ROMA VÁLLALKOZÁSOK MAGYARORSZÁGON. Tartalom

Babusik Ferenc: Roma vállalkozások Magyarországon 2004

ROMA VÁLLALKOZÁSOK MAGYARORSZÁGON

Tartalom

Összefoglaló................................................................................................................................................. 3 Fő célkitűzés, a kutatás háttere ................................................................................................................. 6 Demográfiai kérdések................................................................................................................................. 8 Az országos becslések korlátai................................................................................................................. 8 A vizsgált vállalkozói kör....................................................................................................................... 12 Vállalkozó és nem vállalkozó romák szociális-gazdasági helyzetének összehasonlító elemzése ........ 14 Iskolai végzettség ................................................................................................................................... 14 Aktivitási múlt........................................................................................................................................ 16 A lakhatással összefüggő életminőség ................................................................................................... 18 Anyagi erő .............................................................................................................................................. 21 Kapcsolati tőke ....................................................................................................................................... 25 A vállalkozók jövedelmét befolyásoló fő háttértényezők összefoglalása.............................................. 29 A vállalkozások jellemzői ......................................................................................................................... 32 A vállalkozások jogi formája és művelt ágazata .................................................................................... 32 A vállalkozások kezdeti jellemzői.......................................................................................................... 34 Az elindulás motívumai ..................................................................................................................... 34 Az alaptőke forrása, mértéke ............................................................................................................. 37 Gazdálkodási jellemzők ......................................................................................................................... 41 A vállalkozások perspektívái ............................................................................................................. 41 Működési, fejlesztési támogatások .................................................................................................... 44 A vállalkozói tudás forrása ................................................................................................................ 47 Humán erőforrás ................................................................................................................................ 49 A roma vállalkozások fő típusai, kudarc és sikertényezők..................................................................... 52 Előítéletek, diszkrimináció – és félelmek............................................................................................... 60 Javaslatok .................................................................................................................................................. 64 Függelék..................................................................................................................................................... 66 A roma vállalkozások felkutatásának módszere..................................................................................... 66 Esettanulmányok .................................................................................................................................... 68 Jegyzetek .................................................................................................................................................... 82

DELPHOI CONSULTING - 2004

2


Összefoglaló A roma népesség egészéhez képest a vállalkozók iskolai végzettsége jobb, szakmai végzettségi szintje alapvetően magasabb, egyúttal a vállalkozás indítását megelőzően nagy arányban aktív dolgozók voltak. Míg a teljes roma népesség közel fele szegregáltan, ezen belül jóval több mint ötödük gettószerű körülmények között él, addig a vállalkozó romák esetén ezek a mutatók lényegesen jobb helyzetet tükröznek. A vállalkozó romák átlagosan ugyan jobb körülmények között élnek, viszont szegregált, sőt gettószerű körülmények között is működnek sikeres vállalkozások. A roma népesség egészéhez viszonyítva a vállalkozók családjait lényegesen jobb lakókörülmények jellemzik, otthonaik zöme el van látva a szükséges infrastruktúrával. A roma vállalkozók lényegesen magasabb jövedelemre tesznek szert, mint nem vállalkozó társaik; a vállalkozók családjának eltartóképessége ennek következtében lényegesen magasabb, mint a romák átlagáé, ugyanakkor a vállalkozók, kapacitásuk függvényében több szolidaritást is vállalnak rokonaikkal kapcsolatban, mint szegényebb társaik. A jövedelmi viszonyok ezzel együtt árnyalt képet mutatnak. A legalsó jövedelmi tizedbe eső vállalkozói és nem vállalkozói családok között a szegénység méretékében van csak különbség; mélyszegénység és szegénység különbségéről beszélhetünk. A felső hét jövedelmi tizedben ugyanakkor a vállalkozó és nem vállalkozó roma családok egy főre eső jövedelmi különbsége 2.5 és 1,8 között változik; e rétegekben a vállalkozó családok két- két és félszer élnek jobban, mint a nem vállalkozó romák családjai. E két – két és félszeres különbség azonban már elegendő ahhoz, hogy relatíve jó színvonalról beszélhessünk – elsősorban a felső két-három jövedelmi tizedben. A vállalkozók között lényegesen magasabb az erős kapcsolati tőkével rendelkezők aránya, mint a roma népesség egészében; a kapcsolati tőke egyúttal financiális tőkévé konvertálódik körükben. A teljes szegregáció, illetve a teljes asszimiláció azonban rombolja a kapcsolati hálózatokat, vegyes lakókörnyezetben élők között lényegesen nagyobb arányban találhatók erősebb kapcsolatokkal rendelkezők. A roma vállalkozások rentabilitásának legjobb indexe kutatásunk szerint a vállalkozók jövedelmének mértéke. Noha a vállalkozás sikerességét, rentabilitását komoly mértékben befolyásolja a művelt ágazat, a vállalkozás kora, stb. ugyanakkor az egyik legerősebb tényező, a személyes kapcsolati tőke, humán természetű – és mint ilyen nemcsak hogy fejleszthető, de megfelelő, a vállalkozói léthez szükséges kapcsolatokat építő „networking”, vagy a kapcsolatok inkubálása hatalmas távlatokat nyithat meg a roma vállalkozások fejlesztésében. A kutatás során felvehető adatokból egyértelmű, hogy szinte kizárólag roma mikrovállalkozásokról beszélhetünk, nem találunk jogi értelemben vett kis, -vagy középvállalkozásokat. A vállalkozói kör túlnyomó többségének egy vállalkozása van, tehát önmaga egyéni vállalkozó, őstermelő, vagy tulajdonában egy egyéb jogi formájú vállalkozás tartozik. A vizsgált vállalkozások 70,5 %-a egyéni vállalkozó vagy őstermelő, 20,7 % betéti társaság, 4,8 5 Kft, míg a maradék 4 % egyéb (pl. szövetkezet, KHT, stb.). A legtöbb vállalkozás (építő)ipari tevékenységet folytat, a második legnagyobb csoport a kereskedelmi vállalkozásoké, a harmadik legnagyobb csoportba azon vállalkozásokat tartoznak, akik szórvány ágazatokban működnek, egy-két százalékos arányban (szállítás, védelmi szolgáltatások, oktatás, egyéb közösségi szolgáltatás), a várakozásokkal ellentétben viszonylag kevés vállalkozó dolgozik kizárólag a mezőgazdaság területén. A vállalkozók fele valamilyen szempontból külső nyomást, kényszert élt át, kényszervállalkozó: „előre menekült”, vállalkozást kezdett, mert nem tudott megélni korábbi jövedelméből. A DELPHOI CONSULTING - 2004

3


kapcsolati tőke ereje igen erősen befolyásolja a kényszert –ebben objektív és személyes okok egyaránt közrejátszanak. Az elszigetelt, kis kapcsolati tőkével rendelkező romák kénytelenek „előre menekülni”, velük ellentétben a jó vagy erős kapcsolati tőkével rendelkezők már elég magabiztosak lehetnek a sikerben, nem érzik kényszernek lépésüket. Sajátos módon a rendelkezésre álló alaptőke mértéke kevéssé befolyásolja a vállalkozás kényszerjellegét; viszont kizárólag azok vállalkoznak, akiknek – személyesen vagy családjukon keresztül - rendelkezésre állt az alaptőke. A pénzhiány evidens visszatartó tényező. Azok a későbbi vállalkozók, akik a vállalkozás indításának döntését nem tekintették kényszernek, egyúttal jobban választották meg a tevékenység ágazatát és később sikeresebbek. Azok pedig, akik jó vagy kiváló kapcsolatépítő potenciállal rendelkeznek, egyúttal lényegesen bizonyosabbak lehettek a vállalkozói lét sikerében; kevéssé vagy egyáltalán nem tekintették kényszernek választásukat. A szegregált körülmények között élő vállalkozók az alapítás érdekében voltaképp nem jutnak sem bankhitelhez, sem állami támogatáshoz. Ennek oka egyrészt az előítéletekben és a diszkriminációban, másrészt az alacsony iskolázottságban, harmadrészt a fedezetül szolgáló vagyon hiányában található meg. A szegregáltan élők esélytelensége a bankhitelek elnyerésére arra hívja fel a figyelmet, hogy a megfelelő kormányzati szervek bevonásával létre kell hozni egy olyan hitelalapot (vagy intézetet), amely specifikusan a roma vállalkozások alap –és működő tőke igényeit lenne hivatott biztosítani. Mindez pedig független kell hogy legyen a család, a vállalkozó vagyoni helyzetétől. A roma vállalkozók többsége – a mikro, -és kisvállalkozók, egyéni vállalkozók, családi Bt. -k, őstermelők – alapvetően csak készpénz felhasználásával képes elindítani üzletét; ez a jelenség hangsúlyozottan a kezdeti pénzbeni támogatások egész rendszerének újragondolására hívja fel a figyelmet. A roma vállalkozók fejlődési lehetőségei korántsem egyformák: azok esélye, akiknek alacsony az iskolai végzettsége, szegregált körülmények között vállalkoznak, illetve gyenge a személyes kapcsolatrendszerük – lényegesen rosszabb üzletmenet tapasztalnak, mint a másik véglet. Ugyancsak kisebbek a fejlődési esélyei a mezőgazdasági, vagy több ágazatban működő vállalkozásoknak. Ráadásul e csökkent esélyeket tovább növeli az a tény, hogy a fejlesztési támogatások megszerzéséhez eleve a jobban menő vállalkozásoknak van nagyobb hozzáférésük. A roma vállalkozásoknak átlagosan ötöde részesedik csak valamely – alapításhoz, működéshez, fejlesztéshez társítható, vagy humánpolitikai célú támogatásban, miközben a rászorult vállalkozások aránya lényegesen magasabb. A vállalkozások legnagyobb hányadát alkotó egyéni vállalkozók részesülnek a legkisebb mértékben bármely támogatásban is, velük szemben a legnagyobb érdekérvényesítő képességű egyéb szervezetek (szövetkezet, KHT, stb.) részesülnek a leginkább – holott az ő arányuk a vállalkozások tömegéhez képest elhanyagolható. A roma vállalkozók hozzáférési esélyei az egyes támogatásokhoz korántsem egyformák: azok esélye, akik, szegregált körülmények között vállalkoznak, gyenge a személyes kapcsolatrendszerük, valamint építőipari vállalkozók – másoknál lényegesen alacsonyabb. A vállalkozói tudást sokrétűbb, árnyaltabb kérdésnek tekintettük, mint a vállalkozói ismereteket. Míg ez utóbbi formális képzés keretében tanulható, és elsősorban elméleti ismeretek jelent, addig a vállalkozói tudásban már a tanult ismeretek, a tapasztalati tudás, a szűkebb kulturális környezet által átörökített reflexek, viselkedésmódok együttesen vannak jelen. A vállalkozói tudás forrásait vizsgálva, egyik következtetésünk az, hogy nem feltétlenül a formális képzések arányának, számának emelése a jövőben követendő cél, hanem az ennél komplexebb segítségnyújtás. A vizsgált roma vállalkozói kör több mint negyede, 26,4 % jól menő vállalkozást vezet. A vállalkozóknak mellettük két közel azonos méretű rétege van; az átlagosnak mondható, átlagos nehézségekkel küszködők 36,7 % -os csoportja, illetve a valamilyen módon vesztes, és / vagy képzetlenek összesen közel azonos, 36,9 % -os arányú rétege.


4


Adataink azt mutatják, hogy azon romák körében, akiknél a szakmunkásvégzettség mellé erős családi szakmai-vállalkozói hagyományok társulnak, e végzettségi szint messze jobb esélyeket és megélhetést biztosít, mint másoknak, jobban képzetteknek. Az a vállalkozói tudás és potenciál, amely a sikerek egyik záloga, igazán akkor fejti ki hatását, amikor vállalkozói hagyomány és képzettség egyszerre van jelen. A jövőben reményeink szerint többen juthatnak majd képzés útján vállalkozói tudáshoz, viszont a hagyományoknak sokan híján lesznek. Éppen ezért ki kell dolgozni a munka- és vállalkozási tradíciók átadásának eleddig ismeretlen rendszerét, olyan eljárásokat, mentorálási és inkubálási módszereket, amelyek képesek valamennyire, ha nem is teljesen pótolni mindazt, amit a jövő e vállalkozói nem hozhattak otthonról. A megfelelő kondícióval rendelkező roma vállalkozók éppoly eséllyel lehetnek sikeresek fiatalon, mint idősen, illetve a szegregált körülmények nem jelentenek akadályt e jobb kondíciójú vállalkozói rétegnek. Hasonlóan: a kudarcosabb vállalkozók sem életkoruknak vagy rosszabb körülményeiknek köszönhetően sikertelenebbek, hanem azért, mert képzetlenebbek és / vagy nem rendelkeznek megfelelő munka- és vállalkozói hagyományokkal, vállalkozói- és munkakultúrával.


5


Fő célkitűzés, a kutatás háttere Kutatásunkat 2004 őszén végeztük a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium megbízásából, miután nyertünk a témára vonatkozó közbeszerzési pályázatukon. Vizsgálaunk legfőbb célkitűzése, haszna az, hogy az eddigieknél pontosabb képet kapjunk azokról a lehetőségekről, amelyek hozzájárulhatnak a hazai roma mikro-, kis- és középvállalkozások számának szélesítéséhez, a meglévő vállalkozások fejlesztéséhez és mindezen keresztül a romák foglalkoztatottságának javításához. Noha rendszeresen visszatérő, prioritást élvező témának tűnik a romák foglalkoztatottságának javítása – amelynek lényeges eleme lehet a roma önfoglalkoztatás, családi vállalkozói kör, illetve az említett mikro-, -és kisvállalkozói kör fejlesztése, úgy véljük, hogy érdemes adatok alapján jellemezni a romák foglalkoztatottságának helyzetét. Ezek nélkül az adatok nélkül ugyanis véleményünk szerint nehezen érthető, hogy miért éppen a vállalkozás és az önfoglalkoztatás az a terület, amelytől a romák foglalkoztatottságának tényleges javulását remélhetjük. A romák magas munkanélküliségi rátája viszonylag ismert, érdemes azonban legfrissebb, országos reprezentatív roma háztartási kutatásunkból1 idézni néhány adatot. A teljes, 19 éves kor feletti roma népesség 36 % -a munkanélküli, illetve mindössze 25 %-a aktív dolgozó; a dolgozó nők aránya ennél jóval alacsonyabb. A 19 és 48 éves kor közötti sávban az aktívan foglalkozatott romák aránya átlagosan 30 % körüli, azonban az ötven éves kor feletti sávban rohamosan csökken. Ez a csökkenés a rokkantnyugdíjasok elképesztően magas arányának köszönhető (az okokról lásd: a romák egészségügyi helyzetét feltáró tavalyi kutatásunkat az irodalomjegyzékben). Az arányokon túl azonban érdemes abszolút lélekszám adatokban is kifejezni az inaktivitás mértékét. A közel hatszázezer főre becsült roma népességben belül a 19-48 éves romák lélekszáma 192 000 fő, ebből a reprezentatív felvétel alapján becsült munkanélküliek lélekszáma öszszesen 79 700 fő. A 19-48 éves korú roma férfi népesség lélekszáma 98 000 fő, a becsült munkanélküli lélekszám pedig 41 000 fő. Látjuk tehát, hogy igen nagy lélekszámról van szó – ráadásul a magas rokkantnyugdíjas arány miatt ez az adatsor nem a nyugdíjas korig, hanem csak a 19–49 éves kor közötti sáv roma népességéről beszél. Az összesen 25,2 % aktív dolgozóból adatfelvételünk szerint mindössze 3,2 % vállalkozó vagy egyéni gazdálkodó, tehát az aktív dolgozók töredéke. Mégis, e kis arány ellenére is roppant lényeges a roma vállalkozói, illetve önfoglalkoztatói réteg növekedése; ennek okait tekintjük át röviden a következőben. A romák erőfeszítése a munkahely megtalálása, illetve az aktív foglalkoztatottság iránt a népesség ezirányú erőfeszítésének mintegy ötszöröse, ahogy ezt Kertesi elemzése2 kimutatta, ugyanakkor saját kutatásaink empirikus adatai ugyanezt igazolják. A roppant magas arányú inaktivitás, illetve munkanélküliség legfőbb okai abban keresendők, hogy a romák zöme foglalkoztatási szempontból hátrányos megyékben, kistérségekben, ezen belül is apró falvakban él (amelyekben

1

A roma népesség szociális-gazdasági helyzete, egészségi állapota, az egészségügyi és szociális szolgáltatásokhoz való hozzáférése. Támogatta az ESZCSM, 2003-2004. A tanulmány letölthető a www.delphoi.hu internet címen. Babusik Ferenc: Az esélyegyenlőség korlátai Magyarországon. L’Harmattan Kiadó, Bp. 2004. (megjelenés alatt) 2 Kertesi Gábor: Cigányok a munkaerőpiacon (105-150.) In: Az átmenet foglalkoztatáspolitikája Magyarországon. Bp., 1995. vagy Közgazdasági Szemle 41. 1994. 11. (991-1023.) DELPHOI CONSULTING - 2004

6


a munkaerő-piac még nyomottabb), egyúttal foglalkoztatásának közel hasonló fajsúlyú gátja az aluliskolázottság, illetve a foglalkoztatók szegregatív magatartása. A 2000 –ben elkészült, a romákat foglalkoztató, illetve a romák által tulajdonolt kutatásunk3 tapasztalatai szerint a romákat foglalkoztató vállalkozások elsősorban fizikai munkára alkalmaznak romákat, az alkalmazásban a vállalatok munkaerő-piaci támogatásának jelentős szerep jut, egyúttal a romák jövedelme nem éri el az azonos munkakörben foglalkoztatott nem romákét. Minden adat arra mutat, hogy a versenyszféra szereplőinek humánpolitikai gyakorlata szegregatív. Ugyanakkor azokban a régiókban, amelyekben nagy arányban élnek munkanélküli romák, sem most, sem a közeljövőben nem várhatók jelentősebb mértékben olyan beruházások, amelyek egyúttal nagyobb arányban alkalmaznának romákat. A munkaerő-piaci orientációjú nonprofit szervezetek munkahelyteremtő potenciálja önmagában jelentős. Ugyanakkor ha figyelembe vesszük az aktív korú, nem foglalkoztatott romák fentiekben becsült lélekszámát, azt kell megállapítanunk, hogy a tömeges foglalkoztatást a nonprofit szektor képtelen lesz megoldani, szerepe inkább a példaértékű modellek kidolgozása, illetve a kistérségi önfoglalkoztatás szellemének erősítése4. Idézett kutatásunk másik jelentős tanulsága – amelynek nagy szerepe van jelen pályázatunk szempontjából – a következő. Az általunk vizsgált, romák által tulajdonolt, illetve vezetett vállalkozások lényegesen magasabb arányban alkalmaznak romákat, mint a nem romák vezette vállalkozások, egyúttal az alkalmazott romák jövedelme jobban közelít a szektorális átlaghoz, mint a nem romák vezette vállalkozások esetén. A vállalkozó romák gyermekei iskolázottabbak a romák átlagánál, tehát a vállalkozók kitermelik azt a jövendő generációt, amelynek társadalmigazdasági pozíciója várhatóan jobb lesz. A vállalkozó romák vállalkozásinak többsége ugyan közgazdasági szempontból periferikus jelentőségű, azonban az ilyen családokban elért egy főre eső jövedelem messze meghaladja a roma népesség jövedelmi átlagát. A roma gazdálkodó szervezetek és családi mikrovállalkozások fejlesztése, megjelenésük fokozott elősegítése tehát a roma foglalkoztatás növekedésének reális „királyi útja”, még abban az esetben is, ha jelenleg az aktív foglalkoztatott romáknak csak valamivel több mint tizede él saját vállalkozásából. A kutatás célja mindezek után tehát egyrészt elméleti, másrészt gyakorlati jellegű kérdések tisztázása. Az elméletibb cél annak megismerése, hogy milyenek a működő roma vállalkozások jellegzetességei ágazati szempontból, milyen gazdasági formák a jellemzőek, milyen a foglalkoztatotti szerkezet, a roma közösségeken illetve a családokon belül milyen feltételek teszik lehetővé a vállalkozás indítását, milyen jellemző serkentői és gátjai vannak a vállalkozás elindításának és több év távlatában való működtetésének, milyen forrásokból teremtik elő a szükséges alaptőkét, mi a „vállalkozói tudás” forrása, milyen képzések állnak rendelkezésre, stb. A gyakorlatibb cél a megszerzett elméleti tudás birtokában a munkaügyi tárca részéről olyan stratégiák megalkotása, melyek egyrészt a rendelkezésre álló forrásokat a legalkalmasabb módon teszik felhasználhatóvá a roma vállalkozások fejlesztéséhez, másrészt olyan szabályozóeszközök kidolgozása és elfogadtatása, amelyek a célzott vállalkozói kör fejlődését elősegítik, illetve specifikus támogatást és védőhálót5 jelenthetnek a roma vállalkozások számára.

3

Babusik Ferenc- Dr. Adler Judit: Roma vállalkozások kutatása. In: A romák. esélyei Magyarországon. Szerk.: Babusik Ferenc. Kávé Kiadó, Bp. 2002. 4 Lásd: Frey Mária: Munkahelyteremtés a munkaerőpiac főáramlatán kívül. NVNSZA, OFA. Bp. 1997 5 Hivatkozott kutatásunk egyik szignifikáns tapasztalata: a roma vállalkozó mint vállalkozó lép fel a piacon, vagy pl. hiteligénnyel, azonban hozzá gyakran mint romához viszonyulnak (és csak másodsorban mint vállalkozóhoz) – így a környezet előítéletessége miatt számtalan hátrányt szenved (kedvezőtlenebb hitelbírálat, stb.) DELPHOI CONSULTING - 2004

7


Demográfiai kérdések

Az országos becslések korlátai A roma vezetésű és/vagy tulajdonban álló mikro,- kis –és középvállalkozások országos számára, területi, ágazati, stb. eloszlására nézve több ok miatt elviekben sem áll rendelkezésre mérvadó adat. A magyarországi vállalkozások között még becslés sem készíthető számukra és egyéb jellegzetességeikre vonatkozóan; mivel az etnikai hovatartozás, az etnikai identitás kizárólag természetes személyhez köthető, egyúttal törvényileg szabályozott személyes adat, ezért a mintegy nyolcszázezer vállalkozásra nézve ugyan igen jelentős mennyiségű tudással rendelkezünk, a tulajdonosok etnikai identitását azonban sem a jelenben, sem a várható jövőben nem ismerjük. A magyarországi roma népességen belül a vállalkozással foglalkozók lélekszámára és egyéb adataira két módszerrel készíthető becslés. Az első módszer a mintavételen alapuló kutatások adatainak elemzése. A különböző kutatók által egyes években elvégzett roma kutatások ugyan a romák foglalkoztatottságára nézve releváns adatokkal szolgálhatnak, azonban a foglalkoztatottakon belül a magánvállalkozásból élőkre vonatkozóan becslések már igen megbízhatatlanok. A bevezetőben jeleztük, hogy saját, 2003. –évi roma kutatásunk szerint az aktív dolgozók aránya 25,2 %, a vállalkozásból élő romáké viszont mindössze 3,2 %. Mivel a mintavételes kutatások mintaelemszáma 1200-1500 fő, amely az átlagosan ± 2,5 %-os hibahatárt biztosítja, a kutatás során mért vállalkozói arány már a hibahatárhoz közeli. Vegyük figyelembe, hogy 1200 eset 3,2 %-a 38 fő; ez az alacsony elemszám már semmilyen további elemzést nem tesz lehetővé. Mindebből az következik, hogy egy, a roma népességre, mint olyanra irányuló, mintavételes kutatás során, az ilyen kutatások relatíve alacsony költségvetési keretéből adódó alacsony elemszám mellett a roma vállalkozókra nézve nem lehet összefüggéseket megállapítani. A mintavételes kutatások módszerénél lényegesen megbízhatóbb (sőt: ideális esetben tökéletesen megbízható) képet alkothat a teljes népességre kiterjedő népszámlálás. A legutoljára 2001 –ben végzett népszámlálás adatai azonban azt mutatják, hogy a roma népességre nézve – és ami tárgyunk szempontjából fontosabb: a vállalkozó romákra nézve – a népszámlálás módszere, illetve maguk a kinyert adatok igen megbízhatatlanok, pontatlanok vagy torzak. Noha a jelen tanulmánynak nem tárgya a roma népesség lélekszámára vonatkozó becslési módszerekben elmélyedni, a népszámlálási adatok kritikája miatt érdemes utalni egy nemrégiben megjelent tanulmányunka, amely ezt a kérdés tárgyalja. (Ferenc Babusik: Legitimacy, Statistics and Research Methodology – Who Is a Gypsy in Hungary Today and What Can We (Not) Know About Them? (Roma Rights Bp. 2004. 2, European Roma Rights Center) A jelzett tanulmányban is utalt módszerek szerinti becslés alapján6 ma Magyarországon mintegy hatszázezer roma él. A 2001. évi népszámlálás ezzel szemben mintegy 202 000 romát tartott nyilván7. A romákra vonatkozó népszámlálási adatok enyhén szólva megbízhatatlan mivolta több okra vezethető vissza. Az egyik nyilvánvaló, jelentős ok szerint a romák egy jelentős hányada történeti tapasztalatok, illetve a környezet felől átélt előítéletesség vagy sok esetben ellenségesség hatására letagadja identitását. A másik ok már nem független a szakértőket is alaposan megosztó 6

Kertesi Gábor - Kézdi Gábor: A cigány népesség Magyarországon (dokumentáció és adattár, Socio-typo, Bp., 1998), valamint Hablicsek László: A roma népesség demográfiai jellemzői, kísérleti előreszámítás 2050-ig. KSH Népességtudományi Intézet, 1999. alapján. 7 A népszámlálás adatai szerint azokat tekintjük romának, akik valamelyik öndefinitív besorolás egyike szerint annak vallották magukat (önmaga roma, valamelyik vagy mindkét szülője roma, beszéli valamelyik cigány nyelvet). DELPHOI CONSULTING - 2004

8


viták egyik sarokpontjától, nevezetesen attól, hogy Magyarországon a „cigány” fogalom igen sok esetben összetapad a „szegény” fogalmával, mindebből pedig az következik, hogy a romák egy integráltabb csoportja feltehetően épp azért nem nevezi önmagát a népszámlálás egyik öndefinitív lehetősége szerint sem „cigánynak”, mert nem tekinti önmagát a „szegény” csoport, vagy éppen a mély szegénységben élők tagjának.8 Mindennek tárgyunkra, a népszámlálási adatok közt megjelenő vállalkozó romák számának megbízhatóságára nézve igen komoly, elvi és gyakorlati jelentősége van. Az elméleti probléma abból adódik, hogy nagy valószínűséggel a jobb módú, integráltabban élő romák éppúgy „eltűnnek” a népszámlálás során, mint azok, akik egyszerűen félnek, viszont korántsem biztos, hogy ez az „eltűnés” azonos arányokat követ. Mint láttuk, a ténylegesen hazánkban élő romák közel kétharmada nem jelenik meg a népszámlálás adati között – épp ezért felbecsülhetetlen, hogy közöttük hányan vannak az aktív dolgozók, munkanélküliek aránya a ténylegeshez képest hogyan torzul. Mindenesetre néhány alapadat segítségével megkíséreljük érzékeltetni, hogy a mintavételes, személyes megkeresésen alapuló9 országos roma kutatásunk adatai és a népszámlálási adatok között milyen roppant nagy különbség mutatkozik. A 19 éves kor feletti roma népesség aktivitása, a 2003. évi roma felvételünk adatai szerint (%)

csak tanul aktív dolgozó munkanélküli gyes, gyed, segítő nyugdíjas rokkant nyugdíjas

eloszlás 4,7 25,2 35,9 13,4 5,4 15,4

férfi 7,1 32,1 38,1 0,3 5,7 16,7

nő 2,4 18,4 33,9 26,0 5,0 14,3

A 18 éves kor feletti roma népesség aktivitása, a 2001. évi népszámlálás adatai szerint (%)10

aktív dolgozók a munkaerőpiacról kiszakadók inaktív, soha nem dolgozott

eloszlás 41,39 15,77 42,84

Mint látjuk, a népszámlálás adatai szerint jelentősen, mintegy 15 százalékponttal magasabb arányban vannak a romák között aktív dolgozók, mint a mintavételes kutatás adatai szerint. Ugyanakkor a népszámlálás a hagyományos szociológiai aktivitási kategóriáktól eltérően számol azokkal; akik nem aktív dolgozók; az „inaktív, soha nem dolgozott” kategóriában egybemosódnak azok, akik tanulnak, illetve azok a nők, akik voltaképp otthon, a háztartás alternatív munkaerő-piacán dolgoznak valójában (gyermeket nevelnek). Mint az eddigi összes mintavételes roma kutatás rámutatott, a magas inaktivitási rátát a gyermeket nevelő nők emelik, miközben a munkanélküliek nemek közti arányeltérése nem olyan jelentős. Ugyancsak probléma, hogy a népszámlálás „inaktív” kategóriájába a munkanélküliek egy része is benne foglaltatik. Mindennek köszönhető, hogy az e kategóriába tartozók aránya az empirikus kutatás hasonló arányának mintegy másfélszerese. 8

Minderről bővebben: HAVAS Gábor, KEMÉNY István, KERTESI Gábor, A relatív cigány a klasszifikációs küzdőtéren, Kritika, 1998/3., HAVAS Gábor, Cigányok a szociológiai kutatások tükrében = A cigányok Magyarországon, szerk. GLATZ Ferenc, MTA, Bp., 1999.. LADÁNYI János, SZELÉNYI Iván, Ki a cigány ?, Kritika, 1997/2., LADÁNYI János, SZELÉNYI Iván, Az etnikai besorolás objektivitásáról, Kritika, 1998/3. 9 Mint ismeretes, az adatfelvételt végző kérdezőbiztosain ráadásul romák voltak. 10 Forrás: Népszámlálás 2001 sorozat, 16. A társadalom rétegződése című kötet. KSH. DELPHOI CONSULTING - 2004

9


A népszámlálási adatok első problémája tehát összefoglalva az, hogy nem képes számot adni a roma népesség valós arányairól, mindebből következően pedig feltehetően igen torz képet ad valós munkaerő-piaci helyzetükről. A roma vállalkozók számának becsülhetősége szempontjából a népszámlálási adatok második nagy problémája, hogy az aktív dolgozók belső szerkezeti arányai homlokegyenest ellentmondanak az empirikus kutatások tapasztalatainak. A 18 éves kor feletti roma népesség aktivitása – kategóriák szerint -, a 2001. évi népszámlálás adatai (%)

felső -és középvezetők, nagy és középvállalkozók magasan képzett értelmiségi, vezető, szakértő alsó szintű értelmiségi, vezető technikus egyéb techn., szakképzett irodai, keresk., szolg. alkalmazott nem mezőgazd. foglalkozású, önálló vállalkozó mezőgazdasági kisfoglalkoztató, önálló vállalkozó közvetlen termelésirányító, szakképezett ipari foglalkozású betanított munkás egyszerű, szakképzetlen munkát végzők A munkaerőpiacról kiszakadók inaktív, soha nem dolgozott

eloszlás 0,07 0,05 0,49 1,89 1,72 0,48 3,62 16,06 17,02 15,77 42,84

A 18 éves kor feletti,- aktív dolgozó – romák eloszlása összevont kategóriák szerint -, a 2001. évi népszámlálás adatai (%)

szakképzett, érettségizett, diplomás vállalkozó fizikai dolgozó

eloszlás 13,66 5,48 80,86

A fenti táblázat adatai szerint a 18 éves kor feletti roma népességben azok aránya, akik valamilyen szakképzett munkát végeznek (felső -és középvezetők, nagy és középvállalkozók, magasan képzett értelmiségi, vezető, szakértő, alsó szintű értelmiségi, vezető technikus, egyéb techn., szakképzett irodai, keresk., szolg. alkalmazott, közvetlen termelésirányító, szakképezett ipari foglalkozású) – mindössze 13,7 %, tehát meglehetősen kis arányt képvisel. Velük szemben a fizikai, szakképzetlen munkát végző romák aránya feltűnően magas: 80,9 %, míg a vállalkozók aránya 5,5 %. Mindazzal együtt, hogy a romák foglalkoztatottsági mutatói igen rosszak, azt kell mondanunk, hogy a KSH adataival szemben, az empirikus kutatások adatai szerint a romák között az iskolázottabb munkavállalók valós arányai lényegesen jobbak, mint azt a népszámlálási adatok tükrözik. Adataink szerint a 19 éves kor feletti, aktív dolgozó romák 42,5 %-a rendelkezik szakmával, 18,9 % érettségizett, illetve 4 % felsőfokú végzettségű. Mindez azt mutatja, hogy a népszámlálás adataihoz képest legalább négy-ötszörös azon romák aránya, akik szakképzettséghez, érettségihez, vagy diplomához kötött munkát végeznek.


10


A 19 éves kor feletti roma népesség iskolai végzettsége az egyes aktivitási kategóriák szerint a 2003. évi kutatásunk adatai (%)

csak tanul aktív dolgozó munkanélküli gyes, gyed, segítő

8 oszt. kevesebb 1,1 5,6 26,2 31,9

Általános iskola 32,9 28,9 47,3 52,1

Szakmunkásképző 10,1 42,5 17,4 10,7

összes érettségizett 55,9 18,9 8,5 5,4

Egyetem, főiskola 4,0 0,6

A népszámlálás az aktív, dolgozó romák kategóriáján belül 5,5 % vállalkozóval számol. Saját empirikus felvételünk szerint ez az arány magasabb, 12,7 %. A 19 éves kor feletti,- aktív dolgozó – romák eloszlása összevont kategóriák szerint - 2003. évi kutatásunk adatai (%)

Alkalmazásban álló dolgozó vállalkozó, egyéni gazdálkodó szövetkezeti tag

eloszlás 84,4 12,7 2,9

Mindebből az következik, hogy igaz az az elméleti álláspont, amely szerint a népszámlálások során az integráltabb, képzettebb, vagy éppen vállalkozó romák kevésbé jelennek meg az adatokban. A népszámlálási adatok mindebből következően két igen jelentős torzítást tartalmaznak: igen erősen felülbecslik a képzetlen, fizikai munkát végző romák arányát, miközben látszólag paradox módon a valóságos arányokhoz képest az aktív dolgozók arányát is felülbecslik. Mindennek következtében a népszámlálás adatai még jó közelítéssel sem alkalmasak a roma vállalkozói réteg valós helyzetének leírására. Az elmondottakon kívül még egy jelentős oka van annak, hogy a népszámlálási adatokból a roma vállalkozók helyzetére nézve semmilyen érdemi következtetést nem vonhatunk le. Ugyanis még abban az esetben is, ha az adatok nem torzítanának, a népszámlálás nyomán sajnos nem állnak rendelkezésre településsoros, illetve kor réteg szerint, pláne nem az iskolai végzettséggel is számot vető, romákra vonatkozó gazdasági aktivitási adatok.


11


A vizsgált vállalkozói kör A roma vállalkozások felkutatásának módszerét a függelékben írjuk le. Ehelyütt arról adunk számot, hogy mekkora a vizsgált vállalkozói minta, illetve hogyan illeszkedik a roma népesség egészének földrajzi eloszlásához. Mint az előző fejezetből világosan következik, a jelen helyzetben nincs olyan adat, amelyből kiindulva meg lehetne állapítani, hogy Magyarországon hány roma vállalkozás működik, milyen a területi eloszlásuk, stb. Mindebből következően, mivel nem ismerjük a roma vállalkozások un. alapsokaságát, nem lehetséges un. „reprezentatív” mintavétel sem, mindössze arra szorítkozhatunk, hogy egy elegendően nagy mintát véve e vállalkozói körből, következtetéseket vonjunk le arra nézve, hogy a mintába került vállalkozások milyenek. A mintára vonatkozó megállapítások azután becslést, kiinduló alapot jelenthetnek arra nézve, hogy mi jellemzi a roma vállalkozásokat, mint olyanokat. Vizsgálatunk során, költségvetési okokból, nem vehettünk egy statisztikai szempontból „elegendően nagy” mintát, ezzel együtt sikerült 356 működő roma vállalkozóval felvennünk az adatlapot. A vizsgált vállalkozói kör 12 megyében, illetve összesen 107 településen található. Ez a jelentős földrajzi szórás, valamint a vállalkozások véletlenszerű kiválasztása biztosítja azt, hogy a relatíve alacsony mintaelemszám ellenére adataink megbízható képet festenek a roma vállalkozásokról. A mintába került vállalkozások, illetve a roma népesség eloszlása a mintába került megyékben (%)

Budapest Baranya Bács-Kiskun Békés B-A-Z Gy-M-S Hajdú-Bihar Heves Nógrád Pest Szabolcs-Szatmár Veszprém

mintaeloszlás 5,2 1,4 0,3 26,1 13,2 1,4 12,0 2,0 9,7 3,2 24,4 1,1

országos eloszlás 7,6 7,9 4,9 3,1 25,3 1,4 7,4 6,9 5,9 6,8 20,9 2,1

A vállalkozások megyei eloszlásából látszik, hogy azon megyékben, amelyekben az országos átlag feletti a romák aránya, egyúttal átlag felett vehettünk fel vállalkozással is adatot; egyedül Békés megye felülreprezentált, azaz a roma népesség valós megyei arányaihoz képest itt több vállalkozást találtunk. Mindennek következtében a mintaeloszlás viszonylagos hűséggel tükrözi a roma népesség valós megyei eloszlását. Lényeges kérdés, hogy a mintába került vállalkozások hogyan oszlanak el településtípus szerint – elvégre ismeretes, hogy a roma népesség jelentős aránya él falvakban, amelyekben egyúttal korlátozottabbak munkaerő-piaci lehetőségei. A következő táblázat adatai azt mutatják, hogy az ország teljes roma népessége, illetve a mintába került vállalkozói kör hogyan oszlik el az egyes településkategóriák között. DELPHOI CONSULTING - 2004

12


A mintába került vállalkozások, illetve a roma népesség eloszlása településenként (%)

Budapest megyei jogú város város község

mintaeloszlás 1,0 4,9 23,3 70,9

országos eloszlás 5,2 8,5 21,9 64,3

A két adatsor azt mutatja, hogy jó közelítéssel a minta eloszlása tükrözi a romák települési eloszlását; egyedül a Budapesten, illetve megyei jogú városokban működő roma vállalkozások képviselnek kisebb arányt, mint a teljes roma népesség. Mivel kutatásunk alapvető haszna, hogy a romák munkaerő-piaci helyzetét az önfoglalkoztatás, illetve a vállalkozói lét erősítésén keresztül javítani lehessen; igen lényeges, hogy a vizsgált vállalkozói kör székhelyét jelentő települések hogyan tükrözik az ország romák lakta településeinek fő gazdasági mutatóit. Mivel ez a kérdés a romák szempontjából lényeges, három fő mutató mentén hasonlítjuk össze az ország romák lakta településeit, illetve a mintába került településeket: mekkora a munkanélküliségi arány, milyen a roma népesség aránya, valamint milyen a nyugdíjasok aránya (ez utóbbi arra utal, hogy milyen a települések korszerkezete, mennyire fiatal, vagy elöregedő). Munkanélküliek, nyugdíjasok és romák aránya országosan, illetve a mintába került településeken (%)11

Budapest megyei jogú város község

munkanélk. átlag % minta országos 1,0 1,0 3,8 2,7 6,3 4,0 7,6 5,5

roma átlag % minta országos 1,9 1,9 3,0 2,8 12,7 6,2 29,0 12,3

nyugdíjas % minta országos 30,3 30,3 25,3 24,8 23,6 24,4 24,6 27,7

A mintába került településeken valamivel magasabb a munkanélküliek aránya, illetve a városokban és községekben a romák aránya, mint országosan. A nyugdíjasok aránya viszont közel azonos, vagy valamivel alacsonyabb, ami azt mutatja, hogy a mintába olyan településeken élő vállalkozók kerültek be, akik lakhelye, az országos viszonyokhoz képest kevésbé tükrözi az elöregedő, „kihaló” kistelepülések problémáit. Az elmondottak azt mutatják, hogy a mintába került települések az átlaghoz képest egyrészt valamivel hátrányosabb helyzetűek mint az országos átlag, másrészt jobban képviselik a roma népesség valós körülményeit. A mintába került megyék eloszlása, a települések magas száma, valamint a hátrányosabb helyzetű, illetve magasabb roma arányú települések enyhe felülreprezentáltsága biztosítja azt, hogy az adatok megbízható képet adnak a romák vállalkozási lehetőségeiről, egyúttal tükrözik az ország romák által inkább lakott településein a roma vállalkozók lehetőségeit.

11

A munkanélküliség adatai az Országos Foglalkoztatási hivatal, a nyugdíjasok a BM Központi Hivatal adatai szerint. DELPHOI CONSULTING - 2004

13


Vállalkozó és nem vállalkozó romák szociális-gazdasági helyzetének összehasonlító elemzése Mivel a vizsgált vállalkozói kör egy részét magánvállalkozók, illetve egyszemélyes társaságok teszik ki, valamint minden kisebb vállalkozást magától értetődően alapvetően meghatároz a tulajdonos személye, ezért elsőként a vállalkozások tulajdonosainak szociális-gazdasági helyzetét tekintjük át. Kérdésünk nemcsak az, hogy önmagában milyen a vállalkozók helyzete, de igen lényeges kérdésnek tekintjük azt is, hogy a vállalkozók miben térnek el a roma népesség egészének helyzetétől. Az összehasonlítás alapját saját előző országos roma kutatásunk adatai szolgáltatják12.

Iskolai végzettség A mintába került vállalkozók, illetve a roma népesség iskolai végzettsége (%)

8 oszt. kevesebb Általános iskola Szakmunkásképző Szakközépiskola, tech., gimnázium Egyetem, főiskola

országos 30,2 36,4 20,6 11,4 1,3

minta 3,1 46,9 35,6 10,5 4,0

A roma népesség egészéhez képest a vállalkozók iskolai végzettsége magasabb; elenyésző számban találunk köztük az általános iskolát be nem fejezetteket, egyúttal jóval magasabb arányban szakmunkásokat, de felsőfokú végzetteket is. Mindezzel együtt nem szabad megfeledkezni két dologról: a vállalkozók korszerkezete, valamint a férfiak és nők aránya erősen eltér a roma népességre jellemző számoktól. A vállalkozók 85 %-a férfi. Koruk közel normál eloszlást követa, míg a roma népesség egészének koreloszlása alapvetően demográfiai jellegzetességeket tükröz. Mivel a romák iskolai végzettségi mutatóit alapvetően befolyásolják a nemi, valamint a korcsoport-közi különbségek, ezért röviden kitérünk e kérdésre. A mintába került vállalkozók, illetve a roma népesség iskolai végzettsége, nemek szerint (%)

8 oszt. kevesebb Általános iskola Szakmunkásképző összes érettségizett Egyetem, főiskola

országos férfi 24,2 37,9 26,6 10,5 0,9

nő 36,1 34,9 14,7 12,4 1,8

minta férfi 2,1 45,2 38,1 11,4 3,2

nő 8,0 50,0 24,0 10,0 8,0

A nemi különbségek adatai azt mutatják, hogy a vállalkozók, mint olyanok iskolai végzettsége magasabb, a nemi különbségek követik az országos arányokat. Ugyanakkor figyelemreméltó,

12

Az elmúlt időszakban Kemény István és munkacsoportja ugyancsak végzett egy országos roma kutatást, azonban az általa eddig publikált adatok, eltérő szerkezetüknél fogva nem alkalmasak a roma vállalkozók szociális-gazdasági helyzetét jellemző adatokkal való összehasonlításra. DELPHOI CONSULTING - 2004

14


hogy a vállalkozó roma nők között a felsőfokú végzettségűek aránya viszonylag magas, ötszöröse a roma nők átlagának. A mintába került vállalkozók, illetve a roma népesség fő korcsoportjai eloszlása (%) országos 54,2 25,0 14,1 6,8

19-34 éves 35-48 éves 49-62 éves 63 év feletti

minta 29,2 56,3 14,5

A vállalkozó romák zöme középkorú, a 19-34 évesek aránya körükben az országos átlagnál jóval alacsonyabb, míg 62 évnél idősebbet nem találunk a mintában. Mindez azt vetíti előre, hogy a kor szerinti iskolai végzettségi mutatók jelentősen eltérhetnek a roma népesség egészének mutatóitól. A mintába került vállalkozók, illetve a roma népesség iskolai végzettsége, fő korcsoportok szerint (%)


19-34 éves 15,2 40,6 26,0 17,0 1,2

országos 35-48 éves 30,8 42,0 17,8 7,8 1,6

49-62 éves 64,4 21,0 11,4 1,7 1,4

19-34 éves 1,0 35,1 38,1 20,6 5,2

minta 35-48 éves 2,7 46,8 40,3 7,0 3,2

49-62 éves 6,4 59,6 21,3 6,4 6,4

Az adatok szerint a vállalkozók iskolai végzettsége korcsoportonként valóban jelentős eltérést mutat a romák átlagától; még a legidősebb, 49-62 éves korcsoport esetén is alig találunk általános iskolát be nem fejezettet, illetve e korcsoportban is, minden iskolai kategóriában magasabb a végzettek aránya, mint az országos átlag. A vállalkozók közti, kor szerinti különbségek arra mutatnak, hogy a fiatalabb vállalkozók közt az érettségizettek aránya jóval magasabb, mint az idősebbek esetén; a két alsó korcsoport közti különbség háromszoros, nagyobb, mint a romák összességére vonatkozó korcsoportos különbség. Mindezzel együtt figyelemreméltó, hogy a legfiatalabb korcsoportban is a mindössze általános iskolai végzettséggel rendelkezők aránya viszonylag magas, miközben a felsőfokú végzettek aránya a vállalkozók korcsoportjai között nem növekszik a fiatalabbak előnyére. Adatainkból azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a roma vállalkozók és a nem vállalkozó romák közti iskolai végzettségbeli különbség alapvetően és tömegében a szakmai végzettséggel magyarázható; alapvetően a vállalkozók szakmai végzettségi szintje magasabb. Jelen pillanatban a roma vállalkozókra nem jellemző a felsőfokú, vagy érettségihez kötött végzettség lényegesen magasabb szintje, egyúttal közel harmaduk a puszta általános iskolai végzettséggel is boldogul pályáján. Noha a vállalkozások jellemzőinek bemutatása későbbi fejezetek tárgya, már itt érdemes egy, a vállalkozásokra jellemző adattal összevetni a vállalkozók iskolai végzettségét. Ez az adat pedig a vállalkozás kora: milyen régóta vállalkozik az illető roma. Ez az adat egyik alapvető indexe a vállalkozói lét stabilitásának; összevetve tehát az iskolai végzettséggel, következtetést vonhatunk le arra nézve, hogy az egyes iskolai fokozatok birtoklása hogyan járulhat hozzá a vállalkozói lét stabilitásához. (Természetesen a vállalkozó iskolai végzettsége és a vállalkozás egyéb jellemzői – pl. ágazat, jogi forma, tőkeerő, stb. - erősen összefüggnek, de ezekről később.) DELPHOI CONSULTING - 2004

15


A vállalkozás korának eloszlása – a vállalkozók iskolai végzettsége szerint (%)

2 évnél fiatalabb 8 oszt. kevesebb Általános iskola Szakmunkásképző összes érettségizett Egyetem, főiskola

18,2 29,8 34,3 45,5

a vállalkozás 2-4 éves 12,5 32,4 24,2 28,6 27,3

4-6 éves 62,5 20,9 25,8 20,0 9,1

6 évnél régebbi 25,0 28,4 20,2 17,1 18,2

Az egyébként kis hányadot kitevő, általános iskolai végzettséggel nem rendelkezők zömében régóta vállalkoznak. Velük szemben, az ugyancsak elenyésző arányú felsőfokú végzettek közt a legfeljebb két éve vállalkozók aránya magas, és tendenciaszerűen ez mondható el az érettségivel rendelkezőkről is. A szakmával bíró romák vállalkozásai egyenletesen oszlanak el a korrétegek közt. Mindebből az következik, hogy a vállalkozás korát (közvetve tehát a vállalkozói lét stabilitását) – látszólag paradox módon – a vállalkozó romák iskolai végzettsége kevéssé befolyásolja. A vállalkozás stabilitását más tényezők befolyásolják; körükben nem érvényesül oly mereven az a vállalkozókra vonatkozó gazdaságszociológiai paradigma, mely szerint az iskolai végzettség egyértelműen hozzájárul a vállalkozás sikeréhez. Természetesen mindez nem független attól, hogy a vállalkozók mit vállalkoznak, milyen ágazatban milyen vállalkozást működtetnek és vállalkozásuk mennyire tekinthető kényszervállalkozásnak. Minderről ugyancsak a megfelelő helyen bővebben lesz szó.

Aktivitási múlt Mint láttuk, a vállalkozók között a szakmai végzettségűek aránya az országos átlag feletti; közvetlenül adódik tehát a kérdés, hogy mielőtt vállalkozóvá váltak, milyen volt a gazdasági aktivitásuk. Ez a kérdés úgy is megfogalmazható, hogy a vállalkozó romák aktivitási szerkezete – a vállalkozás indítása előtt – mennyiben tért el a roma népesség hasonló átlagától; a vállalkozók, múltjukat tekintve esetleg más munkaerő-piaci sorsot futottak-e be mint más, nem vállalkozó romák? A múltbeli aktivitás eloszlása a vállalkozók között (%)

Főállásban tanult Alk. álló dolgozó Egyéb váll. őstermelő Szövetkezeti tag Regisztrált munkanélküli Munkanélküli Segítő családtag

eloszlás 5,1 50,6 4,3 2,6 10,8 8,5 18,2

Első pillantásra feltűnő, hogy a vállalkozók régebben igen nagy arányban aktív dolgozók voltak, ezen belül alkalmazásban álltak. Vállalkozó, vagy őstermelő körükben viszont kis arányban fordult elő. Ahhoz, hogy az adatokat a roma népesség hasonló adataival összevethessük, a következőkben összevont kategóriák szerint számolunk.


16


A múltbeli aktivitás eloszlása a vállalkozók között és a 19-62 éves korú roma népességben, korrétegenként (%)

csak tanul aktív dolgozó munkanélküli gyes, gyed, segítő rokkant nyugdíjas

19-34 éves 9,4 58,3 21,9 10,4

minta 35-48 éves 3,8 58,4 20,5 17,3

49-62 éves 45,8 16,7 37,5

roma népesség 19-34 éves 35-48 éves 49-62 éves 8,8 28,5 32,7 10,6 39,7 43,3 24,3 20,9 8,3 2,0 15,6 65,0

Az egyik legfőbb, sőt legdrámaibb különbség a vállalkozó, illetve a nem vállalkozó romák között a megváltozott munkaképességűek („rokkantnyugdíjasok”) arányában mutatkozik: míg a vállalkozók között – elvégre aktív dolgozók .- nem találunk leszázalékoltakat, addig a teljes roma népességben ezek aránya 35 éves kor felett roppant magas13. A következő feltűnő különbség az, hogy a vállalkozók fele-hatvan százaléka előzőleg aktív dolgozó volt, ráadásul korcsoporttól függetlenül; ezzel szemben nemcsak a roma népesség egészét tekintve alacsony az aktív dolgozók aránya, de korcsoportjaik között is jelentős különbség van e tekintetben. Noha a roma népesség egészében magas a munkanélküliek aránya, feltűnő, hogy a vállalkozók múltjában a munkanélküliség szinte korcsoporttól függetlenül mutat azonos értéket; közel ötödük volt munkanélküli. Mivel látjuk, hogy a vállalkozók egy nem elhanyagolható hányada a múltban a háztartásban volt foglalkoztatott, ráadásul ismerjük azt, hogy ez az aktivitási forma elsősorban a nőket érinti, a következőkben nemek szerint tekintjük át a kérdést. A múltbeli aktivitás eloszlása a vállalkozók között és a roma népességben, nemenként (%)

csak tanul aktív dolgozó munkanélküli gyes, gyed, segítő rokkant nyugdíjas

minta ffi 4,6 60,5 20,6 14,2

nő 10,4 50,0 6,3 33,3

roma népesség ffi 7,1 32,1 38,1 0,3 16,7

nő 2,4 18,4 33,9 26,0 14,3

A roma népesség egészében a háztartás munkaerő-piacán való foglalkoztatottság szinte kizárólag a nőket érinti – ennek pandantjaként az aktív dolgozók között a nők aránya a férfiakénak közel fele, illetve alacsonyabb a munkanélküliségi rátájuk is. A vállalkozó romák esetében a férfiaknak már egy nem elhanyagolható százaléka a múltban „főállásban” nevelte gyermekét, vagy háztartásbeli volt, ugyanakkor a vállalkozó nők harmada szintén „gyesről” váltott a vállalkozói létformába. Miközben a roma népesség egészében a nők aktív foglalkoztatottsági szintje húsz százaléknál kisebb, addig a vállalkozó nők fele aktív dolgozó volt; hasonlóan a vállalkozó férfiak esetében az aktív munkavállalói múlttal rendelkezők aránya a népesség ilyen átlagának duplája. A fenti adatokból következő fő tendencia, tehát az, hogy a vállalkozók a vállalkozást megelőzően lényegesen nagyobb arányban voltak dolgozók (illetve a háztartásban foglalkoztatottak), vé13

(Ennek okairól lásd: Babusik Ferenc: A magyarországi cigányság egészségi állapota és az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférése. I. rész: az egészségi állapot. Beszélő, 2004 október.


17


leményünk szerint nem magyarázható kizárólag iskolai végzettséggel; ugyanis a végzettségi adatokban mutatkozó különbségek (vállalkozó és nem vállalkozó romák között) nem olyan mértékűek, mint az aktivitási különbségek. (Ráadásul a vállalkozók időközben is szerezhettek valamilyen iskolai végzettséget.)

A lakhatással összefüggő életminőség A lakhatással összefüggő életminőség tényezői közül vizsgálatunk keretében néhány olyan fő kérdéssel foglalkozunk, amelyek mentén a vállalkozók körülményei markánsan összehasonlíthatók a roma népesség egészével. A szegregált vs. asszimilált lakókörülmények között való élet az egyik legmarkánsabb különbség a roma vállalkozók és a nem vállalkozó romák között. Míg a teljes roma népesség közel fele (44,7 %) él szegregáltan, ezen belül jóval több mint ötödük gettószerű körülmények között, addig a vállalkozó romáknak „csak” 16,5 %-a él szegregáltan, egyúttal tizedük gettóban. Egyrészt ezek az arányok arra mutatnak, hogy a vállalkozó romák lényegesen jobb körülmények között élnek – egyúttal adataink arra is rámutatnak, hogy szegregált, sőt gettószerű körülmények között is működhetnek vállalkozások. Ugyancsak figyelemreméltó, hogy a vállalkozók tizenöt százaléka teljesen asszimilált környezetben él (azaz nem lakik a környéken más roma) – miközben ez az arány a roma népességben négy százalék. Lakóhelyek jellegének eloszlása a vállalkozók között és a roma népességben (%)

Csak romák lakta de nem telep Romák lakta telep, "gettó" Vegyes lakókörnyezet Nem lakik más roma család Nem lehet megállapítani

roma népesség 16,9 27,8 47,3 4,1 3,8

minta 6,7 9,8 67,1 15,2 1,1

Lakóhelyek jellegének eloszlása a vállalkozók között és a roma népességben, településtípusonként (%)

Csak romák lakta de nem telep Romák lakta telep, "gettó" Vegyes lakókörnyezet Nem lakik más roma család Nem lehet megállapítani

megyei jogú város 10,4 32,1 40,5 6,1 10,9

roma népesség város 11,2 28,4 51,0 7,7 1,8

község 19,1 29,4 46,7 2,8 2,0

megyei jogú város 11,1 66,7 22,2

minta város

község

3,1 10,9 74,2 10,2 1,6

8,0 12,0 68,0 11,4 0,6

Településtípusok szerint áttekintve a kérdést, látjuk, hogy míg pl. a megyei jogú városok roma népességének harmada él gettószerűen, addig a vállalkozók e településtípusban egyáltalán nem szorultak gettóba, noha közel tíz százalék elékülönülten él. Ugyan a falvakban a legmagasabb a gettósodottan élő roma vállalkozók aránya, de így is jóval alatta marad a teljes roma népesség hasonló átlagának. Joggal merülhet fel a kérdés, hogy milyen összefüggés van a szegregáció mértéke és a vállalkozás kora között – azaz kérdés, hogy a régebbi, stabilan működő vállalkozások tulajdonosai jobb DELPHOI CONSULTING - 2004

18


körülmények közé költöznek-e, avagy asszimiláltabb körülmények között hosszabb életűek-e a vállalkozások. Noha a kérdés közgazdasági szempontból nyilván kevésbé érdekes, elvégre a gettószerű vagy „csupán” szegregált lakókörnyezetben lényegesen kisebb esély nyílik a vállalkozásra14, szociológiai szempontból már érdekesebb e kérdés. Ugyanis lényegesnek tekinthető, hogy ha már egyszer egy vállalkozó képes vállalkozását szegregált környezetben működtetni, mennyire nyújt vállalkozásának e helyzet stabilitást, illetve milyen mértékű az elvándorlás, a „menekülés” e helyzetből akkor, ha már a vállalkozás megerősödött (tehát a vállalkozónak jobbak az anyagi lehetőségei). A kérdés megválaszolását két tényező nehezíti; egyrészt az adatfelvétel során, terjedelmi és az időkorlátból fakadó oknál fogva nem kérdeztünk rá a vállalkozást megelőző lakóhelyre, ráadásul a viszonylag kis elemszámú mintában az e kérdésre utaló táblázatos, illetve a többváltozós elemzések eredményei nem szignifikánsak. Megoldásként a három, eltérő szegregációs fokot képviselő lakóhelyen élő vállalkozások korának eloszlásfüggvényeit hasonlítjuk össze (a grafikonokb a jegyezetek között). A gettószerű, vagy nem gettószerű, de szegregált környezetben működő vállalkozások átlagos kora 4,2 év, közülük a legfiatalabb nincs egy éves, a legidősebb 15 éves. A szegregációs fok csökkenésével párhuzamosan növekszik a vállalkozások átlagos kora, de mindössze egy-egy évvel, azaz a vegyes lakókörnyezetben működők átlagos kora 5,3 év, az asszimilált környezetben pedig 6,2 év. Megfigyelhető ugyanakkor, hogy a legidősebb vállalkozások kora a nem szegregált környezetben 20-22 év. Az adatok alapján nem tudjuk eldönteni, hogy melyik tendencia lehet jellemzőbb: a szegregált körülmények között alakult vállalkozások, miután bebizonyították állóképességüket és anyagi erőre tettek szert, asszimiláltabb körülmények közé költöznek, vagy az asszimiláltabb körülmények között élők vállalkozásai stabilabbak és működnek hosszabb ideje. Valószínűleg mindkét tendencia igaz. Azonban, mint a későbbiekben, a családok anyagi erejének tárgyalásakor látjuk, egy igen meglepőnek tűnő összefüggés fedezhető fel: a szegregáltan élő vállalkozók családjában a legmagasabb a havi jövedelmek mértéke. Ezt figyelembe véve bátran feltételezhetjük, hogy noha a vállalkozók egy része bizonnyal elhagyja eredeti települését és asszimiláltabb körülmények közé költözik, ez a fajta migráció nem lehet jelentős. Ezt támasztja alá egyrészt az, hogy a szegregált településen (településrészen) élő vállalkozók jövedelme magasabb, illetve, mint az alábbiakban látjuk majd, a szegregáció mértékétől függetlenül jó minőségű, a szükséges infrastruktúrával ellátott épületekben élnek - azaz jelentősen jobb körülmények között, mint nem vállalkozó roma társaik. A lakóépület jellegének eloszlása a vállalkozók között és a roma népességben (%)

hagyományos városi ház önálló ház szükséglakás, -épület, egyéb

roma népesség 15,2 67,3 17,5

minta 45,3 53,9 0,9

Míg a roma népesség tizenhét százaléka szükséglakásban él, a vállalkozók között ez az arány elenyésző. Az, hogy a vállalkozók hagyományos falusi épületben, illetve családi házban, vagy városias épületben élnek, alapvetően a település jellegzetességeitől függ, ugyanakkor erre a kérdésre nincs hatása a vállalkozás korának (azaz a régi vállalkozások tulajdonosai hasonló arányban élnek falusi ,vagy családi házban, mint a fiatal vállalkozások tulajdonosai). 14

Ezt a kisebb esélyt mutatja az, hogy kevés vállalkozó él szegregáltan, tehát kevesebb vállalkozás működik ilyen településeken, illetve településrészeken. DELPHOI CONSULTING - 2004

19


A lakáshoz tartozó infrastruktúra eloszlása a vállalkozók között és a roma népességben (%) roma népesség 60,9 54,1 98,6 72,6 42,0

fürdőszoba lakáson belüli WC villany vezetékes víz csatorna

minta 97,7 97,2 99,7 98,6 77,3

Az adatok azt mutatják, hogy a vállalkozók zöme, túlnyomó többsége a szükséges infrastruktúrával ellátott lakásokban él, ellentétben a roma népesség egészével. Mivel ennél az adatnál ugyancsak felmerülhet, hogy esetleg a már stabilan működő vállalkozások „javítják ezt a statisztikát”, megvizsgáltuk a vállalkozás korának hatását a lakás komfortjára nézve. Azt találtuk, hogy nincs ilyen hatás: tehát a legújabb vállalkozások tulajdonosai is jobb körülmények között élnek. Ez az adat viszont azt a (természetes) feltételezést erősíti meg, hogy a jobb körülmények között élők - még abban az esetben is, ha a jobb körülményt képviselő lakás gettóban található – nagyobb eséllyel képesek vállalkozni.

Az együtt élők átlagos lélekszáma és összetétele a vállalkozók között és a roma népességben (%)

együtt élők

átlag

házastárs / élettárs gyermek szülők testvér egyéb rokon más, nem rokon

61,7 63,9 28,5 17,7 9,9 3,1

roma népesség 19-34 35-48 éves éves 59,5 79,9 59,1 81,6 47,0 10,6 29,2 4,0 6,1 8,7 2,8 2,1

49-62 éves 60,5 58,2 2,9 4,3 19,6 5,4

átlag 92,5 91,3 19,7 12,3 6,7 2,1

minta 19-34 35-48 éves éves 85,7 93,8 83,1 93,9 26,1 13,6 20,5 7,0 9,1 3,7 2,4 1,2

49-62 éves 97,6 95,3 44,4 10,0 25,0

A fenti táblázat adatai azt mutatják, hogy a vállalkozók családjában átlagosan többen élnek, mint a roma népesség átlagában; korcsoporttól függetlenül több közöttük a házas, többnek van gyermeke, illetve többen élnek együtt szülőkkel, testvérekkel és másokkal. Mivel az előző adatok a vállalkozók abszolút és relatív értelemben vett jobb körülményeit mutatták, az együtt élők számából arra (a talán nem meglepő) következtetésre jutunk, hogy a vállalkozók családjának eltartóképessége lényegesen magasabb, mint a romák átlagáé. Ugyanakkor – éppen mivel többen élnek együtt – az adat arról is beszél, hogy a vállalkozók, kapacitásuk függvényében több szolidaritást is vállalnak rokonaikkal kapcsolatban, mint szegényebb társaik; azaz nemcsak megengedhetik maguknak, hogy többen éljenek egy fedél alatt, de meg is teszik. A gondolattal szemben kézenfekvő ellenvetés lehet az, hogy többek között azért lehetnek vállalkozók, mert sűrűbbek a rokoni kapcsolataik, amely kapcsolatok segítik őket a vállalkozásban, munkaerőt jelentenek, stb. Tehát az adat nem a szolidaritásról szól, hanem a rokoni kapcsolatok „tőkésíthetőségéről”. Ezt az ellenvetést egy próbának vetettük alá. Noha a szociális kapcsolati hálózatok erejét a továbbiakban elemezzük, kissé előreszaladva, épp a próba okán, ehelyütt is leírjuk a következőt. A vállalkozók egy része mondhatni kapcsolati vákuumban szenved, míg a skála másik végén azok foglalnak helyet, akiknek extra erős kapcsolataik vannak, sok emberre számíthatnak. Az adatok azt mutatják, hogy a kapcsolati hálózat ereje szinte független attól, hogy a vállalkozó háztartásában él-e valamely rokona, stb., illetve hány rokonnal él. Sajátos módon azok között, akik együtt élnek minden rokonukkal, ugyanúgy találunk elszigetelt embereket, DELPHOI CONSULTING - 2004

20


ahogy a kevés rokonnal élők között erős kapcsolatokkal rendelkezőket. Ráadásul a kapcsolati hálózat ereje erősen befolyásolja a megszerezhető jövedelem mértékét; azaz nem a rokoni szálak mennyisége tőkésedik, hanem az egyes emberek kapcsolatépítő képessége, és az ebből következő kapcsolati tőke válik financiális tőkévé. Mindez azt a feltevést bizonyítja, hogy azon romák, akik vállalkozásuk következtében jobb anyagi nívón élnek a többieknél, egyúttal szolidárisabbak rokonaikkal. Mindez közvetlenül átvezet minket az anyagi erő kérdéseinek tárgyalásához.

Anyagi erő A roma vállalkozók és családjuk anyagi erejét egy, az eddigi roma kutatásaink során már jól bevált módszerrel vizsgáltuk. Noha a különböző háztartáspanel vizsgálatokban bevett eljárás a háztartás anyagi nívóját különböző tartős fogyasztási cikkekkel mérni, esetünkben, az eddigi tapasztalatok fényében ez a módszer kevésbé vezet eredményre, mint a jövedelmi adatok forintértékének közvetlen lekérdezése. Ez utóbbi adatok az addigi kutatásaink tanulsága szerint meglehetősen megbízhatóak és a többi adattal egybevetve konzisztensen tagolják a megkérdezett sokaságot. Az anyagi erőt tehát a továbbiakban két jelzőszámmal mérjük: egyrészt a vállalkozó által elért jövedelem mértékével, másrészt a családban egy főre jutó összjövedelem mértékével. Az első index arról beszél, hogy maga a vállalkozó, tevékenysége során milyen személyes jövedelmet képes elérni, a másik szám pedig arról, hogy családjának milyen az anyagi életnívója (ugyanis az egy főre eső jövedelembe beleszámítódik a házastárs, stb. által elért jövedelem is, ugyanakkor e jövedelmek egy főre eső mértékét a nem kereső családtagok – gyermekek, idősek, stb. – csökkentik). A személyes jövedelem mértéke az egyik legjobban bevált indexe a vállalkozás sikerének (amely sikere persze sok szemponton múlik – a vállalkozás ágazata, jövedelmezősége, egyéni skillek, képzettség, regionalitás, stb.) Ráadásul a vállalkozások intervallumjelleggel kérdezett mérlegadatai hiányosak (e kérdéseket nagy számban elutasították), miközben a személyes jövedelem adatai a jól bevált gyakorlatnak megfelelően sokatmondóak.

Munkajövedelmek átlagos forintértéke a roma vállalkozók között, illetve a roma népességben, feltüntetve a kettő közötti szorzót – településtípus szerint (Ft)

Budapest megyei jogú város város község

roma népesség 59522 27082 24857 21779

minta 111944 157000 124992 127671

szorzó 1,9 5,8 5,0 5,9

A vállalkozók a roma népesség átlagához képest lényegesen jobb jövedelemhez jutnak: a Budapesten elérhető átlagjövedelmük mértéke relatíve a legkisebb, itt csak átlagosan kétszeresét keresik a romák átlagának. Ezzel szemben a falvak vállalkozói az ottani roma átlagjövedelem hatszorosát keresik meg. A településtípusonkénti differenciák persze a vállalkozók jövedelmei között már nem ilyen drámaiak, közel azonos, százezer forint körül ingadoznak. Azonban a különbségek érdekesek: a legalacsonyabb átlagos jövedelmet a budapesti vállalkozók érik el (noha a főváros a teljes népességre vetítve a legmagasabb átlagos jövedelmeket biztosítja). A megyei jogú városok roma vállalkozói érik el a legmagasabb átlagértéket, ugyanakkor szintén izgalmas adat, hogy a falvak DELPHOI CONSULTING - 2004

21


vállalkozóinak jövedelme még kissé magasabb is mint a városiaké. (E kérdések kulcsa a vállalkozások jellemzőiben rejlik). Az urbanizációs foktól függő jövedelmi differenciák vállalkozó és nem vállalkozó romák között azonban kevésbé drámaiak, mint az iskolai fokozattól függő különbségek. Munkajövedelmek átlagos forintértéke a roma vállalkozók között, illetve a roma népességben – nemek és iskolai végzettség szerint (Ft)

átlag 8 oszt. kevesebb Általános iskola Szakmunkásképző összes érettségizett Egyetem, főiskola

6237 19298 43585 37164 77219

roma népesség férfi nő 8492 4598 22646 15354 48570 34428 48779 27489 94448 69167

átlag 118364 126088 128100 146056 108500

minta férfi 160000 134210 131410 146719 113333

nő 60500 92193 116083 140750 105750

Munkajövedelmek átlagos forintértékeinek szorzatdifferenciái a roma vállalkozók között, illetve a roma népességben – nemek és iskolai végzettség szerint


átlagszorzó 19,0 6,5 2,9 3,9 1,4

vállalkozó/roma népesség szorzó férfi nő 18,8 13,2 5,9 6,0 2,7 3,4 3,0 5,1 1,2 1,5

férfi/nő szorzó roma népességben vállalkozóknál 1,8 2,6 1,5 1,5 1,4 1,1 1,8 1,0 1,4 1,1

Az általános iskolát el nem végzett vállalkozók jövedelmi átlaga közel hússzorosa a hasonlóan befejezetlen általánossal rendelkező, de nem vállalkozó romákénak! Ez egyúttal abszolut értékben annyit jelent, hogy egy olyan vállalkozó, aki nem fejezte be az általánost, átlagosan annyi munkajövedelemhez jut, mint a vállalkozó budapesti romák átlaga, egyúttal valamivel magasabb átlagos jövedelemhez, mint a diplomás roma vállalkozók. Az iskola jövedelmeket differenciáló hatása elsősorban a roma vállalkozók és nem vállalkozók között mutatkozik meg tehát; a vállalkozók körén belül az érettségizett vállalkozók vezetnek jövedelmi szempontból. A jövedelmeket differenciáló nemi különbségek éppúgy megjelennek, mint a társadalom egészében. A roma népesség átlagában a férfiak 1,4 – 1,8 szeres értéket keresnek, mint a nők, köszönhetően a romák szempontjából roppant nyomott munkaerő-piacnak. A vállalkozók között a nemi differenciák már kevésbé erősek: a szakmunkás végzettségű vagy magasabb iskolai fokozatot végzett női vállalkozók csak hajszálnyival keresnek kevesebbet férfi társaiknál. Egyedül az általános iskolát el nem végzett roma női vállalkozók jövedelme alacsonyabb jelentősen a férfiakénál – de ez utóbbi elsősorban ágazati kérdés (az általánost be nem fejezett nők elsősorban mezőgazdasági őstermelők és értékesítők, „kofák”). Végezetül tekintsük át a családok életszínvonalát jellemző egy főre jutó jövedelmek alakulását. Az alábbi grafikon a roma népesség egészében, illetve a vizsgált vállalkozói kör családjában szemlélteti az egy főre jutó jövedelmek alakulását, mégpedig jövedelmi tizedenként. A szorzó az a szám, amely megmutatja, hogy az adott jövedelmi tizedbe tartozó vállalkozói családokban az egy főre jutó jövedelem hányszorosa a roma népesség azonos jövedelmi tizedbe eső családjai egy főre eső jövedelmi átlagának. DELPHOI CONSULTING - 2004

22


Egy főre jutó jövedelmek 180000

25,0

160000 20,0

140000 120000

15,0

100000 80000

10,0

60000 40000

5,0

20000 0 népesség átlag vállalkozók átlag vállalkozók szorzó

1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

661

6630

10754

13780

17601

21122

26467

34564

44314

85860

14354

23847

29218

34479

41728

51938

61883

75220

92518 156074

21,7

3,6

2,7

2,5

2,4

2,5

2,3

2,2

2,1

0,0

1,8

A grafikon adatai többféle következtetés levonására alkalmasak. Egyrészt már előző vizsgálatokból is ismert, hogy a roma népesség egésze az életszínvonalat jellemző egy főre eső jövedelem tekintetében szinte szétszakadt. Az alsó két jövedelmi tizedben a családok egy főre jutó jövedelme nem éri el a tízezer forintot, illetve a roma népesség 70-90 % -a létminimum alatt él15. Noha adataink azt mutatják, hogy a roma vállalkozók viszonylag jól keresnek, a család életszínvonalát jellemző adatok szerint a vállalkozói családok 40-50 %-a ugyancsak létminimum alatt él (bár a romák egészéhez mérten lényegesen jobb nívón). A roma vállalkozók családjainak húsz-harminc százaléka viszont (ők esnek a felső két-három jövedelmi tizedbe) kifejezetten jó anyagi körülményekkel jellemezhető. A szorzó értékei azt mutatják, hogy a vállalkozók és a nem vállalkozók családjainak körülményei közötti különbség a legalsó jövedelmi tizedben drámai: itt hússzoros különbséget találunk. Azonban ne feledjük el, hogy a roma népesség legalsó jövedelmi tizedbe eső családjaiban az egy főre eső jövedelem embertelenül alacsony, miközben látjuk, hogy a legalsó jövedelmi tizedbe eső vállalkozói családok egy főre jutó jövedelme is igen alacsony, jóval a szegénységi küszöb alatti. Mindez annyit jelent, hogy a legalsó jövedelmi tizedbe eső vállalkozói és nem vállalkozói családok között a szegénység méretékében van különbség; mélyszegénység és szegénység különbségéről beszélhetünk. A felső hét jövedelmi tizedben ugyanakkor a vállalkozó és nem vállalkozó roma családok egy főre eső jövedelmi különbsége 2.5 és 1,8 között változik; e rétegekben a vállalkozó családok csak két- két és félszer élnek jobban, mint a nem vállalkozó romák családjai. E két – két és félszeres különbség azonban már elegendő ahhoz, hogy relatíve jó színvonalról beszélhessünk – a felső két-három jövedelmi tizedben. Természetesen a vállalkozások távlatokban mindenképpen jobb, és az időben növekvő jövedelmet biztosítanak a családnak. A következő táblázatban azt látjuk, hogy minél régebbi a vállalkozás, annál nagyobb jövedelmet biztosít nemcsak magának a vállalkozónak, de családjának is. 15

A létminimum értéke a VDSZ számításai szerint 2003 legvégén (a roma népességre vonatkozó felvétel idején) 55000 Ft volt, míg a KSH számítása szerint 31000 Ft. Az eltérés a fogyasztói kosár számításából adódik.


23


A családban egy főre jutó jövedelem és a vállalkozók jövedelme, a vállalkozások kora szerint (átlagos Ft értékek) vállalkozás kora réteg 2 éves vagy fiatalabb 2-4 éves 4-6 éves 6 évesnél régebbi

jövedelem / fő 46499 53799 62621 71174

vállalkozó jövedelme 101100 120980 130216 170920

Az elmondottak összefoglalásaként annyit jegyzünk meg, hogy noha a vállalkozó és nem vállalkozó romák (mint egyének) közti jövedelmi különbségek átlagosan kettő – hatszoros arányúak, e két csoportban a családok életnívója közti különbségek már átlagosan csak kettő - két és félszeresek. E különbségnek többek közt az is oka, hogy a vállalkozók családjai átlagosan több embert tartanak el. A vállalkozói létforma következtében nemcsak maguk a vállalkozók élnek jobban, mint a roma átlag, de egyúttal több közvetlen hozzátartozójuk és részesedik a többletjavakból. (Mindebben még nem szerepel az a kérdés, hogy a vállalkozások a helyi közösség tagjainak egy részét is munkához juttatják.) A vállalkozások – időbeni perspektívában – emelkedő jövedelmet biztosítanak.


24


Kapcsolati tőke Az előző fejezetben már röviden utaltunk arra, hogy a közvetlen rokoni kötelékek száma nem azonos azzal, hogy valaki milyen mennyiségű és erejű kapcsolatokkal rendelkezik; másként fogalmazva milyen a kapcsolati tőke ereje, nagysága. A kapcsolati tőke financiális tőkévé konvertálhatósága általában is igen lényeges kérdés, jelentős különbséget teremt a társadalom tagjai, illetve egyes eltérő kapcsolati tőkével rendelkező csoportjai között. Ez a kérdés a vállalkozók esetén különösen élesen vetődik fel; az elemzés során ugyanis lényeges megvizsgálni, hogy a kapcsolati tőke (amelyet a vállalkozók egyrészt személyes tehetségük mértéke szerint építenek ki, másrészt e tőke önmagát képes gerjeszteni) hogyan járul hozzá a vállalkozás sikeréhez, közvetve vagy közvetlenül a vállalkozó által elkérhető jövedelemhez. Ugyancsak lényeges, hogy a kapcsolati tőke mennyire váltja ki, vagy éppen helyettesíti az iskolai, illetve szakmai végzettséget, a szakismeretet, a rendelkezésre álló pénzt, stb. E kérdésekre adható válaszok nem csak és nem elsősorban elméleti szempontból érdekesek: az iskolai végzettség átlagos szintjének emelkedése generációk közti kérdés16, a családban rendelkezésre álló pénz (a befektethető személyes tőke) mennyisége ugyancsak nem áll korlátlanul rendelkezésre azon családokban, amelyek a jövőben vállalkozni szeretnének. A kapcsolatok mennyiségének növekedése, illetve az ehhez szükséges kapcsolatépítő képesség azonban fejleszthető, és nem igényel hosszadalmas vagy éppen graduális képzést. A kapcsolati tőkemodellek hagyományos megközelítései ugyan roppant differenciált képet festenek az emberek kapcsolati típusairól, azonban nem képesek igazán számot adni e tőke nagyságáról, illetve nem teszik lehetővé a kapcsolati tőke konvertálhatóságának precíz mérését. Ebből a felismerésből kiindulva egy, a szociológiában, illetve általában a társadalomtudományokban újszerű megközelítést alkalmaztunk, a szociális kapcsolatok sűrűségét a skálafüggetlen hálózatok elméletének segítségével vizsgáltuk17. Felesleges elméleti kitérő nélkül, röviden megfogalmazva; az elsődleges kérdésfeltevés roppant egyszerű, és úgy hangzik, hogy az egyes embereknek hány olyan kapcsolatuk van, amelyekre a mindennapi életben valóban támaszkodhatnak probléma, baj, vagy megoldandó feladat esetén. A mérés során kialakítunk egy indexet, amely az egyes emberek, illetve csoportok szociális kapcsolati sűrűségét jellemezi. E kapcsolati sűrűséget jellemző számmal meglehetős pontossággal vagyunk képesek jellemezni a kapcsolati tőke nagyságát, egyúttal erejét; ennek megfelelően az index segítségével azután akár oksági elemzések szintjéig juthatunk el. A mérőeszközben három élethelyzetre, problématípusra vonatkozóan tettünk fel kérdéseket, a válaszolók egyrészt jelölhették, hogy akire számíthatnak, milyen szociometriai távolságban helyezkedik el tőlük (rokon, közeli jóbarát, ismerős), másrészt válaszoltak arra, hogy az egyes problématípusok esetén az egyes szociometriai távolsági fokozatokat képviselők közül összesen hány főre számíthatnak. A megkérdezett három problématípus az élet három olyan határhelyzetét 16

Nyilván lényeges a felnőttkorban, pótlólag megszerezhető képzettség, azonban harmincas évei múltával, az adtok fényében igen kevesen szereznek pótlólag valamilyen befejezett alapvégzettséget (általános iskola, szakma, érettségi). Legalább is ezt mutatják a roma népesség egésze körében felvett adataink. A magasabb iskolai végzettség alapvetően a következő generációban jelenik meg. 17 Az elmélet alkalmazhatóságát előző, már hivatkozott, a roma népesség egészének körében végzett kutatásunk alkalmával teszteltük, kiváló eredménnyel. A skálafüggetlen hálózatok elmélete alig öt éves pályafutása során hihetetlen karriert futott be, elsősorban a matematikai alapokra épülő természet-, és társadalomtudományokban; lehetővé téve azoknak a természetesen fejlődő hálózatoknak a leírását, amelyek egyes elemei, mint a hálózat szemei önálló aktorként viselkednek. Minderről bővebben: Barabási Albert-László: A hálózatok új tudománya. Magyar Könyvklub, Bp.2003. DELPHOI CONSULTING - 2004

25


reprezentálja, amelyben lényeges az informális, személyközi segítség: milyen szociális távolságban, egyúttal hány főre számíthat, ha tágan fogalmazva „bajban” van, ha pénzt kell kölcsönkérni, illetve ha ügyes-bajos dolgokat kell elintézni. Az egyes problématípusok nem egyenrangúak, lényegesen kevesebb ember számíthat bárkire is, ha pénzt kell kölcsön kérni, mint a másik két problématípus esetén; hasonlóan, ha van kire számítani az anyagi bajban, akkor is kevesebb személyre mint más esetben. A nyers adatokat megvizsgálva azt tapasztaljuk, hogy meglehetősen nagy a valószínűsége annak, hogy ha valaki bajban nem számíthat senkire, úgy ügyes-bajos dolgok esetén sem. Hasonlóan, ha valaki igen sok emberre számíthat kölcsönkérés esetén, úgy nagy valószínűséggel sok emberre számíthat más probléma esetén is, stb. Ezek az adatok tehát egy sokdimenziós kapcsolati teret írnak le, ugyanakkor önmagában egyelőre semmilyen meglepőt nem látunk: az adatok mindennapi tapasztalatainkat erősítik meg. Célunk azonban az, hogy ezekből az adatokból olyan újabb adatokat generáljunk, amelyekkel azután a kapcsolatok sűrűségére és erejére következtethetünk. A megoldás a kapcsolatsűrűségi index bevezetésében rejlik. Említettük, hogy a skálafüggetlen hálózatok elméletében a kapcsolatok számossága döntő tényező. Az iméntiekben láttuk, hogy az egyes emberek nemcsak e számosság tekintetében különböznek, hanem a kapcsolat erejében is; van aki nem számíthat senkire semmiben, van aki csak pénzt nem tud kölcsönkérni, illetve vannak olyanok, akik szinte mindenben számíthatnak pár távoli ismerősre is. Nyilvánvaló tehát, hogy a kapcsolat számossága és az adott kapcsolat szociális távolsága egyaránt meghatározza azt, hogy valakinek mekkora az a szociális tőkéje, amely védőháló funkciót is elláthat. Láttuk azt, hogy az élethelyzet, a probléma típusa éppúgy differenciáló tényező, mint a szociális távolság, azonban ez utóbbit jól tudjuk súlyozni, mivel a rokonok, a barátok, illetve az ismerősök közötti távolság jobban meghatározható, mint a három életprobléma közötti távolság. A következő lépésben tehát az egyes problématípusokra vonatkozóan meghatároztuk a kapcsolatok erejét jellemző számot. Mivel a kapcsolatok számossága a döntő, ezért az az ember, aki sok más emberre számíthat, „sűrűbb” szociális hálóval jellemezhető, tehát az indexet kapcsolatsűrűségi indexnek nevezzük. Mivel az egyes szociális távolságban elhelyezkedők segítsége nem azonos súlyú, ezért a kapcsolatok számát (hány főre számíthat) súlyozni kell a szociális távolsággal: minél nagyobb a szociális távolságban helyezkedik el valaki, segítsége annál nagyobb súllyal határozza meg a kapcsolat sűrűségét (kisebb valószínűségű, tehát értékesebb egy távoli ismerős segítsége, mint egy rokoné). A súlyozott kapcsolatsűrűségi indexet az adott problématerületre tehát úgy számoljuk ki, hogy az egyes szociális fokozatot képviselők súlyozott számának összegét osztjuk az adott szociális távolságot az adott problématerületen képviselők számának csoportátlagávalc. A végső index a három problématerületre érvényes súlyozott kapcsolatsűrűségi index átlaga. Az index eloszlásfüggvénye, az elméleti várakozásoknak megfelelően egy hatványfüggvény. Igen kevés számú ember rendelkezik nagyon sűrű, azaz igen nagyszámú, sok területre kiterjedő szociális kapcsolattal, amelyeket rokonok és távoli ismerősök egyaránt alkotnak, míg a vállalkozók zömének kapcsolati sűrűsége átlagos vagy viszonylag alacsony. A vállalkozók sokaságból csak maroknyi olyan ember találunk, akiknek kapcsolati tőkeereje (kapcsolatsűrűségi indexe) több nagyságrenddel meghaladja a vállalkozók átlagának felső korlátját; ők minden bizonnyal egyúttal közösségük központi figurái, a közösségi háló csomópontjai. A következőkben, az eddigi gyakorlatnak megfelelően, elsőként összehasonlítjuk a vállalkozók, illetve a teljes roma népesség kapcsolati tőkeerejét jellemző értékeket.


26


Az egyes szociális tőkeerővel ( kapcsolati háló sűrűséggel) jellemezhetők eloszlása a roma népességben és a vállalkozók között (%) index rétegek 0-0,5 0,51-1 1,1-2 2,1-5 5 felett

réteg elnevezése kapcsolati vákuum gyenge háló közepes háló erős háló extra erős háló

roma népesség 31,2 17,2 24,9 18,2 8,5

minta 25,3 10,7 19,9 37,4 6,7

A cigány népesség közel harmada (31,2 %) viszonylagos vagy abszolút kapcsolati vákuumban él, azaz nem vagy alig számíthat érdemben másokra az élet néhány jellemző, szolidaritást és tevőleges segítséget igénylő helyzetében. A vállalkozók között is viszonylag sokan, 25 % élnek kapcsolati vákuumban. A roma népességben gyenge, közepes, vagy erős kapcsolati hálóval rendelkezők aránya viszonylag közel áll egymáshoz, 17 – 25 % között mozog. Ezzel szemben a vállalkozók zöme, 37 % erős kapcsolati hálózattal rendelkezik, az ő kapcsolati tőkeerejük magas. A másik végleten azokat találjuk, akik igen erős kapcsolati hálózattal bírnak, sok embertől sok mindenre számíthatnak. Az ő arányuk a legalacsonyabb, a roma népességben mindössze 8,5 %, a vállalkozók között pedig 6,7 %. A hálózatok elméletéből viszont ismert, hogy a hálózatok jellegzetességétől teljesen függetlenül, mindig igen kis százalékban találunk központi figurákat, csomópontokat (esetünkben ők jellemezhetők az extra nagy szociális tőkével). Az ugyanis, hogy valaki képes ilyen erős hálózatot kiépíteni, már kevesek sajátja, ritka, karizmatikus képességre vall18. Az egyes kapcsolati tőkeerővel jellemezhető vállalkozók átlagos kapcsolatszáma (fő)

kapcsolati vákuum gyenge háló közepes háló erős háló extra erős háló

átlag 0,2 0,8 1,4 2,6 5,8

max. 1,1 2,8 4,4 6,9 19,1

A fenti táblázat adataiban azt láttuk, hogy az egyes szociális tőkeerővel jellemezhetők átlagosan és maximálisan hány emberre támaszkodhatnak az élet kritikus kérdései esetén; míg az elszigeteltségben élők kapcsolati roppant gyengék (maximum egy emberre támaszkodhatnak átlagosan), addig a hálózati csomópontot jelentők (”karizmatikusak”) ilyen kapcsolatszáma roppant magas, maximum húsz, de átlagosan is hat ember. E vállalkozók legnagyobb hányadát kitevő, erős kapcsolati tőkével rendelkezők ugyancsak sok emberre számíthatnak – átlagosan két és fél, maximum hét főre. A fentiekből azonnal logikusan két kérdés adódik; az első szerint hogyan függ a kapcsolat ereje a vállalkozás korától, illetve van-e különbség a szegregáltan vs. asszimiláltan élő roma vállalkozók között? Az első kérdés többek között azért érdekes, mert képet kaphatunk arról, hogy már a kezdő vállalkozók is erősebb kapcsolatokkal jellemezhetők-e, mint a roma népesség (ez esetben

18

A hálózati kutatások szerint az extra erős hálózattal jellemezhető „csomópontok” eloszlása valamely hálózati populációban közel azonos. A roma népességben talált nyolc százaléknyi, illetve a vállalkozók között talált közel hét százaléknyi „csomópont” tehát nem jelent valódi eltérést, a két minta eltérő nagyságából is fakadhat. DELPHOI CONSULTING - 2004

27


nyilván az, hogy valaki vállalkozást indít, összefügghet kapcsolatai erejével), illetve hogyan változik a kapcsolati tőkeerő a vállalkozás előrehaladtával. Az egyes kapcsolati tőkeerővel jellemezhető vállalkozók eloszlása a vállalkozás kora szerint (%) roma népesség átlaga kapcsolati vákuum gyenge háló közepes háló erős háló extra erős háló

31,2 17,2 24,9 18,2 8,5

2 éves vagy fiatalabb 25,6 17,1 29,3 23,2 4,9

2-4 éves

4-6 éves

6 évesnél régebbi

22,8 19,6 25,0 27,2 5,4

23,4 22,1 24,7 26,0 3,9

19,5 11,7 16,9 46,8 5,2

Az adatok azt mutatják, hogy valóban: a legfiatalabb vállalkozások vezetői is valamivel több kapcsolati tőkével rendelkeznek, mint a romák átlaga (ezt a tényt nem befolyásolja, hogy a legfiatalabb vállalkozók között a karizmatikusabbak aránya némileg kisebb). A vállalkozás kora viszont alapvetően azt határozza meg, hogy a vállalkozók abszolút értékben és belső arányaikban egyaránt egyre több kapcsolati tőkére tesznek szert, mint a romák átlaga. Ugyanakkor ha a vállalkozás kora szerint magukat a vállalkozókat hasonlítjuk össze, azt látjuk, hogy körükben enyhén csökken ugyan a kapcsolati vákuumban élők, vagy a gyenge kapcsolatokkal rendelkezők aránya, azonban az a meghatározó, hogy az idősebb vállalkozások tulajdonosai már erős kapcsolati tőkére tehettek szert. Ez azonban csak az átlagosan hat éves vállalati kort meghaladóan érvényesül. Működik tehát a szakirodalomban „aki gazdag, még gazdagabb” slogennel illetett jelenség, de nem azonnal, hanem egy stabil vállalati kor után. Az egyes kapcsolati tőkeerővel jellemezhető vállalkozók eloszlása a lakóhely jellege szerint (%)


szegregált 44,1 16,9 13,6 18,6 6,8

vegyes 18,4 18,0 25,1 33,9 4,6

asszimilált 33,3 14,8 24,1 25,9 1,9

A vállakózókat jellemző kapcsolati tőkeerő már igen komoly mértékben különbözik a vállalkozások székhelyét jelentő, eltérő szegregáltságú települések, vagy településrészek szerint ( ahol a mintánkban szereplő vállalkozók élnek). Ez a jelenség viszont semmiképpen sem magyarázható mással, mint a települések jellegének hatásával: milyen erejű kapcsolatokat képesek kiépíteni azokon a vállalkozók. A szegregált helyzetben élők között igen magas az elszigeteltek aránya – egyúttal itt találjuk a relatíve legtöbb erős kapcsolati tőkével rendelkezőket is. A másik végleten a teljesen asszimiláltan élő vállalkozók között ugyancsak magas az elszigeteltek aránya, ráadásul körükben találjuk a legkevesebb erős kapcsolati tőkével rendelkezőt. A köztes állapot, amikor romák és nem romák vegyesen élnek egy településen vagy településrészen, hatását tekintve igen jelentős: ez a lakóhelyi állapot teszi lehetővé a legtöbb erős kapcsolati hálót, azaz ebben a helyzetben rendelkezik a legtöbb roma erős kapcsolati tőkével. A tény egy ismert szociálpszichológiai jelenséggel van összefüggésben: a kapcsolatok mintázatának, gazdagságának lehetősége erősen összefügg azzal, milyen gazdagok és erősek lesznek kapcsolataink. A szegregált körülmények „szürkévé” teszik a kapcsolatokat, míg az asszimiláltan élő romák elszigetelődnek; az igazán erős kötelékeket a kulturális sokszínűség valószínűbbé teszi. DELPHOI CONSULTING - 2004

28


Az előzőekben már jeleztük, hogy a kapcsolati tőke ereje nyilvánvalóan befolyásolja az „üzletmenetet”, ezen keresztül pedig az elérhető jövedelmek mértékét. Mivel azonban számtalan más tényező együttesen vezet oda, hogy egy vállalkozó keveset, sokat vagy éppen megfelelően keres, ezért a következőkben a jövedelmet befolyásoló tényezőket vizsgáljuk meg.

A vállalkozók jövedelmét befolyásoló fő háttértényezők összefoglalása Mint írtuk, a személyes jövedelem mértéke nemzetközi viszonylatban is az egyik legjobban bevált indexe a vállalkozás sikerének, e siker mérhetőségének. Ez az elemzés egyrészt azért fontos, mert kiválóan méri a nem közvetlen gazdasági-gazdálkodási kérdésekből, hanem az egyének és családok jellemzőiből fakadó hatásokat. Másrészt és nem utolsó sorban az „üzletmenet” bizonyos oldalai az empirikus kutatás módszerével nehezen mérhetők, holott erősen befolyásolják, sok esetben pedig alapvetően meghatározzák az egyének jövedelmét; ez pedig a fekete –vagy szürkegazdaság kérdése. A mérőeszközt, a kérdőívet úgy építettük fel, hogy először a személyes, illetve háztartásra, családra vonatkozó kérdéseket tettük fel, majd csak ezután tértünk rá a gazdálkodást, illetve a céget firtató kérdésekre. Mint már korábban jeleztük, az egyéni jövedelmekre adott válaszok általában is megbízhatóbbak, mint a vállalkozás gazdasági paramétereire vonatkozóak19. Adatfelvételünk azt mutatja, hogy a vállalkozások prosperitásának egyik legjobb mutatója a vállalkozó egyéni jövedelme, ugyanis ez, épp a válaszok sajátos megbízhatósága okán már tartalmazza az általános „üzletmenet” következményét (bizonyos mértékig feketegazdaságostul). Nem szabad arról sem megfeledkezni, hogy azon vállalkozók esetében, akik pl. őstermelőként, építőipari vállalkozóként, stb., egy bizonyos százalékban „feketén” foglalkoztatott munkaerővel is dolgoznak, a vállalkozás még oly korrekten bevallott de jure adatai alig mondanak valamit az üzletmenet valóságáról; miközben eme valóság alapvetően határozza meg életüket és munkájukat. Hasonló mondható el azokról pl. az egyéni vállalkozókról is, akik tényelegesen kevés foglalkoztatottal dolgoznak (vagy legtöbb esetben családtagjaikkal), ugyanakkor – mint az a honi mikro –és kisvállalkozások napi gyakorlatából ismert – könyvelésük enyhén szólva hiányos, hézagos vagy összetákolt. Elsőként kezdjük azokkal a tényezőkkel, amelyek minden hiedelem dacára érdemben alig befolyásolják a roma vállalkozók által elérhető jövedelem mértékét. A fejezet egy korábbi részében írtunk az iskolai végzettség és a jövedelmek kapcsolatáról, ott láttuk, hogy noha az érettségivel rendelkező vállalkozók keresnek a legjobban, az általános iskolát el nem végzettek jövedelme alig marad el a vállalkozói átlagtól. A többváltozós eljárások közül variancia analízissel vizsgáltuk azt, hogy milyen oksági hatása van az iskolai végzettségnek a jövedelemre; azt találtuk, hogy nincs oksági kapcsolat (ez annyit jelent, hogy végső soron az iskolai végzettség a látszat ellenére nem határozza meg az elért jövedelem mértékét). Ugyancsak nincs érdemi hatása az elkérhető jövedelemre a vállalkozás korát megelőző gazdasági aktivitásnak, a legfiatalabb, az iskolapadból nemrégiben kikerültek kivételével az elért jövedelmek százharminc ezer Ft körül mozognak – függetlenül attól, hogy a vállalkozó előzőleg dolgozott, munkanélküli volt, vagy gyermeket nevelt. A variancia analízis ugyanezt a függetlenséget erősíti meg.

19

Ez természetesen elsősorban a mikro -és kisvállalkozások esetén van így Abban az esetben ha nagyvállalatok vizsgálatát végzik, a fő mérlegadatok – azok kötelező nyilvánossága miatt, jól vizsgálhatók. Azonban a kisvállalkozók egyrészt nem feltétlenül ismerik fejből ezeket az adatokat, másrészt vonakodnak azokat közölni, harmadrészt egy ilyen adatfelvétel esetén a nyilvános mérlegadatok hozzáférhetetlenek. DELPHOI CONSULTING - 2004

29


A jövedelmekre enyhe – de nem döntő – hatást gyakorló tényezők a következők. A vállalkozók életkorának rétegei 19-34 35-48 49-62

Ft átlag 125806 138494 110737

A vállalkozók közül a középgeneráció képes vállalkozásából a legjobb jövedelemhez jutni, az idősebb generáció pedig a legkevésbé. Az eltérések azonban nem igazán jelentősek; a variancia analízis eredménye azt mutatja, hogy a vállalkozók életkorának a jövedelemre gyakorolt hatása mindössze 1,5 % (ez annyit jelent, hogy a számtalan lehetséges ok közül a kor ilyen kis mértékben járul hozzá a jövedelmek szórásához). Lakóhelyi jelleg Csak romák lakta de nem telep Romák lakta telep, "gettó" Vegyes lakókörnyezet Nem lakik más roma család

Ft átlag 177682 121000 120779 138407

A lakóhely szegregáltsági foka ugyancsak befolyásolja a jövedelmeket, ráadásul érdekes módon a szegregált de nem gettósodott körülmények között élő vállalkozók javára. A variancia elemzés azonban azt mutatja ki, hogy a lakóhely hatása ugyancsak alacsony, mindössze 1,4 %. Érdemes itt egy kérdésnél megállni: miért keresnek a legjobban a szegregáltan, de nem gettóban dolgozó vállalkozók? A válasz voltaképp igen kézenfekvő: ezeken a területeken találnak – a többi vállalkozóhoz képest – relatíve legolcsóbban munkaerőt20 (tehát jobb a rentabilitásuk). A kérdőívben rákérdeztünk arra, hogy az alkalmazottaknak fizetett bérek mennyire felelnek meg a környezetben átlagosan fizetett béreknek. A szegregált körülmények között dolgozó vállalkozók éppúgy átlagos jövedelmek kifizetését jelezték, mint mások, egyúttal ők alkalmazzák az átlagosan legkisebb számú munkaerőt. A vállalkozások átlagos kora komoly befolyásoló tényezője a jövedelmeknek (ahogy azt egy előző táblázat adatiban láttuk; a legfiatalabb és a legidősebb rétegbe tartozó vállalkozások tulajdonosainak jövedelme között hatvanezer forint különbség van). A variancia analízis ráadásul azt mutatja, hogy ez a tényező már erős oksági hatást is gyakorol: 9,7 % -ban határozza meg, hogy milyen jövedelmet ér el a vállalkozó. A vállalkozás ágazata ugyancsak erősen meghatározza a jövedelmeket, összességében 8,1 % -os oksági hatást gyakorol. A vállalkozás ágazata több ágazatban (tipikus halmozódások) mezőgazd. (és halászat) (építő)ipar kereskedelem egyéb (szolgáltatás)

Ft átlag 101526 138125 152767 107999 104227

Legjobban azok a vállalkozók keresnek, akik kizárólag építőipari vállalkozást vezetnek, másodsorban a mezőgazdasági vállalkozók. (E kérdések ugyancsak nem függetlenek a feketén alkalmazott munkásoktól.) Legkevésbé azon vállalkozók járnak jól, akik többféle ágazatban vállal20

Akár feketén.


30


koznak párhuzamosan. Az alábbi táblázat a tipikus ágazati halmozódások esetében megjelenő átlagos jövedelmeket tünteti fel. A vállalkozás ágazata egy ágazat, vagy nem tipikus halmozódás mezőgazdaság + feldolgozóipar mezőgazdaság + építőipar mezőgazdaság + kereskedelem

Ft átlag 130812 89000 97600 165000

Egyedül azon vállalkozók keresnek erősen átlag felett, akik mezőgazdaság, és emellett kereskedelmi vállalkozást üzemeltetnek (a saját vállalkozásuk „integrátorai”), miközben azok akik mezőgazdasággal, egyúttal feldolgozással foglalkoznak, igen erősen átlag alatt jutnak jövedelemhez. Végül legutoljára hagytuk azt a hatást, amely egyrészt a legerősebben befolyásolja a jövedelmek alakulását, másrészt igen közel áll a mindennapok informális tapasztalataihoz, harmadrészt a gazdaságpolitika mindezidáig a legkevesebb figyelemmel fordult felé: ez pedig a szociális kapcsolati tőke, a kapcsolatok erősségének jövedelmet meghatározó hatása. Kapcsolati tőkeerő rétegek kapcsolati vákuum gyenge háló közepes háló erős háló extra erős háló

Ft átlag 106266 105220 111792 158881 200563

Ez az egyetlen hatás, amelynek két ellentétes végpontja között kétszeres jövedelmi különbséget találunk, ezen belül a legerősebb kapcsolati tőkével rendelkező vállalkozók átlagos jövedelme a vállalkozók összátlagához képest kiemelkedően magas. A kapcsolat tőke jövedelmet meghatározó oksági ereje magasabb, mint a többi hatásé: 12 %21. Érdemes néhány hatás együttes jövedelmet befolyásoló erejét ugyancsak számításba venni, a variancia analízis eredményei a következők: − a vállalkozás korának és a lakóhely szegregáltsági fokának együttes hatása 12 % , − a vállalkozás korának és a vállalkozó kapcsolati tőkeerejének együttes hatása 19 %, − a vállalkozás korának, a vállalkozó kapcsolati tőkeerejének, valamint és a lakóhely szegregáltsági fokának együttes hatása már 22,4 %, ugyanakkor a legmagasabb hatása − a vállalkozás korának, a vállalkozó kapcsolati tőkeerejének, valamint a művelt ágazatnak együttesen van: ez már a jövedelmet 26,1 % -ban határozza meg. A vállalkozó jövedelmét befolyásoló tényezők összefoglalásaként tehát érdemes kiemelni, hogy míg pl. az iskolai végzettség vagy a munkatapasztalatok hatása elenyésző, addig önmagában legerősebb hatása a kapcsolatoknak van. Mindez nem azt jelenti, hogy iskolai végzettség nélkül bárki vállalkozhatna, sőt!, viszont a már életképesnek bizonyult vállalkozók esetében a fenti megállapítás nagyon is érvényes. Mindez annyit is jelent, hogy a vállalkozói sikerességet befolyásoló egyik legerősebb tényező tökéletesen humán természetű – és mint ilyen nemcsak hogy fejleszthető, de megfelelő, a vállalkozói léthez szükséges kapcsolatokat építő „networking”, vagy a kapcsolatok inkubálása hatalmas távlatokat nyithat meg a roma vállalkozások fejlesztésében. 21

A mérés próbája: a jövedelem befolyásolja-e a kapcsolati tőkét? Eredményeink szerint lényegesen kevésbé, mint a kapcsolatok ereje a jövedelmet.


31


A vállalkozások jellemzői A kutatás során felvehető adatokból egyértelmű, hogy szinte kizárólag roma mikrovállalkozásokról beszélhetünk, a mintában nem találunk jogi értelemben vett kis, -vagy középvállalkozásokat. A vállalkozások méretének besorolása az állandó alkalmazotti létszámnak, illetve a legutolsó adóév mérlegfőösszegének adataiból következik. A vállalkozások 89 % a 10 fő állandó foglalkoztatotti létszám alatt működik (illetve 69 % önmagát foglalkoztató egyéni vállalkozó vagy őstermelő, egyszemélyes Bt. vagy Kft.), hasonlóan, a vállalkozások mindössze 2,6 %-a nyilatkozta azt, hogy az utolsó éves (adózás előtti) nyeresége meghaladta a 10 MFt –ot. E két adat kombinációját alkotó vállalkozások aránya (amelyek tehát legalább 10 fő állandó munkatárs felett foglalkoztatnak, egyúttal nyereségük meghaladta a minimális 10 MFt –os, a statisztikai hibahatár alatti). Mindez nem azt jelenti, hogy Magyarországon ne működnének romák által tulajdonolt, a mikroméretnél nagyobb vállalkozások; viszont egyértelművé vált, hogy a mintavételen alapuló statisztikai adatfelvétel módszereivel a nagyobb roma vállalkozások nem vizsgálhatók. Ugyanis ahhoz a háromszázötven vállalkozást érintő mintánk elég nagy, hogy lássuk: a nagyobb vállalkozások aránya oly kicsi, hogy azok érdemi statisztikai vizsgálatához már egy sok ezres roma vállalati mintán kell adatot felvenni. A mintába került vállalkozói kör túlnyomó többségének, 95,4 % -nak egy vállalkozása van (tehát önmaga egyéni vállalkozó, őstermelő, vagy tulajdonában egy egyéb jogi formájú vállalkozás tartozik). A maradék elenyésző hányadból 4,3 % két vállalkozást működtet, míg 0,3 % hármat. Mivel a két vagy több vállalkozást működtetők aránya a hibahatár közelében mozog, ezért a továbbiakban „a vállalkozásról” beszélünk, azaz a többiekkel összevontan kezeljük azon maroknyi vállalkozót, aki több vállalkozást üzemeltet (összevonva a gazdálkodási és létszámadatokat is). A vállalkozások jogi formája és művelt ágazata A vizsgált vállalkozások 70,5 %-a egyéni vállalkozó vagy őstermelő, 20,7 % betéti társaság, 4,8 5 MFt, míg a maradék 4 % egyéb (pl. szövetkezet, KHT, stb.) Mivel a betéti társaságokat nem lehet összevonni az egyéni vállalkozásokkal, hasonlóan a Kft. –ket sem az előbbi kettővel, ezért ahol szükséges külön kezeljük őket, másutt összességében a vállalkozásokról beszélünk. A vállalkozások által művel ágazat esetében figyelembe vettük az egy vállalkozás által több ágazatban végzett üzleti tevékenységet, valamint az egy vállalkozó több cégében művet tevékenységeket. Ennek megfelelően az alábbi táblázatokban szereplő ágazatok az összes vállalkozó által művelt összes tevékenységet képesek megjeleníteni. Mindehhez hozzátartozik, hogy a vállalkozók 80 %-a egy ágazatban tevékenykedik, 14 % két ágazatban, míg a maradék oszlik el három és hat művelt ágazat közöttd. A vállalkozók által művelt ágazatok (%)

több ágazatban (csak tipikus halmozódások) mezőgazd. (és halászt) (építő)ipar kereskedelem egyéb (szolgáltatás)

eloszlás 11,0 6,8 42,3 27,6 12,4


32


Végső soron tehát a vizsgált vállalkozói kör vállalkozásainak 11 % -a működik egyszerre több olyan tipikus ágazatban, amely halmozódást tipikusnak lehet tekinteni. A többi vállalkozás által művelt ágazatok a következőképp oszlanak meg: − a legtöbb vállalkozás (építő)ipari tevékenységet folytat (ez annyit jelent, hogy e vállalkozások több mint kilencven százaléka építőipari, a maradék a bányászat és feldolgozóipar területén dolgozik), − a második legnagyobb csoport a kereskedelmi vállalkozásoké, − a harmadik legnagyobb csoportba azon vállalkozásokat soroltuk, akik szórvány ágazatokban működnek, egy-két százalékos arányban (szállítás, védelmi szolgáltatások, oktatás, egyéb közösségi szolgáltatás), − a várakozásokkal ellentétben viszonylag kevés vállalkozó dolgozik kizárólag a mezőgazdaság területén. A következő táblázatban azokat a vállalkozásokat tekintjük át, amelyek tipikus, több ágazatra kiterjedő munkát végeznek. A vállalkozók által művelt tipikus ágazati halmozódások (%)

egy ágazat, vagy nem tipikus halmozódás mezőg. + feldolg mezőg. + építőipar mezőg. + keresk.

megoszlás 89,0 4,2 5,6 1,1

Mint láttuk, a vállalkozások zöme egy ágazatban működik. A tipikus, több ágazatban való tevékenység ágazati kombinációi kis csoportot alkotnak, ezen belül legtöbben (5,6 %) mezőgazdasággal és építőiparral foglalkoznak. A vállalkozók jogi státusza, művelt ágazatok szerint (%)

több ágazatban (tipikus halmozódások) mezőgazd. (és halászat) (építő)ipar kereskedelem egyéb (szolgáltatás)

egyéni váll., ősterm. 48,7 83,3 68,9 84,7 56,8

Bt 46,2 12,5 19,6 10,2 29,5

Kft 5,1 7,4 3,1 2,3

egyéb 4,2 4,1 2,0 11,4

Legnagyobb arányban a mezőgazdaságban, illetve a kereskedelemben találunk egyéni vállalkozókat; azon kevesek, akik egyszerre több ágazatban tevékenykednek, illetve az egyéb szolgáltatásokat végzők alapítottak inkább betéti társaságokat. Noha az előző fő fejezetben már részletesebben szóltunk a vállalkozások fő korcsoportjairól, ehelyütt érdemes áttekinteni azok koreloszlását. A vállalkozások zöme fiatal ahhoz képest, hogy a legrégebbi több mint húsz éve működik. Mint az előző fejezetben láttuk, ezzel együtt négy egyenletes rétegbe sorolhattuk a vállalkozásokat, rétegenként azonos létszámban.


33


A vállalkozások koreloszlása 60

50

40

30

20

10 0 ,5

4,5 2,5

8,5 6,5

12,5 10,5

16,5 14,5

20,5 18,5

22,5

vállalkozás kora

A vállalkozások kezdeti jellemzői Az elindulás motívumai A vállalkozások valamivel kevesebb mint harmada nem tekinti kényszernek a vállalkozást, ötödük pedig a kényszertől független egyéb okot jelölt meg (pl. hagyomány, stb.) A vállalkozás fő oka Nem tekintette kényszernek Kényszer, nem tudott megélni jövedelméből Kényszer, vállalk. formában alkalmazták tovább Munkanélküli lett Egyéb ok

eloszlás 27,7 36,9 4,1 10,2 21,0

A vállalkozók másik fele valamilyen szempontból külső nyomást, kényszert élt át: a legnagyobb hányad „előre menekült”, vállalkozást kezdett, mert nem tudott megélni korábbi jövedelméből. Viszonylag kevesen jelezték, hogy a munkanélküliség lett volna a kezdetek oka (holott a vállalkozóknak, mint emlékszünk, közel ötöde előzőleg munkanélküli volt). Kevéssé lehet jellemzőnek tekinteni azt az egyébként elterjedt jelenséget, hogy az előző munkahely költségkímélésből szorított volna a vállalkozás elindítására. A következőkben a kényszer szempontjából két csoportba vonjuk össze a vállalkozókat: kényszernek tekintette-e a vállalkozást, vagy sem. A vállalkozás motívuma – ágazat szerint (%)


kényszer

nem kényszer

93,1 84,2 48,2 78,9 60,0

6,9 15,8 51,8 21,1 40,0


34


A több ágazatban működők tekintik legerősebben kényszernek vállalkozásuk indítását, de ennek egyik lehetséges oka épp az, hogy azért működnek több ágazatban, mert bizonytalanok, nem tudnak egy ágazatban megkapaszkodni (az oksági elemzést lásd alább.) Legkisebb arányban az építőipari vállalkozások, illetve a szolgáltatások területein dolgozik tekintik kényszernek vállalkozásukat – ellentétben a mezőgazdasági és kereskedelmi vállalkozókkal. A vállalkozás motívuma – lakóhely szerint (%) kényszer

nem kényszer

szegregált vegyes asszimilált

68,9 71,2 31,6

31,1 28,8 68,4

Budapest megyei jogú város község

6,3 88,9 65,9 67,8

93,8 11,1 34,1 32,2

A budapesti vállalkozások zöme nem tekintette kényszernek az indulást míg sajátos módon a megyei jogú városok vállalkozóinak zöme épp ellentétes motívumot érzett. A szegregált környezet – nyilvánvaló objektív sajátosságai okán kényszerítő erővel hat a vállalkozások elindítására, míg az asszimilált környezet épp ellenkezőleg (ez utóbbi annyit jelent, hogy az asszimiláltan élő romák, mivel eleve jobb környezeti és anyagi helyzetben élnek, kevésbé a kényszer, mint inkább a szándék mentén indították vállalkozásaikat). A vállalkozás motívuma – kapcsolati tőkeerő szerint (%)


kényszer

nem kényszer

72,7 81,1 76,4 50,0 21,4

27,3 18,9 23,6 50,0 78,6

Talán nem meglepő módon, a kapcsolati tőke ereje igen erősen befolyásolja a kényszert – véleményünk szerint ebben objektív és személyes okok egyaránt közrejátszanak. Az elszigetelt, kis kapcsolati tőkével rendelkező romák kénytelenek „előre menekülni”, velük ellentétben a jó vagy erős kapcsolati tőkével rendelkezők viszont már elég magabiztosak lehetnek a sikerben, tehát nem érzik kényszernek lépésüket. Joggal merülhet fel a kérdés, hogy a kényszer vagy önkéntesség erősen függhet az anyagi háttértől, az, aki akár több milliót is könnyedén befektet, nem érzi kényszernek a vállalkozást, a szegény helyzetben lévők viszont igen. Adataink szerint korántsem ilyen egyszerű a kép. A vállalkozók zöme, közel 80 % egy millió Ft alatt fektetett be induláskor (készpénzben vagy tárgyi eszközben) – e vagyoni helyzetű befektetői körben nem lényeges kérdés a kényszer vagy annak hiánya: azonos mértékben találjuk mindkét motívumot a háttérben. Azok körében viszont, akik 10 – 50 MFt közötti befektetéssel indultak (ők mindössze 3,2 % a vállalkozók között) -–már nem találunk kényszervállalkozót (természetesen). Az viszont, hogy kinek a pénzét fektették be – már enyhe mértékben elválasztja a kényszervállalkozókat a többiektől: míg a kényszervállalkozók 67 % –a saját pénzét fektette be (a maraDELPHOI CONSULTING - 2004

35


dék hányad szülei, rokonai pénzét) – addig a nem kényszerből vállalkozóknál a saját pénzüket befektetők aránya már 86 %. Figyelemreméltó tehát egyrészt a viszonylag kis anyagi különbség kényszervállalkozók és nem kényszervállalkozók között, másrészt pedig az, hogy a kényszervállalkozók között jelentős arányt képviselnek azok, akiknek volt befektetni való pénzük. Ez tehát annyit is jelent, hogy a kényszer érzése sok esetben merőben szubjektív motívumokon nyugszik. Azok közül ugyanis, akik valóban égetően rákényszerülnének a vállalkozásra (mert különben munkanélküliek, stb.) – a legtöbb ember feltehetően nem gyarapítja a vállalkozók sorát, vagy egy-két hónapon, éven belül csődbe megy. (Vállalkozói mintánkban csak de facto működő vállalkozások kerültek be.) A variancia analízis eredményei szerint az adott ágazatban való működés, a lakóhely szegregáltsági foka, valamint a kapcsolati tőke ereje együttesen 29 %-ban okozói annak, ha valaki nem tekintette kényszernek a vállalkozás indítását. Ezen belül viszont a belső, önálló okozati erők már magasabbak: az ágazati hovatartozás oki hatása 28 %, a szegregáltsági foké 31 % (e tényezőn belül az asszimilált környezet hatása is magas, 34 %), ugyanakkor a kapcsolati tőkeerő hatása 29 % (e tényezőn belül pedig az erős szociális háló hatása 14 %, az extra erős hálóé viszont már 36 %). Mindez annyit is jelent, hogy azok a későbbi vállalkozók, akik a vállalkozás indításának döntését nem tekintették kényszernek, egyúttal jobban választották meg a tevékenység ágazatát. Ugyanakkor nyilván a gettólét, vagy maga a szegregáció olyan helyzet, amikor csak „előre lehetett menekülni” – a helyzet kényszere felülírt egyéb szempontokat. Azok viszont, akik jó vagy kiváló kapcsolatépítő potenciállal rendelkeznek, egyúttal lényegesen bizonyosabbak lehettek a vállalkozói lét sikerében, tehát kevésbé vagy egyáltalán nem tekintették kényszernek választásukat. A vállalkozók átlagos havi jövedelme – a választás motívuma szerint (Ft)

kényszer nem kényszer

jövedelem 107253 167851

A vállalkozói lét választásának összetett háttere, amely végső soron a kényszer vs. nem kényszer állításokban fogalmazódik meg – igen erősen meghatározza az elérhető jövedelem mértékét is. Mindezt tehát úgy is felfoghatjuk, hogy noha az élet bizonyos helyzetei – munkanélküliség, szegregált lét, stb. – kikényszerítik a vállalkozóvá válást, és ebben az esetben objektív kényszerről van szó, sok esetben bizonnyal a „kényszer” érzése szubjektív tényezőkön múlik. Abban az esetben, ha valaki bizonyosabb lehet önmagában, kevésbé tekinti kényszernek a vállalkozói létformát – a magabiztosság mérhetően magasabb jövedelmet is biztosít. Mivel feltételezhetjük, hogy e folyamatok hátterében megtalálhatjuk az önbeteljesítő jóslatok jól ismert mechanizmusait is, azt gondoljuk, hogy többek között a vállalkozói létforma megismertetése a romákkal, egyúttal kapcsolataik bővítése, valamint szakmai és szakágazati ismeretek oktatása együttesen növelheti a később sikeres, kezdő roma vállalkozók számát.


36


Az alaptőke forrása, mértéke Az alaptőke forrása tekintetében megkértük a vállalkozókat, hogy határozzák meg, milyen százalékos arányban oszlott meg a befektetéskori vagyon a következők között: − − − − − − −

saját pénze, szülei, rokonai, ismerősei pénze, bankhitel, alapítványi pénzbeni támogatás, állami pénzbeni támogatás, önkormányzati pénzbeni támogatás, szociális földprogramban föld-támogatás.

Az egyes befektetési források átlagos eloszlása a vállalkozás kora szerint (%) átlageloszlás

Saját pénze Szülei, rokonai, ismerősei pénze Bankhitel Alapítványi pénzbeni támogatás Állami pénzbeni támogatás Önkormányzati pénzbeni támogatás Szociális földprogramban föld-támogatás

73,7 13,2 7,6 3,3 1,8 0,1 0,2

2 éves vagy fiatalabb 66,4 13,7 10,0 8,6 0,7 0,1 0,0

2-4 éves

4-6 éves

72,4 13,4 10,1 1,3 2,8 0,0 0,2

78,8 11,8 6,6 0,5 2,7 0,1 0,0

6 évesnél régebbi 78,6 11,7 5,6 2,6 0,2 0,0 0,4

Az előzőekben már a kérdés egy megjegyzés erejéig előtérbe került: míg a kényszervállalkozók 67 % –a saját pénzét fektette be – addig a nem kényszerből vállalkozóknál a saját pénzüket befektetők aránya már 86 %. A vállalkozók zöme tehát saját vagy rokonai pénzét fektette be – és nem családon kívüli forrásból alapította cégét, vállalkozását. A bankhitelek aránya bőven tíz százalék alatti, míg a többi forrás mértéke elenyésző. A vállalkozások kora szerinti áttekintés arról adhat számot, hogy az elmúlt években változott-e a családon kívülről származó alaptőkéhez jutás esélye. Az adatok azt mutatják, hogy az utóbbi években némiképp emelkedett annak esélye, hogy a vállalkozó banki hitelhez, vagy valamilyen alapítványi támogatáshoz jusson. Az államit támogatások időbeni eloszlását jelző százalékos arányok a hibahatár közelében vannak, ezért a változás megítélhetetlen. A vállalkozások a jogi formája nem mérvadó a források tekintetében, azt látjuk, hogy a magánvállalkozók hasonló arányban vettek igénybe saját vagy családi pénz, mint pl. a Bt. –k alapítói. Noha a banki hitelek az elmúlt években nagyobb súllyal szerepelnek az alapításkori vagyon forrásai között, ha a lakóhely szegregációs foka szerint vizsgáljuk a kérdést, látjuk, hogy a szegregált lét önmagában milyen erős hátráltató tényező. A szegregált körülmények között élő vállalkozók az alapítás érdekében voltaképp nem jutnak sem bankhitelhez, sem állami támogatáshoz. Ennek oka egyrészt az előítéletekben és a diszkriminációban keresendő, másrészt az iskolázottság adataiban. A szegregáltan élő roma vállalkozók között a csak általános iskolai végzettségűek aránya 66 %, míg a vegyes vagy asszimilált körülmények között élők esetében ez az arány 39-44 % közötti. Az alapításhoz szükséges bankhitel elnyerése pedig nyilvánvalóan összefügg azzal, hogy ki mennyire képes hitelt érdemlő üzleti tervet írni.


37


Az egyes befektetési források átlagos eloszlása a lakóhely szegregációs foka szerint (%) szegregált Saját pénze Szülei, rokonai, ismerősei pénze Bankhitel Alapítványi pénzbeni támogatás Állami pénzbeni támogatás Önkormányzati pénzbeni támogatás Szociális földprogramban föld-támogatás

86,3 9,6 0,2 2,9 0,0 0,0 1,0

nem szegregált 71,1 13,8 9,3 3,3 2,3 0,1 0,0

asszimilált 73,2 12,8 8,0 3,6 1,4 0,0 0,0

A harmadik tényező pedig a bankhitelekhez szükséges garanciális fedezeti rendszerben keresendő: míg a jobb körülmények között élők esetében a lakóingatlan nagyobb valószínűséggel szolgálhat fedezetül, addig a szegregáltan élők ingatlanai nagyobb eséllyel értéktelenek. Épp ezért álljon itt egy rövid utalás a 2003. évi roma felvételünk adatai közül. A lakások átlagos étéke a roma népességben, a lakóhely szegregáltsági foka szerint (Ft)

Romák lakta telep, "gettó" Csak romák lakta de nem telep Vegyes lakókörnyezet Nem lakik más roma család

Ft 1576361 1946105 3343824 5635130

A szegregáltan élők esélytelensége a bankhitelek elnyerésére arra hívja fel a figyelmet, hogy a megfelelő kormányzati szervek bevonásával létre kell hozni egy olyan hitelalapot (vagy intézetet), amely specifikusan a roma vállalkozások alap –és működő tőke igényeit lenne hivatott biztosítani. Mindez pedig független kell hogy legyen a család, a vállalkozó vagyoni helyzetétől. Mivel a roma vállalkozások élénkítése többek között a nincstelen, illetve fedezeti alapként működő vagyonnal nem rendelkező romák munkához juttatását célozza, irreális az a jelenlegi hitelrendszer, amely fedezeti vagyont követel meg tőlük.

Az egyes befektetési források átlagos eloszlása a művelt ágazat szerint (%)

Saját pénze Szülei, rokonai, ismerősei pénze Bankhitel Alapítványi pénzbeni támogatás Állami pénzbeni támogatás Önkormányzati pénzbeni támogatás Szociális földprogramban föld-támogatás

több ágazatban (tipikus halmozódások) 81,5 15,4 1,6 1,3 0,0 0,0 0,0

mezőgazd. (és halászat)

(építő)ipar

kereskedelem

egyéb (szolgáltatás)

73,2 17,9 6,8 0,0 0,0 0,0 2,8

78,5 10,8 5,6 2,4 2,1 0,0 0,0

71,3 12,9 10,1 4,9 0,7 0,1 0,0

54,4 17,8 15,7 6,1 5,2 0,5 0,0

A fenti táblázat adatai alapvetően a következőre hívják fel a figyelmet: azon kevésszámú vállalkozó, aki valamelyik (szociális, oktatási, stb.) szolgáltatói ágazatban, vagy a kereskedelemben tevékenykedik, lényegesen jobb kondíciókkal juthat hitelhez. Ők azok, akik jobban tekinthetik át az alapítványok támogatási lehetőségeit is. A szolgáltatásokat végző vállalkozók között találjuk DELPHOI CONSULTING - 2004

38


azokat, akik számottevőbb arányban jutottak valamilyen állami támogatáshoz. Mindez arra utal, hogy ezekben az ágazatokban képzettebb, a lehetőségeket jobban ismerő, jobb érdekérvényesítő pozíciójú embereket találunk. (Erről beszél a végzettség és az alaptőke forrása közti összefüggést taglaló következő táblázat.) Következésképp azok a vállalkozók, akik az ipari vagy mezőgazdasági ágazatokban dolgoznak – szükségleteikhez mérten lényegesen kisebb arányban jutnak állami támogatáshoz vagy bankhitelhez; holott ezekben az ágazatokban találjuk a vállalkozók többségét. Az egyes befektetési források átlagos eloszlása a vállalkozó iskolai végzettsége szerint (%) 8 oszt. kevesebb 77,0 12,0 4,0 7,0 0,0 0,0

Saját pénze Szülei, rokonai, ismerősei pénze bankhitel Alapítványi pénzbeni támogatás Állami pénzbeni támogatás Önkormányzati pénzbeni támogatás

Általános iskola 77,0 15,2 4,3 2,0 0,8 0,0

Szakmunkás 73,8 9,8 10,4 3,3 2,6 0,1

összes érettségizett 58,7 19,4 15,2 3,6 1,8 0,2

Egyetem, főiskola 57,9 9,3 11,4 13,2 7,5 0,7

Az iskolai végzettség és a gazdasági értelemben vett „hitelképesség” (a támogatáshoz és/vagy hitelhez jutás szükséges képzettségbeli háttere) szorosan összefügg. Tehát éppen azok esnek el leginkább a szükséges családon kívüli forrásoktól, akik a legkevésbé képzettek (amellett, hogy a legkevésbé hitelképesek, nincs fedezeti vagyonuk). A vállalkozók többségének alapításkori vagyona egy millió forint alatt volt, és közel húsz százaléknak esett egy és tíz millió forint közé. Az az igen kis arányú vállalkozás, amelynek vagyona meghaladta a tíz millió forintot, elsősorban szövetkezet és egyéb jogi besorolású vállalkozás. Az alapításkori összvagyon értéke (%)

1 MFt alatt 1-10 MFt 10-50 MFt 50-100 MFt

eloszlás 77,2 19,7 2,8 0,3

Az alapításkori vagyon típusa – a vagyon értéke szerint (%)

Készpénz Tárgyi eszköz Kp. + tárgyi e. Egyéb (pl. ingatlan) Kp. + egyéb tárgyi e. + egyéb Kp. + tárgyi e. + egyéb

1 MFt alatt 75,4 1,2 14,6 1,8 2,1 0,6 4,3

1 MFt felett 25,0 42,1 6,6 18,4 1,3 2,6 3,9

Ha azt vizsgáljuk, hogy az alapításkori vagyon milyen típusú – készpénz, tárgyi eszköz, ingatlan, stb., akkor azt látjuk., hogy a vállalkozók zömét alkotó, egy millió forint indulótőke alatti vállalkozások szinte kizárólag készpénzt és némi tárgyi eszközt tudtak a magukénak. Ez annyit is jeDELPHOI CONSULTING - 2004

39


lent, hogy e kisvállalkozók az alapítás idején nem „cégesítették” pl. ingatlanukat, nem kockáztattak mást, csak pénz és eszközöket. Ehhez hozzátartozik, hogy az egymilliós tőke alatti vállalkozásoknak kevesebb mint háromnegyede egyéni vállalkozó, a többi Bt. vagy Kft. Az egy millió forint indulótőke feletti vállalkozásoknál más a helyzet: többségük tárgyi eszközökkel rendelkezett, és közel ötödük ingatlannal, míg csak negyedük készpénzzel. Mindez arra mutat, hogy a roma vállalkozók többsége – a mikro, -és kisvállalkozók, egyéni vállalkozók, családi Bt.-k, őstermelők – alapvetően csak készpénz felhasználásával képes elindítani üzletét; ez a jelenség még egyszer hangsúlyozottan a kezdeti pénzbeni támogatások egész rendszerének újragondolására hívja fel a figyelmet. A vállalkozás elindulásakor kapott támogatások aránya (%)

Beruházási támogatás Bértámogatás Adókedvezmény Agrártámogatás - pénzbeni Termőföld – nem szociális földprogram Termőföld – szociális földprogramban

alapeloszlás 16,2 8,9 33,2 0,7 0,3 2,3

1 MFt alatt 6,8 3,1 28,6 0,5 0,5 2,7

1 MFt felett 42,0 25,0 48,1 1,3 1,3

A közvetett hatását tekintve pénzbelinek tekinthető támogatások közül a legjelentősebb az adókedvezmény szerepe: a vállalkozók harmada részesült benne. Azonban e támogatás esetén is erősen érvényesül a magasabb tőkeerő előnyös hatása, az egy millió forint feletti tőkével induló vállalkozások kétszeres arányban kaptak a kicsikhez képest adókedvezményt. (A beruházási támogatások, a bértámogatásokhoz hasonlóan pedig szinte kizárólag a nagyobb vállalkozásokat érintik.) Joggal gondolhatnánk, hogy az induláskori támogatások megszerzésében jelentős szerepe lehet az iskolai végzettségnek vagy a kapcsolati tőke erejének; az adatok azonban ezt a feltételezést cáfolják. A kapcsolati tőke hatása az iskolai végzettségéhez hasonlóan elenyésző, egyedül a maroknyi diplomás vállalkozó jutott magasabb arányban induló támogatásokhoz. Mindez ismételten rámutat a többséget alkotó mikro. –és kisvállalkozások hátrányosabb helyzetére.


40


Gazdálkodási jellemzők Az egyéni vállalkozók, illetve vállalkozások gazdálkodásának, az üzletmenet eredményességének legfontosabb mutatói a mérlegadatok közt találhatók. Ilyen adat az adózás előtt nyereség vagy veszteség, a nettó árbevétel, saját tőke, az adósságállomány, forgóeszközök, és ráfordítások adatai. A vállalkozások felsorolt adatai ugyan nyilvánosak (bárki lekérheti egy vállalkozás adatait a cégbíróságoktól, illetve az IM cégnyilvántartásából), azonban a személyes lekérdezés során a vállalkozók bizalmatlanok. Épp ezért a felsorolt adatokat intervallumonként kérdeztük le (1 MFt alatt, 1 –és 10 MFt között, stb.). Az adatok feldolgozása során világossá vált, hogy a vállalkozók többsége nincs pontosan tisztában vállalkozása mérlegadataival; válaszaik belső ellentmondások tömegét tartalmazták. Mindez nem áll oly távol mindennapi, informális tapasztalatainktól: a kisvállalkozók zöme a mindennapi munkával, az érdemi „üzletmenettel” van elfoglalva és legföljebb évente néhányszor cserél eszmét könyvelőjével, de e jeles alkalmak sem a mérlegfőösszegek jegyében telnek. Mintánkban mindössze 5,7 % a mezőgazdasági őstermelő (ők az egyetlen csoport, amely a számvitel szabályai szerint nem köteles legalább naplófőkönyvet vezetni) – tehát a többséget alkotó nem mezőgazdasági magánvállalkozó, illetve betéti társaság egyszeres, míg a többi vállalkozás kettős könyvvitel vezetésére kötelezett. Mindennek ellenére a vállalkozók konfúz válaszokat adtak a mérlegösszegeket firtató kérdésekre – nincsenek tisztában oly elemi fogalmakkal sem, mint pl. „saját tőke”. A jelzett nehézségek dacára adataink lehetővé teszik a vállalkozások tényeleges rentabilitásának elemzését; egyrészt láttuk, hogy a vállalkozók személyes jövedelmi adatai nemcsak megbízhatóak, de jól árnyalják a vállalkozásokról nyerhető képet, másrészt a vállalkozások perspektíváit is sikerült mérhetővé tenni.

A vállalkozások perspektívái A vállalkozások prosperitásának, sikereinek vagy kudarcainak mérésére hosszabb periódus elemzésére van szükség; ennek érdekében megkértük a vállalkozókat, hogy néhány lényeges kérdés vonatkozásába ítéljék meg: az elmúlt három évben (vagy ha a vállalkozás fiatalabb, akkor az alapítás óta eltelt időszakban) fejlődött, stagnált, vagy visszafejlődött-e a vállalkozás. A megítélendő területek: az alkalmazotti létszám, az árbevétel, a piaci részesedés és az állóeszköz állomány voltak. Ezekeket a kérdéseket a vállalkozók akkor is jól meg tudták ítélni, ha nem voltak tisztában a mérlegösszegekkel. A fenti négy területen megélt fejlődés, stagnálás vagy visszafejlődés tekintetében azt látjuk, hogy a vállalkozások 60-70 %-a stagnálást tapasztal, míg a maradék a másik két véglet valamelyikéte. Ebben az esetben tehát a nyers százalékos adatok elemzésénél finomabb eszközre van szükség, ez pedig a faktor (főkomponens) analízis. Az elemzés eredményeként a négy gazdálkodási terület eredményességére adott válaszok egyetlen főkomponensbe rendeződnek, magas faktorsúlyok és magas magyarázott variancia mellettf. A négy gazdálkodási terület tehát egyetlen, egyúttal konzisztens skálaváltozóként méri az eredményességetg. A következő lépésben az egyes esetekhez rendelhető faktoregyütthatók átlagértékeivel elemezzük az eredményesség kérdéseit (az alacsony átlagértékek azt jelölik, hogy a vállalkozás inkább visszafejlődött, míg a magas átlagértékek a fejlődésre utalnak).


41


A perspektívát jelző faktoregyüttható átlagok – ágazat szerint több ágazatban (tipikus halmozódások) mezőgazd. (és halászat) (építő)ipar kereskedelem egyéb (szolgáltatás)

-0,2713 -0,2383 0,0714 -0,0102 0,1472

Már egy előző fejezetrészben jeleztük, hogy az egyszerre több ágazatban tevékenykedő vállalkozások nem tartoznak a legsikeresebbek közé. A perspektívát jelző adatok ugyanerre vezetnek. Ugyancsak volt arról szó, hogy a magasabb iskolai végzettséghez kötött szolgáltatásokkal foglalkozó vállalkozók viszont sikeresebbek; a perspektívát jelző adatok ezt a felismerést ugyancsak megerősítik. A perspektívát jelző faktoregyüttható átlagok – a vállalkozók iskolai végzettsége szerint 8 oszt. kevesebb Általános iskola Szakmunkásképző összes érettségizett Egyetem, főiskola

-0,1447 -0,1405 0,0101 0,1708 0,1851

A pusztán általános iskolai végzettséggel, vagy azzal sem rendelkező vállalkozók az utóbbi évekre vonatkozóan konzisztensen nehézségekről, a vállalkozás visszafejlődéséről számoltak be. A szakmunkás végzettségűek vállalkozásai inkább stagnálnak, viszont az érettségivel vagy felsőfokú végzettséggel rendelkező vállalkozók az átlagnál magasabb értékben számolnak be fejlődésről. A vállalkozás induláskori alaptőkéje nem befolyásolja a perspektívákat, viszont az indulás motívuma annál inkább. A perspektívát jelző faktoregyüttható átlagok – az indítás motívuma szerint kényszer nem lényszer

-0,2514 0,2565

Az előzőekben jeleztük már, hogy a vállalkozás kényszerjellege objektív és szubjektív tényezőkön egyaránt alapszik; ezt a felismerést igazolják az alábbi adatok. Egyrészt a szegregált körülmények között élő vállalkozók az átlaghoz képest lényegesen nagyobb mértékben élik át a vállalkozás visszafejlődést vagy nehézségeit (míg az asszimilált környezetben éppen ellenkezőleg), másrészt a kapcsolati tőke mértéke is roppantul befolyásolja a vállalkozási perspektívát. A perspektívát jelző faktoregyüttható átlagok – a lakóhely szegregációs foka szerint szegregált vegyes asszimilált

-0,30657 -0,00126 0,33254


42


A perspektívát jelző faktoregyüttható átlagok – a vállalkozó kapcsolati tőkeereje szerint kapcsolati vákuum gyenge háló közepes háló erős háló extra erős háló

-0,1447 -0,1405 0,0101 0,1708 0,1851

Noha a vállalkozásoknak nyújtott különböző támogatásokról később lesz szó, itt érdemes kiemelni azt, hogy az a tény, hogy egy vállalkozás egyáltalán kapott-e az utolsó három évben valamilyen fejlesztési támogatást, ugyancsak erősen befolyásolja a perspektívákat. (Az, hogy kapott-e vagy sem a vállalkozás valamilyen működési támogatást, ugyanakkor nem befolyásolja a perspektíva megítélését.) A perspektívát jelző faktoregyüttható átlagok – a fejlesztési támogatások szerint fejlesztési támogatást nem kapott kapott

-0,03672 0,23037

Az elmondottak arra mutatnak, hogy a roma vállalkozók fejlődési lehetőségei korántsem egyformák: azok esélye, akiknek alacsony az iskolai végzettsége, szegregált körülmények között vállalkoznak, illetve gyenge a személyes kapcsolatrendszerük – lényegesen rosszabb üzletmenet tapasztalnak, mint a másik véglet. Ugyancsak kisebbek a fejlődési esélyei a mezőgazdasági, vagy több ágazatban működő vállalkozásoknak, mint azoknak, amelyek – vezetőik magasabb iskolai végzettsége és érdekérvényesítő képesség folytán – szofisztikáltabb vállalkozást, pl. humán szolgáltatásokat végeznek. Ráadásul e csökkent esélyeket tovább növeli az a tény, hogy a fejlesztési támogatások megszerzéséhez – legalább is úgy tűnik – eleve a jobban menő vállalkozásoknak van nagyobb hozzáférésük. A személyes jövedelemről, mint az üzletmenetet a vizsgált körben kiválóan mérő indexről más sok szó esett. Az alábbi táblázat adataiban ismét azt látjuk, hogy a vállalkozás prosperitása és a jövedelem szorosan összefügg. (Evidens módon.) A perspektívát jelző faktoregyüttható átlagok – a vállalkozók havi jövedelmi ötödei szerint 60 000 Ft alatt 60-80 000 Ft között 80-120 000 Ft között 120-200 000 Ft között 200 000 Ft felett

-0,2856 -0,0659 -0,1601 0,2965 0,3388

Ezek az adatok viszont azt is tükrözik, hogy azok a vállalkozások prosperálnak, amelyek tulajdonosai a havi 120 000 Ft jövedelmi átlag felett keresnek. Mivel ez a jövedelmi küszöb a vállalkozók negyven százalékát érinti, azt is mondhatjuk, hogy a vállalkozások közel hatvan százaléka a stagnálással vagy a visszafejlődéssel néz szembe. Épp ezért igen fontos kérdés, hogy milyen támogatásokat kapnak / vagy nem kapnak a vállalkozások.


43


Működési, fejlesztési támogatások A kérdőívben meglehetős részletességgel firtattuk a különböző támogatások típusát, mértékét és forrását. Egy korábbi fejezetrészben már volt szó arról, hogy milyen arányban részesednek a roma vállalkozók a vállalkozás indításakor valamely támogatásban. Ehelyütt a működés, a fejlesztés, illetve a humánpolitikai célok érdekében nyerhető támogatások mértékét elemezzük. A működéshez vagy fejlesztéshez kapott támogatások eloszlása, fejezetenként (%)

Beruházási támogatás Bértámogatás Adókedvezmény Agrártámogatás - pénzbeni Termőföld – nem szociális földprogram Termőföld – szociális földprogramban

működéshez 10,7 7,1 20,9 0,3

fejlesztéshez 12,1 5,7 11,1

0,3

0,3

A roma vállalkozók meglehetősen kis hányada részesedik valamely támogatási formában; a legnagyobb arányt a működéshez felhasználható adókedvezményben részesedettek alkotják. Nem ismert, hogy mekkora hányaduk kért valamilyen támogatást, illetve utasították el – az adatokban a hozzáférési esélyek mutatkoznak meg, amely esélyek része az, ha egy vállalkozó ismeri az adott támogatási lehetőséget, jogait, igényli is a támogatást, illetve megkapja azt. Tehát az, hogy az egyes vállalkozói csoportok milyen arányban részesedtek támogatásban, a hozzáférési esély komplex mutatója. Az előbbi táblázat alacsony százalékos értékeit összevonva, támogatásban részesedett és nem részesedett vállalkozókról beszélünk a továbbiakban. A következőkben, az előző adatok mellet az un. humánpolitikai célokra igénybe vehető támogatásokban való részesedés mértékét is bemutatjuk. Igyekeztünk ugyanis adatokat nyerni arról, hogy − munkahelyteremtő támogatást − munkahely-megtartó támogatást − bértámogatást − utazási vagy egyéb támogatás − dolgozó képzéséhez pénzügyi támogatás − betanító (tanfolyami) képzést milyen arányban kaptak a vállalkozók, illetve milyen forrásból (munkaügyi központoktól, állami alapoktól, önkormányzatoktól, kisebbségi önkormányzatoktól, alapítványoktól, stb.) A következőkben az egyes támogatási fejezeteket és forrásokat összevontan kezeljük, mivel önmagában az források oldaláról, egyes támogatási formákban részesülő vállalkozások aránya mérhetetlenül alacsony. A működéshez, fejlesztéshez, vagy humánpolitikai célra kapott támogatások eloszlása (%) működéshez nem kapott kapott

76,3 23,7

fejlesztéshez 83,6 16,4

humánpol. 82,3 17,7


44


Mindez azért nevezhető kínosnak, mert a felsorolt humánpolitikai támogatások jó részének folyósítása a munkaügyi központok feladata, illetve a központok kiemelt feladata a hátrányos helyzetű és roma vállalkozások támogatása – legalább is elviekben. Ehhez képest a különösen humánpolitikai támogatás tekintetében rászorult roma vállalkozások kevesebb mint ötöde részesült valamely célú támogatásban mindegyikben pedig egyik vállalkozás sem. A működési, fejlesztési, vagy humánpolitikai célú támogatásban részesült vállalkozások aránya – a vállalkozás jogi formája szerint (%)

egyéni vállalkozó, őstermelő Bt Kft egyéb

működéshez 17,5 41,4 23,1 53,8

fejlesztéshez 12,2 27,6 15,4 41,7

humánpol. 14,1 23,3 29,4 42,9

A vállalkozások legnagyobb hányadát alkotó egyéni vállalkozók részesülnek a legkisebb mértékben bármely támogatásban is, velük szemben a már megismert módon legnagyobb érdekérvényesítő képességű egyéb szervezetek (szövetkezet, KHT, kisebbségi szervezet) részesülnek a leginkább – holott az ő arányuk a vállalkozások tömegéhez képest elhanyagolható. A működési, fejlesztési, vagy humánpolitikai célú támogatásban részesült vállalkozások aránya – a vállalkozás ágazata szerint (%)


működéshez 50,0 27,8 12,1 20,5 51,2

fejlesztéshez 8,0 10,0 18,9 46,3

humánpol. 2,6 4,2 14,0 14,3 59,1

Az egyszerre több ágazatban dolgozók – akik közül, mint láttuk, sokan vergődnek – valóban rászorulnak a működési támogatásokra, szerencsére körükből kerül ki a támogatottak legnagyobb állománya. E „szerencse” azonban igen kétélű: félő, hogy a kiosztható működési célú támogatások egy talán nem jelentéktelen része épp azon vállalkozások támogatására költődik el, amelyek hosszú távon kevésbé életképesek vagy kisebb a munkahelyteremtő kapacitásuk. Hasonló problémának tekinthető, hogy a vállalkozókon belüli tömegarányukhoz képest részesülnek komoly támogatásban a jobb pozíciót képviselő szolgáltató szervezetek. Mint láttuk, a vállalkozások nagy részét az építőipari ágazatban tevékenykedők alkotják, és e vállalkozói csoport inkább stagnálást él át, mint fejlődést. Épp ezért lenne lényeges e kör – jelenleginél nagyobb méretékű - működési, fejlesztési és humánpolitikai támogatása. A működési, fejlesztési, vagy humánpolitikai célú támogatásban részesült vállalkozások aránya – a lakóhely/telephely szegregációs mértéke szerint (%)


működéshez 10,2 27,6 20,9


humánpol. 3,4 20,1 24,1


45


Roppant súlyos probléma a szegregált környezetben működő vállalkozások abszolut és relatív mértékben egyaránt erős lemaradása a támogatásokról. Ez a lemaradás semmiképp nem magyarázható a szegregáltan élők viszonylag alacsonyabb iskolai végzettségével; mint alább látjuk, egyedül a felsőfokú végzettségűek maroknyi csoportja tekinthető kiváló érdekérvényesítőnek. A működési, fejlesztési, vagy humánpolitikai célú támogatásban részesült vállalkozások aránya


működéshez 25,0 24,4 19,0 19,4 57,1

fejlesztéshez 12,5 12,7 15,1 18,9 61,5

humánpol. 18,2 12,0 16,7 24,3 78,6

Az eddigi elemzések során láttuk, hogy a kapcsolati tőkeerő mértéke igen komolyan differenciál a vállalkozók között – szinte minden tekintetben a jobb kapcsolattal rendelkezők javára. Az egyes támogatási formákban való részesedés esetén azonban nem ilyen egyszerű a kép: egyedül a kapcsolati vákuumban élő vállalkozók esnek el támogatásoktól – feltehetően jelentős alulinformáltságuk és igen gyenge érdekérvényesítő képességüknek köszönhetően. Azonban ne feledjük, hogy ők a vállalkozók közel 26 % -át alkotják! A működési, fejlesztési, vagy humánpolitikai célú támogatásban részesült vállalkozások aránya – a vállalkozó kapcsolati tőkéje szerint (%)


működéshez 11,6 21,7 34,7 24,0 31,3

fejlesztéshez 2,9 15,6 26,4 17,7 25,0

humánpol. 4,3 23,0 27,2 17,9 25,0

Az elmondottak arra mutatnak, hogy a roma vállalkozók hozzáférési esélyei az egyes támogatásokhoz korántsem egyformák: azok esélye, akik, szegregált körülmények között vállalkoznak, igen gyenge a személyes kapcsolatrendszerük, valamint építőipari vállalkozók – másoknál lényegesen alacsonyabb. E kérdések logikusan vezetnek tovább, a vállalkozók ismereteinek problematikájához.


46


A vállalkozói tudás forrása A vállalkozói tudást sokrétűbb, árnyaltabb kérdésnek tekinthetjük, mint a vállalkozói ismereteket. Míg ez utóbbi formális képzés keretében tanulható, és elsősorban elméleti ismeretek jelent, addig a vállalkozói tudásban már a tanult ismeretek, a tapasztalati tudás, a szűkebb kulturális környezet által átörökített reflexek, viselkedésmódok együttesen vannak jelen. Mivel kézenfekvőnek tekinthettük, hogy a roma vállalkozók többsége (hasonlóan az ország vállalkozóinak többségéhez) munka mellett, a vállalkozás művelése során tehetett szert e vállalkozói tudásra, egyúttal nélkülözheti a formális képzés során szerezhető gazdálkodási ismereteket – az adatfelvétel során a tudás forrásaira kérdeztünk rá (iskolai képzés, célzott –vagy átképzés, a családban vagy a környezetben szerzett szakismeret, a gyakorlat során megszerzett szakismeret). A kérdést úgy tettük fel, hogy a vállalkozás mint olyan vezetéshez milyen forrásból állt rendelkezésére a szakismeret, tehát nem a konkrét ágazathoz kötődő szakmai ismeretet firtattuk. Mindez azért lényeges, mert a vállalkozói tudás sokrétűbb, mint valamely szakmai ismeret (egyúttal e tudás hiánya jelentős személyes kockázatokat rejt magában). Ugyancsak lényeges és vizsgálandó kérdésnek tekintettük, hogy az egyes vállalkozói ismereti források hogyan járulnak hozzá a vállalkozás sikeréhez, illetve melyek hiánya vezethet kudarcokhoz nem feltétlenül nyilvánvaló ugyanis, hogy a gyakorlati vállalkozói tudás kevesebbet ér, mint a képzés során szerzett. A vállalkozói tudás forrásai (%) eloszlás 21,1 54,0 24,3 0,6

iskola, utóképzés család, környezet gyakorlat nem szükséges

A vállalkozók mindegyike tisztában van a tudás szükségességével. Többségük családjában, környezetében sajátított el valamilyen vállalkozói tudást, azok aránya, akik tanulmányok vagy a napi gyakorlat során tettek szert rá, közel azonos. Azok között, akik azt vallották, hogy a tanulmányok során szereztek ilyen tudást, mindössze 5,3 % az utólagos képzésben vagy átképzésben részt vettek aránya. Ez a szám viszont ismételten felhívja a figyelmet arra, hogy az átképzések jelenlegi rendszerében az ilyen képzésen részt vett tényleges vállalkozók aránya elenyésző. A vállalkozói tudás forrásai iskolai végzettség szerint (%)


iskola, utóképzés 1,4 20,8 43,1 22,2 12,5

család, környezet 2,2 52,5 36,6 6,6 2,2

gyakorlat 6,0 57,8 25,3 9,6 1,2

A vállalkozói tudás és az iskolai végzettség összefüggései arra a tényre mutatnak rá, hogy elsősorban azok érzik úgy, hogy a gyakorlatban sajátították el a vállalkozói tudást, akiknek viszonylag alacsony a képzettségük. Ez a tény nem kézenfekvő, de világos, ugyanis a szakmunkásvégzettség, illetve az érettségi nem ad vállalkozói ismereteket, utóképzésen pedig egy töredék vett DELPHOI CONSULTING - 2004

47


részt. Egyszerűen arról van szó, hogy a magasabb végzettségi szint nagyobb rálátást biztosít a vállalkozás kérdéseire is. Azonban a vállalkozás sikerét önmagában az iskolai végzettség is befolyásolja – éppen áttételes hatásánál fogva: ezt láttuk az utolsó három év vállalkozási perspektíváinak áttekintése során, az alacsonyabb végzettségűek vállalkozása kevésbé prosperál. Ezt a felismerést erősíti meg az alábbi adatsor is: azon vállalkozók, akik kizárólag gyakorlatuk során tettek szert vállalkozói tudásra, kevésbé eredményesek. (Mint a vállalkozások tipológiájánál részletesen elemezzük majd, a családban felszedett tudás eredményességre vezető hatása már összetettebb kérdés.) A perspektívát jelző faktoregyüttható átlagok – a vállalkozói tudás forrása szerint

iskola, utóképzés család, környezet gyakorlat

fejlődés fact. score 0,1893 0,0989 -0,3722

Amennyiben, mint ahogy az eddigiek során is, a vállalkozás eredményességét a vállalkozó jövedelmén keresztül mérjük, azt kell látnunk, hogy önmagában az ismeretek „elméleti” forrása nem vezet feltétlenül magasabb jövedelemhez, sőt: azok, akik családjuk tradíciói szerint jutottak ismeretekhez, az átlagos jövedelmek magasabbak. A vállalkozók átlagos jövedelme a vállalkozói tudás forrásai szerint (Ft)


jövedelem 121718 139886 103325

A működési, fejlesztési, vagy humánpolitikai célú támogatásban részesült vállalkozások aránya – a vállalkozói tudás forrása szerint (%)


működéshez 31,8 19,1 27,9


humánpol. 41,7 8,7 19,3

A magasabb iskolai végzettség hatása viszont egyértelműen megmutatkozik abban, hogy a vállalkozások milyen arányban részesültek valamilyen támogatásban azon vállalkozások pedig, amelyek tulajdonosai tradicionálisan, a családban szerezték meg a szükséges tudást, jutottak a legkisebb arányban támogatásokhoz. Csakhogy! Csakhogy, mint azt a későbbi fejezetben látjuk, igen valószínű, hogy e tradicionálisabb vállalkozások egy részének egyszerűen nincs szükségük támogatásra, kiválóan prosperálnak anélkül is (ezek elsősorban építőipari vállalkozások). A vállalkozói tudás forrásáról szóló adataink tehát korántsem nyújtanak megnyugtatóan közhelyszerű választ (mely szerint az jobb vállalkozó, akinek magasabb az iskolai végzettsége). Ne feledkezzünk meg arról, hogy a vizsgált vállalkozói kör nem a mikrogazdaságtan elméleti terepén dolgozik, hanem építőipari, mezőgazdasági, feldolgozóipari, stb. vállalkozóként – ráadásul a mindennapok emberileg is igen szövevényes terepén. E vállalkozók közül jelentős arányban találunk olyanokat, akik épp kapcsolatrendszerüknek, mindennapi ismereteiknek köszönhetik sikerüket. Mivel kutatásunknak az a célja, hogy a mindennapi valóság terepén működő, vagy a jövőben DELPHOI CONSULTING - 2004

48


létrejövő roma vállalkozások fejlődjenek jobban, a fenti felismerést nem szabad figyelmen kívül hagyni; egyik következtetésünk az, hogy nem feltétlenül a formális képzések arányának, számának emelése a jövőben követendő cél, hanem az ennél komplexebb segítségnyújtás (erről bővebben a javaslatok között). Az eddigiekhez fűződően, logikusan folytatódhat azzal tanulmányunk, hogy milyen források szükségesek a vállalkozóknak, illetve milyeneket hiányolnak. E fejtegetésre, tehát a szükséges illetve a ténylegesen rendelkezésre álló ismeretek, pénzügyi és egyéb források, kapcsolatok, stb. elemzésére a következő fejezetben kerül sor. Az elemzés során kialakul a roma vállalkozások tipológiája, amelynek segítségével az eddigi információk alapján igen árnyaltan írhatjuk le az egyes vállalkozási típusok személyes, illetve gazdasági esélyeit. Mindenekelőtt azonban az alkalmazott munkaerő kérdéseivel foglalkozunk.

Humán erőforrás A vállalkozások ágazat, kor, jogi forma, stb. tekintetében különböznek abban, hogy átlagosan hány főt foglalkoztatnak, ezen belül milyen a státuszban lévők, az időszaki vagy idénymunkások, illetve a romák és nem romák aránya. Átlagos foglalkoztatotti létszám, kategóriánként és ágazatonként - a vállalkozó nélkül (fő)


státuszban 0 0 5 1 2

összes fogl. 29 12 11 3 8

összes nem roma 9 2 3 1 2

összes roma 20 10 8 2 6

Az állandó (státuszban lévő) alkalmazotti létszám a vállalkozásokban oly alacsony, hogy az átlagos értékek a legtöbb esetben nullát jelentenek. (A vállalkozó munkajogi értelemben a legtöbb esetben nem alkalmazottja saját vállalkozásának, hanem külön jogi státuszkategóriát képvisel.) Egyedül az építőipari vállalkozások állandó alkalmazottainak átlagos létszáma éri el az öt főt (mintánkban a maximális építőipari állandó létszám harminc fő; ekkora volt a legnagyobb vállalkozás). Feltűnő ugyanakkor, hogy az átlagos összes foglalkoztatotti létszám lényegesen magasabb; mint a következő táblázat adataiban nyomon követhetjük, e magas létszám az idénymunkások magas számának köszönhető. A roma vállalkozások átlagosan lényegesen magasabb arányban alkalmaznak romákat, mint nem romákat. A követező táblázatokban feltüntetett átlagos munkaerő-létszámadatok tartalmazzák a megkérdezett vállalkozókat is. Átlagos foglalkoztatotti létszám, időkategóriánként és ágazatonként (fő)


összes állandó 2 1 6 2 3

összes időszaki 1 1 2 1 2

összes idénymunkás 27 10 4 0 2


49


Az ágazatok jellegéből adódóan a mezőgazdasági vállalkozások foglalkoztatnak legerősebben idénymunkásokat (ne feledjük, a több ágazatban működő vállalkozások esetében a halmozódás egyik ágazata mindig a mezőgazdaság). Az építőipar, noha kisebb arányban, de ugyancsak foglalkoztat idénymunkásokat; közöttük a romák szintén ugyancsak magasabb. Átlagos foglalkoztatotti létszám, kategóriánként és jogi formánként (fő)

egyéni váll, ősterm. Bt Kft egyéb

státuszban 3 1 1 3

összes fogl. 8 18 16 6

összes nem roma 2 6 5 1

összes roma 6 12 11 6

A betéti társaságok és Kft. –k foglalkoztatotti létszáma a legmagasabb, de – talán meglepő módon – az egyéni vállalkozók esetében az alkalmazotti létszám nem egy fő. A megoldás kulcsa abban rejlik, hogy (mint már láttuk) az egyéni vállalkozók 69 % -a az építőiparban tevékenykedik. Átlagos foglalkoztatotti létszám, kategóriánként és a vállalkozások korrétege szerint (fő)

2 éves vagy fiatalabb 2-4 éves 4-6 éves 6 évesnél régebbi

státuszban 1 1 3 6

összes fogl. 9 13 10 10

összes nem roma 2 4 2 3

összes roma 7 9 8 7

A vállalkozások kora, tehát az a kérdés, hogy időben mennyire stabil a vállalkozás, az összes foglalkoztatotti létszám alakulását nem befolyásolja érdemben, az idő előrehaladtával egyedül a státuszban alkalmazottak létszáma emelkedik. A vállalkozások prosperitása nem befolyásolja az alkalmazotti létszámot, sőt. Ugyanis mint már láttuk, az egyszerre több ágazatban működő vállalkozások között több ingatag található, és épp e vállalkozások alkalmaznak több foglalkoztatottat. Ez a jelenség arra utal, hogy e bizonytalan lábakon álló vállalkozók quasi „kapkodnak”; egyszerre többféle vállalkozásba fogva több embert alkalmaznak – talán épp e stratégia lehet vállalkozói gyengeségük egyik oka. Átlagos foglalkoztatotti létszám, kategóriánként és szegregációs fokozatonként (fő)


státuszban 2 3 3

összes fogl. 8 11 10

összes nem roma 2 3 3

összes roma 6 8 7

A foglalkoztatottak létszámát, ezen belül a romák és nem romák arányát a lakóhely (telephely) szegregációs foka nem befolyásolja érdemben. Adataink tehát arra utalnak, hogy a foglalkoztatottak létszámát illetve státuszát alapvetően a művelt ágazat határozza meg, a többi befolyásoló tényező az ágazati hatásokhoz képest esetleges.


50


Mivel a vállalkozó személyén kívül az alkalmazottak elsősorban idénymunkások, illetve kisebb arányban időszaki dolgozók, ennek megfelelően az alkalmazottak iskolai végzettsége elsősorban befejezetlen vagy befejezett általános iskola, illetve kisebb arányban szakmunkás. A többi iskolai fokozatot végzett alkalmazott arányát nem lehet számokban kifejezni, oly alacsony. Az elmondottak összefoglalásául: a roma vállalkozók elsősorban az építőipari, illetve mezőgazdasági ágazatokban foglalkoztatnak nagyobb számban munkaerőt, ezen belül elsősorban a mezőgazdaságban inkább idénymunkásokkal dolgoznak. A foglalkoztatottak nagyobb aránya roma, egyúttal a dolgozók alapvetően a legalacsonyabb iskolai végzettségűek közül kerülnek ki (épp azért, mert elsősorban fizikai munkát végzőkről van szó). Az alkalmazottak létszámára vonatkozóan álljon itt még egy megjegyzés. A fenti adatok a vállalkozók által a kérdőíves felvétel során bevallott lélekszámokat tükrözik. Számtalan informális megfigyelés utal arra, hogy a kisebb magánvállalkozások – épp azokban az ágazatokban, amelyekben a roma vállalkozások is nagyobb számban működnek, tehát a mezőgazdaságban, építőiparban – előszeretettel foglalkoztatnak „feketén” munkaerőt (azaz nem jelentik be őket, tehát nem fizetnek utánuk sem Szja előleget, sem TB-t). Ehhez hozzátartozik, hogy még igen jelentős építőipari cégekre is jellemző ez a gyakorlat (a napi sajtóban kéthavonta jelennek meg cikkek sikeres munkaügyi razziákról). Tehát semmi okunk feltételezni, hogy a roma vállalkozások – a többi vállalkozáshoz hasonlóan – ne alkalmaznának bejelentetlen munkaerőt: e dolgozók olcsóbbak az átlagnál, egyúttal természetesen kiszolgáltatottabbak. Arról se feledkezzünk meg, hogy a vizsgált vállalkozások nagyobb arányban alkalmaznak romákat; mivel a vállalkozók kivétel nélkül azt nyilatkozták, hogy az alkalmazottak az adott ágazat, illetve a térség átlagának megfelelő bért fizetnek dolgozóiknak22, ezért azt is feltételezhetjük, hogy a romák magasabb foglalkoztatotti szintje mögött az olcsóbb béreket, egyúttal a fekete alkalmazást is megtalálhatjuk okként. Az adatfelvételben közreműködő szervezetek munkatársai, illetve a kérdezőbiztosok személyes (informális) tapasztalatai mindenesetre ez utóbbi feltételezést alátámasztják. Mivel a magyarországi aktív korú roma népesség jelentős hányada munkanélküli, elsődleges szempont az foglalkoztatottak és önfoglalkoztatók arányának emelése – valamint jövedelemhez juttatása. Gazdaság, -illetve munkaerő-politikai dilemmáink a következők: ad 1.) amennyiben a legális foglalkoztatottak létszámát akarjuk emelni, úgy támogatni érdemes azokat a vállalkozásokat is, amelyek nem eléggé rentábilisak, kevéssé stabilak, viszont nagyobb tömegben alkalmaznak romákat, vagy sem. E vállalkozások elsősorban idénymunkásokat alkalmaznak, tehát nem biztosítanak stabil munkahelyet – viszont jövedelemhez juttatják azokat, akiknek iskolai végzettsége nem teszi lehetővé egyéb, stabil jövedelmet biztosító munkák elvégzését (tehát a jövőben is tartós munkanélküliek). E vállalkozások ennyiben kielégítik azt a stratégia célt, hogy nagyobb arányban jussanak jövedelemhez romák. Ad 2.): a fenti stratégiai célt azon vállalkozások is kielégítik, amelyek feketén (is) alkalmaznak roma munkaerőt; ezzel tehát nemcsak jövedelmet biztosítanak nekik, de önmagukat is fenntartják (nem elég tőkeerősek a legális munkaerő foglalkoztatásához, stb.). Tehát az illegális eszközökkel saját maguk, családjuk és a helyi roma közösség tagjainak jövedelmet biztosítanak, miközben semmi nem bizonyítja azt, hogy ellenkező esetben nem lennének munkanélküliek. A dilemmák lényege tehát a következőképp szól: melyik cél a fontosabb, a roma népesség munkajövedelemhez (ezzel távlatokhoz) juttatása, avagy a piac azon stabil szereplőinek a támogatása, amelyek mindenben megfelelnek a különböző normatíváknak. E dilemmát a kutató megfogalmazhatja, sőt állást is foglalhat – érdemi eldöntésére és a konzekvenciák levonására azonban a gazdaság –és munkaerő-piaci politika szereplőinek van módjuk.

22

Épp emiatt nem tudjuk külön elemezni a bérek kérdését.


51


A roma vállalkozások fő típusai, kudarc és sikertényezők A vállalkozói lét, illetve a vállalkozó személyiségének egyik jelentős aspektusa az a kérdés, hogyan gondolkodik a vállalkozás sikereihez szükséges anyagi és humán erőforrásokról, mit tekint fontosnak vagy kevésbé fontosnak. Ugyancsak lényeges és az előbbi kérdéstől korántsem független az, hogyan szemléli vállalkozását: mely erőforrások hiányoznak, illetve melyekben erős. Az első kérdéskörre adható válaszok tehát elsősorban az értékek szemléletéről adnak számot, míg a második a vállalkozás „önképéről”. E kettőből együttesen a vállalkozó (avagy a vállalkozás) „vállalkozói személyiségére”, illetve e „személyiség” típusaira lehet következtetni. A kutatás során megkíséreltünk választ kapni a fenti kérdésre: milyenek a roma vállalkozók/vállalkozások, milyen tipikus jegyeik vannak – amelyek bőven túlmutatnak az ágazatból, méretből, rentabilitásból kikövetkeztethető purista leírásokon. Egy vállalkozás ugyanis nyilvánvalóan lényegesen több, színesebb valóság, mint amely mikrogazdasági modelljéből következik: gondolkodásmód, tapasztalatokból feltáruló szükségletek és vállalkozói-gazdasági valóság szoros egysége. Nem szabad elfeledni, hogy a vizsgált vállalkozói kör nagyobb része egyén, magánvállalkozó, ráadásul a kisebb vállalkozásokat is alapvetően a tulajdonos személyisége, hagyományai, értékei határozzák meg. A roma vállalkozók típusainak vizsgálata során a gondolkodásmód és a szükségletek mátrixából következtetünk a valóságra – majd az így kialakuló modellt a valóság kemény tényei (iskolai végzettség, ágazat, jövedelem) igazolják vissza. E visszaigazolás után, a munka folyamatában adunk nevet a kialakult típusoknak. Az alkalmazott módszer a következő volt: a munka során megkértük a vállalkozókat, hogy öszszesen tizennyolc olyan terület fontosságát ítéljék meg a vállalkozói siker szempontjából, amely területek valamilyen erőforrást jelentenek (materiális erőforrások, ismeretek, bizonyos szellemi előkészítő tevékenységek, kapcsolatokh). Ezek után megkértük a vállalkozókat, hogy ugyane tizennyolc terület vonatkozásában ítéljék meg, mennyire állnak ezek rendelkezésre, milyen mértékben hiányoznak vagy elegendőek. Mindkét kérdéskör esetében a válaszokat skálázott módon adhatták meg. Első lépésben a két kérdésben a tizennyolc-tizennyolc területre adott skálaadatokat faktorelemeztük23. A faktorelemzés eredménye a következő. A vállalkozói siker szempontjából három terület különül eli, amelyeknek a következő elnevezést adtuk: − üzleti ismeretek (gazdasági folyamatok, bankok, pályázatok, stb. ismerete) − üzleti potenciál (pénz, piac, vevők, szakma, stb. ismerete) − kapcsolatok, támogatók A szükségletek, illetve a hiányok szempontjából négy faktor alakult kij: − üzleti ismeretek − üzleti potenciál − gázsók támogatása − pénz és a roma közösség támogatása A vállalkozói profilt ezek után a sikerhez vezető, vallott értékek, illetve a szükségletek erőterében értelmeztük. Ennek megfelelően a két faktorrendszer faktoregyütthatóival együttesen dol-

23

A következőkben, az áttekinthetőség érdekében a faktor (illetve a cluster) elemzés tábláit a jegyzetek között helyzetük el, a folyó szövegben csak a végső eredményeket és összefüggéseket írjuk le. DELPHOI CONSULTING - 2004

52


goztunk tovább. A második lépésben a két faktorrendszer együtthatóival clusterelemzést végeztünk. A munka során hat stabil cluster alakult ki. Az alábbi táblázatban – egyelőre a clusterek, tehát a vállalkozói típusok – elnevezése nélkül a faktoregyütthatók átlagait tüntettük fel. A sikertényezők esetén a negatív értékek azt jelentik, hogy az adott csoportba tartozó vállalkozók az adott faktor alkotóit inkább feleslegesnek tekintik, a pozitív érték jelentése tehát a szükségesség. A szükségletek / hiányok esetén a negatív értékek azt jelölik, hogy az adott csoportba tartozó vállalkozók az adott faktor alkotói tekintetében inkább hiányt szenvednek, míg a pozitív értékek azt jelentik, hogy az adott tényező megléte számukra elegendő, nem szenvednek hiányt. Kialakult clusterek a sikertényezők, illetve a szükségletek / hiányok mértékét jelző faktoregyüttható átlagain (elnevezés nélkül)

ismeretek cluster 1 cluster 2 cluster 3 cluster 4 cluster 5 cluster 6

sikertényezők potenciál

-1,3114 0,6553 -0,9384 0,5144 0,5418 -0,2662

0,5390 0,1768 0,7170 0,5234 0,0034 -1,4800

támogatók

ismeretek

0,5455 0,8489 -0,1363 -1,3673 0,3599 -0,5562

-1,4542 0,6310 0,9227 0,1406 -0,4032 0,2783

szükségleti / hiánytényezők potenciál gázsók pénz, romák támogatása támogatása 0,8978 0,0069 -0,1755 1,0097 1,7429 0,2016 -0,6305 0,0153 -0,7405 1,1516 -0,8301 -0,6396 -0,5476 0,0997 -0,2401 0,0100 -0,7259 1,6845

Némi szemrevételezés során feltűnő: a vállalkozók egyes típusait, csoportjait jelentő clusterek között találunk olyat, amelyben a vállalkozók ellentmondásosan válaszolnak. Van olyan csoport, amely egy értéktényezővel kapcsolatban jelzi, hogy számára az inkább felesleges – egyúttal az adott tényezőről azt is vallja, hogy inkább hiányzik Tehát egyszerre felesleges valami és hiányzik is. Épp ezért elsőként – és a tartalomtól függetlenül – a fő variációs csoportokat nevezzük el: − valami inkább felesleges, egyúttal inkább hiányzik: „zavar” − valami inkább felesleges, egyúttal inkább elegendő: „feles bőség” − valami inkább szükséges, egyúttal inkább elegendő: „minden OK” − valami inkább szükséges, egyúttal inkább hiányzik: „valós hiány” E variációk értelmezése után már a clustercsoportokat is értelmezhetjük és nevet adhatunk nekik.

cluster 1 cluster 2 cluster 3 cluster 4 cluster 5 cluster 6

típusnév tradicionális, talajtvesztett képzett, jól pozicionált képzetlen, elszigetelt mindennek dacára vesztes átlagos tradicionális, született vállalkozó

eloszlás % 9,0 9,8 16,9 11,0 36,7 16,6

A fenti csoportelnevezések nem függetlenek a későbbi értelmezésektől sem, amikor az egyes csoportokba tartozó vállalkozások sikerességét, stb. elemezzük, azonban praktikusan érdemes már a siker és szükséglettényezőket jelentő faktorokhoz is társítani ezeket. Az alábbiakban tekintsük át a csoportok jelentését a két faktorcsoport együttható átlagain megjelenő értékek szerint.


53


A vállalkozói típusokat jelentő clusterek a két faktorcsoport struktúrán 1. tradicionális, talajtvesztett vállalkozói ismeretek: vállalkozói potenciál: kapcsolatok, pénz:

zavar minden OK valós hiány

vállalkozói ismeretek: vállalkozói potenciál: kapcsolatok, pénz:

minden OK minden OK minden OK


feles bőség valós hiány valós hiány


éppen hogy OK minden OK zavar


valós hiány valós hiány valós hiány


feles bőség inkább feles bőség gázsó kapcsolatokból hiány, roma kapcsolatokból feles bőség

2. képzett, jól pozicionált

3. képzetlen, elszigetelt

4. mindennek dacára vesztes

5. átlagos

6. tradicionális, született vállalkozó

Az alábbiakban az egyes csoportokat azok nagyságának sorrendjében írjuk le, egyúttal némi további türelmet kérünk a figyelmes olvasótól; a csoportok elnevezésének okai a későbbi elemzések során jobban megvilágosodnak. Átlagos. A roma vállalkozók 36,7 % -át kitevő csoport mindhárom területen valós hiányt él át; éppolyan mértékben érzik szükségét a vállalkozói ismereteknek, potenciálnak, kapcsolatoknak (és pénznek), mint amilyen mértékben azt érzékelik, e forrásokból hiányt szenved vállalkozásuk. Tradicionális, született vállalkozó. E csoport nem jelentéktelen arányú, összesen 16,6 % -át alkotja a vizsgált vállalkozói körnek. Vállalkozói ismeretek és vállalkozói potenciál tekintetében bőséget él át (mint később látjuk, joggal tekint önmagára büszkén); a roma közösség támogatását tekintve elégedett, egyúttal hiányt szenved a nem roma részről kapható támogatásokban (önkormányzatok, hivatalok, minisztériumok). Képzetlen, elszigetelt – e kör a vizsgált vállalkozók 16,9 % -át alkotja. Mint látjuk majd, nevét az átlagnál alacsonyabb képzettség és a kapcsolatok hiánya együttesen indokolja. Paradox módon e vállalkozók úgy érzik, hogy bővében vannak a vállalkozói ismereteknek (régebben ezt neveztük hamis tudatnak, ma öncsalásnak aposztrofálnánk), egyúttal a vállalkozói potenciál, a pénz és a kapcsolatok vonatkozásában egyaránt szükséget és hiányt él meg. Mindennek dacára vesztes – a roma vállalkozók e 11 % -os csoportja igen érdekes képet mutat. A vállalkozói ismeretek és potenciál dolgában azt éli meg, hogy e források szükségesek, egyúttal rendelkezésre állnak (minden OK), ugyanakkor a kapcsolatok kérdésében zavart él át (felesleges és egyúttal hiányzó források). Nevét annak a ténynek kapcsán nyerte, hogy a csoport tagjainak iskolai végzettsége valamivel jobb az átlagnál, kapcsolatok tekintetében átlagosnak DELPHOI CONSULTING - 2004

54


mondható, jövedelmi helyzete az átlagnál némiképp jobb, ugyanakkor az utolsó évek üzletmenete lefelé tendál soraikban. Képzett, jól pozicionált – e csoport (9,8 %) tagjai az egyetlenek, akik a vállalkozói ismeretek, a vállalkozói potenciál, valamint a kapcsolatok területén egyaránt a „minden OK” pozíciót veszik fel (az adott területek egyrészt fontosak, másrészt elegendő mértékben állnak rendelkezésre). Nevét annak köszönheti, hogy tagjainak van átlagosan a legmagasabb iskolai végzettsége, ők szerezték legmagasabb arányban iskolapadban a vállalkozói ismereteket, valamint fejlődésük és jövedelmük jól megalapozott. Tradicionális, talajtvesztett – a legkisebb csoport (9 %). A vállalkozói ismeretek területén zavart él át (felesleges egyúttal hiányzó források), vállalkozói potenciálját kiválónak érzi (szükséges és rendelkezésre áll), egyúttal pénz és kapcsolatok vonatkozásában valós hiányt szenved. Ez a csoport – kapcsolatai természettét kivéve – sokban hasonlít a „tradicionális, született vállalkozók” csoportjára, azonban talajtvesztettek, veszteséges ágazati működés mellett veszteséget termelnek, jövedelmi szintjük a legalacsonyabb. Mielőtt rátérnénk a csoportok részletesebb bemutatására, érdemes összefoglalva megjegyezni: a vizsgált roma vállalkozói kör több mint negyede, 26,4 % jól menő vállalkozást vezet. A vállalkozóknak mellettük két közel azonos méretű rétege van; az átlagosnak mondható, átlagos nehézségekkel küszködők 36,7 % -os csoportja, illetve a valamilyen módon vesztes, és / vagy képzetlenek összesen közel azonos, 36,9 % -os arányú rétege.

Vállalkozói típusok eloszlása a vállalkozói tudás forrása szerint (%)

tradicionális, talajtvesztett képzett, jól pozicionált képzetlen, elszigetelt mindennek dacára vesztes átlagos tradicionális, született vállalkozó

iskola, utóképzés 10,0 47,1 12,3 43,6 23,6

család, környezet 80,0 17,6 56,1 33,3 42,3 98,3

gyakorlat 10,0 35,3 29,8 23,1 33,3 1,7

A „tradicionális, született vállalkozók” szinte kizárólag a családban, környezetükben szedték fel a vállalkozói ismereteket – innét származik nevükben a „tradicionális” jelző, hasonlóan „talajtvesztett” csoporthoz, amely ugyancsak zömében hagyományokból nyeri vállalkozói tudását. E két csoport között az erős differenciáló tényező tehát nem a tudás forrása, hanem más. A „képzett, jól pozicionált” csoport tagjai szerezték legnagyobb arányban formális képzésben tudásukat, azonban ebből a szempontból hozzájuk igen hasonló a „mindennek dacára vesztes” csoport. Az „átlagos” –nak nevezett réteg tagjai a vállalkozói tudás forrása szempontjából (is) képviselik a teljes vizsgált vállalkozói minta átlagát. Amennyiben az iskolai végzettség adatait tekintjük át, láthatjuk, hogy a „tradicionális, született vállalkozók” végeztek legnagyobb arányban szakmunkásképzőt; körükben a családi tradíciók mellett, azt alátámasztva masszívan megjelenik a szakmai képzettség is (egyúttal közöttünk nem találunk olyat, aki ne fejezte volna be az általános iskolát). Érdemes megjegyezni a következőt: az iskolai végzettség és a munkaerő-piac összefüggéseit elemző tanulmányok általában egyetértenek abban, hogy a mai foglalkoztatottsági viszonyok között az érettségit nélkülöző szakmunkásképzés már alig jelent esélyt a munkaerő-piacon. Adataink viszont azt mutatják, hogy azon romák körében, akiknél a szakmunkás végzettség mellé erős családi szakmai-vállalkozói hagyományok társulnak, e végzettségi szint messze jobb esélyeket (és DELPHOI CONSULTING - 2004

55


megélhetést) biztosít, mint másoknak, jobban képzetteknek. E két tényező együttes hatását bizonyítja pl. az, hogy a „mindennek dacára vesztes” csoport tagjai körében a szakmunkás végzettségűek aránya szinte azonos, viszont körükben a családi hagyományok gyengék, csak 33 % „hozta otthonról” a vállalkozói tudást, ellenben igen magas arányban tanulmányaik során szerezték meg azokat. Mindebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az a vállalkozói tudás és potenciál, amely a sikerek egyik záloga, igazán akkor fejti ki hatását, amikor vállalkozói hagyomány és képzettség egyszerre van jelen. A jövőben reményeink szerint többen juthatnak majd képzés útján vállalkozói tudáshoz, viszont a hagyományoknak sokan híján lesznek. Éppen ezért gondoljuk azt, hogy ki kell dolgozni a munka- és vállalkozási tradíciók átadásának eleddig ismeretlen rendszerét, olyan eljárásokat, mentorálási és inkubálási módszereket, amelyek képesek valamennyire, ha nem is teljesen pótolni mindazt, amit a jövő e vállalkozói nem hozhattak otthonról. Vállalkozói típusok eloszlása iskolai végzettség szerint (%)


8 oszt. kevesebb 3,1 2,9 3,4 2,6 4,6

Általános iskola 43,8 20,0 63,8 41,0 51,1 42,4

Szakmunkásképző 40,6 40,0 27,6 46,2 27,5 49,2

összes érettségizett 9,4 20,0 5,2 7,7 12,2 8,5

Egyetem, főiskola 3,1 17,1 2,6 4,6

A sikeres vállalkozóknak az előbbitől tökéletesen eltérő csoportját („képzett, jól pozicionált”) azok alkotják, akiknek iskolai végzettségi szintje átlagosan a legmagasabb. Mint a következő táblázat adataiból látjuk (és az eddigi fejezetek olvasása után sejthetjük), e vállalkozói réteg az, amely elsősorban a szolgáltatások és a kereskedelem területén dolgozik. Mindez azzal együtt érvényes, hogy ötödük csak általános iskolát végzett, azonban e rétegben találhatók a felsőfokú végzettségűek, és az érettségizettek zöme. A csak általános iskolát végzettek a „képzetlen, elszigetelt”, illetve az „átlagos” rétegekben felülreprezentáltak. Azonban a végzettségi adatok ismét csak arra utalnak, hogy önmagában a képzettségi szint nem döntő a roma vállalkozók sikeressége szempontjából (a legsikeresebb réteg körében ugyancsak magas a csak általános iskolát végzettek aránya); a vállalkozói sikerek kulcsa a háttértényezők kompozíciójában rejlik. Vállalkozói típusok eloszlása művelt ágazat szerint (%)


több ágazatban

mezőgazd.

(építő)ipar

kereskedelem

18,8 2,9 25,0 10,3 10,0

9,4 11,4 6,7

21,9 22,9 30,0 48,7 38,5 81,4

37,5 31,4 36,7 17,9 28,5 15,3

8,5 3,4

egyéb (szolgáltatás) 12,5 31,4 1,7 23,1 14,6

A mostani és az előző fejezetek fejtegetései után korántsem meglepő, hogy a „tradicionális, született vállalkozók” szinte kizárólag az építőiparban dolgoznak. Mint láttuk, legkevesebb sikerrel az kecsegtet, amikor egy vállalkozó egyszerre több ágazatban tevékenykedik; ez a hibás bár nyilván kényszer szülte stratégia érvényes a „képzetlen, elszigeDELPHOI CONSULTING - 2004

56


telt”, illetve a „tradicionális, talajtvesztett” vállalkozókra. Az ágazati koncentráltság igen lényeges sikertényező: úgy a „képzett, jól pozicionált”, mint a „tradicionális, született vállalkozók” kizárólag egyetlen ágazatban működtetik vállalkozásukat. Vállalkozói típusok eloszlása a kapcsolati tőke mértéke szerint (%)


kapcsolati vákuum 31,3 28,6 41,7 12,8 29,8 5,1

gyenge háló

közepes háló

erős háló

31,3 31,4 16,7 20,5 16,0 1,7

25,0 17,1 23,3 30,8 26,0 11,9

12,5 22,9 16,7 25,6 24,4 71,2

extra erős háló

1,7 10,3 3,8 10,2

Az egyes vállalkozói típusok kapcsolati tőkéjének eloszlása éppúgy utal a hagyományos közösség erejére, mint a kudarcok és az elszigeteltség önmagát erősítő köreire. A „tradicionális, született vállalkozók” között elképesztően magas az erős szociális hálóval, a magas kapcsolati tőkével rendelkezők aránya. Esetükben nyilván a családba, a helyi közösségbe való mély integráltság éppúgy megnyilvánul, mint a siker által biztosított utólagos vonzerő. Velük szemben a „képzett, jól pozicionált” roma vállalkozók már kapcsolati tőke szempontjából inkább átlagosnak nevezhetők; a magasabban képzett (sok esetben nem szülőhelyükön élő) vállalkozók szociális kapcsolatai gyengébbek; ezt mutatja, hogy körükben a kapcsolati vákuummal küszködők aránya nem jelentéktelen. A két leginkább sikertelen, kudarcos vállalkozói típus – a „képzetlen, elszigetelt”, illetve a „tradicionális talajtvesztett” él a legnagyobb arányban elszigetelten. Az ő esetükben feltehetően a személyes kapcsolati potenciál gyengesége, a vállalkozói sikertelenség, illetve a közösségi háló hiánya nemcsak egyszerre érvényesül, de e tényezők egymás hatását fel is erősíthetik. Ezt a feltevést erősíti meg az a tény, hogy az egyes vállalkozói típusok eloszlása független a lakóhely szegregáltsági fokától, a vállalkozó életkorától, illetve a vállalkozás korától is. Mindez annyit jelent, hogy a megfelelő kondícióval24 rendelkező roma vállalkozók éppoly eséllyel lehetnek sikeresek fiatalon, mint idősen, illetve - várakozásainkkal ellentétben - a szegregált körülmények nem jelentenek akadályt e jobb kondíciójú vállalkozói rétegnek. Hasonlóan: a kudarcosabb vállalkozók sem életkoruknak vagy rosszabb körülményeiknek köszönhetően sikertelenebbek, hanem azért, mert képzetlenebbek és / vagy nem rendelkeznek megfelelő munka- és vállalkozói hagyományokkal, vállalkozói- és munkakultúrával. Joggal gondolhatnánk, hogy a vállalkozás elindításának anyagi kondíciói erősen befolyásolják a későbbi sikereket vagy kudarcokat; magyarán a rosszabb anyagi helyzetben induló vállalkozások sikertelenebbek. Adataink azonban ezt a lehetséges és jogos feltételezést nem erősítik meg, sőt: az egyetlen vállalkozói réteg, amelynek alaptőkéje minden esetben alatta maradt az 1 MFt –nak, éppen a „tradicionális, született vállalkozók” csoportja. (ez az adat akkor is figyelemreméltó, ha lehetséges, hogy közülük sokan a családban már meglévő eszközöket használják vállalkozásukban, tehát kevesebbet kellett befektetniük). E megállapítást támasztja alá az a tény, hogy a „mindennek dacára vesztes” réteg körében találjuk a legnagyobb arányban (46,2 %) azokat, akik 1 MFt feletti tőkeinvesztációval indultak. Hasonlóan, az „átlagos” csoport tagjainak 32,8 % -a ugyancsak 1 MFt feletti tőkével indította vállalkozását. A „képzetlen, elszigetelt” csoport az egyetlen a vesztes vállalkozók között, amelynek tagjai zömmel kispénzű vállalkozóként indultak: ez a tény feltehetően elsősorban elszigetelt-

24

Képzettség, vállalkozói- és munkahagyományok, induláshoz szükséges pénz.


57


ségüknek köszönhető, ugyanis az iskolai végzettség mértéke nem magyarázza az induláskori vagyon fokát. Vállalkozói típusok eloszlása az alapításkori vagyon mértéke szerint (%)


1 MFt alatt 81,3 71,4 93,3 53,8 67,2 100,0

1 MFt felett 18,8 28,6 6,7 46,2 32,8

A jövedelmek mértékét kifejező táblázat adatai, illetve az elmúlt három év fejlődési perspektíváját kifejező index beszédes bizonyítékai az eddig elmondottaknak. Vállalkozói típusok eloszlása havi átlagjövedelem és fejlődési index szerint (%)


jövedelem (Ft) 73586 138029 93847 118000 112455 220000

utolsó három év fejlődési indexe -0,282 0,166 -0,194 -0,165 -0,023 0,412

Érdemes azonban néhány dolgot kiemelni: a két legsikeresebb vállalkozói réteg között - noha jövedelmük átlag feletti – igen komoly különbség van: a tradicionális, közösségébe mélyebben integrált, egyúttal építőipari vállalkozást vezetők jövedelme nemcsak a roma vállalkozók, de az országos jövedelmi szint átlaga felett található, kiemelkedő jövedelem. E két csoport az, amelynek fejlődési indexe pozitív, tehát az elmúlt három évben fejlődött vállalkozásuk: magas jövedelmüket (egyelőre) nem veszélyezteti semmi belátható. Az átlagosnak nevezett, illetve a „mindennek dacára vesztes” rétegek, noha a sikeresebbekhez képest valóban vesztesek, a roma vállalkozók átlagszintjén keresnek. Azonban fejlődési indexük enyhén negatív, vagy átlag körüli; vállalkozásaik enyhén átlag alatt prosperálnak. A két legsikertelenebb vállalkozói réteg jövedelmi és fejlődési adatai egyaránt a vergődést, a leépülést, a bizonytalan vállalkozói jövőt mutatják. A roma vállalkozók tipológiájának olvastán felmerülhet a kérdés: azon túl, hogy plasztikus képet kapunk a vállalkozók fő csoportjairól, azok esélyeiről, perspektíváiról, ágazati stratégiáikról, kondícióikról, hogyan járul mindez hozzá a vállalkozásokat fejlesztő kormányzati intézkedések előkészítéséhez; milyen stratégiákat, eljárásokat preferáljon a gazdasági tárca. A fejezet számunkra egyik legfontosabb tanulsága az, hogy a sikeresebb vállalkozók eredményességének kulcsa a vállalkozói készségek mértékében rejlik. Az már más kérdés, hogy e készségek forrása milyen arányban rejlik a családi hagyományokban, vagy a formálisabb képzésben. Lényegét tekintve az sikeresebb vállalkozó, akinek hátterében fellelhető a vállalkozói szocializáció. E szocializációs faktor független a lakóhelytől vagy a rendelkezésre álló vagyon


58


mértékétől (noha ez utóbbi hihetetlenül lényeges: nem találunk olyan vállalkozót, aki ne fektetett volna be pénzt, indulótőke nélkül nincs vállalkozás25). Mindebből az következik, hogy a gazdasági kormányzatnak igen jelentős hangsúlyt kell fektetnie a vállalkozói szocializáció elősegítésére. E szocializáció lényegesen összetettebb tanulást feltételez, mint egy szakma elsajátítása és lényegesen több, mint pusztán vállalkozói ismeretek oktatása, tanulása. Tanulás, képzés nélkül nincs szocializáció, viszont a képzés önmagában kevés és eredménytelen (mint ezt adataink bizonyítják); a vállalkozói szocializáció szerves része a gyakorlatban megszerezhető tudás, a tapasztalat, valamint a sikeres és jól működő vállalkozóktól „elleshető” nüanszok. Épp ezért egyik főbb javaslatunk egy olyan mentorálási rendszer kiépítése, amely képes segíteni abban, hogy a formális képzésben elsajátítottakat a vállalkozók átültethessék a gyakorlatba. Mivel a kezdő vállalkozók hihetetlen kockázatot vállalnak, miközben többségük nem rendelkezik a vállalkozáshoz nélkülözhetetlen szocializációs háttérrel – ezért a mentori rendszer mellett, azzal karöltve létre kell hozni egy nem hagyományos inkubátori rendszert is. A „nem hagyományos” jelzőn hangsúly van: a megszokott „inkubátorházak” általában pusztán eszközöket, ezen belül is irodai felszerelést biztosítanak, miközben a sikeres vállalkozói lét egyik kulcsa az, hogyan használja magát a vállalkozói tudást valaki (hogyan ismerje fel a piaci lehetőségeket, hogyan aknázza azokat ki, hogyan tárgyaljon, stb.). Az inkubálási rendszer csakis akkor lehet hatékony, akkor érheti el végső célját, a vállalkozások fejlesztését, ha egyúttal mentori és képző funkciója is van, ha megtanítják a (kezdő vagy már nem kezdő) vállalkozókat arra, hogyan értelmezzenek piaci, üzleti és szakmai jelenségeket, és hogyan reagáljanak ezekre a gyakorlatban. Önmagában tehát a képzés és az ettől függetlenül rendelkezésre álló eszközrendszer nem lehet hatékony; az inkubátor fogalom lényege végső soron azt kell hogy takarja: segít megerősödni és megtanít arra, hogyan erősödjünk tovább, már elhagyva a mesterséges fészket. A sikeres vállalkozók erős kapcsolatokkal rendelkeznek, ez sikerességük egyik kulcsa és következménye. A tutoráló - inkubáló rendszer, ha működik is, képtelen az élő kapcsolatokat helyettesíteni. A vállalkozóknak számtalan olyan információra van szükségük, amelyeket alapvetően más vállalkozóktól képesek beszerezni (vállalkozói fogások, trükkök, piaci információk, hírek, stb.), illetve a vállalkozói szocializáció folyamatában lényeges elem, amit jobb híján „ellesés” – nek nevezhetünk: a sikeres, jó minták szocializáló hatásáról van szó. Ki kell tehát alakítani egy networking rendszert, amelyen belül a vállalkozók képesek egymással érintkezni. Mivel az a lényeg, hogy ne egy exclusive zárt club jöjjön létre, amelyben a már sikeres vállalkozók szerepelnek, épp ellenkezőleg: a fiatal, kezdő, sikerekkel még nem rendelkező vállalkozók jussanak információkhoz, de elsősorban kapcsolatokhoz. Javaslatunk tehát az, hogy – e feladatra önként jelentkező - haladott, sikeres roma és nem roma vállalkozókból létre kell hozni egy országos hálózatot, amely a kezdő vállalkozók mentorálásával és kapcsolataik kiépítésével, segítésével foglalkozik (esetleg érdekvédelemmel is). A sikeres vállalkozók ebben a hálózati rendszerben egyúttal mintául szolgálhatnak a kezdőknek, kevésbe sikereseknek.

25

Ez a tény a magánvállalkozókra is érvényes: amíg maga a vállalkozás sikeres nem lesz, addig munkaidejét vállalkozása fejlesztésére fordítja, tehát valamivel fedeznie kell a kieső munkajövedelmet.


59


Előítéletek, diszkrimináció – és félelmek A roma népességgel, vagy valamely csoportjával foglalkozó kutatásoknak a legtöbb esetben természetes eleme, integráns része az előítéletesség, illetve a diszkrimináció mértékének és hatásainak elemzése; a roma vállalkozók megismerését célzó kutatásunk szintén kitért erre a kérdéskörre. Korábbi kutatásaink ilyen irányú eredményeivel szemben ez volt az egyetlen mérési terület, amely nem hozott várakozásainknak megfelelő eredményeket - viszont bőven vannak tanulságai. Épp ezért ismertetjük e felemás, de váratlan eredményeket. Azt kívántuk megvizsgálni, hogy a roma vállalkozók milyen mértékű előítéletességet, elutasítást, illetve nyílt diszkriminációt, hátrányos megkülönböztetést tapasztalnak azon szereplők körében, amelyekkel mint vállalkozók érintkeznek. A három évvel ezelőtti, vállalkozói tárgyú roma kutatásunk egyik tanulsága volt ugyanis, hogy a vállalkozók, mint vállalkozók lépnek fel egyes szereplőkkel kapcsolatban, azonban azok mint romákra reagálnak rájuk. Jelen kutatásunk keretében szerettünk volna differenciált képet kapni arról, hogy a pénzügyi szféra, az állami és önkormányzati intézmények, bíróságok, rendőrség, stb. részéről milyen mértékű előítéletességet tapasztalnak, van-e különbség ebből e szempontból az egyes szférák között, valamint milyen hatást gyakorol a vállalkozói eredményességre az előítéletesség vagy a hátrányos megkülönböztetés. Az alaptőke forrásairól szóló előző fejezetben láttuk, hogy azok a vállalkozók, akik szegregáltan élnek, szignifikáns mértékben kevésbé jutnak hozzá hitelintézeti, banki kölcsönökhöz. Ennek hátterében az iskolázatlanság, a kisebb vagyoni fedezet bizonyosan tetten érhető, azonban szükséges lenne tisztán látni, hogy van-e, és milyen mértékű az etnikai alapú elutasítás. A munka során a negatív attitűdök mérésére már bevált és használt skálázási eljárást alkalmaztuk; felvettük azt, hogy a roma vállalkozók az egyes intézményekkel kapcsolatban milyen mértékű érzelmi elutasítást, illetve előítéletességet élnek meg, valamint mértük, hogy milyen mértékű megkülönböztetést, diszkriminációt tapasztalnak. (Az egy adott népcsoporttal kapcsolatos attitűdök mérése során, az affektív távolság és a diszkriminancia mellet szokás mérni egy harmadik, sztereotipizálásra vonatkozó komponenst is. Ez utóbbi azonban szinte kizárólag azok körében mérhető, akik előítéletességére kíváncsiak vagyunk, így a roma felvétel során e skálától eltekintettünk.) A nyers adatok (ötfokú skálán megadott válaszok) azt mutatták, hogy a vállalkozók jelentős hányada „középre húzott”, azaz a középértéket jelentő „előfordult” választ adta, szélső értékek kisebb arányban jelentek meg. Ebből kiindulva a latens változók megtalálásának módszeréhez folyamodtunk; elsőként úgy az előítéletesség, mint a diszkriminancia kérdéskörben az egyes intézményi csoportokrak adott válaszokat külön-külön faktorelemeztük. Az első érdekes tapasztalat az volt, hogy mindkét skála önmagában konzisztens, azaz az egyes intézményi szereplőkkel kapcsolatban azonos válaszmintázatot produkáltak a vállalkozók. Ez annyit jelent, hogy úgy az előítéletesség, mint a diszkrimináció kérdése szempontjából az egyes intézményi szereplők egyegy főkomponensbe rendeződnek, ráadásul a főkomponensek faktoregyüttható értékei egy-egy konzisztens skálán elfoglalt helyet mérnekl. A vállalkozók, válaszaik során tehát egységes tömbként kezelték az egyes intézményi szereplők csoportját; vagy viszonylagos egységességgel előítéletességet és diszkriminációt jeleztek, vagy ennek hiányát. Mivel a válaszok mintázata az intézményi szereplőket monolit tömbként mutatta be, a következő lépésben megnéztük, hogy e válaszmintázatok alapján a vállalkozók milyen csoportokba rendeződnek. A következő meglepetés itt jött: a roma vállalkozók 27,2 % -a, válaszaik tükrében előítéletességet és diszkriminációt egyaránt átél, míg a maradék 72,8 % egyiket sem (és egyetlen intézményi szereplővel sem). DELPHOI CONSULTING - 2004

60


Jó szokásához híven, ilyen esetben a kutató gyanakodni kezd – mégpedig arra a hipotézisre jut, hogy a vállalkozók egy nem jelentéktelen csoportja egyszerűen eltitkolta valódi vélekedését, válaszaik nem tükrözik valódi tapasztalataikat. A következő és legutolsó lépés tehát az, hogy megvizsgáljuk: a vállalkozók milyen jellegzetességeik mentén variálódnak; voltak őszintébbek vagy kevésbé őszinték. E vizsgálat legmegfelelőbb módszere, ha bizonyos jellegzetességek mentén áttekintjük az előítéletesség, illetve a diszkrimináció skálán mért faktoregyüttható értékeik átlagait. E vizsgálat tud választ adni arra, hogy a válaszok hitelesek-e (azaz a vállalkozóknak valóban csak egy töredéke él át megkülönböztetést), avagy a válaszok egy része hiteltelen – és ez utóbbi esetben e hiteltelenség minek köszönhető. A két skálán mért faktoregyüttható átlagok – a szegregáció foka szerint


előítélet 0,2194 -0,0658 0,0692

diszkrimináció 0,2524 -0,0516 -0,0141

A skálákon mért magas értékek azt mutatják, hogy az adott csoport az átlagnál erősebb, míg a negatív értékek az átlagnál alacsonyabb előítéletességet, illetve diszkriminációt tapasztal. Az első táblázat adatai szerint - a válaszok tükrében – a szegregált körülmények között élő vállalkozók mindkét negatív attitűdöt megtapasztalták, míg az egyéb környezetben élők nem. Ez az adat hitelesnek is tűnhet, mégis fenntartással kell kezelni – mert eddigi méréseink szerint a vegyes környezetben élő romák nem tapasztalnak kisebb mértékű előítéletességet. A következő táblázatok adatai azonban már arra utalnak, hogy kizárólag azon vállalkozók nyilatkoztak átélt előítéletességről, illetve diszkriminációról, akik valamilyen szempontból jobb helyzetben vannak, mint az átlag. Ez a lehetőség viszont szögesen ellentmond az eddigi kutatások tapasztalatainak, valamint a szociálpszichológiai elméleteknek is; a környezet előítéletességét ugyanis alapvetően az etnikai hovatartozás vezérli a romákkal kapcsolatban, egyúttal teljességgel kizárt, hogy olyan változó befolyásolná a környezet ítéletét, mint pl. a roma vállalkozó vállalkozásának kora. A két skálán mért faktoregyüttható átlagok – a kapcsolati tőke mértéke szerint

kapcs. vákuum gyenge háló közepes háló erős háló extra erős háló

előítélet -0,2290 -0,4718 -0,1585 0,5249 0,4402

diszkrimináció -0,1600 -0,4533 -0,2288 0,4990 0,5002

A két skálán mért faktoregyüttható átlagok – a vállalkozás kora szerint

2 éves vagy fiatalabb 2-4 éves 4-6 éves 6 évesnél régebbi

előítélet -0,2100 -0,1564 -0,2855 0,3861

diszkrimináció -0,2075 -0,1399 -0,2631 0,3619


61


Tökéletesen valószínűtlen, hogy pl. a bankok, vagy minisztériumok tisztviselői részéről azok élnének át a valóságban nagyobb arányban negatív attitűdöket, akik régibb vállalkozást vezetnek, vagy jobb, szélesebb kapcsolatokkal rendelkeznek. Ugyanígy valószínűtlen, hogy a gyenge kapcsolatokkal rendelkező roma vállalkozók, vagy azok akik fiatal vállalkozást vezetnek, az átlagnál lényegesen kisebb mértékben élnének át előítéletességet vagy kirekesztést. E változók elviekben nem befolyásolhatják a környezet tényleges előítéleteit. A két skálán mért faktoregyüttható átlagok – vállalkozói típus szerint


előítélet -0,4041 -0,5011 -0,5462 -0,1310 -0,1095 1,4017

diszkrimináció -0,4290 -0,4989 -0,4956 -0,2037 -0,1541 1,5095

Hasonlóan kizárt, hogy a „képzetlen., elszigetelt” vállalkozók, akik között igen magas az általános iskolát be nem fejezettek, az alacsony képzettségűek aránya, lényegesen kevesebb negatív attitűddel találkoznának a hivatalokban, mint a sikeres roma vállalkozók egyetlen csoportja. Mivel a környezet számára vélhetően nem ismert a vállalkozók átlagos havi jövedelme – különösen, hogy nem familiáris környezetre kérdeztünk rá, hanem bankokra, intézményekre – ugyancsak valószínűtlen, hogy az átlagos havi jövedelem befolyásolhatná az előítéletességet. Ráadásul az egyetlen csoport, amely az átlagnál magasabb előítéletességről és diszkriminációról számol be, egyúttal a legmagasabb jövedelmi sávba tartozik. A két skálán mért faktoregyüttható átlagok – jövedelmi szint szerint

60 000 Ft alatt 60-80 000 Ft között 80-120 000 Ft között 120-200 000 Ft között 200 000 Ft felett

előítélet -0,1827 -0,3660 -0,3220 0,1954 0,9145

diszkrimináció -0,2635 -0,3458 -0,3815 0,2879 0,9653

Végül, de nem utolsó sorban abszurd, hogy a vállalkozás jogi formája érdemben befolyásolhatná a vállalkozó személye iránti attitűdöket, különösen, hogy a legnagyobb presztízzsel rendelkező cégformák képviselői (szövetkezet, KHT) számolnak be előítéletességről és diszkriminációról, míg a többiek nem. A két skálán mért faktoregyüttható átlagok – a vállalkozás jogi formája szerint

egyéni váll., őstermelő Bt. Kft. egyéb

előítélet 0,0747 -0,2559 -0,1878 0,1787

diszkrimináció 0,0997 -0,3362 -0,2294 0,1421

A válaszokból lepárolható adatok tehát valószínűtlenek, abszurdak – viszont nagyon konzisztens képet mutatnak: kizárólag a sikeres, vagy magas jövedelmű, vagy szegregáltan élő, vagy régi DELPHOI CONSULTING - 2004

62


vállalkozást vezető, vagy erős kapcsolati hálóval rendelkező, vagy szövetkezetet, KHT –t vezető vállalkozók számolnak be előítéletességről és diszkriminációról. Egyedül az a következtetés vonható le, mely szerint azok a vállalkozók számolnak be egyáltalán előítéletességről és diszkriminációról, akik lényegesen erősebbek a többieknél és jobbak a pozícióik, tehát kevésbé félnek eltakarni valódi véleményüket. Ez az eredmény számunkra több okból is szívszorító. Egyrészt azt mutatja, hogy a valóságban a vállalkozóknak lényegesen nagyobb hányada élhet át kirekesztést, mint az itt mérhető huszonhét százalék. Ez az eredmény azonban sajnos még nem meglepő. Ami meglepő és szívszorító, az az, hogy a vállalkozók háromnegyede fél kinyilvánítani véleményét. Előző, a roma népesség egésze körében végzett vizsgálatunk azt mutatta: a romák száz százaléka kinyilvánította, hogy milyen mértékben látja előítéletesnek, vagy éppen kirekesztőnek háziorvosát. A roma vállalkozók többségének pozíciója némiképp ingatag – ebből következően nem vállalják a diszkriminációval kapcsolatos véleményüket. Tegyük ehhez hozzá, hogy az adatfelvétel biztosítottan anonim körülmények között zajlott – és a kérdezők maguk is romák voltak. Az előítéletesség és diszkrimináció mérésére tett kísérlet eredményei tehát azt mutatják, hogy az a társadalmi és pszichológiai közeg, amelyben a roma vállalkozók többsége – a gyengébbek, a rosszabb pozíciójúak – él, nem adja meg számukra azt a biztonságot, amelyben nyugodtan vállalhatnák a környezetre nézve kedvezőtlen tapasztalataik közlését. Ez a tanulság nagyban analóg a népszámlálásoknak a roma népesség tényleges lélekszámát bemutatni képtelen eredményeivel, végső soron kudarcával. E kudarc – analóg módon - annak köszönhető, hogy a jelen történelmi helyzetben a romák bő kétharmada nem vállalja nyíltan etnikai hovatartozását – félve a környezet retorzióitól.


63


Javaslatok Mivel önmagában semmilyen pozitív diszkriminációt célzó intézkedéstől nem várható, hogy rövidebb távon érdemben befolyásolná a magyarországi versenyszféra aktorait abban, hogy az eddiginél magasabb arányban alkalmazzanak romákat, a megoldás kulcsa a roma vállalkozások alapításának, vagy a működő vállalkozások fejlődésének minden eszközzel való ösztönzése. Javasoljuk olyan eszközök kidolgozását (pl. a Közbeszerzési törvény módosítása, hitelpolitika, stb.), amely közvetlen versenyelőnyhöz juttathatják azon vállalkozásokat, amelyek – megfelelve a vállalkozásokra általában érvényes normáknak, illetve a versenyeztető normáinak – egyúttal romákat alkalmaz. E javaslat természetesen nem tesz kivételt a vállalkozások között, ezért vonatkozik azokra is, amelyeket nem romák tulajdonolnak. A romák által tulajdonolt vállalkozásokra specializáltan javasoljuk az e körre vonatkozó, potenciálisan versenyelőnyöket jelentő szabályozók kidolgozását - megfelelő monitoring-rendszer kidolgozásával. Mivel a roma vállalkozások zöme a gazdasági élet főáramán kívül működik – gazdasági szerepe elsősorban nem a GDP növelésében, hanem a vállalkozó és családja, másodsorban a helyi közösség roma tagjainak foglalkoztatásában, jövedelemhez juttatásában rejlik, ezért nem feltételezzük, hogy a pozitív diszkrimináción alapuló versenyelőnyök érdemben befolyásolnák a gazdasági környezetet – az eljárás haszna elsősorban a roma vállalkozások stabilitásának növekedése lenne. Megfelelő eszközök segítségét igénybe véve a gazdasági kormányzat (együttműködésben a munkaügyi tárcával) dolgozza ki a kifejezetten romák által tulajdonolt vállalkozások élénkítő mechanizmusait (a munkahelyteremtő- és megtartó támogatásokon túl adókedvezmények, kedvezményes hitelek, adó- és kamattámogatások, stb. formájában). A roma vállalkozók, vállalkozások igen sok esetben halmozott hátrányokkal küzdenek: a szükséges alaptőkét a család segítségével szedik össze (mert a hitelintézetek részéről nemcsak a bizalmatlanság sújtja őket, de a legtöbb esetben ismereteik nem teszik lehetővé a megfelelő hitelkérelmek előkészítését). A vállalkozók egy komoly hányada nem rendelkezik érettségivel, vállalkozói tudását a gyakorlatban szedi össze, épp ezért híján van korszerű, egyúttal írásbeliségben megnyilvánuló vállalkozói ismereteknek. A tőkehiány, egyúttal a specifikus és korszerű vállalkozói ismeretek hiánya együttesen vezet oda, hogy a vállalkozások egy része két-három ágazatban működik, miközben kutatásunk bizonyította, hogy a sikeresség kulcsa az ágazati koncentráltság. A szegregáltan élők esélytelensége a bankhitelek elnyerésére arra hívja fel a figyelmet, hogy a megfelelő kormányzati szervek bevonásával létre kell hozni egy olyan hitelalapot (vagy intézetet), amely specifikusan a roma vállalkozások alap –és működő tőke igényeit lenne hivatott biztosítani. Mindez pedig független kell hogy legyen a család, a vállalkozó vagyoni helyzetétől. Mivel a roma vállalkozások élénkítése többek között a nincstelen, illetve fedezeti alapként működő vagyonnal nem rendelkező romák munkához juttatását célozza, irreális az a jelenlegi hitelrendszer, amely fedezeti vagyont követel meg tőlük. A gazdasági kormányzatnak igen jelentős hangsúlyt kell fektetnie a vállalkozói szocializáció elősegítésére. Egyik főbb javaslatunk egy olyan mentorálási rendszer kiépítése, amely képes segíteni abban, hogy a formális képzésben elsajátítottakat a vállalkozók átültethessék a gyakorlatba. Mivel a kezdő vállalkozók hihetetlen kockázatot vállalnak, miközben többségük nem rendelDELPHOI CONSULTING - 2004

64


kezik a vállalkozáshoz nélkülözhetetlen szocializációs háttérrel – ezért a mentori rendszer mellett, azzal karöltve létre kell hozni egy nem hagyományos inkubátori rendszert is. A „nem hagyományos” jelzőn hangsúly van: a megszokott „inkubátorházak” általában pusztán eszközöket, ezen belül is irodai felszerelést biztosítanak, miközben a sikeres vállalkozói lét egyik kulcsa az, hogyan használja magát a vállalkozói tudást valaki (hogyan ismerje fel a piaci lehetőségeket, hogyan aknázza azokat ki, hogyan tárgyaljon, stb.). Az inkubálási rendszer csakis akkor lehet hatékony, akkor érheti el végső célját, a vállalkozások fejlesztését, ha egyúttal mentori és képző funkciója is van, ha megtanítják a (kezdő vagy már nem kezdő) vállalkozókat arra, hogyan értelmezzenek piaci, üzleti és szakmai jelenségeket, és hogyan reagáljanak ezekre a gyakorlatban. Önmagában tehát a képzés és az ettől függetlenül rendelkezésre álló eszközrendszer nem lehet hatékony. A jelenleg létező vállalkozói kurzusok nem megfelelően érik el a vállalkozó romákat. Létre kellene hozni (a munkaügyi szervezetek részvételével, vagy anélkül) egy olyan országos képző hálózatot, amely kifejezetten a roma vállalkozások valós ismeretszükségleteire képes reagálni, azt kielégíteni. Többek között a vállalkozói létforma megismertetése a romákkal, egyúttal kapcsolataik bővítése, valamint szakmai és szakágazati ismeretek oktatása együttesen növelheti a később sikeres, kezdő roma vállalkozók számát. A roma vállalkozók jelentős hányada nemcsak ismerethiánnyal küzd, de anyagi lehetőségei és ismeretei együttes korlátaiból fakadóan sem fizikai, sem mentális eszközei nincsenek a korszerű vállalkozásvezetéshez. Az induló vállalkozások sok esetben teljes induló vagyonukat elköltik a szükséges eszközök, berendezések megvásárlására – és mivel az üzleti terv készítés fortélyaival nincsenek tisztában – vállalkozásuk nem sikeres. Mindebből az következik, hogy olyan inkubáló –és mentoráló rendszert kell alkotni, amelyben a vállalkozókat tanítják, mentoráló módon megmutatják nekik szellemi és fizikai eljárások alkalmazását. Másrészt a szokásos inkubátorházaktól eltérően e vállalkozó körnek sok esetben nem(csak) számítástechnikai eszközökre van szükségük, de alapvető termelőeszközökre is. A sikeres vállalkozók erős kapcsolatokkal rendelkeznek, ez sikerességük egyik kulcsa és következménye. A tutoráló - inkubáló rendszer, ha működik is, képtelen az élő kapcsolatokat helyettesíteni. A vállalkozóknak számtalan olyan információra van szükségük, amelyeket alapvetően más vállalkozóktól képesek beszerezni (vállalkozói fogások, trükkök, piaci információk, hírek, stb.). Ki kell tehát alakítani egy networking rendszert, amelyen belül a vállalkozók képesek egymással érintkezni. Mivel az a lényeg, hogy ne egy exclusive zárt club jöjjön létre, amelyben a már sikeres vállalkozók szerepelnek, épp ellenkezőleg: a fiatal, kezdő, sikerekkel még nem rendelkező vállalkozók jussanak információkhoz, de elsősorban kapcsolatokhoz. Javaslatunk tehát az, hogy – e feladatra önként jelentkező - haladott, sikeres roma és nem roma vállalkozókból létre kell hozni egy országos hálózatot, amely a kezdő vállalkozók mentorálásával és kapcsolataik kiépítésével, segítésével foglalkozik.


65


Függelék A roma vállalkozások felkutatásának módszere A roma vállalkozások kutatása során, már tervszinten néhány alapkérdést tisztázni kellett: mit nevezünk roma vállalkozásnak (milyen etnikai megközelítést alkalmazunk), hogyan lehet megtalálni e vállalkozásokat (miközben legális adat a kérdésre nézve nincs26), illetve hogyan lehet mindeközben biztosítani a törvényességet. Anélkül, hogy ehelyütt akár érintőlegesen is belemennénk a cigányság definiálásáról szóló, elsősorban a Kemény – Ladányi vitával jellemezhető ellentmondásos elméletbe, a magunk részéről egy harmadik (noha a Kemény-féle vonulattal rokon) megközelítést alkalmazunk. Álláspontunk szerint az empirikus kutathatóság, a biztosan dokumentálható adat lényegesebb szempont, mint az etnicitás lényegéről szóló filozófiai vita. Mivel az etnikai önbesorolás roppant nagy statisztikai torzítást eredményez, ezért vállalható az az eljárás, amelynek keretében a külső környezet definíciós ítéletére is támaszkodva állapítható meg a roma etnikumhoz tartozás. Noha tisztában vagyunk azzal a problémával, hogy az eljárás eredményeként azok az erősen asszimilálódott romák, akiket már roma környezetük sem tart feltétlenül romának, kiesnek a romák nyilvános közösségéből, ezzel együtt a módszer az elérhető legkisebb adathibát eredményezi. Ugyanakkor munkamódszerünkben (amelyet addigi roma tárgyú kutatásaink során is következetesen alkalmaztunk), az etnikai önbesorolás már csak törvényességi okokból sem kerülhető meg. A megoldást az az eljárás eredményezi, amelynek keretében romákat (cigány kisebbségi önkormányzatok, közösségi házak, érdekvédelmi szervezetek munkatársait, illetve roma származású kérdezőbiztosokat) kérünk meg arra, hogy szisztematikus módszerek segítségével találják meg a mintába tartozó romákat. Ezek után viszont a roma származású kérdezőbiztosok, az adatfelvétel előtt megkérik a potenciális kérdezettektől azt, hogy ők önmagukat romának tartják-e. Amennyiben igen, úgy a kutatás alanyairól lehet szó. Ez az eljárás ugyanis egyszerre biztosítja a törvényességet, illetve szolgálja a kutatás pragmatikus érdekeit. A másik alapkérdés az, hogyan találunk roma vállalkozásokat? Mint ismeretes, a nemzeti és etnikai kisebbségek jogállásáról, illetve az adatvédelemről szóló törvények nem teszik lehetővé etnikai alapú nyilvántartások vezetését, így nincs legális adat arról, hogy mely vállalkozást vezetnek romák. Noha pl. a megyei Munkaügy Központok tevékenységének jelentős részét alkotja a hátrányos helyzetű, ezen belül roma munkanélküliek munkahelyhez juttatása, természetesen legális adatuk nekik sincs a roma vállalkozásokról. A három évvel ezelőtti, roma vállalkozásokat célzó kutatásunk során, az adatvédelmi, illetve a kisebbségi ombudsmanok ajánlását figyelembe véve, csak hihetetlenül bonyolult módon szerezhettünk ilyen adatokat: a Munkaügyi Központok, saját (nem etnikai alapú!) listáik alapján elvileg lelevelezték egyes vállalkozásokkal azt, hogy a roma etnikumhoz tartozónak vallják-e önmagukat, s ha igen, vállalják-e adataik kutatási célú felhasználását. Ezzel a módszerrel egy kutatás számára rendelkezésre álló időn belül viszont praktikusan nem lehet(ett) adathoz jutni, nem beszélve a vállalkozások bizalmatlanságáról. A jelen kutatás során ugyanakkor igen komoly korlátot jelentett a rövid határidő. Ennyi idő alatt nem lehet az említett módszerrel pl. a Munkaügyi Központok segítségére támaszkodni.

26

Jelenleg azt sem ismerjük, hogy a roma népességen, illetve az aktív dolgozókon belül mekkora a vállalkozói kör lélekszáma. A 2001. évi népszámlálás ezirányú publikus adatai nem alkalmasak érdemi elemzés elkészítésére.


66


A megoldást az elmúlt évek roma tárgyú kutatómunkái során, roma érdekvédelmi szervezetekkel kialakult kapcsolatrendszerünk, valamint roma kérdezőbiztosi hálózatunk jelentette. A munka során megkerestünk roma érdekvédelmi szervezeteket, arra kérve őket, hogy állítsák össze azon általuk ismert vállalkozások listáját, amely véleményük szerint27 romák vezetésével működik. Az adatok birtokában, e szervezetek segítségével a roma kérdezőbiztosok felkeresték a vállalkozásokat. A kérdezőbiztosok jó helyismerettel rendelkeznek, egyúttal általában diplomások (vagy most szereznek valamilyen diplomát). Tapasztalatból tudjuk, hogy e kérdezőbiztosok olyan érzékeny kutatási terepen is, mint a vállalkozások, képesek a szükséges bizalmi kapcsolat kiépítésére. Amennyiben a vállalkozás tulajdonosa romának vallotta magát, egyúttal hajlandó volt a kérdések megválaszolására, úgy az adatfelvétel elkezdődhetett. A vizsgált vállalkozói kör tagjai az eljárás következtében véletlenszerű kiválasztással kerültek a mintába.

27

Ne feledjük: a vélemény nem adat, így nem tartozik az említett törvények hatálya alá, másrészt romákat kérünk meg e véleményük közlésére. DELPHOI CONSULTING - 2004

67


Esettanulmányok 1. sz. vállalkozás Született 1975 –ben, nős, egy gyermek apja. „Úgy érzem a vállalkozás segítséget nyújt a cigány lakosoknak. Tisztelnek, örülnek, kérdeznek, hogy mikor lesz munka. Úgy gondolom, hogy a vállalkozás nagymértékben szerepet játszik a roma lakosság életében. A nem roma közösségek kezdetben fenntartással fogadták az ilyen és ehhez hasonló vállalkozásokat. De rájöttek később, hogy munkánkból könnyebb eltartjuk magunkat, családunkat. Ők azzal a véleménnyel voltak, hogy jobb így nekünk, mint ha mások adójából élnénk. Tehát az a meglátás, hogy a nem roma közösségek is szívesen veszik, és elismerik az ilyen vállalkozásokat. A romákkal való kapcsolatunk sokkal több időt és energiát vesz igénybe, mint a nem roma emberekkel való kapcsolatunk. A romák sokkal érzékenyebbek és sérülékenyebbek, éppen ezért sokkal több türelemre, irányításra van szükségük. Velük külön ott kell lenni a munkaterületen, mint másokkal. Ezt általában gondolom. A nem roma közösségekkel is elég jó a kapcsolatunk, de azért nagy különbséget nem látok. Tehát valamely roma dolgozni akar, az el is megy, és ha megtalálom a vele a közös hangot, akkor működik is a kapcsolat vagy éppen a munka. Ez ugyanúgy érvényes a nem roma emberekre is. Tehát rajtam is sok múlik, hogy milyen a kapcsolatom, mint vezetőnek a dolgozókkal. Néha keményebben, néha engedékenyebben kell, hogy viselkedjek. Azt látom, hogy a roma ember leértékeli önmagát, ezért önbizalom hiányában szenved, bár a munkát elvégzi megfelelően és maradéktalanul. A nem románál viszont, néha több önbizalmat is tapasztalok, de nem minden esetben. A nem romát nem kell biztatni, irányítani, inkább féken kell tartani, mivel ők bátrabban követelőznek. Pl. fizetési előleg, túlórázás, vagy pihenés szempontjából. Mindezek ellenére a kapcsolatunk kielégítő. Talán azért van ez, mert hasonló életszínvonalon élnek, és a körülményeik is hasonlóak. A képzettségükben is azt látom, hogy nem sok különbség van. A roma és a magyar észjárása is hasonló. Aki szakmunkás bizonyítványt szerez, roma emberként, jobb a rálátása a munkafolyamatra, mint a hasonló végzettségük, vagy érettségizett nem roma embernek. Ezt olyan embertől hallottam, aki multi cég igazgatója és 99 %-ban magyarokkal dolgoztat. Tehát a kapcsolataim a romákkal és a nem romákkal elfogadható. Hogyan kezdtem vállalkozni? Ez a régió nem arról híres, hogy sok munkalehetősége van az embereknek és könnyen élnek munkájukból, és a privatizálás is ezt hozta, így én is vállalkozni kezdtem. Nem beszélve, hogy az anyagi körülményeim is elég nehezek voltak olyannyira, hogy az előző jövedelmeimből nem nagyon tudtunk megélni. Szakmunkásként dolgoztam egy multi cégnél, ahol leépítések voltak, én is beleestem és munkanélkülivé váltam. Egyébként rokonoknál élünk, és azért a rezsihez és a ház karbantartásához is hozzá kell járulni. Ebből az összegből, amit segély formájában kaptam lehetetlen volt a kiadásaimat fedezni. Gondolkoztunk a feleségemmel, hogyan javíthatnánk az életkörülményeinknek, és felvetődött a gondolat, hogy vállalkozzunk. Mivel a családban már volt vállalkozó, így némi rálátást szereztünk a vállalkozás indítására. Ez mezőgazdasági és ipari létesítmények takarítására vonatkozik. Nők és férfiak, romák és nem romák foglalkoztatására nyílt számomra lehetőség ezzel a vállalkozással. Először még nem értettem hozzá, és nem is tanultam. Elképzelésem volt bizonyos dolgokban, de rengeteg tanácsra volt szükségem, így a családtagok és a rokonok, akik már gyakorlott vállalkozók voltak, ők segítettek és tanítgattak. VálDELPHOI CONSULTING - 2004

68


lalkozásomat kölcsönökből tudtam elkezdeni. 100.000 Ft körüli összeget vettem fel a banktól és még a Munkaügyi Központ is támogatott 5 havi munkanélküli járadékkal. Ebből nem sok mindent tudtam kezdeni. Kiváltottam a vállalkozói engedélyt, könyvelőt kerestem, bélyegzőt készítettem, számlatömböket, szerződés nyomtatványokat vásároltam. A többi pénzt a munkalehetőségek felkutatására fordítottam. Állóeszközeim nem voltak, pl. autó, szerszámok, gépek, stb. Eleibe erősen veszteséges és ráfizetéses időszakon mentem keresztül. Ez mind a tapasztalatlanságomból és a pénzhiányból eredt. Később, mint minden ember saját hibáimból tanultam. Most már azért nem követek el annyi hibát, mint amikor kezdtem. Hibák azért még vannak, olyanok is többek között, melyek saját hibáimon kívül, pl. a nagy diszkrimináció miatt fordulnak elő. Sokkal nehezebb így vállalkozni. Miben tapasztalom meg a diszkriminációt? Például az állami intézményekben nem úgy kezelnek, mint más nem roma embereket. Volt rá eset, amikor bizonyos banki intézet reklámozta a kedvezményes kölcsönhöz jutás lehetőségét, nagyon kedvező formában, és úgy gondoltam, hogy veszek fel hitelt, hogy a vállalkozásomba fektessem. De, amikor meglátták, hogy cigány vagyok, elkezdtek olyan feltételeket szabni, ami a reklámhirdetésekben egyáltalán nem szerepelt, és ezeknek nem tudtam eleget tenni. Így aztán nem tudtam igazán fejleszteni a vállalkozásomat. Szükségem lenne sok mindenre ahhoz, hogy működésben tudjam tartani, pl. már említettem az állóeszközöket, autókat, szerszámokat, stb., de a banki intézményektől nem tudok pénzhez jutni. Ez csak egyik formája a diszkriminációnak. Aztán ott vannak a támogatások és különböző formájuk. Soha semmilyen támogatást nem tudok igazán igénybe venni, és úgy érzem, hogy emiatt. A sikertelen vállalkozásom egyik oka a nagyon erős diszkrimináció. Egy cigány vállalkozónak úgy gondolom, hogy sokkal nehezebb vállalkozni, mint egy nem cigánynak. Olyan dolgokkal kell szembe nézni, amivel másoknak nem. Elmondhatom, hogy a vállalkozásom csak vegetál. Ami keveset keresek vele azt csak a megélhetésünket fedezi, mivel csak szezonjelleggel tudunk dolgozni, ami nagyon kevés idő éves átlagban. A gazdák és a munkaadók is nagyon megválogatják, hogy kinek adnak munkát, mivel sok az ilyen és ehhez hasonló vállalkozás. Vannak olyan nem roma vállalkozók, akik ilyen munkálatokat végeznek és a munkaadó inkább a nem roma vállalkozónak adja a melót. Ez is egyfajtája a diszkriminációnak. Hogy aztán milyen indulat és érzések támadnak bennünk, az már nem számít senkinek. Ezért aztán sajnos tisztességtelen módon kényszerülünk működtetni a vállalkozásunkat. Elismerem, hogy sokszor és nagyrészt mi romák vagyunk a hibája annak, hogy ilyen szegénységben és kivetettségben élünk, de higgye el, hogy sok intézmény, banki intézet, nem roma szervezetek is nagymértékben hozzájárulnak ahhoz, hogy feketén vagy akár nem tisztességesen vállalkozzunk. Mivel a gyerekeinket fel kell nevelni és nekünk is élni kell, ha már egyszer megszülettünk, azért sajnos olyan eszközökhöz kell folyamodni, ami talán sokszor törvényellenes, nem becsületes. Ezt nagyon őszintén mondom. Hogyan tudom elképzelni a jövőmet? Ha így folytatódik, ahogy most nem jósolok magunknak nagy jövőt. A vállalkozások sok kiadással járnak. Nem tudom, meddig tud így vegetálni a vállalkozás. Az ilyen és hozzám hasonló vállalkozók egyre többen lesznek. Most is elég nagy területet járok be, még találok egy munkát. Elég sok időbe telik ez is, és még ez is sok kiadással jár. Ahogy nő a konkurencia egyre kisebbek a lehetőségeim. Milyen lehet így a jövőképem? A jövő gondolata félelemmel tölt el. Ha nem vállalkozok, akkor sem találok munkát, mert nem vesznek fel cigány származásom miatt. Tehát így sem jó, meg úgy sem. Ennek ellenére látok olyan cigány vállalkozókat, akiknek nagyon jól megy, de tanácsot nem adnak, még pénzért sem. Az ilyenek jövője úgy látom, hogy megalapozott. Most éppen dilemmában vagyok, hogy mit DELPHOI CONSULTING - 2004

69


tegyek? Abba hagyjam a vállalkozást vagy sem? Úgy vélem, hogy jó vállalkozáshoz sok pénz kell, ami nekem nincs. Ha volna pénzem, lenne elképzelésem is, hogy mihez kezdjek. Azt látom, hogy az olyan vállalkozók, legyen az roma vagy nem roma, akinek sok pénze van a vállalkozásában, bekebelezik a kisvállalkozókat. El fognak tűnni a hozzám hasonló vállalkozók, akinek van, annak még több lesz. Akinek pedig nincs, annak még kevesebb lesz. A cigány emberre nehéz idők következnek és ez félelemmel tölt el. Látom, hogy a városunk gazdasági helyzete sem valami fényes. Az önkormányzat sem tud foglalkoztatni csak közhasznú munkában, ami 1-2 hónapot jelent. A város nem tud igazi munkahelyteremtő programokat létrehozni. Nem tudom igazán, hogy mi az oka, nem látok ebben tisztán, de azt látom, hogy a városfejlesztés növekszik, és Békés város egyre szebb és fejlettebb lesz, az emberek meg egyre szegényebbek. Van egy bizonyos réteg, akinek jól megy és egyre jobban, de a város nagy része szegény. Miből tudom ezt megállapítani? Abból, hogy az orvosi rendelők tele vannak, a kulturhelyek pedig üresek. Mit értek ezalatt? Több vendéglátóhely van, ami nem nagyon működik, az emberek meggondolják, mire költik a pénzüket. Több kínai üzlet nyílt az utóbbi időben és csak ezek működnek igazán. Ez is azt igazolja, hogy az emberek nagy része szegény, mert nem telik drága ruhákra és egyebekre. Nem is beszélve, hogy a fizetések alacsonyak, az adók magasak. Ezt érzékelem a környezetemben a gazdasági helyzetről. Tágabb értelemben sem lehet olyan nagy különbség. Budapest és a nagyobb városok fejlődnek és szépülnek, de az emberek egyre szegényebbek. Az emberek nagy része minimálbérből él, vagy munkanélküli segélyből, de lassan már a levegőért is adót kell fizetni. Országos szinten Békés megye az egyik legszegényebb megye. Mi a véleményem a gazdasági helyzetről? Ez a mi nagy gazdasági helyzetünk arra kényszerít sokakat, hogy elhagyják az országot, és talán ez lenne a megoldás? „


70


2. sz. vállalkozás Született 1980 –ban,élettárssal él, egy gyermek apja, édesanyjánál lakik. „24.000,- Ft-ból éltem, ami nagyon szűkös körülményeket teremtett. Anyámmal éltem akkor, sok volt a fizetnivaló, kevés volt a jövedelem. Rokkantságiból élünk anyámmal együtt, és ebből nem futotta rezsire, ruhára, ételre, tűzrevalóra. Így muszáj voltam vállalkozni. Előző helyzetem rokkantsági nyugdíj, idegileg vagyok leszázalékolva. Jártam szakközépiskolába is, de sokat beteg voltam, az idegrendszerem felmondta a szolgálatot. Emiatt sok vizsgálaton mentem keresztül még leszázalékoltak. Így csak a 8 általánosról van bizonyítványom, bár 2 évet jártam szakközépiskolába. 2003-ban összejöttem egy lánnyal, ő lett az élettársam, született egy gyerekünk, aki már 3 hónapos. Anyámmal, kisfiammal és élettársammal, később nővéremékkel és annak 2 gyerekével élünk egy háztartásban 7-en a szülői házban, ami 2 szoba, egy konyha, egy spájz, egy kazánház, fürdőszoba, folyosó helyiségekből áll. A lakás anyám tulajdonát képezi, és így is, hogy vállalkozok jelzálog van rajta. A jelenlegi jövedelmem 24 ezer forint nyugdíj, amellett, ami a vállalkozásból csurran cseppen. Ezen kívül élettársam jövedelme 26.000 Ft családi pótlékkal együtt, anyám nyugdíja 20.500 Ft, és nővéremék családival együtt 52 ezer forintot kapnak. Enynyiből élünk heten. Ha nem vállalkoznák, a mindennapi megélhetésünk nagyon bizonytalanná válna. Gyerekeket ruházni, etetni kell, tápszert, gyógyszert is ebből kell fizetni, és még éljünk is. Tehát kényszer volt a vállalkozás. Egyetlen vállalkozást tudtam létesíteni, ami mezőgazdasági munkákkal foglalkozik. Egyedül vagyok benne, és nem nagyon megy, mivel csak nyári idényben tud működni. Én felvállalom a munkát, amit általában átlag alatti áron kapok meg, mivel nem fizetnek többet a gazdák. Nem is beszélve a konkurenciáról. Sok ilyen hozzám hasonló vállalkozó van, akinek a vállalkozása csak vegetál. Annyi pénzem volt éppen, hogy vállalkozási engedélyt tudtam váltani. A megegyezést nagy részben a munkaadó írta és finanszírozta a buszt, a fizetéseket. Tehát a vállalkozásom csak éppen a vállalkozói engedélyből áll. Amit keresek vele, fel is éljük, és így is csak egyik napról a másikra élünk. Mindig nehézségeim voltak az értékesítési helyzetemet illetően. Voltak támogatási formák, de mindig el is utasítottak. Szerintem a cigány vállalkozók soha nem is tudják kihasználni ezt a vállalkozási formákat, mert a támogatók nem tartják hosszú életűnek ezeket a vállalkozásokat. Pénz nélkül meg nem lehet működtetni. Nagyon elítélnek bennünket, főként a banki intézetek, állami intézmények, a rendőrség, stb. Úgy érzem, hogy ilyen elvetettséggel nem lehet előre jutni és sikeres vállalkozást létrehozni. Egyébként is a mi vállalkozásaink azért nem működnek, mert nincs alaptőke, mivel nagyon szegény és egyszerű családból származom. Anyámék sem tudtak soha úgy segíteni, hogy akár pár százezer forintot tudtam volna belefektetni egy vállalkozásba. A bankok is úgy adnak, ha már van tőke. Semmiből nem lehet várat csinálni. Hogyan zajlik le egy vállalkozásom? Először is telefonálgatok, járom a megyét, hol találnék kapálást, gazolást, hagymaszedést, kukoricatörést, stb. Ha találok egy melót, megegyezzünk szóban, aztán papíron is. Pl. 15 ezer forint hektárja a kapálásnak, stb. Még aznap fáradtan embereket keresek, a szerződés magába foglalja 15 ezer forint plusz busz és napi fizetés. Pl. összejön 20 ember kapálni, akkor szerzek buszt, ami kiviszi az embereket az adott munkaterületre. Ha elvégeztük a munkát, az elvégzett munkáról számlát írok és ezt kifizetik. Ebből fizetem az embereket 3.000-3.500 Ft/fő, kifizetem a buszt, ami marad fizetem a könyvelőt és egyéb dolgokat, és még ami marad abból élünk. Az a gond, hogy alig-alig találok munkát. Van olyan eset, amikor Dunántúlra is el kell, utazzam munkaügyben. Éves szinten ez egy 3 hónapi munkálatokra tehető. A családunk mindig dolgozott ilyen szezonális munkákat, és láttam, hogyan csinálják a vállalkozók. és én is így kezdtem el. Nem is beszélve arról, hogy idekényszerültem az anyagi és egészDELPHOI CONSULTING - 2004

71


ségügyi helyzetem miatt is. Egész jól értenék hozzá, ha volna pénz, vagy ha kapnák munkát. Például, ha munka után járok előfordul, hogy azt mondják a gazdák, hogy levegyszerezték már a területet, az időjárás miatt várni kell sokat, vagy már elvállalta más, stb. Ilyenekkel és hasonlókkal ráznak le. Mit tennék, ha volna elég tőkém? Nem sok kellene, kb. 800 ezer forint, amiből vásárolnék fűkaszákat, kb. 3 db-ot, 3 ember dolgozna vele, akik hozzáértők. Tehát állóeszközöket vásárolnék, amivel karban tudnám tartani bizonyos helyeket, cigánytelepet, temetőket, közhelyeket, stb. Ilyen formában talán önkormányzatok is tudnának foglalkoztatni, de így ők sem tudnak segítséget adni vagy támogatni. Ismerek jó szakembereket pedig, akikkel tudnék dolgoztatni, ha volna pénzem. Kőművesek, hideg-meleg burkolók, kőművesek, szobafestők, akik nincsenek foglalkoztatva, és szívesen dolgoznának velem rendes havi fizetésért. Tehát azt látom, hogy pénz nélkül nem megy. Hiába vannak támogatások, támogatási formák, nekünk romáknak nem megy. Ebben nagy része van az elvetettségnek, előítéletnek, a megkülönböztetésnek. A cigány ember nem tanult, de dolgozni akar. Ez kétségbe ejtő állapot. Anyám is nagyon aggódik miattam, és az élettársam is. Sokat idegeskedem. Egyrészt, mert nincs munka, másrészt az emberek is sokat zaklatnak, hogy mikor lesz már munka. És ezért sokat idegeskedem, és aggódom, hogyha például találok munkát vajon hogy jövök ki belőle, megtudják-e csinálni úgy, hogy a gazda meg legyen elégedve vagy olyan embereket tudjak összeszedni, akik dolgoznak is rendesen. Tehát az idegeim is nagyon meg vannak próbálva, mivel sokat kiabálok otthon is mindenkivel. A rokonok azt mondják, hogy miért nem hagyom abba, ha egyszer úgy sem megy. Mit erőlködöm. Ilyenkor nagyon elkeseredem és hibáztatom magam, hogy miért is születtem cigánynak, vagy hogy miért nem tanultam. Ha őszinte akarok lenni elsősorban önmagamhoz, akkor be kell látnom, hogy szinte egyetlen feltételnek sem felelek meg annak, amiknek meg kéne, hogy legyen egy normális vállalkozásom. Például forgótőke hiányában, ki gondolna arra, hogy vállalkozzon? Csak a roma mezőgazdasági ágazatokban forgolódunk, de nem tanultam soha és igazán nem is értek hozzá. Nincsenek igazi tapasztalataim a növénytermesztés vagy az állattenyésztést illetően. És még vállalkozói ismereteim sincsenek. Kényszerből vállalkoztam és most ennek a levét iszom. Amikor pedig van munka, akkor viszont nagyon sokat dolgozom. Általában reggel órakor indulunk, majd este öt-hat óra, mire hazaérünk. Egész nap kinn a tűző napon dolgozunk és estefele már nagyon elfáradunk. Ennek ellenére sokan szeretik ezt a fajta munkát. Szívesebben dolgoznak ilyen mezőgazdasági jellegű melót, mint akármi más egyebet. Hogy miért, ezt nem tudom megmagyarázni. Például van olyan hetven éves asszony, aki még mindig jár idénymunkára, egyebet viszont nem vállalna. Már említettem, hogy az embereknek 3000-3500 forintot szoktam fizetni. Úgy érzem, hogy ez aránylag méltányos összeg napi tíz órás munkaidőre. Bár hallottam olyat is, akik már többet fizet ennél, akár 2000 forinttal is. Ezért aztán nehéz az embereket megtalálni, ha ráakadok a munkára. Előfordult már olyan eset is, hogy kaptam munkát és húsz emberrel tudtam volna kukoricát címerezni, de nem találtam embereket, akik eljöttek volna velem dolgozni. Így elúszott egy lehetőségem. Sok más ilyen dolgok okoznak nekünk problémákat. Aztán ott vannak a kedvezőtlen időjárási viszonyok. A rossz idő miatt is vesztettem már el sok melót, amiből jövedelmem lett volna 1-2 hónapra. A téli hónapokban nincs semmi lehetőség. Ami sikerült a jó időben megtakarítani, azt feléljük télen. De nem mindig tudok félretenni a téli hónapokra, ez is attól függ, mennyi munkához tudok hozzájutni. A jobban menő vállalkozóknak van ritkán télen is melójuk, mivel nagyobb a tapasztalatuk, az ismeretségi körük. Ők a feldolgozóiparban és a nagyüzemekben is be tudnak kerülni, mint például hűtőházak, barneválok, autógyárak stb. A szerencsén is sok múlik, úgy gondolom. Továbbá azon még, hogy van-e pénzem utazgatni vagy telefonálgatni munkavállalás ügyében.


72


Télen, amikor elfogy a pénzem kölcsön szoktam kérni más vállalkozóktól és majd amikor dolgozunk, visszafizetem. Már úgy kezdem az idényt, hogy sokkal tartozom. A téli időszak teljesen kimerít sok kényszervállalkozót minden értelemben. A víz-, a gáz- és a villanyszámlákra is sokat kell félretenni. A téli ünnepekre is költünk azért, ha nem is sokat, de azt fontosnak tartom, hogy megajándékozzam a szeretteimet, még ha csak nagyon csekély ajándékkal, de akkor is. Egy pár szót a szüleimről. Apám elég fiatalon meghalt, anyám még él, most ötven éves. A nyolc általános után ők sem tanultak tovább. Úgyhogy szüleim is nagyon egyszerű, szegény cigány emberek voltak. Apám annak ellenére, hogy csak segédmunkát végzett, nagyon melós ember volt. Azért is tudtak lakáshoz jutni. Fogalmam sincs arról, hogy én ilyen körülményekkel hogyan fogok lakáshoz jutni. A fiatalok helyzetét elég tragikusnak ítélem ebből a szempontból, legyen roma vagy nem roma fiatal. A saját helyzetemet tekintve arra fogok törekedni, hogy az én gyerekem tanuljon, mivel minden gondom és bajom okozója a képzetlenség, tanulatlanság. Mert azért hiszem, hogy ha valaki tanul és dolgozik, akkor könnyebben tud boldogulni. Szüleim pedig sokat mondták, hogy tanuljak, legyen belőlem valaki, de én nem akartam. Sokat lógtam, nem szerettem tanulni. Sokat fájt a fejem és ideges voltam, mikor tanulni kellett. Abba is hagytam az iskolát. Egyébként ruhakészítőnek tanultam, de nem láttam benne semmi jövőt. Annak viszont örülnék, ha képzést kapnánk mi, kényszervállalkozók. Például lenne mindenkinek szakismerete, kinekkinek a saját vállalkozásának megfelelően. Továbbá tanulnánk vállalkozói ismereteket, például hogyan kell pályázatokat megírni, üzleti tervet készíteni stb. Mindazt, ami a kérdőíveken szerepelt, szívesen venném, ha mindezeket megtanulnám.”


73


3. sz. vállalkozás „50 éves férjes asszony vagyok. Hat gyerekem van, két fiú és négy lány. Férjem is 50 éves, és rokkantsági nyugdíja mellett vállalkoztunk. Szüleim egyszerű cigány emberek, akik még iskolába sem igazán jártak. Apám már meghalt, anyám él, és Békéscsabán lakik öcsémnél. Van még 3 testvérem, egy lány és két fiú. Nem nagyon tarjuk a kapcsolatot egymással, azonkívül, hogy néha, meglátogatjuk egymást. Nagyon szegény körülmények között nevelkedtünk testvéreimmel. Még nevelő otthonban is voltunk 6-7 évet. Szüleim nem tudták megadni azt a gondoskodást, ami egy átlagos családhoz tartozó gyermeknek kijár. Sokat nélkülöztünk, és szenvedtünk gyerekkorunkban. Elég hamar férjhez mentem, mert nem volt más elképzelésem az életről. Úgy gondoltam, hogy egy asszony azért van, hogy gyereket szüljön, neveljen, és a férjét kiszolgálja. Rokkant nyugdíjból nem lehetett 6 gyereket eltartani, és még a lakást fenntartani. Bár én magam a Konzervgyárban dolgoztam Békéscsabán. Gyermekeinket taníttatni szerettük volna, de a szakmunkás képzőnél tovább nem tudtuk őket taníttatni, mivel korlátozva voltak az anyagi körülményeink. Bár az egyik lányunk tovább tanult, és tanárképzőbe jár. Két fiú lakatoshegesztő szakmunkás, a többi még általános iskolás. A lehetőségemhez mérten szeretném nekik mindent megadni, ami tőlem telik. A fiaimnak nincs munkájuk, hiába tanultak. Az idősebbik már megnősült és van egy kislánya. Ők is velünk élnek egy háztartásban. A legidősebb gyermekem az lány, és ő Dobozon lakik a férjével, aki szintén vállalkozó. Bár ő nem tanult tovább az általános iskola után, de őfelőle nyugodt vagyok. Egy gyermeke van és elég szépen élnek. Már van saját lakásuk, és a férjének van elég munkája is. De még négy gyerek itthon van, akikről nekünk kell gondoskodni, mivel még 3 gyermek iskolás, a pénz kevés, a kiadás viszont sok. Nagy álmom volt, hogy gyerekeim ne úgy nőjenek fel, mint én, hanem képzett, tanult emberek legyenek. Mivel a mai világban a képzettség nélkülözhetetlen, és ebben látom a cigányság lemaradását, és értéktelenségét. Véleményem szerint sokkal kevesebb értékkel rendelkezik egy olyan ember, aki tanulatlan. Én sem tanultam annak idején, és most látom a kárát. Gyermekeimet nem tudom ösztönözni a tanulásra, mert nem jártam sem én, sem a férjem jó példával előttük. Mikor a Konzervgyárban 3 műszakban dolgoztam, nagyon kimerültem, hat gyereket nevelni, plusz a háztartást vezetni nagyon erős fizikai megpróbáltatásokkal jár. Sokszor teljesen kimerültem, sokat voltam betegállományban. Úgy éreztem, ez nem tarthat így sokáig, és talán ez volt az elsődleges szempontja annak, hogy vállalkozó lettem. Úgy gondoltam, hogy egy vállalkozónak sokkal jobban megy. Maga osztja be az idejét, és a családjával is többet lehet. De nem minden úgy történt, ahogy elképzeltem. Egyébként a vállalkozásunk ismert a romák között. Úgy gondolom hasznos sok ember számára. Amikor közeleg a szezon kezdete, az emberek készülnek, érdeklődnek nálam a munka után. Ez a vállalkozás sok romának és nem romának nyújt anyagi biztonságot a szezon ideje alatt. Az emberek elfogadnak, keresnek és szeretnek velem dolgozni. Közvetlen és baráti kapcsolatban állok azokkal, akikkel dolgozom. Tapasztalataim szerint meg is bíznak bennem és hallgatnak is rám. Vannak néha összezördülések, de már egyre kevesebb az ilyen. Ha problémák vannak, az mindig a fizetési napon történnek. Ki mennyit dolgozott, vagy nem dolgozott stb. Azért úgy gondolom, hogy kézben tudom tartani a dolgokat. A férjem nagy segítségem ebben. Ő mindig velem van. Gondolom, hogy az emberek örülnek, hogy van ilyen lehetőség számukra. Már említettem, hogy dolgoztam a Konzervgyárban, leépítés történt, és én beleestem a szórásba, így munkanélkülivé lettem. Volt egy úgynevezett újrakezdési támogatás, és én ezért vállalkozói engedélyt vállaltam. De a támogatást nem kaptam meg. Mivel az engedélyem meg volt, fizetni is kellett érte havonta, így muszáj voltam valamihez kezdeni. Elhatároztam, hogy mezőgazdasági


74


munkavállalkozó leszek. Úgy is történt. Március- áprilisban már jártam a gazdákat, hogy elvállaljam a kapálást és egyéb munkákat. Ez sok pénzt vett igénybe. Sok kölcsönt kértem a rokonoktól, mivel a bankok nem adtak, mert roma vagyok. Eleinte nem sikerült semmi, a munkaadók sokszor átvertek, áron alul kellett elvállalnom az egyes munkafolyamatokat. És ezeket mindig tartozássokkal fejeztem be. Nem volt tapasztalatom, hozzáértésem, például nem tudtam, hogy egy hektárt mennyiért lehet elvállalni megkapálni. És a tartozásom csak egyre nőtt. Később, amikor rájöttem saját káromból, hogy hogyan kell elvállalni egy munkát ahhoz, hogy ne tartozással zárjak, akkor meg annyiért meg nem adták oda nekem. Rájöttem, hogy mennyire kihasználtak a gazdák. Ezek után már nem vállaltam áron alul és ezért aligalig akadt munka. Ami pedig bejött, az arra volt elég, hogy az adósságaimat kifizessem. Jártam a bankintézetekbe kölcsönért, de olyan feltételeket szabtak, amit nem tudtam teljesíteni. Ezért nem kaptam hitelt. Úgy érzem e mögött az az eredeti ok, hogy roma vagyok és az én vállalkozásom nem hosszú életű. Nagyon nehézzé vált a vállalkozás az előítélet miatt. A munkaadó gazdák nem nekem, hanem más, nem roma vállalkozónak adták a munkát. Bár ígérni tudtak, de munkát nem adtak. Többektől hallottam, hogy a cigány vállalkozók csak úgy kapnak munkát, ha fizetnek is érte a munkaadónak. Akármerre dolgoztunk, megfelelő munkát végeztünk. Volt olyan eset, amikor 200-300 emberrel is dolgoztam, például mákot szedtünk. Ha valamit el szerettem volna érni, mindenért fizetnem kellett. Történt olyan eset, amikor számlát adtam ki nem elvégzett munkáért is, azért, mert azt az ígéretet kaptam, hogy jövőre is én kapom meg a munkát. De ez nem így történt. Ebben az esetben is a munkaadó csapott be. Amíg tisztességes úton próbáltam működtetni a vállalkozást, addig csak az adósság gyűlt. Kihasználtak, csak diszkriminációban volt részem. Elkezdtem feketén dolgozni és amióta így próbálkozom, azóta nincs annyi adósságom, és nem tudnak úgy kihasználni, bár az előítéletet így is tapasztalom. Olyannak tűnik számomra ez az egész, mint egy labirintus. Belekezdek valamibe és egyre mélyebbre haladok és nem látom a végét. Szinte az állam belekényszerít a feketemunkába. Nem kaptam segítséget, támogatást, bár sokat hangoztatták a roma felemelkedési programokat, különböző támogatási formákat. Mégsem láttam belőle semmit. Így nagyon nehéz vállalkozni, szinte lehetetlen. Ellehetetlenülnek az ilyen kényszervállalkozások véleményem szerint. Embere lennének, akik dolgoznának, talán munka is lenne, de a származásom miatt elutasítanak. Sok esetben csak azért volt a vállalkozói engedélyem, hogy számlákat adjak el ÁFÁ -ért, vagy az ÁFÁ -nak bizonyos százalékáért. Tehát ilyen dolgokba kényszerülünk bele, én és a hozzám hasonló vállalkozók. Persze azért vannak kivételes esetek is. Vannak olyan roma vállalkozók, akiknek jobban megy, de hogy milyen módon, az nem egészen világos számomra. A sikeresebb roma vállalkozók még a lehetőségtől is megfosztják a magamfajta kényszervállalkozókat. És máris itt van egy újabb probléma, a konkurencia harca. Tehát már nem csak a diszkriminációval kell szembenéznünk, nem csak a munkáltató általi kihasználtsággal, hanem az egymás közötti harcok kiéleződésével is. Itt jelennek meg igazán a cigány mentalitásuk is. Például a jelentgetések az APEH-hoz, veszekedések, irigykedések. Gyakran előfordul az én esetemben, hogy nem kaptam meg egy munkát, mert áron aluli ajánlatokat nyújtottak be. Ezért ők kapták meg a melót. Ez úgy néz ki a gyakorlatban, mint egy árverezés. Minél kevesebbért vállalja el az ember, annál biztosabb, hogy ő kapja meg a szóban forgó munkát. Az volt a kérdés, hogy mennyire lehet ezt tisztességesen, becsületesen végezni, hogy törvényes és jövedelmező is legyen egyben. A véleményem az, hogy bármennyire is erőlködöm, nem sikerül ezt a törvény keretein belül véghez vinni, mivel sok a hátráltató tényező. Milyen jövője lehet egy ilyen vállalkozásnak? Nem is tudom. Jobb, ha nem is gondolkodom rajta. Ha nem vállalkoznék, nyílván akkor is dolgoznom kellene. Ötven éves cigányasszony vagyok, a férjem is ugyanilyen korú cigányember, rokkantsági nyugdíjból élünk és a vállalkozásokból, ami éppen adódik. Tehát, ha nem vállalkoznánk, akkor sem tudnánk dolgozni, mivel ilyen idős cigányembereket sehol sem alkalmaznak már. DELPHOI CONSULTING - 2004

75


A lakást fent kell tartani és a gyerekeink is még a mi segítségünkre szorulnak. Mivel rokkantak vagyunk, sok pénzt költünk gyógyszerre is. Ezeket a dolgokat figyelembe véve milyen jövője lehet egy cigány kényszervállalkozónak? Sajnos a jövőt kétségbeejtőnek látom. Az az általános tapasztalatom, ha a szűkebb gazdasági helyzetet szemlélem békés-megyei viszontagságban, az emberek nagyon szegények. Sok a munkanélküli, bár munka meg volna. Mióta megszűntek az állami vállalatok, többen meggazdagodtak, de sokkal többen elszegényedtek. Akik dolgoznak a minimálbérnél nem nagyon keresnek többet. Ebből a bérből pedig nehezen élnek meg az emberek. Nem is beszélve azokról, akik csak munkanélküli segélyt kapnak. A saját rossz megélhetési helyzetünk mellett a város gazdasági helyzetét is kétségbeejtőnek találom. A cigányság helyzete pedig katasztrofális. Olyan, hogy sokan rokkantsági nyugdíjból, mások a munkanélküli segélyből, egy kevesen aktív munkából tudják magukat nehezen fenntartani. A bérek nagyon alacsonyak, az adók viszont magasak és már lassan mindenért fizetnünk kell. Látok olyan embereket is, akik nagyon jól élnek és az az általános tapasztalat, hogy a törvény is inkább nekik kedvez. Próbálkoztunk más-más megyékben is munkát vállalni, de máshol sem sokkal kedvezőbb a helyzet a mezőgazdaság területén. Bár a dunántúli rész több munkalehetőséget kínált, ezek is csak idényjellegűek voltak. Az ország gazdasági helyzetét tekintve egy dolgot nem értek meg. Sok szép városban jártunk és dolgoztunk, de az emberek mégis szegények. Sokan el vannak adósodva, hitelekből élnek. Ezt nem értem, hogy hogyan lehetséges. Miközben az ország és a városok fejlődnek, aközben az emberek eladósodnak. Szerintem a gazdasági helyzet nem lenne rossz, sem szűkebb, sem tágabb környezetben, ha az emberek egymást kicsit többre becsülnék, jobban bíznának egymásban. Nem volna megkülönböztetés semmilyen téren. Az ország nem lenne szegény, ha nem folyna minden pénz egy pár ember zsebébe. Legalábbis ez az én meglátásom.”


76


4. sz. vállalkozó „ 52 éves vagyok. Szegény cigány családból származom, három házasságom volt, és ebből tíz gyerekem született. Jelenleg a harmadik házasságomban élek, rokkant nyugdíjas vagyok a vállalkozás mellett. Mielőtt vállalkozó lettem egy építőipari vállalatnál dolgoztam, mint segédmunkás. Brigádban dolgoztunk, és elég jó volt a munkamorál. Sok ismerőssel melóztam együtt, és nagyon jó kapcsolataim is voltak. Akkor még nem volt ennyi gondom, mint most, csak éppen nem futotta a pénzemből sok mindenre, amit szerettem volna megvenni. A privatizálás idején sok cég magánkézbe került, így a miénk is. Én még ekkor ott dolgoztam a cégnél, de a fizetésem nem növekedett, hanem inkább csökkent. Közben sokat betegeskedtem a szívemmel, háromszor volt szívinfarktusom, sokat voltam a kórházban, és végül leszázalékoltak. Feleségemmel beszéltük, hogy hogyan lehetne javítani az életkörülményeinken. Mivel már nem voltam aktív kereső, a jövedelmem nagymértékben csökkent. Ezeknek a dolgoknak a hatására kezdtem hozzá a vállalkozásomhoz. Kezdetben csak mezőgazdasági munkákat vállaltam el, majd később kereskedelemmel is foglalkoztam (piac). Nem értettem semmihez, és nem tudtam az egyes munkafolyamatokat. Nem volt gyakorlatom, sem vállalkozói ismeretem, és így sokat vesztettem minden egyes munkán. Később javult a helyzet, mert sikerült egyszerre több helyen is szerződést kötni. Volt olyan, hogy az egyik helyen olcsóbban, a másik helyen viszont drágábban tudtam elvállalni a bemunkálást. Így aztán az egyik pótolta a másikat. Lassan tudtam egy kevés forgótőkéhez jutni. Ki merem jelenteni, hogy a szerencsének köszönhetem mindezt. Amíg vállalati munkából éltem, a lakáshelyzetem is aránylag szűkös volt. Egy szobakonyhás kis parasztházban éltünk feleségemmel és gyermekeimmel. Nem volt se gáz, se víz, és sokat költöttünk télen tüzelőre. A vizet is úgy hordtam az utcai kútról. Minden pénzt, amit kerestem, szinte csak kajára költöttünk. Ruhákat is alig-alig tudtunk vásárolni, a gyerekeknek pedig szükséges volt ruhát, cipőt venni, mert még iskolába jártak. És még azonkívül sok egyébre költöttünk, amire a gyerekeknek volt szükségük. Elég szegényes évek voltak ezek. Így visszagondolva arra az időre, nem bántam meg, hogy vállalkozói engedélyt váltottam. Azóta építettem egy házat, háromszobás, víz- gáz- villany, és a fürdőszoba is bent van. Azt mondhatom, hogy a lakáshelyzetem azóta nagymértékben javult. És ez a saját lakásom, amit önerőből tudtam építeni. A környezetemben élő emberek tudják, hogy mivel foglalkozom, és keresik is a lehetőséget, hogy kapcsolatban legyünk. Mivel nem sok ilyen vállalkozó van a környéken, az emberek örülnek ennek a lehetőségnek is, hogy dolgozhatnak, akár idényjellegű mezőgazdasági munkában is. Dolgozom több nem roma emberrel is, de főként romákkal. Újabban építőipari munkálatokat is vállalok, és vannak embereim némely építkezésnél is. Én magam nem nagy szerepet töltök be a környezetemben élő emberek, vagy a város életében, de maga a vállalkozásom, az úgy gondolom, hogy igen. Az eddigi tapasztalataimat a családtagoktól és a saját káromból tanultam meg. Úgy gondolom, hogy különösebb szaktudás nem szükséges ahhoz, amit én csinálok. Viszont vállalkozói ismereteim nincsenek, de szükségesek lennének. Nem is tudom, hogy hogyan tudnék erre szert tenni. Az az igazság, hogy nem nagyon érek rá tanulni, vagy keresgélni ilyen jellegű fórumokat. Bár el kell ismernem, hogy mindezek az ismeretek, amik a kérdőíveken szerepeltek, ezek meglennének, akkor sokkal jobban és hatékonyabban menne a vállalkozásom. A diszkriminációt illetően sok mondanivalóm lenne. Többször előfordult velem, hogy érdeklődtem telefonon egyes banki kölcsönök iránt, amik nagyon kedvezőek lettek volna számomra. Amíg a személyem és kilétem nem volt nyilván való, addig kedvesen és előzékenyen kezelték is az ügyeimet. De amikor kiderült, hogy ki is az valójában aki kölcsönt kér, akkor minden megváltozott, és már nem is úgy kezeltek, mint amikor még telefonon beszéltünk. Durva, arrogáns, elutasító hangnemet használtak velem szemben, nem is beszélve arról, hogy olyan feltételeket szabtak, amit leheDELPHOI CONSULTING - 2004

77


tetlen volt számomra teljesíteni. Nagyon felháborított ez a dolog. Még sok más területen is megtapasztaltam a gyűlöltséget a származásom miatt. Én elismerem, hogy nagyon látszik rajtam, hogy roma vagyok, de a mentségemre szolgáljon, hogy a viselkedésemmel nem bántok meg senkit, és nem ítélek el senkit. Hallottam azt is, hogy különféle támogatásokat adnak egyes vállalkozásoknak. Az igazság az, hogy nem igényeltem semmilyen támogatást, mivel nem is értettem hozzá, hogy hogyan kell ezt elkészíteni. De nem is mertem volna igényelni, mert féltem az elutasításoktól. Továbbá sokszor éreztem ellenszenvet más szervezetek és intézmények részéről is. Úgy gondolom ezek után, hogy nem fordulok segítségért többé, és nem érintkezem semmilyen szervezettel, amelyik nem roma. Így legalább nem lesz rossz élményem. Bár sokat láttam, hogy más roma emberek mennyit szenvednek a diszkrimináció miatt. És tudom, hogy a romáknak sokat kellene változni és tanulni, és sok hibáik vannak, de úgy gondolom, hogy a mi hiányosságaink és bűneink eltörpülnek az igazi hibák és bűnök és bűnösök mellett. A diszkriminációt én egy olyan jelenségnek tartom, ami megbénítja az egész emberiséget. Választófalat húz ember és ember között, az egyiket felemeli, a másikat megsemmisíti. Az egyiknek növeli az egóját, a másikat lealacsonyítja, és ez borzasztó állapot. Hogyan képzelem el a jövőmet? Hát nem panaszkodom. Vagy legalábbis most nincs okom panaszkodni. Most jó, mert van munka, és vannak olyan kapcsolataim is, akár az építőipart tekintve, akár a mezőgazdaságot, vagy a kereskedelmet, amitől biztosítva érzem magam. De lehet, hogy másként lesz, nem tudom, és nem is akarok most ezen gondolkodni. Vannak konkurenseim is, például roma és nem roma emberek egyaránt. De nem okoznak gondot túlzottan, mert úgy érzem elég stabilak a kapcsolataim a munkaadókkal. Volt olyan eset például, hogy jóval kevesebbért vállalta volna el egy illető a szóban forgó munkát, és mégsem kapta meg, mert én már évek óta ott vagyok. Normális becsületes munkát végzünk. Azt mindig fontosnak tartottam, hogy amit elvállalok melót, azt tisztességesen és rendesen elvégezzem. Így szinte biztos, hogy a következő évben is én fogom megkapni a bemunkálásokat. Csak egy gondom van, ami egy kevés aggódásra ad okot. Mégpedig az, hogy ezek csak idényjellegű munkák. Télen sajnos sokat felélünk a tartalékainkból. A kereskedelem az, ami megy egy kicsit télen is. Ezt úgy kell elképzelni, hogy ruhákkal piacolok. Megveszem Pesten olcsóbban, nagy tételben, és azt árulom itthon. Télen csak ezzel foglalkozom. Tehát nem panaszkodom, de megelégedve sem vagyok. Igyekszem valamivel foglalkozni, mert a fizetni való sok, a család nagy, és gondoskodnom kell mindenről. Mennyire lehet becsületesen, legálisan működtetni a vállalkozást? Hát vannak esetek, amikor a legális határvonalak egy kicsit eltolódnak az ellenkező irányba. De úgy gondolom, hogy ez még belefér. Úgy látom ezt, hogy minden vállalkozó megtalálja a kiskapukat, sőt meg is kell, hogy találjuk a vállalkozásaink életben maradásának érdekében. Az Isten is azért adott az embernek elmét, hogy gondolkodjon vele. Nem igazán kívánok erről a dologról többet beszélni, mert úgy érzem nincs is mit mondani. Mi a véleményem és a meglátásom a gazdasági helyzetet illetően? Békés megyei viszonylatban elég nagy a szegénység. Úgy tudom, hogy az egyik legszegényebb megye az országban. Nagyon nagy még mindig a munkanélküliség. Bár a szemeim mégis mintha mást látnának. Ezt nem is értem igazán. Tudjuk, hogy az emberek nagy része munkanélküli segélyből él és nem dolgozik, mégis úgy tűnik, hogy jól élnek. Vagy ez mind csak látszat lenne? Azt is látom, hogy némely vállalkozás hogyan csődöl be, és válik minden bizonytalanná. Valamikor üzemeltek a gyárak, nagyüzemek, ipari létesítmények, és az emberek, akik dolgoztak, azért biztonságban érezhették magukat. De most, mintha minden bizonytalanná válna. Sokan hatalmas kölcsönöket vesznek fel, és eladósodnak. Szűkebb környezetben szemlélődve az emberek örülnek, amikor akad egy kis idényjellegű munka. Ha ezeknek az embereknek a számát tekintem, akkor azt kell mondanom, hogy nagyon sokan vannak. Azt kell mondanom, hogy sok ember, cigány és nem cigány, jár szezon jellegű munkára. Mi következik ebből? Hogy az emberek igyekeznek megfogni minden munkát, DELPHOI CONSULTING - 2004

78


amennyire csak lehet. És itt már nincs különbség cigány és nem cigány között, és maga az életszínvonal között sem. tapasztaltam már olyat is többek között, amikor tanárember járt velünk címerezni, vagy egyetemista fiatalok kapálni. A napokban láttam becsődölni egy ruházati boltot, mivel nem volt forgalma. Az emberek inkább a kínai áruházakban vásárolnak ruhát, mivel ott olcsóbb. Ugyanígy van ez az élelmiszerek terén is. A Tesco áruházakban olcsóbban lehet mindent meg vásárolni, így a kisboltok, kiskereskedések ellehetetlenülnek előbb-utóbb. Szerintem ez mind azért van, mert az emberek szegények és kispénzűek. Tehát a gazdasági helyzetet tekintve szűkebb környezetemben rossznak találom. De tágabb környezetben sem jobb a helyzet. Országos szinten is nehéz a megélhetés, még azoknak is, akik dolgoznak. Az adók magasak nagyon, a fizetések pedig szinte csak minimálisak. A munkaadók is arra törekszenek, hogy ha lehet, akkor kevesebb munkaerővel dolgoztassanak, ha lehet, hogy minél több pénzt tudjanak megtakarítani. Sok vállalkozás pedig csak az életben maradásért küzd. Az ország fejlődik, autópályák épülnek, szabadidőközpontok létesülnek, bevásárlóközpontok, amik tele is vannak termékekkel, ezeket látom, és azt gondolom, hogy milyen jó a gazdasági helyzetünk, de amikor az emberek életszínvonalát figyelem, akkor valami összezavarodik bennem, és már nem tudom, hogy mit gondoljak. Amikor a velem dolgozó emberekkel elbeszélgetek néha, sokan elmondják, hogy milyen körülmények között élnek. Így aztán a kérdésére felelve, hogy milyennek látom a gazdasági helyzetet szűkebb és tágabb környezetemben, azt kell hogy mondjam sajnos, hogy nem tudom. Nem tudom mit gondoljak, mert nem az az igazság, amit látok.”


79


5. sz. vállalkozás „A Bt. 1994-ben alakult. A kezdeti időszakban földmunkával foglalkozott mint például vízbekötések, gázbekötéseket , telefonbekötések fénykábelek fektetése, később pedig az építőiparral bővült a tevékenysége. A Társaság megalakulásának a célja az volt , hogy jobb anyagi lehetőséget tudjak biztosítani elsősorban a családunknak, másodsorban a helyi cigány családoknak. Mivel a faluban a cigány lakosság nagy része munkanélküli volt, a vállalkozás elindításával több ember számára munkát tudtunk biztosítani. Szakmai tapasztalattal nem igazán rendelkeztünk , csak amit a családi környezetben illetve baráti társaságtól tanultunk. A vállalkozás előtt én és a testvérem is alkalmazásban álltunk egy másik cégnél amikkel azóta is jó kapcsolatban állunk. A betéti társaságot saját tőkéből illetve családi segítséggel alapítottuk meg az öcsémmel közösen. A társaság családi vállalkozás mind a mai napig. A legelső megbízásunkat ismerősöktől kaptuk. Illetve olyan vállalkozóknál lettünk alvállalkozók akiket szintén ismertünk és jó kapcsolatban álltunk. A vállalkozásunkban eleinte csak roma származásúak dolgoztak, mert ők voltak azok akiknek nem volt munkájuk és leginkább helybélieket alkalmaztunk. A vállalkozásunk kezdett kiterjedni, ami azt jelentette, hogy egyre nagyobb megbízásokat kaptunk és nem csak helyben hanem egyre távolabb a falutól. Ez azt jelentette, hogy a családtól távol voltunk egy hétig amihez elég nehezen szoktunk hozzá én is és az alkalmazottak is. A saját vállalkozásomban eleinte fizikai dolgozóként dolgoztam, ma már szellemi dolgozó vagyok. A vállalkozás kiterjedése során egyre több embert kellett alkalmazni mivel az országban több helyről is kaptunk megbízásokat. Ekkor már a nem cigányok is jöttek jelentkezni a munkára és nem csak helybéliek hanem a környékbeli falvak lakosai is, cigányok és nem cigányok egyaránt. Később a vállalkozás tevékenysége az építőiparral bővült. Az első megbízást egy helybeli családtól kaptuk akik nem cigányok voltak. A lakás elkészülése után a család meg volt elégedve a végeredménnyel. Így további megbízást kaptunk a faluban és a környékbeli falvakban egyaránt. A szociálpolitikai kedvezmény következtében lehetőség nyílt a cigány lakosság számára is, hogy új lakásokat építhessenek. A lakások megépítéséhez a mi cégünkhöz fordult bizalommal több cigány család is így lehetőség nyílt a helyi cigánytelep szinte újra építésére. Az ügyek elintézése a hitelkérelem és az ezzel járó nehézségek eleinte nehezen mentek, ami véleményem szerint a származásunkból adódott. De később már amikor megismerték a vállalkozásunkat bizalmasabbak, segítőkészebbek lettek a különböző bankok, és a hitel igénylése az ügyfelek számára gördülékenyebben zajlott. Az építkezési munkálatok nem csak helyben hanem több környékbeli faluban is folytak, emellett a Budapesten is vállaltunk társasházak építését. A Társaságnál az emberek összetétele igen vegyes volt. Voltak cigányok nem cigányok voltak magasabb iskolai végzettségűek. Az építkezésnél erre szükség is volt több szakmunkást alkalmaznunk. Ami viszont örömet okozott számunkra, hogy a cigány fiatalokat tudtuk ösztönözni arra, hogy elvégezzék a szakmunkás képzőt. Hiszen tudták, hogy a Társaságnál alkalmazva lesznek. Az építőipar és a földmunkálatok mellett az élelmiszer boltot nyitott a Társaság ami a lakosság felé értékesített. A szükséges termékeket más nagyobb cégek által tudtuk beszerezni. Az alkalmazottak ebben a vállalkozásban is a cigányok és a nem cigányok egyaránt voltak. A Társaság ma is az építő iparral illetve a vízbekötések, gázbekötéseket, telefonbekötések fénykábelek fektetésével foglalkozik. Ma már a Társaságnak anyagi problémája nincs. Az ország több pontján dolgoznak az alkalmazottak. Nincs megkülönböztetés a cigányok és a nem cigányok között, az emberek örömmel dolgoznak együtt. A Társaság nem vesz igénybe semmilyen állami támogatást, saját forrásból fizetjük a költségeket. Az évek során nagyon sok tapasztalatra, és hasznos kapcsolatokra tettünk szert aminek részben köszönhető a vállalkozás jó működése.”


80


6. sz. vállalkozás „Építőipari vállalkozó, betéti társaság vezetője, T. -n lakó vállalkozó, ahol a roma lakosság az országosnál jóval magasabb, 80-85 %-os a roma dolgozók aránya. T. -n sok vállalkozó építőiparban, illetve kereskedelemben tevékenykedik. A vállalkozó T. -n kezdte el a vállalkozását, itt van a telephelye, jelenlegi munkáit Budapesten, Budaörsön bonyolítja. Bár a telephelye és jelen munkái Budapesten vannak, nem T. -ről viszi a munkásokat és foglalkoztatja őket, hanem budapesti munkavállalókat foglalkoztat. Az építőiparon belül lakások építésével, és csatornázásokkal foglakozik. Budapesten, mint jelenlegi vállalkozásába csatornázást végez. Minden nap reggel autóján jár Budapestre, illetve a szerződések által kötött munkaterületekre. A munkaterületen jelen van, ő irányítja a munkásokat. Vállalkozásában mind a romákat, mind nem romákat vegyesen foglalkoztatja. Nagy múltú zenész roma dinasztiából származik, tehát nem beszélhetünk generációs hagyományokról, tapasztalatokról. A vállalkozói szférában elismerés és elfogadás veszi körül, amelyet főleg és egyértelműen megbízhatósága, pontossága és a vállalt munkák szak- és betanított- és segédmunkásainak gárdájával vívott ki. A vállalkozói tudását nem tanulhatta meg, így rátermettsége és odafigyelése a környezetének megfelelő helyzetfelismeréséből szerezte meg, amely bevallása szerint elegendő a jelen munkák elvégzéséhez és a betéti társaságának vezetéséhez. A betéti társaság könyvvitelét szakemberrel végezteti. Beszélgetésünk során elmondta, soha semmilyen hátrányos megkülönböztetés nem érte azért, mert ő roma származású. Akár a bankokban, akár a munkahelyén, akár a hivatalos intézések során soha semmilyen diszkriminációval nem találkozott. A vállalkozása évek óta szerződésekkel rögzítetten ugyanannál az építőipari nagy cégnél működik, minden hivatalos formát a jelenleg meglévő törvényes keretek megtartásával bonyolít, saját könyvvitele, könyvelője által. A vállalkozása nyugodt, biztos jelenlegi helyzetét a jövőben is biztosítottnak látja, mégpedig abban, hogy az Európai Uniós normatívák, illetve követelményrendszer által minden település kötelezve van a csatornázások és gázvezetékek lefektetésére. Ezáltal a vállalkozása, és a vállalkozásában dolgozók egzisztenciája megalapozottnak látszik. Környezetében, lévén hogy nagy múltú biztos alapokon nyugvó vállalattal van hosszú távú szerződése, e szerződés értelmében a következő esztendőben is leköti és tervszerűen behatárolva készülhet annak elvégzésére és teljesítésére. Nincs gondja sem a magyar, sem a roma politikusokkal. Több politikus személyes ismeretségét élvezi, a T. -i vállalkozók gyakran találkoznak, értekeznek egymással, jól lehet nem fórumszerűen, pusztán alkalom és piknik jellegűen. A T. -n élő roma vállalkozók egyébként is kiegyensúlyozottak, ezt a polgármester, mint felelős személynek a jóindulata, segítő szándékának is köszönhetik, aki a roma telep csatornázását, gázvezetékezését, stb.. jó gazda módjára megoldotta a helyi vállalkozók bevonásával. A közel 1500 roma lakos két évvel ezelőtt még gyakran éltek intenzív közösségi életet, de az elmúlt időkben szervező gárda, illetve koordinálás hiányában, ezek hanyagolva vannak.”


81


Jegyzetek

a

A vállalkozók koreloszlása 60

50

40

30

20

10

0 19,0 22,0 25,0 28,0 31,0 34,0 37,0 40,0 43,0 46,0 49,0 52,0 55,0 58,0 61,0 64,0 67,0

kor b

Az elérő szegregációs fokú lakóhelyen élő vállalkozók vállalkozásai korának eloszlása. 14 12 10 8 6 4 Std. Dev = 2,60 Mean = 4,2 N = 51,00

2 0 ,5

2,5 1,5

4,5 3,5

6,5 5,5

8,5 7,5

10,5 9,5

12,5 11,5

14,5 13,5

vállalkozás kora - szegregált 50

40

30

20

10 Std. Dev = 4,11 Mean = 5,3 N = 231,00

0 ,5

2,5 1,5

4,5 3,5

6,5 5,5

8,5 7,5

10,5 12,5 14,5 16,5 18,5 20,5 22,5 9,5 11,5 13,5 15,5 17,5 19,5 21,5 23,5

vállalkozás kora - vegyes környezet


82


10

8

6

4

2 Std. Dev = 4,39 Mean = 6,2 N = 42,00

0 ,5

2,5 1,5

4,5 3,5

6,5 5,5

8,5 7,5

10,5 12,5 14,5 16,5 18,5 20,5 9,5 11,5 13,5 15,5 17,5 19,5 21,5

vállalkozás kora - asszimilált

∑ Ns = ( s1× n1 + s2 × n2 + s3 × n3) /(n1 + n2 + n3)

c

Ns: az adott problématerület, sx az adott problématerületre érvényes szociometriai távolság súlyozott mértéke, nx pedig azok száma, akikre adott távolságban az adott területen számítani lehet.) d

Összesen hány ágazatban működnek a vállalkozó vállalkozásai (%)

ágazatok száma

% 80,3 13,8 4,2 1,1 0,3 0,3

1 2 3 4 6 16 e

A vállalkozás perspektívájának megítélése (%)

Alkalmazotti létszám Árbevétel Piaci részesedés Állóeszköz állomány

csökkent 15,9 22,8 21,2 15,6

stagnált 68,9 59,6 68,1 74,1

fejlődött 15,3 17,5 10,6 10,3

f

Alkalmazotti létszám Árbevétel Piaci részesedés Állóeszköz állomány g

faktorsúly sajátérték variancia 0,83896 2,96226 74,1 0,89766 0,87407 0,82984

A Cronbach alfa mutató értéke 0,89


83


h

Az erőforrások a következők: 1. pénz, forgótőke 2. szakismeretek 3. vállalkozói ismeretek 4. a piac, a vevők ismerete 5. legyen üzleti terve 6. a konkurencia ismerete 7. hazai vagy nemzetközi gazdasági folyamatok ismerete 8. állami támogatások ismerete 9. pályázatok ismerete 10. banki szolgáltatások ismerete 11. pályázatírási ismeret 12. üzleti terv-írás ismerete 13. hitelkérelem-írás ismerete 14. hasznos kapcsolatok 15. a roma közösség támogatása 16. a helyi, nem roma közösség támogatása 17. helyi hivatalnokok támogatása 18. minisztériumok támogatása

i

A vállalkozói siker szempontjából kialakuló faktorok: pénz, forgótőke szakismeretek vállalkozói ismeretek a piac, a vevők ismerete legyen üzleti terve a konkurencia ismerete hazai vagy nemzetközi gazdasági folyamatok ismerete állami támogatások ismerete pályázatok ismerete banki szolgáltatások ismerete pályázatírási ismeret üzleti terv-írás ismerete hitelkérelem-írás ismerete a roma közösség támogatása a helyi, nem roma közösség támogatása helyi hivatalnokok támogatása minisztériumok támogatása Factor Eigenvalue 1 9,51123 2 1,95672 3 1,33837

Pct of Var 55,9 11,5 7,9

fact1 0,0870 0,3480 0,3254 0,2428 0,5181 0,1580 0,5590 0,7680 0,8711 0,8193 0,8740 0,7865 0,8732 0,3416 0,2910 0,2542 0,3107

fact2 0,7774 0,7281 0,7237 0,8228 0,5825 0,7773 0,4535 0,3258 0,2186 0,2822 0,1729 0,3119 0,1955 -0,0870 0,1905 0,4945 0,5316

fact3 0,0342 0,0797 0,0388 0,1985 0,2704 0,2551 0,2803 0,2879 0,2061 0,2447 0,2456 0,2735 0,2133 0,7727 0,8842 0,7398 0,6068

Cum Pct 55,9 67,5 75,3


84


j

A rendelkezésre állás / hiány faktorai: pénz, forgótőke szakismeretek vállalkozói ismeretek a piac, a vevők ismerete legyen üzleti terve a konkurencia ismerete hazai vagy nemzetközi gazdasági folyamatok ismerete állami támogatások ismerete pályázatok ismerete banki szolgáltatások ismerete pályázatírási ismeret üzleti terv-írás ismerete hitelkérelem-írás ismerete hasznos kapcsolatok a roma közösség támogatása a helyi, nem roma közösség támogatása helyi hivatalnokok támogatása minisztériumok támogatása Factor Eigenvalue 1 10,26732 2 2,07848 3 1,41463 4 1,03656

k

Pct of Var 57 11,5 7,9 5,8

fact1 0,2235 0,2387 0,2376 0,1902 0,5061 0,2526 0,7208 0,7641 0,8324 0,8020 0,8621 0,8780 0,8561 0,3202 0,4593 0,3974 0,2539 0,2405

fact2 0,3990 0,6920 0,7606 0,8470 0,5745 0,8063 0,4101 0,2437 0,1713 0,2540 0,1468 0,2424 0,2270 0,4883 0,1012 0,1072 0,1456 0,1636

fact3 0,7492 0,5372 0,4363 0,1715 -0,0305 0,1376 -0,0008 0,2822 0,3217 0,2891 0,2917 0,1478 0,2409 0,6068 0,7124 0,5173 0,0518 0,0105

fact4 -0,0619 -0,0095 -0,0044 0,1787 0,2891 0,2273 0,2073 0,2517 0,2198 0,2076 0,1838 0,1822 0,1702 0,0991 0,3621 0,6496 0,9081 0,8958

Cum Pct 57 68,6 76,4 82,2

Az előítéletesség, illetve a diszkrimináció szempontjából felsorolt csoportok: − bankok, hitelintézetek − alapítványok − önkormányzatok − minisztériumok általában − állami alapok − állami intézmények általában − Munkaügyi Központok − állami gazdaságpolitika intézményei − állami foglalkoztatási politika intézményei − állami esélyegyenlőségi politika intézményei − állami kisebbségi politika intézményei − rendőrség − bíróságok

l

Az előítéletesség főkomponensben a magyarázott variancia 70 %; ha az egyes intézmények részéről tapasztalt elutasítás pontértékeit mint skálaitemek nyers értékeit vettük figyelembe, akkor a konzisztenciát mérő Cronbach féle alfamutató értéke igen magas: 0,97. A diszkrimináció skála értékei hasonlóak: magyarázott variancia 75,1 %, Cronbach alfa 0,97.


85

ROMA VÁLLALKOZÁSOK MAGYARORSZÁGON. Tartalom

Recommend Documents