Római jog III.
A végrendeleti öröklés
milyen alapon örökölhet valaki? Három alapon lehetséges, hogy valaki számára öröklés (egyetemes jogutódlás) nyíljék a római jogban: a) végrendelet alapján (successio testamentaria v. secundum tabulas) b) törvény rendelkezése alapján (successio legitima v. ab intestato) c) végrendelet ellenére (successio contra tabulas)
a római végrendelet („modern”) fogalma - AKARATNYILVÁNÍTÁS, amely - halál esetére szóló (kifejlett formájában csak a végrendelkező halálával lép életbe, addig korlátlanul visszavonható)
- egyoldalú (vagyis szerződéses kikötéseket nem tűr, pl. a végrendelkező nem köthet ki ellenszolgáltatást)
- formaságokhoz kötött (ünnepélyes, szorosan meghatározott formák, majd pontosan megkívánt alakszerűségek között jöhetett érvényesen létre - ezek az akaratnyilvánítás tartalmát igazolják)
- visszavonható (mivel az örökhagyó akaratát tükrözi, haláláig korlátlanul visszavonható)
- örökösnevezést tartalmaz (ez teszi végrendeletté az akaratnyilvánítást).
alapelvek a. A római jogban a végrendeleti és a törvényes öröklés kizárják egymást, a végrendelet az elsődleges, és ha van érvényes végrendelet, az az egész hagyaték sorsát eldönti. A végrendelet tehát az egész vagyon sorsát rendezi: „Nemo pro parte testatus, pro parte intestatus decedere potest.” b. A végrendeletnek lényege és alapja (caput et fundamentum), elengedhetetlen tartalmi eleme az ÖRÖKÖSNEVEZÉS (heredis institutio) - e nélkül nincs végrendelet - egyéb esetleges rendelkezései is érvénytelenek. Az örökösnevezés eleinte szigorú formaságokhoz volt kötve: - latin nyelv, parancsoló kifejezés, ünnepélyes szavak használata - a végrendelet élén kellett állnia, a megelőző intézkedések érvénytelenek voltak. A posztklasszikus korban enyhültek a formaságok, de ekkor is felismerhetően, személy szerint, határozottan kellett megjelölni az örököst.
substitutio (1) - helyettes öröklés 1. Az örökhagyó kinevezhet helyettes örököst is, a kinevezett örökös helyettesítésére arra az esetre, ha a kinevezett örökös valami okból nem válna örökössé (pl. nem élné túl az örökhagyót) Ez a substitutio vulgaris - nem más, mint feltételes örökösnevezés (ha „A” nem válna örökössé…) A kinevezést akárhány fokon meg lehet ismételni. A helyettes örökös az örökhagyó örököse lesz, ha a feltétel beáll.
örökhagyó
A
substitutus
B
substitutio (2) - utóöröklés a. Substitutio pupillaris Az örökhagyó serdületlen gyermekének rendelt örököst arra az esetre, hogyha az, miután már hozzájutott a hagyatékhoz, meghalna serdültsége előtt (vagyis mielőtt végrendelkezhetett volna). Ebben az esetben a substitutus az örökös gyermek örököse lesz, akit tehát az apa nevezett ki a gyermek feletti hatalmánál fogva. (Ez az egyetlen eset a római jog szerint , mikor valaki másnak rendel örököst.) b. Substitutio quasi pupillaris Fenti mintára engedte meg Justinianus az őrült gyermek részére való örökösnevezést (substitutio quasi pupillaris), ha az haláláig nem gyógyulna ki betegségéből.
örökhagyó
pupillus A
furiosus A
B
örökhagyó
pupillus A
B
furiosus A
alapelvek (2) c. Az örökhagyó az örökösnevezésen kívül egyedi juttatásokat is tehetett: - hagyományrendelés, - gyámrendelés, - rabszolga-felszabadítás de ezek csak az örökösnevezéssel együtt és attól függően érvényesek. d. A klasszikus jogban fejlődött ki a fiókvégrendelet (codicillus) használata: ez a végrendeletet kísérő és kiegészítő irat, ha az előző vagy később csinált végrendeletben meg volt említve és meg volt erősítve, akkor a végrendelet kiegészítő részének tekintették. A codicillus örökösnevezést, kitagadást, kinevezés visszavonását kivéve minden más végrendeleti intézkedést tartalmazhatott.
a végrendelet fajai történeti fejlődésükben 0. arrogatio (+ patria potestas) Eredeti lehetőség az idegen részeltetésére az agnatioba fogadás – az arrogatio (a comitia calata előtt) volt. A pater familias suussá fogadta az idegent, de valószínűleg csak akkor, ha nem volt saját vérbeli suusa, és koránál fogva ilyet nem is remélhetett – a TÖRVÉNYES öröklés elősegítése a célja!! Ez még nem végrendelkezés, hisz az egész populus beleegyezésétől függ - de a végrendelkezés csírája. 1. testamentum in comitiis calatiis (Ø patria potestas) Az előbbiből nőtt ki a pontifexi testület interpretatioja révén a valódi egyoldalú akaratnyilvánítás első formája, mely kezdetben valószínűleg az arrogatioval párhuzamos ügylet volt, később már egyértelműen csak örökösnevezés (Kr.e.III. sz) Vagyis ha természetes familiabeli nem volt, akkor fiúvá fogadás nélkül állíthatott örököst a pater familias. Családi kapcsolat már nem jön létre közte és a meghívott között.
történeti fejlődés (2) A testamentum in comitiis calatiis már bizonyos (csak felfüggesztő) feltételek felállítását is lehetővé tette, míg az arrogatios forma nem tűrt feltételt. (A lehetőség a klasszikus kor előtt eltűnt) 2. testamentum in procinctu Az előző forma kivételes alkalmazási köre – a fegyverre kelt (in procinctu) hadsereg előtt, ahol a csatarendbe állt egyes katonák kinyilváníthatták végső akaratukat. (Sulla alatt – Kr.e. I. század – kiment a gyakorlatból.)
történeti fejlődés (3) 3. testamentum per aes et libram (a) A III. századtól egészen a klasszikus korig az általánosan elfogadott végrendelkezési forma (mancipatios-, vagy libralvégrendelet). Az örökhagyó egyetlen pénzért (nummo uno) mancipálta javait egy bizalmasának (familiae emptor). Az örökhagyó halála után a familiae emptor rendelkezik a vagyonnal és teljesíti azokat a rendelkezéseket, melyet az örökhagyó a mancipatio során tett. A kedvezményezettek eredetileg csak kötelmi viszonyban álltak a familiae emptorral. A testamentum per aes et libram, még nem a fenti értelemben vett végrendelet, hiszen eredetileg nem örökösnevezés volt a tartalma (sem a familiae emptor, sem a kedvezményezettek nem tekinthetők heredesnek). Pusztán egyedi intézkedéseknek volt ily módon eredetileg helye, mely intézkedések a törvényes öröklés mellett is érvényesülhettek.
történeti fejlődés (4) testamentum per aes et libram (b) Hamarosan azonban az örökösnevezés lépett az előtérbe (együtt más törvényes jogosultak kitagadásával). A kései köztársaságban a • mancipatio pusz-ta formasággá vált, • a familiae emptor tanúvá fokozódott le, aki a végakarat szóbeli kinyilvánítását tanúsította, illetve aláírta és lepecsételte a kezébe nyomott, fatáblákra írott és összekötözött végrendeletet (a többi mancipatios tanúval és a libripenssel együtt). (5+1+1) A végrendelet érvényesítése ettől kezdve az örökösök dolga lett.
történeti fejlődés (5) 4. testamentum septem signis
obsignatum A praetori edictum már megelégedett a mancipatioról kiállított, hét pe-cséttel ellátott okirat bemutatá-sával, nem kellett a mancipationak ténylegesen lejátszódnia. A praetor megadta ezen irat alapján, a benne megnevezettek részére a bonorum possessio secundum tabulast. Ez elsősorban a bizonyítás megkönnyítését jelentette. Ez a bonorum possessio sine re hatályú, a civiljogi törvényes örökös alapos okkal megtámadhatta azt.
történeti fejlődés (6) Antonius Pius császár (Kr.u. II. sz.) a hét pecséttel ellátott végrendeletet civiljogi erőre emelte: az abban kinevezett exceptio dolit kapott a törvényes örökös keresetével szemben, sőt keresetet is kapott a hagyaték követelésére. Ezzel a bonorum possessio cum re hatályúvá vált. a. Így jött létre a posztklasszikus (és justinianusi) kor írásbeli végrendeleti formája. Ehhez hét serdült cselekvőképességében nem korlátozott férfi tanú volt szükséges (akik nem állhattak az örökhagyó vagy örökös potestasa alatt)
- Ha az örökhagyó a végrendeletet maga írta, azt fel kellett mutatnia a tanúk előtt, akik aláírták és pecsétjükkel látták el (testamentum holographum). - Az örökhagyó aláírása csak akkor szükséges, ha az okiratot nem maga írta (testamentum allographum).
történeti fejlődés (7) b. a szóbeli magánvégrendeletnek (testamentum nuncupativum testamentum sine scriptura) nem volt különösebb formai kelléke, a végrendelkező a maga akaratát • személyesen, • élőszóval • hét tanú együttes jelenlétében • egyhuzamban - félbeszakítás nélkül jelentette ki. c. A justinianusi jog ismerte a közvégrendeletet is, két formában: - hatóság előtti jegyzőkönyvbe mondással (testamentum apud acta conditum) - a végrendeletnek a császár őrizetébe adásával (testamentum principi oblatum)
különleges előírások A. Kiváltságos – könnyített – formában tehettek végrendeletet: - járvány idején (testamentum tempore pestis) nem volt szükséges a tanúk együttes jelenléte - faluhelyen (testamentum rure conditum) elég volt öt tanú - szülők gyermekeik javára (testatmentum parentum intra liberos) tanú sem kellett - katonák (testamentum militum) minden formaságtól mentesen.
B. Megszorítások a végrendeletekkel szemben: - vak végrendeletéhez egy nyolcadik tanú kell, aki a tanúk előtt felolvassa és aláírja a végrendeletet; - süketnéma saját kezűleg kell írja a végrendeletet; - a Sc.Libonianum szerint a végrendelet írója számára juttatott hagyomány csak akkor érvényes, ha az örökhagyó az aláírásnál külön megerősíti, illetve az erre vonatkozó részt külön aláírja.
testamenti factio activa A. aktív végrendelkezési képesség (testamenti factio activa) - teljes jog- és cselekvőképes római polgár, de legalább teljes ius commerciivel rendelkező latini (veteres és coloniarii) - eleinte önjogú nőknek sincs ilyen képessége, később gyámi auctoritas mellett már igen (Hadrianustól), sőt a praetor e nélkül is bonorum possessiot adhatott a nő végrendelete alapján. A képességnek a hagyaték megnyílásáig fenn kell állnia
testamenti factio passiva B. Az öröklési képesség (testamenti factio passiva) alapja szintén a commercium-képesség (civis, latinus) de nem kell cselekvőképesség, csak határozott személynek kellett lennie. Kinevezhetők örökössé - hatalomalatti családtagok, - idegen rabszolgák, ahol is a hatalmat gyakorlónak kellett ius commerciivel rendelkeznie (hiszen ő lesz a kedvezményezett), - saját rabszolga felszabadítással együtt. Nem volt passzív testamenti factiójuk: - peregrinusoknak (csak saját helyi joguk szerint), - a nőknek egy ideig (lex Voconiatól [Kr.e. 169.] - a principatusig): első osztálybeli polgár hagyatékában nő nem örökölhetett - intestabiliseknek, - incerta personának (posthumus, jogi személy) - de favor testamenti
testamenti factio passiva (2) Végrendeleti öröklésnél az öröklési képességnek meg kellett lennie a delatiótól az aquisitióig, sőt a végrendelet készítésekor is. (inspectio trium temporum) - ha az öröklési képesség a végrendelet készítése után elveszett, de a megnyílásig helyreállt, ez nem volt akadálya az öröklésnek. -a delatio utáni elvesztés azonban végleg kizárta az öröklési képességet.
vérendelet készítés
megszerzés
megnyílás
a végrendelet érvénytelensége alaki vagy tartalmi hibák miatt eredetileg vagy utólagosan lehet érvénytelen a végrendelet. A végrendeletek érvénytelenségének megítélésekor fokozottan érvényesült a - jóindulatú értelmezés (benigna interpretatio) elve: e szerint a jogszolgáltatás igyekezett a hibában szenvedő végrendeleteket is megmenteni az érvénytelenségtől + - favor testamenti elve: ha mód volt rá, törekedni kellett a végrendelkező akaratának érvényesítésére. Végrendeleteknél lehetséges a részleges (relatív) érvénytelenség!!
eredetileg érvénytelen végrendelet (testamentum nullum, iniustum, non iure factum) a. formai hiányosságok miatt, pl. - végrendelkezőnek nem volt meg a testamenti factio activája a készítéskor - a végrendelet ügyleti szabályait nem tartották meg. b. tartalmi hiányosság miatt: 1. mert nincs legalább egy érvényes örökösnevezés pl. mert az örökösnek kinevezett testamenti factio passivaja hiányzik a végrendelet készítésekor Ettől eltérően ha az öröklőképesség egy hagyományosnál vagy a sokadik örökösnél hiányzik, kinevezésüket nem írtnak tekintették (pro non scripto habetur), de a végrendelet érvényben maradt.
2. Ugyancsak tartalmi okokból nem jön létre érvényesen a végrendelet a civiljog szerint, ha a végakarat sérti egy meglévő alaki mellőzhetetlen örökös jogait - kihagyják a végrendeletből
utólagosan érvénytelen végrendelet 1. A végrendelkező végrendeletét visszavonja - a régi jogban lehetetlen vagy korlátozott volt a visszavonás: a comitia előtt lehetett esetleg megváltoztatni az eredetit (per aes et libram végrendeletnél ki volt zárva a változtatás lehetősége) - később a visszavonás már lehetségessé vált: 1a. a civiljog a visszavonás egyetlen módját ismerte: új végrendelet készítését (ezzel a korábbi hatályát veszti). Nb.! nem szünteti meg a végrendelet civiljogi hatályát az örökhagyó akaratának puszta megváltoztatása – még akkor sem, - ha elégeti az okiratot (és nem ír újat), - feltöri a pecséteket, - kitörli az örökös nevét, mert civiljogilag érvényes marad, mivel az irat csak a mancipatiót igazolja.
utólagosan érvénytelen végrendelet (2) (viszavonás - folytatás) 1b. A praetor azonban nem adott a megsemmisített, sérült okirat alapján bonorum possessiot, mert ahhoz sértetlen okirat kell, - vagy a törvényes örököst bocsátott be a hagyatékba, - vagy ha bizonyítható, hogy az örökhagyó azért semmisítette meg végrendeletét, hogy korábbi rendelkezését keltse életre, akkor az előbb keletkezett végrendelet alapján adott bonorum possessiot. (Végrendeleti okirat véletlen megsemmisülése esetén is megmaradt a civiljogi érvény, de bonorum possessio ekkor sem volt lehetséges) 1c. A késői császári jogban a végrendelet hatályát vesztette még a végrendelkező életében azáltal, ha a keletkezésétől számított tíz év már eltelt (vélelmezték a hatálytalanságot). Justinianusnál viszont csak akkor, ha a tíz év elteltével az örökhagyó három tanú vagy a hatóság előtt kifejezetten visszavonta (a hatályosságot vélelmezték).
utólagosan érvénytelen végrendelet (3) Megdőlt a végrendelet tehát, ha az örökös visszautasította, pl. a túlterhelt örökséget. Ezt megelőzendő (hogy emiatt a részesített hagyományosok el ne veszítsék hagyományukat) a lex Falcidia kimondta a hagyományosok érdekében, hogy az örökös legalább a hagyaték egy negyedét kapja meg tisztán - tehát a terhek levonása után.
utólagosan érvénytelen végrendelet (4) 2. az örökhagyó a végrendelet megtétele után elvesztette végrendelkezési képességét (kivéve - ha hadifogságban hal meg – a fictio legis Corneliae, - ha a ius postliminii alapján a hadifogságból hazatér.) 2a. A civiljog szerint, ha a végrendelkező elveszti caputját a végrendelet végleg megdől, még akkor is ha utóbb az eredeti caput helyreállna. 2b. A praetor viszont ilyen esetben ad bonorum possessiot, de ehhez az kell, hogy a caput visszanyerése után a végrendelkező kifejezésre juttassa, hogy végrendeletét továbbra is fenntartja. A cselekvőképesség elvesztése (pl. megtébolyodás) nem teszi a korábban készített végrendeletet érvénytelenné!
utólagosan érvénytelen végrendelet (5) 3. Megdől a végrendelet, ha az összes örökösnevezés meghiúsult: - az örökös elveszti az örökség megnyílásáig öröklési képességét, - ha a feltétel, mely mellett a kinevezés történt meghiúsult, - ha a kinevezett nem fogadta el az örökséget. 4. Utólagosan megdőlhetett a végrendelet (illetve annak egy része) a praetori jog szerint az alaki vagy anyagi mellőzhetetlenség elve alapján, ha a végrendeletet megtámadja az arra jogosított mellőzhetetlen személy.
alaki mellőzhetetlenség A civiljog szerint tartalmi okokból nem jön létre érvényesen a végrendelet, ha a végakarat sérti egy meglévő mellőzhetetlen örökös jogait - kihagyják kitagadás nélkül. 1. A civiljog szerint mellőzhetetlenek a végrendeletben a suusok. Tehát ha a suusokat mellőzik - vagyis nem nevezik ki örökössé (amely kinevezés egyébként szólhatott bármely kis hagyatéki részre, de nem lehetett feltételhez kötött) - vagy nem tagadják ki a végrendelet eleve hibás (semmis.) A kitagadásnak határozott formában kellett történnie: - filius familiast külön-külön, egyenként név szerint vagy pontos körülírással (pl. másodszülött fiam), - más suust (leányt, unokát) általánosságban is ki lehetett tagadni.
alaki mellőzhetetlenség (2) A mellőzés a civiljog szerint akkor járt súlyosabb következményekkel, ha filius familiast mellőztek. Példa: Örökhagyó
fiú A 2/3
fiú B (mellőzve)
leány C 1/3
A végrendelet szerint A kapja a hagyaték 2/3, C a hagyaték 1/3 részét. B mellőzve lett. A végrendelet érvénytelen. Törvényes öröklés áll be: A, B és C mindannyian 1/3 részt kapnak.
Az örökössé ki nem nevezett és ki sem tagadott filius familias illetve más suus mellőzése ellen hereditatis petitioval lehetett fellépni.
alaki mellőzhetetlenség (3) Ha más suust (leányt vagy unokát) mellőztek a végrendelet érvényben maradt, de a mellőzötteknek keresete volt az örökségből való részesedés iránt: - sui mellett törvényes örökrészt kapnak (példa 1.) - más kinevezett örökös örökrészének felére tarthatnak igényt (példa 2.) A mellőzötteket ekkor megemlítettnek tekintették (quasi scripti heredes)
Példa 1 Örökhagyó
fiú A 2/3
fiú B 1/3
leány C mellőzve
A végrendelet szerint A a hagyaték 2/3, B 1/3 részét kapja. A végrendelet érvényes, de C megkapja törvényes örökrészét: vagyis C 1/3 részt kap (A-tól 2/9, B-től 1/9 részt = levonás hagyatéki részesedésük arányában)
A végrendelet szerint F kapja a hagyaték felét, Példa 2 A és B fejenként 1/4-ét, míg C mellőzve lett. A végrendelet érvényes, de C kap az őt megillető törvényes örökrész (1/3) fejében Atól és B-től egyaránt 1/12 - 1/12 részt. F-től az ő örökrésze felét (1/4) kapja. Így A és B egyaránt 2/12 részt, F 3/12, míg C 5/12 részt örököl - C jól jár!!
Örökhagyó barát F 1/2 leány C mellőzve
fiú A 1/4
fiú B 1/4
alaki mellőzhetetlenség (4) Utólagosan dől meg a végrendelet az alaki mellőzhetetlenség elve alapján, ha a végrendelet készítése után az örökhagyónak mellőzhetetlen suusa született. Három postumus kategóriát különböztethetünk meg: - postumi legitimi: az örökhagyó halála után született, - postumi Velleiani: az örökhagyó életében, de a végrendelet elkészítése után születettek vagy örökbefogadottak, - postumi Aquiliani: olyan unokák, akik a végrendelet készítésekor még nem voltak suusok de azzá lettek, apjuk halála vagy emancipatioja által.
Bármelyik postumus közbejötte (legyen az nő vagy akár unoka) az egész végrendelet érvénytelenségét vonta maga után (a civiljogban). Később azonban lehetővé teszik a postumusok előzetes kinevezését vagy kitagadását, s így a végrendelet nem dől meg, nem lesz testamentum ruptum.
alaki mellőzhetetlenség (5) 2. a praetor tovább fejlesztette az alaki mellőzhetetlenség civiljogi szabályait : a. A mellőzhetetlenséget a liberi körére, vagyis az ún. fiktív suusokra (pl. emancipáltakra) is kiterjesztette. b. A praetor a kitagadást valamennyi férfi liberire név szerint követelte meg (vagyis a férfi unokára is) c. A mellőzés eredménye pedig már nem a végrendelet semmissége, hanem csak annak relatív érvénytelensége lett. Ez azt jelenti, hogy a végrendeletnek csak azon rendelkezései lettek érvénytelenek, amelyek a mellőzött érdekeit sértették. Ez az érvénytelenség is az utólagosan bekövetkező érvénytelenségi okok közé tartozik, mivel a végrendelet érvénytelenné válását a mellőzött fellépése, hagyaték iránti igényének érvényesítése idézi elő (bonorum possessiot kért)
anyagi mellőzhetetlenség A mellőzhetetlenség másik formájának gondolata a császárkor elején, tehát a klasszikus korban merült fel, s ez már azt törekedett biztosítani, • hogy a mellőzhetetlen személyek (ekkor már a legközelebbi cognatus rokonok) valósággal részesedjenek a hagyatékból, • legalább a rájuk néző törvényes örökrész meghatározott hányada erejéig. Mellékes, hogy ez úgy valósul-e meg, hogy az örökhagyó - örökössé nevezi ki őket, vagy - formailag ugyan kitagadja vagy mellőzi őket, de más úton ajándék vagy hagyomány címén juttatja nekik a megfelelő részt.
anyagi mellőzhetetlenség (2) A százszemélyes bíróság gyakorlata szerint erre a minimális hagyatéki részre, a kötelesrészre - a lemenők (akár suusok, akár nem - benne az adoptált gyermekek is), - a felmenők (örökbefogadó szülők nem), - a testvérek (a teljes és apai féltestvérek, de csak akkor ha egyébként turpis persona van örökössé kinevezve) jogosultak. Ezek közül adott esetben azokat illeti meg a köteles rész, akik a végrendelet nemlétében örökösök lennének. Tehát a közelebbi kizárja a távolabbi rokont. Ezen rokonok kötelesrésze a törvényes örökrészük EGY NEGYEDE, tehát annak a hagyatéki résznek a negyede, amely végrendelet nemlétében illetné meg őket.
