PTE PMMK Tervezési és Építészeti Ismeretek Tanszék ÉPÜLETTERVEZÉS II/3 - tavaszi szemeszter
A félév témája: Zártsorú beépítés a városi szövetben 1. zárt sorú („foghíj”) beépítésű családi ház 2. többlakásos épületek, többlakásos zárt sorú („foghíj”) beépítésű lakóépületek A kurzus célja: Az általános építészetelméleti és szakmai alapismeretek elsajátítása, ezenfelül olyan általános összefüggések feltárása, melyek alapvetők a további tanulmányok során. Beépítési módok, ezekhez alkalmazott lakóépületfajták és specifikus követelményei. Épülettípusok kialakulásának történetisége, gyakorlatban alkalmazott megoldások elemzése A kurzus leírása: Gyakorlatok: zártsorú beépítés adott városi szövetben, családi ház és többlakásos lakóházépítés. Építészeti tervezés gyakorlása, megszerzett ismeretek alkalmazása. A lakástervezés alapvető ismeretanyagának rögzítése gyakorlati felhasználás által. 1-1 konkrét lakástervezési feladaton keresztül sajátos problémaérzékelési képesség kifejlesztése. Modell készítés, ábrázolástechnikai eszközök Felhasznált, és ajánlott irodalom: Janáky, I. 1999. A hely. Budapest:Műszaki kiadó Le Corbusier, C.1981. Új építészet felés. Budapest: Corvina 5 ház: Janesch, Karácsony, Mónus, Turányi janáky. 2003. Budapest:Terc Gausa,M. 2001. Szabadon álló családi ház: a magánélet tere. Budapest Terc dr. Reischl Antal:Lakóépületek tervezése, Budapest 1976 Tankönyvkiadó Ernst Neufert; Építés- és tervezéstan, Budapest Pécs 1999. Dialóg Campus Kiadó Bitó János: Lakóházak tervezése, Lap- és Könyvkiadó kft 2004 Callmayer-Rojkó: Az én házam - Műszaki könyvkiadó 1974 Könyv az építészetről-A tervezés gyakorlata I. Pécs 1998 Pécsi Tanoda Alapítvány Philip Jodidio:Architecture Now! 2001 Taschen Schittich, C.2000. Single family houses: concepts, planning, construction Basel:Birkhhauser OTÉK-az országos településrendezési és építési követelmények összeállította: Rétfalvi Donát DLA adjunktus 2008. január Pécs
Tartalomjegyzék
1.1 A beépítés szabályairól 1.2 Kivonat az OTÉKból, az elő-, oldal- és hátsókert előírásai 1.3 Építmények közötti legkisebb távolság 1.4 Kertkapcsolat 1.5 Gépkocsi tárolás 1.6 Helyiségek tájolása 1.7 Terepre illesztés 1.8 Szerkezetek kialakítása
A zárt sorú beépítésű családi ház 1.1. A beépítés szabályairól A kisvárosok belső, nagyobb sűrűségű családi házas területein kialakult beépítési mód. A viszonylag keskeny telkek miatt a telek utcai homlokvonala teljes szélességében beépül, és az épületek mindkét oldalon tűzfallal csatlakoznak. A második világháború után a családi házak zártsorú beépítése új telekosztásokon szinte teljesen megszűnt. Ma leginkább meglévő lakóterületek foghíjtelkeinek beépítése, vagy településrehabilitáció során fordul elő, de az utóbbi években helyenként ismét alkalmazzák újonnan alakított lakóterületeknél is. A hagyományos, zártsorú beépítésnél ugyanis az előzetesen kialakított telkeken az épület jellegét, térbeli kialakítását csak annyiban kötik meg, amennyit a helyi szabályozás előír. A szabályok kereteiben minden tulajdonos szabadon építkezhet, általában épületenként eltérő tervek alapján, legtöbbször nem is egy időben.
1. ábra. A telek beépítésének szabályai zárt sorú beépítés esetén
A meglévő foghíjtelkek beépítése és a településrehabilitációk során egy kialakult állapotba való rugalmas beilleszkedés lehetősége érdekében az OTÉK nem minden esetben írja elő a szomszéd felé a tűzfalcsatlakozást, tehát a házat nem kötelező a telekhatárra építeni. A ház épülehet akár félzártsorú formában, amikor az épület csak egyik telekhatárra épül rá. Ha megszakítatlan zárt sorú utcakép kívánatos, a telekhatárra való építést elő kell írni. A közös telekhatárra való építésnél az ikerházas beépítési módnál leírt szabályok itt is érvényesek, mindkét telekhatáron.
2. ábra. Homlokzati falak csatlakozása a telekhatáron Az országos érvényű követelmények nagy szabadságfoka miatt ennél a beépítési formánál nagy szerep hárul a helyi szabályozásra a rendezett lakókörnyezet kialakulása érdekében. 1.2. Kivonat az OTÉKból, az elő-, oldal- és hátsókert előírásai 35. § (1) Az építési telken az építési helyet az építési övezet elő-, oldal- és hátsókertre vonatkozó előírásai szerint kell meghatározni az építési határvonalakkal. Az előírt legkisebb elő-, oldal- és hátsókert méretén belül épület, épületrész - a 0,6 m-nél nem nagyobb kiállású eresz, alaptest továbbá a (8) bekezdésben foglaltak kivételével - nem állhat. Amennyiben az épület, épületrész valamely építési határvonalra kerül elhelyezésre, akkor az a homlokzati falának végleges külső (vakolt vagy burkolt) felületi síkjával kell, hogy a határvonalon álljon. (2) Az előkert legkisebb mélységét a helyi építési szabályzat, szabályozási terv állapítja meg, ennek hiányában a kialakult állapotnak megfelelő vagy 5,0 m. (3) Az oldalkert legkisebb szélességét a helyi építési szabályzat, szabályozási terv állapítja meg, ennek hiányában az nem lehet kisebb: a) szabadon álló és ikresen csatlakozó beépítési mód esetén a 36. § (2) bekezdése szerint meghatározott legkisebb távolság felénél, b) oldalhatáron álló beépítési mód esetén a 36. § (2) bekezdése szerint meghatározott legkisebb távolságnál, c) zártsorú és csoportos beépítési mód esetén (pl. saroktelken vagy hátsókert irányú épületszárny esetén): - sem az övezet szerint megengedett legnagyobb építménymagasság (H) felénél, - sem az oldalkertre néző tényleges építménymagasság felénél, - sem pedig 3,0 m-nél. (4) A hátsókert legkisebb mélységét a helyi építési szabályzat, szabályozási terv állapítja meg, ennek hiányában az nem lehet kisebb - sem 6,0 m-nél, - sem az építmény hátsókertre néző tényleges építménymagasságának mértékénél. (5) A saroktelek elő- és oldalkertnek nem minősülő részén a hátsókertre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.
(6) Az elő- és oldalkert előírt legkisebb méretén belül nem lehet: - növénytermesztés céljára szolgáló kerti növényház (üvegház), fóliasátor, - szennyvízszikkasztó (talaj-abszorpciós csatornapótló) műtárgy, - árnyékszék, - kemence, húsfüstölő, - állatkifutó, - trágyatároló, komposztáló, továbbá - siló, nem terepszint alatti vagy terepszint alatti fedetlen kialakítású ömlesztett anyag-, folyadék- vagy gáztároló. (7) A hátsókert előírt legkisebb méretén belül - a szükséges védőtávolságok megtartásával valamennyi melléképítmény elhelyezhető. Növényházat (üvegházat), fóliasátrat a 31. § rendelkezéseinek keretei között - helyi építési szabályzat és szabályozási terv eltérő rendelkezése hiányában - a teleknek a szomszédos telekkel közös határától legalább 1,50 m távolságra szabad elhelyezni. (8) A jogszabály hatálybalépésekor már meglévő építmény utólagos hőszigetelése és homlokzat burkolása együttesen - az oldalhatáron álló falat kivéve - az elő-, oldal- és hátsókert méretét legfeljebb 10-10 cm-rel csökkentheti. A telek beépítettsége ennek megfelelően módosulhat. 1.3. Építmények közötti legkisebb távolság 36. § (1) A szomszédos telkeken az építmények közötti megengedett legkisebb távolság nem lehet kisebb: a) sem a (2) bekezdés szerinti telepítési távolságnál, b) sem a (3) bekezdés szerinti tűztávolságnál. (2) Az építmények közötti legkisebb telepítési távolság szabadon álló, oldalhatáron álló és ikres beépítési mód esetén - az a) pontban, továbbá a (4) bekezdésben említett esetek kivételével - az előírt (megengedett) legnagyobb építménymagasság mértéke a) zártsorú beépítési mód esetén, továbbá az egymással szembenálló, tűzfalas kialakítású oldalhomlokzatú épületek között telepítési távolságot nem kell tartani; b) zártsorú beépítési mód esetében a helyi építési szabályzat, szabályozási terv előírhatja vagy megengedheti, hogy az épületek zárt sora helyenként, legalább 10 m-es épületközzel megszakadjon; ha az épületköz területe két telekre esik, abból legalább 3 m széles résznek egy telekre kell esnie, továbbá az épületeket ilyen esetben a közre néző oldalukon homlokzattal kell kialakítani. (3) Az „A”-„C” tűzveszélyességi osztályba tartozó és az „A”-„B” tűzveszélyességi osztályú helyiségeket tartalmazó épületek, az 500 m2 alapterület (szintenkénti összesített alapterület) feletti „D”-„E” tűzveszélyességi osztályba tartozó ipari, mezőgazdasági és tároló épületek, valamint minden - a külön jogszabály szerinti - közösségi épület, illetve a kétszintesnél nagyobb szintszámú lakó- és üdülőépület esetében (a pinceszintek figyelembevétele nélkül) és az ezekkel szomszédos más rendeltetésű és tűzveszélyességi osztályú épületek között saját és szomszédos telken tűztávolságot kell tartani. A tűztávolság mértékét a tűzvédelmi szakhatóság határozza meg. 37. § (1) Épületnek a szomszédos telekkel közös határvonalán vagy attól 3 m-en belül álló és a telekhatárral 60°-nál kisebb szöget bezáró homlokzati falában és a vízszintessel 30°-nál nagyobb szöget bezáró tetőfelületén nyílászárót, nyílást, szellőzőt - a szellőzőkürtő, a tetőkibúvó és a (4) bekezdésben említettek kivételével - létesíteni nem szabad. (2) A szomszédos telekkel közös határvonalon álló határfalban (tűzfalban) kiképzett légaknára kizárólag nem huzamos tartózkodás célját szolgáló és nem tűzveszélyes anyag tárolására igénybe vett mellékhelyiségek szellőzői vagy a helyiség alapterület legfeljebb 1/10-ed részének megfelelő nyílófelületű szellőzőablakai nyithatók, a szellőzésre vonatkozó általános előírások megtartásával és legalább 1,80 m-es mellvédmagassággal.. (4) Az épületnek a telek oldalhatárán vagy attól 3 m-en belül álló és a telekhatárral 60°-nál kisebb szöget bezáró homlokzati falában és a vízszintessel 30°-nál nagyobb szöget bezáró tetőfelületén csak mellékhelyiségek, legalább 1,80 m-es mellvédmagasságú és helyiségenként legfeljebb 1 db 0,40 m2 nyíló felületű szellőzőablaka, szellőzőnyílása lehet. Az épület pinceszintjén és alagsori szintjén lévő helyiségeinek, tereinek nyílásai, nyílászárói, szellőzői a telek oldalhatárán vagy a telek oldalhatárától 1 m-en belül álló határfalán nem lehetnek.
Jelölések: Telek épület elhelyezésére szolgáló területrésze ------- Építési határvonalak (elő-, oldal-, hátsókerti) EK előkert OK oldalkert HK hátsókert Közbenső telek
Saroktelek
Szabadonálló beépítés
Oldalhatáron beépítés
álló
Ikres beépítés
Zártsorú beépítés
-ha a zártsorúan csatlakozó telkek nem egyszerre épülnek be, akkor a telek utcai homlokvonalának szélességét – új telekosztáson – legalább 10 m-ben ajánlott meghatározni -ha zárt sorú utcakép megtartása vagy kialakulása kívánatos, akkor építési vonalakkal kell megkötni az épület helyét. Ha hátranyúló oldalszárny építése megengedhető, akkor ennek helyét is építési vonallal rögzítik. -kölcsönös tűzfaltakarás -benapozás és tájolás feltételei értelemszerűen korlátozottak, mivel a lakóháznak két homlokzata van, ha mindkét oldalon a szomszédjához csatlakozik. A kertkapcsolat és benapozás szempontjai gyakran egymás ellenében hatnak: a prioritás érvényesítése mindenkor eseti tervezési kérdés. Gondolni kell a kert fenntartási célú megközelítésére. Ez lehetőleg a lakás tereinek érintése nélkül történjék, de ha ez elkerülhetetlen, akkor az utcáról a kertig könnyen tisztítható, helyiségsor vezessen, hidegpadlós átjárásként.
3. ábra. A kert fenntartás célú megközelítése zárt sorú beépítés esetében
1.4. Kertkapcsolat A kerthasználat elsőrendű tervezési szempont. Kétszintes házaknál nehézséget okoz a viszonylag keskeny telek, meg az a tény, hogy az emeleti szobákból a szomszéd kertjébe is közeli átlátás adódik. A vízszintes értelmű átlátást sűrűn telepített takaró növényzettel akadályozni lehet, ha a házegységekhez tartozó kert eléggé széles ehhez. Keskenyebb egységek esetén gyakori, hogy a kerteket térfalakkal határolják el az átlátás elkerülésére. Nyáridőben a nappali tartózkodásra a terasz szolgál elsősorban, ennek zavartalansága a legfontosabb. Szabdaltabb tömegkontúrral elérhető, hogy a terasz kiessék a szomszéd teraszon ülők közvetlen látómezejéből. Az emeletről a szomszéd kertjébe való lelátást igen nehéz kiküszöbölni, de ez hátrány jó lakóközösségben általában tolerálható Kerülni kell viszont azokat a megoldásokat, amelyek az átlátást mintegy kierőltetik (pl. emeleti erkélyek az épület a kert felöli oldalán). A felső ablakokból a szomszéd terasz látványa kizárható olyan oldalszárny létesítésével, amely mind a földszintről, mind az emeletről adódó átlátást akadályozza.
4. ábra. Gépkocsielhelyezés sémái zárt sorú családiház 1.5. Gépkocsi tárolás Lakásonként 1 gépkocsi elhelyezéséről a telken belül kötelező gondoskodni,de ma már egyre gyakoribb, hogy a család két vagy akár három gépkocsit is üzemeltet. A gépkocsitároló lehet fedett-nyitott és zárt. A fedett-nyitott gépkocsibeállók a leggazdaságosabbak, de hazánkban még kedveltebbek a zárt gépkocsitárolók. A gépkocsitároló kialakítása sokszor problémát jelenthet. A hátsókertbe nem kerülhet melléképület sem, ezért az utcával párhuzamosan kijelölt, a kívánatos épületmélységnek megfelelő építési határvonal a gépkocsitárolót a főépület tömegébe kényszeríti, ami az értékes utcai homlokzatból vesz el.A hagyományos, zárt sorú épületek kapujait ma is gyakran használják gépkocsibeállónak, mely egyben a kert fenntartási célú megközelítését is lehetővé teszi. A keskeny házegységbe ékelődő gépkocsitároló a földszint szűkösségét okozza és bizonyos, földszintre kívánkozó funkciókat az emeletre kényszerít. Közvetlenül a homlokzat elé helyezett gépkocsitároló nem foglal el lakásterületet, de a homlokzati nyílások számát korlátozza, így a garázs mögé huzamos tartózkodásra szolgáló helyiség – pl. konyha – nem tervezhető, ezért a földszint kialakítása nehézkes. Az épület tömegén belül a földszintre tervezett gépkocsitároló jó elhelyezése nagyobb
telekszélességet kíván, és olyan térbeli elrendezést, ahol az emeleti alapterület kisebb a földszintinél. Az előkertbe helyezett gépkocsibeálló 2-3 m-rel mélyebb előkertet követel a szokásosnál, így a hátsókertet rövidíti. Az előkert lakófunkcióját, privát használatát teszi lehetővé az udvar kertjellegű kialakítás.
5. ábra. A mértékadó gépkocsi mérete és fordulási íve
Alagsori (legfeljebb 70 cm-rel a járdaszint alá helyezett) gépocsitároló csak belső szinteltolással alakítható ki úgy, hogy a nappali ne szakadjon el a kerttől. Ilyenkor alkalmazható az egyes szintek hossztengely irányában történő eltolása. Pinceszinti (70 cm-nél mélyebb) gépkocsitárolót sorházaknál ne tervezzünk. A rámpa max. 20%-os lejtése – a megkívánt lejtésátmenetekkel együtt – igen hosszú rámpát eredményezne, amely kiszorítaná a zöldfelületeket a feleslegesen megnövelt előkertből, amelynek látványát is tönkretenné a sivár műtrágyák sora.
6. ábra. Rámpa kialakítása 1.6. Helyiségek tájolása A tájolási feltételek korlátozottak a lakások kialakításánál, mivel csak két homlokzata van az átellenes oldalakon. Általános szempont, hogy a szobák többsége lehetőleg benapozott homlokzaton legyen (a nappali mindenképpen). A széleskörűen elfogadott szakmai konvenció szerint a nappali déli vagy nyugati tájolást kíván, de ennél fontosabb szempont a nappali szoba és a kert kapcsolata. Ha a kert a keleti homlokzathoz csatlakozik, akkor a kertkapcsolat kapjon prioritást. A hálók nyugati tájolása kedvezőtlen a túlzott felmelegedés miatt nyáridőben, ezért azoknak jobb a keleti – esetleg déli – tájolás. É-D-i épülettengelynél a hálók többsége lehetőleg a keleti homlokzaton legyen. Ha egyik homlokzat észak felé néz, akkor legtöbbször elkerülhetetlen az északi háló. Jó, ha ez a szülői háló és inkább a napközbeni tevékenységének is színterei. Ha hálószobák a nyugati homlokzatra kerülnek, akkor árnyékolásukról gondoskodni kell. Rendkívül nehézkes a jó tájolás biztosítása olyan esetben, ha a kert az északi homlokzathoz csatlakozik. Ilyen helyzetet ne teremtsünk a beépítési terv készítésénél, de néha ez mégis elkerülhetetlen bizonyos, kialakult helyzetekben. Hangsúlyozni kell, hogy a megfelelő tájolás célja a benapozás, amit önmagában nem biztosít az, ha egy-egy ablak névlegesen jó tájolású, de az épület saját árnyékába esik, kivált a téli és a tavaszi-őszi hónapokban, amikor a benapozásra legnagyobb szükség van. 1.7. Terepre illesztés A lejtős telek igen gyakori adottság. Az épület terephez való viszonyát alapvetően befolyásolja a telek lejtésének mértéke, a telek geometriai formája (szélesebb vagy keskenyebb telek), az épület nagysága és magassága (szintszáma). Gyakran látható, hogy eredetileg sík terepre tervezett, vagy sík terepre illő épületeket építenek lejtős terepre is, olyanformán, hogy a telek egy részét teljesen vízszintesre egyengetik az épület környezetében. Ez csak akkor elfogadható, ha az épület kiterjedése a lejtőre merőlegesen nem nagy, és a telek lejtése igen kicsi. A tereprendezés mértéke attól függ, hogy az épület hegy felöli és völgy felöli terepcsatlakozásai között mekkora az eredeti terepfelszín magasságkülönbsége. Ha a keskeny telek lejtőre merőleges irányban nyújtott épületet kényszerít ki, a szintkülönbség jelentős lehet akkor is, ha a terep viszonylag enyhén lejt. Arra kell törekedni, hogy a terep eredeti lejtésviszonyait minél jobban megőrizzük. Egyrészt azért, mert a nagymérvű földmunkák jelentős költségtöbblettel járnak és az alapozási költségeket is legtöbbször növelik, másrészt azért, hogy a telek eredeti természeti állapotát: terepformáit, eredeti növényzetét a lehető legkisebb mértékben károsítsuk. Helytelen az olyan terepre illesztés, amikor az épületet nagymérvű feltöltésre helyezik: csúnya mesterséges domb keletkezik, a teherbíró talajrétegig mélyített alapozás felesleges költségtöbbletet okoz). Ha a tereprendezést főképpen a hegy felőli oldal elbontásával végzik, akkor az épület kőfejtőjellegű mélyedésbe kerül, amelynek mélyén vízzsák keletkezhet, a kitermelt talajt el kell szállítani, a hegyfelőli homlokzat – és részben az oldalhomlokzatok – ablakai nagy, mesterséges rézsűkre néznek.
7. ábra. Az épület szintjeinek terepre illesztése Általános – de a mindenkori helyzethez igazítandó – elv a „földegyenleg” elve, amely szerint a kiemelt és feltöltött földmennyiség térfogata legyen azonos. Ez nemcsak a talaj szállítási költségeinek megtakarítás érdekében szükséges, hanem azért is, mert általában ez kívánja az eredeti terepfelszín legkisebb átformálását. Eszerint – egyszintes, keskeny épület esetében – a földszinti padlóvonal az alaprajzot középen átmetsző rétegvonal magasságának közelében (annál kissé magasabban) helyezkedik el. Ha a hegy felöl és völgy felől csatlakozó eredeti terepfelszín különbsége nem nagy (nem haladja meg az egy métert), a földszinti padló szintjeinek magassága különböző lehet úgy is, hogy a mennyezet magassága azonos: ezáltal a lejjebb kerülő terek belmagassága nagyobb lesz. Ha ezek tágasabb lakóterek (mint pl. a nappali szoba) a nagyobb belmagasság kifejezetten előnyös. Lehetséges a ház két (vagy több) tércsoportjának függőleges elmozdítása. A félszinteltolás impozáns belső térkapcsolatokat eredményezhet, de igen gyakran jár azzal a hátránnyal, hogy az intenzív kapcsolatot igénylő lakásterek is különböző magasságban vannak, emiatt a lakásban való mozgás állandó lépcsőjárást igényel. Ha az eredeti terepfelszín különbsége az alsó és felső oldal között viszonylag nagy (két méter körüli vagy annál több) akkor alkalmazható olyan térbeli elrendezés, amelynél az alsó szint völgy felőli homlokzata mögött teljes értékű lakóhelyiségek vannak, míg ugyanezen szint a hegy felőli oldalon pincévé válik. A lejtős terepeken igen gyakori, hogy a talaj egy – a lejtés síkját követő– vízzáró rétege mentén rétegvíz jelentkezik, amely a hegy felőli pincefal mögött feltorlódhat, ott talajvíznyomás keletkezhet. Ilyen esetben szivárgórendszert kell kialakítani. Az épület közvetlen terepcsatlakozása mindig közel vízszintes síkok mentén történik. Az épület körüli járda legfeljebb néhány százalékos mértékben lejthet, egyébként az – kivált télen – nem lenne járható, ezért nem funkcionálna. Az épület körüli terepszintkülönbségeket a járda közel vízszintes síkjai közé illesztett tereplépcsőkkel kell követni. A tereprendezésnél ügyelni kell arra, hogy lakóhelyiség padlóvonala ne kerüljön a hozzá csatlakozó terepfelszín alá. Ezért a terepre illesztés során a csatlakozó terepfelszínt is meg kell tervezni, lehetőleg a teljes telekre kiterjedően, a szükséges rézsűkkel, esetleges támfalakkal és folyókákkal együtt. El kell kerülni, hogy a csapadékvíz az épület felé folyjék: a hegy felőli oldalon kis mérvű „ellenlejtést” kell kialakítani. A szomszéd ingatlan értékének védelme miatt a kerítéshez közvetlenül csatlakozó terep felszínét átformálni nem szabad – itt nem lehet támfal sem – ezért a rendezett rétegvonalak a kerítések mentén eredeti helyzetükhöz fussanak ki. A csapadékvizet nem szabad a szomszéd telkére vezetni.
1.8. Szerkezetek kialakítása Leggyakrabban a teherhordó falszerkezetet alkalmazzák. Az általánosan alkalmazott előgyártott födémelemek vagy monolit vasbeton lemezek 6,60–7,20 m fesztávtartományig jól használhatók. A harántfalas elrendezés keskenyebb egységeknél (kb. 7,50 m szélességig) azért előnyös, mert az akusztikailag szükséges vastagabb elválasztó fal egyben teherhordó fal is. Szélesebb egységeknél már kétmenetes elrendezést (vagy hosszfalas elrendezést) kell alkalmazni. Az elmúlt évtizedek egyre növekvő hőtechnikai követelményei miatt a homlokzaton a nyílás-fal arány a fal javára növekedett, ami azok teherhordásra való igénybevételére ösztönöz, és a „tömbtelkes” beépítéseknél gyakori a viszonylag széles egységek kialakítása. Elvben a hosszfalas rendszer is alkalmazható egy- vagy kétmenetes formában, de az egymenetes, hosszfalas elrendezés a gazdaságos fesztávtartományban (max. 7,20 m) már kritikusan kicsiny épületmélységet eredményez. Lehetséges a hossz- és harántfalas elrendezés együttes alkalmazása is bizonyos térbeli elrendezéseknél. A belső lépcső kialakítása, helyzete a lakáskompozíció kulcskérdése. A családi házaknál szokásos lakásbelsőlépcsők itt is alkalmazhatók. A lépcsőfajta megválasztása egyéb tervezési szempontokkal összefügg. A kétkarú (egyenes vagy húzott fokú) lépcső központi elhelyezése ugyancsak központi elhelyezésű, előnyösen kihasználható emeleti közlekedőt eredményez. Az ilyen lépcső általában rejtett közlekedőből (étkezőből, nappaliból) indul a túl hosszú előszoba elkerülésére. A homlokzat közelében elhelyezett külpontos kétkarú lépcső csak kis épületmélységnél alkalmazható kedvezően. Az egykarú lépcső elhelyezhető a homlokzattal párhuzamosan, impozáns belsőépítészeti elem lehet a nappali terében, de viszonylag nagy fesztávot igényel. A felső szinten kialakuló „U” alakú közlekedő eléggé terjengős. Az egység homlokzatára merőleges egykarú lépcső elhelyezése fokozott szerkezeti gondosságot igényel. A húzott fokokkal ellátott egykarú lépcső jó szolgálatot tesz olyankor, ha az építetői igény a hálók szeparáltabb megközelítését kéri. Ilyenkor a lépcső közvetlenül a bejárat mellől indítható, de központi helyen érkezik. Ilyen lépcső központosan is elhelyezhető, de ez hosszú földszinti közlekedőt is jelent. Javít a helyzeten, ha a lépcső előtti közlekedő nagy nyílással (pl. tolóajtóval) a nappali vagy étkező teréhez kapcsolható. A fenti elemzett alapsémákon kívül a lépcső és lakáskompozíció kapcsolata sokkal több elrendezési változatban jöhet létre, mint ahogyan az egységek alaprajzi és térbeli elrendezése is végtelenül változatos lehet. A példák csak annak a tételnek az igazolására vannak itt, amely szerint a két, egymás feletti szint tervezése csak a lépcső elhelyezésével együtt történhet már az első vázlatok készítésénél is.
