Ritka és Telepesen fészkelő madarak Monitoringja (RTM) Általános RTM felmérések Programismertető és útmutató
2008. március Budapest - Nyíregyháza Verziószám: 2.1 Összeállította: Nagy Károly, Szép Tibor, Halmos Gergő
1. Bevezető 1.1. A program célkitűzése Elsődleges cél a Magyarországon fészkelő ritka, veszélyeztetett és a telepesen fészkelő madárfajok állományának becslése és a létszámukban bekövetkező változások nyomon követése évről-évre. Mivel ezen fajok állományának jelentős része az IBA-területeken (Fontos Madárélőhelyek) vagy az azokkal jelentős területi átfedésben lévő Különleges Madárvédelmi Területeken (a Natura 2000 hálózat részeként, az Európai Unió Madárvédelmi Irányelve alapján kijelölt területek) fordul elő, ezért a program elsősorban ezekre a területekre koncentrál. Ezek az állományadatok nélkülözhetetlenek a természetvédelem számára, a veszélyeztetett fajok- és élőhelyeik védelme pedig nemzetközi kötelezettség is, amelyhez ugyancsak a lehető legpontosabb adatokra van szükség. Mindezeket a követelményeket csak egy jól szervezett, egységes módszerekkel, minél nagyobb számú mintaterületen végzett madárszámlálási program elégítheti ki. Természetesen feladatunk nem lehet minden fajra az ország egész területére kiterjedő állományadatok gyűjtése, mert ez a jelenlegi anyagi és személyi feltételek mellett teljesíthetetlen. Ezért koncentráljuk erőfeszítéseinket az IBA-területekre és a KMT-kre, azokon belül is elsősorban a ritka és telepesen költő fajokra. A lehetőség azonban adott, ha valakinek kedve és ideje engedi, vagy éppen olyan helyen lakik, ahol kisebb jelentőségű területek vannak, akkor az IBA területeken kívül is elvégezhető más, kevésbé ritka fajok állománybecslése is. Célok: • Az érintett fajok hazai fészkelő állományának és változásainak nyomon követése a Fontos Madárélőhelyeken (IBA) és a Különleges Madárvédelmi Területeken (KMT) és azokon kívül. • A vizsgált fajok előfordulásairól gyűjtött alapadatok integrálása a Természetvédelmi Információs Rendszer adatbázisába. • Olyan program kidolgozása és működtetése, amely elősegíti: az IBA-területek madár-állományainak és a veszélyeztető tényezőinek meghatározását, a bekövetkező változások nyomon követését, és a rendszeres időközönként szükséges IBA jelentések elkészítését; a Madárvédelmi Irányelv szempontjából érintett fajok és területek védelmét és az Európai Unió számára a Natura 2000 területekről készítendő monitoring jelentések elkészítését. 1.2. Mely fajokat mérjük fel? Mint már a célkitűzésekben említettük, a program elsődlegesen a ritka és a telepesen fészkelő fajok költőállományának felmérésére irányul. Természetesen az a jelző, hogy „ritka”, mindenkinek mást jelenthet, sőt, országrészenként is eltérhet. Ezért erre a listára elsősorban azokat a fajokat vettük fel, amelyeket világszerte vagy Európában is veszélyeztetettek és/vagy hazánkban kis létszámban költenek. A telepesen fészkelő fajok esetében a választás egyértelmű, bár ezek között is előfordulhat telepen kívüli, egyedi fészkelés. A felméréseket minden mintaterületen elsősorban fajok esetében kell elvégezni! Lehetséges azonban, hogy valaki nem az összes kiválasztott fajt, hanem csak egyes madárcsoportok (pl. csak a parti madarak, vagy csak a ragadozó madarak stb.) állományait méri fel, ezt azonban az adatlapokon jelezni kell. Fakultatív jelleggel bevontuk a programba a közepesen gyakori fészkelő fajokat is, de a gyakori és alkalmi fészkelő fajok előfordulásait is megadhatják a felmérők. Abban az esetben, ha az RTM programban résztvevő felmérő a gyakori fajok állományát is fel szeretné mérni, ajánljuk az MMM (Mindennapi Madaraink Monitoringja) program módszereivel annak elvégzését!
2. Módszerek 2.1. Mintavételi területek Amint azt korábban említettük, az RTM általános felméréseket elsősorban az IBA-területekre (Fontos Madárélőhelyek) vagy a Különleges Madárvédelmi Területekre koncentráljuk. A felmérés egységei a 2,5 * 2,5 km-es UTM négyzetek. Egy-egy felmérő több négyzetet is elvállalhat, lényeges, hogy lehetőleg ugyanazokon a négyzeteken, lehetőleg ugyanaz a megfigyelő végezzen állományfelméréseket több éven át, lehetőleg ugyanazzal a módszerrel. Az RTM felmérések során előfordul, hogy idő hiányában nincs mód minden egyes UTM négyzet teljes területének felvételezéseire. Ilyen esetekben a fészkelési adatok összesítésekor minden egyes UTM négyzetnél jelezni kell, hogy mely részek vagy mekkora hányada lett felmérve egy-egy vizsgált fajra vonatkozóan. 2.2. Terepi munkamódszerek A vállalt négyzetekről a felmérők UTM rácsozattal ellátott térképeket kapnak (1: 50000 és 1: 15000 méretarány között). Ezekről kell megfelelő számú másolatot készíteni úgy, hogy minden egyes terepnapon a megfigyeléseit külön térképlapra rögzíthesse. Minden faj esetében megállapítottuk azt az időszakot, amikor a felmérést a legjobb elvégezni, vagyis amikor az illető faj fészkelési aktivitása (éneklés, nász, territoriális viselkedés) a legintenzívebb (ezt a terepnapló fajok táblázatában fel is tüntettük). Azt is feltüntettük, hogy ebben az időszakban legalább hány megfigyelés szükséges egy territórium elkülönítéséhez vagy a fészkek számlálásához. Próbáljuk meg elérni, hogy minden fajra a számára legjobb időszakon belül legalább kétszer, de inkább háromszor járjuk be a négyzetben az alkalmas fészkelő-helyeket. A következőkben minden egyes madárcsoportra a fészkelő párok felmérésére alkalmas módszereket ismertetjük.
2.2.1. Territórium-tartó fajok Ezeknél a fajoknál az ún. territórium-térképezés klasszikus módszerét alkalmazzuk. Ennek lényege, hogy minden egyes terepnapon külön térképvázlatra rögzítjük a fajok adatait és pontos helyét, majd ezeket a fészkelési időszak végén összesítjük. A területet lehetőleg minden alkalommal teljes egészében járja be, az útvonalat változtatva, és az egyes fajok megfigyeléseit a térképvázlatra rögzítse. Célszerű minden egyes megfigyelésnél külön jelölni minden egyes fészkelésre utaló viselkedést (pl. éneklő hím, nászrepülő pár, territórium-harc, etető tojó, fészek fiókákkal, stb.). Az egyedek vagy fészkek észlelési helyét a térképen a lehető legpontosabban rögzítse. Ebből a célból igyekezzen mindig tereptárgyakhoz, jól azonosítható pontokhoz, vagy mesterséges jelölésekhez bemérni a saját helyzetét és az észlelt madarak helyzetét. Így minden egyes megfigyelési napról lesz egy térképvázlata, az egyes fajokra vonatkozó információkkal együtt, melyeket a terepnaplóban rögzít. Egy-egy területet a fészkelési időszak alatt legalább 5-8 alkalommal járjon be. Ez a szám a felmérendő fajok fészkelési ideje és a minimálisan megkövetelt megfigyelési adatszám függvényében változhat. Az egyes megfigyelési napok között legalább 1 hét különbség legyen, az ennél gyakoribb észlelések csak kiegészítő jellegűek lehetnek. Ez azért is fontos, mert számos vonuló madár a fészkelésre utaló viselkedést mutat vonulás közben is, akár 1-2 hétig, így ha ebben az időszakban túl sűrű megfigyelései vannak, akkor megeshet, hogy fészkelő párként különíti el a vonuló egyedeket is. A terepi munka végén az egyes territóriumokat a költésre utaló viselkedést mutató egyedek térbeli és időbeli tömörülése alapján különíti el.
2.2.2. Telepesen fészkelő fajok Egy rendkívül fontos megjegyzés: elsődleges mindig a madarak zavartalanságának biztosítása, költésük sikeressége. Emlékeztetőül jegyezzük meg, hogy nagyon sok KMT vagy IBA-terület
természetvédelmi oltalom alatt áll és a legtöbb telepesen fészkelő faj veszélyeztetett, ezért próbálja a fészkelő párok számát megbecsülni. Csak akkor menjen be közvetlenül a telepre a lakott fészkeket leszámolni, ha okvetlenül szükséges (pl. tudományos célú gyűrűzés, kutatás), és ehhez minden esetben a természetvédelmi kezelő hozzájárulása és felügyelete szükséges! Ilyen estekben a legkisebb számú (2-3) tapasztalt megfigyelő végezze gyorsan és hatékonyan a lakott fészkek számolását, és a fészkelési időszakban csak egyszer! Összehangolatlan többször, többek által végzett számolás rendkívüli károkat okozhat a költési sikerben, fészekelhagyás, fiókák szétmászkálása, ragadozók stb. miatt. A legtöbb esetben közvetett módszerekkel is meg lehet becsülni a fészkelő állományt. Sirály-, csér- és szerkőtelepeken többféle módszert is használhatunk. Az egyik a direkt számolás, amikor egy jó kilátást nyújtó pontról leszámoljuk a biztosan elfoglalt fészekhelyeket, vagyis a láthatóan lakott fészkeket és a kotló madarakat. Ezt a fészkelési időszak elején (amikor a legtöbb pár tojásokon kotlik), napközben lehet a legnagyobb hatékonysággal elvégezni. Mivel nem okoz közvetlen zavarást, ez a legkedvezőbb módszer, de csak kisebb, jól áttekinthető telepeken alkalmazható. A számolást a költési időben legalább háromszor el kell végezni. Ha a fészektelep túl nagy, és közvetlenül akarja leszámolni a fészkeket, jobb, ha az öszes fészek leszámolása helyett a kolónia méretétől függő számú vonalas vagy négyzetes felvételt végez, és ezekből számítja ki a teljes telep méretét. Ez úgy történik, hogy kiválasztott útvonal mentén 0,5-1 m távolságon belül (vonal), ill. 5x5 m és 20x20 m nagyságú négyzeteken belül számolja meg az összes lakott fészket, majd ezekből következtet a telep méretére. Csérek esetében 20, sirályok esetében 30 percen túl semmiképpen se maradjunk a telepen! Egy viszonylag megbízható módszer a fészektelepen tartózkodó összes madár egyszeri felriasztása, és a levegőben levő madarak többszöri megszámlálása. A számlálások eredményeit kell átlagolni, és ezt kettővel osztva kapjuk meg a párok közelítő számát. A sűrű nádban vagy megközelíthetetlen, iszapos talajú erdőben lévő gémtelepeken a fészkelő párok számára a fészkelő helyekre alkonyatkor behúzó vagy azt hajnalban elhagyó madarak száma alapján következtethetünk. A megközelíthető erdőkben nemcsak a lakott fészkek leszámolása hozhat eredményt, ami sokszor nehezen kivitelezhető. Kisebb részterületeken a lakott fészkek leszámolása és a fészkelő fajok arányának megállapítása után az eredményeket a telep teljes területére kivetíthetjük. Nagyméretű telepeken megjelölt 5 m-es sávokon belül számolhatják le a fészkeket, és ezeket összegezhetik. Természetesen egyedi módszerekkel is jó eredményeket érhetünk el, azonban fontos ezen módszerek leírása és jelzése a Területi Koordinátor felé, illetve a megjegyzés rovatban ennek leírása. A sűrű nádban, laza telepekben költő fajok; pl. vörösgém esetén, még nem rendelkezünk megbízható módszerekkel. Bölömbikára a legaktívabb időszakban (kora reggel vagy alkonyatkor) a buffogó hímek számlálása adhat jó eredményt. Ezt is legalább háromszor kell elvégezni a költési idő alatt. A partfalban költő fajok telepeinek felmérése viszonylag egyszerű: leszámolja egyesével az összes (lakott és lakatlan) üreget. A fészkelő párok számának megállapításához a partifecske esetében a számlálás évében ásott üregek számát be kell szorozni 0.6-al, míg a gyurgyalag és jégmadár esetében az üregek lakottságának közvetlen megfigyelése (etető madarak) vagy az üreg használtságának közvetett megfigyelése (pl. nem pókhálós bejárat) alapján adja meg. Ez megközelítőleg pontos eredményt ad.
2.2.3. Vizeken fészkelő fajok Egyes nem szigorúan territórium-tartó vízimadárfajok (vöcskök, nyári lúd, récefajok, szárcsa), amelyek általában sűrű növényzetben költenek, külön problémát jelentenek, mert a hagyományos territórium-térképezéssel nem nyerhető pontos kép az állományukról. Ezen fajok esetében kielégítő eredményt nyújt a fiókavezetési periódusban a nyílt vízfelületeken kora reggel vagy késő délután a fiókákat vezető családok leszámolása. Ezt az adott fajra jellemző időszakban legalább kétszer végezze el. Vörösnyakú- és feketenyakú vöcsök felmérésekor a legjobb, ha a vízen észlelt adult madarak mennyiségét vesszük alapul, s ez alapján állapítsa meg a fészkelő párok számát. A számlálásukat közvetlenül az első fészeképítésük előtt végezze el. Búbos vöcsök esetén a fészeképítés előtt, a násztevékenység idején (márciusban) lehet a legbiztosabban leszámolni a párokat, mert ekkor még a növényzet nem eléggé fejlett, és a madarak jól láthatók. Kis vöcsöknél a territórium-térképezés ad eredményt, itt jellegzetes hangjukat kell elsősorban figyelni. Récék esetében ellenőrző számolásokat végezhet a kotlási időszak alatt a fészkelő-
helyek közelében gyülekező gácsérok megszámolásával. Természetesen a legalkalmasabb időszak erre fajonként eltérő. Figyeljen arra, hogy a nem fészkelő, vagy késői vonuló csapatok előfordulásait elkülönítse a fészkelő állománytól!
2.2.4. Partimadarak A partimadarak (limicolák) többsége csak a fészek közvetlen környékén tart territóriumot, így laza telepekben költő fajoknak tekinthetők. Ezeknél szintén a természetvédelmi megfontolások az irányadók, tehát kerüljük a fészkek közvetlen leszámolását, hacsak erre nincs egyéb ok. Nyílt terepen, vaksziken, rövidfüvű legelőn költő fajok (gulipán, székilile, bíbic) esetében a fészken ülő vagy annak közelében szedegető párok távolabbról is jól elkülöníthetőek, távcsővel vagy teleszkóppal megszámolhatóak. Az egyes párok hozzávetőleges helyét is rögzítheti a térképen, de egyszerűbb egy-egy laza telep vagy kisebb állomány számát és helyzetét megadni. Magasabb növényzetben költő fajok esetén (piroslábú cankó, nagy goda) kisebb zavarás esetén a fészkelőhely felett keringő madarak számlálása (elosztva kettővel) adhat eredményt a fészkek megkeresése nélkül. Bizonyos fajokra (nagy póling, sárszalonka) a territórium-tartó fajoknál leírtak az irányadók (a territóriumot tartó hímek hangja). Javasoljuk még a vonalas felvételek (transzektek) és a territóriumtérképezés kombinációját, tehát egymástól 100-200 m-re levő útvonalak mentén, térképen rögzítse az egyes madarak helyzetét. Ugyanazon a területen ezt a felvételt legalább 4-5 esetben kell megismételni és a párok számát a territórium-tartó fajoknál ismertetett módszer alapján lehet megállapítani.
2.2.5. Éjszakai aktivitású fajok Néhány madárfaj (elsősorban a baglyok, lappantyú, vízicsibék, haris stb.) territórium-tartó aktivitásának a csúcsa a késő esti-éjszakai órákra esik. Az érintett fajoknak a felmérését ezért éjszaka kell elvégezni, a territórium-tartó egyedek hangja alapján. Ezeknél a fajoknál csak akkor lehet a fészkelést egy adott négyzetben kizárni, ha a fenti módszer alkalmazásával győződtünk meg erről! (A vizsgált fajok hangjának magnetofonról vagy egyéb eszközről való lejátszása az állományfelméréskor kerülendő! Amennyiben megfelelő időszakban és időjárási körülmények között végzi a felméréseket, akkor a fajok többségének territórium-tartó egyedei észlelhetőek lesznek.) 2.3. Tippek a terepi munkához Munkánkat sikeresebbé tehetjük, ha a következő szempontokat szem előtt tartjuk: - szenteljünk külön figyelmet az élőhely igényre, - használjuk az előző években gyűjtött tapasztalatainkat.
2.3.1. Élőhely igény Ha egy adott faj élőhely igényét figyelembe vesszük, akkor elhanyagolhatjuk a négyzet nagy részének részletesebb vizsgálatát. Nagyméretű szántóföldeken valószínűtlen gémtelepet találni, ugyanígy hegyvidéki erdőkben sem gyakran fordul elő partimadár. Elsődlegesen azokra az élőhelyekre fordítsa a figyelmét, amely az adott faj(ok)nak a legmegfelelőbbek. Természetesen néhány faj (túzok, hamvas rétihéja) gabonaföldeken is gyakran költenek, és néha váratlan helyeken is bukkanhat felmérendő fajokra. Ezért mindig győződjön meg róla, hogy az adott faj számára szóba jöhető minden területet átvizsgált a négyzeten belül!
2.3.2. A korábbi tapasztalat felhasználása A megelőző években szerzett hely- és fajismeret döntő fontosságú lehet egy-egy pár vagy fészkelőtelep megtalálásában. A madarak jó része, ha nem éri zavarás és a költőhely paraméterei sem változnak, évről-évre ugyanazt a területet foglalja el. A telepekkel is ugyanez a helyzet, azoknak helyét is többnyire csak kényszerűségből változtatják a madarak. Ha a kérdéses madarat mégsem találja az előző évi költőhelyén, közeli hasonló élőhelyek alaposabb átvizsgálása gyakran sikert hozhat.
2.3.3. Saját UTM négyzeten kívüli megfigyelések A ritka és telepesen költő fajok minden fészkelésre utaló megfigyelését továbbítsa a Központ felé a saját négyzetein kívül is! Ezeket a pontos idő, hely (négyzet kódja, ha ismert), faj és fészkelésre utaló viselkedés (nászrepülés, fészek, lakott telep stb.) megjelölésével minél előbb adja le, hogy az adott évi felmérések adatainak elemzései során rendelkezésre álljanak. Ez még akkor is segítség lehet, ha azon a négyzeten dolgozik valaki más és így juthatunk kiegészítő információhoz. 2.4. Az adatok értelmezése A fészkelési időszak végén minden megfigyelésünket rendszerezzük. A legnehezebb annak megállapítása, hogy tulajdonképpen hány fészkelő pár is van a területen az egyes fajokból. Döntő szempont, hogy minden megfigyelő azonos szempontok szerint értékelje az adatait, hogy az eredmények összehasonlíthatók legyenek egymással. Ezért olyan pontosan kövesse a megadott ajánlásokat, amennyire csak lehet. Természetesen az egyes fajcsoportokra más követelmények vonatkoznak.
2.4.1. Territoriális fajok Ezeknél a fajoknál az egyes terepi napokra vonatkozó térképvázlatokon és a terepnaplóban szereplő adatokat a fészkelési időszak végén a következőképpen összesíti: minden egyes fajra, ahol egynél több egyedről vannak megfigyelései, fajtérképet készíthet. Egy térképvázlatra pontosan átmásolja az illető faj összes megfigyelését az egyes terepnapokon készült térképvázlatokról, úgy, hogy az első terepnapon levő megfigyeléseket pl. A-val jelöli, a második napon levőket B-vel és így tovább. Fontos, hogy az egyes megfigyeléseket egymástól legalább egy hét válassza el! Az egymáshoz legközelebb eső; különböző jelölésű pontok alkotnak ideális esetben egy-egy territóriumot. Ezeket összeszámolva kapja meg a területen feltehetően költő madarak számát. Azt, hogy legalább hány elkülönült megfigyelés kell egy-egy territórium meghatározásához, a terepnapló fajlistájában találhatja meg. Partimadarak esetén egyedek helyett az egyes laza kolóniákban költő egyedek számát adhata meg, és ezeket különítheti el „territóriumként”. Az egyes ilyen „territóriumokban” maximálisan észlelt egyedek számát osztva kettővel kaphatja meg a fészkelő párok számát. Egyes fajoknál egyetlen, fészkelésre alkalmas élőhelyen történt megfigyelés is elegendő lehet (pl. réti fülesbagoly). Ezeket a fajokat szintén a fajlistában találhatja meg. Néhány fajnál különös figyelmet kell fordítani a késői vonulókra (pl. sirályok, récék) vagy az átnyaralókra (egyes partimadarak, mint a pajzsoscankó, erdei cankó, nagypóling stb.), ezeknél különös gonddal ügyeljen arra, hogy csak a ténylegesen költő egyedeket vegye számba. Ehhez segítséget nyújthatnak saját tapasztalatai vagy mások korábbi tapasztalatai.
2.4.2. Telepesen fészkelők Amennyiben nem volt lehetősége közvetlenül leszámolni a lakott fészkeket és valamelyik indirekt módszert választotta (pl. madarak számolása), akkor a következőt tartsa szem előtt: többszöri számlálás esetén (ami fontos követelmény) mindig a magasabb szám az irányadó, és ezt a számot kettővel osztva és lefelé kerekítve kapja meg a telepen költő párok számát. Ugyanez vonatkozik a laza telepekben költő partimadarakra és a nyílt vizeken költő fajokra (szárcsa, récefélék, vöcskök) is: mindig a nagyobb számolási adat az irányadó! Néhány dologra még külön felhívnánk a figyelmet: • Hasznos lehet, ha sűrűn használja a fajlistát, a terepi időszakban csakúgy mint utána. Ez egyrészt azért fontos, hogy tudja, mely fajokra mi a legjobb időszak, másrészt, hogy az eddig gyűjtött megfigyelései elegendőek-e a fészkelő párok számának pontos megállapításához. Ha nem, akkor esetleg további terepnapokat célszerű kint tölteni az adatok pontosítására. • Néhány faj (elsősorban a ragadozók) hosszú táplálékkereső repülést végezhetnek a fészkelési időszakban. Így megtörténhet, hogy többször is látja ezen egyedeket a négyzetében, holott esetleg csak azon kívül költenek. Annak ellenére, hogy ezek a megfigyelések megfelelhetnek a megadott feltételeknek, természetesen nem számíthatók be. Ha ilyen gyanú merül fel, próbálja megállapítani
•
a fészek pontos helyét, vagy kérje ki a helyi ragadozómadár-felmérést végző kolléga tanácsát. Ugyanez a probléma úgy is felvetődhet, hogy egy szomszédos négyzetben költő pár az Ön négyzetében jelenik meg a kirepült fiókákkal, holott költésről addig nem volt tudomása. Gondosan vizsgálja meg ebben az esetben annak a lehetőségét, hogy esetleg elnézte a fajt, vagy ténylegesen kívül fészkelt. Poligámia is előfordulhat egyes fajoknál, amikor egy hím több territóriumot (és tojót) tart egyidejűleg. Ilyenkor a megtalált fészkek vagy a tojók (fiókás családok) száma a döntő.
2.4.3. Tippek a feldolgozáshoz Felvetődhet az a kérdés, hogy mi a teendő akkor, ha egy jól elhatárolható élőhely (pl. tó vagy erdő) két vagy több négyzet területére is átnyúlik. Ekkor a következő ajánlások az irányadók: • ha az élőhely viszonylag nagyméretű, és nagyjából egyenlő arányban oszlik meg a négyzetek között, akkor célszerű a fészkelő állományokat is ugyanilyen arányban megosztani a négyzeteken; • ha az élőhely nagyméretű, és a területének kevesebb, mint a fele esik az egyik négyzetre, akkor - ha a fészkelő állományok elkülönítése területenként nehézségekbe ütközik - a teljes élőhelyre vonatkozó állománybecsléseket annál a négyzetnél tüntesse fel, amelyikre a nagyobb terület esik (jelzés a megjegyzésnél); • ha az élőhely, vagy fészektelep kisméretű (szikes tó, erdőfolt, homokbánya stb.) és két, vagy több négyzet határára esik, akkor: a., két négyzet esetén mindig a bal oldali (nyugati), b., több négyzet esetén mindig a bal alsó (délnyugati) négyzethez írja be. Mindez természetesen csak akkor jelentős, ha a terepen nem tudja pontosan beazonosítani a párok helyét. Amennyiben a fenti megosztásokat alkalmazza, ezt minden esetben tüntesse fel a Megjegyzések rovatban!
3. Mintavételi gyakoriság, ütemezés Minden egyes UTM négyzetben minimum 5-8 mintavételt (teljes bejárás) kell elvégezni a meghatározott időszakokban, általában március – július között. Lehetőség szerint az egyes mintaterületeken a mintavételek a meghatározott időszakokon belül egyenletesen legyenek elosztva, de az egyes területeken a felmérések napjait az adott terület élőhely típusainak és a várhatóan előforduló fajok költési időszakának megfelelően határozzuk meg, azokra az időszakokra koncentrálva, amelyekben az adott fajok költésre utaló viselkedése a leginkább detektálható (revírek foglalása, territórium-harcok, territóriumok jelzése (éneklés), fiókanevelési időszak stb.). Fontos, hogy egy adott területen a felmérési napok között legalább egy hét teljen el! Minden „RTM” faj esetében megadtuk azt az időszakot, amikor a felmérést a legjobb elvégezni, vagyis amikor az illető faj fészkelési aktivitása (éneklés, nász, territoriális viselkedés) a legintenzívebb (ezt a terepnapló fajok táblázatában fel is tüntettük). Azt is feltüntettük, hogy ebben az időszakban legalább hány megfigyelés szükséges egy territórium elkülönítéséhez vagy a fészkek számlálásához.
4. Elvégzendő feladatok 4.1. A megkapott térképek alapján el kell végezni az adott UTM négyzetben a terepi felméréseket, s minden terepnapon ill. a terepmunka után a következők szerint kell eljárni. 4.1.1. Az egyes fajoknak megfelelő időszakokban kell bejárnia a vizsgált mintaterületeket. A bejárások útvonalát érdemes előre megtervezni a térkép és a korábbi bejárások tapasztalatai alapján. 4.1.2. Az útvonalakat úgy kell megválasztani, hogy minden potenciális, az adott fajok fészkelésére alkalmas élőhelyket érintsenek. (Ezt teheti úgy, hogy kijelöl egy útvonalat, amely mentén a terület összes potenciális fészkelő-helyére (a vizsgált fajokra vonatkozóan) rálátása (vagy „ráhallása”) van, így az előforduló madarak nagy valószínűséggel észlelhetőek lesznek. A területbejárást az egyes napokon végezheti más-más útvonalon is, a lényeg, hogy a teljes területre vonatkozóan lehetősége legyen a madarak észlelésére.) 4.1.3. A megfigyeléseket mindig abban a napszakban végezze, amikor a vizsgálandó fajok a legaktívabban jelzik territóriumukat, vagy a legnagyobb eséllyel észlelhetőek. 4.1.4. A megfigyeléseket lehetőség szerint szélcsendes (3-as Beaufort érték alatti szélerősség), csapadékmentes napokon végezze, mert ilyenkor sokkal jobb a madarak észlelésének valószínűsége is. 4.1.5. A terepi munka során a terepnaplóban és minden egyes napon külön térképen kell feljegyezni a megfigyelések adatait. Ennek részletei a „A megfigyelések során rögzítendő adatok” fejezetben olvashatóak. 4.1.6. Minden olyan észlelést jegyezzen fel (egyedek, viselkedés stb.), ami a terepmunka után segítheti a fészkelő párok számának meghatározását. Pl. éneklő hím, territórium-harc, párzás, lakott fészek, fészekanyagot vagy táplálékot hordó hím vagy tojó egyed, fiókák, frissen kirepült fiatal madarak stb. 4.1.7. Minden bejárt útvonalat térképre kell rajzolni vagy GPS-el kell rögzíteni (tracklog). 4.1.8. Az egyes terepnapok után, a megadott időszakokban meg kell küldeni a Monitoring Központ részére a felmérések során bejárt útvonalak térképeit vagy GPS használata esetén a számítógépre letöltött útvonal megfelelő állományát (tracklog-ot). Ennek részletei a „Beküldendő adatok és határidők” című fejezetben olvashatóak. 4.2. A terepi felmérések végeztével összesíteni kell az UTM négyzetekben fészkelésbe kezdett párok számát, minden vizsgált faj esetében, az egyes terepi napok megfigyelési adatai és a térképeken rögzített megfigyelések helyei alapján. 4.2.1. Meg kell adni, hogy az egyes fajok milyen valószínűséggel fészkelhettek a felmérések megfigyelési adatai alapján. Mindig az adott mintaterület felmérései során megfigyelt „legerősebb” fészkelési valószínűség kódját kérjük megadni, a felsorolt lehetőségek közül, minden vizsgált faj esetében. 4.2.2. A párok számát az egyes terepi bejárások megfigyelési adatai, és a térképeken rögzített megfigyelések helyei alapján lehet megadni. Ez egy összesítés az egyes négyzetekben előfordult madarakról, melyek fészkelésbe kezdtek az adott költési időszakban (vagy költésük feltételezhető). A „minimum” értéket minden esetben kérjük megadni!
5. A megfigyelések során rögzítendő adatok 5.1. A bejárt útvonalak nyilvántartása A felmérések során bejárt útvonalak nyilvántartása több szempontból is fontos: a. Ez alapján a felmérő maga is egyszerűbben tudja megállapítani, hogy a vizsgálandó területek mely részeit mérte fel kellő alapossággal, s egy-egy bejárás alkalmával könnyebben megtervezheti munkáját. b. A megfigyelések helyeinek pontosabb rögzítését is elősegíti az útvonalak ismerete. c. A felmérések végeztével szintén hasznos háttér információkat nyújt az eredményeket összegző számára – legyen az maga a felmérő vagy a Monitoring Központ – a territóriumok számának meghatározásakor. Az útvonalak nyilvántartására több lehetőség is adott, melyek közül minden felmérőnek a neki leginkább megfelelőt ill. kivitelezhetőt kell alkalmaznia: a. Az esetek többségében a Monitoring Központ által megküldött, UTM rácsozattal ellátott topográfiai térképen kell felrajzolni egy-egy felmérési napon bejárt útvonalat. Ebben az esetben az adott terepnap során a felmérés kezdeti és végpontjait is jelölni kell, K ill. V betűkkel, az „Útmutató a térképek használatához” fejezetben látható példának megfelelően. Az útvonalat pedig a lehető legnagyobb pontossággal kell a térképre rajzolni. Minden egyes terepnapon külön térképmásolatot használjon! b. Amennyiben a felmérő rendelkezik kézi GPS készülékkel, akkor a megtett útvonalat (track) abban is rögzítheti. Fontos kiemelni, hogy un. aktív track-et kell menteni a kézi GPS készülékkel, lehetőség szerint 5-10 másodperces időintervallumokat beállítva, s így megfelelően részletes útvonal fájl áll majd rendelkezésünkre. Fontos az is, hogy csak a felmérés során megtett útvonalakat küldjék meg a Monitoring Központnak. Amennyiben a számítógépre letöltött útvonalak más területek bejárásait is tartalmazzák, akkor a felesleges útvonal részeket le kell vágni, melyre számos ingyenesen is hozzáférhető GPS adatkezelő szoftver áll rendelkezésre. c. A harmadik lehetőség az un. útvonal adatrögzítő (data logger) GPS készülékek használata, melyek a „hagyományos” kézi GPS eszközöktől eltérően nem rendelkeznek képernyővel, s nem lehetséges velük pontok és koordináták mentése (a legtöbb esetben), viszont a bejárt útvonalakat folyamatosan rögzítik és a tárolt adataik egyszerű módon számítógépre másolhatóak. • Ezek az eszközök számítógépen futtatott szoftverek segítségével egyszerűen beállíthatóak, használatuk nem igényel különösebb informatikai ismereteket. • Kérjük, hogy ilyen készülék használata esetén legalább 5 -10 másodpercenként vagy 5-10 méter elmozdulásra állítsák be az adatrögzítést, így megfelelően részletes útvonalakat kapunk eredményül. • A beállítások során ügyelni kell arra, hogy a koordináták és az időpontok mellett (ezeket automatikusan mentik) a pillanatnyi sebességet is mentse a készülék. • Fontos megjegyezni, hogy minden terepnapon kizárólag a felmérés útvonalára van szükségünk, de ezt a mentett útvonal pontok és a terepnaplóban lejegyzett időpontok segítségével a Monitoring Központ munkatársai is meg tudják állapítani, ezért nem szükséges megvágni a letöltött útvonalakat. • Az ilyen eszközök (ez igaz a kézi GPS vevőkre is) a bekapcsolás után néhány perccel képesek elkezdeni az útvonalak adatainak rögzítését, ezért fontos, hogy a bejárások megkezdése előtt ellenőrizzük, hogy az eszköz készen áll-e az útvonal rögzítésére. A bekapcsoláskor lehetőség szerint megfelelő rálátása legyen az égboltra, mert így hamarabb megkezdhető a munka. Érdemes tehát a mintaterület megközelítése előtt néhány perccel bekapcsolni a GPS-t. d. Ha a legnagyobb biztonsággal szeretné útvonalait nyilvántartani, akkor a papír térképen is megrajzolhatja útvonalát, s mellette GPS-el is rögzítheti azt. e. A felmérések során bejárt útvonalakat térképen (szkennelve, e-mail-ben ill. papíron, postai úton) és/vagy útvonal fájlként (tracklog), meghatározott időpontokban meg kell küldeni a Monitoring Központ részére.
5.2. A megfigyelési adatok rögzítése a. Az egyes terepi napok alkalmával a bejárt útvonal mentén kell a megfigyelések adatait a Monitoring Központ által megküldött terepnaplóba rögzíteni, s a megfigyelt madarak előfordulási helyeit a papír térképmásolatokon megjelölni. b. Az útvonalakon kívül vizsgált fajok megfigyeléseinek helyeit kell a térképre rögzíteni. Mást nem kell felrajzolni a térképre, csak az észlelt (látott és/vagy hallott) egyedek helyét. • Az egyes fajok észleléseit ajánlott más-más nagybetűvel jelölni. • Egy-egy faj adott napon történt megfigyelésének helyeit a nagy betű melletti sorszámmal kell jelölni, az útvonal mentén haladva, növekvő sorszámokkal. Pl. B1, B2, B3 stb. • A terepnaplóban lejegyzett részletes megfigyelési adatok helyeit ezek a térképi jelölések fogják azonosítani. • A térképi jelölések használatával kapcsolatban az „Útmutató a térképek használatához” fejezetben példák is láthatóak. c. A terepnapló belső oldalain kell a megfigyelések részletes adatait rögzíteni, az „Útmutató a terepnapló kitöltéséhez” fejezetben leírtak és az ott bemutatott példák szerint. 5.3. Más madárfajok megfigyelései Jelen felmérések esetében mindig tartsuk szem előtt, hogy célunk az „RTM” fajok előfordulásai adatainak gyűjtése, s a fészkelő állományaik és hosszú távon azok változásainak nyomon követése! A terepi munka ideje alatt azonban óhatatlanul észlelünk más fajokat is. További fajok, melyek esetleges előfordulásait mindenképpen kérjük feljegyezni a terepnaplóban: a. Magyarországon újonnan vagy ritkán előforduló madárfajok, alfajok és fészkelők, melyeket az adott területen megfigyelt. Ezek az MME Nomenclator Bizottság által hitelesítendő fajok. (A fajlista letölthető: http://www.birding.hu/dokumentumok/NB_fajok.doc címről.) b. Minden az adott területen ritka vagy gyakori fajok időben szokatlan előfordulásai.
6. A megfigyelési adatok feldolgozása, összesítése 6.1.
6.2.
6.3.
6.4.
6.5.
6.6.
Ha a térképeket és a terepnaplókat megfelelően használta a felmérések során, akkor a terepmunka végeztével nincs más feladata, mint az RTM - Általános adatlap kitöltése, azaz a vizsgált fajok költésével kapcsolatos észlelések összegzése. Fajonként meg kell adnia, hogy milyen valószínűséggel költött az adott UTM négyzetekben (a felmérés évében). Mindig az adott területek felmérései során megfigyelt „legerősebb” fészkelési valószínűség kódját kérjük megadni, a felsorolt lehetőségek közül, minden vizsgált faj esetében. A párok számát az egyes terepi bejárások megfigyelési adatai, és a térképeken rögzített megfigyelések helyei alapján lehet megadni. Ez egy összesítés az egyes négyzetekben előfordult madarakról, melyek fészkelésbe kezdtek az adott költési időszakban (vagy költésük feltételezhető). A „minimum” értéket minden esetben kérjük megadni! A terepi munka után a fajonként egy térképre rajzolhatja az egyes napok észleléseinek helyeit, lehetőség szerint az egyes napok észleléseit más-más jelöléssel vagy színnel. Az összetartozó pontokat (költésre utaló viselkedést mutató egyedek megfigyelései) körülhatárolva kapja meg az egyes territóriumokat. A territóriumok vagy párok elkülönítésében segíthet a szimultán megfigyelések megléte vagy hiánya. Például egy pontsűrűsödést különálló territóriumokra bonthat, ha azonos időpontból származó pontok találhatóak a ponthalmazban. A biztosan elkülöníthető territóriumok, párok alapján adja meg a „minimum” értéket, a további megfigyelési adatok alapján feltételezhető párok száma alapján pedig a „maximum” értéket. Az adatok számítógépes feldolgozását, kiértékelését és elemzéseit az MME Monitoring Központjában végzik, az felmérők által beküldött térképek, terepnaplók és adatlapok alapadatainak felhasználásával. A feldolgozott adatok meghatározott formátumban átadásra kerülnek a Természetvédelmi Információs Rendszer (TIR) részére.
7. Veszélyeztető tényezők a mintaterületeken Egy-egy terület madártani felmérésekor az alapvető adatgyűjtés az ott található fészkelő, telelő vagy átvonuló madárállományokra irányul. Esetünkben az „RTM” madárfajok fészkelő állományát vizsgáljuk, de a terepmunka során óhatatlanul is szembesülnünk kell a vizsgált területeket veszélyeztető tényezőkkel. A madárközösségek összetételében, egyes fajok állományaiban észlelt változások okainak felderítéséhez elengedhetetlen, hogy a madártani adatokon kívül az egyedekre, populációkra, azok élőhelyeire közvetlenül vagy közvetve hatást gyakorló, sokszor azokat veszélyeztető tényezőkről is információhoz jussunk. Mivel a vizsgált UTM négyzetekben 5-8 alkalommal végzünk felméréseket a költési időszakban, ezért arra kérjük felmérőinket, hogy a bejárások során észlelt, az élőhelyeket és az ott vizsgált fajokat veszélyeztető tényezőket jegyezzék fel, s a terepmunka végeztével összegezzék tapasztalataikat a „Veszélyeztető tényezők felmérése madárélőhelyeken” megnevezésű adatlapon. A terepi munka során szerzett megfigyelései alapján bárki kitöltheti, az adatlap kitöltési útmutatója megfelelő segítséget nyújt hozzá. Ha előfordultak olyan veszélyeztető tényezők, melyek nem a teljes mintaterületet jellemzik, hanem kisebb-nagyobb részeit, akkor azokat lehetőség szerint egy térképmásolatra is rajzolja fel! (Pl. 15 hektár területen felszántottak egy gyepfoltot, vagy tarra vágtak egy erdőrészletet stb. Ezeket egy külön térképen is berajzolhatja.)
8. Beküldendő adatok és határidők 1. Május 15. - A felmérések kezdete óta elvégzett terepi bejárások során bejárt útvonalak és megfigyelési helyek térképei (szkennelve, e-mail-ben és/vagy papíron, postai úton) vagy útvonal fájlként (tracklog). Az útvonal fájlokat minden esetben a következő szabály szerint kell elnevezni: a fájl címének elején a felmérő azonosítójának, a végén pedig az adott nap dátumának kell szerepelnie, közöttük pedig a _ jelnek. Pl. a 101-es azonosítóval rendelkező felmérő 2008. május 14-ei útvonalának fájlcíme: 101_080514 2. Július 15. - Az előző beküldés óta elvégzett terepi bejárások során bejárt útvonalak térképei (szkennelve, e-mail-ben és/vagy papíron, postai úton) vagy útvonal fájlként (tracklog). 3. Augusztus 20. - Az előző beküldés óta elvégzett terepi bejárások során bejárt útvonalak és megfigyelési helyek térképei (szkennelve, e-mail-ben és/vagy papíron, postai úton) vagy útvonal fájlként (tracklog). - A kitöltött RTM – Általános terepnaplók, a napi megfigyelési adatokkal. - A kitöltött RTM – Általános adatlapok, a fészkelési adatok összesítésével. - A kitöltött „Veszélyeztető tényezők felmérése madárélőhelyeken” megnevezésű adatlapok, valamint a lokalizálható veszélyeztető tényezők térképmelléklete (a térkép nem kötelező). - A kitöltött „Fajfelismerési adatlap”.
9. Szabályok és tanácsok a terepi munkához A felmérések során betartandó szabályok 1. Mivel a mintaterületek jelentős része védett természeti területeken található, ezért minden felmérőnek az adott területen betartandó szabályok szerint kell munkáját elvégezni. 2. A KvVM és a Nemzeti Park Igazgatóságok minden egyes területen tájékoztatva vannak arról, hogy a felmérések időszakában mely területeken kik végzik a felméréseket. 3. Az MME Monitoring Központ által megküldött „Felmérő igazolvány” kizárólag azt a célt szolgálja, hogy felmerülő kérdések vagy problémák esetén valamivel igazolhassák, hogy madarak monitorozásában vesznek részt. Nem jogosít engedélyköteles tevékenységek végzésére! 4. Ha a mintaterülete magánszemély vagy valamely cég tulajdonában van, s pl. tilos az átjárás és/vagy az elzárt területen a felméréseket nem lehet elvégezni, akkor jelezze mielőbb a Monitoring Központnak! 5. Ha a felmérendő területeinek bejárása során tudomására jut, hogy a mintaterületének valamely részén fokozottan védett, veszélyeztetett madár költ (pl. túzok), melynek költését megzavarná a terepi munka, akkor jelezze ezt a Monitoring Központnak vagy vegye fel a kapcsolatot az adott Nemzeti Park Igazgatóság illetékes természetvédelmi őrével. Használandó és használható eszközök
Kötelezően használandó eszközök
1. megfelelő számú térképmásolat, minden egyes terepnapra – a Monitoring Központ által biztosított eredeti térkép alapján 2. RTM – Általános terepnapló – a Monitoring Központ biztosítja
3. kézitávcső (lehetőleg 8x - 10x nagyítással) és/vagy teleszkóp (elsősorban a nyílt- és a vizes élőhelyeken) 4. 5-10 másodperc pontossággal beállított időt mutató óra (az egyszerűbb leolvasás miatt digitális kijelzővel ajánlott) 5. megfelelő minőségű íróeszköz (golyóstoll vagy más olyan íróeszköz, amellyel a térképmásolatokon is megfelelően látható és tartós írás ill. útvonalrajz készíthető)
Opcionálisan használható eszközök
6. kézi GPS készülék – egyes MME Helyi Csoportoknak is rendelkezésre áll 7. útvonal adatrögzítő GPS készülék (datalogger) – a Monitoring Központ által biztosított, korlátozott számban 8. fényképezőgép (elsősorban a mintaterületek élőhelyeinek fotózásához, állapotuk dokumentálásához vagy jellegzetes, a vizsgált fajok szempontjából érdekesebb dolgok megörökítéséhez; elsősorban digitális gépek ajánlottak)
Fajismeret Ebben a felmérésben mind az érintett fajok terepi felismerése fontos kritériuma annak, hogy valaki részt vehessen a munkában. Ehhez nem elegendő a fajok határozó bélyegeit és habitusát ismerni, az életmódjuk, jellegzetes viselkedési szokásaik és a fészkelő hellyel kapcsolatos igényeik ismerete is nélkülözhetetlen. Az egyes fajok határozásával és életmódjával kapcsolatos részletes információkkal programismertetőnkben nem foglalkozunk. Ezekről mindenki maga kell, hogy ismereteket szerezzen a rendelkezésére álló határozókönyvek, könyvek, CD-k, DVD-k és az interneten megtalálható számtalan más forrás felhasználásával. Különösen fontos kiemelni a hangok szerepét a fajok felmérésekor, hiszen a fajokat gyakran először hangjuk alapján észleljük, és sokszor a terepi munka alatt a látás alapján történő azonosításhoz nincs is elegendő időnk.
10. Útmutató a térképek használatához Példák a térképek használatára, a bejárt útvonalak és a megfigyelési helyek dokumentálására.
A felmérő azonosítót és a dátumot minden esetben fel kell írni a térképre!
A felmérés végső pontja V betűvel jelölendő.
Bizonyos esetekben nem X-el jelölik a megfigyelt madarak helyét. Körülhatárolható egy élőhelyfolt, melyen belül a megfigyelt madarakat észlelték. Ezt elsősorban olyan esetekben érdemes használni a hely megadására, ha egy élőhelyfoltban sok vizsgálandó faj egyedét látták (így túl zsúfolt lenne minden egyes faj, minden egyedének helyét megadni) vagy az élőhelyfolton belül nehéz meghatározni a megfigyelt madarak helyét (pl. éjszakai haris felméréskor egy-egy gyepfolton belül, vagy egy nádasban „buffogó” bölömbika észlelése esetén.). Természetesen az adott helynek ilyen esetekben is kell azonosítót adni.
Az adott napi felmérés útvonalát jelen esetben sötétzöld filctollal jelölték.
A Monitoring Központ által megküldött UTM munkatérképen jelen esetben a KMT-k határai is fel vannak tüntetve.
Példánkban Gipsz Jakab, az ABC betűit a megfigyelés sorrendjében adta az egyes fajoknak. Lehetőség szerint ilyen esetben, az adott napon ugyananak a fajnak a jelölésére ugyanazt a betűt kell használni.
A megfigyelt madár helyét helyesen egy X-el kell jelölni, mellé írva a megfelelő kódot. (Egy nagybetű jelöl egy-egy fajt, mellette a szám az adott fajból, az adott napon megfigyelt hely sorszámát jelenti.)
1. ábra: Példa egy terepi napról, a bejárt útvonalak és helyek felrajzolására. (Nem valós adatokkal, a térkép csak illusztráció!)
A felmérés kezdetének pontja K betűvel jelölendő.
A felmérés végső pontja V betűvel jelölendő.
A felmérés kezdetének pontja K betűvel jelölendő.
2. ábra: Példa egy terepi napról, a bejárt útvonalak és helyek felrajzolására. (Nem valós adatokkal, a térkép csak illusztráció!)
Példánkban Gipsz Jakab, az éjszakai felmérés során, a hallott fajok magyar nevének kezdőbetűit használta a madarak helyének jelölésére (H: haris, L: lappantyú). A betű melletti sorszám jelöli, hogy az adott bejárás során az adott fajból hányadik helyszinen észlelt madarat.
Itt egy területet határolt körül a felmérő, melynek a T1 kódot adta. A terepnaplóban az adott napon a T1 kódhoz tartozó megfigyelési adatok ezen a területen belül észlelt madarakat jelölik.
3. ábra: Példánk felmérője külön térképeken megrajzolta az általa látott felszántott gyep és egy tarra vágott erdőrész területét. Ezzel is segíti a területről rendelkezésünkre álló adatok későbbi kiértékelését.
4. ábra: Adatrögzítő GPS használata esetén, a terepmunka végén akár az összes terepnap útvonalait is megjelenítheti a Google Earth térképen, pl. különböző színekkel jelölve az egyes napok útvonalait. Ez fontos segítséget jelenthet az adatok összesítése során is ill. megmutatja, hogy megfelelő sűrűségben lefedték-e útvonalai a vizsgált területet.
5. ábra: A Google Earth szoftverrel minden egyes útpont esetében pontosan megtudható, hogy az adott pillanatban hol voltunk és milyen sebességgel haladtunk. A GPS beállításaitól függően, akár 5 másodpercenként is menthetjük az útpont adatokat. A fenti két példa, erdős területek felméréseinek útvonalait mutatja.
11. Útmutató a terepnapló kitöltéséhez Az RTM – Általános terepnaplót kell használni a napi megfigyelések rögzítéséhez. Az ezekben leírt adatok és a terepi UTM munkatérképek felhasználásával kell majd elvégezni az egyes UTM négyzetekre vagy azok felmért részeire (pl. KMT-k vagy IBA-területek felmérése esetén) vonatkozóan a fészkelési adatok összesítését (az RTM - Általános adatlapon). Ha a terepnapló lapjai beteltek, akkor kezdjen egy új terepnaplót használni! A terepnapló első fedőlapjának kitöltése Az első fedőlap kitöltése nem igényel különösebb magyarázatot. Fontos, hogy minden mezőt ki kell tölteni!
A felmérő azonosítót az MME Monitoring Központ által megküldött „Felmérő igazolvány”-on lehet megtalálni.
A felméréssel kapcsolatos általános megjegyzések írhatóak ebbe a mezőbe. Itt leírható, ha pl. egyedi felmérési módszert is alkalmazott a terepmunka során vagy valamelyik területen különösen jelentős természetkárosító beavatkozást tapasztalt stb. Példánk felmérője sajnálatos módon nem írta be, hogy a felmérések során milyen típusú GPS-t használt. Kérjük, Ön ezt ne felejtse el, ha használ GPS-t!
6. ábra: Példa a terepnapló első fedőlapjának kitöltésére. (Nem valós adatokkal, csak illusztráció!)
A terepnapló belső oldalainak kitöltése
A belső oldalakon kell a terepi megfigyelések adatait rögzíteni. Dátum: Az adott terepnap dátumát kell megadni. Amennyiben az oldal betelt, a következő oldalon kell folytatni az adott napi megfigyelések rögzítését. Felmérés ideje (óra:perc) kezdete: Az adott napi felmérés kezdetét kell itt megadni. vége: A napi felmérés végén kell kitölteni ezt a mezőt. Útvonal nyilvántartása Az adott napon bejárt útvonalat térképen és/vagy GPS alapján rögzíthetjük. A megfelelőt X-el jelölje! Természetesen mindkettőt együtt is választhatja.
Minden egyes megfigyelést egy külön sorba kell írni! UTM négyzet: A terület bejárása során ebbe a mezőbe kell beírni, hogy az adott egyed(ek) megfigyelése melyik UTM négyzetben történt. Időpont (óra:perc): A megfigyelés idejét kérjük megadni, óra:perc pontossággal. Nagyon fontos, hogy az időpont pontos legyen, különösen, ha az útvonalát GPS készülékkel is nyilvántartja, mert ebben az esetben a feldolgozás során a megfigyelések helyeit a letöltött útvonal fájl (tracklog), a megfigyelés időpontja és helyre vonatkozó adatok (távolság, irány) alapján határozzuk meg. Ez csak akkor lehetséges, ha az óra:perc adatok megfelelően nagy pontossággal lettek megadva. Faj: Az észlelt faj nevét kérjük megadni, lehetőség szerint HURING kóddal. Elsősorban az un. „RTM madárfajok” megfigyeléseit kell rögzíteni, de más madárfajok adatai is megadhatóak. Koordináták (szélesség, hosszúság): Ha kézi GPS készülékkel rendelkezik, akkor megadhatja, hogy az adott megfigyelés során hol tartózkodott. A koordinátákat megadhatja WGS84 és EOV rendszerben is. Távolság (m): Az adott észlelés során a felmérő és a madár közötti távolságot kell megbecsülni. Irány: A látott és/vagy hallott madár irányát a megfigyelőhöz képest a fő égtájak és másodrendű égtájak szerint kell megadni. Lehetséges verziók: É - észak, ÉK - északkelet, K - kelet, DK - délkelet, D - dél, DNy délnyugat, Ny - nyugat, ÉNy - északnyugat Térképi jelölés: A megfigyelt madár helyét a térképen egy X-el kell jelölni, mellé írva a megfelelő kódot. Egy nagybetű jelölhet egy-egy fajt, mellette a szám az adott fajból, az adott napon megfigyelt hely sorszámát jelenti. Ezt a térképi jelölést kell itt megadni, s így a térképen megadott hely és a megfigyelés adatai a terepnaplóban összekapcsolhatóak lesznek a feldolgozás során. Szélerősség: A szél fontos meghatározója a felméréseknek, mert egyrészt a madarak viselkedésére van nagy hatással, másrészt a fajok azonosításának biztosságát is befolyásolja. A szélerősséget a széles körben használt Beaufort skála értékeinek megadásával rögzítjük. Lehetőség szerint, tartósan 3-as érték fölötti szélben már ne végezzen felmérést! A Beaufort skála értékeinek meghatározása: 0 - teljes szélcsend (a füst egyenesen száll fel, tükörsima vízfelület, 0,0 - 0,5 m/sec.) 1 - alig érezhető szellő (a füst gyengén ingadozik, a víz felületén apró fodrok látszanak, 0,6 - 1,7 m/sec.) 2 - könnyű szellő (a fák leveleit mozgatja, a víz felületén lapos hullámok vannak, 1,8 - 3,3 m/sec.) 3 - gyenge szél (a fák leveleit erősen rázza, állóvizek tükrét felborzolja, zászlót lobogtatja, 3,4 - 5,2 m/sec.) 4 - mérsékelt szél (a fák könnyű gallyai mozognak, 5,3 - 7,4 m/sec.) 5 - élénk szél (a fák kisebb ágait mozgatja, állóvizeket hullámzásba hoz, 7,5 - 9,8 m/sec.) 6 - erős szél (nagyobb ágakat mozgat, zúg, 9,9 - 12,4 m/sec.) A Beaufort skála további kategóriákat is tartalmaz (12-ig), ezek ismertetésétől viszont eltekintünk.
Egyedszám: Az adott helyen, az adott fajból észlelt egyedek számát kérjük megadni. Kor, ivar: Amennyiben lehetséges, akkor itt kell beírni az adott megfigyeléskor az egyedek korát és/vagy ivarát. Csak akkor kell kitölteni ezt a mezőt, ha biztosan észlelte a kort és/vagy az ivart. Megfigyelt viselkedés vagy paraméter Ebben a mezőben kell megadni, hogy a megfigyelt madarak milyen viselkedést mutattak vagy milyen egyéb paramétert észlelt a felmérő. Amennyiben ezek közül egyik sem volt jellemző, akkor üresen hagyható a mező. Ha az észlelés során a megfigyelt egyed vagy egyedek több viselkedése is megfigyelhető volt, akkor természetesen több kód is beírható. Viselkedés és egyéb paraméterek kódjai: EN – énekel v. territoriális hangot ad TH – territórium-harc DO – dobol NR – nászrepülés MA – magasan átrepül OA – odút ácsol (harkályok) UA – üreget ás (gyurgyalag, jégmadár, partifecske) FH – fészekanyagot hord FE – fészket épít IV – izgatott viselkedés v. adultok vészjelzése PM – párban mozog UP – udvarlás és pózolás PA – párzás LF – lakott fészek LO – lakott odú LU – lakott üreg TF – tojásos fészekalj KO – kotlik FL – fészekről le vagy elrepül ET – etet (fiókákat) UR – ürüléket szállít a fészekből EL – elterelő v. sérülést tettető viselkedés FF – a fészekben fiókák PF – pelyhes fiókák megfigyelve (fészekhagyóknál) KF – kirepült fiatalok (fészeklakóknál) HF – használt fészek találva (a felmérési időszakból származó) TT – tojáshéj találva TA – táplálkozik VA – vadászik
Megjegyzések: Az adott megfigyeléssel kapcsolatos minden egyéb és fontosnak tartott információ leírható ebben a mezőben.
A felmérő kézi GPS alapján a koordinátákat is meg tudta adni, megjelölt megfigyeléseknél.
A felmérő 8 óra 10 perckor egy pár cigányrécét (AYTNYR) észlelt az XM95A1 UTM négyzetben, amelyek tőle 100 méterre keleti irányban voltak, a térképen T1-el jelölt helyen.
A felmérő 7 óra 41 perckor egy lakott fekete gólya (CICNIG) fészket figyelt meg az XM85C3 UTM négyzetben, amely tőle 50 méterre délnyugati irányban volt, a térképen C1-el jelölt helyen. A fészekben egy „öreg” és három fióka volt.
7 óra 31 perckor az XM85C1 UTM négyzetben egy magasan átrepülő rétisast (HALALB) észlelt a felmérő, amelyek tőle 200 méterre északkeleti irányban volt, a térképen B1-el jelölt helyen. Az is kiderül az adatokból, ekkor 1-es erősségű szél fújt (Beaufort skála).
A felmérő az útvonalát térképen és GPS alapján is rögzítette. Biztonsági okokból ezt minden olyan esetben javasolni tudjuk, amikor GPS-el rögzíti az útvonalat!
7. ábra: Példa a terepnapló belső oldalainak kitöltésére. Természetesen, ha az adott napon megkezdett oldal sorai megteltek, akkor a következő lapokon folytatható a megfigyelési adatok rögzítése. (Nem valós adatokkal, csak illusztráció!)
A hátsó borítólap kitöltése A felmérő nyilatkozata: Kérjük, hogy a terepnapló kitöltésekor ezt a nyilatkozatot is töltse ki, s ezután adja postára az MME Monitoring Központ címére! A nyilatkozat szövege: „Kijelentem, hogy a terepnapló és a térképek eljuttatásával egyidejűleg hozzájárulok a közölt adatoknak az MME általi nyilvántartásához és az alapadatok átadásához a Természetvédelmi Információs Rendszer részére.”
8. ábra: Példa a terepnapló hátsó borítólapjának kitöltésére. (Nem valós adatokkal, csak illusztráció!)
12. Útmutató az RTM - Általános adatlap kitöltéséhez
Az adatlapon, az RTM Általános felmérések során szerzett megfigyelési adatok alapján, a fészkelési adatokat összesítheti, fajonként és UTM négyzetenként. A fészkelő párok számát a napi megfigyelési adatok, és a munkatérképekre feljegyzett adatok alapján tudja megállapítani. Kétféle adatlap közül lehet választani, attól függően, hogy sok UTM négyzetben végzett RTM felméréseket, vagy csak néhányban. Az alábbiakban a sok UTM négyzet felmérése esetén használatos adatlap kitöltését ismertetjük. (A másik adatlap kitöltése kizárólag abban különbözik ettől, hogy a 3. táblázatban nem az UTM négyzetek kódjai szerepelnek a táblázat soraiban, hanem a fajok HURING kódjai, s nem 4 faj adatai összesíthetőek UTM négyzetenként, hanem 4 felmért UTM adatai fajonként.) A felmérés éve: Azt az évet kell megadni, melyre a fészkelések összesített adatai vonatkoznak. A felmérő személyes adatai: Mivel ennek kitöltése nem igényel különösebb magyarázatot, ezért csak arra hívjuk fel a figyelmet, hogy minden mezőt ki kell tölteni! Fészkelési adatok Az adatlap 3. táblázatában kell megadni az RTM Általános felmérések során szerzett megfigyelési adatok alapján, a fészkelési adatokat, UTM négyzetenként. Egy adatlapon 50 darab UTM négyzet adatait összesítheti, ha több négyzetben végzett felméréseket, akkor további adatlapokat kell kitöltenie. UTM: Ide kell beírni minden olyan UTM négyzet 6 jegyű kódját, melyekben felméréseket végzett, s melyekben a vizsgált fajok fészkelési adatait összesíteni szeretné. Az MME Monitoring Központ által megküldött térképekről vagy a Központ honlapjáról letölthető UTM adatbázisból a kódok leolvashatóak. Faj: A vizsgált fajok 6 betűből álló HURING kódját kérjük megadni. Egy adatlapon 4 faj fészkeléséről tud adatokkal szolgálni. Amennyiben ennél több faj felmérését végezte el, akkor további adatlapokat kell kitöltenie. Felmérés teljessége: Ebben a mezőben kell megadni, hogy az adott faj esetében, az adott UTM négyzetet mekkora területre vonatkozóan mérte fel. Ezt a mezőt csak akkor kell kitöltenie, ha nem a teljes UTM négyzet területét mérte fel! Megadhatja százalékos értékkel (megbecsülve a felmért terület arányát a teljes négyzet területéhez viszonyítva, pl. ha 75%-át mérte fel, akkor 75-öt írjon be) vagy amennyiben a felmérései az UTM négyzeten belül az IBA-területre ill. a Különleges Madárvédelmi Területre (KMT) terjedtek ki, akkor írja be, hogy IBA vagy KMT. Fészkelés valószínűsége: Mindig az adott UTM négyzet felmérései során megfigyelt „legerősebb” fészkelési valószínűség kódját kérjük megadni, minden vizsgált faj esetében. A A1 A2 B B1 B2 B3 B4 B5 B6 C C1 C2 C3 C4 C5 C6 C7
A fajnak biztosan nem volt fészkelése Lehetséges fészkelés A faj költési időben, lehetséges fészkelőhelyen történt megfigyelése Éneklő hím(ek) vagy fészkelésre utaló hang, költési időben Valószínű fészkelés Pár megfigyelése költési időszakban lehetséges fészkelőhelyen Állandó territórium tételezhető fel territoriális viselkedés (ének stb.) alapján legalább két különböző megfigyelési napon ugyanazon a helyen Udvarlás és pózolás Izgatott viselkedés vagy adultok vészjelzése Kotlófoltos adult (kézben tartott madarat vizsgálva) Fészeképítés Biztos fészkelés Elterelő vagy sérülést tettető viselkedés Használt fészek vagy tojáshéj (a felmérési időszakból származó) találva Frissen kirepült fiatal (fészeklakóknál) vagy pelyhes fióka (fészekhagyóknál) Adult madár fészkelési helyet keres fel vagy repül le róla lakott fészekre utaló körülmények között (beleértve magasan lévő fészket és odvakat, melyek belseje nem látható), vagy kotló adult látható Ürüléket vagy fiókáknak táplálékot szállító adult Tojásos fészekalj A fészekben fiókákat látni vagy hallani
Párok száma: A megfigyelési adatok és a napi bejárások térképei alapján biztosan elkülöníthető párok számát adja meg a „minimum” mezőben, a további megfigyelési adatok alapján feltételezhető párok számát pedig a „maximum” mezőben. Ez egy összesítés az egyes négyzetekben előfordult madarakról, melyek fészkelésbe kezdtek az adott költési időszakban (vagy költésük feltételezhető). A „minimum” értéket minden esetben kérjük megadni! Megjegyzések: Itt röviden lejegyezhet minden olyan a fontos információt, melyre a többi mezőben nincs lehetőség. (Itt leírhatja, ha valamelyik faj felmérésekor speciális módszert is alkalmazott, pl. haris felméréskor hangot is lejátszott vagy pl. a nádasban lévő kócsag telepek felmérését sárkányrepülővel végezte stb.)
Gipsz Jakab az XN85C1 UTM négyzetben a gyurgyalagokat (MERAPI) C7 fészkelési valószínűség kóddal észlelte (a fészekben fiókákat látni vagy hallani), s 15-20 párra becsülte fészkelő állományukat. Felméréseit a KMT-n belül végezte.
Az XN95A2 UTM négyzetben, a költési időszakban lehetséges fészkelőhelyen (B1 kód) megfigyelt egy pár kis őrgébicset (LANMIN). Ha a felmérései az UTM négyzeten belül az adott faj esetében csak a Különleges Madárvédelmi Területre terjedtek ki, akkor a „Felmérés teljessége” mezőbe írja be, hogy KMT.
9. ábra: Példa az adatlap kitöltésére. Az adatlap kétoldalas, a 3. táblázat és a 4. Megjegyzések mező a második oldalon található. (Nem valós adatokkal, csak illusztráció!)
10. ábra: A felmérések során tapasztalt, az élőhelyeket és a madárfajok költését veszélyeztető tényezőket a „Veszélyeztető tényezők felmérése madárélőhelyeken” elnevezésű adatlap kitöltésével kell összegezni.
13. Felhasznált és ajánlott irodalom • • • • • • • • • • • • •
Báldi, A., Moskát, Cs., Szép, T. (1997) Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer. IX. Madarak. Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. Bibby, C.J., Burgess, N.D., Hill, D.A., Mustoe, S. (2000) Bird Census Technique (2nd edition). Academic Press, London. Buckland, S.T., Anderson, D.R., Burnham, K.P. and Laake, J.L. (1993) Distance sampling: estimating abundance of biological populations. Chapman & Hall, London. Haraszthy, L. (1998) Magyarország madarai. Mezõgazda Kiadó. Budapest. Magyar, G., Hadarics, T., Waliczky, Z., Schmidt, A., Nagy, T., és Bankovics, A. (1998) Nomenclator avium Hungariae. Magyarország madarainak névjegyzéke. Madártani Intézet Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Budapest - Szeged. Mullarney, K., Svensson, L., Zetterström, D., Grant, P. J. (1999) Bird Guide, The Most Complete Field Guide To the Birds of Britain and Europe. HarperCollins, London. (magyar kiadása Madárhatározó címen, fordította, s hazai adatokkal kiegészítette: Magyar, G., Schmidt, A., Sós, E.) Snow, D. W. & Perrins, C. M. (1998) The Birds of the Western Palearctic. Concise Edition based on The Handbook of the Birds of Europe, the Middle East, and North Africa. Oxford University Press, Oxford. Szép, T. (2000) A madármonitorozás új módszerei és lehetőségei. Ornis Hungarica. 10: 1-16. Szép, T. és Nagy, K. (2001) Magyarországi UTM kvadrátok térinformatikai adatbázisa a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületnél. Természetvédelmi Közlemények 9: 31-37. Szép, T. és Nagy, K. (2001) Ismertető az RTM Általános Terepnapló használatához. Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Nyíregyháza. Szép, T. és Nagy, K. (2002) Mindennapi Madaraink Monitoringja (MMM) 1999-2000. Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Budapest. Szép, T., Nagy, K., Nagy, Zs. (2008) Madarak és élőhelyeik állapota Magyarországon, az MMM 1999-2006 eredményei alapján. Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Budapest. Waliczky, Z. & Szép, T. (1993) Ritka és telepesen költő madárfajok fészkelőállományának monitoring programja (RTM). Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Budapest.
