ÖRÖKSÉG MÛEMLÉK RÉGÉSZET MÛTÁRGY TARTALOM DECEMBER X. ÉVFOLYAM 12. SZÁM A KULTURÁLIS ÖRÖKSÉGVÉDELMI HIVATAL TÁJÉKOZTATÓ FOLYÓIRATA

2006. DECEMBER X. ÉVFOLYAM 12. SZÁM

ÖRÖKSÉG

MÛEMLÉK

RÉGÉSZET

MÛTÁRGY

A KULTURÁLIS ÖRÖKSÉGVÉDELMI HIVATAL TÁJÉKOZTATÓ FOLYÓIRATA

WWW.KOH.HU

A MINÕSÉGI ORSZÁGBEMUTATÁS ZÁSZLÓSHAJÓJA: AZ ESZTERHÁZY KASTÉLY

TARTALOM NAPIRENDEN NAPIRENDEN Jelentés /Deák Zoltán2 Jelentés /Deák Zoltán ................................................. Tervek ésZoltán valóság........................... /Hadnagy Zoltán3 Tervek és valóság /Hadnagy Gondok és remények /Herbák Szilvia5 Gondok és remények /Herbák Szilvia ........................ ABLAK Erdély – Szentendrén /Nagy Zoltán6 ABLAK Erdély – Szentendrén /Nagy Zoltán .......................... /Dr. Szikra Éva14 Kertörökségünk /Dr.Kertörökségünk Szikra Éva .............................. Szécsény kastélyparkjának helyreállítása helyreállítása VALAMI MUSTRA Szécsény kastélyparkjának VALAMI MUSTRA /Kiss József15 Berekeresztúr, ref. templom - Sebestyén Berekeresztúr, ref. templom /Káldi - /Káldi Sebestyén ......... 7 /Kiss József ................................................................ Denkmal – ismét Deme Péter - Horváth Edina .. 16 – ismét /Dr./Dr. Deme Péter - Horváth Edina Hajdúböszörmény példája /Bálint.............. Marianna8 Denkmal Hajdúböszörmény példája /Bálint Marianna Levél Párizsból /Gebauer Imola17 Imola A Dõry kastély felújítása /Bakonyiné Schubert Éva9 Levél Párizsból /Gebauer ................................ A Dõry kastély felújítása /Bakonyiné Schubert Éva ..... MAGYAR TÜKÖR MAGYAR TÜKÖR Visegrádi üveghuta Visegrádi üveghuta /Mészáros Orsolya - Szõke Mátyás11 /Mészáros Orsolya - Szõke Mátyás ............................... vagy ürüm az Örökségvédelemben? Öröm vagy Öröm ürüm az Örökségvédelemben? /Béres Mária12 /Béres Mária ..............................................................

PRO MEMORIA PRO MEMORIA Tisztújító közgyûlés az ICOMOS-nál Tisztújító közgyûlés az ICOMOS-nál /Czétényi Piroska ....................................................... /Czétényi Piroska18 Jungfer az Iparmûvészeti Múzeumban Jungfer szoborszobor az Iparmûvészeti Múzeumban ....... 18 Méltó körülmények a debreceni iroda19 Méltó körülmények között között a debreceni iroda ........

orokseg12_1204.qxp

2006.12.04.

16:16

Page 2

2 NAPIRENDEN

ÖRÖKSÉG

JELENTÉS A BUDAVÁRI NAGYBOLDOGASSZONY TEMPLOM 2006. ÉVI HELYREÁLLÍTÁSI MUNKÁIRÓL DEÁK ZOLTÁN elvégzése után, augusztus közepén – megkezdték a feltárási munkákat a templomtól északra a térszín alatti építmény helyén. A feltárások eredményeit a generáltervezõ ÁMRK vezetése alatt minden társtervezõ átvezette terveire. A kivitelezõi észrevételek alapján a feltárások eredményeivel kiegészített kiviteli tervet szeptemberben átadtuk a megrendelõnek, tulajdonosnak, lebonyolítónak és generálkivitelezõnek. Októberben megkezdõdött a Mátyástorony állvány elemeinek gyártása. Ezekrõl az állványokról végzik el a torony javítási munkáit és a kõcseréket. Novemberben befejezõdik a régészeti föltárás az északi oldalon, és megkezdhetõ a sziklapad bontása, amely nagy körültekintést, jól megválasztott bontási technológiát és ellenõrzõ rezgésméréseket igényel. Decemberben felállítják a torony állványzatát, s befejezõdik a nyugati oldalon húzódó szellõzõjárat helyreállítása. Ezután kezdõdhet a falszárítás. A nyugati fal elõtti szellõzõ járat föltárása

Fotó: Schuszter Dánile

Az ÁMRK bonyolításában január közepére elkészült a templom és a Hilton Szálló közötti terület közmûkiváltása. Ez megteremtette a régészeti föltárás, majd az erre a területre tervezett térszín alatti építmény kivitelezésének lehetõségét. A FÕBER-ÉPBER bonyolításában április elejére lezárul a két szakaszos tendereztetési eljárás is. Április 3-án Reneszánsz Zrt. és a Magyar Építõ Zrt. átveszi a munkaterületet. A generálkivitelezõ megkezdi épületen belül és kívül azokat a feltárásokat, melyek jellegüknél fogva a tervezés idõszakában nem történhettek meg. Feltárták többek között a templom nyugati oldalán az 1940-es években készült, de késõbb részben eltömõdött szellõzõjáratot. Ezen a területen több olyan élõ és üzemen kívüli közmûvezeték is elõkerült, amelyeket semmilyen közmûtérkép nem ábrázolt. Kiváltásuk, megszüntetésük, mivel "nem létezõ" vezetékek voltak, sok idõt és egyeztetést vett igénybe. A Budapesti Történeti Múzeum régészei – a közmûkiváltások és burkolatbontások

Talajmechanikai fúrás

Közmû kiváltás építés

AZ ÉRDEKLÕDÕK FIGYELMÉBE! A Mátyás templom felújítása során elbontott, fel nem használt, színes, mázas cserepeket nem dobjuk a szemétbe, azokat a tulajdonos Várplébánia egyetértésével fiatal építészek kis csoportja emléktárgyként kívánja értékesíteni. A bevételt a tulajdonos a helyreállított templom kifogástalan állapotban történõ fenntartására fordítja. A cserepek már Karácsony elõtt megvásárolhatók lesznek a templomban. Bõvebb információk a www.tilli.hu internet oldalon találhatók.

orokseg12_1204.qxp

2006.12.04.

16:16

Page 3

NAPIRENDEN 3

ÖRÖKSÉG TERVEK ÉS VALÓSÁG

BESZÉLGETÉS SZÉCSI ZSOLTTAL, AZ ÁTALAKULÓ ÁMRK IGAZGATÓJÁVAL HADNAGY ZOLTÁN – A 2117/2006 és 2118/2006-os és az azt követõ kormányhatározatok, amelyek megszabják mind a KÖH, mind a hozzá tartozó intézmények munkáját is, jelentõs megszorításokat ír elõ az ÁMRK számára. Mit jelent ez? – Sportnyelven szólva ez bizony KO, sõt mintha a rászámolást már régen elkezdték volna. De nemcsak az intézményünket érintette ez a hatalmas ütés, hanem az egész mûemlékvédelmet, mert a 75 fõs elbocsátandó létszám többnyire szakemberekbõl áll majd, s ha ezt a három intézmény összességében tekintem, riasztó kép áll össze. Nehéz megmagyarázni a kollégáknak, hogy miért született ilyen döntés. – Kiket érint az elbocsátás? – Beszéljünk elõször a feladatokról. A nyáron megjelent elsõ kormányhatározatban még nem volt szó pontos létszámról. Akkor mi a minisztérium kérésére készítettünk egy jövõképet, amelyben olyan létszám-arányt, olyan csökkentést határoztunk meg, amely az alapfeladatok tekintetében még nem sérti az 1992-ben létrehozott s ma is mûködõ intézményi struktúrát. Eszerint a 119 munkatárs közül elsõsorban azok mennének el, akik elérték a nyugdíjkorhatárt. Így tudtunk egy nem is kicsi, 30%-os létszámleépítést elõirányozni. Ezt jeleztük mind a Hivatal vezetésének, mind a minisztériumnak, mivel mi is éreztük, hogy a megszorítások ezt a területet sem kerülik el. – Milyen szakmákat érintenek az elbocsátások? – A mûemlékvédelem minden szak-ágát, de beszéljünk elõbb a mûemlékvédelem támogatottságának leépülésérõl. Évrõl-évre egyre kevesebb támogatásra számíthatunk, ezért a vezetõ munkatársakkal együtt úgy határoztunk, hogy a jövõkép alapja az intézmény komplexitásának megõrzése. Ezért a kutatás-tervezés, mûszaki elõkészítés, restaurátor-kutatás egy szervezeti egységen belül maradna s csak magát a gyakorlati restaurálást, a kivitelezést választanánk le az intézményrõl, de úgy, hogy keresünk egy másik formát, amelyben önálló gazdasági egységként egyben tarthatnánk a csapatot, megõrizve ezt a tudást, szakmai értéket. – Ha jól értem, akkor fõleg az építészek maradnak s a kutatók és a restaurátorkutatók. – Igen. – Mit jelent az, hogy önálló gazdasági egységként, de nem tartoznának az ÁMRKhoz? – Nem a mi alkalmazásunkban dolgoznának, hanem valamilyen más formában. Fizikálisan ott maradnának az ÁMRK épületében, mert azokat a mûhelyeket másra nem lehet használni. Csak így tudjuk õket feladatokkal ellátni. – A munkákat az ÁMRK hogy szerzi? Kapja? Pályázza? – Van állami megrendelés, sokat pályázunk és van, amit a piacról kell megszereznünk.

– Milyen munkák ezek? Építészeti, restaurátori, kutatói? – Meghatározó többségében elõkészítõ, kutatás és tervezés, mivel kevés pénz van a gyakorlati mûemlékvédelemre, s az is évrõl-évre több száz millió forinttal csökken. Fontos errõl beszélni, mert évrõl-évre azt hallja az ember, hogy az ÁMRK piaci szereplõ és hogy a tevékenységét piaci körülmények közé kéne szorítani. Én csak azt kérem, hogy ugyan mutassa meg nekem valaki ezt a piacot, mert én nem látom. A piac jól szabályozott és gazdasági törvényszerûségeit jól kezelõ gazdasági folyamat, és nem az, ami napjainkban van. A mûemlékvédelem támogatása ugyanis zömében állami támogatás. Az egyházak szakrális mûemlékekre kevesebb támogatást kapnak, saját forrásaikat pedig hitéleti célokra kell fordítaniuk. A magán tulajdonosoknak sincs pénzük. A nyugati demokráciákban van, itt nincs. Akár Németországot, akár Olasz- vagy Franciaországot nézzük, ott adókedvezményekkel, egyéb állami támogatásokkal, helyi önkormányzati kedvezményekkel, támogatásokkal indulhatnak az örökségvédelmi beruházások, amelyek megteremtik azokat a körülményeket, amelyekbõl egyes szervezeti egységek vagy magánvállalkozások megélhetnek. Aki azt állítja, hogy ez Magyarországon is mûködik, az vagy nem ismeri a magyar valóságot, vagy a mûemlékvédelem tudatos leépítésére törekszik. – Az ÁMRK mennyi megrendelést kapott, vagy mennyihez jutott hozzá idén – mindegy, hogy milyen formáról beszélünk? – Ez az esztendõ nehéz év volt. És még nincs vége. Kevés állami megrendelés volt – ebbe bizonyosan belejátszottak a választások. Magánszektorból tudtunk több munkát megszerezni. A KVI-vel közel egy évtizedes jó munkakapcsolatunk eredményeképpen, amikor szóba került, hogy privatizálják a Divatcsarnokot, akkor, mint állami intézményt felkértek, hogy készítsük el a privatizációs tárgyalásokhoz szükséges szakmai anyagot, amely – kötelezõ mûemlékvédelmi minimumként – magában foglalja a kötelezõen helyreállítandó és megõrzendõ mûemléki értékeket. Ezt elkészítettük tavaly, majd az új tulajdonos is felkért bennünket, hogy készítsük el az épület értékfelmérését, mûemléki felmérését. – Az ÁMRK tervezi az épületet? – Nem! De folytatódik az idén is a Mátyás templom helyreállítása, s több, a KVI-vel korábban kötött, idénre áthúzódott szerzõdés értelmében sok jelentõs régészeti tervezési munka.. – Konkrétan? – Például a cseszneki és nagyvázsonyi vár építészeti-kutatási, a regéci vár régészeti és építészeti felmérési programja, az ónodi vár állagmegóvási munkáinak mûvezetése és további tervezése ál. Legnagyobb munkánk most Szécsény város önkormányzatával együttmûködve elõkészített városfal

és városközpont helyreállítási terv, amit a ROP keretén belül pályázott meg a város, valamint a Pécs "Nick Udvar" mûemléki tömb komplex helyreállításának tervezése. – Milyen restaurátori munkák vannak? – Például befejezõdött a nádújfalui templom 18. századi igen értékes famennyezetének restaurálása mely részben miniszteri keretbõl finanszírozódott, valamint a lónyai templom helyreállítási programja, amit a Hivatal finanszíroz. A templom egyházi tulajdonban van, de állami finanszírozással állítjuk helyre. – A 2006-os megrendelések mennyire fedték le az ÁMRK szellemi és fizikai kapacitását? – Közel 80-85 százalékát. – Az állami tulajdonból ki nem adható mûemlékek jelentõs része a MÁG kezelésében van. Tõlük mennyi és milyen munkákra számíthatnak? – Ez nem tartozik a sikertörténetek közé. Igazában nem mûködünk együtt, bár a vezetõkkel személy szerint jó a kapcsolatom. – Miért? Mi az oka? – Úgy gondolom, legfõbb gond a szereptévesztés… – Mármint a MÁG-é? – Igen. – Ez mit jelent? – Abból kell kiindulni, hogy amikor 1992ben az ÁMRK megalakult, az alapító pontosan deklarálta szándékát, amellyel ezt az intézményi struktúrát létrehozta. Mind a három intézmény, a Hivatal, a MÁG és az ÁMRK közpénzbõl gazdálkodik, a közvagyonért felel, a magas szakmai alapfeladatok tekintetében. Baj akkor van, ha ezek egymásba átvetülnek... – Ezt nem értem. – Példát mondok. A MÁG-ban egyre több olyan szakmai terület alakul, amelyekkel az ÁMRK 13 éve foglalkozik. Az ÁMRK feladatait az alapító világosan megfogalmazta: végezze az állami vagyonkezelésben lévõ mûemlékek kutatását, tervezését, segítve ezzel az állami szektort. Nekünk ez az alapfeladatunk. Most a MÁG, a vagyonkezelésben átvett épületek vonatkozásában építtetõként lép fel, deklarálva, hogy az vagy dolgozik az ÁMRK-val, vagy nem. Ezt õ dönti el. Nekünk az a dolgunk, hogy segítsük mind a Hivatalt, mind a MÁG-ot ezekben a szakmai elõkészítõ munkákban, de többnyire nem tartanak igényt a munkákra. Az eltelt évek, évtizedek alatt viszont jó személyi kapcsolatok alakultak ki például a Felügyeleti Igazgatósággal. Kiváló az együttmûködésünk, szakembereink munkáját igénybe veszik, mondjuk épületdiagnosztikai vagy restaurátori munkáknál. Kutatóinkat felkérik, hogy egy-egy esetben mondjanak véleményt. – Eszerint a beruházás helyzetének rendezetlenségébõl adódnak a gondok? – Igen. Nem beruházónak alapították meg a MÁG-ot, hanem profi gondnokoló szervezetnek. Szükség van egy ilyen szervezetre ahhoz, hogy ezeket az értékes

orokseg12_1204.qxp

2006.12.04.

16:16

Page 4

4 NAPIRENDEN mûemléki ingatlanokat a legmagasabb színvonalon mûködtessék, gondnokolják! – Térjünk vissza a kormányrendelet okozta helyzethez. Hogyan kíván ezzel megbirkózni az ÁMRK, melyek lesznek a legfontosabb lépései, mit kíván tenni ebben a kétségtelenül nehéz helyzetben amikor a jövõ bizonytalan, munkatársaktól kell megválni, s nem tudják, mennyi pénzre számíthatnak?? – Komoly lépéseket teszünk ebben a helyzetben. – Nem kétlem. – Úgy fest, hogy minisztériumban kialakult az a döntéshozói kör, amellyel tárgyalni lehet az intézmény létszámleépítésérõl és gazdasági társasággá átalakításáról. A kettõ egymástól nem elválasztható, hiszen egy 45 százalékos leépítés egy 119 fõvel dolgozó intézménynél már az alapfeladatok elhagyását érintõ döntés, és az alapító okirat módosítását indukálja. Dolgozunk a non-profit társaság alapító okiratán, ami megfelel az európai uniós követelményeknek. Mi ezt látjuk jövõképnek. Sok projekt van megvalósulóban az örökségvédelem területén. Politikai szinten viszont többen megfogalmazták, hogy nincsenek elõkészített projektek. Kevés az olyan elõkészített állapotban lévõ projekt, amit a regionális operatív programokon belül az Új Magyarország Fejlesztési Tervbe megvalósítható rövidtávú fejlesztésként beemelhetõ lenne. Az nem program, hogy összeállítunk egy nagy csomagot, s azt mondjuk, hogy ehhez kérünk 30 vagy 60 milliárd forintot, mert ez olyan volumenû munka. Az Unió ezt nem ismeri el. Az Unió építési engedélyt kér, költségvetést kér, és olyan hatósági egyeztetési jegyzõkönyveket, amelybõl kiviláglik, hogy a régió és a kistérség befogadta a projektet. Csak akkor adják ki a papírokat, ha ezek terv formájában megszülettek, és a hatóság engedélyezte. Az uniós pályázatoknak nagyon szigorú rendje van. 2005-2006 a tervezés éve kellett volna, hogy legyen, hogy ezeket már úgy tudjuk odatenni a döntéshozók és a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség asztalára, hogy beépíthessék a következõ években. – A projektek tehát nincsenek elõkészítve. Ez kinek a feladata lett volna? – Azoké, akik vagyonkezelésbe kapták ezeket a mûemlékeket. Én most elsõsorban az önkormányzati és az állami vagyonban levõ ingatlanokról beszélek. – A projekteket kik állítják össze? – Nem tudni pontosan. Mi is csak úgy hallottuk, hogy összeállítódott egy minõségi országbemutatási program, de tartalmi elemeit nem ismerjük. – Ez milyen körökbõl jutott az ÁMRK tudomására? Minisztériumi vagy hivatali? – Inkább azt mondanám, hogy szakmai körökbõl hallottam. Sok olyan mûemlék szerepel ebben a listában, amellyel az ÁMRK éveken át foglalkozott. – Mint például? – Ilyen volt a martonyi pálos-monostor. Ezt az Aggteleki Nemzeti Park területén lévõ romot a Nemzeti Parkkal együtt pályáztuk, be is adtuk a ROP- ra a rom komplex helyreállítását, bemutatását a turisztikai látványosságként való hasznosítását. Ezt a régió be fogadta. Ezt követõen tapasztaltuk, hogy bekerült a Minõségi

ÖRÖKSÉG Országbemutatás csomagba más vagyonkezelõi konstrukcióban. Nem tudom, hogy a másik program összeállítása milyen szakmai alapokon nyugszik. – Hiányzik a koordináció? – Igen. Korábban mindig az ágazati stratégiát hiányoltam. Hol vannak azok a programok, amelyek korábban voltak? A várprogram, árpád kori templomok programja, vagy említhetném még a királyvárosok programját is. Ezeket kéne összefogni, koordinálni és olyan új programokat alkotni, amelyekben ez a tudásbázis egy irányba, egy célért tud mûködni. – Nem tudna az ÁMRK elõre menekülni? Az elmondottakból az tetszik ki, hogy mint a negatívból a pozitív, a fehérbõl a fekete, kirajzolódik egy program. Nem lehetne ezt pozitív töltéssel megfogalmazni? – Mi ezt a programot megalkottuk, és augusztusban átadtuk a döntéshozóknak. – A Hivatal egyetértésével ment a minisztériumba? – Nem, mivel korábban az hangzott el, hogy az intézményeknek saját magukat kell megmenteni, ezért mi közvetlenül küldtük el a programot a minisztériumba. De tájékoztatásul ugyanakkor elküldtük a KÖH-be is. Ebben feltártuk azokat a lehetõségeket és finanszírozási módokat, amelyeket ezzel a megmaradt létszámmal mûködõ, de szolgáltató örökségvédelmi szervezetként az ÁMRK miben tudná segíteni a tárcát, illetve az állami szektort. Éppen az operatív programokon belüli pályázatok elõkészítése kapcsán említhetem meg a Szépmûvészeti Múzeum helyreállításában való részvételünket. Ebben csak a fejlesztés 4 és 6 milliárd forint körüli összeget tesz ki, amihez járulékos elõkészítési, tervezési és pályázati tanulmányok készítése járul. Tavaly 42 millió Ft. eu-s pénzt tudtunk közös munkánk révén megpályázni, ami azt jelenti, hogy minden egyes állami egy forint mellé egy forint uniós pénzt hoztunk. Pályázat elõkészítési alapból 32 millió Ft-ot tudtunk lehívni a Szépmûvészeti Múzeum további fejlesztéséhez szükséges elõkészítõ munkákra. Ezt a konstrukciót kínáltuk fel a MÁG-nak is – eddig sikertelenül. – Ebben a különleges helyzetben hogyan álltok a jövõ évi gazdasági tervvel? – 2007 a bizonytalanságok éve, eddig még semmi információt nem kaptunk a minisztériumtól, csak azt és annyit, hogy a 66 fõvel mûködõ új ÁMRK támogatást kap majd a tárcától, de, hogy mire és mennyit, az még kidolgozás alatt áll. – Az ÁMRK tudja-e ilyen körülmények között is biztosítani, s ha igen, hogyan a cég megélhetését? – Azon dolgozom – dolgozunk –, hogy amennyire lehet, maximálisan. Igénybe veszek minden lehetõséget, hogy még az e kis létszámú szervezet is eredményesen és magas színvonalon tudjon dolgozni a jövõben is. – Van ennek realitása? – Meggyõzõdésem, hogy igen. – Nagyon fontos és a jövõképhez tartozik az utódok nevelése. Hogyan áll ebbe a tekintetben az ÁMRK? – Jelenleg a dolgozóinknak több mint egyharmada harminc éves, vagy annál fiatalabb. Azért tartom fontosnak, hogy megmaradjanak, hogy találkozzanak olyan

feladatokkal, amelyek kihívást jelentenek számukra. Az ÁMRK a mûemlékvédelem utánpótlást nevelõ mûhelye is maradjon egyúttal. Megjegyzésem Szécsi Zsolt szavait érezhetõen indulatok fûtik, s mivel efféle "érzelmi párbeszédbe" nem szívesen bonyolódnék, csupán néhány ténybeli pontosítást fûzök az általa elmondottakhoz. Az egyik, hogy bár az állami szerepvállalás a mûemlékvédelemben valóban elmarad a kívánatostól, csak a vak nem látja, mennyire megnõtt az utóbbi években a tulajdonosi kör financiális ereje. Felmérések, tapasztalati adatok mutatják, hogy a magánszférában az igényszint emelkedése tendeciává vált és ez egyre inkább a szükséges forráserõvel is párosul. Ha pedig ehhez hozzászámítjuk a bõvülõ EU-s forrásokat is, azt mondhatjuk, az épített örökség megóvásának forrásszerkezete minõségileg megváltozott, s ehhez az örvendetes jelenséghez az intézményrendszernek is alkalmazkodnia kell. (Megjegyzem, Szécsi Zsolt is önkéntelenül alátámasztja ezt, mikor a magánszektorból vagy az EU-s projektek révén elnyert munkákról beszél.) A másik hozzáfûzni valóm Igazgató Úr szavaihoz, hogy szakítani kellene végre azzal a rögeszmével, miszerint az értékvédelem minõségét csak az ÁMRK képviseli és garantálhatja. Ahogy az más fejlett demokráciákban is látható, a kutatásban, tervezésben, restaurálásban más intézmények, sõt piaci szereplõk is képesek minõséget produkálni. Nincs indoka tehát, hogy az ÁMRK bármilyen privilegizált helyzetet élvezzen – mindezt jól illusztrálhatja, hogy az ÁMRK-ból több szaktevékenység ki is vált az elmúlt idõszakban és ma már piaci körülmények között dolgozik. A harmadik észrevételem inkább csak egy óvó intés: nem etikus és nem is használ, ha egy felelõs vezetõ más intézményeket okol a saját gondjaiért, s jobban tudni véli, mit kellene másoknak tenniük, mint magának. Az ÁMRK-ban már régóta észre kellett volna venni, hogy a világ megváltozik körülöttünk, s nem egy 10-15 évvel ezelõtti szervezeti- és szakmai struktúra bebetonozása a célravezetõ, hanem az értékelvû alkalmazkodás. Erre számos alkalommal fel is hívtuk Szécsi Zsolt figyelmét, ám érdemi lépésekre nem került sor. Nem csoda hát, ha most valamiféle apokalipszisként élik meg a szükséges változásokat... Igazgató Úr közlésével ellentétben nem akartam, nem akartuk magára hagyni az ÁMRK-t az utóbbi félév nehézségeivel. Felvetéseink, javaslataink azonban nem találtak meghallgatásra, így aztán az intézmény vezetésének kell a történtekért a felelõsséget vállalnia. A magam és a KÖH más vezetõinek a nevében is mondhatom, ezután is készek vagyunk közremûködni az ÁMRK értelmes átalakításban, ha erre részükrõl igény van, és persze szakítanak a másra mutogatás sehova nem vezetõ stílusával. Dr. Varga Kálmán

orokseg12_1204.qxp

2006.12.04.

16:16

Page 5

NAPIRENDEN 5

ÖRÖKSÉG

GONDOK ÉS REMÉNYEK BESZÉLGETÉS CSÁNY ÉVÁVAL, A MÁG IGAZGATÓJÁVAL A kulturális és oktatási tárca összevonása érezhetõ változást hozott mind személyi, mind anyagi oldalon a hozzá tartozó intézmények életében. Az örökségvédelem ezentúl az egész magyar felsõoktatási hálózattal együtt pályázhat az eddig sem bõkezûen osztott támogatásokért. A tervezett intézkedésekrõl a MÁG igazgatóját, Csány Évát kérdeztük. HERBÁK SZILVIA – Hogyan érintik a várható pénzügyi megszorítások a MÁG-ot? – Még nincsenek pontos információink a jövõ évi költségvetés alakulásáról, de nem vagyok túlzottan optimista. Mivel a beruházási elõirányzat várhatóan jelentõsen csökken, egyre inkább csak a pályázat útján szerzett pénzekbõl tudunk majd beruházni. Bízunk benne, hogy a tárca legalább az EU pályázatok önrészét biztosítja. Ahol nem nyerünk pályázatot, nem is beszélhetünk beruházásról, legfeljebb csak szinten tartásról. Jobb, ha nem áltatjuk magunkat: annyi pénzünk lesz, amennyit meg tudunk keresni – kitermeltetjük a házakkal, és pályázunk. Egyelõre további megtakarításokon gondolkodunk. Mivel a házainkhoz illõ kulturális mûfajok nem vonzanak akkora közönséget, amely ezeket az eseményeket nyereségessé, vagy akár csak nullszaldóssá tenné – a saját szervezésû rendezvényeink idén is szinte csak Fertõd-Eszterházára korlátozódtak – az eddig sikeres nádasdladányi nyári fesztivál megrendezésére már nem volt lehetõségünk. A gazdálkodási egyensúly betartását egész évben szigorú gazdálkodási rendünk írja elõ. A régi gyakorlattal ellentétben nem az elsõ, hanem az utolsó negyedévben költünk beszerzésre, amikor már biztosan látható, mennyi telik rá, s figyelünk arra is, nehogy túllépjük kiadási keretünket, így nincsenek 30 napon túli tartozásaink. – Év vége felé láthatók-e a bevételi eredmények? – A nyár, illetve az õsz a legerõsebb bevétel szempontjából. Az eltelt idõszak összegzése szerint túlteljesítettük a 105 milliós bevételi elõirányzatunkat (130millió), ez az összeg várhatóan még valamennyivel emelkedik a hátralévõ hetekben. A siker fõként Fertõd-Eszterházán múlt, de más házainkban is egyre jobban sikerül a helyi adottságokat kiaknázni. Majkon, a remeteségben, a hely jellegét kihasználva, a hozzá tartozó állami földterületeken növénytermesztésbe kezdtünk – levendulát s más fûszernövényeket termesztetünk, melyek terményeit az õsszel szervezett Natura fesztiválunkon értékesítettük. A nagy érdeklõdés és a rendezvény sikere megjelent a bevételi oldalon is.

Az épületekre fordítható keretünket a házak külsõ rendezvényekre történõ bérbeadásával egészítjük ki. Régóta dolgozunk Fertõd-Eszterháza rehabilitációján, s jó esélyünk van a régió támogatására a 2007-13-as NFT Új-Magyarország tervben. – Idén már nemcsak kastélyok tartoznak a MÁG gondnokolása alá… – Összesen 14, hivatalos megfogalmazás szerint "nem kastélyszerû" épület került hozzánk- fõként apátságok, de van köztük vár, templomrom és dzsámi is. Érdekes feladat lesz ezek kezelése, mert rengeteg új kultúrtörténeti ismeretet igényelnek. Mivel a romok önmagukban nem érdeklik annyira az embereket, a helyben rejlõ sajátosságokat ötletesen bemutatva érdekesebbek lehetnének, mint amilyenek mai megjelenésükben. Öneltartóan nem lehet mûködtetni egy templomromot, de érthetõbben bemutatni, kedveltebben mûködtetni igen. – A létszámuk ugyan csak egy fõvel csökken, viszont az ellátandó feladatok mennyisége jócskán megnõtt. Hogyan bírják majd? – Bizonyos átalakításra mindenképp szükség van. Jelenleg területi felosztásban dolgozunk (egy tájegység felelõse amolyan mindenes), ezentúl inkább funkcionális elv szerint gondoljuk a továbblépést (a beruházást például külön venni a fenntartástól). A dologi kiadás terhére pedig külsõ vállalkozókat szeretnénk bevonni, illetve fokozni kell a pénztermelési hatékonyságunkat. Bár külön költségkeretet nem kaptunk az új épületek gondnokolásához-gondozásához, ennek ellenére örülünk, hogy nálunk vannak ezek az értékes emlékek, mert csak magas színvonalú szakmai vagyonkezeléssel tarthatók karban, s helyreállításuk, fejlesztésük továbbra is csak ilyen úton biztosítható. Hátrányt semmiképpen sem jelent, hogy hozzánk kerültek át. A beruházási programokat elkészítve látunk esélyt rá, hogy pályázati úton jussunk összegekhez. A tényleges átvétel a jövõ év elejére csúszik át, az épületek jogi helyzetének tisztázása, a dokumentációk kiegészítése még hosszú idõt vehet igénybe. Felülvizsgáljuk a szerzõdéseket, a kiadások mikéntjét és a szolgáltatások minõségét. – Az Örökség már korábban is foglalko-

zott a országbemutatás programjával. Hogyan áll most ez a program, illetve most mit foglal magában? – A mûemlékvédelmet gyakran éri az a vád, hogy csak viszi a pénzt, de nem járul hozzá semmivel, vagy csak nagyon kevéssel múlt értékeinek megmentéséhez, fenntartásához. Most ne beszéljünk arról, hogy ez az állítás csak kis részben igaz, s különben is épített nemzeti örökségünk megmentése elsõsorban állami feladat, szögezzük le, hogy a mûemlékvédelem intézményrendszere nemcsak az állami támogatásokra figyel, hanem önmagában is újabb és újabb források után néz. Ennek egyik eszköze a rendkívül nagy összegekkel felújított, helyreállított kastélyok "üzembe állítása". A Magyarországra látogató külföldi turistának vonzóbb, ha olyan programot kap, amely egy úton többet kínál, többet nyújt. A hálózati gondolkodás szerint, ha ajánlataink nagyobb összefüggésben jelennek meg, felértékelõdnek azok a kisebb elemek is, amelyek egyébként önmagukban nem jelentenek akkora turisztikai potenciált. Például az ukrán határszélhez közeli s az észak-alföldi régióhoz tartozó Tuzséron a Lónyaykastély egyedül nem képvisel akkora turisztikai vonzerõt, mint akkor, ha a Nógrád megyén áthaladó észak-kelet magyarországi kastélyúthoz – Fáy, Edelény, Füzérradvány – csatoljuk. Akkor beszélhetünk igazán turisztikai potenciálról, ha többnapos programkínálatot tudunk kialakítani. Ezért hívjuk ezt a programot országbemutatásnak és nem egyes kastélyok helyreállításának. Ez a potenciál igazában akkor valósulhat meg, ha a különbözõ régiók összefognak. Egyfajta szemléletváltásra törekszünk a tárcákban és a régiókban. Értékes épületek mind a hét régióban vannak, de nem mindegyik döntéshozó számára fontos az összefogás, nem mindenki látja egyformán ebben a politikai súlyú programban a kétségtelenül benne rejlõ üzletet. A választások után több településen, megyében új vezetõk, új testületek kezébe került a döntés. Ennek megfelelõen ismét nekiállunk a program kivitelezésének. Ahol nem érünk el látványos elõrelépést a közeljövõben, ott a program áttolódik a következõ, a 20132020-as idõszakra.

orokseg12_1204.qxp

2006.12.04.

16:16

Page 6

6 NAPIRENDEN

ÖRÖKSÉG

ERDÉLY – SZENTENDRÉN BESZÉLGETÉS CSERI MIKLÓS FÕIGAZGATÓVAL Sikeres évet zár az idén a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum. Nyáron már a közönség is láthatta az észak-magyarországi, Felföldi mezõváros tájegység jellegzetes építészetét bemutató kiállítást. November végén pedig a Tájegység születik?! címû tudományos konferenciával folytatódott a skanzen további bõvítése. A bõvítés természetesen most még csak elméleti, és a Múzeum éppen ezzel a tanácskozással kívánta a szakemberek elé tárni azt a tudományos koncepciót, melynek alapján Szentendrén felépülhet Erdélynek, az elsõ határon túli tájegységnek magyar népi építészetét bemutatató kiállítás. Az elképzelésekrõl és az elõzményekrõl kérdeztem Cseri Miklós fõigazgatót. NAGY ZOLTÁN – Az ön bevezetõjét és Vass Erika tudományos munkatárs elõadását hallva azonnal adódik a kérdés: mióta dolgozik a Múzeum tudományos mûhelye az erdélyi magyar népi építészetet bemutató koncepció kialakításán? – Ha jó 15-20 évrõl beszélek, akkor is igazat mondok, de ha csak három-négy évet mondok, akkor is korrekt a válasz. A határkõ 1998 februárja volt, amikor a kormányzat engedélyezte a Múzeum számára, hogy az egész magyar nyelvterületet kutassa. Ettõl a pillanattól fogva már legálisan járhattuk gyûjtõterületünknek megfelelõen az erdélyi tájegységet. Akkor volt az elsõ bontásunk is. Az a Tarcsafalváról való épület most a mi terveink alapján újjáépítve a székelykeresztúri múzeum udvarán áll. Elsõ nagyobb akciónkat a Transylvania Trust által 1999-ben rendezett népi építészetrõl szóló tusnádi konferenciát követõen szerveztük. Korábban is részt vettünk ugyan az Országos Mûemlékvédelmi Hivatallal, majd a KÖH-hel, a Teleki Alapítvánnyal közös munkákban, de azok nem voltak olyan rendszeresek. Igazában a kollégák két és fél éve kapták meg a felkérést. – A mûemlékvédelem általában ódzkódik a rekonstrukcióktól, de itt elfogadja. – Ebben a tájegységben két meghatározó épület van csak, aminek nincs eredetije, azt rajzok alapján készítjük el, csak másolatukat építjük fel. A többi elpusztult vagy rossz állapotban lévõ épületet lebontjuk, s annyit mentünk meg belõle, amennyit csak lehet. A mûemlékvédelemmel pedig

már régen megkötöttük az entente cordiale-t, a szívélyes megegyezést, s ma már senki sem vonja kétségbe, hogy a skanzenbe való mentés az a mûemlékvédelem körébe tartozik-e vagy sem. Mi is azt valljuk, hogy a legfontosabb a helyben történõ megõrzés, de ha nincsen mód, pénz stb., akkor még mindig jobb, hogy ha a skanzenbe hozzuk, mint ha hagyjuk elpusztulni. Az egész világon megváltozott a szabadtéri múzeumok szerepe, feladatvállalása. Míg a 19. század végén az erõteljes iparosodás, polgárosodás következményeként pusztulni kezdtek a rurális emlékek, a népi építészet emlékei, akkor ezek begyûjtése, az építészeti objektumok megmentése volt a fõ cél. Késõbb rájöttek, hogy ez kevés, ez nem több, mint holt leltár. Most a skanzenek fõ "kánonja", az életmód, az életszituációk bemutatása, ez már flexibilisebb, ez már jobban bírja a nem egészében eredeti épület felhasználását is. A látogatót az épület szerkezetén, az eredetiségen túl jobban rabul ejti az enteriõr, magának az életmódnak a bemutatása. – A vitában elhangzott, hogy Erdélyt nem lehet bemutatni politikai felhang, érzékenység nélkül. Számoltak-e ezzel, s ezt mennyire tükrözi a koncepció? – Nem vállaltunk fel semmiféle olyan üzenetet, olyan eszmeiséget, amely indulatból történõ reflexeket váltana ki: a területi kérdések, autonómia, Erdély különállásának megvitatása nem a mi asztalunk. A mi feladatunk annak a Kárpát-meden-

cei, a szakma által izolált, eltérõ keleti háztípusnak a bemutatása, amely jellemzõ a magyar épületfejlõdésre. Nekünk erre kell reflektálni, a magyarság népi építészetét és életmódját bemutató magyar néprajzi múzeumnak ez a kötelessége. Nem politikai kérdésekben, hanem kulturális, gazdasági, társadalmi folyamatokban gondolkodunk. Az egymás mellett élést, a különbözõ etnikumok egymásra hatását akarjuk megjeleníteni, s azt, hogy milyen sajátos kulturális kohézió érvényesül itt, ebben az olvasztótégelyben. – Több felszólaló is szóvá tette, hogy a koncepció szerint nem minden tájegységet az arra a vidékre jellemzõ épület képvisel, és az arányokon is van módosítani való. – A módszer alapja a típuskérdés. Egy épületnek olykor sokezer négyzetkilométernyi területet kell reprezentálnia. Nekünk, s ezt szeretném nyomatékosan hangsúlyozni, nem az erdélyi kétségtelenül értékes román, szász stb., hanem a magyar népi építészetet kell bemutatni. Van-e etnikus specifikum egy építészeti jegyben – ez a néprajzi kutatásnak is egyik alapkérdése. Hiszem, hogy ezt a programot a romániai magyar s román társintézményekkel és politikai tényezõkkel közösen tudjuk csak megvalósítani. – Mikor kezdõdnek az építkezések? – Amikor megnyílnak a források, azaz rendelkezésünkre áll a kellõ támogatás. 2008-nál nem korábban.

A KULTURPONT IRODA HÍREIBÕL Gyula történelmi belvárosának rehabilitációja Gyula Város Önkormányzata a történelmi belváros rekonstrukciójára ROP-2.2.1 pályázaton 975 millió forintot nyert. A projekt keretében 2005. május 20. és 2006. december 31. között felújítják és akadálymentessé teszik a Kossuth teret, több sétálóutcát és kerékpárutat építenek, és növelik a parkolóhelyek számát is.

A nagykapornaki templom belsõ felújítása A Nagykapornaki Plébániahivatal a római katolikus templom felújítására 8,6 millió forintot nyert az AVOP-3.4.1 pályázaton. A 2005 júliusától öt hónapig tartó munka során restaurálták a belsõ tér egyes részeit (hajó oldalfala, templomkarzat, mennyezet középképei stb.), kívül pedig új csapadékvíz-elvezetõ rendszert alakítottak ki.

Pécs 2010: Az én kulturális fõvárosom – ötletpályázat új beadási határidõvel A korábban meghirdetettnél tovább, december közepéig versenghetnek azok, akik pályázatukban leírják, milyennek szeretnék látni Pécs utcáit, tereit és parkjait 2010-ben. A lakossági ötletpályázat meghosszabbított határideje: december 15. Bõvebb információ:7621 Pécs, Mária utca 9.; - Pécs Megyei Jogú Város / Pécs Fejlesztési Kft. E-mail: [email protected] Web: http://www.pecs2010.hu

orokseg12_1204.qxp

2006.12.04.

16:16

Page 7

VALAMI MUSTRA 7

ÖRÖKSÉG

BEREKERESZTÚR, REF. TEMPLOM A Marosvásárhelytõl 25 km-re keletre, a Kis-Nyárád forrásvidékén, a Bere patak völgyében húzódó, kis lélekszámú Berekeresztúr református temploma az egyik legfestõibb fekvésû erdélyi mûemléktemplom. Tekintélyes méretei utalnak arra, hogy a középkor és a koraújkor folyamán még fontos egyházi központ volt, az okleveles adatok pedig arra, hogy maga a helység is kiemelkedett a környék falvai közül. A települést és papját elõször az 1332 évi pápai tizedjegyzék említi. A falu 1602-tõl esperességi központ, iskolával. KÁLDI GYULA, SEBESTYÉN JÓZSEF foglalja az Árpád-kori hajót, amelyhez eredetileg négyzetes szentély, s ahhoz sekrestye csatlakozott. A déli homlokzat három románkori ablakát a századfordulós munkálatok során alakították át, ezek közül egyet sikerült feltárni. Talán még a 14. században bõvítették kelet felé a hajót és emelték a gótikus szentélyt és az új sekrestyét. Ehhez a periódushoz tartozik a déli oldal félköríves kapuja, oromzatán festett feliratokkal valamint a szentély kõfaragványai: egy csúcsíves szentségtartó fülke, a déli falban feltárt szamárhátíves ülõfülke és az elbontott középkori sekrestye szemöldökgyámos kapuja. Egyetlen eredeti csúcsíves ablak maradt épen a szentély délkeleti falában, mérmûvét háromkaréjok fölötti keresztidom alkotja. Kazettás mennyezet fedi jelenleg a hajót és a szentélyt is, ez utóbbi egykori kétszakaszos boltozatát 1790-ben bontották el. A templom jelentõs felújításon esett át 1892 és 1900 közt: hajó mindkét végében falazott karzatot emeltek, s az ablakokat kiszélesítették. A templombelsõ falainak meszelésrétegei alól falképek és feliratok töredékei is ekkor kerültek elõ: egy freskó technikájú Köpenyeges Madonna részletei, egy 1614-es latin felirat továbbá a 16. század második felének fontosabb erdélyi történeti eseményeit megörökítõ egykorú magyar nyelvû felirat, melyre a 17. és a 18. században zsoltárok illetve a Tízparancsolat szövegét festették. A faberendezés elemeit, a déli ajtó rátétdíszes szárnyait és az 1762-bõl való szószékkoronát átfestették. 1912-ben bukkantak elõ a

hajóban alighanem az Utolsó ítéletnek és a Jelenések könyvének a 15. század végén megfestett, meglehetõsen kopott, secco festésû jelenetei. Nem maradt díszítetlenül a külsõ homlokzat sem:

A fotókat a szerzõ készítette

A hármas térfûzésû, toronyból, sarkain támpillérekkel erõsített hajóból és sokszögzáródású szentélybõl álló, románkori eredetû, mai állapotában gótikus épület a 19. századi átalakítások ellenére is viszonylag híven õrzi középkori jellegét. A falu fölé emelkedõ dombhátat messzirõl is jól láthatóan uralja a marosvásárhelyi vártemplom tornyának méreteihez közelítõ, támpillérekkel erõsített, vaskos, hatszintes torony. A hajó nyugati homlokzatához feltehetõen 1525-ben hozzátoldott torony keresztboltozatos földszintjének és elsõ emeletének falai több tucatnyi 16-18. századi bekarcolást õriznek. A 2001-2003 közt végzett falkutatás és régészeti feltárás nagyvonalakban tisztázta a templom építéstörténetét. A mai hajó nyugati kétharmada magába

a nyugati homlokzaton láthatóval egykorú vörös kváderfestés és ablakkeretelés nyomait több helyütt is feltárták, a párkány alatt pedig 17. századi ornamentális fríz futott végig. Az NKÖM 6,1 (2006-ban +1,5) MFt-al támogatta 2001 óta tartó felújítást és restaurálást. Elõször a terepet rendezték, majd a dréncsöves szivárgórendszert alakították ki a templom körül. A teljes külsõ helyreállítás alkalmával megtörtént az eresz alatti fríz részleges rekonstrukciója, valamint a gótikus ablakok körüli festett keretdíszek konzerválása. 2005-ben elbontották a keleti karzatot, s elkészült a szentély új, emelt – a középkori szinteket követõ – téglapadlózata, valamint az északi oldal falképeinek teljes feltárásával és restaurálásával a hajóbelsõ helyreállítása. Hátravan a szentélybelsõ és falképeinek, továbbá a középkori kõfaragványoknak helyreállítása, konzerválása – ezt a helyi közösség még 2006-ban elvégezteti, ha az NKÖM által elõirányzott támogatáson túl, más forrásokból sikerül a munkálatok költségeinek fedezetét elõteremteniük. A templom ünnepélyes átadására elõreláthatólag október-novemberében kerülhet sor.

orokseg12_1204.qxp

2006.12.04.

16:16

Page 8

8 VALAMI MUSTRA

ÖRÖKSÉG

HAJDÚBÖSZÖRMÉNY PÉLDÁJA EURÓPAI UNIÓS PÁLYÁZATOK ÉS A KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG BÁLINT MARIANNA egyértelmûen pozitív. Legnagyobb hátrányuk, hogy a kiírt egylépcsõs pályázatokba nehezen építhetõk be a kulturális örökség kutatására fordítandó költségek. 2003-ban, a PHARE támogatások igénylésének utolsó évében, az utolsó pályázati lehetõségre való tekintettel hatalmas pályázati hullám vonult végig az országon, s az Orfeusz program keretében számos mûemléket, és régészeti lelõhelyet is érintõ pályázatot nyújtottak be. Sajnos a pályázatok elõkészítésére nem fordítottak kellõ figyelmet, több esetben nem is számoltak a kutatás szükségességével. A pályázatokat építési engedély birtokában lehetett benyújtani. Az építési engedélyek kiadásában való közremûködés nagy terhet rótt a hivatalra is. A pályázat elnyerésének támogatását a hivatal gyakran "bianco" engedélyek kiadásával segítette. A rövid idõ alatt lefolytatott engedélyezés azonban azzal járt, hogy a szükséges kutatásokra nem fordítottak kellõ figyelmet és az utolsó pillanatban elvégzett kutatás eredménye már nem épülhetett be a kiviteli tervekbe. A kutatás hiányosságaiból fakadó gondok a kivitelezés idején pedig már csak nagy erõfeszítések árán korrigálhatók. A sok rosszul elõkészített pályázat mellett a kevés jó példa közül Hajdúböszörmény városában megvalósuló fõtér rekonstrukciót emelném ki. Hajdúböszörmény

esetén a pályázat beadása és a költségek tervezése elõtt sikerült felhívni a pályázók figyelmét a régészeti kutatás, továbbá a fõtéren álló középkori református templom falkutatásának szükségességére. A kutatás költségei így beépültek a pályázatba, s ezért a fõtér rekonstrukcióhoz kapcsolódóan sor kerülhetett a fõtér jelentõs részének régészeti kutatására. A feltárásokat a debreceni Déri Múzeum munkatársa Módyné Nepper Ibolya vezette. Az ásatások során felszínre került a középkori templom körül emelt erõdfal teljes nyomvonala, amelyhez az északkeleti és a délkeleti sarkon egy-egy kör alakú bástya csatlakozik. Szerencsés egybeesésnek mondható, hogy a templom körüli temetõ feltárásával egyidõben az ÁMRK – Juan Cabello irányításával – elvégezhette a templom falkutatását. A falkutatás eredményei alapján bebizonyosodott, hogy a már a 13. században álló templomot a 19. századig többször átépítették. A feltárt eredmények alapján – a középkori építési periódusok hangsúlyozásával állítják helyre a református templomot – és mutatják be a az erõdfalat. Ezzel újabb turisztikai látványossággal gazdagodik a középkori mûemlékekben szegény megye.

A templom körül húzódó erõdfal sarokbástyája

A templom körüli temetõ részlete

A templom déli fala

Fotók: A szerzõ

Az Európai Unió célirányosan felhasználható pénzügyi támogatást biztosít a csatlakozó, a tagjelölt és a jövõbeni, potenciális tagok számára a politikai, gazdasági, és intézményi reformok hatékonyságának növelésének támogatásához. A legjelentõsebb elõcsatlakozási támogatási rendszer a PHARE programon keresztül valósult meg Magyarországon. A PHARE programokat az Európai Unió 1989-ben indította útjára azzal a céllal, hogy támogatást nyújtson a piaci átalakuláshoz, új intézmények kialakításához. A PHARE programokon belül 1995-tõl a beruházási támogatások kaptak nagyobb hangsúlyt. A PHARE program egyik külön eleme az Orfeusz, elsõsorban területfejlesztésre irányuló és turisztikai célú beruházásokat is támogató program. Magyarországon 2003. volt az utolsó év, amikor PHARE támogatást lehetett igényelni. Az utolsó ekkor elnyert támogatással megvalósuló programok 2006. õszén fejezõdnek be. Szerepüket a Nemzeti Fejlesztési Terv keretében kidolgozott Operatív Programok támogatási rendszere vette át. Ha a most befejezõdõ programok kapcsán megvizsgáljuk, hogyan hatottak ezek a pályázatok a kulturális örökségre, láthatjuk, hogy számos, régészeti feltáráshoz is kapcsolódó különbözõ beruházást támogató pályázat megvalósult. Sajnos az Európai Uniós pályázatok hatása nem

MEGÚJULT A NÁDASDY-VÁR A közelmúltban mutatták be a sárvári Nádasdy-vár záró szakaszába érkezõ és kiemelt régiós ROP-projektként megvalósuló rehabilitációját. A Kincstári Vagyoni Igazgatóság és Sárvár Város Önkormányzata együttmûködésében zajló, több mint 700 millió forint összköltségû munkálatok a régió egyik legmagasabb összegû ROP támogatását nyerte el. A projekt az öt bástya külsõ és belsõ szerkezeti megerõsítését, a várfalszakaszok szerkezeti helyreállítását tartalmazza. A beruházás eredményeként a megújult Nádasdy-vár minden része bemutatható. A mûemléki értékmentés mellett a Nyugat-Dunántúl Régió egyik legnagyobb turisztikai vonzerõfejlesztésének a városszerkezetre tett pozitív hatása is jelentõs. A településen kialakult egy egységesen felújított történelmi városközpont, amelyhez jól illeszkedik a Nádasdy-vár rehabilitációja, s ez is hozzájárul a termálvonzerõbõl adódó turisztikai hatás megtöbbszörözéséhez. A projektet november 30-án mutatták be Sárváron. – A Turizmus Panoráma Bulletin nyomán –

orokseg12_1204.qxp

2006.12.04.

16:16

ÖRÖKSÉG

Page 9

VALAMI MUSTRA 9

Évek óta hagyományosan december végén megnyílik az Örökségvédelem nagy évi számvetése, a MUSTRA. Az idei kiállítást ezúttal is dr. Szily Katalin, az Országgyûlés elnöke nyitotta meg.

ELKEZDÕDÖTT A DÕRY KASTÉLY FELÚJÍTÁSA MIHÁLYIBAN BAKONYINÉ SCHUBERT ÉVA mûvészettörténész. A levéltári kutatások mellett az ott élõ idõs emberek elbeszélésébõl is kaptak hasznos információkat. Nagy segítséget jelentett dr. Koppány Tibor Ybl-díjas építészmérnök 1971-ben készített hét kötetes Utódokumentációja, amely az 1968-75 között végzett kastélykutatás és helyreállítás eredményeit rögzítette. Az akkori kivitelezés építésztervezõje és egyben falkutatást végzõ

Fotó: Hack Róbert

A Gyõrtõl 40 km-re délnyugatra fekvõ Mihályi községben álló Dõry kastély 1952 óta a Magyar Állam tulajdona. Mûködött benne iskola pedagóguslakásokkal, megyei továbbképzõ intézet, legutóbb pedig szálloda. A 8833 m2 alapterületû mûemlék jellegû épületet s a hozzá tartozó 1 ha 293 m2 parkot Mihályi központjában találjuk, szemben a barokk templommal. A par-

ratú táblán olvasható. A 18. század közepe táján a keleti oldal két saroktornyát elbontották és kialakították a mai fõhomlokzat szimmetrikus, középrizalitos formáját. Az 1700-as évek végétõl az örökösök kezén szétaprózódott kastélyt 1860-ban Dõry Miklós vette meg, aki romantikus formában építette át és gótizáló részletekkel alakította újjá. A változatos történetû, sokszor átépített kastély alaprajzi és tömegformálásában romantikus részletei ellenére is korai barokk alakjában maradt ránk. Az 196875. közötti helyreállítást a Gyõr-Sopron Megyei Tanács és az Országos Mûemléki Felügyelõség közösen végezte. Dr. Koppány Tibor külsõ homlokzati feltárásának megfelelõen készültek a ma is látható homlokzati festések. A romantikus homlokzatot csak a keleti-, fõbejárati oldalon hagyta meg, mivel korábbi réteget nem találtak. A két saroktoronnyal jelentkezõ homlokzatokon viszont a barokk homlokzat látszik. A KUTATÁSOK FOLYTATÁSA

A kastély romantikus stílusban átépített homlokzata

kon a kastély mögött a szabályozott medrû Kis-Rába folyik át. A mûemlékegyüttes 2004. áprilisától 2005. októberéig a Központi Szolgáltatási Fõigazgatóság vagyonkezelésében volt, amikor a Miniszterelnöki Hivatal hozzájárulásával a vagyonkezelõi jogot átadta a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalnak. Az épületet ténylegesen tavaly december 21-én vette át a Hivatal. Januárban dr. Varga Kálmánnak, a KÖH elnökének döntése értelmében a vizes, leromlott állapotú épületegyüttest mintaértékûen kell helyreállítani, s a KÖH oktatási központjaként, vendégházként és kereskedelmi szálláshelyként kell mûködtetni. A helyreállítás ezzel – a KÖH és társintézményeinek (Mûemlékek Állami Gondnokság (MÁG), Állami Mûemlékhelyreállítási és Restaurálási Központ (ÁMRK)) szakmai kapacitását felhasználva – megkezdõdött. ELÕZMÉNYEK Elõször az eddig elkészült tervek, történeti kutatások dokumentumait gyûjtötték össze a KÖH MvTI munkatársai, Somorjay Selysette és Kovács Klára

szakember felkérésünkre elkészítette kutatási dokumentációja bõvített anyagát, már olyan kiegészítéssel, melyben javaslatot tett a további kutatás irányára. Az akkori kutatások nem tették lehetõvé, hogy tisztázzák, volt-e a kastély körül külsõ védõfal, palánk és vizesárok. Feltételezése szerint a kastélyt megelõzõ kúria falai is elõkerülhetnek. Az épület belsejében csupán a legszükségesebb kutatásra volt lehetõsége, ezért most minden szerkezeti fõfal kutatását szükségesnek tartja, hogy pontosítani lehessen a különbözõ korokban átépített lakóépület helyiségeinek kiterjedését. A Ládonyi Demeter által (1550-1560) emelt kastélyt – már castellum megnevezéssel – 1567-ben említik elõször. A középkori oklevelek szerint a kastély megépítése elõtt a Mihályiak és az õket követõ Ládonyiak a plébánia templommal szemben levõ (egy 1470 körüli adat szerint fából készült) udvarházban laktak. Tudjuk, hogy a Rákóczi-féle szabadságharc idején 1704-ben, majd 1709-ben a kastély leégett. 1712-ben Niczky György a jelenlegi késõ reneszánsz formájában, udvarán oszlopos árkádokkal a hátsó szárnyat újjáépítette, amint az a Rába-parti homlokzaton levõ, latin feli-

Mivel az épület fõfala körben 1,0-1,5 m magasságig vizes, külsõ lábazati kõburkolata több helyen szétmállott, az elmúlt évtizedek során szakszerûtlenül erõsen cementes vakolattal javított homlokzati vakolat is nagy táblákban levált. A földszinti helyiségekben a falkutatás részeként a vakolatot levertük, a falszigetelés elsõ lépése megtörtént. Az idei munkák ütemezésénél figyelembe kellett venni a turisták látogatását is. Ezért a kastély elsõ emeletén családtörténeti kiállítást állított össze Kovács Klára mûvészettörténész. Az épület földszinti helyiségeiben Sarkadi Márton építész (KÖH) irányításával elkészült a falkutatás nagy része. Az eddig feltárt terület dokumentálása és kiértékelése folyamatban van. Az emeleti részen, a földszinti boltozatos termek feltöltéseinek vizsgálata a jövõ évi felújítási munkákhoz kapcsolódik. A régészeti ásatásokat az ÁMRK két fiatal régésze Koppány András és Túry László irányítja. A feltárás a korai udvarház keresésére irányult, mely megelõzte a jelenlegi épület magját alkotó négy saroktornyos castellum építését. Északon elõkerült az egykor az épületet övezõ fapalánk rendszerének két periódusa, délen pedig a Kis-Rába kiszélesedõ árterének sekély medre. Mindkét terület a 18. század elsõ negyedében – az elõkerült leletanyag alapján – betemették, felszínét elplanírozták. A jelenlegi park területe ekkor alakul ki és ez az az idõ-

orokseg12_1204.qxp

2006.12.04.

16:16

Page 10

10 VALAMI MUSTRA

ÖRÖKSÉG

A reneszánsz építészet szellemében fogant saroktorony

tos és részletes felmérés, de az azóta eltelt idõ alatt a kert képe jelentõsen megváltozott. A kerítés korabeli nyomvonalán is változtattak, a tiszafasor több fája határon belülre került. A park fái közül sok elpusztult, a telepített, oda nem illõ fák és a gondozatlanság következtében szabadon fejlõdõ magoncok mára 20-40 éves fákká nõttek, összekuszálva a park térszerkezetét, megnehezítve a fenntartást. Hátra van még

tot használtunk fel. Az idei Kulturális Örökség Napjain a kastély három kiállítással várta a látogatókat. Az egyik a már említett családtörténeti kiállítás. A másik az északnyugati saroktoronyban dr. Koppány Tibor anyagából készített kastélytörténeti kiállítás, mely az 1968-75-ös években végzett munkát is bemutatja. A kiállítást Szedmer Szilvia belsõépítész (KÖH) tervezte, a rendezés és szép kivitelezés Papp Tímea (KÖH)

Fotók: Hack Róbert

szak, amikor Niczky György újjáépíti a kastély délnyugati felét. Már a földszinti falkutatásnál kétségessé vált, hogy az elbontott két saroktorony helyzete nem egyezhet az 1970-es években elkészített, a homlokzati sarkakhoz illeszkedõen bemutatott külsõ burkolattal. Ezért a feltárás II. üteme szeptemberoktóber hónapokban elsõsorban a kastély keleti homlokzata elõtt folytatódott. A régészeti kutatás tisztázta a két egykori saroktorony helyzetét, bebizonyítva sejtésünket, hogy a tornyok az épület elõtt helyezkedtek el, csupán a falvastagságukkal érintve a keleti homlokzatot. Mindkét saroktorony egykorú a keleti homlokzati fallal. A délkeleti torony alatt feltártak egy korábbi árokrendszert és a hozzá tartozó palánksort. A kutatás dokumentálása novemberben elkészült. A 2006. évi kutatás eredményeinek alapján 2007-ben azonban még további régészeti feltárásra lenne szükség az udvar területén, az épület földszinti termeiben és a keleti homlokzat elõtt. Az épületen belüli és kívüli vízés csatornarendszere is elhasználódott, teljes cseréje tervbe van véve. ÁLLAGMEGÓVÁS ÉS TERVEZÉS Az ÁMRK tervezõi Wittinger Zoltán építészmérnök vezetésével szakági társtervezõk bevonásával 2007. januárra készítik el a kastély építési engedély dokumentációját. Áprilisra a kiviteli terv is elkészül. A geodéziai felmérés, a faldiagnosztikai vizsgálat és az utólagos falszigetelés terve már elkészült. A kert jelenlegi állapotát Bitter Gábor kertészmérnök mérte fel. A kastélypark építési engedély és kiviteli terveinek elkészítésére Örsi Károly kertészmérnököt vállalkozott, aki az 1968-75 közötti park helyreállítást tervezte. A régi terv úthálózatát megtartva, a mai igényeket is figyelembe vevõ (pl. több parkoló, kerti létesítmények stb.) terv készül el januárra. A park dendrológiai állapotáról utoljára 1970-ben készült pon-

A barokk kort idézõ udvar

a veszélyes nagy száraz ágak és a fagyöngy eltávolítása, valamint a vegyszeres növényvédelem. A nyár folyamán állagmegóvásként vízközpontifûtés szerelés, asztalos- és villanyszerelési munkák mellett tisztasági festések és mázolási munkák készültek. Kijavították a tetõt és az épület ereszcsatorna rendszerét Berendeztek négy kétágyas szobát és egy tárgyaló-dolgozó helyiséget a kutatást, tervezést végzõk részére. A MÁG bonyolításában folyó helyreállítási munka elõkészítésére az eddig leszerzõdött folyamatban levõ munkákkal együtt idén mintegy harminc millió forin-

és Szabó Emese grafikus munkája. Õk készítették a kastélyt bemutató igényes leporellót is. Harmadikként Hack Róbert fotómûvész, a budapesti szecesszió építészetének legszebb alkotásaiban gyönyörködhettek a látogatók. A hagyományosan évente megrendezett Mihályi Alma Fesztivál ezúttal fõleg a mûemlékek jegyében zajlott. A jól összeállított és elõkészített program sikeres megvalósítása Pap Lajosné polgármesterasszony és a KÖH Társadalmi Kapcsolatok Igazgatósága munkatársainak volt köszönhetõ.

orokseg12_1204.qxp

2006.12.04.

16:16

Page 11

MAGYAR TÜKÖR 11

ÖRÖKSÉG

VISEGRÁD MÁTYÁS-KORI ÜVEGMÛHELYE AZ EURÓPAI MÛHELYEK SORÁBAN MÉSZÁROS ORSOLYA - SZÕKE MÁTYÁS

A mûhely a 15. század második felében, Mátyás király nagyarányú építkezéseivel párhuzamosan mûködött, de használták még a 16. század elején is. Helyszíne a középkori, s egyúttal a mai város központja, ma magántelekre esik. A telken a mûhelynek otthont adó ház mellett további három középkori épület állt, ezek mind a polgárváros részét képezték. Az üvegmûhely épülete valójában két szimmetrikusan kialakított mûhelyre oszlik, ahol a helyiségek mindegyikébe egyegy kemencét helyeztek el. A kemencék közül kettõ kör alapú. Ezek eredetileg mintegy 2-2,5 méter magasak lehettek. Alsó kamrájuk tüzelésre szolgált, míg a felsõ kamra a munkatér volt, belül polc húzódhatott körben, ahová a nagyméretû tégelyeket állították. Ezekben forralták újra az üvegolvadékot, aztán a tégelyek melletti kemenceablakokon keresztül emelték ki kisebb adagokban a mesterek, hogy a fúvócsõre emelve alakítsák ki a tárgyakat. A kemence szerkezetét eddig a szintig lehet rekonstruálni, de lehetséges, hogy egy harmadik kamrája is lehetett legfelül, mely a tárgyak hûtésére szolgált. A másik feltárt kemencetípus négyzetes alapú, itt nem fújással, hanem más technikával alakított üveget készíthettek, de az is lehet, hogy az üvegtárgyak lehûtésére szolgált. Volt ezenkívül egy kandalló is az egyik helyiségben. Az üvegkészítés a középkorban városi, kolostori mûhelyekhez, illetve vándorló, erdei mûhelyekhez köthetõ. A tiszta és jó minõségû üveg elkészítéséhez rendkívül magas hõfokot kellett produkálni, többször újramelegítették és újraolvasztották a félkész anyagnak számító üvegmasszát,

mindehhez rendkívüli mennyiségû fára volt szükség. Elõnyös volt emiatt az üvegkemencéket egyenesen az erdõkben, erdei falvakban felépíteni, hogy itt helyben olvasztva könnyebben és gazdaságosabban készíthessék el az árut. Üvegmûvességgel foglalkozó vidékek alakul-

A régészeti ásatások helyszíntõl függõen különbözõ állapotú és szerkezetû mûhelyeket és kemencéket hoztak felszínre. A középkori technika ideális esetben három különbözõ funkciójú kemencét igényelt: az üveganyag összeállítására szolgáló olvasztókemencét, az újraol-

tak ki, ahol egész üvegkészítõ falvak, mûhelyhálózatok jöttek létre. A feltárások szerint az egyes mûhelyek nem voltak hosszú életûek, a kemencék és a közeli faállomány kimerülése után a mester új mûhelyt épített nem túl messze. Ilyen üvegmûves vidékeket ismerünk Magyarországon a Börzsönyben, Németországban Spessartban (Észak-Bajorország), Toscanában Firenze környékén. Utóbbi területen korabeli dokumentumok szerint egyes mesterek idõnként egymástól nem túl távoli településeken tûntek föl, egyfajta vándormûvesként. Kolostori mûhelyeknél szintén elõfordult, hogy a mûhely nem a kolostor falain belül volt, hanem a falakon kívül a mezõn, de arra is van példa, hogy a kolostor területén belül volt egy önálló mûhely. A városi mûhelyek esetében a város, de gyakrabban egy gazdag megrendelõ számára (herceg, uralkodó stb.) dolgozó mûhelyek jöttek létre.

vasztásra és üvegfúvásra alkalmas üvegkemencét, és a hûtésre szolgáló kisebb kemencé(ke)t. A feltárások a legritkább esetben igazolták mindhárom típusú kemence meglétét: a valóságban a három munkafázist kevesebb kemencében végezték, vagy egyes fázisokat máshol végeztek el. Az erdei mûhelyeknél általában egy nagy kemencét tártak fel, melyek mellett több oldalsó kemence lehetett, erre több példa van Németországban. Egész mûhelyrendszereket a Velence melletti Torcellóban ástak ki, ami nem meglepõ tekintve Velence-Murano évszázados, ma is híres üvegkészítését, ahol a technikai fogásokat és recepteket is szigorúan õrizték. A velencei régión kívüli mûhelyekben az egyetlen nagy kemence és esetleg több kisebb kemence megléte jellemzõ általánosságban, függetlenül attól, hogy mediterrán területen vagy Alpokon túl lévõ mûhelyekrõl van szó. Visegrád a kemencék és a mûhely elren-

Fotó: Mészáros Orsolya

Mûemléki és régészeti örökségünk részét képezi a 2004-05-ben feltárt visegrádi üvegmûhely. A mûhely, kemencéinek rendkívül jó állapota miatt alighanem egyedülálló az országban, de európai viszonylatban is kiemelkedõnek számít. Idén nyáron Németországban egy üvegrégészeti-konferencián mutattuk be a visegrádi mûhely eddigi eredményeit. A szakembereket nagyon érdekelte a magyarországi lelõhely. A külföldi, fõképp olasz és német területek késõközépkori üveghutáinak tanulmányozása, külföldi forrás- és régészeti anyagok gyûjtõmunkája adta a felismerést, hogy a magyar királyi székhelyen mûködõ 15. századi mûhely az egyik legjobb állapotban fennmaradt és legszabályosabb szerkezetû az eddig ismert korabeli európai mûhelyek között.

orokseg12_1204.qxp

2006.12.04.

16:16

Page 12

12 MAGYAR TÜKÖR dezése miatt került élvonalba az európai üvegmûhelyek régészeti emlékei sorában. A teljesen szimmetrikusan kialakított mûhely azonos méretû helyiségeivel és kemencéivel tudatos tervezésre utal, ehhez hasonló elrendezésre és szabályszerûségre nem ismerek másutt példát. Az ovális kemence alapjai és részletmegfigyelései szinte illusztrálják a 16. századi üvegmûvészek technikai leírásait: megvan a fûtõcsatorna rajta a hamu- és égésfoltokkal, sõt a ráfolyt üvegolvadékkal, ami a munkálatok alatt csurgott le a munkatérbõl a tûztérbe. Ugyanitt találtunk több üvegfúvócsõ-darabot: ezek is lehullhattak a megmunkálás során. Megmaradtak azok a kisebb és nagyobb szabályos méretû téglák, melyekbõl a kemencét építették fel. A tûzcsatorna magassága is kiszerkeszthetõ, ami felül a tégelyek felé nyitott volt. A kemence tüzelõnyílása elõtt egy szép, téglával kirakott, trapéz alakú fûtõ- vagy munkateret, vagy a fújtató helyét is kialakítottak: a francia Encyclopédie-ben ábrázolt egyik huta elõtt is hasonlót láthatunk. Ilyen kemencetípus egyelõre kettõ ismert régészeti anyagból: az egyik egy 16-17. századi pisai reneszánsz városi mûhely, a másik egy szintén a kora-újkorban mûködõ mûhely Provence-ban (Roquefeuille). Kialakításuk nagyon hasonló a visegrádihoz. A négyzetes alaprajzú kemence szerepét egyelõre nem lehet teljes biztonsággal megállapítani, de mérete és jellege így is jelentõs. Ezek a kemen-

cék valamivel gyakoribbak az Alpokon túli területeken. A Velencéhez közeli Torcellóban találtak egymás mellett ováliskör és négyzet alakú kemencét, de egyébként ez az elrendezés igen ritka volt. Visegrádon a két nagy kemencetípus egymásmellettisége, és a mûhely jó elrendezése kényelmes munkahelyet biztosított, ahol a munkafázisokra szinte mind megvoltak a külön-külön kemencék. A visegrádi mûhely ilyen fokú fejlettsége a királyi udvarnak köszönhette létét. A mûhely valószínûleg az udvar számára dolgozott, s a folyamatos megrendelés miatt egy helyben lévõ, évtizedekig mûködõ, többször megújított kemencékkel rendelkezõ mûhely volt. Még Mátyás király halála után is rendeltek ablaküveget Visegrádról Esztergomba, valószínûleg innen. A mûhely jelentõségét látva egyre inkább arra a meggyõzõdésre jutunk, hogy az ásatási területet – a teljes feltárás után – muzeális jellegûvé kellene alakítani, és bemutatásra szánni. A mûhelypár szerencsésen adja lehetõségét annak, hogy eredeti illetve feltárt állapotában lehessen bemutatni a késõ-középkori üvegtechnika sajátosságait, míg a másik oldalt részben helyre lehetne állítani. A telek jelenleg magánkézben van, és sajnos az egyik szomszéd oldaláról már történt pusztítás a mûemléki romokban: az üvegmûhellyel szemben álló, még meg nem kutatott ház középkori falának egy részét egyszerûen levésték, építkezési enge-

ÖRÖKSÉG délyt sem kérve, semmibe véve a mûemléki törvényeket. Pisában történt meg, hogy a visegrádihoz hasonló, egyébként rendkívül jó állapotú mûhelyt és kemencéket végül vissza kellett temetni, mert magánház pincéjében álltak. Visegrádon a jelentõs és jól ismert királyi építésû mûemlékek mellett a polgárváros emlékei is gazdagítják a település történelmi múltját. A 15. századi üvegmûhely, a tavasszal ásatott nagy méretû és díszes Fõ utcai középkori városi templom a Város kezelésébe kerülhetnének a telkek megvásárlása után. Hadházy Sándor polgármester és Varga Kálmán, a KÖH elnöke nemrégiben tett nyilatkozatukban célként fogalmazták meg a városi régészeti lelõhelyek felkarolását és látogathatóvá tételét. A középkori polgárváros régészeti ásatásainak további támogatása, és a jelentõsebbek bemutatása gazdagítaná a város turizmusból származó bevételeit, s kulturális programot kínálna a Dunakanyarba látogatók számára. A németországi Spessart régióban vállalkozott rá több falu, hogy alkalmanként a szentendrei Skanzenhez hasonló hagyományõrzõ bemutatókat és ünnepségeket tartsanak. A programok fontos részét képezi az üvegmûvesség bemutatása, ahol a régészeti maradványokat vagy a múlt századig mûködõ mûhelyeket nézhetik meg a látogatók, a rekonstruált mûhelyekben és udvarokban a mesterek hagyományos technikával készítik és adják el tárgyaikat.

ÖRÖM VAGY ÜRÜM AZ ÖRÖKSÉGVÉDELEMBEN? EGY HIBÁVAL ELKÉSZÍTETT ISPA PÁLYÁZAT MEGVALÓSULÁSA, AVAGY HOGYAN NE KÉSZÍTSÜNK UNIÓS PÁLYÁZATOT BÉRES MÁRIA AZ ELÕZMÉNYEK Bács-Kiskun megye 15 és Csongrád megye 9 települése 1999-ben úgy döntött, hogy társulást hoz létre szilárd hulladéklerakó és hasznosító létesítésére. A társulás megbízásából megtörtént a lehetséges helyszínek vizsgálata és a megvalósítási lehetõségek értékelése. E tevékenység keretében 2000 és 2001 során a területileg illetékes Csongrád Megyei Múzeumok Igazgatósága elõzetes, majd konkrét terepjárás után szakhatósági nyilatkozatot adott a kiválasztott területek régészeti érintettségérõl. Felgyõn mindkét kiválasztott helyszín régészeti lelõhely volt, de a megvalósításban preferált helyszín régészeti lelõhelye jelentõsnek és intenzívnek minõsült, míg a Gyevi-tanyák beruházási terület jóval kisebb örökségi többletterhet okozott volna. A nagyberuházások elõtti megelõzõ régészeti feltárás, azaz a kulturális

örökségen belül a régészeti emlékek megmentése az európai unió jogrendjével összhangban hazánkban is – nagyon helyesen – kötelezõ. Ezzel együtt a környezeti hatástanulmány benyújtása után a projekt megkapta a környezetvédelmi engedélyt. A megyei múzeum 2001-ben kiadott szakhatósági nyilatkozata szerint az elõnyben részesített helyszínen kb. 180.000 négyzetméter feltárandó területtel kell számolni, amelyen négy korszak emlékanyaga képviselteti magát. A feltárás és a hozzá kapcsolódó munkák kb. 400-450 millió Ft-ba kerülnek majd, és a terepi munkákhoz a megyei múzeum teljes feltárási kapacitása mellett is legalább egy naptári év szükséges. 2002-ben azonban a 24 települési önkormányzat úgy döntött, hogy társul a Homokhátsági Regionális Szilárdhulladék Kezelési Projekthez, s elképzeléseit már

82 települési önkormányzat összefogásával, 110.000 lakos érdekében ISPA/KA pályázat támogatásával komplex hulladékkezelõ rendszerben valósítja meg – Kiskunhalas és Felgyõ határában. Ezt követõen megvalósíthatósági tanulmányok készültek, a kiválasztott helyszínre pedig építési engedélyterv. 2003ban – a múzeum és a KÖH ajánlását figyelembe nem véve – építési engedélyt kapott az örökségvédelmi többletköltséggel nagyon is megterhelt felgyõi helyszín. Az ISPA pályázat keretében benyújtott tervben – teljességgel érthetetlen módon – a felgyõi elõzetes régészeti feltárásokra mindössze 150 millió Ft-ot állítottak be. HA FUTUNK A PÉNZÜNK UTÁN… A sikeres ISPA pályázat után intenzív tárgyalások indultak, hogyan oldható meg a rendelkezésre álló keretbõl a megelõzõ

orokseg12_1204.qxp

2006.12.04.

16:16

ÖRÖKSÉG

MAGYAR TÜKÖR 13 nem látszott kegyesnek. Árvíz, belvíz, sok csapadék nehezítette a munkát… A feltáráson részt vevõk hatalmas elszántsággal, lelkiismeretesen és intenzíven, nagy létszámú stábbal dolgoztak. Hittek magukban, a csodában, és abban, hogy Isten végül megsegíti õket. Az idõjáráson kívüli körülmények sem

Fotó: Móra Ferenc Múzeum régészeti adattár

régészeti feltárás. Nyilvánvaló volt, hogy ami 2001-ben 400-450 millió Ft-ba kerül, az 2006-ben semmiképpen nem valósítható meg 150 millió Ft-ból. A helyzet végül megoldódott, szerencsére a kiskunhalasi lerakó területén nem került elõ régészeti emlék, ezért az ottani feltárásra tartalékolt összeg, valamint a beruházási

Page 13

Összesítõ légifelvétel a feltárásról

tartalék egy része kitett már 300 millió Ftot. Ekkor – a megye lakosságának boldogulása, továbbá a beruházási kényszer nyomása alatt – kockázatos lépésre szánta el magát a Csongrád Megyei Múzeumok Igazgatósága. Márciusban szerzõdést kötött a beruházás kivitelezését elnyerõ portugál MOTA – ENGIL Zrt-vel, hogy 300 millió Ft-ból elvégzi a régészeti feladatokat, amennyiben a cég ehhez biztosítja a humuszolást és a gépi földmunkát. A vállalás azért is kockázatos volt, mert nem folyhatott próbafeltárás, amely körvonalazhatta volna, hogy hány rétegû, mennyire intenzív a feltárandó teljes felület, tehát elõre nem volt tervezhetõ az ásatáson részt vevõk létszáma és összetétele. A sikeres befejezés esélyét tovább rontotta, hogy ebbõl a pénzbõl a várható hatalmas mennyiségû leletanyag elhelyezésérõl is gondoskodni kellett. A múzeum és a régészeti munka számára egyetlen és nagyon kockázatos lehetõség kínálkozott: kedvezõ idõjárási viszonyok közepette, régészeti feltárásban gyakorlott stáb hatékonyan, a lehetõ leghoszszabb munkaidõben, s a lehetõ legolcsóbban végzi a feladatot. A szerzõdéskötés, a föld- és a régészeti munka beindulása fenntartásokkal, a bizalmatlanság légkörében indult. A múzeum – noha ismerte saját erejét és teljesítõképességét –, maga is csak reménykedhetett. De nemcsak a résztvevõket, hanem a régészeti feltárást engedélyezõ hatóságot is nyomasztotta a felelõsség és a kockázat. Az idõjárás a nyár közepéig

voltak kedvezõek, leváltották a megyei múzeum igazgatóját, s kicserélték a feltárás koordinátorát is. AZ EREDMÉNYEK: A munkáról a régészszakmának szinte mindent elmond, hogy négy régész – Mészáros Patrícia, Paluch Tibor, Sóskuti Kornél és Sz. Wilhelm Gábor – vezetésével két régészstáb dolgozott átlagosan 7580 fõvel, közöttük nagy létszámban a szegedi egyetem régészhallgatóival. A csúcsidõszakban két régész 120 ember munkáját irányította úgy, hogy a tevékenységük a törvényi elõírásnak megfelelõ kutatás volt, azaz a konkrét bontásokon kívül elkészült a tudományos igényû dokumentáció is. A 18 hektáros területen 4353 darab nagyméretû régészeti objektumot tártak fel. Közülük a legkevesebb a bronzkori település maradványa volt. A feltárási terület keleti és középsõ részén egy 2-3. századi szarmata falu részlete került elõ, nagy számú, változatos szerkezetû lakó és gazdasági épülettel. Gabonatároló vermek, kültéri kemencék, kutak, a település belvizét elvezetõ árkok, karámok árkai és különleges típusú füstölõk tartoztak még ide. A feltárási terület keleti, középsõ és nyugati részét egy nagy kiterjedésû, a magyar régészet szempontjából különösen fontos késõ avar település foglalta el. Kb. 2700 nagy méretû objektum tehetõ erre, a magyar honfoglalást közvetlenül megelõzõ idõszakra. A terület keleti részén emelkedõ dombon száz sírt

rejtõ kora Árpád-kori temetõ állt. A sírok többségénél koporsót figyeltek meg, de az eltemettek viseleti elemei és használati eszközei szegényesek voltak. (Leggyakoribb melléklet a varkocs összefogására szolgáló S-végû hajkarika volt.) A sírok keletezését az eltemettek mellé tett pénzek könnyítik meg. A napvilágra került temetõrész Orseolo Péter és Szent László uralkodása közötti idõszakot öleli fel (1038 – 1095). A feltárást nehezített és lassította, hogy gyakori volt a szuperpozíció, vagyis az egymást követõ korokban egymásba ásták a különféle objektumokat. KIÉ A HASZON? Beszélhetünk-e sikerrõl a történet kapcsán? Arról mindenképpen, hogy az ásatás a szigorúan vett régészeti szakmai szempontok szerint eredményes volt, hiszen fontos új adatokat hozott. Fennáll azonban még egy további, bár a korábbinál jóval kisebb örökségvédelmi nehézség, Ugyanis a kötelezõ megelõzõ feltárására fordítható pénzügyi forrásoknak még csak nyoma sincs a beruházási területet övezõ erdõsáv kb. három hektárnyi részén, holott most már pontosan tudjuk, hogy a szarmata és az avar településrészek mellett, az Árpád-kori temetõ egy darabja is ide esik. Kérdéses, hogy az uniós pályázatba rosszul beállított régészeti örökségi többletköltség további, s fedezet nélküli részét ki finanszírozza… Milyen törvényes és az unió számára is elfogadható megoldást találhatunk? Ma még erre a kérdésre nincs válasz. A kivitelezõ építõ cég idõben megkapta a beruházási területet, tehát csaknem minden feltétel adott, hogy a hulladéklerakó és kezelõ az uniós pályázat keretében idõben megvalósulhasson… Ez anyagi siker az építõcégnek, erkölcsi siker az önkormányzatoknak és nyernek vele a közösségek is. Tûnõdjünk el azon is, hogy vajon az ásatási feladatot csaknem emberfeletti erõfeszítéssel megvalósító régészek mire számíthatnak. Tisztességesen megfizették õket a terepmunka kilenc hónapja alatt? Voltak-e olyanok a jövedelmi viszonyaik, hogy a megfeszített munka után biztosíthatnak maguknak rekreációt? Aligha, hiszen a múzeumnak a lehetõ legolcsóbban kellett dolgoznia. Az ásatást vezetõ, nem közalkalmazott fiatal archeológusok bizonyítottak, várhat-e reájuk biztonságot nyújtó közalkalmazotti státusz? Aligha, hiszen a megyei múzeumi szervezetben közalkalmazottként dolgozó régész kollégáik több mint egy évtizede tesznek csaknem folyamatosan hasonló erõfeszítéséket. Az elvégzett terepi tudományos kutató, feltáró és dokumentációs munka után lehet-e övék legalább "a dicsõség", a színvonalas közzététel lehetõsége? Még ebben is bizonytalanok lehetünk, mert szerzõi jogaik csak nagyon korlátozott ideig állnak fenn.

orokseg12_1204.qxp

2006.12.04.

16:16

Page 14

14 ABLAK

ÖRÖKSÉG

KERT ÖRÖKSÉGÜNK KERTTÖRTÉNETI KIÁLLÍTÁS POZSONYBAN

Fotó: ÁMRK fotólabor

DR. SZIKRA ÉVA Már többször felmerült az igény Szlovákiában, elsõsorban Pozsonyban, hogy egy, a magyar történeti kerteket bemutató kiállítást kellene rendezni. Anyagi források hiánya miatt, sajnos eddig ez meghiúsult. Mivel szakmai kapcsolataink több évtizedes múltra tekintenek vissza, úgy gondoltuk, a Lippay-évforduló jó alkalom arra, hogy eleget tegyünk a pozsonyi Magyar Köztársaság Kulturális Intézete felkérésének. A Nemzeti Kulturális Alapnál is sikerrel pályáztunk egy kerttörténeti kiállítás elõkészítésére. Korábban is rendeztünk olyan kiállításokat, melyekben elsõsorban különbözõ nagy kerttörténeti korszakokat mutattunk be a mûemlékek iránt érdeklõdõ hazai közönségnek. Most olyan áttekintést kívántunk adni, melyben a magyar kerttörténet kialakulását, kapcsolatát az európai áramlatokkal, a magyar sajátságokat – a kiemelkedõ alkotókon és a kertek építtetõin keresztül – tártuk fel. A kerteket archív anyagok (térképek, tervlapok, fotók) alapján, illetve mai állapotukban dolgoztuk fel. Természetesen az anyagot elsõsorban jelentõs kutatási-tervezési munkáinkkal, sikeres helyreállításainkkal illusztráltuk. A történeti kertek mellett jeles történeti tájakat, világörökségi helyszíneket, de kisebb falusi templomok környezetét, városi házak udvarait is dokumentáltuk, érzékeltetve a mûemléki kertépítészet széles spektrumát. Talán nem is lehetett volna jobb és méltóbb helyszínt és idõpontot választani a magyar történeti kertek bemutatkozásának Szlovákiában, mint Lippay János születésének 400. évfordulóját Pozsonyban. Lippay György méltán Európa hírû Prímáskertjét örökítette meg az érsek öccse, Lippay János, a háromkötetes Posoni Kert címû munkájában, amely hosszú ideig a legjelentõsebb magyar nyelvû kertészeti szakkönyvünk volt. Kiállításunkon ennek a virágzó 17. századi kertkultúrának az elõdeit és követõit mutattuk be a kertstílusok változásának tükrében. A pályázaton ugyan nem a teljes elõirányzott pénzösszeget kaptuk meg, mégis a KÖH az ÁMRK segítségével, a Táj- és Kertépítészeti Osztály áldozatos munkájának köszönhetõen sikerült egy igen dekoratív, sok információt közlõ kiállítást rendeznünk Kert Örökségünk címmel. Szlovák részrõl sokat segített nagyrabecsült kollégánk Alexander Balega is. Az egyes tablók tematikájának megtervezését, szerkesztését, a fotókat mi állítottuk össze, de a tablók digitális szerkesztése és a konkrét kiállítás rendezés is osztályunk feladata volt. A kiállítást eredetileg is "vándorkiállításnak" szántuk. Sikerült egy olyan megoldást találni, hogy a szlovák nyelvû szöveges tablókat késõbb más nyelvûre cserélhessük. A kiállítás megnyitója elõtt – szeptember 13-án – izgalmas szlovák-magyar szakmai szimpóziumot tartottunk. A rendezvényrõl a pozsonyi magyar nyelvû médiumok is tudósítottak. A kiállítás következõ állomása november 16-án a nyitrai Regionális Mûemléki Hivatal székházában volt. Mintegy a pozsonyi program folytatásaként november 10-én a Mezõgazdasági Múzeumban rendezett egynapos Lippay konferencia. Itt alkalmam volt Lippay János munkásságának a késõbbi magyar kerttörténetre gyakorolt hatásáról beszámolni. Úgy gondolom, hogy a mindennapi tervezési feladataink mellett rendkívül fontos az ilyen lehetõségeket megragadni, ezáltal a magyar kertépítészet kultúrtörténeti összefüggéseit szélesebb körben ismertetni.

orokseg12_1204.qxp

2006.12.04.

16:16

Page 15

ABLAK 15

ÖRÖKSÉG

SZÉCSÉNY KASTÉLYPARKJÁNAK HELYREÁLLÍTÁSA KISS JÓZSEF eredményeinek ismeretében. A kastélypark a város kiemelt jelentõségû zöldterülete is. Ennek helyreállítása, bár az elmúlt évtizedekben csak kisebb lépésekkel haladt elõre, de

szerét, a sétányokat, évelõkertet, egykori növénycsoportokat, a park szerkezetét sikerült helyreállítani az eredetileg is jellemzõ természetes növénytársulások, ökötopók megõrzésével.

Fotó: A szerzõ

A Mátra-alján és a Cserhát ölelésében meghúzódó települések: Pásztó, Hollókõ, Szécsény a nagy vízválasztók és a tájegységeket összekötõ történeti út mentén alakultak ki, s mindmáig kulturális, gazdasági és turisztikai, regionális szervezõ központok. Szécsény igen sok, szinte minden fontos eseménye a 15-16. századi castellum alapjaira épült barokk kastély – a városfalon belüli vár – történetéhez kötõdik. A 18-19. században a Forgách család átépítésében kialakult barokk kastélyhoz délen a cour d'honneur-t lezáró földszintes szárnyak csatlakoznak. A nyugati szárny mellé szép üvegház is épült. Az északi oldalon, a plató alatti nagy kiterjedésû területen európai és hazai viszonylatban is korai tájképi parkot alakított ki gr. Forgách László és fia, gr. Forgách József. Elõdjük Forgách Ferenc érsek mûvét fejezi be Lippay György érsek Pozsonyban, akinek öccse Lippay János írja le 1664-ben a Posoni Kert c. mûvében a nagy alkotást. Ott írja: "Szécsényben G. Forgách Jó'sefé… Õ itten egy haszontalan, nádas, posványos helybõl, nagy költséggel szép és hasznos kertet készített, a) melly nem tsak magának ezen Grófi háznak, és az e'féléket betsülni tudó közönségnek gyönyörködtetésére szolgál, hanem egyszer'smind sok szegény napszámos embernek alkalmatosságot nyújt, mindennapi élelmek' keresésére…" Szécsény történeti városközpont zöldfelületi rendszerének és a kastélypark helyreállítási folyamatainak szinte minden lényeges üteme kötõdik három évtizedes tervezõi munkámhoz. Ide vonatkozó kerttörténeti kutatásaimban kiemelkedõ jelentõsége volt az Országos Levéltárban fellelt inventáriumnak, a kastélypark és üvegházak 1815ben készült teljes növényleltárának. Ez a dokumentum botanika-történeti jelentõségén túl a park datálható egykori kialakításának pontosabb képét rajzolja elénk a 19. századi kataszteri felmérések és a helyszíni kutatások

Parkrészlet a helyreállított tórendszerrel (részlet)

végül 2005-ben a PHARE program keretében megvalósulhatott. A PHARE program Európai Uniós támogatásával, Szécsény Város Önkormányzata és a Kincstári Vagyonigazgatóság részvállalásával a középkori, városfallal körülvett központ nagy része is megújult. (Jelenleg készülnek az ígéretes eredményekkel kecsegtetõ folytatás tervei is.) Végül ugyancsak megújult – bár nem kis nehézségek árán – korábbi tervem alapján (TDK, 1974) a kastélyépület felújításával együtt a kastélykert is. A várkert 2005-ös helyreállítása során (terv: több ütemben, Kiss József, ÁMRK) fokról- fokra haladva jutottunk el a kert-régészeti kutatások által alátámasztott (kutatás: Majcher Tamás) elõzetes feltételezések szerinti konkrét kivitelezésekhez. A kastélypark (várkert) egykori tórend-

A kastélypark és egyes épített elemeit, például a pütagoreuszi elvek alapján épített mûbarlangot már korábban helyreállították. A mûbarlangban korábban egy ciszterna közbeiktatásával vízesés is mûködött. Ennek bemutatása még a jövõ feladata. A sétányokkal, mûszaki létesítményekkel (hidak, aranyhalas medence, statikus: Vándor András, Olosz Emese) a kastélypark nívós helyreállítása tavaly megnyugtató módon elkészült. A tájépítészeti terveknek megfelelõen a további helyreállítási munkák szervesen kapcsolódnak a már eddig elkészült ütemekhez, és teljessé teszik a központ zöldfelületi rendszerének kialakítását.

In memoriam Végül a Szécsényben dolgozó kollégák nevében is hadd emlékezzem meg a közelmúltban elhunyt Dr. Horváth Bélánéról, a Szécsényi Múzeumbarát Kör egyik vezetõjérõl, aki évtizedeken keresztül fáradhatatlanul dolgozott a város történeti értékeiért, s aki nélkül a helyreállítások lehetõségei bizonyosan mások, kevesebbek lettek volna.

orokseg12_1204.qxp

2006.12.04.

16:16

Page 16

16 ABLAK

ÖRÖKSÉG

DENKMAL – ISMÉT KIÁLLÍTÓKÉNT EURÓPA LEGRANGOSABB MÛEMLÉKI KIÁLLÍTÁSÁN ÉS VÁSÁRÁN DR. DEME PÉTER - HORVÁTH EDINA A Lipcsei Vásár – az UNESCO védnökségével – 1994 óta kétévente október utolsó napjaiban rendezi meg a "denkmal" nevû európai kiállítást és vásárt a restaurálás, a mûemlékvédelem és az urbanisztika témakörében. A földrész 1. számú szakmai rendezvényén a különbözõ anyagú felületek, tárgyak restaurálását, történeti épületszerkezetek megõrzését, a megelõzõ mûemlékvédelem eszközeit és módszereit, valamint számtalan olyan technikát mutatnak be, amelyek mûemlékek helyreállítása során alkalmazhatók. Az idén október 25. és 28. között tartott programon 14 ország közel négyszáz kiállítója vonult fel, hagyományos és modern technikákat egyaránt bemutatva. Nagy teret kaptak azok a legmodernebb mûszaki berendezések, amelyekkel anyagvizsgálatok, felmérések végezhetõk. A korábbi évekhez képest valamelyest kisebb volt a kézmûvesek és restaurátorok száma, akik pedig mindig sok látogatót vonzanak. Így volt ez a Teleki László Alapítvány standján is, ahol a zsindelykészítés rejtelmeibe avatta be az érdeklõdõket két kárpátaljai szakember. Mindig sokan figyelték, ahogy a rönkfából cikkenként hasítottak ki darabokat, majd speciális szerszámokkal faragtákalakították azokat az elemeket, amelyeket ma már csak ritkán alkalmaznak tetõfedésre. Ebben az évben Franciaország volt a díszvendég (Partnerland), amelynek impozáns, nemzeti színekben pompázó hatalmas standján elsõsorban kis mûhelyek munkáját mutatták be, a vásárlátogatók nagy örömére, és a "modern" (az 1960-as években tervezett) bútorok restaurálása is helyet kapott. Négy nap alatt a rendezõk statisztikája szerint mintegy 13 ezer látogató kereste fel a rendezvényt, köztük számos külföldi szakember, érdeklõdõ. Szép számmal vettek részt kézmûvesek bemutatóin, az egyes standokon rendezett bemutatókon, a vásár épületében, a fórumon rendezett vitákon, eszmecseréken. A négy nap hagyományosan rendkívül gazdag volt további szakmai konferenciákban, tanácskozásokban is. Nagy érdeklõdést váltott ki a Német Mûemlékvédõk Egyesülete (ez az egyes német tartományokban mûködõ szakintézmények együttmûködési szervezete) "A mûemlékvédelem Európában, aktuális tendenciák a történelmi örökség kezelésében" címû egynapos kollokviuma, amelyen

több ország ismert szakértõi adtak képet a szakterület állásáról. A meghívott elõadók között volt Somorjay Sélysette, a Mûemléki Tudományos Intézet igazgatója is, aki elsõsorban a befektetõk és területfejlesztõk által a mûemlékvédelemre gyakorolt nyomásról beszélt, szomorú példákat bemutató képeivel. Az ICOMOS által szervezett "Mûemlékek és természeti katasztrófák" címû kétnapos rendezvényen – a nemzetközi szervezet elnöke és fõtitkára jelenlétében – az utóbbi években szerzett tapasztalatokat és a védekezés lehetõségeit taglalták. Magyarország 2000 óta vesz részt a denkmal-on. Hivatalunk száz négyzetméternél nagyobb standdal volt jelen (ami jelentõs mértékben az NKA Mûemléki és Régészeti Kollégiuma által nyújtott támogatásoknak köszönhetõ). A magyar megjelenést széleskörû összefogás jellemezte, hiszen a Mûemlékek Állami Gondnoksága, az Állami Mûemlékhelyreállítási- és Restaurálási Központ, az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottsága, az ELTE Régészeti Intézete, a Magyar Építész Kamara és az ART'V mérnök iroda részvételével adtunk képet a magyar mûemlékvédelem elmúlt két évben elért eredményeirõl. Kiállításunk különleges vonzereje volt a kronoszkóp, amelyet SZTAKI két mérnöke fejlesztett ki és mutatott be. A MÁG elegáns sötétkék tablókon és szép nyomtatott kiadványban mutatta be a kezelésében lévõ fontosabb mûemlékeket. A fertõdi Esterházy-kastély panorámafotója egész falat töltött be. Az ÁMRK a budavári Mátyás templom helyreállításához szükséges felmérések, anyagvizsgálatok eredményeit, illetve az egyes restaurálási szakterületek feladatait mutatta be mélybordó színû, szokatlan formájú tablóin, másrészt "Újjáéledõ épített kincseink" címmel Csesznek, Doba, Somlóvár, Füzér, Nagyvázsony, Ónod, Regéc, Sárospatak, Siklós, Szigliget várának és a szabolcsi földvárnak a helyreállítását, illetve kutatási és tervezési folyamatát lehetett sok kép és magyarázó szöveg segítségével nyomon követni. A tablók anyagát az érdeklõdõk nagyvonalúan megtervezett leporellón vihették magukkal. Az ICOMOS felfedezésre hívta a látogatókat: olyan mûemlékekrõl készítettek filmet (angol felirattal), amelyek kevéssé ismertek de kvalitásuk folytán méltán lehetnek turisztikai célpontok. Ugyancsak

folyamatosan vetítettük a magyar világörökségi helyszíneket bemutató fényképösszeállítást. Dr. Czajlik Zoltán, különbözõ évszakokban készült, 12 földvár maradványait bemutató légi felvételei a régészet eredményeit érzékeltették. A MÉK építészhallgatók nemzetközi együttmûködés keretében végzett rehabilitációs és épület felmérési munkáit mutatta be. Az ART'V mérnökiroda vetített formában és kinyomtatott lapokon mutatta be legújabb épületfelmérési munkáit, amelyeket Magyarországon, Franciaországban és Kambodzsában folytatott. A szakembernek és laikusnak, gyereknek és felnõttnek egyaránt igazi vonzerõt jelentõ kronoszkópot a kiállítási terület legforgalmasabb pontján, a diósgyõri várrom íves felületre kasírozott impozáns képe elõtt állították fel. Egy távcsõre emlékeztetõ szerkezetbe nézve, azt több irányba mozgatva, elénk tárult a vár egykori, mai ismereteink alapján rekonstruált, háromdimenziós, virtuális képe. A magyar kiállítási terület felépítésében, berendezésében, a szállításban az Interpress Kiállítások Kft. nagy gyakorlattal és helyismerettel bíró munkatársai segítettek. A korábbi évekhez hasonlóan az erre felkért bíráló bizottság tíz aranyérmet osztott ki a különbözõ témaköröket bemutató standok és kiállítók között (két éve ilyet kapott a magyar kiállítói csapat is). A nyertesek között volt az "Európai céhlegények" párizsi központja, egy szentpétervári mozaikstúdió, egy párizsi textilmûterem, egy chemnitzi bõr- és asztalosmûhely, egy potsdami székhelyû, csak narancsházakkal foglalkozó munkacsoport, a Fachwerk-városok munkaközössége, a drezdai Mûszaki Egyetem mûemléki innovációs-hálózata és Lipcse város üresen álló épületeinek revitalizálási programja. A rendszeres, látványos és sokakat vonzó formában történõ magyar jelenlét indíthatta a vásár vezetését arra, hogy kezdeményezze: legyen Magyarország 2008-ban a "denkmal" díszvendége. Az ezt tartalmazó hivatalos levél várhatóan még ebben az évben megérkezik az Oktatási és Kulturális Minisztériumba. Bízunk benne, hogy a válasz pozitív lesz, két év múlva pedig még részletesebb és árnyaltabb képet adhatunk majd a magyar örökségvédelem mindennapjairól és ünnepeirõl.

orokseg12_1204.qxp

2006.12.04.

16:16

Page 17

ABLAK 17

ÖRÖKSÉG

LEVÉL PÁRIZSBÓL A KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG SZALONJÁRÓL Párizsban késõ õsszel sincs holt szezon. Idén, a jó idõnek köszönhetõen a múzeumok elõtt hosszú sorokban kígyózó várakozóknak nem kell fagyoskodniuk. A november Franciaországban tíz éve a Fotó Hónapja. A közel száz fotókiállítás között a Carrousel du Louvre-ban megtartott Salon de la Photo az a rendezvény, amelyen minden jelentõsebb és magára adó galéria bemutatkozik. Alig egy héttel a nagy seregszemle elõtt azonban egy másik, számunkra különösen érdekes szakma tartotta évi nagy bemutatkozását a Louvre ugyanazon kiállítási csarnokában. November 9-12. között itt rendezték meg a 12. Salon du Patrimoine Culturelt, a franciaországi örökségvédelmi szakma nagyméretû kiállítását. A seregszemle fõvédnöke az állam elnöke volt, de a helyszínt több miniszter is meglátogatta. GEBAUER IMOLA valamint azok az állami mûemlékvédelemmel együttmûködõ magánintézmények (La Demeure Historique), melyek képzett szakembergárdával állnak rendelkezésre az állami tulajdonú, és a magán-

kézben lévõ mûemlékek gondozásához. Ebben a részlegben kaptak helyet a különbözõ érdekvédelmi és egyéb speciális szervezetek (Société pour la Protection des Paysages et de l'Esthétique de la France) is. Örömmel láttam egyiküknél a mûemléki építészek repertóriumát, amely az utóbbi két évben végzett munkáikat is felsorolta referenciaként, és meglepõdtem, amikor megtudtam, hogy még a mûemléki újságírók is önálló szervezetbe tömörültek. Nem minden tökéletes Franciaországban sem. Erre az a papiros emlékeztetett, melyen aláírást gyûjtöttek egy kormánynak benyújtandó petíció mellé, ugyanis az idén náluk is számottevõ anyagi megszorításokat vezettek be, és ez, a brosúra szerint több mint 300 jelentõs mûemléki felújítási munkálatot sodort veszélybe. Fontosnak tartom megemlíteni az örökségvédelem kevésbé tudományos, ám annál jövedelmezõbb tevékenységi körét is. Sokan ismerjük a bécsi Albertina könyvesboltját, vagy a Szépmûvészeti

Múzeum új boltját, és esetleg játszottunk már múzeumi memória játékkal, de elképzelni sem tudjuk, hogy milyen változatos és leleményes játékkészlettel áraszthatják el gyermekeiket megszállottabb gall kollégáink, és milyen rejtett kedvcsináló, ismeretterjesztõ eszközök hada áll egy francia rendelkezésére ahhoz, hogy gyermekét kultúrára nyitott, érdeklõdõ, egy kicsit értõ, de legalábbis értékelõ emberré nevelje. Az ügyes szervezés révén a látogató kifelé haladva még egyszer átsétál a könyvek és folyóiratok között. Az elõbbiek között különösen az Editions du Patrimoine kiadványai érdemelnek figyelmet, melyek között olyan kiváló, friss kiadványok sorakoztak, melyek az idén nálunk különösen aktuális témák, az ipari örökség, vagy a 20. századi (franciaországi) védett épületek bemutatását tartalmazza. A szakma érdeklõdését azonban nem csak a helyi örökség feldolgozása köti le: az elmúlt két évben egy belgiumi urbanisztikai intézettel együttmûködve (francia nyelven!) kiadták Riga és Krakkó szecessziós építészeti kalauzát is. A szalon keretében számos kerekasztal beszélgetést, elõadást, különbözõ érintett szakmák mûvelõinek találkozóját tartották meg, és több díjat – köztük az Európa Nostra Díjat – is kiosztották. A cikk írója természetesen nem feledkezett el a hazai viszonyokról és a jelenlegi lehetõségekrõl, s tudja, hogy a Ma-

Fotó: A szerzõ

Az intézményes mûemlékvédelemben hosszú múlttal nem rendelkezõ magyarországi látogató számára ez a rendezvény különleges és lelkesítõ volt. A csoda a pénztáraknál kezdõdött, ahol a sor a Louvre Rembrandt és Hogarth kiállításainak pénztárai elõtt látottakra emlékeztetett. Az érdeklõdõk hadától a 250 kiállító között valóban nem volt könnyû megmozdulni és az érdemi információkig eljutni. Az idén két téma, Európa és a vállalkozások örökséggel való kapcsolata határozta meg a kiállítók körét. Az elõbbi jegyében Orosz- és Olaszország képviseltette – véleményem szerint szerényen – magát, míg az utóbbi a kiállítás fõ arculatát határozta meg. A rendezvény egyik célja a mûvészrestaurátorok, a restaurátor vállalkozások és egyéb speciális mesterségekhez értõk megismertetése és gazdasági fejlõdésük elõsegítése volt. A szalon csodálatosan gazdag képet nyújtott a mûemlékvédelem minden ágáról. A látogatót elõször a látványos mûvészeti folyóiratokkal és könyvekkel megrakott standok között vezették végig, míg végül egy olyan terembe ért, ahol számos mini restaurátormûhelyt rendeztek be a terrazzo padló készítõtõl szélkakas-gyártó mûhelyéig. A vállalkozások többnyire manufakturális módszerekkel gyártott igényes munkákhoz hasonlóan szép kivitelû prospektusokkal reklámozzák magukat. A kivitelezõ mesterek mellett ugyancsak szép számmal sorakoztak fel azok a szakiskolák, közép- és felsõfokú intézmények (INP, IESA), ahol a speciális ismereteket igénylõ technikákat, eljárásokat oktatják, illetve ahol a mûemléki szakmérnök képzés folyik. Míg a kiállítás legnagyobb területét ezen "látványosságok" foglalták el, egy szûkebb helyiségben tömörültek a mûemlékvédelem intézményeinek standjai. Képviseltette magát a Kulturális Minisztérium, európai vagy országos szintû mûemlékvédõ szervezetek (Europa Nostra, ICOMOS, REMPART, Grahal), a márciusban nyíló Cité de l'Architecture et Patrimoine múzeum, a különbözõ régiók, megyék regionális, de egymástól függetlenül mûködõ hivatalos szervei,

gyarországi Örökségvédelmi Kiállításra minden bizonnyal jó néhány évet kell még várnunk, de addig is minden kollégának hasonló lelkesedést és minél több pozitív tapasztalatot kívánunk!

orokseg12_1204.qxp

2006.12.04.

16:16

Page 18

18 PRO MEMORIA

ÖRÖKSÉG

TISZTÚJÍTÓ KÖZGYÛLÉS AZ ICOMOS-NÁL CZÉTÉNYI PIROSKA A Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban tartott közgyûlésen Dr. Cseri Miklós fõigazgató (Szabadtéri Néprajzi Múzeum) üdvözlõ szavai után dr. Winkler Gábor elnök köszöntötte a megjelenteket. Sajnos az ICOMOS több, idõközben elhunyt tagjáról kellett megemlékeznünk: Katsányi Pál, Kerekes Sándor, Román András, Seenger Pál, Szilágyi István kollégákról. A Möller István emlékérem és oklevél ezen alkalommal Koppány Tibort illette meg. Rangos laudációjában Örsi Károly nagy ívû és a hazai mûemlékvédelem meghatározó korszakát mutatta be Koppány Tibor munkáin és egyéniségén keresztül. A vetített képes elõadás külön értéke, hogy azok az egyes helyreállítások idején, munka közben készültek, hiszen õk ketten évtizedeken keresztül dolgoztak együtt. Az ICOMOS hagyományainak megfelelõen megemlékeztek azokról, akik a kulturális örökség mentésében, õrzésében eredményesen fejtették ki aktivitásukat. A Közgyûlés nevében Ágostházi László emlékezett meg dr. Borsos Béláról ismertetve életét, tevékenységét. (Ezt az anyagot írásban is megkapták a résztvevõk, valamint nagyméretû poszteren is látható volt.) Örömmel fogadtuk, hogy dr. Borsos Béla hozzátar-

tozói is jelen voltak ezen az alkalmon. Dr. Winkler Gábor beszámolt az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottságának sokoldalú tevékenységérõl. Tájékoztatta a Közgyûlést a Velencei Karta (1964) négy évtizedes fordulójának a Parlament felsõházi termében tartott ülésérõl és Pécsett konferenciával való megünneplésérõl. Elemezte azokat a konferenciákat, melyeken az ICOMOS részt vett, mint az európai ICOMOS Nemzeti Bizottságok elnökeinek ülése idén Pécsett. Idén is folytatódott Egerben a nyári egyetem, a civil kezdeményezésekkel való kapcsolattartás, (pl. az óbudai Hajógyári szigeten kérdõíves játék készítése augusztusban), közfeladatok átvállalása a KÖH-tõl, a Magyar Nemzeti Bizottság irodájának megszervezése, internetes kapcsolat az ICOMOS hírek áramoltatására és az ICOMOS honlapjának fenntartása. A mûködést sokoldalúbbá teszi az is, hogy megtörtént a közhasznú szervezetté való átalakulás is. Fontos lépés, hogy dr. Román András az ICOMOS tevékenységével kapcsolatos könyvtára pályázati pénzen feldolgozható és mûködtethetõ. Az elnöki, ellenõrzõ bizottsági és szakbizottsági (fotogrammetriai-, ipari-, népi építészeti-, építészetiés régészeti örökségi-, konzerválási-, kulturális turizmusi-, régészeti mûemlékhe-

lyek, történeti kertek) beszámolókat a közgyûlés egyhangúlag elfogadta. Megtörtént a tisztújítási választás is. Közfelkiáltással tiszteletbeli elnök lett Winkler Gábor. Elnök: Nagy Gergely, fõtitkár: Arnóth Ádám, alelnökök: Ágostházi László, Janotti Judit, Kovács Erzsébet. Ellenõrzõ bizottsági tagok: Deme Péter, Durczi Zsuzsanna, Piros László, vezetõségi tagok: Balassa M. Iván, Baloghné Ormos Ilona, Benkõné Kiss Zsuzsa, Bozóki Lajos, Czétényi Piroska, C. Harrach Erzsébet, Feld István, H. Vladár Ágnes, Kacskovics Fruzsina, Klaniczay Péter, Lõvei Pál, Örsi Károly, Széphegyi László, Visy Zsolt, Wierdl Zsuzsa, vezetõségi póttagok: Andor Eszter, Kristóf Ágnes, Tahi-Tóth Nándorné és Tihanyi Csaba. A Közgyûlést kitûnõ ebéd koronázta meg egy helyreállított mezõvárosi ház pincéjében, majd a szakmai program keretében és a házigazda szerepében Balassa M.Iván szakavatott vezetésével ismerkedhettek meg a jelenlévõk a felföldi mezõvárosok lakóinak jellegzetes épületeivel, berendezési tárgyaival és életmódjával. A tömérdek látnivaló nyújtotta élményekkel és Balassa M. Iván különlegesen érdekes vezetésével ért véget a Közgyûlés. A remek vendéglátást. Nagy Gergely, az ICOMOS MNB új elnöke köszönte meg.

JUNGFER GYULA "KÖZÉPKORI MÛKOVÁCS" CÍMÛ SZOBRA AZ IPARMÛVÉSZETI MÚZEUMBAN Különleges ipartörténeti emlékkel gazdagodott az Iparmûvészeti Múzeum: a Jungfer Gyula iparmûvészeti fémárugyár (késõbb:Fémmunkás vállalat) Berzsenyi utcai üzemének oromfalán cégérként állt egykor az a "középkori mûkovácsot" ábrázoló, csaknem két méter magas rézszobor, amely novemberben került a múzeum gyûjteményébe. A szobrot Jungfer Gyula európai hírû díszmûkovács domborította Fessler Leó mintája nyomán az 1885-ös országos általános kiállításra. Jungfer Gyula és cége nevéhez olyan közismert épületek kovácsoltvas munkái kötõdnek, mint az Országház, a Királyi Palota, a Várkert Bazár, a Vigadó, az Operaház, a Keleti Pályaudvar, a Szabó Ervin Könyvtár (egykori Wenckheim-palota), a Gresham palota, de õ készítette a híres Andrássy úti bérpaloták és számos belvárosi középület díszes kovácsoltvas kapuit, ablakrácsait, lépcsõházi korlátait és kandelábereit is. Az Iparmûvészeti Múzeum a legendás Jungfer-cég több mint kétszáz épületplasztikai munkáját és tervét õrzi. Takács Imre fõigazgató közlés szerint a múzeum kovácsoltvas díszítményeit is megalkotó Jungfer Gyula mûveibõl az Iparmûvészeti Múzeum a közeljövõben életmû-kiállítást rendez.

EGYESÜLETET ALAPÍTANAK A MAGYAR KASTÉLYSZÁLLODÁK A Magyar Szállodaszövetség Kastélyszálló szekciója a balatonalmádi Ramada Hotel Resort Lake Balatonban ülésezett novemberben. Glaser Gyula, a szekció vezetõje felidézte, mit végeztek a tagok az elmúlt év alatt: honlapot, exkluzív katalógust készítettek, erõteljes promóciót indítottak az orosz piacon, megrendezték a Nyitott Kastélyszállók Napját, és év végéig szóló akciót hirdettek a hétköznapok forgalomélénkítésére. Úgy döntöttek, hogy 2007-ben – a szekció megtartása mellett – megalapítják a Magyar Kastélyszállodák Egyesületét is, ez a szervezeti forma ugyanis lehetõsége nyújt az uniós pályázati pénzek elnyerésére is. Döntöttek honlapjuk továbbfejlesztésérõl, új, közös szobai vendégtájékoztató kiadvány megjelentetésérõl. Javaslatot juttattak el a készülõ osztályba sorolási rendelet módosításához készülõ MSZSZ-koncepcióhoz. A kastélyszállók a wellness szállodákhoz hasonlóan külön kategóriaként szeretnének bekerülni a jogszabályba. Határoztak a jövõ évi Utazás Kiállításon való együttes megjelenés módjáról is. Eszerint a szekció 8 tagja 10-10 négyzetméteren, a szekció további 20 négyzetméteren, egységes módon jelenik meg egy reprezentatív, száz négyzetméteres standon, melynek további látványossága lesz a kastélykávézó. A balatonalmádi közgyûlésen felvett szelestei Festetich Kastélyszálló csatlakozásával a szekció 13 tagúra bõvült.

orokseg12_1204.qxp

2006.12.04.

16:16

ÖRÖKSÉG

Page 19

PRO MEMORIA 19

MÉLTÓ KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT A DEBRECENI IRODA A két megye mûemlékeit felügyelõ Debreceni Irodának Hajdú és SzabolcsSzatmár megye székhelyén, Debrecenben és Nyíregyházán is mûködik irodája. A KÖH a debreceni irodát a város vagyonkezelõ szervezetétõl, a CIVIS Rt-tõl bérli. Az évek alatt lelakott épületet fel kellett újítani. A felújítás tavaly év közepére készült el. A korábbi évektõl eltérõen most kiváló körülmények között, tágas és világos, klimatizált irodákban dolgozhatnak a kollégák. A Nyíregyházi Iroda 1987 óta egy mûemlékileg védett épületben mûködik. Az utóbbi idõben már ez az épület is meglehetõsen rossz állapotba került. A Hivatal vezetése ezért döntött az épület teljes felújítása mellett, és közel 16 millió forintot biztosított erre a feladatra. A munkálatok során megújultak az irodák, a vendégszobák, a teljes homlokzat, és rendbe hozták a belsõ udvart is. Mindkét irodát a KÖH vezetõi és a munkatársak jelenlétében december 1-én ünnepélyesen felavatták. – Szatmári István – Helyesbítés – A novemberi számunkban Rácz Miklós Digitalizálás és a lézeres térszkennelés alkalmazása címû cikkének egy mondatából két szó a szerkesztés folyamán kimaradt, s így tévesen úgy jelent meg, mintha a mondat állítása az õ véleményét tükrözné. A mondat helyesen, dõlt betûvel a kimaradt rész: A módszer egyik javasolt elõnye, hogy a helyszíni munka minimalizálásával mûemlékek és régészeti lelõhelyek dokumentálására alkalmas, lehetõvé téve a jelenségek rögzítését és utólag végzett elemzését, ilyen módon lerövidítve a helyszínen végzett felmérést (Vö: Belényesy Károly – Virágos Gábor: Egy innovatív eljárás az örökségvédelemben: a térszkennelés. Mûemlékvédelem XLVIII. (2004) 3. 172-174).

Áldott Karácsonyi Ünnepet és Boldog Új Évet kíván Önöknek az Örökség!

Szóvá teszem… "A békés desztináció képét erõsíti a Budapesti Karácsony promóciójával a BTH" Ez a mondat-szörny az egyébként kitûnõen szerkesztett és informatív elektronikus hír-újságban, a Turizmus Panoráma Bulletin-ben jelent meg. Az újság híreit jól hasznosíthatják mások is, nem csak az idegenforgalmi szakma. Ezt teszem én is. Tisztelettel ajánlom azonban, hogy a szak-zsargon helyett, ahol csak mód kínálkozik rá, fogalmazzanak magyarul. Még az is megtörténhet, hogy elangolosodott köznyelvünkbe beszivárog a magyar szak-szókincs. – a szerkesztõ –

E SZÁMUNK SZERZÕI: Bakonyiné Schubert Éva építész, mûemléki szakmérnök Bálint Marianna régész, KÖH, Debrecen Béres Mária régész, KÖH, Szeged Czétényi Piroska építész Deák Zoltán építész, ÁMRK Dr. Deme Péter történész, igazgató KÖH, TKI

Gebauer Imola mûvészettörténész KÖH, Védési O. Hadnagy Zoltán újságíró Herbák Szilvia újságíró Horváth Edina építészmérnök KÖH, TKI Káldi Gyula építészmérnök KÖH, TKI Kiss József kertépítész, Kós Károly-díjas – ÁMRK

Mészáros Orsolya régész, MNM Mátyás Király Múzeum, Visegrád Sebestyén József építész – KÖH, TKI Dr. Szikra Éva kertépítész – ÁMRK Szõke Mátyás régész, igazgató MNM Mátyás Király Múzeum, Visegrád Szatmári István építészmérnök, KÖH, régióvezetõ Dr. Varga Kálmán történész, KÖH, elnök

ÖRÖKSÉG – A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal tájékoztatója – ISSN 1786-7894 Felelõs kiadó: dr. Varga Kálmán elnök; Szerkesztõbizottság: Bálint Éva, Bende Csaba, Bugár-Mészáros Károly, Deák Ildikó, Deák Zoltán, dr.Deme Péter (elnök), dr. Durczi Zsuzsanna, Ernyey Katalin, Farbakyné Deklava Lilla, Gyõr Attila, Hack Róbert, Özvegy Györgyi, Papp Gábor, Réti Mária, Róna Katalin, Schurk Viktória, Turok Margit; Fõszerkesztõ: Nagy Zoltán A szerkesztõség címe: 1014, Budapest, Szentháromság tér 6; Telefon: 224-5281, fax: 224-5282, e-mail: [email protected] Laptervezõ: Lelkes Design Bt., www.lelkesdesign.hu; Nyomdai kivitelezés: Stádium Nyomda Kft. Telefon: 455-5050

A HÁZ HELYE Valami, ami nincs. Egy ház, ahol egykor laktak. Most csak egy telken átvezetõ kocsinyom õrzi a ház emlékét. Aztán ez a néhány fénykép a még álló házról. A gondos szakszerû munkával felfalazott boltíves tornácról. A konyhában hagyott sparhertról. A szalmával vetett ágyról. A padlásfeljárónak támasztott és otthagyott létráról. Az elgurult saj-tárról, amelybe valamikor tejet fejtek, hiszen jószág is élt a funduson. Tehén, ló, disznók, tyúkok, libák, talán kacsák is. Ahogy illik. Aztán elköltöztek a lakók, csak egy idõs asszony maradt utoljára. Amikor õ is elment, s nem volt senki, aki tüzet rakjon a sparhertba, meghalt a ház is. Apránként. Elõbb a cserepek lazultak meg a tetõn, utána megrepedt a fal – vagy fordítva? – ki tudja ma már. Végül eltakarították Pap Gergelyné hajdani szép portájának romjait Mihályiban, az egykori Dõry kastélytól néhány háznyira.