúdjának legeleje, amely előrébb van, mint a befogott lovak, így mintegy az utat mutatja. utója utóṷja szragos fn Vminek a vége, utolsó része, darabja. Tél utóṷja: tél vége. Összetételben: eleje-utója. utolér utóṷlír i Utóṷlíri magát: elmaradt munkáját elvégzi. Szólás: Nem tuggya utóṷlírni magát: elmaradt munkáit nem tudja elvégezni. utolsó utóṷsóṷ mn Utóṷsóṷt tátint: meghal, elpusztul. utolsó kaparék utóṷsóṷ kaparík: (tréf) Többgyermekes családban az utolsóként született gyermek, → kaparék. L. még: cívis család
udvaros utolsó lé utóṷsóṷ lé: → Lekvárfőzéskor az utolsó víz, amelyben a szilvát lemossák. utolsó vacsora: → úrvacsoraosztás, nagycsütörtök útonjáró útonjáróṷ fn 1. Nagyobb távolságra szállító fuvaros. Pl. akik Debrecenbe lehordták az erdélyi hegyekből a fákat, hazafelé meg vitték a szalonnát, búzát, tengerit. 2. Olyan ember, akinek vmi miatt gyakran kell úton lennie. − Közmondás: Bort iszik az útonjáróṷ, akár szegíny, akár báróṷ: utazás alkalmával még a szegény is bort szokott inni. utópárlat utóṷpárlat fn A → pálinka vége → pálinkafőzéskor. Az ~ már nem tartalmaz elég alkoholt, nem használják fel, hanem kiöntik. utóraj utóṷraj fn Ha méhek kirajzásakor az időjárás kedvező, a levegő jó, és az első rajjal való veszteség nem csökkentette a rajzó kedvet, a méhcsalád több rajt is ereszthet. Ezek összefoglaló neve az ~. L. még: méhészet útőr: → útkaparó utri-futri ~ mn Ide-oda szaladgáló, futkosó 〈ember〉. uzovál ~ i Használ vmit, él vmivel. uzsgyé: → uzsgyi uzsgyi ~, uzsgyé msz Nógatás, felszólítás: Uzsgyi, vesd el magad!: rohanj, csináld meg, amit kértem! uzsonna ozsonna, ozsona fn Délutáni kisebb étkezés. A cíviseknél különösen aratás idején volt jelentősége. Az aratóknak ~´ra a gazdasszony túrós kalácsot sütött, v. szalonnát készített 2 szelet kenyér közé, ezt a gazdával kivitték az
307
ugarcsap
aratóknak. Leültek egy-egy kévére, az aratók megkapták az → uzsonnapálinkát, megették az ~´t, majd tovább dolgoztak. uzsonnaidő ozsonnaidőÝ, ozsonaidőÝ fn 1. Az → uzsonna evésének ideje, kb. du. 4−5 között. 2. Tízórai. uzsonnapálinka ozsonnapájinka, ozsonapájinka fn Aratóknak uzsonna előtt adott kis adag → pálinka. uzsonnasütemény ozsonnasütemíny, ozsonasütemíny fn → Uzsonnakor feltálalt sütemények. A húzott rítes jóṷ ozsonnasütemínnek, mert megtartya a frissessígit.
Ü,Ű
ű: → ő überhand ~, iberhand fn Szélesebb falaknak egy oldalról való falazása, amikor mindkét falsíkot a készülő falon áthajolva készíti a → kőműves. üdő: → idő üdv ~ fn − Szólás: Csak a magam ~ire: nem haszon miatt, csak saját szórakozásomra, kedvtelésből. üdvözlés−köszönés: − A/ Az üdvözlés udvariassági kifejezés v. gesztus, amely két ember találkozásakor jelzi a készséget a kapcsolat felvételére, ill. folytatására. A köszönés az a cselekvés, hogy vki köszön vkinek, ill. ennek szokásos formája, kifejezése. A szócikkben a két rokon fogalmat együtt tárgyalom. – B/ Az ~ a debreceni cívis társadalom zárt közösségében, közösségeiben általában kötelező volt, a közösséghez tartozást is kifejezte. A protestáns Debrecenben és környékén majdnem kizárólagos volt az → Isten nevével említett ~. Aggy Isten, Aggyon (Agyon) Isten, → adjonisten!. (A reá adott válasz: fogadjisten!) a) Érkezéskor napszaknak megfelelően: Jóṷ reggelt, jóṷ napot, jóṷ estét (kívánok) aggyon Isten! A Jó napot! Jó estét! stb. önmagá- ban ritkán volt használatos, úrias, ill. kevésbé tisztelettudó köszönésnek számított, de bizalmasabb vi-
szonyban előfordult, sőt egészen rövidült formában is, pl. ’stét! Gazdagabb, ill. idősebb, tekintélyesebb személy esetén az ~ kiegészülhetett a köszöntött egyén nevével, rangjelzésével: Aggyon Isten, Bak gazda! b) Távozáskor napszaktól függetlenül: Minden jóṷt (kívánok) (aggyon Isten)! Isten álgya! Isten álgya meg magukat!; este: Jóṷ íccakát (kívánok) (aggyon Isten)! Udvarias elköszönés, búcsúztatás: Isten hírivel járjon kegyelmed! Istennek ajánlom! Régen még ilyen is előfordult mint udvarias elköszönés, búcsúztatás: Aggyon Isten jóṷ utazást!: járjon szerencsével; udvariatlan elköszönés, búcsúztatás: Mehecc Isten hírivel! Isten hírivel elmehecc! – C/ A cívis (gazda)társadalomban is létezett az üdvözlésnek−köszönésnek néhány íratlan szabálya. Így pl. az utcán menőnek illett beköszönnie a portán levőknek. Az udvarra beköszönés gyakran beszédkezdő fordulattal történt. Pl. Hogy vagyunk, hogy vagyunk? Dolgozgatunk? Dolgozgatunk? Utcán menőt köszöntve: (Na,) hova? hova? A 19. század végén, 20. század legelején a cívis gyerekeknek még köszönniük kellett az utcán az idegeneknek is. Az elemi iskola tanítása szerint: A jó iskolás gyermek, köszön minden embernek. Később ez az illem-
üdvözül szabály enyhült, de az ismerős felnőtteket illett köszönéssel megtisztelni. A múlt század elején még a felnőttek is köszöntek minden járókelőnek. A kézfogás egyenrangú férfiak (legények) közt volt szokásos, különneműek, ill. nők között alig fordult elő. Meghajlás, meggörnyedt testtartás, kalap, süveg levétele a patriarchális cívis társadalomban gazdag és szegény, úr és paraszt viszonylatában sem volt szokásban. A társadalmi viszonyok megváltozása az ~ területén is éreztette hatását. L. még: napszak(ok) üdvözül ~, idvezül i − Szólás: Aki megtér, ~: mondják annak, aki elindul otthonról, és vmiért vissza kell mennie. L. még: megüdvözül üget ~ i Ló a lépésnél gyorsabban, de a vágtánál lassabban halad. ügy ~ fn Keze ~ibe: keze közelében, jobb keze felől. ügyel ~ i Szemmel tart vmit, vkit, vigyáz rá. ügyelem ~ fn Figyelem. ügyes ~ mn Dolgos, takaros. Szóláshasonlat: Ügyes, mint a siket kutya, balra híjják, oszt jobbra szalad: ügyetlen. Közmondás: Ügyes embernek mester a neve: dicséret. ükanya ~ fn Alakváltozata: ükmama. Vki nagyszülőjének a nagyanyja. L. még: cívis család ükapa ~ fn Vki nagyszülőjének a nagyapja. L. még: cívis család ükmama: → ükanya üknálok: → őknáluk ül ~ i Kotlik. − Fenyegetés: Ne beszílgess, mert a szádra ülök!: elhallgattatlak. − Az ige adatolt igekötős alakjai:
309
ülés
→ beül, elül, félreül, felül, leül, megül, teleül. ülbőr ülbőÝr, ülbűr fn A → nyereg két kápáját összekötő, disznóbőrből készült ülés. üldözővadászat: → hajtóvadászat ülepedik ∼ i 1. A föld a szántás után megnyugszik. 2. A méhviaszból lehűlése során kiválik a szennyeződés, salakanyag és letelepszik az edény aljára. L. még: méhészet ülepel ~ i Elver, elfenekel vkit. ülepít ~ i Az a munkafolyamat, amikor a → méhész a méhviaszt először felforrósítja, majd lehűti. A fokozatos lehűléssel párhuzamosan a fölösleges anyagok, szennyeződések leülepednek a méhviasz aljára. ülepítés ülepítís fn A méhviasz felforrósítása, majd lehűtése, amelynek során a fölösleges salakanyag leülepedik az edény aljára. L. még: méhészet ülepítő ülepítőÝ fn Olyan edény, amelyben a méhviasz → ülepítésének folyamata végbemegy. Erre a célra egy befőttes üveget használtak. L. még: méhészet ülés ülís fn A szekér v. a kocsi derekába készített ülőalkalmatosság. A béresek, kocsisok és talyigások ritkán ültek ~re. A kocsisok nyeregből hajtottak, a béresek pedig a szekérderékban álltak, és onnan irányították a fogatot, a talyigások pedig a rakománynak megfelelően választották ki a hajtási módot. Az utasok részére azonban ~ kellett. Voltak ládaülések és karosülések is. Amikor már a kocsisok is a járműről hajtottak, ők az első saroglyába készítettek maguknak
üdvözül ülést, v. keresztben átfektettek egy darab deszkát (ülésdeszka) a szekéroldalon, és erre ültek, olykor 4 kapoccsal is készítették ezeket, pokrócot terítettek rá, és ki is párnázták, hogy kényelmesebb legyen (kisülés). L. még: a fogalmak szócikkeit is! ülésdeszka ülísdeszka fn 1. A szekér v. kocsi elején az oldalakra keresztbe tett deszka mint → ülés. 2. A → szövőszéken az előfa és a hátsó lábak között levő pad, amelyen a szövő ül. ülésrész ülísrísz fn A bútor vízszintes felszíne. ület ~ i Ülep. 1. Az ember fara, feneke. 2. Szarvasmarha fara. 3. Másik neve: gatya~. Gatyának, nadrágnak a feneket fedő része. Tréfás mondások: Teli az ~, nincs becsület: oda a becsület. Félre ~, nincs becsület. Szűk gatya, nagy ~, abba van a becsület. ülhet ~ i Ülhess mán!: ne mozogj annyit, nyughass már! Igekötővel: → elülhet. üllő1 üllőÝ fn 1. Összetétellel: kovácsüllőÝ. Tőkére erősített, változó csónakformájú acéltömb, amelyen az izzó fémet (főként vasat) kalapálják. Legismertebb típusa a → szarvasüllő, az ötvös ~jének neve: → fényelőtőke. 2. → üllővas. L. még: kovács üllő2: → ülő üllőbetét üllőÝbetít fn 1. Az → üllő lyukába helyezhető forma, amely különböző idomok kialakítására alkalmas. 2. Régies nevén stekli: különböző formák kialakításához használt satuba v. üllőbe fogott tárgyak, amelyeken kovácsolással formálják a fémet.
310
ülés
üllőtőke üllőÝtőÝke fn Rövid fahenger, amelyre a kaszakalapáláshoz való kicsi → üllőt helyezik. üllővágó üllőÝvágóṷ fn Rövid, baltaszerű → üllőbetét, vasat vágnak rajta. üllővas üllőÝvas fn Más nevei: kasza- üllőÝ, üllőÝ. Kaszakalapáláshoz való ki- csi → üllő, amelyet egy fahengerbe erősítve a földbe szúrnak. ülő ülőÝ, üllőÝ fn 1. Ülőalkalmatosság. 2. Tyúk~. ÜlőÝre, őlüre! – mongyák a tyúkoknak, már értik. − Összetételi utótag a → bennülő, felülő, kakasülő, seggenülő, tyúkülő szavakban. ülőbútor ülőÝbútor fn → Kárpitosmesterségben az ún. nem kinyitható bútorok (pl. szék, kanapé) összefoglaló neve. ülőkád ülőÝkád fn Ülőfürdésre használható, magas falú, dongából készült rövid kád. ülőke ülőÝke fn 1. Szék vízszintes lapja, pl. → árnyékszék ~´je. 2. A ház előtt elhelyezett fapad. 3. Pl. kandalló ülésre alkalmas pereme. 4. A fazekaskorong vízszintes lapja. 5. Fenék. Jóṷ ülőÝkéje van, sokáig megül egy hejbe. ülőlóca: → lóca ülőpad ülőÝpad fn Deszkalap, amelyen a → fazekas korongolás közben ül. A korongdeszkával szemközti oldalon található. ültet ∼ i Baromfit (tyúkot, kacsát, libát, pulykát) fészekben tojásokra helyez, hogy azokat kiköltse. L. még: baromfitartás ültetés ültetís fn 1. Baromfinak (tyúknak, kacsának, libának, pulykának) fészekre helyezése, hogy az alárakott
üdvözül tojásokat kiköltse. 2. Szőlőtelepítés. 3. Frissen ültetett szőlő. L. még: baromfitartás, szőlőtelepítés−szőlőművelés ültetőfa ültetőÝfa fn Olyan fúrószerű eszköz, amellyel a dugványozás során előkészítik a helyet a dugvány számára, → tömőfa. ültetőfúró ültetőÝfúróṷ fn Ültetéshez használt földfúró. ültetőgép ültetőÝgép fn Teljes neve: tengeri-ültetőÝgép. A nép tengeriültetőÝnek, kadrátos gépnek is nevezte. Modern(ebb) → vetőgép. A nagybirtokon jelent meg a múlt század elején, a cívis gazdálkodók az 1920-as évek végén ismerkedtek meg vele, a tehetősebbek (esetleg többen összetársulva) meg is vásárolták. A gép kihúzta a dróṷtot, és annak mentén kvadrátba ’négyzetesen’ (hosszában és keresztben) vetette a tengerit. Emiatt mindkét irányban könnyen lehetett húzatni (→ húzatás, ekekapa), és utána jóval kevesebb → kézikapát igényelt. ültöget ~ i Ültetget. Igekötővel: → elültöget. ültőhely ültőÝhej fn Ülőhely. Egy ültőÝhejibül: egy ülésnyi idő alatt. ünnep ~ fn – A/ Nagyobb közösségben: jelentős esemény, személy emlékének, vmely eszme tiszteletének szentelt nap. Munkaszüneti nap (rendszerint a vasárnap kivételével), ill. szűkebb közösség, család, személy számára jelentős, örvendetes esemény napja, évfordulója. Ilyen alkalommal a közösség a megszokottól eltérően viselkedik, az általa elfogadott és követett ~i szokások szerint tölti el az ~napot. Az ~ek fontos
311
ülés
társadalmi szükségletet elégítenek ki. A megszokott életritmus ilyenkor megváltozik, a napi munka helyet ad az ~i cselekményeknek, amelyek gyakran serkentő hatásúak (tánc, ének, versenyek, futás stb.), ill. a közösséget érintő múlt események felidézésével a közösség összetartozásának tudatát fokozzák. – B/ A fő ~i alkalmakat a cívis gazda- és kézműves-társadalomban is a nagy egyházi ~ek (karácsony, újév, húsvét, pünkösd), nemzeti-történelmi ~ek (március 15, István király ünnepe), családi ~ek, ún. alkalmak (kézfogó, lakodalom, keresztelő, névnapozás, halotti tor) és a gazdasági ~ek (aratás, szüret, disznótor, pásztorfogadás) jelentették. A régi világban az ún. társadalmi ~knek (anyák napja, gyermeknap stb.) nem volt hagyománya és jelentősége. Az ~ szerves, mondhatni központi részét képezte/képezi az ~i étkezés. Ennek kialakult rendje volt/van (l. a szócikkekben). Az ~ idején a (szegényebb) járókelőknek kalács, bor, pálinka járt a jószívű cívis gazdasszonyoktól, gazdáktól. Az egyházi ~ekhez (és a névnapozáshoz) kapcsolódóan Debrecenben is divat volt ~et köszönteni: karácsonykor betlehemesek jártak, karácsony előestéjén, szilveszterkor kántálók. Húsvét másodnapján locsoltak, pünkösd másodnapján az egész város kirándult a Nagyerdőre. − Jókívánság: Bóṷldog ~re virrasszon az Isten bennünket! Szólás: Se ~je, se vasárnapja: sohasem pihen, mindig dolgozik. Közmondás: Ünnep után kísőÝ kántálni: amivel elkéstünk, annak már semmi haszna sincs. Népi időjárási megfigyelés: Hár-
üdvözül mas ~, hetes esőÝ: a hármas ~eket gyakran még hosszú esőzés is követi. L. még: a fogalmak szócikkeit is! ünnep hete ~: Karácsony hete. ünnepi étkezés: → ünnep ünnepi kampó ünnepi kampóṷ: → Juhászok díszes kampója. L. még: juhászkampó ünnep szombatja ünnep szombattya: Karácsony, húsvét, pünkösd előtti nap. ünneplő ünneplőÝ fn Ünnepi alkalomra szánt ruha. L. még: cívis férfiviselet, cívis női viselet üreg ~ fn A fazekasok → égetőkemencéjének az a része, ahová az edényeket kiégetésre berakják, → kemenceüreg. L. még: fazekasmesterség üres ~ mn − Szólás: Üres ponyvával jött haza: gubacsapó jó vásárt csinált, elkelt minden gubája. Az ~ kalász fenn tartya a fejit: az ostoba emberek szoktak gőgösek lenni. Az ~ tarisznya a legnehezebb: legnehezebb a szegénység. üres kalács ~: Olyan → kalács, amikor a kelt tésztát nem töltik meg semmivel. ürge ~ fn Sárgásszürke, kb. arasznyi mezei rágcsáló. Tanyája az → ürgelyuk. Szóláshasonlat: Ojan, mint az ázott ~: csapzott. ürge-fürge ~ mn Ikerszó: eleven, fürge. ürgelyuk ürgejuk fn Az → ürge földbe vájt tanyája. ürgenyílas ~ fn (tréf) A legkisebb → tanyaföldnél is kisebb földterület. Egy régi forrás így ír róla: „A tanya és ház utáni földeken kívül is osztatnak még két és hét évi haszonvételre, mérsékelt bé-
312
ülés
rért, szántóföldek, mellyek ~oknak neveztetnek.” (Fényes, 246) Nevét a területen található sok ürgelyukról, ürgéről, esetleg a földdarab kis méretéről kaphatta. ürgeöntés ürgeöntís fn A → hajtóvadászat/üldözővadászat egyik módja a vízzel való vadászat, pl. az ~. Az → ürgét a debreceni határban és a környező települések határában is kiöntötték/kiöntik a vackából. Az előbújó állatot nyakánál megragadták, v. horoggal elkapták, és földhöz csapták. Főleg suhancok művelték. L. még: vadfogás és vadászat ürgés ürgís fn Tsz-ban: ürgísek. Az ürgeöntéssel (is) foglalkozó hajdúszoboszlóiak gúnyneve volt. L. még: vadfogás és vadászat ürít ~ i Alakváltozata: ürítkezik. A méh a szervezetében felhalmozódott salakanyagot, mirigyeinek, kiválasztó szerveinek termékét magából kibocsátja. L. még: méhészet ürítés ~ fn Alakváltozata: ürítkezís. A méh testében felgyülemlett salakanyagnak az eltávolítása. L. még: méhészet ürítkezés: → ürítés ürítkezik: → ürít űrmérték(ek): Folyadék, szemes anyag stb. térfogatának mérésére való mértékegység (mértékrendszer), (pl. a liter), ill. ilyen mérésére való edény. A cívis népnyelvben (is) előforduló ~: a) Folyadék mérésére szolgáltak: bor mérésére valók a borűrmértékek: akó, butella/butélia, icce, messzely, pint, pintes /pintes üveg; pálinka mérésére a cent, rozsdás; egyéb folyadék (víz, tej stb.) mérésére: a cseber, fertályos/tejfelmérő,
üdvözül dézsa: fertálydézsa; fertályliter, hektó, kanta: tíziccés kanta; veder, mérce. b) Szemes anyag mérésére szolgált: köböl, mérővéka, negyedrész, pitlik, veder, véka: félvéka, kisvéka, mérővéka; egyéb nem folyékony anyag mérésére szolgált a szitabél. Talán idevehető a szekérderék, zsák stb., vmint a térfogatmérés olyan példái is, mint az ötdecis (kolomp), öticcés (kolomp), ill. a szálastakarmány, gabonanemű mérésére (is) alkalmas boglya: kisboglya, csihe: kiscsihe; kéve, kereszt. L. még: súlymérték, a fogalmak egyes szócikkeit! ürmös ~ fn → Ürömmel benőtt terület. Egykor kiterjedt ~ök voltak a pusztán, nagy melegben ez jelentette a kondának az → enyhelyet. ürög-forog: → ireg-forog üröm ~ fn 1. Csöves virágú, fészkes virágzatú növény (Artemisia). Legismertebb a fehér ~, ez 60−120 cm magas ezüstös, molyhos, szagos → gyógynövény (Artemisia absinthium). 2. A fehér ~ virágának keserű kivonata. Ürmösbor készítéséhez is használták. → Pákászok szedték és árulták. ürömtapló ürömtaplóṷ fn Az → üröm szárított virágából, ill. leveléből készített, tűzgyújtáshoz használt → tapló. ürü ∼ fn Ejtésváltozata: őÝrü. Ritkább neve: berbécs. (Fiatal) herélt → kos. L. még: juhtartás ürüfalka ∼ fn (Fiatal) herélt kosokból álló → falka. Régen gyakori volt a nem és életkor szerinti falkásítás. L. még: toklyófalka
313
ülés
ürünyáj ~ fn (Fiatal) herélt kosokból álló → juhnyáj. ürütoklyó ürütokjóṷ fn (Fiatal) herélt → kosbárány. üst ~ fn Vasból v. rézből készült, domború fenekű, füllel ellátott, nagy edény. A cívisek főként vásárokon szerezték be, de vehették vándorcigányoktól, vándorkereskedőktől is. A gyári öntöttvas ~ök a 19. század közepétől terjedtek el, a rézüstöket szorították ki. Ez utóbbiak a másfajta rézedényeket is készítő üstkészítő, más néven üstműves, rézműves műhelyéből kerültek ki. A különböző nagyságú ~öket a gazdasszonyok főként disznóöléskor, lakodalomkor, hamulúg v. szilvalekvár (lekvárfőző üst) főzésére, vízmelegítésre, mosásra, zsírolvasztásra stb. használták/használják. Itt említhető a mézeskalácsosok nagyméretű habüstje is, amely a hab felverésére szolgál. Az ~ egyéb célra történő felhasználása a pálinkafőzéshez kapcsolódik: a cefreüstöt a kisüsti pálinka főzésénél a cefre kifőzéséhez használják; a keverőÝst olyan cefre~, amelyben a forrásban levő cefrét egy keresztfával kavargatják; a pálinka finomításához szükséges a finomítóüst v. tisztázóüst. Az ~ melegítésére szolgáló zárt tűzhely az üstház és a katlan/katlankemence. − Szóláshasonlat: Ojan setít van, mint az ~ óṷdala: ti. az mindig kormos. L. még: bogrács, fazék; a fogalmak szócikkeit is! üstfoltozó üstfóṷdozóṷ fn Főként rézüstök javításával foglalkozó → rézműves → cigány. üstház ~ fn → Üst melegítésére való zárt tűzhely. L. még: nagykatlan
üdvözül üstkészítő: → rézműves üstműves: → rézműves üstök ∼ fn 1. → Gubacsapóknál: szőrcsomó. 2. Kontyolt tető. üstökös tető üstökös tetőÝ: A kontyolt tető változata. A ház oromzata elé ugró, a ház elejét védő, domborúan hajlított tetőzetet, üstököt alakítottak ki. üstökszíj ~ fn A → kantár legfelső szíja. üstperem ∼ fn Az → üst széle. üszkösödés üszkösödís fn Betegségnév. Adatolt fajtái: bélfodorüszkösödés, lábüszkösödés, aggkori üszkösödés. L. még: népi betegségnevek üsző üszőÝ fn Fiatal, még nem borjazott tehén. L. még: szarvasmarha üszőborjú üszőÝbornyú fn Nőstény → borjú. L. még: szarvasmarha üszőbőr üszőÝbűr fn → Tímároknál: az → üszőborjú kikészített v. kikészítetlen bőre mint (nyers)anyag. üszög ∼ fn Gabonaféléken gomba okozta fekete duzzanatban megnyilvánuló növénybetegség. Főleg akkor jelentkezett, ha ugyanabba a földbe kétszer egymás után búzát vetettek, v. ha nem csávázták meg a vetőmagot. Megjelenését a gazda hanyagságának tartották. Legveszedelmesebb fajtája a → kőüszög. A → tengeri csövének megüszkösödése a → feketeüszög. L. még: vetéstől az aratásig üt ∼ i 1. Ver. Szóláshasonlat: Úgy ~i, mint a lovat: nagyon ~i, veri. Tanyát ~: tanyát ver. 2. Gubacsapó szövőszéken bordával ráhúz minden sorra. − Adatolt igekötős alakjai: → átüt, beüt, beleüt, elüt, felüt, kiüt, leüt, megüt, odaüt, összeüt.
314
ülés
ütérátmetszés ütérátmeccís fn (rég) Artériaátmetszés. L. még: népi betegségnevek ütérelmeszesedés ütérelmeszesedís fn (rég) Másik neve: ütérkemínyedís. Az érfal meszesedése, megkeményedése. L. még: népi betegségnevek ütérkeményedés: → ütérelmeszesedés ütérszakadás ~ fn (rég) Ütőér, verőér szakadása. L. még: népi betegségnevek ütértágulás ~ fn (rég) Ütőértágulás. L. még: népi betegségnevek ütet ~ fn (rég) Ütés(nyi). Kifejezésekben jelzőként: eggy ~ taplóṷ: egyszeri tűzcsiholásra való mennyiség. Szóláshasonlat: Ojan kicsi, mint eggy ~ taplóṷ: vki/vmi nagyon kicsi. ütköző ütközőÝ fn 1. A kapufélfába, ajtófélfába vert vas, amelybe a zár nyelve illeszkedik. 2. Olyan kiugró keretléc, amellyel a méhészek a keretek közötti távolságot biztosítják. L. még: méhészet ütő ütőÝ fn 1. Harangnak, csengőnek, órának ütéssel hangot keltő alkatrésze, pl. óraütő. − Szólás: Megáll benne az ütőÝ: a) elképed, megdöbben. b) versbe belesül. c) meghal. 2. Vminek a meg-, ill. leütésére használt eszköz, pl. disznóütő, libucütő; lyuggatásra való eszköz a lyukütő. − Igekötős alakokban: → beütő, felütő, összeütő. L. még: kutyaütő; a fogalmak szócikkeit is! ütőbot ütőÝbot fn A → kallómalomban található súlyos fahengerek (egyike), amelyek ütemes mozgással tömörítik a nedves gyapjút.
üdvözül ütődött ütőÝdött mn − Szólás: ÜtőÝdött, mert még lökhetett az apja eggyet rajta: nem egészen épeszű gyermekre, felnőttre mondják. ütőerő ütőÝerőÝ fn Pénz vásárlóértéke. A jancsibankóṷnak nem tudom, mennyi vóṷt az ütőÝereje. ütőfa ütőÝfa fn 1. → disznóütő. 2. → Szőrmekészítőknél: általában szilvafából készült rönk, amelyen a posztó lyukasztása történik. ütőhalászat ütőÝhalászat fn A halászat egyik ősi, de már régóta tiltott formája. L. még. halászat a hortobágyi vizeken ütőkalapács ütőÝkalapács fn A → kallómalom része, amelyet a vízkerék által forgatott tengely mozgat az emeltyűk segítségével, ez veri a vízbe áztatott posztót. ütőtartó ütőÝtartóṷ fn Másik neve: kengyel. A csengő és a → kolomp ütőjének felfüggesztésére szolgáló kisebb, félkörívesre hajlított fémcsík. ütővas ütőÝvas fn 1. A minta kimetszésére használt fémeszköz. 2. Fémhenger, amelyre kalapáccsal ráütve lyukakat készítenek. üveg ~ fn Palack. Felhívás ivásra: Vallassuk meg az ~et!: nézzük meg, vane még benne ital! Szólás: Megcsóṷkolgatta az ~ száját: berúgott. üvegel ~ i → Csizmadia a → csizma talpát v. sarkát üvegcseréppel lekaparja. üveges ~ fn Főként ablakok üvegezésével foglalkoztak, de tükröket is készítettek. L. még: *céhen kívüli kismesterségek üvegez ∼ i Lekvárt üvegekbe tölt.
315
ülés
üveglopó üveglopóṷ fn Üvegből készült → lopó. üvegtaszító üvegtoszítóṷ fn → Tímármesterségben a kész bőr simítására való, nyeles fakeretbe foglalt üveglap. űz ~ i Kos párosodási ingert, készséget mutat, ill. párzik. üzekedik ~ i Állat párosodik. üzen: → izen üzetés üzetís fn Juh pároztatása. űződik űzőÝdik i Kutya, juh, nyúl párzik. Igekötős alakja: → felűződik.
V,W
vacáhol ~ i Bizonytalankodik, vacillál. vacáholódik vacáholóṷdik i Szedelőzködik, cihelődik. − Igekötővel: → elvacáholódik, kivacáholódik, levacáholódik. vackol ~ i 1. Állat vackot készít magának, v. abban fekszik. 2. Pl. pásztor a földre fekvőhelyet készít magának. A pásztor a bundáját leterítette a földre, az egyik végére ráfeküdt, a másikkal betakarta magát. L. még: elvackol vackolódik vackolóṷdik i Fekvőhelyén fészkelődik. − Igekötővel: → kivackolódik. vackor ~ fn 1. → vadkörte. 2. Vadkörte és fája; vadalma és fája. A frissen szedett ~ megfőzve hasmenés elleni gyógyszer volt. − Közmondás: Aki sokat válogat, ~ akad a kezibe: a nagyon válogatós lány végül olyan férjjel éri be, amilyen akad. L. még: népi gyógyászat vacok ~ fn 1. Kisebb emlősállat alvóhelye, pl. → disznóvacok. 2. Szegényes emberi fekvőhely, pl. kocsis fekhelye az istállóban, ill. pásztor-, halász-, pákász- és csőszkunyhóban levő egyszerű fekvőhely. − Főként kisgyermeknek szóló figyelmeztetés: Vacokra, koca!: feküdj már lefelé!
vácsé ~ fn Vácsét kiált: a) lármázik, kiabál. b) feljajdul. vacsora ~ fn Ritkábban: estebíd. Esti étkezés. Szóláshasonlatban: Bizonytalan, mint a kutya ~´ja: vmi nagyon bizonytalan. Vacsoracsillag: → csillag, Esthajnalcsillag vacsoraidő vacsoraidőÝ fn Az esti étkezés ideje, kb. 18−20 óra között. vacsorál ~ i Vacsorázik. Igekötős alakja: → megvacsorál. vacsorálatlan ~ hsz Vacsorázás nélkül. vadalany ∼ fn Köszméténél felnyúló ág, ebbe illesztik az oltványt. vadalma ~ fn Vadon tenyésző nemesítetlen → alma, amelyet ősszel összegyűjtöttek, és nyersen, aszalva, főzve fogyasztottak. A → vadkörtét, vadalmát (vackort), erdei gyümölcsöket főként a szegény nép ette. − Szóláshasonlat: Mosojog, mint a ~: kényszeredetten mosolyog. Savanyú, mint a ~: nagyon savanyú. vadasos ~ mn Vadas ízű. vadászgörény vadászgöríny, vadászgöringy fn A → görény patkányirtásra idomítható, tenyésztett fajtája. vadászpipa ~ fn Gyárilag előállított cseréppipa. L. még: debreceni pipa
vadborsó vadborsó vadborsóṷ fn 1. Apró, lila virágú → gyomnövény. A búza közt él, rátekergődzik a búza szárára. 2. Fehér virágú gyomnövény; → babó. L. még: vetéstől az aratásig vadbőrfaragó: → húsoló vaddisznó vaddisznóṷ fn Erdőkben, mocsaras helyeken élő, zömök testű, rövid lábú, nem kérődző, páros ujjú patás állat. vadfogás és vadászat: Ecsedi Istvánnak a múlt század elején végzett gyűjtőmunkája és idős cívisek visszaemlékezései alapján a népi vadfogásról és vadászatról alapos ismereteink vannak. A népi ~ ideje főként a kemény, hideg tél volt, de más évszakokban is művelték. – A/ A vadfogás passzív tevékenység. Ősi módja a borító v. kerítő vadfogás. Lényege: egy nagyobb üres edényt egyik oldalon feltámasztanak, a madarat alácsalják, amikor alatta van, hirtelen ráejtik és megfogják. A borítás/kerítés történhet(ett) tökkel, ládával, dézsával, vesszőkosárral, szakajtókosárral, mosogatóteknővel, mosóteknővel, edénnyel, virágcseréppel (pl. egeret), borító hálóval (pl. fácánt, fürjet), verebet rostával, szitával, csapóajtóval (pl. galambot), fülemülét csalogatóval stb. A csapószerszámokkal történő vadfogást alkalmazták/alkalmazzák hasznos és káros vadak elfogására: emlősökre, madarakra egyaránt. Emlősöknél (pl. patkány) a fő eszköz a láda, a madaraknál (cinke, más kismadarak) a → kalicka, csapókalicka, csapóláda. De történhetett még csapós tőrrel, kukoricaszárból készült madárfogóval, hivogatós madárfogóval is. Másik
317
vadfogás és vadászat
elterjedt módszer az önműködő szúrócsapda, ez a vadat holtan ejti el. A kártevő állatokat fogták/fogják vele: pl. patkányt szúródeszkával, görényt szúróscsapdával, a nádasokban tanyázó → farkasokat pedig veremmel fogták meg. A járásukhoz vermet ástak, amely alul szűkült, fenekébe egy hegyes karót helyeztek. Tetejét gizgazzal befedték, rá csaléteknek egy húsdarabot v. élő libát tettek. A Hortobágy környékén a nagy pásztorkutyákkal verték el a farkasokat. Veremmel → rókát is fogtak. A zúzócsapdák lényege, hogy a vadat agyonütik, összezúzzák, azaz holtan ejtik el. Ilyen eszköz pl. a pusztán, tanyákon alkalmazott, többféle → egérfogó. Egy másik csapdafajtánál, ha a vad rálépett a kipeckelt csapdára, az összecsapódott, és az állat lába beleszorult. Ha ez a rókával történt, a bajba jutott állat a saját lábát is elrágta, csak hogy megmeneküljön. Ezért lehetett olyan sok sánta rókát látni akkoriban. Kisebb mértékben patkány, hörcsög, vizes helyeken pézsmapocok elejtése is történt. Ezeknél az állat járatához tették a csapdákat. A legelterjedtebb vadfogási mód a hurkolás volt. Főleg a táplálkozásra v. más célra hasznosítható vadakat fogták/fogják vele az orvvadászok. Hurokkal leggyakrabban a csapásaikon közlekedő kisvadakat, nyulakat (→ nyúlcsapás) és a környező erdőkben az őzeket fogták. A tanyai gazdaságokban kemény teleken az éhes nyulak a szénáskertek kazlait, boglyáit, répakupacait keresték fel. Ezért ezeket körülrakták hurkokkal. A kerítéssel ellátott területeken a résekhez szintén hurkot helyeztek. A nyúl feje belement a levert
vadborsó karóhoz rögzített hurokba és beleszorult. A rókát Debrecen határában a rókalyukból kiásták, kénnel és szalmával kifüstölték, ill. elütötték v. a hurkolás különféle módozataival ejtették el. De fogtak hurokkal hörcsögöt és ürgét is. A hurok a madarászoknak is kedvelt eszköze volt, így pl. a lószőrtőr, amellyel leginkább kisebb éneklő madarat, cinkét, csízet, sármányt, ritkábban verebet fogtak. A madarat kalickába tették és eladták. Hurokkal, lószőrhurokkal fogható volt még → fogoly, mátyás/mátyásmadár ’szajkó’ és különböző vízimadarak. A madarászok eszköze, módszere volt még a zsineg, a → hóalagút, a bojtorjántőr és főként a lépezés, a lépvessző. Ez utóbbit leginkább az éneklő madarak megfogására használták. Fogtak még madarat méhkassal, rádobott kucsmával (pl. varjút) is. A debreceni tanyák nádtetős épületeinek ereszeiből az ott fészkelő verebeket pedig az ereszhez szorított zsákkal fogdosták össze. – B/ A vadászat aktív tevékenység, a vad felkutatását és elejtését jelenti. A vadász maga megy a vad után, keresi rejtekhelyét, meglepi, felveri, kiűzi belőle, űzi-hajtja, elüti v. lelövi, azaz elejti. A vadászat lehet kereső-, leső-, cserkésző- és hajtóvadászat. Eszközei: szúró, ütő, hajító szerszámok. A régi debreceni polgár a foglalkozásszerű vadászatot nem kedvelte. Halász, vadász, madarász, mind éhenkórász − tartotta róluk. A debreceni (paraszt)ember nyúlászott, elment nyúlászni, a fiatalja madarászott, konkrétan: galambászott, cinkézett, verebészett, a fogolyhajtó foglyászott, a vadlibát, vadkacsát vadászó libázott, rucázott,
318
vadfogás és vadászat
a szarkafészek rablója, szétdúlója szarkázott, szarkafészkezett. A nagy és kis kártevő állat neve fíreg (patkány, egér, görény, menyét, hörcsög, pocok, vakond, róka, farkas). Aki vastőrrel fogja az emlősöket, madarakat tőrészik, tőrészkedik. Az ilyen személy neve → tőrész. A népi vadászatnak több fajtája volt ismeretes: a) Egyik az üldöző- v. hajtóvadászat. Ilyen pl. a nyúlászás zsákkal v. a vidrafogás. Az üldözővadászat egyik módja a vízzel való vadászat: pl. az → ürgeöntés. Gyakran fiatal suhancok művelték, csapatosan vedérrel öntötték ki a határban az ürgéket. Ez különösen a hajdúböszörményi határban és környékén divatozott. Az itteniek az állat szőrméjét értékesítették. Rájuk is ragasztották az ürgések gúnynevet. Mire ők így feleltek meg a gúnyolódó hajdúhadháziaknak: Azért fognak ürgét, hogy a hadháziaknak legyen mivel tölteni a káposztát. (Hajdúhadház híres káposztatermesztő hely volt.) Értékes prémje, bundája miatt öntöttek hörcsögöt, molnárgörényt is. Hajtóvadászatot folytattak madarakra is. Ennek ideje késő ősztől kora tavaszig tartott. Ólmos esőben, ill. téli fagyban, hóban v. síkos jégen a hálóval végzett fogolyhajtás, ill. lóhátról történő túzokfogás, daruütés volt szokásban. Ez utóbbit a hortobágyi lovas pásztorok művelték. (A lovas pásztor lőfegyverrel is vadászott, a bundájába rejtette el a fegyverét, és állatai között észrevétlenül haladva közelítette meg a vadlibákat, vadkacsákat.) A Hortobágy vadvizes helyein vadlibára, vadkacsára vadásztak. A vadmadarakat főként tollukért vadászták. A darutoll, túzoktoll, de más mada-
vadborsó rak díszes tollazata is értékes kiegészítője volt a hortobágyi pásztor, falusi legény kalapjának. Ilyeneket a múlt század első felében még a debreceni piacokon, nagyvásárokon is árusítottak. b) Az emlős vadak vadászatának első helyén a rókavadászat állt. Lyukából történő kifüstöléssel, vadölő nyárssal, kutyák segítségével irtották őket. Kutyákat használtak nyulak, őzek elejtésére is. c) Egy másik vadászati mód a lesővadászat, amikor a vadász ráles a vadra, álcázza magát. Ennek elterjedt formáját, a lesgödörből történő puskás vadászatot hivatásos v. úri vadászok művelték/művelik. A Hortobágyon főként a vonuló vadlibákat, darvakat pusztították így. d) A vadászat ősi fajtája az ütőeszközzel végzett vadfogás, amikor vadász a madarat, felriasztott vadat, nyulat stb. kővel v. → hajítófával ejti el, v. ostorral addig űzi, míg el nem veri. (Ez utóbbit művelte a hortobágyi pásztor hideg, esős időben a daruval, túzokkal, ha díszes tollukra szert akart tenni.) Idetartozott a → libucütés módszere is, amikor egy kereszt alakú fával, a → libucütővel ütötték el a bíbicet. A szőlőcsőszök a seregélyeket, szajkókat parittyával (v. sörétes puskával) próbálták ritkítani v. legalább elűzni. Gyerekek, suhancok nagy ügyességet követelő vadászati módja volt a náddobás madarakra. Madarakra maguk készítette gumipuskával, parittyával is vadásztak. L. még: szekereskutya vadfokhagyma ~ fn Hagymáról növő, 5 szirmú, egyhéjú, kevés levelű virág.
319
vadfogás és vadászat
vadföld vadfőÝd fn Parlagon hagyott, műveletlen föld. vadgalamb ~ fn Búgó és turbékoló hangú, kékesszürke erdei madár. A népi hiedelem szerint azt turbékolja: Van borunk, van borunk. L. még: galamb vadgyümölcs vadgyümőÝcs fn Nemesítetlen, ill. egykor nemes, de elvadult gyümölcsfák terméseinek összefoglaló neve. A régi, elpusztult kertek maradványaként a debreceni erdőkben hajdan sok vadalmafa, vadkörtefa, vadcseresznyefa és kökénybokor volt. Az erdei szegény lakosság (→ vákáncsos) eledel, ill. nemes gyümölcs hiányában ezt ette. vadházasság ~ fn Népnyelvi megnevezései: bagóṷhit, bankahit, összeálltak, hitnélküliek; szószerkezettel: balkézre esküdtek, fűcfa alatt esküdtek, fűcfa alatt kötöttek házasságot, vele lakik, együtt laknak. A fogalom új(abb) elnevezése: élettársi kapcsolat. Állami hatóság előtti házasságkötés v. egyházi esküvő nélkül létrejött együttélés férfi és nő között. Elsősorban idősebbekre, özvegyekre, elváltakra, testi fogyatékosokra (volt) jellemző. Életmódjukat a törvényes házasoktól csak a templomi szertartásnak, a hivatalos jogi aktusnak a hiánya különbözteti meg. Bár parasztságunknál elismert együttélési forma volt, a hagyományokhoz, a vallási regulákhoz jobban ragaszkodó cívisek körében bizonyos elítélő magatartás is tapasztalható volt a hozzájuk való viszonyban. Ez fejeződik ki a róluk vallott durva megfogalmazásban is. Ílnek hitetlenül, basznak kegyetlenül. Szólás: Bagóṷhiten ílnek: hivatalos házasságkötés nélkül, vadházasság-
vadborsó ban élnek. A bagóhit előtagja a bagoly madárnévvel azonos, utótagjában a hit régi ’eskü’ jelentése szerepel. Más változatokban: Bankahiten íl. Bankahitre esküdtek. Bankahitre álltak össze. A banka ’búbosbanka, büdösbanka’. A madárnév a megtestesült butaság kifejezése. Ennek oka, hogy más madártól eltérően a saját fészkébe piszkít. A ~ban élő férfi Balkézre házasodott. L. még: házasság vadhúsok: Vadak ehető húsa. A cívis parasztgazdák és alkalmazottaik, ill. a hortobágyi pásztorok számára a → vadnyúl, vmint a vadkacsa, vadliba jelentette a vadhúst. Étkezésre ezeket főként → paprikásnak készítették el. Idevehető még a varjúfióka fogyasztása is. A varjúfiókát a hortobágyi pásztorok és a puszta környéki falvak (szegényebb) lakosai tekintették tápláléknak. vadka: → vodka vadkacsa ~ fn Más nevei: vadruca, vadréce. A kacsához hasonló, tarka tollazatú vízimadár. Hallal, bogárral él. Fajtanevei: csörgőruca, tőkeruca/tőkeréce/tőkevadruca, kerceruca/kerceréce. L. még: a fogalmak szócikkeit is! vadkan ~ fn − Szóláshasonlat: Dúlfúl, mint a ~: dühöng, mérgelődik, mérges mindenért. vadkender ~ fn → Gyomnövényféle. A halat bódították vele. vadkapor ~ fn → Gyógynövényfajta: orvosi kocsord. vadkörte ~ fn Népi neve: → vackor. Vadon termő, apró, fanyar ízű körte, amelyet nyersen, aszalva, főzve fogyasztanak. Az erdei szegény emberek, pl. a → vákáncsosok a ~´t megfüllesztették.
320
vadfogás és vadászat
Az erdőn frissen szedett v. ősszel összegyűjtött ~´t betették az ágy szalmájába, ezen aludtak, a gyermekek ezen hemperegtek két hétig. A vackor egy hét alatt kezd érni. Barna foltok jelennek meg a felszínén, majd lassan az egész → megszotyósodik. Ekkor kiszedték és ették. Inkább éhgyomorra ették, mert azt tartották, hogy olyan jó, mint a pálinka. Mások a szalma-, ill. szénakazal végébe tették, vékony réteg szalma/széna alatt v. búza közé téve utóérlelték. A frissen szedett vackort orvosságnak használták (→ népi gyógyászat): megfőzték, hasmenés ellen ették, és itták a levét. A régi parasztkuruzsló így ajánlotta: Szedj vackort, főzd meg! Ha fosol, idd meg! Azt tartották, ha az ember a vackort éretten is eszi, a virágos végét szakítsa ki, és dobja el, mert különben szorulása lesz. Szóláshasonlat: Ojan kípet vág, mint aki ~´be harapott: nagyon savanyú képet vág. vadkörtefa ~ fn → Vadkörtét termő fa, ill. ennek kemény, jól faragható faanyaga. vadlé ~ fn Főként vadhús mellé készített savanyú mártás. A cívis gazdaszszony vesepecsenyéhez is elkészítette. vadlencse ~ fn Mezei tarsóka. A Hortobágyon nő. L. még: Hortobágy növényvilága vadliba ~ fn Nagy testű, hosszú nyakú madár. A háziszárnyas lúdnak vadon élő, szürkésbarna tollazatú rokona. vadlóhere vadlúhere fn A → lóhere vadon növő fajtája. L. még: here2 vadlucerna ~ fn Orvosi somkóró (Melilotus officinalis).
vadborsó vadmák ~ fn Fehér virágú → gyógynövény és gyomnövény. A → pipacs egyik fajtája. A ~nak csak a virágját szedtík. vadmeggy ~ fn 1. A → meggy nemesítetlen fajtája/fajtái; magától nőtt, apró termést hozó meggyfa/meggyfák. 2. → cigánymeggy. vadmurok ~ fn Daucus carota. Vad sárgarépa. vadnyúl ~ fn Vadon élő → nyúlfajta. vadperemizs ~ fn Inula britannica. Réti peremizs. vadravaló vadravalóṷ mn Szemrevaló, csinos, ügyes 〈lány〉. vadréce: → vadkacsa vadrepce ~ fn A keresztesvirágúakhoz tartozó sárga virágú → gyomnövény (Sinapis arvensis), ill. ehhez hasonló mindenféle gyomnövény. Előfordult, hogy az egész búzatáblát elborította. L. még: vetéstől az aratásig vadrezeda ~, vadrezida fn Másik neve: pogácsafű. Reseda lutea. Fürtös v. füzéres virágú → gyomnövény. L. még: Hortobágy növényvilága vadruca: → vadkacsa vadsáfrány: → sáfrány vadsömörös ~ mn Ló lábára vonatkozó megjelölés. L. még: lótenyésztés vadszik ~ fn Másik neve: dobogóṷszik. Kemény, terméketlen szikes talaj. vadszőlő vadszőÝlőÝ fn A → szőlővel rokon felfutó díszcserje. Kerítések, lugasok befuttatására használják. vadszőr vadszőÝr fn Nemesebb prémeknél előforduló hiba, nem megfelelő minőségű szőrmerész.
321
vadfogás és vadászat
vadszőrű vadszőÝrű mn Bizonytalan szőrű 〈ló〉. L. még: lótenyésztés vadtátogó vadtátogóṷ fn Másik neve: mezeitátogatóṷ. Apró, sárga virágú növény, közönséges gyújtoványfű (Linaria vulgaris). Hidegrázás ellen használt → gyógynövény. L. még: tátogó vadvíz ~ fn Lefolyástalan kisebb állóvíz. vadzab ~ fn 1. Meddő rozsnok. 2. Fedélrozsnok. vadzsálya vadzsája fn Növényfajta, a juhok számára jó takarmányfű a legelőn. L. még: Hortobágy növényvilága vág ~ i 1. Eső csapkod. Ide is ~ az esőÝ. 2. Gubaposztó szövésekor az egyenetlenre font szálakat egyenletessé teszi úgy, hogy a bordát ráhúzza a sorra. 3. Önt. Egy veder vizet a nyakunk közé ~tak. 4. Tyúk csirkét csőrével üt, ver, bánt. 5. Kikelő kiscsirke csőrével a tojás héját áttöri. − Szólásokban: Eggyik szavát a másikba ~ja: egyik szavát a másikba ölti. Öcskös, hogy ~ a bajusz?: hogy vagy? − Több igekötős alakja van: → alávág, átvág, bevág, elvág, felvág, közévág, kivág, levág, megvág, visszavág. vágás ~ fn 1. Disznóölés. Szószerkezetben: házi ~: a vágás magánháznál való lebonyolítása; tavaszi ~: tavasszal történő disznóölés. 2. A több jelentésű ~ összetételekben gyakori utótag. Mezőgazdasági munkafolyamat a csutkavágás, kapavágás, itt említhető a gyümölcstermesztés gyökéralávágás és az erdőgazdálkodás tarvágás szava is. Ipari tevékenység jelölője a vágóhídi nagyvágás, a malomipari kővágás; a szőrmeki-
vadborsó készítők nyelvében fordul elő a tulipánvágás, halvágás, kieresztővágás. Egyfajta pásztortánc a botvágás. − Igekötős alakjai: bevágás, felvágás, kivágás. L. még: a fogalmak szócikkeit is! vágásdíj ~ fn Állatok levágásáért járó fizetség. vágásszámra ~ hsz Pl. → kolbászt kb. 12−15 cm-es darabokra vágva 〈fogyaszt〉. vágat ~ fn Pl. dohányból, fából anynyi, amennyit egyszerre felvágnak. Jelzői használatban: egy ~ fa. vágó1 vágóṷ I. mn Levágásra szánt 〈állat〉. II. fn Levágás. A bikát eladták vágóṷra. L. még: mészárosvágó vágó2 vágóṷ fn 1. Vas darabolására, vágására használatos kovácsszerszám. 2. Rézműveseknél díszítő véséshez használt fémrúd, amelyet kalapáccsal ütnek, miközben a ~t mozgatják. − Összetételben szerszámnév utótagjaként gyakran szerepel. Mezőgazdasági (erdészeti) munkaeszköz a csutkavágó, kévevágó, kóróvágó, nádvágó, szénavágó, partvágó (csákány), a rönkvágó (fűrész), fagyvágó (balta). Idevehető a háztartásban használatos szappanvágó (drót) is. Kovácsok szerszáma az ívesvágó, laposvágó, lyukvágó, nyelesvágó, üllővágó, rézműveseké a karosvágó, kádároké a csínvágó, fazekasoké a fenékszögvágó, cipészeké a öltés-csatornavágó, szíjgyártóké a peceklyukvágó, mészárosoké a csontvágó (fűrész, balta, bárd), felcsereké az érvágó. (Alkalmi) foglalkozás jelölője a kévevágó, tyúkszemvágó. Egyéb: elvágó ’pálinka’, ködvágó ’sapka’, csontvágó
322
vadfogás és vadászat
’ész, értelem’. L. még: a fogalmak szócikkeit is! vágócsizma vágóṷcsizsma: Állatok vágásakor viselt vízhatlan lábbeli. L. még: mészáros vágócsorda vágóṷcsorda fn Levágásra szánt szarvasmarhák csoportja. L. még: csorda vágó eső vágó esőÝ: Apró cseppekben, de sűrűn és nagy erővel zuhogó eső. vágóhíd vágóṷhíd fn Vágóállatok levágásával foglalkozó üzem. Legfontosabb helyisége a → vágóterem/mészáros vágó és a hűtő. Egyik fajtája a → kényszervágóhíd. L. még: mészáros vágóhídi mészáros vágóṷhídi míszáros: A → vágóhídon dolgozó → mészáros. Segítője a → vágólegény. Eszközei: tagló, hasító, kések; → vágótőke, kötél, horog. Különleges ruházata: gumikötény, térden is fölül érő gumicsizma. vágókés vágóṷkés fn 1. Félhold alakú, éles, fanyelű tésztavágó kés, amelylyel a kisteknőben dagasztott tésztát összevagdalják. 2. Kosárfonóknál a vesszők vágására, faragására alkalmas, jól élezett hegyes végű acélpenge; faragókés. 3. → Kőműveseknél hegyes spesszerező. 4. Kaszapengéből készített, káposzta, hús stb. vágására használt kés. vágókorong: → darabolókorong vágólegény vágóṷlegíny fn Vágóhídon alkalmazott mészároslegény. L. még: mészáros vágómarha vágóṷmarha fn Fogyasztásra szánt, levágni való → szarvasmarha. vagondeszka ~ fn Vasúti padlódeszka, foszni.
vadborsó vagongyárista ~ fn Vagongyári dolgozó. A ~´kra mondták, hogy demokárék. vágósúly vágóṷsúj fn 1. Levágott állat súlya a fogyasztásra nem használható részek nélkül. 2. Egy mázsán felüli disznó. vágóterem vágóṷterem fn Másik neve: míszárosvágóṷ. → Vágóhídon állatok vágására alkalmas és felszerelt, nagyméretű helyiség; a vágóhídnak az a része, ahol a → mészárosok dolgoznak. vágótőke vágóṷtőÝke fn Levágott állat feldarabolására való vastag fatönk. L. még: mészáros vágottedény ~ fn A korongról metsződróttal leszedett, már készre formázott edény. L. még: fazekasmesterség vágott farkú ~: Csonkolt farkú 〈ló〉. L. még: lótenyésztés vágott lé ~: Borjúfőből tojásos galuskával készített → leves. vágott tészta vágott tíszta: Nem nyújtott levestészta. A → cívis konyhán főleg az → orjaleves betétjeként ismerték. vagyogat ~ i Éppen csak megvan. Válasz a Hogy vagy? kérdésre: Vagyogatok, megvagyogatok. vagyon ~ fn − Szólás: Ott a ~ kíretik − mondják gúnyosan, ha gazdag (és csúnya) lányt szegény legény akar feleségül venni. Kiment a hátán a ~nak: elherdálta az örökségét. Seggire vert a ~ának: elprédálta a ~át. Közmondás: Ebül szerzett ~, ebül vész el: a tisztességtelen úton szerzett javakat általában hamar elprédálják.
323
vadfogás és vadászat
vagyonélvezet ~ fn Az egyik házastárs a másik elhalálozásakor annak vagyonának haszonélvezője. A → vagyonélvező a férj maradt a felesége halála után, ha nem nősült meg. L. még: cívis jogszokások vagyonélvező vagyonélvezőÝ fn Akire a → vagyonélvezet joga száll. Pl. a feleség halála után a férj maradt a ~. L. még: cívis jogszokások vaj: → vaj és vajkészítés váj ~ i Kiás. Vájjál mán egy kis kolompírt. Igekötővel: → kiváj. vajalma ~ fn Halványpiros csíkos, édes, nyárialma. L. még: alma *vajaskalácssütő: → perecsütő vajas lé ~: Édes csirkebecsinált. L. még: cívis konyha vajas perec ~ fn → Perec alakú péksütemény. Hozzávalók: 10 kg liszthez 5 kg zsír, ½ kg vaj, 2 l víz és cukor. A régibb időkben is kedvelt süteményféle volt. vajas pogácsa ~: A → pogácsa tésztáját vajjal gyúrják. A megkelt tésztát kb. 2 ujjnyi vastagra elnyújtják, és borospohár szájával kiszaggatják. A pohár mindig felvesz egy darabot, ennek a tetejét késsel kocka alakban megvagdalják, tojással bekenik, zsíros tepsibe teszik, megsütik. Jobb módú családokban gyakran elkészítették. L. még: cívis konyha Vajda-halom: → hortobágyi őshalmok Vajda-lapos ~ fn Mezőrész a debreceni határ nyugati oldalán. Az itteni pipagödrökből nyerték a → debreceni
vadborsó pipa készítéséhez a jó minőségű agyagot. L. még: pipagödör, szik1 *Vajda utca: → utcák−utcanevek vájdling vájling fn Kívül-belül mázas, két füllel ellátott, konyhai edény. Egyik fajtája az → öblítő vájdling. L. még: cívis konyha, vastál vaj és vajkészítés: – A/ A vaj a tej különválasztott zsiradéka. Leggyakoribb alapanyaga az aludttejről összegyűjtött tejfel. A tejfelt a vajköpülő edényben köpülik, verik vajjá, v. tálban, bögrében fakanállal kavarják. A köpülőt nem minden cí- vis háztartásban használták. Még a 20. század első felében is egyes háziasszonyok egy érdekes, de elég kezdetleges és hosszadalmas eljárással készítettek vajat a nagyobb hagyományú köpülés (köpülő) és keverés helyett. A tejfelt beletöltötték egy fületlen bádogedénybe, vizeskannába, majd a fedőjét gyolcsdarabbal rászorították. A jól lezárt edényt aztán hol rázogatták, hol pedig a konyha padlóján, földjén egyik helyről a másikra görgették. Ha nagy nehezen összeállt a vaj, az összegyűlt savót letöltötték róla. A házi vajkészítéssel nyert vajat a cívis parasztháztartás piacra vitte v. maga használta el (cívis konyha). A felnőttek vajjal megkent kenyeret ritkán fogyasztottak. – B/ Juhvaj készítéséhez a hortobágyi pásztorok különböző alapanyagokat használtak/használnak. Szokásos a juhvaj készítése sajtból, a gyúrás, formálás folyamán kézi erővel kipréselt zsíros savóból. – C/ A vaj részben tapasztalatokon alapuló gyógyító felhasználása közül leggyakoribb a kelésre, gyulladt bőrfelületre, kipállásra használt sótlan vaj, vmint az égési se-
324
vadfogás és vadászat
bekre, gyulladt szemre tett pakolás. – D/ Szóláshasonlat: Ojan a szíve, mint a vaj: nagyon érzékeny, gyengéd. Közmondás: Akinek vaj van a fejin, ne mennyík a napra!: aki vétkes vmiben, húzza meg magát. A vaj jelentőségéről közvetve a népnyelvi szókincs is árulkodik: Az egyik édes nyári alma hasonlósági névátvitellel vajalma, egy körtefajtáé vajkörte, egy babfajtáé vajpaszuly; régi népi gyógyszernév a csecsvaj, a disznóhájból sütött zsír a hájvaj. L. még: népi gyógyászat; a fogalmak szócikkeit is! vajköpülő: → köpülő vajkörte ~ fn Puha húsú, bő levű → körtefajta. vájling: → vájdling vajpaszuly vajpaszuj fn Köznyelvi neve: vajbab. Húsos, halványsárga hüvelyű → paszuly. vajtányér ~ fn Vajastálka. vajúdás ~ fn Körülírással: nehíz óṷra/óṷrája. Szülési fájdalmak (elszenvedése). vak ∼ mn/fn – A/ Testi fogyatékosság (vak koldus), fejletlenség (vak macskakölyök) miatt nem látó. Rokon értelmű szépítő megjelölése: világtalan. Aki az egyik szemére nem lát, az fél szemire ~, aki alig lát, az → vaksi, a sérült szemű, rosszul látó ember gúnyos neve: → vakjáger. Főleg lovak, de ember szembetegsége is lehet a → havivakság, az ilyen állat (ember) havivak. – B/ Szóláshasonlat: Ojan ~, mint a setít íccaka: nagyon sötét. Örül neki, mint ~ a fél szeminek: csekélységnek szerfelett örül. Nekimegy mindennek, mint a ~ légy: a) roszszul lát. b) ügyetlen. Megy, mint a ~
vadborsó légy: a) nem néz se jobbra, se balra. b) figyelmetlenül nekimegy vminek, vkinek. Szólás: Vak mongya a világtalannak, hogy te nem lácc:olyan hibáért dorgál v. csúfol vkit, amelyet ő maga is el szokott követni. A ~ is láthattya/láttya, ha nem láttya, tapogattya: (tréf) teljességgel nyílvánvaló. Nem adnám oda egy ~ lúír: semmiért sem adná. Közmondás: Szemesnek áll a világ, ~nak az alamizsna: az boldogul, aki ügyes, életrevaló. Mondhatod a ~- nak, hogy megvírradt: mondják arról, akit nem lehet a tévedése felől meggyőzni. A ~ is azt mondta, majd megláttyuk: ne bízzunk az olyan ígéretben, amelyet így vezetnek be: Majd megláttyuk. vakablak ~ fn Belül polcokkal ellátott, kívül esetleg ajtóval v. függönnyel elzárható falifülke. L. még: ablak vákáncs ~ fn Összetétellel: vákáncsfőÝd, vákáncserdőÝ. A → vákáncsos által betelepítendő, ill. betelepített és gondozott erdőparcella, amelyen a fák felnövekedéséig kapásnövényeket is termesztett. A ~ nem fizetett bőven, tengeriből egy holdon jó, ha 6−7 q termett, ez csupán egy disznó hizlalásához volt elegendő. A ~os a felfogott ~on először házat épített. Kifejezésben: Vákáncsba íl: ~os életformát folytat. vákáncserdő: → vákáncs vákáncsföld: → vákáncs vákáncsos ∼ fn – A/ A ~ok Debrecen város alkalmazásában álló erdőtelepítők (és erdőirtók) voltak. Ők telepítették a város határának keleti részén, az Erdőspuszták (Nagycsere, Fancsika, Haláp, Bánk, Pac) területén elterülő erdőket. Az
325
vadfogás és vadászat
elnevezés a latin vacans ’megüresedő’ szóra vezethető vissza, amely a 19. század első évtizedeitől a debreceni közigazgatási iratokban a városra szálló elhagyott v. elpusztult erdőterületek megjelölésére szolgált. Később ’betelepítendő parcella’ jelentése alapján nyerte el az erdőtelepítést végző személy a ~ megnevezést. Az 1880-as években vezette be Debrecen városa az erdőtelepítés hatékony(nak tartott) (?) és egyben ingyenes módját, amellyel az akkorra már jelentékennyé váló helyi munkanélküliségen is igyekezett segíteni. Debrecenben azonban még az uradalmi cselédek is csak utolsó menedékképpen húzódtak be az erdőbe, a ~ok rétege így jórészt a környező települések legelesettebb napszámosaiból, mezőgazdasági munkásaiból tevődött össze. A város a sokgyermekes nincstelenek között 6−8 holdas irtásföldeket osztott ki erdőtelepítésre. Az 1920-as évek elején mintegy ezer sokgyermekes család − kb. hatezer fő − élt és dolgozott a vákáncson. Az elszegődött ~ lakás ’kunyhó’ és ól építéséhez a várostól kapott fát, és megengedték neki, hogy az általa beültetett vákáncson, a makkvetés v. a faültetés sorközeibe saját szükségletre kapás növényeket, krumplit, tököt, babot vessen, tengerit azonban nem vethetett. A termesztett növényekkel együtt a faültetést is megkapálta. 4−5 év múlva, amikor a telepítés annyira megerősödött, hogy a köztes művelést már nem lehetett folytatni, az 1930-as évek közepéig a ~ új parcellát kapott telepítésre. Ezért állandóan költöznie kellett. A sajátosan vándorló életformából is következett, hogy a ~ lakóépülete
vadborsó nagyon kezdetleges volt. 150−200 cm mélyen földbe vájt putriban, vákáncsoskunyhóban, földkunyhóban, gödörlakásban v. domboldalba ásott földházban élt családjával. Ilyen földbe süllyesztett hagyományos lakóház még 1945 után is sok található az Erdőspuszták erdeiben, bennük ekkor még az erdőtelepítő ~ok élnek. Az utolsó földház Nagycserén az 1970-es években tűnt el, de hasonló földólak később is előfordultak. A kunyhóba enyhén befelé lejtő gádoron lehetett bejutni. A kunyhó falát hasított akácfákkal bélelték ki, v. vesszővel fonták be, ezt sárral tapasztották be. A tetőre, vagyis a szarufára ágas-bogas plafont ’mennyezet’ raktak, mert az épületnek nem volt padlása. Az ágakra szalmát, gazt, erre földet hánytak. A „tűzfalban” a föld felszíne fölött tenyérnyi üvegdarab, ez volt az ablak, itt szűrődött be kevéske fény. Az egy-, ritkábban kéthelyiséges lakás berendezése nagyon szegényes volt: fekvőhelye a dikó volt, asztal gyanánt földbe vert cölöpökön egy deszkalap szolgált, széknek megtette a nádasokból kivágott zsombék, de leginkább egy rövidre vágott tönkő ’tőke, farönk’ is. Konyhai eszközei alig voltak: vasfazik ’bogrács’ és néhány kanál. A helyiségben a korábbi időkben a földön tüzeltek, később csikóstűzhely (csikóskonyha, csikóssparheld) volt. A kemencét az udvarra építették. – B/ A 20. század elejéről azonban még jobb anyagi körülményekről tudtak a ~ életformát ismerő idős adatközlők. Az élelmesebbek például kunyhójuk alatt kis pincét alakítottak ki, lejárata az ágy alatt volt, ott tárolták a piacra és saját fogyasztásra
326
vadfogás és vadászat
termelt sárgadinnyét, görögdinnyét, a télre eltett krumplit, zöldséget. A domboldalba épített istállókban, földólakban néhány tehén, ló és esetenként ötvennél is több disznó volt. Nyáron részes aratást, harmados tengerit vállaltak. Ekkortájt még tisztességes szegénységben éltek, de nem volt elzárva előlük a földtulajdon szerzésének v. a bérlővé válásnak a lehetősége sem. Életkörülményeikben a kedvezőtlen változás 1915 táján következett be, ekkoriban szabályozták a vákáncson az állattartást. A ~nak egy lova, egy-két tehene lehetett, vmint 2−3 kocának és egyéves szaporulatának a tartását engedélyezték számára. A baromfik közül tyúkot, rucát ’kacsa’ korlátlanul tarthatott a kunyhója körül, libát azonban nem, mert a liba lerágta volna a fiatal hajtást. Ugyanezen okból kecskéje sem lehetett. A lekaszált széna fele, esetleg kétharmada az övé maradt, a többi a várost illette. A ~ télen rendszeresen dolgozott a favágáson, irtáson. Speciális szerszáma nem volt, munkájához csákány, fejsze, irtókapa, különböző fűrészek, így nyesőfűrész, keretes fűrész, keret nélküli, ún. rókafarkú fűrész/rókafark (az asztalosok pászítófűrésznek mondják); a nagy fák elfűrészeléséhez keresztvágófűrész szükségeltetett. A feles tucskózás az övé volt, vagyis a kitermelt tuskó és gally felét eladhatta. Ezért a „tehetősebbek” talyigát, egylovas szekeret tartottak. Az már nagygazdának számított, akinek volt egy rossz szekere és egy lova, amivel a friss tucskóját befuvarozta a Kisállomás melletti fapiacra, ahol eladta a helybeli szegény embereknek. A város szegényebb lakosságát ők
vadborsó látták el tüzelővel. Megélhetésükhöz hurokkal, csapdával végzett alkalmi vadfogás is hozzátartozott. Mindezekkel együtt a múlt évszázad elejétől a~ok már nagy szegénységben éltek. A nyirkos, sötét, hideg, zsúfolt lakásban télen reggeltől estig leginkább csak főtt tengerit, lófogútengerit eszegettek, levét cukorrépával ízesítették. A rágcsálóktól sem mentes otthonokban élő ~ok gyermekei ritka kivételtől eltekintve analfabéták voltak, hiszen ruha és lábbeli híján alig jártak iskolába. Nyáron elálltak cselédnek, pásztornak, v. cserebogarat gyűjtöttek, a madarak fészkét kirabolták, tojásaikat kiszívták. – C/ A ~ szigorú szerződésben állt az erdőgazdasággal. Az erdőgazdálkodást: nyesést ’irtás’ (nyesedék), vágást, telepítést a város szakképzett erdészei irányították. A telepítéshez a ~ a facsemetét az erdészettől kapta, a vákáncsföld minden holdjáért 5 napig ingyen kellett művelnie a csemetekerteket. Sem kunyhóját, sem vákáncs- földjét nem adhatta át másnak, kunyhójába idegent nem fogadhatott be, a földet bérbe adni v. részben kiadni nem lehetett. Az erdősítés befejezése után a~nak le kellett bontania a kunyhóját, de a faanyagot nem vihette el, mert az a város tulajdona volt, hanem csomóba kellett rakni; a kutat be kellett tömni, nehogy a vadak beleessenek. Elköltözése előtt a telephelyét még köteles volt feltörni és husánggal beültetni. Ha a ~ kevés javaihoz mégis ragaszkodott, könyörtelenül kilakoltatták, elűzték. Az 1930-as évek közepétől ez már gyakran csendőri segédlettel történt. A ~ok száma ez idő tájt már rohamosan csökkent, az 1940-es
327
vadfogás és vadászat
években pedig megszűnt ez a sajátos foglalkozás és vele a ~ módszerű erdőművelés. – D/Az erdészeti szakemberek szerint a ~ rendszer szükséges rossz volt. A nehezen fegyelmezhető ~ok sok kárt okoztak az erdőkben. Munkájuk értéke nem állt arányban azzal a kárral, amit a lakásuk körüli erdőkben és mezőgazdasági területeken családjuk és jószágállományuk okozott. De a ~oknak is rossz volt, mert sok és nehéz munkával csak nehezen tudtak megélni a vákáncsból. L. még: a fogalmak szócikkeit is! vákáncsosház: → vákáncsoskunyhó vákáncsoskunyhó vákáncsoskunyhóṷ fn Ritkábban vákáncsosháznak is említették. A → vákáncsosok szegényes bútorzattal berendezett lakása, kunyhója. A telepített erdőrészt elhagyva le kellett bontani, faanyagát összerakni. vákáncsostalyiga vákáncsostajiga fn A → vákáncsos által javarészt fából, ill. vesszőből készített, kétkerekű, egyfogatú kordé. Oldalzápjai vesszővel voltak befonva, gyakran vesszőfonat volt az aldeszka is. Ezen hordta be a vákáncsos a debreceni piacra a hasított dücskőt ’tuskó’, gyökeret, vágott fát, amiből téli időben pízelt. Vákáncsos utca: → utcák−utcanevek vakarás ~ fn 1. A → disznóölés részművelete. Otthon a háznál végezték a régi időkben is. Eszközei a → kaparókés, vakarókés, szőrkasza. A kúthoz közel a vályú mellé 1 m távolságra (a leölt disznók számától függően) rudakat fektettek egymás mellé. Rájuk száldeszkákat helyeztek hosszában, ezekre a disznót/disznókat lábbal fölfelé. (Egyesek a
vadborsó levett istállóajtót használták erre a célra.) A vízzel tele vályú mellett egy nagy dézsa állt szintén tele vízzel. A locsolás egy nagyobb gyermek feladata volt, aki orros csuporból öntötte a vizet a kívánt helyre. A → böllér megmosta a disznó hátulsó lábát, majd nekieresztette az élesre fent vakarót, hámlott a fekete rész lefelé, csontszínű fehér bőr maradt. A segítő közben a disznó első felén nagyolt egy kaszavakaróval, ezzel a nagyját leszedte. A böllér az állat hasi részét vakarta. Majd hasára fordította, a hátát pár perc alatt megtisztította. (Volt, ahol a ~t az állat hátának megtisztításával kezdték.) Végül érdes tengericsutkával a disznó két fülét kidörzsölte, bő vízzel kimosta. Legvégül az egész állatot erős vízáradattal megcsapatta. 2. → Tímármesterségben a bőr húsos oldalának megtisztítása, levakarása. vakarcs: → vakarék vakarék vakarík fn Alakváltozatai: vakarcs, vakaróṷ. 1. A sütőteknő oldaláról levakart tésztamaradék, ill. az ebből sütött kis cipó, lepény v. madár alakú kalács. A gyerekek sütve szerették rágcsigálni. 2. Sokgyermekes családban az utolsó gyermek. 3. Fejletlen, vézna gyermek. vakaró vakaróṷ fn 1. Az istállózó állattartásban az állat bőrének tisztántartására használt fogazott fémeszköz. Legygyakrabban a ló szőrét tisztítják vele, ezért → lóvakarónak is mondják. 2. → vakarókés. 3. → vakarék. L. még: bárányjegy, padvakaró, szőrvakaró, vakarcs
328
vadfogás és vadászat
vakarókés vakaróṷkés fn 1. Mondják vakaróṷnak, teknőÝvakaróṷnak is. Lapátszerű, görbe alakú eszköz, amellyel a dagasztóteknő oldaláról az odatapadt tésztát levakarják. Szóláshasonlat: Görbe, mint a vakaróṷkés: nagyon görbe, hajlott. 2. Régi kaszából készült változatának neve: szőÝrkasza. → Disznóöléskor a megperzselt disznó bőrének kaparására használt, gyakran rossz kaszapengéből készített, egy- v. kétnyelű kés, → kaparókés. 3. → Tímármesterségben a bőr húsos oldalának megtisztítására használt, kb. 50−60 cm hosszú, kétnyelű kés. vakarópolc vakaróṷpóṷc fn Kis polc az istállóban, ezen tartják a lóvakarót és más tárgyakat, eszközöket. vakarótarisznya vakaróṷtarisznya fn A ló tisztítására való eszközök tartására használt vászontarisznya. vakart hal ~: Kövér hal. Szóláshasonlatban: Ojan, mint a ~: (gúny) nagyon kövér (fiú)gyermekre mondják. vakbarázda ~ fn Durva megnevezése: baszóṷbarázda. Barázdák között meghagyott, fel nem szántott kis földcsík, földsáv, ill. félbeszakadt, végig nem vont barázda. − Szántáskor előfordul, hogy az → eke rosszul szánt, félresiklik v. kiugrik a földből, ill. a fel nem szántott talajra ráborítja, ráfordítja a hantot. vakbélgyulladás ~ fn − Szóláshasonlat: Komoj, mint a ~: (gúny) a) ember szótlan. b) eset, ügy nem komoly. vakbogár ~ fn Másik neve: vakmítej. → Tímároknál: beforradt régi seb helye a kikészített bőrön.
vadborsó vakcsap ~ fn Hordón a csap számára fúrt lyukba illő, hosszú, tömör fadugó. vakcsat ~ fn Pecek nélküli csat. vakerál ~ i Ravaszságból v. tréfából hazudozik. vakgerendás mennyezet ~: Alulfelül deszkaborítással, méterenként elhelyezett fenyőgerendákra készült menynyezet. vakhal ~ fn Kirántott zsömleszelet. A zsömleszeletet tojásba mártják, hirtelen kisütik, és fahéjas porcukorral megszórják. L. még: cívis konyha vakjáger ~ fn (gúny) Sérült szemű, rosszul látó ember. L. még: vak vakkant ~ i 1. → Kutya rövid hangadása. 2. Ember hirtelen és röviden megszólal. vakkémény vakkímíny fn A füsttelenítés kezdetleges eszköze. A tűzhelyek füstjét összegyűjtötte, és a padlásra vezette, ahonnan a tetőnyílásokon át oszlott el. Leggyakrabban a konyha pitvari mennyezetébe építették be, és vmennyi házbeli tűzhely füstjét odavezették. A ~ek nagymértékben fokozták az épületek tűzbiztonságát. Palástjuk, tetejük megakadályozta, hogy a szikrák rápattanjanak a gyúlékony tetőfelületekre. A ~t a → szabad kémények különböző változatai szorították ki a használatból. vakkeret ~ fn Szűkítő eszköz a → kaptár belsejében, amely a fészket zárja, szűkíti. vakköröm ~ mn Kézen, lábon eltorzult, gombás → köröm. vaklál ~ i Vakoskodik. vaklégy ~ fn Kékeszöld színű → légyfajta. vaklyuk vakjuk i Élelmiszerek, ill.
329
vadfogás és vadászat
különféle eszközök tárolására használt, gyakran polcokkal és függönnyel v. ajtóval ellátott kisebb → vakablak. vakmeleg ~ mn Tikkasztó, fülledt meleg. vakmétely: → vakbogár vakmetszés vakmeccís fn → Tímárok és → csizmadiák szóhasználatában: nyúzáskor ejtett, véletlen, csaknem a bőr színéig hatoló vágás. Nyúzás során a bőrbe való véletlen bemetszés. vaknyakas szűr ~: Nagyobb gallérral, szélesebb szegéssel készített nyakas → szűr. vakog ~ i → Kutya egyet-egyet vakkant. vakolómalter vakolóṷmalter fn Vakoláshoz használt, hígabb → malter. vakond ~ fn Nevének alakváltozata: vakondok. Föld alatti járatokban élő, zömök testű, sötét, bársonyos bundájú rovarevő állat. vakondok: → vakond vakondtúrás ~ fn → Vakondtól feltúrt földkupac. Ha tehették, a cívis háziasszonyok a porhanyós ~ba ültették a virágot. Népi találós kérdésben: Útonútfélen üstöt borogatnak. (Oláh Gábor gyűjtése) vakpállás ~ fn Másik neve: szárazpállás. → Tímároknál az állati bőr kisebb hibája. vaksi ~ mn Rövidlátó. L. még: vak vakszem ~ fn (rég) Halánték. Ha valakit ~en ütnek, rögtön meghal. L. még: emberi test vakszik ~ fn Gyér növényzetű v. teljesen puszta szikes talaj. Akkor sem terem, ha kezelik. A hortobágyi legelőn is
vadborsó sok ilyen terméketlen, sziksótól virágzó rész található. vakszűr ~ fn Kihajtó nélküli, az elején csipkézett szélű posztócsíkkal szegett → szűr. vaktetű ~ fn Fagyástól származó viszketeges betegség a lábon. L. még: népi betegségnevek vakvarjú vakvarnyú fn Más nevei: bakcsóṷ, íjjeli gém. A → gémek rendjébe tartozó, varjú nagyságú vízi madár. vakveréb ~ fn (gúny) Rövidlátó ember. L. még: vak valag ~ fn (rég) 〈Főként〉 női → segg. A picsát rígen ~nak mondták. L. még: emberi test valahon ~, valahun hsz Valahol. valamék ~ nm Valamelyik. válás: A (cívis) paraszti erkölcs a házasságot véglegesnek, felbonthatatlannak, hóṷttig halálig tartónak tekintette, még abban az esetben is, ha a házasfelek békétlenül, hűtlenül éltek együtt, a nő terméketlen v. a férfi impotens volt. A házasság megszakításának módja a → szétköltözés volt, amikor az asszony hozományával v. anélkül visszaköltözött szüleihez. Az asszony hazaköltözését általában nem fogadták szívesen, gyakran visszaküldték férjéhez, v. összebékítették őket. Végleges inkább akkor lett a szétköltözés, ha a férj küldte haza okkal feleségét, vagyis elhajtotta a háztól. Hazaköltözés esetén az asszony kisebb gyermekeit magával vitte, de idővel a munkaképessé lett fiúgyermekek visszaköltöztek v. visszajártak dolgozni az édesapához. A két világháború között a törvényes ~ok egyre gyakoribbak lettek
330
vadfogás és vadászat
a parasztság körében is. Az elvált ember és az elvált asszony helyzete általában nem volt hátrányos, bár újabb házasságkötés szempontjából, már korábbi házas állapota, életkora, gyermekei miatt lehetősége korlátozottabb volt. Az egyén törvényes ~ utáni magatartása döntően befolyásolta a róla alkotott véleményeket. választ ~ i 1. Csecsemőt, szopós állatot el~. 2. Vél vminek. Mesének ~ottam. választás ~ fn Szopós → malacnak, báránynak az anyjától való elválasztása. L. még: juhtartás választási malac ~: Mondják választott malacnak is. Szopástól, anyatejtől elválasztott → malac. választék választík fn Helyiségek közötti választófal. Választíkot ípít az óṷlba. választott malac: → választási malac valger ~ fn → Mézeskalácsosoknál: nyújtófa. válik ~ i − Adatolt igekötős alakjai: → aláválik, elválik, felválik, kiválik, leválik, megválik. váll ~ fn 1. Testrész. Szólás: Bal ~rúl szóṷl hozzá: fölényeskedve, félvállról beszél vele. 2. Négyszögletesre rakott boglya magasabbra rakott sarkai közül az egyik. 3. A kerékküllőnek azon része, amely már nem megy bele a talpba, amelyen a keréktalp megütközik. 4. A kolomp vízszintes alakú, széles, felső része, amelyen a fül és az ütőtartó van. L. még: emberi test, ingváll, keretváll vállaltatós kec vállaltatóṷs kecc: Ketrec; a → hodály leválasztott része, ahol az anyabirka elvállalja a bárányát.
vadborsó Kb. 1 x 1 m területű rész a hodályban. L. még: juhtartás vallás ~ fn − Szólás: Kitér a ~ábul: csúnyán káromkodik. Közmondás: Minden ~, jóṷ ~, csak a kár~ nem: rossz dolog az, ha az embert veszteség éri, ha kárt vall. Más változatban: Legrosszabb ~ a kár~. vállas ~ mn Kiszélesedő, széles. valláscsúfoló: A → csúfolóknak az a csoportja, amelyben a közösség a más hiten levők vallásának gyakorlását, szokásait, hittételeit gúnyolja ki kíméletlen, sokszor bántó éllel, de mindig a humorra törekedve. (Valláscsúfolónak tekintem a szószerkezetből v. csupán egyetlen szóból álló nyelvi elemeket is.) Általában a kisebbségben levő felekezettel gúnyolódnak. E csoporthoz tartoznak a kántorcsúfolók, papcsúfolók is, ezekben a hivatásukkal összeegyeztethetetlen viselkedésű egyházi személyeket állítják pellengérre. Mivel a társadalmi kapcsolatok bonyolultsága miatt az izraelita vallásúakról szóló ~kat a → nemzetiségcsúfolók (→ zsidó) között tartom számon, a szorosan vett ~k a református vallású cívis (paraszt)polgári társadalomban a római katolikus felekezet hitelveihez, egyházi személyeihez, ill. híveihez kötődnek. A példák egy része arra utal, hogy a cívis polgár saját vallásának általa felismert hiányosságait sem titkolta el, ill. szívesen állította pellengérre. Nézzük a példákat! A reformátusok a katolikusokat, ill. a katolikus papot gúnyosan → katlanmókusnak nevezték, míg a katolikusok őket → lóformátusnak, lúformátusnak, → karórágónak, zsíros nyakú kálvinistának titulálták. A szenteskedő, ál-
331
vadfogás és vadászat
nok ember nagy jezsovita, a sápadt, beteges embernek pápista színe van. A templomozást elhanyagoló személyt → tarisznyahitűnek gúnyolták, az ilyen embernek ugyanis csak arra van gondja, mi van a tarisznyában. A hitetlent, az ateistát megvetően → kutyahitűnek mondták. (Itt említhető, hogy a baptisták esti szertartását a 20. század elején nem kis gúnnyal → motozóestének nevezték.) A papi nőtlenség elve miatt a katolikus papokra vonatkoznak a következők: Nincs mennyország, se pokol, még a pap is kupakol. Katona, diák, pap, odamegy, ahon kap. Minden felekezet papjára érthetők a következő frazémák: Minden ember hazug, még a pap se igaz. A jóṷ pap is hóṷttig tanul, mégis tanulatlan hal meg. A papot kell kinálni, meg a lovat, a többinek van esze, hogy egyík. Telhetetlen, mint a papzsákja. A református „önirónia” példái: A rossz kántor a szíp íneket is félreviszi. Kikopott, mint a kántor a nóṷtábúl. Kántorok, rektorok, mind a kettőÝ jóṷ torok. Szegíny az eklézsia, maga harangoz a pap. L. még: cívis vallásosság vállaserdei ~ fn Magyar → szőlőfajta, amelynek a fürtje fölül kiszélesedik. valláserkölcs: A vallás tanításán alapuló erkölcs. L. még: cívisek erkölcse vállas rész vállas rísz: A → guba két része közül az, amely összevarrásnál a vállra esik, és amelyet tömöttebbre szőttek, több fürttel, mint az aljas részt. vállazott keret ~: → Méhészetben olyan keret, amely vállal, azaz ütközővel van ellátva, hogy a keretek közötti szükséges távolságot biztosítsa.
vadborsó vállbőr vállbűr fn A → bunda, ill. juhászbunda vállrésze. vállfa: → nyakfa vállfolt vállfóṷt fn Munkára használt férfiingre toldott rész, amely a vállra esik. Az új ingre tették rá. vállfürt: → vállszőr vállkarika ~ fn A → hám szügyellőjének két végére kb. 1/3 résznyi távolságra varrott, 6−8 cm átméretű vas- v. rézkarika, amelybe a vállszíjat és a segédszíjakat fűzik. vállkendő vállkendőÝ fn Utcai felsőruhaként használt, igen nagyméretű, hosszában téglalapra hajtva vállra vethető vastag → kendő. Fajtái: a) Nyakra v. nyakba való kendő, → keszkenő, mellkendő. A klasszikus változat: háromszög alakú(ra hajtott) ~, amelynek egyik sarka a viselő hátára lóg le, a másik kettőt a mellén keresztezik, és többnyire a karja alatt újra hátravezetik, ott deréktájt öszszeerősítik v. csak egymás mellé fogják a két ágat. Anyaga kezdetben házivászon, majd gyolcs, később ezeknek kékre v. feketére festett változata. Elterjedt a piros, olajos mintás karton, a különböző színű alapon rózsás, rojtos szélű → kasmírkendő/kasmirkeszkenő. A 20. század elején jellegzetes ünneplő kendő volt más szövetek mellett a selyem ~: fekete v. más színben, virágmintával, szélén általában rojttal. Később a ~ országszerte elmaradhatatlan kelléke lett a női viseletnek. Rendszerint → ingváll és mellény fölött hordták, néha ujjas is került alá. Fölé vehettek még ujjasféléket. Általában előbb kiment a divatból, mint a mellény. Úgy igazították, hogy a mellett
332
vadfogás és vadászat
laposítsa. b) Leterítő kendő, → nagykendő: vastag gyári szövet, általában barnás alapon, négyzethálós mintájú, rojtos szélű, négyzet alakú kendő. Előbb a polgáriasabb öltözékű alföldi községekben, később kocsin járás alkalmára átvették a parasztosabb viseletű helységek is. c) → Berlinerkendő: vastag, fekete, fehér, drapp v. más színű berliner gyapjú fonalból kötött, esetleg horgolt, rojtos szélű, 150 cm oldalú, négyzet alakú kendő. L. még: átalló, cívis női viselet vállpecsét ~ fn Megkülönböztető jelzés, → bilyog a jószág lapockáján. L. még: oldalpecsét vállszíj ~ fn Lószerszámon a → hám két oldalát közvetlenül a ló marján keresztül összekötő szíj. Ez tartja a hámot. vállszőr vállszőÝr Másik neve: vállfürt. A kiválogatott gyapjúnak az a része, amelyet a szövéskor a → guba vállas részébe raknak, a guba vállrészének kialakításához használnak. Ez a leghoszszabb szálú, legkiválóbb minőségű gyapjú. vállvirág ~ fn Nyakas szűröknél a gallér felső, nyaki részének hímzése. Az elej és a gallér váll fölötti összetoldásának hímzése. -való -valóṷ Összetételi utótag. Adatolt példái ábécérendben: ágyelévaló, alábbvaló, aljnakvaló, befognivaló, bélnekvaló, bikaalávaló, borravaló, derékrevaló, égetnivaló, elébbvaló, életrevaló, élnivaló, elölvaló, fejrevaló, feljebbvaló, félrevaló, férjnekvaló, foltoznivaló, fürtnekvaló, halnivaló, haszonravaló, hiábavaló, hoznivaló, hozzávaló, jóravaló,
vadborsó kenyérnekvaló, kenyérrevaló, kezébevaló, kötélrevaló, kutyánakvaló, lábravaló, magnakvaló, melléknekvaló, mennivaló, menyasszonynakvaló, nyakravaló, nyúlnivaló, odavaló, otthonvaló, őrnivaló, rajtavaló, semmirevaló, szabnivaló, szőrnekvaló, talpalávaló, tűzrevaló, utánavaló, vadravaló, világravaló, zsebbevaló, zsírnakvaló. L. még: a szócikkekben! válogatás ∼ fn 1. Szőlészetben: a satnya hajtások letörése a tőkéről. 2. A gyapjú felhasználás szerinti csoportosítása. A főbb csoportok: → bélnekvaló, fürtnekvaló, melléknekvaló, szőrnekvaló. L. még: szőlőtermesztés−szőlőművelés valósi valóṷsi mn Való. Valahova valóṷsi: vmely környékre való. Összetételekben: → idevalósi, odavalósi. vált ~ i 1. Kifejezésekben: pl. ipart ~: iparengedélyt megszerez, önállóan dolgozik saját műhelyében; cselédkönyvet ~: szülő a tizenhatodik életévét betöltő gyermekének a hatóságnál cselédkönyvet állíttat ki. 3. Jóṷl ~ az esze: gyors, eleven észjárású. L. még: kivált váltás ∼ fn A → szövésnek azon művelete, amikor a két részre osztott mellékszálak alsó szálai felsőkké, felső szálai pedig alsókká válnak. váltó váltóṷ I. mn Váltásnyi. Egy váltóṷ fehírnemű/Váltóṷ ruha: egy váltás fehérnemű. Váltóṷt vesz fel: tiszta ruhát vesz fel. II. fn 1. Rendelésre. Váltóṷba/Váltóṷra vállaltat/kíszíttet/csináltat/rendel/kíszít: gubát, lábbelit, szekeret stb. rendelésre készíttet, ill. készít. Váltóṷba/Váltóṷra kíszül: guba, lábbeli,
333
vadfogás és vadászat
szekér stb. rendelésre készül. 2. → cságató. váltóba készült cipő: → váltócipő váltóba készült csizma: → váltócsizma váltóba varrott szűr: → váltószűr váltóbőr váltóṷbűr fn → Tímármesterségben elhullott jószágnak megrendelésre kikészített bőre. váltócipő váltóṷcipőÝ fn Szószerkezettel: váltóṷba/váltóṷra kíszült cipőÝ. Megrendelésre készült → cipő. Én is váltóṷcipőÝt csináltattam, ha szípet akaram. A váltóṷba kíszült cipőÝ jobb is vóṷt, két esztendeig is eltartott egy talpalással. váltócsapos metszés váltóṷcsapos meccís: Szőlő, gyümölcsfa metszésének egyik módja. L. még: szőlőtermesztés− szőlőművelés váltócsizma váltóṷcsizsma fn (rég) Szószerkezettel: váltóuba/váltóra kíszült csizsma. Megrendelésre készült → csizma. L. még: mondvacsinált váltócsizmadia váltóṷcsizsmadia fn (rég) Csak megrendelésre dolgozó → csizmadia. – A helyi anekdota szerint: Váltóṷba rendelt csizsmát a debrecenyi póṷgár. De a csizsmadia három év alatt se kíszült el vele. De mester! – méltatlankodott a cívis gazda. Az Isten hat nap alatt teremtette a világot, maga meg három esztendőÝ alatt se tudta a csizsmát elkíszíteni!? Meg is baszhattya azt, ojan is az! – tromfolt vissza a csizmadia. váltóeke váltóṷeke fn Olyan → eke, amelynél a talyigarúdhoz csatlakozó váltóval a barázda szélessége szabályozható, azaz az eke nagyobbat v. kisebbet
vadborsó fog a vágásnál. A debreceni gazdák általában ilyen ekefajtával szántottak. váltópénz: → pénznemek−pénzegységek váltóra készült cipő: → váltócipő váltóra készült csizma: → váltócsizma váltóra varrott szűr: → váltószűr váltóruha váltóṷruha fn (rég) Megrendelésre készített ruha. L. még: cívis férfiviselet váltószabó váltóṷszabóṷ fn (rég) Nem vásári árusításra, hanem megrendelésre dolgozó → szabó. váltószűr váltóṷszűr fn Szószerkezettel: váltóṷba/váltóṷra varrott szűr. Megrendelésre készített → szűr. A szűrt v. váltóba varrták, azaz megrendelésre készítették, v. → fogadott szűr volt, azaz vásárban árusították. L. még: cívis férfiviselet, váltó váltott ~ mn Egymást váltó. Az istállóṷba a ~ lovakat tartották. váltott bölcső váltott bőÝcsőÝ: Az a sejt, amelyet a méhek az anya elpusztulása után néhány munkásálca körül tágas anyabölcsővé alakítanak át, és a munkásálcából anyát nevelnek. L. még: méhészet váltott gyerek ~: Gonosz szellemek által kicserélt gyerek. L. még: cívis hiedelemvilág váltott küllő váltott küllőÝ: A → szekérkerékben fél → küllővel kintebb van minden második küllő. Későbbi „találmány”. változás ~ fn Egészség rossz(abb)ra fordulása. Valami ~om van, nem érzem
334
vadfogás és vadászat
jóṷl magam. − Összetételben: → időváltozás, szőrváltozás. változó víz változóṷ víz: Előbb langyos, majd meleg víz. Ilyen vízzel mosták át a disznóbelet. válu → vályú vályog vájog fn – A/ Pelyvás sárból készített, szárított agyagtégla. A ~építkezés főként fában és kőben szegény, de ~vetésre alkalmas földben, agyagban gazdag alföldi vidékekre volt jellemző. A ~ Debrecenben és a debreceni tanyavilágban is régóta használt építőanyag, amely a második világháború után fokozatosan háttérbe szorult a tégla, a kő, ill. a beton építőanyaggal szemben. A ~ készítéséhez legjobb a szikes agyag. Ilyet a debreceni határ nyugati részén, az ún. fekete földön találtak. A város határának nyugati oldalán minden tanyát a helyben készített ~ból építettek, de a homokos talajú keleti rész tanyáihoz, ill. a városi porták gazdasági épületeihez (istálló, tyúkól stb.) is itt vetették a ~ot. A legtöbb ~ot nyáron vetették. A ~vetés első lépéseként kinézték a jó helyet, és kiásták a víz gödrét. Legtöbbször régi, már elhagyott ~vetőgödröt fogtak fel, mert ott nem kellett új gödröt ásni, hanem az abban levő vizet használhatták. Az ásóval kiásott agyagot összevágták, majd vízzel jól lelocsolták, elárasztották, az így nyert sarat behintették pelyvával, esetleg törekkel v. tört szalmával, majd bekapálták. A bekapált sarat rövid ideig állni hagyták, utána megtaposták. A jól összedolgozott, öreg sarat az előre megvizezett, pelyvával behintett → vályogvetőbe gyömöszölték. Különböző nagy-
vadborsó ságú egyes és kettes vetőt használtak. A tetejét vizes kézzel lesimították. Aztán a vetőt a vetőhelyre húzták v. vitték, ott felemelve megfordították, és egy erőteljes mozdulattal a sorba vágták. A sár kijött a vetőből, és a kivetett ~ sorba állva szikkadni kezdett. Általában egy heti szikkadás után, amikor már tartása volt, felállították v. oldalukra borítgatták, és így hagyták újabb egy hétig szikkadni. A kiszikkadt ~ot a ~vetőgödör szomszédságában gúlázták, azaz dupla sorral, hézagosan, háromszögekbe rakták. A gúlába rakott ~ tovább száradt, és egy-két heti száradás után a közelben, olyan helyen, ahonnan szekérrel könnyen el lehetett szállítani, kazlazták, azaz több sorban egymásra és egymás mellé rakták, és befedték. A ~ kazlakban állt mindaddig, amíg el nem szállították az építkezés színhelyére. Gyakran nem azonnal használták fel, hanem csak a következő tavasszal. Ilyenkor a tanyaudvaron v. a városi portán tömötten, de ugyanakkor szellősen, nyeregtetősen egymás mellé és egymás fölé helyezték, kukoricaszárral, esetleg szalmával, náddal v. kátránypapírral lefedték. Így is továbbszáradt, és alkalmassá vált a felhasználásra. – B/ A ~falat sima sárral készítették, és tapasztani kellett agyagsárral. Ha vakolni akartak, akkor a ~falra léceket szegeztek, megvagdosták, v. dróthálót erősítettek rá, hogy a meszes homokból készült malteros vakolat megmaradjon a falon. A 20. század elejéig a ~fal alá döngölt agyag fundamentomot készítettek. Később mindinkább elterjedt a téglaalapozás, újabban pedig a betonalap. A két világháború között általánossá vált a
335
vadfogás és vadászat
vegyes falazás: két sor ~, egy sor tégla. – C/ A ~vetés nagyon nehéz sármunka. A ~vetők között sok volt a cigány (→ vályogvető cigány); de a szegény emberek közül is többen foglalkoztak ~vetéssel. Debrecenben sok szegény fiatal házas maga vetette ki a házához szükséges ~ot. A ~ot százával, ill. ezrivel vetették, számolták és értékesítették. – D/ Szóláshasonlat: Ojan nehéz, mint a vájog: teher nagyon nehéz. Szólásban is szerepel: Ojan nagy csipa van a szemedbe, hogy kitelne belőÝle egy vájog: nagyon csipás a szemed. vályogfal vájogfal fn Vályogtéglából rakott fal. Vályogos-gödör: → Pallag vályogvetés: → vályog vályogvető vájogvetőÝ fn Röviden: vetőÝ. Vályog készítésére használt deszkából készült és fogóval ellátott (különböző méretű) ládaféle, amelynek feneke is van. Van egyes vető és kettes vető. Az előbbiben 1, az utóbbiban 2 db vályogot készíthetnek egyszerre. vályogvető cigány vájogvetőÝ cigány: → Vályogvetéssel leginkább a ~ok foglalkoztak, akik a tanyákat járva ajánlkoztak a munkára. A vályogvetést családi keretben, rendszerint ketten és bizonyos munkamegosztással végezték: a férfi a sarat készítette elő, és telegyömöszölte a vetőt, a nő pedig kihúzta v. kivitte a gödörből, és a deszkából készült, fogóval ellátott ládaféle eszköz (→ vályogvető) segítségével kivetette a vályogot. A ~ok a munka idejére a tanyába költöztek, nyáron az üres istállóba szállásoltak be, a kisgyerekeket éjszakára a
vadborsó jászolba fektették. A munkáért javarészt pénzben fizettek nekik, ellátást nem kaptak. A kivetett vályogokat százas csomókba rakták, így könnyebb volt megszámolni őket. vályogvető gödör vájogvetőÝ gödör: A → vályog készítésekor a sárkészítéshez szükséges agyag kitermelésére és a víz összegyűjtésére használt gödör. vályú váju, válu fn Eredetileg fából vájt, különböző méretű és rendeltetésű edény. A Hortobágyon a kutak mellett több méter hosszú, hajdan tölgy-, nyárv. égerfából készült ~kat használtak, ezeket később a vaslemez → itatóvályúk (→ nagyitató/vasvályú) váltották fel. Egy kút oldalán gyakran kettő is el van helyezve (→ kettős vályú). A nagyobb gulyakutaknál a kút szélétől a ~ig csatornát is felszereltek. A pásztor ebbe meri a vizet, amely azon áthaladva a ~ba folyik. A gazdasági udvarban a lovak és szarvasmarhák itatására a cívis gazdák kisebb méretű ~t (→ lóvályú) használtak, csatorna nélkül. Anyaga az utóbbi időkben leginkább beton, a végében fadugóval elzárható kifolyóval, kerek lyukkal. Gyakran tisztították, itatásra mindig friss vizet húztak bele. A nagyjószágok ~ját 50−60 cm magas állványokra v. betonlapra teszik, a juhokét, sertésekét a földre helyezik. A sertéseket az alacsonyabb, laposabb és kisebb méretű → disznóvályúból etetik, amelyek általában betonból v. vaslemezből vannak. Néha kettős ~t használnak, egyik ágába a szemes terményt, a másikba a folyékony moslékot öntik. Nagyüzemi jellegű sertéstartásnál a hízókat vaslemezből ké-
336
vadfogás és vadászat
szült hosszú etetővályúból, → hízlalóvályúból etetik. Kisebb méretű a baromfi etetésére szolgáló ~, alig 50−100 cm hosszú; itatásukra a → csirkeitató való. A legkisebb méretű a madáretető ~. Tulajdonképpen nem ~ hanem két kerékre szerelt teknő a legelőn tartózkodó állatok sózására használt → sózóvályú. A rézművesek munkaeszköze az → öntővályú. vályúz, vájuz, váluz i → Rézművesmesterségben üreges tárgyak öntésénél az öntőforma beöntőnyílásához kisebb hajlított fémlemezt tesznek, amin keresztül könnyebben befolyik a réz. vályúzó vájuzóṷ, váluzóṷ fn Az öntővályú behelyezéséhez szükséges kisebb fémlapát. L. még: rézművesmesterség vám ~ fn − Szólás: Amit a ~on elveszít, megnyeri a ríven: nem nyer semmit, mert a hasznával, az előnyével éppen felér a kára, a vesztesége. Az általánosan ismert és Debrecenben is használt Amit nyer a ríven, elveszti a ~on szólásunk cívis nyelvi változata. Ilyen formában is él(t): Amit a ~on nyér, elveszti a ríven. vámbúza ~ fn Vámolásnál kivett → búza. vámellenőr vámellenőÝr fn A vámolást végző tisztviselő. vámház ~ fn Az egyik legismertebb ~ a 4. számú út mentén állt. L. még: *vásárvám vámszedő vámszedőÝ fn Vám, adó beszedésével megbízott hivatalos személy. van1 ~ i Csukláskor mondja az, aki csuklik: Itt vagyok. Nem lácc? Vakújj
vadborsó meg, ha nem szánsz! Szólás: Ha ~, legyík, ha nincs, vegyík!: követelőző, telhetetlen embernek mondják gúnyosan. − Az ige adatolt igekötős alakjai: → kivan, megvan, odavan, rávan. van2 ~ fn Vagyon, a tulajdonunkban levő dolog, tárgy stb. Szólás: A ~nak se örül, a nincsnek se búsúl: könnyelmű asszonyról. Közmondás: A ~t meg kell becsülni: takarékoskodni kell. Változata: A ~túl nem kell fílni. van cseresznye: → cseresznye Vándor: → bika vándorkaptár ~ fn Mézelésre alkalmas helyeken elhelyezett, egy-egy méhcsaládnak ideiglenes tenyésztésére használatos kaptár. L. még: méhészet vándorló méhészkedés vándorlóṷ míhíszkedís: Olyan méhészkedés, amikor a méhész nyomon követi méhcsaládjaival a legelőt, méheit oda szállítja, ahol gyűjthetnek. Ellentéte a → veszteglő méhészkedés. L. még: méhészet vándorol ~ i Méhész nyomon követi méhcsaládjaival a méhlegelőt, méheit odaszállítja, ahol gyűjtenek. L. még: méhészet vándorpásztorkodás: Olyan tenyésztési mód, amikor az állatállományt nyáron v. télen, esetleg egész évben a tulajdonos állandó lakóhelyétől távol legeltették. Takarmánybázisa a természetes növénytakaró legeltetése; elegendő gyepterület hiányában nyárra olcsó, alkalmi legelőket béreltek, ill. állataikat télire olyan területre hajtották, ahol a természetes növényzeten, annak termésén, gyümölcsén tarthatták el. A legelőhiány, takarmányhiány csak közvetlen ok volt, alapja a nagyarányú állattenyésztés, a
337
vadfogás és vadászat
takarmánytermesztés hiánya v. kevés volta; okozója és egyszerre eredménye az extenzív gazdálkodás (külterjes állattartás). A nyaraltatáshoz kapcsolódó ~i formák vidékünkön a következők voltak: Jórészt a nagy kiterjedésű Hortobágy melletti településekről, így Debrecenből is a gazdák a pusztának saját tulajdonukban álló (v. bérelt) részére hajtották nyaraltatni állataikat (nyaraló), itt alakították ki a külső legelőiket. A belső legelők a település (pl. Debrecen) közelében voltak, itt legeltek a naponta hazajáró állatcsoportok (csorda, csürhe), fejős juhnyájak. A lakóhelyükön legelővel nem rendelkező magatarti juhászok állataiknak áprilistól a betakarításig, a tarlók felszabadulásáig szintén máshol voltak kénytelenek legelőt biztosítani. A feles juhászatnál a gazda biztosította a legelőt. Szarvasmarhákat, lovakat, sertéseket is hajtottak bérelt nyári legelőre. A nyári legelőn a pásztornak egyszerű pásztorkunyhó, az állatoknak akol, esztrenga, hodály, karám, szárnyék volt készítve. A nyaraltatásnak volt olyan módja is, hogy a legelőn a pásztorok kevés csomagjukkal állandóan mozgásban voltak, felszerelési tárgyaikat magukkal cipelték, v. szamár hátára rakták (tergenye). A téli ~ egyik legjellegzetesebb módja volt a sertésnyájak makkoltatása. Ahol a település határában nem volt elegendő makktermő erdő, olykor 100 km távolságra is elmentek. Különösen az Alföldről, így Debrecenből jártak fel rendszeresen a szomszédos hegyi területekre. A téli ~ jellegzetes módja volt a 19. század második feléig a folyók völgyében, mocsaras te-
vadborsó rületeken való legeltetés. L. még: a fogalmak szócikkeit is! vándorpergető vándorpergetőÝ fn Olyan pergető, amely szerkezete, felépítése folytán alkalmas arra, hogy a méhész a vándorláskor magával vigye. L. még: méhészet vánkos ~, vánkus fn 1. Párna. Ennek sajátos „változata” a favágók szállásán használatos gerenda, a fejvánkos. 2. Öszszetétellel: vánkosfa. Szószerkezettel: gerendej párnája. Az eketalyiga tengelye fölött levő párnafa, amelyen a gerendely/ekegerendely vége nyugszik 3. → sémely. 4. Az a sínpár, amelyen a → subervég föl-le mozog. 5. Összetételekben is előfordul: saroglyavánkos, középvánkos. Mindkettő a szekér tartozéka. L. még: a fogalmak szócikkeit is! vánkosbőr vánkosbűr fn Lószerszám része. L. még: hám vánkosfa: → vánkos vánkostető vánkostetőÝ fn A kápavánkos felső része. vankuj ~ mn 1. Gonosz, alattomos. 2. Rosszindulatú. − A debreceniek a szóval a román megszállás idején (1919. április 23.) ismerkedtek meg. vánkus: → vánkos vansztepp: → tánciskola ványad vánnyad i Betegeskedik, satnyul. Igekötővel: → elványad, megványad. ványadt arc vánnyadt arc: Beteges, beesett arc. vánnyad: → ványad ványol ~ i 1. → Tímármesterségben bőrt a forgóhordóban puhít, mos, tisztít. 2. Tímár-, ill. csizmadiamesterségben
338
vadfogás és vadászat
bőrt L alakú deszkán nyújt, a láb hajlásához igazít. Igekötővel: → kiványol. ványolás ~ fn 1. Az az eljárás, amelynek segítségével a bőrcsizma szárát a → csizmadiák a láb formájára nyújtják, alakítják. A műveletet egy L alakú deszkán végzik. 2. Gyapjúszövetet sürítő, tömörítő kisipari eljárás. A szövet vízben való mozgatása, nyomkodása által a gyapjúszálak összezsugorodnak, és a szövet kétharmadára, felére összehúzódik, ugyanakkor vastagabb, tömörebb lesz. A ~ legegyszerűbb eljárása a szövet vízben való gyúrása kézzel v. taposása lábbal. A ványoló folyó vízbe épített kád, amelynek dongái felfelé széthajlanak, ezért ott rések maradnak köztük. A kádba tett szövetre felülről, a víz folyását felgyorsító deszkamederből zúdul a víz, és felfelé örvénylő keringésbe kezd. Csak a dongák felső részén levő réseken tud a kádból kiömleni. Örvénylő munkája állandóan üti, dobálja, és mozgásban tartja a szövetet, ezáltal az megvékonyodik. − A gubavászon ~os tömörítését a népnyelv → kallásnak nevezi. ványoló ványolóṷ fn 1. Másik neve (tévesen): kallóṷ. Guba- v. szűrposztónak, darócvászonnak áztatással, dorongolással való tisztításához, tömörítéséhez, vagyis kallózásához használt szerkezet, amelyet folyó v. patak vize hajt. 2. → Csizmadiamesterségben a csizmához való bőr L alakúra nyújtását, alakítását végző mesterember. ványolódeszka ványolóṷdeszka fn Másik neve: ványolóṷfa. → Csizmadiamesterségben bőrnek a láb hajlásához
vadborsó való alakításakor használt L alakú deszkalap. ványolófa: → ványolódeszka ványológép ványolóṷgép fn → Csizmadiamesterségben, → cipészeknél a bőrnek a láb hajlásához való igazítására használt gép, vagyis a ványolt csizma, cipő elkészítéséhez szükséges bőr kinyújtásához használatos szerkezet. ványolóhordó ványolóṷhordóṷ fn Másik neve: forgóṷhordóṷ. → Tímármesterségben a gyorsabb bőrkikészítés végett motorral állandóan forgásban tartott, fából készült, nagyméretű cserzőhordó. ványolókés ványolóṷkés fn 1. A bőr ványolására használt éles szerszám. 2. → curholó. ványolóvas ványolóṷvas fn Az L alakú → ványolódeszkára kifeszített bőr megmunkálásához használt szerszám. ványolt csizma ványolt csizsma: Felpuhított és formára nyújtott egyetlen darab bőrből varrás nélkül készített csizma. Az ilyen csizma nem volt varrva, a feje és szára egy darab bőrből volt szabva, így nem ment bele a víz. ványolt posztó ványolt posztóṷ: Kallózott, áztatással és ütögetéssel összesűrített posztó. var ~ fn Ótvar. L. még: pokolvar vár ~ fn − Szólás: Nem akarok én ebbűl ~at ípíteni: nem akarok (nagy) hasznot húzni belőle. − Összetételekben is szerepel: → borzvár, kővár, Pendelyvár. varacskos ~ mn Érdes, bibircsókos felületű.
339
vadfogás és vadászat
varacskos disznó varacskos disznóṷ fn A → vaddisznó egyik fajtája. Afrikában [!] honos. varádics varadics fn Alakváltozata: virádics. Chrysanthemum vulgare. Sárga fészkes virágzatú, magas növény. Gyógyításra és babonás eljárásra használt növényfajta. Úgy tartották, hogy a varádiccsal való gőzölés a bénát lábra állítja, füstje elűzi a vihart. L. még: gyógynövény, népi gyógyászat váradi hegy ~: Időjárási megfigyelésben: Felködlött a ~, esőÝ lessz: akkor mondják, ha a nagyváradi hegy ködbe vész. L. még: időjóslás *Várad utca: A város egyik régi utcája volt az ún. → alsó járás területén. A → Piac utcának a Szent Anna utcától és Miklós utcától kintebb levő szakasza tartozott hozzá, de a 16. században a városházától kifelé vezető egész Piac utca ezt a nevet viselte. Az utcában kapu és kisajtó is nyílt a szérűskertek felé. Hajdan → szélmalom is állt a területén. Az utca a közeli Nagyváradról lett elnevezve, a történelmi név ma egy másik utca neveként él tovább. *Várad utcai kisajtó: → kisajtó, *város árka *Várad utcai temető: A város keleti részén a → Várad utca területén volt. várandós várandóṷs mn/fn 1. Terhes, másállapotban levő 〈nő〉. 2. → várós. L. még: várandós állapot várandós állapot: − A/ Köznyelvi szóval terhességnek, másállapotnak nevezik, vallásos emberek áldott állapotnak, boldogállapotnak mondják. A → várandós, másállapotban levő nő régi
vadborsó szóval nehízkes, népnyelvi szóval/kifejezéssel viselős, állapotos, pocakos, vastag, vastagszik, elnehezedik, domborodik, domborodik az eleje, másodmagával van. A várandós nő hasa: pocak. Ennek időszakában − elsősorban a születendő gyermek érdekében − tilalmak (előírások) szabályozták a nő és környezete viselkedését. A tilalmak egy része a megcsodálásra vonatkozik: a várandós nőnek nem szabad semmit megcsodálnia, mert akkor anyajegy lesz a gyermekén. Tilos a terhes anyát akár véletlenül vmivel megdobni, mert a helye meglátszik a gyereken. A nem is alaptalan hiedelem szerint ugyanis, ahol megütődik a várandós anya hasa, annak a helye a gyermeken meglátszik, vöröses lesz a bőre. Azt tartották, a várandós nőnek nem szabad sokat feküdnie, lustálkodnia, mert akkor nehezen szül. Ezért amíg el nem jött a szülés ideje, addig tevékenykednie kellett vmit, természetesen csak könnyebb munkát végzett, pl. foldozott, varrt v. sétálgatott. A nehéz fizikai munkától (kenyérsütés, mosás, nagytakarítás, cipekedés) különösen az utolsó hetekben kímélték. Kedveztek neki az étkezésnél is: ő kapta a legjobb falatokat. Ha vmilyen élelmet megkívánt, ha → kiváncsi volt, azt igyekeztek elkészíteni v. megszerezni neki. A cíviseknél volt olyan hit, hogy a várandós nőnek sok szalonnát kell ennie, mert szüléskor így könnyebben kicsúszik a gyermek. – B/ Az előjelek a születendő gyermek nemére, külső és belső tulajdonságaira vonatkoztak. A gyermek nemére főleg a várandós nő külsejéből következtettek: pl. lány lesz, ha széles (lapos v. gömbölyű)
340
vadfogás és vadászat
a hasa, ha farosabb, arca májfoltos, szeplős; fiú lesz, ha a hasa hegyes, az arca tiszta. Közérzetéből is következtettek rá: Ha jó a közérzete, fiú, ha rossz, akkor lány lesz. (Egyesek ennek az ellenkezőjét vallották.) Előfordul, hogy a fiú a rendes időnél 3−4 nappal később, míg a lány 9 hónapnál korábban születik meg. – C/ Frazémák is kapcsolódnak hozzá: Ídes jányom, megette mán a fene, gömböjödik a te ruhád eleje!: (gúny) várandós vagy. Beleesett a tücsök a levesbe − mondják tréfásan, ha megesett a baj, várandós a lány. Állapotos nőre mondják tréfásan: Nő/Domborodik a ház eleje: hamarosan szülni fog. Bekötöttík a zsák száját: (tréf) nem akarnak több gyereket. Nem lehet tudni, mi van egy bekötött zsákba: várandós nőnek fia v. lánya születik-e? − A nem kívánt ~ elkerüléséért, megszüntetéséért is mindent megtettek: Pl. A régi időkben az illatos, fehér és rózsaszínű, örökzöld díszcserjéből, a → leánderből főzték a → magzatelhajtó teát. L. még: magzatelhajtás varangyékos béka: → göröngybéka varga ~ fn A bőr kikészítésével és egyszerűbb lábbeli készítésével foglalkozó kisiparos; szíjgyártó. Hajdan igen fontos kézműves foglalkozás volt a városban. A források szerint már a 15. század végén új kiváltságlevelet kaptak, amelyek a későbbi időkben többször megerősítést nyertek. Emlékét utcanév is őrzi: → Varga utca. Fenyegetés: Megrázlak, mint Krisztus a ~´t! Szólás: Öszszehítta a ~´kat: tűz közelébe tett bőrlábbeli összezsugorodott, hasznavehetetlenné vált. L. még: cserzővarga
vadborsó vargabéles ~ fn A → cívis konyha egyik kedvelt sült tésztája. Készítése: Vaníliás, cukros tejben kifőzött finom metéltet tehéntúróval, tojás sárgájával és habjával, esetleg mazsolával elkevernek, és ezt két réteges vajas tészta között sütőben megsütik. L. még: béles, kálomista mennyország vargabetű ~ fn Kerülő út. Vargakert ~ tn Szőlőskert volt a várostól délnyugatra, a 17. század elején telepítették be. Valószínűleg a csizmadiák és cserzővargák tulajdonában volt. Beépítették, a lakótelep a 2. világháborúban több bombatalálatot kapott. L. még: Debrecen gazdasága és társadalma vargaleves ~ fn A régi → cívis konyha egyik → levese. Készítése: A → fehérpecsenyét megsütötték, kockára vágták, húslébe tették, és vöröshagymát kockáztak bele. Sok helyen → halotti torra főzték. Varga utca Varga ucca tn A Belváros egyik utcája. Neve hajdan egész utcaszert jelölt, azaz egyike volt a város 6 derék utcájának. Itt laktak és dolgoztak a csizmadiák, vargák. A cserzővargák és tímárok műhelyei is ezen a környéken voltak a legnagyobb számban. Erre emlékeztetnek a szomszédos utcák nevei: Tímár utca, Cser utca (ma Vígkedvű Mihály utca). L. még: utcák−utcanevek; a fogalmak szócikkeit is! *Varga utcai−Boldogfalvi kisajtó: → kisajtó, *város árka varjú varnyú, ~ fn 1. Gyermeknyelvi neve: kárkár. A galambnál nagyobb, fekete tollú, erős csőrű madár. A gazdálkodó cívisek leggyakrabban mint a ku-
341
vadfogás és vadászat
korica- és búzatáblákat csapatosan megszálló, a veteményt pusztító madárral találkoztak vele (→ varjúcsősz). Fiókáját étkezési célra is felhasználták (→ varjúfióka). Népi bölcsesség, időjárási megfigyelés: Nem eszi meg a varnyú a telet: enyhe tél végén még erős hideg szokott következni. Szólás: Láttam én mán karóṷn varnyút, kissebbet is, nagyobbat is, mégis elrepült − mondják az olyan fogadkozásra, amelyben nem bíznak. Énírtem is leesett a varnyú a fárúl: én is érek annyit, mint más. Közmondás: Varnyú a varnyúnak nem vágja ki a szemit: a) senki sem bántja a maga fajtáját. b) a cinkostársak nem szoktak egymásnak ártani. 2. A → szövőszék része, amely a nagy dorongkarika megakasztásával biztosítja a mellék szálainak egyenletes feszülését. 3. Apró szemű, nagyorrú személy. 4. → dübbencs. varjúcsősz varnyúcsőÝsz, varjúcsőÝsz fn Kukorica, ill. búzatábla őrzője, aki elhessegeti a varjakat. varjúfióka varnyúfióṷka, varjúfióṷka fn A → varjú néhány hetes kicsinye. A múlt század első évtizedeiben a hortobágyi pásztorok körében még divat volt a varjúevés. A ~´kat zsákba szedték, megölték, megtisztították. A főzőfára akasztott vasfazékba/bográcsba szalonnát aprítottak, ebbe vöröshagymát hánytak és sütötték, majd belehányták a megtisztított, feldarabolt húst, és összefőzték. A Hortobágy környéki falvakban módosabb helyeken levesnek főzték meg a ~´k húsát. Erős, zsíros → levest készítettek belőle. varjúijesztő: → madárijesztő
vadborsó varjútövisbenge: → varjútövisk varjútövisk varnyútövisk, ~ fn Másik neve: varnyútövisbenge. Cserjefajta, varjútövis. varjúvaj varnyúvaj, ~ fn Tréfás fogalomként: Kokastéjjel, ~jal jóṷl megkevert tíszta: a barna kenyérnek és a vízzel sütött kalácsnak az alapanyaga. L. még: kakastej varkocs ~ fn Nők egyágú hajfonata. L. még: hajviselet vármegyeháza ~ fn Debrecen 1876ban lett Hajdú vármegye székhelye. A ~ 1911−1912-ben épült magyaros szeceszsziós stílusban. varnyú: → varjú város ~ fn 1. Településforma. 2. Debrecen. − Szólás: Város csecsit szopja ez a bornyú: célzásként arra, hogy a városi hivatalnokok marháinak jut a legjobb legelő. Tréfás tudakozódás: Hogy vagy? Mint szegíny ember gazdag ~ba: megvagyok, vagyogatok. Segíccs falu, mert dül a ~!: utalás arra, hogy a vidék jobban megőrizte magyarságát, mint a (nagy)~. várós váróṷs mn Alakváltozata: várandóṷs. Közvetlenül ellés előtt álló állat, főként tehén. *város árka: Másik neve vársánc volt. Zsigmond király 1405-ben Debrecennek biztosította azt a jogot, hogy területét fallal vegye körül. Építőanyag hiányában azonban csak líciumtövissel, gledicsiasövénnyel megerősített árokrendszer/sáncrendszer kiépítésére került sor, amelyen a nagyobb utcák torkolatánál (őrséggel ellátott) kapukat, ajtókat (→kisajtó) nyitottak. A kapuk a szekere-
342
vadfogás és vadászat
sek, lovasok és a „kerület” jószágállományának ki-beeresztésére, a kisajtók a gyalogos közlekedésre szolgáltak. Az árkon belül szekérút húzódott körbe. Természetesen a fejlesztéssel kijjebb tolódott a város árokvonala is. – A hajdani ~ egy szakasza az Eötvös utcán, Honvéd utcán, Kígyó utcán futott végig. A ~´t 1862-ben töltötték be. L. még: Debrecen gazdasága és társadalma, juhszél városcímer: Feltehetőleg a 15. századra tehető a keresztes zászlót tartó bárányos ~ kialakulása. Ma ismert formáját az 1600., ill. az 1693. évi kiegészítésekkel nyerte el. *város futása: A régi debreceni iratokban szereplő kifejezés arra utal, amikor a lakosság javait hátrahagyva kénytelen volt elhagyni a várost a fenyegető tatár, török, labanc hordák elől menekülve. városgazda ~ fn Debrecen város pénzügyeiért felelős, a város gazdálkodását irányító, azt felügyelő tisztviselő, a városháza „gondnoka” volt. (Népi klasszicista stílusú, átalakított és bővített lakóháza ma a Medgyessy Emlékmúzeum otthona.) Az 1930-as évek ~´jának, dr. Veres Gézának egyik nevezetes rendelkezése volt, hogy megtiltotta a tehéntrágya összeszedését a Hortobágyon. A pusztai legelőről ugyanis szekérszámra hordták haza a pásztorok téli tüzelőnek a száraz tehéntrágyát, veszélyeztetve ezzel a legelő regenerálódását. *város gulyása: A városi gulya pásztora (volt) a Hortobágyon. városháza ~ fn A városi önkormányzat és polgármesteri hivatal épülete. Péchy Mihály tervei alapján épült az
vadborsó 1800-as évek első felében több szakaszban. 1849 első félévében itt lakott Kossuth és családja, itt volt a Honvédelmi Bizottmány Hivatala is. városi aljegyző városi aljeddzőÝ: (rég) Fogalmazói feladatokat végző városi tisztviselő (volt). városi díjnok ~: (rég) Városi alkalmazásban lévő napidíjas (volt). városi erdőőr városi erdőÝőÝr: (rég) A város megbízásából az erdők őrzésével foglalkozó alkalmazott (volt). városi hivatalsegéd ~: (rég) Hivatali ügyintézésben segédkező, a kézbesítést is ellátó városi alkalmazott (volt). városi jegyző városi jeddzőÝ: (rég) A bírósági fogalmazói karba tartozó városi közhivatalnok (volt). városi kertész városi kertísz: (rég) A városi parkokat és a közterek növényeit gondozó alkalmazott (volt). városi mezőrendőr városi mezőÝrendőÝr: (rég) A város tulajdonában lévő mezőgazdasági területekre vigyázó felügyelő (volt). városi rendőr városi rendőÝr: (rég) A város rendjére felügyelő személy (volt). városi segédlevéltárnok ~: (rég) A városi levéltár anyagát kezelő tisztviselő helyettese, segédje (volt). városi tanácsnok ~: (rég) A város közigazgatási testületének tagja (volt). *városi törzscsikós: A városi törzsménes csikósa a Hortobágyon. városi végrehajtó városi vígrehajtóṷ: (rég) Hatósági pénzügyi végrehajtást végző személy (volt).
343
vadfogás és vadászat
város ménese: 1. → ciframénes. 2. → törzsménes. Város-tanya: → hortobágyi helynevek és helynévtípusok varr ~ i − Szólás: Apróṷkat őÝt/~, mint a bolha veséje: kis öltésekkel ~ meg vmit. Ne ~d rám a szegínysíget!: tréfásan mondja az, akin úgy ~ják meg a ruhát, hogy nem veszi le. A cívis hiedelem szerint gombot, feslést nem szabad úgy ~ni, hogy a ruhadarab rajta legyen a gazdán, mert szegénységet jelent. varrás ~ fn − Összetételekben: → bevarrás, élvarrás, gubavarrás, kézivarrás, lengyelvarrás, szironyvarrás. varrásjelző: → varrásjelző kerék varrásjelző kerék varrásjelzőÝ kerék. Más nevei: varráskiemelőÝ, varrásjelzőÝ. → Szíjgyártómesterségben a varrás helyét vonallal megjelölő eszköz, → rádli. Az öltések egymástól való távolságát jelöli ki, ill. az ár dőlésszögét is megadja. varráskiemelő: → varrásjelző kerék varrásvédő varrásvídőÝ fn Másik neve: vóṷc. → Szíjgyártóknál ketté hajtott bőrcsík, amely a fordított varrást még erősebbé teszi. varróasszony varróṷasszony fn Szegények ruházatának varrásával, foldozásával foglalkozó nő. A ~ varrt és árusított alsóruhát, pásztoroknak kékbelit (inget, gatyát), napszámosoknak (fehér) vászonruhát. L. még: kékbeli, varróné varróasztal: → szűrszabó varrógép varróṷgép fn Szövet, bőr varrására való gép. Egyik fajtája a → szűcsvarrógép.
vadborsó varróné varróṷné fn Varrónő. Egyik „szakága” a → foldozóvarróné. varrószék: → kösü varrószőr varróṷszőÝr fn A → guba megvarrásához használt gyapjúfonal. varrott csipke ~: Varrótű felhasználásával készülő csipkefajta. Ilyen kézimunka a halasi csipke. varrótű varróṷtű fn Adatolt fajtái: → gubavarrótű, szabóvarrótű, hájvarrótű. varrsokál ~ i Alkalomszerűen, szakértelem nélkül varrogat. varsa ~ fn 1. Hajlékony (fűzfa) veszszőből font, tölcsér v. szív alakú népi halászeszköz. Halászhálóból is készítették/készítik. Hossza 2−4 m, szélessége kb. ½ m. Egyik fontos része a → fart rögzítő → farkaró. 2. A → varsás láda nevű nyúlcsapda része. *vársánc: → *város árka varsás láda ~: Népi vadfogó eszköz, hosszúkás, ládaszerű nyúlcsapda, amelynek két végén vágott kerek nyílásaiba egy-egy tölcsér alakú vesszőfonatot, → varsát helyeznek, amelyen keresztül a nyúl a csalétekért bebújik, de kijutni nem tud. varsázás: Régi halászati módszer, a Hortobágy folyón és a környező kisvizeken is alkalmazták. A folyóban 2 v. 4, ritkán 6 db → varsa meghatározott rendben történő elhelyezésével halásztak. Kisvizi halászathoz kisméretű varsát használtak, ezeket a nádasok szélén egyesével vetették ki. A kisvizi halász az év nagy részében a vízben tartotta eszközét, ezért hamar tönkre ment. A háló-
344
vadfogás és vadászat
varsákat a vízparton szárították. L. még: halászat a hortobágyi vizeken vártapiszli ~ msz − Szólás: Vártapiszli, hurka sül!: főleg gyereknek mondva tréfásan: várj a sorodra!, ne türelmetlenkedj! Változata: Vártapiszli, hurka sül, míg a kolbász elkíszül. − A ~ a bajor-osztrák warta Bissl ’várj egy kicsit’ átvétele. vartyant ~ i 1. → Kotló éles hangon egyet kotkodácsol. 2. → Béka egyszer brekeg. 3. Szemény ingerülten kiált vmit. vartyog ~ i 1. Pl. → kotló, ha héját lát, éles hangon kotkodácsol. 2. Felboszszantott → béka kellemetlen hangot ad. vartyogás ~ fn Kotlóstyúk kotyogó hangja. Vár utca Vár ucca tn A Belváros egyik kis utcája, a → Csapó utcából nyílik. 1845-ben kapta a nevét. − Debrecennek nem volt vára, csupán egy megerősített kastélya. Az épületegyüttes a Csapó utca északnyugati sarkán helyezkedett el. Az 1290-es években a kastélyban Debrecen földesura, Dózsa mester lakott tanácsosaival, udvarbíráival és ítélőmestereivel. A 15. század közepétől a Hunyadiak, majd mások birtokolták. 1565-ben portyázó csapatok lerombolták, a 17. században már a helye sem látszott. L. még: *utcaszer várvirrasztó várvirrasztóṷ fn 1. Álmából könnyen felriadó éber személy, főként gyerek. 2. Nagyotmondó, hazudós ember. − Szóláshasonlat: Azt míveli, mint a várvirrasztóṷ: feltűnősködve, hangoskodva sürgölődik, nyüzsög. − A ~ a német Burgwache ’várőrség’ fordítása.
vadborsó vas ∼ fn 1. Fémfajta, összetételben pl. → gattervas, rúdvas. Szóláshasonlat: Ojan erőÝs, mint a ~: nagyon erős. Közmondás: Addig üsd a ~at, amíg forróṷ!: a kínálkozó alkalmat ki kell használni. 2. Vasból való tárgy, alkatrész. Sok összetételben szerepel: eszköznév a juhászok által használt bilyogozóvas/bilyogvas, numeravas, a szíjgyártóknál a cakkozóvas, formázóvas, lyukasztóvas, szélezővas, gubacsapóknál a horogvas, tímároknál az igazítóvas, rézműveseknél a kaparóvas, szőrmések szerszáma a kaszálóvas, nyújtóvas, fazekasoké a mustravas, kosárfonóké a verővas; kezdetleges munkaeszköz a hántóvas, piszkavas, egyéb munkaeszköz a kolmírozóvas/kolmizóvas/sütővas; büntetőeszköz a kurtavas, nyakvas, rabvas; mezőgazdasági eszköz (eke) része, tartozéka a csúszóvas, ekevas, húzóvas, kormányvas, laposvas; lószerszám tartozéka a keresztvas, kápavas, zablavas; szekér tartozéka a felhágóvas/felhércvas, marokvas. 3. Legkisebb értékű pénzdarab, krajcár, fillér. − A fogalmak jelentését l. a szócikkükben! vaságy ~ fn Olyan → ágy, amelynek a váza vasból van. vasajtó vasajtóṷ fn A → kemence nyílására helyezett, vaslemezből készült → ajtó. vasal ~ i 1. Ruhafélét meleg → vasalóval simít. 2. Lovat patkol. Ha téli vassal ~tak, akkor jukat fúrtak bele. 3. → Csizmára patkót ver. − Az ige adatolt igekötős alakjai: → bevasal, kivasal, megvasal.
345
vadfogás és vadászat
vasalás ~ fn 1. Az a cselekvés, hogy vmit va-
salnak, ill. ennek eredménye: vasalt él. 2. Vasborítás, pl. → felhércvasalás, ragasztóvasalás. vasaló vasalóṷ fn 1. Vasból készült, fogantyúval ellátott → vasalásra szolgáló eszköz. 2. – A/ Anyagára utaló neve: nád- vasalóṷ, ritkább megnevezése: szár- nyíkfal. Nádból, általában körte alakban, tető nélkül készült, kisméretű építmény a → Hortobágyon a pásztorkunyhó mellett, amelyet a pásztorok a tűz védelmére és konyhaként használtak. A földbe ásott árokba állított, befelé dűlő, két-három rendben megkorcolt nádfal a tüzet és az ételt főző pásztort védelmezte az esőtől és széltől. A ~ közepén égett a tűz, fölötte → szolgafán lógott a bogrács v. a → vasfazék. A pásztorok a ~ban főztek, abban ettek, egész nyáron nem aludt ki benne a tűz. A vasalóṷba két hónapig sem kellett tüzet gyújtani. Egy-két ganét rálöknek, oszt íg a parázs, oszt megin- telen tüzet raknak. A ~ban csak az → eleségesláda/ételesláda, a főző- és evőeszközök kaptak helyet. A fejős juhászok ~hoz hasonló → főzőkarámjában sárból rakott katlanban tüzeltek. Hasonló rendeltetésű, de hordozható építmény a → cserény. – B/ A ~
vadborsó részletesebb leírása Ecsedi István (A Hortobágy puszta és élete. 122−125.) alapján: A ~ elválaszthatatlan tartozéka a gulyás- és csikóskunyhóknak, a → kosár fejleménye. Keskeny bejáratától egyre öblösödő, végül egész kerek alakjával egy körtéhez hasonló fedetlen nádalkotmány. Ajtaja szemben van a pásztorkunyhó bejáratával, 4−6 lépésre attól. Kivétel csak a cif- racsikósok ~ja, amely önállóan a gyúlékony nádtetjű, deszkaoldalú bódé miatt ettől távolabb épül. Nagysága különböző, hossza 5−7 lépés, legnagyobb szélessége 3−4 lépés. A pásztor nagy gonddal építi. Főzésre szolgál, berendezése is en- nek megfelelő. A bejárattal szemben a tűzhely, ahol hamuval betakarva füstölög a tartós tehénganéj tűz, amely mögött egy kerékagy van beásva, amelyben a nagy kontyos főzőfa forgatható. A ~ árnyékos részén gyalogszékek, tehénganéj, piszkálóvas. A korcban fent faszögeken kanalak, törlőrongy, szűrdarab és a csizmaszárból készített → sótartó. A ~ főzésre szolgáló enyhely, hogy a tűz ne nyelveljen ki a vasfazík alól, az étel hamar megfőjön, az eső ne oltsa el könnyen a tüzet. A főzés a → talyigás v. tanyás dolga. A ~ban csak étkezéskor tartózkodnak a pásztorok, ha a jószág a közelben legel, akkor a ~ enyhiből figyeli(k). Étkezéshez itt van a nagy lyukú → evőszék, de a pásztorok inkább földről esznek, oda teszik a vasfazekat, ők maguk marha- v. lókoponyára, → zsombok- ra v. alacsony tőkére, csutkaízikből tákolt alacsony ülésekre ülnek. Evés közben rend, fegyelem, előzékenység jellemzi viselkedésüket.
346
vadfogás és vadászat
vasalógép vasalóṷgép fn A bárányés birkaszőr kibontására használatos eszköz. Részei: pedálszerkezet, asztal, → vasalóhenger. L. még: szőrmekikészítés vasalóhenger vasalóṷhenger fn A → vasalógép henger formájú része, amelyet felmelegítenek. vasalókorc vasalóṷkorc fn A → vasaló nádból készült falát összefogó, azt megerősítő nádköteg. vasalóvíz vasalóṷvíz fn Az első kibontás után alkalmazott folyadék, melytől kifényesedik a szőrme. vasalt fülű ~: → Zsidó férfiak jellemzőjeként: nagy, lapos fülű. A nőÝk a zsidóṷknál nem vóṷtak számottevőÝk. L. még: nemzetiségcsúfoló vásár ~ fn – A/ Régies neve: sokadalom. Az adás-vevés szervezett alkalma. Helye mindig jelentősebb település, amely földrajzi fekvésénél, gazdasági viszonyainál, közigazgatási központ jellegénél és hagyományainál fogva kiemelkedett környezetéből. (Helyszíne a → vásártér.) A ~ok nagyságát a körzetük határozta meg. A körzet nagyságától függően voltak/vannak helyi, táji és országos, sőt nemzetközi jelentőségű ~ok. A ~tartás alapja a → vásárjog. A helypénz, vám és a különböző ~i szolgáltatások díjai révén a ~tartás jól jövedelmezett. A ~okat a legrégibb idők óta a ~i rendtartás szerint tartották. Őrei a → vásárbírók. A ~ok időpontja és száma összefüggésben van a helyi körülményekkel, viszonyokkal. – B/ Debrecen ~ai elsősorban a városra és kb. 100 kmes körzetére épültek, de vonzáskörzete
vadborsó óri- ási volt, kapcsolatban állt a távoli nagy ~központokkal (Rozsnyó, Kassa, Miskolc, Beregszász, Szatmár, Nagybánya, Nagyvárad, Kolozsvár, Marosvásárhely, Brassó, Arad, Temesvár, Szeged, Szabadka, Kecskemét, Gyöngyös, Buda és Pest, Komárom, Győr, Sopron, Nagyszombat, Érsekújvár, Gyula stb.) és ezek közvetítésével igen távoli vidékekkel. Debrecenben a 15. századtól Piac utcának nevezett ~utca volt a helye a mindennapos piacoknak és a hetivásároknak is. A 15. században egyszerre három ~ is volt: az eredeti a Piac utcán, a Mester utcán és a Homok (Csapó) utcán. A ~ok a 15−17. században továbbfejlődtek, egységesültek, a 18. század elején jóval tágasabb helyre, a város árkán kívülre (→ Külső-Vásártér) költöztek. A 18. század elején már évente hatszor tartottak ~t, időtartamuk 12−15 nap volt, azaz Debrecenben évente 70−90 napon át volt ~. Ehhez hozzávéve a → hetivásárokat (további 104 napot), elmondható, hogy a városban az év felében ~ volt. Ezért rendezni kellett a ~ozás ügyét. 1747-ban újraszervezték őket, számukat négyre csökkentették. Ezek fejlődtek aztán tovább, és váltak a debreceni nagyszabadság fogalmává. Az év első ~a az általában január 7−15 között rendezett Remete Antal-napi ~ volt, ahol az első 5 napon bőr, gyapjú, méz, dió, toll, iparcikk, gabona és egyéb termény, takarmány ~a volt. A 6. és 7. napon sertés~, úgy, hogy a 7. naptól már ló~ is, és a két utolsó napon barom~ is. Nagyjából ez volt a másik három ~nak, a Szent György-napi (április 15−23), a Nagyboldogasszony-napi (augusztus 5−13) és a
347
vadfogás és vadászat
Dienes-napi (szeptember 30−október 8) ~nak a beosztása is. A ~ok széthúzása is kedvezett a vonzáskörzet kiszélesedésének, mert így távoli helyekről is ideérhettek. A debreceni ~ok nagysága lehetővé tette, hogy a 19. század derekára elkülönüljön az úri vásár a parasztvásártól. Az előbbi társadalmi alkalom volt: birtokosok, pénzemberek, nagykereskedők látogatták. A Bikában és más neves vendéglátóhelyeken élt ez a ~. Az árucserét közvetítőkkel végezték, és jobbára pénzügyleteket bonyolítottak le. A paraszt~ a ~tereken és ~utcákon zajlott. – C/ A tulajdonképpeni debreceni nagyvásárt többféle névvel illették, inkább nevezték sokadalomnak, mint más ~okat. Bizonyára azért, mert hosszú évszázadokon keresztül tényleg sok embert vonzottak. Nevezték még: szabaccságnak, nagyszabaccságnak, debrecenyi nagyszabaccságnak is. Jellegét tekintve országos állat- és kirakodó~ (iparcikk~) volt; a mai Széchenyi és Nyugati utca sarkán és környékén tartották. A terményvásárok az állatvásárokhoz kapcsolódtak. Az állat~ és iparcikk ~ kiegészítették egymást, egy időpontban, egymás mellett tartották őket. A régies elnevezés (szabadság, nagyszabadság) arra utalt, hogy a ~ ideje alatt mindenkinek szabad volt nemzetiségi és felekezeti különbség, ill. rendi hovatartozás nélkül adni és venni. A nagy~ idején bejöhetett a jelentős számú zsidó kereskedő is árulni, → kisszabadságkor nem. De az éjszakát ilyenkor sem tölthették a városon belül, hanem a városon kívül létesített → zsidóházban. Az árusítás asztalokon, földre terített ponyvákon, ill. állandó jellegű
vadborsó sátrakban történt. A nagyszabadság ~ozóinak sátorban árusították a kolbászt, lacipecsenyét stb. A 20. század elején a debreceni nagy~ jellegzetes alakjai a → kupecek, hajcsárok, vásári komédiások, vmint a szánalmas ~i koldusok, közöttük a cigányoktól koldulásra kényszerített, megnyomorított gyermekek voltak. – D/ A hajdani színes ~i élet emlékét a cívis népnyelvben is megtaláljuk. Így szóöszszetételben: a haszonállatok ~ra az → állatvásár, a szarvasmarha- és ló~ neve baromvásár, a sertésvásáré disznóvásár, a gabonapiac népi neve életvásár. Jellegét tekintve: nagyvásár, kirakodóvásár/kirakóvásár, zsibogó/zsibvásár, betyárvásár/futóvásár, gyakoriságára utal a hetivásár, helyszínére a hídivásár, fő termékére a bőrvásár, edényvásár, társadalmi viszonyokat fejez ki az embervásár. Kifejezésekben: Vásárra dóṷgozik: pl. cipész, csizmadia csak ~i eladásra készít lábbelit. Vásárra járóṷ: olyan személy, aki rendszeresen jár a ~okra eladni. Szólásokban: Várd vígit a ~nak!: várd meg a dolog kimenetelét! Vásárt csap: kiabál, lármázik. Én is vóṷtam egy garassal a ~ba: én is tudok annyit, mint más, nekem is van magamhoz való eszem. Megjárta egy pízzel a ~t: nem vett a ~ban semmit, csak tájékozódott az árak felől. Tréfás biztatás indulásra: Pakojj, mert múlik a ~! Tedd rá, szent a ~!: megköttetett a ~. Nesze/Gye- re seggem, láss ~t!: (tréf, durva) hiába fáradtam, nem lett a dologból semmi. Közmondásokban: Juhász meg zsidóṷ nékűl nincs ~: ti. mindkettő állandó és fontos résztvevője a ~nak. Vásár után mindig
348
vadfogás és vadászat
okosabb az ember, mint ~ előÝtt: utólag látjuk be, hogyan kellett volna cselekedni. Okos is megy a ~ra meg bolond is: a) nem vagyunk egyformák. b) vannak ügyes, élelmes emberek, de vannak olyanok is, akik mindenre ráfizetnek. Üres erszínnyel ne menny a ~ra!: ha nincs pénzed, ne akarj jómódúnak látszani! A kecske se menne a ~ba /~ra, de piszkájják a hátujját: arra mondják, akit ösztökélni, noszogatni kell a munkára. L. még: fonalsor vásárbíró vásárbíróṷ fn A → vásárbíróság vezetője. Jogköre a vásár idején elkövetett kisebb bűncselekményekre, a vásári üzletkötésekkel összefüggő vitákra, a károkozásra, a szerződésszegésre és a letétbe helyezési ügyekre terjedt ki. Legfontosabb tevékenysége volt a vámok és helypénzek beszedése, a ~jövedelmek behajtása mellett a ~i bíráskodás. Ezekről cédulát adtak, ezért cédulás embereknek is nevezték őket, munkájukat a → cédulaházban végezték. vásárbíróság vásárbíróṷság fn Különleges illetékességgel bíró szerv a → vásárban, amely szervezési, igazgatási, bíráskodási, rendészeti és jövedelemkezelési feladatokat látott el. Vezetője a → vásárbíró volt, aki a város bírájának a felügyelete alatt működött. Segítőinek neve inspektor, alfelügyelő, vásárfelügyelő segéd stb. Funkciójához választás útján jutott, beosztottjai alkalmazottak voltak. Hatáskörét általában szabályozták. Bíráskodási jogköre a vásár idején elkövetett kisebb bűncselekményekre, a vásári ügyletkötéssel összefüggő vitákra, a károkozásra, a szerződésszegésre ter-
vadborsó jedt ki. A ~ tartotta fenn a vásárban a rendet, ebben a strázsamester és a hajdúk nyújtottak segítséget. A vásár teljes megszervezése a ~ feladata volt. *vásárfelügyelő segéd: A → vásárbíró segítője. L. még: vásárbíróság vásárfia ~ fn Vásárból hozott ajándék. Ha legény adja a lánynak, szerelmi ajándék. A vásározók, pl. a → mézeskalácsosok néhány tárgyat egyenesen ~ számára készítettek és árusítottak. vásári csizmadia vásári csizsmadia: Vásári, piaci eladásra dolgozó → csizmadia. L. még: csizmadiaszín vásári históriás vásári históṷriás: A → vásárok egyik jellegzetes alakja volt. A vidéki élet nevezetes eseményeit, híreit énekelte verses formában. Érdekesebb történeteit füzetekben is árusította. vásári komédiás ~: A → vásárok látogatóinak mulattatásával, szórakoztatásával foglalkozó mutatványos(ok), → csepűrágó(k).) vásári szabó vásári szabóṷ: Olyan → szabó, aki nem megrendelésre, hanem a → vásárban történő eladásra dolgozik. vásárjog ~ fn Közösségnek → vásár tartására való joga. Debrecen a vásártartási jogát Nagy Lajos királytól kapta 1361-ben. vasárnap ~ fn A hét utolsó napja, a keresztyének heti ünnepnapja. A pihenés, szórakozás, ill. a templomba menés, vallási feltöltődés napja. Cigánygyerekeket csúfoló mondóka. Vasárnap, vason viszik apádat, utánna meg anyádat. A lustálkodással töltött hétfő neve: → kisvasárnap.
349
vadfogás és vadászat
vásárnap ~ fn A hétnek az a napja, amikor a → vásárt tartják. vasárnapi cipő vasárnapi cipőÝ: Vasárnap, ünnepnap használt → cipő. vasárnapi koldus: → koldus vasárnapi tánc ~: Fiataloknak → vasárnap délután rendszeresen tartott táncalkalom. vasárnapi tej ~: A → pásztorbér része volt. vasárnapol ~ i Vasárnapot tölt, szórakozik. vasáros ~ fn Vasból készült szerszámokat, edényeket árusító kereskedő. A 20. század első évtizedeiben még 3 ~ tevékenykedett a városban. A leghíresebb Sesztina volt. vasárosbolt vasárosbóṷt fn Vasszerszámokat (kapát, kaszát, gereblyét stb.), edényeket (zománcost is) árusító bolt. vásározás ~ fn A → vásárokra járás, árusítás és vétel. Más vásárokhoz hasonlóan a debreceni vásárnak, piacnak is megvolt/megvan a maga (vásár)körzete. vásározó fazekas vásározóṷ fazekas: Az a → fazekas, aki vásárról vásárra hordta eladni a saját termékeit. vásározóláda vásározóṷláda fn Vásárokon használt, deszkából készült, hasáb v. kocka alakú tároló v. szállítóeszköz. Faragások is díszíthették. vásártér ~ fn → Vásárok rendezésére használt nagyobb térség. *vásárvám: Hajdan a város fontos jövedelmi forrása volt. Minden városkapu mellett volt vámház, itt szedték a ~ot; gyümölcsből, zöldségből, halból, vadból
vadborsó természetben, más áruféleségből pénzben. vasasderes ~ mn Lószínnév, a → deres egyik árnyalata. L. még: lótenyésztés vasas karó vasas karóṷ: A vásári sátor felső, vízszintes rúdját tartó, vasalt hegyű → karó. vasas szekér ~: 1. Megvasalt → szekér. 2. Fiúgyermekek játéka: egy társukat ledöntötték a földre, a többiek pedig mind rávetették magukat, közben ezt mondták: Vasas szekér többet bír. L. még: gyermekjátékok vasbéklyó vasbíkóṷ fn Olyan, vasból készült → béklyó, amellyel a legelésző ló két első lábát egymáshoz kapcsolják, hogy ne tudjon futni. vasberena ~ fn Vasból készített fogasborona. A → faberenát/fafogast váltotta fel. L. még: berena vasborsó vasborsóṷ fn Vasrozsdával bevont apró vasdarabok, amelyektől meg kell tisztítani az agyagot, hogy feldolgozható legyen. vasderes ~ I. mn Olyan 〈ló〉, amelynek a vasra emlékeztető, feketésszürke színe van. II. fn Vasderes ló. L. még: lótenyésztés vasdeszka ~ fn → Fésűsmesterségben: a prés lapjai közül egy. vasedény: → vasfazék vasék vasík fn A görcsös fa széthasítására szolgáló vasból készült erős → ék. Szólás: Ojan egíssíges, mint a vasík: főleg fiúgyermekről mondva: nagyon egészséges. vaseke ~ fn Másik neve: láncoseke. Vasból készült → eke. Az 1890-es évek-
350
vadfogás és vadászat
ben jelent meg a cívis gazdaságokban, és a 20. század közepéig általánosan használták a debreceni földeken. Nagyságuk szerint számmal látták el, így hatos, hetes stb. ekéről beszéltek. Régen az eke vasalkatrészeit a helybeli kovácsok csinálták, a többi a kerékgyártó munkája volt. Az első ~´ket Csehországból hozták Debrecenbe. vasélező vasélezőÝ fn Elhagyott, rozoga épület. vasérc ~ fn − Szóláshasonlat: Ojan egíssíges, mint a ~: egészséges és erős. *vas- és fémipar: Debrecennek már a 15−17. században különleges helye volt a ~ban. Pl. a zablakészítőket már 1405-ben említik. A debreceni kovácsok, csiszárok, lakatgyártók és szíjgyártók közös céhlevelüket Mátyás királytól és Szilágyi Erzsébettől kapták. A helyi lakatgyártók állandó kapcsolatban voltak a nagyváradi mestertársaikkal, céheik között is kapcsolat volt. A 17. század második felében feltűnnek a → cigánykovácsok a városban. Az iparosság létszáma azáltal is gyarapodott, hogy befogadta a nagykállói menekült mestereket. 1674-ben létrejött a debreceni késcsinálók céhe, akik a rokon fésűsökkel és gombkészítőkkel közös céhet hoztak létre. A csiszármesterség megoszlott egy hadi célt szolgáló kardművességre és a mindennapi szükségletet kielégítő késesmesterségre. A debreceni fémipar a következő századokban tovább virágzott, az ötvösség azonban lehanyatlott. vasfazék vasfazik fn (rég) Másik neve: vasedíny. Fülekkel ellátott, nagyméretű főzőedény, kívül fényezett vas-,
vadborsó belül zománcozott felülettel. Sokan nem tesznek különbséget a ~ és a → bogrács között. Ez utóbbi kívül-belül vas, zománcozott felület nélkül. A debreceniek és a hortobágyi pásztorok is a vasfazekat kedvelték, főleg → kákóra, → főzőfára felakasztva ebben főzték, ill. ebből kanalazták pl. a → slambucot. A falusi lakosság a vasfazekat kerek v. háromszög alakú vaslábra tette, v. hevenyészett sárkatlant épített neki a pusztán v. otthon a kemence mellé, sőt → serpenyővé alakította. A vasfazekat használat után → pernyével tisztították. − Hortobágyi népdalban: Nincsen kenyír a tömlőÝbe, parázshús sincs vasedínybe. vasféreg vasfíreg fn − Tréfás szólásban: Beleesett a vasfíreg: akkor mondják, ha egyesítískor, ritkításkor a kapa véletlenül egy v. több tengeriszálat, hajtást kivág. vasfesték vasfestík fn → Tímármesterségben kenyérhéjfőzetből készült, rozsdás vason kiforrott festék. vasfog: → tejfog vasfű ~ fn Apró pirosas virágú gyógynövény, Verbena officinalis. Az uborka télire való eltevésekor használják fűszer gyanánt. A régiek szerint, ha vkinek a tenyerébe tudják forrasztani, minden zárat ki tud nyitni. Ha a hozzáért, a ló lábán kinyitotta a béklyót is. L. még: gyógynövények, népi gyógyászat vashordó vashordóṷ fn Vasból készült, 200 l űrtartalmú → hordó. vashorgú juhászkampó vashorgú juhászkampóṷ: A → juhászkampó egyik fajtája.
351
vadfogás és vadászat
vashorog ∼ fn A → guba vízből való kiemelésére szolgáló, vasból készült eszköz. Végén gomb volt, hogy ráakadjon a guba, de ugyanakkor ne szúrja át. vasiparos ~ fn Vasiparban dolgozó személy. vaskanál ∼ fn Öblös, kerek fejben végződő, hosszú nyelű fémkanál. A pásztorok az étel (slambuc, lebbencs stb.) megkavarására és elfogyasztására használták. A legtöbb cívis háznál 5−6 db volt belőle. vaskasztroly vaskaszroj fn Vasból készült lábas. A cseréplábos és vasserpenyő helyét a ~ok szorították ki a vaslábakon. vaskó vaskóṷ fn 1. Rossz, nyeletlen, életlen kés v. vasdarab, amellyel a lábbeliről a sarat lekaparják. 2. Négylábú, alacsony széknek, gyalogszéknek a végébe vert rossz késpenge v. éles vasdarab, amelyet kukoricamorzsolásra használnak. A ~ segítségével egy néhány sort lehúznak a csőről, ezután egy csutka segítségével már könnyebb a többit lemorzsolni. vaskonyha ~ fn 1. (Vas)tűzhely, takaréktűzhely. Nem volt tornya, csak egyenes platja. A → szabad konyhát, ill. bizonyos mértékig a → berakott konyhát szorította ki a használatból. 2. Sütőkemence fölötti tüzelő a pitvarban. vaskoszorú ∼ fn Fémből készült temetői → koszorú. vaskutya ~ fn Másik neve: vasmacska. Vasból készült, kampókkal ellátott állványféle, amelyhez a nyitott tűzhelyen a fahasábokat támasztják, hogy alulról levegőt kapjanak.
vadborsó vasláb ~ fn Vasból készült három-, esetleg négylábú konyhai állvány, melyre nyílt tűzön való főzéskor a bográcsot, fazekat, üstöt akasztják, de használják → nyársonsült készítésekor is. vaslábas ~ fn Vasból való → lábas. vasmacska ~ fn 1. Ritkább neve: csáphorog. Rendszerint kötélre, ritkábban rúdra erősített, két-, három- v. négyágú vashorog, horgony, amellyel a kútba esett vödröt kihúzzák. Gyakran elhasznált → villából készítik. 2. → vaskutya vasminiszter ~ fn (tréf) Lakatosinas. vasminta ~ fn 1. Rezezőminta. 2. Cifrázáskor használt (régebben fából és csontból is készített) eszköz, amellyel különböző mintákat (csillag, búzakalász stb.) nyomtak a félig nyers pipa oldalába. L. még: debreceni pipa vasmozsár ~ fn Timsó, vasgálic, rézgálic és egyéb kristályos anyagok összetörésére szolgáló törőedény, → mozsár. vasműves ~, vasmíves fn Vasból használati tárgyakat, dísztárgyakat, kerítést, vaskaput stb. készítő iparos. vasnyakörv ∼ fn Állatok nyakába való, vasból készült, felcsatolható pánt. vasorrú bába ~: A mai nyelvhasználatban szinte azonos a → boszorkány fogalmával, pedig a boszorkány a hiedelmek alakja és természetfeletti erejű személy, a ~ viszont a mesék hőse és természetfeletti lény. A cívis nyelvben leginkább elterjedt jelentései: ’a népmesék gonosz boszorkánya’ ill. ’csúnya, házsártos vénasszony’. vásott ruha ~: Elnyűtt, kopott ruha.
352
vadfogás és vadászat
vaspálya vaspája fn (rég) Vasút. − A Szolnok–Debrecen közötti vasútvonalat 1857-ben avatták fel, 1858-ban Nyíregyházáig, 1859-ben Miskolcig hosszabbították meg. 1884-ben a Debrecen−Hajdúnánás, 1891-ben a Debrecen–Füzesabony, 1894-ben a Debrecen−Nagyléta −Derecske közötti vonalat nyitották meg. vaspályamunkás vaspájamunkás fn (rég) Vasúti pályamunkás. vaspánt ~ fn Pl. → ásón vasból (acélból) készült → pánt, acélrugó. vasparipa ~ fn (rég) 1. Mozdony. A ~ befütyült. 2. Vonat. vasperec ~ fn Négyes fogatban a két első ló hámfáján levő nagy vaskarika, amelyet a szekérrúd végére akasztanak. L. még: lófogat vasráf ~ fn Fakerékre való vasabroncs. L. még: kerék vassimító vassimítóṷ fn Másik neve: glettelőÝ. Acéllemezből készült simító. L. még: kőműves vasszar ~ fn 1. → Kovácsok szóhasználatában: koksz. 2. Kovácsműhelyben keletkezett vassalak. vasszeg ~ fn − Szólás: Elrágná a ~et is: nagyon jó fogai vannak. A ~et is megenném: farkaséhes vagyok. vasszínű ~ mn Lószínnév, a → fekete egyik árnyalata. L. még: lótenyésztés vasszínű fekete ~: Lószínnév, a → fekete árnyalata. L. még: lótenyésztés vasszínű veresderes ~: Lószínnév, a → deres egyik árnyalata. L. még: lótenyésztés vastag ~ mn 1. Zömök termetű, erős 〈ló〉. 2. 〈-n ragos alakban hsz-szerűen:〉
vadborsó nagyon, alaposan. Vastagon meg vóṷtak száradva. 3. → várandós. vastagbőr vastagbűr fn Ló egyik szembetegsége. L. még: ló betegségei és gyógyításuk vastagétel vastagítel fn 1. Sűrű főzelék. 2. Olyan étel, aminek nincs leve. Pl. a slambuc, paprikás krumpli, tésztás kása. 3. Zsíros, laktató étel. vastag farkú ~: A megszokottnál vastagabb farkú 〈ló〉. L. még: lótenyésztés vastagfarok ~ fn 1. A levágott → szarvasmarha farkának felső részén levő hús. 2. → ököruszály. vastaghús ~ fn 1. Lábikra. 2. A far izmai. L. még: emberi test vastagnyakú kálomista ~: → Református cívis polgár. L. még: cívis vallásosság vastagocska ~ mn Kissé → vastag. → Szarvasmarha (ökör), ló testalkatának megjelölésére. vastagoldal vastagóṷdal fn → Szarvasmaha leveshúsnak való, bordás része. L. még: mészáros vastagológép vastagolóṷgép fn Forgó főmozgású, gépi előtolású szerszámgép, gyalu, amely az egy oldalt már megegyengetett faanyagot pontos vastagságú méretre alakítja. vastagszegy ~ fn A levágott → szarvasmarha hasi részén levő vastag hús. L. még: mészáros vastagszik ~ i Nő → várandós, gyereket vár. vastagtarja ~ fn A → szarvasmarhának az állkapocs és a lapocka fölött levő vastag húsa. L. még: mészáros
353
vadfogás és vadászat
vastál ~ fn Vasból készült lapos fenekű, széles edény. Ezt is mondják vájlingnak (→ vájdling). Hajdan a zománcos edényt alig ismerték, ~ak voltak. vastaszító vastoszítóṷ fn → Tímároknál vékony fakeretbe foglalt acéllemez. A kész bőr simítására szolgált. vastégla ∼ fn Az égetőkemencében részben megolvadt, emiatt nem vöröses, hanem sötétszürke színű, túlégetett → tégla. Főleg járdakészítéshez használták, mert erős, időálló tégla, nehezen kopik. Sírhelyek körülrakására is alkalmas volt. vasteknő vasteknőÝ, vastekenőÝ fn Kenyértészta dagasztásához használt, fémből készült → teknő a pékségben. L. még: kenyérsütés vasúti vasuti fn Vasúti kocsi. A vasuti dugig van, már nem fér be senki. vasúti hordár ~: Röviden: hordár; korábbi neve: tróṷger. Vörös sapkás v. simléderes micisapkás vasúti alkalmazott. Egyenruhája nem volt. Munkája csupán a kisebb terhek szállítására korlátozódott. Kezében vitte, v. saját maga húzta kétkerekű kocsijával szállította az utasok csomagjait. Az utas igénye szerint feladta a vasútra, v. levette onnan, és kivitte az állomásról. Vasút tisztája: → Bánk vasüst ~ fn Vasból készült nagyméretű → üst. vasvályú vasvájú fn Vasból készült itató. L. még: vályú vasveres ~ mn Juh pofájának színeként. L. még: juhtartás vasvilla ~ fn Takarmányfélék, trágya stb. rakására való, vasból készült, fanyelű → villa. Szóláshasonlat: Úgy níz rá,
vadborsó mint akit ~´val vettek el az annya alóṷl: haragosan néz rá. Más változatban: Úgy áll a szeme, mint a ~. Szólás: Ojan setít van, hogy a ~ is megállna benne: koromsötét van. Ezt is ~´val vettík el az annya alóṷl − mondják gúnyosan a goromba, becstelen, rosszindulatú, ill. mogorva emberre. vasvirág ~ fn Kerti virágfajta. L. még: virágoskert vasvonalzó vasvonalzóṷ fn Vasból készült, egyenes vonal húzásához való eszköz. vaszárol ~ i Hallgatag embert szóra bír. vászon ~ fn Len-, kender- v. pamutfonalból szőtt szövet. Összetételekben megnevezett fajtái: a cipőben levő betét a fejvászon, kárpitosok által használt fajtái a felsővászon, pikírvászon, soppvászon, bélésanyag a szabóvászon, finom minőségű ~ a gyolcsvászon. Előtagként: festetlen ruhadarab (vászoncseléd), mázatlan (cserépedény, vászonedény). L. még: a fogalmak szócikkeit is! vászoncseléd ~ fn Középkorú nő, asszony. Az összetett szó előtagja a nők ősi viseletére, a festetlen, fehér vászonból készült ruhadarabokra utal (→ fehércseléd). Az utótagban a → cseléd eredetibb ’a család v. háznép tagja’ jelentése szerepel. vászoncsupor ~ fn Mázatlan cserépcsupor. L. még: cserépedény vászonedény vászonedíny fn Mázatlan cserépedény. L. még: cserépedény vászonfazék vászonfazik fn 1. Változó (1−30 l) űrtartalmú, kívül mázatlan cserépfazék. A gazdasszonyok kedvel-
354
vadfogás és vadászat
ték, mert ízletes töltött káposztát lehetett benne főzni. 2. Jelzői használatban: anynyi 〈étel〉, amennyi egy ilyen fazékba belefér: egy vászonfazik tőÝtött káposzta. − Szóláshasonlat: Ojan, mint a vászonfazik: (tréf) sápadt, beteges színű. L. még: cserépedény vászongatya ~ fn Vászonból készült, térden alul érő, bő, közvetlenül a testen nadrágként viselt férfiruhadarab, → gatya. vászonkorsó vászonkorsóṷ fn Kívül mázatlan → cserépkorsó. Fülén ivásra szolgáló csecsféle lyuk van. L. még: cserépedény vászonköcsög ~ fn Kívül mázatlan cserépköcsög. L. még: cserépedény, köcsög vászonpipa ~ fn Mázatlan cseréppipa. L. még: debreceni pipa vászontányér vászontányír fn Mázatlan cseréptányér. L. még: cserépedény, tányér vászonverés vászonverís fn A → csipkeverés egyik alapmotívuma: az átvétel után az orsókat megcsavarják, majd ismét átveszik. vászonzsák ~ fn Vászonból készült takarmányos → zsák. vasszerlog ~ fn → Kőművesszerszám, vízmérték egy fatokba illesztett légbuborékos íves üvegcsővel. vasszernozni ~ fn Párkányoknál kialakított vízorr. L. még: kőműves váz ~ fn Alakváltozata: váza. → Madárijesztő. váza: → váz véce ~ fn Vécé. L. még: árnyékszék
vadborsó veder ~, vedér fn Dézsa formájú, általában lefelé szűkülő, keresztfüles nagyobb edény; vödör. Folyadék, darabos anyag tartására való, füle lehajtható. Anyaga hajdan fa (faveder), bőr (bőrveder), később fém (→ alumíniumveder), ill. kívül-belül zománcozott fémlemez, újabban műanyag lehetett/lehet. A parasztgazdaságban konyhai használatra, ivóvíz tartására, állatok itatására (→ itatóveder), fejéshez (→ fejőveder), sertések etetésére (→ csávásveder, moslékosveder) és sok egyébre használatos. vedér: → veder védősánc védőÝsánc, vídőÝsánc fn Védőárok, az → Ördögárok/Csörszárka köznévi megjelölése. Hejreállította a múzeum a szarmatakori védőÝsáncot. *Vedrő-ér: → Haláp veft ~ fn → Paszományosoknál gyapjú hulladékból sodrással készített szöszös szál, amiből pl. csizmaszegőt is lehet horgolni. vég víg fn 1. Az a hely, pont, amelyen túl vmely térbeli dolog nem folytatódik. Térbeli dolognak ehhez közeli része; falu~; a ház utcára nem néző része: a ház ~e. 2. Időpont, amelyen túl vmely időszak nem folytatódik. 3. Elpusztulás, megsemmisülés. − Szólás: A vígit járja: haldoklik. A könnyebb vígit fogja meg a dolognak: kivonja magát a feladat nehezebb részének elvégzése alól. Se víge, se hossza: nem akar ~e szakadni. Vígire írt a vagyonának: eltékozolta a vagyonát. Közmondás: Vígin csattan az ostor: a ~én derül ki, hogy mit ér, v. hova vezet vmi. Két víge van a botnak: a) nem csupán tőled függ a dolog. b) visszakapha-
355
vadfogás és vadászat
tod, ami rosszat másokkal tettél. Nincs ojan hosszú, aminek/kinek víge ne legyík: minden ~et ér egyszer. Nem akarásnak szarás a víge: akkor mondják, ha vki vmilyen kérést nem akar teljesíteni, és kibúvót keres. Sűrű fingásnak szarás a víge: akkor mondják, ha két dolog szükségszerűen követi egymást. Gonosz kezdetnek, gonosz a víge: aki rosszul fog hozzá a dolgokhoz, az nem is tudja sikeresen elvégezni. Vega cseresznye: → cseresznye végakarat: → végrendelet végcsavar vígcsavar fn Nyeregkápa végén levő, a kápa részeit összetartó csavar. végébe való fa vígibe valóṷ fa: A → pipanyomás során a formába helyezett → sodrás kisebbik részébe nyomott fa, amellyel a pipakészítő helyet csinál a → pipaszárnak. L. még: debreceni pipa végekarika vígekarika fn Keréktávolságot rögzítő, a → kerékagyon kívül elhelyezett karika. Ezt helyezték fel legutoljára. végeladás vígeladás fn − Szólás: Vígeladás, nincs maradás: (tréf) gyerünk, most már fejezzük be! végighajít vígighajít i Pl. lovon ostorral végigvág. végigolvas vígigolvas i Megszámlál. végóhaj vígóṷhaj fn Szóbeli → végrendelet. végrendelet vígrendelet fn 1. – A/ Más elnevezései: testamentum (testámentum), vígakarat. Szóbeli változatának megnevezése vígóṷhaj. Az örökhagyónak halála esetére szóló egyoldalú, de érvényességi kellékekhez kötött nyi-
vadborsó latkozata, amellyel a törvényes öröklési jog v. helyi szokásjog ellenére vagyonát megoszthatta hozzátartozói v. idegen személyek között (→ öröklés). A ~et aláírásokkal és pecséttel kellett ellátni. A kellékek közé tartozott a kihirdetés, az érdekeltekkel való közlés. Követelmény volt, hogy a ~ben ne rejtőzzék csalás v. ravasz fondorlat. A helyesen megszerkesztett ~ a középkori oklevelek szerkezetét követte: bevezetés, tárgyalás, záradékolás. – B/ A cívis paraszti társadalomban az ügyvéd előtt tett írásos végrendelkezés régi, de nem kizárólagos szokás volt. A legtöbb családban voltak ugyanis iskolázott(abb) családtagok, akik az ügyvéd bevonása nélkül is meg tudták szerkeszteni a ~et. A lényeg, hogy elkészítésénél két nem érintett tanú is jelen legyen. A tanúk általában idősebb, ta-pasztalt emberek, a család jó ismerősei (de nem rokonai) voltak. Az aláírásokkal hitelesített ~et a közjegyzőnél tették letétbe, okmánybélyeg nem kellett rá. A ~ kézzel, a későbbi időkben esetleg írógéppel készült. Ez vonatkozott az ügyvéd által megszerkesztett ~re is. Kisebb tételekről (pl. a lábasjószágról) csak szóban történt végrendelkezés. A ~tevő családfő a betegágyán tette meg ~ét. A családon belül a ~ nem volt vita tárgya. Több évszázad hagyománya által rögzült (cívis) szokásjog volt, hogy az ingóságra vonatkozó öröklést az érintettek már az örökhagyó betegsége kezdetén tisztázták. A gazdasági eszközöket a fiúleszármazottak örökölték, ők a későbbiekben egymás között szétosztották. A bútor, ruhanemű a lányörökösöké lett. Az ingatlan vagyont (földet) az
356
vadfogás és vadászat
örökösök között egyenlő részekre osztották. 2. Olyan szóbeli végrendelkezés, amelyben a halálára készülő személy (főként idős asszony) tudatja közvetlen családtagjaival, hogy koporsójába milyen apróbb tárgyakat temessenek el vele. Pl. a múlt század elején Némethi nagymama végóhaja az volt, hogy egy tiszta zsebkendő, fém aprópénz a zsebében és az imakönyve legyen vele eltemetve. L. még: cívis jogszokások végrendelkezik: → megtestál Végső-hármas-halom: → hortobágyi őshalmok végső szomszéd vígsőÝ szomszíd: A telek végével határos szomszéd, hátsó szomszéd. végszűr vígszűr fn Egy vég → szűrposztó. vegzál ~ i Szekíroz, zaklat. vegyesfőzelék vegyesfőÝzelík fn Többféle alapanyagból készített → főzelék. vegyesül vegyesűl i Vegyül. vegyít vegyit i A → gyapjúmunka során taposással egyenlő keménységűvé teszi az agyagot. A rosszabb minőségű gyapjút jó minőségűvel keverték, így a silányabbat is fel tudták használni. vejsze ~ fn A víz fenekéig érő, fűzfavesszőből v. nádból font halfogó eszköz. L. még: halászat a hortobágyi vizeken véka víka fn 1. Általában szemes termények mérésére használt, változó nagyságú, többnyire 25−30 litert kitevő régi → űrmérték. 2. Kb. 25−30 l űrtartalmú tárolóedény. Mint edény fadézsaszerű, alacsony, vasabroncsú fakád, amelynek az egyik dongája hosszabb.
vadborsó Van: ~ v. egész véka, → félvéka, → kisvéka, a hitelesített változat a → mérővéka. *vékapénz: Piackor, vásárkor a kölcsönvett hiteles mértékekért fizették az árusok. A város egyik jövedelme volt. L. még: mérővéka vékás víkás mn 1. Kb. egy → véka űrtartalmú. 2. Egy véka maggal bevethető, kb. 300−400 négyszögöl nagyságú 〈földterület〉. L. még: területmérték vékásfenék víkásfenék fn A vékáskosár alja, feneke. L. még: vesszőfonás vékásforma víkásforma mn Egy vékányi űrtartalmú 〈kosár〉. vékászsák víkászsák fn Erős → zsák, kb. 110 kg termény fér bele. vekeng ~ i 1. Tanácstalanul töpreng vmin. 2. Kínlódik. *Veker: → Vekeri-tó Vekeri-tó Vekeri tóṷ tn Jól kiépített, forgalmas kirándulóhely és pihenőközpont a paci → Erdőspuszták területén, sok természeti látnivalóval, horgászvizekkel. Az itteni Veker nevű erdős birtokot 1650 körül említik, amely Debrecen majorsági földje lett, majd újra erdőt telepítettek ide. L. még: Pac véknya víknya fn 1. Vkinek a legalsó bordája és csipőcsontja közti testtája. 2. Állat hasának a comb melletti, vékonyabb része. 3. → Tímároknál: a → csapatban található könnyebb súlyú bőrök. véknyít: → vékonyít véknyul víknyul i Vékonyodik. vékony víkony mn − Szóláshasonlat: Víkony, mint a cinege: vki nagyon sovány. L. még: emberi test
357
vadfogás és vadászat
vékonybél víkonybél fn 1. Bélcsatornának a gyomor és a vastagbél közti hosszú, kanyargós szakasza. 2. Sertésbél mint a kolbász, ill. hurkatöltés „kelléke”. vékonybélű víkonybélű mn Kisétkű 〈személy〉. vékony étel víkony ítel: Hús nélküli étel. L. még: cívis konyha vékonyfa víkonyfa fn Gallyfa. vékonyhurka víkonyhurka fn Egyfajta juhbél. vékonyít víkonyít i Tőváltozata: víknyít. 1. Folyadékot, pl. bort, tejet felvizez, hígít. 2. → Szőrmekikészítőknél a vastagabb részeket lefaragással keskenyebbé teszi. 3. A bőr vastagságát bőrgyaluval megváltoztatja. vékonyoldal víkonyóṷdal fn 1. Sertésoldalas, a → disznónak a szegye felé eső része. 2. → Szarvasmarha hasonló testrésze. → Húslevesnek igen kiváló, de → pöszmételevesbe, almalevesbe is jó. L. még: mészáros vékonyorja víkonyorja fn A → disznó gerincoszlopának a tarja mögötti, kevésbé húsos része. vékonypénzű víkonypízű mn Nagyon sovány, gyenge csontozatú. L. még: emberi test vékony pipa ~: Fehér v. veres színű nagy cseréppipa, derekán három pogácsadíszítés van egy száron. L. még: debreceni pipa vékonyság víkonyság fn Vékony személy, főként gyermek. Te, kis víkonyság! L. még: emberi test vékonyszegy víkonyszegy fn A levágott → szarvasmarha hasi részén levő vékony hús. L. még: mészáros
vadborsó vékony szövésű guba víkony szövísű guba: Olyan → guba, amelynek szövésekor a munkás a melléken áthúzott bélre gyenge, határozatlan mozdulattal üti rá a bordát, ettől a szövet is gyenge, laza lesz, és tönkremehet a kallásnál. L. még: gubakészítés vekucs ~ fn (gúny) Rövidlátó. L. még: szem vele vélle hsz Vkivel, vmivel mint társsal, eszközzel stb. velebeli ~ mn/fn Egyidős, egykorú vkivel. Személyragozott alak. A báttya velembeli. vélle: → vele velő velőÝ fn A → disznóölés egyik terméke. Bontáskor a disznó fejéből vágják ki, forró vízbe teszik, lehúzzák a bőrét, utána zsírban megsütik, tojást ütnek rá. Általában reggelire eszik. Gyakran a → vesével is keverik: a főtt veséből erre a célra meghagynak egyet, ezt → tésztareszelővel lereszelik, hogy finom legyen, ezt is beleteszik a ~be, azzal együtt megsül, végül tojást ütnek rá (→ vesevelő). velősrák velőÝsrák fn (rég) Csontrák. L. még: népi betegségnevek vemhes ~ mn Méhében magzatot viselő nagyobb nőstény emlős. A ló, tehén, juh ~; a disznó, kutya, macska hasas, mert az fial. Szólás: Ha akarom ~, ha akarom, nem ~: mondhatom így is, mondhatom úgy is. L. még: ellős vén vín mn − Szóláshasonlat: Vín, mint az országút, csak nem mennek rajta annyian keresztül: idős → kurvára mondják. vénasszony: → öregasszony
358
vadfogás és vadászat
vénasszonyok nyara vínasszonyok nyara: Változata: öregasszonyok nyara. Szeptember vége → október eleje. Meleg, száraz, szélcsendes idő, derült, párás reggelek jellemzik. L. még: nyár vén birka vín birka: Kiselejtezni való birka. L. még: juhtartás vén bolond: → vén tökéletlen vén csoroszlya vín csoroszja: Vénasszony. L. még: öregasszony vendég vendíg fn − Fenyegetés: Majd vendígem leszel!: megverlek! Tréfás szólás: Mihejst vendíg, rögtön mennyík! Közmondások: Akármijen kedves vendíg, három napig untig elíg: a kedves ~et is meg lehet unni, ha sokáig marad. Hívatlan vendígnek ajtóṷ megett a hejje: akit nem hívtak meg vhová, az ne tolakodjék oda! Korai/Reggeli vendíg nem marad sokáig: a reggeli eső hamar el szokott állni. Az esőre értették ezt is: A reggeli vendíg nincs sokáig, az esteli igen. vendéggyeplő vendíggyeplű fn 1. A szekérhez, ill. a rúdnál levő lovak mellé kötött lógós ló egyszárú gyeplője. 2. A négyesfogat gyeplője. vendéghosszabbító vendíghosszabbítóṷ fn Bútorszállító platós kocsi rakterületét vízszintesen megnövelő hosszú rúd. vendégmarasztaló vendígmarasztalóṷ mn/fn (tréf) Ami a nem kívánt vendégséget elriasztja. vendégmarasztaló bot vendígmarasztalóṷ bot: Ijesztésre használt nagy bot, ill. karó. Ijennel ijeszgettík a martinkásiakat a szőÝllőÝ miatt.
vadborsó vendégoldal vendígóṷdal fn Más nevei: vendígóṷdalrúd, óṷdalrúd, deríkóṷdal. A → szekér két oldalára erősített hosszú rúd, amivel a szekér szélességét, rakterületét megnövelik, ha takarmányt v. learatott gabonát szállítanak rajta. A ~t kétoldalt 2−2 → vendégoldalgúzs, → vendégoldaltartó segítségével függesztik a felső → bűrfákra. Egyes vidékeken a szekérderékon elöl és hátul egy-egy keresztfát v. karfát fektetnek keresztül, és azokra teszik fel a ~akat. vendégoldalas szekér vendígóṷdalas szekér: → Vendégoldallal ellátott szekér, elsősorban szálastakarmányt szállítottak vele. vendégoldalgúzs vendígóṷdalgúzs fn Röviden: gúzs. Másik neve: vendígóṷdaltartóṷ. A → vendégoldalt tartó két vaskarika (v. kötélből font → gúzs) egyike; az az eszköz, amelynek segítségével a lőcsös szekérre a → vendégoldalt felfüggesztik, felfogják. vendégoldalrúd: → vendégoldal vendégoldaltartó: → vendégoldalgúzs vendégpofadarab vendígpofadarab fn A nagykantáron levő két → pofaszíj közül a második. vendégszár vendígszár fn Négyes fogatban az előre befogott lovak → gyeplője. vénecske vínecske fn Hatvan év fölötti személy. vénember: → öregember *Vén-erdő: → Haláp vén gereblye vín gerebje: (gúny) Másik neve: vín guzsaj. → Pártában maradt idős nő; vénlány.
359
vadfogás és vadászat
vén guzsaly: →vén gereblye Vénkani: → disznó Vénkert Vínkert tn Hajdan → szőlőskert volt, a 16. században jött létre a város északnyugati részén. Nevét a 18. században kapta, amikor tőle északra megnyílt az → Újkert. Az 1970-es években lakótelep épült itt. 1927-től utcanév is őrzi az emlékét. vénlány: → vén gereblye vén salabakter: → salabakter vénség vínsíg fn 1. Vénember. Kis vínsíg: tudálékos kisgyermek. 2. Idős életkor. Szólás: Nem akarom, hogy vínsígemre a koloncos kutya sorsára jussak: a) nem akarok könyöradományból élni. b) nem akarom, hogy úgy bánjanak velem, mint a kutyával. L. még: aggvénség vénséggyengülés vínsíggyengülís fn (rég) Végelgyengülés. L. még: népi betegségnevek vénségsorvadás vínsígsorvadás fn (rég) Egy betegségfajta. L. még: népi betegségnevek vénszolgáló vínszóṷgálóṷ fn Idős szolgáló, aki a gazda házánál öregedett meg; vén bútordarab. vén tökéletlen vín tökíletlen: (durva) Másik neve: vín bolond. Öreg ember. venyige ~ fn 1. A → szőlő száraz hajtása rakáson. 2. A szőlő élő vesszeje. venyigehordás ~ fn Kisebb halmokba rakott szőlővesszők, venyigék összegyűjtése a pászta végén. L. még: szőlőtermesztés−szőlőművelés venyigeszedés venyigeszedís fn A szőlő (levágott) száraz hatásainak összegyűjtése. Női, ill. gyermekmunkának tekintik. L. még: szőlőtermesztés−szőlőművelés
vadborsó ver ~, vér i 1. Dobál. 2. Kifejezésekben: Veri a kíszülőÝt: készülődik vhová. Seggire ~t a vagyonának: elpazarolta. 3. Jószágot vhova hajt, terel. 4. A → kallózás során az ütőkalapácsok a posztót sulykolják. Veri a víz a gubát: az erős sodrásba helyezett → gubát a víz jól megcsapkodja, összedolgozza. 5. Veri a bordát: lehúzza egyenesbe a bordát. − Adatolt igekötős alakjai: → bever, elver, felver, kiver, körülver, megver, odaver, összever, visszaver. vér1: → ver vér2 vír fn Több frazémában szerepel. Jókívánság: Vírré vájjík benned!: váljék egészségedre! Tréfás rosszkívánság: Vírré vájjík benne, az meg tájoggá, az meg tuggya a kötelessígit!: pusztuljon el attól, amit elfogyasztott! Szóláshasonlat: Vírré válik benne, mint a cigány lovába a bontóṷfűsű: (tréf) étel nagyon jólesik neki. Szólás: Van vír a pucájába: (tréf) bátor. Vír van énbennem, nem káposztalé: nem vagyok én gyámoltalan, élhetetlen. Úgy szereti, hogy vírt ontana írte: mérhetetlenül szereti. Annyi víre sincs, hogy egy szúnyog jóṷllakjon belőÝle: (gúny) sápadt, ~szegény. Nincs nekem hozzá vírem: valószínű jelentése: nincs hozzá kedvem. − A ~ (és -vérű) több összetételben szerepel. A megalvadt ~ neve aludtvér, a lőtt sebből folyik a sebvér, a ló lehet hidegvérű és melegvérű, a fokozott nemi vágyú személy nagyvérű, betegségnév a gennyvér, népi gyógyszernév a bakvér, gonoszvér, frazémában szerepel a kutyavér. L. még: a fogalmak szócikkeit is!
360
vadfogás és vadászat
veranda ~ fn Fedett folyosó, tornác. L. még: cívis ház vérbélű körte: → dinnyekörte vércse vírcse fn Sólyomféle ragadozó madár. Ismert fajtái a → kék vércse, → veres vércse. Szóláshasonlat: Hússal íl ez, mint a vírcse, hogy a fogát meg ne sércse: (gúny) mindig húst kíván enni. vércsederes vírcsederes mn Lószínnév, a → deres egyik árnyalata. L. még: lótenyésztés vércseszürke vírcseszürke mn Lószínnév, a → szürke egyik árnyalata. L. még: lótenyésztés veréb ~ fn Madárfaj. Hímje: kan ~. Összetételben is szerepel: → fiaveréb, nádiveréb. − Csúfolódó gyermekmondóka: Csiribiri kan ~, a bolondot kűdd odébb!: a bolonddal nincs mit kezdeni. Gyermeknek feltett tréfás beugrató kérdés: Hányat líp a ~ eggy esztendőÝbe?: egyet sem, ti. ugrik. Szólás: Verebet /Cinkét fogott az óṷra: a hidegtől kipirosodott az orra. Emlegetik a verebek a tyúkszaron/lúszaron: (gúny) csuklik. Emlegetnek a verebek a tyúkszaron/lúszaron: annak mondják, aki csuklik. A leghuncutabb kan ~ is elül akkorra: akkorra már este lesz. Közmondás: Ne kopaszd előÝre a verebet!: ne örülj előre vminek! Más változatban: Ne kopaszd jóṷ előÝre a verebet, előÝbb meg kell lűni, azut kopasztani: előbb dolgozz meg vmiért, csak azután örülj a hasznának! A ~ lípist megyen: sohasem valósul meg vmi, ti. a ~ nem lép, hanem ugrik. Veréb-dűlő: → Ondód
vadborsó verebészik verebíszik i Eszközzel verebet fog, verébfészket kifoszt, szétdúl. L. még: vadfogás és vadászat verébfej: → takácsgörcs veréce ~ fn 1. Összetétellel: veréceajtóṷ. Konyha, kerítés, tornác stb. kis, rácsos ajtaja. Nyáron az istálló bejáratához is felrakták, hogy éjszaka hűvös(ebb) legyen odabent. 2. A tanya és az udvarát elválasztó kis kerítés, léckerítés. veréceajtó: → veréce veréceakasztó veréceakasztóṷ fn A → verécén levő drótkampó. véredzés véreddzís fn Vérzés a ló bőrén. vérehulló fecskefű vírehullóṷ fecskefű: Chelidonium majus. Aranysárga szirmú, sárga nedvet eresztő → gyomnövény. A → népi gyógyászat seb gyógyítására használta. → Pákászok gyűjtötték és árulták. verem ~ fn Földbe ásott nagyobb gödör vminek a tárolására. A cívis parasztgazdaságban is el volt terjedve. Két formai változatát ismerték: a körte v. köcsög alakú és a négyszögletes, sír formájú vermet. Debrecenben és a tanyavilágban leginkább az előbbi volt elterjedve. Régen tartottak benne gabonát (→ gabonásverem), később főként krumplit és elvermelhető zöldségfélét (→ kolompérosverem/kolompérverem). Helye a gazdasági udvarban, ritkábban a kertben volt. (A cívis gazdasszony külön zöldséges verme a ház közelében levő kiskertben volt.) Agyagos és vízmentes talajban alakították ki. Tetejét gallyakkal, faágakkal, szalmával, földdel fedték, ajtaja
361
vadfogás és vadászat
is volt. Egyik változata a → veremól. A → vákáncsosoknál előfordult a ház egyik helyisége alá ásott ~ is.− Szólás: Rá lehet bízni az üres vermet bezárva: (gúny) nagy tolvaj, teljességgel megbízhatatlan. veremól: → tyúkverem veres ~ mn Jószág színének, juh pofaszínének jelölésére. − Szóláshasonlat: Veres, mint a kan pujka: dühtől vörös. Közmondás: Akinek szőÝre, bőÝre ~, abba jóṷ erkölcsöt sose keress: a ~ ember, ~ állat mind rosszféle. Más változatban: Veres kutya, veres lú, ~ ember egy se jóṷ. verés verís fn Az agyagfinomítás első mozzanata, amikor a fazekas az összegyúrt agyagdarabot magasra emeli, majd teljes erejéből a földre leterített zsákvászonhoz csapja. − A szó több összetételben szerepel utótagként. A pásztorkodás szókincséhez tartozik a beverés, gulyaverés, hazaverés, kiverés, széjjelverés, csipkekészítési módok a csipkeverés, félverés, vászonverés; a folyóban összehordott szeméthalom a pallóverés, köznyelvi szó az árverés és a dióverés. − A fogalmak jelentését l. a szócikkükben! veresbor ~ fn Vörösbor. veres borjú veres bornyú: A → magyar szürke marha kisborja. Színe az első vedlésig → pirók ’vörhenyes’ színű, ill. fokozatosan fakuló. A veres bornyúk a guján egy bokorba vannak. Ezeket nyár utóján már nem engedi az annyuk szopni, elrugja, rugott bornyú. Ha szopna, a pásztor ellapickázza. veresbúza ~ fn Nevének változata: veresfejű-búza. Régi → búzafajta, a
vadborsó hagyomány szerint ez volt a legnehezebb nyomtató. Ebből egy napra 2 → ágyazás is sok volt. Verescserepes-istálló: → hortobágyi helynevek és helynévtípusok veresderes ~ mn Lószínnév, a → deres egyik árnyalata. L. még: lótenyésztés Veres-dűlő: → tanyai iskola veresedik ~ i Népi → időjóslás: Ha ~ az ég ajja, hóṷnap szél lessz. − Igekötővel: → elveresedik. vereses tarka ~: Ló bizonytalan színének megjelölésére mondják. L. még: lótenyésztés veresfejű-búza: → veresbúza veresföld veresfőÝd fn Porfesték készítésére alkalmas, vörös színű talaj. veresgém: → fososgém veres gomba ~: Ehető → gombafajta. Veres Gombos István: → cívis ragadványnevek veresgyűrű ~ fn Nevének változata: veresgyűrűsom. Vörösgyűrűsom. Cornus sanguinea. A → som egyik fajtája. veresgyűrűsom: → veresgyűrű vereshagyma ~ fn Vöröshagyma. Magjáért földben hagyott változata a → maghagyma. − Szólás: Megesküszik egy vereshagymára: (tréf) minden semmiségre megesküszik (, emiatt nem lehet komolyan venni az esküjét). L. még: snidling vereshagyma-kalendárium: → hagymakalendárium vereshagymás ecetes: → kanecetes vereshimlő vereshimlőÝ fn Másik ne- ve: veressíg. Vörheny, kásahimlő. L. még: népi betegségnevek
362
vadfogás és vadászat
véres hurka víres hurka: A házi → disznóölés egyik terméke, fogása. Készítése: A ~´nak egy erre kijelölt személy vette a vért, azaz egy nagy → vájdlingot tartott a megszúrt állat nyakához, hogy a kibugyogó vér abba kerüljön. Az így felfogott vért hideg vízbe tették, és időnként megkavarták, nem engedték összemenni. Ha a kanálra ráment a benne megjelenő ér, kidobták, csak a híg vér maradhatott a tálban. Ezzel a híg vérrel aztán később felőgyelítették, összekeverték a → hurkábavalót. A ~ töltelékébe (a véres kásába) belevágták a külön megfőzött disznófejet, fület, fikötőÝt, fejírmájat, egy kevés hús is került bele, majd az egész tölteléket meg-megízlelgetve befűszerezték: kevés só, bors, szegfűszeg, darált kapormag került a töltelékre, amelyet még egyszer felgyúrtak. A ~ az egyetlen hurka, amelyet → hurkatöltővel (és ún. apró húrba) töltöttek. veres kakas veres kokas: Gyújtogatás miatt keletkezett tűzvész. L. még: kakas vereskassza ~ fn (rég) Függetlenségi pártiak által alapított takarékpénztár. vereskő vereskű fn → Rézműveseknél: vörös színű anyag, por alakban ráhintették a fémre, és viasszal bekent bőrdarabbal beledörzsölték, így szép színt kapott a réz. veresnád ~ fn Épület fedésére, → nádalására alkalmas → nád. Veresnádas: → Hortobágy növényvilága, → nád veresnadrág ~ fn Ritkább neve: pipaszurkálóṷ. Fűféle, gyenge takarmány, szíki csenkesz (Festuca pseudovina). A
vadborsó népi szemlélet a → tippanhoz sorolja, és a Hortobágy fő növényének tekinti. Szívós, szálas levelein még a kasza is fütyül. Amint az idő melegszik, egyre több apró virág nyílik, majd bugát vet a ~. A puszta felhúzta a ~ját − mondták ilyenkor. L. még: Hortobágy növényvilága veresparázs ~ fn Mangános réteg az agyagban, amelytől meg kell tisztítani, hogy jól formálható legyen. L. még: fazekasmesterség veresparéj veresparé fn Egy → gyomnövény. L. még: paréj verespecsenye: → pirospecsenye veres pipa ∼: Vörös színű agyagból készült cseréppipa. L. még: debreceni pipa Veresróka: → disznó veresség: → vereshimlő Veres utca: → utcák−utcanevek véres szegy: → szegybúb veresszilva ~ fn → Cibere készítésére használt → szilvafajta. veres szőrű pej ~: Lószínnév, a → pej egyik árnyalata. L. még: lótenyésztés vérestál vírestál fn Disznó leölésekor a sebhez tartott, a vért felfogó tál. L. még: disznóölés Verestemplom ~ tn Neogótikus stílusban épített református templom. Az 1880-as években épült Szombathy István főbíró és felesége alapítványából a Méliusz téren. Veres tégla borítása miatt kapta a nevét. 58, 5 m magas tornya és csúcsíves ablakai vannak. Belső terének jellemzői: 1 hosszház, 2 mellékhajó, 1 keresztház, gótikus keresztboltozat. 1936-ban belsejét festéssel látták el. Bibliai szimbólumok, ó- és újszövetségi té-
363
vadfogás és vadászat
májú képek, igék díszítik. Valódi „képes Biblia”. Verestorony: → Nagytemplom verestölgy verestőÝgy fn A → tölgy egyik fajtája. veres vércse veres vírcse: Köznyelvi alakban: vörös vércse. Mezőkkel tarkított erdőkben, facsoportokban, mezőgazdasági területek és legelők közelében él. Rágcsálókkal, kisebb madarakkal, gyíkokkal, rovarokkal táplálkozik. Fák odvában, löszpadokban, várromokban fészkel, de gyakran a varjak fészkét foglalja el. Védett madarunk. L. még: Hortobágy állatvilága Veresvízű-kút: → hortobágyi helynevek és helynévtípusok veret ~ i 1. Vereti a vízzel a gubát: a kallóban a víz megmunkáló erejének teszi ki a gubát, hogy tömött legyen és összeforrjon az anyaga. 2. Jószágot veréssel egyik nyájból a másikba terel. − Szólás: Ne veress mán éngem az Istennel, megvert az éngem elíggé − mondják az átkozódónak. veretlen ~ hsz Veretlenül. Veretlen került haza a bálbúl. vérfrissítés vírfrissítís fn → Méhészetben olyan keresztezés, amikor ahhoz a fajtához tartozó, de más tenyészetből származó, más viszonyok között nevelt anyákat és heréket párosítanak. vérfű vírfű fn Orbáncfű (Hypericum). Erdőszéleken, utak mentén, réteken, dombokon növő értékes → gyógynövény. Virágjának, magjának főzete, teája sok betegségre használatos, így vese- és epebetegségre, ideggyengeségre, gyomor- és bélfekély ellen, vérnyomásra,
vadborsó emésztési zavarokra, külső-belső vérzésekre, öblögetőként fogínysorvadásra, borogatásként bőrbetegségekre. Az orvosi gyógyászatban is használják. L. még: csengővirág, népi gyógyászat verhenyes veres hasú ~: Ló hasi szőrének megjelöléseként. L. még: lótenyésztés vérhólyag vírhóṷjag fn Az érnek v. az ereknek a sérülése miatt keletkezett, vérrel telt hólyag. Ütésre, nyomásra alakul ki. verk ∼ fn A szövőszékről lekerülő, 100−130 m hosszú, egész darab vászon. vérkiöntődés vírkiöntőÝdís fn (rég) Vérfolyás. L. még: népi betegségnevek verkfírer ~ fn (rég) Pl. → tímároknál: munkavezető, művezető. vermel ~ i Pl. krumplit → verembe tesz, földdek betakar, elvermel. vermelés vermelís fn Termények, zöldségfélék téli elraktározása földdel v. homokkal való betakarással. Egyszerű formája az agyagos földbe ásott gödör (→ verem), amely fölé rendszerint sátortetőt emelnek. A benne elraktározott répát, burgonyát, káposztát homokkal és a veremnyílásra szerelt ajtóval védik a hideg ellen. A múlt század első felében a cívis paraszti gazdaságokban is elterjedt a nagy mennyiségű burgonya, káposzta, répa ~e, a → prizmázás. L. még: gabonásverem vermelődés vermelőÝdís fn Rézműves, ha nem tölti meg rézzel torkolatig az öntőformát, akkor az anyag nem tölti fel teljesen az üregeket, az öntés hibás lesz, ez a ∼. L. még: rézművesmesterség
364
vadfogás és vadászat
vermes tyúk ~: → Tyúkveremben, veremólban tartott baromfi. vernyákol ~, virnyákol i 1. Párzó → macska kellemetlen hangon nyávog. 2. Pl. kotló rekedten visít. vernyít ~, virnyít i 1. Pl. kisgyerek visít, ordít. 2. → Malac visít. verő1 verőÝ fn 1. Agyagverőbot. 2. A szó több összetételben szerepel. Eszköznév a bugaverő, habverő, kaszaverő, nádverő, szegverő, a cselekvést végző személy megjelölője a csipkeverő, kötélverő, máglyaverő, ráverő. − A fogalmak jelentését l. a szócikkükben! verő2 verőÝ fn A → kolompnak olyan hangja, amikor az ütő erősen veri a falat. verőbot verőÝbot fn Másik neve: agyagverőÝbot. Eszköz, amellyel a → fazekas az agyagtőkére helyezett agyagdarabot laposra veri. verőce: → veréce verőfonal verőÝfonal fn Orsóra tekert szál, amely arra szolgál, hogy a már felvetett szálakat megfelelő sűrűségűre egyengesse. verőkalapács: → nagykalapács verőköltő verőÝkőÝtőÝ fn Feketével tarkázott mezei poloska, bodobács. verővas verőÝvas fn A vesszők egyengetésére, igazítására használt szerszám. L. még: vesszőfonás vérrel-bottal vírrel-bottal hsz 1. Civakodással, veszekedéssel. 2. Nagyon nehezen. Nagy vírrel-bottal tudott felmászni a dombra. vérrokonság vírrokonság fn Vér szerinti → rokonság, leszármazás útján létrejött rokoni kapcsolat. A ~ba nem-
vadborsó csak a vér szerinti rokonokat, le- és felmenőket, hanem az örökbefogadás révén bekerülteket is beleszámítják. A cívis népnyelv a ~ két fokát, fokozatát különbözteti meg: a → közelről rokon a közeli hozzátartozó, a messziről rokon a távoli hozzátartozó megjelölése. vérrothadás vírrothadás fn (rég) Vérrák. L. még: népi betegségnevek vers ~ fn 1. Dal szövege. 2. Lakodalmi rigmus(ok). Legismertebb a → hivogatóvers és a → vőfélyvers. 3. Harangozásnak egy-egy rövidebb, megszakítás nélküli szakasza. versel ~ i Verset mond. verselés verselís fn Vers elmondása. verseny ~ fn − Tréfás rosszkívánság: Fussál a széllel ~t!: sose állj meg, ne legyen nyugtod! Verseny utca: → utcák−utcanevek vértályog vírtájog fn Ló végbelén összegyűlt alvadt vér. Úgy gyógyították, hogy a → tályogot átszúrták, és egy vékony tormaszálat húztak rajta keresztül. L. még: ló betegségei és gyógyításuk vert csipke ~: Csipkefajta, amely a fonalaknak orsókkal történő összefonásával készül. vértelek vírtelek fn Épületeken a nyeregtetőt lezáró, háromszög alakú oromfal. vértelkes vírtelkes mn Olyan 〈ház〉, amelynél a nyeregtetőt → vértelek zárja le. vert fal ~: Karó közé sárból és pelyvából rakott fal. Általában istálló építésekor készítik. vértyog vírtyog i → Kotló vartyog. Vérvölgy: → Ondód
365
vadfogás és vadászat
verzik ~ i Baromfi vedlik. vese ~ fn 1. Emberi és fejlettebb állati szervezetben a víz és a só mennyiségét szabályozó, a vizeletet kiválasztó páros szerv. 2. Állati ~ mint étel. Velővel együtt elkészítve neve → vesevelő. vesekosár ~ fn 1. Másik neve: csereskosár. → Tímároknál: kb. ½ m átmérőjű, enyhén mély, tojás alakú kosár, amellyel az elhasznált cserzőanyagot a cserzőhordóból kiszedik. 2. Ovális veszszőkosár. vesekő vesekőÝ fn → Vesében a vizelet sóiból kicsapódó kő. veselkedik ~ i Erőlködik. veselob: → vesemedencelob vesemedencelob ~ fn (rég) Másik régi neve: veselob. Vesegyulladás. L. még: népi betegségnevek vesepecsenye ~ fn A → vese tájáról kivágott ízletes marhahús és az ebből készült étel. L. még: cívis konyha, töltött hús vesesallang ~ fn A → hámsallang részeként: kisebb → sallang, amely a nyakszíjhoz v. hátszíjhoz csatlakozik. veseszíj ~ fn Arra való, hogy a → szügyelőt a kívánt helyen tartsa, amikor a ló a → hámba dűl, vagyis húz. vesevelő vesevelőÝ fn Hagymás zsírban párolt → veséből és → velőből készült étel. L. még: disznóölés véső vísőÝ fn Adatolt változatai: cinkvéső, hegyesvéső, laposvéső, spiccvéső, füles véső. L. még: bárányjegy és a fogalmak szócikkeit is! vesz ~ i 1. Felhasznál. 2. Kiszed, eltávolít. 3. Összegyűjt. − Szóláshasonlat: Úgy ~ik, mintha ingyen adnák: vmi na-
vadborsó gyon kelendő. Szólás: Ojan szegíny, hogy az Isten se ~ rajta két krajcár árút/írőÝt: nagyon szegény. Köröm közzé ~: gyereket megreguláz. Aki elaggya, annak óṷcsóṷ, aki ~i, annak drága: Közmondás: Ne vegyél onnen, ahova nem adtál!: csak olyan javakhoz van jogunk, amelyeknek a létrehozásához hozzájárultunk. Aki ~, annak lessz: annak van, aki szerez, ill. vásárol magának. − Adatolt igekötős alakjai: → általvesz, átvesz, bevesz, elővesz, elvesz, felvesz, hazavesz, kivesz, levesz, rávesz, megvesz; mellérendelő összetétel a → tesziveszi. vész ~ fn Népi halászati eszköz. Vesszőből v. nádból készítették. L. még: vészlés veszedelem ~ fn − Szóláshasonlat: Úgy megyen, mint a ~: gyorsan megy. Közmondás: Veszedelembe ismered meg a jóṷ barátot: csak az az igazi barát, akire a nehézségek között is számíthatunk. Veszett-állás: → hortobágyi helynevek és helynévtípusok Veszett-állási-halastó: → hortobágyi helynevek és helynévtípusok veszett dinnye ~: Túlérett, nyálkás, romlott → dinnye. veszettkutya-harapás ~ fn − Közmondás: Veszettkutya-harapás szőÝrivel gyóṷgyítás: azzal kell orvosolni a bajt, ami okozza. veszettség veszeccsíg fn – A/ Állatnak, különösen → kutyának marással, az állat nyálával emberre is terjedő heveny, gyó- gyíthatatlan vírusbetegsége. A ~ okaira sok népi magyarázat él(t): Ha
366
vadfogás és vadászat
nem kap vizet; ha nem párosodhat; ha éhezik; ha forró ételt eszik stb. A kutya viselkedéséből következtetnek állapotára: A veszett állat feje lóg, folyik a nyála, vérben forog a szeme, farkát a lába között hordja, csendesen kocog, nem fut. Ilyen kutyán a víz látása v. csobogása hatására fájdalmas rágó-nyelőizomgörcs jelentkezik, emiatt csak nehezen tud inni, valószínűleg emiatt tételez fel a néphit kapcsolatot a víz és a ~ között. Hogy ne vesszenek meg, folyóneveket adtak/ adnak a kutyáknak (Tisza, Duna, Sajó stb.). A ~ népi gyógymódjai: A megszárított füvet porrá törik, összekeverik, 9 kőrisbogárral beadják. Kutya szőrével is gyógyították: a sebre kötötték v. elégették és a hamuját kötötték a sebre. – B/ A ~gel (és gyógyításával) több frazéma foglalkozik. → Gyermekcsúfoló, gúnyolódó gyermekmondóka: Kötelet, meszet (pl.) Gyurka megveszett: gyerekek mondják társuknak csúfolódva arra utalva, hogy megőrült/megbolondult a nevezett személy. Dühös, veszekedni készülő emberről, főként fiúról mondják gúnyosan: Veszett bárány, veszett kos, mingyár neked szalad most. Szóláshasonlat: Marakodik, mint a veszett kutya − mondják arról, aki mindenkibe beleköt. Közmondás: Veszettkutya-harapás szőÝrivel gyóṷgyítás: azzal kell orvosolni a bajt, ami okozza. Amék kutyának (veszett) nevit kőÝtik, veszni kell annak: rágalmak terjesztésével az ártatlan embert is tönkre lehet tenni. veszít ~ i − Szólás: Ne veszísd a lelkemet!: ne bosszants!
vadborsó veszkődik veszkőÝdik i 1. Vesződik vmivel. 2. Bosszankodik, mérgelődik. Nem veszkőÝdök vele, hadd mennyík, amerre akar. 3. Bosszant. Mindig veszkőÝdik velem. 4. Mohón vágyakozik vki, vmi után. vészlés: Az ősi → vész halászeszközzel folytatott halászati mód. Általában tavasszal, haliváskor rakták le. A Hortobágy folyón is művelték. L. még: halászat a hortobágyi vizeken veszők veszőÝk mn Szegény, szerencsétlen. VeszőÝk feje: sajnálkozóan: a) szegény feje. b) → bolondos. veszők feje: → veszők vessző vesszőÝ fn – A/ 1. Fának, cserjének hosszabb, egyenes, vékonyabb hajtása. A szőlőművelés területéről való az árvavessző, cseresvessző, cservessző, mo- nyasvessző, nyújtóvessző, oldalveszsző, örökítővessző, rigóvessző, szálveszsző, szaporítóvessző. Szószerkezetben: sima vesszőÝ: egyéves szőlő~. Sima vesszőÝre mecc: az egyéves ~n hagyja meg a szemet. 2. Vmely célra használt levágott ~ (mint eszköznév). Közülük a legtöbb természetesen a vesszőfonással, (kosárfonással) van kapcsolatban: fonóvessző, forgatóvessző, karóvessző, leszorító- vessző, párvessző, segédvessző, sínvessző, idevehető a korcolóvessző, korcvessző; a filckalapkészítés eszköze a colvessző, rollvessző; egyéb eszköznév a csapóvessző, lépvessző, nádvessző, palavessző, rovásvessző. − B/ Szóláshasonlat: Hajlik, mint a vesszőÝ: a) könnyen, kecsesen hajlik. b) könnyen változtatja a véleményét. Szívóṷs, mint az áztatott vesszőÝ: nagyon szívós. Közmondás:
367
vadfogás és vadászat
Addig hajlísd a vesszőÝt, amíg gyenge!: fiatal korában kell nevelni az embert. Más változatokban: Addig hajlísd a fát, míg vesszőÝ. Könnyű víkony vesszőÝbül gúzst tekerni. L. még: suharc; a fogalmak szócikkeit is! vesszőfonás vesszőÝfonás fn 1. – A/ A folyók szabályozásáig, ill. a belvizek lecsapolásáig hazánk területét sok ártéri fűzes, erdőség borította. Az itt és más nem összefüggő helyeken növő fák, bokrok fiatal ágainak használati tárgyakká történő feldolgozását jelenti a ~ népi mestersége. Legfontosabb nyersanyagát főként a célnak megfelelően összegyűjtött (vesszőszedés) és a megmunkálásra előkészített fűz-, rekettye-, nyír- és mogyoróvesszők jelentették. Két nagy ága a kaskötés és a kosárfonás, ritkább nevén kosárkötés. A durvább munkájú és hámozatlan vesszőt használó kaskötést a folyók, vizes területek és erdők közelében élő falusi lakosság házi munkaként végezte. Művelője a kaskötő. A fonott berena ’sövénykerítés’, sövényfal, cserény, kaputábla, szekéroldal, szekérkas, szögletes gabonáskas, tengeri góré (kukoricás kas), csíkkas, dongókas, hátikas, mosókas stb. készül(t) kaskötéssel. Nagyobb szakértelmet kíván a kerekded alakú tyúkborító, szárítókas, kasita ’fáskas’, vmint a különböző halászó eszközök, így a haltartó, tapogató, varsa, merettyű stb. megfonása. – B/ A hámozott vesszővel dolgozó, finomabb kivitelre törekvő kosárfonás napjainkban is háziipari és kisipari ágazat. Több helyen a vakok kenyéradó foglalkozása. Művelője a kosárfonó, ritkább nevén ko-
vadborsó sárkötő, legképzettebb mestere a törzskosaras. A ~ általánosan használt szerszámai: a különböző nagyságú kések: vágókés/faragókés, tisztítókés/metszőkés, vonókés; a kb. 40 cm hosszú, elkeskenyedő kaskötővas és a feleakkora hegyesebb szurkáló, amelyekkel a vesszők bujtatását végzik. A ~ szerszámai között található még a kosárfonó ülőke, munkadeszka, állvány/bak, vesszőválogató léc, fonóléc, ill. verővas, vesszőhajlító, metszőolló, fűrész, ár, kézigyalu, síngyalugép. (A szerszámok egy része az utóbbi időkben jelent meg, és csak a kosárfonásban használatos.) Vékonyabb, hámozott, gyakran hasított (fűz)vesszőből készítik a különféle alakú, nagyságú és rendeltetésű kézi kosarakat, vmint a sokféle fonott bútort. A felhasznált nyersanyag fajtái: kenderfűz, aranyfűz, bíborfűz, mandulafűz, amerikai fűz. A kosárfüzek minősítésének, szaporításának módja a dugványozás, a fűz előkészítése a kosárfonáshoz: a nyesés és a hántás. A kosárfonás legfontosabb munkafolyamata az alj- és fenékkezdések munkálata. A kerek tárgyaknak először a fenekét kötik meg, ebbe tűzdelik a bordákat, a formát és a szerkezetet biztosító vastagabb vesszőket és a felső perem felé haladva végzik el a fonást. Fontos munkafolyamat a különálló kerek és szögletes aljaknak az oldalakkal való összedolgozása, a célnak megfelelő különböző fonásfajtáknak (gyűrűfonás/kötélfonás), az eldolgozás egyes fajtáinak alkalmazása, ill. − ha ez szükséges −, a termékre a megfelelő fül elkészítése. A munkadarab elkészítése a festéssel és lakkozással ér
368
vadfogás és vadászat
véget. 2. Vesszővezetés. L. még: sövényfonás; a fogalmak szócikkeit is! vesszőhajlító vesszőÝhajlítóṷ fn A → vesszőfonás szerszáma. Erősebb, vastagabb vesszők hajlításához használják. vesszőkas vesszőÝkas fn Vesszőből font erős → kas. Rendeltetése szerint van: szekérkas, mosókas, hátikas, csíkkas. L. még: vesszőfonás vesszőszedés vesszőÝszedís fn Rekettye, fűz stb. vesszőinek levágása, összegyűjtése és a felhasználásnak megfelelő osztályozása. L. még: vesszőfonás vesszőválogató léc vesszőÝválogatóṷ léc: Kosárfonóknál a vesszők vastagságának osztályozására szolgáló fúrott deszkalap. L. még: vesszőfonás vesszővezetés: → vesszőfonás veszt ~ i − Szólás: Veszti a lelkit: káromkodik, emiatt elkárhozik. Közmondás: Aki nem próṷbál, az se nem nyér, se nem ~: bátraké a szerencse. L. még: elveszt veszte ~ fn − Szólás: A vesztit érzi: túlzottan jókedvű. vesztegetés vesztegetís fn Pazarlás. Ezt a kicsit ne hagyd ott, mert vesztegetísbe megy! veszteglő méhészkedés veszteglőÝ míhíszkedís: Olyan méhészkedés, ahol egész évben ugyanazon a telepen maradnak. Ellentéte a → vándorló méhészkedés. L. még: méhészet vesztés vesztís fn − Szóláshasonlat: Büdös, mint a vesztís: nagyon büdös. Savanyú, mint a vesztís: nagyon savanyú. Közmondás: ElsőÝ nyerís cigányvesztís/kutyavesztís: a) nem szabad a kezdeti sikernek mindjárt örülni. b) kár-
vadborsó tyában, más játékban nem jó, ha te vagy az első nyertes. A cigányvesztés, kutyavesztés alkalmi szóösszetételek. vesztig ~ hsz Eltart ~: pl. ruha eltart az elrongyosodásig. vet ~ i 1. Termőföldet gabonamagvakkal beszór. Zsófia-nap (május 15.) körül ~ettek, amikor a parasztember mezítlábas lábát fölmelegítette a talaj. Közmondás: Aki nem ~, az nem is arat: mindenki olyan eredményre számíthat, amilyet tettei, munkája alapján megérdemel. 2. Sütőlapáton berakja a kenyeret a kemencébe. 3. Jószág elé villával takarmányt lök. Vess mán ennek a jószágnak egy villával! 4. Magára ~: belátja, hogy ő tehet vmiről, ő a hibás. − Adatolt igekötős alakjai: → átvet, belevet, bevet, elévet, elvet, felvet, hazavet, hozzávet, kivet, levet, megvet, rávet. vét vít i Vít valakinek, valaminek, valaki, valami ellen: sérelmet, kárt okoz neki. vétek vítek fn 1. Hiba. Vítek vóṷna még ezt a szilvát leszedni. 2. Bűn. Szólás: Isten ellen valóṷ vítek: helytelen dolog megtételének minősítése. vetemény vetemíny fn Konyhakerti növény. Közmondás. A hüvejes vetemínyek közt a legjobb a kolbász. (tréf) nagyon jó étel a kolbász. vetett motolla vetett motóṷla: Olyan → motolla, amelyre rá van tekerve a fonott bél. vetés vetís fn 1. A termőföld gabonamagvakkal való beszórása. A ~ tkp. a megfelelő → vetőmag kiválasztásával kezdődik, hiszen nagyrészt ettől függött a következő évi termés sikere. Legin-
369
vadfogás és vadászat
kább arra ügyeltek, hogy a vetőmag ne legyen üszkös, rozsdás. A búzát (gabonát) a cívis parasztok → viaszérésben aratták, ill. a mag lényegében a → keresztben ért meg. Különösen a ~re szánt magot hagyták teljesen megérni, ezt csak akkor takarították be, amikor a szemek már kezdtek kiperegni. Az ilyen kévéket az asztagban rendszerint legfölülre tették, így előzték meg, hogy a kevésbé érett kalászokat tartalmazó kévékből a szemek csépléskor v. már az asztagban ezek közé keveredjenek. Ezt a réteget biztonságból zöld csalamádészálakkal (→ misling) választották el a többitől. Legelőször ezt csépelték el. Az így különválasztott magvakat többféle módon tisztították meg: pl. → konkolyozóval/triőrrel → megkonkolyozták. (Még régebben ezt kézirostával végezték.) Vagy → felszórták, ily módon távolították el belőle a gyommagvakat. A műveletet már akkor is elvégezték, amikor még → nyomtatással nyerték ki a szemtermést. Az érett szem súlyosabb, ezért széllel szemben → szórólapáttal a levegőbe feldobva távolabb esik le, mint a többi. A mag megtisztításának egyik módja a → búzaírtás, más néven szemenszedés is. A még szemetes, tisztítatlan búzát egy nagyméretű teknőbe öntötték, ezt körülülve a család aprajanagyja kiszedegette belőle a szemetet, konkolyt. Ugyanígy jártak el az őrlésre kerülő gabonával is. Fontos előkészítő eljárás a → csávázás is. A két világháború közötti időben már a debreceni parasztgazdák is rendszeresen csáváztak: minden q vetőmagra 4−5 l 1%-os kénköves oldatot (kékkő) számoltak. Az
vadborsó egész kezelt mennyiséget ott a csávázóhelyen falapáttal gondosan átforgatták, hogy az oldatból egyenletesen jusson mindenhová. Ilyen előkészítés után került sor a tulajdonképpeni ~re. A 20. század előtt parasztságunknál a kézzel ~ még kizárólagos volt. Korábban jobban el volt terjedve a puszta tarlóra ~, amit azonnal beszántás követett, a 19−20. században viszont általánossá vált a fölszántott földre ~. A ~t végző ember a derekára kötött köténybe (→ vetősurc) v. nyakába akasztott zsákba v. abroszba magot tölt (egyszerre egy vékányit), amelynek a szája a vetőnek a bal keze alatt van, így jobb kézzel könnyen odanyúlhat, azaz bal kézzel a kötény összefogott két csücskét tartja, a jobbal vet. Ütemesen lépeget előre, és minden lépésnél egy maréknyi magot nagy ívben elszór maga előtt, egy maréknyit jobbra, egyet balra. Ezt úgy mondják, hogy két előt vét. Mikor már kopik kifelé a szem, akkor a vető már csak egy előt vét. Némely vidékeken csak minden második lépésre, azaz ugyanarra a lábra vetnek. Az egyenlőtlenül v. ritkásan vetett földdarabokat utólag pótolják, → bepergetik, becsorgatják. Szélcsendes idő- ben egyenletesen lehet(ett) vetni. Szeles időben bajos dolog (volt) a ~. Ilyenkor a szél irányától függött a ~: úgy vetettek, hogy a szél alá essék a ~. Pl. ha északról fújt, akkor délről kezdték. (A köles könnyű magvait homokkal keverték, mert különben a szél magával ragadta volna őket.) A gabonaszemek ~éhez hasonlóan kézzel szórták szét a kukoricaszemeket, a len és kender, vmint a takarmányfélék apró magvait is. A ga-
370
vadfogás és vadászat
bona kézzel ~ét a múlt század fordulójától kezdte kiszorítani a → vetőgép. A gabonamagvakat nem célszerű kettő v. több évben is ugyanabba a földtáblába, ill. olyan minőségű talajba vetni, mert kimerül a föld, pl. a búzát hamarabb megtámadja a → hesszenilégy. Pl. agyagos föld után, a következő évben jobb fekete földbe v. homokba vetni. A földben levő magot → vasberenával v. tövisberenával beboronálták. A ~ ideje nagyban függ az időjárástól. Az őszi búzát rögtön az őszi ugarolás után (október elején) vetik, a → tavaszbúzát/ tavaszmagot a föld fagyának kiengedése után. A búza után az árpát, míg a zabot március végén vetik. A cívis gazdálkodók körében legtöbbször hangoztatott gazdaregula ezt így fogalmazta meg: Mindenszentek után (a búzát) hagyd a zsákba!: november eleje után már ne vess, mert nem erősödik meg a kikelt gabona! Más változatokban: Búzát porba, zabot sárba!: a búzát ősszel, a zabot tavasszal kell elvetni. Porba búzát: a búzát száraz időben kell vetni. ŐÝsszel porba, tavasszal sárba vess!: az a jó, ha ősszel száraz, tavasszal pedig nedves földbe kerül a vetőmag. A kenyérgabona, különösen pedig a búza ~ének fontosságára utal közvetve az is, hogy ~ének idejét a népi szemlélet időpont, időszakasz megjelölésére is használta. A cívis anekdota szerint a debreceni paraszttól megkérdezte a tisztviselő, hogy mikor született a gyereke. Búzavetískor − mondta a debreceni magyar. Atyafi! Hát honnen tuggyam én, mikor vetett maga búzát?! − méltatlankodott a
vadborsó hivatalnok. 2. Az elvetett magvak együtt, földterület, pl. → búzavetés. 3. A ~ szó több összetétel utótagjaként szerepel. A mezőgazdasággal van kapcsolatban a búzavetés, csutkaföldvetés, makkvetés, nyílvetés, ugarvetés; egyéb: csavarvetés, mellékvetés, motollavetés. Igekötős összetétel a bevetés, felvetés. L. még: krumpli, tengeri vetési vetísi mn Vetésben élő. vetési lúd vetísi lúd: Vadlibafajta. vetési varjú: → pápistavarjú vetésszabályozó vetísszabályozóṷ fn Másik neve: szelektor. A → vetőgép fogaskerekes része, ezen át jut el a → csoroszlyába a vetőmag. vetéstől az aratásig: – A/ A cívis gazdának a két fontos mezőgazdasági munka közötti időszakban is volt tennivalója a bevetett földterületen, a → vetésen. A kikelő őszi vetés télen a nagy hó alatt hamar megfulladt a földben. A gondos gazda ilyenkor földjének megboronálásával, megtöretésével lazított a nehéz hótakarón, így a kikelt és szárba szökkent mag szellőzhetett, levegőzhetett. Tél múltával a gazda rendbe tette a földjén levő árkokat, barázdákat. Tavasz közeledtével abban reménykedett, hogy márciusban kevés, májusban sok eső lesz. Ahogy az egyik idős gazda megfogalmazta: A márciusi esőÝt a fődbül is ki kéne ásni, mert megnyomja a főÝdet. Ezzel szemben a Májusi esőÝ aranyar ír [ér]. Sokszor nem egyenlő a vetés. Ha a gabona, a búza gazza nagyon kövér, dús, a jó gazda, mielőtt szárba indult volna, → lejáratta a vetést. Az ismerős juhász a nyáját ráterelte a vetésre, hogy a dúsan
371
vadfogás és vadászat
kelt növények tetejét az állatok lecsipegessék, ezzel erősítve, ill. elősegítve a fejlődését. Ha ezt elmulasztották, megérve megdőlt a gabona, nehezen lehetett aratni. – B/ A frissen elvetett magoknak sok ellensége volt és van. Főleg ősszel a fekete varjú és a településről kilátogató galambcsapat szedegeti ki az elvetett magvakat. Ellene különböző ötletes → madárijesztőkkel védekeztek, v. kisgyerekeket, idős szegény embereket fogadtak fel a vetés őrzésére. Hosszú száraz ősszel az egerek, vakondok, ürgék, ill. az elszaporodó rovarok, más kártevők okoztak/okoznak gondot. A különböző → gyomnövények megjelenése, elburjánzása ellen is védekezni kellett. Könynyű, de hasznos munkának tartották a gabonatábla aszatolását, → gyomirtását, ezt gyakran nagyobb gyermekek, nők végezték az → aszatolónak nevezett botszerű eszközzel. Hasonlóképpen irtották a → konkolyt is. Kevésbé káros gyomnövény a → vadborsó és a vadrepce. Ez utóbbi azonban olykor az egész gabonatáblát, búzatáblát elborította. A fejlődő szemtermés betegsége a → rozsda. Ellene a nemesített búza többé-kevésbé védve volt/van. Az → üszög, kőüszög elterjedését a rossz gazda számlájára írták. Akkor jelent meg, ha ugyanabba a földbe búzát vetettek, v. ha a vetőmagot nem → csávázták meg. Az → anyarozs a múlt század első felében még csak szórványosan fordult elő. vetett ágy ~: Ágyneművel magasra rakott → ágy. A cívis paraszttársadalomban státusszimbólum, helye a → tisztaszobában volt.
vadborsó vetett motolla vetett motóṷla: → Motolla, amelyre rá van tekerve a fonott bél. vetett sáfrány: → sáfrány vetkezik ~ i. 1. Vetkőzik. 2. Állat vedlik. A magyar marha tavasszal ~, a hídivásárkor csak úgy ragyog a szőÝre. − Adatolt igekötős alakjai: → levetkezik, megvetkezik, nekivetkezik. vétkezik vítkezik i − Közmondás, erkölcsi tanítás: Ki mivel vítkezik, avval bünhőÝdik: a rossz cselekedet lelkiismeretfurdalást okoz. L. még: elvétkezik vetkőztető asszonyok vetkőÝztetőÝ asszonyok: Azok az asszonyok, akiknek a → lakodalomban a menyasszony vetkőztetése (és menyecskeruhába öltöztetése) a feladatuk. vető: → vetőkaró vetőbarázda vetőÝbarázda fn Erdőtelepítésnél olyan → barázda, amelybe a → makkot szórják, majd betemedik. vetőcsoroszlya vetőÝcsoroszja fn A → vetőgép csöve, amelyen keresztül a vetőmag a földbe kerül. L. még: vetés vetőcső: → vetőgép vetődob: → vetőgép vetőfonal vetőÝfonal fn A → szövőszékre hosszában felhelyezett szál, erre kerül vízszintesen a többi. vetőgép vetőÝgép fn A soros művelés legfontosabb eszköze, a gabonafélék és a takarmánynövények apró magvát földbe juttató gépezet. Általános használata az 1830-as évektől a kukorica soros művelésével együtt honosodott meg, elsősorban a nagybirtokokon. A soros művelés legfontosabb célja volt a sorközök többszörös megművelése, amelynek előfelté-
372
vadfogás és vadászat
tele volt a rendszertelen kézi vetés helyett a sorokban kikelő vetemény. Hazánkban az 1850-es évektől a nagyobb uradalmakban a kukorica soros művelésével párhuzamosan külföldi ~ek terjedtek el. Általános használatát a paraszti gazdaságokban akadályozta magas ára és a kézi → vetéshez tapadó számos babona. Ebben az időben váltak ismertté különböző egyszerű vetőalkalmatosságok is: kézi vetőkészségek, ekére szerelhető vetőművek, vetődobok, szórva vető gépek. Ezek közül csak az ekére szerelhető szerkezetek terjedtek el szélesebb körben. Az → eketalyigára erősített szóró szerkezet v. az ekeszarv mellett alkalmazott vetőcső, ill. ~eket utánzó helyi találmányok a → tengeri vetésénél a múlt század közepéig használatban voltak. A ~ek nagyarányú térfoglalása kukorica- és gabonavetésre való alkalmazása a parasztgazdaságokban a múlt század elejétől vett nagyobb lendületet. Az Alföldön a vagyonos parasztság körében a bérvetés terjedt el nagyobb mértékben, de a ~ek a kevés földön gazdálkodó parasztság gyakorlatából egészen a téeszek megalakulásáig nem szorították ki a kézi vetést.− A cívis középparaszti gazdaságokban a 20. század első évtizedeiben „rendes” ~pel vetették a tengerit, később → ültetőgéppel. A ~ fölül egy nagy tartállyal, tárolóval ellátott szerkezet, ebbe öntötték bele a jól előkészített vetőmagot, a benne levő fogaskerekek (→ vetésszabályozó/szelektor) a → csoroszlyákhoz juttatták őket. A földbe a 8 soros csoroszlyák rakták le jó mélyen a tengeriszemeket. (A csoroszlyába a vetésszabályozón v. szelektoron át jut el a
vadborsó mag.) A ~pel sorosan vetettek, további művelésként a sorokat → ekekapával v. kézi kapával megkapálták, és → egyesítették. vetőkaró vetőÝkaróṷ Másik neve: vetőÝ. Fogakkal ellátott két faoszlop, felül és alul kötőgerendákkal. Az egyik oldaloszlopon 13, a másikon 12 fog van. A felső kötőgerendán is található egy ún. keresztesfog. Olyan deszkából készült állványzat, amelyen a fonalak felvetését végezték. − Tengely körül forgó, 4 függőleges rúdból álló, talpas, ill. a menynyezetbe és a padlóba rögzített eszköz, amelyre szövés előtt a fonalat fölrendezik, hogy onnan a szövőszékre csavarhassák. vetőlapát: → sütőlapát vetőmag vetőÝmag fn Mezőgazdasági növénynek → vetésre szánt magja. vetőmű: → vetőgép vetősurc vetőÝsurc fn Az a kötény, amelyből az elvetendő magokat kézi → vetéskor kiszórják. vetrece ~ fn Hosszúra vágott, pörköltszerűen elkészített főtt marhahús; párolt hagymával, borssal készített tokány. Krumplival tálalják. L. még: cívis konyha vetülék vetülík fn → Paszományosoknál: minden szövött áru (szegőszalag, szőnyegszegő stb.) keresztszála. vezér: → lépka Vezér: → ló vezérhajtás ~ fn Gyümölcsfa csúcshajtása. vezérürü ∼ fn Falkavezető, kiherélt → kos. Másképpen van nyírva, mint a többi juh, és nyakában → kolomp lóg.
373
vadfogás és vadászat
Fontos szerepe van pl. a nyáj hídra terelésekor. Kiválasztásának fő szempontjai: arányos testalkat, egyenes derék, az átlagosnál nagyobb fül és szép hosszú farok. vezérürükolomp ~ fn → Vezérürü nyakába való, kb. 20 cm átmérőjű, szűk szájú → kolompfajta. vezetés vezetís fn Összetétellel: veszszőÝvezetís. Kosárfonóknál az a munkafolyamat, amelynek során a vesszőt haladásában irányítják. L. még: vesszőfonás vezető vezetőÝ fn − Közmondás: VezetőÝ után mennek a darvak: az elöljáró példáját követik a beosztottak. vezetőkovács vezetőÝkovács fn Előkovács. L. még: kovács vezetőszál vezetőÝszál fn → Csipkeverésnél a motívum kezdetétől a végéig folyamatosan haladó főszál. A → recénél egy, a szövésnél két ~ van. viális ~ mn 1. Erős, életerős, egészséges. 2. Víg kedélyű, bolondozó. viack: → viaszk viaszérés viaszírís fn Alakváltozata: viaszkírís. Ritkább neve: tejjes írís. A gabonafélék érésének az a szakasza, amelyben a szemek belseje már megszilárdult. Ehhez kötődik az → aratás kezdete. viaszéréses viaszíríses mn Alakváltozata: viaszkíríses, igével: viaszosodik. Olyan állapotú 〈gabona, kukorica〉, amikor az érése élettanilag befejeződött, a benne lévő nyúlós fehérje már megszilárdult. A → búza Péter-Pál (június 29.) után kezd viaszosodni. viaszk ~, viack fn Viasz. Szóláshasonlat: Sárga, mint a ~: sápadt, beteges színű.
vadborsó viaszkérés: → viaszérés viaszkéréses: → viaszéréses viaszkosvászon: → viaszosvászon viaszmirigy ~ fn A méh potrohában található szerv, amely a viaszt termeli. viaszosodik: → viaszéréses viaszosvászon ∼ fn Alakváltozatai: viaszkosvászon, viackosvászon. Viasszal átitatott vászon. viaszoz ~ i Viasszal beken. Igekötővel: → beviaszoz. viaszpogácsa ~ fn A formába öntött → viaszk neve. vic ~ fn Vicre fordult szál: a → mellék szélső szálait körülfogó bél. L. még: gubakészítés viccelős viccelőÝs fn Tréfás. vice ~ fn Segédházmester, viceházmester. vicéné ~ fn Női → vice. Nem a vice felesíge, hanem asszony vice. vicfonal ~ fn A → szövőszékre hoszszában feltekert fonál, mellékfonál. L. még: gubakészítés vicispán ~ fn Gazdaságban: az → ispán helyettese. vicinális ~ mn/fn Helyiérdekű vasút. Nevének tréfás elferdítése: civinális. vickándozik ~ i Fickándozik. Szóláshasonlat: Vickándozik, mint hal a vízbe: fürge. vicpár ~ fn → Gubásmesterségben: két szálból összesodort mellékfonál. vicsarkodik ~ i Hangosan veszekedik, acsarkodik. vicsogó vicsogóṷ mn Folyton nevető. vicsori: → vigyori vicsorog ~ i Vigyorog. Jóṷkedvibe ~.
374
vadfogás és vadászat
Vida-lapos: → hortobágyi helynevek és helynévtípusok Vida-laposi-halastó: → hortobágyi helynevek és helynévtípusok vidámodik ~ i Idő derülni kezd. L. még: időjárás vidámvásár ~ fn Olyan (országos) kirakodóvásár, ahol a vásározók szórakozását körhinta, céllövölde, mutatványosok stb. biztosítja. videnlóger videnlóṷger fn Boltozatfészek, téglafalnál előre kifalazva. L. még: kőműves viderkér ~ fn A homlokzat síkjának visszaugrása rendszerint az épület végén a lefolyócsatorna elhelyezésére. L. még: kőműves Vid napja ~: Június 15, a mezőgazdaság egyik jeles napja. A hagyomány úgy tartja, hogy e napon (e nap táján) szakad meg a búza töve: Az ílet felszakad. Ettől kezdve a kalász már nem nő, csak érik. Ismeretes volt erre a → Szent Iván napja (június 24.) is. vidrafű: → rucatalpúfű vidrakeserűfű: → csíkszár vidul ~ i 1. Idő derül. 2. Határ tél után kivirul, kizöldül. − Igekötővel: → felvidul, kividul, megvidul. vigad/ik vigod/ik i Mulat, mulatozik. vigályos vigájos mn Rossz minőségű, ritka 〈szövet, bőr〉. L. még: tímármesterség vigályos bőr vigájos bűr: → Tímároknál ritka, laza szövetű, nem elég tömött bőr. vígan ~ hsz Könnyen.
vadborsó viganó viganóṷ fn 1. Női kabátka, rékli. 2. Mulatságban, táncban viselt női szoknya. L. még: cívis női viselet vigany ~ fn → Paszományosoknál: olajkezeléssel összefogatott hulladék, amelyet egyenetlen puha szállá sodorva bútorzsinórbélként használnak. Vígkedvű Mihály utca: → utcák− utcanevek vigod/ik: → vigad/ik vigyáz ∼ i 1. Ügyel, óvatosan cselekszik. 2. Éberen figyel vkit, vmit. vigyázó vigyázóṷ fn Osztályban: felvigyázó. Vigyázó-hegy: → Pallag vigyori ~ mn Alakváltozata: vicsori. Sokat vigyorgó, nevető 〈személy〉. vihákol ~ i Nevetgél, vihog. Nem lehetett az uccán röhögni, ~ni. vihar ~ fn Rokon fogalmai: istenítílet, ítíletidőÝ, zivatar. Csapadékkal, villámlással járó, rövid ideig tartó nagyon erős szél; égiháború, jégeső, → jégverés. Ahonnan feltámad, jön, az a → viharsarok. A → cívis hiedelemvilágban is ismert volt, hogy ~t (és jégesőt) a → garabonciás tud támasztani. L. még: időjárás Vihar: → ló viharlámpa ~ fn Alakváltozata: viharlámpás. Hordozható, → szekérre akasztható, üvegburával ellátott petróleum- v. olajlámpa. Üvegjét drótháló védi. Használata a két világháború között kötelező volt. Az úttest közepére világított, hogy az ellenkező irányból érkező járműnek jól látható legyen. Ezért a szekér baloldalára volt felerősítve, de a szekér alá is elhelyezhették.
375
vadfogás és vadászat
viharlámpás: → viharlámpa viharsarok ~ fn A látóhatárnak az a sarka, ahonnan vihar, zivatar szokott jönni. Észak felé van, abból az irányból jön a rossz idő. vihonc ~ mn Nevetős, röhögős. vikli ~ fn A gyapjúkalaphoz való → filc átgyúrásának egy-egy szakasza. L. még: pásztorkalap viksipor ~ fn → Rézműveseknek a mintázáshoz használt segédanyaga, mely arra szolgál, hogy ne tapadjanak össze az öntőformák. vikszléder ~ fn → Tímároknál: a húsos oldalán kikészített bőr. vikszol ~ i 1. Padlót viaszos kenőcscsel, kefével fényesít. 2. Cipőt fénymázzal fényesít. L. még: kivikszol vikszos ~ mn Viaszos kenőccsel bekent. vikszosbőr vikszosbűr fn A nubukhoz hasonló, vékonyított bőrfajta. világ ~ fn – A/ Több jelentésű szó. Főbb jelentései: 1. A tudatunktól függetlenül létező valóság; összetételben ántivilág. 2. A Föld a rajta levő természeti és társadalmi alakulatokkal együtt. 3. A környező érzékelhető valóság, öszszetételben: belvilág, kutyavilág. 4. Az emberiség, a nyilvánosság, a társadalom. 5. Az élet vmely összefüggő területe. 7. Lét, élet. 8. Anyagi dolgok összessége. 9. Világosság, fény; vkinek a szeme ~a: látóképessége. Elveszítette a szeme ~át: megvakult. 10. Összetételekben: gyertyavilág, holdvilág, hóvilág, lámpavilág. Névátvitel eredménye a szemvilág/szemevilága ’pupilla’ jelentése. – B/ Frazémákban is gyakori. Fenyegetés: Aki teremtett erre a ~ra! Szólás: Nem a ~ egy
vadborsó óṷra: nem sok az az egy órai várakozás. Lassan megyünk messzire, úgy írünk a ~ vígire: lassú, kitartó munkával lehet nagy eredményt elérni. Azír még nem esik ki a ~ feneke: nem történt helyrehozhatatlan baj. Más változatban: Azír még nem fordul fel a ~. Kifingott a ~ kímínyin: (tréf, durva) meghalt. Nem ülhet ott Isten ~áig: nem ülhet ott örökké. Egy égi ~on: az égvilágon. Világgá ment: elbújdosott. Ez a ~ rendje: ez az élet rendje, ebbe bele kell törődni. Más változatban: Így forog a ~. Világra valóṷ, de nem erre: (tréf) élhetetlen, gyámoltalan ember. Kutya ~, szűk esztendőÝ, de ránk baszott mind a kettőÝ: (dur- va) a rossz társadalmi körülményeket még a kedvezőtlen időjárás és annak következményei is súlyosbítják. Azt hi- szi, hogy körülötte forog a ~: módfelett önhitt. Világ pajkossa: helyre legény, a nők kedvence. A ~ veresse: minden tekintetben rendkívüli, kiváló ember. Köz- mondás: Úgy egísz a ~, hogy mindenféle ember van benne: a ~on vannak jó és rossz emberek egyaránt. Más változatban: Úgy egísz a ~, ha okos is van benne, meg bolond is: a ~on egyaránt vannak értelmes és kevésbé értelmes emberek. Nagy a ~, minden megeshetik: minden megtörténhet. L. még: a fogalmak szócikkeit is! világbeli ~ fn Világításra használt olaj, petróleum. világcsúfja ~ mn Rossz erkölcsű nő, → kurva. világéletében világíletibe hsz Szragozott alak(ok): világíletembe stb. Egész
376
vadfogás és vadászat
életében, világonéltében. Nagylegíny vóṷt világíletibe. világít ~ i − Szólás: Nem ~ mán sokáig: nem él sokáig. világítás: Mind zárt térben, mind szabadban számos módszere, eszköze volt/van elterjedve (sokszor egyidejűleg) a legutóbbi időkben is. A legegyszerűbb ~t a nyílt tűz szolgáltatta. A szabadban éjszakázó pásztorok, csőszök, erdei munkások, mezőgazdasági munkások szálláshelyük mellett állandóan tüzeltek (őrtűz, → pásztortűz) v. kunyhóikban raktak tüzet. Ahol a szobában v. konyhában nyílt tüzű fűtő, sütő, főző berendezés szolgált, világító eszközt legfeljebb kiegészítésként használtak. Ahol zárt, külső fűtésű kályhák, → kemencék is elterjedtek, használatban maradtak a nyílt tűzű → kandallók. A 20. század elejére általánossá váló takaréktűzhelyek, belső fűtésű gyári kályhák ajtaját nyitották ki sokszor még értelmiségi házaknál is a késő délutáni, esti beszélgetések alkalmával ~ul. A debreceni tanyavilágban a → tüzelős ólakban még a 20. század első negyedében is a nyílt tűz világa mellett tevékenykedtek v. szórakoztak esténként a férfiak. − A legegyszerűbb világító készségek lényegében nem mások, mint tűzből kiemelt égő fadarabok, szilánkok, v. azokból fejlődtek tovább. A ~ későbbi legismertebb eszközei a cívis paraszti társadalomban is a → gyertya, (miligyertya) olajmécses, petróleumlámpa, ill. a villany voltak. (Főleg → kenyérsütéskor használták a → zsírmécsest.) Ezek, ill. külön- böző változataik egykor időben egymás után, de későbbi korokban egymással párhu-
vadborsó zamosan is használatosak voltak. Napjainkban elsősorban a villany~ kiszorítja a hagyományos ~ eszközeit, eljárásait az általános használatból, azonban a kiegészítő v. szükség~ eszközeiként sok régi megoldás a jövőben is megmaradni látszik, különösen a lakott helyektől meszsze eső magános telepeken, szórványtelepüléseken, ideiglenes szálláshelyeken. világol ~ i 1. Világít. A mécses gyengén ~. 2. Fényforrást éget. Tennap sokáig fenn ~tál. világos ~ mn Érthető. Szóláshasonlat: Világos ez a beszíd, mint a vakablak: zagyva, értelmetlen. világosszürke ~ mn Lószínnév, a → szürke árnyalata. L. még: lótenyésztés világ pajkosa: → világ világravaló világravalóṷ mn Életrevaló. világ verese: → világ villa ~ fn 1. − A/ A paraszti gazdálkodás számos területén használt munkaeszköz. Anyaga szerint két nagy csoportja a favilla és a vasvilla. Részei: a villa ága: a ~ kiálló része (a ~ lehet két-, három-, négy-, esetleg több ágú), a köpű: a ~ cső alakú része, amelybe a nyelet belehelyezik, és szöggel megerősítik; a villanyél /nyél erős és sima fából készül, hosszú és gömbölyű alakja van. A szénagyűjtéshez és a kötetlen kaszás aratáshoz a 19−20. században általában háromágú favillát használtak, amelynek ágai v. természetes növésűek voltak, v. hasítással, ill. toldással és hajlítással alakították ki. Ez utóbbinak az eszköze a villahajtó volt. Könnyű puhafából, rendszerint nyárfából készítették, és a szénarend megforgatására szolgált a három-
377
vadfogás és vadászat
ágú fa~, a fordítóvilla. A hasított négy és több ágú ~´kkal a nyomtatásnál és a cséplésnél az ágyást forgatták és rázták. A favillákat a 20. század elejétől felváltották a kovácsmesterek által készített és gyári vasvillák. Speciális szerepű vas~ az istálló takarítására szolgáló ganéjhányó villa és a hosszú nyelű, kétágú kévehányó villa, ill. az adogatóvilla. Szintén vasból készült a legömbölyített végű gombos villa, krumpli, takarmányrépa szedéséhez használják. – B/ Szóláshasonlatban: Úgy áll rajta a ruha, mintha ~val hányták vóṷna rá: hanyagul öltözködik, lompos, slampos. Közmondásban: Nincs ojan terhes szekér, amékre nem férne még egy ~´val: annak mondják, aki a kínálásra azzal felel, hogy már jóllakott. 2. – A/ Szilárd ételhez használt két-, három v. négyágú (evő)eszköz. Parasztságunk körében az étkezési ~ csak a 19. század elejétől kezdett elterjedni, de szerepe a 20. század első feléig nem volt jelentős. A parasztnak, pásztornak ~´ja csak akkor volt, ha kését a késesmester ~´val együtt csinálta. A múlt század elején még nem volt ritka, hogy a parasztember, pásztorember a közös étkezésnél az ételdarabokat kanállal vette ki a tálból, és miután az edény széléhez ütögette, tette a kenyerére. Közvetve erre a másodlagos szerepre utal az idős cívisektől ismert tréfás lakodalmi meghívás is: Kést, kanalat hozzatok, hogy éhen ne maraggyatok! A ~´nak elsősorban a sütésnél, főzésnél, a hús forgatásánál volt fontos szerepe (pecsenyeforgató-villa). A cívis gazdasszonyok főként disznóölésre veszik elő a kétágú, hosszú abálóvillát, amellyel a hurkát,
vadborsó húsfélét stb. az abá- lólébe rakják, ill onnan kiszedik. A hagyományos ~´nál kisebb a sütemény evéséhez használt süteményvilla. Szendvics fogyasztására alkalmas a dugóhúzó alakú szendvicsvilla. E két utóbbi ~fajta a polgárosult életformával jelent meg, de ma sem ismerik őket általánosan. – B/ Szólásban: Addig válogat, míg eccer máj akad a ~´jára: lány addig válogat a kérőkben, míg jól beválaszt. Addig válogatott, míg máj akadt a ~´ra: lány addig válogatott a kérőkben, míg csupán egy értéktelen maradt a számára. Durva változatban: Addig válogatott, míg szar akadt a ~´ra. Közmondásban: Kés, ~, tányír nincs zörgís nélkül: házastársak között természetes a kisebb vita, veszekedés. Figyelmeztetés: Kés, ~, ollóṷ, nem gyerek kezibe valóṷ. 3. Egyéb munkaeszköz a kosárfonók héjazóvillája és a méhészek sejtnyitó villája. L. még: villáskés, villáz, villázás; a fogalmak szócikkeit is! villahajtó villahajtóṷ fn A megszáradt v. még ki nem szárított favilla ágainak görbítésére, meghajlítására szolgáló eszköz, dróttal v. hevederrel összeerősített két keményfa rúd. A favilla anyagát főzik, hogy a ~ba be tudják helyezni, majd utána hegedűbar- nára sütik. Debrecenben a mai Kossuth utca térszerűen kiszélesedő részén árusították − főként az országos vásárok idején − a Borsodból, Zemplénből hozott ~kat, favillákat és más faárukat. A ~t már az idős cívisek sem ismerik általánosan, emléke egy tréfás átokfélében él: Az Isten/Krisztus tegyen a villahajtóṷ-jába!: kínok között görbülj meg!
378
vadfogás és vadászat
villahegy ~ fn 1. → Villának, a villa ágainak a hegyes vége. Mint mennyiségjelölő szó különösen a szálas takarmány összegyűjtéséhez kapcsolódik. Villahegyre szed: renden levő szénát villával megmozgat, felemel a földről. Hogy ne törjön a megszáradt takarmány, óvatosan ~re szedik, vagyis a villa hegyével öszszeszedik. Eső után a szénát szintén ~re szedik, hogy hamar megszáradjon. 2. Szálas takarmánynak, szalmának, gabonának villával elvihető csomója. villám: → mennykő villámcakk ~ fn → Szőrmekikészítőknél: a perzsabőrök összeállításánál alkalmazott forma, ahol a szélek villám alakúak. villámcsapás: → mennykő villámlik ~ i 1. Villám cikázik az égen. 2. Alakváltozata: villámzik. Beoltott juhtej savója forr. 3. Vizelés után hol szétnyílik, hol bezárul a kanca nemi szerve. 4. Sárló kanca nemi szerve többször egymás után szétnyílik. L. még: mennykő villamos: → Debrecen közlekedése villámzik: → villámlik villanykemence ~ fn → Mézeskalácsosoknál elektromos fűtésű kiskemence. villanyos ~ fn (rég)Villamos. Az én gyerekkoromba a villamos még ~ vóṷt. villás ~ fn 1. Villával dolgozó mezőgazdasági munkás. 2. Az asztagon villával dolgozó munkás. 3. Összetétellel: villásember. Nyomtatáskor 4 ágú favillával dolgozó munkás. 4. Villával ellátott 〈eszköz〉, pl. farvillás (bicska), oldal-
vadborsó villás (bicska). 5. → villás szarvú. L. még: a fogalmak szócikkeit is! villásember: → villás villásfarkú férgek villásfarkú fírgek: Összefoglaló elnevezés, a szírti sas mint dögkeselyű, parlagi sas és törpe sas, vmint a közepes méretű héja, ölyű tartozik ide. − A ragadozó madarak régies és népi elnevezésében nagyfokú bizonytalanság mutatkozik. L. még: Hortobágy állatvilága villáskapa ~ fn A virágkertészetben használatos egyik → kapafajta. *Villás-kert: → szőlőskert villáskés ~ fn Olyan összehajtható evőeszköz, amelyben együtt van a villa, a kés (és a kanál). A ~ a parasztember, pásztorember kése. Díszes, csontnyelű, rézveretű, vastag fogója volt. Úgy „jött létre”, hogy idők folyamán a debreceni behajtós késekre villát szereltek. Előbb a villát a késnyél végébe dugták (→ farvillás kés), később oldalába szerelték (→ oldalvillás kés). A debreceni késesek ennek elismert mesterei voltak. villás szarvú ~: Nevének változatai: villás, sugár szarvú. A → magyar szürke marha jellegzetes szarvállása. villavas ~ fn → Kádármesterségben az abroncs rögzítésekor használt, vasból készült fogó. villáz ~ i Vasvillával rak vmit. villázás ~ fn Vasvillával való rakodás. villázik ~ i → Mézeskalácsos villával csíkot húz a puszedli tetejére. villázó: → kévehányó villon: → villony villony ~, villon fn Villany. Vilma: → ló
379
vadfogás és vadászat
Vince tn − Közmondás: Ha megcsordul ~, megtelik a pince: ha Vince napján (január 22.) enyhe, napos idő van, jó szőlőtermésre lehet számítani. Változata: Ha fínylik ~, teli lessz a pince. vincellér ~ fn A szőlő műveléséhez jól értő, nagy gyakorlattal rendelkező szakember, munkavezető. Közülük kerültek ki a városi polgárok nagyobb szőlőbirtokain felügyeletet gyakorló munkavezetők, akik a napszámos szőlőmunkásokat irányították. A cívis szőlősgazdák a ~t inkább gazdának hívták, → kommenció járt neki. Egy részük kisebb szőlőbirtokok egész évi munkáját vállalta el. A 19. század végéig kommencióért, később kialkudott gabonamennyiségért v. meghatározott pénzösszegért dolgoztak. (Arról is tudunk, hogy volt, aki → szakmányban, teljesítménybérben dolgozott.) Általában egy évre fogadták, de a munkaviszony több évig is tarthatott. Számuk az Alföldön különösen a 19. század folyamán növekedett meg a homok betelepítésével összefüggésben. Szakképzés is folyt, az iskolázott ~ek iránti kereslet a filoxéravész után nőtt meg. Vincellér Bartha Sándor: → cívis ragadványnevek vincellérbogár ~ fn Szőlőpusztító bogár, tavasszal a fiatal hajtásokat mind leette. Vincellér utca: → utcák−utcanevek Vincze-fenék: → hortobágyi helynevek és helynévtípusok, → hortobágyi pásztortársadalom Vincze-kút: → hortobágyi helynevek és helynévtípusok
vadborsó vinkli ~ fn Derékszög, kitűző v. felmérő szerszám, fából v. fémből készült. L. még: kőműves vinyákol ~ i Kismacska nyávog. Vinnyó [csárda]: → hortobágyi csárdák Vinnyó-halom: → Nagymacs viola ~ fn 1. Matthiola incana. Illatos virágú kerti növény. 2. Kedveskedő → megszólítás: ~´m! Összetételben adatolt fajtái az → éjjeliviola és fattyúviola. violaszín ~ mn Violaszínű. violaszín főkötő violaszín fűkötőÝ: A → kézfogó után a menyasszony ~t és → violaszín kötőt viselt. violaszín kötő violaszín kötőÝ: A menyasszony viseletének egyik darabja. Ha a lány már ezt viselte, vőlegénye ellenőrzés nélkül beszélhetett vele. A szabadabb érintkezésre céloz a mondás is: Fogtál-e már aranyhalat violaszín kötőÝ alatt? vírad: → virrad víraszt: → virraszt virádics: → varádics virág ~ fn – A/ A legfejlettebb növényeknek ivaros szaporodás céljára módosult hajtása, ill. növénynek feltűnő alakú, színű (illatos) ilyen része (leszakítva, levágva, szárával együtt). Szószerkezetben: ~ját kilöki: kivirágzik. Sok összetételben szerepel: akácvirág/akácfavirág/favirág, bodzavirág, csengővirág, dongóvirág, fattyúvirág, fűzfavirág, gránátvirág, gyékényvirág, kákavirág, kamillavirág, kékmákvirág, kékvirág, komlóvirág, konkolyvirág, korpafűvirág, mákvirág, pipacsvirág, gyomnövény a tyúkszemvirág, Itt említhető a boklyóvi-
380
vadfogás és vadászat
rág, dohányvirág ’a dohánytő élősködője’ is. Kerti virág a gyűszűvirág, harangvirág, körömvirág, muskátlivirág, pulykaorrvirág, sarkantyúvirág, szappanvirág, szentgyörgy-virág. Kémiai szer a büdöskővirág, kénvirág, kovászvirág. Virág alakú díszítőelem a bokorvirág, vállvirág. Névátvitel eredménye a körömvirág, gyöngyvirág(om) megszólítás és a penészvirág – B/ Szólás: Nem hervad el a ~a kalapján: (gúny) célzás arra, hogy a szóban forgó embernek víz van a fejében; ostoba ember. Közmondás: Ki mi- jen ~ot szakít, ojat szagul: amilyen házastársat választ magának az ember, olyannal kell élnie. L. még: az említett virágok szócikkeit is! virágcsere ~ fn A méheknek az a tulajdonsága, hogy nem ragaszkodnak egyetlen fajta virághoz, hanem szükség szerint más virágokra térnek át. L. még: méhészet virághűség virághűsíg fn Méhek kitartása a jó lelőhely mellett. L. még: méhészet virágméz virágmíz fn Többféle virágból származó → méz, nem akácméz. L. még: méhészet virágmintás ~ mn Virágos mintával díszített. virágos ~ mn Ha a köröm a körömágynál fehér pettyes. A népi hiedelem szerint a ~ körmű ember hazudós. L. még: körömvirág virágoskert ~ fn – A/ Lakóépület közelében vmilyen elrendezési elv szerint szépségükért, illatukért v. gyógyhatásukért ültetett → virágok együttese, ill. ezeknek helye. Hazánkban a 18. század végén, 19. század elején tűntek fel az
vadborsó első paraszti ~ek. Több olyan → gyógynövény volt közöttük, amelyek már a kolostorkertekben is megvoltak. Korán elterjedtek a cserepes dísznövények (pl. muskátli, pelargónia, peremizs, rezeda, rozmaring) is. A szép ~ sokáig a vagyoni helyzet függvénye volt. – B/ A virágot kedvelő cívis polgárasszony gondozott ~jében a 20. század első felében igen sok virág volt az évszaknak megfelelően ültetve. (Ábécérendben felsorolva) megtalálható volt itt az árvácska, bazsarózsa, bazsalikom, betónika, búzavirág, büdöske/bár- sonyvirág, cicfarkkóró, dália, délignyitó/estighervadó, díszcserje, éjjeliviola, estike, fehérmályva, georgína, gyöngyvirág, gyűszűvirág, harangvirág, hónaposrózsa, ibolya, jácint, jázmin, jézusszíve, kakastaréj, kakukkfű, kankalin, kéknárcisz, kenyérmorzsa, királynégyertyája, körömvirág, labdarózsa, leander, legénykecsegtető/legényfogó, levendula, liliom: fehér liliom, kék liliom, tüzes liliom, majoránna, mályva: fehér mályva, margaréta, nárcisz, nefelejcs, orgona(bokor), őszirózsa, peremizs/sárga peremizs, petúnia, pézsmavirág, portulácska, pulykaorr-virág, pünkösdi rózsa, rétesviola, rezeda/rezedavirág, rózsa, sárgaliliom, sárgarózsa, sárgavirág, sarkantyúvirág, szappanvirág, szarkaláb, százszorszép, szegfű, szentgyörgybuckó/györgyike, szentgyörgy-virág, tátogó, tubarózsa, tulipán, tüzesliliom, vasvirág, viola. L. még: a szócikkekben is! virágos kistarja ~: Faggyús → tarja. virágozás ~ fn Virágmintás hímzés.
381
vadfogás és vadászat
virágozott ∼ mn → Fazekasoknál virágmintával ellátott 〈cserépedény〉. virágpiac ~ fn A Kossuth utca elején volt. L. még: piac virágporszita ~ fn A → méhészek eszköze: széles, kissé lapos → szita. virágszarvú ~ mn → Ökör szarvállásának jelölésére. virágtál ~ fn 1. → Mézeskalácsos faforma. 2. Tokni tésztából készített mézeskalácsos termék. Díszítései között többféle virág- és levélmotívum van. Virág utca: → utcák−utcanevek virágvasárnap ~ fn → Húsvét előtti vasárnap, a → nagyhét első napja. Jézus jeruzsálemi bevonulásának egyházi ünnepe. A református vallásúak is megtartják. Pálmafa ágak helyett nálunk barka, barkaszentelés jellemzi. virágzás ~ fn A → bor felszínén penészes, gombás hártya képződése. virdít ~ i Pl. kisgyermek, malac ordít, sivalkodik. virflis gomb ~: Dió nagyságú körtegomb arany sodrással kivarrva, amelynek a tetején hurkolással készített borsónyi göb található. L. még: paszományosmesterség virflis koszorú ~: → Paszományosoknál: gombolók hurkos koszorúja, amelyet övek összedolgozására, díszítésére is alkalmaztak. virflis szövés virflis szövís: Göbös v. kereszthurkolású figura, amely a beverőszállal alakítható ki. L. még: paszományosmesterség virgál ~ i 1. Hisz, gondol. 2. Burkolt megjegyzéseket tesz, célozgat.
vadborsó viriböl ~ i → Vadkacsa az iszapban kutat. virilis ~ fn – A/ Régiesebb alakváltozata: virilista. A közigazgatás 1871. évi rendezése óta 1944-ig a legtöbb adót fizetők listájára felvett személy, aki a képviseleti testületekben a cenzus alapján személyi jogon választás nélkül kapott tagságot. A helyileg változó cenzus alapja az egyenes és kereseti adó együttes összege volt. – B/ Debrecen város ~ei között a földtulajdonos és földbérlő réteg részben a történelmi folytonosságot képviselte, részben a gazdag zsidó földtulajdonos és bérlőréteg révén a mezőgazdaságba betört új vállalkozói szellemet. A több száz holdas cívis gazdák súlya azonban már a 20. század elejétől csökkenni kezdett. Az 1930-as években a válság következtében a cívis gazdák gazdasági ereje tovább gyengült. A ~ek között továbbra is megtalálhatók, de rangsoruk egyre hátrányosabbá válik. A történelmi múltú birtokos családok harmadik v. negyedik nemzedéke a két világháború között már nem a föld és vagyon növeléséért, hanem megtartásáért folytatott kemény küzdelmet. ”Hol vannak a gazdag földművelő cívisek? Gazdaságilag, lelkileg letörve búsonganak régi dicsőségük romjai felett”− írta róluk Baltazár Dezső püspök. Az 1929. évi ~listán a földbirtokosokon belül már nem a régi cívis földtulajdonosok vannak az élen, hanem a zsidó földbirtokosok. (A város legnagyobb földbirtokos családja a Harstein család volt.) A gazdag cívis birtokosok egyre inkább rászorultak, hogy a föld mellett más jövedelemforrás után nézzenek (pl. ter-
382
vadfogás és vadászat
ménykereskedelem, bérházak). A cívis földbirtokos rétegen belül szoros érdekközösség jött létre, mindezt családi, házassági kapcsolatok is erősítették. Ezen réteg tagjai a 25−50 v. 2−20 kat. holdas társaiktól eltérően nem polgárparaszti életmódot éltek, hanem a nagypolgári életmódot tartották követendőnek, bár anyagi helyzetük többnyire csak középpolgári életszínvonalt tett lehetővé. Egy részükben még fennmaradtak bizonyos vonások a cívis puritanizmusból is. A régi cívis eredetű földbirtokosok azonban a várospolitika alakításában továbbra is megőrizték szerepüket. Közöttük fokozatosan előtérbe léptek a családok jogi végzettségű tagjai, akik el tudtak szakadni az óvatos és hagyományokhoz kötődő cívis szemlélettől. – C/ A helybeli elit gazdálkodására általánosságban a kevert jelleg volt jellemző. Főképp a régi cívis családok egyszerre folytattak mezőgazdasági, ipari, kereskedelmi tevékenységet. Előfordult az is, hogy sikeres, meggazdagodott gyárosok v. kereskedők idős korukra a földhöz, a gazdálkodáshoz tértek vissza. Összességében a városi elit cívis eredetű magja a korszakban gazdaságilag gyengült. Már nem volt meg benne az előző nemzedékek vagyongyarapító, tevékeny vállalkozókedve, tenni akarása. Már nem újat akart teremteni, hanem a régit, a meglevőt próbálta megőrizni. L. még: Debrecen gazdasága és társadalma virilista: → virilis virít ~ i 1. Csillogva látszik. Törüld meg az óṷrod, ne viriccson! 2. Pl. szoknya világos színű. 3. Rongyos ruhából kilátszik az alsónemű.
vadborsó virnyákol: → vernyákol virnyít: → vernyít virrad vírad, ~ i − Szólás: Hóṷnap nyóṷckor kelek, akár vírad, akár nem: (tréf) nyolcig alszom. Közmondás: A tolvajnak íccaka ~: ti. akkor megy lopni. − Igekötővel: → felvirrad, kivirrad, megvirrad. virradóra víradóṷra hsz Amikor virradni kezd. Virradóṷra megjött az esőÝ. virradta víradta in Virradat. Víradtát várja: alig várja, hogy megvirradjon. virraszt víraszt i − Jókívánság: Bóṷldog ünnepre vírasszon az Isten bennünket!: boldog ünnepre ébredjünk. virrasztás vírasztás fn Énekléssel, imádkozással, csendes emlékező beszélgetéssel eltöltött szertartásszerű cselekmény a felravatalozott halott mellett. Hajdan a háztól való temetés idején Debrecenben is szokásban volt. virrasztó vírasztóṷ fn Halott mellett szertartásszerűen ~ személy. L. még: várvirrasztó virrasztóasszony vírasztóṷasszony fn A halott mellett virrasztó idős(ebb) nő. Virrasztó-hegy: → Pallag virslis ~ fn A 19. század végének 20. század elejének jellegzetes helyi alakja volt. Egy visszaemlékezés szerint kis pléhkatlanának tűzszeme messzire világított a téli éjszakában, kezében lóbálva vándorolt vele a mellékutcákon. Munkaterülete főképp a kiskocsmák környéke volt, mivel a kiskocsmákban csak bort mértek, meleg ételt nem szolgáltak ki, ezért látták szívesen a vendégek. Csak belenyúlt a katlanába, és a friss kenyéren
383
vadfogás és vadászat
máris ott párolgott a forró virsli, az olcsó és meleg borkorcsolya. Addig a következő adag ott helyben megfőtt a zubogó vízben. A külvárosban volt otthon, az állomások vidékén, a Nyugati utcán, a Külső-Vásártéren, a Csapó utca végén és a → Csicsogón (a mai Árpád téren), hiszen itt sűrűn voltak a kiskocsmák. Záróra körül szívesen cirkált az előkelő éttermek környékén is. virtigli ~, virtikli mn 1. Igazi, valódi. A ~ juhászon nem fogott ki senki. 2. Megbízható, szavahihető, pontos, rendes személy. virtikli: → virtigli virtus ~ fn Képzett alakváltozata: virtusság. Könnyelmű hősködés. Nem nagy ~/~ság a kissebbet bántani. Szólás: Ágaskodik benne a ~: a) hetvenkedik. b) férfiról mondva: látszik rajta a nemi vágy. virtuskodik ~ i Hősködik, felvág az erejével. virtusság: → virtus visel ~ i − Közmondás: Viselve válik meg minden: eszközre, tárgyra, emberre vonatkoztatva: csak a hosszabb használat, ill. a hosszabb együttlét dönti el, hogy vmilyen eszköz, tárgy, ill. ember mit ér. Viselve válik meg, hogy meddig ír [ér, tart]: tárgy, eszköz meddig használható. viselőcsizma viselőÝcsizsma fn Másik neve: strapacsizsma. Olyan → csizma, amelyben dolgoznak. Ilyen csizmát viseltek a cívis parasztgazdák a mezei munka végzése közben.
vadborsó viselőruha viselőÝruha fn Hétköznapi → ruha. L. még: cívis férfiviselet, cívis női viselet, nappali ruha viselős: → várandós állapot visli ~ fn Hosszú nyelű → kefe, ilyennel mosták meg a kisült kenyér tetejét a pékműhelyben. visnyog ~ i → Disznó hangutánzására vonatkozó ige. visongtat ~ i Pl. kisgyermeket durván csipkedve visíttat. visz/en ~ i − Szólás: Nem sokáig viszi: hamarosan meghal. − Adatolt igekötős alakjai: → felviszen, kiviszen, ráviszen, széjjelviszen. vissza ~ hsz Vissza, te!: juhok terelésére. L. még: állatterelők visszaad ~ i Visszaaggya a vírt: sós oldatba téve a → gyógyszeres nadály a kiszívott vért kibocsátja magából. visszaadás ~ fn Az anyátlan méhcsaládhoz egy méhanya telepítése. L. még: méhészet visszacsatolásos módszer: A debreceni lószerszámok csatos részeinek felszerelési módja, amelynek során a szíj végét a másik szíjra kötött karikán húzzák át, és az önmagán elhelyezett csatba kapcsolják be. Szakmai jellegű megjelölés. visszaeresztés visszaeresztís fn → Kovácsmesterségben: lágyítás. visszafelel ~ i Válaszol, felel vkinek a szavára. visszafordít ~ i 1. Megfordítja a → gulyát úgy, hogy elébe áll. 2. A fonóvesszőt kiindulási helyére irányítja. L. még: vesszőfonás
384
vadfogás és vadászat
visszahív ~ i A látogatóban levő személy elhívja vendéglátóit magához. visszahúz ~ i Az a cselekvés, hogy → szövéskor a feszes szálak visszarendeződnek eredeti helyükre. visszaizen ~ i Visszaüzen. visszája ~ fn Visszájára: kifordítva. visszakézből visszakézbűl hsz Más raggal: visszakézzel, alakváltozata: viszszáskézzel. Kifordított kézzel v. a megszokottal ellentétes irányú kézmozdulattal. Visszakézbűl/Visszakézzel//Visszáskézzel kapott egy pofont. visszakézzel: → visszakézből visszamegy ~ i Fűzésnél, jobb oldalról bal oldalra viszi a cérnát. visszaolvas ~ i Visszajáró pénzt vkinek a kezébe számol. visszapinszíroz ~ i Szőlőtőkén, gyümölcsfán termőágat visszavág. L. még: szőlőtermesztés−szőlőművelés visszapuhítás ~ fn Az a folyamat, amelynek során a már megszáradt és megkeményedett bőrt megpuhítják. L. még: bőrkikészítés visszarak ~ fn → Szövéskor bordát, nyüstöt az előző, szokott helyére visszatesz. visszaröpítés visszaröpítís fn Az a folyamat, amelynek során a méhcsaládot 2−3 m-rel arrébb viszik, és az eredeti helyükre, üres lépekkel és anyanevelésre alkalmas nyílt fiasításos v. fedett bölcsős léppel töltött kaptárt állítanak. A méhek visszaszállnak az eredetinek hitt kaptárba. L. még: méhészet visszasárik: → visszasárlik visszasárlik ~ i Alakváltozata: viszszasárik. 1. → Kanca nem termékenyül meg. 2. Kanca eredménytelen párzás
vadborsó esetén újra párosodási ingert, készséget mutat. visszáskézzel: → visszakézből visszaszádorog ~ fn Lassan, félve jön vissza, visszaszivárog. visszaszól visszaszóṷl i Visszabeszél, felesel. visszaszolgál visszaszóṷgál i Viszonoz. visszatartási jog: A szakmai jellegű megfogalmazás szerint: Vkinek az a joga, hogy két azonos jogalapú és egymással szemben álló kötelezettség esetén tartozásának teljesítését mindaddig megtagadja, amíg ellenfele nem teljesít. Ez a jog illette meg az özvegyasszonyt elhunyt férjének birtokain mindaddig, amíg annak jogutódai (az örökösök) ki nem fizették neki az anyagi biztosítására szolgáló, szokásjogilag v. szerződésben biztosított összeget és a → hozományt. L. még: cívis jogszokások visszavág ~ i 1. Hajtást visszametsz. 2. Visszavágja a kereket: → gubacsapóknál: a munkás a fonókerék kerekét egy rövid ideig visszafelé hajtja. A már megsodort szálat úgy lehetett feltekerni az orsóra, ha megváltoztatták a kerék forgásának irányát. visszaver ~ i Visszadob. visszavert himlő visszavert himlőÝ: (rég) A → himlő egyik fajtája. L. még: népi betegségnevek visszavert ótvar visszavert óṷtvar: (rég) Az → ótvar egyik fajtája. L. még: népi betegségnevek vitli ~ fn Pékműhelyben olyan eszköz, amelyet a vízzel teli edénybe, a → strájszekterbe mártanak [?].
385
vadfogás és vadászat
vitorla ~ fn Lekvár kavarását szolgáló szerkezet lapátrésze. L. még: lekvárfőzés vitt fa ~: Szerzett, lopott fa. vivődik vivőÝdik i Vitetik. víz ~ fn Több jelentésű szó, sok öszszetételben szerepel. Főbb jelentéstani csoportjai: a természeti környezethez kapcsolódik az árvíz, folyóvíz, bangóvíz, vadvíz, ásvány~ jelentésű a bikszádivíz /borvíz, szíkvíz, a paraszti életformához köthető a kapitányvíz, lábvíz, pokolvíz, szennyvíz, a háztartásban használatos a koppóvíz, mosogatóvíz, pemetevíz, szenesvíz, vmint a kékvíz, rózsavíz, a tisztálkodás anyaga a fürdővíz, fürösztővíz, kisipari foglalkozás szakszava a fixálóvíz, vasalóvíz, gyúróvíz, jégvíz, pálinka jelentésű a fenyővíz, szemvíz, az emberi élethez kapcsolódik a fejvíz/fővíz/magzatvíz, betegségnév a görcsvíz, sárvíz. (A jelentéseket l. a szócikkekben!) − Frazémákban is igen gyakori. Mesezáró formula: Forróṷ vizet a kopaszra! Itt a víge, fuss el véle!: vége a mesének, aludjatok! Tréfás jókívánság: Az Isten tarcson meg, mint rostába a vizet! Szóláshasonlat: Úgy kapkod, mint a ~be halóṷ/fulóṷ: kétségbeesetten, fűhöz-fához kapkod. Változata: Kapaszkodik, mint a ~be halóṷ. Ojan az ílete, mint a ~en a buborík: idős ember számára már bármikor jöhet a vég. Ojan, mintha vizet se tudna zavarni: alattomos, sunyi. Szólás: Vizet lehetne vele rekeszteni: olyan sok van vmiből. ElőÝl tűz, hátul ~, merre menekűjek?: elöl is, hátul is veszedelem. Csizsmámba se állhatom a vizet: (tréf) mondja az, akit ~zel kínálnak,
vadborsó amikor bor is van. A szennyes, piszkos ember Akkor látott vizet utóṷjára, mikor a bába megmosta. Szűri a vizet: halászik. Felkapja a vizet: megsértődik. A ~ is elapad előÝle: a) mihaszna, semmirevaló ember. b) szorult helyzetben van. Vizet prédikál, oszt bort iszik: beszédében erkölcsösséget hirdet, tetteiben azonban ennek ellenkezőjét cselekszi. Vízre viszi, de szomjan hozza vissza: csúnyán becsapja, rászedi. Mind a ~ig szárazon. Ha vizet lát, gázojjon!: haragosan távozó emberre mondják. Nem szerette a vizet: megugrott a szolgálatból. Közmondás: Ha nincs píz, iszunk ~: (tréf) az oláhokat csúfoló forma. A ~be fulóṷ a szalmaszálba is kapaszkodik: a bajban levő minden menekülési lehetőséget megpróbál. A ~ mindent levisz, csak a bűnt nem: ami rosszat egyszer elkövettünk, azt már nem tudjuk jóvátenni. Lassú ~ partot mos: az alamuszi emberek rendszerint nagy kópék. Zavaros ~be jóṷ halászni: rendezetlen körülmények között könnyebb érvényesülni. Stb. vízapadályos vízapadájos mn Olyan 〈hely〉, ahol leapadóban van a víz. vízbefúló vízbefulóṷ fn − Közmondás: A vízbefúlóṷ a szalmaszálba is kapaszkodik: a bajban levő minden menekülési lehetőséget megpróbál. vizelet ~ fn A cívisektől is ismert népi gyógymód szerint a lányok a ~ükkel megmosták az arcukat, így nem lett rajtuk pattanás, szeplő, semmi. L. még: népi gyógyászat vizeletbajos ~ fn (rég) Egy betegségfajta. L. még: népi betegségnevek
386
vadfogás és vadászat
vizeletikő vizeletikű fn Húgykő. L. még: népi betegségnevek vizenballagó: → vizenkullogó vizenkullogó vizenkullogóṷ fn (rég) Másik neve: vizenballagóṷ. Szalvétába kötve kelesztett tészta, amelyet hideg vízbe téve készítenek el, galuskaféle. − Egy részletesebb leírás szerint fél liter tejből, 6 tojásból, 4 kockacukorból és annyi lisztből kavarják meg, amennyit felvesz, és egy kevés sót is tesznek bele. Fehér konyharuhába helyezik, és hideg vízre teszik. Hogy a vízben el ne merüljön, madzaggal a fazék füléhez kötik. A tészta addig ül a vizen, amíg meg nem fordul, ha megfordult, megkelt. Ezután deszkára töltik, kristálycukorban megforgatják, kivagdalják, patkó alakra hajtják, megzsírozott tepsibe rakják, és a kemencében szép pirosra megsütik. A múltban a → cívis konyha egyik ünnepi étele volt. vizesedények: Víz tárolására, szállítására, ivására szolgáló → edények. L. még: ivóedények vizes húgyár ~: (rég) Húgyvérűség. L. még: népi betegségnevek vizeskancsó vizeskancsóṷ fn Ivóvíz számára való → kancsó. vizeskád ~ fn A → cséplőgép-garnitúrához tartozó nagyméretű → kád mint a tűzvédelmi felszerelés része. vizeslóca vizeslóṷca fn Más nevei: vizespad, vizesszék; ritkábban hallható elnevezése: kantapad. Konyhában a → vizesedények: (zománcos) vödör, kanta, (mellette tányéron) vízmerítő csupor v. vizesbádog stb. tartására szolgáló lóca.
vadborsó vizesmunka ~ fn Tímármesterségben az áztatás, meszezés, húsolás, pácolás, színelés, cserzés összefoglaló neve. L. a szócikkekben is! vizesműhely vizesműhej fn → Tímároknál az a műhely, ahol a → cserzés előtti munkálatokat végzik. vizesnyolcas vizesnyóṷcas fn Szószerkezettel: nyóṷcas minta. Döngölt földes → padlón kancsóból rálocsolt vízzel írt fekvő nyolcas formájú → locsolási minta, rajzolat. Így portalanították v. díszítették a ház helyiségeit, de járdának, üzlet, műhely padlójának locsolásakor is alkalmazták, elkészítették. L. még: takarítás vizespad: → vizeslóca vizes pite: → pite vizes rész vizes rísz: A műhelynek azok a helyiségei, ahol a vizes munkák folynak. vizesszék: → vizeslóca vízfejűség vízfejűsíg fn Agyvízkór. L. még: népi betegségnevek vízhajtás ~ fn Oltott növény vadhajtása. vízhólyagkő vízhóṷjagkű fn Húgyhólyagkő. L. még: népi betegségnevek vízhólyagsenyv vízhóṷjagsenyv: (rég) Egy betegségfajta. L. még: népi betegségnevek vízhordás ~ fn Víz által szállított és lerakott hordalék. vízhordó vízhordóṷ I. mn A többinél fejletlenebb 〈csirke, malac〉. II. fn 1. Az a személy, aki az aratóknak vizet hord. 2. Másik neve: vízhurcolóṷ. A fészekaljból a legkisebbik csirke, alomból a legfejletlenebb malac.
387
vadfogás és vadászat
vízhordó edény vízhordóṷ edíny: Víz hordására való eszköz. vízhordó fa vízhordóṷ fa: Víz hordására való farúd. vízhurcoló: → vízhordó vízhúzó kötél vízhúzóṷ kötél: Erősebb → kötél. A végére akasztott vödörrel a kútból, mély gödörből v. folyóból vizet húznak. vízibetegség: → vízkórság vízibika: → bölömbika víziborjú vízibornyú fn (tréf)Tarajos → gőte, piros a hasa. Elhanyagolt kutakban élt. vízicibere ~ fn Ritkább neve: ecetcibere. Híg cibereleves. Készítése: Tálba kenyeret aprítanak, cukrot, borsot, esetleg paprikát tesznek hozzá, leöntik forró vízzel, és ecetet öntenek bele. Nagyon vékony étel, nem sokáig tart a gyomorban. Debrecenben kevésbé volt elterjedve, különösen Karcagon főzték gyakran. vízicsirke ~ fn A → vízityúk csibéje. Fekete színű, hosszú lábú, kis testű, szárnyas madár. vízifutó vízifutóṷ fn Tócsagaz. vízigomba ~ fn → Dohányt megtámadó gombabetegség. vízikender ~ fn A → népi gyógyászat bőrbaj gyógyítására használta. → Pákászok gyűjtötték és árulták. *vízimalom: A forrás szerint 1583ban a → Tócó vizén két ~ őrölt. vízipók vízipóṷk fn Búvárpók. vízipuska ~ fn Kézi tűzoltó fecskendő. vízirákfene ~ fn (rég) Egy rákos betegség. L. még: fene, népi betegségnevek
vadborsó vízirózsa víziróṷzsa fn Nymphaea. Tündérrózsa víziskarlát: → skarlát víziszárnyas viziszárnyas fn Vízen élő madár. víziszony ~ fn Veszettség, ill. annak első jele. A vízivástól való nagyfokú irtózás általában a veszettség bevezető tünete. vizitáció vizitációṷ fn Katonai sorozás. vizitíroz vizitéroz i Alaposan szemügyre vesz, megvizsgál. vízitök ~ fn Nuphar luteum. Tavirózsa. vizityúk ~ fn Sötét tollazatú, vörös homlokú, vörös csőrű vízimadár. vízkereszt ~ fn Január 6., Jézus megkeresztelésének és első csodatételének napja. A római egyház szertartása szerint ezen a napon vizet és tömjént szenteltek. Népi időjárási megfigyelés: Ha ~ vizet ereszt, a tél hamar ki nem ereszt: ha ezen a napon gyenge az idő, akkor még kemény tél várható. L. még: időjóslás vízkór: → vízkórság vízkórság vízkóṷrság fn Alakváltozata: vízkóṷr. Másik neve: vizibetegsíg. Vizenyő felhalmozódásával járó kóros állapot. Adatolt fajtái: → agyvízkórság, bőrvízkórság, fővízkórság, hájvízkór. L. még: népi betegségnevek vízkupa ~ fn Víz ivására szolgáló kehely v. kancsó alakú nagyobb ivóedény. L. még: kupa vízláda ~ fn → Gubásmesterségben: → kallózáskor használt, zsilippel ellátott faláda, vastag deszkából készült vízgyűjtő, amelyben egy könnyen kivehető
388
vadfogás és vadászat
vesszőkapu szűri meg a vizet. A → kalló része. vízmedrek: A különböző ~et alakjának és rendeltetésének megfelelően nevezi a nép. A Hortobágyon és a Debrecen határában előforduló természetes alakulatok köznévi megjelölései igen találóak. Az állandó jellegű ~ elnevezései a tó, fenék, lapos, pocsolya. A fölösleges víz elvezetésére szolgáló természetes ~, csatornák megjelölései az ér, folyás, szikfok, hajlás, pece, kadarcs. L. még: a fogalmak szócikkeit is! vízmerítő csupor vízmerítőÝ csupor: Konyhai vizesedény. A vödörből, kantából történő vízmerítésre használt → csupor, zománcozott bádogedény. L. még: cívis konyha vízpók: → pók vizsgaedény vizsgaedíny fn → Fazekasoknál az az edény, amelyet mestervizsgája alkalmával az inasnak kellett elkészítenie. vizsgalap ~ fn Elemi iskolában: az év végi vizsga előtt a tanulók által leírt szépírásminta. *vizsgálómester: → Céhes világban a mesterremek elkészítésének folyamatát és eredményét felügyelő céhmester. vóc vóṷc fn 1. A → szűr összevarrt darabjai közé tett posztóból készült erősítés. 2. → varrásvédő. 3. → Szűcsmesterségben hulladék bőrből vágott, különböző színű, keskeny bőrcsík, amelyet összevarráskor a bunda, bekecs darabjai közé illesztenek. 4. → Csizmadiamesterségben: a → csizma toldásába illesztett keskeny bőrcsík. A kifordítás után a vóṷcot kivágjuk.
vadborsó vodka vadka fn Hivatalos neve: → alszesz. → Pálinkafőzéskor a cefreüstből először lecsepegő, csekély szesztartalmú folyadék, ill. ennek finomítás után fennmaradó, igen erős, főként fájó végtagok bedörzsölésére használt üledéke. L. még: rézeleje vodkás vadkás mn Az első lepárlás üledékét is tartalmazó, rossz ízű 〈pálinka〉. voks ~ fn Szavazat. Rátette a ~át: vkire szavazott. vólentér: → volontér volna vóṷna i − Szólás: Legjobb vóṷna nem vóṷni: legjobb lenne nem élni. volontér vóṷlentér mn 1. Törvénytelen 〈gyermek〉. 2. Használatban éppen nem levő, fölösleges 〈eszköz, tárgy〉. Pl. a használatban nem levő, heverő, fölösleges kaszára, hordóra mondták, hogy vóṷlentér. volontérben vóṷlentérbe hsz Használaton kívül, heverőben. Nincs egy kaszád vóṷlentérbe? volt vóṷt i − Szólás: Vóṷt ész is!: kitalál vmi jót, eszébe jut vmi. Közmondás: Vóṷtír/Vóṷtra nem ád a zsidóṷ semmit: a) ami elmúlt, elmúlt. b) ne a múltbeli érdemekre hivatkozzunk, hanem a jelenben éljünk! Változata: Vóṷttír nem ád a zsidóṷ semmit, csak a vanír. vonalas véső vonalas vísőÝ: Díszítőmunkák vonalkázására és zománcozandó felületek alapvésésére használják. vonaloz ~ i Vonalaz. vonás ~ fn 1. Vonal. Tanultuk az i betűt, mert az csak egy vonás vóṷt. 2.
389
vadfogás és vadászat
Ékezet, vessző. Az i betűre pontot tettünk vagy ~t. vonat ~ fn A cívis paraszti társadalom életében két „vonattípus” játszott sajátos szerepet: a → kofavonat és a koldusvonat. Előbbi a heti piacokra szállította a kofákat és áruikat, utóbbi a vicinális gúnyos megjelölése.− Szólás: Fütyül a ~, indul a bakterház: (tréf) mondják, ha ~füttyöt hallanak. Népi időjárási megfigyelés: Ha a ~fütty északrúl hallik /hallaccik, esőÝ lesz, télen meg hóṷ: ti. a hang terjedése és az időjárás összefüggenek. L. még: időjóslás, Zsuzsi-vonat vonatmálházó: → málházó vonó vonóṷ fn A kemencében lévő parázs széthúzására szolgáló, hosszabb nyelű eszköz. L. még: kenyérsütés vonókés vonóṷkés fn 1. Vesszők faragására alkalmas, fémből készült, két végén fogóval ellátott szerszám. 2. A faragószékbe befogott fa megmunkálására használatos 2 fogóval ellátott szerszám; → faragókés. vonórúd vonóṷrúd fn Az → eketalyiga rúdja. vonószék vonóṷszék fn Padhoz hasonló faállvány a megmunkálandó fa befogására, faragószék. vontat ~ i Több kisboglya szénát a → szérűskertbe összehord. L. még: vontatás vontatás ~ fn Több kisboglyának a szérűskertbe történő összehordása, ill. behúzatása eketalyigán v. más eszköz segítségével. − Részletes leírása Balassa Iván (A debreceni cívis földművelésének munkamenete és műszókincse. 39−41) alapján: A régi debreceni gazdák nem is-
vadborsó merték a keresztet és a kévét, az életet vontatóba rakták, és a tanya udvarán levő szérűig vontatták. Ez csak a közeli földekről történt így. Ha a búza már rendben feküdt, háromágú favillával egy helyre hordták össze (petrence). A gyűjtő előre is, hátra is kilépett 15−20 m-t erről a területről egy helyre hordta össze a kalászost. A vontató közepére fejjel felfelé felállítottak 3−4 villa búzát, e köré rakták a vontató alját úgy, hogy a töve kifelé, feje befelé essék. Mikor kb. embermagasságra felrakták, behajazták /felhegyezték a vontató tetejét, az egésznek kúp alakja lett. Ezt 5−600 m-re is el tudták vontatni. Az átlagos vontató 2−3 kereszt gabonát jelentett. A ~t a délutáni órákban végezték, mert bár jobban pereg, de a reggeli harmaton sáros, piszkos lett volna. Egyszerre 3 ágyásra, azaz 1 napra elegendő gabonát vontattak. − A cívis gazdáknál a ~nak 3 formája volt, ezek a fejlődés különböző fokai szerint a következők voltak: a) 1 hatlólánc és 1 kötél. A vontató alját körülvették a lánccal, a kötelet átdobták rajta, jó erősen meghúzták. A lánc első részéhez kisefát akasztottak, és a nagy terhet 6−8 ökörrel vontatták be a tanyába. Ha nem jól rakták, a vontatóalja ott maradt, ez nagy szégyen volt. Nagy távra nem alkalmazták. b) Eketalyigával történő ~: Ilyenkor tézslát tettek az eketalyiga elé, ehhez ragasztották a lovat (v. az ökröt). A talyiga vánkosára 6−8 m hosszú hatlóláncot erősítettek, ennek egyik karikájába kb. 3 m-re a végétől egy pányváskötelet húztak, a (ló)fogat trappban megindult a tarlóra. Kiérve jobbra fordult a vontatónak. Ekkor már a vontatós karikára szed-
390
vadfogás és vadászat
te a kötelet, alighogy a fogat megállt keresztüldobta a vontató közepén. A kocsis is leszállt a lóról. A vontatós háromágú favillával fölemelte a vontatót, a kocsis a láncot körülvitte rajta, hogy 2 sukknyira (kb. 50 cm-re) legyen a földtől. Az átdobott kötelet a túlsó oldalon behúzták a hatlólánc egyik karikájába, a vontatós meghúzta, bakkötéssel is odaerősítette. A szérű szélénél a bakkötést egy rántással kioldották, a láncot elöl kikapcsolták. A vontató ott maradt, a fogat fordulhatott vissza. c) Csámesszel való ~: A csámesznek Debrecenben 2, ill 3 változata volt. Az elsőnek csak 2 kereke volt, mint a targoncának, eketalyigának, a kerekeket tengely kötötte össze, 2 kb. 4−5 m hosszú vendégoldalt erősítettek rá. A háromágú favillával felemelt vontató alá becsúsztatták a 2 vendégoldalt, ezután 2 kötéllel ezekhez rögzítették a vontatót. Fejlettebb módszer: ha a csá- mesznek 3 v. 4 kereke volt. A 4 kerekű volt elterjedve, ennek a tengelye, mint egy rudashordó rúd, 12−15 cm vastagságú. Kerekei, mint az eketalyigáé v. targoncáé küllősek. Magasságuk 40−50 cm. Hozzátartozott a 2 db keresztfa a 2 vendégoldalon, hogy a termény ki ne essék közte. A vontató felemelése, felrakása a csámeszre: Rudashordót dugtak a vontató alá, majd párhuzamosan még egyet. Ezekkel felemelték a vontató fél oldalát, és a kihegyezett vendégoldalt alátolták a felemelt vontatónak. Ugyanezt a másik oldalon is. Ezzel a csámeszen volt az egész vontató. Alágördítették a 2 hátsó kereket, a rakományt rögzítették, esetleg lekötötték. Vigyáztak a súlyelosztásra is. A ~ a 19. század vé-
vadborsó gén megszűnt, amikor áttértek a gabona kévékbe történő bekötésére. A hordást később kisebb távolságra is szekérrel végezték. L. még: a fogalmak szócikkeit is! vontató vontatóṷ fn 1. Szálas takarmány vontatására való, rúdból, kötélből álló egyszerű eszköz, → szénavontató. A ~nál az → eketalyiga kisefájához fogták a lovat. Takarmány vontatásakor megtörtént, hogy a szénacsomó/takarmánycsomó alja a talajon meggöngyölődött. 2. Jelzőként: egy kisboglyányi mennyiség. 3. Gabonából v. szénából rakott kis boglya, amelyet kötéllel, lánccal körülkötve a szérűre, ill. a nagy szénaboglyához vontatnak. 4. → Timároknál: ½ ölnyi v. 1 ölnyi fának csomóba rakott kérge. vontatóalj vontatóṷajj fn A → vontatónak, vagyis a boglya alakú gabonarakásnak alsó, szélesebb része, ahova a gabonát kalászával befelé teszik. vontatógaz vontatóṷgaz fn Kis → boglyába összerakott gabona. vontatólánc vontatóṷlánc fn A → boglyába rakott gabonát körülkerítő erős lánc, amelyhez a jószágot fogják. vontatórúd vontatóṷrúd fn A → vontató alá tették, és a kötelet átvetették, a vontatni való széna alá tették, amikor be akarták vontatni a kazalhoz. vontatós vontatóṷs fn A széna → vontatásának munkáját végző személy. vontatózás vontatóṷzás fn A learatott gabonának → vontatókba, vagyis boglya alakú csomókba rakása. vonul ~ i Méheknél a téli fürt a táplálék után helyzetváltoztató mozgást vé-
391
vadfogás és vadászat
gez. A méhek új mézessejteket szállnak meg, és eleséget szívnak. L. még: megvonul, méhészet vonulás ~ fn → Méhészetben a téli fürtnek a lépeken időnkénti, táplálék utáni helyzetváltoztató mozgása, új mézessejtek megszállása és eleség szívása. vonult ~ mn Nyirkos, nedves, harmatos 〈gabona, széna〉. vonult széna vonult szína: Harmatos, nedves, emiatt még fel nem szedhető → széna. vő vőÝ fn A férj jelölése a feleség szüleinek viszonylatában. Közmondás: VőÝm nem fiam, menyem nem lányom: a szülő számára a ~ nem pótolhatja a fiát, ill. a meny a lányát. vöcsök ~ fn Szószerkezettel: búbos vöcsök. Hallal élő, hosszú nyakú, úszóhártyás lábú tavi madár. L. még: Hortobágy állatvilága vőfély vőÝfi, vőÝfíj, vőÝfíny fn – A/ A feljegyzések és személyes visszaemlékezések szerint a ~ egykor fontos szerepet töltött be Debrecen társadalmi életében. A cívisvárosban a mesterség hagyományai évszázadokra nyúlnak vissza. A ~eket a 17. század végén a tanács kötelezte céh alakítására, a Nemes Vőfély Céh egészen az első világháborúig fenn- maradt. A céh általában 20−24 főből állt, a 19−20. század fordulóján még 16−18 hites ~ dolgozott a városban. A ~ke- déssel kapcsolatos első magyar nyelvű könyvet 1695-ben adta ki a debreceni magisztrátus. A 19. század közepétől bá- lokat is rendeztek a ~ek Debrecenben. Mint minden mesterséget, a ~kedést is tanulni kellett, minden idő-
vadborsó sebb ~ (→ nagyvőfély) mellett volt egy → kisvőfély is, aki idővel elsajátította az összes tudnivalókat. Rangosabb helyeken, ahol sok volt a vendég, mindig ketten szolgáltak. Bérüket, fizetésüket megállapodás szerint kapták, a kommendálásért, ha sikeres volt a házasság, a lakodalom után külön kaptak. Eljárásuk idején szabad ételük-italuk volt, és általában 1q búza volt a fizetségük. A ~ iránt támasztott követelmények szerint hites ~ csak debreceni polgár lehetett, akitől megkívánták, hogy „békességes, tisztességes, jószívű, kegyes, istenfélő, jámbor igaz be- szédű, állhatatos, nem csélcsap, trágár, hamis beszédű” legyen. A régi debreceni polgárcsaládoknál az első világháború végéig a → házasságkötés, a vele járó → lakodalom, ill. az azt megelőző lánykérés és kézfogó is szigorú szabályok szerint, hagyományos módon ment végbe. Ennek a hosszadalmas és bonyolult eljárásnak a nagy részét a ~ek intézték. A ~ szinte mindenkit ismert a városban, ezért már a → komendáláshoz is igénybe vették a segítségét, de a lánykérésnél nem működött közre, a főszereplő itt a kérő → násznagy volt. A kézfogóra azonban már a ~ hívogatott, jellegzetes ünneplőjében: kerek tetejű, széles, elöl lehajló, felbokrétázott kalapban, kék, ritkán fekete posztóruhában, a nadrágról csüngő cifra kendővel, fényes csizmában, bokrétás somfabottal (→ vőfélybot). Kötött szövegű tiszteletteljes, cikornyás hívogatója a cívis paraszttársadalom udvariasságának tükre és a meghívottak iránti megbecsülés kifejezése volt. A hí- vogatónak tréfás változata is volt: Kést, kanalat hozzatok, hogy
392
vadfogás és vadászat
éhen ne ma- raggyatok! Idős cívisek szerint ez nem a néphumor megnyilvánulása, hanem arra utalt, hogy a meghívottak valamikor a szegínysígnél a lakadalomba vittík a kést, kanalat. A ~ háromszor hívogatott, gazdagabb házaknál a segédjével, a szegényebb házakhoz egymaga ment. A se- géd gúnyneve → kutyaütő, célzás arra, hogy neki kellett távol tartani a mesterétől a cívis porták hatalmas komondorait és kuvaszait. (Más emlékezések szerint azonban a kézfogóra a kézbeadott névsor szerint hívogatott, de még dísz nélkül járta végig a meghívandókat.) A kézfogó után a ~ mutatta be a menyasszonyt a vőlegény rokonságának, és ő adta meg a jelt a táncra, a kézfogó utáni szombaton ugyancsak a ~ vezette a jegyespárt a paphoz feliratkozni. – B/ A ~ igazi tevékenysége a házasságkötéshez és főképpen az ezzel járó → lakodalomhoz kapcsolódott. Háromszor hívogatott erre is, ez volt az előírás, különben a meghívás csak üres formaság maradt. A 19. században a ~ már nem járt gyalog, hanem kocsin, másként nem győzte volna a szétterült várost kerülni. Előfordult, hogy a ~ egyszerre két lakodalomba hívogatott, ilyenkor két selyemkendőt viselt a mellén, egyiket balról, a másikat jobbról. A régi egyházi esküvőnél a ~ állította a pap elé a párt, az ő kötelessége volt vigyázni arra, hogy „haszontalan emberek” őket a templomhoz el ne kísérjék, bort oda vinni ne merjenek, az esketés idején csapszékekbe ne menjenek. A tanács egy időben meg is tiltotta, hogy az esketéseken a ~en kívül más, mint a „bizonyságnak okáért jelen lenni
vadborsó szükséges néhány becsületes ember” részt vegyen. Ez a szigorú rendelkezés idővel enyhült, de az esküvőre a templomba még a 19. század elején is külön csapatban mentek a férfiak és a nők, ezeket a ~ vezette. Csak később, a 19. század második felében jöttek divatba a hosszú kocsisoros, nyoszolyólányos nagy esküvők, még inkább nehezítve a ~ dolgát, hiszen a menet rendezése is az ő feladata lett. Pedig amúgy is volt elég dolga, hiszen egy nagy esküvő és lakodalom sima lefolyását biztosítani nem kis feladatot jelentett. Esküvő után, ami régebben délelőtt ment végbe, a vőlegényes háznál a ~ intézett áldást kívánó, ünnepélyes beszédet az ifjú párhoz, majd este megkezdődött az igazi munkája a lakodalomban, ahol nagy tapintatot kívánt a ~től az ültetés rendjének megállapítása, hiszen a cívis társadalomban igen mereven vették a rangsort. A ~ tiszte volt a borról, az evőeszközökről való gondoskodás is; tudta, hány személyre mennyit kell főzni, mennyi ital, kenyér fogy el. Ő vezette be az egyes ételfogásokat, a debreceni hites ~ nem verselt, hanem anekdotázott, legfeljebb kötött mondókái hangzottak el verses formában. A kérő násznagynak az ifjú párra mondott felköszöntője után a ~ köszöntötte a kérő násznagyot, majd ő indította meg a táncot a menyasszonnyal, a menyasszonytánc hagyományos nótájára: Kisangyalom, de jól házasodtál,/ Százforintos kisjányra találtál./Mert a jánynak száz forint az árra,/A legénynek három krajcár száza.− A debreceni lakodalomban nem volt eladóṷ a menyaszszony, vagyis a → menyasszonytánc nem
393
vadfogás és vadászat
járt pénzbeli megváltással – az ajándékot már előre elküldték −, így a menyaszszonyt a ~ az ifjú férjnek adta át, ő pedig a menyasszony asszonyrokonait vitte táncba, vigyázva, hogy senki közülük ki ne maradjon. A táncos párok összehozását is a ~ intézte, és mivel hivatásából folyóan ismerte mindenki személyi viszonyait és körülményeit, egy-egy kis kajánkodó tréfát is megengedett magának a párosításnál. Effajta huncutságait a beavatottak elismerően méltányolták. Fontos teendője volt a cigánybanda dirigálása, de ő gondoskodott a cigányokról, ő szedte össze a vendégektől a zenészeknek szánt ajándékpénzt is. Általában a ~ kötelessége volt vigyázni arra, hogy a lakodalom vidám hangulatban, de lerészegedés, kötekedés, durva beszéd nélkül, tisztes keretek között menjen végbe. Sok múlt tehát a ~ egyéniségén, mert a kedélyesség mellett nagyfokú tapintatának is lennie kellett, ezért is becsülték a jó ~t, a legtöbb közülük valódi népszerűségnek ör- vendett. A nagy lakodalmak kora azonban a 20. században lejárt, és vele a ~ek virágkora is véget ért. Az első világháború után egy darabig még boldogultak, de aztán elsodorta őket a megváltozott korszellem. Az utolsó céhbeli ~ 1964-ben halt meg. Az utóbbi időben azonban vendégforgalmi szempontból (is) törekszenek a ~kedés hagyományának felélesztésére, ápolására. A Csapókertben utca van elnevezve róluk (Vőfély utca). L. még: hívogatóvőfély vőfélybot vőÝfíbot, vőÝfíjbot fn Kendőkkel, szalagokkal, virágokkal feldíszített bot, a → vőfély jelvénye, amelyet
vadborsó különösen akkor hord magánál, amikor a lakodalmas ház, a család hivatalos képviseletében jár el. A ~ot a lakodalmas háznál díszítik fel. A → násznép meghívása alkalmával a meghívást elfogadók ezt gyakran további dísznek (szalag, kendő) a ~ra kötésével adják a meghívó család tudtára. vőfélyeskedik vőfijeskedik i → Lakodalomban gyakran tölti be a → vőfélyi tisztet, vőfélykedik. vőfélykendő vőÝfíjkendőÝ fn Selyemkendő, amelyet (a gomblyukba tűzve) a → vőfély visel, amikor a vendégeket hívja. Ha egyszerre két → lakodalomba is hívogatott, erre utaló jelként a bal és jobb gomblyukában is volt ~. Vőfély utca: → vőfély vőfélyvers vőÝfíjvers fn 1. A → lakodalom előtt és a lakodalomban a → vőfély által elmondott alkalmi vers, rigmus. A népi vers alkalmi változata, a vőfély által elszavalt, a lakodalmi ünnepségsorozat fontosabb mozzanataihoz kapcsolódó kötött formájú vers. A vő fély nem alkotója, csak előadója a ~eknek, a helyzethez illő módosításokat azonban ő végzi el. Szerzői hajdan iskolamesterek, diákok, (falusi) néptanítók, kántorok és népi verselők, vőfélykedő parasztok voltak. A hosszú, terjengős szövegek verselése legtöbb esetben gyenge, a rímek erőltetettek, a versszak rendszerint hiányzik, formailag a verses szerelmi levélhez hasonlítanak. Csoportosításuk: vendéghívás, a menyasszony búcsúztatása, beköszöntés, a fogások tréfás bejelentése, a menyasszonytánc indítása, berekesztés. 2. Anekdota, anek-
394
vadfogás és vadászat
dotafűzér, sikamlós történetek, amelyekkel a vőfély szórakoztatja a vendégeket a lakodalomban. vőfény, vőfi, vőfíj,vőfíny: → vőfély vőlegény vőÝlegíny fn Más nevei: jövendőÝbeli, körülírással: jövendőÝbeli vőÝlegíny. → Házasságra lépő férfi, általában legény, az → eljegyzéstől a házasságkötésig, a paraszti gyakorlatban elsősorban a házasságkötés (→ lakodalom) napján. A házasságkötés szokáskörének egyik főszereplője, és mint ilyen, annak egész folyamán különös tiszteletben részesül. vőlegényes ház vőÝlegínyes ház: Az a ház, ahol a → vőlegény lakik a szüleivel. vőlegénysurc vőÝlegínysurc fn Ünnepi kötény, amelyen horgolt, subrikált díszítmény, széles selyemrojt, több (arany-, ezüst-, réz)csipke, → ragyogó volt. völgy vőÝgy fn 1. Az utolsó keskeny földsáv felszántásakor keletkezett mélyedés. 2. Kelés közepe. VőÝgye van a kelísnek, amikor kinyomják belőÝle a gennyet. völgyes vőÝgyes mn Mélyebben fekvő 〈terület〉. Völgyes: → halászat a hortobágyi vizeken vörhenyeg ~ fn Skarlát, gyermekbetegség, vörheny. L. még: népi betegségnevek vörhenyeges: → vörhenyes vörhenyes ~ mn Régies alakváltozata: vörhenyeges. 1. Vörhenyben szenvedő; skarlátos. 2. Vöröses színű. 3. Házi-
vadborsó állat (szarvasmarha) színének jelölésére. 4. Vöröses árnyalatú 〈szőlőfürt〉. vörhenyes veres hasú ~: Lószínnév. L. még: lótenyésztés vörös: → veres Vöröshadsereg útja: → Piac utca, utcák−utcanevek vöröshagyma: → vereshagyma vörös vércse: → veres vércse Vulkántelep ~ tn − A 19. századtól épült ki a → Tócó nyugati oldalán. L. még: utcák−utcanevek vulnera: → gunera V-vágás Vé-vágás fn → Szőrmekikészítés egyik műveleteként: egyszerű → eresztés, amely a farrésztől indul ki, és egyenes vonalban halad az oldalak felé. Wesselényi lakótelep tn A Belvárosba ékelődő modern lakótelep. Az 1990es években épült. Wesselényi utca Veselényi ucca tn Az Attila tértől a Petőfi térig húzódó utca. L. még: Debrecen gazdasága és társadalma Wolaffkatelep: → József Attila-telep
395
vadfogás és vadászat
Z
zab ~ fn – A/ Avena sativa. Fontos takarmány- és tápláléknövényünk, jól bírja a nedves, hideg éghajlatot. Részei: a növény hosszú szára; a kalásza, a népnyelv feje, zabfej néven ismeri, benne a szem, a zabszem. A ~ot a hegyvidékeken (Erdély, Felföld) táplálékként (kása, pépes ételek) fogyasztották, sőt a tótok ’szlovákok’ kenyeret (zabkenyér) is sütöttek belőle. A cívis gazdaságok is leginkább a lovak abraktakarmányaként hasznosították/hasznosítják (zabol, zabló). A múlt század első évtizedeiben a kanadai ~ot, szibériai ~ot és a fekete ~ot termesztették. A bükkönnyel kevert ~ a tejelő tehenek kiváló takarmánya (bükkönyöszab v. zabosbükköny). Erdőn-mezőn terem a ritka kalászú cigányzab. – B/ A ~hoz több népi tapasztalat, megfigyelés kapcsolódik: A ~ot párás időben kell aratni, mert száraz időben elrepülnek, elszállnak a kalászából a szemek. A ~ aratásakor az aratóknak már nem járt a díli álom ’déli pihenő’, mert ilyenkor már rövidebbek a nappalok. Ha a zabkeresztre száll a gólya, ez azt jelzi, hogy vége a nyárnak, hamarosan költöznek a gólyák. − Frazémákban is előfordul. Szóáshasonlat: Összevissza, mint ~ a zsákba: tréfás válasz a Hogy vagy? kérdésre: sehogy, lehetnék jobban is.
Szólás: Elmehet ~ot hegyezni: mehet, ahová akar. Más változatban: Elmehecc Kukutyinba ~ot hegyezni. Megitta a kocsis a ~ árát: mondják, ha soványak a lovai. Szúrja a ~ a seggit: ló jó erőben van, ficánkol. Közmondás: A csikóṷnak ~ az annya: a csikónak a legjobb abrak a ~. Lú elli a csikóṷt, de ~ az annya: az abrak táplálja leginkább a lovat, a csikót. L. még: zablóger; a fogalmak szócikkeit is! zabfej ~ fn Köznyelvi neve: zabkalász. A → zab kalászos része. zabigyerek ~ fn Más megnevezései: fattyú, fattyúgyerek, orozva kőÝtt (gyerek), szemétdombon szedett (gyerek), szeméten szedett (gyerek), szerelemgyerek. Ez utóbbi szépítő célzatú, hivatalos jellegűnek tekintett elnevezés. Házasságon kívül született, törvénytelen gyermek. Az ilyen gyerek sorsa a szigorú erkölcsi normák szerint élő cívis társadalomban (is) rendkívül nehéz volt, mert csak az anya nevelte, az apa legtöbbször tudni sem akart róla, tartásához, neveltetéséhez legfeljebb bíróilag megállapított tartásdíjjal járult hozzá, származásának körülményeit magánéletében, munkahelyén éreztették vele. Ha az anya körülményei nem tették lehetővé nevelését, állami gondozásba került (lelencgyerek
zabkalász /lelenc, újabban: állami gyerek). Idős cívisek szerint a régi időkben csak elvétve fordult elő, hogy házasságon kívüli kapcsolatból gyermek született. zabkalász: → zabfej zabkenyér zabkenyír fn Zabból sütött → kenyér. A cívisek szerint régen a tótok ’szlovákok’ ettek sok zabkenyeret. zabkereszt ~ fn Learatott és kévékbe kötött → zabból összerakott → kereszt. A népi megfigyelés szerint, ha a ~re szállt a gólya, azt jelentette, hogy vége a nyárnak, hamarosan mennek a gólyák. Lőrinc-nap (augusztus 10.) táján mennek a gólyák. zabkéve zabkíve fn Learatott zabból kötött → kéve. zabla: → zabola zabló zablóṷ fn 1. Másik neve: → nyári jászol. Lovak nyári etető vályúja, amelyik mellé két oldalról lehet kötni a lovakat, → szembejászol. Minden tanyában, a tanya árnyékos helyén, az akácfák alatt volt ~. Nyáron a ~ra kötötték a lovakat. 2. Deszkavályú, amelyből az istállóban esznek a lovak. 3. Fatörzsből fűrészelt, korongkereken mozgatható deszkavályú, amelyből az udvaron nyáron esznek a lovak. zablóger zablóṷger fn A lógernek az a része, ahol a zabasztagok álltak. A lógerben egymás közelében, de elkülönülve állt a búzalóger, árpalóger, rozslóger és a ~. L. még: a fogalmak szócikkeit is! zabol ~ i 1. Állatot zabbal etet. 2. Állat zabot eszik. − Igekötővel: → megzabol
396
zaboláz
zabola ~ fn Köznyelvi alakja: zabla. Kettő v. négy karikával ellátott ujjnyi vastag és kb. 18 cm hosszú gömbölyű, egy darabból álló v. csuklósan illeszkedő két darabból álló vaseszköz, amit a → kantárra csatolva a ló szájába tesznek, hogy a lovat a → gyeplő segítségével irányítani tudják. Névvel jelölt részei, tartozékai: zabolapálca, zabolavas, zabola csatoló szíj, zabolakarika, zabolapecek. Többféle változata van: legegyszerűbb az egytagú, kétkarikás gömbölyű vas, fejlettebb az ún. törött v. hólyagos ~, ennek két- és négykarikás változata van. A cívis népnyelvben külön névvel illetett típusai: a feszítőzabola, a csuklós zabola/karikás zabola és a németzabola. A forrásokban cigányzabola, parádés zabola, törött zabola feszítő ágakkal néven említett fajtákra nincs saját adatom. L. még: csikózabola; a fogalmak szócikkeit is! zabolacsatoló szíj zabolacsatolóṷ szíj: A → zabolát a kantárhoz rögzítő szíj. zabolakarika ~ fn Az a karika a → zabolán, amelybe a kantárszárat fűzik. zabolapálca zabolapálca fn A → zabola része: vasból készült pálcikák, amelyet a ló szájába tesznek. zabolapecek ~ fn Kantárszár. zabolás ~ fn Katonaságnál a lovak etetésének ideje. zabolás szájú ~: Kipállott szájú 〈személy〉. zabolavas ~ fn A → zabolapálcához forrasztott vas alkatrész. zaboláz ~ i Zabláz. Be van ~va: be van fogatolva, meg van kötve. Igekötős
zabkalász alakjai. → bezaboláz, felzaboláz, kizaboláz. zabosbükköny ~ fn Zabbal kevert → bükköny mint takarmány. zabpelyva zabpéva fn → Zab cséplésekor keletkező → pelyva. zabszalma ~ fn A kicsépelt → zabkéve → szalmája. zabszem ~ fn A → zab hosszúkás termése. Szólás: Zabszem van a fenekibe: folyton izeg-mozog, jön-megy. Nem férne a seggibe egy ~: meg van ijedve. zabszemöltés zabszemőÝtís fn Kézimunkánál: nagy, ritkás öltés, ún. huroköltés. zabtészta zabtíszta fn Zabszem alakú, tojásos levestészta. L. még: cívis konyha zacskó zsacskóṷ fn – A/ Kis zsák, tasak. A cívis háztartásban használt fajtáit régebben jó minőségű fehér vászonból varrták. Ilyen anyagból készült pl. az összehúzható, felakasztható → tésztászacskó, amelyben a levestésztát, lebbencstésztát tartották. Ilyenben vitték a levestésztát a tanyán élő alkalmazottaknak is. Az ő ellátásukat segítette a kisebb, de erősebb → szalonnászacskó, az ennél is kisebb és finom vászonból készített kásászacskó és a legkisebb sószacskó is. A háztartásban a kenyér tárolására szolgált a kenyereszacskó, a nagyobb méretű kovászoszacskóban a megszárított, összemorzsolt kovászt tartották, a túró tárolására való volt a túrószacskó. – B/ A ~k másik használati köre a pipás férfiakhoz, főként pásztorokhoz köthető. A gyakran sallanggal és hímzéssel díszített dohányzacskó fontos kel-
397
zaboláz
lék volt. A szenvedélyes pipás ember nagy becsben tartotta, sosem vált meg tőle, így érthető, hogy halála után még a koporsóba is mellé helyezték. Általában disznóhólyagból készült, de csinálhatták a kos herezacskójából (kostökzacskó) és a szarvasmarha szívburkából (szívhólyagzacskó), a szegények pedig elhasznált női harisnya szárából (lábszárkostök). L. még: a fogalmak szócikkeit is! zacskós vízkór zacskóṷs vízkóṷr: (rég) Egy betegségfajta. L. még: népi betegségnevek Zádor-híd ~ tn A → Hortobágy folyó egyik hídja volt, 1806-ban épült. Az 1838. évi árvíz elmosta, maradványa 5 lyukú. Ma műemlék. zaftoshús ~ fn Kissé kövéres marhahús. zajdál ~ i Hangoskodva mulat. zajog ~ i Zajong. Ne ~jatok mán! zálog ~ fn 1. Kár megtérítésének biztosítékául a kár okozójától lefoglalt dolog. A cívis szokásjog szerint, ha lopáson, károkozáson tetten értek vkit, akkor elvették tőle azt a tárgyat, amivel a tettet elkövette, pl. a fatolvajtól elvették a fejszét. Így bizonyították, hogy elkövette a törvénytelenséget. A tilosba tévedő v. tilosban legeltetett állatot behajtották a → bitangistállóba, és a kár megfizetéséig ott tartották. Pl. a letört tengericsöveket megszámolták, és a kár okozója köteles volt ugyanannyit visszaadni a károsultnak. 2. A → zálogosdiban szereplő tárgy. L. még: cívis jogszokások zálogosdi ~ fn Főként a városi ifjúság kedvelt társasjátéka, melyben a hibát elkövető játékosoknak később kiváltandó → zálogot kell adniuk. Aki játék
zabkalász közben elneveti magát, tiltott szóval válaszol, meggondolatlan mozdulatot tesz, v. a feltett kérdésre nem tud azonnal válaszolni, apró személyes tárgyat, zálogot ad a szedőnek, aki kalapba v. sapkába gyűjti össze azokat. A játék második része a zálogkiváltás. A zálogszedő felteszi a kérdést: Mit érdemel az a bűnös, akinek a záloga a kezemben van? A bíró mókás büntető mozdulatokat végeztet, énekeltet, fiút leánnyal v. leányt fiúval megcsókoltat stb. Aki nem tudja v. nem akarja végrehajtani a bíró ítéletét, záloga szigorítottba kerül. L. még: gyermekjátékok Zám ~ tn A → Hortobágy része. Évszázadokkal korábban monostor és kis falu volt ezen a háton az Árkus csatorna közelében. Évszázadokig Debrecen pusztája volt. Maradványait Zoltai Lajos tárta fel. Zámi-fok: → fok Zámi-templomdomb: → hortobágyi őshalmok *Zámmonostora: → Hortobágy *Zamoyon: → Hortobágy záp ∼ fn 1. A szekéroldal alsó és felső rúdját, → bélfáit egymáshoz kötő egy-egy bordafa, keresztléc: → oldalzáp. 2. A saroglya keresztfája, foka, → saroglyazáp. A saroglyának három ~ja van. zápfog ~ fn A hátsó → fogak egyike. Szólás: A ~amra is kevís: ennivaló olyan kevés, hogy még az éhemet se tudom vele csillapítani. záporeső záporesőÝ fn Zápor. Szóláshasonlat: Úgy hull, mint a záporesőÝ:
398
zaboláz
pl. szitok sűrűn hull. Úgy sír, mint a záporesőÝ: keservesen sír. záptojás ~ fn Másik neve: feketezáp. Nem csíraképes, romlott, büdös szagú tojás. A feketezápnak fertelmes szaga van. Szóláshasonlat: Büdös, mint a ~: vmi nagyon büdös. zár ~ fn A → kapun nagy, a lakáson kisebb volt. zargat ~ i Nem hagy neki békét, zaklat, sürget. záróbál záróṷbál fn A → tánciskolát záró báli mulatság. zártsérv ~ fn A → sérv egyik fajtája. L. még: népi betegségnevek zavarász ~ i Tartósan v. ismételten kerget, űz vkit, vmit. Ne ~d a kissebbet! zavaró: → meszeszavaróṷ zavart ~ mn Bomlott, háborodott. zégrác ~ fn → Kárpitosmesterségben fűféle tömőanyag. zehernyés ~ mn Veszekedős, kötekedő, akadékoskodó. zejmli zájmli fn A ruhába idegen anyagból bevarrt díszítés. zeke ∼ fn Zsinóros, testhez álló, farig érő, vitézkötéses gombolású kiskabát. A → szűrnél kisebb, szerényebb kabátféle. Szürke, szürkés v. vöröses barna, fekete v. fehér színű posztóból készült. Dereka a szűrhöz hasonlóan egyetlen hosszanti darabból áll, amely a vállaknál varrás nélkül fordul. Lefelé kissé szélesedő oldaltoldásának neve pálha és aszaj, mint a szűrnél, és az ujja betoldása is a szűrre és a régies magyar paraszti ingekre jellemző. Ritkán csukja is tartozott hozzá. Hasonló (v. ugyanazt jelölő) fogalmak, olyan kisebb szűr ruhák, mint a condra,
zabkalász dakugomboló, daróc, kankó, kacagány, köpenyeg, mente, szokmány. L. még: cívis férfiviselet; a fogalmak szócikkeit is! *Zelemér tn Debrecentől kb. 15 kmre található a ma már nem létező ~ falu és templomának romjai. Hajdan virágzó falu lehetett, templomát (és a falut) a törökök rombolták le. Területe Hajdúböszörményhez tartozik. zeller ~ fn 1. Gyökeréért és leveléért termesztett, erős illatú konyhakerti növény. 2. Zellergyökér. zenedíj ~ fn A bálok, mulatságok alkalmával a felfogadott zenekarnak fizetett pénzösszeg. zeneszerszám ~ fn Hangszer. zeng: → dörög zengő zengőÝ mn A harang hangjához hasonló 〈kolomphang〉. zenkli ~ fn Kúp alakú hegyes függő. L. még: kőműves zigzug ~ fn Zegzug. Ismertem az erdőÝnek minden zigit-zugát. zivatar ~ fn Régies neve: égiháború. Villámlással, dörgéssel és rendszerint záporesővel, széllel járó heves légköri jelenség. L. még: időjárás zivatarfelhő zivatarfelhőÝ fn Alul hegy alakú gomolyokból álló, nagy tömegű, sötét → felhő. L. még: zivatar zizmál ~ i Összekuszál, összevissza forgat. zizmált ~ mn Alakváltozata: zizmás. Lazán rakott 〈boglya, kazal〉. zizmás: → zizmált zóda: → szóda zódány: → szódány zohorál ~ i Pöröl, veszekedik, dohog, zsörtölődik.
399
zaboláz
zok ~ mn 1. Túlzottan megkelt és emiatt összeesett 〈kenyértészta〉. Kenyérsütéskor előfordul, hogy a → szakajtókosárban túlkél a kenyértészta, emiatt összeesik, ~ lesz. 2. Agyagos föld a sok esőzés miatt összetapad, keménnyé, ragacsossá válik, kiszáradva a felszíne megrepedezik, cserepes lesz, → megzokul. Zoltán-fenék: → hortobágyi helynevek és helynévtípusok Zoltán János kútja: → gulyakút, kút zónatávolság zóṷnatávolság fn → Rézműveseknél az öntőszekrénybe került tárgyak közötti hézag, ami ahhoz kell, hogy a tárgyak körül ne forrósodjon nagyon fel a homok. zongoramester ~ fn Zongora készítésével és javításával foglalkozó iparos. zöcsköl ~ i 1. Ételt az edényben rázogat. 2. Gyümölcsöt rázással összetör. zöcskölődik zöcskölőÝdik i Étel az edényben stb. rázódik. zöcskös ~ mn Összerázott, összetört, levet eresztett 〈gyümölcs〉. zöcsögtet ~ i Tejfelt vajjá bádogedényben összeráz. L. még: vaj és vajkészítés zöld zőÝd mn Színnév. A cívis népnyelvben (is) előforduló összetételei: a libazöld a sárgászöld szín neve, a télizöld jelentése örökzöld, ill. egy télen is zöldülő bokorféle, puszpáng. Érdekes nyelvi alakulat a lelkemzöld, amely a lelkemszotty, lelkemszottya, esetleg a lelkemadta mintájára keletkezett, jelentése gúnyos mellékértelemmel ’lelkem’.− Szerepel kifejezésben: ZőÝd- re feketít húz/kapál: nem kapálja fel ren- desen,
zabkalász csak földet húz rá, alatta ott a gaz. Szóláshasonlatban: Ojan, mint a rézgálic, kíket mutat, zőÝdet fest: kétszínű, másképpen cselekszik, mint ahogyan beszél. Gúnyos megszólításban: LelkemzőÝd, kibe kedvem sose tőÝtt!: te drágalátos mákvirág! Zöldág: → hortobágyi csárdák zöldár zőÝdár fn Alakváltozata: zőÝdárja. Folyó késő tavaszi v. kora nyári áradása, árvize. zöldárja: → zöldár Zöld Balogh: → cívis ragadványnevek zöldbéka zőÝdbíka fn Levelibéka. L. még: béka zöldbimbós zőÝdbimbóṷs mn Őszibarackfa metszésével kapcsolatban: bimbózó állapotban levő. Az őszibarackfát akkor kell metszeni, amikor ~, azaz amikor a bimbó kezd rózsaszínű lenni. L. még: barack zölddugvány zőÝddugvány fn Faág élő csúcsából készített szaporító anyag. zöld hályog zőÝd hájog: A látóidegek károsodása. Oka a → szem belső nyomásának emelkedése. Nem gyógyítható, de kezelhető betegség. zöldharkály zőÝdharkáj fn Másik neve: erdei csikóṷ. L. még: Hortobágy állatvilága zöldhernyó: → pöszméte zöldhideg zőÝdhideg fn → Májusi fagy. zöldkas zőÝdkas fn Hántolatlan veszszőből, munkavégzésre használt → szekérkas.
400
zaboláz
zöld-kék zőÝd-kík mn − Szólás: ZőÝdre-kíkre verte: úgy megverte, hogy kék-zöld foltok lettek a testén. zöldoltás zőÝdóṷtás fn Gyümölcsösben: → májusban történő oltás. Ebből készül a pótlás. L. még: gyümölcstermesztés zöldpaszuly zőÝdpaszuj fn Némely babfajta zöld v. halványsárga, zsenge hüvelye a benne levő terméssel együtt. zöldpaszulyleves zőÝdpaszujleves fn A → cívis konyha gyakran főzött zöldséglevese. Kétféle készítési módjáról tudnak: a) A zöldbabhoz húst nem tesznek, csak hagymát, kevés sót, és amikor megfő, cukrot is. b) A zöldbab (vajbab) két végét lecsípik, 2−3 darabra törik, jól megmossák, vizet tesznek fel neki, v. ha disznóhússal főzik, kiszedik a húst, és a levében megfőzik. Jó piros → rántással, vékony karikákra vágott vereshagymával megkészítik, ecetet töltenek rá. Kihűlve v. disznóhússal a legjobb. L. még: leves zöldségeskofa zőÝccsígeskofa fn Levesbe való zöldségek: sárgarépa, petrezselyem, karalábé stb., vmint uborka, paradicsom, paprika, káposzta és más zöldségféle árusításával foglalkozó → kofa. zöldségpiac zőÝccsígpiac fn A múlt század első felében a Rákóczi utca jobb oldalán volt a ~, amelyet a környékbeli falvak és a szintén sok zöldséget termelő debreceni Libakert látott el friss áruval. Vasárnap csak 10 óráig lehetett a piac területére bemenni. zöldsúly zőÝdsúj fn → Tímároknál a nyersbőrnek lenyúzása után azonnal lemért súlya.
zabkalász zöldtakarmány zőÝdtakarmány fn Frissen kaszált, vágott takarmány, fű, lucerna stb. zöldtrágya zőÝdtrágya fn Némely gazdasági növénynek (pl. a → zabosbükkönynek, lucernának, lóherének), különösen a csillagfürtnek zöld állapotban szántással a földbe juttatott tömege, ill. földbe szántott gyom. Célja a talajerő javítása. zöldtrágyázás zőÝdtrágyázás fn A föld termőerejének → zöldtrágyával történő javítása. zöldtücsök zőÝdtücsök fn Nagy, zöld → szöcske. zöldvásár zőÝdvásár fn Félreeső helyen, ill. a Hortobágyon titokban folytatott adásvétel, → vásár. Nem a vásárbíróság felügyeletével zajlott, résztvevői gyanús eredetű jószágokkal is kereskedtek. L. még: betyárvásár, hídivásár zömök ~ mn Magasságához, ill. hosszához képest alacsony, ill. rövid és vastag, → sűrű. Szarvasmarha (üsző), ló termetére vonatkozó minősítés. L. még: lótenyésztés zörgő zürgőÝ fn Madárfogó csapda billenő tetején levő, jeladásul szolgáló kis csengő. L. még: pergő zörgős kampó zörgőÝs kampóṷ: Olyan → kampó, amelynek a → kunkorékján fémkígyó van. Az erre tett kis fémkarika zörgő hangot ad. zörög ~ i Zörög az ég: mennydörög. zubog ~ i Víz forr. zubogtat ~ i Vizet erősen forral. zuboly zuboj fn → Szövőszék elülső, ill. hátulsó hengere.
401
zaboláz
zug ~ fn Szűk, rövid utca, zsákutca. Egy följegyzés szerint: Ha a ~tól irtózott a cívis, a város alján elterülő újsort meg egészen megvetette. L. még: újsor zúgattyú ~ fn 1. Vékony deszkalap, pl. vonalzó v. zsindely, amely ha egy zsinegnél fogva a levegőben forgatják, zúgó hangot ad. 2. Vmilyen kisebb, kerek v. gömbölyű tárgy, pl. gomb v. korong, amely ha a rajta áthúzott cérnán, zsinóron pörgetik, majd húzogatják, zúgó hangot ad. zugfőzde zugfőÝzde fn Az államnak be nem jelentett, titokban működő szeszfőzde. A ~´kben általában télen éjszaka v. zimankós időben dolgoztak, és különösen hét végén, amikor a → fináncok pihentek. L. még: pálinkafőzés zugkan ~ fn Kistenyésztő engedély nélkül tartott tenyészkanja. L. még: disznó *Zúgó-gát folyása: → Haláp zugvásár ~ fn A vámpénz-fizetés elkerülése céljából tartott tiltott → vásár, amelyen lopott jószágok is gazdát cseréltek. L. még: hídivásár zuhanyfülke ~ fn Zuhanyozásra használt, dongából készült kabin. zuháré ~ fn Nagy zápor. zupa ~ fn 1. → köménymagleves. 2. Reggelire adott rántott leves. Régen a katonáknak adtak ~´t. zupás ~ mn Továbbszolgáló 〈altiszt〉. Szóláshasonlat: Ojan, mint egy ~ őÝrmester: gorombán hatalmaskodó. zupás őrmester: → zupás zutty ~ msz Hangutánzó szó. Nagyobb test puffanó esésekor mondják. Zutty bele az ágyba.
zabkalász zúz ~ fn (rég) Zúzmara. zúza ~, zuzza fn Zúzógyomor, ill. baromfinak ez a része mint étel. Szókapcsolatokban emberi indulatok kifejezésének jelképe: gonosz/hamis a ~´ja: gonosz, hamis ember; eszem a zuzzádat!: kisgyermeknek mondva: annyira szeretlek, majd megeszlek. zúzókád zúzóṷkád fn A szőlő sajtolására használatos → kád. L. még: csömöszöl, szőlőpréselés zúzottas ~ fn Az agyag nyúlékonyságát elősegítő anyag, amely mázatlan cserepek porrá törésekor keletkezik. zuzza: → zúza zübörög ~ i Pl. gyomor morgásra emlékeztető hangot ad, zuborog. zürgő: → zörgő
402
zaboláz
Zs
zsacskó: → zacskó zsák ~ fn – A/ Kenderből, lenből, jutából, papírból, műanyagból stb. készült, hosszúkás, egyik végén nyitott, hordozható alkalmatosság szemes, darabos, porszerű stb. anyagok tartására, ill. az a mennyiség, amennyi ebbe belefér. Részei: szája, oldala-hossza és feneke, ill. a bekötésére szolgáló zsákmadzag. Évszázadokon át az általánosan használt ~ a kender rostfonalából házilag szőtt és varrt vászonzsák, asszonyszőtte zsák volt. A ~nak a cívis gazdaságokban is több fajtáját ismerték. Jobb módú fogatos gazdák nevük monogramját is az oldalára festették. Anyaga alapján lett elnevezve a csalánzsák, amely csalánrostból készült durva szövésű, széles ~; szövési módjára utal a kétnyüstös zsák, négynyüstös zsák elnevezés. A benne tárolt termék alapján van krumpliszsák /kolompéroszsák, ez bő szájú ~; a liszteszsák finom szövésű ~. Felhasználása szerint van még szőlőtaposózsák/borzsák, amelybe a leszedett szőlőt a taposókádba teszik, és kitapossák; a nyomózsák kisméretű ~, ~ocska, a mézeskalácsosok használják a kemény hab kinyomására. A papzsák nagyobb méretű, durva szövésű, bő szájú ~. Mértéke/mérete szerint 3 fajtája van: a vékászsákba
kb. 110 kg, a parasztzsákba kb. 80 kg, a zsidózsákba kb. 65 kg búza tehető. Ez utóbbi ~ jutavászonból készült, iparilag állították elő, és az első világháború idején terjedt el. Az iparilag készült papírzsákot papírfonalból szőtték, papírból ragasztották. 1950 után terjedtek el a különböző műanyagból készült ~ok (pl. postászsák). – B/ A szó utótagként több összetételben szerepel. A karzsák v. karmantyú a kéz melegen tartására, rendszerint szőrméből készült, két végén nyitott, hengeres ruhadarab. Az esőzsák az alacsonyan lógó, ~hoz hasonló alakú esőfelhő népi neve. Névátvitel eredménye a méregzsák és a durva szarzsák összetett szó. Mindkettőt a mérgeskedő, toporzékoló kisgyerekre mondják. – C/ A fogalom frazémákban is előfordul. Tréfás figyelmeztetésben: Zsákba, finánc!: rejtsd el a dohányt (, mert jön a finánc)! Kisgyereknek mondott tréfás siettetésként: In- dúj, dinnye, lóṷdúj ~ (, jön a török, majd levág)! Szóláshasonlatban: Összevissza, mint zab a ~ba: tréfás válasz a Hogy vagy? kérdésre: sehogy, lehetnék jobban is. Feszít, mint az üres ~: nevetségesen rátarti, öntelt, büszke. Más változatban: Feszít, mint két csű tengeri egy ~ba. Eldűlt, mint a ~: magatehetetlenül elesett. Ojat esett, mint egy ~: nagyot
zsákkölcsönzés esett. Összeesett, mint az üres ~: erőtlenül összerogyott. Bű, mint a pap~/pap ~ja: nagyon sok fér bele. Telhetetlen /Feneketlen, mint a pap~/pap ~ja: kielégíthetetlen, telhetetlen emberre mondják. Szólásokban: Majd elválik, hány ~/~kal telik: a) terményre vonatkoztatva: majd meglátjuk, mennyi lesz a termés. b) meglátjuk, mennyire telik az erejéből. c) majd kiderül, mennyit tud megvalósítani a fenyegetéséből. Vóṷtam ~ba: szorult helyzetben voltam. Vóṷtam én mán ~ba: sok mindenen átestem, már sokat tapasztaltam. Van most ~ba, annak is a csúcsába: bajba keveredett, nem tud szabadulni a szorult helyzetből. Közmondásban: Megtanájja/Megleli ~ a fóṷttyát: mindenki megtalálja a hozzá illő élettársat, barátot. Más változatban: Megtanájja/Megleli ~ a fóṷttyát, ecetes kanta /hordóṷ dugóṷját. Nem lehet tudni, mi van egy bekötött ~ba: várandós asszonynak fia v. lánya lesz-e. Felfér a fóṷt a ~on: a) mindenkinek jól jön egy kis mellékkereset. b) aminek még hasznát vesszük, azt javítsuk meg, ne dobjuk el! Ahun malacot ígírnek, ott ~kal forgolóṷggyál!: ha haszonra van kilátás, légy készen, ragadd meg az alkalmat! Mindenszentek után a búzát hagyd a ~ba!: november eleje után már ne vess, mert nem erősödik meg a kikelt gabona! L. még: a fogalmak szócikkeit is! zsákkölcsönzés zsákkőÝcsönzís fn A sok gabonát termelő cívis gazda rákényszerült, hogy saját terményes zsákjaihoz a → cséplés idejére a cséplőgépnél használt → zsidózsákot vegyen kölcsön. A terméstől függően előfordult, hogy
404
zsákoló
100−200 db zsákra is szükség volt. A gazda általában 1 hétre vette bérbe a jó állapotban levő zsákokat bizonyos pénzösszeg fejében. Ha vmelyik elveszett v. megrongálódott, új árban kellett megfizetnie. Kölcsönzéssel élelmes zsidó kereskedők foglalkoztak. Debrecenben az 1930-as években több zsákkölcsönző volt, a legismertebb a Péterfia utca elején. zsákmadzag zsákmaddzag fn Zsák szájának bekötésére való madzag. zsákol ~ i 1. Zsákokba tölt vmit. 2. → Cséplőgépnél: zsákot hord. 3. → Mézeskalácsos apró mézestésztát zsákkal együtt görget. zsákolás ~ fn 1. Vminek a zsákokba töltése. 2. Zsákok hordása a → cséplőgépnél. zsákoló zsákolóṷ fn Másik neve: zsákos. Rakodómunkás és szállítómunkás, aki zsákba tehető anyagokat hord testi erővel kisebb távolságra v. magasságba. Főként a → cséplőgépnél, ill. a malomban dolgoztak ~k. A cséplőgépnél dolgozó ~ párban dolgozott, a → cséplőbanda tagjaként végezte munkáját. Az üres zsákot felakasztotta a kiömlő termény alá, a tele zsákot feltette a gép mázsájára, majd lemérés után a szekérre rakta. A cséplőgép mázsáján egyszerre 4−5 zsákot lehetett megmérni. A ~ munkájáért → géprészt kapott. A malomban dolgozó ~ a malom alkalmazottja volt: felöntötte a garatba az őrölni vitt terményt, az üres zsákot kirázta, félretette, az őrleménynek szánt zsákokat felakasztotta a kiömlő helyére, a tele zsákokat bekötözte, és a mázsára rakta, ahol lemérték az őrleményt.
zsákkölcsönzés zsákos: → zsákoló zsákvarró cérna zsákvarróṷ cérna: A normál cérnánál vastagabb, a vastag cérnánál vmivel vékonyabb cérna. Főleg zsákvarrásra használták, de az esernyősök is ilyennel varrták meg az esernyő szövetét. zsákvarró tű zsákvarróṷ tű: → Zsák varrására szolgáló nagyobb, erős acéltű. zsalu: → zsalugáter zsalugáter ~, zsalukáter, salukáter fn Röviden: zsalu. Ablak, ajtó külső oldalán szétnyitható párhuzamos lécekből álló elsötétítő berendezés. Általában fából készítették. Rendesen akácgajjakat raktak az ablakba, hogy nyáron ne süssík be a nap, vagy a dupla ablak külsőÝ szárnyait levettík, feltettík hejette a salukátert, elsötíteltík az ablakot. zsalugáteres ablak ~, zsalukáteres /salukáteres ablak: → Zsalugáterrel felszerelt → ablak. Az ilyen ablak Debrecenben is a polgárosodás jele volt, de használata a cívisek körében sem vált általánossá. A szegényebbek és kevésbé igényesek nyáron továbbra is hagyományos módon védekeztek a nap sugarai ellen: akácgallyakat tettek az ablakba. Egy visszaemlékezés szerint főként a tanyai házakon volt zsalugáter, mert az ottani kis ablakokat, ill. a lakókat ily módon is védték az időjárás viszontagságai ellen. zsalukáter: → zsalugáter zsaluzat ~ fn Mintadeszkázat különösen beton készítéséhez. L. még: kőműves Zsálya köz: → Pallag zsámli: → zsámoly
405
zsákoló
zsámoly zsámoj fn Más nevei: sámedli, sámli (zsámli), zsámojszék. Deszkalapokból összeállított ülőke, amelynek 2 széles lábát kötőléc merevíti, és ülőlapján középtájon fogónyílás van kivágva. A parasztságnál csak a 20. század elején szorította ki a → gyalogszéket. A sámedli kedvenc ülőÝheje vóṷt a gyerekeknek. zsámolyszék: → zsámoly zsandár ~ fn (rég) Csendőr. Érdekes jelentéssűrítő szóösszetétel a → hurkazsandár. zsannamanna ~ fn (tréf) Nagyon finom ennivaló. zsarát ~ fn Összetétellel: zsaráttűz. Parázs, zsarátnok. zsaráttűz: → zsarát zseb ~ fn Kabátnak, nadrágnak stb. zacskószerű része. Főleg → zsebkendőt, → zsebbe való kést tartottak benne. Külön névvel jelölt fajtája a → lajbizseb /mellényzseb, a férfiak ebben tartották a ~órát. Szólás: Zsebre vág valamit: jogtalanul megszerez vmit. A nagyon szegény ember Könyökig vájkál a ~ibe. Úgy megijjedtem, hogy egy krajcár se maradt a ~embe: (tréf) a) nagyon megijedtem. b) egyáltalán nem ijedtem meg. zsebbeli: → zsebkendő zsebbeli óra: → zsebóra zsebbevaló: → zsebkendő zsebbe való kés: → zsebkés zsebbe való óra: → zsebóra zsebes ~ fn Zsebtolvaj. Különösen → vásárokban tevékenykedtek. zsebfésű zsebfűsű fn Zsebbe tehető, kisebb méretű → fésű.
zsákkölcsönzés zsebkendő zsebkendőÝ fn Régies alakváltozatai: zsebbevalóṷ, zsebbeli. A hagyományos paraszti használatban csak díszként szolgált. A múlt század elején az idős emberek még úgy mondták, hogy add ide a zsebbevalóṷmat, a zsebbelimet. Külön névvel jelölt fajtája a → gyászzsebkendő. Tréfás elnevezés a → franciazsebkendő, a kisgyerek hátul kilógó ingecskéjét jelölték vele. zsebkés ~ fn Régies nevén szószerkezettel: zsebbe valóṷ kés. Gazdálkodók és pásztorok fontos használati eszköze volt a vásárokban vett, gyakran többfunkciós ~. Egyik változata a → gyíkleső. L. még: kés2 zsebóra zsebóṷra fn Régies alakváltozata szószerkezettel: zsebbe valóṷ óṷra. A férfiak általában → jegyajándékként kapták, hosszú láncon a → lajbizsebben hordták. L. még: óra zsebró zsebróṷ fn Legfinomabb bőrfajta, sevró [?]. zsebrő zsebrőÝ fn Fekélyek, hólyagok a → száj nyálkahártyáján. L. még: népi betegségnevek zsebrős zsebrőÝs mn Fekélyes, hólyagos 〈→ száj〉. zsémbel zsímbel i Jelentéktelen dolgok miatt elégedetlenkedik, zsörtölődik. zsémbelődik zsímbelőÝdik i Folytonosan → zsémbel. zsémbelős zsímbelőÝs mn Zsémbelődő. Főleg férfira mondták. zsemle: → zsemlye zsemlice: → zsendice zsemlye zsemje fn Zsemle. Zsemlyés Papp János: → cívis ragadványnevek
406
zsákoló
zsemlyetarka zsemjetarka mn Világosbarna, foltos 〈→ szarvasmarha〉. zsemlyeveres zsemjeveres mn Sárga színű 〈→ szarvasmarha〉. zsendice ~ fn Ritka ejtésváltozatai: zsendlice, zsemlice. Oltott juhtej felforralt, túrós savója. Ha a felforralt savóban a belőle kicsapódó → zsendicetúrót benne hagyják, ~´t nyernek. Készítése: A juhtejet megszűrik, állni hagyják, fölét leszedik. Egy nagy vasedényben → tőgymelegre felmelegítik, → gyomoroltóval beoltják, → gomolyanyomó zacskókba letöltik, kijön belőle a savó. Ezt újra feltöltik az üstbe, egy pár liter juhtejet töltenek hozzá, oltót tesznek bele, melegítik. Egy leves túrósétel jön létre, ez hidegen finom, bár kissé juhszagú étel, amelyet kenyér v. puliszka nélkül fogyasztanak. Nagyon egészséges eledel, különösen gyenge gyomrú emberek fogyasztják szívesen. A ~´t minden juhsajtot készítő vidéken jól ismerik. Környékünkön általában hortobágyi pásztorok csinálták/csinálják, a fejősnyájak tejfeldolgozással is megbízott pásztorai gyakran ezzel vendégelték meg a nyári legelőre kilátogató gazdákat. A juhászfeleségek piacon is árulták. Nagy fazekakban felkasornyázva rúdon vitték a piacra, a forgalmas helyeken meg-megpihentek. Sokszor fel sem értek, eladták az úton. A házakból kis csuprokkal jöttek és vették. A juhászné kis rézszelővel vágta és mérte. Korábban a debreceni parasztháztartásokban is rendszeresen készítették, ill. fogyasztották.
zsákkölcsönzés zsendicés ~ mn Az oltott juhtej savójának felforralásakor használt 〈fazék, vászondarab〉. zsendicesavó zsendicesavóṷ fn Az oltott juhtej felforralt túrós savójából, a → zsendicéből a túró kiválasztása után visszamaradó üres, értéktelen savó. zsendicetúró zsendicetúróṷ fn Oltott juhtej savójának forralásakor kiváló, édes, túrószerű termék; savós túró. Süteményre, süteménybe, főtt tésztára tették. zsendlice: → zsendice zsendül ~ i 1. Növény fejlődni kezd. Zsendül a búza. 2. Gyerek (hirtelen) nőni kezd. Nekiiramodott a növísnek, ~. − Adatolt igekötős alakjai: → felzsendül, kizsendül, megzsendül. zsendült ~ mn Félig érett 〈gyümölcs〉. zsenge ~ fn 1. Vminek első, korai termése. 2. A kenyír ~je: a kenyér sületlen része. zsengés ~ mn 1. Keletlen, sületlen 〈kenyér〉. → Kenyérsütésnél előforduló hiba: Az ilyen kenyér tésztája nincs jól kidagasztva, és sütéskor sem sütik eléggé át, emiatt ~ a belseje és a héja is. Nem ragadós, csak puhább, és a héja sem kemény. Zsengésen marad: kenyér nem sül jól át. 2. Nedves, nyirkos 〈idő〉. zsennyeg zsenyeg i Nyüzsög. zsibárus ~ fn A → zsibogón árusító kiskereskedő. Mindenfélét lehetett tőle venni. zsibbadt eszű ~: Olyan 〈személy〉, aki nem akar érteni a szóból. zsibi: → zsibogó
407
zsákoló
zsibogó zsibogóṷ fn Nevének becéző változata: zsibi; összetétellel: zsibvásár (zsigvásár); ritkán: óṷcskapiac, óṷcskasor, óṷpiac, óṷsor, rongysor, bolhapiac is. Országosan ismert használtcikk-piac a Vágóhíd utcán a Diószegi út végében. Helyét elég gyakran változtatták. Balogh István szóbeli közlése szerint legelőször a Csokonai-szobor helyén volt, majd a múlt század elején a → Juhszélnél (a mai Dobozi utca bérházainál), innen került át a Mikes Kelemen utcába. Ezt követően az ottani Jézus Szíve katolikus templom megépülése (1936) után telepítették át a mai helyére. (Egyes források szerint egy időben a ~ a lerombolt → István-malom környékén is volt.) A ~on árusították/árusítják hetente két alkalommal a helybeliek a feleslegessé vált holmijaikat, a kereskedők, → zsibvásáros kofák, zsibárusok portékáikat. Az adatközlők szerint Debrecenben nagy divattya vóṷt a zsigvásárnak. A mai ~ mellett homokbánya, ill. sertéshizlalda volt. A közelben állt a város egyik legrégibb kocsmája, a Búfelejtő; néhány éve lebontották. L. még: ószer zsiborog ~ i 1. Testrész sajog, bizsereg. 2. Must pezseg, forr. zsibvásár: → zsibogó zsibvásáros kofa zsigvásáros kofa: Másik neve: óṷcskás A ma is híres debreceni → zsibogó szereplője. zsidó zsidóṷ fn – A/ Főként férfira, fiúra vonatkozó neve: jordán, (idősebb és szakállas) ~ férfi neve: móṷzes, jebuzeus, frazémában: → ponyedrák; ~ fiúé: jakhec, slájmi, körülmetélt férfié, fiúé: mo-nyameccett. Hazánkban a 19.
zsákkölcsönzés század első fele a (falusi) ~ közösségek virágzásának időszaka. A gabona-, dohány-, gyapjú- és bőrkereskedelem a kezükben volt. Az 1867. évi kiegyezés hoz ta meg számukra az egyenjogúságot. Ezt követően a falvak ~ságának jelentős része a városokba áramlott (leginkább a fővárosba), de nagyarányú bevándorlás folyt Galíciából is. – B/ A 19. század végén, 20. század elején a debreceni cívis polgárok leggyakrabban közvetlenül mint házaló kereskedőkkel (→ házaló zsidó), a rongyot, csontot, gubadarabot és más hulladékot felvásárló, kocsiszekérrel járó → batyus zsidókkal/fütyülős zsidókkal, rongykereskedő zsidókkal, ill. vásárokban (pepitaszájú zsidó), → szatócsüzletekben találkoztak velük. Sok gazda ~tól szerezte be a tanyai gazdaság nagyétkű kutyái számára a lóhúst. Vásárokon rámenős → kupecek, jó alkuszok voltak. A ~ kereskedők a nagyszabadság idején bejöhettek a városba, de éjszakára a városon kívül, a → zsidóházban/traktírházban kellett megszállniuk. A gazdasszonyok a ~ boltosoknál voltak gyakori vásárlók, v. a tollkereskedőkkel, libamáj felvásárlókkal kerültek üzleti kapcsolatba. A leggazdagabb debreceni ~ családok a 20. század elejének városi társadalmában játszottak egyre fontosabb szerepet (→ Debrecen gazdasága és társadalma, virilis). Az állandó pénzszűkében élő cívis parasztgazdák irigykedve és elszörnyülködve hallgatták, hogy a nagyhegyesi földbirtokos grófnak, a nagy kártyás hírében álló Semseynek a ~ nagyiparos és pénzember Harstein Noé milyen rengeteg pénzt kölcsönzött. Bizonyos feszültség a cívis
408
zsákoló
gyerekek és ~ gyerekek között is előfordult. Méltóságos paraszt! − mondták a jól öltözött ~ kislányok az egyik cívis leánykának. – C/ Népköltészetünk a 19. század első felének ~ját mutatja be: az életéért, fennmaradásáért küzdő szegény embert, aki ragaszkodik vallásához, a szombathoz, a rituális étkezéshez (→ kóser étel) és a héberrel, jiddissel tarkított beszédéhez. A ~k a korszak debreceni folklórjának is szereplői. Különösen gyakran kerülnek elő frazémákban: szóláshasonlatokban, szólásokban, közmondásokban, ezekben a cíviseknek a ~sággal kapcsolatos bonyolult viszonyára találunk bőséges példákat. Az idézett frazémák egyben a → nemzetiségcsúfolók egyik csoportját alkotják: a) Vallási szokással kapcsolatosak: Várja, mint zsidóṷk a Mesiást: nagyon várja. Zsidóṷ van a házba!: tréfás feddés annak címezve, aki belépve a házba nem veszi le a sapkáját, kalapját. Durva kiegészítéssel: Zsidóṷ van a házba, szar a kalapjába! Annyi zsidóṷ sóṷgorom vóṷt, libamájba jóṷ dóṷgom vóṷt: a tréfás rigmus arra utal, hogy az izraelita vallásúak nagyon sok libamájat fogyasztanak. Zsidóṷ, zsidóṷ ponyedrák, mír nem eszel szalonnát? Ládd, a magyar megeszi, neked hónap kiteszi: a tréfás, durva rigmus arra utal, hogy az izraeliták nem fogyasztanak szalonnát. b) Kereskedelemhez, üzleti elfoglaltsághoz, a mindennapi élethez köthetők: Spekulál, mint a zsidóṷ: mindig töri a fejét vmiben. Közzévágott, mint zsidóṷ az egy lúnak: nagy hűhóval kezdett hozzá, de nem haladt semmire; kurtán-furcsán elintézett vmit.
zsákkölcsönzés Jön-megy, mint zsidóṷba a fájdalom: lábatlankodik, folyton kerülgetni kell. Osztozik, mint a zsidóṷ asszony az urával – mondják arra, aki veszekszik, nem ért egyet a másikkal. A ~ kereskedővel kapcsolatos kérdés, ill. a reá adott válasz: Hogy imádkozik a zsidóṷ? Csalom a magyart, csalom. Szánom, de nem bánom. Az alkudozni, üzletelni jól tudó személy Nagy zsidóṷ. Ott vagyunk, ahon a mádi zsidóṷ: egy csöppet sem jutott(unk) előbbre. Tréfás felszólítás: Csajjuk meg a zsidóṷt!: gyújtsunk meg egy gyufával két pipát! Kárörvendő, évődő megjegyzés vmely megérdemelt kudarcra: Így jár az, aki a zsidóṷnak nem köszön!: úgy kell(ett) neked! Fogadkozás: Ha óṷtvaros zsidóṷ gyerekek hullnak is az égbűl, akkor is megcsinálom!: semmi sem tántoríthat el attól, hogy megcsináljam. Ojan víkony, hogy a zsidóṷbicska is átírné: vmi nagyon vékony. Közmondás: Juhász meg zsidóṷ nélkül nincs vásár: ti. mindkettő állandó és fontos résztvevője a vásárnak. Vóṷttírt/Vóṷtra nem ád a zsidóṷ semmit: a) ami elmúlt, elmúlt. b) ne a múltbeli érdemekre hivatkozzunk, hanem a jelenben éljünk! Változata: Vóṷttír nem ád a zsidóṷ semmit, csak a vanír. A zsidóṷ is azt a lovat üti, amék jobban húz: arra az emberre v. állatra jut a több teher, aki, ill. amelyik magától is jól végzi a munkáját. Névcsúfoló: Icik, nízz hátra csak!: ~ fiúkat, férfiakat gúnyoló frazéma. ElőÝl megyen Icik, hason biciklizik: Icig nevű ~ férfi, fiú bosszantása. Állandósult kifejezésekben is szerepelnek: zsidóṷ hátán vágott dohány; zsidóṷ hátán vág-
409
zsákoló
ta/törte, pl. a borsot. Bizonyos szóösszetételekben a kevésbé értékes kifejezője is, pl. → zsidóbicska, zsidótakony/zsidócsipa. L. még: beretválkozó-szappan, leócsárol, megsakterol, zsidókenyér Zsidó-árok: → Pallag zsidóbál zsidóṷbál fn Az izraelita hitközségnek az 1930-as évek végéig évenként megrendezett (farsangi) → bálja. zsidóbicska zsidóṷbicska fn Teljes neve: kétkrajcáros zsidóṷbicska; más nevei: bugylibicska (budlibicska), bugyli; ritkán hallható tréfás elnevezései: hutykora, bicskura. Vásárban, búcsúban pár fillérért árusított fanyelű → bicska, a cíviseknél is kedvelt vásárfia volt, fiúgyermekeknek vették. Ezt tartják a parasztkések legősibb formájának. A debreceni cívisek, a napszámosok és a hortobágyi pásztorok csak ezt hívták/hívják bicskának. Egy puhafa nyélből és egy gyenge minőségű fémből készült, hoszszúkás, háromszög alakú pengéből áll, amely nem rugóval csukódik a festett, henger alakúra esztergált fanyélbe, hanem a nyél hosszában rés van vágva, ebbe hajtják a pengét, ha nincs rá szükség. A fanyél felső végén széles fémgyűrű van, a bicska nyaka. A fémgyűrű ki van vágva a nyaka részére. A nyél feje egy szeggel át van ütve a penge tartására, ezen mozog a penge. Ha a pengét erősen feszítik, kitágul a nyak, kivágja a vasgyűrűt. Ekkor a bicska → nyakó lesz. A gazdája vásárlás után → kiherélte, hogy el ne lopják. Ez a megjegyzés módja. (Régen az egyszerű ember a kését és kanalát is megjegyezte.) Nem csizma-
zsákkölcsönzés szárban hordták, mint általában a késeket, hanem a zsebben összecsukva. Esetleg, hogy el ne vesszen, gazdája madzagra v. → galandra is kötötte, úgy tette a zsebébe v. lógott a hasán. Falatozásra, faragcsálásra használták. Szólás: Ojan víkony, hogy a zsidóṷbicska is átírné: vmi nagyon vékony. zsidócsillag zsidóṷcsillag fn Hatágú csillag mint zsidó vallási jelkép. zsidócsipa: → zsidótakony zsidógyerek zsidóṷgyerek fn Fogadkozás: Ha óṷtvaros zsidóṷgyerekek hullnak is az égbűl, akkor is megcsinálom: semmi sem tántoríthat el attól, hogy megcsináljam. L. még: zsidó zsidóház zsidóṷház fn (rég) Kevésbé ismert neve traktírház volt. A → zsidók számára fenntartott épület a városon kívül. A vásárra érkező zsidó kereskedők itt kaptak szállást és kóser élelmet. Az egykori Zsidókert, mai → Széchenyikert keleti oldalán állt a 19. századtól. *Zsidóhegyes: → cséplőgép zsidókenyér zsidóṷkenyír fn Barnatészta-készítmény, mézes sütemény, amelyet a mézeskalácsosok készítenek. *Zsidókert: → Széchenyikert *Zsidómacs: → cséplőgép zsidópap zsidóṷpap fn Rabbi. zsidótakony zsidóṷtakony fn Más nevei: zsidóṷcsipa, facsipa. Fából kiszivárgó ragadós mézga. zsidó temető zsidóṷ temetőü: Az önálló hitközségi élet megindulásának első jele a külön ~ megnyitása volt 1844-ben a Monostorpályi úton. A temető területe azóta többször bővült. L. még: temető zsidó templom: → zsinagóga
410
zsákoló
zsidóul zsidóṷul hsz Jiddis nyelven. zsidózsák zsidóṷzsák fn Nagyméretű, széles szájú, durva szövésű → zsák. Főként terménykereskedők használták, de a kalászosok → cséplésekor a gazdák is sokat kölcsönöztek belőle (→ zsákkölcsönzés). Kb. 65 kg búza tehető bele. zsiga ~ fn Összetétellel: zsigaliba. Fiatal tojóliba, amelyik még nem volt megtépve. L. még: liba zsigaliba: → zsiga zsigora zsikora fn (gúny) 1. A → köszvény egyik fajtája. Beleesett a zsikora. 2. Kutyabetegségként: köszvény. zsigvásár: → zsibvásár zsikora: → zsigora zsinagóga zsinagóṷga fn 1. Másik neve: zsidóṷ templom. Izraelita → templom. 2. Nagy lárma, zsivaj. Ne csapjatok itt ojan nagy zsinagóṷgát! zsinat ~ fn Lárma, zsivaj. zsinatol ~ i Lármázik, zsivajog, zajong. zsindely zsindej fn Tetőfedésre pikkelyszerű elrendezésben használt hoszszúkás falemez. Szólás: Zsindej van a tetőÝn/házon/háztetőÝn: akkor mondják, ha olyan személy, főként gyerek van jelen, akinek nem szabad hallani, amit beszélnek. zsindelyfedél zsindejfedél fn Zsindelyes háztető. zsindelyez zsindejez i Épületet zsindellyel fed. zsindelytető zsindejtetőÝ fn Zsindellyel fedett tető. zsineg ~ fn − Közmondás: Nem ~gel mírik az észt: nem az emberek méretétől,
zsákkölcsönzés testi nagyságától függ, hogy ki milyen okos. zsinór zsinóṷr fn Sodrott, font v. vert zsinegszerű készítmény. A paszományosok állítják elő kézi munkával (zsinórmacher, zsinórverőfa), újabban géppel is (zsinórgép). Összetételben (szószerkezetben) jelölt változatai a paszományosmesterségben fordulnak elő: albumzsinór, bútorzsinór, csillárzsinór, kefezsinór, gépzsinór, gyöngyzsinór, lépcsőzsinór, smirglizsinór; négyszegletes zsinór, nemzetiszín zsinór. Kifejezésben: zsinóṷrral vert magyarderék: paszományosoknál: halcsonttal karcsúsított pruszlik karikás, rozmaringos, sujtásos díszítése. Szóláshasonlat: Egyenes, mint a kihúzott zsinóṷr: nyílegyenes. − A fogalmak jelentését l. a szócikkükben! zsinórbevezetés zsinóṷrbevezetís fn → Paszományosoknál: a bútorzsinór négy ágának horogra történő felrakása, ill. besodrása. zsinóregyenes zsinóṷregyenes fn Nyílegyenes. zsinórgép zsinóṷrgép fn Teljes neve: bábrendszerű zsinóṷrgép, körforgóṷ bábosgép. → Paszományosoknál olyan gép, amelyen cipőfűzőt, négyszögletes zsinórt, gépzsinórokat stb. készítenek. zsinórmacher zsinóṷrmakher fn Bútorzsinórt és más zsinórfélét fonó paszományos munkás. zsinórozott rojt zsinóṷrozott rojt: → Paszományosoknál: sodort rojt külön szőtt szegőszalaggal. zsinórral vert magyar derék zsinóṷrral vert magyar derík: → Paszományosoknál halcsonttal karcsúsított prusz-
411
zsákoló
lik karikás, rozmaringos, sujtásos díszítése. zsinórverőfa zsinóṷrverőÝfa fn → Paszományosoknál: zsinór készítéséhez használt, két végén villa alakú eszköz. zsír ~ fn 1. – A/ Szobahőmérsékleten szilárd halmazállapotú, kenhető zsiradék. Sertésből (disznózsír), libából (libazsír), kacsából (kacsazsír/rucazsír) stb. kisütött, étkezési célra használt ilyen anyag. A magyar paraszti konyhához hasonlóan a cívis konyha is sok ~t használ, különösen nagy mennyiségben disznózsírt (zsírolvasztás). Disznóöléskor v. külön művelet során nemcsak szalonnából, ha- nem a levágott állat más részeiből (zsírnakvaló) is süthetnek ~t: a fodorhájból nyerik a finom fodorzsírt, az állat beleiről lefejtett zsiradék kiolvasztva a bélzsír, a disznóhájból sül ki a hájzsír/hájvaj és a só nélkül sütött édeszsír. A cívis gazdasszony a friss ~hoz, hogy jobban megkeményedjék, régibb ~t, fagyasztott ~t, népi nevén anyazsírt szokott keverni. Abálás után a kihűlt abálólé tetejéről leszedett zsiradék a fonnyózsír/fonnyasz- tózsír. A szemcsés ~ népi neve: grizes zsír. A ~ tárolására szolgál a különféle méretű zsírosbödön. – B/ Frazémákban is előfordul. Rosszkívánság, szitok: Fulaggyík meg a maga ~jába!: ne legyen öröme a vagyonában! Akasztóṷfárúl csepegjík le a ~od!: akasszanak fel! Szóláshasonlat: Úgy íg, mint a ~: jól ég. Szólás: Belefullad a maga ~jába: túlságos jómódjával nem tud mit kezdeni. Megsül a maga ~jába: nem kell törődni a haragjával, a sértődöttségével, majd kiengesztelődik magá-
zsákkölcsönzés tól is. Nem sülne meg a saját ~jába: csontsovány, szikár ember. Kiszedi valakinek a ~ját: agyondolgoztat vkit. Sokféle ~ral meg van kenve a feneke: megbízhatatlan, huncut ember. 2. Könnyen száradó olaj, kenőcs. Igen sok népi gyógyszernév található közöttük, így az apácazsír, babérzsír v. babérkenőcs, fürjzsír, gyömbérzsír, halmaszlagzsír, jegenyezsír, rabzsír, rákzsír, repülőzsír. A lapostetű irtására való higanyos massza a huszárzsír, rühesség ellen használt kénes kenőcs a rühzsír, tetű ellen való a tetűzsír. A szekértengely kenésére használt kenőanyag a tavottazsír, a juh gyapján levő faggyú népi neve juhzsír. L. még: zsírozó, zsírsertés; a fogalmak szócikkeit is! zsiradék zsíradík fn Olyan anyag, amelynek legfőbb alkotórésze a → zsír. zsírban sült kenyér zsírba sült kenyír: A keményre száradt kenyeret a gazdasszony → felkarézza, és a lábasban megolvasztott, felmelegített zsírba teszi, megsüti. A kenyér a zsírban megpuhul, kívül kissé megpirul, ropogós, ízletes lesz. A legegyszerűbb étel, egy szegényes ebéd megvolt belőle. L. még: cívis konyha zsírbogár ~ fn A szőrmésbőröket megtámadó bogár. zsírfogyasztás: A debreceni és tiszántúli ember nagy zsírfogyasztó. Nemcsak sült és főtt ételekben fogyasztotta/fogyasztja, hanem nyersen is. A múlt század első felében még kedvelt étel volt pl. a zsíros pirítós, amelyet a szegény egyfelől, a tehetős kétfelől kent meg zsírral, és behintette sóval. A megszáradt kenyér hasznosításának egyik
412
zsákoló
módja (volt) a → zsírban sült kenyér. A kenyeret → fagyos zsírral is ették. Főleg disznózsírt használtak, különösen télen, disznóölés után. A gazdagabbaknál liba-, kacsazsír is volt, leginkább ősszel. Hús sütése után a tepsiben maradt, és étkezésre is alkalmas zsír a → pecsenyezsír. Itt említhető a szegény embernek az a szokása, hogy az olajmalomban préseléskor a magával vitt kenyerére olajat kent, ill. olajba mártatta. A zsír legfontosabb felhasználása a → cívis konyhán volt. zsírjegy ~ fn Zsír vásárlására jogosító hatósági jegy az első és második világháború idején, ill. később. zsírmécses ~ fn Általában törött cserépedény aljából készített, zsírral világító → mécses. → Kenyérsütésnél is használták. L. még: világítás zsírnakvaló zsírnakvalóṷ fn Háj, szalonna, amelyből étkezési → zsírt lehet kiolvasztani. L. még: zsírolvasztás zsírolvasztás ~ fn – A/ Régi, helyesebbnek tartott neve: pergelís. A → zsírnakvaló kiolvasztása (korábban) vasfazékban, bográcsban, ill. (későbbi időkben) katlanos üstben. Általában a → disznóölést követő napon került rá sor. A régi időkben meghatározott rendben történt. Elsőnek a → pecsenyekövér pergelésére kerítettek sort. Nem sokat tettek belőle a vasfazékba/bográcsba, nagy tüzet sem raktak alá, annál szebben, jobban sült. Egy kevés sót tettek bele. Fakanállal kavarták, előbb főtt, később már sült. Amikor a tepertője már szép piros volt, a zsírjából lemertek egy szilkével, és egy cserép → galuskaszűrőn át egy → vászonfazékba szűrték, hogy a tepertő
zsákkölcsönzés törmeléke ne kerüljön a zsírba. A vasfazékban/bográcsban annyi zsírt hagytak, hogy a már összesült, összeesett tepertőt éppen csak fölérje. Így sütötték tovább. Végül a zsírt leszűrték a fazékba, a jól átsült tepertőt a szűrőben megnyomkodták, hogy a zsír kimenjen belőle. A tepertőt tálba, a már kissé kihűlt zsírt → zsírosbödönbe tették. Másodjára a → bélkövér, fodorháj olvasztására került sor. Ez néha habzott, és a zsírja sem volt hófehér. Külön, lassan pergelték. Következett a sajtalan → háj kipergelése. A → hájkerületet levágták, a húsos részt külön sütötték ki. A hájat feldarabolták, és úgy sütötték ki, hogy ne maradjon nyers. Tepertője a → hájtepertő. Néhány darabot só nélkül sütöttek ki, ebből lett az → édeszsír. Utoljára a szalonnát pergelték ki. Előtte tenyérnyi darabokra feldarabolták, tetejét bevágásokkal kockázták, bőrét átszurkálták. Nem sütötték ki teljesen, hanem amint pirulni kezdett, levették, és nagy bödön zsírba eltették, kifagyasztották. Nyáron egy étkezésre valót kivettek belőle, jól átsütötték, megpuhították. Friss volt, mintha akkor pergelték volna. A cívis parasztcsaládok az így eltett téli tepertőből kosztoltak egész őszig. Népnyelven ez a → bőrös tepertő, helytelenül pörc. A pergelés idején keletkező meleg füstnek nagy szerepe volt a szabad kéménybe előzőleg felrakott kolbász felfüstölésében is. – B/ A későbbi időkben és napjainkban a ~ némiképp másként zajlik: A zsírnak szánt → szalonnát egyenlő (tenyérnyi) darabokra feldarabolják, bevagdossák a bőrét, azután a többi zsírnakvalóval együtt beleteszik a szabadban felállított katlan üstjé-
413
zsákoló
be. Kb. másfél liternyi vizet töltenek alá, nehogy odasüljön. Lassú, egyenletes tűzön sütik. Ha már engedi magából a zsírt, kavargatni kell. Ha nem gondolnak vele, akkor megbarnul, de ha gondosan kavargatják, akkor szép fehér lesz a zsír, és a → tepertő is finom, jó ízű. Szűrővel előbb kiszedik a tepertőt, majd a forró zsírt gondosan leszűrve beleöntik a zsírosbödönbe. Amikor a zsír kihűl, a bödönt befedik, és a kamrába helyezik. zsíros ~ mn 1. Kövér, húsos 〈dohánylevél〉. 2. → zsírosnyakú. zsírosbarkás bőr zsírosbarkás bűr: → Tímároknál simára készített, felbarkázott bőr. L. még: barka zsírosbodon: → zsírosbödön zsírosbödön ~ fn Alakváltozata: zsírosbodon. 1. Általában 45, ill. 25 l űrtartalmú, kívül rendszerint kék, világoskék, belül fehér színű, fedeles, zománcozott edény. 2. Zsír tárolására használt, kb. 30 cm magas, mázas cserépedény, amelyben alkalmanként (pl. lakodalomban) főztek is. zsíros deszka ~: (tréf) Zsíros → kenyér. Zsíros Ecsedi István: → cívis ragadványnevek zsírosfülű: → zsírosnyakú zsíros guba ~: Mosatlan gubaposztó. Szövéskor a szövethez használt fonál mosott volt, a fürt azonban úgy került a szövetbe, ahogyan a juhról lenyírták, mosatlanul, zsírosan. Emiatt nevezték a szövőszékről lekerülő, félig kész gubaposztót ~´nak, amely a → kallóban zsírtalanítódott. zsíros gubics: → gubics
zsákkölcsönzés zsíros hígító: → firnájszolaj Zsíros-lapos: → Pallag zsírosnyakú ~ mn Más nevei: zsírosfülű, zsíros. Gazdag, jómódú. L. még: Debrecen gazdasága és társadalma zsírosodik zsírosodik i Hízik. zsírosparaszt: → basaparaszt zsíros perec ~: Olyan → perec, amelyben zsír, liszt, só és kovász van. A zsír lehet(ett) disznózsír, kacsazsír, és más zsírfélével keverve libazsír is. A nagy ~et is főzik és sütik. A cívisek leginkább tejes kávéhoz, teához fogyasztották. L. még: főtt perec zsíros szóda zsíros szóṷda: Régies népi alakváltozata: zsíros zóṷdány [!]. Másik neve: maróṷszóṷda (maróṷszolda). Lúgkő, ill. a lúgkő vizes oldata, amely a háztartásban → szappanfőzésre használatos. Egy kila zsíros zóṷdánybúl ki szoktunk főÝzni nyóṷc kilóṷ szappant. − Veszedelmes háztartási cikknek tartották, sok gyermekbaleset volt miatta. Ezért lezárt bádogdobozokban árulták a boltokban. zsíros szódány, zsíros zódány: → zsíros szóda zsíroz ~ i → Zsírozásban partnere ütésébe ászt v. tízest tesz. zsírozás ~ fn Magyar → kártyával játszott játék. A hetes a legerősebb lapja. zsírozó zsírozóṷ fn 1. Főzéshez való zsiradék. 2. Levesbe, főzelékbe belefőzött zsíros hús, háj v. szalonna. 3. Kacsa, liba, tyúk fartőnél levő faggyúja. A ~ a püspökfalatjánál van, a csőrével piszkálja, és keni magára a ruca. zsírozott ~ mn Zsírral kikent.
414
zsákoló
zsírozott tepsi ~: Zsírral kikent tepsi. A buktát tehettük ~be is. zsírpapír ~ fn Üveg lekötésére használt, zsiradékot át nem eresztő, áttetsző papír. zsírsertés ~ fn Elsősorban zsírjáért tartott, jól hízó sertésfajta, → mangalica. zsírtalanítódik zsírtalanítóṷdik i → Guba megtisztul. A zsíros guba a kallóban a víz sodrása alatt nemcsak megavatódott, tömötté, egyenletessé vált, hanem megtisztult, zsírtalanítódott. zsírzás ~ fn A szőrmésbőr kiszáradástól való megóvása. L. még: szőrmekikészítés zsivány ~ fn − Közmondás: A ~nak hosszú a keze, enyves az ujja. (Amit meglát a két szeme, nem haggya ott a két keze): a tolvaj, a ~ hajlamú ember mindig a mások tulajdonára vágyik, emiatt nagyon figyelni kell rá. zsiványpecsenye ~ fn Nyárson sült disznóhús, cigánypecsenye. zsizsa ~ fn (gyny) Tűz. zsizserehad: → siserahad zsizsi ~ fn I. fn (gyny) 1. Tűz. 2. Lámpa, ill. a lámpa v. gyertya fénye. II. mn (gyny) Forró. zsizsik ~, zsuzsok fn Hüvelyesek (borsó, bab) magjában kárt tevő apró → bogár. zsizsikes ~, zsuzsokos mn Amiben sok → zsizsik van. zsombék zsombík, zsombok fn 1. Vakondtúráshoz hasonló, fűvel benőtt dombocska. Nedves helyeken csoportosan termő sás- v. mohafajok elhaló részeiből, gyökereiből kialakuló halmocska. A mélyebben fekvő semlyékben vízinövények tenyésznek. Ha a talaj állandóan vize-
zsákkölcsönzés nyős, a terület lecsapolásával, ellenkező esetben a ~ok felégetésével, majd szántással tehető termővé. 2. → totyogó. zsombékos zsombíkos, zsombokos mn Zsombékkal benőtt 〈rét〉. zsombékszék zsombíkszék fn Kivágott, megszárított és ülésre használt nagyobb → zsombékdarab. L. még: zsombó zsombó zsombóṷ fn Kivágott és egészben megszárított → zsombék, amelyet zsámolynak használnak. L. még: zsombékszék zsombok: → zsombék zsörtös ~ mn Zsémbes, zsörtölődő. zsúf, zsuff: → zsúpszalma zsugorgat sugorgat, ~ i Őriz(get), gondosan eltesz, megőriz vmit. Már mióṷta itt sugorgatom ezt a kis húst. zsuka dzsuka, ~ fn (rég) Román népi tánc. Debrecen lakossága az első világháború után a román megszállás idején „ismerkedett meg” vele. Esténként a Bikában és más mulatóhelyeken dorbézoló román katonatisztek, katonák táncolták. Emlékét egy rövid vers is megörökítette: Nem szóṷl már a muzsikaszóṷ,/csak dudaszóṷ járja./Pájinkázóṷ vad oláhok /dzsukát járnak rája. zsúp:→ zsúpszalma zsúpon: → zsupp2 zsupp1: → zsúpszalma zsupp2~ msz Puffanás, huppanás v. reccsenés hangjának utánzására. 〈-on raggal hsz-szerűen:〉 zsuppon (zsúpon): (ki)toloncolva, hivatalos kísérettel. Zsúpon kísírtík. zsúppol ~ i Épületet zsúppal fed. Zsuppol a tetőÝn.
415
zsákoló
zsúpszalma ∼ fn Másik neve és annak ejtésváltozatai: zsúf, zsuff, zsúp, zsupp. Kézzel kicsépelt és csomóba kötött, tetőfedésre való (rozs)szalma. L. még: cséplés Zsuzsi Erdei Kisvasút: → Zsuzsivonat Zsuzsika: → disznó Zsuzsi-vonat ~ tn Hivatalos neve: Zsuzsi Erdei Kisvasút. Megépítésében döntő szerepe volt annak, hogy Debrecen tanácsa a várostól 24−38 km-re levő Gut község melletti erdejét művelésbe akarta vonni. A kitermelt fa elszállítására vasútra volt szükség. A kisvasút első szakaszát, a Debrecen Fatelep—Nyírmártonfalva közötti 21, 5 km hosszú pályaszakaszt 1882. július 16-án nyitották meg. A vasúton kezdetben 2 gőzmozdony üzemelt. Az I. számú kapta a Zsuzsi nevet, ezt viseli ma is a kisvasút. Időközben a fővonalat nagyobb részben új nyomvonalra helyezték át. 1923-ig csak teherszállítás volt a vasúton, 1925től rendszeressé vált a személyforgalom is. A két világháború közötti években több új pályaszakasszal bővült, beindult a motoros vontatás, a vasút egyre kedveltebb lett a turisták, kirándulók körében is. A ~ az 1949−1950 közötti bővítéssel egészen a szabolcsi Nyírbéltekig közlekedett. Közben a 950 mm-es nyomtávját átépítették az előnyösebb és a szabványnak megfelelő 750 mm-es nyomközűre. Bár a vasút kihasználtsága (piacozás, személyforgalom) még az 1970-es években is jelentős, a közlekedéspolitikai koncepció ezt a vonalat is felszámolásra ítélte. A lakosság tiltako-
zsákkölcsönzés zása ellenére 1977. augusztus 31-én megszűnt rajta a közlekedés. A vasút számos tanyát, községet érintett, igen sok piacozó utas, munkába járó felnőtt, iskolába járó fiatal utazott rajta. A tanyaiak közlekedési eszköz nélkül maradtak. Elsősorban ennek a következménye lett, hogy a környező tanyák lassan elnéptelenedtek, a buszok nem voltak alkalmasak a megtermelt áru (baromfi, tejtermékek, gyümölcs, zöldség) szállítására. Így sokan beköltöztek a debreceni lakótelepek panelházaiba, szinte elviselhetetlenné növelve a város zsúfoltságát. A Hármashegyaljáig megmaradó 16, 6 km hosszú pályaszakasz a városhoz került úttörővasútként. A folyamatos üzem megszűnt, a vonatok tavasztól őszig kizárólag a kirándulóforgalom célját szolgálták. A rendszerváltás sem hozott megnyugtató megoldást. 1995-ben a vasutat a felszámolástól csak a lakossági tiltakozás, ill. a Zsuzsi Erdei Kisvasút Baráti Kör és annak alapítványa mentette meg, de a pénzügyi nehézségek azóta sem szűntek meg. Napjainkban biztatóbb a ~ helyzete: A közelmúltban átépült a kisvasút kiinduló állomása a Fatelepnél, megállóhelyei, a vasúti pálya. Az új állomás a fűtőház közelében áll. A 2013ban 130 éves építmény mint hazánk legrégebben létesített és működő kisvasútja létesítményeivel együtt 2005-ben műemléki védettség alá került. L. még: falóger zsuzsok: → zsizsik zsúzsú ~ fn Női ruhadísz: vállra tűzött rozetta csüngővel, nyakpántszegély pomponnal. L. még: paszományosmesterség
416
zsákoló
IRODALOMJEGYZÉK
A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve. Debrecen, 1933−. A Debreceni Református Kollégium története. Főszerkesztő: Kocsis Elemér. Budapest, 1988 A debreceni tímármesterség történeti emlékei. Szerkesztette: Nagy Pál − V. Szathmári Ibolya. Karcag, 1997 Balassa Iván: A debreceni cívis földművelésének munkamenete és műszókincse. Dolgozatok a debreceni Tisza István Tudományegyetem Magyar Népnyelvkutató Intézetéből. 7. szám. Debrecen, 1940 Balassa Iván: A magyar kukorica. Budapest, 1960 Balassa Iván: Az eke és a szántás története Magyarországon. Budapest, 1973 Balázs Lajos: Amikor az ember nincs es ezen a világon. Csíkszereda, 2009 Balázsy Eszter: Családi és rokonsági kapcsolatok (1997−1998). Kézirat. Bálint Sándor: A szegedi nép. Budapest, 1968 Bálint Sándor: A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Szeged, 1976 Balogh Ágnes: Baromfitartás egy paci tanyán (1997−1998). Kézirat. Balogh Beáta: Fogatolás és teherszállítás Debrecenben (1997−1998). Kézirat. Balogh István: Adatok a debreceni erdőgazdálkodás történetéhez. A vákáncsosok. Debrecen, 1936 Balogh István: A cívisek világa. Budapest, 1973 Balogh István: A hortobágyi pásztorok történelmi múltja. Néprajzi Értesítő. 1943 Balogh István: Pusztai legeltetési rend Debrecenben a XVIII-XIX. században. Ethnographia. 1958 Balogh Judit: A kenyérsütés szókincse (1997−1998). Kézirat. Balogh László: Debrecen város utcanév-katasztere. Debrecen 2007 Barva Enikő: A szőrmekikészítés szókincse (2000−2001). Kézirat. Béber László: Debreceni érdekességek. Válogatott írások Debrecen múltjából. Debrecen, 1977 Benye Ágnes: Halálokok a múlt századi halotti anyakönyvekben (1995−1996). Kézirat. Béres András: Arra van egy kőhíd rakva… Mezőgazdasági Kiadó, 1982 Bódi Katalin: A debreceni cipészmesterség szótára (2000−2001). Kézirat. Bodnár Csilla Márta: A debreceni mészárosmesterség (2001−2002). Kézirat. Boruzs Anikó: Lakodalmi szokások Debrecenben (1997−1998). Kézirat. Bota Ildikó: A gyümölcstermesztés Debrecen környékén (1997−1998). Kézirat. Czeglédi Ágnes: A debreceni cifraszűr (1997−1998). Kézirat.
418 Cseh Gabriella: A juhtartás menete és szókincse a Hortobágyon (1997−1998). Kézirat. Csorján Melinda: A cívis lakodalom (1997−1998). Kézirat. Debreceni Szemle. Folyóirat. 1927−1944, 1981−1989, 1993−. Debrecen története 1−5. Főszerkesztő: Ránki György−Orosz István. Debrecen, 1984−1997; 1. kötet: 1693-ig. Szerkesztette: Szendrey István. Debrecen, 1984; 2. kötet: 1693−1849. Szerkesztette: Rácz István. Debrecen, 1981; 3. kötet: 1849−1919. Szerkesztette: Gunst Péter. Debrecen, 1997; 4. kötet: 1919−1944. Szerkesztette: Tokody Gyula. Debrecen, 1986; 5. kötet: 1944 után. Szerkesztette: Veress Géza. Debrecen, 1997. – 6. kötet: Mutatók. Összeállította: Bényei Miklós. Debrecen, 2000; 7. kötet: Debrecen helytörténeti irodalma. Válogatott bibliográfia. Összeállította és szerkesztette: Bényei Miklós. Debrecen, 2002 Debrecen utcanevei. Szerkesztette: Nábrádi Mihály. Debrecen, 1984 Dorner Cecília: A debreceni szűrhímzés (1999−2000). Kézirat. Ecsedi István: A Hortobágy puszta és élete. Debrecen, 1914 Ecsedi István: A kántálás Debrecenben. Népünk és Nyelvünk, 1933 Ecsedi István: Népies vadfogás és vadászat a debreceni határban és a Tiszántúlon. Debrecen, 1933 Ecsedi István: Népies halászat a Közép-Tiszán és a tiszántúli kisvizeken. Debrecen, 1934 Ecsedi István: A debreceni és tiszántúli magyar ember táplálkozása. Debrecen, 1935 Ecsedi István: Éjjeli legeltetés és pásztortűz a Hortobágyon. Néprajzi Értesítő. 1929 É. Kiss Katalin: A pásztorkodás emlékei a Hortobágy helyneveiben. É. n. Kézirat. É. Kiss Sándor: Fok. Kny. A Hajdúsági Múzeum évkönyvéből, Hajdúböszörmény, 1975. 295-300 É. Kiss Sándor: Egy letűnt erdészeti foglalkozás. Erdő. 1975/12. É. Kiss Sándor: A földművelés munkamenete és műszókincse Hajdúhadházon. Debrecen, 1995 Farkas Anita: A cívis kalaposmesterség szókincse (1997−1998). Kézirat. Fehér Andrea: A cívis ház berendezése (1997−1998). Kézirat. Fehér Mária Mónika: A cívis méhészet (1997−1998). Kézirat. Fehér Nikoletta: A debreceni csipkeverés (1996−1997). Kézirat. Felkai Ágnes: Debrecen utcanevei 1911−1915 között (1997−1998). Kézirat. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára I-II. Pesten, 1851 Fenyvesi Aranka: A mosás és tisztálkodás szókincse Debrecenben (1997−1998). Kézirat. Frecskay János: Mesterségek szótára. Budapest, 1912 Gaál Botond: Természettudományok oktatása és művelése a Debreceni Kollégiumban. Debrecen, 2012
419 Gazdag István: A termelőszövetkezeti parasztság életkörülményei Debrecenben, 1948−1952. Hajdú-Bihar Megyei levéltár évkönyve. 6. 1979 Gazdag István: A termelőszövetkezetek szervezése Debrecenben 1948−1956 között. Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve. 7. 1980 Germuska Judit: A kender vetésétől a szövésig (1996−1997). Kézirat. Gyöngyösi Barbara: A debreceni gubacsapó mesterség (1996−1997). Kézirat. Györfi Erika: A debreceni cívisek szórakozásának szókincse (1997−1998). Kézirat. Győri L. János: „Egész Magyarországnak és Erdélységnek világosító lámpása” A Debreceni Református Kollégium története. Debrecen, 2008 Győri L. János – Orosz Judit: Miről mesél a Debreceni Kollégium? Debrecen, 2013 Hajdú-Bihar megyei Levéltár évkönyve. Szerk.: Gazdag István…Radics Kálmán. Halmai Krisztina: A debreceni cívis konyha (1997−1998). Kézirat. Herman Ottó: A magyar pásztorok nyelvkincse. Budapest, 1914 Hortobágy. Írta és fényképezte: Konyhás István. Debrecen, é. n. Hubert Erzsébet: A tímárság Debrecenben. Szakdolgozat a Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszékén. Debrecen, 1996 Huszti Andrea: A kenyérsütés Debrecenben (1997−1998). Kézirat. Illés Éva: A bognárság és kerékgyártás szótára (1997−1998). Kézirat. Imre Samu: A mai magyar nyelvjárások rendszere. Budapest, 1961 Irinyi Károly: A politikai közgondolkodás és mentalitás változatai Debrecenben 1867−1918. DETI. Debrecen, 2002 Irinyi Károly: A debreceni cívisgondolkodás és mentalitás a századfordulón. Alföld, 33/12 (1986) 47−55. Jakucs István: A csízió és a kalendárium története, különös tekintettel a debreceni régi naptárakra. A debreceni Déri Múzeum Évkönyve, 1962−64. Debrecen, 1965 Kálmán Béla: Nyelvjárásaink. Budapest, 1966 Kálnási Árpád: Rendszerváltás—utcanév-változtatás. Magyar Nyelvjárások 32. [1995]: 55−61. Kálnási Árpád: Szatmári helynévtípusok és történeti rétegződésük. Debrecen, 1996 Kálnási Árpád: Cívis beszélgetések Debrecenből. Debrecen, 1999 Kálnási Árpád: Debreceni cívis szótár. Debrecen, 2005 Kálnási Árpád: Debreceni cívis szólások és közmondások. Debrecen, 2008 Kardos Rita: A pálinkafőzés (1997−1998). Kézirat. Katona Tünde: A Hortobágyi Pásztormúzeum anyaga (1997−1998). Kézirat. Kenéz Tünde: A debreceni könyvkötészet szókincse. Debrecen, 2002 Kiss Jenő: Mihályi tájszótár. Budapest, 1979 Koncz Veronika: A cívis leánykérés, házasélet (1997−1998). Kézirat. Kovács Noémi: A hagyományos gazdálkodás Debrecenben (1997−1998). Kézirat. Lévai Béla: Józsa története a földrajzi nevek tükrében. Kny. A Múzeumi Kurír 37. számából. Debrecen, 1981
420 Lévai Béla: Debrecen környéki helynevek. Debrecen, 2003 Lós Mária: A debreceni halotti és temetkezési szokások szókincse (1997−1998). Kézirat. Losonczi Anna: Debreceni foglalkozásnevek a századelőn (1997−1998). Kézirat. Lukács Tímea: Debrecen hely- és utcanevei 1900−1905 között (1997−1998). Kézirat. Lükő Gábor: A hortobágyi pásztorművészet. Debrecen, 1940 Magyar dialektológia. Szerkesztette: Kiss Jenő. Budapest, 2001 Magyar értelmező kéziszótár. Budapest, 1972 Magyar néprajzi lexikon 1−5. Főszerkesztő: Ortutay Gyula. Budapest, 1977−1982 Major Judit: Népi építészet Debrecenben (1997−1998). Kézirat. Matkó László: Cívis élettér és társadalmi hierarchia. Alföld 34/4 (1987) 67−73. Mátyás Ildikó: A cívis iskola (1997−1998). Kézirat. Mergenthaler Réka: A debreceni rézművesmesterség (1997−1998). Kézirat. Mórocz Petra: A debreceni pipásmesterség szókincse (1997−1998). Kézirat. Mrena Judit: A vadászat szókincséből (1997−1998). Kézirat. Munkácsi Anna: Betegségnevek az egyházi anyakönyvekben 1870−1948 között (1997−1998). Kézirat. Murányi János: Debrecen lexikon. Debrecen, é. n. Nagy Pál: Az oskolai bizonyságtól az érettségi vizsgáig. Debrecen, 2011 Némethi Szabolcs: Tánccal kapcsolatos kifejezések Debrecenben és környékén (1997−1998). Kézirat. Német Mariann: A hortobágyi pásztorok szókincse (2002−2003). Kézirat. O. Nagy Gábor: Magyar szólások és közmondások. 2. kiadás. Budapest, 1976 O. Nagy Gábor: Mi fán terem? Magyar szólásmondások eredete. Harmadik, bővített kiadás. Budapest, 1979 Orosz István: A tanyák kialakulása a Hajdúságban. Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve. 9. 1982 Papp Edit: Utcanév-változtatás Debrecenben a rendszerváltás után (1995−1996). Kézirat. Papp József: Hortobágy. Debrecen, 2008 Penyigey Dénes: Debrecen erdőgazdálkodása a XVIII. században és a XIX. század első felében. Budapest, 1980 Perla Erzsébet: A debreceni cívis tanyavilág (1997−1998). Kézirat. Pető József: A debreceni tímárok céh- és mesterségszavai. Debrecen, 1938 Rácz István: A debreceni cívisvagyon. Budapest, 1989 Rinyuné Varga Judit: A magyar nyelvjárások atlaszának debreceni adatai (2000− 2001). Kézirat. Sebestyén Árpád: Kétszázéves a „Debreceni Grammatika”. Debrecen, 1997 Somogyi Mária: A debreceni cívis viselet (1997−1998). Kézirat. Sőregi János: A szegény ember és a vásári ponyvairodalom. Debrecen, 1940
421 Szabó Gyuláné: A debreceni paszományos mesterség szakszókincse. (Magyar Csoportnyelvi Dolgozatok. 19. szám.) Budapest, 1983 Szabó László: Munkaszervezet és termelékenység a magyar parasztságnál a XIX−XX. században. Szolnok, 1968 Szalka Emese: A vadászat és szókincse (1997−1998). Kézirat. Székelyhidi Ferenc: Ragadványnevek a debreceni cívistársadalomban. Kny. a Déri Múzeum 1987. évi évkönyvéből. Debrecen, 1988 Szurdoki Péter: A Debrecen körüli mezei vadászat (1997−1998). Kézirat. Szűcs Ernő: A debreceni István gőzmalom története. 1844−1944. Debrecen, 1978 Szülőföld és nyelvi hagyomány. Válogatás Sebestyén Árpád írásaiból. Debrecen, 2009 Taar Ferenc: A másik Hortobágy. Kossuth Könyvkiadó, 1984 Tóth Judit: A debreceni cívis polgár öltözködése és viselete (1997−1998). Kézirat. Tóth Lilla: A szilvalekvár tartósítása és felhasználása Debrecenben (1998−1999). Kézirat. Tóth Pál: Debreceni utcanevek. Debrecen, é. n. Új magyar tájszótár 1−5. Főszerkesztő: B. Lőrinczy Éva. Budapest, 1979−2010 Varga Judit Györgyi: Szőlőtermesztés, borkészítés Debrecenben (1997−1998). Kézirat. Varga Tímea: A debreceni kádármesterség szótára (1997−1998). Kézirat. Veress Lívia: A fazekasság szókincse (1998−1999). Kézirat. Vidra Anikó: A debreceni kosárfonás (1997−1998). Kézirat. Virág László: Kötelező beszolgáltatás Hajdú-Biharban 1950−1956 között. HajdúBihar Megyei Levéltár évkönyve. 14. 1987 Vörös Éva: A magyar gyógynövények neveinek történeti−etimológiai szótára. Debrecen, 2008 Wittner Ferenc. Még egyszer a vákáncsosokról. Erdészeti Lapok. 1977/2. Zoltai Lajos: A debreceni viselet a XVI−XVIII. században. Ethnographia. 1938 Zoltai Lajos: Eltűnt és feledésbe menő helynevek Debrecen határában. Közli RK. Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve. 18. 1991
422
RÖVIDÍTÉSEK, MINŐSÍTÉSEK, JELEK
durva Esz fn gúny gyny hsz i ik ill. in isz ksz L., l. mn msz nm nu rég rosszalló szn szrag ti. tn tréf Tsz ua. ui. v. vhova vki vmely vmi vmint
〈 〉 ~
= egyes szám = főnév = gúnyos = gyermeknyelv = határozószó = ige = igekötő = illetve = igenév = indulatszó = kötőszó = lásd = melléknév = módosítószó, mondatszó = névmás = névutó = régies = számnév = személyrag = tudniillik = tulajdonnév = tréfás = többes szám = ugyanaz = ugyanis = vagy = valahova = valaki = valamely(ik) = valami = valamint = a fogalomköri, ill. a használatköri megszorítást foglalja magában = a címszó teljes, változatlan alakját helyettesíti
423 ~´ = a címszó hangzónyújtó alakját helyettesíti ( ) = zárójel a szócikkben: a) a zárójelben levő szó v. mondategység nem állandó része a szócikknek, frazémának. b) a szó nyelvjárási hangtani változata [ ] = az előtte álló szó köznyelvi jelentése → = utalás további szócikk(ek)re / = a címszóbeli fogalom más megnevezése(i), szinonima a mondatban, frazémában; fogalmi pontosítás
