ront ÉV TAVASZI ÉS ŐSZI SZEMESZTER EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM

EÖTVÖS

LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM 2003. ÉV TAVASZI ÉS ŐSZI SZEMESZTER

ront /

A karok képviselői a nyolc karrá bővülés alkalmából avatott új egyetemi zászlóval

Vízi E. Szilveszter, az Akadémia elnó'ke kó'szó·ntőjét tartja

A Béta-kó'r alapító rektorai az ünnepélyes aláírás után

•

EÖTVÖS

LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM

ront

10-11. SZÁM, 2003

•

A FÉLÉV KRÓNIKÁJA, 10-11.

Felelős szerkesztő: DR. GERCSrÍ.K GA.BOR

Felelős kiadó: DR. KLINGHAMMER lSTVf\N

rektor

ISSN 1586-9903

Készült 300 példányban a PytheasKft. gondozásában. Nyomtatta a Nagy és Társa NyomdaKft.

SZÁM,

20 0 3

Tartalomjegyzék

Előszó [5] A 2003. évi Pázmány-ünnepség alkalmából rendezett ünnepi közgyűlés (2003. május 9.) [6] A 2003. évi Pázmány Péter-előadás: Nemzeti karakte1·ek a társadalom kö'1·képében (Hunyady György, akadémikus, egyetemi tanár, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar, Társadalom- és Neveléstudományi Tanszék) [8] A 2003. évi Pázmány-ünnepségen felavatott tiszteletbeli doktorok és professzorok tudományos munkásságának méltatása Bemard Cerquiglini, Philipp Gütlich, Medzihradszky Kálmán [13] A 2003. évi Pázmány-ünnepségen felavatott tiszteletbeli doktorok és professzorok válaszbeszédei Bemard Cerquiglini [17] Philipp Gütlich [18] Medzihradszky Kálmán [19] Az Eötvös Loránd Tudományegyetem 369. tanévét megnyitó ünnepi közgyűlés (2003. szeptember 5.) [21] Klinghammer István rektor tanévnyitó beszéde [21] Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnökének köszöntője [26] Miniszteri és egyetemi kitüntetések adományozása [28] Az egyetem új karainak tanévnyitó közgyűlései [30] Kozma László, az Informatikai Kar dékánjának tanévnyitó beszéde (2003. szeptember 8.) [30] Rudas Tamás, a Társadalomtudományi Kar dékánjának tanévnyitó beszéde (2003. szeptember 8.) [33] Hunyady György, a Pedagógiai és Pszichológiai Kar dékánjának tanévnyitó beszéde (2003. szeptember 12.) [36] Díszoklevelek adományozása alkalmából tartott díszközgyűlések (2003. október 17., 29. és 30.) [41] Egyéb események Klaus Wowereit, Berlin főpolgármesterének látogatása (2003. március 20.) [47] Ion Iliescu, Románia köztársasági elnökének látogatása (2003. szeptember 16.) [51] Ion Iliescu beszéde [51] Miskolczy Ambrus beszéde [52]

Pedagógusképzési szakmai vitanap (2003. szeptember 11.) [54] Hunyady György előadása [54] Roberta Soares de Oliveira, Brazília budapesti nagykövetének látogatása (2003. szeptember 15.) [58] Nikifórosz Diamandúrosz, az Európai Unió ombudsmanjának látogatása (2003. október 27.) [59] Az Egyetemi Könyvtár 16-17. századi különgyűjteményének megnyitása (2003. november 18.) [63] Szögi László, az Egyetemi Könyvtár főigazgatójának beszéde az Egyetemi Könyvtár nemzeti kulturálius feladatairól [63] Nemesszeghy Ervin tartományfőnök köszönő beszéde [65] A Béta-kör megalakulása (2003. december 18.) [66] Klinghammer István beszéde [66] Tulassay Tivadar beszéde [68] Az Eötvös Loránd Tudományegyetem oktatóinak nemzetközi elismerései [70] Bereczki András kitüntetése [70] Domokos Péter díszdoktorrá avatása[70] Klinghammer István elismerése [70] Manherz Károly kitüntetése [70] Nyomárkay István kitüntetése [71] Szabó Miklós elismerése [71] Tasnádiné Gósy Mária elismerése [71] Klinghammer István rektori programja (2003-2006) [72]

Előszó

A félév krónikája a 2003. évi tavaszi és őszi szemeszter jeles eseményeit örökíti meg. Az egyetem szervezeti életében hosszabb ideje érlelődő változások mentek végbe. Több éves előkészítő munka után megkezdte működését az Informatikai Kar (IK), a Pedagógiai és Pszichológiai Kar (PPK), valamint a Társadalomtudo­ mányi Kar (TÁTK). Egyúttal megszűnt a Tanárképző Főiskolai Kar (TFK). Ösz­ szességében az egyetem hat egyetemi és két főiskolai karral rendelkező, európai mércével tekintve is nagy intézmény lett, melynek vezetőjét az Egyetemi Tanács az idén újabb három évre megválasztotta. A 2003. esztendő is bővelkedett eseményekben, amelyeken a hazai és a nemzetközi tudományos, kulturális és politikai közélet ismert egyéniségeit is kö­ szönthettük körünkben. Ezek sorában kell megemlíteni a Pázmány-ünnepet, amikor két külföldi és egy magyar tiszteletbeli doktor és professzor avatására ke­ rült sor. Szeptemberben, alma materünk 369. tanévnyitó közgyűlésén hagyomá­ nyos miniszteri és egyetemi kitüntetések átadására is sor került. Az évnyitón részt vett és beszédet mondott Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudomnyos Aka­ démia elnöke. A 2003. év jelentős egyetemi ünnepsége a díszoklevelek átadása alkalmából összehívott díszközgyűlések voltak, amelynek keretében egyete­ münk több évtizeddel ezelőtt végzett egykori hallgatóit köszöntöttük. Az idén ünnepeltük a Jogi Továbbképző Intézet fennállásának ötvenedik évfordulóját. Magyar Örökség Díjban részesült az Eötvös Collegium és - posztumusz - Ma­ gyary Zoltán oktatáspolitikus, egykori jogászprofesszorunk. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem iránti folyamatos érdeklődés meg­ nyilvánulása volt, hogy ebben az évben is számos ország, illetve külföldi egyetem vezető képviselője - Kínától Új-Zélandig - kereste fel egyetemünket. Több ki­ emelkedő kulturális eseménynek adtunk helyet 2003-ban. A nyár végén a Musica Europea Universitatis rendezvénnyel a nem hivatásos zenész diákok nemzetkö­ zi talákozójára és továbbképzésére került sor. Jelentős lépésnek tartjuk a Béta­ kör megalakítását: három fővárosi egyetem összefogott annak érdekében, hogy az Európai Unióba lépésünkből adódó lehetőségeket közösen is erősítsük. Budapest, 2003. december DR. KLINGHAMMER lSTVÁL'\T

rektor

s

A 2003. évi Pázmány-ünnepség alkalmából rendezett ünnepi közgyűlés (2003. május 9.)

Az aulában 2003. május 9-én l O órai kezdettel került sor a Pázmány-ünnepség megrendezésére. Az Eötvös Loránd Tudománye gyetem alapításának 368. évfordulója tiszteletére tartott ünnepi közgyű­ lés alkalmából az E gyetemi Tanács nevében K.linghammer István rektor a hagyományokhoz hűen la­ tinul köszöntötte a társe gyetemek képviselőit, egyetemünk megjelent volt rektorait és díszdoktorait, oktatóit, hallgatóit, a Pázmány Péter Baráti Társaság tagjait. Az ünnepségen részt vett Németh János, az Alkotmánybíróság elnöke, Hámori József, a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke, Kroó Nor­ bert, a Ma gyar Tudományos Akadémia főtitkára, és Adler Tibor, Németország Nagykövetségének képviselője. Az 1991-ben bevezetett szokás szerint az egyetemünk alapítójára, Pázmány Péter bíborosra törté­ nő megemlékezés tudományos részét, a „Pázmány Péter-előadást" -t az egyetem egyik kiemelkedő ered­ ményeket elért professzora tartja saját kutatási területéről. A 2003. évi ünnepi előadást Hunyady György, egyetemünk Bölcsészettudományi Kara Társadalom- és Neveléspszichológiai Tanszékének professzo­ ra Ne1nzeti karakterek a társadalom kö.rképében címmel tartotta. Az Egyetemi Tanács 1992. április 6-i ülé­ sén hozott határozata értelmében a „Eázmány Péter-előadás" frrinclenkorí prelegálója az E� leumi Ezüst Emlékérmét kapja, így- ebben az egyetemi kitüntetésöen 2003-ban Hunyady György professzor részesült. Ezt követően került sor a 2003. évi Pázmány-ünnepségen felavatandó tiszteletbeli doktor- és pro­ fesszorjelöltek tudományos munkásságának méltatására és felavatására az előterjesztést tevő karok dé­ kánja által. 2003-ban hárman részesültek e gyetemünk ezen legmagasabb kitüntetésében: • A Bölcsészettudományi Kar előterjesztése alapján Bemard Cerquiglini, a párizsi Sorbonne 7 Egyetem professzora a francia nyelvészet területén kifejtett, nemzetközileg elismert oktatói, tudo­ mányos és tudományszervezői tevékenységéért, az ELTE Francia Nyelvi és Irodalmi Tanszékkel, valamint a Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszékkel kialakított sokoldalú és gyümölcsöző együttműködéséért, kiváltképp egyetemünk tudósainak önzetlen támogatásáért, valamint a ma­ gyarországi felsőfokú francia nyelvoktatás koordinálásában kifejtett aktív szerepvállalásáért. • A Természettudományi Kar előterjesztése alapján Plúlipp Gütlich, a Johannes Gutenberg­ Universitat Mainz professzora az elméleti szervetlen kémia és nukleáris kémia kiemelkedő m6ve­ lőjeként iskolateremtő munkásságáért, nemzetközileg elismert oktatói, tudományos tevékenységé­ ért, az egyetemünkön folyó kutatás és oktatás erősítésében, nemzetközi megismertetésében kifej­ tett intenzív szerepvállalásáért. • A Természettudományi Kar előterjesztése alapján Medzihradszky Kálmán, az Eötvös Loránd Tudományegyetem professzora a biológiailag hatásos természetes szerves vegyületek kémiája ki­ emelkedő m6velőjeként iskolateremtő munkásságáért, nemzetközileg elismert oktatói, tudomá­ nyos tevékenységéért, az egyetemünkön folyó kutatás és oktatás erősítésében, nemzetközi megis­ mertetésében kifejtett intenzív szerepvállalásáért.

6

Az előterjesztést és a kézfogással történő avatást követően a tiszteletbeli doktor és professzor cím új tu­ lajdonosai válaszbeszédben mondtak köszöntet egyetemünk eme legmagasabb kitüntetéséért. Az aláb­ biakban közreadjuk a 2003-ban elhangzott Pázmány Péter-előadást, a díszdoktorok tudományos mun­ kásságának dékáni méltatását, illetve a válaszbeszédek szövegét.

7

A 2003. ÉVI PÁZMÁNY PÉTER-ELŐADÁS:

Nemzeti karakterek a társadalom kiirképében IIutNADY GYÖRGY akadémikus, egyetemi tanár

Eötvös Loránd Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar, Társadalom- és Neveléstudományi Tanszék

Tudásunk az emberi társadalomról - hagyományosan is és ma is - nagyrészt arra vonatkozik, hogy különböző földrészek lakói, népei, nemzetei milyenek, milyen szokásokat követnek, milyen célok felé törekednek, milyen indulatokat táplálnak irányunkban. Messze nyúló történeti forrásai ennek az útle­ írások és háborús történetek, diplomáciai jelentések, a gazdasági eredmények és kapcsolatok mutatószá­ mai, az irodalmi bemutatkozások és ábrázolások, a média hírei és képes elbeszélései. Intellektuális pár­ latát nyújtják ennek a köznapi nyelven megszólaló társadalomtudományok, a legtágabb értelemben vett történetírás, a néprajz és filológia. Az egy absztrakciós szinttel feljebb hágó társadalom- és embertudo­ mányok, mint amilyen a szociológia, politológia, közgazdaságtan, jogtudomány vagy épp az általam mű­ velt pszichológia, embercsoportok szellemisége helyett a társadalmi viszonyokról, s viszonyok törvény­ szerű viszonyáról beszélnek, de ezeknek a tapasztalati gyökerei és komparatív ágai sem szakadhatnak el a regionális, nemzeti, kulturális sajátosságoktól. A nemzetkarakterológia - a nemzetek személyes-emberi vonások révén történő, antropomorf le­ írása - a :>...'VIII-XIX. században termékeny talaja volt a mai társadalomtudományok genezisének. Ezt ékesen bizonyítja a magyar kultúrtörténetben a bencés rendi Rónay Jácint teljesen egyedi, gondolatilag jól strukturált, stilárisan színpompás kötete 1847-ben. A Jeflemisme, vagy az angol, francia, magyaT, né­ met, olasz, orosz, spanyol nemzet, nő, férfiú és életkorok jellemzése lélektani szempontból széles tabló Európa korabeli nemzeteiről, melyek rendszeres pszichológiai leírásában bennfeszül e társadalmak szociológiá­ ja, már megjelenik a kulturálisan árnyalt fejlődéslélektan, s ott az előképe még a ma divatozó gendeT stud­ ies-nak is. A rendszeres kifejtés mellett esetenként szellemes gondolatfüzérekben érzékelteti a nemzetek közötti különbségeket: „A német tudósnak, a francia szeretetre méltónak, a spanyol hatalmasnak, az olasz művésznek, az orosz úrnak, a magyar gazdagnak, az angol eredetinek akar látszani." ,,Minden nemzet kisebb-nagyobb mértékben önző. Az olasz múltban, a magyar jövőben, a francia mindenütt látja ragyogni magát, az an­ gol kedves 'én'-ét zsebében, a német gyomrában, a spanyol nyelvén, az orosz szívében hordozza, terve­ it gondosan leplezgeti, simul a körülményekhez, tűr, nélkülöz mindent, csakhogy célt érhessen." Rónay a nemzeti mentalitás sajátosságait több tényezőből eredezteti, ezek között van a nemzet adott természeti környezete, az éghajlat is. Ez a gondolat - bár ő erre nem támaszkodik és hivatkozik egy évszázaddal korábban is felbukkant már. A Tik-vények szelleméTől, e társadalom- és jogtudományi alapm{i hosszan és elmélyülten foglalkozik vele. Montesquieu 1748-ban arról elmélkedett, hogy az ön­ tudat és határozottság, az érzékenység és érzékiség mind a hideg vagy meleg környezet következménye. Csak két kiragadott idézet: ,,A hideg éghajlat alatt ... az embereknek több az ereje ... például több az ön­ bizalom, vagyis nagyobb a bátorság, ki-ki inkább tudatában van a maga fölényének, s ezért kevesebb a bosszúvágy, nagyobb a biztonságérzet, tehát több a nyíltság, kevesebb a gyanakvás, a fondorlat és a csel­ szövés." ,,A meleg országokban a szervek finomsága következtében a lelket mindaz erősen izgatja, ami a két nem egyesülésével kapcsolatos: minden e cél felé vezet. Az északi éghajlat alatt a fizikai szerelemnek alig van annyi ereje, hogy erősebben érezhető legyen ... a meleg éghajlat alatt a szerelmet önmagáért szeretik, az a boldogság egyetlen forrása, maga az élet." Tulajdonképpen elragadó, amint e felvilágosult gondolkodó keresi és megtalálni véli e környezeti tényező- ma úgy mondanánk- idegélettani és neuropszichológiai hatásmechanizmusát: ,,Megfigyeltem

8

KJingha11mte1· István rektor átacija Hunyady Gyiirgy professzornak az Egyetem Jubileu111i Ezüst E111/ékém1.ét (Fotó: P. Nagy Gabriella)

egy birka nyelvének külső szövetét azon a helyen, ahol azt szabad szemmel is látható szemölcsök borít­ ják ... Ennek a nyelvnek a felét megfagyasztottam, és szabad szemmel is láttam, hogy szemölcsök jelen­ tékeny mértékben összezsugorodtak, egyes szemölcs sorok még tokjaikba is visszahúzódtak. ... Ez a megfigyelés megerősíti azt, amit már mondottam, vagyis, hogy a hideg országokban az idegcsomók ke­ vésbé kiterjedtek: behúzódnak tokjaikba, ahol védve vannak a külső behatások ellen. A benyomások te­ hát kevésbé élénkek." Innen aztán töretlen lendülettel vezet az út olyasféle- a magyar politikatörténet­ ben nem eléggé méltányolt - felismerésekhez, mint hogy „A moszkovitát meg kell nyúzni ahhoz, hogy a föjdalorn érzetét keltsük benne" (ahogy Sebestyén Pál fogalmazott 1962 évi fordításában). Minden korai naivitás ellenére Montesquieu egy olyan összefüggést tételezett fel a természeti kör­ nyezet és .i nemzeti karakter között, amely mindmáig lényegesnek tűnik sokak szemében. Az eddig vi1:ígviszonylatban a legszélesebb körben és legnagyobb módszertani elmélyültséggel az angol Dean 1\::ibody próbálta tisztázni, hogy különböző nemzetek hogyan látják egymást és önmagukat. 1980-ban :idta ki iiss:r.egyűjtött eredményeit, azzal a végső konklúzióval, hogy az értékelő különbségtétel egyedü­ li h:1t;1ro:r.ou és következetes tendenciája (az északi) feszesebb, fegyelmezettebb, nagyobb önfegyelem1·1íl ismert t:írsadalmak és (a déli) lazább, fegyelmezetlenebb, impulzusaikat kevésbé ellenőrző népek kö­ zütt mutatko:r.ik. Pe:ibody monográfiájának a címe - National characteristics - talányos, nem lehet kiolvasni belőle, hogy nemzetek valóságos jellegzetességeiről szól-e, vagy nemzetjellemzésekről, amelyek alappal vagy alaptalanul a köztudatban élnek. E talányos kettősség nem véletlen: a szerző ugyanis azon szakmai ki­ sebbséghez tartozik, kik számára a nemzeti vonás valóságos meglétét bizonyítja, ha belülről és kívülről, több nézőpontból ugyanúgy látják, rá nézve ugyanazt ítélik jellemzőnek. A szakmai többség által képvi­ selt közhely ezzel szemben az, hogy a köztudatban elterjedt jellemzések a nemzeti, társadalmi, bőrszín szerinti vagy nemi és életkori csoportokról rendre mind túláltalánosítások, melyeknek alig van köze a valósághoz, hacsak nem mint önmagukat teljesítő próféciák minte gy előidézik a jellegzetesnek vélt ma­ gatartásmódot a megítélt embercsoportokban. Akárhogy vélekedjünk is arról, hogy van-e igazságmagva a nemzetekkel kapcsolatos közkeletű fel­ tételezéseknek, azt látnunk kell, hogy a XX. század derekához közeledve egy radikális fordulat követke­ zett be a szociálpszichológusok érdeklődési irányában. Míg ennek előtte az foglalkoztatta őket, hogy va­ lójában milyen is egy-egy nemzet, most áttevődött fi gyelmük arra a kérdésre, hogy milyen kép él ben­ nünk a különböző nemzetekről. Walter Lippmann, a na gyhatású amerikai publicista a közvéleményről szóló alapművében, 1922-

9

ben szólt először a köztudatban élő általános előfeltevésekről, s vezette be ezek megjelölésére a sztere­ otípia fogalmát. E nyomdaiparból kölcsönzött szóval arra utalt, hogy kimondva-kimondatlanul általá­ nos várakozások élnek bennünk a dolgok, az emberek, a társadalmi folyamatok természetéről, s ezek a sémák gyakran megelőzik, magukhoz idomítják, önön megerősítésükre használják az egyedi és konkrét tapasztalatokat. A 30-as évek elején egy ugyancsak amerikai szerzőpár, Katz és Braly tárta fel, hogy nagymérvű az egyetértés az emberek között, hogy milyen tulajdonságok jellemzik az etnikai csoportok, nemzetek tagjait. Ezen általánosítások alapján tudni véljük, hogy milyenek is e kategóriákba tartozó sze­ mélyek, s ez az elővételezett tudás és értékelés irányítja, hogy mit keressünk és lássunk bennük, ez min­ tázza meg a velük kapcsolatos tapasztalatainkat. Ettől kezdve a nemzeti és faji diszkriminációra vezető előítélet és a sztereotípia fogalma összefolyt és összenőtt a szociálpszichológiában. Hosszú évtizedek so­ rán újra és újra kitűnt, hogy nemzetnevek11ez az emberek nehézség nélkül és összhangzóan személyes tulajdonságokat rendelnek. Erre alapozva a társadalmi megkülönböztetésre érzékeny szociálpszicholó­ gusok azt is bizonyítottnak tartották, hogy az egyének értékeinek és gyengéinek tárgyszerű megismeré­ sét megalapozatlan túláltalánosítások kontrollálatlanul akadályozzák, nyomják el, és deformálják. A sztereotípiák tartalmának hosszú és eseménytelen vizsgálatába a 70-es, 80-as évek fordulóján egy új szemléleti irány térhódítása hozott érdemi változást. A megismerés folyamatának tanulmányozása ke­ rült előtérbe, s az un. kognitív szociálpszichológia művelői - mint Davicl Hamilton, egyetemünk dísz­ doktora - kitüntetett figyelmet szenteltek és szentelnek a sztereotípiák keletkezésének, rögzülésének, működésének. Az ő nézőpontjukból nem az az érdekes, hogy mi a tartalma egyes kategóriák sztereotip jellemzésének, hanem az, hogy a társak megismerésének folyamatában hogyan születnek, milyen szere­ pet játszanak és miért maradnak fenn a sztereotípiák. E folyamatban természetesen lehetnek és közre is hatnak torzító tényezők, mindemellett a sztereotípiák nélkülözhetetlenek a társak megismerésében: nincs ugyanis se okunk, se módunk mindenegyes személy viselkedését megfigyelni, elemezni, kiolvasni milyen is az egyedi természete. Ehelyett az esetek túlnyomó többségében az a gazdaságos, célirányos, funkcionális, ha azonosítjuk a társ kategóriáját, az arra vonatkozó tudásunkat alkalmazzuk, szükség sze­ rint azt differenciáljuk, az szolgál alapul az egyénített kép kimunkálásához. A fogalmi gondolkodásnak ez a menete érvényesül akkor is, ha önön magunkat azonosítjuk mint egy társadalmi kategória tagját, s egymásra vonatkoztatjuk és egymásrahatásban alakítjuk énünk és saját kategóriánk jellemzését és érté­ kelését. A rendelkezésre álló szolid idői keretben négy lazán körvonalazott tézissel tudom felvázolni, né­ hány példával tudom illusztrálni, hogy a sztereotípiakutatáshoz - amely az utóbbi évtizedekben a szoci­ álpszichológia nemzetközi szakirodalmának domináns témaköre volt - magam és munkatársaim meny­ nyiben és mivel járultunk hozzá. Az első tézis sztereotip ítéletek és a sztereotípiák beágyazottságára, rendszerszerű szerveződésére vonatkozik. Még a 70-es évek derekán bemutattuk, hogy a magyar nemzetet (s mint később példák tu­ catja igazolta, más nációkat is) bizonyos tulajdonsághierarchiával, megmintázott tulajdonságprofillal jel­ lemzik az emberek. A nemzeti sztereotípiák vonások közötti összehasonlításokat rejtenek, rögzítenek magukban, s fejeznek ki újra és újra: melyik tulajdonság jellemzi inkább, melyik kevésbé az adott társa­ dalmi-kulturális csoportot. Az egyes tulajdonságok odaítélése vagy elvitatása tehát nem magában áll, ha­ nem egy szerkezet része, amely sokak válaszában rendre visszatér, s lényegében azonos összképet mutat az adott nemzetet magasra és alacsonyabbra értékelő csoportok válaszaiban egyaránt. E tulajdonságpro­ fil tekintetében árulkodóan nagy hasonlóság lehet látszólag nagyon is különbözően értékelt nemzetek leírásában, amint ezt a 80-as években elismerően leírt „orosz" és a nyilvánvaló fenntartással kezelt „ro­ mán" esetében megtapasztaltuk. (Megjegyzem, hogy a rendszerváltás után az „orosz" az értékelés álta­ lános nívóját tekintve is a „román" mellé zuhant.) A megkérdezettek merőben különböző csoportjai mint például a 90-es években a magyar és román diákok - feltűnően hasonló tulajdonságprofillal jelle­ mezhetnek tőlük távoli nemzeteket, ugyanakkor pro és kontra elkötelezettségüknek megfelelően hason­ lóan látják saját nemzetüket, s tükörképként hasonló az egymásról formált képük is. A második tézis szerint a sztereotípiáknak nemcsak személyek (mások és az én) megismerésében van szerepe, hanem funkciói vannak a társadalom egészének átlátásában és viszonyainak rendezésében

10

is. A nemzetjellemzések sem magukban állnak, értelmük van a saját csoport és az idegen csoport meg­ különböztetésében, de ezen messze túlmenően is segítenek tájékozódni a társadalmi-kulturális csopor­ tok között. A nemzeti sztereotípiák nemzetek közötti összehasonlításokat is rejtenek, rögzítenek maguk­ ban és fejeznek ki újra és újra: így tárul fel előttünk és makacsul visszatér sokak válaszaiban, hogy me­ lyik nemzet miben áll fölényben, miben marad el a többihez képest, melyekkel tartozik össze s melyek­ től, milyen tulajdonságdimenziókban különül el. Az úgynevezett multidimenzionális skálázás módszere kiv,1'tképp alkalmas arra, hogy skálaadatok alapján olyan mentális térképeket vázoljunk fel, melyekben a nemzeti kategóriákat pontok (a tulajdonságokat az origót metsző egyenesek nyalábjai) képviselik. A nemzetek látni vélt viszonyai időről időre megváltoznak, a közöttük észlelt erőviszonyok, kapcsolatok, valamint a megítélő szempontjainak átrendeződésétől függően. E tekintetben a rendszerváltás nagy szo­ ciálpszichológiai laboratóriummá avatta hazánkat, ahol kiválóan demonstrálni lehetett, hogy mily gyor­ san és radikálisan átalakulhatnak nemzeti, társadalmi, történeti sztereotípiák, amelyeket nyugalomban élő társadalmakban - mintegy definíciószer{ien - a megrögzött és kikezdhetetlen állandóság jellemez. Érdemes egy pillantást vetni a diákok nagy mintáján 1981-ben és 1991-ben vizsgált nemzeti sztereotí­ pi,1k összképére, amelyen az „orosz" látványos pozícióváltása mellett a látni vélt euroatlanti viszonyrend­ szer keretei is módosultak. Elméleti szempontból is nagy, kellően alig méltányolható jelentősége van an­ nak a felismerésnek, hogy a nemzeti sztereotípiákat nemcsak a nemzet tagjainak több-jobb megismeré­ se módosíthatja (induktív úton), hanem a nemzetközi összkép egészének átrendeződése is (deduktív úton). A harmadik tb.is arra vonatkozik, hogy különböző fajta, a társadalmat más-más vetületben leképe­ ző sztereotípi:ík között is van rendezett kapcsolat. Feltehetjük például a kérdést, hogy van-e valamiféle rendező elv a nemek és nemzetek kapcsolatrendszerének felfogásában. Ez megközelíthető például an­ nak alapj:ín, hoµy a francia férfi/francia nő vagy a francia nő/magyar nő hasonlít-e jobban egymáshoz a kö;,Jelf"oµ-:ísh:111. I•:;,. az un. keresztkategorizáció módszere, amelyet mi előszeretettel alkalmaztunk a 11<;1m, ·ti cs ;1 t:frsadalmi-foglalkozási kategóriák viszonyának elemzésére. Az erre vonatkozó multidi­ mem.io111ílis födr61 hfrom következtetést vonhatunk le. Egyrészt a kombinált kategóriák jellemzését h ·f'oly11solj:1 111i11d :1 nemzeti, mind a foglalkozási komponens. Másrészt más az összetevők szerepe, ha­ t:ís:i :1111l:1k í'(iggvényében, hogy idegen vagy a saját nemzeti kategóriáról van-e szó. Nemzeti outgroup eset �n :1 ne111;,.cti összetevő egységesítő hatása kerekedik felül, a nemzeti ingroup esetén viszont a társa­ d,1l111 i l'o1rlallmz:ísi különbségek feszítő ereje bizonyul erősebbnek. Ennek a kétféle szerveződési elvnek a 111íiki\désé1 ,Hlckvát módon tükrözi a tulajdonságokra elvégzett ún. kanonikus korrelációs elemzés: pél­ dfol :1 11é1nct szakmunkás tulajdonságainak megítélése egyértelműen a német ember jellemzésétől függ, míg :1 111:1gy:1r szakmunkás tulajdonságainak megítélése annak függvénye, hogy hogyan látják a szakmun­ k:íst. Vissz:itérve egy villanás erejéig a jellemzések viszonyát tükröző térképhez: itt szemlátomást egé­ szen kfo.el kerül egymáshoz az általában vett és a saját nemzethez tartozó foglalkozási kategória (az ér­ telmiségi és a magyar értelmiségi, a szakmunkás általában és a magyar szakmunkás). Ezen a gondolati nyomon elindulva nem túl merész feltevés, hogy a hazai társadalmi tapasztalatok alapozzák meg, hogy :ílt:tl:íl>:111 hogyan látjuk a társadalmi-foglalkozási kategóriákat. Ez akkor válik egy fontos kérdéssé, ha ignolni wdjuk, hogy a nemzetképek mögött társadalommodellek állnak (s korántsem véletlen, hogy a ro111fo a ro1nfo munkáshoz, az orosz az orosz munkáshoz, az angol viszont az angol értelmiségihez áll relatíve kii;,.elebb). A sztcreotípiavizsgálatok klasszikus módszere az, hogy gondolattársításokat keresnek kategóriák és tulajclons:ígok között. Tudjuk, hogy vannak (nem feltétlenül tudatos) feltételezések tulajdonság és tulaj­ clons:íg viswnyáról (ezeket nevezi a szaktudomány implikált személyiségelméletnek), meglehet, hogy a gondohtti öss;,.efüggések hálója még szövevényesebb és va1111ak kategória-kategória asszociációk is (s ilyen értelc1nbcn implikált társadalomelméletről is joggal szólhatunk). E feltevés igazolására több vizs­ g,íh1tban, legutóbb idén, nemzeti kategóriák és társadalmi-foglalkozási kategóriák közötti gondolattár­ sít:ísokat kértünk és kaptunk. Ismételten az tűnt ki, hogy az egyes nemzetekhez az emberek árnyaltan különböző t:írsadalmi-foglalkozási kategóriákat kapcsolnak gondolatban. Például nagyban hasonlítanak egym:íshoz az amerikaiakkal és az angolokkal összefüggésben felidézett foglalkozások, hasonló ezek

11

gondolatkörében az üzleti élettel és a gazdasággal kapcsolatos társadalmi kategóriák dominanciája, ez utóbbiak sorában azonban az amerikaiakhoz inkább a menedzser, az angolokhoz inkább a bankár kötő­ dik. Az oroszok kapcsán a munkás, a földművelő foglalkozáscsoport épp úgy domináns, mint általában az ázsiaiakról és mondjuk a románokról szólva, de a világhatalmi státus mementójaként nemcsak 1991ben, de 2003-ban is előkelő helyet foglal el jellemzőnek vélt foglalkozásaik körében a katona is. A negyedik tézis konkrétan arra utal, ho gy mindezek nyomán a nemzeti sztereotípiákban ma Ma­ gyarországon a kelet-nyugat dimenziónak legalább oly jelentősége van, mint a nemzetközi szakiroda­ lomban gazdagon dokumentált észak-dél dimenziónak. A társadalmi-gazdasági fejlettség tükröződik a nemzetek közötti hasonlóság és különbözőség észlelésében, s sajátos módon e dimenziónak lehorgony­ zott végpontjai vannak Ázsiában és Amerikában. Ilyen értelemben eljátszhatunk azzal a megfogalmazás­ sal, hogy a mi nemzetjellemzéseink vetületében a Föld nem gömbölyű. Ázsiához alapvetően - bár nem ellentmondásmentesen - az agrárvilág képzetei kapcsolódnak, az angolszász világ a kifejlett piacgazda­ ságot jelenti. Kitüntetett fi gyelmet érdemel az európai nemzetek és maga az európai kontinens észlelt foglalkozási szerkezete, amelytől a Balkán képe bizonyíthatóan különbözik. Nyugat-Európával össze­ függésben súllyal és differenciáltan kerül szóba a szellemi munkavégzés, nem egy értelmiségi hivatás. Megjegyzendő, hogy a magyar nemzeti kategóriával kapcsolatban minden főbb foglalkozási típus, vál­ tozatosan és viszonylagos teljességgel felmerül, de ezen belül szembeötlően sok, árnyalt, s összességé­ ben túlnyomó az értelmiségi foglalatosság. Ennyiben nem túlzás azt mondani, hogy vizsgálati személyc­ ink Európában a magyarság egyoldalúan intellektuális, idealizált arcát látják viszont és üdvözlik. A nemzeti és foglalkozási kategóriák összefüggéshálója, s az értékelések ebben bcnnerejlő és önerő­ sítő körei összhangban állnak a nemzetjellemzések tulajdonságprofiljával és értékelő töltetével. 2003ban az általunk hosszú évtizedek óta visszatérően elemzett nyolc nemzetjellc111zés hierarchiájának csú­ csán - régi és töretlen hagyományként - az angol leírása áll, s a sor végén - ugyancsak változatlanul, konfliktusok súlyától megterhelten - a román foglal helyet. Csak remélhetjük, hogy az elkövetkező év­ tizedek során, az egyesülő Európában a valóságos e gyenetlenségek és a tudatvilág különbségtételei egy­ aránt - lemérhető módon - csökkenni fognak. Lezárásként visszatérek - egy idézet erejéig- a sztereotípiakutatás ősalakjához, a fogalmat beveze­ tő Walter Lippmannhoz. Sok-sok példájának egyike az első világháborút követő párizsi békét, s ennek kulcsszereplőjét érintette. "Vajon ha bárki betekintett volna Clemenceau elméjébe, az 1919-es Európa képeit találta volna-e ott, vagy pedig egy hosszú, és harcos élet alatt felhalmozott és megszilárdult szte­ reotip fogalmak nagy üledékét? Vajon Clemenceau az 1919-es németeket látta-e, vagy pedig azt a né­ met típust, amelyet 1871 óta tanult látni? A típust látta és a Németországból részére küldött jelentések közül azokat, és ú gy látszik kizárólag azokat a jelentéseket vette tudomásul, amelyek összhangban vol­ tak az elméjében hordozott típussal. Ha egy junker hencegett, akkor hiteles német volt: ha e gy munkás­ vezér elismerte a német birodalom végét, akkor nem volt hiteles német." Vajon nem sejlik-e fel ebben az egyszerű példában hosszabban taglalt, sok számítással alátámasz­ tott, bő közleményekben publikált eredményeink talán legfőbb tanulsága: 111ár111int hogy jellegzetes tár­ sadalmi típusok arculata jelenik meg a nemzeti sztereotípiákban. Bizony, ő már 80 évvel ezelőtt, min­ den módszeres adatgyűjtés, mérés, szakfogalmak építménye nélkül gondolt erre és utalt erre. Élő bi­ zonyságaként annak, hogy - mint tanítványaimnak állítani szoktam - a XIX. század végén és a XX. szá­ zad elején nem egy kreatív gondolkodó évtizedekkel előre látta a hosszan vajúdó szaktudomány empiri­ kus eredményeit. No persze lehet, hogy ez is csak egy tudománytörténeti sztereotípia, egy idealizált kép az esszéista társadalomtudósok múltba vesző alakjáról.Bernard Cerquiglini professzor a francia nyelvé­ szeti kutatások nemzetközileg elismert szakembere, a franciaországi nyelvészeti, nyelvpolitikai kutatá­ sok jelenlegi kétségen kívül legfontosabb szereplője.

12

A 2003. évi Pázmány-ünnepségen felavatott tiszteletbeli doktorok és professzorok tudományos munkásságának méltatása

Bemard Cerquiglini a párizsi Sorbonne 7 egyetem professzora, aki számos külföldi egye­ tem (Berkeley, John Hopkins, Santa Barbara, Rio de Janeiro stb.) vendégprofesszorként is oktatott il­ letve oktat ma is. Publikációs tevékenysége nagyon sokrétű. Mintegy tucatnyi önálló és kollektív mű szerzője illetve társszerzője, melyeknek tematikája igen sokszínG: a francia nemzeti nyelv kialakulásának elemzésétől egészen a mai szóképzési folyamatok (pl. a nőnemű foglalkozásnevek képzése a mai francia nyelvben) problémájáig terjed. Könyvein kív(il eddig mintegy hetven tanulmánya jelent meg különbö­ ző francia és külföldi folyóiratokban. Oktató-kutató tevékenysége mellett Cerquiglini professzor a francia nyelvvel kapcsolatos nyelvésze­ ti kutatásokat elősegítő és koordináló Institut National de la Langue Franc;aise (Francia Nyelvtudományi Intézet) igazgatójaként is m(iködött az elmúlt években. Ennek az akadémiai kutatóintézetnek fő tevékeny­ ségei közé tartozik például a francia nyelv eddigi legteljesebb, 16 kötetes szótárának (Trésor de la langue franc;aise) kiadása, informatizált változatának elkészítése, napra készen tartása és ingyenes internetes hoz­ záférhetőségének biztosítása. E vállalkozás jelentőségét m.inde1mél jobban mutatja, hogy olyan szótárról van szó, amelynek hatalmas adatbázisát - jelenleg a világon elsőként, irigylésre méltó módon megelőzve a világszerte lehengerlő módon nyomuló angol nyelvet is - a világ bármely pontján ingyen használhatják a francia nyelvet tanulók és kutatók. A szótárhoz csatlakozik még a Frantext nevC-í szöveges adatbázis, amely több milliónyi irodalmi, tudományos technikai szöveg informatizált, a gyors és többszempontú keresését lehetővé tevő adatbázisát tartalmazza szinte kimeríthetetlen forrást biztosítva ezzel a kutatók számára. Cerquiglini professzor további fontos tevékenységi köre a mindenkori francia miniszterelnök köz­ vetlen irányítása alá tartozó Délégation a la langue franc;aise et aux langues de France tekintélyes intéz­ mény elnöki posztja. Ez az intézmény egyfajta „nyelvi minisztériumként" mCiködik Franciaországban. Ebből fakadóan tehát Cerquiglini professzor a francia nyelv fejlesztésével, védelmével, terjesztésével kapcsolatos nyelvstratégia és nyelvpolitika mindennapos tevékenységét is irányítja. Fenti tevékenységei mellett Cerquiglini professzor fontos tudományos tanácsadói szerepet tölt be az Encyclopaedia Universalis szerkesztőbizottságában. Aktívan közremCiködik a francia akkreditációs bizottság munkájában. Kezdeményezője és társszervezője volt a francia nyelvről 2000. őszén Lyonban és Brüsszelben rendezett nagyszabású és nagysikerCi kiállításnak. Bemard Cerquiglini a Francia Becsületrend (Légion d'Honneur) és a Francia Nemzeti Érdemérem (Ordre national du Mérite) lovagja, az Akadémiai Pálmák (Palmes académiques) valamint a MGvészeti és Irodalmi Érdemrend (Ordre des Arts et des Lettres) parancsnoki fokozata kitüntetések birtokosa is. Az említett fontos szervezetekkel (Institut National de la Langue Franc;aise, Conseil supérieur de la langue franc;aise, Délégation a la langue franc;aise et aux langues de France) a Francia Tanszéke Cerquiglini professzoron keresztül hosszabb ideje szoros kapcsolatokat ápol. A tanszék nyelvészei fran­ ciaországi tanulmányútjaik során minden segítséget megkapnak személyesen tőle és munkatársaitól is. Kutatásukat dokumentációkkal, könyvtári hozzáféréssel, az említett hatalmas adatbázist tartalmazó Frantext használatával segítik. Cerquiglini professzor maga is immár évek óta minden évben eljön a Francia Tanszékre előadást tartani, valamint tagja az ELTE rektorának közvetlen felügyelete alá tarto­ zó és a magyarországi felsőfokú francia oktatást és kutatást koordinálni hivatott Egyetemközi Francia Központ Tudományos Tanácsának is.

13

Az egyetem új díszdoktorai: Bemm-d Cerquiglini, Phitipp Giitlich és Medzihrndszky Kálmán (Fotó: P. Nagy Gabr'iella)

PhiJipp Gütlich professzor az elméleti szervetlen kémia kiemelkedő művelője, aki 1934. au­

gusztus 5-én született Rüsselsheimben, Németországban. Itt járt elemi iskolába és gimnáziumba. 1955ben iratkozott be a Darmstadti Műszaki Egyetemre, ahol 1961-ben Legjobb Tézis kitüntetéssel védte meg a fizikai szervetlen kémia témakörben elkészített diplomamunkáját. PhD-dolgozatát a Darmstadti Műszaki Egyetemen készítette (1961-63), és ennek során a hetero­ gén izotópcserét vizsgálta bárium-szulfáton. Ezután fél évet a Centre d'Etudes Nucléai1·es rí Saclay-ben (Franciaország), és két évet a Brookhaven National Laboratoryban (USA) dolgozott. Itt alkalmazta elő­ ször a Mössbauer-spektroszkópiát átmeneti fémkomplexek kémiai szerkezetének vizsgálatára. 1969-ben habilitált a Darmstadti Műszaki E gyetemen, és ugyanitt lett az elméleti szervetlen kémia professzora 1972-ben, majd 1975 óta a Mainzi Egyetem professzora. Ezekben az években szervetlen ké­ miai rendszerek elektronszerkezetét és koordinációs kémiai tulajdonságait tanulmányozta. Gütlich professzor körül egy jelentős iskola alakult ki. Több tucat PhD-hallgató témavezetője volt, és munkatársai közül tizen készítettek habilitációs dolgozatot. Az általa vezetett témák tematikája igen széleskörű. Kollégáival tanulmányozta az átmenetifém központi atomot tartalmazó koordinációs vegyü­ letek mágneses tulajdonságait, fázistranszformációit, kinetikai és termodinamikai tulajdonságait. Vizsgáltak felületkémiai problémákat is: Langmuir-Blodgett-rétegek szerkezetét, valamint fémek és üvegek korrózió mechanizmusát. Az ipar számára mágneses és optikai adattárolókat tanulmányoztak. A vasvegyületekben lejátszódó spinátmenetek kutatásának elismert központja a Gütlich professzor által vezetett intézet. Nevéhez fűződik a fényindukált spinátmenet csapdázás (LIESST: light-induced excit­ ed spin state trapping) és a magindukált spinátmenet csapdázás (NIESST: nuclear-induced excited spin state trapping) felfedezése. Mintegy 350 dolgozata jelent meg folyóiratokban, 250 nemzetközi konferencián volt meghívott vagy plenáris előadó, és Móssbauer Spectroscopy and Transition Metal ChemistJy című könyvét igen széles körben használják a kutatók. A már említett e gyetemeken kívül 7 ország 8 egyetemén oktatott vendégprofesszorként. Előadásai a szervetlen kémia fizikai módszereivel és az elméleti kémia fejezeteivel foglalkoztak. Gütlich professzor több tudományos társaságnak (pl.: Bunsengesellschaft, Royal Chemical Society of London) és több folyóirat szerkesztőbizottságának (pl.: Comments on Inorganic Chemistry, Hyper­ fine Interactions) a tagja. Eredményeit tudományos díjakkal is elismerték (pl.: Research Award ofJapan­ ese Society for the Promotion of Science, Max Planck Research Award). Az IBAME (International Board on the Application of the Mössbauer Effect) elnöke 1995-től 2001-ig. 2002-ben az Orosz Tudo­ mányos Akadémia tiszteleti tagjául választotta. Gütlich professzor által vezetett intézetben az egyetemünk és a Központi Fizikai Kutatóintézet szá­ mos oktatója és kutatója dolgozott rövidebb - hosszabb ideig, és Gütlich professzor is járt többször Ma-

14

gy:1rországon, hogy előadásokat tartson nálunk rendezett konferenciákon, illetve közös kutatási ered111t:nyekct diszkutáljon. Gütlich professzornak mintegy 20 közös dolgozata jelent meg magyar kutatók­ k:11. /\ magyar kollégák olyan berendezéseket is használhattak a mainzi laboratóriumokban, amelyek ide­ h:11'.:1 nem álltak rendelkezésre. Gütlich professzor a nemzetközi tudományos élet kiválósága, akinek egyetemünk örömmel aján­ lotta fcl a docto1· et professo1· honoris causa címet.

Medzihradszky Kálmán 1928-ban született Rákoscsabán. 1950-ben a budapesti Eötvös

l ,or.índ Tudományegyetemen szerzett vegyészdiplomát, választott szakterülete a szerves kémia volt. Abban az esztendőben vette át a tanszék vezetését Bruckner Győző, s az ő témája, a természetes poliglu1:11ninsav szerkezetvizsgálata lett Medzihradszky Kálmán első tudományos kutatómunkája. Ennek során lrdeztc fel a glutaminsavpeptidek intramolekuláris transzpeptidációját, mely ömnagában is érdekes 111cµíigyclés volt, de elvben módot kínált a vegyes kötéstípusú poliglutaminsavak szintézisére is. /\ fiatal kutatónak egész tudományos karrierjét megalapozta a humán kortikotropin 1960-1964 kill'.t megvalósított teljes szintézise, melynek során a Gyógyszerkutató Intézet és a Richter Gedeon ( :yc'>gyszergyár vegyészeivel közösen a klasszikus módszerekkel építették fel a harminckilenc amino­ i,:Jvból ,ílló polipeptidhormont. Ez a teljesítmény komoly nemzetközi versenyben, jelentős nemzetkö­ zi visszhangot kiváltva született. Munkája hazai elismeréseként 1970-ben az Állami Díj első fokozatá­ v:11 tüntették ki. Ugyanebben az évben védte meg dolgozatát, melyben az adrenokortikotróp hormon liiol6giailag hatásos fragmenseinek szintézisével foglalkozott, s melynek alapján elnyerte az MTA ké111i:1i tudomány doktora fokozatot. Egy évvel később a Szerves Kémiai Tanszék egyetemi tanárává ne­ v 'l'.ték ki, s csaknem negyven év múlva, 1998-ban ugyanerről a tanszékről vonult nyugállományba. Ad­ diµ' nonban egyetemi pályafutásának számos állomása volt, mely nevét előbb a szakterületen, később 11 '1 'ermészettudományi Karon, majd e gyetemszerte és a peptidkémia művelői között világszerte is111ertté tette. 1976-ban átvette a kar Vegyész Szakbizottságának irányítását, mely akkor a tanszékek és a dékán kill'.t olyan szerepet töltött be, mint mostanában a tanszékcsoportok. 1980-ban tudományos rektorhe1 yct tcssé választották, majd 1983-1989 közt hat éven át a Természettudományi Kar dékánjának tisztét tiiltiillc be. Erre az időszakra esik a kar lágymányosi campusának első építkezése, melynek során Me­ d:t.ihr:idszky Kálmán gondos fi gyelemmel kísérte végig a kémiai épület megszületését az alapkőletételtől. Ugyancsak ő vette át az építőktől 1989 májusában az elkészült épületet, melynek nyomán megkezdődött 11 'f'ennészettudományi Kar átköltözése Budára. Az új helyen négy éven át ő volt a Kémiai Tanszékcso­ port vezetője is. Probléma felismerő és megoldó képessége sok nehéz pillanatban segítette az új épület hi1·tokba vételét, az átmenet zökkenőmentes lebonyolítását és tette otthonossá az egyetemi polgárok •1111111:ira. Mindenkori beosztásának megfelelően, időt és erejét nem kímélve szolgálta a kémiai szakterü­ l1·lt·t, a Természettudományi Kart és az egyetemet, mely 1999-ben professor emeritusává nevezte ki. Mindeközben maradt energiája arra is, hogy kutatócsoportjában, mely közben kiegészült az MTA l,111.ponti Kémiai Kutatóintézet Molekulárfarmakológiai Osztályának peptidkémiai kutatóival is, új tu1111111:ín yos témákat kezdeményezzen, s maga körül tudományos iskolát alakítson ki. Tudományos pálya­ '11111s:ít rendkívüli munkabírás és innovatív készség fémjelzi. A hetvenes évektől kezdve intenzíven fog­ hdkm.otl egy másik hipofízis hormon, az alfa-melanotropin szerkezete és biológiai hatása közti össze­ lOggések vizsgálatával, és kísérleti eredményei alapján felállította a többszörös aktív centrumok elméle11•1. gy,111ennek az évtizednek végétől, szorosan együttműködve az MTA Szegedi Biológiai Központ 1 1111116ival, az opioid peptidek témakörében munkálkodott, ahol receptorszelektív peptidek szintézisét \ 1tlt'1sftott.1 meg. Célul tűzte ki az opioid receptorok ligandkötő helyeinek feltérképezését affinitási jel1111.cn t h:1sznált, kémiailag reaktív opioid peptidek szintézise és alkalmazása segítségével. A neuropep11111•1 t crületén elért eredményei laboratóriumát a szakma egyik nemzetközileg elismert centrumává tet­ tt•I.. Munkásságát a számos tudományos dolgozat és plenáris előadás mellett az is jelzi, hogy az elmúlt 11 vhl·n :1 l•:uropean Peptide Society a társaság legnagyobb kitüntetésének, aJoseph Rudinger Award oda111·l1·sévcl ismerte el.

lS

'l 'uclományos munkássága alapján 1982-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1990-ben pedig rendes tagjáv,í választotta. Hat éven át volt az MTA Szerves Kémiai Bizottságának elnöke, jelen­ leg is elnöke a Kémiai Tudományok Osztálya mellett működő Doktori Tudományos Bizottságnak. Al­ elnöke n MTA és az egyetemek közös kutatócsoportjait felügyelő Hálózati Tanácsnak. 1998-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje kitüntetésben részesült. Egyetemi körökben is nagyra értékelik a Kari Tudományos Diákkör vezetésében végzett közel húszesztendős szervezőmunkáját. Legutóbb ügyvezető elnökként jegyezte a TTK-n megszervezett és szép sikereket felmutató 26. OTDK kémiai és vegyipari szekciójának eseménysorozatát. Az Országos Tudományos Diákköri Tanács Pro Scientia Honoris Causa kitüntetés tulajdonosa. Kiemelkedő és áldozatos tudományos, egyetemi és közéleti tevékenysége minden kétséget kizáró­ an méltóvá teszi arra egyetemünk doctor et p1·ofesso1· honoris crmsa doktorrá fogadja Medzihradszky Kál­ mánt.

16

/\ 2003. ÉVI PÁZMÁLW-ÜNNEPSÉGEN FELAVATOTT '1 'LSZTELETBELI DOKTOROK ÉS PROFESSZOROK VÁLASZBESZÉDEI

Bernard Cerquiglini SORBONNE 7, PÁRIZS

Monsieur le Recteur, mes chers Collegues, Le tres grand honneur qui m'est fait aujourd'hui, et dont je vous suis infiniment reconnaissant, me comble de joie. J'ai obtenu mon doctorat franr;ais en 1979; et voila que, par votre grace, pres d'un quart de siecle plus tard, un second doctorat m'est décerné, remis par une des plus prestigieuses universités d'Europe! Je me sens rajeunir, et rougir a la fois devant cette abondance de lauriers: ils excedent mon mérite. Je les accepte néanmoins, mes chers Collegues, convaincu qu'ils viennent couronner, au-dela de mon indigne personne, les deux fonctions que j'ai la chance d'occuper présentement. La fonction universitaire, tout d'abord, c'est-a-dire l'activité scientifique, pour laquelle la coopéra­ tion internationale est primordiale.J'ai l'honneur et le plaisir de conduire une telle collaboration, depuis longtemps, avec deux professeurs de votre université. M. Vilmos Bárdosi, professeur de linguistique franr;aise, éminent spécialiste des particularités et de l'universalité de cette langue; a travers lui, le Cent­ re international d'Études franr;aises, que dirige M111c Karafiáth, et dont le dynamisme et l'action ne sont plus a vanter. M. Iván Horváth, professeur de philologie hongroise, infatigable lanceur d'idées, avec qui j'organisai, ici-meme, un colloque consacré a la Nouvelle Philologie. Que Vilmos et Iván, veuillent bien prendre aujourd'hui la large part qui leur revient de l'honneur qui m'est fait. La fonction politique, ensuite, puisque le gouvernement de la France a bien voulu me confier la tache de mettre en ceuvre sa politique linguistique. Ce doctorat traduit, je crois, la fidélité de votre uni­ versité aux études franr;aises, lesquelles y sont excellentes, et plus généralement l'intéret de la Hongrie pour la langue franr;aise, c'est-a-dire pour le plurilinguisme. M. Mádl, président de la République de Hongrie, le rappelait récemment a M. Jean-Jacques Aillagon, ministre franr;ais de la Culture qui lui rendait visite: la Hongrie est tres attachée au respect de la diversité culturelle, qui a pour fondement la diversité des langues. C'est un grand enjeu européen: l'Europe, a laquelle nous appartenons tous, depuis longtemps, est un véritable bouquet de langues et de cultures; sa construction politique, a laquelle nous participons tous, ne saurait passer par un monolinguisme anglophone, historiquement erroné et cul­ turellement réducteur. C'est par le respect des identités et l'enrichissement mutuel que l'Europe sera forte et reconnue. Non pas en tant que zone de libre échange économique a tropisme anglophone, ma­ is comme espace de libres échanges spirituels, culturels et linguistiques. La politique que la France con­ duit en faveur de sa langue officielle et des nombreuses langues de son patrimoine entend parler pour toutes les langues de l'Europe. Par ce doctorat, c'est la diversité linguistique européenne, et c'est la langue hongroise que vous honorez, avec la langue franr;aise. Votre université fut fondée en 1635, tout comme l'Académie franr;aise. Je me plais a voir dans ce cousinage un accord particulier, complicité entre deux institutions, deux cultures, deux langues, alliance d'une double histoire et d'un avenir commun. C'est ce que symbolise ce doctorat qui, a travers moi, hon­ ore tant de science et d'espoir, et dont, Monsieur le Recteur, mes chers Collegues, je vous remercie.

17

Philipp Gütlich

JOI-IANNES GUTENBERG-Ul'HVERSITÁT, MAINZ

Recto1· Professor Klinghmnmer, Honomble Me1nbers of the University Senate, Ladies ancl Gentlernen,

I feel deeply honoured by your invitation to receive the most esteemed title of Docto1· et Professor honoris causa from this distinguished University of great tradition and reputation. As a scientist having worked far nearly 4 decades in an area between Physics and Chemistry, I am certainly aware that the success and recognition which we have enjoyed over the years has only become possible through the collaboration with excellent graduate students and junior and senior scientists in my own research group at the University of Mainz, and likewise through the extensive collaboration and interaction with outstanding colleagues from other research groups. On this particular occasion today, it gives me great pleasure and satisfaction to look back to most successful joint ventures with distinguished research groups of Eötvös Lorand University and also of the Research Center KFKI. I wish to mention particularly our joint work with Professor Attila Vértes and his colleagues Ernő Kuzman, Zoltán Homonnay and Károly Tompa on various problems, e.g. the investigation of corrosion problems with Mössbauer spectroscopy, studies of physical and chemical after-effects of nuclear decay by Mössbauer Emission Spectroscopy, the study of spin crossover systems with Positron Anihilation and Magnetic Resonance techniques. I also wish to mention the very pleasant and successful collaboration with Professors Dénes Nagy and Zsolt Kajcsos on special after-effect studies in external magnetic fields and employing the very dif­ ficult method of time-differential Mössbauer Emission spectroscopy. I very much enjoyed in these col­ laborations the company of brilliant youngsters like Mónika Bokor, Györgyi Vankó, László Bottyán, Deák, Klencsar, just to name a few. Most noteworthy is that these collaborations from the very beginning some 30 years aga never suf­ fered really from the presence of different political systems here and there. Hungarian as well as Ger­ man scientists were always rather free to travel in both directions. The world of Science has always been the real goal that has brought us together and in many instances has lend support to the development of true friendship. Once again, I deeply appreciate your decision to honour me with the title of Doctor et Professor hon­ ons causa. I thankfully accept this honour on behalf of my students, junior and senior research associates at Mainz University, on behalf of my Hungarian colleagues and friends, and particularly on behalf of my wife and family, who have given me so much support in every respect over the years. Thank you very much far your attention.

18

Medzihradszky Kálmán EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM, TERMÉSZETTUDOMÁNY1 KAR

Magnifice Domine Rector, Spectabili Dontini Decani, Tekintetes Egyetemi Tanács.' Megilletődve hallgattam Dékán úr laudációját s az azt lezáró ünnepélyes szavakat, melyekkel en­ gem az Eötvös Loránd Tudományegyetem tiszteletbeli doktorai közé fogad, s amely hagyományos sza­ vakkal két évtizeddel ezelőtt magam is méltattam olyan kiemelkedő tudósokat, akik sokat tettek a ma­ gyar tudományért s egyetemünk hírnevéért szerte a világban. Szinte hihetetlen, hogy most rám került a sor, holott én még most is ú gy érzem, hogy fiatal vagyok ahhoz, hogy engem dicsérjenek, még sok ten­ nivalóm van, s remélem, lehetőségem is arra, ho gy az Universitas tekintélyének növelésén fáradozhas­ sak. Számomra az egyetemen eltöltött csaknem hatvan év e gy még végéhez nem ért folyamat, melynek kezdetén hallgatóként és fiatal asszisztensként megtanultam tisztelni és szeretni professzoraimat, később együttmúködni velük és megbecsülni professzortársaimat, negyedszázadon át irányítani szakterületet, kart, egyetemet, miközben igyekeztem mindvégig hallgatóimmal együttérezve fiatalnak maradni, elme­ rülve a tudás és a tudásátadás örömeiben. Visszatekintve az elmult fél évszázadra bízvást elmondhatom, hogy egész életemet az egyetem töl­ tötte be, ez szabta meg programjaimat, családi életemet, vette igénybe szabad időmet, irányította kedv­ teléseimet. De az egyetem soha nem volt hálátlan, minden ráfordított óráért sokszorosan megjutalma­ zott. Neki köszönhetem, hogy egész életemben azzal foglalkozhattam, abból élhettem, ami örömet oko­ zott, akár tudományos kutatómunkáról, akár tudományterületem tanításáról volt szó. Soha nem volt a szó szoros értelmében vett munkáltatóm vagy munkahelyem, inkább második - vagy talán első? - ott­ honom volt a laboratórium, idősebb koromra inkább csak a dolgozószobám, melyekben napjaimat, oly­ kor pedig az éjszakákat is töltöttem. Sok minden történt ebben a fél évszázadban. A kezdet: 1946, éppen ocsúdás a háború és az ostrom viszontagságai után, de egy ország újjáépítésének lendülete és hangulata. És még nem Természettudo­ mányi, hanem Bölcsészettudományi Kar, a tanulmányi idő csak négy esztendő, a kémiával Gróh Gyu la ismertet meg, orvostanhallgatókkal együtt látogatott általános kémiai előadáson. Egyben életem más szempontból is meghatározó fordulata: évfolyamtársaim közt ott van az, akit a diploma megszerzése után, négy év mulva feleségül is vettem, s akinek önzetlen segítsége nélkül most biztosan nem állhatnék így az Egyetemi Tanács színe előtt. Kezdettől kezdve a szerves kémiához vonzódtam, mert ott minden vegyületnek saját jelleme van. Még nem létezett szak.labor és diplomamunka, helyette „önálló búvárkodás szaktanári engedéllyel" adott le­ hetőséget a fiatal vegyész ambícióinak kibontakoztatására. Az utolsó évben már Bruckner Győző a tan­ székvezető, az ő unszolására dőlt el sorsom a peptidkémia irányába. Nem voltam igazán jó káder, talán mert egy „jóakaróm" szerint „társadalmi funkcióim ellátása nem párosult elismerésre méltó politikai te­ vékenységgel". Igy aztán évekig nem kaptam engedélyt arra, ho gy doktori disszertációt nyu jthassak be, vagy elfogadjak egy nyugatról érkezett tanulmányút ajánlatot. De aztán lassan minden rendbejött, 1968-69-ben már a Yale egyetemen voltam vendégprofesszor, rá e gy évre pedig már egyetemi tanár Pesten is. Innen már peregnek az események, egyre több egyetemi feladat, egyre kevesebb idő a labora­ tóriumban. Lelkes munkatársaimnak köszönhetem, ho gy a kutatásban továbbra is eredményesek lehet­ tünk. 1983-89 közt hat éven át dékánként módom volt megismerni az egész kart, s felismerni azt, hogy az mennyire színesebb egyetlen szakterületnél. Ennek az időszaknak nagy eredménye a lágymányosi

19

Klingharmner István rektor átacija a doctor et professor honoris causa oklevelet Meclzihradszky Kdlmán egyetemi tanár részére (Fotó: P. Nagy Gabriella)

campus építkezésének megkezdése, s az első, a kémiai tömb átadása rendeltetésének. Jóleső érzés arra gondolni, hogy az alapkőben elhelyezett díszes okmányon ott van a dékán aláírása is. Immár öt éve, hogy a törvénynek megfelelően nyugállományba, de nem a nyugalom állományába kerültem. Azóta ismét el vagyok látva tennivalóval, törekvésem, lelkesedésem az évek multával semmi­ vel nem csökkent. S most ismét kitüntetés ért, a legnagyobb, amit az egyetem adhat. Köszönet érte a fel­ terjesztő Természettudományi Karnak, a jóváhagyó Egyetemi Tanácsnak, s vezetőjének, egyetemünk rektorának. Igérem, hogy amíg erőmből futja, mindent megteszek, hogy a 368 éves universitas éljen, gyarapodjék és virágozzék a jövőben is.

20

Az Eó'tvós Loránd Tudományegyetem 3 69. tanévét megnyitó ünnepi kó'zgyűlés

(2 00 3. szeptember 5.)

2003. szeptember 5-én 10 órakor kezdődött az aulában az Eötvös Loránd Tudományegyetem 369. tanévét megnyitó ünnepi közgy(ilés. Klinghammer István rektor köszöntötte Mádl Ferencet, a Ma­ gyar Köztársaság elnökét, Mang Bélát, az Oktatási Minisztérium helyettes államtitkárát, Vizi E. Szilvesztert, a Magyar Tudományos Akadémia elnökét, Hámori Józsefet, a Magyar Tudományos Akadémia alelnökét, Lenkovics Barnabást, az állampolgári jogok országgyűlési biztosát, Harmathy Attila alkotmánybírót és Kukorelli István alkotmánybírót. Üdvözölte a társegyetemek és intézmé­ nyek megjelent rektorait és képviselőit, egyetemünk volt professzorait, vendégprofesszorait, okta­ tóit, dolgozóit és hallgatóit, közülük is elsősorban egyetemünk új polgárait, az elsőéveseket, vala­ mint a Pázmány Péter Baráti Társaság képviselőit. Az üdvözlő szavak után Klinghammer István rektor megtartotta tanévnyitó ünnepi beszédét.

KJinghammer István rektor tanévnyitó beszéde Tisztelt iinnepi Közgyfilés!

,,A tudománynak éppen úgy életfeltétele a fényűzés, mint a művészetnek, az egyikben, mint a má­ sikban csak az ér igazán valamit, ami soron felül áll. Szükségletét nem lehet és nem szabad a takarékos államháztartásnak rendes mértéke szerint kiszabni. Ha komolyan akarjuk, hogy a magyar egyetem is a tudomány iskolája legyen, akkor többet kell tennünk ... " Alma materünk 369. tanévének küszöbén különösen időszerű Eötvös Loránd gondolatait idézni a tudományról és művelőiről. De aktuális névadó rektorunk figyelmeztetése is: ,,Ha ma újfajta iskolát alapítanánk, előszö·r is szabá­ lyait állapítanák meg, s azután keresnők hozzá a mestereket, és a mesterekhez a tanulókat. Az egyetem keletke­ zésekor másként volt a dolog: eló'bb volt a mester és a tanuló, s csak azután következett a szabály. "

Az egyetem és a karok pédurnai (Fotó: P. Nagy Gabriella)

21

A karok képviselői a nyolc kmrá bőviilés alkalmából avatott új egyetemi zászlóval (balról jobbra): Ho1tobágyi István főigazgató (Tanító- és Óvóképző Főiskolai Km), Rudas Tamás dékán (Társadalomtudományi Km), Hunyady Gyó·rgy dékán (Pedagógiai és Pszichológiai Km), Karácsony András dékánhelyettes (Állam- és Jogtudományi Ka1), Klinghmnmer István rektor, Manhe1-z, Károly dékán (Bölcsészettudományi Kar), Láng Fernic dékán (Ter11zészettudo111ányi Km), Kozma László dékán (Informatikai Km) és Kó·nczei Gyó"rgy főigazgató (Bárczi Gyó·rgy Gyógypedagógiai Főiskolai Ka1). (Fotó: P. Nagy Gabriella)

Ez a tézis nyilvánvalóan több irányú továbbgondolkodásra serkent. Tűnődhetünk például azon, hogy Jedlik Ányos, vagy akár Eötvös Loránd lehetne-e - napjaink szakértői elképzelései szerint - veze­ tő egyetemünkön... De van ennek olyan olvasata is, hogy az igazi universitas mindig aktuális, vagyis újjáteremtése bár­ mikor időszerű. Az elmúlt tanévben átalakult az Eötvös Loránd Tudománye gyetem, - új campusokon új szerkeze­ t(í egyetem jött létre. A nyolc kar működése az új tanévben egy jövőhöz tartozó folyamat kezdete. Az e gyetem jövőjét alakitjuk most közös munkával, együtt gondolkodással, felelősséggel. Nem vagyunk e gyedül, vannak partnereink. A pázmányi gondolat örököseivel, a Semmelweiss E gyetemmel és a Budapesti Műszaki és Gazda­ ságtudományi Egyetemmel közösen létrehoztuk a Béta-kört, a budapesti egyetemi együttműködést. A 368 éves múltból megtanultuk, hogy történelmi időkben történelmi erőknek a szövetségére van szüksége azoknak, akik a problémáktól feszülő jelenből az egészséges, jobb, szebb jövő felé kivánnak lép­ ni. Az EU-s csatlakozás idején, ezekben a sorsfordító években minden erőforrásunkat fel kell használni, hogy egyetemeink jövőjét az európai vezető egyetemek családjában biztosíthassuk. Egyetemünknek, az Eötvös Loránd Tudományegyetemnek ebben igen nagy a felelőssége, mert az intézmény mérete és a felhalmozott szellemi kapacitás alapján méltán tekinthetjük a ma gyar felsőokta­ tás vezérhajójának. Kedves Vendégek, tisztelt egyetemi Kollégák! A harmadik évezred fordulóján paradigmatikus változások korába lépett a világ. Ezt észleljük min­ dennapjainkban... A földre épülő agrártársadalom és a tőkére épülő ipari korszak után már a tudásra épülő „hannadik hullámban" élünk, és bizony ez az új korszak feszültségekkel és konfliktusokkal veszi át az uralmat a meg­ előző ipari kortól. A tudásra épülő hatalmak, az USA, Japán és az Európai Unió, információt és innovációt adnak el a

22

világnak, - ez jelenik meg a vezetési technikákban, az új képi és zenei kultúra termékeiben, az oktatás­ ban és az egészségügyben, a pénzügyi szolgáltatásokban, a fejlett technológiákban. Új termékük a kato­ nai védelem is, amit a vezető erő, az Egyesült Államok értékesít a világ egyre na gyobb részében. A tudásgazdaság új termékeit előállítani képes államok között globális verseny folyik a piacok és a vevők megszerzéséért. Az elmúlt évtizedben láttunk erre példákat. Az amerikai politológus házaspár, Alvin és Heidi Toffler az „Új civilizáció kialakítása - a harmadik hullám politikája" c. m(ívében világossá teszi, hogy azok között folyik a küzdelem, akik egymás vetélytár­ sai, mert már beléptek a tudás korszakába. A globális hegemóniáért folyik ma is a harc, mint korábban az ipari korszakban. Adódik a kérdés, milyen szerepet vállal hazánk ebben a nemzetközi küzdelemben, - csupán passzív ,,befogadóit" vagy aktív „alakítói" ambícióink vannak. Most kell döntenünk, még az elején! Magyarország is a „harmadik hullámba", a tudás korszakába lépett. Az információs társadalom és a jóléti állam pozícióinak kialakításában jó felé kell mozdulnunk. Tisztel ünnepi Kó"zf!:Yíílés! Néhány gondolat a választás lehetőségéről, a lehetséges mintáról. A ma divatos közgazdasági elméle­ tek és a médiagondolkodás szerint az számít modernnek, tehát az lehet sikeres, aki egyre jobban beleolvad a globális mintákba. Leegyszerűsítve, az az ország lehet sikeres, ahol az oktatás és az egészségügy egyre in­ kább piaci és üzleti alapon áll, - az állam visszahúzódik ezekből és leépíti korábbi gondoskodását... Miért gond ez a társadalomnak? - vizsgálja a kérdést Robert Kuttner szociológus a „Minden eladó" c. könyvében. A tőke manapság olyan területeket vesz célba - írja -, ahol az állam és a civil társadalom hatalmas vagyont halmozott fel, amit azonban nem pénz termelésére, 1ninél nagyobb profit elérésére használ, hanem értékek termelésére. Az oktatásban a tudás-termelés a cél, az egészségügyben a minél hosszabb és egészségesebb élet. A divatos közgazdászok persze nem mondhatják, ho gy akiknek sok a befektetni való pénzük szép profitot termelhetnek az oktatásban, egészségügyben. Azt kell mondaniuk, hogy hatékonyabbá kell ten­ ni ezeket a területeket, és ehhez az állam és társadalom ellenőrzése alól a piaci szabályok által uralt tér­ félre kell áttolni az intézményeket. A következmény: a jóléti állam leépül, mert kizárólag alacsony költ­ ségekkel lehet versenyképes e gy ország a tőkéért folyó globális versenyben. A kutatás-fejlesztés és innováció területén például a Szilícium-völgy mintáját illik másolni a világ­ falu minden szegletében, - csak ez az egy út vezet el a sikerhez. Aki másként gondolja az befelé fordu­ ló, maradi, vagy buta - illetőleg mind a három. Kuttner aggodalma: minél nagyobb teret engedünk ezeken a területeken a piaci működésnek, an­ nál nagyobb a kockázata, hogy nő a társadalmi egyenlőtlenség ... Mert éppen nem a piacosítás, hanem n állami és társadalmi ellenőrzés hozott fordulatot az elmúlt száz évben a fejlett világ országaiban. A jár­ ványok legyőzéséhez az oltóanyaghoz való általános hozzájutás kellett, mert a járvány nem tesz különb­ séget gazdag és szegény között. Az oktatásban és a közlekedésben hasonló a helyzet. A tömegoktatás és :1 tömegközlekedés előtti időkben zömében az öröklött vagyoni és jövedelmi helyzet határozta meg, hogy ki tanul és ki utazik. Ez az egyenlőtlenség nagyon alacsony hatékonyságú volt, mert pazarolt a te­ hetséggel és a lehetőségekkel. Kiderült, hogy az a hatékony, ami csökkenti az egyenlőtlenséget. Ezért vigyázzunk mi is Magyarországon a következő évek oktatási és más reformjaival, mert a tár­ sadalom számára döntő területeken - oktatás, egészségügy, innováció, fejlesztés - csak az a hatékony, nrni csökkenti az egyenlőtlenségeket, de kínálja a jobbító verseny előnyeit is. Tisztelt Hallgatóság! Bár az uralkodó globalizációs sablon hűen követi az amerikai, általában angolszász gazdasági és tár­ ... :idalmi mintákat, és azt sugallja, hogy ami ettől eltérő, az kudarcra van ítélve, látunk azonban sikeres ki­ v<'tcleket. Ilyen kivételek az írek, katalánok, szingapúriak, dánok és természetesen a finnek.

23

Mang Béla állmntitkrir-helyettes és Manherz Károly dékán Mádl Ferenc kóztánasági etnó'kkel. A háttérben Tulassay Tivadar, a Sennnealweis Egyetem rektora. (Fotó: P. Nagy Gabriella)

Egyetemünk tavaly avatott díszdoktora, Tarja Halonnen finn elnök asszony hívta fel figyelmemet Manuel Castells-Pekka Himanen szerzőpáros könyvére, amely az „Információs társadalom és a jóléti ál­ lam" cím alatt a finn modellt mutatja. A finnek egyszerre építették meg az utóbbi évtizedek legsikeresebb európai gazdaságát és váltak a globális gazdaság nélkülözhetetlen szereplőjévé, miközben bővítik a jóléti állam szolgáltatásait, erősítik a nemzetállam gazdasági szerepét, és táplálják a nemzeti öntudatot. A finn út üzenete számunkra az, hogy egy kicsi, korábban nagyon szegély, a „Nyugat szélén" fekvő ország a globalizáció nyertese lehet. Úgy nyerhet, ha együtt követ két ellentétesnek tartott receptet: nyit a piac, pénz és technológia terüle­ tén a világ felé, de közben okosan használja saját államát arra, hogy a nyitásból nyertesként és ne vesz­ tesként kerüljön ki. A nemzeti kutatást olyan fontosnak tartják, hogy az ezt irányító állami bizottság ülé­ sein a miniszterelnök elnököl, és a finn K+F ráfordítások a GDP 3%-a felett vannak, szemben az USA 2,5%-val és az Európai Unió 1,7%-val. A finn kormányzat erősíti a jóléti államot, ezzel polgárai szemében felértékeli a nemzetállamot. A sikeres nemzetállam révén is tovább erősíti a nemzeti öntudatot. A társadalmi elégedettség leszereli a gazdasági modernizáció ellenzőit: nincs politikai szélsőség. A finn példát emeltem ki, de az ír, a katalán, a szingapúri minták is mutatják, ahol a társadalom min­ den tagjáról gondoskodnak, lehetőséget és biztonságot teremtenek mindenkinek, ott gyarapodik a tár­ sadalmi tőke. A társadalmi tőke gyarapodásában vagy csökkenésében a nemzedéki élményeknek van a legnagyobb szerepük. Igen fontos, hogy egy nemzedék eszmélésének és felnövekedésének idején mennyire biztonságos, sikeres, erős és bizakodó egy társadalom, mert az határozza meg az öntudat, önbizalom és bizalom, va­ lamint az együttműködés értékeinek erejét az országban! Az egyetem 368 éves története egyértelműen azt üzeni nekünk, hogy mi egyénenként is felelősek vagyunk a következő évek társadalmi tőkéjéért azon keresztül, hogy milyen világot teremtünk a ma esz­ mélő és felnövekvő nemzedékeknek. Az EU-ban helytálló nemzedékeknek. Magyarország olyan lesz holnap-holnapután, amilyen mintát választunk, amilyen társadalmat te­ remtünk a mai Magyarországon. Befejező mondataimmal az új, elsőéves hallgatóinkhoz fordulok.

24

Kedvesfiatal Kollégák.' Gödel német matematikus 1931-ben felismerte, hogy a valóság nem adottság, hanem a mi művünk. Ahogy gondolkodunk, az hozzáadódik ahhoz, amiről gondolkodunk. Ezt Gödel tökéletlenségi el­ méletnek nevezte el, mert soha nem ismerhetjük meg a teljes igazságot, tudásunk csak tökéletlen lehet. Ez azonban jó hír is lehet, mert Gödel tételéből az következik, hogy a körülöttünk lévő világ nem vég­ leges adottság, hanem megváltoztatható. Ismerős ugye: a világ csak félig adottság, félig akarat, tehát a világ megváltoztatható. Kedves Bm·átaim.' A világ jobbításán munkálkodjanak, jót és jól tegyenek! Hogy mit is jelent a jó munka, azt három világhírű pszichológus, Gardner, Damon és Csikszentmihályi, 2001-ben publikált műve segít értelmez111.

Pszichológus szerzőink azt mondják, akkor végez valaki jó munkát, ha közben örömet érez, ha jól érzi magát munka közben. Vizsgálataik szerint az ember többször érez igazi örömet az eredményes és értelmes munka közben, mint a pihenés vagy a szabadidős tevékenységek során. A zenehallgatás vagy egy jó sakkparti- ahogy sok minden más- is megadja a teljes belefeledkezés örömét, de meglepően sok­ szor történik ez meg velünk, ha jót és jól dolgozunk. Ha munkánknak világosak a céljai, azonnal van vis­ szajelzés az eredményről, és ha tudásunknak megfelelő a kihívás. Ekkor szinte mindig érezzük azt a varázslatos „áramlást" - ahogy ezt Csikszentmihályi elnevezte-, ami felpezsdít és felszabadít bennünket, miközben teljesen belefeledkezünk tevékenységünkbe. A ma­ gány, a dolgok sűrűjéből való kiesés, a kihívások és információk elmaradása sokkal nagyobb teher, mint a legtöbb munka. A jó munka másik feltétele az, hogy amit teszünk, az egyszerre legyen kiváló és etikus. Itt lép be a felelősség kérdése: felelősek vagyunk tetteinkért és munkánk eredményéért szűkebb és tágabb közösségünknek, belső meggyőződésünknek, valamint szakmánk szabályainak és értékeinek. Nem lehet jó az a munka, ami ellentétben áll az előbbiekkel, tehát nem lehet jó munkát végezni, ha a mód vagy az eredmény nem etikus. Természetesen mások a tudomány, a kultúra vagy a politika szabá­ lyai és alapértékei,- mindig azzal a területtel kell összhangban működnünk, ahol dolgozunk. Hogyan ítélhetjük meg mi magunk, hogy jól dolgoztunk-e? Ebben segít a tükörpróba. Ezt pszicho­ lógiai távlatnak hívja a három szerző,- és azt ajánlják, mindenki gondolja végig, hogy milyen helyzetben van, céljai és alapértékei fényében milyen alternatívák állnak előtte, milyen döntéseket kell hoznia, és hosszú távon együtt tud-e élni majd ezekkel a döntésekkel. Amire tehát szükségünk van: erős, vonzó gondolatok, kevésbé torzító közbeszéd - Pázmány Péter intelme szerint: ,,Okos embereknek nem hímes szavak, hanem erős valóságok tetszenek.'" - és megbízható tü­ kör, hogy el ne tévedjünk ... Kedves Oktatóink és Hallgatóink, kedves Vendégeink.' Az egyetem 369. tanévének megnyitásakor mindnyájuknak eredményekben gazdag, örömteli mun­ kát kívánok.

25

Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elniikének kiiszó·ntője

Magnifice Domine Rector.' Spectabilis et magnifice, nobis honomnde.' ,,A tudományos emberfő mennyisége a nemzet igazi hatalma ... Nem termékeny lapály, hegyek, ás­ ványok, éghajlat stb. ... teszik a közerőt, hanem az ész, mely azokat józanon használni tudja. Igazibb súly s erő az emberi agyvelőnél nincs. Ennek több vagy kevesebb léte a nemzetnek több vagy kevesebb sze­ rencséje" - írta Széchenyi, 1830-ban a Hitelben. Gondolatai ma is érvényesek. Az elmúlt fél évszázadban a tudományos eredmények és a technika fejlődése minden emberi kép­ zeletet felülmúlt. Ma már egy áru értékét a hozzáadott szellemi tőke dönti el. Világunk- időben és tér­ ben- összezsugorodott: földünk bármely pontja könnyedén elérhetővé vált. Az ember számára azonban globalizálódó gazdaságunk a világot egyre áttekinthetetlenebbé, döntéseinek következményeit pedig ki­ számíthatatlanná tette. Ebben a helyzetben kell a kormányzatnak megtalálnia a helyes középutat, amely az európai nemzetek nagy családjában megleli a közös érdeket, de úgy hogy nemzeti érdekeink is érvé­ nyesüljenek. Az alkotó ember igazi feladata, hogy elvégezze a földi életében, ami feladatként rámérette­ tett. A világörökséghez értékeket adjon: kövekkel járuljon hozzá annak az útnak az építéséhez, amelyet a kiválasztottak és rátermettek építenek, és amelyen a világ előre haladhat. A kiválasztottak Önök, egye­ temi polgárok, a most beiratkozottak, a rátermettek pedig azok, akik majd az évek során, a vizsgákon megmérettetnek, és megfelelőnek találtatnak. Az emberiség az elmúlt évszázadban - elsajátított tudásanyagban, megvalósított eszközökben és a kifejlesztett technológiákban - szinte végtelen mennyiségCí lehetőséget halmozott fel, amelyeknek em­ ber- és környezetbarát, azaz etikus felhasználása a XXI. század nagy feladata.

Vizi E. Szilveszter, az A kadénzia elnóke kó'szó'ntőjét tartja (Fotó: P. Nagy Gabriella)

26

A görög-római filozófián és a zsidó-keresztény valláson nevelkedett európai kultúrát - Bibó István szerint, mint azt Az euTópai társadrrlonifejlődés é11:elme című munkájában olvashatjuk- mindig is az emberi értékek tisztelete jellemezte. Sajnos ez az európai közéletben ma már nem érvényesül teljes mértékben. Az értékek - napjainkat jellemző - válsága lassan már az egész társadalmat érinti. Ezt az értékvál­ ságot csak az egyes ember változásával, megváltoztatásával lehet megoldani. Feladatunk: az értékek te­ remtésére és tiszteletére kell nevelni. Ha ez nem történik meg, ha nem találunk megoldást, hogy az örök emberi értékrendet többségében elfogadó generációk nőjenek fel, akkor az információs országutak se­ gítségével egy falunyi közelségbe kerülő népek romlásra lesznek ítélve. Az értékek tiszteletére nevelni a család, az iskola, az oktató intézmények, például az egyetemek, és a vallásos közösségek, az egyházak a legalkalmasabbak. Az értékek teremtésére pedig a kultúra, azaz a tudomány és a művészet hivatott. ,,Fides a nobis officium exiqit: cordis et linguis", ,,A hit nem csak szívet, hanem szájat is kíván" - ír­ ta Pázmány Péter az Igazságra vezérlő kalauzában. Igen, az igazságért tenni is kell. Ez elsősorban az írás­ tudók feladata. A mi feladatunk, oktatóké, tudósoké. A világon az elmúlt évszázad végére a gazdaság fundamentalizmusa lett úrrá: a világtörténelem ki­ zárólagos hajtóereje, és a döntéseket befolyásoló, a társadalmi értékrendek ütközését eldöntő tényezővé vált. A legerősebb emberi kötelékké az anyagi érdekeltség lett. Napjaink egyik legkomolyabb problémá­ ja, hogy nem az értékek közel azonos megítélése, hanem kizárólagosan az érdekek egybeesése az együtt­ működések alapja. Ha piacról van szó, akkor általában erre a folyamatra gondolunk. Szabadság alatt pe­ dig sokan csupán a tőke végtelen mozgáslehetőségét értik. Pedig a piac nem ura, csak eszköze a valódi demokráciának, a szabadság pedig az emberek egymás közötti kapcsolatának sajátossága. Az öröklődésnek nem az anyag és energiaáramlás, hanem az információáramlás a lényege. Az agy­ sejtjeinkben rögzült tudást és annak társadalmi felhasználását, alkalmazásának módjait, az erkölcsöt nem lehet genetikailag átörökíteni. Ezek - az emberi magatartás és cselekvés példáin túl - az információ­ áramlás eszközeivel (szó, írás, kép stb.) örökíthetők át nemzedékről-nemzedékre, apáról fiúra, mester­ ről-tanítványra. Ez tehát elsősorban az oktatás feladata. Nemzeti érdek, hogy legfontosabb nyersanya­ gunk, a szürkeállomány - az elit értelmiség - újratermelését biztosítani tudjuk. Ez Európában az egyet­ len igazi esélyünk, ez az a nyersanyag, amelyben gazdagok vagyunk, s amely nem véges, mert újrater­ melhető. De egyben a tudomány eredményeinek emberhez méltó alkalmazására, azaz erkölcsiségre, eti­ kus magatartásra is oktatni kell a fiatalságot. Ez a közoktatás és a felsőoktatás feladata, ez az 1miversitrrs feladata, ez az Ön feladata, Rektor úr, ez az egyetemi oktatók feladata. Engedjék meg, hogy az Önök névadójától, Akadémiánk egykori elnökétől, Eötvös Lorándról idéz­ zek. Nyílt levélben a következőket írta Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszterhez: ,,Az egyetem tudományos tanításának színvonalát egyedül tanárainak egyénisége állapítja meg. Az egye­ temi kérdés ezért mindenek előtt személyi kérdés, amely mellett a szervezetére, szabályaira vonatkozó kérdések csak másodrendfi érdekűek." Amint bizonyos, hogy ,, ... a tudomány, hatalom, mely nélkül Európában ma egy nemzet sem élhet, úgy bizonyos az is, hogy a tudományban haladni csak az tud, ki az igazságot magáért az igazságért és nem mellékérdekből keresi" - mondta Eötvös Loránd az MTA 51. közgyfilésén elnöki beszédében. Igen, az Önök névadója itt tudásról és erkölcsről beszélt. Két dologról, amely mindennél fontosabb a XXI. században, és száz évvel Eötvös után eldönthetik a magyarság jövőjét és helyét az Európai nemze­ tek nagy családjában. Hölgyeim és Uraim! Utoljára nyiumk meg egy egyetemet, amely még az Európai Unión kívül van. 2004 májusától ez az egyetem is része lesz az európai oktatási térségnek annak minden előnyével és hátrányával. Az Európai Unión belül versenyhelyzet alakul ki az oktatás és kutatás területén is. Bizonyos vagyok, hogy az Eötvös Loránd Tudományegyetem méltó lesz régi hírnevéhez és e térség egyik legkiválóbb egyeteme lesz. Legyenek büszkék névadójukra és tudjanak méltók lenni hozzá. Ezt kívánom Önöknek, amikor be­ csöngetnek az első professzori előadásokhoz. És ne feledjék a latin mondást Non scolae, sed vitae discimus!

27

Miniszteri és egyetemi kitüntetések adományozása Klinghammer István rektor bejelentette, hogy az Oktatási Minisztérium miniszteri kitüntetéseket ad át. A ,,Magym· Felsőoktatásé1t Emlékplakett" kitüntetést kapta:

a Te11nészett11do111ányi Karon:

az Állam- és Jogtudományi Karon: DR. VALKI LÁSZLÓ egyetemi tanár

DR. K.OZNLA LÁSZLÓ egyetemi docens DR. SEBESTYÉN FERE1 C egyetemi docens DR. ZÁMBÓ LÁSZLÓ egyetemi docens

a Bölcsészettudományi Karon:

a Tanárképző Főiskolai Karon:

DR. HESSKY PA.LNÉ egyetemi tanár

SíPOSNÉ DR. JAGER KATALIN főiskolai tanár

a Ter1nészettudományi Karon: DR. GNÁDIG PÉTER egyetemi docens TAMÁSSYNÉ DR. WAJAl'\TD JUDIT nyugalmazott egyetemi docens

A tanszékvezetők előterjesztésére, a kari tanácsok javaslatára az Egyetemi Tanács sok éven át kifej­ tett eredményes munkájuk elismeréseképpen ,,Trefoit Ágoston Emléklapot" adományozott a kö­ vetkezőknek:

a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai Karon:

DR. BERNOLÁK BÉLÁt"-.TÉ főiskolai adjunktus Az oktatási miniszter „Pedagógus Szolgálati Emlék­

é1-em" kitüntetésben részesítette: a volt Tanárképző Főiskolai Karról: DR. SIMON DÉNES tanszékvezető főiskolai docens a Tanító- és Óvóképző Főiskolai Karon:

Dr. Druzsin Ferencné főiskolai docens Ezt követően az egyetemünkön kialakult hagyo­ mány szerint K.1inghammer István rektor a tan­ évnyitó közgyűlésen adta át azokat a kitüntetése­ ket, amelyeket az Egyetemi Tanács adományo­ zott az egyetem oktatóinak, dolgozóinak és munkatársainak kiváló munkájuk elismerése­ ként.

az AÍlrmi- és Jogtudományi Karon: BORSt\.l Yl ATTILA.NÉ ügyintéző HORVtÍ.TH ANTALNÉ ügyintéző PAGERJÁCINTA könyvtáros Soós GYULÁt'\TÉ előadó a Böksészettudományi Karon: DR. CSERNÁKNÉ DR. BERTALAl'\T JUDIT egyetemi adjunktus GRÚBER PÉTER! É csoportvezető MA.l'\TGERJÁt'\TOSNÉ osztályvezető-helyettes a Természettudományi Karon:

DR. BOKOR IRÉ1 vegyésztechnikus DR. FARKAS]ÁNOS egyetemi adjunktus HóRVÖLGYI ZOLTÁt'\TNÉ vegyésztechnikus KOCSIS LÁSZLÓNÉ vezető laboráns

A „Pro Universitate Emlékérmet" kapta

a volt Tanárképző Főiskolai Karon: DR. HEGYVÁRl NORBERT főiskolai tanár DR. PETHŐ LÁSZLÓ főiskolai tanár TINER TIBORr,,TÉ DR. főiskolai tanár

az Állam- és Jogtudományi Karon: DR. FÖLDES GÁBOR tanszékvezető egyetemi do­ censnek

a Tanító- és Óvóképző Főiskolai Karon: SüLE ILONA gyakorlóiskola-igazgató SZÉKELY RÓBERTNÉ stúdióvezető

a Bölcsészettudományi Karon: DR. BAl30SIK ISTVt\N egyetemi tanár DR. HAJDÚ MIHÁLY egyetemi tanár

a Gazdasági és Miíszaki Főigazgatóságon: NÉBEL RÓBERTNÉ vezető óvónő PETYt\NSZKY LASZLÓ csoportvezető

28

a Rektol"i Hivatalból: GARAJv!SZEGl PÁLNÉ ügyintéző

a Radnóti Miklós Gyakorlóiskolából: LAUKONI DESZ JÓZSEF igazgatóhelyettes TÖRZSÖK ÉDUA vezetőtanár

Az ünnepség végén Klinghammer István rektor alma materünk fennállásának 368. esztendejében egye­ temünk polgárainak, professzorainak, oktatóinak, munkatársainak és valamennyi hallgatójának sikeres tanévet kívánt, majd bejelentette, hogy az ünnepi közgyúlést követően az Egyetemi Tanács, a Hallgatói Önkormányzat és a Pázmány Péter Baráti Társaság képviselői megkoszorúzzák egyetemünk alapítójá­ nak az emléktábláját és névadójának a szobrát, ily módon is tisztelegve személyük és emlékük előtt.

29

Az egyetem új karainak tanévnyitó közgyűlései Az Eötvös Loránd Tudmányegyetem életének kiemelkedő eseménye, hogy az egyetem előterjesz­ tésére a kormány 19/2003. számú rendeletével, 2003. szeptember l-jei hatállyal, három új kar ala­ pítását engedélyezte. Ennek alapján az új karok tanácsa megválasztotta dékánjait. Az alábbiakban közreadjuk az új egyetemi karok dékánjainak tanévköszöntő beszédeit.

Kozma László, az Informatikai Kar dékánjának tanévnyitó beszéde (2003. szeptember 8.) Tisztelt Rektor Úr, kedves Vendégeink, Tanáraink és Hallgatóink! Örömmel köszöntöm Önöket az Eötvös Loránd Tudományegyetem új Informatikai Karának tan­ évnyitóján. Talán nem túlzás azt mondani, hogy a legrégibb és legnagyobb magyar egyetem életének je­ lentős eseményéhez érkeztünk a mai napon. Hogy érzékeltethessem e nap fontosságát, tekintsünk vissza röviden a múltba. 163 5. Ha ehhez az évszámhoz a magyar történelem oldaláról közelítünk, megállapíthatjuk, hogy a nemzet ezer sebtől vérzik, de él és élni akarását számos példa bizonyítja. Magyarország három részre szakadt. Össznépessége ebben az időszakban 3,5 millió lehetett. A török Hódoltság területén megköze­ lítően 900 ezer fő lakott. A török megszállás már több mint 100 éve tart és a megszállók tartósan beren­ dezkedtek. A Magyar Kódex adatai szerint 39 hódoltsági városban 165 elemi iskola (mekteb) és 77 közép­ vagy felsőfokú teológiai iskola (medresze) működött. Csak a megszállt budai várban hét, a Vízivárosban pedig öt medreszében tanulhattak a muzulmán diákok. Veszni látszott a haza, de szerencsére az Erdélyi Fejedelemség ekkor élte virágkorát. A királyi Ma­ gyarországon II. Ferdinánd ebben az évben szentesítette az 1634. évi országgyűlés törvényeit. A 11. tör­ vénycikk kimondta u gyan, hogy tilos a törököket harcra ingerelni, de azt is hozzátette, hogy tilos velük barátkozni. Sárospatak, Kolozsvár, Debrecen iskoláiban a kor jelentős protestáns humanistái tanítottak. 1635. május 6-án a zseniális hittudós és államférfi, Pázmány Péter esztergomi érsek egyetemet alapított Nagy­ szombatban, mivel Budán még a török volt az úr. Az egyetem ugyanezen év november 13-án hittudo­ mányi és bölcsészettudományi karral ünnepélyesen megnyitotta kapuit. Ha Európában keresünk párhuzamokat, mindenképpen érdemes megemlíteni, hogy 1635-ben Franciaországban megalapítják a Francia Akadémiát, 1640-ben Finnországban, Turkuban egyetemet alapítanak. Az utókor nevében megállapíthatjuk, hogy a sok nehézség ellenére az egyetemünk alapításá­ nak évében az oktatás tekintetében is Európa élvonalában haladtunk. Ez ad erőt számunkra napjaink küzdelmeihez. Most az Európai Unióhoz való csatlakozásunk küszöbén elődeink példája mutatja, hogy a jövőben csak akkor lehetünk sikeresek, ha magyarok tudunk maradni, és megőrizzük nem kevés érté­ künket, melyekre méltán lehetünk büszkék. Egyetemünk életében az alapítás óta sok fontos esemény történt. 1667-ben megalakult a jogi, 1769ben pedig az orvosi kar. A Ma gyar Királyi Tudománye gyetem 1777-ben Budára költözött és a klasszi­ kus négy karral rendelkező szerkezetben mGködött 1949-ig. Ekkor jelentős átszervezések után megala­ kult a Természettudományi Kar és egyetemünk felvette az Eötvös Loránd Tudományegyetem nevet. Az ekkor kialakult három karhoz 1983-ban csatlakozott a Tanárképző Főiskolai Kar. 2000-ben az egyete­ mi integráció során a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskola és a Budapesti Tanítóképző Főiskola az ELTE részévé vált. A Magyar Köztársaság kormányának döntése alapján az Eötvös Loránd Tudo­ mányegyetemen 2003. szeptember elsejétől létrejött az Informatikai Kar, a Pedagógiai és Pszichológiai

30

Kar és a Társadalomtudományi Kar. A Tanárképző Főiskolai Kar megszűnésével egyetemünkön jelen­ leg nyolc kar működik. Az Informatikai Kar Tanácsa memorandumot adott ki a kar megalakulása alkalmából. Hadd idéz­ zek belőle pár gondolatot. ,,A hazai tudományegyetemek természettudományi karain 31 évvel ezelőtt indult 111eg Magyaro1'Szágon elsőnek a főiskolai diplomát adó - mai szóhasználattal - informatikus szakemberek képzé­ se, prngramozó matematikus elnevezéssel. Az Eó'tvós Loránd Tudományegyetem Te171tészettudományi Kara, élén Kátai l11tre dékán úrral, ebben a kezdeményezésben meghatározó szerepet játszott. A mi karunk vállalta magá­ ra a legnagyobb hallgatói létszá11tot ezen a szakon, amely indulásk01· 60 fő kó'ntli volt. Jelenleg az infonuatika szakjaink első évfolyamára felvett hallgatóink létszáma ennek tó'bb mint tízszerese. Az Inforr11atikai Kar Tanácsa kószó'netét fejezi ki az egyete11t vezetésének és a Természettudományi Krn­ egész kollektívájának azért a 31 éves kiizós 11t1tnkáért, amelynek e7'edményeként az informatikai oktatás a kari szintre felfejlődhetett." Tisztelt elsőéves Hallgatók! Köszöntöm Önöket, mint az Eötvös Loránd Tudományegyetem Informatikai Karának új hallgatóit.Je­ lenleg a kar hallgatóinak létszáma meghaladja a kettőezret, a tanárok száma közelít a 100 főhöz. Az In­ formatikai Karon két akadémikus, 12 tudományok doktora és negyvennél több Ph.D.-fokozattal rendel-

.. f Ö� LOI?'\ D 'i LCJ YL I L\I

Kozma László, az Informatikai Kar első dékánja (Fotó: P. Nagy Gabriella)

31

kező oktató tanít. Az oktatási és a technikai feltételek- beleértve az eszközbázist is - jelenleg biztosítot­ tak, de a várható trendek alapján a hallgatói létszám még évekig növekedni fog az informatikai szakem­ berképzés területén. Egyetemre való felvételükkel életüknek egy új szakasza kezelődik, s ez egész életpályájukat megha­ tározza. Ötesztenclei tanulás után választott szakterületüknek olyan szakembereivé válnak, akik remé­ nyeink szerint jól megállják helyüket az életben. Mint tudják, az Informatikai Karon programozó és programtervező matematikus, alkalmazott matematikus, térképész és informatika tanári szakokon ta­ nulhatnak hallgatóink. Az informatikus szakemberképzés elsősorban a programozó matematikus szak és a programtervező matematikus szak keretében történik. A képzésünkkel szembeni elvárásoknak és a munkaerő-piaci igényeknek csak akkor tudunk megfelelni, ha képzési rendszerünket folyamatosan kor­ szerűsítjük. Erre ösztönöznek bennünket az Európai Unió ajánlásai is. A közel fél évszázados múltra visszatekintő térképész szak az Informatikai Karon belül növeli a szakképzés sokszínűségét és egyben erősíti az ELTE informatikus képzésének sajátosságát. A térképé­ szet informatikai jellegét a térinformatika és a geoinformatika új technológiái erősítik. A térképtudo­ mány és a térképkészítés csaknem fél évezredes múltra tekint vissza hazánkban, gondoljunk csak Lázár deák 1514-ben Magyarországról készült térképére. A szűkebb értelemben vett informatika tudomány ezzel szemben alig több mint fél évszázados múltú. Neumann János személyében azonban hazánk olyan tudóst adott a világnak, aki az óriások között is az egyik legnagyobb. Az idén ünnepeljük születésének centenáriumát. Az Informatikai Karon is készülünk e nevezetes évforduló méltó megünneplésére. Kedves Hallgatók.'

Egy új kar életében mindig fontos a hagyományok megteremtése. Elő kívánjuk segíteni a kari hagyomá­ nyok kialakítását a kar polgárainak közreműködésével. Az új kar nem előzmények nélkül jön létre. Pél­ dául az új Informatikai Karon is évente megrendezzük a jól bevált Ipari Nap rendezvényeit az Eó'tvó's-nap keretében. Mielőbb létrehozzuk a kar stratégiai céljainak kidolgozásában fontos szerepet betöltő társa­ dalmi szenátust. Várjuk és támogatjuk a hallgatók és a Hallgatói Önkormányzat hagyományteremtő kezdeményezéseit. Most pedig kérem az elsőéves hallgatókat, hogy a hallgatóvá fogadást jelképező kézfogás előtt te­ gyék le hallgatói fogadalmukat. Közben gondoljanak arra, hogy Önök fogják alkotni hazánk értelmisé­ gét. Az értelmiségi lét nagyszerű feladatokkal és magasztos kötelezettségekkel jár. Hazánk sorsát most is csakúgy, mint az egyetemünk alapításának időszakában nagymértékben az határozza meg, hogy mi­ lyen lesz a jövő értelmisége. Oktatóink ennek szellemében végzik munkájukat. Kérem, hogy Önök is en­ nek megfelelő kötelességtudattal kezdjék meg tanulmányaikat az ország legrégibb egyetemének egyik legújabb karán.

32

Rudas Tamás, a Társadalomtudományi Kar dékánjának tanévnyitó beszéde (2003. szeptember 8.) Tisztelt Rekto1· Úr! Dékán és Főigazgató Urnk! Kedves Kollégák és Hallgatók! Tisztelettel köszöntöm önöket az Eötvös Loránd Tudományegyetem Társadalomtudományi Ka­ rának tanévnyitó ünnepségén. Szeretném külön is köszönteni első éves hallgatóinkat, akik nagy szám­ ban jelentek meg ezen az ünnepségen. A tanévnyitó beszédek fontos feladata, hogy az elsős hallgatók számára segítséget nyújtsanak az új környezetben való eligazodáshoz, világossá tegyék számukra az egyetem által támasztott követelményeket, ismertessék az egyetemistaként őket megillető jogokat, és minden lehetséges segítséget megadjanak ahhoz, hogy az új környezetben sikeresek le gyenek. Most ab­ ban a ritka helyzetben vagyunk, hogy a körülmények nemcsak az elsős hallgatóknak újak, hanem ne­ ki.ink, oktatóknak is. Ebben a tanévben az egyetem megváltozott kari struktúrában kezdi meg az oktatást, és a változá­ soknak része a Társadalomtudományi Kar létrejötte is. Az ilyen lényeges átalakulásokat mindig hosszú előkészítő munka és nem kevés vita előzi meg, és a változások gyakran konfliktusokkal járnak. Örömmel számolhatok be arról, hogy a Társadalomtudományi Kar létrehozásának szükségességével kapcsolatban az elmúlt években közmegegyezés alakult ki az e gyetemen - amit többnek között az is mutat, ho gy a kar létrehozását az Egyetemi Tanács egyhangúan támogatta. A Társadalomtudományi Kar olyan intézetek­ ből és tanszékekből jött létre, amelyek az utóbbi években a Bölcsészettudományi Kar illetve a Bárczy Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai Kar keretében mCíködtek. Szeretném ezt az alkalmat is megragad­ ni, ho gy a két kar vezetőjének, Manherz Károly dékán úrnak és Könczei György főigazgató úrnak kife­ jezzem köszönetemet a Társadalomtudományi Kar létrehozásának támogatásáért. Azok a viták, amelyek végül a Társadalomtudományi Kar létrejöttéhez vezettek, meghatározták a kar legfőbb feladatait, céljait is. Ezeknek a céloknak a megfogalmazására nagy hatással voltak azok a ta­ pasztalatok, amelyekre a Szociológiai, Szociálpolitikai Intézet és Továbbképző Központ tevékenysége során tettünk szert. A Szociológiai Intézet - különösen az egyetemi integrációt megelőzően - meglehe­ tős önállósággal mCíködött, és sikeres volt oktatóinak tudományos tevékenysége, az oktatott szakok (szo­ ciológia, szociálpolitika, szociális munka) és programok vonzereje, a stabil gazdálkodás szempontjából. Ugyanakkor szakmai megfontolások és hallgatói igények alapján is egyre sürgetőbben merült fel az ok­ tatás kiterjesztése egyéb társadalomtudományi diszciplínák (politológia, kulturális antropológia, köz­ gazdaságtan) irányába. A létrejött Társadalomtudományi Kar ennek a fejlődésnek a kereteit teremti meg. A kar jelenleg négy intézetből és egy önálló tanszékből áll. A kart alkotó szervezeti egységek a Szociológiai Intézet, a Szociális Tanulmányok Intézete, a Társadalmi Kapcsolatok Intézete, az Empirikus Tanulmányok Inté­ zete és a Politikaelméleti Tanszék. Jelenleg hallgatóink szociológiából, szociálpolitikából, politológiá­ ból, kulturális antropológiából szerezhetnek egyetemi, szociális munkából egyetemi vagy főiskolai dip­ lomát, emellett doktori képzést folytatunk, a szociológus hallgatóknak mintegy tucatnyi különböző programot kínálunk, februárban indítjuk az európai fejlesztéspolitikai alapképzésünket, szakirányú to­ vábbképzéseket folytatunk, a nappali mellett esti és levelező tagozaton tanítunk, új szakok akkreditálá­ sán és indításán dolgozunk. Ebben az évben minte gy 480 elsőéves hallgatót veszünk fel, akiknek fele ál­ lamilag támogatott képzésben vesz részt, fele pedig költségtérítést fizet. Mindez azonban csak keret, és valamennyiünknek keményen kel dolgoznunk azért, hogy a kar fej­ lesztésére vonatkozó céljainkat ú gy valósítsuk meg, hogy eközben eddigi eredményeinket és erényein-

33

ket megőrizzük. Ráadásul oktatási tevékenységünk társadalmi környezetének gyors változása miatt a cé­ lokat is állandóan újra kell definiálnunk. Amellett, hogy a kar oktatói világképükben sokféle nézetet képviselnek, közmegegyezés van azzal kapcsolatban, hogy az embereknek a társadalomban elfoglalt pozícióját elsősorban maga a társadalom határozza meg, és képzésünk középpontjában a társadalomban elfoglalt pozíció lehetséges leírásainak, a hatások lehetséges fajtáinak, az ezek befolyásolására alkalmas eljárásoknak a tárgyalása áll. Fontos fel­ adatunk, hogy létező képzéseinket egy közös társadalomtudományi alapképzés elemeivel egészítsük ki és ezzel együtt megszüntessük a különböző képzésekben mutatkozó párhuzamosságokat. Erre a kre­ ditrendszer - amelynek keretein belül az elsős hallgatók megkezdik tanulmányaikat - jó lehetőséget te­ remt. Az úgynevezett lineáris képzésnek - amelyben főiskola és egyetem nem két egymást kizáró felső-

Rudas Tamás, a Társadalomtudományi Ka1· első dékánja (Fotó: P. Nagy Gabriella)

34

oktatási pálya, hanem az utóbbi az előbbire épül - várható bevezetése szintén szükségessé teszi az alap­ képzés és szakképzés viszonyának pontos definiálást. Véleményem szerint a kar számára alapvető feladat - és ez talán az egész magyar felsőoktatásra is vonatkozik-, ho gy képzési profiljában a magas színvonalú, tudományos, illetve a korrekt, közvetlenül alkalmazható szakmai ismeretek átadására törekvő professzionális képzés között a megfelelő egyensúlyt megtalálja. Bár az egyetem nevében szereplően is - és természetesen minden lehetséges kritérium sze­ rint is - tudományegyetem, és karunk fő feladata is tudományok, nevezetesen társadalomtudományok oktatása, nem tekintjük másodrangúnak a professzionális képzést, hanem e gymás mellett próbálunk a hallgatói igények ezen két nagy csoportjának megfelelni. Az alapképzés-szakképzés és tudományos-professzionális képzés után egy harmadik ellentétpár, amellyel a kar előtt álló öndefiníciós és fejlesztési feladatokat megfogalmazhatjuk, az elméleti és tapasz­ talati megközelítésmód kérdése. Eddigi hagyományaink alapján mindkettő egyaránt erősnek tekintem, és fontos feladat, ho gy az elkövetkező változások során mindkét megközelítésmód tovább tudjon fejlőd­ ni, az oktatók kutatómunkájában és a tantervi kínálatban egyaránt. Remélem, ho gy sikerül a kar tevékenységét úgy fejleszteni, ho gy ezek a ellentétpárok ne dichotómiák - azaz egymást kizáró lehetőségek - legyenek hallgatóink számára, hanem egy-egy konti­ nuum két végpontját képezzék, olyan kontinuumokéit, amelyeken minden hallgatónk megtalálja a saját érdeklődésének pontosan megfelelő helyet. Éppen ezért amellett, hogy hallgatóink számára nyilván a fő cél a tudás, diploma és a tudás későbbi megújítási képességének megszerzése, nagyon hasznos lenne, ha uímogatnának minket képzési kínálatunk és oktatási módszereink megújításában Egy egyetemi karon számos olyan irányítási feladat van, amelyek - annak ellenére, hogy sikeres vagy sikertelen voltuk mindenki munkájára hatással van - többnyire a háttérben maradnak, ezért az ezekkel kapcsolatos feladatokról most nem beszélnék részletesen. Meg kell említenem azonban egy olyan problémát, amelyet ugyan a kari vezetés nem tud megoldani, de az ebből származó nehézségek­ kel napról napra szembe kell néznünk. A kar öt különböző helyen mfiködik, és még a lágymányosi észa­ ki épületben, ahol a központi adminisztráció és a legtöbb oktató dolgozik, sem egy tömbben helyezke­ dünk el, még az azonos tanszékhez tartozó oktatók szobái sem szomszédosak egymással. Azt gondolom, hogy ez a helyzet példa nélküli, és valamennyiünknek tudatosan kell dolgoznunk azért, ho gy az ebből származó hátrányokat az elviselhető szintre csökkentsük. Kedves elsős Hallgatók.' <>szintén remélem, hogy az a döntés, hogy a Társadalomtudományi Kar valamelyik szakját választották, majd diplomájuk átvételekor vagy szakmai pályájuk csúcsáról visszatekintve is helyesnek fog t(inni. Ki­ vfoom önöknek, hogy hasznosan és kellemesen töltsék a következő éveket, le gyenek sikeres, öntudatos és önként vállalt kötelességeiket komolyan vevő egyetemi polgárok. Ezennel az Eötvös Loránd Tudománye gyetem Társadalomtudományi Karán a 2003/2004-es tan­ évet megnyitom.

35

Hunyady Gyó·rgy, a Pedagógiai és Pszichológiai Kar dékánjának tanévnyitó beszéde (2003. szeptember 12.)

Tisztelt Rektor Úr, ünneplő Kari Közgyf[/és, kedves Barátain.'

Meglehet, hogy mai találkozásunk színhelye nem káprázatos, de a történeti időpont, az alkalom és cél, amiért összejöttünk, valójában kápráztató. Felsőoktatás-történeti pillanat ez, amikor sokéves belső, néhány hónapos külső vívódás után megszületett az ország első egyetemének új szervezeti alapegysége, a Pedagógiai és Pszichológiai Kar. Másfél száz oktató, a szakos hallgatók százai, a tanárjelöltek ezrei kez­ dik meg immár közös tevékenységüket, közösen alkotott szabályok alapján, közös irányítás alatt ezen önálló kar keretében. Kitüntető lehetőség ez szakterületeink, az emberrel, a testi és szellemi fejlesztés­ sel, a kultúra és személyiség kölcsönviszonyával foglalkozó humán tudományok számára, hogy a legma­ gasabb szintű szervezeti reprezentációt kapják tekintélyes, nagy, nagyreményű egyetemünkön. E szer­ vezeti változásnak kerékkötője volt és egyszersmind kiemelkedő esélye lett, hogy a bölcsészettudomá­ nyok egyetemi oktatásának hazai rendszerében a pedagógia és a pszichológia, s az itt most hozzájuk csat­ lakozó szakágak, eddig még soha nem nyertek el hasonló szervezeti státust. Oktatási feladataink jellege és mérlegelt súlya, szakmáink kivívott tudományos megbecsülése és hosszú, tartalmas intézménytörté­ neti szerepe azonban megalapozta a döntést, amelyet az Eötvös Loránd Tudományegyetem kezdemé­ nyezett, s az oktatási kormányzat- dacolva minden ellenvéleménnyel- meghozott a Pedagógiai és Pszi­ chológiai Kar létesítéséről és működtetéséről 2003 szeptemberétől. Barkóczi Ilona emeritus professzorunk, Szarka József professzor úr, Kulcsár Zsuzsanna, Nádasi Mária, Bábosik István karunk aktív egyetemi tanárai fel tudják idézni a szakmatörténeti előzményeket. Azokat a szerény és szolid körülményeket, amely az 50-es évek végén a Rákosi korszak tetszhalálából visz­ szatért pedagógia és pszichológia kis tanszékeinek működését megszabta és jellemezte: a néhány elha­ nyagolt szobát, az egy-egy tucatnyi szakos hallgatót, a szellemi szabadság korlátait érzékeltető tanárkép­ zést. A magam emlékezete is közel fél évszázadra, a 60-as évek első felére nyúlik vissza, onnan tudom gondolatban követni a pszichológia művelésének egyetemi útját, térhódítását a szó szoros és átvitt értel­ mében, szellemi produktivitásának alakulását, szakmai differenciálódását. Tapasztalataim szerint szak­ területeink egyetemi fejlődésének voltak melegszívű támogatói, köztük példaszerű volt Ádám György akadémikus szerepe, lett légyen az ELTE rektora, sok évig az MTA Pszichológiai Bizottság és az egy­ kor erre épült Tárcaközi Koordinációs Bizottság vezetője, s a Magyar Pedagógiai Társaság elnöke nap­ jainkban. Megszenvedte velünk az ellentmondásokban haladó szervezeti fejlődést Illyés Sándor profesz­ szor, ki azonban korai haláláig türelmes és kitartó építője volt a pszichológia, a pedagógia, s az általa utóbb a legmagasabb szinten képviselt gyógypedagógia együttműködésének. Voltak e fejlődésmenetnek hidegszemű tanúi és eltávolodó közreműködői is, de a mai ünnepi alkalommal nekik is köszönetet kell mondanunk azon hatásukért, legutóbb a Magyar Akkreditációs Bizottság karunk létjogosultságát vitató véleményéért, amellyel szakterületeink túlélését és fejlődését - szándékuktól függetlenül - ösztönözték. Mi magunk tudatosan és becsülettel igyekeztünk megtenni mindent, hogy az ELTE se a pedagó­ gia, se a pszichológia területén ne őrizze történetileg kínálkozó monopolhelyzetét, támogattuk és támo­ gatjuk, hogy tudományterületeinken az országban több tudományos-oktatási centrum jöjjön létre, mű­ ködjön, versengjen egymással. A tudományegyetemen belül az együttműködés hívei voltunk és vagyunk. Ennek egy különösen kritikus fázisa volt a rendszerváltás első néhány éve, amikor a korábban meglehe­ tősen periférikus szakterületeink a felpörgő bölcsészkari reformok hajtómotorjává váltak. E szerepvál­ laláshoz hozzájárult a pedagógiai szakterületnek a magyar pedagógusképzés történetébe - a váltakozó

36

politikai rezsimeken túl - messze visszanyúló erős gyökérzete, s a hányatott sorsú pszichológia végülis szerencsésen alakuló generációs összetétele. Mármint hogy a politikai korlátok leomlása, a kormányza­ ti kezdeményezések elbizonytalanodása idején már lehetett olyan világot járt szakemberek felsőoktatási tapasztalataira építeni, mint Bányai Éva és Pléh Csaba akkori, egykori tanszékvezető docensek. Kétélű, ha azt mondom, hogy Papp Lajos kollégánkkal, Nádasdy Ádámmal, és többekkel együtt időtálló felsőok­ tatási reformokat kezdtünk 1990 és 1992 között, mert ez egyidejfüeg utal arra, hogy e kezdeményezé­ seknek az iránya utóbb igazolódott és arra, hogy hosszú éveknek, hovatovább másfél évtizednek kellett eltelnie, hogy e kezdeményezések jórészt érvényre jussanak. Hogy címszavakban idézzem a bölcsész-

LOI�\ D

Hunyady Gyó'rgy, a Pedagógiai és Pszichológiai Kar első dékánja (Fotó: P. Nagy Gabriella)

37

reformok lényegét: 1990-92 között a kreditrendszerű rugalmas tanulmányszervezést, a többszintű egye­ temi képzés ki- és összeépítését, és - ami a Pedagógiai és Pszichológiai Kar szempontjából sajátszer(íen fontos - a tanárképzés szakszerű önállósítását, egységesítését és elkülönült adminisztrációját szorgal­ maztuk. Ha e reformkezdeményezések dékánságom viharos éveit az ELTE-n túlélték, ennek legfőbb oka és magyarázata az az értő lojalitás, jóakaratú együttműködési készség, előrevivő racionalitás, amely­ lyel Manherz Károly dékán úr a Bölcsészettudományi Kart vezette és vezeti mindmáig. A tanárképzés egyetemi egységesítésének gondolatát több hullámban felvetettük, s ebben élvezhettük a Természettu­ dományi Kar egykori dékánjának, utóbb a felsőoktatást felü gyelő helyettes államtitkárnak, Kiss Ádám profeszszornak támogatását is. Karunk jogelődjei közül a Tanárképző Főiskolai Kar értékszempontokat is hangsúlyozva, kompetencia-területét védve, egzisztenciális okokból is síkra szállt különállásának meg­ őrzése mellett. Csak remélni tudom, hogy a most diszciplináris alapon különböző karokba integrálódó egységei, beleértve a Pedagógiai és Pszichológiai Kar alapításában részes szakembereket is, a következő években azt a következtetést tudják leszűrni, hogy szakmai értékeik nem vesztek el, helyükre kerültek, hatósugaruk egy koordináltan működő tanárképzési rendszerben kiszélesedtek. Ha ilyen előzmények után az egyetemi struktúraváltozás érintette és karrá emelte a pedagógiai és pszichológia szakterületet az alapvetően az egyetem rektori vezetésének intézményfejlesztési stratégiá­ ján múlott. Rektor úr és a programalkotásban közreműködő munkatársai úgy ítélték meg, hogy az in­ formatika, a társadalomtudományok modern és modernizációs területei mellett az egyetemen új kere­ teket, önszervezési lehetőséget kell biztosítani a pedagógiának és pszichológiának is. Az egyetem legki­ terjedtebb oktatási feladatát, a tanárképzést, megújított együttműködési rendben, letisztított felelősségi viszonyokkal, a szakmai erők koncentrációjával kell ellátnunk. Anekdotikus pillanatképként idézem fel, ho gy az új tanév első egyetemvezetői értekezletén rektor úr körülnézett, konstatálta az új karok vezető­ inek jelenlétét, és némi elégedettséggel azt mondta: ,,Ezt akartuk, most itt va gyunk." Itt vagyunk, most már együtt vagyunk mi is, de mit is akarjunk? A kezdetek emelkedett hangulatában megmozgató, távlatos célokat kell kitűzni. Vannak persze olyan idők és helyzetek, amikor nagyon is kézenfekvő, nagyon is egyszerű, egyszerűen normális állapo­ tok is távoli, vonzó célnak tűnnek. A mi álmunk, mondhatnánk Martin Luther King után szabadon, egy olyan egyetem, amelynek vég­ zettjei elégedetten és büszkén idézik majd fel, hogy hol tanultak, önazonosságuk részévé válik, ho gy hoz­ zánk tartoztak; egy olyan egyetem, melynek tanárai jól követhető és követendő példát adnak szakmai tudásból, gondolkodásmódból, elkötelezettségből; egy olyan egyetem, mely képes követelményeket támasztani és érvényesíteni, s melynek hallgatói nem el- és megkerülni, hanem teljesíteni és felülmúlni igyekeznek az igényes követelményeket; egy egyetem, ahol rend van a szó szoros és átvitt értelmében, ahol rendre lemossák az ablakokat, és ahol feszes normákat követ az óratartás és az óralátogatás; egy olyan egyetem, amely technikailag képes bekapcsolni hallgatóit az információk világáramába, felsegíteni őket a szakma művelésének korszerCí technikai szintjére; egy olyan egyetem, amely nem vergődik a pénztelenség rabságában, a pénzéhség vakságában, ha­ nem rendeltetésének értéktudatában képes és kész erőforrásaival gazdálkodni; egy egyetem tehát, amely nem minta a társadalomból, hanem minta a társadalomnak- amint ez egy pedagógiai és pszichológiai kartól tulajdonképpen el is várható. Ma még- valljuk be - nem vagyunk e célállapothoz testközelben. Sok tekintetben még kívánni va­ lót hagynak körülményeink és belső viszonyaink. Ez részint a helyzet kiforratlanságából, részint viszont a múlt megátalkodott tehertételeiből adódik. Ma még, a beiratkozás napjaiban recseg-ropog a több helyről érkező hallgatók adminisztrációja, gon­ dos kontrollt fog igényelni hallgatóink és tantárgyválasztásaik számbavétele, juttatásaik ütemes biztosítása. Ma még foghíjasak a kar hivatalai, a több helyről érkeznek a munkakörüket és e gymást latolgató munkatársaink, nem alakulhatott még ki a munka és felelősség világos megosztása, a munkafegyelem biztonságos rendje.

38

Ma még igen elegyes a kar infrastruktúrája, például technikatörténeti nevezetességként miénk a magyar állami intézmények utolsó vegyestüzelésű kazánja, amely egyébként állandó szivattyúzás nélkül benn állna a pesti talajvízfolyam kellős közepén. Ma még oktatóink jelentős része sem tudja, hogy munkakapacitásának mekkora hányadával tarto­ zik az ELTE-nek és benne karunknak, s egyáltalán, a hovatartozás kérdésének kiéleződésekor végül is hozzánk, hallgatóinkhoz kötődik-e vagy valamely másik felsőoktatási munkahelyét választja-e. Ma még sem a szabályzatok elvont szintjén, sem a napi gyakorlatban nem kellően tisztázott a kar és intézményei- felelős szerepe a tanárképzés és -továbbképzés teljes folyamatának gondozásában, szer­ vezésében, ellenőrzésében, a pedagógusképzés egész egyetemi rendszerében. Ma még a felsőoktatás finanszírozásának szakanyagok laza formájában lebegtetett terve bizonyta­ lanságban hagy bennünket, hogy folytatólagosan lesz-e a tanárképzésnek- karunk legnagyobb volume­ n(í oktatási feladatának - elkülönülten biztosított normatívája, vagy ez újfent intézményi alkuk és meg­ ;íllapodások függvényévé válik. Ma még nem tudhatjuk, bármilyen szerepben és bármilyen erővel vegyünk is részt benne, ho gy a bolognai folyamat hogyan formálja át a szakos képzési és pedagógusképzési rendszerünket, melyre vo­ natkozóan meglehetősen riasztó képet fest az oktatási tárcának az EL TE-modelltől messze eltérő vita­ anyaga. A tudományterületeinlrnek juttatott megnövelt szerep is lehet ugyanis riasztó, ha az feldúlja a szakmai együttműködés célszerű rendjét és az oktatás ügyét minőségromlással fenyegeti. Nem mérnénk fel azonban józanul helyzetünket, ha csak a hátráltató és szorongató tényezőkkel számolnánk. Szintúgy listába szedhetjük az előrevivő és biztató hatásokat, amelyek optimizmusra adnak jö okot. Ma is elmondhatjuk, hogy szakjaink piacképesek, egyetemen kívül, e gyetemen belül és egyetemek között egyaránt kiemelkedő érdeklődés mutatkozik irántuk, amely minden bizonnyal fennmarad a hall­ gatók merítési bázisának szűkülése, a felvételi rendszer minden további átalakítása és deformálása, a ri­ v,His intézmények számának növekedése mellett és ellenére is. Ma is elmondhatjuk, hogy a PhD-képzéseink léte és működése jóvoltából mind a pedagógia, mind ;1 pszichológia területén- általánosságban, ha nem is hiánytalanul- jó szakmai utánpótlás remélhető, s máris próbára tehetjük azt a tanárképzés forrásainak csepegtetésekor. Ma is öntudattal mondhatjuk, hogy hozzánk kapcsolódik a tanártovábbképzésnek az a hatékonyan mGködő és országosan számon tartott rendszere, amelyet H. Na gy Anna igazgató asszony (az ELTE könyvkiadásához hasonlóan és azzal párhuzamosan) hihetetlen személyes erőbevetéssel a semmiből épí1 ett fel, s amely a pedagógus szakvizsgára való felkészítés egyetemi rendszerében teljesedik ki. Ma is számolhatunk azzal, hogy karunk egyetemi alapképzési szakjain és posztgraduális szinten ha­ tékonyan és tagozat volumenben folytat idegen nyelvű oktatást, ami nemcsak bevételi forrás, hanem szellemi tőke is az európai felsőoktatási térséghez való csatlakozás időszakában. Ma is elmondhatjuk, hogy különböző formában és forrásokból, de kezünkben van, lehetőséget kí­ n,íl számunkra több bevett publikációs forma, könyvsorozat, szaklap, hogy ez utóbbiak közül csak a „Pe­ dagógusképzés"-re vagy az „Alkalmazott Pszichológiá"-ra hivatkozzak. Ma is elmondhatjuk, hogy szakmai kapacitásunk és szervező erőnk elegendőnek bizonyult, hogy si­ kerrel szerepeljünk a nemzeti kutatási-fejlesztési programoktól az uniós pályázati együttműködésekig a tfo10gatások kiaknázásában, anyagi és szellemi hasznosításában. Ma is büszkélkedhetünk a szakmai várakozás és elismerés különösen megtisztelő és felemelő gesz­ tusaival, mint amilyen ezekben a napokban a William McGuire Reference Library megérkezése és be1clepítése az Izabella utcába. Ez annak eredménye, ho gy a világ egyik legtekintélyesebb, a ma élő talán legjelentősebb szociálpszichológusa - az ELTE díszdoktora - intézetünknek és karunknak adományoz­ ta 4 és fél tonnányi személyes szakkönyvgyűjteményét. Természetesen sem ok, sem lehetőség nincs arra, hogy a kilátások és vívmányok birtokában pont a karalapításkor pilledten megpihenjünk. Ellenkezőleg, közös energikus erőfeszítésre van szükség ahhoz, hogy a Pedagógiai és Pszichológiai Kar magában értelmes, társadalmilag hasznos egyetemi egységnek bizonyuljon.

39

Tervezzük, hogy élénkíteni fogjuk, közvetlenné tesszük, technikailag modernizáljuk a karon belü­ li kommunikációt. Az információ és a tanácsadás több szervezett formáját biztosítjuk a kar saját hallga­ tóinak és a tanárjelölteknek. A KAZINFO kiadvány szemléletesen mutatja, hogy ebben jó együttműkö­ dő partnerre és nemes versenytársra találunk a Kari Hallgatói Önkormányzatban. Meg fogjuk keresni, meg fogjuk találni a kar külső megjelenítésének előnyös és hatékony formáit, a honlapon, híradásokban, rendezvények keretében egyaránt. Tervezzük, hogy az egyetemen belül és a felsőoktatási közéletben kezdeményezően lépünk fel az ELTE pedagógusképzési modell kicsiszolásáért és elfogadtatásáért. Az általunk elérhető szellemi és ad­ minisztratív erővel szolgálni, támogatni, összefogni próbáljuk a tanárképzést az ELTE-n, ennek eszkö­ ze mindenekelőtt a karközi együttn1űködésbe szövődő, de a karunk részét képező Tanárképzési és To­ vábbképzési Központ lesz. A közoktatás tartalmi szabályozásának változásaival számolva szinkronba hozzuk az alapképzés fejlesztésével a pedagógus-továbbképzés szakmai kínálatát. Tervezzük, hogy - a tanárképzési normatíva létével s arányos részének elkülönítésével számolva elérjük és megőrizzük karunk gazdasági egyensúlyát. Tudjuk, hogy ehhez elengedhetetlen a saját bevé­ telek biztosítása, amiért munkánk szakmai színvonalának megőrzése mellett mindent meg fogunk ten­ ni - ha ezeket az erőfeszítéseket az egyetem gazdasági egyensúlyzavara és zavarodott egyensúlykeresésc nem teszi értelmetlenné és reménytelenné. Szakmai terveinket négy oktatási, kutatási, fejlesztési projektbe rendezzük. Ú gy gondoljuk, hogy ezzel összhangba kerülünk az egyetem egészének fejlesztési irányaival és módszereivel. Terveink között szerepel „A pedagógusképzés tartalmi fejlesztése" projekt „különös tekintettel a tanárképzésre". Foglalkozni kívánunk a korszerű pedagógikum pszichológiai és társadalomtudományi megalapozásával. A szakmódszertan művelői és a vezetőtanárok munkaközösségei bevonásával vizsgál­ juk és kiterjesztjük a m(iveltségterületi perspektívát a tanárképzésben. A tanárképzést történeti és nem­ zetközi összefüggésekben tanulmányozzuk. Terveink között szerepel „Az egészségmagatartás kutatása és fejlesztése" projekt. Ez találkozópont lehet az egészségpszichológia elméleti művelői, a prevenció gyakorlati szakemberei és a testkultúra és a rekreáció kiképző-oktatói között. Terveink között szerepel „A kultúra és a társadalmi tagolódás" projekt. Ennek célja generációs és etnikai csoportjellemzők felderítése a kultúra terén, és a kulturális ráhatás természetének elméleti elem­ zése és hatékonyságának vizsgálata és fejlesztése a gyakorlatban. Végül, de nem utolsósorban terveink között szerepel „A felsőoktatási pedagógia és menedzsment" projekt. A felsőoktatás eredményes működésének és irányításának tanulmányozása és fejlesztése - bár­ mennyi szó essék is róla - ma Magyarországon hiányterület, melyn ek gondolati kimunkálása és szaksze­ rű oktatása kiválóan illeszkedik majd a Pedagógiai és Pszichológiai Kar profiljába. Ehhez kapcsolódva, tisztelt kari közgyűlés, azt kívánom, hogy ne csak elméleti tudorai és hírhozó terjesztői legyünk a felsőoktatási pedagógiának és menedzsmentnek, hanem valóban jó tanárok, jó ve­ zetők, hatékony szervezet, emberi közösség. Döntően rajtunk múlik.

40

Díszoklevelek adományozása all,almából tartott díszkózgyűlések

(2003. október 17., 29. és 30.)

2003-ben díszoklevelek adományozása alkalmából tartott díszközgyűlésre öt alkalommal került sor egyetemünk aulájában.

2003. október 17. Az Állam- és Jogtudományi Kar Tanácsa határozata értelmében Boros László rektorhelyettes az alábbi­ aknak nyújtott át díszoklevelet: Rubinoklevél: DR. GELLÉRT GYÖRGY DR. KENDE REZSŐ DR. WOLF MIKLÓS

Vasoklevél: DR. DR. DR. DR. DR. DR. DR. DR. DR. DR. DR. DR.

BAl GHA GÉZA BODROGIJA.NOS BUDAY TIBOR CLEME1 TIS LASZLÓ HAl TOSJÁl OS GALL IMRE MAJOR FERENC PAJORJ/\NOS ROSKA L/\SZLÓ SZERCSÉNYI GYŐZŐ TISZAVi\RY ERVIN V/\SOt\TY GYÖRGY

Gyénuintoklevél: DR. DR. DR. DR. DR. DR. DR. DR. DR. DR. DR. DR. DR.

BABARTZY LASZLÓ BARANYAI ÁRPÁD BERCZELLYJENŐ CsASZ/\R LASZLÓ CSONGOR DÉNES DARVAS GYULA FÖLDIJENŐ GÉCZY MIKLÓS GIRARDI TIBOR GERGELY GYÖRGY HELLENBACHJENŐ Kiss ERNŐ LABORCZ IvA.1

DR. DR. DR. DR. DR. DR. DR. DR. DR. DR. DR.

LAZfÍ.R FERENC NÉMETH fu'\/DOR NÉMETH S/\NDOR PAPP ZOLTi\N PATAKJ LAJOS SEITZJENŐ SZALKAJ DEZSŐ SZTA/\HSZLAVSZKY DÉ1 ES TóTH BÉLA TURCZEL LAJOS ZENTAJJA.NOS

Amnyoklevél: DR. DR. DR. DR. DR. DR. DR. DR. DR. DR. DR. DR. DR. DR. DR. DR. DR. DR. DR. DR.

BALLUN GYÖRGY BALOGH ISTVf\N BÉKÉS IMRE BROZSINA EDE Du\1B LASZLÓ DvoRAK LAJOS FULDA GIZELLA GARAMVÖLGYI ZOLT/\N HORVi\TH ÁRPÁD HORV/\THJENŐ SA.NDOR HORVÁTH MÁRJA Al 1 A ISTIVÁN FERE1 C KÉRI ERZSÉBET KIRÁLY MIKLÓS KovAcs IMRE KÖLES TIBOR Kiss ISTV/\N KUSSBACH ERICH LANG GYÖRGY LANTOS GYÖNGYI

DR. LÉGRJ-\DI GYÖRGY DR. LONTAI ENDRE DR. MÁTHÉ GYŐZŐ DR. MIHOLICS TIVADAR DR. MOLNf\R BÉLA DR. MOLNf\R GYULA DR. MOLNÁRJÓZSEF DR. MóROCZJENŐ DR. MÜLLER lSTVÁl DR. NÉMETHJÓZSEF DR. ÜLASZ VILMOS DR. REMÉNYI JENŐ DR. REMSEYJUDIT DR. SAVOLYI ISTVf\N DR. SCHÖPFLIN POGÁNY ILONA DR. SIKLÓSI PAL DR. SOKHEGYI GÉZA DR. SOMOS KAROL\' DR. SzABó ANDRAs DR. SZ,\.13Ó ETELKA GYÖNGYI DR. SZABÓ L\SZLÓ DR. SZABÓ LASZLÓ DR. SZABÓ MIKLÓS DR. SZÉNÁSI MARTON DR. TAKÁTSJENŐ DR. TALAS SANDOR DR. TEKULICS L\1RE DR. TÓTI--! DEZSŐ DR. TóTH VILMOS DR. TÓTH ZoLTÁ.t'\/ DR. VARGA EMIL DR. VARGA GYÖRGY DR. ZLEHOVSZKYJÓZSEF

41

2003. október 29. A Bölcsészettudományi Kar Tanácsa határozata értelmében Izsák Lajos rektorhelyettes az alábbiaknak nyújtott át díszoklevelet: Rubinoklevél: RÉTHY DEZS01 É VÁRADY KATALIN SEBESTYÉN SÁNDOR

Vasoklevél: DR. BALOGH ENDRÉNÉ I-IEBELTILONA SOMORJAI FERENCNÉ FISCHER PHILOMÉNA DR. SZENDE ALADÁR DR. VÉRTES ÜLGA AUGUSZTA

Gyémántoklevél: BUKTA JÓZSEF GYÖNYÖR BÉLÁNÉ FARKASIRMA KAJTÁR JóZSEFi\TÉ VERESKUTI MÁRIA MAROS GÁBORt'\JÉ LÁNG MARGIT NAGY LAJOSNÉ LENGYEL ZSUZSA.l'INA PINKERTILONA MÁRIA DR. SZINKOVICH MÁRTA

Aranyoklevél: AMBRUS ZOLTÁN MIKLÓS ÁDÁM GYÖRGYNÉ SEREY ÉVA DR. ÁKos KÁROLYNÉ LÁSZLÓ MAGDOL1 A BAKONYI PÁL 'É VINCE ÁG ES BALOGH LÁSZLÓ1'TÉ SÁGI JUDIT BARABÁS ANTALi\TÉ VASS IRMA BARÁTH ZOLTÁN BATICZ SZILVESZTER É SIMKÓILONA BÁNYAI JÁNOS BÍRÓ FEREBIRÓ TIBORNÉ HORTOBÁGYI fu'INA BLAI-IÓ BÉLA BODNÁR KÁROLYNÉ CSOBOK ESZTER BORBÁS MÁRIA

42

DR. BORKAINÉ DR. GÖRÖG KLÁRA DR. BOROSS MARIETTA DR. BOTOSIMRE BREZNAY GYULÁNÉ STILLER ZSUZSAr 1 A DR. BUZÁS LÁSZLÓNÉ GEREY ANNA CZEGLÉDY LÁSZLÓNÉ RÉV ÁG1 ES DR. Cz11 E MIHÁLYNÉ RAJCSICI-l ERZSÉBET CSETE ZOLTÁr"'NÉ FOGLOSIBOLYA DR. CSATÓ TAMÁS DR. CSÍKOSISTVÁN DAKó KÁROLThTÉ FÁBI.Ár� MAGDOLNA DOBOS PÁL 'É FEHÉRILONA DONI.Ár� PÉTERNÉ PARDI KATALIN DR. DOMONKOS Ü'ITÓ DR. ERDÉLYIISTVÁNNÉ I-IABERSACK GERDA ESZMÉNYI SÁr�DORNÉ SKRÓBIRÉN DR. FABULYA LÁSZLÓ DR. FALVY ZOLTÁr� FARKAS BÁLINT FAZEKAS GYULÁr�É SZABÓ ILONA FÁBIÁr� GYULA DR. FELMÉRY LÁSZLÓNÉ BESSENYEI ARA.l�KA DR. FENYŐISTVÁr� DR. FENYŐISTVÁNNÉ KNOLL MAGDOLNA FÉJA ENDRE DR. FÖLDES fu"1'NA FRA.l�CSICS JÓZSEFi\TÉ MAURER fu"'NA FUCHS JÓZSEF GADÓ GYÖRGY DR. GALÁr�TAIJÓZSEF

DR. GALÁr�TAIJÓZSEFNÉ DR. HAVAS KATALI GALVÁCS ADÉL GÁL SÁNDORt�É KARÁCSONY MÁRIA GEBRJ Ai�TAL GEIST RÓBERTNÉ SZABÓ ÉVA DR. GERŐ GYŐZŐ DR. GODÓ ÁGNES GöNCZl LV!RE GÖRGÉNYI LÁSZLÓNÉ CSEPURA MÁRIA GUTERMUTH HENRIK DR. GYÖRKEI JENŐ HAJNAL FERE CNÉ MAI-IRER VERONIKA DR. HAUSER ARNOLDNÉ HA.HOLT ROZÁLIA HAVRlL ANDRÁSNÉ HERCZEG ERZSÉBET HEVESI JÓZSEF DR. HORVÁTI-! MÁRIA HORVÁTH PÉTER HUBER MÁRTON IGAZ MÁRIA VÁRÓ VILMOSNÉ ILLÉS LAJOSNÉ DR. HOLLÓSI MAGDA JAl DA GÉZA DR. JÓZSA Ai�TAL JURIDA ISTVÁNNÉ EICHKERN MAGDOLNA KARCAGI GYULA KÁRPÁTI FERENCNÉ ZAJÁCZ MAGDOLNA I<ÁSPÁRI JÁr'\TOSNÉ MOHAI MÁRTA KECSKEMÉTI SÁNDORNÉ NAGY ERZSÉBET KELLER GYÖRGY KEr ESSEY BÉLA KEREKESISTVÁN DR. KIRSCHNER BÉLA KissISTVÁr"'NÉ fu'\TGELI ÉVA KLIMA LÁSZLÓ

KUMA LÁSZLÓNÉ KATONA ERZSÉBET KocsisJA OSNÉ HENCZ EDIT KOLLÁR FERENCNÉ FEHÉR VEROr IKA KONCZ ERZSÉBET KORITSANSZKY ZOLTt\t"lrTÉ ÜRBÁ.N MARGIT DR. KOROM Mll-11\LY KOLTAI ENDRÉNÉ KOMLÓS MARTA KÓSA ANDOR KÓSA fu'\IDOR.i'\IÉ SZABÓ GIZELLA KOFALVI ISTVt\t'\I DR. KŐVÁGÓ LÁSZLÓNÉ RAGALY MARJA l)R. L. NAGY ZSUZSA l ,JLLYWHITE DARÓCZY SAROLTA l)R. MARKOVITS PAL É KONDOR VIKTÓRIA MWGYESSY NATALIA M 1'.:sZÁROS IMRÉNÉ SALAM01 MARIA l)R. MÉSZf\ROS KÁROLY /\1101-IAROS JÓZSEFNÉ VADt\SZ ESZTER MOLNt\R RUDOLFNÉ PFEIFER ZSUZSA.Ni TA NAGY ENDRE NAGY ENDRÉr É Brnó MARTA ()sz GABRIELLA

DR. PAJOR REZSŐNÉ DR. PusKAS JULIANNA DR. PAPP }\t'\IOSNÉ SEBESTYÉN IBOLYA PATIK ISTVÁN PATYI St\t'IDOR PAYER ISTVt\.NNÉ TELEK MÁRIA PÁLFIA MIKLÓSNÉ GEREY ERZSÉBET DR. PALFFY ZOLTÁI PILLER KAMILL 1É SUCII KATALIN DR. POSTA GYULt\t'IÉ HORVATH MARTA DR. POSZLER GYÖRGY PUSZTAY MELt\J JA RAKÓCZI ISTVÁN REPLYUKJÓZSEFNÉ KOLETÁRJULIANNA DR. RUSZKAI MIKLÓSNÉ SALLAK KATALIN DR. SEBESTYÉN ISTVt\t"J1lÉ JAKUCS ILONA SEBESTYÉr ZSUZSANNA DR. SEREG JÓZSEF SLÉGEL PÉTER SLÉGEL PÉTER! É LUDWIG ILONA DR. SOMLYAI MAGDOLNA SOMOGYINÉ MÓZESJUDIT SoMOSKOIJÁNOS TÉ Ács MAl�GIT

SÖJTÖRI GÉZÁl É PÉK MARJA SZABÓ A1 DRÁS DR. SZABÓ ISTVt\t'I SZAKJ\CS GYUL,\NÉ ADY MÁRIA SZALA! SANDOR SZALAI SÁNDOR! É LóDI GABRIELLA SzANTAY LAJOSNÉ GAL ÉVA DR. SZÉPE GYÖRGY SZILASSY ATTILA Szűcs LAszLó TASNt\DY TIHAMÉR.i'\IÉ SZABÓ ERZSÉBET TATAINÉ NÉMETH LÍVIA TALLÓS TIBOR TALLÓS TIBORr É TOPt\.K IBOLYA TERÉNYIJÓZSEFt É ZSIGMOND KLÁRA DR. TÓTH MH-ítÍ..LY DR. TóTI-I MII-It\LYNÉ DR. BORBÉLY Kü\RA DR. Tö"ITÖSSY CSABA DR. URBAN ALADÁR URBAN LASZLÓNÉ WEISZ VALÉRIA DR. VADt\SZ SANDOR DR. VARGA ÉVA DR. V ARGI-IA DÉl\1ES VALI LAJOS ZELK ZOLTÁl'\TNÉ SINKA ERZSÉBET

2003. október 29.

/\ Tanárképző Főiskolai Kar által kitüntetetteknek Izsák Lajos rektorhelyettes adta át a díszokleveleket:

//11soklevél:

Aranyoklevél:

VARGA GABORNÉ HOTOVY AMANDA

fu'IDRÁS TIBOR.i'\IÉ BARJ\TI-IJÚLIA APARIJÓZSEF BALAzS DEZSŐNÉ WOLF JULIA1'\1NA BALOGH FERENC BALINT ISTVÁl'I BÁl'\TKI IvÁl'\I BELEZNAY AJ DOR

G)rénzántoklevél:

BÓTA Kf\ROLYNÉ NAGY ERZSÉBET P1TROFF ILOt A ViZKONY BÉLÁl'\IÉ SZOMRÁKY ARA1'\lKA

BERNI-IART TIBORNÉ POZSONYI MÁRIA BERTA MARTON BOKODY MARGIT BORDt\.KJÁl'IOS BRUCK LÁSZLÓNÉ HERZOG Mt\RIA CSABA GYÖRGY TÉ KUHINKA fu'ITO ílA

43

CZAMRKÓ FRIGYESNÉ TóTI-I ILONA DR. CSÉFALVAY IMRÉNÉ DöBRÖSSY MÁRIA EBERHARDT FEREr C FARKAS LÁSZLÓNÉ LOVAS ERZSÉBET FÜRT FERENCNÉ HORi\TYÁK ZSUZSANNA GALLAI]ÓZSEF DR. GASZTOl\TYI KÁLiVIÁl'\TNÉ BORUZS MAGDOL1 A DR. GÁL ANDRÁSNÉ NAGY ROZÁLIA ÜLGA GÁRDAI FERENC GELETEY)E Ő É BARAt'\TYI KLÁRA GOMBOS ]ÁN'OSNÉ ROSZKOS ERZSÉBET GROSKA]Át'\TOS GRUSZ LÁSZLÓNÉ BÁTKY ÉVA DR. GYENES TAMÁS JÉ NAGY ZSUZSA HAVAS PÉTERNÉ SVÉD GYÖR­ GYI l-IALLAMASEK TrvADAR HETTINGER ERNŐNÉ NÉMETH ERZSÉBET ÜTTILIA ÖZV. HIBBEY BAR Át É ]URCSÓ MAGDOLNA I-ILATKI MIKLÓS l-IOLDOSSY GIZELLA HORVÁTI-I)ÓZSEFNÉ KÓl\TYA IRNIA l-IORVÁTI-I]ÓZSEFNÉ PÉTER ILONA HORVÁTH LÁSZLÓNÉ BALOGH MAGDOLNA HUBAY LÁSZLÓNÉ MUZAMEL MÁRIA KATONA BÉLA KATONA BÉLÁ.t'\TÉ HAÁOER MÁRIA KARDOS GYULA KÁLMÁ.t'\T GÉZÁ.t'\TÉ SZIGETI fu'\TNA KÁRPÁTI MIHÁLYNÉ SCI-IILLINGER ERZSÉBET KEIL MIHÁLY

44

KERTI SÁ.t'\TDOR KlLHOFF]ÓZSEF KlRÁLY LÁSZLÓNÉ PETRES fu'\TASZTÁZIA KOLLÁR LÁSZLÓNÉ SZABOLCSI ÁGNES KLOCK FERENC KOLOZSVÁRI BENŐ KOPASZ RÓBERTNÉ PUSZTAI IRÉ 1 KORAI PÁL KOVÁCS BÉLÁ.t'\TÉ GALAMBFALVY KATALIN DR. KOVÁCS GÁBOR KOVÁCS ISTVÁ.t'\T KUSZKÓ BÉLÁ.t'\TÉ CSAKURDA GABRIELLA LEHOTAY FEREI CNÉ KONKAVIOLA LENGYEL ISTVÁ.t'\liffi MÓRITZ KLÁRA LESTYÁ.t'\T ILO A LILLIK)Ál OSNÉ TUBOLY ERZSÉBET LUDVIG LÁSZLÓ JÉ KÖRNYEI ÉVA MÁTÉ LÁSZLÓNÉ HALÁSZ MAGDOLNA MOLNÁR BÉLA MOLNÁR GUSZTÁVNÉ KfilSTÓFF MÁRIA MOLNÁR LÁSZLÓNÉ HARTVILMA MOLNÁR MÁRIA MUNKÁCSI MÁRIA DR. NAGY LÁSZLÓNÉ LOYDL ADÉL NAGYKÁROLY DR. NEMES ZSUZSANNA NYERGES BODNÁR FERENCNÉ RITTER ZSUZSANNA ÜROSZ FERENCNÉ KOVACSIK MARGIT ÖMBÖLY ATTILA T ÖMBÖLY AT ILÁ.t'\1É Ki\RAJZ KATALIN DR. PAGONY TIBORl'\TÉ KucsoRA]OLÁN PAM.MER]Át'\TOSl\1É ERDŐS STELLA

PAP]Át'\TOS

p ATKA KÁLMÁ.t'\TNÉ MóCSAI MARGIT PETÉNYI FERENCNÉ SZABÓ ILONA DR. PERENDY MÁRIA PÉCHY ÁGNES PINTÉR]ÓZSEF PINTÉR MÁRIA POZSONYI KAROLYNÉ BO'TTYÁ.t'\T FRAt'\TCISKA PóKÁSZ ENDRl'\TÉNÉ DÓSA EDIT DR. PROKOPITSH LEÓ1 É NAGY fu'\l1 TA PUSZTAI SÁ1 DORNÉ PICHLER ILONA RADICS JÁNOSNÉ KUNDL KATALIN ÖZV. RAY RUDOLFNÉ SZIJJÁRTÓ IRMA DR. REMÉNYINÉ FARKASVERA DR. RÓZSA ÖDÖNl\1É ZÁMOLY ANNA fu'\l"GYALKA SCHMIDT LVIRÉ1 É PALSÁGI-1 ERZSÉBET SZABÓ ENDRÉNÉ SZEDERKÉNYI]ÚLIA SZABÓ Z. ÁRPÁDNÉ ZUVIOl\TYI ETELKA SZAKÁCS LAJOSNÉ ACÉL ÉVA SZARVAS MIKLÓSNÉ SIMON GIZELLA SZÁSZ RÓBERTNÉ NAGY ILDIKÓ SZEBEHELYI ÉVA SZEGEDY LÁSZLÓNÉ ] UHÁSZ ÁGNES SZENTGYÖRGYI GÉZÁ.t'\TÉ LÁZÁR SZIDÓNIA SZE1 ZENSTEIN É STROMP ERZSÉBET SZÉCSY ILONA SZIGETHYNÉ BENKŐVILMA DR. SZILÁGYI TIBORl'\TÉ ]AKABFI LENKE TOMPOS LAJOSNÉ MAYER MÁRIA TUKA]ÓZSEFNÉ MAGÓCSI KATALIN DR. TUNGLI GYULA TúRI]ÓZSEFNÉ

JÓNJ\SZSUZSA.t'-1 TA TURTÓCZKY SANDORNÉ KovAcs Ku,RA VAJDAJANOSNÉ HARZSA ELEONÓRA

VARGA VILMOSNÉ GuLYAs MÁR.JA Vf:CSEY LASZLÓNÉ RÓZSAHEGYI SAROLTA MARIA

DR. VINCZE ANDRÁS VIRJ.\G LASZLÓ ZAGONYIZSOLT

2003. október 30. 1\. Természettudományi Kar Tanácsa határozata értelmében Klinghammer István rektor az alábbiaknak nyújtott át díszoklevelet: N ubinoklevél: 13íRÓ L\1RE

Vasoklevél: ARNÓTI GABIUELLA ClZV. GAÁL KÁLMÁN1 TÉ WEBER A.Ni lA ÉVA 1 [EFFTER BÉLÁ.t'\/É 1 [OMON AYJENŐ l�IESZKOVSZKY AJ. DRÁSNÉ JEGESI EDIT Ü'[TŐ KLÁRA SZ/\BÓ ISTVÁ.t'\/NÉ GARTHZELMA

s

Gyémántoklevél: l)i,: GRUY GuszTAv DR. HORVf\TH MAGDOLNA DR. lBRi-\.NYINÉ DR. ÁRKOSI KLÁRA DR. RICHTER PÉTER RrtVAY MIKLÓS1 É DR. EMANDITY KATALIN DR. SOMOGYI ANTALJÁNOS MIKLÓS DR. SZEPESHÁZY KÁLMÁl DR. SZÉPJENŐ DR. SZÉPJENŐNÉ TÉSY GABRIELLA DR. THIELE KURT

!lrnnyoklevél:

ABONY FRA.t'\11< Ács PÁL Ács Ptí.L1 É /\i ,EXANDER TOMASZ l)R. ALFÖLDI LASZLÓ ANGYAL FERENC

Áo.ÁMJÁNOS BAK SÁRA DR.BALÁZS GÉZA DR.BÁRDOSSY GYÖRGY BÁRDOSSY GYÖRGYNÉ BERHIDINÉ MAGYERA GIZELLA DR.BERKY RUDOLFNÉ BERNHARDT MkrYÁSNÉ DR.BEZZEGH TAMÁS DR.BODROGI KÁROLY DR.Bó1 AJÓZSEF BREBOVSZKYJUDIT CSABA LASZLÓNÉ CSEH GÉZA CSORDf\S ANDRÁS DN ÓCZYNÉ DR. FERE1 Cl ÉVA DEBRECENI É AUJESZKY LENKE DR. DENKJNGER GÉZA DÉRI lSTVf\N.NÉ AXMAN r ANNA DOBOS LAJOS fÉ DR. DOJCSÁK GYŐZŐ DR. FARKAS MÁJUA FÁTH REZSŐ FAZEKASNÉ DR. VERES ÁGNES DR. FEKETE GABORNÉ Szűcs ETELKA DR. FELIXJÁl OS1 É DR. FELMÉRY LASZLÓ FERENCZr É ÁRKOS ILONA DR. FILEP GYÖRGYNÉ SZŐKEJOLÁ.t'\/ FORGf\CS LÍVIA Főzv lSTVÁl DR. FRIED ERVIN Fux LAJOS DR. GÉHER LASZLÓ

DR. GÉHER LASZLÓNÉ ROHÁLY BORBtÍ.LA DR. GóCZÁ.t'\/ FERENC GOGOLA ALADf\R DR. GRJ.\13ER LEA COIUN1TA GYERTYÁ.t'\/FY GÉZA DR. HAJI AL AJ. DRÁS HALtÍ.SZ PÉTER !VAN HANZÉLY ESZTER HAY ERZSÉBET DR. HÉDERJANOSNÉ VARÓCZI PIROSKA HERNtÍ..OIJÓZSEF HERNÁDI1 É POZSGAY GYÖRGYI HILBERT KÁROLYNÉ DR. MIKLOVICS MAGDOLNA DR. HOFFMAl ISTVi-\.NNÉ HOLICS LASZLÓ HOLLÓSIZSÓFIA DR. HOMONNAY FERENCNÉ DR. CSEHI ÉVA DR. HORVf\TI-IZSUZSA.t'\/NA HUBER ARANKA L\1REJf\.NOSNÉ lPOL YI SÁ.t'\/DOR JAKFALVI ÉVA DR.JAKUCS LASZLÓNÉ CZAKLER MÁRIA JAMBOR ILONA JEREMlf\S BÉLA JOSEPI-I DER JUI-ItÍ.SZ ERZSÉBET KÁNTOR MIKLÓS DR. KECSKEMÉTI TIBOR DR. KECSKEMÉTINÉ DR. KÖRMENDY AJ. 1 A DR. KEÖMLEY GÁBOR É DR. KISZOLTÁ.t'\/ LÁSZLÓ

45

Kiss ISTVÁN Kiss ISTVÁN KOCZKÁS IDA KONCZ]ÓZSEF DR. KORMÁNYTERÉZIA DR. KOVÁCS Al. TALNÍ MOLNÁR ÉVA KOVÁTS MÁRTA KŐVÁRl GYÖRGY KUTASI ZOLTÁN DR. LESLIE PATAKI DR. LE'vVIS SIMONTOTH DR. LÓRÁNT IVÁN DR. MATAVOVSZKY TIBOR MAJOR]ÁNOS MÁRTO 1 GYULA MÉSZÁROS LAJOS MÉSZÁROS LAJOSNÍ MILE KÁROLYNÉ DR. MOHÁCSY LÁSZLÓ TÉ LOSONCZY ANNA MÓROCZ BÉLÁ.t'\.1É SZABÓ ELEONÓRA DR. AGY BÉLA NAGY ERVIN NAGY ISTVÁ.t"I ZOLTÁ.t"I DR. NAGY ISTVÁ.t"I NÁGEL FERENC DR. NEMESSZEGHY GYÖRGY NÉMETH DÁNIEL NÉMETH PÁL NYÍTRAI RÓBERT

De Gruy Gusztáv átveszi a gyémdntoklevelet Klingharnmer István rektortól (Fotó: P. Nagy Gabriella)

46

0BERCZlÁ.t'\.TNÉTELEK IBOLYA DR. OROSZ FERENC DR. P. Csuw MIKLÓS PAMUK GYULA DR. PATAYNÉ DR. VERSEGHY KLÁRA DR. PAVLICSEK MARIÁN PALMAY LÓRÁNT PÁLMAY LÓRÁNTNÉ MACSKÁSSY ILDIKÓ PÁSZTOR ENDRÉ TÉ T PETHŐ AT ILA POGÁNY GABRIELLA DR. POLGÁR LÁSZLÓ PUSKÁSNÉ PÁRDY]OLÁ.t"I DR. PUSZTAI ÁRPÁD DR. REIMA1 ISTVÁN REIMAN ISTVÁ.t"INÉ REMENYIK PAL DR. REMPORT ISTVÁ.t"I RIEGER ÉVA SÁROSSY ISTVÁ.t"INÉ SCHMITT MÁRIA SKOTNYÁR OTTÓ DR. SOMOGYI MÁRIA Soós KÁROLY STRO.H.MAJER JÁNOS SZABÓNÉ BARANYI MARGIT SZÁ.t"ITAI KÁLMÁN SZÁSZ 0LIVÉ�1É KEMSEI MÁRIA SZEPESVÁRY PÁL

DR. SZEPESVÁRY PÁLNÉ SZERECZ]Át"IOSNÉ VÖLCSEY KATALIN DR. SZÉKELY-GAYER ÉVA SZILVÁSSY ZoLTÁ.t"INÍ DR. VÁMOS ZSUZSA.1'\.TNA SzöRSZÖNTERÉZ TAKÁCS rÉ KEszEGH MÁRTA DR. TAMÁS FERENCNÉ DR. DVJHALLY ZSUZSA TAMÁSDY ÉVA DR. TARGONSKI]OLÁ.t"I TARNÓI BÉLA TÉSY]Át"IOSNÉ DR. VÁNDORFFY MÁRIA THÍRY LVlRÉNÉ DR. TOKODI IRMA TÓTH GYULA TÓTI-! NÁ.t"IDOR DR. TöRÖK]Át"IOS TUTSCHEK]ÓZSEF VAJDA L\1RE VARGA DEZSŐ DR. VARGA ISTVÁ.t"I TÉ DR. VARGÁ.t"IÉ MÁTHÉ KLÁRA DR. VARGHA KÁLMÁ.t"I DR. VÁRKONYI BERNÁT VELKEY PÁL VÖRÖS ZOLTÁ.t"I DR. WIEDEMANN LÁSZLÓ WLASITSCH GYULA ZSÁMÁR MARGIT

Klaus Wowereit, Berlin főpolgármesterének látogatása (2003. március 20.) Berlin főpolgármestere Demszky Gábor budapesti főplgármester kíséretében látogatott el egyete­ münkre. A vendégeket Klinghammer István rektor, Boros László rektorhelyettes és Manherz Ká­ roly dékán fogadta. Szűkebb körű megbeszélés után Klaus Wowereit előadást tartott az egyetem hallgatói előtt. Anrede, der 12. April 2003 wird in die Geschichte Ungarns eingehen. Wenn die Bürgerinnen und Bürger Ihres Landes ,Ja" sagen zur Mitgliedschaft in der Europaischen Union, dann sind sie es, die ein langes Kapi­ tel in der europaischen Geschichte schlieflen, das mit viel Leid verbunden war: Das historische Kapitel der Teilung Europas, das über einen langen Zeitraum auch ein Kapitel der Unfreiheit und der l• remdbestimmung war. Als Regierender Bürgermeister des ehemals geteilten Berlin empfinde ich eine grofle Freude, am Vorabend Ihres Referendums hier zu sprechen. Wenn es zwei Botschaften meiner Heimatstadt Berlin an Ihr Land gibt, dann ist es zunachst der tief empfundene Dank an die Ungarn - der Dank fi.ír ihren groflen Beitrag zur Öffnung des Eisernen Vorhangs imJahr 1989, der uns in Berlin den Fali der Mauer brachte. Die zweite Botschaft ist der Wunsch für uns alle in Europa, dass die Zukunft unseres Kontinents cine Zukunft der Freiheit, der Demokratie und einer gesunden ökonomischen und sozialen Entwick1 ung ist. Der Europaische Rat in Kopenhagen hat im Dezember vergangenenJahres den Weg in die EU fi.ír Ungarn und für sieben weitere mittel- und osteuropaische Staaten sowie für Malta und Zypern frei gemacht. Das war eine wichtige Entscheidung. Aber: Dass Innen, den Ungarn und den anderen 13eitrittskandidaten nun die Türen zur EU offen stehen - das ist zu aller erst Ergebnis eigener Anstren­ gungen in den Kandidatenlandern. Sie haben konsequent die notwendigen Reformen in allen Bereichen des Staates, der Wirtschaft und der Gesellschaft angepackt. Und das in einem „crash"-Kurs innerhalb von nur einem guten Jahrzehnt. Die jetzigen Mitglieder der EU hatten dafürJahrzehnte Zeit. Als Vertreter Berlins kann ich mir nach den rasanten Veranderungen durch die deutsche Einheit gut vorstellen, was das bedeutet- für cine Volkswirtschaft, var allem aber fi.ír die Menschen. Mit Ihrem Beitritt zur EU wird die Teilung Europas überwunden. Damit wachst Europa zusam­ men. Und damit kommt ein historischer Prozess zu seinem vorlaufigen Abschluss, den gerade wir 13erlinerinnen und Berliner uns jahrzehntelang gewünscht haben. Ich möchte heute meinen Blick auf die Zeit nach dem Referendum werfen. Denn ich bin fest davon überzeugt: Die Integration in die Europaische Union eröffnet den Ungarn eine Vielzahl von Möglichkeiten. Die Öffnung der Markte ist eine grofle Chance, auch wenn jede Öffnung Anpassungsprobleme mit sich bringt. Aber wir sehen heute, was aus einst rückstandigen Volkswirtschaften geworden ist, seit sie Mitglied der Europaischen Union sind. Ich denke an Lander wie Irland und Portugal, die von der EU­ Mitgliedschaft erheblich profitiert haben - von den offenen Markten ebenso wie von den Struktur- und Kohasionsfonds der EU, die nun auch Ihnen zur Verfügung stehen werden. Und ich kann aus eigener Erfahrung in Berlin sagen: Die Hilfen der EU bei der Bewaltigung des Strukturwandels sind erheblich und haben viel dazu beigetragen den Prozess des Zusammenwachsens in denJahren nach der Wende zu fördern und die Infrastruktur zu modernisieren - und zwar in beiden l-lalften der Stadt, die ja insgesamt unter den Folgen der Teilung zu leiden hat.

47

Ganz gewiss wird Ihnen aber eines zugute kommen: Der enorme Wille etwas zu bewegen, ganz besonders in der jüngeren Generation. Bei meinen Besuchen in unseren östlichen Nachbarlandern fasziniert mich immer wieder diese Aufbruchstimmung und der Ehrgeiz, etwas aufzubauen und das eigene Land zu modernisieren. Die EU ist nicht nur eine gro/3e Freihandelszone. Gerade in diesen Tagen und Wochen scheint es mir wichtig zu sein, an die historische Gnmdlage för die europaische Integration zu erinnern. Es waren und sind gemeinsame Werte, die uns verbinden. Denn Europa war immer auch eine Idee, ethnischen Nationalismus und Krieg zwischen l ach­ barvölkern zu überwinden. Europa war immer auch ein Friedenskonzept för unseren Kontinent. Und Europa war immer auch eine Idee, mit der sich Werte verbanden: Freiheit und Gerechtigkeit, Men­ schenrechte und Achtung vor Minderheiten. Gemeinsame Werte sind das eine. Ihre Durchsetzung das andere. Gerade in diesen Wochen erleben wir schmerzhaft, dass es noch ein langer Weg ist, bis die Europaische Union mit einer Stimme spricht- bis aus gemeinsamen Werte eine gemeinsame Au/3en- und Sicherheitspolitik wird. Aber genau darin wird eine der Hauptaufgaben Europas der nachsten Jahre liegen. Ungarn hat in den letzten Jahren enorme Anstrengungen unternommen, um sich auf die Bedin­ gungen der EU-Mitgliedschaft einzustellen. Nun wird es in allen Staaten Europas darauf ankommen, die verbleibenden Monate bis zum 1. Mai 2004 zu nutzen, um sich auf die Erweiterung vorzubereiten. lm Mittelpunkt wird die Information der Bevölkerung stehen, gerade auch im Vorfeld des Referendums. Und hierbei geht es weniger um Werbung, sondern vielmehr um sachliche Information. Es geht darum Vertrauen zu schaffen in ein Zukunftsprojekt för den gesamten Kontinent. Berlin verfögt über viel Erfahrung auf dem Gebiet der europapolitischen Informationsarbeit und gerne gebe ich diese Erfahrungen weiter. Wir haben die Menschen auf die Einführung des Euro vor­ bereitet und sind auch jetzt dabei, über die Erweiterung der EU zu informieren. Einmal jahrlich bün­ deln wir Anfang Mai unsere europapolitischen Aktivitaten in einer Vielzahl von Veranstaltungen wahrend der Europawoche. Und um die europaischen Verflechtungen anhand der eigenen Stadt deut­ lich zu machen, bieten wir Rundfahrten in Berlin zu EU-geförderten Projekten oder zu Institutionen mit Mittel- und Osteuropabezug in Berlin an. Besonders wichtig sind uns Jugendliche als Zielgruppe, denn sie sollen einmal den Gedanken der Europaischen Verstandigung und Integration weiter tragen. Ein weiteres wichtiges Thema wird för Ungarn sein, die „Europafahigkeit der Verwaltung" zu erhöhen, also die Mitarbeiterinnen und Mitarbeiter mit dem EU-Recht vertraut zu machen. Das ist eine riesige Aufgabe und ich wei/3 aus eigener Erfahrung in Berlin: Hier ist ein langer Atem erforder­ lich. Das beginnt mit der Starkung der Fremdsprachenkompetenz der Mitarbeiter, es müssen vielfaltige Fortbildungsmöglichkeiten zu EU-Recht und -Politik geschaffen werden. Helfen kann die vorüberge­ hende Abordnung von Mitarbeitern als nationale Experten zur Europaischen Kommission. Wir haben in Berlin sehr gute Erfahrungen mit solchen Abordnungen gemacht. Zur Zeit sind sechs nationale Experten aus Berlin zur Kommission entsandt. Die Mitarbeiter lernen viel über die Funktionsweise der EU und nach ihrer Rückkehr in den Landesdienst profitiert Berlin nicht nur von ihren neuen und ausgebauten Kompetenzen, sondern auch von ihren Kontakten nach Brüssel. Berlin begreift sich als Motor der EU-Erweiterung und als Partner der Beitrittskandidaten auf ihrem Weg in die Europaische Union. Und wir sind froh, dass es bereits eine Vielzahl von Kontakten gerade auch mit Ihrem Land gibt, auf die wir aufbauen wollen. Ein wichtiger Rahmen för die Kontakte zwischen Ungarn und Berlin ist unsere Stadtepartner­ schaft mit Budapest. Sie wird von beiden Seiten intensiv gepflegt. Wir konnten der Stadt Budapest in den letzten Jahren auf verschiedenen Felelem konkrete fachliche Unterstützung geben. Ich freue mich sehr, dass ich nach vielen Begegnungen mit meinem An1tskollegen Demszky nun auch Gelegenheit habe, ihn und unsere Partnerstadt Budapest direkt zu besuchen. Wie schon in den vergangenen Jahren wird Berlin den Beitrittsprozess auch in nachster Zeit mit all seinen Möglichkeiten unterstützen. Auch in unserer Stadt wird es darum gehen, die Bürgerinnen

48

und Bürger über die Zusammenhange und Rahmenbedingungen der EU-Erweiterung zu informieren, um mitunter bestehende Skepsis über eventuelle negative Auswirkungen abzubauen. Vor allem wird es aber darum gehen, die Chancen der Kooperation zu nutzen, die Berlin schon heute mitbringt. Neben seiner geographischen Lage an der Nahtstelle des ehemals geteilten Kontinents verfügt Berlin über langjahrige eigene Transformationserfahrungen in jenen Bereichen, die auch in Landern wie Ungarn gefragt sind. lch nenne nur drei Beispiele, um dies zu unterstreichen: Umwelt, Verkehr und Stadterneuerung. Hier haben sich fundamentale Veranderungen abgespielt. Berlin verfügt als Stadt des Wissens über ein gro5es Potenzial an Wissenschaft und Forschung, das gerade für junge Unternehmen an der Schnittstelle zwischen Entwicklung und Vermarktung interes­ sant ist. Die Infrastruktur ist auf einem hoch modernen Niveau und die Stadt bietet vielfaltige Investi­ tionsmöglichkeiten. Zu den Starken Berlins zahlen die vielen Menschen, deren Wurzeln in Ungarn und den anderen mittel- und osteuropaischen Nachbarlandern liegen. Zahlreiche ungarische Einrichtungen pragen das Profil Berlins als einer internationalen und weltoffenen, vor allem aber europaischen Stadt. So gibt es in Berlin die ungarische Bibliothek, das Haus Ungarn und das Collegium Hungaricum. Die EU-Erweiterung ist die wichtigste Entwicklungsperspektive für Berlin nach der wiederge­ wonnenen Rolle als Hauptstadt und Sitz von Regierung und Parlament. lm Herbst vergangenenJahres habe ich daher in Berlin den Startschuss für eine Mittel- und Osteuropainitiative gegeben. Ziel ist es, die Berliner Ost-West-Akteure untereinander zu vernetzen und somit Synergieeffekte zu erzeugen. Wir wollen Berlin zu einem Kompetenzzentrum för die Zusammenarbeit zwischen den Mitgliedern und den Beitrittskandidaten der EU machen - zu einem Tor des Ostens för den Westen und zu einem Tor des Westens för den Osten. Als eine ehemals geteilte Stadt haben wir in den Prozess cles europaischen Zusammenwachsens eine Menge Erfahrungen einzubringen. Das wollen wir gerne tun. Es gibt erstaunlich viele herausragende ungarische Persönlichkeiten, die durch ihre Prasenz in Berlin das Leben in der deutschen Hauptstadt ma5geblich mitpragen. Dazu gehören so unter­ schiedliche Persönlichkeiten wie Gábor Király, der exzellenter Torhüter und wesentliche Stütze des fu5ball-Bundesligisten Hertha BSC oder der Theaterwissenschaftler Nagel und dazu gehört der Regis­ seur George Tabori. ... z.Zt. in Berlin lebende Literaturnobelpreistrager Imre Kertész, ... Sie alle pra­ gen wohl starker als jede andere Nationalitat das Geistes- und Kulturleben nichts nur Berlins, sondern Deutschlands insgesamt. Ganz besonders denke ich an György Konrád, den gro5en Schriftsteller, der in Berlin Prasident der Akademie der Künste ist. Denn er gehört auch zu den Persönlichkeiten, die durch ihr Leben in besonderer Weise den europaischen Gedanken verkörpern. György Konrád vereinigt in seiner Person die ganze Tragik des 20. Jahrhunderts, aber auch die gro5en Chancen, die sich gerade för Europa zu Beginn des 21.Jahrhunderts ergeben. Als ungarischerJude verlor Konrád fost seine ganze Familie in den Vernichtungslagern der Nazis. Unter der kommunistischen Herrschaft verlor der gro5e Schriftsteller seinen Arbeitsplatz, wurde mit Publikationsverbot belegt und zeitweise sogar inhaftiert. ln der Zeit des Kalten Krieges war György Konrád eine der wichtigsten Stimmen eines einigen, freien und demokratischen Europa. Eines Europa, das seine Wurzeln ernst nimmt und in dem die Menschenrechte geachtet werden. Als Regierender Bürgermeister von Berlin bin ich sehr stolz darauf, dass dieser gro5e ungarische Europaer die Berliner Akademie der Künste leitet und ich bin froh, dass dieser Kosmopolit zu einer wichtigen Stimme Berlins geworden ist. Das Beispiel György Konrád zeigt ganz eindrucksvoll: Europa bedeutet nicht die Aufgabe der eige­ nen Identitat. Europa lebt vom Dialog zwischen seinen Bürgerinnen und Bürgern mit ihren jeweils spezifischen Erfahrungen. Und die Ungarn haben zu diesem Dialog in der Vergangenheit viel beige­ tragen. Sie werden dies gewiss auch in der Zukunft tun. Lassen Sie mich in Anlehnung an einen Ausspruch György Konráds feststellen: Europa bedeutet nicht nur die Institution der Europaischen Union, sondern auch den „standigen Wandel voller Über-

49

raschungen." Wir alle haben es in der Hand diesen standigen Wandel zu gestalten und ihm immer wieder neue Impulse zu geben. Und die Vielfalt Europas, die einzelnen Menschen und die unter­ schiedlichen Kulturen werden dafür sorgen, dass wir auch künftig nicht von Überraschungen verschont werden. Sie, die Ungarn, konnten viele Jahrzehnte lang nicht Mitglied der EU sein, obwohl Ihr Herz immer für den europaischen Gedanken schlug. Am Vorabend Ihres Referendums rufe ich Ihnen zu: Seien Sie willkommen im Kreis der EU-Mitglieder! Ungarn war 1989 Vorreiter beim Niederrei5en
50

Ion Iliescu, Románia köztársasági elnó'kének látogatása (2003. szeptember 16.) Mádl Ferenc köztársasági elnök meghívására Budapesten tárgyalt Ion Iliescu, Románia köztársasá­ gi elnöke. Látogatása során felkereste az egyetem Bölcsészettudományi Karán az alapításának 140. évfordulóját ünneplő Román Filológiai Tanszéket, ahol Miskolczy Ambrus tanszékvezető egyete­ mi tanár fogadta a vendéget és kíséretét. A román küldöttség könyvadományt nyújtott át a tanszék vezetőjének. A program a rektori tárgyalóban folytatódott. A megbeszélésen jelen volt Mádl Fe­ renc, Klinghammer István rektor és Manherz Károly, a Bölcsészettudományi Kar dékánja. Ezt kö­ vetően Ion Iliescu részt vett a Román Filológiai Tanszék Ülmepi ülésén, ahol előadást tartott a magyar­ román felsőoktatási és kulturális kapcsolatokról. Az alábbiakban közreadjuk a beszéd magyar fordí­ tását, illetve Miskolczy Ambrus tanszékvezető nyitó előadását.

Ion Iliescu beszéde Tisztelt Résztvevők, Hólgyeim és Uraim.' Különös tisztelet számomra, hogy Önökhöz szólhatok ebben a régi és neves felsőoktatási intéz­ ményben, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen, amelynek az idők során oly sok hasznos kapcsolata volt azokkal, akik megalapozták a modern román kultúrát. Az Erdélyi Iskola nagy bölcsei szinte mindannyian a Budai Egyetem körül keringtek. Itt dol­ goztak azoknak a román könyveknek cenzoraiként vagy korrektoraiként, amelyek a Budai Egyete­ mi Nyomdánál jelentek meg, mint Samui! Micu, Gheorghe Sincai, illetve Petru Maior. Petru Maior számára, aki 1808-ban érkezett Budapestre- ahol egyébként 1821. február 14-én hunyt el-, életének ez a budapesti szakasza különösen gyümölcsöző volt. Könyveket vásárolt, bővítette- akár­ csak elődei - Rómában szerzett történelmi ismereteit, órákat hallgatott az egyetemen, és főleg szomjasan olvasott a könyvtárban - szervezvén a könyvalapot és a gyűjteményt - egy benedekren­ di szerzetes szigorú életrendje szerint. Itt írta könyvei jó részét, elindította a híres Lexicon de la Bu­ da-t, kinyomtatta munkáit, amelyek között megtisztelő helyet foglal el alapvető műve, az Isto1·ie pen­ tru fnceputul rnmanilor fn Dachia (A románok történelmének dáciai kezdeteiről), amelyet jórészben

Ion Iliescu román köztársasági elnö'k beszédét tmja. Tőle balra Miskolczy Ambn1s tanszékvezető, jobbra KJinghammer István rektor. (Fotó: P. Nagy Gabi·iella)

Sl

itt írt. Románia nagy költője, Mihai Eminescu is itt kezdte publicisztikai pályafutását a pesti Famil­ ia lapnál. Természetes tett volt tehát, hogy ebben a fővárosban, azon az egyetemen, ahol annyi erdélyi tudós készült fel, megalakuljon a legrégebbi román nyelvű tanszék Románia határain túl. Úgy illik, hogy en­ nek a tanszéknek az alapítása kapcsán megemlékezzünk a görögkatolikus papról, Alexandru Romanról, az első tanárról, aki itt tanította 1863-tól a román nyelvet és irodalmat. Megyőződésem, hogy ez a tanszék - akárcsak kissebb „testvérei" a szegedi és békéscsabai pedagó­ giai intézetek - továbbviszi a magyarországi románok értelmiségi elitjének képzését. Ugyancsak remé­ lem, hogy az itt tanuló román nemzetiségCíek száma - jelen pillanatban kevés - érezhetően növekedni fog, hogy az ő tudományos potenciáljuk meg fogja engedni a román nyelv, irodalom és civilizáció erő­ teljesebb oktatását. Fontosnak runik számomra, hogy Magyarország legfontosabb egyetemén létezzen e gy erős román nyelvi és irodalmi tanszék, amely állandó kapcsolatot tartson fenn a kortárs romániai fi­ lológiai tudománnyal, a romániai egyetemekkel, az olyan szervezetekkel amelyek felelősek a külföldi tanszékek könyvekkel, folyóiratokkal és egyéb anyagokkal való felszerelésével és természetesen a romanisztikával és a nemzetközi romanisztikával. Az én szerény könyvadományom is remélem hogy hozzáj?rul az önök tanszékének bibliográfiai bázisának gazdagításához és korszerfisítéséhez. Ugyanolyan fontosnak runik számomra az a tény, hogy a román nyelvészeti iskola a Bukaresti Egyetemen egy magyar nyelvi és irodalmi tanszéket müködtet. Ma, a román nyelvi tanszék alapításának 140. évfordulója alkalmából a budapesti Eötvös Loránd Tudománye gyetemen, kijelenthetjük, hogy semmi sem igazol jobban egy ilyen független létezést, mint annak hosszú és gazdag történelme. Egy történelem, ami összetéveszthetetlen módon azonosítja, egy olyan történelem, amelyet hosszúnak és jelentős tudományos alkotásokkal telinek kívánok a jővőben is. Gratulálok önöknek, és kívánom, hogy vigyék tovább elődeik csodálatos munkásságát.

Miskolczy Ambrus beszéde Tisztelt Ion Iliescu, Románia elnö·ke! Tisztelt Mádl Ferenc, a Magyar Köztánaság elnöke! Mindenekelőtt szabad legyen köszönetünket kifejezni a megtisztelő látogatásért. Ez a jubileumi ülés mélyebb jelentéssel bír, és ha jól értjük, üzenetértéke van számunkra, akik a kulturális értékek cse­ réjének köteleztük el magunkat. Nem évfordulós túlzás, ha tanszékünket szimbolikus térnek is tekintjük. Mint minden tanszék ez is transzkulturális jelleg6; egyik arcával a múltba, a másikkal a jövőbe tekint. A tanszék tagjainak története egész sor strukturális változást ölel fel modern demokráciánk 1848-1849-es alapító eseményeitől napjainkig. Ha rövid formulába akarjuk foglalni ezt a múltat, akkor ez így hangzana: a profetizmustól a professzionalizmusig. Az ifjú Alexandru Roman fordította le román­ ra a magyar Függetlenségi nyilatkozatot, és így közvetve hozzájárult a nagy és autentikus történelmi meg­ békéléshez, azon szövetségi szerződéshez, amelyet 1849. július 14-én Szegeden Kossuth Lajos írt alá Magyarország nevében és Románia nevében Nicolae Bűlcescu. Később, Alexandru Roman, mint a Ro­ mán Tanszék első tanára, miközben a ma gyarországi nemzetek e gyenlőségéért küzdött, jelentős erőfe­ szítéseket fejtett ki a kulturális közeledés érdekében - olyan korban, amely nem kedvezett a mélyebb di­ alógusnak. Ion Ciocan és Iosif Liegescu úgynevezett renegátok lettek. Carlo Tagliavinivel kezdődik a valóságos professzionalizmus. Tamás Lajos méltó folytató volt, a régi filológiai iskola nagy képviselője, de miután bekerült a szabadkőmfivességbe, abba a mozgalomba, amely újraéli a nagy emberi értékéke­ ket és erényeket, politikai munkára kényszerült, és ez akadályozta rendkívüli tehetségének kibontakoz­ tatását. Személyes emlékként emlékeztetnék reflex.ív humorára, amellyel bizonyos mértékig ellensú­ lyozta „a történelem terrorját", ha élhetek Mircea Eliade ezen kifejezésével. Gáldi László igazi polihisz­ tor volt, aki nemcsak enciklopédikus mtiveltségével kápráztatott el bennünket, hanem azzal is, hogy el-

S2

ső pillantásra oly szerteágazó jelenségeket a maguk összefüggéseibe tudott elhelyezni. A megszakított­ ság bizonyos mozzanatai ellenére érvényesül a folytonosság. Ennek alapja a kulturális szolgálat közös eszménye, éspedig olyan évszázados értékek átörökítése, mint az emberi méltóság, a tudományos becsü­ let és némi der6. Most nagy szerkezeti átalakítás vár reánk. Feltételezhető, hogy a szomszéd népek nyelve és kultú­ rája nemcsak a verbális térben élvez majd megkülönböztetett helyzetet. Ebben a vonatkozásban tanszé­ künk tükör. Tükrözi, hogy mi történik a két ország egyetemi életében. Az utókor majd mérlegeli erőfeszítéseink eredményeit. Az azonnal következő konferenciánknak is van bizonyos tétje. Ezen a konferencián magyar részről a tanszék egykori hallgatói vesznek részt. (Saj­ nos Andrásfalvy Bertalan barátunk, az első demokratikus kormány oktatásügyi és m6velődési miniszte­ re nem tudott eljönni.) A konferencia tematikája példáz valamit kulturális szolgálatunk valóságából, és­ pedig a kulturális értékek forgalmazásának szerepéből. Hótgyeim és Urnim! A két államelnök megtisztelő jelenléte szimbolikus jelentést is hordoz magában. A kulturális érté­ kek, különösképpen a román kulturális értékek cseréjének érdekében végzett munkánk folytatására bíz­ tat. Az elnöki jelenlét biztatás oly munkában, amelynek során újabb és újabb távlatok nyílnak az egyete­ mes emberi értékekre. Szívből köszönjük ezt a bíztatást!

S3

Pedagógusképzési szakmai vitanap

(2 00 3. szeptember11.)

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem vezetése - a többi felsőoktatási intézményhez hasonlóan az idén többször is áttekintette az oktatási tárca által vitára bocsátott Csatlakozás az európai felsőok­ tatási tb-séghez (CSEFT) című anyagát. E folyamat részeként szeptember 11-én egy széleskör{í, egész napos szakértői vitaülésre került sor, amelyen a munkaanyagnak a pedagógusképzésre vonat­ kozó részét elemezték az egyetem és a karok vezetőinek, valamint az intézmény mintegy 150 okta­ tójának részvételével. A második vitanapra 2003. november 26-án került sor, amelyen már részt vettek a felsőoktatási intézmények és az Oktatási Minisztérium képviselői is. Az alábbiakban Hu­ nyady György, a Pedagógiai és Pszichológiai Kar dékánjának nyitó előadását közöljük, amely az el­ ső ülésen hangzott el.

Hunyady Gyó·rgy előadása Tisztelt szakmai É1tekezlet.'

Azért jöttünk ma össze, ho gy a pedagógusképzésről beszéljünk, egyetemünknek a közoktatás szol­ gálatában betöltött és betöltendő szerepéről szóljunk. Fontos téma ez, vitathatatlanul. Fontos az ország­ nak, ha legjobb tudása szerint kíván és próbál gondoskodni a felnövekvő generációk szellemi tápláléká­ ról. Fontos az egyetemnek, ha legna gyobb volumenű képzési feladatát felelősen, átgondoltan, összehan­ goltan akarja és igyekszik ellátni. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem - mint tudjuk - az ország leg­ nagyobb, legdifferenciáltabb, legteljesebb pedagógusképző intézménye, amely felkészít és kibocsát ne­ veléstudományi doktorokat, pedagógia szakos bölcsészeket, pedagógiai szakpszichológusokat, gyógypedagógusokat, a közismereti tanárok minden elképzelhető válfaját egyetemi és főiskolai szinten, tanítókat és óvópedagógusokat e gyaránt. Jó oka van annak, hogy az egyetem vezetése épp most kezdeményezte az ELTE úgymond „első pe­ dagógusképzési vitaülését". E gyrészt az ELTE belső viták után most tett energikus szervezetfejlesztési lépéseket, melyek alapelveivel és következményeivel számolva immár méltán beszélhetünk egy „ELTE pedagógusképzési modellről". Másrészt a nyár elején került nyilvánosságra az oktatási tárca szaké1tői bizott­ ságának az a munkaanyaga, amelynek intézményi mérlegelését és véleményezését az Oktatási Miniszté­ rium (OM) határidőre kérte és várja. Bevezető előadásomban az ELTE saját építkezésének és elgondo­ lásainak, és az Oktatási Minisztérium vitára bocsátott ezen CSEFT-anyagának az egybevetésére vállal­ kozom. T A CSEF nem különösen jóhangzású megjelölés (puszta hangalakja szülhet olyan asszociációkat mint az üzleties seftelés, és a felszínesen áradó chatelés). De tudomásul kell vennünk, hogy - az eurobürokrácia e gyéb irtózatos nyelvi leleményei mellett- ez a betfíszavak kora. Nem szólva arról, hogy T a CSEF , mint a „Csatlakozás az európai felsőoktatási térséghez" rövidítése maga a kor betffszava. Ez a szakértői anyag az un. bolognai fo61amat hazai kivitelezését tűzi ki célul. Ezt a folyamatot pedig mechanikusan úgy értelmezi, ho gy mind az óvó- és tanítóképzésben, mind a tanárképzésben létre kell hozni és egymásra kell építeni két képzési ciklust: a hároméves BA és a kétéves MA képzési szintet. Ez az elgondolás ad e gy nem várt egyetemi kimenetet az óvópedagógusok és a tanítók számára, de még en­ T nél is nagyobb meglepetést tartogat a fenntartott kétszintű tanárképzésben. A CSEF -előterjesztés sze­ rint ugyanis a tanárok szaktudományi felkészítése az első három évben folyik és ott le is zárul. A máso­ dik, a teljes egyetemi, az MA szinten a tanár szakos hallgatók kifejezetten és kizárólag pedagógiai stúdi­ umokat folytatnak. Ez az elgondolás váratlan és előzmény nélküli a hazai tanárképzés történetében és tervezésében. Ha előzményeit nagy buzgalommal keressük, akkor e gyedül abban a hárnméves nyelvokta-

54

tó képzésben tudjuk megtalálni, amelyet Glatz Ferenc minisztersége és Manherz Károly államtitkár mű­ ködése idején kényszerintézkedésként vezettek be, hogy a rendszerváltás nyomán és során fellépő nyelv­ tanár hiányt gyorsan tudják pótolni. Ez a próbálkozás szép oktatás-módszertani eredményekkel is járt, de már lezárult. És a legkevesebb, ha azt mondjuk, drámai minőségesés lenne egyetemes alkalmazása, az tehát, ha a magyar felsőoktatásban az egyszakos hároméves fizikaoktató-képzés vagy történelemoktató­ képzés honosodna meg. Hogyan is jellemezhetjük a CSEFT-szakanyag pedagógusképzési mondandóját? Erre keresve vá­ laszt óhatatlanul a két oldalnyi szöveg értelmezésébe kezdünk, elkerülhetetlenül vállalva annak ódiumát, hogy esetleg félreértjük vagy torzítva tálaljuk a bennrejlő koncepciót. Bizonytalanságunkat pedig csak növeli, hogy nem tudhatjuk kitől is remélhetjük e két szövegoldal autentikus olvasatát, hiszen a „szakér­ tői csoport" tagjai sorában vajmi nehéz épp e rész szerzőit azonosítani. Legfeljebb az lehet a reményünk, hogy súlyosabb félreértés esetén a rejtőzködő auktor a szürke homályból kilép és maga oszlatja el eset­ leges balhitünket. A CSEFT a pedagógus hivatást és ennek megfelelően a pedagógusképzést alapvetően egységesnek tekinti. E hivatás szempontjából a prototipikus számára az óvópedagógus és a tanító, s nem a tanár. A gyermek, a fiatal fonnálására koncentrál, ehhez a gyermek fejlődéséről és fejlesztésének pszichológiai­ pedagógiai módszertanáról kíván minél több tudást nyújtani. E gy - legutóbb Mihály Ottóhoz köthető bonmot illusztrálhatja leginkább e felfogást, e szójáték szerint „Gyermeket tanítunk és nem kémiát." A pedagógikum kibontása és felértékelése régi (és a maga helyén helyénvaló) reformtörekvés, és ma is előrevivő fejlesztési irány, de túlfeszítve azzal fenyeget, hogy felborítja a pedagógusképzés belső egyen­ súlyát. A CSEFT-anyag másik markáns ambíciója a pályára való felkészítés gyakorlati jellege. Szerzői úgy vélik, hogy e hivatáshoz valóban hasznos gyakorlati tudásra szert tenni az óvoda és iskola terepén lehet. Ezért s ebben a szellemben fektetnek súlyt a pedagógiai gyakorlat helyszínén töltendő ún. rezidens kép­ zésre, amely viszont az elméleti felkészítéstől elkülönülő éves szakasz lenne mind a tanítók, mind a ta­ nárok stúdiumaiban. Ú gy tűnik, hogy ez a szakasz, a képesítő vizsgával együtt szervezetileg is különvál­ na (vagy legalábbis elkülönülhetne) az elméletiesnek gondolt e gyetemektől. A felsőoktatási intézményekkel kapcsolatos szkepszis megnyilvánulása a CSEFT-szövegben, hogy szer­ zői feltételezik, hogy a négyéves tanítóképzés kidolgozói és képviselői csak a tehetetlenség vagy az in­ tellektuális restség erejénél fogva kötődnek az egy évtizede végig vitt reformjukhoz. S a négyéves taní­ tóképzés hívei csak ez okból állnak majd ellent a képzés csonkolásának, három évre visszavágásának, a gyakorlati képzés kimetszésének és a rezidens képzés formájában külsődleges, utólagos társításának. A tanárképzés ma szintek és szakterületek szerint heterogén képet mutat. A CSEFT-vitaanyag ja­ vaslata azonban - mint említettem - minden élő tanárképzési úttól és formától elszakad. Jellegzetessé­ ge az, hogy mind a négyéves főiskolai, mind az öt éves e gyetemi tanulmányokhoz képest csö"kkenti a ta­ nárképzés szaktudományi, diszciplináris tartalmát. Ezen elgondolás szerint az egyetemi képzés első ciklu­ sa elegendő a tanárképzés szaktudományi megalapozásához. Pontosabban szólva a három éves BA kép­ zés tipikusan együtt tartalmazná a pedagógikumot és a diszciplináris tudás megszerzését, tehát mai fo­ galmaink szerint a szaktudományra nem jut több kredit mint 140-150, nem jut több oktatási idő mint 5 szemeszter. Ez a példátlan igénytelenség előbb a tanárok, majd a tanulók tudásában meghökkentő mi­ nőségromlással fenyeget. Az előterjesztés nyitottságát e vonatkozásban az képviseli, hogy nem csak ezen az úton lehet járni, hanem bármely BA és BSc is elfogadható a rezidensképzés és képesítővizsga előfeltételének. Valami megfelelés persze kellene az előképzettség és a tanítandó közoktatási terület között, ennek kissé szeren­ csétlen példájaként említik a szerzők, hogy műszaki BSc-vel valaki majd a természettudományok tanára lehet az iskolában. A szaktudományi felkészítés szempontjából az is igen aggályos, hogy a CSEFT-anyag keverten egymás mellett használja a „tanár" és a „műveltségterületi tanár" fogalmakat. Ez felébresztheti azt a gya­ nút, hogy a tanárjelölt a 140-150 kreditet sem szükségképp egy egyetemi szakon rendezetten oktatott diszciplínából, hanem kiilö'nböző szaktudományok mixtúrájából szerzi meg. Az „ember és társadalom" mű-

SS

veltségterület tanára például elegendő ha tanul történelmet, szociológiát és pszichológiát, anélkül, hogy ezek bármelyikének ismeretrendszerét és logikáját autentikusan megismerné. Ez az egykori népmfive­ lés szak- mindenből valamit, de semmiből sem mindent - építkezésére emlékeztet, azzal a lényegi kü­ lönbséggel, hogy a népművelés szakosok mindemellett egy szolid másik szakból is diplomát szereztek. T Való igaz, hogy a CSEF készítői a leendő pedagógust az egyetemről kiengedik ugyan BA végzett­ séggel, de nem szükségképp akarják őket e képzési ciklusba bezárni. Mind a tanító, mind a tanár számá­ ra megnyílik a továbbhaladás - keskenyebb - útja is a teljes egyetemi végzettség, az MA irányába. E szintemelkedés azonban mind a tanító, mind a tanár esetében további pedagógiai tanulmányoknak lenne vagy lesz köszönhető. Az ötödik osztálytól az érettségiig oktató tanár szakmai mfiveltsége tehát egysé­ gesen igen alacsony szintú, pedagógiai szaktudása viszont különböző magasságokba emelkedhet. A vita­ anyag szerint a tanár a pedagógiában lehet tudós, az általa oktatott diszciplínákban nagy tudományra szert tennie viszont felesleges. Tisztelt szakmai értekezlet! Úgy gondolom, nem állok egyedül azzal a felismeréssel, hogy az euró­ pai csatlakozás kemény versenyhelyzet- amerikai szlengben szólva, komoly kihívás-, amelyben Magyar­ ország és lakói szolid, szerény erőforrásokkal rendelkeznek. A tudás, a tudás anyagán csiszolt gondolko­ dás, a tanulás képessége talán a legfőbb ezen erőforrások között. Az ELTE reformjai- erre való különös tekintettel- a pedagógusképzés színvonalának garantálását és minőségének emelését veszik célba. Az ELTE-rnodellt a legtömörebben úgy jellemezhetjük, hogy egyaránt jelentőséget tulajdonít a pe­ dagógusképzés pedagógiai-pszichológiai és diszciplináris összetevőjének, s ezek sajátos, egymástól kü­ lönböző egyensúlyával számol a tanítóképzésben és a tanárképzésben. Tudatosan, fogalmilag is és szer­ vezetileg is különválasztja a tanítóképzést és a tanárképzést. Arra hajlik, hogy mindkettőnek meglegyen a maga igényes formája, egységes szintje. Eszerint a tanítóképzés négyéves, a bolognai szisztémában BA kimenettel zárul. A kétszakos tanárképzés minimálisan öt, öt és fél, hat éves, és kimenete MA, MSc. A ta­ nárképzés egységesítése természetesen még nem zárult le, de ebbe az irányba mutató lépés volt az egy­ séges felkészítést nyújtó Pedagógiai és Pszichológiai Kar elkülönítése és kiemelése, valamint a diszcip­ lináris és szakmódszertani képzés összetelepítése és egységben tartása a tudományterületi karokon. A ta­ nárképzés karközi együttmfiködésben zajlik, ami nem zárja ki, hogy olyan szakgazda legyen az egyete­ men, amely az egész folyamaton őrködik, beleértve a gyakorlati képzést és a képesítő vizsgát is. Ez a mo­ dell négy felismerésen alapul. Az első az, hogy az egységes tanárképzésnek, a tanárképzés magasabb, egyetemi szinten való egységesí­ tésének ideje jött el. Sok vita után ebbe az irányba tett energikus lépést a 111/1997-es kormányrendelet, amely a különböző rendú-rangú tanárképzések pedagógiai-pszichológiai komponensét kimunkálta és általánossá tette. Ez a pedagógikumban tartalmi gazdagodást, mindmáig fejlesztést követelő programot, a karalakitással nálunk szervezeti előrelépést jelentett. Ha csökken a kiképzendő tanárok száma, ha ren­ delkezésre áll rangos tudományegyetemi kapacitás, ha a megbolydult iskolarendszerben az intézmények vad változatosságára lehet és kell számítani, akkor a következő lépés logikusan az, hogy vajon nem le­ hetséges és szükséges-e a tanárképzés szaktudományi tartalmát is egységesen, a magasabb szinten bizto­ sítani. Az ELTE a diszciplináris kontrollt s a felfelé nyitás esélyét növelte, amikor a főiskolai képzés szakmai és szakmódszertani képzését is rendre mind a tudományterületi karokhoz rendelte. Második alaptételünk szerint a diszciplináris tuclásnak,fogalomrendszernek, gondolkodásmódnak a taná­ ri hivatás gyakorlásában általánosan kisugárzó, kiemelkedően fontos szerepe van. A szakmai ítélőképes­ ségnek, a belső biztonságnak, a tanulók körében kivívott presztízsnek a tanár esetében rendre mind meghatározó tényezője a szaktudományos felkészültség. Tőlünk- s itt joggal utalhatok az újonnan ala­ kult Pedagógiai és Pszichológiai Kar teljes egészére - idegen az a pánpedagógiai radikalizmus, amely ön­ érdekből vagy téves helyzetmegítélésből felrúgná az egyensúlyt, alacsony volumenre és szintre szoríta­ ná le a tanárképzésben a szaktudományos és szakmódszertani komponenst. A szilárd diszciplináris ala­ pot, a szaktudományi szakot tekintjük a kiindulópontnak és előfeltételnek ahhoz is, hogy a tanárjelölte­ ket a tágabb értelemben vett mfiveltségterület oktatására felkészítsük, történjen ez akár a szakos szak­ módszertan révén, akár társult múveltségterületi szak formájában. Mindemellett az ELTE-modell eddig is tartalmazta és tartalmazni fogja a tudós tanár eszményét, s ezzel a kétszakos tanárképzés alaptí-

S6

pusa mellett azt a lehetőséget is, hogy a legmagasabb szinten (akár 300 kredit erejéig) kiképzett egysza­ kos MA, MSc hallgatók kiegészítő tanári képzésben részesüljenek. A harmadik kiinduló tételünket már szóba hoztam. Mi markáns különbséget látunk a tanító és a ta­ nár közoktatási szerepe, s ennek megfelelően a felsőoktatásban a tanító- és a tanárképzés között. A taní­ tó áll a közoktatás frontvonalában, fejlődési egyenetlenségek.kel való megküzdés és a társadalmi integrá­ ció előharcosa. A budai képzőnek oroszlánrésze volt a négyéves - az elméleti és gyakorlati felkészítést ötvöző - tanítóképzés kidolgozásában, kipróbálásában, országos sztenderdjének bevezetésében. Ennek szétzilálása - történjék ez bármilyen külsődleges szempont, formális racionalizálás, anyagi megtakarítás érveivel- pótolhatatlan veszteségekkel járna. Nincs szakmai ok a tanítóképzés egységének megbontásá­ ra sem. Szerintünk ugyanis az a szakember, aki a tanító gyakorlati szakmájára az egyetemi MA vagy a posztgraduális PhD szintjén reflektál, az már egy ráépülő másik szak, a pedagógia hallgatója illetve pe­ dagógiai stúdiumok művelője. A pedagógusképzés- negyedik alaptételünk szerint- a tudományegyetem egészének közös feladata és éltető talaja. A tanárképzés mindenkor, minden szakterületen a karok közötti, világos munka- és fele­ lősség megosztáson alapuló együttműködés területe. U gyanakkor elszakíthatatlanul hozzátartozik- a ta­ nítóképzéshez hasonlóan- a közoktatás terepén folyó gyakorlati munka irányítása és ellenőrzése, s maga a képesítővizsga is. Elengedhetetlen tehát, hogy a tanárképzésnek - mint szakhoz hasonlatos képződ­ ménynek- legyen az egész folyamatot szabályozó szakmai fóruma, az egész fo61amatot szervező és ellenŐ1'ZŐ felelőse az egyetemen. A tanár- és tanítóképzés is osztozik egymással közös érdekű stúdiumokban- példa­ ként említhetjük a társadalmi egyenlőtlenség, a kedvezőtlen és kedvező egyéni sajátosságok következmé­ nyeinek pedagógiai kezelését-, amelyek megkívánják a többi karral, í gy a Bárczi Gusztáv Gyógypedagó­ giai Főiskolai Karral való együttműködést is. Ezért lehet és lesz többszintű a pedagógusképzés e gyetemi koordinációja, amelynek egyik hálás területe a tanító- és tanárszakon végzettek, köztük a szakmódszer­ tannal foglalkozó szakemberek továbbhaladásának biztosítása a tudomány művelésének irányába. Miközben az ELTE érleli és építi a pedagógusképzés egyetemi rendszerét, nem feledkezhetünk el arról, hogy a felsőoktatás országos szabályozása, a közoktatás országos felvevőpiaca külön-külön és együtt megszabja munkánk feltételeit és kimenetét. Személyes tapasztalatom is a 90-es évek elejéről, hogy nincs, nem lehet progresszív reform előnytelen vagy ellenkező keretfeltételek között. Elemi érde­ künk tehát, hogy a magunk körében többé-kevésbé kiérlelt modellünket bemutassuk, érvelően elfogad­ tassuk, tevékeny részesei legyünk az oktatásügyi döntések meghozatalának. Ebből a szempontból - szó szerint- sem sok jót ígér a CSEFT-vitaanyag azon kitétele, ho gy a pe­ dagógusképzés sorsának alakítását nem széthúzó közreműködőire, hanem úgymond szakpolitikusokm kell bízni. Maga a szakpolitikus azonosítása sem tűnik könnyG feladatnak, s nehéz belátni, hogy a szak­ területi politikusok között miért is lenne nagyobb egyetértés mint a szakemberek között, s ha ez az ope­ ratív tettekre vezető egyetértés nem szakmai, akkor miből is fakad, s generálisan, miért jobb a politikus összhang mint a nézetek változatossága közérdekű döntések érlelésének szakaszán. Így tehát addig is míg várunk a szakpolitikusok, e kentaur szerG lények dübörgő közeledtére, fogalmazzuk csak meg a ma­ gunk elveit, kritikáit, öntsük formába konstruktív kezdeményezéseinket. Különben sem biztos, hogy indokolt feltételezni a szakmai fórumok reménytelen széthúzását. A szociálpszichológiában ismert terminus „az önmagát teljesítő prófécia", amely arra vonatkozik, hogy bizonyos feltevések minte gy megteremtik a maguk valóságát az emberi, társadalmi kapcsolatokban. Meglehet, hogy a CSEFT-vitaanyag- egy új műfaj - ,,az önmagát cáfoló prófécia". Azzal, hogy megfo­ galmazták már ellenhatásokat indukál, azzal, hogy kimondják a pedagógusképzésben közreműködők széteső széthúzását, máris hozzájárul egységük kikristályosodásához. S valóban, a pedagógusképzés ezen formálisan rendezett, minőségromlással fenyegető koncepciója alkalmas lehet arra, hogy kiváltsa a tu­ dománye gyetemi közvélemény egységes ellenállását. Meglehet, hogy mindez a szakértői anyagot vitára bocsátó tárca tudatos stratégiája. Mi bölcsész lai­ kusok úgy tudjuk, hogy az igazgyöngy születése úgy me gy végbe, hogy kis elszennyeződés megzavarja a kagyló életét. Lehet, hogy a CSEFT-anyag az elszennyeződés szerepét játssza, s az országos felsőoktatási viták nyomán fénylő intellektuális gyöngyszemek fognak peregni a pedagógusképzés irányítóinak ölébe.

57

Roberta Soares de Oliveira, Brazília budapesti nagyko'vetének látogatása (2003. szeptember 15 .)

Roberto Soares de Oliveira, Brazília budapesti nagykövete másfélezer könyvből álló könyvtárat ajándékozott a Bölcsészettudományi Kar Portugál Nyelv és Irodalom Tanszéke számára. Az átadási ün­ nepség 2003. szeptember 15-én volt Klinghammer István rektor, Orosz Magdolna dékánhelyettes, Pál Ferenc tanszékvezető, a Portugál Nyelv és Irodalom Tanszék tanárai, illetve Varga Koritár Pál külügy­ minisztériumi főosztályvezető-helyettes jelenlétében. A brazil nagykövet kilátásba helyezte, hogy a to­ vábbiakban is támogatni fogja az egyetemen folyó portugál oktatást és a térképészeti tanulmányokat. Szó került arról is, miképpen lehetne Brazília és az Eötvös Loránd Tudományegyetem kapcsolatait a to­ vábbiakban fejleszteni. A kis ünnepség keretében adta át Roberta Soares de Oliveira nagykövet Pál Fe­ rencnek, a Portugál Nyelv és Irodalom Tanszék vezetőjének a brazil kultúra terjesztésében kifejtett ed­ digi tevékenységének elismeréséül a Rio Branco-érdemrend tiszti fokozatát.

58

Nikifórosz Diamandúrosz, az Európai Unió ombudsmanjának látogatása (2003. október 27.) Az Európai Unió ombudsmanja, Nikifórosz Diamandúrosz 2003. október 27-28-án kétnapos láto­ gatást tett hazánkban. Látogatásának célja elsősorban az volt, hogy az állampolgárokat széles kör­ ben, több fórumon keresztül informálja az Európai Ombudsman intézményéről, annak lehetősége­ iről. Ennek folyamán az ombudsman ellátogatott az egyetem Állam- és Jogtudományi Karára is, ahol előadást tartott Democracy, accountability and the instit1ttion of 01'nbudsnwn címmel. A magas ran­ gú vendéget Klinghammer István rektor és Mezey Barna dékán fogadta.

Summary ln modem democracies, citizens call public authorities to account not only at elections, but also through on-going processes of monitoring and scrtttiny. One sttch mechanism of accountability is the right to crmtplain to the Ombuds­ man. The Ombudsman has a key role to play in improving the quality of democracy far the benefit of citizens. The need to improve the quality of democracy in the EU, or to resolve the vexed issue of the Union 's democrat­ ic deficit, has long been acknowledged. The European Ombudsman was established by the Maast richt Treaty to help bring the Union closer to citizens. Mo1·e recently, great eff01,ts have been made to improve the quality of democra­ l)' far citizens, most notably in the farm of the draft Constittttion far Europe, cttrrently being discussed in the Inter­ govermnental conference. The draft Constitution rationalises the existing T reaties, helps clarijj, the distribution of powers in the Union and takes up the Chmter of Fundamental Rights. One of the references to the European Ombudsman in the Constitution comes in A1ticle 48 under the heading The democratic life of the Union. The1·e is still work to be done to improve the Constit1ttion in the interests of a better democraq The future Constitution should include a clear and comprehensive system of non-judicial rnnedies for citizens. As European Ombudsman, I will continue my quest to imp1"0ve the Constit1ttion far the benefit of citizens, with the help of my national colleagues f rom the current and future Member States.

lntroduction As an academic by profession, it is a great pleasure to speak in one of the oldest universities in the country; one that has played a key role in the history of Hungarian education and culture; one that has opened its doors to students from abroad right from the start.

Lenkovics Barnabás ombudsman, Mezey Bama dékán, Nikifórosz Diamandúrosz ombudsman és Klinghammer István rektor

59

lnterested to read that the Faculty of Law aims to produce graduates who have a thorough know­ ledge of the legal and political theo1y of the legal system of the Republic of Hungary, its specific laws and the procedures involved in their implementation; an exciting time to study law, in view of the sig­ nificant changes that are being introduced with a view to EU accession; I hope that my speech today, that will touch upon the most ambitious „law-making" project in the Union's recent history- the draft Constitution for Europe -, will address some of the key issues that you encounter in your studies. Purpose of my visít to Hungary is two-fold: to increase awareness among citizens of the rights under Union law that they will enjoy from 1 May 2004; to forther develop relations with my ombuds­ man colleagues, the Parliamentary Commissioners. Met already today with Mr Lenkovics, the Parlia­ mentary Commissioner for Civil Rights and his Deputy, Mr. Takács, Mr. Kaltenbach, Parliamentary Commissioner for National and Ethnic Minority Rights and Mr. Péterfalvy, Parliamentary Commis­ sioner for Data Protection and Freedom of Information. The development of the institution of Ombudsman ln modern democracies, citizens call public authorities to account not only at elections, but also through on-going processes of monitoring and scrutiny. One such mechanism of accountability is the right to complain to the Ombudsman. The Ombudsman has a key role to play in improving the quali­ ty of democracy for the benefit of citizens. The establishment of ombudsmen has been an important element of the transition to democracy in many parts of the world. The institution of ombudsman has become a reality in most European countries. The national legal systems provide for the possibility either to complain to an Ombudsman or petition the Parliament as a constitutional or legislative principle. From the current 15 EU Member States, 11 include this right in their Constitutions. Ali accession countries joining the EU in 2004 have an ombudsman. ln Hunga­ ry, the ombudsman enjoys constitutional status, while the right to petition the Parliament is equally contained in the Constitution. The European Ombudsman The need to improve the quality of democracy in the EU, or to resolve the vexed issue of the Union's democratic deficit, has long been acknowledged. The European Ombudsman was established by the Maastricht Treaty to help bring the Union closer to citizens. The proposal for a European Ombudsman had been brought up in the discussions about Citizens' Europe when the idea that the European Union is not just economic, but also for citizens, came to the fore. The Maastricht Treaty also introduced the notion of European citizenship. The Ombudsman is elected by the European Parliament. The Parliament elected the first Euro­ pean Ombudsman in 1995. I was elected European Ombudsman on 15 J anuary of this year and began work on 1 April. Before becoming European Ombudsman, I was the füst National Ombudsman of Greece, having set up the office there in 1998. My priorities To build on the achievements of the first European Ombudsman: As the Union's second Ombuds­ man, I have the benefit of an office that is already well established and respected by the EU institutions. I am keen to build on that success, to raise the bar higher and to continue to improve the service that the Ombudsman provides to European citizens. It is incumbent upon me to lead the institution of the European Ombudsman forwarcl during a his­ toric moment in the long process shaping the iclentity of modern Europe. The Decision at the Copen-

60

hagen summit in December 2002 to launch the most ambitious enlargement in the history of the EU constitutes a further step in the reunification of Europe. For the European Ombudsman, the challenge associated with this moment of transition is dual: in line with the traditional role of ombudsmen, the European Ombudsman will be called upon to help promote the rule of law mul good adnúnistration in the accession countries; at the same time, he will have to actively address the major concerns which, for his­ toric reasons, citizens in these countries have with respect to the defence of hmnan rights. To make European citizens aware of their rights and how to use them: lt is only when citizens can exercise their rights and enjoy thern as a daily reality that they will develop trust and confidence in the Union and its administration. Such an eventuality will enhance the quality of democracy at both the national and the European levels. The work and achievements of the European Ombudsman

The European Ombudsman investigates complaints about maladministration in the institutions and bodies of the Union, for example the Commission, the Parliament and the Council. Examples of maladministration are unnecessaty delay, discrimination, abuse of power, negligence and refusal of information. The European Ombudsman cannot deal with complaints about national, regional or local admin­ istrations, even when the complaints concern European Union matters. Such complaints should nor­ mally be addressed to the national, regional or local ombudsman. The European Ombudsman is not an appeals body for decisions taken by national courts or ombudsmen. Since starting work in 1995, the Ombudsman has dealt with over 13,000 complaints. Much progress has been made in that time to render the EU administration more open, accountable and ser­ vice-minded - key components of a modern democracy. Examples of the Ombudsman's achievements: most of the EU institutions and bodies introduced rules on access to documents, the European Parliament and Commission ended age discrimination in recruitment cornpetitions, the European Parliarnent adopted the European Code of Good Administra­ tive Behaviour and most institutions and bodies have adopted similar codes to govern relations between citizens and the administration. The European Ornbudsman's broader role

The European Ombudsman was an Observer to the European Convention, as in the earlier Con­ vention which drafted the Charter of Fundamental Rights. The European Convention adopted the draft Constitution for Europe in J uly this year. The draft Constitution is currently being discussed in the Intergovernrnental conference that began on 4 October. The draft Constitution goes a long way towards improving the quality of democracy in the Union. It rationalises the existing Treaties, helps clarify tl1e distribution of powers in the Union and takes up the Charter of Fundamental Rights. The European Ombudsman is included in the Constitution in Article 48 under the heading The democratic lift of the Union. The right to complain to the European Ombudsman is mentioned in Article 8 under the heading Ftmdamental Rights and Citizenship of the Union. Among the Ombudsman's proposals to the Convention were the need to include the Charter of Fundamental Rights in the Constitution and the importance of making judicial and 11011-judicial reme­ dies available to citizens to give effect to their rights. The Convention agreed to make the Charter of Fundamental Rights Part II of the Constitution. The Charter contains the right to good administration (Article 41). Ensuring good administration is essential for citizens to be able to enjoy their rights, including human rights, as an everyday reality. When the Constitution comes into force, the Charter will becorne legally binding as such, not only

61

for the Union instin1tions, but also for public administrations in the Member States when they implement Union law. Rights and remedies ln societies governed by the rule of law, rights and remedies go together. If there is no effective remedy when things go wrong, citizens' rights tend to be ignored and the rule of law is weakened. To whom can the individual complain if his or her rights under Union law are not respected by the public administration of a Member State? Citizens and residents have the right to petition the Euro­ pean Parliament and the European Commission has certain enforcement powers. Whilst essential, these mechanisms should be remedies of last, not first, resort. Citizens who have a dispute with the pub­ lic administration should normally be able to find a remedy in the Member State concerned. National courts have a duty to provide effective judicial remedies, to help ensure fulfilment of their Member State's obligation to implement Union law fully ancl correctly. Non-judicial remedies - the role of the National Ombudsman National ombudsmen should play an important role in helping to make individual rights under Union law, including the Charter rights, a living reality in their public administrations. It is my view that the Constitution should include a clear and comprehensive system of non-judi­ cial remedies for citizens. I will continue to press this issue during the Intergovernmental conference. The role of the national ombudsman is both to provide an effective non-judicial remedy in cases involving Union law (the Ombudsman's reactive role) and to promote good administration (the pro-ac­ tive role). Co-operation with national ombudsmen My staff and I are ready to assist the national ombudsmen in the accession countries to play a full part in ensuring that individual citizens obtain their rights under Union law and in promoting good administration. As a first step, I wrote to the Ombudsmen of all the countries that will be joining the Union next year, inviting them to appoint liaison officers for the European Ombudsman's liaison network. This network facilitates the exchange of information about Union law via a newsletter, an Internet summit and regular meetings. The European Ombudsman enjoys close and constructive working relations with the office of the Parliamentary Commissioners in Hungary. I look forward to continuing this collaboration with the Parliamentary Commissioners so that citizens' rights are fully protected and we fulfil our task of hold­ ing the public administration to account. Thank you for your attention. I would welcome any questions you may have.

62

Az Egyetemi Kiinyvtár XVI-XVII. századi küliingyűjteményének megnyztasa .

/

(2003. november 18.) Az egyetem központi könyvtára az épület aulájában ünnepélyesen megnyitotta újonnan kialakított XVI-A'VIL századi különgyGjteményét, amely többek között közel tízezer antikvát őriz. A beveze­ tő beszédet Szögi László, a könyvtár főigazgatója tartotta. Üdvözlő beszédet mondott Koncz Eri­ ka, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma helyettes államtitkára, illetve Klinghammer Ist­ ván rektor. A megnyitó előadást Monok István, az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatója tar­ totta. A rendezvényen közremGködött az ELTE Pro Musica Vegyeskar, vezényelt Erdős Ákos. Az alábbiakban Szögi László főigazgtató beszédét, illetve Nemesszeghy Ervin tartományfőnök köszö­ nő beszédét közöljük.

Szögi László Az Egyetemi Kó'nyvtár nemzeti kulturális feladatairól Allamtitkár Asszony, Rektor Úr, Tmtornányfőnö'k Úr, Főigazgató Úr, tisztelt Vendégeink!

1561 és 1562 fordulóján két jezsuita páter érkezett a nyugat-magyarországi Nagyszombat városá­ ba egy kollégium alapításának szándékával. Ekkoriban a Habsburgok birodalmának e keleti végvidékén telepedett le az Esztergomból elmenekült érsekség. Az öreg Szulejmán szultán még élt, s bár éppen Mál­ ta szigetének ostromára készült, nem tett le arról, hogy magyarországi hódításait tovább bővítse. Nagy­ szombattól 100 kilométerre már senki földje volt, ahol bizony gyakran fordultak meg portyázó török csapatok. Európát ezekben az években egészen más kérdések foglalkoztatták. A német nemzet szent római birodalmában alig hat éve kötötték meg az augsburgi egyezményt, ami átmeneti békés verseny lehető­ ségét rajzolta fel a reformáció és ellenreformáció küzdelmében. Melanchton alig egy éve halt meg Wit­ tenbergben, de az általa kifejlesztett egyetemre a protestánssá lett Európa minden részéből, így Magyar­ országról és Erdélyből is sereglettek a tanulni vágyó diákok. Kálvin János még élt Genfben és éppen két éve alapították meg a városban az első református szellemfi univerzitást, amely nem maradt egyedül, hisz éppen ekkor állt a kálvinizmus oldalára Heidelberg régi egyeteme is, ahová később szintén sok magyar peregrinus „bujdosott" el. A másik oldalról a jezsuiták vették fel a kesztyGt, és kezdték meg a katolikus mGvelődés tartóoszlo­ painak kiépítését szerte Európában. Loyolai Ignác már öt éve halott, de a jezsuita egyetemek és akadé­ miák egymás után jöttek létre, 1561-ben éppen a portugál Evorától, a szicíliai Palermóig. A Német­ római Birodalomban 1561-ig már 9 kollégiumot nyitottak a jezsuiták, Nagyszombat lett a 10-ik a sor­ ban. A nagyszombati eseményekkel egy időben nyílt meg a tridenti zsinat utolsó, befejező szakasza, ahol a nagy változások határait szabták meg. A vallási és nagyhatalmi küzdelmekkel foglalkozó Európában a késő reneszánsz művészet élte vi­ rágzó szakaszát. Rómában még élt és dolgozott Michelangelo, a hatalma csúcsán álló Velencei Köztár­ saságban pedig ebben az évben már állt a Szent Márk téren a Sansovino által tervezett és épített csodá­ latos márvány palota, a Libreria, Velence új nyilvános könyvtára, amelynek nagytermét Veronese és Tintoretto festményei díszítették, az előcsarnokban pedig az agg Tiziano festette meg a tudomány alle­ góriáját. 1562-ben tehát Velencében a világ egyik legnagyszerűbb könyvtárát építik meg, s eközben Nagy­ szombatban, a töröktől el nem foglalt maradék Magyarországon néhányan megpróbálták az európai kul-

63

túra eredményeit e körülmények között is továbbadni. A Wittenbergből és Padovából visszatért Bor­ nemissza Péter éppen Nagyszombat vidékén akarta terjeszteni a reformációt és három éve 1558-ban ír­ ta meg „Magyar Elektráját". Kortársa, a Krakkóban tanult Telegdi Miklós, az érsekség adminisztrátora ebben az évben, 1562-ben jelentette meg az első magyar nyelvű katekizmust. A nagyszombati kollégiumban, a jezsuiták szabályzata szerint könyveknek is kellett lenni. Ez a né­ hány kötet alapozta meg négy és fél évszázada a mai Egyetemi Könyvtár régi könyvgyfijteményét. Tisztelt Hólgyeim és Uraim! A könyveknek, mint tudjuk megvan a maguk különleges sorsa. Habent sua fata libelli. Az a közel 20 ezer kötet, amelyet az elmúlt években a most megnyitandó új különgy(ijteménybe ki gyfijtöttünk, mind­ mind történelem. Sorsukról a rajtuk lévő possessor-tulajdoni bejegyzések egyenként is sokat mesélnek, de együttvéve is izgalmas a történetük. A hazai jezsuita oktatásügy és könyvtárügy állomásairól: Kolozs­ vártól, Znióváralján, Vágsellyén, Nagyszombaton, Budán át egészen Pestig, eddig sokat írtak már, de reméljük az új gy(íjtemények felhasználásával még többet fognak írni a kutatók. Az Egyetemi Könyvtár különleges helyet foglal el a hazai felsőoktatási könyvtárak között. Termé­ szetes feladata, hogy koordinálja és irányítsa az ország legnagyobb egyetemének hatalmas, és tegyük hozzá, rendkívül széttagolt könyvtári hálózatát és a modern informatika eszközeivel szolgálja a jelen és jövő hallgatóit, oktatóit, kutatóit. Ugyanakkor, mint az ország legrégibb egyetemének könyvtára, amelynek gy(íjteménye magánál az e gyetemnél is régibb, nem felejtkezhet meg arról a felelősségről, amelyet e különleges nemzeti kulturá­ lis értékek megőrzéséért és bemutatásáért visel. Valljuk meg őszintén, hazánkban sokszor azokat az ér­ tékeket sem becsüljük meg igazán, amelyet őseink és elődeink ránk hagytak. Európa legtöbb nagy múl­ tú egyetemén az ilyen értékeket, mint amilyeneket mi az E gyetemi Könyvtár Kézirat- és Ritkaságtárá­ ban, vagy a Régi Nyomtatványok Tárában őrzünk, pompás és jól felszerelt kiállítótermekben, hatalmas kulturális propagandával mutatják be, amivel nemcsak az intézmény hírnevét öregbítik, de nem jelen­ téktelen bevételre is szert tesznek. Ha arra gondolok, hogy az előbb említett csodálatos velencei könyv­ tárban, mintegy 27 ezer ősnyomtatványt és antikvát őriznek, nálunk pedig csaknem 11 ezret, akkor bi­ zony örülnék ha gyűjteményünk hazai és nemzetközi ismertsége, vagy idegenforgalmi bevételünk ugyanúgy 38%-a lenne a velenceinek, mint ahogy állományunk az. Természetesen nem panaszkodnunk kell, hanem a mai szerény körülmények között is mindent megtenni azért, hogy nemzeti értékeinket megismertessük itthon és külföldön egyaránt, lehetőség sze­ rint a legkorszerűbb eszközökkel. Ezzel tartozunk azoknak, akik ezeket a kincseket ránk hagyták, de tar­ tozunk vele Ma gyarország legrégibb univerzitásának, s elsősorban az egyetemes magyar kultúrának és tudománynak is, amely mint látjuk a legnehezebb időkben is lépést tudott tartani az európai élvonallal. Ha ehhez a munkához segítséget kapunk egyetemünktől, s mindenekelőtt a kulturális kormányzat­ tól, azt hálás köszönettel fogadjuk, ahogy köszönjük az eddigi segítségnyújtást is. Végezetül e helyen is szeretnék köszönetet mondani minden munkatársunknak, könyvtárosoknak és raktárosoknak- köztük kiemelten is Petrovics Máriának, könyvtárunk volt főigazgató helyettesének-, akik az elmúlt években sokszor nagyon nehéz körülmények között, külső raktárakban fagyban, vagy éppen hőségben dolgoztak e gy(ijtemény létrehozásáért.

64

Nemesszeghy Ervin Kósziinet az Egyetemi Kó·nyvtárnak

Mint a jezsuita rend magyarországi rendtartományának a vezetője, őszintén köszöntöm mindazo­ kat, akik részt vállaltak az Egyetemi Könyvtárnak most megnyílt XVI-XVII. századi különgyűjteményé­ nek létrehozásában, melyet több, mint hároméves szorgos munkával alakítottak ki, és amely közel tíz­ ezer antikvát őriz. Ezek között sok a jezsuita munka, hisz az akkori magyar jezsuiták jelentősen részt vet­ tek a magyar nemzet kulturális életében. A rend akkori magyar tagozata három nyomdát tartott fenn, mégpedig Nagyszombaton, Kassán és Kolozsvárott. Több gyógyszertárat vezetett, Egerben, Budán, Trencsénben, Kőszegen és Székesfehér­ várott. E korszak híres magyar jezsuitáit nagy számuk miatt nehéz lenne mind felsorolni, itt most csak a legismertebbekre szorítkozom. Hell Miksa (1720-1792) világhírű csillagász volt másik magyar rendtársával Sajnovics Jánossal (1733-1785) együtt, aki nemcsak mint csillagász tűnt ki, hanem mint az összehasonlító nyelvtudomány elindítója. Hevenesi Gábor, Kaprinai István, Pray György, Katona István, Wagner Károly és Schönwis­ ner István a magyar történelemtudomány megalapozói. Káldi György vezetésével a jezsuita atyák ma­ gyarra fordították a Szentírást. Sokan nagyarányú irodalmi tevékenységet fejtettek ki: Pázmány Péter, Baróti Szabó Dávid, Rajnis József, Gerő György, Molnár János és Faludi Ferenc nevei ismertek az iro­ dalomtörténetből. Megemlítem, hogy jövőre, 2004-ben ünnepeljük Faludi Ferenc születésének 300 éves évfordulóját. De nemcsak a régmúltban, hanem a közelmúltban és a jelenben is a magyar jezsuiták azon munkál­ kodnak, hogy a magyar kultúra épüljön, szépüljön és fejlődjön. Bangha Béla író, Bíró Ferenc újságala­ pító és kiváló szervező, Kerkai Jenő a KALOT megalapítója, Hunya László kiváló nevelő, Varga Lász­ ló elismert szónok és rádióapostol, Lukács László és Szilas László jezsuita történészek, Nemeshegyi Pé­ ter teológus, Szabó Ferenc író, költő, Sajgó Szabolcs költő, műfordító és mások munkássága ismert a magyar kulturális életben. Nagyon remélem, hogy a jelenlegi fiatalabb korosztályú magyar jezsuiták, va­ lamint világi munkatársaik tovább folytatják ezt a fontos munkát magyar hazánk javára és Isten nagyobb dicsőségére.

65

A Béta-kó'r megalakulása

(2003. december 18.) Három fővárosi egyetem vezető képviselői - Detrekői Ákos (a Budapesti Műszaki és Gazdálkodás­ tudományi Egyetem rektora), Klinghammer István (az Eötvös Loránd Tudományegyetem rekto­ ra) és Tulassay Tivadar (a Semmelweis Egyetem rektora) - ünnepélyes keretek között együttmű­ ködési megállapodást írtak alá egyetemünk dísztermében annak érdekében, hogy az Európai Unió szervei előtt tudományos és kutatási tevékenységük során közösen léphessenek fel, képviseletükről megfelelő módon, együtt és összehangolt tevékenységgel gondoskodjanak, az uniós pályázatokon egymást támogatva vegyenek részt. Ebből az alkalomból az aláírók beszédet mondtak.

Künghammer István beszéde Tisztelt ünnepi Ülés.' Tisztelt Kollégák, kedves Vendégek.' Öt gondolatot szeretnék az e gyüttműködési megállapodásunk aláírása alkalmából - még ha röviden és vázlatosan is - kifejteni. Mind az öt közös e gyetemi ars poeticánkban, és ezért ezek közöttünk - meg ítélésem szerint - az összekötő kapcsok. De talán mondhatom úgy is, pázmányi örökségünk ... Az első gondolatom a korszerűség. Az alapvető cél széles szakképzési profilok szilárd elméleti meg alapozása, korszerű ismeretek és szemlélet elsajátítása. Követelmény a választott szakterület alkotó mű velésére való felkészítés. A második gondolat a nyitottság. Ez két részből áll. A szakmai nyitottság választott tudományterü letünk nemzetközi fejlődésével való cselekvő együttmCiködést igényel. A társadalmi igények iránti nyitottság pedig hivatástudatot, társadalmi problémáink iránti érdeklő­ dést, a jelentős célkitűzések ismeretét és a megoldásukban való szerepvállalást igényli. Tisztelt ünnepi Tanácsülés.' Most néhány szót az értékőrzésről. Ez a harmadik gondolat. A Béta-kör létrehozása lehetőséget ad arra is, hogy kifelé fordulva, szélesebb körben is megismer

A Béta-kö'r alapító rektorai az ünnepélyes aláírás után: Tulassay Tivadar, Detrekői Ákos és Klinghammer István (Fotó: P. Nagy Gabriella)

66

tessük múltunkat, jelen adottságainkat és törekvéseinket. Időszer(í feladatainkról eszmecserét folytatva közelebb kerülhetünk a mai élethez, jobban megismerhetjük annak velünk szemben támasztott igénye­ it. Í gy kapcsolódik egymásba múlt és jelen, és ezek beható ismeretére, mint szilárd alapra építjük jövőt alapozó oktató-képző tevékenységünket. Egyetemeink kötelessége az őt fenntartó társadalommal szemben, hogy a szellemi teljesítményt ob­ jektíven mérlegelje, a tehetséget felismerje, fejlessze, te gye elégedetté azzal, hogy az alkotáshoz teret és kritikát biztosít - és tegye önmagát eredményeivel szemben elégedetlenné; serkentsen új munkára, új utak keresésére. Az e gyetem: társadalom a társadalomban. Jobbítására kell törekednünk. A jobbítás legbecsesebb biztosítéka - ez meggyőződésem - a jó emberi minőség. Egyetemeinken védjük és szolgáljuk a jó embe­ ri minőséget, amely - Goethével szólva - komolyan veszi önnön művelését, szakadatlanul dolgozik ön­ maga nemesítésén. A minőség követelménye korkihívás, de mondhatom, korparancs. Ez a negyedik gondolat. A jelen Magyarországa számára az egyik legfőbb megoldandó kérdés: a mindenáron való színvonalernelés. E gyetemeink eredményesen birkóztak meg a mennyiségfejlesztés problémáival, most kötelesek vagyunk mintegy vizsgázni abból, hogy meg tudjuk-e válaszolni a minőség új kérdéseit is. Tudjuk-e vállalni a helyzetet, mikor mindennél fontosabb a legfőbb minőségi erő: az alkotó, terem­ tő emberi személyiség. A felsőoktatás ü gyét is nem utolsó sorban ez teszi ma különösen időszerűvé: az értelmiség képzése. Tudniillik a legfontosabb előre vivő erő ma már az értelmiség, az ő munkája játszik egyre döntőbb szerepet. Mert rajta múlik mindig a minőség. Nemcsak azért, mert az ő birtokában van a legmélyebb szaktudás, a legmagasabb fokú kvalifikáció, de az emberi minőséget, személyiségtisztele­ tet parancsoló nagy örökséget - a kultúra vívmányait - is elsősorban ő tárolja, őrzi; tudást és igényt hord magában a tanultsága révén. Ez emeli meg a legfőbb értelmiségképző helynek, az egyetemnek is a jelen­ tőségét. A minőség kibontakozásának meghatározói között persze nem mellőzhetők az általánosabb társa­ dalmi összetevők. Hiszen nehezen létezhet egy inkább egalizálásra, nivellálásra hajló társadalmi környe­ zetben egy más természetű - a kiválás, a differenciálás, a szelekció irányába hatni akaró - nemzeti intéz­ mény. A minőséget sugárzó egyetemnek így előfeltétele a minőségi igényektől áthatott társadalmi egész ... Hóigyeim és Umim, tisztelt Tanácsülés.' A minőség, a szellemi emelkedés véleményem szerint azon múlik, hogy akadnak-e kellő számban olyan felsőoktatási intézmények, ahol nem tabu az elit, ahol tudják, vállalják, hogy nem ellentétes egy­ mással a társadalom és a személyiség: az önmegvalósítás, a kiválni merés. De itt komoly oktatáspolitikai akadállyal, gátló tényezővel találkozunk. Az utóbbi évek egyoldalúan erőszakolt kiegyenlítő jellegű ok­ tatás támogatása bizonyos nivellálást vont maga után. Ennek jegyében felvetődött a felfelé húzó erők beiktatásának a szükségessége. Az, hogy kell mi­ nőségi elven alapuló szelektív fejlesztés is. Nem megriadva a provokatív szótól: kell az elitképzés. Az innen eredő mellékhatások, ártó veszélyek kiküszöbölhetők, - például jól működő tehetséggondo­ zó szakkollégiumi rendszeren keresztül. Viszont nem tudjuk kiküszöbölni azt a torzulást, amelyet egy továbbra is élő finanszírozási utopizmus jelent, még ha újólag bolognai-modellhez illeszkedésnek ne­ vezzük is. Ez kiváltképp közelről érinti képzéseinket. És nem lehet feledni még valamit: mindenütt a világban van különbség egyetem és egyetem között. Van, ha másként nem, a történelem jogán. Nem feledhető, hogy e három egyetem ma is meghatározó hatású intellektuális energiaközpont, ki­ sugárzó erő. A nemzet művelődésének egy-egy szellemi központja. Megilletne minket így a kiemelt fej­ lesztés. Nem pusztán Béta-kör ügy - véleményem szerint- ez a kiemelés, de e gy, a minőségi elv je gyé­ ben folytatott tudás-politika tükrözője is ... És itt az ötödik gondolat: a tudás.

67

Tisztelt ünnepi Tanácsülés! A tudás „tud" valamit, amit az emberiség többi energiaforrása nem: azok használatukkal fogynak, a tudás viszont használatával nő. Birtokunkban van egy olyan energiaforrás, amely nem csupán kimerít­ hetetlen, hanem attól lesz több, hogy használjuk. Nem mástól kell elvenni, hogy nekünk több legyen, hanem a miénket kell a többiekkel megosztani, hogy nekünk is több legyen. Ezért alakulnak ki hálóza­ tok az élet minden területén - ezért alakítjuk meg a testvéregyetemek Béta-körét-, mert kollégáink egy­ re több emberrel, közösséggel és tudományos műhellyel kívánnak kapcsolatba kerülni, tudást adni és venni. A most formálódó új világban új értelmet nyer a Széchenyi által is használt bölcs tanítás: ,,Adok, hogy adjál" - minél többet adok, annál többet kaphatok vissza, de ha önző vagyok, és nem osztom meg azt, amim van, akkor nem tudom megsokszorozni, és a végén elfogy. Tehát nem csupán jobb az új ener­ giaforrás, hanem más is, mint minden korábbi. Még a napenergia sem tudja ezt a trükköt: nem fogy ugyan el, mint az olaj vagy a szén, de nem is lesz több attól, hogy használjuk, míg a tudás igen. Tisztelt Kollégák, kedves Vendégek! A közös múltból megtanultuk, hogy történelmi időkben történelmi erőknek a szövetségére van szüksége azoknak, akik a problémáktól feszülő jelenből az egészséges, szebb jövő felé kívánnak lépni. A nagy változás, az európai unióhoz csatlakozás idején, ezekben a sorsfordító években a jelen minden erőforrását fel kell használni, hogy hazánk jövőjét a népek nagy családjában biztosíthassa. Mint a Béta-kört alapító rektor azt kívánom, hogy ennél a célkitűzésnél és szolgálatnál végezzen to­ vábbra is jövőt biztosító munkát a két nagy tudós, Semmelweis Ignác és Eötvös Loránd nevét viselő és jeles tudós mérnökeink iskolájának értékeit őrző egyetem minden fakultása, intézete és tanszéke. Itt az aula magnában körülvesznek bennünket a történelmi időknek, a hányattatásoknak közös em­ lékei, amelyek az egyetem létéért, eszméjéért, hivatásáért folytatott szellemi harcot idézik, hogy a ne­ mesen kiálló tanúsághoz méltán egyetemeink a jövőben is elmondhassák önmagukról - Párizs jelmon­ datát kölcsönözve-, ,,Fluctuat nec mergitur - Hánykolódik, de el nem süllyed". Szerényen hangzik, dc mondhat-e többet, biztatóbbat magáról bármely hosszú évek hagyományait őrző, védő, éltető és tovább tápláló intézmény?

Tulassay Tivadar beszéde Tisztelt ünnepi Ülés! Mi az egyetem? Az egyetem a kiválasztottak és meghívottak helye. Az egyetemre épül a nemzet jö­ vője. Azon múlik Magyarország sorsa is, hogy milyen egyetemeken, főiskolákon képződik ki a jövő ge­ nerációja. 1911-ben, parlamenti felszólalásában az akkori kultuszminiszter a következőket mondta: ,, ... minden egyetemnek a tanítási és kutatási czélzatain kívül rendszerint nagyobb körzetre kiterjedő művelődési hatása, igen gyakran nemzetpolitikai missziója van." Az egyetemet a professzorok és a diákok, az oktatók és oktatottak, a mester és a tanítvány együtt te­ szik egyetemmé. Ez közös vállalkozás és erőfeszítés, bármelyikünk lankad, az a sikert veszélyezteti. Ter­ mészetesen a professzorok felelőssége nagyobb, s ez alól semmi nem ad felmentést. Amiként ezt 1906ban a budapesti orvoskar véleményében kifejezte: ,, ... az egyetemi tanár feladatairól semmiféle egyéb fel­ fogás nem helytálló, mint az, hogy a tanár mindig és minden körülmények között első sorban tanár, s így elengedhető neki bármilyen funkció, csak épp az előadás tartása nem." A professzoroknak azonban megadatik az a siker is, ha meglátják egyik-másik tanítvány szemében a felcsillanó fényt. Hiszen a ma ta­ nítványaiból lesznek a holnap mesterei.

68

Mit jelent egyetemi polgárnak lenni? A jövőt jelenti. Az egyetemisták kezében van letéve hazánk, nemzetünk, Európa jövője. Az egyetemi polgár státusza tehát rangot és kötelezettséget jelent. A rang annak a lehetőségnek szól, amely révén felelős értelmiségi válhat az egyetemistából, aki a szakmai tudás mellett, illetve annak felhasználásával a dolgokról és a környező világról önálló, saját véleményt képes alkotni. Jelenti továbbá azt is, hogy környezete odafigyel véleményére, ad szavára, s ezáltal az értelmi­ ségi ember formálni képes azt. A tanult ember az önálló véleményalkotáson túl döntőképes, s döntése­ iért felelősséget vállal. Az egyetemi polgárnak kötelezettségei is vannak. A kötelezettség nemcsak a diplomaszerzést jelen­ ti. Természetesen ez az elsődleges feladat: a választott szakma alapjainak minél tökéletesebb elsajátítá­ sa. Ez azonban nem elégséges. Az egyetemi polgár felelősséggel tartozik saját magának, családjának, ha­ zájának és a jövőnek. A felelősség szolgálatot jelent, ahogyan Márai írja: ,,Az életnek értéket csak a szol­ gálat adhat, amellyel az emberek ügye felé fordulunk." A felelősség igényességgel társul. A tanulás mellett legyen késztetésünk a tudomány művelésére is. Ez elsősorban a professzoroktól váratik el. Eötvös Loránd 1891. évi rektori székfoglalójában a követke­ zőket mondta: ,,Tudományos az iskola, tudományos a tanítás ott, de csakis ott, ahol tudósok tanítanak." Tudósnak nem a lexikálisan sokat tudót, hanem a tudomány alkotó művelőjét tartotta. Ám a világ titka­ inak megismerése nemcsak a tudósok kiváltsága. A minden emberben rejtőzködő kíváncsiság a diákban is benne van. A tanulás és az ismeretek elsajátítása valójában a világ megismerése a már korábban felfe­ dett tudás által. Innen csak egy lépés a kíváncsiság következő fázisa: a kutatás. Legyetek elkötelezettek a kutatás és tudomány iránt! Megint csak Eötvös Lorándot idézem: ,,Csak az az igazi tudomány, amely vi­ lágra szól; s ezért ha igazi tudósok és - amint kell - jó magyarok akarunk lenni, ú gy a tudomány zászla­ ját olyan magasra kell emelnünk, hogy azt határainkon túl is meglássák, és megadhassák neki az illő tisz­ teletet."

69

Az Eó'tvós Loránd Tudományegyetem oktatóinak nemzetkó'zi elismerései

Bereczki András kitüntetése Bereczki András történész-filológust, a Bölcsészettudományi Kar Finnugor Tanszékének adjunk­ tusát, az Észt Köztársaság budapesti tiszteletbeli konzulját, az észt kultúra terjesztésében végzett mun­ kája elismeréseként az észt köztársasági elnök a Mária Országa (Te1na Mariana) Keresztje érdemrend IV. fokozatával tüntette ki.

Domokos Péter díszdoktorrá avatása Domokos Pétert, a Bölcsészettudományi Kar Finnugor Tanszékének professzorát, az uráli népek népköltészetének és irodalmának kiváló ismerőjét, az udmurt irodalom világszerte elismert kutatóját, 2003 márciusában ünnepélyes külsőségek között díszdoktorrá avatta lzsevszkben az Udmurt /Ílla111i Egyetem.

KJinghammer István elismerése A Ne111zetkö'zi Térképészeti Tánulás (ICA) végrehajtó bizottsága 2003 augusztusában, a szervezet 21. kongresszusán tiszteleti tagsággal (honormy fellowship) tüntette ki Klinghammer Istvánt, az Informatikai Kar Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszékének vezetőjét. A közgyűlésen a méltatást az ICA ka­ nadai alelnöke tartotta, az elismerést a társulás holland főtitkára, Ferjan Ormeling ünnepélyes keretek között Budapesten adta át 2003. szeptemberben. A kitüntető címet 1974-ben alapították, és azóta Kling­ hammer István a harmadik magyar személy, aki ebben az elismerésben részesült.

Manherz Károly kitüntetése Manherz Károlyt, a Bölcsészettudományi Kar dékánját, a Germanisztikai Intézet vezetőjét - nyel­ vészeti munkásságának elismeréseként - Herder-díjjal tüntette ki a díjat odaítélő hamburgi Alfred Toepfer Alapítvány 2003. március 19-én. A díjat hagyományosan olyan kelet- és közép-európai tudó­ soknak, művészeknek ítélik oda, akik kiemelkedő teljesítménnyel gazdagították az európai kultúrát. Az 1964-ben alapított díjat a Sturm und Drang irodalmi mozgalom szellemi atyjáról, Johann Gottfried Herderről (1744-1803) nevezték el, aki többek között a kis népek kultúrájával is foglalkozott.

70

Nyomárkay István kitüntetése Nyomárkay István, a Bölcsészettudományi Kar Szláv Filológiai Tanszékének professzora a külföl­ dieknek adható legmagasabb tudományos kitüntetést, a HonHit Köztársaság Hajnalcsillag Rencijét kapta tu­ dományos munkásságának elismeréséül. A kitüntetést Stjepan Mesié horvát köztársasági elnök nyújtot­ ta át Budapesten a Horvát Nagykövetségen 2003. szeptember 30-án.

Szabó Miklós elismerése A francia kormány kezdeményezésére a francia tudományos élet csúcsintézményének tekintett Col­ lege de France tizenkét tagú nemzetközi tudományos és stratégiai bizottságot hozott létre. A rangos szer­ vezet alelnökévé Szabó Miklóst, a Bölcsészettudományi Kar Régészettudományi Intézetének vezetőjét választották 2003 novemberében. A bizottság első ülésén a francia kutatási miniszter is megjelent.

Tasnádiné Gósy Mária elismerése Tasnádiné Gósy Máriát, a Bölcsészettudományi Kar Fonetikai Tanszékének professzorát a Nem­ zetközi Fonetikai Társaság (lnternational Society of Phonetic Sciences), tudományos munkásságának el­ ismeréseként, a szervezet főtitkárává választották. A hivatalos, ünnepélyes beiktatásra 2003. augusztus 7-én, a fonetikai tudományok nemzetközi kongresszusán, Barcelonában került sor.

71

Künghammer István rektori programja (2003-2006)

A rektori program célja kettős: egyrészt szeretném elérni, hogy kollégáim világos képet kapjanak az Eötvös Loránd Tudománye gyetem jövőjével kapcsolatos - az eddig elért eredményekre építő - elkép­ zeléseimről, másrészt igénylem a kollegiális segítséget a lehetőségek tisztázásában. A program az elmúlt évek kózós munkájában gyókerezik, annak folytatása, ilyen btelemben az egyetem stabilitását képviseli és szol­ gálja, ugyanakkor előkésziiletet isjelent a jó'vőre, kitekint olyan távlatokra, amelyeket a kó'vetkező 3 évben csak előkészíteni tudunk: átgondolni és tudatosan kimunkálni. Az alábbiakban csak tömören utalok arra, hogy mit kezdtünk el együtt, meddig jutoturnk, és bő­ vebben tárgyalom a perspektivikus kérdéseket, tennivalókat, melyekről - hitem szerint - a következő 3 évben hiba lenne megfeledkeznünk. Az elmúlt években több területen is jelentős feladatokat végzett el egyetemünk. Sikeresen teljesítet­ tük a felsőoktatási intézményhálózat átalakításából adódó teendőket. Hosszú és mélyreható viták után dön­ tést hozott az Egyetemi Tanács a kari szerkezet átalakításáról, ami e gyszerre zárja le a közel egy évtizedes belső, érlelő folyamatot, és a felsőoktatási integrációs folyamat egyetemünket érintő részét. Várható en­ nek a kormányzati jóváhagyása, ez után a végrehajtás újra a mi feladatunk. A belső szerkezet átalakítása legfeljebb jogi értelemben oldható meg egy adott időpillanatban, a szakmai és személyi átalakuláshoz idő és szervezeti nyugalom kell. Ehhez a feltételek biztosítása (a külső igények és kezdeményezések közegében) a rektor alapvető feladata. Az E gyetemi Tanács által hozott, az átalakításról szóló határozat jó kiindulási alapot jelent. A szerkezetváltás kapcsán van azonban olyan terület, ahol a rektornak- középtávon - kife­ jezetten kezdeményező szerepet kell vállalnia, ez pedig a gazdálkodás és a létesítményiizemeltetés. Jelentős lépéseket sikerült megtenni az infrastrukturális feltételek biztosításában. Gyakorlatilag be­ fejeződött az egyházi ingatlanok visszaadásából adódó átrendezés, fejlesztés és a költözködés. A pénz­ ügyi keretek sz{ikössége miatt ez a folyamat rengeteg konfliktussal járt mind az egyetemen belül, mind azon kívül. A beruházásokra biztosított állami költségvetési keretek korlátai nehéz döntések meghoza­ talára kényszerítették a rektori vezetést. A négy évvel ezelőtt kialakított koncepció valóra váltásának és kiteljesítésének néhány fontos lépése még hátravan (így a Semmelweis Egyetem Trefort kertből törté­ nő kiköltözése, a kormányzati szándékokra is tekintettel a Rákóczi út 5. szám alatti épület megtartása, illetve új kollégiumok létrehozása). Az oktatási területen előrelépés, hogy kezdetét vette a pedagóg;us-továbbképzések átfogó központi szervezése és lebonyolítása. Létrejött, az új kari keretben továbbfejleszthető Tanárképzési Koordináci­ ós Központ. A központ az elmúlt három évben sikeresen indította meg és bonyolította le a pedagógus szakvizsgára felkészítő képzéseket. A továbbképzési területen az Egyetemi Tanács nemrégiben hozott döntést az egyetem „holdudvarába" tartozó, jogilag azonban kevéssé kötődő továbbképző intézetek Oogi Továbbképző Intézet, Idegen Nyelvi Továbbképző Központ) integrálásának szándékáról, melynek megvalósítása a közeljövő feladata. Folyamatban van a kreditrendszer kimunkálása és beindítása, az ehhez szükséges számítógépes nyil­ vántartás bevezetése. Ez utóbbi képezheti alapját egy későbbi belső, valamint vezetői információs rend­ szernek is. Ezek a lépések a kari struktúra koncepciózus továbbfejlesztésével együtt egyszersmind előké­ születeketjelentenek arra, hogy az ELTE kezdeményező és előrevivő szerepet vállaljon a magyar felsőoktatás előt­ tünk álló, tó' rténeti léptékíí átalakulásában, a bolognai folyamatban.

72

a) A történelem és tanulsága... Az ELTE alapításának éve 163 5 - a miénk a legrégibb folyamatosan mz'íkódő egyetem Magymw-szágon. Az el­ telt 368 évben rtz eg;yetemiink becsiilettel és erechnényesen szolgrilta a tudomrinyt, az embereket, az 01-szágot. Ezt csak­ is úgy tehette, hog;y kó'vette a világ elő1·emutató vriltoz.(isait. Az ezredfonlulón eijo·tt az idő, hogy az ELTE-n zijabb fon­ tos változásokat hajtmnk végre. Szrindékunk szerint régi, de nem elavult, hanem k01-szedí egyetem leszünk. A jót megőrizni a múltból, és megújulni! Ez tömören a tanulság és az Eötvös Loránd Tudomány­ egyetem feladata. Időszerű lett szervezeti egységének erősítése, a karok, az intézetek és a tanszékek egy­ mással összehangolt önállóságának növelése, a külső kapcsolatok bővítése. Nyíltabbá kell formálni az univerzitást, hogy jobban tudjon alkalmazkodni a jelen és az európai jövő követelményeihez. De nem­ csak alkalmazkodnunk kell: a korszerű egyetem nem egyszerűen követi a változásokat, hanem azokat több területen kezdeményezi és irányítja. Ma külső tényező nem gátolja az intézmény belső rendjének erősödését, a tanszékek, intézetek és karok közötti kapcsolatteremtés és együttműködés gazdagítását. Az oktatók és hallgatók közös munká­ jának jobbítása sem várhat külső kezdeményezésre, mint ahogy az intézményen belül a bizalom erősö­ dését, egymás kölcsönös megbecsülését sem garantálhatják rendeletek. Ezek a fontos kérdések rajtunk, az egyetem dolgozóin és hallgatóin múlnak. b) A mai valóság... Az ELTEjelenét és hosszabb távú jóvőjét formáló társadalmi, politikai és 11tííszaki-technológiai hatások két, ntindenre kiható tényezó'ben nyilvrinulnak meg. Az egyik a globális folyamatok világában az európai uniós távlatok és forrrisok hasznosítrisa olyan időkben, mniko1· az emberek, az árncikkek és az info11náció áramlását az országhatárok tó'bbé már nem akadrilyozzák. A másik tényező a szabad szellemi verseny, me11 - amikor a kiiló'nbóző civilizációk egy kózó's rendszerbe olvadnak, - az enzberek és az információ szabad mozgása világméret([ piacot teremt mindannak, amit az ELTE „előállít": a szaktudásnak, általános m{fveltségnek, pedagógiai kultúrának, tudományos eredményeknek, sok-sok te1·iileten mifkódő szake1nbereknek. A fenti két tényező ko·vetkezménye, egyfelől, hogy a nemzetközi kapcsolatok szinte minden oktatási, kutatá­ si és adminisztratív tevékenységet áthatnak, másfelől identitásunk, eredetiségiink 11tegőrzése tudatosan vállaltfel­ adattá emelkedik. Az ELTE szervezete és gyakorlata még tíz évvel ezelőtt is arra épült, hogy minden utasítás a mi­ nisztériumból jön, nincs szabad választási lehetőség, olyan nyitott piac, melyen saját elképzeléseink és elhatározásaink szerint járhatunk el. Ez ma már nem így van! 2000-2003 között jelentősen változott felépítésünk, és változott, illetve változik mCíködésünk gya­ korlata. Ami lényegében nem változik, ahhoz is újszerűen kell viszonyulnunk. Három meghatározó kér­ désre kell együtt választ adnunk: - a küldetés - kik vagyunk, mit tegyünk? - a jóvőkép - nmre menjünk? - a stratégiai célok - hogyan valósítsuk meg jö'vőképiinket? Tudom, ezeket a szavakat néha más módon alkalmazzák, ezért szeretném itt tisztázni tartalmukat az én nézőpontomból. c) A küldetés... A küldetés és a jo·vőkép megfogahnazrisa nem egyediil a rektor feladata, ám sziikség van egy olyan kózós ki­ indulópontra, ahonnét elragaszkodhatunk. Egyetemiink kó'telessége az őtfenntm1Ó társadalormnal szemben, hogy a szellemi teijesítményt objektíven mérlegeije, a tehetséget felis1ne1je, fejlessze, hallgatóit és nmnkatrirsait tegye elégedetté azzal, hogy az alkotáshoz teret és kritikát biztosít - és tegye o·mnaga eredményeivel szemben elégedet­ lenné; serkentse új munkára, 1ij utak keresésére.

73

Az egyetem a minőségi elv jegyében folytatott oktatási politika tükrözője. Egyértelmfien vállalnunk kell, hogy az egyetem olyan oktatási intézmény, amely elsősorban azáltal nevel, hogy tudományos mű­ hely. Saját sorainkban is felhangzik nemegyszer az a - laikusokat könnyen megtévesztő - hatásos érve­ lés, hogy a tudomány központi helyre való állítása veszélyezteti az egyetem tulajdonképpeni feladatát: oktató-nevelő tevékenységét, hisz ilyen módon „kis tudósok" kibocsátása lesz a cél, és nem az élet által megkívánt gyakorlati szakembereké. Szem elől téveszti ez az érvelés, hogy más a tudományra, és más a tudományon keresztül történő nevelés. Az előbbi elsősorban egyetem utáni, posztgraduális képzés, a doktori iskolák feladata, az utóbbi azonban az egész egyetemé. Hiszen nem lehet feledni, hogy a tudomány, nem csupán szakma, nemcsak foglalkozás, és főleg nem puszta cím, de elsősorban szellemi atmoszféra, igénynívó étosz: az élethez való egyfajta viszony. d) A jövőkép... Legyiink széles kiirben elismen európai egyetem, melyről köztudott, hogy folyamatosan elkö'telezett és képes: - eredményesen versenyezni a tudományos gondolatok és eszmék, az emberek és az e1·őforrások világméretíi piacán; - a változások élé re állni azokban a társadalmi és szakmai közösségekben, melyek létrehozták és támogatják, - minőségi tanulási kó'rnyezetet biztosítani azoknak, akiket szolgál; - módosítani az oktatási-képzési programot azok szükségletei szerint, akiket szolgál; és - hangsúlyt adni a társadalomban mind a közösségi, mind az egyéni értékeknek. E gyetemünk - amely közel két és fél évszázadon át „az e gyetem" volt Magyarországon - ma is és a jövőben is meghatározó szerepet tölt be a főváros, és jelentőset az ország pedagógus, jogász, valamint társadalom- és természettudományi szakemberigényének kielégítésében. Az általa képviselt egyedülál­ ló szellemi kapacitás eredményes működtetése, az oktatás és kutatás színvonalának emelése elsőrendű társadalmi érdek. A belső erőforrások feltárása, az egyetemi munka fogyatékosságaiból származó aka­ dályok eltávolítása, valamint a korszerű oktatás és kutatás személyi feltételeinek biztosítása mindenek­ előtt az egyetemi vezetés feladata, de igényli az egyetemi közösség minden tagjának támogató együtt­ működését. A szakmai nyitottság cselekvő együtt haladást igényel tudományterületek világviszonylatban meg­ nyilvánuló fejlődésével. Nélkülözhetetlen tehát: a magas színvonalú hazai és külföldi oktatási intézmé­ nyekben, tudományos mfihelyekben való tapasztalatszerzés, a nemzetközi rendezvényekben való aktív részvétel, az alkotó hazai és nemzetközi együttműködés. e) A stratégiai célok... Stratégiai céljainkat oly módon kívánom kitűzni, hogy legyenek gyors sikereink is, és u gyanakkor egyre ambiciózusabb távlati célok megfogalmazására legyünk képesek. Az ELTE a jö'vőképét tö.bb stratégiai cél teljesítésével közelítheti meg, melyeket 10 pontban foglaltam ö·ssze. Szándékaim szerint e célok eléréséért már a 2003-2004-es tanévben is sokat kell tenniink. Ehhez mindenki se­ gítségére sziikség van, aki elkötelezte magát az ELTE mellett. I. stratégiai cél: létrehozni a jövőbizottságot Ajö'vó'bizottság lét rehozása - sok amerikai és európai egyetem alkalmazza ezt az eljárást - aztjelenti, hogy hatékony szakembe1·eket vonunk be munkára, akár több százat is, akik közösen gondolkodnak az ELTE jö. vőké­ péről, és akik az ELTE érdekeiért dolgoznak. Szíikebb keretekben eddig is míiködtek ilyen jellegíi testiiletek, de azok főként a napi, és nem stratégiai kérdéseket tárgyaltak A jövó'bizottság tennivalói: - az ELTE jelenlegi helyzetének tisztázó elemzése,

74

- az ELTE jövője iránt elkötelezett csoportok felkutatása és bevonása, - az ELTE jelenlegi és jövendő lehetőségeinek koncepciózus körvonalazása, - olyan egyedi kezdeményezések ösztönzése, melyek elősegítik az ELTE küldetésének megfogalmazását és támogatják a jövőképet, - az ELTE állandó arculatának kialakítása és annak tudatosítása az ELTE-hez közelálló, tevékeny­ ségét igénylő és pártoló körökben, - az ELTE pénzügyi szükségleteinek felmérése és tervek készítése azok kielégítésére. A bizottság belső és külső munkatársakból alakul - de mindenki önként vesz részt a munkában, és nem szükségszerűen a beosztása miatt kerül be oda. A lényeg: sok százan aktívan formálják az egyetem jövőképét. Kollégák, emeritusok, doktoranduszok, hallgatók, támogatók. Elképzelésem szerint több munkabizottság vagy feladatszekció alakul az egyetem jelen helyzetének vizsgálatára, és programokat, eszközöket javasol az ELTE-nek, melyekkel céljait elérheti. A munkabizottságok vertikálisan - a nyolc - kar szerint szerveződnek, horizontálisan pedig néhány témacsoport alapján: mint amilyenek az alaptantervek, új programlehetőségek, diákkapcsolatok (áthall­ gatás), külkapcsolatok, diákélet, az „ELTE-védjegy", pénzügyi források, műszaki feltételek biztosítása. A keretek kidolgozásával párhuzamosan célszerű elkezdeni és az egyes szekciókban részletesen foglalkozni olyan témákkal, mint: - az idegen nyelvű (angol, német, francia) oktatás fejlesztése, - az internetes távoktatás kiépítése, - a továbbképzési rendszer javasolt területein egyre bővülő képzés biztosítása. A jövőbizottság, mely a munkacsoportokat integrálja, azok elemzései, javaslatai alapján állít össze dokumentumokat az egyetemi vezetés számára. A jövőbizottság naptára 2003 őszén indul! II. stratégiai cél: az üzleti gyakorlat Az üzleti gyakorlat bevezetése eszköz a hatásosság és hatékonyság nó'velésére az ELTE erőforrás-felhaszná­ lásában. Rendkívül fontos, hogy az egyetem vezetésének ésszeriisítésével kezdjiik! Nekünk olyan eljánisokra van szükségünk, melyek saját igényeinket szolgálják és nem olyanokrn, melyek an-a készültek, hogy az Oktatási Mi­ nisztérium elvárásait teljesítsék. Gondolataim - ezzel kapcsolatban - az ELTE gazdálkodásának modernizálására: Az ELTE gazdálkodásának évtizedes meghatározója, hogy olyan költségvetési szerv, amely az ok­ tatásért felelős minisztérium költségvetésében szerepel. E minőségében ellát számos, az állam által de­ legált feladatot. (Pl. fenntartója oktatási intézményeknek, kezelője oktatást közvetlenül és közvetve szol­ gáló létesítményeknek.) A felsőoktatás gazdálkodását jelenleg és az elkövetkező években három tényező egyidejű érvénye­ sülése befolyásolja: - az állami szerepvállalásban a teljes finanszírozást a korlátozott támogatás és a saját bevétel kényszere váltja fel, - a felsőoktatásban a formálisan megvalósult integráció fokozatosan telítődik tartalommal, - Magyarország csatlakozik az Európai Unióhoz. Biztos ra vehető, hogy az ELTE továbbra is államilag támogatott egyetem marad. Ma még nem tudni vi­ szont, hogy az állami támogatás konkrét formái hogyan változnak a jövőben az oktatás és a tudósképzés terén. A konkrét formáktól függetlenül biztosra vehető azonban az is, hogy az ELTE összbevételeiben számottevő mértékben növekednie kell a saját maga által szervezett tevékenységből származó oktatási és egyéb bevételeknek. A változások olyan egyetem irányába hatnak, hogy az ELTE nemcsak Magyarország legnagyobb egyeteme, hanem a Kál-pát-medence régiójának államilag tárnogatott oktatási-kutatási-tudományos képzési központja lesz, és núnt ilyen élvezi az Európai Unió támogatását is. Az állami részvétel előreláthatólag az alábbi területeken marad fenn: - az állami tulajdonú ingatlanok vagyonkezelési szerződés alapján történő térítés nélkülj használatában,

75

- az első diplomás nappali tagozatos hallgatók oktatási költségeihez való hozzájárulásban, - a létesítmények fenntartásához és felújításához adott támogatásban. Saját bevétel várható: - a térítéses graduális és posztgraduális oktatási tevékenységből, ideértve a továbbképzést és a távoktatást is, - az egyetem által a hallgatóknak és külső igénybevevőknek nyújtott szolgáltatásokból, - az ingatlanok díj ellenében történő hasznosításából, - kutatási, tudományos, intézményfejlesztési stb. pályázatokból származó bevételekből. A saját bevétel növelése mellett a finanszírozás helyzetét javíthatja a racionálisabb költség- és lét­ számgazdálkodás, mivel úgy ítélhető meg, hogy e téren is vannak feltáratlan - vagy feltárt, de a közpon­ tosított közbeszerzés és a közalkalmazotti foglalkoztatás miatt nem kiaknázható - tartalékok. A gazdálkodási tartalékok feltárásában, illetve a racionális költség- és létszámgazdálkodásban jelen­ tős szerep hárul az iinállóan gazdálkodó egységek1-e. Célszerű lenne viszont ismételten átgondolni az „önál­ ló egység" fogalmát, amely ma indokolatlanul leegyszerűsödik a karokra (és költségvetési rovatokra), va­ lamint kialakítani az önálló egységek irányítási és érdekeltségi rendjét, az egységek közötti elszámolási kapcsolatokat. Javaslom, hogy már a 2003. éves végleges költségvetés kidolgozásához kapcsolódva késziiljenek alternatív javaslatok: - a gazdálkodás szempontjából ésszerű szervezeti struktúrára, - az így meghatározott szervezetek költségvetésének tervezési rendjére, - a változások.hoz kapcsolódó gazdálkodási és egyéb szabályzatok kialakítására. A javaslatok kidolgozására - mintegy a jövőbizottság előiskolájaként - célszerű munkabizottságot szervezni az egyetem főtitkárának irányításával és a gazdasági részlegek vezetőinek és szakértőinek be­ vonásával. (Az egyetem főtitkára értelemszerűen a szabályzatok, érvényes előírások és hatályos rendele­ tek ismeretében hangolja össze a szakmai munkát.) A korábbi tapasztalatok fi gyelembevételével az egyetem szervezetét - munkahipotézis szintjén célszerű lenne két nagy szektorra, az akadémiai szektorra és az adminisztratív szektorra osztani: - az akadémiai szektorba tartoznának az oktatási-kutatási tevékenységet végző, irányító és koordi­ náló szervezeti-szervezési egységek, amelyek az egyetem alaptevékenységét végzik, - az adminisztratív szektorba tartozna a számvitel és a pénzügy, a vagyonkezeléssel kapcsolatos te­ endők (üzemeltetés, karbantartás) és az egyetem által nyújtott szolgáltatások (kollégium, sport- és kul­ turális központ, diákétkeztetés, nemzetközi kutatáskoordinációs és pályázati iroda, továbbképzés, távok­ tatás, könyvkiadás, nyelvvizsgáztatás, vezetőképzés stb.) szervezése, irányítása és ellenőrzése. A fenti elgondolás igazolása vagy elvetése, a részletek kidolgozása a javasolt munkabizottság felada­ ta lenne. III. stratégiai cél: a stratégiai tervezés kialakítása A fejlődés és a változások szükségessége miatt ösztönöznünk kell a karokat olyan komplex fejlesztési programok kidolgozására, amelyek alapvetően az intézetek és tanszékek belső gondjaival és lehetőségei­ vel foglalkoznak, és amelyek jó stratégiát biztosíthatnak a további munkához. Arra bíztatom intézmé­ nyeinket, hogy saját területükön keressék és találják meg a forrásokat, amelyek révén kiegészíthetik az állam támogatását és jobb feltételeket teremthetnek oktatási, illetve tudományos tevékenységükhöz. Elkerülhetetlen belőlük egy formailag egységes, folyamatos - mondhatni naprakészen tartott oktatási-kutatási-működési program kialakítása az egész egyetem számára, amely egyesíti az összes terve­ zői szintet és tekintetbe veszi az ELTE legfontosabb egységeit. A stratégiai tervezés nagyon fontos tevékenység, ha biztosítani akarjuk, hogy az egyes karok, illet­ ve egységek ne haladjanak olyan irányba, ami gátolja a többi egyetemi szervezet mfiködését. Részben ezt szolgálta a korábban összeállított intézményfejlesztési terv is. A programnak feltétlenül tartalmaznia kell olyan minőségbiztosító részleteket, amelyek szigorúan vizs-

76

gálják a program elemeinek felelősökhöz és határidőhöz köthető eredményeit. Tudnunk kell, a minő­ ség csak akkor biztosítható, ha valóban ez a célunk, és megfelelően ellenőrizzük! IV. stratégiai cél: a campusrendszer megteremtése Tisztában vagyok azzal, hogy fegyelmezett munka, korszerű oktatás és kutatás csak konzeríi infmst­ rnktuTális kö'1"11yezetben folyhat. Olyan környezetben, amelyikben az oktatók, kutatók és hallgatók min­ den erejüket, összes energiájukat a lényegi teendőkre összpontosíthatják. Ebből a szempontból is fon­ tosnak tartom egyetemünk 1990-es évek végén megkezdett rekonstrukciós programjának folytatását. Az ELTE épületei még ma is meglehetősen szétszórtan állnak, dupla fenntartási költséget igényel­ nek; nem egy korszerű egyetem funkcióinak támogatására készültek, és nem lehet őket fenntartani hos­ szú távú finanszírozással. A campusrendszer hiánya csökkenti az ELTE azon képességét, hogy megtervezhesse a hatékony arculatát. Ennek érdekében is sokat tett az egyetemünk és a kormányok közötti egyeztetések folyamata, és ezek eredményét már több helyszínen érzik a kollégák és a hallgatók. Az a véleményem, hogy az ELTE rekonstrukció második szakaszához, és a lágynuinyosi egyetemváros to­ vábbépítésének, iitemtervek sze1·inti végrehajtásához sziikséges pénzügyi fedezetet az Európai Unió pi-ogramjai­ ból, strukturális alapjaiból - a Nemzeti Fejlesztési Terv kereteiben - biztosítani lehet. E cél eléréséhez a magyar kormánnyal való együttműködésben és ennek révén megfelelő pozíciót kell szereznünk. Ez valószínűleg a jövőbizottság egyik kiemelt feladata lesz. Ehhez sok ember ötleteire és munkájára lesz szükség. V. stratégiai cél: a Béta-kör, a budapesti egyetemi társulás létrehozása Kezdeményezem az ELTE, a BNIE és a Semmelweis Egyetem tánulásának létrehozását! Nemcsak kö­ zös történelmi múltunk, hanem a sok szállal összefonódó oktatási és kutatási jelenünk, doktori iskoláink és tudományos kapcsolataink is igénylik a szoros együttműködést. Ennek az önkormányzó és független társulásnak az lesz a küldetése, hogy megjelenítse ezen intéz­ mények magas színvonalú és nagy hagyományú képzéseit a magyar és elsősorban az európai felsőokta­ tásban; támogatást szerezzen számukra, és bevezesse az ön-akkreditálás egyik formáját is. Mindaddig amíg egyetemeink támaszkodnak az Oktatási Minisztériumra, a szakrninisztériumok­ ra, majd a megújuló európai pályázati lehetőségekre, a pénzügyi források terén együtt kell mGködnünk egymással. Fontos, hogy képzésünkkel, eredményeinkkel versenyezzünk egymással a piacon, mert ez erősebbé tesz minket- de az is fontos, hogy a kormányzatnál és Brüsszelben ne gyengítsük egymás po­ zícióit. VI. stratégiai cél: a kreditrendszer érvényesítése, többkimenetCí képzés kialakítása A sokat hivatkozott „bolognai folyamat", a tiibblépcsős és tiibbszint(i hallgató kibocsátás európai igénye tantervfejlesztési munkát igényel: A részben egymásra épülést, részben átjárást biztosító tantervek bevezetése - garantálja a hallgatói mobilitást a tanulmányi idő alatt, - olyan felkészült pályakezdőket bocsát ki, akik rugalmasabban tudnak pályát is módosítani, - támogatja a hallgatók és munkáltatók igényeinek a kielégítését, és - kiterjeszti az ELTE hallgatóinak munkavállalási területeit. Ez a négy elvárás minden tudományterületen és minden oktatott szakunkon egyedi vizsgálatot és elbírálást igényel! Javasolom mind a nyolc karunkon olyan munkabizottságok létrehívását, amelyek - már a 2003-2004-es tanévben kezdődően - széleskörűen, a vezető munkaadók bevonásával, új módszerek ki­ dolgozásával elbírálják, módosítják, korszerGsítik, és ha kell, újra írják szakjaink többlépcsős kimenethez

77

alkalmazkodó tanterveit. Az évtized közepén új akkreditációs előterjesztésünket már ezen vizsgálatok és munkák eredményei alapján nyújtjuk be! VII. stratégiai cél: információtechnológia (IT) átfogó alkalmazása Nem remélhető, hogy az ELTE inf01111atikai is11leretekbőljólfelkészült hallgatókat tud kibocsátani, ha a saját mííkiidésében nem érvényesül világszínvonalú IT-képzettség. Feladatunk átfogó terv elkészítése, amely: - módszereket biztosít az ELTE információtechnológiai szükségleteinek finanszírozására, - megteremti az intranetet, mint az ELTE belső kommunikációjának első számú eszközét, - az internetet a külkapcsolatok legfontosabb kommunikációs csatornájává fejleszti - a hallgatókat internet használatára ösztönzi a tanulásban, - nemzetközi színvonalú IT-t hoz létre. VIII. stratégiai cél: ,,márkavédelem" Olyan marketing program kidolgozása és megvalósítása, melynek során megteremtjiik az ELTE niagas fo­ kon elisme1t szakmai identitását, márkaazonosságát, ami az általunk szolgált összes közösségben a minőségetje­ lenti. A kihívás összetett: - először is az ELTE-nek meg kell értenie, mi kell a márkaazonosság kialakításához (oktatóink, ku­ tatóink a mi egyetemünkön, a mi egyetemünkért dolgozzanak. Itt teremtsenek iskolát, szerezzenek ma­ guknak és az ELTE-nek rangot, elismerést.), - másodszor meg kell kezdeni a teljes ELTE-közösség bevonását a márkaazonosság kialakításának folyamatába, - harmadszor, az ELTE-nek az ilyen irányú kezdőlépéseket jelentősebb új források nélkül kell megtennie IX. stratégiai cél: a pedagógu sképzés- és továbbképzés fejlesztése Az ELTE karai, intézetei és tanszékei az óvodapedagógu s-képzéstől tanártovábbképzésen át a PhD szinúí neveléstudományi képzésig teljes szakn1ai-tudományos hátteret jelentenek a programfejlesztési módszerek kialakítására, és képzési bázist nyújtanak a feladatok ellátására. A magyarországi pedagógus­ képzés- és továbbképzés reformokat kíván. Ez megítélésem szerint létfontosságú igény és szinte azon­ nali lépéseket igényel. Kollégáink ezen a területen már sokat tettek! Az ELTE vállalja olyan koncepcionális munkálatok elvégzését, amelyek alkalmassá teszik - országos - kez­ deményező és koonlináló szerep1·e a magyar pedagógus-továbbképzés át-, illetve megszervezésében. Az ELTE e munkájában - elképzelésem szerint - közvetlenül részt vesznek az iskolák szakmai képviselői is, akik a piacot, a megrendelői, illetve felhasználói oldalt képviselik. X. stratégiai cél: szolgáltatások a hallgatók és munkatársaink részére A látványosan és igen gyorsan kibővült magyar felsőoktatás számára kérdés, hogy is tekintik a hall­ gatókat - tökéletesítendő munkavállalónak (természetesen az adott intézmény oktatási bázisához mérve a „tökéletesítés" szintjét), vagy olyan pénzbehozó alanyoknak, akikre normatív támogatást lehet kapni. Ez komoly minőségi problémák forrása. A jö"vő irányító, fejlesztő és országépítő btelnúséget képzó' ELTE hallgatóit partnemek tekinti. Olyan em­ bereknek, akiknek sokféle igénye van. Sikeriink a versengő - európai -felsőoktatási piacon attólfügg, hogy e szem­ pontoknak eleget tudunk-e tenni, és végrehajtjuk-e az időszeríi változtatásokat. Ebben a munkában a hallgatói képviseletek óriási segítséget tudnak nyújtani!

78

Feladatunk következetes és hatékony módszerek kidolgozása ahhoz, hogy szolgáltatásokat nyújthassunk az ELTE hallgatóinak, és valamennyi munkatársunknak. Tennivalónk tehát: - a könyvtári, illetve elektronikus könyvtári szolgáltatások, - a saját könyvkiadás továbbfejlesztése és saját könyvesbolt feltételeinek megteremtése, - egyszerCísített pénzforgalmat és kedvezményeket biztosító diák vásárlási kártya létrehozása, - a sporttevékenység finanszírozási feltételeinek megteremtése, - a kulturális tevékenység kiszélesítése, és - információs és tanácsadó szolgáltató rendszerek létrehozása. Tisztelt Kollégák! Kedves Hallgatók! A megteendő lépések között sok olyan van, amelyeket testületeinknek részleteiben meg kell vitat­ niuk, majd közös akarattal meg kell valósítanunk. Ez a döntő! Meggyőződésem, hogy e lépések megté­ tele tartja egyetemünket a jobb jövő felé vezető európai úton. Az ELTE vezetőjének meg kell keresnie és értelmesen kell felhasználnia azt a segítséget, amit az egyetemi polgárok és az egyetemünk iránt el­ kötelezett támogatók e lépések megvalósításához nyújthatnak. A program megvitatása során örömmel fogadok minden gondolatot, ami az ELTE közelebbi és tá­ volabbi céljainak elérését segíti, az egyetem minden polgárának boldogulását szolgálja, és azt mozdítja elő, hogy az Eötvös Loránd Tudományegyetem a változások fornzálója, ne csak követője legyen. Budapest, 2003. január 20.

79