Ritoók Magda: A tanácsadás szerepe a lelki fejlődésben Jelen konferencia célcsoportja a program szerint: orvosok, pszichológusok, pszichoterapeuták,
pedagógusok,
szociálpedagógusok,
mentálhigiénikusok,
szociális
munkások, mediátorok, szupervizorok. Valamennyiük tevékenységében megjelenik a tanácsadás valamilyen formája. A tanácsadás a professzionális segítő kapcsolati tevékenységek rendszerébe tartozik, melyek a legszélesebb értelemben vett egészséges társadalmi alkalmazkodást szolgálják. A tevékenység önálló foglalkozássá válása Nyugat-Európában és Észak-Amerikában már a XX. század harmincas éveiben elkezdődött. Főiskolai vagy egyetemi végzettséghez kötött
tevékenység.
Magyarországon
1993-tól
folyik
tanácsadó
szakemberképzés
(munkavállalási, addiktológiai, mentálhigiénés tanácsadó, diáktanácsadó közoktatásban vagy felsőoktatásban, stb.) A tanácsadás, mint szakma, viszonylag új Magyarországon; megjelenését részben tudományági differenciálódás, részben az a tapasztalat segítette, hogy a nem pszichiátriai beteg, de pszichológiai támogatást igénylő emberek (sérültek családtagjai, szerhasználók, élethelyzetükben elakadt személyek stb.) sok esetben nem tudnak kihez fordulni, hiányoznak a döntéseket előmozdító és az „egészségesek terápiáját” vállaló intézmények és szakemberek. A „counseling” (amerikai), „counselling” (angol) szó a magyar szaknyelvben tanácsadásként, illetve konzultációként jelenik meg. Mivel a segítő folyamatban tartózkodunk direkt tanácsok adásától – helyette a választási képességeket fejlesztjük, információt adunk, és mint kísérők veszünk részt a beszélgetésekben – mi a „konzultáció” szó használatát támogatjuk FONYÓPAJOR, (1998.) A mentálhigiénés konzultáció célja a lelki egészség elősegítése és fenntartása, a lelki betegségek megelőzése és kezelése, a lelki egészség, lelki betegség és az ehhez kapcsolódó diszfunkciók etiológiai, diagnosztikai és rendszerbeli összefüggéseinek meghatározása és módosítása, valamint a mentálhigiénés ellátási rendszer javítása. SPRUILL és FONG, (1990) A tanácsadás nagyon gazdag nemzetközi és hazai szakirodalma részletesen leírja a tanácsadás különféle típusait. MORILL, OETTING és HURST (1974) a tanácsadás alanya, célja és módszerei szerint különíti el a tanácsadás 36 formáját.
2 SUPER (1980) az életszerepeket optimalizáló tevékenységként jellemzi a tanácsadást és az ún. életút-szivárvány („Life Career Rainbow”) kilencféle életszerepet ábrázoló rendszerében mutatja be az egyes tanácsadási területeket. Az életszerepekhez kapcsolódó tanácsadási feladatok a szülő és a gyermek, a házastárs, a tanuló és dolgozó mellett az állampolgári léthez, a szabadidős tevékenység megtervezéséhez, valamint a nyugdíjas életformához való alkalmazkodáshoz nyújtandó segítséget is jelentik. WIEGERSMA
(1978)
világosan
definiálja
a
tanácsadás
differenciált
tevékenységrendszerét az információs tanácsadástól a pszichoterápiáig, hozzárendelve ötfokozatú rendszeréhez a tanácsadást végző különféle szakemberek kompetenciaterületeit. A tanácsadás keretein belül alakult ki a pszichológiai tanácsadás fogalma, amely kizárólag pszichológusok által végezhető tevékenység a tanácsadás különféle területein. Feltétele a megoldásra váró problémák értelmezési hátterére és megoldásának módszereire vonatkozó pszichológiai felkészültség. Ezt világszerte és Magyarországon is a tanácsadásnak a pszichológusképzésen belül létrejött specializációja biztosítja. A tanácsadás és a terápia kapcsolata – azonos és eltérő vonásaik kérdése – napjainkban az egyik legtöbb vitát kiváltó kérdés Magyarországon. A tanácsadás és a terápia viszonyáról WIEGERSMA (1978) azt írja, hogy a kettő között nincs igazán éles választóvonal. A különbség abból adódik, hogy mire helyezzük a hangsúlyt. Ha a meghozandó döntéseket helyezzük előtérbe, akkor pszichológiai tanácsadásról beszélünk, ha pedig egy „általános érvényű érzelmi probléma” megoldásához van szükség segítségre, akkor pszichoterápiát kell alkalmazni. A tanácsadás és terápia viszonyának kérdésében magunk IVEY és DOWNING (1987) Counseling and Psychotherapy (1987) könyvének megfogalmazását fogadjuk el. IVEY a segítés fogalmából indul ki. „A segítés fogalma azt jelenti, hogy egyik ember támogatja a másikat, kezét nyújtja a másik felé. A támogatásnak sok formája van, a baráti meghallgatástól egészen az elmegondozó klinikán végzett hivatásos munkáig. A segítést úgy definiáljuk, mint általános szerkezeti keretet, amelyben egyik személy egy másik személynek vagy csoportnak támogatást nyújt, és pedig rendszerint interjú, tanácsadás vagy pszichoterápia formájában. A segítés tehát tág értelmű kifejezés, amely a pontosított fogalmak bármelyikét magába foglalhatja.” A továbbiakban a segítés, interjú, tanácsadás és pszichoterápia fogalmát elemzi. „Könyvünkben a segítés, interjú, tanácsadás és pszichoterápia kifejezéseket számos különböző helyen alkalmazzuk, néhol egymással felcserélhetően, néhol pedig specifikus
3 jelentésükkel. Az interjút úgy határozzuk meg, mint az információgyűjtés egyik módszerét, s tipikusan ez a szociális intézményekben, munkaközvetítő hivatalban, elhelyezkedési szolgálatnál vagy pályaválasztási tanácsadáson folyó információgyűjtés jellemző formája. A tanácsadás már intenzívebb eljárás, s célja annak elősegítése, hogy normális emberek hatékonyabban követhessék céljaikat, funkcióikat. A pszichoterápia hosszabb távú eljárás, a személy rekonstrukciójának és a személyiségi szerkezet nagyobb mértékű megváltoztatásának igényével. A pszichoterápiát fogalmilag gyakran a patológiai szempontból problematikus személyekkel való foglalkozásra szűkítik. A fenti fogalmak különbségeit a gyakorlat sokszor elmossa. Amikor egy interjúkészítő komoly problémákat fedez föl, rövid távú pszichoterápiát kezdhet a klienssel. A tanácsadó specialisták gyakran hosszabb üléssorozatokat tartanak, s mélyebbre hatolnak, mint a pszichoterapeuták. A pszichoterapeuták interjút készítenek és tanácsadást is folytatnak. Noha az itt adott meghatározások általános, közös célokat szolgálnak, a distinkciók teljesen kielégítő meghatározását általában lehetetlennek tartják. Egyes szakemberek e kifejezéseket egymással felcserélhetően használják.” IVEY 1987-ben megjelent könyvéből készült SZAKÁCS F. (1990) kezdeményezése nyomán a Tanácsadás és pszichoterápia technikai alapjai c. jegyzet oktatási célra, amely Ivey könyvének fordításaként került kiadásra. SZAKÁCS FERENC (1990) előszavából idézünk néhány gondolatot. „Nem minden tevékenység pszichoterápia, aminek pszichoterápiás hatása van. (Pl. tárgyvesztéses depresszív állapot javulhat néhány részvétnyilvánító, vigasztaló, együtt érző szótól.) Nem
minden
pszichoterápiás
tevékenység
igényel
sajátos
pszichoterápiás
képzettséget… Ha egy ember bajban van, életvezetési-döntési problémája van, akkor esetleg nem pszichoterápiára, hanem tanácsra van szüksége. Ahhoz, hogy adott problémájában – akár tanácsadással is – segítsük, nem kell pszichoterápia szakembernek lennünk. Ahhoz, hogy tanácsot adjunk, magában a tanácsadásban azonban képzettnek kell lennünk. Ahhoz, hogy eldönthessük: valóban tanácsadásra, vagy esetleg pszichoterápiára van-e szükséges a páciensnek – a pszichoterápiában is képzettnek kell lennünk. Ez a jegyzet operacionális, technológiai ismereteket nyújt a pszichoterápiás ellátás minden szintjén dolgozó szakember számára.
4 A jegyzet fontos alapgondolata, hogy a tanácsadás és pszichoterápia döntő kelléke: Ön.” 2002 és 2006 között a segítő kapcsolati modellek kialakítása céljából jött létre – számos pszichológiai valamint a pszichológia határtudományait képviselő intézmények összefogásával – egy széles körű kutatási program. (NKFP-1B-0016/2002. Segítő kapcsolati modellek és szerepük az egészséges társadalmi alkalmazkodás alakulásában.) A fejlesztő jellegű és célzatú kutatás az egészségmagatartás pszichológiai hátterét és társas hatótényezőit vizsgálta módszeresen és társadalmilag differenciáltan, különös tekintettel arra, hogy a társadalmilag intézményesült és szakmailag megalapozott segítő kapcsolatoknak mi a kimutatható és mi a modellszerűen kifejlesztendő szerepe az egészségtudatosság és a mentálhigiéné alakulásában. Az egy életen át tartó tanulás fogalma (life-long learning) már több évtizede ismert a nemzetközi és ezt követően a magyarországi társadalomtudományi célrendszerben. Napjainnkban ez kiegészült az egy életen át tartó tanácsadás (life-long counselling), valamint az életpályaépítési tanácsadás (life-long careeer development services) fogalmával. BORBÉLY T. (2007) Ez ma már nem csupán jelszó, hanem a munkaképes korú lakosság jelentős részének valóságos szükséglete. HIEBERT és BORGEN írja 2006-ban, hogy „a pályaorientációs szolgáltatás fejlettsége egyértelműen összefügg az ország gazdasági-társadalmi fejlettségével. BORGEN, W. – HIEBERT, B. (2006) A tanácsadás új tendenciájaként megjelenő transition (átmenet) fogalma kijelöli a tanácsadás feladatait az életút során átélt változások, váltások elősegítésében. BRAMMER vezette be 1992-ben a „transition counseling” fogalmát. BRAMMER, L. M. (1992) A tanácsadás azt a lehetőséget jelenti, hogy segítse, támogassa, inspirálja az egyén fejlődését gyerekkorától élete végéig. Minden váltás, változás magában rejti a továbblépés és a stagnálás, sőt a visszaesés veszélyét legfontosabb életszerepeinkben. A tanácsadás eszköze a fejlesztésnek és eszköze a krízisek megelőzésének is. Módszere lehet az egyéni vagy a csoportos tanácsadás, valamint a tréning. Bizonyos területein sokat segíthet a média is. A tanácsadás figyelemreméltó előnye, hogy „vállalható”, nem stigmatizál. A magyarországi mentálhigiénés tapasztalatok azt jelzik, hogy még mindig nehezen vállaljuk a segítségkérést lelki problémáinkban. A tanácsadás eszközeivel megközelíthetők a
5 professzionális segítő kapcsolatok számára a különösen nehezen elérhető csoportok (serdülők, negyvenes-ötvenes férfiak, hajléktalanok stb.). A tanácsadás fejlődésének fontos, új, egyre erősödő tendenciája a fejlesztés. Gyermekkorban épp úgy megvalósítható, mint a későbbi életszakaszokban. Ez az egyik legígéretesebb területe a tanácsadásnak. Egyéni és csoportos tanácsadásként egyaránt történhet és válhat a lelki fejlődés és az egészségmegőrzés eszközévé.
6
Irodalomjegyzék
BORBÉLY, T. B.: (2007) Az élethosszig tartó pálya, karrier-tanácsadásról EU-s nézőpontból. Majd egy évvel Jyväskylä után… - Munkaügyi Szemle 2007/8. 28-35. o. BORGEN, W. – HIEBERT, B.: (2006) Career Guidance and Counselling for Youth: What Adolescents and Young Adult are Tellint US.Int. I. Adv. Counselling (2006) 28: 389-400. BRAMMER, L. M. 1992. Coping with life transitions. International Journal for the Advancement of Counselling, 15: 4. 239-253. IVEY, ALLEN E. – IVEY MARY – BREDFORD-SIMEK DOWNING, (1978): Counseling and Psychotherapy, Allyn & Bacon FONYÓ I. – PAJOR A., (1998) szerk.: Fejezetek a konzultáció pszichológiájának témaköréből, Bárczi Gusztáv Tanárképző Főiskola MORILL, OETTING és HURST (1974) Dimensions of counselor functioning Personnel and Guidance Journal, 52. 354-359. SPRUILL és FONG, 1990, Idézi: Fonyó I.- Pajor A. (szerk.): Fejezetek a konzultáció pszichológiájának témaköréből, Bárczi Gusztáv Tanárképző Főiskola, 1998. 228. oldal SUPER (1980) A life-span, life space approach to career development. Journal of Vocational Behavior. 16 (30), 282-298. SZAKÁCS F. (szerk.): (1990) Ivey, Allen E. – Downing, Lynns: (1990): Tanácsadás és pszichoterápia, Orvostovábbképző Egyetem Pszichiátriai és Klinikai Pszichológiai Tanszék WIEGERSMA (1978) How do yuo counsil? International Journal for the Advancement of Counseling. Vol. L. No. 1. (63-80) 1978.
