2010.05.04. 1820
Duna TV
Duna hírek
DUNA, HÍRADÓ, 2010.05.04. 18:20:20-18:22:00 MV: - A vállalkozók a gazdasági növekedés beindítását várják az új kormánytól. Erről a magyar kereskedelmi, és iparkamara elnöke beszélt a Hungexpon az ipar napjai kiállítás megnyitóján. Parragh László a korrupció visszaszorítását is sürgette. Rip: - Ha a kormány partnere lesz a gazdaság szereplőinek, sikerre viheti tervét. Mondta Parragh László . PL: - Az export piacokon már van enyhe élénkülés, ami azt jelenti, hogy az expokra termelő cégek esetében lehet növekedéssel számolni. Rip: - A gazdaság másik motorja a belső fogyasztás, ami már évek óta stagnál. A kamara elnöke ebben is érdemi változást vár, 2011-re, az ipari kiállításon hangsúlyt kap az alternatív energiaforrások felhasználása is. Passzív házak, hulladékgazdálkodás. A kiállításon a zöldebb jövőjé az egyik főszerep. Magyarországnak van mit tanulni e téren, a kiállítás német vendégeitől. A badenwürtenbergi gazdasági miniszter szerint több segítséget kérhetnénk a környezetvédelmi technológiák átültetéséhez. A szennyvíz, a hulladék környezetbarát kezeléséhez Németországtól, de az uniótól is. Nem csak újszerű, meghökkentő megoldásokat is bemutatnak a vásáron. Csomagolási hulladékkal vontunk be mindkét oldalán, és ezért vízálló, és szakadásálló. Rip: - Ez pedig egy rendhagyó divatbemutató. A ruhák újságpapírból és szemetes zsákokból készültek. Reök Cecília, divattervező: - Egy ilyen környezettudatos kollekcióról van szó, és ezt ilyen design demonstrációként szeretnénk ezt szerepeltetni. Rip: - Az üzenet egyértelmű, tenni kell azért, hogy unokáinknak is élhető maradjon környezetünk.
2010.05.03. 0734
MR1
MR1 - 180 perc
15 perc hírnév, ennyi jut egy olyan országnak, mint a mienk a Sanghaji világkiállításon. A tapasztalatok szerint, legfeljebb ennyit, egynegyedórát tölt a pavilonban az átlagos, ám de kissé stresszes látogató, hiszen még 188 hasonló attrakciót kell megnéznie. Összesen 3,2 milliárd forintot költünk erre a negyedórás hírnévre, de a kinti illetékesek szerint megéri a pénzt, Kína ugyanis óriási lehetőségeket kínál Magyarország számára. Hamarosan a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara vezetőjével beszélgetünk, hiszen egy üzletember-delegáció is utazik a világkiállításra, előbb Báthory Róbert összeállítása. Már az első, 1851-ben Londonban megrendezett világkiállításon is jelen volt Magyarország, arról nincs rádiónknak hangfelvétele, de az 1937-ers Párizsi világkiállításról igen, akkor épp a magyar pavilon alapkövét tették le. "A magyar pavilonnak most helyezzük el az alapkövét. E felett fog felépülni Magyarországnak pavilonja, amelyben a művészetnek és a technikának legújabb eredményeit óhajtjuk bemutatni. Magyarország részt vesz a népeknek eme békés kulturális nagyversenyében, és igyekezni fogunk, hogy szerény keretek között bár, de megéreztessük egy ezeréves népnek nemes törekvéseit, amelyet Európának oly exponált helyén, az általános kulturális fejlődés szolgálatában oly sok évszázadon keresztül kifejtett." Magyarország, szinte minden világkiállításon jelen volt és most is van magyar pavilon Sanghajban, amelynek kialakítását az expo jelmondata, a Jobb város, jobb élet, illetve a 21. századi magyar találmány a gömböc határozza meg, amely egy olyan homogén test, amelynek csupán egy stabil és egy instabil pontja van és bárhogy tesszük le, mindig a stabil pontjába tér vissza, hasonlóan a Keljfeljancsihoz. Huszti András, a kínaimagyar gazdasági kapcsolatokért felelős kormánybiztos azt mondja: itt nem termékeket próbálnak eladni, hanem gyakorlatilag Magyarországot próbálják népszerűsíteni, egy-egy látogató körülbelül 15 percet tölt el a magyar pavilonban, a szervezőknek ennyi idő alatt kell minél több információt átadniuk az országról. Huszti András: - Nagyon sokan össze is tévesztik és úgy gondolják, hogy egy világkiállítás az bizonyos vállalkozásoknak vagy különböző termékeknek, vagy műszaki eredményeknek a bemutatóhelye, nos, ez nem így van, hanem a világkiállításon bizonyos országok mutatkoznak be, és itt egy
árucikk van - idézőjelben -a konkrét ország. Tehát a magyar pavilon is összességében Magyarországról szól. Persze azt nem szabad elfelejteni, hogy egy pavilonba a látogató, körülbelül az a tapasztalatunk nekünk is, hogy olyan 15 percet tölt el, na most ez a 15 perc áll a rendelkezésünkre, hogy az országról, minél több információt adjunk át. A Sanghaji Világkiállítás hat hónapig tart, a becslések szerint fél év alatt az expót hetvenmillióan nézik majd meg, a látogatók kilencven százaléka pedig kínai lesz. - mondja a kormánybiztos. Huszti András: - Picit a kínai emberek fejével kellett gondolkodnunk és úgy kialakítanunk ezt a környezetet, a látogatók kedveik a pavilont, tegnap 12.000, ma 12.500 látogatónk volt körülbelül, ami azt jelenti, hogy minden pillanatban sorállás volt, deez a sorállás ez egy kezelhető, maximum 30 percet jelent, amit a kínai látogatók nagy-nagy türelemmel bírnak, és várják, hogy bejuthassanak a pavilonba. A kormány 3,2 milliárd forintot költött arra, hogy Magyarország is jelen legyen a sanghaji világkiállításon. Huszti András kormánybiztos szerint, ez a pénz később biztosan megtérül majd az országnak, hiszen éppen a magyar találmányokat és a vendégszeretetet népszerűsítik. Huszti András: - A Hannoveri világkiállításon több mint 2 milliárd forintot költöttünk. Én azt gondolom, hogy ez ahhoz képest egy nagyon szolid ár, ezen belül is nagyon takarékosan gazdálkodunk, de hát természetesen egy pavilon létrehozása, dekorálása, beindítása és működtetése hat hónapig, ez nem egy kis összeg. Van mit keresnünk a kínai piacon. - állítja Huszti András kormánybiztos, csak éppen sokakkal kell versenyezni az üzleti lehetőségekért, és nem is akárhogyan. Huszti András szerint csak úgy lehetnek magyar üzletemberek sikeresek Kínában, ha világszínvonalú termékeket vagy szolgáltatásokat visznek az 1,3 milliárd lakosú országban. Huszti András: - Kínában üzletet kötni nem egy egyszerű dolog. Meg kell ismerni a másik felet, erre egyébként a kínaiak is nagyon igényt tartanak. A kínai üzletemberekkel nem lehet interneten üzletet kötni, ők ragaszkodnak ahhoz, hogy személyesen látni akarják a partnerüket, megismerni a partnerüket, többször kell találkozni és így alakulhatnak ki csak a kapcsolatok. Tudomásul kell venni, hogy az egész világ itt van Kínában, tehát nekünk nemcsak Kínával kell megmérkőznünk, hanem a világ kínálatával, és éppen ezért csak olyan termékeket lehet, vagy olyan szolgáltatásokat lehet Kínába elhozni, amelyek világszínvonalúak, ugyanakkor nagy a
felvevőpiac, 1,3 milliárd emberről van szó. Itt minden terméket el lehet adni, ez abszolút igaz, ha ez a termék megfelel a világszínvonalnak. A sanghaji világkiállításon 189 ország mutatja meg nemzeti, kulturális eszmei kincseit, egészen októberig. Mv: - Báthory Róbert összeállítását hallották. itt van velünk Parragh László a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, jó reggelt kívánok! Parragh László: - Jó reggelt kívánok! Mv: - Augusztusban egy üzletember delegáció utazik majd a sanghaji világkiállításra, de az üzletemberek saját maguk dobták össze a pénzt, hiszen az állam ezt semmilyen formában nem támogatta. Itt az összeállításban azt hallhattuk a kormánybiztostól, hogy ez valójában a sanghaji kiállítás, világkiállítás nem is nagyon arról szól, hogy itt cégek bemutatkoznak. Ön szerint jól van ez így, hogy az állam nem adott erre pénzt, vagy kellett volna valamilyen nagyobb üzleti kiállítást is emellé párosítani? Parragh László: -Magyarország nagyon nagy pénzeket költ ilyen jellegű promóciókra, és több olyan intézményünk van, akiknek ez a feladata, ez a munkája. Ezek azért nem túl gyakran jutnak el a vállalkozókig. Tehát nagyon megszokott dolog az, hogyha valaki üzletet akar kötni, akkor ahhoz állami támogatást nem nagyon kap, szemben mondjuk egy német, egy osztrák, vagy francia kamarai rendszerrel, ahol erre jelentős összegeket áldoznak. Mv: - De ott a kamarák kapnak direkt állami pénzt, mert hát végül is persze az is elfogadható, hogyha egy üzletember üzletet akar csinálni Kínában, akkor arra fektessen be valamennyi pénzt, minek ehhez az állam, mondhatnánk a másik oldalon. Parragh László: - Ezekben a kontinentális európai országokban, ahol kötelező kamarai tagság van és ezeknek az egyik célja az, hogy segítsék az üzletkötést, és az így befolyt tagdíjat azt részben üzletek előkészítésére fordítják, nálunk ez nem így működik. De ezt én nem tartom nagy bajnak, akik kijönnek velem és utaznak, azok minden esetben összeszedik azt a pénzt, ami az üzlet előkészítéséhez szükséges. Mv: - Kik utaznak egyáltalán nagyjából, tehát, hogy milyen szektorokból látnak fantáziát magyar üzletemberek Kínában és milyen lehetőségeik vannak Ön szerint?
Parragh László: - Ez nem az első utunk lesz, gyakorlatilag évente megyünk és mindig nagyon népes társasággal, nagyonnagyon széles a kínálat, a víziparban, környezettechnológiákban dolgozóktól kezdve, a faiparon át, élelmiszergazdaságig bezárólag, a teljes gazdaságot felöleli az üzletemberek köre. Mv: - És milyen típusú együttműködéseket keresnek, eladni akarunk egyszerűen csak, vagy van egyáltalán, lehet-e olyan magyar középcég, amelynek van elegendő tőkéje arra, hogy Kínába befektessen, ott esetleg gyártókapacitást létesítsen? Parragh László: - Ebben is nagyon-nagyon széles a kínálat, van, aki csak el akar adni, van aki technológiát akar kivinni és ott hasznosítani és van,a ki ott akar gyártatni, és behozza ezt a terméket. Miután Kínában nagyon komolyan veszik az üzleteknek a fejlesztését, ezért meglehetősen központosított a rendszer, és hogyha a mondjuk kormánytag vagy kamaraelnök megy, akkor az előkészítésben a kínaiak nagyon-nagyon segítőkészek. Mv: - Előbb a kommunista párttal kell tárgyalni? Parragh László: - Hát ez így azért túlzás volna, de minél inkább kézben tartott egy gazdaság, annál célszerűbb magas szinteken elkezdeni az egyeztetéseket. Tehát, amikor Kínába megyünk, de ez más országban is igaz egyébként, amikor Kínába megyünk, akkor amikor odaérünk, szinte már készen van a szerződés, és tulajdonképpen azonnal indulhat az üzlet. Mv: - Fordítva is működik, hiszen látjuk, hogy kínai befektetők azért egyre inkább, portyáznak Nyugat-Európában vagy a nyugati világban is. van-e olyan magyar cég, akár a delegációban, akár azon kívül, amelyik befektetőt keres Kínába, vagy ez egy nehezebb menet? Parragh László: - Van ilyen is, van ilyen is. Annak azért nagy akadálya a másfajta kultúra. Egyrészt ők hozzászoktak abban a térségben, hogy a megtérülés sokkal gyorsabb és nagyobb mértékű, mint ezen a felén, különösen most a válság idején, másrészt pedig azért az üzleti kultúra az más. Egészen más dolog, valakivel 10-20 éven át összekötve lenni egy befektetésben és együttműködni, mint mondjuk valakitől venni egy alkatrészt. Mv: - Köszönjük szépen! Parragh Lászlót, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnökét hallották arról tehát, hogy augusztusban egy magyar üzletember delegáció utazik majd ki a sanghaji világkiállításra.
