2012.04.15.
Római jog XVI. Reálszerződések
a reálszerződések A FORMÁTLAN megállapodások egyes típusai kétféle módon lettek contractusként elismerve: • reál-contractusként vagy • konszenzuál-contractusként. A reál-contractusok esetében a kötelem keletkezéséhez nem volt elegendő (de persze szükséges) a felek formátlan megállapodása, hanem kellett, hogy a felek egyike, anélkül hogy erre kényszeríthető lenne, a megállapodást önként teljesítse, mely által a másik fél terhére jogilag is érvényesíthető kötelezettséget hozott létre. Nevesített reál-szerződések Névtelen (nem nevesített) reál-szerződések
a kölcsön (mutuum) A kölcsön /meghatározott mennyiségű /elhasználható dolognak /tulajdonba adása azzal, hogy a kölcsönvevő /ugyanolyan mennyiségű és minőségű dolgot legyen köteles visszaadni. Eredetileg a mutui datiot, mint barátok és nemzetségtagok közti szívességi aktust (creditum) a rómaiak nem számították a jogi ügyletek közé. A kölcsön-megállapodások megtartásának nem a jog, hanem a kölcsönvevő adott szava, a „fides Romana” volt a garanciája. A preklasszikus jog viszont a kölcsönt már a ius gentium ügyletének tartotta, mely a rómaiak mellett a peregrinusoknak is nyitva állt. A klasszikus jog szerint pedig a mutuum a ius civile reál-contractusainak egyike, sőt Gaius e contractusok alaptípusaként említi.
a kölcsönszerződés (2) d) néha elhasználhatatlan dolog tulajdonba adásával létesül a mutuum: a klasszikus korban kölcsönnyújtásnak minősítik azt az esetet, amidőn valaki egy egyedi dolgot (ezüsttálat vagy tömböt) ad át azzal, hogy az átvevő adja el, és a vételárat tartsa meg kölcsönképpen. - az ügylet eleinte csupán az adásvétel megtörténtével fordult át kölcsönbe, ezt megelőzően a veszélyt az átadó viseli; - Diocletianus szerint viszont már a dolog átadásával kölcsönnek minősül az ügylet, ha az állatokat vagy más árut pénzben felbecsülve adják át. A középkorban a kölcsönnyújtásnak ezt a módját nevezik arab eredetű szóval (muhatara = veszély) nem valódi contractus mohatraenek. (A valódi contractus mohatrae: valaki elad hitelre egy dolgot, majd azt alacsonyabb áron készpénzért visszavásárolja. Ez uzsorás szerződés, és mint ilyen semmis!).
a kölcsönszerződés Lényeges eleme a mutui datio: azaz elhasználható dolgoknak traditio „credendi causa” útján való tulajdonba adása. A kölcsönkötelem ezzel jön létre, a kölcsönszerződés tehát reálcontractus. A kölcsönnyújtásban való előzetes megállapodásból (pactum de mutuo dando) nem származik perelhető kötelezettség az ígért kölcsön folyósítására (kivéve ha a kölcsönígéret stipulatios formában történt.) Kölcsönszerződés létrejöhet brevi manu traditio útján is. Ennek fontosabb esetei: a) a letéteményes a letétként őrzött pénzt a letevő utólagos engedélyével felhasználja; b) a megbízott a véghezvitt ügyletből kifolyólag kezéhez jutott pénzt a megbízótól kölcsönbe kapja; c) a kölcsönadó utasítja adósát, hogy tartozását ő egy harmadik kezéhez fizesse, aki azután a kapott pénzzel a megbízónak fog kölcsönképpen tartozni;
a kölcsönszerződés (3) Minthogy a traditionál a római jog elismeri a közvetlen képviseletet, kölcsönt lehet felvenni egy harmadik személynek, mint képviselőnek a közreműködésével is. Kivételesen előfordul, hogy a traditio tranzlatív hatálya ellenére sem jön létre mutuum: a) ha a gyámolt gyámi engedély nélkül adott kölcsön pénzt, és azt a kölcsönvevő jóhiszeműen elköltötte; b) ha a kölcsönvevő mástól kért és kapott kölcsönt, mint akitől akart. Az átadott összeg ezekben az esetekben nem kölcsön, hanem jogalap nélküli gazdagodás címén követelhető vissza. Gyakorlatilag ez annyit jelent, hogy a visszafizetés nyomban, nem pedig az arra kikötött időben lesz esedékes.
1
2012.04.15.
a kölcsönkötelem A mutui datioból egyoldalú, ingyenes, stricti iuris kötelem keletkezik, mely csak a kölcsönvevő terhére hoz létre kötelezettséget: ez a tulajdonba kapott dolgot (a tőkét) nem in specie tartozik visszaadni, hanem helyette ugyanolyat és ugyanannyit. Kötelezettsége tehát generikus. A stricti iuris jellegből következik, hogy • a mutui datioból kamatfizetési kötelezettség nem származik, a kölcsönkötelem tehát ingyenes, • az adós késedelem esetén sem tartozik kártérítést (késedelmi kamatot) fizetni. (Az esetleges kamatkikötés csak stipulatio usurarum útján történhetik, amikor is a tőketartozás a mutui dation, a kamattartozás pedig a tőle jogilag független stipulation alapul.)
• mivel a kölcsön tárgyán az adós tulajdonjogot szerez és a visszatérítési kötelezettsége generikus, a szolgáltatás lehetetlenüléséért való felelősség kérdése kölcsönnél fel sem merülhet.
a kamatozó kölcsön (foenus) A rendszerint ingyenes ún. fogyasztási kölcsön mellett Rómában már korán ismeretes a kamatra való üzletszerű pénzkölcsönzés (foenus) is. Az ezzel foglalkozó tőkepénzesek (foeneratorok) a nagyobb haszon érdekében igyekeztek áthágni a törvény megállapította kamatmaximumot (6 %), a kölcsön uzsorás jellegét természetesen más ügyletekkel leplezve. Ezeknél a kölcsönöknél elterjedt gyakorlat volt a szerződés stipulatioba foglalása s erről cautio kiállítása, hogy ily módon a kamatokat is bele lehessen venni az ügyletbe.
bonae fidei reálszerződések A nevesített reálszerződések másik csoportját bonae fidei kötelmek alkotják, melyek kivétel nélkül egyenlőtlenül kétoldalú kötelmek. Ezeknél csak az egyik fél van szükségképpen kötelezve a szerződésből, a másik csupán esetlegesen, ha ti. a főkötelezettnek felróható módon kárt okozott, vagy őt kiadásba verte.
Ilyen kötelmek: 1. a haszonkölcsön (commodatum), 2. a letét (depositum), 3. a kézizálogszerződés (contractus pigneraticius).
keresetek A kölcsönadó keresete pénzkölcsön esetében condictio certae creditae pecuniae, olyankor pedig, amidőn a kölcsön tárgya egyéb elhasználható dolog (pl. gabona, bor, olaj), condictio triticaria. A kölcsönadás tényét a hitelezőnek kellett bizonyítania. Ezt megkönnyítendő szokásos volt az adóstól elismervényt, adóslevelet (chirographum) kérni. Ha ezt kiállította, mielőtt részére a kölcsönt ténylegesen folyósították volna, előfordulhatott, hogy az adóslevél alapján annak birtokosa pert indított a kiállító ellen az okiratban foglaltak teljesítésére. Ennek megakadályozására a klasszikus jogban a kiállító az adóslevél készítésétől számított 5 (Justinianusnál 2) éven belül exceptio non numeratae pecuniaevel védekezhetett, ill. querela non numeratae pecuniaet indíthatott az adóslevél érvénytelenítésére. Justinianus hasonlóan rendelkezett a hitelező nyugtáját illetően is, amennyiben azt az adósnak kiszolgáltatta, mielőtt a kölcsönt visszakapta volna.
a tengeri kölcsön (foenus nauticum) A foenus sajátos alakzata a görög tengeri fuvarozási praxisból átvett tengeri kölcsön (pecunia traiecticia), mely funkcióját tekintve rejtett biztosítási szerződés. A kölcsönadó azzal a külön megegyezéssel nyújt egy hajószállítmányra kölcsönt, hogy nem követelheti a kölcsön visszafizetését, ha a szállítmány egészben vagy részben vis maior folytán megsemmisül. Ez tehát aleatorius ügylet, mert a hajóút kockázatát a hitelező viseli. Ellentételként erre a kölcsönre nem vonatkoznak a kamatkorlátozások, hanem a kamat nagysága szabad egyezkedés tárgya és az formátlan pactummal is kiköthető. Justinianus a kiköthető kamat felső határát itt 12 %-ban állapította meg.
a haszonkölcsön (commodatum)
A haszonkölcsön valamely /elhasználhatatlan dolognak /ingyenes /használatba adása /specifikus visszaadási kötelezettséggel /a lejáratkor. Lényegéhez tartozik: a) az átengedés ingyenessége (a pénzért való átengedés dologbérlet, az egyéb ellenszolgáltatásért történő pedig névtelen reálszerződés)
b) tárgya csak elhasználhatatlan (ingó vagy ingatlan) dolog lehet; ui. csupán ily módon egyeztethető össze a használat joga a specifikus visszaadási kötelezettséggel. (Kivételes eset az ún. commodatum ad pompam et ostentationem: elhasználható dolognak a rendeltetésszerűtől eltérő használatra való átengedése, pl. pénzérméké a pénzváltó kirakatába történő elhelyezésre)
c) ugyanazt a dolgot kell visszaadni: ebből következik, hogy ha a dolog a haszonkölcsönbe vevőnek fel nem róható okból megsemmisült, a szerződés utólagos lehetetlenülés okából megszűnik.
2
2012.04.15.
a commodatum fejlődése
a commodatum, mint szerződés A haszonkölcsön szerződés reál-szerződés, vagyis létrejöttéhez a felek formátlan megállapodásán felül szükséges az ígért dolog önkéntes átadása is. A puszta megállapodás alapján tehát a használatba adás még nem követelhető.
A commodatum a mindennapi élet igen gyakori szívességi ügylete, mely főleg rokonok, szomszédok, ismerősök között szokott előfordulni, ezért viszonylag ritkán adódnak belőle jogviták. Rómában is a legrégibb idők óta ismeretes, de sokáig a jog világán kívül esőnek tekintették;
A haszonkölcsön szerződésből egyenlőtlenül kétoldalú bonae fidei kötelem keletkezik: • a haszonkölcsönbe vevő szükségképpen, • a haszonkölcsönbe adó viszont csupán adott esetekben lesz kötelezve.
1. Majd a megállapodás megszegését delictumként kezelték és a vétkes ellen a rendes delictualis kereseteket (actio furti, actio legis Aquiliae) adták. 2. A preklasszikus korban a praetor vonta e megállapodásokat a contractusok körébe azzal, hogy in factum actiot adott a dolog visszaadását elmulasztó ellen.
- A haszonkölcsönbe adó igényeinek érvényesítésére az actio commodati DIRECTA, - a haszonkölcsönbe vevő esetleges ellenköveteléseire pedig az actio commodati CONTRARIA szolgál.
3. A klasszikus kor elején a kereset mellé, a justinianusiban ennek helyébe lépnek az in ius concepta actiok.
a commodatarius jogai és kötelezettségei A commodatum a haszonkölcsönbe vevő (commodatarius) érdekében jön létre, akinek a kötelezettségei ezért az érdekelt adósi mérce szerint vannak megszabva: a) a kapott dolognak csupán birtokközvetítő detentora, birtokvédelemben tehát csak a haszonkölcsönbe adón keresztül részesül, aki viszont harmadik személyekkel szemben a védelemre kötelezve is van. a haszonkölcsönbe vevő ezért tartozik a birtokháborításról ill. kivetésről a haszonkölcsönbe adót értesíteni;
b) köteles a dolgot a bona fides követelményeinek megfelelően, rendeltetésszerűen és szerződésszerűen, vagyis az esetleges külön kikötéseknek megfelelően használni: pl. a hátaslovat szekér, eke elé nem foghatja, az ünneplő ruhát munkához fel nem veheti.
A haszonkölcsön jellegének megfelelően jogosult a dolog gyümölcseinek szedésére is. A rendeltetés- ill. szerződésellenes használat furtum usus.
a commodatarius jogai és kötelezettségei (3) d) lejárat után köteles a dolgot az átvételkori állapotban visszaszolgáltatni. A lejárat napját többnyire a felek állapítják meg, ellenkező esetben ez a commodatum jellegéből következik, pl. mezőgazdasági ingatlant a gazdasági év végén, a kapott boroshordókat a következő szüretre kell visszaadni.
Ha a lejárat napja ily módon nem állapítható meg, a haszonkölcsön felmondható. e) mint érdekelt őrző adós, custodia-felelős: nem csupán omnis culpaért felel, de alsó balesetért, rendeltetés- vagy szerződésellenes használat esetén pedig vis maiorért is.
a commodatarius jogai és kötelezettségei (2) c) tartozik a dolog állagának fenntartásáról a jó gazda módján gondoskodni: pl. földet trágyázni, állatot etetni, gondozni, rabszolgát élelmezni.
Az állagfenntartás költségeit viseli, nem felel viszont a természetes elhasználódás folytán előállott állagromlásért. pl. kopásért;
a commodans jogai és kötelezettségei A haszonkölcsönbe adó (commodans) ingyenadós, kötelezettségei ezért enyhébbek: a) bár nem köteles az ígért dolgot adni, de ha használatra önként átengedte, tartozik azt a lejáratig a haszonkölcsönbe vevőnél hagyni; b) nem köteles ugyan a használatba adott dolgot használatba alkalmas állapotba hozni, de ha szándékosan (dolus) adott hibás dolgot, vagy a dolog általa ismert hibáját súlyos gondatlanságból (culpa lata) nem közölte, a haszonkölcsönbe vevő ebből eredő teljes kárát tartozik megtéríteni: pl. ha ártó szándékkal adott hibás mérleget, rossz hordót, ragályos betegségben szenvedő állatot, ill. ezek általa ismert hibáiról a másikat nem tájékoztatta;
3
2012.04.15.
a commodans jogai és kötelezettségei (2) c) tartozik megtéríteni azokat az állag fenntartása érdekében szükséges rendkívüli költekezéseket, melyeket a haszonkölcsönbe vevő kötelességein túlmenően eszközölt, pl. a hibásan kapott dolgot kijavíttatta, a vihartól megrongált házat tataroztatta.
(Ellenigényei érvényesítése végett a haszonkölcsönbe vevőnek retentio-joga van.)
a letét (depositum) A letét /ingó dolog /ingyenes őrizetbe adása és fogadása azzal, hogy /a dolgot a letevő kívánságára a letéteményes tartozik /nyomban visszaadni. A letét lényegéhez tartozik, hogy a) tárgya csak ingó dolog lehet; ingatlan őrizetének ingyenes elvállalása mandatum (itt ui. nem befogadásról, hanem tevékenység kifejtéséről van szó),
b) a visszaadási kötelezettség specifikus még helyettesíthető dolgoknál is, ha azok elkülönítve vagy lezárva kerültek átadásra (kivétel a rendhagyó letét). c) az őrzés ingyenes (ellenszolgáltatás kikötése esetén munkaszerződésről vagy névtelen reálszerződésről van szó)
d) a letét tetszésszerinti időben visszavonható.
a depositum fejlődése 1. A letét eredete a XII táblás törvényre megy vissza, mely a sikkasztó letéteményes ellen duplumra menő büntetőkeresetet adott (VIII. 19), 2. ezt később a praetori edictum egyszeresre menő in factum actioval helyettesítette, a duplumra való marasztalást csupán a szükségletét esetére hagyva fenn, 3. majd előbb az in factum actio mellé, később pedig annak helyébe lépett a civiljogi in ius concepta actio. A letéti szerződés reál-szerződés, vagyis a dolog befogadására vonatkozó előzetes ígéret nem kötelez, hanem csupán a dolog tényleges befogadása alapítja meg a letéteményes őrzési kötelezettségét, aki viszont magát utóbb meggondolva nem adhatja vissza a dolgot a kikötött idő előtt.
depositarius A letéteményes (depositarius) kötelezettségeit az a kettős szempont határozza meg, hogy • egyfelől a kötelem fő célját ő valósítja meg, • másfelől, hogy tevékenységéért nem kap ellenszolgáltatást, tehát ingyenadós.
a depositum, mint szerződés A letéti szerződésből egyenlőtlenül kétoldalú bonae fidei kötelem keletkezik, melyből • a letéteményes szükségképpen, • a letevő pedig esetlegesen csupán egyes esetekben lesz kötelezve. - a letevő követeléseinek érvényesítésére az infamáló actio depositi DIRECTA, - a letéteményes ellenköveteléseire pedig az actio depositi CONTRARIA szolgál.
depositarius (2) c) felelőssége: • a klasszikus jogban a letéteményes csak dolusért, • a justinianusiban culpa lataért is felel.
Ennek megfelelően kötelessége: a) a rábízott dolgot épségben megőrizni, azt külön engedély nélkül nem használhatja (a használat: furtum usus), és mint detentor, nem részesül birtokvédelemben sem; b) a dolgot minden növekményével együtt a letevő kívánságára ennek, illetőleg ha a letevő a dolog tulajdonosa, az általa megjelölt személynek kiadni;
A justinianusi jogban különös körülmények között felelős culpa levisért is, így ha aa) a letét az ő érdekét is szolgálta, bb) ha a letevő neki a dolog használatát megengedte, cc) ha a letét átvételére ő maga ajánlkozott.
4
2012.04.15.
deponens Mivel a letét az ő érdekében jön létre, a letevő (deponens) kötelezettségei és felelőssége szigorúbbak: a) Köteles a letéteményesnek dologra fordított összes kiadását, tehát nem csupán a rendkívülit, hanem a rendeset is, megtéríteni (pl. a rabszolga élelmezésére fordítottat)
b) felel minden kárért, melyet a letétes a letevő hibájából (culpa levis folytán is) elszenvedett, így ha nem figyelmeztette a dolog veszélyes voltára (pl. hogy a rabszolga tolvaj természetű)
a letét különös nemei (2) 3. Rendhagyó letét (depositum irregulare): elfogyasztható dolgok letétele azzal a megállapodással, hogy a letéteményes az átvett dolgokat nem in specie tartozik visszaadni, hanem azokból csupán ugyanannyit, a letevő kívánsága szerinti időben. A letéteményes tehát itt generikus adós, a tulajdonjog reá a letétbe helyezéssel átszáll, s ettől fogva ő viseli a dolog pusztulásának veszélyét. Sajátosság az is, hogy ez a letét mindkét fél érdekét szolgálja: a letéteményes a nála elhelyezett dolgokkal szabadon rendelkezik (a pénzt kikölcsönözheti, a gabonát másnak eladhatja), de köteles a letevőnek kamatot fizetni. (a tetszésszerinti visszavonhatás miatt azonban ez a rendes kölcsönkamatnál alacsonyabb). A mutuumtól eltérően a rendhagyó letétnél bonae fidei kötelem keletkezik, ezért a kamatkikötés formátlan pactummal is lehetséges, késedelem esetén pedig kártérítés (rendes késedelmi kamat) jár. Az ügyletnek a letéti jelleget legfőképpen a szabad visszavonás lehetősége adja.
a kézizálog kötelem b) A kézizálog-szerződésből a dologi jog mellett egy relatív kötelmi jogviszony is létesül az elzálogosító és a záloghitelező között. Ez a jogviszony egy bonae fidei jellegű egyenlőtlenül kétoldalú kötelem, melynek • főkötelezettje a záloghitelező • esetleges kötelezettje a zálogadós. Követelései érvényesítésére az • elzálogosítónak actio pigneraticia in personam directa, • a záloghitelezőnek actio pigneraticia in personam contraria áll rendelkezésére.
a letét különös nemei 1. A szükségletét (depositum miserabile) az a letéti alakzat, amidőn a letevő fenyegető erőhatalom (pl.tűzvész, árvíz, tömegzavargás) elől kimentett tárgyait bízza valaki őrizetére. Itt a letevőnek nincs lehetősége az alkalmas személy megválasztására, hanem arra bízza dolgát, akivel a véletlen összehozta.
Ennek az esetnek az a különlegessége, hogy a letéteményes felróható magatartása esetén a marasztalás duplumra történik (Justinianusnál csak akkor, ha a nála lévő dolgot letagadja) 2. Sequestratio: többen tesznek le egy dolgot a sequesternél azzal a megállapodással, hogy ő majd valamelyiküknek tartozik kiadni (akit bizonyos körülmények fognak majdan igazolni) = „vitás dolog letéte”. Leggyakoribb esete a peres dolog letétele a per tartamára, mely a pernyertesnek adandó ki. A sequester mint possessor ad interdicta, a letevőkkel szemben is birtokvédelemben részesül. • a sequester ellen az actio depositi sequestraria directa, • a letevők ellen pedig az a.d.s. contraria indítható.
a kézizálog-szerződés (contractus pigneraticius) Az a formátlan megállapodás, melynek alapján az elzálogosító egy /dolog birtokát ruházza át a hitelezőre avégből, hogy az egy /követelés biztosítására zálogtárgyként (pignus) szolgáljon, ha pedig /a követelés megszűnik, /köteles legyen azt visszaadni. A kézizálogszerződés reál-contractus, létrejöttéhez szükséges a zálogtárgy tényleges átadása. A szerződés legfőbb joghatása, hogy egy in rem actioval védett dologi jogot alapít meg az átvevő hitelező javára (ius in re aliena). a) A létrejött dologi jogviszony jogosulti pozíciójában a záloghitelező áll egyedül = vele szemben mindenki más, az elzálogosító tulajdonost is beleértve, kötelezetti helyzetben van. A zálogjog nem önálló, hanem járulékos jog, amennyiben sorsa a biztosítandó alapkövetelés sorsától függ: nélküle létre sem jöhet, megszűntével pedig ez is elenyészik.
jogok és kötelezettségek 1. A záloghitelező, mint főkötelezett tartozik: a) a zálogtárgyat megőrizni, vele a teljes gondossággal bánni; azt ellenkező kikötés híján nem használhatja (ez furtum usus lenne), de ha a zálogtárgy gyümölcsöző dolog, a gyümölcsöztetés egyenesen kötelezettsége. A gyümölcsöket a kamatokra, s ha telik belőlük, a tőke törlesztésére kell fordítania = antichresis. b) Amennyiben az őt megillető ius distrahendit gyakorolta, a vételárfelesleget (superfluum), ha pedig követelése megszűnt, az egész zálogtárgyat teljes épségben vissza kell adnia. c) A zálogtárgyért custodia-felelősséggel tartozik. 2. A zálogba-adó köteles a záloghitelező dologra eszközölt szükséges kiadásait, valamint a dologban általa vétkesen (omnis culpa) okozott károkat megtéríteni.
5
2012.04.15.
atipikus szinallagmatikus megállapodások A nevesített szerződéstípusokba nem voltak beilleszthetők bizonyos atipikus megállapodások, melyekben - a viszonos szolgáltatások nem pénzbeliek (pl. csere), - vagy az ellenszolgáltatás gazdaságilag nem eléggé jelentős ahhoz, hogy önálló contractusként nyerjen elismerést (pl. adok 100-at, hogy Stichust felszabadítsd, hogy elmenj Capuába, stb.)
Az ilyen jellegű kölcsönös szolgáltatásokat a felek stipulatio útján természetszerűleg érvényesen felvállalhatták, de ha ezt formátlan megállapodásban tették, abból mint nudum pactumból nem származott jogi kötelezettség a teljesítésre. I. A klasszikus jogban efféle megállapodások teljesítése a felek önkéntes elhatározására volt bízva: ha egyikük az ígért szolgáltatást a maga részéről önként, anélkül hogy erre jogilag kényszeríthető lenne, teljesítette, az ellenteljesítés kimaradása esetén nem tehetett mást, mint hogy az általa szolgáltatottat jogalap nélküli gazdagodás címén condictioval visszakövetelje.
neves-névtelen reál-szerződések A leggyakrabban előforduló változatok már a klasszikus jogban saját önálló nevet kaptak: 1. A bizományi szerződés (contractus aestimatorius) vagyis az a megállapodás, melyben a bizományos felvállalja, hogy a neki meghatározott becsértékben átadott dolgot saját nevében eladja, s a kapott vételárból a becsértéket a megbízónak − a többletet megtartva − kifizeti, ha pedig az eladás nem sikerül, a dolgot visszaadja. 2. A csereszerződés (contractus permutationis), melyben a felek két különböző dolog tulajdonának kölcsönös átruházására kötelezik magukat (szemben a készcserével, ahol a készvételhez hasonlóan a dolgokat kéz-közön cserélik). A felek kötelezettsége dare, vagyis tulajdonátruházás. Az ügyletre a keresettől eltekintve általában az adásvétel szabályai vonatkoznak azzal a különbséggel, hogy a veszélyviselés és a feléntúli sérelem szabálya a cserére nem alkalmazható, továbbá ha valamelyik cserélő fél nem a sajátját adta, hanem idegen dolgot, a másiknak nem kell bevárnia az elperlést.
praescriptis verbis actio II. A praetor azonban bizonyos esetekben igyekezett az ilyen megállapodásoknak érvényt szerezni úgy, hogy a teljesítőnek in factum actiot adott az ellenszolgáltatás követelésére, mely a condictioval vagylagosan volt indítható a teljesítő választása szerint.
Mivel az ily módon érvényesíthetővé tett megállapodásoknak nem volt saját önálló elnevezése, a keresetformula demonstratiojában a tényállást „praescripta verba” útján röviden közölni kellett, s a pert praescriptis verbis agere elnevezéssel illették. A peresíthető megállapodások valójában reál-szerződések, mivel a tipizált reál-szerződésekhez hasonlóan a peresíthetőséghez itt is szükséges az egyik fél előzetes teljesítése.
neves-névtelen reál-szerződések (2) 3. A perenkívüli egyesség (transactio), ami nem más mint vitássá vált kölcsönös követelések szaldójának kölcsönös engedéssel történő megállapítása. 4. A precarium egy dolog ingyenes használatra való átengedése a precaristanak, akitől az bármikor és indoklás nélkül visszavonható. Eredeti formájában pusztán szívességi, nem pedig kötelmi viszony, mert a birtokkereset (interdictum de precario) csak dologi alapú visszakövetelést biztosított. Szerződési ill. kötelmi viszonnyá a precarium akkor vált, amidőn praescriptis verbis actiot adtak nem csupán a precario dansnak, hanem bármely jogutódjának is, a dolog visszakövetelésére és a vétkesen (dolus) okozott károk megtérítésére.
a névtelen reál-szerződések Justinianusnál III. Azokat a formátlan megállapodásokat, melyek szinallagmatikus, de atipikus szolgáltatásokra irányulnak, vagyis nem minősíthetők konszenzuál-szerződéseknek, Justinianus általános érvénnyel ismerte el peresíthetőnek azonban csupán reál-kontraktusként, tehát arra az esetre, ha a megállapodásnak az egyik fél már önként eleget tett. A szóba jövő szolgáltatások annyira sokfélék, hogy tulajdonképpen a kötelmek lehetséges tárgyainak teljes körét (dare, facere) s ezek tetszésszerinti kombinációit felölelik, amiért is a következő séma szerint csoportosíthatók: • do ut des, • do ut facias, • facio ut des, • facio ut facias.
6
